A távközlés szerepe a rendkívüli helyzetekben Dr. Bakondi György Darázs, Szabó és Társai Ügyvédi Iroda
[email protected]
Bevezetés Mint jelenleg egy ügyvédi iroda tulajdonosa, aki a távközlési jogi helyzetekkel foglalkozik, örömmel fogadtam el a megtisztelő felkérést, hogy előadást tartsak a katasztrófavédelem, vagyis a rendkívüli helyzetek és a távközlés néhány fontos összefüggéséről. Örültem a felkérésnek azért is, mert alapító főigazgatója lehettem a magyar katasztrófavédelmi szervezetnek, irányíthattam a védekezést néhány súlyos katasztrófahelyzetben, amelyek megoldása jelentős hírközlési erőfeszítéseket követelt, igen sok jó szakemberrel dolgozhattam együtt, számos dolgot tanulhattunk meg közösen, tudtunk nagyon bonyolult helyzetekben eredményesen eljárni. Azzal szeretném kezdeni, hogy mi is a rendkívüli helyzet? A rendkívüli helyzet lehet mindenekelőtt az ún. minősített időszak, amelyeket az Alkotmány tartalmaz, vagyis a rendkívüli állapot, szükségállapot, veszélyhelyzet. . A rendkívüli állapot az a háború időszaka, a szükségállapot, amikor tömegzavargások, esetleg elemi csapás vagy ipari baleset következtében miatt rendkívül súlyos intézkedések bevezetése szükséges, és végül a veszélyhelyzet, amely a jelenlegi kormányzati ciklus alatt 2002. augusztusában, és a megelőző kormányzati ciklus alatt is két ízben került bevezetésre, amelyet katasztrófák idézték elő, tehát a lakosság védelme és ellátásának szervezése és a védekezés érdekében kellett elrendelni. A katasztrófák elleni védekezésről szóló törvény a fenti felsorolást tovább árnyalja, miszerint megkülönböztetünk katasztrófa veszélyt, amikor katasztrófa bekövetkezésének fennáll a közvetlen valószínűsége. Szabályozza még a törvény a katasztrófa helyzetet, amikor a katasztrófa már bekövetkezett. Valamely térség, amelyet katasztrófa érintett, az katasztrófa sújtotta területté nyilvánítható. A katasztrófának, magának pedig az a lényege, hogy elemi csapás vagy emberi tevékenység, humán tényezők okán valami rendkívüli dolog történik, 1
amely tömegesen fenyegeti a normális életvitelt, az emberi életet és a vagyontárgyak biztonságát, és a mindennapi hatósági, lakosság ellátási formák a kialakult helyzet miatt nem funkcionáltathatók, rendkívüli kormányzati intézkedésekre van szükség. A mindennapi életben persze leggyakrabban veszélyhelyzetek következnek be, amelyek gyors intézkedéseket, és nem minősített időszak bevezetését igénylik. Tűzeset, ipari baleset, közlekedési baleset okozza ezeket leggyakrabban. Példaként említhető az, az eset, ami természetesen a lehető legrosszabbkor, a legrosszabb helyen következett be, amikor Budapesten, egy 800 fős iskola előtt leesik egy veszélyes szállítmány egyik eleme, és a hordókban veszélyes, súlyosan mérgező anyag van. Ilyenkor a mentésben részt vevő erőknek mindenkit a környékről, gyorsan, ki kell menekíteni. Ez egy tipikus katasztrófa veszély helyzet. Ha nem tesszük meg haladéktalanul a szükséges intézkedéseket, úgy annak igen súlyos következményei lehetnek, emberek egészsége, élete közvetlen veszélybe kerül. Katasztrófa helyzetről pedig akkor beszélhetünk, mikor a katasztrófa már bekövetkezett, és a feladat a következmények súlyosságának csökkentése, minimalizálása, a közvetlen veszélyben levő emberek és anyagi javak mentése. Megmondom őszintén, hogy akkor, amikor létrejött a főigazgatóság, akkor én úgy számoltam, hogy az én szolgálati időm alatt biztosan lesz veszélyhelyzet, és mi majd védekezünk, de valóságos katasztrófa bekövetkezésére nem számítottam. Az nem szokott sűrűn előfordulni, hazánkban a statisztikai átlag szerint csak úgy 30 évenként. Ez volt 2000 január elsején, de mindjárt január 31-én cianid szennyezés következett be a Tiszán, ami még sohasem fordult elő. Ez kétségtelenül katasztrófa volt. Nemzetközi tapasztalatok sem álltak rendelkezésre, a világon is csak egyszer történt hasonló eset: Svájcban. Aztán 2000 márciusában jött az évezred legnagyobb árvize a Tiszán, ezért vagyok szkeptikus a valószínűségi mutatókban jelentkező negatív kitevőket illetően. Ez biztos igaz ugyan statisztikailag, de ha éppen napjainkban fordul elő az a mínusz 5-dik kitevő, akkor nekünk van egy azonnal megoldandó problémánk. Hogy szemléltessem a helyzet súlyosságát, csak egy adatra hagy hivatkozzak: ha Szolnoknál 2000-ben a Tisza gátja átszakadt volna, akkor a mi előzetes kárbecslésünk szerint Jászberényig víz alá kerül az egész Alföld, ahonnan nem folyik el sehova se a Tisza kiömlött vize, a víz ott maradt volna tartósan is. Becsléseink szerint a várható kárérték az 1800 milliárd Ft. lett volna. Ez csak a tényleges becsült kár, nem az újjáépítés előzetesen becsült értéke. Sikeresen védekeztünk, de a sikerhez 2
kellett az is, hogy nem fújt a szél, meg nem esett az eső. Ilyen magas vízállás még soha nem volt, én szolnoki vagyok, tehát megesküszöm rá, hogy soha nem volt ilyen magas a Tisza. Világos volt, hogy a biztonság azt követeli, hogy jelentős állami ráfordítással átépüljön a tiszai árvízvédelmi rendszer. Megkezdődött, de a kormányváltással, sok más dologgal együtt ez is megállt, csak az ígéretekben szerepel. Jött 2001 tavasza, amikor márciusban átszakadt a Tisza gátja a Beregben. 1970-ben volt utoljára Magyarországon gátszakadás, megmondom őszintén, úgy éreztem, nem létezik, hogy még mindig velünk történik. 48 települést érintett, több 10000 embert, óriási károk keletkeztek egy 80 milliárdos projektben lehetett helyreállítani, újjáépíteni a térséget. Ez valóságos katasztrófa sújtotta terület volt, ahol a katasztrófa, károsító hatását kifejtette, ahol nem voltak meg az élet feltételei, tömeges kitelepítésekre és kimenekítésekre volt szükség, nagyon
bonyolult
védekezésre,
vízkormányzásra,
mentésre,
logisztikai
ellátásra,
fertőtlenítésre, mégpedig a szomszéd állammal szoros koordinációban. Ezt követte egy, európai léptékkel is mérhető nagyságrendű helyreállítás, újjáépítés.
A katasztrófa és a távközlés Két összefüggés lehetséges, az egyik, mikor a katasztrófát maga a távközlés okozza, mint kritikus infrastruktúra megsemmisül, avagy pedig diszfunkcionálisan működik, a másik, amikor katasztrófa helyzet van és ekkor szükséges a megfelelő távközlés, mindenekelőtt a rádióhírközlés. Ebben már aztán nagyon jó tapasztalataink vannak, tulajdonképpen az összes nagy mobilszolgáltatóval intenzív együttműködésben, mert a fentebb említett időszakokban meg tudtuk oldani ezeknek, a térségeknek a rádiótelefonos szolgálati ellátását. Rendkívüli szolgálati és forgalmazási igények jelentkeztek ezekben, az időszakokban, amelyek mobileszközök nélkül, vagyis mind kézibeszélők, mind mobil központok telepítése nélkül nem lett volna működőképes. A távközlésnek döntő szerepe van a megelőzésben is, jelentős forrásokat, tervszerű beruházásokat, fejlesztéseket igényel. Jelenleg is több közbeszerzési eljárás zajlik a kormányzat részéről, amelyek a megelőzést, és persze a veszélyhelyzeti intézkedések igényét szolgálják. Akár a SEVESO II. Európai Uniós irányelv bevezetéséből következően a veszélyes üzemek térségében, a lakosság riasztó és tájékoztató rendszerekről beszélünk, akár az EDR, és a kapcsolódó bevetési rendszerek, akár a 112-es segélyhívó kialakítását emeljük ki.
3
Vagyis ezek a fejlesztések, beruházások összefüggnek a katasztrófákkal és azok megelőzésével is, nyilvánvaló, hogy a megvalósítás során ehhez kapcsolódó speciális igények fogalmazódnak meg, hangsúlyozva, hogy nemcsak magyarországi relációban, hanem nemzetközi összefüggésekben is, részben a szomszédos országok területén keletkező események kapcsán, illetve távolabbi országoknak történő esetleges magyar segítségnyújtás esetére is.
Polgári veszélyhelyzeti tervezés A polgári veszélyhelyzeti tervezés (Civil Emergency Planning), és ennek különféle intézményei, elfogadottak és szabályozottak úgy a NATO-ban, az ENSZ-ben, és az Európai Unióban is. A kérdés fontosságát jelzi, hogy a NATO-ban egy önálló igazgatóság foglalkozik ezzel, illetőleg a NATO-nak van egy magas szintű döntéshozó szerve, ez a Senior Civil Emergency Planing Commite, ahol három és fél évig magyar delegáció vezetőjeként dolgozhattam. Nagyon komoly, esetenként a NATO-val vitázó, megoldásokban gondolkodik az Európai Unió. Az ENSZ pedig a segítségnyújtás és megelőzés koordinációjával, foglalkozik Mindegyik esetben ugyarról, a polgári a veszélyhelyzetről, mindig a lakosságot fenyegető veszélyhelyzetek koordinált kezeléséről van szó. Két alapvető oka lehet ezeknek a veszélyhelyzetnek, amelyek a lakosságot fenyegetik. Az egyik a háború, a másik pedig a katasztrófa. Ha háború van, akkor a hadsereg, a honvédelem támogatása a fő feladat, a civil erőforrások ez irányú igénybevétele is megtörténik. Ha viszont katasztrófahelyzet van, akkor éppen fordított a helyzet: a hadsereg eszközeit és lehetőségeit vesszük igénybe a lakosság védelme érdekében, ezért nagyon nagy kérdés, a katonai kommunikáció és a polgári civil szféra kommunikációjának, távközlési lehetőségeinek a kompatibilitása, vagy összehangolhatósága. Ezért szükséges a két területen folyó fejlesztések, és lehetőségek precíz, szakmai összehangolása. Amint már a katasztrófa típusokra utaltam három nagy csoportot tudunk megkülönböztetni a katasztrófák között. A természeti csapások; amelyek lehetnek hidrológiai, meteorológiai, geológiai típusúak. A hidrológiai a tipikus Magyarországon, vizeink 96%-a ráadásul külföldről érkezik, rendkívül
4
ki vagyunk téve a külföldi vízszennyezéseknek és hirtelen vízszintemelkedéseknek. Ezért Ukrajnában, 2001-ben végül mi építettünk ki egy ilyen előrejelző rendszert, hogyha lehet legalább 24 órával előbb értesüljünk arról, hogy nagy, esetleg kritikus árhullám érkezése várható. Ilyen rendszer kiépítésére Ukrajnának nem voltak forrásai. A második csoport a humán-ökológiai fenyegetés: tűz, járvány, terror, migráció, ezekről itt már elhangoztak kérdések, terrorizmusról főleg, a járványról manapság jó sok minden. Harmadik csoport végül a civilizációs veszélyek nukleáris erőművek illetőleg a veszélyes üzemek, veszélyes szállítmányok kérdésköre. Ezek azok a katasztrófa típusok, amelyek köré felépülhetnek azok a nemzeti és nemzetközi rendszerek, amelyek a megelőzést, aztán a védekezést és végül az eredeti állapot helyreállítását célozza meg. Mik a jellemzők? Az egyik ilyen fontos jellemző a gyenge szintű prognosztizálhatóság. Így, hasonlóan a földrengéshez, gyakran nem lehet kellő időben előre jelezni. Nagyon jól érezzük a rezgéseket. Mindig mérik, jönnek az adatok, de azt senki nem tudja prognosztizálni, hogy már veszélyt jelentő nagyságrendű földrengés várható-e és ha igen, mikor és hol, illetve, hogy hol lesz a rengés epicentruma. A másik, ami nagyon érdekes, hogy eltérő veszélyhelyzeti analízis és kockázatelemzés a jellemző mindegyik típusra. A humán eredetű veszélyforrásoknál ugyanez a helyzet, itt elsősorban a terrorizmusra gondolok, de a háborús helyzet is hasonló. Ez bizonyos szempontból prognosztizálható, elsősorban bizonyos információ gyűjtése révén és valóban nem annyira a technológiának, a technikának kérdése, hanem inkább a megelőző-elhárító tevékenységnek. Ez ügyben működik a kockázatelemzés, ez a csúcsesemény és annak a lehetséges szcenáriónak a matematikai modellezését jelenti, de ezek eltérőek a különféle katasztrófa helyzetekben. Nagyon tipikus és nemzetközileg is így van, a megelőzés forráshiánya, tehát általában az aktuális költségvetések, most nemzetköziről beszélek és magyarról is persze, nem nagyon tud a megelőzés időszakában szükséges vagy legalább elégséges forrásokat biztosítani. Mondjuk például, nem akarok szándékosan országos példát mondani, hanem mondjuk egy kistelepülésen, ahol vízelvezető rendszerek hiánya miatt 4-5 évente az egész falut elönti a víz. Ugye invesztíció kérdése, költségvetésbe tervezni kellene, össze kellene hangolni a külterületi vízelvezetést és a belterületi vízelvezetést, de a külterületi vízelevezetés nincs 5
megoldva. Vízgazdálkodási társulások voltak korábban, aztán mikor a Tsz-ek létrejöttek, akkor ezeket beszántották, nem volt jelentőségük, nem fordítottak rá, elhanyagolták. Ma a pótlásuk rendkívül költségigényes. Nagy probléma, hogy a belterületi vízelvezetés az önkormányzati kérdés, de a külterületi vízelvezetés és a belterületi között nincs semmilyen kommunikáció, és az utak melletti csatornák azok pedig állami közútkezelő kezelésében vannak. Az önkormányzatnak, tehát a polgármesternek bírságolni kellene a lakosságot, hogy az ő saját háza előtt takarítsa ki időnként az árkot. Nincs az a polgármester, aki megbírságolja a lakosságot, mert legközelebb nem választják meg. Mindig nagyon rendben van a dolog, egész addig, míg a víz nem jön. Amikor jön a víz, akkor szoktak lenni a problémák, és utána gyere állam, adjál pénzt és segítsél, hogy rendbe hozhassuk. A megelőzés forráshiánya és a dolog átpolitizáltsága jelentik a nehézséget, de a mindenkori katasztrófahelyzetben a mindenkori kormány az nagyon sikeresen kell, hogy védekezzen. Ekkor kell forrásokat hevenyészve elvonni, ami máshol nagyon tud hiányozni. Az árvíz átpolitizáltsága azért is baj, mert nagyon gyakran a megelőzés kampány-szlogenné válik, és megígérik. Most nem akarok példákat mondani, de a tiszai gátrendszert például legalább hatszor hallottam, hogy megígérik, de valahogy még nem jött létre. A következő probléma a transznacionalitás. Olyan fokú nemzetközi együttműködést és egy nemzetközi finanszírozást igényelne a felkészülés, amely sajnos nem áll rendelkezésre. Nálunk sem és még a nálunknál is rosszabb gazdasági helyzetben levő országoknál pedig legnagyobb jóindulat mellett sincs forrás erre. A média szerepe kiemelkedő fontosságú. A helyzetet minősíti a média, amit ő megír, az van, amit nem ír meg, az nincs. Számtalan esetben találkoztam a beregi újjáépítés időszakában ezzel a jelenséggel. A közszolgálati televízióban volt az, hogy a riportert a főnöke elküldte, hogy negatív riportot hozzon, mert a negatívnak van hírértéke, az, hogy valami jó, az nem hír. Ezért pl. a beregi katasztrófahelyzetben mi külön sajtó stábot működtettünk, aki fogadta az újságírókat, megreggeliztette, sajtóanyagot adott, naponta sajtótájékoztatót tartott, sajtó utakat szervezett. Ahova mi akartuk elvittük, megmutattuk, mert ha mi ezt nem csináltuk volna, akkor ők szabadcsapat módjára kószáltak volna az elöntött területen, és később őket is ki kellett volna menteni. Tehát, jobb volt, hogy megszerveztük ezt a dolgot, és a lakosság szembesülhetett a baj nagyságával. A lényeg az, hogy a médiának nagyon-nagy szerepe van,
6
pl. a rendkívüli időszaki távközlést is komoly mértékben minősíti, amely visszahat később az egyébként ezt szolgáltató üzleti vállalkozások ismertségére és lakossági megítélésére. A nemzetközi szervezetek törekvései katasztrófa ügyekben kicsit esetenként ellentmondásosak, az ENSZ és a NATO és az EU hármasában bizony néha vannak bizonytalanságok. Az erőfeszítések összehangolása nem könnyű. NATO szinten meg esetenként még nehezebb volt, mert ott katonák megszokták, hogy ők mindig megmondják, hogy mi kell, a civilek meg adják, csak mikor a civilek kezdték mondani, hogy na most akkor mi kell, akkor elég elkeseredetten reagáltak ezekre a dolgokra. Beleértve a magyar hadsereget is. A szervezeti és kompatibilitási hiány erre már utaltam a katonai és civil híradás vonatkozásában, de szervezetileg is eltérő rendszerek vannak, illetőleg az átalakuló jogi környezet okán, különféle erőket, eszközöket, melyeket katasztrófa helyzetben igénybe kell venni, más-más jogi feltételekkel lehet felhasználni. Így a Magyar Honvédség az erőinek és eszközeinek, az M készleteinek az igénybevételéhez kihirdetett veszélyhelyzet szükséges. Tehát az igénybevételhez már minősített időszak kell, hogy legyen, a magyar jogi szabályozás szerint. Ha nincs ilyen minősített időszak, mindössze Törökbálinton felrobban a petárdagyár, amíg nem lesz minősített időszak, a honvédség nem vehet részt a mentésben. Pedig lehet, hogy csak a hadseregnek vannak olyan speciális eszközei, amire szükség lenne. Vagy 2001-ben volt Békés megyében a nagy gázkút kitörés, amely vagy hat hónapig égett, és ott olyan speciális eszközök kellettek, amelyekkel csak a hadsereg rendelkezett, nagy vízátemelő gépek, speciális műszerek és eszközök, viszont az igénybevételük bizony nagyon komoly nehézségeket okozott. Nem sikerült létrehozni katasztrófavédelmi alapot sem, nem sikerült az üzleti szférát ebben megmozdítani. Sok problémát okoz, hogy mindig a költségvetés lenyírásból szokták fedezni a szükséges forrásokat. Ezért elmaradnak nagyon fontos fejlesztések. Az önkéntesség és a polgári védelmi rendszer fejletlensége, pontosabban talán túlfejlettségét mondanám valamikor az atomháborús időszakban alakult ki a polgári védelmi rendszer - és ez meg nem az. Az emberek mozgósítása szabályozva van. Egy dolog ez, de más helyzet az, ha ott a faluban kell mozgósítani, mert most azonnal kell a gátra 300 lapátoló ember. E téren felismertünk egy nagyon-nagy igazságot. Korábban az volt a gyakorlat, hogyha egy falut fenyegetett mondjuk az áradás, vízelöntés, akkor kitelepítették a lakosságot, ott maradt 7
az üres falu, a rendőrök ott kószáltak, hogy ne lopjon senki. Idővel rájöttünk, hogy csak a gyerekeket meg az öregeket kell kitelepíteni, a felnőtteknek otthon kell maradni, részben etetik az állatokat, vigyáznak a házakra, de még van egy fontosabb, mindig az lapátol leggyorsabban, akinek a háza a gát mellett van, és hazajönnek a rokonok is, ami gyakorlatból adódó tapasztalat. Amerikaiak nagyon érdeklődtek most, hogy hogyan tudtuk elintézni a beregi kitelepítést, mert nekik ez nem sikerült. Nekünk is nehezen. Mégis megoldottuk, és nem volt senki, aki életét vesztette volna a katasztrófában. A hiányos eszközök, és készletek, állami tartalékok, infrastuktúrális és környezetvédelmi hiányosságok és hát az emberi tényező szerepe a döntő ilyen helyzetek kezelésében. A Magyarországon a katasztrófák elleni védekezésről szóló 1999. évi LXXIV. törvény egy új rendszert hozott létre, szakítva korábbi megoldásokkal. A rendszernek három alapvető jellemzője van: komplex a rendszer, tehát mind a három időszakot, a megelőzést, a védekezést és a helyreállítást is átfogja, önkormányzatokra épülő, tehát a helyi önkormányzatok és a helyi lakosság által megválasztott polgármester irányítja a helyi védekezést, és harmadszor a rendszer szubszidiárius, tehát mindig a legalsó szinteken kezdődik el a védekezés, és csak fokozatosan, a veszélyhelyzet nagyságához igazodva, kerül arra sor arra, hogy megyei és országos szintű erőket, eszközöket igénybe vegyenek.
Összegzés Magyarország katasztrófa fenyegetettségben közepesen veszélyeztetett ország, településeink sorolva vannak, kockázat elemzés készül az ipari üzemek körül. Sok fejlesztést végrehajtottunk az elmúlt időszakban, 9 új katasztrófavédelmi, műszaki mentőbázist építettünk ki, teljes így az országos lefedettség, ahol nagyteljesítményű speciális gépek állnak rendelkezésre. Elkezdtünk foglalkozni, az un. kritikus infrastruktúraelemzésekkel. Ez azért fontos, mert Kanadában, Egyesült Államokban, Nagy-Britanniában ennek nagy tapasztalatai vannak. Az elemzés során, a költségvetési tervezési időszakban, azokat az infrastuktúrális elemeket, amelyek a lakosság ellátása, normális életvitele szempontjából meghatározó jelentőségűek felmérik. Az állami szervek konkrétan beazonosítják azokat a problémákat, amelyek a megelőzés érdekében beavatkozást igényelnek, és mód van erre forrás biztosítására a költségvetés tervezése során. Mindegy egyébként, hogy állami, vagy vállalati
8
költségvetésről beszélünk vagy önkormányzati költségvetésről, a lényeg, hogy a döntéshozó szembesüljön azzal, hogy milyen reális igény van, és ha azt nem teljesítjük, abban az évben akkor annak ez meg ez lesz a következménye. Ennek a kiépítése szerintem nagy jelentőségű a megelőzés szempontjából. Még egy, megállapítás: az a mi tapasztalatunk, hogy a magyarországi távközlési szolgáltatók nagyon rugalmasan képesek eszközökben is, szakértőkben is, a katasztrófavédelmi rendszerek támogatására. Igazi jó partneri viszonyt alakítottunk ki és szeretnénk is, ha ez így maradna.
9