Az egyszerősített felszámolás néhány kérdése
A több, mint félszáz alkalommal módosított 1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) egyes rendelkezései ma is felvetnek olyan vitás jogalkalmazási kérdéseket, amelyek eddig lappangtak. Felszínre kerülésük összefüggésbe hozható azzal is, hogy a felszámolási ügyeket intézı bírói kar – részben az ítélıtáblák felállása miatt – megújult, s azok, akik most szembesülnek a Cstv. hiányos rendelkezéseivel, más válaszokat keresnek a felmerülı kérdésekre, mint idısebb kollégáik. Ilyen, az utóbbi idıben felszínre került kérdésnek tekinthetı az egyszerősített felszámolás kérdése is. A téma kollégiumi megvitatását az indokolja, hogy a felmerülı kérdések egy része az egyszerősített felszámolás alapkérdései közé tartozik, más részük viszont a többi felszámolási ügyben is rendszeresen felmerül. Célszerő ezért az egyszerősített felszámolás kapcsán felmerülı kérdéseknek a megvizsgálása, az egységes gyakorlat kialakítása érdekében. 1.) Történeti elızmények a.) Az 1881. évi XVII. tc. rendelkezései A mai egyszerősített felszámoláshoz leginkább rokonítható sommás csıdeljárást az 1871. évi XVII. tc. 262.§-a szabályozta. Ennek értelmében, ha a csıdnyitás idejekor vagy a tömeggondnok jelentésébıl az tőnik ki, hogy a közadós javai az eljárási költségek fedezésére elegendık ugyan, de nagyobb részt könnyen értékesíthetı ingóságokból állnak és a kétségtelen elıjoggal bíró követelések valószínőleg az egész vagyont felemésztik, a bíróság sommás eljárást rendelhetett el. A sommás eljárás a következıkben tért el a rendes csıdeljárástól: -a csıdhirdetményt elegendı volt egyszer közzétenni; -a hitelezıi bejelentéseket a felszámolási határnapig meg kellett tenni, - meg kellett kísérelni az egyezségkötést a felszámolási határnap elıtt; -nem kellett csıdválasztmányt választani, helyette a hitelezık összessége döntött és - mellızhetı volt a csıdtömeg részletes felosztása.1 A fenti szabályozásból látható, hogy a sommás csıdeljárás megindításának egészen más feltételeit szabályozta a törvény. Az egyszerősített felszámoláshoz csak annyiban hasonlítható, hogy az eljárási szabályok az eljárás lefolytatását megkönnyítették. b.) Az 1986. évi 11. tvr. (Ftvr) rendelkezései Az 1986. évi 11. tvr. (Ftvr) 7.§ (2) bekezdése említi meg az egyszerősített felszámolás lehetıségét, amikor kimondja, hogy egyszerősített felszámolási eljárásnak van helye, ha – a gazdasági társaság kivételével – a gazdálkodó szervezet jogutód nélküli megszőnésérıl a külön jogszabályok szerint határozatot hoztak. Ezt a lehetıséget az 1988. évi 26. tvr. módosító rendelkezései tették lehetıvé. Gazdálkodó szervezetek esetén ugyanezt a 1
Fehérvári Jenı Magyar csıdjog vázlata Budapest, 1948 131.old.
1
rendelkezést a Gt.- be foglalták, a szabályozás tartalmából következıen ez az egyszerősített felszámolás a mai végelszámolási eljárásnak megfelelı szabályokat tartalmazta.2 c.) Az 1991. évi XLIX. tv. elıírásai Az 1991. évi XLIX. tv (Cstv.) már külön szabályozta az egyszerősített felszámolás eseteit. A törvény két lépcsıs megoldást vezetett be. Az elsı lépcsıben a bíróság a felszámoló kérelmére végzéssel elrendelte az adós egyszerősített felszámolását, ha a vagyon a várható felszámolási költségekre sem nyújtott fedezetet, vagy a nyilvántartások, illetve a könyvvezetés hiányai miatt az eljárás technikailag lebonyolíthatatlan volt. (Cstv.55.§(1) bekezdés) A végzés jogerıre emelkedése után a felszámoló köteles volt az adós által kötött szerzıdéseket felmondani, illetve azoktól elállni, a gazdaságilag indokolt szerzıdéseket teljesíteni. 90 nap állt a felszámoló rendelkezésére a vagyontárgyak értékesítésére, ha ennyi idı alatt ez nem volt lehetséges, mentesült az értékesítési kötelezettség alól. (Cstv. 55.§ (3) bekezdés.) A ma is jelentkezı problémák szemszögébıl figyelemre méltó elıírást tartalmazott az 55.§ (4) bekezdése, amely kimondta, hogy az egyszerősített felszámolást elrendelı végzés jogerıre emelkedésétıl számított 90 nap alatt az adós ellen folyamatban lévı adóhatósági- és versenyfelügyeleti-, társadalombiztosítási ellenırzéseket be kell fejezni. Az egyszerősített felszámolást elrendelı végzés jogerıre emelkedésétıl számított 90 nap elteltével a bíróságnak hivatalból – a felszámoló meghallgatását követıen – meg kellett hozni a záróvégzést. Ehhez nem kellett a felszámolónak ún. záróanyagot készíteni. A végzésben kellett rendelkezni a befolyt pénzeszközök felosztásáról, illetve a nem értékesített vagyontárgyak hitelezık közötti felosztásáról a Cstv. 57.§ (12) bek. szerinti sorrend figyelembe vételével. Az egyszerősített felszámolás ilyen szabályozása a gyakorlatban azért mőködött nehézkesen, mert az egyszerősített felszámolást elrendelı végzést gyakran megfellebbezték, a fellebbezések elbírálása elhúzódott, s emiatt a vagyontalan cégek jogutód nélküli megszüntetésével kapcsolatos eljárások befejezéséhez több évre volt szükség. d.) A jelenleg hatályos Cstv. elıírásai A Cstv-t módosító 1993. évi LXXXI. tv. (I. Cstv. Novella) lényegesen megváltoztatta az egyszerősített felszámolás szabályait. Az új szabályokat szerkezetileg is külön, az új 63/A.§ban helyezték el, s radikálisan egyszerősítették az eljárást. A korábbi rendelkezésekkel ellentétben az új szabályok szerint nem kell megvárni a 90 nap elteltét ahhoz, hogy a bíróság elrendelje a gazdálkodó szervezet megszüntetését és a cégjegyzékbıl való törlését. Amennyiben megállapítható, hogy az egyszerősített felszámolás feltételei fennállnak, a bíróság a felszámoló erre irányuló kérelmére 15 napon belül rendelkezik az adós vagyonának, illetve be nem hajtott követeléseinek a hitelezık közötti felosztásáról és az adós megszüntetésérıl (Cstv. 63/A. §). A Cstv-t módosító 2005. évi LXIX. tv az egyszerősített felszámolás szabályait nem módosította, csak áthelyezte a 63/B.§-ba. A jelenleg hatályos elıírás a következı: 2
Polgári nemperes eljárások ) szerk: Németh János) Budapest, 1992 341.old.
2
63/B. § (1) Ha a vagyon a várható felszámolási költségek fedezetére sem elegendı, vagy a nyilvántartások, illetve a könyvvezetés hiányai miatt az eljárás technikailag lebonyolíthatatlan, a bíróság a felszámoló kérelmére és írásbeli elıkészítése alapján - a kérelem beérkezését követı 15 napon belül - végzésben elrendeli az adós vagyonának, illetve be nem hajtott követeléseinek a hitelezık közötti felosztását az 57. § (1) bekezdése alapján, valamint az adós megszüntetését. A bíróság elrendeli a jogerıs végzésnek a Cégközlönyben való közzétételét, és azt megküldi a 29. §-ban foglalt szerveknek. (2) Az írásbeli elıkészítésnek tartalmaznia kell a hitelezıi igények összesítését, a felszámoló költségkimutatását, valamint a behajthatatlan követelések, pénz- és vagyonmaradvány felosztására vonatkozó javaslatot. (3) Az írásbeli elıkészítés során a felszámolónak a hitelezıi igényt bejelentett hitelezıket (választmányt) tájékoztatnia kell arról, hogy egyszerősített felszámolás iránti kérelmet kíván a bírósághoz benyújtani. Fel kell hívnia a hitelezıket, hogy ha tudomásuk van az adós bárhol fellelhetı vagyonáról, illetve segítséget tudnak nyújtani az eljárás rendes szabályok szerinti lebonyolításához, úgy azt megfelelı határidın belül jelentsék be a felszámolónak.
2.) A gyakorlatban felmerülı kérdések Az egyértelmően megállapítható, hogy a törvényalkotó az egyszerősített felszámolás szabályait a végletekig leegyszerősítette, s a törvénymódosítás arra irányult, hogy az eljárások gyorsan, a lehetı legkisebb költségek alkalmazásával lezárhatók legyenek. A késıbb megtárgyalandó, s a gyakorlatban felmerülı kérdésekre a módosítást tartalmazó I. Cstv. Novella indokolása sem ad választ. Az elsı kérdés az, jelentıséget kell-e tulajdonítani annak, hogy a törvényalkotó a módosítás során kivette a felszámolás szabályai közül az egyszerősített felszámolásra vonatkozó elıírásokat és szerkezetileg külön helyezte el, hasonlóan az 1881. évi XVII.tc. megoldásához. Álláspontom szerint a kérdés nem akadémikus, mert az adott elıírás törvényen belüli elhelyezésének mindig is jelentısége van a jogszabályok értelmezése során.3 Ebben az esetben ebbıl az elhelyezésébıl az a vitathatatlan következtetés vonható le, hogy a felszámolásnak – pontosabban a felszámolási eljárás lezárásának - két formáját szabályozza a törvény, az általános és az egyszerősített formáját. Ennek pedig az a következménye, hogy az egyszerősített felszámolás körében felmerülı problémák megoldása során nem lehet automatikusan alkalmazni az általános szabályokat, kivéve, ha a törvény kifejezetten visszautal valamely szabályra, mint teszi ezt a Cstv. 57.§ (1) és 29.§ esetében, vagy a törvény rendelkezéseibıl, annak tartalmából következik, hogy a rendelkezés általános elıírást tartalmaz. Példaként említhetı a Cstv. 56.§ (3) bekezdés azon elıírása, hogy amennyiben az eljárás befejezésekor az értékesítetlen vagyontárgyak között zálogjoggal terhelt vagyontárgy is található, a vagyontárgyaknak a hitelezık közötti felosztásáról rendelkezı végzés jogerıre emelkedésével a zálogjog megszőnik. Az egyszerősített felszámolás jellemzıje, hogy mindaddig, amíg a felszámoló az egyszerősített záróanyagot nem nyújtja be, az eljárás az általános szabályok szerint folyik, s a fent említett külön szabályok csak az eljárás egyszerősített módon történı befejezésére irányadóak. Ebbıl következik, hogy a hitelezıi igények bejelentése, visszaigazolása, a vitatott hitelezıi igények elbírálása, a kifogások elıterjesztése és elbírálása során – és még számtalan 3
Szladits A magyar magánjog vázlatában a logikai értelmezéssel kapcsolatban mondja:” A logikai értelmezés a kétes törvényszöveg értelmét a logika szabályai szerint, különösen a törvény logikai szerkezetébıl vont következtetések útján állapítja meg.” A magyar magánjog vázlata I.50.old. Lábady Tamás a logikai értelmezésen túl a rendszeres magyarázat (interpretatio systematica) körébe sorolja azt, amikor a szabályok összefüggését ugyanazon jogszabály más helyeivel, másrészt egyéb jogszabályokkal összevetve keressük a jogszabályi elıírás értelmét. A magyar magánjog (polgári jog) általános része Dialog Campus Budapest-Pécs, 1997 222.-223.old.
3
egyéb kérdésben – az általános szabályok szerint kell eljárni. Az egyszerősített felszámolást szabályozó 63/B.§ ezért a Cstv. 56.§ (1) bek, 59.§ (1)-(4) bekezdése, 60.§ (1)-(5) bek. rendelkezéseit váltja ki. A törvényalkotó következetlenségét jelzi, hogy az egyszerősített felszámolás esetén megállapítható díjat mégsem a 63/B.§ keretében, hanem az 59.§ (4) bekezdésében helyezte el. A következıkben a gyakorlatban felvetıdött alábbi kérdésekre keressük a választ: a.) Köteles-e a felszámoló az egyszerősített záróanyagot a hitelezıknek elızetesen kézbesíteni? b.) Mi a bíróság feladata az egyszerősített záróanyag kézhezvétele után? c.) A záróanyag kézbesítése esetén a hitelezık milyen formában és milyen következményekkel reagálhatnak az egyszerősített záróanyagra? d.) A bíróság a felszámoló elszámolásának értékelése során milyen jogosítványokkal rendelkezik? e.) Kezdeményezhetı és befejezhetı-e az eljárás egyszerősített módon a közzétételtıl számított egy éven belül?
ad a.) A záróanyag megküldése A Cstv. 63/B.§ egyértelmően megfogalmazza a felszámoló feladatait. Amennyiben a felszámoló észleli azt, hogy az eljárás egyszerősített módon történı befejezésének a Cstv. 63/B.§ (1) bekezdésében írt feltételei fennállnak, köteles a hitelezıi igényt bejelentı hitelezıket (választmányt) tájékoztatni arról, hogy egyszerősített felszámolás iránti kérelmet kíván a bírósághoz benyújtani. Fel kell hívni a hitelezıket, hogy ha tudomásuk van az adós bárhol fellelhetı vagyonáról, illetve segítséget tudnak nyújtani az eljárás rendes szabályok szerinti lebonyolításához, úgy azt a felszámoló által megadott határidın belül közöljék vele. A felszámoló természetesen köteles igazolni a bíróság felé azt, hogy a felhívást szabályosan kézbesítette a hitelezık részére. A törvény nem szabályozza azt a kérdést, hogy hitelezıi bejelentés esetén mi a felszámoló feladata, de nyilvánvalóan a felszámoló köteles a bejelentésben szereplı vagyon, követelés iránt tudakozódni, legalábbis ellenırizni, hogy létezı vagyontárgyról, illetve követelésrıl van szó. A 2.) pont bevezetıjében említett értelmezésbıl következik, hogy amennyiben a felszámoló eleget tett a Cstv 63/B.§ (3) bek-ben írt kötelezettségének, az ún. „írásbeli elıkészítés” keretében el kell készítenie az egyszerősített záróanyagot, amely tartalmazza a hitelezıi igények összesítését, a költségkimutatást, valamint a behajthatatlan követelések, pénz- és vagyonmaradvány felosztására vonatkozó vagyonfelosztási javaslatot is. (Cstv. 63/B.§ (3) bek.) A felszámolás és a végelszámolás számviteli feladatairól szóló 225/2000 (XII.19.) Korm. rendelet 12.§ értelmében egyszerősített felszámolás esetén is alkalmazni kell a Korm.rendelet 3.-11. §-ban írtakat, melyek az általános szabályok szerinti felszámolás számviteli feladatait tartalmazzák. Az így elkészült záróanyagot a felszámoló közvetlenül a bíróságnak köteles megküldeni azzal a kérelemmel együtt, amelyben kéri, hogy a bíróság az eljárást az egyszerősített felszámolás szabályai szerint zárja le. Ebben be kell jelentenie és igazolnia kell azt is, hogy a Cstv. 63/B.§ (3) bekezdésében írt kötelezettségét teljesítette, s amennyiben bejelentés érkezett a hitelezık részérıl, a bíróságot errıl, valamint a megtett intézkedésekrıl is tájékoztatni kell. További kötelezettséget a törvény nem ró a felszámolóra,
4
ebbıl következik, hogy az így elkészített záróanyagot, kérelmet stb. nem köteles a hitelezık részére megküldeni, s erre irányuló törvényi kötelezettség hiányában erre a bíróság sem kötelezheti.
ad b.) A bíróság feladata az egyszerősített záróanyaggal kapcsolatban
A bíróság elsı feladata annak vizsgálata, hogy a felszámoló kérelmében írtakat a csatolt dokumentumok alátámasztják-e, tehát a felszámolás egyszerősített módon befejezhetı vagy sem. A gyakorlat abban a kérdésben már kialakult, hogy a törvényben írt két feltétel vagylagos és nem együttes feltételt jelent. (BH. 1996/554) A bíróság az elbírálás során pervezetı végzéssel nem utasíthatja a felszámolót arra, hogy az eljárást az általános szabályok szerint zárja le. Amennyiben úgy ítéli meg, hogy a feltételek nem állnak fenn, a felszámolás egyszerősített módon történı befejezése iránti kérelmet végzéssel el kell utasítani. Erre a gyakorlatban legtöbbször akkor kerül sor, ha a bíróság megítélése szerint valamely elszámolási szabálytalanság miatt a rendelkezésre álló pénzeszköz a felszámoló állításával ellentétben elegendı a felszámolás költségeinek (beleértve a felszámoló díját is) fedezésére. (Ezzel kapcsolatos részletkérdéseket a d.) pontban taglaljuk.) Az elızı pontban már tisztáztuk, hogy a felszámoló az egyszerősített záróanyagot nem köteles a hitelezıeknek megküldeni és erre törvényi elıírás hiányában a bíróság sem kötelezheti. A következı kérdés az, hogy a bíróság saját hatáskörben elrendelheti-e a záróanyag hitelezık részére történı megküldését, s ha igen, ennek milyen eljárásjogi alapja van. Ebben a kérdésben láthatóan megoszlik a bírói gyakorlat, egyes bírák automatikusan kiküldik a záróanyagot a hitelezıknek, mások mellızik azt. Amennyiben aggálytalanul megállapítható, hogy a záróanyag a Cstv. 63/B.§ elıírásainak megfelel, a felszámoló a 63/B.§ (3) bekezdésében írt kötelezettségét maradéktalanul teljesítette, ezt igazolta és a költségek felszámítása, a vagyonfelosztási javaslat is megfelel a törvényi elıírásoknak, szükségtelen a záróanyag hitelezık részére történı kézbesítése. Ebben az esetben a bíróság ugyanis a Cstv. 63/B.§ (1) bekezdése alapján tárgyalás tartása nélkül 15 napon belül köteles a záróvégzést meghozni és az eljárást befejezni. Ez a kötelezettség természetesen csak hiánytalan záróanyag esetén áll fenn. Amennyiben a bíróság a beterjesztett kérelmet bármilyen eljárási vagy tartalmi okból hiányosnak tartja, a felszámolót kell felhívnia a hiányok pótlására vagy ezeket a hiányokat meghallgatás során is pótolhatja. Szélsıséges esetekben fordulhat az elı, hogy a bíróság valamilyen okból a hitelezık elızetes kontrollját igényelve mérlegeli a záróanyag hitelezık részére való megküldését. Erre különösen akkor kerülhet sor, ha a bíróság a felszámoló bizonylatokkal alátámasztott elszámolását megalapozatlannak tartja, de hivatalból az elszámolást nem változtathatja meg. Ettıl a bíróság nem zárható el a Cstv. 6.§ (3) bek. alapján alkalmazandó Pp. 3.§ (6) bekezdés elıírására figyelemmel. A Pp. ezen rendelkezése értelmében a bíróság köteles gondoskodni arról, hogy a felek minden, az eljárás során elıterjesztett kérelmet, jognyilatkozatot, valamint a bírósághoz benyújtott okiratot megismerhessenek és azokra – törvényben elıírt idın belül – nyilatkozhassanak.
5
Természetesen olyan felfogás is mérlegelhetı, miszerint a Pp. szabályainak megfelelı alkalmazása nem vezethet oda, hogy a bíróság eltérjen a Cstv. speciális és kifejezett rendelkezésétıl. A hitelezık joga ugyanis nem csorbul érdemben, a végzés elleni fellebbezésben felhozhatják a záróanyaggal kapcsolatos kifogásaikat. Álláspontom szerint azonban konkrétan fel nem sorolható esetekben nem lehet a bíróságot elzárni attól, hogy a záróanyag hitelezıknek történı megküldését elrendelje. Ebben az esetben a záróanyagot a bíróságnak kell sokszorosítani és a bíróság költségére kell kézbesíttetni.
ad c.) A hitelezık jogai az egyszerősített záróanyaggal kapcsolatban A b.) pontban adott levezetésbıl következıen kivételes esetekben a bíróság elrendelheti a záróanyag hitelezık részére történı kézbesítését. Ebbıl következik, hogy a bíróságnak arról is tájékoztatást kell adnia, hogy a hitelezıknek a megküldött záróanyaggal kapcsolatban milyen jogaik vannak. A bírói gyakorlat ebben a kérdésben is változatos, van, aki észrevétel vagy nyilatkozat megtételére hívják fel a hitelezıket, mások kifogás elıterjesztését teszik lehetıvé. A válasz megadásánál két jogszabály alkalmazhatósága kerülhet szóba. Mivel a záróanyag kiküldése a Pp. háttérszabályként történı alkalmazásával történhet, az elsı lehetséges válasz az, hogy a Pp. 3.§ (6) bekezdésében említett nyilatkozat formájában reagálhatnak a hitelezık a záróanyagra. Az ilyen nyilatkozatnak azonban a felszámolási eljárásban alkalmazható eljárási következménye nincs, ezért abból kell kiindulni, hogy az egyszerősített záróanyag kiküldésével a bíróság milyen célt kíván elérni. Amennyiben ezt a szempontot is bevonjuk vizsgálatunk körébe, a választ a Cstv. rendelkezései között kell keresni. A Cstv. a hitelezık felszámolói tevékenységgel kapcsolatos jogsérelmeit illetıen háromféle lehetıséget szabályoz. A kifogást a felszámoló jogszabálysértı intézkedése vagy mulasztása ellen lehet benyújtani 8 napos nem jogvesztı határidıvel a bíróságnál. (Cstv. 51.§ (1) bekezdés.) A kifogás elbírálására és a fellebbezési lehetıségre a törvény speciális elıírásokat tartalmaz. A zárómérleg és vagyonfelosztási javaslat ellen 30 napos jogvesztı határidın belül lehet a kifogást benyújtani, a kifogást elbíráló végzés ellen nincs helye külön fellebbezésnek. A közbensı mérleggel kapcsolatos észrevételt 15 napon belül lehet a felszámolónál elıterjeszteni, ezt az észrevételt a bíróságnak nem kell külön végzéssel elbírálni. A Cstv. egyedül a közbensı mérleg jóváhagyásával kapcsolatos eljárásban szabályozza (Cstv. 50.§ (5) bek.) a hitelezık észrevételezési lehetıségét, a közbensı mérlegre vonatkozó elıírásoknak az átvétele az egyszerősített felszámolás eljárási rendjébe még analógia alkalmazásával sem lehetséges a két jogintézmény eltérı jellege miatt. A Cstv. 56.§(1) bekezdése az eljárás általános szabályok szerinti lezárását szabályozza, olyan speciális rendelkezéseket tartalmaz, amely szintén összeegyeztethetetlen az egyszerősített felszámolásnak az eljárás gyors befejezésére vonatkozó elıírásaival. A fentiekbıl az következik, hogy amennyiben a bíróság szükségesnek ítéli az egyszerősített záróanyag hitelezıknek történı kézbesítését, egyéb rendelkezés hiányában a hitelezık esetleges beadványát a Cstv. 51.§ (1) bekezdésében szabályozott kifogásnak lehet csak tekinteni. Ezért célszerő a hitelezıknek a záróanyag kézbesítésével egyidejőleg ilyen tájékoztatást adni. Ebben az esetben viszont, - amennyiben kifogás érkezik – a bíróság csak a
6
kifogással kapcsolatos eljárás jogerıs lezárása után dönthet az eljárás egyszerősített szabályok szerinti lezárásáról.
ad.d.) A bíróság lehetıségei az egyszerősített záróanyag költségelszámolása kérdésében A gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy nagyon gyakran azért utasítja el a bíróság az eljárás egyszerősített felszámolás szabályai szerinti befejezés iránti kérelmet, mert a felszámoló költségelszámolását vitatja. Konkrét ügyben a bíróság például azzal az indokkal utasította el a felszámolónak az eljárás egyszerősített szabályok szerinti befejezése iránti kérelmét, miszerint a felszámolási eljárás menetét, a hitelezık számát és a vagyon értékesítésével kapcsolatos teendıket figyelembe véve a felszámolás során felmerülı költségeket a felszámoló eltúlozta, ezért a vagyonfelosztási javaslatot és a kérelmet is megalapozatlannak tartotta. (BDT 2005/9/121. sz. eseti döntés) Más ügyben ugyanilyen okok miatt az igazolt posta-, telefon-, irodaszer, nyomtatvány és irattározási költségeket találta a bíróság eltúlzottnak. Ezért elvi szinten kell azzal a nem csak az egyszerősített felszámolási eljárásban felmerülı kérdéssel, hogy a bíróságnak milyen jogosítványai vannak a számlákkal, bizonylatokkal, szerzıdésekkel igazolt felszámolási költségekkel kapcsolatban. (Ha a felszámoló a feltüntetett kiadásait nem tudja számlákkal igazolni, akkor nyílván nem fejezhetı be az eljárás a záróanyag jóváhagyásával.) Az 1991. évi IL. tv. (Cstv.) 6.§ (1) bek. értelmében a felszámolási eljárás az adós székhelye szerint illetékes megyei bíróság hatáskörébe tartozó nemperes eljárás. A 6.§ (3) bek. kimondja, hogy azokra az eljárási kérdésekre, amelyeket a Cstv. külön nem szabályoz, a Pp. rendelkezéseit – a polgári nemperes eljárás sajátosságaiból eredı eltérésekkel – megfelelıen alkalmazni kell. A Cstv. kifejezett rendelkezéseket tartalmaz arra nézve, hogy a bíróságnak milyen esetben van döntési jogosultsága az eljárás során. Így többek között dönt a fizetésképtelenség kérdésében, a közbensı mérleg, zárómérleg jóváhagyásáról s egyéb kérdésekrıl. A jogerıs végzéssel elrendelt felszámolás elvégzése a felszámoló feladata, s ennek során a hitelezık, illetve esetlegesen a hitelezıi választmány – kivételesen maga az adós – kontrollálhatja a felszámoló tevékenységét, s a felszámoló jogszabálysértı intézkedése vagy mulasztása esetén kifogást nyújthat be a bírósághoz. A bíróság elsısorban tehát az eljárásban részt vevı felek (az adós, a hitelezı és a felszámoló [Cstv. 6.§ (4) bekezdés.] ) kérelmei alapján jár el. A Cstv. –a cégeljárástól eltérıen - nem biztosít a bíróság részére törvényességi felügyeleti jogkört, ezért a felszámolási eljárásban is alkalmazandó a Pp. 3.§ (1) és (2) bekezdésének elıírása, mely szerint a jogvitát a bíróság kérelemre bírálja el, s ennek során a felek által elıterjesztett kérelmekhez kötve van. A felszámolási eljárásban a bíróság tehát elsısorban a felek kérelmére jár el, hivatalból a felszámoló tevékenységét nem ellenırizheti, a felszámolás menetébe hivatalból nem avatkozhat be, a felszámoló által kötött jogügyleteket nem minısítheti. Azokban az esetekben, amikor a Cstv. elıírása szerint a bíróság feladata (pl. közbensı- vagy zárómérleg jóváhagyása, felszámolói díj megállapítása) valamely intézkedés megtétele, az ítélıtábla következetes gyakorlata értelmében a bíróságnak gondosan kell vizsgálnia – az esetleges hitelezıi bejelentéstıl függetlenül – azt, hogy a felszámoló eljárása a törvényi elıírásoknak megfelel vagy sem. (BDT 2004/3/21., BDT 2004/11/120.) Ez a gondosság azonban nem jelent hivatalbóli eljárást, a bíróság gondos vizsgálatának arra kell kiterjedni, hogy a felszámoló a Cstv., és a kapcsolódó jogszabályok (pl. 225/2000. (XII. 19.) Korm. rendelet a felszámolás és a végelszámolás számviteli feladatairól) elıírásait betartva jár el.
7
Ennek során a bíróság jogosult a felszámolót felhívni a mérlegek és költségelszámolások alapjául szolgáló dokumentumok, számlák, szerzıdések csatolására, de nem jogosult arra, hogy ezeket a szerzıdéseket, számlákat felülbírálja, érvénytelennek, más tartalmúnak tekintse. Ilyen jogkört a 2003. évi XCII. tv. (Art.) az adóhatóság részére ad, amikor kimondja, hogy a szerzıdést, ügyletet és más hasonló cselekményeket valódi tartalmuk szerint kell minısíteni, s az érvénytelen szerzıdésnek vagy más jogügyletnek az adózás szempontjából annyiban van jelentısége, amennyiben gazdasági eredménye kimutatható. A szokásos piaci ártól eltérı szerzıdési feltételeket alkalmazó kapcsolt vállalkozások ügyleteit adózási szempontból a szokásos piaci ár alapulvételével kell minısíteni. Nem alkalmazható e rendelkezés, ha a kapcsolt vállalkozások magatartása megfelel a független felektıl az adott esetben elvárható piaci magatartásnak. (Art. 1.§ (7) (8) bekezdés.) Ehhez hasonló rendelkezés a Cstv.-ben nem található, ezért a bíróság csak valamely fél erre irányuló kérelme alapján bírálhatja el a jogügyleteket, ha ezek a Cstv. rendelkezéseit figyelembe véve a felszámolás keretén belül elbírálhatóak. Az egyszerősített felszámolás során azért merülnek fel élesen ezek a kérdések, mert sokkal kevesebb lehetısége van a hitelezıknek a felszámolói tevékenység ellenırzésére, a felszámoló elszámolásáról csak a bíróság által megküldött anyagból vagy az eljárást befejezı végzésbıl értesülnek. ad. e.)Az egyszerősített felszámolási kérelem egy éven belüli benyújtása Az utóbbi években merült fel annak a kérdése, hogy a felszámoló benyújthatja-e az egyszerősített felszámolás elrendelése iránti kérelmet a felszámolás közzétételétıl számított egy éven belül. A kérdéssel kapcsolatban két álláspont kristályosodott ki. Az egyik nézet szerint az eljárás egyszerősített felszámolás szabályai szerinti befejezésére a törvény nem állapít meg határidıt, ezért a felszámoló a hitelezıi igények beérkezése, s a vagyonról történı tájékozódás után a feltételek megléte esetén kezdeményezheti az eljárás lezárását. A másik nézet szerint a Cstv. a hitelezıi igények bejelentésére egy negyven napos eljárási, és egy éves jogvesztı határidıt szab.(Cstv. 28.§ (1) bek. f.) pont; 46.§ (5) bekezdés c.) pont.) A Cstv. 37.§ (3) bekezdése kifejezetten kimondja, hogy a bejelentésre nyitva álló egy éves határidı jogvesztéssel jár. Ebbıl következik, hogy amennyiben a felszámoló a közzétételtıl számított egy éven belül le akarja zárni az eljárást, egyes hitelezıket megfoszt attól, hogy a hitelezıi igényüket bejelentsék. Ennek azonban más vetülete is van. A 2003 évi XLIX. tv. 30.§-a iktatta be a cégeljárásról szóló 1997. évi CXLV. tv. (Ctv) rendelkezései közé a vagyonrendezési eljárásra vonatkozó szabályokat. Ennek értelmében az eljárást a törölt cég volt hitelezıje, volt tagja (részvényese), illetve az kérheti, akinek az eljárás lefolytatásához jogi érdeke főzıdik, mivel az általa megjelölt vagyonra tulajdoni igényt támaszt. Amennyiben a vagyonrendezési eljárást felszámolási eljárás elızte meg, a vagyonrendezési eljárást a felszámolási ügyben eljárt bíróság köteles lefolytatni azzal az eltéréssel, hogy a bíróságnak lehetıség szerint azt a felszámolót kell vagyonrendezıként kirendelnie, amelyik a felszámolási eljárás során eljárt és a hitelezık kielégítésére a Cstv. 57.§-a szerinti sorrendben kerül sor. (Ctv. 58/A-G §)
8
A fenti rendelkezésbıl az következik, hogy amennyiben a felszámoló a közzétételtıl számított egy esztendı letelte elıtt nyújtja be a kérelmét, nem csak a késedelmes hitelezıi igénybejelentéstıl üti el a hitelezıt, de azt is megakadályozza, hogy utóbb a feltételek fennállása esetén vagyonrendezési eljárást indítson. Az eljárás egyszerősített módon történı befejezése iránti kérelem teljesítését sok esetben az adóhatóság ellenzi a 2003. évi XCII. tv. (Art) elıírására hivatkozva. Az Art. 89.§ (1) bek. g.) pontja értelmében kötelezı az ellenırzést lefolytatni a vállalkozónál, ha felszámolását (végelszámolását) rendelték el, kivéve, ha a hitelezıi követelés bejelentését az adóhatóság Cstv. 80.§ (1) bekezdése alapján mellızte. Az ellenırzés lefolytatásának határideje az Art. 92.§ (4) bekezdés értelmében felszámolás esetén a tevékenységet záró adóbevallás ellenırzése során a felszámolás közzétételétıl számított egy év, a felszámoló által készített záró bevallás esetén pedig a bevallás kézhezvételétıl számított 60 nap. Az APEH Adójogi Fıosztálya az ellenırzés idıtartamával kapcsolatban az alábbi állásfoglalást tette közzé: „Az adózó felszámolásának elrendelése esetén az ellenırzés lefolytatása kötelezı [Art. 89. § (1) bekezdés a) pont]. A tevékenységet záró bevallás ellenırzését - az Art. 92. § (4) bekezdése alapján - az adóhatóság a felszámolás közzétételétıl számított egy éven belül köteles befejezni. Az egyéves idıkorlát azonban nem jelenti azt, hogy az adóhatóság az ellenırzés típusától függetlenül egy éven át jogosult az adott vizsgálatot folytatni. Ez esetben is az adott ellenırzési típusra meghatározott idıtartam, vagyis az adóbevallás utólagos ellenırzésénél 90 (illetve 120) napos határidı az irányadó. Nincs viszont akadálya annak, hogy - figyelemmel az Art.-ban meghatározott egyéves idıkorlátra - indokolt esetben sor kerüljön az Art. 92. § (2) és/vagy (7) bekezdése szerinti meghosszabbításra. Az egy év azonban ez esetben sem léphetı át. Az Art.-ban meghatározott egyéves, illetıleg 60 napos idıkorlát jogvesztı, vagyis az említett idın túl ellenırzés nem folytatható.” (APEH Adójogi fıosztály Ajf-121/2004.; AEÉ 2004/4.)
A két álláspont közül a felsorolt és nyomós érvek ellenére az eljárás egyszerősített módon történı befejezése során az egy éves idıkorlát még közvetve sem indokolható. A felszámolási eljárásra ugyanis elsısorban a Cstv. rendelkezései az irányadóak, márpedig a Cstv. 63/B.§ korlátozó rendelkezést nem tartalmaz. A Cstv. vonatkozó elıírásának értelmezése során azt is figyelembe kell venni, hogy az I. Cstv. Novella az 1993. évi módosítás során arra törekedett, hogy az eljárások egyszerősített felszámolás szabályai szerint történı lezárását megkönnyítse és meggyorsítsa. Ezzel az értelmezéssel nem fér össze az az értelmezés, miszerint a feltételek fennállása esetén további, a Cstv.-ben, (hitelezıi igénybejelentés) illetve az Art.-ben (az adóhatóság ellenırzési joga) foglalt feltételeket is számításba kellene venni. Az adózás rendjérıl szóló 1990. évi XCI. tv. eredeti szövege nem tartalmazta az adóhatóság egy éven belüli ellenırzési jogát. Ezt a lehetıséget az 1994. január 1.-én hatályba lépı 1993. évi CII. tv. 11.§-val módosított 57.§ írta elı, amikor kimondta, hogy az adóhatóság felszámolás esetén az adóbevallás ellenırzését a felszámolás közzétételétıl számított egy éven belül, a csıdeljárásról, felszámolási eljárásról és végelszámolásról szóló törvény szerinti záró adóbevallás ellenırzését a kézhezvételtıl számított 30 napon belül köteles befejezni. A módosító törvény indokolása a következı magyarázatot adta: „1994-tıl az adóhatóságnak soron kívül kell ellenırzést végeznie a felszámolási eljárás alá vont, átalakuló vagy megszőnı vállalkozások esetében. A felszámolási eljárás során benyújtott adóbevallás ellenırzését a felszámolást közzétételét követı 1 éven belül, míg végelszámolás során a záró adóbevallás ellenırzését 30 napon belül be kell fejeznie.” Látható, hogy az indokolás nem pontos, s az egy
9
éves határidı meghatározásánál az általános szabályok szerinti felszámolás elıírásait vette csak figyelembe. Az Art-t ezt követıen módosító 2002. évi XLII. tv. tovább pontosította az adóhatóság jogait, a következı szabályt iktatta be: „ 57.§ (4) Az ellenırzés befejezésének határideje beleértve az ellenırzés megkezdésének és befejezésének napját - 30 nap. A határidı számításánál az ellenırzés kezdı idıpontja a megbízólevél átadásának napja. Felszámolás esetén az adóhatóság a tevékenységet záró adóbevallás ellenırzését annak kézhezvételétıl számított egy éven belül, a felszámoló záró bevallását pedig a bevallás kézhezvételétıl számított 60 napon belül köteles befejezni. Végelszámolás esetén az adóhatóság a tevékenységet záró adóbevallás és a végelszámoló záró adóbevallásának ellenırzését az utóbbi kézhezvételétıl számított 60 napon belül köteles befejezni.” Az Art. szövegének változása magyarázatot ad arra, hogy amikor az I. Cstv. Novella megszületett, miért nem írta elı az adóhatósági eljárások gyorsított elvégzését. Az Art.-t módosító 1993. évi CII. tv. megalkotásakor kellett volna az egyszerősített felszámolás esetére rövidebb határidıket szabni. A jelenleg hatályos Art. sem oldotta fel az ellentmondást, ezért a Cstv. és az Art. elıírása közötti ellentmondást csak jogértelmezéssel lehet kiküszöbölni. Az adóhatóság a felszámolási eljárásban a hitelezıi igény bejelentése vonatkozásában többletjogokkal nem rendelkezik. Az Alkotmánybíróság a 33/2003 (VI.19.) AB sz. határozatában a regisztrációs díj fizetési kötelezettséggel kapcsolatban kimondta, hogy az Alkotmány 70/A.§ (1) bekezdésében foglalt diszkrimináció tilalmába ütközik, ha a törvény alkotmányos indok nélkül tesz különbséget az azonos csoportba tartozó hitelezık között. Nem vitás, hogy az adóhatóság az ellenırzési tevékenységét az Art. alapján végzi, rá nézve ez a speciális jogszabály. A felszámolóra, és a felszámolási eljárásban döntéseket hozó bíróságokra viszont a csıdtörvény elıírásai vonatkoznak, s miután a jogalkalmazási kérdés ebben az eljárásban merül fel, elsısorban a Cstv. és nem az Art. elıírásait figyelembe véve kell eljárni, ezért a bíróságot az eljárás egyszerősített szabályok szerinti befejezése során az Art.-ben szereplı egy éves határidı nem köti. A megoldás a két jogszabály rendelkezéseinek összehangolása, addig is azonban az adóhatóságoknak lehetıségük van arra, hogy a felszámolónak az egyszerősített felszámolásra vonatkozó levelének kézhezvétele után elrendelje az ellenırzés lefolytatását, amelyet 60 napon belül lezárva nem késlelteti a felszámolási eljárás befejezését sem.
A hitelezıi igényeket a Cstv. 28.§ (1) bekezdés f.) pontja értelmében 40 napon belül kell bejelenteni és nem egy éven belül. Az a tény, hogy a törvény lehetıvé teszi az igények határidın túli bejelentését, csak arra szolgál, hogy amennyiben vagyoni fedezet áll rendelkezésre, az ilyen hitelezı igénye megelızze a tulajdonosok likvidációs hányadból történı kielégítését. Egyezségkötés esetén például – igaz, hogy kifejezett törvényi rendelkezés alapján – a törvény a hitelezıi igény bejelentésére megszabott 40 napos határidı után azonnal megengedi az egyezségkötési eljárás lefolytatását, sıt ebben az esetben a késedelmes hitelezık még nehezebb helyzetbe kerülnek, mivel az eljárás befejezését követıen a követelésüket nem is érvényesíthetik az adóssal szemben. (Cstv. 41.§ (1) bek.) A fenti okfejtésbıl következik, hogy a hitelezık késedelmeskedése az eljárás egyszerősített módon történı befejezését nem zárhatja ki, s még inkább figyelmen kívül kell hagyni azt a lehetıséget, hogy emiatt a hitelezı elesik egy esetlegesen megindítható másik eljárás 10
kezdeményezésének jogától is.(Az utóbbival kapcsolatban egyébként az is megemlítendı, hogy a Ctv. a törlési eljárással kapcsolatban használja a hitelezı szót, a törlési eljárásban viszont nincs a felszámolási eljárás értelmében vett hitelezı. A Ctv. 58.§ (1) bekezdése a hitelezı szót „követeléssel rendelkezı” jogosultra érti, a Cstv. hitelezı fogalma a törlési eljárásban nem alkalmazható.)
A fentiek alapján az alábbi kollégiumi vélemény elfogadását javasolom:
Kollégiumi vélemény (tervezet) I. A felszámoló az egyszerősített záróanyagot csak a bíróságnak köteles benyújtani, egy példányban. Nem köteles a záróanyagot a hitelezıeknek kézbesíteni és erre a bíróság sem kötelezheti. II. Amennyiben a beérkezett egyszerősített záróanyag a Cstv. 63/B. § elıírásainak megfelel, a bíróság köteles 15 napon belül a záróvégzést meghozni. Amennyiben a kérelmet és a záróanyagot hiányosnak tartja, a felszámolót köteles felhívni a hiányok pótlására. Végsı esetben a bíróság nem zárható el attól, hogy a Cstv. 6.§ (3) bek. alapján alkalmazandó Pp. 3.§ (6) bekezdés elıírására figyelemmel elrendelje a záróanyag hitelezık részére való kézbesítését. III. Amennyiben a bíróság az egyszerősített záróanyagot a hitelezık részére megküldeni rendeli, a hitelezıket arról kell tájékoztatnia, hogy a záróanyaggal kapcsolatban a Cstv. 51.§ (1) bekezdésében szabályozott kifogást terjeszthetnek elı. A bíróság csak a kifogás jogerıs elbírálása után dönthet az eljárás egyszerősített szabályok szerinti befejezésérıl. IV. A Cstv. nem jogosítja fel a bíróságot arra, hogy a felszámolási eljárásban a felszámoló által kötött szerzıdéseket, becsatolt számlákat hivatalból felülvizsgálja, azokat érvénytelennek, más tartalmúnak tekintse, erre csak a Cstv. és a Ptk. szabályainak alkalmazásával, valamely erre feljogosított fél kérelmére lefolytatott eljárásban nyílik lehetıség. V. A felszámoló a hitelezıi igények bejelentésére nyitva álló határidı letelte után, a Cstv. 63/B.§ (1) bekezdésében írt feltételek fennállása esetén kezdeményezheti az eljárás egyszerősített szabályok szerinti lezárását. Amennyiben az adóhatóságot értesíti arról, hogy az eljárást az egyszerősített szabályok szerint kéri lezárni, az adóhatóságnak a vizsgálat elvégzésére az Art. 57.§ (4) bekezdésében írt 60 napos határidıt megvárva terjesztheti a záróanyagot a bíróság elé. Amennyiben a felszámoló ezeknek a feltételeknek a meglétét igazolja, a bíróság dönthet az eljárás egyszerősített felszámolás szabályai szerinti lezárásáról.
Dr. Juhász László kollégiumvezetı
11
