A Kreditrendszer Megvalósítása a Magyar Felsőoktatási intézményekben

A felsŒoktatási intézmények regisztrácós eljárásainak a Kreditrendszer bevezetése céljából történŒ auditálása

A Kreditrendszer Megvalósítása a Magyar Felsőoktatási intézményekben

Dr. C. J. Koster & Dr. Z. Radnai

Budapest, 2001. május

Rakom Kft. Tétényi út 111. Fszt. 1 Budapest Email: [email protected]

1


TARTALOM Előszó

1

1.

EKTR: Háttér

4

2.

A projekt célkitűzései és módszerei

9

3.

A projekt eredményei

4.

15

3.1

Infrastruktúra

15

3.2

Humán erőforrások

23

3.3

A Kreditrendszer

30

3.3.1

Válaszok a kérdésekre

31

3.3.2

A Kreditrendszer értelmezése

76

Konklúziók és Javaslatok

Függelék

83 93

2


Előszó Ez a jelentés a „Felsőoktatási Intézmények tanulmány-nyilvántartási rendszerének auditálása a kreditrendszer bevezetése szempontjából” projekt eredményeit mutatja be, amelyet a Rakom Kft. végzett az Országos Kredittanács megbízásából. A feladat egy elemzés elkészítése volt a jelenleg elérhető tanulmány-nyilvántartási és adminisztrációs eljárásokról, valamint az azokkal kapcsolatos szabályokról és rendelkezésekről, azzal a céllal, hogy segítse az Országos Kredittanács további kredittel kapcsolatos tevékenységeit és döntéseinek meghozatalát.

3


1.

EKTR: HÁTTÉR

Magyarországon - a Magyar Kredit Rendeletnek megfelelően ( A Kormány 200/2000. (XŰ. 29.) Korm. Rendelete a felsőoktatási tanulmányi pontrendszer (kreditrendszer) bevezetéséről és az intézményi kreditrendszerek egységes nyilvántartásáról) - az összes felsőoktatási intézményben kreditrendszer fog működni 2002 szeptember 1-től. Magyarország ezen a téren az Európai irányzatot követi: az 1999/2000 tanévben az EU, EEA, Ciprus és a csatlakozni kívánó kelet és közép-európai országok több mint 1200 intézménye (kb.5- 6000 tanszék ill. egyetemi kar) használja az Európai Kreditrendszert hallgatóik külföldön folytatott tanulmányainak elismerésére.

1

A minden felsőfokú oktatási keretben történő oktatási formára kiterjedő Európai Kreditrendszer bevezetése nyilvánvalóan számos előnnyel jár az állampolgár, a munkaadó és az intézmény számára: •

Áttekinthetőséget biztosít, ezáltal megkönnyítve az eltérő oktatási rendszerek összehasonlítását és értelmezhetőségét.

•

A tudományos és szakmai végzettség (beleértve a részleges és köztes végzettségeket is) elismertetése javulni fog és ezzel egész Európára kiterjedően megnöveli majd a munkavállalás esélyeit.

•

Biztosítani fogja a kellő rugalmasságot ahhoz, hogy az EU/EEA polgárai számára nyitva álló tanulási lehetőségek széles skálája mindenki számára ismertté váljon. Az oktatás különböző módjai és típusai közötti kapcsolatok a kreditek segítségével teremthetők meg. A tanulás, mint életforma megvalósításához a kredit segítheti a bekapcsolódási és kibocsátási pontok létrehozását.

•

Elősegíti a regionális, nemzeti és nemzetközi mobilitást. Ez a mobilitás óriási mértékben növeli a hallgatók választási lehetőségeit, miközben az EKTR biztosítja a külföldön folytatott tanulmányok teljes körű elismerhetőségét (kredit transzfer).

•

Segítségével a megszerzett szakképzettség teljes mértékben elismertethető, ezáltal az más országokban is felhasználhatóvá válik. A rendszer fő haszna, hogy kredit transzfert és kredit kumulációt tartalmaz, így minden hallgató, nemcsak a csereprogramokban résztvevők számára hozzáférhető.

•

Elősegíti az európai intézmények közötti együttműködést, pl. a közös tantervek tervezése stb. területén.

1

Cf. http://www.europa.eu.int/comm/education/ socrates/ects.html . Adam, S. & V. Gemlich (2000). Report for the European Commission - ECTS extension feasibility project. Dalichow, F. (1997). A Comparison of Credit Systems in an International Context. German Federal Ministry of Education, Science, Research and Technology.

4


•

Az Európai Kreditrendszer bevezetése jelentős szerepet fog játszani az oktatási struktúrák konvergenciájának megvalósulásában, amelyről 29 felsőoktatási miniszter hozott megállapodást a Bolognai Deklarációban, 1999 júniusában.

Az EKTR helyettesítheti vagy kiegészítheti és erősítheti a nemzeti kreditrendszereket. A bevezetett regionális, vagy nemzeti kredit kereteknek teljes mértékben Európai Kredit Transzfer Rendszer kompatibilisnek kell lenniük. Az európai kreditrendszer nem kíván a már működő rendszerekre rátelepedni, azokat átalakítani. A létező rendszerekkel szembeni elvárása az, hogy azok is a 60 kredit/év felosztást alkalmazzák saját kredit skálájukon. A Felsőoktatási intézmények számára az EKTR alkalmazása jelentős előnyökkel jár. •

Az EKTR áttekinthetőséget és átjárhatóságot biztosít oly módon, hogy részletes információt tartalmaz a tantervről, és lehetővé teszi annak, valamint a diploma követelményeinek megfeleltetését.

•

Segítséget nyújt a tanulmányi ügyekben döntést hozók számára annak megítélésében, hogy a hallgatói cserepregramok keretében külföldön végzett tanulmányokat - az előzetes programegyeztetés alapján – az anyaintézményben milyen módon ismerjék el.

•

Az EKTR alkalmazása gyorsíthatja a tantervi struktúrák, a hallgatók munka terhelésének és az oktatás hatékonyságának elbírálását.

•

Az EKTR segítségével a felsőoktatási intézmények megőrízhetik autonómiájukat és saját hatáskörüket minden a hallgatók tanulmányi előmenetelével kapcsolatos kérdésben anélkül, hogy módosítaniuk kellene a működő struktúrán és számonkérési módjain: a működő struktúra és számonkérés módjai az adott intézményben egy átlagos nappali tagozatos hallgató számára előírt tanulmányi, és vizsgakötelezettségeket jelenti.

Kreditek Az EKTR kreditpontok olyan tanulmányi pontértékek, amelyek egy adott tantárgy tanulmányi követelményeinek sikeres teljesítéséhez szükséges hallgatói terhelést fejezi ki. (Lásd, a 3.3.2 fejezetet a kreditek részletesebb leírására.) Minden tantárgyra vonatkozóan kifejezik az adott tantárgy sikeres elvégzéséhez szükséges munka mennyisége és a diploma megszerzéséhez szükséges munka mennyisége közötti arányt, vagyis az előadásokra, gyakorlatokra, szemináriumokra, vizsgákra vagy egyéb számonkérési formákra, valamint az egyéni felkészülésre fordított -- laboratóriumban, könyvtárban, vagy otthoni tanulással eltöltött -- időt.

5


Az EKTR pontrendszere szerint az egy tanévnyi tanulás 60 kreditpontot ér (a munkaterhelés szempontjából); egy félév pontértéke általában 30, egy trimeszteré pedig 20 pont. A külföldi tanulmányútért és a szakdolgozat elkészítéséért szintén adható kreditpont, amennyiben ezek a hallgató számára mind a fogadó, mind az anyaintézményben a tanterv által előírt kötelezettségek. EKTR kreditpontokat a hallgató olyan kurzusok teljesítéséért szerezhet, amelyek sikeres elvégzését vizsga, vagy más számonkérési forma sikeres teljesítésével tanúsít. Az EKTR minden kreditpontja egyenlő értékű, de csak abban az értelemben, hogy az Európai kredit (transzfer) rendszer keretei között minden kreditpont azonos számítás alapján kerül megállapításra (60 kreditpont egyenlő tanév teljesítésével). Ez összhangban van az EKTR alapelveivel. A kreditpontok ezáltal egyfajta közös „valuta” szerepét töltik be. A különböző felsőoktatási rendszerek eltérő volta miatt az egyes országok programjai gyakran különbséget tesznek a kreditek szintjei és típusai között. Ez a fajta megkülönböztetés alapvető. A kreditpontokat megajánló intézményeknek ezeket a különbségeket mind mennyiségi, mind minőségi szempontból a lehető legpontosabban leírt információk segítségével meg kell határozniuk, hogy más (országos, vagy külföldi) intézmények kellő körültekintéssel tudjanak eljárni a kreditpontok elbírálásában. Ilyen helyzetben az eredeti kreditpontok típusára és szintjére vonatkozó információkat a diplomához mellékelt kiegészítőben, intézményi tájékoztatóban, vagy magyarázó átiratban meg kell adni.

Értékelés 2

3

Az EKTR értékelésére számos elemzést végeztek (pl. Blok , 1996; Blok & Scholten , 1997). A jelentések azokat a tényezőket és változókat tárgyalják, amelyeket a különböző országokban az EKTR bevezetésének értékelése során az európai felsőoktatási intézmények előzetes jelentései alapján figyelembe vesznek. Általában az első táblázatban található tényezőket ismertetik, továbbá arra a négy szakaszra koncentrálnak, amelyre minden bevezetési folyamat során figyelni kell: a bevezetés, alkalmazás, kivitelezés és értékelés szakaszaira. Nyilvánvalóvá vált, hogy jelentős akadályok léteznek, amelyeket a rendszer teljes mértékű bevezetését megelőzően el kell hárítani. „A felsőoktatási intézmények nyilvántartási eljárásainak a kreditrendszer 2

3

Blok, P. (1996). The first extension phase of the European Credit Transfer System (ECTS). Amsterdam: University of Amsterdam & European Commission. Blok, P & A. Scholten (1997). The second extension phase of the European Credit Transfer System (ECTS). Final report. Amsterdam: University of Amsterdam & European Commission.

6


bevezetése céljából történő auditálása” projektum szempontjából elengedhetetlen az európai országokban a bevezetés során tapasztalt problémák mérlegelése, mivel ennek alapján lehetséges a Magyarországon is várhatóan gondot okozó területek beazonosítása. Táblázat 1: Az EKTR megvalósítását befolyásoló tényezők Országos szint

*

a munkaidő ráfordítás alapján számított országos kreditpontrendszer megléte

intézményi szint

*

az országos kreditpontrendszerre vonatkozó adatok

*

a rendszer tényleges megvalósításának mértéke

*

a döntéshozó mechanizmus szerkezete

*

a tudományos és a (kormányzati) hivatalnokok közötti kapcsolat

Tantervi szint

*

a hivatali struktúra

*

a tanév hossza

*

a hivatalos és a tényleges tanév hossza

*

mérési és értékelési eljárások

*

minőségbiztosítási eljárások 4

Néhány problémás terület (Blok & Scholten , 1997): •

az elkötelezettség hiánya a kormányzati és/vagy az alsóbb szinteken;

•

a tényleges munkaidő-ráfordítás mértékének objektív meghatározása. A munkaidő-ráfordítás mértéke gyakran egy intézményen belül is félévről félévre, tantárgyról tantárgyra eltérő lehet, főleg, ha az egyes kurzusok nem azonos évfolyam tantárgyai;

•

az alapozó és a szakképzés tantárgyai közötti különbségek. A felsőbb évfolyamok tantárgyait gyakran magasabb szintnek tekintik, amely több munkát is megkíván;

•

a gyakorlatok és a szakdolgozat kreditpontokkal történő elismerése;

•

a kreditpontok és az osztályzatok közötti kapcsolat, az EKTR érdemjegyek kreditpontokra történő átváltásának problémái;

•

az egy intézményen belüli különbségek az érdemjegy megadását illetően és az eltérő jellegű, egyedi jellemzőkkel rendelkező diszciplínákra alkalmazandó egységes alapelv szerinti osztályzási rendszerből adódó lehetséges problémák;

•

a szabadon választható tantárgyak elvégzéséért járó kreditpontok számítása;

•

a partner intézményekkel kapcsolatos problémák.

4

Blok, P & A. Scholten (1997). The second extension phase of the European Credit Transfer System (ECTS). Final report. Amsterdam: University of Amsterdam & European Commission.

7


A Magyar Felsőoktatás-politika A felsőoktatás fejlődése új szakaszához érkezett Magyarországon. Az elmúlt évtizedben megkétszereződött a felsőoktatási intézményekbe beiratkozott hallgatók száma, és jelentős növekedés tapasztalható a levelező és kiegészítő képzésben résztvevők számában is. Ehhez járul még az egyre növekvő igény, hogy a korábban diplomát szerzettek, például a tanárok, megszerzett tudásuk felfrissítése céljából továbbképző programokban vegyenek részt. Mindezek következményei, valamint a velük párhuzamosan szükségessé váló intézkedések ebben a folyamatos fejlődésben és újításban igazi kihívást jelentenek. A megnövekedett hallgatói létszám és mobilitás lehetséges következményei közül, íme néhány: •

tudatos felismerése annak, hogy a lehetőséget biztosítani kell mindazok számára, akik képesek és részt is kívánnak venni a felsőoktatásban;

•

a megfelelő tanulási infrastruktúra biztosításával kapcsolatos problémák helyes felmérése az oktatás színvonalának megtartása mellett;

•

szükségszerű felismerése annak, hogy működtetése során a rendszer a növekvő hallgatói létszám kezelését fontosságának megfelelően, stratégiai kérdésként kezelje.

A jelen projekt különösen ez utóbbi pontra kívánt különös figyelmet fordítani. A Magyar Kormánynak a felsőoktatás kreditrendszerének bevezetéséről és az intézményi tanulmányi pontrendszerek egységes nyilvántartásáról szóló rendelete az új fejlesztési rendszer részét képezik. A Kormány által elrendelt nemzeti kredit nyilvántartási rendszer létrehozásával a felsőfokú tanulmányok regisztrálása egységes alapokon történik, a rendszer támogatja az egyes intézményeken belüli és a különböző intézmények közötti hallgatói mobilitást, valamint az eltérő szintű oktatási programok egyenértékesítésének megvalósítását és a kredit pontoknak az oklevelet adó képzési formákban történő elismerését. Összhangban van az EU tagországokban egyre növekvő mértékben elfogadott Európai Kredit Transzfer Rendszerrel (EKTR), amely a felsőfokú tanulmányok kölcsönös ekvivalenciájának és honosításának hatékony eszközének bizonyult, mivel •

áttekinthetőséget biztosít a tanterveket illetően úgy, hogy részletes információt tartalmaz az elvégzett tananyagról, valamint a teljesített és a diploma megszerzéséhez szükséges tanterv közötti egyezésekről,

•

segítséget nyújt a felsőfokú intézmények tanulmányi ügyeiben döntést hozók számára annak megítélésében, hogy a hallgatói csereprogramok keretében külföldön végzett tanulmányokat az előzetes programegyeztetés alapján az anyaintézményben milyen módon ismerjék el, és

•

elősegítheti a tantervi struktúrák, a hallgatók tantervi terhelésének és az oktatás hatékonyságának elbírálását.

8


2.

A PROJEKT CÉLKŰTÙZÉSEŰ ÉS MÓDSZEREŰ

„ A Felsőoktatási intézmények tanulmány-nyilvántartási rendszerének auditálása a kreditrendszer bevezetése szempontjából” projekt fő célkitűzése az volt, hogy minden felsőfokú oktatási intézmény auditálása létrejöjjön a jelenleg elérhető tanulmány-nyilvántartási és adminisztrációs eljárások, valamint az azokkal kapcsolatos szabályok és rendelkezések alapján, hogy ezzel segítséget nyújtson az Országos Kredittanács (OKT) további kredittel kapcsolatos tevékenységéhez és döntései meghozatalához. Ez magában foglalta: •

a tanulmány-nyilvántartások jogi, fizikai és humán körülményeinek vizsgálatát,

•

az egyes felsőoktatási intézményeknél tapasztalható tanterv-típusok, valamint a nyilvántartási módszerek közötti összehasonlító elemzéseket,

•

az intézményi szabályok és a kormányrendeletben előírtak egybevetését a lehetséges ellentmondások és különbségek megállapítása céljából,

• azzal az alapvető céllal, hogy •

részletesen bemutassa a magyar felsőoktatásban jelenleg alkalmazott tanulmányszervezési módszereket a bevezetendő kreditrendszer követelményeinek tükrében,

•

oly módon dolgozza ki a tanulmány-nyilvántartási rendszer értékelésére szolgáló módszert, hogy az jól felhasználható legyen a kreditrendszerrel kapcsolatos tervezési és az azt követő teljesítési tevékenységek terén, nem feledve a reform projekt által megfogalmazott összes célkitűzést, valamint a következetességgel és a költség hatékonyság kedvező arányával kapcsolatos elvárásokat sem.

Az alkalmazott módszer A szakértői csoport A Rakom Kft tagjain kívül magyar és holland szakemberek vettek részt az auditálásban, akik magyar és külföldi FOI-eknél a kredittel kapcsolatos tevékenységekben, valamint a tanulmányi osztályok nyilvántartásában való jártasságuk és szaktudásuk alapján kerültek kiválasztásra. A szakértői csapat tagjai: •

Ács Péter

9

A felsŒoktatási intézmények regisztrácós eljárásainak a Kreditrendszer bevezetése céljából történŒ auditálása 10

•

Debreczeni Péter

•

Kadocsa László

•

Kovács Viktor

•

Lengvárszky Attila

•

Viszket Anita

•

Chris van Seventer (NL)

•

Rogier van der Wal (NL)

Bár valamennyi szakértő jelentősen hozzájárult az audit eredményességéhez, külön köszönet illeti Debreczeni Pétert (a 3.3.2-es pont kidolgozásáért), Lengvárszky Attilát (akinek értő kommentárjaira alapul a 3. 3.1-es pontban olvasható elemzés), és Kadocsa Lászlót (a 3.3.3-as pont tartalmáért). Hasonlóképpen köszönettel tartozunk Derényi Andrásnak és a Kredit Iroda munkatársainak, nem csupán a szíves vendéglátásért, amelyben a szakértői csapat tagjait részesítették, hanem alkotó közreműködésükért is.

A módszer három szintje Az adatok összegyűjtése három módon történt. Írásban kitöltendő kérdőíveket küldtünk ki hozzávetőleg 100 FOI-be, amelyet személyes interjúk követtek. Az írásbeli kérdőívek és személyes interjúk együttes alkalmazására azért került sor, hogy az interjúk során összegyűjtött adatokat egyeztetni lehessen az írásbeli kérdőívekre adott válaszokkal, és bizonyos kérdések lehetséges félreértéseit így orvosolni lehessen; ezenkívül speciális szempontok alapján további információkat lehetett gyűjteni. A hallgatók számára azért került sor külön kérdőív összeállítására, mert várható volt, hogy a hallgatók véleménye és a Tanulmányi Osztállyal való napi kapcsolatuk szerepet játszhatnak a TO által adott lehetséges hiányos vagy pontatlan válaszok potenciális kijavításában. A kérdőívek összeállítása A kérdések összeállításánál a szakértőknek a következő területekre kellett koncentrálni: •

emberi erőforrások;

•

szabályok és rendeletek;

•

elektronikus és papíron végzett nyilvántartás;

•

hallgatókkal kapcsolatos ügyek;


különös figyelmet fordítva a problémás területekre (jelenlegi és jövőben várhatóakra), valamint azokra a kérdésekre, amelyek a jelenlegi és jövőben várható eljárások hatékonyságára vonatkozóan várnak kommentárt, nevezetesen •

az Európai Kreditrendszer (EKTR) bevezetésére,

•

a Magyar Kredit Rendelet releváns szempontjaira.

A szakértőket továbbá arra is felkértük, hogy tegyenek javaslatokat a személyes interjú kérdéseire vonatkozóan, amelyek lehetőséget biztosítanak arra, hogy átfogóbb képet kapjunk arról, milyen módon használhatók fel a nyilvántartási folyamatok különböző szempontjai. Szakértői tanácskozás A szakértők jelentős számú kérdést állítottak össze, amelyeket a tanácsadó cég olyan kérdésekkel egészített ki, amelyek a háttérbe került területeket érintették. Ezeket a kérdéseket az összes szakértő megkapta magyarul és angolul is, a Professzorok Házában, az Országos Kredittanács székhelyén 2000. szeptember 30-án tartott tanácskozáson. A megbeszélés jelentős része angolul folyt. A magyar és holland szakemberek kommunikálásának biztosítására megfelelő fordítási lehetőség állt rendelkezésre. A tanácskozáson részt vett Derényi András úr, aki a projekt kérdéseinek megvitatását irányította. A tanácskozás eredményeképpen számos javaslat született arra vonatkozóan, hogy melyik kérdéseket tartsuk meg, milyen kérdésekkel egészítsük ki, valamint milyen módon fogalmazzuk meg azokat, és milyen formában szerepeljenek majd a felmérésben: az írásban kitöltendő kérdőívekben vagy a szóbeli interjúk során. A szaktanácsadó cég az összes javaslatot alaposan áttanulmányozta, s így született meg mind az írásbeli, mind a szóbeli változatok ideiglenes kérdéssorozata. Az Országos Kredittanácshoz történő előterjesztés November 2-án a kérdések nem végleges gyűjteményének megvitatására került sor az Országos Kredittanács és a Rakom kft. képviseletében Dr. Radnai Zsófia tanácskozása során. Ez az előzetes munkatevben nem szereplő extra tanácskozás nagyon hasznosnak bizonyult. Különböző javaslatok készültek és a tárgyalófelek megegyeztek abban, hogy a tanácskozáson résztvevők, amennyiben szükséges, írásban fogják elküldeni kiegészítő javaslataikat. Ezzel a lehetőséggel egy résztvevő élt. Megjegyzései és a tanácskozáson tett javaslatai az ideiglenesen összeállított kérdőív néhány módosítását eredményezte (törléseket, kiegészítéseket, átfogalmazásokat).


Második szakértői tanácskozás Az Országos Kredittanács, valamint a hazai és külföldi szakemberek különböző javaslatai is a kérdőív kérdései közé kerültek, és ez egy új (a végleges változat előttit megelőző) változatot eredményezett . Ezt a változatot minden szakértő megkapta azzal a felkéréssel, hogy írásban véleményezzék az új anyagot. Néhányan olyan részletes fejtegetést küldtek, hogy elkerülhetetlen volt néhány újabb változtatás. Előtesztelés (kipróbálás) Az ideiglenes kérdőív kipróbálására egymást követően két FOI-ben (Miskolcon és Pécsett) került sor. A két FOI Tanulmányi Osztályának vezetői kitöltötték a kérdőív írásbeli részét, majd ezután beleegyeztek a személyes interjú lefolytatásába. Válaszaik elemzésre kerültek, amely mind az írásbeli változat, mind pedig a személyes interjú néhány kérdésének megváltoztatásához vezetett. A kérdőívek végleges formája Az alapos előtesztelések után kialakultak a kérdőívek végleges változatai. A kérdőívek három típusa jött létre: •

írásban kitöltendő kérdőívek, („K” és az ezt követő szám ebben a jelentésben az írásban kitöltendő kérdőív kérdéseire vonatkozik)

•

személyes interjúk,(„Sz” és az ezt követő szám ebben a jelentésben a személyes interjú kérdéseire vonatkozik) és

•

hallgatói interjúk, („H” és az ezt követő szám a hallgatói kérdőívben szereplő kérdésekre vonatkozik).

Statisztikai elemzési modell létrehozása Az ideiglenes kérdőív alapján a szakértők egy elemzési modellt hoztak létre, amely lehetővé teszi az összegyűjtött adatok elemzését az SPSS változat 10.0, nagyon fejlett, modern statisztikai csomagjával, melynek alkalmazása széles körben elterjedt a szociológiai kutatásokban. A kérdezők képzése A tervben szereplő személyes interjúkat megelőzve ki kellett választani a kérdezőket (auditorokat), akiknek a feladata az interjúk levezetése volt,. Összesen 10 kérdező került kiválasztásra, közülük


mindenkinek volt már tapasztalata az egyetemi nyilvántartással kapcsolatban és/vagy hallgatóként ismerték azt. Mindannyian résztvettek a Dr. Radnai Zsófia, Dr. C.J.Koster és Dr. Debreceni Péter által tartott felkészítésen, amelynek a célja az volt, hogy megkapják azokat az anyagokat, amelyek segítséget nyújtanak a szükséges információk megszerzéséhez. A FOI-ek tájékoztatása 2000 decemberére számos előkészítő tanácskozás szerepelt a tervezetben az Országos Kredittanács szervezésében, ahol a felmérésben résztvevő FOI-eket kellett volna tájékoztatni a jelenlegi projekt fázisairól azért, hogy megkönnyítsék számukra a kérdőívek megfelelő megválaszolását. Különböző okok miatt ezekre a találkozókra nem kerülhetett sor december folyamán, így el kellett halasztani 2001 januárjára. Ez egyben azt is jelentette, hogy az interjúk nem kezdődhettek el az eredeti tervnek megfelelően 2000 decemberében, csak 2001 februárjában. Kérdőívek és Űnterjúk Az írásban kitöltendő kérdőíveket a FOI-ek képviselői kapták meg, akik a négy előkészítő tanácskozás egyikén résztvettek, vagy elküldték azoknak a FOI-eknek, ahonnan senki sem tudott megjelenni egyik alkalommal sem. Összesen 103 írásban kitöltendő kérdőív került kibocsátásra, amelyekből 98 érkezett vissza, ami nagyon magas részvételi arányt mutat. A személyes interjúkra (103 összesen) legtöbb esetben a Tanulmányi Osztályok vezetőivel került sor 2001 februárjában. A 103 kiküldött hallgatói kérdőívből 73-at küldtek vissza, ez 71%-os részvételt jelent. Harmadik szakértői tanácskozás Az összes adat egy adatbázisba került és a továbbiakban az SPSS különböző elemzéseire kerülhetett sor. Egy, a többnyire az SPSS elemzés eredményeit tartalmazó rövid jelentés került a szakértők elé, akik az eredményeket 2001 március 3-án vitatták meg Budapesten, a Professzorok Házában, az Országos Kredittanács székhelyén. A szakértők kommentálták az eredményeket, javaslatokat tettek a lehetséges konklúziókra, míg néhányan fontos anyagokat szerkesztettek saját szakterületükön a végleges jelentéshez.


Végleges jelentés A végleges jelentés (a jelenlegi) az auditálás során alkalmazott három módszer eredményeinek részletes elemzései alapján készült, nevezetesen •

98 „írásban kitöltött kérdőív”, („K” az írásban kitöltendő kérdőívben szereplő kérdésekre vonatkozik)

•

103 „személyes interjú”, („Sz” a személyes interjúban szereplő kérdésekre vonatkozik)

•

73 „hallgatói interjú” („H” a hallgatói kérdőívben szereplő kérdésekre vonatkozik)

alapján, melyek kitöltésére 2001 első hónapjaiban került sor a magyar felsőoktatási intézményekben (FOI-k).


3.

A PROJEKT EREDMÉNYEI

A három módszer eredményei az alábbi csoportosításban találhatók 3.1

Űnfrastruktúra

3.2

Humán Erőforrások

3.3

Kreditrendszer 3.3.1

Válaszok a kérdésekre

3.3.2

A Kreditrendszer Értelmezése

3.3.3

A FOI-k tanulmányi nyilvántartási rendszerének infrastrukturális hátterének megfelelése a Kreditrendeletben előírt feltételeknek.

3.1

Űnfrastruktúra

A Tanulmányi Osztályok (TO-k) számos dologban különböztek egymástól. Nemcsak a hozzájuk tartozó hallgatói létszámban tértek el, és – az ehhez tartozó – személyzet létszámában, a körülményekben, a számítógépek mennyiségében és minőségében, hanem abban is, hogy intézményükben milyen kredit alapú illetve kredittel kapcsolatos rendszert használtak. Ezen kívül a nemzetközi gyakorlatra való áttérés iránt mutatott érdeklődésük sem volt teljesen egyforma. A különbségek részben a földrajzi elhelyezkedéssel hozhatók összefüggésbe (Budapesten, nagy vidéki városban, vagy vidéken vannak-e) valamint azzal, hogy a felsőoktatási intézmény önálló vagy integrált intézmény. Földrajzi fekvés A felmérésben résztvevő 98 intézmény közül 39 található Budapesten, 42 vidéki nagyvárosban, és 17 kisvárosban. Ezek közül összesen 54 volt egyetemi kar, 24 főiskola és 20 egyetemhez tartozó főiskola. Terület és elhelyezkedés Néhány TO-hoz csupán pár száz hallgató tartozott (minimum 258 hallgató), másokhoz több ezer (maximum 15553 hallgató ). Az alábbi kérdésekre adott válaszok tükrözik ezek megoszlását. K6. A Kar legnagyobb szakának hallgatói létszáma Átlag

Minimum

Maximum

1066

37

13225


K7. A Kar legkisebb szakának hallgatói létszáma Átlag

Minimum

Maximum

177

0

2308

A TO-k 77 %-ánál az irodák egy helyen voltak; 23% esetében az irodák a Karon illetve az intézményen belül több helyre kerültek általában azért, hogy a hallgatóknak és/vagy a munkatársaknak ne kelljen sokat gyalogolniuk egyik helyről a másikra.

%

35 30 25 20 15 10 5

16

15

14

13

12

11

10

9

8

7

6

5

4

3

2

10

00

0

1.ábra Hisztogram a TO-k területéről a hozzájuk tartozó hallgatói létszám alapján A TO összes területe négyzetméterben kifejezve a következő táblázatban látható. Különbséget tettünk a szerint, hogy a tanulmányi osztályok egy Karhoz, vagy egy egész intézményhez tartoztak-e. K10. A TO területe négyzetméterben Átlag

Min.

Max.

Kari TO

79

0

261

intézményi TO

109

12

216


Számítógépes rendszer A felmérésben résztvett FOI-ek kétharmadában (66.2%) működik számítógépes tanulmányi/nyilvántartási rendszer; egyharmaduk (33.8%) azonban az összes nyilvántartással kapcsolatos tevékenységet kézzel végezte, azaz papíron. K70

Működik-e az intézményben (egyetem, főiskola) számítógépes

igen

nem

tanulmányi nyilvántartási (regisztrációs) rendszer?

66.2%

33.8%

az egész intézményben egységes számítógépes rendszer működik

53.4%

karonként eltérő rendszer működik

34.5%

csak néhány karon működik (kb. hány karon?)

12.1%

Még azok az intézmények, ahol számítógépes rendszer működik sem használják azt minden feladat elvégzésére a TO-n. A „kivételes eseteket” például csaknem mindig papírra vetik (lásd később). Bár a FOI-eknek csupán kétharmada használ számítógépes rendszert, a megkérdezettek túlnyomó többsége egyetértett azzal az állítással, hogy „minden tanulmányi nyilvántartást számítógépen kellene végezni” (K 26f) és be kellett jelölniük, hogy egyetértenek-e vagy nem (ahol 1= egyáltalán nem értek egyet, 7= teljesen egyetértek), az átlagos pontszám 5.6 volt, amely nagyarányú egyetértést jelez. A válaszok megoszlása a következőképpen alakult.

50% 45% 40% 35% 30% 25% 20% 15% 10% 5% 0% 1

2

3

4

5

6

7

2.ábra A FOI-ek százalékos megoszlása annak alapján, hogy egyetértettek vagy sem azzal az állítással, hogy „ minden tanulmányi nyilvántartást számítógépen kellene végezni”, ahol 1= egyáltalán nem értek egyet, 7= teljesen egyetértek. Ugyanakkor úgy tűnik, hogy nem bíznak meg teljes mértékben a számítógépekben részben a rendelkezésre álló hardver és a szoftver minősége miatt (lásd később). Ez a bizalomhiány érződik arra a kérdésre adott válaszokból is, hogy a hagyományos index megszűnjön-e (lásd A TO-k Problémái


bekezdésben). Az átlagos pontszám 2.1 volt (ahol 1=egyáltalán nem értek egyet, 7=teljesen egyetértek), ami azt jelenti, hogy a TO munkatársai nem akarnak megszabadulni az indexektől, még akkor sem, ha ezek rengeteg problémát és plusz munkát okoznak. Mindez azért is különös, mert a legtöbb európai országban az indexeket már évekkel ezelőtt felváltotta a számítógépes formátum. Hollandiában, például már több mint 20 éve nem használnak indexeket; számítógépes feldolgozás útján a hallgatók összes eredménye automatikusan eljut hozzájuk évente kétszer. Tagadhatatlan, hogy a TO-k által használt számítógépek mennyisége és minősége nem kielégítő. A rendelkezésre álló harverre vonatkozó kérdésre adott válaszok alapján kiderült, hogy az összes hardver csupán kb.40%-a Pentium ŰŰ vagy ennél jobb, és kb.60%-a Pentium Ű vagy rosszabb. K68

A Tanulmányi Osztály számítógépparkjának mennyiségi és

középérték

minőségi mutatói

Az összes számítógép%-ban

486 PC vagy rosszabb

1.8

24.2%

Pentium Ű.

5.2

35.5%

Pentium ŰŰ.

3.9

26.5%

Pentium ŰŰŰ., vagy jobb

1.2

13.7%

A következő táblázatban jól látható, hogy a megkérdezettek elégedettebbek a hardver mennyiségével, mint a minőségével. Nem csoda, amikor a rendelkezésre álló számítógépek 60%-a Pentium Ű vagy rosszabb. K72a

Hogyan ítéli meg a Tanulmányi Osztályon lévő számítógépes tanulmányi nyilvántartási rendszer mennyiségét és minőségét 7-pontos skálán, ahol 1= nagyon gyenge és 7=kiváló? hardver eszközeik minőségét

3.7

hardver eszközeik mennyiségét

5.9

Hasonló képet kapunk a rendelkezésre álló szoftver mennyiségével és minőségével kapcsolatban: a megkérdezettek nincsenek nagyon megelégedve a programok minőségével, amint ezt az alábbi adatok is mutatják. K72b

Hogyan ítéli meg a Tanulmányi Osztályon lévő számítógépes tanulmányi nyilvántartási rendszer mennyiségét és minőségét 7-pontos skálán, ahol 1= nagyon gyenge és 7=kiváló? szoftver eszközeik minőségét

3.7

szoftver eszközeik mennyiségét

4.6


A Felsőoktatási intézmény mérete és a hardver illetve szoftver minőségével és mennyiségével való elégedettség között nem volt összefüggés. Ahogy feljebb már említettük, a FOI-ek kétharmada használ számítógépet a hallgatók adatainak regisztrálásához. A 98 FOI közül hozzávetőleg 21% használt Ariont vagy Neptunt. Meglepően sok TO (45%) alkalmazott a saját intézményük által kifejlesztett programot. Néhány FOI jelezte, hogy náluk nemcsak egy programot használnak, mivel éppen programváltás alatt állnak. Ami a programokkal való elégedettséget illeti, a Neptun felhasználói elégedettebbek voltak programukkal, mint az Arion felhasználói, még akkor is, ha a megbizhatóság tekintetében a Neptun program kevesebb pontot kapott (a rendszer összeomlásainak hiánya). A legkevésbé elégedettek azok voltak, akik saját programjukat használták. K71

Ha működik valamilyen számítógépes tanulmányi nyilvántartási rendszer, határozza meg annak típusát,

használók

elégedettség megbízható-

jelölje az elégedettség fokát egy 7-fokú skálán (ahol 1=

ság

nagyon gyenge, és 7= kitűnő) Arion

11.2%

3.9

5.0

Neptun

10.2%

4.8

4.6

Saját (intézményi) fejlesztésű program

44.9%

3.7

4.3

Egyéb program

10.2%

3.7

5.0


A számítógéprendszer jellemzői Amennyiben a TO-k számítógépes rendszert használtak, a rendszer a következő adatokat tartalmazta (K76) A szakok nevét és kódját (fő, kisebb, tanfolyam)

100.0%

Státuszadatokat

95.5%

Tanulmányi eredményeket félévenként

93.8%

Ösztöndíjakat

92.3%

Felvételi adatokat (Minisztériumi adatokat és felvételi vizsgákat)

84.6%

Automatikusan számított átlageredményeket

72.4%

Vizsgák részleges teljesítésének adatait

57.0%

Hivatalos bejegyzéseket (az indexhez hasonlóan )

50.8%

A követelmények teljesítésének monitorizálását

49.3%

Oklevelek, bizonylatok elektronikus formáját

46.2%

Külön eljárási díjakat (ismétlő vizsga, halasztás,stb.) és egyéb befizetéseket

41.6%

Órarendi adatokat

37.0%

A hallgatók egyéni tanrendjét

35.4%

Megszerzett krediteket

30.8%

Tantárgyak, kurzusegységek leírását

29.3%

Teremfoglalási adatokat

29.3%

A hallgatók egyéni tanulmányi rendjét

27.8%

A TO által nem kötelezően előírt kurzusokat

27.8%

Vizsgára jelentkezést

26.1%

Kurzusok meghirdetését és azokra való jelentkezést

23.1%

Csak egy meghatározott szak adatait

18.4%

Évközi feladatok, számonkérések adatait (határidők )

18.4%

Az intézményen kívül teljesített tanulmányokat

12.4%

A teljesítés automatizált monitorizálási lehetőségét

9.2%

Egyéb, mégpedig

7.7%

A következő kérdésekre csak korlátozott számban válaszoltak a megkérdezettek. Számuk (Sz) zárójelben található.


K77

Képes-e a számítógépes nyilvántartási rendszer, hogy a hallgatók adatait az alábbi formákban tartalmazza

K78

Szabad szöveg (Sz=38)

57.9%

Táblázat (Sz=56)

80.4%

Formalizált szöveg (Sz=43)

38.7%

Ha a kurzus több szakon is szerepel (pl. statisztika pszichológusok és

igen

társadalomtudományok számára), a különböző szakokon ugyanazt a

29.6%

nevet/kódot használják? (Sz=55)

K79

A kurzusok kódja állandó marad éveken keresztül? (Sz=66)

igen 80.3%

K80

A kurzus azonosító kódja tartalmazza-e az évet/szemesztert ? (Sz=60)

igen 43.3%

K81

K82

Milyen hallgatói azonosítót használnak? (Sz=83) Nincs kód, csak név és pl. anyja neve szerint azonosítunk

20.3%

Más azonosító részeit használjuk pl. személyi szám része

5.1%

Az intézmény által adott kódot használjuk

39.8%

A hallgatóknak többféle kódja van

5.1%

Ki adja a kódot? (Sz=57) TO

59.6%

intézmény

35.1%

Kar

5.3%

Tanszékek

0.0%

Kivételes esetek A gyakorlat azt mutatja, hogy még a számítógépes nyilvántartást használó TO-k is papíron dolgozzák fel a „kivételes eseteket”. A kivételes eljárások adminisztrációjára vonatkozó kérdés eredményei a K83 alatti kérdésben láthatók.Ezek arra utalnak, hogy sok esetben két rendszert használnak párhuzamosan. Ez elkerülhetetlenül ahhoz vezet, hogy az adatok nem egyeznek.


K83

Hogyan adminisztrálják a “kivételes

Csak

eljárásokat”?

számítógépen 1.2%

K84

Papíron

Mindkét formában

52.9%

45.9%

Kérjük, jelölje, hogy az alábbi állítások közül az Önök esetében melyik igaz. Minden kivételt számítógépre viszünk

14.3%

A nyilvántartó programunk lehetőséget ad a kivételek bejegyzésére

34.7%

Csak a legfontosabb adatok vannak számítógépen, minden egyebet, így a

25.5%

kivételeket is papíron tartjuk nyilván A nyilvántartó programunk nem kezeli őket, de valamilyen módon

7.1%

“begyömöszöljük” és regisztráljuk őket Az előadó a regisztrálás folyamán feljegyzi, hogy speciális esetről van szó

6.1%

Nincsenek kivételes eseteink

3.1%

Hozzáférési lehetőségek a számítógépes rendszerhez Amennyiben létezik számítógépes nyilvántartási rendszer, a hozzáférés többnyire csak a TO munkatársai részére biztosított. A hallgatók az Űntraneten keresztül érhetik el a rendszert az esetek 13.5%-ában, míg a TO munkatársak esetében ez 17.3%.

Az Egységes Tanulmányi Rendszer:ETR ismerete A TO dolgozói közül kevesen ismerik az új számítógépes nyilvántartási rendszer (az Egységes Tanulmányi Rendszer: ETR) részleteit. 11.4% állította azt, hogy ismeri, 30.7% valamelyest ismeri, míg 58% nyilatkozott úgy, hogy semmit nem tudnak a rendszer jellemzőiről.


3.2 Humán erőforrások Az alkalmazottak száma (főállású és szerződéses) eltérő a TO méretétől függően. Az alábbiakban bemutatunk néhány adatot a létszámra, feladatokra és a TO dolgozóinak készségeire vonatkozóan. K2, 3 Hány alkamazottja van a TO-nak? Átlag

Szórás

Min.

Max.

Főállású alkalmazottak száma

7.0

5.1

1

31

Szerződéses alkalmazottak száma

1.0

1.6

0

7

A személyes interjú során a válaszadókat -legtöbb esetben a TO vezetőket- arra kértük, hogy a TO munkatársainak bizonyos készségeit értékeljék. A következő eredmények születtek. SZ5 A TO munkatársainak készségei Átlag

Szórás

Min.

Max.

A TO munkatársainak számítógépes készségeit

5.0

1.2

2

7

A TO munkatársainak a jogi szabályozásra

5.5

1.2

3

7

3.7

1.4

1

7

vonatkozó ismereteit Az oktatóknak a jogi szabályozásra vonatkozó ismereteit

Munkaköri leírások és kézikönyvek Az írásban kitöltendő, valamint a személyes interjú során feltett kérdések között azonosak is szerepeltek. Például azt a kérdést, hogy létezik-e lépésekre lebontott ügyintézési kézikönyv kétszer kellett megválaszolni, hasonlóan ahhoz a kérdéshez, hogy a hallgatók rendelkeznek-e tanácsadási testülettel. Rendkívül meglepő, hogy a válaszok egyes esetekben mennyire különböztek egymástól. Íme egy példa. K36b, Sz6. Válaszok arra a kérdésre, hogy van e a TO-nak lépésekre lebontott ügyintézési kézikönyve? igen

nem

Írásban kitöltött kérdőív (K36b)

30.6%

69.4%

Személyes kérdőív (Sz6)

18.2%

81.8%

Az összes olyan esetben, ahol kétszer kellett megválaszolni ugyanazt a kérdést, az írásban kitöltendő kérdőív esetében a válaszok mindig kedvezőbbek, ”pozitívabbak” voltak, vagyis jobban megfeleltek


egy hatékonyan és jól működő szervezettől elvárható eredményeknek. Ebben a kiragadott példában az ember elvárná, hogy egy hatékony és jól szervezett szervezeti egységben a nyilvántartási eljárás részletes és azért történik papíron, hogy a lehetséges félreértésék, nem megfelelő értelmezések és egyéb problémák elkerülhetők legyenek. Így tehát a fenti kérdésre adott “igen” számít “pozitív” válasznak. Mivel a személyes interjú során mindenki arra törekedett, hogy a valóságnak megfelelő választ adjon, például megkérdezték tőlük, hogy megtekinthető-e a kézikönyv, és a kérdezők csak akkor fogadták el az “igen” választ, amikor egy másolatot kaptak kézhez, úgy tűnik, hogy a személyes interjúk százalékos mutatói megbízhatóbb eredmények. Mindez megerősít egy olyan eredményt, amely egyáltalán nem szokatlan hasonló jellegű felméréseknél: az írásban kitöltött adatok megbízhatósága jelentősen növekedhet, amennyiben személyes interjúkra is sor kerül. A TO-k problémái Az a kérdés, hogy ”Mennyire problematikusak a TO számára a következő tevékenységek? Kérjük, jelölje 7-pontos skálán (ahol 1=nagyon gyors és egyszerű és 7= nagyon lassú és időigényes), a következő megoszláshoz vezetett: K23 Problematikus tevékenységek (ahol 1= nagyon gyors és egyszerű, és 7= nagyon lassú és időigényes) csökkenő sorrendben. Átlag

Szórás

Hiányzó adatok

4.1

1.7

Az indexek kezelése (aláírások, stb…)

3.7

1.6

Az érdemjegyek ellenőrzése a Szaktanszékekkel

3.5

1.8

Áthallgatás szakok, karok és intézmények között

3.3

1.8

Más FOI-ben szerzett jegyek konvertálása

3.1

1.7

szakváltás

3.0

1.6

Kódolási problémák (kurzusok kódja és

2.7

1.9

2.4

1.3

2.2

1.7

elnevezése) A hallgató jogi státuszának megváltozása (tagozatváltás, halasztás,stb.) utóvizsgák

A fenti táblázat alapján úgy tűnik, hogy összességében elég kevés tevékenység tekinthető “nagyon problematikusnak és időigényesnek”, mivel a legmagasabb pontszám is közel van a “4”-eshez, ami úgy értendő, hogy "nem nagyon problematikus, de nem is nagyon egyszerű”, és “nem túlságosan időigényes, de nem gyors és nem is könnyű”.


A TO-k munkájában az egyik legkomolyabb problémát az jelenti, hogy pótolniuk kell az indexek hiányzó adatait, valamint bizonyos tanárok hiányzó aláírásait stb. Ezek általában a vizsgákat követő adminisztrációs kötelezettségek miatt halmozódnak fel. Jellemző, hogy a vizsgaeredmények listái a TO-ra kerülnek, de ugyanezek az érdemjegyek a hallgatók Űndexén keresztül szintén eljutnak a TOhoz. A Tanulmányi hivatal ellenőrzi az adatokat és megkéri a szaktanszéket (tanárokat) vagy a hallgatókat, hogy javítsák ki azokat (szerezzék be a hiányzó aláírásokat, hiányzó érdemjegyeket, stb.). Amennyiben ellentmondások fordulnak elő, gyakran a hallgató az, akitől elvárják a hiányzó adatok összegyűjtését azoktól a tanároktól, akik hiányoznak vagy nem emlékeznek a “folyosón korábban köttetett” egyezségekre. Mindez rendkívül sok feszültséget és utánjárást okoz a hallgatóknak, sőt a hallgatókat terheli a felelősség is a tanári kar helyett. Ugyanakkor a TO sem tudja “lezárni az aktákat”, ami viszont számukra okoz feszültséget. A személyes interjúk során említett problémák között (SZ33) a leggyakoribb az órarendek összeállítása volt a rendelkezésre álló tantermek függvényében. Sokan panaszkodtak a tanteremhiányra. Ahogy az egyik interjúalany fogalmazott: A legjelentősebb probléma a tantermek problémája. Még a kötelező tantárgyakat is késő délután oktatjuk. Az utóbbi időben kifogytunk a tantermekből és az Egyetem anyagi helyzete olyan, hogy a tantermek számának megnövelése szóba se jöhet. (…) Tavaly a tanteremhiány miatt kénytelenek voltunk csökkenteni az órák számát és nem kezdhetünk el tanítani ilyen kis létszámú hallgatói csoportokkal. A Minisztériumnak és a Kormánynak komolyan kellene vennie a helyzetet. Mások a fő problémát a következőkben látják: Problémát az órarendkészítés és az órák megszervezése jelent. A “kis” szakokon tanuló hallgatók száma nagyon alacsony, ezért a népszerűbb szakok hallgatóihoz kell, hogy csatlakozzanak, ugyanakkor a speciális/szaktantárgyaiknak valamilyen módon a saját órarendjükbe kell illeszkedni. Amikor összeállítjuk az órarendet, sok szakot kell figyelembe vennünk. Meglehetősen gyakori panasz volt a TO részéről a létszámhiány és/vagy az elvégzendő munka mennyisége, különösen a szemeszter vége felé. Az alábbiakban idézünk néhányat.


Általános probléma: rengeteg munka van, kevesen vannak. A munkatársakat állandóan képezni kell a sok új rendelet miatt. Az utóbbi tíz évben a TO munkájának mennyisége jelentősen megnövekedett, a TO munkatársainak a száma azonban nem. A napi munkán kívül a változó jogszabályokat is figyelemmel kell kísérni. Ezenkívül, az alkalmazottaknak a szociális juttatásokkal/ösztöndíjakkal kapcsolatos ügyekkel is foglalkozniuk kell és a hallgatók szállásával és támogatásával kapcsolatban is intézkedniük kell. Az utóbbi tíz évben négyszeresére növekedett a hallgatók száma, a TO munkatársainak száma azonban változatlan maradt. Ráadásul az elmúlt egy-két évben az adminisztráció sokkal összetettebbé vált. Az infrastruktúra nem tartott lépést a változásokkal. A legnagyobb probléma: a munka megszervezése. Ami az adminisztráció mennyiségét illeti, az írásban kitöltendő kérdőív egyik kérdése így szólt: “Kérem, jelölje meg egy 7-pontos skálán, hogy egyetért-e a következő (negatív) állítással, és azt is becsülje meg, vajon a hallgatók mennyire értenek egyet.” Íme az eredmények: K25a Válaszok a “túlzott adminisztráció” állításra (ahol 1= egyáltalán nem értek egyet, 7=teljesen egyetértek) TO alkalmazottak Hallgatók becslése 3.7 4.8

"túlzott az adminisztráció"

A válaszok néha meglehetősen egyenletes megoszlást mutattak a skálán, mint például a „túlzott adminisztráció” állítás esetében. A következő grafikon (3. Ábra) megmutatja, hogy a TO alkalmatottak kb.15%-a egyáltalán nem ért egyet, míg kb. 15%-uk teljesen egyetért.

30% 25% 20% 15% 10% 5% 0% 1

2

3

4

5

6

7


3. ábra A FOI-ek százalékos mutatói annak alapján, hogy egyetértettek-e vagy sem azzal az állítással, hogy az indexeket eltöröljék, ahol 1=egyáltalán nem értek egyet, és 7=teljesen egyetértek. A TO-k elég gyakran panaszkodnak a hallgatókra, és különösen arra a plusz munkára, amit az okoz, hogy nem fejezik be a szemeszterüket időben: Nagyon sok a fegyelmezetlen hallgató; sem a kollégák, sem a hallgatók nem tartják be a határidőket. Nem ismerik a TVSZ-t; nem tudják, hogy mit hogyan szabályoznak. A legtöbb problémát azok a hallgatók okozzák, akik tovább folytathatják tanulmányaikat tekintet nélkül arra, hogy bizonyos órákat nem teljesítettek. Az ő lemaradásuknak a nyilvántartása rendkívül nehéz számítógép nélkül. A hallgatókhoz nem jut el információ, nem olvassák a hirdetéseket a hirdetőtáblákon. A fő problémánk az indexek adminisztrációja és a vizsgaeredmények aktázása az írásbeli vizsgák mennyisége miatt – főleg a levelezős hallgatókra esetében. Különösen azok az intézmények panaszkodnak a munka mennyiségére, ahol a TO-k nem használnak számítógépes rendszert: 3400 hallgató nyilvántartását végezzük kézzel, egyesével. Ráadásul az épületek sincsenek egy helyen. Ãszintén reméljük, hogy a jövőben a hallgatók sokmindent el tudnak majd intézni számítógépen keresztül. A számítógépes rendszer azonban nem oldja meg az összes problémát: A szoftver régi és sok problémát okoz. A rendszer nem képes kezelni a devianciákat, így mindent kézzel végzünk. A problematikus dolgok sorában található az oktatókkal való kapcsolatuk is, bár ez nem olyan gyakori, mint ahogy azt gondolnánk. Ennek ellenére számos alkalommal említésre került a kapcsolattartási probléma. Ahogy ezt valaki nyilatkozta:


A legnehezebb az oktatókkal történő kapcsolatfelvétel és kapcsolattartás a hallgatókat érintő problémák miatt. A TO szerint a tanárok másik hiányossága a szabályzatok és jogi szabályozások nem megfelelő ismerete. Amikor ezeket az ismereteket kellett értékelni, a tanárok csupán “3.7-es” átlagot értek el. SZ 5c Válaszok arra a kérésre, hogy becsüljék meg az oktatóknak a jogi szabályozásra vonatkozó ismereteit (ahol 1=nagyon gyenge, 7= kiváló) Átlag Az oktatóknak a jogi szabályozásra vonatkozó ismerete 3.7

Szórás

Min.

Max.

1.4

1

7

Ezt részben az indokolja, hogy az oktatók csak a hét meghatározott napjain érhetők el a munkahelyükön. A két leggyakrabban említett indok: az ingázó és a szerződéses oktatók. Ami az utóbbiakat illeti, valaki így fogalmazott: Nehéz velük kapcsolatot tartani, mivel csak bizonyos napokon jelennek meg. A problémák akkor jelentkeznek, amikor a hallgatók nem tudják elérni a professzorokat és nem tudják őket megkérni arra, hogy írjanak alá valamit, illetve nem tudnak felvenni egy-egy órát. Az is nehézséget okozhat, hogy más városból érkező professzor csak kéthetente tart előadásokat, és ilyen esetekben, ha a hallgató nem vesz részt az előadáson, négyhetes lemaradást okoz magának, amit később nem könnyű behozni. A TO csak akkor találkozik velük személyesen, amikor a hallgatók teljesítményét értékelik. Más városokból érkező professzorok csak a vizsgaidőszakban jelentenek plusz terhet a TO munkatársainak, mivel elsősorban mindenki a saját karával tartja a kapcsolatot. A vizsgaidőszakban azonban rendkívül nehéz vizsgaidőpontokat egyeztetni, mivel a hallgatók ebben a periódusban kizárólag a TO-hoz fordulhatnak. Sok professzor vidéki, más munkahelyen dolgozik, és e miatt nem lehet őket könnyen elérni. Kétségkívül plusz munkát jelentenek, de nélkülük nem tudnánk oktatni. A szerződéses alkalmazottakkal a karok tartják a kapcsolatot, de ez nem azt jelenti, hogy nem okoznak plusz munkát. Az adminisztrációval kapcsolatban nem olyan figyelmesek, mint a főállásúak (pl. indexek aláírása ). Ezenkívül több problémát jelentenek számunkra az órarendek összeállításánál is.


A mi karunkon ez létező probléma, mivel sok a szerződéses oktató: ugyanannyian dolgoznak szerződéssel, mint főállásban. A szerződéses oktatók nem ismerik a TVSZ-t és nem elég körültekintőek akkor sem, amikor jegyzőkönyveket illetve indexeket töltenek ki. Sok esetben a hallgatóktól értesülünk a problémákról. Ez okozza a plusz munkánkat. Ez a karok hatáskörébe tartozik. Az indexek aláírása szempontjából a nyilvántartást mindez megnehezíti. A szerződéses oktatók csak meghatározott időben tarthatnak órákat. Megbízási szerződés keretében dolgoznak, a legnagyobb probléma az, hogy nem ismerik a szabályzatokat és az információ áramlás sem megfelelő. Nem könnyű velük együtt dolgozni, kapcsolatot tartani, bizonyos dolgokban közös nevezőre jutni. Az indexből hiányoznak az aláírások. Az órarend összeállítása szintén nem könnyű feladat. Néhány TO számára a szerződéses oktatók azonban nem jelentettek különös problémát . Nem jelent problémát a TO részére, mivel ezek az oktatók a tanszékek hatáskörébe tartoznak. A tanszékvezetőnek joga van ahhoz, hogy helyettük aláírjon. Mindig figyelembe vesszük a szerződéses oktatók igényeit, blokkosítunk számukra. A kapcsolattartás nem jelent külön gondot számunkra. Elég gyakori, hogy a szaktantárgyak oktatása csak szerződéses alkalmazottakkal biztosítható, akik azonban egyáltalán nem jelentenek problémát számunkra.


3.3

A KREDITRENDSZER

A beszámolónak ez a része „A Felsőoktatási intézmények tanulmány-nyilvántartási rendszerének auditálása a kreditrendszer bevezetése céljából” projekt lényegét tükrözi, mivel azt tanulmányozza, hogy az intézményi rendeletek milyen mértékben felelnek meg a kormány kredit rendeletének. Fő célja, hogy az olyan lehetséges ellentmondásokat és értelmezési különbségeket feltárja, melyek a Kredit Rendelet megvalósításában problémákhoz vezethetnek. A 3.3.1-es fejezetben a Felmérésünk eredményeiről számolunk be, először az írásban kitöltött kérdőívek válaszai alapján. Ezt a Kredit Rendelet különböző paragrafusainak szisztematikus követése alapján fogjuk megtenni. Ezt követi majd a kredit általánosabb és elméleti fejtegetése, majd a 3.3.2-es

fejezetben megismerhetjük eredetét és az auditálásban résztvett Magyar FOI-ekben történő bevezetését. Ez utóbbi számos idézetet tartalmaz arra vonatkozóan, hogy a válaszadók mit gondoltak a Kreditrendszer megvalósításáról.


3.3.1 Válaszok a kérdésekre

A kreditrendszer bevezetése A módosított 1993-as LXXX Törvény (Felsőoktatási Törvény) 124/D Cikkely b. pontjának megfelelően a Kormány kibocsátott egy rendeletet a felsőoktatási tanulmányi pontrendszerrel (kreditrendszer) kapcsolatban (ezentúl: Kredit Rendelet). Az alábbiakban a felmérés releváns eredményeit elemezzük olyan sorrendben, ami követi a Kredit Rendelet különböző bekezdéseinek sorrendjét. A FOI-k válaszai alapján a FOI-k több, mint egy harmada már kreditrendszerben működik. Ennek ellenére ki kell hangsúlyoznunk, hogy amikor “igen” a válaszuk arra a kérdésre, hogy "Bevezették-e már a kreditrendszert a karokon?”, úgy tűnik, nem minden FOI értelmezi a kérdést ugyanolyan módon. Az is alátámasztja ezt, hogy eltérések figyelhetők meg az írásban kitöltött és a személyes kérdőívek között. Az írásban kitöltött kérdőív eredményei alapján a 98 FOI közül 34 (34.7%) már a kreditrendszer alapján működik. A személyes interjúk adatai alapján a 103 FOI/ Kar közül 45 (44.0%) rendelkezik a kreditrendszerrel. A százalékok közötti különbségnek két oka van. •

A FOI az egész beszámolóban a “Felsőoktatási intézmények” valamint az “önálló/integrált Kar” fogalmát hivatott jelenteni. Ez azt jelenti, hogy néhány esetben egy FOI-hoz tartozó több, mint egy Kart önálló interjúalanynak tekintették és külön-külön készültek velük az interjúk.

•

Amikor a megkérdezettek a kreditrendszer fogalmáról írnak vagy beszélnek, mást és mást értenek alatta. Néhányan teljesen nyilvánvalóan “egy” kreditrendszert értenek alatta, vagyis egy olyan rendszert, ahol valamilyen formában maga a kredit szó illetve fogalom játszik szerepet és nem “a” kreditrendszer, ahogy az a Magyar Kredit Rendeletben található (A Kormány 200/2000. (XŰ. 29.) Korm. Rendelete a felsőoktatási tanulmányi pontrendszer (kreditrendszer) bevezetéséről és az intézményi kreditrendszerek egységes nyilvántartásáról). Ezenkívül, mivel gyakran előfordult, hogy az írásban kitöltött kérdőíveket más töltötte ki, mint akivel a személyes interjú során folyt a beszélgetés, az eltérő értelmezések nem meglepőek.

Ez azonban meglehetősen aggasztó. Úgy tűnik, az embereknek nincs egységes fogalmuk arról, hogy mit jelent a kredit és a kreditrendszer. A projekt eredményei is ezt tükrözik. Mind az írásban kitöltött kérdőívekben, mind pedig a személyes interjúkban előfordultak intézményen belüli ellentmondó válaszok, amelyek arra engednek következtetni, hogy néhány, sőt elég sok megkérdezett a saját meglehetősen eltérő- értelmezését fogalmazta meg a kreditrendszerről és annak céljairól.


Hallgatói mozgásszabadság (a Kredit Rendelet Előszava) A Kredit Rendelet Előszava kimondja, hogy a Kreditrendszer bevezetésének célja az átjárhatóság megteremtése különböző szintű képzések és intézmények között azért, hogy biztosítsák a hallgatói mozgásszabadság lehetőségét. Legtöbb FOI (92.2%) lehetőséget biztosít a szakok (karok) közötti áthallgatásra az intézményen belül. (K62) A FOI-eknek valamivel több mint fele (51%) vesz részt a nemzetközi képzési programban. Különösen a FOI-ek azok, amelyek már rendelkeznek valamilyen kreditrendszerrel, s ezek részét képezik a nemzetközi mobilitásnak: a kreditrendszerrel rendelkező összes intézmény 84.8%-a be is számol a nemzetközi képzésről. Azok közül a FOI-ek közül, ahol nem működik kreditrendszer, csak 26.5% vallja, hogy nemzetközi képzéssel rendelkeznek. Mindez jól mutatja, hogy szoros kapcsolat van a kreditrendszer és a nemzetközi képzés között: minél nagyobb a szabadság, annál nagyobb szükség van egy jól átjárható rendszerre. Ennek ellenére, sok olyan intézmény van, ahol létezik nemzetközi képzés (44%), de nem működik (még) a kreditrendszer. Ebből az is következik, hogy a "minél nagyobb a szabadság, annál nagyobb szükség van egy jól átjárható rendszerre” állítás nem kategorikusan értendő. Az adatok inkább azt sugallják, hogy az ok-okozat éppen fordítva értendő: minél jobban felkészült egy intézmény az átjárhatóság rendszerének bevezetésére, annál jobban felkészültnek tűnik arra is, hogy felkarolja a csereprogramokat és a nemzetközi kapcsolatokat. Az adatok azt mutatják, hogy kétszer annyi hallgató utazik külföldre, mint amennyien Magyarországra érkeznek. K33 Hallgatók csereprogramban való részvétele intézményenként Átlag

Min.

Max.

Külföldre utazó hallgatók

28.7

2

200

Külföldről érkező hallgatók

14.4

0

100

Ezek az adatok azt jelentik, hogy a felmérésben részt vett FOI-ekből 2000-ben körülbelül 1435 hallgató utazott külföldre hosszabb rövidebb időre, míg Magyarországra 720 külföldi hallgató érkezett.


Mérési egységek: a “kredit” jelentése.[Kredit Rendelet 1.§ (3) (4)] A Kredit Rendelet egyértelműen megfogalmazza a “kredit” szó jelentését, ami megfelel az “EKTR Európában alkalmazott kreditjei” gyakorlatának. A Kredit olyan tanulmányi pontérték, amelyet egy adott tárgy tanulmányi követelményeihez rendelnek és a sikeres teljesítéshez való hallgatói terhelést fejezi ki. Minden tantárgyra vonatkozóan kifejezi az adott tantárgy sikeres elvégzéséhez szükséges munka mennyisége és a diploma megszerzéséhez szükséges munka mennyisége közötti arányt, vagyis az előadásokra, gyakorlatokra, szemináriumokra, vizsgákra, vagy egyéb számonkérési formákra, valamint az egyéni felkészülésre fordított, laboratóriumban, könyvtárban, vagy otthoni tanulással eltöltött időt. Az EKTR pontrendszere szerint az egy tanévnyi tanulás mennyisége 60 kreditpontot ér (a terhelést értve alatta); általában egy félév (egy szemeszter) pontértéke 30, egy trimeszteré pedig 20 pont. Mind az írásban kitöltött, mind a személyes kérdőív rákérdezett arra, hogy a kreditrendszer már bevezetésre került-e, és pontosan hogyan értelmezik a “kredit” szó fogalmát. A fentiekben már megjegyeztük, hogy az írásban kitöltött kérdőívek szerint a FOI-ek 34.7%-a válaszolta azt, hogy már alkalmazzák a kreditrendszert, a személyes interjúk során viszont 44.0%-uk állította, hogy náluk már ilyen rendszer működik. Ráadásul úgy tűnik, hogy néhány FOI a Kredit Rendeletben definiált kreditrendszerhez hasonló, de nem azonos rendszert működtet. Ezek alapján felmerül a kérdés, hogy mi is értendő a “kreditrendszer”, és a “kredit”, illetve a mérési egység fogalma alatt. Az írásban kitöltött kérdőív egyik kérdése így hangzott: “Van-e a tanulmányok teljesítésének mérési egysége (tanulmányi pont, kredit, tanegység, stb.)” K41. A FOI-ek valamivel több, mint fele (51.0%) válaszolt igennel. Ennek a mérési egységnek különböző elnevezései voltak. K43 A mérési egységekre használt elnevezések (Sz=50) Tanulmányi pont

2.0%

Kredit

73.5%

Tanegység

12.2%

egyéb

10.2%

A kérdőívben két kérdés segítségével érdeklődtünk, hogy mit fejez ki, mit fed a mérési egység. A következő eredmények születtek.


K42/47 A mérési egység jelentése FOI-ek, amelyek valamilyen FOI-ek, amelyek mérési egységet használnak: “Kreditet” használnak: 51% 39.8% A mérési egység a kurzus/tantárgy teljesítéséhez 26.5% 28.2% mechanikusan rendelt szám (pl. heti 2 órás kurzus/tantárgy teljesítéséért 2 egység szerezhető) A tantárgy/kurzus teljesítése

63.3%

69.2%

A tantárgy/kurzus “nehézsége”

28.6%

28.2%

A hallgatók terhelése (munkaórák száma)

40.8%

51.3%

Hallgatói tantermi óra

57.1%

61.5%

A hallgatónak a felkészülésre fordított ideje

36.7%

46.2%

A hallgató pontszáma függ az osztályzatoktól-a tantárgy/kurzus minőségi teljesítése

8.2%

10.3%

Egyéb

16.3%

17.9%

Azok a FOI-ek, amelyek a Kredit Rendeletnek megfelelően használják a mérési egységet, vagyis azok kizárólag munkaterheléssel kapcsolatosak, csak az erre vonatkozó válaszokat tudták kipipálni, és a többit, mint például a tantárgy nehézségére vonatkozó állítást, nem. A személyes interjúk során feltett további, ezzel kapcsolatos kérdések segítségével sikerült megállapítani, hogy hány FOI használja a “kreditet” a Kredit Rendelet értelmében. Kiderült, hogy a gyakorlatban a 98 FOI közül valójában csak 9 (9.2%) esetben tekinthető elfogadhatónak a “kredit” használata a Kredit Rendelet értelmében annak ellenére, hogy a FOI-ek 51%-a rendelkezik mérési rendszerrel, amelyek mérési egységeket tartalmaznak; valamint, hogy az összes FOI 37%-a használja a “kredit” elnevezést ezekre az egységekre, továbbá, hogy az összes FOI valamivel több, mint egyharmada állítja, hogy “rendelkeznek kreditrendszerrel.” A fentiekből arra lehet következtetni, hogy nem egyértelmű még, hogy pontosan mit fed a “kredit” és a “kreditrendszer” fogalma, annak ellenére, hogy a legtöbb FOI azt állítja, tisztában vannak a jelentéssel. Az írásban kitöltött kérdőív megpróbálta kideríteni, hogy mit takar a következő állítás: "Pontosan ismerem, hogy mit tartalmaz a kreditrendszer”. A válaszokból kitűnik, hogy a megkérdezettek meglehetősen biztosak voltak abban, hogy ők valóban ismerik a rendszert, bár legtöbben azon a véleményen voltak, hogy kollegáik -a TO más munkatársai- nem olyan tájékozottak. Többen hozzátették, hogy nem csupán hallomásból szerezték információjukat.


K31a/b Válaszok két állításra (ahol 1= egyáltalán nem értek egyet, 7= teljesen egyetértek) TO vezető

TO munkatársai

Pontosan tudom, mit fed a kreditrendszer

6.0

4.9

Főképpen hallomásból értesültem a

1.4

1.9

kreditrendszerről

Sajnálatos módon kénytelenek vagyunk azt a következtetést levonni, hogy nagyon sok megkérdezett túlértékeli ismereteit a “kredit” illetve a “kreditrendszer" fogalmaival kapcsolatban. (Erre a kérdésre még visszatérünk ). Ez részben annak köszönhető, hogy a Minisztérium illetve a FOI által nyújtott információk a kreditrendszer elindításának fejleményeiről nem voltak optimálisak. Összességében azonban a válaszolók nem értettek egyet azzal az állítással, hogy nem kaptak elegendő információt a FOI illetékeseitől a kreditrendszerrel kapcsolatban. Az átlagos válasz a következő volt. K31c Válaszok az állításra (ahol 1= egyáltalán nem értek egyet, 7= teljesen egyetértek) Az intézmény nem nyújtott kellő tájékoztatást a

TO vezető

TO munkatársai

2.7

2.9

kreditrendszerről

A kreditek száma (Kredit Rendelet 1.§ (4), (5) 8.§ (1) a) Ahogy már korábban utaltunk rá, a Kredit Rendelet nagyon egyértelműen fogalmaz az előírt kreditpontok mennyiségével kapcsolatban. Egy kredit megszerzése 30 hallgatói tanulmányi munkaóra teljesítését követeli meg. Egy tanév teljesítéseként átlagosan 60 tanulmányi pont számolható el. Mint tudjuk, a FOI-ek kb. fele állította, hogy rendelkeznek a tanulmányi munkaidő mérésére szolgáló mérési egységgel. 75.6%-uk valóban használja az egy szemeszter alatt megszerezhető bűvös 30-as számot a kreditekre illetve a tanulmányi egységekre. A többi intézmény más számokat használ, pl. van, ahol 1 kredit jár egy szemeszterre-, ami alapvetően azt jelenti, hogy a szemesztert sikeresen teljesítették. Mások 9,18,20 vagy 26 kreditet adnak (tanulmányi pontot ). Az egyik FOI azt válaszolta, hogy egy szemeszter 590 órával egyenértékű, amely feltehetőleg a kontakt/tantermi órák számára vonatkozik. Sok intézményben a kreditek (pontok) hozzárendelése még mindig a kontaktórák száma alapján történik. Amikor az a kérdés hangzott el, hogy átlagosan hetente hány kontaktórát kötelező az


intézményben látogatni egy nappali tagozatos hallgatónak, úgy tűnt, hogy a heti óraszámok 14 és 40 között váltakoztak az egyszakos hallgatók esetében, 18 és 40 között a kétszakosok esetében. K51 A kontaktórák száma, amit a nappali tagozatos hallgatóknak hetente átlagosan az intézményben kell tölteniük Egyszakos hallgatóknak (Az összes FOI 83.7%-ának válaszai alapján) Kétszakos hallgatóknak (Az összes FOI 29.6%-ának válaszai alapján))

Órák száma

Min.

Max

25.8

14

40

29.4

18

40

Az egyszakos hallgatók átlag óraszáma (25.8 óra hetente) nagyon magasnak tűnik. 15 hetes félévvel számolva ez azt jelenti, hogy a hallgatóknak összesen 387 órát kell látogatni. Ha feltételezzük, hogy az írásbeli tanulmányok előkészítésére és teljesítésére a kötelező minimum óraszám 2 óra minden kontaktórára-ez az átlagos arány a legtöbb Európai országban-akkor a hallgatóknak 3-szor 387 órát kell tölteniük tanulmányaikkal, ami összesen 1161 óra. Mivel egy kredit 30 munkaórát követel meg a hallgatóktól, azt a következtetést vonhatjuk le, hogy átlagosan félévenként a hallgatóktól 38.7 kredittel egyenértékű munkaterhelést várnak el a Kredit Rendeletben meghatározott 30 helyett. Ez a számítás számos konklúzióhoz vezet. Az első a kredit és a munkaterhelés közötti kapcsolatra vonatkozik, vagy még pontosabban a „munkaterhelés működőképességére.” Összességében, és jelenleg a hallgatóktól megkövetelik, hogy több időt fordítsanak tanulmányaikra, mint ahogy azt a Kredit Rendelet szabályozza. A kurzusok meghirdetői számára tisztázni kell, hogy mennyi időt lehet fordítani egy bizonyos kurzusra, és a FOI-ek számára is egyértelművé kell tenni, hogy mit jelent a kredit. A kulcsszó itt természetesen a „munkaterhelés-orientált”. A kredit, mint szakkifejezés, egy mérési egység, és, nagyon egyszerűen köthető a munkaterheléshez. (A kredit részletesebb kifejtéséhez lásd a 3.3.2 fejezetet később.) Ahhoz, hogy egy hallgató egy bizonyos számú kreditet szerezzen egy kurzusra, meghatározott számú órát kell eltöltenie a kurzussal kapcsolatos tevékenységekkel. Hogy ezeket az órákat mivel tölti el, előadásokra vagy szemináriumokra jár, vagy ezekre készül, vagy tanulmányokat ír, nem lényeges, bár nyilvánvalóan többfajta módon fogja kitölteni az idejét, (órákat látogat, tanulmányokat ír, vizsgázik, stb.) ami együttesen képezi az őt érdeklő tantárggyal (téma, vagy kurzus, vagy „óra”) kapcsolatos munkaterhelést. Ezt az óraszámot az egyetemeken a tanszékek becsülik meg. Ez az érték fogja meghatározni azt a munkamennyiséget, amelyet a hallgatónak teljesítenie kell. Az elvégzett munka mennyisége meghatározott számú kredithez vezet, amellyel a hallgatót jutalmazzák. Vagy épp fordítva: a tanszék ad kredit pontokat egy bizonyos kurzusért, ami azt jelenti, hogy a hallgatónak


meghatározott óraszámban kell részt vennie az adott kurzuson. Nem több, és remélhetőleg nem is kevesebb óraszámban.

Kitérő: munkaterhelés-orientált kurzusok Tegyük fel, hogy egy egyetemi angol tanszék kurzusot hirdet a “19.századi Brit regény” címmel, és az a véleménye, hogy ez a kurzus 12 kreditet ér. Ez a hallgatóktól évente elvárható összes kredit pont (60) 20%-át teszi ki. Az összes óraszám, amit a hallgató feltehetően a tanulmányaira fordít, mondjuk 1800 óra évente. Ez azt jelenti, hogy a hallgató 360 órát fordíthat a fent említett tantárgyra, vagyis a rendelkezésére álló idő 20%-át. Most pedig tételezzük fel, hogy a hallgatónak egy szemesztert kell elvégeznie (15 hetet) és egy egy-órás előadásra és két egy-órás szemináriumra jár. Ez összesen 45 óra. Tegyük fel, hogy van egy háromórás írásbeli vizsga. Ez azt jelenti, hogy (360-48=) 312 óra maradt a regények olvasására és kiegészítő irodalomra. Továbbá feltételezzük azt is, hogy átlagosan egy hallgató 10 oldalt olvas el óránként, beleértve a jegyzetelést, és összefoglalók készítését is. Ez azt jelenti, hogy (312*10=) 3120 oldalt képes elolvasni. Mivel egy 19. századi regény átlag kb. 225 oldalas, a hallgató kb. 6 regényt, és két kritikát tud elolvasni. Többet nem. Ha a kontaktórák száma növekszik, kevesebbet tud olvasni. Ha a kontaktórák száma egyharmadára csökken, a hallgatónak plusz 30 óra áll rendelkezésére, ami azt jelenti, hogy 300-zal több oldalt is el tudna olvasni, körülbelül egy regény háromnegyedét. Ha az oktató úgy gondolja, hogy a hallgatónak több regényt kellene olvasnia, az erre a kurzusra adható kreditek számát emelni kellene.

A második konklúzió az, hogy ezeknek a számításoknak az alapján lehetőséget kellene biztosítani arra, hogy a FOI-eket meggyőzzék (és a tanulmányi osztályokat) arról, hogy vagy túlságosan sokat, vagy túlságosan keveset követelnek a hallgatóktól a munkamennyiséget illetően. Ez az ellentmondásos állítás természetesen magyarázatra szorul. Amennyiben igaz az a feltételezés, hasonlóan más Európai országokhoz, hogy egy kontaktóra plusz két óra felkészüléshez illetve tanulmány elvégzéséhez vezet (sőt megköveteli azt), a FOI-ek nyilvánvalóan túlságosan sokat várnak el a hallgatóktól. Ha azonban alkalmazkodnak a Kredit Rendeletben meghatározott összes óraszámhoz, akkor más Európai országokkal összehasonlítva túlságosan keveset várnak el a hallgatóktól a felkészülés illetve tanulmányok készítése szempontjából. Mindkét esetből tisztán látszik, hogy a jelenlegi Magyarországi helyzet nem üti meg az Európai felsőoktatási intézmények színvonalát. A FOI-ek különböző módon értelmezik a kredit fogalmát. A személyes interjúk 8. kérdése az volt: „Ön hogyan értelmezi a kreditrendszer fogalmát? Más szavakkal kifejezve: hogyan definiálná Ön


személy szerint a kreditrendszer fogalmát?” A válaszok alapján jól látható, hogy mennyire eltérnek az értelmezések. Jónéhány szószerinti idézet található a személyes interjúkból a 3.3.2 fejezetben. Űtt csupán néhányat közlünk. Néhányan nem tudták megválaszolni a kérdést. Egy kérdező például ezt jegyezte le: Az interjúalany nem ismeri a kreditrendszer, csak egy kredit-alapú modulrendszert, amely lehetőséget biztosít arra, hogy a tanulmányi órák mérhetők legyenek. Mások egy kicsit sértőnek találták ezt a kérdést: Remélem, hogy nem várja el tőlem, hogy elmondjam a definíciót. Már három éve működik a kreditrendszer, tehát a rendszer elsőéves hallgatói az idén fognak végezni. Pontosan tudom, hogy mit jelent a rendszer. Néhányan „ad hoc” definícióval álltak elő, ami azt bizonyítja, hogy ismerik a kreditrendszer jelentését: A hallgató tanulmányi munkaidejét fejezi ki, amely lehetőséget teremt arra, hogy a különböző FOI-ekben szerzett kreditpontok összehasonlíthatók legyenek. Ez egy pontrendszer, amelyet az alapján számolnak ki, hogy egy átlag hallgatónak mennyi órára van szüksége ahhoz, hogy megtanuljon, teljesítsen egy tantárgyat. Ezen kívül nagyobb hallgatói szabadságot biztosít, valamint lehetőséget teremt egy másik intézményben már teljesített tantárgyak beszámítására is. Néhány esetben előfordult, hogy nem a lényeges tulajdonságok kerültek említésre, ez viszont arra enged következtetni, hogy ezek az emberek nem ismerték fel a Kreditrendszer legfontosabb jellemzőjét, vagyis a munkaterhelésen alapuló kreditpontokat. Sokak számára a mobilitás és a hallgatói szabadság tűnik a rendszer legfontosabb tulajdonságának. A tanulmányok fakultatív módon történő kiválasztása, más egyetemeken folytatható tanulmányok lehetőségével. Egyenlő a teljesítménnyel, a kredit egységnyi munkamennyiséget testesít meg, minden intézményben ugyanazt jelenti, tehát összehasonlítható.


Olyan szempontok is felmerültek alkalmanként, amelyek nem tartoznak a Kreditrendszerhez (pl. a minőség), és olyan elvárásoknak is hangot adtak, amelyek túlságosan optimistának tűnnek (pl. egyenlőség). Minőség, és mennyiség értékelése. A különböző értelmezések részletes elemzésére a 3.3.2 fejezetben kerül sor.

A más intézményben teljesített kreditek elismerhetőségének megteremtése;(2§. (1.), 8.§ (1) d) (3) i), (j)). A Kredit Rendelet kiköti, hogy minden intézmény rendelkezzen Kredit Transzfer Bizottsággal, amely eldönti, hogy más intézményben teljesített tantárgyak/osztályzatok elfogadhatók-e a „fogadó” (anya) intézményben. A Kredit Rendelet kimondja, hogy 75%-os átfedés esetén a tantárgy „átszámíthatóvá válik az anyaintézmény tantervi követelményeinek megfelelően” (2.§ (1)). A Rendelet lehetőséget biztosít arra is, hogy az előírt képzési időt le lehessen redukálni. (4.§ (4)). Ezt a periódust maximum két évvel lehet lerövidíteni egy új tanszék esetén (4.§ (5)). A gyakorlatban meglehetősen nehéz lesz a 75%-os kritériumot bebizonyítani illetve, megcáfolni azon egyszerű indoklás miatt, hogy az „átfedés” nem mérhető a tantárgyak esetében: nem létezik mérési egység az „átfedés” összehasonlítására. Ezért várható, hogy a különböző FOI-ek Kredit Transzfer Bizottságai a jelenlegi gyakorlatot fogják folytatni. Alapvetően ez azt jelenti, hogy néhány FOI továbbra sem fogja elfogadni más FOI-ben -legyen az Magyarországi vagy külföldi- teljesített tantárgyakat/osztályzatokat. Felmérésünk szerint jelenleg a következő eljárásokat alkalmazzák. Az írásban kitöltött kérdőívekben az egyik kérdés (K60) így hangzott: „Milyen lehetőségei vannak a hallgatónak az intézményen/ szakon kívül már teljesített követelmény beszámítására?”. Ugyanezt a kérdést a személyes interjú során is meg kellett válaszolniuk. A kérdőív és az interjú megjelölt válaszai a következők voltak (több választ lehetett megjelölni).


K60 SZ23 Válaszok arra a kérdésre “Milyen lehetőségei vannak a hallgatónak az intézményen /szakon kívül már teljesített követelmény beszámítására?”

Bizonyos követelmények alól felmentést kap

Írásban kitöltött Személyes kérdőív interjú 88.8% 98.8%

A teljesített kurzusok bekerülnek a szak követelményeibe

14.3%

13.6%

A félévek száma csökkenhet

21.4%

29.1%

Egyéb

2.0%

14.6%

A két kérdőív között ismét eltérések találhatók, főleg a „Bizonyos követelmények alól felmentést kap” állításra adott válaszok eredményeiben. A személyes interjúk során kiderült, hogy csaknem minden esetben felmentést kap a hallgató. Ugyanakkor más választási lehetőségeket is megjelöltek; valóban, az eltérés az utóbb említettek között meglehetősen aggasztó. Ezek alapján úgy tűnik, hogy „általában” elfogadják ugyan a más intézményekben szerzett krediteket, a „fogadó” FOI mégis további követelményeket támaszt a hallgatóval szemben. A személyes interjúk során arra is fény derült, hogy az, hogy más intézményben szerzett krediteket elfogadnak-e, nagymértékben függ attól is, hogy a „fogadó” FOI milyennek ítéli meg az „előző” FOI minőségi oktatását. Az ELTE, például más FOI-ben teljesített kreditek „értékét” rendkívül kritikusan mérlegeli. Ez az egyetem általában feltétel nélkül visszautasítja azokat. Más, talán kisebb presztízzsel rendelkező FOI-ek viszont készségesen elfogadják az „ELTE kreditjeit”, jobban, mint egy-két titokzatoskodó FOI. A dolog lényege, nagyon őszintén, nem más, mint az „előző” FOI minőségének megítélése. Ha ezt a minőséget „jobbnak” ítélik, a FOI általában elfogadja a krediteket minden feltétel nélkül. Ha ez fordítva igaz, a kreditek elfogadására mutatott készség is fordított. Ez a szempont két másik kérdésnél is érvényesül (K23c,d) az írásban kitöltött kérdőívben:”Mennyire problematikusak a TO számára a következő tevékenységek? Kérjük, jelölje 7-pontos skálán (ahol 1=nagyon gyors és egyszerű és 7=nagyon lassú és bonyolult):" (K23c, d) Válaszok arra a kérdésre, hogy mennyire problematikusak a TO számára a következő tevékenységek egy 7-pontos skálán: Átlag Áthallgatás szakok, karok és intézmények között

3.3

Más FOI-ben szerzett jegyek konvertálása

3.1

Adminisztratív oldalról megközelítve elmondható, hogy az áthallgatások kezelése és más FOI-ben szerzett jegyek konvertálása közepes nehézségű feladat: nem is könnyű és nem is nagyon nehéz.


A kreditek (programok, szakok képzési szintek közötti) többszöri elszámolhatóságának elvéből; (1.§ (2), (3), 4§ (6), 8.§ (i)) Az írásban kitöltött kérdőív a Kredit Rendelet egy fontos pontjára kérdezett rá (1.§ (2), (3), 4§ (6), 8.§ (i), azaz a a kreditek (programok, szakok, képzési szintek közötti) többszöri elszámolhatóságának elvére. Sajnos, a kérdőív egyik kérdését (K61):”Egy tantárgy/kurzus beszámítható-e a szak különböző moduljaiba ill. más szakok követelményibe?” többen félreértették, így a válaszok nem értékelhetők. A szakra előírt kreditszámot 20%-kal meghaladó mennyiségű, tantárgyi szabad választás lehetőségének kötelezően biztosítandó elve; (4.§ (1)) A Kredit Rendelet idevonatkozó paragrafusa a rugalmassággal van kapcsolatban. Az a kérdés, hogy "Melyik képzési modell szerint folyik az oktatásszervezés kari és intézményi szinten?” a következő válaszokat eredményezte. A FOI-ek 56.1%-a azt nyilatkozta, hogy a hagyományos tantervi “hálós” rendszert használják, ami kötelezően teljesítendő követelményeken alapul, és ezáltal nem enged teret egyéb alternatíváknak. 44.9% mondta, hogy rugalmas oktatásszervezési modellt használnak. Kétharmaduk állította, hogy választási lehetőségeket, valamint a követelmények teljesítésénél szabad alternatívákat kínálnak a hallgatóknak egy szakon belül, egyharmaduk válasza alapján a szakok egymás tantervi egységeire vagy közös modulokra/tantárgyakra hivatkoznak.

A szakra előírt kreditszámot legalább 10%-kal meghaladó mennyiségű tantárgy szabad felvételének kötelezően biztosítandó elve; (4.§ (2), 8.§ (1) c)) Csaknem az összes FOI-ben (92.2%) van lehetőség arra, hogy a hallgatók több tantárgyat vegyenek fel, mint amennyit előírtak a tanszéken, például specializáció (K64). A FOI-ek 20%-ánál ezért külön költségtérítést kell fizetni a hallgatóknak, míg 80%-uknál ezekért továbbra sem kell tandíjat fizetni /K/%). Az intézmények csaknem fele (48.4%) hozzátette, hogy a hallgatóknak ezekért a kurzusokért külön bonusz-egység (kredit) jár; 51.6%-uknál viszont nincs ilyen gyakorlat.


A tantervi szintű kredit-allokáció (a tantervi egységekhez történő tanóraszám és kreditszám hozzárendelésének és egymáshoz való maximális arányuk megállapítása); (6.§ (1), (6)) Azokat az intézményeket, amelyek mérési egységet használnak a teljesítmény mérésére (a FOI-ek 51%-a) arra kérték, hogy nevezzék meg, milyen módszerrel végezték a kredit-allokációt. A következő eredmények születtek: K45 Válaszok arra a kérdésre "Milyen módszerrel végezték a kredit-allokációt? (több válasz is lehetséges)". A százalékok azokra az intézményekre vonatkoznak, amelyek jelezték, hogy náluk létezik mérési egység (K41). Hallgatói vélemények alapján (az egyes tárgyakra fordítandó összes munka mennyiségéről) Tanszéki javaslatok alapján

10.2%

Bizottság állapította meg

53.1%

A tantárgy jellege alapján

49.0%

Külföldi minta alapján

10.2%

egyéb

2.0%

44.9%

Bár az oktatók minden bizonnyal az egyes tárgyakra fordítandó összes munka mennyiségével kapcsolatban képesek egy meglehetősen jó pontértéket megállapítani, azoknak a FOI-eknek a százalékos aránya, ahol ebbe a hallgatókat is bevonják, igen alacsony. A Kredittanács már felhívta a figyelmet annak jelentőségére, hogy a hallgatókat is be kell vonni, 2001 Januári Javaslatok, 8-10. oldal. A tantervi követelmények előtanulmányi (ill. a „tanegységek” egyidejű felvételi) rendjének szabályai; (6.§ (3), 8.§ (3) (h)) Az írásban kitöltött kérdőív több erre vonatkozó kérdést is tartalmazott. Az egyik (K19d) kérdés úgy szólt, hogy a kari/intézményi tájékoztató tartalmazza-e a tantárgy tanrendi helyét. Az esetek 81.9%ában a válasz “igen” volt. Egy másik kérdés (19e) arra kereste a választ, hogy a tájékoztató tartalmazza-e a tárgy teljesítésének követelményeit; 67.9% válaszolt “igen”-nel. Más jellegű kérdések a tantárgyak “teljesítésével” kapcsolatban merültek fel arra vonatkozóan, hogy egy-egy tantárgyat kell-e teljesíteni, mielőtt a hallgatók tovább folytatják tanulmányaikat, valamint, hogy létezik-e minimum és/vagy kötelezően teljesítendő kredit.


Íme a válaszok. K55 Van-e intézményesen biztosított lehetősége a hallgatónak a tanulmányaiban történő továbbhaladásra (az aktuális kurzusok/tantárgyak felvételére), amennyiben azok előfeltételeit nem teljesítette?

igen 21.7%

nem 69.9%

K56 Van-e a hallgatók által, az egyes félévekben felveendő és teljesítendő tanulmányoknak meghatározott minimuma?

igen 60.2%

nem 39.8%

Tartalmazza-e a szabályzat az egy félévre előírt kötelezően teljesítendő kreditek számát?

igen 44.6%

nem 55.4%

Amennyiben igen, akkor mennyi?

Átlag 15.8

min. 1 max. 30

igen 67.5%

nem 32.5%

K57 Ha igen akkor ez állandó minden félévben? (N=40)

K58 Ha létezik minimum követelmény, akkor milyen következménnyel jár annak nem teljesítése a hallgatóra nézve? (Több válasz is adható) Díj fizetésével jár 29.6% Kedvezmények megvonásával jár

15.3%

A tanulmányok ideiglenes felfüggesztésével jár (pl. ha egy hallgatónak beiratkozás előtt valamit még teljesíteni kell)

43.9%

Egyéb következményekkel jár, (mégpedig…)

15.3%

Nem jár következményekkel

0.0%

K59 Van-e lehetőség a leckekönyvbe felvett kurzusok/tárgyak nem teljesítésére elégtelen szerzése nélkül?

igen 48.8%

nem 51.2%

Amennyiben egy félévet nem teljesít a hallgató időben, a FOI-ek különbözőképpen járnak el. 84.7%uk állítja, hogy egy bizonyos eljáráshoz tartják magukat, a gyakorlat viszont azt mutatja, hogy az eljárások nem ugyanazok, ahogy mindez a kérdőívből ki is derült (K24) “Mi a jelenlegi eljárás, ha a hallgató nem teljesítette a szemesztert?" Legtöbb esetben a jogi szabályzások pozitív képet mutatnak. A hallgatók ügyeit definiált eljárások keretében intézik.


K24 Válaszok a kérdésre: "Mi a jelenlegi eljárás, ha a hallgató nem teljesítette a szemesztert időben?” csökkenő sorrendben. Definiált eljárás szerint járunk el

84.7%

Hivatalosan engedélyezett, hogy a már teljesített kurzusokat nem kell ismételnie

62.2%

A hallgatónak halasztania kell

38.8%

Kérvényt kell beadnia, és annak elbírálásától függően lezárhatja a 33.7% félévet és beiratkozhat Egyéb

21.4%

Különeljárási díj befizetése után lezárhatja a félévet és beiratkozhat

7.1%

Valamilyen tanszéki ajánlás vagy igazolás után lezárhatja az indexét és beiratkozhat

6.1%

A hallgató helyzetétől függ

5.1%

Nem hivatalosan, de lehetséges, hogy a már teljesített kurzusokat 2.0% nem kell ismételnie

A tanulmányi teljesítmények, mintatanterv ill. egyéni tanrend szerinti haladás esetére egyaránt biztosított, súlyozott átlag; (6.§ (5)) A hallgatók tanulmányi eredményeit különbözőképpen lehet összehasonlítani. SZ24 Válaszok a következő kérdésre: Hogyan, mi alapján hasonlítják össze a félév lezárása után a hallgatók teljesítményét? Egyszerű tanulmányi átlag

54.4%

Súlyozott tanulmányi átlag

38.8%

Kredit index (ösztöndíj index)

13.6%

Egyéb

5.8%

Az egyik interjúalany, aki az egyéb kategóriát jelölte meg, hozzátette, hogy a hallgatók “krediteket és minőségi pontokat kapnak, amelyek alapján eldönthető, hogy melyik ösztöndíjban részesülhetnek”. Nyilvánvaló, hogy az egyszerű tanulmányi átlag a kredit-alapú rendszerben nem a legjobb megoldás, mivel a tantárgyakat különböző kreditekkel ismerik el.


intézményi Tájékoztató elkészítése, amelynek tartalmaznia kell a képzéseket, tanterveket, a kreditgyűjtésre, képzési szintek közötti kreditátvitelre vonatkozó szabályokat; (6.§ (2), 7.§ (1), 8.§ (3) (h)) A Kredit Rendelet előírja, hogy a tájékoztatónak tartalmaznia kell (6§2) a képzés típusait, a tanterveket és a képzési szintek közötti kreditátvitelre vonatkozó szabályokat. Kiderült, hogy a FOI-ek 95.9%-a rendelkezik ezzel a tájékoztatóval. Arra a kérdésre, hogy ezek mit tartalmaznak, a következő válaszok születtek. K19 Válaszok a kérdésre: Tartalmazza-e a tájékoztató … Űgen az intézmény rövid történetét

81.3%

a tanrendet

85.2%

a tárgyakhoz rendelt krediteket

53.3%

a tárgy tanrendi helyét

81.9%

a tárgy teljesítésének követelményeit

67.9%

a tárgy programját

49.9%

Kreditrendszerű dokumentumok elkészítése (tanterv, TVSZ elkészítéséből; (6.§, 7.§ (1), 8.§ (1)) Azoknak a FOI-eknek, amelyekben még nem működik kredit-alapú rendszer, meg kell majd változtatni a TVSZ-t (intézményi Tanulmányi és Vizsgaszabályzatot). Azt is megkérdeztük, hogy milyen gyakran változik a TVSZ. 8.4%-uk azt felelte, hogy évek óta változatlan. A legtöbb esetben azonban rendszeresen változtatják, tehát a FOI-eket nem fogja megterhelni, ha a TVSZ-t át kell majd írni vagy módosítani kell. K37 Válaszok a kérdésre: "Milyen gyakran változik az intézményi TVSZ?"

Kb. minden szemeszterben.

A TO munkatársai szerint 3.6%

Minden évben

19.3%

Két évenként

33.7%

Évek óta változatlan

8.4%

Egyéb

39.8%

Az “egyéb” válaszhoz a következőket tették hozzá: •

alkalmanként, amikor szükséges,


•

az aktualitásoknak megfelelően,

•

az igényektől függően évente, félévente,

•

esetenként az egyetemihez kapcsolódva,

•

ha szükséges,

•

jogszabályi és jelentősebb tantervi változáskor,

•

jogszabályi változások, HÖK, TB javaslatok,

•

jogszabályváltozások alkalmával,

•

néhány évente curriculum reform után,

•

rendelet módosítást követően,

•

szükség szerint, a rendeletek változásának megfelelően,

•

törvénymódosítások értelmében.

Öszességében a TO munkatársai nagyon elégedettek az intézménytől kapott tájékoztatásokkal a szabályzatokban végrehajtott változásokkal kapcsolatban. SZ16 Válaszok a kérdésre: "Milyen gyakran értesíti a TO-t az intézmény a szabályzatokban végrehajtott változásokról?” mindig

néha

csak ha érdeklődünk

91.5%

4.9%

3.7%

A tanterv (“tanulmányi terv”) szintén rendszeresen változik, bár elég meglepő, hogy a megkérdezettek 24.5%-a válaszolta azt, hogy “évekig is változatlan marad”. Ha ez valóban így van, akkor ebből az következik, hogy néhány FOI-nél nincs sok újítás. Ugyanez a kérdés (K38, H13) a hallgatói kérdőívben is szerepelt. Az általuk adott válaszok találhatók az alábbi táblázatban. K38/H13 Válaszok a kérdésre: "Milyen gyakran változik a tanterv?”

Kb. minden félévben.

TO munkatársai Hallgatók szerint szerint 5.1% 15%

Minden évben

13.3%

21%

Minden második tanévben.

8.2%

12%

Évek óta változatlan.

24.5%

22%

Egyéb

52.0%

36%

Néha előfordulhat azonban, hogy a TVSZ vagy a Tanterv nem tükrözi pontosan az aktuális helyzetet. A személyes interjú során a megkérdezettet arra kérték, hogy becsülje meg, milyen gyakran fordul ez elő. Az eredményekből jól látható, hogy ez valóban előfordul, de nem túl gyakori.


SZ18 Válaszok a kérdésre: "Előfordulhat, hogy a TVSZ, vagy a tanterv nem tükrözi pontosan az aktuális helyzetet. Ön szerint ez milyen gyakran fordul elő? Kérjük, jelölje 7 pontos skálán (ahol 1=szinte soha és 7=majdnem mindig)" Átlag

Szórás

Min.

Max.

2.4

1.6

1

7

Amikor a személyes interjú során azt a kérdést tették fel, hogy ha a TVSZ vagy a Tanterv nem tükrözi pontosan az aktuális helyzetet, akkor a döntések mi alapján születnek, a következő válaszok születtek. SZ19 Válaszok a kérdésre: "Ha a TVSZ vagy a Tanterv nem tükrözi pontosan az aktuális helyzetet, akkor a döntések a következő tényezők alapján születnek(több válasz lehetséges) Hagyomány

16.5%

Munkaköri leírások

2.9%

Kézikönyv

3.9%

A hallgatói juttatások és térítések szabályzata

11.7%

Friss információk a tanszékektől

21.4%

Egyéb

51.5%

Az egyik lehetséges eset, amelyben a TVSZ nem tud előre dönteni az az, amikor a hallgató arra panaszkodik, hogy a vizsgáztató negatívan elfogult volt vele szemben. Erről a TO munkatársait és a hallgatókat is megkérdeztük: SZ34/H15 Válaszok a kérdésre: "Mi történik, ha egy hallgató azt állítja, hogy a vizsgáztató negatívan elfogult volt vele szemben?”

Definiált eljárás szerint járunk el


A TO eljár az érdekében és megismételheti a vizsgát 23.3%

A hallgatók szerint 34.2% 24.7%

a bizottság előtt, kérvény alapján A kérdés a tanszék hatáskörébe tartozik

26.2%

28.8%

egyéb

19.4%

32.9%

A hallgatói tájékoztatás intézményi megszervezése; (8.§ (2) (a) (b), (3)


A TO munkatársai és a hallgatók véleményei között óriási különbség mutatkozik azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy a hallgatók honnan informálódnak. Előfordulhat, hogy a hallgatók nem találják meg a megfelelő információkat, amelyeknek hozzáférhetőnek kellene lenniük, de az is lehet, hogy az intézmény nem minden esetben olyan közlékeny, ahogy azt ők szeretnék. K17/H9 Válaszok a kérdésre: "Hol tudnak hozzáférni a hallgatók a legfrissebb szabályzatokhoz, beleértve a módosításokat is?" A hallgatók szerint

A TO-n


A HÖK-ben (Hallgatói Önkormányzat)

84.7%

87.7%

Hirdetőtáblákon

82.7%

61.6%

Könyvtárban

55.1%

32.9%

Űnterneten

51.0%

20.5%

A Dékáni Hivatalban

50.0%

42.5%

A tanszékeken

33.7%

20.5%

Űntraneten

17.3%

20.5%

Az általános információs irodán (ha van ilyen)

11.2%

13.7%

90.4%

A TO munkatársait arról is kérdezték, hogy egyetértenek-e azzal az állítással, hogy hiányos a hallgatók tájékoztatása. Arra is felkérték őket, hogy becsüljék meg, hogy a hallgatók hogyan válaszolnának ugyanerre a kérdésre. Nem meglepő, hogy a TO munkatársai tudták, hogy a hallgatók még jobban egyetértenek az állítással, mint ők maguk.

K25d Válaszok az információk elérhetőségére vonatkozóan (ahol 1=egyáltalán nem értek egyet, 7=teljesen egyetértek)

Hiányos a hallgatók tájékoztatása

To munkatársai Hallgatói becslés 2.7 3.6

Egy hasonló állítás került a TO-k elé másképp fogalmazva. Űsmét a TO-t kértük arra, hogy becsüljék meg azt, hogy a hallgatók hogyan válaszolnának a következő kérdésre. Ezúttal azonban a hallgatók is megkapták ugyanezt a kérdést. Az eredmények alapján a TO nem túlságosan bízik a TO-n kívül kapott információkban.


K26a Válaszok az információk elérhetőségével kapcsolatban (ahol 1=egyáltalán nem értek egyet, 7=teljesen egyetértek)

A hallgatóknak a TO-n kívül adott

TO munkatársai

Hallgatói becslés

3.7

3.6

A hallgatók saját véleménye 3.1

információ helytelen, pontatlan

A TO-k és a hallgatók közötti kapcsolat jellegére és gyakoriságára számos más kérdés is vonatkozott. A TO-k elérhetősége Átlagosan a TO-k naponta 5 órán keresztül állnak a hallgatók rendelkezésére. Hetente összesen minimum 8, maximum 55 órában fogadják a hallgatókat attól függően, hogy hány hallgató tartozik az adott TO-hoz. A TO által közölt adatokat egyeztettük a hallgatóktól kapott adatokkal. K12. Félfogadási idő hétfő kedd szerda csütörtök péntek

Átlag 4.2 4.0 4.2 4.2 3.4

Min. 0 0 0 0 0

Max. 11 11 11 11 11

TO-k szerint Félfogadás naponta Félfogadás hetente Hallgatók szerint Félfogadás naponta Félfogadás hetente

Átlag 5 20 Átlag 4.2 21

Max. 11 55 Max. 11 55

Min. 0 8 Min. 0 8

A legtöbb TO (87.8%) jelentése alapján a legforgalmasabb időszakokban a hallgatói félfogadást meghosszabbítják. A hallgatók véleménye ebben a kérdésben eltérő: 71.2%. Minden TO elérhető telefonon keresztül, ahogy ezt a hallgatók is jóváhagyták. Majdnem az összes TO (98.7%) állítja azt, hogy e-mailen keresztül is fel lehet venni velük a kapcsolatot. Ugyanakkor a hallgatóknak csak 54.8%-a ért egyet az előbbi állítással. Nagy a valószínűsége annak, hogy a TO-val történő elektronikus kapcsolattartás lehetőségét nem hirdették meg kellőképpen, vagy nem nyert elegendő nyilvánosságot.


A személyes felkeresések, telefonok, e-mailek száma a TO-k és a hallgatók között természetesen attól is függ, hogy hány hallgatót tartanak nyilván: minél több a hallgató, annál több a kapcsolat. Ez olvasható ki az alábbi táblázatból is: K22 A hallgatókkal való kapcsolatok száma (összes, szemeszterenként) Átlag

Min.

Max.

Személyes felkeresések száma

371

1

8000

e-mailek száma

14

0

200

Telefonok száma

229

0

2000

Mivel a kapcsolatok száma függ a TO-hoz tartozó hallgatói létszámtól, kiszámoltuk a kapcsolatok számát, nyilvántartott hallgatónként, félévente. K22 A hallgatókkal való kapcsolatok száma (nyilvántartott hallgatónként félévente) Átlag

Min.

Max.

Személyes felkeresések száma

2.0

0

9.3

e-mailek száma

0.0

0

0.9

Telefonok száma

1.5

0

9.8

Amikor a hallgatók személyesen jelennek meg, nem kell hosszasan várakozniuk. Az esetek 72%-ában az átlagos várakozási idő nem volt több, mint 5 perc, és 15 percnél kevesebb volt az esetek 95%-ában. Csupán az esetek 5%-ában kellett a hallgatóknak 20-30 percet várakozni. Ezeket az adatokat a TO-k közölték, de egyeztetve voltak a hallgatók által közölt adatokkal, akik szerint az esetek 70%-ban a várakozási idő nem több, mint 5 perc és az esetek 94%-ában kevesebb, mint 15 perc. A kérvények számát illetően természetesen nagy eltérések figyelhetők meg. A hallgatók számos problémával fordulnak a TO-hoz, melyek közül a legtöbbhöz írásban kitöltött kérvényeket is csatolniuk kell, amelyeket a TO-któl, a Dékáni Hivatalokból vagy a Rektortól lehet beszerezni. K15 A hallgatókkal való kapcsolat száma (nyilvántartott hallgatónként félévente) A szemeszterenként érkező kérvények száma

Átlag

Min.

Max.

1017

25

16000

Ez a szám természetesen eltér attól függően, hogy hány hallgató tartozik a TO-hoz. A hallgatókkal való kapcsolatok alapján a TO-k alapjában véve nagyon hallgatóközpontúak és segítőkészek (b,c). Az egyik erre vonatkozó kérdés a következő volt: “Kérjük, jelölje egy 7 pontos


skálán, mennyire ért egyet a következő állításokkal (1= egyáltalán nem értek egyet, 7= teljesen egyetértek), és azt is becsülje meg, vajon a hallgatók mennyire értenek egyet azzal, hogy:” a TO nagyon hallgatóközpontú és segítőkész”.” A kérdést a hallgatóknak is feltettük. A 7 pontos skálán az átlag 4 pontból arra lehet következtetni, hogy “nem értek/értünk egyet, de nem is ellenkezek/ellenkezünk”. Az átlag pontok azt is elárulják, hogy a TO-k saját magukat valamivel hallgatóközpontúbbnak és segítőkészebbnek vallják, mint a hallgatók: K26b A hallgatóközpontúság és a segítőkészség pontjai; a TO és a hallgatók értékelése. To munkatársai 5.9

A TO becslése a hallgatói pontokra 5.3

A hallgatók által adott pontok 4.6

Potenciálisan nagyobb súlya volt az ugyanabban a formában feltett kérdésnek: “Kérjük, jelölje egy 7 pontos skálán, mennyire ért egyet a következő(negatív) állításokkal (1= egyáltalán nem értek egyet, 7= teljesen egyetértek), és azt is becsülje meg, vajon a hallgatók mennyire értenek egyet azzal, hogy: ”a TO által hozott döntések a munkatársak/vezető hangulatától függenek”.” Ezt a kérdést a TO képviselőjének és a hallgatóknak szintén meg kellett válaszolni. Az eredmény: K26d A TO által hozott döntések pontjai; a TO és a hallgatók értékelései TO munkatársai 1.4

A TO becslése a hallgatói pontokra 2.1

A hallgatók által adott pontok 3.0

A TO-k által adott alacsony pont (1.4, ami azt jelenti, hogy "leginkább nem értünk egyet az állítással”) érthető: a TO munkatársai nehezen tudják elfogadni, hogy a meghozott döntések nem felelnek meg teljesen a rendeleteknek, szabályzatoknak. A hallgatók által adott pontszám (3, ami arra utal, hogy a hallgatók “kevésbé nem értenek egyet az állítással”) azonban magasabb, mint az várható lett volna. A hallgatók körében nyilvánvalóan kialakult az a vélemény, hogy a TO döntései néha pillanatnyi, “ad hoc” döntések, nem olyanok, amit a hallgatók vártak és azt a benyomást keltik, mintha döntésüket a TO munkatársának/vezetőjének a hangulata befolyásolta volna. Ebből rengeteg dologra lehet következtetni. Egyszerűen jelentheti azt is, hogy a hallgatók nem ismerik teljes mértékben azokat az eljárásokat, amelyeket a TO-nak előírás szerint be kell tartania, de még az is elképzelhető, hogy a TO nem rendelkezik egyértelmű útmutatókkal arra vonatkozóan, hogy milyen


módon kezelje a különböző helyzeteket. Úgy tűnik, valóban ez áll a dolgok hátterében, mivel a TOknak csak két harmada válaszolt “igennel” arra a kérdésre, hogy tartalmazza-e az intézményi tájékoztató a különböző tantárgyak teljesítésének követelményeit (19e). Az is előfordulhat azonban, hogy néhány döntés, amely kihat a hallgatók tanulmányi előremenetelére az egyetemen, kellő megalapozás nélkül születik meg. Ezenkívül szerepet játszhat az is, hogy nem tudható előre, hogy a hallgatónak engedélyeznek-e bizonyos dolgokat vagy sem, s mindezt a TO munkatársának/vezetőjének a pillanatnyi hangulata befolyásolja. Tanulmányszervezési tanácsadás biztosítása; (8.§ (2) (b), (3) (b)) A hallgatóknak lehetőséget kell biztosítani arra, hogy hagyományos vagy elektronikus úton felvegyék a kapcsolatot a hallgatói tanácsadókkal, akiknek jelentős szerepet kellene vállalniuk az egyéni tanácsadásban a hallgató tanulmányi előremenetelét illetően. A hallgatók és a TO-k által megválaszolt erre vonatkozó kérdés alapján arra voltunk kíváncsiak, hogy milyen jellegű kérdésekkel fordulnak a hallgatók a TO-hoz. K21. Felkeresik-e a hallgatók a TO-t nem

néha

gyakran

Személyes problémákkal (pl. mentálhigénia)

6.1%

68.4%

25.5%

Pénzügyi problémákkal

5.1%

52.0%

42.9%

Tanulmányi problémákkal

0.0%

2.0%

98.0%

A tanulmányi lehetőségekre vonatkozó kérdésekkel

0.0%

11.2%

88.8%

Ugyanezt a kérdést a hallgatók is megválaszolták. Eredményeik: nem

néha

gyakran

Személyes problémákkal(pl. mentálhigénia)

50.0% 41.0%

9.0%

Pénzügyi problémákkal

25.0% 37.0%

38.0%

Tanulmányi problémákkal

1.0%

10.0%

89.0%

A tanulmányi lehetőségekre vonatkozó kérdésekkel

1.0%

25.0%

64.0%

A mutatók alapján jól látható, hogy a hallgatóknak más elképzelésük van arról, hogy miért keresik fel a TO-kat. A hallgatók szerint személyes problémák (pl.mentálhigénia) megbeszélésére ritkán kerül sor. A TO-k ezzel szemben azt állítják, hogy ezek a problémák gyakran (25.5%), vagy néha (68.6%) felmerülnek, amikor a hallgatók ügyeivel foglalkoznak. Mindezt a hallgatói tanácsadás elérhetőségével kapcsolatos kérdések válaszaival együtt kellene elemezni.


Tanácsadási lehetőségek Az írásban kitöltött és a személyes kérdőív is tartalmazta azt a kérdést, hogy létezik-e a hallgatók számára elérhető tanácsadás, és ha igen, akkor ez a TO keretein belül található-e. Attól függően, hogy a kérdések az írásban kitöltött kérdőívekben, vagy a személyes interjú során kerültek megválaszolásra, a válaszok jelentős eltéréseket mutatnak, amint ez a következő táblázatban is látható. K34,SZ30. Válaszok a kérdésre, hogy létezik-e a hallgatók számára elérhető tanácsadás igen

nem

SZ

Írásban kitöltött kérdőív (K34)

76.6%

23.4%

64

Személyes interjú (SZ30)

42.4%

57.6%

85

Feltételezzük, hogy az “igen” válaszok közötti eltérés azt jelzi, hogy a megkérdezettek a “tanácsadás intézményét” különbözőképpen értelmezték. Azok, akik kitöltötték az írásbeli kérdőívet kétségkívül a tanácsadás helyszíneként másra is gondoltak, (pl. az általános tájékoztató központokra, Dékáni hivatalra, tanszékekre, stb.,). A személyes interjú során azonban már egyértelművé vált, hogy a kérdés olyan sajátos tevékenységekre vonatkozott, amelyeket más Európai egyetemeken a tanácsadók végeznek általában. Amikor mindez érthető volt, kiderült, hogy a FOI-ek kevesebb, mint fele rendelkezett hasonló intézményesített tanácsadással. Az ezt követő kérdés mindkét kérdőívben arra vonatkozott, hogy amennyiben rendelkeznek ezzel a tanácsadási formával, akkor ez a TO-hoz tartozik-e. A következő válaszok születtek: K34, SZ30. Válaszok arra a kérdésre, hogy ha van a hallgatói tanácsadásnak intézményesített formája, akkor az a TO-hoz tartozik-e. igen

nem

Írásban kitöltött kérdőív(K34)

26.3%

73.7%

Személyes interjú (SZ30)

4.8%

71.4%

részben

SZ 49

23.8%

36

Az adatok szerint a legtöbb FOI-ben súlyos hiány van a tanácsadás intézményesített formáinak területén, amelyek oly fontosak a Kredit Rendelet sikeres bevezetéséhez a velejáró nagyobb hallgatói szabadsággal együtt. Meggyőződésünk szerint - a különböző nyugat európai országokban ezen a területen végzett kutatás alapján - a hallgatók tanulmányainak figyelemmel kísérése valóban alapvető fontosságú, mivel a Kreditrendszer egyik hátránya éppen az, hogy megnövekszik annak a lehetősége, hogy a hallgatók lemaradnak tanulmányaikban. A lemaradást időben jelezni kell és azonosítani kell az okait is, hogy ahol lehetséges, megtörténjenek a megfelelő intézkedések.


Olyan intézményben szerzett külföldi tapasztalatok, ahol a kreditrendszert már bevezették bebizonyították, hogy a hallgatók lemaradásának leggyakoribb oka (a) személyes eredetű probléma, például betegség, vagy családi feszültségek, vagy fogyatékosság, (b) tanulási problémák, például helytelen tanulási módszerek vagy szokások, oktatóval való konfliktus, választási lehetőségek, (c) finanszírozási problémák (ösztöndíjak, személyes tragédiák, vagy az az egyszerű probléma, hogy megfelelő szállást szerezzen a hallgató). Ezekben az esetekben a hallgatóknak igen nagy segítséget jelentene az, hogyha egy olyan tanácsadóhoz fordulhatnának, akit külön azzal a céllal választottak, hogy a hallgatók problémáira megoldást találjon. Ezek a tanácsadók nyugodtan végighallgatnák a hallgatókat, tanácsokkal látnák el őket és gyakorlatilag segítenék őket, így sokkal jobban megfelelnének erre a célra, mint akár egy oktató, vagy a TO egy munkatársa. Valójában a tanácsadás egy önálló szakma. Ahogy ez a jelenlegi beszámolóból is kiderül, a hallgatók nem szívesen kérnek segítséget, vagy osztják meg problémáikat, különösen a személyes problémáikat az egyetem dolgozóival. Ezeknek a kérdéseknek, valamint a finanszírozási problémáknak a megoldására nagyon fontos egy független személy jelenléte, akiknek a hallgatók hisznek és akikben megbízhatnak, amennyiben a hivatalos szervek – a kormányban és a FOI-ekben – ténylegesen garantálni akarják a megfelelő tanulási feltételeket és az oktatás magas színvonalát. Sok országban minden FOI-ben bonyolultabb rendszer működik. A holland FOI-ekben például, minden tanszéken/karon van egy vagy több tanácsadó, akik elsősorban az érvényes tanulmányi programmal közvetlenül kapcsolatos ügyekkel foglalkoznak, hogy mit válasszanak a hallgatók ebből a programból, valamint foglalkoznak a hallgatók egyéni felkészítésével is. Minden intézmény rendelkezik egy központi tanácsadó irodával, amelyhez összetettebb hallgatói problémák tartoznak és ezenkívül hozájuk tartozik a külföldi hallgatók felvétele is. Ez a rendszer Magyarországon is tudna működni. Létezik egy magyarul írt jelentés, amely 1999-ben készült, szerzői Dr. Ádám Magda és Tóth Vera, címe „A hallgató-barát felsőoktatásért”, mely az Utrechti Egyetem tanácsadóinak együttműködésével készült, és amely bemutatja és megmagyarázza, hogy milyen módon működhetne egy tanácsadói rendszer a magyar viszonylatok között. Az egyik külföldi szakértő, aki a jelenlegi Auditálásban is résztvett, drs.Rogier van der Wal, az Amszterdami Vrije Egyetem hallgatói tanácsadója, meghívást kapott 2000 májusában a Felsőoktatási Diáktanácsadás Konferenciára, melyet a Budapesti ELTÉN tartottak. Előadásában arról beszélt, hogy miként működik a tanácsadói szolgálat az Amszterdami Vrije Egyetemen. A jelenlevők között ott volt Geszti Judit a Soros Alapítványtól, aki arról nyilatkozott, hogy a Soros Alapítvány elképzelhető, hogy segíteni fog anyagilag a tanácsadói striktúra kialakításában Magyarországon a közeljövőben.


Az intézményeknek rendelkezniük kell a félév időbeosztásáról, s erről megfelelő módon a hallgatókat is tájékoztatniuk kell (Kreditrendelet 8.§ (3) a)). Jelenleg az “aktív hetek” átlagos száma szemeszterenként 15.1. Az “aktív hetek” olyan hetek, amikor a hallgatóknak és az oktatóknak is jelen kell lenni (K49). A hetek száma 12-22 között van. Az összes FOI 77.8%-ában ez 14-15 hét. Ezek közül néhány héten nem folyik igazi tanítás, ekkor történik a beiratkozás, vizsgák, stb. (K50). A FOI-ek 50%-a jelezte, hogy vizsgákat csak a vizsgaidőszakban lehet tartani. Részletek: K50. Válaszok arra a kérdésre "Az aktív tanulmányi hetekből hány olyan van, amikor nem folyik igazán tanítás (pl.beiratkozás, vizsgák, stb.?”) Hetek száma

A megkérdezettek százaléka

0

47.0%

1

34.9%

2

3.6%

3

1.2%

5

1.2%

6

1.2%

A tantárgyak/kurzusok felvétele illetve leadása sokféleképpen történhet, amint ez a következő kérdésekből és válaszokból is kiderül. K52. Hogyan jelentkezhet a hallgató a tantermi hellyel és időponttal rendelkező kurzusokra/tantárgyakra? (több válasz is adható) Az oktatónál, személyesen

31.6%

A tanszéki adminisztrátornál

29.6%

Űntraneten keresztül

8.2%

Űnterneten keresztül

10.2%

Nem kell jelentkezni a kurzusokra/tantárgyakra, azok

49.0%

automatikusan és egységesen kerülnek felvételre a Dékáni Hivatal/tanulmányi osztály közreműködésével. Egyéb módon

17.3%


K53 Mikor jelentkezhetnek a hallgatók a tantermi hellyel és idővel rendelkező kurzusokra/tantárgyakra? (több válasz is adható) Az aktuális félév elején

68.4%

Az aktuális félévet megelőző félév elején

22.4%

Más időpontban

5.1%

K54 Esetenként a hallgatók tantárgyfelvétel után adnak le egy tantárgyat. Meddig történhet meg ez az Ön intézményében? A félév elején, meghatározott időpontig

36.7%

Félév közben, meghatározott időpontig

10.2%

Félév végéig bármikor

17.3%

A tanóraszámok, megszerzett kreditek nyilvántartásának megszervezése (8.§ (2) a) A kreditek, a tanóraszámok stb. ellenőrzése a különböző FOI-eknél különböző módon történik. SZ21 Válaszok arra a kérdésre "Ki monitorizálja, hogy a hallgatók tejesítették-e a tantervben előírt minimum követelményeket? Tanszéki oktatók

22.3%

A TO-n

17.5%

Egy, vagy több olyan személy a TO-n, akinek ez a feladata

68.0%

Automatikusan: a számítógép végzi az ellenőrzést

12.6%

A hallgatók tanulmányi előmenetelének monitorizálása is különböző módon történik. Ezt az alábbi táblázat szemlélteti.


Válaszok arra a kérdésre (K67) “Ki végzi a hallgatók tanulmányi előmenetelének monitorizálását?”

Tantárgy/kurzus előfeltételének teljesítettsége Vizsgára, szigorlatra jelentkezés előfeltételének teljesítettsége Az abszolutórium kiállításának előfeltételei Záróvizsgára (államvizsgára) bocsátás előfeltételei Az oklevél kiállításának előfeltételei

Dékáni hivatal/TO

Tanszéki adminisztrátor

Oktató

Számítógépes Egyéb program

76.5%

1.0%

35.7%

7.1%

0.0%

52.0%

14.3%

57.1%

5.1%

1.0%

93.9%

1.0%

1.0%

9.6%

0.0%

96.9%

1.2%

2.4%

13.3%

2.0%

95.9%

0.0%

1.0%

6.1%

1.0%

A TO munkatársait és a hallgatókat is megkérdezték arról, hogy ki ad visszajelzést a hallgatók számára tanulmányi előmenetelükkel kapcsolatban (K35, SZ12). Válaszaik különös eltérést mutattak a tanszékek szerepét illetően. Íme az eredmények: TO munkatársai Hallgatók szerint

szerint

TO

97.8%

82.4%

Karok

26.0%

17.6%

Tanszékek

56.9%

0.0%

A kreditrendszer bevezetésének körülményei; 12.§ (4) bekezdés A tanterv (“tanulmányi terv”) bármilyen módosítása kihat a hallgatókra. Néhány esetben a változásokat felmenő rendszerben érvényesítik (később csak csoportosan); ez vonatkozik a FOI-ek 87%-ára (K39). 25.5%-uk viszont azt állítja, hogy a változásokat (szintén vagy néhány esetben) mindenkire érvényesíti az intézmény. Vélemények a kreditrendszer bevezetésével kapcsolatban Különböző kérdések alapján próbáltuk felmérni, hogy a megkérdezettek mennyire vannak felkészülve a Kreditrendszer megvalósítására, és milyen következményekkel számolnak. Néhány kérdés arra kereste a választ, hogy maga a megkérdezett személy (legtöbb esetben a TO vezetője) mit gondol, és véleménye szerint várhatóan hogyan fogadják majd a TO dolgozói az új rendszert. Nagyobb jelentőséget tulajdonítunk annak a megbecslésére, hogy vajon mit gondolnak a TO munkatársai, mint arra, hogy a megkérdezetteknek mi a véleménye.


K31d Válaszok az állításra (ahol 1=egyáltalán nem értek egyet, 7=teljesen egyetértek) TO vezető

TO munkatársai

3.2

3.4

A kreditrendszerből a hallgatók számára adódó nagyobb választási 3.3

3.9

Hosszabb időre volna szükség a kreditrendszer bevezetéséhez lehetőség a TO-n káoszhoz vezet

A következő kérdéseket csak azok a FOI-ek válaszolták meg, ahol már használták a kreditrendszert, és így mindkét rendszer használatával kapcsolatban vannak már tapasztalataik. K30 Válaszok az állításokra (ahol 1=egyáltalán nem értek egyet, 7=teljesen egyetértek) TO vezető

TO munkatársai

Bőséges lehetőséget biztosít a hallgatónak az önálló tanulmányszervezésre és áthallgatásra Túl sok lehetőséget biztosít a hallgatónak a csalásra

3.8

4.0

1.6

2.0

Megnehezíti az adminisztrációt

4.2

4.6

Megnehezíti a gördülékeny munkát a tanszék és a TO között

2.9

3.1

Inkább a hagyományos, tantervi hálós oktatási rendszerben dolgozna szívesen A hagyományos “hálós” tanterv rugalmasabb

2.6

3.3

1.4

1.8

Nehéz a hallgatói terhelést kreditekben kifejezni

3.8

4.3

Bizonyos mértékig a válaszok azért voltak eltérőek, mert a FOI mérete is szerepet játszott annak alapján, hogy a Tanulmányi Osztály milyen hallgatói létszámért felelős. Ezek alapján minden FOI-t besoroltak a hallgatók száma alapján létrehozott 4 kategória egyikébe. Az első kijelentésnek: "a kreditrendszer bőséges lehetőséget biztosít a hallgatónak az önálló tanulmányszervezésre és áthallgatásra” az átlagpontjai 2.5 és 5.2 között változtak, az előbbi a kisebb, az utóbbi a nagyobb TOkra vonatkozik (F(3,28)=3.69, p<.05). Ugyanilyen képet mutat a kreditrendszer és a hagyományos oktatási rendszer többi értékelése is: a kisméretű TO-k egyértelműen a tradicionális rendszert preferálják, bár a statisztikai mutatók alapján nem olyan jelentős az előnyük a kreditrendszerrel szemben. A számok azt mutatják, hogy a 3-as méretű FOI-ek, amelyeknek a hallgatói létszáma kb. 2000 és 3500 között van, sokkal pozitívabban állnak az új rendszerhez, mint akár a nagyon nagy, vagy a meglehetősen kis létszámú intézmények.


K30 Válaszok az állításokra (ahol 1=egyáltalán nem értek egyet, 7=teljesen egyetértek) 1-es méret (258 - 1056) 2.5

Bőséges lehetőséget biztosít a hallgatónak az önálló tanulmányszervezésre és áthallgatásra Túl sok lehetőséget biztosít a 2.6 hallgatónak a csalásra Megnehezíti az adminisztrációt 4.6 Megnehezíti a gördülékeny munkát a 2.8 tanszék és a TO között A hagyományos “hálós” tanterv 2.3 rugalmasabb Nehéz a hallgatói terhelést 5.1 kreditekben kifejezni

2-es méret (1077 - 1789) 4.3

3-as méret (1800 - 3458) 3.0

4-es méret (3480 -15533) 5.2

4.3

3.0

5.2

4.6

2.8

4.7

3.3

1.0

4

1.1

1.0

1.1

2.8

4.6

3.0


3.3.2 A kreditrendszer értelmezése

Ebben a fejezetben az EKTR-ben használt kredit fogalmát taglaljuk és azt, hogy miként fogadták a magyar FOI-ek a kreditrendszert. Különös figyelmet fordítunk a személyes kérdőívekben tett megjegyzésekre. Megoldandó problémák Az elmúlt tíz év nemzetközi és hazai felsőoktatás politikai trendjeit figyelembe véve a kreditrendszerek bevezetésekor a következő problémák megoldásaira keresik a lehetséges megoldásokat a különböző felsőoktatási rendszerekben: •

a felsőoktatás tömegessé válása;

•

szélesebb hallgatói réteg jelentkezése a felsőoktatásba;

•

a modularitás és a félévre alapozott tanítás problémája;

•

szabad tantárgyválasztás lehetősége,

•

egyéni tantervek kidolgozásának lehetősége;

•

tanulási és tanítási módszerek változása;

•

munkamelletti tanulás és továbbtanulás;

•

megszerzett tudás felfrissítése;

•

munkaerőpiac igényeinek figyelembe vétele;

•

folyamatos továbbtanulás lehetősége;

•

felsőfokú szakképzésnek a felsőoktatásba integrálása;

•

elszámoltathatóság, hatékonyság, racionális költség és forrás felhasználás;

•

országos kreditrendszer kialakítása a nemzetközi mobilitás feltételei mellett;

•

“kredit kultúra” kialakítása.

A kreditrendszer bevezetésének indoklása éppen az egyik lehetséges adandó válasz a felmerült nehézségek kiküszöbölésére. Ugyanakkor a felsőoktatási intézmények és maguk a felsőoktatás politika döntéshozói is megemlítenek bizonyos tényezőket, amelyek a rendszer bevezetése ellen hatnak, mint például: •

a felsőoktatási intézmények autonómiájának megőrzése;

•

a különböző felsőoktatási intézmények különböző (regionális) igényeket elégítenek ki, nem lehet egységesíteni, sőt harmonizálni sem;

•

az akadémiai minőség megőrzése;


•

versenyhelyzetben az intézmények közötti együttműködés javítása.

A hazai felsőoktatás politikai dokumentumok és háttértanulmányok többször is feldolgozták, hogy a fenti tényezőkre milyen befolyással van az egységes kredit, illetve kredit transzfer rendszer kialakítása, illetve mint lehetséges eszköz, hogyan módosítja a felsőoktatási rendszer egészét, azaz milyen feltételek, igények mellett van értelme egyáltalán bevezetni a kreditrendszert5? Az áttekintett hazai és nemzetközi tanulmányok és jogi anyagok alapján a következő sommás megállapítást tehetjük:

A kreditrendszer és a modularitás bevezetése szükségszerű, de nem elégséges feltétele a hallgatói szabad tantárgyválasztásnak és a tanulásban a nagyobb rugalmasság biztosításának. Lehetséges eszközként jelenik meg a modernizálásra, de nem mindenképpen megvalósítandó cél. A magyarországi bevezetésnél ezt mindenképpen figyelembe kell venni, nem szabad túl sokat várni a rendszer bevezetésétől, sokkal fontosabb az új szemlélet kialakítása, egyfajta kredit kultúra feltételeinek kialakítása.

Meghatározások: Kredit, Kredit Transzfer A kredit (rövid történeti összefoglaló a függelékben) szó jelentése a felsőoktatásban egészen egyszerűen csak annyit jelent, hogy “megfelelő tudományos szinten tanulni”, melynek felhalmozódása hagyományos oktatási környezetben jön létre. Amennyiben így használjuk a fogalmat, nem lesz szükségünk egyfajta “felsőoktatási váltópénz rendszerre” mindaddig, amíg a megszerzett “kredit értékek” transzferére nem jelentkezik “tömeges igény”. A “kreditnek” íly módon való váltópénzzé válása egyfajta ekvivalencia létrejöttét segíti elő a különböző módszerrel megszerzett tudás anyag és ismeretek között. A rendszer kialakítása egyszerűen elősegíti a megszerzett kredit értékek könnyebb kezelését. Amikor a váltópénz rendszere már kialakult, a kredit kettős értelmet kap: •

számolási rendszer: a kredit váltópénz, amivel “kereskedni” lehet6.

•

elszámoltatási rendszer: a minőség ellenőrzésére és a beszámoltatásra használják. Ez abban az esetben lép fel, amikor a kredit értéket kimenet/bemenet hányadosaként értelmezzük, azaz amikor

5

6

Az angliai egyetemeken a legfőbb érv a bevezetés mellett, hogy a jelentős számú külföldi tanuló (mobilitás) jelentős többletbevételt jelent az intézmények számára, általában 10% nagyságrendı bevétel! Ezen értelmezés miatt sok kritika érte a kreditrendszert, abból a szempontból, hogy a hallgatók csak gyıjtik a kredit pontokat, azaz csak “számolnak” nem pedig az ismeret megszerzésére törekszenek. Védelmezve ezzel


azt vizsgáljuk, hogy adott tanulmányi idő ráfordítása mellett milyen tanulmányi eredményt ért el a hallgató. A kreditnek ez a későbbi értelmezése vezetett el a jelenleg létező öszes kreditrendszer egyik alapelvéhez: a kredit értéket csak igazolt tanulmányi eredményhez rendelnek hozzá nem pedig az óralátogatáshoz, vagy megszerzett tapasztalathoz. (A folyamatos ellenőrzés rendszere a tanulás folyamán, szemben a félévvégi vizsgával és az óralátogatás igazolásával.) A jelenleg létező rendszereket megvizsgálva három különböző módon közelíthetjük meg a kredit meghatározását. Mivel nincs valójában elfogadott egységes defínició, egyfajta kategorizálást adhatunk meg: hozzárendeléses kredit (impositional credit), összerakós kredit (compositional credit), és kompetencia alapú kredit (competence credit). A hozzárendeléses kreditnek azt nevezzük, amikor a meglevő tantervhez, tantárgystruktúrához kredit értékelési rendszert rendelünk hozzá, azaz a meglévőre rátesszük a kredit értéket. Ezzel biztosítható a tantárgy választhatóság a hallgatók számára. A legtöbb európai kreditrendszer ilyen jellegű. Az összerakós kreditnek azt nevezzük, amikor a kredit értékelést tanulmányi alapegységekből (kreditóra) rakjuk össze, így a tanulmányok választható alapegységekből állnak össze (moduláris rendszer). Eredetileg az USA-ban kialakult kreditrendszer. A kompetencia alapú kredit esetében a tanulási teljesítményt kompetencia elemek teljesítésével mérik, a kredit értékelést a kompetencia elemekhez rendelik hozzá, a végzettség egy adott szinten az adott szakmában az általánosan elfogadott standardok alapján definiált kompetenciák összességéből adódik össze. Főleg angolszász területen terjedt el, mivel a szakképzés nincs elkülönítve az oktatási rendszeren belül, mint a kontinentális német és francia típusú oktatási rendszerekben. A hozzárendeléses kreditrendszer esetében az adott nagyobb tantervi egységre a kredit egyfajta egységekre bontást eredményez, a tanulmányi terhelés elvére alapozva. Ez általában a hallgatói terhelést jelenti, azaz egy adott fokozat eléréséhez az egy év alatt elvégzendő munkát. A teljes munka van egységekre bontva, és ehhez rendelik hozzá a kreditet. Gyakorlati szempontok alapján az alapterhelést azonosnak választják, így a kredit tarifa minden egységre azonos lesz. A kredit tarifa így kialakított rendszere az elvégzendő tanulmányi program szerkezetét tükrözi de semmilyen közvetlen kapcsolat nem állapítható meg így, sem a bemeneti sem a kimeneti teljesítmény értékekre. Ezt a módszert (főleg az európai országokban) az egyetemi és főiskolai programok kredit értékelési a klasszikus, egységes tantervet, amit mindenkinek el kell végezni, függetlenül attól érdekli-e a hallgatót


rendszerében alkalmazzák. Minden egység a teljes kurzus azonos egységének tekintendő, miközben a standard alapegység valamilyen eseti szorzataként jelennek meg a klasszikus értelemben vett tantárgyak. Ebben a rendszerben a fokozat eléréséhez egy év alatt 120 kredit pontot kell teljesíteni. A teljes kredit egység megadása után bármilyen programot tetszőlegesen fel lehet osztani és a megfelelő szorzó tényezőket (súlyfaktorokat) kiválasztani. Az összerakós kreditrendszer esetében a “kredit” értéke egy elméletileg meghatározott időegység. A kiindulási kérdés az, hogyan definiáljuk a számítási egységet, a kreditet? Az előző rendszerben a kiindulási pont a végzettségi szint, az ehhez szükséges összes tanulmányi munka. Ebben a rendszerben a kiindulási alap a hallgató tanulmányi aktivitása, azaz a kredit alapját a hallgató rendelkezésére álló minimális tanulási blokk, az egy tanóra jelenti, majd ebből építi fel a kredit tarifa rendszert az adott tanulmányi program alapvető alkotó elemeire építve. A referencia pont az intézményesített tanulásban szerzett tapasztalaton van. Így ez a megközelítés nem a teljes programból indul ki, hanem az alaptanulási időből. Ez az alapja az USA-ban, az 1920-ban az összes intézmény által elfogadott Carnegie-féle “kredit-óra” definíciónak. A kredit tarifa rendszer az egy félév alatt elvégzett minden egyes “kredit-óra”. Nagyon fontos, hogy a meghatározásban, hogy intézményesített tanulásra vonatkozik, azaz egy intézmény felügyelete mellett végzi a hallgató a munkát. Ez nem jelenti azt feltétlenül, hogy csak kontaktórán végzett tanulást lehet beszámítani, beszámítható az egyén által saját maga irányította tanulás is. A lényeg az intézmény általános felügyelete. Az USA-ban a legtöbb felsőoktatási intézményben a hallgatók 30 óra/hét “felügyelt” tanulási rendszerben dolgoznak 15 hetes szemeszterekben, így a hallgatók 15 kreditet gyűjtenek össze egy félév alatt és 30 kreditet egy év alatt fokozathoz vezető tanulmányok esetében. A kompetencia alapú kreditrendszer esetében a kredit hozzárendelési folyamat alapvetően különbözik a fentiektől. Általában a szakképzés különböző formái esetén használják. Szakmai testületek által előzőleg definiált standardokat állítanak fel az adott szakma különböző szinten való műveléséhez szükséges ismeret, tudásanyag és kompetenciák megszerzésére. Az így előírt standardoknak való megfelelést gyakorlati vizsgákon való megfeleléssel mérik erre hitelesített vizsgaközpontokban. Az oktatott tananyag kompetencia elemekre van felbontva, a kredit értéket a kompetencia elemekhez rendelik hozzá. A kredit ebben az esetben nem számosítható, hiszen kézzelfogható teljesítmény értékeket mér, azaz ténylegesen szorosan kapcsolódik a kompetenciához. A kredit akkumuláció ebben az esetben nem nyilvánvaló, a fő probléma a transzfer esetében jelentkezik. Csak olyan esetben lehetséges transzferről beszélni, amikor az egyes szakmák között átfedések vannak7.

7

vagy nem. A klasszikus, osztályzaton alapuló rendszerben is meg van a “számolás” lehetősége ("specik") A magyar felsőoktatásban most történik kísérlet a középfok utáni szakképzés integrációjára a felsőoktatásba (AIFSZ képzés). Az egyszerı kredit hozzárendelés nem fog eredményre vezetni. Emellett jól látszik, hogy csak olyan felsőfokú szakképzésből lehet majd átmenetet biztosítani a felsőoktatásba, ahol átfedések vannak.


Kredit Transzfer A kredit transzfer esetében két alapvető formát különböztethetünk meg: •

kredit akkumuláció: intézményen belüli, a hallgató előmenetelét biztosítja, az intézmény belső életével van összefüggésben

•

kredit transzfer: hallgatói mobilitásra jellemző, intézmény közötti8, felsőoktatás és munkaerő piac9 közötti kapcsolatra, nemzetközi kapcsolatokra10 jellemző

A Kredit Transzfer formái: •

Önkéntes transzfer: a hallgató az elérhető programok közül választ, a neki jobban tetszőt

•

Kényszerített transzfer: a hallgató elköltözik onnan ahova iskolába jár, át kell mennie egy másik egyetemre, főiskolára (Magyarországon ez nem jellemző)

•

Regionális kredit transzfer: egy régió intézményei közötti mobilitás, általában nem jelent problémát (Magyarországon ez nem jellemző)

•

Felsőoktatási intézmények közötti kredit transzfer: kidolgozott rendszer csak az USA-ban van, de ott is minden egyetem felvételi irodája külön tárgyalja meg a hallgatóval az előző intézményben szerzett kredit pontok értékét. Magyarországon az átvételnek ez a formája, még nem kredit alapon, egyes műszaki és agrár felsőoktatási intézményben létezik. (Például, három elvégzett főiskolai évvel esti vagy levelező tagozaton lehet folytatni az egyetemi tanulmányokat, az elvégzett éveket beszámítják.)

•

intézményen belüli kredit transzfer: általában akkor jelentkezik, amikor a hallgató egy eredetileg beiratkozott programról egy másikra tér át. Speciális formája akkor jelentkezik, amikor egy alacsonyabb fokozatra jelentkező hallgató magasabb fokozatszerzésre iratkozik be, vagy fordítva.

8

9

10

Pl. mıszakiból mıszakiba, stb. Ennek tisztázásával el lehet osztani azok félelmét, akik azt hiszik, hogy sokan titkárnői tanfolyamokról orvosi képzésbe akarnak majd átmenni. Pontos adatok kellenének, hogy a jelenlegi rendszerben intézménytípusokként, szakonként hogyan oszlik meg a hallgatói mobilitás (jelenlegi ismereteim szerint vidéki egyetemekről, főiskolákról a fővárosi intézményekbe, magán főiskolákról állami egyetemek és főiskolák felé, főiskolákról egyetemek felé). Ez nem függ össze a valódi társadalmi mobilitással, ami még mindig nem jellemző az országra, sőt az egész közép-európai térségre. Ameddig a folyamatos továbbképzés és felnőttoktatás rendszere nem alakul ki intézményes szinten, addig ez nem jelent problémát. De lehet azért nincs meg a mobilitásnak ez a formája, mert a jelenlegi struktúrában nagyon szıkek a lehetőségek erre. A TEMPUS adta az első lökést ehhez, nagy problémát jelentett az itthon elvégzett tanulmányok ekvivalenciájának és elfogadtathatóságának feladata. Hasonlóan a külföldi intézményben végzett tanulmányok elfogadása is az itthoni rendszerben.


•

Fokozatok közötti transzfer: akkor jelentkezik, amikor a hallgató felsőfokú szakképzésből megy át főiskolai vagy egyetemi képzésbe, vagy főiskolai képzésből egyetemi képzésbe. A fő problémát az okozza, hogy a felsőfokú szakképzésben a kredit meghatározása kompetencia alapú, míg a felsőoktatásban tanulmányi idő, vagy pedig végzettségi szint szerinti.

•

intézményen belül és intézményen kívül szerzett képzés közötti transzfer: Akkor jelentkezik, amikor a képzés nem a felsőoktatási intézményen belül zajlik, hanem munkahelyen, vagy távoktatással és az így megszerzett kredittel a felsőoktatásba be akar lépni a hallgató. Három formát különböztetnek meg: - munkaközben, vállalati továbbképzésben megszerzett tapasztalatok kreditje; - felsőoktatási intézményben tanul a hallgató, de a gyakorlatot munkahelyen szerzi; - távoktatási technológiával szerzett kredit. - Szakmai szervezetek által meghirdetett továbbképzési programok kreditje: az egyes munkahelyek közötti mobilitást elősegítő kredit forma, amikor a különböző munkáltatók elismerik a másik vállalati továbbképzésben szerzett képzés kreditjeit. - Posztgraduális képzés kreditje: még most van kialakulóban, főleg a tanárképzésben használják, az egyes posztgraduális programok közötti átjárhatóság biztosítására. - Nemzetközi kredit transzfer: jelenleg három nemzetközi rendszert lehet megkülönböztetni, az európai transzfer rendszert (ECTS), a transzatlanti transzfer rendszert (az USA és az európai országok között) és a globális transzfert, amely az Észak-Amerikán és az Európán kívüli térség országaiban bevezetett kreditek elfogadását segíti elő. Jelenleg a következő országok vannak benne: Új-Zéland, Ausztrália, Dél-Afrika, Szingapúr, Malaysia, Thaiföld és Szenegál. ditrendszer) egységes nyilvántartásáról” alapján a kredit definíciója (1.§ (3) pont): A kreditek azon összes hallgatói tanulmányi munkaidőn alapulnak, amely egy átlagos képességű hallgatótól a tanulmányok teljesítése érdekében elvárható. A kreditekkel elismert összes hallgatói tanulmányi munkaidő a tanórákat (kontaktórákat) és az egyéni hallgatói tanulmányi munkaórákat is tartalmazza.

Illetve a kredittranszfer definíciója (1.§ (4) pont): Az országos kreditátviteli (kredittranszfer) rendszerben – az ECTS elveire tekintettel – egy kredit 30 hallgatói tanulmányi munkaóra elvégzésével egyenértékű. …


Ugyanezen paragrafus (5) pontja alapján a kredit értéke nem függ a megfelelés fokozatától, azaz a minőségi kredit pontot nem értelmezi a rendelet. A meghatározás és a kormányrendeletben előírt kredit számítás alapján nyilvánvaló, hogy ez az úgynevezett hozzárendeléses kredit definíciónak felel meg (lásd a 3.3.2 bevezető részét).

A Felmérés Eredménye A felmérésekben a kreditrendszer fogalmának megértésére a személyes interjúk 8. kérdése irányult. A válaszokat a következő főbb típusokba lehet csoportosítani: •

kredit fogalom meghatározása

•

kreditrendszer leírása

•

szakmaspecifikus nehézségek felsorolása (orvosi, műszaki, művészi)

•

a kreditrendszer bevezetése kapcsán megoldandó felsőoktatás politikai problémák felsorolása

•

egyáltalán nincs fogalma a kreditrendszerről.

Kredit fogalom meghatározása. A jól válaszolók majdnem kizárólag a kormányrendeletben meghatározott kredit fogalmat említették meg. Ez különösen nem meglepő, hiszen tanulmányi osztályok munkatársairól van szó, akik munkájuknál fogva közvetlen kapcsolatban kell, hogy legyenek a felsőoktatásra vonatkozó törvényi szabályozással és rendeletekkel. A válaszokból az is egyértelmű, hogy tisztában vannak a kredit fogalmának „hozzárendeléses” jellegével, habár ezt ilyen formában senki sem mondja ki, de amikor egyértelműen a teljesítmény alapú elszámolást említik, hiányolva belőle a minőségi elemet a korábbi ötfokozatú skálás osztályozási rendszerre utalva, egyértelműen látszik, hogy az így bevezetett rendszerben a megkapott kredit független a bementi és kimeneti teljesítmények arányától. A kormányrendelet 1.§ (5) pontja is erre utal. Tipikus válaszok: A hallgató egy tantárgyra fordított munkaideje, tartalmazza a kontaktórákat, tanulási időt, ill. a vizsgaidőszakot. A kredit a hallgatónak az a munkamennyisége, amelyet szakképesítése érdekében és a képesítési követelmények teljesítése érdekében kifejt. Egy kredit pont megszerzéséhez a hallgatónak bizonyos órákon részt kell vennie, az oktató által kért feladatokat teljesíteni kell, illetve otthon megfelelőképpen fel kell készülnie az órára.


Munkamennyiséget fejez ki, függetlenül a teljesítménytől [osztályozástól] Viszonylag merev teljesítménymérő, minőségi kredit nincs. Kreditrendszer leírása. A 200/2000. számú kormányrendeletben megfogalmazott kreditrendszer lényegi elemét csak nagyon kevés válaszadó ismerte fel. A kreditrendszer lényege az oklevél megszerzéséhez szükséges tanulmányok végzésének [hallgatói] munkamennyisége. Teljesítmény alapú. (ez a hozzárendeléses kredit alap kiindulási feltétele) A kredit fogalmat ismertnek tételezve fel, főleg a kredit transzfer elemeit említik meg. A hallgató érdeklődése szerint egy másik karon is elsajátíthat ismereteket. Biztosítja az átjárhatóságot a különböző egyetemek között. Tipikus hiba, hogy a kreditrendszert az EKTR-el azonosítják, miközben az EKTR alapvetően kredit átviteli, átszámolási rendszerként került bevezetésre az EU országaiban. (Az újabb módosításokkal már kreditrendszernek is nevezhető, miután a bevezetőben említett fogalmak tisztázásra kerültek az EKTR-en belül is.) Európai Kredit Transzfer Rendszer, munkamennyiséget mérnek, módosításra is sor került. Jól működik. A kreditrendszert sok esetben összekeverik a kredit alapú oktatás egyéb módszertani és szervezési elemeivel: A kreditrendszer egy rugalmas hálóterv. A kreditrendszer meghatározza, hogy a hallgatónak milyen tanulmányi követelményeket kell teljesítenie a diploma megszerzéséhez. Meghatározza a kötelező, a választható és a fakultatív tantárgyakat. (ezeket a képesítési követelmények határozzák meg!) Átjárhatóság biztosítása, kötetlenebb tanulmányi forma, melyet bizonyos mértékig a hallgató állít össze.


Rugalmas oktatásszervezési forma, amely lehetővé teszi a hallgató számára széleskörű választékból az ismeretek elsajátítását. Sok esetben magát az átjárhatóságot definiálják kreditrendszerként, pedig az átjárhatóság bármelyik képzési rendszerben megoldható megfelelő ekvivalenciák kidolgozásával. A kredit alapú oktatás bevezetése lényegesen leegyszerűsítheti az átjárhatóságot, de automatikusan nem következménye a rendszernek. Tipikus válaszok: Lényege az átjárhatóság az egyetemek és a főiskolák között. A kreditrendszer: átjárhatóság Szakma Specifikus Nehézségek Felsorolása. Az ebbe a csoportba tartozó válaszok esetében a kredit fogalom meghatározása, vagy a kreditrendszer ismertetése helyett a bevezetésével kapcsolatos nehézségeket vagy egyáltalán a bevezetés lehetetlenségét említik meg a válaszadók speciális képzések esetében (műszaki, orvosi, művészi képzés). A probléma háttere kettős: egyrészt a 200/2000-es kormányrendelet nem említi meg a kompetencia kredit fogalmát, másrészt pedig az adott szakmában a kormányrendelet által megfogalmazott „hozzárendeléses” kredit konkrét kialakítása valószínűleg nem világos a válaszadó számára. Az első esetben a nehézség abból adódik, hogy a válaszadó összekeveri a szellemi tevékenységhez kapcsolt kreditet a kompetencia kredittel. Ugyanis annak ellenére, hogy a kormányrendelet nem tesz említést a kompetencia alapú kreditről, nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a hozzárendelés kompetenciákhoz történjen a bevezetőben említett módon. Ezzel esetleg többlet kreditet határoz meg a képző intézmény az adott szakot végző hallgató számára, de ez megint nincs ellentétben a rendelettel, mert az csak a minimum követelményeket említi meg. Az adott szakra vonatkozó képesítési követelményekben a kompetencia krediteket pontosan meg lehet határozni. A második esetben, különösen a műszaki és az orvosi képzés területén a nehézség abból adódik, hogy az intézmény nem tudja feloldani a merev tantárgyi struktúrát, nem tudja olyan egységekre bontani a tantárgyakat, amelyekhez már a megfelelő koefficiensek alkalmazásával kiszámítható lenne egy adott tantárgy, tantárgy csoport kredit értéke. Ez utóbbi, különösen az orvosi képzés területén szintén jelentős nehézséget okozott az EU országok egyetemein is, amikor az ERASMUS programban való részvétel feltételéül előírták az EKTR alkalmazását. Jelentős többlet munkát okozott az egyetemeknek a rendszer kialakítása, de megoldották a problémát. Erről több az EKTR-ről szóló beszámoló foglalkozik. A megoldás mindenhol a merev tantárgyi struktúra feloldása volt kisebb ön-konzisztens elemekre. Tipikus válaszok:


A nyugat-európai példák is azt mutatják, hogy az orvosképzésben van a legtöbb probléma, mivel az orvosképzés tanrendje rendkívül kötött. A kreditrendszer zavaró, mivel az intézményben a képzés rendje és a tantárgyak sorrendje rendkívül kötött. (műszaki főiskola) Nagy módszertani váltást követel meg, nehezen elfogadható a tanárok részéről. (merev tantárgyi struktúra) A művészeti képzés speciális képzés, nem tudja mi szükség van itt a kreditre. A szellemi munka mérésének nincs jelentősége a zenei képzésben. (kompetencia kredit fogalmának nem ismerése) A kreditrendszer bevezetése kapcsán megoldandó felsőoktatás politikai problémák felsorolása. Az ebbe a csoportba tartozó válaszok szintén nem magát a kreditrendszert értelmezik, hanem azokat a felsőoktatás politikai problémákat említik meg, melyek lehetséges megoldására felmerült a kreditrendszer bevezetésének gondolata. A kreditrendszer ezáltal nem mint lehetséges megoldási eszköz jelenik meg a felsőoktatási rendszeren belül felmerült problémákra, hanem magát a megoldandó problémát azonosítják magával a kreditrendszerrel. Tipikus válaszok: Az EU felsőoktatási rendszeréhez kapcsolódó rendszer, a helyi sajátosságok figyelembe vételével. (nemzetközi mobilitás megkönnyítése, felsőoktatási rendszerek konvergenciája) Rugalmas tanulmányi rendszer, ami a hallgatónak egyéni választási lehetőséget biztosít (szabad tantárgyválasztás) Segít az áttekinthető rendszerbe foglalt felsőoktatási képzés és szakképzettség egyöntetű értelmezésében. (középfok utáni szakképzés integrálása a felsőoktatásba) Egymásra épülő modulrendszerekből áll, kredit pontokat kell teljesíteni. A kreditrendszer négy modulból fog állni: általános műveltségi, alap, szakosítást előkészítő, és szakosító modul. (modularitás bevezetése a tantervbe)


A hagyományos oktatási rendszernél szabadabb, rugalmasabb oktatási rendszer, amely akceptálja mind az intézmény oktatási, mind a hallgató tanulási igényeit. (tanulási és tanítási módszerek változása) A kreditrendszer fogadtatása A felmérésekben a kreditrendszer fogadtatására a személyes interjúk 10. 14d. és 15e. számú kérdései kérdeznek rá. A kérdésre adott válaszokat hasonlóan az előzőkhöz szintén tipikus csoportokba sorolhatjuk. Feltűnően sokkal több válasz foglalkozott az oktatás szervezési, a hallgatói teljesítmény értékelési, a szak specifikus és az egész felsőoktatásra jellemző makro rendszer szintű problémákkal mint a TO-k számára felmerülő problémákkal, annak ellenére, hogy a válaszadók a TO munkatársaiból kerültek ki. A válaszok tartalom szerinti csoportosítása: •

TO adminisztráció

•

Oktatásszervezés

•

Hallgatói teljesítmény értékelése

•

Szak specifikus problémák

•

Makro, rendszerszintű problémák

TO adminisztráció Rendszeresen visszatérő elem a válaszokban, hogy a kreditrendszer bevezetése lényegesen megnehezíti az adminisztrációt, és hogy a TO-kat teljesen át kell szervezni. A fő problémát az jelenti, az eddigi évfolyam követés helyett oktatási programok követésére kell áttérni. Ebben az új rendszerben a tanulmányi osztály munkatársai úgy látják, hogy sokkal nehezebb az egyes tanulók követése, mint amikor az indexeket kellett kitölteni és leadni a félévenlént a vizsgaidőszak végén. A TO-kon többlet munkaerőre lesz szükség, különös tekintettel az oktatásszervezésre, ami szerintük informatikus szakember alkalmazását teszi szükségessé. Több válaszadó említette a nehézségek között, hogy a TOn dolgozó munkatársak nem rendelkeznek megfelelő informatikai szakképzéssel az új rendszerre való átálláshoz. Több válaszadó megemlítette ezzel kapcsolatban, hogy szerintük a jogalkotás (országos szintű bevezetés) korai volt, mert nincsenek meg a feltételei a rendszer bevezetésének (sem emberi erőforrás sem fizikai infrastruktúra szempontjából).


A bevezetőben említett „kredit kultúra” elterjedésével kapcsolatos az egyik válaszadó megjegyzése, miszerint a pontos nyilvántartás fegyelmezett oktatót és hallgatót tételez fel, ez a kultúra pedig még nem nagyon jellemző a magyarországi felsőoktatásban.

Oktatásszervezés A válaszokban az oktatásszervezésre vonatkozó következmények pozitív oldalaként említette a válaszadók többsége, hogy a kreditrendszer bevezetése elősegíti a rugalmas tanterv kidolgozását a hallgatók számára, mely egyben a tanárok számára is kihívást jelent, hiszen figyelembe kell venniük a hallgatói igényeket, a hallgatók különbözőségét. A rugalmasabb tanterv jobban elősegítheti az átjárhatóságot mind az egyetemen belül, mind a különböző egyetemek azonos karai között. A TO szempontjából lényeges szempont a tantárgyak közötti átfedések és a félévismétlés megszűnése. Hasonlóképpen előnyként említik meg az azonos alapozó tárgyak közötti szabad konvertálhatóságot, ami az optimista válaszadók szerint lényegesen kiküszöböli az oktatói önkényt és szubjektivitást a tanterv háló összeállításakor. –Egy esetet kivéve, azaz jó mert az oktatási folyamat jobban szervezhetővé válik és jobban mérhetővé válik az oktatók illetve az egyes szakok munkája - konkrétan nem jelenik meg a kreditrendszer előnyeit hangsúlyozók között a válaszokban, hogy ez valójában a korábbi majdnem kizárólagos tanszéki felelősséget (egyeduralmat?) szünteti meg az egyes tantárgyak összeállításánál. Azonban az oktatói önkény és szubjektivitás oly sok esetben történt említése arra utalhat, hogy a tanterv egyes elemeit legalább kari, de inkább egyetemi szinten lesznek kénytelenek koordinálni az oktatók egy jól működő kreditrendszer létrehozása érdekében. A rendszer negatív oldalait hangsúlyozók válaszaiból ez sokkal közvetlenebbül kitűnik, valójában mint nem kívánatos elem. A kreditrendszer bevezetésének egyik jelentős negatívumaként említik meg a korábbi tanulócsoportok felbomlását. Ez olyan probléma, ami nem igazából a kreditrendszerű oktatás velejárója közvetlenül, sokkal inkább a felsőoktatás eltömegesedésének kísérő jelensége. A nyugat-európai fejlett országokban beindult felsőoktatási expanziót ebből a szempontból érte a legtöbb kritika a tanári kar részéről. A kreditrendszer alkalmazása mellett is fenntarthatók a tanuló csoportok, csak egy csoport nem annyira állandó, mint a korábbi kötött tanmenetű rendszerben. Külön problémaként merült fel különösen a tanárképzés esetében a szakpárosítás problémája. Nehezen tudják elképzelni a lehetséges sokféle párosítási kombinációra, hogyan lehet kidolgozni a kredit értékeket. Külön is kiemelték a humán-reál szakpárosításnál felmerülő alapvető nehézségeket. A probléma gyökere abban van, hogy a merev és kötött tantervben gondolkoznak és nem valószínű, hogy megértették az egységekre bontást, vagy esetleg nem jött létre megfelelő együttműködés a


különböző szakterületek (tanszékek?) között a képző intézményben. Emellett a hozzárendeléses kreditrendszer sajátosságából adódik, hogy a karok közötti szoros kooperációt igényel az oktatás megszervezésében. A rendszer bevezetésével szemben fenntartásokkal élők, külön hangsúlyozzák, hogy ez jelentős módszertani váltást igényel a tanároktól, és úgy tűnik a válaszokból, mintha erre a tanári kar képtelen lenne. Ezt a feltevést támasztják alá a 14d és 14e kérdésekre adott válaszok nagy része is, ahol a válaszadók legnagyobb része a legjelentősebb problémának a kreditrendszer bevezetésénél az oktatói kar értetlenségét (a kreditrendszer meg nem értését) és a vele való szemben állást tartotta. Tipikusan előforduló negatív attitűd a kreditrendszerrel szemben az, hogy túl liberális, ha nincs az órarendben kötelezően előírt óraszám, a hallgatók nem fordítanak annyi időt a tanulásra, amennyit kellene. Ez alapvetően hibás megközelítés, ugyanis nem az a fontos, mint az eddigi rendszerben, hogy hány tanórát (kontaktórát) ül a hallgató az egyetemen, hanem az intézményesített felügyelt tanításon és tanuláson van a hangsúly. A beszámoltatási és ellenőrzési módszer (student assessment) fontos eleme a rendszernek. Ehhez teljesen hasonló az a feltételezés, hogy a vizsgák elhalaszthatóságával a hallgatónak túl nagy szabadsága van, annyi vizsgája gyűlik össze, hogy a végén nem tudja befejezni az egyetemet.

A hallgatói teljesítmény értékelése (student assessment) Egyetlen válasz pozitív ebből a szempontból, mely szerint a kreditrendszer jó mert mindenkire egyformán érvényes, ösztönzőbb, mert folyamatos az ellenőrzés és vannak meg nem ismételhető részei a vizsgakövetelményeknek. Az összes többi válasz, amelyik tartalmában a hallgatói teljesítmény értékelésére utal, inkább elutasító álláspontot képvisel a rendszer bevezetésével szemben. A probléma gyökere sok esetben nyelvtani eredetű, hiszen a teljesítményt, az elvégzett munkát és a munka ill. teljesítmény értékelési eredményét fogalmilag is keverik. Nagyon sok válaszadó szerint a hallgatók teljesítményét nem lehet kredittel mérni (a válaszadó tipikusan keveri a szokásos osztályzat fogalmát a hallgató összmunkával), mert a kredit megítélése túlságosan szubjektív, ugyanis azt, hogy mire kell nagyobb energiát fordítani nem lehet összekeverni azzal, hogy melyik tárgy ér többet, sőt ez utóbbi még tanár függő is! Ebből a válaszból látszik, hogy


egyes oktatók küzdenek azért, hogy „sok kreditet” érjen az általuk oktatott tárgy, mert akkor „fontos” a tárgy és persze az oktató is11. Hasonlóan tipikus válasznak tekinthető az is, hogy az oktatók számára nehezen becsülhető meg, hogy a hallgató ténylegesen mennyi munkát fektet be az előírt követelmények teljesítéséhez, és hogy valóban befektette-e az előírt munkát. Ez szerintem megint az ellenőrzés rendszerétől (assessment system) függ, nincs sok köze a kredit bevezetéséhez. Ebbe a kategóriába tartozik az a kedvenc ellenvetés a kreditrendszerrel szemben, hogy a gyenge hallgatóknak kedvez. Hibásan ebből azt a következtetést vonják le, hogy szükség lenne a minőségi kreditre, mivel az egyszerű hozzárendeléses kredit időtől független teljesítést mér, hiszen már az elégséges is megkapja az előírt kreditet. Ez az ellentmondás feloldható azáltal, hogy a szak elvégzéséhez szükséges elégséges minimumot meghatározzuk, azaz, pl. az adott tárgyak esetében elégséges a 60%-os tudás. Az eddigi gyakorlatban egyes szakokon az elégséges kb. 30-40%-os teljesítménynek felelt meg, és a legtöbb esetben hiányzott a kompetenciák és készségek meghatározása, pl. a képesítési követelményekben, a kimeneti szabályozás alapelvét figyelembe véve. Ez nem könnyű feladat óriási irodalma van, és valójában megnyugtató megoldást nehéz találni, amennyiben képzési szintekre történik a képzés. Hasonló érvelést takar az a válasz is, amely szerint a teljesítmény értékelése kreditekkel nem lehetséges, a teljesítményt az érdemjegy jobban kifejezi. Mivel a kreditben a hozzárendelt idő becsült idő, amit az oktatók becsülnek meg ezért szubjektív, sok tévedés lehet benne. Ehhez jön még, hogy a tantárgyak sem egyforma súlyúak, tehát nem is lehet egyértelműen a kredit hozzárendelés. Hasonlóan az előbbiekhez, itt is a kredit fogalmának félreértéséről van szó: a kredit hallgatói tanulmányi munkaidő, egy adott fokozat eléréséhez, de bele kell érteni a képesítési követelményekben megfogalmazott követelményekre az értékelési rendszert is. A hozzárendeléses kredit sajátossága. Ugyanígy a hozzárendeléses kreditrendszer sajátossága, hogy az egyes tantárgyakat koefficiensekkel felszorozva lehet egységekre bontani és mindez igen jelentős kooperációt igényel az oktatóktól, nemcsak tanszéki, hanem kari sőt egyetemi szinten is. Ezért van főleg ellenállás vele szemben. Az egyoldalú kredit értelmezés következménye az az állítás is, hogy a szellemi munkát nehéz mérni, a hallgatók taktikázása nem ismer határokat. Ugyanis a képesítési követelményeket nem szabad csak a tudástartalomra definiálni, amennyiben a készségek és képességek is fel vannak sorolva, a kimeneti szabályozás alapján, akkor már nehéz a taktikázás és mérhető a szellemi teljesítmény is: tudja mit kell megoldani (knowledge), meg is oldja az adott feladatot (skills) és hogyan oldja meg (competences), ez pedig mind mérhető.

11

Rosszmájú megjegyzés: a világ összes egyetemén minden egyes oktató azt hiszi az ő tárgya a legfontosabb és


Szakspecifikus problémák A kreditrendszer meghatározásához hasonlóan ennél a kérdésnél is felmerült a szakmaspecifikus problémák kihangsúlyozása, olyan céllal, hogy bizonyos szakok esetében nincs is értelme kreditről beszélni. Mert például a jogi egyetemeken nincs értelme az átjárhatóságnak (főleg nemzetközileg nem, mert mindenhol túlságosan konzervatív a rendszer), ezért – az átjárhatóság nem léte miatt – kreditrendszert sem lehet bevezetni a jogi karokon! A másik tipikus szakmai ellenvetés, hogy a műszaki képzés alapvetően ellentétes a kreditrendszer elveivel, mert túlságosan merev, és egymásra épülő a tantárgy struktúra a szakma sajátosságaiból következően! Hasonlóképpen a művészeti képzésben nincs értelme az átjárhatóságnak, a kreditnek. Úgy gondolom, hogy az átjárhatóságot itt nem a balett szak és az elméleti fizika között kell definiálni. A művészeti képzés esetében a megszerzett kreditek jelentős része kompetencia alapú kredit, de hasonló mondható el például az orvosi képzés egyes területein is, de mivel ezt tényleg nehezebb definiálni, ezért még nem utasítható el egyértelműen a rendszer bevezetése. És mindkét szakma esetében nemcsak kompetencia alapú kredites tárgyakat tanulnak a hallgatók. Rendszer Szintű Problémák A makroszinten jelentkező problémák közül különösen zavarta az egyetemeket, hogy a kreditrendszer kialakítását az integrációval együtt kell bevezetni. Elvi nehézséget nem látok ebben, sőt úgy gondolom, sokkal jobb a kettőt egyszerre bevezetni, mint előbb kreditálni és utána integrálni, vagy fordítva, mert akkor kétszer kellene elvégezni a kreditálást. Az alapvető probléma, hogy egyszerre túl sok feladat zúdult az egyetemekre. Tipikus felsőoktatási rendszerfüggő kérdésként állította be néhány válaszadó a kreditrendszer bevezetését, azaz hogy olyan rendszerben jó ahol az előadáson van a hangsúly, a mi rendszerünkben a szemináriumi foglalkozás a lényeg itt nem alkalmazható. Tipikus ellenpélda az amerikai felsőoktatás, amelyik nagyon régóta kredit alapú és a szemináriumi foglalkozásnak is jelentősek a hagyományai. Egyéb elképzelések szerint a kreditrendszer bevezetésének hátránya, hogy uniformizálja az egyetemeket, másrészt nem kívánatos rivalizálást indít el közöttük, miközben csökkenti az intézményi specializációt. Az első állítás téves következtetésen alapul, a másik kettő pedig csak a felsőoktatás azt csak úgy lehet tanítani, ahogy ő csinálja.


előnyére válik. A negatívumok között szerepelt egy olyan állítás is, amellyel egyet lehet érteni, mégpedig, az, hogy hiba volt a kredit alapú képesítési követelmények megjelenése előtt bevezetni a rendszert. Ennek következménye lehet a fentebbi típus csoportokban adott félreértelmezések előjötte a rendszer megvalósítása közben. Közvetlen finanszírozási következménnyel járhat, hogy egyesek szerint a hallgató nagyon hosszú ideig elhúzhatja a tanulmányait. Ez szerintem megint a megfelelő értékelési módszer bevezetésével elkerülhető, de ha a hallgató munkavégzés miatt szakítja meg tanulmányait, és később folytatja, akkor pedig a rendszer bevezetése előnnyel járt. A rendszer szintű válaszok között a kreditrendszer bevezetése előnyének tekintik a lehetőséget a flexibilisebb pályaválasztásra, és a különböző intézmények közötti ekvivalencia elismerésének megkönnyítésére. Többen úgy gondolják, hogy a módosított kredit rendelet jobb, mert könnyebben alkalmazható és megvalósítható szabályokat tartalmaz. Egy válaszadó tért ki az elszámoltathatóság, hatékonyság, racionális költség és forrásfelhasználásra (lásd bevezető), amennyiben szerinte a kreditrendszer beveztésénél lényeges szempont az eredményesség, vagyis az oktatásba befektetett pénz térüljön meg. A cél az, hogy minél jobban végezzenek a hallgatók és a kreditek gyüjtése erre ösztönző hatással lehet. Az eredményesség mellett fontos szempont még a hatékonyság is. Több válaszadó a rendszer fontos előnyének tekinti, hogy nemzetközileg is elősegítheti a kredit akkumulációt, és hogy elősegíti az élethosszig tartó tanulást.


3.3.3

A FOI-k tanulmányi nyilvántartási rendszerének infrastrukturális hátterének megfelelése a Kreditrendeletben előírt feltételek teljesítésének

A kreditrendeletben a következők vonatkoznak a tanulmányi adminisztrációra, csak közvetve érintve annak infrastrukturális hátterét. •

A rendelet címében is utal a felsőoktatási tanulmányi pontrendszer (kreditrendszer) bevezetése mellett az "intézményi kreditrendszerek egységes nyilvántartásáról", annak adminisztrációs teendőire.

•

Az intézményi tanulmányi kreditrenedszerekre és azok nyilvántartására vonatkozó szabályok: -

Minden tanulmányi munkaidő-ráfordítással járó tanulmányi követelmény teljesítését felsőoktatási tanulmányi pontokban (a továbbiakban: kredit) mérik /1 §.(1)/

-

A kormány az ország felsőoktatási intézményeiben folytatott tanulmányok azonos szempontokban alapján történő nyilvántartására, …intézményi és országos kreditnyilvántartás létrehozását rendeli el, melyet az e rendelet 10 §-ának rendelkezései szerint az Országos Kredittanács Űrodája vezet /1 § (e)/

•

Az intézményi kreditrendszer létrehozásának szabályai: -

Az intézményi kreditrendszer bevezetésével párhuzamosan az intézményben meg kell szervezni: a) a tanóraszámok, valamint a megszerzett kreditek nyilvántartását, b) az egyéni tanulmánytervezéshez szükséges tanulmányi tanácsadást, c) a hallgatók tájékoztatásának a módját, a tájékoztatás szervezeti rendszerét /8 § (2)/

-

Az intézményi kreditrendszer működtetésével párhuzamosan az intézményben minden tanulmányi időszak megkezdése előtt a hallgatók számára hagyományos vagy elektronikus információhordozón hozzáférhetővé kell tenni a következő információkat: a) a tanév időbeosztása, b) az intézményi hallgatói tanácsadók adatai, c) az egyéni tanrend benyújtására vonatkozó szabályozás d) a tanulmányi szolgáltatások és eszközök leírása (könyvtár, stúdiók, laborok, egyéb speciális szolgáltatások és eszközök) e) tanszékek és tantárgyak bemutatása, f) megszerezhető végzettségek és szakképzettségek listája, g) tanterv


h) tantárgylista (azonosító, tanulmányi szint, előfeltételek, oktató, időtartam, oktatási/tanulási módszer, értékelés módja, tanóraszám és kredit) i)

más szinten, szakon meghirdetett tantárgyak beszámításával kapcsolatos tájékoztatók)

j)

a kreditek egyenértékűségére vonatkozó intézmények közötti egyezmények.

Mindezek az adatok nyilvántartása, és az információk közzététele és hatékony működtetése egy jól működő számítógépes infrastruktúra nélkül elképzelhetetlen.

1. A Tanulmányi Osztályok (Tanulmányi Hivatalok stb.) jelenlegi állapota A tanulmányi adminisztráció és nyilvántartási teendők döntő részére az intézményi, illetve kari tanulmányi osztályok végzik. (Az adminisztráció másik fele a tanszékekre, illetve az oktatókra hárul.) •

A TO-nak átlagosan hét fő főállású és 1 fő másodállású alkalmazottja (előadója) van, ami megközelítőleg szakonként 1 fő előadót jelent.

•

A TO-n előadónként átlagosan 300 fő hallgató ügyeinek intézését igényli, intézményenként és szakonként jelentős eltérésekkel.

•

A TO-k irodahelyiségeinek száma (átlag 4 db iroda) és nagysága (átlag mintegy 100 m2), valamint elhelyezése (többnyire egy helyen találhatók) általában megfelel a számítógépes infrastruktúra fogadására, működtetésére, illetve a szükségessé váló bővítésekre mód van.

•

A TO-k előadóival a személyes megkeresésen kívül telefonon (100%) és e-mailen keresztül is lehet kapcsolatot teremteni, a hallgatók alig több mint fele (54.8%) ítéli meg pozitíven az e-mail elérhetőséget.

•

A szabályzatok, információk hálózati elérhetőségének hallgatók szerinti megítélése nagyon rossz (intra-, és interneten mindössze 20.5%), de a TO előadói sem tekintik kielégítőnek (interneten 51%, intraneten 17.3%).

•

Az intézményi Tájékoztatók a hallgatók szerint mindössze az intézmények egy harmadában (35.6%) találhatók meg a honlapon, míg a TO alkalmazottai a felsőoktatási intézmények kétharmadában (64.4%) igazolták vissza. Ez az utóbbi arány megegyezik a számítógépes tanulmányi nyilvántartást alkalmazó intézmények arányával.


2. A tanulmányi nyilvántartási rendszer szoftver-jellemzői Az intézmények (egyetemek, főiskolák) karainak kétharmadában (66.2%) működik valamilyen számítógépes tanulmányi nyilvántartási rendszer, egyharmadában viszont nincs (csak hagyományos adminisztráció folyik). •

az egész intézményben egységes számítógépes tanulmányi nyilvántartási rendszer pedig az intézmények közel egyharmadában (31.6%) működik;

•

a működő számítógépes tanulmányi nyilvántartási rendszerek típusainak megoszlását a sokféleség jellemzi:

•

Az intézmények (ahol van számítógépes nyilvántartási rendszer) közel felében (44.9%) saját fejlesztésű programok futnak;

•

Közel azonos arányban működik a két nagy számítógépes tanulmányi nyilvántartási rendszer az Arion (11.2%) és a Neptun (10.2%). Ugyanakkor ezeket a nagy felsőoktatási intézmények alkalmazzák (pl. BME, Pécsi Egyetem);

•

A számítógépes tanulmányi nyilvántartást alkalmazó intézmények közül a Neptunt alkalmazók a legelégedettebbek (4.8 pont a hétfokozatú skálán), majd az Arion (3.9 pont), és a saját fejlesztésű programokat alkalmazók következnek (3.7 pont). A számítógépes tanulmányi nyilvántartási rendszer szoftver eszközeinek minőségét átlagosan 3.7 pontra becsülik a hétpontos skálán, míg a mennyiségi megítélésük valamivel jobb (4.6 pont).

3. A számítógépes tanulmányi nyilvántartási rendszer hardver jellemzői: A számítógépes rendszert alkalmazó intézmények elsősorban minőségi kifogást tesznek. Míg a számítógépek mennyiségét meglehetősen jónak (5.9 pont a hétfokozatú skálán) tartják, addig azok minőségét (gyorsaságát, kapacitását stb.) nem tartják megfelelőnek (3.7 pont). Ezt támasztják alá a számítógépek összetételére vonatkozó adatok is: •

az összes, a TO-n használatban lévő PC egynegyede (24.2%) 486-os, vagy annál gyengébb minőségű számítógép,

•

több mint egyharmaduk Pentium Ű. kategóriájú számítógép,

•

mintegy egynegyede (26.5%) Pentium ŰŰ. kategóriájú számítógép,

•

és csak 13.7%-a Pentium ŰŰŰ. vagy annál jobb minőségű számítógép; ez utóbbiak gyakorlatilag a szerver számítógép funkcióját töltik be, elsősorban a nagyobb felsőoktatási intézményekben.


4. Hozzáférés az adatokhoz A számítógépes tanulmányi nyilvántartási rendszer egyik fontos jellemzője a hozzáférési lehetőség a hallgatók és oktatók részéről egyaránt. A tanulmányi osztályokon időközönként jellemző torlódások, sorbaállások csökkentése a hatékony, gyors, intelligens ügyintézés jelentős részben a számítógépes hálózat, illetve az adatbázisokhoz való hozzáférési lehetőségektől és annak fejlettségi szintéjtől (mennyiségi és minőségi mutatóitól) függ. Ma erre még kevés intézményben van lehetőség kielégítő módon. A belső hálózaton (intranet) elvileg az intézményi hálózatba kötött bármely számítógépről, a hallgatók számára alig több mint tíz százalékban (13.5%) van mód, de az oktatók esetében sem éri el ez az arány a húsz százalékot (17.3%). Az internetes hozzáférés lehetősége is csak az intézmények kevesebb, mint egyötödében (17.3%) van meg. Az, hogy minden tanulmányi nyilvántartást számítógépen kellene vezetni, minden intézményben alapvető igényként fogalmazódik meg. (A TO dolgozói 5.6 pontot, a hallgatók pedig 5.8 pontot adtak a hétfokozatú skálán, amely a nyolc megkérdezett alternatíva közül a legmagasabb értéket kapta). Hasonlóan magas értéket kapott (4.2, illetve 4.9 pontot) a felmérés során az az igény is, hogy a hallgatóknak hozzáférési lehetőséget kell biztosítani a számítógépes nyilvántartási rendszerhez (indokolt esetben csak olvasásra). A hallgatói hozzáférés lehetőségének alacsony szintjére utal az az adatsor is, mely szerint a tantermi hellyel és időponttal rendelkező kurzusokra/tárgyakra az esetek felében (49%) egyáltalán nem kell jelentkezni (automatikusan megy, nincs egyéni tanrend, azaz kreditrendszer), és csak mintegy tíz százalékban (inraneten 8.2%, interneten 10.2%) van mód a hálózaton keresztül történő tárgy felvételére.

5. A tanulmányi nyilvántartó rendszer megbízhatósága A működő számítógépes rendszerek megbízhatóságát (nem vesznek el, illetve nem manipulálhatók az adatok, és csak a jogosult férhessen hozzá) az alkalmazók közepesnél jobbra (4.4 pont a hétfokozatú skálán) becsülik, amely egyben a bizalom jelenként is értelmezendő. E vonatkozásban az Ariont használók a legelégedettebbek (5.0 pont), míg a Neptunt alkalmazók az átlag körüli értéket (4.6 pont) adtak.


6. A számítógépes nyilvántartási rendszerek tartalma A nyilvántartási rendszerek többnyire táblázatos (46%), illetve formalizált szövegek (37%) formájában az alábbi táblázatban található adatokat tartalmazzák. (A százalékos megoszlás értelmezésénél figyelembe kell venni, hogy számítógépes nyilvántartási rendszer csak az intézmények kétharmadában van.) Szakok nevét és kódját

100.0%

Státuszadatokat

95.5%

Tanulmányi eredményeket (félévenkéti)

93.8%

Ösztöndíjak és egyéb juttatások

92.3%

Felvételi adatokat

84.6%

Automatikusan számított átlageredményeket

72.4%

Vizsgák (részleges) teljesítésének adatait (pl. szigorlatok)

57.0%

Az indexhez hasonlóan "Hivatalos bejegyzéseket"

50.8%

A teljesítés monitorizálását

49.3%

Bizonylatok, nyomtatványok elektronikus formáját

46.2%

Különeljárási díjak, egyéb befizetések kezelése

41.6%

Órarendi adatokat

37.0%

A diákok egyéni tanulmányi rendjét

35.4%

Megszerzett krediteket

30.8%

Tantárgyak, "kurzusegységek" leírását

29.3%

Teremfoglalási adatokat

29.3%

Hallgató egyéni tanrendjét

27.8%

A szakgazda által nem kötelezően előírt kurzusokat

27.8%

Vizsgára jelentkezést

26.1%

Tantárgyak, kurzusok meghirdetési, ill. felvételi adatait

23.1%

Csak egy meghatározott szak adatait

18.4%

Évközi feladatok, számonkérések adatait

18.4%

Az intézményen kívül teljesített tanulmányokat

12.4%

A teljesítés automatizált monitorizálási lehetőségét

9.2%

Egyéb, mégpedig….

7.7%

7. Egyéb kérdések •

Az intézmények felében (ahol működik számítógépes rendszer) felében egyedi kódot használnak a hallgatók azonosítására. Ez az ETR bevezetésével mindenütt általánossá válik, amely "adatvédelem" okból is indokolt.


•

A "kivételes eljárások" adminisztrációjára a számítógépes nyilvántartást alkalmazó intézmények felében ad lehetőséget a nyilvántartó program, de ezek adminisztrációját döntő mértékben (98.8%) hagyományos módon (papír) is elvégzik.

•

A kidolgozás alatt lévő Egységes Tanulmányi Rendszert (ETR) az intézmények hetven százaléka nem ismeri (felvétel időpontja, 2001. február)

•

A felvétel időpontjában az intézmények harmadában (34.7%) volt bevezetve a kreditrendszer.

•

A kreditrendszer bevezetése a TO-k szerint jelentős mértékben megnehezíti (4.6 pont) az adminisztrációt.

Erősségek: •

Az intézmények elfogadták a kreditrendszer bevezetésével szükségessé váló számítógépes nyilvántartási rendszer bevezetését.

•

Az intézmények többségében rendelkezésre áll a megfelelő létszám és irodahelyiség a számítógépes rendszer bevezetéséhez.

•

Az intézmények kétharmadában működik már valamilyen számítógépes nyilvántartási rendszer.

Gyengeségek: •

A TO alkalmazottak jelentős része nincs felkészülve a számítógépes nyilvántartási rendszer eredményes működtetésére.

•

A TO-n nem áll rendelkezésre megfelelő minőségű számítógép-park, különösen a megfelelő szerver számítógép hiánya okoz gondot (sok esetben lehetetlenné teszi) az ETR fogadását és hatékony működését.

•

Az intézményi hálózatok állapota, illetve a TO-gépek hálózatba kapcsolásának hiányosságai nem teszi lehetővé az on-line kapcsolatot.

Ajánlások: •

Az ETR szükségessége vitathatatlan a kreditrendszer bevezetéséből adódó - lényegesen megnövekvő - tanulmányi adminisztrációs szükséglet miatt. Fontosnak tartjuk a rendszer mielőbbi kidolgozását és az intézmények rendelkezésre bocsátását.


•

A felsőoktatási intézmények számára feltétlenül szükségesnek látszik (tartjuk) az ETR hardverszükségletének legalább részbeni (pl. a költséges /több mint tíz MFt/ szerver számítógép) központi keretből történő biztosítását. A szükséges szerver számítógép beszerzése mindegyik felsőoktatási intézmények - különösen a kisebbeknek - megoldhatatlan finanszírozási gondot okozna. (A személyi számítógépek biztosítása is megterheli a költségvetésüket).

•

Az ETR-t működtető TO-k dolgozói részére továbbképzési kurzusokra, tréningekre van szükség (az ETR installációs időszakában) az alábbi területeken:

•

számítógépes nyilvántartási rendszer kezelésének betanítási igénye szerint

•

a kreditrenszer "lényegének" elsajátítása és a sikeres bevezetés feltételeként jelentkező diákcentrikus tanulásközpontú, segítő attitüd kialakítása céljából.


4

KONKLÚZŰÓK ÉS AJÁNLÁSOK

A Kreditrendszer Megvalósítása a Magyar Felsőoktatási intézményekben óriási adatbázisra épül a projektben auditált mintegy száz Tanulmányi Osztály (Hivatal) tanulmányi nyilvántartási tevékenységeiről és a kredit rendszer alkalmazásáról azokon a felsőoktatási karokon illetve intézményekben, amelyekért ezek a Tanulmányi Osztályok felelősek. A Tanulmányi Osztályok (Hivatalok) több szempontból is különböznek. Nem csak a felelősségi körükbe tartozó diákok számában (258 és 15533 diák között), és az ehhez kapcsolódó munkaerő létszámában, az elhelyezésben, a komputerek számában és minőségében, hanem abban is, hogy intézményükben kredithez kapcsolódó vagy kredit alapú rendszert használnak-e, illetve, hogy milyen a nemzetközi kapcsolatok iránti érdeklődés és e kapcsolatok száma.

Kutatási módszer Az adatgyűjtésben használt háromféle megközelítés (írásos kérdőívek, személyes interjúk és hallgatói kérdőívek) bebizonyította, hogy a felsőoktatási intézmények jelenlegi gyakorlatáról való adatgyűjtés számára a többszintű megközelítés sokkal kedvezőbb, mintha csupán írásos kérdőívekre támaszkodnánk. Minden szociológiai kutatás során szembe kell nézni az ún. „dicsfényeffektussal” (haloeffect), amely azt jelenti, hogy a válaszadók hajlamosak „szociálisan elfogadható” válaszokat adni a kérdésekre és ezek a válaszok nem szükségszerűen tükrözik a valóságos gyakorlatot. Példaként említhetjük azt a kérdést, amely arról érdeklődik, vajon a Tanulmányi Osztály rendelkezik-e az adatkezelés lépésenkénti leírását tartalmazó kézikönyvvel. Az írásos kérdőívben a válaszadók 30,6 %a jelölte egy ilyen kézikönyv meglétét. A személyes interjúk során a kérdező biztosok feltették ugyanezt a kérdést, ugyanakkor azt is kérték, hogy beletekinthessenek ebbe a kézikönyvbe. Ekkor az derült ki, hogy mindössze az interjúk 18,2%-ában tudták valóban bemutatni a dokumentumot. Hasonló példa az a kérdés is, hogy a TO döntései függenek-e a beosztottak/vezetők hangulatától. Ezt a kérdést feltettük mind a Tanulmányi Osztály dolgozóinak, mind a hallgatóknak. Az előbbiek válaszának átlaga a 7 pontos skálán 1,4 (ami azt jelenti „csaknem teljesen egyetértünk az állítással”; másként: a TO döntései nem függenek a dolgozó vagy vezető hangulatától). A hallgatók által adott átlag 3 (vagyis „kis mértékben egyetértünk az állítással”; tehát: a TO határozatai bizonyos mértékig, vagy esetenként függenek a dolgozó vagy vezető hangulatától). Utolsó, jelen audit szempontjából nagyon releváns példánk a „kredit” és a „kredit rendszer” fogalmak értelmezéséhez kapcsolódik. Ugyan a felsőoktatási intézmények több mint egyharmadában állították


az írásos kérdőív szerint, hogy intézményük kredit rendszerben működik, a személyes interjúkban történt finomítás nyomán végzett alapos válaszelemzés során az derült ki, hogy mindössze az intézmények 9,2%-a által alkalmazott rendszerben használják a „kredit” fogalmát a Kredit Rendelet értelmezésében (lásd alább). Mindezek nyomán azt ajánljuk, hogy célszerű a tanulmányi nyilvántartás eljárásainak további vizsgálatainak során is a jelen auditban alkalmazott többszintű megközelítést használni.


A Tanulmányi Osztályok infrastruktúrája A kredit rendszer alkalmazásának szempontjából az infrastruktúra legfontosabb része a számítógépes hardver és szoftver elérhetősége. Az összes vizsgált felsőoktatási intézmény kétharmadában használnak számítógépes tanulmányi nyilvántartó rendszert, a maradék egyharmadban az összes nyilvántartási tevékenységet kézzel, vagyis papíron végzik. Ugyanakkor a számítógépek iránti bizalom hiányozni látszik, részint a hardver mennyisége és az elérhető szoftver minősége miatt. Ami a mennyiséget illeti, a rendelkezésre álló számítógépes felszerelések Pentium Ű-es vagy annál rosszabb minőségűek. Az elérhető szoftver minősége tekintetében a válaszadók nem tűnnek különösen elégedettnek az általuk használt programokkal. Akár a kereskedelmi forgalomban kapható (Neptun vagy Arion), akár az intézmény által kifejlesztett saját programról van szó. Űgazság szerint meglepő, hogy ilyen sok intézmény (45%) használ saját programot. Az is éppen ilyen meglepő, hogy ezek között a programok között számos akad, amely nem rendelkezik olyan elvárható sajátosságokkal, mint például a szabadon választható kurzusok regisztrálása, a vizsgára való jelentkezések bejegyzése vagy más intézményben teljesített stúdiumok adatainak bevitele. Azt sem vártuk, hogy a „speciális esetek” regisztrálása szinte kizárólag papíron történik, még ott is ahol számítógépre vitelük lehetséges lenne. Csak remélni lehet, hogy a felsőoktatási intézmények nagy része vagy talán valamennyi intézmény a jövőben használni fogja az egységes tanulmányi rendszer (ETR) számítógépes programját úgy, hogy valamennyi folyamat, amelynek kapcsolata van a tanulmányi adminisztrációval komputerre kerülhessen. Ez egyúttal feleslegessé tenné az Űndex használatát, amely jelenleg jellemző a magyar felsőoktatásra, annak ellenére, hogy nagy az esélye a bizonyos időszakokban a hallgatók által kezelt Űndexek és a TO által bejegyzett adatok közötti eltéréseknek és az adatgyűjtés illetve adat ellenőrzés alacsony hatásfokának.


Emberi erőforrások Az adatok szerint az emberi erőforrás pillanatnyilag megfelel az ellátandó feladatoknak, mind a dolgozók képzettsége, mind száma szempontjából. Csakhogy ebben az auditban világossá vált, hogy a magyarországi felsőoktatási intézményekben a kreditrendszer bevezetése jelentős befektetést igényel az emberi erőforrások területén, melynek kettős célja van: •

a személyzet számára képzés szükséges ahhoz, hogy helyesen értelmezze, és megfelelően alkalmazza a kredit rendszert, és az ahhoz szükséges számítógépes programokat, valamint

•

intézményesített hallgatói tanácsadás létrehozására van szükség mind a karok, mind az intézmények szintjén, hogy az intézmények kezelni tudják a kredit rendszerből eredő nagyobb tantervi flexibilitást és a hallgatókat fenyegető veszélyt, vagyis azt, hogy nem megfelelő választások miatt nem képesek a rendelkezésre álló idő alatt megszerezni diplomájukat.

Szabályzatok, előírások

Azok az intézmények, amelyek nem használják a kredit alapú rendszert meg kell, hogy változtassák Tanulmányi és Vizsga Szabályzatukat. Megkérdeztük a válaszadókat, hogy milyen gyakran változik a TVSZ. Az intézmények elenyésző kisebbsége válaszolta, hogy a szabályzat évek óta változatlan. A legtöbb intézményben a változások rendszeresek. Meglehetősen váratlan eredmény volt, hogy a tanrend - bár legtöbb esetben ez is rendszeresen változik - nem mindig kerül megújításra: a válaszadók egynegyede jelezte, hogy a tanterv „évek óta változatlan”. Ez arra utal, hogy jó néhány intézményben kevés jele van az innovációnak. A Tanulmányi Osztályok személyzete és a hallgatók véleménye között meglehetősen nagy különbség mutatkozik abban a kérdésben, hogy hol juthatnak a hallgatók információhoz a szabályzatokat illetően. Lehetséges, hogy a hallgatók nem lelik meg az információt, amelynek elméletben elérhetőnek kell lennie, vagy esetleg a Hivatalok nem olyan informatívak, mint amilyennek magukat gondolják.


Kredit és kredit transzfer A kredit, kredit rendszer és kredit transzfer fogalmának jelentése az audit egyik központi témája volt. Az intézmények által adott válaszok szerint a felsőoktatási intézményeknek több mint egyharmada már kredit rendszerben dolgozik. Mindazonáltal annak részletes elemzése, hogy valójában mit is értenek a „kredit rendszer” alatt, kimutatta, hogy a tényleges gyakorlatban a 98 felsőoktatási intézmény közül mindössze 9 (9,2%) tekinthető olyannak, ahol a „kredit” fogalmát a Kredit Rendelet értelmezése szerint használják.

A 200/2000. (XŰ. 29.) számú Korm. rendelet „a felsőoktatási tanulmányi pontrendszer (kreditrendszer) bevezetéséről és az intézményi kreditrendszerek egységes nyilvántartásáról” alapján a kredit definíciója (1.§ (3) pont): A kreditek azon összes hallgatói tanulmányi munkaidőn alapulnak, amely egy átlagos képességű hallgatótól a tanulmányok teljesítése érdekében elvárható. A kreditekkel elismert összes hallgatói tanulmányi munkaidő a tanórákat (kontaktórákat) és az egyéni hallgatói tanulmányi munkaórákat is tartalmazza. Illetve a kredittranszfer definíciója (1.§ (4) pont): Az országos kreditátviteli (kredittranszfer) rendszerben – az ECTS elveire tekintettel – egy kredit 30 hallgatói tanulmányi munkaóra elvégzésével egyenértékű. … Ugyanezen paragrafus (5) pontja alapján a kredit értéke nem függ a megfelelés fokozatától, azaz a minőségi kredit pontot nem értelmezi a rendelet. Az írásos kérdőív és a személyes interjúk egyik legfontosabb kérdése a kredit rendszer fogalmának meghatározására irányult. Szemlátomást nagyok az eltérések e fogalom értelmezésében. Néhány FOI válaszából látszik, hogy a fogalmat világosan, a kormányrendelet megfogalmazása szerint értik. Tipikus hiba azonban, hogy a kredit rendszert az EKTR-el azonosítják, miközben az EKTR alapvetően kredit átviteli, átszámolási rendszerként került bevezetésre az EU országaiban. A kredit rendszert sok esetben összekeverik a kredit alapú oktatás egyéb módszertani és szervezési elemeivel: A kredit rendszer egy rugalmas hálóterv. Sok esetben magát az átjárhatóságot definiálják


kredit rendszerként, pedig az átjárhatóság bármelyik képzési rendszerben megoldható megfelelő ekvivalenciák kidolgozásával. A kredit alapú oktatás bevezetése lényegesen leegyszerűsítheti az átjárhatóságot, de automatikusan nem következménye a rendszernek. Szakma specifikus nehézségek esetében a válaszadók esetében a bevezetéssel kapcsolatos nehézségeket vagy egyáltalán a bevezetés lehetetlenségét említik meg a válaszadók bizonyos szakterületeken (műszaki, orvosi, művészeti képzés). A probléma háttere kettős: az első esetben a nehézség abból adódik, hogy a válaszadó összekeveri a szellemi tevékenységhez kapcsolt kreditet a kompetencia kredittel. A második esetben, különösen a műszaki és az orvosi képzés területén a nehézség abból adódik, hogy az intézmény nem tudja feloldani a merev tantárgyi struktúrát. Vagyis nem tudja olyan egységekre bontani a tantárgyakat, amelyekhez már a megfelelő koefficiensek alkalmazásával kiszámítható lenne egy adott tantárgy, tantárgy csoport kredit értéke. Ez utóbbi, különösen az orvosi képzés területén szintén jelentős nehézséget okozott az EU országok egyetemein is, amikor az ERASMUS programban való részvétel feltételéül előírták az EKTR alkalmazását.


A kreditrendszer fogadtatása Az audit rávilágított arra, hogy főként a kisebb TO-k egyértelműen a hagyományos rendszert részesítik előnyben. Ily módon hiányozni látszik a kreditrendszer alkalmazására való készség főként a kisebb intézmények esetében. Feltűnően nagy számú válasz foglalkozott az oktatásszervezési, a hallgatói teljesítmény értékelési, a szak specifikus és az egész felsőoktatásra jellemző makro rendszer szintű problémákkal. Rendszeresen visszatérő elem ezekben a válaszokban, hogy a kreditrendszer bevezetése lényegesen megnehezíti az adminisztrációt, és ebben az új rendszerben a tanulmányi osztály munkatársai úgy látják, hogy sokkal nehezebb az egyes hallgatók követése, mint amikor az Űndexeket ki kellett tölteni és leadni félévenként, a vizsgaidőszak végén. A TO-kon többlet munkaerőre lesz szükség, különös tekinetettel az oktatásszervezésre, ami szerintük informatikus szakember alkalmazását teszi szükségessé. Több válaszadó is említette a nehézségek között, hogy a TO-n dolgozó munkatársak nem rendelkeznek megfelelő informatikai szakképzéssel az új rendszerre való átálláshoz és, hogy szerintük a jogalkotás (országos szintű bevezetés) korai volt, mert nincsenek meg a feltételei a rendszer bevezetésének (sem emberi erőforrás sem fizikai infrastruktúra szempontjából). A válaszadók többsége az oktatásszervezésre vonatkozó következmények pozitív oldalaként említette azt, hogy a kredit rendszer bevezetése elősegíti a rugalmas tanterv kidolgozását a hallgatók számára, amely egyben a tanárok számára is kihívást jelent, hiszen figyelembe kell venniük a hallgatói igényeket, a hallgatók különbözőségét. A rugalmasabb tanterv jobban elősegítheti az átjárhatóságot mind az egyetemen belül, mind a különböző egyetemek azonos karai között. Azonban sok válaszadó érzékeli úgy, hogy a tanulmányi előmenetelt tanszéki és nem egyetemi szinten kellene koordinálni egy jól működő kredit rendszer létrehozása érdekében. A szoros csoportkötelékek feloldódását is gyakran említik az új kreditrendszer bevezetésének jelentős hátrányaként. Külön problémaként merült fel főként a tanárképzés esetében a szakpárosítás problémája. Ezek a válaszadók nehezen tudják elképzelni, hogyan lehet kidolgozni a kredit értékeket a lehetséges sokféle párosítási kombinációra. A probléma gyökere abban van, hogy még mindig a merev és kötött tantervben gondolkoznak és nem valószínű, hogy megértették az egységekre bontást, vagy esetleg nem jött létre megfelelő együttműködés a különböző tanszékek között a képző intézményben. Emellett a hozzárendeléses kredit rendszer sajátosságából adódik, hogy a karok közötti szoros kooperációt igényel az oktatás megszervezésében.


Tipikusan előforduló negatív attitűd a kredit rendszerrel szemben az, hogy túl liberális, ha nincs az órarendben kötelezően előírt óraszám, a hallgatók nem fordítanak annyi időt a tanulásra, amennyit kellene. Ez alapvetően hibás megközelítés, ugyanis nem az a fontos, mint az eddigi rendszerben, hogy hány tanórát (kontaktórát) ül a hallgató az egyetemen, hanem az intézményesített felügyelt tanításon és tanuláson van a hangsúly. A beszámoltatási és ellenőrzési módszer (student assessment) fontos eleme a rendszernek. Ehhez teljesen hasonló az a feltételezés, hogy a vizsgák elhalaszthatóságával a hallgatónak túl nagy szabadsága van, annyi vizsgája gyűlik össze, hogy a végén nem tudja befejezni az egyetemet. Valójában ez a félelem bizonyos mértékig indokolt, hiszen megegyezik több olyan intézmény tapasztalataival, ahol már alkalmazzák az új rendszert. Pontosan ebből az okból nélkülözhetetlen eleme a rendszer bevezetésének a hallgatói tanácsadás megszervezése. Sok válaszadó szerint a hallgatók teljesítményét nem lehet kredittel mérni (a válaszadó tipikusan keveri a szokásos osztályzat fogalmát a hallgató összmunkával), mert a kredit megítélése túlságosan szubjektív. Ebből a válaszból látszik, hogy egyes oktatók küzdenek azért, hogy „sok kreditet” érjen az általuk oktatott tárgy, mert akkor „fontos” a tárgy és persze az oktató is Egy gyakran említett probléma a kreditek és a kreditek megszerzéséhez megkívánt munka minősége közötti kapcsolat (vagy annak hiánya). Ez az aggodalom is indokolt. Véleményünk szerint feltétlenül szükség van arra, hogy ez az összefüggés pontosan tisztázódjék. Ha ez nem történik meg, szinte leküzdhetetlen akadály tornyosulhat a kreditrendszer elfogadásának útjába. Megjegyzendő, hogy ez a probléma is megjelenik sok európai országban és gyakran ez a legnagyobb akadálya az EKTR megvalósulásának.


Magyarország Európában A Jelentés 1. részének végén ("EKTR: A háttér") utaltunk a különféle európai országokban az Európai Kredit Transzfer Rendszer kiterjesztésével foglalkozó kutatásokra. Egy tanulmány (Blok & Scholten, 1997) öszefoglalta a fő problématerületeket. Érdekes lehet a magyarországi helyzet összehasonlítása az európaival, ahol ez releváns. Blok és Scholten a következő problématerületeket jelölte meg (itt dőlt betűveé szedve): •

az elkötelezettség hiánya a kormányzati és/vagy az alsóbb szinteken Bizonyos mértékben ez hazánkban is jellemző, legalábbis a Tanulmányi Osztályok szintjén, főként a kisebb intézményekben. Véleményünk szerint ez mindenekelőtt a kreditrednszerről való hiányos ismeretekből adódik.

•

a tényleges munkaidő-ráfordítás mértékének objektív meghatározása. Úgy tűnik, ez is jellemzi a hazai helyzetet. Arra a kérdésre, hogy milyen mértékben értenek egyet a megkérdezettek azzal az állítással, hogy "nehéz a krediteket a hallgatói munkabefektetésben kifejezni" (ahol 1= egyáltalán nem értek egyet és 7=teljesen egyetértek), a kisebb FOI-k 5,1 pontot adtak. Ez meglehetősen furcsa eredmény, hiszen aki ismeri a kreditrendszer jelentését, könnyedén fel tudja ismerni a kredit és a munkateher közötti direkt összefüggést. A Kredit Rendelet egyértelmű útbaigazítást ad ezen a téren. Ami hiányozni látszik Magyarországon, az a szemlélet, amely lehetővé tenné egy bizonyos "kreditkultúra" kialakulását.

•

az alapozó és a szakképzés tantárgyai közötti különbségek. A felsőbb évfolyamok tantárgyait gyakran magasabb szintnek tekintik, amely több munkát is megkíván Természetes módon ez az aspektus közvetlenül kapcsolódik az előzőhöz. A magyar FOI-k számára sem vált nyilvánvalóvá, hogy " egy kredit az egy kredit", akár az alapozó, akár szakképzésben szerzi azt a hallgató. Azonban, akár a többi európai országban, hazánkban sem elsősorban a kredit és a befektetett munkamennyiség közötti összefüggés okoz gondot, sokkal inkább a kredit és a minőség (szint) közötti kapcsolat.

•

a kreditpontok és az osztályzatok közötti kapcsolat, az EKTR érdemjegyek kreditpontokra történő átváltásának problémái Ez nem tűnik komoly problémának Magyarországon, bár az intézményeknek kb. 10%-a még mindig lát összefüggést a kredit és a szerzett érdemjegy minősége között.


•

az egy adott intézményen belüli különbségek az érdemjegy megadását illetően és az eltérő jellegű, egyedi jellemzőkkel rendelkező diszciplínákra alkalmazandó egységes alapelv szerinti osztályzási rendszer okozta lehetséges problémák Ez a probléma éppen olyan mértékben jelenik meg Magyarországon, mint Európa más részeinek felsőoktatási intézményeiben.

Összefoglalásként elmondhatjuk, hogy Mabgyarország nem különbözik jelentősen más európai országoktól, amelyekben megindult a kreditrendszer bevezetése.


Ajánlások A Jelentésben bemutatott audit feladata a jelenlegi tanulmányi nyilvántartási eljárások és a velük kapcsolatos jogi szabályozás elemzése volt, azzal a céllal, hogy segítse az Országos Kredittanácsot további kredittel összefüggő tevékenységében és a döntéshozatalban. Ezért ajánlásaink elsősorban olyan témákat érintenek, amelyek a Kredittanács hatáskörébe tartoznak. A felmérésből nyilvánvalóan kiderült, hogy a kredit, kreditrendszer és kredit transzfer fogalmainak értelmezése a felsőoktatási intézmények körében nem egységes, meglehetősen változó, hiányos, sőt gyakran téves. Ennek a ténynek feltétlenül negatív következményei lesznek a Kredit Rendelet bevezetése során. Javasoljuk tehát, szemináriumi képzés szervezését nem csupán a Tanulmányi Osztályok munkatársai számára, hanem legalább ilyen súllyal a kari vezetők részére is, hogy a FOI-k kellő mértékben tájékozódjanak a kreditrendszerben rejlő lehetőségekről (és korlátokról), és olyan formában, hogy a képzésben résztvevők képesek legyenek serkenteni a rendszer hatékony bevezetését és alkalmazását karukon és tanulmányi osztályukon. Ajánljuk továbbá, hogy ezek a felkészítő tréningek még a kreditrendszer bevezetése előtt kerüljenek sorra. Amennyiben ez nem történik meg, akkor annak az esélye, hogy a Kredit Rendelet nem valósul meg sikeresen az első 5-10 évben, meglehetősen nagy lehet. A FOI-kban jelenleg használt számítógépes programok nem eléggé rugalmasak ahhoz, hogy segítségükkel kezelni lehessen az új rendszert. Ezért ajánljuk a Kredittanácsnak, hogy részleteiben tájékozódjon az Egységes Tanulmányi Nyilvántartási Rendszerről, és, a mennyiben a Tanács tagjai ezt a rednszert megfelelőnek értékelik, tegyenek lépéseket az ETR-nek az összes FOI-ban való bevezetése érdekében, oly módon, hogy valamennyi tanulmányi nyilvántartási eljárás komputerre kerülhessen. Végül javasoljuk a Kredittanácsnak, hogy tegyen lépéseket a FOI-kban a hallgatói tanácsadói szolgáltatások bevezetésének elősegítésére, mind kari, mind intézményi szinten. Megfelelő intézményesített tanácsadói szolgáltatás nélkül igen sok hallgató elveszítheti esélyeit a diploma megszerzésére.


1.sz.

Függelék

A kredit és a kredit transzfer rendszer története

A kredit és a kredit transzfer rendszer kialakulása az USA-ban kezdődött a XŰX. században. A jelenleg kialakult rendszer 1920-ban történt meg, amikor is az egyetemek elfogadták a kreditre vonatkozó “Carnegie óra” definícióját. Az amerikai kreditrendszer történetének közelebbi vizsgálata semmilyen információval nem szolgál a kredit jobb megértése érdekében. Az egyetlen elérhető cikk ebben a témában S. Rothblatt: “The American Modular System” (1991), amelyben azonban a következőket írja a szerző: “The history of units (credits) is fascinating but essentially obscure. Aetological detail is missing from the historical narrative. Over half a century the various elements of the American educational system grew together to form the everyday curricular structure so familiar today (but) a connected account do not exists. After all, it is administrative history, a tiresome account of tiny details congealing into a system. No heroic personalities combat insurmountable odds. No threats of revolution in the air. The story is a humdrum.” A részlet így hangzik magyarul: „A kreditek története elbűvölő, de alapvetően homályos A történeti leírásból hiányzik az etológiai rész.Egy évszázadon keresztül az amerikai oktatási rendszer alkotóelemei együtt fejlődtek, hogy létrehozzák a ma már jól ismert tantervi struktúrát, bár ezzel kapcsolatos feljegyzés nem létezik.Egyébként ez egy adminisztratív történet, az apró részletek fárasztó munkával készült gyűjteménye, amely egy rendszerré dermed. Semmilyen hős nem győzi le a leküzdhetetlent. Nincs forradalmi helyzet.A történet unalmas,sivár.” Majd megemlíti a rendszer hátrányait is: “As a measure of learning, the assignment of credit units on a basis of classroom contact hour is meaningless, and on the basis of student workload, arbitrary and nonsensical. Neither uniformity of input or of output is possible. like any legal or taxation system that is unenforceable as written, the credit-unit system will continue to produce elaborate fictions and evasions.”


„A tanulás mérése, a kredit pontok hozzárendelése a tantermi kontaktórák alapján értelmetlen, és a hallgatók munkaterhelése alapján pedig tetszőleges.Semmiféle egységes input vagy output nem lehetséges.Mint bármilyen jogi vagy adórendszer, amely alkalmazhatatlan úgy, ahogy írva van, a kreditpont rendszer továbbra is bonyolult feltevéseket és kifogásokat fog magával hozni.” Mindemellett az amerikai oktatási rendszert tartja a legjobbnak, mégpedig három dolog miatt, amelyek valójában a rendszer bevezetése mellett érvelnek: •

mindenki számára a bejutás lehetősége a felsőoktatásba (demokratizmus)

•

tantárgy választás lehetősége

•

rugalmasság.

A két utóbbi a mobilitást segíti elő, mégpedig három területen, a különböző szakterületek között, az intézmények között és az időben való mobilitást. Ez utóbbi azt jelenti, hogy nincs arra szükség a fokozat megszerzéséhez, hogy egy adott intézménybe bekerülve 4 vagy 5 évig egyhuzamban tanulni kelljen a képzettség megszerzésért. A hazai felsőoktatási rendszerben a kredit és a kredit transzfer rendszer bevezetése nem egyszerűen adminisztratív kérdés, hanem egyfajta “kulturális forradalom”, hiszen teljesen átdefiniálja a hosszú idő alatt kialakult “akadémiai viselkedésből” fakadó értékeket12, a hallgatók igényeiből és jogaiból adódó új felelősségeket13 és általában átformálja a felsőoktatásról kialakított társadalmi képet a különböző társadalmi értékek14 és politikai irányzatok tükrében.

12

13

14

Csak a legjobbakat vagyunk hajlandók tanítani, akik megértik azt amit mi tudunk (szelektív felvételi rendszer), nem pedig átadni a tudást mindenkinek aki jelentkezik erre. Másfajta megközelítést igényel a két dolog. A választhatósággal és az új oktatási formákkal megnövekszik a hallgatókkal való foglalkozás, irányítani kell a hallgatókat a különböző lehetőségeken keresztül. A folyamatos ellenőrzés lényegesen több munkát igényel az oktatóktól. A felsőoktatás, mint szolgáltatás jelenik meg. A közpénzek felhasználásának ellenőrzési mechanizmusát ki kell dolgozni a felsőoktatásban is. Az újra elosztható társadalmi termék egyre szıkül, minden társadalmi réteg be szeretne jutni a felsőoktatásba, stb.


2.sz.

Függelék

A Felmérésben résztvevő FOI-ek listája

Berzsenyi Dániel Főiskola Budapesti Gazdasági Főiskola Budapesti Gazdasági Főiskola Budapesti Gazdasági Főiskola Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem Budapesti Műszaki és Gazdságtudományi Egyetem Budapesti Műszaki Főiskola Budapesti Műszaki Főiskola Budapesti Műszaki Főiskola Debreceni Egyetem Debreceni Egyetem Debreceni Egyetem Debreceni Egyetem Debreceni Egyetem Debreceni Egyetem Debreceni Egyetem Debreceni Egyetem Dunaújvárosi Főiskola Eszterházy Károly Főiskola Eötvös Lóránd Tudományegyetem Eötvös Lóránd Tudományegyetem Eötvös Lóránd Tudományegyetem Eötvös Lóránd Tudományegyetem Eötvös Lóránd Tudományegyetem Eötvös Lóránd Tudományegyetem Gábor Dénes Főiskola Kaposvári Egyetem Kaposvári Egyetem Kecskeméti Főiskola Kecskeméti Főiskola Kecskeméti Főiskola Kodolányi János Főiskola Liszt Ferenc Zenemővészeti Egyetem Miskolci Egyetem Miskolci Egyetem Miskolci Egyetem Miskolci Egyetem Miskolci Egyetem Miskolci Egyetem Miskolci Egyetem Magyar Képzőmővészeti Egyetem

Berzsenyi Dániel Tanárképző Kar Külkereskedelmi Kar Kereskedelmi, Vendéglátóipari és Űdegenforgalmi kar Pénzügyi-Számviteli Kar Államigazgatási Kar Budapesti Közgadságtudományi Kar Budapesti Közgadságtudományi Egyetem Általános Társadalomtudományi Kar Budapesti Műszaki Egyetem Építőmérnöki Kar Bánki Donát Műszaki Főiskola Kandó Kálmán Mőszaki Főiskola Rejtő Könnyőipari Műszaki Főiskola Debreceni Agrártudományi Egyetem Mezőgazdaságtudományi Kar Debreceni Orvostudományi Egyetem Egészségügyi Főiskolai Kar Debreceni Orvostudományi Egyetem Orvostudományi Kar Kossuth Lajos Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Kossuth Lajos Tudományegyetem Jog és Államtudományi Űntézet Kossuth Lajos Tudományegyetem Közgazdaságtudományi és Üzleti Képzés Kossuth Lajos Tudományegyetem Mőszaki Főiskolai Kar Kossuth Lajos Tudománíegyetem Természettudományi Kar Miskolci Egyetem Dunaújvárosi Főiskolai Kar Eszterházy Károly Tanárképző Kar Budapesti Tanítóképző Kar Állam és jogtudományi Kar Budapesti képzési Hely ELTE-Széchenyi Ű. Fóiskola Jogi Oktatási Űntézet Bölcsészettudományi Kar Tanárképző Főiskolai Kar Természettudományi Kar Gábor Dénes Főiskola Csokonai Vitéz Mihály Tanítóképző Kar Pannon Agrártudományi Egyetem Állattenyésztési Kar Gépipari és Automatizálási Mőszaki Kar Kertészeti és Élelmiszeripari Egyegyetem Kertészeti Főiskolai Kar Kecskeméti Tanítóképző Főiskola Kodolányi János Főiskola Liszt Ferenc Zenemővészeti Főiskola Egyetemi Ágazat Állami és Jogtudományi Kar Mőszaki Földtudományi Kar (Bányamérnöki Kar) Bartók Béla Zenemővészeti Űntézete Bölcsészettudományi Kar Gépészmérnöki Kar Gazdaságtudományi Kar Anyag- és Kohómérnöki Kar Magyar Képzőmővészteti Kar


Nemzetközi Üzleti Főiskola Nyíregyházi Főiskola Nyugat-Magyarországi Egyetem Nyugat-Magyarországi Egyetem Nyugat-Magyarországi Egyetem Nyugat-Magyarországi Egyetem Nyugat-Magyarországi Egyetem Nyugat-Magyarországi Egyetem Nyugat-Magyarországi Egyetem Pázmány Péter Katolikus Egyetem Pázmány Péter Katolikus Egyetem Pécsi Tudományegyetem Pécsi Tudományegyetem Pécsi Tudományegyetem Pécsi Tudományegyetem Pécsi Tudományegyetem Pécsi Tudományegyetem Pécsi Tudományegyetem Pécsi Tudományegyetem Pécsi Tudományegyetem Pécsi Tudományegyetem Semmelweis Egyetem Semmelweis Egyetem Semmelweis Egyetem Semmelweis Egyetem Semmelweis Egyetem Szolnoki Főiskola Szent Űstván Egyetem Szent Űstván Egyetem Szent Űstván Egyetem Szent Űstván Egyetem Szent Űstván Egyetem Szent Űstván Egyetem Szent Űstván Egyetem Szent Űstván Egyetem Szent Űstván Egyetem Széchenyi Űstván Főiskola Szegedi Tudományegyetem Szegedi Tudományegyetem Szegedi Tudományegyetem Szegedi Tudományegyetem Szegedi Tudományegyetem Szegedi Tudományegyetem Szegedi Tudományegyetem Szegedi Tudományegyetem Tessedik Sámuel Főiskola Tessedik Sámuel Főiskola Tessedik Sámuel Főiskola Veszprémi Egyetem Veszprémi Egyetem Szegedi Tudományegyetem Pécsi Tudományegyetem

Nemzetközi Üzleti Főiskola Bessenyei György Tanárképző Főiskola Apáczai Csere János Tanítóképző Főiskola Benedek Elek Pedagógiai Főiskola Pannon Agrártudományi Egyetem Mezőgazdaságtudományi Kar Soproni Egyetem Erdőmérnöki Kar Soproni Egyetem Földmérési és Földrendezői Főiskolai Kar Soproni Egyetem Faipari Mérnöki Kar Soproni Egyetem Közgazdasági Képzés Bölcsészettudományi Kar Jog és Államtudományi Kar Illyés Gyula Pedagógiai Főiskola Janus Pannonius Tudományegyetem Állam és jogtudományi Kar Janus Pannonius Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Janus Pannonius Tudományegyetem Felnőttképzési és Emberi Erőforrásfejlesztési Űntézet Janus Pannonius Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Kar Janus Pannonius Tudományegyetem Mővészeti Kar Pollack Mihály Mőszaki Főiskolai Kar Janus Pannonius Tudományegyetem Természettudományi Kar Pécsi Orvostudományi Egyetem Egészségügyi Főiskolai Kar Pécsi Orvostudományi Egyetem Orvostudományi Kar Haynal Űmre Egészségtudományi Egyetem Egészségügyi Főiskolai Kar Semmelweis Orvostudományi Egyetem Általános Orvostudományi Kar Semmelweis Orvostudományi Egyetem Fogorvostudományi Kar Semmelweis Orvostudományi Egyetem Gyógyszerésztudományi Kar Magyar Testnevelési Egyetem Kereskedelmi és Gazdasági Főiskolai Kar Állatorvostudományi Kar Gödöllöi Agrártudományi Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar Gödöllői Agrártudományi Egyetem Kereskedelmi és Vállalkozási Akadémia Gödöllői Agrártudományi Egyetem Mezőgazdasági Gépészmérnöki Kar Gödöllői Agrártudományi Egyetem Mezőgazdaságtudományi Kar Kertészeti és Élelmiszeripari Egyegyetem Élelmiszer Tud. Kar Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem Kertészettudományi Kar Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem Tájépítészeti, -védelmi és -fejlesztési Kar Ybl Miklós Mőszaki Kar Széchenyi Űstván Főiskola József Attila Tudományegyetem Állam és Jogtudományi Kar József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar József Attila Tudományegyetem Szegedi Élelmiszeripari Főiskolai Kar József Attila Tudományegyetem Természettudományi Kar Juhász Gyula Tanárképző Fősikola Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem Általános Orvostudományi Kar Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem Főiskolai Kar Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem Gyógyszertudományi Kar Debreceni Agrártudományi Egyetem Mezőgazdasági Víz- és Környezetgazdálkodási Főiskolai Kar Kőrös Főiskolai Kar Kőrös Főiskola Brunszvik Teréz Óvóképző Űntézete Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar Veszprémi Egyetem Tanárképző Kar Gazdaságtudományi Kar Állam- és Jogtudományi Kar- Levelező


Pécsi Tudományegyetem Tessedik Sámuel Főiskola Eötvös Lóránd Tudományegyetem Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem Budapesti Műszaki Főiskola Budapesti Műszaki Főiskola

Állam- és Jogtudományi Kar-Nappali Mezőgazdasági Főiskolai Kar, Mezőtúr Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolai Kar Gazdálkodástudományi Kar Keleti K Gazdasagi Kar Neuman S. Űnformatikai Kar

A Kreditrendszer Megvalósítása a Magyar Felsőoktatási intézményekben

Recommend Documents