A három kismalac Feldolgozta: Bréda Szilvia
Előadta a Diószegi Petőfi Sándor Alapiskola Diócska Bábcsoportja, 2005-ben. A Duna Menti Tavasz országos döntőjén Nívódíjat kaptak. Rendezte: Bréda Szilvia, Karsai Margit 93
94
Nyufi: Gyertek játszani! Kiszámolom, hogy ki lesz a hunyó! Ecc, pecc, kimehetsz, holnap után bejöhetsz... Nyafi: Nekem nincs kedvem játszani, olyan jó itt feküdni a sárban! Béka: Brek-brek-brek. Jól hallottam? Játszani fogtok? Én is játsz hatok veletek? Nyifi: Ugyan te mit akarsz velünk játszani,hiszen te egy koszos mocsári poronty vagy! Béka: És ha megmosakodom? Nyifi: Na jó,de akkor igyekezz,mert nem fogunk sokáig várni rád, annyi időnk nincs. Béka: (morogva megy) Még hogy nincs idejük,hiszen ők a leg lustább állatok! Nyufi: Nyafi,gyere te is játszani,ne kéresd magad. Nyafi: Hagyjatok békén!nem látjátok,hogy nincs időmm pihenni? Béka: Már itt is vagyok! Kezdődhet a hunyócska! Egérke: Én is akarok játszani, engem se hagyjatok ki a játékból! (játék) Fecskepár (nézik a játszadozókat és mondják): Olyan szépen tudnak játszani ezek a kölykök, csak a malacasszonyságot sajnálom, hogy van ilyen lusta fia is. Igazad van, Franciska,de mi örüljünk,hogy a mi fiókáink nem lettek illyen lusták. Nyafi: Menjünk már haza, olyan éhes vagyok! Egérke: A testvéretek ilyen nyafogós, lusta állat? Nyufi: Nem hiába kapta a Nyafi nevet Nyifi: Egész nap csak lustálkodna, henyélne meg enne. Nyafi: Menjünk már haza!!! Olyan éhes vagyok, mint a farkas! Nyifi: Jó,menjünk akkor,mert már nekem is kezd korogni a gyomrom, de a farkast ne emlegessétek, mert még meg jelenik és akkor, jaj nekünk! Nyufi: Indulás haza! Anyukánk biztos finom ebéddel vár minket! Egér, béka: Jó volt veletek játszani. Holnap békahangverseny lesz itt a mocsárban,Szeretettel meghívlak titeket. Eljöttök? Nyifi, Nyufi: Majd meglátjuk,hogy az anyukánk elenged-e bennünket. Addig is sziasztok! Nyafi: Én biztos nem fogok eljönni,kit érdekel az a hangkoncert! Mert engem nem! Nyifi, Nyufi: Nyafi! HANG-VER-SENY. (Legyintenek) Inkább gyere, mert rossz téged hallgatni, amennyi sületlenséget összehor dasz. (Elindulnak közben énekelnek): 95
Három malac, röf-röf-röf,trombitálgat töf-töf-töf, Trombitája víg ormánya, földet túrja, döf-döf-döf. Most már haza ballagunk,kukoricát majszolni, Töf-töf-töf-töf, röf-röf-röf-röf, kukoricát majszolni. Kismalacok: Édesanyánk,védesanyánk! Hol a finom uzsonna? Anya: Előbb mossatok kezet,vés máris hozom a finom kukorica kását! Kismalacok: De mi nem akarunk mosakodni.Mi igy jól érezzük magunkat! Anya: Azt mondtam, hogy kézmosás és kész! Nincs helye a vitának! Kismalacok: (Esznek, anyukájuk szomorúan figyeli őket, amikor megszó lal az egyik): Nyufi: Miért vagy olyan szomorú? Anya: Benneteket néztelek. Jaj, jaj szegény fejemnek! Bizony megnőttetek, édes gyermekeim, szűk lett nekünk ez a házikó. Ideje mindegyikőtöknek új otthon után néznie. Kismalacok: Hogyan szerezhetnénk három ólat magunknak? Anya: Ne szerezzetek, hanem épitsetek! De jó erőset ám, hogy a farkas be ne tudja törni az ajtaját. Nyifi: De nekünk itt olyan jó, ui, ui. Gyertek bátyókák utánam! Nyafi: Én nem akarok! Kimennek játszani, fogócskázni, szembekötősdit játszani, az anyjuk rakodik bent és kimegy az udvarra megnézni a malacokat és rájuk parancsol: Anya: Még mindig itt vagytok? Mondtam, hogy ólat kell épitene tek! Azonnal fogjatok hozzá! Különben hova fogtok elbújni, ha jön a farkas? Nyufi: Igaza van az édesanyánknak! Nehezünkr esik elhagyni ezt az ólat, de tényleg kicsi ennyi malacnak. Nem maradt más választásunk, induljunk szerencsét próbálni! Dal: (kismalacok) Milyen jó volt eddig, anya veled élni, sok-sok finomságot együtt enni-inni. Játszani is vígan, közben énekelni, de már el kell menni Nyafi: Az út szélén megpillant egy kazal szalmát: Hip-hip, hurrá! Milyen puha szalma! Ebből lesz csak igazán meleg otthon! Drága testvérkéim! Én elbúcsúzom tőletek, én itt maradok, itt építem fel az ólamat. Nyifi, Nyufi: Sok szerencsét kivánunk neked és vigyázz magadra! Menjünk tovább, mert hamar itt az este és nekünk még nincs ólunk! 96
Nyafi: (Házat épít, közben énekel): Ólam-házam szalmából, szalmából, elköltöztem anyától, anyától. Gonosz farkas erre jár, de a malac nem fél már. Nyifi: (Séta közben.) Sétálunk, sétálunk, egy kis dombra lecsücsülünk,csüccs! Nyufi: Hagyjuk abba ezt a gyerekes mondókát, mert kezdek dühbe gurulni,hogy már jó ideje csak sétálunk és nekünk semmi nem akad az utunkba. Nyifi: Ha úgy gondolod, hogyha abbahagyom az éneklést, akkor szerencsénk lesz, hát legyen úgy, ahogy akarod! (Lehajtja a fejét szomorúan, kezét hátrarakja, megbotlik egy halom deszkában.) A 3. kismalac nem is veszi észre, hogy lemaradt a testvére, akinek a kiáltását messziről hallja. Segítség! Nem látok! Segítsen már valaki! Visszajön a 3. kismalac, segít neki kiszabadulni. Az 1. kismalac nézi, nézegeti, illesztgeti a fadarabokat és felkiált: Én már nem megyek tovább! Én a házikómat fából építem meg! Nyufi: Tudod mit? Segítek neked, hogy minél gyorsabban kész le gyen az ólad! El ne felejts hátul egy kisebb ajtót csinálni, úgy ahogy otthon láttuk. Nyifi: Igazad van, itt lesz a kis ajtó. Ó, milyen szép lett! Köszönöm a segítséget! Nyufi: Lassan én is útra kelek, isten veled testvérkém! Nyifi: Odaadom neked a szerencse lóherémet, kísérjen utadon, nekem már nem kell, te pedig még hasznát veheted. Elbúcsúztak egymástól, a kismalac jókedvűen körülugrándozta a házikót: Dal: Ólam-házam deszkából, deszkából. Elköltöztem anyától. Gonosz farkas erre jár,de a malac nem fél már. A 3. kismalac sóhajtozva mendegél, amikor szembejön vele egy igazi ember, ki talicskát tol. Ember: Hát, te malacka, miért vagy olyan szomorú? Nyufi: Mindegyik testvérkémnek kényelmes háza van, a farkastól sem kell félniük, nekem meg se házam, se társam. Kezdek félni, mert a farkasok lassan vadászni indulnak, és én itt állok árván. Ember: Ne félj, amíg engem látsz! Tudod mit? Odaadom neked ezt a talicska téglát,és még segítek a házadat is felépíteni. 97
Nyufi: Nagyon szépen köszönöm! De én fizetni neked nem tudok, mert nincs pénzem, de odaadom a szerencsét hozó lóherémet. Nekem már úgysem kell, hiszen te vagy az én szerencsém. (Elköszönnek egymástól, Nyufi elégedetten rázendített a dalocskájukra): Dal: Ólam-házam téglából, téglából. Elköltöztem anyától. Gonosz farkas erre jár, de a malac nem fél már. Alig fejezte be az utolsó simításokat megérkeztek a testvérei, egymás szavába vágva dicsekedtek: Nyafi: Én olyan meleg kuckót építettem magamnak, hogy még télen sem kell fűteni! Nyifi: Az enyém meg tiszta és világos! Nyufi: Ne vitatkozzunk azon, vajon melyik a legszebb ól, mind egyikünk derekasan megdolgozott érte. Az a fontos, hogy teljesült édesanyánk kívánsága, lesz már hova bújnunk, ha megjelenik a gonosz farkas. Gyertek, inkább hancúrozzunk egy kicsit. Dal: Szalmaól, deszkaól, meg téglaól. Elköltöztünk anyától. Gonosz farkas erre jár, de a malac nem fél már. A vidám kacagásra, énekre felfigyelt a farkas és elkezdett üvölteni. A kismalacok megijedtek és hazaszaladtak. Farkas: Malac hangot hallottam. (Szimatol.) Erre érzem a finom malac illatot! Ez az, ebből az ólból érzem az isteni illatot! (Bekopog.) Kismalac, kismalac, engedj be! Nyafi: Dehogy engedlek! Farkas: Ha nem engedsz be, akkor köhintek egyet és tüsszentek egyet,s meglásd, hirmondója sem marad az óladnak! Nyafi: Akkor sem engedlek be! (A kismalac reszketett, de sikerült a hátsó ajtón megmenekülnie, futott a középső kismalachoz.) Farkas: Tovább nem várok! Készülj, kismalac, mert a köhintésem és tüsszentésem után már csak szalmakupac marad az ólad ból! (Keresi a malacot, nem találja.) Közben a malacka fut,ahogy csak bír, amint beesik a deszkaházba, összeesik. A 2. kismalac észhez téríti őt és kéri,hogy mesélje el, mi történt. Nyifi: Ha már megnyugodtál, akkor meséld el, miért vagy ilyen zaklatott? És ne nyafogj! Nyafi: Kikérem magamnak, én nem nyafogok. Szóval, megtalált engem a gonoszfarkas, nem engedtem be, így tüsszentésével szétdöntötte a meleg szalmakuckómat, épphogy csak meg menekültem. 98
A hoppon maradt farkas a mesélés után üvölteni kezdett: Farkas: Azt gondolod kismalac, hogy nem talállak meg? Megy, keresi fák között,bokrok alatt, míg rátalál a deszkaházikóra. Szelíd hangon szól: Kismalacok, kismalacok! Ne féljetek tőlem! Engedjetek be! Nyifi, Nyafi: Nem tudsz rászedni minket! Dehogy engedünk be! Farkas: Akkor én köhintek egyet, tüsszentek egyet, s meglátjátok, hírmondója sem marad az ólatoknak! A kismalacok félelmükben összebújtak, majd mikor hallották a farkas nagy lélegzetvételét, gyorsan a hátsó ajtón át szaladtak a 3. kismalahoz. Nyufi: Úgy néztek ki, mintha valami nagy veszély elől menekülnétek! Nyifi, Nyafi.: Csak ne nevess rajtunk! Tényleg nagy veszély fenyeget minket! Nyufi: Akkor gyorsan meséljetek el mindent, hátha tudok segíteni rajtatok! Nyifi, Nyafi: Nemcsak rólunk van szó, rólad is. Megtalált bennünket az ordas farkas, már a nyomunkban van! A meleg szalma kunyhót már szétfújta, a tiszta és világos ólacskámat szét tüsszentette, nincs már semmink! (Felváltva panaszkodnak, könnyeiket törülgetik.) Nyufi: Ne féljetek, amíg engem láttok! De felejtsük el a rosszat, inkább énekeljünk valamit! Közben mérgelődik a farkas: Farkas: Ki hallott már olyat, hogy két kismalac túljár egy okos farkas eszén! Elindul a harmadik ház felé. Illedelmesen kopogott az ajtón. A 2. kismalac reszket, mint a nyárfalevél. Nyufi: Nincs mitől tartanunk, mert az ajtókat gondosan elreteszel tem, ide ugyan senki be nem tud törni! Nyifi, Nyafi: Úgy legyen! Ámen! Farkas: Kismalacok, kismalacok, engedjetek be! Kismalacok közösen: Dehogy engedünk! Farkas: Akkor köhintek egyet, tüsszentek egyet, s úgy összedöntöm az ólatokat, hogy még hírmondója sem marad. Bent a házban szervezkedni kezdenek a malackák. Nyufi: No,ennek már a fele se tréfa! Gyertek közelebb! (Súgnak, sugdolóznak, majd az idősebb előkapta ládikójából a sörtekeféjét és kidobta, pont a farkas fejére.) 99
Farkas: Már csak ez hiányzott! Még egyszer ráköhintek és rátüsz szentek a házatokra, számomra nem létezik lehetetlen! Hát csak figyeljetek! Nem sikerül, mert téglából van a ház, hiába próbálkozik háromszor is. Bent a házban tapsoltak a malacok, táncoltak,de egyszerre nagy csend lett. Farkas: Ha nem engedtek be az ajtón, majd bemászom a kéményen! Nem szabadultok ilyen könnyen ordas farkas hatalmas körmei közül! (És már próbál felmászni.) Nyafi : Most mi lesz velünk? Én nagyon félek! Nyufi: Ne nyafogj már annyit, hagyj egy kicsit gondolkodni. (Fel-alá járkál a házban.) Nyifi: Bejön a kéményen át! Eszedbe jutott már valami? Siessünk egy kicsit! Nyufi: Ne siránkozzatok, inkább rakjátok meg jól a tüzet a fazék alatt! Farkas: Azt gondoljátok, hogy túljárhattok az eszemen? Mászik a kéményre, és közben mérgelődik. Beleesik a forró fazékba. Kiugrik, mintha parittyával lőtték volna ki, szalad, a malacok nevetnek. Nyafi: Nézzétek, még malacpecsenye sem kell neki! Nyifi. Láttátok, hogy futott? Mintha parittyából lőtték volna őt ki, a lába is alig érte a földet! Nyufi: (Legszívesebben azt is elfelejtette volna, hogy látott valaha malacot.) Most már igazán van okunk az ünneplésre. Gyertek, látogassuk meg a mi jó anyánkat! Dal: Ólunk-házunk téglából, téglából, elköltöztünk anyától. Gonosz farkas erre jár,de a malac nem fél már! Túljártunk a farkas eszén, leforráztuk bizony szegényt. Jöhet már a jutalmunk és mi szépen búcsúzunk.
FARKASDAL
Van egy furcsa szokásom Az okát nem tudom. De ha meglátok egy malackát, Kolbász, hurka, disznósajt! Csak jóra gondolok, És a fantáziám beindul: Mert a malac mindenképp Jó sülve, főve és párolva. 100
