avagy Arany Málna-díj* Lári Fárinak, a végóráit élõ mûminiszterelnöknek!

A TARTALOMBÓL: Az általános emberi felelõsség kifejezéseként . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 Önkéntes mérvadók hintik az igét. Vagy inkább a port a szemünkbe? . . . . . . 3 A cél a bankok megmentése . . . . . . . . . . 4 Dr. Bubó terápiája . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5 Túlságosan a hitelekre támaszkodik Magyarország . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8 Az euro lélekharangja . . . . . . . . . . . . . . . 8 A lepke szárnya . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9 Prófécia és valóság . . . . . . . . . . . . . . . . . 10 A történelem legnagyobb tolvajbandája 10 Halállal kell lakolnia Bushnak. . . . . . . . 10 A bankokat megmentik, ugye! . . . . . . . 11 Egy pár Debreczeni Lendvai öntettel . . 12 Felkeléstõl tart Amerika . . . . . . . . . . . . 13 Gyurcsány az árvízi hajós szerepében. . . 13 Izraeli sikerkönyv, amely megdönti a nemzeti tabut. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 14 „A tetves cigánygyerek is üljön egy iskolapadba a magyarral” . . . . . . . . . 15 Az amerikai csõd növeli a béke esélyeit 16 Nem kell félni, fájni fog . . . . . . . . . . . . . 18 Ökölbe szorult kezek . . . . . . . . . . . . . . . 20 A zsidó álma. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 21 A parlament értéke . . . . . . . . . . . . . . . . 22 Patrubány elnök maradt . . . . . . . . . . . . 23 Cél egy „új Választási Törvény” megalkotása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 24 Gazdasági szabadságharcot kell indítanunk! . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 24

Ön a szocialista nagyváros öntudatos polgárának lapját, a Jó Ha Figyelünk címû alkalmi megjelenésû újságot olvassa. A lap elektronikus formában ingyenesen letölthetõ, a www.johafigyelunk.hu weboldalról. Észrevételeiket, kritikáikat és véleményeiket is ide küldjék. Amennyiben a lap megnyeri tetszését, kérjük jó szívvel ajánlja azt másoknak is elolvasásra! Köszönjük, és jó szórakozást!

– avagy Arany Málna-díj* Lári Fárinak, a végóráit élõ mûminiszterelnöknek! – * Az Arany Málna-díjat (angolul: Golden Raspberry, vagy röviden Razzies) John Wilson alapította 1980-ban, az Oscar-díj ellenpólusaként, hogy megszégyenítse a filmipar legrosszabb alakítást nyújtó színészeit, legrosszabb forgatókönyvíróit, dalszövegíróit, rendezõit és filmjeit. A díjazottakra az Arany Málna-díj Alapítvány kuratóriumi tagsága szavazhat. Hagyományosan a nevezéseket egy nappal az Oscar-díj-nevezések elõtt hirdetik ki, és a díjakat az Oscar-díj ceremónia elõtt egy nappal osztják ki. A címbéli málna a tiszteletlen „megfújni a málnát” kifejezésbõl ered, ami körülbelül annyit tesz, mint gúnyt kifejezõ prüszkölõ hangot adni. Forrás: Wikipédia

Ismét beindult a médiagépezet. Ja nem! Le se állt! 2008. október 8-a reggel. TV2 Mokka. Meghatja-e az embereket a politikus megrendülése vagy inkább ellenérzést vált ki? – teszi fel a kérdést Clau. Arany drága skarabeusz-bogaram! – mondaná erre az urbánus szubkultúra mélységes mély bugyraiba empirikus tapasztalatszerzés céljából alámerítkezõ szociológushallgató, amikor megfelelõ verbális aktivitással szeretné érzékeltetni a helyzet életszerûtlenségét. Ugyanis. A helyzet az, hogy rosszul tetszett feltenni a kérdést. Jó, persze, mi is tudjuk, mi több, tökéletesen tudatában vagyunk annak, hogy manipulálni úgy is lehet ám, ha olyan kérdést teszünk fel, vagy úgy tesszük fel, hogy elõre tudjuk rá a választ. Bezony ám! Drága Clau! Az Isten szent szerelmére! Itt nem arról van szó, hogy meghatja-e az embereket a politikus megrendülése vagy inkább ellenérzést vált-e ki belõlük. Nem bizony! Itt, kérem tisztelettel arról van szó, hogy a felelõs magyar miniszterelnök posztját hazugsággal és megtévesztéssel elorzó, majd azt jogtalanul bitorló embernek hisznek-e a népek, vagy sem. Kárász Robi, Clau mûsorvezetõ társa, aki amúgy egyébként még televíziós karrierjének felívelõ szakasza elõtt darabideig panelházunk negyedik emeletén húzta meg magát kis családjával egyetemben, s életmûvének valószínûleg felejthetõ darabjai közé sorolja be, hogy annak idején riportot készített a szocialista nagyváros öntudatos polgárával, szóval ez a mára már VIP-arccá avanzsált televíziós személyiség rögtön meg is jegyezte, hogy hát a világháló legkülönbözõbb helyein csak úgy emlegetik Lári Fári, a végóráit élõ mûminiszterelnök kamerák elõtti megrendülését, mint csúcsteljesítményû ripacskodást. Asszem ezúttal eltekinthetünk Kalányos Winnetou kisebbségi brácsamûvész bizniszmen családtagjainak ügyvédeikkel maroktelefonjaikon lefolytatott beszélgetésének második felének felidézésétõl, vagyis hogy hát „és ez a tényvalóság!”, egy azonban bizonyos. Ha azon a nem elhanyagolható apróságon még hanyag eleganciával túl is lépünk, hogy a nemzeti vagy polgári elfogultsággal igazán nem megvádolható Index internetes portál is „ágyba vizelõnek” titulálja cikke címében Franciscót, arra azonban már csak felkapjuk a fejünket, hogy a szocialista nagyváros öntudatos polgára eleddig bármelyik tévécsatornát vagy világhálós oldalt is keresett fel, Arany walesi bárdjaihoz hasonlóan egyetlen egy sem akadt, amelyik aszonta volna, hogy éljen Eduárd! És valóban. Hosszúra nyúlik az agónia. Túlontúl hosszúra. És túlontúl fájdalmasra. Nem Franciscónak! Nekünk! A mi sebeinkben forgatja a kést. Azt is a lehetõ legfájdalmasabban. Kontár! Ez a ripacsokat is megszégyenítõ borzalmas „alakítás” a szerencsétlen sorsú tévénézõnek a képernyõk elõtt ülve szinte fizikai fájdalmat okozott. 2

Egyszerû földi halandó ugyanis képtelen feldolgozni azt a keserû megtapasztalást, hogyan tudott csalással és hazugsággal hatalomra kerülni ez a zsarnok, hogyan helyezheti magát önkényesen a jog fölé, s ha már odakerült, s ha már magát a törvények felett állónak tekinti, hogy a rossebbe van az, hogy a népnek nincsen semmi módja arra, hogy ezt a pofátlanul pökhendi és cinikus sehonnai bitangot kipenderítse onnan. Ez az ember minden hitelét elvesztette. Soha a büdös életben nem is fogja tudni már visszaszerezni. Legfeljebb csak valami isteni csoda folytán. Tudom, hogy a „soha” és a „mindig” szavakkal óvatosan kell bánni, de Lári Fári, a végóráit élõ mûminiszterelnök esetében tényleg már csak az isteni csoda segíthet. Mára gyakorlatilag az egész országot magára haragította. Többszörösen. Akkor se hinnének neki, ha egyszer – tényleg valamilyen isteni csoda folytán – igazat beszélne. De persze ezen nincs is mit csodálkoznunk, meg is tett érte mindent, hogy idáig jusson. A pojáca kormányfõ szánalmasra sikerült alakítása láttán az elsõ reakciók egyike általában az, hogy az emlékezetes, katasztrófába torkolló és nagy tömeg-maratonnal végzõdõ augusztus 20-i események után miért nem mutatta a megrendülés jeleit a kormány feje. Jó kérdés. Nekem is eszembe jutott. Annál is inkább, mert magam is ott futottam a majd’ egymillió ember között a fullasztóan sûrû esõben, s amikor hátranéztem, meglátván a mögöttünk hömpölygõ emberáradatot, csak arra tudtam gondolni, nem szabad elesni, mert akkor véged, a tömeg azonnal agyontapos. Úgyhogy igen, ez a kérdés nekem is eszembe jutott. Nem mintha bármit is számítana az áldozatok száma, egy élet is sok. A Bayer-féle relativitáselméletet felidézve, mely szerint „mindig van lejjebb!”, az jutott eszembe, vajon hol van az a határ, egyáltalán, van-e ilyen határ, mi a rossebbnek kell még történnie ahhoz, hogy a szegfûmintás utódpárt erõteljesen megfogyatkozott törzsszavazó-tábora is rájöjjön arra, fordítva ülnek a lovon? Ez nem az õ emberük. De nem is a mienk! Csak a jó Isten a megmondhatója, hogy kié. Talán Klára asszonyé. Asszem épp itt lenne az ideje most már, hogy visszaadjuk õt a családjának. Mindenki érdekét ez szolgálná a legjobban. Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára

jó ha figyelünk

– avagy Jöjj, hazudj valami elfogadhatót! –

Miért van az, hogy újabban egyre gyakrabban történik meg velünk, hogy magukat önkéntes mérvadóknak feltüntetõ, s aztán a szolgalelkületû ölebmédia segítségével annak aposztrofáló látszólagos bölcsek immáron fesztelenül és gátlástalanul hintik az igét, vagy inkább a port a szemünkbe? És nem tudunk szabadulni tõlük! Heller Ágnest nagy valószínûleg szerint a Nap-kelte stúdiójában éri majd a vég, ha egyszer eljön az ideje, õ ott már törzsvendégnek számít. Csodálkozom, hogy nincs még névre szóló fotöje. Aztán itt van a pártokat sûrûn felpróbáló univerzális megmondó-ember, Tölgyessy Péter. Õ az a figura, akinek Sólyom László mellett szintén elévülhetetlen érdemei vannak abban, hogy mára idáig jutottunk. Idézzük is fel az Index „Gyurcsány az árvízi hajós szerepében” címû írását: „Tölgyessy Péter szerint Gyurcsány Ferenc ügyesen reagált, új helyzetet teremtett a politikában, a felelõsségben osztoztatni akarja az egész magyar elitet, és ha most az ellenzék nem áll be az „árvízi hajós” mögé a homokzsákokat adogatni, nagyon nehéz helyzetbe kerülhet, nyilatkozta a Magyar Rádiónak a politikai elemzõ, volt SZDSZ-elnök és fideszes országgyûlési képviselõ. Tölgyessy Péter szerint a kományfõ az eddigi ügyetlenkedések után most, úgy tûnik, nagyon jó irányba mozdult el, és még Orbán Viktort is felülmúlta. Helyzetbe hozta ugyanis az ellenzéket, jó ha figyelünk

amikor azt mondja neki: álljatok be adogatni a homokzsákokat a nemzettel együtt. Tölgyessy errõl a Magyar Rádiónak nyilatkozott. Az ellenzék ezzel komoly csapdahelyzetbe kerül, ha ugyanis továbbra is azt mondja, hogy nem áll szóba Gyurcsánnyal, az az emberek szemében önzõ pártérdeknek tûnik a mostani helyzetben, ha pedig beáll, azt jelzi, hogy egyetért a kormányfõvel.” Szöveg. Okoskodás. Spekulálás. Még mindig ennyire hülyék és ostobák lennénk? Még mindig nem látjuk, nem tanultuk meg, ki is õ valójában? De hiszen ez az ember ugyanaz a mosdatlan szájú, „kurvaországozós” ripacs, aki a szemünkbe hazudott annak idején! Aki ki akart tessékelni minket a saját hazánkból! Aki nagyívben leszarta a gúnyhatárokon kívül rekedt nemzettestvéreinket! És akkor ezzel az emberrel kellene összefogni? Ugyan már, miért is?! Addig sem tudott, amíg nem volt válság! No és most? Mi lesz? Mit tesz? Sok jóra nem számíthatunk, ezt már az elõzetes reakciókból is láthattuk. Miután NATO-kompatibilis haderõinknek Hegyeshalomnál nem sikerült feltartóztatni a válságot, és az a maga valójában a miniszterelnöki és pénzügyminiszteri bejelentések ellenére is felütötte fejét kishazánkban, szép szakszóval

élve „begyûrûzött” (istenem, de ismerõs kifejezés még az átkosból, már várom, mikor gyün megint a „cserearányromlás”), Franciscónak az eddigiekben már többször megkérdõjelezett alkalmasságát illetõen ismét kételyek látszanak felmerülni többekben, így jómagamban is. Válságban voltunk már a válság elõtt is. Nagynevû elõdje kezdte meg a folyamatot, ez kétségtelen, de ez az ember tette teljessé. És akkor fogjunk össze vele? A baj okozójával? Ezt ugye nem gondoljuk komolyan? Pont a válság az, ami rávilágít arra, hogy pontot kell tenni végre az ügy végére, a zsarnoknak mennie kell! Meg sok-sok felkiáltójelet, hogy így nem szabad! Ilyennel nem szabad! Ilyent még egyszer nem szabad! TILOS! Mert belepusztulunk! A rossz diagnózisba a beteg belepusztulhat, mi pedig már haldoklunk. Köszönhetõen ennek a sarlatánnak. És akkor fogjunk össze vele? Nem barátaim! Fogjunk össze, de inkább ellene! És igenis, kössük az ebet a karóhoz, hogy amíg ez az ember itt van, addig szó se lehet róla! Semmiféle összefogás nincs! Azt mondja Tölgyessy „Az ellenzék ezzel komoly csapdahelyzetbe kerül, ha ugyanis továbbra is azt mondja, hogy nem áll szóba Gyurcsánnyal, az az emberek szemében önzõ pártérdeknek tûnik a mostani helyzetben, ha pedig beáll, azt jelzi, hogy egyetért a kormányfõvel.” De mi van, ha csak a mesterségesen látszatfenntartott jólétben és gazdasági tobzódásban élõ butapestiek gondolják így, és mi van, ha közülük sem mindenki? Mi van akkor, ha Vidék-Magyarországnak és az erõsen fogyatkozó tízmilliónak az odaesõ többsége, meg aszongya, hogy az összes töke tele van már ezzel a zsarnokoskodó pojácával? Mi van, ha a többség azt mondja, hogy ellenállni a zsarnoknak nem önzõ pártérdek, hanem önvédelem? Arról nem is beszélve, hogy egy követ fújni egy ilyen emberrel? Az végzetes! Aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni! Még az is lehet, hogy elõttünk áll egy még nagyobb kínszenvedés, egy még nagyobb megpróbáltatás csak azért, hogy mindenki számára immáron megkérdõjelezhetetlenül egyértelmû legyen, a zsarnoknak mennie kell! Egy biztos! Ha ég a ház, ne attól kérjünk segítséget, aki felgyújtotta, hanem hívjunk szakszerû segítséget! Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára

3

Az, hogy a Magyarországot 2002. óta sújtó szocialista-liberális kormányzatok nemzetellenes és kizsákmányoló gazdaságpolitikája az alapvetõ oka hazánk gazdasági és nemzeti ellehetetlenülésének, ma már nem lehet kétséges. Az, hogy ennek a politikának a csendestársai, a parlamenti ellenzék padsorai között húzódnak meg, az elmúlt hat esztendõ tükrében teljesen világos. Már tavaly december óta látható volt, egy olyan gazdasági világtendencia, mely elõre vetítette azt a tragikus következményt, amely hazánkat plusz teherként, szinte egy méreg injekcióként sújtja. 1929. óta nem söpört végig a világon olyan méretû gazdasági válság, mely ezekben a napokban kezd kicsúcsosodni, s mely mételyként telepszik arra a magyar gazdaságra is, aminek legnagyobb üzemeltetõi és haszonélvezõi eddig a külföldi tulajdonú, a nyereségüket az országból a részvényeseik részére kivonó cégek, multik. A kisebbségi kormány miniszterelnöke – aki egyébként maffiózók gyülekezetébõl álló kormányával egyetemben törvénytelen, illegitim - alig pár nappal ezelõtt még úgy nyilatkozott, hogy ezek a világgazdasági jelenségek nem igazán fogják éreztetni hatásukat a magyar gazdaságra. Három nappal késõbb már a parlamenti pártok frakcióvezetõit és a jegybank elnökét hívta össze egy válságtanácskozásra, hiszen bebizonyosodott, hogy nálunk sem történik majd más, mint azokban az államokban, ahol a neokon-cionista gazdasági uralom rátelepedett az adott ország korábban nemzeti gazdaságára. Gyurcsány lényegében összehívott egy gazdasági nagykoalíciót, miközben kormánya ide-oda kapkodva röpke három nap alatt „kidolgozott” egy olyan gazdasági „tervet”, mellyel véleményük szerint csökkenthetõ, vagy éppen megállítható a kedvezõtlen, de azt is mondhatnánk, hogy a nemzetre nézve végtelenül tragikus folyamat. Egy 12 pontos gazdasági csomagra tett javaslatot, melynek lényege az, hogy nem lehet adócsökkentés, be kell fagyasztani a bértárgyalásokat, szó sem lehet bérnövekedésrõl, a betétesek pedig korlátlan állami garanciát kell, hogy kapjanak. „A kormány és a Magyar Nemzeti Bank azonnali intézkedésekkel megvédi az itt lakók érdekeit – nyilatkozta a Népszabadságnak a miniszterelnök.” (Gyurcsány Ferenc: A válság Magyarországot is elérte, de megvédjük az ország lakóinak érdekeit.) http://nol.hu/cikk/ 510212/ Mit is jelent ez valójában? Gyurcsány az itt „lakók” érdekeit tartja szem elõtt, nem a nemzet érdekeit, ugyanakkor nemzeti összefogásról beszél, de elsõdleges célja a betétesek maximális védelme állami garanciával. 4

Itt elsõsorban ne a kisbetétesekre gondoljunk, hanem azokra a milliárdosokra és a multinacionális tõkére, amely még benn van az országban. Az õ védelmük a legfõbb cél. Az, hogy tõkéjük továbbra is benn maradjon, hogy a multik által üzemeltetett vállalkozások továbbra is prosperáljanak, hogy nyereségüket – ahogyan azt már megérkezésük óta teszik – minden gond nélkül kivihessék az országból. Ezért bármire képes a kormány, ha kell állami garanciát nyújt számukra, bár ezt korábban is megtette, ezért mentek tönkre százával a hazai kis- és közepes vállalkozások. Azonban most itt korlátlan állami garanciáról van szó! Ebbõl látható, hogy semmi sem fontos, csak a külföldi érdekek kiszolgálása, amely biztosítja mind a kormányzat, mint a parlamenti pártok politikai túlélését, hiszen ezek a gazdasági erõk azok, melyek lehetõvé teszik a nemzetellenes kormányzat és az azt kiszolgáló hazai és külföldi gazdasági „elit” hatalmon maradását. A végcél tehát a bankok megmentése bármi áron. Mit is jelent a garancia az illegitim Gyurcsány kabinet olvasatában? Azt, hogy szükség esetén a kormány anyagilag a költségvetésbõl, vagyis a nemzet adójából fogja támogatni a magyar nép vérszívóit. Ehhez kéri a parlamenti pártok asszisztációját a nemzeti felhatalmazással nem rendelkezõ teljesen törvénytelenül mûködõ, maffiózókból álló kormányzat. Teszi mindezt akkor, amikor már

megölte az egészségügyet, a magyar gazdatársadalmat, kifektette a kis- és középvállalkozásokat, széthordta a nemzeti javakat, amikor az ország adósságállománya több mint 120 milliárd dollár és eltûnt a nemzeti vagyon 90 százaléka, vagyis tönkre zúzta a Magyar Hazát. Természetesen ebben a folyamatban valamennyi 1990. utáni kormánynak óriási felelõssége van, és itt nincs kivétel. Magyarország 1920. után szétszabdalva, gazdaságilag tönkretéve nézett egy rendkívül bizonytalan jövõ elé. Csak egy lehetõsége maradt: nemzeti érdekeket védõ és támogató politikai és gazdasági rendszer felépítése, mindenféle függõség minimálisra csökkentése, mely biztosítja a nemzet, az ország túlélését bármilyen körülmények között. Az akkori trauma nagyobb volt, hiszen nem csupán egy katonai, gazdasági és politikai csapást és sokkot kellett túlélni, de szembesülnie kellett a nemzetnek azzal a lelki teherrel és fájdalommal is, amit a trianoni diktátum jelentett. Mégis tizenhét év alatt Magyarország Európa egyik legerõsebb, legstabilabb gazdaságává fejlõdött, s pénze a pengõ erõs, megbízható, egész Európában elfogadott valuta volt. Mindezeknek tükrében teljesen világos, hogy pusztán egyetlen járható út létezik a túléléshez, mégpedig a nemzeti út, vagyis a magyar nemzet minden körülmények közötti elsõdleges gazdasági és politikai érdekének az érvényesítése. Ma sincs másként, mert nincs más alternatíva, amennyiben a magyar nemzet fennmaradását biztosítani akarjuk. A brigantiknak pedig takarodniuk kellene mihamarabb mind a parlament épületébõl, mind a politikai és gazdasági közéletbõl, miközben teljes felelõsséggel vállalniuk kell nemzetvesztõ cselekedeteikért a következményeket. Csak egy, a nemzet köreibõl épült, kizárólag annak érdekeit szem elõtt tartó, megalkuvást nem ismerõ, tiszta politikai erõ képes rendet tenni az országban. Keressük meg tehát a jobbik megoldást! Bella Árpád

jó ha figyelünk

avagy – A válság lélektana – Aki látta annak idején Dr. Bubó kerek erdõben lefolytatott léleképítõ kurzusait, annak mostanság gyakorta van olyan érzése, hogy Csõrmester szabadságra ment és elfelejtett visszajönni. Az okuláréjáról és mindahányszor jellegzetes bölcsességgel felállított diagnózisairól elhíresült rajzfilm figura jutott eszembe, ahogy a kibontakozó válságot kommentáló jeles és kevésbé ismert kimûvelt emberfõk riposztozásait szemléltem a média zegzugos kavalkádja közepette. Természetesen, ahogyan az már lenni szokott, a lényeget most sem mondják el. Részlet az Index „Nem kell félni, fájni fog” címû írásából: „Egyébként menetrendszerû válságunk elõtt az újkori gazdaságtörténet leghosszabb konjunktúráját tudtuk le, ami persze senkinek sem tûnt föl, pláne nem ebben az országban, ahol valaki miatt mindig sikerül kimaradni a tutiból.” Ez meglehet, drága barátom, de a tény attól még tény maradt, hazugságon alapult az egész rendszer. Olyan pénzen, ami nem is létezett. Úgymond a levegõbõl gyártották. S mindez visszavezethetõ a bajok gyökeréhez, a kamatos kamathoz, és az általa támasztott irreális, az exponenciális növekedésbõl fakadó teljesíthetetlen elvárásokhoz. Az ún. „reál”, vagy ténylegesen termelõ gazdaság – mivel annak növekedése (már amikor képes egyáltalán növekedni), egész egyszerûen nem tudja követni a spekuláción alapuló „gazdaság” (lásd tõzsde!) növekedési ütemét, attól nagyságrendekkel lemarad, ebbõl kifolyólag nem is tud megfelelni az általa támasztott irreálisan magas, életszerûtlen profit és kamatelvárásoknak. Ezen elvárások pótlására tehát a legkézenfekvõbb módszernek az tûnik, ha a semmibõl mi magunk (mármint a bankok) gyártunk egy kis pénzt. Ahogyan azt a „Pénz, mint adósság” címû filmben oly szellemesen láthattuk az „Aranymûves meséje” címû szemléltetõ történetben, egyrészrõl, az aranymûvesen kívül senki más nem tudta, valójában mennyi pénz is van a trezorban, másrészrõl, addig nincs gond, amíg az összes betétes egyszerre nem megy oda az aranymûveshez (késõbb a bankárhoz), hogy visszakérje a pénzét. A gond ott kezdõdik, ha odamegy, mert akkor szembesülnie kell azzal, hogy esetleg nem kapja vissza a pénzét, vagy legalábbis nem az egészet, s ha ez bekövetkezik, akkor óhatatlanul felmerül benne a kérdés, valamint az az olthatatlannak tûnõ vágy is, hogy e kérdést feltegye, hogy akkor most valójában mennyi pénz is van a trezorban? No, mármost kicsit olyan ez az egész dolog, mint Francisco hazugságra épülõ államigazgatása. Elõbb, vagy utóbb, de a hazugság mindig kiderül. És akkor pattintsunk ide még egy nagyon tanulságos részletet az Index cikkébõl. Érdemes sasolni, mert ismét csak jelzésértékû momentumokkal találkozhatunk! Az érvelés az, ami igazán figyelemreméltó: „A kapitalizmus része a válság Meg hát a kapitalizmusnak, ugye, kellemetlen, de elkerülhetetlen velejárója a pénzügyi válság. Ezt is tudjuk vagy negyven éve, a hatvanas-hetvenes években írt errõl szép tanulmányokat bizonyos Hyman Minsky, akinek a mûvei újra divatba jönnek manapság. Minsky arrra keresett megoldást, hogyan tüntethetõk el ezek a válságok, miképpen tehetõ stabilabbá a szabadpiaci kapitalizmus szükségképpen törékeny pénzügyi rendszere. jó ha figyelünk

A kapitalizmusnak van éppen elég elõnye, amiért ezt a kis kellemetlenséget érdemes kibírni Mások meg azt mondják, hogy kár beletúrni a rendszerbe, inkább legyen egy kis válság idõnként, bõven belefér, a kapitalizmusnak van éppen elég elõnye, amiért ezt a kis kellemetlenséget érdemes kibírni.” Apróság, de annak idején már valami Marx nevû fickó is megmondta, a kapitalizmus velejárója a ciklikus válság. Ki tudja, talán innen eredeztethetõ az a fajta „Húzzd meg, ereszd meg” érzés, ami a rendszerváltás óta tapasztalható globálkapitalizmus itthoni velejárója. Nem tehetek róla, de az Index írásában megjelenõ érvelés a mai parlamenti pártok kommunikációjára emlékeztet, mégpedig igen erõteljesen. Ahogy Tóth Gy. László mondaná, a szocializáció le sem tagadható. Tetszenek figyelni? „A kapitalizmus része a válság”, meg hogy „A kapitalizmusnak van éppen elég elõnye, amiért ezt a kis kellemetlenséget érdemes kibírni”. Aha. Most már csak egy valamit nem értek. Mi a rossebnek olyan rendszert választunk, ahol velejárója a dolognak, hogy te kisember, velem együtt, egész biztosan szívni fogsz? Mielõtt még valaki rám veti az elsõ követ, hogy mit okoskodok én itten, amikor öt perce sincs, hogy sikerült megszabadulnunk a létezõ szocializmus állammonopolista kapitalizmust gyakorló gyakorlatától, annak megnyugtatására közlöm, hogy nézetem szerint viszont nem az a megoldás, hogy most akkor cseberbõl vederbe jeligére azonnal belezuhanjunk a globál-kapitalista kizsákmányolás immáron az egész bolygóra kiterjedõ adósságspirálokat generáló féktelen tobzódásába. A parlamenti pártok kommunikációjából is folyton azt a következtetést vonja le az ember, hogy hát barátom, lehet, hogy neked egyik versenyzõ sem a szívszerelmed, de itten nincsen más, legfeljebb válaszd a kisebbik rosszat! Nem azt mondják, hogy akkor gyüjjön valami egészen más, valami gyökeresen új, mer’ az eddigi régi a jelek szerint nem mûködik, sõt, bedõlt! Nem! Nem mondják! De hát, hogy a rossebbe is mondanák, amikor nem érdekük, hogy gyüjjön valami új és jobb?! Itt is ugyanez figyelhetõ meg! Ráadásul, ahogyan az már annyiszor lenni szokott, most sem kellene feltalálni a spanyolviaszt, mert azt elõttünk már réges-régen feltalálták. Teszem azt elsõ nekifutásra a bajok egyik fõ okozóját, az ún. banki tartalék rátát felvihetnék 100%-ra, ahogyan azt annak idején Milton Freedman a néhai Nobel-díjas (ráadásul neoliberális!) magyar származású közgazdász javasolta. Ez azt jelentené, hogy a jelenlegi gyakorlattal szemben, a bankoknál csak olyan pénz lehetne, amellyel ténylegesen rendelkeznek, tehát tényleges fedezettel bír, mondjuk amit a betéteseiktõl összegyûjtöttek, és csakis ezt az összeget kölcsönözhetnék ki. Ez ellentmond a mai gyakorlatnak. Ma országonként eltérõ mértékben, de mindenhol a ténylegesen a bank rendelkezésére álló összegnél többet kölcsönözhetnek, mondjuk hitelek formájában. Hogy mindez hová vezet? Nos, annak lehetünk szemtanúi mostanság. De megyünk tovább! Újabb részlet az Index írásából: „Egyébként menetrendszerû válságunk elõtt az újkori gazdaságtörténet leghosszabb konjunkturáját tudtuk le, ami persze senkinek sem tûnt föl, pláne nem ebben az országban, ahol valaki miatt mindig sikerül kimaradni a tutiból.” 5

(…) „A helyzet az ugyanis, hogy huszadik század második felének két legsikeresebb politikusa két neoliberális ikon volt. Az egyik Margaret Thatcher, aki a hetvenes évek végére az európai középmezõnybe süllyedt Nagy-Britanniát élesztette újjá, és tette újra a világ egyik leggazdagabb országává. Összecsapott a szakszervezetekkel, kíméletlen volt a szociális kiadások megnyírbálásában, az egész brit értelmiség gyûlölte, remekmûvek és meghatározó popzenei irányzatok születtek az általa okozott szenvedések nyomán. De gatyába rázta a szigetet. A másik ikon Ronald Reagan, a lenézett westernszínész, aki részben Friedmanék gazdaságpolitikai ötleteit megvalósítva az Egyesült Államok egyik legsikeresebb elnöke lett, nekünk pedig imába kéne foglalnunk a nevét, mert agresszív politikájával és gazdasági sikereivel végleg megroppantotta a kommunista Szovjetuniót.” A cikk írója aszongya „Mi nem a neoliberalizmus árát fizetjük, hanem a posztkádárizmusét.” Valóban? A Vaslady gazdaságilag felemelte a szigetországot. Tényleg? Most meg próbálják helyrehozni a mûvét? Visszaállamosítjuk a magánkézbe adott vasutat, mert a profithajhászás közepette elhanyagoltuk az utasok biztonságát? Hmm. Ezen mondjuk érdemes morfondírozni kicsinység. Olyan hírek röppentek fel legutóbb, hogy az egész bankszektort államosítják? Mondjuk arra is kíváncsi lennék, hogy az ún. „bérbõl és fizetésbõl élõ” „utca ember” körében, ha megkérdeznék a briteket, hogyan is vélekednek a vasladyrõl, vajon mit válaszolnának? Ó persze, én megértem, hogy a hölgy tovább bírta cérnával a Downing Street 10 alatt, mint mondjuk a sztrájksegélyen lévõ munkások, de hát az élet már csak ilyen, nem igaz? Gratulálunk Margaret. Aztán itt van Roni fiú, akinek kétségtelenül voltak jó pillanatai, mondjuk az egyik ilyen az volt, amikor ellentmondást nem tûrõen kijelentette, hogy „kommunistákkal, csak erõbõl!”. És milyen igaza volt! És mennyire nem hallgattunk rá! Na, de mindegy, ez más lapra tartozik. „Friedmanék gazdaságpolitikai ötleteit megvalósítva az Egyesült Államok egyik legsikeresebb elnöke lett” – írja Reaganrõl az Index publicistája. Ennek ellenére felmerül bennem a kérdés, hogy ha az egykori western színész olyan sikeres elnök lett – gyerünk Arnold, még a végén te is befuthatsz a Pennsylvania Avenue 1600-ba –, szóval hogy a rossebbe van az, hogy egy majd’ 300 milliós lakosú országban több mint 40 millió embernek nincs egészségbiztosítása? Önök értik ezt? Ja persze, az Index nem azt írta, hogy az átlag amerikai jobban él, hanem azt, hogy Roni fiú „az Egyesült Államok egyik legsikeresebb elnöke lett”. A kettõ ugye nem ugyanaz! Ahogyan azt Bódi Lajos, mûvésznevén Tüdõ, az erõcsávó mondaná: „Árnyalatnyi különbség, nincs jelentõsége!” És itt kell feltennünk azt a kérdést, ami mind Margaret Thatchernél, mind Ronald Reagan esetében megáll, nevezetesen azt, hogy valójában kik voltak a nyertesei az õ neoliberális politikájuknak? Mert az olyan hangzatos mondatokból, hogy Margaret gazdaságilag felemelte a szigetországot, vagy, hogy Friedmanék gazdaságpolitikai ötleteit megvalósítva az Egyesült Államok egyik legsikeresebb elnöke lett Roni fiú, semmit sem tudunk meg arról, hogy a „kisember”, az átlag-amerikai, vagy átlag-brit, na az vajon hogyan élte meg mindezt. Részese volt a sikernek, vagy csak a tehetetlen csendes kívülálló szemlélõdõ szerepére volt kárhoztatva, vagy pedig ne adj’ isten, vele fizettették ki a cehhet? Erre a késõbbiekben még visszatérünk! Ja! Mielõtt még elfelejtem! Térjünk még vissza egy mondat erejéig a fenti idézet legelsõ mondatához! Figyeljenek csak! „Egyébként menetrendszerû válságunk elõtt…” Tetszik érteni? Eleve bele van kalkulálva a dologba, hogy hát idõnként megbicsaklik! Nem is akárhogyan! Menetrendszerûen! Tehát eleve elkönyveljük, hogy a baj, hát az bizony velejárója a dolgoknak, de nem ám csak úgy átabotában! Nem! Menetrendszerûen kedves eftársak, mer’ az úgy illik! Na baszd meg! Ez ám a frankó! Elnézést kérek a nyájas Olvasótól a pillanatnyi elragadtatásért, de mit csináljak, ez van! Az olyan esetekben, amikor az uralkodó 6

(szép külföldi szakszóval a mainstream – fõsodratú, fõáramú) kommunikáció hülyíti a jó népet, akkor egy idõ után óhatatlanul is elszakad a cérna. Nem a neoliberalizmus tehet minderrõl! Á, dehogy! Frászt! A posztkádárizmus! Aha. Az USA-ban nem volt posztkádárizmus! Nagy-Britanniában nem volt posztkádárizmus! Ott neoliberalizmus vót! Ja persze, nem ott, hanem itt fizetjük a posztkádárizmus árát! Kicsit olyan ez, mint amikor Francisco, meg a TÉESZ könyvelõi irodájából indult színesfém-kereskedõ madrigálkórusokat megszégyenítõ összhangban gyõzködte a tisztelt (vagy inkább lesajnált?) nagyérdemût arról, hogy ne tessék ám aggódni, a válság Hegyeshalomnál meg fog állni, mert mink kiadtunk egy miniszterelnöki rendeletet, és abban ez benne van. Tetszik érteni? Hegyeshalomig, a nálunknál szerencsésebb történelmi fejlõdésen átesett országok a neoliberalizmus árát fizetik, onnantól kezdve mi meg már a posztkádárizmust. Barátom, ez azé’ szigorú. A baj talán legfõbb okairól, a kamatos kamaton alapuló pénzrendszerrõl és a banki tartalékrátáról már ejtettünk néhány keresetlen szót. Érdekes módon az Index egyébként nagyon olvasmányos és néhány helyen kifejezetten szórakoztató írásában ezekkel még csak említés szintjén sem találkozhatunk. És akkor az ún. „forgásbiztosított pénzre” még egy árva szó nem sok, de annyit sem pazaroltunk. Röviden arról van szó, hogy ez a fajta pénz a jelenlegi gyakorlattal ellentétesen, a trezorban állva bizonyos idõ elteltével nem kamatozni kezd, hanem veszíteni az értékébõl. Két választása van a betétesnek. Vagy vesz értékmegõrzõ bélyeget, amivel a pénz megõrzi a letétkori értékét, tehát visszajutunk a startkockára, vagy inkább kiveszi a trezorból és beforgatja a tényleges, termelõ gazdaságba. Az itt képzõdõ haszon tényleges, valós haszon, mely értékfedezettel bír, szemben a mai spekuláción és kamatos kamaton alapuló virtuális pénzgyártás által „termelt” profittal. Miért is állt elõ ez a mostani helyzet? Nagy mennyiségû felelõtlen hitelkihelyezés, halljuk a hírekben. No, de hát hogy lehet nagy mennyiségben felelõtlenül hitelezni? Honnan volt rá lé? Mondjuk a cybertérbõl? Meddig tart a számítógép klaviatúráján pénzt elõállítani egy elektronikus átutalási rendszerben? Gyakorlatilag semeddig. Jóváírunk ezt, nem írunk jóvá azt, hajrá! Felsõ határ a csillagos ég! Pontosabban a rendszer-lufi tûrõképessége. Most éppen eldurrant. Istenkém, így jártunk! Mint köztudott, a liberalizmus az egyik legönzõbb szemlélet. Az egy darab én, az egyén, az individuum mindenekfelett. Na, ezt übereli a neoliberalizmus, ahol a tõke szabadsága áll mindenek, így az ember felett is. És akkor ismét egy nagyon érdekes momentum, amirõl megint elfeledkezik az Index cikkírója: jó ha figyelünk

„A kelet-európai országok közül a legneoliberálisabb Észtország, amely a semmibõl küzdötte föl magát, és bennünket már bõven megelõz, ha az egy fõre esõ nemzeti jövedelmet tekintjük.” És itt kanyarodunk vissza az átlag-amerikaihoz meg az átlag brithez. Nagyon jól rímel ide az, amit Joseph E. Stiglitz Nobel-díjas közgazdász, az Index által csak antiglobalista propaganda dokumentumfilmnek titulált „A nagy kiárusítás”-ban mondott: „Egy alkalommal összehasonlítottam a gazdaságpolitika bizonyos összefüggéseit a modern hadviselés módszereivel. Nos, a hadviselés megpróbál személytelenné tenni és az együttérzés kiirtására törekszik. Ha 1500 méterrõl ledobunk egy bombát, nem tudjuk, hogy kire esik, nem látjuk a szörnyû pusztítást. Magasan szállunk és minden olyan, mint egy videojátékban. A modern hadviselésben emberek számáról beszélünk, ami az egészet személytelenné teszi. Ugyanez van a gazdaságban is, ahol statisztikákról beszélünk, csak éppen az embert nem látjuk a számok mögött.” Ismételten felhívom mindenki figyelmét arra az apró, ám annál jelentõségteljesebb momentumra, amit Stiglitz is említ. A mögött a jól hangzó szófordulat mögött, miszerint „ha az egy fõre esõ nemzeti jövedelmet tekintjük”, valójában nem tudjuk meg, hogy az egy fõre esõ nemzeti jövedelem hogyan esik egy fõre! Miért nem? Azért, mert „ahol statisztikákról beszélünk, csak éppen az embert nem látjuk a számok mögött”. Aztán van itt még valami, ami megint csak rettenetesen félreérthetõ és persze félre magyarázható: „Persze minálunk a drasztikus és egyre növekvõ jövedelemkülönbségek miatt is szoktak brummogni, miközben a jövedelmi egyenlõtlenséget jelzõ Gini-index szerint Magyarország a világ legegalitáriusabb államai között van.” Megint csak egy valamit nem tudunk meg ebbõl a mondatból. Azt, hogy mi az a szint, ahol úgy nagyjából egészébõl mindenki egyenlõen él. Mert ha mindenki szarul él, és ott egyenlõ, ne csodálkozzunk azon, hogy nagy a zúgolódás. Mondok egy példát. Ha bemész az üzletbe és veszel, mondjuk száz rugóért, egy plazma tévét (ami ugye manapság már nem luxuscikk, legalábbis nem annak kellene lennie, hanem tartós fogyasztásinak!), az üzlet lejelenti az APEH-nek? Vagy veszel ajándékba valami cuccot az egyik családtagodnak, és az üzlet jelent az APEHnek? Már eleve az észjárás az, ami hátborzongató! És akkor az összeget még át sem számoltuk euróra, nehogy, példának okáért, a sógorok hangos hahotázás közepette kiröhögjenek bennünket! Ennyit az egalitárius országról. Mindenki szarul él, mindenki szív! Kivéve a gyevi bírót! De legalább egyenlõség van. És akkor így a végére, mintegy desszertként, jöjjön Bokros Lajos, az újabban elmaradhatatlan megmondó-ember: jó ha figyelünk

„Magyarország egyetlen igazi, kimondott neoliberálisa, Bokros Lajos két évig játszhatott szerepet az ország irányításában, azóta a partvonalon túlról szónokol. Most egyébként azt mondja, teljesen konzekvensen, hogy óriási hibát követnek el az Egyesült Államok és az Európai Unió kormányai, amikor dollár- és euró-milliárdokkal segítik meg a válság miatt tönk szélére került pénzintézetek egy részét. Hagyni kellett volna mindenkit meghalni, legközelebb nem vállalnának ekkora kockázatot.” Talán felesleges lenne, én azonban mindannyiszor megteszem, ha ez a tehetségtelen gazdasági pojáca megszólal. Akit Bokros Lajos munkássága, szakmai színvonala, valamint hitelessége bõvebben érdekel, melegen ajánlom, hogy olvassa el Gazdag László: A Bokros-csomag mítosza és a valóság címû kitûnõ könyvét, ha be tudja szerezni valahol. De ami talán még fontosabb! Valóban, Bokors a velejéig neoliberális, a pénz és Mammon az õ istene. Talán Margaretre, a Downing Street 10-ben fesztelenül teázgató vasladyre hajaz a legjobban. Mit neki kisbefektetõ, mit neki betétes? Ugyan kérem! „Hagyni kellett volna mindenkit meghalni, legközelebb nem vállalnának ekkora kockázatot.” No, de ki vállal kockázatot? Te vállalsz kockázatot, amikor bemész a bankba, hogy betedd a nehezen megkeresett pénzedet? Hallottál te már olyat akár egyetlen ügyintézõtõl is, hogy felhívja a figyelmedet arra, miszerint baromi nagy kockázattal jár ám, ha náluk helyezed el a pénzedet? Mert ami engem illet, én még nem találkoztam ilyen bankkal, meg banki ügyintézõvel. Érted ezt? Mert én nem. Te milyen kockázatot vállalsz, amikor letétbe helyezed a pénzed a banknál? Mirõl beszél ez az ember? Ha jól emlékszem Ukrajnában a betétesek már nem juthatnak hozzá a pénzükhöz. Még bank automatákból sem. Te érted mirõl beszél Bokros? Túl azon, hogy mennyire ostoba és vérlázító ez a fajta senkire és semmire tekintettel nem lévõ, pökhendi felsõbbrendûséget sugalló szemlélet, tessen nekem már megmondani, hogy a bolygó túloldalán a profithajhászásban felelõtlenül balfaszkodó brókerpalánta tehetségtelenségéhez mi közöm van nekem, meg a havi törlesztésemnek? Jó, persze, tudjuk, olyan közöm van, hogy külföldi kézben vannak a pénzintézetek, melyek a hitelt nyújtják. És miért van szükségem hitelre? Azért, mert a mi vezetõink balfaszkodása miatt minden olyasmit, ami már az ún. „tartós fogyasztási cikk” kategóriájába tartozik, kénytelen vagyok hitelre megvenni, mert hazánk gazdasági helyzetének köszönhetõen a lakosság tetemes részével együtt, nem vagyok képes arra, hogy készpénzért megvegyem. Egész egyszerûen nem keresek annyit. Vagy a létezés költségeinek kifizetése után nem marad annyi. Száz szónak is egy a vége. Ennek a globál-kapitalizmusnak egyszer s mindenkorra véget kell vetni. Még akkor is, ha ez a válság mos még nem is végez vele, de nekünk okvetlenül kellene. Elgondolkodtató, s egyúttal elszomorító is, hogy miközben a globális jellegnek köszönhetõen nincs menekülési lehetõség, a régebben helyi jellegû válságoktól eltérõen most már az egész glóbuszra kiterjedõ a baj, a Péntek 8 legutóbbi adásában Matolcsy György, a Fidesz gazdaságpolitikusa globális kormányzás szükségességérõl beszél. Akkor, amikor a globalitás juttatott ide bennünket! Neki kellene kezdeni, mégpedig sürgõsen a globalitás lebontásának, elkerülendõ az egységes világvaluta létrejöttét. Gondoljunk bele! Mi lesz majd akkor, ha már csak egyetlen pénz lesz és az bedõl. Kihez forduljunk, hova forduljunk? Már most óriási problémát jelent, hogy Magyarországon az OTP-t leszámítva gyakorlatilag nincsen svájci frank. Ki a rosseb akar példának okáért kifizethetetlen kamatszinten forint alapú hitelért autót vásárolni? Senki. Pedig még csak a svájci frank hiányzik! Miért nem euró alapon hiteleznek? Netán az euró is csak egy mesterségesen felfújt valuta? Ne feledjék! Addig, amíg csak az aranymûves tudja, hogy egész pontosan mennyi van a trezorban, addig mindig elõállhat, és higgyék el, elõ is fog állni, és a jelek szerint egyre gyakrabban és egyre nagyobb volumenben olyan helyzet, hogy mindenki szeretne hozzájutni a pénzéhez. És ahogyan azt az aranymûves meséjébõl is tudhatjuk, akkor lesz csak az igazi hadd el hadd. Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára

7

Magyarország az iskolapéldája annak, hogy mi romolhat el, ha egy ország túlzottan a külföldi finanszírozásra támaszkodik – olvasható abban a szerdai elemzésben, amely több vezetõ amerikai lap elektronikus kiadásában jelent meg. Kelet-Európa volt kommunista országaiban nagy a félelem, hogy az évtizedes virágzásnak véget vethet a globális pénzügyi válság; Magyarországnak több mélyen gyökerezõ problémával kell szembenéznie – állapították meg az írás szerzõi a térséggel foglalkozó cikkben, amelyet a The New York Times, a The Washington Post és a The Washington Times is lehozott. Az elemzõk szerint a krízis által sújtott piacok és a gyengélkedõ forint miatt Kelet-Európában a magyar kormány volt az elsõ, amelyik tárgyalásokat folytatott a Nemzetközi Valutaalappal (IMF) a segítségnyújtás lehetõségérõl a helyzet stabilizálása és a feszültségek enyhítése érdekében.

Ez drámai fordulatot jelent, hiszen Gyurcsány Ferenc miniszterelnök egy hete még arról beszélt, hogy a globális válság nem fogja közvetlenül érinteni a magyarokat. Napokon belül spekulatív támadás érte a legnagyobb magyar bankot, az OTP-t, ami eladási hullámot váltott ki a budapesti értéktõzsdén, a forint zuhant. Az írás felhívja a figyelmet arra, hogy a magyar hitelszerzõdések többsége devizaalapú, többnyire svájci frankban és euróban jegyzik; a magyar háztartásoknak és vállalatoknak több mint 62,3 milliárd dollárnyi olyan hiteltartozásuk van, amelyek külföldi valutához kötöttek.

A kelet-európai országok gazdasági kilátásait számba vevõ cikk emlékeztet arra, hogy a kommunizmus bukása után a Nyugat ezeket az államokat a bankok és más állami intézmények privatizálására sarkallta. A térségben így most zavart okoz, hogy az Egyesült Államok és Nagy-Britannia, továbbá más országok éppen ahhoz az eszközhöz folyamodnak, amelyrõl õket lebeszélték: az állami intervencióhoz. „Ez a válság megmutatta, hogy nincs éles választóvonal a kapitalizmus és a szocializmus között” – fogalmazott iróniával Zeljko Kardum, a zágrábi tõzsde szóvivõje. MTI

Az euro lélekharangja lehet a financiális krízis, sõt megszûntetheti az egész EU tákolmányt Abban a pillanatban amikor az egész európai bank szisztéma a tönk szélére került és az EU országok gazdasága megállíthatatlanul csúszik a szakadék felé, gondolta volna az ember hogy Brüsszel képes megmutatni hogy ténylegesen be tudja tölteni Európa kormányának szerepét. Evvel szemben mi volt az EU reakció ebben a soha nem tapasztalt nehéz idõben? Süket duma, üres gesztusok amit követett a megszokott teljes káosz. Az államfõk szaladgáltak mint a fejetvesztett csirkék és természetesen csak saját országuk érdekeit tartották szem elõtt. Az oly sokat emlegetett EU törvényeket és szabályokat nagyhirtelen elfelejtették és kizárólag saját bõrükre koncentráltak. A bank krízis kimutatta az EU hipokrita ürességét és impotenciáját mint még semmi a nagy „szövetség“ történetében. A jelenlegi világégés az elsõ próbája volt az eurónak és ezt a próbát tökéletesen megbukta. Mindössze az eredeti 13 tagország látott neki saját kis szemétdombjának egyedi rendezéséhez. Az „egységes fizetõeszköz“ euro és 12 „egyenlõ jogú“ EU tagország egyaránt a feledés homályába merültek. Bebizonyosodott hogy az EU képtelen bármilyen krízisre közös és egységes hangon válaszolni. Képtelen bármilyen központi határozatot hozni fontos esetekben. Sarkozy megpróbátla ugyan felvetni ötletét egy harmatgyenge lekoppintásának a US 8

mentõcsomagnak, de egységes akarat hiányában a javaslat szétfoszlott pillanatok alatt. Lett belõle egy újabb semmitmondó politikai gesztus ami még szemkitörlésre sem alkalmas. Az EU „törvényeket“ fumigálva elsõnek az írek cselekedtek saját országuk érdekében. 100%-os garanciát vállalt az ír kormány minden bankjaikba befektetett pénzre. Igaz hogy ez homlokegyenest ellenkezik az EU szabályokkal, de az EU financiális commisszár az ír Charlie McCreevy, aki nem látott semmi kivetni valót a szabályok fumigálásában. Múlt hétvégén összeröffent Sarkozy, Merkel, Berlusconi és Brown hogy megtárgyalják a financiális krízist. „Legfontosabb hogy Európa egy hangon reagáljon“ jelentette ki Sarkozy ami a cikinus hipokrizmus magas iskolája. Már magában a tény hogy a négyesfogat és a semmire sem jó Centrális Bank reprezentálta mindössze az EU-t, több mint elgondoldtatóan fura jelenség. Hová lettek vezetõi a másik 23 EU országnak? Miért hagyták õket ki mindenestõl mintha nem is léteznének? A nagy megbeszélés természetesen semmi másra nem volt jó, mint sopánkodni az írek garanciáján aminek eredményeképpen eurók billiói vándoroltak Irországba más tagországokból, ahol nem ajánlottak fel semmiféle garanciát befektetõknek. A megbeszélés

eredményeképpen nagyhangúan impotens határozat született arról, hogy „õk“ semmiféle mentõcsomagot nem írnak alá. Punktum! Ezután Merkel hazautazott ahol végre észrevette hogy a német bank szisztéma is teljes csõdbe került. Eredmény: azonnal kiutalt euró biliókat saját bankjai megmentésére. Magyarán ismételten hátsófelet csinált szájából. Az EU „egység“ felborításáról már nem is beszélve. Fordította: É.M. Forrás: http://www.informationclearing house.info/article20973.htm

A fordító megjegyzése: Ha eddig még nem tudtuk volna, most napnál világosabban bebizonyosodott hogy a „négyek“ exclusive tulajdonuknak tartják az EU karámot, ahol a „többiek“ mindössze a piac gyarmat szerepét tölthetik be. Beleszólási lehetõségük a nagyok határozataiba nulla. Mindössze engedelmeskedhetnek minden olyan EU szabálynak ami CSAK rájuk vonatkozik de nem a „nagyokra“. Példának lásd a libamájat. Persze a lélegzetvételtõl kezdve hosszú lenne leírni összes példáját a brüsszeli bürokrácia folytogató hatásának a lenézett „keletiekre“. Vajon miért kellett nekünk nyakat törve bemenni a karámba? Mire volt jó az elolvasatlan EU alkotmány (sic) lihegve történõ aláírása? Mi hasznunk volt vagy lesz valaha is ötödrendû EU tagságunkból?? Forrás: Christopher Booker – „Daily Mail’

jó ha figyelünk

Mottó: Grün megérkezik Amerikába, sétálgat Manhattanben, és egyszer csak meglátja régi jó komáját, Kohnt, aki fõtt kukoricát árul a Chase Manhattan Bank elõtt. Odamegy hozzá, és üdvözli: – Szervusz, Kohn, de jó, hogy látlak, látom, neked beütött az üzlet. Én most érkeztem Amerikába, és mi tagadás, nincs egy vasam se. Nem tudnál kisegíteni tíz dollárral? – Grün, én nagyon szívesen segítenék, de sajnos nem lehet, ugyanis szerzõdést kötöttem a Chase Manhattan Bankkal. – Te?! Miféle szerzõdést? – Hát megállapodtunk, hogy õk nem árulnak kukoricát, én pedig cserébe nem adok kölcsön.

Hát így. Aztán némiképp módosult a helyzet. Az amerikai bankok elkezdtek kukoricát árulni, Kohn meg kölcsönadni. Az eredmény itt van a szemünk elõtt, méghozzá totális pénzügyi válság formájában. S most Amerikában erõsödik az antiszemitizmus, olvasható a hírekben. Csúnyákat írogatnak a népek különféle internetes fórumokon a zsidókról, sõt már antiszemita tüntetés is volt New Yorkban, bár azt idehaza elhallgatták. Azért olyan nagyon, ugye, nem csodálkozik ezen senki sem, legfeljebb, ha szemforgató és farizeus. Mert aki tudni akarta és akarja, milyen az igazi antiszemitizmus, jól teszi, ha ellátogat Amerikába. S olvasgatja kicsit a bronxi falfirkákat a fekete negyed házfalain vagy késõ este, néhány sör felszabadító hatása után, elbeszélget kicsit néhány wasppel (white, anglo-saxon, protestant). S ha ez nem elég, érdemes figyelmesen végighallgatni, hogy a közép-nyugati redneckek miképpen nyilatkoznak a zsidókról. Mindjárt ki fog derülni, hogy az igazi, mély, tõrõlmetszett antiszemitizmust mi idehaza még csak meg sem közelítjük… jó ha figyelünk

S most bizony durvul a helyzet. Mert a brooklyni zsidó pénzügyesek és a Wall Street-i yuppie-k mérhetetlen pénzsóvársága, telhetetlensége és felelõtlensége összeomlásba sodorta az amerikai pénzügyi világot. S persze ezen keresztül az egész földtekét. Mire jön az amerikai kormány, az állam, és hétszázmilliárd dollárt töm bele a rendszerbe, hogy megmentse a bankokat. Hétszázmilliárd dollár. Ez öt esztendõ teljes magyar nemzeti összterméke. S ezt most az amerikaiak zsebébõl húzták ki. Úgy nagyjából minden amerikai fizet most négyezer dollárt, hogy ne legyen újra gazdasági világválság. A népek meg csúnyákat írogatnak a zsidókról az internetes fórumokon – nahát! Amúgy pedig ismerjük a régi tételt, miszerint ha egy lepke meglebbenti a szárnyát Japánban, abból földrengés lehet Amerikában – nos, az amerikai pénzügyi válság természetesen végigsöpör a világon. Nyugat-Európa bankjai sorra jelentenek csõdöt vagy csõdközeli helyzetet, s az államok mindenütt kénytelenek beavatkozni. Belgiumban álla-

mosítják (mondom: államosítják!) az egyik legnagyobb kereskedelmi bankot. A britek külön testületet hoztak létre, amely a válságot próbálja kezelni, a német Hypo Real Estate hét végi meglepetésként jelentett csõdöt, szóval nyakunkon az egész. Mindeközben nézem vasárnap a tévét, Baló György kérdezgeti Fekete Jánost és Bajnai Gordont, hogy akkor most mi lesz. Fekete János elmondja, hogy bizony baj lesz, mert például a devizapiaci folyamatok kiszámíthatatlanok, s ha a forint–euró-árfolyam másképpen alakul, magyarán, mondjuk, hirtelen háromszáz forint lesz egy euró, vagy még drágább, ak kor mindazok, akik devizaalapú hitelben adósodtak el, nagy bajban lesznek. Ez a „nagy baj“ azt jelenti magyarul, hogy egy csomó honfitársunk nem fogja tudni fizetni a havi törlesztõrészleteket a lakására vagy házára. S akkor a bank majd viszi a lakást vagy a házat. Bajnai Gordon pedig belemondta a vasárnap estébe a következõ mondatot: „Válság van, divatba jön az erõs állam.“ Nahát! De hiszen mi azt hallgatjuk hosszú, sivár, meddõ és elviselhetetlen MSZP– SZDSZ-évek óta, hogy az államot le kell építeni, államra nincs szükség, az állam rossz gazda, s majd a piac mindent rendbe tesz. „Privatizáció, liberalizáció, dereguláció“ – ez a törvény, ez az új istenség. Aki ezt tagadta, vagy akár kétségeit merészelte hangoztatni, megnézhette magát. S most, hogy a szent piac s annak baromi hozzáértõ irányítói csõdöt mondtak, most persze jöjjön az állam, és tegyen rendet. S miközben az amerikai állam hétszázmilliárdot pumpál a pénzügyi rendszerbe az adófizetõk pénzébõl, hogy rendbe tegye valahogy, amit a brooklyniak meg a Wall Street-iek elszúrtak, miközben egész Nyugat-Európa ugyanerre készül, s miközben várhatóan nálunk is ez lesz a helyzet, eközben Kornai professzor azt mondja, hogy nem helyes, ha az állam kisegíti a kórházakat, mert ezzel elõsegíti a kórházak felelõtlen gazdálkodását. Ugye, drága barátaim, elég nehéz higgadtnak maradni? Ugye, érthetõ, ha Bronxtól a Deák térig mindenkinek ökölbe szorul a keze. Még az ántivilágban, Kádár idején járta egy vicc. Természetesen suttogva terjedõ vicc volt, s leginkább az MSZMP KB tagjai meg a megyei párttitkárok mesélgették egymás között, amikor jól berúgtak valamelyik hétvégi összetartáson. A vicc így szólt: mi a különbség a kommunizmus és a kapitalizmus között? Lényegében semmi. Mindkettõt a zsidók találták ki, csak az egyiket nekünk, a másikat meg önmaguknak… No, most már legalább elmondhatjuk, hogy belekóstoltunk mindkettõbe. S úgy tûnik, egyik sem az igazi. Itt az ideje kitalálni valami harmadikat. Közösen és mindannyiunknak – amíg nem késõ. Bayer Zsolt, fõmunkatárs

9

– avagy ránk zúdult a válság – Elkeseredetten figyelem a jelenlegi pénzügyi-gazdasági eseményeket. Nem azért, ami történik – bár ez önmagában is rettenetes -, hanem azért, mert újra és újra becsapják az egyszerû embereket. Mit is mondtak a 70’-es évek végén? Akik akkor már felnõtt korban voltak, emlékezhetnek rá, hogy büszkén hintették a port az akkori kommunista vezérek, hogy „minket a kapitalizmus válsága nem érint“, miközben dúlt az olajválság (ez is mesterséges volt, mert mint láttuk, utána is beindult a gazdaság). Most, a kommunista sztereotípia újra megjelent. Néhány nappal ezelõtt még nagyképûen, és rezzenéstelen arccal jelentették be, hogy Magyarországot a pénzügyi válság nem fogja lényegesen érinteni. Ma már komoly válságról, várható befagyasztásokról, és növekvõ munkanélküliségrõl szólnak a hírek. Mint ha nem lenne máris óriási a munkanélküliség!

De mi is várható egy olyan kicsi és nyitott gazdaságú országban? Bennünket a világ minden pénzügyi-gazdasági folyamata igenis érint! Évekkel ezelõtt leírtam, elmondtam baráti körökben, hogy hamarosan óriási pénzügyi összeomlás lesz a világban, s ezt követi a gazdasági válság is. Miért gondoltam ezt akkor? Mert a bõvített újratermelés nem a fenntartható fejlõdés útja. Ugyanis ahhoz, hogy az mûködjön, bõvített újrafogyasztásra van szükség, ami elõbbutóbb a lakosság könnyelmû eladósodásához vezet (lásd hihetetlenül csábító hitelek nyújtása, ami könnyelmû költekezésre ösztönzi az embereket), s egy idõ után képtelenek lesznek fizetni a kölcsönöket. Márpedig bármilyen termelés csak akkor mûködik, ha vannak fogyasztók. A kölcsönök fizetési becsõdölése a pénzügyi rendszer összeomlásához fog vezetni, s ezt automatikusan követi a gazdasági válság, hiszen eltûnik a fogyasztó, a vásárlói erõ! Sajnos, bejött!

Ma – sokadszor esik meg velem – jönnek a vélemények, hogy mennyire igazam volt. Nem vagyok én ettõl olyan boldog, sõt. Bárcsak tévedtem volna. 2005-ben is leírtam a FIDESZ illetékes vezetõinek, hogy a gazdaság fellendítése csak az adók és járulékok csökkentésével, s hazai kis-, közép- és nagyvállalkozók által végzett nagy beruházások (azaz munkahelyteremtések) beindításával valósítható meg! Mit mondanak mostanában? Ugyanezt! Elkeserítõ, hogy tehetségtelen, hozzá nem értõ, politikai impotensek (és valódi bûnözõk!) vezetik ezt az országot! De kik is ezért a felelõsek? Mi, a választók! Mi engedjük immár lassan húsz éve, hogy kifosszanak, meggyalázzanak és hülyítsenek bennünket. Hová lett az õsi okos magyar józanész? Honfitársaim! Ideje lenne már talpra állnunk! Isten óvja Magyarországot! Czakó István

David Duke a Wall Street-nek nyújtott 700 milliárdos mentõcsomagról Ahogy korábban megjósoltam, a Kongresszus engedelmesen megszavazta a 700 milliárd dolláros segélycsomagot, amely a történelem legnagyobb rablása. Most már remélhetõleg az amerikaiak számára is világossá válik, hogy nincs már minket képviselõ kormány ebben az országban. Elõzõleg mindegyik kongresszusi képviselõ azt jelezte, hogy választói túlnyomó része ellenzi a csomagot. Közülük majd mindegyik azt mondta, hogy választói 95%-a nem ért egyet vele. Ennek ellenére a csomag mégis átment, mert Amerikát a szélsõséges zsidó elit irányítja, nem az Egyesült Államok népe. Ez (mármint a zsidó elit – ford. megjegyzése) magába foglalja a legerõsebb zsidó érdekvédelmi csoportot, az AIPAC-ot (American Israel Public Affairs Committee = Amerikai Izraeli Közügyek Bizottsága), amely a Washington Post szerint mindkét fél (republiká-

nusok és demokraták) kampányát finanszírozza, uralja a Wall Street-i nemzetközi cégeket és a Szövetségi Jegybankot ahogy azt a Goldman Sachs és Bern Bernanke jegybankelnök illusztrálja. Teljes uralma és befolyása alatt tartja a tömegtájékoztatást, hogy a zsidó célokat támogassák, bárhová is vezessen a folyamat. A lobbi belesodort minket az iraki háborúba és az izraeli bûntettek évek óta tartó támogatásába, Amerika valódi érdekei ellenében. Szabályosan rákényszerített az Egyesült Államok ellen irányuló izraeli terrorizmus fedezésére is. Most pedig egy hatalmas kettõs lopáshoz vezetett. Õk egyrészt eredetileg több százmilliárd dollárt loptak el a gazdaságtól a jelzálog-csalással, és most további százmilliárdoktól fosztanak meg a pénzügyi mentõcsomaggal Isten óvja Amerikát! Dr. David Duke A lousianai képviselõház korábbi tagja 2008. október 3.

George Bush halált érdemel, amiért hamis bizonyítékokra hivatkozva rángatta bele az országot a Huszein elleni háborúba – állítja Vincent Bugliosi. És mit érdemel egy saját országának állampolgáraira a szó szoros értelmében rátámadó, a választást csalással nyerõ, az országot eladó és tönkretevõ kormányfõ? – tehetnénk fel mi a kérdést. Ez „az amerikai történelem legsúlyosabb bûnténye“, amiért a tettesnek, a leköszönõ elnöknek bíróság elõtt kell felelnie – írja Bugliosi Bûnvádi eljárás George W. Bush ellen gyilkosság miatt címû könyvében. Az utóbbi években idõnként felmerült, hogy az elnököt bíróságon kívüli vádemelési eljárással (impeachment) kellene elmozdítani hivatalából. A demokraták körében némi támogatása mindig volt az ötletnek, de a többségük inkább elutasította, mert az alkotmány értelmében Bush-t az alelnök követné, aki a még nála is rosszabbnak tartott neokonzervatív Dick Cheney. Az impeachment Bugliosi szerint „viccnek is rossz“. Ha egy olyan elnök ellen, mint Bill Clinton, impeachment eljárás indulhat egy szexaffér eltussolása miatt, „akkor mit kezdjünk egy olyan elnökkel, aki hazugságokkal háborúba sodorta az országát?“ – teszi fel a kérdést Bugliosi. A hamarosan lelépõ elnököt bíróság elé kellene állítani, és a vádhatóságot képviselõ ügyésznek halálbüntetést kellene javasolnia – válaszol új könyvében a 74 éves volt ügyész, aki 21 gyilkossági ügyébõl 21-et megnyert, börtönbe juttatta többek között Charles Mansont, Amerika egykoron rettegett sorozatgyilkosát, és már kilenc kötetet publikált. MTI nyomán 10

jó ha figyelünk

Emlékezzünk rá, hogy Magyarországon is volt bankkonszolidáció! Az állam az állampolgárok adóforintjaiból tette újra mûködõképessé azokat a bankokat, amelyek felelõtlen hitelezés, például állami vagyonok privatizációjához felvett, de vissza nem fizetett egzisztenciahitelek nyújtása miatt kerültek csõdhelyzetbe. Az állami beavatkozás hatására a bankok és a hitelt felvevõk egyaránt jól jártak. A bankok tovább mûködhettek, a hitelt vissza nem fizetõk pedig megtarthatták a megszerzett vagyont. Valójában vagyonátcsoportosítás történt: az állami forrásokból kerültek át pénzek egy szûk körhöz. A rossz gazdálkodás miatt csõdbe jutott bankokat megsegítette az állam, bizonyítva, hogy az a liberális tétel, amely szerint csak a magántulajdon mûködhet hatékonyan, nem igaz. Mert ha igaz lenne, akkor a magánbankok nem szorultak volna állami segítségre. Hasonló a helyzet most az Egyesült Államokban, ahol Bush elnök kezdeményezésére éppen az amerikai pénzintézetek megmentésérõl vitatkozik a kongresszus. A brit The Economist szeptember 27-i száma így fogalmaz: „Piac úr a kongresszus elé járult“, azaz a magáncégek az államtól várják, hogy mentõövet dobjon nekik. A tervezett hétszázmilliárd dolláros megsegítõ csomaggal, amely összeg az amerikai nemzeti jövedelem körülbelül hat százaléka, az állam részben tulajdonosává válhat a rosszul gazdálkodó pénzintézeteknek. Így a bankok nem mennek csõdbe, újra lesz pénzük, és folytathatják a hitelezést. Rossz gazdálkodásuk követelményeit az állam magára vállalja. Igaz, ennek a lépésnek messzemenõ következményei lehetnek. Megnõhet az állami költségvetés hiánya, ami adóemelésre vagy a kiadások csökkentésére kényszerítheti az amerikai kormányt. Például kevesebb juthat kutatás-fejlesztésre, ami a fejlesztési versenyben az amerikai gazdaság lemaradását hozhatja. Az is kérdéses, hogy mit tud majd az állam kezdeni a megvásárolt bankpapírokkal. Megfelelõ értéken tudja-e majd továbbadni õket késõbb, amikor a bankok mûködése

már rendbe jön. Ha egyáltalán rendbe jön, hiszen erre sincs biztosíték. Ha pedig nem, akkor fennáll a veszélye, hogy a pénzügyi válság átcsap Európába, így hozzánk is. Ennek a jelei már érzékelhetõk, hiába jelentette ki Veres János pénzügyminiszter, hogy a magyar bankrendszer stabil, mi nem vagyunk veszélyben. A helyzet az, hogy valójában nincs magyar bankrendszer: a nálunk mûködõ bankok döntõ többsége külföldi bankok leányvállalata. Ha pedig az „anyacégük“ bajba kerül, azt a „leányok“ is meg fogják érezni. A szokásos szocialista optimizmust – emlékszünk, a rendszerváltás elõtt is hallhattuk, hogy az olajárrobbanás meg fog állni a magyar határnál – a gazdaságnak nem szokása figyelembe venni. De, visszatérve az amerikai helyzetre, a szakemberek arra figyelmeztetnek, hogy a bankok kimentésével a kapitalizmus alapelve, a tisztességes piaci verseny sérül. A piaci verseny lényege ugyanis az, hogy a rosszul gazdálkodó, rosszul vezetett cégek elbuknak a versenyben. Ezért az amerikai mentõöv versenyhátrányba hozza azokat a bankokat, amelyek nem kapnak segítséget saját államuktól. Egyben mentesíti a rossz gazdálkodás következményei alól a bankok vezetõit, akik, miközben csõdbe vezették cégüket, óriási magánvagyont halmoztak fel. Az egyik bajba jutott pénzintézet, a Goldmann Sachs elnöke például napi kétszázezer dollárt – azaz kb. napi harmincmillió forintot – keres. Ez pedig már komoly erkölcsi kérdéseket is felvet, még akkor is, ha vannak olyanok, akik szerint a piac, a gazdaság, valamint az erkölcs egymástól független fogalmak. A legmagasabb fizetések egyébként nálunk is a bankszektorban vannak, amit nem a bankok jó munkája indokol. Közismert, hogy a bankszektor átlagon felüli nyereségességét nem a jó gazdálkodás, a korszerû vezetési színvonal, hanem – mások mellett – szabályozási problémák, például az alacsony betéti kamatok és az esetenként az uzsorakamat kategóriájába sorolható hitelkamatok különbsége meg az ügyfelek erõteljes kiszolgáltatottsága okozza.

A pénzügyi szektor gyenge mûködése természetesen minden országban gátolja a gazdaság fejlõdését. Az amerikai központi bank, a Fed elnöke megállapította: az amerikai gazdaság érrendszerét képezõ pénzügyi rendszer bedugult, ezért bármikor bekövetkezhet az infarktus. Ez a gazdaság nyelvére lefordítva azt jelenti, hogy elapadnak a pénzforrások. Ha nincs elérhetõ hitel, akkor a termelõvállalatok nem tudnak beruházni, nem tudnak munkahelyeket teremteni, sõt inkább elbocsátásokra kényszerülhetnek. Ez a fogyasztás csökkenésével jár, ami visszaveti a termelést. A folyamat vége a recesszió lehet. Hogyan hathat ránk az amerikai gazdaság válsága? Például úgy, hogy a német export jelentõs része irányul az Egyesült Államokba. Ha a német export az amerikai gazdasági gondok miatt csökken, romlanak a német gazdaság növekedési esélyei. A szakemberek 2009-re a német gazdasági növekedés jelentõs lassulását – csak 0,5 százalékos növekedést – jósolják. Ez pedig drámai hatással lehet az egyébként is alacsony magyar gazdasági növekedésre. Merthogy a nálunk mûködõ cégek legfõbb exportpiaca éppen Németország. A világban zajló gazdasági változásokból levonhatjuk a következtetéseket: igazolódik, hogy a neoliberális, pénzközpontú gazdaság nem mûködik jól. A magáncégek is csõdbe mehetnek, tehát nem igaz az a neoliberális tétel, amely szerint mindent privatizálni kell, mert csak a magántulajdonosok „jó gazdák“, az állam nem. Végül pedig, ismételjük meg, nem bízhatunk abban, hogy a változások negatív hatásai megállnak a magyar határnál. Mindezek miatt sürgõsen olyan gazdaságpolitikai fordulatra van szükség, amely jelentõsen csökkenti a spekulatív tõke szerepét a magyar gazdaságban, és erõsíti a termelés, ezen belül is a hazai kis- és közepes vállalatok szerepét. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha saját értékeinket, a termõföldet, a vizet, a hazai energiaforrásokat magyar kézben tartva a vidéki Magyarország megerõsítésén munkálkodunk. Forrás: magyarhirlap.hu

„CSODA, HOGY OBAMÁT MÉG NEM ÖLTÉK MEG“ A volt kubai elnök egy interneten megjelent kommentárjában „kész csodának“ nevezte, hogy az amerikai elnökválasztás demokrata-párti jelöltjét, Barack Obamát még nem gyilkolták meg. Fidel Castro szerint ugyanis „az Egyesült Államokban mélységes a rasszizmus. Sok millió fehér képtelen azt elfogadni, hogy egy fekete politikus, feleségével és gyermekeivel beköltözzön a Fehér Házba, amelynek a neve is az, hogy fehér“ – vélekedett a volt elnök. A betegeskedõ Castro, aki idén átadta hatalmát testvérének Raulnak, Obamáról szólva úgy vélekedett, hogy a demokrata politikus olyan férfi, aki „derûsen tekint ellenfelére és kineveti annak retorikai támadásait.“ A veterán kubai forradalmár minderrõl azután jelentetett meg kommentárt, hogy John Lewis emberi jogi aktivista szerint a republikánus John McCain gyûlöletet kelt Obama ellen. A legfrissebb közvéleménykutatások szerint egyébként az afroamerikai politikus vezet a népszerûségi listán. Fidel Castro McCainnel kapcsolatban a konzervatív politikus a tengerészeti akadémián elért rossz eredményein gúnyolódott, alelnök-jelöltjérõl, Sarah Palinrõl pedig azt írta, hogy az asszony „semmirõl sem tud semmit.“ jó ha figyelünk

11

„A nagy aljasságokhoz mindig kellenek értelmiségiek is.“(Konrád György) A magyar politikai elemzés lángeszû, és elfogulatlan (!) aranytollú, a bal-lib sajtóban rendszeresen Orbán Viktort gyalázó etalonja: Debreczeni József. Õt egy idegenbe szakadt hazánk fia elfogulatlan publicistának tartja. Most a 168 órában publikált hosszú írást Orbán Viktor amerikai útjáról, Parasztvakítás címmel. Az írással különösebben nem kívánok foglalkozni. Süt belõle a legnagyobb ellenzéki párt elnöke elleni gyûlölet.Hozzá teszem, hogy a jelenlegi miniszterelnököt a külön utas orosz, sõt Putyini politikájáért már jó ideje nem fogadják az Államokban. Nézzük meg néhány írását ennek az elfogulatlan közírónak. Néhány gyöngyszemet. „A Fidesz – MDF támogatottsága decemberre felülmúlja az MSZP-ét, ami azt jelenti, hogy az ellenzék két évig tartó vezetése után ismét a kormányoldal tûnik a választások esélyesének, a baloldal pedig tanácstalannak és bénultnak. Ebben a helyzetben hoz éles fordulatot a Gyurcsány kezdeményezte akció. Amelynek nyomán Medgyessy és maga Kovács is váratlanul szembefordul a megállapodással, majd beindul az MSZP propagandagépezete. A gátlásosnak aligha nevezhetõ manõver legfõbb célja a ‘23 millió román munkavállaló’ beözönlésétõl való – valójában alaptalan – félelmek felkeltése." (Debreczeni J: Az új miniszterelnök, 209-210. old.) „Hogy nem szabad feladni, és kérünk engedélyt arra, hogy ezt a köteles dolgot elindítsuk. Ezt még meg kell próbálni, ennek még lehet hatása. És összerakjuk. Kitaláljuk Szili Kati szerepét. Fölhozatjuk még aznap reggel az egy szem kazettát, ami van, lejátsszuk a sajtónak. Szili Kati félig oldalra hajtott fejjel, sírós hangon mondja el, hogy ez milyen borzasztó. Nagyszombaton Lendvai Ildikó még a Fidesznek kézbesít mindenfajta leveleket, és elindítjuk azt az SMS-kampányt, amelynek a vége a köteles tüntetés.” (uo. 211-212. old.) „Az ellenzéki pártok a kormány ellenfelei, akikkel szemben nem védekezni kell, hanem akiket folyamatos támadás alatt kell tartani."(uo. 214. old.) Alkalmazza is ezt a taktikát a legnagyobb szocialista párt, amely már kissebségben kormányozz. Ha a neves közíró írta azt a nevezetes könyvet a legdemokratikusabb miniszterelnökrõl, akkor tudnia kellett neki, hogy ezért ez nem fair. Ha meg diktálták, akkor rendben van. Mert szó van még abban a sikerkönyvben köztisztviselõk megvásárlásáról is. A neves közíró munkássága röviden öszszefoglalható. 12

1. Orbán Viktor, aki egy személyben a kirekesztés, az antidemokrácia, és a populizmus megtestesítõje. Õ hatalommániás. Utóbbinak pedig már egyenes következménye, hogy Orbánnal szemben bármilyen eszköz megengedhetõ, hogy megakadályozzák a hatalomba való visszatérését. 2. Gyurcsány Ferenchez fogható államférfi csak egyszer állt Magyarország élén. Mégpedig maga Gyurcsány Ferenc. Aki csak a népének él. Éjjel is meg nappal is. (Kossuth Lajost sajnos Széles Gábor lefoglalta már másnak. Nem volt szerencsés választás.) 3. Az õszödi beszédet a jobboldal durván kiforgatta! Szereti párhuzamba állítani Kövér László köteles beszédének szocialista interpretációjával. Pedig annak az õszödnek alapvetõen pozitív üzenete van. Érezzük is az óta is. A jól bevált módszer: egyszerûen nem beszélünk a bársonyos miniszterelnökrõl, õszödrõl, a hatéves kormányzásról, a folyamatos kudarcsorozatról. Ehelyett kizárólag az ellenségrõl, azzal a ki nem mondott, de mindenki által értett üzenettel, hogy az õ legyõzése mindennél fontosabb cél. Mert mondjuk arról nem olvastam még az elfogulatlan, és abszolút hiteles közírótól egy szép kis eszét, hogy 2007-ben a megszorító intézkedések közepette is 900 milliárddal nõt az államadóság. Ezt nehéz az ellenzékre kenni. Megdöbbentõ kijelentéseket tett nemrégiben egy nagyváradi fórumon Nyakó István, az MSZP szóvivõje és Ujhelyi István, a párt országgyûlési képviselõje arról, hogy a szocialisták milyen alattomos eszközöket vetnek be kampányaikban. A végtelenül demokrata szocialista szóvivõ kifejtette:

„Minden szavazat számít. Az meg, hogy hogyan szerezzük meg, soha ne derüljön ki. Ha szavazásra akarjuk bírni az embereket, ellenséget kell keresni, ha nincs, akkor démonizáljunk valakit, mert ma már csak ettõl mennek el szavazni az emberek." Ez elfogulatlan és pártatlan közírók szerint is etikus. NESZE NEKED MAGYAR CHARTA! Nesze neked demokrácia! Miniszterelnököstõl, közíróstól. Nyakó István még azt is mondta: „Lényegében mindig két tábor van, az egyik lehülyéz és lopással vádol, a másik a te táborod. Nos, csak az utóbbit kell figyelembe venni, nekik kommunikálunk, õket kell megtartani, a másik oldalt úgysem lehet soha meggyõzni." A szóvivõ szerint ma már csak a bulvársajtón keresztül lehet eredményeket elérni a lakossággal folytatott kommunikációban, mert az a legolvasottabb. „Az újságíróval egymásra vagyunk utalva. Vagy adsz neki hírt, vagy kitalál õ valami hülyeséget. Nos, akkor meg tálalj inkább te valami hülyeséget neki! Ha politikát akarunk eladni és mozgósítani, azt, sajnos, a bulvársajtóban lehet leginkább, mégpedig rövid üzenetekkel" – magyarázta a tennivalókat a szóvivõ. Ujhelyi István a szocialisták terveit is vázolta: „Mi azt fogjuk hangsúlyozni, hogy az MSZP tudja, mit kell tennie az országért, és mutogatunk a Fideszre, hogy jövõkép nélküli. Õk meg azt fogják hangsúlyozni, hogy mi mindent elrontottunk.” Nyakó Istvántól azt is megtudhatta a nagyérdemû, hogy az MSZP-nek hitelességi problémái lesznek, mert nem tudja ellensúlyozni, hogy a Fidesz hangszóróiból az õszödi jó ha figyelünk

beszéd azon tíz másodperce fog állandóan menni, amely szerint hazudtunk és elkúrtuk. Igazából nem tudom erre a megoldást – mondta a szóvivõ. Nyakó úr és a közíró urak is tévedhetnek. Az MSZP-nek már hitelességi problémái vannak. Õszöd óta egyre nagyobbak. A megoldás is egyszerû lett volna, ma már sokan tudjuk. A neves közíró szinte minden bajért, megosztottságért a Fidesz elnökét ostorozza. De hát nézzük már meg az MSZP 1998-as pártigazgatója és az akkori kampányának irányítója Tóbiás József egy irományát. A Horn kormány a Fidesztõl elszenvedett választási veressége után született ez a demokratikus mû. Nézzünk néhány jellemzõ idézetet a bõ háromoldalnyi irományból: „A szocialisták politikai munkájának fõ irányát az elkövetkezõ idõszakban abban látom, hogy kialakuljon a Kormányról (a Fideszérõl kiemelés LM-tõl) a diktatúraépítés képe, rólunk pedig a céltudatos ellenállás központjának képe.” „Politikai döntéseket kell hozni arra, hogy a Párt vagy az Ellenzék milyen ügyeket

„dobjon fel" újként, „melegítsen fel" számon kérésként, illetve „állítson be a folyamatokba szemfelnyitásként.” „Az eddigi elemzõ, elméleti jellegû munkabizottságok mellett a jövõben nagyobb szerep jut az operatív munkacsoportoknak: azoknak a munkatársaknak, akik egyedi ügyek nyomába erednek, s megalapozzák azokat: adatokat gyûjtenek, irodalmat és sajtót összegeznek, muníciót szereznek egy adott kérdéshez. Mindig konkrét mazsolákat, üveggyöngyöket, fontos részleteket kell a sajtóhoz tálalni ahhoz, hogy az hír legyen. (...) második fázisban lehet e részleteket beilleszteni a diktatúra-építés folyamataiba.” „A jelenlegi kép a szocialistákról a nyugodt idõszakok szakszerû ellenzékének a képe. Most másra is szükség van: az érdekkonfliktusokat zászlóhegyre tûzõ, az adott témakörhöz szakértõként értõ és politikailag is legitim új arcokra. (...) Ki lehet alakítani akár a békés korszak iránti enyhe nosztalgiát is emberekben." (...) sajtókapcsolatokat kell intenzíven építeni, szervezni kell a cikkek megírását és elhelyezését, a médianyilvánosságot. El kell kezdeni beszélni a

Kormány és a kormányfõ alkalmatlanságáról, a rendszer diktatórikus jellegérõl.” „A Parlamenten kívüli és Parlamenttõl független kontrollokat, reagálási lehetõségeket, civil kezdeményezéséket, akciókat igen erõsen ösztönözni, segíteni kell. (...) Alkotmánybíróság, ombudsman, népszavazás, polgári engedetlenség, sztrájk, demonstráció, petíció, tüntetés, köztársasági elnök, Legfelsõbb Bíróság, Legfõbb Ügyész, nyílt levél, provokatív (próba vagy tömeges) eljárásindítások.” Ez a modernkori szocialista demokrácia. Magyarul 1998 decemberében Tóbiás képviselõ megfogalmazta a Fidesz kormány lejáratását, kiásta a lövészárkokat! A teljes szöveg is nagyon figyelemre méltó. Interneten elérhetõ a HVG archívumában. Ennyit arról a neves közírói állításról, hogy a Fidesz és annak elnöke kezdte az árokásást, és a gyûlölködést. Az ilyen dolgozatoknak meg az elfogulatlan közíróknak is meg van a maguk sorsa. Vagy kiállják az idõ próbáját, vagy a trükközéssel, és annak kiszolgálásával a feledés homályába merülnek. Lõrincz Miklós

Alternet alternet.org Naomi Wolf, Amerika egyik legismertebb feministája hátborzongató cikkben leplezi le az alternatív hírportálon azt, hogy október 1-jével az Egyesült Államokban 3-4 ezer katonát állítottak készenlétbe azzal a feladattal, hogy az Irakban gyakoroltak szerint zavargó tömegekkel, illetve egyedekkel szemben lépjenek fel, ha országos lázadás tör ki a pénzügyi válság miatt. A katonák halált okozó eszközökkel is felszerelték. Miután Bush az egész világot harctérnek tekinti a terror elleni globális háborúban, nyilván az Egyesült Államok is a világ része. Brad Sherman kaliforniai kongresszusi képviselõ elmondta: õt és társait azzal fenyegették, hogy szükségállapotot hirdetnek ki, sõt, katonai törvénykezést vezetnek be, ha nem fogadják el a 700 milliárd dolláros csomagot. NEWSMAX.com Joseph Lieberman szerint Barack Obama szenátor „naiv világnézete” miatt nem tudná elhatározni magát, hogy Iránt bombázza, ha arra kerül a sor, idézi az amerikai szenátort a jobboldali amerikai hírportál. THE JEWISH JOURNAL jewishjournal.com Wall Street, Fõ utca, Zsidó utca címmel az amerikai zsidóság hírportálján megjelenõ írásban a szerzõ bejelenti, ha politikusok továbbra is szembe állítják a Wall Street-et az „igazi amerikai kisvárossal”, akkor csomagol. (Lovas – MN)

Tölgyessy Péter szerint Gyurcsány Ferenc ügyesen reagált, új helyzetet teremtett a politikában, a felelõsségben osztoztatni akarja az egész magyar elitet, és ha most az ellenzék nem áll be az „árvízi hajós“ mögé a homokzsákokat adogatni, nagyon nehéz helyzetbe kerülhet, nyilatkozta a Magyar Rádiónak a politikai elemzõ, volt SZDSZ-elnök és fideszes országgyûlési képviselõ. Tölgyessy Péter szerint a kományfõ az eddigi ügyetlenkedések után most, úgy tûnik, nagyon jó irányba mozdult el, és még Orbán Viktort is felülmúlta. Helyzetbe hozta ugyanis az ellenzéket, amikor azt mondja neki: álljatok be adogatni a homokzsákokat a nemzettel együtt. Tölgyessy errõl a Magyar Rádiónak nyilatkozott. Az ellenzék ezzel komoly csapdahelyzetbe kerül, ha ugyanis továbbra is azt mondja, hogy nem áll szóba Gyurcsánnyal, az az emberek szemében önzõ pártérdeknek tûnik a mostani helyzetben, ha pedig beáll, azt jelzi, hogy egyetért a kormányfõvel. jó ha figyelünk

Az, hogy a Fidesz idõt kért, és azt mondja, nem kapta még meg a meghívót a nemzeti csúcsra, nyilvánvalóan csak idõhúzás, egyelõre nem tud, mit kezdeni ezzel a helyzettel. Az is biztos, mondja Tölgyessy, hogy az SZDSZ szerepe is átértékelõdött, mert Gyurcsány érvényesíteni tudta hegemóniáját a liberálisok fölött, akiknek most oda kell állniuk az MSZP mellé, ebben a helyzetben ugyanis szó sem lehet elõre hozott választásokról. Sõt, teszi hozzá az alkotmányjogász, az MDF is belesodródni látszik a Gyurcsány Ferenc vezette világba. Ugyanakkor, teszi hozzá Tölgyessy, miközben már két év telt el a megszorítások jegyében, nyilvánvaló, hogy a válság most elviszi az adócsökkentést, és legalább fél évig nem fognak nõni a nyugdíjak sem, ilyenkor pedig a választók nagyon keményen büntetnek, ami egy nagyon súlyos MSZP-vereséghez is vezethet. Forrás: Index

13

A zsidó nép fogalma mesterséges találmány, állítja a történész Senki sem lepõdött meg jobban, mint maga Shlomo Sand, hogy tudományos könyve tizenkilenc hétig az izraeli sikerkönyvek listáján szerepelt, és a történelem professzor sikeres lehetett, annak ellenére, hogy könyve megkérdõjelezi Izrael legnagyobb nemzeti tilalmát. Dr. Sand szerint a zsidó nemzet fogalma – amely indoklásul szolgált arra, hogy a zsidó nemzetnek szüksége van egy biztonságos lakhelyre – nem más, mint egy valamivel több, mint száz évvel ezelõtt kitalált mítosz. Mint ismeretes, Izrael állam létrehozásának szükségességét, ez a mítosz támasztja alá. Dr. Sand, a Tel Aviv Egyetem professzorának szûkebb szakköre Európa történelme. Dr. Sand jelenlegi könyve a történelmi, és a régészeti kutatások eredményeinek széleskörû alkalmazására épül. A könyv nem csak a zsidó nemzet fogalmának valószerûségét vonja kétségbe, hanem több – ugyanolyan ellentmondó állítást is tartalmaz. Dr. Sand többek között azt is állítja, hogy a zsidókat soha sem ûzték ki a Szent Földrõl, s a mai zsidók többségének nincs történelmi kapcsolata azzal a földdel, amelyet ma Izraelnek neveznek. Dr. Sand szerint, a mai Izraelnek a palesztinokkal való jelenlegi viszályának kérdésében, az egyedüli politikai megoldás a zsidó állam megszüntetése. Úgy tûnik, hogy a „Hol, és mikor találták fel a zsidó nép létezését?” c. könyv izraeli sikerének története megismétlõdik világszerte. A múlt hónapban megjelent francia fordítás rohamosan fogy, és máris három utánnyomást igényelt. A könyvnek, egy tucat másnyelvû fordítása is folyamatban van. A könyvnek az Amerikai Egyesült Államokban jövõre tervezett kiadással kapcsolatban, a Verso Kiadó, az Izraeli Lobby részérõl támasztott nehézségekre számít. A szerzõ szerint, Izraelben, ha nem is üdvözlik a könyv megjelenését, legalább érdeklõdnek a könyv mondanivalója iránt. Tom Segev, Izrael egyik kiemelkedõ újságírója „lenyûgözõnek, és állásfoglalásra késztetõnek” nevezte a könyvet. Dr. Sand szerint, a saját kollégái húzódoznak a könyv következtetéseinek általános elfogadásától. A fentiektõl egyedül Israel Bartal, a Jeruzsálemi Héber Egyetem, zsidó történelem tanára. Bartal, a Haaretz izraeli napilapban nem tett különösebb erõfeszítést. Dr. Sand érveinek, és bizonyítékainak megdöntésére. Bartal e helyett a történelmi szakmát védelmezte, és azt igyekezett bizonyíta14

ni, hogy az izraeli történészek ezekben a kérdésekben nem olyan tudatlanok, amint azt Dr. Sand állítja. A könyv ötlete régen megszületett, mondja Dr. Sand, de mindmáig várt vele. „Nem állíthatom, hogy különösebben bátor lettem volna, a könyv megjelenését illetõleg. ” „Megvártam, amíg rendes egyetemi tanári státust szereztem. Izraelben nagy ára van annak, ha valaki ilyen, és ehhez hasonló nézeteket terjeszt.” Dr. Sand fõ érve szerint valamivel több mint száz évvel ezelõtt a zsidók csak a közös vallás alapján tekintették magukat zsidóknak. A huszadik század elején a cionisták elvetették ezt a nézetet, és a nemzeti történelem megalkotásához láttak – amely arra az kitalált állításra épült, hogy a zsidók a vallástól függetlenül is önálló népként léteztek. Dr. Sand szerint, a zsidóknak, a vallási alapú meghatározása alapján, a judaizmus eszméjétõl idegen volt az a gondolat, hogy a zsidóknak vissza kell térniük az Ígéret Földjére. „A cionizmus megváltoztatta Jeruzsálem gondolatát. A cionista mozgalmat megelõzõen, a szent helyek a vágyakozás helyeit jelölték meg, nem pedig a tényleges lakóhely lehetõségét. A zsidók 2000. évig nem azért maradtak távol Jeruzsálemtõl, mert oda nem volt lehetõségük visszatérni, hanem amiatt, mert vallásuk megtiltotta nekik az oda való visszatérést a messiás eljöveteléig.” A legnagyobb meglepetést a Biblia korabeli régészeti leletek tanulmányozása okozta. „Nem vagyok cionista, de ugyanúgy mint a többi izraeli, én is azt feltételeztem, hogy a zsidók egy Júdeában élõ nép volt, akiket a rómaiak onnan idõszámításunk kezdete elõtt 70-ben számûztek. „Amikor, azonban a bizonyítékokat kezdetem vizsgálni rájöttem, hogy Dávid, és Salamon királyságai legendák. „Ugyanaz a helyzet a számûzetéssel is. A zsidóság mibenléte a számûzetés nélkül nem magyarázható meg. Amikor, azonban a számûzetésre vonatkozó történelmi bizonyítékok után kezdem kutatni, kiderült, hogy erre vonatkozó bizonyítékok nem léteznek. Egyetlen egy sem létezik.” Ennek az az oka, hogy a rómaiak nem számûzték a népeket. Mi több, a zsidók Palesztinában hatalmas többségükben földmûvelõk voltak, és minden bizonyíték arra utal, hogy azok földjüket soha sem hagyták el.” Dr. Sand, szerint egy másik elmélet sokkal elfogadhatóbb: A számûzetés a keresz-

tények által kitalált mítosz volt, amelynek az volt a szerepe, hogy a zsidókat megtérítsék a keresztény vallásra. „A keresztényeknek az volt a célja, hogy a zsidókat meggyõzzék, arról, hogy elõdeiket bûneik miatt számûzte az Isten.” Ha, tehát nem volt számûzetés, hogyan lehetséges, hogy olyan sok zsidó élt szétszóródottan a világszerte, mígnem a modern zsidó állam haza nem hívta õket.”? Dr. Sand szerint, a kereszténységet megelõzõ, és az azt követõ is, a zsidó vallás hittérítõ vallás volt, és nagy szüksége volt a megtértekre. „Ez korabeli római forrásokkal bizonyítható.” A zsidók járták az akkori világot és térítettek, leginkább Jemenben , és észak Afrika berber törzsei között. Századok múltán, mai dél Oroszország területét magába foglaló egykori a kazár birodalom lakossága tömegesen áttért a zsidó vallásra. Innen származnak a kelet európai Askhenazi zsidók. Dr. Sand felhívja a figyelmet arra, hogy ezekben a kérdésekben az izraeliek a tömeges tagadás állapotában vannak. A közelmúltban a sajtó részletesen beszámolt a Káspi tenger közelében lévõ kazár birodalom fõvárosának leleteirõl. A legnépszerûbb izraeli újság, a Yedioth internetes honlapján vezércikk jelent meg a következõ címen: „Az orosz régészek megtalálták a rég elveszett zsidó fõvárost.” Egyetlen újság sem írt a fenti leletnek a jelenlegi zsidó történelemfelfogást érintõ jelentõségérõl. Ma nem így tanítják az izraeli iskolákban, de a cionista vezetõk többsége, beleértve s Izrael elsõ miniszterelnökét, Davis Ben Guriont is, még hitte, hogy a mai palesztinok, a helyben maradt eredeti zsidók leszármazottai, akik késõbb áttértek a muzulmán vallásra.” Dr. Sand annak tulajdonítja az izraeli történészeknek, a saját könyvében feltárt adatokkal, és érveléssel való egyértelmû azonosulását, mert az egyetemeken tanított „Zsidó történelem” építménye olyan mint egy kártyavár. Dr. Sand szerint, Izraelben a történelem tanítás problémái abból adódnak, hogy az 1930-as években a történelmet két részre osztották: általános történelem, és zsidó történelem. A zsidó történelemnek ezek szerint külön tárgyköre van, mert a zsidó tapasztalat egyedülállónak minõsül. Ezzel ellentétben, azonban nincs külön zsidó politikai tudományi, vagy zsidó szocijó ha figyelünk

– Morvai-Mohácsi vita – Mivel cigányteleprõl jött, sokat tud a diszkriminációról – vallja Mohácsi Viktória, SZDSZ-es képviselõ, aki szerint a cigányok általában szükségbõl lopnak, a felelõsség javarészt a kormányé, és érthetõbb lenne, ha a Gárda Gyurcsányt verné fejbe ahelyett, hogy a romákat nézné ki magának. Morvai Krisztina, a Jobbik politikusa még vizsgázott cigánybûnözésbõl, és állítja, nem lenne szabad mentesíteni õket a felelõsség alól. A két jogvédõ a Heti Válaszban vitatkozott. Gergényi Péter volt budapesti fõrendõr „ujjakat töretett el, szemeket lövetett ki”, erre Demszky kitüntette – kezdte a Heti Válaszban megjelent vitát Morvai Krisztina. Kuncze Gábor pedig az összevert Révész Máriuszon viccelõdött. Lehet-e így SZDSZ-es az emberi jogok hiteles képviselõje? – szegezte a kérdést az SZDSZ EP-képviselõjének. Mohácsi Viktóriának viszont nincs ideje követni az itthoni eseményeket, minden percében a romákat képviseli. „A GÉNJEIMBEN VAN” A roma társadalmon belül a nõket érintõ diszkriminációról azt mondta: cigányteleprõl jött, többet tud a kérdésrõl, mint vitapartnere. Szerinte nem diszkriminálják jobban a nõket, mint a fehérek a fehér nõket. De a romákat ugyanúgy be kell vonni persze a diszkrimináció elleni támogatásba. „Csak le ne nyúlják a pénzt a roma vezetõk” – reagált Morvai Krisztina. Mohácsi szerint a felelõsség inkább a kormányé: a képviselõ szerzett háromszázmillió eurót deszegregációra, de ez a pénz „láthatatlanul folyik szét”. A nemzeti fejlesztési tervben különben sem lehetnek kedvezményezettek a cigány önkormányzatok, civil szervezetek. A másik gond szerinte az elõítélet: „Saját pártom képviselõi sem hajlandók felszámolni a gettóiskolákat”, nem ültetik nem cigány gyerekek mellé a cigányokat a padba. „Lehet, hogy van néhány koszos cigánygyerek, de az, hogy valamelyikük mondjuk tetves, nem határozhatja meg az életesélyeit” – hát még társaikét, akiket az általánosítás miatt szintén érintenek a sztereotípiák . „Mint amikor cigánybûnözést emlegetnek.” „Akkor most vigyáznod kell a pénztárcádra, mert a génjeimben van a lopás.” – mondta az SZDSZ-es képviselõ, miután Morvai Krisztina megemlítette: õ még vizsgázott a cigánybûnözés témájából. „Ha én lennék az egyetlen kivétel, akkor sem szabadna így általánosítani” – egészítette ki Mohácsi. Morvai szerint ez nem genetikai kérdés.

„Tény, hogy vannak elkövetési formák és bûncselekmény-típusok, amelyek esetében magasabb a cigány elkövetõk aránya.” Mohácsi szerint azonban ez nem cigány-, hanem megélhetési bûnözés. A Jobbik EP-listavezetõje ezt nem tudja elfogadni: szerinte ez úgy hangzik, mintha meg kellene nekik bocsátani. Ez is büntetendõ, a bûnözés ellen pedig küzdeni kell – reagált Mohácsi Viktória. De szerinte nem ugyanaz, ha egy politikus milliárdokat sikkaszt, és ha valaki ellopja a szomszéd tyúkját. Morvai Krisztina szerint az a közös a bûnözés-típusokban, hogy az állam védtelenül hagyja az áldozatot – a tyúktulajdonost sem védi meg. „JÁR NEKIK A SEGÉLY” Mohácsi szerint itt bukik meg a Jobbik politikája: nem cigánybûnözést kellene skandálnia a Gárdának, hiszen Gyurcsányra haragszanak – érthetõbb lenne, ha õt „vernék fejbe”. De kinéztek maguknak egy embercsoportot, és azon verik el a port. Nem védenek meg senkit, csak uszítanak. Morvai szerint azonban õk legalább a jelenlétükkel szolidaritást vállalnak azokkal, akik nem tudják, találnak-e még valamit a kertjükben, vagy elvágják-e a torkukat álmukban. Legyen a felelõsség a cigányoké is – mondta. Ha számon tartjuk, hogy egy bûncselekmény áldozata cigány, akkor ne legyen lerasszistázva, aki számon tartja, hogy egy elkövetõ is az – érvelt. A liberális politikus szerint „a cigány nem azért lop tyúkot, mert a tulajdonos fehér ember”. Szükségbõl lop, mindegy, kitõl. Morvai azonban úgy gondolja, a liberális elit éppen hogy lenézi, másodrendûként kezeli a cigányságot, ha felteszi, hogy önhibáján kívül lop és felmenti õket a felelõsség alól. Ez szerinte kettõs mérce. Hiba amellett kardoskodni, hogy „jár nekik a segély, szokjanak csak rá”. „Mi van, ha cigánynak születsz, tisztességesen élsz, és odaáll a rendõr a cigánybûnözésrõl magyarázni?" – vetette ellen Mohácsi. Szerinte sem kormányprogram, sem a gárda nem nevelheti át a cigányságot. Morvai Krisztina az érintetteket kérdezné meg kampányában, nem a rózsadombiakat. De vitapartnere szerint a falusi cigány asszony nem fog tudni többet mondani annál, mint hogy legyen munka, fizetés, és „ne gyogyós iskolába kelljen járnia a gyereknek”. Veszélyesnek tartja Morvai azon kijelentését, hogy a politikusok az emberek akaratát képviselik. Hitler is ezt tette – mondta. Szerinte az emberek érdekeit kellene képviselniük. Heti Válasz – Barikád

KI NYER MA? Nincsen ingyenebéd! – mondja gúnyosan Gyurcsány Ferenc (évi osztaléka százmillió forint) és Simor András jegybankelnök (havi fizetése 7,5 millió forint), utóbbi sokallja a minimálbért (69 ezer forint) is. Nem is kellene itt ingyen semmi, ha árán fizetnék meg a munkát. Errõl azonban szó sincs: sem szervezeti és mûködési szabályzat, sem kollektív szerzõdés, sem szakszervezet nem védi a dolgozót. Akkor lehet elküldeni, amikor akarják, annyi a fizetése, amennyit adnak, és vagy be van jelentve, vagy nincs. Ki akarna ezek után ezekre szavazni? Ha ez Lengyelország volna, azt mondanám, senki. De Magyarországon vagyunk, Gyurcsány Ferenc elátkozott féldiktatúrájának kvázidemokráciájában. Ott, ahol az átlagember átlagmemóriája egy vagy két hónapra szavatolt. Ahol Ferike félszázalékos nyugdíjemelése hõsi tett, de Orbán 14 százalékos emelése a nyugdíjasok elárulása volt. Ahol egy milliárdos arról csacsog, hogy tudja, mit jelent hatvanezer forintból megélni. Ahol a kormány annyira impotens, hogy a megszorításon és a kifosztáson kívül más eszközt nem ismer. Ahol ha közel ülsz a tûzhöz, lehetõségeid tárháza végtelen. Pályázat nélkül tiéd a munka, érettségin átcsúszott gyereked elõtt bármelyik egyetem nyitva, van olcsó telek, lízingelt autó, zártkörû klub, visszabérelt üdülõ, lepusztított áron üzem, privatizált gyár, tanácsadó, életrajzíró, rablott villa, fizetett imádók.

ológiai katedra. Csak a történelmet tanítják a fenti módon, és ez lehetõvé tette a zsidó történelemtudósoknak a saját világukba való elszigetelését, és nem kötelezte õket a korszerû kutatási módszerek alkalmazására. „Engem Izraelben amiatt bírálnak, mert az jó ha figyelünk

európai történelem szaktanáraként zsidó történelemmel foglalkozom. Egy ilyen könyv megírására, azonban azért is fontos, hogy a világszerte elfogadott modern kutatási módszereket a zsidó történelemre is alkalmazzuk” – jelentette ki Dr. Sand

Jonathan Cook, Jeruzsálemben élõ író, és újságíró, akinek legújabb könyve: Israel and the Clash of Civilizations” (Izrael és a civilizációk harca) a Pluto Press kiadásában jelent meg. Jonathan Cook Honlapja: www.jcook.net Fordította: Kaslik Péter

15

Magyarország most egy olyan korszak elé érkezett, amely ismét hatalmas lehetõséget nyújt neki. Dogmáival együtt széthull az a világ, amely megfosztotta mindenétõl, ami a szó minden értelmében drága volt neki. És fel kell tenni a kérdést, megérte-e az, hogy 18 év „demokrácia” után – vért, könnyet, nemzeti vagyont, sõt, emberbõrt is vesztve – most ott tartunk, amint az MTA Szociológiai Intézetének szeptember elsõ felében nyilvánosságra hozott adataiból kiderült, hogy a megkérdezettek 75 %-a szerint a „pártvitákat kizáró, erõskezû kormányzásra lenne szükség”? „A szocializmus, a kommunizmus és a kapitalizmus szükségszerûen megbukik, mert azon a helytelen, modernista premisszán alapulnak, amely szerint a racionalizmus és az egoizmus a kultúrát alkotó hagyományokat és szokásokat elpusztíthatja és azok helyébe léphet.” (Émile Durkheim, Szocializmus és Saint-Simon, 1928)

Kérdés: Ön durkheimista vagy indexista? Nem panaszkodhatnak unalomra azok, akik a fazekukon túlterjeszkedõ világra is kíváncsiak. Nem egészen két évtized alatt lehettek tanúi a szovjet uralom alatt álló kommunista tömb összeomlásának, valamint napjainkban a globális hatalmi színpad átalakulásának. Vége az amerikai hegemóniának, és végleg beléptünk a többpólusú világ korszakába. Szinte hetek alatt derült ki: nem csak a száguldó Kína lett megkerülhetetlen nagyhatalom, de a 88 százalékos népszerûségnek örvendõ Putyin (Medvegyev) Oroszországa is. Miközben a magas festõállványról csúnyán lezuhant Amerikát egy olyan elnök vezeti, akinek ottani népszerûsége vetekszik Gyurcsány Ferenc hazai rokonszenvindexével. Az amerikai birodalom és befolyás korábbiaknál nagyobb megroppanását kétségkívül a Wall Street drámai, viharsebességû összeomlásának köszönhetjük, amelynek során eddig szentnek és sérthetetlennek tartott neoliberális dogmák is a történelem szemétdombján kötöttek ki. Akár maga a neoliberalizmus egésze. Ne nyugodjanak békében. Ha pedig ehhez még hozzávesszük, hogy Jézus Krisztus már néhány évtizeden belül visszatér a földre, akkor elmondhatjuk, az izgalmak még korántsem fejezõdtek be. Igaz, hogy az utóbbit a 44 éves Sarah Palin, az amerikai republikánusok alelnökjelöltje állította (még életemben visszajön a Földre Jézus, biztosított bennünket), de ki kételkedne eme privilegizált isteni kommunikációs csatornában, ha már párttársának, George Bush elnöknek is, mint megosztotta a nyilvánossággal, a Mindenható tanácsolta az iraki háborút? Ami az amerikai birodalom hanyatlását illeti, annak idején elég sokan kinevették Paul Kennedyt, az akkor még a Yale Egyetemen tanító brit történészt, amikor 1987-ben korszakos munkájában elsõként 16

vette észre: az általa 1500-tól vizsgált birodalmakhoz hasonlóan az amerikai is abba bukik bele, hogy katonailag túlterjeszkedik a rendelkezésére álló erõforrásokon. De hogy a nagyközönségnek a szellem terméke mennyivel kevesebbet ér a kézzel fogható valóságnál, mutatja, hogy Samuel Huntington, Tariq Ali, Gore Vidal, Jean Ziegler, Emmanuel Todd és Chalmers Johnson kötetei együtt nem tettek annyit a kijózanodásért, mint most a Bear Stearns, a Fannie Mae, a Freddie Mac bank, és persze elsõsorban az AIG biztosító államosítása, valamint a 700 milliárd dolláros állami mentõkötél megszavazása. MEGTÉRÉSEK Hogy néhány nap alatt az Amerika hanyatlásának sokak által nem hitt jóslatából egy szempillantás alatt „arcátlan” diagnosztikai gyakorlat lett, azt mutatja Peer Steinbrück német pénzügyminiszter kijelentése, amely szerint „az Egyesült Államok elveszíti szuperhatalmi státuszát a pénzügyi világrendszerben”. Kár, hogy Steinbruck kijelentésével nem várt néhány percet, mert akkor a Hypo Real Estate összeomlása után a transzatlanti demokráciák sorsáról is ejthetett volna néhány szót. Sarkozy francia elnök szerint pedig „csupán” ezeknek lett vége: az önszabályozásnak, a laissez-faire gazdaságnak, és a mindható piac gondolatának. John Gray, a briliáns brit egyetemi tanár szerint „a mostani változás kihatásaiban éppen olyan messzemenõ, mint a Szovjetunió bukása – a kormányzás és a gazdaság teljes modellje omlott össze”. Majd hozzátette: „Az amerikai globális vezetés idõszakának – amely visszanyúlik a II. világháborúhoz – vége.” Miközben valóban megdöbbentõ „megtéréseknek” lehetünk a tanúi. Mint a New York Times-ban heti két alkalommal jelentkezõ Thomas L. Friedman, a szabadpiaci fundamentalizmus egyik világszerte ismert „prófétája” saulus-paulusi bukfencének, amikor lapjának szeptember 22-i kiadásában ezt írta: „Ha a kormány nem segítette volna ki a Fannie Mae-t, a Freddie Mac-et és az AIG-t, nem mentette volna meg az embereket az Ike hurrikántól és nem szivattyúzta volna pénzek tonnáit a bankrendszerbe, gazdaságunk már összeomlott volna. Szeretne ön hallani ma egy

olyan mondatot, hogy ’a kormánytól jöttem és semmit nem szeretnék önért tenni?” Nem, ilyen mondatot ma ezen a világon Petõ Ivánon és eszmetársain kívül – akik a magyar társadalommal szembeni, jól megfontolt gyûlöletükön kívül semmi máson nem dolgoznak komolyan - már senki se szeretne hallani (a balliberális sajtóban kéretik ezt a mondatot idézni – lehetõleg ezt is csonkán vagy meghamisítva, ahogyan szokták). Azok a mondatok viszont, amelyeket a BBC szavazói szerint a világ legbefolyásosabb értelmisége, az amerikai nyelvész-politikai aktivista, Noam Chomsky mondott október 3-án egy interjúban már nem csak a Petõ-vonalnak kínosak: „a globalizmus közgazdászai egyszerûen hazudnak, amikor azt állítják, az elmúlt harminc esztendõben a neoliberális programok hatására nõtt a gazdaság és emelkedtek ki emberek a szegénységbõl”. „Ez szélhámosság”, mondja. „Az emelkedõ növekedési arányok és a szegénységbõl való kiemelkedés elsõsorban Kínának köszönhetõ. De Kína nem követte a neoliberális szabályokat. Export-orientált politikát követett, ahol az állam irányította a gazdaságot. Az állam által irányított export nem a Washington-konszenzus.” Chomsky ugyanebben a beszélgetésben emlékeztetett arra is, hogy e becstelen közgazdászok úgy állítják be Dél-Korea látványos növekedését is, mintha az a neoliberális elvek sikere lenne. „Ez még tréfának is rossz. Dél-Koreában a tõke fölötti ellenõrzés olyan szigorú volt, hogy a tõkeexport halálbüntetéssel járt. Mi köze van ennek a neoliberalizmushoz? Állam által irányított gazdaság volt, nagyjából a japán modellt követve”. AZ ÚJ VILÁGREND VÉGE A jelenlegi amerikai elnök apja, George H. W. Bush elnök 1990. szeptember 11-én (micsoda dátum!) mondta el az Új Világrendrõl szóló beszédét. Azóta nagyon sok víz lefolyt a világ folyóin. A legmegbízhatóbb amerikai és brit közvélemény-kutatók szerint az azóta eltelt 18 évben, de különösen George Bush elnöksége idején az egész világon az Egyesült Államok iránti érzések igen intenzív ellenérzésbe csaptak át és õt magát a világbékét fenyegetõ szélsõségesnek tekintik. Talán nem alaptalanul: az amerikaiak által vezetett és az ENSZ megkerülésével eldöntött iraki invázió óta a közel-keleti országban mintegy 1,2 millió embernek kellett meghalnia feleslegesen. Irak – az emberiség kulturális bölcsõje – felbecsülhetetlen értékû muzeális kincseinek nagy része eljó ha figyelünk

tûnt, illetve elpusztult. 4 millió iraki vált földönfutóvá. Miután a háború elõtt említett okokról kiderült, egytõl egyig szemenszedett hazugság (tömegpusztító fegyverek, Szaddam Huszein kapcsolata az al-Kaidával), az inváziót ma már a „demokráciával” és az „emberi jogok” exportjával indokolják visszamenõleg. Azok – és tapsoncaik –, akik Abu Ghraib-et, Guantánamót és a bérkínzást mûvelték vagy mûvelik. Azok, akik ma 30 000 iraki foglyot õriznek, azaz többet, mint amennyit a felakasztott iraki diktátor. Azok, akik Carter amerikai elnök szerint az apartheid rendszert fenntartó Izraelt finanszírozzák és látják el ultramodern fegyverekkel. Azok, akik nem beszélnek arról, hogy Darfúr – amelyet az ENSZ csak nem akar népirtásnak elismerni – babazsúr az amerikaiak késztetésére etióp csapatokkal megszállt Szomáliához képest. Akik India kasmíri rémuralma helyett Tibetrõl beszélnek. Akik tudatosan hallgatnak arról, hogy az emberi jogok Szaúd-Arábiában nem léteznek, de Egyiptomban vagy Jordániában se igen. Azok, akik nem hajlandóak bírálni az Öbölmenti országok vagy a szénhidrogénekben ugyancsak dúskáló közép-ázsiai országok diktatúráit, miközben az Amerikával rivalizáló Oroszországban egy erélyesebb, de a magyarországinál jóval szelídebb rendõri akció miatt hónapokig mutogatnak újjal az ottani zsarnokság újabb bizonyítékaira. Márpedig azok, akik elvetik a kettõs mércét – a tisztességtelen emberek alapeszközét –, azoknak nehéz megmagyarázni, hogy az Egyesült Államok és leghûbb szövetségesei a polgári lakosság irtásával akarják a demokráciát exportálni Iraktól Afganisztánon át a másfél millió kazettás bombával megszórt Libanonig. De ennek vége. Az a tény, hogy az amerikai törvényhozás 700 milliárd dollárral adósított el több amerikai nemzedéket, miközben havi 10 milliárd dollárba kerülõ háborút folytat Afganisztánban, Paul Kennedy birodalmi túlterjeszkedése minden ismérvének megfelel. Ami nem várt haszonnal jár a világra és így Magyarországra nézve is. Felderengett ugyanis a háború vagy újabb háborúk elkerülésének kézzel tapintható lehetõsége. És hogy még a neokonzervatívok hazai követõinek szemében is kifogástalan forrásból idézzünk, álljon itt az izraeli Háárec címû napilap október 5-i számából Irán megtámadásának latolgatásáról írt cikkbõl vett idézet: „Vajon mi történt húsvét és újév között? Az amerikai kormány egyértelmûvé tette Izraelnek, hogy ellenzi Irán megtámadását. Annak az eshetõsége, hogy az Egyesült Államok saját maga

jó ha figyelünk

megtámadná Iránt, elhanyagolható, tekintettel a súlyos gazdasági válságra és arra, hogy az amerikai katonaság belebonyolódott az iraki, afganisztáni és pakisztáni térségbe. Állami pénzekre van ezért szükség a Wall Street megmentésére, nem pedig arra, hogy Irán Natanz-i urániumdúsító berendezését rombolják le”. Jó hír nem csak a világnak, de Amerika népének is, amely – roppant érdekes módon ezt se kürtölték szét a médiumok – a legújabb felmérések 75 százaléka szerint Iránnak joga van uránt dústani. Amerikára a Wall Street összeomlása kijózanítóan hat majd. Mint ahogyan néhány napja a kongresszus a legnagyobb csöndben törvényben tette lehetõvé, hogy amerikai asztronauták a Szojuz ûrhajón béreljenek helyet, ugyanis az amerikai nyilvánosság nagy megdöbbenésére a NASA 2010-ben öt évre bezárja ûrutazási programját és attól kezdve csak a Moszkva melletti Csillagvárosból indulhatnak amerikai asztronauták a Nemzetközi Ûrállomásra. Amely ráutaltság – a többi egymásra utaltság mellett – csillapítani fogja a kedélyeket, netán a végtelenségig is lelassíthatja az „iráni rakéták” ellen létrehozandó kelet-közép-európai rakétapajzs lengyel és cseh elemeinek felépítését. De az európai országok vezetõi is – amelyeket az amerikai válság magával ragadott – hasonlóképpen belátják, nem érdemes kívülrõl rájuk oktrojált, képzelt veszélyek miatt beláthatatlan következményekkel járó háborúkba sodródniuk. Miután még az eredeti amerikai neokonok, de hazai klónjaik sem vádolták eddig Berlusconit, Merkelt és Sarkozyt azzal, hogy a Kreml ügynökei, idézzük a francia elnök – az EU soros elnöke – szavait arról, hogy mi várható: „Amit Európa Oroszországnak akar elmondani, az az, hogy Oroszországgal közös jövõt kívánunk kiépíteni, partneri viszonyt... és egy olyan közös gazdasági térséget, amely egyesítené Oroszországot Európával”. Amely kijelentést Merkel kancellárnál máris tettek követtek és Medvegyev orosz elnökkel Szentpétervárott megkötötték azt az újabb energiaüzletet, amely mindkettõnek érdeke. Helyes irány, amelynek a reálpolitikus, békeszeretõ és mérsékelt jobboldaliak örülhetnek. Érdekes, hogy õket nevezték sikerrel 18 éven át szélsõségeseknek, holott kiderült, szinte nem volt eszmei csata, amely terén az idõ nem õket igazolta volna. 1992-ben a Pesti Hírlapban indult Szingapúr-vita arról szólt, hogy Magyarországnak jobb lenne elõször a gazdaságát erõsítenie kemény kezû vezetés alatt ahelyett, hogy nyugati típusú demokráciát teremtenénk meg pillanatok alatt.

Ugyanezek a „szélsõségesek” azt állították, a kapitalizmusnak nem alapfeltétele a demokrácia. (Errõl talán kérdezzük meg a diktatúrák állami alapjainak kezelõit, akik többszörös Paulson-tervet tudnának most finanszírozni.) E „szélsõségesek” azt ajánlották, hogy az állam maradjon erõs. E „szélsõségesek” azt ajánlották, hogy az erõs állam tartsa a kezében az állami vagyon jelentõs részét. E „szélsõségesek” azt állították, hogy az állam sokszor jó gazda, mint ezt a francia TGV és a brit magánvonatok ellenpéldája, de az is bizonyítja, hogy az Európai Unió rájött: csak az állam építheti ki legnagyobb projektjét, a Galileo helymeghatározó mûholdas rendszert. E „szélsõségesek” azt állították, az iraki háború katasztrófa és hogy Magyarország egyetlen vállalkozói megrendelést nem kap érte Amerikától, „hálából” és „cserében” részvételéért. Ugyanezek a „szélsõségesek” ma azt állítják, hogy egy teljes mértékben egymásra utalt világban a neoliberális rendszert kell kidobni az ablakon, nem pedig az országok közötti normális kapcsolatokat, amelyeket ápolni kell. Amerikával, Kínával és Oroszországgal. De nem háborúzni. Azok a neobuzgók, akik ma a Duna-Tisza közérõl akarják egyik kezükkel felszabadítani Tibetet, másik kezükkel az abházokat és a dél-oszétokat önrendelkezésüktõl megfosztani, harmadikkal Darfúrt rendbe tenni, negyedikkel a kubai foglyokat kiszabadítani, ötödikkel Medvegyevet Gazpromostól legyûrni, miközben sietve diverzifikálnának nem létezõ plusz energiaforrásokkal, Sívától kell karokat kölcsönözniük, amennyiben – ha már Indiánál tartunk – nem akarják az ott az emberi ürülék kezelésére korlátozott 200 millió érinthetetlent is menetközben emancipálni. Magyarország most egy olyan korszak elé érkezett, amely ismét hatalmas lehetõséget nyújt neki. Dogmáival együtt széthull az a világ, amely megfosztotta mindenétõl, ami a szó minden értelmében drága volt neki. És fel kell tenni a kérdést, megérte-e az, hogy 18 év „demokrácia” után – vért, könnyet, nemzeti vagyont, sõt emberbõrt is vesztve – most ott tartunk, amint az MTA Szociológiai Intézetének szeptember elsõ felében nyilvánosságra hozott adataiból kiderült, hogy a megkérdezettek 75 %-a szerint a „pártvitákat kizáró, erõskezû kormányzásra lenne szükség”? Az ördög ügyvédjének válasza: igen, megérte: 18 évvel ezelõtt a 75% még demokráciát akart volna. Consummatum est. Lovas István – Magyar Nemzet

17

Zuhan a tõzsde, ütõdött ismerõsök esemeseznek, hogy rongyoljunk a bankba a pénzért, arcukat kezükbe temetõ brókereket mutatnak a híradók vágóképnek napok óta. Válságot sejdít a munkás teste két merev mozdulat között. Milyen meglepõ. Kábé két éve tudja mindenki, aki szokott gazdasági lapokat olvasni, hogy jön a válság. Két éve írják, nyilatkozzák, elemzik, hogy amerikai ingatlanlufi, rossz hitelek, túlpumpált fogyasztás és a többi. A kapitalizmus része a válság Meg hát a kapitalizmusnak, ugye, kellemetlen, de elkerülhetetlen velejárója a pénzügyi válság. Ezt is tudjuk vagy negyven éve, a hatvanas-hetvenes években írt errõl szép tanulmányokat bizonyos Hyman Minsky, akinek a mûvei újra divatba jönnek manapság. Minsky arrra keresett megoldást, hogyan tüntethetõk el ezek a válságok, miképpen tehetõ stabilabbá a szabadpiaci kapitalizmus szükségképpen törékeny pénzügyi rendszere. A kapitalizmusnak van éppen elég elõnye, amiért ezt a kis kellemetlenséget érdemes kibírni Mások meg azt mondják, hogy kár beletúrni a rendszerbe, inkább legyen egy kis válság idõnként, bõven belefér, a kapitalizmusnak van éppen elég elõnye, amiért ezt a kis kellemetlenséget érdemes kibírni. Egyébként menetrendszerû válságunk elõtt az újkori gazdaságtörténet leghosszabb konjunkturáját tudtuk le, ami persze senkinek sem tûnt föl, pláne nem ebben az országban, ahol valaki miatt mindig sikerül kimaradni a tutiból. De gondoljunk bele, hogy a világ legnagyobb gazdasága, az amerikai is évente minimum 4 százalékkal nõtt, csak tavaly esett vissza a GDP-növekedés 2,2 százalékra. Húsz-huszonöt évig megúsztuk, megúszták néhány kisebb krachszerûséggel: ott volt a 87-es tõzsdei pánik, a 97-98-as távol-keleti és az abból részben következõ orosz válság (1998), a dotcombukta (2000), de ezek csak egy-egy évre, vagy inkább csak egy-egy negyedévre fogták meg az amerikai gazdaságot, egy kis zökkenõ után minden ment tovább úgy, ahogy addig. Kína termelt, amerika fogyasztott, az oroszok meg az arabok meg az üzemanyagot nyomatták a rendszerbe. Most nagyobbnak tûnik a zûr. Bankok dõlnek, alapok csõdölnek, nyugdíjbiztosítók rohannak segélyért, a kormányok üléseznek, nyomják a pénzt a pániktól sújtott piacba, egyelõre hiába. Közben már erõteljes gyûrûzés van, hiába stabil a magyar bankrendszer, és likvid mindenki, mint a hosszúlépés, az OTP ma már negyed annyit ér, mint fél éve, az elnök úrnak és a kormánynak együtt kell nyugtatnia az országot naponta: a legnagyobb magyar bank fizetõképes, és az is marad. Kérem, õrizzék meg nyugalmukat, induljanak lassan a vészkijárat felé. 18

Ez nem micsoda, hanem mekkora Alan Greenspan volt Fed-elnök, legbefolyásosabbnak, legéleslátóbbnak tartott gazdasági guru úgy gondolja, hogy száz éve ez a legmélyebb gazdasági válság, amit az USA és a világ átél. Mások meg azt mondják, hogy korrigál az ingatlanpiac, zuhannak nagyot a tõzsdék, visszaesik néhány GDP-növekedési szám, és akkor mi van? Szóval akkor mekkora is a válság? Pont az az ember aggódik legjobban, akit sokan felelõsnek tartanak az egész mizériáért Még nem nagyon látszik. Úgy tûnik, viszonylag kevesen osztják Greenspan diagnózisát. Elég furcsa, hogy pont az az ember aggódik legjobban, akit sokan felelõsnek tartanak az egész ingatlanpiaci mizériájáért, aki a Federal Reserve elnökeként (1987-2006) nem avatkozott közbe, pedig már régen látta, hogy az amerikai befektetési bankok és jelzáloghitelezõk pilótajátékba mentek át. (Egyébként fejlett esztétikai érzékünknek és nemzeti érzületünknek is smakkolna, ha kiderülne, hogy az új világválságot egy magyar származású ember kavarta. Már a 98-as délkelet-ázsiait is egy magyar származásúra, bizonyos Soros Györgyre próbálták ráfogni, pedig õ csak akkor spekulált a maláj ringgit ellen, amikor egyértelmû volt, hogy a forró pénzek menekülnek a korábban kistigrisekként emlegetett, egy évtized alatt hatalmas tõkével túlpumpált államokból.) Néhány napja Greenspan egyik legtekintélyesebb és leghatározottabb kritikusa, a Nobel-díjas Joseph E. Stiglitz az antikapitalisták legnagyobb megrökönyödésére azt mondta, hogy szerinte nem lesz nagy válság, Amerika és a világ egy év alatt kiheveri, a pénzpiacokat rövidebb pórázra veszik, a spekulációs tõkét kissé visszaszorítják, az állam kicsit visszaszáll a gazdaságba, és kész. (Az antikapitalisták azért vannak megrökönyödve, mert õk egy ideje valamiféle szellemi vezetõjükként vagy legalábis társukként tekintettek Stiglitzre, aki rendszeresen bírálta az antikapitalisták által leghevesebben gyûlölt két intézményt, a Világbankot és az IMF-et, és még a Nagy kiárusítás címû antiglobalista propaganda-dokumentumfilmben is vállalt egy kis szerepet.) Tehát mekkora? A válság pont akkora, hogy bárki beleláthat bármit, belevetítheti a legszebb vágyait.

Az olajmilliárdokkal háta mögött egyre nagyobb arcúvá váló dzsúdozó kágébés, Vlagyimir Vlagyimirovics az amerikai gazdasági (és persze katonai) hegemónia végsõ hanyatlását vizionálja kárörvendõ mosollyal, az újbalosok és a kommunisták a globális kapitalizmus végét kiáltják, visszafogottabb újbalosok és mérsékeltebb kommunisták a neoliberalizmus doktrinájának bukását látják. Itt aztán lehet magyarázni bõven. A magyar géniusz és a válság Különösen mulatságos, hogy milyen gondolatokat bír elõcsalni egy ilyen bonyolult és nagy hatású gazdasági esemény a hazai politikai mezõny változatos létformáiból. Orbán Viktor és Stumpf István nem túl nagy fantáziával a liberálisokat kezdte szidni. Orbán még a liberalizmus antropológiai tulajdonságait is beleszõtte elsõ komolyabb válságügyi nyilatkozatába, valószínûleg pusztán azért, hogy egy többé-kevésbé ismert latin szóval dobja föl újabb retorikai mûvét. Érdekes, hogy amíg Orbánék szerint a liberálisok felelõsek az egészért, addig Amerikában éppenhogy a konzervatívokat teszi felelõssé a közvélemény, azon egyszerû oknál fogva, hogy nyolc éve konzervatívok kormányoznak. A republikánus McCain néhány hónapja még elég jónak tûnõ esélyeit gyakorlatilag lenullázta a válság. Ma ez a legerõsebb adu Barack Obama kezében, és nem is Irak. (Persze, mást jelent a liberális Amerikában, és mást nálunk.) A hazai nyilatkozatok között két igazi mélymagyar klasszikust is találunk, egy jobbost és egy balost, mindkettõ intelelktuális színvonala magáért beszél. Nézzük a jobbost elõször: Bayer Zsolt, a Széles-féle Magyar Hírlapba marginalizálódott publicista csalhatatlan érzékkel azonosította a válság három legfõbb okát: zsidók, zsidók, zsidók. Tökéletes megoldás, nem lehet vitatkozni vele. Aztán ott van még Borsik János, fõállású masinisztasztrájk-szervezõ, aki a tervezett kormányzati intézkedések kapcsán fejtettte ki szofisztikáltnak nem nevezhetõ gazdaságfilozófiai gondolatait, követelve, hogy ne az egyszerû munkásokkal (fõleg ne a mozdonyvezetõkkel) fizettessék meg a neoliberális hepaj árát. Hol a pénz? Itt mégis érdemes megállni egy pillanatra. Nem azért, hogy a magyar szakszervezeti és politikai vezetõk erõsen korlátos verbális eszközkészletének egyik legszebb és leggyakoribb darabját, a „ne az emberekkel fiezssék meg...“ kezdetû felszólításokat elemezzük, hanem mert érdemes volna megnézni, hogy mégis hol az a pénz, ami után most a nyomojó ha figyelünk

zás folyik? Amit most az emberekkel akarnak megfizettetni. A mi posztkádári, pénzügyikulturális békaperspektívánkból kielégítõ magyarázatnak tûnik, hogy itten a kapzsiság miatt van az egész, néhányan lenyúlták a milliárdokat, a brókerek meg a bankárok, persze, azok olyan gyanús Kulcsár- és Princz-szerû elemek mindig, Bayer Zsolt a származásukról is tudna egyet s mást. Dehát itt ezermilliárdokról van szó, dollárban, ezt nem lehet elnyaralni, elkokainozni, ennyi kastélyt nem lehet építeni a Loire völgyében. Szomorú hírünk van szegény Borsik Jánosnak: annak a pénznek a nagy része, amit az emberekkel akarnak megfizetettni, nem a neoliberális mumusok zsebében lapul, hanem az emberekében, bizony. A magyar emberekében is. Bizonyos Gyurcsány Ferenc legnagyobb hatású politikai munkájában, az õszödi beszédben emlegetett bizonyos „isteni gondviselést“, rendkívül szerencsés körülményeket, a világgazdaság pénzbõségét, ami lehetõvé tette, hogy a szakértõ szocialisták kormányozta ország kihúzza összeomlás nélkül 2006-ig. Mi nem a neoliberalizmus árát fizetjük, hanem a posztkádárizmusét. Na, hát ez az isteni gondviselés jelentõs részben a hitelválságot okozó jelenségcsoport volt. Az amerikai polgárok nyakra-fõre kaptak jelzáloghitelt, ingatlanaik értéke egyre ment fölfele, a fölvett hiteleket elitták és -ették, nekik termelt az egész világ, közvetve vagy közvetlenül Magyarország is. Ömlött a pénz a szép hozammal dolgozó alapokba, gyarapodott az amerikai nyugdíj. A vidám világgazdasági konjunktúrában még egy olyan kétes állapotú ország, mint a mienk is, annyi hitelhez jutott, amennyihez akart. Ebbõl lehetett finanszírozni Medgyessy esztelen „jóléti rendszerváltását“, a nyugdíjemeléseket, a közszféra irtózatos mennyiségû alkalmazottjának magasabb bérét, szóval az országot, ahogy van. Na, ezt most meg fogjuk szépen fizetni. Mindenki. A forint már rogyadozik, nem elképzelhetetlen, hogy rövidesen háromszáz fölött kapjuk majd az eurót. A hatás gyors lesz és fájdalmas: devizahitelesek tízezrei kerülnek nehéz helyzetbe. Aztán a lassulás miatti leépítések, csõdök következnek, az Opel máris leállíttatta a szentgothárdi gyárat. Mi nem a neoliberalizmus árát fizetjük, János, hanem a posztkádárizmusét. A neoliberális bunkó Egyébiránt a neoliberális jelzõ minálunk verbális bunkóként használatos, és a bunkózóknak többnyire fogalmuk sincs, kicsoda Milton Friedman (hopp, még egy magyar származású közgazdasági oszlopszent; Bayer Zsolt kedvéért: zsidó) , mi a chicagói iskola, és jó ha figyelünk

mely politikusok tekinthetõk neoliberálisnak. A helyzet az ugyanis, hogy huszadik század második felének két legsikeresebb politikusa két neoliberális ikon volt. Az egyik Margaret Thatcher, aki a hetvenes évek végére az európai középmezõnybe süllyedt Nagy-Britanniát élesztette újjá, és tette újra a világ egyik leggazdagabb országává. Összecsapott a szakszervezetekkel, kíméletlen volt a szociális kiadások megnyírbálásában, az egész brit értelmiség gyûlölte, remekmûvek és meghatározó popzenei irányzatok születtek az általa okozott szenvedések nyomán. De gatyába rázta a szigetet. A másik ikon Ronald Reagan, a lenézett westernszínész, aki részben Friedmanék gazdaságpolitikai ötleteit megvalósítva az Egyesült Államok egyik legsikeresebb elnöke lett, nekünk pedig imába kéne foglalnunk a nevét, mert agresszív politikájával és gazdasági sikereivel végleg megroppantotta a kommunista Szovjetuniót. Neoliberális reformokat vezetett be a nyolcvanas években Írország, amely sokáig Nyugat-Európa legnyomorúságosabb helye volt, ma már a világ egyik leggazdagabb, legélhetõbb országaként emlegetik. Neoliberális közgazdászok vették át az irányítást Chilében, a Pinochet-diktatúra kezdetén: Chile ma a térség legsikeresebb országa, sok fejjel emelkedik ki a környék folyamatos gazdasági és politikai válságokkal küszködõ államai közül. A kelet-európai országok közül a legneoliberálisabb Észtország, amely a semmibõl küzdötte föl magát, és bennünket már bõven megelõz, ha az egy fõre esõ nemzeti jövedelmet tekintjük. Sok mindenki vádolható még neoliberalizmussal, például a Szlovákiát növekedési pályára állító Dzurinda-kormány, de aki minálunk a neoliberalizmus kártételeirõl jódlizik, az valószínûleg nem nagyon tudja, mit beszél. Neoliberalizmus egy olyan országban, ahol az állami újraelosztás mértéke a legszociálisabb skandináv országokét közelíti? Persze minálunk a drasztikus és egyre növekvõ jövedelemkülönbségek miatt is szoktak brummogni, miközben a jövedelmi egyenlõtlenséget jelzõ Gini-index szerint Magyarország a világ legegalitáriusabb államai között van. Magyarország egyetlen igazi, kimondott neoliberálisa, Bokros Lajos két évig játszhatott szerepet az ország irányításában, azóta a partvonalon túlról szónokol. Most egyébként azt mondja, teljesen konzekvensen, hogy óriási hibát követnek el az Egyesült Államok és az Európai Unió kormányai, amikor dollár- és eurómilliárdokkal segítik meg a válság miatt tönk szélére került pénzintézetek egy részét. Hagyni kellett volna mindenkit meghalni, legközelebb nem vállalnának ekkora kockázatot.

Nem a szabad piac, a kapzsiság, hanem az indokolatlanul beavatkozó állam miatt szabadult el a válság Ez a válság okának neoliberális magyarázata egyébként: nem a szabadpiaci viszonyok és a „kapzsiság“ okozták a válságot, hanem éppen az államok korábbi indokolatlan és indokolhatatlan beavatkozásai. A pénzügyi menedzserek nyugodt szívvel vállaltak akár irreálisan magas kockázatot is, hiszen tudták, hogy ha nagyon nagy baj lesz, az állam jön, és segít, ahogy korábban is mindig segített. Aki a politikával jó kapcsolatokat ápolt, ki tudta puhatolni elõre, sõt finoman irányítani is képes volt a kormányzati szándékokat, az pontosan tudhatta, hogy mentõövet kap az államtól, és busás menedzseri jutalmaitól sem esik el. Megfizettetik Borsik Jánossal. A Gyurcsány-defibrillátor A múlt héten kibontakozott a világválság legváratlanabb hatása: újraélesztette Gyurcsány Ferencet. Egy hete még a kisebbségi kormányzás sötét jövõjérõl, a reformok maradékának elbukásáról, választási költségvetésrõl, lehetséges pártbeli puccsról, teljes összeomlásról volt szó, a vonatbaleset utáni kínos és aggasztó jelenet pedig kétségessé tette azt is, hogy az ország miniszterelnöke kielégítõ mentális állapotban van, ma pedig már újra cselekvõképes kormányfõként virít a képernyõkön, anyatigrisként védi az OTP-t, nemzeti csúcsot hív össze, áll a hídon és parancsokat osztogat. 2006 tavasza óta nem volt ilyen jó formában. A szocik közül valaki meg is fogalmazta, hogy ez az õ 09/11-e. Minden kormány imádja a vészhelyzeteket. Amikor nagy a gáz, és „egységre van szükség“. Súlyosabb esetekben gyorsan kiiktaható mindenféle demokratikus kontrol, ilyenkor csak az eredmény számít, a válság leküzdése, nincs idõ akadékoskodó, moralizáló ellenzékre. Enyhébb esetekben, mint amilyen a mi esetünk is, csak új, tiszta kommunikációs felületet teremt az országot megrázó válság, a múlt katasztrofális hibái pillanatok alatt a feledés homáláyba vesznek: most elõre kell tekinteni, mindennél fontosabb a gyors cselekvés, minden korábbi sérelmet feledve, vállt vállnak vetve feszüljünk neki a nagy feladatnak, emberek! És tessék: itt a válság, Gyurcsány pedig úgy hív össze ötpártit, úgy cselekszik, hogy kidob minden eddig meghirdetett populista programot, mintha sosem lett volna õszödi beszéd. A Fidesz szóba sem állt vele 2006 óta, most meg már csak két ponton nem ért egyet a sebtében meghirdetett programmal. Az ellenzék másodpercek alatt sarokba szorult [6]: ha asszisztál Gyurcsánynak, akkor újra legitimálja, fölhozza a már politikai agóniába süllyedt miniszterelnököt. Ha szembefordul vele most is, akkor a válság idején is kötekedõ, csak a saját érdekeit 19

nézõ köcsög akarnokpárt imázsát húzhatja magára. Lehet, hogy nem lesz olyan sima az a 2010-es választás, mint eddig látszott. (Tipp: Gyurcsány fölhozza a szocikat, és viszonylag szoros versenyben veszít.) A kapitalizmus vége A válságnak Gyurcsány Ferencnél csak a jobb- és baloldali romantikus antikapitalisták örülnek jobban, õk már a kapitalizmus haláltusáját várják, és gyakran hivatkoznak az 1929-ben kezdõdött nagy gazdasági világválságra, meg persze a már idézett Greenspan-nyilatkozatra, amely 29-es méretû válságot jósol. Nem árt emlékeztetni arra, hogy a 29-es tõzsdekrachhal indult és világméretû krízissé majd társadalmi nyugtalansággá fokozódott események vezettek a kommunista illetve náci ideológiák megerõsödéséhez, illetve létrejöttéhez, de a második világháborúból illetve a hidegháborúból végül nem ezek a remek antikapitalista társadalmi kísérletek kerültek ki gyõztesen, pedig beleadtak mindent, nem kímélték magukat, illetve saját embereiket sem, hagytak pár tízmillió halottat a páston. A világvégejóslatok kedvelõi most csalódni lesznek kénytelenek. Nincsen kéznél frusztrált, hatalmas nehézipari potenciállal, szakmailag világszínvonalú, bár idegileg kissé

labilis katonatiszti állománnyal rendelkezõ, partvonalra szorított világhatalom. Talán az oroszok hasonlítanak egy kicsit, de messze nincsenek õk még világháborúképes állapotban. Meg minek is háborúzni, amikor az olajjal több pénzt lehet keresni, és olcsóbb azzal

Sokunkat nem hagy nyugton az a régi bölcsesség, miszerint „a bölcs ember a mások kárán tanul, a buta még a sajátján sem", hiszen 2006 tavaszán az istenadta magyar nép többsége immár harmadszorra kiáltott Barabást, tizenkilencezer pénzért eladták lelküket a kommunistáknak. Aztán jöhet a keseregõ. Egyre többször jut manapság eszembe ez a gondolat, mert a mindennapi élet azt bizonyítja, hogy a magyar emberek nagy része – nem tudni mi okból – nem hajlandó józan paraszti ésszel gondolkozni. Még mindig vannak huszonvalahány százaléknyian, akik bedõlnek a hamis szónak, hovatovább a kifejezetten tetten érhetõ megtévesztõ hazugság áradatnak, utat biztosítva Magyarország kifosztásához és az emberek elszegényítéséhez. Ma sem hajlandók érzékelni, hogy a még megmaradt hazánkat martalócok tépik, további apró darabokra szaggatják, egy tál lencséért kiárusítják, hogy a mérhetetlen vagyonéhségüket csillapítsák, nem riadva vissza attól sem, hogy a hazánk szuverenitását kockáztassák azzal, hogy az EU- és NATO-tagságunk ellenére – energetikailag -, orosz befolyás alá taszítják újra Magyarországot. Egyszóval nem tudjuk megkülönböztetni a jót a rossztól, akárcsak az a gazda, aki nem képes megkülönböztetni az ocsút a búzától. Hat esztendeje már annak a megtévedt választásnak, amely megszakított egy nemzeti fejlõdési folyamatot, s elindított egy másikat, amely katasztrófába sodorta és sodorja, már-már megállíthatatlanul Magyarország jelenét és jövõjét. Sötét erkölcsi mélységbe taszítják, gazdaságilag ellehetetlenítve, érzelmileg megszomorítva nemzetünk életét, kockáztatva a hon szabadságát és a puszta létét; s teszik mindezt évtizedekre kihatóan. Miközben a normális ember, szinte üvölt a változtatásért, az igazságért, nem veszi észre, hogy ö maga rontotta meg ‘94-ben, 2002-ben és 2006-ban a saját életét. Hat éve már, hogy naivan várjuk azt a napot, amikor a kormány 20

kiterjeszteni a világhatalmi befolyást. Szóval, ha történelmi idõkrõl szónokló, furcsán lángoló tekintetû fiatalemberekkel találkozunk, a legjobb amit tehetünk, hogy nem állunk szóba velük. Forrás: U.P. – Index

elszánja magát, és azt teszi végre amit ígért, amiért az ország hiszékeny fele megválasztotta, hogy a megfelelõ útra kormányozza ezt a hazugságokkal megtévesztett agyongyötört Magyarországot. – De nem! Ez a nap, ha rajtuk múlik, nem fog eljönni soha, miközben az aggodalmunk egyre fokozódik, a kezeink egyre görcsösebben szorulnak ökölbe, s úgy érezzük mintha az idõ, mely közben vészesen pereg, a kormány hazánk léghajóját egyre mélyebbre süllyeszti, már-már súrolva a jegenyefák tetejét, s ami még hátravan az új választásokig, örökkévalóságnak tûnik. Mindnyájan úgy érzékeljük, hogy a napi dolgok, eszméletlenebbnél eszméletlenebb, ötletszerû megszorítások, trükkös jogfosztások irdatlan szomorúsággal töltik el az utcán jövõ-menõ emberek lelkét. Lehetséges, sõt biztos, hiszen tudjuk, hogy csupán alkotmányos eszközökkel nem lehet elkergetni a vérszívókat a Megfeszített testérõl. Füst kell ide, mégpedig tömjénfüst a megtisztuláshoz, hiszen a rendszerváltáskor megspóroltunk valamit, ami nélkül nem lehet új jövõt alkotni. Eszembe jutnak a néhai miniszterelnök szavai: „Tetszettek volna forradalmat csinálni!" – igen tetszettünk volna, de a forradalomnak két fontos eleme van: az elsõ, hogy tetszettek volna az élére állni, és tetszettek volna nem paktumozgatni, gyáván kiegyezni azokkal, akikkel el kellett volna számolni, harcolni, szervezetten gyõzelemre vinni a rendszerváltás ügyét. A második fontos ismérv a gyõztes végkifejlet, hiszen nem elég két utcakövet eldobni, és közben azt kiáltani „ez forradalom!" Ha a forradalom legyõzetik, akkor csupán „néhány csõcselék randalírozása"-ként aposztrofálja majd a gyõztes hatalom, aztán következik a kegyetlen megtorlás. Mert, mint tudjuk, mindig a gyõztesek írják a történelmet. A 2006-os elvesztett választások után valaki azt mondta, hogy „utánam", hogy megvédünk benneteket, és mi ennek reményében kerek egy éve várjuk ama megváltó hívó szót, amely végre kivezetne bennünket ebbõl a letargiából, és visszaadná a jövõben vetett jó ha figyelünk

hitünket. Egyre többen érezzük, látjuk annak a sötét szakadéknak a mélységét, ami felé sodorja az országot az a nemzet testébõl táplálkozó felfuvalkodott, a vérünk színétõl vöröslõ piócahad, akiket a bûnben fogant egymásra utaltság köt össze, mely szilárdabb köteléknek bizonyul, mint a haza szeretete. Ennek tudatában ügyesen apportálták hazánkat a részvénytársaságukba, minket pedig a saját tulajdonú hülye-gyerekeiknek néznek, akiket ha „rebelliskednek", jól megveretik a pribékjeikkel. Bebizonyították, mint fejõs barmokkal azt tehetik velünk, amit akarnak, mert hiányzik egy rátermett ellenzéki elszántság. A nép, szervezõ vezetés nélkül önmagában nem képes gyõzni, hiszen miként a rúd nélküli szekér csapong ide-oda, és hajlamos letérni a kitûzött cél felé vezetõ útról. Megérett az idõ, hiszen hol vannak már az alapvetõ emberi szabadságjogok alkotmányos gyakorlása, a létbiztonság s a tisztesség? A mi három és fél milliárdunkért a szánkba rágatják, letuszkolják a torkunkon a profi propaganda gépezetükkel meséiket a nagyszerû jólétrõl, új Magyarországról, igazságosságról és modern gazdaságról; már a könyökünkön jön ki. Öt év alatt sikerült megcsúfolniuk a demokráciát, uralmuk alá gyûrve a végrehajtó hatalom megtorló intézményeit, rendõrséget, IN-KAL-t, APEH-et, ügyészséget. Szilvási révén még a nemzetvédelmet is politikai rendõrséggé formálták. Ez a folyamat nem most kezdõdött, hanem miközben, úgymond, nem csináltak semmit négy évig. A háttérben pedig konszolidálták a hatalmukat. Errõl jut eszembe, – csupán a köznépi amnézia gyógyításaként kérdezem – hol van már a leghatékonyabb rendõr-nyomozónk Doszpot Péter? Emlékszünk? – Az õ semlegesítésével kezdték. Körüludvarolva rávették, hogy térjen át politikai pályára, természetesen az õ oldalukon. Aztán, jól kigondolt, elõre megfontolt szándékkal kivonták a forgalomból, elsüllyesztették, eltûnt valahol a köd homályába. A lebuktatás veszélye elhárult, s azóta vígan garázdálkodhatnak az állbrókerek, csalók, gyilkosok és bankrablók az országban. Még Medgyessy Pétert is, ama célból dobták be a ringbe, hogy mint ismert kádári szelíd ember, nyerje meg a választást Gyurcsánynak. Majd egy puccsnak álcázott helycserével hatalomra került a szélhámosság és a csalás. Medgyessy ebben nem áldozat, hanem partner volt. Paravánként, rafinált módon, elkendõzendõ a háttérben zajló korrupciós ügyeket és a hatalomátjátszás elõkészítését, felépítették az üvegszemû Keller Lász-

„a brooklyni zsidó pénzügyesek és a Wall Street-i yuppie-k mérhetetlen pénzsóvársága, telhetetlensége és felelõtlensége összeomlásba sodorta az amerikai pénzügyi világot. S persze ezen keresztül az egész földtekét... “ Bayer Zsolt: A lepke szárnya, Magyar Hírlap

Azt mondják a taoista guruk (vagy mindegy, kicsodák, én is úgy hallottam valahol), hogy a világot talán csak egy lepke álmodja. S hogy játék az egész, miként az idõtlen Kárpátok ormai fölött a hópelyhek játszi kûrjei, mielõtt letelepednének rendelt helyükre, hogy Erdélyországot nehéz csend dunyhája alá temessék. Ismerjük jól e nehéz csend súlyát. A tiltott igazság csendjét. A vissza nem adott hegyek hallgatását. Ám a világot, sajnos, nem egy lepke álmodja. Hanem egy zsidó. Egy csöpögõ orrú, medencébe turházó zsidó. És az õ romlott fantáziájának minden perverz vágya beteljesül e világon. Gondol jó ha figyelünk

lót, akinek nehéz milliókért azt a feladatot adták, hogy verjen fel minél több port, koholjon mondvacsinált vádakat az ellenzékrõl, fõleg a Fideszrõl, ezzel terelje el a figyelmet arról, ami a háttérben zajlott és zajlik ma is, csak más paraván mögött. Mi sem igazolja ezt jobban, mint az, hogy azok a feljelentések, amelyekkel illette a Fidesz vezetõit Keller László, rendre a vádemelésig sem jutottak el, mert nem állták ki még a valószínûsíthetõség próbáját sem. Bár nagyon sok pénzébe került a költségvetésnek, úgy tûnik, a kormánynak még így is megérte. Keller viszont, mint aki „jól végezte dolgát" ott hegyel a Tisztelt Házban valahol a pergõszájú Lendvai Ildikó szoknyája mögött – aki cenzorból Medgyessy, majd Gyurcsány parlamenti súgójává, a gyurcsányi trükköktõl frászt kapó cinkossá „cserepedett". Keller pedig jutalmul, pénzügyi államtitkárként nézi hülyének az ellenzéket. Pancserként, párthûségbõl végig csinálja az egész szocialista csalást, zokszó nélkül, még akkor is, ha naponta leszavazza a Tisztelt Ház. Bizonyára észrevették, ha Gyurcsány bent van a parlamentben csak õ szerepelhet a baloldalon; esetleg Kóka ha valami pumás marhaság jut az eszébe. Ez a kardot-nyelt, pipaszár pápai KISZ-ripacs mindenkin túltesz a hangzatos egyet mondok s mást csinálok habitusával. Ami igaz az igaz, azért néha rá is rászabadul az õszinteségi roham, és kimondja amit gondol, persze kizárólag zárt körben. Öszödön. Legfeljebb kiszivárogtatják. Felháborító volt, hogy felelõs miniszterelnökként nyüvesnek nevezte a hazáját, miközben nyílt színen, a himnusz alatt szívre tett kézzel színleli a haza iránti szeretetét. Az már csak hab a tortán, hogy nem átallja kiûzni az országból a hazájukat szeretõ és elhagyni nem akaró tehetséges fiataljainkat, a mi gyerekeinket. Joggal kérdezhetik az emberek: hol a határa a gyurcsányi arcátlanságnak? Régen figyelem az ország vezetõi viselkedését, s rendre arra a következtetésre jutok – tudván, hogy az utód-kommunisták nem ismerik el a teremtést, s a darwinizmusra esküsznek -, hogy ezeket az embereket mégsem az evolúció, hanem a gravitáció hozta le a fáról, valamikor réges-régen. A baj az, hogy még így is sokkal elszántabbak, céltudatosabbak az ellenzéknél. Õket az Alkotmányosság zavarja a legkevésbé.

egyet a koszos zsidó, és spekulálni támad kedve. Alászáll azért, és öltönyös, sötét hajú üzletemberré változik. Brooklynban. Zsidul, tekergõzik és spekulál, hogy a föld népeit eleméssze. Olcsó hiteleket dob például piacra, fedezetlen, ki nem érdemelt kölcsönöket. Buborékot fúj a tõzsdén, taknyos orrából színejátszó buborék kerekedik. Tükrében ott a jólét, a bõség, az örök kísértés. Füvet, fát és megváltást ígér, és a Szûz hisz neki. S felveszi az olcsó hitelt, beleéli magát, gyanútlan hajtja álomra szép fejét. Így üzekedik a zsidó az ártatlan szûzzel. A világgal. Aztán fordul egyet a zsidó álmában. Nedves, bûzös pokrócai közt röfögve, szipogva tovahenteredik, mancsa szõrös asszonyának löttyedt mellén pihen. Most épp úgy tartja kedve, hogy kiszáll, esésre spekulál, és válságot álmodik nekünk. Mit érdekli õt a megesett szûz sivalkodása a kereszt alatt? Mit érdeklik a bedõlt hitelek, az utcára került családok? Solymosi Eszter vére? A zsidó nyálkás

Fekete József

röhögése kíséri a nyomorba süppedõ családok útját. A zsidó röhög. S a Kárpátok fölött csillagtalan az ég… Egyszer már kitoltál velünk, vén zsidó! Szenvedtünk angyalaidtól, mert hittünk nekik. Ma brooklyni zsidó bankároktól szenvedünk, ugyanazért. Vén zsidó! Látlak a felhõk mögött, ahogy horgas orrod csillagtalan egünkbe vájod! Hallom éjjelente kárörvendõ kacagásod, vén zsidó! Ott vihogsz a kihûlt kéményekben, a leolvadt mélyhûtõládákban, zsidó. És tudom, hogy a pállott, metélt pöcsödig nem érek fel. Te akartad, legyen. Akkor választott néped felé fordítom magyar valagam. És arcukba szellentem magam, ahogy Erdélyország ormai felett mesél az õszi szél. Feszítsd meg! – így szól az én imám, te zsidó. Így visszhangzik az én kereszténységem. Vedd és olvasd, kilincsorrú! És ne akard, zsidó, hogy összefussunk a közeljövõben. Forrás: Tóta W. Árpád

21

avagy – a „riherongyok” dáridója – Nem is értem, hogy a magyar sajtó miként léphetett át egy alapvetõ, és ma oly jellemzõ problémát – jelesül, a magyar parlament erkölcsi értékének, és egyáltalán a parlament értékének az ügyét. Amíg a világ egy vélhetõen politikai gyilkossággal, és a gazdasági válsággal foglalatoskodik, addig a Kossuth téri kuplerájban a politikai riherongyok tébolyultan, és az önös haszon reményében, a betöltött hivataluk védelmében cserélgetik a babydoll-t, hogy kinézzenek valahogy, ha betér egy-egy új kuncsaft. Persze a kuncsaft itt a magyar nép, aki fizet, mint a katonatiszt, ha kell, hanem, ha volt „action”, ha nem. Mert erre kötelezik ezek a „széplelkû” bébydollos senkiháziak. Aki tud a kupiról, az fizessen… és ki ne tudna… Persze ebben az esetben nem lehet a klasszikus kuplerájról beszélni, mert ott rend és tisztaság volt, és a madame vigyázott az intézmény jó hírére. Orvosi ellenõrzést is tartottak rendszeresen, nehogy valamilyen betegség rossz hírét keltse a háznak. És az örömlányok mindent megtettek azért, hogy a vendég, jól érezze magát. A mai magyar parlament inkább egy útszéli kocsma elõtt strichelõ ribanchoz hasonlít, aki, ha kuncsaftot fog, vagy beviszi a legközelebbi bozótosba, vagy a kocsma mosdójában ellenszolgáltat jó pénzért. Koszosan, fürdés nélkül… a strici felügyelete alatt. Boncolgathatnánk, hogy ebben a mai magyar politikai jelenben ki a kuncsaft és ki a strici, no meg, ki a kurva és a madame… De fölösleges ez a boncolgatás, mert ami most történik, az benne van a médiumokban, s abból megtudhatjuk a szereposztást is. Nemrégiben felkeresett egy régi ismerõs, aki a kisgazdák részérõl arra akart rábírni, hogy menjek el egy sajtótájékoztatóra, mert hatalmas bejelentés következik, amelyet a Parlament Cafe-ban hirdetnek ki ország-világ elõtt… Lengyel (volt Fideszes) független örömlány beadta a derekát, és mint kisgazda képviseli a vidéket. Jót röhögtem, ismerve a magyar parlament mintegy háromszáz lelkes és megbízható, erkölcsileg feddhetetlen cédáját – és nem mentem el a sajtótájékoztatóra. S mit ad Isten! A minap egy MDF-es ismerõs keresett föl… szintén Lengyel ügyben. Örömmel közölte, hogy lám, a nemzetet megmentendõ ez a bébydollos kis Mucuska most már nem is kisgazda, hanem a rájuk jel-

lemzõ antalli örökség védelmezõje, azaz MDF-es lett. Ismerõsömtõl egyet kérdeztem, mielõtt kirúgtam: – mennyiért? A válasz hosszú magyarázkodás volt, miszerint a nemzet érdeke ezt kívánja, hogy legyen egy jobbközép párt, amely felügyeli az MSZP-t a Fideszt és minden más pártot, mert õk az egyetlen és megbízható, tisztességes frakció… „Addig menj a p…ba, amíg le nem hánylak” – mondtam ennek a becstelen féregnek, és becsuktam mögötte az ajtót. De nem is ez az egy kurva ma a probléma, hanem – minimum – háromszáz. Hiszen ha végignézzük tizennyolc éves mûködésüket, akkor egyetlen és rájuk nagyon is jellemzõ dologban értettek egyet évrõl évre: – a tiszteletdíj mértékében. (Ja, és persze abban, hogy minden mocskos köztörvényes ügyüket „ezer évre” titkosítsák.) Mi beleszülettünk ebbe az országút melletti kocsmába, s kénytelenek vagyunk fizetni nekik az általuk megszabott gázsit, mert ha nem, akkor a stricijeik (APEH, Vám és Pénzügyõrség, a Bíróságok és egyéb szervek) ellátják a bajunkat. Pedig nem kérünk tõlük semmit, és nem is kapunk. Igaz, az ország madame-ja ígérgetett sok mindent, mielõtt megválasztották, de ígéretei óvszer és franciaágy híján teljesíthetetlenné váltak. Maradt a düledezõ, kocsma melletti pottyantós a kert végében… De 2020-ra ígért megint új – vagy használt – kotonokat, egy meszelést a kocsma klozettjában, és lehet, hogy a vizet is bekötik arra az esetre, ha mi, a kuncsaft ragaszkodunk a velünk való, általuk véghezvitt (ki)b…ás elõtti fürdéshez. Ígér tehát mindent, csak az a – minimum – háromszáz régi, öregribanc ott maradhasson az út szélén (azaz, a Parlamentben) strichelni. Még azt is megígérte, hogy kevesebben fizetünk majd a semmiért, ha jól viselkedünk, csak ez a fránya gazdasági válság szûnjön meg. Nekik jó, hiszen a szõkítés – no nem hajról beszélek -, a bankstichlik, és sok-sok, e helyen felsorolhatatlan kicsit törvénytelen, de legalábbis etikátlan „tiszteletdíj” fedezi a nehéz idõk anyagi többletköltségeit, de nekünk, egyszerû polgároknak azonban már elegünk van a Kossuth téri kurvákból és kiszolgálóikból. Mert valamiben megegyeztünk – igaz, én nem a vörös ribikkel, hanem a punk hajú narancssárgákkal –, négy évre. De õk is csak ebbe a kupiba tartoznak. Ahol sem

erkölcs, sem tisztesség, sem becsületszó… és ha elfogy a pénzük, talán átmennek egyenként az út másik oldalára strichelni – a nagyobb bevétel érdekében, mint az a Lengyel, aki néhány hete még a kisgazdák nemzetért aggódó elveihez hû képviselõje volt. Nem! Õk tehát nem a pénzért strichelnek, hanem azért mert jó szívvel, a mindent a kuncsaft érdekében jelszó alatt akarják a népet kielégíteni – ingyen… „mert Magyarországnak erre van szüksége” – hogy klasszikus lengyeli érvet idézzek. Tehát, ma nem egy szép tiszta kuplerájról beszéltem, hanem az útszéli repedtsarkú ribancokról, akik a stricik felügyelete alatt végzik a dolgukat. És akkor is fizet a kuncsaft – azaz a nép -, ha csak ránéz, vagy rágondol arra, amiért ezek a riherongyok kint állnak. De talán ez az egész cikk igazságtalan, mert sérti a valódi kurvákat, akik senkinek nem ártanak. Õk fagyoskodnak, vagy ömlik róluk nyáron a víz… de más lehetõségük nincsen. Mert a parlamenti ribancok esetleg odajuttatták õket is (az egyetem, fõiskola vagy munkanélküliség mellett), ahol vannak… Magyarán: nem lehet ezeket a Kossuth téren dáridózó és bársonyszékükhöz kapaszkodó alja-elitet senkihez hasonlítani, mert mindenkire nézve sértõ volna. Pénzért, elvtelenül, a nemzet érdekeire hivatkozva forgatni a köpönyeget (a babydollt) – ez csak a budapesti Parlamentben divat. S ma már nem csak az MDF-es látogatónak, de az egész Patlamentnek joggal üzenhetem: – hányingerem van tõlük még akkor is, ha a magyar sajtó Bayer kollégán kívül nagyvonalúan átlépte Magyarország bajainak gyökerét – a magyar parlament erkölcstelen és ócska, jellemezhetetlen és undorító voltát, annak legutóbbi, a fentieket igazoló történéseit. Ha ezek a niemandok valóban örömlányok volnának, akkor ragaszkodnék a New York-i szerzõdés betartásához. Ám mivel nem azok, új törvényen, és szerzõdésen gondolkodom… mert ma, az útszélére kényszerített kurváknak is nagyobb becsülete van a nemzet elõtt, mint a Kossuth tér bébydollos, pénzért mindenre hajlandó alja-elitjének… akár kalapban, akár klottgatyában adják elõ gusztustalan féregmentõ akcióikat… Stoffán György

A TERROR ZAVAROS HÁTTERE A lerombolt New York-i ikertornyok Amerika – a hatalom, a gazdagság – jelképei voltak. Indiában egész Mumbai (Bombay) jelképszámba megy. Ez a város a hatalmas, hovatovább 1 milliárd 2oo millió lelket számláló, Kínával majdnem egybemérhetõ ütemben fejlõdõ ország pénzügyi központja. Ezt a várost – benne a külföld szemében kis jelképnek számító luxusszállodákkal, irodaépületekkel, az utazó és megtelepült idegen üzletemberek tömegével – majdhogynem kötelezõ nem szeretni. Az irigyeknek, akikbõl van bent is, kint is elég. A globalizáció áldásaiból nem részesülõ, veszetten hagyományõrzõ hindu nacionalistáknak és a határon túli (pakisztáni) muzulmánoknak, akik az õsi ellenség gyarapodását (és önnön gazdaságuk omladozását) nehezen tudják elviselni. Vagy sehogy. Aczél Endre

22

jó ha figyelünk

Ha az ember nem ért meg valamit idõben, akkor egy életen át bánhatja értetlenségét, mert rajta marad annak pecsétje. Magam is így vagyok egy személyt, egy elvet, egy elkötelezettséget illetõen. Nem értettem meg idõben, amikor értenem kellett volna Patrubány Miklóst, az MVSZ elnökét. Nem megérteni nem akartam, hanem rettegtem valamiféle drámai felismeréstõl, ami végül valóban drámai lett. Patrubány Miklós 2004-ben népszavazásra hívta a magyarságot a kettõs állampolgárság ügyében, hogy tiszta vizet öntsön abba a poshadt vízzel teli pohárba, amely Trianon óta egyre büdösebbé vált. Elleneztem akkor ezt a tervet, s magát az aláírásgyûjtést is, ám amikor kiderült, hogy a népszavazás kiírásához szükséges aláírásmennyiség összegyûlt, természetesen az igenekre buzdítottam olvasóimat. Nem ismertem fel a lényeget, amit Patrubány már megválasztásakor eltervezett: – tisztán kell látni a magyarság dolgában. Ki kell derüljön az, hogy hány csonkaországi áll ki elszakított testvérei mellett… A végeredmény gyászos volt, de végre ott csillogott a pohárban a tiszta víz. Ám e gyászos végeredmény nevezhetõ-e egyáltalán gyászosnak akkor, amikor a népszavazáson részt vevõk nagy többsége IGEN-nel szavazott? Nem! Aki nem ment el szavazni, azt az egész nem érdekelte, s aki elment, az szeretetérõl biztosította ideiglenesen más fennhatóság alá került nemzettestvéreit. Késõn ugyan, de megértettem Patrubány Miklós kemény elhatározását, hiszen csakis ezzel a népszavazással kezdhetett el egy olyan munkát, amelyet más el sem kezdett volna olyan körülmények között, amelyek között õ indult e borzasztó nehéz feladat végrehajtására. Elsõ megválasztásakor egy szánalmas és múltját tekintve kérdéses költõt váltott az elnöki bársonyszékben, amely székbõl számára pillanatok alatt csupán egy rosszlábú, ócska hokedli lett. A volt elnök magával vitte a bársonyt is, a széket is, s kijárta, hogy a nagy múltú intézmény ne kaphasson állami támogatást. A nemzetben gondolkodó – ma ellenzéki párt – a Rákosinak verset faragó volt elnök kérését teljesítette, s a Magyarok Világszövetsége bevétel nélkül küszködött és küszködik azóta is. Egyéni támogatásokból, jó üzleti érzékkel megáldott kollégák elképzeléseinek végrehajtásából azért létezik, megvan és él. Patrubány saját pénzét is bedobja a közösbe, s van, hogy családja sínyli meg az elnök elszántságát. Elsõ megválasztásakor nekem jutott a feladat, hogy bemutassam a Magyarok Vasárnapja hasábjain, s ma is vállalom méltatását, annak ellenére, hogy egy idõszakban, amelyrõl fent megemlékeztem, e jó ha figyelünk

méltatást saját értetlenségem okán semmi pénzért nem tettem volna meg. Akkor annak örvendtem, hogy nem a pénzért, fizetésért elnökösködõ „nagyember” maradt a nemzetet összefogni hivatott székben, hanem egy erdélyi magyar került oda. Ma annak örvendek, hogy ez az erdélyi magyar maradt. Mert ez az erdélyi magyar megkereste rokonainkat, s így ezrével sokasodunk a világ minden táján, megtaláltuk egymást, mint ahogyan Julianus talált rá eleinkre… Patrubány elõvette régmúltunk történelmét, s helyet adott – és ad – azoknak, akik õsmagyar voltunkat elemzik, akik tanítják a rótt írást, s akik nem restelkednek megvallani sok évezredes kultúránkat, Európát tanító, és ide mûveltséget, gyakorlatiasságot és tudást hozó mivoltunkat. Patrubány felismerte jogunkat a múlthoz, és meg is tesz minden tõle telhetõt annak érdekében, hogy a magyarság hatalmas családként, a Földön egymilliárd családtagot számlálva új életre keljen Csipkerózsika álma után. Igaz, dacol azokkal, akik Csipkerózsikának, azaz a magyar nemzetnek nem akarják engedni az ébredést, de aki kialudta magát, az bizony akkor is fölkel és dolgozni kezd, ha erõvel akarják ágyban tartani. Patrubány Miklós felébresztette a magyarságot. Igaz, fájdalmas volt az ébredés, de a hamis álom is megszakadt. Vannak, akik egy másik világszövetségen törik a fejüket, akik ma nemzetinek mondják magukat és a magyarság védelmében lépnek föl, láthatóan nem magyarokat sorakoztatva fel céljaik eléréséhez. De ki foglalkozik ezekkel a niemandokkal? Ki akarna egy magyargyûlölõ bécsi zsidó újságírót a magyarok világszövetségébe? Ki akarna egy homoszexuális európai uniós képviselõt Mária nemzetének szövetségébe? Vajon ki látná szívesen a magyarságot gyalázó verseirõl híres Regõs Pétert, a Magyar Zsidók Világszövetségének elnökét a magyarok új világszövetségében? Nevetséges még elképzelni is mindezt, amit a volt költõ-elnök bizony szorgalmaz, hogy a nemzeti lét és érzés mielõbb megszûnjön. De ma már nem megy az ellen-világszövetség. Erõre kapott az igazi, s megtelt a Semmelweis utcai ház, rendezvények sokasága hirdeti, hogy itt valami történt, valami történik. Patrubány maradt tehát, és folytatja… mit kívánhat ilyenkor egy MVSZ tag, egy magyar ember? Két dolgot: – mindig maradjon hû a Szent Koronára tett eskühöz, s kérje Istent, hogy adja meg neki a Hozzá való feltétlen hûség kegyelmét. Legyen ereje, kitartása ahhoz, amit – nem szégyellem – magam sem értettem meg elsõ nekifutásra…

NE GYERTEK HAZA! ÜNNEPLIK TRIANONT. Ne gyertek haza! Itt nincsen munkahely, Magyar szív, ész, kéz itt senkinek se kell, Nincs itt magyar gyár, talpalatnyi föld, A reklám és hazugság minden tért betölt. Ne gyertek haza! Itt nincsen munkahely. Ne gyertek haza! Ki itt rátok szavazna, Az mind szélsõséges, sovén és irredenta, Populista, demagóg, ellenforradalmár – Jaj, emlékeztek? Sok ilyesmi volt már. Ne gyertek haza! Nincs, ki rátok szavazna. Vagy gyertek mindannyian! Velünk szavazzatok! Élõk és holtak, látók és vakok, Ki járni bír, ki élni mer, Tenger tömegben jöjjön el! Szavazzatok helyettünk üvöltõ igennel, Gyertek zászlóval, fáklyával, kereszttel, Gyertek mindannyian, velünk szavazzatok! S amit nem tudtunk megtenni ötven éve, Kergessük õket együtt el, örökre, végre! L.F.

(A nemmel szavazók és a távol maradók táborához...) Ne féljetek, nem megyünk haza Minket már régen nem hív a Haza Mely álmaink bölcsõje, sirja volt Ma rákos fekély, rothadó kék-sárga folt Ne féljetek, nem megyünk haza Ne féljetek, nem megyünk haza Ott a házaknak már nincsen ablaka Mely múltba néz s jövõbe lát Nincs, ki megfújná a trombitát Ne féljetek, nem megyünk haza Ne féljetek, nem megyünk haza Az már oly régen a másság temploma És te is csak szolga, rab vagy ott Bár zsebedben útlevél ragyog Ne féljetek, nem megyünk haza Ne féljetek, nem megyünk haza Irigység népe, te céda, te buta A mi kincsünk nem lopott kacat Lelkünkben hordjuk: hit és akarat Ne féljetek, nem megyünk haza Ne féljetek, nem megyünk haza Hazugság népe, te gyáva, ostoba Ahol mi élünk az mind magyar sziget Koromsötétben virrasztó tüzek Ne féljetek, nem megyünk haza Ne féljetek, nem megyünk haza Vagyunk és maradunk, mint kivert kutya Sorsunk már régen nem sorsotok Árulók, latrok, újgazdagok Ne féljetek, nem megyünk haza Ne féljetek, nem megyünk haza Hol testvér a testvérnek farkasa Ki hajnalig háromszor megtagad Légy átkozott, légy gazdagabb Ne féljetek, többé nem megyünk haza

Stoffán György

23

Azt tapasztaljuk, a lakosság többsége úgy ítéli meg a gazdasági, politikai, társadalmi, stb. helyzetet, hogy az elmúlt 18 év során, az általános helyzet nem javult, hanem romlott! E megállapítás érvényes, szinte, (sõt) minden ágazatra, az intézményekre, (kivéve a bankokra) és a nép döntõ hányadára. 1988-óta eltelt két évtized számvetésre kényszerít – a jobbítás érdekében –, a változtatásra, mert az eddigi módszer (és rendszer) alkalmatlan a jobb eredmények eléréséhez! Alapigazság: Mindennek a mûködése a vezetõk alkalmasságától függ. A jó vezetõ eredményes a rossz, az alkalmatlan pedig kárt okoz a mûködése során! A legfontosabb, megkeresni és kidolgozni azt a módszert, amely biztosítja az alkalmas és elhivatott vezetõk felkutatását és a legjobbak kiválasztását! Tény, az 1989-ben kidolgozott választási törvény egyszeri alkalomra (1990-re) készült, de már ötször annak alapján történtek a választások. A törvény teljesen elhibázott, mert nem a legalkal-

Felhívás „Nyílt levél” formájában! masabbak kiválasztását és a méltatlanná váltak leváltását, hanem csupán a vezetõk (pártlistai) szinte örökös képviselõi mandátumát biztosítja. A „Kerekasztal” résztvevõi nem képezték le a társadalmat. Szûk körbõl, szinte baráti társaságokból verbuválódtak. Így teremtették meg a rendszerváltás alaptörvényeit, amely lehetõvé tette az ország kiárusítását és a megválasztott kormány négy (esetleg több) évig való bebetonozódását! Mind a kormányzó, mind az ellenzéki oldal felelõtlenül tevékenykedhet, hiszen a jól kifundált Választási Törvény biztosítja az újabb parlamenti mandátumot, hatalmi vagy ellenzéki pozícióban és ismét mondhatják: „esküszöm, hogy hazámhoz… annak népéhez hû leszek… javát szolgálom… Isten engem úgy segéljen.” 18 év alatt sokszor bebizonyosodott, hogy a képviselõ hölgyek/urak a választók és a haza helyett a pártjuk érdekeit képviselik és azt szolgálják!

Október 6-án engem sohasem a gyász, hanem a büszkeség érzése szokott eltölteni. Aki végigolvasta már ennek a 13 embernek az utolsó napjairól szóló beszámolókat, életük utolsó éjszakáját, a kivégzéskor történteket, nem tud nem a hatása alá kerülni. Olyan mintha nem is 13 ember meggyilkolása zajlott volna le, hanem egy nagyszabású antik tragédia: tele hittel, reménnyel és szeretettel. Mintha nem is õk, a kivégzettek lettek volna az áldozatok és a vesztesek, hanem azok a szerencsétlen osztrák katonák, akik lesütött szemmel nézték végig bátor kiállásukat. És ez így is volt. Október 6-a ezért nekem nem gyásznap, hanem a „csak azért is: szabadság” napja. Október 6-a nemet mond a beletörõdésre, a megalkuvásra, a gyáva bujkálásra, de igent kiált a magyar életre, a magyar igazságra és a magyar szabadságra. És kiáltása még 159 év távlatából is tiszta, egyenes és megerõsítõ. A jelen rabigája – amelyet olyannyira megszoktunk, hogy a mindennapokban már szinte el is feledkezünk a kezeinkre és lábainkra erõsített láncról – ilyenkor válik láthatóvá. Olyan, mint amikor egy nagy vihar után kitisztul a levegõ és a környezõ hegyek kontúrjai élessé válnak. Tegyük hát fel október 6-án a kínzó kérdést: független-e ma Magyarország? Attól a ténytõl, hogy testvéri milliókat szakítottak el durván tõlünk, és amíg ez így van, a szabadság nem lehet teljes a magyarnak, most tekintsünk el. Célunk jelenleg, hogy a csonka ország helyzetét vizsgáljuk meg! Egy ország függetlenségének, szuverenitásának vannak alapvetõ feltételei. Területi, katonai, politikai, kulturális és gazdasági szempontok. Független-e Magyarország területileg? Független-e katonailag, politikailag, kulturálisan vagy gazdaságilag? Költõi kérdések csupán. Ami most engem érdekel az az utóbbi: a gazdasági függetlenségünk. Ennek nemlétét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a gazdasági közbeszéd teljesen hamis térben, hamis szavakkal folyik. A GDP például, amelyre oly nagy szeretettel hivatkozik mindenki, nem a magyar, hanem a magyarországi állapotokat mutatja. Néhány tucat, itt állomásozó multinacionális cég adja a nagy részét, akik inkább kiszivattyúzzák ezt az országot, mint építenék. A magyarországi GDP nagyon fontos lehet a nemzetközi gazdaság urainak, a befektetõknek, a spekulánsoknak, de nekünk, magyar embereknek alig jelent valamit, legalábbis addig, amíg annak eredményei nem nálunk, hanem valahol máshol hasznosulnak. A globalizáció korában persze lehet, hogy megmosolyogtat egyeseket, ha valaki gazdasági függetlenségrõl beszél, de az a fajta gazdasági függés, amely szorítja hazánkat már nem tartható sokáig. Az államadósság spirálja, a magyar földtulajdon elveszejtése, a hazai vállalkozások és gazdaságok legyilkolása, a multinacionális cégek törvényen kívülisége – más néven a „multi24

Az elmúlt két évtizedben kialakult áldatlan és kilátástalan jövõt idézõ helyzetben ténnyé vált, a parlamenti pártok képtelenek, – nem is szándékoznak,- az ország megújulására lehetõséget teremtõ új Alkotmányt és új Választási Törvényt megalkotni, ezért bejelentjük: Élünk alkotmányos jogunkkal, hogy széles társadalmi összefogással indítsunk és szorgalmazzunk egy új Választási Törvény megalkotását. A törvény kidolgozásában a társadalom képviselõi egyenlõ partnerként vesznek részt „a nyitott törvényalkotás” szellemében, hiszen minden bejegyzett társadalmi szervezet (párt, egyesület, szövetség, stb.) azonos joggal rendelkezik. Akik a fentiekkel egyetértenek, jelezzék csatlakozási szándékukat egyetértõ aláírásukkal. E-mail cím: Postai cím: Társadalompolitikai Szakosztály Elnöksége nevében Szentesi Emil elnök 1082 Bp., Baross u. 98. T/fax: 313-02-09

bûnözés” –, a stratégiai ágazatok kiprivatizálása, az állam gazdasági szerepének lenullázása mind önmagában is gyilkos kórokozó lenne, pláne így együttesen. És itt most még nem is említettem Simon Peresz elszólását... Sokan azt mondják, hogy a globalizáció tény, nincs mit tenni, el kell fogadni. Akik ezt gondolják, azok valójában a következõt képviselik: Magyarország gyarmatosítása elkerülhetetlen, legyünk ezért önként rabszolgák. Nem vagyok hajlandó elfogadni az ilyen érvelést. A globalizáció valóban világfolyamat, valóban kevés eszközünk van vele szemben, de mondjuk már ki: a globalizáció nekünk NEM JÓ! Ha pedig így van, az ország vezetõinek, irányítóinak kutya kötelességük a kiutat, vagy legalább a nyakunkra tett kötél lazításának lehetõségét keresni. Gazdasági szabadságharcot kell indítanunk! A globalizációval szemben egyetlen esély van: a lokalizáció. Olyan rendszer felépítése, amely függetleníteni tudja önmagát. A múlt héten arról írtam, hogy a nemzet asztalának – a politikai, az önvédelmi és a szellemi mellett – a negyedik lába a gazdasági kell, hogy legyen. Csak így, együtt maradhatunk állva, különben összeomlik az egész. A politikai (Jobbik) épül, az önvédelmi (Gárda) épül, a szellemi (Atilla Király Népfõiskola) épül, a gazdasági sem halogatható soká. A tervezõ asztalnál sok minden felmerül. Minden bizonnyal át kell gondolni az állam gazdasági szerepét, hiszen az állam képes egyedül olyan tõkekoncentrációra Magyarországon, amely akadályt vagy versenyt képezhet a multikkal szemben. A hazai vállalkozások és gazdaságok megerõsítése eddig csak szavakban történt meg, pedig öntudatos, független és nagyon széles középosztály nélkül nincs gerince az országnak. Magyarországnak végre nem a 3 millió koldus, hanem a 3 millió kisvállalkozás/kisgazdaság országává kell lennie. Fel kell eleveníteni a hangyaszövetkezetek tapasztalatait, eszmeiségét. Tudatosítani és erõsíteni kell a magyar vásárlói öntudatot. Országos leltárt kell készíteni hazánk nemzeti gondolkodású iparosairól, termelõirõl, szolgáltatóiról, hogy kiépíthetõvé váljon egy hálózat, amely fenntartja önmagát. Nem szabad visszariadni az olyan forradalmi újdonságok bevezetésétõl sem, mint a helyi pénz. Elszántan kell keresnünk a lehetõséget a megmaradásra, a gazdasági függetlenség kivívására, az asztal negyedik lábának kifaragására! Az idõ vészesen fogy. Fentiek egybegyúrásával, átgondolásával és egy reális tervvel mihamarabb elõ kell állnia az alulról szervezõdõ magyarságnak. De hogy kik is tartoznak az alulról szervezõdõ magyarság körébe? Kik azok, akikre a sors ilyen hatalmas terhet és felelõsséget rakott? Na, errõl majd a jövõ héten. barikád.hu

jó ha figyelünk