AZ ERDÉLYI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET GYÜLEKEZETI LAPJA XXV. évfolyam 15. szám. 2014. augusztus 1.
Ára 0,80 lej
Látható volt az Ige Kálvin-hét Erdővidéken A Kálvin-évek keretében egyhetes rendezvénysorozatra került sor Felsőháromszéken. A programban gyerek- és ifjúsági nap, presbiteri és nőszövetségi konferencia, konfirmandusok találkozója, valamint gyülekezeti nap is szerepelt. Több mint 170 gyerek gyűlt össze Felsőháromszék 23 településéről Szörcsén a Kálvin-napok rendezvénysorozat első találkozóján. A foglalkozások nyolc helyszínen zajlottak, a kicsik kreatív foglalkozásokon Jézus csodatevéseiről szereztek ismereteket. A különböző gyülekezetekből érkező gyerekek külön-külön csoportba kerültek, hogy ezzel is elősegítsék a barátkozást közöttük. Az egyházmegye lelkészei és önkéntesei segítségével a falu több pontján zajlottak a foglalkozások, amelyeken Jézus Krisztus csodatételeit dolgozták fel. Az iskolában négy foglalkozás is zajlott: a vízen járás csodatétellel kapcsolatban a gyerekek „igazi” hajóban ültek, a padokkal körbefogott járműben utazva tapasztalhatták meg a bibliai eseményt, vízen járásuknak pedig csak a fantázia szabhatott határt. A kánai menyegző és az ötezrek megvendégelése is szóba került, a parókia udvarán pedig Barabás Béla helybéli tanító segítségével fára festett
művek készültek. Az imateremben a kislány feltámasztásáról volt szó, amely során őszintén beszélgettek az elmúlásról, a halálról és a feltámadásról egyaránt. Orbán Imola, a Bóbita Egyesület vezetője bizalom- és csapatépítő játékokkal szórakoztatta a kicsiket. Az ese-
mény a hallottakból összeállított Ki mit tud? vetélkedővel ért véget.
éven át tartó háborús hadviselésben egyik oldalon Németország és Ausztria–Magyarország, a másik oldalon Anglia, Franciaország és Oroszország, majd később az USA A trianoni diktátum nem téma a kontinensen alkotta a szövetségesi tömböt. Az Az Európai Protestáns Egyházak Közössége, a GEKE a dán fő- első borzalmas világháború 17 városban nyilvánosságra hozott közleményében felhívja az európai millió emberéletet követelt. Ez volt közvélemény figyelmét arra, hogy a 100 éve kirobbantott, addig nem az a hadviselés-sorozat, amiben a látott borzalmas szenvedéseket magával hozó, milliók halálát okozó klasszikus ember ember elleni küzelső világháborúra, s az áldozatokra egy perces néma csenddel emlé- delmét felváltotta az ember–techkezzenek. „2014. augusztus 1-jén közép-európai idő szerint 12 órakor nika harca. Akkor vetettek be előegész Európában: Izlandtól a Balkánig, Szentpétervártól Lisszabo- ször az ellenfél megsemmisítésére nig, Hammerfesttől Ankaráig” egy percre álljon le a munka és az élet mérgező gázokat, páncélosokat, rohanása. repülőgépeket, tengeralattjárókat, gépfegyvereket. A központi emlékező isten- Gauck német szövetségi elnök és És akkor teljesedett ki a médiák tiszteletet augusztus 3-án tartják François Hollande francia elnök. révén a háborús gyűlölet-propaaz elzászi Gunsbachban a GEKE, Az első világháború 1914. júli- ganda is. A legtöbb katonai veszaz Elzász-Lotharingiai Protes- us 28-án robbant ki Ausztria Szer- teséget Németország szenvedte el táns Egyházak Uniója és az EKD biának küldött hadüzenetével, ahol 2 millió áldozattal, Oroszország (Németországi Protestáns Egy- Szarajevóban 1914. június 28-án 1,8 millióval, Ausztria–Magyarorház) közös szervezésében. A merénylet áldozata lett a Habsváros közelében ezen a napon, burg trónörökös. Ferenc Ferdinánd Békefy Lajos a hartmannsweilerkopfi emlék- életét a szerb nacionalista Gavrilo helyen találkozik majd Joachim Princip golyója oltotta ki. A négy (Folytatása a 4. oldalon)
Európai protestánsok: emlékezés a 100 éve kirobbant világháborúra
Berszán Réka (Folytatása az 5. oldalon)
A nyugalom napja Emlékezzél meg a nyugalom napjáról, és szenteld meg azt! 2Móz 20,8
Sokszor mondogatjuk: a vasárnap a nyugalom napja. Azért van a vasárnap, hogy az ember megpihenhessen. Ritkábban jut viszont eszünkbe az, hogy a nyugalom napja nem emberi, hanem – hadd mondjam így – isteni találmány. Az találta fel a vasárnapot, aki feltalálta a levegőt, a fát, a füvet, a virágokat, aki megalkotta a gravitáció törvényét. Aki éjszakát és nappalt, ritmust, lüktetést adott a világmindenségnek. A nyugalom napja bele van építve Isten teremtési rendjébe. Veress László (Folytatása a 2. oldalon)
Barangolások bibliai tájakon Samária (II.) A Szentírásban azt látjuk, hogy a szárazság, éhség nem csak természeti jelenségek. Ezeknek a dolgoknak is közük van az élő Istenhez. A samáriai éhség nem csak az éveken át elhúzódó szárazság következménye. Ebben az időben Isten népe Baálnak, a bálványistennek szolgált, aki pedig az eső és termékenység, ma úgy mondanánk, a siker és jólét istene volt. Az élő Isten megmutatja: Baál nem tud esőt adni, mert halott bálvány. A szárazság és éhség Isten ítélete az engedetlenség felett. Isten nem hagyja büntetés nélkül, ha az Ő népe más istenek után futkos. Jó ezt nekünk is tudni és figyelembe venni. Most, amikor szélsőséges természeti jelenségekről – árvíz, jégeső, orkán – sokat hallunk, jusson eszünkbe, hogy Isten ítéletei sokasodnak a világ bűne miatt. De olyan jó, hogy nem az ítélet az Isten utolsó szava. Isten ebben a száraz és ínséges időben esőt ígér, ami az életet jelenti. Ő nem akarja a bűnös ember halálát, hanem sokkal inkább azt, hogy megtérjen és éljen. Azt akarja, hogy visszatérjünk hozzá és teljes szívből neki szolgáljunk. Samária kapuin kívül különleges összejövetel van. Aháb király harcba akar vonulni, hogy Rámótot visszahódítsa a szíriabeliektől. Megpróbálja ehhez a tervhez Jósafátot, Júda királyát is megnyerni. De a király ragaszkodik ahhoz, hogy csak azután induljanak el, miután a próféták által megkérdezték Isten akaratát. Jósafát semmiképp sem akar a maga feje szerint elindulni e harcra. Ezt csak akkor teszi, ha az Úr is igent mond rá. Tudja, hogy az Úr nélkül csak vereség lehet a harc vége. Az Aháb által összehívott négyszáz próféta egyhangúlag a háborút javasolja. De Jósafátnak kételyei vannak. Vajon igazi próféták ezek, akik tényleg az Úr szavát szólják? Az ő kitartó kérésére előkerül Mikeás is. Neki az Úr egészen mást mond, mint amit a többi próféta. S neki lett igaza. Aháb meg is hal a harcban, s Jósafát is alig menekül meg. Ez a történet figyelmeztet: komolyan keressük Isten akaratát, amikor valamilyen tervet készítünk. Mert Isten nélkül könnyen zsákutcába futunk. Samária neve felbukkan Naámán történetében is. Ő híres szíriai hadvezér volt, számos győztes csatát vívott. De a bélpoklossággal nem tudott szembeszállni. Ezt vajon ki tudja legyőzni? Az élő Isten. De hogy jut ő el ehhez az Istenhez? Nos, ennek különös módja van. Feleségének van egy szolgálóleánya, akit egy portyázás alkalmával vittek magukkal Izráel-
2
Samáriai romok. A maradványok a Samária Nemzeti Parkban találhatók.
ből, s ő ismeri ezt az Istent. Semmi sem történik véletlenül. Nem lehetett könnyű e kislánynak fogságra menni. De Istennek ezzel is terve volt, hisz ő bizonyságot tesz a samáriai prófétáról, aki ebben a helyzetben utat mutat. Hiszi, hogy Isten könyörülni fog gazdáján és meg fogja őt gyógyítani. E történetből azt tanuljuk meg, hogy milyen fontos lehet a mi bizonyságtételünk felebarátaink életében, gyógyulásában. Soha ne hallgassuk el a hitünket, tegyünk arról bizonyságot, mert sok áldás származhat belőle. Elizeus és szolgája nagy bajban van. Dótán városát, ahol tartózkodnak, ellenséges hadsereg veszi körül. Mi lesz velük, hogyan fognak kiszabadulni e lehetetlen helyzetből? Ilyen pillanatok a mi életünkben is lehetnek, amikor körülvesz a kétségbeesés és reménytelenség. Sokféle ellenséges hatalom, indulat vesz körül. Sokszor úgy érezzük, az ellenség erős, mi pedig gyengék vagyunk. Ekkor megnyitja Isten a szolga szemét, hogy ne csak az ellenséget lássa, hanem Isten megtartó hatalmát is. Nekünk is szükségünk van a hit látására, hogy ne csak az ellenséget, a kísértést lássuk, hanem Istent, aki mindennél erősebb. Samária életének mélypontján vagyunk. Az ellenség már régóta ostromolja a várost, minden élelem elfogyott. Jórám király kétségbe van esve, már nem tud bízni az Úrban. Ekkor jön hozzá Elizeus Isten ígéretével: a piacon újra étel lesz. Ez hihetetlennek tűnik, de ha Isten mondja, akkor igaznak kell lennie. Bármilyen kétségbeejtő helyzetben is lennénk, Isten ígéretei akkor is érvényesek. Az ígéretnél csak az a nehéz, hogy várni kell a beteljesedésére, és ez nekünk nem megy könnyen. Ám a várakozást is meg kell tanulnunk. Mi nem valamit, hanem Valakit várunk, Jézus Krisztust, aki dicsőségben fog megjelenni, hogy minden ígéretét beteljesítse, amit népének adott. Jósiás király idejében csodálatos dolgok történnek. Megjavítják a leromlott templomot, megtalálják a törvény könyvét. Elkezdik olvasni, s a király megretten. Amikor valaki a Bibliát őszintén olvassa, ott mindig történik valami, mert a Szentlélek munkálkodik. Ott az ember meglátja és megvallja bűnét. De ennél több is történik. Az élet kezd az Isten szerinti ábrázatra átalakulni, ledőlnek a bálványok, megoldódnak a szenvedélyek kötelei. Jósiás rájön arra, amit
minden keresztyén embernek világosan kell látnia: nem lehet Istennek és bálványoknak is szolgálni. Aki Istennel akar élni, az szakítson minden bűnnel, mégpedig olyan gyökeresen, ahogy azt ebben a történetben látjuk. Ez nem könnyű, de nem is lehetetlen. Krisztusban erre is erőt és kegyelmet kapunk. Olvasandó igék: 2Móz 20,5; 1Kir 18,2, 22,10.37; 2Kir 5,3, 6,19, 7,1, 23,19; 1Kor 15,26. Lőrincz István
A nyugalom napja (Folytatás az 1. oldalról)
Ezért nemcsak lehetőség és szükségszerűség a pihenés, de Istentől kapott parancs is van arra, hogy hat dolgos nap után pihenjünk meg. Nem lehet, hanem KELL tartanunk egy napot, amit nevezhetünk a fellélegzés napjának is. Mint annyi mindent azonban, amit Isten az ember javára és örömére teremtett, a nyugalom napját is sikerült elrontanunk. Ma is a fülemben cseng egy konfirmandus kedves elszólása. A hetedik napról szóló parancsot így mondta: Hat napon át munkálkodj, a hetediken végezd minden dolgodat. Valóban így él sok ember: hat napon át munkálkodik, a hetediken végzi minden dolgát. Aztán csodálkozik, hogy kimerült, álmatlan, olykor csillapítókra, nyugtatókra, altatókra, máskor pedig serkentőkre van szüksége. Van, aki úgy próbál ezen segíteni, hogy a vasárnapot elheveri, ellustálkodja. De nem a semmittevésre hívott el minket Isten, hanem lehetőséget a vele való találkozásra. Ebben a találkozásban kapunk új erőt, új inspirációt. Vedd hát elő a bibliádat, és olvass belőle. Magadnak és a családodnak. Figyelj! A harangok neked is szólnak. Isten téged is vár, ma éppen veled akar beszélni. Fia által hív: Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik meg vagytok fáradva és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. Isten fáradhatatlanul hív téged, hogy találkozhass vele, hogy ne csak pihenjél, hanem meg is nyugodjál. Ne hagyd ki ezt a lehetőséget!
Jelképes tornyaink rombolása Június végén összedőlt a bözödújfalui templom vízben álló, még megmaradt része is. Immár semmi sem emlékeztet arra, hogy a tó helyén valamikor falu helyezkedett el, családok laktak, virágzó élet volt. A magyar, de a román és a külföldi sajtó is felkapta az ügyet: egyremásra jelentek meg cikkek arról, hogy eltűnt az utolsó mementó is, amely a Ceauşescu-rendszer faluromboló politikájára emlékeztetett. Való igaz, szomorú dolog történt az 1980-as évek közepén, amikor a falurombolási politika hatására gátat emeltek, hogy egy zömében magyarlakta falut eltüntessenek a föld színéről. Való igaz, a tóból kiemelkedő templomtorony évtizedekig emlékeztetett arra, hogy a kommunista rendszer milyen erőszakos cselekményekre volt képes. És való igaz az is, hogy a templom összedőltével egy emlékeztető jelkép is eltűnt Erdélyből. Ám mindez a múltra tekint, nekünk pedig a jövőbe kellene néznünk. Ám ha ezt tesszük, épp olyan szomorú képet láthatunk magunk előtt, mint amikor a bözödújfalui templomtornyot néztük a képeken. Napjainkban is hasonló tornyok állnak vagy éppen nőnek ki – jelképesen – a semmiből, s válnak mindennapjaink részévé. Olyan tornyok, amelyek másfajta gátak emeléséről, falvaink elnéptelene-
Ez is leomlott. Ma már az egykoron víz fölé emelkedő torony sem látható.
déséről, közösségeink pusztulásáról, hagyományaink kihalásáról szólnak. Ezeket a tornyokat építik Bukarestben a román politikusok, amikor kisebbségi joga-
Miért Erdély a legjobb hely a világon? Nem Erdély a legjobb hely a világon. Már nem az és még nem az, olyan rég volt az, hogy nem is emlékszik rá senki, és olyan meszsze van, hogy talán egyikünk sem fogja látni. Mitől volt Erdély a legjobb hely? Mikor? Például 1568ban, amikor a vallási türelemről először hoztak döntést a világon. Igen, tudjuk, nem volt teljes, de Európa többi részén erről még nem is álmodtak az üldözött felekezetűek. Bethlen Gábor korában is jó volt itt élni, még románként is, hiszen ekkor nyomtatták ki először a bibliát az ő nyelvükön. Igen, itt Erdélyben. Tündérkertnek hívták az országot, mert két birodalom között őrlődve is fenn tudott maradni, úgy, hogy még gyarapodott is. Azért sikerült, mert a nyers erőt a józan ész helyettesítette. Ez a kis ország külföldi tudósok sorát vonzotta. Felfedezések, vallásreformok bölcsője lett. A gondviselés vagy a véletlen úgy hozta, hogy egy országnyi területen néhány nemzet sorsa talán örökre összeforrjon. Az élni akarás, az egymásra utaltság késztette különös békére az itt élőket, s csak kívülről jövő érdekek ugrasztották egymásnak a testvérnemzeteket. Ki-ki a helyén igyekezett boldogulni, s csak jogai csorbulását érezve kezdett konfliktusba. A fel-
lángoló nacionalizmus állta végleg útját a zavartalan békének. Szomszédból ellenség lett az ismeretlen nemzettestvér kedvéért. Bécs, Bukarest vagy Budapest hányszor ugrasztotta egymásnak az egymás mellett élő népeket. De a szolidaritás szikrája mégsem hunyt ki teljesen. Az itt élők nem elvettek egymástól, hanem adtak egymásnak. Egyenként és együtt lettek többek, ezáltal ezt a gyönyörű országot egyedülállóvá téve. Népzenénk, hagyományaink, népviseletünk – szinte minden egy kicsit magán viseli az összes itt élő nép jegyeit. A közvetlen szomszédságban élő népcsoportok pedig gond nélkül beszélik egymás nyelvét. Egy valamit nem tud egyik nép sem saját képére formálni: ez a környezet, ami mindenkié. A táj, amely nem hagyja nyugodni a szülőföldet elhagyókat. A táj, amely nekünk, de talán többeknek a legszebb a világon. Erdély nem a legjobb hely, de egyszer lehet. Ha legyőzzük a beáramló feszültséget, sztereotípiákat, céltalan gyűlöletet és a káros múltban élést. Igen, a múltnak is tartozunk, de amit ma építünk, azt a jövőnek, a jövőért tesszük. Kötelességünk jobbá tenni e helyet, ezt az országot. A felada-
inkat semmibe veszik, de a tornyok köveit rakják magyar politikusaink is, amikor sokszor megalkuvó viselkedésükkel hozzájárulnak a román kormány minket semmibe vevő politikájához. Épülnek a tornyok az Európai Unió által is, hiszen a brüsszeli vezetés kisebbségről nem akar hallani, autonómiáról nem akar tudni. A tornyok köveit rakja a vad kapitalizmus, amely tönkreteszi a kisgazdaságokat, ellehetetleníti a gazdákat. A Nemzetközi Valutaalap (IMF), amely eladósítja az országot, megszorító intézkedéseket vezet be. De hozzájárul a tornyok épüléséhez az egész romániai rendszer: a korrupció, a munkanélküliség, a bürokrácia is, hiszen ezek következtében a fiatalok egyre-másra hagyják el szülőföldjüket, éltető közösségüket. És a kövek egymásra rakódnak azáltal is, hogy a kivándorlás mellett fogyunk az abortusz és a vegyes házasságok miatt. Jó lenne, ha e felépült vagy épülőfélben levő jelképes tornyokat kezdenénk lerombolni. Lehet, úgy érezzük, most szilárd talajon állnak. Nekünk azonban az a kötelességünk, hogy őket vízzel árasszuk el, hogy idővel lehulljanak. A víz lehet áldozatvállalás, egymásra való odafigyelés, hagyományaink ápolása, összetartás, jogainkért való harc, közösségeink építése – szeretet és Istenbe vetett hit által.
tot nagyapáinktól és apáinktól kaptuk, nekik nem sikerült, nem teljesen rajtuk múlott, sőt egyáltalán nem. A történelem kereke nem mindig úgy fordul, ahogy szeretnénk, de van amikor – ha csak rövid időre is – kezünkbe vehetjük az irányítást. Erdély lehet a legjobb hely a világon, mert itt nem gyilkoljuk egymást naponta, nem éhezünk, nem tizedel járvány, még nem nyelt el mindent a kapitalizmus, megvan minden erőforrásunk, amire szükségünk van, megvannak a támpontok, amire építhetünk, megvan a szándékunk a változásra. Mert valami újat kell építeni, korszerűt és maradandót, erőset és a világon egyedülállót.
Somogyi Botond
Vissza kell nyernünk önrendelkezésünket, és közvetítenünk kell Magyarország és Románia között, vagy akár a közép-európai államok között. Erős gazdasági tényezővé kell válnunk, a térség meghatározó erejévé. Ma újra két birodalom csap össze felettünk, mindezt Bethlen Gábor példájával sikerülhet kihasználnunk. Lehet hagyni mindent a régiben, karba tett kézzel várni, hogy a változás magától jön el. El lehet menni a lehetőség mellett, s el lehet viselni a jövő generációk szánalmát az elszalasztott lehetőségek miatt. Akarni és hinni, de főleg tenni kell, s Erdély lesz a legjobb hely a világon! Fancsali Ernő
Erdélyi vadregényes táj. Hagyja-e nyugodni a szülőföldet elhagyókat?
3
Európai protestánsok: emlékezés a 100 éve kirobbant világháborúra (Folytatás az 1. oldalról)
szág 1,5 millióval, Franciaország 1,3 millióval, Anglia 750 ezer katonával. A polgári áldozatok száma elérte a 6 milliót. A háború 1918 novemberében ért véget Németország és Ausztria–Magyarország kapitulációjával.
Magyarország trianoni traumája említés nélkül maradt – Balkán és Ukrajna nem! A felhívás azon túlmenően, hogy ennek az európai „őskatasztrófának” az áldozataira, a kárvallott családokra, a hosszú ideig gyógyíthatatlan sebekre emlékeztet, a lelki traumát is
meg, hogy a Német Birodalom a Versailles-i Békeszerződés (1919. június 28.) következtében területének 13%-át veszítette el. Az, hogy Magyarország területének 2/3-a került más országokhoz, egyetlen szó említést sem érdemel! Még közvetve, utalásszerűen sem. Annyit jegyez meg mindössze a szemléltető-, egyoldalú anyaggyűjtemény, hogy a békeszerződés széles kaput nyitott a revansizmus előtt, s jórészt ez volt oka a második világháború kirobbanásának.
Teológiai kritika – „igazságos háború”? A GEKE-irat kritikusan szembesít viszont a protestáns egyházak és teológusok szerepével
A nacionalizmus bálványa sokat elvakított De voltak más hangok is, még ha gyéren is, mint például a svájci Karl Barth református teológusé, aki 1914-ben kritikusan állapította meg: „Hazaszeretet, háborús elszántság és keresztyén hit” reménytelenül szembekerült egymással ebben az összevisszaságban. A kortársak között talán a svéd evangélikus érsek, Nathan Söderblom volt az, aki a legvilágosabban fogalmazott. Élesen és folyamatosan támadta, bírálta a nacionalizmus bálványát, hamis istenségét, ami feloldhatatlanul áll szemben Jézus Krisztus és az ellenség szeretetének Istenével. 1914 szeptemberében felhívással fordult Európa egyházaihoz, álljanak ellen a gyűlöletnek és ellenségeskedésnek, s kormányaiktól a vérontás befejezését követeljék. A mennoniták és a kvékerek pedig megtagadták a katonai szolgálatot, ami súlyos börtönbüntetést vont maga után. A 2014-es megemlékezések sok alkalmat teremtenek az emlékezésre, az egykori „ellenségek” egymásra figyelésére. Hiszen a GEKE 94 protestáns egyházat képvisel: evangélikust, reformátust, metodistát és más kisebb egyházat. Ezekben az egyházakban mintegy 50 millió protestáns él és szolgál.
Rendezni való Európával és önmagunkkal
érinti, de meglehetősen általánosan. Hiszen az a négy év Európa térképét alapvetően átrajzolta. Ennek lett áldozata Magyarország is, területe kétharmadának elvesztésével, az azóta is elfogadhatatlan trianoni békediktátummal. A GEKE-irat megemlíti, hogy bizonyos konfliktushelyzetek a mai napig rendezetlenek, elsősorban a Balkánon és Ukrajnában. De a nyilatkozat – mint az elmúlt 90 évben oly sok politikai és egyházi megnyilatkozás – a megcsonkított Magyarországot említés nélkül hagyja, jóllehet az európai egyházi szervezetben ott vannak a magyar képviselők is, és teljességgel kizárt, hogy a szervezet felelős vezetői ne tudnának a trianoni traumáról. Vajon ez a hallgatás a magyar részvétel eredménytelenségének vagy az európai (egyházi és újabban EU-s) taktikázásnak tudható be, ami már 100 éve tart – ellenünk? El lehet gondolkodnunk! Miként azon is, hogy az EKD honlapon olvasható igen sokrétű, gazdag szemléltető- és ismeretfrissítő anyagban egyedül csak azt említik
4
1914-ben. Van is mit kritizálni, hiszen akkoriban sokan felelős egyházi és hatalmi pozícióban Istent és a háborút pozitív összefüggésbe hozták egymással. A nemzeti, olykor erősen nacionalista hangulatú egyházak a háború kitörését pozitívan üdvözölték, és teológiailag országuk részvételét „az igazságos háború” hamis tételével igazolták is. A békére, megbékélésre felszólító egyházi hangok visszhangtalanok maradtak a háborús propaganda harsogásában. A mostani kiegészítő anyagok között szerepel az, aminek címe: „Az egyházak és az I. világháború”. Felidézi a trón és oltár szövetségét, a saját nemzet morális fölébe helyezését a másiknak, a szinte szent cselekményként, Isten előtti kötelességként ábrázolt, hirdetett haza- és népvédelmezés hőstettét. A háború első hónapjaiban tele voltak a templomok, de ott nem békefelhívások, hanem a háborút támogató, igazoló beszédek hangzottak el. Istenért és a hazáért akár az egyéni élet feláldozásával is illett szolgálni.
A német egyház honlapján (ekd. de) több írás alapján háttéranyagokkal, korabeli idézetekkel, időtáblázattal, a háború helyszíneivel lehet ismerkedni. Lenne bár itthon is a megemlékezés méltó, állna meg augusztus 1-jén délben egy percre a munka és az élet forgataga. S lenne bár az egyéni, egyházi, nemzeti viszszatekintés kritikus, de nem felejtő, nem feledtető, hiszen van még Európának rendeznivalója e tekintetben velünk, és nekünk is Európával, önmagunkkal, meg szomszédainkkal. Erre kötelez minket Ausztria–Magyarország 1,5 millió hősi áldozata, annyi könny és fájdalom, meg a nemzetcsonkító politikai diktátum. S mindezt azért is, hogy a nacionalizmus bálványát vagy kísértetét egyszer s mindenkorra ki lehessen gyomlálnia a lelkekből, az igazság magvait pedig a jövendő számára elvetni. Minden más csak méltatlan önkorbácsolás, megszégyenítő alku lenne. Márpedig ennek egyszer történelmileg és nemzetileg, egyházilag és egyénileg is véget kell vetnünk. Annak szellemében, akire az emlékezés csendes percére felhívó GEKEirat is evangéliumi egyértelműséggel utal: „(Jézus Krisztus)… igazgassa … lábainkat a békességnek útjára!” (Lk 1,79)
Látható volt az Ige (Folytatás az 1. oldalról)
Ifjúság kontrasztban Létszámban a fiatalok sem maradtak alul a Kálvin-napok alkalmával: 28 gyülekezet 160 tinédzsere töltötte tartalmasan a napot Bitán, ahol a csapatjátékokon kívül multimédiás interaktív kiállításon is részt vehettek. A délelőtti áhítatot és az IKE-karaván zenés műsorát követően a fiatalok több helyszín tevékenységei közül válogathattak: volt, aki ütőt ragadott, és a székely baseballnak nevezett méta nevű játékba kapcsolódott be, volt, aki interaktív feladatsorokban különleges dolgokat gyűjtögetett, de olyan is akadt, aki az IKE-karaván által bemutatott Kontrasztkiállításra látogatott el. – A multimédiás tárlat olyan témaköröket érint, amelyek elgondolkodtatják a fiatalságot. A preventív üzenetű plakátok, fotók, kisfilmek kiállítása eredetileg a magyarországi – azon belül a kisvárdai – református egyház és a rendőrség közös kampánya nyomán látott napvilágot, három évig állandó tárlatként működött az anyaországban, idén pedig bemutatjuk Erdély-szerte – mondta el Tussay Szilárd, az IKE-program koordinátora. A válásról, abortuszról, függőségekről, családon belüli erőszakról és öngyilkosságról szóló, felrázó képsorokat a megváltás szobája követte, az ifjak pedig gondolataikat egy-egy szakértő segítségével dolgozhatták fel.
A nők a család alapkövei A felsőháromszéki Kálvin-napok Papolcon nőszövetségi konferenciával folytatódtak. A 160 résztvevővel kezdődött el az istentisztelet, melyet Babos-Barabás Berta Erika sepsibesenyői református lelkésznő tartott. Alapigéjében arra hívta fel a figyelmet, hogy „az asszonyi bölcsesség építi a házat”. Hangsúlyozta, ha a ház felépítését csak a férfiakra bízzuk, lehet, hogy nem lesz elég otthonos és meleg, hiszen a nők jelentik a család számára az alapot. – Mi, nők először gyerekünket, férjünket, családunkat akarjuk „felépíteni”. Pedig mindent önmagunkkal kellene elkezdeni: ha szeretni akarsz, először önmagadat szeresd, mert ha rosszul szereted önmagad, mások felé is hasonlóképpen viszonyulsz – emelte ki prédikációjában a lelkésznő. A családon belüli erőszakról szólva elmondta, túl kell fejlődjük az otthonról tanult tehetetlenséget, és arra bíztassuk az új generációt és önmagunkat is, hogy nem kell mindent eltűrni. Az istentiszteletet követően Balogh Zoltán, a Kézdi-Orbai Egyházmegye esperese köszöntötte az egybegyűlteket, megköszönve azt a lelkesedést és gondoskodást, amelyet a
nőszövetség tagjai a Kálvin-napokon évről évre tanúsítanak. – Arra kérem a jelenlévőket, az elkövetkezőkben is mutatkozzék meg ez az odaadás, munkálkodás, adjuk át a stafétabotot ifjainknak, hogy tovább éljen a közös együttlét öröme – hangzott el. Ezt követően felszólalt Váncza Lajos helybéli lelkipásztor, aki a papolci templom történetét mesélte el, Gáspár Erika szörcsei lelkész az egyházkerület nőszövetségének tulajdonába került bonyhai Bethlen-kastély felújítását támogató téglajegyekről beszélt, Bardócz Tímea nőszövetségi elnök pedig
Fiatalok helye a világban A Kálvin-hét ötödik napján először szervezték meg a konfirmandusok találkozóját Sepsibesenyőn. A 16 gyülekezetből érkező több mint 100 hetedik-nyolcadik osztályos a lelkészek és önkéntesek vezetésével arra kereste a választ, mit jelent a család és a gyülekezet tagja lenni. Balogh Zoltán kifejtette, konfirmandusnak lenni különleges helyzet, pedig semmi rendkívüli nincs benne. – Mindannyian átestünk ezen, még mi, a lelkészek is, most pedig számotokra szeretnénk különlegessé tenni azt az alkalmat, mikor teljes, önálló tagjává váltok gyülekezeteteknek – mondta Balogh. Arra kérte a fiatalokat, őrizzék meg szívüket, legyenek befelé hallgatók, akik mindig észreveszik, mit diktál a szívük. A délelőtt folyamán az ifjak hét csoportra oszlottak, az önismereti játékokkal fűszerezett foglalkozásokon arra keresték a választ, hogy hol van ma a világban a fiatalok helye. Megtárgyalták, mi a szerepük a családban, a gyülekezetben és a társadalomban egyaránt.
Kálvin tanai szóban és cselekedetben a közös munka általi feltöltődést fejtette ki köszöntőjében. Orbán Judit lelkésznő és Gergely-Kovács Kata tanítónő a hagyományos és keresztyén életmódról tartott előadást.
Kálvin tanairól érthetően A Kézdivásárhelyen megtartott presbiteri konferenciára idén több mint száz atyafi látogatott el a felsőháromszéki gyülekezetekből. A nyitó istentiszteletet követően Gerendi Attila, a presbiteri szövetség elnöke köszöntötte az egybegyűlteket, majd Balogh Zoltán esperes beszélt a Kálvin-napok fontosságáról. Lőrincz István A predestináció tana Kálvinnál címmel tartott előadást, amelyben a gyakorlati kérdésekre kereste a választ. – 2009-ben, amikor a Kálvin-év elkezdődött, úgy éreztem, részt kell vállaljak benne, ezért három előadást is tartottam. Kálvin alapvető tana a predestináció, ezért ennek a témának jártam utána. Egyrészt magamban is tisztázni szerettem volna néhány kérdést, másrészt fontosnak tartottam e témák feldolgozásában a presbiterek számára is segítséget nyújtani. A legfontosabb, hogy erősödjön a hitünk abban, hogy Isten kiválasztott minket az Ő szolgálatára – mondta az előadó. A bibliai igéket két részre osztotta, szerinte vannak benne értelmi és hitbéli események. – A szentháromság tana például a hitnek szól, hiszen értelemmel nehezen fogható fel, hogy létezhet Isten egyszerre, mint Atya, Fiú és Szentlélek – emelte ki.
A Kálvin-napok záró eseménye az Orbaiteleken rendezett gyülekezeti nappal ért véget, amelyre mintegy 1500 ember látogatott el, 27 település nevezett be a főzőversenyre és kilenc gyülekezet kórusának műsora csendült fel a templomban. Kántor Csaba püspökhelyettes az ünnepi istentiszteleten elmondta: az ennyi embert megszólító események során úgy érzi, Kálvin János tanításai nemcsak szóban hangzanak el, hanem ott vannak cselekedeteinkben is, az együtt ünneplésben, amikor Isten nevében gyűlünk össze. – A hét tele volt olyan pillanatokkal, amikor bizonyságot kaphattunk egymás iránti szeretetünkről, fiataljaink elhivatottságáról és gyermekeink lelkesedéséről. Ezekkel az élményekkel a szívünkben éljük tovább hétköznapjainkat is – buzdította a jelenlevőket Balogh Zoltán esperes. Miközben a gyülekezeti sátrakban javában folyt a főzés, a templomban kilenc település (Papolc, Felsőcsernáton, Kovászna I., Dálnok, Székelytamásfalva, Kézdivásárhely, Páké, Lécfalva és Kovászna II. Vajnafalva) kórusai találkoztak, a hozzáértő tagok énekeinek felcsendülése szívet melengető érzéssel töltötte el a hallgatóságot. A főzőversennyel párhuzamosan gyerekfoglalkozások is zajlottak, ahol a csapatjátékok mellett arcfestésre is sor került, a fiúk számára pedig minifoci-bajnokságot szerveztek. A nap során ifjúsági zenekarok fellépései követték egymást, ezek szünetében pedig népi táncokat is lehetett tanulni. A jó hangulatú esemény a himnuszok eléneklésével zárult.
5
Istenre tekintve
napig élnek és gyümölcsöznek. Makkai Endre petSzáz éve született Makkai Endre rozsényi szolgálatának A száz éve született Makkai Endre lelki- három évtizedét elpásztorra, néprajzkutatóra, íróra emlékez- sőként Márton Árpád tek a petrozsényi református templomban, Zoltán, a gyülekezet ahol a 20. század második felének sötét idő- jelenlegi fiatal lelkésze szakában szolgálta Istent, gondozta a gyüle- méltatta, aki a templomban örömmel és kezetet. tisztelettel köszöntötte Makkai Endre, 1914. május 31.-én született elődje népes családját: az akkor még monarchiabeli Vashegyen, a ma három gyermekét, kiSzlovákiához tartozó Železník településen. Régi lenc unokáját és 22 dédbányaművelő család sarjaként kerül már gyer- unokáját. 1949-ben, amikor mekkorában a Zsil-völgybe, ahol a korábban aranybányászattal foglalkozó nagyapa telket Nagy Gyula, későbbi vásárol. Makkai Endre korán árvaságra jut. Az püspök, Petrozsényból első világháborúból hazatérő édesapja, a hata- való elköltözését kölomváltás okozta válságban 1921-ben sztrájkot vetően Makkai Endrét szervez Lupényban, amiért kényszermunkára hívta meg a gyülekezet: a templom és a parókia ítélik a Vâlcea megyei sóbányába. Innen már siralmas állapotban volt. Gyülekezeti összefocsak örök búcsút venni tér haza. Az özvegyen gással azonban fél év alatt lakhatóvá tették a maradt feleség, mindhárom gyermekét iskoláz- lelkészi lakást és a fiatal lelkipásztor irányítátatja. Makkai Endre nővére képzőművész lesz, sával, a következő hat esztendőben kívül-belül bátyja tanár, ő maga pedig a nagyenyedi és zi- felújították a templomot. 1970-ben azonban a lahi református kollégiumokban töltött diákévek közösségromboló politika folytán épülő tömbután előbb jogot tanul, majd beiratkozik a teo- házaknak helyet készítve, lebontják a szépen lógiára. 1940-ben segédlelkészi kinevezést kap rendbe tett parókiát. Makkai Endre, svájci kapDésre, ahol művelődésszervezéssel is foglalko- csolatai révén, megszerzi a gyülekezet számára zik, illetve a Szolnok-Doboka megyei lap főszer- azt a támogatást, mellyel egy szintén szép és kesztője lesz. Itt veszi feleségül Vargha Emília tágas parókia-épületet vásárolhatnak. 10 év tanítónőt, aki egész életében hűséges társa és múltán azonban ez a parókia is a tömbházépítámogatója marad. A háború utolsó éveiben, tési láz áldozata lesz – emlékezett a zaklatott illetve az ezt követő nehéz időszakban három időszakra Márton Árpád Zoltán. A parókia sok politikailag megbélyegzett gyermekük születik. Közben Nyárádszeredára költöznek, ahol 1949-ben az egyházközség min- családnak, fiatalnak lett otthonává vagy lelden földjét elkobozzák, Makkai Endrénét pedig ki menedékévé. Az ország különböző tájairól osztályellenségnek minősítve kiteszik a tanügy- a jobb megélhetés reményében ide költözött ből. Ekkor üresedik meg a petrozsényi lelkészi vagy otthonából elüldözött gyülekezeti tagok állás, ahová két idősebb lelkésztárs ajánlására, mindig nyitva találták a parókia ajtaját. Mai a gyülekezet meghívja Makkai Endrét – ismer- szóval élve, a lelkészcsalád otthona igazi „kötette a hajdani petrozsényi lelkész életrajzát fia, zösségi házként” működött, ahol egymást érték a Kolozsváron élő Makkai János, hálás szívvel a szeretetünnepségek, és ahová a Szilágyságfordulva a gyülekezet felé, melynek körében ból, Mezőségről, Székelyföldről idetelepült gyermekként, fiatalként testvéreivel együtt ren- családok, fiatalok, gyermekek, tanárok, egyetegeteg szeretetet, gondoskodást tapasztalt meg, misták egyaránt szívesen tértek be. – Gyermekés olyan barátságokat szőhettek, melyek mai korom, ifjúságom és felnőtté válásom idején is meghatározó volt számomra Makkai Endre, Bandi bácsi személye, tanácsa, jelenléte. Fia barátja lévén, gyakran fordultam meg a parókián és sokszor kaptam olvasnivalót a lelkész gazdag könyvtárából. Mikor visszavittem a könyvet, mindig leült velem és megbeszéltük olvasmányélményemet. Éreztem, hogy fontos számára, hogy becsületes emberré váljak – emlékezett a hajdani lelkészre dr. Kelemen József bányamérnök. A méltatásokban mindig felbukkant a feleség, Makkai Emília, Emi néni emléke is, aki Szavalnak a Makkai-unokák. A fiatalok nagyapjukra emlékeznek.
6
jóságával, odaadó szeretetével, nem csupán az őt rajongásig szerető kisdiákjainak, de a gyülekezeti tagoknak is példaképe volt. Ez alkalommal Varga Éva tanárnő, hajdani diák emlékezett rá. A lelkészházaspár nem csupán a gyülekezet körében osztotta szét önzetlenül szeretetét. Családjukban szintén a hit, a reménység és a szeretet volt a legfőbb örökség. Erről tett tanúságot az egyik unoka, Makkai Péter lelkipásztor, aki jelenleg az árkosi gyülekezetben szolgálva viszi tovább a nagyszülői örökséget. A petrozsényi templom szószékéről hirdetve az igét, Isten végtelen kegyelmére irányította az emlékező család és gyülekezet figyelmét. Az Újszövetség első vértanújának, Istvánnak megkövezése előtti beszédét elemezve, úgy fogalmazott: fontos, hogy a magunk, családjaink, közösségeink életében is lerántsuk a leplet saját nagyságunkat hirdető legendáinkról. Lássuk meg, lássuk be a tévedéseinket. Nem azért, hogy ez elcsüggesszen bennünket, hanem azért, hogy tiszta, megújult szívvel ismerjük fel, és fogadjuk el Isten végtelen kegyelmét, mely által minden botlásunk, hitetlenségünk ellenére is megtart minket. A megemlékezésnek megható pillanata volt, amikor három dédunoka, Makkai Hanna, Dorka és Gergő, lelkipásztor és író dédapjuk három versét olvasták fel a gyülekezet előtt, Makkai Fanni pedig a dédmama nyomdokain járva kántorizált. Ez alkalomból egy emlékkiadvány is megjelent, melyben a kor követelményeinek megfelelően, tömörítve kapott helyet a száz éve született lelkipásztor életrajza, felesége tanítónői munkásságának méltatása, családi vonatkozású képek, emlékek, illetve egy részlet az 1994-ben megjelent Morzsák című novelláskötetéből, és néhány vers az Erdélyi életnyomok című verseskötetből (Kolozsvár, 1998). Makkai Endre író munkásságának nyomát őrzi továbbá számos publicisztikai írás, egész életét végigkísérő néprajzi kutatásainak eredménye pedig a Korunk hasábjain, illetve magyarországi szakkiadványokban megjelenő tanulmányokban, és a Nagy Ödönnel közösen kiadott Adatok téli néphagyományaink ismeretéhez (MTA, Budapest, 1993) c. kötetben maradtak fenn az utókor számára. Gáspár-Barra Réka
Ünnep és szolgálat Missziós hét a Küküllői Egyházmegyében A Küküllői Egyházmegye szeptember elején az ünnep és szolgálat jegyében miszsziós hetet szervez, amelyre minden gyülekezetet és hívő keresztyént szeretettel vár. A szervezők szerint az egyhetes rendezvény célja többrétű. Egyrészt Krisztus missziós parancsának való engedelmesség: tegyetek tanítványokká minden népeket. Másrészt hálából történő jó cselekedet, amely Isten dicsőségét szolgálja. A rendezők szeretnék bemutatni évszázados értékeiket, megvallani reformátori örökségüket, és ugyanakkor megélni a Krisztusban való összetartozást. Szeptember 8-án a vallásórás gyerekek és vallástanárok találkozójára kerül sor Nyárádszentlászlón. A hatvan gyülekezetből egyenként 5 gyereket várnak az eseményre. Gazdag program fogadja majd a gyermekeket, amellyel szeretnének bekapcsolódni a Kálvinemlékévek sorozatába, és együttgondolkodnának a gyülekezeti vallásoktatásról a vallástanárok segítségével.
Szeptember 9-én presbiteri találkozót tartanak Vámosgálfalván, itt alakult ugyanis az első presbitérium Erdélyben. A templomba gyülekezetenként 5-5 presbitert várnak a szervezők. A tervek között szerepel egy presbiteri évkönyv kiadása, amely tartalmazza: a jelenleg szolgáló presbiterek névsorát, a gyülekezetek templomait, valamint egy csoportképet a jelenlegi presbitériumról. A nőszövetségi találkozót szeptember 10én Bonyhán szervezik meg a Bethlen-kastély udvarán. A rendezvényen előadás hangzik el a családról, mint Isten ajándékáról. Az eseményre 300 asszonytestvért várnak. Az egyházmegyei kórusok találkozójára szeptember 11-én kerül sor Kibéden, ahova 13 kórus mintegy 250 tagja hivatalos. Az eseményt Arie Deelen és Tőkés Attila orgonajátéka színesíti, Ráduly János néprajzkutató Kibéd nagy szülöttjéről, Seprődi Jánosról emlékezik meg. Szeptember 12-én Nyárádszeredában szervezik meg az egyházmegyei lelkészértekezletet. Ennek keretében Dávid István kolozsvári ifjúsági lelkipásztor tart előadást Az Igéről való beszéd címmel. Az utolsó két nap (szeptember 13–14.) rendezvényeinek színhelye Gyulakuta lesz: itt kerül sor a keresztyén ifjúsági találko-
Az Ő nevében közösségben gyűltünk egybe, megismerkedni, elcsendesedni, közösségben gazdagodni. Becsuktuk az ajtókat, így bent teljesen külön világ tárult
Csodálatos módon nyitotta meg ajkunkat a közös éneklésre, játékra, mindannak egymással való megosztására, ami által önmagunkat megkönnyítettük, egymást pedig megerősítettük. Így tárultak fel olyan élettörténetek és életesemények, amelyekből meggyőződ-
fel előttünk. Isten Lelke sugározta be a találkozót és éreztette velünk, jól tettük, hogy eljöttünk, hiszen minden hasonló alkalomra Ő az első meghívó, aki áldásossá is teszi az együttlétet, közösséggé formál és imádságban, munkában érezteti meg a közösség erejét.
hettünk: jó mindezt megosztani egymással. Meggyőződhettünk, hogy aki Vele mindent megoszt, azzal Ő ott van személyes közösségben és tágabb körben egyaránt. Buzdítást nyertünk arra, hogy építőkövek legyünk mindazokban a közösségekben, amelyeknek ré-
Küküllői csendes napok Június hava zsúfolt, mindennel megterhelt időszak mindannyiunk életében – itt a tanévzárás, amely szülőként, pedagógusként vagy más szerepkörben, de érint és tennivalókkal lát el, megkezdődtek az eltevések, folytatódnak a kinti, kerti munkák, nem beszélve a munkahelyek mindennapos terhéről. Nincs egy nyugodt, csendes pillanatunk, amikor odafigyelhetünk saját problémáinkra, nemhogy azokat meg is oldhatnánk. Úgy érezzük, talán az idő átsegít ezen is, ha átvészeljük egyáltalán. Ilyenkor, ilyen időszakban jött kapóra a Küküllői Egyházmegye nőszövetségi elnökeinek a meghívása a Csendes napokon való részvételre. Első olvasásra azt gondoltuk talán, hogy mikor jusson idő még erre is, de a gondolat mégsem szállt el. Hanem az akarattal párosult, s így, akik elindultunk, csapot-papot hagyva, a kerekek gurulásával és a Hármasfaluba vezető út fogyásával egyre távolodtunk minden gondtól-bajtól, zajtól és munkától, és egyre közeledtünk a csend, a megnyugvás és a feltöltődés helyéhez. Asszonyok
zóra, valamint az egyházmegyei hét főrendezvényére. A találkozót a nemrég elkészült sportbázison és az azt körülvevő zöldövezeten rendezik meg, rossz idő esetén pedig a kultúrotthonban és a templomban. Az ifjúsági napon keresztyén zeneegyüttesek lépnek fel: az After 5, a Sófár, a Worship, a gegesi Ajándék zenekar, és reménység szerint a lelkészek zenekara is. Az ifjúsági nap tábortűzzel zárul. A 14-i zárórendezvény 11 órakor kezdődik a templomkertben kopjafaavatással, majd szabadtéri úrvacsorás istentisztelettel folytatódik. Igét hirdet Kató Béla püspök, ágendai szolgálatot végez Kántor Csaba főjegyző. Az eseményt megtiszteli jelenlétével a rendezvény fővédnöke is, Répás Zsuzsanna, a külhoni magyarságért felelős államtitkár. A szervezők arra kérik a lelkipásztorokat, presbitereket, híveket, hogy imádkozzanak és dolgozzanak együtt a Küküllői Egyházmegye Missziós Hetéért, amely a Kálvin-emlékévek ünnepi sorozatába is bekapcsolódik, hogy Isten gazdag áldása legyen annak minden rendezvényén, s így Isten dicsőségét, a Küküllői Egyházmegye javát, örömét és a lelkek üdvösségét szolgálja.
szei vagyunk: házasságunkban, családunkban, nőszövetségünkben, gyülekezetünkben. Ezen erő birtokában hasznos tanácskozást tartottunk a kastélynappal kapcsolatban is, mely ügy felkarolásával hisszük, Isten bízott meg, és Ő a nemes célok megvalósításában velünk van. Mindannyiunknak jut feladat, amelyet teljesítenünk kell erre a napra készülve is, de annak lejárta után is, hiszen hosszú távú a terv, és bár rögös az út, Istennel és egymással szövetségben végigjárhatjuk. Életút, hely, szolgálat, közösség – e vezérfonal mentén igazán áldásos órákat töltöttünk együtt az egyházmegye minden sarkából érkezett asszonytestvérekkel, s bár rövid volt, új erővel nyitottuk meg a külvilág ajtaját, hogy szertevihessük mindazt, amivel ott bent gyarapodtunk, és ki-ki a maga helyén gyümölcsöztethesse. Köszönjük az ötletet és megszervezést Tatár Annának, Borsos Melindának a közösségi élményt és gazdagodást, minden jelenlévőnek pedig, hogy a közösség köve, része volt. Mindenekfelett pedig áldjuk érte Istenünket, aki segítségünk és pajzsunk mindenben. Találkozunk legközelebb! Iszlai Júlia
7
Hírek – Események Szentlászlók találkozója Nagy találkozó színhelye volt a közelmúltban Homoródszentlászló: a Kárpát-medence 19 Szentlászló nevű településének képviselőit látta vendégül. Az együttlét a Barabási Domokos
által tartott istentisztelettel kezdődött, majd ifj. Szabadi Béla, a Szentlászló Alapítvány elnöke mondott köszöntő beszédet. Ezt követően Dobai Nagy Tünde balladát és népdalt énekelt, Vajnárné Székely Ilona pedig a falu elhelyezkedéséről, történetéről és kihalófélben levő
népszokásairól tartott előadást. Hodgyainé Székely Margit, Tornai Emma és Tornai Csongor szavalatai után a műsort Péter Anna Te bujdosó székely, tekints fel az égre kezdetű népdallal zárta. A találkozás és a barátkozás helyszínéül a mintegy 300 résztvevőnek az újrameszelt, de üresen álló papi lak és a hozzá tartozó udvar szolgált, amelyben nyáron a környékbeli gyerekek számára tábort rendeznek. A hangulatot pedig a székelykeresztúri fúvószenekar tette még emlékezetesebbé. A vendégek a találkozó alkalmával a falu régi szőtteseiből rendezett kiállításon megcsodálhatták e népi mesterség gyönyörű darabjait. Az együttlét Székelyderzsen folytatódott, ahol a résztvevők meglátogatták a vártemplomot, Székelyudvarhelyen pedig a város nevezetességeivel ismerkedhettek meg. Köszönet a támogatóknak, György Sándor polgármesternek, aki a találkozó megszervezésében nagy segítséget nyújtott. Bármilyen pici is e település a maga 28 lakosával, annál nagyobb elismerés illette a vendégek részéről a híveket, akiket meghatott az egyszerűség és a mérhetetlen szeretet, amelyben részük volt a két nap alatt. Isten áldja meg Szentlászló népét, hogy kis falunkban még többször is találkozhassunk. Vajnárné Székely Ilona
Mivel vigasztaljuk egymást?
dés, hiszen ez egész életünket, jövőképünket meghatározhatja. Jézus ezt mondta az özvegyasszonynak: Ravatalozót avattak Mezőpanitban ne sírj. Furcsának tűnhet számunkra, hogy Isten segedelmével június 22-én felavattuk Jézus olyan gyászolónak mondta, aki egykor a mezőpaniti ravatalozót. Négyéves fárasztó, elveszítette férjét, most pedig fiát, s akinek időt és energiát nem kímélő munkának meg- minden oka megvolt a keserűségre, a sírásra. lett az eredménye. A Mi, emberek, sokBereczki Zoltán épíszor hasonló módon tész tervei alapján képróbáljuk vigasztalni szült ravatalozó a teegymást. Érezzük vimető bejáratától nem szont, hogy tehetetmessze helyezkedik lenek vagyunk, nincs el. Magas fatornya, mivel egymást igazán szinte földig érő tetevigasztalnunk. Jézus je, széles üvegablakai szavában azonban és ajtói azt sugallják, erő van, komolyan hogy alkalmas nagy gondolja. Ezt akarja temetési istentiszteleelérni a mezőpaniti tekre is. ravatalozóban is, A felavató ünnehogy a koporsó mellett álló gyászolókat pélyt Jakab István a feltámadás és örök esperes áhítata nyiélet evangéliumával totta meg, melynek vigasztalja. alapigéje a naini ifjú Az istentiszteletet története (Lk 7,11–17) Pitó Antal lelkipászvolt. Az igehirdető tornak az elmúlt négy kiemelte: a ravatalozó olyan hely, ahova év munkájáról tartott elsősorban azért jörövid beszámolóA mezőpaniti ravatalozó vünk, hogy Istennel ja követte. Ezután a találkozzunk. Jézus helybéli gyülekezet nemcsak földi élete során találkozott gyász- kórusa szolgált, majd köszöntések következmenettel. Mennybemenetele után Igéje és tek a szomszéd gyülekezetek lelkipásztorai Szentlelke által azóta is keresi a velünk való és az egyházmegyei főgondnok részéről. Az találkozás lehetőségét, nemcsak a templom- ünnepséget a mezőpaniti gyülekezetnek, lelkiban, hanem a ravatalozóban is. Előbb-utóbb pásztorának és gondnokának készített oklevemindannyian szembesülnünk kell a gyásszal. lek átadása zárta. A kérdés az: hogyan viszonyulunk szeretteElsősorban Istennek adunk hálát azért, hogy ink elvesztéséhez, a halálhoz? Sorsdöntő kér- valóra vált a ravatalozó megtervezett álma. De
köszönet jár a gyülekezet lelkipásztorának, gondnokának, presbitériumának, híveinek, a falu polgármesterének és minden olyan alapítványnak, amely adományaival, fáradságos munkájával hozzájárult a ravatalozó felépítéséhez. Bányai László
ISSN–1223–8848
ÜZENET Az Erdélyi Református Egyházkerület gyülekezeti lapja A szerkesztőség címe: 400079 Kolozsvár Király utca (str. I. C. Brătianu) 51. sz. Telefon: 0731 019404 Drótposta:
[email protected] http://www.reformatus.ro/uzenet.html Főszerkesztő: Somogyi Botond Kéziratot nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. A lapban megjelent cikkek nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik. Készült az Erdélyi Református Egyházkerület Misztótfalusi Kis Miklós Sajtóközpontjának nyomdájában. Felelős vezető: Dávid Zoltán Olvasószerkesztő: Sztranyiczki Mihály Műszaki szerkesztő: Bálint Lajos Tördelés: Czirmay Ágnes
