A ver he tet len cso da kan ca

V i l á g h í r ű SzőllősyG ábor

Kincsem

A ver h e t et len cs o da k an ca

Sárgak anca (1874–1887) Apja: Cambuscan anyja: Waternymph A ma gyar versenylótenyésztés büszkesége. A verhetetlen csodakanca teljesítménye, az 54 versenyen aratott 54 győzelem mindmáig egyedülálló a világ lóversenyzésében. Ezt a rekordot valószínűleg már nem is fogják megdönteni, mert az igazán jó lovakat általában életük során legfeljebb 20-25 versenyen indítják. Első ízben 1876-ban állt starthoz Berlinben mint nyeretlen kétéves, és győzött. További pályafutása során a 19. századi Európa legjelentősebb versenypályáin aratott diadalokat. A lóversenyzés őshazájában, Angliában megnyerte a 180 font díjazású Goodwood Cupot és a vele járó, 300 font értékű tiszteletdíjat. Ez ma Tápiószelén, a Blaskovich Múzeumban látható.

42

RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN

ma gyar lo vak Az 1879. ok tó ber 21-i verseny napon futott utoljára. Életének további hét esztendejét Blaskovich Ernő ménesében töltötte mint tenyészkanca. Kincsem tenyésztője és tulajdonosa, ebecki Blaskovich Ernő (1834–1911) nem csak jó gaz da és si ke res ló te nyésztő volt, de úrlovasként is szép eredményeket ért el a pesti lóverse nye ken. A köz is mer ten ta ka ré kos Blaskovich az 1874-ben született hét csikóból néhányat el akart adni egyéves korában. A felvezetettek között volt Kincsem is, de a tulajdonos nem tudott egyezségre jutni a vevőkkel, így Kincsemet kiemelte az eladandó csoportból, és csak a megmaradt öt csikó kelt el.

Kincsem utódai közül több kiváló versenyló is kikerült: Budagyöngye megnyerte a Hamburgi Derbyt, Tókió Bécsben Derbyt és Trial Stakest, Pesten Magyar St. Legert nyert, Beregvölgy ugyancsak Derby-győztes volt Bécsben, Miczi megnyerte többek közt a Király Díjat, az Osztrák és a Magyar Kancadíjat, a Nemzeti-Hazafi Díjat, a Batthyányi–Hunyadidíjat, de Kincsem teljesítményét egyikük sem tudta megközelíteni. Furcsa véletlenek egész sorozata kísérte Kincsemet már születése előtt is. Anyja, Waternymph balszerencsével kezdte pályafutását. Első hét futásából csak egyszer nyert, négyszer volt második. Amikor Blaskovich Ernő megvette, még aznap futott az Esterházy-díj-

ban, és megnyerte a vételára összegét. Waternymph ötéves koráig verseny zett, ezután öt éven keresztül Blaskovich vadászlovaként teljesített szolgálatot, és csak ezt követően lett belőle tenyészkanca. Második tenyészévében a Kisbéri Ménes akkori favorit ménjéhez, Buccaneerhez osztották be, de nem vemhesült. Ezért a következő fedeztetési idényben az új angol import mén, Cambuscan fedezte. Ebből a párosításból született 1874-ben Kincsem. Kincsem csontvázát a Magyar Mezőgazdasági Múzeum őrzi. 1977-ben felállított, életnagyságú szobra (Tóth Béla alkotása) a budapesti lóversenypályán látható, amely a Kincsem Park nevet viseli. •


43

Kisbér A z E p s om De r by - gy ő z t es

Kincsem világraszóló sikerei kissé elhomályosították a korszak másik világklasszis magyar tenyésztésű versenylova, Kisbér eredményeit. Kisbér apja, Buccaneer 1857-ben született Angliában. Tenyésztő je Lord Doncaster. Buccaneer Angliában 19 versenyen indult. Ebből 14 alkalommal győzött, háromszor lett második. Versenypályafutásának befejezése után három évig fedezőménként működött Angliában. 1865-ben a Ma gyar Ménesintézőség megvásárolta, így Buccaneer a Kisbéri Ménes törzsménje lett, ahol 21 éven keresztül teljesített szolgálatot. Harmincéves korában meggyengült egészsége miatt elaltatták. Csontváza Kisbéren, a Helytörténeti Múzeumban látható. Buccaneer mind a magyar versenylótenyésztésben, mind a kisbéri félvér fajtában meghatározó jelentőségű tenyészhatást fejtett ki. Utódai között olyan nevekkel találkozhatunk, mint az Angliában született Formosa és Brigantine

[ kisbér ]

vagy Magyarországon Kisbér Öccse, Bálvány és annak fia, Kozma vagy Fenék. Kincsem csikói közül Budagyöngyének, Olyan Nincsnek és Talpra Magyarnak is Buccaneer volt az apja. Utódai sikerei nyomán a 2600 fontért eladott Buccaneert az angolok szerették volna 20 000 fontért visszavásárolni vagy évi 6000 fontért visszabérelni, de a magyar állam nem állt rá az üzletre. Kisbér anyját, Mineralt 1871-ben vásárolta meg a Kisbéri M. Kir. Állami Ménes számára Francis Cavaliero. Ekkor még nem lehetett tudni, hogy első csikója, az Angliában született Wenlock egy év múlva megnyeri a Doncaster St. Legert. Mineral Kisbéren még nyolc csikót ellett. Közülük Kisbér mellett említést érdemel Kisbér Öccse és Kalandor is. Kisbért tulajdonosa, Baltazzi Sándor egyéves korától Angliában treníroztatta, emiatt kissé kívül került a hazai közönség látókörén. Mégis a magyar telivértenyésztés egyik legnagyobb diada-

pej mén (1873–1895) Apja: Buccaneer anyja: Mineral (Rataplanu tán) Tenyésztője a Kisbéri M.K ir.Ál lamiM énes la volt, amikor 1876-ban könnyen, három lóhosszal megnyerte az Epsom Derbyt, amely mindmáig a világ legnagyobb presztízsű lóversenye. Már az is hatalmas teljesítmény, hogy Kisbér magyar tenyésztésű lóként Epsomban derbit tudott nyerni, de még jelentősebb eredmény, hogy száz év alatt mindössze négy lónak sikerült az Epsom Derbyt megnyerni és a párizsi Grand Prix-t megszerezni. Ezek egyike volt Kisbér. 1877-ben kezdett fedezni Angliában, majd 1886-ban Németországba került, a Harzburgi Ménesbe. 1892-ben Kisbér volt Németország legeredményesebb apaménje. Három csikója derbit nyert Hamburgban, s két unokája győzött Párizsban, a Grand Prix-n. •

[ Intermezzo II, imperiál nagyapja ]

Egy magyar rögön nevelt angoltelivér-ménvonal

Intermezzo II, Imi, Imperiál A vonal alapítója, az 1923-ban lord Derby ménesében született Caissot kiváló ősökkel büszkélkedhetett. Apja, Gay Crusader „Triple Crown”nyertes volt, azaz megnyerte a 2000 Guineast, az Epsom Derbyt és a Doncaster St. Legert. Anyja, Keysoe Okast és St. Legert nyert. Caissot 1929-ben kezdett fedezni Magyarországon. A háború előtt született utódai közül említést érdemel a Millenniumi Díj- és Magyar Derby-győztes City, a Magyar Derby-győztes Puczur, valamint a „peches” Casablanca, aki a derbiben is, a kancadíjban is és a St. Legerben is csak második lett. A vonal továbbvivője, az 1944-ben született Intermezzo II a háborúban elkallódott. Egy ismert városi legenda szerint 1946-ban „az eke elől fogták ki”. Ez így valószínűleg nem igaz, hiszen egy másfél éves angol telivér csikó nem alkalmas ilyen nehéz munkára, de tény, hogy egy jó szemű szakember egy parasztgazdától vásárolta vissza. Versenypályafutását az Osztrák Derbyben és Magyar St. Legerben elért győzelem fémjelzi.

Legkiválóbb utó da, Imi 1953-ban született a Dióspusztai Ménesben. Imi anyja, Minci 1947-ben a Magyar Derbyn legyőzte Intermezzo II-t is.

Imi sokak véleménye szerint egy kis szerencsével még fiánál, Imperiálnál is nagyobb eredmények elérésére lett volna képes. Sajnos neki az 1950-es évek-

[ ImI, imperiál apja ]


45

[ imperial a célban ]

ben a vasfüggöny mögött nem adatott meg a lehetőség, hogy Európa legjobbjaival mérhesse össze képességeit. Hazai versenypályafutásába is beleszóltak a politikai események. Imi esélyes lehetett volna a „hármas koronára”, azaz a Nemzeti Díj, a Magyar Derby és a Magyar St. Leger megnyerésére, de sajnos éppen 1956-ban volt hároméves. Abban az évben a St. Legert előbb egy járványos köhö gés miatt elhalasztották, aztán a forradalom kitörése miatt végleg elmaradt. Ennek ellenére a Nemzeti Díj, a Magyar Derby, a Moszkvai Díj és a Népi De mokratikus Országok Nagydíja megnyerésével igazolta kivételes adottságait. Tizenegy versenyben indult, eb ből tízben fölényes győzelmet aratott. Mindössze egy alkalommal szorult a második helyre egy orrhosszal Bécsben, ahol ellenfele, a korszak másik kiváló ma gyar lova, Roppant pályarekorddal nyert. Imi négyéves korában sérülés miatt ménesbe került, és sok kiváló versenyló, köztük a legendás Imperiál apja lett. •

46


imperiÁl sárga mén (1960–1989) Apja: IMI anyja: Hurry Tenyésztője aK isbériM énes A második világháború utáni magyar lóversenyzés és telivértenyésztés legeredményesebb lova. Apja, Imi 1956-ban volt hároméves, így kivételes képességeiről csak részben tudott bizonyságot tenni. A Nemzeti Díj, a Magyar Derby, a Moszkvai Díj és a Népi Demokratikus Országok Nagydíjának megnyerése jelzi, hogy a

magyar telivértenyésztés legjobbjai közül való volt. Lábproblémái miatt 1957ben ménesbe került. Imperiál anyja, Hurry Olaszországból vásárolt kanca volt. Imperiál huszonötször állt starthoz, és hússzor győzött, Magyarországon veretlen maradt. Megnyerte az Osztrák Derbyt, a Magyar Derbyt pályarekorddal, a Népi Demokratikus Országok Nagydíját, a Magyar St. Legert, a Millenniumi Díjat kétszer, valamint az Austria Preist. Legnagyobb sikere azonban egy nyakhosszas második helyezés volt a Baden-badeni Nagydíjon, a korabeli Európa legjobb lova, az angol Espresso mögött. Eredményei elismeréseként meghívást kapott az 150 000 dollár összdíjazású Washington D. C. Internationalre. Itt az ellenkező irányba kanyarodó pályán csak hetedik lett, de

már maga a meghívás is azt jelzi, hogy a világ élvonalába tartozott. A tenyésztésben is kiemelkedő eredményeket ért el. 1964-től Dióspusztán, 1972-től haláláig, 1989-ig Kerteskőn fedezett. Csikói közül nyolc nyert Ma gyar Derbyt. Az 1971-ben győztes Isztopirin mögött a második helyezett, Rustan és a harmadik, Inda is Imperiálcsikó volt. 1972-ben Immer vitte el a derbi trófeáját. Anda 1973-ban kanca létére megnyerte a derbit, majd a Magyar St. Legert is. Íjász 1974-ben, Tirán 1976-ban lett derbinyerő. Bilbao 1977ben a Nemzeti Díj, a Magyar Derby és a Magyar St. Leger megnyerésével elnyerte a „hármas koronát”. 1978-ban Dimitríj, 1983-ban Betét derbigyőzelmét ünnepelhette a pesti pálya közönsége. Meg kell emlékeznünk Imperiálnak azokról a csikóiról is, amelyek nem nyertek derbit, de más kiemelt te nyészversenyeken bizonyították kivételes képességeiket. Rustan derbiben csak második lett, de győzött a Millenniumi Díjban és a Magyar St. Legerben. A külföldi tulajdonúként született

Prince Ippi Kölnben Europa Preist, Milanóban Grand Premio d’ Italiát nyert. Imperiál kancacsikói is nagy eredményekkel büszkélkedhetnek. Mikrofilm megnyerte a Millenniumi Díjat, Mákvirág a Millenniumi Díjat, a Kincsem-díjat, és a Ménesek Nagydíját. Az 1971es évjáratban is volt két kiváló kanca: a Magyar Kancadíj-nyerő Tiba és Nánika, a Nemzeti Díj és az Austria Preis győztese. Tunguz Magyar Kancadíjat, Sárga Rózsa Magyar Kancadíjat és Kincsemdíjat nyert. Utódainak eredményei alapján Imperiál tizenötször lett apaménchampion. Kiváló képességeket örökített unokáira is, akik közül négyen nyertek Magyar Derbyt: Turbó 1981-ben, Jagelló 1988-ban, Rodrigo 2000-ben, és Rodolfo 2003-ban. Imperiál és utódai sikereit különleges nemzeti értéknek kell tekintenünk, mert egy harmadíziglen a magyar rögön nevelt ménvonal sikereiről van szó. Imperiál dédapja, Caissot importként került az országba az 1920-as években. A vonal további ménjei, Intermezzo II, Imi és Imperiál mindnyájan magyar tenyésztésűek voltak. •

[ imperiál ]


47

Egy irodalmilag érintett angoltelivér-dinasztia

Pardon, Patience, Pázmán, Naplopó A sorban az első Pardon volt (pej mén, született 1869-ben, apja Morgan, anyja Petroleuse), akit te nyésztője, Luczenbacher Miklós eredetileg Petőfinek nevezett el, de a Petőfi Társaság és az irodalmi élet más szereplői kegyeletsértőnek minősítették a névadást. A felzúdulás következtében az új tulajdonos, Königswarter Her mann báró Pardonra változtatta a ló nevét, és jelentős összeggel támogatta a Petőfi Társaságot. Pardon már az új nevével kezdte el a versenyzést. Háromévesen megnyerte a Király Díjat és az Osztrák Derbyt. Gyenge lábszerkezete miatt már négyéves korában ménesbe került, ahol fényesen igazolta kivételes tenyészértékét. Utódai közt olyan lovakat találhatunk, mint a kancadíjat nyerő Pianola, a Királydíjat és Batthyány–Hunyady-díjat nyerő Rother Stadl, a Magyar St. Leger-győztes Frau Gold és nem utolsó-

[ Pardon ]

A másik lovas Széchényi Széchenyi István közismertsége miatt sajnos csak kevesen tudnak róla, hogy volt egy másik Széchényi is a magyar történelemben, aki ugyancsak sokat tett Magyarország és áttételesen a világ lovaskultúrájának fejlŒdéséért. Ã pedig Széchényi Dénes, akinek apja Széchenyi István testvére, Széchényi Lajos volt. A mai díjugratóversenyek ugratási stílusának fŒ sajátossága, hogy amikor a ló elrugaszkodik, a lovas kiemelkedik a nyeregbŒl, ezáltal könnyíti a ló számára az ember súlyának viselését. De ez nem volt mindig így. A 19. században maga az ugratás is különleges tudást igénylŒ, veszélyes akciónak számított. Széchényi Dénes így írt errŒl: „Mikor én lovagolni tanultam, nem volt szokás ugrani, és csak a kitanult lovasnak volt szabad nagy ceremóniával a könnyen tartott barriérrenek neki vágtatni; azután sok idŒ hagyatott neki, hogy a történtekrŒl gondolkodhassék és rendbe hozhassa azon zavaros benyomásokat, melyeket kapott, míg a levegŒben csüggött.” Akkoriban ugyanis ugratás közben a lovas nemhogy felemelkedett volna a nyeregben, de igyeke-

48


sorban Pázmán, aki többek közt megnyerte az Austria Preist és az Osztrák Derbyt. A család másik ágán Pázmán anyai nagyanyja, Patience került kapcsolatba a szépirodalommal. Patience sárga kanca 1902-ben született Festetics Ta-

Széchényi Dénes • 1828–1892 zett minél mélyebben ülni, mert ez biztosította számára a kellŒ stabilitást. Ilyen ugrótechnika mellett a lovak természetesen jóval kisebb magasságokat tudtak átugrani. Nagyobb volt a ló felbukásának veszélye is, és a bukás a lovasra is nagyobb veszélyt jelentett. Ennek fényében értékelhetjük igazán Széchényi Dénes munkásságának jelentŒségét. Széchényi három újítást alkalmazott a lovaglás oktatásában. Egyrészt a futószáron lovagló lovasnak egy labdát kellett feldobnia és elkapnia lépésben, ügetésben és vágtában. Másrészt már az oktatás kezdeti, futószáras szakaszában ugratni tanította a lovasokat, és ezt a labdázással is összekapcsolta. Harmadrészt az oktatás kezdetétŒl gyakoroltatta a lovasokkal a mozgó lóra való felés leugrást, illetve a fel- és leszállást a ló mindkét oldaláról. Módszerével rövid idŒ alatt elérte, hogy a lovasok mélyen és biztosan ültek a nyeregben, így a kantárszárat késŒbb sem használták kapaszkodásra. Zseniális pedagógiai érzékét mutatja, hogy soha nem tiltásokkal és szigorral kívánt célt érni. Az elsŒ leckék alkalmával „A lovas fölül,

[ Patiente ]

sziló herceg fenékpusztai ménesében. Apja Bona Vista, anyja Po dagra. Pa tience kétévesen Szent László-díjat és Austria Preist nyert. Háromévesen öt futásából öt győzelmet aratott. Megnyerte a Magyar és az Osztrák Kancadíjat, a Királydíjat, az Osztrák Derbyt és a Hamburgi Derbyt. Veretlenül, há-

és pedig úgy mint neki tetszik. Ameddig neki a lovaglás úgy látszik, mint egy nagy és veszedelmes vállalat, nem szeretem tanítványom fejét kis formaságokkal betölteni. Mikor egyszer otthonos a lovon, akkor könnyen lehet Œt minden, akár gyakorlati, akár elfogadott fölülési módra tanítani.” Nem gyötörte a lovasait ülésük helyreigazításával sem, mert tudta, hogy ha nem kapaszkodnak a kantárszárba, rövidesen helyrerázódik az ülésük. A labdázáshoz a lovakat is hozzá kellett szoktatni. Széchényi ezen a téren is messze meghaladta korának módszereit. „A mire a legnagyobb súlyt fektettem az volt, hogy a ló egyetlen egyszer se legyen megijesztve.” A lovak kiképzésében fŒ szempontja volt, hogy „oly csekélyek legyenek a haladásnak lépcsŒzetei, hogy a ló ezeket észre se vegye”. A fogathajtók között elsŒsorban a Széchényi-szár Œrzi Széchényi Dénes emlé-

romévesen sérülés miatt került ménesbe, de tenyészkancaként is bizonyította kivételes képességeit. Unokája, Pázmán, dédunokái, Naplopó és Duce a legjobb versenylovak közé tartoztak. „Egyszer azt mondja nekem WienerWaldau: »Vendelinkém, én magát sze-

rencsés emberré akarom tenni, fogadja meg Festetich hercegnek a lovát, a Patience-ot minden alkalommal, amikor az futni fog.« Én azt gondoltam magamban, hogy majd egyszer-kétszer megjátszom a herceg úr lovát, aztán agyő Patience, van még más versenyló is Pesten. Igen ám, de a csonka lovag

két. (Ezt sokan „francia szárnak” nevezik, pedig semmi köze a franciákhoz.) A hagyományos keresztágas hajtószáraknál sokszor elég körülményes a szárak helyes beállítása. Széchényi a keresztágak helyes beállításhoz egy saját maga által kiötlött hajtószárat alkalmazott, amelyet ma Széchényi-szárnak nevezünk. Ez a szár azt is lehetŒvé teszi, hogy a hajtó a két lovat egymástól teljesen függetlenül irányítsa. A ló- és lovaskiképzésben Széchényi Dénes oly mértékben megelŒzte saját korát, hogy módszerei nem terjedtek el, de szerencsére nem is tıntek el nyomtalanul. Könyvei nagy hatással voltak a modern lovassport úttörŒjére, Frederico Caprilli (1868–1907) olasz katonatisztre. Az új lovaglási és idomítási módszer az 1910-es években nyerte el mai formáját. Eredményessége miatt az elsŒ világháború után igen rövid idŒ alatt világszerte elterjedt.


49

[ Pázmán ]

nem hagyott békében. Mikor elébe tettem a menűkártyát, amikor a szakácstól a legjobb falatokat veszekedtem ki részére, amikor megállottam a háta mögött, hogy a magam egyéni nézeteit is elmondjam a lóversenyről, amelyhez mindig nagy hallgatóságom volt a Turf kávéházban, ahová hajnalonkint mi pincérek jártunk, a lovag csak intett a kacska ujjával: »Csak Patience! Ezen fognak tönkremenni a bukmékerek!« Kénytelen voltam tehát a lovagra hall-

gatni, és pénzecském napról-napra szaporodott; már kölcsönöket is tudtam adni pincértársaimnak. Patience akárhányszor futott, mindig nyert.” (Krúdy Gyula: Isten veletek, ti boldog Vendelinek) Pardon és Patience kiváló vérvonala Pázmánban egyesült, akinek versenyzői pályafutása 1918–19-re esett. A zűrzavaros politikai helyzet miatt nem tudta befutni a várható karriert,

de veretlen maradt, megnyerte az Austria Preist és az Osztrák Derbyt. 1921-ben ménesbe került. Magyarországon kilencszer, Ausztriában kétszer volt első az apamének rangsorában. Utódai közül négy nyert Magyar Derbyt, három Osztrák Derbyt, öt pedig Magyar, illetve Osztrák Kancadíjat. Az ismertebbek: Bajtárs (Magyar Derby és Ma gyar St. Leger), Naplopó, Priel (Osztrák Derby), Parola (Magyar Kancadíj), Tiszavirág (Magyar Derby, Magyar Kancadíj), és Duce (Batthyány–Hunyady-díj). Közülük Naplopó került be az irodalomba. Naplopó a Vas megyei Iváncon született, gróf Sigray Antal ménesében 1923-ban. Apja Pázmán, anyja Napkelet. Naplopó tizenhat versenyben állt starthoz, ebből tizenkét győzelem és három második helyezés született. Mindössze egy alkalommal futott helyezetlenül, baleset miatt. Fontosabb győzelmei: Kozma Ferencemlékverseny, Szent László-díj, Austria Preis, Nemzeti-Hazafi Díj, Millenniumi Díj, Alagi Díj, Széchenyi-díj, Fürstenberg Rennen. Legjelentősebb versenyeredménye 1926-ban a Magyar Derby megnyerése volt. 1928-ban a Magyar Lótenyésztő Rt. dióspusztai ménesébe került. Sajnos csak rövid ideig fedezhetett. Naplopó mint versenyló a Salamon Béla jeles szerepei közt számon tartott, A vadász című kabaréjelenetben kerül szóba. •

A magyar fogathajtó-hagyományok megmentôje 1886–ban született Bazinban (Pozsony vármegye), középbirtokos családban. Iskoláit Pozsonyban és Keszthelyen, a Gazdasági Akadémián végezte, majd a méneskarhoz jelentkezett. Szolgálatát méntelepeken kezdte, majd Kisbérre került. 1920-tól 1927-ig Bábolnán volt beosztott tiszt. 1928-ban kinevezték a pusztaszentkirályi katonai csikótelep parancsnokává. A magyar fogathajtó-hagyományok megmentése, a magyar fogatolás stílustisztaságának megŒrzése érdekében már ekkor jelentŒs munkát végzett. E téren nemzetközi szaktekintélynek számított. A magyar kocsizás címı,

50


1931-ben megjelent könyve nemcsak a magyar fogathajtás „bibliája”, de a magyar lószerszámokról, nyergekrŒl is értékes adatokat közöl. 1932-ben kinevezték Bábolna parancsnokává. Vezetése alatt mindvégig igen magas színvonalú tenyésztŒi munka folyt Bábolnán. Újra megszerezte a ménes számára több, Bábolnáról korábban kihalt arab mén vérvonalának továbbvivŒjét, köztük Koheilan VIII-at Lengyelor szágból, Siglavy VI-ot Jugoszláviából. A tenyésztŒi munka mellett gondot fordított az épületek karbantartására

is. A bábolnai ménes kancáiból alakított fogatokkal hazai és külföldi fogatversenyeken vett részt. Bécsben, Aachenben elért sikerei Európa-szerte növelték Bábolna hírnevét. Ã rendelte meg ifj. Vastagh György szobrászmıvésztŒl a gyŒri csatából lovas nélkül hazatért Hıséges ló szobrát, és Œ szervezte meg hadiárvákból a híres bábolnai lovaszenekart. 1942-ben Pettkó-Szandtner Tibort a Földmıvelésügyi Minisztérium lótenyésztési fŒosztályának vezetŒjévé nevezték ki. Ebben a beosztásában szervezte meg a magyar állami ménesek Nyugatra menekítését. A méne-

[ naplopó ]

Pettkó-Szandtner Tibor • 1886–1961 sek állományát úgy osztotta szét, hogy az itthon maradó és az elmenekítendŒ részbŒl is minden törzs, minden család helyreállítható legyen. Ã maga is a lovak után ment, hazatérését azonban a megváltozott politikai viszonyok lehetetlenné tették. Svédországban telepedett le, itt kapott felkérést az egyiptomi Kafr-Farouk – a késŒbbi El Zahraa – Ménes vezetésére. 1949-tŒl tíz éven át állt a világ talán leghíresebb arab ménese élén. Élete utolsó éveit Lajos bajor királyi hercegnél, az egykori Sárvári Ménes lovai közt töltötte. 1961-ben halt meg.


51

A ver he tet len cso da kan ca

Recommend Documents