HULLADÉKOK ENERGETIKAI ÉS BIOLÓGIAI HASZNOSÍTÁSA
8.3
A müncheni biohulladék-erjesztő teljesítményének növelése az előkezelő és víztisztító fokozatok módosításával Tárgyszavak: berendezés; biohulladék; biotechnológia; erjesztés; technológia.
A biohulladék-kezelő előtörténete 1997-ben a Müncheni Körzetben biológiai erjesztő berendezést létesítettek. A mintegy 17 millió euró költséggel Kirchstockachban felépített rendszert 1998 novemberében ideiglenesen átvették. A berendezés München városa és a körzet számára évente 20 000 tonna biológiai hulladék kezelését végzi el. A müncheni körzetben a szerves hulladékok értékesítésére és eltávolítására eredményesen alkalmazzák a háromutas modellt, amelynek célja a szerves hulladékok hasznosítása, illetve keletkezésük megelőzése: a kerti és zöldterületi hulladékot központi berendezésben hasznosítják, támogatják a konyhai és kerti hulladékok házi komposztálását, a biológiai hulladékok értékesítését pedig a kirchstockachi erjesztő berendezésben végzik. A hiányosságok kiküszöbölése és a berendezések optimálása után a feldolgozási kapacitást évi 27 000 tonnára növelték. A berendezést egy magánvállalkozás üzemelteti 5–6 alkalmazottal. A biohulladék kezelése kézi osztályozás nélkül, teljesen automatikusan történik. A beszállított biohulladék tudományos vizsgálata és az üzemeltetési tapasztalatok azt mutatták, hogy abban a kerti hulladékokból több volt, mint ahogy azt a tervezés folyamán végzett modellkísérletekben feltételezték. A nehezen rostosítható strukturális anyag fokozott részaránya következtében a berendezések terhelése megnövekedett, és ennek követ-
keztében azok kopása is nagyobb lett, mint ahogy azt elvárták. Ez elsősorban a csigamalmokra, a rostzúzókra (pépesítőkre) és a fogazott gerebenezőkre vonatkozott. A csigamalmok esetében az aprítóhengerek és a motoros hajtóművek megerősítésével már eredményesen sikerült alkalmazkodni a fokozott követelményekhez. 2004-ben befejeződtek az előkészítő feldolgozó berendezések, valamint a szennyvíztisztítás hiányosságainak kiküszöbölésével és a folyamat optimálásával kapcsolatos, alább ismertetésre kerülő munkálatok.
Az előkezelés technológiája A biohulladékok előkészítő feldolgozása két párhuzamos soron történik csigamalmokkal végzett aprítással, a vasfémek mágneses szeparátoros leválasztásával, az anyag ezt kövező pépesítésével, majd a fogazott gerebenektől a még nem rostosított könnyű anyag a présbe kerül. A rendkívül nagy mechanikai igénybevétel következtében a fogazott gereben rendszer hajtóművét mintegy 150–500 üzemóra után le kellett cserélni. Emiatt az volt a feladat, hogy egy csillagszűrő segítségével előzetesen kiválasztva a könnyűfrakciót, csökkentsék a meglévő előkészítő berendezés (pépesítő és fogazott gereben) terhelését, vagy pedig egy másik megoldással helyettesítsék a fogazottgereben-rendszert. A különböző lehetőségek elemzését gazdaságossági és üzemeltetési szempontok figyelembevételével végezték. Úgy döntöttek, hogy a gerebenező rendszert szüredékforgató szállítóval ellátott kihordótartállyal váltják fel. A döntés oka az volt, hogy el kívánták kerülni az üzemeltetési költségeknek a további berendezés beállításával együtt járó növekedését, és nem akarták lényegesen megváltoztatni a berendezés biológiai szakaszán bemenő teljesítményt, ugyanakkor csökkenteni szándékoztak az előkészítő berendezés karbantartásigényét. Az új kihordórendszer mellett az szólt, hogy csak nehezen lehet szűrési folyamattal szétválasztani a jól és a rosszul erjedő anyagot. Az 1. ábra tünteti fel a berendezések új elrendezését és az újonnan létesítendő vízhatlan kád helyzetét. Az alábbi átalakításokra került sor: a két prést leszerelték és helyükön a kihordótartály számára kialakítottak egy vízhatlan kádat. Emiatt a padló alaplemezét fel kellett törni, és az alatta lévő földet ki kellett termelni. A technológiai víznek a körfolyamatba való visszavezetése érdekében a vízhatlan kádban kiegészítő szivattyúzsompot létesítettek. A kigerebenezett könnyű anyagot ideiglenesen elhelyezett szállítószalag távolította el. Ez lehetővé tette, hogy az építkezési munkálatok
alatt az üzemeltetés folytatódjon. A kihordótartály méreteinek meghatározása és kialakítása a helyi adottságoknak megfelelően történt, mivel a folyamatos üzemeltetés és az alapozás biztonsága érdekében a pépesítő alapozásáig egy minimális távolságot be kellett tartani. Ugyanakkor a vízhatlan kád előtt gondoskodni kellett megfelelő üzemeltetési térről. Ennek megfelelően a kihordótartály maximális befogadóképességét a vízhatlan kád helyzete és mélysége határozta meg.
kihordótartály
szüredékszállító
prés pépesítőberendezés vízhatlan kád és szivattyúzsomp
1. ábra A kihordótartály elvi vázlata A kihordótartályt úgy alakították ki, hogy a pépesítő a gerebenező üreg nagy tolózárjáig változatlan maradhatott. A gerebenező üreg helyét utólag a kihordótartály foglalta el. Átépítés után a könnyű anyagot a mosóvízzel ki lehet sodorni. A könnyű anyagot a kihordótartályba beállított szüredékforgató szállító távolítja el a mosóvízből, és egy szállítószalagra juttatja, amely viszont az anyagot a présekhez továbbítja. A mosóvíz lyukszűrőn keresztül elfolyik, majd a szivattyú visszajuttatja a pépesítőbe. Ott hozzájárul a következő pépesítő folyamathoz. A könnyű anyagokat sajtoló két prés az új megoldásban sorban helyezkedik el, ami lehetővé teszi, hogy mindegyikük feltöltése bármelyik sorról megtörténhet. Tehát a prések karbantartása esetében mindkét sor tovább üzemeltethető. 2004. április folyamán az új kihordórendszert üzembe lehetett helyezni.
Az előkezelés működése A gerebenező rendszerben a tökéletlen kihordás következtében a művelet befejezése után is visszamarad egy bizonyos mennyiségű könynyű és zavaró hatású anyag a hulladékpépesítőben. Mivel a módosított üzemmódban ez a maradék mennyiség is eltávozik, most már adagonként egy harmaddal több biohulladék juthat a pépesítőbe. Ennek megfelelően 2005 folyamán évi átlagban az adagonként feldolgozott biohulladék mennyisége 30%-kal, 7,0 tonnáról 9,1 tonnára nőtt. A várakozások ellenére eddig az előtérben nem növekedett meg a könnyű anyag mennyisége, sőt, 2005 folyamán, évi átlagban a könnyű anyagok részaránya biohulladék-adagonként 16,7%-ról 15,0%-ra csökkent. Amennyiben a kihordótartályból a könnyű anyagfrakciót teljesen el akarják távolítani, egyúttal a nehéz anyagok egy részének a kihordására is sor kerül. Ennek következtében a nehéz anyag részaránya a beérkező biológiai hulladék 1,2%-áról 0,6%-ra csökken. Miután nem kell a biológiai hulladék összetételének változására számítani, feltételezhető, hogy a nehézfrakció mennyiségi különbözetét a könnyű anyaggal együtt eltávolították. A nehézfrakció nagyobb részaránya ellenére csökkent a könnyű anyag mennyisége. Ez nyilván azzal magyarázható, hogy a könnyű anyag kihozatalának elválasztása a pépesítési folyamattól – változatlan kezelési időtartama ellenére – meg növelte az effektív rostbomlási időt, mivel a pépesítő feltöltésére csak a könnyű anyagnak a tartályból való kihordásával párhuzamosan kerülhet sor, és ezáltal az oldódás mértéke megnövekszik. Ezeknek a hatásoknak a következtében a könnyű- és a nehézfrakció együttes mennyisége a biológiai hulladék beadagolási mennyiségének 17,9%-áról 15,6%-ára csökkent. A homok mennyisége nem változott. Hasonlóképpen rendkívül kedvező hatású volt a könnyű anyagot sajtoló berendezés áthelyezése. Az új kihordórendszer beállítása előtt a prések a gerebenező kihordó aknákkal párhuzamosan helyezkedtek el. Most viszont a prések elrendezése soros, így bármelyik kihordótartályból megtörténhet feltöltésük. Ez a prések optimális leterheltségét biztosítja, ugyanakkor lehetővé teszi, hogy mindkét vonalon folytatódjék az üzemeltetés, még akkor is, amikor az egyik présen karbantartási munkálatokat végeznek. Vagyis ki lehetett küszöbölni a technológiai folyamatból az egyik lehetséges szűk keresztmetszetet.
A szennyvíztisztítás technológiája Az előkészítési folyamat átrendezésén túlmenően a szennyvíztisztítás terén is komoly változtatásokra került sor. Ezekre azért volt szükség, mert a hétvégi csúcsidőkben a keletkező ipari vízben a szilárd szennyezőanyagok mennyisége olyan nagy volt, hogy az utótisztítás során azt nem lehetett kellő mértékben eltávolítani, ezért arányuk többször is elérte a határértéket. A koncentrációnövekedés oka jelentős mértékben az volt, hogy a befogadási időkön túl igen nagy volt a tisztító fokozatok hidraulikus terhelése. A hétvégék alatt azt a teljes vízfelesleget, amelyet hét közben a biohulladéknak a pépesítőben végbemenő kezelésére lehetett felhasználni, a hétvégeken a tisztítófokozatokon keresztül kellett átbocsátani és elvezetni. A 2. ábrából kiderül, hogy a befogadásmentes időkben átlagosan 2,4-szeres mennyiségű szennyvizet kellett kezelni. A flotálási fokozat után egy további, 300 m3 befogadóképességű technológiai víztározó létesítésére került sor. Ezzel a flotálás nagy hidraulikus terhelését, változatlan befogadási teljesítmény mellett, mintegy 45%-al lehetett csökkenteni. Az ily módon rendelkezésre álló új tárolási kapacitás módot nyújt arra, hogy a teljes vízfelesleget azonnali tisztítás és elvezetés nélkül tárolják azokon a napokon, amikor az üzem nem fogad szennyvizet. Ily módon a tisztítófokozatok egyenletes terhelése révén hatékonyabb szennyvízkezelésre van lehetőség. vasárnap szombat péntek csütörtök szerda kedd
kiegészítő tárolóval kiegészítő tároló nélkül
hétfő 0
1
2
3
4
3
térfogatáram, m /nap
2. ábra A tisztítófokozaton átáramló mennyiség
5
A technológiai víz fogadására létesített második tározó szükségessé tette a szennyvíztisztítás technológiai folyamatának módosítását. A korábbival szemben a flotálási kapacitást most már nem veszi igénybe a metánreaktor teljes átmenő teljesítménye, hanem csupán az a hányad, amelyet elvezetnek, valamint az a mennyiség, amelyik öblítés és homokosztályozás céljaira szolgál, és ezért előtisztítást igényel. A második metánreaktor átmenő teljesítményét közvetlenül a már régebben is rendelkezésre álló első víztározóba vezetik. A technológiai víz onnan a biológiai hulladék pépesítőrendszerébe kerül. A 3. ábra mutatja az új technológiai elrendezés vázlatát.
friss víz pehelykicsapató adalék
átépítés előtt metánreaktor
flotálás
hulladékpépesítés
friss víz pehelykicsapató adalék
átépítés után metánreaktor
hulladékpépesítés
flotálás
technológiai víz 1. tárolója
technológiaivíztároló
technológiai víz 2. tárolója
szennyvíztisztítás
szennyvíztisztítás
3. ábra Az új technológiaivíz-tárolók hatása a rendszer felépítésére 10,0 3 m /h 8,8
7,5 6,3 5,0 3,8 2,5 1,3 0,0 00:00:00 2006.06.30.
23:54:14 2005.07.08.
4. ábra A szennyvízbevezetés lefutása a megadott időszakban
A metánreaktorból kivezetés után is megfigyelhető még bizonyos mennyiségű maradék gáz képződése. Az átépítés előtt a flotálórendszerbe bevezetett levegő oxigénje ezt részben lekötötte, az átépítés után azonban, a flotálást megkerülve, a technológiaivíz-tárolót a gázgyűjtőhöz kellett csatlakoztatni. A víztároló, útóerjesztő tartályként működve, 2–4%kal járul hozzá a teljes gáztermeléshez. Az új technológiaivíz-tárolót 2004 októberében lehetett üzembe helyezni.
A szennyvíztisztítás működése A kiegészítő, második technológiaivíz-tartálynak köszönhetően egyenletes lett a térfogatáram, és egyaránt elkerülhető mind a víztisztító fokozatok csúcsigénybevétele, mind pedig azok ideiglenesen korlátozott hidraulikus leterhelése. A tisztítófokozatokon keresztül végbemenő egyenletes áramlás és azok csökkentett hidraulikus leterhelése egyenletes üzemvitelt tesz lehetővé. Ennek következtében nő a szennyezőanyagleválasztás hatékonysága, javul a tisztítófokozatok hatásfoka (nitrifikálás/denitrifikálás, útóderítés) és csökken az uszadékiszap-képződés. A 4. ábra mutatja a most már állandó heti szennyvízbevezetés grafikonját (2005.06.30 – 07.08). A folyamat kiegyenlítése lehetővé tette az üzemértékű segédanyagok jelentős mértékű megtakarítását. Így például a flotáláshoz felhasznált adalék mennyisége a felére csökkent. Az egy tonna biológiai hulladékra vonatkoztatott teljes vegyianyag-felhasználást 2,5 kg-ról 1,8 kg-ra lehetett csökkenteni, ugyanakkor az átmenő térfogatáram is növelhető volt.
Az üzem működése mindkét intézkedés megvalósítása után Az előkezelés és a szennyvíztisztítás terén végrehajtott intézkedések megszüntették az egyes területek legsúlyosabb problémáit: – Sikerült stabilizálni az előkezelés üzemvitelét. A gyakori állásidők megszűntek. Az új rendszer üzembe helyezése (2004 áprilisa) óta egyetlen nem betervezett leállásra sem került sor, ugyanakkor a könnyű anyagok préseinek soros elrendezése révén kiküszöböltek egy potenciális szűk keresztmetszetet. – A szennyvíztisztítási fokozatok üzemvitele is stabilizálódott, ezáltal betarthatóvá váltak a bevezetési határértékek. Az üzemvitelhez szükséges segédanyagok mennyiségét és a frissvízfogyasztást is sikerült csökkenteni.
Tulajdonképpen mindkét intézkedés eredményes kölcsönhatása teremtette meg az erjesztő berendezés átmenő teljesítményének legfontosabb előfeltételeit. A szennyvíztisztítás struktúraváltása nélkül nem lett volna lehetőség az előkészítési műveletek átmenő teljesítményének növelésére. Az optimálisan stabil viszonyokat csak a szennyvíztisztítási folyamat állandó átmenő áramlástani viszonyai tudták biztosítani. Az erjesztőrendszer ma már a beszállított biológiai hulladék bármely mennyiségét fel tudja dolgozni. 2005-ben a rendszer teljesítménye meghaladta a 29 000 tonna mennyiséget, és havi csúcsteljesítmény a 3000 tonnát. Közismert, hogy csúcsterhelés alatt csökken a tartózkodási idő az erjesztőrendszerben (metánreaktor, hidrolízisreaktor), és ennek következtében mintegy 5%-kal csökken a fajlagos biogáz-kihozatal is, ami kismértékben fokozza a vízben a szennyező anyagok koncentrációját. A tervnek megfelelő méretezési feltételek között azonban semmiféle változásra nem került sor. A könnyű- és nehézfrakciók együttes mennyisége a biológiai hulladék mennyiségére vonatkoztatott 17,9%-ról 15,6%-ra csökkent. A homok mennyisége egyáltalán nem változott. A képződő könnyűfrakciót teljes egészében energetikailag hasznosítják. Kísérleti jelleggel hidrolízismaradék energetikai értékesítésére is sor került. A hidrolízismaradék fűtőértéke mintegy 17 000 Joule/g, víztartalma 67%. Eddig a hidrolizis-maradék mennyisége a biohulladék menynyiségére vonatkoztatott 37%-ról 42%-ra emelkedett. Az intézkedések eredményeként a biohulladék mennyiségére vonatkoztatott fajlagos villamosenergia-fogyasztás 12%-al csökkent (111 kWh/t-ról 97 kWh/t-ra). Jelenleg készülnek fel a rendszer energetikai hatékonyságának javításra. Többek közt a hűtési körfolyamat hulladékhőjét kívánják fokozott mértékben fűtési és szárítási célokra hasznosítani.
Távolabbi kilátások A németországi hulladékgazdálkodásban bekövetkezett közelmúltbeli paradigmaváltás óta alapvető követelmény az erőforrások kímélése és új antropogén erőforrások feltárása. A hulladékok biztonságos deponálása vagy termikus kezelése után mind inkább a hulladék keletkezésének megelőzése és az újraértékesítés kerül az előtérbe. Erre ösztönöz a geogén források belátható időn belüli fogyása, ami szükségessé teszi az anyagigények antropogén forrásokból való kielégítését. Ebből adódó-
an a hulladékgazdálkodás környezetvédelmi szerepét a nyersanyagszolgáltatási funkciót váltja fel. A szekunder nyersanyagok kinyerése annál gazdaságosabb, minél jobban sikerül műszaki megoldásokkal a kinyerési költségeket csökkenteni, és minél jobban drágulnak az egyre ritkábbá váló nyersanyagok. Így például a szekunder tüzelőanyagok a primer energiahordozók árának emelkedése következtében mind fontosabbak lesznek. A primer tüzelőanyagok helyett a biomassza hasznosítása is hozzájárulhat az éghajlatváltozások veszélyeinek elhárításához. A München körzetében üzemeltetett hulladékgazdálkodási rendszer a hulladékfeldolgozás korszerűsítésével és a biológiai hulladék hasznosításával sikeresen csökkenti az üvegházhatást kiváltó gázok képződését. Ezen túlmenően az erjesztőberendezés által termelt hő és a biomassza tüzelőanyagként való felhasználása is javít a rendszer hatékonyságán. Összeállította: Dr. Barna Györgyné Kirschenhofer, M.; Kroner, T.; Niefnecker, U.: Durchsatzsteigerung der Vergärungsanlage durch Umbau und Erweiterung der Anlagenbereiche Aufbereitung und Prozesswasserreinigung. = Müll und Abfall, 38. k. 4. sz. 2006. p. 172–177. Dalhoff, R.: Neue Wege in der Bioabfallbehandlung. = WLB. Wasser, Luft und Boden, 49. k. 3–4. sz. 2005. p. 46–48.
Röviden… A világ legnagyobb biogázüzemét építik Svédországban A környezetvédelmi technológiákkal foglalkozó svéd Läckeby Water AB vállalat megrendelést kapott a Göteborg Energi AB-től a világ legnagyobb biogáz-berendezésének megépítésére. A kb. 850 000 millió forint volumenű beruházásban alkalmazott technológia teljesen emissziómentesen képes biogáz előállítására. Mint a vállalat vezetője elmondta, várakozásaik szerint öt év alatt öt hasonló berendezést fognak építeni Svédországban összesen kb. 4,3 milliárd forintnak megfelelő értékben, de Németországból, az Egyesült Államokból és Japánból is volt már érdeklődés, így a nemzetközi piac kétszer ekkora is lehet.
A biogáz iránti kereslet növekedésével egyre fontosabbakká válnak a hatékony biogáztermelő berendezések, mégpedig elsősorban az olyan energiatermelő, önkormányzati vagy mezőgazdasági vállalatok számra, amelyeknek szerves hulladékokat, így pl. vágóhídi és élelmiszerhulladékokat, állati trágyát kell kezelniük, de energianövényekből is lehet biogázt előállítani. Ezeket az anyagokat elgázosítják, majd a képződő gázt tisztítják. Eddig az ilyen ügyfeleknek nem állt rendelkezésére megfelelő technológia hulladékproblémáik megoldására. A göteborgi megrendelés áttörést jelent a Läckeby Water számára, mivel az új berendezés fontos referencia lehet a jövőben. A svéd cég egyébként a holland Cirmac vállalattal közösen, Svédországban fejlesztette ki a technológiát, amelyet Cooab-nak hívnak. A göteborgi berendezés a város szennyvíztisztító üzeméből kapja az erjedéskor keletkező nyersgázt, amelyből a kezelés során többféle célra, elsősorban járművekben üzemanyagként használható gázt állít elő. A Cooab-technológia valamivel drágább ugyan, mint a konkurens eljárások, de a különbség öt év alatt megtérül, és a fenntartási költségek is alacsonyabbak. A göteborgi energiavállalat azonban főleg kiváló környezeti teljesítményéért választotta partnerként a Läckeby Watert: míg a többi tisztítási eljárás metánkibocsátása 2–4%, a Cooab-technológiáé pusztán 0,1%. Nagyobb tehát a termék energiatartalma, az eljárás pedig sokkal kevésbé szennyezi a környezetet. További előnye, hogy nem kell létesíteni oxidációs berendezést az emisszió megszüntetésére. A tervezett berendezés kapacitása 1600 m3/h, illetve 60 GWh/a. Járművek üzemanyagaként benzin helyett biogázt használva évente 15 000 tonnával csökkenhet a szén-dioxid-kibocsátás, ha a berendezés kapacitását teljes mértékben kihasználják. A tervek szerint a biogázüzem 2006. december végére készül el. A biogáz iránti érdeklődés a benzin árának emelkedésével párhuzamosan nőtt az utóbbi élvekben, és ennek köszönhetően pl. Svédországban 2005-ben mintegy 49%-kal nőtt az eladott biogáz-üzemű autók száma, a gázüzemű autók számára gázt szolgáltató üzemanyagtöltő állomásoké pedig 45%-kal. Segítheti a gázüzemű autók további elterjedését, hogy az országban az ilyen szolgálati autókra az idei évtől csak az eredeti adó 60%-át kell fizetni, valamint az is, hogy gázüzemű autók tulajdonosainak nem kell fizetni a Stockholmban bevezetett útadót. (Az idén év elején Stockholmban kísérleti jelleggel fél évre bevezetett útadó lényege, hogy a város belső részeibe behajtó autóknak minden be- és kilépésnél egy bizonyos összeget kell fizetniük). További kedvezmény,
hogy egyes városokban, pl. Stockholmban és Göteborgban, ingyen lehet parkolni a gázüzemű autókkal. http://www.lackebywater.se/sv
Szintetikus üzemanyag előállítása műanyaghulladékokból A reinbeki székhelyű Gossler Envitec GmbH a közelmúltban helyezte üzembe egy újonnan kifejlesztett berendezését, amelyben új műanyag-újrafeldolgozó technológia alkalmazásával polipropilén- (PP-) és polietilén- (PE-) hulladékból (italos palackok kupakjai, szennyezett mezőgazdasági fóliák, olajoskannák) üzemanyagot állítanak elő félüzemi méretekben. Az eljárás során szintetikus üzemanyagok keletkeznek, amelyek a szokásos adalékanyagok hozzáadása után veszélyes anyagban szegény benzinként vagy dízelüzemanyagként használhatók fel. Az új technológia kiváló hatásfoka miatt az üzemanyag állami támogatás nélkül, versenyképesen állítható elő. A Németországban ez idáig alkalmazott technológiák (pl. pirolízis) üzemi hőmérséklete igen magas, ezért a nagy üzemi költségek miatt az újrafeldolgozás hosszú távon gazdaságtalan lett volna. Az új műanyaghulladék-feldolgozási technológia előnyei a következők: – a feldolgozás során alkalmazott katalizátor alacsony hőmérsékleten és normál nyomáson bontja le a műanyagot üzemanyaggá (katalitikus hasítás), – a folyamatban feldolgozásra kerülő műanyaghulladékot elegendő csak minimális mértékben megtisztítani és osztályozni, tehát például az erősen szennyezett mezőgazdasági fóliák is feldolgozhatók. Az eljárást egy lengyel vegyész fejlesztette ki. Az első berendezéseket Koreában telepítették, és azok az üzemeltetők szerint jól működnek. Németországban az eljárást eddig még nem alkalmazták, Európában a technológia forgalmazása a Gossler Envitec kizárólagos joga. A technológia kifejlesztésében a merseburgi G&P mérnöki iroda és a lengyel REMIX cég is részt vett. A kisméretű, mobil berendezésben ellenőrizhetők és optimalizálhatók az ipari léptékű berendezés paraméterei.
A technológiát a jövőben alkalmazni kívánók számára érdekes lehet a már működő félüzemi berendezés, amely elfér egy teherautón, gyorsan telepíthető, ezért elsősorban bérelt berendezésként célszerű alkalmazni. Telepítéséhez hatósági engedély nem szükséges. A közeljövőben a Gossler egy további berendezést helyez üzembe, amelyben más technológiával PET-hulladékból gyártanak másodnyersanyagot. (Recycling magazin, 60. k. 15. sz. 2005. aug. 1. p. 13.)