A Máv nyári menetrendje

A Máv nyári menetrendje É r v é n y e s 1938. m á j u s 15-től Miskolcról induló vonatok:

Miskolcra érkező vonatok:

Budapest felé:

Budapest felől:

e. 23.47 Sz. v. 5.12 e. Sz. v. 7.40 Gy. v. e. 13.30 Gy. v. (á. v.) é. 14.10 e. Sz. v. 19.05 Gy. v. e. Sátoraljaújhely felé: *

*

5.00 9.23 10.42 15.56 18.30 22.24

Bánréve—Ózd felé: Sz. Sz.

4.52 9.10 11.46 15.46 19.21 23.14

V. V,

Sz. V . Sz. Sz. Sz.

V. V. V.

— — — — — —

é. é. é. é. é. é.

5.23 9.35 12.07 16.12 19.47 23.40

Sz. V . Sz. v. Gy. V . Sz. V . Sz. V . Sz. V .

i. i. i. i.

7.51 10.30 14.07 19.10

— — — —

é. é. é. é.

Sz. v. Sz. V . Sz. V . Sz. V . Sz. V . Sz. V . Sz. V .

é. é. é. é. é. é.

10.13 12.44 17.15 21.35 21.47 644.

i. 20.23 — é. 22.59 i. 5.17 — é. 7.13 i. 6.10 — é. 7.30 i. 7.33 — é. 9.34 i. 11.30 — é. 13.20 i. 16.56 — é. 18.52 i. i. i. i. i. i. i.

5.35 6.20 7.34 10.44 14.15 16.55 20.56

— — — — — — —

é. é. é. é. é. é. é.

5.55 6.54 7.55 11.10 14.55 17.16 21.20

Bódvavendégi felől: 10.09 12.41 16.35 21.23

Sz. Sz. Sz. Sz.

V. V. V. V.

Mezőcsát felé: M. v. V. v. M. v.

— — — — — —

Bánréve—Ózd felől:

Bódvavendégi felé: Sz. V . Sz. v. Sz. v. Sz. v.

7.08 8.12 14.10 17.25 19.19 0.45

Sátoraljaújhely felől:

5.17 — é. 7.40 10.23 — é. 12.20 13.35 — é. 15.39 17.35 — é. 1855 17.42 — é. 19.38 21.58 — é. 23.40 7.36 — é. 9.34

Sz. v. Sz. v. Sz. v. Gy. v. Sz. v. Sz. v. Sz. V .

Gy. V . i. Sz. V . i. Gy. V . i. Sz. V . i. Gy. V . (á. v.) i. Sz. v. i.

Mezőcsát felől:

i. 7.45 — é. 8.52 i. 13.50 — é. 15.28 M. V . i. 16.45 — é. 17.55 M. V . M. V . Y. V . Hidasnémeti felé:

Sz. v. 8.00 9.59 Gy. v. 10.32 11.35 Sz. v. 13.43 15.16 Sz. v. 17.50 19.31 Sz. v.*) 18.55 20.01 ") Csak Garadnáig közlekedik.

i. 4.49 — é. 7.18 i. 7.24 — é. 9.44 i. 15.50 — é. 18.24 i. 19.30 — é. 21.38

i. 4.40 — é. 5.50 i. 6.20 — é. 7.23 i. 13.40 — é. 14.50 i. 18.00 — é. 19.38 Hidasnémeti felől:

Sz. V . Sz. V . Gy. V . Sz. V .

i. 5.39 — é. i. 11.02 — é. i. 17.31 — é. i. 19.42 — é.

7.22 13.11 18.42 21.22

EUCHARISZTIKUS

KONGRESSZUSI

EMLÉKSZÁM

KELETI EGYHÁZ

TUDOMÁNYOS

ÉS E G Y H Á Z P O L I T I K A I

FOLYÓIRAT

FŐSZERKESZTŐ:

SZflNTflY-SZÉMÁN ISTVÁN dr. SZERKESZTŐ:

KOZMA JÁNOS MEGJELENIK

HAVONTA,

JULIUS ÉS AUG. KIVÉTELÉVEL

SZERKESZTŐSÉG ÉS K I A D Ó H I V A T A L : MISKOLC, HUNYADI-U. 3. ELŐFIZETÉSI ÁR ÉVI 6 P. KÜLFÖLDRE ÉVI 8 PENGŐ POSTATAKARÉKPÉNZTARI BEFIZETÉSI LAP SZAMA: 45595 CIKKEK. Szántay-Szémán István dr.: A XXXIV. nemzetközi eucharisztikus kongresszus emlékezetéül. Krajnyák Gábor dr.: Az eucharisztikus kongresszus és a keleti egyház. A nemzetközi eucharisztikus kongreszszus keleti vonatkozású eseményei a Keleti Sessióban elhangzott előadások vázlataival. KRÓNIKA. Bobola Sz. András ereklyéje Budapesten.

CHAUUATIS

FIGYELŐ: Az eucharisztikus kongresszus vissz" hangjai. IRODALOM:

V. ÉVF. 6. (47.) S Z Á M . 1938. ÉVI J U L I U S H Ö

Ecclesia Orientális

Annus V. Nr. 6. (47.) Julius 1938.

Organum menstruum scieutificum Graeei r. Cath. — Administratif : Miskolc, Melinda-u. 11. Hungaria. — Pretium annuum 8 aur. Pengő. SUMMARIUM HUJUS NUMERI: praelectionibus in Sessione Orientali Pro memoria Congress as Eucharistici iiabitis. — Eeliquiae S. Andreae BoInternationalis Budapestini. — Conbola S_. J. in Budapest. — Opiniones gressus eueharistieius et Ecclesia Orienperegrinantium de Congressu Emchatális. — Decursus Congressus Eucharistico. — Libri Eucharistici. ristici Internationalis Budapestini cum

Orienta Eklezio

V-a jaro. Nro 6. (4T) Julio 1938.

Őiumonata scienca organo de la grekrita katolikaro. — Administracio : Miskolc, Melinda-u. 11. Hungaruja. Jarabono 8 oraj pengő. ARTIKOLOJ DE TIU CI NUMERO: de prelega.ioj ßn la Orienta Kunsido. — Primemorajo pri la Internacia EukaResta.io.i de S. Andreo Bobola en Budaristia Kongreso én Budapes'to. — La pest. — Eh'oj de la Eukaristia KonEukaristia kongreso kaj la Orienta Ekgreso. — Eukaristia.i libro.j. lezio. — Orientrilatoj okazintajoj de la Eukaristia Mondkongreso, kun skizoj

The Oriental Church

Vol. V. Nr. 6. (47.) Jul. 1938

Greek Catholic Scientific Periodical. — Publication: Miskolc, Melinda-utca 11. (Hungary). — Subscr.: Gold-Pengő 8 a year. CONTENTS: and excerpts of the lectures held in the To the memory of the XXXIV-th Oriental Session. — The relics of AnInternational Eucharistie Congres. — drew Bobola the Saint in Budapest. — The Euch. Congress and the Oriental The echo of the Congress. — EucharisChurch. — Events concerning Oriental tie books. Church on the Eucharistie Congress

Orientalische Kirche

V. Jahrg. Nr. 6. (47.) Juli 1938

Griechisch-katholische wissenschaftliche Monatsschrift. Verlag: Miskolc, Melinda-utca 11. (Ungarn). Jahresbezug: Gold-Pengo 8. ENTHÄLT U. A. DIE A R T I K E L : Zur Erinnerung an den X X X I V . Internationalen Eucharistisehen^ Kongress. — Der Eucharistische Kongress und die Orientalische Kirche. — Geschehnisse bezüglich der Orientalischen Kirche auf dem Internat. Euch. Kon-

gress, und Umrisse der in der Orientalischen Session gehaltenen Vorträge. — Die Reliquien des Heiligen Andreas Bobola in Budapest. — Nachklänge des Euch. Kongress, — Eucharistische Bücher.

r

Eglise Orientale

V-° Année. Nr. 6. (47.) Jul. 1938.

Revue grec-catholique scientifique, mensuelle. — Administration: Miskolc, 11. Rue Melinda (Hongrie). Abonnement annuel: P. 8. ARTICLES ESSENTIELS DE CE NUMÉRO: En mémoire du XXXIV-e congrès étaient faits dans la Session Orientale. eucharistique international. — Le con— Les reliques de Saint-André de Bogrès eucharistique et l'Église Orientale. bola à Budapest. — Les échos du con—• Les événements du congrès euchagrès eucharistique. — Des livres eucharistique international par rapport à ristiques. l'Orient aves les résumés des cours qui

EMLÉKEZETÜL Irta: SZÁNTAY-SZÉMÍN ISTVÁN DB.

Még lelkünk minden húrján átrezeg a világkongresszus feledhetetlen élménye. Az egész hét egy fényes nappallá fonódott s az eucharisztikus Krisztus-király imádásában egybeforrott lélekmilliók valami csodálatos virrasztásban szemlélték az emberiség borús egén tündöklő s új megváltásunkat hirdető csillagot: az Eucharisztiát. Az előkészület évében szorongó lelkünk a beteljesülés boldog valóságával telt meg, amikor a sok nehézség ellenére is oly hatalmas arányokban bontakozott ki az eucharisztikus világhódolat, hogy a világkongresszus neve szinte szürke jelzővé lett az élő valóság izzó lelki dimenziói mellett. Emlékezetül, — az Eucharisztia iránt érzett mélységes hálával és hódolattal írjuk olvasóinknak e sorokat mi is, akik a világkongresszus keleti részének megrendezésével egy színt akartunk beleszőni a világhódolat hatalmas Virágszőnyegébe s ma boldogok vagyunk, hogy mi is az üdvözítő áldott lábai elé borulhattunk azzal a kincsünkkel, mely az őskereszténység patinájával és áldozati oltárának illatával maradt reánk: dogmatikailag mély és cizellált, — külsőségeiben pedig színpompás liturgiánkkal. Az Ur Jézus megcselekedte a nagy csodát, hogy a politika, nemzetiségi kérdés, szociális forrongások ellenére is, az Egyház keleti része is egybefonódott nyugati részével a hódolatban, hogy az uniót a maga történelmi valóságában, gyakorlati lehetőségében és szépségében is dokumentálja. A rendezés munkájában sokszor úgy éreztük magunkat, mint a vizén járó Szent Péter s egyre az Ur erős kezébe kapaszkodtunk, de különösen akkor, amikor a nagy keleti szláv tengerből felröppent egy jelszó, hogy miért veszi el a kis magyar nemzet azt a lelki vigasztalást, amely az eucharisztikus kongresszus révén inkább illette volna meg a katholikus szlávokat. S leveleztünk, agitáltunk, s mindig csak a krisztusi testvériség és a szent unió nevében igyekeztünk a lelkek közelébe jutni, mert éreztük azt, hogy az isteni Gondviselésnek és az Egyház Fejének messzeható célja völt azzal, hogy az Eucharisztia diadal•149

útjának ezévi állomása helyéül hazánk megcsonkított, de az Egyházhoz való hűséges ragaszkodásban ezer éven át integer földjét jelölték ki. Éreztük, hogy nagy történelmi igazságszolgáltatás nekünk ez a kongresszus, amelyből fény fog áradni úgy a határainknál kezdődő s gyűlölettől izzó Kelet, mint a határainknál végződő s kicsinyes, közömbös Nyugat felé... Méltán számol be „győzelemről" az Actio Catholica országos vezetősége, mert bizonyítékok, köszönő-, hálairatok vannak a kezében, amelyek a rendezés párját ritkító sikerét igazolják. A magyar társadalom példás összefogásán kívül az egész világ képviselőinek testvéri feloldódása a további lelki hatás és siker biztosítéka is egyszersmind. Mi is örvendünk, hogy a figyelő s eleinte húzódozó keleti tengerből is az őszinte testvéri elismerés szavai hangzanak felénk. A legelterjedtebb ukrán egyházi folyóirat (Niva, 19B8 június) legújabb számában azt írja, hogy a magyarok minden várakozást kielégítettek. Megjelent püspöküket annyira meghatotta a kongresszus lelki egysége és lenyűgöző külső szépsége, hogy nyelvünk megtanulása iránt való készségét is kifejezte. A kongresszusnak már valósággal külön irodalma van, díszes album is készül róla, hogy hirdesse a krisztusi testvériség, a keresztény összefogás diadalát, amely a mélységekben dübörgő újabb világháború fojtó légkörében is megtalálta a hangot, az erőt, a támaszt, vigasztalást, — az Eucharisztiában —• és az összhangot a magyar lélek intonációjában. Boldog lehet az egész magyar nemzet, hogy az eucharisztiás lelki szántás és világhódolat fényébe állíthatta első szent királyunk jubiláris ünneplését is, mert a keresztény és nemzeti gondolat szoros kapcsolata s boldogabb magyar jövendőt biztosító ereje még világosabban tündöklik elő a történelmi idők s magyar küzdelmek és fájdalmak felhői mögül. A kettős év ihletének megrögzítését kívánja szolgálni folyóiratunk jelen száma is, amelyben hű krónikásai kívántunk lenni azonban olyan momentumoknak is, amelyek a sajtó egy része előtt közömbösek voltak, de amelyek nemcsak az eszmei egység, hanem az Egyház valóságos isteni egységének is bizonyítékai és azok is maradnak. A keleti uniós gyűlés anyagának közlésével nemcsak hálánkat akarjuk leróni a neves egyházfejedelmek és előadók iránt, hanem cáfolhatatlan bizonyítékot is akarunk nyújtani arra nézve, hogy az Eucharisztia nemcsak a szeretetnek, hanem Krisztus Egyháza egységének is köteléke: vinculum charitatis ac unitatis! Ez a kötelék eleven ható erő legyen bennünk is mindenkor, akik az uniós munka magyar ugarán hatalmas barázdát szántottunk ezen nemzetközi uniós gyűléssel, amely mindenkit meggyőzhetett arról, •150

nemzetközi uniós gyűléssel, amely mindenkit meggyőzhetett arról, hogy Krisztus akaratához simul az, aki e munkába kapcsolódik. A Budapesten is világra szóló diadallal trónoló Eucharisztia áldja meg jószándékú törekvéseinket!

A Z EUCHARISZTIKUS KONGRESSZUS ÉS A KELETI E G Y H Á Z Irta; Dr. KRAJNYÁK GÁBOR tb. kanonok, budapesti gör. kath. paroohus.

Budapest hódolata az eucharisztikus Krisztus előtt olyan nagyszerű megnyilvánulása volt a magyarság keresztény lelkületének, aminőre példa a magyar történelemben még nem is volt. Különböző pártállások mindennapi csatái s a turáni származás sok olyan jellemvonása, mely nem ritkán megzavarta az egységet, ezen napokra „treuga Dei"-t hirdetett s még a különböző vallásfelekezetek is olyan példaadó tiszteletet tanúsítottak a katholikus Egyház kultuszának lényegét kifejező Eucharisztia iránt, mikép valóban azt lehet mondani, hogy eucharisztikus csodás ihlet uralkodott Budapesten a lelkek fölött és őket az ünneplés, a nemzeti érzés és becsület, a külföld előtt való példaadás készségének jegyében páratlan egységbe hozta össze. Szín, pompa, lendület, fantasztikus arányú felvonulások, éjjeli szentségimádásokon résztvett hatalmas tömegek, a Duna ragyogó fényű hódolata, színpompás körmenetek melllett ott ékeskedett a budapesti kongresszusnak különleges változatossága, a Keleti Egyház teljes bekapcsolódása s ezzel az Anyaszentegyház egységét kiváló plaszticitással kidomborító különböző liturgiák magasztossága és szépsége. Budapest ebben az időben, mint egy hatalmas világdóm állott a világérdeklődés központjában. Templomaiban mintegy különböző szertartású és stílusú kápolnákban, népek, nemzetek hullottak térdre és liturgiáikban kifejezésre jutott évezredes felfogások, rítusok egy nagy imádsággá, világájtatossággá magasztosultak és szálltak az Eucharisztiában jelenlevő Királyok Királyához, hogy a közös nagy lelki találkozásokon a nagy dóm falaitól visszhangozzék a fölséges hitvallás : „Krisztus, kenyér s bor színében Ur s Király a föld felett." Az a sok szeretet és nemes törekvés, mely a rendezőség lelkét áthatotta, összhangba tudta hozni a nemzetközi célokat a nemzeti célokkal, XI. Pius pápának a szent Unió előmozdítására irányuló nemes törekvéseit azokkal az adottságokkal, amelyek Magyarországon a keleti és nyugati Egyház életéből folynak és azokkal az új körülményekkel, amelyek Budapest közelségében a két Egyház kooperációjából adódnak, azért volt a Kongresszusnak általános és minden tekintetben világraszóló sikere és eredménye. A Keleti Egyház, mert megadatott neki, hogy a Kongresszuson a •151

maga teljes rítusbeli változatosságával és fegyelmének különlegességével bekapcsolódhassák, a Kongresszus Nagybizottságának keretein belül a „keleti albizottságon" keresztül fejtette ki szervezési munkálkodását. Sikerült a nagy Keletet, a közel fekvő Keletet és a magyarországi keleti katholikusokat közös egységbe: az Eucharisztia egységébe testvéri szeretettel összehozni. A Rózsák-terén álló gör. kath. templom valósággal kifejezte ezt a testvéri szeretetet és megdöntötte azt a rosszindulatú előítéletet, mintha a Keleti Egyházban uralkodó színpompás változatosság ugyanannyi megosztottságot és partikuláris érdekképviseletet lenne hivatva reprezentálni. Évezredes hagyományok és szokások bőven csillogtatják a ruházatban és külsőségekben a változatosságot, de ugyanakkor mind simábbra csiszolják azt a fénylő egységet, mely az Egyházban úgy ragyog, mint a gyémánt a fekete szénben. A Keleti Egyház a maga igyekezetével és törekvéseivel a Sz. István Bazilikában rendezett reprezentatív bizánci rítusú és teljesen görögnyelvű liturgiáját, valamint a szent Unió gondolatának tudományos feltárására a Központi Katholikus Körben rendezett nemzetközi konferenciáját, úgyszintén az egyes nemzetek ünnepélyes miséit és ájtatosságait beállíthatta a világérdeklődés nagy programmjába és dokumentálhatta a szent Unió iránti törekvéseit. Történelmi eseménynek és feljegyzésre méltó élménynek lehet mondani Pacelli Jenő államtitkár, pápai legátus a Keleti Egyház gondolatkörébe való bekapcsolódásának azt a tényét, amelyet azáltal mutatott meg a világ színe előtt, hogy aktív szerepet vállalt a görög szertartású reprezentatív misén. Milliók hallhatták hangjában Péter szavát, amidőn a „Pisteuó", a „Hiszekegy", a katholikus hitvallás az ő ajkán csendült fel görög püspökök és koncelebráló papság asszisztenciás és színpompás m'illjőjében olyan hanghordozással, aminőt csak olyan lélek alakíthatott ki magában, aki egyformán értékelni tudja & nyugati és keleti Egyház érdekeit, valahányszor az Anyaszentegyház nagy érdekéről van szó. Be kell vallanunk, hogy ez a szereplés azért is váltott ki olyan mély hatást a lelkekből, mert eddig kevés alkalmunk volt hasonlóval dicsekedni. Pacelli Jenő legátus nagy tekintélye, nagy egyénisége, arcából sugárzó nagy jósága alkalmas volt, hogy a két Egyház között kifejezésre juttassa azt az egységet, amely az Eucharisztia jegyében mindig megvolt s amely legbiztosabb záloga a keleti nagy Uniónak. Mi, keleti katholikusok, hálás szívvel mondunk köszönetet Pacelli bíboros-legátusnak, mert ezzel a szép és felemelő gesztusával ezirányú törekvéseinkhez nyújtott segédkezet és dokumentálta a rítusok megbecsülését, az Unió érdekében szükséges fenntartásukat és a liturgikus előírások betartására is fényes példát adott. A Kongresszus keleti része sok káros előítéletet szüntetett meg és módot adott, hogy azok, akik életükben mást, mint egyrítusú hitéletet nem láttak, bepillanthassnak az Anyaszentegyház „katholikus" ismertető jegye igazi értelmének szentélyébe. 900 éves fájdalmakat megszüntetni, annak nyomán támadt sebeket behegeszteni máról-holnapra nem lehet, de a fájdalmakat enyhíteni és a sebek gyógyulását siettetni sok szeretettel és ügybuzgósággal le•152

het és kötelesség, úgy érezzük., hogy a Kongresszus keleti albizottsága ezt a munkát lelkiismeretesen elvégezte. Érezzük, hogy kissé önállóbbak lettünk és vesztettünk abból a félénkségből, mely vagy bizantizmusban, vagy tétlenségben nyert kifejezést évszázadokon keresztül, de az Unió gondolatát nem vihette előbbre. Az eucharisztikus Krisztus legyen továbbra is az alap a nagy gondolat megvalósításához. Az az alap, amelyre a Keleti Egyház mindig büszkén szokott hivatkozni, mert kultuszában kezdettől fogva nem állt be változás és lényegileg éppen ezért az egyházszakadás óta is egységet alkot az Anyaszentegyházzal. De legyen a Vinculum Caritatis is és akkor a mai szédítő nagy irammal rohanó élet meghozza ezen a téren is a gyorsabb tempót a szent kiengesztelődés felé. Ezt kívánja az egy, szent, katholikus és Apostoli Anyszentegyhás és a szent Unió nagy pápája, XI. Pius.

A NEMZETKÖZI EUCHARISZTIKUS KONGRESSZUS KELETI VONATKOZÁSÚ ESEMÉNYEI Az 1938. év május ¡hó 26—29. napjain Budapesten megtartott X X X I V . Nemzetközi Eucharisztikus Kongreszusnak legtárgyilagosabb s nekünk legjobban eső kritikáját akkor hallhattuk, mikor a feongresiszuisrendező állandó nemzetközi bizottság a kongresszus után összeülvén, elhatározta, hogy az 1940. évi kongresszust Nizzában, a hírneves franciaországi üdülőhelyen tartja meg. Nizza érseke ekkor azt mondta: „Budapest után nagyon nehéz lesz valami többet és magasabbat nyújtani." Keleti vonatkozásban teljesen magunkévá tesz,-zíik a niizzai főpap szavait. Keleti vonatkozásiban eddig egyetlen kongresszus sem nyújtott annyit, mint a budapesti s az utánakövet kezeknek nehéz lesz valami teljesebbet nyújtani. A kongresszusról a magyarországi és külföldi sajtó egészen nagystílű tudósításai után fölösleges részletesebben beszámolnunk. Hiszen pár hét múlva minden jobb keresztény család asztalán ott lesz a díszei?' album is, amely hűséges tükre és maradandó emléke marad Krisztus király iránt való nemzetközi hódolatunknak. Itt, a kongresszus egyéb tényeinaík futólagos érintése mellett csupán azokról az eseményekről számolunk be részletesebben, melyek a keleti szertartással, főleg a mi görög szertartásunkkal közelebbi vonatkozásban állottak s amelyek előkészítésében hónapokon át fáradozott a kongresszus hitbuzgalmi osztályának ama „keleti albizottsága.'' melynek élén lapunk főszerkesztője, Szántay-Szémán István dr. pápai prelátus, a miskolci Apostoli Adminisztratúra ált. helynöke állott, előadója és jegyzője pedig Kozma János püspöki tanácsos, miskolci hittanár, a Kel. Egyh. szerkesztője volt. Az albizottság többi tagjai voltak: Melles N. Géza hajdudorogi székeskáptalani olvasókanonok, alelnök, Krajnyák Gábor dr. tb. kanonok, budapesti balparti gör. kath. lelkész, ügyveeető igazgató, Sereghy László e. m. irodaigazgató, Mi ha lovicii Sándor dr. szabolcsi főesperes és Bihon István püspöki titkár, 1S3

pápai kamarás, a hajdudorogi e. m. székeskáptaílanjának kanonokjai, Schirilla Szóion Andor tb. kanonok, miskolci lelkész, Zapotoczky Igor Konstantin p. kamarás, tb. kanonok, ap. korm. konzultor, abau jszántói esperes-lelkész, Legeza József szisz. tanácsos, orosi lelkész. A kongresszus előkészítése. Az előkészítő munka már egy évvel a kongresszus előtt megkezdődött. úgy Papp Antal érsek, miskolci apostoli kormányzó, mint b. e, Miklóssy István hajdudorogi püspök magasztos hangú körlevelekben hívták föl egyházmegyéik papságának és híveinek figyelmét a kongresszus jelentőségére. A papság és a hívek a két főpásztornak és a kongresszuisrendező főbizottságnak — melynek élén Serédi Jusztinián György dr., Magyarország bíboros hercegprímása állott — elgondolásait teljes egészben magukévá tették. Megsokasodott a; gyakori és mindennapi áldozók száma, új egyházi épületek, megújított templomok, oltárok, ikonosztázok, templotofalakat ékesítő művészt freskók, díszes templomi ornátusok, új iskolák és iskolai berendezések kezdték hirdetni már eleve a szent év közeledését. A legszegényebb egyházközség is legalább egy pár templomi lobogót szerzett a szentév emlékére. Minden szentmise után felhangzott a hívek közös imája a kongresszus sikeréért és minden vasár- és ünnepnapon együtt térdelt gör. kath. népünk a Legszentebb előtt, hogy imádja azt, ki számunkra az „örök élet kenyeréül" önmagát rendelte. December 10-én megalakult a kongresszus hiitbuzgalmi osztályának keleti albizottsága, melyről fentebb ¡szólottunk s megkezdődött a munka abban az irányban, hogy a kongresszus itt, Kelet és Nyugat határainak ölelkezésénél az egyiházi egység hatalmas kidomborítója legyen, mely meggyőzze Nyugatot Kelet eucharisztikus hitének ősi mélységéről s világossá tegye Kelet előtt, hogy Nyugat teljes tisztelettel és megbecsüléssel viseltetik Kelet szertartásai iránt, mint amelyekben ugyanazon egy, szent, katholikus és apostoli Anyaszentegyház Krisztustól örökölt ¡hite nyert kifejezést. Az albizottság előbb a kongresszusrendező többi bizottságokkal nagy körvonalakban megalkotta a keleti programm terjedelmét, beillesztette azt az általános programm kereteibe, aztán hozzáfogott a keretek kitöltéséhez. Itt aztán egészen szokatlan nehézségek állottak elő. Valósággal föl kellett kuta.tnunk, hogy hol élnek keleti szertartású testvéreink s kik kormányozzák őket. Ezeket föl kellett keresnünk levelek által. ^ Ez sem volt o'lyan egyszerű. A latin és görög nyelv nem segített át a nehézségéken. Francia, angol, német, olasz levelezést kellett folytatnunk s mindent gyorsan, halasztást nem tűrően intéizniink, mert az idő valósággal rohant a készület alatt. A reprezentatív görög miséhez, melyen a pápai követ megjelenését kezdettől fogva bizton és sikerrel is reméltük, be kellett szereznünk a régi bizánci karénekek hangjegyeit. Talán öt különböző helyről sikerült Krajnvák Gábor tb. kanonok, budapesti parochusnak a szükségeseket összegyűjteni. Szemerszky János budapesti karnagyunknak nagy fáradsággal sikerült a mindössze 16 tagot sízámláló budapesti egyiházi kart 50 tagra kiegészíteni s vele úgy a magyar, mint a görög liturgikus énekeket •154

oly precizitással betanulnia, hogy nemcsak a mi kisebb körű nyilvánosságunkat, hanem a világrádió sokmilliós nyilvánosságát is elbírna s méltó reprezentánsa legyen az ősi keleti egyházi zenének. Szerkesztőnkre az assizisztenciarend kidolgozása, a diákonion összeállítása és a liturgikus görög szövegeknek magyar fonetikával való átírása — fizikailag is hatalmas munka! — hárult. Mert a reprezentatív görög mise segédletét a magyar gör. kath. papság és kispapjaink szolgáltatták. Itt pedig az a nehézség állott elő, hogy nálunk csak alig néhány pap misézik az egyház hivatalos görög kiejtése, az ű. n. „reuchlián" kiejtéssel, legtöbben a gimnáziumokban most tanított s tisztán grammatizálásra való, de valójában soha élő olvasásmódként nem szereplt „erasmián" kiejtést használják. Asszisztenciánknak viszont alkalmazkodnia kellett a valódi egyházias kiejtéssel miséző főpapokhoz. A begyakorlás és az asszisztencia scenirozása ismét Krajnyák Gábor dr. vállaira nehezedett. Külön gond volt s az előbbieknél nem csekélyebb a kongresszus sEombati programmjába beillesztett keleti gyűlés megszervezése: előadók felkérése, az ideutazta tásuki*ól való gondoskodás, előadásaik bekérése, átvizsgálása, fogadtatásuk stb. Istennek legyen érte hála, a sok fáradság nem veszett hiába: kongresszusunk keleti programmja nemcsak nekünk, hanem minden «•gyes résztvevőnek feledhetetlen élményt nyújtott. Az előkészítő ünnepségek. Az előkészítő ünnepségek sora május 22-én, vasárnap vette kezdetét. Vasárnap, május 22-én reggel 8 órakor a bíboros hercegprímás miséjén, melyet a Szent István bazilikában végzett, a magyar királyi államrendőrség katholikus tagjai járuíl'tak a szentáldoizásihoz. Ugyanakkor a görög katholikus templomban, a Rózsák-terén Krajnyák Gábor dr. szentmiséjén és szentbeszédének meghallgatása után a magyar királyi honvédség és az államrendőrség gör. kath. tagjai saját szertartásuk szerint vették magukhoz az ú r Jézust, Ugyanazon a napon délután a főváros népe hatalmas előkészítő gyűlésen vett részt. Soraikban minden előkelőbb budapesti hittestvérünk ott volt, A pápai követ fogadása. Hétfőn, május 23-án érkezett Budajestre Paceili Jenő bíboros, ZI. Pius pápa Őszentsége rendikívüli követe és államtitkára, kit a pályaudvaron vitéz nagybányai Horthy Miklós, Magyarország kormányzója fogadott, a magyar papság és a kongresszus rendező főbizottsága pedig a budavári koronázó Mátyás-templomban üdvözölt. Itt az üdvözlő szertartás a bíboros hercegprímásunkhoz intézett pápai breve felolvasásával kezdődött, mely után hercegprímásunk üdvözlő beszéde és a bíboros-legátus válasza következett, melyet a nagy főpap a mi szentkereszt-tropárunk és szentségi áldás-formánk szavaival fejezett be: „Buzgón kérem a nagy és hatalmas Isten áldását erre a Mária-országra, összes fiaira és leányaira és arra, ami bensőmet leginkább megindítja s amit ekként fejezek ki: Üdvözítsd Uram a te népedet

és áldd

meg

örökségedet!".

•155

Már a pápai követ fogadtatása alkalmával feltűnt a keleti szertartású papok és püspökök nagy sízáma. Ott volt Tappaunt Ignác antioohiai szír pátriárka, az Egyháznak ma egyetlen keleti szertartású bíborosa, kihez a kongresszusi rendezőség Bilion István tv. kamarás, hajdudorogi székeskáptalaiii kanonokot adta tisztelet-kíséretül. Ott voltak a jeruzsálemi görög pátriarka, Mubarek beyrothui maronita püspök, Kedidgyián szintén beyrouthi örmény püspök, Mogabgab Cirill antioohiai swír pátriarka, Hiral szuezi püspök (Port Said), Nuti alexandriai gkath. ap. vikárius, Rakás kairói szír érsek, Bucys Péter litván gör. kath. püspök, Buczko János lembergi srör. kath. s. püspök, Kalavasszy athéni gör. kath. érsek, Kurtyeff Cirill szófiai bulgár g. kath. püspök, Descuffi József samirnai (izmiri) püspök, Varukhász Dénes konstantinápolyi g. kath. püspök, Mele János italo-albán gör. kath. püspök, Gojdics Péter Pál eperjesi g-ör. kath. piispöík. A hajdudorqgi egyházmegyét Bányai Jenő p. prelátus, nagyprépost, káptalani helynök képviseáte, a gyöngélkedő Papp Antal érsek, miskolci apostoli kormányzót pedig főszerkesztőnk képviselte a fogadtatáson. Ugyanők vettek részt a két joghatósági terület képviseletében az ünnepélyes üdvözlő esten is, mely a főváros ünnepi csarnokában május 24-én, kedden este folyt le oly impozáns külsőségek között, melyre még alig viilt példa. A magyar görögkatholikusság miséi. A magyarországi gör. kath. zarándokokat és kongresszusi tagokat hozó különvonatok elsője szerdán, május 25-én reggel fél hatkor futott be Budapestre. A reggel érkezett zarándokok számára — minthogy Papp Antal c. érsek úr a kongresszuson gyöngél'kedése miatt meg nem jelenhetett — Gojdies P. Pál eperjesi püspök úr végzett szent liturgiát a Rózsák-terén levő gör. kath. templomban. Délelőtt 10 órakor vette kezdetét az erzsébetvárosi róm. kath. plébánia-templomban a. hajdudorqgi egyházmegye reprezentatív liturgiája, melyet Rányav Jenő p. prelátus, nagyprépost, káptalani helynök, Melles Géza kanonok és Söhirilla Szólón Andor tb. kanonok, miskolci esperes-lelkész eoncelebrálása mellett végzett is részben a magyar rádió is közvetített. A diákonusi tisztet Dr. Rodnár Béla felsőzsolcai parochus és Szemerszky Myron Jenő budapesti hittanai- látták el, a eeremonárius tisztét Dr. Papp György szsz. jegyző töltötte be. A hatalmas befogadó képességű templom csaknem szűknek bizonyult a nagy számú hívősereg befogadására. A szent liturgiát végző káptalani helynök és díszkisérete a Rózsák-terén levő gör. kath. templomból ünnepélyes proeesszióval vonult át a hatalmas, székesegybáxsvserű plébánia-templomba, mely a kongresszus egész tartamára a magyar és kárpáti rutén görögkatholikusoknak volt átengedve. A menetet Krajnváík Gábor dr. tb. kanonok, parochus a gör. kath. diunitáriusok most, a kongreszus alkalmával véglegesen megállapított ehorális díszruhájában, violaszínű tribonionbap vezette. Az énekszolgálatot mindkét sízent liturgia alatt a budapest^balparti gör. kath. templom énekkara látta el Szemersz'ky János 'karnagy és Ordelt Lajos kántor vezetése és avatott közreműködése mellett. •156

Gör. kath. testvéreink. Ugyanaznap délutánra már beérkezett a Felvidék hatalmas görögkatholikus zarándokserege is, melyet Sztojka Sándor munkácsi püspök és Petrik Jenő tb. kanonok vezettek. A zarándokvonat Máriapócson át jött Budapestre. Régi kedves emlékek felujulása volt, midőn a kegytemplomban és környékén fölhangzott a felvidéki rutének áhítatos éneke, kik el sem képzelhették másként a Magyarország területére való belépést, mint úgy, hogy első útjuk az oly igen szeretett s immár két évtized óta nélkülözött pócsi Istenanyához vezessen. A megnyitó gyűlésen felvonult papság egyébként is színes sorát most még több keleti pap és püspök megjelenése tette változatossá. Ezt láttuk megujulni a csütörtöki ifjúsági misén is a Hősök terén és a nap többi ünnepségein. Itt mái- megjelentek a román görögkatlholikusok is, kiknek a kongresszuson való részvétele egész az utolsó napokig kétséges volt.
eucharistica.

Este a királyi várban vitéz nagybányai Horthv Miklós kormányzó fényes fogadóestet adott a pápai követ tiszteletére, melyen az állami és egyházi főméltóságok díszes sorában ott láttuk a kongresszus állandó nemzetközi bizottságának vezető tagjait, a magyar főbizottság, a magyarországi római és görög szert, kath. egyházak és a kongresszus keleti ailbi zottságánák reprezentánsait is. Áldozócsütörtök. Május 26-án, áldozócsiitörtökön a Hősök terén Magyarország 160 ezer főnyi diáksága vette magához, ünnepélyes bíborosi szentmise keretében az ú r saent testét. Utána a. papság eucharisztikus díszgyű •157

lése folyt le a Sz. István bazilikában, délután pedig a városligeti iparcsarnok hatalmas méretű termében sokezer főnyi hívőisereg résizvételével az első nyilvános ünnepi gyűlés, melyet az eucharisztikus kongreszusi bizottság elnökének, Heylen Tamás naimuri püspöknek megnyitó beszédén kívül az azóta már veszprémi segédpüspökké kinevezett Tóth Tihamér egyetemi tanár beszéde és Dalia Tőrre József grófnak, az Osservatore Romano főszerkesztőiének beszéde tett nevezetessé. Az Oltáriszentség a Dunán. Valami távolról el sem képzelhető káprázatos pompáiú, díszes hódolati aktus volt a csütörtökön, m á j u s 26-án este 8 órától majdnem éjfélig tartó dunai eucharisztikus körmenet. Ebben a keleti szertartású főpapok és papság már olyan impozáns számban vonult föl s olyan fesőti csoportozatot képezet, hogy a rádió hírmondók külön is kiemelték. A Duna két partja, a hidak, az Oltáriszentséget vivó „Szent István" gőzös s a megelőző és kísérő hajók pompás kivilágítása felejthetetlen látványt nyújtott. Itt is egészen különleges megbecsülésben részesültünk, amennyiben a gör. kath. papság csaknem teljes számmal helyet kapott a szentségvivő hajót közvetlenül megelőző „József főherceg"-en. A reprezentatív görög mise. Görög szempontból fénvpontja, általános katholikus szempontból is egyik legjelentékenyebb eseménye volt a kongreszusnak a május 27-én, pénteken délelőtt fél 10 órai kezdettel, a Sz. István bazilikában megtartott társas püspöki mise, melyet Kalavasszy Gvörgv theodoropoliszi c. értsek, athéni, Varoukhász Dénes graciánopoliszi c. püspök, sztambuli (konstantinápolyi) és Kurtyeff Cirill briulai c. püspök, szófiai gör. kath. apostoli kormányzók concelebráltak két görög, egv bulgár és egy magvar pap (szerkesztőnk) társmisézése mellett. IVotodiákonus Szuchv Elek SGSSZ. tanácsos, szerencsi lelkész volt. diákonusok Typaldosz Irén, az athéni „Katholiké" szerkesztője, Sztankay Andor budapesti s. lelkész és Véghseő Dániel révaranyosi lelkész voltak, az asszisztencia többi tagja a két joghatósági terület Budapesten tanuló kispapjaiból került ki, felejthetetlen élményt n y ú j t v a számukra is. Az énekszolgálatjot itt is a budapest-balparti templom énekkara teljesítette SzemersZky János karnagy vezényletével. líohály Ferenc dr. sízsz. tanácsos, makói lelkész irányítása mellett, ki a rádióbemondóként működő Puszta Sándor latin szert, papnak is informátora volt a szertartási részleteket illetően. A kántori részeket P. Zsatlkovics Dénes máriapócsi Sz. Bazil r. atya végezte. Az idő kiszabottsága miatt a püspök ünnepélyes öltöztetése elmaradt, ami annál is érthetőbb volt, mert a pápai követ érkezése előtt, kellett vtolna megtörténnie, viszont a rendező bizottság a.z egvházi előkelőségek fölvonultatását aiz előző estén éjfélig tartott körmenet miatt nem tűzhette ki fél kilencnél előbbre. Kilenc óra után néhány perccel megérkezett Tappauni bíboros, szír pátriarka, maid a bíboros hercegprímás úr: Serédi Jusztinián György ő eminenciája, sorban jöttek a püspökök és egyéb egyházi méltóságok, kik a szentélyben •158

és a szentélyhez csatlakozó emelvénven foglalták el kijelölt helyeiket A világi előkelőségek soráhan ott láttuk József és József Ferenc kir. hercegeket, a magyar kormány tagjait és számos katonai és polgári vezető férfiút. Egynegyed tíz után néhány perccel vonultak be aszszistenciájukkal a miséző főpapok, kiket aiz énekkar éneke fogadott. A három püspök legszűkebb kíséretével a főoltár előtt foglalt helvét, míg a segédkező papság és az asszisztencia visszatért a bazilika főajtajához a pápai legátus fogadására. Pacelli Eugén bíboros-államtitkár, pápai követet a főbizottság és az udvarmesteri hivatal intézkedése folytán a kongresszus keleti albizottságának négy tagja: Bányay Jenő p. prelátus, nagyprépost, hajdudorogi vicarius capitularis sede vacante, Szántav-Szémán István dr. pápai prelátus, albizotts. elnök, Melles Géza hajdudorogi székeskáptalani olvasó- és Krajnyák Gábor dr. tb. kanonok fogadták a gör. kath. egyházi méltóságok részére a római Keleti Kongregáció által megállapított s ezen alkalommal először viselt choralis díszben, mely violaszínű tribonionból és fehér epitrachelionból áll. A bazilikát a papság és a nagyközönség, bár csak külön ieggve! lehetett bejutni, zsúfolásig megtöltötte. A két óránál tovább tartó szertartást mindvégig feszült figyelemmel kísérték. Már a főpapok bevonulása is lebilincselő látványt nyújtott. A három főpap saját ornátusát viselte. A segédlet azokat az aranvszövésű felonokat és dalmati kákát., amelyeket Sztojka Sándor munkácsi püspök Ungvárról hozott magával s amelyeket ő külön, a kongresszus alkalmára készíttetett. A bevonulás után a püspökök és segédletük a szentély közepén, az oltárral szemközt foglaltak helyet a részükre odakészített díszes székeken. A pápai követ az oltár baloldalán, a bíboros hercegprímás a jobb oldalon az első baldachinos trónust foglalta el. A bíborosok részére fenntartott baldachinos trónuson láttuk Tappauni szír pátriárkát, a főpapok és prelátusofe számára fenntartott. helyeken pedig a hajdudorogi egyházmegye káptalani helynökét, Bányay Jenő és a Papp Antal érseket is képviselő Szántav-Szémán István pápai prelátusokon kívül ott láttuk a magyar és külföldi püspöki kar számos tagját, ¡köztük a párisi román telep világviszonylatban is ismert nagynevű egyházi vezetőjét, Ghika herceget A szent liturgia kezdetén egyedül az athéni püspök archimandritája volt az oltárnál, míg Szucliy Elek szsz. tanácsos, szerencsi lelkész a nagy ekténiál s majd antifonák közben a két kis ekténiát énekelte. Az evangéliummal való kis bemenetet, a helyi viszonyok miatt, nem lehetett előírásosan megtartani, mégis impozáns volt, midőn az evangélium felmutatása után a püspökök és az asszisztencia ajkán a bemeneti vers és a tropár (a mennybemenetelé) fölhangzott. Nálunk egészen szokatlan volt a háromszorszent éneklésének módja. A konták után ugyanis, melyet P. Zsatkovics énekelt, a diákon „Tou Kyriou deithomen" — Könyörögjünk az Úrhoz!-t intonált Erre következett a püspök ekphonesise: „Mert szent vagy te mi Istenünk . . . " — mit a fődiákonus szokásosan befejezett. A kar kétszer elénekelte a háromszorszentet. Ekkor a fődiákon intonálására: „Adjatok dicsőséget a mi Urunknak..." (Mint az ószláv püspöki liturgiában is,) következett, A Dicsőség az Atyának éneklése közben, a há•159

romszorszent' végső részének éneklése közben a diákonusok „dynamis, dynamis" (csoda, csoda!) kiáltása hangzott közbe, mintha osak Sz. Proklusz idejében, a konstantinápolyi mezőségen hallottuk volna, mikor a triszágiont az égtől megtanultuk. Eriié a kar vontatottan és tagoltan énekelte a háromszorszent egyes részeit. Közben a főpontifikáns püspök a. di- és triikérionnal áldást osztott a világ négy tája. felé: „Urunk, mi Urunk, tekints le a mennyből, nézd és szemléld a te szőllőskertedet,, melyet a te jobbod táplált..." (Mikor a pápai követ felé fordulva adott áldást a püspök, a formulát latinul énekelte.) Ezután a pápa, a pápai követ, a bíboros hercegprímás és a többi egyházi előkelőségeik éltetése következett s azután az apostol, melyet Szuohy Elek protodiákon és aiz evangélium, melyet Tvpaldtoisz Ireneosz attiéni diákonus énekelt. Az evangéliumot az ősi görög előírásoknak megfelelően, a szószékről olvasták. A nagy bemenet után, közvetlen a hitvallás előtt, megvolt az ősi békecsók, mely nálunk ma már nincs - zokásban. Kiváló megtiszteltetés lése volt, hogy a hitvallást titkár, pápai követ olvasta

és a keleti szertartás nyilvános megbecsümise közben maga Pacelli bíboros-államföl görög nyelven.

Érdekessége volt, a nálunk dívó szoikásokkaI való összehasonlítása szempontjából, hogy a bonszekráló szavakat a társmiséző püspökök és papok egyszerre s együtt énekelték, az áldozásnál pedig a kelyhet maga a főoelebráns püspök tartotta az áldozó presbyterak ajkához. A szertartás szépségeit persze méltaaták a fotográfusok: a kongresszusi alikalmi újság 3. száma egy egész oldalt szentelt képekben a reprezentatív görög -misének, a magyar rádió pedig két más műsorszámot is mellőzött miatta, csakhogy a gyönyörű és lélekemelő, de művészi szempontból is eseményszámba menő szertartást mindvégig közvetítse. s

Pénteken Imrédy Béla m. kir. miniszterelnök tett az iparcsarnoki gyűlésen hitvallást a magyar családi élet védelmie és tisztasága mellett. A 'bazilikái misével egyidejűleg szakosztályi gyűlések voltak: nemzetközi missziós konferencia, a fiúifjúság gyűlése, az Actio Catíhoíica és a családvédelmi gyűlés s végül a katholikus eszperantistáké, melynek programmjában szerkesztőnk előadása is szerepelt Megtartania nem lehetett, mert mire a bazilikai mise, hol conceJebrált, véget ért, végetért az eszperantisták gvűlése is. Éjjeli szentségimádás. Pénteken este az összes templomokban szentségimádási ájtatosság volt kizárólag esak nők számára. A gör. katli. nők részere a Rózsáik-terén levő parochiális templomiban volt a szentóra, melvnek keretében először hallhattuk az amerikai missziós útjáról több mint egy év multán visszaérkezett kiváló szónokot :P. Dudás Miklós O. S. B, M. v. regionális főnököt, ki amerikai útjáról hétfőn, május 23-án érkezett Budapestre, hogy a kongresszuson résztvehessen. •160

A férfiak számára a Hősök terén volt saentségiinádási ájtatosság és éjféli mise sok-sokeaer áldozóval.

Az ószláv mise, melyet szombaton, május 28-án reggel 8 órai kezdettel Sztojka Sándor munkáesi püspök az erzsébetvárosi plébániatemplomban mutatott be, csaknem ugyanilyen fényes volt. Számos püspök és prelátus volt .jelen a hatalmas templomot zsúfolásig megtöltő közönség élén, ott voltak a hajdudorogi egyházmegye káptalani helynöke és a. miskolei apostoli adminisztratura gyöngélkedő főpásztorát képviselő általános helynök, a hajdudorogi székes-káptalan képviselői s a magyar görögkatholikusság reprezentánsai. A miseénekeket az ungvári püspöki szeminárium énekkara énekelte. Felvidéki hittestvéreink őszintén sajnálják, hogy ezt a misét a magyar rádió nem közvetítette. Sztojka püspök miséjével egyidejűleg a kijelölt templomokban az ukrán görögikatholikusoknak, románoknak, szíréknek és a többi keleti szertartásiaknak is voltak miséik. A délelőtt további részeit a leányifjúság gyűlése, a hitterjesztési ügyék s a falu hitéletének megbeszélére töltötte be. Ismét volt gyűlésük 11 órákor az eszperantisztáknak is.

A Z EUCHARISZTIA ÉS A Z E G Y H Á Z EGYSÉGE. Kereteiben nem nagy, jelentőségében azonban szinte az, ünnepi gyűlések szintjéig emelkedő volt az a gyűlés, melyet a kongresszus keleti albizottsága a központi kath. kör Molnár-utcai nagytermében szombaton déli 11 órakor rendezett. A programm ezt a gyűlést „a® eucharisztia és az egyház e^sége" címmel jelezte és már külsőségeiben is a teljes egyházi egység reprezentánsa volt. Ott láttuk a keleti és nyugati egyház sok főpapját. Ott láttuk a legkülönbözőbb nemzeteik tagjait s a gyűlés soknyelvűségében megnyilatkozott egyértelműség szinte azt az érzést keltette bennünk, hogy a bábeli csoda fordult meg itt ellenkezőjére, vagy a. pünkösdi lángnyelvek hatása nyúlt ki két évezred utánra. Őszintén bevalljuk, minden kísérletünk hiábavalónak bizonyult, hogy a megjelent egyházi előkelőségek neveit följegyezzük. Azt a néhányat örökítjük itt meg ,akiknek nevét fölírnunk sikerült, vagy akik azt kérésünkre magúik megtették. íme az így is igen díszes és előelő névsor: nem rangsorozva, csak úgy, amint épen előnkbe kerültek az illető méltóságok. Tappouni Ignác bíboros, antiochiai szír pátriarka, a gyűlés elnöke, Kurtyeff Ciril briulai c. püspök, a bulgár gör. kath egyház szófiai ap. adminisztrátora, Sztojka Sándor munkácsi püspök, Gojdics Péter Pál harpasi c. püspök, eperjesi ap. kormányzó, Kalavasszy György theodoropliszi c. érsek, atihéni ap. kormányzó«. Buczkó János cadii c. püspök, lembergi segédpüspök, Varouchasz Dénes graciánopoli c. püspök, konstantinápolyi ap. adminisztrátor, Ghika herceg apostoli protonotárius,, az eucharisztikus kongresszusok állandó bizottságának tagja s a párisi román görögkatholikusok •161

lelkésze, P. M. Pál József a minoriták romániai provinciálisa, Papp Ágoston bikszádi Sz. Bazil r. házfőnök, Angeli Ottó dr. kalocsai teológiai tanár, Csarnecakij György volihiniai gör. kath. püspök és apostoli vizitátor, Hindo Pál ehorepiscopus, Tappouni bíboros római procuratora, Mgr Joannes Folba, Igino M. Nutti egyiptomi ap. vicarius, Alex. Trajanus Cisar, bukaresti latinszert, érsek, Grigorios Haggear galileai érsek (Názáret), Nicolaus Naban saidai (Libánon) érsek, Smit János c. püspök, vatikáni kanonok, Rosso János a Keleti Egyházak Sz. Kongregációjának substitutusa, Moioli Joseph congr. officiális és még számosan. Az emelvényen Tappouni bíboros mellett az előadásokat tartó püspökök és más egyházi előkelőségek foglaltaik helyet. Az albizottság tagjai közül Szántay-Szétaán István elnök, Krajnyák Gábor dr. iigyv. igazgató, ki az egyes szónokokat bemutatta és szerkesztőnk foglalt helyet az elnökségben. A gyűlés kezdete előtt általános figyelem között Szántay-Szémán István dr. pápai prelátus emelkedett szólásra. Latin és magvar nyelvű beszédben köszöntötte a kongresszusra öszegyült testvéreket és az előkelőségeket. (Üdvözlő szavait már a múlt számunkban előre közreadtuk.) Fölkérésére Tappauni Ignác bíboros mondotta el elnöki megnyitóját francia nyelven. Tappauni Ignác bíboros. örömét fejezte ki, hogy Magyarország szép fővárosában, egy olyan demonstráció keretében, melynek szándékolt és el is ért célja annak megmutatása, hogy a mai vallásilag közömbös, sőt határozottan vallásellenes korban is fennáll Krisztus uralma a lelkeken, épen egy olyan gyűlésnek lehet vezetője és elnöke, amelyben az Anyaszentegyház legkülönfélébb szertartásainak követői tesznek bizonyságot a hitbeli egységről, főleg arról az egységről, melyet bennünk az eucharisztia teremt. Az úr Jézus utolsó vacsorai beszédéből kiindulva fejtegeti az egység gondolatát, mely megnyilvánul a nitben, erkölcsi tanításban, a megszentelődés eszközeinek azonosságában és Krisztus földi helyetartója által gyakorolt kormányzati egységben. Lelkes szavakkal tesz vallomást a katholikus hitről, főleg' arról, melynek kiinduló és célpontja is ae eucharisztia, lelkesen fogad hűséget a római pápának s abban a reményben nyitja mes' a kongresszust, hogy Krisztus győzelmét s a krisztusi egységet fo«'a megerősíteni lelkünkben s megmutatni a kívülállóknak is. Leírhatatlan ováció követte az ékesszavú és megjelenésében is tiszteletet parancsoló főpap beszédét. Utána sorban emelkedtek szólásra a gyűlés fölkért szónokai, hogy elmondják eucharisztikus és unhonisztikus hitvallásukat. Minden előadás egy-egy értékes gvöngy, egy-egy lelkesítő tanulmány. Sajnos lapunk szerény keretei arra késztetnék, hogy csak kivonatosan adjuk azok vezérgondolatait. Adjuk azonban a szónokok által benyújtott bizottsági összefoglalások •162

idegen nyelvű szövegeivel együtt, hogy külföldi olvasóink számára az elmondottak megértését megkönnyítsük. Az első szónoknak Papp Antal érsök, apostoli kormányzónak kellett volna lennie, kit azonban betegsége megakadályozott a kongresszuson való megjelenésben. A kongresszus tagjai megilletődötten vették tudomásul Krainyák
•18

3. L'Eucharistie remède ors tendances destrnetioes de l'Unité de l'ÉglLs. L'Eucharistie contribue d'une manière négative aussi à favoriser l'Unité de l'Eglise en »'opposant en réagissant et en combattant par l'amour qu'elle produit et nourrit, les tendances qui désagrègent et s'opposent à cette Unité; et empêchent sa restauration quand elle est détruite. L'égoisme et ses dérivés: esprit d'insubordination, d'indépendance, et séparatiste, dans le domain national, racial, politique etc, est la cause de tous les schismes, hérésiens et discordes, que l'Eglise a eu à déploré au cours de l'Histoire, plus que les divergeanses dogmatiques qui ne servaient que de pretextes la plupart du temps, ce que la critique impartiale confirme de plus en plus e» étudiant la génése des ruptures schismatiques et hérétiques. Or le Sacrement de l'amour combat justement l'égoisme sous toutes ses formes et manifestations. 4. Conclusions practiques. H faut faire inculquer aux chrétientés dissidentes la dotrine et le sens profond et fécond du Sacrament de l'Eucharistie au triple point de vue, de sacrificis, de Frésence réelle, et de Communion, et surtout propager le culte Eucharistique parmi, les populations dissidentes pour l'es vivifier spirituellement et leur donner la nostalgie de l'Union qu'exige la vie Eucharistique. Quant à nous catholiques et ouvriens de l'Union des Eglises, selon la recommandation du Papé Benoit XV, dans sa belle prière pour le retour des dissidente an sein l'Eglise, priors le Seigneur de nous préserver de toutes ces fautes qui ne font que les éloigner davantage de nous et sont un abstacle à la restauration de l'Unité religieuse parmi les hommes en général et de l'Unité ecclésiastique parmi les chrétiens plus spécialament.

A mi Urunk Jézus Krisztus, végrendelkező beszédjében és utolisó főpapi imájában, mikor halálküzdelmére és kínszenvedésére készült és rögtön a szent Eucharisztia elrendelése után, azáltal, hogy egész különösen hangsúlyozta tanítványainaik és mindazoknak, akik benne hisznek a szeretetben és igazságban való egységét, úgy látszik, hogy az Oltáriszentségnek, mint az Egyház egységének és az egyházak egyesüléséért folyó munka bázisának a szerepét is kijelölte. A szeretetben való ezen egyesülést adja isteni küldetése és következésképen az igazi Egyház küldetése apologetikai argumentumaként its. Az eucharisztia, valóban, szimbóluma és tényezője az Egyház egységének. A keresztény Epvház kezdettől fogva és a katholikus Egyház még ma is, mint Jézus Krisiztus hagyatékának hűséges és tévedhetetlen végrendeleti végrehajtója, mindig is így fogta fel az Eucharisztia ezen kettős szerepét. 1. Az

Eucharisztia

az Egyház

egységének

szimbóluma.

Az Újszövetség szentségi Krisztusának, (eucharisztikus áldozatának) egysége, a szentmise áldozat egysége, az egyházi rend és hierarchia, mint az Oltáriszentség kiszolgáltatóinak és az a keleten még mindig érvényben levő ősi tradíció, mely szerint egy templomban egy oltár van és főként a mi Urunk Jézus Krisztus misztikus teste az Egyház igazi tanítványainak és tagjainak ugyanazon szentségi Krisztussal való közössége, mindig szimbolizálta és szimboli•164

zálja ma is az Egyház híveinek a charitászban és a hitben való egységét. Oltárt állítani, szentséget kiszolgáltató szolgákat rendelni, az illetékes Hierarchia meghatalmazása nélkül, — mindez úgy tekintetett, mint formálisan szakadár cselekedet. A z E g y h á z n a k az excommunicatiora

és a communicatio

in di-

vonatkozó jelenlegi, de főként régi disciplinája, mely magával vonta a szentségekhez, főleg az Eucharisztiához való járulástól való megfosztást, feltételezi ezt a tanítást, mely szerint az Eucharisztia szimbóluma az egyházi egységnek. vinis

et sa-cris-ra

2. Az Eucharisztia

pozitív

tényezője

is az egyházi

egységnek.

Az Eucharisztia a lelki és természetfeletti kegyelmi élet szentsége, mert. az Isten és ember kölcsönös szeretetének a szentsége; tehát a vitális princípium az alsóbb organizmusok, valamint a megszentelő kegyelem természetfeletti organizmusa számára mind az egyén lelkében, mind az Egyház — a misztikus test lelkében, hasonlóképen unifikáló és coordináló princípium az egyén és a misztikus test számára. Következésképpen ezen minőségében az Eucharisztia tápláléka és éltető princípiuma a lelkeknek az igazságban és az akaratoknak a charitászban; más szavakkal, megteremti és pozitív módon élteti az egyházi egységet, 3. Az szándékozó

Eucharisztia törekvések

gyógyszer ellen.

az- egyházi

egységet

lerombolni

Az Eucharisztia negatíve is hozzájárul az egyház egységének előmozdításához, az által, hogy szembeszáll az által keltett és táplált szeretet segítségével azon törekvésekkel, amelyek bomlasztják az egységet, ellene kelnek s ha szétbomlott, megakadályozzák helyreállítását. Az önzés és származékai :az engedetlenség szelleme, a függetlenség, la nemzeti, faji, politikai, szeparatizmus sttb. szelleme az oka minden iszakadárságnak, eretnekségnek, egyenetlenségnek, melyeket az egyháznak a történelem folyamán el kellett szenvednie. — sokkal inkább, mint a dogmatikai eltérések, melyek legtöbbször csak ürügyül szolgáltak, amit a részre nem hajló kritika is egyre jobfcan megerősít a szakadárság és eretnekségek tanulmányozása közben. Nos, a szeretet Szentsége éppen az önzést támadja minden alakjában s megnyilvánulásában. 4. Gyakorlati

következtetések.

El kell fogadtatni a disszidens keresztényekkel az Eucharisz-. ti a szentségének doktrínáját és mély, termékenyítő értelmét az áldozat, a tényleges jelenlétei és a communió hármas szempontjából. Különösen propagálni kell az Eucharisztia kultuszát a disszidens népek között. Spirituálisán éltessük őket és öntsiik beléjük az e°*vség iránti nosztalgiát, melyet az eucharisztikus élet követel. Ami pedig minket katholikusokat és az egyházak egységének munkásait illet, XV. Benedek pápa azon szép imájába foglalt ajánlása szerint, melyet a disszidensek az Egyház kebelébe való visszatéréséért mondott, kérjük az Urat, hogy óvjon bennünket mindazon •165

hitóktól, amelyek csak ióbban eltávolítják őket tőlünk és akadályai a vallási egység helyreállításának az emberek között általában és speciálisan az egyházi egységnek a keresztények közt. A kiváló szónoki hévvel előadott beszéd még azokat is magával ragadta, akik az előadó nyelvét nem értették. Gojdics P. Pál eperjesi püspök beszéde. A tapsvihar elültével újabb kitörő tapsvihar között az eperjesi egyházmegye főpászfcorának aszktéa alakja emelkedett szólásra. Kárpátaljai ruthén nyelven beszélt. Lapunk számára a (beszédét saját magyar fogalmzásában volt kegyes átengedni. Krisztusban szeretett Testvérek! Az eucharisztikus úr Jézus ezen diadal-ünnepén lélekben szálljunk Jeruzsálembe, az utolsó vacsora termébe és legyünk ott csendes figyelői a véghezmenő történelmi eseményeknek. Az Ur Jézus tanítványai között ül; búcsúzik tőlük. Isteni szeme a jövőbe néz és látja Egyházának, tanítványainak sorsát egészen a világ- végéig. A kép, amely Jézus isteni szeme előtt áll, elrémítő. Látja az emberi gonoszságot, amely felhasznál minden eszközt, hogy az úr Egyházát elfojtsa, hogy a tanítványokat elvonja az úrtól; látja a rengeteg üldözést, kínt, amit el kell szenvedniök a tanítvánvoknak, látja a tengernyi vért, amelyet ki kell önteniök azoknak, akik Hozzá hűségesek akarnak maradni, látja a sok gúnvt, támadást, amely híveit éri és főleg látja az ember romlott, bukott természetét, látja az ember végtelen nyomorúságát, amely magára hagyatva nem képes ellenállni ezen kísértéseknek és nem képes diadalmoskodni az ellenségen. Szerető, irgalmas atyai Szíve megindul az emberen; segíteni akar rajta; szeretetteljes szóval vigasztalja tanítványait: „Nem hagylak árván titeket; veletek maradok mindennap a világ végéig." Megalapítja a isteni nagy Szentséget; a kenyér és bor színe alatt közöttünk marad az Ur, hogy önmagát miérettünk áldozatul hozza a mennyei Atyának, hogv oltárainkon velünk maradjon éjjel és nappal és hogy a Szentáldozásban megszentelje, megerősítse gyarló, gyenge lelkünket, megnemesítse bukott természetünket. De történt ott az utolsó vacsora termében más is. Amikor az úr a nagy kincset ajándékozza nekünk — ubyanakkor mintegy viszonzásul a végtelen ajándékért, kér tőlünk valamit, — vagyis helyesebben mondva, parancsol valamit: „új parancsolatot adok nektek: Szeressétek egymást, amint én is szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást; onnét ismernek meg titeket, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást." (Ján. 13. 33—36.) És hogy rámutasson ezen parancsnak fontosságára, nyomatékkal folytatja: „Ez az én parancsolatom: hogy szeressétek egymást, amint én is szerettelek titeket." (Ján. 15, 12.) És az Úr Jézus folytatja szavait, de már nem tanítványaihoz intézi azokat, hanem a Mennyei Atyjához: „Atyám, őrizd meg őket az én nevemben, hogy akiket nekem adtál, egyek legyenek, miként mi is egyek vagyunk!" (Ján. 17, 11.). •166

Mivel egység nélkül nincs szeretet, azért, amiként ismét és ismét hangsúlyozta az Úr a tanítványok előtt a szeretet parancsát, ugyanezt teszi az egység parancsával is. „Nemcsak ezekért imádkozom, hanem azokért is, akik maid őáltaluk hinni fognak Bennem, hogy mindnyájan egyek legyenek, amiként Te Atyám — Énbennem és Én Tebenned, hogy mindnyájan egyek legyenek. (Ján. 17, 21.). De még ezzel sem elégszik meg az Ur; mintha attól tartana, ho<*v nem értették meg eléggé tanítványai, mint hogyha nem vennék eléggé szívükre, nem vennék eléggé komolyan, azért folytatja: „A dicsőséget, amit nekem adtál, átadtam nekik, hogy mindnyájan egyek legyenek, miként mi is egyek vagyunk; én őbennök és Te én bennem, hogy mindnyájan teljesen egyek legyenek!" (Ján. 17, 22—23.). íme az Úr Jézus parancsa, amit az Oltáriszentség szerzésének vacsoráján ad tanítványainak: Szeressétek egymást, — éljetek egységben ! És az első keresztények között csakugyan volt egység, — volt szeretet; a pogányok csodálkozással kiáltottak fel: Nézzétek, menvnyire szeretik egvmást! És az „Apostolok Cselekedeteinek" minden sorából kicsendül, mily szeretet és egység volt az első tanítványok között. „És a hívő népben egy szív és egv lélek vala." (Apóst. esel. 4, 43.) De sajnos, ezt a szeretetet és egységet az emberi gonoszság gyorsan megbontotta — felborította. Közel ezer éve, hogy a nagy. szép Kelet, Nagv Szent Ataná'z, Nagy Sz. Vazul, Aranyszájú Sz, János. N. Sz. Gergelv és sok más nagv szent püspöknek egvháza, hívei elszakadtak Sz. Péter sziklájától. elszakadtak Rómától, elszakadtak Krisztus Helytartójáról és elindultak a lassú sorvadás, tespedés szomorú útján — mint a szőlővessző. melv elszakadt a szőlőtőtől. Krisztus Urunk Szíve vérzik, amikor látja a sok millió megkeresztelt lelket a lelki eltévelyedés útján. Mindenki, aki szereti Krisztust. kívánja,. hogv az egyházak között, a hívek között. Kelet és Nyugat között Krisztus forró kívánsága szerint visszaszálljon az Egység, a

Szeretet.

Krisztus Helytartóinak mindenkor a legforróbb vágyát alkotta, hogy a felbomlott egységet helyreállítsák. Lehetetlen ezen rövid felszólalás keretén belül elősorolni azokat az áldozatokat, amelyeket a római párták ennek érdekében meghoztak. Itt legfeljebb egvik-másikra mutathatok rá: I I . Orbán, 1098-ban a Bariban tartott zsinaton igyekezett viszszaállítani az egységet. I I . Pasohal 1113-ban Ohrvsolanus Péter milánói érseket küldte Konstantinápolyba, hogv az elszakadt Keletet visszacsatolja Sz. Péter sziklájához. X. Gergely 1274-ben Lyonba hívta össze az egyetemes zsinatot, azonban az unió kihirdetése csak illuzórikus volt, mert ez a gyakorlatba sohasem ment át. . Legtöbbet fáradott az egység helyreállítása érdekében IV. Jenő pápa. aki 1439-ben Flórencbe hívta össze a zsinatot, ahol 35 keleti püspök közül 33 aláírta az unió okmánvát, amelvet a pápa a „Lae•167

tantur coeli" bullában megerősített, — azonban ez sem hozta meg a •kívánt eredményt. A flórenci zsinat után sem szűntek meg a pápák felhasználni minden eszközt az egység helyreállítására, azonban már csak részleges visszatérések történtek az Egyházba; de ezek aztán már őszinték voltak és így tartósak is. A galíciai ruthének 1595-ben Bresztlitovszkban fogadták el az uniót. A kárpátaljai ruthének 1646-ban Ungvárott, a románok 1698-ban Gyulafehérvárott. Azonban vérző szívvel kell konstatálnunk, hogy a keleti keresztényeknek igen nagy része még Péter hajóján kivül evez az élet tengerén; ami pedig minket — ruthéneket a legfá jobban érint az, hogy orosz testvéreink — vagy 160 millió lélek — szintén az Egyházon kívül bolyong. Gondoljuk csak el. mit jelentene az Egyházra, de főleg mit jelentene reánk, gör. kath. ruthénekre, ha a nagy Oroszország ismét Sz. Vladimír Egyházába — a kath. Egyházba térne vissza! Senki a nagy uniós pápák közül nem mutatott annyi érdeklődést és szeretetet az elszakadt orosz nép iránt, mint a most dicsőségesen uralkodó X I . Pius pápa. Már mint varsói apostoli vizitátor a legmelegebben érdeklődik az oroszországi viszonyok iránt; orosz eredetiben olvassa kiadványaikat; lelke felzokog a rettenetes üldözések láttára, kéri XV. Benedek pápát, hogy engedje el őt Moszkvába, hogy együtt imádkozzék és szenvedjen szorongatott orosz testvéreivel"; ezt az engedélyt azonban nem kapta meg; az isteni Gondviselésnek más, nagyobb tervei voltak vele. D'Herbigny püspök írja, hogy két ízben is tanúja volt annak, amikor a Szent Atya — X I . Pius, önmaga felajánlásáról beszélt és könnyes szemmel niylatkoztatja ki szive azon rejtett titkát, hogv „orosz testvéreinek üdvösségéért és azok uniójának előmozdításáért életét alánlotta áldozatul Istennek."*) Mindnyájunk előtt ismeretes X I . Pius pápának az orosz éhező milliók megsegítésére szervezett akciója, amelyet az egész világ megbámult, de amelynek hatásától a bolsevista uralom megrémült és betiltotta. Az orosz nép súlyosan vétkezett, amikor hűtlen lett Sz. Péter Székéhez, amikor az Egyiházat saját politikai érdekeinek szolgálatába állította, de súlyos vétkéért súlyosan, nagyon súlyosan bűnhődik a 20 évi kálvária tengernyi vére lemosta a sok vétket és biztosan eljön az az idő, amikor a nagy orosz nemzet ismét egy szívvel, egy lélekkel fogja magasztalni Krisztust, az Ö igazi földi Helytartójának, Sz. Péter utódjának, a római pápának vezetése alatt. Ha valamikor, akkor itt az alkalmas idő, hogy leborulva kérjük az Eucharisztikus Krisztus Királyt, hogy könyörüljön meg a szegény Keleten, könyörüljön főleg a szerencsétlen Golgotát járó orosz népen, szabadítsa ki a kommunizmus sátáni uralma alól, ébressze fel több százados eltévelyedéséből, hozza vissza Krisztus Egyházának kebelébe, hogy legyen „egy akol és egy pásztor." *) Az adatokat dr. Szántay-Szémán István „A Pápaság az orosz orthodoxía tükrében" e. művéből vette a püspök úr.

•168

Occassione festi triumphalis Domini nostri Jesu Ciristi in S. Sucharistia praesentis volemus in spiritvi in coeiiaculum Hierosolymitanum. Jesus discipulis suis valedicens praevidet iniquitates hominum, quae Ecclesiam Dei annihilare conantur, Cor eius misericors hominum consolandorum gratia instituit Sacramentum altaris, ut inter nos nvaneat usque ad consummationem saeculorum. Mutuo Bominus amorem et caritatem postulat; sed earitas non dajfcur sine unione, Dominus ergo orat Patrem, „ut omnes unum sint," q.ui credant Evangelio. Ante mille circiter annos Oriens magna et pulchra , Ecclesiae magnorum Patrem: S. Athanasii, S. Basilii Magni, S. Joannis Chrysostomi, S. Gregoriij Nazianzeni etc. descierunt a petra S. Petri. Cor Christi effundit cruorem videns animarum ingentem multitudinem peragi via erronea. Omnis, qui diligit Cristum, optare debet ex toto suo corde restitutionem Caritatis et Unitatis inter Christianos. Viearii Christi semper conati sunt unionem Ecclesiarum restituere. Urbánus PP II. a. 1098. in synode Bariensi; G-regorius X. a. 1274. in Conciilo Lugdunensi; Eugenius IV. in Conc. Florentino conati erant unionem Ecclesiarum restituere. Paschalis II. a. 1113. legatum mittit in Constantinapolim ad revocandos schismaticos Orientales in sinum Ecclesiae. Haecce uniones non erant stabiles. Post Florentinum factae sunt nonnullae uniones particulares tantum, sed sincerae. Unió Euthenorum in G-alicia degentium a. 1595. in Brest-Utovsk facta, unic Euthenorum Subcarpathianorum anno 1648. in Ungvár facta, necnon unió Eumenorum seu Valachorum a. 1699. in Alba Júlia adhuc vivunt et florent. Sed Plurimi Orientaliorum Christianorum sunt adhuc extra Ecclesiam Petri. Sanctus páter noster, Pius PP XI. multa opera dederant datque, ut Orientales, precipue vero Eussi in Ecclesiam se revertant. Oremus pro efficatione eius nobilis et secundum Cbristum intentionis.

A lélekből jövő szavakat zajos ováció jutalmazta. Utána a csehszlovákiai ruth én földi ruthének részéről, Sztojka Sándor munkácsi püspök megbízottjaként Minya Lajos p. t. káplán, ungvári theológiai tanár mondott beszédet. Minya Lajos beszéde. A Szent Atya hívó szavára mi görög-szláv szertartású, kárpátaljai Csehszlovákia) katholikus ruszinok is elhoztuk a Legméltóságosabb Oltáriszentség'ben jelenlévő Úr Jézus Krisztusnak hitünket és hódoló imádásunkat, szeretetünket és ragaszkodásunkat, reményünket és bizodalmunka't, hűségünket és alárendeltségünket. Eljöttünk, hogy vegyük áldását és elvigyük Szentséges Szívének ajándékát, „igazságot, békét és örömet a Szentlélekben" (Róm. 14, 17.). hogy erősödjék meg és terjedjen köztünk és bennünk Krisztus országában Krisztus békéje, a hit egysége és a lelkeknek Péter sziklájához való hűsége. Dicséretre méltó az a törekvés, melyet a világ hatalmasai fejtenek ki a nemzetek és államok közötti béke fenntartása érdekében. Kell ez a békesség, de nem ez Krisztus békéje, mert a fegyverzörgés elcsitulása még nem jelent igazi békességet. Van békesség, mely az energiát és az akaratot rothasztja, kiöli a buzgóság és a kitartás szellemét: ez az indifferentizmus békéje; nem ilyen békéről beszélt az Úrjézus az Utolsó Vacsora termében az első szentáldozás után. •169

Krisztus békéje ez: békesség a lelkekben, „békesség a jóakaratú emberekben" (Luk. 2, 14.). Krisztus békéje ez: a vér, az ösztön, a szenvedély, az ellenszenv engedelmessége a jóakarat iránt. Krisztus békéje ez: a lelkiismeret tisztasága, öröme és megnyugvása. A lelkek kínjával, az akarat vergődésével, az érzések küzdelmével nem törődik a világ szelleme; hiába is törődnék, úgysem tud azon segíteni. Az értelmi megnyugvásnak és szívbeli boldogságnak itt e földön egyetlen egy lelhelye van és ez az Eucharisztikus Isten, a Kinyilatkoztatás Istene az emberi észhez és szívhez, emberi ajakkal saóló, hozzánk leereszkedő, köztünk lakozó Isten: az Ur Jézus Krisztus a Legméltóságosabb Oltáriszentségben. Édes úr Jézus, bízva szent ígéretedben: „békességet hagyok nektek, az én békeségemet adom nektek; nem mint a világ adja, adom én nektek" (Ján. 14, 27.) alázatos imádással kérünk Téged, add nekünk a. Te békességedet. Azért ilyen a kérésünk Hozzád, mert a megbékélt lélekben könnyen megfogamzi'k és kinő a vágy: „egy szájjal és egv szívvel... Téged dicsérni, Téged áldani. Téged dicsőíteni, Neked hálát adni. Téged imádni, a te uralkodásodnak minden helyén" (Aranysz. Sz. János miséié). Azért kérjük a Te békességedet, mert a megbékélt lélekben bő termőtalajra találnak szeretetet hirdető isteni igéid: „Szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket" (Ján. 15, 12). Azért van szükségünk a Te békességedre, mert a békességben élő lélek hamarabb megtalálja Péter szikláját és ott biztonságát és megnyugvását. Azért add lelkünknek Szent Szíved ajándékát: „igazságot, békességet és örömet a Szentlélekben," mert az így megajándékozott lélekben mély és erős gyökeret ver a hit, az alázatos és svengéd hit, amilyen a gyermek hite, — áldozatkész és erős hit. amilyen a vértanúk hite, mely a katakombákat vájta és ott fejtegette az Ecclesia Christophora-t és az Egyház Euehariszitiájában magát Krisztust. Gyermeki és vértanúi hittel hisszük és valljuk, hogy a Legméltóságosabb Oltáriszentség Ihitünk lényege, erteje és egyesítő elve, templomaink központja és lelkünk élete. Nagy gondolatok, szent törekvések, hitvallási bátorság- és lelki egység, katholikus öntudat és világnézet, itt születnék a Legméltóságosabb Oltáriszentségben. Tegyük öntudatossá a gyermekek, ifjak, öregek, hívek, ifjú leviták és a papok lelkében azt a valóságot, hogy az Eudharisztia vételében „Deus est in nobis agitante calescimus iílo!" Isten van bennünk, Ö gyújt életet, világosít, lelkesít, Ö szentel meg bennünket. Törjön keresztül ez a hit szertartáson, nyelven, szokáson, idegenkedésen, előítéleteken, sovinizmuson, mulandó érdekeken, történelmi tévedéseken (hibákon), felületességen és külsőségeken! A lelkek akkor egyesülnek, ha egyet gondolnak, a szívek akkor egyesülnek, ha egyet érzenek, az emberek akkor egyesülnek, ha egyet akarnak és a szeretetben összeforrnak. S hol történhetik meg az ilyen egyesülés a legönzetlenebb módon és legszentebb ^eszközökkel, ha nem az Eucharisztikus Úr Jézus Krisztus imádásában, szeretetében és vételében. Vájjon nem ígv kell-e értenünk Sz. Ágoston •170

örökszép szavait a Legméltóságosabb Oltáriszentségről: „ O Eueharistia, sacramentum pietatis, signum unitatis, vinculum caritatis!" Kelet nagy szentjei a lelkek ezreit és miliőit egyesítették és tartották meg az Egyházban Sz. Péter utódainak vezetése alatt, mert egyesítették őket az Eudharisztia hitében és vételében Krisztussal. Olvassuk Nagy Sz. Bazil egyik levelében: „Jó és igen hasznos dologmindennap áldozni, magunkhoz venni Krisztus testét és vérét: azért, mert maga Krisztus világosan mondja: Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, örök élete vagyon. Egyébként négyszer áldozzunk minden héten: az Úr napján, szerdán, pénteken és szombaton és más napon is, ha valamely szentnek emléke van. Egy cseppet sem veszedelmes, ha valaki az üldözések idején pap hiányában szükségben forogván, saját kezével veszi magához a Szentséget." Aranyszájú Sz. János, akit a szent hagyomány az Eucharisztia doktorának nevez, egyik szentbeszédében ezeket mondja: „Éppen ezért azt hirdetem nektek, hogy az isteni szentségekhez ne csak ünnepnapon járuljatok, mert aki nem érez magában semmi bűnt, mindennap áldozhatik." Íme Kelet hite és gyakorlata! Történelmi igazság, hogy a Keleti Egyházban az Eucharisztia kultusza régi és gazdag tanításban, imában és szertartásban. A nagy szakadás megdermesztette az Eucharisztia kultuszát, de nem érintette a a Eucharisztia titkát. Az isteni Gondviselés különös kegye nem engedte meg, hogy Kelet és Nyugat az Oltáriszentség mystériumában széjjel váljon. Istenben a reménységünk, hogy épen a Legméltóságosabb Oltáriszentség az egyesítő erő és az összekötő kapocs Keletnek és Nyugatnak egyesülésében és Krisztus sz. akaratának megvalósulásában: „és egy akol leszen és egy pásztor." (Ján. 19, 16.). Keletnek egyesült és nem egyesült, de mindnyájan „Krisztusnak mint hiba nélkül való szeplőtelen báránynak drágalátos vérén" (I. Pét. 1, 19.) megváltott gyermekei a Legméltóságosabb Oltáriszentség hitének és szeretetének szellemében vonatkoztassuk magunkra a nemzetek apostolának szent szavait: „Jóságos úr Jézus, Királyunk és Istenünk: mindnyájunkat, kik az egy kenyérben és egy kehelyben részesülünk, egyesíts az Egy Szentlélek közöltetésében is," (Ef. 4, 1-—6.). (N. Sz. Bazil misében az epiklesis utáni ima): uralkodjál rajtunk Szent Szíved szeretetével és légy örökké áldott a Legméltó.sá"i;eljesebb Oltáriszentségben! Laudandus est conatus Potestatum mundi, ut pax inter gentes et populos conservetur. Sed silentium armorum nondum est pax vera. Christus Dominus in coenaculo Sacro locutus est de pace in animis, de pace „in hominibus bonae voluntatis." Nos hanc pacem perfectam petimus a Christo Eucharistico. In animis pacificis excitetur desiderium „cum uno oTe et uno corde" . . . „te hyninis canere, te benedicere, te laudere, tibi gratias agere, te adorare in omni loco dominationis tuae." Anima pace vivens citius inveniet saxum Petri. Per sumptionem S. Eucharistiae Deus est in nobis. Deus nos vivificat,, illuminât et sanctificat. Haec fides noEtra superat ritus <*t linguas, consuetudines et praejudicia, opportunitatem et errores historicos, levitatem et formalitates. Unió animarum, spiritum, cordium et voluntatum fieri potest solummodo per S.

•171

Eucharistiain, „sacramentuia pietatis, ságnum unitatis, vinciúum. caritafcis. ' ' Auctor citât verba S. Basilii de quotidiana Eucharistaie sumptiorie et demonstrat fidem et cultum S. Eucharistae apud Orientales perantiquos esse. Per Deuin nos debemus sperare Eucharistiam non tantum fuisse, sed etiam fore vincultun ligaminis inter Orientem et Occidentem Christianum. Filii Orientis uniti et diseideiites oremus ut „nos omnes, communicantes ex uno pane et ex uno calice" uniat Christus invicem in unius S. Spiritus communionem!

A hatalmas szónoki erővel előadott beszédet a nagy számban jelenlevő ruthének hatalmasan megtapsolták. Most Krajnyák dr. rendez; i hívására Brinzeu Miklós dr. lugosi nagyprépost állott föl szólásra, kit viszont a nemzeti viseletben megjelent románok fogadtak szűnni nem akaró ovációval. Beszédét románul mondotta. Saint Augustin dans son „Tract. X X V I I in Ioannem" dit: „Le Seigneur a recommandé que nous mangions sa chair et que nous buvions son sang pour que nous restions en lui et pour qu'il reste en nous. Nous restons en lui parce que nous sommes son temple. Pour que nos solons ses membres, l'unité nous attache les uns aux autres; et pour que l'unité nous attache ainsi, que faut-il, si non la charité? D'où vient la charité, l'amour de Dieu? Interroge l'Apôtre: l'ajnour de Dieu, dit-il, est répandu dans nos coeurs par l'Esprit-Saint qui nous a été donné. C'est donc l'Esprit qui vivifie, 1' Esprit rend les membres vivants mais il ne rend vivants que les membres qui sont dans le corp que cet Esprit meme anime. L'Esprit qui est en tois, homme, qui fait que tu es un homme, vivifie-t-il un membre, qui est séparé de ta chair? J'appelle ton esprit, ton ame. Ton âme ne vivifie que les membres qui sorl dans ta chair; si l'on d'entre eux est séparé de ta chair il ne est plus vivifié par ton âme, parce qu'il ne tient plus á l'unité, de ton corps. Nous disons tout cela pour faire aimer l'unité, pour faire craindre le schisme. Un chrétien ne doit rien craindre autant que d'être séparé du Christ. Celui qui est séparé du corps du Christ, n'est plus son membre; il n'est plus fortifié et nourri de son e s p r i t . . . " En effet, comme Notre Seigneur Jésus-Christ á la Sainte Céne, de même l'Église prie, plus que pour toute autre chose, pour l'Union des chrétiens. Dans la Liturgie byzantine,, le prêtre, tant dans les prières qui lui sont propres, les Secrètes, que dans celles qu'il prononce avec 1« fidèles celles qui se momment: les ectenies — il prie pour l'Union. Dés le début, dans la grande ectenie, après les mots: pour le paix qui vient d'en haut et le salut des nos ames, le prêtre demande: „Pour la paix du monde entier, pour la prosprérité des saintes églises de Dieu et pour l'union de tous, prions le Seigneur". Ensuite ces prières pour l'Union, se concentrent autour de la sainte Eucharistie, après la consécration. Dans les prières in secreto qui suivent immédiatement la consécration á la liturgie de Saint Jean Chrysostome (Bouche d'Or), qui est la plus ctmrte. le prêtre commémore en général: l'Église sainte, catholique et apostolique, — mis dans la Liturgie de Saint Basile le Grand, qui est plus ample, au même endroit, le prêtre proe disant entre autres: „réunissez ceux qui sont dispersés, persuadez ceuxqui ont été trompés, et réunissez-les à votre sainte Eglise catholique et apostolique..."; de nouveau dans la prière qui suit, le prêtre demande

•172

ati Seigneur: „Apaisez les schismes de l'Eglise, réprimez l'orgueil des paieras, abattez promptement, par la puissance de votre Saint Esprit, les assauts de l'hérésie..." Et dans les d'eux liturgies, après la consécration, l'ectenie de demande qui a été dite après la Grande Entrée (Offertoire) se répétant, de même que dans la liturgie de Saint Grégoire, ou elle trouve place une seule fois, cette ectenie ici en face de Jésus sur l'autel, elle se termine par une demanda pour l'Union' „Ayant demandé l'unité de la fois et la participation du Saint Esprit,, recommandon nous nous-même, les uns et les autres et tout notre vie, au Christ, notre D i e u . . . " Ce moment est après la consécration le moment culminant que suit l'Oraison dominicale. - Et aussi á la prière de la fin, nommée de Fambon, le prêtre demande á nouveau: „Dieu, gardez l'ensemble de votre E g l i s e . . . " Et á la liturgie de S. Grégoire, dans la même prière, le pétre demande: „Accordez nous aussi, o bon D i e u , . . . de garder la fois i n t é g r e . . " BOÏÎC un désir eprimé avec tant de ferveur en face de Jésus sur l'autel, peut se réaliser seulment avec l'aide encore de Jésus eucharistique. Comme le montrent les paroles de Saint Augustin citées plus haut, l'Eucharistie et Elle seule maintient unis entre eux les mémbres de l'Eglise: là ou Elle est, là est l'Union, là an Elle n'est pas là, ne peut pas êntre non plus l'Union du Christ! Nous arrêtons sur cette vérité afin de passer en revue les tendances actuelles d'union entre les églises chrétiennes et jeter un regard sur l'évolution du culte eucharistique dans notre église orientale catholique. Cette irrésistible tendance vers un rapprochement parmi les chrétiens, tendance dont une preuve est, aussitôt la fin de la guerre mondiale, la lettré du patriarche de Constantinopol du mois de janvier 1920, qui proposait: la constitution d'une sorte de Ligne des Eglises á la manière de la Ligue des Nations „¡a si heureusement constituée", cette tendance comme nous avons dit irrésistible, mais il semble, née de motifs plutôt humain, a trouvé son expression dans le contract pris par les églises dissidents avec les protestantes á leurs congrès mondiaux bien connus. Et quand Notre Saint Père le 6 janvier 1928 a dit la parole autorisée dans cette question, le directeur du journal „Cuvântul" (La Parole) de Bucarest, Nae Ionescu, qui d'autre part se montre éloigné étranger R la solution proposée par le Saint Pére, a très bien montré que leur évêques leur épiscopat en recherchant á se lier avec l'Occident protestant a oublé la base dogmatique que el protestantisme néglige totalment, le protestantisme étant dans l'histoire de la vite religieuse seulment la destruction, l'anéantissement des dogmes! Ce phénomene se vérifie aussi chez nos frères orthodoxes romains bien avant ou'ils ne sient entrés en relations plus étroites avec les protestáns. Dana leur trés louable inspiration de donner un élan á la vie religieuse, ils en sont venus á des organisations avec des practiques auxquelles ne manquent pas tout á fait, cependant un encouragement á a reception des sacraments, leurs séances aves des prêches de la part des laiques, et avec des exercices religieux sans la participation des prêtres amèneront fatalment á la protestantisation! Aussi c'est pourquoi les représentants de 1' orthodoxie traditionelle ne cessent de manifester leur inquiétude, tandis que l'officialité a cherché á canaliser un mauvement trés répandu en l'encadrant dans des status approuvés par elle. Mais il ne peuty avoir de renaissance de la vie religieuse, dans le sens vraiment chrétien, sans le culte de l'Eucharistie! Voilà, pouquoi, d ' autre paît, nous voyons avec une grande joie, chez les

•173

peuples orientaux catholiques, la vie religieuse prendre un nouvel essor par la culte eucharistique extraliturgique. Ce culte se fait par: 1. adorations publiques, 2. processions eucharistique. 3. bénédiction eucharistique. Les deux premières se pratiquent sans soulever de problème liturgique. La troisième toutefois, encadrée par les chants et des prières publiques, ïeclame une disposition liturgique (acolouthia) quelconque. Elle est en développement, et encore de bas en haut, comme a été toute évolution liturgique. C'est á dire: par diocèses, par provinces et puis dans l'Église entière. Mais est-ce que la liturgie orientale adment des innovations, une évolution? Assurément, si non dans le style, dans les constructions. Á l'pccasions du Congrès eucharistique tenu á Vienne en 1912, mon prédécesseur en qualité d'orateur roumain á la section orientale, le regretté chanoine Szmigelski, montrait que si dans le 8 premiers siècles l'Église orientale a produit une certain richesse, une grande richesse de formes liturgiques (Des liturgies) pour la glorification de la sainte Eucharistie, depuis lors est survenu une léthargie, comme si le Saint Esprit eut cessé d'agir sur ceflte Église. Or, nous voyons de nouvelles dispositions, liturgique dans les églises orientales dissidentes: diverses bénédictions, des prières publiques, conformément á l'évoluton des temps: pourquoi seulle la sainte Echaristie ne serait pas l'objet d' une évolution du culte? Voilà donc que les églises orientales catholiques, en créant en style orientale des formes nouvelles pour le culte delà sainte Eucharistie, sont non seulment dans la note du temp et dans l'esprit de l'Évangile, mais encore en parfait accord avec las traditions ilturgiques et avec le progrés général du culte oriental, savoir: byzanjtin! Dieu veuille, que cet esprit eucharistique qui seul et á même de ramener á la vie tous les membres de l'ÉgSse, pénétre le plus possible dans { les coeurs chrétiens! Et pour |que cela soit, nous, les prêtres orientaux, nous promoncerons avec plus en plus de ferveur les paroles des prières in secreto d'avant le rite de la Communion: „Seigneur Jésus Christ, notre Dieu, regardez du haut de votre sainte habitation et du trône glorieux de votre royaume: venez pour nous sanctifier, vous qui siégez en haut avec Père, et qui êtes ici avec nous, quoque invisible..." Béni soit le nom du Seigneur, dés maintenant et á jamais!

Szent Ágoston Sz. János XXV IT. fejezetéhez fűzött elmélkedésében azt mondja, hogy az Üdvözítő azért rendelte eledelünkül az ő -saját testét és italunkul az ő saját vérét, hogv benne maradhassunk és ő mibennünk. Mi benne maradunk, mert az ő esrvháza vagyunk. Egy testnek tagjai, melyeket egységbe semmi más nem fűzhet, mint a szeretet. Ezt a szeretetbeli egységet akarta közöttünk megteremteni. Valóban ezért az egységért imádkozott utolsó vacsoráján az Ur s ezért imádkozik naponta az Anyaszentegyház is, többet, mint bármi egyébért. Imádkozik a szent liturgia csöndes imáiban, az egvbázi zsolozsmának majd minden részében, imádkozik együtt az egész néppel az ekténiákban: , , m i n d n y á j u n k egyesítéséért". Aranyszájú Sz. János liturgiáiálban az átlénvegítés után imádkozik általában az „egv, szent, katholikus egyházért", Sz. Razil liturgiájában pedig az egyházszakadások megszüntetéséért, a téves hitet vaüók•174

nak az igazságra való vissza vezérléséért. Az Ur imádsága előtt mindkét liturgiában s a Sz. Gergelyében is újból fölhangzik az egyház ajkán: „ A hitnek egységét s a Szentlélek közöltetését kérvén, önmagunkat és egymást s egész életünket Krisztus Istenünknek ajánljuk". Vájjon az a kívánság, melyért az Üdvözítő maga imádkozott .1 amelyet^ annyiszor hangoztatunk az ő szent oltáránál, valósulhatatlan kívánság-e! Nem! Az Eueharistia egységet teremt a keresztények között. Ahol az van, egység is van, ahol eucharisztia nincs, ott. az egység sem állhat fenn. Ha tehát ezt az egységet keressük, keresnünk kell az utat az eucharisztikus kultusz kifejlesztésére. Az egységre való vágyódás erejére mutat rá az a tény, hogv amikor a nagy világháború véget ért, a konstantinápolyi pátriarka 1920 január hóban egy olyanféle szervezet létesítésének gondolatát vetette fel, mint a szerinte „szerencsés alkotású" népszövetség, hogv a protestánsokkal való együttműködés alapjait keresse. X I . Pius pápának 1926. január 6-án kelt „Mortalium animlos" kezdetű enciklikája azonban rámutatott e kérdés akadályaira s utána a bukaresti Cuventul (Ige) szerkesztője, Nae Jonescu is megállapította, hopv a tervezett egyesülés nem történhetnék meg dogmatikai visszaesés nélkül s a protestantizmussal egyesülő keletieknek el kellene feleiteniö'k hitüket, ami végül is minden hit megsemmisülésére vezetne. Fellépésének eredménye mutatkozott a párisi kongresszuson, mikor az ortOiodox románok, mielőtt a protestantizmussal bármiféle kötelékbe léptek volna, leszögezték, hogy a szentségek elhanyagolása, a világiaknak a szószékre bocsátása és a vallásnak papok nélkül való felfogása végzetes veszedelmet jelent a protestantizmusra nézve. Ezen az úton — eucharisztia nélkül — a vallásos élet újjászületését senki sem remélheti. Más oldalról azonban örömteljes jelenségeket látunk, melyek az egységre való törekvés sikerével biztatnak bennünket. Ezek a jelenségek az eucharisztiának liturgián kívüli tisztelete, mely egyre szélesebb teret nyer. Ez háromféleképen nyilvánul: 1. nyilvános szentségimádásökban, 2. eucharisztikus körmenetekben, 3. szentségi áldásokban. Az első kettőnek gyakorlása nem okoz semmi liturgikus nehézséget. Az utolsóra nézve szükséges valami szertartásnak megállapítása, mely most van kialakulóban. E kialakításnak azonban nem egyházmegyénként, vagy tartományonként, hanem az egyházban egyöntetűleg kell történnie. Megenged-e keleti liturgiánk ilyen kialakulást? Kétségkívül. De nem a stílus vagy a szerkezet megváltoztatásával. A szónoknak elődje az 1912. évi bécsi eucharisztikus kongresszus sessiójában tartott beszédében rámutatott arra a formagazdagságra, melyet erre nézve rítusunk fölkinál. Uj szertartásokat az elszakadt keletiek is vezettek be: különféle áldásokat, nyilvános könyörgéseket, stb. Csak az eucharisztia kultusza számára ne volnának lehetőségei a szertartási fejlődésnek! A keleti egyház, mikor szertartási rendszerének és formáinak megőrzése mellett új formát ad az eucharisztia kultuszának, csak •175

az idők követelményeinek tesz eleget s az evangélium szelleme és az általános, hagyományos liturgia-fejlődés követelményei szerint cselekszik. Előadását a sz. liturgia áldozási részét bevezető imával végzi: ..Figyelmezz reánk, Urunk Jézus Krisztus Istenünk, szent lelkedből és királyságod dicsőségének trónusáról . . . és aki láthatatlanul közöttünk is itt vagy, jöjj el s szentelj meg bennünket.

Buczko János lembergi segédpüspök. S'intende l'unitá quala nota caratteristica della Chiesa, tanto desidara ta dal Divin Fondatore. Contiene tre elementi essenziali; unitá delle fed unitá del regime, e unitá del culto. Benché il catechismo ci insegna di esser principio deli unitá della Chiesa proprio il Capo supremo della Chies sa, cioé il Porfrefice Pomano col suo Primato, tuttavia é ben chiaro che l'unitá analoga a quella della SS. Trinátá, 1' unitá — dietro il desiderio di Gesú Cristo — informata dall'amore, perché solo dall'amire verrebbero conosciuti i discepoli di G-esú Cristo — una tale unitá abbisognava di un altro principio e di un altra base, quale é nel caso la SSma Eucharistia, sia quale unico sacrificio del N. T. sia quale unico sacri(ficio del N. T. sia quale strumento sacramentale della grazia e dell'amor'e. La solu unitá della fede non é sufficiente (la fede del resto che non ha le opere é morta). Ci voul l'unitá, ouale é tra le membra dello stesso corpa umano, essendo noi a base deli' appartenenza alla Chiesa le membra del corpo mis(tico di Gesú Cristo. Ci voul l'unitá dell'amore, essendo noi non solo le membra del corpo mistico di Gesú Cristo, ma pure a uno a uno membra gli uni degli altri. (Rom. X I I . 5. Eph. IV. 25). Nell' Eucharistia viene consumata l'unitá della fede (esse é il mistero della fede), poi l'unitá del culto, essendo essa il centro di qualunque culto cristiano; fiaalínente — l'unitá del regúne, essendo il culto Eucharistico intimamente legato con il culto del Primato Papaié: nei siamo testi moni d'aver luogo la glorificazione deli' Eucharistia frai popoli che ascoltano il Papa come Pastore e Maestro di tutiti i fedeli. Adoriamo Gesú nascosto nell' Eucharistia, visibile nel Papa.

Az egyház egységére törekszünk, melyet Krisztus Urunk oly igen óhajtott. Ez az isteni Alapító által meghatározott egység három ismertető jegyet hordoz magában: a kormányzat, a hit és a kultusz egységét. Az egyház egységének legfőbb ismérve az egy közös fő, a Római Pápa legfőbb kormányzói hivatala, a primátus, mely bizonyos hasonlóságot mutat a Szentháromság egységével. Az egység alapja a szeretet, melyet Jézus Krisztus tanítványainaik parancsul és ismertető jegyül hagyott. Yan azonban az egvségnek egy záloga is: az Újszövetség áldozata, az Eucharisztia: a malaszt és a szeretet szentsége. A puszta hitegység még nem volna tökéletes. A hit cselekedetek nélkül halott. Itt olyan egységre van szükség, minő az emberi test tagjainak egysége, mert az Egyház Krisztus misztikus teste. Itt a szeretet egységére van szükség:, mely bennünk Krisztus misztikus testének tagjaiban kell, hogy éljen, egymásiránt. •176

Az Eucharisztiában a hit egysége (mert mysterium fidei) találkozik a kultusz egységével, (mert ez a keresztény kultusz központja mindenütt) és az uralom és kormányzat egységével, mivel az eueharisztia hite szoros összefüggésben áll a primátus tiszteletével. Az Eueharisztia tesz bennünket igazi testvérekké az ő jogara alatt. Imádjuk Krisztust, ki bennünket önmaga által s a Pápa fősége alatt egy titokzatos testté egyesített. Varouhas Dénes konstantinápolyi püspök. La nécessité de l'union des chrétiens est aujaurth'hui plus vivement ressentie, parce que les adversaires se coalisent pour combattrel' Église et la Société. Le salut est uniquement dans l'union des Chrétiens, union symbolisé et réalisée par la Divine Eucharistie. C'est là l'enseignement de l'Ecriture exprimé par St Paul dans sa 1ère lettre aux Corinthiens (c. X. 16—17) et dans celle aux Galates (c. I I . 20). De même c'est l'enseignement des Liturgies byzantines: L'Eucharistie produit l'unité de la Foi par la participation au même Pain et au Sang du Christ. (Liturgie de Sít Basile). Pour leur sanctification, les Fidèles doivent participer aux „Choses saintes" afiia de s'unir et former un avec Celui qui est le seul Saint, et le seul Seigneur (Liturgie de St Jean Chrysostome.). lia v,,Didaché'' des douze Apôtres, au nom de la Tradition, exprime admirablement la multiplicité des membres dans l'unique Corps de l'Eglise par l'unité du Pain Eucharistique composé de multiples grains. Le voeu donc du Congrès doit être celui de lia Liturgie de St Basile: „Seigneur, faites cesser les schismes et lesz hérésies et accordez la Paix et l'Union à votre Eglise!"

A kereszténység egységének szükségességét ma sokkal élénkebben érezzük, mint valaha, mert az ellenségek összefognak, hogy támadják az Egyházat és a társadalmat. A menedék esak a keresztények egyesülésében lelhető meg, amelyet szimbolizál és megvalósít az isteni Eueharisztia. Ez a Szentírás tanítása is, mely kifejezésre jut Sz. Pál első levelében a Korinthusiakhoz (X. 16—17.) és a Galata-beliekhez írottban. (II. 20.) Hasonlóképen a Bizánci liturgiák tanítása is. Az Eueharisztia hitegységet eredményez az ugyanazon kenyérhez s Krisztus véréhez való járulás által .(Sz. Bazil liturgiája.) Megszentelésükért a hivők a „szent dolgokhoz" tartoznak járulni, hogy egyesüljenek s egyet alkossanak azzal, aki az egyedül Szent és az egyedüli Ur. (Aranyszájú Sz. János liturgiája.) A tizenkét apostol didakhéja csodálatosan fejezi ki — a tradíció nevében — az Egyház egyetlen teste tagjainak sokféleségét, az eucharisztikus kenyér egységéhez hasonlítva, amely számos magból áll. A kongresszus óhaja csak Sz. Bazil liturgiájé lehet: „Uram,, szüntesd meg a szakadásokat s az eretnekségeket s add meg egyházadnak a békét s az egységet!" •177

Melles Géza kanonok miséje volt a görög katolikus programra zárópontja, melyet május 28-án déli 12 órakor végzett a Rózsák terén levő gör. kath. templomban azok részére, kik a zarándoklat II. részével jöttek Budapestre. Az elősorolt s a hivatalos programmban is szerepelt miséken kívül keleti szertartású püspöki miséket mondtak a város különböző templomaiban Nazlian János (örmény szert.), Haggiar György püspök (mala'bár), Nabaa Gábor sidon püspök (szir), Csarneczky Mihály apostoli vizitátor (bizánci ószláv), Bakhache Mihály egyiptomi, Cassa Chiháne Maryam alexandriai püspökök (abesszíniai kopt-rítuson), Buczkó János ukrán segdpüspök ószláv nyelven. Sajnos a I I . csoportnak nem is jutott több a gör. kat'h. ünnep-egekből. A délutáni zarándokvonatokkal érkezőknek még ennyi sem. Annál feledhetetlenebb élmény volt számukra május 29-én, vasárnap délelőtt. a pápai bíboros-követ miséje és Ö Szentsége áldásának vétele, melyet a legátusi mise után nyertek el. Boldog részesei voltak ugyanakkor a rádió hangszóróin át a Castel-Gandolfo-ban nyaraló agg Egyházfő szózatának is, melyet a kongresszushoz intézett. Kétszeresen kedves volt nekünk ez a szózat, mert kitüntette a mi uniós mozgalmunkat az a pápa, ki egykor varsói nuncius korában oly közelről látta a szakadásban élő oroszok lelki ínségét, de kiváltképen kitüntető volt ránk, mint magyarokra, mert Ő Szentsége kifejezetten is hangsúlyozta azokat a személyes emlékeket, melyek Magyarországot előtte kedvessé tették. A délutáni szentségi körmenet és a szakadó esőben megtartott záróünnepélv pedig egyenesen hitvallói tény volt. Május 30-án a Szent István évet megnyitó körmenet és ünnepi mise szintén kárpótolta a II. csoport zarándpkait azért, hogy nekik, programmösszeállítási és közelekedési nehézségek miatt az első rész gazdag keleti programmjából semmi sem jutott. Elmultak az Isten iránt való nagy szeretet és a felebaráti együttérzésnek, a szivek harmonikus összedobbanásának s az „egy szájjal és egy szivvel" való imádkozásnak feledhetetlenül szép napjai. De csak a napok multak: hatásuk sokáig, nagyon sokáig élni fog a lelkekben. A pünkösdi csoda megismétlődött: az emberek Krisztusban és Krisztus által egymásra találtak, megértették egymást. A Szentlélek Isten újból „mindenkit egyesülésre hívott". Most még inkább, még erősebben hiszünk az „egy" Anyaszentegyházban, még boldogabban reménykedünk a krisztusi egység közeledésében. És el nem hal ajkunkon soha többé a fohász: „Krisztus, kenyér s bor színében Ur s király a föld felett, Forrassz eggyé békességben Minden népet s nemzetet!" •178

KRÓNIKA Bobola Szent András ereklyéje Budapesten A nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus gyönyörű ünnepségeinek utórezgéseként csillámlott bele az a megkapó ájtatosság, amellyel Budapst katholikus népe fogadta Lengyelország nemrégen szenttéavatott patrónusának, Bobola Szent Andrásnak ereklyéjét. Bobola Szent András János a lengyelországi Sandomiersben született 1591-ben és 20 éves korában lépett be a Jézus Társ'aságba. Itt tanulmányai elvégzése után egyesületeket vezetett, a lelkipászorkodás terén működött, azután pedig 20 évet meghaladó időn keresztül bejárta Litvánia legtöbb részét, mint népmisszionárius. Végtelenül sóikat tett az Unió érdekében, e téren valóságos apostoli munkát végzett. Emiatt a szakadár oroszok, elsősorban a kozákok, akik be-betörtek Lengyelország területére, bosszút forraltak ellene. A kozákok katholikus-gyűlölete ebben az időben olyan nagy volt, hogy minden katholikus papolt, ha kezük ügyébe került, megöltek. Igv többek között 50 .jezsuitát és Kunceviez Jozafát görög katholikus érseket is. Bobolára is szüntelenül vadásztak és mikor Pinsk környékén 1657 május 16-án Janov mellett elfogták, páratlan kegyetlenséggel kivégezték. Martiromsága olyan borzalmas volt, hogv X I . Pius pápa azt mondotta róla: mint történész nem találta párjai) ennek az esetnek a vértanúságok sorában. Holttestét 70 évvel később teljes épségben találták meg és először Pinskben, majd Polotzfcban őrizték 1919-ig, amikor a vöröfeök iinnen elszállították és Moszkvában az egyik múzeumban állították ki. Mikor a jezsuiták által vezetett pápai szeretetmisszió az éhínséggel sújtott orosz területeken működött, szolgálatai fejében elkérte az Unió nagv martirjának ereklyéjét. A szovjethatóságok teljesítették a kérést azzal a kettős feltétellel, hogy az ereklyét nem viszik Lengyelországba és hogy a misszió jezsuita tagjai nem térnek viissza a szovjetorosz földre., így került 1923-ban az ereklye Rómába, ahol a Jézustársaság A1 Gésu templomában helyezték el. A hitegvség nagv vértanuját már I X . Pius pápa 1853-ban boldoggá avatta, most húsvétkor pedig XI. Pius pápa nagv ünnepség között iktatta a szentek sorába, Lengyelország óriási tisztelettel veszi körül nemes alakját. Ezért kérte a lengyel főpapság és a hívők serege, hogy ereklyéjét hazájukba szállíthassák, ahol Varsóban tiszteletére templomot emelnek és annak elkészültéig ideiglenesen az ottani egyik jezsuita templomban helyezik el megőrzésre az ereklyét. Az ereklyét díszes, 125 kilós üvegfa]u remekveretü ezüst koporsóban mintegy^ 200 tagu lengyel zarándokcsoport kísérte Rómából Respighi Károly pinski segédpüspök vezetésével. X I . Pius pápa ünnepélye« kihallgatáson fogadta a lengyel zarándokcsoportot, s nagy ünnepségek kíséretében adták át nekik a becses ereklyét, amelyet a különvonat egyik kápolnává átalakított postakocsijában szállítottak június 10-én hazánkon keresztül Varsóba. Magyarország területén az első ünnepélyes fogadtatás Székesfehérvárott volt, ahol a vonatot a hívek hatalmai? serege fogadta és járult tisztelgésre az ereklye elé. Budapesten az ereklyét hozó különvonat fogadására igen sok. kath. hívő jelent meg a keleti pályaudvaron. Az egyházközségek képviselőtestületei, a jámbor társulatok és intézmények zászlóik alatt. Megjelent az ereklye fogadásánál gróf^ Teleki Pál kultuszminiszter Madarász István prelátus-kanonok, miniszteri osztályfőnök kíséretében, Orlovsky Léon lengyel követ a követség tagjaival, Namialowski Wladiislaw lengyel konzul, az Eucharisztikus Főbizottság részéről P. Bangha Béla S. J., Czapik Gyula prelátus-kanonok, Mihalovics Zsigmond tb. kanonok és Zsembery István elnöki tanácstagok. A főváros részéről dr. vitéz Bárány László főjegyző jelenti meg. Igen nagy számban jelentek meg a fővárosi lelkészkedő és szerzetesi papság tagjai; főképen a Jézus Társaság és a Pálos-rend tagjai, valamint az apácarendek képviseletei. A rendezés munkáját P. Gyenis András S. J. a férfi kongregációk tagjaival és az Országos Katholikus Szövetség részérő! Fekete Márton kormánytanácsos irányította. Az utolsó díszes kocsiban volt elhelyezve az ereklye. A zai-ándok-

•179

vonat utasai között voltaik a pápai főszertartásmester és a pinski segédpüspöki kar, P. Sopuch Staniszlav a jézustáreaság lengyel tartományfőnöke és Novak S. J. házfőnök, P. Telsio S. J. általános ügyvezető, P. Kosi-bovicz E-de, a varsói katholikus írók elnöke és többen a lengyel papság előkelőségei közti-. A pályaudvarról ünnepélyes menetben vitték az ereklyét a pályaudvar előtti hatalmas térre, ahol P. Lányi Ede, j árus társas ági rektor, főiskolai igazgató először latin nyelven köszöntötte az ereklyét kísérő bizottság tagjait, majd magyar gyelven mutatott rá a magyar-lengyel sorsközösségre és kérte Bobola Szent András közbenjárását Magyarország boldogulásáért, végül lengyel nyelven szólott a vendégekhez. A beszédek elhangzása után megindult az egyházi körmenet, amelynek élén fehérlovas rendőrdíszszakasz, majd a 38-as honvédcserkészek díszőrsége haladt, utánuk következtek a zászlók alatt az egyesületek, majd az apácáik, a papság és utánuk hozták az ereklyét jérustársaisági kispapok. Őket követte az egyházi és világi előkelőségek hosszú sora. A menet a Baross-téren és a Rákóczi-úton át ériási közönség sorfala között haladt a Rózsáik-terén levő Szent Erzsébet plébániatemplomhoz, (amely a kongresszus alatt a görögkatholikus magyaroknak és a kárpáfti ruthéneknek volt átadva) s amelynek kapujában most, a fővára-- képviseletében Schuler Dezső alpolgármester és a papság élén Hauser Ignác plébános fogadták a menetet. A templomba való bevonulás után P. Przezdzicki Pius pálos generális mondott a jézust áreasági atyák segédkezésével főpapi misélt és tartott lengyel nyelvű szentbeszédet. Ezután megkezdődtek az ereklye előtt a csoportárjtatosságok, amelyeket délután 4 órakor P. Rozinán János S. J. szentbeszéde fejezett be a férfikongregációk tagjainak jelenlétében. Pontosan hat órakor a különvonat a óriási közönség lelkes üdvözlése és éljenzése között hagyta el a pályaudvar csarnokát. Bobola Szent András, az unió (N. U.) vértanúja hazatért szülőföldjére. — ELISMERÉS SZÁNTAY^SZÉMÁN Dr.-NAK. Másolat. 11,979/1938. Méltóságos Prelátus Ur! A X X X I V . Eucharisztikus kongresszus mindenben igazolva a hozzáfűzött reményeket, a legszebb sikerrel véget ért. A kongresszus felejthetetlen szép napjai a külföldiek és belföldiek előtt egyformán igazolták a magyar katholikus társadalom mélységes hitéletét és az egész magyar nemzet keresztény lelkületét. Amikor a Világikongresszus befejezése után hálával gondolunk mindazokra, akik a nagyszabású ünnepségek fényét és sikerét jóindulatú pártfogásukkal és fáradhatatlan buzgó közreműködésükkel előresegíteni szívesek voltak, örömmel használom fel az alkalmat, hogy Méltóságodnak a keleti szertartásúak albizottsága Ikörűl kifejtett odaadó és eredményes munkálkodásáért mélységes hálámat és köszönetemet fejezem ki. Fogadja Méltóságod igaz tiszteletem őszinte nyilvánítását. Budapest, 1938 junius 9. Serédi Jusztinián s. k., bíbornok, érsek, Magyarország hercegprímása sk. Méltóságos Szántay-Szémán István Urnák pápai prelátus, Miskolc.

•180

— DOROGI FARKAS ÁKOS székesfővárosi tanácsnok, a budapesti gör. kath. .egyházak fejlődésének jeles előharcosa megneyerte a legszebb pápai kitüntetések egyikének, a Nagy Sz. Gergely-rendnek lovagkeresztjét. A kitüntetésről a bíboros hercegprímás meleghangú leiratban értesítette Balogh Bálint budai gör. kath. lelkészt. Farkas Ákos régi hajdudorogi család sarja, kinek ősei mindig munkás előharcosa! voltak a gör. kath. magyarság ügyének, ő maga pedig a budapesti kegyúri ügyek intézésében tett számos kath. egyházközségnék, legfőképen a két budapesti gör. kath. parochiának maradandó értékű szolgálatot. A budai egyházközségnek egyébként létalapját ő vetette meg. — HÁZASSÁGVÉDELMI körlevelet bocsátott ki június 8-i kelettel V.Miklós alexandriai görög pátriárka. A körlevél hangsúlyozza, hogy egészséges társadalmi élet csak a keresztény értelemben vett családi életen épülhet fel. Ezért figyelmezteti a papságot, hogy mindent kövessenek el a keresztény házasság és családi élet védelme érdekében. Az egy házilag meg nem kötött, továbbá rokonok között a szent szinódus hozzájárulása nélkül létrejött _ házasságokat, nemkülönben az elváltak második házjassiágátl érvényteleneknek nyilvánítja. Vegyes házasságokat egyházilag megáldani csalk akkor szabad, ha a gyermekek orthodox neveltetése

kellőképen biztosítva van. A nem orthodox pap előtt kötött vegyes házasságokat érvénytelennek kell tekinteni. Az ilyenek többé nem tekinthetők az orthodox egyház híveinek. Az egy házilag érvénytelen házasságból származó gyermekév törvényteleneknek tekintendők. A pátriarka körlevelét a Júlián naptár szerinti pünkösd ünnepén minden templomban ki kellett hirdetni. — OROSZ JUBILEUMRA készül a külföldön élő oroszok egyházi szervezete. A karlócai orosz szinódus kimondotta, hogy július 28-án minden külföldi orosz templomban ünnepi liturgiával, körmenettel és egvéb áitatosságokkal fényes külsőségek között kell megünnepelni fiz. Vladimír emlékét, ki 950 évvel ezelőtt az orosz népet a keresztény hitre vezette. A határozat annál érdekesebb, mert Sz. Vladimír (Aladár) Sz Olga unokája. a katholikus egyház szentje, kit Mihály kievi pátriarka, Oroszországnak Chrysoberga Miklós Konstantinápoly katholikus pátriarkája által fölszentelt első pátriarkája keresztelt meg1. Sz. Vladimir 988-ban Bazil és Konstantin görög császárok nővérével, Annával kötött házassága után lett 'kereszténnyé. Népe még sokáig őrizte a kath. egyházzal való közösséget. Izaszláv Demeter cár még állandó érintkezést tartott fenn VII. Gergely pápával. Ugyancsak foglalkozott a karlócai szinódus a liturgikus nyelv kérdésével is. Határozatait a következő pontokban foglalta össze: 1. az orosz egyház hivatalos nyelve az ószláv nyelv, melyre a liturgiát és egyéb szent könvveket Sz. Cirill és Metód fordították': 2. ezt a nyelvet, melyet az orosz egyház a IX. század óta állandóan használ, továbbra is fenn kell tartani; 3. minden liturgikus könyvet csakis ezen a nyelven kell kinyomtatni s az egyházi zenének e nyelvhez kell simulnia ; 4. az orosz keresztények számára ez a nyelv az egyházban megszokott és ezért templomi könyveknek orosz nyelven való kiadása szükségtelen; 5. az orosz vagy más szláv nyelvnek bevezetése szakadást idézne elő, inert ma az összes szláv nyelveket és népeket e közös liturgikus nvelvegységbe ¡kapcsolja. (Ekkl.j — AZ UKRÁN KERESZTÉNYSÉG 900 ÉVES JUBILEUMA. A budapesti eucharisztikus kongresszus utánra tűzték ki Lengyelországban az uferán katholikusok az orosz kereszténység 950 éves jubileumának megünneplését, mely alkalmából Gróf Septiczky András lembergi gör. szert. kath. érsek pásztorlevelet adott ki. Hivatkozik a galiciai

püspöki kar határozatára, amely az ünneplést elrendeli. Az érseki körlevél az Actio Catholica vezetőségét bízta meg az ünnepély rendezésével, amelytől nagy lelki hasznot vár az egész püspöki kar. Elsősorban azt kívánja a papságtól, hogy a jubileumi évben a legmélyebben véssék híveik szívébe azt az erős tudatot, hogy milyen nagy isteni kegyelem a katholikus Egyházhoz tartozni, amelyben őseik a keresztséget felvették. Kívánja továbbá a katholikus hitigazságok "leven átérzését, valamint az unió gondolatának megerősítését, amely a flórenc—ferrarai zsinaton végbement, majd a breszti zsinaton megújult. Végül elrendeli, hogv minden szent liturgiában esdekeljék az isteni kegyelmet híveik számára, hogy a hitben és a 'katholikus keresztény életben állhatatosak legyenek. — AZ UNIÓ ÜGYE LENGYELORSZÁGBAN. Lengyelország 35 millió lakosságának 67°/,-a lat. szert, katholikus, 10 százaléka gör. szert. katholikus, ugyanannyi a r.em egye-iiltek száma is. A különböző szektákra 31°/, esik, a latkosság többi része pedig zsidó. A pravoszlávok legnagyobb része Volhiniában és keleti Lengyelországban él, miután ezek mindkét szertartású katholikusokkal érintkeznek, — kultúrájuk is nyugati. Az intelligens elem vágyódik az unióba, mert látja, hogy a szekták, a racionalizmus és indifferentizmus pusztítja soraikat. Sokat imádkozik ez a rész az egyház egységéért. Sokszorigazán megható és tömeges uniálások is történnek ott. Legújabban Grinka városka összes nem egyesültjei uniáltak. Papot Dubnóból kaptak, ahol az albert-ini keleti rítusú jezsuiták nevelik az unió misszionáriusait. (Sz.) A SZICÍLIAI görögka tholikus egyházmegye kormányzását — mint már megírtuk — Ő Szentsége Lavitránó bíboros palermói érsekre bízta, ki a kormányzást át is vette. Mellette görög szertartású segédpüspök működik, kit a mult hóban szenteltek püspökké. (Sz.) — AZ EUCHARISZTIKUS KONGRESSZUS VENDÉGEI közül Giovanni Rosso, a Keleti Kongregáció substitutusa, Mo.joli Giuseppe, a kongregáció offieiálisa. Hess dr. ferencrendi generális, Pál Józsf, a romániai franciskánusok tartományi főnöke és Nekuiájes Domokos bukaresti gör. szert, ikath. parochus (szintén franciskánus), látogatást tettek Balázsfalván és a görög katholikus románság több központi helyén.

•181

FIGYELŐ Az eucharisztikus kongresszus visszhangjai A nemzetközi eucharisztikus kongresszusnak és külön ikeleti részének rendkívül lelkes, színes sőt megható visszhangja van már eddig is a keleti ritusú katholikusok sajtóorganumaiban. *

Az első ilyen visszhang, mely a kezünkbe került, az Eperjesen megjelenő „Russkoje Slovo" című egyházmegyei hivatalos lap június 3-i számában jelent meg Petrassovits Miron főesperes tollából, aki az egyházmegyei zarándoklat szervezője és így a magasztos eseménynek szemtanúja volt. Terjedelmesebb cikkében gyönyörűen állítja be, hogy miképen mutatta be a kongreszus az Úr Jézus egész földi életét. Az Űr Jézus a földön tanított, betegeket gyógyított, vígasztalt a nép között járván, így tanította Budapesten is a Pápa rádiószava és a Legátus állandó buzdító, lelkesítő beszédeivel az Ő nevében az öszegyült szárezreket. A gyóntatószékekben százezrek gyógyultak és erősödnek. Leszállt a nép köze, elfogadta a gyermekek hódolatát, amikor egy felejthetetlen élmény keretében százötvenezer gyermek járult a szentáldozáshoz & az eucharisztikus Kenyérrel több mint százezer hívőt táplált a a nyilvános szealáldozásban, a templomokban pedig ismét ezrek és ezrek részesültek »zent Testében és Vérében. A nén között járt az apostolok utódaival, akik hatalmas számban vették körül az Olt ári szentséget és a Pápa Legátusát. A vizén is járt Jézus az eucharisztikus kangresszuson. amikor az Oltáriszentség diadalmasan úszott a Duna hullámain s onnan áldotta meg a két parton áhítattal hódoló milliós embertömeget. Ennek a körmenetnek fényét és külső ragyogó pompáját leírni sem lehet, mert arra emberi fantázia nem képes. Jézus földi életében a hegyre is fölment és onnan hirdette a nyolc boldogságot; a kongresszuson is a tér fölött kb. 15 méter magasan állott az oltár, amelyről a Szentatya képviselője beszélt, imádkozott az egész világ békéjéért és a nemzetek boldogulásáért s innen áldotta meg a kongresszus befejezésével a népet. Itt jegyzi meg a cikkíró, hogy amikor ezen a hatalmas oltáron a szentmise végeztetett és Krisztus kenyér s bor színében megjelent, a közeli állatkert oroszlánjai, a puszták királyai hatalmas ordítással jelezték azt, hogy Krisztus a mindenség királya. Amikor a kongreszszuts bevégződött, majdnem mindnyájan sajnáltuk, hogy már vége van és mondottuk, hogy jó volt itt nejünk Krisztussal lenni. Jézus tanítványait elküldötte, hogy az egész világon hirdessék az evangéliumot minden népnek. A kongresszuson is így volt. Megszóllatt ott a latin, a görög, orosz, francia, ¡spanyol, kínai, török és sok más nyelv, jeléül annak, hogy az Egyház ma is híven teljesíti feladatát. Azután a cikk szórói-szóra ezeket írja: „Amilyen nagy gonddal törődött az Jézus a maga nyájával, hogy az egy legyen, így törődött az eucharisztikus kongresszuson is nyája egységével, mert a kongresszus keretében egy gyűlés is volt. az elszakadtak egyesüléséért, a mi keleti bíborosunk, Tappouni antiochiai pátriarka elnökletével. Ezt a gyűlést Dr. Szántav-Szémán István nyitotta meg, üdvözölve a kardinális elnököt, püspököket és az összes megjelenteket. Beszéltek még a szófiai püspök, Pál eperjesi püspök, a lembergi és a 'konstantinápolyi püspök, Brinzeu prelátus Lúgosról és dr. Minya Ungvárról. A püspököket megelőzőleg gyönyörű francia beszédben fejtegette Tappauni bíbornok azt, hogy miképen kell bennünket egyesítenie a legméltóságosabb Oltáriszentségnek a szeretet kötelékének és hogy eucharisztikus élet nélkül nem lehet meg a szent unió. Az Ungváros megjelenő „Negyilya" című ruszin folyóirat vezető helyen számol be az eucharisztikus kongresszusról s részletesen ismerteti a kárpátaljai ruszinoknak részvételét, máriapócsi zarándoklatát, külön ünnepi püspöki miséjüket. A színes leírásban külön megemlékszik a lap a kongresszus keleti részéről is ezen szavakkal: „A rendezők nagy súlyt vetettek arra, hogy a nemzetközi

•182

eucharisztikus kongresszuson méltó képviseletet nyerjenek a keleti egyház gyermekei is, hogy a kongresszus elősegítse az egyházak egyesülését. Ezen részben érdemeket szerzett és a legnagyobb dicséretre méltó Dr. Szántay-Szémán István pápai prelátus, gk. áldozópap. A görögöknek ünnepélyes liturgiájuk volt a Szent István bazilikában, amelyet görög nyelven az athéni gör. kath. érsek végzett. Ezt a misét a rádió is közvetítette. A mi híveinknek ünnepélyes miséje szombaton reggel volt az erzsébetvárosi templomban, amelyet Sándor püspök díszes asszisztenciával végzett papnövendékeink gyönyörű kórusa és a mi dallamos népénekünk, valamint a papság és az asszisztencia fényes öltözékei általános tetszést arattak a jelenlevőknél. Ezen a misén nemcsak sok latin szertartású püspök vett részt, hanem megjelentek a különböző külföldi népek és államok képviselői is. Filmezték, fényképezték ig ezt a szép szertartást." Uniós ülésünkről a következőket írja „Ugyanaznap volt a keresztény Kelet számára rendezett impozáns uniós gyűlés, amely Tappauni bíboros szíriai és jeruzsálemi érsek elnökletével ezen a gyűlésen részt vettek az összes görög és keleti szertartású theológusok, sok külföldi vendég, akik a keleti egyház és az uniós mozgalom iránt érdeklődtek. Sok szép beszéd hangzott el ezen a gyűlésen s mindegyikből kicsendült a forró vágy Krisztus széjjeltépett nyájának egyesüléséért." Ezután ismerteti a cikk az egyes szónokok beszédeit. A dunai körmenetről ez a cikk is azt mondja., hogy örökké felejthetetlen marad. Külön megjegyzik, hogy csak két állani nem volt képviselve a kongreszuison, Hitler Németországa és a bolsevista Oroszország, de a többi összes népek együtt imádkoztak helyettük és érettük is. *

A román lapok a kongresszus előkészületi ideje alatt — megtudtuk kéz alatt, hogy nem saját hibájukból, hanem bizonyos rájuk nehezedett viszonyok folytán — egyáltalán nem írtak a kongresszusról. A „Cuventul Adeverului" egy rövid 10 soros cikke, mely Kasper cseh bíborosnak a kongresszussal kapcsolatos egyik nyilatkozatát kivonatolta s hozzáfűzte, hogy oly sok feongreszus volt már Budapesten, amelyeken az utódállamok is résztvettek, hogy nincs értelme épen a katholikus kongresszustól félni és az Unirea egy rövid közleményén kívül, mely száraz, utazási tudnivalókat hozott a papság tudomására, mindössze egy cikket olvashattunk a Cuv. Adeverului f. é. 6—7. számában Papp Ágoston _0. S. B. tollából „Triumful Euharistiei" címen. Annál kellemesebben lep meg mosí^ a. kongresszus után bennünket a balázsfalvi „Unirea" — Egyesülés június 11-i, pünkösdi száma, mely N. B. aláírással hosszú beszámolót közöl a kongresszusról. Minden szavából mesrérzik, hogv írója szívesen tartózkodott Budapesten s lelkesült azon a nagyszerű hitvallástételen, melynek szemtanúja és részese volt. Még az ilyen tömegmozgalmak alkalmával elkerülhetetlen kis zökkenőkről is a meleg szeretet hangján ír s szinte velünk együtt sajnálkozik, hogy a kongreszszuist megelőző külpolitikai forrongás folytán sokan féltek útrakelni a magyar főváros felé. A keleti ünnepségekről is igen meleg hangon í r : ..Meg volt a lehetősége egy ünnepélyes román liturgia tartásának is, ehhez azonban karra lett volna szükség. Kárpótlásul azonban volt egy ünnepélyes liturgia a bazilikában, melyet Calavassy athéni püspök tartott és egy ruthén mi-•e, melyet Sztojka munkácsi püspök végzett. Az elsőn több bíboros is jelen volt, élükön Pacelli Ő Eminentiájával, ki a hitvallást is olvasta görögül. Cserében a pontificáló főpap, midőn másodszor énekelte: „Uram, Uram, tekints l e . . . " a bíboros-legátus felé fordulva, — a latin nyelvet használta. Ez alkalommal is meggyőződhettünk, mily csekély a különbség egyrészt a mi rítusunk és a görög rítus, másrészt a ruthén rítus között. Ugyanilyen különbségek vannak a mi és az orthodox románok rítusa, valamint a közöttünk és az ókirályságban élő orthodox románok rítusa között i s . " A keleti gvűlésTŐl egyetlen mondatban emlékszik meg, megemlítvén, hogy a román előadót épúgy ünnepelték, mint a nyilvános gyűlésen beszédet mondott Csiszár bukaresti latin érseket. A balázsfalvai „Cultura Crestina" c. havi folyóirat (olyasféle irányú és színvonalú, mint a mi Magyar Kulturánk), szintén egész sűrű oldalas beszámolót, ad a kongresszusról. Megemlíti Csiszár metropolita és Brinzeu lugosi nagyprépost beszédét s aztán így folytatja: „A román egyesült egyház hivatalosan nem vett részt e kongresszuson, melyen a _ keletjiek megérdemlett, tiszteletben és megbecsülésben részesüljek. (A bazilikai bizantin misén, melyet Calavassy athéni unitus püspök mondott görög nyelven, Pacelli bíboros is jelen volt s ő olvasta a hiszekegyet görögül.)" Saj-

•183

nos, a továbbiakból ismét az tűnik ki, hogy román testvéreink még mindig politikát keresnek mindenben s rémeket látnak ott is, ahol minden tiszta fény és napsugár. A budapesti kongr,eszus mellett sem mehetnek el anélkül, hogy „hivatalos" távolmaradásukat, vagy iránt máshol magukat kifejezik: „saját számlábukra, egyszerű résztvevői és szemlélői" jelenlétüket indokolva, meg ne vádolják a kongresszust rendező egyháziakat, katholikus kormányzó köröket azzal, hogy a katholicizmust a sovinizmussal keverték s a kongresszust a revizionista politika szolgálatába állították. Érdekes, hogy mindebből a csehszlovákiaiak semmit sem vettek észre s bár a kongresszust közvetlen megelőző hetekben épen Csehszlovákiával szemben nagyon is villámterhes volt a légikör, a csehek, tótok és ruthének nem féltek Budapestre jönni s akik eljöttek — hála Istennek több ezren — nem találtak okot a panaszra. (Sz. K.)

IRODALOM * Dr. Tóth Tihamér: Üdvözlégy Oltáriszentség! Szentbeszédek. A Szent István Társulat kiadása. Szentbeszédek, melyeket az immár világhírű szónok az 1937—38. tanév I I . felében a budapesti Pázmány-egyetem templomában az eucharisztikus kongreszszus előkészítésére tartott. Nem ephemer alkalomszerűségek, hanem örök értekek, mint maga a Szentség, melyet oly sokféle beállításban mutat be hallgatóinak, hogy szellemi szemeink szinte 'kápráznak a semmi kaleidoszkóp által nem utánozható rendkívüli szépségektől. Ez az én testem . . . — Az isteni szeretet- csodája. — Földi zarándokok tápláléka. — Éltető kenyér. Már e néhány beszédcím elárulja, hogy itt teljes katíi. dogmatikáját kapjuk az eucharisztianak, teljes magyarázatát a. szentmisének, áldozásnak, a szentségi Úr Jézussal való spirituális együttlétnek. Akik élő szóval vagy rádión át hallották, kedvesen fognak újból és újból meríteni belőle, akik nem hallották, kincset nyernek benne, fkj.) * Dr. Tóth Tihamér: Miatyjánk. Szentbeszédet' Budapesti A Szénit István TáBrsulat kiadása. Tóth Tihamért, kit már a kongreszus, óta emelt püspöki méltóságra az Apostoli Szentszék kegye, bemutatni nyílt ajtó döngetése volnia. A magyar rációból a legtávolabbi tanyai hívő is jól ismeri, de ismerik a nemkatholikusok is es bár a rádióban sem opportunista-, ki mindenkinek kedvét keresi, hanem pró'fétai lelkű és bátorságú szónoka a tökéletes katholikus igazságnak, nem kevésbbé tisztelik és becsüli, mint mi. Kötete az Úr imájának nem puszta egzegetizálása, *a benne rejlő iisteni gondolaoknak kibányászása, felszínre hozása. Huszonnyolc ' beszédben tárgyalja a Miatyánk .alapeszméjét! éjs %bő. [kérdését szenteltessék meg a te neved. Olvasva szinte magunk előtt látjuk, szinte füleinkkel halljuk sok-sok mondanivalóját. A Hiszekegy és a tízparancsolat után teljesen meggyőz bennünket, hogy Tóth püspök ma Magyarország legelső egyházi szónoka, (kj.)

Felelős szerkesztő és kiadó: Szántay-Szémán István dr. pápai prelátus Szerkesztőség és kiadóhivatal: Miskolc, Hunyadi-utca 3. Nyomatott Ludvig István könyvnyomdájában Miskolc, Rákóczi-utca 18. szám.

•184

A Máv nyári menetrendje É r v é n y e s 1938. m á j u s 15-től Miskolcról induló vonatok:

Miskolcra érkező vonatok:

Budapest felé:

Budapest felől:

23.47 Sz. v. 5.12 Sz. v. 7.40 Gy. v. 13.30 Oy. v. <á. v.) 14.10 Sz. v. 19.05 Gv. v. Sátoraljaújhely felé:

5.00 9.23 10.42 15.56 18.30 22.24

5.17 — é. 7.40 10.23 — é. 12.20 13.35 — é. 15.39 17.35 — é. 1855 17.42 — é. 19.38 21.58 — é. 23.40 7.36 — é. 9.34

Sz. v. Sz. v. Sz. v. Gy. v. Sz. v. Sz. v. Sz. v.

Bánréve—Ózd leié: Sz. V . Sz. V , Sz. V . Sz. V . Sz. V . Sz. V .

4.52 9.10 11.46 15.46 19.21 23.14

— e. fi — e. / — e. —• é. fi — e. fi — e.

5.23 9.35 12.07 16.12 19.47 23.40

Gy. v. Sz. v. Gy. v. Sz. v. Gv. v. (á. v.) Sz. v.

e. fi e. fi 14.10 e. 17.25 é. fi 19.19 e. 0.45 é. Sátoraljaújhely felől:

Sz. v. Sz. v. Gy. v. Sz. v. Sz, v. Sz. v.

v. v. v. v.

i. i. i. i.

7.51 10.30 14.07 19.10

é. é. é. é.

Sz, V . Sz. V . Sz. V . Sz. V . Sz. V . Sz. v. Sz. v.

10.09 12.41 16.35 21.23

Sz. Sz. Sz. Sz.

v. v. v. v.

5.35 6.20 7.34 10.44 14.15 16.55 20.56 i. 4.49 — i. 7.24 — i. 15.50 — i. 19.30 —

e. fi e. fi e. é. é. é.

22.59 7.13 7.30 9.34 13.20 18.52

e. é. é. é. fi e. fi e. fi e.

5.55 6.54 7.55

11.10

14.55 17.16

21.20

— é. 9.59 — é. 11.35 — é. 15.16 — é. 19.31 — é. 20.01 közlekedik.

é. é. é. é.

7.18 9.44 18.24 21.38

e. fi e. fi e. fi e.

5.50 7.23 14.50 19.38

Mezőcsát felől:

i. 7.45 — é. 8.52 i. 13.50 — é. 15.28 M. v. i. 16.45 — é. 17.55 M. v. M. v. V. v. Hidasnémeti felé:

Sz. v. 8.00 Gy. v. 10.32 Sz. v. 13.43 Sz. v. 17.50 Sz. v.*) 18.55 *) Csak Garadnáig

20.23 5.17 6.10 7.33 11.30 16.56

10.13 12.44 17.15 21.35 21.47 644.

Bődvavendégi felől:

Mezőcsát felé: M. v. V. v. M. v.

8.12

Bánréve—Ózd felől:

Bődvavendégi felé: Sz. Sz. Sz. Sz.

7.08

4.40 6.20 13.40 18.00

Hidasnémeti felől: Sz. v. Sz. v. Gy. v. Sz. v.

i. 5.39 — é. i. 11.02 — é. i. 17.31 — é. i. 19.42 — é.

7.22 13.11 18.42 21.22