MUNKABALESETEK ÉS FOGLALKOZÁSI MEGBETEGEDÉSEK 4.2
A poliuretán-gyártás alapanyagainak és melléktermékének potenciális rákkeltő és légúti ingerlő hatásainak vizsgálata Tárgyszavak: poliuretán; gyártás; izocianát; rákkeltés; foglalkozási ártalom; légúti bántalom.
Korábbi vizsgálati eredmények a PUR-gyártás rákkeltésének területén Az Egyesült Királyság rugalmas poliuretánhabot gyártó iparában dolgozók 1958 és 1988 közötti rákos megbetegedéseit és halálozási adatait először 1993-ban ismertették, és megállapították a munkásnők körében a hasnyálmirigy- és tüdőrák okozta normalizált halálozási arány (standardized mortality ratio, SMR) szignifikáns növekedését mind az angliai, mind a walesi lakosság átlagához képest. Férfiaknál ilyen szignifikancia nem volt kimutatható. Két, ugyanezen évben az iparág kilenc svédországi üzemében összesen több mint 4000, majd 7000 alkalmazottjával 1958 és 1986 között végzett felmérés hasonló negatív eredménnyel járt, az ország teljes lakosságával öszszehasonlítva. Egy 1600, PUR-habot gyártó, mindkét nembeli munkásra kiterjedő 1996. évi amerikai vizsgálat során szintén nem találtak sem rákmorbiditási, sem mortalitási rendhagyó értékeket. A Nemzetközi Rákkutatási Hivatal (International Agency for Research on Cancer, IARC) a PUR-hab gyártásának egyik alapanyagát a toluol-diizocianátot (TDI) a rákkeltő vegyületek 2B csoportjába sorolja („emberre lehetséges rákkeltő”). A fentiekhez hasonló negatív beszámolók hosszú sora feltehetőleg már a közeljövőben e besorolás átértékelésére fogja késztetni az IARC döntéshozóit.
Szakirodalmi feldolgozás, új kritikai vizsgálat A Birminghami Egyetem Foglalkozás-egészségügyi Intézetének kutatói újra áttekintették, kiegészítve a régebbieket tíz további év halálozási statisztikáival és saját nagylétszámú vizsgálatukkal. Megjegyzendő, hogy az elmúlt néhány évtized alatt a brit PUR-hab-gyártás nagyjából változatlan mennyiségeket használ fel TDI-ből és a másik alapanyagból, metilén-difenil-izocianátból (MDI): 20 000, ill. 1000 tonnát évente.
Kísérleti adatok és eredmények A brit egyetemi felmérés 11 brit és walesi gyár 8288 férfi és női dolgozójával készült, és az 1958-tól 1998-ig terjedő időszakot ölelte fel. A Betegségek Nemzetközi Osztályozása (International Classification of Diseases) alapján készült nyilvántartás felhasználásával 1704 halálozást (20,6%) regisztráltak. A felmérés idején PUR-hab-üzemben dolgozók közül 189 személy TDIexpozícióját a foglalkozás-egészségügyi szakértő „erősnek”, 701-ét „gyengének” minősítette. Ez 4 ppb, ill. 1–4 ppb súlyozott időátlagot jelent, 10, ill. 5 ppb fölötti alkalmi kiugrásokkal. A várható halálozások kiszámításához a személyévekre és a veszélyeztetett személyévekre vonatkoztatott (person-years-at-risk = pyr) mutatót nem, kor és időszak szerinti halálozási arányra alkalmazták a PERSONYEARS számítógépes program segítségével. Az aktualizáláshoz az elmúlt évtizedekből összesen több mint 200 000 pyr-adat állt rendelkezésre. A viszonyok statisztikai modellezéséhez a halálozást potenciálisan befolyásoló minden tényezőt (a koron, nemen, naptári időszakon kívül az iparágban töltött időt, a különféle szintű expozíciós időket bontva és kumulálva) figyelembe vettek, és a végső modelleket úgy alakították ki, hogy az összes változó minden szintjén legyen legalább egy haláleset. Az EPICURE program segítségével meghatározták a kiválasztott változók minden szintjére a halálozásokat és a pyr-mutatókat, majd Poisson-féle regresszió alkalmazásával elvégezték a statisztikai modellezést, az egyes munkaviszony-történeti kategóriákra, más változók hatása alatt és ezek nélkül. A modell a szintek közti kockázatnövekedés vagy -csökkenés trendjének megállapítását is lehetővé tette. A felmérés négy évtizedére (1958–1998) számítva, férfiaknál a vizsgált halálokok összességére, nem-speciális leukémiára és a nem rosszindulatú légzőszervi betegségekre a bekövetkezett, ill. várható elhalálozások száma és az SMR szignifikánsan megnőtt, az összes leukémiára és a tüdőrákra átlagos volt. Nőknél csak tüdőrák esetében találtak növekedést. Mivel azonban ilyen tendencia sem férfiak körében, sem más vizsgálatokban nem mutatkozott, nem tulajdonítható a munkahelyi izocianát-expozíciónak. Nincs tehát bizonyíték arra, hogy a tüdőrák veszélye összüfügg az izocianát-expozíció időtartamával. A szerzők előzőleg megvizsgálták kilenc további „gyanúsítható” munkahelyi faktor: – – – – –
aminkatalizátorok, nem gyúlékony oldószerek, gyúlékony oldószer, poliuretán por, latex,
– – – –
gumi, toll, kókuszrost, egyéb rostok
szerepét a tüdőrákkockázatban, ugyancsak negatív eredménnyel. A nős munkások csoportjában szintén szignifikáns a nem rákos légzőszervi betegségek okozta SMR-növekedés a munkában töltött évtizedekkel.
Nem találtak azonban összefüggést az izocianát-expozíció körülményei közt végzett feladatok időtartamával. Csak három asztmás halálesetet regisztráltak, de az illetők egyike sem volt kitéve jelentőséggel bíró izocianát-hatásnak.
Légzőszervi panaszok felmérése amerikai PUR-üzem közelében lakók körében Az USA Észak-Karolina állama egyik megyéjének (Randolph County) lakosai több, az állam egészségügyi minisztériumához 1995 és 1997 között intézett jelentésükben különféle egészségi ártalomra utaló panaszokról – szem-, gége- és orrnyálkahártya-irritáció, köhögés, nehéz légzés, fejfájás, émelygés, szabálytalan szívverés – számoltak be, ezeket a közeli rostfeldolgozó és poliuretánhabot előállító üzemnek tulajdonítva. Kiemelték, hogy a többéves tünetek fokozódtak a PUR-gyártás egy új, gyorskezelő lépésére („quick cure”) való áttéréskor. Ennek lényege egy a termékben lejátszódó exoterm reakció hőjének elszívása, egyidejű káros légköri emisszióval, amelynek fő komponensei: – toluol-diizocianát és – metilén-klorid. Észak-Karolina Egészségügyi Szoglálatának levegőminőségi részlege 1996-ban koncentrációméréseket végzett az üzem körül, amelyeknek 24 órás átlageredménye: TDI-re 6,18 ppb (44 µg/m3) volt, azaz 206-szorosa annak a hatósági határértéknek (0,03 ppb = 0,2 µg/m3), amelynél még biztonsággal nem lépnek fel légzőszervi ártalmak. Metilén-kloridra az üzemi kerítéstől 23–107 m távolságra, 3 hónapon át végzett 12 órás monitoring eredményeként 24 µg/m3-es átlagos koncentrációt mértek. Ez 27-szerese a megengedett egészségügyi határnak, amelyet azonban nem irritációs jelenségek, hanem farmakológiai karcinogenitás alapján állapítottak meg. A lakossági bejelentésekre a központi hatóság is reagált: az ellenőrzést az illetékes szövetségi minisztérium Mérgező Anyagokat és Betegségeket Nyilvánvartó Hivatala (Agency for Toxic Substances and Diseases Registry, ATSDR) folytatta le. Közvetlen módszerrel, amely az izocianátok glicerinnel átitatott szűrőn való kémiai megkötésén, majd HPLC-s (nagy teljesítményű folyadékkromatográfiás) mennyiségi meghatározáson alapszik, a gyár kerítésétől 30 m-re 29 ppb-s maximális TDI-koncentrációt mértek. Kimutattak metilén-kloridot és más illékony szerves vegyületeket is. A vizsgálati időszakban az állam „egészségügyi igazgatója” (State Health Director) a „közártalom csökkentése érdekében” négy rendeletet bocsátott ki; az utolsóval, 1997 szeptemberében bezáratta a PUR-gyárat. Ez az irritációs panaszok és a TDI-kibocsátás idejének kétségtelen egybeesése alapján történt, tekintettel arra is, hogy a környéken nincs más ipari szennyező forrás. Ezt követően az ATSDR biológiai felmérést is indított 113 önkéntes helyi lakossal, akik közül 10-nek a vérében (9%) találtak egy vagy több TDI (metilén-fenil-diizocianát, MDI, hexametilén-diizocianát, HDI) elleni antitestet. A tíz
pozitív eredményű személy közül egy az üzemben dolgozott, ketten rendszeresen használtak poliuretánlakkot.
Klinikai vizsgálat Ennek az eredménynek az alapján – amelyet utóbb még négy antitestpozitív vérképlelet egészített ki – Észak-Karolina Egészségügyi és Környezeti Minisztériumának megbízásából a helyi Duke University Orvosi Központjának Foglalkozási és Környezeti Orvostani Osztálya szabványos klinikai és epidemiológiai vizsgálatot szervezett 38, a felsorolt tüneteket jelentő lakos részvételével. A klinikai vizsgálatban résztvevők (38 személy) adatai: – a férfiak száma 12 (31,5%), a nőké 26 (68,4%), – életkor: 19–72 év, – a helybenlakás évei: 3–40, – az üzemtől való távolság: 0,21–1,61 km. A kérdőívet a foglalkozásra (munkahelyekre), az életvitelre és a tünetek részleteire vonatkozó, vissza is tekintő kérdésekből állították össze: – a felső légúti és a bőrpanaszok kérdéseihez felhasználták az Országos Munkabiztonsági és Foglalkozás-egészségügyi Intézet (National Institute for Occupational Safety and Health, NIOSH) asztmafelismerő projektumát, – a légzési nehézségekéihez a mellkasi problémákkal foglalkozó American Thoracic Society 1978 óta alkalmazott kérdőívét, – a fejfájásos tüneteket kifejtő kérdésekhez az illetékes nemzetközi társaság (International Headache Society) anyagát, valamennyit az egyetemi kutatók által az EPA kérdőívei alapján megfelelően módosítva. A klinikai felmérés alkalmával a vizsgálatra és a laboratóriumi eredményre támaszkodó orvosi diagnózist kiegészítették a kérdőívre adott, szükség esetén szóban is részletezett válaszok. A foglalkozási betegségek négy felmérést végző szakorvosa mindezeket az expozíció aktuális és történeti adataival egybevetve véleményezte három kategória szerint, ti. hogy a panaszok és a környezetszennyezés közt összefüggés van, nincs, ill. lehetséges. A légzőszervi panaszok objektív megítélését a szabványos tesztekkel támasztották alá. Az expozíció általános reakcióit is nyomon követték: – a tüdőfunkciót statikusan, tüdőtérfogat alapján és dinamikusan a gázcsere fokával mérték, – az asztmás tüneteket a légúti reaktivitást ellenőrző metakolin próbával vizsgálták, – a TDI-, MDI- és HDI-antitestképződés vizsgálata monitoring formájában folytatódott és – nem maradt el a standard laboratóriumi vizsgálatcsomag sem (a májés vesefunkciót is beleértve), a súlyos légzőszervi tünetek panaszosainál pedig a szokásos allergiás próbasorozat.
Eredmények Az 1997-ben és 1998-ban (tehát részben már a PUR-hab-üzem bezárása után) végzett klinikai felmérésből – kiemelve a résztvevők közül azokat, akik orvosilag az expozíciónak tulajdonítható tünetekről számoltak be – megállapítható, hogy a tünetek nem kölcsönösen kizárók, és azt is tükrözik, amikor az orvos jelentősnek vélte a problémát az érintettek számára (1. táblázat). 1. táblázat Tünetek és az expozícióval való összefüggésük megítélése Probléma
Az érintett által közölt tünet
A lakos által az expozíciónak tulajdonítva
Az orvos által esetleg az expozíciónak tulajdonítva
Az orvos által az expozíciónak tulajdonítva
n
%
n
%
n
%
n
%
Nyálkahártya és felső légúti tünetek
36
94,7
22
57,9
6
15,8
7
18,4
Alsó légúti tünetek
34
89,5
19
50,0
6
15,8
12
31,6
Fejfájás
35
92,1
26
68,4
4
10,5
8
21,5
Émelygés
20
52,6
14
36,8
1
2,6
Szédülés, tétovaság
26
65,7
13
34,2
2
5,2
Emlékezetzavarok
25
65,7
8
21,1
1
2,6
Koncentrációkihagyás
24
63,2
6
15,8
1
2,6
Szorongás
17
44,7
7
18,4
3
7,9
Depresszió
5
13,2
2
5,3
3
7,9
1
2,6
Csaknem általánosak voltak a felső légúti tünetek (95%), ezeket gyakoriságban a fejfájás és az alsó légúti panaszok követték (>90%). Szorongás és depresszió a szomatikus tünetek miatt, másodlagosan lépett fel. A tüdővizsgálati eredmények szerint – a tüdőfunkció 11 esetben (29,7%) eltért a normálistól, kilégzésgátlással, levegő-visszatartással, rendellenes kilégzőképességgel, – a metakolin-teszt 16 személyen (30,5%) volt pozitív. A diizocianát elleni antitestpróbát akkor minősítették pozitívnak, ha a minta standardtól való eltérése meghaladta a 3-at a kontrollokhoz és az elfogadott szérumalbumin + referenciaoldathoz képest (2. táblázat). Hat lakos tesztje volt pozitív, olykor nemcsak egy diizocianátra és mind a két vizsgált immonglobulinra. Ezek a személyek az üzemtől 0,64, ill. 1,6 km-nyire éltek, ami a toxin 1:100, ill. 1:10 hígításának felelt meg. A laboratóriumi rutinvizsgálatok nem derítettek fel a kémiai expozícióhoz kapcsolható egyéb rendellenességeket. Az allergiás bőrtesztsorozat négy személynél váltott ki pozitív reakciót legalább 1 allergénre.
2. táblázat A poliuretán-üzem közelében élők izocianát-antitest tesztjének eredményei Reakció
Gyakoriság % a) antitest státus Nincs antitest- (immun-) reakció 27 81,8 Pozitív reakció diizocianátra 6 12,2 Összesen 33 100,0 b) pozitív antitest-reakciók eredményei Lakos G-immunglobulin E-immunglobulin TDI HDI MDI TDI HDI MDI 1 + + 2 + + 3 + + + + 4 + + + + 5 + 6 +
Következtetések A célzott kémiai és klinikai vizsgálatok eredményei viszont nemcsak a PUR-üzem körzetében lakók diizocianát-expozícióját igazolják, kétségtelenül utalnak arra is, hogy többen ennek ingerlő szintjét szenvedték el, az érzékenyítő hatás, esetleg hosszabb idő utáni kialakulásának veszélyével. A felmérést végző szakemberek további környezeti koncentráció vizsgálatokat javasolnak nemcsak diizocianátokra, hanem a poliuretán gyártásának más melléktermékeire is. Ugyancsak szükségesnek tartják az üzemeken belüli emissziócsökkentő intézkedéseket, és azon munkavállalók expozíciójának azonnali megszüntetését, akiknél asztmát vagy idült hörghurutot diagnosztizáltak, vagy TDI-szenzitivizálódást állapítottak meg. Amennyiben azonban a poliuretánt előállító üzemekből származó környezeti TDI-expozíció nagyobb lakossági csoportban idézhet elő túlérzékenységet, ez ellen csak komplex közegészségügyi rendszabályokkal lehet védekezni. Nem remélhető ugyanis, hogy az ilyen gyárak szomszédságában lakók könnyen megkímélhetők (pl. áttelepítéssel) az ártalmas expozícióktól. (Dr. Boros Tiborné) Sorahan, T.; Nichols, L.: Mortality and cancer morbidity of production workers in the UK flexible polyurethane foam industry: updated findings, 1958–98. = Occupational and Environmental Medicine, 59. k. 11. sz. 2002. p. 701–758. Darcey, D.; Lipscomb, H. J. stb.: Clinical findings for residents near a polyurethane foam manufacturing plant. = Archives of Environmental Health, 57. k. 3. sz. 2002. máj./jún. p. 239– 246.
