POLGÁR ’02 A Magyar Polgári Együttműködés hírlevele KÜLÖNKIADÁS Tisztújító közgyűlés 2002. július 6.
Jegyzőkönyv (kivonat) Készült Budapesten a XIII.ker. Hélia-szálló konferenciatermében 2002. július 6-án, a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület tisztújító közgyűlésén. Jelen van 16 tagegyesület elnöke (meghatalmazottja), valamint 131 egyéni tag, azaz 16x10+131=291 szavazat. Az Egyesület taglétszáma 135 tagegyesület és 507 egyéni tag, azaz a teljes szavazólétszám 1857 szavazat. (…) Granasztói György elnöki beszámolója: 2000. június 25-én Mádl Ferenc helyett kerültem az Egyesület elnöki székébe, egyrészt baráti bizalomból, másrészt egy nagyon jelentős közjogi esemény kapcsán. Alapító elnökünk tevékenységét azóta is különleges figyelemmel és rokonszenvvel követjük. Az Egyesület filozófiája az elmúlt két évben nem változott. Azt próbáltuk megvalósítani, amivel kezdettől fogva foglalkoztunk. A megalakuláskor komolyan gondoltuk azt, hogy a polgári oldalt valamilyen módon egységbe tudjuk foglalni. Ez az elképzelés megbukott. Közben megértettük, hogy az Egyesületnek a feladata az, hogy a közjóért közösségben cselekedni kívánó személyek számára terepet biztosítson, illetve közösen gondolkozzunk azon, hogy mi az általunk vallott értékek természete, jelentősége, különös tekintettel a politikai cselekvés erkölcsi és kulturális tartalmára. Ez a célkitűzés a legújabb események függvényében akár előrelátásnak is minősíthető. Ugyanakkor az egyesület nem vállalt sohasem közvetlen politikai szerepet a szó olyan értelmében, ahogy azt a pártok teszik. Ha a ma már tízezerhez közeledő Polgári Körökre gondolunk, akkor jó látható, hogy egyesületünk bizonyos értelemben megelőzte korát, s ezt a legnagyobb elégtétellel állapíthatjuk meg. Két éves munkánk három részét különböztethetjük meg. A rendszeres nagyrendezvények, a Polgári Gondolák és a többi konferencia, ahol komoly szervezőmunkával sikerült kiváló minőséget létrehoznunk. Ezeknek komoly sajtóvisszhangja volt és nagyban hozzájárultak az egyesület tekintélyének a növeléséhez. A másik nagy – és új – feladat 2001-től a tagegyesületek hálózatának fokozatos kiépítése volt. Ezek számára igyekeztünk előadókat biztosítani. Ezek az egyesületek alapszabállyal rendelkeznek, jogi személyiségek, akik a legkülönbözőbb célok érdekében dolgoznak, rendőrmúzeum támogatásától a városszépítésig. Büszkék vagyunk arra, hogy minket választottak anyaegyesületüknek. A harmadik tevékenységünk a választási kampány során markánsabban jelent meg, mint korábban. Az egyesület presztízsét, ismertségét nagymértékben növelték a Miniszterelnök évenkénti Vigadóbeli TV-beszédei, óriási sajtó- és társadalmi érdeklődés mellett. A választások előtt nagyon fontos politikai kérdésekben véleményt vártak tőlünk. Mi ezt megtettük. A Nemzetiszalag Mozgalom elindítása szinte egységbe foglalta az akkori kormánykoalíciót támogató tábort. Ugyanakkor rendkívül éles kampány bontakozott ki ezzel a nemzeti kultúránk részét képező, rendkívül egyszerű szimbólummal szemben, ami 1848-ban a polgári kibontakozás jelképe volt. A félreértések és ferdítések tudatosak, a támadások olykor-olykor már fékevesztettek voltak. Mi a feladata, szerepe a Polgári Együttműködésnek jelenleg, illetve a következő ciklusban? Kivívott tekintélyünk, tagegyesületeink egy olyan tőke, amit megfelelő módon kell hasznosítanunk, szellemiségünk terjesztésére, az eddigi három feladatkör mentén. Nem célszerű, hogy valami teljesen új dologba kezdjünk. Soha nem volt olyan nagy szükség arra, mint ma, hogy egyrészt elmélyítsük a gondolkodásunkat erkölcsi és kulturális értékeinkről, hagyományainkról. Mindezt viszont az eddigieknél is határozottabban és szélesebb körben kell terjesztenünk. Közéleti szerepünket, kiállásainkat is folytatnunk kell. Nem feladatunk viszont, hogy minden egyes aktuálpolitikai problémára reagáljunk. Véleményünk lehet, de a túl sok nyilatkozat leértékeli megnyilvánulásaink súlyát. Célszerűbb, ha tagszervezeteink emelik fel szavukat helyi és általános közéleti kérdésekben is. Mint ezt már a tagsághoz írt levelemben jeleztem, a következő ciklusra nem kívánom jelöltetni magam az elnöki tisztségre. Szeretném nyomatékosan hangsúlyozni, hogy ez nem azért történik, mert a közéleti elkötelezettségem megváltozott, vagy mert valamiért haragszom. Két éve szükséghelyzetben vállaltam el az elnökséget, túlterheltségem azóta sem változott. A jelen helyzetben a Batthyány Alapítvány elnöki tisztét és a Polgári Együttműködés vezetését sem célszerű egy kézben tartani. Meggyőződésem, hogy a közgyűlés megtalálja azt az elnököt, aki a jelen helyzetben nálam 1
sokkal jobban fogja a feladatot ellátni. Weszelovszky Zoltán főtitkári beszámolója főként adatokat tartalmazott. Taglétszámunk az 1996. februári alapításkor 131 egyéni tag és 9 tagegyesület volt. 1998-ban 244 egyéni tag és 15 tagegyesület, 2000-ben 303 egyéni tag és 19 tagegyesület, míg ma 507 egyéni tag és 135 tagegyesület van a nyilvántartásunkban. Ebben a növekedésben oroszlánrésze van Mészáros László elnökségi tagunknak. Rendezvényeinkről elnökünk már szólt Öt nyilatkozatot bocsátottunk ki és egy mozgalmat indítottunk el, amiről már szintén szó esett. Tagegyesületeink helyi rendezvényein viszonylag szerény mértékben és számban vettünk részt, ezen a területen aktivitásunkat növelni kell. Rendezvényeinknek általában elég jó, vagy elfogadható sajtóbeli megjelenést sikerült szerveznünk. A POLGÁR füzetekből 2000-ben öt, 2001-ben négy, ez évben eddig egy szám jelent meg, ezek belső információkkal minden tagunkhoz eljutnak. Megjelent a Polgári Magyarországért című könyv második kötete, amely 1999-2001. évi munkánkat foglalja össze. Internetes honlapunkat február óta több mint tízezren látogatták meg, ami új formáját jelenti egyesületünk megismertetésének. Email hirlevelünk jelenleg 330 “előfizetőhöz” jut el. Rendezvényeinken a részvétel az utóbbi években differenciálódott és összességében nem nőtt. A Vigadóbeli hatalmas érdeklődés mellett néhány konferenciánkon 200-300 érdeklődő jelent meg, köztük sajnos, változatlanul kevés volt a fiatal. A rendezvényeken inkább az előadók, mint a bármennyire is érdekes téma jelentette a vonzerőt. Az anyagiakat illetően a 2000. év kereken 590 ezer Ft készlettel indult. A 2000/2001. évi kétéves beszámolási időszakban 7,426.489 Ft bevételünk volt, amiből 13 % a tagdíjbevétel, a többi támogatás, javarészt a Batthyány Alapítványtól. Kiadásunk kerekítve hat és fél millió Ft volt, a legnagyobb tétel a rendezvények közvetlen költsége. Egyesületünk a nagyrendezvényeken történt gyűjtésekből 650 ezer Ft támogatást továbbított különböző gyermekintézményeknek. Jelenleg 1,441.647 Ft van a számlánkon, pénztárban 77.372 Ft. Szerény infrastruktúránk egy 333 ezer Ft értékű számítógéppel gazdagodott, amit pályázaton nyertünk. Működtetési és szervezeti háttér tekintetében az elnökség átlagosan negyedévenként egyszer ül össze, közben az ügyvezető elnökség szükség szerint jön össze. Az operatív munkában Buda Dóra (sajtó), Laczay István (tagnyilvántartás, POLGÁR, honlap, email), Fülöp Sándor (gazdaság, pénzügy), Tusán Rita (könyvelő), Tóth Botondné (szervezés), Dukász Hanga (programiroda) vett részt. Mészáros László alelnök a tagegyesületek szervezését irányította, míg Petneházy Judit dr. alelnök a jogi kérdésekben volt nagy segítségünkre. Nehézséget jelent, hogy nincs igazi székhelyünk. Bejegyzett székhelyünket most helyezzük vissza az Eötvös utcába, míg a napi teendőket célszerűségi okokból továbbra is a Balzac utcában végezzük. Infrastruktúránkat bővítenünk kell, jelenleg jórészt szívességi használók vagyunk (telefon, fax, stb.). Feladataink bővültek, erről elnökünk már szólt. Tagegyesületeinket a jövőben jobban kell segítenünk, és tisztázandók a most alakult polgári körökkel való kapcsolatunk, kapcsolatuk elvi és gyakorlati mikéntje is. Zimányi Zoltán a számvizsgáló bizottság nevében bejelentette, hogy a bizottság megvizsgálta az egyesület gazdálkodását. Megállapították, hogy a pénzügyi kimutatásokat a jogszabályokban előírtaknak megfelelően vezették, azokban sem alaki, sem tartalmi hibát nem találtak. A tranzakciók megfelelnek az alapszabályban rögzített céloknak, a gazdálkodás takarékos, a rendezvények és a kiadványok színvonala hatékonynak értékelhető. A bizottság javasolja a közgyűlésnek, hogy a két évről készült beszámolót fogadja el. A közgyűlés a számvizsgáló bizottság jelentését egyhangúlag elfogadta. (…) Hozzászólások: Hortobágyi György: Az egyesületben mindig komoly átfedések voltak az MDF, MDNP és más szervezetek tagjai között. Büszke voltam arra, hogy az antalli értékrendet vállaló polgárok között politizálhattam. Az utóbbi években egyre többet vitatkoztunk, bíráltak bennünket, elsősorban a jobboldali kormányzathoz való viszonyunk, vagy kritikus szemléletünk miatt. Megjelent a jobboldalon egy misztikus egységfogalom, ahol a bírálat, önmérsékletre való felszólítás rágalom és hazaárulássá vált. Ezzel nem tudtam egyetérteni, és egyre rosszabbul éreztem magam. Úgy éreztem, hogy én nem vagyok elég “hatékony”. De aztán csodával határos módon sikerült a jobboldalnak a választást elveszteni. Ne a tapsoló tömegbe álljunk be – aminek példája volt a Vigadó-beli beszéd utáni elnöki megnyilvánulás –, hanem úgy segítsük a jobboldalt, hogy kritizálunk, hogy gondolkodunk és hogy valóban együttműködünk és polgárok vagyunk. Hankiss Ágnes: A minden véleményt megillető tisztelettel azzal kell kezdenem, hogy az előttem szólónak egyetlen szavával sem tudok egyetérteni. A választások előtt is vitában álltam volna az ilyen típusú állásfoglalás majdnem minden momentumával, most azonban, amikor a polgári oldal hátrányba került, sarkosabban kell fogalmazni, világossá kell tenni ki-ki álláspontját. A 2002. évi választás egyik fő tanulsága éppen az, hogy ellenfeleink képesek voltak – sokszor nemtelen eszközökkel – mozgósítani saját erőiket, felvonultatni az “ötödik hadoszlopot” is. Mi szép szavakkal szóltunk az összefogás és a szeretet szükségességéről, de valójában nem tudtunk tenni érte. Az egyik fő tanulság tehát az, hogy nem érdemes egymással szemben olyan szempontokat felvetni, amelyek tényleges valóságtartalma nagyon kevés, de kiválóan alkalmas – sok esetben akaratlanul – arra, hogy a hálózatok kormányának malmára hajtsa a vizet. Nagyon tudatosan álljunk ellen annak a lejárató és bomlasztó kampánynak, amit folytattak és folytatnak ellenünk azzal 2
a céllal, hogy beépüljenek a jobboldali pártokba és a jobboldalt megosszák. Oláh Vilmos: A választások előtt egy évvel alakult a Polgári Kör Siófokon, mintegy 160 taggal. A választás után megjelent a polgári körök újabb szerveződése, ami némi tanácstalanságot okozott. Jönnek az ismerősök, hogy most akkor Ti kik vagytok, hova lépjünk? Erre vigyázni kell, illetve eligazítást kell adni. A választásokkal elvesztettünk – főleg Pesten – egy csatát, de nem a háborút. A kampányban az ellenfél legképtelenebb suttogó propagandáját hitték el diplomás emberek. Erre is nagyon vigyáznunk kell, hogy ez még egyszer meg ne történhessen. (…) Raskó György: Fő észrevételem, hogy igenis, a polgárnak legyen önálló véleménye, legyen kritikai véleménye, ezt hiányolom néhány esetben az egyesület vezetőinek a tevékenységéből. Az általunk közösen vallott polgári, kereszténykonzervatív értékeket lehet és kell hangosan képviselni a nyilvánosság előtt is. Az ilyen jobbító, jószánd ékú kritika előbbre visz. Az egyesület vezetői az utóbbi időben hangoztatták, hogy nem közvetlenül a politikai életben kívánnak tevékenykedni, hiszen egy háttérszervezet vagyunk. Ha ez így van, akkor erőteljesebben kellett volna közvetíteni olyan problémák megoldásában, ami pontosan a polgárok együttműködésére vonatkozik. Ilyen volt például a Békejobb kezdeményezés, amit nagyon szerettem volna, ha az egyesület vezetése, vagy maga az egyesület nyilvánosan is támogat. Ha a Békejobb létrejöhetett volna, akkor ma a polgári kormány kormányozna tovább. A jövőre nézve is az új vezetés sokkal inkább tiszteletreméltó lesz, valószínűleg nagyobb érdeklődést fog kiváltani a fiatalok körében is és nem egy nyugdíjas egyesületté alakul át, ha van mindig az alapértékek mentén fölszólaló elnök és elnökség. Ezt hiányolom az elmúlt két év munkájából, és arra kérem az új elnökséget, hogy ezen a területen változtasson. Wittner Mária: Nem hiszem, hogy ez az egyesület úgy végezte a munkáját, hogy az alapos kritikát érdemelne. Megköszönöm Granasztói Györgynek azt a két évet, amit elvállalt és végigvitt. Köztudott, hogy Medgyessy Péter Horn Gyulát hetvenedik születésnapja alkalmából olyan kitüntetésre terjesztette fel, amit magam ötvenhatos tevékenységemért kaptam. Ez nem szochaza érdemrend, ez nem brigádkitüntetés, ezt azok kapták, akik a rendszerváltásért valamit tettek, köztük az ötvenhatosok. Itt jelentem ki, és innen üzenem a Köztársaság Elnökének, hogy ha a pufajkás Horn Gyula megkapja a kitüntetést, ha azt Medgyessyék áterőltetik, én az enyémet visszaadom. Majd én gondoskodom róla, hogy milyen formában, de az biztos, hogy nem leszek a Horn Gyulával egy platformon. Nem a magam nevében utasítom vissza, bár abban is. Amikor ezt a kitüntetést átvettem, utána egy órával a Corvin-közben azt mondtam, hogy azok nevében vettem át, akikkel 56-ban együtt harcoltam. Visszautasítom az ő nevükben, a 301-es parcella mártírjai nevében, visszautasítom a rendszerváltás óta nyomorúságos körülmények között meghalt 56-osok nevében, és visszautasítom a még élők nevében. Ez erkölcsi kötelességem. És még egyet tudok üzenni Medgyessy úrnak: annyira még nem öregedtek meg az ötvenhatosok, hogy szenilisek is legyenek. Egyszer és mindenkorra kikérem magunknak, hogy az önérzetünkbe bárki is beletaposson. Aszódi Pál: Bevezetőben két mondat. Az egyik: Wittner Máriának mondom, hogy már legalább ketten vagyunk, akik visszaadjuk az ötvenhatos kitüntetést, ha az, amiről beszélt, bekövetkezik és ebből országos mozgalmat fogunk csinálni. A másik: Raskó György féligazságot mondott: Békejobbról beszélt, de nem beszélt a Centrum Pártról. Mondandóm lényege, hogy minket a gondolatok azonossága, a cselekvés szándéka vezérel. Meggyőződésem szerint azon az úton, hogy a polgári értékrend alapján és elvei szerint együttműködve, a közelmúlt eredményét tényként tudomásul véve, a közeljövőre helyezzük a hangsúlyt. Minden erőre szükség van az önkormányzati választásoknál. Jó tapasztalataim vannak az országban járva, ahol különböző fórumokon együtt voltak a polgári értékrendet megtestesítő pártok szervezetei, az érdekvédelmi szervezetek, a polgári körök és minden olyan civil gondolkodású szervezet, amelyik ezt az értékrendet vallja. Ezeken a gyűléseken arról volt szó, ki legyen a polgármester, és kik legyenek a jelöltjeink. Nem biztos, hogy parlamenti képviselőnek kell lennie, hanem elfogadott, sikeres embernek. Ebben legyünk hatékonyak és tegyük meg javaslatainkat. Pécsett felajánlottuk a polgári köröknek, hogy használhatják a helyiségünket: ilyen kicsiségekkel kell kezdeni és felkészülni az őszi választásokra. Ezek súlyt jelentenek, hatalmat jelentenek, amit csak kellő összefogással lehet elérni és megvédeni. Az a javaslatom, hogy az egyesület biztosítsa időnként és bizonyos körben a személyes találkozást is, ne csak a levelek, telefonok utján legyünk kapcsolatban. Kulin Ferenc: Kicsit szorongva ültem itt az első hozzászólások alatt, attól tartva, hogy olyan álláspontok kerülnek terítékre, amelyek ellen eleve védekeznünk kell és el kell zárkóznunk. Az elmúlt esztendőkben és az elmúlt hónapokban, különösen áprilisban, a két választás között azt tapasztaltam, hogy a polgári oldal kész arra, hogy kritikus pillanatban összefogjon, – ha csak az arcokra emlékszem a Kossuth-téren vagy a Várban. Nem minden tekintetben azonos véleménnyel, politikai beállítottsággal rendelkezünk. Közös bennünk a legalapvetőbb értékek iránti elkötelezettség, ami nem minden helyzetben jelent politikai egyetértést. a Polgári Együttműködésnek a nagy feladata az volt és az marad, hogy ezek között a különböző hangoltságú, véleményű, ízlésű emberek között megtartsa és megteremtse a társalgásnak, a vitának a fórumait, akkor is, ha bizonyos kérdésekben nyilvánvalóan nem értünk egyet. Más dolog, hogy amikor az egyesület mint testület lép a nyilvánosság elé, akkor a választott elnökség fogja eldönteni, hogy milyen nyilatkozattal jelenik meg. Ezeket a hivatalos megjelenéseket ne vetítsük rá minden vonatkozásban a 3
mindennapi kapcsolatainkra. Legyünk toleránsak, vitatkozók a nyilvánvalóan vitatható kérdések ügyében. Granasztói György válasza: Természetesnek tartom, hogy egy olyan nagy botrányt kavart szituációt Hortobágyi György felemleget, amit a Magyar Hírlap és a Népszava is az én udvaronc szereplésemként aposztrofált. Úgy érzem, hogy végülis kulturáltan tudtam kifejezni négy szempontot: a kormány négyéves tevékenységében a státustörvényt, a családpolitikát és a millenniumi ünnepségek sorozatát és ehhez negyedikként kiemeltem, hogy Orbán Viktort Magyarország legjobb politikusának tekintem. Ez utóbbiból lett a baj, mert akkor ott már erős kampányhangulat volt. Minden kijelentésemet vállalom, ez az én szuverén jogom. A kérdés az, hogy az egyesület tud-e azonosulni azokkal a gondolatokkal, amik a kamerák előtt elhangzottak. Utólag erről persze nehéz szavazást szervezni, de úgy érzem, kijelentéseimmel nem állok szöges ellentétben Önökkel, és azok nagyjából megegyeznek az egyesület tagsága többségének a véleményével. Miért? Azért, mert kétféleképpen lehet a mai politikai életet szemlélni. Az egyik a politológusok és a közvéleménykutatók módszere, akik egy –10 - +10 közötti skálán elhelyezik a közvélemény kutatási adatokat és megállapítják, hogy a baloldal viszonylag közel áll a középhez és a másik oldal, a jelenlegi ellenzék, élén a Fidesszel a skálán egy radikálisabb pozíciót foglal el. A statisztikus elmékben gyorsan felmerül, hogy a boldogság valahol ennek a skálának a közepén, tehát a nulla tájékán kellene, hogy legyen. Én azonban ezekkel a számításokkal elvi okok miatt nem tudok azonosulni. Magyarországon nem csak a kormányzati pozíciókért folyik, hanem folyik, és még nem zárult le a múlt és a jövő között. Itt egy nagyon erős konfliktus van a gondolkodást illetően, az 56-os múlt és a pártállami múlt között. Ezért lehet radikalizmusról beszélni, olyanokról, akik túl hevesen adnak hangot nézeteiknek, amelyek egyértelműen a polgárosodó nemzet továbbéléséval kapcsolatosak. Másrészt vannak olyanok, akik ugyanezt a gondolatot árnyaltabban fogalmazzák meg. De az alapkérdésben nem lehet azt mondani, hogy valahol középen van az út. Hogy forradalomnak tekintjük-e 1956-ot, hogy végleg lezártuk-e azt, ami 1989-90-ben befejeződött, és hogy egy teljesen új élet kezdődik-e Magyarországon van sem, ezt nem lehet a két lábbal középen állás problémakörében kezelni, illetve megérteni, jellemezni. Nagyon köszönöm a kritikus szavakat, ezek számomra ismertek. Az is ismert, hogy abban a nálamnál sokkal radikálisabb közegben egy puha, majdnem a nemzetáruláshoz közelítő személyként jelenek meg, miközben ebben a vitatott felszólalásban inkább egy radikálisként, aki lakájként viselkedik az adott politikai helyzetben. Én ezzel a helyzettel tökéletesen elégedett vagyok. Weszelovszky Zoltán válasza: Az egyesület és a polgári körök viszonyát, kapcsolatát szervezési szempontból is az elkövetkező hetek-hónapok legizgalmasabb kérdésének tartom. Egyetértek azzal, hogy azok a tagegyesületek, akiknek van már valamiféle bázisa, segítsék a köröket. (…) Szünet után a levezető elnök ismertette a szavazatszedő bizottság jelentését, az alábbiak szerint: Leadtak 18 egyesületi és 121 egyéni szavazatot szavazatot, valamennyi szavazat érvényes volt. Így a maximálisan kapható szavazatszám 301. Az elnök helyén Martonyi János 299 szavazatot kapott. Az elnökség tagja lett: Bod Péter Ákos (301), Elek István (301), Gergely András (301), Granasztói György (300), Hankiss Ágnes (301), Hegedűs Endre (300), Jávor Béla (301), Király Miklós (300), Kodolányi Gyula (300), Kövér László (288), Kulin Ferenc (300), Laczay István (301), Mészáros László (290), Pálinkás József (301), Szabad György (300), Szalay Péter (301), Szalontay Csaba (301), Tellér Gyula (301), Tordáné dr. Petneházy Judit (301), Weszelovszky Zoltán (301) és Wittner Mária (287). Egyéb szavazat nem volt A számvizsgáló bizottság tagja lett: Perlaki Jenő (301), Vizy Béla (301) és Zimányi Zoltán (300). A közgyűlést Martonyi János megválasztott elnök szavai zárták: Kedves Barátaim, az első szavam a köszöneté. Köszönöm szépen a bizalmat, köszönöm ezt a különleges megtiszteltetést, amiben most részesítettek. Nagyon bízom abban, hogy erre a bizalomra rá fogok szolgálni. A második szavam is a köszöneté. Szeretnék köszönetet mondani mindenekelőtt a leköszönő elnöknek, Granasztói Györgynek, aki az elmúlt két évben rendkívül sikeres munkát végzett, amikor ez az egyesület óriási fejlődésen ment keresztül. Ennek ma délelőtt itt mindannyian tanúi lehettünk. Köszönet illeti az alelnököket, az elnökség minden tagját, Weszelovszky Zoltánt, Laczay Istvánt, akik nélkül ez az egyesület nem létezne. És köszönöm mindazoknak a munkáját, akiknek a neve ma már elhangzott, és akik a háttérben gondoskodnak arról, hogy működni tudjunk. Korábban már mondtam azt, hogy amikor elkezdtük az egyesület szervezését, akkor nem tudtuk pontosan, hogy milyen irányt vesz majd később a fejlődés. Viszonylag nehéz helyzetben voltunk, nehéz helyzetben volt a polgári oldal, nehéz helyzetben volt az ország. Úgy láttuk, hogy valamit tennünk kell. Ráébredtünk arra, hogy valójában azonosak a vágyaink, azonosak a szándékaink, hasonlóak az akarataink. Ezek a vágyak, sz ándékok, akaratok találkoztak, és egyszer csak megéreztük magunkban, és főleg egymásban, a közösségben az erőt. 4
Így történt, hogy ez az egyesület fokozatosan politikai tényező lett, még akkor is, ha az eredeti szándék nem feltétlenül erre irányult. Segíteni akart, közreműködni akart, szellemi, erkölcsi, politikai hátteret akart biztosítani. De úgy tűnt, hogy az események kicsit túlléptek ezen a szándékon, és az egyesület valóban politikai tényező lett, anélkül, hogy elfelejtette volna eredeti feladatát. Az Alapító Nyilatkozat, amit 1996. február 25-én kilenc szervezet és 115 természetes személy írt alá, annak idején leszögezte, hogy polgárnak lenni magatartás, szellem és erkölcs. Azóta is magyarázzuk, nem mindig a legnagyobb sikerrel, hogy polgárnak lenni nem társadalmi helyzet, legkevésbé sem anyagi helyzet, még csak nem is ízlésvilág. Polgárnak lenni azt jelenti, hogy vállaljuk a nemzeti és az európai kulturális örökséget, azt jelenti, hogy van történelmi azonosságtudatunk. Polgárnak lenni egyben lehetőséget is jelent arra, hogy vállaljunk bizonyos nagyon világosan meghatározott értékeket és vállaljuk azt, hogy ennek az értékközösségnek legyünk a tagjai. Polgárnak lenni a választás lehetősége, a döntés szabadsága és felelőssége. Polgárnak lenni a közösséghez tartozás, a közösségért munkálkodás, a hit abban, hogy a tudás, a tehetség, a szorgalom és a tisztesség összekapcsolása szolgálhatja a közösséget. Polgárnak lenni jelenti a nemzethez tartozást, jelenti a nemzeti értékek és érdekek vállalását, mert a polgár otthon van. Otthon van a családjában, otthon van a szűkebb közösségében. Otthon van, otthon kell, hogy legyen a hazájában, otthon van Európában és a világban. És mindezek eredményeként otthon van a saját bőrében. 1995. szeptember 23-án találkoztunk először a Polgári Gondolán. Elfogadtunk egy rövid Nyilatkozatot, ez is olvasható az egyesület történetét megörökítő “kék könyvben”. Ez a Nyilatkozat úgy indul – ismétlem, 1995. szeptember 23-án –, hogy Magyarország ismét politikai, gazdasági, kulturális és erkölcsi válságban van. Szomorúan és aggodalommal kell megállapítanunk, hogy Magyarország a destabilizáció felé sodródik. Hát így indultunk. Nehéz volt a helyzet. Hogy mi történt azóta, azt most nem mondom el, erről szó esett. A konferenciák sorozatáról, a közös gondolkodásról, annak eredményeiről. Valahogy mindig végighúzódott az összes találkozókon az erkölcs, az értékek alapvető kérdése. Minden kérdésre az értékek oldaláról próbáltunk választ találni. És megünnepeltük az ünnepeinket, ahogy meg fogjuk ünnepelni az ünnepeinket a jövőben is. Azt hiszem, ennek az elmúlt hat-hét esztendőnek a története nem volt más, mint a lelki, erkölcsi, közéleti újjászületésnek a története. Újjá szőttünk bizonyos szöveteket, világosan megmondtuk, hogy nem akarunk, és nem is vagyunk hajlandók atomizált világban élni. Megmondtuk, hogy összetartozunk: összetartozunk közösségként, összetartozunk nemzetként. És azt is megmondtuk, hogy nyitottak vagyunk. A polgár minőséget soha nem zártuk le senki felé. Mindig azt mondtuk, hogy mindenki lehet polgár, sőt, mindenki polgár. Nincs más feladat, csak kövessük ezt az értékrendet és ennek megfelelően viselkedjünk. Még egy dolog nagyon fontos volt számunkra, ez pedig az összefogás, a szó legmélyebb, legeredetibb értelmében. Nem feltétlenül politikai, vagy ideológiai nézetazonosságról van szó, nem arról, hogy minden kérdésben mindenkinek azonos, vagy akárcsak hasonló véleményt kell nyilvánítania. Arról van szó, hogy megéreztük, hogy egy közösséghez tartozunk, egy oldalon állunk, és még arról is szó van, hogy ezt az oldalt mi mindenki felé kinyitottuk és ma is nyitva tartjuk. Most már csak az a kérdés, hogy most, ebben a helyzetben, 2002 nyarán mi a feladatunk. Hiszen nem a múltról kívánunk beszélni. A délelőtti vitára visszatérve azt is hozzátenném, hogy talán nem is az a legfontosabb dolgunk, hogy a közelmúlt történéseiről, az ezzel kapcsolatos felelősségről folytassunk részletes politikai vitákat. Ezt megteszik mások, meg is kell, hogy tegyék. Nekünk azt kell megnéznünk, mi a mi feladatunk, mi az, amivel mi szembesülünk. Nagyon sok hasonlóság van a ’95 szeptemberi és a jelenlegi helyzet között, de nagyon sok új elem is van. A világ változik, és vele változunk mi is. Persze vannak dolgok, amelyek nem változtak. Nem változtak és nem változnak a z értékeink, a céljaink, azok a szándékok, azok az akaratok, azok a vágyak, amelyek összekapcsolódásából a Polgári Együttműködés Egyesület létrejött és amelyek alapján folytatjuk ezt az együttműködést. A ’95-ös idézet úgy szólt, hogy a magyar társadalom sokrétű válságban van. Nem megyek abba bele, hogy ma milyen természetű válságban vagyunk, vagy esetleg nem vagyunk válságban: ez is egy vitakérdés lehet. Egyet biztosan lehet mondani, hogy valami baj van az életünkkel. Ha nem is válságban, de morális zavarban van az ország. Az abszurdot közelíti sokszor a világunk, az életünk. Ez bizony politikai szempontból is sajátos helyzetet hozott létre, ahogy erről már délelőtt szó volt. A polgári oldal elvesztette a választásokat, hátrányt szenvedett a választásokon – hogy kiigazítsam magam. De ugyanakkor a polgári oldal soha nem volt még ilyen erős, ilyen egységes. Ami talán még ennél is fontosabb, az önszerveződése soha nem ért el még ilyen eredményeket. Azt hiszem, az egyesület egyik legfontosabb feladata az, hogy ebben az önszerveződési folyamatban részt vegyen, annak egyik nagyon fontos lendítő ereje legyen. Granasztói György mondta délelőtt, hogy az egyesület mintegy megelőlegezte ezt az önszerveződést: valóban ez a helyzet. Nekünk most itt éppen ezért különleges feladataink vannak és talán még inkább, különleges felelősségünk van. Különleges felelősségünk van, mert nekünk a nyugodt, a megfontolt, az értelmes és a türelmes szó erejével kell hatnunk. Ez nem mindig könnyű. Teret kell engednünk a türelmes és a megértő vitának. Most nem akarok azzal foglalkozni, hogy ki szakította ketté a magyar társadalmat, vagy ki folytatott itt súlyosan negatív kampányt, ki állította itt a valótlanságok sorozatát. Tudnék erről szólni, hiszen vannak személyes tapasztalataim is. Mi előre tekintünk, a kampánynak vége van. Nehéz, súlyos kérdések kavarognak a magyar társadalomban. Úgy látom, hogy nekünk nyugalomra, türelemre, kitartó munkára van szükségünk. De nem csak erre. Szükségünk van tiszta, határozott szóra, és szellemi, erkölcsi erőre is. Szükségünk van összefogásra, a szó valódi értelmében. A saját oldalunkon kereshetünk, akár találhatunk is felelősöket, de ez a politikai taktika és részben a pártpolitika világába tartozó kérdés. Történtek jóvátehető dolgok, de bizony történtek jóvátehetetlen dolgok is. Egy biztos: nyitottaknak kell lennünk, és lehetőséget kell adnunk arra, hogy az összefogás a szó legszélesebb értelmében létrejöjjön, erősödjön. 5
És párbeszéd is kell. Mi készek vagyunk a párbeszédre, és készek vagyunk arra is, hogy a párbeszédet elősegítsük. De azt világosan le kell szögeznünk, hogy a megbélyegzőkkel, rágalmazókkal nem tudunk párbeszédet folytatni. Másokkal igen. És ha látjuk a jó szándékot, a jóakaratot, a jó elképzeléseket, akkor ezeket támogatni fogjuk. A rossz elképzelésekkel pedig szembe fogunk szállni, mert tudjuk, hogy van hozzá erkölcsi és szellemi erőnk. Az is elhangzott délelőtt, hogy nem kell minden aktuálpolitikai kérdésben állást foglalnunk. Mi nem vagyunk politikai párt, mi egy szellemi és erkölcsi hátteret akarunk biztosítani és ezt meg is fogjuk tenni. Intenzívebbé tesszük tevékenységünket, hiszen ellenzékben ez mindig könnyebb. Ellenzékben talán még gondolkodni is könnyebb. Azt hiszem, hogy ez a mi igazi feladatunk, Új módszereket kell találnunk, új lehetőségeket kell keresnünk. Több fiatalt kell bevonnunk a munkába, bár már most is vannak szép számmal a tagjaink között. Országos szervezet lettünk, talán ezt tartom a legnagyobb eredménynek, annak ellenére, hogy nem sikerült annyi vidéki rendezvényt tart anunk, mint ahogy azt elképzeltük. Ebbe az irányba tovább kell lépnünk. Mészáros Lászlónak ebben elévülhetetlen érdemei vannak, arra kérem őt, hogy folytassa az erőfeszítéseit ugyanúgy, ahogy eddig tette. Erősítenünk kell nem csak az országos dimenziónkat, hanem erősítenünk kell a nemzetközi kapcsolatainkat is. Ez is adhat olyan szellemi forrást, amit fel tudunk használni a hazai munkánkban. Ezért azt kérem mindenkitől, minden jelenlevő és távol maradt, minden jelenlegi és jövőbeni tagunktól, hogy segítsék ezt a munkát, bízzanak bennünk. A régi tagoktól főleg azt kérem, hogy őrizzük meg a Kaffka-gimnázium falainak az eredeti hangulatát, amikor még először találkoztunk, amikor még kevesebben voltunk, de amikor nagyon hittünk az ügyünkben és magunkban. Legalább úgy kell, hogy higgyünk magunkban most. Többen vagyunk, többet fogunk vitatkozni, több nehéz kérdéssel szembesülünk. Szükség lesz ránk, szükség lesz az egyesületre, mert olyan hónapok és olyan évek következnek, amikor alapvető kérdésekkel fogunk ismét szembesülni. Nem új dolog ez, állni fogjuk a próbát, de csak akkor, ha valóban átérezzük mindazon értékeket, amelyek minket vezérelnek. Ha átérezzük az összefogás szükségességét és erejét és megőrizzük a Kaffka-gimnázium szellemét. ----------------------A közgyűlés által néhány ponton módosított Alapszabály szerkesztés után a www.mpee.hu honlapon lesz megtalálható. A közgyűlést követő elnökségi ülés Weszelovszky Zoltánt főtitkárnak, Bod Péter Ákost, Hankiss Ágnest, Mészáros Lászlót, Tordáné Petneházy Juditot alelnöknek megválasztotta és megbízta Fülöp Sándort a gazdasági titkári teendők ellátásával. A kivonatot összeállította 2002.július 9-én Laczay István jkv. vezető.
6
