IV.
ANNALES MU SEI NATION ALIS HUNGAEICI.
1906.
A MAGYARORSZÁGI NERI TINÁK KÉRDÉSÉHEZ. Dr. Soós LAjos-tól.
OX HUNGARIAN NERITINiE. By Dr. L. Soós. Az irodalomban Magyarországról négy. illetőleg öt Neritina-faj van felsorolva. E fajok a következők: N. fluviatilis L., N. danubialis C. FFR.. N. transversalis C. FFR., N. Prevostiana C. PFR. és a Püspökfürdőből emiitett kétes A. seiratilinea var. thermalis LÁNG. A püspökfürdői és tatai Neritiná-k kérdésével újabban KORMOS 1 TIVADAR foglalkozott. 0 arra az eredményre jutott, hogy a Püspökfürdőben ma már semmiféle Neri tina-faj sem él, a tatai Neritiná-1 illetőleg pedig az a véleménye, hogy a A. fluviatilis alakkörébe kell utalnia, magát a kérdéses formát pedig a N fluviatilis L. var. Parreysi YILLAval azonosítja. Mindenekelőtt a N. fluviatilis-ról kell néhány szót szólanom. KORMOS arra utal. bogy e faj elterjedési köre olyan, hogy a magyar faunaterületet szinte egészen körülöleli. Ez tényleg így van, a mennyiben kelet felé elér egészen a Kaukázusig, előfordul a- Dnieszterben is, észak felé felhatol Skandinávia közepéig, nyugat fele eléri Francziaországot, sőt alkalmasint az ibériai félszigetet, dél felé pedig előfordul még Szardiniában, Közép-Olaszországban. Dalmácziában és Montenegróban is. Igen érdekes azonban, hogy a Dunában seholsem él; csak felső folyásának bal oldali mellékvizeiben s a jobboldaliak közül a Vils folyóban fordul elő, ausztriai mellékfolyóiban már ismeretlen. A Dunában két másik, egymástól igen jól megkülönböztethető faj helyettesíti, t. i. a A. danubialis és a N. transversalis, melyek körülbelül Begensburgig hatolnak fel. Ilyen körülmények között eleve is biztosra vehetjük, hogy a N. fluvialilis Magyarország ama részén nem fordul elő, mely a Duna folyamkörnyékéhez tartozik. MAYER A N T A L 2 talált ugyan állítólag egy 1 A püspökfürdői és tatai Neritinák kérdéséhez. (Állattani Közlemények IV. köt. 1905.1 - A nagyváradi hévvizek. Nagyvárad 18(>1. p. 41—42.
4")1
MAGYARORSZÁGI NEUITINÁK.
példányt a Nagyvárad mellett lévő Pecze patakban, kétségtelennek kell azonban tartanunk, bogy az azóta különben elkallódott példány nem volt X. fluvialUis, mert ott MAYER-en kívül nem találta meg senki sem. De legújabban mégis előkerült a N. fluviatílis a magyar faunaterületről, csakhogy egészen más tájékról, t. i. Zengg mellől Sv. Jurajról, a hol DOBIASCH F E R E N C Z zenggi gyűjtő fedezte fel. DoBiASCH-tól későbben K O R M O S TIVADAR is szerzett példányokat, a ki ezt az adatot egyik újabb dolgozatában 1 azóta közzé is tette. Ismeretes, hogy a N. fluviatílis a legnagyobb mértékben variáló fajok közé tartozik, úgy hogy az irodalom a törzsalak mellett egész sereg változatát ismeri. A sv. juraji példányok sem tesznek kivételt. Ezek meglehetősen aprók és vékonyhéjúak ; alapszínük barna, melyet terjedelmes sárgás, máskor fehér, itt-ott összefolyó foltok tarkáznak. Akadnak közöttük olyanok, melyek K O B E L T 1365. sz., dalmácziai példányokról vett rajzával 2 egyeznek meg, s a melyeket X. sa lonil ana K U T S C H I G néven szoktak említeni. Más példányok barna alapszíne néha többé-kevésbé szabályos öveket alkot. Ezeket K O R M O S (id. h.) A . fluviatílis L . var. Irifasciata V I L L A néven sorolja fel. K O R M O S azonkívül egy új változatot is írt le var. zernovnicensis néven. A X. Prevostiana typikus példányai az említett három fajtól. így a hozzá legközelebb álló X. Jan tibialis typikus képviselőitől is könnyen megkülönböztethetők, mert ez a kurtább, zömökebb, rendesen kisebb termetű formák közé tartozik, amazok ellenben karcsúbbak, a nagyobb átmérő irányában jobban megnyúltak s azonkívül majdnem mindig jóval nagyobbak is. A A. Prevostiana, egy érdekes esetet kivéve, meleg vizekben él, míg a többi hideg víz lakója. Egyedül a N. fluviatílis-nak ismerjük egy oly változatát, mely Dél-Erancziaország meleg vizeiben fordul elő. A szóban forgó faj Magyarországon kívül csak egy helyen fordul elő. t. i. Yöslauban, Alsó-Ausztriában. Innen írták le. A vöslaui példányok aprók, gömbdedek, színük tiszta fekete, néha lila. Az utolsó kanyarulat felső részén gyengén fejlett él fut végig. — Fekete színben Magyarországon három helyen fordul elő, ú. m. Eobogányban (Bihar megye), Tapolczán Miskolcz mellett és a Tátrában. A robogányi példányok a vöslaui fekete színüektől csak abban térnek el. hogy tekercsük igen alacsony, majdnem lapos, csak a hegyes csúcs emelkedik ki kevéssé. Az utolsó kanyarulaton a váUtaraj és a varrat között pedig ives barázda fut végig. 1
Beiträge zur Molluskenfauna des kroatischen Karstes. (Nachrbl. Deutsch. Melak. Ges. 38. Bd. tnOfi. p. 1Ô3.) - ROSSMASSLF.R'S Iconographie, N. F. VIII. Bd. 29*
4Ö2
D! SOÓS LAJOS
Igen érdekes a tátrai előfordulás. Itt e csigák a Drechselhäuschen nevű hegylejtőn lévő vízesések forrásainak jéghideg vizében. 1600 m. magasságban élnek. 1 Kivételes körülményekhez alkalmazkodva szervezetük is átalakult. Jóval nagyobbra nőnek, mint egyebütt ; tekercsük igen magas, kiemelkedő, úgy hogy házuk szinte tornyosnak tűnik fel. Átmérője és magassága egyenlő nagy, a többi termőhelyekről származó példányok átmérője ellenben mindig nagyobb a magasságnál. A tapolczai meleg források Neri-Iiná-ja az irodalomban N. Prevostiana var. hungarica ( K S T R . ) M R T S . néven szerepel. K O B E L T szerint 2 a typikus Prevostiaiul-tói abban tér el, hogy tekercse valamivel magasabb, a héj nyílása pedig valamivel megnyúltabb. A tekercs tapasztalásom szerint egyáltalán nem magasabb, mint a typikusnak tartott formákon, abban azonban eltér tőlük, hogy az utolsó kanyarulat nem mindig élezett, továbbá, hogy a nagyobb átmérő irányában nyúltabb, s így közeledik a szicziliai N. meridionalis-hoz. Színezete annyiban érdekes, a mennyiben fekete alapszínét gyakran harántsorokba rendeződött világos foltok szakítják meg, a mi ismét egy déli faj. a N. peloponnesia jellemző bélyege. A tatai Neritina alakjára nézve megegyezik a vöslauival, színezet és rajzolat dolgában azonban lényegesen eltér tőle. Említettem, hogy a vöslaui példányok tiszta feketék, néha lilaszínűek; a tataiak ellenben sohasem feketék, hanem alapszínük mindig világosabb vagy sötétebb lila. A színezet egyszer egységes, máskor azonban több-kevesebb világos folt tarkázza, s e foltok rendesen szabálytalan hullámos vagy szabályos zeg-zúgos vonalakká egyesülnek. A zeg-zúgos vonalakkal díszített példányok rajzolata igen hasonlít a N. danubialis rajzolatához s HAZAY Tatán gyűjtött és később a Nemz. Múzeumba jutott példányait N. danubialis var. thermalis néven jelölte is meg. Kétségtelen azonban, hogy a tatai Neritina nem azonosítható a danubialis-szal, mivel ez utóbbi, mint már említettem, a nagyobb termetű, a nagyobb átmérő irányában erősen megnyúlt Neritiná-k közé tartozik, a N. fluviatilis csoportjába. Kétségtelenül a rajzolat tévesztette meg K0RH0s-t is, midőn a szóban forgó formát a N. fluviatilis var. Parreysi VILLA-val azonosította. KORMOS arra is hivatkozik, hogy a tatai meleg források közelében lévő mészv tufában megtalálta a N. fluviatilis törzsalakját is. KORMOS úr szívességéből volt alkalmam a mésztufában talált példányt az élő tataiakkal 1
IJAZAY, AZ északi Kárpátok vidékének Molluska-faunája. (Math, és Természettud. Közi. XIX. köt. 6. sz. p. 374—75) és : Die Mollusken-Fauna der Hoben Tátra. (Jalirb. deutsch, malako-zool. Ges. Bd. XII. p. 37 — 3S.) 2 L. c. p. 15.
MAGYARORSZÁGI NERITINÁK.
453
összehasonlítani. Mivel a fossilis példányt az élőktől csak némi színezetbeli különbség választja el, magam is kétségtelennek tartom, hogy az élő és kihalt példányok ugyanegy fajhoz tartoznak. A tatai Neritind- 1, BRUsiNÁ-val,1 a rajzolatbeli eltérés daczára is Prevostiand-nak tartom, mert a vöslaui fekete és a tatai zeg-zúgos rajzolatú formák közt a mindkét helyen előforduló lilaszínű példányok megadják az összekötő kapcsot. B R U S I N A 2 megjegyzi, hogy a Podsuseden (Zágráb mellett) előforduló N Prevostiana, szintén mutat néha elmosódott zeg-zúgos rajzolatot. 3 Áttérek most a püspökfürdői vitás Neritina tárgyalására. KORMOS TIVADAR az Állattani Közleményekben megjelent két dolgozatában azt állítja, hogy a Püspökfürdőben ma már semmiféle Neritina-faj sem él, ámbár az irodalomban szerepel egy, t. i. a N. serratilinea var. thermalis L Á N G . 4 MOCSÁRY SÁNDOR a mult század GO-as éveinek végén gyűjtött e helyen élő Neritind-kat, valamint később HAZAY is. E példányok a Nemz. Múzeum gyűjteményében még ma is megvannak, illetőleg a MOCSÁRY gyűjtötte példányok csak mostanában kerültek elő. A mult század 60-as és 70-es éveiben tehát volt még a Püspökfürdőnek élő Neritind-ja, s mivel ott a létfeltételek azóta sem változtak, nincs okunk feltenni, hogy kiveszett volna. A későbbi gyűjtők azért nem találták, mert nem ott keresték, a hol kellett volna. E faj ugyanis MOCSÁRY SÁNDOR szóbeli közlése szerint a vízben fekvő kövek és fadarabok alsó oldalán szokott megtelepedni, a honnan természetesen még hálóval sem lehet felhozni. A MOCSÁRY és HAZAY által gyűjtött püspökfürdői Neritina a tataitól csak a színezetében tér el némileg, azért azt is a N. Prevostiand-hoz kell számítanunk. Alapszíne szürkésbarna, melyet világos zeg-zúgos vonalak szelnek keresztül. A rajzolat teljesen azonos a tatai formáéval. 1 Eine subtropische Oasis in Ungarn. (Mitth. Naturw. Verein. Steiermark. Jg. 1902. p. 117.) - Mint a Földtani Közlöny ez évi kötetéből látom (p. 295), szóbeli közléseim Iv0RM0s-t is meggyőzték nézetének téves voltáról, mert WEISS ALFRÉD azon adatát, hogy a Balaton mellékéneK pleistoezén lerakódásaiban N. danubialis fordul elő, úgy javítja ki. hogy az illető alak nem A. danubialis, hanem zeg-zúgos rajzolatú V. I'rrrostiana. KORMOS. A balatonmelléki diluviális Neritinákról. Földtani Közlöny XXXVI. kötet. 190IÍ.) L. c. p. 118. * MAYER 1. c. p. 41. (N. dunubialis és .V. serratilinea), RIESS, Über Nymphéa thermalis. Verb. Sieb. Ver. Naturw. XVII. 1N<>6. p. 7. (X. serratilinea MLFDT var. Ihcnnalis), MOCSÁRY. Adatok Bihar megye faunájához. Math, és Természettud. Közi. X. kot. 1872. p. 200. (A. serratilinea var. thermalis LÁNG), KERTÉSZ, Nagyvárad és vidékének állatvilága 1S90. p. 141. (A*, serratilinea ZGLR. és var. thermalis LÁNGI.
D' SOÓS LAJOS
A N. Prevostiana legközelebbi rokonai szín és rajzolat dolgában hasonló viszonyokat tüntetnek fel. MARTENS megjegyzi, 1 hogy Algírban a Neritina numidicá-nak fekete és hálózatos rajzolatú alakjai élnek egymás mellett, s ugyanez áll a X baeticá-ra, sardoá-ra, meridionalis-ra és peloponnesiá-ra nézve is. 2 Említettem már. hogy a tatai Neritina Prevostiana rajzolata révén milyen közel áll a N. danubialis-hoz. Ez utóbbi faj typikus képviselőitől csak két bélyegében tér el ; először, hogy kisebb és zömökebb és másodszor abban, hogy a danubialis alapszíne barna, a rajzolatát alkotó világos és sötét vonalak keskenyebbek és rendesen nem zeg-zúgosak, hanem hullámosak. A nagyváradi forma alapszínének azonossága miatt még közelebb áll a N. danubialis-hoz, mint a tatai. A két faj közt lévő különbséget még inkább csökkenti az a körülmény, hogy a N. danubialis-nak szintén van zömök termetű változata, melynek azonkívül még a rajzolata is alig tér el a püspökfürdői N. Prevostiana rajzolatától. Ilyen példányokat kaptam nem régiben Szászkáról a Nérából. 3 E példányok nagyobbak ugyan, mint a püspökfürdőiek, de annyira megegyeznek azokkal, hogy ha átmenetek nem kötnék őket a i\. danubialis-hoz. az elmondottak alapján okvetlenül N. Prevostianá-nak tartaná őket mindenki. A magyarországi A. P evosliann amaz érdekes formái, melyek Tatán és a Püspökfürdőben fordulnak elő, továbbá a Szászkáról származó N. danubialis azért igen fontos, mert közel rokonságba hozza egymással a rendszertanilag egymástól látszólag meglehetősen távol álló két fajt. Aligha tévedek, ha azt állítom, hogy a két faj eg3'azon ős utódai, vagy helyesebben : a N, danubialis alkalmasint a N. Prevostianá-tói származott, csakhogy más körülményekhez alkalmazkodva nemi változáson ment át. Az a jelenség, hogy hideg vízben nagyobbra nőtt, megtalálja analogonját az említett tátrai Neritiná-k példájában. Okai felől, kísérletek hiányában, hiába való dolog volna okoskodni, csak arra utalok, hogy HAZAY GYULA pl. a Bythinia tentaculatá-ról szintén megállapította, 4 hogy meleg vízben jóval kisebbre nő, mint a Budapest környéké1
Die Gattung Neritina. Nürnberg 1879. (MARTINI-CHEMNITZ, 111. Conch. Cab.
p. 235.) 2
KOBELT, 1. c. p . 14.
3
MARTENS fennebb említett művében azt írja, hogy a Duna baloldali mellékvizeiben csak a N. Iransversalis, a jobb oldaliakban pedig csak a N. danubialis fordul elő. Az idézett szászkai adat megczáfolja ez állítást. A JY. danubialis előfordul azonkívül Karasban és a Nyitrában is Nngy-Suránynál. Ez utóbbi helyen d r . KORMOS g y ű j t ö t t e . 4
Mollusken-Fauna von Budapest. II. p. 44.
MAGYARORSZÁGI NERITINÁK.
455
nek vizeiben. HAZAY a ható okot a meleg víz nagyobi) szénsavtartalmában keresi. A N. Prevostiana és N. danubialis származástani összefüggését illetőleg csak azt akarom még megjegyezni, hogy ily nehéz kérdést pusztán a héj sajátságai alapján természetesen nem lehet eldönteni. A döntést a legközelebb megejtendő anatómiai vizsgálat eredményeitől várom. A N. Prevostianü-val kapcsolatban röviden meg kell emlékeznem fennebb említett rokonairól is. E fajok egyes elszigetelt pontokon egymástól igen távol élnek, nevezetesen a N. peloponnesia M R T S Görögországban, a N. meridionalis P H I L . Szicziliában, a N. sordoa M K E Szardiniában, a .Y. baetica LAM. Spanyolországban és a N. numidica BECL. Algírban. Azonban a nagy távolság daczára is annyira hasonlítanak egymáshoz, hogy egyes kiváló szerzők, mint pl. D E S H A Y E S , P H I L I P P I stb. csak egy fajnak tekintették őket. M A R T E N S , a Neritiná-k monograpliusa azonban úgy véli, hogy mivel a köztük lévő egyes alak- és különösen rajzolatbeli különbségek állandóak, egyenlőre külön fajoknak kell őket tekinteni. Az újabb vizsgálók M A R T E N S tekintélye alapján szintén különálló fajoknak tartják valamennyit. Több búvár utalt már arra, hogy a N. Prevostiana milyen közel áll a A. meridionalis-hoz. így C L E S S I N megjegyzi, 1 hogy a két faj oly közel rokonságban áll egymással, hogy szinte hajlandó volna őket egy fajnak venni. Különbség csak annyi van köztük, hogy a N. meridionalis valamivel karcsúbb, a nagyobb átmérő irányában nyúltabb. A két faj egyesítésétől csak az tartja vissza, hogy termőhelyeik igen távol esnek egymástól. A magam részéről azt hiszem, hogy C L E S S I N helyes nyomon jár, sőt tovább megyek és a két, egymástól bármily távol élő fajt egynek tartom és pedig azért, mert a Püspökfürdőben a két alak együtt fordul elő. bár az egyik csak kihalt állapotban. A Püspökfürdő üledékeiben, továbbá a forrás közelében lévő Bontó nevű domb mésztufájában ugyanis igen sok ásatag Nerilina fordul elő. E Neriliná-kat BRU sí NA ~ két typus köré csoportosította, melyek egyikét N. Prevostiana frm. Adelae, a másikat JY. Prevostiana fim. Gizelae néven jelöli. A .Y. Adelae-t a typikus Prevostianá-tóh vélemenyem szerint, nem lehet elválasztani. Ezt kell a Püspökfürdőben ma is élő forma ősének tartanunk, mert az is gömbded alakú, a hosszabb átmérő irányában nem nyúlt, az utolsó kanyarulat rendesen élezett s legalább egy részé1
Fauna Öst.-Ung. Monarchie, p <>99. 2 L. c. p. 118 és 120.
D- SOÓS LAJOS
nek (A. Prevostiana frm. Adelae serratilinea B R U S . ) rajzolata is megegyezik a püspökfürdői élő és a tatai Neritiná-lí rajzolatával. A typikus N. Gizelae-t az előbbitől könnyű megkülönböztetni, a mennyiben 1. a A. Gizelae rendesen kisebb, 2. a nagyobb átmérő irányában megnyúlt, tehát karcsúbb és sohasem gömbded. 3. tekercse magasabb és 4. tengelyvánkosa duzzadt, többé-kevésbbé domború, néha pedig igen erősen megvastagodott. Megjegyzendő azonban, hogy a püspökfürdői kihalt Xeritiná-k sorozata a BRusiNA-féle két alakkal még egyáltalán nincs kimerítve. Nevezetesen megvannak az átmeneti formák a két typus között, mit egyébkent B R U S I N A is megemlít, akár a tekercs magasságát, akár a tengelyvánkos duzzadtságát, akár ez alak egészét nézzük, vagyis a határ a gömbded A. Adelae és a karcsúbb N. Gizelae között nem éles. A karcsúbb, nem duzzadt tengelyvánkosú példányok tökéletes másai a N. meridionaliss-nak. A dolog magyarázatát a geologia adja meg, a mint mindjárt rátérek. Közbevetőleg csak a A. peloponnesiá-ról akarok még röviden megemlékezni. E faj abban tér el a N. meridionalis-tói, hogy utolsó kanyarulatát harántsorokba rendeződött fehér foltok tarkázzák. Ilyen fehér foltos és a görögországiaktól meg nem különböztethető példányok tiszta feketékkel vegyesen fordulnak elő Szicziliában is és a mint említettem, a tapolczai példányok némelyikén szintén megvannak a fehér foltok nyomai. Azért alig hiszem, hogy a A. peloponnesiá-1 el lehetne választani a N. meridionalis-tól, illetőleg iV. Prevostianá-tói. Földrajzi elterjedésük sajátosságait az a körülmény magyarázza, hogy e Neritind-k a harmadkor végén jobban elterjedt faj maradványai, melyek a klima hidegebbre fordultával csak egyes, fennmaradásukra különösen kedvező helyeken tudták fenntartani magukat. A A. danubialis-1, mint láttuk, szintén e faj utódának tartom, mely lényegesen eltérő életviszonyokhoz alkalmazkodva tetemesebb átalakulásokon ment keresztül.
The four species of Neritinae which have, apart from the rather dubious A. serratilinea var. thernialis L Á N G claimed by some Hungarian authors to be found at the bath of Püspökfürdő, been up to the present mentioned to be the only representatives of their genus in Hungary, are as follows: A", fluviatilis L., N. danubialis C. PFR., A. transversalis C. PFR. and A. Prevostiana C. PFR. A", fluviatilis is said by A . M A Y E R , in one of his papers published in Hungarian, 1861, to have been collected by him in the vicinity of Nagyvárad. Imust, however, premise that it has never again been met
HUNGARIAN NERITIN.E.
457
with in that place, nor, though inhabiting nearly all countries of Europe, is it living in the Danube or its tributaries except a few ones coining from Bavaria. We may take it for granted, accordingly, that it does not occur in those parts of Hungary which belong to the riverbasin of the Danube. It does occur, however, as recent investigations show, at the Hungarian shores of the Adriatic (Sv. Juraj, near Zengg). The form found here was described by T. K O R M O S as N. fluviatilis L. var. zernor nice n sis.1 Besides this, it occurs also in another place south of Sv. Juraj. Forms found here, are said by M. K O R M O S to be identical with N. fluviatilis L. var trifasciata V I L L A . It is well known, too, that N. danubialis and A. Iransversahs live both in the Danube and its affluents, the latter living, however, in its left-hand tributaries only, while M A R T E N S ' statement" of the former not being found in these, ist obviously incorrect, for it may readily be met with, among others, in the lower courses of the Nyitra, Karas, and Néra. A typically developed N. Prevostiana may be easily distinguished from the three species mentioned above, from even N. danubialis, to which it is most nearly allied, by its smaller size and its thickly set, shorter body, in contrast to which the former invariably display more delicate, and almost always larger, forms more elongated along their transverse diameter. — N. Prevostiana lives, one particular case excepted, in warm, while the rest inhabit cold, water. Outside the boundaries of Hungary, it lives nowhere else, except in Yoeslau (Austria), where it was for the first time described to occur. The Yoeslau specimens are small, subglobose, of an entirely black, rarely lilac, colour, with a feebly developed ridge along the upper part of the last whorl. Black ones are found at three places in Hungary, viz. Kobogány (county Bihar), Tapolcza (near Miskolcz) and the Tátra Mountains. The specimens found at Bobogány, differ from the Yoeslau forms only in that the spire of the former specimens is very short and nearly flat. Besides, there is an arched groove situated on the last whorl between the ridge and the suture. A good deal of interest will be furnished to the observer when he turns to investigate those forms which are met with in the icy-cold springs of the waterfalls down the steep « Drechselhäuschen » slope in 1 Beiträge zur Mollusken-Fauna des kroatischen Karstes. (Nachrbl. Deutsch. Mal. Ges. 38. Bd. 19« Hi. p. 153.) - Die Gattung Neritina (in : MARTINI-CHEMNITZ. Conch. Cab.;
m L
soós
the Tátra. The individuals found here attain to a relatively large size, and the shell foims a conically tapering spire, its apex protuding so high that its hight and diameter are quite equal. The Neritinci species of the thermal springs of Tapolcza. is known as N. Prevostiana var. hungarica (KSTR.) M E T S , which differs, according to KOBELT. from the typical ones, in its taller spire, and in the aperture of the shell beeing somewhat more elongated. I could not however ' discover any increase in its height of the spire in comparison tho that of the forms generally considered as typical, but it differs from them in that the last whorl often shows no traces of subnngulation, and in that the shell is more elongated in the direction of its longer diameter, approaching thus the Sicilian species, N. meridionalis. It is remarkable that its black ground colour is often variegated with brighter spots arranged in transverse rows, which is, in turn, characteristic of one of the southern species, A. peloponnesia. The forms occurring at Tata and Voeslau are uniform in shape but, in what regards coloration and marking, the differ in a high degree. Contrary to the black Voeslau specimens, the ground colour of the former varies from a light, to a deeper, mauve which is either uniform throughout or dappled by bright patches uniting as a rule in irregularly undulating lines, or into regular zig-zag stripes. Forms with these zig-zagged streaks, and N. danubialis are nearly uniformly marked ; this is why the specimens collected by HAZAY at Tata received from him the erroneous name of N. danubialis var. therm,alis. It is beyond question, however, that the two forms cannot be identified, unless incorrectly, with eachother, since N. danubialis belongs, as mentioned above, to those Neritinae (i. e. the group of N. fluviatilis), which are larger in size and greatly elongated along their larger diameter. In spite of the deviations in marking, I am looking, with BRUSINA, 1 on the Tata species as A. Prevostianathe missing link between the Voeslau black, and the Tata zig-zaggedly striped, forms being furnished by the lilac specimens occurring at either place. BRUSINA remarks that the form of N. Prevostiana, which occurs at Podsused, near Zágráb, also shows occasionally some signs of this zig-zag strigation. Living Neritinae have not been found recently in the Püspökfürdő though they did undoubtedly occur there in the first- years of the seventies as is amply born out by the fact that specimens of them collected by Messrs. A . MOCSÁRY and J . HAZAY, are still in the collection 1 Eine subtropische Oasis in Ungarn. iMitth. Naturw. Ver. Steiermark. Jg. 1902. p. 117.)
HUNGARIAN NERITIN.E.
459
of the Hungarian National Museum. — Since, however, the thermal spring of the Püspökfürdő is at present in the very same condition as it was at that time, living specimens are likely to be found there even to day. That none have been found of late shows that they have probably been looked for at any places but the ones where as I learn from the verbal communications of Mr. A . MOCSÁRY — they occur i. e. settled on the lower surface of pieces of stone and wood sunk to the bottom, — so that it is, indeed, anything but an easy task to bring them to light, even by dredging. Unfortunately I have not yet had the opportunity of collecting there and must be content with conjectures, The Neritina collected at Püspökfürdő by Messrs. HAZAY and MOCSÁRY differ from the allied forms found at Tata in colouring only; they are to be regarded, therefore, as N. Prevostiana, which is grayish brown, intersected by bright zig-zag lines, and so marked in much the same way as the Tata specimens. The forms most nearly allied to N. Prevostiana disclose similar characters in colour and marking. In Algiers there live, according to M A R T E N S , along with one another two forms of .Y. numidica, one black throughout, the other reticulately marked. The same höhte good for N. baetica, N. meridionalis, N. peloponnesia and N. sardoa. The strict structural affinities existing between the N. Prevostiana of Tata and N. danubialis, have once been mentioned before. The two points of difference were mentioned there to be nothing more than the smaller and shorter size of the former, and N. danubialis having brownish colour adorned with dark and bright lines, which are, in the majority of cases, undulating and narrow, instead of broad and zig-zagged. On account of their main colour being like that of N. danubialis. the Püspökfürdő forms even surpass their Tata relatives in resemblance, and the slight deviations existing between the two are still lessened when we consider that there are variative forms of N. danubialis which exhibit the same short, thichset shape scarcely differing in marking from the N. Prevostiana of Püspökfürdő. Such specimens were sent to me from Szászka, dredged from the small river Néra not long ago. Apart from their larger size, they agree so closely with the Püspökfürdő forms that no one would fail to take them for N. Prevostiana with absolute certainty, were they not connected by intermediate J'orms to A. danubialis. The peculiar forms of the Hungarian N. Prevostiana occurring at Tata and Püspökfürdő, as well as the specimens of A. danubialis from Szászka, have an importance on account of the fact that they point to a close relationship that seems to exist between the two species hitherto
DÏ l . SOÓS
placed far enough in the system to regard them fairly different. I scarcely fail to hit the mark by looking on the two species as having come from a common ancestor, or, putting it more correctly, — N. danubialis seems to descend from A. Prevostiana, the slight deviations from the latter being due to adaptation. The remarkable fact that it has attained to a larger size, finds its analogue in the mentioned example of the Neritinae of the Tátra Mountains. It is beyond our reach at present to find, in absence of experimental proofs, the agencies by which this increase has been brought about. I only beg to refer to Mr. HAZAY'S interpretation, 1 who, on finding the same to be the case with forms of Bythinia tentaculata living in waters of different degree of temperature, attributed this change to the less amount of carbonic acid contained in cold water. Over and above what I have already said of the descensional relationships existing between N. Prevostiana and N. danubialis, I must additionally remark that questions like this are, naturally enough uncapable of being solved through the knowledge of the peculiarities of the shell alone. Final decision cannot be made until after the publication of the anatomical researches at hand. In this connection I must briefly touch upon the allied species, too. that live on wholly isolated spots separated by hundreds of miles from one another. N. peloponnesia lives in Greece, .V. meridionalis in Sicily, A. sardoa in Sardinia, A . baetica in Spain and N. numidica in Algiers, yet they are so alike that they were more than once regarded as one and the same species, even by such authors of eminence as DESHAYES, I ' H I L I P P I etc., though MARTENS, the monographer on Neritinae, still advocates their being regarded as independent species on account of the persistency of the differences in form and, especially, in marking. It is upon the strength of this declaration that recent investigations tend to similar results. It has repeatedly been emphasised by several conchologists that N. Prevostiana stands very near A. meridionalis, and C L E S S I N 2 remarks that the two species reveal such a high degree of resemblance that it wants hut a little for him to regard them identical. The only difference between the two of N. meridionalis being somewhat more elongated in the direction of the greater diameter, is so insignificant that he is kept from uniting them by the long distance only, at which the one lives from the other. 1
Mollusken-Fauna \ on Budapest. 11. Theil, p. 44. - Fauna Öst.-Ung. Monarchie, p. 699.
HUNGARIAN
NERITIN.E.
461
For my part, I believe, that C L E S S I N has found the right path, and this I follow still further, indeed, by looking on them, far as they may live from each other, as one and the same species. This inference I draw from the circumstance that the two forms are met with together in and about the bath of Püspökfürdő, — one of the two being, however, extinct. Such fossil remains of Neritinae are found in the sediments of the bath as well as on a hill called Rontó, near the spring of the former. These Neritinae were grouped by B R U S I N A around two types, and named A. Prevostiana forma Adelae and A". Prevostiana forma Gizelae respectively. I am of opinion that N. Adelae and the typical N. Prevostiana are inseparable, and that N. Adelae must be looked upon as an ancestral form of that still existing in the Püspökfürdő. In proof of this I need not mention anything but the similarly globose shape of the former, with no trace of elongation lengthwise and having, as a rule, the last whorl subangulated. In respect to marking, these animals, or part of them, at least, disclose a similar resemblance to the forms still existing at Tata and Püspökfürdő. Typically developed individuals of N. Gizelae are easily distinguished from the former group by the following characters: — (1) the usually smaller size, (2) the higher degree of elongation of the body which is more delicately built and never globose, (3) the taller spire, (4) the greater or smaller convexity of the columellar area thickened, indeed, to a considerable extent at times. It is to be recollected that the series ot the extinct Neritinae of Püspökfürdő is by no means exhausted by the two forms given by B R U S I N A . but that we may find all grades of transition between the two types, wether we look at the bight of the spire and the thickening of the columellar area, or at the form of the body as a whole. No sharp line can thus be drawn between the globose forms of JV. Adelae and the more delicate A. Gizelae. Delicate forms with unthickened columellar area show a precise likelihood of N. meridionalis, reasons for which may be found by reference to geolo»v, which will be made anon. Before this, however, 1 must insert some remarks on N. peloponuesin, which differs from N. meridionalis in that the last whorl is checkered by white spots arranged in transverse rows. This is also found in some Sicilian forms of A. meridionalis that are quite unable of being distinguished from those living in Greece. They occur there in company of black ones, and I have mentioned already that traces of these white -pots are also seen on the shells of those forms which live in the thermal springs of Tapolcza in Hungary. I hardly believe, therefore, in any
4(32
PI L. SOÓS
distinction that could be made between N. peloponncsia on the one hand, and X meridionalis and A. Prevostiana on the other. The peculiarities seen in their geographical distribution suggest that they are such remnants of a species especially predominant toward the close of the Tertiary period as, at a subsequent colder climate, happened to survive at places especially favourable to their survival. I also derive, as seen above, N. danubialis from this ancestral species, — the marked modifications in form having been brought about by alterations in the conditions of life.
