Nagyhegyes Község Önkormányzat Képviselő-testületének 18/2008. (XI. 24.) önkormányzati rendelete a Rickl-kúria helyi egyedi védeleméről Nagyhegyes Község Önkormányzatának Képviselő-testülete (a továbbiakban: Képviselőtestület) az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény 57. § (3) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján, az építészeti örökség helyi védelmének szakmai szabályairól szóló 66/1999. (VIII. 13.) FVM rendelet 5. §-ának alkalmazásával, az épületre vonatkozó értékvizsgálatban foglaltak alapján, a Rickl-kúria épületének helyi egyedi védelméről a következő rendeletet (a továbbiakban: Rendelet) alkotja. 1. § A Képviselő-testület helyi egyedi védelem alá helyezi a nagyhegyesi ingatlannyilvántartásban 182 hrsz alatt szereplő, a valóságban Nagyhegyes, Kiserdő út 1. szám alatt elhelyezkedő ingatlanon álló Rickl-kúria megnevezésű épületet. 2. § Az épületre vonatkozó kötelezettségeket és korlátozásokat a Rendelet melléklete tartalmazza. 3. § Ez a rendelet kihirdetése napján lép hatályba.
Bajusz Istvánné polgármester
Dr. Varga Zsolt jegyző
A rendelet kihirdettem: Nagyhegyes, 2008. november 24.
Dr. Varga Zsolt jegyző
Mellékelt Nagyhegyes Községi Önkormányzat Képviselő-testületének 18/2008. (XI.24.) rendeletéhez AZ ÉPÜLET AZONOSÍTÁSA A kúria jelenlegi ingatlanának jellemző adatai: Megnevezés: Cím: Helyrajzi szám: Telekterület: Kúria területe: Tulajdonos: Jelenlegi rendeltetés: Közműellátás:
Egykori Rickl-kúria, majd Korom-iskola Nagyhegyes, Kiserdő út 1. belterület 182. hrsz. 4211 m2 4211 m2 Nagyhegyes Község Önkormányzata üzemi épületként bérelve vezetékes víz-, gáz- és elektromos hálózat
VÉDETT ÉRTÉKEKRE VONATKOZÓ ÉPÍTÉSÜGYI ELŐÍRÁSOK 1.) A helyi védelem alatt álló épület, illetve építmény (vagy annak része) bontására engedély csak a védelem feloldását követően adható ki. 2.) A helyi védelem alá helyezett védett értéken az egyébként építési engedély nélkül végezhető munkákat végezni, a védelem alatt álló épület rendeltetését megváltoztatni csak az építési engedély alapján végezhető munkálatokra vonatkozó előírások maradéktalan betartásával lehet. Így építési engedély köteles: - a védett homlokzat (és közterületről látható homlokzat) felújítása, festése, - védett épület nyílászáróinak cseréje, - védett tetőzet, védett épület tetőzetének felújítása, - védett épület vagy épületrész belső dekoratív falfestése, burkolatainak felújítása, létesítése, - védett műtárgy, utcabútor cseréje, vagy áthelyezése, védett területen új műtárgy elhelyezése. 3.) A védett érték felújítása, átalakítása esetén, az értékvizsgálat alapján, a felmérési terv szerint lehetőség szerint az eredeti állapotot kell visszaállítani, illetve azt harmonikusan továbbfejleszteni. A védelemben részesített építmény korszerűsíthető, (bővíthető), funkciója megváltozhat, ezzel azonban védettségre okot adó értékei nem csökkenthetők. 4.) Nem adható építési (elvi építési) engedély olyan építési (bontási) munkára, amely a védett érték létét, állagát veszélyezteti, vagy azt esztétikai szempontból károsan befolyásolja. Nem adható fennmaradási engedély olyan építési munkálatokra, amelyek a védett értéket károsan érintik. Ilyen esetben az építtetőt kötelezni kell az eredeti állapot helyreállítására. 5.) A védelem alatt álló értékek megőrzése érdekében – a hatályos építési jogszabályok keretei között – az első fokú építésügyi hatóság kötelezi a tulajdonost (használót) a védett értéket éktelenítő idegen részek eltávolítására, melynek költségei, - amennyiben az idegen részek a védetté nyilvánítást követően jöttek létre - a tulajdonost terhelik.
6.) A helyi védelem alá helyezett védett értéken mérettől függetlenül – minősítést követően – hirdető-berendezést és hirdetményt csak építési engedély alapján lehet elhelyezni, úgy hogy az harmonikusan illeszkedjen a védett értékhez. 7) Felmérési terv: Nagyhegyes, Kiserdő út 1., 182. hrsz-ú
ingatlanon meglévő épület, egykori Rickl-kúria
felmérési tervdokumentációja
2008. június Megbízó: Nagyhegyes Község Önkormányzata 4064 Nagyhegyes Kossuth u. 2.
Tervező: Virányi Zsolt építész, tervező- és műemlékvédelmi szakmérnök É2-09-0605/06
Tartalomjegyzék Előlap Tartalomjegyzék Tervezői nyilatkozat Építészeti műszaki leírás Térképmásolat Tulajdoni lap Felmérési tervlapok Helyszínrajz Földszinti alaprajz A-A metszet B-B metszet Déli homlokzat Nyugati homlokzat Keleti homlokzat Északi homlokzat
H-1 F-1 F-2 F-3 F-4 F-5 F-6 F-7
M 1:1000 M 1:100 M 1:100 M 1:100 M 1:100 M 1:100 M 1:100 M 1:100
Történeti dokumentumok elemzése Helyreállításra, eredeti állapotra vonatkozó tervlapok - tanulmánytervi szinten Földszinti alaprajz Déli homlokzat Északi homlokzat Nyugati homlokzat
É-1 É-2 É-3 É-4
M 1:100 M 1:100 M 1:100 M 1:100
TERVEZŐI NYILATKOZAT Alulírott Virányi Zsolt építész, tervező- és műemlékvédelmi szakmérnök (kamarai névjegyzék szám: É2-09-0605/06.) kijelentem, hogy a Nagyhegyes, Kiserdő út 1., 182. hrsz-ú ingatlanon meglévő épület felmérési terveinek készítésekor az építésügyi hatósági eljárásokról, valamint a telekalakítási és az építészeti-műszaki dokumentációk tartalmáról szóló 37/2007. (XII. 13.) ÖTM rendeletben meghatározottakat betartottam. Az építészeti-műszaki dokumentáció szakhatóságokkal történő egyeztetésére a tervezés jelen fázisában még nem volt szükség. Az építészeti-műszaki megoldás megfelel a vonatkozó jogszabályoknak, általános érvényű és eseti előírásoknak, így különösen a környezetvédelmi előírásoknak, a statikai, az életvédelmi és az égéstermék-elvezetőkre vonatkozó követelményeknek, valamint - az 1997. évi LXXVIII. törvénynek (Étv.), és végrehajtási rendeleteinek,
-
a 35/1996. (XII.29.) BM rendeletnek (OTSZ), a 253/1997 (XII.20.) Korm. rendeletnek (OTÉK), és a vonatkozó rendezési tervnek.
A jogszabályokban meghatározottaktól és a vonatkozó nemzeti szabványtól eltérő műszaki megoldás engedélyezése nem szükséges. Az adott tervezési feladatra azonos módszert alkalmaztam a hatások (terhek) és az ellenállások (teherbírás) megállapítására és azt a tervezés során teljes körűen alkalmaztam. Az építmény tervezésekor alkalmazott műszaki megoldás az Étv. 31. § (2) bekezdés c)-h) pontjában meghatározott követelményeknek megfelel. Az építési tevékenységgel érintett építmény nem tartalmaz azbesztet. A 7/2006. (V.24.) TNM rendelet 1. §. (2) pontja szerint „nem terjed ki a rendelet hatálya a műemlék, illetve a helyi védelem alatt álló épületre”, tehát tárgybeli épület engedélyezési eljárásaiban nem kell figyelembe venni az épületenergetikai követelményeket. A tervező jogosultságomat a - névjegyzéki besorolási (nyilvántartási) száma feltüntetését is tartalmazó - névjegyzéki bejegyzését megállapító vagy annak megújítását (érvényességét) bizonyító döntés egy másolati példányával igazolom. Ezen nyilatkozatomat a felmérési tervdokumentációhoz az építésügyi hatósági eljárásokról, valamint a telekalakítási és az építészeti-műszaki dokumentációk tartalmáról szóló 37/2007. (XII. 13.) ÖTM rendeletben foglaltak alapján adtam ki. A tervdokumentáció szerzői jogvédelem alatt áll. A tervező írásbeli hozzájárulása nélkül a tervdokumentációt, vagy egyes részeit megváltoztatni, máshol felhasználni nem lehet. Debrecen, 2008. június
Virányi Zsolt É2-09-0605/06. építész, tervező- és műemlékvédelmi szakmérnök tel.: 30/249-1764 Levelezési cím: 4030 Debrecen, Horváth Árpád u. 29/a.
MŰSZAKI LEÍRÁS Előzmények: A 182. hrsz-ú ingatlan Nagyhegyes településen, rendezési terv szerint TV-1 övezeti besorolású területen helyezkedik el. A 4211 m2-es ingatlanon - a hiteles térképmásolaton is ábrázolt - 19,20 x 11,50 méter alaprajzi befoglaló méretű kúriaépület és két kisebb gazdasági épület áll. A főépület szabadon álló elhelyezéssel épült fel. Az épületben már jelenleg is vezetékes víz, gáz és az utcai légkábelről leágazó elektromos áramellátás biztosított. Az ingatlan jelenlegi tulajdonosa, Nagyhegyes Község Önkormányzata az ingatlanon meglévő épület (egykori Rickl-kúria) felújítását, helyreállítását hasznosítását tervezi oly módon, hogy az épület megjelenése az eredeti (építéskori) állapotot minél jobban megközelítse. A lakóépület fűtését korábban a falazott tégla kéményekbe kötött vas- vagy cserépkályhákkal oldották meg. Ezt az évek során megszüntették, a falazott kéményekhez új cserépkályhákat építettek. Jelen felmérési tervdokumentáció egyrészt az épület meglévő állapotának, alaprajzi méreteinek dokumentálására szolgál, másrészt javaslatot ad az eredeti alaprajzi elrendezés és homlokzatképzés visszaállítására tanulmánytervi szinten. Az épület helyreállítását csak a vonatkozó jogszabályi előírásoknak megfelelő építési engedélyezési tervdokumentáció és jogerős építési engedély birtokában lehet elkezdeni. Közműellátottság szempontjából a Kiserdő úton földben vezetett ivóvízvezeték és gázvezeték, valamint légkábelen vezetett elektromos vezeték elérhető. A vezetékek a helyreállított épület közműellátását a továbbiakban is biztosítani tudják. Az ingatlan szilárd burkolattal ellátott közúthoz való csatlakozása biztosított. Az épület elhelyezése a Nagyhegyes település helyi építési szabályzatában és szabályozási tervében előírt feltételeknek megfelel. Ingatlan általános ismertetése: Építés helye: Helyrajzi szám: Ingatlan területe: Ingatlan mérete:
Nagyhegyes, Kiserdő út 1. 182. hrsz. 4211 m2 17,1 m x 50,7 m
Rendezési terv szerinti besorolása: TV-1 településközponti vegyes terület szabadonálló beépítési mód megengedett beépítés 30 %
építménymagasság 3,5-8,0 m kialakítható min. telekméret: 1000 m2 Meglévő épületek: Főépület: Melléképületek: Összesen:
226,2 m2 ~ 23 m2 249,2 m2
Beépítettség: 5,91 %, ami kisebb, mint a megengedett 30 %. Általános ismertetés, elhelyezés: A telek szabálytalan alakú, lejtésviszonyait tekintve síknak mondható. Az utcában lévő telkek mindegyikén áll már valamilyen épület. Elhelyezésük szabadon álló, általában az utcavonaltól beljebb épültek fel. Az utcában vezetékes víz, gáz és áramellátás van. A keletkező szennyvíz gyűjtése minden ingatlanon zárt szennyvíztároló aknában történik. A gépkocsi elhelyezése a telken belül bárhol megoldható, zárt gépjármű tároló az ingatlanon nincs. A meglévő épület helyiségei:
1. Előtér 1,96 m2
műkő burkolat
2. Előtér 1,96 m2
műkő burkolat
3. Közlekedő 7,66 m2
PVC-burkolat
4. Közlekedő 7,66 m2
PVC-burkolat
5. Műhely 43,05 m2
PVC-burkolat
6. Műhely 43,05 m2
PVC-burkolat
7. Nagyterem 70,82 m2
parketta
8. Mosdó előtér 2,16 m2
PVC-burkolat
9. Mosdó előtér 2,16 m2
PVC-burkolat
10. WC 0,98 m2
PVC-burkolat
11. WC 0,98 m2
PVC-burkolat
12. WC 0,98 m2
PVC-burkolat
13. WC 0,98 m2
PVC-burkolat
14. WC 0,98 m2
PVC-burkolat
15. WC 0,98 m2 Össz.: 186,42 m2
PVC-burkolat (hasznos alapterület)
Meglévő épület szerkezeteinek ismertetése Alapozás: A felmérési terv készítése során alapfeltárás nem készült, azt a helyreállítási terv készítése közben kell elvégezni tartószerkezeti tervező (statikus) iránymutatásai alapján. A főfalak alatt feltehetően tömör nagyméretű tégla sávalapok készültek, alapozási síkjuk a külső terepszinthez képest min. -0,90 m mélyen van. A tapasztalatok alapján a főfalak alatt az alaptest szélessége 60 cm, a válaszfalak alatt 40 cm lehet. Pince: Az épület egy része alatt egykor pince lehetett, de ezt visszatöltötték, lejáratát elfalazták. A történeti források a pincéről nem is nagyon írnak, feltehetően már korán meg kellett szüntetni, talál statikai okok miatt. Visszaállítása, kibontása nem javasolt. Szigetelések: A falazatok és a burkolatok alatt jelenleg felszivárgó nedvesség elleni szigetelés nem található. Falszerkezetek: A szerkezeti falak tömör nagyméretű tégla (30x15x7) falazatok 34-50 cm-es szélességben, a válaszfalak 28-30 cm-es szélességgel szintén tömör téglákból készültek.
A falazatok külső-belső oldalon vakoltak. Belül fehérre, kívül sárgás-barnás színűre festettek. A falkoronát díszes vakolatból kihúzott főpárkány zárja le, melyen még az eredeti homlokzatszínezés nyomai láthatók. Födém: A födém fagerendás, alulról deszkázott-nádazott-vakolt, a padláson vastag sár- és homokterítés található. Tetőszerkezet, tetőidom: A fedélszék formailag mindkét oldalán kontyolt nyeregtetős, jelenleg padlástérként használják. A felmérési terv készítése során a padlástérbe nem lehetett feljutni, ezért a tetőszerkezet felmérését a helyreállítási terv készítése során kell elvégezni. A hasonló korú épületeken kétállószékes fa fedélszerkezet készült, a szarufák tengelytávolsága feltehetően ~0,80-1,00 m között lehet. A terveken szereplő ábrázolás ezt a változatot jeleníti meg. Héjazat: A főépületi tömegen jelenleg kiselemes négyzetes palafedés van szürke színben. A bejárat feletti timpanonos tetőn korcolt lemezfedés készült szintén szürke színben. A csapadékvíz elvezetésére az épületen függő ereszcsatorna rendszer készült bádoglemezből. A csapadékvíz elvezetése és szikkasztása saját ingatlanon történik. A telek, terület csapadékvíz-elvezetési rendszerét úgy alakították ki, hogy a víz a terepen és az építményekben, továbbá a szomszédos telkeken és építményekben, valamint a közterületen kárt nem okoz, és a rendeltetésszerű használatot nem akadályozza. Burkolatok: A helyiségekben a felmérési alaprajzon és a rétegrendekben feltüntetett burkolatok készültek. A vizes helyiségek falán 1,80 méteres magasságig ragasztott csempeburkolat készült. Nyílászárók: Az épületen jelenleg található nyílászárók különböző időszakokban kerültek elhelyezésre, de egyértelműen megállapítható, hogy eredeti nyílászáró az épületen már nem található. A nyílászárók jelenleg fa anyagúak, barnára festettek, korábban valószínűleg fehérek lehettek. A belső ablakpárkányok vakoltak, a külsők horganyzott bádogból készültek.
Homlokzatképzés: A külső homlokzatokon jelenleg dörzsölt vakolat van, sárgásbarnára festve. A lábazaton 50 cm magasságig lábazati festés készült szürke színben. Eredeti színezés nyomai a károsodott foltokban láthatók, a homlokzatokon feltehetően törtfehér és világossárga árnyalatok váltották egymást a stílus színezési szabályainak és a vakolatarchitektúrának megfelelően. Kémények: Az épületben jelenleg négy kémény van. A korábbi képeken is látható két kémény külső mérete 50/62 cm, mely a tető fölé érve 38/51 cm-re csökken, így belső mérete 14/27 cm-es mérettel vehető figyelembe. A falazatokban nagyméretű, a tető felett kisméretű tömör téglából falazottak. A később épített két kémény külső mérete 38/38 cm, belső mérete 14/14 cm-es mérettel vehető figyelembe. Mindkettő kisméretű tömör téglából falazott A kémények közül a régebbieket jelenleg égéstermék elvezetésre használják, mivel a csatlakozó helyiségekben újabb építésű (30-40 éves) cserépkályhák találhatók. A többi helyiséget gázüzemű, parapetkonvektorok fűtik.
homlokzati
égéstermék
elvezetővel
rendelkező
Gépészet: A fűtés jelenleg cserépkályhákkal és gázüzemű, homlokzati égéstermék elvezetővel rendelkező parapet konvektorokkal történik. A melegvíz ellátás a mosdókban elhelyezett elektromos vízmelegítővel biztosított. Minden helyiség természetes szellőzése kézzel nyitható nyílászárókkal megoldott. Az épület villamosenergia, gáz- és vízellátása városi hálózatról megoldott. A meglévő villamosenergia rendszer a vonatkozó jogszabályok és a kötelező szabványok előírásainak megfelelően megvalósított. Hulladékelhelyezés: A keletkező kommunális hulladék gyűjtése és tárolása zárt hulladékgyűjtő edényben történik és abban kerül elszállításra a hulladék-kezelőbe. Kikötések: A tervek szerzői jogvédelem alatt állnak, azokat felhasználni kizárólag a tervező írásos beleegyezésével szabad.
Az épületet csak az érvényben lévő használatbavételi engedélyben megjelölt funkcióra lehet használni, ettől eltérő használat esetén az illetékes I. fokú építési hatóság engedélye szükséges. Az esetlegesen felmerülő, épület állékonyságát veszélyeztető hibák esetén a statikus és építész azonnali értesítése kötelező. A tervlapok és a műszaki leírás együtt kezelendők. Debrecen, 2008. június Virányi Zsolt É2-09-0605/06. építész, tervező- és műemlékvédelmi szakmérnök tel.: 30/249-1764 Levelezési cím: 4030 Debrecen, Horváth Árpád u. 29/a.
Függelék Nagyhegyes Községi Önkormányzat Képviselő-testületének 18 /2008. (XI. 24.) rendeletéhez Építéstörténeti dokumentáció
NAGYHEGYES EGYKORI RICKL-KÚRIA építéstörténeti kutatási dokumentációja
Készítette: Virányi Zsolt építész, tervező- és műemlékvédelmi szakmérnök
Debrecen, 2008.
NAGYHEGYES EGYKORI RICKL-KÚRIA
építéstörténeti kutatási dokumentációja
Készítette: Virányi Zsolt építész, tervező- és műemlékvédelmi szakmérnök
Debrecen, 2008.
A dokumentációban foglaltak a szerző szellemi tulajdonát képezik, az abban foglaltakat publikálni, az eredetitől eltérő célra felhasználni csak a szerző engedélyével lehet.
Tartalomjegyzék Bevezető I. Az épület azonosítása A kúria jelenlegi ingatlanának jellemző adatai A település és a kúria elhelyezkedése A település rövid története II. A kúria története, jelenlegi állapota Az építtető és egykori tulajdonos Rickl-család története Az elepi Rickl birtok és a kúria története Térképi ábrázolások Az épület jelenlegi építészeti adottságai A kúria történeti értékei, jelentősége Az épület parkjának természeti öröksége III. A helyreállítás alapelvei Általános javaslatok Térszervezési, homlokzatképzési analógiák IV. Mellékletek Olajfestmény Rickl Gyulától 1875-ből Az elepi Rickl kastély fotója az 1900-as évek elejéről A Rickl-család fényképe 1906-ból Az elepi birtok tulajdonosai 1945-ig V. A jelenlegi állapot fényképes dokumentálása Bibliográfia, források
Bevezető Ez az építéstörténeti kutatási dokumentáció a helyi önkormányzat megbízásából készült. Célja a Nagyhegyes Község Önkormányzat tulajdonában lévő egykori Rickl-kúria szakszerű építészeti helyreállításának előkészítése, az elmúlt évtizedekben elpusztult építészeti, képzőművészeti értékek felkutatása és a hiteles épületfelújítás megalapozása. A dokumentáció feladata, hogy még a helyszíni falkutatás előtt feltárja azokat a mára elpusztult, de korabeli forrásokban még megőrződött korábbi építészettörténeti periódusok értékeit, az épület művelődéstörténeti összefüggéseit. Tekintettel arra a tényre, hogy az egykori kúriára vonatkozóan eddig még nem készült olyan részletes és teljeskörű történeti értékfeltárást célzó tudományos kutatási és hasznosítási dokumentáció, amelynek előírásai és megállapításai ma is irányadók lennének, továbbá figyelembe véve, hogy az épület jelenlegi – értékeihez méltó – hasznosítása nem megoldott, jelen dokumentáció szakvélemény jelleggel fogalmaz meg az építészeti helyreállításra, hasznosításra vonatkozó javaslatokat. A dokumentáció elsősorban az Önkormányzat tulajdonában lévő épületre vonatkozik, ugyanakkor megemlíti a környezet rendezésének, az egykori park felújításának, hasznosításának szükségességét is. A kutatási anyag a kúria leírása, történetének ismertetése, megőrzendő és helyreállítandó örökségi értékeinek számbavétele mellett rövid áttekintést ad az egykori tulajdonos és építtető Rickl-család történetéről is a megtelepedéstől az államosításig. Az épület ábrázolásainak kevés forrásanyagára tekintettel a dokumentáció végén felsorolásszerűen ismertetésre kerül néhány azokból az épületekből, melyek építési ideje, homlokzati kialakítása, alaprajzi beosztása, épületdíszítése révén a helyreállítás során analógiaként szolgálhat. A kutatási anyag készítése során helyszíni falkutatás, alapfeltárás, régészeti kutatás nem készült, ezért az anyagban szereplő megállapítások, javaslatok a tényleges helyreállítási munkák végzése során előkerülő – jelenleg takart szerkezetek, nyílások, díszítőfestések ismeretében módosulhatnak. I. Az épület azonosítása A kúria jelenlegi ingatlanának jellemző adatai Megnevezés: Cím: Helyrajzi szám: Telekterület: Kúria területe: Tulajdonos: Jelenlegi rendeltetés: Közműellátás:
Egykori Rickl-kúria, majd Korom-iskola Nagyhegyes, Kiserdő út 1. belterület 182. hrsz. 4211 m2 Nagyhegyes Község Önkormányzata üzemi épületként bérelve vezetékes víz-, gáz- és elektromos hálózat
A település elhelyezkedése Hajdú-Bihar megye – Észak-Alföldi Régió Adminisztratív adatok: Közigazgatási helyzete: Népesség: Település
belterülete: külterülete:
Község 3597 (1949-ben) 2709 (1998-ban) 169 ha 7368 m2 13106 ha 6776 m2
Nagyhegyes Debrecentől nyugati irányban 24, Hajdúszoboszlótól északi irányban 11, míg Balmazújvárostól déli irányban 9 km-re helyezkedik el. Nagyhegyes az Alföld nagykiterjedésű tájegységén helyezkedik el, a Hortobágy keleti szélén, a Hajdúság délnyugati határán a Keleti-főcsatorna mellett, a Debrecen, Hajdúszoboszló, Balmazújváros városok által meghatározott urbanizációs környezetben. A település természetföldrajzi szempontokat tekintve tipikus alföldi tájon, ártéri síkságon helyezkedik el, tengerszint felett 87-110 méter közötti magasságban. A táj felszínének kialakulásában elsősorban a Tisza és mellékfolyói játszottak fő szerepet. A síkságból csak a nagy számban előforduló kunhalmok emelkednek ki. A főcsatornához közel eső keleti részen jobb minőségű a talaj, itt mezőségi talajok is előfordulnak. A felszín jelentős részét azonban mélyben sós és szikes talajok borítják. A táj használatát elsősorban a talajok minősége határozta meg. A sziki legelők értékes állat és növényvilágának megőrzésére alakult 1973 január 1-én az országban elsőként a Hortobágyi Nemzeti Park. A Keleti-főcsatornától keletre fekvő rész a Hajdúhát déli részére esik. A kistáj a lösszel, lösziszappal fedett hordalék-kúpsíkság. A terület jelentős részét 2-10 m vastag ártéri lösz borítja. Ezen a löszös üledéken képződött talajok jó termékenységűek. A kiváló talajoknak köszönhetően a település keleti része elsősorban szántóföldi hasznosítású. Felszíni folyóvizei a Keleti-főcsatorna és övárkai, a Pece-éri csatorna, és az Alsó-Kadarcscsatorna. A Pecze-folyó (ma Pece-ér), mely Ondód, Hegyes és Elep-pusztáknak lösztalajába vágta egykor elég széles és mély medrét.1 Felszíni állóvizei a Kadarcsi-tó, és az Elepi-halastavak. Kisebb vízfelület keletkezett annak a gázkitörésnek a helyén, amely 1961-ben történt. A Kráter-tó mintegy 200 m átmérőjű, körülötte pedig a kitörés hordalékaiból egy 17 m-es földsánc keletkezett. Ezt a körülölelő sáncot most erdő borítja, mely zömmel nemes nyárból áll. Az erdővel övezett kis vízfelület védett, hűvös, párás mikroklímája jelentősen eltér a környező, az időjárásnak jobban kitett szántóföldek klímájától. A talajfelszín alatt igen gazdag földgázmező van, melynek kitermelése az 1960-as évek óta folyik. A föld mélyében található geotermikus energiák hasznosítása a jövő nemzedékének a feladata.
1
Gazda László: Nagyhegyes falukönyve Ethnika kiadás, Nagyhegyes 2007.
A kúria elhelyezkedése A kúria épülete a település központi területén, de mégis csendes területen helyezkedik el, mögötte közpark található. Megközelítése a környező utak egyirányúsítása miatt gépkocsival csak kerülő úton lehetséges. Gyalogosan a település főutcájáról (Kossuth u.), a fákkal beültetett parkon átsétálva közelíthető meg. Hasznosítása az iskola kiköltözésével ma az önkormányzat megoldandó feladatai közé tartozik. A település egyik legértékesebb épületének közcélú, de vállalkozói formában megoldott hasznosítása a legkézenfekvőbb, hiszen ennek minden feltétele adott. Az épület felújításához, örökségvédelmi szemléletű helyreállításához szükséges anyagi forrás előteremtésére pályázatokon jó eséllyel lehet indulni. A későbbi funkció kiválasztásánál feltétlenül jövedelmező tevékenységet kell választani, mert a hosszútávon is gazdaságos üzemeltetés csak így oldható meg. Az épülettel együtt a közpark felújítását is el kell végezni, így a Nagyhegyes központjában lévő kúria és park értékeihez méltó megbecsülést kaphatna. A település rövid története A Hegyes falu (Hegyews, Ecclesia Hegys)2, Hegyesegyháza néven jegyzett templomos falu, amely a mai Nagyhegyes elődjének tekinthető, az Árpád-kor elején létrejött falvak közé sorolható. A hegyesi határtól északnyugati-nyugati irányban terül el az elepi határrész. Elep szintén Árpád-kori település volt, erre bizonyíték, hogy területén X-XI. századi temető nyomait tárták fel. Egyik középkori írásban Ecclesia Hegys néven, míg a százdi apátság alapító levele (1067-ből) már Hegyesegyháza néven említi. Miközben többszörös birtokváltáson esik át a terület, szépen fejlődik. A tatárjárás idején valamennyi Árpád-kori település elpusztult ezen a védtelen tájon. A nagy dúlás után több helyen, kisebb csoportokban települtek le újra itt az emberek. Hegyest 1307ben a Debreceni Dózsa családnak adományozták, ekkor már újra egyházas helynek feltüntetve. A falu egészen 1594-ig, a tizenötéves háborúig békésen élte az életét, ekkor azonban feltehetően véglegesen elpusztult. A lakosság a nagyobb biztonságot jelentő Debrecen városába menekült be. A település tehát harmadjára már nem épült újra, a terület Debrecen és a környező nagyobb települések tulajdonába került. Az 1700-as években kezdik ún. „nyilas- földekként” kiosztani a Hortobágy ezen részeit. Így alakul ki az oly sokáig jól működő tanyarendszer, mely biztosította az itt élő földművelők tisztességes megélhetését. Az 1770-es összeíráskor Kis- és Nagyhegyesen 104 birtokosnak 27 tanyája volt, az 1820-as években viszont már több mint 60 volt a tanyák száma. Egy tulajdonosnak eleinte egy, majd több tanyája is lehetett. Rickl József Zelmos kereskedőnek Elepen 2 tanyája is volt. Másik nagygazdaság a Harstein-féle nagybirtok volt. A nagyobb tanyákon egész kis gazdaság alakult ki több gazdasági épülettel, istállókkal, cselédlakásokkal, terménytárolókkal. 2
Zoltai Lajos: Települések: Egyházas és egyházatlan falvak Debrecen mai határa és külső birtokai területén a XI-XV. században Méliusz könyvkiadó, Debrecen 1925
A tanyákon élők életében nagy változást jelentett az iskoláztatás megszervezése. A 1900-as évek elején sorra létesültek az államilag szervezett tanyasi népiskolák. Itt elsőként az elepi Rickl-birtokon 1907-ben. Az iskola számára a telket Rickl Gizella biztosította. A tanyaközpont életében a következő jelentős változást a II. világháború jelentette. A háború után kisajátították a nagybirtokokat és szétosztották az egykori cselédek, nincstelenek között. Az uradalmi épületekbe szegény családok költöztek, sokszor egy épületbe több család is. A berendezési tárgyakat a tulajdonosok próbálták megmenteni, amit nem lehetett azt elégették, télen feltüzelték. A gazdasági épületeket elbontották, a termelőeszközöket széthordták. A paraszti gazdálkodásnak hamar véget vetett azonban a mezőgazdaság kollektivizálása. A Korom tanyán 1948 őszén alakult meg 30 taggal a Lenin Tszcs, mely Tsz-központi épületként használta a Rickl-kastélyt3. A Harstein-kastélyt a Nagyhegyes II. földműves szövetkezet birtokolta. A Tsz megszűnése, átalakulása után Korom-iskola elnevezéssel használták néhány tantermes iskolaként a Rickl-féle épületet, majd 2001. júniusában az iskola működése is megszűnt. A sorozatos funkció- és tulajdonosváltások eredményeképp az épület mára felismerhetetlenül átalakított állapotban van. II. A kúria története, jelenlegi állapota Az építtető és az egykori tulajdonos Rickl-család rövid története Az első „debreceni” Rickl – Rickl József Antal német kalmár volt. Már gazdag pesti kereskedőnek számított, amikor az 1780-as évek elején megszervezte debreceni fióküzletét. A kereskedő-dinasztia megalapítója nem Magyarországon született, ahogyan ezt Pest szabad királyi város 1781. július 14-i tanácsülési jegyzőkönyvéből megtudhatjuk: „Josephus Antonius Rickl ex castello Soos in Inferiori Austriae oriundus mercator, nec non Stephanus Valero Pestino oriundus pepli et serici fabricator, ambo Romano-Catholici deposito consueto concivitatis iuramento erga praescriptam Taxem in cives assumpti sunt.” Tehát Rickl József Antal pesti kereskedő születési helye Alsó-Ausztria, Soos-kastély. A család múltját kutató utódok4 azt is kiderítették, hogy a ma is meglévő kastély egy uradalom központja, s igazgatásilag az apátságáról nevezetes Melkhez közel fekvő Hürm községhez tartozik. A hürmi római katolikus plébánia anyakönyve szerint Rickl József Antal Soosban született 1748. február 1-én Rickl János Lipót soosi uradalmi gondnok (intéző) és felesége, Wagner Anna Borbála házasságából harmadik gyermekként. 5 A család birtokában van ma is Rickl József Antal kereskedősegédi felszabaduló levele, melyet hártyapapíron állított ki 1770. január 26-án Anton Huster Sankt Pölten-i fűszerkereskedő. Ezzel a levéllel indult útjára a fiatal, 22 éves kereskedő. Az ezt követő évekről nincsenek dokumentumok, de az bizonyos, hogy 1781-ben már Pesten él. Ekkor veszi meg feltehetően első üzletét a Váci u. 140. szám alatti házat, ahol megnyitja a „Vörös Rákhoz” címzett anyagGazdag István tanulmány HBML évkönyv III. 130. Elsősorban Nagybákay (Rickl) Antal Lajos (1885-1976) és fia, dr. Nagybákay Antal Zelmos (1918-2004) 5 Nagybákay Antal Zelmos: Egy kereskedő (polgár-) család rövid története és leszármazása – Kézirat Bp., a cikk szerzőjének tulajdonában 3 4
és fűszerkereskedést, puskapor-árusítási joggal együtt. A sikeres kereskedő 1783-ban veszi feleségül Meixner Mátyás pesti anyag- és fűszerkereskedő lányát, Katalint. Az üzletet annyira jól vezette, hogy 1794-ig pesti kereskedése mellett fióküzletet nyit Debrecenben, Kolozsvárott és Kecskeméten is. A családi hagyomány szerint, amikor először járt Debrecenben, a főutca hosszát „kilépte”, s annak közepe táján bérelt házat, majd nyitotta meg üzletét. A családi hagyomány szerint ő hozta be a burgonyát a városba, így tehát elképzelhető, hogy a ennek a háznak a kertjében vetettek először Debrecenben burgonyát. A debreceni kereskedők nem nézik jó szemmel pesti vetélytársuk terjeszkedését és többször kérik a városi tanácstól az adók oly módon való alakítását, hogy a céhen kívüli Rickl-üzlet magasabb adót fizessen, mint ők. Az 1700-as évek végén azonban nehéz helyzetbe kerül az üzlet és tulajdonosa, melyet még az is tetéz, hogy felesége 1807-ben meghal. A pesti cég megmentése érdekében egyre nagyobb tőkét kell a debreceni kereskedésből kivonni, de úgy tűnik minden erőfeszítés hiába való volt, 1811-ben a pesti „Vörös Rák”-hoz címzett anyag- és fűszerkereskedés végleg megszűnik. A betegeskedő Rickl József Antal életének utolsó hónapjait Debrecenben élte le. A Rickl-házaspárnak három gyermeke született: I. Rickl József Zelmos (1784), I. Antal Vilmos (1786), az egy évet sem élt első Terézia (1788) és a második Terézia (1801). A fiatalabbik fiú 1812-ben Pesten, mindössze 26 évesen tüdőgyulladásban meghalt. Terézia 1819-ben férjhez ment, így hamar elkerült a családtól. Így az elsőszülött fiúra maradt a kereskedés és a nagy feladat, hogy újra felvirágoztassa az üzletet. I. Rickl József Zelmos már egész fiatal korában, 12 évesen Kecskemétre, Frost Ignác kereskedőhöz vitték, hogy ott tanulja ki a szakmai alapismereteket. Ezt követően más kereskedőknél és szüleinél is tanoncoskodott. 1799-ben még Linzben, majd 1804-ben már Pesten dolgozik. 21 éves korától már a család pesti üzletét is vezeti, de megfelelő gyakorlat híján még több helyen próbálja ki tehetségét, mire 1811. június 18-án Debrecenbe érkezik. Az apai üzletrész éppen csődeljárás alatt van, de a két fivér úgy ítéli meg, hogy még legalább a debreceni üzletet meg lehet menteni. A meg nem kapott anyai örökségre és a felszámolás alá nem vehető üzletrészekre hivatkozva kérik a tulajdonjoguk bejegyzését. A hosszú pereskedés, rengeteg kérelem és „esedező levelek” eredményeképp 1811 szeptemberében átveszik az apai üzletet, mellyel a tartozások nagy része is rájuk száll. Sajnos a megromlott anyagi helyzetet súlyos családi tragédiák, nézeteltérések is nehezítik. Az apa 1811-es és a testvér 1812-es halálát követően az ifjú 28 éves Rickl József Zelmosra marad a nehéz helyzet megoldása: a bolt megmentése, a hitelezők kifizetése és a 11 éves Terézia nevelése. Néhány hónappal apjának halála után megnősül. Felesége Ivancsics Rozina lesz, egy pesti csizmadiamester leánya. A sokfelé utazó, világot látott, több nyelven beszélő kereskedő nagy lelkesedéssel vágott bele a debreceni üzleti életbe. Apja halála után két nappal már felvették a város polgárai közé. Kereskedését „Bolt a Török Császárhoz” néven vezette. Évről évre nagyobb adókat fizetett, tehát egyre nagyobb szerepet játszott Debrecen kereskedelmi életében. Gazdagságát nem csak az üzlet fejlesztésével, hanem Debrecen külsőségein (pl. Elepen és Hegyesen) vásárolt birtokokkal is növelte. Míg eleinte a neve előtt mindig feltűnik a „német kalmár” jelző – megkülönböztetve őt a debreceni kereskedőktől, az 1820-as évek végén ő már „Esküdt Rickl József Úr Fűszerszámos 1. osztályú” kereskedő. A
társadalmi rang abban is kifejeződött, hogy mint legelső adófizetőt beválasztották a külső tanácsba is, így városi esküdt lett. A sikeres, elismert, önmagát sem kímélő kereskedő nem volt hosszú életű. 1829. augusztus 4én, életének 46. esztendejében hirtelen elhunyt. Rozina asszony mindössze 34 éves volt, amikor a bolt és a tekintélyes családi vagyon rá és a négy gyermekére maradt. Gyermekei: Anna (1813), II. József Zelmos (1818), Teréz (1820) és II. Antal Vilmos (1826). A családi vagyont igen jó üzletpolitikával gyarapította és a tőke egyre nagyobb részét fektette földtulajdonba. Az 1819-ben megszerzett 6 nyilas méretű elepi birtokot 1829-30-ban 16 nyilas méretűre, majd később 32 nyilas méretűre bővíti. A debreceni kereskedés bevételét tovább növeli és a Rickl-család még az XIX. század közepén is a város első adófizetője. Rozina asszony 1839-ben, 44 éves korában hunyt el. A család minden ügyének irányítója és a gyermekek gyámja - az idősebb leány, Anna férje - Dragota Ignác lett. A gyermekeket az erdélyi születésű, magyar nemesi származású kereskedő nagyúri módon nevelte. Erre a családi vagyon további gyarapítása, egyes források szerint megháromszorozása révén meg volt a lehetősége. A kereskedés mellett több városban fióküzleteket üzemeltettek, Debrecenben pedig több ingatlan és raktárépület mellett az ecetgyár, az enyvgyár és a Rickl-sörház is a család tulajdonában volt. 1855-ben a családi vagyon újabb osztozkodáson ment keresztül. Dragota Ignác is jogosult volt az örökségre, így a hatalmas vagyont 5 részre osztották. Az idősebb fiú, II. Zelmos kapta a debreceni „Török Császár” boltját és az ősi lakóházat a Piac utcán. Emellett övé lett a macsi birtok is a gyönyörű parkkal és kastéllyal. A fiatalabb fiú örökrésze lett az elepi családi birtok a kastéllyal és a gazdasággal. Az elepi Rickl birtok és a kúria története A birtokot tehát még I. Rickl József Zelmos vásárolta. Bár Ő 1829-ben meghalt még egészen 1855-ig állott a nevén a terület. Felesége Ivancsics Rozina asszony sokat kertészkedett az elepi pusztán. Ő ültette az erdőt, gyümölcsöst és azt a remek nagy fenyőfát, amely az Alföldnek a XX. sz. első felében is dísze volt. Az 1855. évi osztozkodáskor ez a birtokrész II. Rickl Antal Vilmos tulajdonába ment át (ámbár ő ott már régebben is gazdálkodott). Ezidőben vett még hozzá 46 ős fél nyilas földet ugyancsak az Elepen. Az 1856. évi birtokkönyvben ugyancsak Rickl Antal nevén már 61 és fél nyilas tanyaföld található, amely birtok - annak ellenére - hogy már 1857-ben elhalálozott, a városi birtokkönyvek vezetéséig, 1872-ig az Ő nevén maradt. A kassai m. kir. kataszteri térképtár által 1874. évi márc. 16-án másolatban kiadott “Összevesítése az egyéni birtokíveknek” c. könyv 137. oldalán 3568. sz. a. Rickl Antal örökösei néven összesen 379 kat. hold és 266 négyszögöl területű birtok van kimutatva. Az örökösök Rickl Gyula és Antal voltak. A gazdálkodást III. Rickl Antal Vilmos folytatta az elepi birtokon. A Rickl Gyula részét 1888-ban ill. 1882-ben 2 részletben Sesztina Lajos debreceni vaskereskedő és leányának Rickl Antalné Sesztina Piroskának ajándékozta.
Így az egész elepi birtok továbbra is egyben a Rickl család kezén maradt. A Rickl-Sesztina házaspár halála után a birtokot négy gyermekük ill. leszármazottaik örökölte: három leány és egy fiú. 1934-ben a fiú Rickl Antal Lajos csere útján megszüntette a vagyonközösséget 6 és így a birtok a három leányra és águkra szállott, amit egészen 1945-ig a földosztásig birtokoltak. Az elepi birtokot a család sokszor emlegette Peczefüred néven is. A Pecze-ér másként Fegyvernek-völgy Ondód, Hegyes és Eleppuszták lösztalajába vájta széles mély medrét. Macs puszta nyugati részén két ágon indul, előbb déli, azután nyugati irányt követve. Az elepi Vajdalaposon elposványosodik, vize a Büdös-éren a Köselybe szivárog. Innen tehát a Peczefüred vicces elnevezés. A kiskastély egykori állapotának felidézéséhez a Rickl-család leszármazottjának, Nagybákay Antal Zelmosnak a Déri Múzeum Évkönyvében megjelent „Vendégek az elepi Ricki birtokon 1878-1906 között és 1920 nyarán” című tanulmányát kell elsősorban idéznünk. A birtokról két leírást említ. Az egyiket a rokon Déri (Leidenfrost) Gyula író és újságíró egy tárcacikkében még a múlt század nyolcvanas éveiben, a másodikat Rickl Antal Lajos, aki gyermek- és ifjúkorának számos nyarát töltötte ott Elepen, fogalmazott meg az ún. “Családi könyv” oldalain az 1920-as években. Lássuk előbb az 1880-as évekből származó tárcacikket: „Az elepi kastély nem volt valami cifra vár, csak olyan magas földszintre húzott négyszögletes, kényelmes úrilak, elől-hátul kiugró oszlopos verandákkal melyekre valami 8-10 lépcső vitt fel. Délelőtt az egyik veranda volt árnyékos, délután a másik. A kelet felé nézőről messze el lehetett látni, mert szétnyúltak előtte a fák és bokrok, mint egy színpad kulisszái s ha a függönyt felhúzták, messze távolban a látóhatár alján nagyon tiszta időben a Mátra elmosódó, halványan kéklő körvonalai tűntek fel... A pusztán, hol oly kevés, ami a képzelethez szól, mértföldekre terjedő búzaföldeken s legelőkön át kellemes csalódás volt e verandáról messzelátóval kémlelni a Mátra csúcsait és gerinceit. Jobbról és balról, mint mondám, sűrű lombok szegték a képet, köztük simára nyírt pázsit zöld síkja nyitott utat a szemnek és édes illatú virágok kínálták fűszeres balzsamukat. A nyugati veranda mögött magas szálerdő lombjai zúgták és sötétlettek. Az ifjú gazda sok ízléssel és nagy körültekintéssel választotta ki a helyet, hol fiatal felesége gyönyörűségére és a maga örömére a kis kastélyt építtette. Az erdőt még az édesanyja ültette egykor talán a nyári árnyékért, de lehet hogy a téli tüzelőért, amiket egyaránt nyújtott. Utakat Ő vágatott bele, parkot ő csinált belőle, füttyős madarakkal ő népesítette be, ezek énekeltek neki minden hajnalon hymnuszt az ó mérhetetlen boldogságáról, amit azonban a sors nagyon hamar megirigyelt tőle. Valóban így történt, mert Rickl Antal Vilmos fiatalon alig 31 éves korában halt meg 1857-ben.” Az előbbi érzékletes leírásban több olyan elem is van, melyek nem teljesen fedik a valóságot. Egyrészt a két terasz tájolása hibás, hiszen az épület nem kelet-nyugati, hanem észak-déli tengelyű. Másrészt a verandára felvezető lépcsők száma sem lehetett 8-10, legfeljebb 4-5. A másik leírás talán még érdekesebb, mert számot ad a kastély belsejéről is: A vagyonközösség megosztása iránti szerződés 1934. febr. 20.-ről, valamint ezt helybenhagyó Debrecen sz.kir. Járásbíróság mint telekkönyvi hatóság 1934. márc. 8-i eredeti végzése. A cikkíró, Nagybákay Antal Zelmos örököseinek birtokában. 6
„Rickl Antal Lajos az ún. „Családi könyvben” írta le nagyapjának az elepi kastélynak történetét. „Az 1848/49-es szabadságharc után, amiben Rickl Antal Vilmos, mint verespántlikás szabadcsapat hadnagya majd főhadnagya vett részt és Aradnál meg is sebesült, hozzálátott, hogy keresztülvigye azon vágyát, hogy elepi birtokukon szép úrilakot építsen, ami sok munka után sikerült is neki. Maga tervezett oda szép kis kastélyt, közvetlen az Édesanyja által ültetett tölgy ős akácos erdő mellé s remek angolparkkal vette azt körül, amelynek gondozására Hochenheimből hozatott képzett kertészt. A délibábos Hortobágy puszta szélébe csakhamar egy kis paradicsomkertet varázsolt, amelynek egzotikus fái és bokrai közt ezer és ezer szebbnél szebb rózsa és virág öntötte szirmaiból bódító illatát. Az új kényelmes, meredek tetejű, téglaalakú kis kastély, elől oszlopos, hátul kiugró verandájával s két nagy füstölgő kéményével, igazán végtelen barátságosan és hívogatólag festett a pompás park közepén. S amilyen csinosan nézett ki az épület kívülről, éppen olyan szép volt az belülről is. Öt szobából állott s a mellékhelyiségekből. Az óriás ebédlő falait művészi freskók díszítették. A belőle nyíló négy ajtó felett Dévény, Csobánc, Hegyesvár és Visegrád romjai hirdették az ősi dicsőséget. Az ajtóktól jobbra és balra levő nagy falterületeken, az itt tartani szokott víg agarászatok és vadászatok voltak megörökítve. Két kép bátor lovasrohamot ábrázolt, ahol nagyszerűen felismerhetők voltak az egyes alakok, köztük Dragota Ignác, Rickl József Zelmos, Rickl Antal Vilmos és számos más akkor élő egyén is. A harmadik képen valaki lepottyant a lóról s az feltartóztatta a futtatást és a lovasok körben állva lesték hány darabban szedik fel a boldogtalant. A negyedik kép vidám vadásztanyát mutatott be, hol garmadában hevert a zsákmány. Lobogó rőzseláng mellett kézről-kézre járt a kulacs, s kormospofájú cigányok húzták a szép magyar nótát. Egyik vendégszoba mennyezetéről pedig Attila, Kinizsi, Kapisztrán és Werbőczi képmásai nézegettek lefele, fütyülve az egész Bachkormányra. II. Antal Vilmos akkor érezte magát legboldogabban, mikor csendes nyári délutánokon, az elepi birtokán... kiült zsinórós dolmányában feleségével együtt az oszlopos verandára, körülte 5-6 agár ásítozott, hosszú szárú pipájából eregette a füstfelhőket, hallgatta a körülötte játszadozó gyermekek zsivalyát, a csicsergő madárdalt, s elbámult az előtte levő nagy rózsagruppon keresztül a ringó aranykalászos búzaföldekre, a délibábos magyar rónára. Kár, hogy nem tudjuk, kivel festtette ki a kis kastélyt, magát és feleségét azonban OrlayPetrich Soma festőművésszel örökíttette meg.” Ebből következtethető, hogy az épület belső tereit is színvonalas művészeti alkotásokkal tette még vonzóbbá. Így nézhetett ki tehát később is a Rickl kastély, azaz a vendégkönyv szerinti Peczefüred. Szerencsés, hogy ha már más dokumentum nem is maradt fenn az épület belsejéről, legalább ez a leírás tükrözi a díszes belső kiképzését. Sajnos az alaprajzi elrendezést nem részletezi oly nagy gonddal, mint a falképek leírását, így azt csak analógiák alapján lehet visszaidézni. Egy emberöltővel későbbről fennmaradt egy festmény a kastélyról és parkjáról. 1872-ben festette Rickl Gyula az építtető idősebbik fia természet utáni saját akvarellje nyomán olajba Berlinben, Josef Firmenich császári udvari festőművész felügyelete alatt, akitől festeni tanult. A képen édesanyja, annak második férje Jobbs Eduárd nyugalmazott vérteskapitány (kitől később elvált) és valószínűleg a birtok ispánja látható egy kutya társaságában.
A festmény különösen értékes forrásnak számít, hiszen egyedül ezen látható a hátsó veranda és az oldalhomlokzat kialakítása. A részletes és pontos ábrázolás nagy segítséget nyújthat a rekonstrukció tervezésénél. Egyébként érdekes, hogy az egyik akvarellen és a fényképen látható, a bejárati lépcső két oldalán elhelyezkedő szobrocskákról: Erosról és Psychéről egyik idézett leírás sem emlékezik meg, mint ahogyan az olajfestmény baloldalán látható emlékoszlop jellegű kerek építményről sem.7 A kis szobrok a fénykép alapján hitelesen helyreállíthatók. Feltétlenül meg kell említeni, hogy az Eros (Ámor) és Psyché ábrázolás a klasszicizmus szobrászatának kedvelt témája volt, az egyik leghíresebb szobrász, Antonio Canova hasonló című alkotása ma is a párizsi Louvre-ban tekinthető meg. Ebből is érzékelhető, hogy a Rickl család tagjai kifinomult művészeti érzékkel és tehetséggel rendelkeztek, melyet a kis kúria építésénél, díszítésénél és festményeken történő ábrázolásánál is sikeresen alkalmaztak. Térképi ábrázolások A birtokok korabeli kialakításáról leghitelesebben a kataszteri térképek tanúskodnak, bár a katonai felmérések térképein is fel lettek tüntetve a jelentős gazdaságok területei. A térképeken látható a kúria északi oldalához épített fedett terasz ábrázolása és az épületet körülvevő angolpark szeszélyes vonalvezetésű úthálózata. Az 1872-es térképen a kastély mögötti, az 1912-es térképen a kastély előtt kialakított parkot ábrázolják részletesebben. A topográfiai térképen jól látszik, hogy a 1978-ban még a kúria ingatlanától balra eső terület nincs beépítve. A térkép fásított parkot már csak az épülettől északra fekvő területen jelöl. Az épületet téglalap alaprajzzal, már az északi veranda nélkül ábrázolja. A település jelenleg érvényben lévő szabályozási tervén látszik, hogy az épület ingatlanának mai mérete töredéke a korábbinak. Szerencsés, hogy a kastélyt részben körülvevő 180/10. hrsz-ú, közel 4 hektáros terület továbbra is önkormányzati tulajdonban maradt, így az épület környezete a tulajdonos önkormányzat elképzelései szerint alakítható. Sajnos a fásított területre került az 1990-es évek elején, külön 180/6-os helyrajzi számmal egy vízmű terület. Az épület jelenlegi építészeti adottságai A kései klasszicista stílusú, ma már alápincézetlen, szabadon álló földszintes kúriát az 1850es évek elején-közepén építették. Az észak-déli tájolású, téglalap alaprajzú épület tömege tagolatlan, bejárata a déli oldalon található. Terveit feltehetően a tulajdonos, II. Rickl Antal Vilmos (1826-1857) készíthette és a park rendezése is az ő nevéhez fűződik (bár a források szerint a park ősi fáit még édesanyja ültette). Főhomlokzatán egykor 4 pilléren nyugvó, falsíkba simuló tornác húzódott. Felette a timpanon még ma is megvan. A tornácra 4 vagy 5 ívesen kialakított téglalépcső vezetett fel, a lépcső két oldalán lévő kis tégla pilasztereken Eros és Psyché szobra állt.8 A teljes homlokzat vakolt volt, az épület szélein vakolatból kialakított toszkán pilaszterekkel, az ablakok körül klasszicista vakolatdíszekkel. A hátsó
Nagybákay Antal Zelmos: Vendégek az elepi Ricki birtokon 1878-1906 között és 1920 nyarán című tanulmánya, Déri Múzeum Évkönyve 8 Virág Zsolt: Magyar Kastélylexikon – Hajdú-Bihar megye kastélyai és kúriái Kiadja: Fo-Rom Invest, Budapest, 2006. 7
homlokzathoz oszlopos verandát építettek, mely a szépen gondozott, sétányokkal átszelt erdőre nézett. Sajnos az épületet az elmúlt 60 évben szinte teljesen átalakították. Az államosítás után TSzirodaként, majd általános iskolaként használták, mely 2001-ig működött az épület falai között. Jelenleg gyártó üzemként hasznosítják a régen szebb napokat megélt kúriát. Az önkormányzat távlati tervei között szerepel a hiteles helyreállítás és a közcélú hasznosítás. A homlokzatok teljes átalakítása mára szinte teljesen felismerhetetlenné tette az épületet. A régi nyílásrendszer hitelesen csak a vakolat teljes eltávolítását követően rekonstruálható. A vakolatdíszeket a meglévők alapján, a fotókon látható részletek, illetve a település környezetében található analógiák alapján lehet visszaállítani. A hátsó oszlopos veranda visszaépítésére is lehetőség van, a helye beépítetlen, az egyik festményen látható kialakítása. Feltehetően a vakolatok leverése után megjelennek a korabeli hozzáépítések nyomai is. Az épület színezésére és tetőfedésének anyagára az egyetlen megmaradt színes festmény ad támpontot. A kastély teljes eredeti berendezése elpusztult vagy elkallódott. Az eredeti épületasztalos szerkezetek (burkolatok, nyílászárók, parketták) is eltűntek. A különleges és páratlan belsőépítészeti értéknek számító belső falfestéseknek mára sajnos nyoma sem maradt. Mindezidáig az épület belső kiképzéséről – a leíráson kívül – fénykép, rajz, festmény nem került, ezért a belső terek hiteles rekonstrukcióját jelenleg hitelesen nem lehet tervezni, megvalósítani. A kúria történeti értékei, jelentősége Az épületet a XIX. század közepén Debrecen egyik leggazdagabb kereskedő családja építette és használta családi nyaralóként. A családi és üzleti kapcsolatok révén az épületben jártak a város akkori földbirtokos- és társadalmi elitjének, vezetőségének jelentős tagjai. Az itt járt személyekről részletesen megemlékezik a család által vezetett vendégkönyv, melynek bejegyzéseiről végül essen néhány szó. A kis könyv tartalmáról a család leszármazottjának Nagybákay Antal Zelmosnak a Déri Múzeum Évkönyvében megjelent „Vendégek az elepi Ricki birtokon 1878-1906 között és 1920 nyarán” című tanulmányából szerezhetünk tudomást. Az első két bejegyzés a borítólap belsején található, ami azt jelenti, hogy utólag emlékezetből került oda beírásra. Egyben az is mutatja, hogy a vendégkönyvet nem a még hosszú évtizedekig élő özvegy Rickl Antalné Kis-Orbán Johanna indította el, hanem kisebbik fia III. Antal és felesége Sesztina Piroska az 1881. nov. 19-i házasságkötésüket követő tavasszal ill. nyáron, azaz 1882-ben. A fiatalasszony már kora tavasszal március 16-án jelzi, hogy „Először voltam itten”. Férje csak július 12-én írja be magát először, bár bizonyára együtt voltak ott tavasszal Is. Ezen az első nyáron a vendégkönyv szerint igen nagy forgalom volt Peczefüreden, mert két egész oldalt tesznek ki a beírások. Be lett mutatva a fiatalasszony szüleinek, Sesztina Lajos és felesége Beőr Juliannának, testvéreinek Sesztina Ilonának és Jenőnek, aki még ekkor diák, nagynénjének Muraközy Károlyné Beőr Johannának és férjének a gyógyszerésznek, ezek gyermekeinek: ifj. Muraközy Károlynak, és Lászlónak, unokatestvérüknek Muraközy Izabellának. De a KisOrbán-Rickl rokonságból is megjelent itt Verner Kálmán az özvegy nővérének Kis-Orbán Vilmának Nagyszalontán élő unokája, Leidenfrost Emil és Johanna az özvegy másik nővérének Kis-Orbán Teréziának a gyermekei. Végül a negyedik Kis-Orbán nővér Kornélia
(Nelli néni), aki a szabadságharcban hősi halált halt vőlegényét Máriássy (Gyulát?) haláláig gyászolta. A közelebbi és távolabbi rokonságon kívül számos más vendége is volt ebben a mozgalmas évben Peczefürednek. Így Mayer Béla debreceni fűszerkereskedő, Békés Gyula debreceni színigazgató, a Dalmy család néhány tagja, Lacka László, a Sárváry család két tagja. Rajtuk kívül a debreceni helyőrség huszártisztikarából írták be nevüket néhányan: Reinle János főhadnagy, B. Puchner J. (rendfokozatát nem írta be, de Revolver nevű lován érkezett). Ezenkívül név nélkül a „hadnagyocskák”. A fiatal Rickl-Sesztina pár életét remekül végig lehet követni legalábbis huszonöt éven át genealógiailag, ugyanis minden gyermeküket a születésük utáni nyáron levittek Eleppusztára és ezt a körülményt meg is örökítették mindig a vendégkönyvben imigyen: „Rickl Piroska ideérkezett 1883. 6. 22., másnap kilenc hónapos lett” „Rickl Margit először itt volt 1884. jún. 28. négy és fél hónapos korában” „ifj. Rickl Antal 1885. jul. 14. elősször” (Édesapám, ki máj. 27. sz.) „Rickl Ilona itt volt először 1887. jun. 12. tíz hónapos korában” „Rickl Anna ideérkezett 1888. jul. 3. két hónapos korában” „Rickl Juliska itt volt először 1893. jun. 12. tíz hónapos korában” Ahogyan telt az idő, a Rickl Antal és Sesztina Piroska gyermekei szépen növekedtek, és így megjelennek az udvarlók, kérők, vőlegények és vők. Elsőnek a legidősebb Piroska miatt jelentkezik 1901-ben dr. P. Ábrahám Dezső és folyamatosan az ő családtagjai. Az első beíráshoz Ábrahám Dezső utólag ezt írta hozzá: „akkor még csak titkos imádó” 1902-ben már megtörtént az esküvő. Az ifjú pár természetesen kint járt többször is egészen 1906-ig amíg a vendégkönyv használatban volt. A férj utolsó 1906-os bejegyzése szerint: „Itt valék mint szeretett kedves vő, meglőttem egy sárgarigót seregély helyett. Szóval ügyes és kellemes voltam, szerettek is nagyon. Dr. Ábrahám Dezső a honnak atyja.” Az ügyvédből akkor már országgyűlési képviselő lett. 1908-ban azonban elváltak. Dr. Ábrahám Dezső 1919-ben az ún. aradi kormány miniszterelnöke lett. Következett a második leány Margit. Nála 1903. július 19-én mutatkozott Peczefüreden először Tóby József birtokos. Aug. 1-én és szept. 9-én újra látjuk a nevét a vendégkönyvben. 1903 szept. 14-én pedig már ezt írja be: „Itt voltam mint vőlegény, a gallérom kőkemény, Tóby József.” E miatt azután élete végéig bosszantották egyes családtagok 1904. febr. 20-án volt az esküvő. Peczefüreden az év július 8-án írják be magukat először mint férj és feleség. Augusztus 1-7 között újra ott volt a Tóby házaspár, amit így örökítettek meg a vendégkönyvben: „itt voltunk 41 fokos melegben, hoztunk egy kis esőt, vittünk helyette finom libapecsenyét, Tóby Józsefné, öhöm, Tóby”. 1906-ban július 24-30 között már egy új családtag is ott van: „Itt töltöttem egy kellemes hetet 7 hónapos kisleánykámmal Margitkával és Julcsa dadával.” Férje júli 26-án látogatta meg ott családját. Vele rándult ki Peczefüredre 1905. aug. 27- én nővére Tóby Róza férjével ifj. Kardos Lászlóval, Lilike leányával és Benedek Lajossal. Kardos László egyik testvére Kardos Bandi már 1900-ban szerepel a vendégek közt. A harmadik gyermek az egyetlen fiú IV. Antal szintén többször írja be nevét a vendégkönyvbe. Így 1899-ben barátai: Sárváry Jenő, Sárváry Zoltán, Tóth Emil és Fráter József társaságában. A nevek mögött foglalkozásként az alábbiak vannak feltüntetve viccesen: Sárváry Zoltánon kezdve a nevek sorrendjében: a szerelemtan rendes tanára, a vegyészet rendes tanára, a szerelemtan direktora és Édesapámnál a szerelemtan helyettes tanára.
Különben ő festette a vendégkönyvbe „A kastély” aláírással ellátott akvarellképet R. A. monogrammal szignálva. Osztálytársai és barátai közül még többen jártak Peczefüreden különböző időpontokban, így Szeőke Barna, Körner Gyula, Jóna Kálmán, Sámi László, aki „leesett a barackfáról”, Czobor László, „ki tököt hozott” és sokan mások. IV. Rickl Antal egészen 1903-ig bezárólag (amíg le nem érettségizett és tanulmányai folytatására Pozsonyba, Leipzigbe, Brno-ba nem ment), minden nyáron hosszú időt töltött Eleppusztán. Elmondása szerint korán megtanult lovagolni és naponkint belovagolt Balmazújvárosra vagy Debrecenbe a postáért. Egy neki oda címzett levelezőlap fényképét mellékelten bemutatok. A negyedik gyermek Ilona nem szerepel többet a vendégkönyven, mert 1901. június 3-án középfülgyulladásban alig 15 éves korában meghalt. Akkor még nem ismerték az orvosok a fülfelszúrás gyógyítási módot. Az ötödik gyermek Annus nem szerepel a vendégkönyvben. Egyik udvarlója Bartók Ferenc neve azonban 1905-ben megtalálható a vendégkönyvben. Ugyancsak neki szól Benkő főhdgy 1906. aug. 13-i beírása: „Annuska, Annuska! mi gyönyörűségünk! Legyen ilyen édes mindig amíg élünk!!!” Végülis 1908. szept. 5-én ment férjhez dr. Trocsányi Béla orvoshoz, a vendégkönyv pedig csak 1906. szept. 2-ig volt használatban. Később 1920-ban újra elővették, s ekkor a férj írja be magát az akkor már meglévő két leányával Trocsányi Annyval és Ilivel. (1920. aug. 7.) A legkisebb leány Juliska pedig itt töltötte mézes hetét 1920. aug. 3-tól 8-ig férjével Mező Endre századossal. Ők írták be magukat utoljára a vendégkönyvbe. Mező Endre többek között így írt: „...egy új élet legkedvesebben eltöltött néhány napját töltöttük itt el, hová ifjú feleségemet gyermekkorának legkedvesebb emlékei fűzik. A gyermekkor elevenedett fel itt újból, mert igazán oly gondtalanul éltük le e pár napot, csak a gyermeklányból lett asszony, a természet, a folyton suttogó erdő, a madárdal mind a régi, csak valamivel bájosabb, közvetlenebb, vagy talán csak mi találtuk úgy?...” Rickl Gyula a házigazda testvérbátyja, a kastélyról készült olajfestmény művésze is kilátogatott néha Elepre. A vendégkönyvbe 1883. július 16-án így írta be magát feleségével Weszprémy Zuzanneval és Ella leányával: “Rickl Ella ideérkezett elősször öreg szüleivel két és fél éves korában.” Rickl Gyuláné még a vendégkönyv felfektetése előtti dátummal is bejegyezte magát utólag a belső borítóra 1881-ben. 1883-ban az ő rokonságából is voltak néhányan Elepen: Weszprémy Józsa és Johanna, majd 1885-ben Weszprémy Károly. A szomszédos Nagyhegyes pusztáról 1898-tól kezdve évente többször is meglátogatta Peczefüredet a Rickl család idősebbik ágából származó Rickl Géza és családja. Az első látogatáskor 1898-ban, amikor Rickl Géza, felesége Steinbach Lujza, fiuk Laci, apósuk Steinbach István pesti közjegyző és felesége Fabricius Mária társaságában írta be nevét a vendégkönyvbe. 1901-ben már három gyermekük: László, Mariska és ifj. Géza is ott van, majd 1903-ban pesti sógora Kollerich István kíséretében is megjelenik. 1906-ban a negyedik gyermek Sárika neve is bekerül a vendégkönyvbe. 1902-ben magával hozza nővérét Jablonczay Kálmánnét Rickl Máriát (a Szabó Magda: Régimódi történet c. művének egyik főszereplőjét) is vejével Pallay Bélával. A másik vő dr. Szikszói Szabó László már jóval korábban még 1888-ban látogatott ki Peczefüredre feleségével és négy gyermekével: Lenke, Laci, Jóska Béla). Az ifjabbik szikszói Szabó László nevével később 1901 és 1906 között számos alkalommal találkozhatunk a vendégkönyv oldalain.
A másik szomszéd birtokos az ugyancsak Rickl rokon Dragota Miklós Kismacsról 1900-1902 közt szintén többször megfordul Eleppusztán. Neki nagyanyja volt Rickl leány. Nővére Dragota Natália harmadik férjével dr. Magoss Györggyel Debrecen sz. kir. város későbbi polgármesterével 1906. szept. 3-án rándult ki Peczefüredre két mostohaleánya: Magoss Margit és Olga, és előző házasságából született fia Boczkó Béla társaságában. Maga özv. Rickl Antalné Kis-Orbán Johanna, akinek Orlay-Petrich Soma készítette gyönyörű portréját, csak ritkán írta be magát a vendégkönyvbe: 1882, 1898, 1902 és 1905-ben utoljára 75 éves korában, amikor három napot töltött Eleppusztán kísérőjével Katonka Vilmával, aki KisOrbán Karolina és vizsolyi Katonka Lajos dr. ügyvéd unokája volt és a család “kis Vilma nénije” lett. Kis-Orbán Eszter és szerednyei Kovács Lajos debreceni polgámester unokája csöglei Tóth Ilona férjével Győrffy Aladárral mint 55 napos asszony írta be magát a vendégek közé húgával Tóth Irénnel együtt. A Rickl rokonságot képviselte még Kaffka Ignác honvédhuszár ezredes debreceni dandárparancsnok később tábornok 1901. nyarán, akinek édesanyja Rickl Terézia volt. A háziasszony Rickl Antalné Sesztina Piroska révén a Sesztina család tagjai is számos esetben írnak a vendégkönyvbe. Az 1882-es nagy bemutatkozó látogatást követően a Piroska húga Ilona 1884-ben tölt ott két napot, majd 1885. májusában már férjével Münnich Aurél dr. iglói ügyvéddel együtt. A Münnich házaspár 1891-ben is szerepel a vendégkönyvben Lenke leányával együtt. 1899-ben pedig már az egész Münnich család férj feleség, gyerekek: Lenke, Aurél és Aladár írják be nevüket a vendégkönyvbe. Kilátogat Peczefüredre a Münnich család még két tagja: Münnich Kálmán és Münnich Margit diáklány, mindketten Iglóról. Az após Sesztina Lajos is megfordult még néhányszor Elepen: 1890, 1901, 1902, 1903 években. Halála után özvegye Beőr Juliánna 1905 augusztusában pihent Peczefüreden két hétig. Majd 1906 júliusában töltött ott egy hetet áprilisban megözvegyült leánya Ilona társaságában. Sesztina Jenő a sógor volt talán legtöbbet kint Elepen és el nem mulasztotta volna magát beírni a vendégkönyv lapjaira. 1882-től 1906-ig szinte minden évben. 1894-ben július 7-én már ezt véste be: „Elősször robogtak de mint házasfelek Sesztina Jenő és Csanak Margit asszony, András kocsi és “Tóni lakáj” (IV. Rickl Antal) kíséretében. 1901-ben három napot töltenek Elepen és “a hortobágyi expressel jöttek és mentek”. 1906-ban imígy örökítik meg kintlétüket: aug. 8-9 jelenleg valának Sesztina Jenőné az urával, Ilucika azonban kiásított bennünket e szép helyről s így 10-én korán reggel tulajdon szekerünkön elillantunk.” (HucikaJuliska, a legifjabbik Rickl leány). A Muraközy család, 1882 évi bemutatkozó látogatását követően szintén sok esetben látogatják meg a háziakat és írják be nevüket a vendégkönyvbe. Pl. 1886. július 25-én “itt voltam 8 hónapos házaskoromban kis feleségemmel dr. Muraközy Károly, ifj. Muraközy Károlyné. “1889-ben Muraközy László feleségével Varga Gabriellával, apósával Varga Károly debreceni bútorkereskedővel és sógornőjével Varga Vilmával. Sógora dr. Varga Elemér 1900-ban van Elepen. 1902-ben Teleki Béla gyógyszerész és felesége Muraközy Janka három gyermekük: Janka, Barna és Elemér látogat ki. Muraközy Aladár 1903. aug. 23án ezt jegyzi a vendégkönyvbe: “most már 2 és fél kg gomolyát vittem.” Sesztina Jenőné Csanak Margit rokonsága se hagyja ki, hogy Eleppusztát meg ne tekintse. Csanak Jenő 1894-ben, Csanak József és neje gyermekeikkel Dódi, Margit (Dita), Géza és Bélával. Huzella Tivadar, Csanak vő is beírja nevét egy alkalommal a vendégkönyvbe 1901ben. Sesztina Lajos üzlettársa Weszter István és családja is kilátogatott néhányszor Elepre. 1894ben Malvin lányukkal, 1900-ben már mindhárom gyermekükkel: Malvin Béla és Lillyvel. A Sesztina rokonsághoz tartozik még a Kovács család. Kovács Dánielné Sesztina Terézia 1887-
ben, majd özvegyen 1891-ben található a vendégkönyvben. Fia Gyula és felesége 1888-ban járt Peczefüreden. Végül unokája Kovács Annus dr. Mező Sándorné pedig 1920. aug. 7-én férjével együtt. Számos más vendég is járt Peczefüreden és beírta nevét a vendégkönyvbe. Így többek közt orvosok Debrecenből: dr. Újfalussy József és családja, felesége, gyermekei, Géza, Mariska, Vera 1900-1906 közt minden egyes esztendőben. Dr. Csikos Sándor orvos 1894-ben feleségével és Antika (Antónia) lányával, aki később festőművésznő lett. Dr. Kenézy Gyula a debreceni bábaképzés későbbi igazgatófőorvosa 1890-ben. Végül a híres hortobágyi állatorvos Dely Mátyás 1888. júliusában. Igen szép számmal jelentkeztek a Dalmy család tagjai 1882-1898 között. Dalmy nővérek, Dalmy Kálmán, Dalmy Barna, Dalmy Teréz, Dalmy László. 1898-ban illusztris vendégek írták be nevüket a vendégkönyvbe: Simonffy Imre Debrecen sz. kir. város polgármestere, Márk Endre későbbi polgármester, Soós Lajos. 1885 julius 14-én Ott járt Déri (Leidenfrost) Gyula író, aki valószínűleg e látogatás után írta meg szép tárcacikkét Eleppusztáról. Járt itt a debreceni fűszerkereskedő Mayer Béla és családtagjai: Emil, Pálma, Márta. A Király családból József és Gyula városi tanácsnok, Szőcs Ferenc kuriai bíró a Münnich rokonságból. Bárdos Géza a Debreceni Kereskedő Társulat Főtitkára 1895-ben. Lichtenstein József miskolci fűszerkereskedő és neje. 1890-ben. Vagy 1886-ban gróf Wilcsek Henrik, aki Rickl Gyula jogász- és lakó társa volt Pesten. 1903-ban Szabó Elek a Szabó Magda írónő édesapja. 1902-ben Farkas Albert mátai biztos, dr. Cseke Miklós Hajdú vm-i árvaszéki ülnök, Csóka Samu polgámesteri titkár, Török Gábor erdőmester és még sokan mások, mint a katonaságtól Kubay László százados, Madarassy Oszkár főhadnagy, Bánó Lehel főhadnagy, vagy Ferenczi Elek Ügyvéd, Juhász Ignác Ügyvéd, Szilágyi Imre ügyvéd, Hutflész Kázmér földbérlő (Nagyálomzug), Haranghy György a Debr. Első Takarékpénztár váltóosztályának vezetője. 9 A peczefüredi-eleppusztai vendégkönyv betekintést enged egy debreceni középpolgár család társadalmi életébe a XIX. század végén és a XX. század elején. Rickl Antal a Debreceni Gazdasági Egyesület elnöke és felesége Sesztina Piroska családi és társadalmi életének ez a kis dokumentuma számos akkor élt debreceni polgár nyári időtöltésének, szórakozásának, kirándulásainak helyét mutatja be, de sok családi kapcsolatra és társadalmi, baráti kapcsolatra is fényt derít. Az a körülmény, hogy a vendégkönyvbe Debrecen városának három első embere, polgármestere is beírta nevét, azt mutatja, hogy a házigazda házaspár köztiszteletben álló megbecsült tagja volt Debrecen városának.10 A helyreállított épületben feltétlenül meg kell emlékezni az építtető és egykori tulajdonos Rickl családról. Ennek formáját az előkerült emlékanyagok ismeretében lehet megválasztani. A vendégkönyvben szereplő polgármesterek időrendi sorrendben az alábbi években töltötték be Debrecen sz.kir.város eme vezető tisztségét: Simonffy Imre 1875-1902. Működéséről Boldizsár Kálmán: Debr. sz.kir.város története 1867-1914. in Magyarok Városok fejlődése I. Debrecen sz.kir.város, (szerk.: Kiszely Gyula, Budapest, 1931.) Márk Endre 1915—1920. Működéséről Szathmáry Zoltán: Debrecen sz.kir.város története világháború alatt. In: Magyar Városok fejlődése I. Debrecen sz.kir.város (Szerk. Kiszely Gyula, Budapest, 1931.) Dr. Magoss György 1920/24/-1928. Működéséről Veress Géza: A román megszállás és az ellenforradalmi korszak első évtizede 1919-1931 In: Debrecen története 1919-1944. 4.k. (Szerk.: Tokody Gyula. Debrecen, 1986.) 10 Nagybákay Antal Zelmos: Vendégek az elepi Ricki birtokon 1878-1906 között és 1920 nyarán című tanulmánya, Déri Múzeum Évkönyve 9
A kis Peczefüredi Vendégkönyv másolatát is be lehetne mutatni, emlékezve az egykor itt töltött békés napokra. Az épület parkjának természeti öröksége A kiskastély jelenleg közel 4 hektáros parkjának kialakítása a kataszteri térképekről, a fényképekről, a festményekről és a leírásokból ismert. Sajnos az ingatlant az elmúlt évtizedekben több részre osztották, így a teljes terület már nem csatolható újra az épülethez. A megmaradt 180/10. hrsz-ú ingatlanon az angolpark szabálytalan úthálózatát és a kúria előtti kis virágszigeteket újra ki lehet alakítani. A kertbe nem illő, későbbiekben odaépített építményeket, beton járdákat, padokat lehetőség szerint el kell bontani, ha ez nem lehetséges, növényzettel kell takarni. A park értékes faállományából ki kell szűrni a megtartandó és a fajtájuk, egészségi állapotuk miatt kivágandó egyedeket. A kert rekonstrukcióját gondos felmérésen alapuló kertépítészeti tervek szerint kell elvégezni. III. A helyreállítás alapelvei Általános javaslatok A kúria és a park újrahasznosításával, szakszerű örökségvédelmi szemléletű helyreállításával a település és a környék látványossága lehet. A felújítás során amennyire lehet, a hiteles eredeti állapot megközelítése a cél. A helyreállítás előtt (és közben) az épületet tudományos módszerekkel, hagyományos és korszerű eszközökkel meg kell ismerni és az ismeretanyagot rendszerezve dokumentálni kell, hogy erre támaszkodva a későbbiekben minél hitelesebb megoldásokat lehessen alkalmazni. A fellelhető értékek minél teljesebb megőrzésével, bemutatásával, valamint az újraalkotható értékek minél hitelesebb kialakításával lehet az épület értékét növelni. A hasznosítási program kialakítása során a tulajdonosi, társadalmi, gazdasági igények és az örökségvédelmi követelmények optimális összehangolására kell törekedni. Az új funkciót úgy kell megválasztani, hogy az önmagát fenn tudja tartani, lehetőség szerint gazdaságosan működve és az épület látogathatóságát is lehetővé téve (teázó-kávézó, cukrászda, klubhelyiség, stb.). Az épületen elvégzett és megvalósult beavatkozásokat utódokumentációban szükséges rögzíteni, hogy ezek hatásai hosszútávon elemezhetők, értékelhetők legyenek, az utókor számára tanulságul szolgáljanak, illetve a felújítás esetleges hibái később könnyebben javíthatók legyenek. Az elkészült állapot fenntartása és a folyamatos állagromlás (természetes és erkölcsi avulás) lassítására hosszú távú kezelési terv készítése szükséges. Térszervezési, homlokzatképzési analógiák A település és az épület elhelyezkedéséből, valamint a kúriát építtető család lakhelyéből adódóan a kor, illetve az ország klasszicista építészetének elsősorban az Alföldön megvalósult
emlékeit kell vizsgálnunk. A megmaradt épületek köréből is főként a Debrecenben megvalósult emlékek tömegképzése, homlokzatformálása lehet a követendő. A tervező és építettő II. Rickl Antal Vilmos feltehetően a város klasszicista épületeiről vette a példát, tehát vegyük sorra, mely jelentős épületek maradtak ránk ebből a korból: Egykori Dégenfeld-Tisza Palota (ma MÁV Igazgatóság Székháza) építette Povolny Ferenc 1825-35 között Debreceni Városháza épült Povolny Ferenc tervei alapján 1838-42. között Egykori Tánczos-Kovács féle ház a Kossuth u.-Piac u. sarkán épült az 1840-es években Református Nagytemplom Péchy Mihály tervei alapján épült 1805-21. között Református Kollégium Péchy Mihály tervei alapján épült 1804-16. között Nagyerdei Vigadó építette Povolny Ferenc 1823-26 között Debrecen, Szent Anna u. 7. Lakóház, egykori adventi imaház, épült 1820 körül Néhány példa a megyéből: Nagykereki, Bocskai várkastély 15-16. századi eredetű, bővítve az 1850-es években Nyírábrány, Eördögh-Szapáry kastély Építette Povolny Ferenc 1824-ben Álmosd, Miskolczy-kúria Épült 1802-ben klasszicista stílusban Léptékében az álmosdi kúria áll legközelebb a vizsgált épülethez. A főhomlokzatán négyoszlopos ún. lopott tornác, a park felé néző hátsó homlokzatán egykor nyitott veranda található. Az említetteken kívül a megye területén számos klasszicista épület található, melyeket most nem mutatok be, de a bemutatott példákból is kitűnik, hogy a kúria építésének idejében Debrecenben és az országban a klasszicizmus uralkodott, tehát egyértelmű volt, hogy a módos kereskedő család saját nagyhegyesi kúriáját is ebben a stílusban építi fel. A fennmaradt történeti dokumentumokból és az analógiák elemzéséből megállapítható, hogy a kúria egykori homlokzatképzése újraalkotható. A belső alaprajzi elrendezés és a falak festése azonban hiteles forrás hiányában nem állítható vissza eredeti formájában.
A helyreállítási terv készítése során az elpusztult épületdíszítő elemeket, az oszlopos verandát, a lépcsőket és a nyílászárókat hasonló korú és stílusú épületekről vett minták alapján kell újraépíteni. A rekonstrukció során olyan elemet visszaállítani, melyről nincs hiteles ábrázolás – nem szabad. Az új funkciónak megfelelő alaprajzi elrendezésnek alkalmazkodnia kell a helyreállított homlokzatképzéshez. IV. Mellékletek Olajfestmény Rickl Gyulától 1875-ből Az elepi Rickl kastély fotója az 1900-as évek elejéről A Rickl-család fényképe 1906-ból Az elepi birtok tulajdonosai 1945-ig A bemutatott festmények és fényképek a cikkíró, Nagybákay Antal Zelmos örököseinek birtokában. Leközölve a Déri Múzeum 1999-es évkönyvében: Nagybákay Antal Zelmos: Vendégek az elepi Ricki birtokon 1878-1906 között és 1920 nyarán című tanulmányában
