A tényekhez igazodó úthálózat-fejlesztésért I. dr. Rigó Mihály okl. erdımérnök okl. építımérnök
Az alábbiakban szorgalmazom az eladósított ország pénztelenségét jobban figyelembe venni, a pénznek, mint elemi döntési tényezınek a mindenkori kiemelését, a pazarlás csökkentését az úthálózat-fejlesztési döntéseknél is. Adatok a legutóbbi forgalomszámlálási szerint
A teljes állami úthálózat forgalomnagyságainak 3.731 E/nap értékő átlaga alapján állítható, hogy nem vagyunk a nagy forgalmak országa. Feltőnı érdekesség az, hogy az alacsonyabb szolgáltatási színvonalú autóutak átlagos forgalomnagysága nagyobb, mint a legmagasabb szintő autópályáké. Ez már torzulást sejtet. Részletesebben:
http://internet.kozut.hu/Documents/orszagos_kozutak_2013_evre_vonatkozo_keresz tmetszeti_forgalma.pdf
1
Az elıbbi adatok grafikusan (trendvonalnak 6. fokú polinomot választottam ki): a teljes állami úthálózat forgalomnagyságainak megoszlása (km/km, %) 45,0
40,0
35,0
arány (%)
30,0
25,0
20,0
15,0
10,0
5,0
0,0 0-1
1-2
2-4
4-5
5-6
6-8
8-10
10-15
15-20
20-25
25-30
30-40
40-
a forgalomnagyság osztályok (ezer E/nap)
Majdnem teljesen szabályos eloszlás, némi hullámheggyel a 8.000 E/nap körül. a mellékutak forgalomnagyságainak megoszlása (km/km, %) 60,0
50,0
arány (%)
40,0
30,0
20,0
10,0
0,0 0-1
1-2
2-4
4-5
5-6
6-8
8-10
10-15
15-20
20-25
25-30
30-40
40-
-10,0 a forgalomnagyság osztályok (ezer E/nap)
A mellékutak forgalomnagyságainak eloszlása még az elıbbinél is szabályosabb! A kis forgalmakra ennél szebb képet elképzelni sem lehet. Miért? Mert a mellékút úttípust csak a nagyon kis forgalmú útszakaszoknál alkalmazták, ahová illik. Tökéletesen illeszkedik egymáshoz a forgalomnagyság és az úttípus! Mi a helyzet a nagy forgalmakkal? Az ember a kis forgalmú eloszlás tükörképét várná, de nem azt kapja.
2
az autópályák forgalomnagyságainak megoszlása (km/km, %) 30,0
25,0
arány (%)
20,0
15,0
10,0
5,0
0,0 0-1
1-2
2-4
4-5
5-6
6-8
8-10
10-15
15-20
20-25
25-30
30-40
40-
-5,0 a forgalomnagyság osztályok (ezer E/nap)
Kiugró a 40.000 E/nap érték feletti autópályák hosszaránya, ami jó, de sajnos építettünk autópályát 1-2 vagy 2-4 ezer E/nap forgalomra is! Miért? Sıt egy relatív csúcs látszik 10-15 ezer körül, mely még mindig nem autópályát igénylı forgalomnagyság. Súlyos illesztési zavarokat látunk, mert a forgalomnagyság és az úttípus nagyon nem illik egymáshoz. Úgy tőnik, hogy gazdaságossággal indokolhatatlan építések folytak, ott is autópálya készült, ahol nem kellett volna! Alulhasznosított autópályák is vannak, melyen „lötyög” a forgalom. Ez a nagyon szőkösen lévı tıkénk helytelen befektetése, felhasználása, pazarlás! Pénzügyi tévedés! A helyzet olyan, mintha a gyerekünknek óvodás korában megvennénk az érettségi öltönyt! Ilyent normális ember pedig nem tesz. Még súlyosabb helyzetet mutat az autóutak grafikonja. Ez maga a káosz! Autóút készült 40 ezernél nagyobb forgalomra, ráadásul ez már autópályás kategória! De nagy mennyiségő autóutunk van a 2-4 ezres forgalomnagyságra, mely talán másodrendő fıúti kategória, hiszen a II. rendő fıutak országos átlagforgalma 5.800 E/nap. Az I. rendő fıutak 8600-as átlagértékéig elég lett volna autóút helyett fıút! Itt látható a második típusú illesztési hiba. Vagy másként: nem lett volna szabad autóútnak kijelölni egy fıutat! Ez a diagram sajnos az autóúttá kijelölés képtelenségeit mutatja. Ma Magyarországon szinte bármit ki lehet jelölni autóútnak! Léteznek 2-sávos autóutak, melyek gyakorlatilag autóút táblával megerıszakolt fıutak. Ha ez a folyamat nem áll meg, akkor akár egy kerékpárutat is ki lehet autóútnak jelölni. Az autóút fogalma ezer sebbıl vérzik! Errıl a témakörrıl korábban ezt írtam: http://www.mernokkapu.hu/fileok/2/Az_autou-1_m_.pdf
3
Véleményem szerint, ha meg akarjuk tartani az autóút fogalmát, akkor annak az autópálya és a fıút közötti őrt kell betölteni, belépcsızni úgy, hogy autópályává legyen fejleszthetı. Nagy baj a 2-4 ezer E/nap tartományban az autóutak relatív csúcsértéke! Miközben szinte érthetetlen az autóutak majdnem teljes hiánya a 25-30 ezres tartományban. Itt sikerült legkevésbé a forgalomnagyság és az úttípus illesztése! Ez maga a káosz birodalma. Megérdemelne egy külön elemzést az, hogy a döntéshozók miféle kényszerek hatása alatt hoznak ilyen döntéseket! Az megérne egy misét, hogy milyenek azok a szakmai elıírások, amelyek mellett mindez megtehetı! Az is érthetetlen, hogy miért döntenek hibásan az után is, hogy a korábbi hasonló rossz döntés káros következményei nyilvánvalóvá váltak. Az M70 után miért jöhetnek létre újabb M70-ek? Sıt: akik az M70-rıl dönthettek, hogyan döntögethetnek ugyanezek az újabb M70-ekrıl? az autóutak forgalomnagyságainak megoszlása (km/km, %) 35,0
30,0
25,0
arány (%)
20,0
15,0
10,0
5,0
0,0 0-1
1-2
2-4
4-5
5-6
6-8
8-10
10-15
15-20
20-25
25-30
30-40
40-
-5,0 a forgalomnagyság osztályok (ezer E/nap)
A következı két ábra talán igazolja, hogy nem kellene elkülöníteni az I. és a II. rendő fıutak forgalom eloszlásait, vagy kellene egy összevont eloszlási adatsor is a fıutakról! Középtájon szimmetrikus eloszlást vártam. Csak részben teljesült. Az I. rendőek betöltik feladatukat a forgalomnagyságok középmezınyében. Ha lett volna Gauss-görbe illesztési lehetısége, akkor inkább azt tettem volna fel a poligon helyett. Kiugró az átlagnál kisebb forgalmú 6-8 ezres tartomány gyakorisága. Ugyanakkor érthetetlen az, hogy 25-40 ezres tartományban is mőködtetnek fıutakat, ahol pedig már inkább az autóút kategória kellene!
4
az I. rendő fıutak forgalomnagyságainak megoszlása (km/km, %) 30,0
25,0
arány (%)
20,0
15,0
10,0
5,0
0,0 0-1
1-2
2-4
4-5
5-6
6-8
8-10
10-15
15-20
20-25
25-30
30-40
40-
-5,0 a forgalomnagyság osztályok (ezer E/nap)
Kicsit vegyesebb a II. rendő fıutak eloszlása. A 2-4 ezres tartomány magas aránya elferdíti, torzítja az eloszlást, pedig ennek hasonlónak kellene lennie az I. rendőekéhez. A 15-30 ezres tartomány jelenléte pedig értelmetlen ebben az útkategóriában! a II. rendő fıutak forgalomnagyságainak megoszlása (km/km, %) 35,0
30,0
25,0
arány (%)
20,0
15,0
10,0
5,0
0,0 0-1
1-2
2-4
4-5
5-6
6-8
8-10
10-15
15-20
20-25
25-30
30-40
40-
-5,0 a forgalomnagyság osztályok (ezer E/nap)
Döntési hibákra láthattunk példákat. A rossz döntés illesztési, hozzárendelési hiba. Ezt az egyszerő feladatot minden anya megoldja egy cipıboltban, amikor a gyerekének a lábméretéhez illeszkedı cipıt vásárol. Valami miatt nem vesz kisebbet,
5
hogy elnyomorítsa a kis lábat, és nem vesz több számmal nagyobbat, hogy a cipót sítalppal helyettesítse.
Kik és miként döntenek? Az elıbbi káosz megjelenik az erre adott válaszban is. A végsı döntés a politikusoké, illetve a politikum elvárásait egzisztenciális kényszerük miatt követni kénytelen bürokráciáé. A politikusok pedig nem úthálózat-fejlesztı szakemberek, hanem laikusok. Laikusok akkor is, ha egyébként pl. mindent jobban tudó jogászok. Természetesen a felelısséget nem vállalják, hanem kézivezérlik – lényegében lediktálják azt, hogy mi legyen a tervekben - a munka nélkül szinte bármit elvállalni kénytelen tervezıgárdát. Ha ez véletlenül sikerül valami, akkor a dicsıség a politikumé, ha nem, mutogatnak a tervezıre, hiszen ı adta nevét a „közös” mőhöz. Ebben a katyvaszban a mérnök kénytelen politikai döntést hozni, és a politikus pedig döntöget mérnöki kérdésekben. Tökéletes szerepcsere, szereptévesztés. Elemi dolog lenne szétválasztani azt, hogy miért felel a mérnök és miért felel a politikus illetve a kiszolgálója.
Érdemes lenne megírni az úthálózat-fejlesztési tervek történelmét Hiszen 4 évente készülnek 20-30 évre szóló fejlesztési tervek. Teszik ezt abban az örökké változó helyzetben, amikor azt sem tudják megmondani, hogy mi fog történni a jövı hónapban! 4 évente új politikusok jönnek, új elképzelésekkel. Az ciklus elején 1-2 év alatt elkészülı terveket a következı ciklus uralkodói természetesen eldobják, mert nem az új urak prioritásait tartalmazzák. Legutóbb szép példát láthattunk a gyorsabb avulásra is. Hiszen egy 2014-es Kormányrendelet kiütötte a 2011-es szintén Kormányrendelet lényegi részét! Pontosabban: „A Kormány 1222/2011. (VI. 29.) Korm. határozata a gyorsforgalmi- és a fıúthálózat hosszú távú fejlesztési programjáról és nagytávú tervérıl A Kormány az útberuházások programjának hosszú távú meghatározása és a kapcsolódó gazdasági folyamatok tervezhetısége érdekében, a Nemzeti Együttmőködési Programnak és az Új Széchenyi Tervnek megfelelıen a következı határozatot hozza. 1. A K ormány elfogadja a) a gyorsforgalmi- és a fıúthálózat nagytávú tervét (a továbbiakban: Terv), amelyet – M = 1:250 000 méretarányban – az 1. melléklet tartalmaz, b) az a) pontban foglaltakkal összhangban a gyorsforgalmi- és a fıúthálózat hosszú távú fejlesztési programját (a továbbiakban: Fejlesztési Program), amely a 2. mellékletszerinti új nyomvonalú építéseket és kapacitásbıvítést eredményezı fejlesztéseket foglalja magában.” Kontra: A Kormány 1486/2014. (VIII. 28.) Korm. Határozata a Nemzeti Közlekedési Infrastruktúra-fejlesztési Stratégiáról 6
„b) felhívja a nemzeti fejlesztési minisztert, hogy a 2014-2020-as idıszak közúti és vasúti fejlesztési programja keretében elıkészítésre és kivitelezésre javasolt indikatív projektek listáját terjessze a Kormány elé jóváhagyásra; Felelıs: nemzeti fejlesztési miniszter Határidı: 2014. október 31.” „3. Hatályát veszti b) a gyorsforgalmi- és a fıúthálózat hosszú távú fejlesztési programjáról és nagytávú tervérıl szóló 1222/2011. (VI. 29.) Korm. határozat 1. pont b) alpontja, valamint 4., 5., 6. és 7. pontja, …” A második kormányhatározat a csak 3 évvel korábbi, elsı kormányhatározat legértékesebb részét dobta ki, azt a táblázatot, ahol a munkába venni szánt szakaszok listája volt. A 2. kormányhatározat felszólítja az ebben illetékeseket teljesen új lista készítésére! Ez csak egy példa volt, az eddig sokból!
Hogyan lehetne elválasztani a döntési kompetenciákat? Véleményem szerint a mérnöknek meg kellene tudni mondani azt, mert ez objektív, hogy hol és mi készüljön. Szerintem erre képeznek bennünket. Hiszen ez egy hozzárendelési feladat. Egy valamekkora forgalomnagysághoz hozzá kell rendelni egy úttípust, azt amelyik illik hozzá! Ezt a mérnök tegye le az asztalra, írja le, és adja hozzá a nevét! A politikusé lenne a mikor. Ma ez egy vágyálom, mert a politikus felkentnek érzi magát arra, hogy mind a háromban ı döntsön. Még ezt is elfogadom, ha ehhez adná is a nevét, ha felvállalná döntése következményeit is. Jó lenne, ha abban vitézkednének a mindenkori uralkodóink, hogy a mérnöki listából az uralkodásuk ideje alatt mennyit voltak képesek megvalósítani. A „demokráciában” a politikus anyagilag, saját vagyonával, sajnos nem felel a rossz döntéseiért, csak úgymond „politikailag”! Amíg így marad, remény sincs a változásra. Mivel soha nem volt és nem is lesz soha annyi pénz, mint amennyi kellene, a politikus állandóan rangsorolja a feladatokat. A rangsorolás pedig szubjektív, érdekvezérelt. Elég visszanézni, visszahallgatni a legutóbbi választások ígéreteit. Rengeteg a méreg drága infrastruktúra! A primitív séma, melyet rendre beveszünk: lesz itt elkerülı út, híd, aszfaltozás, alagút, tengeri kikötı, őrállomás, ha engem választotok meg! Törıdik ı azzal, hogy a politikus körzetébe a szakma legfeljebb II. rendő fıutat javasol, ı miért ne ígérne oda autópályát? Ugyan mi miatt fogná magát vissza? Ahol ma szintbeni a vasúti–közúti keresztezıdés, oda az egyik induló aluljárót ígér, míg a másik felüljárót. Nem sokára eljutunk oda, hogy lesz olyan is, aki beígéri: egyszerre meg fog épülni az aluljáró is és a felüljáró is! Elég megnézni a fıvárosra vonatkozó több ezer milliárd Ft-os ígérethalmazt! Ennek egy része természetesen csak úgy valósulhat meg, hogy a vidék közben tovább süllyed, de ez kit érdekel.
7
Ez a politikusok szabad vadászterülete, hiszen: ı ígér a választóinak, de nem ı fizet! A politikus itt mutatja be választóinak érdekérvényesítı képességét. Mindig a társadalom fizet, soha nem a politikus, de a haszon egyedül a politikusé! A politikus a társadalom pénzén szó szerint megveszi magának választókat. A kampány végén természetesen nyer az ígérgetık egy része! Itt kezdıdik a baj. Hiszen az általuk beígérteket meg kellene valósítani. Igen ám, de az érvényes, a korábbi „nagyon hosszú távú” koncepcióban nincs benne, vagy nem úgy van benne! Nem baj, majd módosítják a „nagyon hosszú távút”! A szakértıi háttér sajnos még asszisztál is ehhez. És ez megy, ki tudja mióta és még meddig! Az ún. társadalmi egyeztetés eljátszása után megkapja rém „demokratikusan” mindenki, hogy „nyitott kapukat dönget”, vagy „egyrészt-másrészt” illetve: „igen, de …”. Utána pedig marad a gyıztesek óhajlistája, a következı gyıztesek új óhajlistájáig! Szerintem, szerencsére ezt a folyamatot egyre többen átlátják. Mivel a dolgozatom elején leírt visszásságokat az elıbb részletezett döntési folyamat következményének tartom, természetesen fenntartom: a hol és mi dolgában a mérnök dolgozzon, legyen a véleménye minél megalapozottabb, írja le, indokolja meg döntését, függetlenül attól, hogy mi lesz azzal ezt követıen! Ha pedig elvtelenül aláír mindent, viselje erkölcsi tıkéje mállását. Ha pedig a mérnöki javaslatot a politikum felülírja – mert felül fogja írni – akkor rá lehet mutatni, hogy a káros következmények a laikusok beavatkozása miatt következtek be. Ne feledjük, a politikusok idınként meg is buknak, nem tart örökké a mindenhatóság. Következik ilyenkor a romok takarítás, a kárenyhítés. Tanuljon végre a társadalom. Segítsük ezt a tanulási folyamatot.
Mit tud tenni a mérnök a mérnökért az úthálózat-fejlesztésben? Egyértelmővé kell tenni az elıírásainkat, a szabályzatainkat, minél kisebb teret kell engedni a szubjektivitásnak. Lényeges, hogy ezekkel indokolni lehessen a mérnöki döntéseket! Lényeges, hogy ezekkel megmutathatók legyenek azok a káros következmények, amelyek akkor következnek be, ha a laikus döntéshozók eltérnek a mérnöki döntéstıl!
Tegyük piedesztálra a szolgáltatási színvonalat! Régóta létezı, de régóta mellızött, régóta alig használt fogalomról van szó. Mi az a szolgáltatási színvonal? Az ábrán látható LOS=Level of Service=szolgáltatási színvonal. Még
érthetıbb az ugyanezt jelentı német név: QSV=Qualitätsstufen des Verkehrsablaufs=a forgalmi folyamat, a forgalom lefolyás minıségi lépcsıi, fokozatai. Egy minıségi jellemzı. Miféle minıségrıl van szó? Die Verkehrsqualität, azaz a forgalom minıségérıl! 6 fokozat van, melyeket A, B, C, D, E, F betőkkel jelölnek, mint az alábbi képen is. Az elvet jól érzékelteti az alábbi ábra. Van egy járd, melyen a gyalogosok száma egyre nı.
A lényeg könnyen érthetı, ha elképzelem, hogy ha én sietek, miként fogom érezni magam az alábbi 6 helyzetben? Melyik esetben haladhatok akadályozatlanul, zavartalanul? Melyik esetben haladhatok a leggyorsabban? Melyik esetben veszítek legkevesebb idıt a másik kerülgetésével? Melyik esetben választhatom meg magamtól a haladási sebességemet? 8
http://sjnavarro.files.wordpress.com/2008/08/highway_capacital_manual.pdf
9
Az elıbbihez teljesen hasonló a helyzet a jármővek és az út tekintetében is, ugyanazon úton egyre több az autó, melyek egyre jobban akadályozzák egymást, ahogyan az a képeken is látható. Egy kép, egy szolgáltatási színvonal.
A szolgáltatási színvonal kiszámítható, meghatározható!
10
Az alapmő, mely ezzel foglalkozik, az amerikai kiadású HCM=Highway Capacity Manual. Bizonyos gyakorisággal frissítve is kiadják. Itthon a 2000. évi kiadás ismert, de van már 2010-es is.
http://www.trb.org/Main/Blurbs/164718.aspx Nem kis dologról van szó, hiszen a 2000-es változat 1200 oldalas, sok példával. Ez a forgalomtechnika tudományán belül is egy önálló tudományág lehet. Jelentısége jobban belıhetı, ha tudjuk, hogy a németek amerikai mintára elkészítették a saját HCM-üket. Neve: Handbuch für die Bemessung von Straßenverkehrsanlagen, Közúti létesítmények méretezési kézikönyve, Mőszaki leírás, Németország, 2009), röviden: HBS. Talán 390 oldalas. http://www.fgsv-verlag.de/catalog/_pdf-files/299.i.pdf Ezt egyesek így emlegetik: The German Highway Capacity Manual –HBS 2010 http://www.movea.se/Germany%20Lemke.pdf
Szeretném megélni a Magyar HCM címő könyv kiadását és alkalmazását! Míg az amerikai kapacitás-számításról szól. A német címet én pontosabbnak tartom, mert MÉRETEZÉSRİL szól. Jól tudjuk, hogy a mechanikában elıbb kiszámolják a terheket, amit a tartónak el kell viselnie, majd UTÁNA ehhez meghatározzák a tartó méreteit, úgy hogy el tudja törés nélkül viselni a terhet. Ide csak egy helyettesítés kell: teher=forgalomnagyság, tartó, mely a terhet viseli, a megfelelı úttípus, lényegében mintakeresztszelvény. A dolgozatomban elsıként jelzett illesztési gond tehát ezen a szakterületen is megoldható. Lehet, hogy csinálni kellene német mintára egy magyar HCM-et, vagy HBS-t? De az is lehet, hogy a HCM vagy a HBS közvetlenül felhasználható nekünk is. Sajnos én nem tudok sem angolul, sem németül és még forgalmász sem vagyok. Biztosan vannak azonban olyan fiatal mérnökeink, akik ezen kívánalmaknak megfelelnek. Bízzuk meg ıket, minél elıbb! Miként ír a szolgáltatási színvonalról egy magyar szakkönyv? Elıbb magát a fogalmat tisztázza:
„Az úton kialakuló forgalmi körülményeket • a jármővek sebességeinek várható értéke (számtani átlaga) • a szándékolt elızések lebonyolíthatósága (akadályoztatás, oszlopképzıdés, a szórás és a sebesség-eloszlás meredeksége.) • a forgalombiztonság • a vezetési kényelem • a gazdaságosság szempontjából a HCM-ben kidolgozott szolgáltatási színvonallal jellemezzük.”
11
A szolgáltatási szintek megfogalmazása a két sávos út estére: „A szolgáltatási szintek jellemzıi - a legegyszerőbb, (RM) - a 2×1 sávos utakon: • Üres úton a jármővek sebességüket szabadon választhatják meg, mert az elızések késedelem nélkül lebonyolíthatók. Ezért a vezetık szabadon mehetnek az átlagosnál gyorsabban, vagy lassabban. A sebességek szórása nagy, a sebesség-eloszlás lapos. ("A" és "B" jelő szolgáltatási szintek.) • Közepes forgalom esetén már nem minden elızés hajtható idıkésedelem nélkül végre: a gyorsabbak egy-egy lassú jármő mögé szorulnak. A jármőoszlopok kezdenek kialakulni, de még idıszakosak és rövidek. A sebességek szórása csökken, az eloszlás meredekebb lesz. ("C" jelő szolgáltatási szint.) • Nagyobb forgalom mellett az oszlopok állandósulnak, és egyre hosszabbak lesznek. A sebességek szórása kicsi, az eloszlás még meredekebb. ("D" jelő szolgáltatási szint.) • A teljesítı képességgel (a kapacitással) azonos keresztmetszeti forgalomnagyság körül a jármővek zárt oszlopban, azonos (a kritikus sebességgel haladnak. A sebességek szórása 0; az eloszlás egy függıleges vonal. („E” jelő szolgáltatási szint.) • A zárt oszlop megáll; a sebesség 0. A keresztmetszeten a forgalom nem képes áthaladni; F=0 (E/óra). Mivel nincs forgalom és 0 a sebesség? Sebesség-eloszlás sincs. („F” jelő szolgáltatási szint.) A következıi ábrákon egyszerő Gauss-görbék láthatók. Miben különböznek ezek a görbék egymástól? Az alapjuk szélességében és helyükben a koordináta-rendszeren belül. Minél nagyobb egy görbe szélessége, annál többféle sebesség értéket választhat a gépjármővezetı. Míg a fekete görbe széles alapú, a lila alapja már nagyon keskeny. A fekete esetén a választható sebesség tartomány: 70-110 km/óra. A liláé pedig 45-55 km/óra. Tehát nagy a különbség a választható sebességtartományban. Sıt: a sebességek nagysága is eltérı. A fekete leggyakoribb értéke 100, a liláé csak 45 km/óra. A többi ezek között helyezkedik el.
Az átlagos sebességek eloszlása szolgáltatási szintenként
http://bauconsult.genion.hu/04_Forgalmi%20m%C3%A9retez%C3%A9s.pdf
12
Mire használjuk ezek után a szolgáltatási színvonalat számoló algoritmust? Dr. Koren Csaba professzor úr írja: „… a HBS (Handbuch für die Bemessung von Straßenverkehrsanlagen, Közúti létesítmények méretezési kézikönyve, Mőszaki leírás, Németország, 2009) alapján meg kell vizsgálni, hogy képesek-e az adott forgalomnagyságot megfelelı minıségben lebonyolítani.” Ez megint a méretezésnek megfelelı gondolkodás! Tehát egy úttípus esetén Németországban meg kell azt vizsgálni, hogy az az adott forgalomnagyságot megfelelı minıségben, azaz megfelelı szolgáltatási szinten képes-e lebonyolítani. Ha igen, megtalálták a megfelelı úttípust, ha pedig nem, akkor másik úttípussal kell megismételni az eljárást. Van tehát objektív eljárás arra, hogy a forgalomnagyság megfelelı minıségben legyen kiszolgálva, azaz az úttípus ne érzésbıl legyen kiválasztva. Sem alatta, sem fölötte! Ezért javaslom piedesztálra tenni a szolgáltatási színvonal fogalmát!
Miként fogalmazható meg a szolgáltatási színvonal használatával a mai úthálózatfejlesztési gyakorlat? A szolgáltatási színvonalhoz mindig köthetı egy költségszint is. A mellékutas grafikonon minden a helyén van. Ha lesz magyar HCM, akkor abba valahogy bele kellene venni a burkolat állapotát, járhatóságát is, mert a mellékutak zömének mai állapota siralmas. Közülük több már a járhatóság és az útnak nevezhetıség határán van. Ennek is nagy a költségnövelı hatása, hiszen gyorsabban kopnak, törnek, használódnak el az autók alkatrészei. Beigazolódik az a két világháború közti mérnöki megállapodás, mely szerint a jó utak költségeit akkor is megfizetjük, ha semmit sem költünk az utakra. Az autópályás grafikonon a kis forgalomnagyságú szakaszokon bıven meg lehet az „A” szolgáltatási szint. Sıt, ha lenne, még talán a „AA” vagy a „AAA” szint is, mely értelmetlen pazarlás. Csak annyit kellene nyújtani, amennyit kell! Nem kell azt túllihegni. A két sávos fıutak nagyon magas forgalommal terhelése pedig valószínően „F” szintő szolgáltatási szintet eredményez, dugókkal, araszolással, megemelkedı közlekedési költségekkel, az utasok értelmetlen idıpazarlásával. Olcsóbbá akkor tehetjük a rendszert, ha megtaláljuk a minél pontosabb hozzárendeléseket.
Mi kell a szolgáltatási színvonal alkalmazásához? A szolgáltatási szint meghatározása az országot, a társadalmat alapvetıen érintı döntés, melyet a politikumnak kell meghozni! A szegényebb ország kénytelen az alacsonyabb szolgáltatási minıséggel beérni az utak területén is, mint a más szolgáltatóknál is általában. Ha döntés születne a szolgáltatási szintrıl, akkor kellene a szolgáltatási színvonalat meghatározó magyar HCM, melyrıl az elıbb írta, már. Végül kellenek a megfelelı úttípusok.
13
Mi a megfelelı úttípus? Teljesen egyértelmő az autópálya fogalma. Ezzel nincs teendınk. Hasonlóan egyértelmő a két forgalmi sávos út, melyet hol mellékútnak, hol fıútnak nevezünk A két sávos utak szolgáltatási színvonalát növelni, az elızés miatti balesetek számát csökkenteni lehetne, ha elindulna a fıutak elızési sávval való felszerelése. Akkor pl., amikor sorra kerül azok felújítása, mondjuk a pályaszerkezetük 11,5 tonnás teherbírásúvá alakítása. Helyüket a balesetek elemzésével lehetne meghatározni. Ahol sőrősödnek az elızés miatti balesetek, ott kell elızési sáv! Ma ezeket sajnos a megrendelı kihúzza a drágaságra hivatkozva. Valóban ezekhez általában bizonyos területsávokat meg kell venni, esetleg azokat ki kell sajátítani. De nem csak az elızési sáv maga a területigényes, hanem az elızési sávokba becsatlakozó eddigi útcsatlakozások összefogása egy szervízútba is. Óriási a káosz az autóút fogalmán belül. Javaslom, hagy az autóút eleve az autópálya építés elsı építési üteme legyen. Törölni kell az autóutak közül 2*1 és a 2*3 sávos utat! Elképzelhetınek tartom a három sávos út hazai alkalmazását is, melyet külföldön „2+1-út”-nak neveznek. Ez az az útfajta lényegében 4 elem folyamatos ismétlıdése az ilyen útszakasz elejétıl a végéig. Ezek az elemek: a két forgalmi sávos szakasz, az egy forgalmi sávos szakasz, a sávváltási szakasz az egy forgalmi sávosból a két sávosba, valamint a sávváltási szakasz a két forgalmi sávosból az egy sávosba. Ez egy önálló úttípus, mely lényegesen más az elızési szakaszos fıútnál! Mind autóútként, mind fıútként. De csak akkor, ha bizonyítja alkalmasságát a kettıs szőrın. E kettıs szőrın a három sávos utat a 2*2 sávos autóúthoz kell hasonlítani. Mindig kelljem készíteni egy tanulmányterv szintő összehasonlítást még a három sávos út tervezése elıtt! Az elsı szőrı: ugyanarra a forgalomagyságra meghatározni a három sávos és a 2*2 sávos út szolgáltatási színvonalát. A 2. szőrı: kiszámolnia a három sávos és a 2*2 sávos út építési költségét, mint az elsı építési ütem költségét Ki kell számolni mindkét esetre az elsı ütembıl a második ütembe való átmenet, azaz a végleges autópályává átépítés költségeit. Ezek a 2. építési ütem költségei. Össze kell adni mindkét út esetére az 1. és a 2. építési ütem költségeit egy-egy végösszegbe. Az így kapott építési költségbecslések és a szolgáltatási színvonal különbségei alapozhatják meg a döntést. Így válik objektívvé a döntés. Vigyázni kell azonban a trükközési hajlamra. Ha a három sávos útnál elég a 3,00 mes forgalmi sáv szélesség, akkor ne legyen kötelezı a 2*2 sávosnál a 3,75! Ha a háromsávosnál nincs burkolt vagy nemesített padka, akkor ne legyen a 2*2 sávosnál sem! Ha az egyiknél elég az 1,50 m-es padka, akkor a másiknál ne lehessen költségelni a 2,50 m-eset. Ha az egyiknél megfelelı a szintbeni csomópont, akkor ne kelljen a másoknál különszintő! Stb. Magyarország Európa és ráadásul Közép-Európa szívében van. Itt egy autóútnak is rendes forgalma lesz, nem úgy, mint bizonyos, a tranzitirányokhoz képest periférikus helyzető országokban. Ráadásul a kamionok aránya is magasabb, mint az elıbbi országokban. Itt az elızés segítése eddig is és ezután is nagyon fontos volt és lesz.
14
A három sávos út a két sávosnál mindenképpen jobb, de nem ez a vetélytársa. Vetélytársa a 2*2 sávos út. Nem lefelé kell tehát viszonyítani! A három sávos út bevezethetıségének gondolata abból ered, hogy olcsóbbnak vélték az építését a 2*2 sávos úténál. Azt hittem régen én is, hogy a három sávos út burkolatának felülete éppen egy forgalmi sáv szélességgel keskenyebb a 2*2 sávosnál. Tévedtem, és tévednek azok is, akik továbbra is így gondolják. A három sávos út pazarolja a burkolat felületet, mert a középsı elválasztó sávon is teherbírónak kell lenni, míg ugyanez a 2*2 sávoson csak FŐ! A három sávos út egy forgalmi sávos szakasza lényegében egy nagyon lebutított 2sávos szakasz, mert készülni kell az egy sávos szakaszon bekövetkezı balesetek, autóhibák, fenntartási, üzemeltetési munkák kikerülési lehetıségére is! Különben teljes dugózás történik. Vagy a burkolat 2*2,75=5,50 m széles, vagy mellé kell húzni egy nemesített, burkolt padkát! Az olcsóbbság, jobban megismerve ezt a típust, csak egy mítosz volt! Ezzel azonban a három sávos út el is vesztette a vonzerejét! A háromsávos út hosszának csak kb. a 40%-án van a 2-sávos szakasz. Egy másik 40%-on az autósnak csak egyetlen forgalmi sávja van. A maradék 20%-okat megeszi a két sávváltási szakasz. Ráadásul a kettıbıl egy sávba való átmenet kritikus átmenet, ahol halmozódni szoktak a balesetek. Nagy költséggel beépítünk tehát egy biztos balesetes helyet. Hol különbség van megengedett sebességben a kamionok és a személyautók között, ott az egy sávos szakaszon 1-2 km-en egy csıben haladva kísérgethetjük a lassabb kamiont. Ezzel a vezetıben stresszt állítunk elı, melyet a kinyíló két sávos szakaszon próbál majd levezetni, belemenve így esetleg rizikós manıverekbe is. Mindez nincs a 2*2 sávos szakaszon! Hiszen mindenki ott elız, ahol akar, számára a teljes szakaszhosszon rendelkezésre áll az elızési szakasz. A 2*2 sávos út nagyobb mozgási és sebességmegválasztási szabadsága miatt valószínően magasabb szolgáltatási színvonalú! A 2*2 sávos út nagyobb kapacitású, mint a három sávos, melyen mértékadó az egy forgalmi sávos szakasz! Ha 2*2 sávost építünk az elsı ütemben is, akkor a nagyobb kapacitás késıbb merül ki, azaz a következı építési beavatkozásra csak késıbb lesz szükség. Tehát ugyanaz az elsı ütemő építési költség tovább szolgál! A nagyon egyszerő kérdés ezután: ugyanazért az építési költségért miért választanánk a gyöngébb minıséget?
Újrafogalmazni javaslom a hálózatiságot! Ma a fejlesztési programok nagy szakaszokban gondolkodnak. Mondjuk Nagykanizsától Szegedig, vagy Dunaújvárostól Nyíregyházáig. Tetézik ezt azzal, hogy ezen a szakaszon azonos az úttípus, így azonos a burkolat szélessége is. Ez is egyfajta homogenitás! Ez a mai hálózatfejlesztés. Csak ilyen logika estén lehet bizonyos úttípusok kicsikart néhány százalékos olcsóbbságát felnagyítani, eltúlozni. Valójában azonban a nagy távolság alatt nagyon eltérı forgalomnagyságok vannak! A 47-es fıút forgalmi is ilyen pulzáló. Szeged, Békéscsaba és Debrecen közelében lényegesen nagyobb, mint a Szeged-Debrecen szakasz egyéb rész-szakaszain.
15
A mai hálózatfejlesztés következı hibája, hogy a hosszú szakasz úttípusát a legnagyobb forgalmú szakaszhoz igazítják. Így az összességükben hosszabb részszakaszok erısen túlméretezettek lesznek, ami maga az értelmetlen pazarlás. Váltsunk paradigmát! A homogenitás ne az útburkolat szélességében, hanem a szolgáltatási színvonal azonosságában legyen meg! Tegyük minden rész-szakaszra azt az úttípust, amely a legolcsóbban hozza a kívánt szolgáltatási színvonalat. Itt meg lehet határozni a rész-szakasz minimális hosszát, de ez mindenképpen önkényes lesz! Az egyes úttípusokból a másikba szélesítéssel-bontással át lehet menni. A kezdetben a 3-4 m széles utakból szélesítgettünk 7-7,5 m széles fıutat, sokszor alkalmanként csak 0,5 m-eket szélesítve. A mai hálózatfejlesztési koncepciótól sem idegen ez a gondolat, hiszen pl. a 47-es másodrendő fıút 7 m széles burkolatából ugyanazon a helyen tervez M47 gyorsforgalmi utat! Az ilyen felfogás mellett felértékelıdne az OTrT szerepe, mert ez rögzítené továbbra is az ország alapvetı infrastruktúráit, teljesen függetlenül attól, hogy azok mikor épülnek meg! Az OTrT megakadályozná, hogy a benne lévı nyomvonalat bármikor is elépítsék! Ezekbe a nyomvonalakba nem szabad sem túzok rezervátumot, sem Natura 2000 területet, sem autógyárat telepíteni! Így az OTrT egyben egy úthálózat-fejlesztési terv is lenne, amely végre független az építési idıtıl! Az OTrT ne essen áldozatul az aktuálpolitikai ütemezgetéseknek! Dolgozatomat folytatom! Szeged, 2014. október 25.
16