VÉDELEMGAZDASÁGTAN
PÁLMAINÉ TAKÁCS RITA százados
A JELENLEGI MAGYAR NYUGDÍJRENDSZERT ALKOTÓ EGYES PILLÉREK BEMUTATÁSA THE SHOWING OF THE CERTAIN ELEMENTS OF THE PRESENT HUNGARIAN PENSION SYSTEM A cikk a magyar nyugdíjrendszer felépítését mutatja be. A cikk elsı felében azokra a tényezıkre tér ki, amelyek kikényszerítették a korábban tisztán kötelezı társadalombiztosítási rendszer átalakítását. Ezek után a különbözı típusú nyugdíjrendszerek elméleti kifejtésére kerül sor. A cikk lényegi részében kerül sor a jelenlegi nyugdíjrendszert alkotó pillérek rövid bemutatására, illetve kiemelt figyelmet kap az ún. portfoliós rendszerrel kapcsolatos tudnivalók bemutatása. Kulcsszavak: társadalombiztosítás, nyugdíj, magánnyugdíj, önkéntes nyugdíj, portfolió
The article deals with the structure of the Hungarian pension system. In the first half of the article details those elements that forced the changes in the earlier system of mandatory social security. It followed by the theoretical exposition of the different type of pension-system. In the focus of the article it details the basic elements of the present pension system, special attentions is paid to the questions related to the so called portfolio system. Keywords: social insurance, pension, private-pension, voluntary pension, portfolio
1. A szociális ellátó rendszerekrıl röviden Az embernek élete során sok olyan helyzet adódhat, amikor saját önfenntartására sem képes. Megszületésünktıl felnıtté válásunkig szülıi segítségre szorulunk, aztán késıbb szüleink számítanak hasonló segítségre. Az ilyen, létfenntartással kapcsolatos problémák megoldásának jól bevált, intézményesített színtere a család. [1] Tehát, ha valaki gyermekkorú, keresıképtelenné válik vagy „csak megöregszik” elsısorban a családra, mint közösségre számít(ott), de tekintettel például a házasságkötések számának csökkenésére, ez a régen klasszikusnak számító helyzet egyre inkább háttérbe szorul és egyre nagyobb társadalmi igény mu81
tatkozik az állami gondoskodás erısítésére. Ezzel a törekvéssel ellentétesen viszont érzékelhetı az is, hogy az állam — ahol csak tudja — igyekszik elıtérbe helyezni az egyéni szerepvállalás szükségességét. A szociális ellátórendszereken keresztül az állam —– többek között az elıbb felsorolt problémák kezelésére — az állampolgárok egy meghatározott részének bizonyos mértékő szolgáltatást nyújt. A szociális ellátórendszer fogalmát egyszerően úgy lehet meghatározni, hogy beletartozik az összes azt felépítı szociális ellátás. Czúcz Ottó viszont így fogalmaz: „E körbe tartozónak tekintjük — egy adott társadalomban — a társadalom tagjai között kialakuló összes olyan viszonyt, intézményt, amelynek az az alapvetı rendeltetése, hogy az emberek által megtermelt anyagi javak egy részének összegyőjtésével alapot képezzenek arra, hogy e forrásból támogatást adhassanak mindazoknak a személyeknek, akik (önhibájukon kívüli okból) nem tudnak saját megélhetésükrıl gondoskodni (reprodukciós zavarral küzdenek), vagy akik a társadalom fenntartása érdekében, a társadalom által elismert többletterheket vállalnak magukra.” [2, 59. oldal] A magyar ellátórendszer jelenleg négy alappilléren nyugszik, melynek egyik alkotója a társadalombiztosítás. A társadalombiztosítás további három részre osztható, melynek egyik meghatározó eleme a nyugdíjbiztosítás. A nyugdíjbiztosítás célja, hogy megélhetést biztosítson az idıskorúak, a véglegesen munkaképtelenné váltak számára, illetve hozzátartozói jogon egyes családtagok számára.
2. A magyar nyugdíjrendszerrıl A kötelezı nyugdíjrendszer Magyarországon 1929. január elsejétıl mőködik. [3] A rendszer számtalan változáson esett át az elmúlt évtizedekben, amelynek legfontosabb eredménye, hogy az ellátás kiterjesztésre került minden munkajövedelembıl élıre, az alkalmazottakra és a vállalkozókra egyaránt. A rendszerváltás után a hazai nyugdíjrendszer átalakítása 1993-ban kezdıdött el, ekkor alakultak meg az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárak. A nyugdíjrendszer további átstrukturálására 1997-ben került sor, amikor létrejött a magánnyugdíjpénztári rendszer. Ekkorra egyértelmővé vált, hogy a korábbi, tisztán állami feladatként aposztrofált rendszer nem tartható fenn tovább és szükség van arra, hogy a társadalom tagjai 82
VÉDELEMGAZDASÁGTAN
is aktívan részt vállaljanak nemcsak a nyugdíjak kifizetésébıl, hanem egyéni befizetések teljesítésével hozzájáruljanak jövıjükhöz, majdani nyugdíjukhoz. Az 1997-ben lezajlott nyugdíjbiztosítási reform keretében az addigi egységes felosztó-kirovó rendszert részben privatizálták, ennek nyomán a korábbi kötelezı nyugdíjrendszer kételemővé vált, bevezetésre került az ún. vegyes rendszer. Az azóta eltelt bı egy évtized vizsgálatakor megállapítható, hogy a vegyes rendszer döntı többségét még mindig a kötelezı nyugdíjrendszer teszi ki és csak kis szeletét alkotja a tıkefelhalmozásra építı nyugdíjrendszer. [4] A tisztán felosztó-kirovó rendszer finanszírozhatóságának problémáit a kockázati tényezık vizsgálatán keresztül lehet a legjobban érzékeltetni:1 1. Munkaerı-piaci helyzet: a rendszerváltást követı idıszakban rendkívüli társadalmi feszültségek alakultak ki a munkaerıpiacon. A foglalkoztatási helyzet drasztikusan átalakult, tömegesen szőntek meg munkahelyek, teljes iparágak leépítésére került sor, elég, ha Magyarország észak-keleti régiójára és a nehézipar térvesztésére gondolunk. Ez a régió — véleményem szerint — még mindig nem tudott teljes mértékben talpra állni az akkor bekövetkezett —– sok esetben — sokkszerő változások után. A munkaerıpiacon sok akkori aktív és nem utolsó sorban fiatal munkavállaló az elırehozott nyugdíjba „menekült”, mondván úgyis talál majd munkát, kiegészítheti nyugdíját. Sajnos sokak számára ez a lehetıség csupán illúzió maradt. Azzal, hogy ezek a munkavállalók elhagyták a munkaerıpiacot, jelentıs mértékben lecsökkent a járulékfizetık száma, ezzel párhuzamosan megnıtt a „nyugdíjkasszára” nehezedı teher, hiszen egyre nagyobb mértékben kellett az államnak a „zsebébe nyúlnia”, hogy mindenki megkaphassa az ıt megilletı juttatásokat. 2. Demográfiai kihívások: a társadalmak „elöregedése” nemcsak hazánkban, hanem a fejlett nyugat-európai országokban is komoly problémát okoz. Az idıskorúak számának növekedése mellett további nehézséget jelent az inaktívak számának növekedése, az ún. „baby-boom” generációk és azok gyermekei nagy létszámú nyugdíjas csoportot alkot, illetve nı az átlagos várható élettartam is. A fenti állításokat összefoglalva, alátámasztva az 1. számú táblázat1
A terjedelmi korlátok miatt az összes kockázati tényezı felsorolására nincs módja a szerzınek, csupán a véleménye szerint legfontosabbakat emeli ki.
83
ban foglaltam össze a népességgel kapcsolatos legfıbb jellemzıket 2006-2009. közötti idıszakra vetítve. MEGNEVEZÉS A népesség száma, január 1. (fı) Férfi (fı) Nı (fı) Élve születések száma (fı) Halálozások száma (fı) Természetes szaporodás, fogyás (-) (fı) Születéskor várható átlagos élettartam Férfi (év) Nı (év)
2006
2007
2008
2009
10 076 581
10 066 158
10 045 401
10 030 975
4 818 456 5 323 906
4 779 078 5 287 080
4 769 562 5 275 839
4 763 050 5 267 925
99 871
97 613
99 149
96 450
131 603
132 938
130 027
130 350
-31 732
-35 325
-30 878
-33 900
69,0 77,4
69,2 77,3
69,8 77,8
n.a.2 n.a.
1. sz. táblázat: A magyar népesség jellemzı adatainak összefoglalása 2006-2009. között (szerzı saját szerkesztése) [5]
3. Államháztartás helyzete: mint az köztudomású Magyarország a 2008 ıszén kirobbant nemzetközi pénzügyi válság nyomán igen nehéz helyzetbe került, számos megszorítást kell végrehajtani, olyanokat, amelyek azonnali hatással bírtak a költségvetési helyzetre. Ennek egyik eleme volt a 13. havi nyugdíj megszüntetése. Ezzel a lépéssel a Kormány csökkentette ugyan a Társadalombiztosítás Pénzügyi Alapjaira nehezedı terhet, azonban ennek ellenére az Alap finanszírozásában az államnak továbbra is tevékenyen részt kell vennie.3
2 3
n.a.: nincs adat A Kormány egyedül a 2008-as költségvetési évre tervezett többletet (1955,0 millió Ftot) a társadalombiztosítási alrendszer tekintetében, azonban azt is gyorsan hozzá kell főzni, hogy ez nem a Nyugdíjbiztosítási Alapba befolyó befizetések növekedésének volt köszönhetı, csupán az egészségügy átalakítása révén keletkezett többlet jelent meg az alapok összevont költségvetésében. [6]
84
VÉDELEMGAZDASÁGTAN
2.1 A rendszer elmélete A magyar nyugdíjrendszer alapvetıen két részre osztható: a kötelezı és az önkéntes nyugdíjrendszerre. Az elhatárolás alapja az, hogy míg a kötelezı rendszerben a munkavállalók jövedelemtartalékolása kötelezı, addig az önkéntes rendszer létrehozásával az állam az állampolgárok szabad elhatározásán alapuló egyéni tartalékképzését kívánja ösztönözni, de ahogy az a nevében is benn van nem kötelezı, hanem önkéntesen választható formája ez az öngondoskodásnak. A kötelezı nyugdíjrendszer egyrészt a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbıl, másrészt a kötelezı magánpénztári rendszerbıl tevıdik össze.4 A társadalombiztosítási rendszer a felosztó-kirovó eljárást5 alkalmazza. Az eljárás lényege, hogy a folyó kiadásokat a folyó bevételekbıl biztosítja: az adott évben befolyt járulékokból fedezi az adott évben felmerülı nyugdíjkiadásokat. A rendszer további jellemzıje, hogy mindig az éppen aktív generációk finanszírozzák a rendszert. A rendszer hátránya, hogy nem képez tartalékot, ennek következtében a munkaképes korúak számának évenkénti változása és a gazdaság mőködési zavarai könnyen finanszírozhatatlanná tehetik a rendszert, így felborulhat a bevételek és kiadások egyensúlya. A rendszer elınyeként meg kell említeni, hogy kialakítása után azonnal „terhelhetı”, nem igényel tıkefeltöltés, hiszen a befolyt hozzájárulásokból rögtön finanszírozhatóak az elsı ellátások.6 A tıkefedezeti finanszírozásnál a társadalombiztosító szerv minden egyes évben beszedi az aktív biztosítottaktól az abban az évben megállapított összes nyugellátás együttes tıkeértékét járulék formájában. Az így befolyt pénzt a folyó évben nyugdíjba vonultak tárgyévi nyugdíjával csökkentve tartalékolja, majd az elkövetkezı években ennek a tartalék-
4
A magánnyugdíj-pénztárba történı belépés kapcsán azt ki kell emelni, hogy a pályakezdık részére kötelezı a belépés, míg a többi munkavállaló önkéntes döntéssel is tagja lehet bármely pénztárnak. „Tagságra kötelezett pályakezdı az, aki elsı alkalommal 2004. április 30. után létesít társadalombiztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyt és ekkor még nem múlt el 42 éves.” [7, 4. oldal] 5 Ezt a típusú eljárást más néven „PAYG”-nek nevezik. PAYG = pay as you go 6 A második világháborút követıen számos ország ezt a nyugdíjrendszert vezette be. Ennek fı oka a háború utáni infláció volt, amely következtében a felhalmozott tartalékok elértéktelenedtek volna.
85
nak és kamatainak fokozatos felhasználása révén fedezi a tárgyévben nyugdíjazottak ellátását mindaddig, amíg még él ellátásra jogosult. [8] A várományfedezeti és a tıkefedezeti rendszert a szakirodalom néha azonos fogalomként kezeli, azonban ez pontatlan. „A várományfedezeti rendszer tulajdonképpen a tıkefedezeti rendszer hosszú távú tıkésített változata, amely az ember életútját zárt ciklusnak vélelmezi és a statisztikai adatok (törvényszerőségek) alapján meghatározott idıszakokra meghatározott várományokat állapít meg, és ezekhez a várományokhoz rendeli a fedezethez szükséges pénzeszközöket.” [9, 183. oldal] 2.2 A magyar nyugdíjrendszer pilléreirıl röviden 1997-ben a nyugdíjreformmal kapcsolatos konzultációk, majd az ún. vegyes rendszer 1998. január elsejei bevezetése számos vitát generált mind a szakmán, mind a közvéleményen belül. 1998 elıtt a nyugdíjrendszer tisztán felosztó-kirovó elven mőködött. Ez a kötelezı társadalombiztosítási elem most is a rendszer legmeghatározóbb része és az elsı pillért alkotja. A második pillért képezi a —– szintén kötelezı — magánnyugdíjpénztári rendszer, a harmadik az önkéntes nyugdíjrendszer. A jelenlegi nyugdíjrendszer negyedik pillérének bevezetésére 2006-ban került sor, amelyet a nyugdíj-elıtakarékossági számla képezi. Összefoglalva, az alábbi pillérek alkotják a nyugdíjrendszert: — a felosztó-kirovó rendszerő — kötelezı — társadalombiztosítási rendszer; — a kötelezı magán-nyugdíjpénztári rendszer; — önkéntes nyugdíjpénztárak, valamint a — nyugdíj-elıtakarékossági számla. Magyarországon az idıskori ellátórendszerek legmeghatározóbb intézménye a kötelezı nyugdíjbiztosítási rendszer, amely — ahogy azt már említettem — a munkaerıpiac szinte minden szegmensét lefedi. „Hazánk népessége 2009. január 1-jén 10 millió 31 ezer fı volt, közülük az év elején 3 millió 31 ezren — az elızı évinél 23 ezerrel kevesebben — részesültek nyugdíjban, járadékban vagy a nyugdíjszerő rendszeres ellátások valamelyikében.” [10, 2. oldal] A kötelezı nyugdíjrendszerben az öregségi nyugdíjasok száma a legmagasabb. „A körbetöltött öregségi nyugdíjasok száma (1,4 millió) 2,2%kal kevesebb, a korhatár alattiaké (308 ezer fı) 17,7%-kal több, mint 86
VÉDELEMGAZDASÁGTAN
2008. elején”[10, 2. oldal] „Az egy fıre jutó öregségi nyugdíj összege 2009. januárjában 93 256 forint volt. A nyugdíjasok legnépesebb csoportjának, a saját jogú öregségi nyugdíjasoknak 2009. januári nyugdíja — nominál értéken — két és félszerese volt a 2000. évinek.” [4, 22. oldal] A korábbiakban már szóltam azokról a demográfiai problémákról, amelyek megterhelik az államkasszát. Ezt jól érzékelteti az a tény is, hogy 1995-tıl kezdve majdnem háromszorosára nıtt a nyugellátásokra fordított kiadások nagysága. [3] A második pillért a magánnyugdíjpénztári rendszer alkotja. A biztosítottaknak alapvetı joga a szabad pénztárválasztás, ami nemcsak az elsı választásra vonatkozik, hanem magában foglalja a szabad átlépés jogát is. A magánnyugdíjpénztári rendszer az elızıekben felvázolt felosztókirovó rendszerhez hasonlóan a kötelezı járulékfizetésre épít. „A magánnyugdíjpénztár — a társadalombiztosítási nyugdíjat részben helyettesítı; — a magánnyugdíj fedezetére kötelezı nyugdíjjárulékot (tagdíjat) győjtı, azt befektetı; — a befizetéseket és a hozamokat egyéni számlán jóváíró; — a nyugdíjkorhatár elérésekor nyugdíjszolgáltatást nyújtó, arról gondoskodó,és — az önkormányzatiság elvén mőködı, azaz a tagok tulajdonában lévı intézmény.” [9, 3. oldal] A magán-nyugdíjpénztári rendszerbe annak létrehozásakor 1,3 millió fı lépett be, ami teljes mértékben felülmúlt minden várakozást. Az azóta eltelt évek tapasztalatai szerint ez számított a csúcsévnek a belépések számát tekintve. A taglétszám 2008. év végi adatok szerint már elérte a 2,9 millió fıt. [11] A pénztárak még mindig a tıkefelhalmozás idıszakában vannak, ezért a mőködésükkel kapcsolatos egyértelmő kijelentéseket még nem lehet tenni. Jelenleg az értékelés, rangsorolás alapját a pénztárak taglétszáma, vagyona, illetve az elért hozamok képezik. Az igazi „próbatétel” akkor következhet el, amikor megkezdik a járadékok folyósítását. A következı táblázatba foglaltam össze a pénztárakkal kapcsolatos jellemzıket. 87
Pénztárak száma (db)
18
19
20
19
0,0
5,6
5,3
-5,0
Taglétszám (ezer fı)
2008
ÉVES NÖVEKEDÉS (%)7 2005 2006 2007 2008
2 510
2 654
2 788
2 949
4,4
5,7
5,1
5,8
Vagyon (mrd Ft)
2005
ÁLLOMÁNYOK 2006 2007
1220,7
1590,7
1979,4
1869,6
39,3
30,3
24,4
-5,5
2. sz. táblázat: A magán-nyugdíjpénztári taglétszámok és vagyonuk alakulása (idıszak végén) A szerzı saját szerkesztése [3]
A Kormány 2009 decemberében elfogadta a magánnyugdíjpénztárak átalakításáról szóló törvényt, amelynek értelmében 2013-tól a pénztárak helyét üzleti alapon mőködı biztosítók veszik át. A döntés értelmében az addig összegyőjtött és számlán tartott követelés ugyan érintetlen maradna, de az új rendszerben a tagok nem szólhatnának bele a döntéshozatalba és szőkülne az igénybe vehetı szolgáltatások közötti választási lehetıség is. A cikk lezárásakor a törvényt a köztársasági elnök még nem írta alá, hanem véleményezésre megküldte az Alkotmánybíróságnak. A tıkefedezeti nyugdíjrendszer önkéntesen választható eleme az önkéntes nyugdíjpénztár. A társadalombiztosítási rendszerbe fizetendı nyugdíj mellett a lakosság jelentıs része valamelyik magánnyugdíj-pénztári rendszer tagja. Tekintettel arra, hogy a kötelezı rendszerbıl származó várható nyugdíj — valószínőleg — nem lesz elegendı az aktív idıszaki keresetek pótlására, sokan kiegészítı, önkéntes nyugdíjpénztárak valamelyikébe tagdíjat fizetve készülnek idıs korukra.8 7 8
Elızı évhez képest mért éves növekedés Az önkéntes pénztáraknak csupán egyik eleme az önkéntes nyugdíjpénztár. Hasonlóképpen fontos szerepet töltenek be az önkéntes kölcsönös egészségpénztárak is, illetve
88
VÉDELEMGAZDASÁGTAN
„Az önkéntes nyugdíjpénztár — az önkormányzatiság elvén alapuló szervezet, tulajdonosai maguk a tagok, — non-profit szervezet, a gazdálkodás eredményét a tagok közt osztják fel (azt osztalékként vagy más módon nem lehet kivonni), — minimum 15 alapító természetes személy szükséges a megalakításhoz, — a befizetett tagdíjakat, munkáltatói hozzájárulásokat és adományokat győjti, azokat befekteti, — a befizetések nagy részét és az azokon keletkezett hozamokat a tagok egyéni számláján jóváírja, — célja minél magasabb nyugdíj szolgáltatása tagjainak.” [12, 3. oldal] Az önkéntes nyugdíjpénztárak létrehozásának célja az volt, hogy szervezett kereteket biztosítson a jövıbeni nyugdíjak kiegészítéséül szolgáló önkéntes megtakarításoknak. Az önkéntes pénztárakkal kapcsolatos tudnivalókat a magánnyugdíj-pénztárakhoz hasonló módon foglaltam össze a 3. sz. táblázatba.
Pénztárak száma (db)
75
69
67
66
0,0
-8,0
-2,9
-1,5
Taglétszám (ezer fı)
2008
ÉVES NÖVEKEDÉS (%)9 2005 2006 2007 2008
1 307
1 361
1 386
1 370
4,6
4,1
1,8
-1,1
Vagyon (mrd Ft)
ÁLLOMÁNYOK 2005 2006 2007
642,6
719,1
786,9
697,7
15,6
11,9
9,4
-11,3
3. sz. táblázat: Az önkéntes nyugdíjpénztári taglétszámok és vagyonuk alakulása (idıszak végén) – a szerzı saját szerkesztése [3] a rendszer további részét képezik az önsegélyezı pénztárak, melyek létrehozásának számos célja volt. Ezeket a pénztárak gazdálkodásáról szóló törvény és a 268/1997. (XII. 22.) Kormányrendelet tartalmazza. [13] 9 Elızı évhez képest mért éves növekedés
89
Ahogy az a táblázatból is látszik, az önkéntes pénztárak száma csökkenı mértéket mutat, míg 1999-ben mintegy 250 pénztár mőködött, addig a 2008-as adat már csak 66 pénztárat mutat. [3] A pénztárak taglétszáma stagnálást, csökkenést mutat, míg vagyona nemcsak a gazdasági válság hatására csökkent, hanem amiatt is, hogy a tagoknak lehetıségük van 10 év után a hozamot felvenni, amivel a többség él is. A nyugdíjrendszer IV. pillére a nyugdíj-elıtakarékossági számla. A programmal új lehetıség nyílt a nyugdíj célú megtakarítás ösztönzésére, a nyugdíj elıtakarékoskodók választási lehetıségének bıvítésére, valamint a természetes személyek nyugdíjas évei anyagi biztonságának növelésére. Az elıtakarékosság lényege az, hogy a számla tulajdonosa szabadon rendelkezhet arról, hogy a számlára befizetett összeget milyen értékpapírba kívánja fektetni. Az elıtakarékossági számlára helyezett pénz sokféle lehetıséget kínál. Az összeget be lehet fektetni Magyarországon, illetve az Európai Gazdasági Térség tagállamában kibocsátott befektetési jegybe egyaránt. [14] A számla elınye, hogy növelhetı a felhalmozott összeg az ún. elıtakarékossági támogatás összegével. Ez az az összeg, amellyel önkéntes befizetései 30%-a után rendelkezhet a megtakarító és választhatja azt is, hogy nem önkéntes nyugdíj- vagy egészségpénztári számlájára utaltatja ezt az összeget, hanem a nyugdíj-elıtakarékossági számláján írják jóvá. További elıny, hogy az értékpapírba fektetıknek 2007-tıl árfolyam-nyereségadót kell fizetniük, de ez a szabályozás erre a megtakarítási formára nem vonatkozik. 2.3 Portfoliós rendszer A portfoliós rendszer bevezetése a magánnyugdíjpénztári és az önkéntes nyugdíjpénztári ágban nem esett egybe. Az önkéntes nyugdíjpénztárakban 2001-tıl van lehetıség a rendszer alkalmazására.”Mára hét önkéntes nyugdíjpénztár alakította ki választható portfoliós rendszerét, ezen pénztárak a szektor vagyonának 21,4%-át, létszámának 24,4%-át fedik le. A rendszert biztosító pénztárak 2-5 különbözı összetételő portfoliót alakítottak ki, ezen portfoliók között választhatnak a tagok. Ténylegesen a tagok 5-15%-a élt a választás lehetıségével, a tagság zöme a pénztár által felkínált alapportfolióban maradt.” [15, 1. oldal] 90
VÉDELEMGAZDASÁGTAN
A magánnyugdíjpénztárak befektetési rendszere 2007. január elsejétıl jelentısen megváltozott. Legkésıbb 2009. január elsejétıl minden pénztárnak portfoliós rendszert kellett indítania. A portfoliós rendszer kialakításával a cél az volt, hogy a pénztártagok ne csak „kívülrıl” szemléljék a pénztárak mőködését, hiszen aki pénztártag, az az adott pénztár résztulajdonosa is egyben. Az elgondolás alapvetıen jó volt, de számos hibát követtek el: az átlagemberek alapvetı pénzügyi ismeretei meglehetısen hiányosak. Hogyan lehetne elvárni, hogy felelısségteljesen döntsenek, amikor az is problémát okozhat, hogy mi az a kötvény vagy mi az a részvény? A portfolióválasztással kapcsolatban a helyzet nagyon hasonló volt, mint a belépéskor: a szakemberek igyekeztek „lefordítani” a legfıbb tudnivalókat. A kiküldött levelek döntı többsége azonban csak azt tartalmazta, hogy a három portfolió között úgy kell dönteni, hogy kinek hány éve van a nyugdíjkorhatár betöltéséig, illetve hangsúlyozták, hogy az ún. növekedési portfolió jóval magasabb kockázatokat rejt, mint a másik kettı, így ha a pénzügyi helyzet miatt esetlegesen bekövetkezik egy jelentıs értékcsökkenés, akkor sem kell aggódni, mert hosszú távon a különbözı elıjelő hatások várhatóan kiegyenlítik egymást.10 Választható portfoliók: [16] 1. klasszikus: alapvetıen egy rövidtávú pénzpiaci portfolió, ahol a cél a megfelelı likviditás és a veszteségek mérséklése. A részvények aránya ebben a portfolióban a legalacsonyabb, más magas kockázatú termékek pedig teljesen ki vannak zárva. 2. kiegyensúlyozott: egy középtávú, vegyes portfolió. A cél, hogy a hozamelıny 10 éven belül jelentkezzen. 3. növekedési: egy hosszú távú dinamikus rendszer, ahol a magasabb hozam-kockázatú eszközök is bevonásra kerültek. A rendszer létrehozását egy négyes szempontrendszerrel indokolták meg: — biztosítson választási lehetıséget a pénztártagok számára; — biztosítson versenyképes nyugdíjat; — legyen átlátható, biztosítsa a pénztárak közötti átjárást és összehasonlítást; — kiterjedjen a tagság teljes körére. 10
Ezt jól mutatta a pénzügyi válság utáni helyzet, amikor a szakemberek „kézzellábbal” igyekeztek lebeszélni a tagokat arról, hogy portfoliót váltsanak, hiszen akkor az azt jelentette volna, hogy az elszenvedett kockázatokat azonnal realizálják és nincsen lehetıség a piaci folyamatok által indukált korrekcióra.
91
A portfoliós rendszerrel kapcsolatban azt is meg kell jegyezni, hogy a felelısség — valamilyen szinten — továbbra is a pénztáré, hiszen az egyes portfoliók tényleges összetételérıl továbbra is a pénztár vagyonkezelıje dönt.11 Bár a rendszert 2009-ig kellett bevezetni, már 2008-ra számos pénztár kiküldte az értesítıt tagjai részére. Az állampapírpiacon ugyanakkor — rthetı — idegesség fogadta ezt a döntést, hiszen arra számítottak, hogy a portfolióválasztás miatt jelentısen átrendezıdnek a befektetések és attól féltek, hogy a pénztárak tömegével akarnak majd szabadulni állampapírjaiktól, amely igen erıteljes túlkínálatot eredményezett volna. A helyzetet tovább fokozta, hogy a magánnyugdíjpénztári szektorban piacvezetı OTP már a kötelezı átalakítás elıtt egy évvel bevezette a portfoliós rendszert. Amint azt már tudjuk ez a hatás nem volt drámai, hiszen az OTP már egy évvel korábban megkezdte az átstrukturálást, így a „váltás” fokozatosan zajlott le. A portfoliós rendszer bevezetésének egyik súlyos hibája annak idızítése volt, melynek elsıdleges oka a nemzetközi pénzpiaci helyzet volt. Az elemzık már akkor prognosztizálták, hogy a részvénypiaci prognózisok pesszimisták, így a magas kockázatú portfoliót választóknak csalódást okoz majd az adott portfolió. Ahogyan azt már megéltük, ezek az elırejelzések pontosnak bizonyultak, hiszen ahogy azt már a cikk korábbi részében említettem, a veszteségek „megmagyarázásához” hatalmas kommunikációs bravúrra volt szükség a szakemberek részérıl.
Befejezésként A jelenlegi nyugdíjrendszerben széleskörő, ugyanakkor a korábbi évtizedekhez mérten egyre szőkülı újraelosztási mechanizmusok mőködnek. A cél a kiszolgáltatott, hátrányos helyzető néprétegek számára jövedelem-átcsoportosítás biztosítása. Ez a mechanizmus fontos az idısek társadalmi kirekesztıdésének megelızése szempontjából is. A nyugdíjrendszer finanszírozási problémái mellett van egy hasonló, ha nem még nagyobb probléma — a már említett — elöregedı népesség okozta kihívás. További problémát jelent az idıskori szegénység „újra11
Az egyes portfoliók között szabad az „átjárás”, ez alól csupán egy kivétel van: a pénztártag a nyugdíjjogosultság elérésének utolsó 5 évében nem választhatja a növekedési portfoliót.
92
VÉDELEMGAZDASÁGTAN
termelıdése”. Ez jelenleg azok számára veszélyes, akik minimális jövedelem után fizetnek járulékot. Ezen munkavállalók aránya igen magas és nem elhanyagolható a járulékfizetésbıl jövedelem hiányában kimaradók és a tudatos járulékkerülık száma sem. A nyugdíjrendszer fenntarthatóságának problémái kiélezıdtek és érzékelhetıek az egyes társadalmi rétegek közötti feszültségek. Nehéz megértetni a mostani – fıleg fiatalabb korú — aktív munkavállalókkal, miért is kell gondoskodni saját nyugdíjukról – lehetıleg önkéntes vállalással is —, valamint miért kell „megtermelni” szüleik nyugdíját is. A társadalombiztosítási rendszer átalakításakor — a 90-es évek közepén — az átlagember nem is értette igazán, hogy mit jelent a nyugdíjrendszer reformja. Sokan nem is foglalkoztak vele, hiszen úgy vélték „messze van az még”. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy sok információ nem állt rendelkezésre a felelısségteljes döntéshez, hiszen jószerével a kommunikáció csak arra szorítkozott, hogy a nyugdíjkorhatárig hátralévı idı az, ami meghatározza, hogy kinek érdemes és kinek nem érdemes kilépnie az állami nyugdíjrendszerbıl. Az azóta eltelt idı nem elég ahhoz, hogy bármilyen következtetést teljes biztonsággal megfogalmazzunk, hiszen eddig „csak” a tıkefelhalmozás történt meg és a „puding próbája”, a járadékfizetés majd néhány év múlva következhet. Ekkor derülhet majd ki az, hogy a félretett megtakarításokból és hozamaikból ki, hogyan tud majd megélni. Addig is számos kérdés fogalmazódik meg: — Hogyan tud majd ellenállni a kísértésnek az ember, hogy ne egy összegben akarjon hozzájutni ahhoz a megtakarításhoz, amivel élete végéig kell(ene) gazdálkodnia? — Ki tudja megmondani, mi lesz azokkal az emberekkel, akik roszszul választottak vagy azért, mert a félretett pénzt „rosszul” használták fel vagy akár egy rossz pénzügyi tranzakció kapcsán elveszítik jövıbeli megélhetésüket? — Mi történik azokkal, akik választottak ugyan portfoliót pénzük befektetésére, de ezzel nem tudták megteremteni az idıskori öngondoskodás alapjait? — Hol kezdıdik — ismét — az állam szerepe, egyáltalán részt vegyen-e az állam ezen emberek megsegítésében? Természetesen ezek a kérdések csak a töredékét jelentik mindazoknak a dilemmáknak, amelyek megfogalmazódhatnak akár a jogalkotókban, 93
akár az állampolgárokban. Véleményem szerint egy biztos, jelenleg elképzelhetetlen, hogy az állam ne vállaljon részt a nyugdíjakkal és nyugdíjszerő ellátások folyósításával kapcsolatban. El kell fogadni azt a tényt, hogy 1998-ban bevezetésre került a vegyes rendszer és ezzel öszszefüggésben meg kell tenni mindent azért, hogy a nyugdíjrendszer hosszú távon fenntartható legyen. A rendszer dinamikus, állandóan változnak mindazok a tényezık, amelyek befolyásolják, meghatározzák a rendszert. A cél az, hogy ezeket a változásokat „lekövessük”, reagáljunk mindaddig, amíg az nem túl késı vagy nem túl költséges.
94
VÉDELEMGAZDASÁGTAN
Felhasznált irodalom [1] Bányár József – Mészáros József: Egy lehetséges és kívánatos nyugdíjrendszer, Gondolat, Budapest, 2003., 238 p., ISBN 963 9500 46 1 [2] Czúcz Ottó: Társadalombiztosítás a változó világban, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1989., 343.p., ISBN 963 222 129 X [3] Tájékoztató a magyar nyugdíjbiztosítás fıbb ellátási szabályairól és szervezeti rendszerérıl, az Országos Nyugdíjbiztosítási Fıigazgatóság kiadványa, 2009. október, ONYF 3516-54 www.onyf.hu/?module=news&action=getfile&fid=5933 (Letöltés ideje: 2010. április 15.) [4] Nyugdíjasok, nyugdíjak, 2009., KSH kiadványa, ISBN 978-963-235-259-6, http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/xftp/idoszaki/regiok/orsz/nyugdij/ nyugdij09.pdf (Letöltés ideje: 2010. április 14.) [5] Nemzeti Stratégiai Jelentés a megfelelı és fenntartható nyugdíjakról, 2005. július http://nyugdij.extra.hu/nemzeti_strategiaijelentes_nyugdijrol.pdf (Letöltés ideje: 2010. április 10.) [6] http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/xstadat/xstadat_eves/tabl1_01ib.html?13 (Letöltés ideje: 2010. április 27.) [7] Barta Judit: A magyar nyugdíjrendszer reformja, különös tekintettel a rendszer második pillérét képzı magánnyugdíjpénztárakra (PhD. értekezés), Miskolc, 2000. [8] 2007. évi CLXIX. törvény a Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetésérıl Magyar Közlöny 2007/183. (XII. 23.) [9] „Pénzem és … a magánnyugdíjpénztár”, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének hivatalos kiadványa 2005. május http://www.pszaf.hu/data/cms988528/p__nzem___s_a_mnyp.pdf (Letöltés ideje: 2010. április 11.) [10] Balogh Gábor: Bevezetés a társadalombiztosítás gazdaságtanába, Osiris, Budapest, 2009. 252. p., ISBN 963 379 596 6 [11] GKI Gazdaságkutató Zrt.: A kötelezı magánnyugdíjpénztárak tagjai körében végzett közvéleménykutatás tapasztalatai (Valódi tulajdonosok vagy alattvalók?) http://www.pszaf.hu/data/cms2124433/GKI_Gazdasagkutato_Zrt._ kozvelemeny_kutatasi_palayzat_magannyugdijakrol.pdf (Letöltés ideje: 2010. április 18.) [12] „Pénzem és az önkéntes nyugdíjpénztár”, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének hivatalos kiadványa 2004. február
95
http://www.pszaf.hu/data/cms988538/p__nzem___s_onyp.pdf (Letöltés ideje: 2010. április 25.) [13] http://www.pszaf.hu/fogyasztoknak/penztarak/onsegelyezo_penztar/ onkentes_onsegelyezo.html (Letöltés ideje: 2010. április 16.) [14] http://www.pszaf.hu/fogyasztoknak/befektetesek/nyesz2 (Letöltés ideje: 2010. április 15.) [15] http://www.pszaf.hu/fogyasztoknak/penztarak/nyugdijpenztar/ onkentes_nyugdijpenztar/valszthato_portfolio.html (Letöltés ideje: 2010. április 15.) [16] Gaál Attila: Magánnyugdíjpénztárak befektetési szabályozásának változása 2007. http://www.pszaf.hu/data/cms1562221/pszafhu_mnypkonf_gaala %5B1%5D.pdf (Letöltés ideje: 2010. április 14.)
96