Környezeti, Gazdasági, Technológiai, Kereskedelmi Szolgáltató és Fejlesztési Zrt.
Az éghajlatvédelmi törvény tervezetének Stratégiai Környezeti Vizsgálata
Készítette: Dr. Tombácz Endre Mozsgai Katalin Külsı szakértı: Miklóssy Endre
2009. szeptember
Környezeti, Gazdasági, Technológiai, Kereskedelmi Szolgáltató és Fejlesztési Zrt.
TARTALOMJEGYZÉK
1. 2.
Az SKV célja, módszertana ............................................................................................. 5 A tervezett szabályozás oka, célja, a vizsgált alternatíva rövid bemutatása .............. 6 2.1 Az éghajlatvédelmi törvény indokoltsága .............................................................................. 6 2.2 Az éghajlatvédelmi törvény célja és rendelkezései ................................................................ 7 2.3 A szabályozás lényege: a kvótarendszer .............................................................................. 12 2.3.1 2.3.2
3.
A kvótarendszer elvi mőködése .......................................................................................... 12 Kvótarendszer érintettjei ..................................................................................................... 15
A vizsgálat értékrendje .................................................................................................. 18 3.1 Fenntarthatósági értékrend ................................................................................................. 18 3.2 Néhány fontos szempont az értékrendhez ............................................................................ 21 3.2.1 3.2.2
4.
Két érdekes paradoxon........................................................................................................ 21 Entrópia és gazdaság ........................................................................................................... 22
A RENDSZER KONZISZTENCIÁJA ÉS ILLESZKEDÉSE ........................................................ 27 4.3 Helyzetelemzés ..................................................................................................................... 27 4.3.1 4.3.2 4.3.3 4.3.4 4.3.5
Az éghajlat és változásának fıbb okai ................................................................................ 27 A létezı piacgazdaság ......................................................................................................... 29 A mőködı hazai gazdasági rendszerhez való illeszkedés és elhatárolódás ......................... 33 Nemzetközi és EU törekvések............................................................................................. 39 Összefüggések a fıbb hazai releváns tervekkel, illetve programokkal ............................... 44
4.4 A szabályozás lehetséges további eszközei .......................................................................... 45 4.4.1 4.4.2
Külsı alternatívák ............................................................................................................... 46 Belsı alternatívák................................................................................................................ 52
4.5 Célrendszer és a célok értékelése ........................................................................................ 53 4.5.1 4.5.2 4.5.3
5.
A kvótarendszer egyes elemeinek konzisztenciája.............................................................. 53 A fosszilis energiahordozók mennyiségi alakulására jelenleg érvényben lévı célkitőzésekkel való összhang értékelése............................................................................ 57 A kitőzött célok és eszközrendszer konzisztenciája............................................................ 58
A Megvalósíthatóság feltételei....................................................................................... 62 5.1 5.2 5.3 5.4
A fosszilis energiahordozó csökkentési célkitőzés meghatározása ...................................... 62 A kvóta árazása.................................................................................................................... 71 A rendszer finanszírozása, visszatérülı alap ....................................................................... 73 A kvótarendszer hatálya alá tartozó szektorok lehetıségei ................................................. 78 5.4.1 5.4.2 5.4.3 5.4.4
Ágazati lehetıségek ............................................................................................................ 78 A kvótapiac likviditása........................................................................................................ 82 A kvótarendszer hatása az inflációra................................................................................... 84 A kvótarendszer hatása a foglalkoztatottságra .................................................................... 85
5.5 A kapcsolódó intézményrendszer ......................................................................................... 87 5.5.1 5.5.2
Egy jó példa ........................................................................................................................ 87 Lehetıség az apparátus csökkentésére ................................................................................ 90
5.6 Elfogadhatóság, alkalmazkodás .......................................................................................... 91 5.7 Fenntarthatóság és társadalom: szociális szempontok figyelembe vétele ........................... 92
6.
A kvótarendszer környezeti hatásainak, következményeinek feltárása ................... 95 6.1 Szélenergia........................................................................................................................... 96 6.2 Biomassza hasznosítás......................................................................................................... 99
2
Környezeti, Gazdasági, Technológiai, Kereskedelmi Szolgáltató és Fejlesztési Zrt.
6.3 6.4 6.5 6.6
Geotermális energia .......................................................................................................... 103 Vízenergia hasznosítás....................................................................................................... 105 CO2 minimalizáló alternatíva ............................................................................................ 107 Hatások az eddigieken túl .................................................................................................. 109
7. Javaslatok...................................................................................................................... 111 1. MELLÉKLET: A KVÓTA, MINT FIZETİESZKÖZ ELMÉLETI HÁTTERE ............................... 114 2. MELLÉKLET: NEMZETKÖZI PÉLDÁK AZ INPUT OLDALI SZABÁLYOZÁSRA...................... 116 3. MELLÉKLET: NEMZETKÖZI ÉS HAZAI PÉLDÁK A SZABADPÉNZ ALKALMAZÁSÁRA ........ 119 4. MELLÉKLET: ENERGIAMÉRLEG, 2007 ............................................................................. 122 5. MELLÉKLET: MIKLÓSSY ENDRE: GAZDASÁG, KLÍMA, CO2 .................................... 123 6. Melléklet: MIBE KERÜLHET A LAKOSSÁGNAK? ............................................................... 139
3
Környezeti, Gazdasági, Technológiai, Kereskedelmi Szolgáltató és Fejlesztési Zrt.
Bevezetı A munka célja a tervezett éghajlatvédelmi törvény és a keretében kialakított, a fosszilis erıforrások felhasználási jogának (továbbiakban kvótarendszer) szabályozására szánt rendszer Stratégiai Környezeti Vizsgálatának elvégzése (SKV). A Stratégiai Környezeti Vizsgálati kötelezettséget, és annak tartalmát az egyes tervek, illetve programok környezeti vizsgálatáról 2/2005. (I. 11.) Korm. Rendelet szabályozza, viszont miután a célunk nem egy hivatalos eljárás lebonyolítása, hanem a szabályozás bevezetésének környezeti és társadalmi gazdasági következményeinek, akadályainak, illeszkedésének vizsgálata jelentısen eltérünk az elıírásoktól. A fı cél esetünkben a tervezés segítése, javítása. A tervezett kvótarendszer az SKV szempontjából egy nagyon speciális szabályozást jelent, ahol a specialitást nem a tervezett jogszabály formai kérdései, hanem annak tartalma jelenti. A kvótarendszer speciális jellege az SKV szempontjából a következıt jelenti: •
• •
A rendszer nem elég, hogy teljesen új és a gazdaság és társadalom szinte egészét érintı szabályozási eszközt jelent, hanem még a jelenlegi, növekedésre épülı piacgazdasági rendszer paradigmáinak meghaladását is jelenti, fıleg azzal, hogy egy piaci termék fogyasztását központi, állami döntéssel korlátozni kívánja, és azzal, hogy az ezt szolgáló kvótát a meglévı pénzügyi rendszertıl független csereeszközként kívánja kezelni. Ez azzal a következménnyel jár az SKV tartalmára nézve, hogy az a mőködı gazdasági és társadalmi folyamatokhoz való illeszkedés vizsgálata az értékelés egyik legdöntıbb eleme kell, hogy legyen. A kvótarendszer bevezetéséhez hasonló horderejő és tartalmú változás nagyon ritkán érint egy társadalmat így a tapasztalatoknak is híján vagyunk, ami azzal jár, hogy az elırejelzések meglehetıs bizonytalansággal tehetık csak meg. Az, hogy a kvótarendszer még a kidolgozottság meglehetısen kezdeti fázisában van részben elıny, részben hátrány az SKV szempontjából. Elıny, mert ebben a fázisban még jól alakítható a szabályozás és hátrány, mert nem léteznek az értékelést segítı megalapozó vizsgálatok, elemzések, azaz maga az SKV is inkább ilyennek tekinthetı.
Az anyagban van javaslati fejezet, de más fejezetek is tartalmaznak a felvetett problémákra vonatkozó javaslatokat. Ezeket a szimbólummal jelöltük.
4
Környezeti, Gazdasági, Technológiai, Kereskedelmi Szolgáltató és Fejlesztési Zrt.
1. Az SKV célja, módszertana A stratégiai környezeti vizsgálat olyan eszköz, amely eredetét tekintve a környezeti hatásvizsgálatokból (KHV) nıtt ki és önállósult. A beruházások környezeti hatásvizsgálata során a legfontosabb eldöntendı kérdés az, hogy adott emberi tevékenység gyakorlása miatt kialakuló új környezetállapot elfogadható-e vagy sem számunkra. Más a helyzet, ha feljebb lépünk a stratégiai környezeti vizsgálat irányába, ugyanis ezek nem egy-egy konkrét beruházásokra vonatkoznak, ahol a terv elfogadása vagy el nem fogadása a tét. A stratégiai hatásvizsgálatok alapját adó területi terveknél, programoknál, fejlesztési koncepcióknál és más nem beruházás szintő terveknél a döntés nem lehet a tervek el nem fogadása, csak a tervek megvalósítási módjának („hogyanjának”) befolyásolása. Az SKV típusú környezeti értékelés sajátosságai: Az SKV nagyfokú döntéshozatalba integráltsága révén nem csupán, mint hatásvizsgálati eszköz jelentıs, de igen szorosan kapcsolódik a fenntarthatóság eszméjéhez, s mint ilyen, a legközvetlenebb eljárás ahhoz, hogy a fenntarthatóság irányába való elmozdulás összehasonlítható módon értékelhetı legyen. A vizsgált törvénytervezet szintjén a környezetvédelem elsısorban nem feltételrendszert, de célokat is jelent, így itt a hatásvizsgálat feladata kiegészül a környezetvédelmi és fenntarthatósági célok megfelelıségének, konzisztenciájának vizsgálatával. Az SKV egyik fı jellegzetessége, hogy nem konfrontál, hanem együtt készül a politikával, programmal, szabályozással és menet közben juttatja érvényre a környezeti érveket. A hatásvizsgálati munkának minden esetben környezetvédelmi szempontból is elfogadható kompromisszumokat és célokat tartalmazó rendszert kell eredményeznie. A munka egyik fı célja a lehetséges környezeti konfliktusok létének és mértékének azonosítása és ezeknek, amennyire lehetséges, feloldása. Esetünkben ez a megszokotthoz képest fordítottan mőködik, hiszen a környezet és az ember érdekében kell a gazdaságnak kompromisszumokat kötni. Miután a fenntarthatóság fogalma túlmutat a pusztán környezetvédelmi törekvések érvényesítésénél, a célok ilyen típusú értékelése és az alkalmazott értékrend is tágabb területet fog érinteni. Az törvénytervezet, hasonlóan a politika szintő koncepciókhoz nem tartalmaz, olyan konkrétumokat, hogy ezekbıl akár a környezeti elemeket (levegı, víz stb.), akár a környezeti rendszereket (ökoszisztéma, település, táj) érintı, akár valamilyen területileg azonosítható környezeti hatások becsülhetık lennének, így a vizsgálatnak ez nem lehet feladata. A fentiek miatt a terveknek általában nem valamilyen határértékrendszernek kell elsısorban megfelelnie, hanem meghatározott elveknek, prioritásoknak, céloknak. Az ezeket összefogó értékrend hiányában nem lehet a változásokat minısíteni, mert hiányzik ehhez a viszonyítási alap. Az értékrendet a hatások értékelése elıtt konkrétan le kell fektetni. A bevezetıben jeleztük, hogy a feladat túlmutat az SKV vizsgálati körén, és megvalósíthatósági tanulmány típusú kérdésekre is választ kíván adni.
5
Környezeti, Gazdasági, Technológiai, Kereskedelmi Szolgáltató és Fejlesztési Zrt.
2. A tervezett szabályozás oka, célja, a vizsgált alternatíva rövid bemutatása 2.1 Az éghajlatvédelmi törvény indokoltsága A törvényt a kidolgozók a következıkkel indokolták: Az éghajlat alapvetıen meghatározza az élet ökológiai feltételeit, és ezen keresztül a biológiai sokféleség mintázatait, és az emberi létminıség kereteit: a szükségletek kielégíthetıségét, a gazdaság teljesítıképességét, az emberi egészséget és életkörülményeket. Az éghajlatváltozás közvetlen okaként egyre nagyobb tudományos bizonyossággal az üvegházhatású gázok kibocsátását tehetjük felelıssé. Az üvegházhatású gázok kibocsátása közvetetten és közvetlenül is a fosszilis erıforrások felhasználásához kötıdik elsısorban. Magyarország külsı függısége a fosszilis tüzelıanyagoktól politikai és gazdasági értelemben is fenntarthatatlan. Ezért a fosszilis tüzelıanyagok felhasználásának fokozatos és tervszerő csökkentésére, illetve helyettesítésére van szükség. A termelési és fogyasztási szerkezet, a települési szerkezet és a kiépített infrastruktúrák alapvetıen meghatározzák a társadalom energia szükségleteit, ezért a törvény új termelıi és fogyasztó szerkezet kialakításával a takarékos energia és anyagfelhasználáshoz, továbbá az éghajlatváltozáshoz való társadalmi alkalmazkodás jobb feltételeihez kíván hozzájárulni. Az éghajlatváltozás alapvetı okai közé tartozik az ökológiai rendszerek degradációja, Magyarországon a felszínt borító, és magas ökoszisztéma szolgáltatást nyújtó természetes vegetáció nagymértékő átalakítása, ezért az ország természetes felszínborítottságának részleges rehabilitációja szükséges. A fosszilis erıforrások helyettesítése megújuló erıforrásokkal a jelenlegi technikai ismeretek szintjén a szükséges helyettesítési ütemhez képest nagyon lassú, ezért ösztönözni kell a helyettesítésre irányuló kutatást és fejlesztést. A kezelni kívánt problémák megértése, elfogadása, a törvény végrehajtásának sikere a társadalom megfelelı értékválasztásától, ismereteitıl, szemléletétıl és tudatosságától függ, ezért szükséges lépéseket tenni ennek elérésére. A jelenlegi közgazdasági eszközök – az eddigi tapasztalataink alapján ez egyértelmő - nem képesek a természeti erıforrások tartamos használatát biztosítani, illetve a fenti problémákat kezelni. Másként, a társadalmi alkuban létrejött társadalmi, gazdasági peremfeltételek nem felelnek meg a fenntarthatóság követelményeinek. Új peremfeltételek megadására van szükség, a régiek egyidejő felszámolása mellett. A jelenlegi környezeti szabályozás a környezet minıségét a jó környezeti állapot biztosításán keresztül próbálja megvalósítani, ezért jobbára a környezeti kibocsátásokat szabályozza. A szabályozás a kibocsátásoknak csak egy szők területét, a jelentıs pontforrásokat tudja kezelni. A diffúz, vagy jelentéktelennek tőnı kibocsátások túl vannak a szabályozás szándékán és lehetıségén. A szabályozó az outputoknak ad korlátokat, s nem szabályozza az inputokat, pedig az outputokat az inputok mennyisége és minısége szabja meg. A hibát csak súlyosbítja, hogy a
6
Környezeti, Gazdasági, Technológiai, Kereskedelmi Szolgáltató és Fejlesztési Zrt.
szabályozó egy számára nem megismerhetı rendszerbe nyúl bele, s annak csupán néhány kitüntetett elemére vonatkozik a szabályozás. A jelenlegi output oldali, illetve a rendszerre irányuló szabályozással szemben az input oldali szabályozásra kell átállni. Ehhez járul még: Az Európai Unió Tanácsa 2008 decemberében elfogadta a „klímaenergia” csomag átfogó politikai célkitőzéseit, s ezt követıen megszületett a megállapodás az Európai Parlamenttel is. Az EU legalább 20 %-os kibocsátás csökkentést vállalt 2020-ra 1990-hez képest, de kész 30%-os csökkentésre is, ha más államok is kellıképpen hozzájárulnak a globális klímavédelemhez. Az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezmény 2009 év végi koppenhágai csúcstalálkozójának fı célkitőzése egy új globális megállapodás elfogadása. A nemzetközi és az EU szintő klímapolitikai együttmőködés megvalósításában Magyarországnak is ki kell vennie a részét.
2.2 Az éghajlatvédelmi törvény célja és rendelkezései A törvény átfogó célja, hogy rendszerszintő, komplex választ adjon az éghajlatváltozás, és ezzel összefüggésben a környezeti problémák okaira, hajtóerıire. Ennek érdekében a törvény egy integráló eszközrendszert valósít meg, amely a fenntarthatóság értelmében biztosítja, hogy a társadalom szükségleteinek kielégítése a környezet eltartóképességének megfelelıen történjen. A tervezett törvény megfogalmaz az átfogó cél mellett, egy nagyon konkrét célt is: 2015-re a jelenlegi fosszilis erıforrás felhasználást 10%-kal, 2020-ig 40%-kal, 2025-ig 50%-kal, 2030-ig 60%-kal, 2040-ig 70%-kal, 2050-ig 80%-kal kell csökkenteni. A törvény tervezésénél a következı törekvéseket, részcélkitőzéseket próbálták a kidolgozók figyelembe venni: Kiszámítható, átlátható, tartós szabályozást hozzon létre, ahol a különbözı elvárások erısítik, s nem gyengítik egymást. A szabályozás pozitívan hasson a társadalom értékeire, erkölcsére, viselkedésére. A szabályozás biztosítsa a természeti erıforrások fenntartható használatát. Mozdítsa elı a társadalom értékalapú gondolkodását. A társadalom elıtérbe helyezze a tényleges szükségletek kielégítését. A társadalom reális értéken kezelje a természeti erıforrásokat, szembesüljön azzal, hogy azok végesek, takarékosan bánjon velük. Általánossá váljon a környezettudatos szemlélet és életmód. Kialakuljon a környezet és fejlıdés kérdéseit rendszerben kezelı szakpolitikák rendszere. Bıvüljenek a társadalom ismeretei a környezeti és társadalmi összefüggések területén. Átalakuljon a termelés és fogyasztás szerkezete az intenzív energia és anyagfelhasználás felıl a kevésbé energia- és anyagigényes felé. Elıkészítse a pénzrendszer reformját, ezáltal a társadalmi igazságtalanságtól, a környezet kizsákmányolásától, és a gazdasági válságoktól mentes piacgazdaságot.
7
Környezeti, Gazdasági, Technológiai, Kereskedelmi Szolgáltató és Fejlesztési Zrt.
Biztosítsa a természeti erıforrásokhoz való egyenlı hozzáférést, és a környezet használata miatt elıálló terhek igazságos, közös viselését. A környezet jó minıségének biztosításán keresztül javítsa az emberi egészség feltételeit. Segítse elı a helyi kereskedelmet, a helyben való boldogulás feltételeit, és csökkentse a mobilizációs kényszereket. Az erıforrások reális árazásán keresztül teremtse meg a tudatosság feltételeit a beszerzések, az építések és üzemeltetések terén. Ösztönözze az energiatakarékossággal, hatékonysággal, és a fosszilis erıforrások helyettesítésével összefüggı tudományos-technikai ismereteket, a kutatás fejlesztést. Segítse a társadalom szereplıinek felkészülését a klímaváltozás várható káros következményeinek kezelésére. A természetes térszerkezet és felszínborításnak a megırzésével, rekonstrukciójával biztosítja a környezeti rendszerek megfelelı ökoszisztéma szolgáltatását, a biológiai sokféleség fenntartását, a környezeti rendszerek alkalmazkodóképességét a változó ökológiai feltételekhez.
A törvény rendelkezései: I. Közgazdasági eszközök 1.
2. 3. 4.
Az üvegházhatású gázok forrásainak felhasználását ütemezetten csökkenteni kell. 2015-re a jelenlegi fosszilis erıforrás felhasználást 10%-kal, 2020-ig 40%-kal, 2025-ig 50%-kal, 2030-ig 60%-kal, 2040-ig 70%-kal, 2050-ig 80%-kal kell csökkenteni, úgy, hogy az minden esetben kielégítse Magyarország üvegházhatású gázok csökkentésére irányuló nemzetközi kötelezettségeit. A csökkentés végrehajtása érdekében a törvény létrehozza a fosszilis erıforrások felhasználási jogának (továbbiakban erıforrás kvóta) intézményét. Felkéri a kormányt, hogy 2010 novemberig a Nemzeti Éghajlatváltozási Programon belül dolgozza ki az intézményrendszer kereteit, és terjessze az Országgyőlés elé. A keretek kidolgozásakor a következı szempontokat vegye figyelembe: a. Az ÜHG kibocsátás mérséklését az inputok 1. pontban meghatározott fokozatos szőkítésén keresztül kell megvalósítani. Az input oldali szabályozást megköveteli a környezeti hatások komplex természete, és annak elkerülése, hogy a részleges rendszerszabályozás révén környezeti átterhelések jöjjenek létre. b. A fosszilis erıforrások csökkentése elsısorban az energiatakarékossági intézkedéseken keresztül, másrészt a hatékonyságnövekedésen, és a megújulókkal való helyettesítés révén valósuljon meg. c. A csökkentést a gazdaság és társadalom minden szereplıjére vonatkoztatva, az igazságos és méltányos teherviselés szellemében kell végrehajtani. d. A gazdaság és társadalom szereplıinek különbözı fogyasztói csoportjait kell létrehozni, a fogyasztói csoportok között a csökkentési célokat differenciáltan, a teherviselı képességre való tekintettel kell elosztani. e. Az igazságos társadalmi teherviselés, továbbá a gazdaságosság érdekében ki kell alakítani a fel nem használt erıforrásfelhasználási jogok kereskedelmi rendszerét. f. A fel nem használt felhasználási jogokat, a kvótát helyettesítı pénzként lehessen használni. g. A helyettesítı pénz az árukkal egyenértékő szabadpénzként funkcionáljon. Az elszámolási év elteltével a megtakarított fogyasztási jogokat szabadpénzként lehessen felhasználni a piacon. h. A csökkentési célokat minden évben rugalmasan, minden fogyasztói csoportban az elızı évek felhasználás-csökkentési céljainak teljesítése alapján kell meghatározni, úgy, hogy a szükségletek kielégítésére irányuló társadalmi célok ne sérülhessenek. i. A kormány valamely meglévı intézményrendszer keretéin belül hozza létre az erıforrás kvóta kezelı intézményét. j. A kezelı szervezet elektronikus nyilvántartási rendszert alakítson ki, amelyben folyamatosan követhetı legyen a fogyasztási jogok felhasználása minden fogyasztói csoport és egység vonatkozásában. k. Az elektronikus számlák elszámolása minden év december 31.-ig történjen meg, amikor is megállapításra kerülnek a túlfogyasztások illetve a megtakarított fogyasztási jogok.
8
Környezeti, Gazdasági, Technológiai, Kereskedelmi Szolgáltató és Fejlesztési Zrt.
5.
6. 7.
l. A tárgyévben, a kiosztott felhasználási jogon túl jelentkezı magasabb fogyasztási igények kielégítése a kvóta kezelı szerve által megszabott értéken történhet, amely nem lehet alacsonyabb az aktuális piaci árnál. A fosszilis erıforrások felhasználásának csökkentése - a takarékosság, a hatékonyságnövelés és a helyettesíthetıség - érdekében a törvény visszatérülı alapot hoz létre. A visszatérülı alap célja, hogy kamatmentes forrást biztosítson az energiatakarékossággal, energiahatékonysággal és alternatív energiaforrások felkutatásával, fejlesztésével és felhasználásával kapcsolatos tevékenységeknek, biztosítsa a szociálisan leginkább rászorulók számára a takarékossághoz szükséges erıforrásokhoz való hozzáférést, továbbá hogy hozzájáruljon egy új gazdasági szerkezet kialakításához és a gazdaság élénkítéséhez. Felkéri a kormányt, hogy a 3. pont rendelkezésével egy idıben dolgozza ki a visszatérülı alap intézményrendszerét. A keret kidolgozásakor a következı szempontokat vegye figyelembe: a. A visszatérülı alap nagyságát igazítsa a kitőzött célok teljesítéséhez. b. A visszatérülı alap képzésében használja fel a többlet felhasználási igények értékesítésébıl származó bevételeit. c. A visszatérülı alap forrásait a költségvetésben külön rovaton tervezni kell, ugyanakkor az alap forrásait a költségvetéstıl elkülönülten kell kezelni. d. A Közösségi források felhasználásánál elsıbbséget kell adni a felhasználás-csökkentési célok érdekében történı beruházásoknak. e. A visszatérülı alap elszámolási egysége a kvóta, mint szabad pénz. A kvóta az elszámolási év elteltével a kölcsönök törlesztésére fordítható. e. A visszatérülı alap kamatmentes hitelt nyújt a gazdaság és társadalom minden szereplıjének. A hitelt teljes mértékben vissza kell fizetni. A hitel futamidejét a megtakarítás mértéke szerint kell meghatározni. d. A visszatérülı alapból támogatott beruházások és programok szakmai megfelelısége és az alap forrásainak maximális hatékonysággal történı hasznosulása érdekében támogató intézményeket – tervezıi és tanácsadói hálózat - kell létrehozni, amelyek mőködési költségét a beruházás költségébe kell beépíteni, és a visszatérülı alapból kell kielégíteni.
8.
9.
Felkéri a kormányt, hogy vizsgálja meg, hogy mely támogatások járulnak hozzá a természeti erıforrások fogyasztásának ösztönzéséhez. A káros, közvetlen vagy közvetett támogatásokat 2010 végéig szüntesse meg. A fosszilis energiaforrások felhasználás csökkentésének és helyettesítésének, és ezzel összefüggésben az üvegházhatású gázok kibocsátás csökkentésének pontos nyilvántartása, az eredmények követése és mérése érdekében a környezeti információs rendszeren belül gondoskodni kell ezen információk nyilvántartásáról és az információ nyilvánosságáról.
II. Jogi eszközök: 1.
A hatékony éghajlatvédelem és a társadalom alkalmazkodása érdekében az éghajlatvédelem céljával össze kell hangolni a meglévı és új szakpolitikákat. 2. A Kormány ennek érdekében dolgozza ki a stratégiai fenntarthatósági vizsgálat jogintézményét, amely a döntéshozás legfelsıbb szintjein biztosítja a társadalmi és éghajlatvédelmi szempontok összehangolását. 3. Gondoskodjon a meglévı szakpolitikák éghajlatvédelmi szempontú elemzésén és átdolgozásán 2012-ig. 4. A további ”zöldfelület” veszteségek, az ökoszisztémák által nyújtott szolgáltatások további csökkenésének megakadályozása érdekében zöldfelület felhasználási tilalmat kell bevezetni a törvény hatályba lépésével egy idıben. 5. A természetes felszínborítás rekonstrukciója, az ökoszisztéma szolgáltatások megırzése és javítása, a természetes alkalmazkodóképesség érdekében átfogó élıhely-rehabilitációs programot kell indítani. 6. A felszínborítás rehabilitációját ütemezetten kell megvalósítani. 2020-ig az ország területének 10%-át ember által közvetlenül nem befolyásolt állapotba kell hozni. 7. Felül kell vizsgálni az építési szabályzatokat, szabványokat (épület, infrastruktúra), azokat az elérhetı legjobb környezetbarát technikának és fenntarthatósági szempontoknak megfelelıen kell kialakítani. 8. Felül kell vizsgálni a település, terület-rendezés szabályzatait és szigorú fenntarthatósági szabványokat kell bevezetni. 9. 7.,8. pontok esetében a Kormány gondoskodjon 2010-ig az új szabályzatok és szabványok kialakításáról és bevezethetıségérıl. 10. A fosszilis erıforrások helyettesíthetısége, a technikai potenciálok növelése, az energiatakarékosság és
9
Környezeti, Gazdasági, Technológiai, Kereskedelmi Szolgáltató és Fejlesztési Zrt.
az energiahatékonyság maximálása érdekében külön kutatás-fejlesztési alapot kell létrehozni 2010.-ig. Forrása a költségvetés. Minimális összege a mindenkori kutatás-fejlesztési kiadások 20%-ka. 11. A társadalom környezeti tudatosságának javítása, továbbá az üvegházhatású gázok kibocsátásának nyomonkövethetısége érdekében gondoskodni kell a „karbon kalkulátor”, és a hozzá kapcsolt közgazdasági ösztönzırendszer kialakításáról és bevezetésérıl a háztartások, intézmények, termelıi és szolgáltatói szféra területén. 12. A felsıfokú oktatásban minden hallgatónak két féléven át részesülnie kell a fenntarthatósággal kapcsolatos szemléletbıl.
A törvénytervezet készítıi a megelızésre tették a fı hangsúlyt, a következı oldalon található 1. ábrán megkíséreltük összefoglalni a klímatörvény beavatkozási struktúráját.
10
Környezeti, Gazdasági, Technológiai, Kereskedelmi Szolgáltató és Fejlesztési Zrt.
1. ábra
A Klímatörvény környezeti probléma szemlélete és beavatkozási struktúrája HATÓTÉNYEZİK EREDETI OKOK Hatáskeltık
Területfoglalás, szolgáltatások, szállítás, ipar
TELEPÜLÉSI KÖRNYEZET Levegıszennyezés
TÁRSADALOM ÁLLAPOTA • Energia termelés • Termelés Energia• Fogyasztás fogyasztás • Életmód • Környezeti tudatosság
GLOBÁLIS KÖRNYEZET Üvegházhatású gázok kibocsátása
TERMÉSZETI KÖRNYEZET Területhasználatok
Területfoglalás, vonalas infrastruktúra, mezı- és erdıgazdálkodás
Beavatkozások - A fosszilis erıforrások felhasználási jogának bevezetése - A szakpolitikák éghajlatvédelmi szempontú kialakítása - A település, terület-rendezés szabályzatainak módosítása - A felsıfokú oktatásban meg kell jelennie a fenntarthatósági szemlélet elsajátításának
Beavatkozások - Zöldfelület felhasználási tilalom - Az építési szabályzatok, szabványok módosítása - Kutatás-fejlesztési alap létrehozása - Karbon kalkulátor, és a hozzá kapcsolt közgazdasági ösztönzırendszer kialakításáról és bevezetésérıl
KÖRNYEZETÁLLAPOT Hatásviselık
TELEPÜLÉSI KÖRNYEZET Levegıminıség, zöldterület hiány, túlzott beépítettség, felhalmozódott szennyezések
GLOBÁLIS KÖRNYEZET ÉGHAJLATVÁLTOZÁS
TERMÉSZETI KÖRNYEZET Természetes felszínborítás és élettér csökkenés, biológiai sokféleség alakulása, degradáció
Beavatkozások Élıhelyrehabilitációs program, 2020-ig az ország területének 10%-át ember által közvetlenül nem befolyásolt állapotba kell hozni.
11
Környezeti, Gazdasági, Technológiai, Kereskedelmi Szolgáltató és Fejlesztési Zrt.
2.3 A szabályozás lényege: a kvótarendszer A kvótarendszer célja a fosszilis energiahordozók használatának és ezen keresztül az üvegházhatású gázok kibocsátásának ütemezett csökkentése, az energiatakarékosság, hatékonyság és a fosszilis erıforrások helyettesíthetıségének megteremtése, továbbá az igazságos társadalmi teherviselés és az erıforrásokhoz való egyenlı hozzáférés biztosítása.
2.3.1 A kvótarendszer elvi mőködése A fosszilis energiahordozó kvótarendszer mőködése a következıkben foglalható össze: 1)
Input oldali szabályozás kvóták alapján A jelenlegi környezeti szabályozás a környezet minıségét a jó környezeti állapot biztosításán keresztül próbálja megvalósítani, ezért jobbára a környezeti kibocsátásokat (output oldal) szabályozza. Az új kvótarendszer ezzel ellentétben az inputokat szabályozza, mivel az outputokat az inputok mennyisége és minısége szabja meg. Az éghajlatváltozásért felelıssé tehetı üvegházhatású gázok elsısorban a fosszilis energiahordozók felhasználása jutnak a légkörbe, ezért itt inputnak a fosszilis energiahordozó, outputnak (legnagyobb arányban) a szén-dioxid tekinthetı. Az input oldali korlátozás érdekében tehát a fogyasztók között fosszilis energiahordozó „fogyasztási” kvóták kerülnének kiosztásra elıre megadott mértékben, amely meghatározza az egyes szereplık számára a fosszilis energiahordozó felhasználási lehetıségeiket, azaz rögzíti az adott évben felhasználható fosszilis energiahordozó mennyiséget. A kvótarendszer bevezetésével évrıl-évre egyértelmő fosszilis energiahordozó felhasználási célok érvényesíthetık.
2)
A fosszilis energiafelhasználás csökkentés teljesítésének megvalósítása A cél, hogy évente meghatározott százalékkal csökkenjen a fosszilis energiafelhasználás. Ehhez országosan, majd szektorokra és végsı soron a felhasználóra lebontva egy felhasználható fosszilis energiahordozó kvóta mennyiség kerülne meghatározásra. Minden évben, az indokoltságnak megfelelıen, néhány százalékkal kevesebb kvóta kerülhet kiosztásra. Tulajdonképpen ez a meghatározott mennyiség jelenti környezetvédelmi korlátozást. Amennyiben a szükséges kvóta szőkösen áll rendelkezésre, a fosszilis energiafelhasználás csökkentés: a) konkrét „fizikai beavatkozással”, azaz - takarékoskodáson, másrészt - hatékonyságnövekedésen, illetve - a megújulókkal való helyettesítés révén valósítható meg. b) kvóta-kereskedelem révén (lásd 3. pont). Ezekhez minden szakpolitikai (energiagazdálkodás, mezıgazdasági, közlekedési stb.) ágazatban meghatározható azon intézkedések köre, amelyek szükségesek lehetnek a kibocsátás korlátozási és csökkentési kötelezettségek megvalósítása során.
12
Környezeti, Gazdasági, Technológiai, Kereskedelmi Szolgáltató és Fejlesztési Zrt.
A kiosztott kvóták nem korlátoznák a többlet energia felhasználási szükségleteket az adott évi célkitőzéshez képest, amennyiben valamilyen oknál fogva indokolt a fogyasztás növekedés. Ilyenkor az igénylık, ha már nincs szabad kvóta a piacon, akkor a kezelı szervtıl vásárolhatnak. Ezeknek a kvótáknak már nem piaci, hanem fix, magas ára lenne, amelyet a jegybank a piaci árhoz képest szab meg. 3)
Kvóta (felhasználási jogosultság) -kereskedelem A kvóta-kereskedelem lényege, hogy a fosszilis energiahordozó csökkentési kötelezettségét túlteljesítı – a túlteljesítés mértékéig – a fel nem használt jogait átadhatja egy másiknak, aki kibocsátási kötelezettségét e nélkül nem képes teljesíteni. Akik teljesíteni tudják jól járnak, mert a kvóták szőkössége miatt a kvótájuk értéke nı. A kvóta-kereskedelem tehát önmagában nem befolyásolja végsı soron az input felhasználását, azt az együttesen engedélyezett input felhasználással kapcsolatos szigor biztosítja. A kvóta-kereskedelem két „típusa” különböztethetı meg: a) szabadpiaci kereskedelem (hagyományos kvótakereskedelem) b) kezelı szerven keresztül történı adás-vétel A két rendszer közötti alapvetı különbség, hogy a hagyományos kvótakereskedelem esetében a piaci kereslet és kínálat alakítja a kvóta (felhasználási jogosultság) árát, míg a kezelı szervezet mint közvetítı befolyásolhatja, vagy rögzítheti a kvóta árát. A jelenlegi, újabb tervezet már az utóbbi lehetıséggel számol. (A kettı közötti választást meghatározó elemzést lásd a 4.3.1. fejezetben.
4)
Kvóta-csere rendszer a) „kvótapénz” A korábbi tervezet szerint a kvóta egy kettıs természető fizetıeszközként került volna bevezetésre. Egyrészt erıforrás-felhasználási jogot testesítene meg, másrészt pénz funkciójához hasonlóan csereszközként szolgálna. A csere meghatározott áruk és szolgáltatások vásárlására vonatkozna (pl. energiaszámlák kiegyenlítésére vagy energiatakarékos/klímabarát termékekre stb.), amelyek tovább segíthetnék az energiatakarékos/klímabarát termékek iránti keresletet. A jelenlegi tervezet szerint kvótapénz két esetben képzıdne a rendszerben: a) a fel nem használt jogosultságokat a kezelı átválthatja kvóta-pénzre b) a visszatérülı alap (lásd 6. pont) pénzeszköze a kvótapénz lenne, azaz hitelfelvételkor kvótapénz kerülne a hitelfelvevıhöz b) „környezettudatos termékek és szolgáltatások piaca” Az ún. helyi pénzek, mint a kvótapénz is jól alkalmazható valamely fogyasztói magatartásra való befolyásolásra. A rendszer lényege, hogy egy olyan zárt piacot hoz létre, amelyben a piaci szereplık garantálják, hogy elfogadják fizetıeszközként az e célra létrehozott pénzeszközt, míg a vevık ezen pénzeszközt csak ezen „piacon” tudják elkölteni. A zárt rendszer meghatározhatja, hogy erre a piacra milyen áruk és szolgáltatások kerülhessenek be. Mivel a rendszer célja a természeti erıforrásokkal való fenntartható gazdálkodás, alapvetı hogy e piac ezen áruk és szolgáltatások elterjedését
13
Környezeti, Gazdasági, Technológiai, Kereskedelmi Szolgáltató és Fejlesztési Zrt.
szolgálják, ezen pénzeszköz révén létrejövı, a termékek és szolgáltatások keresletélénkítésen keresztül. A jelenlegi tervezet erre vonatkozóan konkrét javaslatot nem tartalmaz, mind a fenntarthatósági kritériumrendszernek megfelelı széles spektrumú termékek és szolgáltatások piacát, mind a kizárólag fosszilis energiahordozó csökkentést biztosító termékek és szolgáltatások piacát elfogadhatónak tartja. 5)
A kvóta, mint szabadpénz Elvi lehetıség, hogy a kvótapénz nulla kamatozású és pénzre korlátozott mértékben váltható pénzhelyettesítıként ún. szabadpénzként mőködne. A szabadpénz ezen tulajdonságai által forgásbiztosította csereeszközként funkcionál (azaz tartásának negatív hatása van), amely ráadásul képes megszünteti a pénz jelenlegi hátrányos tulajdonságait (kamatra történı spekuláció, infláció stb.) A tervezet szabadpénzzel kapcsolatos elméleti hátterére vonatkozó ismertetését lásd az 1. mellékletben.
6)
Visszatérülı alap létrehozásának indoklása Az energiatakarékosság, a fosszilis tüzelıanyagok kiváltása megújuló energiaforrásokkal költséges, s jelentıs anyagi forrásokat igényel. Jelenleg, a beruházások megtérülése hosszú távú, a szokásos banki finanszírozás alapján nem mőködtethetı. A finanszírozás érdekében un. visszatérülı alapot lenne szükséges létrehozni. Az alap kölcsönt (kvótát) ad azoknak, akik energiatakarékosságba, vagy alternatív technikákba ruháznának be. Az alap lényege, hogy az teljes összegő, azaz önrészt nem igénylı, de visszatérítendı támogatást nyújt. Mivel szabad pénzként mőködik a kvóta, így kamatok nem terhelik. A visszafizetés az energia-megtakarításokból biztosítható. A visszatérülı alap forrására többféle lehetıséget nevez meg a tervezet. A visszatérülı alap több forrásból is létrejöhet, de állami részvételt bizonyára feltételez. Az alap egyik forrása maga a kvóta rendszer lehet. A tervezet a következı forráslehetıségeket említi: a) a fogyasztók által a kvótakezelıtıl vagy a kvótakezelın keresztül vásárolt kvótákból befolyó összeg, b) pénzkibocsátás révén, c) közösségi források bevonásával.
A kvóta-rendszer gazdaságélénkítı szerepe jelentıs. Ennek lényege, hogy a piac keresleti oldalát bıvíti (a kvóták révén), s nem pusztán a kínálati oldalnak nyújt támogatást (a visszatérülı alapból) keresletbıvítés nélkül. A normatív alapú finanszírozás bevezetésével biztosítható lenne, hogy a piac szereplıi ne tudjanak visszaélni a keresletbıvüléssel, s az ne az árak növekedését hozza magával. Az is bebizonyosodott már, hogy a gazdasági válságokat mindig technológiai váltás követte, hiszen csak így lehetett új kínálatot teremteni. Ezért is fontos, hogy a kvóta eszközével kikényszerítsük, a visszatérülı alap bevezetésével pedig lehetıvé tegyük a termelés és fogyasztás egész rendszerének szerkezeti váltását.
14
Környezeti, Gazdasági, Technológiai, Kereskedelmi Szolgáltató és Fejlesztési Zrt.
2.3.2 Kvótarendszer érintettjei A kvótarendszer alkalmazásának számos variációja elképzelhetı, annak megfelelıen, hogy a primer, vagy szekunder energiahordozókra alkalmazunk-e kvótákat, illetve mikor melyik eszköz végrehajtható és hatékony. A következı csoportok képezhetık: A. Primer oldalon alkalmazott kvóta az erımővi szektorban: Az olaj, szén, gáz és a fa felhasználásának mérésére van lehetıség. A szektor az elmúlt tíz év átlagfogyasztásának megfelelı kvótát kap, majd minden évben x%-al kevesebbet. A fogyasztásokat olajegyenértékben fejezik ki. A vállalatok a kvótájuknak megfelelıen vásárolhatnak. A kvótákat nem az állam osztja ki, hanem a rendszerben résztvevık osztják fel maguk között az évre esı összes lehetséges kvótát. A felosztásban a régi és új szereplık egyaránt részt vesznek. Amennyiben valaki növelni szeretné az energia termelését, azt megteheti hatékonyság növeléssel, vagy valamely alternatív energiahordozóra való átállással. Ez a rendszer a szekunder energiatermelés oldalán hoz változásokat. Pl. ösztönzi a hı hasznosítását, az energiatermelés hatékonyságát. B. Primer oldalon alkalmazott kvóta az iparban Olaj, gáz, szén használat esetében alkalmazva. Az elızı logikán mőködik, ám szükséges a sok szereplı miatt csoportok képzése. Pl. vegyipar, kohászat, cementipar, stb. C. Szekunder oldalon alkalmazott kvóta az ipari szektorban. Elektromos áram használat esetében alkalmazva. Az elızı logika szerint mőködik.
D. Primer oldalon alkalmazott kvóta a lakossági, intézményi szektorban (külön fogyasztási közösségek) Gázfogyasztás szabályozása A fogyasztási jog kiszámításánál a lakás aktuális hıenergia igényébıl kell kiindulni. (az aktuális magába rejti azt a veszélyt, hogy aki korszerő házat épített, vagy már szigetelt, az kevesebb kvótát kap, és hogy fog a késıbbiekben takarékoskodni. Ilyen esetben a kvóta a következı állapotváltozásig, vagy megadott idıintervallumban állandó marad). A differenciálás viszont azért fontos, mert az, aki magas kvótát kap, ebbıl tudja majd téríteni a kölcsönt – ld. visszatérülı alap). A kvóta egy standard fogyasztásra vonatkozik. Alulfogyasztás esetén a kvóta kereskedésbe bocsátható, túlfogyasztás esetén kvótát kell vásárolni. Ebben a rendszerben így nem fordulhat elı, hogy valaki szolgáltatás nélkül marad, mert elfogyott a kvótája, csupán a kvóta piaci árát kell, hogy megfizesse, azon túl pedig a kezelı által szabott árat.
15
Környezeti, Gazdasági, Technológiai, Kereskedelmi Szolgáltató és Fejlesztési Zrt.
A hıenergia igény szerinti kalkuláció elınye, hogy nem szükséges a jövedelmek, egy háztartásban élık bevallása, amely adminisztratív nehézséget okozna. Elméletileg visszaélésre adna lehetıséget, ha valaki bejelentés nélkül korszerősítené a házát. De mivel a visszatérülı alap igénybe vétele regisztrációhoz kötött, és a visszatérítés a megtakarított kvótákkal történik, így az, aki saját maga beruház, tulajdonképpen hasonló elbánásban részesül. A hıenergia igények idırıl idıre ellenırizhetık, az elızıen megállapított kvóta, pl. a visszafizetésig érvényes. E. Szekunder oldalon alkalmazott kvóta a lakossági, közületi szektorban Elektromos áram fogyasztás után számítva. A kvóta megállapításánál az átlagos, egy fıre jutó háztartási fogyasztást kell alkalmazni. Közvilágítás: lakosság és területnagyság szerint F. Szekunder olajipari energiahordozók, üzemanyagok szabályozása (benzin, olaj, mezıgazdasági eredető etanol, dízel) A szabályozás nehézségei a külföldön történı üzemanyag beszerzés lehetıségébıl, a fogyasztások nehezen mérhetıvé tételébıl, a kiadható kvóták nagyságrendjének megadásából, a gépek és gépjármővek eltérı funkciójából, az átváltási lehetıségek széles skálájából adódnak. Ezekre együttesen kell megoldást találni. A közlekedésben futott kilométerekhez megadott üzemanyag-fogyasztási kvótákkal lehetne korlátozni az üzemanyag fogyasztás mértékét. A kilométer kvótákra átlagos fogyasztásokat lehetne megadni, amely ösztönözné a kis fogyasztású gépjármővek bevezetését. A rendszer bevezetésének feltétele egy olyan elektronikus kártya, amely regisztrálja a futott kilométereket (autóban), s a fogyasztást (benzinkútnál, új autóknál regisztrálja a valós fogyasztást is), (új autók esetében egyben az autó biztonsági indító kulcsa), s amely a kiadott kvóta szerint engedélyezi a tankolást. A benzinkúton csak ilyen kártyával lehet tankolni. Kártyát a gépjármő tulajdonosai kapnak. A kártyát a kezelı szerv adja ki. A kártyára munkaórák szerinti (gépek), vagy futott kilométer szerint (jármővek) fogyasztási kvóták kerülnek. Ezeket elıre megállapított normák szerint szabályozzák, illetve figyelembe veszik az éves kiosztható összes kvótát a csökkentési céloknak megfelelıen. Minden elektronikus kártya rögzíti az adott gépkocsi kilométer futását, s a tankolás tényét. A tankolt mennyiségnek és a futott kilométernek egyeznie kell. Ez ellenırizhetı a kártyáról bármikor, így kiszőrhetı a külföldi beszerzés. Külföldi út esetén a tulajdonosnak többlet kilométerei keletkeznek, de nem többlet üzemanyag a tankjában, így akár a külföldi tankolás bizonyítása fölösleges is. Bizonyítani azt kellene, ha többlet üzemanyag mutatkozik a futott kilométerhez képest. A fogyasztási eltérésekbıl ilyen adódhatna, de megoldható, hogy a kártya mindig a futott kilométert és fogyasztott üzemanyagot regisztrálja (új autókban). A kereskedelmi rendszer a fel nem használt, vagy felhasználni nem szándékozott kvóták adásvételével történne. Ezek a kvóták az egyik kártyáról a másikra kerülnének átvezetésre a kezelı szerv által. A fel nem használt kvóták a következı évre átvihetık, de az adott évre vonatkozó csökkentési célértékkel, pl. x%, csökkenteni kell.
16
Környezeti, Gazdasági, Technológiai, Kereskedelmi Szolgáltató és Fejlesztési Zrt.
A futott kilométerre, illetve munkaórára kiadott kvóta ösztönöz üzemanyag- takarékos gépjármővek beszerzésére, vagy alternatív hajtóanyag megválasztására. A bioetanol, s biodízel a kvóta rendszerbe tartozna, hogy ne lehessen ilyen irányba környezeti átterheléseket létrehozni. A gáz és a biogáz egyelıre nem tartozna a kvóta rendszerbe, ebbe az irányba lehetne kitérni.
17
Környezeti, Gazdasági, Technológiai, Kereskedelmi Szolgáltató és Fejlesztési Zrt.
3. A vizsgálat értékrendje A Stratégiai Környezeti Vizsgálatok során mindig alkalmazunk egy olyan általános fenntarthatósági kritériumrendszert, amely egyfajta tervezési követelményként alkalmazható. Ezek a fenntarthatósági kritériumok általában sokkal inkább egy szemléletmódot kívánnak rögzíteni, semmint mérhetı és számonkérhetı feltételeket. Esetünkben azonban más a helyzet, hiszen itt egy eleve fenntarthatósági célból született szabályozási rendszerrıl van szó, ahol a megfelelést nagyon szigorúan kell vennünk. Az általunk más esetekben évek óta használt kritérium rendszert alkalmazzuk, annak minden hibájával együtt, mert így elkerülhetjük az elfogultság látszatát.
3.1 Fenntarthatósági értékrend Ezzel kapcsolatban érdemes röviden tisztázni, hogy a vizsgálat készítıi mit értenek fenntartható fejlıdés alatt, mert ennek a fogalomnak olyan értelmezése is van, ami saját maga ellentéte. A fejlıdésrıl Véleményünk szerint a fejlıdés csak az emberi és társadalmi szinten értelmezhetı fogalom. Ebbıl a szempontból a fejlıdés célja az emberhez méltó életkörülmények és életmódok biztosítása mellett a kulturális és etikai színvonal emelése is. Ez utóbbi lenne hivatott biztosítani a szükségletek megfelelı önkontrolját is az emberek részérıl. A fenntarthatóságról A fenntarthatóság a társadalmi és gazdasági folyamatoknak olyan belsı önszabályozó képességét kell, hogy jelentse, amely biztosítja egyrészt a környezeti folyamatok problémamentes mőködését, másrészt segít az emberi értékek fennmaradásában. Ez azt jelenti, hogy amíg a társadalmi és gazdasági folyamatok csak állandó beavatkozások árán terelhetık fenntartható irányba, addig az alkalmazott rendszer nem fenntartható. Itt találkozunk a fenntartható fejlıdés alapkonfliktusával, miszerint a jelenlegi piacgazdasági rendszer paradigmája ellentmond a fenntartható fejlıdés alapelveinek. Ezzel a kérdéssel a következıkben részletesen foglalkozni fogunk. A fenntartható fejlıdés A fenntartható fejlıdés az eddigiek alapján az emberi élet színvonalának, olyan belsı értékeket is figyelembe vevı emelését jelenti, amely harmóniában van a környezeti és természeti folyamatokkal és megırzi az ember által létrehozott értékeket is. Ez tekinthetı a társadalom céljának, és ehhez a gazdaság eszközt, a természeti környezet társat és keretet jelent. A cél elérése csak átfogó, komplex eszközök alkalmazásával lehetséges. A táblázatból jól érzékelhetı, hogy a tervezett törvényi szabályozás és célrendszer mindenben megfelel, a felállított kritérium rendszernek, csak jelentéktelen súrlódásokra lehet számítani.
18
Környezeti, Gazdasági, Technológiai, Kereskedelmi Szolgáltató és Fejlesztési Zrt.
I. A szükségletek kielégítése és a természeti/ környezeti értékek megırzése között hosszú távú egyensúlyt kell elérni. (a) a környezet igénybevétele ne haladja meg a források keletkezésének a mértékét, illetve (b) a környezet terhelése ne haladja meg a környezet asszimilációs kapacitását.
Fenntarthatósági kritérium 1. A lételemnek tekintett, feltételesen megújuló környezeti elemek (levegı, víz, föld, élıvilág) készleteit és állapotát és az általuk alkotott környezeti rendszer potenciálját, önszabályozó képességét, a rendszer terhelhetıségének határán belül fenn kell tartani, illetve ahol ez szükséges és lehetséges, állapotukat javítani kell. 2. A természeti erıforrásokkal való gazdálkodásban általánosan a feláldozott és a létrehozott értékek pozitív egyenlege kell, hogy érvényesüljön, miközben a meg nem újuló erıforrások igénybevétele nem haladhatja meg azt az ütemet, amennyivel azok megújuló erıforrásokkal való helyettesíthetısége megoldható. 3. A természetbe hulladékként visszakerülı anyagok mennyiségének és veszélyességének csökkennie kell.
4. A rendelkezésre álló terület felhasználásánál az igénybe vehetı területek nagyságát kemény felsı korlátnak kell tekinteni, így a fejlesztéseknél a területkímélı megoldásokat kell elınyben részesíteni. II. A kardinális értékek 5. A biológiai sokféleség megırzésének feltételeit: a természetesen elıforduló fajok, és tenyésztett vagy elvesztésével járó termesztett hagyományos fajták megırzését és folyamatok nem tőrhetık védelmét, a természetes és természetszerő élıhelyek el. sokszínőségét, és térbeli koherenciáját biztosítani kell. Minden kipusztított faj belılünk vesz el valamit. 6. Az építészeti, táji és kulturális értékek fennmaradását biztosítani kell.
A tervezett rendszer értékelése A rendszer közvetlen célja az üvegházhatású gázok a terhelhetıségi határt már meghaladó kibocsátásának csökkentése, és ezzel a globális környezeti rendszer, önszabályozó képességének segítése. A szabályozás arra a feltételezésre épül, hogy az energia-takarékosság érdekében tett erıltetett fejlesztések, és a kevesebb energiafelhasználás összkörnyezeti hatása kisebb, mint a jelenlegi, fajlagos energiahatékonyság növekedés mellett felhasználás növelı, növekedésorintált rendszeré. A törvény közvetlenül kapcsolódik e kritériumhoz, de rangsorol a kritérium két feltétele között, a második feltételt kívánja teljesíteni, abból az alapállásból, hogy már meghaladtuk az igénybevételi korlátot, és a jövıben képtelenek leszünk anélkül váltani, hogy ez nagyon súlyos megrázkódtatást nem okozna az emberiségnek. Az elsı feltételt a rendszer nem érzi elég kemény korlátnak, abból indul ki, hogy az értékmérı rendszerünk eleve hibás. A fosszilis tüzelıanyagok kitermelésébıl, és használatából eredı hulladékokat a rendszer megtakarítja, és reméli hogy a helyettesítı struktúrák kevesebb és veszélytelenebb hulladékokkal járnak. A tervezett szabályozás által kemény korlátként alkalmazni kívánt zöldfelület felhasználási tilalom teljesen közvetlenül ezt a célt szolgálja és a mőködı szabályozás eddig nagyon hiányzó elemét pótolja. Azzal hogy a törvény a természetes felszínborítás rekonstrukciója, az ökoszisztéma szolgáltatások megırzése és javítása, a természetes alkalmazkodóképesség érdekében átfogó élıhelyrehabilitációs programot kíván indítani, és 2020-ig az ország területének 10%-át ember által közvetlenül nem befolyásolt állapotba kívánja hozni egyértelmően megfelel a kritériumnak. Csak közvetett érintettség van, hiszen az éghajlatváltozás árthat ezeknek az értékeknek is, ugyanakkor a zöldfelület felhasználási tilalom ronthatja a nem védett, de értékes mővi elemek fennmaradásának esélyeit.
19
Környezeti, Gazdasági, Technológiai, Kereskedelmi Szolgáltató és Fejlesztési Zrt.
III.
Meg kell adni mindenkinek a lakóhelyén az emberhez méltó élet lehetıségét mind a jelenben, mind a jövıben. Egy fejlesztésnek akkor van értelme, ha jobb lesz tıle ott élni.
IV. A fenntartható fejlıdést csak felelısségteljes ember érheti el. Az egyén életminıségének javulása sem a saját, sem a mások által preferált környezeti javak sérelmére nem történhet.
Fenntarthatósági kritérium 7. A fejlesztésnek meg kell ıriznie a helyi kultúrát, azokat a termelıi és fogyasztói mintázatokat, amelyek a környezethez való alkalmazkodás során alakultak ki, s hosszú távon biztosították a helyi közösség és környezet harmóniáját. Emellett vagy amennyiben ez már nem lehetséges a fejlesztéseknek a fenntartható termelıi és fogyasztói mintázatok kialakítását kell támogatni. A termelıi és fogyasztói mintázatok átalakításának iránya az anyag és energia intenzív termékek és szolgáltatások körétıl, az anyag és energia szegény inkább tudás és kultúra alapú termelés, és fogyasztás irányába kell, hogy mutasson. 8. A helyi közösségeknek ne szőküljenek a lehetıségei az igényelt és választható életmódok tekintetében, amennyiben ezek nem zárják ki egymást, és megfelelnek mind a fenntarthatóság, mind a fejlıdés kritériumainak. 9. Minden a környezetgazdálkodással összefüggı tevékenységet azon a szinten kell megvalósítani, ahol a probléma kezelése a legnagyobb környezeti és egyéb haszonnal, és a legkisebb környezeti kockázattal ill. kárral jár. 10. A helyi szinten kezelhetı erıforrások használata elsısorban a helyi közösség hasznát szolgálja. 11. A régió, nem veszélyezteti - sem közvetlen, sem közvetett formában - más régiókban ugyanezeknek a követelményeknek az érvényesülését. 12. Meg vannak az eszközök ahhoz, hogy a fenntarthatóság elvei tudatosuljanak, és erkölcsi normává váljanak a társadalom tagjaiban, és ezzel párhuzamosan az érintetteknek a döntésekben való részvétele biztosítva legyen.
A tervezett rendszer értékelése A tervezett rendszernek közvetlen célja, hogy a fenntartható termelıi és fogyasztói mintázatok kialakításának támogatása, és az energia szegény inkább tudás és kultúra alapú termelés, és fogyasztás irányába való elmozdulás elısegítése. A várható változás abból a szempontból is érdekes, hogy inkább a kistelepülési, falusi népesség fog könnyebben alkalmazkodni az új helyzethez, hiszen az számára kevésbé jelent új, az eddigitıl gyökeresen eltérı helyzetet, szemben a nagyvárosi népességgel, akinek a lehetıségei szőkebbek, az igénye viszont nagyobb a meglévı fenntarthatatlan életmód megtartására, és ahol a lakosok egyre erıssebben függnek a várostól, már nem alanyai, inkább tárgyai a folyamatoknak.
A tervezett szabályozás egyirányú utcát jelent, a fenntarthatóság irányába növeli a lehetıségeket, a környezetre veszélyes fogyasztásnövekedés irányába viszont csökkenti.
A rendszer bevezetése növeli a helyi, település szintő vagy közösségi megoldások elterjedésének lehetıségeit, a nagy hálózatokkal, nagy rendszerekkel szemben csökkentve az érintett lakosság jelenlegi kiszolgáltatottságát. Összefüggésben az elızı ponttal javulhat a helyzet a jelenlegihez képest. Az ország azzal, hogy csökkenti a kibocsátásait, a többiek érdekeit is szolgálja, ha nagyon kicsiny mértékben is. A szabályozásnak eleve célja, hogy pozitívan hasson a társadalom értékeire, erkölcsére, viselkedésére, tehát egyrészt jó példát kíván mutatni, másrészt kényszeríteni is akar az általa jónak tartott megoldások elfogadására, lehetıségek szerint belátásos alapon. Ehhez feltétlenül szükséges, hogy a lakosság megértse a rendszert és érzékelje elınyeit.
20
Környezeti, Gazdasági, Technológiai, Kereskedelmi Szolgáltató és Fejlesztési Zrt.
3.2 Néhány fontos szempont az értékrendhez 3.2.1 Két érdekes paradoxon A fenntarthatóságot értékelı táblázat elsı pontjánál a következı kissé tömör megállapítást tettük: A szabályozás arra a feltételezésre épül, hogy az energia-takarékosság érdekében tett erıltetett fejlesztések, és a kevesebb energiafelhasználás összkörnyezeti hatása kisebb, mint a jelenlegi, fajlagos energiahatékonyság növekedés mellett felhasználás növelı, növekedésorintált rendszeré. Ez végeredményben azt jelenti, hogy a tervezett rendszer mőködése még a jelentıs fejlesztési igények, és azoknak a szabályozás által erıltetett ütemő megvalósítása mellett is szignifikánsan kisebb környezeti hatás tömeget jelent, mint amennyi a jelenlegi rendszer továbbélése során keletkezne. Ennek igazolására két paradoxont kívánunk bemutatni Richard York1 munkája alapján. A.)
B.)
A klasszikus Jevons-paradoxon úgy szól, hogy a valamely erıforrás felhasználásának hatékonyságnövelése nem feltétlenül csökkenti az erıforrás fogyasztását, sıt, valójában annak növekedéséhez is vezethet. „Jevons azt figyelte meg, hogy noha az ipari szénfelhasználás egyre hatékonyabbá vált – ezáltal egységnyi szénmennyiségbıl több termék elıállítása vált lehetıvé –, az abszolút szénfelhasználás növekedett. A paradoxon politikai gazdaságtani magyarázata szerint a hatékonyság és a fogyasztás abszolút nagysága között elsısorban egy harmadik tényezı, a kapitalista profittörekvés teremt kapcsolatot, amely mindkettıt hajtja. A magyarázat ugyanakkor rámutat egy lehetséges közvetlen kapcsolatra is, miszerint a hatékonyságnövelésbıl származó profit befektethetı a termelés növelése érdekében.” Teljesen hasonló folyamatokat figyelhetünk meg a benzinfogyasztás területén hiszen, hiába csökken a gépkocsik átlagfogyasztása, ha a számuk és a futott kilométer mennyiség növekedése miatti fogyasztás nemhogy ellensúlyozza, hanem jóval meg is haladja a megtakarítást. Ez azzal is jár, hogy az a gyakran hangoztatott feltételezés miszerint a hatékonyabb termelési technológiák megoldják a környezeti kríziseket nemhogy nem helytálló, hanem az ellenkezıje is igaz lehet. A kutatók feltették a kérdést, hogy nemzetgazdasági szinten is érvényesül-e a paradoxon és arra az eredményre jutottak, hogy a gazdasági fejlıdés a nemzetgazdaság összesített ökohatékonyságán jellemzıen javíthat, ám a gazdaság növekedése jellemzıen meghaladja a hatékonyság növekedését. A másik paradoxon a papírmentes iroda paradoxona, amelyet Sellen és Harper (2002) írtak le A papírmentes iroda mítosza (The Myth of the Paperless Office) címő könyvükben. A papír természetesen jellemzıen farostból készül, így a papírfogyasztás világszerte jelentıs terhet ró az erdei ökológiai rendszerekre. Elsı ránézésre úgy tőnhetett, a számítógépek elterjedése és a dokumentumok elektronikus formában való tárolásának lehetısége a papírfogyasztás mérséklıdéséhez, végsı soron a „papírmentes iroda” megjelenéséhez vezetne, ami határozottan kedvezı volna az erdık számára. A gyakorlat ennek éppen az ellenkezıjét mutatja. Erre a saját példánk is megfelelı igazolást mutat. Amikor az ÖKO Zrt. ısénél a VGI Vízgazdálkodási irodáján dolgoztam2 és Évike gépelte be
1
Ecological Paradoxes: William Stanley Jevons and the paperless office; Human Ecology Review 13 (2) Virág Petra és Takács-Sánta András fordításában, KOVÁSZ – 2008 1−2. SZÁM 2 Tombácz Endre
21
Környezeti, Gazdasági, Technológiai, Kereskedelmi Szolgáltató és Fejlesztési Zrt.
az anyagokat, és még az indigó és a stencilezés dívott, és amikor e sorok írója a tanulmányába Technokolrapiddal ragasztotta be a fotókat egy-egy tanulmányból 4-5 példánynál több nem igen készült. Ma viszont jellemzı a sokszázoldalas tanulmányok 15-20 példányban való elıállítása a megrendelık igényei szerint, a többezer oldalas pályázatok követelmények szerinti összeállítása. Csak saccolni tudok, de a mindig 20 fı körül lévı csapat papírfelhasználása – annak ellenére, hogy már csak gazdasági érdekbıl is mindent megteszünk az elektronikus szállítások elfogadtatásáért – 10-20 szorosa lehet a réginek. „Az egyik kitüntetett módszer egy adott erıforrás használatának csökkentésére helyettesítık kifejlesztése. Például a megújuló energiaforrások (mint például a szél- és napenergia) fejlesztésérıl azt tartják, hogy az csökkenti a fosszilis tüzelıanyagoktól való függést. Ez azon a feltételezésen alapszik, hogy az alternatív energiaforrások – legalábbis egy bizonyos mértékig – átveszik a fosszilis tüzelıanyagok szerepét. ….Például az elmúlt két évszázadban tanúi voltunk a fosszilis tüzelıanyagokhoz kapcsolódó technológiák felfutásának és a nukleáris energia kifejlesztésének, így míg a XVIII. században világszerte a biomassza volt a fı energiaforrás, napjainkban már csak kis hányadát fedezi a bolygó energiaszükségletének. Érdemes azonban megemlíteni, hogy bár a biomassza helyettesítıi – így a fosszilis tüzelıanyagok és a nukleáris energia – drámai ütemben terjedtek, a világ energetikai célú biomassza-fogyasztása abszolút értelemben növekedett a XIX. század óta (Smil, 1994). …..Ez a megfigyelés felveti annak lehetıségét, hogy a megújuló energiát kiaknázó technológiák – mint például a szélturbinák vagy a napelemek – terjedése nem vált ki fosszilis vagy egyéb energiaforrásokat, csupán tovább bıvítik a kínálatot. Mindezzel olyan körülményeket teremthetnek, amelyek tovább növelik az energia iránti igényt.” A fenti két paradoxon azt igazolja, hogy egy adott erıforrás esetében sem a felhasználás hatékonyságának növelése, sem a helyettesítı megoldások megtalálása nem jár felhasználás csökkenéssel, ha a kereslet az erıforrás által nyújtott „szolgáltatás” iránt folyamatosan nı. A konkrét esetben ez azt jelenti, hogy hiába növeljük a fosszilis tüzelıanyagok felhasználásának hatékonyságát, és hiába jelentek meg – és a jövıben talán még jobb – helyettesítı energiaforrások, amíg az energiaigény nı addig nıni fog a fosszilis tüzelıanyagok felhasználása is, valószínősíthetıen egészen a teljes felhasználásukig. Ezzel két tanulságot vonhatunk le az értékrendünk és a tervezett rendszer szempontjából. Egyrészt a bevezetıben ismertetett feltételezés igaz, tehát az összkörnyezeti hatás a jelenlegi pályán nagyobb lesz, mint a rendszer bevezetése esetében. Másrészt az is kiderül, hogy a célok a jelenlegi rendszer keretei között egyszerően nemhogy nem elérhetık, de esély sincs a jó irányú elmozdulásra, erre a kérdésre az alternatíva értékelésnél még visszatérünk.
3.2.2 Entrópia és gazdaság A tervezett szabályozás a gazdasági folyamatok, a termelés és fogyasztás alapját érinti azzal, hogy a fosszilis energia termelését, és az energiafogyasztást csökkenteni kívánja. A kérdéskör lényegét az entrópia oldaláról vizsgálja Nicholas Georgescu-Roegen3 cikke, aki emberi gazdaság természetét, és a közgazdaságtudományt értékeli a természettudományos 3
Az entrópia törvénye és a gazdasági probléma; Kovász VI. évfolyam, 1-4. szám; Fordította: Kacsuk Zoltán
22
Környezeti, Gazdasági, Technológiai, Kereskedelmi Szolgáltató és Fejlesztési Zrt.
(termodinamika) törvényszerőségek alapján. A problémakört a következıkben e cikk összefoglalásával kívánjuk megvilágítani. A vizsgálódásnak abból a ténybıl kell kiindulnia, hogy az ember nem képes sem létrehozni, sem elpusztítani anyagot vagy energiát, ez az anyag- és energiamegmaradás elvébıl, más néven a termodinamika elsı törvényébıl következik. A termelési folyamat hasonlóképpen nem hoz létre és nem pusztít el anyagot és energiát, azt csak felvesz és folyamatosan kibocsát. „A termodinamika nézıpontjából az anyag és az energia alacsony entrópiájú állapotban lép be a gazdasági folyamatba, és magas entrópiájú állapotban hagyja el azt. Az energia két, minıségileg különbözı állapotban létezik: hozzáférhetı vagy szabad energiaként, ami felett az embernek majdnem teljes az uralma, és nem hozzáférhetı vagy kötött energia formájában, amit az ember egyáltalán nem tud használni. A széndarabban tárolt kémiai energia szabad energia, mert az ember átalakíthatja hıvé, vagy, ha akarja, mechanikai munkává. Amikor egy darab szenet elégetünk, kémiai energiája nem csökken, és nem is növekszik. Ám a kezdeti szabad energia annyira szétszóródik hı, füst és hamu formájában, hogy az ember azt már nem tudja használni: kötött energiává degradálódott. A jégkockák egy pohár vízben, ha egyszer elolvadtak, nem fognak maguktól újra összeállni. Általában elmondható, hogy a zárt rendszer szabad hıenergiája folyamatosan és visszavonhatatlanul kötött energiává silányul. Ennek a tulajdonságnak a kiterjesztése a hıenergiáról minden másfajta energiára vezetett a termodinamika második törvényéhez, más néven az entrópia törvényéhez. Ez a törvény tehát azt mondja ki, hogy a zárt rendszer entrópiája (azaz a kötött energia mennyisége) folyamatosan növekszik, vagy hogy a zárt rendszer rendezettsége fokozatosan rendezetlenségbe fordul. Ez azt jelenti, hogy a szoba entrópiájának csökkenése csak egy máshol bekövetkezett nagyobb arányú entrópia növekedés árán volt elérhetı. Az igazság az, hogy minden élı szervezet csak arra törekszik, hogy saját entrópiáját állandó szinten tartsa. Mindezt csak úgy érheti el, hogy alacsony entrópiát szív el környezetébıl, hogy kompenzálja entrópiája növekedését, aminek, mint minden anyagi struktúra, folyamatosan ki van téve. Ám az egész rendszer - a szervezet és a környezete - entrópiájának növekednie kell. Tulajdonképpen a rendszer entrópiájának gyorsabban kell növekednie, ha élet van jelen, mint ha nincs. Az entrópia szempontjából ugyanis bármilyen biológiai vagy gazdasági vállalkozás költsége mindig nagyobb, mint a létrehozott termék értéke. Az entrópia fogalmai szerint tehát bármilyen ilyesfajta tevékenység szükségszerően deficitet eredményez. Minden gazdasági értékkel bíró tárgy - legyen az a fáról frissen szedett gyümölcs vagy egy ruhadarab vagy bútor stb. - jól rendezett struktúrával, és így alacsony entrópiával rendelkezik.” A fentiekbıl két tanulság vonható le, az elsı az, hogy az ember munkájának, gazdasági tevékenységének középpontjában az alacsony környezeti entrópia áll. Másodszor, az alacsony környezeti entrópia rendelkezésre állása szőkös. Az entrópia törvénye az oka annak, hogy minden motor (még a biológiai szervezet is) végül elkopik, és ki kell cserélni újra, ami az alacsony környezeti entrópia újabb megcsapolását jelenti.
23
Környezeti, Gazdasági, Technológiai, Kereskedelmi Szolgáltató és Fejlesztési Zrt.
„Az alacsony környezeti entrópia rendkívüli szőkössége miatt van, hogy a történelem hajnala óta az ember folyamatosan törekedett az alacsony entrópia hatékonyabb kinyerésére alkalmas módszerek föltalálására. Az ember legtöbb (bár nem minden) találmányában határozottan látni lehet az alacsony entrópia egyre jobb kihasználását. Miközben a természettudományok azt prédikálják, hogy a tudomány minden emberi korlátot le tud küzdeni, a közgazdászok pedig nyomukba lépnek azzal, hogy nem hozzák kapcsolatba a gazdasági folyamat elemzését az ember anyagi környezetének korlátaival, nem csoda, hogy senki sem veszi észre: nem tudunk "jobb és nagyobb" hőtıgépeket, gépkocsikat vagy repülıgépeket elıállítani anélkül, hogy "jobb és nagyobb" hulladékot állítanánk elı. Így amikor mindenkit (a "jobb és nagyobb" ipari termeléssel rendelkezı országokban) szó szerint arcul csapott a környezetszennyezés, a tudósok, csakúgy mint a közgazdászok, meg voltak lepıdve. Ám még most is úgy tőnik, senki sem látja, mindennek az oka az, hogy nem sikerült elismernünk a gazdasági folyamat entrópikus természetét. Meggyızı bizonyíték minderre, hogy a különbözı környezetvédelmi szaktekintélyek most egyrészt a hulladékot nem termelı gépek és vegyi folyamatok gondolatát, másrészt a hulladék folyamatos újrahasznosítása általi megváltást próbálják eladni nekünk. Ehhez minden esetben sokkal nagyobb, újabb adag alacsony entrópiát kell alkalmaznunk, mint az újrahasznosított dolog entrópiájában bekövetkezett csökkenés. Nincs ingyenes újrahasznosítás, ugyanúgy, ahogy nem létezik hulladékmentes ipar sem. A szabad energia, amihez az ember hozzáférhet, két különbözı forrásból származik. Az elsı forrás egy állomány, a Föld gyomrában található ásványraktárak szabad energia állománya. A másik forrás egy áramlás, a Föld által fölfogott napsugárzás áramlása. Néhány különbséget határozottan hangsúlyozni kell e két forrás között. Az ember majdnem teljes uralommal rendelkezik a földi hozomány felett: elképzelhetı, hogy akár egyetlen év alatt az egészet felhasználhatnánk. De, minden gyakorlati megfontolás szerint, az embernek semmilyen hatalma nincs a napsugárzás folyama fölött. S a jövı napsugárzását sem tudja most felhasználni. Elıször is, a földmővelı hagyományos társának - az igavonó állatnak - a kiküszöbölésével a mezıgazdálkodás gépesítése lehetıvé teszi a teljes földterület átállítását élelemtermelésre (és takarmány termesztésére kizárólag a hús iránti szükséglet mértékében). A végsı és legfontosabb eredmény azonban az elmozdulás az alacsony entrópia bevitelében a Naptól a földi források felé. Az ökör vagy a vízi bivaly - amelyek mechanikai erejüket a klorofill általi fotoszintézis során megkötött napsugárzásból nyerik - helyére a traktor kerül, amit pedig a földi alacsony entrópia segítségével állítanak elı és üzemeltetnek. S ugyanez vonatkozik a trágyáról a mőtrágyára való áttérésre. Az ember biológiai létezése a jövıben a két alacsony entrópia forrás közül egyre inkább a szőkösebbiktıl válik függıvé.” A tanulságok egyértelmőek. Például minél több gépkocsit gyártunk, annál több alacsony entrópiát pusztítunk el visszavonhatatlanul, amit egyébként eke vagy lapát elıállítására is lehetne használni, és ezt a jövıbeli emberi életek számának csökkentése árán tesszük. A földi források felhasználása után visszatérhetnénk a naphoz, de miután az ember már kiterjesztette biológiai képességeit az ipari eszközök által, nemcsak függıvé vált egy igen szőkös életadó forrástól, hanem egyben függıvé vált az ipari luxustól. Nagyon kérdéses, hogy a visszatérést az emberiség hogyan élné meg. Biztosak lehetünk abban is, hogy e nyomás miatt föl fogunk fedezni olyan eljárásokat, amelyek révén a napsugárzást a motort közvetlenül hajtó erıvé alakíthatja, az újrafelhasználás
24
Környezeti, Gazdasági, Technológiai, Kereskedelmi Szolgáltató és Fejlesztési Zrt.
és a szennyezések fölszámolása még akkor is alacsony entrópiát emésztene föl, de legalább nem bolygónk sebesen kimeríthetı állományából. A fentiekbıl az értékelés és a tervezett szabályozás szempontjából a következı tanulságokat lehet levonni. Csökkenteni kell a földi eredető szabad energiaforrások használatát, részben mert a helyettesítésük még nem megoldott, másrészt mert valószínősíthetıen nem minden tevékenységben helyettesíthetık. A csökkentés – még nagy sikerek mellett is – csak idıt és módot ad más megoldások keresésére, vagy régik újra használatára. Itt megerısödik, az elızı fejezetbıl is következı elv, a felhasználás mennyiségét kell csökkenteni, nincs más lehetıség a helyzet javítására. A jelenlegi körülmények között az olyan típusú környezetvédelmi ipar, mint a hulladékgazdálkodásé, amely drága és gép és energiaigényes folyamatokat és rendszereket alkalmaz, globálisan legalább olyan káros, ha nem károsabb, mint az a rendszer, amin javítani kíván. Tehát fel kell tennünk a vizsgálat során olyan kérdéseket, hogy Mennyi energiát igényel annak a célnak a teljesítése, hogy mi folyamatosan kevesebb energiát kívánunk fogyasztani? Ahhoz, hogy bármilyen elırelépést el tudjunk érni, nem alkalmazkodhatunk állandóan a jelenlegi, beépítetten növekedési kényszeres gazdasági rendszerhez, mert ebben a térben nincs valós megoldása a problémának. A növekedési kényszer már szinte beteges velejárója a mőködı gazdasági rendszernek, erre elegendı két példát mondani, az amerikai népesség kórosan túlsúlyos állapota analógiásan tökéletesen kifejezi a társadalom és gazdaság mindent felfaló, túlfogyasztó mőködését. Az emberek maguk is olyanná váltak, mint a rendszer. Hogy a saját portánk elıtt is seperjünk, elég a fıvárosunkra gondolni. A beépítések növelése mind magán a nagyvároson, mind az agglomerációján belül állandó kényszerhelyzetnek tőnik. Így, hasonlóan az állandó kényszeres gazdasági növekedéshez, a nagyváros sem ismeri el saját felsı korlátait, például a terület igénybevétel tekintetében. Gondoljuk meg egyre másra építjük a lakóparkokat, miközben a fıváros népessége hosszú ideje, és folyamatosan csökken. A nagyvárosi növekedési kényszernek is meg van a nagyon jó analógiája a toronyház építés kényszere. Nem is számít igazán világvárosnak az a település, amely ilyen magas toronyházakkal nem rendelkezik. A magyar fıvárosban is nyugtalankodnak már jó ideje, hogy mégis csak kellene ilyeneket építeni. Ugyan oka, értelme nincsen, de ez most a modern világváros szimbóluma. A nagy katasztrófák mindig hordoznak tanulságot a túlélık számára. A szeptember 11.-ei New Yorki katasztrófa megmutatta, hogy nem szabad ilyen nagyságú épületeket építeni, mert nincs megfelelı technika a katasztrófák kezelésére, adott esetben a bent lévık sem menthetık ki. Lehetne tanulni, de a növekedési kényszer minden irányba kiterjed és, ahogy az embernél hiába egészségtelen a mértéktelen hízás – tudják az érintettek is -, a toronyház hiába hibás konstrukció akkor is erısebb a rendszer kényszerítı ereje az egyszerő józan észnél. Nem véletlen, hogy korunk jellemzı betegsége a rák, hiszen világunk ennek a betegségnek a tüneteit mutatja, a mindent elfogyasztó, az önzést a gazdaság hajtóerejének tekintı, az egyéni önmegvalósítást minden elé helyezı szemlélet elfogadásával. A fentiek szempontjából a tervezett rendszer megítélése kedvezı, hiszen a leírt szempontok figyelembevétele megjelenik a tervezett szabályozásban. A törvénytervezet érzékeli, hogy a jelenlegi növekedésorientált rendszerben nem képes valós eredményeket elérni és ezért
25
Környezeti, Gazdasági, Technológiai, Kereskedelmi Szolgáltató és Fejlesztési Zrt.
merıben, új mondhatnánk forradalmi lépésre szánja el magát azzal, hogy a gazdaság egy elég jelentıs szegmensébe új játékszabályok bevezetését tervezi.
26
Környezeti, Gazdasági, Technológiai, Kereskedelmi Szolgáltató és Fejlesztési Zrt.
4.
A RENDSZER KONZISZTENCIÁJA ÉS ILLESZKEDÉSE
A fosszilis erıforrások felhasználási jogával kapcsolatos tervezett szabályozás egy sor saját magára vonatkozó feltételezésre épül, amely részben az illeszkedést részben a kitőzött célok elérést hivatottak biztosítani. Számunkra nagyon fontos kérdés e feltételezések konzisztenciája és koherenciája. Ennek vizsgálata részben értékeli magát a szabályozást, részben annak bevezethetıségét és mőködıképességét.
4.3 Helyzetelemzés 4.3.1 Az éghajlat és változásának fıbb okai Egy adott térség éghajlata az adott térségben elıfordulható lehetséges idıjárási helyzetek sokaságát mutatja meg. A Föld éghajlata hasonlóan az elızı megállapításhoz a Földön lehetségesen elıforduló idıjárási helyzetek összességét írja le. Ahogy a földtörténeti múltban is, és jelenleg is egy dinamikus folyamat során változik. Elsısorban belsı természeti folyamatok, és külsı csillagászati jelenségek miatt változik a Föld éghajlata. A változásnak a fı okai azon jelenségek, amelyek a Napból származó belépı sugárzás és a Földrıl visszatérı sugárzás egyenlegébe beavatkozó, vagy más egyéb termodinamikai, áramlásdinamikai, a vízkörforgását megváltoztató stb. jellegő folyamatok. A fentiek szerint a változások lehetnek többek között a Nap belsı folyamatai miatt; a Földre érkezı napsugárzás erısségének változása miatt; a Föld Nap körüli pályájának változása miatt; vulkáni tevékenység miatt; a kontinensek átrendezıdése miatt; az óceáni áramlások változása miatt; a légkör CO2-tartalmának változása miatt; a földfelszínt radikálisan átalakító folyamatok miatt. A földi klíma állapota viszonylag stabilnak mutatkozott az elmúlt mintegy 3,8 milliárd év során bekövetkezett 25-30% körüli napsugárzás-növekedés ellenére is. A földi éghajlati rendszer viselkedésének egyik érdekessége ugyanakkor, hogy a klíma igen érzékenyen reagálhat a napsugárzás idıbeli eloszlásában jelentkezı viszonylag kis változásaira, amelyek a Föld Nap körüli pályájának kisebb változékonyságával függnek össze. Természetes okok Elméleti megfontolásokkal és megfigyelésekkel egyaránt alátámasztott tény, hogy a különbözı idıskálákon ugyanahhoz az éghajlati kényszerhez (pl. napsugárázás intenzitás) egynél több, egymástól szignifikánsan különbözı egyensúlyi klímaállapot (ún. éghajlati rendszer) tartozhat. Az éghajlati rendszerek közötti átváltások a klímaállapot hirtelen ugrásaiként jelennek meg. Ilyen gyors átmenetek a földtörténeti múltban számos alkalommal elıfordultak, és egy hirtelen klímamódosulás lehetıségét a jövıre vonatkozóan sem lehet kizártnak tekinteni. A megváltozást kiváltó okok többek között a vízgız és a felhızet eloszlásának a nagytérségő légköri cirkuláció általi vezérlése, a légköri szén-dioxidkoncentrációnak az óceán hımérsékletétıl való függése, valamint a világóceán termohalin (az eltérı sókoncentráció és hımérsékletkülönbségbıl adódó) cirkulációjának intenzitása is. Az elıbbiek mindegyike valamilyen természetes folyamat része!
27
Környezeti, Gazdasági, Technológiai, Kereskedelmi Szolgáltató és Fejlesztési Zrt.
Az elmúlt évmilliók alatt is hidegebb és melegebb idıszakok követték egymást, ezen múltbeli változások kizárólag természeti eredetőek voltak. Antropogén okok Az iparosodás idıszaka óta, de különösen az elmúlt évtizedekben az éghajlat az elmúlt 650 ezer évben nem tapasztalt ütemben melegszik, amely minden bizonnyal összefügg az ipari forradalom óta egyre növekvı fosszilis tüzelıanyag-felhasználás nyomán felszabaduló széndioxid, valamint más, üvegházhatású gáz légkörbe jutásával. A tudományos közösség megállapítása szerint a XX. század második felében végbement mintegy fél ˚C-os melegedés nagy valószínőséggel emberi eredető, s gyakorlatilag kizárható, hogy ez a környezetünk állapotában végbement természeti eredető ingadozás. Az ún. Éghajlatváltozási Kormányközi Testület legújabb jelentése (amely több ezer tudós munkájának az összegzésén alapul) minden korábbinál egyértelmőbben fogalmaz e tekintetben, azaz nagy bizonyossággal kijelenthetı, hogy az ember természet-átalakító tevékenysége a Föld klimatikus rendszerét is elérte. Azt sem mindegy, hogy a légkörbe bocsátott szennyezıdések mellett milyen erısségőek azok a más környezet átalakító tevékenységek, amelyek hozzájárulhatnak az éghajlatváltozásához. Azt sem mindegy, hogy ez a változás milyen idıskálán játszódik le, hiszen az alkalmazkodás annál nehezebb minél gyorsabbak a folyamatok. A földfelszín átalakítása például olyan folyamat lehet, amelynek a következménye részben a sugárzás egyenlegben (az albedo megváltozás), részben a víz körfogásában (területhasználati változás pl. települések és mezıgazdasági területek növekedése) okozhat változást, és így közvetve a globális hımérséklet alakításában is részt vehet. Az albedo tekintetében igaz ugyan, hogy a Föld teljes felszínének nagyjából a 71%-át óceánok fedik (legkisebb albedojú), valamint az átlagos felhıborítottság 62%-os, azaz az albedóban történt változás csak a 29%-os szárazföld egy kis töredékére vonatkozik, és annak is csak nagyjából 40%-val kellene számolni, azaz néhány százalékos lehet, de földfelszín átalakítása is okozhat szignifikáns hatást. Az albedo hatás mellett a megváltozott területhasználatok, a civilizált települések és agrár folyamatok beavatkozhatnak a természetes vízháztartásba is, aminek a következménye az átlagos hımérsékletben, csapadékellátottságban, felhıborítottságban is jelentkezhet, ami aztán visszahathat az okokra felerısítve azokat. Az elıbbi folyamatok számszerősítése még nehézségekbe ütközik. Hogyan alakulhat az éghajlat a jövıben? A világgazdasági és társadalmi fejlıdést, valamint a földi éghajlat érzékenységét számításba véve, az átfogó elemzések szerint szerinti akár 1-7 °C közötti mértékben várható 2100-ra a melegedés (az elızı évszázad végéhez képest). A jelenlegi becslések szerint a változások következményei a természeti környezetre is rendkívüliek lehetnek: az óceánok vízszintjének az emelkedése, a hóhatár feljebb kerülése, a gleccserek visszahúzódása, az állatvilág és növényvilág fajainak tömeges pusztulása, a természetes biológiai sokszínőség hanyatlása. A következmények hatásai pl. a mezıgazdaságban (termesztett növények zónáinak az eltolódása, a tejes agrárpiac átrendezıdése), a vízgazdálkodásban (csapadékeloszlás idıbeli és térbeli megváltozása, édesvízkészletek csökkenése), vagy akár az egészségügyben (gyakoribb hıhullámok okozta katasztrófák, a fertızı megbetegedések) drámaiak lehetnek. Globális szinten a változások hatására régiónként nagyon eltérı mértékő gazdasági visszaesés, és az egyre kevésbé élhetı területekrıl való elvándorlás jelentıs megnövekedése várható. 28
Környezeti, Gazdasági, Technológiai, Kereskedelmi Szolgáltató és Fejlesztési Zrt.
A mai ismereteink szerint hazánkban az átlaghımérséklet emelkedése mellett a következı évtizedekre az éves csapadék átlagos mennyiségének csökkenése és csapadékeloszlás átrendezıdése (több csapadék télen, kevesebb nyáron), továbbá a szélsıséges idıjárási események (viharok, aszályok, elemi csapások) gyakoriságának és intenzitásának növekedése várható. Az éghajlatváltozás a csapadék-utánpótlásban, a felszíni és felszín alatti vizek helyzetében (minıség, mennyiség) okozhatja a legkritikusabb változást.
4.3.2 A létezı piacgazdaság A világgazdaság a profit uralma alatt áll, aminek a két fı jellemzıje a pillanatnyi maximumra törekvés, valamint az exponenciális bıvülés igénye. Aki a pillanatnyi haszonrátától eltekint, az hamarosan megsemmisül, egyszerően azért, mert eltőnik mögüle a fejlesztı tıkeerı, és elvonul a magasabb hasznot produkáló ágazatba. Az exponenciális növekedés következménye pedig az, hogy ilyen ütemben nınek a ráfordítások is, bele értve a természeti erıforrások ráfordításait. Nem volna muszáj ennek így lennie. A „tiszta piac” elmélete például felértékeli a fogyatkozóban lévı erıforrásokat, ezek tulajdonosai nagyobb jövedelemhez jutnak, a végfelhasználóinak meg jóval többe kerül ezek igénybevétele. Ez takarékosságra irányuló innovációra ösztönözne, de mindenképpen fékezné a profitráta mőködését, hiszen a ráfordításokat megdrágítaná. Azért kell itt feltételes módot használni, mert a végfelhasználók a mai világgazdaság urai, és számos lehetıségük van arra is, hogy az érdekeiket az elvileg közhatalmat kifejezı politikában is érvényre juttassák. A következménye ennek, hogy egyre feltételesebben beszélhetünk csak „piacgazdaságról”, hiszen ennek a játékszabályait az „erısek” folyamatosan módosíthatják a maguk javára, hogy még erısebbek legyenek ekképpen. A tiszta piac elmélete például és nem utolsó sorban megtiltja az externalitást is, vagyis azt, hogy bizonyos ráfordításokat más szereplık rovására lehessen érvényesíteni. A környezetkárosítás nem az egyetlen, de a legsúlyosabb efféle externalitássá vált a huszadik század során. A természetnek, vagy a természeti erıforrásoknak a védelmezıi igen gyakran a piacgazdaságot hibáztatják a problémákért, és ezért a korlátozását, vagy a megszüntetését tekintik megoldásnak. Tény és való, hogy az emberiség gazdaságtörténetének a tízezer évében a piacgazdaság mindig csak kiegészítı szerepet játszott, és a mai dominanciája csak háromszáz éve, a kapitalizmus megerısödésével bontakozott ki. Mindazonáltal érdemes megnéznünk, mi is az a piacgazdaság. Kiindulásunk a svájci-francia Léon Walras elmélete a „tiszta piacról.” A piac lényege az, hogy az embernek mindenféle termékárura van szüksége, amit maga nem tud elıállítani, tehát meg kell vásárolnia. Ezért elmegy, hogy megvegye – és ellenszolgáltatásképpen azt ad érte, amije van. Gazdasági értelemben neki erıforrása van, vagyis munkaereje, tıkéje, vagy földje, ezt áruba bocsátja és belıle megveszi azt, amire szüksége van. (Az általános csereeszköz mindebben a pénz, ami nem egyéb, mint a termékárunak egy sajátos formája.) A „tiszta piacnak” az a lényege, hogy itt kivétel nélkül minden, termék, vagy erıforrás, a kereslet-kínálatnak megfelelıen, de a maga lehetséges legnagyobb értékén cserél gazdát – hiszen ha nem, akkor másnak adom el. Ennek a legfontosabb következménye az, hogy a piaci értéket nem a hasznosság, és nem is a befektetett munka határozza meg, hanem a
29
Környezeti, Gazdasági, Technológiai, Kereskedelmi Szolgáltató és Fejlesztési Zrt.
kereslet és kínálat, és ezen belül a ritkaságérték. (Tavasszal, midın még kevés a földieper a piacon, drága is éppen ezért. Késıbb, ahogy egyre több lesz, leszáll az ára.) „Tiszta piac” persze éppúgy nincsen és nem is lehet, mint ahogyan a fizikában sincsen erıhatás nélküli egyenes vonalú egyenletes mozgás. A newtoni mechanika mégis ezen alapul, mivel az „erıt” csak ennek alapján lehetett meghatározni. Így van ez a közgazdaságban is. A „tiszta piacnak” ugyanis a következı elıfeltételei vannak: ne legyen benne monopólium, vagyis a kínálat-kereslet egyensúlya úgy alakulhasson ki, ami minden szereplınek a legkedvezıbb. ne legyen externalitás, vagyis minden valódi költséget el kelljen számolni az eladási árban. tökéletes legyen az információs helyzet, vagyis mindenki rögvest megtalálhassa a számára legkedvezıbb adásvételt. Mindezek a feltételek önmaguktól nem teljesülnek, vagyis nem igaz, hogy a piac minden további nélkül képes önmagát szabályozni. Megjegyzendı még az is, hogy éppen a globalizálódott világgazdaság az, ami az egész emberi történelemben a legsúlyosabb sérelmet ütötte a piacgazdaság rendszerén. A fı oka ennek a világpiacon kialakult egyenlıtlen csere, ami az erıforrás-tulajdonosok között létre jött. Az egyenlıtlenség az eltérı mobilitási lehetıségekbıl következik. Minél mozgékonyabb egy erıforrás, annál inkább képes a helyi monopolhelyzetét érvényesíteni, vagyis hátrányos és függı helyzetbe hozni a helyi partnereit. (Elmehet oda, ahol a feltételek neki kedvezıbbek, míg a helyiek ezt nem tehetik meg.) Ekképpen juthat kulcshelyzetbe a tıke, és ezen belül is elsısorban nem a termelı tıke, ami bizonyos fokú helyi kötöttséggel mégis rendelkezik, hanem a spekulációs, mert az adott helyen monopóliumként viselkedhet, és kerülhet kiszolgáltatott helyzetbe a munkaerı és a föld tulajdonosa – elıbbinek korlátozott, utóbbinak meg éppen lehetetlen a helyét megváltoztatnia. A természet egésze és az erıforrásai pedig éppen ide tartoznak. Még tovább ronthatja ezt az egyenlıtlenséget az, hogy az externalitások többnyire helyiek lévén, a helyi kötıdés nélküli erıforrás-tulajdonos hajlamosabb lehet ezek fontosságát mellızni. Mindezekért, mint látható, nem a piac, hanem ellenkezıleg, annak a megsértése a felelıs. A helyzet megjavításának tehát a piac érvényesítése lehet éppen az elsı számú feltétele. Ami a piaci egyensúly érvényesülését akadályozhatja, az gazdaságilag a nagyobb mobilitás, vagyis hogy akinek itt nem tetszik és lehetısége is van rá, az elmehet, politikailag pedig a nagyobb helyi érdekérvényesítı képesség, a nagyobb tıkeerıbıl kifolyólag. Ez a lobbizáson át a döntéshozók korrumpálásáig sajnálatosan sok lehetıséggel rendelkezik. A piaci elv érvényesítése és egyes erıforrások korlátlan mobilitása tehát egyszerre nem lehetséges. Az egyensúlyt itt szabályozásnak kell biztosítani, és erre csak közhatalom képes, gazdasági vagy adminisztratív eszközökkel. Van azonban a piaci elvben egy valóságos probléma is, ami a döntések idıhorizontjainak a különbségébıl adódik. A „piac” pillanatnyi cserét jelent, a „jövı”, vagyis az erıforrás további lehetséges felhasználása csak egyéni mérlegelés alapján játszhat benne szerepet. („Megegyük-
30
Környezeti, Gazdasági, Technológiai, Kereskedelmi Szolgáltató és Fejlesztési Zrt.
e a tyúkot, amelyik jövıre aranytojást tojik?” – hangzik a klasszikus kérdés.) Erre megfelelı válasz sem a profitorientált gazdaságtól, sem a gyors sikerben érdekelt politikától, sem az információhiányos vásárlóközönségtıl nem várható. (2008-ban már javában dübörgött nálunk a gazdasági válság, midın a háztartások még mindig eszement ütemben vették fel a külföldi hiteleket) A konfliktusmezıt, ami ebbıl adódik, az egyes szereplık által figyelembe vett idıtávok értelmezésével írhatjuk le. (lásd az 5/1. mellékletben). A szabályozás pedig nem más, mint a közöttük felvetıdı eltérı érdekeknek az optimális kiegyenlítése. A Föld egészére, mind a természetre, mind a társadalomra, mind pedig a gazdaságra nézvést a világgazdaság mőködése tipikusan parazita jellegő, és ismerjük az élettanból, hogy a szabályozó mechanizmus nélküli paraziták végül is elpusztítják a gazdaállattal együtt önmagukat is. Ezt a nyilvánvalóságot pillanatnyilag a technika mindenhatóságába vetett hit segít eltakarni. Megjegyezendı viszont, hogy egy mégoly fejlıdı technika is csak a felhasználást tudja fejleszteni, de primér erıforrás-teremtésre csak látszólag képes. A természeti erıforrásokat három fı csoportra osztja a közgazdaságtan: víz, levegı, föld, utóbbihoz értve a bányakincseket is. Ezek egyúttal recipiensek is esetleges környezetkárosítás esetében. Jelenleg az erıforrások kategóriáit célszerő kiegészíteni a Nappal, ami a legfontosabb valamennyi közül, és mindinkább technikai közelségbe kerül a gazdaság számára a közvetlen felhasználása is. Energia-gazdálkodási szempontból ezek közül ma a legfontosabb a bányakincs, viszont az externális terhelési problémákat, mindenekelıtt a klímaváltozást is éppen ez okozza. A kézenfekvı alternatíva a Nap óriási energiájának a hasznosítása volna. Erre ma még, illetıleg a belátható távlatú tervekben csupán indirekt eljárásaink vannak. A vízienergia, a szélenergia és a bioenergia, mint „megújuló erıforrások”, közvetve ugyanis a Nap energiájával mőködnek. Nap-erımővek építésérıl még nagyon tervi fázisban van, a hı-vagy áramtermelı napkollektoroknak meg az a hátrányuk, hogy általában akkor nem állnak a rendelkezésre, amikor a legnagyobb volna rá a szükség. („Nem elég, hogy olyan meleg van, ráadásul még a Nap is süt. Ilyenkor nyáron minden összejön” – panaszolja Karinthy Frigyes. Igaz persze az ellenkezıje is, ami meg télen jön össze…) Ezeknek az alternatíváknak közös gazdasági hátrányuk, hogy ámbár a termelt energia olcsó, végsıleg ingyenes, hiszen a Nap szolgáltatja a forrást, viszont igen nagy a beruházásuk tıkeigénye, és ezért igen lassú a megtérülés is, vagyis ellenkezik a tıkebefektetés alaptörvényével. A megoldás gazdasági tekintetben kétféle logika szerint lehetséges. A vállalkozó tıkét anyagilag érdekeltté tenni, vagy adminisztratíve kényszeríteni az alternatív energiatermelésbe történı beruházásokra, vagy pedig a közhatalomnak valamiképpen át kell vállalnia ezt a feladatot, mivel a maga mőködése során nincsen alávetve a profitkényszer említett törvényeinek. A fosszilis energia-felhasználásba történı bármiféle szabályozó beavatkozás csökkenti a profitrátát, és fékezi a gazdasági növekedést, csak hát itt a gazdásági törvény szembetalálkozik egy másik szabályrendszerrel, a természeti világ törvényeivel. (Ne felejtsük
31
Környezeti, Gazdasági, Technológiai, Kereskedelmi Szolgáltató és Fejlesztési Zrt.
el, itt egy ember által konstruált világ törvénye ütközik egy nem ember által konstruált világéval.) A kétféle törvény ellentmondását jól szemlélteti az entrópia fogalma. Ezt ugyan a hıtanban ismerte fel a tudomány, viszont éppen úgy több valamiféle tapasztalati törvénynél, mint az anyagmegmaradás törvénye. Mindkettı ugyanis alapjában véve logikai törvény. Az entrópiatörvény egyszerő megfogalmazásban olyasmi, hogy ha idınként nem csinálunk rendet, akkor úrrá lesz a káosz és rendetlenség. (Ez az oka annak, hogy az entrópia „ellenfogalma”, amit ugyanolyan képletekkel kell leírni, az információ, vagyis a rendcsinálás alapfeltétele.) A termodinamikából vett analógia alapján még a következıt tehetjük hozzá. Egy rendszernek az entrópiáját akkor könnyebb csökkenteni, vagyis a rendezettségét növelni, hogyha „hidegebb”, vagyis kisebb a (mozgási) energiatartalma. Ilyenkor jóval kisebb erıfeszítés (energia-ráfordítás) kell az egyensúly fenntartásához. A gazdaság és a társadalom életére átpillantva, a „gyors növekedés” az, amit jóval nehezebb egyensúlyban tartani, és nem is feltétlenül fog sikerülni. Manapság mindenesetre gyakran mondják azt, hogy a gyors gazdasági növekedés több forrást biztosít a kárelhárításra is. Igaz viszont, hogy a lassú gazdasági növekedés meg eleve kevesebb kárt okoz. Hol itt az optimum? Sajnos, a növekedés egyetemes mércéje, a GDP csöppet sem igazít el, mivelhogy a kárelhárítás – vagyis közvetve az elhárítandó kár – növeli a hozzáadott értéket. Könnyő belátni viszont, hogy a fajlagos ráfordítás-csökkenés változatlan bruttó kibocsátás mellett is növelheti a nettó kibocsátott értéket. Amennyiben a fosszilis energia-felhasználást sikerülne valóban radikálisan csökkenteni, akkor az csökkentené a profitrátát, a növekedést, vagyis „hőteni kezdené” az egyre rosszabbul szabályozható rendszert, ami ma már beláthatóan elsı számú kockázati tényezıvé kezd válni az emberiség megmaradása szempontjából. (Számos növény- és állatfajt is veszélyeztet persze, de a Föld egészének az élıvilága bizonyára át fogja vészelni egy új evolúciós pályán, amely immár az ember kiküszöbölésével zavartalanul mehet végbe. „Az ember fáj a földnek” – ahogyan Vörösmarty Mihály írta.) A klímaváltozás problémája a létezı világ alaptörvényéhez tartozik, mivelhogy az egész földi létezés fizikai feltételrendszerét érinti. Ennek a törvénynek megfelelı emberi szabályozás éppen ezért csak globálisan lehetséges. Vagyis a klímaváltozás lelassítása csak akkor sikerülhet, ha az ehhez szükséges stratégiát a Földön gyakorlatilag mindenki elfogadja és alkalmazza. Elég csekély erre a lehetıség, mivel éppen az eddig fejletlen, most gyorsan fejlıdı országok a tıkefelhalmozási igényük miatt fokozottan rá vannak szorulva a korlátozandó fosszilis energiahordozókra. Nem éppen oktalanul ezért most arra hivatkoznak, hogy e korlátozásuk a fejlettek manipulációja az ı hátrányos helyzetük rögzítésére. Általános érvényő korlátozás hiányában viszont elıáll a Hardin által leírt „közlegelıprobléma”, vagyis hogy mindvégig az jár jól, aki áthágja a szabályokat, és aki nem ezt teszi, az elszegényedik és tönkre megy. Igaz, így végezetül mindenki elpusztul majd, de ilyen körülmények között hiába látni ezt elıre. Általános korlátozásra viszont ma a Földön senkinek sincsen hatalma és kompetenciája. És attól tartunk, még ha volna is, akkor is a saját hasznára, mások kiszorítására használná ezt. A jog és a gazdaság területén tehát megnyugtató megoldás egyáltalán nem látszik. Minden
32
Környezeti, Gazdasági, Technológiai, Kereskedelmi Szolgáltató és Fejlesztési Zrt.
érdemi megoldás etikus magatartást, valamiféle önkorlátozást elıfeltételez, de hogy ide miképpen érhetünk el egy olyan helyzetben, ami ezt a magatartást kifejezetten bünteti, az meghaladja jelen tanulmány keretét. Fontos itt egy általános megjegyzést is tenni. Felmerült a vizsgálat tárgyát jelentı kvótarendszerrel kapcsolatban, hogy az egy konstruált gazdasági elképzelés. Tudni kell azonban, hogy a mőködı világgazdasági rendszer is az. Sıt meglehetısen logikátlan, a természeti valóságot és törvényeket figyelmen kívül hagyó rendszer. Ha valaki nem tudna a jelenlegi világgazdasági rendszerrıl semmit és elmagyaráznánk ennek mőködését, minden bizonnyal bolondnak tartana minket és rendszert mőködésképtelennek és öngyilkos szisztémának tartaná. Nem véletlenül írja a világról Bogár Zoltán, hogy az a megvalósult abszurditásé.
4.3.3 A mőködı hazai gazdasági rendszerhez való illeszkedés és elhatárolódás Megválaszolandó kérdés • A kvóta rendszer innovációs, és ezek gazdaság élénkítı hatásai. • Segítené-e hazánkat a tervezet a gazdasági válság kezelésében? Ha igen, hogyan? A javaslattal szemben megfogalmazott elvárás: • A rendszer egyaránt szolgálja a fenntartható fejlıdést és a hazai gazdaság helyzetének a lakosság és a hazai vállalkozások számára is érezhetı javulását. A rendszer bevezetése versenyelınyt jelenthet Magyarország számára, amely feltételezést igazolni kellene, illetve a rendszer elemeit ebbıl a szempontból is kritikának kell alávetni. A jelenlegi válsággal terhelt idıszak egyik gyógyszere is lehetne a tervezett rendszer, ha úgy kerül kialakításra. • A gazdaság egy szegmense kivonható a jelenlegi - inkább csak piacinak mondott, mint a gyakorlatban úgy is mőködı - rendszer szabályai alól, úgy hogy e szegmens játékszabályait részben egy központ, részben a tárgyalt jogszabály határozza meg. (Fontos, hogy a jelenleg mőködı gazdasági rendszert ne a róla szóló mítoszok, hanem a realitások alapján írjuk le, ami önmagában sem könnyő feladat.) A rendszer nem ütközik az EU piaci szabályaival.
A magyar gazdaság jelenlegi állapota kritikus, és ezzel párhuzamosan nagyadag társadalmi feszültség erısödik, a még nyugodtnak tőnı felszín alatt. A gazdaság állapotát a következıképpen írhatjuk le röviden: A globalizáció diktálta folyamatos alkalmazkodási kényszerre hivatkozó gazdaságpolitika egy a kívánatosnál sokkal nyitottabb és privatizáltabb gazdaságot eredményezett. Ez is válságnövelı tényezı jelenleg. A hitelek törlesztése, és a multinacionális nagyvállalatok által kivitt profit, olyan erıforrás-kivonást jelent a gazdaságnak, amely minden mozgási lehetıséget szinte megszüntet, ez hosszabb távon már nem lesz tartható. A helyzet a további hitelfelvételekkel tovább romlik, fıleg mert ezek semmilyen fejlesztést nem ösztönöznek a gazdaságban. Általános a társadalom elszegényedettsége és túladóztatottsága. A lakosság nemigen terhelhetı tovább, a munkanélküliség meg fogja haladni a 10%-ot, és semmilyen kitörési lehetıség a jelenlegi szabályozások, és megismert tervek mellett nincsen. A szürke és fekete gazdaság segítségével tartja fönn a hazai lakosság, a statisztikainál magasabb és számára még elfogadható életszínvonalát, a szegényebb falusi körzetekben egyáltalán a tisztességes megélhetését. Igaz ennek ára a napi 8 óránál hosszabb munkavégzés, az állandó hétvégi munka, és ennek fıleg a férfiak körében
33
Környezeti, Gazdasági, Technológiai, Kereskedelmi Szolgáltató és Fejlesztési Zrt.
tapasztalható következménye, a rossz egészségi állapot és az alacsony átlagéletkor. Ez a helyzet a jövıben romlani fog. Minden eddigi kísérlet a reáljövedelem gyorsabb növelésére, a pénzügyi szféra ellenállásával, majd egyensúlyi zavarokkal járt, erre játszik most rá a gazdasági válság, így nemhogy utolérés, hanem teljes lemaradásra lehet számítani. Az eddigi és a tervezett lépések a szőkítik a gazdaságot, a fogyasztás és így termelés további visszaeséséhez vezetnek. A gazdasági döntéshozók arra a kérdésre, hogy a hiteleket, hogyan fogjuk tudni a jövıben visszafizetni semmilyen megnyugtató választ nem tudnak adni. A helyzet a szabályozhatóság szempontjából Minden szabályozásnak elemi feltétele, hogy rendelkezzünk a szabályozás tárgyai fölött. És éppen ez az, ami esetünkben igen fogyatékosan van adva, mert rendkívül erıs a külsı függésünk. Közismerten ez a helyzet az energia-ellátással, az energiahordozók rendelkezésre állásával, ahol az igényeinknek jó részét csak importtal tudjuk biztosítani. No, ebben még meg is egyezünk az Európai Unió egészével, ezért bizonyos mértékő anyagi támogatásra is számíthatunk tılük. A külkereskedelmünk is páratlanul nyitott, a GDP-nek csaknem a kétharmada rajta keresztül realizálódik, és a külsı gazdasági körülmények természetesen egyáltalán nem szabályozhatóak belülrıl. Különösen jelentıs e tekintetben az exportfüggésünk, nemcsak energiahordozók, hanem számos más alapanyag, alkatrész, elemi szükségleti cikk tekintetében. A magyarországi gazdaság tekintélyes hányada, némely szegmensében több mint a kétharmada külsı alárendeltségbe tartozik. Ilyen a feldolgozóipar, a kereskedelem, a pénzügyi szolgáltatások – tárgyunkat illetıen mindegyik kulcsfontosságú ráadásul. Ezek tulajdonosai a saját érdekeik szerint cselekszenek, csekély ebbe a magyarországi közhatalom beleszólása, hiszen elmehetnek, forrásokat és kapcsolatokat vonhatnak ki, megbéníthatják az ország mőködését. Az általános szabályozás tekintetében az Európai Unió magasabb rendő jogszabályai alá vetettek vagyunk. Bizonyos, régebben megvolt gazdasági lehetıségekkel, mint például a védıvám, már nem rendelkezünk. Minden szabályozási elıírásunknak is EUkonformnak kell lennie, bármiféle hazai érdeket csak ezen belül védelmezhetünk. A hazai szabályozási rendbıl pedig messzemenıen hiányzik az együttmőködési készség. Egy-egy szakterület képes lehet a maga szempontjait érvényesíteni, ám amint az intézkedés más területet is érintene, nagy valószínőséggel el fog akadni a belsı szakmai ellenállás miatt. Az energiagazdálkodás pedig éppen az efféle komplex tárgykörbe tartozik. A vizsgálódás tárgyát képezı törvénnyel kapcsolatban éppen az az egyik legfıbb probléma, hogy szegény kénytelen „kompetencia mentén” fogalmazni, nem pedig a probléma-megoldás reálszférájában – ami sokféle más rendelkezı fıhivatal ügyeibe való beavatkozást jelentene.
34
Környezeti, Gazdasági, Technológiai, Kereskedelmi Szolgáltató és Fejlesztési Zrt.
A magyarországi energia-gazdálkodás belsı körülményei Nemcsak a szabályozási lehetıségeink, hanem a belsı reálgazdasági lehetıségeink is kedvezıtlenek. Tárgyunkat, az energia-gazdálkodást illetıen három területen – pénzügy, szakma, természet – így foglalhatók össze. Pénzügy Gyakorlatilag hiányzik a rendszerbıl a kis és közép-tıke. Pedig a nagytıke már a volumenénél fogva sem alkalmas az alternatív energiagazdálkodás megvalósítására, mivel csak „egy nagyra” képes, márpedig itt „sok kicsire” van szükség. Tovább nehezíti a dolgot a hosszú megtérülési idı miatt alacsony profitráta, és ezen túlmenıen az, hogy a közpénzbıl szükségessé válható profitkiegészítés igen könnyen átalakulhat közönséges profitszivattyúvá, aminek immár sem gazdasághoz, sem hatékonysághoz nincs köze. (Sajnálatosan szemléltetik ezt az elmúlt évek infrastrukturális óriás-beruházásai.) A helyi önkormányzatok, a helyi alternatív energia-elıállításnak jelentıs potenciális szereplıi, gazdasági mozgástérrel immár nem rendelkeznek. A Magyarországon kialakított pályázati rendszer a bürokrácia, a szakértelem hiánya és a korrupció miatt rendkívüli mértékben diszfunkcióssá vált. Szakmai felkészültség. Meglehetısen sok a technikai ötlet, viszont igen alacsony a megvalósítási fok. Ennek többféle oka van: Pénzhiány Kedvezıtlen piaci viszonyok A hivatali szakapparátusok ellenérdekeltsége Természeti erıforrások Feltárt fosszilis energiaforrásunk alig van. A meglévı szén, lignit és kevés földgáz vagyon mellett, van egy kutatás alatt álló és vitatott szénhidrogén-mezı az Alföldön, feltehetıleg igen mélyen, tehát költséges kitermeléssel, és minden kétséget kizáróan egy rendkívül kedvezıtlen koncessziós szerzıdéssel lekötve. A rendelkezésre álló megújuló források korlátosak, és maguk is problémás környezeti hatásokkal terheltek. A súlyosan válságos gazdasági és társadalmi helyzethez, és a problémakezelés ismételten hibás lépéseihez a gazdaságot és társadalmat körülvevı, és sajnos a mindenkori hatalomhoz közelálló szakembergárda által képviselt hibás feltételezések sora is vezetett: Eddig feltételezték, vagy legalább is azt hirdették, hogy a gazdaság alapvetı jellemzıje a korrekt, piaci alapú gazdasági verseny, amelynek jórészt csak pozitívumai vannak. Ezzel a feltételezéssel többek között az a baj, hogy gazdaság egy sor alapvetı szektorába nincs igazi verseny, sıt egy-két meghatározó szektorban semmilyen verseny sincs. Ahol van is verseny, ott a szabályok gyakran a legnagyobb, legerısebb versenyzıknek kedveznek. Ez viszont azzal jár, hogy a kevés nyertes és sok vesztes képlet is egyre inkább táguló ollót mutat. Véleményünk szerint a munkába egészségileg tönkremenı, viszonylag módosabb réteg is a vesztesek táborába tartozik. A piaci viszonyok feltételezése olyan területen, ahol ez nem reális, számtalan tervezési problémával jár. A jelenlegi válság ezt helyzetet tökéletesen bizonyítja, hiszen a
35
Környezeti, Gazdasági, Technológiai, Kereskedelmi Szolgáltató és Fejlesztési Zrt.
gazdasági folyamatok eddigi legnagyobb nyertesei kapnak szerte a világban állami segítséget, az adófizetık pénzébıl, a piaci folyamatokat megkerülve. A fejlıdés nagyjából a gazdasági növekedéssel egyenlı, vagy ha több is annál, azt egyrészt nem tudjuk meghatározni, másrészt eleve nem lehet szó fejlıdésrıl gazdasági növekedés nélkül. Errıl már mi is, mások is sokat beszéltek, tehát tovább nem érdemes a problémát részletezni. Az információs társadalom mindenki számára nyitott, és a jelenlegi rendszer által nyújtott adathalmazok valódi és hasznos információkat tartalmaznak. Tudomásul kell venni, hogy a társadalomnak még mindig jelentıs rétegei kívül maradnak az információs társadalmon, és egy részüknek egész másfajta tudásra van szükségük, hogy legalább valamilyen emberhez méltó életvitelrıl gondoskodhassanak. A probléma másik fele, hogy a jelenlegi rendszer információinak egyre nagyobb része a valóság elfedését, és az emberi gondolkodásnak pont a nem fenntartható irányba történı elmozdítását szolgálja. A változások egy tudás alapú társadalom felé mutatnak. Kérdés, hogy a tömegkultúra egyre alábbszálló színvonala, az értelmiséggel szemben mutatott egyre alacsonyabb intelligenciát igénylı vagy csak a kötelezıen mások által megírt sémákban való gondolkodást preferáló munkaerı piaci igények miféle tudás alapú társadalmat eredményezhetnek. A természet és az ember alapvetıen erıforrásként kezelendı. Ez annak az alapvetı ellentmondásnak az eredménye, hogy a gazdaság van az emberért vagy az ember a gazdaságért. Az ellentmondásnak van egy másik olvasata is, miszerint nem mindegy, hogy az életünk során mi uraljuk-e a pénzt vagy a pénz uralja-e az életünket. A viszonyok megfordulása sem fenntarthatóságot, sem fejlıdést nem eredményezhet. A jelenlegi értékrendben a jó gazdaság érdekében az ember és a környezet eszközzé vált. A piaci mindenhatóság paradigmája magával, hozta a versenyképesség növelésének mindenáron való célját. A verseny nálunk érvényesülı formája, mint olyan eddigi formájában mind az emberi egészség, mind a társadalmi kohézió szempontjából kedvezıtlen hatású volt. Kérdés, hogy lehet-e egyáltalán úgy növelni a versenyképességet, hogy az legalább semleges legyen ebbıl a két szempontból. Ennek ára, hogy a verseny az eddigiekhez képest sokkal korrektebb kell legyen, és mind többen részesüljenek olyan, eddig jobbára csak ritkán jelentkezı elınyökben, mint az árak csökkenése. A korrektség olyan változásokat igényel, amelyek például megszüntetnék a legerısebbek, legnagyobbak megkülönböztetett támogatását, vagy csökkentenék az összeköttetések, politikai kapcsolatok szerepét a pályázatok elbírálásában. A versenyképesség növelését célzó lépéseket eddig gyakran tolta rossz irányba, az a törekvés, amely jobb versenyképesség alapját az alacsony bérekben, vagy bizonyos járulékos költségek (környezetvédelem) alacsony szinten tartásában kereste. A versenyképes tudás, a folyamatos tanulás és fejlıdés a megoldja a munkanélküliségi problémát. Ezzel szemben a nagyvállalatok munkaerıigényét mind jobban kielégítı, csak speciális tudással rendelkezı munkaerı tömegképzése nıtt. Az értékhordozó mélyebb tudás és mőveltség egyre szőkebb rétegek maradt a sajátja. Ezzel szemben a célnak egy megfelelı, értékeket hordozó világképpel rendelkezezı, és ennek megfelelıen önmagáért és a világért való felelısség tudatában lévı ember kialakítása tekinthetı. A tudásnak összhangban kell lennie ezzel, és növelni kell az ember értékét természetesen munkaerıként is. A tudás és mőveltség 36
Környezeti, Gazdasági, Technológiai, Kereskedelmi Szolgáltató és Fejlesztési Zrt.
akkor verseny-képes, ha a hordozója nehezen helyettesíthetı. Az elmúlt idıszakban ennek fordítottja történt inkább mozdult el a társadalom, az atomizált, felelısséget vállalni nem tudó, konzumidióta irányába, párhuzamosan a média nagy része által sugallt semmivel nem törıdı, önmegvalósító életmód terjedésével. Ehhez jön még egy feltételezés, amely miután a fenntarthatóságra vonatkozik közvetlenül is érint bennünket: A fenntarthatóság egy alapvetıen nem fenntartható paradigmával rendelkezı rendszerbe reformszerően kívülrıl bevezethetı. Ennek az is a következménye, hogy belsı fenntarthatósági elvek híján a világgazdaság, vagy egy ország gazdasága nem tud fenntarthatóvá válni, viszont minél jobban közelítünk a világgazdaság szintjétıl a helyi szint felé, a fenntartható fejlıdés fogalma annál inkább válik kezelhetıvé. Jellemzı módon a környezetvédelem is a piachoz jól illeszkedı, nagy, technika igényes környezetvédelmi fejlesztésekkel, és az ezeket szolgáló környezetvédelmi ipar kiépülésével operál. E mellett a környezetvédelmet a nagy multinacionális vállalatok további versenyelıny szerzésére használják. Az eddig leírtakból két következtetést le kell vonnunk. Egyrészt, félre kellene tenni a felsorolt hibás feltételezéseket, másrést szakítani kellene az eddigi megoldásokkal, mert azok mindig újabb és újabb válságba sodorták a gazdaságot és a társadalmat. Lehetetlen állapot az, hogy ha a lakosság egy kicsit jobban él az elızı idıszakhoz képest, azonnal megszorításokra van szükség egy olyan országban, ahol a reálbérek 1989 óta nem nıttek évente 1 %-kal. Tehát a legfontosabb tanulság, hogy új, a realitásokra épülı megoldásokat kell keresni a gazdaság fellendítésére. Milyen megoldásra lenne szükség: A megoldás ne járjon újabb hitelfelvételekkel. A megoldás ne külföldi tıke bevonására épüljön, és a hazai kis- és középvállakozások számára is reális kitörési lehetıséget nyújtson. Ne járjon a lakosság terheinek további növekedésével. Ne növelje a területi és szociális, és jövedelem különbségeket. Hosszabbtávon mőködı rendszer legyen. A tervezett szabályozási rendszer fenntarthatósági megfelelıségét már megállapítottuk, most a fentiek alapján fel kell tenni a kérdést, ha mőködne, milyen hatással lenne a gazdaságra fıleg a fenti kritériumok szempontjából. A kérdés, hogy a jelenlegi válsággal terhelt idıszak egyik gyógyszere is lehetne-e a tervezett rendszer, ha ilyen célokból is kerülne kialakításra. Értékelés Ha az idıpillanat és a gazdaság aktuális helyzete alapján vizsgáljuk a rendszer bevezethetıségét megállapíthatjuk, hogy a jelenlegihez hasonló kedvezı bevezethetıségi helyzet talán csak a rendszerváltás idején lehetet, akkor viszont lényegesen kedvezıbb gazdasági körülmények között. Miért jó a bevezethetıségnek az, ami lényegében rossz. Azért, mert egyre inkább láthatóvá és tapasztalhatóvá válik a mőködı rendszer tarthatatlan volta, a kitörés szinte lehetetlen volta, az eddig alkalmazott eszközök csak rövidtávú és hullámvasút jellegő eredményeket elérı jellege. Tehát a döntéshozók számára egyre világosabb lesz, hogy az eddig alkalmazott megoldásokat tovább erıltetni értelmetlen, teljesen új és lehetıleg elıremutató, a várható világgazdasági változásoknak is elébe menı eszközöket kell alkalmazni. Tehát a bevezethetıségi helyzet, ha kényszerbıl is kedvezı.
37
Környezeti, Gazdasági, Technológiai, Kereskedelmi Szolgáltató és Fejlesztési Zrt.
A továbbiakban a fenti feltételek teljesülést értékeljük a tervezet rendszer megvalósulása esetén. A tervezett rendszer ne járjon újabb hitelfelvételekkel,
A rendszer a forrásokat maga termeti. Ennek megfelelıen a jelenlegi tıkehiányos, eladósodott helyzetben mentıövet is jelenthet a lebénult gazdaságnak. ne külföldi tıke bevonására épüljön, A rendszer logikájában a fejlesztési igényeket, és kvótáért megszerezhetı javakat minél inkább felhasználási helyhez közelebbrıl származó termékekkel kívánja biztosítani. A külföldi tıke természetesen nincs kizárva a rendszerbıl, de bizonyos követelményeknek meg kell felelnie, és az eddigi gyakorlattal szemben legalább nem élvez elınyöket a hazaival szemben. ne járjon a lakosság terheinek Az új rendszer jár ugyan tehernövekedéssel, de növekedésével, megteremti annak forrását is, sıt értelmes alkalmazkodás mellett az érintettek jobb helyzetbe kerülhetnek a jelenleginél. ne növelje a területi és szociális, és A kvótarendszer a legszegényebb rétegek számára jövedelem különbségeket, többletforrást jelenthet, aminek a kedvezı irányba való felhasználási kényszerét a szabályozás biztosíthatja. Az alkalmazkodáshoz szükséges fejlesztéseknél a forrás nem az érintettek jövedelme, hanem a jövıbeni energiamegtakarítás. hosszabb távon is mőködjön. A rendszernek inkább az elindítása a problémás, megfelelı szabályozás mellett a folyamatos mőködtetés már könnyebb feladat, fıleg azután miután a résztvevık megtanulták a játékszabályokat. Tehát a fentiekbıl az következik, hogy a tervezett rendszer a törekvéseink szempontjából, megfelelı alkalmazás mellett kedvezı lehet. Ennek azonban nagyon komoly feltételei vannak, amelyek egy része még kívül is esik a bevezetésre kerülı szabályozás hatókörén. Ezek a teljesség igénye nélkül: Megfelelı források teremtése a hazai kis és középvállalkozások számára kifejezetten a rendszer igényeinek kielégítésére. A kapcsolódó kutatás-fejlesztési, innovációs rendszerek megfelelı hatékonyságú mőködtetése. Olyan apparátus kialakítása az alapkezelés keretében, amely segíti a lakosságot az alkalmazkodás, a fejlesztési lehetıségek kihasználása, egyáltalán a lehetıségeinek megismerése tekintetében. Ehhez olyan hálózat kialakítására van szükség, amely bárki számára és bármilyen településen elérhetı. A bevezethetıség szempontjából fontos tudni, hogy a jelenlegi helyzetnek sok, és nagyon jelentıs érdekérvényesítı képességgel rendelkezı haszonélvezıje van, akik érdekeit sérti a tervezett rendszer:
38
Környezeti, Gazdasági, Technológiai, Kereskedelmi Szolgáltató és Fejlesztési Zrt.
Bankok, a gazdaság egy része függetlenedik tılük így, a fejlesztések egy részéhez nem tılük kell forrást szerezni. Energiatermelık, akiknek az új helyzet többletkiadásokat és fogyasztáscsökkenést jelent. Eleve oldódna a jelenlegi függıségi és gyakran monopolhelyzet, ami jelentıs extraprofitok forrása ma. Jelentıs energiafogyasztó külföldi nagy vállalatok, akiknél az alkalmazkodás rövid távú versenyhátrányt jelent. El kell mondani, hogy az érdeksérelem ellenállást fog kiváltani és ezt, illetve ennek következményeit kezelni, de az érintettek voltak azok, akik a legtöbbet nyerték a rendszerváltás óta kialakult gazdasági helyzeten. A jelenlegi gazdasági helyzetnek az is az oka, hogy évente több tízmilliárd euró összeg kerül kivonásra profit és adósság törlesztés formájában, amit a gazdaság már nem tud elviselni, a megszorítások is jórészt ennek a kivonásnak a további zökkenımentes fenntartását szolgálják. Tény viszont, hogy a gazdaság ezen szereplıivel kockázatos összeveszni, de elıbb utóbb erre kvótával vagy anélkül úgy is sor kerül, hiszen az állapot tarthatatlan.
4.3.4 Nemzetközi és EU törekvések Az EU ETS Az EU 15 létrehozta közös, a Jegyzıkönyv alapján fennálló kötelezettségük teljesítésének az érdekében az európai uniós kibocsátási egység kereskedelmi rendszert (továbbiakban: EU ETS), mely egy ÜHG, a szén-dioxid (CO2) csökkentésére irányul, meghatározott ipari szektorokban. Az EU ETS alapját a tagországok Nemzeti Kiosztási Tervei (a továbbiakban: NKT) fektetik le, melyek országonként meghatározzák szektorok szerint a kibocsátásokat adott periódusra nézve (elsı, kísérleti idıszak 25 tagállam 2005-2007, második kereskedési idıszak: 27 tagállam 2008-2012). Kötelezettségeket rónak az adott szektorokban a fı kibocsátókra, akik kibocsátásaikat nyomon kell, hogy kövessék és kibocsátásaikról hitelesített jelentéseket kell készítsenek. A hitelesített jelentés alapján annyi kibocsátási egységet kell az államnak az adott kereskedési év végén visszaadniuk, amennyi a tényleges kibocsátásuk volt. Amennyiben többet bocsátottak ki, mint amennyit az NKT (ill. Nemzeti Kiosztási Lista) alapján a kereskedési év elején kaptak, akkor visszaadási kötelezettségük és szigorú szankciók miatt arra kényszerülnek, hogy kibocsátási egységeket, azaz EUA-kat vásároljanak. Az EUAk az Európai Unión belül teljesen forgalom képesek, az európai forgalmi jegyzéken keresztül szabadon adhatók-vehetık, mind jogi mind magánszemélyek között. 2008-tól kezdıdıen a Linking Direktíva4 rendelkezései szerint az ETS-ben az ERU-k és CER-ek elszámolhatóak, igaz, hogy csak kötelezettségek teljesítésére nézve. EUA: az európai kibocsátási kereskedelem egységei, melyek a Nemzeti Kiosztási Terv, ill. Lista alapján vannak meghatározva. Cégeknek vannak kiutalva ingyenesen, ill. aukció 4
Európai Parlament és Tanács 2004/101/EK Irányelve az üvegházhatású gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról szóló 2003/87/EK irányelvnek a Kiotói Jegyzıkönyv projektmechanizmusára tekintettel történı módosításáról
39
Környezeti, Gazdasági, Technológiai, Kereskedelmi Szolgáltató és Fejlesztési Zrt.
alapján. Az EU-n belül szabadon lehet vele kereskedni, teljesen forgalomképes, magánszemélyek között is, állami felhatalmazás nélkül is. Az elsı kereskedési idıszak alatt (itt: 2005-2008) nem vihetı tovább. 2008-tól kezdıdıen AAU áll mögötte és továbbvihetı („bankolható”). Tapasztalatok A két kereskedési idıszak közül az elsırıl (2005-2007) már teljes körőek a tapasztalatok, a második elsı évérıl vannak összehasonlításra is alkalmas adatok, információk. Mindkettı idıszakról elmondható, hogy óriási adminisztrációs háttérrel rendelkezı rendszerekrıl van szó. A rendszer helyes (célszerő) mőködésének az egyik fontos eleme, hogy ne lehessen „kijátszani”, de kellıen szigorú is legyen. Azaz, akkor éri el célját, azaz jelen esetben a kibocsátás csökkentést a kötelezett létesítmények tekintetében, ha a szabályok korrektek és szigorúak, valamint az ellenırzés hatékony. Nagy különbség volt a szigorúság tekintetében az elsı és második idıszak között. Az elsı idıszakban a tagállamok nagyjából 20 %-ában nem volt „túl allokáció” azaz ott nem kaptak több ingyenesen kiosztott kvótát a létesítmények, mint amennyit a tényadatok alapján kapniuk kellett volna, azaz a tagállamok 80%-ban több EUA kvótamennyiség jutott, mint amennyit a szabályok korrekt betartása esetén kapniuk kellette volna a cégeknek. A második idıszakban a 2008-as auditált kibocsátások alapján a „túl allokáció” csak a tagállamok 20 %-ában fordult elı, padig ebben a kibocsátási eredményben már benne lehetett a 2008-ban induló pénzügyi válság termelési csökkenése miatt fellépı kibocsátás csökkenés is. Azaz a második periódusnak a szabályok betartására jobban odafigyelt az EU Bizottság. 2012 után új rendszer lép a régi helyébe. A módosítási javaslat indoka elsısorban az, hogy a Bizottság az ETS elsı szakaszának (2005-2007) eredményeit nem ítélte kielégítınek a túlságosan bıkező tagállami kvótakiosztás miatt, amely csökkentette a rendszer hatékonyságát (túl allokáció miatti alacsony kvóta árak) és megkérdıjelezte hitelességét (a tagállamok túlzott önállósága miatt) is. Ezért az ETS felülvizsgálatával a legfıbb cél, hogy maximálisan kihasználja az ETS-ben rejlı kibocsátás-csökkentési lehetıségeket, javítsa a már meglévı rendszer mőködését és hozzájáruljon ahhoz, hogy Európa gazdasága alacsonyabb karbon-kibocsátásúvá váljon. A vizsgálat szempontjából is megfontolásra érdemes tanulságok: Ha rendszer nem kellıen szigorú, akkor azonos adminisztrációs költségek mellett rosszabb eredményt kapunk Alapos és nyomon követhetı, ellenırizhetı módszertani alapokon nyugvó allokációs rendszerre van szükség A kellı szigorhoz szükség van egy a szereplıktıl független, de azok által elismert, kellıen nagy hatáskörrel bíró szervezetre. Csak erısen koncentrált, de éppen ezért egy nagyon erıs konszenzuson alapuló rendszerre van szükség a kvóta rendszer hatásos és hatékony mőködéséhez
40
Környezeti, Gazdasági, Technológiai, Kereskedelmi Szolgáltató és Fejlesztési Zrt.
EU klíma-csomag Az Európai Tanács 2007. márciusi döntése alapján az Európai Bizottság 2008 januárjában tette közzé klíma-energia csomagját. A csomag az Európai Tanács által elfogadott azon célkitőzés elérését szolgáló eszközrendszer, amely szerint ameddig nem jön létre egy új nemzetközi klímapolitikai megállapodás, az EU addig is egyoldalúan vállalja a legalább 20%os kibocsátás-csökkentést 2020-ra az 1990-es kibocsátási szinthez viszonyítva. A klímaenergia csomagnak négy összetevıje van: (1) az EU Kibocsátás-kereskedelmi Rendszerének (ETS) megújítása, (2) az üvegházhatású gázok kibocsátás-csökkentésére vonatkozó tagállami erıfeszítések megosztásáról az ETS alá nem tartozó ágazatoknál, (3) a szén-dioxid megkötésrıl és tárolására vonatkozó szabályozás (CCS), (4) a megújuló energiák felhasználásra vonatkozó célok kijelölése. A Bizottság Klíma- és energiacsomag javaslatához készült hatástanulmányból kiolvashatóan a Bizottság a következı Magyarország számára releváns hatásokat valószínősíti. A csomag költsége ránk nézve a Bizottság értékelése szerint is aránytalanul nagy terhet róna.. Ha tisztán a költséghatékonyság elve érvényesülne, a 2020-ra alapesetben elırejelzett magyar GDP százalékában mérve, az EU27-re számolt 0,58%-os csökkenés helyett 1,22%-kal kisebb GDP-t jelentene a becsültnél. A csomagba épített „redisztribúciós” elemek és egyéb méltányossági elvek után ez az érték 0,36%-ra csökken. A hatástanulmány szerint, ha Magyarország kihasználja teljes megújuló-potenciálját, a kötelezı célon felül teljesített megújuló arány értékesítésével akár nyerhet is a csomagon: a magyar GDP akár 0,4%-kal magasabb is lehet 2020-ban, mint egyébként lenne. Ezen becslések azonban egy modellegyüttesbıl származnak, melyet alternatív modellekkel nem ellenıriztek, és erre a tagállamoknak se volt valós lehetısége. Így ezen költségszámításokra nem lehet ráhagyatkozni, különösen ami fenti, növekedést generáló utolsó lépést illeti. A hatástanulmányból emellett elırevetíti, hogy a villamos áram átlagos elıállítási költsége 23-33%-kal, az átlagos ára pedig 19-26%-kal lesz magasabb 2020-ra, mint egyébként lenne. Az energiahatékonyság és takarékosság várt növekedése után is a háztartások energiaköltsége 4,5-7%-kal magasabb lenne az alapvonalhoz képest. Ez azonban uniós átlag, arra nincs információ, hogy Magyarországra milyen számokat valószínősítenek. Kiolvasható az is, hogy teljes uniós ETS szektorra vonatkozó 21%-os csökkentés kapcsán a modellek a magyar ETS esetében mintegy 30%-os csökkenést jeleznek elıre. Arra nincs információnk, hogy e modellek szerint ez az átlagon felüli csökkenés mekkora része tudható be a hatékonyságnövekedésnek és mekkora a gazdaság esetleges szerkezeti átalakulásának (például nagykibocsátó üzemek bezárásának). Megfontolásra érdemes: Ismert, hogy a nem ETS szektorban, azaz az ún. erıfeszítések megosztása (az üvegházhatású gázok kibocsátás-csökkentésére vonatkozó tagállami erıfeszítések megosztásáról az ETS alá nem tartozó ágazatoknál) tekintetében 10%-kal növekedhet az ország kibocsátása.
41
Környezeti, Gazdasági, Technológiai, Kereskedelmi Szolgáltató és Fejlesztési Zrt.
-
-
Az ETS szektorban keletkezı kibocsátás csökkentési többlet egység a létesítményeknél, a nem ETS szektorban keletkezı pedig az államok kezében marad és aukcióba bocsátható, bocsátandó, Amennyiben a klímatörvény által bevezetett rendszer elkezd mőködni, akkor mind az ETS, mind a nem ETS szektorban többlet megtakarítások jelentkeznek az EUA (2013-2020) kvóták területén. A fentiekbıl származó bevételek –az állami támogatások szabályait betartva – különféle fejlesztésre, esetleg egyéb, az induló új rendszerbıl adódó problémák kijavítását vagy a rendszer bevezetése során felállított pénzügyi alap feltöltését szolgálhatná. A fentiek miatt érdemes fenntartani (ez az elıírások szerint köztelezı is) és hatékonyan mőködtetni a meglévı rendszert, mert így a már említett „ajándék hatással” is számolhatunk, ami megvalósíthatóvá teheti a – klímatörvény által definiált – új rendszer mőködtetését, hiszen az EU ETS alapján valódi pénz bevételre lehet szert tenni a mőködés „biztosítékaként”. Ez a bevétel 2014-tıl akár évi 20-40 Mrd Ft is lehet (megtakarítástól és az EUA árfolyamtól függıen).
Szén-szivárgás Szorosan kapcsolódik a fentiekhez az ún. szén-szivárgás jelensége és annak kezelése is. Az új rendszer, miután egyre nagyobb szeletét fedi le e gazdaságnak (azaz a csomag maga lefedi a gazdasági és társadalmi élet szinte egészét) új kihívásokat is jelent. Felmerült már az elsı idıszak során és a jelen idıszakban is annak a kérdése, hogy miként hatnak az ETS-bıl adódó többlet terhek egyes EU-n belüli szektorok illetve egyes létesítmények versenyképességére az EU-n kívüli szereplıkkel szemben Az ETS-ben ill. a nem-ETS által érintett energia-intenzív iparágak, illetve létesítmények számára az egyik kulcskérdés annak kockázata, hogy olyan mértékő versenyhátrányba kerülnek-e az EU-n kívüli államokban (ténylegesen vagy potenciálisan) mőködıkkel szemben, hogy fennáll az EU-ból való elvándorlásuk veszélye. A klíma-energia csomag kapcsán ezt nevezik „szén-szivárgásnak”. Szabályokat alakítanak ki arra, hogy egy ágazat, vagy al-ágazat mikor tekinthetı a szénszivárgásnak jelentısen kitettnek (pl. eredı közvetlen vagy közvetett többletkiadások szerint; a nem EU-s tagországokkal folytatott kereskedelem intenzitása, azaz a nem uniós tagországokba irányuló export és a nem uniós tagországokból származó import összértékének és a közösségi piac összméretének összehasonlításával). A szabályok szerint az EU Bizottság 2009. december 31-ig meghatározza, majd azt követıen ötévente felülvizsgálja a szénszivárgásnak, azaz a vállalkozások kevésbé szigorú szén-dioxid kibocsátási határértékeket alkalmazó országokba történı kitelepülése lehetıségének jelentıs mértékben kitett ágazatokat, alágazatokat. A listán szereplı (al)ágazatokba tartozó létesítmények 100% ingyenes kiosztásban részesülhetnek a megállapított „benchmark” szintig. Azaz ez esetben is egy „benchmark” pl. a BAT (legjobb elérhetı technika) alapján kiszámítható kibocsátási szint. Ahol ilyen nincs akkor valamilyen más közösen elfogadott számítás alapján kaphat ingyenes kiosztható kvótát a szénszivárgásnak kitett létesítmény. A jelentısen érintett ágazatok, létesítmények a szabályok (állami támogatásokra vonatkozó szabályok) szigorú betartása mellett állami kompenzációt is kaphatnak.
42
Környezeti, Gazdasági, Technológiai, Kereskedelmi Szolgáltató és Fejlesztési Zrt.
Megfontolásra érdemes: Ismert, Magyarországon olyan iparágak kerülhetnek a szénszivárgásnak kitetteknek, amelyek energia-intenzív technológiát használnak és már technológiai fejlesztéssel nem –vagy csak nagyon drágán – lehet csökkenteni a kibocsátáson. Ezek az iparágak pl. a cement és mész ipar, a tégla és kerámia ipar, a vegyiparnak egyes al-ágai vagy például az alumíniumipar. Fel kell mérni, hogy ha fenti iparágak „elköltöznek”, akkor az ezzel kapcsolatos járulékos költségek és szennyezések pl. szállításból adódó mekkora gazdasági és környezeti terhet jelentenek majd. Fel kell mérni azt az átalakulást, ami fenti iparágak „elköltözésével jár” illetve olyan számításokra lesz szükség, hogy új „karbon szegény” munkahelyek létrehozására mekkora és milyen típusú forrásokra, milyen típusú támogatásokra lesz szükség lesz szükség. A támogatások forrása lehet az elızı fejezetben kifejtett EUA aukciós bevételekbıl származó pénz. (Az erre vonatkozó elemzést lásd az 5.4.1. fejezetben.) Skócia éghajlatváltozási törvénye Az elmúlt hetekben (2009. június) a Skót Parlament által elfogadott törvény céljaiban nagyon konkrét, valamint hatályát tekintve rendkívül átfogó szabályozás. A törvény az elsı Európában, illetve a világon amely ilyen hosszú távra elırelátó, konkrét rövid és hosszú távú célokat, és átfogóan átgondold eszköz és szabály rendszer felállításával komplexen, de nem elvont, hanem gyakorlatias elemekkel is gazdagítva szabályozza az éghajlatváltozás elleni intézkedéséket. Célok A törvény konkrét célt jelöl ki 2050-re, amely 80%-kal kevesebb üvegházhatású gáz kibocsátás jelent a viszonyítási évhez képest. A végsı cél mellett a törvény konkrét idıközi célszámot is megad az üvegházhatású gázok csökkentésére 2020-ra, valamint évenkénti célszámokkal segíti a végrehajtást és annak ellenırzését. 2020-ra 42%-al alacsonyabb kibocsátást ír elı, mint a viszonyítási évben (viszonyítási év 1990 a CO2, a CH4, valamint a N2O esetében, a többi három „exotikus” gázra 1995). Az évenként megadott célszámok, amelyeknek figyelembe kell vennie 2050-re elérendı célt, illetve egy-egy adott célszámnak legalább a 3%-kal kevesebb kibocsátásnak kell megfelelnie a megelızı évhez képest. Az alábbi periódusokra kell majd (adott határnappal meg kell adni évrıl-évre) megadni az évenkénti célszámokat.(a) 2010-2022, (b) 2023-2027, (c) 2028-2032, (d) 2033-2037, (e) 20382042, (f) 2043-2047, (g) 2048-2050, Keretszabályok, eszközök A törvény elıírja, hogy a célok megadásánál figyelembe kell venni a gazdasági, és pénzügyi szempontokat és a cél betartásának a következményeit, és az EUETS szabályait.
43
Környezeti, Gazdasági, Technológiai, Kereskedelmi Szolgáltató és Fejlesztési Zrt.
A törvény elıírja és kötelezi a végrehajtó intézményeket további szabályok és eszközök kidolgozására az üvegházhatású gáz kibocsátás csökkentés területén ideértve a hulladékgazdálkodást (csökkentés, megelızés, újra használat), az energiatakarékosságot és megújulók használatát, illetve a velük összefüggı adózási (adókedvezmények) szabályokat. Így például a törvény olyan szabályok létrehozását írja elı, amely az energiatakarékos beruházásokat a helyi adók csökkentésével párosítja, a megújulók fejlesztése is adókedvezménnyel járna, illetve általában a fejlesztésekkel kapcsolatban a CO2 kibocsátással összefüggıen bocsát ki fejlesztési jogokat. A törvény külön foglalkozik olyan részletszabályok létrehozásával, ami pl. a hulladék keletkezés megelızésével, illetve a csökkentéssel (pl. „zacskó” díj) foglalkozik. Külön fejezeteket szentel az alkalmazkodás, a földhasználati stratégia, erdészet, energiatakarékosság, megújulók használatának az összefüggéseire. A törvény gondoskodik a végrehajtás monitoringjának, az ellenırzésnek, és az adódó visszacsatolási szabályoknak a létrehozásáról. A törvény létrehozza a felügyelı és mőködtetı testületeket, amelyek esetében a testület függetlensége kiemelt fontosságú.
4.3.5 Összefüggések a fıbb hazai releváns tervekkel, illetve programokkal Energiapolitikai koncepció Az energiapolitika az ellátásbiztonság, a versenyképesség, a fenntartható fejlıdés követelményeinek egyaránt megfelelı, a fogyasztóvédelemmel összhangban lévı energiaellátását szolgáló, fı stratégiai kereteket kijelölı dokumentum. A dokumentumot az Országgyőlés 2008. április 14-én megtárgyalta és a témához kapcsolódóan egy 12 pontból álló határozatot fogadott el (40/2008 (IV.17.) OGY határozat). Az Energiapolitika 2008-2020 azokat a hosszú távon érvényes megállapításokat és téziseket tartalmazza, amelyek segítik az ország lakosságát, a vállalkozásokat, a kormányzatot és a politikusokat az energetikával kapcsolatos döntéseik során. Energiapolitikánk egyik legfontosabb célkitőzése az energiaellátás biztonságának garantálása, amely Magyarország jelentıs, és földgáz esetében egyoldalú importfüggısége miatt stratégiai kérdés. Magyarország energiaellátásában meghatározó az import magas részaránya. A hazai termelés a kıolajszükséglet ötödét, a földgázfogyasztás hatodát fedezi, és az ismert, valamint a várható készletadatok ezen arányok további csökkenését valószínősítik. Biztonságpolitikai kockázatokat is felvet, hogy a szénhidrogén-ellátási források koncentráltak, a potenciális ellátó térségek száma csekély. Az ellátásbiztonság növelésének eszközrendszere magában foglalja: - az energiaforrások, valamint az import forrásainak és szállítási útvonalainak a diverzifikációját, - a készletezést a különbözı energiahordozók tekintetében, - részvételt a nemzetközi együttmőködésekben és a kölcsönös kisegítésben, - a megújuló és decentralizált energiák fokozott használatát, valamint - az energiafelhasználás csökkentését.
44
Környezeti, Gazdasági, Technológiai, Kereskedelmi Szolgáltató és Fejlesztési Zrt.
Nemzeti Energiahatékonysági Cselekvési Terv Magyarország 2008-ban készítette el Nemzeti Energiahatékonysági Cselekvési Tervét, ami a 2006/32/EK irányelvvel összhangban a 2008-2016 közötti 9 éves idıszakra vonatkozik és annak az elıírásai szerinti formában összeállított intézkedési tervcsomagot tartalmaz (elérhetı energia megtakarításokkal és felelısökkel). A Cselekvési Tervben foglalt intézkedésekkel Magyarország energiafelhasználását a 2008-2016 idıszak 9 évében évi 1%-kal lehet mérsékelni. Ennek a célkitőzésnek a teljesítéséhez Magyarországnak 2016-ra a végsı energiafelhasználást 57,4 PJ/év mértékben kell csökkentenie. Ez a cél – kerekítve - évi 6,4 PJ halmozódó energiamegtakarításnak felel meg. Stratégia a magyarországi megújuló energiaforrások felhasználásának növelésére Az Európai Tanács 2007. márciusi ülésén határozott arról, hogy a megújuló energiaforrások részaránya 2020-ra EU szinten érje el a 20%-ot és 10%-ban határozta meg az elérendı bioüzemanyag hányadot. Ezt az elvárást a tagállamok szintjére bontja le az Európai Parlament és Tanács 2008. január 30-án megjelent, a megújuló energiahordozók támogatásáról szóló irányelv javaslata. Magyarország felé elvárás ez alapján, hogy 2020-ra a megújuló energiahordozók részaránya 13%-ot érje el. A Kormány a 2148/2008.(X.31.) Korm. határozattal fogadta el Magyarország 2008-2020 idıszakra szóló megújuló energiahordozó stratégiáját. A stratégia célja, hogy elısegítse Magyarország EU elvárásokhoz való közelítését, úgy, hogy feszített, de megfelelı támogatások mellett elérhetı célkitőzéseket határozzon meg. Legfıbb stratégiai cél, hogy Magyarországon 2020-ban a megújuló energiaforrások felhasználása érje el a 186,3 PJ/év mértéket (ez 2006-ben 55 PJ/év). A stratégiai célkitőzésen belül: - a zöldáram-termelés a 2006. évi 1630 GWh-hoz képest 2020-ban érje el a 9470 GWh-t (79,6 PJ), - a hıtermelésen belül a megújuló energiaforrások felhasználása a 2006. évi 36 PJ-hez képest érje el a 87,1 PJ-t, - az üzemanyag-fogyasztáson belül a bioüzemanyagok energiaértéke – figyelembe véve az egyéb, megújuló energiahordozó bázisú üzemanyagokat – a 2006. évi mintegy 1 PJ-hez képest 2020-ra növekedjen 19,6 PJ-ra.
4.4 A szabályozás lehetséges további eszközei Megválaszolandó kérdés • Milyen alternatívák merülnek fel? Hogyan szabályozhatók az inputok? A javaslattal szemben megfogalmazott elvárás: • Jobb legyen, mint a felmerült alternatívák.
45
Környezeti, Gazdasági, Technológiai, Kereskedelmi Szolgáltató és Fejlesztési Zrt.
A célok elérésére háromféle lehetıség van, és amennyire lehet, egyidejőleg mind a hármat alkalmazni kell. A lehetıségeket a gazdaság általános szempontjaival kapcsolatban kell megvizsgálnunk. A) Az energia-felhasználás abszolút csökkentése, a pénzbeli ráfordítások csökkenésének a motivációjával, és/vagy központi korlátok alkalmazásával. A piac a kisebb ráfordítás irányába mozdul, tehát ha kevesebb energiával hozható létre az egységnyi érték, akkor ez gazdasági ösztönzı az energia-felhasználás csökkentésére. Ez – hagyományos energiahordozók esetében – természetesen csökkenti a CO2-kibocsátást, illetıleg az energia-behozatalt is. Gazdasági tekintetben viszont lényeges mérlegelési szempont az, hogy mennyi az energiacsökkentı beruházások költségeinek a megtérülése. Ez általában meghaladja a piaci megtérülés által még elfogadható szintet, tehát valamilyen pénzügyi protézis, vagy más beavatkozás szükséges itt. Ide tartozhat a feldolgozóipar technológiai innovációja, a mezıgazdaságban a kézierı és állati vonóerı felhasználása, munka-intenzív technológiák. Ezeknek általános gazdasági elınyei is lehetnek, mivel növelik a hozzáadott értéket, munkaalkalom-teremtés formájában. Feltételük azonban a munkaerı közterheinek a csökkentése, amelyek ma a munkaerı-költségeknek közel a felét teszik ki, és többszörösei a tıkét terhelı elvonásoknak. Lényeges feladat a szállítási igények csökkentése, illetıleg az elmozdulás a kevesebb fosszilis energiát igényelı szállítási formák, például a vasút felé. Nagy energia- és költségráfordítással jár a mai pazarló lakossági felhasználás, aminek a technikai körülményei az olcsó energiák korszakában alakultak ki (elégtelen hıszigetelés, problematikus és rosszul szabályozható távfőtési rendszerek stb.) A rendszerek korszerősítésével, a hıszigetelés javításával jelentıs, 70-80 %-os energia-megtakarítás volna lehetséges, de ehhez biztosítani kell a beruházási ráfordítások költségeit. B) Olyan ráfordítás-csökkentés, amit a gazdálkodó nem saját maga használ fel, hanem áruba tudja bocsátani mások, nyilvánvalóan hatékonyabb felhasználók számára, akik a maguk nagyobb hozadékából ezt meg is tudják fizetni. Ez a lényege a fosszilis erıforráskvótarendszernek. C) Alternatív, megújuló energiafajták felhasználása. Ezek egyrészt helyben termelıdnek, tehát nincsen importköltségük, másrészt pedig csökkentik az elsı számú klímaváltozási kockázatnak tekintett CO2-kibocsátást. Amennyiben a célokat leszőkítjük csak a CO2-kibocsátásra megjelenhetnek azok a külsınek (a vizsgált rendszeren kívüli) alternatívák, amelyeket a következıkben értékelünk.
4.4.1 Külsı alternatívák A külsı alternatívák általában vagy a szénadó, vagy valamilyen kibocsátási kvóta illetve a kettı keverékére épülnek.
46
Környezeti, Gazdasági, Technológiai, Kereskedelmi Szolgáltató és Fejlesztési Zrt.
A szénadó a szén elégetése után az atmoszférába kerülı széndioxid-mennyiség alapján kiszabott adó. (Ezt egységnyi energiára jutó szén emisszió után - Ezer BTU5 szénre 26 gr., olajra 21,4, földgázra 14,5 gr - becsülik.) A szénadó a széntüzeléső erımővek termelését drágítja, és feltételezik hogy, így a megújuló energiaforrások használata jobban elterjed. Egy 10%-os szénadó egy környezetvédelmi tanácsadó cég, a Carbon Tax Center kutatásai alapján legfeljebb 5%-kal csökkentené a szénfelhasználást. Tehát itt a lényeg megdrágítani a fogyasztás a kereslet szabályozása miatt. 4.4.1.1 ÖKO-adó tipusú megoldások A tervezett rendszer egyik alternatívája lehet, a már sokszor és sokak által javasolt ökológiai alapú adóztatás elképzelése. Ez, az általában Pigou6-féle adó-nak hívott eszköz egy olyan ökológiai adót jelent, ami valamilyen tevékenység negatív társadalmi hatásait igyekszik ellensúlyozni azzal, hogy adót vet ki a tevékenységet végzıre. Erre példaként Lukács András: Államháztartási reform másképpen7 címő anyagából idézünk. „Mi azt javasoljuk, hogy az állam és az önkormányzatok adók és díjak (ökoadók, környezetterhelési díjak, környezetvédelmi termékdíjak stb.) formájában építsék be a jelenleg még külsı költségeket az árakba. A foglalkoztatás ösztönzésére javasoljuk az egészségbiztosítási járulék és az egészségügyi hozzájárulás eltörlését, valamint a társadalombiztosítási járulék és a személyi jövedelemadó jelentıs csökkentését. Részleteiben: Javasoljuk, hogy a 12 tonnánál nagyobb megengedett összsúlyú tehergépjármővek minden alkalommal fizessenek 6 forint adót árutonna-kilométerenként, amennyiben 200 kilométernél nagyobb távolságra szállítanak valamilyen terméket. Egy ilyen adó nagyrészt tiszta jövedelmet jelentene az ország részére, mert elsısorban a külföldi kamionokat terhelné. Javasoljuk a benzin jövedéki adójának megemelését literenként 20 forinttal. Így a hazai benzinár megközelítené az ausztriai szintet. Javasoljuk, hogy a gázolaj jövedéki adóját ugyanarra a szintre emeljék, mint a benzinét. Annál is inkább indokolatlan a jelenlegi nagy különbség, mert a dízel jármővek kipufogógázai rendkívül mérgezı anyagokat tartalmaznak. Emellett a gázolajat elsısorban tehergépjármővek használják, amelyek az utakat is jobban rongálják, mint a személyautók. Javasoljuk külön adó kivetését a nagyfogyasztók (ezalatt a nagy ipari termelıket értjük, nem a lakosságot!) villamosenergia- és földgáz-felhasználására. Javasoljuk levegıterhelési, vízterhelési és talajterhelési díjak fokozatos bevezetését. (Részletes koncepcióját már elkészítette a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium.) Javasoljuk a légtérhasználati díj jelentıs emelését. A magyarországi díj ugyanis jóval alacsonyabb, mint az ausztriai vagy a németországi, miközben a légiforgalom nálunk is hasonlóképpen szennyezi a környezetet. Ez a díj is elsısorban a külföldieket terhelné. 5
BTU British Thermal Unit = 1060 joule Arthur Pigou brit közgazdász után 7 A Levegı Munkacsoportnak a Közgyőjteményi és Közmővelıdési Dolgozók Szakszervezetével egyetértésben kialakított javaslatai 1996 6
47
Környezeti, Gazdasági, Technológiai, Kereskedelmi Szolgáltató és Fejlesztési Zrt.
Javasoljuk a hirdetések kulturális járulékának emelését a jelenlegi 0,5-1,0 százalékról 2,5-3 százalékra. „ A megoldás illetve az ehhez hasonló megoldások kritikája már megfogalmazódott a törvénytervezet készítıi részérıl is: Dr. Gyulay Iván Kérdések és válaszok a fenntartható fejlıdésrıl MTVSZ „A környezetet károsító kibocsátások esetében a negatív externáliák internalizálása sem tekinthetı elfogadható szabályozó eszköznek. A környezeti károkozás megfizetése, beépítése az árakba, ugyanis nem vonja magával a károsodások megszőntét. Ezzel szemben „kiváló” eszköz, hogy kiterjessze a problémát, hiszen a fennálló probléma orvoslása állandó erıforrásinputokat igényel. Az eredménytelen szabályozás okaiból következik a szükséges új megközelítés. a.) Mivel egy környezeti rendszeren belül élünk, így a szabályozásnak is univerzálisnak kell lennie, a nemzeti szabályozásokat globálisan össze kell hangolni, s minden szereplıre vonatkoznia kell a szabályozásnak. b.) A szabályozásnak nem elsısorban az egyes tevékenységek kimenetelét kell elıírni, hanem a végeredményt meghatározó bemeneteket. A rendszerbe történı beavatkozás magas kockázati tényezıket jelent, hiszen objektíve sem ismerhetjük meg egy rendszer mőködését. Az un. ökoadók bizonyos termékcsoportokra vonatkoznak, vagy bizonyos támogatások bizonyos tevékenységeket kedvezményeznek. A rendszer elemei viszont rendszerként mőködve kijátsszák a szabályozó szándékát, a rendszer kitér a szabályozás szándéka elıl. A rendszerbe történı beavatkozásra csak akkor lenne esélyünk, ha minden elemét képes lennénk valamilyen szabályozással a helyes irányba befolyásolni, de erre rendszerelméleti alapon semmi esély sincs.”
4.4.1.2 Klímavédelmi szabályozás a költségvetés élénkítésére is A probléma kezelésére, a gazdaság jelenlegi állapotát is figyelembe vevı alternatívát nyújt a Zöld költségvetés élénkítés tanulmány, amely a Lehet Más a Politika! (LMP) kezdeményezés és a Compass Közpolitikai Intézet közös szellemi terméke 2009. „Klímavédelmi szabályozás A nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, illetve a hétköznapi logika is amellett szól, hogy a multinacionális cégeknek sokkal nagyobb lehetıségük van a „tiszta fejlesztési mechanizmus” (TFM) projektekben való részvételre a hazai kkv-khoz képest, mivel ez utóbbiak nem képesek hasonló volumenő többletberuházások kigazdálkodására. Így gyakorlatilag a nagyvállalatokon múlik Magyarország CO2-kibocsátása, tehát az intézkedések java része azok magatartását kell, hogy befolyásolja. Az „európai karbon emissziós kereskedelmi rendszer”-ben (ETS) részt vevı nagy széndioxid-kibocsátó vállalkozások esetében az engedélyek árverezése, az intenzívebb, termék alapú szénadóztatás, valamint az ezekbıl befolyó bevételek technológiafejlesztı visszaforgatása és a vonatkozó munkát terhelı elvonások csökkentése lehet az ösztönzı a zöld munkahelyek létrehozására. A nem-ETS szektorokat számos országban adókedvezményekkel és/vagy adó-visszatérítéssel támogatják (ide tartozik pl. a Magyarországon húzóágazatnak számító gépipar is). A lakosság energiahatékonyság-javítást célzó beruházásait is hasonlóképpen kezelik, de egyúttal sokkal szigorúbban ellenırzik és kötelezik az épület és a berendezések energiahatékonysági szabályainak betartását. A beruházások megtérüléseit a jövıbeli karbonárra vonatkozó várakozások nagyban befolyásolják, ezért is fontos egy jól szabályozott globális karbonpiac kialakítása és az erre irányuló nemzetközi fellépés.
48
Környezeti, Gazdasági, Technológiai, Kereskedelmi Szolgáltató és Fejlesztési Zrt.
Ellenvetés lehet, hogy amennyiben szigorú CO2-kvótákat határoznak meg az energiaigényes iparágak számára, akkor ez a kitelepülés – vagy a megszőnés – veszélyét hordozza magában. Ez jelentıs versenyképességi hátrányt okozhat, ami csak sok erıfeszítéssel kompenzálható. Ez a jelenség az ún. „carbon-leakage”. Magyarországon számos iparág érintett ebben, az energetikai szektoron kívül különösen az üvegipar, az acélgyártás és a cementipar. Összességében ezek a teljes iparon belül – árbevétel alapján – közel 25%-os részesedéssel bírnak, a foglalkoztatást tekintve legalább 20%-kal. A kvótaszabályozás alá nem tartozó országokból származó importra szénvám kivetése lenne szükséges a jelentıs versenyhátrány mérséklésére. Magyarországon az épülethatékonysági direktíva nem érvényes a régi lakóépületekre. Amennyiben megvalósulnak a lakossági szektort, illetve a közületi szektort érintı – az elızı pontban említett – energiahatékonysági beruházások, akkor ezen szektorban a hıigény jelentısen, 20–30%-kal csökkenhet. A háztartási szektor energiaigényének csökkentése lehet az egyik legköltséghatékonyabb megoldás a klímavédelem területén. A piaci alapú eszközök (plafon, kereskedési sémák) önmagukban valószínőleg nem elégségesek az ÜHG-csökkentési célok eléréséhez, így erıteljesen kell alkalmazni nem piaci alapú szabályozókat, ösztönzıket is (K+F kedvezmények, építési szabályzók, ökocímkézés). Ezek a piaci mechanizmus korrekciójául szolgálnak, csökkentik az információs aszimmetriákat, azaz nagyon fontos kiegészítıi lehetnek a piaci alapú szabályozásnak. Javaslatok: A kibocsátási kvóták értékesítésébıl befolyó bevételek célzott felhasználása (pl. veszélyeztetett ágazatok átalakítása céljából, innovatív megoldások alkalmazását ösztönözve) A nagyvonalú átvételi árak mérséklése (áram), helyette a „szénalapú adózás” felé való elmozdulás Szelektív adókedvezmény hőtı- és főtıeszközök, építıipari alapanyagok, energiatakarékos világítótestek, nyílászárók stb. vásárlása esetére, tekintetbe véve költséghatékony energiamegtakarítási potenciáljukat Az ÜHG-kibocsátást csökkentı technológiák támogatása, innovációk ösztönzése – döntıen elıírással, részben támogatási programokon keresztül Importvámok a magas károsanyag-kibocsátású és rossz minıségő termékekre Adórendszer és ártámogatások A zöld költségvetési élénkítésben és a gazdasági szerkezetváltásban központi szerepet játszhat az energiatermékek adózásának átfogó felülvizsgálata. A felhasználás tekintetében az innen származó bevételeket a munkát terhelı elvonások csökkentésére érdemes fordítani. A karbonkibocsátásra épülı árképzéssel a vállalatok érdekeltek lesznek CO2-kibocsátásuk csökkentésében, illetve alacsonyabb szénkibocsátású szénalapú technológiákba való beruházásban. Ehhez azonban az is kell, hogy a fogyasztási cikkek piacán levı termékek árai implicite tartalmazzák azok CO2-„tartalmát”. Így az energiahatékonysági „diszkontot” a fogyasztási cikkek piacán érvényesíteni kell, azaz szóba kerülhet pl. áfa- vagy regisztrációsadó-kedvezmények bevezetése. A gázártámogatás leépítése jelentıs költségvetési bevételmegtakarítást eredményezhet, ezt azonban nem szabad függetleníteni a főtésproblematikától. Célszerő lenne egy „Támogatásért
49
Környezeti, Gazdasági, Technológiai, Kereskedelmi Szolgáltató és Fejlesztési Zrt.
felújítást!” program bevezetése, amely egy átmeneti idıszak után a hıszigetelési támogatásra való pályázástól tenné függıvé a teljes összegő támogatás kifizetését (mely utóbbi abszolút összege is csökkenne idıvel). A gázár teljes liberalizációja ugyanakkor veszélyes lehet, hiszen ezáltal mind több háztartás térne vissza a hagyományos szénalapú technológiákhoz. Ez történt a gázártámogatás erıteljes leépítésével az utóbbi pár évben. Érdemes lehet így minden főtıanyag megadóztatását bevezetni azok CO2-kibocsátása szerint, figyelembe véve a már említett adóenyhítési lehetıségeket, illetve a szociálpolitikai megfontolásokat is.
A fosszilis energiaforrások adóztatásának kiegyenlítése Célirányos kedvezmények (áfa és regisztrációs adó) A gázártámogatások összekötése a lakásfelújításokkal A zöld bírságok szigorítása Energiaadó, termékdíjak emelése”
4.4.1.3 Az országos kibocsátásoknál a termelési alapú rendszernek fogyasztási alapúvá történı változtatása Fogyasztásra alapított széndioxid mérés. Behozatali vámokat alkalmazni ezekben a magasfogyasztó országokban, kifizettetve az importban megtestesült CO2 kibocsátás árát. 4.4.1.4 Értékelés Az értékelés szempontjából a 0 változat nem azt jelenti, hogy nem csinálunk semmit, hiszen ez most sincs így, hanem sokkal inkább azt, hogy ezek közül a külsı alternatívák közül választunk. Az értékelésnél abból kell kiindulnunk, hogy amit „szabályozásnak” mondunk, arra azért van szükség, mert a ma tévesen „piaci mechanizmusnak” nevezett összefüggés erre nem képes. Korlátozásra van szükség, de ez a korlátozás éppen a szereplık esélyegyenlısége, tehát a valóságos piac felé közelítés érdekében történik. Tipizálva a megoldásokat A) Az input-oldali szabályozás alapvetıen gazdasági, de komoly jogi összefüggései is vannak. A gazdasági szabályozás lényegét a piacelmélet tisztázza azzal, hogy az energiaárak a „szőkösség” mentén emelkednek. Csakhogy a „szőkösség” fogalmát adminisztratíve kell megteremteni, mivel a globális világgazdaság, a benne foglalt eredendı esélyegyenlıtlenséggel ezt a közgazdasági alaptényt messzemenıen figyelmen kívül tudja hagyni. Az adminisztratív szabályozásnak, ha megmarad helyi jellegőnek, persze megvan az a fogyatkozása, hogy „tıketaszító” jellegő, hiszen óhatatlanul növeli a ráfordítást. A befektetı tıke számára ezen belül vonzó szempont a stabilitás lehet. Az úgynevezett „gazdag államok”, a maguk jóval nagyobb ráfordításai mellett is kedvelt befektetı célterületek, a politikaitársadalmi-jogi-gazdasági stabilitásuk következtében. (Általános gazdasági szabály, hogy a nagyobb haszon reményét a nagyobb kockázat szokta fékezni.) B) Az output-oldali szabályozás, vagyis a kibocsátásé, alapvetıen jogi-szankcionáló eszközökkel történik, büntetés, bírságolás stb. Mégis megvannak az alapvetı gazdasági összefüggései is. Ahogyan a gazdaságtan ismeri a „végsı felhasználó” fogalmát, éppúgy a „végsı igénybevevı” fogalmát is figyelembe kell vennünk.
50
Környezeti, Gazdasági, Technológiai, Kereskedelmi Szolgáltató és Fejlesztési Zrt.
Az ökoszféra például nem ismeri a „hulladék” fogalmát, mert a hulladék energiája más élılények számára szabad rendelkezéső, azaz entropikus rendezés forrása. Efféle módon mőködött például a hagyományos parasztgazdaság is, vagy napjainkban az óriási hőtıházak is ekképpen mőködtetnek a hulladékhı felhasználásával üvegházakat. Az újrahasználható hulladékanyagok is e kategóriába tartoznak. Az ésszerő gazdaságpolitika itt ösztönzı szabályozási rendszert tud felépíteni. A büntetı szabályozás lehetıségei gazdasági szempontból korlátozottak. Túlságosan magas bírság véget vethet magának a termelésnek, ami a hozzáadott érték csökkenéséhez vezet, például munkanélkülivé válnak az emberek. C) Az externalitás megfizetése. Ez, mint mondtuk, elvileg az egyik alapfeltétele volna a piacgazdaságnak. A mőködésének az a lényege, hogy aki drágábban kell, hogy termeljen az externális költségek folyamatos megfizetése miatt, az óhatatlanul elvérzik a kisebb ráfordítású, tehát olcsóbb vetélytársakkal szemben. Ám az a kérdés: van-e ilyen piac? (Gyulai Iván jogos kételye az eljárás hatékonyságát illetıen erre vonatkozik. Ha ugyanis nincs jelen a kisebb ráfordítású konkurencia, akkor az egész nem egyéb, mint olyan áremelés, ahol a vásárló még a saját környezetének az elpusztítását is finanszírozni fogja.) Az eljárás mindazonáltal elméletileg teljesen piackonform, tehát cél lehet, hogy gazdasági értelemben jöjjön létre a valóságos piac. Tehát: Jelenjenek meg azok a termelık, akik externalitás, és a hozzá tartozó járulékos kiadások nélkül tudnak gazdálkodni. Ettıl függetlenül is legyen vonzóbb a termelı számára az externalitás kiküszöbölése. (A pille-palackok és a cserélhetı palackok díjszabása elég egyszerő példa erre. A deponálási költséget hozzáadva a pillepalack költségráfordításához, megteremthetı a cserélhetı, tehát hulladékmentes palackok forgalma. Ez jobb eszköz, mint a tiltás. Mőködött is, amíg a szabályozást meg nem szüntették – de a hatékony szabályozás mőködésére még vissza fogunk térni. ) Egy áttekinthetı gazdasági-technológiai terv alapján legyen idı az átállásra. Ez ugyanis tıkeráfordítást igényel, amit a termelınek a maga számára megbízható gazdasági kalkulációval kell alátámasztania. Az eddig ismertetett alternatívák valamilyen formában jórészt már mőködnek, így ebbıl a tapasztalatok alapján is értékelhetıek. A legösszetettebb rendszer egyszerre alkalmaz ökoadó és kedvezmény típusú megoldásokat, és kibocsátási kvótákat. Az még javaslattevık számára is világos általában, hogy a rendszer, nem hoz elégséges eredményt, már ami a kibocsátásokat illeti, de pláne nem a gazdaság egészének mőködése tekintetében. A jelen anyag elején ismertetett paradoxonok már jelezték, hogy komoly korlátokkal kell szembenéznünk, de az eredmény még kevesebb elégedettségre ad okot: • A szennyezések, és a környezet pusztítás áttevıdött a fejlıdı országokba, részben a szénszivárgás jelenségével, részben a bioüzemanyag-termelés felfutásával, ami csupán az esıerdık kipusztításával jár. Ez utóbbi hatásáról a helyi élelmiszerárakra már ne is beszéljünk. • A rendszer általában képtelen alkalmazkodni a társadalmi és jövedelembeli különbségek, okozta helyzetekhez. A legjobb megoldások még támogatások mellett is drágák, a legszegényebb rétegek nem ismerik a támogatási lehetıségeket, a
51
Környezeti, Gazdasági, Technológiai, Kereskedelmi Szolgáltató és Fejlesztési Zrt.
•
tıkehiányos hazai kis és középvállalkozások nem képesek az új helyzetekhez való alkalmazkodásra, egy olyan állapotban, ahol a tönkremenetelük egyik oka, a kifizetetlen számláinkra vonatkozó ÁFA befizetési kötelezettség. Gyakran érzékelhetı, hogy a ráfordításokat igénylı környezetvédelmi, higiéniai, munkavédelmi elıírások mögött a nagy cégek versenyérdekei húzódnak. Nem állítjuk, hogy nem lehetne igazságosan bevezetni ezeket az új adókat és támogatásokat, de a jelenlegi közegben erre kicsi a valószínőség. A rossz gazdasági keret eltorzítaná a rendszert. Ilyen szempontból elınyösebb a vizsgált kvóta rendszer részbeni függetlensége. Az energia fogyasztás csökkenése helyett, a termelés struktúrája kedvezıbb lehetne ugyan a CO2 kibocsátás szempontjából, de ez gyakran csak egy más típusú környezeti problémarendszerre való átállást jelentené. (Lásd 6. fejezet: Szén, gáz és olaj helyett atom, víz, és biomassza).
A lényeg az, hogy a külsı alternatívák alkalmazható megoldásokat jelentenek, de önmagukban nem képesek a probléma kezelésére.
4.4.2 Belsı alternatívák A belsı alternatívák elfogadják a teljesen új és a 3. fejezetben megadott elvek szerinti szabályozási rendszer bevezetését, de bizonyos lényeges elemeiben különböznek az ismertetett megoldástól. Cselovszki Tamás alternatívája Az alternatíva lényege a fejenkénti egyenlı kvóta, amit a fogyasztók kapnak meg. Fogyasztók alatt a végfelhasználókat érti javaslattevı. Kiosztjuk nekik a kvótát, és ık azt elköltik termékekre és szolgáltatásokra, azok erıforrás tartalma alapján. A boltban tehát mindennek ott lesz az ára mellett az erıforrás tartalma, ami csökkenti a fogyasztói kvóta mennyiségét. A bolti leolvasó rendszer a pénztárnál ezen túl kvóta árat is olvas. Ehhez szükség van a termékek és szolgáltatások erıforrás tartalmának kiszámítására. Negatív éves kvótamérleg esetén (vagy egy bizonyos %-ot meghaladó kvóta deficit esetén) a gazdálkodó köteles a kvóta piacról vásárolni. Így érdekelt lesz, hogy a valóságnak megfelelıen határozza meg a termékek kvóta árát, kvóta tartalmát. Ez megint csak hasonlít az ÁFA tartalomra, ami átmenı tétel, és normális esetben, hosszabb távon kiegyenlíti egymást a fizetendı és a visszaigényelhetı. A fejenkénti egyenlı kvóta igazságos, hiszen miért volna bárkinek is másoknál több joga ingyenes üvegházhatású gáz kibocsátásra. A fejenkénti egyenlı kvóta felett mindenki annyit fogyaszt, amennyit akar és amennyit meg tud fizetni. A rendszert 5-10 év átmenettel lehet bevezetni. Az elsı évben az elızı évek átlagfogyasztása alapján indulunk, míg az átmeneti idıszak utolsó évére elérjük a fejenkénti egyenlı kvótát. Az átmenet tehát arra való, hogy mindenkinek legyen ideje alkalmazkodni, életmódját, lakáskörülményeit, fogyasztási szokásait hozzá igazítani az alakuló rendszerhez. Értékelés A javasolt alternatíva végeredményben a vizsgált rendszer maximumra kifuttatott változata, hiszen minden elfogyasztott terméket érint, a teljes árrendszert változtatja. Ezzel azonban nem
52
Környezeti, Gazdasági, Technológiai, Kereskedelmi Szolgáltató és Fejlesztési Zrt.
csak az a probléma, hogy nagyon bonyolult rendszert igényel, hanem az is, hogy a termékek árát a meglévı árképzéshez képest, csak egy természeti erıforrás alapján változtatjuk, ami egy új keresleti struktúrát alakíthat ki más természeti erıforrások felhasználásának rovására. A probléma az is, hogy nem tudjuk a változás következményeit sem becsülni, mert annyira összetett a hatásrendszerrel kell számolnunk. Ez a fajta megoldás sokkal inkább egy átfogó árreformot igényelne, ahol minden természeti erıforrás a valós értékén kerülne meghatározásra, de piacgazdaság nem így mőködik, így elıször egy átfogó paradigmaváltásra lenne ehhez szükség. Szerintünk inkább egyszerősíteni kellene, fıleg az elsı idıszak tekintetében.
Saját alternatíva: Egységes kvóta Az alternatíva megfogalmazásának két fı oka: Egyszerősíteni a rendszeren fıleg a bevezetés körüli idıszakban. Növelni az érintettek számára a rugalmasságot, és sikerélmények lehetıségét. Az alternatíva a lakosság esetében nem különböztetné meg az egyes fogyasztási elemeket, hanem az elektromos energia-, gáz-, és üzemanyag fogyasztásra közös kvótát alkalmazna, családi háztartásonként megállapítva, ami a nagyobb családoknak egyértelmő elınyt jelentene. Ebben az esetben a gépkocsival nem rendelkezı családok, több kvótát használhatnának fel mondjuk főtésre, illetve dönteni lehetne, hogy mondjuk kevesebb szobát főtök, vagy többet járok vasúttal. Az általunk javasolt megoldás problémája az lehet, hogy szintén elıre nem becsülhetı átrendezıdéshez vezethet a lakossági energia felhasználás területén, ugyanakkor miután ez folyamatosan csökkenı felhasználás mellett történik nem jelent akkora problémát.
4.5 Célrendszer és a célok értékelése 4.5.1 A kvótarendszer egyes elemeinek konzisztenciája A 2. fejezetben ismertettük a kvótarendszer fıbb elemeit, most ezeknek az elemeknek az egymáshoz viszonyított szerepét vizsgáljuk. Kvóta-kereskedelem és kvóta-csere rendszer Elsıként vizsgáljuk meg: - kvóta-kereskedelem - kvóta-csere rendszer egymás melletti mőködtethetıségének lehetıségét (a kvóta egyben nem szabadpénz). A kvóta-kereskedelem hagyományos (jelenleg más szakterületen alkalmazott) felfogásában kvóta kiegyenlítésre szolgál, azaz a kvótahiánnyal rendelkezı szereplı pénzért kvótát vásárol a kvótafelesleggel rendelkezı szereplıtıl. Tehát a kvóta-kereskedelem alkalmazása nem a kitőzött célok eléréséhez járul hozzá (mivel alapesetben a kibocsátott kvótamennyiség változatlan marad), hanem egy olyan piaci mechanizmus, amely segíti a kvótahiánnyal rendelkezı szereplıt kötelezettségei teljesítésében.
53
Környezeti, Gazdasági, Technológiai, Kereskedelmi Szolgáltató és Fejlesztési Zrt.
A kvóta-csere rendszer lényege, hogy felesleges kvótánkért valamely terméket vagy szolgáltatást vásárlunk. Ez esetben a felesleges kvóták keresletet generálnak bizonyos termékek vagy szolgáltatások iránt. Itt tehát fontos meghatározni azt a termék vagy szolgáltatás kört, ahol a szabályozáson keresztül keresletet kívánunk támasztani. Amennyiben a szabályozás céljából indulunk ki akkor elsısorban klímabarát, energiatakarékos eszközök, berendezések és technológiák elterjedésének ösztönzésére célszerő a kvóta-csere rendszert használni, hiszen a felesleges kvóták egyfajta multiplikátor szerepet töltenek be, hiszen a megvásárolt termékek tovább csökkentik a felhasznált inputokat (és ezzel újabb felhasználható kvóták jönnek létre). A kvóta-csere rendszer tehát tovább erısíti a kitőzött célok elérését, míg a hagyományos kvóta-kereskedelem nem. Amennyiben a hagyományos kvóta-kereskedelem (azaz a kvótáért forintot) és a kvóta-csere (azaz kvótáért árut) rendszer egymás mellett mőködik, akkor a kvótafelesleggel rendelkezı két lehetıség közül választhat. Felesleges kvótájáért cserébe: a) forintot, vagy b) árut, szolgáltatást vásárol. Itt tehát azt kell vizsgálni, hogy mi a feltételezhetı piaci magatartása a kvótafelesleggel rendelkezınek, azaz a forint helyett érdemes-e neki árut, szolgáltatást vásárolnia. Kvótafelesleggel rendelkezı szereplınek nincs szüksége további klímabarát termékre, hiszen egyébként is kvóta feleslege van, ı csak abban az esetben választja a termékvásárlást, ha neki: - elavult termékének lecserélésére van szüksége, - vagy ha a jövıben a szőkülı kvótamennyiség miatt kvótahiányos szereplıvé válik, - vagy ha a jövıben várhatóan bıvíteni szeretné energiafelhasználását pl. vállalatok esetében piacbıvítés, a lakossági szektorban nagyobb ingatlan vásárlása stb.. Az utóbbinak feltétele, hogy a szereplı kvóták győjtésével elıre fel tudjon készülni a kvótahiányára „banking” révén (vagy elıre vásárol energiát határidıs ügylettel). Ez esetben tehát a forint vagy áru/szolgáltatás vásárlás közötti választást elsısorban a piaci várakozások befolyásolják. Ha tehát az inputcsökkentési célok évrıl évre elıre meghirdetettek és kellı mértékőek, akkor elképzelhetı hogy a kvótafelesleggel rendelkezı piaci szereplı elırehozza inputcsökkentı beruházását (amennyiben lehetséges pl. megvan az új gyárépület, ingatlan stb.). De amennyiben a rendszer nem kellıen szigorú, akkor a forint kereslet lényegesen nagyobb lesz, mint az áru/szolgáltatás iránti kereslet, amely meg is kérdıjelezheti a rendszer bevezetését. Összességében megállapítható, hogy a három eszköz egymás mellett nem mőködhet. A választás alternatívák tehát a következık: a) kvóta-kereskedelem és kvóta-csere rendszer (a kvóta nem szabadpénz) b) kvóta-csere rendszer és szabadpénz. A jelenlegi tervezet már nem tartalmazza a hagyományos értelemben vett kvótakereskedelem lehetıségét, a kvóta kiegyenlítés (azaz megtakarított kvóták vásárlása) többletfogyasztási igény esetén csak a kvóta-kezelın keresztül lehetséges, az általa meghatározott áron.
54
Környezeti, Gazdasági, Technológiai, Kereskedelmi Szolgáltató és Fejlesztési Zrt.
Kvóta-csere rendszer és szabadpénz A szabadpénz ötlete elsısorban gazdaság élénkítés céljából fogalmazódott meg, eddigi alkalmazására elsısorban ezen a területen találhatunk példákat (lásd 2. Mellékletben). Ennek lényege, hogy nulla vagy negatív kamatozással vezetnek be egy pénzhelyettesítı terméket, amely ezáltal gyorsabban vesz részt a szolgáltatás és áru cserében, mint maga az ország valutája. Ezáltal keresletet támaszt abban a zárt gazdasági rendszerben, amiben létrehozták. Az elızıekben bemutatott kvóta-csere rendszerhez képest, a kvóta szabadpénzként történı bevezetése a rendszerbe annyi változást hoz, hogy kvóta gyorsabban forog, mint a forinthoz kötött kvóta-csere rendszerben, azaz gazdaság-élénkítı hatása nagyobb. Gazdaság-élénkítı szerepe a rendszerben tulajdonképpen a kvótafelesleggel rendelkezı szereplınek van, hiszen csak szabadpénz tud részt venni a kvóta-csere rendszerben. (A kvótahiánnyal rendelkezı szereplık vagy kvótát vásárolnak vagy input csökkentı beruházás/takarékoskodás mellett döntenek.) A bevezetendı hazai szabadpénz rendszer és az eddig bevezetésre került legsikeresebb szabadpénz rendszer (WIR) között két lényegi különbség van: − az egyik, hogy a hazai rendszer kötelezı, tehát a rendszer alóli kibúvók keresése jellemzıbb lesz, mint az önkéntes rendszerben (hiszen ott a belépést önként vállalják, önként akarnak kvótával kereskedni, az ilyen rendszerek inkább a kereslet-kínálat hiánya miatt haltak el eddig elıbb-utóbb), − a másik pedig a svájci frank (ezidáig jellemzı) viszonylag stabil árfolyama. A WIR a svájci frankhoz van kötve, így a WIR tükrözi a svájci frank árfolyamát (ami évtizedekig nagyon stabil volt). A kvótapénz lényege tehát az, hogy ugyanúgy mőködik, mint az a pénz, amelyet helyettesít, annyi különbséggel, hogy a betéti kamatlába nulla, azaz nem éri meg a kvótapénzt betétben tartani, hanem célszerő azon „túladni”, azaz vásárolni. Mivel a kvótapénz a nemzeti valutához van kötve, így számlán le nem kötött formában éppúgy inflálódik (a vásárlóértéke éppúgy csökken), mint az a pénz, amihez kötve van (tehát készpénzben ugyanúgy nem érdemes tartani). A betéti kamat hiánya tehát azt eredményezi, hogy a számlán elhelyezett kvótapénzünk az idı múlásával nem lesz több, ellentétben a nemzeti valutával. Ugyanis, hogyha most 1 Ft-ot beteszünk a bankba, akkor az a betéti kamat értékétıl függıen növekedni fog év végére (természetesen nem a nominál kamat értékével, hanem az inflációval csökkentett mértékben, azaz a reálkamat értékével) pl. 1,05 Ft-ra. A kvóta viszont év elején is 1 Ft-ot ért, és év végén is 1 Ft értékő vásárlást tudunk vele elkönyvelni. Tehát egy racionális fogyasztónak az a célja, hogy túladjon a kvótán. De épp ez a cél, azaz a betéti kamat hiánya növeli meg a kvótapénz forgási sebességét, azaz a vásárlásokat. Az új pénznek tehát ez a tulajdonsága az, ami gazdaság-élénkítı hatású. De míg egy önkéntes rendszerben vállalják a szereplık, hogy „elvásárolják” kvótapénzüket, egy kötelezı rendszertıl ezt önmagában nem lehet elvárni. A kötelezettnek tehát két lehetıség között fog mérlegelni: a) minél elıbb vásárolni kvótáért (ezt szorgalmazza a rendszer) b) átváltani forintra és kamatozó számlára tenni.
55
Környezeti, Gazdasági, Technológiai, Kereskedelmi Szolgáltató és Fejlesztési Zrt.
A fogyasztó számára várhatóan a b) döntés jelenti az egyszerőbb lehetıséget, tehát ha lehetısége van rá, ezt fogja választani (hiszen ha majd vásárolni akar késıbb, majd forintban megteszi). De a rendszer számára épp az a lényeg, hogy a vásárlás idıben ne legyen elhalasztható, mert ez élénkíti a gazdaságot. Az átváltás ellen kell tehát valamiféle „tilalmat” bevezetni: ami lehet adójellegő tiltás, pl. „átváltási illeték” (lásd még 5.4.2. fejezetben). Direkt tiltás is elvileg elképzelhetı, de bizonyos esetekben ekkor is kivételt kell tenni. A korábbi szabadpénz alkalmazások és a fosszilis energiahordozó kvóta között lényegi különbség van a tekintetben is, hogy míg a korábbi szabadpénz alkalmazások esetében az áru/szolgáltatás egy zárt rendszeren belül cserélt gazdát, addig a fosszilis energiahordozó tekintetében azok jelentıs része külföldrıl származik (Magyarországnak jelentıs az import függısége, több mint 60 %-os.) Alapesetben példaként a földgáz esetében a földgáz szolgáltató 100 %-ban importálja a jelenlegi fogyasztási igény szerinti mennyiségét. A kvótarendszer bevezetését követıen a lakossági energiahatékonysági, takarékossági stb. intézkedések miatt csökken a fogyasztási igény, így a szolgáltató a jövıben kevesebbet importál. A probléma ott jelentkezik, hogy feltételezett esetben a kvótafelesleg bármely „kvóta-csoport”-ban képzıdik, az a másik „kvóta-csoport”-ban felhasználható. Ha például a lakosság a közlekedési csoportban ér el megtakarítást, és kvótájával a gázszámláját egyenlíti ki, akkor a gázszolgáltató nem csak forintban kap ellentételezést a lakosságtól, hanem forintban és kvótában is ugyanakkora import igény mellett (amit a külföldi tulajdonosnak viszont forintban kell kifizetni). A szolgáltatónak ez esetben a kvótát pénzre kell váltania (hogy fizetni tudjon az exportırnek). E probléma megoldására az átváltás tekintetében kivételt kell tenni, a kezelı szervnek az importırök esetében a kvótákat vissza kell vásárolnia a kvóta-csere forint árfolyamán (mindenféle szankció nélkül). A vizsgálat tárgyát tekintve a kvóta, mint szabadpénz egy további ponton szintén eltér a korábbi szabadpénzekhez képest. A kvótának kettıs természete van, azaz nem csak az árucserét segíti elı, hanem szankcionáló funkciója is van. Amennyiben a szankcionáló funkció miatt a kezelıtıl vásárolható kvóta ára évrıl évre emelkedhet (azaz egyre szigorúbban szankcionáljuk a többlet kvóta fogyasztókat), a kvótának kamata ugyan nem, de árfolyama lesz az idı függvényében. Kezelı szervtıl vásárolható kvóták árának évrıl évre történı emelkedése esetén a piaci szereplık várható magatartása a következı: - kvótafelesleggel rendelkezı szereplı esetén amennyiben a kvóta ára gyorsabban növekszik mint a forint várható betéti kamata (egy átlagos input csökkentı beruházás megtérülési idıszakára vonatkozóan), a pénzét inkább kvótában fogja tartani, tehát a kvótáját visszatartja. Hiába nincs a kvótán kamat (vagy negatív kamat), ezt ellensúlyozó megfelelı árfolyam mellett árfolyam-nyereség realizálható. Tehát a két rendszer ellentétes hatású, a kvóta nem fog részt venni a kvóta-csere rendszerben, ráadásul hosszú távon a kvótafeleslegben lévı szereplık a kvótával „ingyen” pénzhez jutnak. - kvótafelesleggel rendelkezı szereplı esetén amennyiben a kvóta ára lassabban növekszik, mint a forint várható betéti kamata kvótafelesleggel rendelkezı szereplıknek inkább érdemes kamatozó forintot tartaniuk, mint nem kamatozó kvótát, tehát ık nagy valószínőséggel a kvótájukat forintért értékesítik (jelenlegi tervezet szerint a kezelın keresztül) és a kvóta nem vesz részt a kvóta-csere rendszerben.
56
Környezeti, Gazdasági, Technológiai, Kereskedelmi Szolgáltató és Fejlesztési Zrt.
A kvóta-csere rendszer és szabadpénz rendszer bevezetésének két fontos feltétele tehát: - a kezelıtıl vásárolható kvóta fix (de megfelelıen árazott) garantált árfolyama, - a kvóta forintra történı átváltásának korlátozása a kezelı szervnél.
4.5.2 A fosszilis energiahordozók mennyiségi alakulására jelenleg érvényben lévı célkitőzésekkel való összhang értékelése A 4.1.3 illetve 4.1.4 fejezetek alapján az alábbi EU és hazai célkitőzések vannak érvényben, amely a fosszilis energiahordozók mennyiségére befolyással bírnak: - megújuló energiahordozók részarányának növelése 2020-ig (13 %-ra történı növelése) - energiahatékonyság növelése évi 1 %-kal 2020-ig - ÜHG (2012-ig csak CO2) kibocsátás csökkentés és kereskedelmi rendszer az ETS szektorban 2020-ig - ÜHG kibocsátás csökkentés a nem ETS szektorban 2020-ig (Magyarország számára 10 %-os növekedés megengedett) Mivel ezek EU elıírások, a bevezetendı kvóta-rendszernek e célok elérését figyelembe kell venni (ennél alacsonyabb célok nem határozhatók meg), illetve azokkal nem lehetnek ellentétes hatásúak: Az egyes célkitőzések egymásra gyakorolt hatása a következıkben foglalható össze:
EU szabályozás 1.) megújuló energiahordozók részarányának növelése
2.) energiahatékonyság növelése
Összefüggés az input oldali fosszilis energia-hordozó kvóta rendszerrel
Eredményesség a fosszilis energiahordozó felhasználás és ÜHG kibocsátás alakulására
☺ az input oldali fosszilis kvóta növekvı energiafelhasználás korlát egyik teljesítésének mellett növekvı arányú eszköze (helyettesítı termék), az megújuló energiahordozó esetén input oldalra hat, azon keresztül is nıhet felhasznált fosszilis az output oldalra energiahordozó mennyiség, és a kibocsátott ÜHG is ☺ az input oldali fosszilis kvóta a célokhoz rendelt eszközök korlát egyik teljesítésének elsısorban ösztönzı jellegőek eszköze (helyettesítı termék), az (kedvezmények, támogatások input oldalra hat, azon keresztül stb.), a részvételi hajlandóságtól az output oldalra nagymértékben függ a megvalósulás
3.) ÜHG kibocsátás csökkentés és kereskedelmi rendszer az ETS szektorban
a két szabályozási rendszernek gyakorlatilag ugyanaz a célja, a szektor kettıs szabályozás alá esik (input és output oldali szabályozás együtt)
☺ a kibocsátási oldalról limitálja az input oldalt, az elsı két program végrehajtását erısíti az output oldali szabályozás (kényszerítı jelleg)
4.) ÜHG kibocsátás csökkentés nem ETS szektorban
☺ a nem ETS szektor kvóta rendszerbe (szabályozás) alá vonását segítheti elı az új kvótarendszer
gyakorlatilag növekedési lehetısége van Magyarországnak, nıhet felhasznált fosszilis energiahordozó mennyiség, és a kibocsátott ÜHG is
57
Környezeti, Gazdasági, Technológiai, Kereskedelmi Szolgáltató és Fejlesztési Zrt.
Mint ahogy a táblázatból látható, az ÜHG kereskedelmi rendszer egy kényszerítı jellegő szabályozás, amely az ösztönzı (megújuló energia és energiahatékonysági programok) programokkal együtt kívánja végsı soron a fosszilis energiahordozók felhasználását korlátozni. Azt azonban látni kell, hogy hiába a kényszerítı és ösztönzı eszközök együttes alkalmazása, ha az energiaigény gyorsuló ütemben nı, és a két ösztönzı program megvalósulása nem a megfelelı ütemben valósul meg, nıhet a kibocsátott ÜHG mennyiség (kvóta vásárlással). A két ösztönzı program a nem ETS szektorban is mőködik, amely kedvezı hatással lehet ugyan az ETS szektor energiaigényére (pl. csökkenı lakossági energia-igény), és várhatóan az életbe lépı szigorú ETS szektorbeli elıírások betartásához erre szükség is van, mégis e szektor kibocsátásának növekedésének nincs elvi akadálya. Tehát a tényleges fosszilis energiahordozó csökkentés megvalósítása a nem ETS szektor „kezében van”, ez viszont a nem ETS szektornak az ösztönzı programokban való részvételi hajlandóságának függvénye. A GKI vonatkozó tanulmánya8 szerint az ETS szektor a megújuló energiára és energiahatékonyságra vonatkozó célok elérésével teljesíteni tudja majd az ETS szektorra megállapított EU célkitőzést. Az input oldali szabályozás bevezetése tehát a nem ETS szektor esetében mindenképpen indokolt lehet. Az ETS szektor esetében bár bevezethetı az input oldali szabályozás is, a fosszilis energiahordozókból keletkezı ÜHG gáz mennyiség fizikai törvényszerőség, így ha az input oldali szabályozás szigorúbb, akkor az ÜHG gázok kibocsátásának lehetısége is szigorúbb (enyhébb meg nem lehet az EU szabályok miatt). Ezt azonban kikerülni látszik az EU új szabályozásának bevezetése, amely lehetıvé teszi a szén-dioxid geológiai tárolását (CCS), azaz a fosszilis tüzeléső erımővekben keletkezı széndioxid többi égésterméktıl történı elkülönítését, összegyőjtését, elszállítását és elhelyezését arra alkalmas földtani kızetekben. Ezzel az ÜHG gázok közül a legnagyobb részarányt képviselı CO2 gáz kibocsátása úgy csökkenthetı, hogy közben a fosszilis energiahordozó felhasználás nem csökken. Ez a megoldás ráadásul lazíthatja az ETS szektor elıírásainak teljesítésébıl adódó nem ETS szektor szemben támasztott igényt, azaz a megújuló energiára és energiahatékonyságra vonatkozó programok megvalósulását, és végsı soron az input oldali szabályozás szigorítását (feltéve, ha Magyarország nem akar az EU-nál szigorúbb szabályokat alkalmazni).
4.5.3 A kitőzött célok és eszközrendszer konzisztenciája A törvény klímavédelem érdekében két természeti erıforrással kapcsolatban fogalmaz meg új szabályozási elemeket: - fosszilis energiahordozók felhasználásának csökkentése - folytonos felszínborítás biztosítása. Mindkét természeti erıforrás szabályozásának célja végsı soron az ÜHG kibocsátás csökkentése. Figyelembe kell venni, hogy az EU az újonnan bevezetett, a szén-dioxid geológiai tárolását lehetıvé tevı irányelve értelmében engedékeny a fosszilis energiahordozók felhasználásának csökkentése érdekében. Amennyiben a hazai input oldali 8
Az EU klíma-energia csomag magyarországi végrehajtásának hatásvizsgálata, GKI Gazdaságkutató Zrt. – GKI Energiakutató Kft., 2008. május
58
Környezeti, Gazdasági, Technológiai, Kereskedelmi Szolgáltató és Fejlesztési Zrt.
szabályozás tehát bevezetésre kerül, ezt az engedményt nem veszi figyelembe. Tehát e tekintetben inkább célszerő hangsúlyozni a törvény természeti erıforrás védelmi jellegét, amely a klímát természeti erıforrásnak tekinti, éppúgy mint a kimeríthetı fosszilis energiahordozó erıforrásokat, illetve a tájökológiát. A folytonos felszínborítás és zöldfelületek védelmével kapcsolatban a törvény nem fogalmaz meg új szabályozási eszközöket, a fosszilis energiahordozókkal ellentétben, bár a törvény célállapotot megad e természeti erıforrás tekintetében is (lásd. A felszínborítás rehabilitációját ütemezetten kell megvalósítani. 2020-ig az ország területének 10%-át ember által közvetlenül nem befolyásolt állapotba kell hozni). Annak ellenére nem, hogy ezzel kapcsolatban sem az EU, sem a hazai szabályozásban nem áll rendelkezésre olyan „több lábon álló” kidolgozott eszközrendszer, mint a fosszilis energiahordozók területén. Ugyanakkor a folytonos felszínborítás javítása mind a mitigációban, mind az alkalmazkodásban fontos szerepet játszik. A fosszilis energiahordozók esetében alkalmazott kvótarendszer azonban a folytonos felszínborítás megfelelı biztosítására is kidolgozható lenne.
Javaslat: a folytonos felszínborítás szabályozása kvótákkal9 Szükséges tehát a területhasználat mára kialakult arányain belül a folytonos növényborítással rendelkezı mővelési ágak arányának növelése a szántó mővelési ág arányainak csökkentése mellett. A cél irányába mutató pozitív ösztönzés benne van a jelenlegi mezıgazdasági támogatási rendszerben, ez azonban nem elegendı, ugyanis a támogatási rendszeren keresztül nem jelenik meg egyértelmően a táji adottságokhoz való együttes alkalmazkodás követelménye. Ezért olyan szabályozási eszközöket kell kialakítani, amelynek keretében a területhasználók számára nyilvánvalóak a célok, de a területeik mővelési ágáról szóló döntéseket ık maguk tudják meghozni a területek mikro-környezetérıl és a gazdálkodási lehetıségekrıl szóló információik alapján. Ugyanakkor a döntésükhöz az az információ is rendelkezésükre áll, hogy a többi területhasználó hozzá képest milyen fajlagos jövedelmezıséggel gazdálkodik, és ennek fényében neki szükséges-e / érdemes-e egy-egy területével kapcsolatban a mővelési ág váltásban rejlı lehetıségeket és költségeket vállalnia. A koncepció alapja, hogy a szántó mővelés ebben az értelemben egy, a táji adottságokból (domborzat, talaj típus…) fakadó, korlátosan rendelkezésre álló lehetıség. Ez a lehetıség azáltal áll elı, hogy a területek többi részét a vízgyőjtın más mővelési ágban használják. Azzal tehát, hogy egy terület jelenleg nem szántó mővelési ágban kerül hasznosításra, a rajta gazdálkodó szolgáltatást nyújt. Egyrészt a szántó mővelést megvalósító felé, másrészt a közösség felé azzal, hogy ı nem okoz többlet elhárítási költségeket, amelyek pl. az éghajlatváltozásban, vízháztartásban vagy a tápanyag terhelés szükséges csökkentése miatt lépnek fel, valamint a közösség egésze által hasznosított ökológiai-rendszer szolgáltatásokat nyújt. A folytonos borítású területeknek ezen ökológiai-rendszer szolgáltatásai jelenleg nincsenek elismerve, ami párosul azzal, hogy a szántó területeken 9
Vízgyőjtı-gazdálkodási tervek tervezése c. projekthez készült háttértanulmány alapján, ÖKO Zrt. (Készítette: Ungvári Gábor, Budapesti Corvinus Egyetem)
59
Környezeti, Gazdasági, Technológiai, Kereskedelmi Szolgáltató és Fejlesztési Zrt.
jelentkezı vízrendszer szintő költségek viszont jelentıs részben nem az igénybevevıt terhelik. Mindez hozzájárul ahhoz, hogy a szántómővelés a gazdálkodó szintjén jövedelmezıbbnek bizonyul a többi mővelési lehetıségnél, összességében magasabb lesz az így használt terület a társadalmilag optimális mértéknél. A javaslat e rejtett szolgáltatásoknak az elismerésére irányul. A javaslat értelmében a kormányzat kvótákkal rögzíti a folytonos borítást biztosító területhasználati formák minimális és a szántó mővelési ág maximális arányát. (Ez az arány különbözı lehet a sík-, domb- és hegyvidéki területek vízgyőjtıi esetében.) Az a gazdálkodó, aki folytonos borítást biztosító mővelést folytat, jogosultságot (lehetıséget) teremt a szántó mővelés folytatásához. A szántó gazdálkodás egy lehetıség, amely lehetıség azáltal áll elı, hogy a vízgyőjtı más területhasználói nem ezt a (rövid távon legjövedelmezıbb) gazdálkodási formát valósítják meg. Annak a gazdálkodónak, aki e feltétel rendszerben szántó mővelést akar folytatni, rendelkeznie kell vagy saját magának a tájegységi aránynak megfelelı folytonos borítást biztosító területtel (tehát saját jogon biztosítja a szántómővelés lehetıségét), vagy ha nem, vagy csak részben rendelkezik vele, az eltérés mértékében meg kell vásárolnia azt. A vásárlásokra rendszeres, a mezıgazdasági támogatások ciklusához igazodó aukciók adhatnak lehetıséget. A kötelezettség hosszú távú, fokozatosan növekvı arányú bevezetése biztosítja az érintettek számára az alkalmazkodás és a területi együttmőködések kialakításának lehetıségét. A folyamat egésze során pedig a legjobb adottságú területek választódnak ki a legproduktívabb termelési formákra. A folyamat felügyeletét ellátó hatóság hirdeti meg a jogosultság elıállításának feltételeit és tartja nyilván a jogosultság elıállítására, az állammal szerzıdést kötı gazdálkodókat. Ugyan ez a hatóság folyatatja le az aukciókat, amelyeken a szántómővelést folytatni akaró gazdálkodók benyújthatják vételi szándékukat. Ebben határozzák meg, hogy mekkora területre, milyen áron akarnak jogosultságot szerezni. Az aukció a homogén termékek allokációjának metódusa alapján mőködhet, hasonló logika mentén, mint az állampapír piacok kibocsátása esetén. A befolyt bevételt a jogosultság elıállítására szerzıdöttek között osztják fel. A pozitív ösztönzés jelenleg benne van a támogatási rendszerünkben, ez azonban nem elegendı, ugyanis a jelenlegi támogatási rendszeren keresztül nem jelenik meg egyértelmően a táji adottságokhoz való együttes alkalmazkodás követelménye. A javasolt szabályozó eszköz ezért kiegészíti a jelenlegi támogatási rendszert, közvetíti a tájegység (vízgyőjtı) szintjén értelmezhetı szempontokat, amelyeket már figyelembe véve tudnak a gazdálkodók dönteni arról, hogy milyen támogatási formát vesznek igénybe az agár-politika nyújtotta lehetıségekbıl. A tájszerkezet tervezett arányának a fokozatos beállásával a rendszert tovább lehet fejleszteni az állam által elismert és szükségesnek tartott (a területhasználat arányától és mővelési gyakorlatától függı) ökológiai szolgáltatások iránti közösségi (állami) kereslet megjelenítésére és beszerzésének (területi allokációjának) megvalósítására. A mezıgazdasági politika szemszögébıl is jelent elınyöket az allokáció ezen módja. A támogatási rendszer jelen formája nem biztosít a tervezıknek elegendı információt arról, hogy a területhasználat váltást célzó gazdálkodási csomagok ösztönzési szintje mellett mekkora lesz a tényleges kereslet a gazdálkodók részérıl. Vajon az az „ár”, ami a támogatási rendszer adott csomagjába, mint ösztönzı elem kerül be elegendıen nagy-e, vagy ellenkezıleg nem túl nagy-e a kitőzött mértékő mővelési ág váltásba vonható földterület biztosítására. Ezért vagy jelentıs túlkereslet, vagy érdektelenség jelentkezik a pályázatok
60
Környezeti, Gazdasági, Technológiai, Kereskedelmi Szolgáltató és Fejlesztési Zrt.
beadásakor. Mindkettı rossz, az elsı eset azt jelenti, hogy az ár túl magas volt a cél megvalósításáért, a második esetben nem valósul meg a kívánt cél. Ráadásul a kiíró hatóság a támogatási forduló után sem rendelkezik pontos információval, hogy mi lenne a célhoz illeszkedı optimális ösztönzı csomag. A gazdálkodók oldaláról a bizonytalanság a legrosszabb hatás, mivel nem tudnak elıre tervezni. A mővelésiág váltást segítı jogosultság-elosztási-rendszer aukciói egyrészt rendszeresen információt szolgálatnak a szabályozó hatóság felé a keresletrıl, másrészt korrekciós hatásuk is lehet. Ha alacsony a mővelési ág váltást célzó támogatási csomag ösztönzı ereje, az alacsonyabb pályázási arány az aukción kisebb kínálatot teremt, ami magasabb árat eredményez. A javaslat annak ellenére, hogy újszerőnek hathat, nem elızmények nélküli. A nemzetközi gyakorlatban találhatóak példák arra, hogy hasonló rendszereken keresztül biztosítsanak vízgyőjtı szintő ökológiai szolgáltatásokat, a területhasználat szabályozásán keresztül (lásd 2. melléklet).
61
Környezeti, Gazdasági, Technológiai, Kereskedelmi Szolgáltató és Fejlesztési Zrt.
5. A Megvalósíthatóság feltételei 5.1 A fosszilis energiahordozó csökkentési célkitőzés meghatározása Megválaszolandó kérdés • Milyen energiahatékonysági potenciál rejlik ma hazánkban az egyes szektorokban, beleértve a háztartásokat is? Az ismert elméleti és technikai potenciálok mellett hol van a helyettesítés optimuma? Milyen ütemben, mikorra oldható meg? Milyen mértékben kötıdik a helyettesítés a fosszilis energia-forrásokhoz? • Mekkora fosszilis csökkentési célt kellene kitőzni? Mi lehetne az induló kvóta? Hogy kellene meghatározni a további csökkentési célokat? Mennyi lehetne ez a különbözı fogyasztási csoportokban? A javaslattal szemben megfogalmazott elvárás: • A technológiai fejlıdés valamelyest tervezhetı, a fogyasztások követhetık, alakíthatók. A fosszilis energiaforrások helyettesítése a jelenleg ismert megújuló forrásokkal, és javuló technológiákkal megoldható. Képesek vagyunk reális éves szintő célokat is generálni. A célok követelte lépések megfelelı elıretartással tervezhetık.
Magyarország energiahatékonysági és megújuló energiahordozó potenciálja A következıkben összefoglaljuk az egyes hazai stratégiák és elemzések alapján hazánk becsült energiahatékonysági és megújuló energiahordozó potenciálját. Energiahatékonyság A teljes magyarországi energiafelhasználás megtakarítási potenciálját vizsgáló elemzések Magyarországra vonatkozóan nem készültek, erre vonatkozóan az Energiaklub készített háttérszámításokat10, amelyben a lakossági és kommunális szektorokban megtakarítható energiamennyiség becslését végezték el. A két szektor kiemelt szerepét támasztják alá az Európai Unió kutatásai is, melyek szerint legnagyobb potenciállal rendelkezı szektorok közé sorolja ıket. A vizsgálat adatai szerint a lakossági szektorban 2010-re összesen 95-137 PJ közé tehetı a technológiai energiamegtakarítási potenciál, a kommunális szférában ez 28-40 PJ, a két szektorban összesen 122-177 PJ. Az Európai Unió Energiahatékonysági Akciótervében szereplı becslés Magyarországra pedig a következı:
Feldolgozóipar Közlekedés Háztartások Szolgáltatások Összesen Forrás: Energiaklub 10
Végsı energiafogyasztás ,2005 PJ 143,5 174,8 267,2 143,5
Végsı energiafogyasztás becslés, 2020 PJ 119,5 270,8 301,7 199,0
Energiamegtakarítási potenciál, 20020 % PJ 25 29,9 26 70,4 27 81,5 30 59,7 241,4
Az Energia Klub javaslata a Nemzeti Energiahatékonysági Cselekvési Terv kidolgozásához, 2007. augusztus
62
Környezeti, Gazdasági, Technológiai, Kereskedelmi Szolgáltató és Fejlesztési Zrt.
A számok jól mutatják, hogy a Végfelhasználói direktívában kitőzött 9%-os megtakarítási célnak megfelelı 62,5 PJ-t messze meghaladja a rendelkezésre álló energiapotenciál. Az energiaellátó oldal hatékonyságjavítási intézkedései a megtakarítási potenciált tovább növelik. Megújuló energiahordozók11 Hazánkban ez idáig nem készült egy, a hazai megújuló energiaforrások kihasználhatóságát technológiai-, gazdasági-, társadalmi feltételek alapján vizsgáló potenciál felmérés. A megújuló energiaforrások hazai potenciáljára több becslés is napvilágot látott az elmúlt években. Az egyik legnagyobb ívő felmérést a Magyar Tudományos Akadémia Megújuló Energia Albizottsága végezte el 2005-2006 folyamán. A felmérés eredményei hangsúlyozottan a hazai teljes vagy elméleti potenciálra vonatkoztak. Ez alapján a teljes hazai megújuló potenciál 2500 PJ/évre becsülhetı, amely jelenlegi primer energiafelhasználásunk kb. 2,5-szerese. A tanulmány által felmért potenciál sohasem érhetı el, csak iránymutató a lehetıségek tekintetében. Az elméleti potenciálhoz képest a mindenkori technológiai és gazdaságossági szempontok alapján lényegesen alacsonyabb érték adódik a reálisan kihasználható potenciálra. Ezzel kapcsolatban azonban nagymértékben, 100-1300 PJ/év értékek között szórnak a hazai szakértıi becslések. A dokumentum két forgatókönyvet alakított ki a megújuló energiafelhasználás alakulására: PJ
2005
2010
BAU forgatókönyv Bioüzemanyag 0,21 10,46 Vízenergia 0,73 0,71 Szél 0,04 2,02 Napenergia (napelem + napkollektor) 0,08 0,18 Geotermikus 3,63 4,58 Biomassza 43,56 70,04 Biogáz + biometán 0,30 2,06 Hulladék megújuló része 1,38 2,35 Összesen 49,92 92,39 POLICY forgatókönyv* Bioüzemanyag 0,21 10,46 Vízenergia 0,73 0,71 Szél 0,04 2,02 Napenergia (napelem + napkollektor) 0,08 0,53 Geotermikus 3,63 5,60 Biomassza 43,56 78,08 Biogáz + biometán 0,30 3,90 Hulladék megújuló része 1,38 2,35 Összesen 49,92 103,66 * Az eltérések a BAU forgatókönyvhöz képest vastagon szedettek.
2015
2020
16,27 0,79 2,67 0,30 5,95 82,09 4,34 2,84 115,25
19,55 0,88 4,04 0,42 7,27 93,7 6,75 3,33 135,93
16,27 0,79 4,04 1,10 8,40 107,04 9,06 2,84 149,54
19,55 0,88 6,12 1,66 11,36 130,81 12,57 3,33 186,28
11
Stratégia a magyarországi megújuló energiaforrások felhasználásának növelésére, 2008-2020 dokumentum megállapításainak összefoglalója
63
Környezeti, Gazdasági, Technológiai, Kereskedelmi Szolgáltató és Fejlesztési Zrt.
A célkitőzések meghatározásakor a stratégiában a POLICY forgatókönyv számszerő célkitőzéseit vették alapul. A fosszilis energiahordozó csökkentési célkitőzési lehetıségek értékelése A 4.1.3 illetve 4.1.4 fejezetekben bemutatásra kerültek azok az EU-s és hazai követelmények, amelyek befolyásolják a hazai fosszilis energiahordozó felhasználást. Elsı megközelítésként a célok meghatározásához ennek vizsgálatából indulunk ki. Az erre vonatkozó elırejelzést mutatja be az 5.2. táblázat. Az energiaigény becslését a „Energiapolitikai koncepció”-hoz készült háttéranyagban használt módszertan alapján végeztük a megfelelı korrekciók elvégzésével. Az energiaigényt a +1 % GDP-hez tartozó energianövekedés alapján becsültük a múltbéli idısorokból trendszámítással. 5.1. ábra: A primer energiaigény alakulása, 2000-2006 PJ 1180
1160 1140 y = 15,85x + 1035,8
1120 1100 1080 1060 1040 1020 1000 2000
2001
2002
2003
2004
2005
2006
Forrás: Energiastatisztika, KHEM
Az átlagos primer energiaigény a trendek alapján 15,85 PJ/év mértékben növekedett, az átlagos GDP növekedés 4,24 %/év volt. Az évi 1 %-os GDP növekedés tehát 0,355 %-os energiaigény növekedést eredményezett. (Ez némileg alatta marad a „Energiapolitikai koncepció”-hoz készült háttéranyagban becsült értéktıl, ennek oka, hogy ott átlagok és nem a trend alapján határozták meg a mutatót. A modell szempontjából ez egy mérsékeltebb energiaigényt eredmény.) A GDP elırejelzésnél megvizsgáltuk a Kormány 2009. májusában12 becsült GDP alakulását, illetve a Reformszövetség13 által becsült értékeket. A konvergencia jelentés 2009-ben 6,7, 2010-ben 0,9 százalékos bruttó hazai termék (GDP) csökkenéssel számol, míg 2011-re 3,6 12
Konvergencia jelentés, 2009. május (Pénzügyminisztérium) A gazdasági növekedés dinamizálásának lehetısége az államháztartási kiadások csökkentése mellett. A Reformszövetség megbízásából készítette a KOPINT-TÁRKI Zrt. munkacsoportja, külsı szakértık bevonásával. Átdolgozott változat, 2009. március 6.
13
64
Környezeti, Gazdasági, Technológiai, Kereskedelmi Szolgáltató és Fejlesztési Zrt.
százalékos növekedést prognosztizál. A Reformszövetség ennél mérsékeltebben jelzi elıre a növekedési pályát, abban az esetben ha a fiskális kiigazítások kisebb mértékben valósulnak meg. 5.2. ábra: GDP elırejelzések 6,0% 4,0% 2,0% 0,0% 2006
2007
2008
2009
2010
2011
2012
2013
2014
2015
-2,0% -4,0% -6,0% -8,0% kormány
reform szövetség
korábbi évek átlaga
Forrás: PM 2011-ig, KOPINT-TÁRKI Zrt. 2013-ig, ezt követıen saját becslés
Prognózisunkban azzal a feltételezéssel élünk, hogy az eredeti növekedési pályára lassabb felfutással tér csak vissza a magyar gazdaság. Mindez kisebb energiaigény elırejelzést eredményez. A várható fosszilis energiahordozó igény a különbözı GDP elırejelzések alapján a következıképpen alakul: 5.1. táblázat: A primer energiaigény alakulása a GDP növekedésének függvényében 2005 Kormány jelentés alapján GDP növekedés (%) igény1
Primer energia (PJ) Reformszövetség alapján GDP növekedés (%) Primer energia igény1 (PJ) 1
2010
2015
2020
2020/2005
0,039
0,009
0,043
0,043
1131
1128
1216
1332
117,78%
0,039 1131
0,010 1129
0,035 1186
0,043 1295
114,49%
importszaldó nélkül
Bázisévnek a 2005. évet tekintettük, hogy az EU „klíma-energia” csomag célkitőzéseivel a tervezett célkitőzései vizsgálhatók legyenek. Az egyszerőség kedvéért az ÜHG kibocsátás során csak a CO2 kibocsátással számolunk.
65
Környezeti, Gazdasági, Technológiai, Kereskedelmi Szolgáltató és Fejlesztési Zrt.
5.2. táblázat: A fosszilis energiahordozó felhasználás és CO2 kibocsátás csökkentés alakulása a stratégiai programok célkitőzésének megvalósulásával, PJ
„A” PROGNÓZIS GDP (éves)1, % GDP (kummulált), % teljes energiahordozó felhasználás teljes energiahordozó felhaszn.(korr.)2 enerigahatékonysági (EH) célkitőzés EH kummulált Megújuló célkitőzés fosszilis - EH ebbıl megújuló (célkitőzés3 szerint) ebbıl atom ebbıl fosszilis energiahordozó változás (%) Energiahordozó felhasználás4 szilárd (16,1 %) olaj (33,4 %) gáz (50,5 %) CO2 kibocsátás szilárd (104,70 tCO2/TJ) olaj (73,34 tCO2/TJ) gáz (56,10 tCO2/TJ) összesen CO2 kibocsátás változás (%) 1
2 3 4
2005
2006
2007
2008
2009
2010
2011
2012
2013
2014
2015
2016
2017
2018
2019
2020
1,039
0,04 1,081
1131 2,9
1126 2,9
0,012 1,094 1125 1111 2,9
1131 50 151 930
1126 55 147 925
1111 59 160 892
0,006 1,100 1139 1150 3,6 3,6 15 1147 74 160 913
-0,060 1,034 1154 1124 5,8 9,4 15 1115 89 160 866
0,010 1,044 1168 1129 6,5 15,9 15 1113 104 160 849 91,28%
0,020 1,065 1182 1137 6,8 22,7 9 1114 113 160 841
0,023 1,089 1197 1146 7,2 29,9 9 1116 122 160 834
0,025 1,117 1211 1157 7,2 37,1 9 1120 132 160 828
0,030 1,150 1225 1170 7,2 44,3 9 1126 141 160 825
0,035 1,190 1239 1186 6,7 51 9 1135 150 160 825 88,74%
0,043 1,241 1254 1206 6,5 57,5 7 1148 157 160 831
0,043 1,294 1268 1227 6,4 63,9 7 1163 164 160 838
0,043 1,349 1282 1248 6,4 70,3 7 1178 172 160 847
0,043 1,406 1297 1271 6,4 76,7 7 1194 179 160 856
0,043 1,466 1311 1295 6,4 83,1 7 1212 186 160 866 93,10%
885 142 296 447
880 142 294 444
849 137 284 429
869 140 290 439
824 133 276 416
808 130 270 408
800 129 268 404
794 128 265 401
788 127 264 398
785 126 263 397
785 126 263 397
791 127 265 400
798 128 267 403
806 130 269 407
815 131 272 411
824 133 275 416
14,9 21,7 25,1 61,7
14,8 21,6 24,9 61,3
14,3 20,8 24,1 59,2
14,6 21,3 24,6 60,6
13,9 20,2 23,4 57,4
13,6 19,8 22,9 56,3 91,28%
13,5 19,6 22,7 55,8
13,4 19,5 22,5 55,3
13,3 19,3 22,3 54,9
13,2 19,3 22,2 54,7
13,2 19,3 22,2 54,7 88,74%
13,3 19,4 22,4 55,1
13,4 19,6 22,6 55,6
13,6 19,8 22,8 56,2
13,7 20,0 23,1 56,8
13,9 20,2 23,3 57,4 93,10%
Reformszövetség elırejelzése alapján importszaldó nélkül Policy forgatókönyv szerint anyagként való felhasználás nélkül
66
Környezeti, Gazdasági, Technológiai, Kereskedelmi Szolgáltató és Fejlesztési Zrt.
A klímavédelmi törvény koncepciója alapján az üvegházhatású gázok forrásainak felhasználását ütemezetten csökkenteni kell a javaslat szerint: 2015-re a jelenlegi fosszilis erıforrás felhasználást 10%-kal, 2020-ig 40%-kal, 2025-ig 50%-kal, 2030-ig 60%-kal, 2040ig 70%-kal, 2050-ig 80%-kal, úgy, hogy az minden esetben kielégítse Magyarország üvegházhatású gázok csökkentésére irányuló nemzetközi kötelezettségeit. A modellbıl a következı megállapítások tehetık: - A tervezett energiahatékonysági cselekvési programmal és a megújuló energiaforrások felhasználásának növelésére vonatkozó stratégiával összességében országosan biztosítható az EU által meghatározott „klíma-energia” csomag célkitőzései (nem vizsgálva az ETS és nem-ETS szektor egyes ágazataira gyakorolt hatásokat, de ez nem is tárgya jelen elemzésnek.). Tehát minden további megszorítás hazai célkitőzésnek tekinthetı! - A klímatörvény tervezet 2015-re vonatkozó célkitőzése ugyanakkor várhatóan enyhébb a hazai stratégiai programok által elérhetı célkitőzésnél. Amennyiben a gazdasági növekedés a konvergencia jelentésnek megfelelıen gyorsabban növekszik, akkor már a 2015. évi célkitőzést sem teljesítik a hazai stratégiai programok. 5.3. táblázat: A fosszilis energiahordozó felhasználás alakulása az egyes GDP növekedési pályák alapján 2005 Reformszövetség alapján GDP növekedés (%) Primer energia igény1 (PJ) Fosszilis energiafelhasználás, FE (PJ) FE csökkenés (2005 bázisévhez képest) Konvergencia jelentés alapján GDP növekedés (%) Primer energia igény1 (PJ) Fosszilis energiafelhasználás, FE (PJ) FE csökkenés (2005 bázisévhez képest) 1
-
2010
2015
2020
0,039 1131 930
0,010 1129 849 91,28%
0,035 1186 825 88,74%
0,043 1295 866 93,10%
0,039 1131 930
0,009 1128 848 91,23%
0,043 1216 855 91,99%
0,043 1332 903 97,10%
2020/2005
114,49%
117,78%
importszaldó nélkül
A 2020-ra elérhetı fosszilis energiahordozó csökkenés azonban lényegesen alatta marad a klímatörvény tervezetben meghatározott célkitőzésnél (40 %). A jelenlegi hazai stratégiák alapján 2020-ra mindössze 3-7 %-os csökkenés érhetı el. Figyelemre méltó azonban, hogyha a hazai stratégiai célkitőzések nem a várt ütemben valósulnak meg, prognózisunkban (lásd 5.4. táblázat „B” prognózist) a megújuló energiahordozók arányának növelése a BAU forgatókönyv szerint alakul, míg az energiahatékonysági intézkedéseknek mintegy fele valósul meg, 2020-ra a fosszilis energiahordozó igény ismét emelkedni kezd, amely mellett azonban már a „klíma-energia” csomag célkitőzései nem tarthatók. (Lásd 5.5. táblázat).
Az 5.4 táblázat tartalmaz továbbá két további prognózist: a „C” prognózis a klímatörvény által meghatározott célkitőzések szerint megvalósuló forgatókönyvet, míg a „D” prognózis 2020-ra egy mérsékeltebb, viszont 2015-re egy szigorúbb célkitőzést megvalósító prognózis.
67
Környezeti, Gazdasági, Technológiai, Kereskedelmi Szolgáltató és Fejlesztési Zrt.
5.4. táblázat: A fosszilis energiahordozó felhasználás és CO2 kibocsátás csökkentés alakulása, PJ 2005 2006 2007 2008 teljes energiahordozó felhaszn.(korr.)2 1131 1126 1111 1150 B) PROGNÓZIS stratégiai célok mérsékelt megvalósulása mellett energiahatékonysági (EH) célkitőzés 3,6 EH kumulált 3,6 Megújuló célkitőzés (éves) 6 fosszilis - EH 1131 1126 1111 1147 ebbıl megújuló kumulált 50 55 62 68 ebbıl atom 151 147 160 160 ebbıl fosszilis 930 925 889 919 energiahordozó változás (%) C) PROGNÓZIS a klímatörvény tervezet szerint enerigahatékonysági (EH) célkitőzés 8,9 EH kumulált 2,9 12 Megújuló célkitőzés 7,0 fosszilis - EH 1131 1126 1108 1139 ebbıl megújuló kumulált 50 55 59 66 ebbıl atom 151 147 160 160 ebbıl fosszilis 930 925 889 913 energiahordozó változás (%) D) PROGNÓZIS módosított fosszilis energiahordozó csökkentési célokkal enerigahatékonysági (EH) célkitőzés 14,7 EH kumulált 2,9 18 Megújuló célkitőzés 7,0 fosszilis - EH 1131 1126 1108 1133 ebbıl megújuló kumulált 50 55 59 66 ebbıl atom 151 147 160 160 ebbıl fosszilis 930 925 889 907 energiahordozó változás (%)
2009 1124
2010 1129
2011 1137
2012 1146
2013 1157
2014 1170
2015 1186
2016 1206
2017 1227
2018 1248
2019 1271
2020 1295
3,6 7,2 6 1117 74 160 883
3,6 10,8 6 1118 80 160 878 94,41%
3,6 14,4 7 1122 87 160 875
3,6 18 7 1128 94 160 874
3,6 21,6 7 1135 101 160 874
3,6 25,2 7 1145 108 160 877
3,6 28,8 7 1157 115 160 882 94,89%
3,6 32,4 4 1174 119 160 894
3,6 36 4 1191 123 160 907
3,6 39,6 4 1209 128 160 921
3,6 43,2 4 1228 132 160 936
3,6 46,8 4 1248 136 160 952 102,38%
8,9 21 7,0 1104 73 160 871
8,9 30 7,0 1099 80 160 859 92,38%
8,9 39 7,0 1098 87 160 851
8,9 48 7,0 1099 94 160 845
8,9 56 7,0 1101 101 160 840
8,9 65 7,0 1105 108 160 837
8,9 74,3 7,0 1112 115 160 837 90,00%
31,3 105,6 46,2 1100 161 160 779
31,3 136,9 46,2 1090 207 160 722
31,3 168,1 46,2 1080 254 160 667
31,3 199,4 46,2 1072 300 160 612
31,3 230,7 46,2 1064 346 160 558 60,00%
14,7 32 7,0 1092 73 160 859
14,7 47 7,0 1081 80 160 841 90,50%
14,7 62 7,0 1075 87 160 828
14,7 77 7,0 1070 94 160 816
14,7 91 7,0 1066 101 160 805
14,7 106 7,0 1064 108 160 796
14,7 120,8 7,0 1065 115 160 790 85,00%
24,2 145,0 25,4 1061 140 160 761
24,2 169,2 25,4 1058 166 160 732
24,2 193,5 25,4 1055 191 160 704
24,2 217,7 25,4 1053 217 160 677
24,2 241,9 25,4 1053 242 160 651 70,00%
68
Környezeti, Gazdasági, Technológiai, Kereskedelmi Szolgáltató és Fejlesztési Zrt.
A klímatörvényben található célkitőzésekkel kapcsolatban a következı megállapítások tehetık: - A klímatörvényben javasolt input szabályozás fontos eszköze lehet a hazai stratégiai programok megvalósulásának, hiszen ha lazul e programok megvalósulása (pl. forráshiány miatt) a „klíma-energia” csomag célkitőzései sem tarthatók. Erre vonatkozó nagyvonalú becslésünket mutatja be a következı, 5.5. táblázat: 5.5. táblázat: A CO2 kibocsátás csökkentési célok a „klíma-energia” csomag alapján 2005 Fosszilis energiahordozó felhasználás (PJ) ETS nem-ETS összesen CO2 kibocsátás (millió t/év) ETS nem-ETS összesen
-
-
0,4 0,6
ÜHG cél
354,042 531,062 885,104
-21,0% 10,0%
24,7 37,0 61,7
-21,0% 10,0%
0,4 0,6
2020
2020/2005
279,693 584,169 863,861
97,6%
19,4888 40,7045 60,1934
97,6%
A klímatörvényben a 2020. évi tervezett célkitőzéshez képest a hazai stratégiai programok alapján a 2015. évi célkitőzés „enyhének” tekinthetı, bár gyorsabb növekedési pálya mellett már az sem tartható. A 2020- évi célkitőzés azonban jelentıs szigorítást tartalmaz: mind az energiahatékonysági programot, mind a megújuló energiahordozók arányának növelését 5 év alatt a háromszorosára kellene növelni. A prognózis azzal számol, hogy a stratégiai dokumentumok helyzetelemzése alapján becsült energiahatékonysági potenciált szinte teljesen kihasználjuk (lásd még 5.3. fejezetben), a fennmaradó részt megújuló energiahordozókkal kell kiegészíteni. A prognózis 2020-ra 40-60 %-os arányú energiahatékonyság–megújuló energiahordozó részarányt feltételez. A 2020. évi célkitőzések megvalósulásának korlátot szabhat a finanszírozás, hiszen már a stratégiai dokumentumok a dokumentumokban meghatározott célkitőzéseket is jelentıs forrásigényőnek minısítik. Fontos megállapítása azonban a prognózisnak, hogy a 2015. évi 10 %-os csökkentési célkitőzés eléréséhez a megújuló energiahordozók arányának csökkentéséhez elegendı „csak” a BAU forgatókönyvet megvalósítani, a dokumentumban elfogadott POLICY forgatókönyv helyett.
Ennek alapján készítettünk egy olyan prognózist („D”), amely a 2015. évi célkitőzést kismértékben szigorítja (15 %), míg a 2020. évi célkitőzést 10 %-kal csökkenti (30 %-ra). A 40 %-os csökkentési célt 10 évvel késıbb 2030-ra érjük el. 5.5. táblázat: Klímatörvény tervezetben és a „D” prognózisban szereplı fosszilis energiahordozó felhasználás csökkentési célkitőzések Klíma tv. tervezet (éves) Klíma tv. tervezet (kumulált) javasolt (éves) javasolt (kumulált)
2015 10,0% 10,0% 15,0% 15,0%
2020 30,0% 40,0% 15,0% 30,0%
2025 10,0% 50,0% 5,0% 35,0%
2030 10,0% 60,0% 5,0% 40,0%
2035 5,0% 65,0% 15,0% 55,0%
2040 5,0% 70,0% 15,0% 70,0%
2045 5,0% 75,0% 5,0% 75,0%
2050 5,0% 80,0% 5,0% 80,0%
69
Környezeti, Gazdasági, Technológiai, Kereskedelmi Szolgáltató és Fejlesztési Zrt.
A „D” prognózis azzal a feltételezéssel él, hogy: - elsıként 2x15 %-os csökkentést valósít meg, 2020-ig. - 2015-ig a megújuló energiahordozók arányának növelése a BAU forgatókönyv szerint alakul, míg az energiahatékonyság növelését felgyorsítja. Ezzel egy 15 %-os fosszilis energiahordozó felhasználási célkitőzés valósítható meg. - 2020-ig az energiahatékonyság növelése eléri a becsült energiahatékonysági potenciált. Az energiahatékonysági – megújuló energiahordozó részarány pedig 50-50 %-os lesz, ami a környezetre (figyelembe véve a megújuló energia elıállítás környezeti hatásait) egy mérsékeltebb terhelést jelent. - 2015 és 2020 közötti öt évben az energiahatékonyság növelését és a megújuló energiahordozó felhasználás megkétszerezıdik (szemben a klímatörvény tervezettel, ami háromszoros növekedést igényel). A prognózis jellegzetessége, hogy a 2050-e elérendı 80 %-os célkitőzés elérését „két hullámban” valósítja meg a következık szerint. A 2x15 %-os csökkentési célkitőzést 2020 után a következı két ötéves ciklusban a csökkentési célt 2x5 %-ra mérsékli, figyelembe véve, hogy 2020-ig a jelenleg ismert potenciálok jelentıs mértékben kiaknázásra kerülnek. 2030 után azonban egy újabb 2x15 %-os erıteljesebb csökkentés következik, feltételezve hogy a 2010 és 2030 közötti 20 évben jelentıs technológiai fejlıdés következik be (ez a 20 év kb. megfelel a K+F eredményeként létrejövı technológiai fejlıdés elterjedésének is). Ez a prognózis tehát egyrészt lehetıséget biztosít a K+F által a következı „hullám” megszorításaira. Ezzel 2040-re „utoléri” a klímatörvény tervezett 70 %-os célkitőzését, és az azt követı kétszer ötéves periódusban hasonlóan a klímatörvény tervezett célkitőzéseivel 2x15 %-os csökkentést ír elı. Ez a javaslat lényegében egy regenerálódási idıszakot biztosít a társadalom számára, mint ahogyan ez az ökológiai rendszerekben is nyomon követhetı. 5.3. ábra: Tervezett és javasolt fosszilis energiahordozó csökkentési célkitőzések PJ 1000 900 800 700 600 500 400 300 200 100 0 2005
2010
2015
2020
2025
tervezett
2030
2035
2040
2045
2050
javasolt
70
Környezeti, Gazdasági, Technológiai, Kereskedelmi Szolgáltató és Fejlesztési Zrt.
5.2 A kvóta árazása A klímatörvény tervezet szerint a „kiosztott kvóták nem korlátoznák a többlet energia felhasználási szükségleteket az adott évi célkitőzéshez képest, amennyiben valamilyen oknál fogva indokolt a fogyasztás növekedés. Ilyenkor az igénylık, ha már nincs szabad kvóta a piacon, akkor a kezelı szervtıl vásárolhatnak. Ezeknek a kvótáknak már nem piaci, hanem fix, magas ára lenne, amelyet a jegybank a piaci árhoz képest szab meg.” A klímatörvény tervezet ezen pontja gyakorlatilag azt jelenti, hogy a kvóták nem rögzítenék be az adott évi teljes felhasználható fosszilis energiahordozó mennyiségét, hanem egy ún. „ajánlott” szintet közvetítene a piac felé. Hiszen amennyiben a kezelı szerv kvótát ad el, azzal megnöveli a felhasználható kvóta abszolút mennyiségét. Ilyen értelemben a kvótarendszer egy ösztönzı-szankcionáló rendszer, aki nem éri el az „ajánlott” szintet az valamilyen bírság mellett többet felhasználhat. A bírság nagyságát a kvóta piaci ára és a kezelı szervtıl vásárolható kvóta különbözete határozza meg. Feltehetı tehát a kérdés, hogy mekkorának kell lenni a kezelıtıl vásárolható kvótának (azaz a bírság nagyságának), hogy a rendszer kellı ösztönzést jelentsen a társadalom számára. Mivel a rendszer célja, a fosszilis energiahordozók helyettesítésének, beleértve a csökkentést is, két fı eszköze az energiahatékonyság és a megújuló energiahordozók arányának növelése, (amelyek beruházásokkal érhetık el) megállapítható, hogy a kezelı szervtıl vásárolható kvóta árát a beruházási költségekhez kell kötni. Ha a beruházás megtérülési idıszakában (kb. 10 év) vásárolandó kvóta mennyisége magasabb, mint a beruházás összköltsége, akkor az érintett szereplı a beruházás mellett fog dönteni. Országos szinten mindez azt jelenti, hogy a csökkentési (jelen esetben joule-ban megadott) célérték mennyiséget kell annak a kvótamennyiségnek feltételezni, amelyet majd meg akarnak vásárolni, hogy fenntartsák jelenlegi energiahordozó felhasználásukat. Az összkvóta mennyiség árának pedig a teljes beruházási összeget kell venni, amelybıl meghatározható egy kvóta (pl. 1 kilojoule-nyi kvóta) alapára. Figyelembe véve a forint betéti kamatát, és hogy a kvótarendszer kellı ösztönzést jelentsen, a kvóta tényleges árát ehhez képest legalább kb. 1520 %-kal kellene megemelni. Ez már kellı ösztönzést jelentene, hogy a kvótavásárlás helyett a tényleges fosszilis energiahordozó csökkentést eredményezı beruházást válasszák a piaci szereplık. Tehát az a lényeg, hogy az országosan tervezett felhasználási szint feletti fogyasztás irracionális magatartás legyen egy normálisnak tekintett évben. Ez utóbbi kitételre, azért van szükség, mert mondjuk egy extra hideg tél esetében nem célja a rendszernek büntetni a fogyasztókat. A következıkben a lakossági kvóta árazásának modelljét mutatjuk be (5.6. táblázat). Általánosságban megállapítható, hogy a jelenlegi pályázati rendszerekben támogatást elnyert hagyományos építéső lakások átlagos energiafelhasználása a korszerősítések elıtt 75-80 GJ/év volt. A korábbi energiatakarékossági programok tapasztalatai szerint az átlagos 1-1,2 millió forint értékő beruházással a hagyományos építéső lakásoknál 20-30%-os - vagyis átlagosan 20 GJ/év körüli - energia–megtakarítást lehetett elérni. A projektek átlagos megtérülési ideje 10 év.
71
Környezeti, Gazdasági, Technológiai, Kereskedelmi Szolgáltató és Fejlesztési Zrt.
5.6. táblázat: A kvóta árazása 2005 Beruházás elıtt energiaigény növekmény, %1 energiaigény, GJ fosszilis energiah. célkitőzés, %1 kapott kvóta, GJ kvótahiány, GJ Kvóta árazása egységnyi beruházási ktg. Ft/GJ elérhetı energiamegtakarítás beruházás, Ft kvóta ár (beruh./kvótahiány) Ft/év Kvótáért fizetendı összeg, Ft Beruházás megtérülése beruházás megtakarítás, GJ beruházás megtérülése, Ft energiaigény, GJ kvótahiány/többlet, GJ kvótatöbbletbıl befolyó összeg, Ft finanszírozási hiány 1 2 3
80
2011
2012
2013
2014
2015
2016
2017
2018
2019
2020
1,0053 80,42 0,890 71,24 -9,18
1,0136 81,09 0,877 70,18 -10,91
1,0231 81,85 0,865 69,24 -12,61
1,0348 82,78 0,856 68,50 -14,28
1,0488 83,91 0,850 68,00 -15,91
1,0665 85,32 0,818 65,45 -19,87
1,0849 86,79 0,787 62,97 -23,82
1,1041 88,32 0,757 60,57 -27,76
1,1241 89,92 0,728 58,24 -31,68
1,1449 91,59 0,700 56,00 -35,59
összesen Összesen GJ Ft
852,01 650,39 -201,62
0,7634 -0,23663
6 000 25,0% -1 278 009 6 339
1,05652 -58 200
25%
%
-69 137
-79 949
-90 522 -100 837 -125 962 -151 005 -175 962 -200 830 -225 605
20,11 20,27 20,46 20,70 20,98 21,33 21,70 22,08 22,48 22,90 120 632 121 636 122 775 124 177 125 862 127 979 130 186 132 487 134 886 137 387 60,32 60,82 61,39 62,09 62,93 63,99 65,09 66,24 67,44 68,69 10,92 9,37 7,85 6,42 5,07 1,46 -2,12 -5,68 -9,20 -12,69 69 243 59 366 49 758 40 666 32 131 9 243 -13 468 -35 995 -58 328 -80 461
-1 278 009 213,00 1 278 009 11,38 72 155 1 205 854
0,0565 0,9435
2005-höz képest viszonyítva. A kvóta ár és az egységnyi beruházási költség aránya. az adott idıszakra meghatározott teljes fosszilis energiahordozó csökkentési célkitőzés
72
Környezeti, Gazdasági, Technológiai, Kereskedelmi Szolgáltató és Fejlesztési Zrt.
Az egyszerősített modellbıl az alábbi megállapítások tehetık: A lakossági szektor esetében a kvóta árát a fajlagos beruházási költséghez viszonyítva célszerő megállapítani, amihez jön még az ösztönzı legalább 15-20 %. Ezzel elérhetı, hogy a megtérülési idı alatt fizetendı kvóta ár, magasabb legyen mint a beruházási összeg, és a lakosság a kvóta vásárlói pozíció helyett a beruházási pozíciót válassza. A modell azonban az országos átlag szerinti energiaigény bıvüléssel számol, ez azonban várhatóan ebben a szektorban alacsonyabb lesz, ami magasabb kvótaárat feltételez. Természetesen a kvótaár egyes szektorok esetében a megvalósítható beruházások megtérülési idejétıl függıen, illetve eltérı fosszilis energiahordozó felhasználás csökkentési célok esetében is más és más lehet. Fontos megállapítás, hogyha amennyiben a kibocsátási célok alatta maradnak az energiahatékonysági mutatótól (a beruházásoktól elvárható megtakarítási aránytól), akkor a kötelezettek számára ún. „ingyen kvóta” képzıdik, hiszen a beruházás nyomán nagyobb megtakarítást ér el, mint amennyi tıle elvárt. Ez fontos megállapítás a megtérülı alapra nézve, hiszen ezt a bevételt nem kell a beruházónak meghitelezni! (A bemutatott példában bár 2020-ra 30 %-os fosszilis energiahordozó csökkentést feltételeztünk, a fokozatos célkitőzés elérés miatt az átlagos fosszilis energiahordozó csökkenés csak 23,7 %-os, míg az energiahatékonysági megtakarítás 25 %-os. Tehát a követelmény alatta maradt a beruházás által elért megtakarítástól.) A kvóta árát a fajlagos beruházási költséghez képest olyan mértékben kell megemelni vagy csökkenteni, mint amilyen a megtérülési idıszak alatt elért energiahatékonysági megtakarítás és az adott idıszakra meghatározott teljes fosszilis energiahordozó csökkentési célkitőzésbıl létrejövı kvótahiány aránya. Figyelembe kell azonban venni azt is, hogy mindez azt jelenti, hogy akik átlagos vagy a feletti fosszilis energiahordozó felhasználásúak, annak e modellben megéri majd beruházni. Ez azonban feltételezhetıen túl szigorú elvárás. A tervezett visszatérülı alap (részletesen lásd a következı fejezetben) azonban módosíthatja a kvóta árának meghatározását. Ugyanis ha az állam gyakorlatilag teljes egészében finanszíroz egy megtérülı beruházást, akkor elvileg az várható a kvótapiactól, hogy a kötelezettek az „ingyen” beruházást választják bármilyen minimálisan meghatározott kvótaár mellett. A kvóta értékének azonban meg kell testesítenie a beruházásra adott hitel fedezetét is, ezért a kvóta árát nem lehet a fajlagos beruházási költség alá csökkenteni (lásd 5.4. ábrát).
5.3 A rendszer finanszírozása, visszatérülı alap Megválaszolandó kérdés • Mibe kerülne a fosszilis energiaforrások helyettesítése a jelenleg ismert megújuló forrásokkal? • Mekkora visszatérülı alapra lenne szükség, hogy érdemben befolyásolja a gazdaság szerkezetének váltását, a KKV-k helyzetének javulását? Hogyan ütemezhetık a visszatérülı alap kiadásai és visszatöltıdése? Milyen induló alapra lenne szükség? A javaslattal szemben megfogalmazott elvárás: • Az induláshoz szükséges pénzügyi forrás elıteremthetı, majd biztosítható a rendszer folyamatos, jórészt önjáró mőködtetése a „külvilág” gazdasági helyzetétıl függetlenül, illetve csak a központ beavatkozásain keresztül.
73
Környezeti, Gazdasági, Technológiai, Kereskedelmi Szolgáltató és Fejlesztési Zrt.
A visszatérülı alap rendszere nem ismeretlen a hazai finanszírozási rendszerben. A Német Szövetségi Köztársaság kormánya a magyar gazdaság számára 1991. évben célzottan szénbeszerzésre 50 M DEM segélyt ajánlott fel. A segélybıl befolyt forint összeg 60 % -a az energiatakarékossági, az energiaigényesség mérséklését szolgáló beruházások kedvezményes hitellel történı támogatására szolgált. Az ebbıl létrehozott Energiatakarékossági Hitel Alap "Német Szénsegély" néven vált ismertté. A kedvezményes kölcsön olyan konkrét beruházások finanszírozásához használható fel, amelyek megvalósítása eredményeként egyértelmően (mérhetı módon) igazolható energiahordozó-megtakarítás jelentkezik. Az alap évi 2 Mrd Ft beruházási támogatási kerettel mőködik. A felvázolt visszatérülı alap tulajdonképpen ugyanerre a logikára épül fel, olyan megtérülı beruházást támogat, amely a megtakarításból származó bevételt a hitel törlesztésére fordítja. A javasolt visszatérülı alap tulajdonképpen azt feltételezi, a jelenlegi támogatási források beépülnek ebbe az alapba és továbbá hitelként funkcionálnak. A hitel és a támogatás között azonban van egy lényeges különbség. A támogatás esetében a költségvetést „csak” a támogatás általában 20-40 %-os mértéke terheli, addig a hitel esetében épp az önrész kerül finanszírozásra, tehát 80-100 %-os hitelállomány szükségeltetik a finanszírozáshoz a finanszírozási hiány függvényében. Igaz az utóbbi megtérül a finanszírozó számára, míg az elıbb említett „elveszik”. Mindenesetre tény, hogy az állami hitelek nagyságának korlátot szab a költségvetés mindenkor aktuális helyzete. Ennek mérséklésére jelenleg az 1/3-1/3-1/3-os finanszírozási rendszer mőködik, azaz 1/3 rész önrész, 1/3 rész támogatás és 1/3 rész hitel. A visszatérülı alap nagysága A következı táblázat a „D” prognózis (mérsékelt javaslat) beruházási igényét és hitel nagyságát foglalja össze. A maximális hitel aránya a Nemzeti Energiatakarékossági Alapban 80 %, a vizsgált tervezet viszont a teljes beruházási összeg hitelezésére tesz javaslatot. A hitelezésnél azonban figyelembe kell venni, hogy a finanszírozási hiány alacsonyabb lehet a teljes beruházási összegnél abban az esetben, hogyha a beruházással nagyobb megtakarítás érhetı el, mint az a fosszilis energiahordozó célkitőzésbıl adódik. Ez esetben a beruházónak a beruházás mellett kvótatöbblete (fel nem használt kvótája keletkezik), amelyet a kvóta-csere rendszerben „áruba bocsáthat”. A kvóta árazása c. fejezetben bemutatott modellszámítás szerint (30 %-os mérsékeltebb célkitőzéssel számolt becslés) egy átlagos háztartás 25 %-os energiamegtakarítást biztosító energiahatékonysági beruházása esetén a finanszírozási hiány 95 %-os. Figyelemre méltó azonban, hogyha az elérhetı energiamegtakarítás 30 %, a finanszírozási hiány mintegy 75 %-ra csökken, egy 35 %-os energiamegtakarítást biztosító beruházás esetén ez mintegy 50 %-ra csökken. Amennyiben a környezeti célkitőzést mérsékeljük 30 % helyett 20 %-ra, a finanszírozási hiány 80 %-ra csökken. Mindez nem azt jelenti, hogy a hitelkonstrukciót önrészhez kellene kötni, csupán azt, hogy a hitelnyújtás során csak a nem megtérülı részt szükséges meghitelezni a beruházónak. Amennyiben egy átlagos 20 %-os finanszírozási hiányt feltételeztünk (azaz ez a hitel általános összege, mivel az e feletti rész a beruházónak megtérül), a szükséges beruházási igény és hitel nagysága a következıképpen alakul:
74
Környezeti, Gazdasági, Technológiai, Kereskedelmi Szolgáltató és Fejlesztési Zrt.
5.7. táblázat: Szükséges beruházási igény és hitel nagysága 2011-2020* között
energiahatékonyság megújuló *
beruházási költség Mrd Ft/PJ/év 2,1 1,7
megtérülési idı (év) 10 10
csökkentési beruházási Finanszírozási igény igény hiány és nagysága Mrd Ft PJ Mrd Ft 21,00 194,8 4091,1 80,0% 17,00 161,9 2752,6 6843,7 5475,0
összesen
A kvótarendszer indulását 2011-re becsülve.
A visszatérülı alap mértékénél azonban figyelembe kell venni a folyamatosan visszatérülı forrásokat, ezért a szükséges hitelkeretnek a következı adódik:
2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017 2018 2019 2020
2011 -342,72
2012 34,27 -342,72
2013 34,27 34,27 -342,72
2014 34,27 34,27 34,27 -342,72
2015 34,27 34,27 34,27 34,27 -342,72
2016 34,27 34,27 34,27 34,27 34,27 -752,27
2017 34,27 34,27 34,27 34,27 34,27 75,23 -752,27
2018 34,27 34,27 34,27 34,27 34,27 75,23 75,23 -752,27
2019 34,27 34,27 34,27 34,27 34,27 75,23 75,23 75,23 -752,27
-342,72
-308,45
-274,18
-239,91
-205,63
-580,91
-505,68
-430,45
-355,23
2020 34,27 34,27 34,27 34,27 34,27 75,23 75,23 75,23 75,23 -752,27 -280,00 -3523,16 -5474,96
Fontos azonban figyelembe venni az alábbiakat: - 2020-ig a beruházási igény mintegy 65 %-ára van szükség a visszatérülı alap forrásának, ez azonban 2020 után szintén visszatérül, - a modell azt feltételezi, hogy minden beruházás hitelbıl valósul meg, ami jelentısen túlbecsüli az igényeket, - nem veszi figyelme a kvótaeladásokból származó bevételt, illetve - az ÜHG kereskedelem alapján az állam által realizálható bevételeket. - azt azonban látni kell, hogy az átlagos egy évnyi hiteligény (350 Mrd Ft) nagyjából akkora, mint amennyi a jelenleg támogatások formájában (KEOP stb.) összesen rendelkezésre áll. A fent felvázolt esetben bár a „befektetett” önrész a projekt során megtérül a beruházónak, azonban ez a kötelezett számára még így is megterhelı lehet, ami hátráltathatja a projektek megvalósulását. Ezt a rendszer a következıképpen lehet képes kezelni: a) az állam megfinanszírozza a teljes beruházást, azonban a tényleges kibocsátás csökkentési célkitőzés és a megtakarítás közötti különbözettel csökkenteni kell a kötelezett felhasználható jogosultságát, ezáltal a kötelezettnek a megfinanszírozott teljes beruházásból származó kvóta megtakarítást vissza kell fizetnie, b) a hitelt felvevınek az összes (energiaszámlával igazolt) megtakarítását be kell fizetnie a visszatérülı alapba (függetlenül attól, hogy az adott évben vagy periódusban fel nem használt jogosultság volt) és azt a következı évekre vagy periodusokra továbbviheti
75
Környezeti, Gazdasági, Technológiai, Kereskedelmi Szolgáltató és Fejlesztési Zrt.
(„banking”), hiszen várhatóan a kvótarendszer teljes idıszaka bıven továbbnyúlik a megtérülési idıszakon (átlagosan 10 év). Amennyiben az állam a fent vázolt módon kezelni kívánja a problémát, azzal számolnia kell, hogy nagyobb hitelkeretet kell tudnia fenntartani a kötelezettek számára, amely az államnak többletköltséget jelent. A megoldások esetében az elıbbi az adminisztráció számára jelent nagyobb terhet, míg az utóbbi a kötelezettek számára. A visszatérülı alap forrása A jelenlegi pénzügyi rendszer hitelpénzrendszer, ami azt jelenti, hogy a bankok hitelnyújtással és devizavásárlással tudnak pénzt teremteni. Mivel a pénz bankszámlán jön létre, ezért a bank több pénzt teremthet, mint amennyi jegybanki pénze (betét) van. Ezért a bankok többszörözni (multiplikátor) tudják pénzforgalmukat. A többszörözés lehetıségét a tartalékráta (t) reciproka és a betétállomány határozza meg. A készpénzfelvétel során azonban bank eszközei között készpénznek (jegybank pénz) is kell lennie, hiszen azt nem tud teremteni. Ha készpénzfelvételkor nincs elegendı készpénzállomány a bankban, a bank jegybanki kamat ellenében a jegybanktól hitelt vehet fel. A kormány is vehet fel közvetlen hitelt, de csak a jegybanktól, ezért a jegybank a kormány bankja is, de ugyanolyan feltételekkel vehet fel hitelt, mint a kereskedelmi bankok. A jegybank szabályozás szerepe alapvetıen abban áll, hogy a kereskedelmi bankoknak számlát kell vezetni a jegybanknál, ezért a jegybank minden kereskedelmi banki pénzmozgást lát. Szükség esetén beavatkozik, akkor, ha a forgalomban levı pénz nem fedezi az áruforgalom pénzszükségletét, vagy, ha túl sok pénz van forgalomban. Az államnak tehát a visszatérülı alap mőködtetéséhez kevesebb jegybankpénzre van szüksége, hiszen a többit megteremti kereskedelmi-banki pénz (számlapénz) formájában. A pénz-multiplikátor nagysága jelenleg: a tartalékráta 2%,=0,02, így a pénzmultiplikátor 1/t = 1/0,02 = 50, azaz a betétállománynál ötvenszer nagyobb értékő hitelt nyújthat bankszámláról (kereskedelmi banki pénz). Évi 350 Mrd Ft-nyi hitel nyújtásához évi mintegy 7 mrd Ft-nyi betétállományra van szükség, a modellben vizsgált 10 év alatt (2020-ig) mintegy 70 mrd Ft-ra. Figyelembe kell azonban venni, hogy mind a kvótaeladásból származó forintbevételek (betétek), mind a jegybanki hitel kamattal terheltek, így ha azok nem kamatozó kvótapénzként kerülnek kihelyezésre a kamatkülönbség a rendszer „adminisztrációs terheit” növeli. Mivel az újabb változat szerint a jogosultság forintért nem adható vehetı, ezért a felhasználási jogosultság többlettel rendelkezı vagy beváltja kvótapénzre a fel nem használt jogosultságát vagy ha nem, akkor „kivonódik” a rendszerbıl (tényleges kibocsátás csökkentés valósul meg). Kvótakezelın történı adás-vétel esetén: a) jogosultság-többlettel rendelkezı esetében: kvótapénz kiadás, jogosultság bevétel b) jogosultság-hiánnyal rendelkezı esetében: jogosultság kiadás, forint bevétel történik. A kezelı szerv forint bevételének maximuma ott van, ahol a maximálás felhasználás jogosultsági többlet eladásra kerül a kvótahiánnyal rendelkezı számára. Ezért a kezelı szerv abban érdekelt, hogy minél több kvótatöbblettel rendelkezıt „rábírjon” a jogosultság beváltására kvótapénzre. Azon alternatíva esetén, amelyben a kvótapénz környezettudatos
76
Környezeti, Gazdasági, Technológiai, Kereskedelmi Szolgáltató és Fejlesztési Zrt.
termékek és szolgáltatások piacán kerül beváltásra, újabb fosszilis energia hordozó csökkentést von maga után, így környezetvédelmi szempontból egyenértékő megoldásnak tekinthetı, mintha azt nem adta volna át egy jogosultság-hiánnyal rendelkezınek (mert végsı soron tényleges kibocsátás csökkentés valósul meg). A tranzakció eredményeként tehát egyszerre keletkezik környezettudatos termékek és szolgáltatások piacát serkentı kvótapénz és kvótakezelıi forint bevétel. Mivel azonban a kvótakezelı szerv abban lesz érdekelt, hogy a jogosultságok „adás-vétele” alapján optimalizálja a piacot, ez a fosszilis energiahordozó felhasználást csökkentı beruházások megvalósulása ellen hathat (hiszen a jogosultság hiányát jogosultság vásárlással pótolja). A piaci folyamatok várhatóan a következıképpen történnek: Feltételezzük, hogy a felhasználási jogosultsági hiány magasabb lesz, mint a fel nem használt jogosultsági többlet a szigorodó fosszilis energiahordozó felhasználási célkitőzések következtében. Ha a kezelıtıl vásárolható kvótaár lényegesen magasabb, mint a beruházás fajlagos költsége, akkor a hiánnyal rendelkezı jogosult, inkább a beruházást választja. Ez esetben a jogosultsági többletek bent maradnak a kezelı szervnél, kvóta vásárlásra nem lesz igény, így a kvótakezelınek nem lesz meg a megfelelı forintbevétele (ez nem probléma, ha nem ez jelenti a visszatérülı alap fedezetét). Amennyiben a kvótaárak a beruházások fajlagos költségével nagyjából megegyezıek, akkor elıször a kvótatöbblet fog elfogyni a piacról, és a kvótahiány nagyságrendjének megfelelı beruházások megvalósulnak. Ez esetben tehát a kezelı szerv képes maximalizálni a forintbevételét, de ennek feltétele, hogy a jogosultság többlet kvótaára ne legyen lényegesen magasabb a fajlagos beruházási költségnél. (Természetesen a célkitőzések feletti kvóta kibocsátásnak már büntetı mértékő szankciónak kell lennie.)
Mivel a rendszer célja épp a megfelelı beruházások beindítása, ezért nem célszerő a kezelı szervtıl elvárni a forintbevétel maximalizálását, és így a visszatérülı alap fedezetének forrását másban is célszerő keresni (pl. az állami pénzintézet jegybanki hitelfelvételében). A hitel törlesztése A kvótarendszerbıl adódó sajátosság, hogy míg a hitelt kvótába folyósítják a visszatérülı alapból, addig a beruházások nyomán létrejövı energia megtakarítás a kötelezettnél forintban realizálódik (alacsonyabb energiaszámlák) elmaradt kiadások formájában. Alapvetıen szükséges tehát végiggondolni, hogy hogyan történik majd a hitel törlesztése. Az alábbi megoldások lehetségesek: a) a felvett kvótahitel törlesztése forintban történik, ezáltal a kvótahitel mögött álló hitelpénz megtérül, és a teremtett pénz ezáltal „megsemmisül”, azaz a folyamat lezárul, b) a kvóta forintra történı átváltására csak a kezelı jogosult, ezért a kezelı folyamatosan átváltja az évrıl évre létrejövı forint megtakarítást kvótára, majd a kvótában felvett hitelt a hitelfelvevı kvótában fizeti vissza (lásd 5.4. ábra).
77
Környezeti, Gazdasági, Technológiai, Kereskedelmi Szolgáltató és Fejlesztési Zrt.
5.4 A kvótarendszer hatálya alá tartozó szektorok lehetıségei Megválaszolandó kérdés • Alternatíva vizsgálatok az egyes fogyasztási csoportokban. Milyen esetben, milyen alapon érdemes meghatározni a fogyasztási jogokat? (fıre, négyzetméterre, hıigényre, elızı évi fogyasztások átlaga, stb.) • Hogyan hatna a kvóta az egyes szektorokban? Mezıgazdaság (élelmiszertermelés és ellátás), közlekedés-szállítás, kereskedelem, energiaipar, feldolgozóipar, stb.?
•
A termelés és fogyasztás szerkezeti változásai a kvóta rendszer hatására. Milyen ágazatokat érint kedvezıtlenül?
Az egyes szektorok szerepét az energiafelhasználásban a 4. Melléklet mutatja be.
5.4.1 Ágazati lehetıségek A következı táblázatban az egyes ágazatok lehetıségeit foglaljuk össze a fosszilis energiahordozó felhasználás csökkentési célkitőzéshez való hozzájárulásuk alapján: Ágazatok
Fosszilis energiahordozó csökkentési lehetıségek (technológiai potenciál)
Erımővi szektor Villamos energia termelés
további erımőveknél hatékonyság-növelés technológia korszerősítéssel, gázerımőves fejlesztés biomassza alapú villamos-energia termelés megújuló energiaforrásokra épülı energia-termelés (erımő építés) közületi kapcsolt termelıknél már nem lehet jelentıs kibocsátás-csökkentı beruházásokat véghez vinni, távhıvezetékek hıszigetelése és a szállítási távolság csökkentése (utóbbi kétségkívül nagyon költséges)
Lakossági és távhıtermelés
Ipar Acélipar
Alumínium-ipar vegyipar
és
Cement- és mészipar
az alkalmazható legjobb technológiát (BAT) használják kisebb mértékő energiahatékonyságot csökkentı beruházások (várhatóan a kvótahiányt vásárlásból elégíthetik ki) egyéb Fıbb energiahatékonysági beruházások megvalósultak az ágazatban korlátozottan van lehetıség megújuló energia hasznosítására. A fémfeldolgozóban az épületek főtésénél, az öltözık melegvíz ellátásánál és hasonló kisegítı épületekben tudnak napenergiát hasznosítani. (várhatóan a kvótahiányt vásárlásból elégíthetik ki) BAT szintőnek tekinthetı technológiák, Energiahatékonysági fejlesztésekre - bár egyre csökkenı mértékben-, ezekben, az iparágakban volt és van mód korlátozott mértékben szóba jöhet még másodlagos tüzelıanyagok – praktikusan hulladékok – együttégetése Biomassza felhasználásra is törekszenek, bár itt részben a beruházási költségek, részben az alapanyaghoz jutás jelent gondokat. (várhatóan a kvótahiányt vásárlásból elégíthetik ki)
78
Környezeti, Gazdasági, Technológiai, Kereskedelmi Szolgáltató és Fejlesztési Zrt.
Ágazatok
Fosszilis energiahordozó csökkentési lehetıségek (technológiai potenciál) Építıanyag-ipar Fıbb energiahatékonysági beruházások megvalósultak az ágazatban, (földgáz, villamos energia erre a továbbiakban kismértékben van lehetıség fogyasztás) A megújuló energiaforrások használatának korlátozottak a lehetıségei ebben az iparcsoportban (téglaiparban vannak kezdeményezések) Szaniter ágazatban nem hárítható tovább a fogyasztókra a többletköltségek, várható versenyhátrány miatt a bezárások fenyegethetik az ágazatot. Kokszolás Az energiahordozó szerkezet változtatását technológiai okok miatt az egyetlen üzem nem tervezi, megújuló energiát nem tud használni Energiahatékonyságot javító intézkedései nem voltak, mivel a gyártási folyamat energiafelhasználása nem rugalmas a termelési mennyiséggel összevetve. Cellulóz, papírés energiafogyasztás a BAT BREF értékeknek megfelelı kartongyártás közép- és hosszútávon növelni szeretnék jelenlegi termelési (földgáz, biomassza, olaj) volumenüket, elıreláthatóan kvóta vásárlására fognak szorulni a hazai papírgyártók Üveggyártás Az elavult üzemek bezárása és a fennmaradók modernizálása következtében az üveggyárak fajlagos energiafogyasztása megfelelınek tekinthetı Magyarországon fajlagos energiafelhasználásuk javulását tervezik (hulladéküveg alkalmazása) Vegyipar jelenlegi technológiák itt is BAT technológiák A megújuló energiaforrások felhasználása a vegyiparban ugyan emelkedı irányzatú, de alapvetıen a technológiai célú kibocsátás nem helyettesíthetı A földgázszállító hálózat fejlesztése számottevı kibocsátásnövekedést eredményez. Hatékonyságjavításra nincs mód, mert az elmúlt néhány évben az összes hazai kompresszort korszerő nagy hatékonyságú típusra cserélték le. (várhatóan a kvótahiányt vásárlásból elégíthetik ki) Lakosság, intézményi szektor Megújuló energiahordozó alapú villamosenergia termelés (napenergia, hıszivattyú stb.) Nulla emissziójú házak Energiatakarékosság Energiahatékonyságot növelı beruházások
Különösen az ipar esetében a szabályozások szigorodása következtében (BAT elıírások), illetve a drasztikusan emelkedı energiaárak miatt nıtt az iparágak energiahatékonysága. Összességében azonban megállapítható, hogy az energiahatékonyság növekedése ellenére a nemzeti gazdaságok folyamatos növekedése, a lakossági fogyasztás bıvülése következtében emiatt az elmúlt évtizedekben minden országban nıtt az energiafelhasználás, a „rebound effektus” (visszaugrási effektus) érvényesül. Az egyes ágazatok versenyképességének megırzése szempontjából kiemelt jelentısége van a technikai potenciálnak. Amennyiben ugyanis a rendszer bevezetése során az egyes ágazatoknak a technikai potenciáljukon túl szigorodik a fosszilis energiahordozó felhasználási jogosultságuk, azok kvótavásárlási pozícióba kerülhetnek (hiszen technológia korszerősítéssel sem érhetı el az adott csökkentési célkitőzés). Figyelembe véve azt a tényt, hogy a tervezett szabályozás hazai és nem európai unió szintő szabályozásként kerülne bevezetésre, a
79
Környezeti, Gazdasági, Technológiai, Kereskedelmi Szolgáltató és Fejlesztési Zrt.
megemelkedett költségek áthárítása drámaian ronthatja versenyképességüket, hiszen a hazai vállalatok számára megdrágul a fosszilis energiahordozó felhasználás a határon kívüli vállalatokhoz képest. Abban az esetben azonban, amennyiben a technikai potenciáljuk kiaknázásával meg tudják valósítani a fosszilis energiahordozó csökkentési célkitőzést, a visszatérülı alap biztosítja számukra a versenyképességük megırzését, hiszen a szükséges fejlesztési forrásokat nem az adott vállalatnak kell biztosítania (így az nem kell, hogy megjelenjen az adott termék vagy szolgáltatás árában), hanem azt az állam egy garantáltan megtérülı hitel formájában számára biztosítja. A jelenlegi tervezet is „elismeri”, hogy az egyes ágazatokban eltérı a technológiai potenciál, és ezen belül a legnagyobb potenciállal a lakosság rendelkezik, és ezt a különbséget a szabályozásnál figyelembe kell venni. A tervezett javaslat ennek alapján veti fel azt a lehetıséget, hogy elsı ütemben csak a lakosság számára kerüljön bevezetésre a rendszer. A lakosság esetében azonban azt is látni kell, hogy a szekunder oldalon (pl. villamos energia-felhasználás) a fosszilis energiahordozó felhasználási arány csökkentésére vonatkozó döntések meghozatala nem a fogyasztók kezében van (hiszen nem tudják befolyásolni az általuk felhasznált villamos energia eredetét), ugyanakkor a fogyasztók magával a szekunder energiával takarékoskodhatnak, ami mérsékelheti a fosszilis energiahordozó felhasználási igényt (de a megújuló energiaforrásból elıállított energiaigényt is).
Természetesen mindez nem feltétlenül jelenti azt, hogy nem lehet egyes ágazatokra kivetni felhasználási jogosultságot, csupán azt jelenti, hogy célszerő megkülönböztetni minden szektorban az energiatakarékossági és energiahatékonysági potenciált, illetve a primer és szekunder energiafelhasználást (nem csak a lakossági ágazatot!), és a lehetıségek figyelembe vételével eltérı célkitőzéseket megfogalmazni az egyes ágazatok számára a – „tehermegosztás” (burden sharing) figyelembe vételével. Viszont törekedni szükséges arra, hogy a csökkentési lehetıségeit minden ágazat a maximálisan kihasználja, aminek egyik fontos támogató eszköze a visszatérülı alapból nyújtandó hitellehetıség. 5.8. táblázat: az egyes ágazatok lehetıségei a tehermegosztásban Ágazatok Erımővi szektor Ipar
Lakosság
Primer energiafelhasználás Jelentıs megújuló energiahordozó potenciál Alacsony energiahatékonysági potenciál Alacsony megújuló energiahordozó potenciál Jelentıs megújuló energiahordozó potenciál
Szekunder energiafelhasználás Közepes energiatakarékossági potenciál Alacsony/közepes energiatakarékossági potenciál
Jelentıs energiatakarékossági potenciál
Összességében tehát megállapítható, hogy a versenyképesség megırzésének két feltétele a technikai, takarékossági potenciál megfelelı figyelembe vétele, illetve a visszatérülı alap léte.
80
Környezeti, Gazdasági, Technológiai, Kereskedelmi Szolgáltató és Fejlesztési Zrt.
A „karbon-szegény” struktúra-váltás tehát a következıképpen fog lezajlani: 1. a kvótarendszer bevezetésével a hazai szereplık számára megdrágul fosszilis energiahordozó felhasználás, 2. aki hajlandó és képes elmozdulni a karbon-szegény technológiák irányába (technológia-korszerősítésre, illetve technológia-váltásra), az a megtérülı beruházásához a visszatérülı alapból ehhez hitelt kap, így tud „védekezni” a dráguló fosszilis energia ellen, amely megırzi (sıt még növelheti is) versenyképességét, 3. aki nem hajlandó és képes elmozdulni a karbon-szegény technológiák irányába, annak megdrágul a termelése, és az a külföldi és a már karbon-szegény hazai versenytársakkal szemben (lásd 2. pont) versenyhátrányba kerül. Fontos azonban azt is látni, hogy ha a kvóta-rendszer bevezetése a visszatérülı alap nélkül kerül bevezetésre, akkor a hazai (nem karbon-szegény) vállalatok versenyképessége jelentısen romlik majd a külföldi (nem karbon-szegény) vállalatokhoz képest. Ez esetben az alapvetı kérdés az, hogy a külföldi nem karbon-szegény vállalatokhoz képest a hazai karbonszegény vállalatok a bevezetendı rendszerben képesek-e versenyelınyhöz jutni (azt feltételezve, hogy a jelenlegi rendszerben inkább versenyhátrányban vannak a relatíve drága technológia és megújuló energiahordozó felhasználás miatt). Versenyelınyt a „környezetbarát termékek és szolgáltatások piaca” jelenthet a karbon-szegény vállalatok számára, amennyiben ez bevezetésre kerül. A „környezetbarát termékek és szolgáltatások piaca” ugyanis megfelelı keresletet támaszthat a karbon-szegény termékek és szolgáltatások iránt, ami javíthatja versenyképességüket a külföldi nem karbon-szegény vállalatokkal szemben. Mindebbıl az is következik, hogy a rendszernek szintén fontos támogató eleme egy kellıen likvid „környezetbarát termék és szolgáltatás piac”. Összességében tehát megállapítható, hogy az EU ETS miatt várhatóan bekövetkezı „szénszivárgás” a kvóta-rendszer esetében elkerülhetı, ha a kvóta-rendszer a megfelelı elemekkel kiegészítve (potenciálok figyelembe vétele, visszatérülı alap, környezetbarát termékek és szolgáltatások piaca) együtt kerül bevezetésre. A javaslatok összefoglalóan a következık: az egyes ágazatokat meg kell különböztetni a teherviselı képességük alapján, a fokozatos bevezetés esetén azokat célszerő elsı lépésben a rendszerbe vonni, ahol jelentıs potenciál rendelkezésre áll (akár megújuló energiaforrások használatával, akár energiahatékonyság növelésben, akár az energiatakarékosság terén) a potenciál eltérı lehet a tekintetben is, hogy primer vagy szekunder energiafelhasználásról van szó, ezért a célkitőzéseket így is differenciálni szükséges, a tehermegosztás csak a teherviselı képesség megfelelı ismerete mellett történhet, amelyhez partnerként meg kell „gyızni” az érintetteket is, ehhez egy átlátható, az érintettek részvételére alapított intézményrendszer felállítása szükséges (lásd 5.5.1. fejezetben a francia vízügyi-parlament példáját). A kvótakiosztás lehetıségei
A megfelelı teherviselı képesség figyelembe vétele érdekében tehát a kvótákat mindenképpen differenciáltan célszerő meghatározni, mind a szereplık (ágazatok), mind az energiahordozó elıállítás szerint (primer vagy szekunder). Az energiahordozó típusa szerint valószínőleg nem szükséges különbséget tenni, hiszen a rendszer a fosszilis energiahordozó szerkezeten belül nem kíván prioritásokat érvényesíteni.
81
Környezeti, Gazdasági, Technológiai, Kereskedelmi Szolgáltató és Fejlesztési Zrt.
Így tulajdonképpen minden szereplı a fosszilis energiahordozó felhasználási jogosultság összmennyiségét kapja meg egy összegben (függetlenül attól, hogy a felhasználási jogosultság meghatározása milyen megfontolások alapján, milyen részletezettségő információk alapján került meghatározásra). A kvóta javasolt mértékegysége az energia (joule). A kvóta a lakosságra nézve az 1 fıre jutó átlagos érték alapján kerülne kiosztásra, az ágazatok esetében is az elv hasonló lehet. A kvóta bármire felhasználható: főtésre, közlekedésre/szállításra, világításra stb., a lényeg, hogy az év végén a jogosult elszámoljon az általa felhasznált energiával (energia számlák, üzemanyag számlák alapján stb.). A rendszer lényegében önbevalláson mőködne. A rendszer szempontjából ugyanis lényegtelen, hogy pl. az érintett lakos mekkora lakásban lakik, mekkora fogyasztású személygépkocsija van, egy a lényeg, hogy az átlag feletti össz fosszilis energiafelhasználású fogyasztót a rendszer szankcionálja. Mentességek Környezetvédelmi szempontból egyes ágazatokat célszerő kivenni a kvótarendszer hatálya alól, ilyenek lehetnek a következık: biomassza felhasználás: bár a klímatörvény javaslat a biomassza felhasználást a kvótarendszer fosszilis energiahordozókkal egyenértékőnek tekintené (szankcionálandó tevékenységként), inkább célszerő azt abból kihagyni, ezzel sem nem tekintené megújulónak, de nem is kezelné fosszilisként, így semlegesként tekinthetı (inkább az ösztönzı rendszereket célszerő szigorítani pl. támogatások). tömegközlekedés: a közlekedési ágazaton belül nem célszerő a tömegközlekedést szankcionálni, hiszen az a személyközlekedés alternatívájaként fogható fel. Ha mindkettı szankcionálás alá esik, azzal kvázi csak a gyalogos és kerékpáros közlekedést ösztönöznénk, amely a mai világban szinte megvalósíthatatlan célkitőzésnek tekinthetı.
5.4.2 A kvótapiac likviditása A helyi szinten önkéntes alapon szervezıdı kvótapiacok egyik fı tapasztalata, hogy azok gyakran a kereslet és a kínálat elégtelensége miatt elhalnak (ez alól kivételt képez a WIR bank esete, lásd még 3. mellékletben). Ezért alapvetıen szükséges vizsgálni, hogy egy termelınek/kereskedınek megéri-e a belépés a környezettudatos termékek és szolgáltatások piacára? A lehetséges válaszok a következık: Nem, ha - a kvótapénzt a kezelı szervnél nem válthatja forintra, hiszen ha forintért vásároltak volna nála, akkor egy kamatozó pénzeszközhöz jutna. Igen, ha - a termelı, kereskedı a kvótarendszer alanya és kvótahiánnyal rendelkezik, - a fizetés gyanánt hozzákerülı kvóta számára is valamiféle elınyt jelent (kölcsönös segítségnyújtás), - a kvótapénzt a kezelı szervnél forintra válthatja. Az igen válaszok esetében az elsı válasz feltételezhetıen teljesül, ha a kvótarendszer a kereskedı szektorra is kiterjesztésre kerül. A második válasz esetében a bevezetendı kvótarendszert a jelenleg mőködı rendszerekkel összehasonlítva találunk egy lényeges
82
Környezeti, Gazdasági, Technológiai, Kereskedelmi Szolgáltató és Fejlesztési Zrt.
különbséget: a jelenleg mőködı rendszerek önkéntesek, a tagok a kölcsönös segítségnyújtás érdekében önként vállalják a rendszerben való részvételt, vállalva a rendszer által alkalmazott pénz „negatív” tulajdonságait pl. a kamatmentességet. A svájci WIR bank tapasztalata az (lásd 3. melléklet), hogy a rendszerben lévı vállalkozások a forgalom nagyobb részét CHF-ben számolják el, csak annyi helyi pénzt fogadnak el egymástól, amennyit tovább tudnak adni (kb. 30-40 %). Ezt a kettıs fizetıeszköz használatot a bevezetendı kvótarendszerben is meg lehetne engedni a vállalkozások kvótarendszerbe lépésének ösztönzése érdekében, ugyanis a rendszer szempontjából ettıl még a fosszilis energiahordozó felhasználást csökkentı beruházás megvalósul. Azonban problémát jelent az, hogy a kvótahiánnyal rendelkezı a beruházás teljes összegére felvett hitelt kvótapénzben kapja meg, így a kötelezett a környezettudatos termékeket és szolgáltatásokat értékesítıt (eladó) teljes egészében kvótapénzben szeretné majd kifizetni. Így tehát alapvetı kérdés az marad, hogy a környezettudatos termékeket és szolgáltatásokat értékesítık összességében kvótatöbblettel rendelkeznek-e majd. A WIR tapasztalatok alapján feltételezhetı, hogy kvótatöbblettel fognak rendelkezni, így számukra várhatóan lényeges feltétel lesz, hogy a harmadik feltétel, nevezetesen a kvótapénz forintra válthatósága teljesüljön. Ennek folyamatát mutatja be a következı ábra: 5.4. ábra: A kvótapénz forintra váltásának folyamata
Visszatérülı alap kvóta (hitel)
Kezelı szerv
kvóta kvóta
forint megtakarítás
kvóta
forint
kvóta
kötelezett
beruházó/szolgáltató beruházás/szolgáltatás kivitelezése
A harmadik feltétel bevezetése azonban megfontolást igényel. Általános gyakorlat az a WIR Bank esetében, hogy a helyi pénz bármikor nemzeti valutára váltható. Problémát jelent azonban a jelenlegi tervezetben, hogy a felhasználási jogosultságát fel nem használó vásárló a fel nem használt jogosultságát beválthatja kvótapénzre, és amennyiben a tervezett rendszer szintén megengedi a helyi pénz nemzeti valutára válthatóságát, akkor abban a pillanatban forintra is válthatja. Ez viszont azt jelenti, hogy az államnak minden egyes megtakarítást (múltbélit is) „meg kell vásárolnia”. Ennek ellenére nem javasoljuk, hogy a kvótapénzt ne lehessen nemzeti valutára váltani. A probléma a következıképpen kezelhetı: a) a fel nem használt jogosultságot nem lehet kvótapénzre beváltani, hanem a következı évre át lehet vinni („banking”) és a következı évi esetleges többlet fogyasztást abból fedezni (ezzel gyakorlatilag egyenértékő megoldás, ha az energiaszámláink kvótában fizethetık), b) a kvóta kezelı csak akkor ad kvótapénzt a felhasználási jogosultság többlettel rendelkezınek, ha a felhasználási jogosultság „vevıjét” az „eladó” a piacon már megtalálta. Ez esetben gyakorlatilag az eladó forinttal fizet a vevınek a felhasználási jogosultágért a vevınek (de a kvótakezelın keresztül, ami biztosítja a rendszer mőködıképességét szavatoló fix áras kvóta fix áron történı adás-vételét),
83
Környezeti, Gazdasági, Technológiai, Kereskedelmi Szolgáltató és Fejlesztési Zrt.
c) a fel nem használt jogosultságért kapható kvótapénz valamely olyan jelzéssel kerül forgalomba, amely az csak az elsı „forgása” (adás-vétel) után lehessen forintra átváltani. A három változat közül az a) változat a leginkább megvalósítható változat, viszont ez a környezetbarát termékek és szolgáltatások piacát bizonyos mértékben korlátozza (szőkül a piacon lévı kvóta), amely várhatóan nem jelent majd lényegi problémát a rendszer mőködésében, hiszen a kvótahitel felvételével a beruházásokhoz szükséges kvóta rendelkezésre fog állni a piacon. A kvótatöbblet jelentıs része ugyanis várhatóan nem a leosztáskor fog keletkezni (mert egy átlagos felhasználásnál szigorúbb leosztás már eleve egy kvótahiányos állapotot fog eredményezni), hanem a kvótapénzben nyújtott hitel. A hitelfelhasználás meg már önmaga feltételezi a szükséges klímabarát beruházás megvalósulását, tehát az átváltási probléma csak a kvótapénz második „forgásakor” fog jelentkezni. De az elsı után már minden kvótapénz forgás „ajándék”! A b) változat jelentıs adminisztratív terhet jelente mind a kvóta kötelezett, mind a rendszer számára, mert az elıbbinek a piacról jelentıs információkkal kell rendelkeznie a vevı megtalálásához, a rendszernek pedig minden adásvételt rögzítenie kell. A c) változat a „pénztípus” bizonyos mértékő megduplázódását jelenti, mert a kvóta cseréket szinte lehetetlen (és értelmetlen is) nyomon követni. A kvóta nemzeti valutára válthatósága azonban azt is jelenti, hogy kezelni kell azt a problémát, ami a nemzeti valuta inflációja okoz („a mai 1 Ft többet ér, mint a holnapi 1 Ft”). Ugyanis azon országokban, ahol viszonylag magas az infláció, mint Magyarországon is, nem érdemes a pénzünket sokáig kvótapénzben tartani, így várhatóan a környezetbarát termékek és szolgáltatások piacának szereplıi a kvótájukat forintra kívánják majd váltani. Ugyanakkor a rendszer célja, hogy minél több kvótapénzt a forgalomban tartson, ezzel növelve a környezetbarát termékek és szolgáltatások piacát. Ennek érdekében szükséges a kvóta forintra váltását valamilyen negatív szankcióval pl. átváltási illetékkel terhelni, amely biztosítja, hogy ne érje meg a kvótát forintra váltani. Ennek értékét alapvetıen a forintbetétek átlagos kamatszintjéhez érdemes kötni.
5.4.3 A kvótarendszer hatása az inflációra A PSZÁF vonatkozó tanulmánya14 a közgazdasági pénzhelyettesítıkkel kapcsolatban azt az érvet hozza fel, hogy „nagyobb mennyiségben történı elterjedésük növelheti az inflációt”, bár erre vonatkozó magyarázatot nem ad. Az ezzel szembenálló érvek azt hangsúlyozzák, hogy a produktív hitelteremtés nem vezet inflációhoz15: Azaz ha a teremtett hitelpénznek a felhasználása szigorúan egy konkrétan meghatározott, infrastruktúrát fejlesztı programra van korlátozva (pl. a gátak megépítésére, erdık telepítésére, csatornahálózat bıvítésére, kutatásifejlesztési és innovációs programokra, stb.), akkor az, nem okoz inflációt. Amennyiben tehát a nemzeti bank alacsony kamatozású hiteleket nyújt a kereskedelmi bankoknak abból a célból, hogy azok ebbıl finanszírozzák a kötelezettek meghatározott beruházási tevékenységét, ezeket a hiteleket az igénybevevık növekvı nyereségükbıl, jelen esetben megtakarításukból fizetik vissza. Az elsı ilyenjellegő megbízások eredményeként további kereslet is létrejön más áruk és munkaerı iránt. Ezeknek az összegeknek egy része ismét a munkavállalókhoz 14 15
A pénzhelyettesítıkrıl. Készítette: Kun János. Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete. 2006. november Részletesen lásd: Drábik János: Az inflációmentes pénzkibocsátás és hitelnyújtás www.drabikjanos.com
84
Környezeti, Gazdasági, Technológiai, Kereskedelmi Szolgáltató és Fejlesztési Zrt.
kerül, mint bér, akik ezt fogyasztási javakra fordítják. Azaz a beszállító vállalatoknak adott szerzıdések további termelést és munkát indukálnak, azaz még több munkahelyet, még több keresletet, még több létszükségleti cikket (élelmiszer, ruha) igényelnek. Ezeknek a gazdasági területeknek a stimulálása további keresletet idéz elı más ipari és szolgáltatási területeken. A hitelként adott pénz felhasználásának az útját nyomon lehet követni. A pénz halad az egyik irányba, míg az áru és a fogyasztás a másik irányba áramlik. Minden egyes forgalmi aktus során adó keletkezik, amely az államkasszát gazdagítja. Az adó csökkenti a forgalomban lévı pénz mennyiségét és neutralizálja vagy sterilizálja a jegybank által nyújtott hitelt. Az itt felvázolt gazdaságpolitika sikere szempontjából döntı az a tény, hogy az államnak a nemzeti bank útján történı hitelteremtése, amely ilyen programok finanszírozását szolgálja, bıvülést hoz létre a reálgazdaságban, amely összértékében nagyobb lesz, mint az a pénzmennyiség, amely hitelként ezt a folyamatot beindította és létrehozta. Ez az értéktöbblet az által jön létre, hogy a parlagon heverı produktív kapacitások és a kihasználatlan munkaerı ismét értékelıállító tényezıvé válik. Ez az értéktöbblet akár a forrása is lehet a rendszer adminisztrációs költségeinek.
5.4.4 A kvótarendszer hatása a foglalkoztatottságra A foglalkoztatási hatások tekintetében három növekedési lehetıséggel számolhatunk: • A rendszert mőködtetı apparátus jelentette foglalkoztatás • Az építıipari termelés növekedésének következményei • A megtakarításokat szolgáló gépek, berendezések, anyagok, szerkezetek kereslet növekedésének foglalkoztatás növelı hatásai, bele értve a karbantartási, szervizelési szolgáltatásokat is. A kvótarendszer hatását a foglalkoztatottságra elıször az építıipari termelési folyamatokon keresztül becsüljük, hiszen a fosszilis energiahordozó felhasználás csökkentési célkitőzés elsısorban az energiahatékonysági és a megújuló energiafelhasználást biztosító beruházások révén valósulhat meg (az energiatakarékosság eredményeit az itt bemutatott egyszerő becslésben nem vesszük figyelembe). A visszatérülı alap meghatározásához - a rendelkezésre álló stratégiai dokumentumokban meghatározott beruházási igény becslések számításait alapul véve – megbecsültük a célkitőzések teljesítéséhez szükséges várható beruházási igényt. Ez 10 évre (2011-2020 között) mintegy 6 850 Mrd Ft beruházást igényel egy mérsékeltebb 30 %-os csökkentési célkitőzés mellett (egy 20 %-os csökkentési célkitőzés mellett ez mintegy 5 000 Mrd Ft-ra mérséklıdik). Az éves beruházási volumen értéke átlagosan mintegy 685 Mrd Ft. Az éves építıipari termelés az utóbbi években (2005 és 2007 között) évi mintegy 2000 Mrd Ft volt (folyó áron), tehát a megvalósuló beruházások mintegy 34 %-kal növelnék meg a teljes építıipari termelés értékét folyó áron! Ezen építıipari termelés növekedés hatását becsültük a foglalkoztatásra az építıipar termelésének volumene és az építıipari foglalkoztatottság közötti kapcsolat alapján. Az összefüggést szemlélteti a következı ábra:
85
Környezeti, Gazdasági, Technológiai, Kereskedelmi Szolgáltató és Fejlesztési Zrt.
5.5. ábra: Az építıipari termelés és az építıipari foglalkoztatottság közötti kapcsolat fı 250 000
y = 58,887x + 79795 2 R = 0,9535
200 000 150 000 100 000 50 000 0 0
500
1 000
1 500
2 000
2 500
Mrd Ft
A trendszámítás alapján megállapítható, hogy évi 1 Mrd Ft építıipari termelés mintegy 60 fıvel növeli az építıipari foglalkoztatottságot. Ennek alapján megállapítható, hogy az évi beruházási többlet (~685 Mrd Ft) mintegy 40 ezer fı foglalkoztatottság bıvülést jelent, ami a jelenlegi (2007. évi) építıipari foglalkoztatotti létszám mintegy 30 %-a. (Ez azonban „bruttó” foglalkoztatottság bıvülést jelent, ugyanis nem számol a fosszilis energiahordozó csökkenés következtében megszőnı munkahelyekkel.) További foglalkoztatás növelésre van lehetıség az energia-megtakarításokat szolgáló gépek, berendezések, anyagok, szerkezetek karbantartása, üzemeltetése során. Ez a hatás annál nagyobb, minél inkább elérjük, hogy a keresletet a hazai vállalkozások, vagy legalább Magyarországon gyártató cégek elégítsék ki. Ezt elérni az EU versenykorlátozást tiltó szabályai miatt meglehetısen nehéz. A megújuló energiát elıállító, illetve energiahatékony berendezések és gépek megfelelı üzemeltetését és karbantartását biztosító háttéripar mintegy 10 %-ára tehetı a beruházásénak, ami további 4 ezer fı foglalkoztatását jelentheti. A hazai termelés preferálására két párhuzamosan is alkalmazható megoldás merült fel: A kvótarendszerbe való termelıi bekerülésnek fenntarthatósági feltételei is vannak, a kisebb szállítási távolságot a rendszer preferálhatja, valamilyen értékhatárok és bonyolultság figyelembevételével. Az a megoldás is lehetséges, hogy a kvótarendszer zártnak tekinthetı, és csak az kerülhet bele szállítóként, akinek magának is van kvótája. A többletfoglalkoztatást a kereslet teremti meg tehát ebben az esetben, de fontos tudni, hogy az alkalmazkodáshoz idı kell, és így gyors növekedés esetében nem biztos, hogy a hazai rendszer ki tudja elégíteni a keresletet. A kvótarendszer adminisztrációjának munkaerı igénye elsı lépésben az APEH foglalkoztatási adatai alapján közelíthetı. Mivel a kvótarendszer a teljes lakosságot, ipari és kereskedelmi, szolgáltató szektort érinti, ezért az adminisztráció jelentıs hátteret igényel. A fosszilis energiahordozó bevallásokat minden kötelezettnek el kell készítenie: a lakosságnak egy
86
Környezeti, Gazdasági, Technológiai, Kereskedelmi Szolgáltató és Fejlesztési Zrt.
személyi jövedelem adó jellegő bevallást kell készítenie, de a vállalkozásoknak is bevallást kell készíteni a társasági adózáshoz hasonlóan. Figyelembe véve, hogy az APEH központi és regionális igazgatóságainak létszáma 2009-ben eléri a 15 ezer fıt, illetve a személyi jövedelemadó és társasági adó az APEH bevételének mintegy 25 %-át teszi ki, az ezzel foglalkozó szakemberek létszáma mintegy 3000-3500 fıre tehetı. Figyelembe kell azonban venni, hogy a viszonyításhoz felhasznált adónemek meglehetısen bonyolultak (rengeteg kedvezmény, bonyolult adózási rendszer és bevallás stb.), amit a kvótarendszer esetében inkább kerülni célszerő. Egy egyszerő, könnyen elkészíthetı bevallás akár harmadára is csökkentheti az adminisztrációt. A kvótarendszer azonban igényel egy jól felkészült szaktanácsadói hálózatot is, akik segítik a kötelezetteket a megfelelı technikai és pénzügyi megoldások (lásd visszatérülı alapból történı hitelfelvétel) megvalósításában. Ehhez elsı megközelítésben kistérségenként legalább 2-3 fı szaktanácsadóval számolunk. Összességében tehát az adminisztráció munkaerı igénye, beleértve az ellenırzés és szaktanácsadás rendszerét is, mintegy 1500-2000 fıre becsülhetı. (Feltételezzük, hogy a bevallás technikai háttere az APEH bázisán mőködhetne hasonlóan a termékdíjhoz, így annak kiépítése a rendszer bevezetéséhez nem szükséges. A szaktanácsadói hálózat pedig a közigazgatás intézményén belül.) A munkaerı költsége ennek alapján mintegy évi 10 mrd Ft-ot jelenthet (bruttó 3 millió Ft/fı bérköltséggel számolva). További részletesebb becslések a rendszer részletesebb kidolgozottsága mellett tehetık.
5.5 A kapcsolódó intézményrendszer Megválaszolandó kérdés 4. Mibe kerülne a kvóta rendszer bevezetése és mőködtetése? A javaslattal szemben megfogalmazott elvárás: 5. A rendszert irányító és kezelı bürokratikus apparátus ésszerő anyagi és szervezeti keretek között kialakítható és mőködtethetı. 6. A döntéshozó központ szuverén, nem csak gazdasági, de méltányossági vagy akár etikai alapú döntéseket is hozhat. A döntések elıre kiszámíthatók, nem függvényei a pillanatnyi gazdasági helyzetnek, vagy egyes kormányhivatalok és vezetık pillanatnyi érdekeinek. A kérdés azért problémás, mert nagyon kevés ilyen ideális szervezet mőködik a valóságban, és függetlenség is nagyon nehezen biztosítható egy jellemzıen túlpolitizált közegben.
5.5.1 Egy jó példa A megoldást tekintve, mind a döntés hozatal, mind a felállás tekintetében jó példát jelent a francia, szennyvízkibocsátásokat kezelı rendszer példája. A rendszerben a szennyvízkibocsátások után meghatározott számítási rendszer szerinti díjat kell fizetni, amely bekerül egy alapba, amelybıl a mőködtetésre fordított össze levonása után a megoldások, elıre meghatározott alapú támogatása történik. A rendszerben a pénz útja követhetı, az csak meghatározott feladatokra költhetı. A támogatások megjelennek közvetlen támogatás, kamatmentes, vagy kedvezı kamatozású hitelek formájában, és ezek a támogatások mindenkinek járnak, akik a megadott mőszaki elıírásokat, a beavatkozásuk során teljesíteni tudják. Tehát nincs zavaros pályázati rendszer, nincs kivételezés, valami vagy jár, vagy nem.
87
Környezeti, Gazdasági, Technológiai, Kereskedelmi Szolgáltató és Fejlesztési Zrt.
Szervezet: A francia rendszerben az aktuális szabályokat a területi (vízgyőjtı) alapon mőködı vízügyi Parlament (Comité de bassin) hozza. Ez a szervezet gyakorlatilag kompetens a vízgyüjtı területén belül az összes vízügyi (törvényt érintı) kérdésben. Összetétele, és annak változása nagyon érdekes: 1984-ben ez volt a helyzet16: • 26 képviselı a településekbıl (polgármesterek, vízellátást végzı szervezetek elnökei, stb.). A küldöttek a Department Általános Tanácsa (Conaseils Généraux) által választottak. • 26 képviselı a vízhasználók képviseletében, ezeket a területen lévı szakmai testületek választják (ipar, mezıgazdaság, horgászok, turista szervezetek, stb.), • 26 az állami adminisztrációt képviselı személy. A csoport a vízügyben érdekelt minisztériumok funkcionáriusaiból tevıdik össze, és szintén tagjai a csoportnak a medencében lévı régiók prefektusai is. Az összetétel a jelenre a következıképpen változott: 40 területi, települési, 40 vízhasználó és 20 állami delegált adja ki a parlamentet. Ez azt jelenti, hogy az állami szerep csökkent és helyi, regionális nıt. Ugyanakkor tudni kell, hogy van az állami oldalról néhány kérdésben vétójog is. A COMITÉ legfontosabb feladatai: 1. a területét érintı vízügyi politika és stratégia meghatározása, ez természetesen az állami gazdasági programokkal és politikai irányvonallal egyeztetve történik. 2. Meghatározni a beavatkozások fı irányait, egyes eseteken a konkrét beruházásokat is. 3. Az elıbbivel összefüggésben meghatározni a programnak anyagi fedezetéül szolgáló szennyvízdíj (redevance) nagyságát. A másik fontos szervezete a rendszernek a Vízgyőjtık Pénzügyi Hivatala: (Les agences financieres de bassin) Az elızı végrehajtó szervezete, amely állami közintézmény, amely pénzügyi önállósággal rendelkezik. A hivatal igazgatását 1984-ben 20 tagú Igazgató Tanács (Conseil d’Administration) végezte. A tanács összetétele: 10 az állami adminisztrációt képviselı tag és 5-5 a települések és használók képviseletében, ez utóbbi 2 csoport tagjait a Comité választja tagjai közül. A jelenlegi felállás 11-11-11. Tehát is nıtt a helyi és regionális szerep. Az elnöke az állami képviselık közül választott, a Szajna-Normandia vízgyőjtın például az Ile de France (Paris) régió prefektusa volt 1984-ben, és úgy tudjuk ma is az. A hivatal feladata: 1. Biztosítani a vízellátás területén az igények és a források összhangját. 2. Tanulmányok kidolgozása mind az elızı, mind vízminıségi céli meghatározásához. 3. Az elızıekkel összefüggésben vízminıségi csomagok összeállítása az egyes területekre, a vízminıség változásának figyelemmel kísérése, a mérések eredményeinek feldolgozása, leltárkészítés. 4. Beavatkozási programok készítése és megvalósítása. 5. A vízellátási és vízminıségi beruházások támogatása, kezdeményezése.
16
Abban az évben itt dolgoztam ösztöndíjjal (Tombácz)
88
Környezeti, Gazdasági, Technológiai, Kereskedelmi Szolgáltató és Fejlesztési Zrt.
Támogatások: A szabályozás legfıbb eszköze a vízügyi beruházások jó részére kiterjedı támogatási rendszer. Már az 1964-es törvény kimondta, hogy a beszedett díjakat az Agence mőködésének biztosítása mellett a többéves beavatkozási programok fedezésére kell felhasználni, és ennek megfelelıen mérleget kell készíteni. A támogatások adásának lehetıségei a beszedet díj nagyságától függıen alakulnak, és így természetesen összefüggésben vannak a gazdasági konjunktúra alakulásával. A többéves programok tartalmazzák azokat a szabályokat, mőszaki normákat, amelyek alapján a támogatások adhatók. A szabályok összességében kimondják, hogy támogatások adhatók olyan beruházásokra, amelyek elısegítik az ivóvízszükségletek és készletek egyensúlyának kialakulását, a szabályok által kívánatosnak tartott vízminıségi szint elérését, növelik és javítják a készleteket. Támogatás adható: az államnak, településeknek vagy azok csoportjainak, mezıgazdáknak, ipari tevékenységet folytatónak, szervezeteknek általánosan, magán- vagy közintézményeknek az Agence programjának keretében. A támogatás alapja: Az Agence csak a programja által meghatározott célokra adhat támogatást. A támogatás különbözı tanulmányok készítése, ingatlan vásárlás, építési munkák, felszerelések, gépek és anyagok vásárlása stb.-re folyósítható olyan beruházások esetében, amelyek a készletek megóvását vagy a vízminıség javítását szolgálják, illetve a meglévı mővek jobb kihasználását segítik elı. A támogatásokkal járó kötelezettségek: A támogatás csak akkor folyósítható, ha a kedvezményezett a díjakat befizette, a díjak és a támogatások között nem lehet kompenzáció. Az Agence-nak nincs joga a szerzıdés szabta kereteken kívül semmilyen más pénzügyi beavatkozásra a kedvezményezettel szemben. A támogatás egy meghatározott beruházásra, vagy annak egy részére vonatkozhat. A támogatáskérésnek meg kell elıznie a munkák megkezdését, ellenkezı esetben a támogatási kérelmet visszautasítják, kivételes esetben a támogatás ilyen esetben is megadható, de az eredeti összeg 20 %-os csökkentésével. A rendszer mőködést illetıen két fontos jellegzetesség érdemel számunkra figyelmet: a) Az Agence mőködésével kapcsolatos költségek nem teszik ki az összkiadás 10%-át. b) Egy nagyon tanulságos tárgyalás történt 1984-ben a következı ötéves programot illetıen, a szennyezık nagyobb díjnövekedést vállaltak volna, mint amit az állami oldalon szereplı Pénzügy Minisztérium elfogadott volna, így az az eredeti javaslatot megvétózta. Tehát egy olyan rendszerben, ahol a befizetık követni tudják a befizetésük útját, ahol bizton számíthatnak a velük is megtárgyalt támogatásokra, ott nagyobb terhet is vállnak. Szemben az olyan rendszerekkel, mint a hazai, ahol a környezetvédelmi címen befizetett adók, járulékok, bírságok eltőnnek a nagy kalapban, és a támogatásokért bizonytalan kimenetelő, és zavaros döntési mechanizmusú, és a korrupciót kikerülni nem tudó pályázati rendszeren keresztül lehet hozzájutni. Ilyen esetben a befizetett pénz, a befizetı számára csak terhet jelent, nem számíthat ebbıl semmilyen javulásra. Ez a hazai adórendszer problémája is.
89
Környezeti, Gazdasági, Technológiai, Kereskedelmi Szolgáltató és Fejlesztési Zrt.
Hasonló rendszer a visszatérülı alap esetében is szükséges, sıt szinte kötelezıen alkalmazandó lenne. Nálunk is mőködhetne egy hasonló összetételő energiaparlament, amely meghatározhatná mind a kvóták nagyságát, mind a támogatható energiatakarékossági beavatkozások körét. A francia rendszerben mindig elfogadásra került, egy olyan mőszaki paraméterek is tartalmazó füzet, amely meghatározta, hogy mit, kinek és mennyivel támogatunk. Innen a beruházok számára világos volt, hogy milyen paraméterekkel rendelkezı beruházást támogat a rendszer, és milyen feltételek mellett. Ennek megfelelıen tervezni is lehetett a fejlesztéseket.
5.5.2 Lehetıség az apparátus csökkentésére A javasolt kvótarendszer egyik fı sajátossága, hogy gyakorlatilag mindenkire kiterjed, hiszen mindenki használ valamilyen fosszilis energiahordozót energiaigényének kielégítésére. Mindez azt eredményezi, hogy a rendszer még a személyi jövedelem adónál is több szereplı „viselkedésének” nyomon követését és ellenırzését igényli. (Hiszen ott pl. a gyermekek és a nyugdíjasok nem tartoznak az SZJA hatálya alá.) Viszont minél nagyobb számú szereplıt vonunk a kvótarendszer hatálya alá, az elv itt is érvényesül: a kötelezettek önbevallás alapján vallják be teljesítményüket, amelyet az állam egy világos és mindenki számára hozzáférhetı elv alapján díjaz vagy szankcionál.
Ezért megfontolás tárgyát képezi, hogy a felhasznált kvóták mennyiségét önbevallás útján célszerő nyilvántartani, és azt szúrópróbaszerően ellenırizni. Gyakorlati elınye abban rejlik, hogy nem szükséges minden egyes fogyasztó kibocsátását pontosan mérni, amely pl. a közlekedés esetében felhasznált üzemanyag esetében meglehetıs technikai akadályokba ütközik. Ez esetben a rendszer a következıképp mőködhetne pl. a lakosság esetében, aki egyszerre üzemanyagot, villamos energiát, gázt stb. felhasznál, egy összesített a lakossági szektor átlagára meghatározott kvótamennyiséget kapna. Év végén az adóbevalláshoz hasonlóan neki kellene az összegyőjtött üzemanyag, villamos energia, gáz stb. számlák alapján igazolnia tényleges fosszilis energiahordozó felhasználását egy segédprogram vagy módszertan alapján. Aki többet fogyasztott annak vagy kvótát kell vásárolnia, aki nem, az a felesleges kvótáit a kvótarendszerben felhasználhatja. Az önbevallást a kezelı szerv meghatározott ellenırzési terv alapján szúrópróbaszerően ellenırzi. A kvótarendszer mőködési költsége így nagyjából az APEH mőködési költségeinek felel meg. A rendszernek azonban tudnia kell a kiskorúak és nyugdíjasok rendszerbe vonását is. Mivel a számlák többsége háztartásra (adott ingatlanra) vonatkozik, ezért célszerő a szereplıknek a háztartásonkénti, összevont bevallás készítési kötelezettséget megengedni.
90
Környezeti, Gazdasági, Technológiai, Kereskedelmi Szolgáltató és Fejlesztési Zrt.
5.6 Elfogadhatóság, alkalmazkodás Megválaszolandó kérdés 7. Elfogadhatja-e a társadalom az új rendszert, képes-e alkalmazkodni hozzá, a mindennapjai részévé válhat-e? A javaslattal szemben megfogalmazott elvárás: 8. Az alanyok képesek elsajátítani a rendszer logikáját, a rendszer alkalmazása nem jár olyan feladatokkal, amit az emberek nem vagy csak jelentıs erıfeszítés és idı áldozat árán képesek megoldani. A helyes döntésekhez az információk mindenki számára ésszerően rendelkezésre állnak. • Igazságosság. 9. Megakadályozható a most is jellemzı, illetve a hiányjelenségekkel járó, a szabályokat kijátszó maffiatevékenység. A vizsgált rendszer részben nagyon újnak és nagyon másnak számít az emberek eddigi életvitele során kialakított magatartásformákhoz képest. Jelen tanulmány kidolgozása, és a javaslatot érintı viták során általános tapasztalat volt, hogy az elején – mi is így voltunk – nemigen értettük a rendszert, részben újdonsága, és bonyolultsága, részben a teljes kidolgozottság hiánya miatt. Ez elırevetíti azt a problémát, hogy miként fogják megérteni a rendszer jövıbeni résztvevıi, hogy mirıl is van itt szó, mit tegyenek, mikor lesz számukra elınyös, az elsı látásra korlátozó rendszer.
Jellemzıen sokaknak tőnt elsı látásra, a hiánygazdaságra jellemzı jegyrendszerhez hasonlatosnak a tervezett megoldás. Ezt lehet így is bemutatni, meg úgy is, hogy az embereknek a pontgyőjtı Smart kártya jusson az eszükbe, persze azzal a jellegzetességgel, hogy itt negatív pontok is vannak. A tervezett kvótarendszer, ha már mőködik, és már az érintettek elsajátították a játékszabályokat könnyebben fenntartható, míg elindítani meglehetısen nehéz. A gépkocsihoz hasonlóan valamilyen indító motorra van szükség. Ahhoz, hogy a lakosság elfogadja több ezt támogató megoldásra szükség van: Ki kell alakítani egy olyan tanácsadó apparátust, amely segít az alkalmazkodásban. Az, hogy szükséges információk mindenkihez eljussanak közvetlen kapcsolatra is szükség van, fıleg a kisebb falvakban, alacsonyabb iskolázottságú csoportoknál. Lényeges, hogy szemben a privatizációval, információs és kapcsolati tıke segítségével ne alakuljon ki egy szők haszonélvezı elit. Ennek egyik eszköze, annak biztosítása, hogy a kvóta közvetlenül pénzé nem tehetı, tehát nem alakulnak ki másodlagos piacok, és spekulációs gyakorlatok. Legalább egy év olyan próbaidı szükséges, amikor még nincsenek jelentıs kényszerítı erık a rendszerben, tehát van mód a tanulásra. Annak ellenére, hogy a rendszer csak úgy tud hatékonyan mőködni, ha érezhetı a felhasználható mennyiségek csökkenése jelentette korlát, az elsı idıszakban sikerélményhez kell jutatni az embereket, hogy elfogadják, betarthatónak, követhetınek érezzék a rendszert. Az adóelkerülésnek az is az oka, hogy az emberek nem fogadjál el az alkalmazott rendszert, nincs társadalmi konszenzus az ügyben, az adózók azt érzékelik, hogy a befizetett pénzeket nem megfelelıen használják fel. Az el nem fogadás a kvótarendszernél is annak kijátszásához vezetne. Az érintetteknek a
91
Környezeti, Gazdasági, Technológiai, Kereskedelmi Szolgáltató és Fejlesztési Zrt.
döntési mechanizmusba való bevonásáról az 5.4. fejezetben mutatunk be példát, ez a lépés is segítené, hogy az érintettek magukénak érezzék a bevezetendı rendszert. A döntéshozatali rendszernek követhetınek, és megbízhatónak kell lennie. Ahhoz, hogy az érintettek igazságosnak érezzék a rendszert, arra is szükség van, hogy ha nem önhibájukból kerültek rossz helyzetbe, legyen lehetıség ezt enyhíteni. Tehát például legyen mód az elıre nem látható problémák (pl.: extrém hideg tél) miatti utólagos korrigálásra, egy adott év követelményeit illetıen.
Arra a kérdésre, hogyan kerülhetı el a hiányjelenségekkel járó (jegyrendszer, szesztilalom), a szabályokat kijátszó maffiatevékenység nagyon nehéz válaszolni. Attól, hogy mindig számolnunk kell szabály elkerülıkkel, még nem kell az egész rendszer ennek megfelelıen kialakítani. Ha fenti, bizony elég szigorú feltételeknek a rendszer megfelel, és az érintettek elfogadják azt, sokkal kisebb a késztetés, a kijátszásra. Miután a kvótapénz önmagában nem alkalmas vagyonfelhalmozásra a kezelési mechanizmusnak kell olyannak lennie, amely a forgását ösztönzi. Eleve nagyon fontosnak tartjuk a rendszer megbízhatóságát, mert ahhoz ami most a magyar gazdaságban történik, nagyban hozzájárult a mindig változó, csak a pillanatnyi csoport érdekeket figyelembe vevı, elıre nem látható döntések sorozata. Sajnos el kell mondani, hogy minél függetlenebb lehet a kvótarendszer, a normál gazdaságtól annál jobb. A másik fontos eleme lehet a rendszernek a normativitás, tehát szemben a most mőködı pályázati rendszerrel, itt támogatások nem kivételezési lehetıséget, korrupcióhoz vezetı megvásárolható kedvezményeket jelentenek, hanem mindenki számára elérhetı, és elıre tervezhetı, mőszaki-gazdasági alapon nyugvó fejlesztési forrást. Ez a megoldás megint lezárhat egy nem kívánatos kimenetet. 5.7 Fenntarthatóság és társadalom: szociális szempontok figyelembe vétele Megválaszolandó kérdés 10. A kvóta rendszer és a visszatérülı alap szociális hatásai: Az egyes társadalmi
csoportokban hogyan változnának a jövedelmek, kiadások és életminıség? A javaslattal szemben megfogalmazott elvárás: 11. A kvótarendszer igazságos és nem hoz relatíve sem jobb, sem rosszabb helyzetbe egyetlen társadalmi csoportot. A gazdaság szempontjából is versenysemleges.
Fontos, hogy a társadalom számára a bevezetett új szabályozási rendszer szociálisan igazságosnak tőnjön és hatásaiban inkább a kohéziót erısítse. Itt talán az a legfontosabb szempont, hogy a mőködı gazdasági rendszer, azon jellemzıjét, hogy az utóbbi idıszak a világ szinte minden országában a társadalmi és jövedelmi különbségek drasztikus növekedésével járt, a javasolt megoldás ne erısítse, sıt jó lenne, ha gyengítené. Elıször ebbıl a szempontból vizsgáljuk a tervezett kvótarendszert. Elıször vizsgáljuk meg a társadalom állapotát. Ha a társadalom legszegényebb rétegeit tekintjük, ma Magyarországon a társadalom majd harmada, 3 millió ember él a szegénységi küszöb alatt, ebbıl 1 millió él ún. mélyszegénységben. Ennek egyik legfıbb oka a csökkenı foglalkoztatottságban kereshetı. A rendszerváltással 1,5 millió fıvel csökkent a foglalkoztatottság, a nyolcvanas éve 5,5 milliójáról a kilencvenes évek 3,9 milliójára. 1992-re már 58 %-ra csökkent a foglalkoztatási 92
Környezeti, Gazdasági, Technológiai, Kereskedelmi Szolgáltató és Fejlesztési Zrt.
ráta, majd a kétezres évek elején már 57 % alá süllyedt. Jelenleg a 15-64 éves közötti korcsoporton belül a foglalkoztatottak létszáma kb. 3 millió 762 ezer fı, ami nagyon alacsony 55,4 százalékos foglalkoztatási rátát jelent. A tartósan megmaradt alulfoglalkoztatás azt is jelentette, hogy az eltartók-eltartottak aránya, a korábbi 1:1-hez arányhoz képest mára már az 1:1,5 arányra változott. Ez pedig szükségképpen vezetett krónikus jövedelem-hiányhoz mind az államnál, s mind a lakosságnál. Nem véletlen, hogy mára mindkettı alaposan eladósodott. A rendszerváltás következményeként igen jelentısen megnıttek a jövedelemkülönbségek. Míg 1982-ben a legfelsı és a legalsó jövedelmi tized aránya 3,8 volt, addig 2005-re 7,6-ra 2009-ben kb. 9,5 re emelkedett az arány. A társadalmi igazságosságra és a gazdaság érdekeire jobban figyelı skandináv országokban 4 körül mozog a legfelsı és a legalsó tized jövedelemaránya. A külföldi szakértık véleménye egyöntető abban, hogy ötszörös arány felett a fizetıképes kereslet kezd beszőkülni. A 9,5-et ebbıl a szempontból értékelve, már el is jutottunk a jelen gazdasági válság egyik legfontosabb jelenségéig, a fizetıképes kereslet beszőküléséig, amit a jelenlegi válságkezelı lépések tovább szőkítenek. A társadalom legszegényebb harmada számára, mit jelenthet a kvóta rendszer. A legszegényebb rétegek esetében a fogyasztás jó ideig nem fogja elérni kvóta szintjét, így nekik megtakarításaik keletkeznek, amelyet életkörülményeik és ellátásuk javítására fordíthatnak. Az éppen ide lecsúszó, vagy az utóbbi idıszakban lecsúszott rétegek számára más a helyzet. Náluk már érvényesül az a jellemzı állapot, hogy a környezetbarát, energiatakarékos megoldások a gazdagabb rétegek számára elérhetıek. A lakókörülményeik még a lecsúszás elıtt alakultak ki, és eleve egy magasabb szintő fogyasztáshoz szoktak hozzá. Nekik valószínősíthetıen nem lesznek tartalékaik, így viszonylag gyorsan szükségük lesz segítségre. Ezt a visszatérülı alapból megkaphatják, és a lecsökkentett fogyasztás náluk kiadás megtakarítást jelenthet.
Ha a visszatérülı alap támogatná, a megújuló erıforrások helyi, közösségi használatát célzó fejlesztéseket az a szegénységben élı családok helyzetén is javíthatna. A problémával kapcsolatban érdemes 2009. március 18-21. Pécset tartott a Megújuló energiával a szegénység ellen konferencia egyik megállapítását idézni: „Meggyızıdésünk, hogy a megfelelı energiahatékonysági módszerekkel, decentralizált energiatermeléssel és egyszerő megújuló energiás technológiák alkalmazásával lehetséges a szegény vidéki térségek energetikai problémáinak megoldása. A decentralizált energiarendszerek napkollektorok, napkonyhák, napenergiás szárítók, kis teljesítményő, közösségi tulajdonú biomassza és biogáz rendszerek segítségével az energia olcsóbb elıállítását és munkahelyek teremtését teszik lehetıvé.” A középrétegek szempontjából vizsgálva a hatásokat, a rendszer mőködésébıl következik, hogy náluk már kötelezıen érzékelhetıvé kell válnia a szigorodó felhasználási kvótáknak. Számukra felmerül a kérdés takarékoskodni, beruházni, vagy fizetni a többlet kvótákért. Miután a takarékoskodás csak egy ideig megy beruházások nélkül, a választás idıvel a beruházni az energiatakarékos megoldásokba vagy többlet kvótát venni kérdésre szőkül. Ez a választás azonban meglehetısen egyoldalúnak tőnik, miután a beruházás egyrészt az adott pillanatban nem igényel ráfordítást (szemben a kvóta vétellel), értéknövelı hatású és hosszabb távon is eléri, hogy ne legyen kvótaproblémánk. Ez egyrészt nagyon jó, hiszen jelentıs energiafelhasználás csökkenésre számíthatunk, másrészt a rendszer egyik legfontosabb
93
Környezeti, Gazdasági, Technológiai, Kereskedelmi Szolgáltató és Fejlesztési Zrt.
problémáját okozhatja azzal, hogyha racionálisan döntve mindenki a beruházás mellett dönt senki sem vesz kvótát, így a fedezet kérdése gyorsán problémássá válhat. A kvóta által nyújtott kamatmentes hitel, végeredményben 100 %-os elıleg, amely utána a kvóta-megtakarításokból ellentételezıdik, tehát nincsenek pénzben történı hiteltörlesztések. Elméletben a lakosság tekintetében kialakulhat, olyan helyzet, hogy mindenki igénybe veszi a kvótahitelt, de senki sem fizet az alapba. Az ilyen típusú problémákat más támogatási rendszerekben az önerı megkövetelésével oldják meg. Ennek alkalmazása megint azt jelentené, hogy a szegényebb rétegek kiszorulnak a rendszerbıl, és minél hatékonyabb megoldást szeretnénk választani annál gazdagabbnak kellene lennünk. (A megoldások költsége tekintetében némi útmutatást ad a 6. Melléklet.) Ezt a problémát az úgynevezett rászorultság figyelembe vételével próbálják figyelembe venni, ami azonban szinte sosem válik be, és újabb problémákat vet fel, és persze újabb apparátus igényt jelent.
Kérdés mit tehetünk a beruházás igény szabályozására. Ennek megfelelı megoldása nagyon nehéz, valamilyen kombinációjára van szükség a támogathatóság mőszaki feltételeinek, felsı anyagi korlátjának, és önként vállalható sajáterı alkalmazásának. A leggazdagabb réteg számára elméletben a legrosszabb a rendszer, hiszen náluk számíthatunk a legnagyobb túlfogyasztásra, ugyanakkor nekik van lehetıségük, mondjuk ökoházat építeni, vagy akár saját erıbıl energiatakarékos medencefőtésbe beruházni. Jelenleg úgy tőnik, hogy megfelelı technológiák választásával szinte töredékére csökkenthetı a fogyasztás, persze ez nagyon drága.
94
Környezeti, Gazdasági, Technológiai, Kereskedelmi Szolgáltató és Fejlesztési Zrt.
6.
A kvótarendszer környezeti hatásainak, következményeinek feltárása
Megválaszolandó kérdés • A közvetlenül vagy közvetve környezeti hatást kiváltó tényezık, okok feltárása. • A környezetet érı hatások, környezeti következmények elırejelzése, a környezeti szempontból különösen kritikus tartalmi rendszerelemek beazonosítása. A fejlesztési kényszerek hatásai. 12. A környezeti célok és eredmények. A javaslattal szemben megfogalmazott elvárás: 13. A létrehozott rendszer ne hozzon létre más rendszerekben jelentıs környezeti kárt. 14. Összességében a rendszer bevezetése jelentıs környezeti állapotjavulást eredményezzen. A rendszer alkalmazásának legfontosabb problémás környezeti hatásokkal is rendelkezı következménye, a megújuló energia felhasználás növekedése a fosszilis energiahordozók rovására. Miután a rendszer bevezetésének ez a legfontosabb következménye, és miután az alkalmazható technológiák hatásai becsülhetık, a fejezetbe erre a problémakörre tesszük a fı hangsúlyt. Általában a megújuló energia felhasználás környezetileg pozitív hatású egyrészt a természeti erıforrások kímélı használata, másrészt a kiotói értelemben zéró széndioxid kibocsátása miatt. Az energia ellátás biztonság növekedése mellett, a diverzifikáció, és kedvezı esetben az ezzel járó szállítási utak csökkenésének szintén pozitív környezeti haszna lehet. Az elıremutató pozitív következmények mellett, különösen a Stratégiában megfogalmazottnál nagyobb energia elıállításnak már erıs természetvédelmi (pl. a biomassza, szélerımővek, és szivattyús tározó erımővek), illetve környezetvédelmi (pl. geotermális energia) korlátai is lehetnek. Manapság a megújuló energia használatának az „elméleti” és adott „technikai” potenciálja fordítottja egymásnak. Ma még a napenergiának a legkisebb a technikai potenciálja, pedig a legnagyobb az elméleti potenciálja. Az Európai Bizottság energiaintézete úgy becsülte, hogy a szaharai és közel-keleti sivatagokban képzıdı napenergia mindössze 0,3 százalékának "befogásával" egész Európa energiaigénye fedezhetı lenne.17 A legtisztább elérhetı energiaforrás (egyes technológiai elırejelzések szerint a XXI. század második felének a legfeltörekvıbb energiaforrása) a Nap energiája.
17
2009 július 13-án tizenkét vállalat írta alá a Desertec Industrial Initiative (DII) nevő projektet. Ennek elsıdleges célja, hogy finanszírozási forrást találjanak az észak-afrikai Szaharában termelendı szolár-thermál energia Európába való szállítási tervének. A Desertec elképzelést a Római Klub Transz-Mediterrán Megújuló Energia Együttmőködése dolgozta ki, és a kb. 400 milliárd eurós terv Európa áramigényének 15 százalékát lenne képes megtermelni.
95
Környezeti, Gazdasági, Technológiai, Kereskedelmi Szolgáltató és Fejlesztési Zrt.
A legkisebb potenciállal rendelkezik a biomassza, amelyet jelenlegi tervek szerint az elkövetkezendı években legnagyobb mértékben fogunk felhasználni a megújuló energiák közül. A továbbiakban a 4 lehetséges helyettesítı, a biomassza, szélerımővek, vízerımővek és a geotermális energiatermelés lehetıségeivel és hatásaival foglalkozunk. A leírásból érzékelhetı, hogy ez négy megoldás környezeti problémákat is hordoz, közülük a szélenergia talán a legkevésbé. Az azonban elmondható, hogy az igazi megoldás napenergia a technikai potenciáljának növelésében rejlik. Ez utóbbival, ha nem is erımői, csak lakossági szinten a VI. mellékletben foglalkozunk. Általánosan elmondható, hogy megújuló energiaforrásokat hasznosító rendszerek felépítésekor fosszilis energiahordozókat használunk fel, égetünk el, minél több ilyenre van szükség, annál inkább hatékony megoldásnak kell ezt ellensúlyozni.
6.1 Szélenergia Jelenlegi helyzet Európában 2008-ban összességében 8 484 MW új szélerımői kapacitás létesült Európában. Az újonnan épült villamosenergia-termelı kapacitások 43%-át adták a szélerımővek, megelızték a földgázzal és kıolajjal üzemelı új erımőveket, így ez az elsı év, hogy ez a megoldás vált vezetı technológiává Európában. 2008 végére összesen 64 949 MW szélerımő termel áramot (15% növekedés 2007-hez képest), mely átlagos szélviszonyok között 142 TWh villamosenergia-termelést jelent. A szélerımővek Európa villamos energiaigénynek 4,2%-át képesek fedezni. Az így termelt energiával a becslések szerint 108 millió tonna CO2 kibocsátását kerülhetjük el. A Szélenergia Világszervezet (WWEA) legfrissebb adataiból az derül ki, hogy a jelenlegi mostoha világgazdasági körülmények ellenére 2009 elsı negyedévében dinamikusan növekedett az üzembe állított szélenergia kapacitások mennyisége. Napjainkban egyre nagyobb teljesítményő szélerımőveket gyártanak és telepítenek. Az egyre nagyobb mérető turbinák gyártását az anyagtudomány rendkívül gyors fejlıdése teszi lehetıvé. A nagy elırelépést a repülıgépekben is használt üvegszál erısítéső kompozit anyagok alkalmazása jelentette. A fejlesztéseknek köszönhetıen a szélerımővek teljesítménye és hatásfoka egyre nı. Teljesítményük 600 KW és 1-2 MW között mozog. Hazai helyzet Jelenleg a szélbıl termelt villamos energia aránya 1% alatt van. (Pl. Dánia teljes szélenergia kapacitása jelenleg 3100 MW, és ez elméletileg a teljes villamos igény 20%-a.) 2009. májusában összesen 177MW szélerımői kapacitás üzemelt az országban, Az engedélyezett projektek készültségi foka alapján ez az év végéig várhatóan ez 190 megawattra bıvül. A legtöbb szélerımő az ország északnyugati részén helyezkedik el, fıleg Mosonmagyaróvár körül. Az idén 410 megawatt összteljesítményő szélenergia-kapacitásra lehet pályázni a Magyar Energia Hivatal (MEH) javaslata szerint. A pályázatok kiírását a szakminisztérium rendelete tette lehetıvé, amely feloldja a 2006 eleje óta hatályos 330 megawattos korlátozást. Ehhez képest a MEH tudomása szerint 2008 végén mintegy 2000 megawatt új szélerımő-kapacitás megépítésére mutatkozott igény Magyarországon. 96
Környezeti, Gazdasági, Technológiai, Kereskedelmi Szolgáltató és Fejlesztési Zrt.
A korlátozott kapacitásnövelés oka, hogy a MAVIR több feltétel megteremtése esetén lát lehetıséget még ennek a 410 MW teljesítménynek a rendszerbe illesztésére is. Például el kívánja érni, hogy ismerjék el a többletköltségeit arra az esetre, ha a rendszerirányító a "menetrend" módosítására kényszerül a szélerımővek miatt. Probléma az is, hogy a nemzetközi háttérrel nem rendelkezı beruházók csak az Országos Meteorológiai Szolgáltat (OMSZ) elırejelzéseire tudnak támaszkodni. Az OMSZ azonban a finanszírozási források hiánya miatt nem tudta kialakítani az energetikai célú szélelırejelzés megfelelı feltételeit. A szélenergia környezeti-természetvédelmi korlátja a szélben gazdag, de védett, és pl. madár migrációs területek, amelyek védelme az engedélyezési eljárások során kezelhetı, de ennek figyelembe vételével is, akár 1500 MW kapacitás is beépíthetı lenne. Az átlagos termelıi árnál magasabb kötelezı átvételi ár miatt, hiába a kedvezıbb gazdaságosság ez nem járul hozzá az áram végfelhasználói árának mérséklıdéséhez. Milyen hatásfok, milyen gyakori kihagyás? A szélerımővek nemcsak szélcsendben, de kis szélsebesség (9-18 km/h) mellett sem tudnak üzemelni, ha pedig túl erıs a szél (50-100 km/h), akkor a berendezések biztonsága miatt kell ıket leállítani. Az ilyen erımővek tehát leghatékonyabban közepes szélsebességő helyeken használhatók (a legideálisabb szélsebesség 24 km/h), ilyenek területek lehetnek például a tengerpartok, de a kontinens belseje is. A szélerımővek esetén a szabályozás számítógépes és teljesen automatizált rendszerő, ha a szél sebessége nem a kihasználható tartományba esik akkor nem mőködik az erımő. Az aktuális szélenergia, szélsebesség folyamatosan értékelésre kerül és az értékeknek megfelelı optimalizálás folyamatos. Hatékonyságára hatással vannak a levegıben repkedı méhek, lepkék, szúnyogok, sáskák és szitakötık, akik sokszor a szélerımővek lapátjain lelik halálukat, és ekkor általában fel is tapadnak a lapátra, hasonlatosan ahhoz, ahogy az autó szélvédıjén történik mindez. A legfrissebb, ebben a témában készült tanulmány szerint a lapátokon felhalmozódó bogártetemek olyan mértékben képesek lerontani a lapátok légellenállási tulajdonságait, hogy az erımő hatékonysága nagyon könnyen akár huszonöt százalékkal is csökkenhet. Mennyibe kerül, hogy viszonyul a többihez? A szélerımővek megtérülési ideje kb. 10 év, ami a többi megújuló energiaforráshoz képest kifejezetten jónak mondható, Az utóbbi években jelentısen csökkent a szélenergia elıállításának ára, 2005-ben elıállítása egyötödébe került az 1990-es évek vége költségeinek. A szélenergiával termelt áram ma már olcsóbb, mint a fosszilis főtıanyag által termelt. Élettartama jellemzıen 20-30 év. Elınyei: • versenyképes a fosszilis energiára, elsısorban a szénre alapozott villamosenergiatermeléssel, • nincs üzemanyag szükséglete, a szélenergia ingyen rendelkezésre áll és kimeríthetetlen, • a szélenergiára alapozott villamosenergia-termelés "tiszta technológia", nincs üvegházhatású gáz kibocsátás, • a szélenergia hasznosítással elkerülhetı a villamosenergia árak fosszilis energiaárakat követı áringadozása, • a szélerımővek gyorsan kivitelezhetıek,
97
Környezeti, Gazdasági, Technológiai, Kereskedelmi Szolgáltató és Fejlesztési Zrt.
• •
a szélerımővek mőködése nem akadályozza, hogy a felállítás helyén továbbra is mezıgazdasági tevékenységet folytassanak, a legújabb kutatási eredmények szerint a szélerımőveknek kevés a környezetre káros hatása.
Problémás környezeti hatások Élıvilág: A szélerımővek mőködése alatt a környezı élıvilágot érik közvetlen és közvetett hatások. Ezek közül közvetlen hatásnak tekinthetık az ütközéses balesetek. Ezek sérüléssel, a vizsgált létesítménynél (forgó kerék) várhatóan nagyon gyakran pusztulással is járnak. (Egy 2002-es tanulmány szerint Spanyolországban évente kb. 350 ezer denevér és 3 millió kisebb testő madár esik a szélturbinák áldozatául. Egy másik tanulmány szerint egy szélturbina évente kb. 20-40 madarat követel áldozatul.) Veszélyeztetettnek a rovarok, a madarak és a repülı emlısök (denevérek) tekinthetık. Külföldi tapasztalatok szerint ez ugyan nem jellemzı, de nem kizárható hatása a szélerımőveknek. (Azaz populációk károsodásával az ütközéses balesetek miatt nem kell számolni.) A repülı fajoknál az esetleges ütközések, állatsérülések és elhullások mellett nyitott kérdés, hogy a navigációs képességükre az áramlási viszonyok változása, illetve az esetleges elektroszmog hat-e, és ha igen miképpen. (Erre vonatkozó tapasztalatok még nem állnak rendelkezésre.) A mőködtetés a térszín mikro- és mezoklimatikus viszonyait befolyásolhatja. A felszín felett természetes módon kialakuló légréteg-jellemzık és így a mikroklíma is módosulhat. Ezt elsısorban a szélerımővek mőködése miatt létrejövı turbulens légmozgások okozzák. Erre az egyes szélerımővek mögötti (uralkodó széliránnyal ellentétes) területen kell elsıdlegesen számolni. A légáramlás változása - bár ez jelen esetben elsısorban nem a talajközeli rétegekben, hanem feljebb 50-150 m-es magasságban valósul meg - a talajfelszín sugárzási és hıviszonyait (a sekély termıréteg vízháztartását), a kialakuló állományklímát, a levegıben szálló pollenek, propagulumok terjedését és leülepedését módosíthatja kismértékben. Ezek a változások viszont az állományalkotó fajok dominanciaviszonyait, terjedési és megmaradási esélyeit befolyásolhatják. Szélsıséges esetben (rossz telepítés) értékes, de a jelenlegi körülményekhez igazodó, szők tolerancia-spektrumú fajok eltőnésével is számolni lehet. A szélerımővek állatok (fıként vadászható állatok) mozgására gyakorolt hatásait Claudia Menzel biológus vizsgálta a Hanoveri Állatorvosi Fıiskola Vadgazdálkodási Intézetében. Németországban a szélerımővek alkalmazása az 1990-es években jelentıs fejlıdést mutatott. Míg 1987-ben 250 szélerımő volt az országban, a ’90-es évek végére ez a szám megközelítette a 7000-et. Ilyen körülmények között már érdemes lehetett ilyen jellegő vizsgálatokat is elvégezni. A vizsgálat alapvetı célja az volt, hogy választ adjon arra a gyakran hangoztatott ellenérvre, mely szerint a szélerımővek jelentıs hatást fejtenek ki a vadállományra. A kutatás legfontosabb eredményei a következıkben foglalhatók össze: − Az elızetes eredmények a mőködı szélerımővek és a kontrollhelyszínek környezetében nem találtak szignifikáns eltérést a vadak elıfordulásában; − Mind a helyszíni vizsgálatok, mind a kérdıívre adott válaszok alapján kimutatható volt azonban, hogy az építési fázis idején, illetve az azt követı az elkerülés mértéke kimutatható; − Azok a – kisebbségben lévı (18 %) – vadászok, akik a szélerımővek hatását a vadállomány mozgásában észlelték, elsısorban a zajhatást, az „árnyékvetést” és a „szélerımő-turizmust” jelölték meg az elkerülés okaként.
98
Környezeti, Gazdasági, Technológiai, Kereskedelmi Szolgáltató és Fejlesztési Zrt.
− Az elkerülés-megközelítésre vonatkozó tapasztalatok természetesen körzetenként, a természeti adottságok függvényében is eltéréseket mutattak. Volt, ahol azt tapasztalták, hogy a szélerımővek közeli pihenı- és etetıhelyeket elkerülték a vadak, másutt legelı ızeket figyeltek meg közvetlen az oszlopoknál. Egyes trafóállomásoknál nyulakat, ızeket figyeltek meg, az erımővek alapjainál pedig vadkacsák, fácánok fészkeltek. Az elvégzett kutatás tapasztalatai megerısítették azt a véleményt, hogy nem szabad könnyelmő kijelentéseket tenni se pro, se kontra. A szélerımővek és az élılények kapcsolata (az ebbıl adódó tájökológiai folyamatok) még kevéssé feltárt, alig kutatott tudományterület. Tájkép Az egyes szélerımővek magas mőszaki és munkakultúrát sugárzó létesítmények, egyes példányai a jó értelemben vett design mintapéldái. Tömeges jelenlétük azonban többnyire tájidegen. Tájképi hatásuk nagymértékben függ a befoglaló környezet jellegétıl. Hollandia, Dánia nyílt, sík területeire mozgalmasságot visznek (bár az erımő-„erdı” látványa sokszor még ott is nyomasztó). A beavatkozás tájképi szempontból fontos elınye ugyanakkor, hogy szinte bármikor felszámolható, így a tájképi kedvezıtlen hatások maradéktalanul megszüntethetık. További problémák: • A rendelkezésre bocsátott hálózati kapacitásnak gyakran csak 25-30%-a hasznosul, mert az így elıállított energiát nem lehet tárolni, és a rendszer teljesítıképessége nagyon függ az idıjárástól. • Ha csökken a szélenergia pillanatnyi termelése, a hálózatba bevitt energiát hagyományos erımővekkel kell pótolni. Az erımővek felterhelése idıigényes feladat, és ha nem tudják elég gyorsan kipótolni a hiányzó szélenergiát a rendszer összeomolhat. • A gyors pótlás érdekében a hagyományos erımőveket úgy kell készenlétben járatni, hogy a kiesı energiát bármikor pótolni tudják. A növekvı tartalékolási kényszer miatt a szélenergia alkalmazása, így nem minden esetben csökkenti a CO2 kibocsátást. Energiatároló erımővekre, vagy vízi energia használatára van szükség a probléma elkerülésére. • A szélerımővek hálózati csatlakozásának kiépítése drága és esetenként felveti a hálózat fejlesztésének kérdését.
6.2 Biomassza hasznosítás Az emberiség történetében a XVII.-XVIII. századig lényegében a biomassza volt az alapvetı energiaforrás, a fatüzelési célra való hasznosítása mellett, a világításra is állati és növényi zsiradékokat használtak. A hazai alkalmazás A terveink szerint 2020-ig a megújuló energia hazai termelését jórészt a biomassza hasznosításra kívánjuk alapozni, miközben a megoldás számtalan nehezen kezelhetı környezeti és társadalmi problémát rejt magában.
99
Környezeti, Gazdasági, Technológiai, Kereskedelmi Szolgáltató és Fejlesztési Zrt.
A biomassza felhasználása Magyarországon a megújuló energiaforrások között valóban az egyik legnagyobb lehetıséggel kecsegtetı energiahordozó, amely áramtermelésre és üzemanyag elıállítására egyaránt alkalmas. Az energetikai célú felhasználás szempontjából a biomassza forrásai az alábbiak: Lágyszárú energianövények (pl. energiafő) Fásszárú energianövények (energiaerdı) Mezıgazdasági növényi hulladékok (szılıvenyige, szalma, fakéreg, gyümölcsfák nyesedékei, kukoricaszár stb.) Erdészeti hulladékok (fahulladék) Kommunális hulladékok (szerves anyagok) Feldolgozási folyamatok maradékai (pl. főrészpor, tejipari melléktermékek) Állati hulladék (pl. vágóhídi hulladék) A becslések szerint hazánkban energetikai célra - megfelelı körülmények között - 6-8 millió tonna szerves anyag lenne hasznosítható (minimálisan pedig 3-4 millió t) ennek eredete a 2526 millió t mezıgazdasági, valamint 1-2 millió t erdıgazdasági melléktermék. A környezetbarátnak nevezhetı mőködés a biomassza-tüzelés esetében akkor valósul meg, ha az alapanyagok között jelentıs arányt képviselnek a mezıgazdasági hulladékok, miután az energiaültetvények mőködési rejti magában a legjelentısebb környezeti problémákat. Ennek a kijelentésnek a megalapozottságát alább látni fogjuk. Jelenleg Magyarországon a biomassza energetikai célú hasznosítása a fás szárú növényekkel főtött biomassza-erımőveken alapul (pl. Pécs, Oroszlány, Szentendre, Pornóapáti). Terjedıben vannak az erımővek szükségletének kielégítése érdekében az energiaültetvények (energiafőz, energianyár, energiafő stb.), amelyek alapanyagát pelletálva, brikettálva lehet az arra alkalmas kazánokban elégetni. A biomassza erımővek között külön kategóriát képviselnek a biogáz-erımővek. A biogáz szennyvíztelepeken spontán képzıdik, de megfelelı reaktorban bármilyen szerves anyag gázzá alakítható. Magyarországon pl. Nyírbátorban, Sarródon, Szegeden mőködnek biogáz üzemek. Szeged esetében a Pick gyár sertéstelepein 6 biogáz üzem létesül, amely a dél-alföldi térség áramfogyasztásának 6 %-át adhatja. Összegészében a magyarországi villamosenergiatermelı kapacitás biogázból 2005. és 2010. között megtízszerezhetı. Elınyök: A biomassza felhasználásával történı energiatermelés számos nemzetgazdasági elınnyel járhat: a kibocsátások tekintetében kevésbé terheli a környezetet, mérséklıdik az energiaimport-függıség, kitörési pontot jelenthet a mezıgazdaság számára, mivel hozzájárulhat egy újszerő mezıgazdasági termékszerkezet kialakításához, valamint munkahelyeket teremthet és hozzájárulhat egyes területek népesség-megtartásához. Fontos elınye, hogy a nitrogén-oxidok, a kén-dioxid, valamint a szilárd komponensek tekintetében jóval kisebb a légszennyezés. Különösen így van ez az üvegházhatást okozó szén-dioxid esetében, hiszen míg a fosszilis tüzelıanyagok elégetésekor jelentıs többlet CO2 kerül a légkörbe, addig a növények elégetésekor csak annyi, amennyit fejlıdésük során magukba építettek. Az elınyök közé tartozik, hogy a biomasszából elıállított áram egyenletes és állandóan rendelkezésre áll.
100
Környezeti, Gazdasági, Technológiai, Kereskedelmi Szolgáltató és Fejlesztési Zrt.
Problémák Mind a fásszárú, mind az egyéb energianövény esetében számos környezeti és társadalmi gond merülhet fel. Környezeti, és természetvédelmi problémát is jelent, hogy a legtöbb energianövény inváziós fajnak tekinthetı. A tőzifa, az erımői hasznosítás miatti jelenlegi nagyon magas ára problémákat jelent a lakosságnak, és az illegális beszerzést (magyarul falopás) erısíti. A biomassza alapú energiatermeléshez kapcsolható technológiák esetében fontos tényezı a távolság, ezért a szállításból származó környezeti károk mellett a beruházások valós hatékonysága is megkérdıjelezhetı. Hátrányok • A biomassza legnagyobb hátránya a hagyományos energiahordozókkal szemben a kis energiasőrősége. Így rendszer mőködése során nagy területre eloszlott forrásokat használunk fel, ennek következtében az egyes környezeti hatások nagyobb hatásterületet érintenek. • A biomassza alapú áramtermelés költséges módja a villamos energia elıállításának. • Az ilyen erımőveket bıséges biomassza-források közelében kell megépíteni. • A biomassza energetikai felhasználása növelheti (a gyakorlatban ez már megtörtént) az élelmiszerárakat, mivel a biomassza elıállítása éppúgy mezıgazdaságilag hasznosítható területeken folyik, mint az élelmiszer-termelés. • A tőzifa erımőben történı hasznosítása növeli az árat, és ez pont a legszegényebb rétegek szempontjából problémás. • A hulladékbeszállítók helye befolyásolja a termelést. • A tüzelıanyagot viszonylag nagy területigénnyel raktározni kell, (lehetıleg a tüzelıberendezés közelében, de úgy, hogy az ne legyen tőzveszélyes) Környezeti hatások Környezeti szempontból az az alap probléma áll fenn, hogy ha rendszer hatékonyság növelési igénye a káros hatások növekedésével, a környezeti elınyök eliminálásával jár. Az energetikai célú növénytermesztés és annak feldolgozása növeli a hatékonyságok, és nagyjából megszünteti a környezeti elınyöket. A biomassza energiahordozók teljes életciklusára vonatkozó becslések szerint a környezeti terhelések túlnyomó része (80%-a) az alapanyag elıállítás során keletkezik. Az energiaforrásként hasznosított növényeket hagyományos módon, nagyüzemi módszerekkel (pl. benzinüzemő mezıgazdasági gépekkel) termesztik, így elıállításuk már jelentıs CO2 kibocsátással jár. Elınyök a környezeti hatások tekintetében: Kén-dioxid kibocsátás csökken. A tüzelési célokra hasznosított biomassza kéntartalma minimális általában 0,1% alatt van. Kisebb mértékő korom-kibocsátás. Policiklikus aromás szénhidrogének kibocsátásának csökkenése. A szén-dioxid kibocsátás csökken. Azon országok számára, amelyek a energiahordozó igényüket exportból fedezik, más országoktól való függıségüket ezúton tudnák csökkenteni. Hátrányok a környezeti hatások tekintetében: A nagy monokultúrák létrejötte káros a biodiverzitás szempontjából. A természetes felszínborítottság szempontjából megszőnik az esély egy a jelenleginél kedvezıbb állapot létrejöttére.
101
Környezeti, Gazdasági, Technológiai, Kereskedelmi Szolgáltató és Fejlesztési Zrt.
Fokozott vegyszer használat lehetısége, sıt miután nem emberi fogyasztásra szánják a terméket számos korlátozás hiánya mellett. Hasonló okokból megnı a GMO-kukorica, -repce alkalmazásának lehetısége, amely az átporzás lehetısége miatt, veszélyeztetheti a nem ilyen ültetvényeket. Nagyobb nitrogén-oxid kibocsátás (valószínőleg a levegı nitrogénjébıl keletkezik a magasabb hıfokon történı égés következtében). A nagy szállítási igény jelentıs terhelésekkel járhat. A biomassza felhasználásával az élet élettere szőkül, a termelés térhasználata növekszik, biológiai sokféleség csökken, így a biomassza is végül csökken. Egyéb problémák A biomassza felhasználás tervezett növelése, nem csak önmagában jelent környezeti problémát, hanem a megvalósuló konstrukciók jellegében is. Lássunk erre két példát: •
•
Az Elsı Nógrádi Erımő ZRt. (ENE ZRt.) a nógrádi szénvagyonra alapozva megkezdte egy szén és biomassza tüzelésére alkalmas 49,9 MWe teljesítményő villamos erımő építésének elıkészítését. A létesítmény a tervek szerint 80 százalékban barnaszénnel, 20 százalékban biomasszával üzemelne majd, hogy megfeleljen az EU irányelvének is. Mátrai Erımő ZRt. 400 megawattos, 42 százalékos hatásfok mellett mőködı új blokk 2015-ös üzembe állítását tervezi. Ezzel párhuzamosan a cég leállítaná két, egyenként 100 megawatt teljesítményő, 26 százalékos hatásfokú blokkját és 10 százalékra növeli a biomassza tüzelıanyagként történı alkalmazását.
A fentiekbıl érzékelhetı, hogy a megújuló erıforrások használatának bıvítése, ezekben az esetekben eleve a nem megújuló fosszilis tüzelıanyagokat hasznosító rendszerek fejlesztéséhez kötıdik. Bioüzemanyagok Az EU bioüzemanyagokról szóló 2003/30/EK irányelve az összes üzemanyag felhasználáson belül az energiatartalomra vetítve 2010-re 5,75%-os, 2020-ra pedig 10%-os kötelezı felhasználási célkitőzést irányozott elı a tagállamok számára. Ezzel szemben 2005-ben az EU 25 átlagában a felhasználás csupán 1,4%-os részarányt ért el. Magyarországon a bioüzemanyagok felhasználása egyelıre kezdeti stádiumban van. 2006-ban a bioüzemanyagok az összes motorhajtóanyag felhasználásnak 0,6%-át tették ki. A bioüzemanyagok használata csak akkor jelenthetne valódi alternatív energiaforrást, ha az elıállításához is megújuló forrásokat használnánk. Ezzel szemben a földmővelésnél, a mőtrágyák és gyomirtók gyártásánál, a lepárlásnál és a finomításnál, valamint a szállításnál is többnyire fosszilis energia felhasználásra kerül sor, ami rontja a bioüzemanyagok energiamérlegét. A bioüzemanyagok használata lokális léptékben a levegı tisztaságára kedvezı hatású ugyan (jó példa erre a bioetanol alapú svéd közösségi közlekedés), de az elıállításuk energia mérlege kérdéses. Mi is a baj? Simon Gergely: Zöldre festhetı-e a bioüzemanyag? http://www.bitesz.hu/biouzemanyagokaltalaban/zoldre-festheto-e-a-biouzemanyag.html
102
Környezeti, Gazdasági, Technológiai, Kereskedelmi Szolgáltató és Fejlesztési Zrt.
„A barátságos emberszabású majom, az orangután pár éven belül csak a játékboltok polcain és mutatóban egy-két állatkertben lesz megtalálható - ha az Európai Unió valóban bioüzemanyaggal akarja fedezni a teljes üzemanyag-használat tizedét. A környezetvédık által csak agroüzemanyagnak nevezett bioüzemanyagok ugyanis - többek között - Indonéziából és Malajziából jutnak az EU-ba. Borneón és Szumátrán él az egyetlen Afrikán kívül létezı emberszabású fıemlıs, az orangután. E két hatalmas sziget esıerdıinek helyét is végeláthatatlan olajpálma-ültetvények veszik át, ezekbıl készül az Európába exportált biodízel. Számítások szerint 2022-re tőnik el az összes esıerdı Délkelet-Ázsiából a fejlett világ "környezetvédı" törekvései miatt. Az üvegházhatású szén-dioxidot elnyelı esıerdık eltőnése miatt Indonézia és Malajzia azon országok sorába került, amelyek a legtöbb üvegházhatású gázt bocsátják ki a világon. Míg Délkelet-Ázsiában olajpálmamezık, Dél-Amerikában szója- és cukornádültetvények létesülnek az ıserdık helyén. De ott sem a helyi lakosság profitál a bioüzemanyagtermelésbıl. A multicégek monokultúrái kevés embernek adnak munkát, miközben elveszik a helyet a családi gazdaságoktól, és felverik az élelmiszerárakat. Az elmúlt idıszakban több évtizede nem tapasztalt élelmiszerár-emelkedésnek lehettünk tanúi. Az árrobbanás fı hajtóereje a klímaváltozáson kívül az amerikai és európai bioüzemanyag-kereslet. Az Amerikában termelt kukorica nagy részébıl bioetanol készül, és az USA folyamatosan vásárolja fel a dél-amerikai készleteket. Ez okozta a kukorica árának több mint a duplájára növekedését - és közben a búza ára is meredeken emelkedett. Ha tovább tart ez a trend, akkor a következı másfél évtizedben a világon - becslések szerint - könnyen egymilliárdnál is többre szaporodhat az éhezı emberek száma.” A fentiekhez érdemes hozzáfőzni egy fontos megjegyzést. Annak idején a rendszerváltás táján Soros György mondta, hogy bizony baj van a piacgazdasággal is, hiszen nincs a rendszernek etikája. Az etika oldaláról közelítve az energia- vagy üzemanyag-termelésre használt jó minıségő termıföldegyszerően emberiség ellenes bőntett. Gondoljuk meg miközben az emberiség nagyobbik része éhezik, a jó termıföldeken a gazdagok számára termelünk energia és üzemanyag alapanyagot. Erkölcsileg ez védhetetlen, de a gazdasági rendszer számára ez a fogalom érzékelhetetlen.
6.3 Geotermális energia A föld hıjének hasznosítása területén két típusú megoldás mőködik: a geotermális vízkivételek, és a hıszivattyús föld-hı használatok. A geotermális energia felhasználás esetében, ahol vízkivételre kerül sor ott részben a felszíni vizek védelme érdekében, részben felszín alatti készletek védelme miatt vissza kell sajtolni a geológiai rétegekbe a felhasznált vízmennyiséget. A hıszivattyú használatának környezeti korlátai kis méretei miatt gyakorlatilag elhanyagolhatók. Az EU 25 tagországában az elmúlt idıszakban a megújuló energiaforrásokból származó energiafelhasználás 5-6%-a volt geotermikus eredető. Az EU 25 országai közül Olaszországban a legjelentısebb a geotermikus energia segítségével történı villamosenergia és hıtermelés. Az EU-n kívüli országok közül, természeti adottságainak megfelelıen Izlandon jelentıs mértékő a termelés. A hazai alkalmazás
103
Környezeti, Gazdasági, Technológiai, Kereskedelmi Szolgáltató és Fejlesztési Zrt.
Magyarország nemzetközi összehasonlításban is jelentıs termálvízkészletekkel – az ország területének mintegy 80%-án található hévíz – és kedvezı geotermikus adottságokkal rendelkezik. Az adottságokat tekintve világviszonylatban nagyhatalomnak számítunk, közvetlenül Japán, Izland, Olaszország és Franciaország mellett Magyarország rendelkezik a világ egyik legbıvebb termálvíz kincsével. Magyarország területe alatt a földkéreg az átlagosnál vékonyabb, ezért hazánk geotermikus adottságai igen kedvezıek. A Föld belsejébıl kifelé irányuló hıáram átlagos értéke 90-100 mW/m2, ami mintegy kétszerese a kontinentális átlagnak. Elıny a magas geotermikus gradiens (100 m-re esı hımérséklet emelkedés a Föld belseje felé haladva), ami az átlagos 3 °C/100 m-hez képest 5 °C/100 m. A Dél-alföldön nem ritkák a nagy mélységbıl feltörı 70-90 ºC-os hévizek sem. Annak ellenére, hogy Magyarország jelentıs geotermikus energia készletekkel rendelkezik, a kapacitás mégis nehezen kitermelhetı. A magas geotermikus gradiensnek köszönhetıen a 2 ezer méteres mélységbe fúrt lyukakon lepumpált hidegvíz 200 fokosan érkezik vissza, ami hı- és villamos energia termelésére egyaránt alkalmas. A geotermikus energiának az így elıállított része tekinthetı teljes mértékben megújulónak, miután termálvízkincsünk zöme csak geológiai léptékben képzıdik újra. A termálvíz jelenlegi hasznosításával kapcsolatban problémát jelent, hogy a termálvízhasznosítás túlnyomó részben hıhasznosítással egyenlı, aminek mőszaki színvonala általában alacsony, hatásfoka kicsi. Ma Magyarországon több mint 900 db termálkút (a kifolyásánál 30ºC-nál melegebb kutak, források) üzemel, amelynek mintegy 31%-a balneológiai célú, több mint negyedük ivóvíz ellátásra hasznosul, és közel fele szolgál direkt hıhasznosítási célokra. Ismeretes a termálvízre alapozott hıcserés energianyerés is, amivel kisebb települések háztartásainak, vagy mezıgazdasági, kertészeti üzemek áramellátása oldható meg. A ma ismert szakértıi becslések szerint Magyarországon nyolc olyan helyszín ismeretes, amelyek elvileg alkalmasak lennének kapcsolt hı- és villamosenergia termelésre, összesen 80 MW lehetséges villamos kapacitással. Ezek közül egyedül Fábiánsebestyén kapacitását becsülik nagyra (64 MW), a többi helyszín csak kis kapacitások (1-5 MW) létesítésére alkalmas. A gyakorlati megvalósítást azonban nehezítik a szigorú környezetvédelmi elıírások (a fluidumra vonatkozó visszasajtolási követelmény, képzıdött só elhelyezése), amelyek miatt a projektek megvalósítása jelenleg kétséges, hosszabb távon azonban egy részük realizálható. A Mol a Zala megyei Iklódbördöce és Csömödér közötti, több meddı szénhidrogénkútból álló helyszínt jelölte ki, például erre a célra. A területre már készült elı-megvalósíthatósági tanulmány, izlandi szakértık bevonásával. A becslések szerint 2-5 MW nagyságú erımő építésére kínálkozik reális esély. Elınyök Az idıjárástól függetlenül mőködnek alapanyag-szükséglet és nagyobb kezelıi apparátus nélkül. A geotermikus erımőbıl elfolyó víz még mindig körülbelül 70 °C fokos, így tovább használata megoldható. Kis területigény. Nincs CO2 kibocsátás, és általában kevés a levegıszennyezés.
104
Környezeti, Gazdasági, Technológiai, Kereskedelmi Szolgáltató és Fejlesztési Zrt.
Hátrányok Nem könnyő geotermikus erımővek létesítésére alkalmas helyszínt találni. Telepítésük, megvalósításuk költségigényes, költséges munkálatok, és vizsgálatok után derül csak ki konkrétan a megfelelıség. A nem kellı gonddal üzemeltetett kutak kimerülhetnek, és sok esetben csak évtizedek múltán válnak újra használhatóvá. A kutakból szennyezı, ártalmas gázok és különbözı ásványi anyagok is a felszínre kerülhetnek, amelyek közömbösítése gyakran problémát okoz. A képzıdı szilárd anyagokat valahogyan kezelni kell Minimum 150 fokos vizet igényel Visszasajtolásra van szükség Környezeti hatások A két fı probléma a kitermelt víz minısége és a készletek véges volta. A termálvíz kibocsátások természetes sótartalmuknak köszönhetıen az utóbbi években a használt vizek kategóriából átsorolásra kerültek az ipari szennyvizek közé. Jelenleg visszasajtolni csak az energetikai céllal felhasznált vizet kell. A visszasajtolás meglehetısen költséges és a kitermelésnél is nagyobb körültekintést igénylı feladat. A további használatoknál a felszíni vízbe történı bevetés csak akkor lehetséges, ha hıfoka megfelelı, sótartalma lecsökkent, nincsenek benne mikroszennyezık. A használt termálvíz megfelelı hımérsékletre történı csökkentése érdekében megoldás a komplex hıhasznosítás, míg a sótartalmat hatékonyan csak a ma még költséges sótalanítási eljárásokkal lehetne csökkenteni. A jelenleg alkalmazott megoldások (üzemi tározóban való pihentetés vagy ülepítırendszerekben - labirint medencékben - történı elhelyezés) nem csökkentik megfelelı mértékben az oldott sótartalmat. Az összes só esetében a termálvíz bevezetések 10%-ban járulnak hozzá a felszíni vizek terheléséhez. Termálvíz hasznosítás környezetvédelmi korlátja még a felszín alatti vizek mennyiségi védelme (mert a korlátozottan utánpótlódó felszín alatti vizek egységes hidraulikai rendszert alkotnak, valamint mert a különbözı rétegek igénybevétele kihat az egész rendszerre) A termál karszt készletek esetén lényegében nincs mód további felhasználások telepítésére. Porózus termál készletek esetében nagyobb mozgástér áll rendelkezésre. Jelenleg egyszerre van jelen a készletek egészére jellemzı szabad felhasználható kapacitások megléte a több csomóponton is koncentrálódó, és együttesen lokális túlhasználatot eredményezı felhasználási gyakorlattal. A hévízkészlet túltermelése miatt több fokos vízhımérséklet-lehőlés következhet be, miután termálvizes rendszerben kialakuló depresszió (süllyedés) hatására a keveredési folyamatban tovább nı a hidegvizes áramlási rendszer szerepe.
6.4 Vízenergia hasznosítás A vízenergia jelenlegi kihasználtsága kb. 7-8%-os. Legnagyobb a kihasználtság Európában (30%). A kedvezı domborzati és vízrajzi helyzető országokban a vízerımővekbıl nyert villamos energia aránya meghaladja az 50 százalékot (Ausztria, Svájc), Norvégiában pedig megközelíti a 100 százalékot. 105
Környezeti, Gazdasági, Technológiai, Kereskedelmi Szolgáltató és Fejlesztési Zrt.
A hazai alkalmazás A vízenergia hasznosítás hazai sorsát a természeti adottságok mellett, nagyban meghatározta a Bıs-Nagymarosi vízlépcsı körülı harc kimenetele és annak következményei. A környezeti hatások körüli vita már meglehetısen lerágott csontnak számit, így mi csak röviden érintjük ezt a lehetıséget. Magyarországon jelenleg 31 vízerımő (kis) üzemel, villamos energia termelésük együttesen 190 GWh/év. A magyar folyókon a becslések szerint jelenleg mőszakilag körülbelül 1000 MW kinyerhetı vízerı-potenciál található. A teljes hasznosítás esetén kinyerhetı energia 7000-7500 GWh/év lehet. A potenciál több mint 2/3 a Dunán jelentkezik. Ugyanakkor a síkvízi erımővek ökológiai, a felszín alatti vízháztartásra ható negatív következményei miatt kétséges a potenciál felhasználása. Környezetvédelmi szempontból, ahol viszonylag nagyobb esése van a folyóknak, könnyebb olyan tájba illı erımőrendszert beépíteni, ami nem okoz ökológiai károkat. Jellemzı, hogy a ma üzemelı 100 kW-nál kisebb teljesítményő vízierımővek kb. 58%-a a II. világháború elıtt épült. A hazai lehetıségek az alapvetıen kis eséső, de kedvezı hidrológiai és topográfiai adottságokkal rendelkezı vidékeken teszik lehetıvé a törpe vízierımővek üzemeltetését. Becslések szerint Magyarországon reálisan kb. 30 %-al bıvíthetı a közeljövıben a vízenergián alapuló áramtermelés. Elınyök: Megújuló forrás, amely rendelkezésre állása bizonyos ingadozások között állandó. A forrás helyben áll rendelkezésre nincs szállítási igény. Jelentıs rugalmasság a mőködésben. A rendszerben hirtelen fellépı igényekre gyors teljesítmény-változtatással tud reagálni. Ennek megfelelıen például a szélerımői kapacitás felhasználását is megkönnyítheti, azzal jól kombinálható. Nem terheli a levegıt szennyezı, klímaváltozást elıidézı anyagokkal. Hosszabb élettartam. Vízkészletek szempontjából a duzzasztás állandó, könnyen hozzáférhetı, tartalékot jelent. Ez az éghajlatváltozás miatt egyre fontosabb lehet. Csökkenti energia-függıségünket. Az energiatermelés folyamata egyszerő. Kitőnı áramtermelési hatásfoka van. Vízpótlási lehetıségeket jelent vízhiányos területek, holtágak szempontjából. Hajózhatósági és árvízvédelmi hasznokkal járhat. A hátrányok tekintetében a környezeti hatásokkal foglalkozunk, mert a felsorolt elınyök a többi hátrányt (pl.: magas beruházási költség, jelentıs megvalósítási idıigény) bıven ellensúlyozzák. Környezeti hatások jelentette hátrányok: Az erımő megváltoztatja a vízjárást, az érintett folyó hidromorfológiáját. A VKI szerinti hazai besorolásoknál az érintett víztestek erısen módosítottnak számítanak. Megváltoznak a hordalékviszonyok, kikényszerülhet a folyó további lépcsızése. Megváltozik a vízminıség, a tározott mennyiség az állóvízjelleg, a duzzasztás alatti szakasz a vízhiány miatt lehet problémás minıségileg.
106
Környezeti, Gazdasági, Technológiai, Kereskedelmi Szolgáltató és Fejlesztési Zrt.
Az erımő jelentıs kiterjedéső és mértékő talajvízszint változás okoz. Megjelenhet új belvízprobléma a területen. A fentiek megváltoztatják a vízi és vizes élıhelyeket, a meglévı védettség gyakran tovább már nem biztosítható. Ne felejtsük el, hogy az érintett területek jó része Natura 2000 besorolást kapott. Hallépcsı nélkül korlátozza a halak vándorlását, halsérülést és pusztulást okoz. A síkvidéken erıs tájképi hatással kell számolni. A természeteshez hasonló tájkép, mesterségessé válik. Például a nem túl jelentıs mérető és kapacitású, 1954-ben létesült Tiszalöki Duzzasztó és Vízerımő hatására a Dombrád és Tuzsér között szakaszon a természeteshez közeli esés csak a duzzasztás szüneteltetése – a zsilipek kinyitása – esetén fordul elı. Ezen a szakaszon a kisvizek szintje mintegy 2,7 m-el, a középvízi szintek majdnem 2 m-el megemelkedtek, illetve a duzzasztott szakaszon a lelassult vízmozgás miatt megváltozott az ökoszisztéma. A Tisza folyó felsı szakaszán több víztest a vízenergia-termelés, öntözési célú vízkivétel, ökológiai vízpótlás, ivóvízellátás igényeit kielégítı duzzasztómő hatása miatt erısen módosított besorolást kapott. Szivattyús-tározós vízerımővek Az ellátás biztonságának és az energiatárolási probléma megoldásának elérésében jelentıs szerepet tulajdonítanak az úgynevezett szivattyús-tározós vízerımőveknek. A rendszer lényege, hogy egy magasan fekvı ponton, illetve az alatta fekvı völgyben víztározókat építenek ki. Az alsó tározóból olcsóbb, éjszakai árammal vizet szivattyúznak a felsıbe, majd a vizet leengedve drága, nappali áramot termelnek. Ezek az erımővek olyan gépekkel dolgoznak, amelyek egyaránt használhatók szivattyúként és turbinaként is. A megoldás a villamos energiaellátó rendszerekben a napi fogyasztásában történı teljesítménykövetést szolgálja, például jelentıs kiegyenlítı szerepe lehet a szélerımővek által rapszodikusan szolgáltatott energia esetében. Magyarországon a lehetséges helyszínek között az ismert és mőszaki-gazdasági szempontból legjobbnak tartott Prédikálószék (itt nem lenne szükség alsó tározóra, a Dunából szivattyúznák a vizet, és oda eresztenék azt vissza) mellett többek között a Mecsek, a Vértes, a Gerecse, a Mátra és a Zempléni-hegység is felmerült. A megoldás közös problémája, hogy hazánkban az alkalmas területek, - amibıl meglehetısen kevés van – természetvédelmileg értékes területeken vannak. Például 2006 és 2007 folyamán három különbözı cég is benyújtott a hatóságoknak környezetvédelmi és vízjogi engedélyezésre 600 MW-os szivattyús energiatározók tervét, dél-zempléni helyszínnel. A környezetvédelmi hatóságok e terveket ma már, másodfokon is elutasították. Két beruházó bíróságon támadta meg a határozatokat.
6.5 CO2 minimalizáló alternatíva Érdemes meggondolni, hogy egy CO2 kibocsátás minimalizálási alapon kialakított erı összetétel, hogyan nézhetne ki és milyen környezeti hatású lenne. Az elmélkedés során eltekintünk a beruházási költségektıl, idıtartamokról csak a már megteremtett másik struktúrát vizsgáljuk A jelenlegi kb. 9000 MW-os kapacitásból a nagyerımővek 7700 MW-ot képviselnek. Összességében kb. 5000-6000 MW szenes, kıolaj- és gázfőtéső erımő helyettesítésérıl kellene gondoskodni, valamilyen az adottságoknak megfelelı összetétel figyelembe vételével. 107
Környezeti, Gazdasági, Technológiai, Kereskedelmi Szolgáltató és Fejlesztési Zrt.
A jelenlegihez képest elméletben a következı kapacitások mőködhetnének: 2 x 1000 MW Atomerımő blokk 700 MW vízerımő kapacitás + 2 x 600 MW szivattyús-tározós vízerımő 600 MW szélerımő kapacitás 700 MW Biomassza- és hulladék-hasznosító kapacitás, ehhez jönne a jelenlegi: 1950 MW paksi atomerımői kapacitás 1300 MW meglévı kiserımő kapacitás 1510 MW szénerımő kapacitás A rendszer a jelenleginél valószínősíthetıen nagyobb biztonsággal és hatékonysággal és kevesebb függıség mellett tudná kielégíteni az igényeket. De a kérdés nem ez, hanem a környezeti hatások milyensége. Levegıminıség Az nyilvánvaló - hiszen ez is volt a cél -, hogy a CO2, és általában is a mőködés légszennyezı-anyag kibocsátása a jelenleginek töredéke lenne. Vizek állapota A legkomolyabb hatást a vízerımői lehetıségek kihasználásának következményei jelentik, itt pozitív és negatív hatásokkal egyaránt számolnunk kellene, mind a mennyiségi (itt inkább pozitív) mind a minıségi (itt inkább negatív) hatások tekintetében. Lényegesen megnınek a vizek hidromorfológiai módosítottsága. Föld A rendszernek kisebb a területigénye, de például a nagyobb atomerımő kapacitás a jelenleginél is komolyabb beavatkozásokat igényel a radioaktív hulladék elhelyezés és ártalmatlanítás biztosítására. A vízerımővek okozta talajvízváltozások hatnak a talajminıségre is. Élıvilág-ökoszisztémák A természetvédelem szempontjából elsısorban a vizes létesítmények jelentenének a jelenleginél rosszabb helyzet. Nem minden esetben, hiszen például sok rossz állapotú mellékés holtág vízellátása biztosítható lenne. A megváltozó talajvízviszonyok hatásaival is számolni kell. A szélerımő fejlesztések hatásai is lehetséges, hogy végeredményben kedvezıtlenek lennének. Táj Tájképileg a sok szélkerék látványa rontja a helyzet, és vizes beruházások is tájképileg érzékenyebb területen jelentenek változást. A tájhasználatok szempontjából az új struktúrának elınyei és hátrányai egyaránt lennének. Ember A sok összetett hatású változás nehezen megítélhetı, egészségügyi szempontból pozitívak lehetnek a változások. Érdekes lenne felvetni, hogy vajon a lakosság, vagy környezetvédı NGO szervezetek tagja számára a mai struktúra vagy ez lenne elfogadhatóbb, tudva például, hogy ez utóbbi esetében
108
Környezeti, Gazdasági, Technológiai, Kereskedelmi Szolgáltató és Fejlesztési Zrt.
a Bıs-nagymarosi vízlépcsırendszer, vagy a prédikálószéki szivattyús energiatározó mőködésével számolni kellene. Egy ilyen struktúra jövıje kevesebb atom és több napenergia használata irányába mozdulhat el, intelligens hálózatok bevezetése mellett. A jelenlegi elképzelések szerint 2025-re 10 000 és 11 000 MW körüli igénnyel kell számolni, ami ismerve a jelenlegi rendszer életkorát, mőszaki színvonalát, 6000 MW új kapacitás fokozatos, 2025 utánra is elhúzódó kiépítését igényli. Jelenlegi erımő építési változatok (dr. Tombor Antal MVM) egyik lehetıség kombinációja: Atom •Gáz
Szén Olaj Megújulók
Tárolós
Pakson PWR, 1000-1600 MW-os blokkok, max. 2 db (pl. AP-1000, VVER-1200, APWR-1400, EPR-1600) Kondenzációsak, 420-460 MW-os blokkok, max. 8 db (pl. Százhalombatta, Gönyő, Tiszaújváros, Nyírtass) Kis kapcsolt berendezések (gázturbinák, -motorok) Lignit (Mátra), 440-600 MW-os blokkok, max. 2 db Feketeszénre, 600-750 MW-os blokkok, max. 2 db Tartalék gázturbinák és kisebb háztartási mérető erımővek, 120-170 MW-osak, max. 4 db Szél-, nap- és vízerımővek Biomassza- és hulladéktüzeléső erımővek Geotermikus kiserımővek Szivattyús tárolósak, 250-300 MW-os, max. 4 db
max. 3200 MW max. 3500 MW max. 500 MW max. 1200 MW max. 1500 MW max. 600 MW max. 700 MW max. 700 MW max. 100 MW max. 1200 MW
A fejlesztéseknél - az energiahatékonyság növekedése esetében is - , jelentıs környezeti terhelést jelent a beruházási igény, és az elıállítás és üzembe helyezés során fellépı környezeti terhelések is számottevık lehetnek. A tervezett fejlesztések létrehozta új struktúra is csökkentené a CO2 kibocsátást, de ennél jóval kedvezıbb struktúra is kialakítható lenne ebbıl a szempontból, de mint láttuk valószínősíthetıen valamilyen más környezeti hatás árán.
6.6 Hatások az eddigieken túl A tervezett rendszer második legfontosabb problémás környezeti hatás csoportja az energia megtakarításhoz szükséges, gépek, berendezések, technológiák gyártásához, kialakításához, létesítéséhez kapcsolódik. Ezeket a hatásokat azonban nem lehet megfelelıen becsülni, mert részben nagyon sokféle megoldásról van szó, részben olyanokról, amelyek ma még nem is léteznek. A hatások kiterjednek a szigetelıanyagok elállításának hatásaitól, egész a napelemek mőködtetésének, karbantartásának hatásáig. Ezt miután a volumenek sem ismertek becsülni nem lehet. Ha a pozitív környezeti hatások felöl vizsgáljuk a rendszer következményeit, azt a meglepı következtetést vonhatjuk le, hogy míg a CO2 csökkenés hatásai gyakorlatilag a társadalom számára érzékelhetetlenek lesznek, addig a többi környezeti hatás tekintetében jelentıs, és érzékelhetı pozitívumokkal számolhatunk.
109
Környezeti, Gazdasági, Technológiai, Kereskedelmi Szolgáltató és Fejlesztési Zrt.
Levegıminıség: Számtalan kedvezı hatással számolhatunk, az erımői kibocsátások jelentıs csökkenésétıl a tervezett zöldfelület felhasználási tilalom, és a felszínborítás rehabilitációjának kedvezı hatásáig. A globális hatás hiányával szemben kifejezetten jelentıs lokális javulásra lehetne számítani. Vizek védelme: A felszínborítás rehabilitációja kedvez az érintett terület vízmegtartó képességének. A változások hatására az erımői vízhasználatok csökkenhetnek, de lényeges változást az új rendszer nem okoz, kivételt jelenthet a vízenergia hasznosítás növelése, amely a vizek oldaláról kedvezı és kedvezıtlen hatásokkal egyaránt járhat. Földvédelem: A felszínborítás rehabilitációja itt is kedvezı hatású, zöldfelület felhasználási tilalommal együtt. A tervezett rendszer az ásványvagyon szempontjából is egy az eddiginél jobb gazdálkodást eredményezhet. Ha következményként feltételezzük, hogy inkább extenzív, kevésbé gépigényes, a természeti adottságokhoz jobban alkalmazkodó mezıgazdasági termelési rendszer irányába történik elmozdulás, ez talajvédelmi szempontból is kedvezı hatású. Élıvilág, ökorendszerek: Az eddigiek közvetett hatásai mellett a tervezett zöldfelület felhasználási tilalom, és a felszínborítás rehabilitációja közvetlen hatásként is javítja az állapotot. A rendszer végsı hatásaként megjelenı energiafelhasználás csökkenés is kedvezı hatású. Problémát igazán csak az jelenhet, ha a biomassza energetikai felhasználását, nem megfelelıen alakítjuk, túlzottan építünk erre az erıforrásra. Települési, mővi környezet: A javuló levegıminıség kedvezı hatású a településeken, az ökológiailag tudatosan kialakított épületek javítják a mővi környezet színvonalát. (A most divatos csupa üveg, csupa fém légkondicionált irodaépületek nem csak esztétikailag, és az emberi egészség és lélek szempontjából szörnyőek, hanem energia igényesség szempontjából is.) Az energiafelhasználás csökkenés a települési mikroklíma szempontjából is kedvezı hatású. A tervezett rendszer nagyban hozzájárulhat egy a jelenleginél lényegesen élhetıbb települési rendszer kialakulásához. Ember: Az emberi egészséget a fentiek miatt sok közvetett kedvezı változás alakíthatja. Fontos megjegyezni, hogy ehhez hozzájárulhat egy az emberhez méltóbb életmód irányába történı elmozdulás, ami végeredményben az egyik legfontosabb pozitívuma lehet a rendszernek. Táj: A tájhasználatok szempontjából a fenti hatások egyértelmően kedvezı változásokat okoznak, részben közvetett módon a környezeti elemeken keresztül, részben közvetlenül egy az adottságoknak jobban megfelelı tájgazdálkodás kialakulásával, amihez a zöldfelület felhasználási tilalom, és a felszínborítás rehabilitációja közvetlenül járul hozzá.
110
Környezeti, Gazdasági, Technológiai, Kereskedelmi Szolgáltató és Fejlesztési Zrt.
7.
Javaslatok
Az eddigi értékelı fejezetek szinte mindegyike már nagy számú javaslatot tartalmazott, az ismétlések elkerülésére ebben a fejezetben csak a további javaslataink jelennek meg.
A kvótarendszer a fogyasztás szabályozása esetében célul egyértelmően a csökkentést tőzi ki célul, arra érzéketlen, hogy milyen módon elıállított energiából történik ez meg. Elvileg annak van lehetısége, hogy a rendszer erre is érzékeny legyen, tehát figyelembe vehetı, hogy az elfogyasztott energia, mennyire a céljainknak megfelelıen lett elıállítva. A fogyasztási kvóta kaphat olyan szorzót, amely egynél nagyobb, ha döntıen fosszilis termelésbıl, és egynél kisebb, ha környezet szempontjából kedvezı megújuló forrásból származik. Három kategória lehetséges: kedvezıtlen: szén, gáz, kıolaj, fa stb. mondjuk 1,2-es szorzóval semleges: atom, vízi energia stb. 1-es szorzóval kedvezı: szél, nap, biogáz, zöldhulladék stb. 0,8-as szorzóval Ha a fogyasztott energiára valamilyen struktúra a jellemzı, e szerint alakíthatjuk ki a szorzót.
A rendszer mőködtetésére szánt közpénzeket feltétlenül külön alapként kell kezelni, és az államháztartási törvény erre lehetıséget is ad a III. fıfejezeten belül. Ide érkeznének a kvótaeladások pénzei, az externalitások költségei, a környezeti bírságok, bizonyos termıföldmegváltási díjak, ezen felül a szükséghez képest európai uniós források és folyó költségvetési támogatások is. Ez utóbbi azért kerülhet a rendszerbe, mert itt egyúttal gazdasági racionalizáció, piac- és munkahely-teremtés, vagyis általános nemzetgazdasági célok is támogatásra kerülnek. Célszerő ezt a csoportot kiemelten leválasztani az általános vállalkozásösztönzı támogatásokról.
Az elmúlt évek nagyon problémás pályázati rendszere helyett feltétlenül szükséges a normatív támogatás elvét alkalmazni, ahol is a beterjesztett kalkuláció (energetika, munkahelyteremtés, biztosított piac stb.) alapján egy politikamentes szakértıi bizottság határozata dönt a támogatásokról. A rendszernek tervezhetınek kell lennie, tehát aki megfelel az meg is kapja a szükséges támogatásokat.
Botrányosan leromlott az innováció hazai fogadókészsége. (Csak egy ide illı példa : néhány éve egy magyar vállalkozó, aki akkumulátoros kisautók sorozatgyártását tervezte, sokévi reménytelen huzavona után hátat fordított, és Ausztriában építi a gyárát.) Az elfogadott szabadalmak számát tekintve az EU-ban az utolsók közé tartozunk, az elızı rendszerben is alacsony arány azóta még jobban csökkent. A K+F támogatások is nagyon alacsonyak, de azt hiszem, hogy ha a hatékonyságukat is megvizsgálnánk, még riasztóbb lenne a kép. Megdöbbentı ez egy olyan országban, amelynek a lakói éppen az ötletességükrıl híresek. Egy komplex tartalmú törvénynek intézkednie kell arról, hogy ez a helyzet radikálisan megjavuljon. Úgy tőnik, hogy a bürokratikus érdektelenség mellett az információhiány, a szabadalmi díjak kérdése és a megalapozó üzleti tervek hiánya lehet ebben meghatározó. Olyan intézményre volna szükség, amely állami forráskiegészítéssel, de nem az állami szférán belül
111
Környezeti, Gazdasági, Technológiai, Kereskedelmi Szolgáltató és Fejlesztési Zrt.
tevékenykedik – például a gazdasági kamarákhoz kapcsolódva. Az óhatatlanul szükségessé vált, az EU által is megkövetelt energetikai innováció jó lehetıség a hazai gazdaság feltételeinek és szerkezetének a javítására is, a törvénynek rendelkeznie kell, legalábbis ennek a keretfeltételeirıl. (Például az erre vonatkozó rendeletek, vagy netán más törvények készítésérıl szóló felhatalmazó megbízással.)
Az alternatív energiafajtákhoz szükséges eszközök gyártása nagyon alkalmas lehet a hazai kis és középvállalkozások megerısítésére, stabil és jelentıs vásárlóerejő piacot találhatnak e téren. Lehetıleg ne importáljuk ezeket, mint például a tömegközlekedési eszközöket, amiket egy hajdan világhírő magyar ipar még exportálni tudott, mielıtt felszámolták volna. Az se volna szerencsés, egyebek között például a piacellenes kvázi monopolhelyzete miatt, ha valamely hazai multinacionális cég kapná meg a gyártáshoz óhatatlanul szükségessé váló közpénző támogatást.
A háztartások energia-felhasználása igen jelentıs az országos mérlegben, és elég nagy részben éppen fosszilis energiahordozóra támaszkodik (gáz, olaj, szén). Ez a hatalmas fogyasztás elég nagy részben a hıtechnikailag nem megfelelı lakások következménye, tehát elvileg jelentıs megtakarítás volna ebben elérhetı. Az ehhez tartozó munkák, hıszivattyúk, hıszigetelés, korszerő nyílászárók, napkollektorok stb. jelentıs munkaalkalomteremtı és gazdaságélénkítı hatást gyakorolhatnak. (Lásd 6. melléklet) Figyelembe kell vennünk, hogy a lakosság nagy része anyagilag egyáltalán nem terhelhetı tovább, a lakásállomány pedig döntı részben magántulajdonban van. A megoldás a következı lehet. Az energiatakarékos beruházás fajlagos törlesztése ne legyen több mint az energiafogyasztás-csökkenésbıl adódó költség. A kvóta rendszer ismertetett szabályai elvileg erre a logikára épülnek. Ez a megoldás gazdasági tekintetben kétféle idıhorizont összehangolását jelenti (lásd 5/M.1. melléklet) A lakos folyó költségei nem változnak, az ingatlana viszont értékesebb lesz. Az állam hosszabb idıtávú haszna, hogy csökkentheti az energia-importot, és munkahelyet teremthet, vagyis növelheti a hozzáadott értéket.
A kvótáknak valamilyen áttekinthetı szabály szerinti, de idıben folyamatos csökkentése, ami ösztökélne a folyamatos energia-racionalizálásra, nélkülözhetetlen. A kvótarendszer beillesztése egy fejlıdési igényő gazdaság mőködésébe felveti az új belépık és fejlıdést mutató vállalkozások valamilyen kezelését. A kvóta-arányok „befagyasztása” egy induló állapotba megnehezíti az újak belépését a termelésbe, mivel igen megdrágítja a felhasználásukat. Szükséges lehet tehát hozzá egy állami „intervenciós kvótaalap”, amely üzleti terv alapján adományozna kvótát egy-egy ígéretes induló vállalkozásnak éppúgy mint mondjuk vissza nem térítendı támogatást szokás.
Az alternatív energia termelése csak helyi szinten lehet kedvezı. Értelmetlen és káros centralizált óriás-erımőveket építeni ebbıl a célból. (Egyedüli kivétel a Szaharában megépülı óriás naperımő lehet, de ez még a jövı zenéje.) Ennek többféle elıfeltétele van, a megfelelı helyi döntéshozói kompetenciától, a felhasználható pénzalapok elıteremtésétıl kezdve a komplex helyi tervezési rendszer kialakításáig. Ez a tervezés gondoskodhat – tárgyunkkal szoros összefüggésben a helyi energiaforrások optimális, közérdekő felhasználásáról az erıforrások fenntarthatóságáról 112
Környezeti, Gazdasági, Technológiai, Kereskedelmi Szolgáltató és Fejlesztési Zrt.
a foglalkoztatás javításáról a fizikai és funkcionális kapcsolatrendszerek mőködésérıl. Megfelelı területi szintnek szakmai tekintetben a kistérség látszik, a Területfejlesztési Törvény is ekképpen rendelkezik. A szükséges szakmai támogatást magasabb, megyei vagy régió-szintrıl kaphatja meg. Ennek a magasabb területi szintnek a hatékony, döntésbefolyásoló képessége nélkülözhetetlen az egész gazdasági rendszer, ezen belül az energia-racionalizálás megfelelı mőködéséhez is. A vasúti szárnyvonalak felszámolása, a szállítás és a személyforgalom gépkocsira terelése például nyilvánvalóan ellentétes az egész programmal, és nyilvánvalóan nem kerülhetne sor rá az érintettek érdemi beleszólása esetén. A törvényeink egyébiránt ezt lehetıvé is tennék, csak érvényesíteni kellene ıket.
Az ökoszisztémák védelmére, a természetes növényborítottság növelésére szintén a tervezésen belül lehet megteremteni a lehetıségét. A jogi feltétele a Területfejlesztési Törvényben adott is, de e törvény hatályosulása enyhén szólva nem tökéletes. (Hadd utaljunk csak a sőrősödı ingatlanpanamákra, telekmanipulációkra vagy a budapesti agglomerációnak a mőködı terv híján minden képzeletet felülmúló leromlására.) Ehhez viszont a települési önkormányzatoknak a területhasználattal kapcsolatos eddigi, törvényben garantált és gyakorlatilag korlátlan rendelkezési jogait általánosabb közérdekbıl jelentısen szőkíteni kellene.
113
Környezeti, Gazdasági, Technológiai, Kereskedelmi Szolgáltató és Fejlesztési Zrt.
1. MELLÉKLET: A KVÓTA, MINT FIZETİESZKÖZ ELMÉLETI HÁTTERE A kvóta egy kettıs természető fizetıeszköz. Egyrészt erıforrás-felhasználási jogot testesít meg, másrészt pénzként, csereszközként szolgál. Ebben a minıségben a pénznek az árukkal egyenértékő cserefunkcióját töltené be, vagyis szabadpénzként, forgásbiztosította pénzként mőködne. A kvóta tehát pénzhelyettesítıként mőködne, egyben szabadpénzként való mőködtetése megteremtené a szabadpénz bevezetésének késıbbi feltételeit. A szabadpénz, vagy forgásbiztosította pénz (Silvio Gesell, 1916.) megszünteti a pénz jelenlegi hátrányos tulajdonságait, amely döntı szerepet játszik a társadalmi jövedelmi különbségek növekedésében, a gazdasági válságok visszatérı kialakulásban és a környezeti problémák gerjesztésében. A pénz forgását jelenleg a kamat, illetve az infláció biztosítja. A pénz kamatozó természete azért alakult ki, mert az áruk romlandók a pénzzel szemben. Emiatt a pénz tulajdonosa extra feltételt állíthat azért, hogy pénzét áruba bocsátja. Amennyiben nem látja biztosítottnak, hogy a pénze megfelelı kamathozamok mellett mőködik, így pénzének visszatartásával zsarolhatja a gazdaság egyéb szereplıit. A pénz idıleges kivonása zavarokat okoz a gazdaságban, idırıl idıre válságokhoz vezet. A kamat különbözı módon érinti a különbözı jövedelmő társadalmi rétegeket. Mivel a beruházások nagy része hitelbıl valósul meg, és mivel az állam is hitelbıl fedezi kiadásainak jelentıs részét, ezért mindenki fizet kamatot legalább közvetetten, még ha nem is vett fel személyesen hitelt. Minden harmadik forintunkat a kamatterhek fedezésére adjuk ki. A kamatterheket kamatjövedelmekkel ellensúlyozhatjuk, de csak ha nagy mennyiségő pénz megtakarítására vagyunk képesek, hiszen kamatjövedelemként kölcsön adott pénzünk tizedét kapjuk vissza. A kamatterhek és kamatjövedelmek másként oszlanak el ezért a különbözı jövedelmi csoportokban. A társadalmat tíz jövedelemcsoportra osztva az elsı nyolcban csak kamatterhek jelentkeznek, a kilencedikben a terhek és jövedelmek kiegyenlítıdnek, míg a tizedik csoportban csak jövedelmek jelennek meg. Ezek a jövedelmek a nyolc csoport kamatterheibıl rétegzıdnek át, azaz a kamat miatt folyamatos a jövedelmek társadalmi átrétegzıdése. Ez a világszerte azt eredményezi, hogy a GDP növekedése ellenére a szegényeknek egyre kisebb, a gazdagoknak egyre nagyobb jövedelmek jutnak. Ezt tovább torzítja az infláció, hiszen a kispénző emberek az inflációból származó vásárlóerı csökkenést nem képesek kamatbevételekkel kompenzálni, hiszen folyamatosan kamatterheket fizetnek. A kamatterhek és kamatjövedelmek egyaránt növekedésre késztetik a szereplıket. A kamatterhek fizetıi azért érdekeltek a növekedésben, mert csak így fedezhetik kiadásaikat, míg a kamatjövedelemmel bírók növekvı vagyonukat csak a növekedés által gyarapíthatják. Az állam, mint általában kamatterheket viselı, maga is a növekedésben érdekelt, hogy adósságait rendezhesse, miközben az újraelosztás forrásait is bıvítenie kellene.
114
Környezeti, Gazdasági, Technológiai, Kereskedelmi Szolgáltató és Fejlesztési Zrt.
A kamat léte tehát a társadalmat az exponenciális növekedés csapdájába hajszolja, amely a környezet erıforrásainak kiapadásához és állapotának jelentıs leromlásához vezet. A környezeti problémák létrejötte tehát számos áttételen keresztül magával a pénz intézményével függ össze. Ezért a környezet megırzése, a társadalmi igazságosság, de maga a jól prosperáló, válságmentes gazdaság is a pénz intézményrendszerének reformjához köthetı. A szabadpénz, amely Gesell javaslata szerint ugyan olyan romlandó, mint bármely áru havonta veszít nominál értékébıl, és azt meg kell váltani. A „negatív kamatozású” pénz megszünteti azt a helyzetet, hogy a pénz kamatjövedelmei a társadalom egy szők rétegének kezébe koncentrálódhasson. Ezzel szemben a pénz romlásából származó jövedelem a közösség céljait szolgálja. A szabadpénz szükségtelenné teszi a fölösleges növekedést, és lehetıvı teszi, hogy a társadalom a valós szükségleteinek mértékén növekedjék. A fölösleges növekedésbıl származó fölösleges erıforrásterhelés is megszőnik ez által. A pénz „elakadásának” veszélye is elhárul, hiszen senki sem tart vissza olyan pénzt, amely elveszíti értékét egyik hónapról a másikra. Vagyis a pénz eddigieknél lényegesen gyorsabb forgását a negatív kamat biztosítja. A szabadpénz léte elengedhetetlen feltétele a fenntartható társadalomnak, ahol a társadalom jogos szükségleteit a környezet eltartóképességén belül elégítheti ki, miközben felszámolja a társadalmi feszültségeket okozó jövedelemkülönbségeket. Az energiakvóta rendszer tehát a szabadpénz elveit megvalósító intézmény, amelynek bevezetése bizonyságot adhat a társadalom számára az általános változtatáshoz. Ugyanakkor mégsem javasolják negatív kamatozással bevezetni. A negatív kamatozású pénz számos adminisztrációt igényelne, amely a zéró kamatozásnál nem áll fenn. A kérdés az lehet, hogy a zéró kamatozás biztosít-e elegendı forgási sebességét. Ezt kísérli megoldani a visszatérülı alap, illetve maga a kvóta. Mivel a fogyasztási jogok egyre szőkülnek, így a pénz forgatását ez kényszeríti ki, azaz muszáj beruházni, forgatni a pénzt, hogy kimeneküljünk egy késıbbi teher alól. Ugyanakkor a beruházásokat nem terheli a kamat. Egy nyílt rendszerben így a közvetlen kamatterhektıl meg lehet szabadulni, egy zárt rendszerben pedig a közvetlen és közvetett kamatterhektıl is.
115
Környezeti, Gazdasági, Technológiai, Kereskedelmi Szolgáltató és Fejlesztési Zrt.
2. MELLÉKLET: NEMZETKÖZI PÉLDÁK AZ INPUT OLDALI SZABÁLYOZÁSRA Az itt bemutatott példák a nemzetközi gyakorlatban alkalmazott input oldali szabályozásoknak tekinthetık. Input oldalinak azért, mert valamely termelési tényezı felhasználásának szabályozására vonatkoznak. Termelési tényezınek tekintendık a természeti erıforrások (pl. vizes élıhely, természetes halállomány, vízkészlet), illetve termelési tényezı a „munkaidı” is. A bemutatott példák közös jellemzıje, hogy mindegyik esetben az alkalmazott szabályozási eszköz kvóta-rendszer alapú szabályozás. A példák között találhatók kötelezı és önkéntességen alapuló szabályozások. Forgalmazható vízkészlet-használati jogok A szőkös vízkészletekkel történı ésszerő gazdálkodás szükségszerősége a világ több száraz éghajlatú területén kikényszerítette a piaci mechanizmusokon keresztül történı elosztást, így mindenekelıtt az Egyesült Államok nyugati területén, Ausztráliában, Chilében és DélAfrikában. A régebben létrehozott rendszerek indulásakor a vízkészlet-használati jogokat általában a korábbi vízhasználatok alapján bocsátották a fogyasztók rendelkezésére, a jogok évente adott mennyiség felhasználására vonatkoztak és nem jártak le, vagyis minden jövıbeli évben az eredeti mennyiséget lehet felhasználni. Ezek a rendszerek azonban rugalmatlanok, például nehéz az éves vízmennyiséget az idıközben megváltozott csapadékviszonyokhoz igazítani és jogi kötöttségek miatt a rendszer átalakítása is nehezen kivitelezhetı. Elég arra gondolni, hogy az Egyesült Államok nyugati részén többé-kevésbé változatlanul léteznek már 100 évnél is idısebb vízhasználati jog szisztémák – miközben a gazdaság, a környezet, a technológiák, a vízkészletek ismerete és egyéb területek is mind komoly változáson mentek keresztül. Az újabban indított forgalmazható vízkészlet-használati jog rendszerekben igyekeznek rugalmasabb struktúrákat kialakítani, a jogok korlátozott futamidıvel rendelkeznek illetve nem a korábbi vízhasználat alapján hagyományozódnak, hanem aukción kerülnek értékesítésre. A piacon az értékesítés tárgya lehet az adott évi felhasználás – gyakran hívják lízingnek ezt a konstrukciót - vagy maga jog, ami minden jövıbeli felhasználást megtestesít. A lízing elterjedtebb a jog értékesítésénél, aminek az oka egyrészt a könnyebb kivitelezhetıség, másrészt az átmeneti jelleg. Ha például egy termelınek csak száraz években van szüksége pótlólagos vízre, akkor nem éri meg a jövıbeli összes vízfelhasználásra vonatkozó jogot megvásárolni. Elıfordulnak kifinomultabb ügyletek is. A gazdálkodók gyakran vásárolnak vételi opciót, vagyis azt a lehetıséget, hogy elıre meghatározott áron fognak tudni vizet vásárolni, de nem kötelezı ezt megtenniük. Aszályos idıjárás esetén élni fognak az opcióval, egyébként nem – a gazdálkodó szempontjából leginkább egy idıjárási eseményre szóló biztosításhoz lehetne ezt az ügylettípust hasonlítani, aminek ugyanakkor elıfeltétele a jól mőködı vízpiac. Az opciós ügylet környezeti szempontból is elınyös lehet, hiszen ha nincs aszály, akkor nem használják fel az opcióval lekötött vizet18 és az így vagy a tárolt 18
Ezzel szemben ha a vizet elıre kifizették volna, akkor vélhetıen mindenképpen fel is használnák azt, még akkor is, ha a mezıgazdasági hozadéka csekély.
116
Környezeti, Gazdasági, Technológiai, Kereskedelmi Szolgáltató és Fejlesztési Zrt.
vízkészleteket növeli vagy egyéb, pl. ökológiai célokra használható (Howitt and Hansen, 2005). Az Egyesült Államokban évrıl évre nı a forgalmazott víz mennyiség. Míg régebben a mezıgazdasági célú vásárlás dominált, addig az elmúlt két évtized tipikus vízpiaci ügyletében a városi felhasználók, vízmővek vásárolnak vizet a mezıgazdasági termelıktıl, de az államok környezetvédelmi célú vásárlásai is egyre gyakoribbak. Az egyes rendszerek mőködési szabályaikkal igazodnak a körülményekhez19 és így nagymértékben különbözhetnek egymástól. Jelentıs különbség mutatkozik az egyes rendszerek gazdasági és környezeti értelemben vett hatékonyságában is, ugyanakkor Saleth and Dinar (2004) kimutatták, hogy még tökéletlen vízpiacok esetében is komoly hozadéka van a víz forgalmazhatóságának egy merev felhasználási struktúrával szemben. Adler (2008) várakozásai szerint az éghajlatváltozás következtében megnı a vízpiacok jelentısége és a hozzájuk kapcsolódó gazdasági hasznok nagysága is. Vizes élıhelyek fenntartása az Egyesült Államokban Az Egyesült Államokban a területhasználattal kapcsolatos forgalmazható jogok legelterjedtebb rendszere a vizes élıhelyek megóvását segíti elı. A Wetland Mitigation Bank (WMB, vizes élıhely kárenyhítési bank) ötlete egy korábbi jogszabályi kötelezettségre adott költségcsökkentı megoldás. Ha az Egyesült Államokban egy fejlesztésnek, pl. egy lakóövezet kiterjesztésének vizes élıhely esik áldozatául, akkor a fejlesztınek kötelessége kárpótlásképpen egy másik, hasonló ökológiai értékkel rendelkezı vizes élıhelyet létrehoznia vagy egy már létezı vizes élıhely területét kiterjesztenie. Kiemelkedıen magas költségekkel járhat ugyanakkor az, ha minden egyes megszüntetett vizes élıhelyet a kivitelezınek saját magának kell egy hasonlóval pótolnia. A WMB lehetıséget biztosít arra, hogy a kivitelezı vizes élıhely kreditek vásárlásával kiváltsa ezt a kötelezettségét. A WMB szabályozás keretében erre szakosodott vállalkozások új vizes élıhelyeket hoznak létre vagy régieket bıvítenek. A hatóságok az így kialakult többlet vizes élıhelyet megvizsgálják, s ha azok eleget tettek az elıírásoknak, akkor a vállalkozás számára vizes élıhely krediteket bocsátanak ki. Ezeket a krediteket aztán egy olyan fejlesztı fogja megvásárolni, aki el akarja kerülni a projektje miatt felszámolt vizes élıhely saját kező pótlását. A WMB-vel végsı soron minden érintett jól jár. A kivitelezı költséget tud megspórolni és nem kell a számára idegen tevékenységgel, a vizes élıhely létrehozással és fenntartással foglalkoznia, miközben a fejlesztés átfutási ideje is rövidebb, hiszen nem kell megvárni a vizes élıhely kialakítását és elfogadtatását, mivel a vásárolt kredit mögött már létezı, auditált élıhely van. A vizes élıhelyeket fejlesztı vállalkozó erre a tevékenységre tud szakosodni és ebbıl remélhetıen meg tud élni. Mivel egy-egy új vizes élıhely egészen nagy is lehet, amivel több megszőnı élıhelyet is ki lehet váltani, a WMB-nek méretgazdaságossági hozadékai is vannak. A legtöbb államban a vizes élıhelyeket kialakító vállalkozások között komoly verseny van - az Egyesült Államokban ma már ezernél több, WMB keretében létrehozott vizes élıhely mőködik -, ami a kreditek árának a csökkenését eredményezheti. Mivel az új vizes élıhelyeket erre szakosodott, felkészült vállalkozások hozzák létre, nı annak az esélye, 19
Különbség lehet például a vízjárás egyenletességében, az ökológiai vízigények mennyiségében, a víz átadhatóságában, szállíthatóságában, tárolhatóságában, a magánkézben lévı víz közjó jellegében.
117
Környezeti, Gazdasági, Technológiai, Kereskedelmi Szolgáltató és Fejlesztési Zrt.
hogy ezek a területek hosszú távon is megbízható módon mőködnek, erre egyébként pénzügyi garanciát vagy biztosítást is lehet kérni a vizes élıhelyek mőködtetıitıl. A WMB nettó ökológiai hatásáról nem találtunk irodalmat. A sok kis megszőnı vizes élıhelyhez képest a helyettük létrehozott egy nagyobb élıhely ökológiailag elvileg lehet értékesebb és értéktelenebb is, ugyanakkor a hatóságok igyekeznek olyan engedélyezési gyakorlatot folytatni, hogy összességében várhatóan növekedjen a teljes ökológiai érték. A WMB koncepció elfogadottságát mutatja, hogy a kezdeti pozitív tapasztalatok nyomán saját fejlesztéseik kapcsán több állami szerv (pl. autópályákra felügyelı hatóságok, hadsereg) is a WMB használata mellett döntött. Az is gyakran elıfordul, hogy egy vállalkozó kedvezı jelenbeli árak mellett már most beruház a jövıbeli projektekhez szükséges kreditekbe. Idı bankok Speciális input oldali szabályozásnak tekinthetı az ún. idı-bank rendszer is. Az Idıbank koncepciója nagyon egyszerő: amit te adsz, azért kapsz. “Segíts egy szomszédodnak, hogy amikor neked lesz rá szükséged, egy szomszédod, valószínőleg egy másik, segítsen neked.” (Edgar Cahn) A segítségnyújtás minden egyes formája egyébként óránként 1 idı-dollárt (hazai viszonylatban 1 idı-forintot) ér. A szerzett idı-forintot aztán tulajdonosa beválthatja ugyanannyi idıegységő, s a neki éppen szükséges viszontszolgáltatásra. Az idı-forintot tovább is lehet ajándékozni egy idıs családtagnak vagy ismerısnek, akinek szüksége lehet alkalmi segítségre. A szolgáltatások köre rendkívül széles: lehet ház körüli javítás, autó karbantartás, hajvágás, gyermekfelügyelet, személyszállítás, masszázs, vagy éppen oktatás, nyelveken át egyes sporttevékenységekig. Az Idıbank-rendszer központi eleme az egyenlıség, mely szerint senkinek az ideje nem ér többet a másénál, vagyis minden szolgáltatás egyenlı értékkel rendelkezik. Ki-ki saját képessége és ereje szerint segít, így lehet ennek a rendszernek tagja és haszonélvezıje idıs és fiatal, szegény és gazdag egyaránt. Az Idıbank szolgáltatásokat nyújt, melyeket nem kell pénzért vásárolni, ezáltal sokan jutnak hozzá olyasmihez, amit piaci alapon nem lennének képesek megvásárolni. Az idı-bankokban (time bank) tehát szimbolikus pénzegységekkel „jutalmazzák” a közösségi munkák önkénteseit, és a kölcsönös segítség „szerzıdéseiben”. Ezekben a naturális cserékben erısebb a közösségi érték, és szolidaritási szempont, mint az egyszerő pénzes cserében. Itt a résztvevık közvetlenül és személyes kapcsolatokon keresztül mőködnek együtt a közösség többi tagjával, és ezt a személyes kapcsolatot önértéknek tekintik. A nem-piaci csere módszerei közösség-fejlesztı szerepet is betöltenek. Fontos tényezı, hogy ezek a cserék eleve helyi erıforrásokra épülnek, így a helyi közösségek fenntartható növekedésének feltételeit hatékonyan támogathatják. Ezen rendszerek mőködését a „normál” gazdaságénál kevésbé befolyásolja az infláció, a nemzetközi tıke kiszámíthatatlan mozgása és a munkanélküliség. Idı bank kezdeményezések történtek az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban, de Kanadában is és Olaszországban is.
118
Környezeti, Gazdasági, Technológiai, Kereskedelmi Szolgáltató és Fejlesztési Zrt.
3. MELLÉKLET: NEMZETKÖZI ÉS HAZAI PÉLDÁK A SZABADPÉNZ ALKALMAZÁSÁRA A közgazdasági pénzhelyettesítık (a technikai pénzhelyettesítıkkel ellentétben pl. bankkártya, étkezési utalvány stb.) a pénz gazdaságélénkítı, illetve hitel funkcióját kívánja kihasználni. Klasszikus pénzhelyettesítı a váltó, ez komplikáltsága, nehézkessége miatt az egész világon visszaszorulóban van, ezért itt is csak megemlítjük. A váltó kivételével a közgazdasági pénzhelyettesítık általában egy kisebb régióban, egy-egy térségben mőködnek. A pénzhelyettesítıknek a nagy gazdasági válságok alatt, illetve után volt reneszánszuk. A válságok alatt ugyanis az érzékelhetı, hogy az áruk, szolgáltatások iránti potenciális kereslet és a potenciális kínálat is jelen van, a tranzakció azonban pénz hiányában nem tud létrejönni. A pénzhelyettesítık iránti igény a nyolcvanas években éledt újjá. Ennek valószínőleg az az oka, hogy a nyolcvanas évektıl a monetáris politika világméretekben irányt váltott: a keynes-i politikát felváltotta a neoliberális, amely a pénz semlegességét hangsúlyozza, egyedüli feladatának az árstabilitást tartja, a pénz gazdaságélénkítı, munkanélküliség csökkentı szerepével nem foglalkozik. (Az irányváltásban különben nagy szerepe volt a most Nobeldíjra jelölt Phelpsnek.) Pénzteremtésre a pénzhelyettesítık általában nem alkalmasak. Nem teremtik a pénzt, csak helyettesítik. Jelentıs kivétel a hitelkártya: ha a hitelkártyával vásárolunk, hitelkeretünk terhére pénzt teremtünk. A közgazdasági pénzhelyettesítık egyes fajtái hitelteremtéssel jönnek létre, tehát a pénzteremtéshez hasonlóan kívánják növelni a gazdasági aktivitást. WIR Bank20 Az 1934-ben, Zürichben alakult a Wirtschaftsring-Genossenschaft (Gazdasági Győrő Szövetkezet), amely az általa létrehozott pénzhelyettesítı még ma is forgalomban van. (Székhelye jelenleg Bázel, hét svájci városban van fiókja.) Nem régen WIR-Bank-ra változtatta a nevét. Az alapító okmányban olvashatjuk: „ A WIR-szövetkezet önsegélyezı szervezet, amely kereskedelmi, ipari és szolgáltató vállalkozásokat egyesít. Célja, hogy a tagjait segítse vásárló erejüknek a WIR-rendszer keretén belül való értékesítésére, ami a szövetkezet tagjainak kölcsönösen további jövedelmet biztosít”. A szövetkezet tagjai magánszemélyek, kis- és középvállalkozások. A pénzhelyettesítı (CHW) csak számlapénz formájában létezett, s létezik még ma is. A szövetkezet kezdetben két módon bocsátott ki pénzhelyettesítıt: − A szövetkezet tagjai svájci frankot fizettek be, s 5%-kal több pénzhelyettesítıt kaptak
20
Források: WIR-Bank. A pénzügyi válságra adott válaszok: Szövetkezeti elv és a kiegészítı valuta. Dr. W. Wüthrich, Zürich Zeit Fragen 2008, September 8. Nr. 37, 9-10. A pénzhelyettesítıkrıl. Készítette: Kun János. Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete. 2006. november
119
Környezeti, Gazdasági, Technológiai, Kereskedelmi Szolgáltató és Fejlesztési Zrt.
− A szövetkezet kamatmentes pénzhelyettesítı hitelt nyújtott. Ez a hitelpénz-teremtési módszer jelenleg is létezik. A WIR, mint pénz, amelynek értéke a Svájci Frankhoz igazodik (1 WIR = 1 CHF). Legfıbb tulajdonsága a kamatmentesség. A számlákon szereplı összegek nem kamatoznak. Ez a pénz használóit arra ösztönzi, hogy minél elıbb továbbadják, és a tagok körében elvásárolják. Az elsı idıkben nemcsak a kamatmentesség volt jellemzı, hanem a jóváírásokra (Guthaben) visszatartási illetéket is kiróttak, amivel a pénz továbbadására ösztönözték a tulajdonost. A pénzhelyettesítıvel a szövetkezet tagjai egymásnak fizetnek, a pénz iránti keresletet az tartja fenn, hogy a CHW-ben kapott hiteleket visszafizessék. A számlákat többnyire 30-40 % arányban WIR pénzzel egyenlítik ki. A hiányzó hányadot CHF(svájci frank)-kal egészítik ki. Vannak tételek, amelyeket nem lehet WIR-rel fizetni, például az állami adók. Az újként létrehozott pénzbıl a kölcsön a szövetkezeten belül forog évekig, amíg meg nem térül a visszafizetések által. (A CHW-ben kapott hitelt egyébként svájci frankban is vissza lehet fizetni, de a CHW elfogadása pótlólagos forgalmat is generál.) Az ezredfordulóig csak CHW-ben hitelezett, azóta CHF-ben is végez tevékenységet. Pénzhelyettesítı hitelállománya 800 millió CHW, CHF hitelállománya már ezt meghaladó. Hatvanezer tagja van. Banki tevékenysége mellett tagjai számára rendszeresen szervez továbbképzéseket, összejöveteleket, melyek ösztönzik a tagok egymás közti üzleti kapcsolatait. A bank tevékenysége ösztönzıleg hat a svájci kis- és középvállalatok egymás közötti forgalmára. A forgalom nagyobb részét CHF-ben számolják el, csak annyi CHW-t fogadnak el egymástól, amennyit tovább tudnak adni. Ez a módszer biztosítja, hogy a CHW nem inflálódik gyorsabban, mint a CHF. A CHW forgási sebessége jelentısen meghaladja a CHFét. Helyi pénzek Az elmúlt években egyre nagyobb az érdeklıdés az ún. „helyi pénz” létrehozásának lehetısége iránt, amelyek elsı reneszánszukat az 1930-as években élték. Egyre több hazai internetes oldal is foglalkozik e témával: www.szivessegbank.hu www.helyipenz.linkpark.hu A világban jelenleg mőködı szervezeteket nem tartják nyilván, de úgy becsülik, hogy kb. 3000 mőködõ közösség létezik ma a világon, ebbıl több mint 400 Angliában, több száz Ausztráliában és Új-Zélandon. Számuk Kanadában, Európában és az Egyesült Államokban is jelentıs, és található néhány Mexikóban, Dél-Amerikában, Afrikában és Ázsiában. Bizonyos rendszerekben a résztvevık száma nem éri el a százat, miközben akad olyan is, amely több ezer tagot számlál. Néhányat innovatív személyek indítottak be válaszul a környezetükben jelentkezı elbocsátásokra és pénzhiányra, másokat pedig nonprofit szervezetek vagy közösség fejlesztési tanácsadók kezdeményeztek, akik egy speciális gazdasági terület javítására törekedtek. Bár néhány országban tiltott a helyi pénz létrehozatala, számos más nemzet, beleértve az Egyesült Államokat, Kanadát és Európa többségét, engedélyezi ezeket a rendszereket.
120
Környezeti, Gazdasági, Technológiai, Kereskedelmi Szolgáltató és Fejlesztési Zrt.
Hamisításnak csak az minısül, ha olyan pénzt nyomtatnak, amely hasonlít a hivatalos pénzre. Ellenben teljesen legális saját pénz kibocsátása, ha az egyáltalán nem hasonlít a hivatalos pénzre. A hazai pénzhelyettesítık jelenlegi kínálatában „helyi pénz” nem szerepel, bár figyelemre méltó kezdeményezés a „Kékfrank”, amely várhatóan 2010. év elején bevezetésre kerül. A soproni vállalkozók a Kékfrankkal azt az őrt kívánják betölteni, hogy az elégségesnél 4-5 százalékkal kevesebb pénz van a gazdaságban, ami pedig elérhetı, az indokolatlanul megdrágult.21 A PSZÁF erre vonatkozó tanulmánya22 szerint: ha ilyen pénzhelyettesítık kibocsátására igény keletkezne, a kibocsátást az államháztartásról szóló törvényben lehetne szabályozni, s amennyiben szükséges, az ellenırzéssel az Állami Számvevıszéket vagy a Kormányzati Ellenırzési Hivatalt kellene megbízni. Elképzelhetı azonban, hogy a felügyeletet a PSZÁF-ra bízzák, az itt felhalmozott tapasztalatokra hivatkozva. A tanulmány felveti továbbá, hogy az adóhivatal és a statisztikai hivatal álláspontja is szükséges lehet, vajon adózzon-e a pénzhelyettesítıben kapott jövedelem, s a pénzhelyettesítıért végzett munka szerepeljen-e a GDP-ben.
21 22
Bıvebben lásd: Helyi pénz – a „KÉKFRANK” forrás: www.klimabarat.hu A pénzhelyettesítıkrıl. Készítette: Kun János. Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete. 2006. november
121
Környezeti, Gazdasági, Technológiai, Kereskedelmi Szolgáltató és Fejlesztési Zrt.
4. MELLÉKLET: ENERGIAMÉRLEG, 2007
2007. évi energiafelhasználás szektoronként, PJ végsı felhasználás anyagként ipar közlekedés lakosság szolgáltatás mezıgazdaság
szilárd 2,501 25,856 0,004 5,712 0,160 0,123 34,356
összes primer
olaj 69,362 8,846 187,188 4,857 1,398 9,914 281,565
földgáz megújuló atomenergia villamos* 16,409 52,584 4,426 30,707 0,088 0,007 3,882 132,904 22,524 35,741 63,973 6,117 34,483 6,358 1,055 3,012 272,316 34,129 0,000 107,825 622,366
villamos és hıenergiával felhasznált fosszilis energia szilárd olaj földgáz megújuló atomenergia anyagként 0,00 0,00 0,00 0,00 0,00 ipar 25,73 1,66 46,98 7,29 45,56 közlekedés 3,06 0,17 4,00 0,75 5,76 lakosság 30,82 2,11 63,42 9,24 53,03 szolgáltatás 28,08 1,69 44,48 7,48 51,16 mezıgazdaság 2,38 0,13 3,11 0,59 4,47 90,07 5,77 161,98 25,35 159,98
hı* 15,005 25,995 8,770 0,008 49,778
összesen 0,00 127,22 13,74 158,62 132,89 10,67 443,15
arány 0,0% 28,7% 3,1% 35,8% 30,0% 2,4%
szilárd olaj földgáz megújuló atomenergia összesen energia szektor 9,421 22,270 13,892 0,000 0,000 45,58 anyagként 2,50 69,36 16,41 0,00 0,00 88,27 ipar 51,59 10,51 99,56 11,72 45,56 218,94 közlekedés 3,07 187,36 4,08 0,76 5,76 201,03 lakosság 36,53 6,97 196,32 31,76 53,03 324,61 szolgáltatás 28,24 3,09 108,45 13,60 51,16 204,54 mezıgazdaság 2,50 10,05 9,47 1,64 4,47 28,12 133,85 309,60 448,19 59,48 159,98 1 111,10* * A teljes energiafelhasználás 1125,5 PJ, ebbıl az import szaldó 14,4 PJ volt.
arány 4,1% 7,9% 19,7% 18,1% 29,2% 18,4% 2,5%
összesen 88,272 137,424 191,169 227,733 114,901 20,470 779,969
Összesen
Forrás: Energiaközpont Kht.
122
Környezeti, Gazdasági, Technológiai, Kereskedelmi Szolgáltató és Fejlesztési Zrt.
5. MELLÉKLET: MIKLÓSSY ENDRE: GAZDASÁG, KLÍMA, CO2 (A szabályozás helyzete és lehetıségei.) A stratégiai környezetvizsgálatnak az a nyilvánvaló célja, hogy a segítségével tisztázhassuk, miképpen segítheti egy tervezett szabályozás a fenntarthatóságot. Két nyilvánvaló kérdés van ezzel kapcsolatban : mit akarunk fenntartani, és hogyan akarjuk ? Olyan helyzetbe kerültünk, amiben a környezetünk immár „üggyé” változott, és ebben döntı része volt bizonyos fajta szabályozásnak, amely a reálfolyamatokat kedvezıtlen irányba befolyásolta. Szükségesnek vélem ezért röviden áttekinteni a helyzetet, a reál- és a szabályozási folyamatot, a globális és a magyarországi helyzeten belül. 1.Világtörvények. Azért van szükség erre a bevezetı elmélkedésre, hogy legalább lássuk, mire mehetünk egyáltalán. Két alapproblémát említek itt, az egyik a mai világgazdaságra, a másik meg az éghajlat globális jellegére vonatkozik. Nem újdonságok ezek, csupán a korlátokra és ebbıl kifolyólag a mégis lehetséges vagy nem kívánatos megoldási javaslatokra lehet következtetni belılük. A világgazdaság a profit uralma alatt áll, aminek a két fı jellemzıje a pillanatnyi maximumra törekvés, valamint az exponenciális bıvülés igénye. Aki a pillanatnyi haszonrátától eltekint, az hamarosan megsemmisül, egyszerően azért, mert eltőnik mögüle a fejlesztı tıkeerı, és elvonul a magasabb hasznot produkáló ágazatba. Az exponenciális növekedés következménye pedig az, hogy ilyen ütemben nınek a ráfordítások is, bele értve a természeti erıforrások ráfordításait. Nem volna muszáj ennek így lennie. A „tiszta piac” elmélete például felértékeli a fogyatkozóban lévı erıforrásokat, ezek tulajdonosai nagyobb jövedelemhez jutnak, a végfelhasználóinak meg jóval többe kerül. Ez takarékosságra irányuló innovációra ösztönözne, de mindenképpen fékezné a profitráta mőködését, hiszen a ráfordításokat megdrágítaná. Azért kell itt feltételes módot használnom, mert a végfelhasználók a mai világgazdaság urai, és számos lehetıségük van arra is, hogy az érdekeiket az elvileg közhatalmat kifejezı politikában is érvényre juttassák. A következménye ennek, hogy egyre feltételesebben beszélhetünk csak „piacgazdaságról”, hiszen ennek a játékszabályait az „erısek” folyamatosan módosíthatják a maguk javára, hogy még erısebbek legyenek ekképpen. A tiszta piac elmélete például és nem utolsó sorban megtiltja az externalitást is, vagyis azt, hogy bizonyos ráfordításokat más szereplık rovására lehessen érvényesíteni. A környezetkárosítás nem az egyetlen, de a legsúlyosabb efféle externalitássá vált a huszadik század során. A Föld egészére, mind a természetre, mind a társadalomra, mind pedig a gazdaságra nézvést a világgazdaság mőködése tipikusan parazita jellegő, és ismerjük az élettanból, hogy a szabályozó mechanizmus nélküli paraziták végülis elpusztítják a gazdaállattal együtt önmagukat is. Ezt a nyilvánvalóságot pillanatnyilag a technika mindenhatóságába vetett hit segít eltakarni. Megjegyezném viszont, hogy egy mégoly fejlıdı technika is csak a felhasználást tudja fejleszteni, de primér erıforrás-teremtésre csak látszólag képes. (Ilyennek tekintem a nukleáris energia felfedezését és felhasználását, ami sub specie aeternitatis elképesztı következményekkel járhat az egész élıvilágra nézvést – a csernobili 30.000 év alatt lebomló sugárzóanyag elég jól szemlélteti, hogy mire gondolok.) A természeti erıforrásokat három fı csoportra osztja a közgazdaságtan : víz, levegı, föld, utóbbihoz értve a bányakincseket is. Ezek egyúttal recipiensek is esetleges környezetkárosítás esetében. Úgy gondolom, az erıforrások kategóriáit célszerő kiegészíteni a Nappal, ami a legfontosabb valamennyi közül, és mindinkább technikai közelségbe kerül a gazdaság számára a közvetlen felhasználása is. Energia-gazdálkodási szempontból ezek közül ma a legfontosabb a bányakincs, viszont az externális terhelési problémákat, mindenekelıtt a klímaváltozást is éppen ez okozza. A kézenfekvı alternatíva a Nap óriási energiájának a hasznosítása volna. Erre ma még, illetıleg a belátható távlatú tervekben csupán indirekt eljárásaink vannak. A vízienergia, a szélenergia és a bioenergia, mint „megújuló erıforrások”, közvetve ugyanis
123
Környezeti, Gazdasági, Technológiai, Kereskedelmi Szolgáltató és Fejlesztési Zrt.
a Nap energiájával mőködnek. Nap-erımővek építésérıl még nem szól a fáma, a hı-vagy áramtermelı napkollektoroknak meg az a hátrányuk, hogy általában akkor nem állnak a rendelkezésre, amikor a legnagyobb volna rá a szükség. („Nem elég, hogy olyan meleg van, ráadásul még a Nap is süt. Ilyenkor nyáron minden összejön” – panaszolja Karinthy Frigyes. Igaz persze az ellenkezıje is, ami meg télen jön össze…) Ezeknek az alternatíváknak közös gazdasági hátrányuk, hogy ámbár a termelt energia olcsó, végsıleg ingyenes, hiszen a Nap szolgáltatja a forrást, viszont igen nagy a beruházásuk tıkeigénye, és ezért igen lassú a megtérülés is, vagyis ellenkezik a tıkebefektetés alaptörvényével. A megoldás gazdasági tekintetben kétféle logika szerint lehetséges. A vállalkozó tıkét anyagilag érdekeltté tenni, vagy adminisztratíve kényszeríteni az alternatív energiatermelésbe történı beruházásokra. Vagy pedig a közhatalomnak valamiképpen át kell vállalnia ezt a feladatot, mivel a maga mőködése során nincsen alávetve a profitkényszer említett törvényeinek. Megjegyezném még a következı alapvetı tényt. A fosszilis energia-felhasználásba történı bármiféle szabályozó beavatkozás csökkenti a profitrátát, és fékezi a gazdasági növekedést, tehát ellentétes a 2. számú Világtörvénnyel. Csakhogy van 1. számú Világtörvény is. A kettı közt az a különbség, hogy az egyik az Isten által teremtett világé, a másik pedig az emberek által kialakított mőködési szabályé. A kétféle törvény ellentmondását jól szemlélteti az entrópia fogalma. Ezt ugyan a hıtanban ismerte fel a tudomány, viszont éppen úgy több valamiféle tapasztalati törvénynél, mint az anyagmegmaradás törvénye. Mindkettı ugyanis alapjában véve logikai törvény. Az entrópia-törvény egyszerő megfogalmazásban olyasmi, hogy ha idınként nem csinálunk rendet, akkor úrrá lesz a káosz és rendetlenség. (Ez az oka annak, hogy az entrópia „ellenfogalma”, amit ugyanolyan képletekkel kell leírni, az információ, vagyis a rendcsinálás alapfeltétele.) A termodinamikából vett analógia alapján még a következıt tehetjük hozzá. Egy rendszernek az entrópiáját akkor könnyebb csökkenteni, vagyis a rendezettségét növelni, hogyha „hidegebb”, vagyis kisebb a (mozgási) energiatartalma. Ilyenkor jóval kisebb erıfeszítés (energia-ráfordítás) kell az egyensúly fenntartásához. (Eszembe ötlik itt a Napoleon-verı hadvezérnek, Wellingtonnak a mondata : „Ha zavaros a helyzet, vonulj vissza és ásd be magad.”) A gazdaság és a társadalom életére átpillantva, a „gyors növekedés” az, amit jóval nehezebb egyensúlyban tartani, és nem is feltétlenül fog sikerülni. Manapság mindenesetre gyakran mondják azt, hogy a gyors gazdasági növekedés több forrást biztosít a kárelhárításra is. Igaz viszont, hogy a lassú gazdasági növekedés meg eleve kevesebb kárt okoz. Hol itt az optimum? Sajnos, a növekedés egyetemes mércéje, a GDP csöppet sem igazít el, mivelhogy a kárelhárítás – vagyis közvetve az elhárítandó kár – növeli a hozzáadott értéket. Könnyő belátni viszont, hogy a fajlagos ráfordítás-csökkenés változatlan bruttó kibocsátás mellett is növelheti a nettó kibocsátott értéket. A gyors növekedés szabályozásának mind természeti, mind pedig természeten kívüli (logikai) nehézségei is vannak. (Nem állhatom meg történelmi utalás nélkül. A kommunista rendszer éppen a „gyors növekedésre” hivatkozva építette fel a maga szabályait azért, hogy hamar utólérje a fejlett országokat. A szabályozó rendszer tényleges mőködése azonban nem igazolta a hozzá főzött reménységet.) Amennyiben a fosszilis energia-felhasználást sikerülne valóban radikálisan csökkenteni, akkor az csökkentené a profitrátát, a növekedést, vagyis „hőteni kezdené” az egyre rosszabbul szabályozható rendszert, ami ma már beláthatóan elsı számú kockázati tényezıvé kezd válni az emberiség megmaradása szempontjából. (Számos növény- és állatfajt is veszélyeztet persze, de a Föld egészének az élıvilága bizonyára át fogja vészelni egy új evolúciós pályán, amely immár az ember kiküszöbölésével zavartalanul mehet végbe. „Az ember fáj a földnek” – ahogyan Vörösmarty Mihály írta.) A klímaváltozás problémája az 1. számú alaptörvényhez tartozik, mivelhogy az egész földi létezés fizikai feltételrendszerét érinti. Ennek a törvénynek megfelelı emberi szabályozás éppen ezért csak globálisan lehetséges. Vagyis a klímaváltozás lelassítása csak akkor sikerülhet, ha az ehhez szükséges stratégiát a Földön gyakorlatilag mindenki elfogadja és alkalmazza. Elég csekély erre a lehetıség, mivel éppen az eddig fejletlen, most gyorsan fejlıdı országok a tıkefelhalmozási igényük miatt fokozottan rá vannak szorulva a korlátozandó
124
Környezeti, Gazdasági, Technológiai, Kereskedelmi Szolgáltató és Fejlesztési Zrt.
fosszilis energiahordozókra. Nem éppen oktalanul ezért most arra hivatkoznak, hogy e korlátozásuk a fejlettek manipulációja az ı hátrányos helyzetük rögzítésére. Általános érvényő korlátozás hiányában viszont elıáll a Hardin által leírt „közlegelı-probléma”, vagyis hogy mindvégig az jár jól, aki áthágja a szabályokat, és aki nem ezt teszi, az elszegényedik és tönkre megy. Igaz, így végezetül mindenki elpusztul majd, de ilyen körülmények között hiába látni ezt elıre. Általános korlátozásra viszont ma a Földön senkinek sincsen hatalma és kompetenciája. És attól tartok, még ha volna is, akkor is a saját hasznára, mások kiszorítására használná ezt. A jog és a gazdaság területén tehát megnyugtató megoldás egyáltalán nem látszik. Minden érdemi megoldás etikus magatartást, valamiféle önkorlátozást elıfeltételez, de hogy ide miképpen érhetünk el egy olyan helyzetben, ami ezt a magatartást kifejezetten bünteti, az meghaladja jelen elmélkedésem keretét. Így a következıkben csak a lehetséges megoldásokkal foglalkozom, szomorúan elıre bocsátva azt, hogy ezek eredendı elégtelenségeivel nagyon is tisztában vagyok. 2. A magyar helyzet szabályozási nehézségei. Minden szabályozásnak elemi feltétele, hogy rendelkezzünk a szabályozás tárgyai fölött. És éppen ez az, ami esetünkben igen fogyatékosan van adva, mert rendkívül erıs a külsı függésünk. ● 2.1. Közismerten ez a helyzet az energia-ellátással, az igényeinknek jó felét csak importtal tudjuk biztosítani. No, ebben még meg is egyezünk az Európai Únió egészével, ezért bizonyos mértékő anyagi támogatásra is számíthatunk tılük. ● 2.2. A külkereskedelmünk is páratlanul nyitott, a GDP-nek csaknem a kétharmada rajta keresztül realizálódik, és a külsı gazdasági körülmények természetesen egyáltalán nem szabályozhatóak belülrıl. Különösen jelentı e tekintetben az exportfüggésünk, nemcsak energiahordozók, hanem számos más alapanyag, alkatrész, elemi szükségleti cikk tekintetében. ● 2.3. A magyarországi gazdaság tekintélyes hányada, némely szegmensében több mint a kétharmada külsı alárendeltségbe tartozik. Ilyen a feldolgozóipar, a kereskedelem, a pénzügyi szolgáltatások – tárgyunkat illetıen mindegyik kulcsfontosságú ráadásul. Ezek tulajdonosai a saját érdekeik szerint cselekszenek, csekély ebbe a magyarországi közhatalom beleszólása, hiszen elmehetnek, forrásokat és kapcsolatokat vonhatnak ki, megbéníthatják az ország mőködését. ● 2.4. Az általános szabályozás tekintetében az Európai Únió magasabb rendő jogszabályai alá vetettek vagyunk. Bizonyos, régebben megvolt gazdasági lehetıségekkel, mint például a védıvám, nem rendelkezünk. Minden szabályozási elıírásunknak is EU-konformnak kell lennie, bármiféle hazai érdeket csak ezen belül védelmezhetünk. ● 2.5. A hazai szabályozási rendbıl pedig messzemenıen hiányzik az együttmőködési készség. Egy-egy szakterület képes lehet a maga szempontjait érvényesíteni, ám amint az intézkedés más területet is érintene, nagy valószínőséggel el fog akadni a belsı szakmai ellenállás miatt. Az energiagazdálkodás pedig éppen az efféle komplex tárgykörbe tartozik. A vizsgálódás tárgyát képezı törvénnyel kapcsolatban éppen az a legfıbb elvi kifogásom, hogy szegény kénytelen „kompetencia mentén” fogalmazni, nem pedig a probléma-megoldás reálszférájában – ami sokféle más rendelkezı fıhivatal ügyeibe való beavatkozást jelentene. 3. A magyarországi energia-gazdálkodás belsı körülményei. Nemcsak a szabályozási lehetıségeink, hanem a belsı reálgazdasági lehetıségeink is kedvezıtlenek. Tárgyunkat, az energia-gazdálkodást illetıen három területen – pénzügy, szakma, természet – így foglalhatók össze. ● 3.1. Pénzügy. Gyakorlatilag hiányzik a kis és közép-tıke. Pedig a nagytıke már a volumenénél fogva sem alkalmas az alternatív energiagazdálkodás megvalósítására, mivel csak „egy nagyra” képes, márpedig itt „sok kicsire” van szükség. Tovább nehezíti a dolgot a hosszú megtérülési idı miatt alacsony profitráta, és ezen túlmenıen az, hogy
125
Környezeti, Gazdasági, Technológiai, Kereskedelmi Szolgáltató és Fejlesztési Zrt.
a közpénzbıl szükségessé válható profitkiegészítés igen könnyen átalakulhat közönséges profitszivattyúvá, aminek immár sem gazdasághoz, sem hatékonysághoz nincs köze. (Sajnálatosan szemléltetik ezt az elmúlt évek infrastrukturális óriásberuházásai.) Általános a társadalom elszegényedettsége és túladóztatottsága. Anyagilag aligha terhelhetı tovább, pedig jelentıs a részaránya mind általában az energiafogyasztásban, mind pedig különösen a CO2-kibocsátó források felhasználásában. A helyi önkormányzatok, a helyi alternatív energia-elıállításnak jelentıs potenciális szereplıi, gazdasági mozgástérrel immár nem rendelkeznek. A Magyarországon kialakított pályázati rendszer a bürokrácia, a szakértelem hiánya és a korrupció miatt rendkívüli mértékben diszfunkcióssá vált. ● 3.2 Szakmai felkészültség. Meglehetısen sok a technikai ötlet, viszont igen alacsony a megvalósítási fok. Ennek többféle oka van : Pénzhiány Kedvezıtlen piaci viszonyok A hivatali szakapparátusok ellenérdekeltsége ● 3.3. Természeti erıforrások Feltárt fosszilis energiaforrásunk alig van. Van egy kutatás alatt álló és vitatott szénhidrogén-mezı az Alföldön, feltehetıleg igen mélyen, tehát költséges kitermeléssel, és minden kétséget kizáróan egy rendkívül kedvezıtlen koncessziós szerzıdéssel lekötve. A termálvíz-kincsünk igen jelentıs, de kérdéses, hogy ezt az elfogyó típusú energiaforrást, ami ráadásul gyógyvíz is, mennyire érdemes főtésre felhasználni. Magas ásványi anyag-tartalma miatt környezetkárosító hatásai is vannak, vissza kell préselni a földbe, és a felhasználása eléggé tıkeigényes. A megújuló energiafajták közül eléggé korlátozott a szélenergia. Még inkább az a vízienergia. A dunai vízlépcsık idınként felmelegített ötletei gazdaságilag is elınytelenek, a minálunk eléggé tipikussá vált pénzpazarló beruházások fajtájába tartoznak. A biomasszának lehetıségei vannak, de ezek korlátozottak, a következık szerint. A szükséges termıföld-felhasználás csak az élelmiszer-termelés és a természetes növénytakaró rovására történhet. Márpedig a következı évtizedek számára döntı fontosságú mind a kettı. A természetes erdıt tévesen tekintik „megújuló erıforrásnak”. Nyolcvan év kell hozzá, amíg visszanı, ezért tervszerő erdıgazdálkodás hiányában az eltüzelésük közönséges erıforrás-fölélés. Az energia-fő technológiai szempontból (szilikát-lerakódás a kazánban) és környezeti szempontból is súlyosan problématikus (mérgezı hamuja van). Szóba jöhet viszont a gyors növéső energia-erdı telepítése, 10-15 éves forgásidıvel, és az erdei fahulladék tervszerő gyüjtése. Ezek helyi tervezési-szervezési munkát igényelnek. Jó lehetıségek vannak energiatermelési hatékonyságot tekintve a hıszivattyúban 8egységnyi energiaráfordítással 3-4 egységnyi energiát nyerhetünk a segtségével. Hátránya a nagy befektetési költség. 4. Az energia-gazdálkodási lehetıségek összefoglalása. Háromféle lehetıség van, és amennyire lehet, egyidejőleg mind a hármat alkalmazni kell. A lehetıségeket a gazdaság általános szempontjaival kapcsolatban kell megvizsgálnunk. ● 4.1. Az energia-felhasználás abszolút csökkentése a pénzbeli ráfordítások csökkenésének a motivációjával. A piac ugyanis a kisebb ráfordítás irányába mozdul, tehát ha kevesebb energiával hozható létre az egységnyi érték, akkor ez gazdasági ösztönzı az energia-felhasználás csökkentésére. Ez – hagyományos energiahordozók
126
Környezeti, Gazdasági, Technológiai, Kereskedelmi Szolgáltató és Fejlesztési Zrt.
esetében – természetesen csökkenti a CO2-kibocsátást, illetıleg az energia-behozatalt is. Gazdasági tekintetben viszont lényeges mérlegelési szempont az, hogy mennyi az energiacsökkentı beruházások költségeinek a megtérülése. Ez általában meghaladja a piaci megtérülés által még elfogadható szintet, tehát valamilyen pénzügyi protézis, vagy más beavatkozás szükséges itt. Ide tartozhat a feldolgozóipar technológiai innovációja, a mezıgazdaságban a kézierı és állati vonóerı felhasználása, munka-intenzív technológiák. Ezeknek általános gazdasági elınyei is lehetnek, mivel növelik a hozzáadott értéket, munkaalkalom-teremtés formájában. Feltételük azonban a munkaerı közterheinek a csökkentése, amelyek ma a munkaerı-költségeknek közel a felét teszik ki, és többszörösei a tıkét terhelı elvonásoknak. Lényeges feladat a szállítási igények csökkentése, illetıleg az elmozdulás a kevesebb fosszilis energiát igényelı szállítási formák, például a vasút felé. Nagy energia- és költségráfordítással jár a mai pazarló lakossági felhasználás, aminek a technikai körülményei az olcsó energiák korszakában alakultak ki (elégtelen hıszigetelés, problématikus és rosszul szabályozható távfőtési rendszerek stb.) A rendszerek korszerősítésével, a hıszigetelés javításával jelentıs, 70-80 %-os energiamegtakarítás volna lehetséges, de ehhez biztosítani kell a beruházási ráfordítások költségeit. ● 4.2. Olyan ráfordítás-csökkentés, amit a gazdálkodó nem saját maga használ fel, hanem áruba tudja bocsátani mások, nyilvánvalóan hatékonyabb felhasználók számára, akik a maguk nagyobb hozadékából ezt meg is tudják fizetni. Ez a lényege a fosszilis erıforrás-kvótarendszernek. ● 4.3. Alternatív, megújuló energiafajták felhasználása. Ezek egyrészt helyben termelıdnek, tehát nincsen importköltségük, másrészt pedig csökkentik az elsı számú klímaváltozási kockázatnak tekintett CO2kibocsátást. 5. A szabályozás logikájához. A természetnek, vagy a természeti erıforrásoknak a védelmezıi igen gyakran a piacgazdaságot hibáztatják a problémákért, és ezért a korlátozását, vagy a megszüntetését tekintik megoldásnak. Tény és való, hogy az emberiség gazdaságtörténetének a tízezer évében a piacgazdaság mindig csak kiegészítı szerepet játszott, és a mai dominanciája csak háromszáz éve, a kapitalizmus megerısödésével bontakozott ki. Mindazonáltal érdemes megnéznünk, mi is az a piacgazdaság. Kiindulásunk a svájci-francia Léon Walras elmélete a „tiszta piacról.” A piac lényege az, hogy az embernek mindenféle termékárura van szüksége, amit maga nem tud elıállítani, tehát meg kell vásárolnia. Ezért elmegy, hogy megvegye – és ellenszolgáltatás-képpen azt ad érte, amije van. Gazdasági értelemben neki erıforrása van, vagyis munkaereje, tıkéje, vagy földje, ezt áruba bocsátja és belıle megveszi azt, amire szüksége van. (Az általános csereeszköz mindebben a pénz, ami nem egyéb, mint a termékárunak egy sajátos formája.) A „tiszta piacnak” az a lényege, hogy itt kivétel nélkül minden, termék, vagy erıforrás, a kereslet-kínálatnak megfelelıen, de a maga lehetséges legnagyobb értékén cserél gazdát – hiszen ha nem, akkor másnak adom el. Ennek a legfontosabb következménye az, hogy a piaci értéket nem a hasznosság, és nem is a befektetett munka határozza meg, hanem a kereslet és kínálat, és ezen belül a ritkaságérték. (Tavasszal, midın még kevés a földieper a piacon, drága is éppen ezért. Késıbb, ahogy egyre több lesz, leszáll az ára.) „Tiszta piac” persze éppúgy nincsen és nem is lehet, mint ahogyan a fizikában sincsen erıhatás nélküli egyenes vonalú egyenletes mozgás. A newtoni mechanika mégis ezen alapul, mivel az „erıt” csak ennek alapján lehetett meghatározni. Így van ez a közgazdaságban is. A „tiszta piacnak” ugyanis a következı elıfeltételei vannak : ne legyen benne monopólium, vagyis a kínálat-kereslet egyensúlya úgy alakulhasson ki, ami minden szereplınek a legkedvezıbb. ne legyen externalitás, vagyis minden valódi költséget el kelljen számolni az eladási árban. tökéletes legyen az információs helyzet, vagyis mindenki rögvest megtalálhassa a számára legkedvezıbb adásvételt. Mindezek a feltételek önmaguktól nem teljesülnek, vagyis nem igaz, hogy a piac minden további nélkül képes önmagát szabályozni. Megjegyzendı még az is, hogy éppen a globalizálódott világgazdaság az, ami az egész emberi történelemben a legsúlyosabb sérelmet ütötte a piacgazdaság rendszerén.
127
Környezeti, Gazdasági, Technológiai, Kereskedelmi Szolgáltató és Fejlesztési Zrt.
A fı oka ennek a világpiacon kialakult egyenlıtlen csere, ami az erıforrás-tulajdonosok között létre jött. Az egyenlıtlenség az eltérı mobilitási lehetıségekbıl következik. Minél mozgékonyabb egy erıforrás, annál inkább képes a helyi monopolhelyzetét érvényesíteni, vagyis hátrányos és függı helyzetbe hozni a helyi partnereit. (Elmehet oda, ahol a feltételek neki kedvezıbbek, míg a helyiek ezt nem tehetik meg.) Ekképpen juthat kulcshelyzetbe a tıke, és ezen belül is elsısorban nem a termelı tıke, ami bizonyos fokú helyi kötöttséggel mégis rendelkezik, hanem a spekulációs, mert az adott helyen monopóliumként viselkedhet, és kerülhet kiszolgáltatott helyzetbe a munkaerı és a föld tulajdonosa – elıbbinek korlátozott, utóbbinak meg éppen lehetetlen a helyét megváltoztatnia. A természet egésze és az erıforrásai pedig éppen ide tartoznak. Még tovább ronthatja ezt az egyenlıtlenséget az, hogy az externalitások többnyire helyiek lévén, a helyi kötıdés nélküli erıforrás-tulajdonos hajlamosabb lehet ezek fontosságát mellızni. Mindezekért, mint látható, nem a piac, hanem ellenkezıleg, annak a megsértése a felelıs. A helyzet megjavításának tehát a piac érvényesítése lehet éppen az elsı számú feltétele. Ami a piaci egyensúly érvényesülését akadályozhatja, az gazdaságilag a nagyobb mobilitás, vagyis hogy akinek itt nem tetszik és lehetısége is van rá, az elmehet, politikailag pedig a nagyobb helyi érdekérvényesítı képesség, a nagyobb tıkeerıbıl kifolyólag. Ez a lobbizáson át a döntéshozók korrumpálásáig sajnálatosan sok lehetıséggel rendelkezik. A piaci elv érvényesítése és egyes erıforrások korlátlan mobilitása tehát egyszerre nem lehetséges. Az egyensúlyt itt szabályozásnak kell biztosítani, és erre csak közhatalom képes, gazdasági vagy adminisztratív eszközökkel. Van azonban a piaci elvben egy valóságos probléma is, ami a döntések idıhorizontjainak a különbségébıl adódik. A „piac” pillanatnyi cserét jelent, a „jövı”, vagyis az erıforrás további lehetséges felhasználása csak egyéni mérlegelés alapján játszhat benne szerepet. („Megegyük-e a tyúkot, amelyik jövıre aranytojást tojik ?” – hangzik a klasszikus kérdés.) Erre megfelelı válasz sem a profitorientált gazdaságtól, sem a gyors sikerben érdekelt politikától, sem az információhiányos vásárlóközönségtıl nem várható. (2008-ban már javában dübörgött nálunk a gazdasági válság, midın a háztartások még mindig eszement ütemben vették fel a külföldi hiteleket) A konfliktusmezıt, ami ebbıl adódik, az egyes szereplık által figyelembe vett idıtávok értelmezésével írhatjuk le. (lásd az M.1. mellékletben). A szabályozás pedig nem más, mint a közöttük felvetıdı eltérı érdekeknek az optimális kiegyenlítése. 6. A szabályozás lehetıségei. Abból kell tehát kiindulnunk, hogy amit „szabályozásnak” mondunk, arra azért van szükség, mert a ma tévesen „piaci mechanizmusnak” nevezett összefüggés erre nem képes. Korlátozásra van szükség, de ez a korlátozás éppen a szereplık esélyegyenlısége, tehát a valóságos piac felé közelítés érdekében történik. Gyulai Ivánnak a figyelemre méltó gondolataiból indulok ki, vagyis hogy a szabályozás lehetısége input-oldali, output-oldali, vagy az externalitás beszámítása a költségekbe. ● 6.1. Az input-oldali szabályozás alapvetıen gazdasági, de komoly jogi összefüggései is vannak. A gazdasági szabályozás lényegét a piacelmélet tisztázza azzal, hogy az energiaárak a „szőkösség” mentén emelkednek. Csakhogy a „szőkösség” fogalmát adminisztratíve kell megteremteni, mivel a globális világgazdaság, a benne foglalt eredendı esélyegyenlıtlenséggel ezt a közgazdasági alaptényt messzemenıen figyelmen kívül tudja hagyni. Az adminisztratív szabályozásnak, ha megmarad helyi jellegőnek, persze megvan az a fogyatkozása, hogy „tıketaszító” jellegő, hiszen óhatatlanul növeli a ráfordítást. A befektetı tıke számára ezen belül vonzó szempont a stabilitás lehet. Az úgynevezett „gazdag államok”, a maguk jóval nagyobb ráfordításai mellett is kedvelt befektetı célterületek, a politikai-társadalmi-jogi-gazdasági stabilitásuk következtében. (Általános gazdasági szabály, hogy a nagyobb haszon reményét a nagyobb kockázat szokta fékezni.) ● 6.2. Az output-oldali szabályozás, vagyis a kibocsátásé, alapvetıen jogi-szankcionáló eszközökkel történik, büntetés, bírságolás stb. Mégis megvannak az alapvetı gazdasági összefüggései is.
128
Környezeti, Gazdasági, Technológiai, Kereskedelmi Szolgáltató és Fejlesztési Zrt.
Ahogyan a gazdaságtan ismeri a „végsı felhasználó” fogalmát, éppúgy a „végsı igénybevevı” fogalmát is figyelembe kell vennünk. Az ökoszféra például nem ismeri a „hulladék” fogalmát, mert a hulladék energiája más élılények számára szabad rendelkezéső, azaz entropikus rendezés forrása. Efféle módon mőködött például a hagyományos parasztgazdaság is, vagy napjainkban az óriási hőtıházak is ekképpen mőködtetnek a hulladékhı felhasználásával üvegházakat. Az újrahasználható hulladékanyagok is e kategóriába tartoznak. Az ésszerő gazdaságpolitika itt ösztönzı szabályozási rendszert tud felépíteni. A büntetı szabályozás lehetıségei gazdasági szempontból korlátozottak. Túlságosan magas bírság véget vethet magának a termelésnek, ami a hozzáadott érték csökkenéséhez vezet, például munkanélkülivé válnak az emberek. ● 6.3. Az externalitás megfizetése. Ez, mint mondtuk, elvileg az egyik alapfeltétele volna a piacgazdaságnak. A mőködésének az a lényege, hogy aki drágábban kell termeljen az externális költségek folyamatos megfizetése miatt, az óhatatlanul elvérzik a kisebb ráfordítású, tehát olcsóbb vetélytársakkal szemben. Ám az a kérdés : van-e ilyen piac ? (Gyulai Iván jogos kételye az eljárás hatékonyságát illetıen erre vonatkozik. Ha ugyanis nincs jelen a kisebb ráfordítású konkurrencia, akkor az egész nem egyéb, mint olyan áremelés, ahol a vásárló még a saját környezetének az elpusztítását is finanszírozni fogja.) Az eljárás mindazonáltal elméletileg teljesen piackonform, tehát az alkalmazásánál abból induljunk ki, hogy ez meg is valósulhasson. Gazdasági értelemben jöjjön létre a valóságos piac. Tehát Jelenjenek meg azok a termelık, akik externalitás, és a hozzá tartozó járulékos kiadások nélkül tudnak gazdálkodni. Ettıl függetlenül is legyen vonzóbb a termelı számára az externalitás kiküszöbölése. (A pillepalackok és a cserélhetı palackok díjszabása elég egyszerő példa erre. A deponálási költséget hozzáadva a pillepalack költségráfordításához, megteremthetı a cserélhetı, tehát hulladékmentes palackok forgalma. Ez jobb eszköz, mint a tiltás. Mőködött is, amíg a szabályozást meg nem szüntették – de a hatékony szabályozás mőködésére még vissza fogunk térni. ) Egy áttekinthetı gazdasági-technológiai terv alapján legyen idı az átállásra. Ez ugyanis tıkeráfordítást igényel, amit a termelınek a maga számára megbízható gazdasági kalkulációval kell alátámasztania. 7. A pénz szerepe és a szabályozás. A pénz a szabályozás minden formájában döntı szerepet játszik, viszont döntı szerepe van a problémák elıidézésében is. Két fı funkciója – piaci csereeszköz és tıkefelhalmozási eszköz – a termelési folyamatban ellentmondásban van. A felhalmozás érdeke az erıforrás-árak leszorítása, a cseréé pedig azok stabilitása, mert ez adja a vásárlóerıt. Mivel mindkettı ugyanaz a pénz, különféle zavarok és feszültségek keletkeznek. Legújabban ezért többféle próbálkozás van a két funkció szétválasztására, a fogyasztási bónoktól kezdve a Gesell-féle „negatív kamatig.” A „szénkvóta” is ezek közé tartozik, mint csupán fizetésre, de nem felhalmozásra alkalmas eszköz. Különleges elınye az, hogy a fogyatkozó erıforrások korlátos piacán kizárható a segítségével az a bıvülési kényszer, aminek a tıke kamatigénye az alapja, és ezáltal a bıvülést szervesen összekapcsolja az innovációval. Az innováció (Schumpeter értelmezésében) a korlátos, tehát dráguló erıforrások mellett is növelheti a kibocsátást a termék fajlagos információ-tartalmának a növelésével. A kétféle gazdasági magatartás különbségét a következıképpen modellezhetjük.
129
Környezeti, Gazdasági, Technológiai, Kereskedelmi Szolgáltató és Fejlesztési Zrt.
A gazdaság kétféle szemlélete A „szénkvóta”, ami a ráfordítást úgy szabályozza, hogy a többlet-ráfordítást jelentısen megdrágítja, voltaképpen a piacelvet segít érvényre juttatni. Csak akkor lehetséges viszont a szabadkereskedelemmel összekapcsolni, ha mindenki aláveti magát. És ez többféle problémát vet fel. ● 7.1. Lehetséges-e erre globális és érvényesíthetı szabályozás? (Úgy hiszem, eszköz lehetne ehhez a termékpiaci diszkrimináció, vagyis valami védıvám-szerőség a kvóta-túllépıkkel szemben. De ez nemzetközi jogi kérdés, és akkor még mindig nyitva van, hogy a kiinduló kvótahányadot ki és milyen alapokon határozza meg. Tovább nem is foglalkozom vele.) ● 7.2. Mit tegyünk a forráshiányos „szegényekkel”, akik egy úgy lehet ökológiailag kedvezıtlen, ám számukra még megfizethetı energiafélét használnak ? ● 7.3. Hogyan biztosítsuk az alternatívát a dráguló és kártékony fosszilis energiahordozók kiküszöbölésekor ? (Egyszerő példával : lehetséges-e a gépkocsihasználat korlátozása a tömegközlekedés felszámolásával egyidejőleg?) ● 7.4. Mit kezdjen egy induló, vagy egy bıvülı vállalkozás a maga kvótaigényével? A kvóta, mint sajátos pénz, csereeszközként is felhasználható, ennyiben a gazdasági hatékonyságot is támogatja. Akinek pénze van, az vásárolhat belıle – és pénze elvileg azért van, mert hatékonyabban tudta felhasználni a rendelkezésre álló energiát. Ám itt mégis kell egy korlátot beiktatni. A kvóta egy természeti erıforrással való gazdálkodás joga, kvázi „birtoklása” ennek az erıforrásnak. Ha eladjuk anélkül, hogy a pótlása biztosított lenne, abból komoly gazdasági bajok keletkezhetnek – éppúgy mint mondjuk a termıföld eladásából. Az ország egésze talán mérlegelhet ilyet, habár nem ártana, ha okosabban mérlegelné, mint a légtér vagy a frekvenciasáv-eladások esetében. Az egyes gazdasági szereplık közötti tranzakciónál viszont szigorúan ki kell kötni a határon belüli felhasználást. Sıt lehet, hogy még ez is kevés, és térségi korlátra is szükség van. (Vészesen csökken az országunk nagy részének a gazdasági potenciálja – ennek a részleteibe itt nem mehetek bele – és még más se hiányzik, mint hogy az energiahasználati jog is csökkenjen vagy megdráguljon.) A gazdaságban egyetemes csodaszer éppoly kevéssé van, mint az orvostudományban. Ezért az energiafelhasználás innovációjában a szénkvóta olyasmi, amit a matematikusok szükséges, de nem elégséges
130
Környezeti, Gazdasági, Technológiai, Kereskedelmi Szolgáltató és Fejlesztési Zrt.
feltételnek mondanak. Mindenek elıtt a reálszférában is meg kell teremteni a technikai és a gazdasági feltételeket. Vagyis mondhatjuk, a piacot, ami magától sehogy sem fog létrejönni. (Bizonyíték erre rendszerváltásunknak az elmúlt húsz éve.) 8. A reálszféra problémáinak megoldási javaslatai. A gazdasági alapprobléma abból áll elı, hogy a reálszférában minden energia-racionalizálás azonnali tıkeráfordítást igényel, a hozadéka meg hosszabb idıtávú. A profitrátát és így a versenyképességet mindenképpen csökkenti, és ezzel a mobil tıkét előzheti a korlátozó szabályok alá vetett térségbıl. Ez a bevezetınkben körüljárt elsı számú ellentmondás, és egy ennyire nyitott országban, mint a miénk, megfontolást igényel az alkalmazás módja. (Ami alatt nem azt értem, hogy el kell fogadnunk a tıkemonopólium érdekdiktátumát, hanem csak azt, hogy muszáj vele kompromisszumot kialakítani.) Egy általános EU-szintő szabályozás talán segíthet valamit a helyzeten. Az energia-racionalizálásba fektetett tıke lassú megtérülése szükségessé teheti a közpénzbıl történı támogatás valamilyen formáját (vissza nem térítendı támogatás, kedvezményes kamat, profitadó-kedvezmény ). A közhatalomnak itt anyagilag is össze kell hasonlítania a saját maga számára hosszabb távon várt hasznot a rövidebb távú költséggel, és csak ez által igazolt esetben nyújthat támogatást. Hosszabb távú haszonként elsısorban az energia-import csökkenését, másodsorban pedig a racionalizálás közvetlen és közvetett munkahely-teremtı hatásait kell figyelembe venni. Kimondottan kedvezı lehet ez a hazai kis- és középvállalakozói szféra megerısítésére, vagyis a 2.1., 3.1., 4.1. alatt leírt problémák megoldására. Az e célra szánt közpénzeket azonban feltétlenül külön alapként kell kezelni, az államháztartási törvény erre lehetıséget is ad a III. fıfejezeten belül. Ide érkeznének a kvótaeladások pénzei, az externalitások költségei, a környezeti bírságok, bizonyos termıföld-megváltási díjak, ezen felül a szükséghez képest európai úniós források és folyó költségvetési támogatások is. Ez utóbbi azért kerülhet a rendszerbe, mert itt egyúttal gazdasági racionalizáció, piac- és munkahely-teremtés, vagyis általános nemzetgazdasági célok is támogatásra kerülnek. Célszerő ezt a csoportot kiemelten leválasztani az általános vállalkozásösztönzı támogatásokról. Az elmúlt évek gyalázatos pályázati rendszere helyett szükségesnek vélem a normatív támogatás elvét, ahol is a beterjesztett kalkuláció (energetika, munkahelyteremtés, biztosított piac stb.) alapján egy politikamentes szakértıi bizottság határozata dönt a támogatásokról. Az energia-takarékosság és a megújuló energiafajták elterjedése önmagában semmiféle törvénytıl, vagy pályázati rendszertıl nem indul meg, többféle feltételt kell biztosítani hozzá. A legfontosabbnak a következık látszanak. ● 8.1. Botrányosan leromlott az innováció hazai fogadókészsége. (Csak egy ide illı példa : néhány éve egy magyar vállalkozó, aki akkumulátoros kisautók sorozatgyártását tervezte, sokévi reménytelen huzavona után hátat fordított, és Ausztriában építi a gyárát…) Az elfogadott szabadalmak számát tekintve az EU-ban az utolsók közé tartozunk, az elızı rendszerben is alacsony arány azóta még jobban csökkent. A K+F támogatások is nagyon alacsonyak, de azt hiszem, hogy ha a hatékonyságukat is megvizsgálnánk, még riasztóbb lenne a kép. Megdöbbentı ez egy olyan országban, amelynek a lakói éppen az ötletességükrıl híresek. Egy komplex tartalmú törvénynek intézkednie kell arról, hogy ez a helyzet radikálisan megjavuljon. Úgy tőnik a számomra, hogy a bürokratikus érdektelenség mellett az információhiány, a szabadalmi díjak kérdése és a megalapozó üzleti tervek hiánya lehet ebben meghatározó. Olyan intézményre volna szükség, amely állami forráskiegészítéssel, de nem az állami szférán belül tevékenykedik – például a gazdasági kamarákhoz kapcsolódva. Az óhatatlanul szükségessé vált, az EU által is megkövetelt energetikai innováció jó lehetıség a hazai gazdaság feltételeinek és szerkezetének a javítására is (lásd 2.3., 3.1., problémakör), a törvénynek rendelkeznie kell, legalábbis ennek a keretfeltételeirıl. (Például az erre vonatkozó rendeletek, vagy netán más törvények készítésérıl szóló felhatalmazó megbízással.) ● 8.2. Az alternatív energiafajtákhoz szükséges eszközök gyártása nagyon alkalmas lehet a hazai kis és középvállalkozások megerısítésére, stabil és jelentıs vásárlóerejő piacot találhatnak e téren. Lehetıleg ne importáljuk ezeket, mint például a tömegközlekedési eszközöket, amiket egy hajdan világhírő magyar ipar még exportálni tudott, mielıtt felszámolták volna. Az se volna szerencsés, egyebek között például a
131
Környezeti, Gazdasági, Technológiai, Kereskedelmi Szolgáltató és Fejlesztési Zrt.
piacellenes kvázi monopolhelyzete miatt, ha valamely hazai multinacionális cég kapná meg a gyártáshoz óhatatlanul szükségessé váló közpénző támogatást. Ezzel kapcsolatban a hosszútávú energiagazdálkodási koncepció kiegészítése és Országgyőlési Határozatban való rögzítése szükséges. Segíthet a 2.2., 2.3., 3.1., 3.3., 4.3., 7.3. alatti problémák megoldásában. ● 8.3. A háztartások energia-felhasználása igen jelentıs, 40 % körüli az országos mérlegben, és elég nagy részben éppen fosszilis energiahordozóra támaszkodik (gáz, olaj, szén). Ez a hatalmas fogyasztás elég nagy részben a hıtechnikailag nem megfelelı lakások következménye, tehát elvileg jelentıs megtakarítás volna ebben elérhetı. Az ehhez tartozó munkák, hıszivattyúk, hıszigetelés, korszerő nyílászárók, napkollektorok stb. jelentıs munkaalkalom-teremtı és gazdaságélénkítı hatást gyakorolhatnak. Figyelembe kell vennünk, hogy a lakosság nagy része anyagilag egyáltalán nem terhelhetı tovább, a lakásállomány pedig döntı részben magántulajdonban van. A megoldás a következı lehet. Az energiatakarékos beruházás fajlagos törlesztése ne legyen több, mint az energiafogyasztás-csökkenésbıl adódó költség. A különbözetet juttatásos állami dotáció kell fedezze, felelıs felhasználás és ellenırzés biztosításával. Ez a megoldás gazdasági tekintetben kétféle idıhorizont összehangolását jelenti (lásd M.1. melléklet) A lakó folyó költségei nem változnak, az ingatlana viszont értékesebb lesz. Az állam hosszabb idıtávú haszna, hogy csökkentheti az energia-importot, és munkahelyet teremthet, vagyis növelheti a hozzáadott értéket. Végeredményben a 2.1., 3.1., 7.2. alatti problémákon segíthet. ● 8.4. Az érdekeltségeket meg kell teremteni. Az, hogy immár két évtized óta nem haladt semmit a magyar alternatív energiatermelés, és a felhasználás növekedését is csak a lakossági fizetıképes kereslet fékezi, abban leli a nyitját, hogy az egyes szakterületek érdekeit képviselı döntéselıkészítı szakembereknek nem főzıdik érdekük sem a felhasználás csökkenéséhez, sem az alternatív energiaforrások implementációjához. (Egy példa : 2001 és 2007 között 11 %-al nıtt a hazai feldolgozóipar bruttó hozzáadott értéke és 16,5 %-al az energiafelhasználása. Holott meghírdetett programpont volt az energia-hatékonyság javítása. Még szerencse, hogy a lakosság fizetıképes kereslete csökkent – az árnövekedés messze meghaladta a jövedelemnövekedést – és így ık legalább nem tudták fokozni az energia-felhasználásukat.) A helyzet kulcsa mindezideig a „szénhidrogén-lobby” kezében volt, akiknek alapvetı érdekeik az eladásuk bıvítéséhez főzıdnek. Az általuk készített vagy befolyásolt energetikai szakvélemények ezért csak részérdeket fejeznek ki, objektívnek semmiképpen se tekinthetık. De nem feltétlenül objektív az egyetlen befolyásos rivális, az „atomerımő-lobby” sem. (Sem a takarékosságnak, sem az alternatív energiafelhasználásnak nem volt döntést befolyásoló erejő érdekérvényesítési lehetısége, és ezért romlott a helyzetünk az elmúlt másfél évtizedben az EU-átlaghoz képest.) Szükséges ezért független szakértıi hálózat szervezése. Ez közigazgatási tekintetben a legfelsı döntéshozói szintnek a „vezérkaraként” mőködne, Magyary Zoltán egykori közigazgatási elképzelése szerint. Így oldható meg a 2.5., a 3.2., 4.1., és 4.2. alatt vázolt probléma. ● 8.5. Az energiakvóták meghatározásához csak néhány kissé bizonytalan megjegyzést tudok főzni. A gazdaságban a GDP-hez való hozzájárulásból lehetne kiindulni, és az induló kvótát ehhez egy egyszerő, ágazatonként differenciált kulccsal hozzá rendelni. (Lehetıséget látok itt a nagy távolságú gépkocsis szállításoknak a diszpreferálására is a kvótán keresztül.) A lakosság energiafogyasztása nagyjából három részre tagolható : főtési-háztartási energia, közlekedés, egyéb energia. A kiinduló aránytalanságok oly nagyok, hogy zavarba hoznak a szabályozás lehetıségeit illetıen, mivel szemlátomást az úgyis hátrányosabb helyzetőeket fogják erısebben terhelni. Egy korszerő, jól és drágán megépített házban jóval kisebb a fajlagos főtési igény, mint egy másikban, akinek szegényebb volt az építtetıje. Egy jól kiépített városi, vagy településközi közlekedés könnyebben teszi az autót nélkülözhetıvé. (És mi van ott, ahol a vasúti közlekedést megszüntetik ? Büntetıkvóta kell az emberek életviteléhez ?) Az „alanyi egyenlıség” elve nem biztos, hogy itt igazságos, éppen mert lehet, hogy a szegény kényszerül fajlagosan nagyobb felhasználásra. Azt hiszem, ez a probléma csak két másikkal egybekapcsolva kezelhetı: az „alternatívák” kérdésével és a helyi tervezéssel.
132
Környezeti, Gazdasági, Technológiai, Kereskedelmi Szolgáltató és Fejlesztési Zrt.
A kvótarendszer beillesztése egy fejlıdési igényő gazdaság mőködésébe felveti a 7.4. alatt leírt nehézséget. (Fejlıdésrıl beszélek, nem növekedésrıl !) A kvóta-arányok „befagyasztása” egy induló állapotba megnehezíti az újak belépését a termelésbe, mivel igen megdrágítja a felhasználásukat. Szükséges tehát hozzá egy állami „intervenciós kvótaalap”, amely üzleti terv alapján adományozna kvótát egy-egy ígéretes induló vállalkozásnak éppúgy mint mondjuk vissza nem térítendı támogatást szokás. Úgy hiszem, hogy a kvótáknak valamilyen áttekinthetı szabály szerinti, de idıben folyamatos csökkentése, ami ösztökélne a folyamatos energiaracionalizálásra, szintén nélkülözhetetlen. Gazdasági tervezés és folyamatos menedzselés nélkül viszont nagy bajt okozhat ez a rendszer ! (Nézzünk szembe azzal a ténnyel, hogy az elmúlt 20-30 év ideológiája, az „állam” megfosztása a gazdaságszabályozás lehetıségeitıl, globális kudarcot vallott, még a szentségnek nyilvánított piacot is szétverte.) ● 8.6. Az alternatív energia termelése csak helyi szinten lehet kedvezı. Értelmetlen és káros centralizált óriás-erımőveket építeni ebbıl a célból. (Egyedüli kivétel a Szaharában megépülı óriás naperımő lehet, de ez még a jövı zenéje.) Ennek többféle elıfeltétele van, a megfelelı helyi döntéshozói kompetenciától, a felhasználható pénzalapok elıteremtésétıl kezdve a komplex helyi tervezési rendszer kialakításáig. Ez a tervezés gondoskodhat – tárgyunkkal szoros összefüggésben a helyi energiaforrások optimális, közérdekő felhasználásáról az erıforrások fenntarthatóságáról a foglalkoztatás javításáról a fizikai és funkcionális kapcsolatrendszerek mőködésérıl Megfelelı területi szintnek szakmai tekintetben a kistérség látszik, a Területfejlesztési Törvény is ekképpen rendelkezik. A szükséges szakmai támogatást magasabb, megyei vagy régió-szintrıl kaphatja meg. Ennek a magasabb területi szintnek a hatékony, döntésbefolyásoló képessége nélkülözhetetlen az egész gazdasági rendszer, ezen belül az energia-racionalizálás megfelelı mőködéséhez is. A vasúti szárnyvonalak felszámolása, a szállítás és a személyforgalom gépkocsira terelése például nyilvánvalóan ellentétes az egész programmal, és nyilvánvalóan nem kerülhetne sor rá az érintettek érdemi beleszólása esetén. A törvényeink egyébiránt ezt lehetıvé is tennék, csak érvényesíteni kellene ıket. ● 8.7. Az ökoszisztémák védelmének szintén a tervezésen belül lehet megteremteni a lehetıségét. A jogi feltétele a Területfejlesztési Törvényben adott is, de e törvény hatályosulása enyhén szólva nem tökéletes. (Hadd utaljak csak a sőrősödı ingatlanpanamákra, telekmanipulációkra vagy a budapesti agglomerációnak a mőködı terv híjján minden képzeletet felülmúló leromlására.) Részletekbe nem megyek, csak annyit emelnék ki, hogy a települési önkormányzatoknak a területhasználattal kapcsolatos eddigi, törvényben garantált és gyakorlatilag korlátlan rendelkezési jogait általánosabb közérdekbıl jelentısen szőkíteni kellene. 9. VÁZLAT A HELYI ERİFORRÁS-GAZDÁLKODÁSRÓL Azért tartottam ezt szükségesnek leírni, mert éppen a megújuló energia-források kérdése aligha oldható meg más szinten, lévén ezek tipikusan helyhez kötıdıek. Manapság a közgazdaságtan elıfeltételezi az erıforrások zavartalan újratermelıdését, épp ezért alig foglalkozik vele. (Samuelson-Nordhaus „Bibliának” számító 750 oldalas könyvében mindössze 30 oldalt szán e témának.) A globalizált gazdaságban viszont ennek a feltételei megsemmisülhetnek : A tıke nagyobb mobilitása által teremtett helyi monopólium tartósan megırizheti az egyenlıtlenséget A világpiaci és a helyi fizetıképesség különbsége és az erıforrás-fenntartás importigénye a helyi erıforrás-tulajdonosok tiszta jövedelmét aránytalanul csökkentheti Az elemi szükséglet-kielégítés erıforrásainak (víz, energia, élelmiszer) profitkényszere (magántulajdona) az ott élık nyomorba döntéséhez vezethet A helyi és a világpiac között kiegyenlítetlen értékérvényesítı különbség van. A helyi piac a korlátos helyi erıforrásokat kell figyelembe vegye, és a kibocsátás a korlátozott lehetséges ráfordításnak megfelelıen csak korlátozott lehet. Így a helyi gazdaságfejlesztésnek kétféle, egymástól eléggé független célrendszere van, és a tıke gazdasági igényei ezek közül csak az elsıvel hozhatók összhangba. A gazdaság értéktermelı képességének a növelése (hozzáadott érték: profit, járadék, munkabér)
133
Környezeti, Gazdasági, Technológiai, Kereskedelmi Szolgáltató és Fejlesztési Zrt.
A térség eltartóképességének a megırzése, vagyis az erıforrások „elfogyásának” megakadályozása. Az elızı szemponthoz képest mérlegelést igényelı prioritás.
A tıkemozgás szempontján kívül ezért figyelembe kell venni a helyi erıforrások szempontjait is. Ide számítva a térségben élı emberek ellátásának az igényeit, függetlenül a fizetıképességüktıl. Az elemi szükségleteket kielégítı erıforrások és a piac összefüggése a Marshall-kereszten a következı.. A kínálati görbe „világpiaci” árviszonynak felel meg (pl. energia). Bárhol eladható, független a helyi vásárlóerıtıl. A keresleti görbét a helyi vásárlóerı ( a jövedelmi viszonyok) határozzák meg.
A kiegyensúlyozatlan piaci egyensúly és ellátási volumen p ár V volumen A az erıforrás-újratermeléshez szükséges felhasználás volumene és a legkisebb jövedelmőek fizetıképes kereslete B az adott volumenhez tartozó kínálati ár C az egyensúlyi ár a Marshall-kereszten ∆p árkiegészítés a rászorult javára ∆V a kereslet egy részének nem-piaci elvő kielégítése A komplex gazdasági-társadalmi szemlélet az ábrázolt korrekciós technikákkal tud beavatkozni a kedvezıtlen folyamatba. ● 9.1.Az árkiegészítés az eladónak és a vevınek is érdeke, de csak közpénzbıl oldható meg. Technikája egyszerő, ámde hátrányai is vannak, mindenek elıtt hiányzik belıle a felhasználó takarékosságra ösztönzése. ● 9.2. A nem-piaci juttatás az eladó üzletét nem zavarja. (A gázár-támogatás ellen sohasem volt kifogása a szénhidrogén-lobbynak). A vevık közt viszont egyensúlytalanságot eredményezhet, mert egyesek olcsóbban jutnak hozzá csekélyebb fizetıképességük miatt. Közhatalmi szervezés, intézkedés és ellenırzés kell hozzá. Mindenek elıtt pedig a helyi természeti erıforrásoknak (víz, energia, termıföld), mint természetes monopóliumoknak a közhatalmi tulajdonlása.
134
Környezeti, Gazdasági, Technológiai, Kereskedelmi Szolgáltató és Fejlesztési Zrt.
Az exportra is termelı, illetıleg a jelentıs tıkebefektetést igénylı gazdálkodásnál korlátozott jogú tulajdonlás (pl. használati vagy birtoklási jog) megfelelı szerzıdéses feltételek mellett lehetséges. Ezek ki kell zárják az elidegenítést, szabályozhatják-korlátozhatják a profitot, megköthetik az erıforrás használatát. Az erıforrás-felhasználás helyi optimumának, és vele szoros összefüggésben az elemi ellátási szükséglet biztosításának a gazdasági körülményei és a lehetıségei a következık..
A vásárlóerı görbéje Kritikus ponttá válhat az import-export viszony, amennyiben nincs mód az import ellentételezésére. Az exportbázis-elmélet itt csupán a helyi fizetıképesség H határpontja fölött használható. (Találó példa erre az exportbázis-elven felépített magyar gazdaság, amely az alacsony belsı fizetıképesség miatt rendkívüli mértékben eladósodott, az exporttöbblet dacára.) Elvileg kétféle megoldás lehet az egyensúly megırzésére: A vásárlók önkorlátozása Védelem a közhatalom által (korlátozás, vám) A helyi gazdaság ellátási viszonyai, a fizetıképesség és az értéktermelı munka kapcsolatai a következık szerint alakulhatnak. A piacon az elemi szükségletek kielégítésének a helyi árszínvonalát a legalacsonyabb fizetıképességőek létfenntartási igényeinek a költsége szabja meg. A helyben termelt és nem exportálható javak (pl. személyi szolgáltatások) ennek kb. meg is felelnek. A ráfordításuk is helyi áron történik, és az eladásnak a helyi vásárlóerıhöz kell igazodnia A külsı piaci (import) kínálat csökkenı helyi fizetıképesség mellett máshová is mehet. A helyi eladásának a lehetısége viszont függ a helyi erıforrás és áru exportjától (volumen, árszínvonal, feldolgozottság) Nem-piaci elvő, de fizetéssel járó munkák, ezt mondjuk közmunkának. Mindig közösségi forrást igényel, és közösségi a haszna is. Arra való tekintettel, hogy az infrastruktúra-fejlesztést amúgy sem célszerő az üzleti szféra megtérülési rátái szerint lebonyolítani, a közmunka-forma e célra kimondottan elınyös. Lényeges minısítı kritériuma viszont az eredmény, a végzett munka hasznossága, ezt részint a létrehozott értékkel mérhetjük, részint viszont a munka térségi hasznosságával. Efféle közmunka éppen ezért gondos fejlesztési tervezést igényel.. Az önellátás és a hozzá kapcsolódó reciprocitás esetében ár nem határozható meg. Becsülhetı azonban az általa elért gazdasági haszon, olyan módon, hogy az eredményt össze vetjük a piaci értékkel. Anyagi támogatás esetén az így várható virtuális gazdasági eredményt fel kell becsülni. Segély piaci-pénzbeli vagy természetbeli-reciprocitási alapon, mint az élet fenntartásához szükséges minimum. A pénzbeli segély, mint szociális céltámogatás (oktatás, gyereknevelés stb.) átmeneti megoldásként
135
Környezeti, Gazdasági, Technológiai, Kereskedelmi Szolgáltató és Fejlesztési Zrt.
elfogadható, mint externális terhek gazdasági alapú átvállalása. Ám nem fogadható el, mint az általános életszükségletek biztosításának a feltétele. Ezen segélyek forrásai mindenesetre nem lehetnek helyi, hanem csak központi költségvetési eredetőek, az esélyegyenlıség elve miatt. Az erıforrások helyi, tehát a tıke igényétıl független felhasználásainak a jellemzıi . Nonprofit alapúak, a támogatásuk vissza nem térítendı formájú. Viszont igény lehet az, hogy idıvel önellátóakká kell válniuk Együttmőködés-szövetkezés szükséges hozzájuk, ehhez szervezést igényelnek Technikai készségeket, s ehhez oktatást-képzést igényelnek Ezeknek a helyi célú munkáknak a szereplıi közmunkák esetén a helyi önkormányzatok, és azok szövetkezései. Nem üzleti célú szolgáltatások – szociális, oktatási stb. – esetében társadalmi önszervezıdések, gazdasági céloknál pedig a gazdálkodók beszerzési, értékesítési, termékfeldolgozó szövetkezetei. A szükséges képzés, oktatás, piacszervezés, menedzselés stb. közhatalmi részvételt-támogatást is igényelhet. A helyi vállalkozások munkahely-teremtı beruházásai már átmennek a piaci szektorba. Az eredetileg önellátásra szervezıdı támogatások, mint pl. a szociális célú agrártámogatás résztvevıi számára is biztosítani kell ezt az átmenetet. Így az eredetileg nonprofit szektor végül a piacgazdaságot fogja erısíteni. A helyi ellátás természeti erıforrásait köztulajdonban kell tartani, és nonprofit alapon mőködtetni. A helyi (megújuló) energiaszolgáltatás legyen kis kapacitású, a helyi energiaforrásoknak megfelelı. A nagy kapacitású erımővek jelentıs szállítási- beruházási többlettel járnak és csökken az ellátási rugalmasságuk is. A termıföldek általános köztulajdona nem lehetséges. De a helyi ellátás javítására részint közbirtokossági földek kellenek, pl. állattartásra, részint pedig a szociális agrártermelés számára közösen megmővelt földek. Ezek bérlemények is lehetnek. A biológiai alapú megújuló energiaforrásokhoz (energiaerdı stb.) szükséges termıföldet szintén köztulajdonban kell tartani. MELLÉKLET 5/M.1. A tervezési idıtávok. A gazdaság az erıforrásokat általában azonnal felhasználható adottságnak tekinti, fıleg pedig nem számol azokkal a következményekkel, amelyek a gazdasági hasznosítás miatt hosszabb idıtávon állnak elı. Ebbıl a problémából keletkezett a közhatalom szerepvállalása, aminek a tervezés a legfontosabb segédeszköze. A tervezés alapfeladata abból áll elı, hogy a gazdaság különbözı szereplıi eltérı idıhorizontban látják a maguk problémáját, és a feladat az, hogy ezek között valamilyen kiegyenlítıdést hozzunk létre. Négyféle, logikailag jól megkülönböztethetı idıtáv van.
● 1.A politika idıtávja rövid, általában 1-4 év között van. A politikának ugyanis ilyen, belátható idıtávon belül kell eredményt mutatnia. Ez azonban nem könnyő, mert az érdemi változásokhoz ennél hosszabb idı kell, a rövid távon kimutatható eredményeket fenyegeti a látszat-jelleg. Az érdemi változás legitimálásához felelıs kormányzás és kiegyensúlyozott közvélemény szükséges. (A diktatúrák e tekintetben könnyebb helyzetben vannak, éppen ez az idıleges sikerük titka is.)
136
Környezeti, Gazdasági, Technológiai, Kereskedelmi Szolgáltató és Fejlesztési Zrt.
● 2.A gazdaság idıtávja 5-10 év körül van, mivel normál esetben ennyi a tıke megtérülési ideje. Az ezt meghaladó idejő megtérülésnél a részt vevı vállalkozók valamilyen kompenzációban kell részesüljenek. A területfejlesztés legfontosabb összetevıje, a térségi infrastruktúra, úgyszólván mindig ilyen jellegő. Ezért az ilyen fejlesztéseket vagy a közvetlen megtérülés kényszerétıl mentes közhatalom finanszírozza, vagy különféle pénzügyi konstrukciókkal – koncesszió, szubvenció, kamattámogatás, profitgarancia – teszik érdekeltté az üzleti szférát. ● 3.Az emberi életciklus idıtávja a hosszú táv. Tulajdonképpen 75 év körül volna, hiszen minden ember szeretné az életét kiszámítható körülmények között leélni. Gyakorlatilag ez mégsem lehetséges, ilyen hosszú idı már nem tervezhetı, ezért a hosszútávú tervezés idıhorizontja 25-30 év körül van, ennyi a nemzedékváltás idıtartama, és körülbelül ez az idı az is, amire még szabályozni lehet az ésszerő területhasználatot. ● 4. A földi élet fennmaradása minden idıhorizonton túl terjedı feladat. Hogy egyáltalán felvetıdött ez a szempont, az az ember megnövekedett technikai lehetıségeinek, és az ezzel messze nem arányos felelıs áttekintı képességének a következménye. Ilyen körülmények között a megfontolatlanságnak súlyos pusztító következményei lehetnek. A netán bekövetkezı romlás pedig, még ha megfordítható is, anyagi ráfordításban jóval többet igényel, mint amibe az elmulasztott óvintézkedés került volna. A tervezésnek tehát az itt a feladata, hogy meghatározza, milyen tényezıket milyen eszközökkel kell védeni attól, amit rejtélyes szóhasználattal „fejlıdésnek” szoktak nevezni. A lehetséges intézkedések köre technológiai, biztonságtechnikai, jogi és gazdasági természető lehet. A piac elvileg magába foglalná a szabályozás elvét is, hiszen az externális terhelés beszámítását és a ritkaságtól függı árat is tartalmazza. A problémát az jelenti, ha mindezt pillanatnyi fizetıképes keresletre fordítja le. Egy rövidebb idıtávot figyelembe vevı döntés rövid távú hozadéka ugyanis mindig nagyobb, mintha hosszabb idıt vennénk figyelembe. Viszont a csupa rövidtávú döntés hosszabb távú eredménye már jóval kisebb, mintha eleve a hosszabbat terveztük volna, mivel az erıforrások aránytalan igénybe vételével azokat „elfogyasztja”. Az a közérdek, amit az idıhorizontokra való tekintettel állapít meg a tervezés, ellentétes lehet akár minden szereplı rövidebb távú érdekeivel is. Mivelhogy „a valódi közérdek az, amit az emberek akkor választanának, ha világosan látnának, józanul gondolkodnának, érdek nélkül és jóindulatúan cselekednének.” (Walter Lippmann). Ezt a problémát a modern társadalom- és gazdaságszervezés még nem tudta megoldani, hiszen mind a politika, mind a gazdaság, mind a munkavállaló a gyorsabban elérhetı haszonban érdekelt. Gyakorlatilag úgy lehet kezelni ezt, hogy a kritikus kérdések magas szintő tiltó szabályozást kapnak, amelyeken jogtechnikailag „nehéz” változtatni. A tervezés problémája pedig e ponton válik etikai kérdéssé. MELLÉKLET 5/M.2. A helyi tervezés elméleti alapjai. A centralizált állam döntéshozatali hatékonyságcsökkenése miatt az Európai Közösség szervezési alapelvvé tette a középkori egyház társadalomfilozófiáján alapuló szubszidiaritási elvet. Ennek a lényege az, hogy a dolgok természetes rendjének a megkárosítása az, ha a társadalom alacsonyabb szintő egységeitıl olyan funkciókat vonunk el és központosítunk, amelyeket azok maguktól is el tudnak látni. A feladat épp ellenkezıleg az, hogy támogassuk ıket ebben, innen ered a fogalom neve is ( subsidium affere, azaz támogatást nyújtani). Ahhoz, hogy ez mőködhessen, hatalomszervezési elveket kell megvalósítani : - Helyi autonómiák rendszere. - Az általánosabb célkitőzések érvényesítése - A helyi részérdekek képviseleti lehetısége magasabb döntési szinten. - Hatékony ellenırzés. -
137
Környezeti, Gazdasági, Technológiai, Kereskedelmi Szolgáltató és Fejlesztési Zrt.
A gyakorlati fejlesztéspolitikában ezt kiegészíti a partnerség, ami Skóciában fejlıdött ki. A fejlesztéspolitikának különféle, egymásnak ellentmondó feladatokat kell megoldania, és ez az elv lehetıvé teszi a kedvezı megoldás megtalálását. A hivatali szféra ugyanis meglehetısen érzéketlen a gazdasági hatékonyság problémáira, az üzleti szféra szintúgy érzéketlen a közérdekre, a támogatások haszonélvezıinek eltérı részérdekeik lehetnek, a támogatást nyújtók szeretnék biztosítani a hatékonyságot és így tovább. A megoldása mindezen problémáknak az, hogy a tervkészítésben vegyen részt valamennyi érintett, és közösen hozzák meg azt a döntést, ami valamennyiük érdekét szolgálja. Az EU támogatási rendszerei többnyire elı is írják, hogy az igénybevétel efféle kontroll mellett történjék. A programozást pedig, mint tervezési módszer alkalmazására azért alakította ki a Közösség a ’80-as években, mert az addigi támogatási rendszer, amely különálló projektekre irányult, nem bizonyult sem elég hatékonynak, sem elég demokratikusnak. A területfejlesztési program nem egyéb, mint egy alulról koordinált, és végrehajtásra kerülı középtávú terv. Lényegesen különbözik tehát a laissez-faire kapitalizmus korrekciójára kialakult, az állam által központilag készített középtávú fejlesztési tervektıl, hiszen ezt maga a helyi közösség készíti, és a szubszidiaritás elvén kap támogatást a végrehajtásához. Kiegészíti mindezt az addíció elve. A központi hatalom fı szabályként, nem végez fejlesztést, hanem csupán támogatást nyújt a helyben elhatározott fejlesztésekhez. Ez a támogatás azonban igényeli azt, hogy legyen helyi forrás is a végrehajtáshoz, a támogatás tehát csak egy részét fedezi a megvalósítás költségeinek. Ennek az a jelentısége, hogy támogatni csak azt érdemes, akinek van saját szándéka és lehetısége is a fejlesztésre, és ez a forrásfelhasználás hatékonyságára nézvést is garanciát jelent. Az eszközkoncentráció lényege pedig az, hogy a forrásokat arra a területre kell összpontosítani, ahol az a legnagyobb hatékonyságot ígéri. A „hatékonyság” azonban itt nem a közvetlen üzleti, hanem az általános társadalmi hatékonyságot jelenti. Programozás esetében a lehetı legtöbb programcél megvalósítását a lehetı legkisebb befektetéssel. Ennek a mércéje a gazdaság területén a multiplikációs tényezı, vagyis annak a kimutatása, hogy az adott támogatás hogyan viszonyul az általa elért gazdasági növekedéshez.
138
Környezeti, Gazdasági, Technológiai, Kereskedelmi Szolgáltató és Fejlesztési Zrt.
6. Melléklet: MIBE KERÜLHET A LAKOSSÁGNAK? A következıkben bemutatnunk néhány lényeges megoldást, amely a lakosság számára lehetıséget jelenthet a fogyasztás csökkentésére. Hogy a várható beruházási költségeket becsülni tudjuk, különbözı internetes forrásokból győjtöttünk árajánlatokat. 1. Napenergia használata A Nap 1,5 nap alatt sugározza a Földre azt az energiát, amely az összes Földön található és kitermelhetı kıolajkészletekben rejlik. Az emberiség jelenlegi, évi energiafogyasztását a Nap egy órányi energia kibocsátása teljes egészében fedezné. Elınyei: A mőködése folyamán tiszta, környezetkímélı energiaforrás Alacsony mőködési költségek. Jellemzıen rendelkezésre áll, nem függ beszállítótól, külsı hálózattól, csökkenti a más országoktól való energiafüggıséget. Kíméli a a nem megújuló erıforrásokat, idıben kimeríthetetlen. Olyan keresletet teremt, amely kedvezıen hat a helyi gazdaságra, Nem kell szállítani, hozzájutásához nem kell költséges közmőhálózat, Hátrányai: Megoszlása szezonális és akkor van a legkevesebb belıle, amikor leginkább kellene. A napenergia idıbeli eloszlása és intenzitása csak korlátozott mértékben tervezhetı elıre Magas beruházási költségek. Magyarországon - igen jó éghajlati adottságai miatt - aktív napenergia-hasznosítás céljára többnyire folyadék munkaközegő napkollektorokat alkalmaznak. A napkollektor olyan berendezés, amely a napenergia felhasználásával közvetlenül állít elı főtésre, vízmelegítésre használható hıenergiát. Főtésre való alkalmazása általában csak az enyhébb idıszakban tavasszal és ısszel használható Télen kisegítı főtésre használható. Hıcserélı közege jellemzıen folyadék, de a levegıt használó változatai is elterjedtek. Derült, napos idıben kb. 1 kW erısségő sugárzás érkezik minden négyzetméternyi felületre. Az éves, átlagos napsugárzás Magyarországon 3,17 kWh négyzetméterenként naponta. A napenergia termikus hasznosításának eszközei közül a vákuumcsöves és a sík napkollektor a legjellemzıbb. A viz közvetítı közeggel dolgozó sík kollektornál az alkoholos elegyet használó vákuumcsöves napkollektor 20-30 %-kal lehet hatékonyabb. A téli félévben is inkább a vákuumcsöves napkollektor a hatásosabb. Vákuumcsöves napkollektor Árak (Nettó, Áfa nélküli árak) 1800 sorozat / Vákumcsöves napkollektorok 58 x 1800 mm csövekkel 10 db-os 37 752 Ft 24 db-os 90 605 Ft, 30 db-os 113 256 Ft
139
Környezeti, Gazdasági, Technológiai, Kereskedelmi Szolgáltató és Fejlesztési Zrt.
1700 sorozat / Super Heat Conduction Metal Vacuum Tube (SHCMV) (A legújabb fejlesztéső 20% al nagyobb hatásfokkal mőködı kollektorok. Kevesebb csıvel nagyobb hatásfok érhetı el és kisebb helyigény.) 10 db-os 104 000 Ft, 20 db -os 187 200 Ft, 25 db-os 208 000 Ft Sík napkollektor árak (Nettó, Áfa nélküli árak) 1927 x 927 x 90 síkkollektor / normál üveggel 49 920 Ft, Réz belsı / Biztonsági üveggel 70 720 Ft, Szelektív belsı / Biztonsági üveggel 81 120 Ft A kollektoros rendszerhez úgynevezett szolár tároló szükséges, mivel a napsütéses idıszakon kívül is használunk melegvizet, ehhez a kollektorok által felmelegített vizet a hıszigetelt tároló tartályban kell összegyőjteni. Szolár tároló és kiegészítı Árak (Nettó, Áfa nélküli árak) ISS speciális szolár tároló álló indirekt főtéső egy hıcserélıs vízmelegítı max: 10 Bar: 120 literes 98 800 Ft, 160 literes104 000 Ft Álló indirekt főtéső, egy hıcserélıs vízmelegítı max: 10 Bar. 300 literes 140 400 Ft 500 literes 202 800 Ft Álló indirekt főtéső két hıcserélıs vízmelegítı 200 literes 115 500 Ft, 500 literes 215 000 Ft, 1000 literes 405 600 Ft www.energiacentrum.com/ Teljes rendszerek Használati melegvíz ellátás napkollektor rendszer Árak: 2-3 fıre 500 000 – 600 000 Ft +ÁFA 4-6 fıre 800 000 - 900 000 Ft +ÁFA
Főtésrásegítés és használati melegvíz ellátás napkollektor rendszer
140
Környezeti, Gazdasági, Technológiai, Kereskedelmi Szolgáltató és Fejlesztési Zrt.
60-100 m2 főtésrásegítés és HMV ellátás 1 845 000 - 2 500 000 Ft + Áfa 90 – 130 m2 főtésrásegítés és HMV ellátás 2 100 000 - 2 800 000 Ft + Áfa http://www.acrux.hu/sun/sk_compact.html A napelem olyan eszköz, amely a napsugárzást elektromos energiává alakítja. Az energiaátalakítás alapja, hogy a fény elnyelıdésekor mozgásképes töltött részecskéket generál, amiket az eszközben az elektrokémiai potenciálok, illetve az elektron kilépési munkák különbözıségébıl adódó beépített elektromos tér rendezett mozgásra kényszerít. A napelem beépítése szerint lehet fix vagy napkövetı jellegő. A fixen beépített napelem maximum 6 órán keresztül képes napfényt elnyelni. Ugyanakkor a napelemek elterjedését nagymértékben hátráltató tényezı az áruk, aminek két fı oka az elıállításuk energia- és csúcstechnológia-igényessége, a kis széria, továbbá, hogy csak napon képesek mőködni. Az utóbbi években azonban (fıként a kínai napelemgyártás felfutása, és a tömegtermelés megjelenése miatt) folyamatosan csökken a napelemek ára, és szakmai elırejelzések szerint 2010 után várható, hogy a napelemmel termelt áram ára megegyezzen a fosszilis energiatermelés költségével. Másrészt a Föld jelenlegi legnagyobb naperımőve 40 MW-os, ami mindössze tizede a Paksi Atomerımő egyetlen blokkja teljesítményének, és ezt a teljesítményt is csak ideális idıben produkálja. http://www.alternativenergia.hu Árak 50 W-os monokristályos szilícium napelemtábla kb. 60 000 Ft, 150 W-os 150 000 Ft+ ÁFA A teljes rendszer ára akkumulátorral, kiegészítıkkel: szigetüzemő rendszer: 54 W kb. 140 000 Ft, 175 W-os 400 000 Ft, 1050 W-os 2 200 000+ ÁFA, hálózati rendszer: 1054 Wos 1 900 000 Ft, 2100 W-os 3 500 000+ ÁFA. Napelemes cserép A napelemes tetıcserép hazai gyártása ısszel megindulhat. A technológia kitalálója Tóth Miklós. A napelemes cserép minden tetıtípusra felszerelhetı, mőemléki környezetbe is beilleszthetı, legyen szó gótikus templomtoronyról, kastélytetırıl vagy kínai pagodáról. Bármilyen formában, méretben és színben gyártható, nincs szükség a födém átalakítására sem. A napelemes cserép súlya körülbelül egyharmada a hagyományosnak, a cellák viszont
141
Környezeti, Gazdasági, Technológiai, Kereskedelmi Szolgáltató és Fejlesztési Zrt.
akár negyven százalékkal nagyobb hatásfokon is teljesíthetnek, mint a jelenlegi rendszerek. A szórt fénynek akár nyolcvan százalékát is felhasználják.
A napelemes cserép várhatóan nem lesz drágább, mint a hagyományos megújuló rendszerek. Jelenleg másfél-hárommillió forintos beruházással szerezhetık be olyan eszközök, melyek önmagukban is biztosíthatják egy lakás energiaforrását. Elızetes becslések alapján egy családi ház felszerelése hét-nyolc éven belül térül meg. Pályázati segítséget is igénybe véve pedig ez az idı akár négy évre is rövidülhet. http://www.vallalkozoinegyed.hu/20090804/megujulo_energia_felhasznalas_napelemes_ cserep_magyar_talalmany_vilagsiker 2. Gázfogyasztás csökkentése Gázfogyasztás csökkentésére sok hasonló elven mőködı rendszer található, melyek erıs mágnes használatával tökéletesebb égést biztosítanak, ezáltal kevesebb gázt használunk. Az ígért megtakarítás 5 és 25 % között mozog. Az árak pedig 4900 HUF és 36000 HUF között. Ezek alapján a legolcsóbbak hatékonysága megkérdıjelezhetı, mert nem találtam utalást arra, hogy ezek alacsonyabb árait esetlegesen a rövidebb használati idıtartam indokolná. Néhány ilyen példa: • MRAZ-SYSTEM CH 1/2": mőködési elve: egy nagyon erıs mágneses téren vezetjük keresztül a gázt, melynek hatására a gázmolekulák taszítani kezdik egymást, és jobban elkeverednek a levegıvel. Ezáltal tökéletesebb lesz az égés, kevesebb gáz elégetésével tudunk ugyanannyi energiát nyerni. A tökéletesebb égés és a kisebb gázfelhasználás következtében 50-70%-kal csökken a létrejövı káros anyag (szénmonoxid stb.) mennyisége, így jelentısen csökken a környezetre gyakorolt károsító hatás. Mivel alapját egy állandó mágnes képezi, nincs benne mozgó alkatrész, nincs lehetısége elromlani. Nem kell karbantartani és minimum több 10 éves a garantált mőködés. A termék ára: 36 000 Ft gázkészülékenként amely tartalmazza a technológia árát, a kiszállási és szerelési költséget. Technológiánk konvektortulajdonosok részére is használható, az ára 25 000 Ft. Egy család évi átlagos gázszámlája 150 ezer és 250 ezer HUF között mozog. Ha 150000 forinttal és 15%-os megtakarítással számolunk, abban az esetben már két év alatt megtérül a beruházásunk. http://www.sporoljgazt.eu/
142
Környezeti, Gazdasági, Technológiai, Kereskedelmi Szolgáltató és Fejlesztési Zrt.
•
•
•
GÁZPORLASZTÁS: „Mágneses készülékünkkel elıporlasztjuk a gázt, így tökéletesebb égést tudunk elérni. A jobb hatásfokú tüzelés eredménye, hogy azonos mennyiségő gázból több hıenergiát tudunk kinyerni. Javul a főtés hatásfoka, csökken a gázfogyasztás és ezzel együtt a gázszámla is. Szolgáltatásunkkal 5-20% gázszámla csökkenést tudunk garantálni ügyfeleinknek. A technológiánk minden esetben alkalmazható, ahol a gázt eltüzelik, legyen az kazán, cirkó... Ha feltételezzük, hogy a jelenlegi gázárakon Ön megtakaríthat 20.000 - 30.000 forintot, akkor könnyen belátható, hogy az idei, akár 70%-os gázáremelés mellett kevesebb, mint egy év alatt megspórolhatja a szolgáltatásunk árát, ami a 1/2"-os méretben (általában lakossági) csupán 28 000Ft + Áfa.” www.alacsonygazszamla.hu MAGNET: az elızıekhez hasonlóan mágnes használata során: apróbb elemekre bomlik fel a főtıanyag és az apró cseppek jobban keverednek a levegı oxigénjével, ezért jobb minıségő égés jön létre, több hasznos hıt jelent. Megtakarítás: 10-22%, ára: 14.900 HUF. BOOSTER: „A BOOSTER élettartama gyakorlatilag végtelen, kopó, cserére szoruló alkatrészt nem tartalmaz. A jelen pillanatban használatos Magyar Szabvány szerint a készülék felhasználása jogszerő, és nincs szükség a helyi gázszolgáltató engedélyeire!! Az eredmény 15-23%-ot is elérhet.” Árak: Petrol Booster: 4.900.-Ft/db, Turbo Booster: 11.200.-Ft/db.
Ezek a megoldások vannak többségben, nagyobb beruházást igénylı sokkal hatékonyabb takarékossági rendszer is fellelhetı azonban, ilyen pl. a Thermo kft. ajánlata, mellyel gázfogyasztásunk akár 70%-kal is lecsökkenhet, ez egy 150 négyzetméteres ház esetében a 2,5 millió forint beruházást igényel, mely azonban 4 éven belül megtérül. Mőködése: „A számítógép vezérelte rendszer az épületben fellelhetı mindenfajta úgynevezett hulladékhıt összegyőjti, a megmentett energiát pedig hıszivattyúval az épület mellett elhelyezett, földbe süllyesztett szondákba vezetik, és itt tárolják - hívta fel rá a figyelmet a szakember. Így a talaj természetes hıjét is a rendszer szolgálatába állítják, a betárolt hıt szükség esetén visszavezetik az épületbe.” http://www.origo.hu/uzletinegyed/hirek/hazaihirek/20060102otlet.html Másik példa az ESB-100, levegı-víz hıszivattyú (kb 100 m2-es lakáshoz kifejlesztve), a termék jellemzıi: Az ESB-100 Levegı/víz hıszivattyú a kemény, északi idıjáráshoz lett kialakítva (Svédország a hazája). Az alacsony befektetési költségnek, olcsó üzembe helyezésnek és a 40-60%-os energia-megtakarításnak köszönhetıen az ESB-100 költségei hamar, 3-4 év alatt megtérülnek. (Új ház építésénél.) Összehasonlítva a geotermikus főtırendszerekkel és egyéb főtési megoldásokkal feltőnik azok hosszú, nem ritkán 8 - 15 év megtérülési idejük. A nagy teljesítményő ESB-100 berendezés az ESB-13 elektromos kazánhoz, illetve átalakítás után a meglévı kazánhoz kapcsolható. Az ESB-100 hıszivattyú minden vizes főtési rendszerhez egyszerően csatlakoztatható. Az árak négyzetméterfüggık és 1 000 000 Ft + ÁFA körül mozognak. http://www.esb-hoszivattyu.hu/árlista.htm 3. Elektromos energia megtakarítás Lehetségesek például a következı megoldások:
143
Környezeti, Gazdasági, Technológiai, Kereskedelmi Szolgáltató és Fejlesztési Zrt.
•
FLOURESAVE: ez egy mikroprocesszor vezérléső feszültségcsökkentı eszköz, amely a gázkisülés elve alapján mőködı, mágneses elıtéttel szerelt fénycsı, fém-halogén, halogén-, nátrium-, higanylámpa - energiafelhasználásnak csökkentésére alkalmas. Megtakaríthatunk vele 20-35% energiát, hosszú élettartamú, egyes darabok 9 éve vannak beszerelve és mivel nincs bennük mozgó alkatrész, ezért semmi nem indokolja, hogy a cseréjüket és karbantartásukat a mai napig. Minden Fluoresave termék 2 év teljes csereszabatos garanciával rendelkezik. Ez alatt a két év alatt a beruházás biztosan megtérül.
•
T8/T5 ADAPTER: „Az T5 ADAPTER T5 35 W-os fénycsıvel 40%-os energiaköltség megtakarítás mellett 10%-kal nagyobb fénykibocsátást és jobb minıségő fényt biztosít mint a T8 58W-os fénycsı hagyományos elıtéttel szerelve és egyidejőleg óvja környezetét.” Kb 2000 Ft.+ÁFA http://www.futurenergy.hu
•
LED világítási rendszerek, a fénycsı kb. 50-70 %-os megtakarítást jelent, élettartama akár 50.000 üzemóra is lehet, ami napi 6 óra világítással 25 év.
4. Passzív ház A passzív ház olyan épület, amely a hıveszteséget minimalizálja hıszigeteléssel, a (sugárzási) hınyereség maximalizálása mellett. Az épületek energiafogyasztásának mai átlaga kb. 200 300 kWh/m2/év, a passzív házé 50 alatt marad. A költségeket egy új építéső háznál kb. 15 – 20 % többletre becsülik, egy normál építéső házhoz képest, miközben a rezsi költség a töredékére csökken. A tapasztalatok szerint egy passzívházban a főtés 80-90 %-kal kevesebbe kerül, mint egy hagyományos házban. „A passzívház technológiákkal foglalkozó cégek és szervezetek tevékenysége már évek óta igazolja, hogy a megfelelı komponensek használatával lehetséges a házakat és a lakásokat energiatakarékos módon megépíteni, illetve modernizálni. A 2001-ben elindított "3 literes ház" kísérleti projektje nemzetközi mintává vált és az energiaértékek még túl is teljesítették a várakozásokat: a három literes házban az energiafelhasználás egy négyzetméter lakásterületen 2,6 liter főtıolaj évente. 2005-ben egy régi bérház felújításával bebizonyosodott, hogy egy 100 évesnél régebbi lakóháznak sem kell szükségképpen energiafaló épületnek maradnia. Az 1892-ben épített ház az átalakítás után csupán évi hat liter főtıolajat fogyaszt egy négyzetméter lakásterületen. Nemrég egy németországi cég - a Luwoge Consult Ludwigshafen Brunck városnegyedében 46 új városi sorházat épített az 1 literes szabvány szerint. A város Pfingstweide városrészben álló nulla főtési költségő ház pedig már a költségés energiatakarékos otthonok új hírnöke.” http://www.muszakiak.com/futes/passzivhaz.html
144