2 A mű eredeti címe: Hot Stuff HOT STUFF by Carly Phillips © 2004 All rights reserved. Fordította Tánczos Fanni Szerkesztette Kátay Zsófia Kiadási és fordítási jogok fenntartva! © 2012 Victoria Kiadó Minden jog fenntartva! All rights reserved! Felelős kiadó Falb Magdi ISBN 978-963-9803-48-0 Kiadja a Victoria Kiadó 1067 Budapest Eötvös u. 42. Tel/Fax: (1) 269- 4043, 354- 0579, 354- 0580 E- mail:
[email protected] www.victoriakiado.hu
Nyomdal előkészítés: Kulcs-Szintagma Kft. Nyomtatta és kötötte a Kaposvári Nyomda Kft. – 120087 Felelős vezető: Pogány László igazgató
3
4
Yank Morgan agglegény volt, hazárdjátékos, nőcsábász, de a most a szeme elé táruló látványra egyáltalán nem volt felkészülve. Három kislány meredt rá várakozásteljesen tágra nyílt szemmel. Orgonasípszerűen csökkent a magasságuk, egyforma ruhát viseltek. Tizenkettő, tíz- és nyolcévesek voltak, mindhárman a húga gyermekei. Unokahúgok, akiknek Lola, a titkárnője ajándékot vett a nevében születésnapra és ünnepekkor, ő csak aláírta az üdvözlőkártyát. Évente néhányszor látta csak őket pár órára. Hát ez most megváltozik. Miután az a chartergép lezuhant az Andokban, és a húga meg a veje odavesztek, ő maradt a három lány gyámja. Idegesítette a gondolat, és lesújtotta a veszteség. Rosszkedvűen gyűrte össze az ügyvéd levelét, és hajította át a szobán. Még csak meg sem célozta a szemétkosarat. Annabelle, a legidősebb lány a homlokát ráncolta, majd gyorsan elrendezte vonásait, kiismerhetetlen lett az arca Yank arra gondolt, talán fél tőle, de mielőtt rákérdezhetett volna, az egyik kicsi közbekotyogott. – Anyának igaza volt. Yank bácsi igazi disznó. – Sophie volt az, a középső. – Pszt – tette Annabelle a kezét az ajkára. – Ne legyél udvariatlan. Ő az egyetlen megmaradt rokonunk. – Nagy szemében ott tükröződött mindaz a félelem, amit a szavai is sugároztak. Annyira, hogy Yank eltökélte, mindent megtesz hármukért. A legkisebb, akit talán Michelle-nek hívnak, lehajolt, és fölvette a papírt a padlóról. Mielőtt bedobta volna a szemétkosárba, Yank megpillantotta fehér bugyiját a rövid ruhácska alatt. – Az eszem megáll. Szalag van a seggeden.
5
A kislány felé fordult. – Csúnyán beszélsz, Yack bácsi. – Nem Yack, hanem Yank, és átkozottul igazad van. Talán nem tetszik? – kérdezte a három lánytól. Annabelle azonnal a fejét rázta. Egyértelmű, hogy felfogta, jobb lesz jóban lenni vele. Yanknek tetszett, hogy intelligensen dönt egy nehéz helyzetben, de kicsit aggódott is. Hogyan kezeli majd ezt a lányt, amikor nagyobb lesz? Együtt élhet egy gyerekkel, aki okosabb nála, gondolta szárazon. Talán a másik kettőnek nem vág így az agya. – Ha te káromkodhatsz, akkor én is tehetem, amit akarok? – A legkisebb csípőre tett kézzel fordult felé, állát eltökélten szegte föl. Hát az biztos, hogy életrevaló egy gyerek. – Attól függ. Mit akarsz? – Nem akarok lányruhát hordani! Yank magában nevetett. Talán mégsem olyan nehéz szülőnek lenni. – Azt hiszem, erről lehet szó. Te vagy Michelle? A kislány bólintott. – De hívjál csak Mickinek. – Senki nem hív Mickinek, és az különben is fiúnév – vitatkozott a középső nővére. – Hát legyen Micki – mondta Yank. A bálványa, Mickey Mantle jutott az eszébe. Sophie az égnek emelte a szemét. – Fiú vagy! – csúfolódott. – Barbi baba – vágott vissza Micki. Minden egyes szóval nőtt a hangerő, és Yank összehúzta magát. Annabelle ugrott a két lány közé, szinte toporzékolt. – Azonnal hagyjátok abba! – Annyira igyekezett, hogy ugyanolyan hangosra és nyafogósra sikeredett a hangja, mint a húgaié. Így kezdett megismerkedni Yank a kis nők világával. Fogalma sem volt, mihez kezdjen velük.
6
– Az értekezletet megnyitom. – Yank Morgan kalapácsával a gumilapra csapva megkezdte a Hot Zone heti értekezletét. Sötét, drótszerű haja erősen őszült már. Egy normális napon is bozontos volt, de most, mikor idegesen várta, hogy unokahúgai végre letelepedjenek, folyamatosan a hajába túrt, és a szokásosnál is kócosabbnak tűnt. Yank bácsi a drága, manhattani környéken székelő sportügynökség és reklámiroda elnökeként szerette kimutatni a tekintélyét. Sokszor és lelkesen használta azt a nevével ellátott bírói kalapácsot, amelyet Judy bírótól kapott születésnapjára. Sajnos a kalapács sem változtatta meg az erőviszonyokat, három nő jutott rá. Sőt, négy, ha Lolát, a titkárnőjét is számítjuk, aki szerette megmondani neki, mit és mikor csináljon. Annabelle Jordan a két húgára pillantott, akik szintén szeretettel mosolyogtak nagybátyjuk felé. Tinédzserként sem kötötték őket Yank bácsi szabályai, főként, mert nem is voltak ilyenek. Minél idősebbek lettek a lányok, nagybátyjuk annál inkább igyekezett úgy tenni, mint aki nem engedi, hogy magánéletében és szakmai életében egyaránt kicsússzon a kezéből az irányítás. A kalapács kellő büszkeséggel és önbizalommal töltötte el. Nem nagy ár azért, hogy úgy érezhesse, ő irányítja új partnereit. Továbbra is ő vezette a sportügynökségét, de miután Annabelle elvégezte az üzleti főiskolát, hagyta, hogy a lány valóra váltsa az álmát, és létrehozzon egy családi vállalkozást. Egyik lány sem akart sportügynök lenni, az volt a vágyuk, hogy a reklámszakmában dolgozzanak. Annabelle találta ki, miként köthetnék össze az
7
ügynökséget egy PR-céggel, amely rövid sportpályafutásuk után is szolgálhatja Yank bácsi ügyfeleit. Az elképzelése siker lett. A Hot Zone PR-vállalkozása profi sportolókra specializálódott, pályafutásuk csúcsán és visszavonulásuk után egyaránt, akár önként, akár más okok miatt vonultak vissza. Amint a lányok sorra diplomáztak az üzleti főiskolán, Yank bácsi egymás után adott nekik helyet a cégben és egy darabot a cégből. Együtt olyan vállalkozást hoztak létre, amellyel Annabelle összetarthatta kis családját. – Tehát a mai napirend – szólalt meg Lola. Tollal a kezében készen állt arra, hogy mindent lejegyezzen. Szokás szerint az sugárzott belőle, hogy csakis a munkára koncentrál, ám közben olyan vágyakozó pillantásokat vetett Yankre, ami valami egészen másról árulkodott. A hivatalos modorú, begombolt kosztümöt viselő, gesztenyebarna haját kontyba fésülő Lola szerelmes volt Yank bácsiba. Mindenki tudta. Tudta ezt mindenki, Yank bácsit kivéve. Egyikük sem jutott még túl a csúcson, és Annabelle sajnálta Lolát. Elvégre az asszony csaknem egész életében arra várt, hogy ez az örök agglegény ne csak a páratlan titkárnőt és az unokahúgai nevelőanyját lássa benne. – Első napirendi pont. Az idei nyári bulink július harmadik szombatján lesz. Mindenki felírta a naptárába? – kérdezte Lola. Valamennyien bólintottak. Annabelle már rég beírta az időpontot a naptárába. Az éves Hot Zone parti legalább annyira volt családi esemény, mint hivatalos rendezvény a számára. – Akkor jó. Térjünk rá az ügyfelekre – vezényelt Lola. – Micki? Mi az ábra Roperrel? – Yank bácsi a baseballsztárjukról kérdezett. Ahányszor csak a társadalmi életükről faggatta a lányokat, mindig Mickivel, a legifjabbal kezdte, és tőle haladt fölfelé, Annabelleig, a legidősebbig. A legkisebb lány a tenyerében forgatta tollát. – Próbálom kivédeni a rossz sajtót, amennyire lehet. Minden rendben lesz, ha ezentúl hajlandó meggondolni, mit nyilatkozik – kezdte megnyugtató hangon. A szőke, göndör hajú, lazán öltözködő Micki mindig maga volt a nyugodt önbizalom. – Az, hogy manikűröztetett, és a teljes testét szőrtelenítette egy wellness-szállóban, eléggé megtépázza a nőcsábász hírnevét – morogta Annabelle.
8
– Roper nem meleg, csak éppen élvezi a kifinomult dolgokat. Meg kell tanulnia diszkréten kezelni az ilyesmit – makacskodott Micki. – Néhány hétig nem tágítok mellőle, és megtanulja kezelni a médiát. Meglátjátok, minden jól alakul majd! – Inkább vegye Hugh Grantra a figurát, mint teljesen nőiesre – szólt közbe Yank bácsi. – Tartsd kézben, Mick. Sophie kuncogni kezdett, és Micki fenyegetően pillantott rá. – Csak ne aggódj. Kézben tartom. Annabelle-nek nem voltak kétségei afelől, hogy húga sikerrel jár. Rendszerint mind a hárman sikerrel jártak. Bár valamennyiüknek megvoltak a saját ügyfelei, csapatként működtek, együtt ötleteltek, és alakították ki a PR-terveket. Csak abban volt nézeteltérés, kinek osszanak egy-egy sportolót. Micki mindig is fiús lány volt, és jól bánt a nehéz esetekkel. Élvezte, ha meg kell teremtenie a bizalmat, elsimítani a nehézségeket, megdolgozni azért, hogy a sportoló jól szerepeljen a médiában. Sophie volt a család esze, aki eszerint is öltözött és viselkedett. A frizurája mindig tökéletes volt, profi módon szárítva vagy konzervatívan a fejtetőre fésülve, és kisszériás kosztümök egészítették ki a kívánt képet. Nem meglepő, hogy inkább a reklámfotók és a sportolók vállalkozásai voltak az ő területe. Annabelle a férfias pasikat kedvelte. Az izzadtságban fürdő, férfias amerikai foci játékosokat, akik mérete, tömege, szaga mellett egy nő nőiesnek látszik és annak is érezheti magát. Szeretett kint lenni a pályán, élvezte a játékosok társaságát. Ez a gyengéje többször is bajba keverte már, azóta, hogy a középiskolai focicsapat kapitányával járt, majd a srác összetörte a szívét, amikor megcsalta a legjobb barátnőjével. Balszerencséje a férfiakkal a Miami Egyetem hátvédsztárjával folytatódott, aki, mint kiderült, csak azért dugta, hogy egy csinos nővel villoghasson, és közben beférkőzhessen Yank bácsi kegyeibe. Azután, hogy először törték össze komolyan a szívét, úgy döntött, hogy ha a pasiknak kirakati baba kell, tőle megkapják, ha így jól érezheti magát. Az érzelmi falak védelmében kitüntetéssel végezte az egyetemet, szerzett diplomát, majd tért vissza New Yorkba. Az ügynökség kibővítése komoly teljesítmény volt, és a lány büszkén foglalta el Manhattan szívében, az East Riverre néző luxusirodáját.
9
Remek volt az élete, amíg Randy Dalton, a N. Y. Giants középhátvédje ki nem cselezte a védelmét. Az egyetem óta először engedte meg magának, hogy azt higgye, hogy egy férfit valami több is érdekelhet, mint amit a külső mutat, vagy az, hogy mit hozhatnak a családi kapcsolatok. Belement egy komoly kapcsolatba, pedig tudta, hogy a szíve ismét veszélyben lesz. Így is történt. Mivel Randy New York City egyik leggazdagabb, legjobb partinak látszó agglegénye volt, románcuk a nyilvánosság előtt zajlott, teli volt vele a sajtó. Mikor a férfi továbbállt egy fiatalabb színésznővel, Annabelle szíve ismét összetört, és a pletykák áradata pedig valósággal elárasztotta. Mindenki ezen csámcsogott. Annabelle néha már azon tűnődött, nem az egója kapta-e a nagyobb csapást. De az eredmény így is, úgy is ugyanaz volt. Elege lett a férfiakból. A munkájára koncentrál, és kész. – Sophie! – Yank bácsi vakkantása rángatta ki Annabelle-t filozofikus álmodozásából. – Te hogy állsz? – haladt tovább a bácsi a középső nővérhez. Minden információ a rendelkezésére állt, csak el kellett volna olvasnia, de a nővérek elnézték neki, hogy láthatóan egyre jobban kedveli az értekezleteket. – Próbálok valahogy békét teremteni Dalton és O'Keefe között. Sophie Annabelle volt pasijáról és a Giants új tulajdonosáról beszélt. Randy az a fajta macsó sportoló volt, akit Sophie más körülmények között elkerült volna. De Annabelle nagy port felvert szakítása idején Micki túlságosan le volt foglalva, így aztán Sophie kénytelen volt átvenni Randy Dalton képviseletét. Annabelle nem irigyelte a srácot. – Meg is mondtam Daltonnak, túlságosan hülye ahhoz, hogy felfogja, mi a diszkréció, és mit jelent az, hogy most tárgyalják újra a szerződéseket – magyarázta Sophie. Annabelle sejtése beigazolódott. Nagyobbik húga nagy élvezettel érezteti a férfival, hogy valóságos seggfejnek tartja. – Annyi esze nincs, hogy felfogja, ő törte össze Annie szívét, és ebben a családban senkit nem érdekel, ha lehúzza magát a vécén. – Sophie most is a nővérét védte. – Hogy beszélsz, Sophie – morogta Yank bácsi. –Vigyázz a szádra! A lányok a szemüket forgatták. – Tőled tanultuk – emlékeztette a férfit Annabelle. – És köszönöm, hogy úgy bánsz Daltonnal, ahogyan megérdemli, Soph. Mintha egy kivert farok volna. – Persze Annabelle
10
tisztában volt azzal, hogy az üzlet az első, és a Hot Zone továbbra is képviseli volt pasiját, amíg Dalton ki nem rúgja őket, vagy a szerződésük lejár. – Annabelle? Hogy mennek nálad a dolgok? – fordult hozzá bácsikája. Yank csillogó szemmel nézett rá. Annabelle tudta, bármennyit morog is bácsikája, a szíve mélyén rajong érte. – Mindent elrendeztem Ernesto Mendoza Nike hirdetéséhez, és felraktam srácot a dallasi gépre. Tegnap este elkísértem a NYCT elnökének fiát egy jótékonysági estre. Gondoskodtam arról, hogy lássák, nálunk vannak azok a sztárok, akiket meg akarnak nyerni az ügyüknek. Hozzánk fordulnak, mielőtt Atkinséknál keresnének szponzort – kacsintott a lány a bácsikájára. Annabelle tudta, hogy bármilyen régi barátok is Yank és Spencer Atkins, ősi üzleti riválisok is. Ő pedig mindig Yank bácsi érdekeit képviselte. – Ez az, kislány – Yank hangjából sütött a szeretet és a büszkeség. – A Louis Vuitton ruhát vetted föl? – kíváncsiskodott Sophie. Ez a ruha volt Annabelle legújabb szerzeménye. Annabelle rávigyorgott. De mennyire, hugi. – Ez a mély hátkivágású ruha tökéletesen alkalmas volt arra, hogy a lány magára vonzza egy férfi figyelmét, főként, amikor az illető keze a csupasz derekára téved. A kis kalapács lecsapott, és a váratlan hang felriasztotta Annabelle-t. – Vissza a tárgyra – morogta Yank, és a lányok elnevették magukat. – Hát, mindenezek mellett a szokásos bolondokháza vár az irodámban – fogta rövidre Annabelle az összefoglalót. – Micki? El tudsz vállalni egy új ügyfelet? – kérdezte Yank. A lány sajnálkozó pillantással válaszolt. – Jelenleg nem. Teli a naptáram. Most lesz Armando United Way reklámjának a felvétele, és megígértette velem, hogy ott leszek. És, amíg a Post továbbra is táplálja a pletykákat és a gyanúsítgatásokat Roperrel kapcsolatban, a nap minden percében foglalt vagyok. Yank bácsi az égnek emelte tekintetét. – Fogadj fel egy prostit és bérelj fel egy fotóst, aki lekapja őket közben – morogta. – Sophie – fordult a középső lányhoz. Az pedig kezét széttárva jelezte, hogy nem segíthet. – Az én naptáram is teli van. Különben sem hiszem, hogy elviselnék még egy
11
izomagyút, aki a csöcsömet bámulja, és vetkőztetni próbál, amikor én egy jótékonysági munkára akarom rábeszélni. – Lazíts már egy kicsit – szólt közbe Micki, a szokásos módon. – Olyan merev vagy, mint egy beton-tuskó. Nem csoda, hogy ezer éve nem volt egy rendes randid. – Nővére oldalába könyökölt, és Annabelle felkészült az összezördülésre. Sophie a homlokát ráncolta. – Éppen eleget randizok. Csak nem olyan pasikkal, akik előbb ismerkednének meg egy másik férfi hátsójával, mint egy nőével. Micki látványosan nagyot sóhajtott. – Soha nem fogod megetetni velem, hogy sokra mennél azokkal az intellektuális fazonokkal, akikre buksz. – És a két lány között már ki is tört a megszokott adok-kapok. – Nem tennétek félre a magánügyeket az értekezlet utánra? – szólt rájuk Annabelle. – Annie-nak igaza van. – A kalapács hangja véget vetett a vitának. – A tanácsteremben nem a szex a téma. – Yank arca most is vérvörös volt, mint mindig, amikor unokahúgaira rájött az ötperc. Csak az volt a baj, hogy a lányok nem vették komolyan. Legalábbis a másik nemmel kapcsolatban. Hogy is vehették volna, amikor Yank soha nem volt nős, és nem is próbálta titkolni előttük nőügyei sorát, amikor még kislányok voltak. Attól fogva, hogy a lányok agglegény bácsikájukhoz költöztek, Yank a segítségükkel szedte fel a nőket. Egészen addig, míg Lola rá nem jött a gyerekkel csajozós trükkre, és attól fogva elkísérte őket, ahányszor csak sétálni indultak a parkba, vagy a bevásárlóközpontba, a játszótérre. Úgy néztek ki együtt, mint egy nagy, boldog család. És ezzel komoly űr támadt Yank bácsi nemi életében. A lányok imádták Lolát, elfogadták pótanyjuknak, és Yank egy napig sem lett volna meg nélküle. Csak éppen túlságosan makacs volt ahhoz, hogy belássa, mennyire szüksége van rá, és mennyire szereti ő is Lolát. – Lola meg én megbirkózunk minden új feladattal, amíg Micki és Sophie nem lazíthat egy kicsit – térítette vissza Annabelle a többieket a témához. – De még mindig úgy gondolom, hogy bevonhatnánk egy új reklámszakembert – közölte Micki. – Már volt arról szó, hogy bővítenünk kéne, és szerintem lassacskán nincs is más választásunk.
12
Sophie és Annabelle helyeslően bólogatott. Túl sikeresek voltak ahhoz, hogy továbbra is mindent maguk intézzenek. – Majd meglátjuk – ígérte Yank. – A következő értekezleten? – erősködött Annabelle. Jól tudta, hogy a férfi a legszívesebben elfeledkezne az egészről. Ő is ezt tenné a helyében, és ugyanaz okból. Ő sem szívesen áldozná fel azt a családias légkört, amely most uralkodott a Hot Zone-ban. – A következő értekezleten – egyezett bele bácsikája. – Mindig is tudtad, hogyan irányítsad ezt a társaságot – kuncogott. – Ez a munkám. – Annabelle kényszeredetten nevetett. De a szavai túlságosan is előhozták benne a múltat. Mit tudhatja Yank bácsi, mennyire szükség volt arra, hogy kislányként felvegye a vezető és békebíró szerepét. Miután a szüleik meghaltak, benne, a legidősebb gyermekben élt a félelem, hogy elválasztják a testvéreitől. Ő hallotta, mit mondott a szociális munkás az ügyvédnek. Ha az agglegény Yank bácsi nem tudja nevelni a lányokat, vagy ha bármi módon kudarcot vall, mind intézetben végzik. Senki nem akar ilyen korú gyerekeket örökbe fogadni, főleg nem hármat. Annabelle mániájává vált, hogy együtt tartsa a családot. Azóta is ezek az emlékek kínozták, ahányszor csak Sophie és Micki vitatkozott valamin. – Nos, akkor megbeszélhetjük az esetleges új kliensünket? – kérdezte Lola. Annabelle hálásan fogadta a témaváltást. – Ki az? – kíváncsiskodott. – Brandon Vaughn – Micki csaknem kiugrott a székből, hogy ő mondhassa el elsőként. – Nyert Heisman-kupát. A Dallasban játszott, amíg szét nem ment a térde – szólt közbe Sophie, a memóriájával büszkélkedve. – A Dicsőség csarnokának tagja, és Yank bácsikátok egyik fő ügyfele a sérüléséig – folytatta Lola a tájékoztatást. Mintha Annabelle nem tudta volna. Ő maga távol volt, az iskolában amikor a férfi otthagyta őket. De Brandon Vaughn-nak nem ez volt az utolsó jelenése. – Néhány évvel ezelőtt bemutattak egymásnak egy jótékonysági eseményen – mormolta félhangosan. Jól emlékezett, hogy megbabonázta a férfi kék szemének pillantása. Brandon úgy nézett rá, mintha rajta kívül nem létezne más nő. Még a csinibaba sem az oldalán.
13
Azonkívül áradt a férfiből valami pökhendiség, amely azt sugallta: Tudom, hogy kívánsz, bébi, ahogyan minden más nő is a teremben. Sajnos pontosan az ilyen pasik vonzották Annabelle-t leginkább. Csodálta az ilyen szexi önbizalmat a férfiakban. Kár, hogy rendre ez volt a veszte. Ahogyan Brandon külseje is. Selymes, fekete haj, markánsan vésett vonások, és Annabelle sem azelőtt, sem azóta nem látott egyetlen férfit sem így kitölteni egy szmokingot. Jól emlékezett rá, hogy az járt akkor az agyában, milyen mázli, hogy már nem a bácsikája foglalkozik vele, különben ő nagy zűrben lenne. A puszta gondolata vágyakozással és reménykedéssel töltötte el, szinte mézként lüktetett az ereiben. Ó, hogy mennyire szerette a méz selymes ízét! Nagyot nyelt. – Mit akar Vaughn ennyi idő után? Bácsikája ajkát halk, fenyegető morgás hagyta el. – Kinyalhatja a seggemet. Csak azért vagyok hajlandó beszélni vele, mert Lola ragaszkodott hozzá, hogy fogadjam. – Ceruzájával dühösen mutatott a nő felé. – Az a pletyka járja, hogy a volt felesége mozgatta a szálakat akkoriban. – Szokás szerint Micki képviselte a józan ész és megértés hangját. Mindezek ellenére is védte a játékost. – Én találkoztam vele – szólt közbe Annabelle. Most már határozottan előjöttek benne a férfi markáns vonásai, és csábos mosolya. – És nem tudom elképzelni, hogy egy nő is képes lenne a far... az orránál fogva vezetni. – Időben kapta el Yank bácsi pillantását, és gyorsan változtatott a szóhasználatán. – Ezzel együtt nagyképű, macsó állat. – Vagyis egy dologra jó – helyeselt Sophie. – Ámen – egyezett bele Annabelle. Nagyon is jól tudta, mire gondol a húga. Már akkor is vonzotta Vaughn, és tekintve, milyen szexuális aszályban volt része az elmúlt hat hónapban – sőt, nyolcban, ha azt az időszakot is számoljuk, amikor Randy Dalton érdeklődése hanyatlani kezdett – Annabelle-t határozottan érdekelte az az egy dolog, amit Brandon Vaughn adhatott. – Milyen gyorsan tudjátok rendezni a dolgaitokat? – kérdezte reménykedőn a húgaitól. Nem vágyott arra, hogy egyedül kezelje Yank bácsi legújabb ügyfelét.
14
Sophie és Micki beszédes pillantást vetett egymásra, akár két összeesküvő. Csillogott a szemük. – Hát, azt nem lehet megmondani – mondták egyszerre. Annabelle látta már néhányszor ezt a csillogást a szemükben, már akkor is, amikor kicsik voltak. Most is az előbb, amikor Vaughn neve elhangzott. Ezek ketten nem sűrűn fogtak össze, de amikor igen, akkor általában ő volt a célpont. – Most egyikünk sem szabad. És nem is leszünk azok egy ideig – így Sophie. – Jó ideig – tette hozzá Micki. Annabelle égnek emelte szemét. Minden világos. A veszekedős páros most az egyszer, az ő kárára úgy döntött, egyetért.
15
Brandon Vaughn utálta beismerni, ha hibázott. A vereséget még jobban gyűlölte. Így aztán sistergően rossz kedve volt, amikor a Yank Morgannal való találkozójára indulva megállt a Hot Zone irodája előtt. Pedig pontosan az öreggel való találkozóra van szüksége ahhoz, hogy múltját, jövőjét egyaránt rendbe tegye. – Mr. Morgan fogad – intett Lola a csukott ajtó felé. Ugyanaz a titkárnő, aki régen is. Barna szemének pillantásával úgy követte, amikor a férfi felemelkedett a székből, mintha csak fel akarná mérni. – Jól nézel ki, Brandon. – Lola azon kevés ember közé tartozott, akik a szülein kívül a keresztnevén szólították. – Ugyan rád férne némi alvás a karikás szemedből ítélve, de még mindig jóképű csirkefogó vagy – mondta meleg mosollyal. Úgy tűnt, az asszony nem haragszik rá, amiért annyi évvel ezelőtt otthagyta őket, de Vaughn attól tartott, hogy Yank nem így érez. – Te is remekül nézel ki, drágám. – Tény, hogy bár az ötvenes évei közepén, végén járhatott, Lola egy nappal sem tűnt többnek negyvennél. – Remélem, az öreg jól bánik veled. – Nem sokat változott – vonta meg vállát Lola. Vaughn megelégedett a rejtélyes válasszal. Megtanulta már, hogy ha ő nem turkál mások dolgaiban, mások is inkább tiszteletben tartják az ő titkait. De Yank úgy tűnt, nem veszi észre, hogy a cél ott van a szeme előtt. Vaughn, miközben elhaladt Lola íróasztala előtt, nem tudta megállni, és
16
megtorpant egy pillanatra. – Talán ha egy kicsit lazítanál itt, Yank is lazítana – s ezzel játékosan meghúzogatta az asszony blúzának gallérját. – Lehet, hogy igazad van. – Lola összehúzott szemmel gondolta végig a dolgot. – A lányok is ugyanezt mondják. A lányok. Átkozottul nem illik rájuk ez a szó. Yank unokahúgai nagyon is nők. Három gyönyörű nő, ám mégis, csak kettővel lenne hajlandó együtt dolgozni közülük. Micki legalább olyan jól kiismeri magát az öltözőkben, mint bármelyik srác, Sophie pedig a számok és a PR igazi szakértője. Mindkettőnek remek a híre a szakmában. Annabelle-nek is, de Vaughnnak jó oka volt rá, hogy ne akarjon Yank legidősebb unokahúgával dolgozni. Ez a szőke, kékszemű szexbomba kicsit ijesztő volt. Legalább olyan sűrűn szerepelt a főcímekben, mint ő, és többnyire nem szakemberként, hanem kísérőként. Vaughn szemében ez ártott az üzletnek. Ahogyan az is, ha az ember Yank unokahúgával kavar. De ha együtt dolgoznának, túl nagy lenne a kísértés. Egyszer találkozott Annabelle-el, amikor a lány egy ügyfele oldalán virított. Pillantásuk találkozott, és nem tudott elszakadni a másikétól. Mint amikor egy csatár átgázolt az emberen, gondolta a férfi. Akkor is tudta, és most is tisztában volt vele. Annabelle Jordan zűrt jelent. Az intercom minden előzetes figyelmeztetés nélkül búgni kezdett. Lola lenyomta a gombot, és Yank harsogása töltötte be a szobát. – Na mi van, bejön ez a szarházi, vagy várakoztat, amíg ősz vénember leszek? – Máris ősz vagy – vágott vissza Lola, majd Vaughn-ra pillantva leeresztette hangját. – Azt jobb nem elmondani neki, hogy máris rozoga vén pasi – nevetett. – Azt hiszem, ez azt jelenti, hogy fogad, Brandon. Vaughn hetyke vigyorával nézett vissza rá. Őt még senki nem látta betojni, és nem most fogja elkezdeni. Pedig inkább nézne szembe újra azzal a fizikai fájdalommal, amit akkor érzett, amikor a térde tönkrement, minthogy szembenézzen az öreggel. Vaughn bevonult az irodába. Yank Morgan ugyanolyan impozáns jelenség volt, mint amilyennek az emlékeiben élt. Mindössze valamivel több őszes szál festette fehérebbre bozontos haját és sűrű szakállát. – Szia, papus – köszönt Vaughn a régi becenevet használva. A másik mogorván pillantott vissza rá.
17
– A papus családi és baráti használatra szól. Nem tisztességtelen csirkefogók számára van, akik hátba szúrják az... Vaughn a szemét forgatta. Rengeteg játékos lép tovább és hagyja ott az ügynökét. Ez a szakmához tartozik. – Megértem, hogy pipa vagy, de az, hogy tisztességtelen csirkefogó? Ennél tudsz te jobbat is. – Szándékosan nyomta meg a gombot Yank agyában. Az öreg így legalább mindent kiad magából, és továbbléphetnek. – Mit szólsz ahhoz, hogy bolond seggfej, aki hagyta, hogy egy nő a micsodájánál fogva vezesse. – Megteszi – motyogta Vaughn. A hideg, kemény tények még mindig fájtak. – Most pedig hajlandó vagy megbocsátani, vagy forduljak sarkon és végleg menjek ki azon az ajtón. Amíg Vaughn várta a választ, a szíve hevesen kalapált. Fülsüketítő volt a csend, és túlságosan is sok ideje maradt a nemkívánatos emlékekre. Hiányzott neki az öreg, és azok a szakmai okok, amelyek miatt vissza akart térni Yank ügynökségéhez, nem is tűntek olyan fontosnak, mint az, hogy az öreg megbocsásson neki. Yanktól az első naptól fogva megkapta mindazt a büszkeséget, mindazt a dicséretet, amelyet a szülei megtagadtak tőle. A Heismankupa, a két Superbowl gyűrű, a Hall of Fame tagság, amelyeket nyert, mit sem jelentett Theodore Vaughn számára. Az apja agyában ő még mindig az a szánalmas kissrác volt, aki csak azért tudta elvégezni a középiskolát, majd az egyetemet, mert a tanárai az iskola sportprogramjára való tekintettel szemet hunytak egyéb hiányosságai felett. Anyja pedig a férje mellett állt, le volt ejtve, mit érez a gyerek. Estelle minden erőfeszítését a felszínes dolgokra fordította. Megteremteni a tökéletesnek tűnő otthont, tökéletesnek látszó feleségnek lenni, mindenáron mutatni a tökéletesség látszatát. Yank képviselte Vaughn érdekeit az első szerződésénél a Dallassal, de emellett törődött is vele. Minden szempontból gatyába rázta. És a sportoló ezt azzal fizette vissza, hogy elárulta őt. – Úgy hallottam, kirúgtad az asszonyt – törte végül meg Yank a fojtogató csendet. Arra a nőre utalt, aki a bajok mögött állt. – Aha. – Laura olyan lecke volt, amelynek megtanulásáért Vaughn keményen megfizetett. Addig kellő távolságban tartotta magától a nőket. Gyors szex, aztán lelépni. Soha nem gondolta volna, hogy létezik
18
olyan nő, aki képes lenne a hibáival együtt elfogadni őt. Aztán jött Laura, egy középiskolai tanárnő, aki meggyőzte arról, hogy bízhat benne. De a sérülése után hamar kiderült, hogy egyáltalán nem az a kedves teremtés, akinek addig mutatta magát. Pénzéhes, önző, mániákusan irányító asszony lett belőle, és Vaughn nem vette észre időben a változást. Túlságosan is lefoglalta a játszma, hiszem ez volt minden, aminek révén meghatározhatta magát. Így aztán, amíg Vaughn a kórházban feküdt agyrázkódással, és egy, a karrierjét feltehetően tönkretevő térdsérüléssel, Laura megegyezett a Spencer Atkins Associatessel, Yank vetélytársával. Miközben a férfi nem volt eszénél a fájdalomcsillapítóktól és a félelemtől, rábeszélte, hogy hagyja ott Yanket. Azt állította, hogy a férje érdekei mozgatják, Vaughn pedig ostoba módon elhitte, hogy van párja és van karrierje. Így elvállalta az asszony által kötött üzletet. Pedig a valóságban már a házassága és a karrierje is véget ért. – Laura kapta a bárokat, amelyeket a fővárosban és New Yorkban meg Dallasban nyitottam, én pedig megkaptam a szabadságomat – felelte Vaughn látható elégedettséggel. – Honnan tudhatom, hogy megtanultad a leckét? – kérdezte Yank. De reszelős hangja elárulta, hogy kezd meglágyulni. – Itt lennék pitizni, ha nem így lenne? Yank szája mosolyra húzódott. – Hát, akkor mond el, mit akarsz. Vaughn tudta, hogy Yank Morgan ennél világosabban nem fogja kimondani, hogy megbocsátok neked. Elfogadta. És ezzel végre a lényegre térhettek. – Közel állok ahhoz, hogy megnyissak egy szállót Greenlawnban, a szülővárosomban. Yank közelebb hajolt hozzá. Összehúzta a szemét. – És mi a csudának csinálnál ilyent? Vaughn értette a kérdést. A folyamatosan nehezedő gazdasági helyzetben Vaughnnak is gyakorta kellett emlékeztetnie magát arra, miért is olyan fontos, hogy sikeres legyen ez a vállalkozás. – Téli pihenőhely lesz tehetős emberek számára, nyáron pedig táborhely különleges igényű gyerekeknek. – Olyan gyerekeknek akarok segíteni, akik lemaradtak a tanulásban, akik kiestek a rendszerből, és akik nem tudtak olyan jól olvasni, mint a többiek. A megértés néma pillanata. Yank ismerte Vaughn titkát, azt a gyengeségét, amelyet soha nem árult el senkinek. Így aztán Vaughnnak
19
egy pillanatig sem voltak kétségei, hogy az öreg megérti, miért olyan fontos ez neki, és nem kell részletekbe bocsátkoznia. És persze Yank lassan bólintott is. – Akkor mi a probléma? – Szar jön a ventilátorból. Yank szemöldöke megemelkedett, és a férfi hátradőlve nevetett. – Felteszem, hogy ezt nem szó szerint kell értenem. – Egy régi hotelt újítok fel. A gondok azzal kezdődtek, hogy egy csomó dolog nem érkezett meg idejében. Volt, ami egyáltalán. Végül az építőmunkások egy része sem jött munkába. Minden alkalommal azt forró állították, hogy én hívtam őket és adtam nekik új időpontokat. – És te adtál? – kérdezte Yank. – Dehogy is! Már így is le vagyunk maradva. Meghirdettem, hogy hálaadáskor nyitunk, de ha így megy tovább, örülhetek, ha karácsonykor fogadhatunk vendégeket. Yank vágott egy grimaszt. – Nem lehetséges, hogy az asszisztensed vagy a titkárnőd szúrt el valamit? – Nem, ha kedves az élete – vágta rá határozottan Vaughn. Már hosszan kifaggatott mindenkit, és biztos volt a dolgában. – Senki nem intézkedett így. Ahogyan senki, aki nekem dolgozik, nem felelős azért a pletykáért, hogy termeszek vannak az épületben, pedig egyetlen egyet sem találtunk. Tehetetlen mérgében az asztalra csapott. – Jó reklámra van szükségem, mégpedig gyorsan, különben az egész befektetésem elvész. Ha télen nem lesznek fizető vendégeim, nem tudom miből finanszírozni a jövő nyarat. És annak a gyerekek innák meg a levét. Nemcsak a nyaralásról maradnának le, hanem arról a lehetőségről is, hogy szakemberek segítségével dolgozzák le hátrányukat még az iskolaév előtt. Yank elgondolkodva dörzsölte össze két kezét. – Annabelle-re van szükséged. – Sophie – vágta rá abban a pillanatban Vaughn. Yank felnevetett. Most, hogy imádott unokahúgairól volt szó, a szeme ragyogott a büszkeségtől. – Figyelj, én láttam, hogyan változtatta Sophie Contreras vidámparkját első osztályú intézménnyé – erősködött Vaughn. – Sophie remekül együtt tudott dolgozni Contrerasszal, de csak azért, mert a golfozókat nem tekinti sportolóknak. Neked a közeledbe nem
20
menne. Különben is minden idejét lefoglalja az új szerződés a legnagyobb jövedelemforrásommal, aki púp a hátamon. Egyértelmű volt, hogy Sophie nem jöhet szóba. – Akkor legyen Micki. A népek arrafelé kedvelnék. Ez is komoly érv. Bármelyik lány kapja is a munkát, sok időt kell töltenie kis szülővárosában. Meg kell ismernie az ottaniakat. Közeli munkakapcsolatban kell lennie velük. És Annabelle túl sok, túlságosan is harsogó jelenség ahhoz, hogy jót tegyen a hotelnek vagy a hírnevének. Mindkét dolognak, amelytől a sikere függ. – Különben is, úgy tudom, hogy ez Micki pályája. Tudja, miként változtasson egy rossz helyzetet nyerővé. – Na igen, Micki el tud bánni bármelyik izomagyú sportolóval. Látom, elég jól ismered őket. Csak az a baj, hogy pontosan ezzel is van elfoglalva. Csak egyikük szabad, csak Annabelle tud foglalkozni veled. Vaughn bármennyire gyűlölte is, tehetetlen volt. – Annabelle ért az emberek nyelvén – folytatta Yank ellentmondást nem tűrő hangon. – Okos, gyors felfogású, és feltalálja magát nagyvárosban, kisvárosban egyaránt. A válságmenedzselés élteti, és bármilyen rossz helyzetből képes gólt elérni. – Yank karját összefonta széles mellkasán, s a szemébe nézve megadta a kegyelemdöfést. – Ugye megbízol bennem? Elvégre ezért jöttél vissza, nem? Pillanatok alatt előtört mindaz a bűntudat, amely az elmúlt évek során Vaughnt gyötörte. Tartozik annyival Yank Morgannak, hogy a kellő tisztelettel bánjon vele. Ha csak azzal fizetheti vissza mindazt, amit az öreg érte tett, hogy Annabelle-lel dolgozik, belé veti a bizalmát, akkor nincs más választása. – Oké – döntött annak ellenére, hogy görcsben volt a gyomra. – Annabelle-é a munka. Az iroda ajtaja minden figyelmeztetés nélkül kivágódott, és mintha csak hívták volna, Annabelle libegett be. Vaughn azonnal elöntötte az égető vágyakozás. A lány nem változott. Még mindig az a szőke, kékszemű szépség volt, amilyennek megismerte. A vonásai finomak, és viselkedése, magabiztos mozgása messziről hirdette, hogy igazi New York-i csaj. Anélkül, hogy egyetlen pillantást vetett volna a férfira, bácsikája asztalára tette láthatóan designer táskáját, nem mintha Vaughn meg
21
tudta volna mondani, melyik tervező márkája. – Ki nem találod, mit hoztam. Most nézett csak fel. Elhallgatott, és Vaughn szemébe nézett. Porcelán bőre a rózsaszín átkozottul vonzó árnyalatát vette föl, és a férfit megkönnyebbüléssel töltötte el, hogy ő is hat a lányra. A lány pillantása Yankre villant. – Lola nem volt az asztalánál, úgyhogy beengedtem magam. – Nem gond. Amúgy is rólad volt szó. Pont jókor érkeztél, hogy bemutassam a legújabb ügyfelünket. Vaughn, bemutatom Annie-t – mondta Yank. A kislánykori becenév nemigen illett erre az elegáns nőre, de módot adott rá, hogy a férfi bepillantson a magánéletébe. És ettől még jobban lüktetett a vére. A lány hátrébb lépett, hogy szemügyre vegye, Vaughn pedig feszülten figyelte. Eldöntötte, hogy a lány viselkedése alapján játszik ő is. – A szakmában mindenki ismeri Brandon Vaughnt – igyekezett hízelegni Annabelle a hiúságának. – De azt hiszem, már említettem neked, hogy találkoztunk korábban. Ha zavarban is volt, immár nem látszott rajta. – Örülök, hogy ismét találkozunk – lépett közelebb hozzá, s kezet nyújtott. A férfi megfogta puha tenyerét. Rövid, üzleties kézfogásnak kellett volna lennie, ám sistergő, elektromos érintkezés volt. Lehet, hogy Brandon nem volt jó tanuló az iskolában, de tisztában volt azzal, mit jelent két ember közt a kémiai vonzerő, és kettejük közt ez ugyanolyan erős volt most is, mint az első alkalommal. – Jó tudni, hogy még mindig van némi hírnevem – kényszerített ki magából egy nevetést. –Tehát együtt fogunk dolgozni – a lány hangja egy árnyalattal rekedtebb volt, mint azelőtt. – A bácsikád szerint jó csapat leszünk. – Azt hiszem, félreértetted! – Kihívás csillant hirtelen a lány szemében. – Yank bácsi nagyon jól tudja, hogy egyedül dolgozok. Az ügyfeleknek, akiket elvállalok, el kell fogadniuk a szabályaimat, és azt tenni, amit mondok. Különben nem ígérhetek eredményt.
22
– Biztosan megtaláljuk a középutat – nyugtatta meg a lányt Vaughn. Nem is pillantott Yankre, aki a partvonalról figyelve teljesen ráhagyta, hogy megbirkózzon az utolsónak választott unokahúggal. – Tehát mi van a táskádban? – kérdezte Yank. A lány kinyitotta a cipzárt, és kivett egy kiskutyát. Egy szőrös kis gombolyagot. A fehér kutyus egy jókora pamutgombolyagra emlékeztetett, a fekete foltot kivéve az egyik szeme fölött. – Mi a csuda ez? – hajolt közelebb Yank, és a kutyára bandzsított. – A menhely szerint coton de tulear. – Micsoda? – kérdezte Brandon. – Coton – magyarázta Annabelle. – Olyan, mint a bichon frise – folytatta, mintha ennek több értelme lenne. A kiskutya izgett-mozgott, mire Annabelle felkapta, és a melléhez szorította. A mozdulattól Vaughn-nak elállt a lélegzete, a szava, miközben tekintélyes merevedése támadt. Azt kívánta, bárcsak helyet cserélhetne a döggel. Annabelle, észre sem véve, milyen hatást váltott ki, folytatta. – Ügyeletes voltam az állatmenhelyen, amikor behozták a legújabb kis jövevényt. Ki a csuda képes magára hagyni egy ilyen aranyos kutyust, papírokkal, meg minden? – Ajkával megérintette a szőrös fejecskét. – De a kennel túlzsúfolt, és ha jövő vasárnapig senki nem veszi magához, akkor el kell altassák. Nem tudtam elviselni a várakozást, tudván, hogy... – Vagyis magadhoz vetted – fejezte be helyette Yank. – Ez a lány azóta hurcibál haza korcsokat, hogy velem van. Rejtegette őket előlem. Attól félt, hogy kirakom őket a hidegbe, és... – Vaughn nem kíváncsi a gyerekkori történeteimre – vágott közbe Annabelle, bezárva az ablakot, amelyen át a férfi váratlanul újra bepillanthatott volna Annabelle Jordanbe. A férfi odébb helyezte testsúlyát, és az íróasztal szélének dőlt. – Ami azt illeti, én egyáltalán nem bánom. – Hát én igen. Yank a torkát köszörülte. – Bőven lesz még időtök, hogy jobban megismerjétek egymást. Annie, te fölmész Vaughn szállójához, felméred a kárt, mi pedig innen segítünk. Lolát mindig megtalálod, ha szükséged lesz rá.
23
Annabelle sóhajtott. – Két asszisztensünk is szülési szabadságon van, a munkaközvetítő gyagyásokat küld, a jók pedig odébb állnak, amint egy kis tapasztalatot szereznek. – A lány egyetértett nagybátyjával, a magyarázat Vaughnnak szólt. Abból ítélve, milyen kényelmetlenül helyezgette súlyát egyik lábáról a másikra, nem tűnt boldognak, amiért egyedül kíséri el a férfit. – Jut eszembe, Mickinek igaza volt – fordult a bácsihoz. – Szükségünk van segítségre. – Végezz ezzel az üggyel, és mindent megbeszélünk. A csudába is, lehet, hogy elcsábítom Spencer Atkinsnak, annak az ügyféltolvaj csirkefogónak az egyik ügynökét – vetett egy csúnya pillantást Vaughnra. Brandon nem volt hajlandó lesütni a szemét. Annabelle az égre pillantott. – Reklámszakemberre van szükségünk, nem ügynökre. Szóval, hol van az a szálló? – láthatóan témát akart váltani. – Az állam fölső részében. Úgy másfél óra a várostól – felelte Vaughn. Annabelle egy kicsit vakargatta a kutyát, de nem mozdította el a remek mellek alatti kényelmes helyéről. – Add meg az irányt Lolának. Elrendezem a dolgaimat, reggel indulok, és holnap dél körül ott leszek. Amint látom, mi az ábra, összeállítom a haditervet – ígérte. Úgy tűnt, ellentmondást nem tűrve irányítja a dolgokat. Hát, hamar meg kell tudnia, hogy őt többé egy nő sem fogja irányítani, manipulálni, bábként mozgatni. – Mivel a városban töltöm az éjszakát, szívesen fölveszlek, ahol csak akarod, és jöhetsz az én kocsimmal. A lány összeszorította ajkát, egész teste megfeszült. Annyira, hogy a kutyus rúgkapálva igyekezett menekülni a szorító karok közül. Annabelle megnyugtatón paskolta meg a fejét, aztán a férfihez fordult. – Inkább megyek az én kocsimmal. Brandon jobb szerette volna, ha Annabelle nem a lángvörös Porschéval vonul be a városba. Számtalan olyan fénykép látott napvilágot róla, amelyen ebben a kocsiban feszít. Az utolsón az látszik, amint dühödten elszáguld a Waldorfból, miután látványosan összeveszett a pasijával, azzal a hátvéddel.
24
A férfi megpróbálta diplomatikusan intézni a dolgot. – Nem akarom felhívni a figyelmet magamra. Ez kisváros, és nem örülnék, ha azt hinnék, rongyrázó, felszínes vagyok. Meg kell nyernem a bizalmukat, hogy sorban álljanak munkáért nálam, és ajánlják a szállót a rokonaiknak. – Arra célzol ezzel, hogy közönséges és felszínes külsejű vagyok? A lány hangja megtévesztően kedves volt, de sikerült belekapaszkodni Brandon mondandójának egyetlen nem diplomatikus részébe. – Nem céloz semmire, Annie. Kerek perec azt próbálja elmondani neked, hogy hagyd otthon a ribanc-járgányt. – Yankből kitört a nevetés. Annabelle dühös arcából ítélve tovább rontott vele a helyzeten. Annabelle a fogát csikorgatta. – Rendben, vegyél fel a lakásom előtt háromkor. Addig is, elmondanád, mit gondolnak majd az emberek, mit keresek ott? Tegyek úgy, mintha az asszisztensed lennék? Vagy a titkárnőd? Vagy annyit elárulhatsz, hogy van egy reklámszakembered? – kérdezte egyértelműen erőltetett kedvességgel. A férfi a fejét rázta. – Senkire nem tartozik, mit csinálok. – Akkor mond nyugodtan, hogy Annie a barátnőd – javasolta Yank hülyén vigyorogva. – Nem – tört ki egyszerre Annabelle-ből és Vaughn-ból egyaránt. Most először értettek egyet bármiben is, gondolta az öreg.
25
Lola nekiállt esti rituáléjának, az iroda rendbetételének. Ugyan a takarító személyzetre hagyhatta volna ezt a munkát, de általában élvezte a hirtelen csendet, amely a munka végeztével az irodára borult. De még inkább élvezte, hogy gondját viselheti Yanknek, még ha a férfi nem is mindig szolgált rá, és nem is mindig méltányolta. – Tényleg úgy gondolod, hogy nyugodtan játszadozhatsz Annabelle és Brandon életével? – tette fel a kérdést, amikor Yank elment az íróasztala előtt. A férfi közben rákacsintott, azzal a kacsintással, amely rendre meleg hullámokat keltett az asszony testében. Yank megtorpant. – Nem játszom velük. Halálosan komoly vagyok. Mind a három lány rendesen elcseszte a szerelmi életét, és elegem van abból, hogy a partvonalról figyelem, mint teszik tönkre az életüket. – Na lám, ki beszél – morogta Lola. – Fiatalok még. Joguk van elkövetni a hibáikat. De neked mi a mentséged? A férfi a szemét forgatva szokás szerint elengedte a füle mellett a szurkát. – Annabelle mindig igazi lúzereket szed föl, annyira megszokta, hogy már akkor sem venne észre egy rendes pasit, ha az a seggébe harapna. – És Brandon Vaughnból hirtelen rendes pasi lett? Tegnap még csirkefogó, vérszívó kígyónak becézted. Yank kuncogott. – Az a férfi, aki van olyan tökös, hogy bocsánatot kérjen, nálam oké. Hiányzott a srác. Különben is, nagyon sok a közös benne meg Annabelle-ben. Több, mint gondolnák.
26
– Azon kívül is, hogy mindketten lúzereket szednek föl? – kérdezte Lola szárazon. – Bizony. Megvan a holnapi program? Az asszony már várta a kérdést. Fölvett az asztalról egy papírt, amelyet az előbb nyomtatott ki. Hagyta az újjai közt lengeni, nem tudta eldönteni, nyomja-e a férfi kezébe, vagy... – Olvasd fel, légy szíves. Lola sóhajtott. Vajon mikor fogja Yank beismerni, hogy valami baja van? Vagy magától rászánja magát, és elmegy egy orvoshoz, vagy ő lesz kénytelen időpontot kérni helyette. – A heti reggelid Spencer Atkinsszal, konferenciahívás O'Kweefe-fel és Sophie-val Randy Daltonnal kapcsolatban, aztán pedig... semmi. Lola habozott. Aztán úgy döntött, él a tekintélyével, és ha ez a főnökének nem tetszik, az ő baja. – Azt hiszem, dr. Lenkowitz tud adni most egy időpontot arra a szemvizsgálatra, amit a múlt hónapban elhalasztottál. Most már igazán nem halogathatod. Yank a homlokát ráncolta. De ettől nem lett kevésbé jóképű. – Remekül érzem magam, és ha már van egy szabad délutánom, inkább kimegyek a pályára, és nem a várójában ücsörgök, amíg nem esik nekem a gépeivel. Az asszony felemelte az íróasztalán heverő újságot. – Milyen lap van a kezemben? – kérdezte. Nagyon jól tudta, hogy Yank nem képes megmondani, hogy a Post vagy a News az, anélkül, hogy közelebb ne jönne, és vissza is dobta a lapot az asztalra, még mielőtt a férfi válaszolhatott volna. – Megbeszélek vele egy időpontot. Majd tudatom veled, mikor mész – közölte ellentmondást nem tűrőn. – Nyavalyás, basáskodó nőszemély – morogta Yank. – Akkor találj olyant, aki nem az – emelkedett fel Lola a székéből. A férfi ügyet sem vetve rá visszaviharzott az irodájába, és bevágta maga mögött az ajtót. Az asszony elfojtott egy mosolyt. Vajon Yank tudja, milyen kiszámítható lett? Annyira rá támaszkodik, hogy soha ki nem rúgná őt. Ha új állást akar, neki kell kilépnie. Zavarba jött a gondolattól. Egészen mostanáig elégedett volt Yank mellett a Hot Zone-ban. Főleg azóta, hogy a férfi lelassult, és már nem
27
randizik minden este más nővel. Lola érzelmei mélyek és valódiak voltak, különben nem is maradt volna mellette ennyi éven át. Annak ellenére, amit a lányok gondoltak róluk, volt viszonya Yankkel, nem sokkal azelőtt, hogy a lányok szülei meghaltak, és ők hárman agglegény bácsikájukra maradtak. Lola abban bízott, hogy idővel Yank végre nem a titkárnőjének látja, és nem is olyannak, mint a többi nőt, akiket ágyba vitt. Aztán megjöttek a lányok, és rövid viszonyuk szenvedélye átadta helyét a közös ügynek, hogy a kicsiknek otthont teremtsenek és vigasztalják őket gyászukban. Yank ezt várta tőle, és ő mindhárom kislányt megszerette. És persze addigra már fülig szerelmes volt Yank Morganba. Sajnos a váratlan apaság megrémisztette Yanket. Annyira, hogy nem megállapodott attól, hanem inkább megvadult. Napközben maga volt a szerető bácsika, de este egyik adakozó nőtől a másikhoz menekült. Mindezt abban a reményben, hogy képes lesz bebizonyítani magának, attól, hogy ő lett a gyerekek gyámja, még nem kell változtatnia az életstílusán. Lola gyorsan véget vetett annak, hogy a gyerekek segítségével szedi föl a nőket. Családdá alakította őket. A gyerekeknél be is vált a terv. Amennyire ez Yank mellett lehetséges, teljesen normális neveltetést kaptak. De Lola félrerakta a saját életét, hogy segíthessen Yanknek. Nem kellett kérni rá, hogy megtegye, és ő nem is várt semmit cserében. Szívesen játszott a gondolattal, hogy ha a lányoknak nem lett volna szükség egy női hatásra az életükben, már rég odébb állt volna, magára hagyva Yank Morgant, aki ennyire nem képes elkötelezni magát. Most már késő volt, hogy biztos legyen benne. De ahhoz nem volt túl késő, hogy felfogja azt a növekvő nyugtalanságot, amely betöltötte lelkét. Azt, hogy az eddig szeretett rutin immár nem ad megnyugvást. Túlságosan is okos volt ahhoz, hogy ne tudja az okát. A lányokból felnőtt nők lettek, és nem volt szükségük rájuk úgy, ahogyan azelőtt. Bár Yank már nem az a fiatalos főnyeremény volt, aki azelőtt lett volna az életében, az ő érzései egy csöppet sem változtak. Ugyan még a lányok sem vették észre, hogy romlik a férfi látása, de ő, Lola igen. Nem esett nehezére az, hogy bármit is hoz az élet, ő mellette legyen. De nem így, ahogyan most állnak a dolgok.
28
Többre vágyott Yank Morgantól, mint amit a férfi adott, és ha nem kapja meg, az önbecsülése és a jövője nem enged más választást, mint egyszer és mindenkorra távozni. Annabelle várta, hogy Vaughn érte jöjjön és felvegye. Vágyakozva gondolt a lakása föld alatti parkolójában tartott kocsijára. Nem mintha annyira szerette volna a kis sportkocsit. Sértődöttségi rohamában vette, amikor rájött, hogy huszonkilenc éves teste nem veheti fel a versenyt Randy tizennyolc éves barátnőjének testével. Az autó a szabadságot jelképezte, és pont a szabadság fog hiányozni. Szerette, ha a saját kezében van a sorsa, és már eleve megtépázott idegei nehezen viselték a gondolatot, hogy a menekülés eszköze nélkül ott ragadjon Greenlawnban. És az idegei egyetlen okból voltak megtépázva, és ez Brandon Vaughn volt. A férfi szexi tekintete, remek teste, és a megvetés, amely mintha ott sistergett volna a felszín alatt. Nagybátyja irodája előtt állva jól hallotta, hogy a férfi Sophie-t, majd Mickit kéri. Szinte könyörgött azért, hogy valaki más foglalkozzon vele, ne ő. Még ha bele is egyezett végül, hogy ő legyen a reklámszakembere, a lánynak nem tetszett a gondolat, hogy a férfi szerint ő nem olyan jó, mint a húgai. Nem tudta, mi baja lehet vele ennek az izomagyúnak, de úgy tervezte, hogy a lehető legjobb munkát végzi, aztán szedi a lábát a kisvárosból. Mert mindennek ellenére, Brandon pont az a fajta macsó, aki képes elcsábítani, aki hat a testére, és összetörheti a szívét. De tekintve, hogy a férfi olyan keményen igyekezett eltolni őt magától, ahogyan régen játszott, az is elég lesz, ha valahogy kibírják ezt a munkakapcsolatot. Fekete Lincoln Navigator SUV állt meg előtte, és Vaughn szállt ki belőle. A napszemüvege eltakarta a szemét, de a lány magán érezte a pillantását. A férfi megkerülte az autót, hogy segítsen berakni a csomagokat. Bár kora nyár volt, és Annabelle felkészült a melegre, a testét most elöntő sistergő hőségnek semmi köze nem volt az időjáráshoz. Annál több ahhoz a férfihez, aki sötét napszemüvege mögül tanulmányozta. Sammy az épület koros portása úgy tett, mint aki próbál segíteni a bőröndökkel. Lehajolt, majd a hátát dörzsölgette, mint aki meghúzta
29
egy izmát. Annabelle magában felnyögött. Sammy imádja ezt a műsort. A zsíros jatt reményében állandóan sérülést játszik. – Majd én megbirkózók vele. – Vaughn könnyedén megveregette az idős férfi vállát. – A térdem elég gáz, és ha hagyom segíteni, akkor teljesen hasznavehetetlennek érzem magam. – Maga ugyanolyan jó, mint a híre, Mr. Vaughn. – Sammy úgy tűnik, felismerte. Annabelle hozzászokott az öntelt sztárok társaságához. Váratlanul érte, hogy Vaughn a saját sérülésére hivatkozva igyekszik védeni Sammy büszkeségét, és gyanús melegséget érzett a mellkasában. Vaughn egy tízest nyomott Sammy kezébe. Tehát bedőlt a trükknek. Annabelle vállat vont. Nem állt szándékában elrontani Sammy játékát. Miután a portás távozott, Vaughn vetett egy pillantást a lány válláról lelógó állattartó táskára, és lejjebb csúsztatta orrán a szemüvegét. – Kizárt dolog. Annabelle a fogát csikorgatta. – Nem hagyom magára a kutyát. – Mindössze néhány napra megyünk. Egy szomszédod sincs, aki vigyáz addig erre a dögre? – Fájdalmas képet vágott a puszta gondolatra is, hogy magukkal viszik a jószágot. – Nem erre, hanem őrá. És nem dög, hanem kutya. – Annabelle úgy gondolta, a férfi még nem vette észre a legnagyobb bőrönd mögött lapuló nyúlketrecet. Még nem. – És ő, a kutya még mindig retteg, hiszen halálra volt ítélve. Szüksége van arra a bizonyosságra, hogy nem fogom magára hagyni. – És mivel Annabelle nagyon is jól tudta, milyen ez az érzés, nem volt hajlandó kompromisszumra. Vaughn álla megfeszült, és a férfi kinyitotta a csomagtartó ajtaját. Felemelte a nagy bőröndöt, a laptopot és a tisztálkodószereket tartalmazó kis sporttáskát, és mindent berakott a csomagtartóba. Ekkor esett csak pillantása a nyúlketrecre. – Ó, az ég szerelmére. – Lenyelte a többit. – Miért nem költözöl tanyára? – Van valami bajod az állatokkal? Vaughn az égre emelte tekintetét, és mély lélegzetet vett. Mi rosszat követett el, hogy erre rászolgált? – Nincs velük semmi bajom. – Van valamilyen kedvenced? – Annabelle ki akart állni az igazáért. A férfi csodálta is benne a küzdőszellemet, de zavarta, hogy ez a lány képes a lelkébe mászni.
30
– Tízéves korom óta nincs. – Nyilván kutyád volt. Egy nagy, öreg, vad rottweilered – morogta Annabelle. – Lefogadom, hogy passzolgattatok egymásnak. – Ami azt illeti, halam volt. – Az iskolai karneválon nyerte azzal, hogy egy öreg autógumin átdobott egy futballlabdát. T. D-nek nevezte el, ami a touchdown rövidítése, és a díját egy doboz haleledellel együtt vitte haza. Természetesen ügyet sem vetettek rá, így az ő dolga volt, hogy etesse. Ő viszont nem volt képes elolvasni az utasításokat, és félt, hogy alultáplálja a halat, ezért bőségesen öntött az eledelből az edénybe. Az első nap háromszor is így tett, és amikor T.D. mindent el is fogyasztott, növelte a mennyiséget a rákövetkező napon. A hal alig néhány napig bírta, aztán a hasával felfelé lebegett. Amikor mindent elmesélt a szüleinek, apja hülyének nevezte, anyja pedig megkönnyebbült. Ki tartotta volna tisztán az akváriumot az ő ragyogó otthonában? Vaughn érzései szóba se kerültek. Nem ez volt az első lecke a diszlexiától, de a hatása sokáig megmaradt. Még felnőttként is elkísérte. – Ne engedj közel magadhoz senkit, és ne vállalj felelősséget senkiért, csakis önmagadért. Annabelle minderről semmit sem tudott. Ezért csak legyintett. – A halak nem olyanok, mint a valódi, szőrös jószágok. Ezek tényleg befurakodnak a bőröd alá. – S ezzel csókot lehelt a kutyusra, amelyet csak tegnap ismert meg. Vaughn nem neheztelt rá, hiszen a lány nem ismerte a történetét. Ám ismét feltűnt neki, micsoda ellentmondást lát a meleg, szeretetteljes nő között, aki állatokat ment és halmoz el szeretettel, és a miniszoknyás, tűsarkú cipős bombázó között. Remélte, hozott edzőcipőt is, hiszen építkezésen kell majd mászkálniuk. – Nézd, elég sok hotel engedi be a háziállatokat. Nem lesz nehéz megoldani, hogy elhelyezzük őket. – S hozzá könyörgő pillantást vetett rá. A lány szavai visszarángatták Brandont a valóságba. – Hotel? – felnevetett. – Akkor motel. A férfi a fejét rázta. – Panzió? Szoba reggelivel? – kérdezte a lány reménykedve. – Szivi, gondolod, hogy építenék egy szálláshelyet, ha a városnak nem lenne szüksége rá?
31
Annabelle vállat vont. – Most kaptam csak a megbízást. Még azt sem tudom, miről van szó. De nemsokára mindent tudok. – S ezzel megpaskolta a laptopot, amelyet Brandon az előbb helyezett el a jókora bőröndön. Ekkor pihent meg Vaughn keze is a komputeren. Mintha villámcsapás érte volna a férfit. Az egész lényét megrázta. Annabelle-ben egy pillanatra benn akadt a levegő, aztán a lány gyorsan visszarántotta kezét. Ezek szerint ő is érezte a kapcsolódást. Vaughn igyekezett gyorsan fölvenni a társalgás oly hirtelen elejtett fonalát. Hotelek, motelek, meg, hogy hol fog Annabelle megszállni. Nem pontosan az a biztonsági háló, amelyre vágyott. De úgy tűnt, Yank semmiről nem tájékoztatta unokahúgát. Vaughn tapasztalatai szerint az igazságot legjobb hideg fejjel, keményen tálalni. – Nincs panzió a városban. A legközelebb hotel jó negyvenpercnyire van. Nálam fogsz lakni. Az egyik formás szemöldök óvatosan megemelkedett. – Bízzál bennem, nem letámadni akarlak – olvasott Brandon a lány gondolataiban. Vagy a sajátjairól árulkodott? Hiszen ő nem tudott szabadulni attól a képtől, hogy Annabelle az ő franciaágyán fekszik, és a máskor oly hűvös lepedő forró a sistergő szexben összefonódó testüktől. – Biztos vagy benne? Felismerem a vonzást, ha tapasztalom, és ez most nyilvánvalóan kölcsönös. Brandon visszafojtott egy nyögést, és állta a tekintetét. – Az, hogy a testem mit akar, és az eszem mit mond, nem ugyanaz. – S ezzel lecsapta a csomagtartó tetejét. – Nem finomkodik – morogta a lány, és némi sértődöttség érződött a hangjából. A fenébe, mintha nem kívánná, mintha nem találná vonzónak, gondolta Vaughn. Csak éppen semmi szüksége most egy komoly kapcsolatra. Viszont fontos neki a lány bácsikája, és nem akarja megbántani Annabelle érzéseit sem. Megkerülte a kocsit és kinyitotta az utas oldali ajtót. Remélte, hogy a jó modor kárpótolja a lányt az előbbi sértésért.
32
– Ha már nálad lakom, és te nem akarsz semmilyen disznó jelenetet, mégis, mit mondasz az embereknek, mit keresek ott? – kérdezte Annabelle. Tegnap nem sikerült tisztázni ezt a kérdést, és Brandon fél éjszaka ezen rágódott. Csak forgolódott, minden gondolatát betöltötte a gyönyörű szőkeség, aki nála fog lakni. Az illata már amúgy is örökre az agyába ivódott. – Azt mondjuk, hogy régi barátom vagy az egyetemről, aki hotelmenedzsmentet is tanult. Senki nem tudja, hogy nem így van, te pedig megismered a szállót, én pedig elmondom, mik a problémák – mondta el a férfi, mit talált ki. Annabelle szótlanul meredt rá. Brandon ezt beleegyezésnek vette. – Te leszel az én csodadoktorom. Te mondod meg, milyen hirdetéseket adjak fel, mit tegyek, hogy rendbe rakjam a dolgokat, és már mehetsz is. Ahogy mondani szokták, ennyi. – Ezzel becsukta a kocsiajtót. Nagyon remélte, hogy így lesz. Vaughn otthona jókora, modern szörnyűség volt egy hagyományos kertváros közepén. Ha villogni akar, mintha csak azt mondaná szülővárosának, hogy íme, megérkeztem, akkor ezzel sikerült, gondolta Annabelle. Magával a házzal nem is volt baja, de hiányoztak a bokrok, a fák és virágok, és ettől az egész fehér építmény komornak, barátságtalannak tűnt. Annabelle egyetlen jót mondhatott a házról, mégpedig azt, hogy van benne elég hely, nem kell a forróvérű sportoló közelében szorongania, akihez ráadásul vonzódik. Ugyan fel nem fogta, mi vonzhatja egy olyan pasiban, aki nem kívánja őt. A csudába a hormonokkal! Úgy döntött, nem menekül a szexuális áramlat elől, hanem vállalja, és némi szerencsével így semlegesíti. Naná! Ha lehet, akkor még jobban ingerelte az izmok játéka az ing alatt, amikor Brandon kivette a bőröndjeit a kocsi hátuljából. Követte Vaughnt föl a kőlépcsőn, és közben igyekezett útja céljára gondolni. Kihúzni a bajból a szállót, ahol a férfi nyaranta hátrányos helyzetű gyerekeknek akar tábort szervezni. A lány a fejét csóválta. Még mindig nem tudott megbékélni azzal, hogy ez a férfi ugyanaz a
33
mogorva alak, aki nem kedveli az állatokat. Lehet, hogy csak műsor ez a nagy jótékonykodás? Az ajkába harapott a gondolatra. Valahogyan meg kell tanulnia kezeim ezt az alakot, felmérni a helyzetet és a benne szereplőket. Különben nem lesz úrrá a válságon. Vaughn egyelőre nem működik együtt vele. Mivel még nem találkozott sem a barátaival, sem a családjával, nem tudta igazán felmérni, milyen ember, milyen képet akar sugallni magáról. Mindössze ebből a házból indulhatott ki. Ez a hatalmas, magányos építmény nem passzolt ahhoz, amit Annabelle egy kármentő PR-tervhez elképzelt. Ahogyan a férfinak az a szándéka sem, hogy a háttérben maradjon. Egy ideig elfogadja, de ahhoz, hogy jó munkát végezze, le kell tennie a névjegyét. – Tetszik a házad – szólalt meg erőltetett lelkesedéssel. – Tényleg? Én gyűlölöm. – Brandon megállt az ajtónál, és a zsebébe túrt a kulcsokért. Na, ezen a nyomon már érdemes volt elindulni. – Akkor miért itt élsz? – Mert haza akartam költözni a szülővárosomba, és egyedül ez a hely felelt meg az igényeimnek. – A férfi kitárta az ajtót, és becipelte Annabelle holmiját. A laptoptáska az egyik vállán lógott, a hatalmas bőrönd mögötte gurult, az egyik kezével ezt fogta, a másikban a sporttáskát tartotta. Az állatokat Annabellre hagyta. A lány egyik kezével Boriszt, a másikkal Natasát cipelte. – Na és, mik azok az igények? – folytatta a lány a társalgást. – Béke, nyugalom és tér. Annabelle úgy bólintott, mintha értené. Persze nem értette. Egész életében attól félt, hogy elszakítják a szeretteitől. Még most, felnőttként is csak egy folyosó választotta el Sophie-tól és Mickitől. Szüksége volt rá, hogy hallja a hangjukat, érezze a közelségüket. Mindenféle lélegző és egyéb dologgal töltötte meg a lakását, hogy soha ne érezze magát egyedül. – Szóval, melyik szárny lesz az enyém? – tréfálkozott. – Tényleg nagy a ház, de csak egy részét nyitottam meg – magyarázkodott a férfi. – A többire nincs szükségem, és nem láttam értelmét, hogy kitakarítsák, rendbe hozzák.
34
Elég fura, főleg, ha belegondolunk, ha az előbb azt állította, hogy térre van szüksége, gondolta Annabelle. Végigmentek a fehérre festett folyosón, és a férfi idegenvezetőként mutatott előre. – Az ott a konyha. – Fehér falak, fehér konyhaszekrények, rozsdamentes acél berendezések, és minden a lehető legmodernebb. Továbbmentek a hosszú folyosón, és középtájt megálltak. – Ebben a szobában franciaágy van a barátaim számára. Az pedig ott én szobám – mutatott egy csukott ajtó felé. A két szoba egyik fala közös volt. – Saját fürdőszobád van, úgyhogy remekül érezheted magad. Annabelle elfojtotta a nevetést. Egy ágy egy steril, fehér szobában, és egy zuhanyfülke. Az otthon minden kényelme. Vagy egy börtöné. – Gondoltam. – Mi van odafönn? – Miután bejött, Annabelle-t meghökkentette a grandiózus, íves lépcsősor. – Újabb szobák, amelyekre nincs szükségem – vonta meg vállát a férfi. Feltehetően odafönt van a gazdának szánt hatalmas hálószoba, és több más nagy szoba. De Brandon úgy döntött, lent marad, azon a részen, amelyet eredetileg a személyzetnek szántak. Egyre furább, gondolta a lány. De nézzük a dolog jó oldalát. Ez a rész legalább kicsi és barátságos. Vagyis az lehetne, ha Brandon valamelyest is dekorálta volna. – A lépcsők alatt, a konyha mögött edzőterem van az alagsorban, mellette szauna és hot tub. Érezd magad otthon. – A férfi elfordult. Annabelle az órájára pillantott. – Lassacskán vacsoraidő van, és még nem láttam a szállód. – Nyugi. – A férfi eltűnt a szobájában, majd egy halomnyi dossziéval bukkant újra elő. – Úgy gondoltam, nem ártana, ha végigmennél ezeken. Aztán holnap a saját szemeddel is láthatod, hogy állunk. – A kezébe nyomta a papírhalmot. – Beviszem a holmidat. Annabelle összehúzott szemmel nézett utána. – Csak képzelem, vagy szándékosan viselkedik ilyen hivatalosan, távolságtartón? – kérdezte magától, s közben kinyitotta a kutyatáska zipzárját. Borisz azon nyomban kidugta a fejét, és végignyalta az arcát. A nyuszi elintézi a dolgát a dobozában, de a kutyát sétáltatni kell.
35
Rárakta a kutyusra a pórázt, és kiment vele a folyosóra. Házigazdája ekkor tért vissza a bőröndökkel. Egyik oldalon sem volt hely. Annabelle hátát a falnak vetve próbált meg elhaladni mellette. Arra kényszerítette ezzel Brandont, hogy ő is ugyanezt tegye. Testük a másikéhoz simult. Mellkas a mellhez, comb a combhoz. Semmi nem leplezhette, milyen hőség csapta meg őket. A férfi arcáról eltűnt a közömbös álca, az acélos eltökéltség helyét melegség foglalta el. Szexi, kék pillantása elmélyült, zafír medencévé sötétedett, amelybe Annabelle legszívesebben fejest ugrott volna. A lány mélyet lélegzett. Igyekezett ellenállni a vonzásnak, de az elsöprő férfiillat, amely két és fél órán keresztül vette körül az autóban, hirtelen ismét átölelte. És ez alkalommal szemtől szemben állt a kísértéssel. A férfi telt ajka hívogatta, s Annabelle egész teste arra vágyott, hogy ez az ajak az övét érintse. Nyelve kivillant, megnedvesítette száját. Várva, remélve... Míg a kutyus hangosan fel nem vakkantott, szétzúzva a rájuk boruló selymes csendet. Annabelle-t a hang felriasztotta ebből a nevetséges varázslatból, amely foglyul ejtette. Hagyta, hogy az alig néhány kilós kiskutya elrángassa Brandon Vaughntól. Kiment a friss levegőre, a józan világba, s közben azt remélte, bárcsak maga mögött hagyhatta volna a kínzó vágyat is.
36
Ez egy igazi bombázó, Vaughn. Biztos, hogy nem dugod? – Nick Gregory, Vaughn régi barátja tette fel a kérdést. Nick ráadásul ugyanannyi pénzt fektetett be a szállóba, mint Vaughn. Nemrégiben bocsátották el a CNT Sports Networktől, és bele akart vágni valamibe. Vaughnnak nem volt szüksége pénzre, de belement, hiszen senki nem állt olyan közel hozzá, mint Nick. Vaughn és Nick együtt nőttek fel a New York állambeli Greenlawnban. A középiskolai focicsapat után az egyetemi következett, és a helybéliek rossz kölyköknek tartották őket. Igaz, mindketten hősökként tértek haza. Nick a Detroitból és Vaughn a Dallasból. – A föld hívja Vaughnt. Azt kérdeztem, dugod-e a bájos Miss Jordant. Ha nem ő a legjobb barátja, akkor most tényleg megfojtja Nicket. Vaughn fekvenyomott. Most megpihent, és Nick segítségével visszahelyezte a tartóra a száznegyven kilós súlyt. – Mondtam, hogy nem. – Nem mintha nem kívánt volna beletemetkezni ebbe a buja nőiességbe. Különben nem kéne ennyi összegyűlt gőzt kiereszteni. Nagyon is élénken élt benne az a pillanat a folyosón, amikor mármár ott tartott, hogy csaknem kőkemény testéhez szorítja a lányt, s rövidke szoknyája felemelve, a falnak döntve a magáévá teszi. Vaughn felült, hogy a vér kiáramoljon a fejéből. Igaz, a vér nagy része már amúgy is egy másik testrészébe költözött, és ott is marad, amíg Annabelle a házában tartózkodik. Figyelmeztető pillantást vetett Nickre. – Eszedbe sem jusson hozzányúlni, ha nem akarod, hogy a bácsikája vadászpuskával jöjjön utánad.
37
Azzal, hogy Nicket figyelmeztette, nem jó Yanket felbosszantani, saját magát is igyekezett észhez téríteni. Ha Yank unokahúgát keféli, visszakerülhet ugyanabba a pozícióba, amelyből épp csak kikecmergett. – Tekintve, hogy jóval elmúlt már tizennyolc, nem hinném, hogy Yank Morgant annyira zavarná a dolog! Téged annál inkább – vakkantotta a Nick jellegzetes nevetésével. Vaughn a homlokát ráncolta. Éppen elég gondunk van a nélkül is, hogy egy nővel súlyosbítanánk. Rendezzük el a dolgokat, és hozzuk be a lemaradást. – Részemről rendben. Már itt sem vagyok. Holnap tízkor találkozunk a szállónál? – kérdezte Nick. – Aha. – Feljössz vagy maradsz? Vaughn a futópadot nézegette. Bár a térdsérülése zavarta a játékban, még mindig remek formában volt. – Előbb futok néhány kilométert. – Ahogy gondolod. Azt hiszem, én kifelé menet beköszönök a vendégednek. – Gonosz vigyor futott át Nick arcán. Vaughn mogorva képpel lezárta a futópadot, és Nick után sietett a lépcsőn. Annabelle a vendégszoba ágyán üldögélt. Körötte iratok, dokumentumok és a laptop. – Itt vagy, Micki? Egy kicsit elfordította a mobilt, hogy jobban hallja a huga hangját. Micki meg ő gyakran boncolgatták együtt a problémákat és keresték így a megoldást. Most is elmesélt mindent kishúgának, amit Vaughn irataiból kiderített, hogy együtt találjanak ki valamit. – Itt vagyok. Csak gondolkodom. Mondtad, hogy egy csomó anyag nem érkezett meg. Ugyanattól a cégtől? Annabelle maga alá húzta a lábát. Nem. Épp ettől olyan különös ez az egész. Minig más vállalatok, más időpontok, semmi egyezés, amiből kiindulhatnánk. Nekem úgy tűnik, jóval több ez a szokásos csúszásnál. Időről időre valamelyik alvállalkozó nem jelenik meg, és ez felborítja az egész programot. Mindehhez a nagy esők májusban és júniusban, az értelmetlen pletykák, és persze hogy nagy a lemaradás. Rossz PR – mormolta Micki.
38
Ha nem nyitnak ki hálaadáskor, vagy legkésőbb karácsonykor, elvesztik az egész szezont, hiába a helyfoglalások. Pedig Vaughn ebből tervezi finanszírozni a táborát. Ez is olyasmi, amit nem említett nekem. Az iratokból tudom. – Nagyot sóhajtott. Rejtélyes pasi, mi? – kérdezte Micki. Inkább ellentmondásos. Egyfelől profi sportoló, és tudod hogy ezeket a figyelem élteti. Másfelől mélyen magába temeti a titkait. A lány a fejét csóválta. – Azt hinnéd, büszke a táborra, és nagydobra akarja verni. De ki tudja, mi zajlik abban a vastag koponyájában. Micki halkan nevetett. – Különben máris híre ment, hogy problémái vannak. Vaughn olyan ígéretekkel igyekszik megakadályozni a lemondásokat, amiket talán nem fog tudni teljesíteni. – Annabelle tollával megütögette az irattartót. – Na, és van valami terved? – kérdezte a húga. – Természetesen jó publicitással verem vissza a rosszat. Gondoskodok arról, hogy azok, akik már foglaltak helyet, megtudják, hogy vannak problémák olyan okok miatt, amelyeket el tudnak fogadni, illetve akad néhány félreértés, amit tisztázni kell. És biztosítom őket, hogy a szálló végül még jobb lesz. – Mit gondolsz, mi folyik itt? – Vagy valaki szándékosan szabotálja a munkát, vagy valaki nagyon ostoba. Akárhogy is, meg kell oldanunk, hogy a szálló és Vaughn is jól nézzenek ki. – És ez gond? – kérdezte Miki. – A csudát. Ez az alak mindig jól néz ki – nevetett Annabelle. – Ami pedig a szállót illeti, arra gondoltam, hogy ajándékot kapnak a már bejelentkezett vendégek. Ha el kell halasztani a nyitást, és a vendégek új időpontot kapnak, akkor valami kézzelfoghatót kell adnunk nekik. – Ígérhetnél nekik egy ingyen éjszakát. – Elképzelhető. – Annabelle mosolyogva jegyezte le Micki ötletét. – Még fontosabb, hogy beszélni kell arról, mennyivel járul hozzá Vaughn a közösség életéhez. A tábor ötletét egyértelműen jól fogadja majd a nyilvánosság. Úgy kell bemutatnom, hogy az embereket megfogjam vele, hogy bízzanak Vaughnban és az egész projektben, amíg elrendezi a dolgokat. És ezért szeretnék rájönni, miért csinálja. Ezt az információt is felhasználhatom a kampányban. – Úgy tűnik, egy kicsit kutakodnod kell – morogta Micki.
39
– Főként, hogy nem valami bőbeszédű, ha róla van szó – helyeselt Annabelle. – Meg kell néznem a szállót, találkozni a munkásokkal, megismerni a helybélieket. Fel akarom mérni a reakcióikat Vaughnnal kapcsolatban. – Na és mi a te reakciód vele kapcsolatban? – kíváncsiskodott a húga. Annabelle mindig is nagyon közel állt Mickihez. Nem csak azért, mert olyan jól megértették egymást, hanem azért is, mert a szüleik halála után Annabelle a kötelességének érezte, hogy mindig húgocskája mellett álljon, és szeretettel, törődéssel halmozza el. Az, hogy maga is kétségbeesetten vágyott ezekre az érzelmekre, mindig némi bűntudattal töltötte el. Olyan volt, mintha felhasználná Mickit a saját érdekében. De hát mire valók a testvérek? Mindhármuknak megvoltak az erősségeik és a gyengéik, és pontosan ez működtette a családot és a vállalkozást. Most sem habozott beavatni Mickit. – Hihetetlen, Mick. Annyira érzéki, pokolian szexi. – Izgatóan hangzik – álmodozott Micki. Annabelle felnevetett. Az, amit a húga mondott, messze elmaradt attól a bizsergető, meleg érzéstől, amelytől Vaughn most is, mintha ott lett volna vele a szobában. – De megtanultam a leckét, és távol tartom magam tőle. Na és mi van a te baseballjátékosoddal? – Nem az enyém, és jól van. Lassacskán végzek itt, és hazamegyek. Hoppá! – kapta magát Micki a nyelvbotláson. – Mintha nem tudnám, hogy Sophie meg te csőbe húztatok, amikor azt állítottátok, hogy annyi a dolgotok, hogy nem tudjátok elvállalni Vaughnt – nevetett Annabelle. – Összeszedte az iratokat és az éjjeliszekrényre tette. – Túl vagyok azon a nagypofájú Randyn. És kedves tőletek, de nincs szükségem rá, hogy egy pasi segítsen a feledésben. Főként nem egy újabb öntelt alak, aki megszokta, hogy ágyba viszi a szurkoló kiscsajokat. És, ha már ilyen szépen jellemeztem Brandon Vaughnt, megnyugtatlak, hogy tudok bánni vele. Kellő távolságból. Ütemes tapsra riadt föl, és kapta pillantását az ajtó felé. Vaughn állt az ajtóban egy férfi társaságában, akit Annabelle már látott azelőtt, amikor a kutyát sétáltatta. A lány arcát elöntötte a pír. – Le kell tennem. Szia. – Lecsukta a mobiltelefont, és haragosan nézett a két behatolóra.
40
– Hallottál már arról, hogy kopogni illik, ha bemész valahová? Vaughn elvigyorodott, és lassan, nyugodtan kopogatni kezdett az ajtón. – Már késő. – A lány felugrott az ágyról, hogy szembenézzen velük. A kutya követte, a hátsó lábára állva próbálta magára vonni a figyelmet. – Hé, rapper, lábhoz – szólt rá Vaughn. Annabelle haragosan nézett rá. De ez sem vonta el a figyelmét és nem is csökkentette a vonzerőt, amelyet érzett. Nyomasztó volt mindkét férfi mérete, ereje, férfiassága. De csakis Vaughné hatott rá ilyen nyíltan szexuális vonzással. Már megint az az átkozott vonzás. A másik férfi szőke volt, olyan, akit sok nő találhat jóképűnek. A kezét nyújtva lépett közelebb. – Nick Gregory. Vaughn partnere. – Az iratokban találkoztam a neveddel. Miután Vaughn nem is említette, hogy van társa ebben a vállalkozásban. – Annabelle nem is értette, miért nem mondja el valaki, akinek üzleti gondjai vannak, hogy van egy társa. Nick felnevetett, láthatóan szórakoztatónak találta a dolgot. Annabelle nem így volt vele. Hogyan segítsen, ha Vaughn nem oszt meg vele minden információt? Agyában feljegyezte, hogy kicsit utána kéne néznie Nick és Vaughn kapcsolatának. – Ezt teszi Vaughn egója. Be nem vallaná, hogy szüksége van valakire. – Nincs is szükségem senkire – morogta Vaughn. Annabelle vette a figyelmeztetést. – Most, hogy ezt megbeszéltük, elmondaná valaki, mit is kerestek itt? – Csak azért ugrottam be, hogy jó éjt kívánjak, bébi – kacsintott rá Nick. – Nem vagyok senkinek bébi. Látta, hogy Vaughn önelégülten vigyorog. Vajon mi járhat az eszében? Végignézett a két férfin, s közben ügyesen igazított a hosszú trikón, amitől mindkét férfi figyelme csupasz lábára tapadt. Aztán nem lepődött meg, amikor pillantásuk fölsiklott a mély, V dekoltázsig. – Szép álmokat, srácok. – Remélte, egész éjszaka forgolódnak majd. Megérdemlik, amiért hallgatóztak. Főleg Vaughn, aki ma éjjel az ő erotikus álmainak sztárja lesz. Ebben biztos volt.
41
Másnap reggel volt még egy órájuk az indulásig, és Annabelle elvitte Boriszt egy hosszú sétára. Nyár volt, és már most, ilyen korán forró, párás a levegő. Semmi frissesség, amely felébresztené az álmatlanul töltött éjszaka után. Vaughn háza a kisváros közepén volt, ahonnan mindent el lehetett gyalog is érni. Annabelle megállt a Cozy Cups kávézó kirakatánál, amely kitűzőkkel és gyerekrajzokkal volt díszítve. Frissen őrölt kávé illata csapta meg, és a gyomra korogni kezdett. Még nem kapta meg a napi koffeinadagját. Ráadásul egy jó PR-os egyetlen lehetőséget sem hagy ki, hogy megismerje a helyet, ahol jár, és annak lakóit. Miután döntött, lehajolt, felkapta Boriszt és belépett. A hely amolyan vidékies Starbucksnak bizonyult. Kellemes meleg vette körül. Annabelle már attól frissebbnek érezte magát, hogy belélegezte a levegőt. Csinos, barna lány állt a pult mögött. Nagyjából egyidős lehetett vele. – Szia. Üdv a Cozy Cupsban. Mit adhatok? – és széles mosollyal nézett rá. – A nagyvárosban a törzshelyemen még egyszer sem fogadtak ilyen szívélyesen, pedig jó két éve járok oda – nevetett Annabelle. – Azt hiszem, itt látszik igazán a különbség a nagyváros és a vidék között. A pultos lány felnevetett. – Gondoltam, hogy nem vagy idevalósi. Majdnem mindenkit ismerek, aki ide betér. Joanne Walsh vagyok. – Annabelle Jordan. Örülök, hogy megismerhetlek. – A lány mosolya olyan őszintének tűnt, hogy Annabelle úgy döntött, barátkozni próbál. Nem csak azért, mert szüksége van a helybéliekre, hanem mert vonzotta Joanne személyisége. – Egy barátomat látogattam meg – közölte magáról. – Először is mondd el, mit adhatok, aztán ennek a kis jószágnak a nevét – simogatta meg a lány az izgő-mozgó Borisz fejét. A kutyus az összes finom illat forrását meg akarta találni. – Végül pedig beavathatsz abba is, kit látogattál meg. Annabelle azonnal megkedvelte ezt a nyílt, vidám nőt. – Hosszú coffee grande. Borisz, és Brandon Vaughn. Ebben a sorrendben. Joanne a fejét csóválta, barna szemében vidámság csillogott. – Hú, szereted, ha valami nagy és erős.
42
Annabelle erre nem tett megjegyzést, ám nem tudott elfojtani egy mosolyt. Joanne rákacsintott, majd megfordult, töltött egy nagy csésze kávét, hozzá jó adag tejet, aztán a lány felé tolta a pulton. Annabelle mélyen belélegezte a friss aromát, mielőtt ivott volna. – Hmm. Finom jávait készítesz. – Köszönöm. Most pedig meséld el, honnan ismered Vaughnt. – Ó, régi ismeretség – felelte Annabelle, arra a fedőtörténetre gondolva, amit kitaláltak. – Meséld el. – Joanne a tenyerébe fektetve fejét áthajolt a pulton. – Vaughn és én is régóta ismerjük egymást. Még a középiskolából. – Barát, barátnő? – kíváncsiskodott Annabelle. Végre megtudhat valamit a férfiról. – Igen, de erre ne emlékeztesd a férjemet. Ezek ketten csak úgy lehetnek meg egy városban, ha elfelejtik a múltat. Annabelle a szemét forgatta. – A férfiak és az ő nagy egójuk. Nagyon is értem. – Hány olyan ügyfele volt, akit a büszkesége hajtott, semmi más. Sejtette, hogy Vaughnban több is van, de attól tartott, bizonyíték nélkül ez puszta remény marad. – Bálkirály és bálkirálynő? – tréfálkozott félig komolyan. – Ugyan. Nem tartott a kapcsolatunk júniusig. Rövid ideig jártunk, aztán Vaughn már tovább is állt. Még szerencse, mert akkor már tapadtam Teddyre. Ő a férjem. – Joanne hangjából sütött a melegség a férfi nevének említésekor. Annabelle valami szorítást érzett a mellkasában. Irigységet érzett, amiért neki nem lehet ilyen kapcsolata. Joanne szemmel láthatóan nem őriz magában haragot, és nincsenek tervei Vaughnnal. – Vaughn nem az a hűséges fajta, ugye? Joanne a fejét rázta. – Már a középiskolában megvolt a módszere. Szeretni majd elszelelni. Kár, mert remek srác, és nem tudja, mit hagy ki. Minden szabadidejét a szállójára fordítja, meg a középiskolás srácokra, akiknek önkéntesként segít. Annabelle agya azonnal PR-módra kapcsolt. Ez az információ segíthet a szálló imázsának megteremtésében is. – Szeretném, ha mesélnél erről. – Vaughn tényleg sokat ad a srácoknak.
43
Ezek szerint ez az emberbaráti hajlam sokkal mélyebb benne, mint azt ő eredetileg gondolta. A lányt melegséggel töltötte el a gondolat, hogy Vaughnt nem csak az egója vezényli. – Makacs és hallgat. Szinte semmit nem tudok az életéről. Nem is olyan finoman próbált további információkat kicsalni. Joanne együtt érzőn pillantott rá. – Megértelek. Szerintem még Nick sem tudja, mi van a fejében, pedig a legjobb barátja. – Ha már Nicket említed, kíváncsi volnék, milyen kapcsolatban van Brandonnal. Úgy tűnik, közel állnak egymáshoz. – Mint a testvérek – bólintott Joanne. – Védik egymást. Régen, a középiskolában a sportpályán, és most is, minden elképzelhető módon. – Semmi féltékenység? Joanne-ból kitört a nevetés. – Eltekintve némi férfias vetélkedéstől, semmi. Tudod, Nick háza volt Vaughn menedéke, amikor a szüleitől túl nagy volt a nyomás. Nick szülei mintha a pótapja és anyja lettek volna. Itt mindenki tudja, hogy Vaughn saját szülei elitista sznobok. – És Nicket soha nem zavarta, hogy Vaughn karrierje ennyivel magasabbra ívelt, mint az övé? – kérdezte Annabelle. – Hát, nem mutatja. – Joanne egy nyirkos kendővel végigsimított a pulton. – Nézd, tény, hogy Vaughn itt valóságos legenda, tiszta varázslat. Nick megbékélt ezzel. Nem mintha az ő karrierje nem lett volna szép. Annabelle kicsit emésztette az információt. Egyértelmű volt, hogy Joanne szívből beszélt, és úgy mondta el a dolgokat, ahogyan ő látta. De azért Annabelle-nek voltak kételyei, hogy Nick csakugyan megbékélt-e azzal, hogy mindenben csak második lehet Vaughn mögött, vagy magában fortyog. – Jó tudni. Nem akarta elárulni ezeket a gondolatokat Joanne-nak. – Miért kérded? Mielőtt válaszolhatott volna, egy csapat munkás nyomult a kávézóba, megmentve attól, hogy meg kéne magyaráznia a kíváncsiságát. – Bocs – sóhajtott Joanne. – De ha itt maradsz a városban van kedved találkozni, amikor nem dolgozok? Annabelle bólintott. – Jó lenne.
44
Komolyan is gondolta. A két húga a városban maradt, Vaughn pedig nem valami beszédes lakótárs. Időről időre szüksége lesz arra, hogy egy barátságos hangot halljon. A férfiak már mögötte tülekedtek. Annabelle a karjába vette Boriszt, a másikkal a kávéját tartva igyekezett a tárcájába nyúlni pénzért. Joanne legyintett. – A kávé ára a barátságod – mondta. Gyorsan Annabelle-re mosolygott, majd az újonnan jöttek felé fordította figyelmét. – Kösz. – Hé, szépség – szólította meg az egyik férfi Annabelle-t. – Ötkor végzek. Ráér? Annabelle végigpillantott magán. Melegítőt viselt, és nem volt kisminkelve. Úgy tűnik, ebben a városban nincsenek magányos nők, vagy ez a pasi félvak. – Nem, kösz – felelte. A férfi közelebb lépett. – Ugyan már. Jól meglennénk együtt – s csípőjével súrolta a lányét. – Ahogyan Vaughn is jól megvan vele – kotyogott közbe Joanne. – És ha rajtakap, hogy az ő területén akarsz portyázni, repülsz a munkádból, és valószínűleg néhány bordád is bánja. Menj csak a feleségedhez – nevetett a lány. Úgy tűnt, jól ismeri a férfit. Roy mormogott valamit, a többiek mögötte vihogva tettek néhány megjegyzést, hogy is lehetett ilyen hülye. Roy jámboran pislogott Annabelle-re. – Miért nem mondta, hogy Vaughnnal kavar? – Tisztelet sütött a hangjából. – Soha nem tepernék az ő nőjére. – Nem vagyok a... Joanne elhúzta a kezét a torka előtt, jelezve, hogy Annabelle tartsa a száját, örüljön, hogy megszabadult Roy közeledésétől. Joanne kitöltötte a munkások kávéját anélkül, hogy kérniük kellett volna. Annabelle sejtette, hogy törzsvendégek. Joanne kisvártatva tovább magyarázott. – Roynak megvannak a maga hibái, de elnézzük neki, mert vannak jó oldalai is. Remek apa, és tiszteli Vaughnt. – Mindenki kedveli Vaughnt – jegyezte meg Roy, elengedve a füle mellett a többit. Helyeslő mormogás hallatszott. Nyilvánvaló, hogy Vaughn errefelé népszerű.
45
– Munkát hozott a városba, és segít a srácomnak az iskolában, hogy megkapja a futballösztöndíjat, és többre vigye, mint az örege. Annabelle hálás volt, hogy végre láthatja Vaughnt a helybéliek szemével. Ezek az emberek nem pusztán vállalkozónak, hanem embernek látják az ügyfelét. Remek. Jó előjel ez a szállónak. – Ne aggódjon, Roy. A kis tévedése köztünk marad – ígérte Annabelle. Visszatette Boriszt a földre, és a kutyus vígan száguldott a fűben hazafelé. Annabelle Joanne-ra, Roy-ra, és a többiekre gondolt, akik jó okkal csodálják Vaughnt. Bármilyen nőcsábász híre is van, be kellett vallania magának, hogy ő is kezdi csodálni. Miután visszaértek a házhoz, Borisz végre úgy döntött, megtalálta a megfelelő helyet, és lekuporodott, hogy Vaughn gyepére pisiljen. Házigazdájuk természetesen ezt a pillanatot választotta arra, hogy felbukkanjon. Fényes, fekete edzőgatyát viselt, felvágott ujjú, szürke inggel. Borostás volt, és átkozottul szexi. Leviharzott a lépcsőn. – Nem vihetted volna valahová máshová? Annabelle látszólag unottan rántott a vállán. – Borisz maga dönti el, hol és mikor végzi el. Igazi férfi. Vaughn pillantása a kutyára esett. Borisz hátsó lábával javában kaparta már a földet. Annabelle elfojtott egy nyögést. – Ami felvet még egy érdekes kérdést. A kankutyák nem a lábukat felemelve jelölik meg a területüket? – kérdezte Vaughn. – Talán nem tartja az otthonodat az ő területének. Az biztos, hogy te nem úgy viselkedsz, mintha szívesen látnád. – Nem is. De ne próbáld bemesélni nekem, hogy annyira okos, hogy ezért guggol le inkább. – Vaughn felnevetett, és a hang váratlanul érte a lányt. – Elhiszed, hogy a menhelyen Borisz a többi kutya között a lábát felemelve pisilt? Ezt add össze. Gondolom, időnként pasiként akar viselkedni. – A fejét csóválta. Még mindig nem értette a saját kutyáját. – Öltözői viselkedés – bólintott Vaughn. – Nem mintha szeretném az ilyent. – Lehajolt és megpaskolta Borisz fejét. Kicsit erősebben, mint Annabelle szerette volna, de nem akarta megzavarni ezt a váratlan kedveskedést.
46
Hatalmas volt a keze a kiskutya koponyájához képest, és ez az ellentmondás, no meg Vaughn próbálkozása, hogy kedves legyen az állathoz, Brandon egészen új oldalát mutatta meg. Egy olyan oldalát, amelyet a férfi nem akart felfedni. És amelyet ő nem akart megszeretni. Pedig egyre inkább megszerette. Vaughn váratlanul mozdulatlanná merevedett, úgy nézett föl rá. A tekintetük összefonódott. Annabelle meg akarta köszönni, hogy egy pillanatra a lelkébe láthatott. Elvégre ezt történt. – Brandon! – Éles, női hang zúzta szét a csodálatos reggeli csendet, és törte meg a varázst. A férfi felemelkedett, kihúzta széles vállát. Hátrébb lépett, mintha el akarna távolodni Annabelle-től. A lány úgy érezte, mintha hirtelen falak emelkedtek volna köré. Nem értette, mi okozhatta a változást. – Szervusz, Estelle – köszönt Brandon. Merev volt az arca, megközelíthetetlen. A volt nagymenő, aki mások fölött áll, visszatért. Annabelle összehúzta szemét. Kíváncsi volt, ki ez a nő, és hogyan lehet képes minden lágyságot így kikapcsolni Brandon Vaughnban. – Ne hívd így anyád, főként nem idegenek előtt – felelte meg Annabelle kimondatlan kérdését az asszony. Annabelle hitetlenkedve meredt a nadrágkosztümöt viselő, makulátlanul öltözött nőre. A nadrág élesre vasalva, hozzá magas sarkú cipő, a zakóról üvölt, hogy St. John márka Annabelle igazán mégismerhette, hiszen ő és Sophie gyakran viseltek nadrágkosztümöt munka közben. Soha nem gondolta volna, hogy ilyen elegáns asszony Vaughn anyja. Túlságosan régivágású, túl merev, túlságosan szigorú. Elég volt egyetlen pillantást vetni rá, hogy az ember lássa, anyában és fiában ugyanúgy nincs semmi hasonlóság belül, mint kívül. De a lány még mindig nem értette, miért válik jéggé Brandon az anyja jelenlétében, és majd megőrült a kíváncsiságtól. Azóta, hogy árva lett, az egyik kedvenc időtöltése volt mások családját figyelni. Valósággal a szenvedélyévé vált figyelni, és rájönni, milyenek a gyerek-szülő kapcsolatok. Vaughn hallgatott, és az anyja közelebb lépett. – Látom, nem javult a modorod. Ha már te nem mutatsz be, majd én bemutatkozom. Estelle Vaughn vagyok, Brandon anyja – fordult Annabelle-hez. – Szabad kérdeznem, ön kicsoda?
47
– Egy régi barátom az egyetemről. Meglátogat néhány napra – szólalt meg Vaughn. Láthatóan megadta magát. – Annabelle Jordan, ő az anyám. – Örvendek a szerencsének. – Annabelle erősebben markolta Borisz pórázát, hogy a kutyus ne ugrálja össze a tökéletesen öltözött nőt. – Kár, hogy nem szóltál előre, hogy társaságod lesz – korholta Estelle a fiát, mintha még mindig gyerek volna. De Brandon Vaughn már egyáltalán nem volt gyerekes. Paprikásan válaszolt. – Miért? Tortát sütöttél volna? Annabelle arca megrándult, ahogyan Estelle arca is. Minden anya arra vágyik, hogy a gyereke tisztelettel bánjon vele, de Vaughn erre az alapvető udvariasságra sem volt képes. Annabelle nem is értette. Hányszor kívánta, bárcsak élne az anyja, hogy összebújjanak vagy veszekedjenek, aztán újra kibéküljenek. Vaughnnak mindkét szülője él, és fel sem fogja, hogy ez mit jelent. Hát nem érti, milyen fontos a család? – Ja, tudom már. Rendeztél volna egy vacsorapartit, azoknak a híres partiknak egyikét – folytatta Vaughn. – Nos, kár a fáradtságért. Annabelle az én vendégem. És nem áll szándékomban az én házam vendégét a te házadba vinni. Annabelle bűntudatot érzett, hogy kénytelen hallgatózni. Hátrébb lépett, de anya és fia ügyet sem vetett rá. – Milyen kár! – Estelle hangja túlságosan is kedves volt. – Hiszen szívesen látjuk minden barátodat. De biztos vagyok benne, hogy már van programotok. – Ez alkalommal egyértelműen arra célzott, hogy puszta barátságnál több lehet Annabelle és Vaughn között. S ettől Annabelle-ben felmerült a kérdés, hogy Brandon gyakran hoz-e haza nőket, főként szurkoló csajokat. Azonnal el is vetette a gondolatot. Ha így lenne, akkor a férfit nem zavarta volna, hogy a piros kocsijával jön, nem félne attól, hogy magukra vonják a figyelmet. Brandon békére és nyugalomra vágyik. Lehet, hogy máshol leadja a műsort, de a szülővárosában csöndes. Ha azt akarja, hogy a szállóról beszéljenek, akkor ezen változtatni kell. De egyelőre azzal volt elfoglalva, hogy véget vessen az anya és fia közti vitának.
48
Annabelle-t elöntötte a vágy, hogy bármi módon, de békét teremtsen anya és fia között. – Ó, rengeteg programunk van – szólt közbe. Remélte, hogy mostantól inkább ő uralja a társalgást. – Nemrég neveztek ki egy New York-i hotel igazgatójának, és Brandonnal úgy gondoltuk, segíthetünk egymásnak. Vaughn figyelmeztető pillantást vetett rá. Egy pillantást, amely egyértelműen azt mondta: ne avatkozz az életembe. A lány vállat vont. Lehet, hogy Vaughn nem könnyíti meg a dolgát, de ő nem adja föl. Amúgy is része a PR-tervének, hogy Vaughn kicsit nyitottabb legyen. – Minek köszönhetem a látogatást? – kérdezte Vaughn az anyjától. Estelle lesöpört egy képzelt hajszálat tökéletesen sminkelt arcáról. – Csak emlékeztetni akartalak, hogy a Greenlawn College elnöke jön holnap vacsorára, és szeretne beszélgetni veled arról az edzői munkáról. És mivel az igazgatótanács tagjai is jelen lesznek, fontos, hogy eljöjjél. – Mármint Theodore-nak fontos, nem? – Apádnak minden olyan vacsora fontos, amelynek köze van az egyetemhez. – Szempillája hevesen csapkodott. Begyakorlott mozdulat lehetett, amelynek célja a férfiak ellenállásának megtörése. Brandon némán pillantott az ég felé. Annabelle-t nem először fogta el az érzés, hogy ennek a nőnek fogalma sincs arról, hogyan kell kezelnie a fiát. Minden egyes megnyilvánulása rossz irányba terelte Vaughnt. – Neked is fontos, drágám. Főként, hogy felkínálták ezt az állást. Vaughn a fejét rázta. – Megmondtam már nekik és neked is. Lefoglal a szállóm és az önkéntes munkám a középiskolában. Nem kell állás.
49
Estelle Annabelle-re pillantott, amolyan „mi nők egymás közt” segítségkérő tekintettel. – Megmagyarázná neki, hogy sokkal jobbat tesz a tekintélyének, ha fizető munkát vállal és egy komoly egyetem edzője, mint az, hogy ingyen dolgozik fiatalkorú bűnözőkkel, akik nem tanulnak elég keményen, és kibuknak az iskolából? Annabelle végre értette, miért is nevezte Joanne Vaughn szüleit elitista sznoboknak. Feszült idegekkel várta Vaughn válaszát. – Ezek nem bűnözők, hanem olyan gyerekek, akiken nem segít a rendszer. – Vaughn hangja haragjában megemelkedett. – A sport az egyetlen esélyük, hogy bejussanak egy rendes főiskolára, és ha segíthetek nekik abban, hogy a tudást is fontosnak lássák, akkor máris elértem valamit. – Olyan erővel csikorgatta a fogát, hogy a nyakán kidagadtak az izmok. A lány nem tudta, miért olyan fontosak ezek a srácok Vaughnnak, de most már legalább látta, mi a célja. Ha nem értene egyet vele, pusztán üzleti szempontból is Vaughn mellé kellett állnia. – Ami azt illeti, public relations szempontból az önkéntes munka sokkal jobban mutat, mint a fizetett – szólt közbe. – Brandonnak nyilván nincs szüksége arra, hogy munkát vállaljon, anélkül is megél. De ha tud adni valamit a gyerekeknek és a közösségnek, az csodálatos. – Túlságosan is természetesnek érződött a számára, ahogyan Vaughn védelmére kelt. Csakis azért, mert tiszteli a cédáit, győzködte magát. – Nos, ön mindössze szállodaigazgató, drágám. Nem ismerheti a tudományos világot, ahonnan Brandon származik. – Estelle széles keretű szemüvege mögül méricskélte közben. Annabelle szótlanul fogadta a kioktatást. Úgy tűnik, sportos nadrágja és fehér pólója nem üti meg Estelle mértékét. Nehéz volt elfojtani egy vigyort a gondolatra. Úgy döntött, tartja a száját, hagy folytassa az asszony. – Itt a lehetőség, hogy Brandonra büszke legyen az apja, és élnie kéne vele – folytatta Estelle. Fel sem tűnt neki, hogy közönsége már nem figyeli. – Egy Superbowl-gyűrű az öregnek nem elég – magyarázta Vaughn Annabelle-nek. Unott hangja egy pillanatra sem tévesztette meg a lányt. Vaughn apja nem találta elégnek ezt a sikert? Hát ez fájhatott, gondolta.
50
– Ne melegítsük fel a régi történeteket – mondta az anyja. – Tudod, mennyire utálom mások előtt kiteregetni a családi ügyeket. Csak mondd, hogy eljössz. Kérlek. – Egyetértek anyáddal – kotyogott közbe Annabelle. Nem akarta kihagyni a remek lehetőséget. – Mintha ez számítana. – A férfi mellkasán összefonta a karját, és kőkemény arccal meredt maga elé. A lány sóhajtott. Bármilyen okai voltak is Vaughn-nak arra, hogy ne akarjon részt venni a vacsorán, ezek eltörpülnek azok mellett a PRszempontok mellett, amelyek azt mondják, részt kell vennie. Az egyetemi események olyan látogatókat vonzzanak, akiknek meg is kell szállniuk valahol. Ám Vaughn láthatóan nem fogja fel, hogy szüksége van az egyetem elnökére és igazgatótanácsára, akik vendégek tucatjait küldhetik a szállójába. És mivel Vaughn azért fizeti őt, hogy jól végezze a munkáját, úgy döntött, tovább erősködik, és majd később magyarázza meg, miért. – Anyádnak igaza van. Nem értem az egyetemi világot. De még egy vacsoraparti is jó mulatság egy ilyen kisvárosban, ahol semmilyen szórakozási lehetősé sincs. – Inkább nem tett említést a diplomájáról és az MBA fokozatáról. Megmarkolta a férfi karját és erősen szorította. – Menjünk el, légy szíves – könyörgött nyafka, barátnő hangon. Az asszony már amúgy is párnak látja őket. Miért ne erősíthetné meg benne a gondolatot? A férfi a torkát köszörülte. – Nem hiszem, hogy... – Kérlek. Hoztam egy szép ruhát, és szeretném felvenni valahová. Estelle csöndben méricskélte a lehetőségeket. A fia a vacsorapartin egy hozzá nem illő barátnővel, vagy sehogy. Döntött. – Annabelle-nek igaza van, Brandon. Add meg az ifjú hölgynek a lehetőséget, hogy egyszer szabadidőruha helyett valami rendes ruhát viseljen. Annabelle diadalmas pillantást vetett Brandonra. Nagyon jól olvasott az emberekben, és fel tudta mérni a reakcióikat. Estelle tökéletesen a kezére játszott. – Rendben. Ott leszünk – nyögte ki végül Vaughn, és megpaskolta a kezét. Inkább érződött ütésnek, mint szeretetteljes simogatásnak. – Alig várom, hogy elmondjam apádnak – Estelle a kocsikulcsot csörgetve már indult is.
51
Annabelle tudta, hogy később még számol vele a férfi, de akkor is büszke volt. Reklámszakemberként teljesítette első küldetését. Rávette Vaughnt, hogy résztvegyen egy fontos eseményen, ráadásul az ő oldalán. Most már mindössze arra kell vigyáznia, hogy minden olyan egyszerű maradjon, mintha csakugyan szurkoló kiscsaj lenne. Ami nem lehet gond, tekintve, milyen távolságtartó Vaughn. Inkább a saját, erősödő vágyát lesz nehéz kordában tartani. Vaughn legszívesebben megfojtotta volna Annabelle-t. Azzal a rémes korccsal együtt, aki még rendesen, férfi módra pisálni sem tud. Ehelyett elvitte a lányt a szállodába, ahol Nick gondjaira bízta, hogy vezesse körül. Ő közben beült a helyszínen berendezett irodájába, hogy dolgozzon valamit. Időre volt szüksége ahhoz, hogy feldolgozza a történteket. Ez a lány kiteszi a családja poklának. Valósággal kényszerítette, hogy megjelenjen a szülei nevetséges koktélpartijainak egyikén a jó PR nevében. Ha tudta volna, hogy ilyen áldozatot várnak tőle, inkább eladja az egész kócerájt Nicknek, és kész. Semmi nem ér annyit, hogy alávesse magát Theodore unalmas beszédeinek, amelyekkel el akarja kápráztatni az igazgatótanácsot, és őt emlékeztetni arra, hogy messze nem olyan okos, mint az apja. Ám bármilyen haragos volt is, be kellett vallania, hogy Annabelle érveiben is van valami. Ő csak úgy gondolt a szállóra, mint ami nyaranta ad egy esélyt a srácoknak, télen pedig kényelmes üdülőhely. Eszébe sem jutott a helyi egyetem. Pedig eszébe juthatott volna! Most, Annabelle-nek hála egy egészen új piac mutatkozott meg előtte. Remek, csak ezt ne kelljen bevallania a reklámszakemberének, gondolta. A hajába túrt, és az előtte heverő irathalom felé fordult. A késések miatt a vízvezeték-szereléssel el voltak maradva, de más területeken jól álltak. Remélte, így is folytatják. Miután kicsit lenyugodott, elindult, hogy megkeresse Nicket és Annabelle-t. A tóparton találta meg őket. Egy pokrócot terítettek egy fa alá. Annabelle Nick mellett ült, s mindketten nevetgélve falatoztak egy piknikkosárból. A kutya a hátsó lábán ugrálva igyekezett magára vonni a figyelmüket, de hiába, így aztán inkább egy közeli bokor körül írt le köröket.
52
Vaughn szempontjából nagyon úgy nézett ki, hogy a szarházi, aki a legjobb barátjának állítja magát, ráhajt Annabelle-re. Megállt a hatalmas pokróc mellett. – Azt hittem, dolgozni jöttünk. Annabelle felpillantott. Nem hitte, hogy ilyen hamar viszontlátja Vaughnt, és a vére hevesebben kezdett lüktetni a puszta látványától. – Dolgoztunk. Nick elgondolkodó pillantást vetett rá. – Körbevezettem Annabelle-t, aztán meg akartunk keresni, de Mara azt mondta, hogy most nem zavarhatunk. Annabelle elvigyorodott. Mara olyan nőnek tűnt, aki kimondja, amit gondol, akár üzletről van szó, akár másról. Teljesen nyíltan flörtölt Nickkel, de a férfi látványosan visszaverte az érdeklődését. Amikor megkérte a lányt, hogy hívjon fel egy közeli éttermet, és küldessen piknikkosarat magának meg Annabelle-nek, Mara csaknem a fejéhez vágta a telefont. Érdekesek ezek így, ketten, gondolta Annabelle. Akárcsak ez a meglepetésszerű piknik. Vaughn például úgy néz ki, mint aki legszívesebben porrá zúzná az ebédjüket, meg a lábánál ugráló lelkes kiskutyát. Odébb rángatta Boriszt. – A titkárnőd szó szerint azt mondta, hogy majd leharaptad a fejét, és megfenyegetted, hogy elveszíti az állását, ha bárki megzavar. Vaughn a hajába túrt. – Hosszú nap volt. – Még csak tizenegy van – nevetett Nick. – Hallom, elmész az egyetemi adománygyűjtőre. Mégis meggondolod az edzői állást? Vaughn a fejét rázta. – Mondtam, hogy te pályázd meg. Átkozottul szerencsések, ha ilyen szakembert találnak, mint te. – Ha ló nincs. Én inkább vezetném ezt a helyet, ahogyan megbeszéltük. Annabelle érdeklődéssel hallgatta a két barát társalgását. Nick Brandon legjobb barátja, de bármenynyire biztos is Joanne abban, hogy hű barát, mégiscsak örök második. Mint most is a szállónál, vagy az edzői munkánál. Nem lehet, hogy féltékeny? Annyira, hogy a saját befektetését is szabotálná? Nem tűnt valószínűnek, de Annabelle-nek minden lehetőséget számításba kellett vennie. – Azt reméltem, hogy átmehetünk néhány dolgon – pillantott a férfira.
53
Vaughn bólintott. – Most ráérek. A lány felállt, és lesöpörte a füvet Juicy felsőjéről. Úgy döntött, nem öltözik ki, ha építkezésre jön. – Megyek, átnézem a befejezés menetrendjét, és megnézem, mikorra vannak kitűzve az ellenőrzések – mondta Nick. – Kérdezd meg Marát, visszaigazolták-e az elektromos ellenőrzést – kérte Vaughn. – Meglesz. Ugye nem ölitek meg egymást, amíg távol vagyok? – Nick csúfondárosan Annabelle-re kacsintott, és Vaughn a fogát csikorgatta. – Majd igyekszünk – válaszolta a lány a lehető legédesebb hangján. Nick elindult a szálló felé, Annabelle pedig Brandonhoz fordult. – Barát vagy ellenség? – kíváncsiskodott. – Barát – felelte Vaughn habozás nélkül. Acélkék szeme jeges volt. – Egyáltalán, hogy merészelsz ilyet kérdezni? Oké, tehát Vaughn hűséges barát. Ezt a lány eddig is sejtette. De elmondhatja-e ugyanezt Nickről is? – Azért fizetsz, hogy rendbe tegyem a dolgokat. – Azért fizetlek, hogy az emberek jó véleménnyel legyenek a szállómról, nem azért, hogy megkérdőjelezd a legjobb barátom hűségét. A lány a fejét csóválta. Vaughn igazi laikus, akinek fogalma nincs arról, hogy a PR-nak az élet minden területéhez köze van. De úgy döntött, lecsillapítja a férfit. – Igazad van. De nem segíthetek, ha nem tudom, mi történik itt, és nem tudom, ki hátráltatja a megnyitást. – Gondolod, hogy Nick szabotálná a saját befektetését? – Vaughn hitetlenkedve felnevetett. – Nem lehetetlen. Féltékeny. – Ugyan már. A saját jogán híres. – Csak éppen elvesztette a munkáját, mert nem volt elég népszerű, a szállóban is csak a második lehet utánad, akárcsak az edzői állásnál a helyi egyetemnél. Éppen elég ok arra, hogy próbáljon keresztbe tenni neked. – De nem tenne ilyent. A vita berekesztve. – Brandon végignézett az ebéd maradékán. – Jól éreztétek magatokat? Annabelle úgy döntött, leellenőrzi a féltékenység elméletét. Halkan, csábosán dorombolva válaszolt. – Ami azt illeti, igen. Remekül
54
mulattunk. Nick fantasztikus srác. – Nekiállt visszapakolni a maradékokat a kosárba. – Elbűvölő, szórakoztató... Szándékosan állított csapdát Vaughnnak. A piknik a látszat ellenére üzleti ebéd volt. Elmondja majd Marának az első adandó alkalommal. Persze, nevettek néhányszor, miközben a férfi elmagyarázta, mi az építkezés menete, elmondta, milyen ember a főművezető, és kik felügyelik az egyes részeket. De ez minden. – Remekül mulattatok – ismételte Vaughn. – Igen. Mulattunk. Mit nem értesz ezen. Szótagoljam? A férfi álla még jobban megfeszült. – Tökéletesen tisztában vagyok a szó jelentésével, drágám. – Közelebb lépett, és a lány lélegzete elakadt. Fölé tornyosult ez a nagydarab, szexi férfi, akitől a bőre vörösen izzik, egész teste forró, csakúgy lüktet a vágytól. Emiatt a férfi miatt őrültségekre lenne képes. A szíve azt harsogja, vigyázz, de a teste azt kiáltja, csináld. Ő pedig a kettő között ingadozva várta, meddig megy el a Brandon Vaughn. Vaughn nem bírta hallani sem, hogy ez a lány jól érezte magát a legjobb barátjával. – Megmutatom neked, mi az igazi mulatság. Még ki sem mondta, máris tudta, hogy elment az esze. Egyértelmű volt a számára, hogy Nick nem akarja elcsábítani Annabelle-t. Őt megőrjíteni talán igen. De udvarolni Annabelle-nek? Kizárt. Nick szereti Marát, bár erősen küzd az érzés ellen. Nem mintha bárki is értené, hogy miért. Így aztán az, ahogyan ő Nick és Annabelle piknikére reagált, kissé túlzás. – Azt hittem, befejeztük. Nem vitatkozunk Nick-ről. – A lány ajka gunyoros mosolyra húzódott. Brandon már eddig is a szakadék szélén tántorgott, és a lány szavai tovább lökték a mélység felé. – Nekem átkozottul elegem van a vitákból. Közelebb lépett, Annabelle pedig hátrált, amíg meg nem érzett egy fát maga mögött. Felnézett a férfira. Óriásira nőtt a szeme, és nem volt benne semmi bizonytalanság. Kihúzta magát, amitől melle a vékony kis felsőnek feszült. Bimbói megkeményedtek a férfi pillantása alatt, mert mindkét melle a férfi érintésére vágyott. A szájára vágyott, és nagyon jól tudta,
55
hogy Brandon meg fogja csókolni. Tökéletesen tisztában volt vele, és eszébe sem jutott megállítani. Uramisten, meg kell kóstolnom ezt a lányt, vagy beleőrülök, gondolta Vaughn. Pillantása nem vesztette el a lány pillantását, miközben lehajolt, ajka az ajkát érintette. Sistergő hőség csapott fel kettejük között, olyan elektromosság, amely egyenesen Brandon ágyékát célozta meg. De nem csupán ki akarta elégíteni azt a kínzó vágyat, amelyet azóta érzett, hogy először látta a lányt, legalább annyira csókolni is akarta. A birtoklás primitív ösztönével falni édes, meleg, nedves száját. Ilyen érzésekkel tölti el ez a nő. Agresszív éhséggel. így aztán, amikor halk, beleegyező nyögés szakadt ki a lányból, és Annabelle ajkai szétnyíltak, ő engedett a vágynak. Bedugta nyelvét abba a szájba, amely olyan szívesen fogadta, és érzékelte, élvezte a lány minden csábító mozdulatát. Nyelvük egymásra talált, játszadozott. A lány keze a férfi arcára tapadt, majd följebb kúszott, ujjai a hajába túrtak, simogatták, markolták. Amikor Brandon már azt hitte, ennél közelebb már nem kerülhetnek egymáshoz, Annabelle valahogyan megoldotta. Ha lehetséges csak a két száj érintkezésével szeretkezni, akkor ők most azt tették. Ez az azonnali reakció és spontán gyulladás több volt, mint amit Vaughn kezelni tudott volna. Ízlelve ezt az édességet, még többre vágyott. Többre volt szüksége. A lány hajába mártva ujjait selymes fürtök zuhataga vette körül. Az ujjára tekert egy hosszú tincset, és hátrébb húzta a lány tarkóját. Annabelle egy váratlan, érzéki nyögéssel bújt hozzá még jobban, a testével dörzsölte testét, és a férfi reakciója nem maradt el. Ágyéka megkeményedett, az otthonába vágyott a lány két combja közt. Brandon átkozta magában a ruhák akadályát. Brandon keze már eltűnt a szabadidőnadrág gumija alatt, amikor éles ugatás foszlatta el a vágy ködét, és engedte be a valóságot. – Borisz – mormolta a lány kábán. – Nem úgy hívnak. Brandon vagyok. Annabelle felnevetett, és a vállára hajtotta fejét. Vaughn kiélvezte ezt az intim pillanatot, amely nem tartott soká. A kis rapper lekuporodott és Vaughn kedvenc Nike cipőjére pisilt. Semmi
56
nem tehette volna ilyen gyorsan tönkre a hangulatot. Semmi nem jöhetett volna ilyen jól. – Borisz. Rossz kutya – csattant rá Annabelle szigorúan. – Ne haragudj, Vaughn. Ismét a szálló töltötte be a férfi gondolatait. Ez ad célt neki, ezért kell dolgoznia, ezzel segíthet a gyerekeken. Mindent elveszíthet azzal, hogy megcsókolta ezt a lányt, és semmit nem nyer vele. Annabelle nagyot sóhajtott. – Lehet, hogy Borisz nem tartja az otthonodat a területének, de az biztos, hogy téged meg akar jelölni. Ami ennél fontosabb: végre nem Yank rossz oldalán állok, gondolta Vaughn. De még egy ilyen ostobaság, és visszakerülök. – Nem is nevetsz – morgolódott Annabelle. – Meg vagy jelölve. Azt hiszem, én is. A férfi nyelve végigsiklott ajkán, és elnyomott egy nyögést. Ismét elöntötte a vágy hulláma. – Nem is figyelsz arra, mit mondok. – Annabelle durcásan a lábába rúgott, méghozzá olyan erővel, hogy ezt már nem lehetett figyelmen kívül hagyni. – De figyelek – mormolta a férfi. – Akkor mit mondtam? – A lány odébb lépett, és lesimította ingét, megigazgatta összekócolódott haját. Én kócoltam össze a haját, gondolta a férfi, és bizseregni kezdett az ujja hegye. A fenébe is, ez a lány átkozottul hat rá! Elvonja a figyelmét, a testét és lelkét egyaránt felkavarja. – Azt kértem, hogy ismételd el, amit mondtam. – Annabelle hátralendítette lábfejét és lábujját a földnek feszítette. – Hallod, mit mondok? Vagy rúgjak még egyszer beléd? – Azt mondtad, hogy sajnálod, és ha megint a lábamra pisál, akkor elaltatod a kutyát – felelte a férfi mérgesen. Annabelle rémülten nézett fel rá. – Nem mondtam semmi ilyent. Én... – Azt mondtad, hogy a kis rapper megjelölt, mert a területének tart. – Ahogyan azzal a csókkal megjelölte magának Annabelle is. Vaughn a fejét rázta tehetetlen dühében. Haragudott magára, és erre a lányra is, amiért csak rá tud gondolni. – Valami ilyesmi. – Annabelle ujjával megérintette ajkát.
57
Szándékosan vagy véletlenül, de ezzel is azt a gondolatot ültette el a férfiban, hogy újra megcsókolja. És azon okokból, amelyeket Brandon az előbb sorolt fel magának és vésett keményen az agyába, ez nem történhet meg. Soha többé.
58
Ó, igen, bébi. Ezek a szavak töltötték be Annabelle elméjét, miközben a szobájában ülve jegyzeteket írt mindazokról, akikkel napközben találkozott. Mindenkiről, aki munka vagy barátság révén kapcsolatban áll Vaughnnal. Nekilátott diagramot készíteni, de nem volt képes koncentrálni, ezért inkább a sajtóközleménnyel foglalkozott. Azt akarta, hogy Vaughn nyilvánosan jelentse be mi a célja ezzel a szállóval, és küldjön levelet mindenkinek, aki már foglalt helyet. Sajnos erre sem tudott koncentrálni. Semmi másra nem gondolt, csak arra a csókra. Egy ilyen csóktól kénytelen az ember felülvizsgálni a döntését, hogy cölibátusban él. Annak alapján, milyen villámgyorsan reagált Vaughnra, túl régóta nincs semmilyen kapcsolata, és szüksége van a fizikai érintkezésre. De nagyon. És mindössze egyetlen férfi felel meg. Ő és Vaughn kettesben vannak ebben a nagy házban, és nincs köztük más, csak ennek a csóknak az emléke. Hogy is ne vizsgálná felül az álláspontját, és engedne utat a vágyainak? Tény, hogy korábban már beleesett ebbe a csapdába, és elveszett. De megtanulta a leckét. Ez alkalommal nem fog fájni. Ez alkalommal eleve rövid időt tölt egy férfival, akiről tudja, hogy nem tervez komoly kapcsolatot. Csak néhány napot tölt el ebben a kisvárosban, ebben a nagy házban. Túl keveset ahhoz, hogy a szívét adja Brandon Vaughnnak. De a testét adhatja.
59
Ráadásul, ha nem engedélyezi magának, hogy elcsábítsa Vaughnt, nem lesz képes dolgozni. Tekintve, milyen óvatosan reagál a férfi, lassan kell kezdenie. De belevág, ezt eldöntötte. Korgó gyomra szakította félbe gondolatait. A munkában nem zavarta meg az éhség, mert a munka amúgy sem ment. Ideje készíteni valami ennivalót, és táplálni elméjét, lelkét egyaránt. Főz valamit magának és izgató lakótársának is, aki kirakta a háznál, és eltűnt, ki tudja hová. Nyilván teret keres maga köré, hiszen mindig arra van szüksége. Majd a sütőben hagyja melegen az adagját. Úgy döntött, kipróbálja ezt a szupermodern konyhát. Felkutatta, mi van a szekrényekben és a hűtőben. Végül talált steaket a mélyhűtőben, a normálban pedig krumplit és némi zöldséget a salátához. Egy óra múlva mindkét szelet hús kiolvadt, be volt pácolva, és a grillrácson sistergett. Annabelle talált egy palack Merlot-t, s éppen megfordította a steaket, amikor Vaughn végre betoppant. – Annabelle, itt vagy? – szólt be hangosan. A férfi mély hangjának hallatán a lány gyomra görcsbe rándult az izgalomtól. Míg várta, hogy Brandon beviharozzék a konyhába, próbált közömbösséget erőltetni magára. Vaughn pont akkor lépett be, amikor a lány késznek ítélte a steakeket. Annabelle az asztalra helyezte a húst a többi étel mellé, s csak ez után pillantott föl. A látvány jólesett az érzékeinek. Vaughn nem olyan sportoló volt, aki elengedi magát a visszavonulása után. Pont ellenkezőleg. A hasnál és ingnél felhasított póló feszes izmokat és napbarnított bőrt mutatott. Hogy nézhet ki ilyen jól valaki? – Persze hogy itt vagyok. Hol másutt lehetnék? – Annabelle erőt véve magán válaszolt a kérdésre. – Ragaszkodtál hozzá, hogy ne a saját kocsimmal jöjjek, aztán eltűntél, hogy órákig ne lássalak. A férfi volt olyan udvarias, hogy zavarba jöjjön. – Bocsánat. Csak... – Térre volt szükséged – fejezte be helyette a lány. – Így van. – Brandon szexin elvigyorodott. – Látom, készül valami. – Farzsebébe dugta kezét, és a lány válla fölött áthajolva az asztalon lévő ételre kukucskált. – Inkább készült valami. – Két személyre.
60
A lány arca vérvörös lett zavarában. – Gondoltam, ha már a te anyagaidat használom fel, neked is hagyhatok valamit. Ha ugyan éhes vagy. Vaughn csodálkozva és elismeréssel meredt a vacsorára. Tényleg szemetül viselkedett ezzel a lánynyal, de ő nem sértődött meg, hanem gondolt rá. – Köszönöm – mondta lassan. Nem volt hozzászokva, hogy bárki is tegyen a számára valamit. – Nagyon szívesen. Akár le is ülhetnél. Vagy ettél már? Brandon a fejét rázta. Az, hogy nem jött haza, nem volt más, mint szánalmas kísérlet, hogy kiverje fejéből annak a forró, nyári csóknak az emlékét. Nem volt ilyen szerencséje. Amint megpillantotta a lányt, visszatértek az őrjítő emlékek. Az az édes száj, ahogyan a buja ívek a testéhez simultak. Egy nyögéssel leereszkedett a lányéval szemközti székbe. Beletörődött, hogy amíg Annabelle mellette van, sem fizikailag, sem érzelmileg nem tud szabadulni, a hatása alatt lesz, amíg a munkakapcsolat véget nem ér. – Bort? – kínálta a lány. – Miért ne – bólintott. Annabelle töltött a poharába, majd előrehajolt. – Futni voltál? Vaughn szélfútta hajába túrt. – Ilyen nyilvánvaló? – Csak, ha valaki figyel – vont vállat a lány. Félig lesütött szemmel pillantott fel és ejtette foglyul a férfi pillantását, amíg nem lett félreérthetetlen, mire gondol. – Kérdezhetek valamit? – Brandonnak nevetnie kellett. – Csak, ha én is kérdezhetek tőled. Akkor szívesen válaszolok. Vaughn bólintott. – Mindig ilyen nyílt vagy? Úgy értem, szexuálisan. A lány összeérintette ujjait, és elgondolkodott. – Azt hiszem, attól függ, kivel. Általában kimondom, amit gondolok. Nem látom értelmét, hogy rejtegessem az érzéseimet. Azzal kapcsolatban, ami kettőnk között történik, két dologra fókuszálok. – Mik azok? – Egy – emelte fel ujját Annabelle. – Szükségem van az együttműködésedre, különben nem tudom rendbe hozni a dolgokat. Márpedig eddig nem működtél együtt velem. Kettő – emelte fel második ujját is hiszek abban, hogy érdemes nem elfedni a dolgokat. A
61
kettőnk közti vonzalom létezik, akár tetszik nekünk, akár nem. Úgy döntöttem, hogy tudomásul veszem, és foglalkozom vele, nem engedem, hogy a munka útjába álljon. Így továbbléphetünk. A férfi pislogott egyet. Hitetlenkedve nézett rá. – Azt akarod mondani, hogy ki akarod űzni a vonzalmat a testedből, hogy továbbléphess? – Az nem is volt kétséges előtte, hogy ő erre nem lenne képes, bármennyire is akarná. – A lényeg, hogy továbblépjünk. – Annabelle a fejét is megrázta, hogy nyomatékot adjon szavainak. Lófarka a vállára hullott. Vaughn a steakbe döfött, de nem mozdította a villát. Egy dolog tudomásul venni a kölcsönös vonzerőt, és egészen más tenni is valamit. Továbblépni? Ez tűnt a legokosabbnak. A legbiztonságosabbnak. Még mindig nem volt biztos benne, mire céloz a lány, de az egyértelmű volt, hogy Annabelle irányítja a társalgást, és ő tudni akarta, merre. – Gondoltam, amíg eszünk, túl lehetünk az első ponton. Beszéljük meg az üzletet. Annabelle láthatóan ejtette az érzékibb témát, és Brandon megkönnyebbülten sóhajtott. A gyomrában lazult a csomó, és valamelyest enyhült benne a feszültség. Belevágott a húsba és enni kezdett. – Remek – csámcsogta. – Megmondom a szakácsnőnek. – Nevetés érződött a lány hangjából, és Brandon jól látta az arcán, a szemében tükröződő melegségen, hogy örül a bóknak. A férfi bőre izzott a vágytól, pusztán attól is, hogy nézte. – Mesélj nekem arról, miért építed ezt a szállót. Biztos vagyok benne, hogy van valami köze ahhoz, hogy nyáron gyerekeket akarsz ott táboroztatni. És azt is tudom már, hogy önkéntesként segítesz a középiskolában. Vagyis, mi ez az egész? – kíváncsiskodott Annabelle nyíltan. A nyílt kérdésre minden megfagyott a férfiban. Vonzotta Annabelle szeme, de nem bízott a lányban. Annyira semmiképpen nem, hogy elmondja neki legféltettebb titkát, és bevallja előtte, mitől tart a legjobban. Mert valójában attól fél, hogy egyetlen nő sem lenne képes szeretni a valódi Brandon Vaughnt. Azt a férfit, aki a kupák, a pénz és siker mögött van. – Azt hittem, az üzletről beszélünk. – A torkát köszörülte, majd folytatta. – Az okaim teljesen személyesek.
62
– Ha te mondod! – A lány hátradőlt a székben, és kiitta a maradék bort a poharából. De én válaszoltam a te kérdésedre, és megígérted, hogy te is válaszolsz az enyémre. Szemében ott ragyogott a bor hatása. Felsőjének V kivágása túlságosan is mély volt. Fehér bőr látszott ki, és a halmok, amelyek kóstolásáért Brandon bármit megadott volna. Annabelle vonzereje még soha nem volt ilyen erős. Milyen kár, hogy el kell fojtania a lángot. – Ha jól emlékszem, annyit mondtam, hogy kérdezz. Nem ígértem meg, hogy válaszolok. Megdöbbenés sugárzott a lány szeméből. Aztán legyintett. – Csalódást okozol, Brandon. – Majd valahogy együtt élek vele. De Vaughn sejtette, nem lesz ilyen könnyű. Nem tetszett neki a gondolat, hogy nem üti meg a lány mércéjét, és még csak abban sem volt biztos, hogy miért. – Ne becsüld alá az eltökéltségemet – figyelmeztette Annabelle. – Addig is, mesélj erről a házról. Erre legalább válaszolhat. Annabelle közben felállt, és nekilátott összeszedni a piszkos tányérokat. – Ne fáradj vele. Holnap reggel jön a takarítónő. – Hogy megállítsa, elkapta a lány csuklóját. Megdöbbentette, milyen karcsú. Ahhoz képest, milyen magabiztos nő, meghökkentően törékeny. Eszébe jutott, hogy finoman kéne bánnia vele, ha szeretkeznének. Aztán elűzte magától a gondolatot. Ez a lány erősebb, mint amilyennek látszik, és kőkemény. Neki pedig elment az esze, ha az jár benne, hogy lefekszik vele. Gyorsan elengedte. – Azért vettem meg, mert megfelel az igényeimnek – válaszolt a kérdésre. A lány visszaereszkedett a székbe. – Igen, mondtad már. De ellentmondást látok. Azt mondtad, térre van szükséged, azért vettél ekkora házat, de csak egy kis részét nyitottad meg. – Na és? Elég messze van a belvárostól, és teljesen magamban lehetek. – Hm. Ebben van valami. – Nem tűnsz úgy, hogy meggyőztelek – húzta össze a szemét a férfi.
63
Annabelle elgondolkodva biggyesztette le ajkát. – Hát, amikor anyád korábban itt járt, nagyjából követtem a társalgásotokat. És elég nyilvánvaló volt a feszültség köztetek. A férfi arca megfeszült. Gyűlölte, ha apjára vagy anyjára terelődik a szó. Már rég megbékélt azzal, milyen ember lett belőle, legalábbis amíg fel nem merült, milyennek látják a szülei. – Mi köze ennek bármihez is? – kérdezte. – Szerintem azért jöttél haza, hogy megmutasd a szüleidnek, milyen sokra is vitted az életben. – Mióta vagy pszichológus? A lány vállat vont. – Egy reklámszakembernek olvasni kell tudnia az emberekben, és jól felmérnie a helyzeteket. Most például érzem, hogy feszengesz. – Csak túl erőszakos vagy. Ahogy én látom, a szüleim szerint az égvilágon semmit nem értem el az életben, és a francba, tényleg meg akarom mutatni nekik. – És azzal, hogy megvetted ezt a szörnyűséget, megmutattad? – Nem – vallotta be Brandon. – Csak újra felkavarta mindazt a szemetet, amelyet magam mögött hagytam. – Rövid, egymondatos magyarázatot akart adni, hogy a lány végre leszálljon róla. Ehelyett mélyebben engedte bepillantani lelke mélyébe, mint szinte bárki mást. – Akkor miért maradsz? – kutatta a lány még mindig a választ. – Mert ez a város a szülővárosom – bökte ki a férfi. Annabelle nyelve végigsiklott az alsó ajkán. – Ezt megértem. – Habozott, mély lélegzetet vett, mellkasa megemelkedett, majd lesüllyedt. Vaughn nézte, és a teste reagált a látványra. De közben visszafojtott lélegzettel várta a magyarázatot. A szexuális feszültség, amelyet még mindig nem beszéltek ki, megmaradt, ott sistergett a felszín alatt. – Hogy érted ezt? – Te meg Yank bácsi közel álltok egymáshoz, vagy legalábbis régen közel álltatok. Nyilván tudod, hogy akkor fogadott be minket, amikor a szüleink meghaltak. – Érzelem remegett a lány hangjában. Vaughn gondolkodás nélkül reagált. Az egyik pillanatban még ellenfelek voltak, a másikban már az asztalon átnyúlva megragadta a kezét. – Nagyon sajnálom. – Köszönöm – hajtotta le a fejét hálásan a lány.
64
– Szerencsétek volt Yankkel. – Igen. Szerencsések voltunk. – A lány halkan beszélt. – De egy ideig nem voltam biztos abban, hogy befogad minket. Annyira féltem, hogy elválasztanak minket egymástól, és... – Elhallgatott, és csuklani kezdett. Egyértelmű jelzés, hogy vissza akarta nyelni az érzelmeit. – A lényeg, hogy nagyon is megértem azt a vágyad, hogy otthon akarod érezni magad. De nem a család jelenti az otthont? Halk morgás tört föl a férfi torkán. – Nem minden szülő Ozzie és Harriet. – Az előbb meséltem, hogy nincsenek szüleim. Csak azt akarom mondani, hogy valamilyen okból nincs meg a kapocs közted és a szüleid között. De a városhoz kötődsz. Annyira, hogy valójában a szállód az otthonod, olyan szinten, amilyen szinten ez a ház soha nem lesz. Ez a lány megérti őt. Brandon Vaughnt jobban megijesztette ez a gondolat, mint a korábbi csók. – Mire akarsz kilyukadni? – kérdezte mogorván. – Azt akarom, hogy felhasználhassam ezt az érzelmi kötődést. Hogy kapcsolatba kerüljek emberekkel, és nem csak a közvetlen környezeteddel. A greenlawniak máris szeretik Brandon Vaughnt. De én nagyobb nyilvánossághoz akarok fordulni. Azokhoz, akik eljöhetnek és itt tölthetik a vakációjukat. – A lány közelebb hajolt hozzá. – Ismerjék meg az embert a sportember mögött, és akarjanak segíteni legalább annyira, mint te akarsz a srácoknak. Megszorította a férfi kezét. Brandon lenézett. Csaknem el is felejtette, hogy kéz a kézben ülnek. Kialakult köztük valamilyen személyes kapcsolat. És kialakult valamilyen mélyebb megértés is közöttük. A férfi mély lélegzetet vett. – Meggondolom. – Próbálta meggyőzni magát, hogy csak a lány üzleti érvei hatnak rá. De még mindig utálta a puszta gondolatát is, hogy így kiteregessen valamit a nyilvánosság elé, amit ő szívből tesz, és az érzéseit a média csaléteknek használja. De nem volt ostoba. Tudta, hogy ha azt akarja, hogy a nyári tábor megvalósuljon, szüksége lesz arra a bevételre, amit a téli vendégek hoznak. Elvégre eleve ezért fogadta fel Annabelle-t. Ujjaik továbbra is összekulcsolódtak. A lány pillantása lágy, megértő volt. Semmi üzleties nem volt az arcában, sem kék szemében. Ha most
65
enged a pillanat varázsának és megcsókolja, abban jóval több lesz, mint puszta nemi vágy. De most ez sem érdekelte. Hangos kopogtatás hallatszott a hátsó ajtó felől. Vaughn arrafelé fordult. Ismerős alak állt odakint. Egyik munkása, aki gyakorta toppant be hívatlanul. – Vajon mit akarhat? – Ki az? – kérdezte Annabelle. A férfi a hátsó ajtó felé biccentett a fejével. – Roy Murray. A villanyszerelők művezetője. – Miért nem elöl jön be? Brandon a szemét forgatta. – Mert úgy gondolja, hogy a barátok a hátsó ajtón közlekednek, és eldöntötte magában, hogy barátok vagyunk. De ritkán hoz jó hírt. – Vaughn felállt és ajtót nyitott. A művezető farmerban, fehér munkásingben, szerszámövvel a derekán állt az ajtóban. Arcán vigyor ült. Vaughn megpillantotta mögötte a fiát. – Szia Roy, Todd. Minek köszönhetem a látogatást? Roy beljebb lépett, és Todd követte. – Nem akartuk megzavarni, mester. De apa meg én sétálni indultunk, és apa be akart ugrani. – Semmi gond, Todd. – Vaughn kezet nyújtott a fiúnak. Az edzések során alakult ki köztük a kötődés gesztusa. Roy felnézett. – Hát, remélem, nem gond, hogy benéztünk. Azt mondták, nem ég hátul a lámpád, és gondoltam, vetek rá egy pillantást. A fickó igazi jólélek volt, de néha púp az ember hátán. Ám remek villanyszerelő, és Vaughn néha mintha a saját, régi énjét látta volna Toddban, aki szintén nehezen vette az iskolát. – Kitől hallottad, hogy nem égnek a lámpák? – tudakolta. – Az egyik szomszédtól. Vaughn nem vette be. – Nincs is szomszédom. Többek között éppen ezért vettem meg ezt a házat. – Ugyan már, apa. Hagyjuk már békén Vaughnt. – Mindig örülök, ha látlak Todd, te is tudod. Vaughn háton veregette a srácot, és Roy felnevetett. – Oké, bevallom. Tegnap este sétáltam egyet, és nekem tűnt fel. Téged annyira lefoglal a szálló, és nyilván az is, hogy az edzői munkán gondolkodsz, amit az egyetem ajánlott, hogy nem kéne ilyesmik miatt is aggódnod. Ezért jöttünk. – Vigyorogva nézett Vaughnra.
66
– Iszonyúan kedves, hogy próbálsz segíteni. De már hívtam egy ezermestert, aki mindent megcsinál. – De azt is meg akartam köszönni, hogy a minap segítettél Toddnak. Mesélte a srác. Mondtam, hogy jó szíve van – szólt oda Annabelle-hez, aki a férfi mö gött ült. – Ismeritek egymást? – lepődött meg Vaughn. Roy kihúzta magát. – Reggel találkoztunk a Cozy Cupsban. Joannenal sutyorgott, és mint férfi a férfinak elmondhatom – leeresztette hangját –, szerintem hálószobatitkokat osztottak meg egymással. A korábbi szerető a mostanival. Veszélyes, ha érted, mire gondolok. – Vaughnra kacsintott, majd egy újabb pillantást vetett Annabelle-re. Todd az apja mellett zavartan csoszogott. – Hogy van, Roy? – kérdezte kedvesen Annabelle, eleresztve a füle mellett az indiszkrét szöveget. – Remekül. Ő a fiam, Todd. Annabelle nem állt föl, de intett a látogatók felé. – Örülök, hogy megismerhetlek. Apád és Vaughn is remek dolgokat mondott rólad. A kamaszfiú elvörösödött. Vaughn tökéletesen megértette. Annabelle így hat a férfiakra. – Apa, szerintem anya már nem érti, hol maradunk ilyen soká – szólalt meg a srác. A művezető bólintott. – Hát igen, a nők rövid pórázon tartanak. Vaughn úgy gondolta, hogy Royt inkább még rövidebb pórázon kéne tartani. – Hát, kösz az ajánlatot, és Todd, veled nemsokára találkozok. Készen állunk az elektromos ellenőrzésre? – Vaughn kinyitotta az ajtót Roy előtt. – Igen, főnök. És ne feledd, hogy az egyetemen a srácoknak szükségük van rád, ha bármelyikük is profi akar lenni. – Ezért segítem őket most, Roy. – Vaughn becsukta mögöttük az ajtót, majd Annabelle-hez fordult. – Nem könnyű egy alak. – Az biztos. – De Todd helyes srác. Vaughn elvigyorodott. – Olyan lehetőség van ebben a srácban, hogy néha megrémiszt vele. Igazi őstehetség. – És te vagy olyan rendes, hogy foglalkozzál vele. A férfi vállat vont. – Az ilyen srácoknak sok figyelemre van szükségük. Nem csak a pályán, hanem az életben is.
67
– Amivel visszakanyarodtunk oda, amiről korábban már szó volt – szögezte le a lány. A férfi felnevetett. – Hát, én mennék lefeküdni. Ha holnap reggel velem akarsz jönni a szállóba, azt javaslom, hogy te is ezt tedd. – Ezt vehetem úgy, hogy befejeztük a komoly beszélgetést? – Nagyon gyors a felfogóképességet – vigyorgott a férfi. – És eltökélt is vagyok. Sok olyan dologról volt szó, amin újra végig kéne mennünk. – Majd meglátjuk. Annabelle elindult, ám mintha egy drót kötné a férfihez, és Vaughn tehetetlenül közelebb lépett, míg végül ajka mindössze centikre volt a lány ajkától. Egész világát alapjaiban rázta meg, olyan erővel kívánta most ezt a lányt. Soha életében, egyetlen más nőt nem kívánt ennyire. – Nem meglátjuk, hanem te látod meg. És azokon a válaszokon múlik a szeretett szállód sikere, amelyeket várok tőled. Brandon a duzzadt, fényes ajkakra nézett. Minden akaraterejét összeszedte, hogy pillantása ne essen lejjebb, a dekoltázs izgató kivágására, és az onnan kisejlő halmokra. De a keze megrándult. Annabelle pedig hirtelen kihúzta magát, megrázta haját, és elégedett, női mosoly játszott az ajkán. A pulton lévő póráz felé nyúlt. – Azt hiszem, megsétáltatom a kutyát. Mielőtt Brandonnak bármi is eszébe juthatott, nemhogy válaszolhatott volna, a lány már ott sem volt. Nem maradt más utána, csak az illata és az álmatlanul töltött éjszaka ígérete. Lola fölvette, majd újra letette a telefont. Megígérte Yanknek, hogy megőrzi a titkát, de meddig teheti? Hogyan titkolhatja el a lányok előtt a diagnózist? Világosan csengtek fülében a szemész szavai. A pigmentek elkorcsosulása a személytől függően lehet gyors vagy lassú. Vannak olyan új eljárások, amelyek lassíthatják vagy megállíthatják a folyamatot. Ezek sikere is az egyéntől függ. Megkapták az írásos zárójelentést, de Yank nem volt hajlandó elolvasni. Legalábbis még nem. Az orvos azt mondta, a tagadás a szokásos első reakció. Mihelyt Yank hozzászokott a gondolathoz, együttműködik. Lola remélte, hogy így lesz. Addig is, ő tisztában akar lenni az összes
68
lehetőséggel. De a lányoknak is tudniuk kell. Határidőt kellett volna adnia Yanknek. Addig vagy elmondja a lányoknak, vagy ő teszi meg. Ami pedig a férfit illeti... A rendelőben Lola elnézte az arcát, és beletörődött abba, hogy ezt az embert szereti. Ha Yanknek valami ürügyre van szüksége ahhoz, hogy lépjen, akkor majd ő ad neki. Az asszony végigpillantott a bevásárlószatyrokon, amelyekkel szinte megtelt a szoba. Íme, az új ruhatára. Az a ruhatár, amellyel remélhetően bármely férfi figyelmét fel tudja kelteni. Még egy olyanét is, aki homályosan lát, és kemény a koponyája. Most már csak a bátorságát kell összeszednie, hogy viselje is az új ruhákat. De Lola biztos volt benne, hogy képes lesz rá. Hiszen a jövője a tét.
69
Vaughn valami meleg puhaságot érzett maga mellett az ágyban. Lassú, egyenletes, megnyugtató lélegzést hallott. Arra fordult és kinyitotta a szemét. Zöld szempár meredt az arcába, és a férfi teli torokból felkiáltott. – Annabelle, mit keresel itt?! A hangos kiáltás megriasztotta az állatot – talán macska lehetett –, egy ugrással levetette magát az ágyról, majd eltűnt alatta. – Mi baj? – rontott Annabelle a szobába riadtan. – Arra ébredtem, hogy egy macska bámul az arcomba – Vaughn felült az ágyban és mellkasán összekulcsolta karját. – Tényleg? – A lány pillantása lejjebb siklott, és a férfi mellkasán állapodott meg. – Nahát Vaughn, te meztelen vagy a takaró alatt? – Ott folytatta, ahol tegnap este abbahagyták, lusta, szexi mosoly játszadozott ajkán. – Ne beszélj másról! – Ha a lánynak nem tűnt volna fel, hogyan reagál rá a teste, ő nem fogja felhívni rá a figyelmet. – Akkor válaszolj a kérdésemre. – Annabelle finoman megnyalta ajkát. Íme, egy nő, aki tudja, mit akar. – Mi van rajtad a takaró alatt? Brandon felnyögött. Miért érzi állandóan úgy, hogy Annabelle irányít? És miért esik ilyen átkozottul jól? – Ugyanaz van rajtam most is, mint máskor, amikor alszom. Semmi – felelte. A lány pislogott egyet. Pillantását továbbra is a férfi csupasz mellkasán legeltette. – Szóval úgy beszélgetsz velem, hogy közben meztelen vagy.
70
– A macska – csikorgatta Brandon a fogát. – Arra ébredtem, hogy egy idegen macska fekszik az ágyamban. – Jobb, mint egy idegen nő, vagy nem? A férfi a fejét forgatta. – Nézd, idejöttél egy kutyával meg egy nyúllal. Most már macskád is van. Mikor és hogyan szerezted, és az ég szerelmére, miért? Nem lehet így folytatni ezt a társalgást. Nincs rajta ruha, viszont ott a merevedése, ami egyre erősödik, amikor a vendégére pillant. A lány haja alvástól kócos, arcán semmi smink, semmi szépítőszer. Csodás testén rövid ujjú póló és hozzáillő Jockey sort. Többet takar belőle, mint egy bikini, de ez a „most keltem az ágyból” puhaság sokkal izgalmasabb. Szexibb, amolyan finom, bízzuk a képzeletre módon. Annabelle minden további nélkül átvágott a szobán, és leült az ágyra. Egyáltalán nem tűnt úgy, mint aki zavarban van a férfi közelségétől. Brandon egyre erősebben érezte, hogy ez a lány tökéletesen tudja, mit akar, és annak semmi köze a szexhez. Ez a szöveg az ő meztelenségéről csak arra szolgál, hogy elvonja a figyelmét. De nem engedi. Elvégre nem az most a kérdés, hogy ő milyen merevedést takar el. Az, hogy a lány egy újabb állatot hozott a házba, viszont igen. – Nos? – kérdezte a Brandon Vaughn. Kétségbeesetten próbált koncentrálni, pedig nem vágyott másra, csak arra, hogy a lány mezítelen teste itt legyen az övé mellett a takaró alatt. A lány sóhajtott. – Akkor találtam, amikor Boriszt sétáltattam az este. Nem volt rajta nyakörv, dorombolt, és éhes volt. Úgyhogy hazahoztam, adtam neki egy kis tonhalat, és beraktam a szobámba. Nyilván nem csuktam be rendesen az ajtót, amikor reggel kivittem a kutyát, és bejött hozzád. – Hát itt nem maradhat. A lány összefonta karját a mellén. – De marad, amíg nem találom meg a gazdáját. Eltökélt volt a hangja, nem engedett vitát. Ám ahelyett, hogy haragot ébresztett volna, ismét inkább megnevetette a férfit. – Mondták már neked, hogy makacs kis jószág vagy? – Nem ilyen szavakkal. Így nem. De Yank bácsi mindig is azt mondta, hogy mint a legidősebb, szeretek irányítani. – Lágy mosoly futott át arcán.
71
Vaughn elgondolkodva nézte a lányt. – Azt hiszem, nem csak erről van szó. – Úgy döntött, most ő analizálja ki Annabelle-t, ahogyan tegnap a lány tette vele. Legalább úgy érezheti, kiegyenlített. – Hogy érted ezt? – A lány szemöldöke megemelkedett, nem rejtette véka alá kíváncsiságát. – Azt hiszem, ez az irányítási kényszer még a gyerekkorodból származik. Te magad mondtad, mennyire féltél, hogy elválasztanak a húgaidtól. Elhatároztad, hogy nem engeded. Ehhez pedig az kellett, hogy mindig a kezedben legyen az irányítás. A lány hallgatott. Brandon pedig kihasználta ezt a szokatlan némaságot, és folytatta. – Azt hiszem, annak is, hogy állatokat mentesz, az az oka, hogy nem engeded ki a kezedből az irányítást. Újra meg újra meg kell tenned azt, amit kislányként a testvéreidért akartál, és féltél, hogy nem áll módodban. A lány nem vitatkozott, nem veszekedett, csak megborzongott. És ezzel elismerte az igazát. Brandon ugyanúgy megfogalmazta az ő belső gyengeségét, mint ő a férfiét. Fura. Vaughnt egyáltalán nem elégítette ki az, hogy így kiegyenlített. Pedig azt hitte, így lesz. Ehelyett a gyomra is összeszorult a gondolatra, hogy előhozta a lányban a fájdalmas emlékeket. Másfelől tagadhatatlanul élvezte, hogy ugyanúgy képes olvasni Annabelle-ben, ahogyan a lány őbenne. Annabelle felállt és átment az ágy másik oldalára, Vaughn mellé. Beletalált, gondolta. Megdöbbentette, mennyire érti őt a férfi, és legalább annyira az, hogy Brandon vette a fáradtságot, hogy kianalizálja őt. Leült Vaughn mellé, és igyekezett közömbösen nézni. Pedig nem volt könnyű így, hogy felszínre törtek az érzései. Na és azok az átkozott feromonok, amelyek csak úgy repkedtek köröttük. A vonzás és a vágy még erősebb lett, ahogy mind jobban megismerték egymást, bármennyire is harcoltak ellene. Megnyalta ajkát. – Akár igazad van, akár nem – és nem mondom, hogy igen –, a macskának nincs hová mennie. – Tudom. – Önelégült kifejezésre húzódtak a szexi ajkak. – Vaughn, nem rakhatom ki az utcára, és menhelyre sem adhatom be, ahol elaltathatják.
72
– Ezt is tudom. Beletörődés hallatszott a férfi hangjából. Ezt azt jelenti, hogy remélhetek, gondolta a lány. – Mindössze néhány napot marad. Majd vigyázok, hogy ne legyen utadban. És az ágyadban – ígérte. Tényleg. Ez a mázlis dög a meztelen Brandon Vaughn mellett feküdhetett az ágyban. Annabelle sikertelenül próbálta elterelni pillantását a takaró által nemigen rejtett meztelen testtől. A gondolatot is ki kell vernie a fejéből, hogy Brandon ágyán ül, oly közel mindehhez a felfűtött férfiassághoz. Brandon szeme kitágult, leplezetlen, csábító vágy jelent meg arcán. Aztán ő is előrehajolt. Ajkaik csak centikre voltak egymástól, és mindössze egyetlen dolog választotta el őket. – A macska? – kérdezte Annabelle. – Maradhat. – Köszönöm. – Tudta, hogy Brandon neki engedett, csak neki. Hálásan karolta át a férfi nyakát, és szája Brandon száját súrolta. Izgalom futott át a testén, és a szája várakozásteljesen ott maradt a férfiét érintve. – Nem szabadna – mondta Brandon, de egy centit sem mozdult hátra. – Nagy hiba – helyeselt a lány. Ám Vaughn láthatóan ugyanúgy nem akart megállni, ahogyan ő sem. És Annabelle már régen eldöntötte, hogy elcsábítja Brandon Vaughnt. Farkasszemet néztek, és a lány szíve olyan hangosan kalapált, hogy Annabelle azt hitte, a férfi is hallja. És végre, Brandon megcsókolta. A formás, telt száj birtoklón az övére tapadt. Lángra borította a lányt ezt a csók, forróság öntötte el a testét. A férfi nyelve a szájában cikázott, és Annabelle teste válaszolt. Mellbimbója megkeményedve meredt előre. A vágy hulláma elsodorta, és a finom lüktetés melléből lejjebb ereszkedett a lába közé. Megborzongott, remegett a vágytól, hogy a férfi kemény testét, forró bőrét érintse. Brandon csupasz vállára tette a kezét. Valósággal elvette eszét a férfiből áradó forróság, és hálát érzett, amikor Brandon átvette az irányítást és a hátára fektette.
73
Végre Vaughn ágyában fekszik összegyűrődött takarók között, a férfi kemény, izgató teste mellett. Az izgalom és a várakozás a csúcspontjára ért. – Ez a mennyország – mormolta Annabelle. Vaughnnak egyet kellett értenie vele. A lány hangja a zsigereiben is hatott rá, és Annabelle puszta látványa megőrjítette. És az, hogy érintheti selymes bőrét, és érzi megadó és adakozó testét maga alatt... Soha semmi az életében nem volt ilyen közel a tökéleteshez. Lenézett és elsimította a kócos hajtincset a lány arcából. Annabelle azt hiszi, ez a mennyország? – Hát ez még semmi, bébi. Halk, csábos dorombolás hagyta el a lány torkát, és visszhangzott a férfiban. Brandon csókokkal borította el a lány arcát, mélyen beszívta, belélegezte nőies illatát. Annabelle melle keményen, vadítón nyomódott mellkasának. Meg kellett érintenie. A kezében kellett éreznie ezeket a forró, súlyos dombokat. – Érints meg! – olvasott Annabelle a gondolataiban. És ha a férfi még sem értené, megfogta kezét, és határozottan a mellére tette. Brandon élvezte benne ezt az erőszakosságot, tetszett neki, hogy a lány nem fél elvenni, amit akar. Sajnos a felsőn keresztül nem tudta igazán cirógatni a melleket, legalábbis nem úgy, ahogyan szerette volna. Áthúzta a lány fején a pólót, és a földre hajította. Néhány pillanatig csak élvezte a látványt. Mintha valamelyik álomképe elevenedett volna meg. Annabelle melle nagy és telt volt, sötét bimbói feszesen könyörögtek dédelgetésért. Amit ő nagyon is szívesen megadott. Visszatette a kezét, teljesen betakarva a két dombot. Keze csupasz bőrének érintésére a lány felnyögött, ám hangját szinte elnyomta Brandon elégedett, mély nyögése. Tökéletesen illettek egymáshoz; a lány bimbója a tenyere közepét csiklandozta, rugalmas húsa készséges, kívánatos volt. És ha ez nem volna elég, Brandon ágyéka alatt a lányé nedvesen várakozó volt, csípője finoman kavart. A férfinak még soha nem esett ilyen nehezére koncentrálni és lassítani, de valahogy megoldotta. Úgy tartotta tenyerében a lány mellét, hogy mindenütt érezze bőrét. Aztán a hüvelyk- és mutatóujja közé fogva a bimbót finoman dörzsölni kezdte. A lány keze a hajában játszott, háta ívben megfeszülve jelezve, hogy többre vágyik.
74
A telefon csöngése hatolt át lassan a férfi tudatára boruló ködön. Brandonból halk szitokszó szakadt ki. – Ne vedd föl – suttogta Annabelle. Majd ajka végigsiklott a férfi nyakán, és nyelvével cirógatta, míg Brandon remegni nem kezdett fölötte. Vaughn még soha nem érezte ilyen mindent elsöprő erővel, hogy magáévá kell tennie ezt a nőt. Csaknem elemésztette a vágy, hogy birtokolja. Aztán újra megszólalt a telefon, és a férfi felült az ágyban. A saját ágyában. Ahol mellette fekszik a félmeztelen Annabelle. – Muszáj fölvennem. – Annyi gondja volt a szállóval, hogy nem tehette meg, hogy figyelmen kívül hagyja. A készülék után nyúlt. – Itt Vaughn – szólt bele. Ugyanebben a pillanatban kapcsolt be az üzenetrögzítő, és Brandonnak végig kellett hallgatnia saját, magnóra vett szövegét, mielőtt megszólalhatott volna, és hallja a hívóját. – Mara vagyok. Újabb gond van, főnök. Brandont elöntötte a víz. Ám ez alkalommal az izgalmának nem volt köze Annabelle-hez. – Mi történt már megint? – Mi baj? – Annabelle megnyugtatón tette a karjára a kezét. A férfi az ujját felemelve kért csöndet, és a lány megértően bólintott. Brandon döbbent némasággal hallgatta a történetet. – Azonnal indulok – mondta végül, és letette a telefont. – Vaughn? A férfi pislogva próbált Annabelle-re koncentrálni. – Az éjjel valaki betört az építkezésre, és a stratégiai pontokon összekeverte a vezetékeket. – Megakadályozva, hogy holnap átmenj az ellenőrzésen. Annabelle azonnal felfogta a lényeget. Felkapta a földről a felsőt és belebújt. – Adjál tíz percet, hogy elkészüljek, és elkísérlek. Bármilyen hivatalos volt is a kapcsolata a szállóval, sütött a hangjából az együttérzés. Brandon kénytelen volt az építkezésre koncentrálni, de közben megdöbbentette a lány reakciója. Mély benyomást tett rá, hogy Annabelle ilyen profin tud viselkedni ahhoz képest, miben szakította őket félbe a telefon.
75
De bármennyire átkozta is, aki tönkretette az álmát, hogy szeretkezzen Annabelle-lel, hálás is lehet neki, amiért rákényszerítette, hogy még időben észhez térjen. Mire Annabelle és Vaughn belépett az építkezésen berendezett irodába, a férfi már teljesen magába húzódott. Annabelle azt is hihette volna, hogy csak képzelte az egészet, ha nem ilyen élénken éli meg az intimebb pillanatokat. De nem képzelte. Brandon is lüktetett a vágytól, legalább annyira, mint ő. Bármennyire próbálja is most letagadni maga előtt. De Annabelle nem volt hajlandó belemenni ebbe a játékba. A munka az első, de még korántsem végzett Brandon Vaughnnal. Gondoskodik arról, hogy be is fejezzék, amit elkezdtek. És minden csábos pillanatot kiélvez majd. De egyelőre az építkezés gondjai és a késések igényelték a figyelmét. Végül is azért van itt, hogy az iyen vészhelyzeteket segítsen kezelni. Amíg Vaughn összehívta a munkásokat és beszélt a rendőrökkel, Annabelle jegyzeteket készített, hogyan hozza ki publicitás szempontból a legtöbbet az eseményből. Hogyan vegye át a kezdeményezést. Mara jött vissza az irodába, és fáradt sóhajjal ereszkedett le a székébe. Divatosan vágott, rövid haja szexi, belemenős külsőt kölcsönzött neki, amivel arathatott volna akármelyik New York-i bárban is. Ráadásul őszinte kedvesség áradt belőle, még a piknik miatt sem neheztelt Annabelle-re, igaz, Nick kapott tőle egy fejmosást. Volt elég esze ahhoz is, hogy Vaughn távollétében kézben tartsa a dolgokat. Annabelle-nek azt súgták az ösztönei, hogy bízzon benne. – Öregem, nem szívesen lennék az éjjeliőrök helyében. Vaughn és Nick darabokra tépik őket. – Mara a fejét csóválva, tehetetlen haraggal dobta ceruzáját az asztalra. – Ki látja el az őrséget? – Szerződtünk egy jó hírű biztonsági céggel, ők adják az őröket. De az, amelyik elöl volt szolgálatban, nem látott semmit, és az, aki hátul őrködött, kiment a mosdóba úgy, hogy nem szólt a partnerének. Annabelle elfintorodott. – Jó lenne tudni, máskor is volt-e már ilyen. Ha valaki figyelte őket, számíthatott arra, hogy eltűnik egy időre az őr.
76
– Hát, akárhogy is történt, az ellenőrzéssel várni kell, amíg nem hozzák rendbe a vezetékeket – csatlakozott hozzájuk Vaughn. Az a férfi, aki korábban Annabelle-lel volt, mostanra teljesen eltűnt. Hullámokban áradt a belőle a harag, a düh csak úgy vibrált a bőre alatt. Nick jött be mögötte, és legalább olyan pipának tűnt. – Ki akarja megakadályozni, hogy megnyisson ez a hely? – kérdezte Annabelle, és közben Nickre pillantott. – Fogalmam sincs – vont vállat Vaughn. – Az előbb a rendőrségnek egész listát kellett adnom mindenről és mindenkiről, akit csak ismerek. Majd meglátjuk, mire mennek vele. – Ha már arról van szó, kiket ismersz, kerestek –szólt közbe Mara. – Ki? – Laura. – Mara Annabelle-re pillantott. – A volt felesége – magyarázta neki. A férfi szemmel láthatóan megmerevedett. – Mi a fenét akart? Mara megrándította vállát. – Honnan tudjam? Én csak egy alkalmazott vagyok. Veled akart beszélni, és nagyon pipa volt, amiért nem szakítom félbe, bármit is teszel. – Semmi nem olyan fontos, mint amit Laura akar, és akkor, amikor ő akarja – morogta Vaughn. Annabelle szemöldöke kíváncsian felemelkedett. – Mindenesetre visszahívom majd. – Kivette a papírlapot Mara kezéből, és a zsebébe gyűrte. – Egyelőre fontosabb dolgom is van. Annabelle bólintott. – De mennyire. Amíg a rendőrség nyomoz, nekünk a károk enyhítésére kell koncentrálni. Felhívtam a helyi tévéállomást, és már úton is van egy riporter. Vaughn pillantása megfagyott. – Miért akarod világgá kürtölni a problémákat? – Valósággal kitört belőle a kérdés, minden frusztrációja és haragja ott vibrált benne. Nick és Mara érdeklődő tekintettel figyelték a párost. – Nem akarod, hogy négyszemközt beszéljük ezt meg? – tudakolta a lány. A férfi nem élt az ajánlattal. – Azt akarom, hogy magyarázd meg a dolgot. A lány megrándította vállát. – Te korábban rengeteget szerepeltél a rivaldafényben. Tudomásul kell venned, hogy pillanatokon belül hír
77
lesz, ami itt történt. Nem jobb akkor nekünk kijönni a történettel, és a lehető legjobb fényben bemutatni? – Van benne valami, Vaughn – köszörülte a torkát Nick. – Seggnyaló – morogta halkan Mara. De nem olyan halkan, hogy el lehessen engedni a fül mellett. De nem ez volt a megfelelő idő, hogy foglalkozzon vele. Annabelle folytatta, mielőtt más is beleszólhatott volna. – Azt akarom, hogy arra fókuszáljunk, hogy a nyári táborban milyen nevelőmunka folyik majd, és hogy mi mindent teszel a gyerekekért. Beismerjük, hogy vannak nehézségeink, és igen, lehetnek késések, de minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy időben megnyíljon a szálló. Elvégre a gyerekekért dolgozol, s ezzel a nézők érzelmeit szólítod meg. Tehát kétszer is meggondolják, hogy lemondják a foglalásukat. Gondolkodás közben szájával levette tolla kupakját. – Jó lenne hozzá valami idézet tőled – fordult Vaughnhoz. – Mondanod kéne valamit arról, miért jelentenek neked olyan sokat ezek a srácok. Így a nézők valami pozitívra koncentrálhatnának. – Ez az egész nem rólam vagy az én motívumaimról szól. A lány lemondóan sóhajtott. Már a második napját tölti itt, és szakmailag semmit nem ért el ennyi idő alatt, mert Vaughn nem hajlandó megfogadni a tanácsát. Még egy kísérletet tesz, aztán nincs más választása, hagyja, hogy a férfi maga süllyessze el a saját hajóját. Vagyis pontosabban a szállóját. – Nézd, híres ember vagy. És ha azt akarod, hogy az emberek szeressék ezt a helyet és kitartsanak melletted, nem gondolhatják úgy, hogy pusztán önző, anyagi okokból csinálod. Különben egyszerűen lemondják a foglalásukat, és mennek inkább Killingtonba vagy a Poconoshoz, vagy bárhová, ahol nem kell aggódniuk a foglalásuk miatt. Tehát rajtad múlik. A csípőjére tette a kezét. – Vagy úgy csináljuk, ahogyan én mondom, vagy magadra hagylak, és már ma indulok vissza a városba. Csönd szállt a szobára. Annabelle tudta, hogy a férfiban komoly küzdelem dúl. – Annyi nem elég, hogy segítem a gyerekeket? Muszáj abba is belemennünk, hogy miért? – Közönyösebb volt a hangja, mint eddig bármikor, egyértelműen időt akart nyerni. – Valamire rá kell akadnia a sajtónak.
78
– Mondd azt nekik, hogy jól emlékszem, milyen volt gyereknek lenni – szakadt ki belőle, majd kiviharzott az ajtón. – Akármit jelentsen is ez. Hihetetlen – emelte fel Annabelle a kezét. Mara és Nick bölcsen úgy döntött, hogy nem kommentálja. Annabelle tehetetlen haragjában az asztallapot kopogtatta. Brandon semmit nem segít. Az égvilágon semmit. És ha Vaughn nem engedi, hogy ennél jobban belepillantson a lelkébe, a gondolataiba, akkor nincs más választása, mint levonni a saját következtetéseit, és a legtöbbet kihozni ezekből a homályos szavakból. És le van ejtve, hogy Vaughn majd mit szól hozzá. A hordozható rádió adó-vevő recsegni kezdett Mara övén, és a lány valakivel beszélt. – Azonnal megyek – közölte, aztán Nickre pillantott. – Rocco keresett, alá kell írnom valamit. Ne csinálj rendetlenséget az íróasztalomon, amíg távol vagyok. – Annabelle úgy sejtette, hogy bosszantani akarta ezzel Nicket. A férfi lazán tisztelgett, és a lány magában morogva kiviharzott az ajtón. Annabelle Nickhez fordult, amikor kettesben maradtak. Nem értette, mi folyik e két ember között, és kíváncsi volt. – Van valami okod, hogy így viselkedj vele? – Az ajtó felé mutatott, ahol Mara csak az imént tűnt el. – Ez a lány csinos, értelmes és egyértelmű, hogy odavan érted. Nick nekilátott az iratokat rendezgetni az íróasztalon, nagyon igyekezett úgy tenni, mint akinek fontos dolga van. – Majd túl lesz rajta. – Miért kell túl lennie rajta? – vágott vissza Annabelle. A férfi a homlokát ráncolva toporgott. Szemmel láthatóan igencsak zavarba hozta a téma. Annyira, hogy szokásos, barátságos, vidám viselkedésének nyoma sem maradt. – Van rá okom. Annabelle az órájára pillantott. Volt egy ötlete, amelyet meg akart valósítani, és nem sok ideje maradt rá. De előbb Nickkel akart beszélni. – Nézd, nincs sok időnk, de nem akarnád egy új baráttal megosztani ezeket az okokat? A férfi nem mosolyodott el. Viszont állta Annabelle tekintetét. – Csakugyan ezt akarod? Hát jó. Bármilyen közel is állunk egymáshoz Vauhnnal, elegem van abból, hogy mindig az ő nyomában járok. Ne érts félre. Úgy szeretem, mintha a testvérem lenne, és hálás vagyok azért is, hogy beszállhattam ebbe a buliba, amikor szükségem volt
79
valamire, mert elvesztettem a sportriporteri állásomat. Teljesen őszintén mondom, egyáltalán nem zavart, hogy ő Heismant, meg Super-bowlt nyert. Nekem is voltak sikereim, és tisztes hirdetési bevételem. Okosan fektettem be a pénzem, és jól megvagyok. – Akkor mi a gond? – értetlenkedett Annabelle. A férfi fel-alá kezdett járkálni az iroda műanyag padlóján. – Néha az ember eljut egy pontig, amikor már elég. És tényleg elegem van abból, hogy mindig csak satnya második lehetek. Annabelle-t váratlanul érte ez a vallomás. Amióta itt van, azt próbálja eldönteni, hogy kínozza-e Nicket a féltékenység, és tessék, ő maga vallotta be. Olyan őszintén, olyan egyenesen, hogy a lány nem tudta elhinni róla, hogy szándékosan ártana Vaughnnak. Pont ellenkezőleg, minél jobban megismerte Nicket, annál rosszabbul érezte magát, amiért képes volt kételkedni benne. De miért hozta most föl ezt a témát? – Mi köze Marának hozzád és Vaughnhoz? Nick hangosan felnevetett. – Valaha együtt voltak. Annabelle pislogott egyet. – Vaughn és Mara? – kérdezte döbbenten. A férfi korábban már célzott erre, de akkor ő úgy döntött, nem vesz róla tudomást. Nick lassan bólintott. Annabelle gyomra kavargott, úgy emésztette az információt. – Uramisten, van egyáltalán olyan nő ebben a városban, akivel Vaughn nem feküdt le? Nick odalépett mellé, átkarolta a vállát, és rávigyorgott a maga jellegzetes módján. – Talán te – tréfálkozott. A lány kényszeredetten felnevetett. Nick mostani hangulatát tekintve nem lenne jó ötlet, ha elmesélné neki, hogy tervei szerint változtatni kíván ezen az állapoton. – Fogalmam sem volt, hogy Mara meg Vaughn között volt valami. Teljesen hivatalosnak tűnik a kapcsolatuk. Nick vállat vont. – Miért is ne? Vaughn nem kábítja a csajokat. Minden nő, aki kapcsolatba kerül vele, jól tudja, hogy nem vár rá gyűrű. Így aztán jó viszonyban válnak el. – Ismét megrándította vállát, mintha csak azt mondaná: ez van. Annyit mindenesetre elért, hogy Annabelle-ben megerősödött az elhatározás. Akárhogy is alakul a kapcsolata Brandonnal, az érzelmeit szigorúan fedél alatt tartja.
80
De Nick egészen más helyzetben van. – Marának most már semmi köze Vaughnhoz. Te is láthatod. – Én egy olyan pasit látok, aki mindig is elfogadta, hogy ő csak a második. Ha megállapodok valaki mellett, az olyan nő legyen, aki engem akar, és nem csak azért választ, mert az első nem jött be. – Akkor miért itt élsz, ebben a városban, és teszed ki magad állandóan ennek a helyzetnek? – értetlenkedett a lány. Mint oly sokszor, most is valami tehetetlen bosszúság fogta el a férfiagy működése láttán. – Ja, tudom már. Mert ez az otthonod. – Így igaz – bólintott Nick. – Akkor legyél túl rajta – szólt rá a lány élesen. Nick hátrébb lépett, és a szék sarkára telepedett. – Talán már túl is lennék, ha nem ezzel jönne mindenki. Ha nem kéne percenként szembesülni azzal, hogy soha nem érhetek fel a legjobb barátomhoz. Ez még mindig zavar. – Ugyan már – legyintett Annabelle. – Senki nem gondolja ezt. – De te igen. Annabelle szava is elakadt egy pillanatra. – Az az álnok kígyó – morogta. – Vaughn mondta, ugye? Nick elvigyorodott, és a lányt váratlanul érte a nevetése. – Nem, de amikor azt kérdezted, kinek lehetett oka, hogy hátráltassa a megnyitót, akkor rám néztél. És annyiszor hallottam már a féltékenység szöveget, hogy megszoktam. Most csak igazoltad a megérzésemet. – Nick... A férfi a fejét rázta. – Felejtsd el. A munkádat végzed, amikor segíteni akarsz Vaughnnak a szállóval, ahogyan én is végzem az enyémet. Tudom, mi jár a fejedben. – Átható pillantással nézett rá. – Ezért talán nem túl nagy feladat a számodra, hogy belásd, miért nem járok egy olyan nővel, akit korábban Vaughn dobott. Annabelle belátta, de mégsem tartotta logikusnak. – De hiszen most te érdekled. – Csak azért, mert Vaughn nem jöhet szóba. – A férfi a fejét rázta. – Ezen ne vitatkozzunk, oké? A lány a homlokát ráncolta. – Oké.
81
Belement, de közben eldöntötte, hogy beszél Marával. Segít neki úrrá lenni Nick gátlásain. Attól tartott, mostanáig ő csak erősítette ezeket. Sóhajtva pillantott a falióra felé. Lassan délután lesz. – Na, és mi a következő lépésünk most, hogy Vaughn így itt hagyott minket? – terelte vissza Nick a szót a munkára. Annabelle rámosolygott. Hálás volt, amiért a férfi nem haragudott meg a gondolatai miatt. – Foglalkoznál a riporterrel? Vezesd körbe, és kerüld a problémás részeket, oké? – Örömmel – bólintott Nick. – Addig is kölcsönvehetném a kocsidat? – Hová mész? – szűkült össze a férfi szeme. – Van egy kis dolgom a környéken. – Annabelle ösztöne azt súgta, beszéljen néhány emberrel Vaughn múltjából, mielőtt a riporterrel foglalkozna, és megadná neki a témát. – Tudsz vezetni váltós kocsit? – kérdezte a férfi. Annabelle bólintott. Nick a zsebébe nyúlt és elővette a kulcsot. – Ne menj neki semminek, jó? – Ha megígérem, hogy vigyázok a kocsidra, megígéred, hogy elgondolkodsz azon, adhatnál-e Marának egy esélyt? A férfi a szemét forgatta. – Naná. A Corvettemért bármit megteszek. – Igazi férfi – nevetett Annabelle. Intett, aztán már ott sem volt. Vaughn egyik régi tanárával akart elbeszélgetni. Ez az egyetlen esélye arra, hogy eleget megtudjon erről az emberről; hogy tudja, mi hajtja őt, és ennek alapján pozitívan állítsa be.
82
Celebként Vaughn hozzászokott a rivaldafényhez. Megszokta, hogy a háta mögött, vagy akár nyíltan is bámulják, összesutyorognak, amikor megjelenik. Így aztán csak akkor kezdte sejteni, hogy valami baj van, amikor belépett a szülei házába, és hirtelen mindenki elhallgatott. Nem gondolta, hogy a belé karoló bombázó a döbbent csend oka – bár az ő lélegzete is elállt, amikor húsz perccel ezelőtt az előszobában találkoztak. Ki gondolta volna, hogy egy teljesen normális, fekete ruha ilyen szexi, csábító és buja lehet valakin. Persze ehhez az kell, hogy valaki így töltse ki az anyagot, és azok a kora reggel történtek emlékei is segítettek. Mert Vaughn immár nem csak látta ezt a testet, de a kezében is tartotta ezeket a tömör, kerek melleket. Már nem kellett a képzeletére támaszkodnia, és a valóságot nem tudta kiverni agyából. Annabelle megfogta a kezét, és kirángatta az álmodozásból. – Bemegyünk, vagy egész este az ajtóban akarsz állni? – Igyekezett visszaterelni a férfi figyelmét a valósághoz. Brandon letörölte homlokáról az izzadtságot, és végignézett a társaságon. Amikor végre beléptek a vendégek és az egyetem fontos kurátorai újra folytatták a társalgást. És, amilyen az ő szerencséje, anyja már meg is indult feléjük. – Gyere, elvegyülünk – megmarkolta Annabelle kezét, és az ellenkező irányba terelte. Sajnos Estelle-nek küldetése volt. – Ó, Brandon – integetett, és a fiának nem volt más választása, mint bevárni. Az asszony csak akkor kezdett rá a hisztire, amikor már olyan közel ért, hogy senki nem hallhatta. –Tudtad, hogy eljössz erre a partira,
83
hogyan engedhetted meg, hogy egy ilyen személyes interjú ma jelenjen meg? – Sokkal inkább Annabelle-re szegezte tekintetét, mint a fiára. Brandon viszont nem akarta Annabelle-t egy nyilvánvalóan családi üggyel terhelni. – Neked is jó estét, anya – mosolygott a köröttük levőkre tekintettel. – Üdvözlöm, Mrs. Vaughn. – Annabelle a kezét nyújtotta, ám Estelle nem fogadta el. Helyette királyian biccentett fejével. – A dolgozószobába. Most, ha lehet. Vaughn szemöldöke megemelkedett, és a férfi vállat vont. – Lássuk, miben mesterkedik – súgta Annabelle-nek. Talán az is kiderül, miért hallgatott el mindenki, amint megpillantották. Az nyilvánvaló volt, hogy bármi legyen is a trutymó, napvilágra kerül. Bementek a dolgozószobába, és Estelle udvariasan, halkan csukta be az ajtót maga mögött. De merev válla és ziháló lélegzete egészen másról árulkodott. Végignézett a fián, tekintete lassan siklott végig az európai öltönyön. – Mi az rajtad? – kérdezte, és végigsimított a zakó hajtókáján. A férfi lenézett. – Szőr – morogta. – Macskaszőr – tette hozzá Annabelle vidáman. A macska úgy döntött, hogy Brandon szobájában érzi a legjobban magát. A férfi kikészítette az ágyra az öltönyét, és amikor a zuhanyból visszajött, a macska összegömbölyödve ott feküdt már a sötét zakón. Brandon nem sok sikerrel próbálta kikefélni a ruhát. Fogalma sem volt, miért lett éppen ő az állat legjobb barátja. – Nem volnál képes egyszer rendesen beállítani? Fontos vendégeink vannak – emlékeztette az anyja. Mintha nem tudta volna. Mintha érdekelné. Nem tette boldoggá, hogy állatok vannak a házában, de be kellett vallania, egyáltalán nem bánta, hogy egy kicsit bosszanthatja velük az anyját. Jókedvű pillantást vetett Annabelle-re. Összeesküvő társa visszamosolygott rá. Ekkor döbbent rá, hogy a lány fekete ruháján egy szőrszál sem árválkodik, annak ellenére, hogy neki egy kutya és egy nyuszi is van a szobájában. – Te hogy csinálod, hogy tiszta a ruhád? – Ragtapasszal. De annyira rohantál, hogy nem tudtam megmutatni neked a trükköt.
84
Vaughn csakugyan rohant, alig várta, hogy emberek legyenek közöttük, és neki ne legyen módja letépni Annabelle-ről a ruhát, és befejezni, amit reggel elkezdett. Estelle a torkát köszörülte. – Volnátok szívesek rám is figyelni? Mindketten felé fordultak. – Mi baj? – kérdezte Brandon. Az asszony összekulcsolta karját. – Mindketten hazudtatok nekem. Annabelle Jordan nem egy régi barát, aki hotelt vezet New Yorkban, hanem reklámszakember. – Úgy köpte a szavakat, mintha mérgeznének. Ez minden? Vaughn nevetve csóválta a fejét. Csak azért akarta titokban tartani Annabelle munkáját, mert nem akarta, hogy azt higgyék róla, önző módon manipulálja a közvéleményt. A maga részéről nem látott semmi alapot arra, hogy anyja megkérdőjelezze, miért van mellette Annabelle. Csakis azért érdekli, mert attól tart, hogy őt is érinti a dolog valahogy. – Mrs. Vaughn, én... – kezdte Annabelle. – Majd én elintézem – szakította félbe Brandon. – Felfogadtam Annabelle-t, hogy segítsen a szálló PR-jában. Mi rossz van ebben? Estelle lesimította kosztümjének felsőjét. – Arra is te kérted, hogy áskálódjon a múltadban? Hogy rossz emlékeket hozzon napvilágra? Hogy megalázza apád, amikor itt van az összes kurátor? Brandon érezte, hogy Annabelle megmerevedik mellette. Még mindig nem látta tisztán, mi zajlik itt. A bőre bizseregni kezdett zavarában. De elengedte a füle mellett anyja vádaskodását, és arra az egy dologra válaszolt, amelyben biztos volt. – Nem annak alapján hozom meg a döntéseimet, hogy mi fontos neked és Theodore-nak. Másfelől esze ágában sem volt nagydobra verni a múltját, és apja csak olyan emlékeket tekint rossz emlékeknek vele kapcsolatban, amelyek a tanuláshoz kötődnek. – Mi folyik itt? – kérdezte hát végül. – Az esti hírek leadott egy anyagot a szállódról. – Az volt a terv, hogy... Brandon ismét félbeszakította Annabelle-t. Ez alkalommal intett, hogy hallgasson, és anyjához fordult. – Tudod jól, hogy szállóból nem engedek. Az asszony sóhajtott. – Te pedig tudod, mennyire utálom, amikor szándékosan értetlenkedsz. – Előrehajolt, bekapcsolta a televíziót és a
85
videolejátszót. Néhány másodperc múlva már meg is jelent a helyi híradó felvétele. A riporter az éjszakai vandalizmussal kezdte, beszélt a szálló építésével kapcsolatos nehézségekről, majd szinte könyörgött az embereknek, hogy ne mondják le helyfoglalásaikat, és bízzanak Brandon Vaughnban, a futball-legendában, „egy olyan emberben, aki a jövőbe fektet.” Brandon vetett egy pillantást Annabelle-re, aki túlságosan is könnyen hagyta, hogy elhallgattassák. A lány mindössze a szempilláját rebegtetve vállat vont. De az ajkán megjelenő büszke mosoly elárulta, hogy ezzel a szöveggel ő jöhetett elő. Ragyogott az arca, és nyilvánvaló volt, hogy elégedett, és Vaughn arra gondolt, hogy a csudába is, osztozik ebben a büszkeségben. A férfi újra a tévére pillantott. A riporter eddig semmi olyant nem mondott, ami a szokásosnál jobban felzaklathatta volna anyját. – Most jön – szólalt meg Estelle, és kicsit feljebb emelte a hangerőt. – Bár magát Brandon Vaughnt nem tudjuk jelenleg elérni, beszéltünk a szóvivőjével, Annabelle Jordannel, aki úgy fogalmazott, hogy ügyfele, idézzük, emlékszik, milyen gyereknek lenni. Eddig jó. Vaughn mellkasán összefonva karját várt. Igyekezett félresöpörni azt a rossz érzést, amely a bőre alá hatolva figyelmeztette, hogy másnak is kell lennie. – Ms. Jordan javaslatára felvettük a kapcsolatot Mrs. Peabodyval, a Greenlawn középiskola régi tanárával, hogy ő értelmezze nekünk ezt a mondatot. – Vaughn a fogát csikorgatva nézte, hogy a kamera már az iskola előtt jár, ahol régi, ősz tanára áll a gyepen, egy amerikai zászló előtt. – Brandon a mi sztárunk. Igazi, ragyogó csillag – mondta az asszony büszkén. Teljesen váratlanul érte Vaughnt a dolog. – De nagyon keményen kellett küzdenie itt, és ha azt hiszik, hogy gyenge az emlékezetem, megnézhetik az iskola feljegyzéseit. Önmagukért beszélnek. Brandon nyilván azért akarja ezt a nyári tábort, hogy kellemes környezetet biztosítson a hasonló problémákkal küzdő gyerekeknek, és azok jobban tanulhassanak. Csodálom érte, őszintén csodálom.
86
Estelle elzárta a televíziót, és Brandonra meg Annabelle-re meredt. Arca lángolt haragjában. Brandon nagyon is jól emlékezett erre, minden egyes szülői értekezlet után ilyen volt. Brandon gyomra görcsbe rándult, amiért már megint csalódást okozott anyjának. Nem felelt meg a várakozásoknak. Aztán emlékeztette magát, hogy már nem az a küszködő gyerek, aki volt. Sikeres felnőtt, és ez a riport nagyon is pozitív volt. Olyan felnőtt, aki személyes okokból jobb szerette volna nem megszellőztetni ezeket a dolgokat. A riport forrására pillantott. Annabelle mellette állva idegesen topogott. Brandon sejtette, hogy a szidást várja. De délután a férfinek bőven volt ideje gondolkodni, és arra a következtetésre jutott, hogy nem bánt tisztességesen a lánnyal. Ennek a tudatában úgy döntött, hogy majd később, este beszéli meg Annabelle-lel a dolgot. Most más problémája volt. – És mi bajod ezzel a korrekt riporttal? – kérdezte Estelle-t. Mielőtt anyja válaszolhatott volna, kopogtak, és Vaughn apja lépett be. – A vendégek már kezdik azt hinni, hogy valami baj van. Nem jönnél vissza? – kérdezte feleségétől, ügyet sem vetve a fiára és Annabelle-re. – Szia, apa. Theodore biccentett. – Remélem, képes leszel kezelni azt, ami ma felkavartál. – Úgy tűnt, túl nagy elvárás, hogy udvarias legyen, amikor a fia ismét csalódást okozott neki. Hát, ha a szülei nem is képesek arra, hogy udvariasak legyenek, Brandon az volt. – Szeretném bemutatni a PR-szakemberemet, Annabelle Jordant. Annabelle, ő Theodore Vaughn. – Theodore Vaughn professzor – javította ki az apja, miközben kezet nyújtott. – Örvendek a szerencsének, professzor. – A lány mosolyogva szorított kezet vele. – Boldogan válaszolok minden, a riporttal kapcsolatos kérdésre, bár, hogy őszinte legyek, szerintem remek munkát végeztek. Brandont nem csupán sztárként mutatták be, hanem olyan érző emberként, aki mindent elkövet azért, hogy másoknak segítsen. Biztos vagyok abban, hogy más csatornák is átveszik az anyagot, és ez segít megtartani a helyfoglalásokat.
87
– Más csatornák? – Theodore arca megnyúlt. – Hát... ez... Ne is mondja. – Láthatóan nem tette boldoggá a gondolat, s olyan fehér lett, akár az inge. Vaughn még nem sokszor látott olyant, hogy apja ne jutott volna szóhoz. Annabelle-nek köszönhette az élményt. – Hát, most már tudod, hogyan érzünk, nem mintha ez számítana neked. Soha nem is számított. – Estelle a fejét csóválva lépett a férje mellé. Nagyot sóhajtott. Megfordultak, hogy távozzanak, de Theodore még visszanézett. – Brandon, kérlek, próbáld meg elterelni a társalgást erről a riportról. Biztos vagyok abban, hogy az igazgatótanács tagjai hajlandók lesznek nem nézni az iskolai teljesítményedet az egyéb képességeid miatt. Az egyéb képességek a sporttehetségét jelentették, és egyáltalán nem pozitív értelemben. Vaughn észrevette a helyzet iróniáját. Szülei, akik mindig is lenézték a sportot, most valósággal könyörögnek neki, hogy vállalja el az edzői munkát, mert az az ő pozíciójukat erősítené. Hát, nincs szerencséjük. – Nem vállalom el a munkát – jelentette ki Brandon határozottan. Ám a szülei már ott sem voltak, fejüket összehajtva tervezgették, ki érdemes legközelebb a figyelmükre. Brandon a fejét csóválta. – A fenébe, ezek soha nem változnak meg – nyögte. – Milyen világban élnek? – kérdezte Annabelle. – A sajátjukban. – Hogyan képesek nem látni téged? Hogyan képesek nem méltányolni a képességeidet? Észre sem venni a hajtóerődet, a segítőkészségedet. Hallva, hogy a lány így sorolja az erényeit, Vaughn még jobban megenyhült. – Nézd, ami a riportot illeti... – kezdte Annabelle. Brandon megfogta a kezét. – Jó munkát végeztél – vágott a szavába. Nagyot nyelt. – Köszönöm. A lány összehúzta szemét. – Semmi veszekedés, semmi kiabálás? – Tenyere hátát a férfi homlokához érintette. – Jól érzed magad? Brandon felnevetett. Bármilyen meglepő is, még soha nem érezte magát jobban. – Remekül vagyok. És nem vagyok hülye, jól tudom, mit akartál elérni ezzel a riporttal.
88
Annabelle elmosolyodott. – Nem is gondoltam, hogy hülye vagy. Most pedig volnál szíves elmondani, miért nem álltál a szüleid oldalára a riport után? Biztos vagyok benne, hogy ugyanúgy utáltad, mint ők. A lány megacélozta magát. Most jön az összecsapás, amelyre egész nap készült. Igaz, nem várta, hogy a partin történik majd. Brandon a heverőhöz lépett, és magával húzta Annabelle-t is. Leültek, és combjuk egymáséhoz ért. – Akkor tisztázzunk néhány dolgot. Annabelle próbált arra figyelni, amit Brandon mond, de a férfi túlságosan is forró volt mellette, a vonzerő túlságosan is erős. – Először is, soha nem állok a szüleim oldalára. – Ezt meg tudom érteni. – Még nézni is fájdalmas volt a családi feszültségeket. – Egyáltalán nem értenek, ugye? A férfi a fejét rázta. – Ahogyan te sem. Legalábbis akkor, amikor ki kell számítani a reakcióimat. – Igaz, nem a lány tehet róla, gondolta. Én nem engedtem közel magamhoz. –Tudod, hol töltöttem a délutánt? – Futottál a tó körül? – Felfogadtam egy új biztonsági céget, és munkásokat, hogy ne veszítsünk túl sok időt. Mindvégig azon gondolkodtam közben, hogyan menthetem meg a szállót. És egyre csak oda lyukadtam ki, hogy felfogadtalak, aztán megkötöttem a kezed azzal, hogy nem adtam információt. A lány pislogott egyet. Szinte meg sem tudott szólalni. – Hát, nem vártam, hogy feltűnik neked. Brandon átvetette karját a heverő támláján, és hátradőlve nevetett. – Hát, tény, hogy a pályám során kaptam néhány ütést a fejemre, de azért csak összeállnak a dolgok. Szükségem van rád, hogy sikerrel járjak, és neked szükséged van információkra ahhoz, hogy végezhesd a munkád. – Felé fordult. – Látod, kiszámoltam. Annabelle elmosolyodott. – Szóval mostantól számíthatok az együttműködésedre? A férfi bólintott. Annabelle érezve a lehetőséget, közelebb húzódott. Olyan közel, hogy érezte az aftershave finom illatát, és melegség öntötte el egész belsejét a vágytól.
89
A szempilláit rebegtetve nézett föl. – Mindenben számíthatok az együttműködésedre? – kérdezte túlzott szemérmességgel. – Minden szakmai dologban – felelte a férfi vigyorogva, és rákacsintott. Annabelle felnevetett. – Hát, érthető, ha egy szegény lány próbálkozik. – Egyelőre elérte, hogy Brandon szakmailag megbízzon benne, és ennél nagyobb ajándékot nem kaphatott volna tőle. – Nem illene bemennünk a vendégekhez? – intett a dolgozószoba ajtaja felé. – De bizony – nyögte a férfi. A következő néhány óra kellemetlenül telt. És még kellemetlenebbé tették Vaughn szülei uralkodó viselkedésükkel. De Annabelle rájött néhány dologra. Arra is, miért tartja Vaughn ezt a várost az otthonának. Jó oka van rá. Az egyetem kurátorai megtapsolták a tévében látottakat. Attól, hogy Vaughn így segíti a gyerekeket, csak még jobban meg akarták szerezni, még inkább akarták, hogy ő legyen az edző. Az, amit Brandon régi tanárnője mondott a tanulási nehézségekről, még emberibbé tette a szemükben. Valódibbá. De nem így voltak ezzel a szülei. Ők nem láttak túl a saját elvárásaikon és csalódásaikon. Annabelle látott mindent. Többek között azt is, hogy Brandon nem a szülei segítségével, hanem inkább ellenük lett az a férfi, akivé vált. Mindez árulkodik jellemének erejéről. A lány csodálta érte. Tudta, hogy ott akarja folytatni vele, ahol reggel abbahagyták. Méghozzá már ma este. Meghitt csendben autóztak hazafelé, majd Annabelle szobája előtt váltak el egymástól. A lány most, kicsivel később megacélozta idegeit, megigazította az egyetlen selyemhálóing pántját, amit magával hozott, és kopogtatott Vaughn ajtaján. Remegett a térde. Bármennyit cukkolta is a férfit, bármennyit huncutkodott is, azért nem volt olyan bátor most, amikor a büszkesége forgott kockán.
90
Az ajtó kitárult, és Brandon ott állt előtte. A lány úgy érezte, nemcsak fizikailag, hanem érzelmileg is szinte meztelen. De nem azért jött, hogy most meghátráljon. Belenézett a férfi vonzó szemébe, és mély lélegzetet vett. – Szia, Vaughn. – Annie – szakadt ki a férfiből rekedten. Az, hogy a becenevét hallja, váratlanul érte. – Én... – Lenézett, nem is tudta eldönteni, mit mondjon. Ekkor döbbent rá, hogy Brandon mindössze egy fekete bokszeralsót visel, semmi mást. Napbarnított bőr, erős izmok, kőkemény test, gondolta a lány. A lélegzete is elakadt. Pillantása visszaröppent a férfi szeméhez. – Azt hittem, Jockey alsót viselsz – nyögte ki. – Olyan srácnak tűntél. – Diszlexiás vagyok – tört ki Brandonból szinte ugyanabban a másodpercben. Annabelle a fizikai vágytól egy pillanat alatt váltott megértésre. Pislogott egyet, és Vaughn visszahúzódott a szobába. A lány követte. Nem tudta levenni szemét erről a remek testről, de közben az is ott járt a fejében, milyen nehéz lehetett Brandonnak bevallani gyerekkori gyengeségét. – A szüleid tudják? – kérdezte, és leült az ágy szélére. A férfi bólintott. – És mielőtt bármit is mondanál, igen, az ember azt hinné, hogy egy professzor megérti a dolgot. Hát, ő nem. Csak az érdekelte őket, hogy a professzor fia nem képes jól végezni az iskolát. Nem büszkék rám. Én vagyok a legnagyobb csalódásuk. Annabelle arca összerándult. Nem is várta, hogy így beleláthat Brandonba. Vajon hogyan tudott ezzel megbirkózni kisgyerekként? Milyen szomorú. És milyen döbbenetes, mennyire szeretné most kárpótolni Brandont mindazért, ami kimaradt az életéből. Neki meghaltak a szülei, de Yank bácsi ott örvendezett minden egyes sikerénél, ahogyan Lola is. Ott voltak a testvérei, akik letörölték a könnyeit és átsegítették a nehézségeken. – Hát most már jobban értem a családi feszültségeket. – Nem mintha azt képes lett volna megérteni, hogy egy szülőnek a büszkesége többet számítson a gyerekénél. – Nagyon kedves, de nem várok tőled együttérzést. – Brandon összefonta karját, valósággal gátat emelt kettejük közé.
91
Igen, Annabelle most már sokkal jobban értette. – Helyes. – Oldalvást biccentette fejét. – Mert nem is kapsz együttérzést tőlem. Inkább meséld el, hogyan lettél úrrá rajta. Az irodában láttam, hogyan futod át a szerződéseket, és biztos vagyok benne, hogy nem jutottál volna idáig, ha még mindig ilyen gondjaid lennének. A férfi vállat vont. Még mindig játszotta a keménylegényt, úgy tett, mintha nem számítana, mit gondol ez a lány. – Találkoztam valakivel, akinek voltam olyan fontos, hogy jó irányba tereljen. A lány felállt, odalépett elé. – Szerencsés voltál. – Igen – helyeselt Vaughn. Nem akarta elmondani Annabelle-nek, hogy az ő nagybátyja volt a megmentője. Anélkül is éppen eléggé lecsupaszította a lelkét. Azonban azt nem bánta volna, ha a testét még jobban lecsupaszíthatja. Na és a lányét is. Kívánta. Érezni akarta, véget vetni a sok átkozott beszédnek. És tudta, hogy a lány nem állna ellent. Hiszen éppen ezért jött. A vékony selyempánt alá dugta ujját. – Azt hiszem, ezt könnyű lenne levenni – morogta. A lány a szemébe nézett. – Vehetem úgy, hogy vége a beszélgetésnek? – kérdezte és csábos mosoly jelent meg arcán. – Hát, jobb ötleteim is vannak. – Hangja rekedt volt a vágytól. Ujja hegyével végigsimított a lány bőrén, lassan cirógatta a selymes bőrt. Remek érzés volt, puha, valódi. Annabelle hátrabiccentette fejét. – Mondd el. – Inkább megmutatom – vigyorgott a férfi. Egymás szemébe néztek. És, amikor Brandon nem bírta tovább a szavak ingerlő előjátékát, felé hajtotta fejét. Csak éppen nem ajkon csókolta most. A lány nyakába temette arcát, úgy szívta be azt az érzékeny hajlatot, mélyen belélegezte a gyümölcsös szappan és samponillatot, amelyet Annabelle illataként jegyzett meg. A lány teste ugyanúgy remegett, mint az övé. – Mmmm. Finom vagy – nyögdécselte Annabelle halkan. A férfi finoman rágcsálta a nyakát. – Tudtad, hogy az leszek. – Ilyen nagyképű alakot. – Annabelle kuncogott. Halk, szexi torokhang volt. A lány elhúzódott, és az ágyhoz vonult. Izgatóan riszálta fenekét, és a férfi izzadni kezdett. Elnézte ezt a finom testet, amit nem fed más,
92
csak ez a csábos hálóing, amelyet az ő kedvéért választott. Csipke cirógatta a kemény popsit, ingerelve a férfit, féltékennyé téve arra a kis selyemre. Annabelle, mintha csak olvasott volna a gondolataiban. Lassan leeresztette az egyik pántot a válláról, majd a másik következett. Amikor már mindkét pánt a kezében volt, még lejjebb engedte őket. A férfi elbővülten nézte. Előbb az egyik mell vált szabaddá, majd a másik, s végül a hálóing a lány csípőjére hullott. Annabelle mezítelen felsővel nézett rá. Kerek melle, sötét, feszes bimbója éretten, készen állt. Bármire. – Uramisten! – Brandon lélegzete elállt, a szája száraz, ajka cserepes volt. – Mire vársz? – kérdezte a lány. Ujjával csábosán intett. – Gyere, Vaughn. Most már ne hátrálj meg. – Ez kihívás? – kérdezte a férfi. Annabelle bólintott, és kócos haja a vállára hullott. A férfi majd megőrült a vágytól, hogy ujjaival ezekbe a fürtökbe túrjon, aztán ez a sörény kínzón lassan söpörjön végig a testén. – De mennyire – mondta a lány. Sokat sejtető mosollyal nézett rá. – Lehet, hogy mindennek ellent tud állni egy ilyen sportoló, mint te, de egy kihívásnak soha. Brandon szemöldöke megemelkedett. Ez a lány elég jól megismerte, de mégsem eléggé. Fel kellett, hogy világosítsa. – Neked nem tudok ellenállni. – Átkarolta, és keze alatt részben az összegyűrt hálóing volt, részben csupasz bőr. Aztán az ágy közepe felé húzta a lányt. Annabelle szeme tágra nyílt, gyönyör és még több gyönyör előérzete sugárzott arcáról. A férfi tekintete egy pillanatra sem hagyta el az övét. Brandon a hátára fektette, és ajkon csókolta. Vaughn hamar rájött, hogy Annabelle nem passzív szerető. A lány is átkarolta az ő derekát, és kezét a bokszeralsó alá csúsztatta. A tenyerébe vette a férfi fenekét, és maga felé húzta őt. Kétely nélkül, eltökélten húzta magára, és őrjítő mosoly játszott az ajkán. Brandon csak nehezen tudott a lány buja szájára fókuszálni. De megtette, s elveszett a pillanatban. Annabelle-ben. Forró izzadtság borította, vágya nyelvének minden egyes mozdulatával, a lány csípőjének minden egyes remegésével csak nőtt. A
93
selyem hálóingen és a bokszeralsón keresztül is érezte a lányt. Forrón, készen várta őt. Bele akart süllyedni ebbe a nedves melegségbe, és a tudat, hogy semmi nem áll az útjában, még jobban növelte vágyát. Lassan, de határozottan eresztette le kezét. Oda. Bizonyítékra vágyva bedugta ujját a csipkék alá. A lány csípője az első érintésre megemelkedett, és nedvesség öntötte el az ujja hegyét. – Annie – tört ki belőle rekedten. – Kívánlak, Vaughn – felelte a lány, ismét bebizonyítva, hogy egyenrangú partner a csábításban. Átadja magát, és követel cserében. Brandonnak elege volt a beszédből. Érezni akart. Kőkemény volt a teste, csaknem robbant. Ó, igen, most már határozottan érzett. Csak az volt a baj, hogy talán túlságosan is érzett. A lány iránt is. Menekülnie kéne. De nem lehet. És amint elveszett a lány meleg, nyirkos testében, már nem is akart menekülni.
94
Annabelle egész testében bizsergett. Remegtek az izmai. Most már nagyon közel van ahhoz, hogy szeretkezzen Brandon Vaughnnal. Hú, mennyire hozzá tudna szokni ehhez. Könnyen menne. Túlságosan is könnyen ahhoz képest, hogy tanulhatott volna a múltból. Ám most azzal kell törődnie, hogy minden egyes pillanatot kiélvezzen. Hátha többé nem lesz módja rá. A férfi ujja eltűnt a hálóing alatt, és finoman dörzsölve ingerelte tovább. Ujja oda-vissza cikázott rajta, és kemény bőre eszelősen, egyre jobban izgatta azt az érzékeny kis részt. Annabelle még forróbb, még nedvesebb lett, valóságos lökéshullámok áradtak szét testében. Csípője a férfi ujjának mozgásával egy ritmusban körözött, háta megfeszült, még keményebb, még mélyebb kapcsolatra vágyott. – Lassan, bébi. – A férfi egyik ujja mélyen eltűnt benne. – Meg akarom neked adni, amire vágysz. Csak el akarom nyújtani a gyönyört. – Közben arca a lányét súrolta, meleg lélegzete végigsimított a bőrén. Gyönyör vagy kínzás, futott át a lány agyán. Aztán úgy döntött, szenvedjen a férfi is. Bedugta kezét kettejük közé, és becsúsztatta a bokszeralsó alá, majd megmarkolta hosszú, kemény szerszámát. A Brandonból kiszakadó mély nyögés igazolta. – Még mindig lassítani akarsz? – kérdezte csúfondárosan. Föl-le csúsztatta kezét a rúdon, hüvelykujjával nedves hegyét cirógatva. Alig várta, hogy a férfi teljesen kitöltse őt, érezzen minden egyes döfést. – Tudod, mi történik a rossz kislányokkal, akik a tűzzel játszanak? – Brandon felemelkedett, és letépte magáról az alsót. Annabelle mosollyal arcán segített neki, míg végül a férfi mezítelenül állt előtte.
95
Brandon Vaughn felöltözve sem volt akármilyen látvány. De így... Annabelle-nek a szó szoros értelmében elállt tőle a lélegzete. Szíve hevesen kalapált, ahogy elnézte, milyen duzzadt, vastag merevedést okozott. Egy pillanatig sem akarta már magán a hálóinget. Lecsúsztatta a vékony selymet a csípőjén, s a lehető legintimebb módon fedte fel magát ez előtt a férfi előtt. Brandon le nem vette volna a pillantását róla. Kitágult a szeme, és éhség, vágy sütött belőle. Ennek az elismerő tekintetnek a melege minden maradék kis bizonytalanságot, zavart elsöpört. – Mi történik a rossz kislányokkal? – kérdezte szégyenlősen Annabelle, és az ágy szélére hajította a hálóinget. – Elégetik őket – felelte Brandon, és egy profi sportoló könnyed mozgásával döntötte le a lábáról, fektette végig az ágyon, és testük egymáséhoz ért. Annabelle lehunyta szemét. Csodás volt, ahogy ez a kemény test betakarta az ő testét. Széttárta lábát, hogy helyet adjon neki. De ez sem volt elég, combjával húzta magához. Vaughn összeszorította fogát, így is elhagyta egy halk nyögés az ajkát. Egy pillanatig sem tudott várni már, és annak alapján, ahogyan Annabelle vonaglik alatta, ő sem. A lány a feje fölé emelte karját, hátrahajolt a teste, melle előre nyomódott. Brandon nem tudott ellenállni, lejjebb hajolt, és a szájába kapta az egyik feszes bimbót. A nyelvével ingerelte tovább, rágcsálta, szopogatta. Annabelle csípője finoman vonaglott alatta. A lány nedves volt, vágyakozó, némán könyörgött, hogy tegye végre magáévá. Brandon is ezt akarta. Az éjjeliszekrény fiókjához nyúlt óvszerért. – Mindig légy résen. Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen kiscserkész vagy – követte a lány pillantása. Könnyed, csúfondáros volt a hangja, ám egy pillanatra mintha valamit látott volna a férfi a tekintetében. Mintha az járt volna a lány agyában, hogy ő csak egy a sok közül. Brandon nemigen hozott ide nőket. Olyan íratlan szabály volt ez, amelynek az volt az oka, hogy nem bízott a nőkben. De Annabelle-t ide hozta és bízott is benne. Ezért akart most válaszolni egy föl nem tett kérdésre. – Akkor vettem, amikor ideköltöztél.
96
A lány tekintete ellágyult. – Nem is tudom, hogy hízelgésnek vegyem, vagy megsértődjek, hogy úgy gondoltad, ilyen könnyen megkapsz. – Ugyan, bébi, veled semmi sem könnyű – kuncogott a férfi. Remegő kézzel húzta magára az óvszert, majd széjjelebb húzta Annabelle combját, és keményen, mélyen beléhatolt. Várta, hogy jó lesz. A csudába is, biztos volt benne, hogy fantasztikus lesz. De az, amit most érzett, hihetetlen volt. Annabelle puhán, nyirkosan, melegen fogadta. A lábát felhúzva még mélyebbre vonta őt testébe. Brandont minden irányból elöntötte az eksztázis, és spirálban foglalta el testét. A férfi kijjebb csúszott, majd ismét be, felvett egy ritmust, amely egyre gyorsabban repítette a szakadék széle felé. Annabelle nyögdécselve segítette a maga ritmusával, csípőjével kavart. A lány medenceizmai összehúzódtak, egyre feszesebbek lettek, légzése a férfi nyakán egyre szaporább. Brandon mély lélegzetet vett, és még gyorsabban mozgott. – Vaughn – szakadt ki a lányból, amikor eljutott a csúcsra. A görcsöktől rángatózva kényszerítette ki teste Brandonból a csúcspontot. – Ne hagyd abba – könyörgött a lány. Csípője tovább kavart, körmét a férfi hátába vájta, míg a gyönyör lassan alábbhagyott. A férfi gyönyöre olyan mindent elsöprő volt, hogy erőtlenül rogyott rá a lányra. Arca az övéhez ért, Annabelle melle a mellkasához nyomódott, hevesen kalapáló szívük egy ütemre dobogott. Annabelle nem is emlékezett rá, mikor ébredt utoljára ilyen kipihenten, mikor érezte ennyire biztonságban magát. Lassan tért magához, és vette észre, hogy Vaughn ágyában fekszik, a férfi pedig még mindig átkarolja. Jó volt erre ébredni. Egész éjjel nem álmodott, legalábbis nem emlékezett rá. Ez is újdonságnak számított, mert mindig álmodott. Mindig izzadtságban fürödve ébredt, mert valamilyen formában újra meg újra hallotta a gyámügyis nő hangját. Azt, hogy el fogják választani a testvéreitől. Ez a lidércnyomás nem múlt el, bárkivel töltötte is az éjszakát. És egyetlen baráti kapcsolat sem volt olyan erős, hogy helyettesítette volna a testvéreivel való kapcsolatot. Hiszen azt nem csak a családi összetartozás formálta, hanem az elvesztéstől való félelem.
97
Ám elég volt egyetlen éjszaka Brandon Vaughn-nal, és eltűntek a démonok, legalábbis egyelőre. Nem volt ez boldog felismerés, hiszen Annabelle megfogadta, hogy nem vár túl sokat ettől a kapcsolattól. Nem akarta megengedni, hogy a tudat alattija keresztbe tegyen szépen kidolgozott terveinek. A férfi felé fordította a fejét. Vaughn szeme nyitva volt, őt nézte. A lány gyomra görcsbe rándult a látványtól. A férfi borostás volt, kócos, és kimondhatatlanul szexi. – Jó reggelt – suttogta a lány. Igyekezett nem is gondolni arra, ő milyen rémesen nézhet ki. Most, másnap reggel. Éjszaka még kétszer szeretkeztek, mindkét alkalom még jobban robbant, mint az előző, még jobban egymáshoz vonzotta őket. Most, másnap, az után, hogy a férfi bevallotta neki a legféltettebb titkát, megbízott benne annyira, hogy ő is eláruljon olyant, amit nagyon kevesen tudnak. De Annabelle nem mert hinni abban, hogy a tündérmese folytatódik. Az lesz a legjobb, ha lazára veszi. – El sem hiszem, hogy itt aludtam. A férfi elsimított egy tincset az arcából. Olyan gyengéd volt az érintése, hogy Annabelle csomót érzett a torkában. – Ha jól emlékszem, én kértelek rá. Így is történt. Amikor este Annabelle kiengedte az állatokat, hogy gyorsan megsétáltassa őket, arra gondolt, hogy majd visszaoson a házba, a saját ágyába. Nem volt jó gondolat. De Brandon utána szólt, hogy siessen vissza, és amikor visszajött, Borisz követte a szobába, és persze a macska is. Annabelle a macskának a Spike nevet adta a feje búbján meredő hosszú szőrszálak miatt. A kutya most az ágy lábánál aludt, a macska Vaughn párnájának csúcsáról kandikált rá. – Csak, hogy tudd, örülök, hogy megkértelek rá. – A férfi, hosszú, mély, lusta csókkal hangsúlyozta, és Annabelle pucér testében ismét felébredt a vágy. De Annabelle eltökélte, hogy laza, gondtalan lesz a reggel. Be kell bizonyítania magának és Vaughnnak is, hogy a tegnap éjjel egyszeri kaland volt. Ahogy a pasik mondják, egy jó numera. Sajgott a szíve a gondolatra, de azért mosolyt erőltetett az arcára. – Mit szólnál, ha összedobnék egy reggelit? – Kicsusszant az ágyból, és azonnal hiányozni is kezdett melege. A férfi hátradőlt, és a feje fölött összekulcsolta karját. – Tegnap este vacsora, most pedig reggeli. Vigyázz, még elkényeztetsz. –
98
Rákacsintott, és ettől Annabelle nagyon nőnek és nagyon különlegesnek érezte magát. – Csak a fejedbe ne szálljon. Egyszerűen mázlid van, hogy te is kapsz abból, amit csinálok. – Nem volt könnyű tudomást sem venni arról, hogy nincs rajta ruha. De nem mutatta, hogy zavarban van, mindössze lehajolt a földön hagyott hálóing felé. Tegnap este jó ötletnek tűnt ez a kis selyem ruhadarab, de most reggel Annabelle szívesebben vette volna fel valamelyik pólóját. Brandon mintha csak olvasott volna a gondolataiban. A mögötte lévő fiókos szekrényre mutatott. – A középső fiókban találsz pólókat. Vegyél ki egyet. A lány hálás mosollyal jutalmazta. Másodpercek múlva, felöltözve, már jobban is érezte magát. Kevésbé kiszolgáltatottan. – Előbb kiengedem az állatokat, aztán hívlak, amikor a reggeli az asztalon. – Jól hangzik. – Kérdezhetek előbb valamit? A férfi gyanakvóan bólintott. – Visszahívtad Laurát? Brandon mélyen beszívta, majd kiengedte a levegőt. – Még nem. – Pedig talán nem ártana. – Nem szívesen segített abban, hogy Vaughn kapcsolatban legyen a volt feleségével, de tudta, hogy Brandon az asszony miatt vonakodik érzelmileg újra elkötelezni magát. Annabelle tudta, hogy emiatt sem lehet komoly esélye. Nem mintha olyan ostoba lett volna, hogy egy futó viszonynál többet remélne. A lány megfordult és kifelé indult. – Annabelle! Megperdült, és közben a szíve a torkában dobogott. – Igen? Bársonyosan lágy pillantás volt a jutalma. Ám Brandon végül csak megrázta a fejét. – Semmi. Annabelle sejtette, hogy Brandonra ugyanolyan hatással volt az éjszaka, mint őrá, csak nem találja a szavakat rá. Vagy tán fél tőle, mert neki is idő kell a gyógyuláshoz. Az élete több területén is. Érzelmek nélkül mindössze egy rövid kapcsolatot várhat tőle. De ez nem jelenti azt, hogy nem élvezheti ki minden pillanatát. A tegnap éjjel csak a kaland kezdete volt. Vaughn Annabelle után nézett. A pólóról, amit a lány fölvett, a saját neve köszönt vissza rá. A lány háta mögött a két állat is kivonult. Sok
99
szempontból szürreális volt ez az éjszaka. Először is az észveszejtő szex, aztán az, hogy így megbízott benne, és bevallotta neki legféltettebb titkát és félelmét. És végül az, hogy a lelkében valami kapcsolatot érez vele. A szex nem volt nagy újság Vaughn számára, bár a korral válogatósabb és óvatosabb lett. Az, hogy közben érezzen is a nő iránt, az már más. És bizony, a múlt éjjel elöntötték az érzések. Nem engedheti, hogy magával rántsák az érzelmek. Elég csak Laurára gondolnia, ha kételyei lennének. Ezért is állította le magát most, még mielőtt valami ostobaságot mondott volna. Valami csöpögőst. Valami olyant, ami azt jelzi, hogy az elmúlt éjjel több volt, mint egy kölcsönösen kielégítő dugás. Fölvette a telefont, majd beütötte az éjjeliszekrényen lévő papíron olvasható számot. Kétszer csengett ki a telefon, majd Laura fölvette. – Halló? Már a hangja is idegesítette a férfit. Összeszorította az öklét. – Kaptam egy üzenetet, hogy hívtál. – Hogy vagy, Brandon? Rég láttalak. A férfi a feje mögé támasztotta karját, és úgy nézett föl a plafonra. – Ami azt illeti, nem elég rég. Mit akarsz? – Nem hívhatlak fel, csak azért, hogy megkérdezzem, hogy vagy? Brandon sóhajtott. – Tégy meg egy szívességet. Mondd meg, mit akarsz, vagy azonnal leteszem. – Pénzt – vágta rá Laura gyorsan. – Pénzre van szükségem. A férfi összehúzta a szemét. – Éppen eleget kaptál az osztozásnál, és a bárok bevétele is elég. Még neked is. Rövid csend után szólalt meg az asszony ismét. – Nem könnyű bevallani, de elég sok adósságot szedtem össze az utóbbi időben. Nem kérnélek, ha nem volna nagyon szükségem rá. Gondolod, könnyű nekem hozzád fordulni? – Nem, biztosan nem az. Meg kell gondolnom, oké? – Bármennyire is haragudott Laurára azért, ahogyan az asszony viselkedett vele, nem tudta kiverni a fejéből, milyen kétségbeesett volt a hangja. – Olyan aranyos vagy, Brandon. – Amikor utoljára beszéltünk, nem éppen ez volt a véleményed – figyelmeztette.
100
Laura felnevetett. – Az ember mindenféléket mond a pillanat hevében. Nézd, örülök, hogy tisztáztuk, ami történt. Mondtam én olyant, hogy megbocsátok és mindent elfelejtek, tűnődött magában a férfi. Laura szokás szerint most is azt hallotta, amit hallani akart. – Tényleg mennem kell. Várom, hogy felhívjál, és megmond, mi a válaszod. Örökre lekötelezel, Brandon. Tényleg. Letette a telefont, mielőtt a férfi válaszolhatott volna. Még szerencse, hiszen Brandon nem akarta, hogy Laura úgy gondolja, bármivel is tartozik neki. A csöndes szobába behallatszott, hogy Annabelle tesz-vesz a konyhában. Otthon érzi magát itt. Brandon ledobta magáról a takarót, felkelt, és felhúzta a farmerját. Megreggelizek, elmegyek munkába, ez a nap sem lesz más, mint a többi, győzködte magát. Csak éppen tudja, hogy arra jön haza az este, hogy Annabelle-lel szeretkezik majd, ha akar. Még a Laurával folytatott beszélgetés sem vitte fel annyira a pulzusát, mint ez. Így aztán, mire gyorsan lezuhanyozott és kiment a konyhába, bárgyú vigyor ült az arcán. Rég nézett ilyen várakozásteljesen egy nap elé, mint most. Még az sem vette el a kedvét, hogy csöngött a telefon, és a kijelző a szülei számát mutatta. Eldöntötte, hogy semmivel nem foglalkozik, aminek köze lenne a szüleihez. Ki kell zárnia őket, és az ő köreiket az agyából. Letelepedett a székre Annabelle mellett. Az asztalra pillantott, és majd elállt a szava. – Hideg gabonapehely? Annabelle szemöldöke megemelkedett. – És? Mit vártál, palacsintát? Tojást? Amerikai palacsintát? – Nevetve csóválta a fejét. – Ez a lehető legjobb reggeli, jobb, ha megszokod. – Elkerekedett a szeme, amikor rádöbbent, mit is mondott. – Úgy értem, ez a lehető legjobb reggel. Kész. – Hé, semmi gond. Jó lesz a gabonapehely tejjel. – Elengedte a füle mellett a nyelvbotlást. A lány viselkedése, mosolya arról mesélt, hogy a lányt nem zavarja, amit kettejük között történt, és nem is vár többet ennél. Ugyanazon a hullámhosszon vannak. Nem is lehetne jobb, gondolta Brandon. – Minden rendben a szállóval? – kérdezte a lány.
101
Brandon bólintott. – Kifizetem a túlórát az embereknek, hogy a hétvégén is dolgozzanak. Ha sikerül behozni a lemaradást, és időben kinyitni, nem bánom a költséget. Annabelle a kanalával kavargatta a Lucky Charmst. – Nézd, gondolkodtam a nyári táborod PR-járól. Tisztában vagyok vele, hogy nem szereted nagydobra verni a dolgaidat, de egész évben segíthetnéd a diszlexiás gyerekeket. Vannak módszerek. – Lassan fölemelte tekintetét. Láthatóan nem volt biztos benne, hogy nem érintett-e érzékeny területet. Brandon nagyot lélegzett, majd lassan kifújta a levegőt. Megfogadta, hogy minden segítséged megad Annabelle-nek a munkájához. Nem fog sem haragudni, sem védekezni. De be kellett vallania, most is a védekezés volt az első, ösztönös reakciója, főleg az után, hogy az előbb Laurával beszélt. – A múlt éjjel arra is volt időd, hogy végiggondold a dolgokat? Úgy látom, nem foglaltalak le eléggé. Brandon tréfálkozott, de remélte, hogy ezzel véget vet a vitának. – Hát, azt hiszem, jobban kell igyekezned. – A lány vállat vont, és a póló lecsúszott a válláról, kivillan csupasz bőre. Akár szándékos volt a mozdulat, akár nem, a férfi hőmérséklete azonnal megemelkedett. A lány ajka mosolyra húzódott. – Ne próbáld elterelni a témát. – Oké, mi jár az eszedben? – nyögte Brandon. – Sikeres üzletember vagy, és híres sportoló, be kell vallanom, bármennyire is nem szívesen teszem, mert ezzel is táplálom az amúgy is nagy egódat. De gondolj csak bele, mit jelentene azoknak a srácoknak, akik így küszködnek, és akik felnéznek rád, ha kiállnál a nyilvánosság elé. – Nem. Nem tárom a nyilvánosság elé az életemet. – Nyomatékul a levegőbe csapott. Annabelle duzzogva biggyesztette le ajkát. Remélte, a férfi figyelmét nem kerüli el. – Képzelj csak el egy kissrácot, aki szégyelli bevallani, hogy problémái vannak, és emiatt lemarad. – Megfeledkezett a reggelijéről is, könyörgőre váltott a hangja. – Én azt képzelem el, mi vár egy gyerekre otthon, ha bevallja, hogy nem tud úgy tanulni, mint a többiek. – Inkább küszködjön? – tehetetlenség érződött a lány hangjából.
102
– Inkább tegyen úgy, mint aki nem szereti az iskolát, minthogy kinevessék, mert hülye. – Akkor miért szervezed ezt a tábort? Miért adsz a srácoknak egy helyet, ahová mehetnek, ha azt hiszed, hogy ezzel megbélyegzed őket? A férfi a könyökére nehezedett. – A tábor minden nehézséggel küszködő gyerek előtt nyitva áll majd, akár diszlexiás, akár nem. Lehetőséged ad, hogy felzárkózzon. – Egy tábor, amely egyformán lehetőséget ad fiatalkorú bűnözőknek és beteg gyerekeknek? – A lány a fejét csóválta. – Ezt nem veszem be. Te abból indulsz ki, hogy minden család úgy reagál a diszlexiára és az egyéb problémákra, mint a te szüleid. Azt akarod mondani, ne is diagnosztizálják a gyerekeket? – Az akarom mondani, hogy nem erőltetem a dolgot. Csak nyújtok a srácoknak egy helyet, ahol megtapasztalhatják, milyen úgy tanulni, hogy a környezet nem ítélkezik, bármi legyen is a problémájuk. A lány eltolta maga elől a gabonapelyhet. – Olyan jól hangzik, hogy végül teljesen bemesélted magadnak. Da valójában elfutsz, és nem csak a szüleid reakciója elől. – Felállt, a férfi elé lépett, arca centikre volt csak az övétől. – Mi bánt még, Vaughn? A volt feleséged? Ezért nem hívtad vissza? Brandon összehúzta szemét. Nem lehet, hogy valaki ilyen erőszakos, tolakodó, idegesítő legyen. Hihetetlen volt, hogy bárki is így fel tudja bosszantani. De a fenébe, közben fel is izgatta. – Ami azt illeti, visszahívtam. – Ó. – És pénzt akart kölcsönkérni. Annabelle egy pillanatra lehunyta szemét. – Értem. Tehát ő az oka. Laura bántott meg, miatta zárkóztál így magadba? – kérdezte lágyan. – Nem tudod, miről beszélsz – vitatkozott a férfi, bár magában attól tartott, nagyon is tudja. Attól tartott, Annabelle a lelkébe lát, és túlságosan is jól érti őt. Az volt az igazság, hogy csakugyan szeretett volna segíteni az olyan srácokon, mint amilyen ő is volt, de tényleg félt kiállni a nyilvánosság elé. Nem merte kockáztatni az elutasítást. Olvasni megtanult, de a lelki sebek megmaradtak.
103
– Oké, nem erőltetlek. Csak gondolkodj el rajta – törte meg Annabelle a csöndet. Ajka olyan közel volt, hogy Brandon csaknem érezte az ízét. A legutóbb, amikor belement, hogy elgondolkodjon valamin, megnyílt a lány előtt, és bevallotta neki, hogy diszlexiás volt. Félt, hogy megint így jár Annabelle-lel, és nyilvános megaláztatás vár rá. Ezért válasz helyett mindössze egy picikét biccentett. – Ezt igennek veszem – vigyorgott a lány. – Most pedig csókolj meg. Brandon pislogott egyet meglepetésében. Nem mintha ellenére lett volna a parancs. – Ez nem oldja meg a nézeteltéréseinket – figyelmeztette a lányt. – Az lehet, de finom. Brandon nevetése törte meg a feszültséget. Volt Annabelle-ben valami, amitől jobban érezte magát, megnyugodott. Ám, alighogy neki akart látni annak a csóknak, megszólalt az az átkozott csengő. – Mi ez a hely? – tört ki a lányból. – Hol a telefon szól, hol becsöngetnek, állandóan megszakítanak. Mintha egy pályaudvaron lennénk. – A füle mögé gyömöszkélte haját, és az ajtó felé intett a fejével. Brandon lenyomta a kaputelefon gombját. – Ki az? – Tudhattam volna, hogy olyan lusta vagy, hogy nem jössz az ajtóhoz megnézni. Nem csoda, hogy ilyen öreg és rozsdás lettél. Na, húzzál ide szépen, és engedj be. – Yank Morgan egy kiképző őrmester hangnemében pattogott, olyan ember hangján, aki megszokta, hogy megszerzi, amit akar. Az öreg hangjára Vaughn gyomra összerándult. –Te tudtad, hogy jön? – kérdezte Annabelle-t. A lány tágra nyílt szemmel rázta a fejét. – Nem, de felöltözöm, amíg te beengeded. – Jó ötlet. – Vaughn másra sem vágyott, minthogy Yank Morgan az első pillantásával felmérje, hogy ő az éjjel az unokahúgával szexelt. A három lány Yank öröme és büszkesége. Elevenen megnyúzza őt, ha rájön, hogy minden komolyabb szándék nélkül lefeküdt Annabellelel. Vagy legalább is újra megszünteti vele a kapcsolatot. De Vaughn ezt akarta a legkevésbé. A hajába túrt. Hogy is felejthette el, mi volt a legfőbb oka annak, hogy nem akart lefeküdni Annabelle-lel?
104
Gondterhelten indult az ajtó felé, hogy beengedje vendégét. Yank a szokásosnál ápolatlanabbnak tűnt, és fáradtabbnak is látszott, mint legutóbb, amikor a városban találkoztak. Tekintve, hogy nem volt megbeszélve ez a látogatás, Vaughn egyre jobban aggódott. – Minek köszönhetem ezt a megtiszteltetést? – kérdezte, és intett Yanknek, hogy lépjen be. – Az ember már meg sem látogathatja az unokahúgát anélkül, hogy száz kérdésre kéne válaszolnia? Brandon összehúzta szemét. Csak ő képzeli, vagy Yank a szokásosnál is házsártosabb? – Ha jól számolom, mindössze egyetlen kérdést tettem fel, és az is érthető, tekintve, mennyit vezettél, hogy itt legyél. – Az idősebb férfi hátára tette kezét, és bevezette a nagy nappaliba, ahol nagyritkán vendégeket fogadott. – Nos, mi az ábra? Yank letelepedett a szófára, és intett Vaughnnak, hogy üljön mellé. Aztán odahajolt hozzá. – Elmondom neked, de nem adhatod tovább Annie-nak. Szóval baj van. Brandon gyomra most már komolyan görcsben volt, de rákényszerítette magát, hogy látszólag közönyösen rántson a vállán. Az előbb határozta el, hogy távol tartja magát a lánytól. Mennyire lesz majd nehéz magában tartani Yank titkát? – Mióta szoktam elmondani dolgokat bárkinek is? Annabelle óta, hallotta magában a választ. De bármit mondjon is el most Yank, annak kettejük között kell maradnia. Nincs más választása. – A szavamat adom. Yank az ujjait ropogtatta. Majd kitört belőle. – Az orvos azt mondja, romlik a látásom. A gyomor nem volt elég, most már Vaughn feje is lüktetett. – Úgy érted... Yank Brandon szeme elé tette a tenyerét, eltakarta a látását. – Úgy értem, hogy az égvilágon semmit nem fogok látni. Leejtette kezét, és Vaughnnak pislognia kellett, hogy újra fókuszáljon. A másodperc egy tört részére Yank arcán látszott mindaz a félelem, amelyet magába rejtett. Aztán ismét kifejezéstelen maszk takarta el érzéseit. Vaughn volt már ilyen helyzetben Yankkel. Őt is hatalmas vesztesség érte, amikor szétment a térde. Volt hát annyi esze, hogy ne mutasson együttérzést, ne szánakozzon. Azt is tudta, mennyire nem
105
lehetett könnyű az öregnek megnyílni előtte. Ez mutatta, hogy akárhány év telt is el azóta, hogy közel álltak egymáshoz, a kötelék megmaradt. És tovább erősödik, ha ő most átsegíti Yanket a nehéz időszakon. De ha Yank tudomást szerez erről az egyéjszakás kalandról Annabelle–lel, mindketten sokat veszítenek. Nagyot nyelt hát, és arra koncentrált, hogy ne mutasson együttérzést. – Szabad megkérdeznem, hogyan akarod majd titokban tartani, amikor nekimész a falnak? Yank mogorván felnevetett. – Azért ez eltart egy ideig. A pigmentdegeneráció nem fejlődik gyorsan. Idővel kiderül. Addig is, el kellett tűnnöm Lola elől, mielőtt megőrjített volna. – Tudja? Yank megdörzsölte a szakállát. – Előbb tudta, mint én, vagy legalábbis érezte. Először elrángatott az orvoshoz, aztán mindent elolvasott a témáról. Mire észbe kaptam, mindenféléket vásárolt, nem árt ha van jelszóval. – Például? Yank a csuklójához nyúlt, és megnyomott egy gombot az óráján. – A pontos idő 11 óra 15 perc – közölte egy géphang. Vaughn magába fojtotta a nevetést. – Mindent átalakított, hogy megszokjam a dolgokat, amíg látok – folytatta Yank, elég rosszul utánozva titkárnője hangját. Vaughn a fejét lehajtva leplezte, hogy vigyorog. –Te pedig úgy gondolod, hogy túlreagálja a dolgot. – Nőből van, nem? – kérdezett vissza Yank savanyún. – El nem hinnéd, miben mesterkedik. – El tudom képzelni. – Tényleg, mit művelhet Lola, hogy a gondját viselje ennek a makacs alaknak. – Mit tudsz elképzelni? – lépett be Annabelle a szobába. Vaughn felnézett. A lány kockás sortot vett föl, és vörös, testére tapadó pólót. Egyszerű, és mégis olyan szexi, hogy a nyála csöpögött a látványtól. Hogy arról álmodozott, újra meg újra megismételheti a múlt éjszakát. A fejét rázta. – Yank éppen azt mesélte, micsoda kihívás előtt áll – mondta. Az idősebb férfi bólintott. – Loláról van szó. Teljesen bekattant.
106
– Hogyhogy? – Annabelle a nagybátyja mellé ült, a lábát behúzta maga alá, és a tenyerébe támasztotta állát. A szeméből sütő szeretet mindent elárult. Tudni akarná, mi van a bácsikájával, gondolta Vaughn. A fenébe is, megérdemli, hogy tudja. De nem az ő dolga, hogy előálljon az igazsággal, és különben is, köti az ígérete. De a szeméből érződő melegség láttán Vaughn olyan dolgokra vágyott, amelyeket soha életében nem kapott meg. Mint amilyen a feltétel nélküli szeretet és elfogadás. – Az a nő teljesen elvesztette az eszét. Feszes nadrágot hord, magas sarkú cipőt, mélyen kivágott felsőket. – A férfi arca lángolt. – Pont Lola. Annabelle szeme elkerekedett. – És ez téged zavar? – A csudába is, hát persze hogy zavar. – Már bocs, de nem értem, mi a gond. Az örök agglegény nem tud megbirkózni azzal, hogy a gyönyörű titkárnője ráhajt? Vaughn látta, hogy Annabelle-ből csaknem kitör a nevetés. –Vigyázz a szádra, Annabelle Jordan. Semmi olyant nem mondtam, hogy rám hajtott. De másként öltözik, másként viselkedik. A férfi összehúzta a szemét. – Te pedig rögtön feltételezed, hogy tervei vannak velem. Ez azt jelenti, hogy te állsz a változások mögött. – Dehogyis – forgatta a szemét Annabelle. – Bár, bevallom, drukkolok Lolának. – Látod, Vaughn. Ezek a nők összefogtak ellenem. Annabelle vidám pillantása Brandonra esett, és a férfi igyekezett közömbösen vállat vonni. Ő tanácsolta Lolának, hogy tegye ki, amije van. Jobb, ha most tartja a száját. Különben is látta, hogy atyai barátjának milyen rossz kedve van. Ha Lola végre úgy döntött, hogy megszerzi magának, és pont akkor, amikor Yanknek szüksége van valamire, ami elvonja a figyelmét, ő csak helyeselni tudja. – Azt hiszem, bármit hozzon is a sorsod, te megbirkózol vele, Yank – mondta kétértelműen, és Yank hálásan bólintott. – Yank bármivel megbirkózik, egy eltökélt nőt kivéve, ugye, Vaughn? – Annabelle nevetett, és látszott, hogy ezt várja tőle is. A lány nagyon is jól tudta, mit beszél. Az ő eltökéltsége vezetett ahhoz a helyzethez, amelyben most voltak. Ő pedig nagyon is készségesen ment bele.
107
Brandon kihúzta magát. – Yank nyilván nem engedi meg egyetlen nőnek sem, hogy pórázon vezesse, mint egy kiskutyát – morogta. Remélte, Annabelle felfogja, hogy most a saját nevében is nyilatkozik. – De mennyire, hogy így van. Ezért is maradok veletek, amíg Annie itt dolgozik. Elmenekülök a flúgostól egy időre. –Itt maradsz? – Annabelle szemmel láthatóan ugyanúgy meglepődött, mint Vaughn. – Itt? Yank bólintott. Nem tudhatta, hogy remek ürügyet ad Vaughnnak, hogy meghátráljon. Olyan okot, amelyet magyarázni sem kell. Egy olyan okos nő, mint Annabelle, nyilván maga is felfogja, hogy semmi etyepetye, amikor a bácsikája ugyanezen fedél alatt lakik.
108
Annabelle és Mara kettesben beszélgettek a szállóban berendezett irodában. Nick egy villamosmérnökkel szemlélte meg a károkat, és mérték fel, menynyi idő alatt lehet helyrehozni a károkat. Vaughn tárgyalt. Annabelle úgy gondolta, remek alkalom, hogy Mara segítségével végiggondolja néhány ötletét. Sajnos a másik nő előbb egyéb dolgokról akart beszélni. – Hallom, váratlanul társaságotok érkezett. Annabelle bólintott. – A bácsikám. Úgy tűnik, egy időre el akar szabadulni a városból – Nem vallotta be, de bántotta, miért pont most kell a bácsinak felbukkannia, amikor olyan sikeresen rámozdult Vaughnra. Mara hátradőlt a székben, és úgy méricskélte Annabelle-t. Lassan mosolyra húzódott az arca. – Gondolom, visszafog, hogy itt van egy családtagod. Annabelle meghökkent. Zavarában pislogott. – Nem tudom, hogy érted. – Lehet, hogy Mara tud róla és Vaughnról? A fejét rázta. Lehetetlen. Hiszen csak a tegnap éjszakát töltötték együtt, és nyilvánosan nem mutatták, hogy közük volna egymáshoz. – Na, ne már! Beszélgessünk egy kicsit lányok, egymás közt. Tudom, hogy jó nálad. És nem tudom nem észrevenni, hogyan néz rád állandóan azzal a babakékkel. Annabelle vérvörös volt. – Nem igaz. És ő sem néz. Nem néz és nem akar semmit. Tényleg. – Azt hiszem, a hölgy túlságosan is tiltakozik – nevetett Mara. – Joanne a kávézóból azt mondja, nagyon sokat kérdezősködtél Vaughnról amikor megérkeztél.
109
Annabelle most már tényleg zavarban volt. – Elhinnéd, ha azt mondom, hogy fel akartam mérni a terepet PR-szempontból? Mara nevetve rázta a fejét. – Nincsenek titkok, ugye? – sóhajtott fel Annabelle. Beletörődött, hogy lelepleződtek az érzései. – Ebben a városban nincsenek – értett vele egyet Mara. – Szóval vehetem beismerésnek? Annabelle hátranézett, biztos akart lenni abban, hogy az iroda ajtaja csukva van. – Oké, bevallom, hogy Vaughnnal van egy futó kapcsolatom. Mara lassan bólintott. – Jó, hogy nem vársz semmit hosszú távon. Ez az ember egyszerűen nem képes megnyílni. Nick ugyanilyen. Annabelle úgy döntött, nem vitatja meg Vaughnt. Csakugyan nem nagyon képes érzelmi kötődésre, de a lány úgy érezte, kezd haladást elérni nála. Inkább Nickről akart beszéli. Előrehajolt a székben. – Ami azt illeti, Nick elég átlátszó, ha tudod, mit keress. A titkárnő szeme várakozásteljesen felragyogott. – Folytasd. – Nem, csak, ha biztos lehetek abban, hogy komolyan gondolod. Annabelle megkedvelte Nicket, és megértette, mi zavarja a férfit. Elvégre, mindenkiben egy csomó bizonytalanság lakozik, akár bevallja, akár nem. Ő csak tudhatja. Mara egy pillanatra a gondolataiba merült. – Szerelmes vagyok Nickbe. Tetőtől talpig szeretem, ő pedig észre sem akar venni. Annabelle megkönnyebbült. Így már kitárgyalhatja Nicket. – Jó oka van rá, hogy meghátráljon, és nem veled van baja. Azt javaslom, vedd át a kezdeményezést. Indulj támadásra, és mutasd meg neki, hogy érdemes kockáztatnia. Mara előre-hátra dülöngélt székében. Elmosolyodott. – Soha nem gondoltam volna rólad, hogy olyan lány vagy, aki szerint a nőknek kell kezdeményeznie. Annabelle visszagondolt arra, ahogyan kis selyemhálóingben vakmerően kopogtatott Vaughn ajtaján, és elvigyorodott. – Ha tudnád... – morogta. – Kicsit összezavartál – ráncolta az orrát Mara. – Hát nem a férfiak akarnak vadászok lenni?
110
Annabelle nem akarta kiadni Nick titkát. Mindössze annyit mondott. – Elégedj meg annyival, hogy Nick méltányolná, ha tudná, hogy csak őt akarod. Mara összehúzott szemmel nézett rá. – Vaughnról van szó, ugye? – Miből gondolod? – Ebben a városban minden út Brandon Vaughn-hoz vezet. Nick is tett néhány megjegyzést, amiből arra következtetek, hogy azt hiszi, még mindig érdekel Brandon. Ilyen marhaságot. Én dobtam őt, és hidd el, nem bánom. – Miért? – kérdezte Annabelle. Nem csak egyszerűen érdekelte a dolog, hanem nem is értette, miként képes egy nő lapátra tenni Brandon Vaughnt. A lány vállat vont. – Nem volt köztünk kémiai vonzás. De Nick – Mara eltúlzott mozdulattal simított végig a homlokán. – Ővele aztán megvan. Annabelle felnevetett. – Akkor tégy róla, hogy ő is tudja. Mara szeme felvillant. – Teszek róla. – Akkor térjünk az üzletre, jó? – javasolta Annabelle. Mara megperdült a székével, hogy most a komputere képernyője és a klaviatúra felé nézett. – Mire van szükséged? – Tudod, aki tanácsot ad nekem, megérdemli, hogy segítsek. – Nem is beszélve arról, hogy a főnököd azért fizet mindkettőnket, hogy dolgozzunk – tette hozzá Annabelle élesen. – Azért is – kuncogott Mara. – Oké, mondom, miről van szó. Arra gondoltam, hogy Brandon Vaughn nagyvonalúságával kell ellensúlyoznunk a szabotázs miatt kialakult rossz hírnevet. – Hogyan? – Levelet küldünk mindenek, aki már foglalt szobát a nyitás előtt, hogy hálából, amiért nem mondják le a foglalásukat, kapnak egy éjszakát ingyen. Mara bólintott és gépelni kezdett. – Cégjelzéses, ugye? – Igen. És mellé tehetünk egy szórólapot, emlékeztetővel, hogy nem lehet elég korán megkezdeni a tavaszi helyfoglalást. Mara gyorsan jegyzetelt az egér mellett tartott tömbre. – Rendben.
111
– Okés. – Annabelle összeszedte az iratait és visszagyömöszölt mindent a táskájában, majd a táskát a vállára vetette. – Mennem kell. Vaughnnál vár a családom. – Én pedig elintézem ezt, és még ma intézkedek Nickkel kapcsolatban is. Annabelle mosolyogva indult az ajtó felé. Gondolatai keményfejű bácsikája körül forogtak. – Hát nem is tudom, melyikünknek lesz könnyebb dolga. Annabelle a füléhez bűvészkedte a mobiltelefont, közben pénzt keresgélt, hogy kifizethesse a taxit, amellyel hazajött Vaughn házához. A sofőr kezébe nyomta a bankókat, aztán elindult a gyalogjárón a kapu felé. – Szóval, arra gondoltam, hogy ha azt mondanám Yank bácsinak, hogy Lola Spencer Atkinssal tárgyal, rohanna vissza a városba. – Annabelle Sophie-nak magyarázta tervét. Vissza akarta küldeni a bácsit oda, ahol a helye van. Bármennyire is szerette őt, eléggé be volt határolva, mennyi időt tölthet Vaughn-nal, és nem akart veszíteni belőle. – Bocs, de nem tudom elképzelni, Anne. Tudod... – Várjál, tartsd egy kicsit – szakította félbe Annabelle a húgát, és a túlságosan is nagy táskába túrt Vaughn házának tartalékkulcsáért. Végül megtalálta és bement. – Nem kell mindig elemezgetned – korholta Sophie-t. – Nem kell, hogy igaz legyen a dolog. Csak az kell, hogy Yank bácsi ösztönösen reagáljon, amikor Lola...! – Annabelle-ben a szó is benn akadt, amikor meglátta az asszonyt magát Vaughn előszobájában. – Nem elemezgetek, csak tényt akartam közölni – hallatszott Sophie hangja a telefonban. – Felteszem, épp most futottál össze Lolával. Figyelmeztettelek volna, de nem hagytál rá módot. – Hallatszott, hogy Sophie jól szórakozik. – Ezért megfizetsz – ígérte Annabelle. – Máris fizetek. Én dolgozom Randyval, a szarházival – emlékeztette húga. – Üdvözlöm Yank bácsit és Lolát. – És már le is rakta a telefont. Tehát egyedül kell megbirkóznia a bácsival. És Lolával, aki gyönyörű volt, és jó tíz évvel fiatalabbnak látszott, mint jó néhány olyan nő, akivel a bácsinak dolga volt.
112
– Hát mindketten itt vagytok – törte meg Annabelle a csendet. – A bácsikádnak szüksége van rám – magyarázta Lola. – És hiányoztál. – Megölelte a lányt. Annabelle visszaölelt. Régen érzett, ismerős illat ütötte meg az orrát. – Love's Baby Soft? – kérdezte halkan. Lola elmosolyodott. – Emlékeztetni akarom a régi, szép időkre. Annabelle szája tátva maradt. Tehát Lola bevallotta. El akarja csábítani a bácsit. De miért nem a városban, hogy ő is tovább csábíthassa Vaughnt? – Ugye azért jöttél, hogy hazavidd Yank bácsit? – kérdezte reménykedve. – Minden szót hallok – szólt oda Yank bácsi, aki a heverőn üldögélt Borisszal az ölében. Spike a feje mellett gömbölyödött a párnán. – Szóval ne beszéljetek rólam úgy, mintha itt sem lennék. Lola a fejét csóválta. – Akkor ne viselkedj úgy, mint aki süket, néma és.... – Ki ne mond! – mordult rá a férfi. – És, ha jól emlékszem, azért hagytalak otthon, hogy elintézzél néhány dolgot. – Önelégült pillantással nézett Annabelle-re. – Mindig azt teszi, amit kérek tőle. – Talán eddig így volt, de az a régi Lola – mondta a nő, aki felnevelte Annabelle-t. – De ez itt az új, javított változat. Igaza volt. Annabelle szinte rá sem ismert. Szokásos, fekete szoknyája helyett térd fölé érőt viselt, kényelmes cipője helyett olyan magas sarkút, amelyre Annabelle is büszke lett volna, ráadásul pirosat. Szemérmes, felgombolt blúzát testre tapadó, csónak nyakú, ujjatlan, fekete ingre váltotta. Egy rozsdamentes acél kapoccsal a nyaknál. Mielőtt Annabelle bármit is mondhatott volna, Vaughn viharzott be, és elismerően füttyentett. Most már teljes az összejövetel, gondolta Annabelle. – Kösz, Brandon – vörösödött el Lola. – Örömömre szolgál – biccentett a férfi. – Levette sötét napszemüvegét az orráról, és az ingébe dugta. Ez az, gondolta Annabelle. Ez az a viselkedés, amely tökéletesen illik szexi testéhez ebben a feszes farmerben és gallértalan pólóban. A puszta látványától fölszökött a hőmérséklete. Vaughn Loláról Yankre pillantott. – Nekem nem úgy tűnik, mint aki beflúgolt.
113
Annabelle csaknem fuldoklott. – Beflúgolt? – Lola Yank elé toppant, és rácsapott a fejére. – Lehet, hogy mégis elfogadom Spencer Atkins vacsorameghívását, amint visszaérek a városba. Annabelle most már tényleg küzdött a nevetéssel. Lola pontosan azt teszi, amit ő akart, kamuzni. Spencerrel akarja féltékennyé tenni a bácsit. És abból ítélve, ahogyan Yank elvörösödött, beválik a dolog. – A francokat fogadod el – harsogta a bácsi. – Csak azért hívott meg, mert azt hiszi, hogy hirtelen könnyen kapható lettél. Lola kihúzta magát, és felszegte fejét. – Ő legalább meghívott, ellentétben azzal a makacs vénemberrel, akit ismerek. – Vénember? Kit tartasz te vénembernek? – Uramatyám, ezeknek meg mi bajuk? – kérdezte Annabelle halkan. A férfi felhúzta szemöldökét. – Még kérdezed? Kielégítetlen szexuális frusztráció – morogta. – Jóságos ég. – Annabelle riadt pillantást vetett a civakodó párra. Azok észre sem vették. – Azt hiszem, jobb lenne magukra hagyni őket. Brandon bólintott. – Én is. Nem úgy tűnik, hogy bármivel is segíthetnénk nekik. Látsz bármi esélyt arra, hogy ez a közeljövőben megoldódjon? Annabelle rántott egyet a vállán. – Még soha nem láttam őket ilyennek. Yank bácsi mindig is nehéz felfogású volt vele, de ezt a Lolát nem ismerem. Teljesen megváltozott. Mintha elhatározta volna, hogy mindenáron eléri a célját, és a bácsi ez a cél. Vaughn a konyhába indult, ő pedig úgy döntött, megsétáltatja a kutyát. Lola és a bácsi egy kicsit önmagára és Vaughnra emlékeztette. Csakis abban reménykedhetett, az ő jövőjét illetően nem rossz előjel, ahogyan Yank visszautasítja Lola közeledését. Vaughn azon tépelődött, hogyan csúszhatott ki a kezéből ennyire az irányítás. A munkában is. Valaki szabotálja a szálló építését. Otthon is, ahol a rokonok inváziójával kell szembe néznie. Ráadásul nem is az ő rokonai, nincs is szokva a nagy társasághoz és zajhoz. De bármilyen különös is, élvezte a nyüzsgést. Még azt is kezdte megkedvelni, hogy állatok vannak láb alatt, nem mintha bevallotta volna Annabelle-nek. Jobban élvezett volna egy nagy kutyát, mint ezt a kis zsebcirkálót, de úgyis csak ideiglenesen van itt. Addig pedig elviseli ezt a
114
szőrgombócot. Lelopott egy kis fehér csirkehúst a tányérjáról, és az asztal alatt kunyizó kutyusnak dobta. – Ne etesd a kutyát. Teljesen elkényezteted – szólt rá Annabelle, akinek nem kerülte el a figyelmét a dolog. Brandon hitetlenkedve, jókedvűen nézett rá. – És te nem kényezteted el azzal, hogy az ágyadban alszik? – Szeretem a társaságot – vonta meg vállát a lány. Erre Brandon maga is rájött. Egyértelmű, hogy az állatok egy űrt töltenek be az életében. Csak azt nem értette, hogy egy ilyen zajos családdal hogyan is érezhet ürességet maga körül. Neki ezzel szemben éltek a szülei, és minden lépését helytelenítették, mint mindig is. Ugyanabban a városban élnek, mint ő, mégis egyedül van. Nem csoda, hogy újra elment Yank Morganhoz. Lolára és Yankre pillantott, akik szokatlan csendben ettek. – Mindenkinek ízlik az étel? – kérdezte. Korábban bement a városba, ahol nemrég nyílt egy új Boston Market étterem, és onnan hozott csirkét, krumplipürét, zöldségeket és zsemlét. A vendégek egymásra néztek, és hallgattak. – Borisznak ízlik – szólalt meg végül Annabelle. – Remek volt, Brandon. És hálás vagyok a vendégszeretetedért. Lola a mosogatóhoz vitte tányérját, és bármennyire is tiltakozott a férfi, elöblítette, majd a mosogatógépbe tette. Majd visszament az asztalhoz, és elvette Yank tányérját is. – Hé, még nem végeztem – morgott a férfi. – Inkább magad rakod el? Mert engem kimerített az út, és szeretnék korán lefeküdni. Vaughn úgy gondolta, az lesz a legbölcsebb, ha nem ajánlja föl, hogy mosogat Yank helyett, feldühítve ezzel Lolát. Annabelle nevető arccal hallgatott, nyilván ő is így gondolta. – Amúgy sem ártana leadnod néhány kilót – folytatta Lola, miközben tett-vett. – Majd én elintézem a többit, Lola. Inkább menjél, pihenj le – szólalt meg Annabelle. – Kösz, ezt teszem. Jó éjt mindenkinek. – Az asszony tekintete végigsiklott Vaughnon és Annabelle-en, de Yank kimaradt. – Jó éjt, Lola – mormolták ők ketten. Az asszony elindult fölfelé, a vendégszobák felé.
115
Vaughn megbízta a takarítónőt, hogy nyisson meg két szobát odafenn. Takarítsa ki őket, portalanítson két szobában, hogy Yanknek és Lolának külön helye legyen. Beszélt Lolával, és tudta, hogy Yank látásával egyelőre még nincs komoly baj, és nem jelent számára gondot, hogy egyedül fölmenjen a lépcsőn. Yank amúgy is úgy akarta érezni, hogy elmenekült a világ elől, azért Vaughn örömmel adott neki odafenn menedéket. Csak éppen ott van Lola mellette – vigyorgott magában. – Kérsz egy kis desszertet? – kérdezte Annabelle a bácsikáját, miután Lola elment. – Miért is ne? Hadd legyen miért veszekedni velem a sárkányladynek. – Valami azt súgja, ideje, hogy te is lepihenj – vágott vissza Annabelle kedvesen. A férfi a homlokát ráncolta. – Előbb lenne egy kis beszélgetésem Vaughnnal. Annabelle legyintett. – Rendet rakok a konyhában. Addig talán Brandon egy kicsit észhez térít Lolával kapcsolatban. Ami pedig az ittlétedet illeti, nem a városban van a vállalkozásod, amelynek szüksége van rád? Vaughn úgy ítélte, most kell közbeszólnia. – Szívesen látom Yanket, ameddig csak akarja. – Remek védőpajzs közte és a bácsi unokahúga között, akinek minden egyes vonását egyre jobban kedvelte. – Meglepsz – húzta össze szemét a lány. – Miért? Úgy gondoltad, nem vagyok vendégszerető? – A férfi arca barátságos vigyorra húzódott. – Csak azt hitted, szereted a magányt és a teret magad körül – rázta a fejét a lány, majd nekilátott elpakolni a tányérokat és letakarítani az asztalt. A férfi szótlanul formálta a köszönő szavakat a lány felé, majd a bácsihoz fordult. – Yank, megiszol velem valamit a nappaliban? Talán nem is egyet. Eliszogatnak, amíg a nők elalszanak, és ők, férfiak békében lehetnek. Annabelle a rá váró éjszakára gondolt. Amíg Yank és Vaughn egy ital mellett beszélgettek, ő még egyszer kivitte Boriszt, majd kipucolta
116
Natasa ketrecét. Spike-ot nem találta, feltételezte, hogy Vaughn vagy Yank ölében gömbölyödik. Elvégre nőnemű. Egyedül volt a szobájában. Megmosakodott, és levetkőzött az estéhez illőn. Mivel Yank bácsi vagy Lola benyithat, és a folyosón is rajtakaphatják, amint Vaughn szobája felé lopakodik, szóba sem jöhet a selyemhálóing. Maradt az a póló, amiben amúgy is a legkényelmesebben érezte magát. Miután végzett a mosdással és öltözéssel, üres ágyára pillantott. Sugárzott a franciaágyból a magányosság. A lány mérgesen csóválta a fejét. Otthon minden éjjel egyedül alszik, és most, miután egyetlen éjszakát töltött Brandon Vaughnnal, egyetlen, igaz tartalmas éjszakát, megőrül a hiánytól. Nem csak azért, mert megízlelte, milyen adni és kapni, és még többet akart belőle, hanem azért is, mert tudta, hogy csak addig marad a férfival, amíg ez az üzleti út tart. Eszébe sincs megengedni, hogy egy váratlan családi látogatás tönkretegye. A családja gondolatára Annabelle-t elfogta az aggodalom. Yank bácsinak valami baja van, nem kétséges. Nem utazna idáig csak azért, hogy megszökjön Lola elől. Annabelle az ajkát biggyesztve törte a fejét, mi történhetett, de semmi nem jutott eszébe. Egyértelmű, hogy nem tudja kitalálni, mi a valódi probléma Yank bácsival. Legalábbis még nem. Úgy, hogy addig is a saját dolgával törődik. Vaughn újra elzárkózik. Arra használja fel a bácsi látogatását, hogy ismét falat emeljen kettejük közé. Nincs közös vacsora, közös mosogatás, hosszú beszélgetések. Semmi. Annabelle változtatni akart ezen. Egyáltalán nem volt biztos abban, hogy a férfi szívesen látja, de amint hallotta, hogy Vaughn ajtaja becsukódik, mély lélegzetet vett, összeszedte bátorságát, és elindult a folyosón. Mint tegnap este is, most is kopogtatott. A másodpercek örökkévalóságnak tűntek. Aztán az ajtó végre kitárult és Vaughn előtte áll. – Annabelle – tört ki belőle rekedten. A hangjából sütött a vágyakozás. De nem hívta beljebb. – Beszélhetnénk? – A lány nagyot nyelt. A férfi bólintott, de nagy teste továbbra is elzárta az utat. – Odabenn – erősködött a lány. – Nem akarok közönséget. A férfi felnyögött, de arrébb húzódott, és intett, hogy jöjjön be. – Ez őrültség – csukta be az ajtót mögötte. – A nagybátyád odafenn van.
117
– Már nagykorú vagyok – emlékeztette a lány. – Yank bácsinak ebbe nincs beleszólása. Tisztelem őt, de nem hagyom, hogy rá hivatkozva kerülj. – Ez nem ürügy. Vissza kell nyernem a bácsikád megbecsülését – mondta Vaughn. A lány kinyúlt, és megcirógatta az arcát. – Majd reggel visszalopakodok. A férfi kék szeme kitágult és elsötétült. De amit mondott, azzal lehűtötte a lány reményeit. – Nem alszom veled, amíg a nagybátyád is ez alatt a fedél alatt tartózkodik. Annabelle csodálta, hogy ilyen lovagias, és betartja a régimódi értékeket. – Csak veled akarok maradni – mondta. Legalább annyira nem akarta szégyenbe hozni a családját, mint a férfi, de vele akart lenni. Az is elég lesz, ha csak mellette feküdhet. Óóóó! Úgy tűnik, bármennyire is megfogadta, hogy nem fog kötődni ehhez a férfihez, ebben a vágyában van valami határozottan érzelmi töltés. – Maradhatsz – felelte a férfi, aki olvasott az arcában. Azt hitte, hogy a férfi puszta jelenléte elég lesz. Ám, miután bebújt mellé az ágyba, és Vaughn a lámpát leoltva befordult aludni, rá kellett jönnie, lehetséges, hogy az ember valaki mellett is egyedül érezze magát.
118
Vaughn szokatlan zajra ébredt. Valaki forgolódott, dobálta magát az ágyban. Mindössze egy másodperc kellett, hogy kapcsoljon. Annabelle beszél az álmában, és egész teste íjként feszül. Tegnap este sikerrel vette fel a harcot a kísértéssel, de csakis azért, mert nem ért hozzá. Nem engedte meg magának, hogy érzelmileg kötődjön hozzá. Hát, ez akkor volt. Most, hogy a lány még álmában is ilyen zaklatott, nem volt más választása, mint megszegni fogadalmát, és nem tartani távolságot. Hacsak nem azt akarja nézni, hogy a lány szenved. De nem ezt akarta. – Annie. – Magához húzta a lányt, és finoman megrázta. – Ébredj, édesem. Rosszat álmodsz. Annabelle a fejét dobálta. – Ígérem, jók leszünk. Csak ne válasszanak el egymástól – könyörgött, aztán hirtelen felugrott, és értetlenül nézett körül. – Annabelle – szólalt meg Brandon gyengéden. A lány felé fordult, lassan rá fókuszált. Vaughn tökéletesen látta az arcán, mikor fogja fel, hol is van. – Ne haragudj – suttogta. Lehajtotta fejét, mintha nem merne a férfi szemébe nézni. – Mennem kell. – Megpróbált elhúzódni, de Brandon nem engedte. – Mesélj erről az álomról. – Végigsimított az arcán. A lány visszabújt a karjai közé, és az izmai kezdtek ellazulni. – Amióta az eszemet tudom, ilyen rémálmaim vannak. Brandon magához szorította. A lány karcsú teste az övébe olvadt, és a férfi mélyen beszívta hajának illatát. Küzdenie kellett teste válaszával,
119
és a növekvő vággyal. Tudta, hogy az egyetlen, rendelkezésére álló módszerrel képes elsöpörni ezt a fájdalmat, hogy ha mélyen belefúrja magát ebbe a testbe Annabelle nem gondol semmi másra, csak őrá. De volt annyi esze, hogy ne higgye, a szex minden problémára megoldás. – Akkor kezdődtek az álmok, amikor a szüleid meghaltak? – kérdezte. – Igen. Meséltem már, abban sem voltam biztos, hogy Yank bácsi magához vesz minket. Brandon nagyot nyelt. – Gondolom, csak meg voltál ijedve, és ezt feltételezted. – Ennél azért több volt. Hallottam, amikor a szociális munkás azt mondja neki, hogy ha nem fogad be mindhármunkat, akkor nevelőszülőkhöz megyünk. Külön. Visszafojtotta a zokogást, Vaughn pedig úgy érezte, a szíve szakad. – De végül a bácsikád mindhármatokat befogadott. – Én pedig vigyáztam a húgaimra. Ügyeltem rá, hogy jól viselkedjenek, legalábbis igyekeztem. Úgy gondoltam, hogy ha jó kislányok leszünk, akkor nem küld el minket. Brandon Annabelle vállát masszírozgatta, elsimította a fájdalmat, amely túl erős volt ahhoz, hogy a puszta érintés segítsen. – Yank soha nem engedte volna, hogy elválasszanak titeket egymástól. A lány nevetni próbált, de köhögés lett belőle. – Tizenkettő voltam, és nem tudhattam – felelte remegő hangon. – Van benne valami. És ezek az álmok? – erősködött tovább Vaughn, pedig talán jobb lett volna ennyiben hagyni a dolgokat. – Szinte minden éjszaka jönnek – sóhajtott a lány. Brandon ösztöne azt súgta, még meg fogja bánni, amit most mond. – De az első éjszaka, amikor együtt voltunk, nem álmodtál. Legalábbis én nem hallottam. – Akkor nem utasítottál vissza. – A lány mély lélegzetet vett, és úgy fordult, hogy a szemébe nézhessen. – Nézd, nem akarom, hogy bűntudatod legyen, csak éppen így van. – Komoly volt a hangja. – De most éjszaka csak azért maradhattam, mert könyörögtem. Nem akartad, hogy itt legyek, és biztos vagyok benne, hogy azért jött az álom, mert a szívem mélyén tudtam ezt.
120
A férfi arca megrándult, belsője kavargott, érzelmei majd túlcsordultak. – Akarom, hogy itt legyél. Csak minden olyan bonyolult. Gyengéd mosoly jelent meg a lány arcán. – Üdv a világomban. Brandon nem tudta megállni, felnevetett. Ebben a pillanatban szólalt meg az ébresztőóra, amelyet Annabelle azért állított be az este, hogy időben távozzon, mielőtt a bácsi vagy Lola felébrednek és lemerészkednek. – A gong mentett meg – suttogta Annabelle, és ismét próbált elfordulni, ez alkalommal azért, hogy felkeljen. Hagyni kellett volna, hogy menjen, de Brandon engedte, hogy a szíve diktáljon az esze helyett. – Annabelle – suttogta, és visszahúzta a lányt. – Igen? A férfi mély lélegzetet vett. – Ne legyenek kétségeid. Kívánlak. Itt, az ágyamban. Annabelle megérdemli, hogy tudja az igazat, és az ő aggodalmai miatt ne éledjenek újra régi bizonytalanságai, gondolta Brandon. A fejét csóválva felnevetett. – Mi olyan fura? – Én. Vagy mondjam inkább, hogy az élet? Tehát ugyanitt, ugyanebben az időben ma este? – Jobbik esze ellenére mondta ki a meghívást. A lány széles mosollyal, és egy csókkal válaszolt. Amint szájuk egymáshoz ért, a lány ajka szétvált, nyelve mélyen eltűnt a férfi szájában. Elnyomott vágyról és hiányról, érzelmi vágyódásról árulkodott ez a csók. A csudába, hogy lehetne egy ilyenre nem reagálni. Brandon agyából elszállt minden tudatos gondolat. Annabelle-re gördült, és átvette az irányítást. Legalábbis azt hitte, amíg a lány keze el nem tűnt bokszeralsója alatt. Keményen meredő vessző bizonyította, hogy a férfi kívánja. Brandon oldalra csusszant, hogy a lány jobban hozzáférjen, és Annabelle tenyerét rátapasztva föl-e csúsztatta, utánozva a ritmust, amellyel Brandon mozgott szeretkezés közben. A férfi elfojtott egy nyögést, gyorsan közeledett a csúcsponthoz. Lehunyta szemét, és már
121
azt sem tudta volna megmondani, hol van. Csak annak a hihetetlen érintésnek volt tudatában, a testét betöltő meleg, ritmikus összehúzódásoknak. A sistergően forró csúcspont után kimerülten, erőtlenül feküdt. Amikor kinyitotta szemét, hogy számba vegye, mi is történt közöttük, Annabelle éppen kilépett a szobából. Az ajtó hangtalanul csukódott be mögötte. Annabelle lezuhanyozott, felöltözött és kiment a konyhába. Borisz és Spike a nyomában kullogott. Nem akart a Vaughnnal való beszélgetésére gondolni, nem akarta felidézni a férfi arcát az élvezet csúcspontján, egyáltalán, nem akarta túlságosan kielemezni a dolgokat. Többek között azt sem, hogy a szó szoros értelmében a kezébe vette az irányítást, sőt, talán kihasználta a férfit, jól tudva, hogy milyen harcok dúlnak benne, és őt komplikációnak tartja. De hát mi nem az az életben? Korgott a gyomra. De pillanatok alatt kész lehet gabonapehelyből és tejből a reggeli. Azt hitte, egyedül lesz, így meghökkent, amikor megpillantotta bácsikáját a konyhaasztalnál. Újságot tartott maga előtt. Előbb kartávolságnyira, majd közvetlenül a szeme elé húzva. Végül dühösen morogva ledobta az újságot az asztalra. – Mi baj? – ülte mellé Annabelle. – A kedvenc lovad vesztett egy fontos versenyen? – Elvesztek valamit – morogta a bácsi rejtélyesen. A lány összehúzta szemét. – Mi van veled? – A férfi vállára tette karját. – Mi baj? – Miből gondolod, hogy valami baj van? – Először is, a szokásosnál is hóbortosabb vagy. – Miért, Lola talán nem? – vágta oda a bácsi. – Most nem Loláról van szó, és nem is miatta aggódom, hanem miattad. – Jól vagyok. – A férfi hátradőlt, és dacosan, haragosan kulcsolta össze mellkasán kezét. – Lópikulát! – Annabelle odalépett hozzá, és a szemébe nézett. – Valamit titkolsz előttem. Ezt kibírom. Úgyis nemsokára kiderítem, miről van szó. De nagyon csúnyán viselkedsz Lolával, és ezt nem tűröm.
122
– Átkozott nőszemélyek. Mindig összetartanak. Annabelle összeszorította ajkát. – Ez nem nemi összetartozás. Amikor Lola mellé állok, akkor téged védelek. Ő jót tesz neked, és nem akarom, hogy elűzd magadtól. Szükséged van rá. – Nem... Annabelle egyetlen intéssel félbeszakította. – Jól gondold meg, mit kívánsz, mert még a végén egyedül maradsz – adott hangot az ő legnagyobb félelmének. Csak éppen ez esetben nem alaptalanul vetítette ki a saját érzéseit. Yank bácsi viselkedése azzal fenyegetett, hogy elűzi azt az embert, aki ennyi éven át tartotta benne a lelket. Annabelle nem akarta, hogy a bácsi szenvedjen. Yank makacsul hallgatott. – Oké, ha nem akarsz róla beszélni, nem fogunk. – Annabelle mélytányért vett elő a konyhaszekrényből, gabonapelyhet a kamrából, és lefölözött tejet a hűtőből, majd nekiállt reggelit készíteni magának. – Kérsz? – kérdezte. – Már kávéztam – rázta a fejét a bácsi. A lány a kezében lévő teli csészére pillantott, majd az asztalon heverő üres dobozra. Só, állt az oldalára írva. Annabelle az ajkába harapott, egy pillanatig nem tudta eldönteni, tegye-e szóvá, vagy nem. Végül nem bírta ki. – Véletlenül tettél sót bele? – Nem tehetek róla, hogy ezek a vackok nem jó irányban álltak a pulton – védekezett az öreg, és nem nézett közben a szemébe. Annabelle a homlokát ráncolta. Aztán nem vitatkozott, inkább kérés nélkül készített egy friss csésze kávét, majd letelepedett, hogy megegye az immár átázott pelyhet. Csöndben ettek. Sem Vaughn, sem Lola nem jelent meg a reggelinél. Annabelle nem vette rossz néven Brandon távollétét, hiszen ő hagyta magára a férfit. Nehezére esett nem megérinteni az ajkát, amely még mintha bizsergett volna a férfi csókjától. Hogy lehet valaki ennyire teli ellentmondásokkal? Nem akarja érinteni, amíg a nagybátyja is itt tartózkodik, de azt megengedi, hogy az ágyában aludjon, ami Annabelle szerint sokkal intimebb dolog volt, mint egy pusztán fizikai kapcsolat. De Brandon puszta közelségétől annyira elöntötte a vágy, hogy kénytelen volt azzal a csókkal próbára tenni. És aztán tovább is ment.
123
A teste még most is vibrált a kielégítetlen vágytól, de nem bánta. Tökéletes elégedettséggel töltötte el a tudat, hogy minden szinten képes hatni a nagy Brandon Vaughnra. A kávécsészét kezében forgatva játszotta le újra agyában a reggel történeket. Yank bácsi egy óra múlva vállalta, hogy megsétáltatja Boriszt, Annabelle pedig kihasználta a lehetőséget, és szobája menedékéből felhívta a húgait. Akkor érte el Sophie-t a mobilján, amikor egy reggeli találkozóra menet éppen kiszállt a taxiból. Sophie azt mondta, ő semmi szokatlant nem vett észre Yank bácsiban, de nagyon sok dolga volt, és nem is igen törődött mással. Némi bűntudattal a hangjában vallotta be. Ugyanezt a választ kapta Mickitől is. De Annabelle szándéka nem az volt, hogy bűntudatot keltsen. Neki is sok a dolga, az ő figyelmét is elvonja a munkája és Vaughn. Nem hibáztatta a testvéreit. De ez után a váratlan látogatás és Lola drasztikus stílusváltása után ki kellett derítenie, mi történt azzal az emberrel, aki felnevelte őket. Így aztán abban egyezett meg a húgaival, hogy a következő családi összejövetelen leülnek Yank bácsival, és kiszedik belőle, mi az ábra. Vaughn lement az alagsorban berendezett edzőterembe. Ez az egyetlen hely az otthonában, ahol garantáltan egyedül lehet. Itt nem érik el a szülei, nem akarják állatok magukra vonni a figyelmét, és nincs itt Annabelle sem, aki tutira magára vonja minden gondolatát, és Yank meg Lola sem civakodik mellette, elvárva, hogy ő legyen a bíró. Legalábbis ezt hitte. Amint belépett a részben tükörfalú terembe, Yank tükörképét pillantotta meg. Felé fordult. – Mit keresel te itt? Yank vállat vont. – Gondolom, ugyanazt, amit te. Meg akartam szökni az állatok és a nők elől. Nem okvetlenül ebben a sorrendben. Vaughn felnevetett. – Oké, bevallom, az én agyamban is megfordult ilyesmi. Lola megőrjít? –Talán egy medvét... – horkantotta Yank, de Brandon nem engedte befejezni. – Ki se mond – morogta. Leült a párnázott fekvenyomó padra, beletörődött, hogy a mellizmai helyett a száját dolgoztatja meg. – Most tapintatlan leszek – figyelmeztette az öreget.
124
– Gondoltam. – Miért nem érdekel Lola? Ez a nő szép, hűséges hozzád, és mellesleg az unokahúgaidhoz is. Évek óta kitart melletted, bármilyen elviselhetetlen is vagy, és egyértelmű, hogy szeret. Annyira, hogy képes még a kinézetét is teljesen átszabni, csak, hogy felhívja magára a figyelmedet. Vagyis vagy nincs vonzalom a részedről, amit, hogy őszinte legyek, nem veszek be, vagy annyi ideje vagy agglegény, hogy halálosan megrémültél. Én ez utóbbira szavazok. – Vaughn jelentőségteljes pillantást vetett mentorára, és várta a ledorongolást, hogy törődjön csak a maga dolgával. – A csudába, gondolod, hogy nem vettem észre, hogy mit érez? És vak lennék, ha nem látnám a különbséget, hogy nézett ki korábban és hogy néz ki most, ez után az agyrém átalakulás után. – Yank görcsös nevetésben tört ki. – Vak lennék, nem? Vaughn a fejét csóválta. Yanknek legalább a humora megmaradt. – De nem vagy vak. Akkor mi baj? Yank belerúgott egy labdába, amit Vaughn az edzőterem padlóján hagyott. Az a falnak csapódott, és visszagurult. Beszéd közben szórakozottan tovább rugdosta. – Tudod, hogy Lola meg én egy ideig jártunk valamikor? Vaughn szeme döbbenten elkerekedett. Onnan tudta, hogy ugyanekkor a fejét is felemelte, és megpillantotta saját, döbbent arcát a szemközti tükörben. – Te és Lola? – teljesen váratlanul érte a dolog. Yank felnevetett. – Igen. Nem sokkal azelőtt, hogy a lányok szülei meghaltak, hozzám költözött. Öregem, nagyon egymásra voltunk kattanva. Vaughn felnyögött. – Azt hiszem, ez több, információ, mint amennyit vártam. Yank a homlokát ráncolva nézett rá. – Azt akarom kihozni ebből, hogy nagyon is jól tudom, ki ő, és milyen. Vaughn kételkedett abban, hogy a lányok bármelyike is sejtené a pár múltját. Vajon hogyan éreznének, ha valaki elárulná nekik az igazat? Talán tapsolnának. – De mi történt? – kíváncsiskodott. – Az első ötletem az lenne, hogy Lola észhez tért, de ha így állna a helyzet, nem tartott volna ki melletted annyi éven át, és nem rakná most így ki az... árut.
125
Yank úgy forgatta szemét, mintha Vaughnnak elment volna az esze. – Az történt, hogy jöttek a lányok, egyszerűen nem tudtam két dologra koncentrálni. Most Brandonon volt a sor, ő nevetett hangosan. – Ugyan már! A magad idejében híres nőcsábász voltál. Lehet, hogy a lányok behatárolták, hol csinálhatod, hol nem; de kétlem, hogy nagyon lelassítottak. – Hát igen, soha senki iránt nem éreztem úgy, mint Lola iránt. Vaughn bólintott. Tökéletesen értette. – És megijesztett – találgatott, már csak azért is, mert ő is hasonlóan érezte magát. – Igen. Lola szép és okos nő, aki sokkal jobbat érdemel, mint amilyen én vagyok. – Nem gondolod, hogy ezt neki kell eldöntenie? –kérdezte Vaughn. Yank megfeledkezett a labdáról. A falnak dőlt. – Most már eső után köpönyeg. Csak annyit tudtam akkor, hogy hirtelen három kislány nevelése szakadt a nyakamba, három kislányé, akik szalagos bugyikat viseltek, és nagy, szomorú szemmel néztek rám. Iszonyúan féltem. Ehhez még egy nő is, és igazi család lettünk volna. – A fejét rázta. – Nem tudtam megbirkózni vele. – És most? – Nem köthetem egy vénemberhez, aki el fogja veszteni a látását – morogta, majd felállt. – Nem az ő döntése? – kérdezte Vaughn ismét. – A vitát berekesztem. Most lépjünk tovább az unokahúgomhoz. Vaughn megmerevedett. Bármit is tervezett, most már fújhatja. – Nézd, Yank... – Az én Annabelle-em hajlamos lúzereket felszedni. – Yank dünnyögve járkált fel-alá, Vaughn pedig a homlokát ráncolva tartotta a száját. Sejtelme sem volt, hová lyukad ki ez a beszélgetés, de nem árt tudni, mielőtt zűrbe keveri magát. – Egy derék férfira van szüksége – folytatta végre Yank. – Mindhárom lánynak, egyébként. Vaughn gyorsan megperdült. – Remélem, ezt nem vitatod? – kérdezte Yank. – Nem, nem. – Nem volt kétséges, mit akar Yank mondani. Az unokahúgának a legjobb jár, és ő, ezzel a szánalmas családdal és
126
diszlexiás múltjával, meg azzal, ahogyan évekkel ezelőtt cserbenhagyta Yanket, nem ilyen. Yank odalépett hozzá, és háton veregette. – Örömmel hallom. Tudtam, hogy megértjük egymást. – Értjük egymást. Vaughn nagyot nyelt. Átkozottul örült, hogy Yank Morgan ismét vele van, és eddig is tudta, hogy jobban teszi, ha távol tartja magát az öreg unokahúgától. Ez csak megerősítette ebben a hitében. Megértette a ki nem mondott szavakat. Ha ennek az egésznek vége, és amikor Annabelle hazamegy New Yorkba, bármi is van most köztük, vége lesz. Dél volt, mire Vaughn megérkezett a szállóhoz. Marától megtudta, hogy Annabelle előbb ért oda, mint ő, és elhívta Nicket valahová. A férfi már túl volt azon, hogy féltékeny legyen Nickre. Elvégre Annabelle az ő ágyában alszik. Gyorsan végigjárta az egész építkezést, majd visszatért az irodába, ahol Mara éppen leveleket hajtogatott és tett borítékokba. – Szia! – Brandon rákacsintott. – Neked is. – A lány odébb tolt egy túl magasra rakott borítékhalmot, mielőtt ledőlne. – Szerintem is remek ötlet ingyen éjszakát ajándékozni mindenkinek, aki regisztrált. – Legalább elkezdünk valamit. Még többet segítene, ha rájönnénk, ki akarja megakadályozni, hogy sikeresek legyünk. A lány bólintott. – Mit mond a rendőrség? – Hogy követik a nyomokat. Akármit is jelentsen ez. – De legalább azt tudhatod, hogy a legjobbak dolgoznak neked – mondta Mara. Vaughn a szemét forgatta. Hogy tudja valaki ilyen nyíltan dicsérni magát? – Most kaptál fizetésemelést, amikor elkezdtük ezt a projektet – emlékeztette a lányt. – A szálló építkezése előtt Mara a személyes asszisztense volt. Most már ő irányítja itt is a dolgokat. – Minden férfi ilyen nehézfelfogású, vagy csak te? – nevetett Mara. – Nem magamról beszélek, hanem Annabelle-ről. – Beborítékolt még egy levelet, megnyalta, lezárta a borítékot, bélyeget tett rá, majd újabb halmot kezdett.
127
– Ó. – Ebben van valami, gondolta. Annabelle a legjobb. – Tényleg, hol van? – Amikor megjött, megkérdezte, használhatja-e a komputert és a printert, aztán elment összehívni az alkalmazottakat. – Ajjaj. Most miben mesterkedik? Fel kell készülnöm valamire? – Semmi különös. De kedves dolog. Meghívja az összes vezető beosztású alkalmazottadat, köztük a művezetőket is egy partira, amit a cég Manhattanben rendez. A férfi szemöldöke megemelkedett. – Az elég messze van innen. Mara megpróbált megnyalni egy borítékot, aztán elfintorodott. – Nem maradt nyálam. – Utálkozva ráncolta az orrát. – Szerintem senki nem bánja ezt a kis autózást. – És miért is csinálja ezt? – Érted, te tuskó. Mara felállt, és a tarkójára csapott. A férfi megdörzsölte a helyet, majd felnevetett. – Azóta nem hívott így senki, hogy... – Szakítottam veled – vigyorgott a lány. – Nagyon elégedett vagy magaddal – morogta a férfi. Mara vállat vont. – Nem sok nő mondhatja el ezt magáról, úgyhogy bocsáss meg, ha egy kicsit hencegek. – Na és hogy állnak a dolgok Nickkel? – Nem túl jól – ráncolta a homlokát a lány. – Meglepően visszahúzódó. – Na és az mikor tartott téged vissza? – Gyengéden a lány oldalába bokszolt. Közeli barátok voltak, és kapcsolatuk túlélte a járást és szakítást. A lány Brandon cukkolását segítő szándéknak vette, és az is volt. – Úgy beszélsz, mint Annabelle – mondta. – Csakugyan? Na és mit mondott Annabelle? – Brandon közelebb hajolt. – Először is, hogy adjam Nick értésére, hogy érdeklődök iránta. – És másodszor?
128
Mara az ajkába harapott, mint aki azon rágódik, mennyire avassa bizalmába a férfit. – Azt tanácsolta, csak akkor közeledjek Nickhez, ha igazán komolyan gondolom – mondta végül. Abból kiindulva, ahogyan szemében kigyúlt valami láng Nick nevének puszta említésére, Vaughn úgy sejtette, ez nem lehet probléma. Bár, hogy Mara mennyire gondolja komolyan, és Nick miként reagál erre, nem tudhatta. Fogalma sincs, mit vár Nick az élettől, döbbent rá. Kalandra vágyik, vagy hosszú távú kapcsolatra a megfelelő nővel? Ő már lemondott arról, hogy a tökéletes nő létezik, legalábbis az ő számára, és éppen elégszer tuszkolta le a véleményét a legjobb barátja torkán. Nick nyilván nem is veszi már a fáradtságot, hogy kimutassa az érzéseit, ha más véleményen van, mint ő. Pedig lehet, hogy így van. Nézzük csak Yanket és Lolát. Bátorította Yanket, hogy adjon a nőnek egy esélyt. Odáig is elment, hogy erősködött, Yanknek Lolára kell bíznia a döntést, vállalja-e a kapcsolatot, vagy nem. De nem hitte, hogy ugyanez vonatkozik őrá és Annabelle-re is. És amikor Yank azt mondta, hogy Annabelle-nek egy derék férfi kell, rögtön tudta, hogy Yank udvariasan arra céloz, hogy nem ő. Hiszen bármit is elért az életben, attól még az a gyerek maradt, akinek nem sikerülhet, és az a férfi, akit Laura elhagyott, mert hiányzik belőle valami. Az évek során, amíg Yank meg ő nagyon közel álltak egymáshoz, Yank is erre a következtetésre juthatott. Ő segíthet Annabelle-nek úrrá lenni éjszakánként a félelmein, de tartozik neki annyival, hogy hosszú távra meghozza kettejük helyett is a döntést. Nicknek ezzel szemben nincsenek ilyen emlékei és félelmei. Marára pillantott, aki már hozzászokott tőle a hosszú csöndekhez. Nyugodtan várta, hogy ismét megszólaljon. – Azt hiszem, Annabelle-nek igaza van. Vágj bele – mondta végül. A lány felpattant, és cuppanós csókot nyomott az arcára. Pont ekkor nyitott be Nick. Vaughn bosszankodva csóválta a fejét, és bocsánatkérőn nézett Marára. – Már itt sem vagyok, srácok – mondta partnerének és titkárnőjének. Nick keze ökölbe szorult, majd kinyílt, kemény, zabolázatlan volt a tekintete. Marára komoly harc vár, gondolta Vaughn. Még szerencse, hogy olyan nő, aki áll elébe.
129
Kisietett az irodából, és elment megkeresni Annabelle-t. Ennek a lánynak arany szíve van, és ösztönösen tud hatni az emberek érzelmeire. Pont azt a készséget hozta magával, ami Vaughnból hiányzott. Ha nem igyekezett volna annyira meggyőzni magát az ellenkezőjéről, azt mondta volna, remek csapatot alkotnak. Nick Vaughn után nézett. Most rajtakapta, hogy öleli Marát. A férfi nagyot sóhajtott. Ebben az átkozott életben hányszor kellett már elviselnie, hogy második, hányszor kellett lemondani valamiről, amit akart! Mindig Vaughn miatt, amiatt az ember miatt, akit végtelenül tisztel, és aki közelebb áll hozzá, mintha a saját bátyja lenne. Ettől még keményebb a dolog. – Nick? Mara hangja váratlanul hasított gondolataiba. Felé fordult. Ahányszor csak ránézett, valami bizsergést érzett odalent, amely jelezte, hogy nem lesz könnyű túltennie magát ezen a lányon. Szerette nyíltságát és üzleti érzékét, a humorát és vidám nevetését. Szerette, ahogyan barna haja keretbe foglalja arcát, nem engedi magát megzabolázni, amikor ujjával hátrafésüli fürtjeit arcából. Nem, nem lesz egyhamar túl rajta, gondolta. De, mint Annabelle-nek is mondta, olyan nőre vágyik, aki csakis az övé, és aki nem ápol titkon érzéseket a legjobb barátja iránt. – Mi van? – kérdezte élesen. A lány összefonta karját a mellén, és csokoládészínű szemének pillantását az övébe fúrta. – Seggfej vagy. – Mondtad már néhányszor – morogta a férfi. – És most éppen miért? Mara felszegett fejjel lépett elé, és kis kezével megfogta a karját. – Régen voltunk középiskolások, és Vaughn mindössze a főnököm és jó barátom. – És ez engem miért érdekel? – nyelt egy nagyot a férfi. – Ezért. – Mara odahajolt hozzá, és megcsókolta. Nicket váratlanul érte a csók. Nem tudta, mi a csuda történik vele, de nem volt bolond és megérette, hogy most történik valami köztük. Az ösztöne hajtotta. A derekánál fogva felemelte a lányt, és az íróasztalra ültette. Majd lassan, gyengéden szájába szívta Mara alsó ajkát, s ezzel átvette az irányítást. Hosszan tartott a csók, a nyelvek párbaja lángra
130
lobbantotta a kettejük közti feszültséget. Mire szétváltak, Nick már meg sem tudta volna mondani, ki kezdte a dolgot, sem azt, ki is irányít valójában. Remegett a keze, el sem hitte, hogy ő viselkedik így. A lány szemébe nézett. Mara arca lángolt, a szeme kitágult. Talán döntetlen. – Ezt miért csináltad? – kérdezte a férfi. Nyelvével végigsimított nedves ajkán, s még érezte rajta a lány izét. – Nem érdekel Vaughn. A férfi szemöldöke megemelkedett. Nem tudta, mit is mondhatna. – Szóval ne viselkedj úgy, mint egy idióta, vagy mondjam inkább úgy, hogy ne viselkedj úgy, mint egy tipikus férfi. Inkább legyél a kísérőm Annabelle partiján, vagy felejtsd el, ami most történt, és keress magadnak egy másik nőt, akivel veszekedhetsz. – Nagyon fújtatott. – Na most, mit tudsz felhozni a védelmedben? – kérdezte. – Áll a randi – vigyorgott a férfi.
131
Annabelle a PR-munkában megszokta, hogy a kreatív ötleteket gyakran az utolsó pillanatban kell megvalósítani. Nem volt nagy feladat a számára, hogy a Hot Zone bulijára meghívja Vaughn vezető beosztású alkalmazottait. Csaknem végzett már, majdnem minden meghívót szétosztott azok közül, amiket reggel írt és nyomtatott ki. Amikor az utolsó meghívót nyújtotta át, ismerős arcra pillantott. – Hogy vagy, Roy? – kérdezte udvariasan, de azért egy lépést hátralépett. Zavarta valami ebben a férfiban, bár meg nem tudta volna mondani, hogy mi, mert a néhány alkalommal, amikor az építkezésen összefutottak, a férfi udvarias, sőt, tán kissé visszahúzódó volt. – Jól vagyok. Most, a betörés után kicsit több a munkánk – felelte Roy. Annabelle megértően bólintott. – Nos, ha a feleségednek meg neked jól jönne egy kis kikapcsolódás, elárulom, hogy a Hot Zone mindig jó bulikat rendez. – S a kezébe nyomta a borítékot. Amikor átvette, Roy kihasználta a lehetőséget, hogy keze Annabelle kezéhez érjen, talán a kelleténél hosszabban is. A lány próbálta kiszabadítani kezét, s közben megérezte Vaughn összetéveszthetetlen, illatát, testének melegét. Boldogság öntötte el, és ez alkalommal nem a szexuális vonzalom miatt. – Brandon – fordult el Roytól megmentője felé. Hála és megkönnyebbülés öntötte el. – Mi folyik itt? – villant Vaughn szeme a művezető felé. – Miss Jordan meghívott engem meg az asszonyt New Yorkba – vigyorgott Roy, a kelleténél szélesebben.
132
– Ami azt ületi, partit rendezünk, és meghívtam mindenkit, aki fontos ebben a projektben. – Annabelle azt akarta, hogy Vaughn tisztában legyen a tényekkel, és ne csak Roy torz nézőpontjából lássa. – A feleségeket is hívtam – tette hozzá. Váratlan mosoly futott át Vaughn arcán. – Teli vagy meglepetésekkel – mondta, és egyértelmű figyelmeztetésként átkarolta Annabelle vállát, jelezve, hogy a lány hozzá tartozik. Roy kihúzta magát. – Mondjak valamit, főnök? A feleségem boldog lesz. Imádja a partikat. – Főleg, ha szemmel tarthat – mormolta Annabelle. Vaughn az épület felé biccentett. – Végeztél a munkáddal? – Még van mit tennem – hajtotta le a fejét Roy. Aztán intett, és már lépkedett is vissza a főépület felé. Nagymenő, amikor velem van, de mennyire összemegy, amikor Brandon Vaughnnal van dolga, gondolta a lány. De nem lepődött meg a dolgon. – Kösz, hogy megmentettél – szólalt meg. – Valami azt súgja, hogy amúgy sem hagyod, hogy bárki szórakozzon veled. Vaughn elnézte ezt az erős, értelmes lányt, és nem voltak kétségei, hogy helyre tudja tenni a művezetőt. – Hát nem, de akkor is jó nézni, hogy Roy összemegy. – A lány szeme csillogott a déli napsütésben. Jól szórakozott Roy terhére. Vaughn felnevetett. – Én értelek, de akkor sem rúghatok ki valakit csak azért, mert meg akarja csalni a feleségét. – Világos. – A lány a karjára tette meleg kezét. Mintha villámcsapás érte volna őket. A férfi váratlanul Annabelle kezére tette az övét. Őt magát is meglepte a mozdulat. – Roynak felesége és gyereke is van, és nem akarom vállalni a felelősséget, hogy nem tudja eltartani őket. – Derék ember vagy. – A lány elmosolyodott, és Brandonban hirtelen minden mintha elolvadt volna. – Ha kirúgnád, nyilván nemigen találna itt másik munkát.
133
– Pontosan. – Vaughnt újra meg újra lenyűgözte ez a lány. Nemcsak a szépsége, a hihetetlen teste, hanem az intelligenciája, beleérző készsége is. – A meghívók – nyögte ki végül, rátérve arra, miért is kereste meg a lányt. – Gyere velem – indult el Annabelle a fák sora felé. A férfi érezte, hogy Annabelle beszélni fog, csak hagyni kell. Buja, zöld fűben sétáltak. A kék égen vidám, pufók felhők úsztak. Brandon oldalt pillantott. A meleg szellő Annabelle arca köré fújta a haját. Bár Brandon nem az a fajta volt, aki megáll virágokat szagolgatni, most lenyűgözte a pillanat csodálatos egyszerűsége. – Tudod, volt rá okom, hogy mindenkit meghívjak. – Biztos vagyok benne, sőt gondolom, nagyon jó okod van rá. A lány megtorpant, fejét félrebiccentette. – Csak nem elismerő szavakat hallok? – kérdezte csúfondárosan. – Ilyen keményen bánok veled? – kérdezte Brandon. – Csak, amikor igyekszel. – A lány szoknyája farzsebébe tette a kezét, minek eredményeként melle csipkés pólójának feszült. Brandon nagyot nyelt. – Szóval érdekel a módszer az őrültségem mögött? – Jóindulatot mutatni az alkalmazottak irányába? – Ne mond, hogy Mara árulkodott – ráncolta a lány a homlokát. – Nem éppen – nevetett a férfi. – Szerintem abban bízol, hogy ha az, aki szabotálja az építkezést, nekem dolgozik, akkor elárulhatja a viselkedése egy ilyen helyzetben. – Vaughn azóta gondolta ki ezt, hogy tudomást szerzett Annabelle ötletéről. – Nem rossz. – A lányra szemmel láthatóan jó benyomást tett vele. – Mi van, meglepődtél? Nem gondoltad, hogy kiismerem az agyad járását? Annabelle kacér mosollyal nézett rá. – Szeretném látni, hogy megpróbálod. De mennyire szeretném én is, gondolta a férfi. Annabelle minden figyelmeztetés nélkül futásnak eredt, kacagva cikázott a fák között, és Vaughn követte. Könnyen elkaphatta volna, de mi lett volna abban a mulatság? Hagyta, hogy a lány egyik magas fát a másik után kerülje meg. Csak amikor Annabelle kezdett már kifulladni,
134
gyorsított Brandon, került a másik irányba, kapta el szemből és terítette a földre. A lány arca rózsaszínen lángolt, vidám és gondtalan volt a mosolya. Egy kis időre nem üldözték a démonok, és Brandon is boldogan szabadult meg az övéitől. Brandon átkarolta a lány derekát, és közelebb húzta magához. Egy kismadár csiripelt valahol a közelükben. A férfi ajka Annabelle ajkára tapadt. Éhesen csókolta, úgy falta, mintha soha nem tudna betelni vele. Így is volt, és Brandon félt, hogy így is marad. Annabelle sem maradt adósa. Végigsimított nyelvével a férfi ajkán, hogy szétválassza és aztán eltűnjön a szája belsejében. Hogy is ne hagyta volna Brandon, amikor a lány ilyen mindent felemésztő lángot gyújtott benne? A lány szájába dugta nyelvét, a lehető legintimebb aktust utánozva, és mély nyögés szakadt ki Annabelle melléből. Vaughn megrázkódott az erotikus hang hallatán. Annabelle pedig a férfi farmerjének farzsebébe dugta kezét, közelebb húzta magához Brandon csípőjét, s közben hátát ívelve felfelé tolta az övét. Brandont valósággal megőrjítette testrészeik ingerlő érintkezése a ruhák idegesítő akadályán keresztül. Csípője mozogni kezdett, kemény erekcióját a lány lába közéhez dörzsölte, Annabelle pedig megremegett alatta, egyre közelebbi és közelebbi kapcsolatra vágyott. Hirtelen hang törte meg a csendet, és Mara elektromos hangja hallatszott a férfi jobb csípőjén lévő adóvevőből. Nem is szakíthatták volna meg rosszabbkor őket. – Hé, főnök – szólalt meg Mara újra. Vaughn felnyögött, és homlokát Annabelle homlokához érintette. Zihálva kapkodta a levegőt. – Nem válaszolok – mormolta. – Egyetértek – nevetett Annabelle. – Vaughn, a rendőrök keresnek – mondta Mara, és sürgetőbb volt a hangja. – Itt vagy? – Mégiscsak válaszolsz – szólalt meg Annabelle. A férfi övén lévő kis adóvevő felé nyúlt. – Igen, azt hiszem, kénytelen vagyok. – Brandon elképzelni sem tudta, hogy ilyen rossz lehet legördülni egy lányról. Levette övéről az adóvevőt, és lenyomta a gombot. – Jelen. Mondd meg, hogy öt perc és ott vagyok.
135
– Rendben, főnök. – Hát, ez jó mulatság volt – vigyorgott Annabelle. A férfi bocsánatkérőn nézett rá. – Ugyan, semmiség. Brandon felállt, és kinyújtotta a kezét, hogy felsegítse a lányt. Annabelle leporolta magát, és ezt tette a férfit is. De bármennyire is igyekeztek, por és fű tapadt rájuk. A férfi levett egy falevelet Annabelle hajáról, majd egy gallyat a szoknyája hátsó részéről. A lány kuncogott. – Ismét meglepsz – mondta Brandon. – Mivel? – kérdezte a lány, s közben lesimítgatta ruháját. A férfi elismerő tekintettel méricskélte. – Soha nem gondoltam volna, hogy jól érzed magad a természetben. Annabelle vállat vont. – Mit mondjak erre? Alkalmazkodok a környezethez. – Eggyel több, amit csodálhatok benned – tört ki Brandonból, mielőtt észbekapott volna. Annabelle kinyúlt, és végigsimított Brandon hátsóján. Egyszer, kétszer, végül otthagyta a kezét, és megmarkolta a férfi fenekét. Vaughn ágyéka ismét reagált. Brandon elkapta Annabelle csuklóját. – Ha nem hagyod abba, soha nem jutok vissza az irodába. Annabelle egy mosollyal válaszolt. – Még szerencse, hogy tudod, hol találsz meg este – mondta fátyolos hangon. A férfi nagyot nyelt. – Visszamegyek a szállóba. Te menj haza a kocsimon. Engem majd hazavisz valaki. – Biztos? Brandon válaszol a zsebébe nyúlt a kulcsokért. – Köszönöm – mosolygott Annabelle. Vaughn bólintott. Amíg visszagyalogol az épületig, legalább rendbe szedi magát. Amíg Annabelle itt van a házában, az életében, semmit nem lesz könnyű megoldani. Ebben immár biztos volt. Alig várta már, hogy hallja, mit akarnak mondani a rendőrök. Besietett az irodába. A nyomozásért felelős rendőr ott várta, és Mara jóvoltából kávét ivott. Láthatóan flörtölt a lánnyal, de Mara merev tartásából és elzárkózó arckifejezéséből egyértelmű volt, hogy azt jelzi,
136
ne kezdj velem. Úgy tűnik, csakugyan érdeklődik Nick iránt, gondolta Vaughn. Odalépett a nyomozóhoz, és kezet nyújtott. – Nem állt szándékomban megvárakoztatni. Ross detektív felállt és megmarkolta Vaughn kezét. – Semmi gond, bájos titkárnője elszórakoztatott. Mara a háta mögött a szemét forgatta, és kidugta nyelvét. Vaughn visszafojtotta a nevetés. – Mara, kapsz egy kis kimenőt – mondta. A lány hálás pillantást vetett rá. – Később találkozunk. – Ügyet sem vetett a nyomozóra, a vállára vetette táskáját, és kiviharzott a szobából. Mihelyt kettesben maradtak, Vaughn a rendőrhöz fordult. Az a falon lógó képeket nézegette. Volt köztük néhány régi újságkivágás Vaughn karrierjéről, és fényképek, amelyeken különféle kupákat vett át. – Nos, mit talált? – kérdezte Vaughn, akinek nem volt nagy kedve csevegni. – Rájöttünk, hogy a szülei nem méltányolták az ön sikeres pályafutását – vakargatta Ross a fejét. Vaughn nagyot nyelt. – Olyant mondjon, amit nem tudok. – Ettől a helytől sincsenek elájulva – mutatott körbe az irodában. – És? – kérdezte Vaughn. Bosszúság lüktetett az ereiben. Egész nap a családi problémáit akarja taglalni a zsaru? – De végül nem tartottuk őket gyanúsnak, mert nincs igazi motívum. Túlságosan is fontos nekik a köztisztelet, a jó hírnév és a tiszta kéz ahhoz, hogy bármi ostobaságot tegyenek. Vaughn lehajtotta a fejét. – Tényleg, olyant mondjon, amit nem tudok. – A maga régi éttermei veszteségesek. Tudta ezt? Erre már felkapta Vaughn a fejét. – Maga tréfál velem. Laurának nagyon kellett volna igyekeznie, hogy ezt elszúrja. – Hát sikerült neki. Az exe tartozik a házak tulajdonosainak, az összes beszállítónak, és még sorolhatnám. Vaughn ledöbbent. – Kapcsolatban áll vele? – kérdezte a nyomozó. – Nem voltam. De éppen most hívott fel váratlanul. – Tényleg, véletlen egybeesés? – ütött szöget a fejébe a kérdés. – Mit akart?
137
– Pénzt. Azt mondta, túl sokat vett föl a hitelkártyájáról. Ross elővette jegyzetfüzetét, és leírt valamit. – És maga hitt neki? – Nem volt okom, hogy ne higgyek. Kérdeztem az éttermekről, és nem említette, hogy gondjai lennének. – Vaughn kinézett az ablakon. Gondolkodni próbált, de ha Lauráról volt szó, kikapcsolt az agya. – Nos, mi motívumot keresünk, és nem tudom elképzelni, hogy a volt felesége örülne annak, hogy az ön csillaga ismét felemelkedőben van, miközben az övé zuhan – jegyezte meg a nyomozó. – Laura hiú, de nem önpusztító. Különben is, ha ő állna a vandalizmus mögött, miért hívna fel, és ezzel hívná fel magára a figyelmet? – kérdezte Vaughn. – Sakkozik? Brandon a fejét csóválta. – Egyszerű bekerítő taktika. Felhívja magát, azt mondja, pénzt akar, közben a háta mögött szabotálja az építkezést, hogy a szálló ne legyen sikeres. – Ross a szemébe nézett. – Mintha két fronton támadna. Vaughn a farzsebébe dugta a kezét, és fel-alá járkált. – Nem tagadom, hogy minden lehetséges, de valahogy nem érzem itt, hogy így lenne. – Öklével a mellére csapott. – Tudja, hogy értem? A detektív néhány lépést tett az ajtó felé. – Számításba vesszük, amit érez, de minden lehetőséget követnünk kell, bármilyen távolinak is tűnjön. És ez nekem egyáltalán nem tűnik távolinak. – Hát, köszönöm, hogy tájékoztatott – kísérte ki Vaughn a nyomozót. Miután Ross elment, Vaughn újra végiggondolta a beszélgetést. Laura állna a problémái mögött? Horkantott. Nem valószínű. Amivel visszakerült a startvonalhoz. A legjobb, ha hazamegy, remélve, hogy Annabelle megérzései jobbak, mint az üggyel megbízott nyomozóé. Mikor megérkezett Vaughn házához, Annabelle zajos vitába csöppent. Azonnal rádöbbent, hogy egy magánbeszélgetést zavart meg Lola és Yank bácsi között. A bácsi a nappaliban a heverőn üldögélt, míg Lola, új magassarkú cipőjében, lebbenő szoknyájában és mélyen kivágott, ujjatlan parasztblúzban fel alá járkált a keményfa padlón. Annabelle csak intett feléjük, és már ment is tovább a szobájába, a folyosón megállt, és jól hallotta a beszélgetésüket. Őszintén be kellett
138
vallania, hogy túlságosan is érdekelte a dolog ahhoz, hogy bemenjen, és az ajtót becsukva kizárja hangjukat. – Valaha volt köztünk valami – mondta éppen Lola. – És még ha nem is folytattuk úgy, ahogyan azelőtt volt, miután a lányok megérkeztek, de azért folytattuk. Folytattuk, éveken át. Annabelle közelebb húzódott a falhoz. Lola és Yank bácsi? Hát, ésszerűen hangzik, még ha eddig nem is tudott róla, és nem is akart belegondolni. Olyan érzés volt, mint amikor egy gyerek először gondol bele, hogy a szülei szexelnek. – Megmondtam neked akkor is, és megmondom most is, jobbat érdemelsz – emelte fel a bácsi a hangját. – Ugyanaz, csak más okból. Akkoriban féltél elkötelezni magad. Most viszont magad miatt félsz – erősködött Lola. Annabelle nem értette, mire is gondol Lola, de feltételezte, hogy a dolognak köze van ahhoz, miért is jött ide a bácsi ilyen váratlanul. Rémülten menekül, de a lány el nem tudta képzelni, mi elől. – Semmitől nem félek – kiabálta Yank, de Annabelle-nek úgy tűnt, hogy valami kis remegés a hangjában egészen másról árulkodik. – Én sem – közölte Lola. – És be is bizonyítom. Gyere velem a céges buliba. Legyél te a kísérőm. – Hirtelen témaváltása meghökkentette Annabelle-t. El sem tudta képzelni, bácsikája milyen arcot vág most, és visszafojtott lélegzettel várta Yank válaszát. – Mindig elmegyek a céges buliba – szólt a válasz. Tipikus férfi – vigyorgott Annabelle. Yank bácsi, és az ő makacs természete. – Gyere velem, mint a partnerem – vágta rá Lola. Csönd lett, majd Lola folytatta. – Ha nem adsz egy lehetőséget, hogy őszintén kipróbáljuk, elmegyek, Yank. Eltűnök a Hot Zone-ból, és eltűnök az életedből. Annabelle szeme könnyekkel telt meg. A szíve már eddig is hevesen vert, de most mintha egy marok szorította volna. Bár most már felnőtt volt, és tudta, hogy az ő életében mindig is ott lesz Lola, a folyosón állva hirtelen kicsinek, jelentéktelennek érezte magát. Ugyanúgy, mint kisgyerekként, amikor Yank bácsi és egy idegen beszélgetését hallgatta, és a szociális munkás az ő és testvérei sorsáról határozott. Erőtlen vagyok, nincs hatalmam beleszólni a dolgokba, gondolta és elfogta a
139
remegés. Anélkül, hogy észrevette volna, a padlóra rogyott, és úgy bámulta a falat, mintha nem létezne más. Mire összeszedte magát, már csönd volt a nappaliban, és rádöbbent, nem is hallotta, mit válaszolt a nagybátyja. Vaughn később ért haza, mint tervezte, mert Roy feltartotta. Futballkérdésekkel szorította a sarokba, hogy a szabadnapján segíthessen Toddnak. A szokásosnál is jobban érződött, mennyire szeretne a fia életének része lenni. Vaughn együtt érzett vele. Ő bármit megadott volna, ha a szüleit érdekli az ő élete. Ám egy idő múlva kimerültségre és fejfájásra hivatkozva mégis elmenekült. Belépett a túlságosan is csöndes házba. Lolát és Yanket nem látta. Feltételezte, hogy mindketten a szobájukba vonultak. Csak találgatni tudta, meddig maradnak. Befordult a folyosó végén, és bezárkózott ő is a szobájába. Borisz támadta le elsőként. Fel-le ugrált hátsó lábán, mint egy gumilabda, de így is alig érte el Vaughn beteg térdét. – Ül – morogta Vaughn. Borisz lefeküdt. – Tévedsz, rapper. A kiskutya túlságosan is lelkesen csóválta farkát, lihegve lógatta nyelvét. – Nem fér a kis fejedbe, hogy kár így izgalomba jönnöd, nem lány vagyok? – kérdezte Brandon a kutyától. Mégis, azon kapta magát, hogy lehajol, felveszi Boriszt és a melléhez emeli, ahogyan Annabelle-től látta, majd megpaskolja a kis szőrgombócot. Nem is látszott a sok szőrtől, milyen alatta a kutya. Ha már állatokról van szó... Vaughn azóta nem látta a nyulat, hogy Annabelle megérkezett. És a macska... Az ágya felé pillantott, és az a látvány fogadta, amire számított: az állat a kedvenc helyén, az ő párnáján gömbölyödött. Pontosan Annabelle feje fölött. Meglepődött. Azt hitte, hogy a lány a saját szobájában van. Elvégre még csak vacsoraidő van, korai lefeküdni. Nem tudta, mire vélje a dolgot. Halkan odalépett, és leült a lány mellé. A matrac besüppedt, és a lány mocorogni kezdett. Annabelle magasan, feje fölé emelte karját,
140
hogy pólója megemelkedett. Kivillant lapos, sima hasa, és szokatlanul kiálló köldöke. Vaughn csak nézte. És vigyorgott. És a szájában összefutott a nyál a látványra, nem is beszélve arról, miként reagált rá az alteste. Nagyot nyelt. Annabelle nagy, kék szeme kinyílt. – Szia. – Szia – mosolygott rá a férfi. – Látom, van társaságod. – Kinyúlt, és megvakargatta a kis rappert Brandon álla alatt. – Úgy tűnik, kedvel engem – nevetett a férfi. – Ezt add össze. Annabelle felült. – Igen, értem – mondta, és ünnepélyes tekintettel nézett Brandon szemébe. – Mi ez a délutáni szundi? A lány a fejét csóválta. – Ez tűnt a jobbnak két rossz közül. – A pillantása a fal felé cikázott, el az övétől. – És a másik? – Hogy gondolkodok – szólt az egyszerű válasz. Brandon sejtette, hogy a helyzet minden, csak nem egyszerű. Azzal jött haza, hogy elmeséli Annabelle-nek, mi a rendőrség elmélete a volt feleségével kapcsolatban, de kiderült, hogy a lány lelkét valami ennél fontosabb nyomja. – Mire nem akarsz gondolni? – kutakodott válaszért. Annabelle hallgatott, és a férfi mással próbálkozott. – Miért itt pihentél le? A kutya fészkelődni kezdett. Kiugrott a karjából, fel az ágyra, és ott Annabelle-hez bújt. A lány szórakozottan simogatta a kutya fejét. – Itt jobban érzem magam. – Mert nem érzed magad egyedül. – Brandon felfogta, hogy a lány ebben az ágyban érzi az ő jelenlétét, és ez megnyugtatja. – Részben – vallotta be a lány. Brandon látta a helyzet iróniáját. – Sikeres üzletasszony vagy, olyan ember, akihez a családjából mindenki fordul, ha bajban van, mégis elszigeteltnek érzed magad. – Megsimogatta a lány arcát. Annabelle bólintott. Könnycseppek gyülekeztek a szemében. A tenyere hátával letörölte a szemét. – Tessék, használd ezt – nyújtotta felé a paplan sarkát. Annabelle felitatta a nedvességet.
141
– Kösz. – Halk, kis kuncogás tört fel belőle. – Bárcsak ne keltenének a legegyszerűbb dolgok is déja vu érzést. – Mi történt? – kérdezte Brandon. Mindent elsöprő aggodalmat érzett. Ez most sokkal fontosabb volt, mint az, hogy csakugyan Laura okozza-e a gondokat a szállón. Nem volt hozzászokva, hogy ennyire törődjön bárkivel is, főleg olyasvalakivel, akit majd el kell engednie. Mégsem fordulhat most el. Figyelmesen hallgatta, milyen beszélgetést hallgatott ki a lány Lola és a bácsi között, miért kezdett zokogni, akár egy gyerek és bújt el az ágyba a világ elől. Az ő ágyába. Azzal válaszolt, amire a lánynak igazából szüksége volt. Nem szavakkal, hanem melléfeküdt, és a karjában tartotta, amíg a lány légzése mély és egyenletes lett. Annabelle újra elaludt, a túlfűtött érzelmek kimerítették. Vaughn nagyot sóhajtott. Tiszta szerencse, hogy a lány nem várt tőle bölcs szavakat. Nem tudott volna mit, mondani. Bárcsak mondhatná neki, hogy a feltétel nélküli szerelem igenis létezik. De nem mondhatja. Senkitől nem várhat ilyen biztonságot vagy garanciát. Elvégre ő sem talált ilyent a saját életében, hogy is adhatna tanácsot? De most már megértette, hogy az állatoktól pontosan azt kapja, amit az emberek nem képesek megadni. Átkozottul remélte, hogy nem ő lesz a következő, akiben csalódnia kell. Annabelle, miután átaludta a vacsoraidőt, étvágygerjesztő pizzaillatra ébredt. Meg volt győződve róla, hogy csak álmodik, azt vetíti maga elé álmában, amit korgó gyomra kíván. De amikor megfordult, és kinyitotta szemét, Vaughn pillantotta meg, aki egy pizzás dobozzal a kézben állt az ágy mellett. – Vacsora? – szólalt meg a lány. A szájában összefutott a nyál a gondolatra. – Ha nem is házi sütés, de igen. – A férfi arca lángolt. Láthatóan zavarban volt, amiért jót cselekszik. Igaz, nem ez volt a mai első jócselekedete. Megértette Annabelle érzéseit, elsimította félelmeit, az arcizma sem rebbent, hogy az ágyában találja a lányt.
142
Ez a kedvesség újabb dimenziókat tárt fel ebben az erős, ám mégis érzékeny jellemben. – Köszönöm, Vaughn. Nem tudhatod, de imádom a pizzát. – A lány megdörzsölte a hasát, és maga alá húzta lábát. – A legtöbb magányos ember szereti – vigyorodott el a férfi. Annabelle szomorkásán pillantott rá. – Felöltözök, és kimegyünk a konyhába, jó? – Inkább itt ennék – rázta a fejét a férfi. – Kerüljük el a társaságot? Brandon nem felelt. Leült az ágyra, és a paplanra tette a dobozt. – Te tényleg az ágyon akarsz enni? – Hát, ha nem bánod, nekem jó. – Benne vagyok. – Annabelle kinyitotta a dobozt, és Brandon kezébe nyomott egy szeletet. Rágcsálták a legfinomabb pizzát, amelyet Annabelle valaha is kóstolt, és közben a lány a férfi dolgaira terelte a szót. – Mit mondtak a rendőrök? Van már valami nyom? Brandon fölvett egy papír zsebkendőt az éjjeliszekrényről, és megtörölte a száját. – Semmi elfogadhatót. A lány végzett a második szelettel is, és csak morzsák maradtak a dobozban. – Kire gyanakszanak? – Laurára. – A férfi minden érzelem nélkül mondta ki a nevet. Ő is végzett a pizzájával. Becsukta a dobozt, és felállt, hogy a kredencre tegye a dobozt. – Ez valami vicc? A férfi egy gyors mozdulattal lehorgasztotta fejét. – Csinált rémes dolgokat, és alapvetően sok mindenre képes – vallotta be. – De nem tudom elképzelni, hogy fizikai rombolásra is vetemedne. – És ha megbízott vele valakit? – Nem. Azonkívül pénzt kért. Hacsak nem velem akarja finanszíroztatni a saját tönkretételemet, nincs benne semmi logika. Nem veszem be Ross nyomozó „két irányból támad” elméletét. Annabelle az alsó ajkába harapott. Brandon annyira meg van győződve erről, hogy az ember hinni akar neki. De legalább egyikük nem engedheti meg magának, hogy elfogult legyen. – Amíg nem is ismerem, addig nem akarok ítélkezni. – Hát, a rendőrség itt tart. Tovább kutatnak.
143
– Helyes. De úgy hangzik, mintha eldöntötted volna, hogy adsz neki pénzt. A férfi vállat vont. – Ha a zsaruknak igazuk is van, miért tegyem őt miért kétségbeesettebbé, még dühösebbé és féltékenyebbé azzal, hogy nemet mondok? Annabelle eltűnődött a hallottakon. – Mégis, mi történt köztetek? – kérdezte. Nem tudta legyőzni a kíváncsiságot. A férfi mellé ült az ágyba. A fejtámasznak dőlve kezét összekulcsolta a feje mögött. – Unalmas történet, bele se kezdek, hacsak nem akarsz újra elaludni. Annabelle felé fordította a fejét, és érezte, hogy ostoba mosolyra húzódik az ajka. – Soha nem lehet unalmas a számomra a múltad, és tekintve, én menynyi mindent rád zúdítottam az enyémből, úgy tisztességes, ha én is meghallgatom a tiéd. – Úgy érted, az a tisztességes tőlem, ha megosztom veled? A lány mosolyogva nézett rá. – Igen, Vaughn. Arra kérlek, hogy tedd meg azt, amitől a férfiak rettegnek. Nyíljál meg előttem. Brandon felnézett a plafonra. Lemondóan sóhajtott. – Oké. Nézd, azért jöttem össze Laurával, mert azt hittem, ő az igazi. Csak éppen, visszatekintve, el sem tudom képzelni, hogyan képzelhettem róla, hogy rendes ember. – Mindenki a legjobbat keresi a másikban. Mik voltak az okaid? –Arra gondoltam, hogy tanárnő, ezért jobban megérti, min mentem keresztül. Diszlexiás voltam, nem ment jól a tanulás, ezért a sport felé fordultam, amiben jó lehettem. – Sok mindenben jó vagy – nyugtatta meg a lány. Brandon forró pillantást vetett rá, és mindketten elnevették magukat. – De tényleg, ez jó érvnek tűnik. Mi volt hát a baj? – Nem tartott soká rájönnöm, hogy az életmódom sokkal inkább vonzza, mint én magam. Annabelle kinyújtotta a lábát, és a férfi lába köré kulcsolta. – Hát ezt nehéz elhinnem. – Mi mással magyaráznád, hogy miközben én fájdalomcsillapítóktól kábán a kórházban feküdtem a széttört térdemmel és agyrázkódással, szerető feleségem megállapodott Yank vetélytársával?
144
Annabelle szíve vérzett. De még mindig próbálta megérteni, mi is zajlott akkor a férfi életében. – Talán úgy gondolta, hogy Spencer Atkins jobban szolgálja az érdekeidet. Vaughn a homlokát ráncolta. – Úgy gondolta, hogy Spencernek jobb tévés kapcsolatai vannak. Ő jóval előbb felfogta, hogy vége a karrieremnek, mint ahogyan én elfogadtam. Elkezdte tervezni a jövőmet, és az övét is, mint olyasvalaki feleségéét, aki számít. Az ég mentsen meg attól, hogy ne jöjjenek a meghívók a fontos eseményekre, és neki otthon kelljen ülnie esténként az ostoba férjével – morogta, és olyan keserűség áradt a hangjából, hogy Annabelle lelke fájt tőle. Fel sem tudta fogni, hogyan állíthatja egy nő, hogy megért és szeret egy férfit, hogy aztán ilyen kiszámított szavakkal bántsa, és félrevezesse élete mélypontján. – Az egyértelmű, hogy Laurának nagymenő kellett. De te miért voltál olyan kemény magadhoz? – kérdezte. – Mi a csudáról beszélsz? A lány fölé mászott, míg végül Vaughn csípőjén lovagolt. Az arcába akart nézni, és rákényszeríteni, hogy ismerje be legnagyobb gyengeségét. – Azt akarom tudni, miért tartod magad ostobának, és kicsinyíted magad olyasvalami miatt, amiről nem tehetsz. – Mert most Laurát idéztem, édesem – közölte Vaughn. – És most nem szépítem a mondandóját. Amikor megállapodtunk a válás feltételeiben, azt mondta, hogy az éttermek még sikeresebbek lesznek az ő vezetése alatt, mert ő el tudja olvasni az apró betűket is. – A ribanc – tört ki Annabelle-ből. Lehajolt és szájon csókolta a férfit. – Nekem inkább Laura tűnik idiótának – rágcsálta Brandon ajkát. – Mmmm. Lassacskán én is rájöttem. – Brandon átkarolta a lány nyakát, és magához szorítva viszonozta a csókot. Nyelve lassú köröket írt le a lány ajkán, s az szétnyílva befogadta. A csók pillanatokon belül forró, szenvedélyes vallomássá vált. Annabelle élvezte, hogy maga alatt érzi a férfit, kemény, vágyakozó testét. Brandon pedig átvette az irányítást a csók és Annabelle fölött. A lány teste megolvadt, övéhez simult. De Annabelle még nem fejezheti be a beszélgetést. Amíg Laura fájdalmas szavait végleg ki nem törli a férfi agyából, az mindig elzárkózik egy kicsit előle is, hogy ne bánthassák újra.
145
– Miért tartja a rendőrség gyanúsítottnak? – kérdezte és felemelkedett, hogy képes legyen ésszerűen beszélni és gondolkodni. Hiszen Vaughn csókja szinte elvette az eszét. Brandon kifújta a levegőt, és kényszerítette magát, hogy kinyissa szemét. – Úgy tűnik, csődbe viszi az üzletet. Annabelle boldogan tapsikolt. – Hát ez csodás. Imádom – lelkendezett. – Tessék? – Hát nem érted? Vaughn értetlenül nézett. – Ő csak annyit fogott fel, hogy a nő, akit minden egyes lélegzetvétellel egyre jobban kíván, itt ül vágyakozó ágyékán, és a volt feleségéről akar beszélni. Ennél jobban semmi nem hervaszt le egy férfit. – Mit nem értek? –Az a nő, aki téged ostobának nevezett, olyannak, aki nem tudja elolvasni az apró betűket, csődbe viszi az üzletet. A sikernek vagy kudarcnak semmi köze az olvasás képességéhez, Vaughn. Pont neked kéne ezt a legjobban tudnod. De ha nem hiszed, Laura épp most adott a kezedbe bizonyítékot. A férfi a fejét csóválta. Megdöbbentette a lány nézőpontja. – Van benne valami – mondta végül, aztán jelentőségteljesen mosolygott rá. – Mi lenne, ha innen a rendőrökre hagynánk a dolgot. Annabelle bólintott. – Ami azt jelenti, hogy mi... ő... más dolgokkal foglalkozhatunk. – Reménykedő volt a hangja. – Jól hangzik. De én nem beszélgetésre gondolok. – Így még jobban hangzik. Brandon egy másodperc alatt a hátára fektette. Megváltozott a helyzetük. A férfi lenézett rá. A póló felcsúszott a combjáról, csipke és bőr villant ki étvágygerjesztőén. Hirtelen huncut fény villant Annabelle szemében, és a lány a feje fölé emelve kezét, kínzó lassúsággal kezdte feljebb húzni a pólót. – Kínzol? – A férfi hangja rekedtes volt a vágytól. – Na, és mit teszel ellene? Brandon nem volt képes ellenállni ennek a pillantásnak. Lejjebb csúszott, és a lány combjára tette kezét. Pillantása egy másodpercre sem hagyta el a lány szemét, mikor széjjelebb húzta a lány két combját, Annabelle megremegett.
146
Brandont valami mély elégtétel öntötte el a gondolatra, hogy ilyen hatással van rá. Még többet akart ebből. A csúcsra akarta repíteni, és nézni közben. Sejtette, hogy ez a kép olyan hatással lesz rá, amely őt is hamar a csúcsra repíti. Lejjebb hajolt, és még mindig a lány combját fogva, nyelvével fölfelé simított előbb az egyik comb belsején, majd a másikon. Annabelle izmai remegtek, keze a lepedőt gyűrte. De ez nem volt elég. A férfi lehúzta a bugyit, és kibukkant a szőke, háromszög alakú kis pamacs, amely most nedvességben fürdött. És ennek ő az oka. Brandon mélyen magába szívta a lány illatát, és még közelebb merészkedett. – Vaughn... – Annabelle fejét egyik oldalról másikra vetette, de tárva maradt a férfi előtt, bármit tegyen is. – Nyugalom, bébi. – Brandon kilélegzett, a lány megduzzadt nőiességére fújva a levegőt. A lány csípője megemelkedett, és Annabelle halkan felnyögött. – Ez nem fair. A férfi kuncogni kezdett. Igaz, a hangja fátyolos volt a vágytól. – Mivel nem az ellenfél csapatában játszol, lássuk, mit tehetek, hogy jobb legyen. – Siess – nyögte a lány. Vaughn lehajtotta fejét, és hosszú, lassú nyelvcsapásokkal kényeztette. Először fölfelé, majd lefelé haladt a nyelve, míg végül szája rátapadt a kis rózsára és fogával finoman rágcsálni kezdte. A lány teste remegett, rázkódott, a combizmok megfeszültek Brandon körül. – Még. – Annabelle csípője felemelkedett, némán támogatva a kimondott kérést. A férfi ki akarta elégíteni ezt a vágyat, de közben a saját teste is majdnem robbant. Brandon visszafojtotta lélegzetét, aztán nekiállt száztól visszaszámolni, hogy ezzel is elvonja figyelmét megkönnyebbülésért esedező testéről. De hiába, mindent elsöprő volt benne a vágy, hogy csípőjét előre döfve mélyen eltemetkezzen a lányban. De ilyen erős volt az a vágy is, hogy lássa Annabelle-t élvezni. Hogy tudja, ugyanúgy képes irányítani a lány reakcióit, ahogyan Annabelle élvezettel az övét. A jó ég a megmondhatója, de ezer éve annak, hogy érdekelte őt egy lány gyönyöre. Na persze, mindig is azt akarta, hogy a
147
nő élvezzen, de ez nem volt más, mint hiúság. De ez most Annabelleről szólt, arról, hogy a lány mennyire mélyen és könnyedén reagál rá. Hogy Annabelle teljesen az övé legyen. Nyelvét mélyen a lány forró, meleg testébe döfte, és amikor Annabelle gyönyörében felnyögött, ő ujjával cirógatta a külső redőket, s végül mélyen bedugta ujját. A lány belső izmai megfeszültek körötte, és Brandon teste nem bírta tovább. Ahogyan Annabelle-é sem. – Nem akarok elmenni, amíg nem vagy bennem. – Annabelle hangja remegett, teste rázkódott. Finom volt, de nem vitte el a csúcsig. A csudába is, minek néznie? Inkább lesz aktív résztvevő! Vaughn még soha nem tépte le magáról ilyen gyorsan a farmert és a bokszeralsót. A vágytól remegve feküdt a lány fölé, és a szemébe nézve ereszkedett le rá, és hatolt mélyen belé. Ki és be, miközben a lány kifejt belőle minden csepp szenvedélyt, és magába szívott minden érzelmet is.
148
Annabelle megsétáltatta Boriszt a szálló körül. Megcsodálta, milyen pazar kilátás nyílik Vaughn birtokáról. Megállt a fa mellett, ahol Nickkel piknikezett, leült és lecsatolta a pórázt. Hadd futkározzon a kutya, remélte, eléggé kifárasztja magát. Két nap telt Lola ultimátuma, majd távozása óta. A bácsi maradt, duzzogott, és egyre-másra kereste az ürügyeket, hogy ne kelljen felhívnia az irodát és beszélnie Lolával. Pedig Annabelle tudta, hogy Lola komolyan gondolta az ultimátumot. De mivel mindkét húga elutazott üzleti ügyben, senkivel nem beszélhetett az irodában, aki elárulta volna neki, mi történik. Nem volt más dolga, mint a mostani munkájára és az itteni életére koncentrálni. Mara a promóciós levél után e-mailben is megismételte az ajánlatot, és sorra jöttek a visszaigazolások. A vendégek egymás után fogadták el az ingyen éjszakát és erősítették meg helyfoglalásukat. Igaz, olyanok is bőven akadtak, akik lemondták, mert nem vállalták a kockázatot, hogy végül nem lesz hová menniük. De Mara elmondása szerint a legtöbben dicsérték Vaughnt a nyári program miatt. Hajlandók voltak kockáztatni, amibe persze az ingyen éjszaka is besegített. Ráadásul a túlóráknak hála, a korábbi károkat is majdnem sikerült elhárítani. Alapvetően jól állt a helyzet, és Annabelle-nek mindössze egyetlen javaslata marad, mielőtt visszatért volna New Yorkba. Igazából hamarább is elindulhatott volna, de arra vágyott, hogy a lehető legtöbb időt töltse itt. Elég volt lehunynia szemét, és máris felidézte magában az elmúlt néhány éjszakát. Vaughn ezek szerint rájött arra, hogy a távolságtartás politikája nem válik be náluk, és fantasztikus éjszakákat töltöttek
149
együtt. Olyanokat, amilyenek a fantázia birodalmából valók, gondolta a lány. Micsoda áldás volt egy álmok nélkül végigaludt alvás után, magát biztonságban érezve ébredni a férfi karjában. Csak óvatosan, figyelmeztette magát. Azt beszéltük meg, hogy ez csak rövid távú kapcsolat. Arról nem volt szó, hogy beleszeret a szálló körüli buján zöld tájba és a nagy üres házba, amely egy női kéz érintéséért kiállt. Ideje az üzletre koncentrálni. Annabelle füttyentett, és Borisz odarohant hozzá. Felkapta, és elindult vele vissza az épületbe. Épp be akart lépni az irodába, amikor fojtott hangok ütötték meg fülét. Nick és Mara volt az, és a hangokból ítélve nem dolgoztak. Nem akarta megzavarni őket, ezért megfordult, de egyenesen Vaughn izmos mellkasának ütközött. – Hűha. – A férfi elkapta a karját, és segített megtartani az egyensúlyát. Borisz kapálózva igyekezett kiszabadulni a szorításból és megnyalni Vaughn arcát. – Jobb lesz, ha átveszed – nevetett a lány. Átadta a kiskutyát, Vaughn pedig ügyetlenül markolta. A hasa táján fogta Boriszt, hogy a kutya lábai lelógtak, feje pedig bólogatva próbált közelebb kerülni hozzá. Annabelle a fejét csóválta. – Nem is tudom, melyikőtök szánalmasabb. Tessék. Így kell fogni. – Eligazította Vaughn nagy kezét, hogy Borisz hátsóját tartsa az egyik tenyerével, a másikkal az egyensúlyát őrizze. – A tenyeremben a segge – morogta Brandon. A kutya válasz helyett boldogan végignyalt az arcán. Mire Annabelle észbe kapott, Borisz már befúrta magát Vaughn mellkasához, és a férfi a karjában tartotta. – Látod? – vigyorgott. – Nem is olyan nehéz. Most pedig szeretnék beszélni veled. A férfi megkerülte. – Akkor menjünk be. – Ne. – Annabelle a torkát köszörülte. – Nem akarom megzavarni Nicket és Marát – magyarázta. – Azt hiszem... elfoglaltak. – Aha. – Brandon megértően bólintott. – Akkor sétáljunk egyet. – Épp most értem vissza, dehát nyáron soha nem elég a friss levegőből. – A kijárat felé biccentett. – Menjünk.
150
Most más irányban mentek, ez alkalommal a parkoló felé. Borisz nem volt hajlandó leszállni, és Vaughn kénytelen volt vinni. Annabelle figyelmét nem kerülte el, mennyire zavarban van a férfi. De mennyit változott azóta, hogy a lakása előtt rákiabált, amiért állatokat hoz magával. – Miről akartál beszélni? – kérdezte Vaughn. – Mi bajod az állatokkal? – tört ki a váratlan kérdés Annabelle-ből. A férfi megállt és egy ott parkoló kocsinak dőlt. Sötét tekintetét a lány szemébe fúrta. – Miért, te miért szereted őket annyira? Azonkívül, hogy feltétel nélküli szeretetre vágysz? A lány a szemét összehúzva várt. Nem tudta, hová fognak kilyukadni. – Nem tudom. Gondolom, azt szeretem, hogy a gondjukat viselhetem. Azt élvezem, hogy szükségük van rám – vallotta be lassan. Vaughn bólintott. – Pontosan. Emlékszel arra a halra, amiről meséltem? – T.D. – felelte a lány, meglepve Brandont. – Nem hittem, hogy a nevére is emlékszel. Annabelle vállat vont. – Neked fontos volt. Mi van vele? – kérdezte. – Egy kissrác nyer egy halat a vurstliban. El kéne olvasnia az utasításokat, hogy helyesen etesse. – Vaughn arca megrándult az emléktől. Nehezebb volt felidéznie és elmesélnie ezt az emléket, mint várta. – Vagy megkérhet egy felnőttet, hogy olvassa el neki... – Annabelle hangja elhalt. Nyilván most jutott eszébe, milyen felnőttek vettek körül a gyerekkoromban, és levonta a nyilvánvaló következtetést, gondolta a férfi. – Helyes – mormolta. – És miután megöltem az első háziállatomat, úgy döntöttem, nem engedhetem, hogy újabbat bízzanak rám. Annabelle végigsimított az arcán. Olyan megértés és törődés áradt belőle, amilyennel a férfi még nem találkozott. Most már tudta, hogy Laurától sem kapta meg. Az első feleségénél a tanultságot hitte megértésnek. Ez a felismerés most segített abban, hogy a haragja és a neheztelése valamelyest csökkenjen. Még valami, amiért hálás lehet Annabelle-nek.
151
– Meg kell tanulnod jobban bízni magadban – szólalt meg a lány lágyan. – Én bízok benned. – Közelebb hajolt, és gyengéden megérintette ajkával a férfi száját. Borisz heves ugatására húzódtak szét. Annabelle hátrébb ugrott. – Féltékeny – nevetett. – Biztos, hogy fiúkutya vagy? – nézett Brandon a homlokát ráncolva Boriszra. – Mert ha igen, tudhatnád, miben zavartál meg. Annabelle nevetése felvidította a hangulatot. A férfi kihasználta az alkalmat, hogy témát váltson. – Mivel tudom, hogy nem a gyerekkoromról akartál beszélni, elárulnád, mit akartál mondani? – Valami jótékonysági gesztus kellene, ami a szállóhoz kötődne. Persze, nem tudhatom, hogyan állsz anyagilag, de arra gondoltam, hogy ha komoly sajtót tudunk biztosítani, akkor létrehozhatunk egy ösztöndíjat diszlexiás gyerekek számára. Később megbeszélhetjük az életkort és egyéb részleteket, de azt akarom tudni, hogy egyáltalán tetszik-e az ötlet? Brandon Vaughn elgondolkodva állt. Határozottan ellenezte, hogy a nyári tábor bármiféle hírverést kapjon, aztán Annabelle átvette az irányítást, és mindent megváltoztatott. Gondoskodott arról, hogy ne legyen sok visszamondott foglalás, amíg be nem fejeződik az építkezés és a rendőri vizsgálat. Az ösztönei jól működtek. Yank teljes joggal büszke az unokahúgaira. Különösen erre a lányra. – Igen, tetszik az ötlet. Annabelle hitetlenkedve, örömmel telve kiáltott fel. – Köszönöm. – Oda akart ugrani hozzá, hogy megölelje, de Borisz tekintetét látva nevetve meghátrált. – Ezt elteszem estére. – Vaughnra kacsintott, majd elrohant, hogy végezze a dolgát, tegye azt, amiben a legjobb. Sajnos Brandont egyedül hagyta Borisszal, aki úgy döntött, hogy imádja őt, és ennek nyalogatással, sok nyállal akart kifejezést adni. Vaughn kétségbeesetten felnyögött, aztán kitört belőle a nevetés. Nevetnie kellett ettől a kutyától, ahogyan Annabelle puszta gondolatára is mosolyognia kellett. Csupa olyasmi, amit túlságosan is ritkán tett, mielőtt a lány belépett volna az életébe.
152
Annabelle egész délután telefonálgatott. Hirdetési lehetőségeket keresett, majd igen hosszan beszélgetett a húgaival. Végül kimerülten dőlt hátra a székben. A feje fölé emelve karját, hátrafelé nyújtózkodott, s élvezte, mint nyúlnak meg a begörcsölt izmok. – Haver, ez nem volt könnyű. – Egyetértek. Mit szólnál hozzá, ha mára befejeznéd a munkát, és kicsit szórakoznánk? – kérdezte Mara íróasztala mögül. Annabelle felé fordult. – Kitaláltál valami jót? Mara az íróasztal lapját kocogtatva elvigyorodott. – Lehet. Fél óra múlva Annabelle és Mara már a középiskola pályájának tribünjén másztak föl, kezükben barna zacskóban borosüveg. – Tudom, hol vagyunk. Csak azt szeretném tudni, miért – szólalt meg Annabelle. Mara előhúzta a két üveget, és az egyiket odaadta Annabelle-nek. – Pasinézőben vagyunk. – Tréfálsz velem – emelte meg szemöldökét Annabelle. – Ugyan már! – Mara a szájához emelte az üveget, és nagyot kortyolt. – Igyál te is. Jól megy ahhoz, amit látni fogunk. – A pálya felé intett, ahol sortba és pólóba öltözött fiatalemberek futkároztak a gyepen. – Biztos nem azért jöttünk, hogy kiskorúak után csorgassuk a nyálunkat – morogta Annabelle, és biztos, ami biztos, maga is ivott egy jó adagot a gyümölcsízű borból. – Nem, hanem, hogy az edzőket nézzük. – Mara pillantása a két férfi felé villant, akik az iskola mögül futottak elő. Nick sötétzöld pólót és sortot viselt, míg Vaughn hasonló, csak világosszürke szerelést. Annabelle szíve a férfi puszta látványától hevesen dobogott. Eszébe jutottak a tinédzserévei, és most már világos volt, mit is értett Mara pasiles alatt. – Visszaviszel az időben – nevetett. – Csak éppen idővel javulnak a dolgok, és most nemcsak a férfiakra gondolok. Amikor fiatalabbak voltunk, csak néztük őket, és reméltük, hogy észrevesznek, nem? Annabelle bólintott. – Nos, a mi korunkban már túl vagyunk a reménykedésen. – Hangosan füttyentett, és mindkét férfi feje feléjük fordult. Mara integetett. Annabelle kénytelen volt követni a példáját. Mara leült egy padra.
153
– Nos, nagyon jól tudják, hogy mi okból vagyunk itt. Azért, hogy lássuk őket, ami nagy valószínűséggel hízeleg nekik, ami nagy valószínűséggel garantálja, hogy sikeres esténk lesz. – Mara felemelte üvegét és Annabelle-éhez koccintotta. – Egészségedre. – Azt hittem, hogy te meg Nick még nem jártok. – Nem is. Mara letette maga mellé a padra az üveget. – Látsz te itt randevút? Mert én nem. Annabelle kicsit kótyagosnak érezte magát a bortól és a napsütéstől. Leereszkedett Mara mellé. – Egy nőt látok, aki a munkában viselt ruhája helyett most feszes sortot és alig felsőt visel, hogy a pasija megőrüljön a vágytól. – Mara bíztatására ő is átöltözött. Régi, Gap miniszoknyáját vette fel, és hozzá Flash-dance stílusú topot. – De nem teszek túl rajtad – nevetett Mara és újra integetett. Annabelle úgy sejtette, hogy Nick most már leizzadt, de ennek semmi köze a hőmérséklethez. Na és ott van Vaughn is. Nem tudta, hogy Brandon nyáron is edzősödik, azon kívül, hogy alkalmanként segít Toddnak. De természetesen minden egyes meglepetés Brandonnal kapcsolatban pozitív volt. Most nem tudott olvasni a férfi gondolataiban, de ha azok az ő gondolatait tükrözik, akkor Vaughn alig várja, hogy kettesben maradjanak. – Helló... – Mara csettintett ujjával Annabelle arca előtt. – Azt kérdeztem, ki akarod használni, hogy idősebb és bölcsebb lettél? – Hm. – Annabelle oldalvást biccentett fejjel itta magába Vaughn látványát. – Érdekes megfogalmazás – morogta. Kortyolt egy nagyot az italból. Ha már eljött ide Vaughnt nézni, akár élvezheti is a dolgot. Brandon folyamatosan dolgoztatta a srácokat, de közben lépést is tartott velük. De időről időre megállt és felpillantott. Őrá. Bár az árnyék úgy esett, hogy a lány nem látta a szemét, magán érezte forró pillantását és félreérthetetlen volt a vágy az arcán. Vágy, amely ugyanúgy forrongott benne is. Vaughn olyan szexi volt ujjatlan trikójában és sortjában, izzadtan, kócosan, hogy a lány alig kapott levegőt a látványtól. Brandon mindegyik sráccal foglalkozott, de egyértelműen látszott, hogy Toddhoz jobban kötődik, mint a többiekhez. Őt még keményebben dolgoztatta, bíztató szavakkal hajtotta, és a hátát
154
veregette, ha jól csinált valamit. Vaughn nyilván úgy érezte, hogy a srácban és benne van valami közös. Milyen fantasztikus apa lesz egyszer belőle, ha képes így érezni más gyereke iránt is, döbbent rá Annabelle. Beleremegett a gondolatba. Vaughn sípjának hangjára riadt föl az álmodozásból. A gyerekek Brandon köré gyűltek. Annabelle az órájára pillantott, és csodálkozva látta, hogy egy teljes óra elrepült. Mara felállt és összeszedte a holmiját. – Hová mész? – kérdezte Annabelle. – Csak elköszönök Nicktől, hátha bekapja a csalit. – Jól hangzik – bólintott Annabelle. – És te? – Úgy gondoltam, visszamegyek Vaughnhoz, megnézem, kaptam-e üzenetet, hívott-e valaki szállásfoglalás ügyben. Tényleg szeretném, ha újra mindenki Vaughnról beszélne. Mara a szemét forgatta. – Azt akarod mondani, hogy hiába itattalak, hiába néztél két pompás, izzadó hímet, neked csak a munka jár az eszedben? – Annabelle oldalába könyökölt. – Csak eszedbe jut valami izgatóbb estére. Annabelle lehunyta szemét, és engedte szabadon áramlani a képzeletét. Mit kívánna, ha semmi nem állná az útját? Egyedül tölteni az éjszakát Vaughnnal? A szabadban, a csillagok alatt, egy olyan helyen, ahol senki nem zavarhatja őket? Sem Brandon szülei, sem az ő bácsikája, a húgai, vagy akár az állatok sem. Kinyitotta a szemét és a táskájába túrt. – Most meg mit csinálsz? Annabelle lefirkantott valamit egy papírra, majd összehajtogatta a lapot. – Vissza tudnál vinni a szállóhoz? – kérdezte. A többit már onnan is intézheti. Mara sóhajtott. – Oké, oké. Szóval semmit nem tanultál az együtt töltött órából. Még mindig dolgozni akarsz. Annabelle még egyet hajtott a papírlapon. – Egy dolgot tudnod kell rólam, Mara. Gyorsan tanulok. Csak figyelj, és meglátod – nézett a másik lányra. Felállt, elrendezte ruháját, egy leheletnyivel feljebb húzta szoknyáját, míg el nem érte a kívánt hatást. Aztán a vállán rándított, hogy széles nyakú topja mintegy véletlen lecsúszott az egyik oldalon. Kócos hajába
155
túrt, a szájába dobott egy mentolos cukorkát, és elindult lefelé a lelátón gyanútlan áldozata felé. Vaughn és Nick elengedték a srácokat. Olyan, tehetséges középiskolás gyerekek voltak, akik megkérték őket, hogy foglalkozzanak velük a nyáron, és mielőtt az őszi szezon megkezdődik, adjanak nekik tanácsokat, hogyan tovább. Akárcsak Vaughn, Nick is élvezte, hogy csiszolhatja a fiatalok tudását, így hát elvállalták. De most, miközben hajtották a fiúkat, hogy ne legyenek olyan átkozottul lusták, Vaughn figyelme nem egyszer kalandozott el a lelátón ülő szőke szépség felé. Brandon biztos volt benne, hogy ez a látogatás Mara ötlete volt, de ha Nick figyelmét is sikerült úgy elvonni, mint az övét, barátja jobban leplezte. Vaughn nagyon igyekezett ugyanígy tartani magát, és a játékosokra koncentrálni, amíg nem végeztek. – Hé, Todd. – Igen, mester – rohant oda a srác. – Jól dolgoztál ma. – Kösz. – A gyerek a földet bámulva rugdosta a port. – Hogy telik a nyár? – kérdezte Vaughn. – Nem rossz – vont vállat a srác. – Már ahhoz képest, hogy én nyírom a füvet, és egy tanár foglalkozik velem, nem lóghatok a srácokkal. Vaughn felnevetett. – Lefogadom, hogy azért találsz időt a barátaidra is. – Igen – vigyorgott Todd. – Amikor tehetetlennek érzed magad, mindig idézd föl a célt. Tanulnod kell, hogy legyen vésztartalék. Nézz csak rám. Ha már az első szezonban szétmegy a térdem, nem tudtam volna mihez kezdeni. Nekem nem volt olyan segítségem, mint amilyen neked van. Todd fölnézett rá. Bizalom és rajongás sütött a szeméből. Vaughn egyiket sem élvezte, de a fenébe, is, ha ezzel sikerül motiválni a srácot, akár szentnek is képzelheti őt, kit érdekel. – Értem, mester. Vaughn valami hirtelen érzelemtől vezérelve összekócolta a srác haját, aztán ismét zsebre tette kezét. – Hé, Todd, jössz már? – szólt oda az egyik haverja.
156
– Menjél csak – biccentett Vaughn. – Igen. Ő... Mester? – Mi az? – emelte fel Vaughn a szemöldökét. – Kösz – mondta Todd, aztán sarkon fordult és rohant a többiek után. Vaughn pedig Nickhez fordult. – Öregem, ez a srác aztán tehetséges. Nick bólintott. – És nagyon keményen dolgozik. Egyetlen baj van a sráccal, és az a... – Üdv, mester – szakította félbe őket egy hang. – Hallottam, hogy ma van edzés, és gondoltam, beugrok, megnézem, hogy megy a gyereknek. – Roy ügetett oda hozzájuk. – Emlegetett szamár – nevetett Nick. – A srácok az előbb mentek el – intett a parkoló felé. Roy egyik lábáról másikra állt. – Láttam őket. De nem akartam, hogy Todd tudja, hogy itt vagyok, és érdeklődök. Zavarba jönne a barátai előtt. Vaughn zsebre tett kézzel állt. Akkor miért izélgeti, tűnődött magában. Ő mindig is arra vágyott, hogy az apja érdeklődjön a meccsei és a sporteredményei iránt. De Roy annyit nyüzsög, hogy ha így folytatja, elűzi vele a fiát. – Todd igazi tehetség, büszke lehetsz rá – közölte a művezetőjével. Roy kihúzta magát, és felszegte fejét. – Ő a legjobb dolog az életemben. – Egy töredék másodpercre, akkor, amikor a gyerekhez való kötődését hangsúlyozta, mintha féltékenység torzította volna el a vonásait. Bármit is mond, magában mintha neheztelne, amiért Vaughn ilyen sok időt tölt a fiával? Nick vállon veregette. – Biztos vagyok benne, hogy Todd ezt nagyon jól tudja. – Toddnak szüksége van a segítségedre. Roy könyörgő tekintettel nézett Vaughn szemébe. Lehet, hogy csak képzeltem azt az irigységet, gondolta Brandon. – És meg is kapja tőlem is és Nicktől is. Roy a földet rugdosta. – Részidős segítség. De képzeld csak el, hogyan fejlődne, ha elvállalnád az edzőséget az egyetemen. Vaughn elkapta Nick pillantását. Mintha csak azt mondta volna, együtt érzek veled, haver.
157
Vaughn a fogát csikorgatta. Bármennyire szereti is Roy a gyerekét, nem az edző felelőssége, hogy Todd sikeres legyen. Neki is megvan a saját élete, a saját problémái. – Nézd Roy, én szeretem a srácokat, és mindig számíthatnak rám, de nekem most a szálló az első – felelte, és igyekezett nem tudomást venni a másik szemében megjelenő csalódottságról. – Szállj le Vaughnról, és inkább dobálj kosárra a sráccal – javasolta Nick. – Mindkettőtöknek jót tenne. – A barátaival van – ráncolta homlokát Roy. – Akkor add meg neki a szabadságát – mondta Vaughn. – Ebben a korban erre van szükségük a fiúknak. Főleg, hogy ennyi teher nehezedik rá a nyáron. Úgyis tudja, hogy mindig számíthat rád. – Gondolom. Na jó, megyek vissza dolgozni. Azt akarom, hogy a problémák ellenére is tartsuk az eredeti határidőt. Elsietett a parkoló felé, Vaughn és Nick pedig összenéztek. – Semmi más nincs az életében – mondta Nick. – Így aztán iszik, csalja a feleségét, és minden reményét, minden álmát Toddban akarja megvalósítani. Ne engedd, hogy a válladra rakja a felelősséget. – Értem, miért gondolod. – Csak éppen az az ostoba szorítás a mellében, ha a Toddal való hasonlóságokra és különbségekre gondol. – Na megyek – mondta végül. – Előbb Miss Jordannal kell beszélned – vigyorgott a barátja. Vaughn mély lélegzetet vett. Annabelle magas sarkú cipőjében, hihetetlenül hosszú lábával minden egyes lépéssel egyre jobban magára vonta a figyelmét. Mara mögötte jött. – Nick, szeretnék beszélni veled – szólt feléjük. – Te is pácban vagy, barátom – kuncogott Vaughn. Annabelle csípője pimaszul ringott. – Tudtam, hogy év közben foglalkozol a gyerekekkel, de azt nem, hogy a nyári szünet alatt is – lépett oda hozzá. – Nem kérdezted – vont vállat a férfi. – Mondtam neked, hogy mindenre szükségem van, amit a PR-ban felhasználhatok. Te pedig továbbra is visszatartasz információkat rólad. – Közelebb ringott. – Nem szeretem a titkokat. – Megmarkolta a férfi pólóját és lábujjhegyre emelkedett, hogy a szemük egy magasságba került. Igaz, a férfi az ajkáról nem volt képes levenni tekintetét.
158
–Tudod, hogy szeretem tisztázni a dolgokat – folytatta Annabelle, és hogy tovább ingerelje, finom, kis csókot helyezett el az ajkán. Vaughn ágyéka megmerevedett, és elöntötte a vágy, hogy itt és most magáévá tegye, a szabad ég alatt, mindenki szeme előtt. – Nem zavar, hogy közönségünk van? A legjobb barátja és a titkárnője felé biccentett. Bár nem tudta volna megmondani, hogy figyelnek-e, vagy ők is a maguk kis előjátékával vannak elfoglalva. – Mi lenne, ha elmennénk valahová, ahol kettesben lehetünk? – Annabelle szemében izgalom csillogott, és a férfi semmit nem akart jobban, mint egyetérteni. Sajnos nem állt módjában. – Haza kell mennem, és lezuhanyoznom. – Előrehajolva picit bekapta a lány ajkát. – Zuhanyozhatnál velem – javasolta. – Nekem jobb ötletem van – lépett hátrébb Annabelle. – Mi? – Itt van leírva. – A lány egy papírlapot tartott a kezében, és játékosan forgatta. Brandon próbálta kikapni a kezéből, de Annabelle nem engedte. – Jössz, Annabelle? – szólt oda Mara. Vaughn épp idejében nézett oda, hogy lássa, amint Mara megsimogatja Nick arcát, mielőtt elindul, és barátja éhes tekintettel követi minden mozdulatát. Nick nagyon bekapta. Igaz, ő jobb, ha hallgat. – Jövök már – válaszolt Annabelle Marának. – Hová mentek? – kérdezte Vaughn. A lány meglazította Vaughn sortjának gumiját, és a nadrágba ejtette a levélkét. Maga volt az erotika ez a lány, de Brandon úgy látta, mintha a szemében megcsillant volna valami más is. Valami több. Valami, amitől a férfi lélegzete elakadt, és a szívverése is csaknem megállt. – Este találkozunk – szólalt meg a lány rekedten. Brandon elkapta a csuklóját. – Mi jár a fejedben? Annabelle elmosolyodott. – Van valamim a számodra, egy helyen, ahol garantáltan nem zavar meg minket senki – ígérte. – Az utolsó taxi most indul – zavarta meg őket Mara hangja. Annabelle búcsút intett, és csípője csábosan ringott, amikor Mara után sietett.
159
Nick halkan füttyentett. – Ki gondolta volna, hogy egy kis üveg bor ilyen jó hatással van a nőkre? Vaughn felnevetett. – Gondolom, Mara kirakta az árut, hogy lásd, mit kaphatsz. Nick felnézett az égre. – Hát, így is lehet mondani. – Most már bízol benne? – Igyekszem. És te? – kérdezte vissza Nick. – Nekem nincs miért aggódnom. Annabelle nemsokára végez a munkájával, és eltűnik innen. Nick edzőcipős lábával a földet rugdosta. – Naná, haver. Mindig ezzel győzködjük magunkat, amikor félünk, hogy pofára esünk. Csak vigyázz – csapott Vaughn hátára. – Csak nem féltesz? Nick elnézően mosolygott. – Ami azt illeti, te tudsz vigyázni magadra. Én Annabelle miatt aggódom. De Vaughn látta az arcán, hogy nem mond igazat.. A parkolóban váltak el egymástól. Vaughn gondolatai a sortjában lapuló levélkén jártak, amikor egy ismerős kék Chevy állt be mellé. Az eddig ígéretesen alakuló nap egyetlen pillanat alatt romokban havert. Brandon kinyitotta kocsija ajtaját. Sietősnek és bosszúsnak akart látszani, és az is volt, hiszen a szülei kászálódtak ki a kocsiból. – Szia, apa, anya. Az ablakra támasztva a karját várta, hogy odamenjenek hozzá. Kerülte a hívásaikat, és azóta várta ezt a látogatást, hogy az újabb vandalizmus bekerült a helyi hírekbe. – Szervusz, Brandon. – Estelle odalépett hozzá, és az apja mellé állt. Feszengő csend telepedett rájuk. – Hogy találtatok meg? – kérdezte végül Vaughn. – Majd mindenki tudja a városban, hogy ha nem otthon vagy és nem is a szállóban, akkor itt a pályán tanítod a mihaszna kölyköket – felelte Theodore. – Kétlem, hogy rajtatok kívül bárki is így mondaná – morogta Vaughn. – De a lényegen nem változtat. A városban mindenki tudja, hol jár a fiatok, csak ti nem. – Brandon, Theodore, kérlek, hagyjátok abba! – Estelle igyekezett leállítani őket. – Azért jöttünk, hogy elbeszélgessünk.
160
– Amit megtehettünk volna telefonon is, ha méltóztattál volna visszahívni minket – tette hozzá az apja. Vaughn az ujjaival masszírozta a homlokát. – Sok a dolgom. – Azon dolgozol, hogy az a vacak szálloda működjön. Tudjuk – legyintett Theodore. – De miért edzősködsz itt ingyen, amikor az egyetemen komoly állásod lehetne? Estelle meglepő módon bosszús pillantást vetett rá. Kiállna a fia mellett? Nem valószínű. – Brandon, nagyon kétes az a publicitás, ami ezt az egész vállalkozást kíséri. – Anyja a fejét csóválta. – Apád és én csak azt akarjuk, ami a legjobb mindhármunknak. Vállald el azt az állást, és hagyd a csudába ezt az ostoba álmodozást. Brandon felé nyúlt, de a fia hátrébb lépett, hogy ne érje el. A háta a kocsi oldalának ütközött. – A szálló csakugyan az álmom – préselte ki magából összeszorított foggal. – Ahogyan a profi futball is az álmom volt. De nektek nem számít, hogy én miről álmodom. Csakis apa álmai számítanak. – Tehetetlen dühében a fejét rázta. – Nem fogadom el azt az átkozott állást, és apa megmondhatja az egyetemi tanácsnak, mit csináljanak vele. Ha tetszik nektek, ha nem, akkor is ez van. – Tudtam, hogy csak az időt vesztegetjük – szólt oda Theodore Estelle-nek. Az asszony könyörgő pillantást vetett rá, és Brandon most először látta meg benne a törődő nőt. Kár, hogy csakis magukkal törődik. És egyetlen fiúk ebbe nem fér bele. Utánuk nézett, ahogy visszamennek a kocsijukhoz, majd elhajtanak. Beült az autójába, és nagyot csapott a kormánykerékre. A szülei helytelenítő ábrázatát látta maga előtt. Soha nem támogatták, és soha nem is fogják. Mégis vágyott rá. Olyan volt, mint egy kissrác a cukorkaboltban, ahol nem kaphat semmit. Elérték, hogy csak vágyakozzon, és átkozottul utálta ezt az állapotot. Elhelyezkedett az ülésen, és valami birizgálni kezdte odalenn. A hangulata ellenére is felnevetett, mikor kihúzta nadrágjából Annabelle levelét, amelyről teljesen elfeledkezett. Nevetve csóválta fejét, és azonnal jobb kedvre derült. Jellemző Annabelle-re, hogy ilyen egyéni módon kézbesíti a levelét. Kinyitotta a papírlapot, és elolvasta a sietős betűkkel rótt szavakat.
161
– Béke, nyugalom és tér. Találkozunk a szállónál, hogy mindhármat megkapjuk, és még mást is. A. Tökéletes időzítés, gondolta Brandon. Mintha a lány előbb tudná, mire van szüksége, mint ő. És ma este nagyon szüksége van rá.
162
Vaughn nem tudhatta, mit tervez Annabelle estére, de a testében lüktetett az adrenalin. Hazament, lezuhanyozott, mielőtt a szállóhoz indult volna. A szobájából kilépve Yankbe botlott. Az öreg a bőröndjével a kezében várt rá. – Elmész? – csodálkozott Vaughn. A bácsi bólintott. – Elmaradtam a munkámmal, és Lolát sem várakoztathatom örökké. – De ha ki akarod próbálni, nyugodtan maradhatsz – kuncogott Brandon. Yank arca ellágyult. – Jó srác vagy. Hiányoztál. Vaughn meglepődött. – Te is nekem, papi. Yank váratlanul magához szorította Vaughnt. Valóságos medveölelés volt. Annál is többet jelentett ez, mert Yank nem az a fajta volt, aki szereti kimutatni az érzelmeit. – Legalább kezdjük bepótolni az elvesztett időt – lépett hátra Vaughn. Elgondolkodva méricskélte Yanket. Nem tudta eldönteni, meddig mehet el, aztán úgy döntött, belevág. – Nem mehetünk vissza az időben, Yank. Utazz haza Lolához, és rakd rendbe a dolgaid. – Ha sokáig vagy magányos, ragaszkodsz a szokásaidhoz. Vaughn horkantott egyet. – Azóta ragaszkodsz a szokásaidhoz, hogy megszülettél. Lola tökéletesen ismer téged, és mégis szeret. – Te is ezt érdemled. – Yank átható kék tekintete rátapadt. – Igen, talán egy másik életben. – Annabelle gondolata futott át az agyán. A lány már várja, de biztos nem haragszik meg, amiért a bácsikája feltartotta.
163
– Meséltem neked, hogy találkoztam a szüleiddel, amikor a városban kávéztam? – kérdezte Yank. Vaughn megmerevedett. Hát erre nem számított. – Honnan tudod, hogy ők azok? – Éppen azzal a csinos lánnyal flörtöltem, aki a pult mögött állt. Nevetett, és azt mondta, hogy rád emlékeztetem, csak idősebb kiadásban. Azt feleltem, hogy azért, mert az én fiacskám vagy. – Yank elvigyorodott, örömmel töltötte el a gondolat. A fenébe is, Vaughn torka elszorult a szeretet és a hála hullámaitól. Ha az élete függött volna rajta, sem tudott volna most megszólalni. Ám Yanknek nem voltak ilyen problémái. – Akkor ütötte meg egy hang a fülem. Egy kicsit affekta hang. Már elnézést, de Brandon a mi fiúnk. Odafordultam. Ott állt egy nő, jobban ki volt öltözve, mint Lola, amikor ki akar tenni magáért, és egy férfi skótmintás zokniban. Annak alapján, ahogyan régebben elmesélted, hogy néznek ki, rögtön tudtam, hogy az öregeid. – És tényleg felvállalták, hogy a fiúk vagyok? – kérdezte Vaughn savanyúan. Yank bólintott. – Amennyire kellett, hogy helyre tegyenek, miután Joanne bemutatott, és kiderült, hogy bátorítottam a sport iránti érdeklődésed. Mintha még kissrác lennél, akit a képükre formálhatnak. – Yank szomorúan csóválta fejét. – Kár, hogy nem értik. – Én is sajnálom – köszörülte a torkát Vaughn. Mielőtt bármi többet is szólhattak volna, Vaughn mobiljának csörgése zavarta meg őket. Annabelle-nek igaza volt. Itt valami mindig megzavarja őket. Nem csoda, hogy a szálló nyugalmát választotta. Ideje utána menni. – Nézd Yank, késésben vagyok. – Randi? – kérdezte az öreg. Brandon lesütötte a szemét. – Olyasmi. – Annie nyilván dolgozik. Mondd meg neki, hogy üdvözlöm, és találkozunk New Yorkban a partin. – Rendben. – Vaughn érzett némi bűntudatot, hogy nem mondja el az igazat. De mit is mondhatna? Az unokahúgoddal fekszem le? Megrázta fejét, hogy elmúljon rossz érzése, és megölelte Yanket. – Vigyázz magadra. – Te is. Nemsokára találkozunk.
164
Vaughn bólintott. Yank New Yorkba tart, hogy szembe nézzen problémáival, rá pedig egy ígéretes este vár Annabelle-lel. Annabelle berakta az állatokat Vaughn terepjárójába. A szíve szomorúan kalapált, teli volt bánattal. Nehéz volt itt hagyma Brandont, főként így, hogy a szállón töltött este emléke még ilyen frissen élt az agyában. Az volt a célja, hogy kicsit megszabadítsa a férfit a feszültségtől, és olyan helyen legyen vele, ahol Vaughn igazán önmaga lehet. És egy olyan helyre lelt, ahol ő is önmagára talált. Sokat nevettek, azt játszották, hogy mindenki húsz kérdést tehet fel a másikról, és Annabelle rájött, hogy a férfi mindre tudja a választ. Ez az ember megérti minden bizonytalanságát, és csodálja erejét. Úgy, ahogyan eddig egyetlen férfi sem. Megették a vacsorát, amit Annabelle hozott, iszogatták a bort, és egy fa alatt pihenve nézték a napnyugtát. Újabb tökéletes emlék a többi után. Ami még jobban megerősítette véleményében. Átkozottul jó, hogy hazautazik. Nincs szüksége rá, hogy még jobban kötődjön Brandonhoz. Bensőséges és különleges volt az együtt töltött idő. Annabelle igényeit fizikailag és érzelmileg egyaránt kielégítette. De mennyire, gondolta. Most arra van szüksége, hogy eltávolodjon. Jobb lesz, ha figyelmét a rá váró családi mulatság felé fordítja. Megígérte a testvéreinek, hogy a parti előtt néhány nappal már otthon lesz, és segít az utolsó simításokban, és persze vásárol valamit, amit fölvehet. – Mondj meg valamit – szólalt meg. Becsapta a kocsi ajtaját, és igyekezett közönyösen állni. Vaughn a járműnek dőlt. Úgy tervezte, Nickkel és Marával megy a buliba, így nem kell hosszú időre otthagynia a szállót. – Mit? – kérdezte. – Ha minden évben megrendezzük ezt a partit, miért tűnik minden alkalommal egyre bonyolultabbnak, és miért vagyok egyre idegesebb előtte? Brandon a nyitott vezetőoldali ajtóhoz kísérte, és az ablakra tette a kezét. – Talán mert idén egy tucat emberrel többet hívtál meg? – Elsimította a hajat a lány arcából. – Nem kellett volna, de azért jólesik. – Tudom. Azért is tettem. Érted. A férfi arcán megjelent az az ellenállhatatlan mosoly. Ez nem az a bűnre csábító mosoly volt, amelytől a lány térde megremegett, és nem
165
is az, amelynél ajka érzékien megmozdul. Így sok emberre nézett, és nem jelentett semmit. De ez száz százalékig őszinte mosoly volt, és csakis Annabelle-re fókuszált. Amelytől a lány különlegesnek érezte magát... Talán olyannak is, akit szeretnek. Pedig Brandon minden mást ígért, csak ezt nem. Szerelmet. Jaj, ne! Teljesen elment az eszem, gondolta. Már megint beugrok. Újra beleszerettem valakibe, pedig megfogadtam, hogy lakat alatt tartom a szívem és eldobom a kulcsot. És ráadásul pont Brandon Vaughnba kellett beleszeretnem, egy önző, izomagyú volt profi sportolóba, aki számára ő maga a legfontosabb. Na persze. Bárcsak így volna! Ha ez a leírás illene Vaughnra, akkor most nem lenne ilyen veszélyben a szíve. – Minden rendben? Mintha egészen máshol jártál volna. Annabelle vidám mosolyt erőltetett az arcára. – Már az úton jár az agyam, és azon, mi mindent kell tegyek, ha hazaértem – hazudta. – Akkor indulnod kell. – Igen. De a férfi nem lépett odébb, elzárta a vezetőülést a lány elől. – Mit csinálsz? – kérdezte Annabelle. – Mondd, hogy viszlát, Vaughn – mondta a férfi, és rekedtesen, mélyen szólt a hangja. –Viszlát, Vaughn – ismételte utána a lány, mint akit hipnotizált a férfi hangja. A tekintete. Ő maga. Vaughn közelebb hajolt. – Viszlát, Annabelle. Hiányozni fogsz, gondolta a lány, de nem mondta ki hangosan. És amikor a férfi ajka az övére tapadt, arra gondolt, hogy ő is hiányozni fog Brandonnak. Greenlawn után New York mintha egy másik bolygón lett volna. Annabelle Barneynál találkozott Lolával és a húgaival, hogy együtt vásároljanak ruhát a bulira. Máskor ez szinte az orgazmusig repítette volna, annyira imádott vásárolni, de most unalmas, kötelező feladatnak érződött Vaughn nélkül. Tudta, hogy nyakig benne van. – Annabelle, drágám – sietett elé Elizabeth, a hosztesz, még mielőtt az ajtótól alig egy méterre lévő kozmetikai pulthoz ért volna. – Szia – köszönt a lány és melegen megölelte.
166
– Annyira örülök, hogy látlak. Ezer éve nem láttalak, vagy megcsalsz, vagy túlságosan gyakran veszed ki ugyanazt a ruhát a szekrényedből – korholta Elizabeth. Elizabeth öltöztette Annabelle-t a legkülönbözőbb eseményekre, az elegáns, adománygyűjtő partiktól a piknikeken keresztül a szalonnasütésekig. – Nem járok máshová – nevetett a lány. – Egyszerűen sok volt a dolgom. – Nos, hadd mutassak neked néhány különlegességet, amit félretettem a számodra – karolt belé Elizabeth. Órákon át válogattam mindannyiótoknak a megfelelő szerelést. Lola és te a gyönyörű testvéreiddel kiemelkedtek majd a tömegből. – Biztos vagyok benne, hogy mindent imádni fogok – morogta Annabelle. Elizabeth a hátsó, VIP-szoba felé terelte. – Amíg a többiekre várunk, meséld el, hogy most kivel dolgozol. Annabelle mosolyt erőltetett magára. Általában élvezettel elégítette ki a nő pletykaéhségét az ismert sportolókkal kapcsolatban, bár soha nem árult el neki olyasmit, amit az újságokban nem olvashatott. De mindaz, amit Vaughn iránt érzett, friss volt, és új a számára. Azonkívül érzései, érzelmei csak rá tartoznak. Remélte, hogy hamarosan itt lesznek a húgai és elvonják róla a figyelmet. Szerencsére imája perceken belül meghallgatásra talált. Előbb Lola érkezett, majd Sophie mobiltelefonját a füléhez szorítva, a másik kezében jegyzetfüzetet és tollat tartva. Végül Micki, aki természetesen morgott, hogy tökéletesen jó ruhák vannak otthon a szekrényében, és csak az időt vesztegeti. Elizabethnek nem volt könnyű dolga. Sophie figyelmében a mobilhívásokkal kellett osztoznia, Micki pedig azzal kergette őrültbe, hogy imádja a nadrágokat. Aztán ott volt Lola, aki azzal döbbentette meg, hogy csak legyintett a konzervatív ruha láttán, amit az eladónő az elmúlt évek tapasztalatai alapján választott neki. – Gondolj Sophia Lorenre – mondta, és Elizabeth mehetett vissza végignézni a készletet. Micki vidáman pillantott Annabelle-re. – Hál' istennek, nem Chert mondott – nevetett.
167
Annabelle szándékosan utoljára maradt, elégedetten figyelte családját és a maguk teremtette rumlit. Általában ilyenkor volt a legboldogabb, az ilyen alkalmakkor, amikor mind együtt voltak, nevettek, és mindenki úgy viselkedett, ahogyan várta tőle. Ettől biztonságban érezte magát, megnyugodott. S legfőképpen: nem gondolt közben Brandon Vaughnra. A férfi valahogy elérte, hogy többet jelentsen neki kellemes játszótársnál. De ő is kiismerte Vaughnt, tudja mitől indul be. És ezzel a tudattal választott magának ruhát. Vaughn járt az agyában, és az, hogy tartós benyomást kell tennie rá. A rendőrség nemsokára megtalálja a szabotőrt, és Brandonnak már nem lesz szüksége arra, hogy ő enyhítse a károkat. Az irodából is végezheti számára a PR-munkát, és a vele töltött idő véget ér. Annabelle alig két napja ment el. Még negyvennyolc óra sem telt el, és Vaughn kedve teljesen megváltozott. Nem jobb lett. Ideges és ingerlékeny lett, olyan magányos, amilyennek még soha nem érezte magát. Vaughn hozzá volt szokva a békéhez és nyugalomhoz. Megszokta, hogy élvezze a magányt, de ennek is vége volt. Ahhoz képest, hogy mindig is jól érezte magát egyedül, és szeretett így élni, miután belekóstolt abba, hogy nemcsak társasága van, hanem család veszi körül, a gondolatát is gyűlölte annak, hogy üres házba tér haza. Annabelle élettel teli mosolya és csöndes megértése nélkül minden halottnak tűnt. Valósággal visszhangzott a csend. A fenébe, még az a nyavalyás macska is hiányzik, vallotta be magának. De a változatosság kedvéért legalább a szállón jól mentek a dolgok. Bedobott néhány ruhát és a szükséges holmikat egy sportszatyorba, és az órájára pillantott. Nick nemsokára itt lesz, és elérik az éjszakai vonatot New Yorkba. Nemsokára látja Annabelle-t. – Szerintem legfeljebb karácsonykor van ennyi csillogás a városban. – Annabelle elvett egy poharat egy arra vonuló koktélpincér tálcájáról. Visszafordult Sophie felé, s közben kis szellő simított végig csupasz
168
combján, ahogy rövid, pliszírozott szoknyája libbent, majd újra a térdére hullott. Annabelle élvezte ezt a kacér érzést. Főleg ezért is választotta ezt a ruhát, amelyet Elizabeth elsőnek mutatott neki. No meg amiatt is, mert a húgai túlságosan is kezdtek rá koncentrálni egymás helyett, és Annabelle nem akart a Vaughnhoz fűződő kapcsolatáról beszélni. Még azokkal sem, akik a legközelebb állnak hozzá. – Elfogult vagy, hiszen ez a mi partink – mosolygott Sophie. – És micsoda parti! – Annabelle körülnézett a Terrace Roomban, amelyet a Hot Zone a nyári bulijára kibérelt. Káprázatos Waterford kristálycsillárok függtek a mennyezet kézzel készített díszei alatt. Köröttük a magánkertre néző üvegpavilon. A kertet is kibérelték. Szép, napsütéses napokon a helynek csodálatos kilátása nyílt a Central Parkra. Annabelle nagyot kortyolt italából, majd lenyalta a gyümölcsös ízt ajkáról. – Vaughn alkalmazottai és művezetői közül sokan eljöttek – jegyezte meg. Örömmel látta, hogy elvegyülnek, élvezik az ünnepi hangulatot, amelyhez egy lemezlovas is hozzájárult, aki népszerű slágereket játszott a táncolni vágyók kedvéért. Annabelle azt akarta, hogy Vaughn alkalmazottai elszakadhassanak a napi robottól, élvezzék a jó ételeket, italokat, azt, hogy egy napot Manhattanben tölthetnek, s végül boldogan menjenek haza és dolgozzanak Brandon Vaughnnak. Úgy érezte, sikerült megvalósítania ezt a célt, és megemelte poharát. Sophie hozzáérintette az övét. – Le kellett mondanunk a Park Roomot, hogy ennyi ember beférjen – mesélte. – Még szerencse, hogy ez szabad volt. –Tehát, hol van Brandon Vaughn? Alig várom, hogy lássam. – Még nem jött meg. – Lehet, hogy a forgalomban ragadt. Mikor indult? – kérdezte Sophie. – Nem mondta. – Igazság szerint Annabelle nem is kérdezte. Azóta nem beszélt Vaughnnal, hogy elutazott. Amikor felhívta, soha nem találta otthon vagy az irodában. Nem sok dolga volt most a szállón, és azt Mara elintézhette helyette. Mostantól így lesz köztük, tűnődött magában Annabelle italát kortyolgatva.
169
– Nem emlékszem, hogy régen így piáltál volna. – Randy Dalton, Annabelle volt pasija, és Sophie mostani ügyfele állt meg mellettük. Annabelle összehúzta szemét. Akárcsak Sophie. – Fogd be, Dalton – szólalt meg mindkét lány egyszerre. Randy közelebb húzódott Annabelle-hez. – Tudod, mennyire sajnálom, drága – mondta azzal a jó öreg texasi kiejtésével, amelytől annak idején a lány térde remegett. Most csak hányingere lett tőle. – Mit sajnálsz? Azt, hogy megcsaltál? Vagy, hogy rajtakaptalak? Vagy azt, hogy dobtál? Vagy egyszerűen sajnálod, hogy élsz, Randy? Sophie fura kis hangot hallatott, és Annabelle biztos volt benne, hogy a húga alig tudja visszafojtani a nevetést. – Ugyan, Annabelle! Semmi közös nem volt kettőnkben, te is tudod. így előbb ért véget, és nem később. Sajnálom. – A lány álla alá tette ujját. – Megbocsátasz? Annabelle belenézett annak a férfinak a szemébe, akiről valaha azt hitte, szereti. Azok az érzések elhalványultak ahhoz képest, amit Vaughn iránt érzett. A csudába, gondolta, és igyekezett visszafojtani a félelmet, amelyet ez a gondolat gerjesztett benne. Mielőtt elfogadhatta volna Randy bocsánatkérését, vagy mondhatott volna valami olyasmit, hogy nem is jelentett neki olyan sokat az egész, valaki lecsapta az arca mellől Randy kezét. – Tartsd magad távol tőle, Dalton. Randy teste harcra készen megfeszült. Annabelle abban a pillanatban felismerte ezt a hangot. – Vaughn – tört ki belőle a boldogság, hogy látja. Annyira elöntötték az érzelmek, hogy az már szinte törvényellenes. – Tehát ő az a híres Brandon Vaughn. – Sophie hangjából tisztelet érződött. – Majd meghaltam, hogy találkozzunk. – Kezet nyújtott neki. – Sophie Jordan vagyok, Annabelle nagyobbik húga. – A család esze és minden lében kanala egy személyben – mosolygott Annabelle. Ez a két ember, aki olyan fontos volt az életében, kezet fogott, aztán Vaughn Brandon újra Randy felé fordult. Jóképű arca mogorva volt. – Azt hiszem, titeket nem kell bemutatnom egymásnak – kérdezte őket Annabelle.
170
– Felismerem az arcát, eleget láttam a lapokban – felelte Vaughn, és a hangjából kiérződött az ellenszenv. – Ennyi elég is nekem. – Öreg, te aztán idegbajos vagy. – Randy a fejét csóválva felnevetett, megtörve a tesztoszteronnal teli feszültséget. – Tudom, hogy visszavonultál, de azért nem ártana néha gyúrnod egy kicsit. Enyhíti a stresszt. – Majd észben tartom – bólintott Vaughn, aztán Annabelle-re nézett. – Te tényleg komolyan jártál ezzel az alakkal? Annabelle felnyögött. – Honnan tudod? – Sok mindenbe beavatták a másikat, de Randy neve valahogy soha nem merült fel. Ez is mutatja, mennyire nem fontos az a szerep, amelyet az életemben játszott, gondolta. – A lapokban olvastam. – És te mindig mindent elhiszel, amit olvasol? – Annabelle félrebiccentette a fejét. – Pedig elég tapasztalatot szereztél a riporterekkel. Tudhatnád, hogy nem mindig a leghízelgőbb képet akarják festeni az emberről. – Van benne valami – helyeselt Randy. – Fogd be – szólt rá Annabelle. Vaughn odébb húzta Randy mellől, közel magához. – Van annyi eszem, hogy ne higgyek a bulvárlapoknak, de ettől még tény, hogy jártatok, és fájdalmat okozott neked. Most pedig, ha nem takarodik mellőled, én fogok fájdalmat okozni neki. Annabelle-t megdöbbentette ez a nyers érzelmi megnyilvánulás. Elkerekedett a szeme. – Gyere, Randy. Menjünk, igyunk valamit – hívta magával a férfit Sophie. Megfogta a kezét, közben bocsánatkérő pillantást vetett Annabelle-re. – Még mindig dolgozunk viselkedésén – magyarázkodott. – Örülök, hogy megismertelek, Vaughn. Talán később beszélgethetünk. Annabelle jól tudta, mit jelent ez Sophie nyelvén. Ki akarja faggatni Vaughnt az érzésiről Annabelle-lel kapcsolatban. Márpedig ezt nem engedtem, gondolta Annabelle, és fenyegető pillantást vetett húgocskájára. – Vagy nem – mosolyodott el Sophie, s ujját meghitten a férfi ujjai közé kulcsolva elvezette Randyt. Elhaladt mellettük egy pincér, és Annabelle a tárcájára tette üres poharát.
171
– Úgy látom, a testvéred összejött Daltonnal – jegyezte meg Vaughn, és a lány felnevetett. – Nem, Sophie egyszerűen tudja, hogyan kell kezelni egy ilyen idiótát, mint Dalton. Brandon állta a pillantását. – Ha mégis lenne köztük valami, féltékeny lennél? – kérdezte. De a valódi kérdések a szeméből látszottak. – Ugyan már! – felelte Annabelle őszintén. – Hidd el nekem, hogy Randy mindössze... – A volt pasid. Tudom. – Rossz emlék – mosolygott a lány. – És jó, hogy újra látlak – váltott témát. – Remélem, nagyon jó lesz ez a mai este. Mosoly villant Vaughn szemében. – Én is nagyon örülök, hogy láthatlak – felelte. – Komolyan gondolod? – kérdezte a lány. Jól tudta, hogy ezzel kimutatja, mennyire bizonytalan, de ez sem érdekelte. – Mert, ha nem tudnám, hogy nem teszel ilyent, még azt hinném, hogy kerülted a hívásaimat. Vaughn a tenyerébe fogta a lány arcát. Ez az én Annabelle-em, gondolta. A lényegre tapint, mint mindig. Csakugyan kerülte, remélte, hogy így enyhül benne a vágy. De most, hogy látta, rájött, hogy soha nem fog enyhülni. Kicsit vagy nagyon, de Annabelle a része lett. Valószínűbb, hogy nagyon. – Komolyan gondolom – mondta, és hogy bizonyítsa is, a szájára tapasztotta száját. Mikor nyelve Annabelle szétváló ajkai közé csusszant, olyan lett a csók, mintha nagyon hosszú távollét után végre hazaérkezett volna. Nagyon is tisztában volt vele, hogy nyilvános helyen vannak, sok vendég van itt, és a lány családja is, mégis minden érzését beleadta ebbe a csókba. Mintha örökké tartott volna, egyikük sem akart véget vetni neki. – Bocsánat – zavarta meg őket Lola hangja. Annabelle úgy ugrott hátra, mintha tinilány lenne, akit rajtakaptak a barátjával. A tenyere hátával letörölte száját. Pillantása Vaughn és Lola között cikázott. – Rajtakaptál – nevette el magát. – Igen, de nem ezért zavarlak. Beszélnem kell veled és a húgaiddal.
172
Vaughnnak azonnal eszébe jutott az a beszélgetés, amelyet Annabelle hallgatott ki Lola és Yank között. Az a beszélgetés, amelytől Annabelle úgy összetört. Tudta, hogy a lány abban reménykedik, hogy Yank észhez tér és szerelmet vall Lolának, de az öreg makacs, mint mindig is volt. Vaughn ezért nem osztozott ebben a reményben. Fennállt a lehetőség, hogy Lola távozik. Annabelle pillantása körbevillant a termen. – Ráér a parti után? – tört ki belőle a szakember. De Vaughn kihallotta a hangjából a remegést, és látta, mennyire küzdenie kell, hogy tartsa magát. Máris a legrosszabbat feltételezte. Lola megfogta mindkét kezét. – Talán ráérne, de fontos a dolog. Annabelle bólintott. – Oké – suttogta. – Szólok Mickinek és Sophie-nak, hogy ne rohanjanak el a buli után. – Lola még egyszer megszorította Annabelle kezét, és biccentett Vaughn felé. Aztán sietett megkeresni Annabelle testvéreit. – Lola mindig is olvasott az érzelmeimben. – Annabelle Vaughnhoz fordult. – Most is ráhangolódott az érzéseimre. Tudja, hogy zaklatott vagyok. – Annabelle az ajkába harapott. – Mégsem mondta, hogy minden rendben lesz. – Mert azt is tudja rólad, hogy erős vagy. Bármi történjék is, megbirkózol vele. – Yank szemének romlása járt az eszében, amiről a lány még nem tudott. – Megfojtom a nagybátyámat – csóválta fejét idegesen a lány. – Nem változtathatod meg Yank érzéseit. – De hiszen szereti! És mégis hagyja elmenni. Hagyja, hogy itt hagyjon minket. A hangjából érződött, hogy kezd pánikba esni. Vaughn erős karjával átkarolta. – Először is, ez az ő döntése, másodszor is, már nem tizenkét éves vagy. Lehet, hogy Lola kilép a Hot Zone-ból, de mindig is az életed része lesz. Te is tudod, ugye? Annabelle bólintott, és nagyokat lélegezve próbálta megnyugtatni magát. – Bocsánat, hogy ilyen gyerekesen viselkedek. – Kihúzta magát, és felszegte fejét. Brandon büszke volt rá.
173
– Erről beszéltem. Az érzelmeid automatikusan visszarepítenek a gyerekkorba. Gondolom, ez normális, ha valaki elveszti a szüleit. Csak azt akarom, hogy most már a helyes perspektívából lásd a dolgokat. Annabelle hálás mosollyal nézett rá. – Nem is tudom, mi lenne velem nélküled – mondta és megölelte a férfit. Vaughn magába szívta a lány illatát, és elöntötték az érzelmek. Nem tudta, mit is felelhetne. Azt sem tudta volna megmondani, ővele mi lenne a lány nélkül, de mindenkinek meg kell hoznia a saját döntését, nem csupán Yanknek. – Mi lenne, ha most kiélveznénk a partit, és később aggódnánk amiatt, mihez kezd Lola? – Vagy amiatt, hogy mihez kezd ő maga. Végigsimított a lány haján. – Benne vagyok. – Felkapott egy újabb koktélt egy arra lebegő tálcáról, és azonnal felhajtotta. Brandon meg akarta állítani, de visszafogta magát. Annabelle-nek most szüksége van erre az italra, hogy készen álljon arra, ami rá vár. És amikor Lola bejelenti a távozását, ő itt lesz a lány mellett. Semmi nem tarthatja távol tőle.
174
A parti végeztével, miután az utolsó vendégek is távoztak, Annabelle és húgai a kis irodában gyülekeztek, amelyet az igazgató bocsátott a rendelkezésükre. A rideg bútorok nemigen illenek a rájuk váró beszélgetéshez, gondolta Annabelle. Lola nem ragaszkodna egy családi összejövetelhez, ha nem lenne komoly a baj. Yank bácsi, ismételgette egy hang a lelkében. Az után, ami Vaughn házában korábban kihallgatott, tudta, hogy olyasmi történhetett, amitől Lola végleg távozik. A félelem jeges üvegként kúszott fel Annabelle gerince mentén. – Nos, jó kis buli volt – törte meg a csendet. Micki felemelte szemöldökét. – Neked talán igen. Egész este ott lógott rajtad a szuper bikád, Sophie-nak pedig Randy, a farok tette a szépet. – Valami baj van, Micki? – kérdezte Sophie, és a hangjából érződött az aggodalom. – Pasi? A legkisebb testvér a fejét rázta. – Semmi baj. Engem mindenki szeret. – De a hangja teli volt gúnnyal és fájdalommal. – Hiszen én vagyok a jó öreg Micki. A mindig megbízható Micki. – Úgy beszélsz, mint az Eveready elem hirdetése. – Vagy a Timex óráé. Mickinek jár egy kis élvezet, attól ketyeg a gépezet – igyekezett a lány tréfával elütni. Annabelle nem vette be, hogy minden rendben. És annak alapján, ahogyan Sophie szemöldöke megrándult, nem vette be ő sem. – Mesélj, Mick. Lola lépett felé. – Rajta, kicsikém. Add ki magadból.
175
Micki az asztalon lévő vizeskancsót nézegette. – Nem szomjas valaki? – Ne változtass témát – szólt rá Sophie. – Mit akartok, mit mondjak? Én vagyok mindenki kis haverja, és nem olyan lány, aki bárki szeretője lehetne, és nem úgy tűnik, hogy ez valaha is megváltozna. Bármennyire is csinos volt hosszú, fodros szoknyájú ruhájában, Annabelle tehetetlenséget és szomorúságot látott a szemében. – Csak még nem találkoztál az igazival, aki pont azt méltányolja, amit te adhatsz – szólalt meg Lola anyáskodó, megnyugtató hangja. – De majd találkozol vele. Amivel rá is térnék arra, miért hívtalak össze titeket. Annabelle visszafojtotta a lélegzetét. – Mint tudjátok, az évek során nélkülözhetetlenné tettem magam Yank számára. Mindig a rendelkezésére álltam, gondolkodtam helyette, hogy neki ne kelljen, és mindig természetes volt a számára, hogy vagyok. Sorra mindegyik lánynak a szemébe nézett, mintha csak lehetőséget akarna adni nekik arra, hogy közbeszóljanak, ellentmondjanak akár. Egyikük sem tette. – Na és mit akarsz ezzel mondani? – kérdezte Micki tágra nyílt szemmel. – Eljött az idő, hogy a sarkamra álljak. Távozok. Sophie előbbre lépett, de Annabelle, bár úgy hitte, felkészült erre, mintha megbénult volna. – Hogyan távozol? – kérdezte Sophie. Az „okos lány vagyok, és ezért nem eshet bajom” álca törékenyebbnek bizonyult, mint Annabelle gondolta Lola megnyugtatón érintette meg a lány kezét. – Kilépek a Hot Zone-ból, és ezzel elhagyom Yanket. – De... – dadogta Sophie. – De... – tört ki ugyanakkor Mickiből is a kétségbeesés. – Ez lehetetlen. Csak Annabelle tudta, hogy fölösleges is próbálkoznia, Lola nem fogja meggondolni magát. Makacs bácsikájuk éppen elég figyelmeztetést kapott. Az, ahogyan az ügyfeleik fiatal feleségeivel táncolt ma, nem azt mutatta, hogy Lola bármit is jelent a számára.
176
Annabelle nagyot nyelt, aztán olyat tett, ami a legnehezebb dolog volt az életében az után, hogy erősnek mutatta magát a húgai előtt a szüleik halálakor. Odalépett Lolához és igyekezett példát mutatni. – Sok szerencsét – mondta, aztán magához ölelte az asszonyt, aki anyja helyett az anyja lett. Az asszony finom parfümjének illata megnyugtatóan lengte körül, és Annabelle-t elöntötte a bizonyosság, hogy élete minden egyes napján hiányozni fog neki. A lányok egymás után léptek oda hozzá és ölelték magukhoz. Lola szipogva ölelte a lányokat, akiket annyira szeretett. Könnyes lett a szeme. – Ti vagytok a legjobbak. Soha ne felejtsétek. Ahogyan azt sem, hogy titeket nem hagylak el. Bármikor hívhattok. Lolának eszébe sem volt megszakítani a kapcsolatot ezekkel a csodálatos fiatal nőkkel, annak ellenére sem, hogy a puszta látványuk fájdalmas emlékeket ébreszt és felidézi, mi mindent kellett volna másként tennie. Ahogyan azt sem lesz könnyű elérni, hogy ne hozzák szóba a bácsikájukat, ha találkozik velük. Mégis, ragaszkodott a döntéséhez. Volt még valami, amit meg kellett osztania a lányokkal. – Tudom, hogy jó kezekben hagyom a Hot Zone-t. De van valami, amit tudnotok kell. A bácsikátokkal kapcsolatban. – Végignézett rajtuk, nem tudta, hogyan fogadják majd a hírt. Bárcsak óvhatná őket ettől is, ahogyan kislánykorukban óvta őket. Ellenőrizte, milyen tévéműsorokat néznek, kikkel barátkoznak. Bekötözte a sebeiket és csókkal mulasztotta el a fájdalmukat. A felnőttkor nem ilyen egyszerű. Küzdenie kellett magával. Talán Yankre kellene hagyni a dolgot, az ő felelőssége, hogy elmondja a lányoknak. De a csudába is, nem hagyhatja a lányokat tudatlanságban. A Hot Zone az ő vállalkozásuk, és Yank a családjuk. Megérdemlik, hogy kellő információk alapján dönthessenek. Persze mindhárman a maguk módján reagálnak majd. Sophie analizálja a helyzetet, és megtartja magának az érzéseit. Micki habozni fog, próbál javítani a helyzeten. Annabelle magára veszi a helyzetet. Egyenlőségjelet tesz Lola távozása és a szülei halála közé, és mindent megtesz, hogy megőrizze az egységet a kis csapat tagjai közt.
177
Lola szomorúan csóválta a fejét. Annabelle-nek fájhat a legjobban a dolog. Vagyis, így nem pontos. Mind a három lánynak fájni fog. Csak éppen Annabelle fájdalmába félelem is vegyül. – Lola? Mi baj? – kérdezte Micki. – Mondd el – bíztatta Sophie. Annabelle különös módon csöndben maradt. Lola mély lélegzetet vett. – A bácsikátok nem mondott el nektek valami nagyon fontosat, és úgy döntöttem, ideje tiszta vizet önteni a pohárba. – A francokat öntesz – harsogta Yank az ajtóból. Lola megfeszült. Nem számított rá, hogy Yank csatlakozik hozzájuk, pedig várhatta volna. – Ki engedett be, vén csirkefogó? Semmi jogod kihallgatni mások beszélgetését. – Lola erőt véve magán farkasszemet nézett vele. – Fordulj csak meg egy tánclépéssel, és libbenj tova az ajtóból. Ezzel az asszony megperdült és hátat fordított neki. Yank megérdemelte, hogy így bánjon vele. Az, ahogyan a férfi ma viselkedett, megerősítette az elhatározásában. Elég volt, és azt sem bánta, hogy most jól megmondta neki. A büszkesége miatt sem aggódott. Egy órán belül lelép, és Yank mit sem törődik azzal, hogy ő lecsupaszította lelkét. De legalább azzal a tudattal távozhat, hogy mindent megtett. Egyenes volt, őszinte, és próbált segíteni azon az emberen, akit szeret. – Éppen a családommal beszélgetek – tette még hozzá. – A családod? Az én családom – horkant föl Yank. Ez fájt, de Lola kitartott. – Nos, ezek a lányok az én lányaim is, és beszélgethetek velük bizalmasan, ha akarok. Hacsak nem döntesz úgy, hogy te mondasz el nekik mindent – vetette oda kihívón. Yank Morgan képes volt tombolni és őrjöngeni. Ha úgy akarta, képes volt ellenállni az asszony bájának és testi varázsának is. De soha nem tudott ellenállni egy kihívásnak. Csönd lett. A lányok a falhoz húzódtak, teret adtak neki döntő meccsükhöz. Még Brandon is az árnyékban maradt, aki Yank mögött érkezett. De az asszony a szemébe nézett, némán, bátorítón bólintott. Brandon már csak ilyen, igazi, derék férfi.
178
De soha nem ismerte a bizalmat és megértést. Felfogta valaha is, hogy Yank a családjának tekinti őt is? Mindig is annak tartotta, és annak is fogja. Aztán ott van Vaughn és Annabelle. Micsoda páros lehetnének! Lola a fejét csóválta. Tudta, hogy most nincs ideje ezen rágódni. Szembefordult Yankkel, talán most, utoljára. – Ugyanúgy félsz elmondani nekik a hírt, ahogyan félsz az igazságtól is – korholta. – Ahogyan rettegsz elkötelezni magad, amiből elegem van már. Elegem van mindenből. – Kitört belőle mindaz a frusztráció, amely eddig benne gyűlt, mindaz a félelem, amelyet miatta érzett, mindaz a szerelem, amelyet a férfi nem engedett kimutatni. Mindez régóta gyűlt benne, de most kihúzta a dugót, és érzelmei gonosz vádaskodásban törtek ki. Gyűlölte, hogy idáig süllyedt. Eggyel több ok arra, hogy végezzen ezzel a férfival, aki nem viszonozta szerelmét. – Lányok, a bácsikátok... – Meg fog vakulni – szólt közbe Yank. Ahogyan Lola sejtette, felnőtt az alkalomhoz. – Vak leszek, mint egy denevér, és semmit nem tehettek ellene. Döbbent csend ülte meg a szobát. A lányok próbálták megemészteni a hallottakat. Yank verziója nem volt teljesen pontos, de a férfi így állt hozzá azóta, hogy meghallotta a diagnózist. Dacosan, haragosan. És reménytelenül. És mindent elutasított, amit csak az orvos javasolt, hogy javítson a helyzetén. – Szokás szerint túloz – magyarázta Lola a lányoknak. – De meg kell tenni néhány dolgot, és mivel én nem leszek itt, mindennel tisztában kell legyetek. Krákogás hallatszott. – A diagnózis? – Persze Annabelle tette föl a kérdést, ügyet sem vetve nagybátyja morgására. – Pigmentdegeneráció – felelte Lola. Sophie összehúzta szemét. – Ugye ez az egyik fő oka annak, hogy némely emberek ötvenöt éves koruk után megvakulnak? Láttam erről egy műsort a Science Chanelen. – Így van. De ha idejében észreveszik, van segítség. Azért kell tudnotok mindent, hogy a cég ne lássa kárát. Lola tett lépéseket azért, hogy a Hot Zone olyan erős maradjon, mint volt. Fizikailag távozik ugyan, de a szívében itt marad. – Van egy tervem.
179
Annabelle közelebb lépett, és Micki meg Sophie követték a példáját. Yank még mindig haragosan nézett. Talán még mindig nem tudta elhinni, hogy az asszony elmegy. De hamarosan el kell hinnie, ha majd az irodában látja az üres íróasztalát. – Mi jár az eszedben, Lola? – kérdezte Annabelle. – Összeolvadtok a Spencer Atkins and Associatesz-szel. Spencer már beleegyezett. – Csak a holttestemen keresztül – harsogta Yank, és anélkül, hogy visszanézett volna, kiviharzott. Vaughn halkan kiosont az irodából, ahol Annabelle családja őrült vitába kezdett. Vegyes érzelmekkel hallgatta. Egyfelől nagyon is ismerős volt. Lola és Yank civakodása azokra a veszekedésekre emlékeztette, amelyek évente kitörtek apja és közte. Nem számított, mi volt az ok. A harmónia hiánya volt a lényeg. Náluk soha nem volt meg az összhang, és Brandon nagyon is meg tudott érteni egy keserű összecsapást. De valami mélyebb, erősebb szinten Vaughn át tudta érezni Annabelle és a húgai fájdalmát a bácsi betegsége miatt. Együtt érzett velük, és megértette azt is, hogyan érezhet most Lola. Milyen érzés lehet, ha így kizárják abból a családból, amelyet a saját családjának érez. Nagyon is megértette. Azonkívül irigyelte a lányokat, hogy ilyen közel állnak egymáshoz és Yankhez, bármilyen mogorván viselkedik is az öreg. Vaughn tisztában volt vele, hogy még ha nem is értenek egyet, egymás iránti szeretetük mindent felülír. Hirtelen, éles fájdalom hasított belé, és kívülállónak érezte magát, ahogyan a saját családjában is. Ezért hát kiosont a folyosóra. Megpillantotta Nicket és Marát. Nick éppen visszadugta zsebébe a mobiltelefont. Egy pillantás elég volt, és Vaughn tudta, hogy valami baj van. – Mi történt? Nick Marára pillantott. Mara visszanézett rá. Egyikük sem állta Vaughn tekintetét. – Tűz van – szólalt meg végül Nick. Sápadt volt az arca. Mondania sem kellett, hogy a szállón.
180
Egyértelmű volt, mit jelent ez, és Vaughn gyomra összeszorult. – Mennyire komoly? – Még mindig dolgoznak a tűzoltók, és az északi szárnyon elég rossz a helyzet. Azonnal indulnunk kell. Vaughn pillantása a csukott ajtó felé villant, amely mögött Annabelle volt a húgaival és Lolával. Yank időközben megtalálta a legközelebb bárpultot, és már egy italt szorongatott a kezében. – Igen. Hagyok egy üzenetet, és már itt sem vagyunk. – Az öreg felé indult. – Nem akarod személyesen elmondani Annabelle-nek? – kérdezte Mara. Vaughn a fejét rázta. – Szólok Yanknek. – Most nem engedheti meg magának, hogy lássa a lányt. Ha nem veszi el Annabelle ennyire az eszét, nem hagyja ott a szállót ilyen kritikus időpontban. Aminek ilyen következménye lett. Otthagyta a szállót, pedig jól tudta, hogy valaki ártani akar neki, és lerombolni az álmát. Eljött egy átkozott partira, hogy együtt legyen egy nővel, aki mindazt jelenti, amire vágyik, és amit soha nem kaphat meg. Nem. Nem lett volna szabad megengednie, hogy egy nő közé és az álom közé álljon, amelyet mindenáron meg kell valósítania. Mara követte, és a vállára tette a kezét. – Akkor sem tudtad volna megakadályozni a tüzet, ha ott vagy – olvasott az agyában. – De legalább ott lettem volna. Ott kellett volna lennie. Annabelle lehetett kettesben Lolával, amikor Vaughn házában lakott, ezért hagyta, hogy most a húgai beszéljenek vele. Ő inkább elindult megkeresni csökönyös bácsikáját. A bárban találta. Azzal a pultossal beszélgetett, aki a parti során is felszolgált. A lány Yank félig üres poharára pillantott. – Scotch? – kérdezte. – Van más is? – Yank felhajtotta az italt, és az asztalra csapta a poharat. A pultos értett a gesztusból, töltött még. – Hölgyem? – fordult Annabelle-hez. – Szódavizet, egy leheletnyi lime-mal, legyen szíves. – Csaj ital – morogta Yank bácsi. – Mit vársz tőlem, lány vagyok. A bácsi vállat vont. – Tökös lányoknak neveltelek titeket.
181
– És Lolának hála, megvan a női oldalunk is. És mert mindkettőtöknek arany szíve van. De mi történt a tieddel? – Nem is igyekezett álcázni az érzéseit. A férfi átcsúsztatta a pulton a még ki sem ivott poharat, és felé fordult. – Több szív kell ahhoz, hogy elengedjünk valakit, mint hagyni, hogy maradjon és szenvedjen. Annabelle elgondolkodva harapott ajkába. Talán jobb lesz most nem emlékeztetni a bácsit arra, hogy éveken át ragaszkodott Lolához anélkül, hogy bármi állandóval kecsegtette volna. Elvégre Lola döntött úgy, hogy viszonzatlan érzelmei ellenére is marad a Hot Zone-ban. Úgy tűnik, Yank csak most, amikor már késő, kezdi számításba venni, hogyan hat önzése Lolára. – Életemben nem hallottam még ekkora ostobaságot – szólalt meg végül. – Ha szeretsz valakit, és ő is szeret téged, semmi más nem számít. – Tán nem ezért tartalmazza az esküvői fogalom azt, hogy jóban, rosszban? – Én mindig ott leszek a számodra – nyugtatta meg az öreget. – És ha engeded, Lola is ott lesz. – Annabelle felállt, és magához ölelte nagybátyját. – Hová mész? Még meg kell beszélnünk Lola eszement üzleti javaslatát. Annabelle látta, hogy Yank csak témát akar váltani. Párás lett a szeme. Talán valahol mélyen hatott Yankre, és a bácsi gondolkodóba esett. De szó sincs róla, hogy olyankor beszéljék meg a Hot Zone jövőjét, amikor dúlnak bennük az érzelmek, és a bácsi kezd berúgni. – Megyek, megkeresem Vaughnt. – A férfi megígérte neki, hogy itt lesz a családi összejövetel után, és most szüksége is van rá. – Elment – mondta Yank bácsi. Annabelle megperdült. Biztos volt benne, hogy ezt rosszul hallotta. – Hogy mondtad? – Vaughn elment. Megkért, hogy adjak át egy üzenetet. – Yank bácsi ismét az italba merengett. – Milyen üzenetet? – nyaggatta Annabelle.
182
– Valami olyasmit, hogy el kell mennie, mert tűz volt a szállón. – Yank nagyot kortyolt. – Azt hiszem, másnak is szar napja van – morogta. Ha tudta volna... Annabelle hazasietett a lakásába, és Micki elkísérte. Alig nyitotta ki az ajtót és lépett be, Borisz máris valósággal letámadta. A kiskutya a hátsó lábán ugrált előtte, és boldogan csóválta a farkát. – Senki nem tud úgy örülni neked, mint egy kutya – kapta fel Annabelle a kis, fehér gombócot. – Van benne valami – nevetett Micki. – Találj nekem egy pasit, aki az arcomat nyalogatja, és a fülembe liheg, és boldogan halok meg. – Jó tudni, hogy még vársz valamit az élettől. – Annabelle arcáról lehervadt a mosoly. – Mi bánt? Nem jellemző rád, hogy ilyen komor legyél, mint amilyen a bulin voltál. Micki volt a jó természetű lány közöttük, aki nemigen panaszkodott. Szokatlan volt, hogy rossz kedve legyen, főként egy buli után. A lány vállat vont. – Talán már kezd elegem lenni az egyedüllétből. Talán korai felnőttkori krízis. Majd elmúlik. – Akármi is, szívesen meghallgatom. – Én pedig hálás vagyok érte – mondta Micki. – Ha már háláról van szó, azt hiszem, még meg sem köszöntem, hogy vigyáztál a lakásra, amíg távol voltam. Micki karcsú testét belevetette egy mély fotelbe, amelyet Annabelle a Pottery Bam katalógusból választott. – Semmi gond, nővérkém. Egy kis viráglocsolás nem nagy dolog – némi gúny érződött a hangjában, amikor széles kézmozdulattal mutatott körbe a nappaliban, amely teli volt Annabelle imádott virágaival. – Mondták már neked, hogy ez a hely olyan, akár egy valóságos édenkert? – Haha, így akarod tudatni velem, hogy jövök neked? – Csak egy kicsivel. – A lány összeszorította ujjait. – Legközelebb elgondolkodhatsz azon, hogy egy bennlakásos virágszittert szerződtetsz. – Van ilyen? – Csak tréfáltam – forgatta Micki a szemét.
183
– Tudom. – Annabelle leült húga mellé a heverőre, és elengedte Boriszt, aki felugrott Micki ölébe. – Pedig úgy tűnik, még többel fogok lógni neked. Lehet, hogy vissza kell, menjek Vaughnhoz. – Annie – nyögött fel Micki és hátradőlt. – Van fogalmad, hányszor kell megtöltenem a kannát, hogy megitassam ezeket a szomjas szörnyetegeket? – Próbáltál beszélni hozzájuk? Általában sokkal kedvesebbek, ha énekelsz nekik, amíg a vizet öntöd és párásítod a kis leveleiket. – Párásítom? – Micki arcából kifutott a vér. – Eddig erről nem volt szó. – Csak vicceltem – nevetett Annabelle. Hiányzott neki Micki, amíg távol volt. Semmi nem ér fel azzal, mint amikor a húgaival lóg. Kivéve, ha Vaughnnal. A szállón kiütött tűzre gondolt, és megborzongott. – Hú! – Micki végigsimított a homlokán. – Te tényleg nagyon szerelmes vagy. Miről is beszéltek? Annabelle próbált visszaemlékezni rá. Ja igen. A virágai. – Minden élőlényt szeretek – mondta a húgának. – El tudom mondani neked, melyik kis virágomat hol szereztem, és menynyi ideje van meg. – Komoly – morogta Micki. – De most Brandon Vaughnról beszélek. Arról a nagydarab, szexi pasiról, aki barna vászonnadrágban és fekete pólóban virított melletted ma este. Emlékszel rá? – Nagyon is – sóhajtott Annabelle. A pillanattól, amikor megtudta, hogy Vaughn rossz híreket kapott, s ráadásul úgy döntött, hogy nélküle indul haza, majd szétszakadt belül. Egyfelől azzal vigasztalhatta magát, hogy gyakorlatias döntés volt. Brandon hagyja, hogy ő megbirkózzon a saját krízisével, miközben ő megvívja a saját harcát. Másfelől jobb lett volna, ha személyesen közli vele, már csak azért is, mert még mindig fizeti, hogy a PR-ját intézze. És egy pusztító tűz nagyon is felvet PR-problémákat is. Brandon mégsem kereste meg. Az ösztöne azt súgta, hogy a férfi nem üzleti okokból kerüli, és nem is azért, mert teret akar hagyni neki. Hanem azért, mert kellő távolságot akar teremteni kettejük között. – Hahó? – Micki megkocogtatta Annabelle fejét. – Hová mentél? Annabelle felrakta lábát az asztalra. – Sehová ahol jó lenne.
184
– Akkor kezdjük az elején, rendben? – javasolta Micki. – Tőlem – bólintott Annabelle. – Szereted? A lány bólintott. Nem akart a húga szemébe nézni, aki nagyon is átlátott rajta. – És mielőtt bármit is mondanál, ez nem olyan, mint a többi. – Tudta, hogy a testvérei szerint túl könnyen és túl gyorsan adja a szívét, és talán eddig így is volt. De ez alkalommal nem. – Honnan tudod? – Van néhány okom – védekezett Annabelle. – Például? Tényleg tudni akarom – hajolt közelebb Micki. Annabelle hagyta, hogy gondolatai Vaughnnal időzzenek, illetve azon, mit is érez iránta. – Például az, hogy amikor vele vagyok, biztonságban érzem magam. Nem törődök a múlttal, és azzal, mi hiányzik az életemből. Nemcsak a szexről szól a dolog. – Bármilyen hihetetlenül is hangzik. – Sokkal több ennél. De van még egy ok, amelyből tudom, hogy ez sokkal komolyabb minden eddiginél. – Most már igazán érdekel. Annabelle rákényszerítette magát, hogy állja a húga tekintetét. – Mert jobban érdekel az, hogy neki mire van szüksége, mint az, hogy én mit akarok. Különben mivel magyaráznád azt, hogy miközben Greenlawnban kéne lennem, és végeznem a munkám, itthon hervadozok azon, hogy vajon akar ott látni engem, vagy nem? Micki bólintott. – Igazam volt, szerelmes vagy belé. Tehát itt akarsz ülni és sajnálni önmagad, vagy utána mész, nem engeded el azt az egyetlen embert, akivel teljes lehetsz ebben a nyavalyás, magányos világban? – Micki közben szórakozottan vakargatta Borisz fejét. Annabelle a szemét forgatta. – Valaki már megint a Jerry Maguire-t nézi a tévében. – És egy másik valaki szemmel láthatóan annyira fél a visszautasítástól, hogy nem meri elmondani egy bizonyos volt futballjátékosnak, mit érez. – Micki szemöldökét felemelve nézett rá, kényszerítve, hogy szálljon szembe legmélyebb félelmeivel. Annabelle eddig legyőzött minden akadályt, amelyet az élet az útjába gördített. Mickinek igaza volt, hogy most a szemébe vágja a kihívást. Kikapta Micki kezéből Boriszt és felállt. – Megyünk vidékre – közölte a ficánkoló kutyussal. – Addig Micki néni virágokat gondoz nekünk.
185
A tűz utáni nap reggelén még mindig füstszag ülte meg Vaughn irodáját, ahogyan az álmait is. A rendőrök szerint egy égő cigaretta okozta a tüzet, és ha nincs a korábbi szabotázs, sajnálatos balesetnek ítélik. De ez nem volt baleset. Azonkívül senki nem vallotta be, hogy dohányzott volna, sőt, mást sem látott rágyújtani az építkezésen. Nem is volt rá szükség. Ross nyomozó alighogy megpillantotta Vaughnt, egyetlen kérdése volt hozzá, Laura dohányzik? Akkor még nem dohányzott, amikor Vaughn megismerkedett vele, később szokott rá. A nyomozó azonnal neküátott kideríteni, merre járt Laura az elmúlt éjjel, és kiderült, hogy az asszonynak nincs alibije. Állítása szerint annyira zaklatott állapotban volt az adósságai miatt, hogy altatót vett be, és lefeküdt. Egyedül. Egész éjszaka aludt. A rendőrség továbbra is nyitott volt minden eshetőség előtt, de Ross meg volt győződve arról, hogy Laura a tettes. Vaughn nem tudta elfogadni. A válás és a sértegetések egy dolog. Tönkretenni a volt párodat egészen más dolog, és Vaughnnak hányingere volt a puszta gondolattól is. – Föld Vaughnnak. Megfordult. Annabelle állt az iroda ajtajában. Némi friss levegő, egy sáros, büdös helyen. Jellegzetes miniszoknyáját viselte, de az építkezésre és a tűzre való tekintettel a vékonyka cipőt vaskos bőrcsizmára váltotta. Rózsaszínre, amely illett fényes rúzsához és szoknyájához. A férfi élvezte a látványt, és pillantása lejjebb siklott. A fenébe is, átkozottul jó lába van, bármit is viseljen!
186
Nagyon is jól emlékezett arra, ahogy ezek a hosszú lábak a derekára kulcsolódtak, amikor mélyebbre hatolt a lány testében. Brandon megborzongott az emlékre, és hirtelen beléhasított egy felismerés. Soha nem lesz elege ebből a lányból. Soha. Annak ellenére, hogy az Annabelle iránti szenvedélye egy létfontosságú pillanatban csalta el a szállóról, most tagadhatatlanul örült a látványnak. Annyira, hogy még az a gondolat sem csökkentette a lány iránti érzéseit és az iránta való bizalmát, hogy Laura esetleg elárulta őt. – Szia – fogadta széles vigyorral arcán. – Bejöhetek? – A lány nem mosolygott vissza rá. – Természetesen – bólogatott a férfi. – Hol vannak a többiek? – nézett körül Annabelle az üres irodában. – Nick a biztosító emberével tárgyal, Mara pedig kimenőt kapott. A lány letette táskáját Mara asztalára. – Kiraktam Boriszt a háznál. Nem akartam, hogy belélegezze a füstöt. – Nem gond. Annabelle letelepedett a Brandontól legtávolabb eső íróasztalhoz. A férfi gyanította, hogy a lány csak hozzá igazítja a viselkedését. A legnagyobb bűne nyilván az, hogy magára hagyta New Yorkban, bár megígérte neki, hogy ott lesz és mellette áll a családi tanácskozás után. Vaughn többször is végiggondolta már ezt a húzását, és még mindig nem tudta eldönteni, kit is védett, de gyanította, hogy ha eléggé a dolog mélyére ás, nem fog neki tetszeni, amit lát. – Nézd, Annie... – Mekkorák a károk, és mit mond a rendőrség? – vágott közbe a lány. Vaughn a torkát köszörülte. Fájt neki a szállóról beszélni, a fájdalom élesen hasított belé, ahányszor csak rá gondolt. Csaknem annyira fájt, mint most a lány hűvös viselkedése. – Az a rossz hír, hogy az északi rész teljesen tönkrement. – Ó, Vaughn. – Annabelle ösztönösen reagált, hangjából, tekintetéből áradt az együttérzés és a törődés. Megható volt. Vigasztaló, pont oly módon, amilyenre a férfinak most szüksége volt. A lány felállt, és Brandon szinte érezte már ölelő karjait. Annabelle váratlanul
187
visszaült a helyére. Láthatóan meggondolta magát, és kezét szorosan összefonta maga előtt. Vaughnban valami megfagyott a gondolatra, hogy ő okozta ezt a változást. Ő tolta el magától Annabelle-t. Akkor jó döntésnek tűnt, hogy New Yorkban hagyja a lányt, de nem számított rá, hogy majd ilyen üresnek érzi magát. – Mi a jó hír? – kérdezte Annabelle gyakorlatiasan. Brandont felzaklatta, hogy így reagál a lány viselkedésére. Úgy döntött, az lesz a legjobb, ha ő is az üzlettel foglalkozik. – Mint látod, a szálló központi része érintetlen. Újjá kell építeni azt, ami tönkrement, és közben jó néhány helyfoglalást elveszítünk, de mivel a központi részben is vannak szobák, időben nyithatunk. – Ez fantasztikus! – A lány hangja örömtől sugárzott. A férfit magával ragadta a lelkesedése, amikor látta, hogy Annabelle jegyzettömböt és tollat kap elő, és nekilát leírni az ötleteit. A PRüzemmódba kapcsolva remekül elkerülhette, hogy bármilyen személyes témát érintsenek. A lány felpillantott. – Van valami nyom, ki gyújthatta a tüzet? – A rendőrök Laurát tartják a legvalószínűbb gyanúsítottnak. Nincs alibije. – Hát, nem is tudom – ráncolta a homlokát Annabelle. – Nekem ez elég halványnak tűnik. – Tegnap még egyetértettem volna veled. Ma viszont minden nyomba vagy lehetőségbe belekapaszkodok, ha azzal túl lehetek ezen az egészen. A lány megértően bólintott. – Ez az alak vagy zseni, vagy olyan átkozott mázlija van, hogy arra nincsen szó. Akárhogy is, egyelőre ő nyer. – Mint már annyiszor, megint az asztalra csapott tehetetlen dühében. – Érdekes analógia. – A lány félrebiccentett fejjel nézett rá. – Mindent a győzelem vagy a vereség kategóriákban nézel? – Nagyjából. – És gondolod, hogy a tettes is hasonlóképpen gondolkodik? – Hogy érted ezt? Annabelle tollával kocogtatta az asztallapot. – Hát, eléggé hasonlít Ross nyomozó elméletéhez. Laura nem akarja, hogy te nyerj, amikor ő veszít. – Elgondolkodva hallgatott egy kicsit. – Arra gondolok, bárki is
188
csinálja ezt, lehet, hogy valamit elvettél tőle, és most próbál ő is elvenni valamit tőled. Brandon a homlokát ráncolta. – Ha így van, akár Laura az, akár nem, az illető oda ütött, ahol fáj. Vaughn válaszát hallgatva Annabelle arra gondolt, hogy a szálló talán nem is a férfi egyik sebezhető pontja, hanem az egyetlen. Az biztos, hogy semmi az életben nem jelent olyan sokat a számára, mint ez a hely. Számít bárki is ilyen sokat? Lehetséges ez? Annabelle megnyalta fényes ajkát, igyekezett nem megengedni, hogy munka közben látszanak rajta az érzelmei. Elvégre egyetlen okból jött Greenlawnba, és ez az, hogy Vaughnnak PR-támogatásra van szüksége. Amint nincs rá itt szükség, visszatér New Yorkba, mert a további munkákat már onnan is el tudja végezni. Reggelig várt az ide úttal, mert szakmai szempontból ez a legjobb időpont a munkakezdésre. Megfogadta Micki tanácsát, nem engedte, hogy elragadják az érzései. Bármi személyes történjék is kettejük között, Vaughnnak kell kezdeményeznie. Ő már azzal megtette a fele utat, hogy itt van. A táskájába nyúlt. – Elkészítettem a sajtónyilatkozatot, még jóvá kell hagynod. – Átnyújtotta neki a papírt, azokkal a tervekkel együtt, amelyeket késő éjszakáig dolgozva készített. – Ha változtatni akarsz valamit, szóljál. – Rendben. Köszönöm. A lány felállt és a táskájából előhalászta a kulcsait. – Máris mész? – Brandon meglepettnek hangzott. – Felteszem, nem vásároltál azóta, hogy elmentem. – A frizsider szinte üres volt már, amikor ő visszaindult New Yorkba. – Elég jó feltételezés. – Gondoltam. Ezért aztán, bár nem ez szerepel a munkaköri leírásomban, gondoskodok arról, hogy ne éhezzél. – Azonkívül szüksége volt némi térre maga körül, ahol nem füstös a levegő, és nem nyomasztja Vaughn közelsége. Olyan helyen akart lenni, ahol nem látja a tűz rombolását, ahol nem érez kényszerítő vágyat arra, hogy megölelje a férfit és elmondja, mennyire megérti a fájdalmát. Hogy őrá mindig számíthat. Hirtelen megértette, miért döntött úgy Lola, hogy összecsomagol és távozik.
189
Csak éppen ő nem volt hajlandó egy reménytelen szerelemnek szentelni az életét. Olyan sokféle tekintetben érzett vágyódást, hogy fel sem tudta volna sorolni. A férfi azt is tudta, hogyan vonuljon vissza, ezzel is fokozva az ő kínjait. Vaughn a szüleitől azt tanulta, hogy senkire sem számíthat, és húzódjon magába, ha a dolgok rosszra fordulnak. Neki pedig nem voltak szülei, akik bármit is taníthattak volna. Vajon mit kezdenek így magukkal? Miután eljött az építkezésről, Annabelle megállt Vaughn házánál, hogy fölvegye Boriszt. Berakta a hordozójába a kutyust, és elindult a városba. Most, hogy kocsival volt, szabadon felderíthette a környéket, és ki is használta a lehetőséget. Elment a középiskola legendás futballpályája előtt, amelyet azóta Brandon Vaughn-stadionnak neveztek el. Elhaladt Vaughn szüleinek háza előtt is, és megdöbbentette, milyen mesebeli házikó. Fehér léckerítés a veranda körül, amelyen kétszemélyes hintaágy áll, mindenütt százszorszépek. Miképp lehet, hogy két ember, két szülő, aki ilyen tökéletes helyen él, gyermeke életét boldogtalanná, valóságos lidércnyomássá teszi? Ahelyett, hogy jobbra fordult volna, arra az útra, amely egyenesen a városba vezet, a hosszabbik utat választotta, amelyik Vaughn mostani háza előtt halad el. Az előtt a ház előtt, amelyet a férfi azért vett, hogy béke, nyugalom és tér vegye körül. De ezek egyikét sem kapta meg, a ház csak megerősítette mindazt, ami az életéből hiányzik. Nem így a szálló, amely melegségével legalább részben kitöltötte azt a sajgó űrt, amely a férfi lelkében tátongott. Annabelle úgy gondolta, most már valamivel jobban érti Brandont. A vágy, hogy távolságot tartson a családjától, azoktól, akik bántották, arra késztette, hogy errefelé telepedjen le. A szűnni nem akaró remény, hogy a szülei egyszer megváltoznak, nem engedte, hogy valahol egészen máshol éljen. De a lehető legkevésbé hívogató otthont választotta, és semmit nem tett, hogy barátságosabbá tegye. Nyilván nem azért, mert nem tudta, miként tegye, hanem mert soha nem kapott szeretetet, és túlságosan is félt elfogadni. Annabelle végül beállt a szupermarket parkolójába, de semmivel nem jutott közelebb a megoldáshoz. Nem tudta elképzelni, mi változtathatná meg Vaughnt.
190
Alighogy kiszállt a kocsiból, valaki ráköszönt. Hátrafordult, és meghökkenve látta, hogy Estelle Vaughn tart felé integetve, barátságos mosollyal arcán. – Kezd érdekes lenni – suttogta Borisznak, aki kikandikált a hordozóból, hogy körülnézhessen. –Miss... ő... Annabelle, szeretnék beszélni magával. Annabelle megfordult, és várta, hogy az asszony odaérjen. – Mit tehetek önért? – kérdezte. – Meginna velem egy kávét? – A kérdés meglepetésként érte Annabelle-t. – Van itt egy hely a sarkon. Meghívom. Ez utóbbit gyorsan tette hozzá, mintha attól tartana, hogy Annabelle nemet akar mondani. – Hát, várhat a vásárlás. – Barátságosan mosolygott Brandon anyjára, remélve, hogy ez enyhíti az asszony látható zavarát. – Remélem, nem zavarja Borisz. – Úgy fordította a hordozót, hogy a kutya kedves pofíja feléjük forduljon. – Ja, nem. Egyáltalán nem. – Estelle óvatosan benyúlt a rácsok között. – Nyugodtan. Nem harap. Mrs. Vaughn megpaskolta Borisz fejét, és a kutya válaszul igyekezett kimászni a hordozóból. – Marad – szólt rá Annabelle. Öt perc múlva már a Cozy Cupsban ült, Estelle-lel szemben. Az asszony kérte, hogy így, a keresztnevén szólítsa. Joanne szégyentelenül próbált hallgatózni, de annyi vendég volt, hogy nem tudott az asztaluk közelében maradni. Annabelle a jeges macchiatóját kezében tartva várta, mi mondandója van Estellenek, de az asszony csak ült, és kávéját szórakozottan kavargatva bámult a pohárba. Annabelle rájött, nincs más választása, mint megtörni a jeget, és megkezdeni a társalgást. – Szép időnk van – mormolta udvariasan. – Brandon jól van? – kérdezte Estelle. – Amikor reggel felébredtem, hallottam a hírt. Egész délelőtt próbáltam elérni. Senki nem veszi fel a telefont a szállón, és vagy egy tucat üzenetet hagytam otthon a rögzítőjén. Halálra aggódtam magam, ahogyan az apja is. Látod, mondtam, hogy ez érdekes lesz, mondta szótlanul Annabelle Borisznak.
191
– Jól van. Igazából nem is eshetett baja a tűzben, mert New York Cityben volt a cégem buliján az este – nyugtatta meg Vaughn anyját. – Hála istennek. – Az asszony láthatóan megkönnyebbült, a válla ellazult, és mintha kövek estek volna le a szívéről. – Ha ettől jobban érzi magát, kétlem, hogy Vaughn a múlt éjszaka óta volt otthon, és a szállóban nem működik a telefon. A telefontársaság reméli, hogy legkésőbb holnapra rendbe hozzák. – Bár Annabelle kételkedett abban, hogy Vaughn nagyon siet majd visszahívni a szüleit. Az asszony bólintott, mint aki hálás az információért. – Próbálta a mobilját? – kérdezte Annabelle. – Nem tudom a számot – rázta a fejét Estelle. Egyértelmű volt, hogy zavarban van, és kerülte Annabelle tekintetét. Annabelle bedugta szívószálát az asztalon előtte lévő krémes italba, s közben próbálta eldönteni, mennyire árthatja bele magát Vaughn és a szülei kapcsolatába. Mivel Brandon anyja kereste az ő társaságát, úgy döntött, mélyebbre ás, mint különben tette volna. – Elnézést, hogy ilyen személyes dolgot szóba hozok, de úgy veszem észre, hogy sokkal jobban szereti Vaughnt, mint ahogyan kimutatja. – Hát persze hogy szeretem. Elvégre a fiam. – Akkor miért nem mutatja ki? – Annabelle nem tudta visszatartani a kérdést, de azzal tompította a hatást, hogy egy személyes vallomással folytatta. – Az én szüleim meghaltak tizenkét éves koromban. – Milyen szörnyű! – Estelle sután megpaskolta Annabelle kezét, majd gyorsan visszahúzódott. Az biztos, hogy az anyai gyengédség nem az erőssége. Annabelle kíváncsi lett volna, hogy tisztában van-e ezzel a gyengéjével. – Bármit megadtam volna, hogy a szüleim mellettem legyenek, miközben felnőttem – folytatta. – Helyettük Yank bácsi és Lola neveltek. Mindent elkövettek, hogy kárpótoljanak a vesztességemért, és én meg a húgaim nagyon sok figyelmet és szeretetet kaptunk tőlük. Estelle pillantása felcsillant a kíváncsiságtól. – Vannak testvérei? – Kettő is, és nagyon közel állunk egymáshoz. – Theodore-nak meg nekem nem lehetett több gyerekünk Brandon után. – Estelle hangja suttogássá halkult. Annabelle nem tudta eldönteni, hogy sajnálkozzon vagy hálát adjon, amiért nem hanyagolhatnak el még egy gyermeket úgy, ahogyan Brandont.
192
– Nem szoktam senkinek magyarázkodni, de úgy látom, őszintén szereti Brandont, és ezért megpróbálom. – Fontos nekem a fia. Estelle mély lélegzetet vett, mielőtt beszélni kezdett volna. – Nem hiszem, hogy tudja, de ahogy mondják, az élet nehéz oldaláról jöttem. Apám megszökött, anyám pedig takarításból élt. Amikor megismertem Brandon apját, azért tanult, hogy professzor legyen. Képzelje, mennyire megdöbbentem, amikor belém szeretett. Olyan hálás voltam, hogy megfogadtam, mindent elkövetek, hogy támogassam, és sikeres legyen. – Mert ha ő sikeres, akkor ön is az – találgatott Annabelle könnyedén. – Pontosan. Theodore mellett tiszteletre méltó lehettem, rendes otthonom volt, és egy derék ember szeretete. Mindaz, amit a sors megtagadott tőlem addig. Annabelle-nek feltűnt, hogy a szerető családot, vagy a remek fiút nem említette, de inkább nem tett rá megjegyzést. – Aztán megszületett Brandon. Csodálatos kisgyerek volt. – Az emléktől csillogott a szeme, sütött belőle a szeretet. – Amíg nem kezdett iskolába járni – találgatott Annabelle. Estelle elpirult, és volt benne annyi tisztesség, hogy szégyenkezzen. – Semmit nem tudtam a diszlexiáról vagy a tanulási nehézségekről. A tanárai azt mondták, izgága, nem figyel. Ahogy nőtt, egyre rosszabbak lettek a jegyei. – És csalódást okozott az apjának. – Annabelle félretolta a csészéjét. Csak erősödött a hányingere az édes italtól. Estelle lehajtotta fejét. –Theodore soha nem értette meg Brandont. Ő tudós, és az egyetlen fia sportoló lett. Ez a kettő nem keveredik. –Theodore egyáltalán megpróbálta? Ön próbált valami közöset találni apában és fiában? Az asszony a fejét rázta. – Az én utam már jóval azelőtt eldőlt. Én lettem a feleség, aki mindenben támogatja a férjét. Azt hiszem, a második helyre tettem az anyaságot, és elbuktam benne. – A hangja még halkabb lett, és most nem érződött belőle a megszokott büszkeség. Annabelle ösztönösen felé nyúlt és megfogta a kezét. – Nézze, nem az én dolgom megítélni a múltat. De azt látom, hogy most törődik vele. Talán nem késő megpróbálnia helyrehozni a kapcsolatukat.
193
A jó ég a megmondhatója, milyen jót tenne Vaughnnak, ha az anyja akárcsak kis lépéseket is tenne a normális családi élet felé, és legalább egyik szülője elfogadná. Nem mintha azt várta volna, hogy Brandon bármilyen lépést lelkesen üdvözölne, de minden jóhoz idő kell. – Ahányszor csak megpróbálom, bezárkózik. – Tudom, hogy veszélyes vizekre evezek ezzel, de megfordult már a fejében, hogy elfogadja olyannak amilyen, és azt, hogy ő mit vár az élettől? Estelle hátradőlt székében, szótlanul gondolkodott néhány másodpercet, majd sóhajtott. – Maga okos lány, és remélem, hogy a fiam felfogja, milyen szerencséje van. Annabelle köszönetet mormolt, és úgy döntött, nem megy ebbe mélyebben. Ez a beszélgetés nem oldhatja meg a Brandonnal kapcsolatos problémáit. Estelle felállt, hogy induljanak. Annabelle levette a pohár tetejét, hogy Borisz belenyalhasson. Már indulni készültek, amikor a lány megpillantotta az építőmunkások csapatát. Roy vezette a társaságot. – Nem volt ott a bulin – tört ki Annabelle-ből. – Tessék? – fordult meg Estelle. – Semmi különös. Csak most döbbentem rá, hogy Roy nem jött el a céges bulinkra New Yorkba. – Elmagyarázta Estelle-nek, miért hívta meg Vaughn munkásait, és az asszonyra láthatóan jó benyomást tett a gondolkodása. – Velem tart? – kérdezte Estelle. Annabelle a fejét rázta. – Azt hiszem, hagyom, hogy Borisz megigya a kávémat, én pedig egy picit elbeszélgetek Joanne-al. – Hát, örülök, hogy módunk volt elbeszélgetni. És méltányolom az őszinteségét, fiatal hölgy. Estelle távozott, magára hagyva Annabelle-t. A lány pedig megpaskolta Borisz fejét. – Vannak még csodák – mondta neki. Soha nem gondolta volna, hogy Estelle így megváltozik, és azért imádkozott, hogy Vaughn képes legyen ugyanerre. Nem volt kedve Royjal beszélgetni, de a férfi ráköszönt, így nem volt más választása, mint tudomást venni róla. – Szia, Roy – intett, és próbált ellépni mellette.
194
– Ne siess. Legalább hadd hívjalak meg egy italra. A főnök soha nem bocsátaná meg nekem, ha nem volnék kedves a barátnőjével. Különben is dög meleg van, és nem árt valami hideg, ami lehűti a lélegzeted. Annabellenek nem volt kedve meginni egy italt Royyal, vagy egyáltalán beszélgetni vele. Mivel a többieket időközben már kiszolgálták és távoztak is, kettesben maradtak volna. A fejér rázta. – Kösz, nem. Most ittam egy jegeskávét. Sajnos a férfi nem vette az adást, és még közelebb lépett hozzá, befurakodva Annabelle személyes terébe. – Na és mizu? – kérdezte. – Minden rendben. – A lány mosolyt erőltetett az arcára. – Miért nem jöttél el tegnap a bulira? A férfi körülnézett, és zavarba jött. – Én... ő... – kereste a választ. – Útban volt a feleséged? – Igazából a fiam. Az utolsó edzésen megsérült a csuklója. – A fiáról szólva belelendült. – Vaughn azt mondta, hogy Todd igazi tehetség, amilyen ő lenne egyetemi edzőnek. Ha elvállalná ezt az állást, az garantálná, hogy a srác profi lesz. – Vaughn a legjobb – értett vele egyet a lány, de nem volt képes kiverni fejéből, amit a férfi mondott. Az, amit arról mondott, miért nem jött el a bulira, szemenszedett hazugság. – Láttam az utolsó edzést. Nem sérült meg senki. Roy elsápadt és az órájára nézett. – Mennem kell. Vár a munka. Annabelle megértően bólintott. – Nyilván most még több munkád van a betörés és a tűz után. – Mint mondtam, rohanok. Roy hirtelen alig várta, hogy indulhasson. Hátralépett. Mivel eleve nem ő kezdeményezte a beszélgetést, Annabelle hagyta távozni. A pulthoz ment, hogy kicsit beszélgessen Joanne-nal mielőtt távozott. Épp időben lépett ki ahhoz, hogy lássa Royt, aki a kocsija mellett állva cigizett. Egy rövid pillanatra találkozott a tekintetük, aztán a férfi eldobta a csikket, és csizmája orrával eltaposta. Annabelle gondolatai gyorsabban forogtak, mint kocsija kerekei. Roy. Cigaretta. Tűz. Valakivel meg kell osztania a gyanúját, de azonnal elvetette, hogy Vaughn legyen az.
195
A férfinak éppen elég gondja van ahhoz, hogy félig átgondolt feltételezésekkel kelljen foglalkoznia. És nyilván teljesen nevetséges feltételezések ezek egy kéjsóvár, de azonkívül ártalmatlan emberről. De valakire mégis rá kellett zúdítania, ezért egyenesen Mara lakásához hajtott, és dörömbölni kezdett az ajtón. Hangokat hallott odabentről, de senki nem nyitott ajtót. Még hangosabban dörömbölt hát. – Oké, oké, legközelebb adok kulcsot – tépte föl Mara az ajtót. – Annabelle, te vagy az? – tört ki belőle a meglepetés. – Gondolom, Nicket vártad. Mara kócos hajába túrt. – Aha. Vagyis nem vártam, de amikor dörömböltél, azt hittem, ő jött vissza. Nem érdekes. Gyere be – intett. Annabelle belépett a kicsi, de csinos lakásba. A sok ablaktól világos volt a lakás, és annyi növény volt benne, hogy az Annabelle-nek is megfelelt. – Bocs, hogy így rád török, amikor otthon maradtál, mert nem érzed jól magad, de ez fontos. Mara a fejét rázta. – Csak egy kis meghűlés. Ezzel ébredtem. És gondoltam, hogy tűz meg füst miatt, itthon amúgy is jobban dolgozhatok. Mi történt? Annabelle a kezét tördelte. Nevetségesnek érezte magát. – A tűzön gondolkodok. A tűzoltók azt mondták, hogy egy cigaretta okozta, nem? Mara bólintott. – Hadd kérdezzek valamit. Ismered Vaughn exfeleségét? Mara a fejét rázta. – Nem itt éltek, amíg együtt voltak. Ahogy én tudom, tévedés volt, amiről Brandon nem szívesen beszél. Miért? – A rendőrség őt gyanúsítja. De nekem van egy másik ötletem, amit szeretnék elmondani. – Rajta. – Ha végiggondolod, kiknek küldtünk meghívót, ki nem jött el tegnap este? – Hm. Hadd gondolkodjak egy percet. Iszol addig valamit? – Kösz, nem. Mara öntött magának egy nagy pohár narancslevet, és leült Annabelle mellé a kis, fehér konyhaasztalhoz. – Nehéz megmondani, annyira az utolsó percben mentek ki a meghívók. Nem voltak asztalfoglaló kártyák, és nem kértünk visszajelzést. Csak így fejből
196
mondva, két jelentős hiányzót tudok, az egyik Roy Murray, a másik Fred O'Grady. Fred felesége szült, Roy pedig csak akkor kiszámítható, ha egy nőre hajt, vagy a fia sportjövőjéről van szó. Annabelle bólintott. – Látod? Itt a motívum – mondta, és a hangja megemelkedett. – Milyen motívum, és mire? – tüsszögött Mara. – Egészségedre. – Kösz. – Mara kivett egy papír zsebkendőt a keze ügyében tartott dobozból. – Pézsé nélkül egy lépést sem – nevetett. – Most pedig áruld el, mi jár a fejedben. – De ígérd meg, hogy nem nevetsz ki. – Esküszöm – bólintott Mara. – Hát, összefutottam Royjal a kávézóban. Alig tudtam elszabadulni tőle, mindenáron meg akart hívni egy italra. Nemet mondtam rá, de nem engedett, beszélgetni akart velem. Egészen addig, míg meg nem említettem, hogy nem láttam a bulin. Attól fogva alig várta, hogy elszabaduljon. Mara a szemét forgatta. – Hát nem is kérdés, hogy fura egy madár. – De ez nem minden. Hazudott arról, miért nem jött el a buliba, és amikor kimentem, éppen egy cigarettát taposott el. – A gyomra remegett, idegei táncot jártak. Ujjaival kocogtatni kezdte a műmárvány asztallapot. – Nézd, megértem, mire gondolsz, de Roynál nem nehéz kitalálni mi történt. Csalta a feleségét tegnap este, és nem akar lebukni. – Mara egy orrfúvás idejére elhallgatott. – Az a pletyka járja, hogy a felesége megfenyegette, hogy ha még egyszer félrelép, repül, és az asszony magának igényli a gyereknevelést. És tudod, milyen sokat jelent neki a fia. De ezzel is csak erősítette Annabelle megérzését. – Erről van szó. Ha a szálló befuccsol, Vaughnt semmi nem gátolja abban, hogy elvállalja az állást a helyi egyetemen. Roynak pedig az az álma, hogy a fia profi lesz, és meggyőződése, hogy a srácnak ehhez Vaughnra van szüksége. Mara a homlokát ráncolta. – Ha nem lenne a szálló, Vaughn akkor sem vállalná ezt a munkát. Inkább segít a maga módján a gyereknek. – Te tudod. Én is tudom. Minden értelmes ember felfogja, de Roy mióta értelmes? – Annabelle lüktető homlokára szorította az ujjait. – Egyszerűen nem tudom, mihez kezdjek ezzel az elméletemmel. Félek,
197
hogy a rendőrök kinevetnének, Brandonnak és Nick-nek pedig éppen elég gondja van anélkül, hogy még én is zaklatnám őket az ötleteimmel. – Nyilván nem gondolod, hogy olyan ostobaság lenne, különben nem lennél ilyen zaklatott – felelte Mara gyengéden. – És mitől légből kapottabb ez az ötlet, mint Vaughn volt feleségére kenni a dolgot? Annabelle az ajkába harapott. – Ha teszek valamit, és kiderül, hogy tévedek, megvádolok egy ártatlan embert. Legalább is, aki a gyújtogatásban ártatlan. Az, hogy csalja a feleségét, más kérdés. Viszont ha igazam van és egy szót sem szólok, a szállót továbbra is veszély fenyegeti. Mara megérintette a kezét. – A szálló egészen addig veszélyben van, amíg el nem fogják a tettest, bárki legyen is az. A lány felállt, és a fejét csóválta. – Valószínűleg csak a képzeletem túl erős. Nem is zavarlak tovább. Mara is felállt. – Várj, Annabelle. Beszélgessünk még egy kicsit. – Pihenned kell. Azonkívül Roy visszament dolgozni. Ott beszélhetek vele. Majd az után eldöntöm, szólok-e Vaughnnak. Azonkívül Brandon és Nick most mindenkit figyelnek. Minden rendben lesz – fejezte be Mara és a saját maga kedvéért is. – Hát, engem itt találsz, ha szükséged lenne rám. – Megteszed, hogy vigyázol Boriszra? Mara bólintott. – Köszönöm. És ne aggódj. Minden rendben lesz. – Leginkább magát próbálta meggyőzni ezzel, bízva abban, hogy tán elmúlik az a remegés a gyomrában.
198
Vaughn az öklével megdörzsölte égő szemét. Huszonnégy órája nem aludt, és olyan kimerült volt, hogy már nehezére esett koncentrálni. Mégis, bár már órák teltek el azóta, hogy Annabelle távozott az irodából, egyre csak rá gondolt. Pénzügyi döntéseket kellett meghoznia, a vagyonának egy nagy részét ebbe a szállóba fektette, és mégis egyetlen dolog járt az agyában. Annabelle. Ez a lány újra meg újra meglepetéseket okozott neki. Kezdve attól, hogy reggel váratlanul felbukkant, aztán minden érzelmét elrejtette azzal kapcsolatban, hogy ő így eltűnt előző éjszaka; végül gondoskodik arról, hogy őt teli frizsider várja. Ez a nő megőrjíti. Annyira, hogy nem volt szíve elmondani neki, hogy nem lesz otthon az este, nem lesz közös vacsora, mert úgy tervezi, hogy a szállón él, eszik, alszik, amíg a tettest el nem kapják. Épp az előbb intézkedett, hogy a teli hűtő tartalmát valaki szállítsa ide. Ami pedig Annabelle-t illeti.... Figyelmeztette magát, hogy nem engedheti meg, hogy bármi elvonja figyelmét, ha nem akar csődbe jutni, és nem akarja, hogy álmai füstté váljanak. A szó szoros értelmében. – A biztosító embere úgy gondolja, kapunk annyit, hogy újjá tudjuk építeni – viharzott be Nick az irodába. Vaughn fölnézett társára és barátjára. – Ez a jó hír. Addig is intézkedtem, hogy pénzzé tegyek némi részvényt, hogy fedezzük a költségeket, amíg a pénz be nem jön. – Ugyanezt tettem – bólintott Nick. Vaughn meghökkenten pislogott rá. – Már beletettél annyi pénzt, amennyiben megegyeztünk. Nem engedem, hogy... – Ugyan, fogd már be. – Nick zsebre vágta a kezét.
199
– Lehet, hogy nem vagyunk mindenben egyenlők, de a fenébe is, nem hagyom a partnerem a bajban. Ez közös befektetés – emlékeztette Brandont. Vaughn nem akarta megsérteni legjobb barátját, és amúgy is olyan hálát érzett, hogy meg sem tudott szólalni. Csak bólintott. Nick leült az íróasztalához, és kis ideig csöndben dolgoztak mindketten, aztán Vaughn nem tudta tovább magában tartani a gondolatait. – Hogy értetted azt, hogy lehet, hogy nem vagyunk mindenben egyenlők? Nick fel sem emelte fejét az előtte lévő iratokból. – Nem érdekes. Vaughn végiggondolta az elmúlt néhány hetet. Mindazt, amit Nick és Mara tett és mondott, na és Annabelle vádjait Nick ellen, amikor a lány a városba érkezett. – Ugye nem gondolod komolyan, hogy nem vagy mindenben egyenlő, Nick? – Nem sok ember volt, akiért Vaughn bármit feláldozott volna, de Nick közéjük tartozott. Nick ledobta tollát és felpillantott. – Hát nem fogod fel? Te élő legenda vagy. Ennek a városnak a szemében te vagy az igazi hős. Vaughn nem tudta megállni, gunyorosan elmosolyodott a helyzet iróniáján. Hiszen ahányszor csak a tükörbe néz, azt látja, hogy nem felel meg. A futball az egyetlen mentsvára volt, és azok a napok rég eltűntek. Nem tudta, hogyan magyarázhatná el ezt Nicknek. – Egyáltalán nem vagyok hős. Kérdezd csak Estelle-t és Theodore-t – jegyezte meg keserűen. Nick elvigyorodott. – A fenébe is, ha úgy gondolnád, hogy te vagy Isten ajándéka számunkra, és úgy is viselkednél, nem lennék a partnered. Nem tekintenélek a testvéremnek. Nem ejtenénk a témát? Úgy érzem magam tőle, mint egy nyafogó kisgyerek, és ez nem tesz jót az önbecsülésemnek. Vaughn felnevetett. – Akkor kezet foghatunk. – Bizony. Mindketten az ajtó felé fordultak, ahonnan léptek zaja hallatszott. – Jaj de jó, hogy mindketten itt vagytok – rontott be levegőért kapkodva Mara.
200
Nick odaugrott, és elkapta, mielőtt összerogyhatott volna. – Mintha abban maradtunk volna, hogy ágyban maradsz. – Mogorva hangja nemigen leplezte aggodalmát. – Ez fontos – lihegte a lány. – Nem hallottál még a telefonról? – mordult rá Nick. – Nem működik – figyelmeztette kórusban Vaughn és Mara. – Nem láttátok Annabelle-t? – kérdezte a lány. – Én nem – felelte Nick. Annabelle nevének hallatára Vaughn szemöldöke felemelkedett, és a férfi figyelme azonnal felélénkült. – Amikor utoljára beszéltünk, azt mondta, megy vásárolni. Miért? – Annabelle meglátogatott és nagyon ideges volt. Volt egy elmélete a szabotázsokkal és a tűzzel kapcsolatban. Royhoz volt köze. – Mara elmesélte, mi volt Annabelle megérzése Royjal kapcsolatban, és hogy motívum és lehetőség is alátámasztja ezt a megérzést. Vaughn is tisztában volt vele, hogy a művezetőnek nem nehéz bejutni az építkezésre. – De miért nem hozzám jött? – tűnődött hangosan. Vaughn egyáltalán nem tartotta olyan eszementnek az elméletet, mint ahogyan Annabelle félt tőle. Sőt, minél többet rágódott rajta, annál inkább úgy érezte, hogy Roy sokkal valószínűbben lehet a tettes, mint Laura, már csak azért is, mert neki van lehetősége. Ezzel szemben az összes eddigi bűne annyi, hogy csalja a feleségét, ami azért messze van a gyújtogatástól. – Annabelle nem ment vásárolni – szakította félbe a gondolatait Mara. – Azzal jött el a lakásomból, hogy el akar beszélgetni Royjal. Megkért, hogy vigyázzak a kutyájára, amíg ő ide jön. Valami rossz érzés fészkelte be magát Vaughn idegvégződéseibe. Az ablakhoz sietett, és kinézett a parkolóba. – A kocsija itt van. Hol kell Roynak dolgoznia ma délelőtt? Mara megnézte az ütemtervet. – A tűz előtt a szabotázs miatti helyreállítást felügyelte. Ma bárhol lehet, mert az ütemterv mit sem ér. Vaughn parancsokat suttogott. – Nick, te nézd meg az északi részt. Én megyek a központi részbe. Mara, te itt leszel. És hívd a rendőrséget. Azt súgja valami, hogy egyáltalán nem ostobaság, amit Annabelle gondol.
201
Annabelle a központi részben találta meg Royt. A művezető embereivel a károk elhárításán dolgozott. Egy halom doboz mellett állt, és egy dobozvágóval sorra nyitotta ki őket. A lány óvatosan lépett be az építési területre. Még jó, hogy az Ugg csizmáját vette föl és nem magas sarkút visel. Elismerő tekintetek követték a bevonulását. Annabelle hozzászokott már a figyelemhez. A célpontjára irányította tekintetét. – Roy, szeretnénk váltani veled néhány szót. A férfi körbehordozta tekintetét a többieken. – Pihenő, srácok. A csinos hölgynek beszéde van velem. A helyiség kiürült. – Mit tehetek érted? – kérdezte Roy, és megint túlságosan is közel lépett. A cigaretta és a férfi testszaga valósággal megcsapta Annabelle-t, de a lány nem akarta azzal megsérteni, hogy hátrébb lép. – Csak arra gondoltam, hogy befejezhetnénk a reggel megkezdett társalgást. – Nincs mit mondanom erről – fonta össze a férfi a karját a mellkasa előtt. – Ez nem jellemző rád. Mi lenne, ha a fiadról beszélgetnénk? – Azért választotta Roy kedvenc témáját, mert akkor a férfi nem bírja sokáig a hallgatást. – Mi van vele? – kérdezte Roy gyanakvón. – Gondoltam, végigmehetnénk azon, mi haszna volna belőle, ha Vaughn elvállalná az edzői állást. Roy az ablakpárkányra dobta a dobozvágót, és Annabelle kicsit megkönnyebbült. A férfi oldalt biccentette fejét, mint aki mélyen elgondolkodik. Végül bólintott. – Tehát nem én vagyok az egyetlen, akinek ez eszébe jutott. Vaughnnak az élete a futball. Ezzel kéne foglalkoznia. – Tehát úgy gondoltad, hogy észhez téríted – kérdezte a lány kedvesen. Remélte, hogy Roy nem erőszakos, hanem csak buta, és félrevezette önmagát. –Úgy gondoltad, hogy ha Vaughn elég kétségbeesett ahhoz, hogy lemondjon a szállóról, akkor észhez tér, és elvállalja azt az állást. Roy összehúzta a szemét. – Tudom, Roy. Amikor megláttalak cigarettázni a kávézó előtt, minden a helyére ugrott. – Hülye tyúk vagy, és sejtelmed sincs, miről beszélsz – köpött ki Roy a lány lába elé a padlóra.
202
Annabelle hátrébb lépett. – Balszerencsédre nagyon is jól tudom. Mit gondolsz, mi lesz, ha átadom a rendőrségnek a csikket, amelyet a Cozy Cups előtt nyomtál el, és összehasonlítják azzal, amit a tűz kitörésének helyén találtak. – Remélte, hogy magabiztosnak hangzik, pedig egyáltalán nem volt az. Először is, nem vette föl Roy csikkét ma reggel, azonkívül fogalma sem volt arról, hogyan határozza meg egy szakértő, miként kezdődött a tűz. Azt sem tudta, egyáltalán megtalálták-e azt a bizonyos csikket a szállón. Egyetlen dologban volt hirtelen teljesen biztos, mégpedig Roy bűnösségében. Az eddig is erős gyanút megerősítette, ahogyan a férfi elsápadt. – Beszélj, Roy. Mert alapvetően rendes embernek tartalak. Szereted a fiad, és a legjobbat akarod a számára. Ezért senki nem hibáztathat. A férfi keze remegett, hamis bátorsága és nagyhangúsága kezdett elillanni. – Nem akartam idáig elmenni. – Tudom, hogy nem akartad. – Kinyúlt, hogy megfogja a férfi kezét, de az nem engedte. – Tényleg megérted? – Nem akartam mást, csak annyit, hogy apróságok történjenek. Elmaradt szállítások, munkások, akik nem jönnek meg időben. Az is leleményes volt, hogy összekevertem a vezetékeket a szemle előtt, nem? – Nem vagyok biztos abban, hogy így mondanám – morogta a lány. Roy nem is igen figyelt rá. Bár jámbor volt az arca, a szemében leplezetlen büszkeség csillogott. – Tudtam, hogy a kár után is felépül és működik a hely, de azt hittem, ennyi elég. Vaughn rádöbben, hogy az ő sorsa az edzősködés, és a szálló nem más, mint egy nagy púp a hátán, nem éri meg a fáradtságot. – De nem vált be, ugye? Vaughnnak sokkal fontosabb az álma, mint gondoltad. Ezért úgy döntöttél, hogy felgyújtod a szállót, és egyszer és mindenkorra véget vetsz ennek az álomnak? – A lány szája kiszáradt a gondolattól. – Dehogy is! – tört ki Roy, szinte sértődötten. Annabelle a szeme sarkából látta, hogy Vaughn csöndben belép a szobába. Nem inthetett neki, hogy maradjon csöndben, ezért továbbra is Royra fókuszált, remélve, hogy Brandon a háttérben marad. – Mi történt tegnap este? Mondd el, hogy segíthessek. Roy hevesen gesztikulálva próbálta elmagyarázni.
203
– Csak kis tüzet akartam. Apró figyelmeztetést. Kicsit bosszantani. De száraz volt a fa, és gyorsabban lobbant lángra, mint vártam. Mire az autómhoz értem, hogy hívjam a mobilomról a tűzoltókat, az északi szárny már szinte teljesen leégett, és már közeledtek a szirénák. – Egész testében rázkódva magyarázkodott. – Nem akartam, hogy ekkora baj legyen. Olyan bűntudatom van, és... Vaughn ezt a pillanatot választotta arra, hogy közelebb lépjen. Csizmája alatt megreccsent a padló. Roy megperdült, vetett egy pillantást arra az emberre, akit annyira csodált, és úgy nézett rá, mintha valami söpredék lenne. Annabelle keményen dolgozott azért, hogy így megnyíljon, de munkájának eredménye egy pillanat alatt odalett. Az alatt a másodperc alatt, míg Annabelle Royról Vaughnra pillantott, majd ismét a művezetőre, Roy felkapta a dobozvágót, és a mellkasa elé rántotta őt. A lány megdermedt, rádöbbenve arra, hogy a rémült férfi egy pengét szorít a torkának. – Nem akartam, hogy ez legyen belőle. Esküszöm, nem akartam. – Roy hangja remegett, és Annabelle nem tudta eldönteni, izzadtságot vagy könnyeket érez-e a bőrén. Vaughn egyértelműen könyörgőn emelte fel kezét. – Ne csinálj semmi ostobaságot, Roy. – Úgy érted, ne csináljak még nagyobb ostobaságot, mint amit eddig is? Mondd, hogy nem hallottál mindent! Mondd, hogy ez a ribanc nem csalt csapdába engem. – Nem csaltalak csapdába. – Sőt, inkább nem is akart beszélni Vaughnal, amíg nem biztos a dologban. – Fogd be. – Roy erősebben szorította magához. – Gondolkodnom kell, és nem tudok, miközben beszélsz. Olyan vagy, mint az asszony. Duma, duma, duma. – Teljesen egyetértek, ami a káráló nőket illeti, Roy. – Vaughn sápadtabb volt, mint amilyennek Annabelle érezte magát. – Ugyan már. Régóta ismerjük egymást, és tudom, hogy soha nem bántottál senkit szándékosan. A lány érezte, hogy Roy bólint, de a férfi még feszült volt, és a kés még mindig az ő torkának nyomódott. Annabelle lehunyta szemét, és
204
felmérte a helyzetet. A lába túl közel van Royéhoz, hogy igazán nagyot rúghasson. Az egyik karja pedig az ő teste és Royé közé szorult. – Annyira sajnálom – morogta Roy. – Az egyik nap úgy gondolom, egyszerűen hihetetlen, hogy ennyi mindent teszel a kölykömért, másnap pedig megöl a féltékenység, amiért Todd annyira szeret, engem pedig nem visel el a közelében. – Motyogott még valamit. Vaughn még mindig nem mozdult, maga elé tartott kézzel állt. – Te is tudod, hogy nem így van. Minden gyereknek van olyan korszaka, amikor a szülei előtt zavarban van. Nekem is volt, neked is. Roy hallgatott. – Azért értem meg Toddot, mert, én is diszlexiás vagyok. Nem tudtad? – vallotta be Vaughn legnagyobb gyengéjét. – Biztos ezért gondolja úgy, hogy velem nyugodtan beszélhet. De ez még nem jelenti, hogy téged letojna, Roy. Az apja vagy. – Az vagyok, ugye? – Roy szinte kábán kérdezte. Most, hogy a férfi Vaughnra, a bálványára figyelt, Annabelle mély lélegzetet vett, összeszedte bátorságát, aztán a hátul lévő kezével megmarkolta a férfi golyóit és erősen megszorította. Roy felkiáltott fájdalmában, Annabelle pedig egész testét ellazítva kicsúszott a karjai közül, a padlóra. Vaughn tekintete egy pillanatra sem hagyta el Annabelle-t. így aztán, bár váratlanul érte a lány húzása, azon nyomban rávetette magát Royra, és próbálta kitekerni a kezéből a fegyvert. Mire sikerült megszereznie a dobozvágót és ártalmatlanná tenni Royt, berontottak a rendőrök is. Gyorsan átvették az irányítást, és Vaughn végre odamehetett Annabellehez. A lány a férfi válla fölött arrafelé nézett, ahol a rendőrök megbilincselték Royt, és felolvasták a jogait. – Ne bántsák – szólt oda, amikor a rendőrök elvezették a férfit. – Nem gondolod, hogy inkább magad miatt kellene aggódnod? – kérdezte Vaughn és felsegítette. – És hogy a fenébe gondoltad, hogy egyedül beszélsz vele? – Most jött ki belőle mindaz a félelem, amelyet akkor érzett, amikor Roy megragadta a lányt. – Tudom, milyen sok kárt okozott, de akkor sem veszélyes. Pszichiátriai segítségre van szüksége. – A férfira nézett, és abból a mélykék szempárból csak úgy sütött a könyörgés, hogy értsék meg.
205
A férfi nem hitte, hogy ennyi bizalmat képes lenne Royba fektetni, de nem akart vitatkozni. – Szerinted nem veszélyes, ha az ember nyakához egy dobozvágót szorítanak? – Szerintem csak pánikba esett. És... – Nem hittél bennem annyira, hogy hozzám gyere az elképzeléseddel? Nem hitted, hogy bízok benned és az ösztöneidben? A lány a fejét rázta. – Ne légy nevetséges. Csak nem akartalak még egy őrült ötlettel is terhelni, ami talán nem is igaz. Éppen elég dolog miatt kell aggódnod, gondoltam. A rendőrök Laurát gyanúsítják, ő pénzt kér, a szálló még veszélyben van. – Annabelle sóhajtott és a nyakához emelte kezét. Vaughn most vette csak észre, hogy a lány nyakát megkarcolta Roy pengéje. Odanyúlt, ujját a megvörösödött bőrhöz érintette. – Bántott. – A gondolat haraggal öntötte el, és valami ősi birtoklási vágy söpört végig rajta. Hogy ehhez a nőhöz nem érhet senki más, csak ő. Soha. Az ilyen ösztönös vágy, hogy védelmezzen és dédelgessen, ugyanolyan idegen volt tőle, mint a szerelem gondolata. A szerelemé. Szerelem? – Nincs semmi bajom – mondta a lány, aki észre sem vette a férfiban kavargó érzelmi vihart. – Vaughn? – szakította félbe őket Nick megjelenése. – A zsaruk beszélni akarnak veled és Annabelle-lel. – Ne most. Annabelle megsérült és komoly megrázkódtatás érte. Később beviszem, hogy beszélhessenek vele. – Jól vagyok – erősködött a lány. Ám Vaughn ügyet sem vetve a tiltakozására, megfogta a kezét. – Hazamegyünk. – Azt akarta, sőt nem is akarta, hanem szüksége volt rá, hogy a saját szemével lássa, mennyire van jól. Annabelle még egyszer sem látta ilyen sötéten rosszkedvűnek a férfit. És bár ő nyerte a szópárbajt, és a rendőrök felvették a vallomásukat, mielőtt eljöttek volna a szállóról, attól fogva átengedte Brandonnak az irányítást. Annak ellenére, hogy teljesen jól érezte magát, Brandon ragaszkodott hozzá, hogy ott hagyja a kocsiját, és vele menjen haza. Ha nem tudta volna, hogy nem így van, még azt hitte volna, hogy az az incidens Royjal jobban megrázta a férfit, mint őt.
206
Csöndben autóztak hazafelé, és Annabelle feltételezte, hogy Brandon problémái váratlan megoldásán elmélkedik. Valaki, akiben megbízott, ellene fordult. De most legalább nyugodtan befejezhetik a szállót, nem kell aggódni késések vagy szabotázsok miatt, és az ő állandó válságmenedzselésére sem lesz szükség. Azonkívül, hogy kiad egy közleményt, miszerint sikerült elfogni a tettest, ahogyan mindvégig várták is, az ő munkája itt véget ért. Ha Vaughn azt akarja, hogy ő intézze a szálló PR-munkáját, boldogan megteszi, de ahhoz nem kell itt lennie. A szíve gyanúsan sajgott, amikor beletörődött abba, hogy ideje hazamenni. Beléptek a házba, és Vaughn a sarkával berúgta maguk mögött az ajtót. Minden olyan gyorsan alakult, hogy Annabelle-nek ideje sem volt megosztani az új ötleteit Brandonnal. Pedig azt akarta, hogy a férfi tudja, mennyi mindent tehet még azért, hogy az álmát, a hátrányos helyzetű gyerekek megsegítését valóra váltsa. Vaughn annyira csöndes volt, annyira magába húzódott, hogy Annabelle kerülte a pillantását amióta megérkeztek, és most is, szinte félt ránézni. – Nézd, van egy ötletem, amit szeretném, ha megvalósítanál – kezdett rá. Hadart, és nem is nézett a férfi arcába. – Kétlem, hogy az egyetem kiadná a hallgatók címlistáját, de készítettem egy levelet és egy brosúrát, amely a te szállódat ajánlja. Megkérheted az egyetemet, hogy az üdvözlőlevelükkel együtt küldjék ki a családoknak. A férfi még mindig nem válaszolt. Annabelle kényszerítette magát, hogy felé forduljon, és a szemébe nézzen. Talán most, utoljára. Brandon a falnak támaszkodva, szótlanul nézte őt. Még mindig ez a sötét, merengő kifejezés ült arcán, és a lány nem tudott keresztüllátni ezen a maszkon, nem tudott olvasni érzelmeiben. Annabelle szíve vadul kalapált, amiért a férfi ilyen közönyösen áll. Azért húzódik ennyire vissza, mert közös munkájuk véget ért, és nem tudja, miként közölje vele, hogy távozzon? Mivel Brandon egyáltalán nem reagált, Annabelle folytatta az üzletasszony szöveget. – Ha nem tetszik az egyetemi levél ötlete, mára hagyjuk a munkát, és... Mély morgás szakadt ki Vaughn torkából, aztán a férfi közelebb lépett, és a karjába zárta.
207
Annabelle nem küzdött ellene. Elvégre feltehetően ezek az utolsó pillanatok, amelyeket vele tölthet. Ezért, amikor a férfi ajka az övére tapadt, Annabelle a szemét behunyva átadta magát az érzésnek. Mindent teljesen át akart érezni, amit csak Brandon tesz vele, mindent az emlékezetébe vésni, hogy éveken át előidézhesse majd. A férfi ajka súrolta az övét, kínzón és ingerlőn érintette, cirógatta. De az ingerlés nem volt elég. Annabelle ujjával a férfi hajába túrt, s a tincseket markolva húzta közelebb, míg háta a falnak nem szorult. A férfi teste az övéhez simult, melle a férfi mellkasához nyomódott, combjainál érezte merevedését. Annabelle beszívta a levegőt, és csípője táncba kezdett, hogy érezze a kemény hímtag dörzsölését. A vágy hullámaitól rázkódott a teste. A férfi a szájába döfte nyelvét, eljátszva vele azt, amire mindketten annyira vágytak, s közben a keze boldogan tapadt Annabelle mellére. Az ingén keresztül, majd az inge alatt, a lány már nem tudta nyomon követni a testében viharzó érzéseket. Akarta Brandont itt és most. Rángatni kezdte a farmerját, hogy kiszabadítsa, és a férfi beléhatolhasson, kitölthesse úgy, ahogyan ő vágyik rá. Amire most szüksége van. – Lassíts, bébi – mormolta a férfi, és ajka lesiklott az immár érzékeny arcon. Annabelle a fejét rázta. – A pokolba a lassúsággal. – Kettejük közé nyúlva levette, majd a földre dobta a pólóját. A férfi pillantását mintha mágnes vonzotta volna a szeméhez, majd lassan lejjebb. Amikor a csipkével borított mellekhez, a feszes bimbókhoz ért, a szempillák kitágultak, Brandon egyszerűen nem tudta levenni a szemét a látványról. Most Annabelle hatalmában volt, és a lány felnyúlt, kikapcsolta melltartóját, és lassan, ingerlőn széthúzta a fehérneműt, felfedve telt, sóvárgó mellét. – Azt hiszed, legyőztél, és a te tempódban haladunk tovább? – kérdezte Brandon, és a hangja rekedt volt a vágytól. Annabelle kihúzta magát, kitolta mellét. – Nem is tudom. Érzel kísértést? A férfi a kezébe fogta a lány mellét, meleg tenyerében tartotta a súlyos gömböket, majd fejét leeresztve nyelve az egyik bimbóra tapadt. Érintése visszhangokat vetett Annabelle combjai közt, s az eddiginél is sajgóbbnak érezte ott a hiányt.
208
A férfi szándékolt lassúsággal ingerelte fogával, majd selymes melle lassan újra simogatni kezdte ugyanott. Különböző érintések, különböző érzések, de egy valami nem változott. A férfi nem kapkodott, bár Annabelle csípője táncolt, és a lány szinte szétrobbant a vágytól. – Rendben, bizonyítottál – zihálta Annabelle. – Több az önuralmad, mint nekem. Brandon felemelte fejét, és sötét pillantása a lány szemébe mélyedt. – Nem ez volt a célom. Annabelle a falnak hajtotta fejét, s erőt vett magán, hogy ne sírjon, ne könyörögjön. – Akkor mit akartál megmutatni? – Azt, hogy nem tudok ellenállni neked. Az egész lényednek. – S ezzel a karjába kapta végigvitte a folyosón, be a hálószobába. Miután letette az ágyra a lányt, lehúzta róla előbb az egyik csizmát, aztán a másikat. Majd a rövid szoknya alá nyúlt, tenyere végigsimított a lány combján, miközben a bugyi alá nyúlt és lehúzta azt. – Én sem igazán akarok lassítani. – Megállt az ágy mellett, és gyorsan lekapkodta magáról a ruhát, majd a matracra vetette magát Annabelle mellé, aki a párnának támaszkodott. Aztán, mintha csak igazolni akarná, amit mondott, a lány két lába közé húzódott, és a lábakat felemelve kitárta Annabelle-t forrón sütő tekintete előtt. Annabelle pillantása legalább ilyen forró volt, mikor a lány megmarkolta Brandon merevedését. Hosszú és kemény volt a hímtag a kezében, és makkja Annabelle nedves bejárata felé meredt. A lány lüktetett, nyirkosnak, üresnek érezte magát nélküle. A vágya túllépett a fizikai vágyon. Szerelmes volt. De félt, hogy ha kimondja, örökre elijeszti vele a férfit. Annabelle nyílt, őszinte ember volt, ahogyan már a kezdetekben is megmondta Vaughnnak. Nem akart úgy távozni, hogy nem mondja el az érzéseit. De nem akarta most elijeszteni Brandont, mielőtt még utoljára fizikailag kifejezhetné ezeket az érzéseket. Brandon még feljebb emelte a szoknyáját. Tenyere a combjára tapadt, pillantása egy másodpercre sem veszítette el célpontját. Mélyen a lányba hatolt, megadva neki mindent, amire fizikailag szüksége volt. Érzelmileg mindig veszíteni fogok. Az a végzetem, gondolta a lány. Vaughn mélyen belefúrta magát Annabelle testébe, és lenézve a lány gyönyörű arcába, megértette, hogy még soha nem szerelmeskedett. Így nem. Még soha nem volt ekkora a különbség a puszta szex és a
209
szerelmeskedés között. De tudta, hogy nem képes kézben tartani ezt az érzelmet most, amikor egész élete ilyen fordulópont előtt áll. Lüktetett a lányban, és érezte maga körül a rugalmas alagutat. Ujjait Annabelle ujjai köré fonva, a feje fölé emelte a lány kezét, úgy mozgott ki és be a lány testében. Egészen addig, amíg meg nem találta az ő közös ritmusukat, s aztán elveszett abban, ami csakis Annabelle. Utána aludtak, majd felébredés után vacsorát hozattak házhoz és ismét szeretkeztek. Vaughn megkönnyebbülésére Annabelle egyszer sem próbált mély beszélgetésbe kezdeni, és nem akarta elemezni érzéseiket. Miközben Annabelle mellette aludt, Vaughn érezte a vég közeledtét. Most, hogy Royt letartóztatták, nem volt oka, hogy Annabelle Greenlawnban maradjon. Igaz, szükség lesz a tudására, hogy a szálló jól menjen, de semmilyen krízis nem várja őket másnap reggel. Egy ügyfél lesz a sok közül, és Annabelle visszautazik manhattani irodájába. A puszta gondolattól összeszorult a férfi gyomra. Ha helyesen olvasta a lány szeméből tükröződő érzelmeket, minden lehetőség megvan arra, hogy elég egyetlen, jól megválasztott szó, és Annabelle mellette marad. De bátorságra lett volna szüksége ahhoz, hogy hinni merjen ebben. Elhinni, hogy olyan valaki, mint Annabelle, hosszú távra lenne képes tervezni vele, és nem csalódna a végén. Nehéz volt megszabadulni a múlttól, de Annabelle nem olyan, mint a többi nő, és Brandon szíve azt súgta, hogy bízzon benne. Csak abban nem volt biztos, hihet-e magának. Annabelle felöltözött és megállt az alvó Vaughn mellett. A holmiját már összecsomagolta és mindent bepakolt a kocsiba. Az állatok, köztük a macska is, aki annyira szeretett Vaughn párnáján aludni, már odakint várták, hogy megkezdjék a hosszú autókázást vissza, Manhattanbe. A lány szíve zakatolt, amikor lehajolva csókot lehelt a férfi homlokára. Vaughn mély alvó volt. Most csak megfordult, de nem ébredt fel. Annabelle elmosolyodott, és utoljára jól megnézte a férfi arcát. Annyira jó ember. Még legféltettebb titkát is bevallotta Roynak, csak hogy a férfi megértse, miért kötődik Todd jobban őhozzá, mint az apjához. Azért tette, hogy megmentse az ő, Annabelle életét. Annabelle már azelőtt is szerette, és most csak még jobban.
210
Szemben addigi kapcsolataival, amelyekbe érzelmeket fektetett, de semmit sem kapott viszonzásul, most életének egyetlen Brandon Vaughnnal töltött percét sem bánta. Ez alatt a rövid kapcsolat alatt sok mindent tanult magáról, nem utolsósorban azt, hogy bármennyire szerelmes legyen is, nem követi Lola példáját. Nem köti az életét olyasvalakihez, aki túlságosan bizonytalan ahhoz, hogy viszonozza az elkötelezettségét. Kinyújtotta kezét, és végigsimított a férfi arcán. – Szeretlek. Mintha Vaughn elmosolyodott volna. Vagy tán csak képzelte? Akárhogy is, Annabelle-ben volt annyi önbecsülés, hogy emelt fővel távozzon. Ki fogja bírni valahogyan Vaughn nélkül, bár szerette volna, ha nem így alakul.
211
Vaughn arra ébredt, hogy Annabelle elment, és ő egyedül van a nagy ágyban és a még nagyobb házban. Nem tudta elképzelni, hogyan kezdődhet ennél rosszabbul nap. A szeretlek szó csengett a fülében, de nem tudta, valóban hallotta-e, vagy a képzelete játszik vele, egy bolond álommaradék. Dühödt kedvében száguldott végig a házon. Megnézte a lány szobáját, és látta, hogy Annabelle mindent összecsomagolt és elvitt, ami az övé. Eltűnt Natasa, a nyúl, és a macska is, aki többnyire az ő párnáján gömbölyödött össze, amikor módja volt rá. Egy gyors telefon elég volt, hogy megtudja, Annabelle Marához is beugrott a kutyáért, ami biztos jele annak, hogy nem szándékozik visszatérni. Örülnie kellene, hogy élete visszatért a normális kerékvágásba. Rengeteg munka vár rá, ha fel akarja gyorsítani az építkezés menetét. A tűz okozta lemaradást nem fogják behozni, de legalább nem kell tartania újabb incidenstől vagy szabotázstól. És nincs itt Annabelle sem, hogy állandóan megkísértse és elvonja a figyelmét. Lüktető fejjel dobott be két aszpirint, aztán felhívta Nicket, hogy vigye el a szállóhoz, ahol a kocsiját hagyta. Fél óra múlva megszólalt a kapucsengő. Nick érkezett korábban, gondolta Vaughn, és ment ajtót nyitni. De micsoda meglepetés érte, amikor ajtót nyitott, és Estelle állt előtte, Cozy Cupsos szatyorral a kezében. Brandon fejfájása azonnal felerősödött. – Szia, anya. Mi szél fújt erre? – Estelle látogatásai nem voltak mindennaposak. Az pedig még szokatlanabb volt, hogy ételt is hozzon.
212
– Hallottam, milyen rettenetes dolgok történtek a szállón. Az a rémes alak képes volt kést rántani szegény Annabelle-re. Biztos nagy megrázkódtatás volt neki. Eljöttem megnézni, hogy van. És hoztam nektek reggelit. – Fia felé nyújtotta a szatyrot, s közben egyik lábáról másikra állt. Láthatóan ugyanolyan zavarban érezte magát, mint a fia a váratlan látogatás miatt. – Annabelle elment. – Estelle nyilván nem szándékozik sokáig maradni, főként most, hogy megtudta, ő az egyetlen idehaza. Ezért aztán be sem hívta. – Ó, máris bement dolgozni? Kemény fából faragták ezt a lányt. –Annabelle hazament New Yorkba. – Brandon a hajába túrt. Kimerült volt, és semmi kedve nem volt most még anyjával is vitatkozni. – Nézd, nem tudom, mit akarsz Annabelle-től, de nincs itt, úgy, hogy sarkon fordulhatsz és mehetsz haza. Estelle nagyot sóhajtott. – De te itt vagy, én pedig szeretnék bemenni és veled reggelizni – mondta remegő hangon. Vaughn összehúzta szemét. Az anyja vele akar reggelizni? – Mi folyik itt? Estelle pislogott egyet. – Annabelle nem mesélte, hogy tegnap együtt kávéztunk? Brandon úgy fogadta a hírt, mint egy ökölcsapást. – Nem mondta. De nem is nagyon volt módunk beszélgetni. – Inkább mást csináltunk, gondolta. És bolond módon megkönnyebbült a gondolatra. Mégsem kerülte el a figyelmét a helyzet iróniája. Annabelle ezek szerint komolyan elbeszélgetett az anyjával, azzal az asszonnyal, aki soha nem vette a fáradtságot arra, hogy vele szót értsen. Vaughn alaposan végignézett Estelle-en, mintha most látná először igazán. Mintha csöndesebb lenne, mint máskor, nem olyan arrogáns, merev. A férfi elképzelni nem tudta, mi okozta a változást, de hátrébb lépett, és intett, hogy fáradjon be. Zavarban volt. Nem is emlékezett rá, mikor reggeliztek utoljára együtt. Kitöltött két pohár narancslevet, más ital nem volt a házban, miután Annabelle nem jutott el a boltba. Aztán leült anyjával szemben. – A tűz sok mindent megváltoztatott – szólalt meg végül Estelle. Vaughn felvonta szemöldökét, és nem válaszolt.
213
– Pánikba estünk. Komolyan mondom, hogy mindketten. Apád meg én nem értünk el telefonon. Apád elment a szállóhoz, de ott sem talált. A tűzoltók még nem tudták megmondani, odabenn vagy-e. – Halk, fojtott hangon beszélt. – Nem voltam a városban. Annabelle cége bulit rendezett, és ott voltam Manhattanben. – Annabelle mondta – bólintott az anyja. – Én pedig rádöbbentem, hogy még csak a mobilszámodat sem tudom. Miféle anya az ilyen? Nem nézett a fia szemébe. Vaughn nem tudta, mit is mondhatna. – Az tény, hogy nem értjük egymást. És nem hiszem, hogy valaha is próbáltál megérteni. Vagy elfogadni, hogy nem olyan vagyok, mint szeretnéd. Valósággal égették ezek a szavak a torkát, de kényszerítette magát, hogy kimondja őket. Ez alkalommal nem haraggal vagy gyűlölettel, hanem azért, hogy lecsupaszítsa lelkét, és talán megtisztítsa magát a túl régóta bennrekedt, rossz érzésektől. – Ez igaz – vallotta be az asszony megdöbbentve Vaughnt. – Apád a tudománynak szentelte életét, én pedig neki. És egy sportoló... nem... – Illett a terveitekbe – fejezte be helyette Brandon. – Sem egy tanulási nehézségekkel küszködő gyerek. De én ilyen voltam. Ilyen vagyok – folytatta, és a hangja felerősödött. – Ez nem választás kérdése, nem szándékosan tettem nehezebbé az életeteket. – Az asztalra csapott, és lassan felemelkedett. Aztán látta azt az üveges pillantást az anyja szemében, és a fülében csengett Annabelle hanga, „legalább adj neki egy esélyt”, és inkább ülve maradt. – Hibáztam – szólalt meg Estelle. – Mindketten hibáztunk. Nem tudtuk, mit teszünk. Nem keresek kifogásokat, Brandon. Apádat is így nevelte az ő apja, és azt láttad, honnan valók az én szüleim. Szerencsés voltam, hogy elmenekülhettem, és nem abból kell élnem, mint anyámnak, hogy mások vécéjét pucolom. – Felvett egy szalvétát, és megtörölgette a szemét. – De mint mondtam, hibáztunk, és te fizetted meg az árát. De mi is azzal, hogy nem örültünk veled a sikereidnek, nem ünnepeltük az eredményeidet a csőlátásunk miatt. A férfi lüktető halántékára szorította kezét. – Azt hiszem, én sem könnyítettem meg nektek – vallotta be. Igazi átokfajzat gyerek volt attól a pillanattól fogva, hogy rájött, nem szíveli az iskolát.
214
Estelle meghökkentő módon felnevetett. – Hát nem. De nem is a te feladatod volt, hogy könnyebbé tegyed a mi életünket. Nekünk kellett volna elfogadóbbaknak lenni. Nem mondom, hogy egyik napról a másikra béke lehet közöttünk, és egy pillanat alatt elfeledhetjük a múltat és a nézetkülönbségeinket. De abban bízom, hogy legalább megpróbáljuk. Tudod, megpróbálhatunk család lenni. A fenébe is, lehetséges ez? A régi szokásokat nehéz levetni. A régi sértődéseket nehéz elfelejteni. – Nem is tudom, merre induljak innen – vallotta be Brandon. – Én örülök, hogy legalább elkezdtük. – Az asszony felállt és félénken rámosolygott. – Örülök, hogy megfogadtam Annabelle tanácsát. Vaughnt ez váratlanul érte. – Miféle tanácsot? Estelle a fejét rázta. – Semmi különös. Csak néhány szó arról, hogy át kéne hidalni a kettőnk közötti szakadékot. Ez a lány különleges, Brandon. Nem beszélték ki a lányokat akkor sem, amikor még otthon lakott, és nevetségesnek érezte, hogy most kezdje el. Főként, hogy hagyta ezt a különleges lányt kilépni az életéből, nem is próbálta visszatartani. Kikísérte Estelle-t, közben megállt a konyhapultnál, és firkantott valamit egy papírlapra. – Mielőtt elmész, ezt vedd el – mondta, és rég érezte ilyen rohadtul magát, mint most. Az asszony elvette a papírlapot, és kérdő tekintettel nézett rá. – A mobilszámom. Az a hálás tekintet önmagáért beszélt. Három nappal az után, hogy otthagyta Vaughnt, Annabelle az irodájában ült egy halom üzenet és fontos irat előtt. Jó egy órája próbált a munkájára koncentrálni, de állandóan elkalandozott a figyelme. Vaughn és a vele töltött idő járt az eszében. Már a férfi hiánya is elég volt ahhoz, hogy ne tudjon összpontosítani, de most a nagybátyja irodájából jövő zaj az őrületbe kergette. Teljesen megváltozott a hangulat azóta, hogy Lola az ígéretéhez híven összecsomagolt és elment. A Hot Zone-t ideiglenes munkaerők segítették ki. Lola távozása soha nem jöhetett jókor. Az egész iroda üresnek, ridegnek érződött nélküle. Az íróasztalánál már a harmadik
215
ideiglenes munkaerő ült. Nem számított, mennyire értették a dolgukat, mind szedte a sátorfáját, amikor Yank bácsira rájött az ötperc és üvöltözni kezdett. Újabb hangos puffanás hallatszott a bácsi irodája felöl. Annabelle fogta a telefont, és az új titkárnőt csöngette, de senki nem válaszolt. Aztán a lány Sophie-t próbálta. – Mi baj, Annie? – Én is ezt akarom tudni. Átjönnél? Sophie másodpercek múlva belépett az irodába, és pont, mikor becsukta maga mögött az ajtót, hangos, éles csattanás hallatszott a szomszéd szoba felől. – Mi a fene történhet odabenn? – kérdezte Annabelle Yank irodája felé mutatva. Lola távozása óta, ami egybeesett Annabelle visszaérkezésével, Yank a szokásosnál is mogorvább volt. Annabelle-nek eszében sem volt egyedül megnézni, mi történik. – Jobb, ha nem akarod tudni – rázta a fejét Sophie. – De akarom. Csak finoman tudasd velem. Mielőtt Sophie magyarázkodni kezdhetett volna, Annabelle irodájának ajtaja kinyílt, és Micki viharzott be. – Nem bírom tovább – visította a lány. Mivel Micki irodája a másik oldalról határolta Yankét, kérdezni sem kellett, hogyan érti ezt. – Csukd be az ajtót, és csatlakozz hozzánk – mondta Sophie, és Annabelle felé fordult. – Yank bácsi odabenn van és gyakorol. – Mit gyakorol? – kérdezte Annabelle, de még meg sem hallotta a választ, összerándult az arca. – Azt, hogy milyen vaknak lenni. Egy kendővel bekötötte a szemét, és megpróbál úgy közlekedni az irodájában. – Uramisten! – Annabelle az íróasztalára hajtotta fejét és felnyögött. Aztán felemelte tekintetét és a húgaira nézett. – Várj egy percet! Az interneten megnéztem, mit írnak a pigmentdegenerációról. Nagyon ígéretes új kezelések léteznek, és még évek telnek el, mire látásproblémái lesznek. Jól tudom? – Tökéletesen – helyeselt Sophie. – Sőt, a perifériás látás nagy része is megmaradhat. Pillanatnyilag a félelem mozgatja. Micki bólintott.
216
– Lola távozása sem segített, nem mintha nem érteném meg Lolát. Ez az ember egyszerűen lehetetlenül viselkedik. Szerintem addig nem volna szabad megengedünk neki, hogy levegye a kendőt a szeméről, amíg be nem vallja, hogy szüksége van Lolára, és szereti őt. Ha majd észhez tért, beszélhetünk a látásáról és az ügynökség jövőjéről. – Bárcsak ilyen egyszerű volna – forgatta a szemét Annabelle. – Néha egy nő szerelme nem elég. Néha a férfiban nincs meg az alap, amely képessé tenné arra, hogy ő is kimutassa az érzéseit. Sophie szemöldöke megemelkedett, majd a lány Annabelle íróasztalához lépett. Lehajolt, és Annabelle szemébe nézett. – Most Yank bácsiról vagy Brandon Vaughnról beszélsz? – kérdezte nyíltan. Annabelle ismét az asztalra ejtette fejét. – Jaj! – Vaughnról beszél – hallotta Micki hangját. Annabelle felkukucskált összekulcsolt karja mellől. – Most nagyon elszúrtam. Én, aki úgy tudom kezelni a pasikat anélkül, hogy kötődnék hozzájuk – mondta keserűn. – Esélyem nem volt. – Sajnálom, testvérkém. – Sophie együtt érző pillantást vetett rá. – Vehetem ezt úgy, hogy túl vagy Randyn? – kérdezte, és az arckifejezése alapján egy kicsit mintha túlságosan is fontos lett volna neki Annabelle válasza. Annabelle Mickiről Sophie-ra pillantott. – Tudtam. Még Vaughn is érezte a bulin. Összejöttél vele, nem? Sophie, neked elment az eszed? Randy már egyáltalán nem érdekel, de aggódom miattad. – Félrebiccentette fejét. – Különben sem szereted a sportolókat. – Nem is. – Húga hosszú körmét tanulmányozta. – Ezért is van biztonságban. – Sophie – nyögött fel Micki. – Mi van? Úgy gondoljátok, hogy állandóan ezekkel a srácokkal vagyok, és soha, szóval értitek... Annabelle a húgaira pillantott. Milyen jó, hogy ilyen közel állnak egymáshoz, még akkor is, ha nem értenek mindenben egyet! Amíg itt vannak egymásnak, minden külső vihart átvészelnek. És az ő meg Vaughn vihara a legerősebb ezek közül. Újabb hangos csattanás hallatszott. Megfeledkezve a csajos beszélgetésről, berohantak Yank irodájába. Annabelle ért be elsőként, és azt látta, hogy a bácsi a kezében tartott bottal leverte a külön állványon álló magántelefonját.
217
– A pokolba! – Yank letépte szeméről a nevetséges, rózsaszín kendőt, és földhöz vágta. Szeme pislogva szokott hozzá ismét a fényhez, és a bácsi a lányokra pillantott. – A fenébe a bottal, Annie, szerezz nekem egy vakvezető kutyát! – Ez nevetséges. Egyáltalán nincs szükséged ezekre – kiabált Micki, mintha a bácsinak a hallásával lenne baja és nem a szemével. – Neked Lolára van szükséged. – Nekem senkire nincs szükségem. Szerzel nekem egy kutyát, Annie? A lány megdörzsölte lüktető halántékát. – Utálod a kutyákat, mert hullatják a szőrüket – próbált a lány időt nyerni. – Most olvastam egy új fajtáról – szólt közbe a lehető legrosszabbkor Sophie. – Direkt olyan vakoknak tenyésztették ki, akik allergiásak a kutyaszőrre, de szükségük van kutyára. – Yank bácsi nem vak – emlékeztette Annabelle. – És beszélünk egy szakértővel, hogy tisztában legyünk a helyzetével, mielőtt bármit is lépünk. Mondjuk, egy olyan eszement lépést, hogy kutyát hozunk egy olyan embernek, aki nem képes elviselni azt a kötöttséget, hogy aztán hosszú éveken át gondozza. – Hogy hívják ezt a fajtát? Utánanézek – kérdezte Yank bácsi. – Labradudli – felelte Sophie mosolyogva. Sokszor ragadta magával annyira a magyarázkodás, hogy megfeledkezett fontosabb dolgokról miatta. Mint most arról, hogy nem akarják bátorítani a bácsikájukat. Annabelle tehetetlen mérgében a legszívesebben a falba verte volna fejét. Mert bármekkora volt is az őt körülvevő családi káosz, egyetlen fontos kérdés töltötte be a gondolatait. Ha Vaughn itt volna, mit tenne azért, hogy jobb útra térítse Yank bácsit? Úgy tűnt, bárhogy is igyekezik, minden út Brandonhoz vezet. Milyen kár, hogy ezek az utak teli vannak gödrökkel, rögtön például azzal a gödörrel, hogy a férfi nem hívta őt. És talán soha nem is fogja. Átkozottul tökéletes minden, gondolta Vaughn. Annyira tökéletes, hogy már nem kell az építkezésen a munkások minden lépését ellenőriznie. Egyetlen, rövidke hét telt el Roy letartóztatása óta, és mindaz, ami addig nem ment, most a helyére került.
218
Laura felhívta és megköszönte, hogy kisegítette a pénzügyi nehézségeiből. Még amiatt sem sértődött meg, hogy a rendőrök keményen kifaggatták, és belenéztek az ügyeibe. Hálás volt, hogy most mindezen túl van. Sőt, még volt férje kritikáját is elfogadta, hol rontotta el a dolgokat, és azt mondta, megfogadja a tanácsát. – Okosabb vagy, mint gondoltam, Brandon –mondta. Hihetetlen. Aztán ott van Todd. A srác maga alatt volt, amikor megtudta, hogy az apja tehet a szálló problémáiról, és még jobban, miután az apját pszichiáter vizsgálgatta. Még nem dőlt el, hogy Roy börtönbe vagy kórházba kerül. Vaughn a saját felelősségének tekintette, hogy Todd sem az edzésekről, sem az iskolából ne maradjon el. Elvégre ez hajtotta Royt, még ha rossz irányba is. De most, hogy minden simán ment, végre volt ideje saját magára. És mihez kezdett általában, ha volt szabad ideje? Fogta a telefont, és Nick mobilját csörgette. A készülék kicsengett, és csak csengett és csengett. Már le akarta tenni, amikor meghallotta Nick hangját. – Mi a csudát akarsz, Vaughn? Remélem, fontos. – Rosszkor hívlak? – Így is lehet mondani. Vaughn kuncogást hallott a háttérből, és Mara suttogását. – Feltételezem nincs kedved meginni velem egy sört? – kérdezte Vaughn. Elég hülyén érezte magát, és közben úgy is, mint aki a gyertyát tartja kéretlenül. – Add ide a telefont – hallatszott Mara hangja a háttérből. Mintha birkóztak volna, a hangok alapján Nick és Mara keményen küzdöttek a telefon birtoklásáért. – Vaughn? – Szia, Mara. Jó tudni, ki hordja majd a nadrágot a családban. – Haha. Most pedig fogd be és figyelj? Hogy vagy? – Remekül – ráncolta a homlokát Brandon. – Tényleg? Ezért hívod Nicket sörözni hétköznap este hétkor? – Mi rossz van ebben? Mindig is eljártunk sörözni munka után. – Ez még az előtt volt, hogy én is jelen voltam Nick életében. És neked mi, vagy inkább ki van az életedben, Vaughn? Az ég szerelmére... – Add vissza Nicknek a telefont.
219
– Nem lehet. Nem ér rá. – A lány kuncogott, és suttogott valami olyasmit, hogy: „ezt hagyd abba”. – Vettem az adást, Mara. Nick papucs lett. Nincs több sörözés a haverokkal. – Vaughn fel-alá járkált a konyhában. – Ezt nem is akarom hallani. Komolyan beszélek. Ott van neked a szállód, az önkéntes munkád a srácokkal, akiknek segítesz, de miből áll a magánéleted? Mielőtt Brandon válaszolhatott volna, Mara folytatta. – Más szavakkal, beszéltél-e már Annabelle-lel? – Mindig is szeretett a lényegre térni. – Mondtam, hogy csak finoman – kiabálta Nick a háttérben. – Nos? – erősködött Mara. – Nem – mordult a férfi. Dühítette, hogy Mara így rámutatott a lényegre. – Elment az eszed, Vaughn – nyögött fel Mara. – Ha nem vigyázol, és nem teszel valamit sietve, még a végén egyedül maradsz. Vaughn hangosan fújta ki a levegőt. – Hát, kösz, hogy ilyen jó barátom vagy. – Te is tudod, hogy a barátod vagyok. Szeretlek, és nem akarom, hogy elszúrd a legjobb dolgot, ami történt veled. Ez a lány különleges, Vaughn. A férfi az égnek emelte tekintetét. – Úgy beszélsz most, mint az anyám – morogta. – Beszéltél anyáddal? – Mara meghökkent. – Nick, Vaughn beszélt az anyjával! – Nem kéne repülővel az égre írni, vagy ilyesmi? – Remek ötlet – emelkedett meg Mara hangja izgatottan. – Hé, ne essünk túlzásokba. – Mindketten figyeljetek. Kibérelhetnénk egy repülőt, hogy a maga után húzott szalagon hirdesse a szállót. Felírom a tennivalók közé. – Jól hangzik – bólintott Brandon. – Mivel más dolgotok van, nekem mennem kell. – Ígérd meg, hogy elgondolkodsz valamin. Ha már anyáddal beszéltél, akkor nagy lépést tettél előre, még ha nem is fogtad fel. Ne feledd, hogy te is ugyanolyan különleges vagy, mint Annabelle – mondta Mara. Kínos csönd követte a megjegyzést.
220
– Szóval ne veszítsd el – mondta Mara, aztán Vaughn hallotta a kis kattanást, amely véget vetett a kapcsolatnak. Ő pedig egyedül maradt. Annyira egyedül, hogy beült a kocsijába, és kihajtott a focipályára, ahol mindez kezdődött. A karrierje. Az élete. Ez az a hely, ahol először talált olyasvalamit, amiben jó, és ahol ért valamit. A játék közben és utána a tömeg ujjongása táplálta. De soha nem annyira, hogy az helyettesítse a szülei törődését. Úgy gondolta, mostanra már megbékélt ezzel. Ahogyan azt hitte, megbékélt azzal, hogy rosszul ítélte meg Laurát, és az asszony lekicsinyelte a képességeit. De csakugyan megbékélt mindennel, vagy még mindig menekül? El sem tudta hinni, hogy az életében teljessé vált a kör. Yanktől Lauráig mindenkivel békét kötött, és még a szüleivel is közelednek egymáshoz. Végigszenvedett egy kínos családi vacsorát, ahol mindenki elmondta, mi van vele, és érdeklődéssel hallgatták a másik mondandóját. Mind az anyja, mind az apja kijelentették, hogy elfogadják a döntését. Tiszteletben tartják, hogy az ő álma a szálló. Egy álom, amely semmit nem ér, ha egyedül kell megélnie. Annabelle nélkül. Ám ahhoz, hogy a lányt az életébe vezesse, tudnia kell, ő maga mennyire bízik magában. Neki magának kell mindent rendbe raknia önmagában. Vagyis nem menekülhet tovább. Nem menekülhet az elől, milyen gyerek volt és az elől sem, milyen felnőtt lett. Leparkolt a kocsijával és kiment a pályára. Ugyanolyan kihalt volt, mint amilyennek a házat érezte most, hogy Annabelle és a kis kedvencei nem voltak ott. Végignézett a pályán, és Mara szavai jártak a fejében. Lehet, hogy tényleg olyan különleges vagyok én is, mint Annabelle? Méltó vagyok a szerelmére, szellemére, nagylelkűségére? Nem tudta, hogy képes lesz-e valaha is ennyire hinni önmagában. De a csudába is, Mara hisz benne, és Annabelle kedvéért, a kettejük kedvéért meg kell próbálnia. Annabelle belépett a bácsikája irodájába. A bácsi hangos csatakiáltással üdvözölte, majd a homlokát ráncolva nézett rá. –
221
Azonnal menj haza és öltözz át. Az én unokahúgom nem járkálhat úgy, mint egy olcsó prosti. Annabelle elvigyorodott és megperdült. – Mi bajod egy Oscar de la Renta ruhával? – kérdezte, és végignézett halványrózsaszín, pánt nélküli pulóver hosszúságú koktélruhácskáján. – Sarah Jessica Parker is hordott ilyet. Láttam a képet a Vogue magazinban. A férfi felhorkantott. – Engem az sem érdekel, ha Sarah Bernhardt hordott ilyen vacakot. Az összes fiatal bika a nyálát fogja csorgatni rád. Az ikrek majd kiesnek, az ég szerelmére – morogta. A lány két mellére célzott. Annabelle elpirult volna, ha nem ebben a szellemben nevelkedik. – A melltartó fogja, csak ne félj. Minden rendben van. Most pedig beszélhetnénk másról? Mond meg szépen, beszéltél-e Lolával? – Miért, te beszéltél Vaughnnal? – vágott vissza Yank bácsi. – Szép visszavágás – válaszolta a lány a fogát csikorgatva. – Azért jöttem, hogy átnézzem a listát, kik lesznek jelen az este. Azt akarom tudni, kire csapjunk le az ügyfelemmel. Ma este bulira voltak hivatalosak, amelyet az Entertaintment TV is közvetített. Annabelle az egyik új ügyfelüktől kapott jegyet az a-listás eseményre. A fiatal kosarast csak nemrégiben vállalta el. A srác csak most került föl a nagyok közé, és hasznára válik, ha fontos szponzorokkal találkozhat. Megkérte Annabelle-t, hogy kísérje el. A lány először elutasította. Elege volt a férfiakból, és bár már nem egyszer hajtogatta ezt, most komolyan is gondolta. Most megértette, micsoda különbség van a pusztító szívfájdalom és a között, ha csak megsebzik az egóját. Köszönöm, Brandon Vaughn. De nem volt antiszociális, és nem szívesen duzzogott magában minden este. Így aztán igyekezett fájdalmát azzal csillapítani, hogy egy ügyfelével részt vesz egy jótékonysági eseményen. A férfinak az kell, hogy egy csinibaba virítson az oldalán, és ebben ő jó. Közben pedig kapcsolatokat szerez és megújít régi kapcsolatokat, amelyek a Hot Zone minden ügyfelét segítik. Olyan helyzet, amely minden szempontból jó lenne, ha nem volna belül olyan boldogtalan. – Mit csinálsz itt ilyen későn? – kérdezte nagybátyjától. A férfi lehajtotta fejét. – Nincs semmi jobb dolgom.
222
Annabelle letérdelt a széke mellé. – Hívd föl. Lolának csak te kellesz. Nincs ennél könnyebb, egyszerűbb dolog, ha te is így érzel. A férfi megpaskolta a fejét, mint régen, amikor ő még kislány volt. – Mikor lettél ilyen okos? – Akkor, amikor te ilyen makacs lettél. Ugye gondolkodsz rajta? Lolának nem kell, hogy tökéletes legyél. Így is jó vagy. – Annabelle nevetve hátrébb ugrott, mielőtt Yank bácsi bármit is reagálhatott volna. – Szeretlek, Annie – mondta az öreg mogorván. – Én is szeretlek. A férfi arcáról lehervadt a mosoly. – Ha Vaughn bánt téged, akkor elmegyek és levadászom. Annabelle megborzongott. Vaughn képes volt megfeledkezni a büszkeségéről csak azért, hogy jóba lehessen a bácsival. Ezt nem teheti tönkre. – Vaughnnal semmi baj – rázta a fejét. – A munka véget ért és hazajöttem. Ez minden. – Lószart. Tudom, hogy volt valami kettőtök között. Yank bácsi nem először érte el, hogy elpiruljon. –Hát én vetettem véget a dolognak, és nem ő – hazudta. – Ha fáj valakinek, akkor az Vaughn, és nem én. Yank bácsi lassan bólintott, és Annabelle remélte, hogy megelégszik ezzel a válasszal. A férfi nyilván soha nem tudja meg, de Annabelle ezt a füllentést igazi búcsúajándéknak tekintette.
223
Vaughn lezuhanyozott, átöltözött, és beautózott Manhattanbe. Késő este érkezett. Már régen megszokta a városrész hangulatát, de a puszta gondolat, hogy Annabelle itt van, izgalommal és várakozással töltötte el. Életében először merte bevallani magának, hogy szüksége van valakire, és nagyon jól teszi, hogy utánamegy. De előbb le kell küzdenie egy akadályt. Megállt Yank New York-i lakásánál, majd az öreg kedvenc sportbárjánál, és még Lolához is beugrott. De nem járt szerencsével. Végül odakanyarodott a Hot Zone épülete elé, és ott megpillantotta Yank járgányát a VIP-parkolóban. Vaughn a lift felé indult. Nem tudta, miért van itt a bácsi ilyen késő este, de sejtette, hogy Yank, akárcsak ő, a félelmei elől menekül. A liftajtó kinyílt, és Vaughn belépett a Hot Zone-ba. A recepció ki volt világítva, de néptelen volt. Az irodákban sötét volt Yankét kivéve, s ezzel elhalt a remény, hogy Annabelle-t is itt találja. Talán így a legjobb. Előbb Yankkel van dolga. Kopogtatott az ajtón, és Yank, aki lábát az íróasztalon pihentetve szundikált, felriadt. – Még soha nem láttam ezt a bugyit – közölte, majd kiegyenesedett, és lábát a földre tette. – Úgy hangzik, jó párszor rajtakaptak, amint megcsalsz valakit – nevetett Vaughn. – A csudát, csak álmodtam. – Az öreg keze végigsiklott borostás állán. – Minden férfi legrémesebb álma, nem? – Újabban sokszor álmodom – morogta.
224
– Bűntudat – jelentette ki Vaughn magabiztosan. – Nem bírod elviselni a tudatot, hogy csak úgy hagytad a nőket kisétálni az életedből. Yank intett, hogy jöjjön be és foglaljon helyet. – Felteszem, hogy magadról beszélsz most, fiam. Vaughn hagyta, hogy Yank végigmérje átható tekintetével. – Talán igazad van – vallotta be. – Tudtam, hogy Annie a szemembe hazudik. – Mi mondott? – hajolt előre a székében Vaughn. – Hogy nem okoztál neki fájdalmat, inkább ő neked, amikor ejtett téged Greenlawnban. De nem vert át. Láttam a szemében, hogy csak védeni akar, nem mintha megérdemelnéd, te csirkefogó anyaszomorító, aki... Vaughn a kezét felemelve elhallgattatta. – Azt hiszem, ezen már túl vagyunk. És most sem vitatkozom veled. Csak szeretném rendbehozni a dolgot. – És mégis, hogyan tervezed? – kérdezte Yank. – Úgy, hogy megkeresem Annabelle-t. De előbb veled akartam beszélni. – Vaughn bár zavarban volt, továbbra is biztos volt a dolgában. – Zsebre vágta a kezét. – Olyan vagy, mintha az apám lennél. Nagyon sajnálom, hogy úgy otthagytalak évekkel ezelőtt. Bármit kérhetsz tőlem, én megteszem, egyet kivéve. Nem mondhatok le Annabelle-ről miattad. Szeretem, szükségem van rá, és el akarom venni feleségül. – Valósággal ömlöttek belőle a szavak, mielőtt meggondolhatná magát. Yank felállt odalépett elé és lenézett rá. – Nem mondhatsz le róla. Hát ez remek. Vaughn szája kiszáradt. Nagyon nem akarta, hogy választania kelljen mentora és a szeretett nő között, de ha igen, nem kérdés, ki nyer. Bár a kapcsolatuk elején megfogadta, hogy távol tartja magát Annabelle-től, most nem volt hajlandó lemondani róla. – Kérdeznék valamit – mondta Yank, és mérgesnek tűnt. – Mi az? – Ki a fene mondta, hogy mondj le róla? Ha jól emlékszem, azt mondtam neked, hogy az unokahúgomnak egy derék férfira van szüksége. Olyanra, aki vigyáz rá, és nem hagyja magára, mert ettől fél a legjobban. – Yank egyik kezével meglökte Vaughn vállát. Kemény egy lökés volt. – Amikor ezt mondtam, arra gondoltam, hogy te vagy az a
225
férfi. De jellemző rád, hogy te nem így gondoltál magadra. Soha nem gondoltál így, és soha nem is fogsz. – Horkantva vállat vont. – Igazából talán ettől vagy ilyen rendes pasi. Egy derék férfi. Vaughn hitetlenkedve csóválta fejét. – Azt mondod, hogy engem akarsz Annabelle társának? – Gyújtsanak már gyertyát – nevetett Yank. – Eltartott egy ideig, de azért mégsem vagy olyan sötét. Itt akarsz egész este üldögélni velem, vagy megmented Annie-t attól a kosarastól, akinek még a seggén a tojáshéj? – Milyen kosaras? – húzta össze a szemét Vaughn. Yank vállat vont. – Csak annyit tudok, hogy Annie gyilkos egy ruhát vett fel, és az ikrek szinte teljesen kinn vannak. – Ikrek? – kérdezte Vaughn, bár attól félt, hogy sejti a választ. – Hát csöcsök, cickók, mellek, az ég szerelmére – morogta Yank. – Az unokahúgomról van szó, szóval ejtenénk a témát? Vaughn a szemét forgatta. Látta már Annabelle-t bulihoz öltözve, és tökéletesen tudta, hogyan érti a nagybátyja. – Ha jól értem, egy ügyfelet kísér. Csak add meg a címet, oké? Megőrizte a nyugalmát, mert volt annyi esze, hogy ne gondolja komolyan, hogy Annabelle ilyen hamar mással randizik. De ettől még nem élvezte a gondolatot, hogy a lány egy másik férfi oldalán feszít, főként kirakva az ikreket. Yank átadott neki egy papírlapot, rajta a címmel. – Menj érte, fiam. Vaughnt a könnyek fojtogatták. Évek óta várta, hogy Yank ismét így szólítsa. Yank megölelte, és Vaughn, mikor szorításából kiszabadulva hátralépett, megmarkolta az öreg karját. – Szeretlek, papus, és azt akarom, hogy élvezd az életed, ne ücsörögj egyedül késő este, magadat sajnálva. Én megyek Annabelle után, te pedig jól tennéd, ha Lolához mennél. Yank a fejét rázta. – Évekkel ezelőtt ott volt a lehetőség, de elszúrtam. – Makacs vénember vagy. Erről majd még beszélünk. De most meg kell mentenem szívem hölgyét. Mert ez a hölgy nem csak a szívét ejtette rabul, hanem a teljes lényét.
226
A kocsija felé tartva agyában visszajátszotta a Yankkel folytatott beszélgetést, s főként annak egy részletét. A szíve vadul kalapált a gondolatra, hogy Annabelle megvédte őt a nagybátyjával szemben. Vaughn nem tudott túllépni rajta. A lány azt mondta Yanknek, hogy ő szakított vele, pedig ez nem igaz. Tény, hogy Annabelle hagyta ott őt Greenlawnban, de Vaughn nagyon jól tudta miért. Azért, mert el akarta kerülni a kényelmetlen búcsúzkodást, mert tudta, hogy ő nem fogja kérni, hogy maradjon. És akkor ez így is volt. De Annabelle tudta, hogy Yank elevenen megnyúzná őt, ha úgy gondolná, hogy bántotta az unokahúgát, ezért a lány hazudott neki. Vaughn nem keresett bizonyítékot a lány szerelmére, elkötelezettségére. Úgy jött el New Yorkba, hogy nem volt ilyen bizonyítéka, és mégis, hajlandó volt lecsupaszítania a lelkét érte. Leereszteni a védőfalakat, amelyeket éveken át emelt maga köré úgy, hogy a puszta remény hajtotta. Még mindig ezt tervezte, de immár volt némi bizonyítéka is arra, hogy Annabelle legalább annyira szereti őt, mint ő a lányt. Remélte, hogy a szerelem elegendő, és nem tolta el végleg, helyrehozhatatlanul magától. Minden percben egyre nehezebb volt arcán őrizni a kamu mosolyt. A jótékonysági est nem okozott gondot. Annabelle szerette a többi szakmabeli társaságát. Örömmel találkozott az eseményen jelen lévő sportolókkal, modellekkel és színésznőkkel. Az is tetszett neki, hogy az Oakley sportruház és napszemüveg cég ilyen jó ügyet támogat – a Lighthouse Alapítványt. És határozottan élvezte a pezsgős puncsot. Sajnos pont az ügyfele, Russel Bruno ment az idegeire. A pasinak hatalmas foga volt, amelynek fehérségét még jobban kiemelte fekete szmokingja. Emellett széles mosolya és még nagyobb egója. Rontott a helyzeten, hogy nagy mancsa is volt, amellyel lelkesen taperolt és rendszeresen megpróbálta Annabelle popóján megpihentetni. Úgy tűnt, nem képes felfogni, mit jelent egy hivatalos kapcsolat. Annabelle unta a dolgot, és unta a férfit. Annyira unta, hogy már alig várta, hogy indulhasson haza. Sajnos hagyta, hogy Russ – a srác így szólíttatta magát – a Hot Zone előtt szedje föl, és így itt ragadt vele. Esze ágában sem volt felhívni magára a figyelmét most, hogy a pasi végre valaki mással beszélget.
227
Egy csinos kis szappanopera-színésznőcskével, akire szemlátomást hatott Russ testalkata és kisfiús arca. Annabelle intette a pultosnak, aki újratöltötte poharát, de még mielőtt egy kortyot is ihatott volna, ásított egyet, és az ásítás hangja hangosan szakadt ki belőle. Russ gyorsan felé fordult. – Ó, teljesen megfeledkeztem a partnernőmről. – Újra Annabelle felé fordította figyelmét, de közben sajnálkozó pillantást vetett a mellette álló másik nőre. – Nekem nem gond – morogta Annabelle. Russ kuncogott, úgy tűnt, nem veszi komolyan. –Teljesen elragadta a figyelmemet, hogy elmeséltem a hölgynek, mint hívtak fel az alsó osztályból, de most már veled vagyok – ígérte Annabelle-nek. Mindezt azzal kísérte, hogy tenyere levándorolt a lány hátán egészen a fenekéig. A másik nő duzzogva elvonult. Russ úgy tett, mint aki megkönnyebbülten sóhajt. – Már azt hittem, soha nem megy el. Annyira sajnálom, drágám. Annabelle a fogát csikorgatta, de a látszat kedvéért mosolyt kényszerített az arcára. Holnap az lesz az első dolga, hogy közli a húgaival, hogy ez a kanos alak mostantól a volt ügyfele, akivel majd az az új PR-szakember foglalkozik, akit még fel sem vettek. Addig is, neki kellett úrrá lenni a problémán. – Russ, vagy elveszed a kezed a seggemről, vagy eltöröm. Választhatsz. – Mesterkélt édesség áradt a hangjából. – Hallottad, mit mond a hölgy, Bruno. Ah-ha. Annabelle felismerte ezt a hangot, úgy ismerte, akár a sajátját. A szíve csak úgy repdesett, de azonnal visszafojtotta az érzést, emlékeztette magát, hogy nem tudhatja, mit keres itt a férfi. – Az eszem megáll, Brandon Vaughn! – Russ gyorsan elvette kezét, és kinyújtotta, hogy üdvözölhesse a legendás játékost. Elég volt egyetlen pillantás Vaughn feszült arcára, és Annabelle tudta, hogy ez nem barátságos, laza mizu lesz. – Russel Bruno, bemutatom Brandon Vaughnt. Félt attól, hogy a hivatalos bemutatás nem enyhíti meg Vaughnt. Így is volt. A férfi ügyet sem vetett Bruno kinyújtott kezére. – Ideje hazamenni, Annie.
228
Annabelle szemöldöke megemelkedett. Egész este nem hallott még egy ilyen jó ötletet, mint hazamenni Vaughnnal. De az mégsem járja, hogy a férfi felbukkan a semmiből, és úgy viselkedik, mintha ő a tulajdona lenne. Főként azután, hogy egész héten nem jelentkezett. Az biztos, hogy megjelenni, azt tudott! Farmert viselt, fekete pólót és sportzakót, igencsak alulöltözött volt a szmokingos társaságban. Mégis, Annabelle még életében nem látott ilyen csodálatos, szexi látványt. És állati pipa volt. Russ mellette izzadni kezdett. – Azt hittem, velem jöttél – nézett Annabelle-re. – Úgy értem, ha tudom, hogy veled jár a csaj, soha meg sem fordult volna a fejemben, hogy randira hívjam, már szakmai udvariasságból sem. Nem mintha ez randi lett volna. – Valósággal hadart. – Mindig a hölgyek seggén pihenteted a kezed, Russ? Vagy csak így találod meg a közös témát? – kérdezte Vaughn. Annabelle elfojtotta a nevetést. – Most már tényleg mennem kell – pislogott Russ Vaughn felé. – Jó, hogy megismertelek, öreg. – S ezzel már ment is, szinte futott, hátra sem pillantott. Annabelle felemelte szemét a csillár felé. – Megint valaki, aki Brandon Vaughn puszta látványára meghátrál – szólalt meg utálkozva. – Mi ez itt, visszamentünk Greenlawnba? Vaughn pillantása csak úgy falta őt. A szemében olyan sokféle érzés csillogott, hogy a lány nem tudott olvasni benne. Az alapoknál akarta kezdeni. – Mit keresel itt? – kérdezte. – Megvitathatnánk ezt valami nyugodtabb helyen? – A férfi félrebiccentette fejét, így jelezve a tévékamerákat, és a teremben köröző riportereket. Nem kétséges, hogy találkozásuk egy része máris fel van véve. A lányt nem érdekelte. Brandon egész héten várakoztatta, és most nem állt szándékában megkönnyíteni neki. – Mielőtt bárhová is mennék, tudni akarom, miért vagy itt. Brandon kibújt a zakójából. – Volt egy megérzésem, hogy nem könnyíted meg nekem, igaz, nem is érdemlem meg. Hát nem nyilvánvaló, mit keresek itt? – kérdezte. – Érted jöttem.
229
A lány vállára terítette sportzakóját, hogy a bő ruha elfedte Annabelle hátát. Aztán elöl összehúzta, nyilván azért, hogy elfedje a dekoltázst. Előrehajolva súgta közben a lány fülébe. – Remekül nézel ki drágám, de inkább tartogassuk ezt a látványt egyedül nekem. – Mi ez a mellmánia a férfiaknál? – Annabelle rájött, hogy Vaughn nyilván beszélt Yankkel, mielőtt ide jött volna. Különben hogy talált volna rá. Hátrébb húzódott. – Hideg nap lesz a pokolban, amikor te újra láthatod ezeket a szépségeket, Vaughn. Hacsak nem produkálsz valami nagyot, ami kárpótol azért a pokolért, amelyen keresztülmentem miattad. A férfi azzal a szexi, hetyke mosollyal nézett rá, amelyet Annabelle annyira imádott. – Tudok nagyot produkálni, szerelmem. A lány szíve nagyot dobbant. Pillantása a férfiét kereste, hogy abból ítélje meg, komolyan gondolta-e, vagy csak úgy odavetette kedveskedésnek. De Brandon tekintete nem árult el semmit. Annabelle nyelt egy nagyot. – Mutasd meg, csak aztán a nagy akarásnak ne nyögés legyen a vége. – Nem itt. – A férfi átkarolta és az ajtó felé terelte, de nem jutottak messzire. Az Entertaintment sztárriportere csapott le rájuk mikrofonjával és operatőrével. – Brandon Vaughn, micsoda váratlan meglepetés. Miss Jordannal egy pár vagytok? – Vanessa Fulton úgy hajolt feléjük, mintha az év meglepetésére bukkant volna. – Rajta, adjunk a nézőknek valami csámcsognivalót holnapra. Annabelle megmerevedve várta a férfi válaszát. Védekezésre készült, vagy feszült nincs mondandóm szövegre. Ezzel szemben Vaughn vigyora csaknem olyan nagy volt, mint az egója. Legalábbis a nyilvánosság számára mutatott egója. Annabelle balszerencséjére megismerte az igazi énjét, egy sebezhető férfit, és ez volt a veszte. – Ms. Jordant kell kérdezned a kapcsolatunk jelen állásáról. Én bármire készen állok, amit csak ő akar – felelte Vaughn. Egyértelműen a kamerának játszott. A nyavalyás.
230
Annabelle-nek csak másodpercei voltak, hogy végiggondolja a lehetőségeket. A legrosszabb reklám a nulla reklám? Nem jó választás, ráadásul a közhely Randy Daltont juttatta eszébe. Akkor őt nem a megbántott félnek látták, hanem elkényeztetett, nyafka libának. Diszkrét hallgatás? Ez sem jó választás, mert így a néző maga döntheti el, mit gondol, és ennek eredményeként ő Vaughn legutóbbi strigulájának tűnik. Ki mit gondol, futott át az agyán. Ez a kulcs. Szélesen Vanessára és a nézőkre mosolygott. – Hallottad a pasit. Bármire nyitott. – Amolyan „mi nők egymás közt” módon a riporterre kacsintott. Azt a gondolatot igyekezett sugallni, hogy száz százalékig ő irányít. Ujját Vaughn öve alá dugta. – Ha megbocsátasz, nekünk most fontos dolgokat kell megbeszélnünk – mondta a riporternek, s a nadrágjánál fogva az ajtó felé húzta Vaughnt, majd hangosan nevetett, amikor a bálterem lengőajtaja becsukódott mögöttük. – Ez nem volt szép tőled, Anne – súgta a férfi a fülébe. –Legközelebb viselj nyakkendőt – vont vállat a lány. Vaughn felmordult. Elege volt a játszadozásból. A derekánál fogva felkapta a lányt, a vállára vetette, és nem volt hajlandó letenni, amíg a parkolófiú elő nem állt a kocsijával. Betuszkolta Annabelle-t és becsukta az ajtót. Még a gyerekzárat is bezárta, hogy a lány el ne szökhessen. Késő este volt, semmi forgalom. Brandon néha imádta New York Cityt, és azt, hogy minden olyan közel van. Alig öt perc telt el, és már Annabelle háza előtt fékezett. A sors az ő oldalán volt ez alkalommal, mert egy üres parkolóhely várta. Beállt, aztán megkerülte a kocsit, hogy kisegítse Annabelle-t. Nem olvasott a lány gondolataiban, de azt azért tudta, hogy Annabelle most elég csúnyákat gondolhat róla. Tudta, hogy addig így lesz, amíg kettesben nem maradnak a lakásban, ahol a lány kedvére kiabálhat vele, ő elmondhatja, amit akar, és mindketten lecsillapodnak. Annabelle beviharzott az épületbe, Brandon csak a liftnél érte utol. – Meg sem köszönöd, hogy megmentettelek Bruno taperolásától? A lány benyomta a nyolcadik emelet gombját. – Elintéztem volna. – Tudom – bólintott a férfi. Ez váratlanul érte a lányt. Gyanakodva pillantott rá.
231
– Én nem tudtam elviselni, hogy rajtad van ennek a szarházinak a keze. Szerencséje van, hogy nem téptem le a karját – morogta Vaughn. Kiléptek a liftből és megálltak a jobbra második ajtó előtt. – Egy dolgot áruljál el – mondta Annabelle miközben elfordította a kulcsot a zárban. A válla fölött hátrapillantott a férfira. – Ki a fene jogosított fel arra, hogy úgy viselkedj, mintha rendelkeznél fölöttem? A férfi a falnak dőlt. Ebből a helyzetből remekül belátott a lány dekoltázsába, a mellei közé. A szíve hevesen kalapált a felismerésre, mennyire vágyik arra, hogy amit a lány az előbb mondott, igaz legyen. Hogy rendelkezzen vele, a sajátjának tudhassa. – Semmi nem jogosított fel. Az égvilágon semmi. Legalábbis egyelőre nem, de remélem, hogy a beszélgetésünk végére megadod nekem ezt a jogot, és még többet is. Annabelle kitárta az ajtót, és remegő hangon suttogta. – Gyere be. Vaughn ezt jól jelnek vette. Bement a lány után. De semmit sem akart a véletlenre bízni, ezért sarkával berúgta az ajtót maguk mögött, aztán azonnal ráfordította a zárat és a helyére csúsztatta a láncot. Borisz rohant elé, valósággal kifarolt a lábánál, aztán a figyelméért esedezve ugrálni kezdett. Vaughnt megdöbbentette, micsoda boldogsággal tölti el a szőrös kis vakarék látványa. Letérdelt, és megpaskolta a kutya fejét. – Szia, rapper, hogy vagy? Hiányoztál, haver. Vaughn miközben felállt, Annabelle-re pillantott. A lány merev vállal vonult a nagy heverőhöz, dobta le magáról a férfizakót, igyekezett úgy viselkedni, mint akinek az égvilágon semmi gondja nincs. Brandon nem dőlt be. Szinte hallotta a lány gondolatait. – És velem mi van? Én is hiányoztam? – Nemsokára megkapja a választ. A férfi mély lélegzetet vett és utánament a nappaliba, amely csaknem kertre emlékeztetett. Mindenfelől növények vették körül. Aztán ott volt a macska, az ablakpárkányon gömbölyödött, meg a nyuszi, aki a ketrecéből bámult rá. Mindaz, ami Annabelle-nek fontos volt, mert feltétel nélkül szerették őt. Tőlük kapta meg azt a szeretetet, amelytől a szülei halála megfosztotta, és amelyre egész életében vágyott. Vaughn jól megértette ezt, hiszen ő is így volt vele.
232
Megállt a lány előtt, és a kezébe fogta arcát. Annabelle szeme kitágult, arca nyirkos volt, és keze, amelyet összefont maga előtt, remegett. Annabelle félt elhinni. Vaughn ezt is jól ismerte, megtapasztalta maga is. A férfi hüvelykujjával letörölt egy könnycseppet. – Soha többé nem megyek sehová tőled – ígérte, és pillantása nem szakadt el a lányétól. – Tudom, hogy így lesz, biztos vagyok benne, és ha bármi kételyem volna, nem lennék itt. – Igyekezett megválaszolni a kimondatlan kérdéseket. – Mi változott? – kérdezte a lány. – Mert nem akarok hinni. Nem nyílhatok meg és bízhatok... Elakadt a hangja, és a férfi úgy érezte, darabokra szakad a szíve. Mélyen megértette a lány félelmeit. Annabelle megszorította a férfi csuklóját. – Elvesztettem a szüleimet. Állandóan rettegtem, hogy elválasztanak a testvéreimtől. Éjszakánként még mindig előjön bennem ez a félelem. És bár azzal áltattam magam párszor, hogy szerelmes vagyok, ez mind illúzió volt, amíg meg nem ismertelek. – Remegő alsó ajkába harapott. – Folytasd. – Szüksége volt arra, hogy a lány őszinte legyen vele, hogy ne legyen semmilyen félreértés, hogy soha többé ne hagyják el egymást. – Szeretlek. Mondtam már akkor is, amikor eljöttem, de félig aludtál. Még jobban szorította őt, szinte veszélyeztetve a vérkeringést. Nem is baj, hiszen Brandon tudta, hogy a lány hamarosan nagyon is gondoskodik a véráramáról. – Azt hittem, csak álmodok. A lány a fejét rázta. – Nem álmodtad. Nekem biztonságosabb volt akkor kimondani, amikor alszol. Az, hogy most is kimondom, életem legkockázatosabb döntése. Tiéd a szívem Vaughn, és ha elhagysz, bántani foglak, és az jobban fog neked fájni, mint Roynak fájt, és ha emlékszel, ő is a családi ékszereket szorongatva görnyedezett. Vaughn a hüvelyujjával végigsimított a lány arcán, némán cirógatva esedezett, hogy a lány higgyen neki. Jutalmul Annabelle szorítása lassan engedett, és a lány leeresztette kezét. – Fura – kezdte Brandon. – Mi a fura? – Annabelle tekintete már nyíltabb, világosabb volt.
233
– Úgy értem, hogy abban a hitben jöttem ide, hogy én nyitok, én könyörgök azért, hogy fogadj vissza. Erre kiderül, hogy te legalább úgy rettegsz attól, hogy magadra hagylak. A férfi a fejét csóválta, a váratlan fordulatra gondolva. – Vaughn? – Tessék. Annabelle elmosolyodott. – Itt az ideje, hogy te is nyissál. A férfi elvigyorodott. De tudta, hogy még nincs minden rendben. Maga mellé húzta a lányt a heverőre. – Szeretlek, Annie. És csak azért engedtelek el, mert ez könnyebbnek tűnt, mint szembenézni önmagammal. A lány a karjába vetette magát, és vadul csókolta. Hosszan csókolta, és amikor visszahúzódott, a karja továbbra is a férfi nyaka köré fonva maradt. – Mondd még. Mondj olyasmit, amit nem tudok. Mondd el, hogyan jutottunk idáig, mert nem hittem, hogy ez lehetséges. Brandon tökéletesen értette. – Átjött anyám, és téged keresett. Az egyik kezében reggeli volt, a másikban békepipa. A lány szája kinyílt, majd ismét becsukódott. Jó volt látni, hogy azért még meg tudja lepni a lányt. – Azt mondta, hálás neked, amiért segítettél neki abban, hogy tegyen egy lépést felém. Hálás vagyok érte. És hálás vagyok azért is, hogy védeni akartál a nagybátyádtól, pedig semmit nem tettem, amivel kiérdemeltem volna a bizalmadat. – Tudsz róla? – kerekedett el a lány szeme. Vaughn vállat vont. – A bácsikád nem az a diszkrét fajta. Egyébként meg azt hiszem, nemigen tudom megmagyarázni neked, mi változott bennem, azonkívül, hogy őrülten hiányoztál. – Te is hiányoztál nekem. Vaughn a lány meleg, nyílt szemébe nézett, és rájött, hogy Annabelle-nek igaza van. Ideje teljesen megnyílni. – Még mindig nem vagyok teljesen biztos abban, hogy méltó vagyok hozzád. De te úgy gondolod, és csak ez számít. Nélküled a szálló, az álmom semmit nem jelent. – Ó, Vaughn! – És most, hogy Nick állandóan Marával van, nincs kivel lógnom munka után.
234
A lány nevetve lökte végig a heverőn, hogy végül egymás mellett feküdtek. – Szeretlek, Brandon Vaughn. A férfi pedig végre ellazult, tudván, hogy megtalálta a szerelmet és a tökéletes elfogadást. A szíve vadul kalapált ugyan, de ezt az izgalom és a vágy okozta, és nem a jövő miatti aggodalom. – Meg akarom nyitni teljesen azt a nagy házat, és betölteni a gyerekeinkkel. Élhetünk itt, a nagyvárosban is, és az a ház lehet a nyári otthonunk. Vagy eladjuk, és élünk ott, ahol akarod. Mert szeretlek, forrón szeretlek. És mindig is szeretni foglak.
235
Yank körülnézett a Vaughn szállodája körötti parkban. A hely már hat hónapja megnyílt. Hatalmas sikere volt, teli gyerekekkel, nevetéssel és szeretettel. Ami azt jelentette, hogy neki a füstölgő rosszkedvével nagyon messze kellett volna maradnia innen. – Szedd már össze magad Yank bácsi – szólt rá Micki, és miközben elment mellette, puszit lehelt az arcára. – Senki nem szereti a morgó medvéket. – Én meg nem szeretem, hogy Spencer Atkins Lola körül forgolódik. – A férfi a hatalmas fa alá kiterített takaró felé mutatott, amelyen azok ketten egymás kezét fogva pezsgőztek. – Az embernek hányingere van tőle. – Ha jól emlékszem, te engedted Lolát elmenni. Gondoltad, hogy felszívódik a kárpitba és elemészti magát? – Micki lebiggyesztette ajkát. – Még mindig nem késő. Nem házasodtak meg vagy ilyesmi. Legalábbis még nem. Yank kihúzta magát. – Mit jelentsen ez? Micki vállat vont. Mindig is kis vadóc volt, és most arcán a két gödröcskével vigyorgott nagybátyjára. – Csak annyit, hogy Vaughn és Annabelle júniusban összeházasodtak, most pedig már július van, és szerelem érződik a levegőben. Karja a tágas kert felé lendült, ahol mindenfelé párok látszottak. Mit lehet tudni? Szóval, ha nem tetszik az, ahogyan most élsz, tenned kell valamit, hogy változtass. Méghozzá gyorsan. Elsietett, mielőtt bácsikája emlékeztethette volna, hogy neki is ezt kéne tennie. Elvégre még neki sincs párja. Egyetlen nyavalyás pasi,
236
akivel megismerkedett vagy akit képviselt a munkája során sem volt jó legkisebb unokahúgának. Legalábbis még nem talált olyat. Aztán ott van Sophie, az ő kis nagyokos kisasszonykája. Aki naponta bombázza őt a tanácsaival és cikkeket hoz a szemével kapcsolatban, aki egyik specialistától a másikhoz hurcolja. Neki sem a bácsikájával kéne törődnie, inkább találni egy derék férfit, akivel letelepedhet. De hogyan találjon időt egy kapcsolatra, ha állandóan neki viseli gondját? Yank és a betegsége csak ürügy Sophie-nak, hogy kerülje a komoly kötöttséget. Ahogyan ő is csak ürügynek használja a szeme romlását, hogy ne kelljen szembenéznie a Lola iránti érzéseivel? Yank a fejét csóválta. Nem akart végigmenni ezen az úton, de hogyan állja meg, amikor Lola Spencerrel kacérkodik az orra előtt, éppen az ő legjobb barátjával és legnagyobb üzleti vetélytársával? Még mielőtt bármit is kigondolhatott volna, hogyan hozhatná helyre elrontott életét, Vaughn hangja hallatszott a hangszórókból. A figyelmüket kérte, és Yank a többiekkel együtt a rögtönzött színpadhoz igyekezett. Megállt a tömeg szélén és várta, most mi lesz. – Itt az idő, hogy bejelentsem, ki kapja az első Brandon Vaughnösztöndíjat – közölte Vaughn. – A győztes ötezer dolláros adományt kap, amelyet a választása szerinti egyetemen használhat fel. Taps tört ki. – Szia Yank bácsi – lépett mellé Sophie, és tette a vállára a kezét. – Szia, kicsim. – Láttad, hogy Vaughn szülei is itt vannak, sőt még mosolyognak is? Yank mogorván nézett. – Még mindig nem bírom őket, de be kell vallanom, hogy igyekeznek emberien viselkedni – morogta. Sophie felnevetett. – Szeretném, ha az az ember jelentené be a győztest, akinek az ösztöndíj ötletét köszönhetjük – folytatta Vaughn. – Megkérem gyönyörű feleségem, hogy segítsen nekem. Annie, feljönnél mellém? Újabb tapsvihar szakította félbe a színpadon történteket, majd Annabelle hangja hallatszott. – Az ösztöndíjat olyan fiatalember kapja, aki amellett, hogy fantasztikus futballjátékos, komoly harcot vívott, hogy legyőzze tanulási nehézségeit. Olyasvalaki, akit komoly érzelmi teher hátráltatott, és mégis legyőzött minden akadályt. Kérem, gratuláljanak velem együtt
237
Todd Murray-nek. – Annabelle tapsolt, majd megölelte a színpadra siető ifjút. – Nem ez az a srác, akinek az apja csaknem felgyújtotta a szállodát? – kérdezte Yank. Sophie bólintott. – Roy elmegyógyintézetben van, de Annabelle és Vaughn azt mondják, Todd keményen dolgozott azért, hogy az apja büszke legyen rá. Igazán megérdemli. Yank amennyire csak ebből a távolságból, gyenge szemével tudta, felmérte a srác magasságát és felépítését. – Lehet, hogy egyszer még én fogom képviselni. – Hát, remélem. Erről jut eszembe. Gondolkodtál azon, amit az orvos mondott? Elég kezdeti stádiumban van a betegség, hogy tökéletesen alkalmas legyél erre az eljárásra. – Yank kihallotta a reménykedést Sophie hangjából. Yank megpaskolta a lány arcát. – Beszélünk róla – ígérte. Sophie a színpad felé pillantott, és Yank követte példáját. Nem látta tisztán, de biztos volt, hogy a két alak ott Annabelle és Vaughn. – Annie olyan boldognak látszik – suttogta Sophie izgatottan. Az egyik olyan dolog, amit Yank úgy imádott az unokahúgaiban, az volt, hogy milyen őszintén szeretik egymást, mégha veszekszenek is néha. Remek lányok mind. – Mindig is tudtam, hogy Vaughn a megfelelő férfi Annie mellé. Összepasszolnak, nem? – kérdezte. Sophie helyeslően bólintott. – De igen. Ahogyan te és Lola is. – Ne kezd te is – dühöngött Yank. – Bocsásd meg, hogy kimondom, ami nyilvánvaló. Mennyi idő kell még, hogy beadd a derekad? Csak azért volt ennyi időd gondolkodni, mert Lola elment egy hajóútra, aztán meglátogatta egy régi barátját Londonban, és mi hárman megállapodtunk, hogy rendszeresen tudatjuk veled, mi van vele – mondta Sophie. – Hát kösz szépen. Lola már Spencer Atkinsnál dolgozik! Sophie vállat vont. – Csak arra kértél minket, hogy ügyeljünk rá, hogy biztonságban legyen. Azzal nem bíztál meg, hogy tartsuk tőle távol a férfiakat. – Milyen férfiakat? – merevedett meg Yank.
238
Sophie magához ölelte. – Tényleg össze kéne szedned magad Yank bácsi – ismételte meg ő is Micki tanácsát, aztán odébb állt, hogy beszéljen Annabelle-lel. Yank körülnézett. Lolát és Atkinst kereste tekintetével, de azok közben összepakoltak és elmentek. Ez a nő kikészítette, azóta lelkibeteg, hogy Lola ott hagyta. Azt várta, hogy hamar visszajön, de tévedett. Átkozott nőszemélyek. Nem lehet velük élni, de nélkülük sem. Az unokahúgai okos lányok, és igazuk lehet. Nem halogathatja tovább a beismerést, döntenie kell Lolával kapcsolatban. És esze ágában sincs hagyni, hogy Spencer Atkinsé legyen az ő nője.
Vége
