SAJTÓ ÉS DOKUMENTÁCIÓS FŐOSZTÁLY 1518 BUDAPEST 112, PF. 43 • I. BÉRC U. 13-15. 372-9546, 9544, 9541 • ¬ 372-9556
[email protected]
HATÁRON TÚLI MAGYAROK HIVATALA
R E G G E L I S A J T Ó F I G Y E L Ő i1 2005. december 5., hétfő
 MAGYARORSZÁG à Gyurcsány Ferenc: december 5-e a nemzeti felelőtlenség napja volt - 2004. december 5-e sok tekintetben a nemzeti felelőtlenség napja volt - mondta a miniszterelnök vasárnap, Budapesten, a Párbeszéd a határok nélküli nemzetről című találkozón. (MTI) à Nemzet és baloldal - Gyurcsány a népszavazás évfordulójáról, a párton belüli konszenzusról - Gyurcsány Ferenc arra számít, hogy a következő napokban éles vitákra kerülhet sor a kettős állampolgárság ügyében tartott népszavazás első évfordulója alkalmából, de kifejezte meggyőződését: 2004. december 5-e a "nemzeti felelőtlenség napja" volt, és az akkori sebeket mielőbb be kell gyógyítani. A miniszterelnök mindezt tegnap, a Párbeszéd a határok nélküli nemzetről című találkozón mondta, amely az MSZP korábbi hasonló nemzetpolitikai tanácskozásainak soros rendezvénye volt. (Nsz 3.o.) à A megosztottságról szólt az évforduló is - Ismét felszakadtak a tavalyi népszavazás sebei; a Fidesznek az egyéves évfordulóra kiadott közleménye szerint Gyurcsány Ferenc tavaly tanúbizonyságát adta annak: érzéketlen a határon túli magyarság sorsa iránt. A miniszterelnök viszont az évfordulón arról beszélt, hogy hiba volt kiírni a népszavazást, nélküle ma egységesebb lenne a nemzet. Az Országgyűlés elnöke, Szili Katalin pedig úgy vélte: mindenkiben törést okozott a kettős állampolgárságról tartott népszavazás. (Nszv 8.o.) à Nemzetpolitika: keveslik, amit a kormány tett a magyarokért - Nemzetpolitika egy évvel a népszavazás után - Kettős állampolgárságot nem, kezdeményező nemzetpolitikai fellépést, több kedvező intézkedést viszont hozott a tavaly decemberi népszavazás a határon túli magyaroknak. Más kérdés, hogy ez nekik kevés, és az ellenzék sem elégedett. Párbeszéd a határok nélküli nemzetről, népviseletbe öltözött asszonyokkal. „Próbáljuk a sebeket begyógyítani” – mondta Gyurcsány Ferenc a rendezvényen.(MH 2-3.o.) à Gyurcsány: December 5. a nemzeti felelőtlenség napja volt - Gyurcsány Ferenc szerint 2004. december 5. a nemzeti felelőtlenség napja volt; rossz kérdésre kellett válaszolnia a nemzetnek, és a nemzet ezt „így vagy úgy, de elutasította", és csak a magyar baloldalnak volt válasza, pozitív javaslata a kialakult helyzetre.(MN-Online) à Bűnkeresők - Nagy Iván Zsolt írása - Soha senki nem mondta meg, mi az összefüggés egy irreális ötlet elutasítása és a kisebbségben élő magyarokkal szemben táplált érzések között. Patrubány Miklós ma, úgyis mint az egy esztendővel ezelőtti 1
a Magyar Nemzetből szemlézett cikkek a lap internetes oldalán egy hetes késéssel olvashatók
2
népszavazás évfordulóján, a Kossuth téren beszédet tart, a meghívó szerint emlékezik és utat keres, de előtte még a Magyarok Világszövetségének tisztikara (ne kérdezzék, mi az) élén esküt tesz a korona előtt. Pedig Patrubány Miklóstól ma elég lenne egy szó, amit már egy évvel ezelőtt, a referendum estéjén ki kellett volna mondania: bocsánat! A hét végén konferenciát szerveztek Szegeden, "December 5., a magyar szeptember 11. Kiútkeresés" volt a címe. (MH 13.o.) à Fidesz-elnökség: miniszterelnök hívja össze a Magyar Állandó Értekezletet "(...)tisztelettel megkérjük miniszterelnök urat, hogy több mint egy évi várakozás után hívja össze a Máért-et, és kezdjünk neki a konszenzus kialakításának!" - közölte a legnagyobb ellenzéki párt vezető testülete vasárnap az MTI-hez eljuttatott közleményében, arra emlékeztetve, hogy egy éve zajlott le Magyarországon a határon túli magyarság kettős állampolgárságával kapcsolatos népszavazás. (MTI) à Mindent a pofazacskóba! - A jámbor rónasági hörcsögök viselkedéstanának szakirodalmából kölcsönzött címben tagadhatatlanul van némi malícia: ami azonban a Szülőföld Alap Oktatási, Kulturális, Szociális, Egyházügyi és Média Kollégiumának folyó év november 30-ai, a 2005 évi pályázatok elbírálására összeült értekezlet Szerbiára vonatkozó döntéshozatali folyamatát illeti, az leginkább a fenti metaforával írható le. (Vajdaságma.info) à Konferencia a tavaly december 5-i népszavazásról Szegeden – „A kettős állampolgárságról tartott tavaly december 5-i népszavazáson a határon túli magyarság volt az apropó, de valójában nem róluk szólt a referendum, hanem a magyarországi magyarság vizsgázott nemzettudatból, szolidaritásból” - jelentette ki Kovács Miklós, a Kárpátaljai Magyarok Kulturális Szövetségének elnöke szombaton Szegeden. (MTI) à Győr megyei települések gesztusa: tiszteletbeli polgárságot ajánlanak - A 2004. december 5-i kettős állampolgárságról szóló népszavazás okozta csalódás enyhítésére 18 Győr-Moson-Sopron megyei település tiszteletbeli polgárságot ajánl a velük kapcsolatban lévő határon túli testvértelepülések magyarjainak. Erről közös nyilatkozatot tettek vasárnap Pannonhalmán, a népszavazás első évfordulójának előestéjén. (MTI) à MVSZ-es eskütétel a Szent Korona előtt hétfőn - A kettős állampolgárságról kezdeményezett december 5-iki népszavazás első évfordulóján, a Szent Korona előtt tesz ünnepélyes esküt a Magyarok Világszövetsége (MVSZ) tisztikarának húsz tagja hétfőn, az Országházban. (MTI) à Túllépni december 5-én - Az anyaország szolidaritása és az asszimilációs nyomás – Németh Zsolt írása (MN 6.o.) à Madzsarisztán eszkimói - Milyen az élet a határon túli magyarlakta területeken az ominózus dec. 5-ei népszavazás után, mi a teendő, merre keresendő a kiút és mi jellemzi ma a magyar-magyar viszonyt? Ezekre a kérdésekre keresték a választ erdélyi, felvidéki, kárpátaljai és vajdasági politikusok, név szerint Toró T. Tibor, az RMDSZ országgyűlési képviselője, Duray Miklós, a Szlovákiai Magyar Koalíció ügyvezető elnöke, Kovács Miklós, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke és Ágoston András, a VMDP elnöke. A konferenciát a Hajrá, Magyarok Polgári Szövetség rendezte szombat este Szegeden. (Vajdaságma.info)
3
à Egy év után – „A határon túli magyarok nem haragszanak, de nem is felejtenek. Nem engedik szóhoz jutni az Eörsi Mátyásokat, a Szili Katik fonnyadt virágot kapnak, a Gyurcsányokat pedig el nem lehet vinni a Székelyföldre. Mást mindenkit szívesen látnak; a néhány kivétel pedig úgyis tudja, hogy nincs ott semmi keresnivalója.” – Lukács Csaba írása (MN 7.o.) à Köszönet azoknak, akik igent mondtak egy éve – „Ami jár a walesieknek, a skótoknak, a katalánoknak, a baszkoknak, a gallegóknak, a frízeknek, a korzikaiaknak, a dél-tiroliaknak, a dánoknak Németországban, a németeknek Dániában, a svédeknek Finnországban, az Alland-szigetieknek és az olaszoknak Szlovéniában, az járjon a magyaroknak Szlovákiában, Ukrajnában, Romániában és a Vajdaságban. Közös akarattal el kell érnünk, hogy ne létezhessen kettős mérce az EU-ban” - olvasható A Fidesz Elnökségének közleményében, mely az egy évvel ezelőtti népszavazás következményeit veszi számba. (Erdély.ma) à Verőcei és nagyváradi megemlékezés december 5-ről (Erdély.ma) à Fidesz: négypontos javaslat a határon túli magyarokért - Négy pontos javaslatot tett közzé, és a MÁÉRT összehívására kérte. Gyurcsány Ferenc miniszterelnököt a Fidesz elnöksége. Közleményükben köszönetet mondanak azoknak, akik 2004. december 5-én kiálltak a szolidaritás és az összetartozás mellett. 2004. december 5-e valójában nem a kettős állampolgárság intézményéről, hanem az anyaországnak a határon túli magyarsággal való szolidaritásáról szólt – áll a Fidesz elnökségének közleményében, melyben köszönetet mondanak azoknak, akik egy akaratuktól függetlenül létrejött kezdeményezés következtében kiálltak a szolidaritás és az összetartozás mellett. (MNOnline) à Párbeszéd a határok nélküli magyar nemzetről – „Alföldi Albert lapunknak elmondta, a baloldalnak ahelyett hogy siránkozik, hogy a jobboldal „kisajátítja” a nemezt szót, s a határon túliakat, nagyobb hangsúllyal kell szólnia közös nemzeti gyökereinkről, identitásunkról. (VH 3.o) www.vasarnapihirek.hu
 ROMÁNIA à Basescu nemet mondott a székelyföldi autonómiára - Koszovó autonómiáját viszont támogatja (Vajdaságma.info) à BBTE – Mint mindig - Salat fordulatról beszél a rektor szerdai bejelentése kapcsán (Transindex.ro) à Trauma – „Történelmi, sorsdöntő, a nemzet életében fordulópont - ilyen és ehhez hasonló jelzőkkel illették egy évvel ezelőtt 2004. december 5-ét, a kettős állampolgárságról szóló magyarországi népszavazás napját.” (Új Magyar Szó) à Basescu szerint Erdély nem hasonlít Koszovóra - Élénk vitát váltott ki Romániában Traian Basescu államfő kijelentése, miszerint a koszovói kérdést úgy lehetne megnyugtatóan rendezni, ha a tartománynak széles autonómiát biztosítanának. Az államelnök erről Párizsban beszélt, amikor novemberben fogadta őt Jacques Chirac francia államfő. A román sajtó Basescu párizsi kijelentését hatalmas politikai baklövésként értékelte. (Nsz 9.o.)
4
à Markó Béla az RMDSZ elnöke, üdvözlendőnek tartja a magyar alkotmány minden olyan módosítását, amely az eddiginél nagyobb súlyt ad a határon túli magyarságnak, de igazából annak örülne, ha az egy újabb lépést jelentene a kettős állampolgárság elfogadásához. „Nem ismerem a magyar kormány által elfogadott szöveget, várjuk, hogy juttassák el hozzánk is a szövegjavaslatot. Egy –két hónappal ezelőtt kaptunk egy szövegtervezetet, ahhoz megtettük észrevételeinket.” (MH 3.o.) www.magyarhirlap.hu à Szász Jenő RMDSZ konkurensként ismert Magyar Polgári Szövetség elnöke a magyar kormány alkotmánymódosítási elképzelésében újabb pótcselekvést lát. „A határon túli magyarok számára az egyetlen megoldást a kettős állampolgárság jelentheti, a szülőföld elhagyása nélkül. Minden más intézkedés csak mélyíti a szakadékot a magyar kormány és a határon túli magyarok közössége között.” (MH 3.o.) www.magyarhirlap.hu
à Erdély-melléklet a Magyar Nemzetben - A Magyar Nemzet december 5-i, színes Erdély-melléklete az elmúlt esztendőről szól. Arról, hogy állampolgársága ugyan nem lett az erdélyi magyarnak, de van sajátos belső méltósága és keserű humora, mellyel legyőzi a csalódottságot. (MNO) à Árhullám után alapkőletétel Erdélyben – Az árvíz sújtotta székelyföldi Siménfalván a hét végén átadták azt a 12 lakóházat, amelyet a MOL támogatásával a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet építtetett újjá. Ugyancsak Lévai Anikó részvételével helyezték el a Hodgyán megrongálódott iskola és óvoda helyébe tervezett új tanintézet alapkövét. (MN 4.o.) www.mno.hu à Vita az autonómiáról – Basescu elutasítja a Székelyföldi területi önrendelkezését – Néhány nap leforgása alatt másodszor kényszerítette nyilatkozatra Románia államfőjét Székelyföld autonómiájának ügyében a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) és a Székely Nemezeti Tanács (SZNT). Igaz, a hét végén születette álláspontjában Traian Basescu gyakorlatilag határozott nemet mondott a régió területi autonómiájára, amikor elutasítón válaszolt Csapó Józsefnek, az SZNT elnökének hozzá intézett levelére. (MN 9.o.) www.mno.hu
 SZERBIA és MONTENEGRÓ - HORVÁTORSZÁG - SZLOVÉNIA à Rasim Ljajic a "legeurópaibb" szerbia-montenegró politikus - A Szandzsákból való bosnyák nemzetiségű politikust, Rasim Ljajic szerbia-montenegrói emberi jogi és kisebbségügyi minisztert választották meg az idén tíz ország "legeurópaibb" politikusává. (MTI) à A Vajdaság Ma nem részesült a Szülőföld Alap támogatásából - Nem hivatalos értesülés - Médiumunk projektumának viszontagságai (Vajdaságma.info) à Kimért vajdasági fogadtatás – Egy év távlatából is keserűen emlékeznek a délvidéki magyarok a tavalyi népszavazás kiábrándító eredményére, ám túlzás lenne azt állítani, hogy megrendült volna nemzeti identitásuk vagy hogy szélsőséges reagálásokra ragadtatták volna magukat. (MH 3.o.) www.magyarhirlap.hu à Felosztaná Koszovót a cseh kormányfő – Etnikai vonalak mentén osztaná fel Koszovót a cseh miniszterelnök, aki azt az elvet is védelmébe vette, hogy a nemzeti kisebbségeknek megvan a lehetőségük az elszakadásra. Eközben Václav Klaus államfő
5
veszélyes precedensnek nevezte a háború után Ausztriába kitelepített horvátországi németek kárpótlásáról szóló zágrábi egyezményt. (MN 9.o.) www.mno.hu
 SZLOVÁKIA à „A szellemi elitnek szimbolikus hatalma van” - Bozóki András kultuszminiszter számára fontos a kulturális esélyegyenlőség megteremtése, hogy ezen a területen se legyenek első- és másodrendű állampolgárok (Új Szó ) à Bozóki András szerint az uniós csatlakozással feloldódik a trianoni tragédia - "Bozóki András ezen a poszton elsőnként mondta ki: a nemzeti kultúra nem homogén, hanem szubkultúrákból, csoportidentitásokból épül fel" - írja a magyar a nemzeti kulturális örökség miniszterével, Bozóki Andrással készült beszélgetésének bevezetőjében a Pozsonyban megjelenő Új Szó szombati száma. (MTI)
 UKRAJNA à Kitálal-e Mielnicsenko Berezovszkijról? – Miközben a kilenc kelet-európai ország – Észtország, Grúzia, Lettország, Litvánia, Macedónia, Moldova, Románia, Szlovénia és Ukrajna – állandó regionális demokráciafórum létrehozásáról fogadott el közös nyilatkozatot Kijevben, az ukrán közvélemény egyre kevésbé hisz a változások gyorsaságában, s még inkább mindenhatóságában. (MN 9.o.) www.mno.hu Cikkek: Konferencia a tavaly december 5-i népszavazásról Szegeden Szeged, 2005. december 3., szombat (MTI) - A kettős állampolgárságról tartott tavaly december 5-i népszavazáson a határon túli magyarság volt az apropó, de valójában nem róluk szólt a referendum, hanem a magyarországi magyarság vizsgázott nemzettudatból, szolidaritásból - jelentette ki Kovács Miklós, a Kárpátaljai Magyarok Kulturális Szövetségének elnöke szombaton Szegeden. A Csongrád megyei székhelyen a népszavazás egyéves évfordulója alkalmából December 5., a magyar szeptember 11. Kiútkeresés címmel rendeztek konferenciát, amelyen részt vett Duray Miklós, a Magyar Koalíció Pártjának ügyvezető alelnöke, Ágoston András, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt elnöke, valamint Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács alelnöke. "Mi voltunk az apropók, de valójában nem rólunk volt szó, hanem vizsgázott a magyarországi magyarság nemzettudatból, nemzeti szolidaritásból" - mondta felszólalásában Kovács Miklós. A Magyarok Kulturális Szövetségének elnöke az elsődleges feladatnak a szavazás eredményének lelki feldolgozását nevezte. A konferencia címére és a referendum eredményére utalva közölte: a párhuzam a 2001. szeptember 11-i eseményekkel, az Egyesült Államokkal szembeni terrortámadással nem teljesen helyénvaló, mivel az Egyesült Államokban "(...) nem drukkolt a terroristáknak a lakosság több mint fele". Duray Miklós szerint függetlenül attól, hogyan változik a határon túli magyarság demográfiai helyzete, kiszolgáltatottak a nemzetközi politikának és bizonyos mértékben a magyar belpolitikának is. Toró T. Tibor leszögezte: annyira nem látja tragédiának és katasztrófának az eredményt, de az mindenképpen felkiáltójel volt. Az a kérdés, hogy hogyan tudjuk a Kárpát-medencében a magyar életet, magyar jövőt közösen kigondolni és ennek alapjait hosszú távon lerakni - fűzte hozzá. Ágoston András rámutatott: hozzászoktak, hogy a magyarországi politikai elittől néha kemény pofonokat kapnak, "de ahhoz nem, hogy a magyar szavazóktól, a lakosság nagy részétől is kapjanak egy taslit". A magyarországi lakosság nagy része az utóbbi időben kezd nemzetben gondolkozni, bár ez nem azt jelenti, hogy most másképp szavaznának; arról van szó, hogy "hogyan tudunk Európába beilleszkedni: mint nemzet vagy mint egy állam" - mondta.
6 A konferencián elhangzott: egyfajta megoldást a tényleges magyar autonómia jelentené, amely nélkül a határon túli magyarok szétszóródásnak újabb szakasza várható. vissza
Bozóki András szerint az uniós csatlakozással feloldódik a trianoni tragédia Pozsony, 2005. december 3., szombat (MTI) - "Bozóki András ezen a poszton elsőnként mondta ki: a nemzeti kultúra nem homogén, hanem szubkultúrákból, csoportidentitásokból épül fel" - írja a magyar a nemzeti kulturális örökség miniszterével, Bozóki Andrással készült beszélgetésének bevezetőjében a Pozsonyban megjelenő Új Szó szombati száma. A lap kérdéseire válaszoló Bozóki azt mondja: a miniszteri posztot abban a tudatban vállalta el, hogy mindaddig, amíg miniszter lesz, a kormány politikáját igyekszik a saját területén megvalósítani. A lap megkérdezi a magyar kulturális tárca vezetőjét: vajon a Fideszből az SZDSZ-en át a baloldalra került, a 68-as típusú baloldali eszméket reprezentáló, azokkal szimpatizáló Bozóki lehetségesnek tartja-e, hogy egy posztkommunista országban teret hódítson az általa reprezentált gondolkodás ? A miniszter válasza szerint: "Persze, jelenleg is ezen dolgozom." Bozóki a beszélgetésben kifejti: "Az a célom, hogy a kádárista baloldal helyére egy új politikai erő kerüljön, amely már nem a kádárizmusból meríti az identitását. Ehhez természetesen fel kell nőnie egy új politikus generációnak: így volt ez Németországban, Franciaországban, és így lesz előbb-utóbb a kelet-és közép-európai volt szocialista országokban is." Hozzáteszi: "Egyébként meggyőződésem, hogy tizenhat évvel a rendszerváltás után már nem lehet posztkommunista módon gondolkodni. Úgy vettem észre, hogy a nálam két évvel fiatalabb miniszterelnök már nem annak a generációnak a nyelvén beszél, amely a rendszerváltás előtt a baloldalt jelentette. Bátran vállal konfliktusokat, mer újítani, azaz sok mindenben hasonlít rám." A lap emlékezteti a magyar kulturális tárca vezetőjét, hogy ismert kiáltványában csak "alig fél mondat erejéig esik említés a határon túli magyarokról," akik számára Bozóki szerint "elérhetővé kell tenni a magyar kultúrát, legyen szó az alkotás lehetőségéről, vagy a kultúra fogyasztásáról." A kérdésre, vajon - "miben várhatnak változást a szlovákiai magyarok ?" - a magyar kulturális örökség minisztere így válaszol: "Abban, hogy ezentúl nem egyedül az állam szervezi majd a kultúrát, hiszen Szlovákia és Magyarország is tagja lett az Európai Uniónak", s ma számos szlovákiai magyar tanul Magyarországon, a határok átjárhatók, miáltal "a kultúra lassan önszerveződővé válik. Az a tragédia, ami Trianonban történt, és amit nyolcvanöt éve nyögünk, az uniós csatlakozással lassan feloldódik" - fogalmazott az Új Szóban Bozóki András. vissza
„A szellemi elitnek szimbolikus hatalma van” - Bozóki András kultuszminiszter számára fontos a kulturális esélyegyenlőség megteremtése, hogy ezen a területen se legyenek első- és másodrendű állampolgárok Új Szó – Pozsony – 2005. december 3. A kulturális miniszteri székbe a Közép-európai Egyetem (CEU) politikatudományi tanszékéről érkezett – mindkét oldal nagy meglepetésére. Hamar kiderült róla, hogy az emberszabású miniszterek közé tartozik. Nyitott a fiatalok felé, és ezen a poszton elsőként mondta ki: a nemzeti kultúra nem homogén, hanem szubkultúrákból, csoportidentitásokból épül fel. A hatalom térfelére kerülve is megmaradhat valaki kívülállónak, megfigyelőnek? Ön olyasmit érezhetett, mint a színikritikus, akinek egyszer csak azt mondják: tessék, most rendezz egy darabot! Nyilván nem lehet az ember egyszerre kint is, bent is. Amikor a felkérést elvállaltam, abban a tudatban tettem, hogy mindaddig, amíg miniszter leszek, a kormány politikáját igyekszem a saját területemen megvalósítani. A cselekvő ember nem lehet megfigyelő is, viszont kell hogy legyen annyira intelligens, hogy önmagára akkor is a kívülálló nézőpontból tud tekinteni, ha politikai cselekvése a kormány politikájával való azonosulást tételezi fel. Másfelől a politika nem életfogytig tartó tevékenység; egy ideig csinálja az ember, aztán visszatér a tudományos életbe. Nyilván ezek után nehéz lesz ismét elemzéseket írnom, néhány évig bizonyára csendben maradok majd. Voltak olyan dolgok, amelyek meglepetésként érték, vagy bejöttek a számításai? Én már 1989–90-ben aktívan politizáltam, ám itt egy apparátust is vezetni kell, ami bürokratikus tevékenység. Meglepett, hogy az ember hivatalvezetőként olyan helyzetekbe kerülhet, amiket nem ő teremtett, mégis viselnie
7 kell a következményeket. Újdonság volt, hogy olyasmiért kritizáltak, amiért személy szerint nem éreztem magam felelősnek. Röviden össze tudná foglalni, hogyan került tizennégy év alatt a Fideszből az SZDSZ-en át a baloldalra? Úgy tudom, ön mindig is a nyugati vagy amerikai típusú, 68-as eszméket éltető baloldallal szimpatizált. Lehetségesnek tartja, hogy egy posztkommunista országban teret hódítson ez a fajta baloldali gondolkodás? Persze, jelenleg is pontosan ezen dolgozom. Az a célom, hogy a kádárista baloldal helyére egy új politikai erő kerüljön, amely már nem a kádárizmusból meríti az identitását. Ehhez természetesen fel kell nőnie egy új politikus generációnak; így volt ez Németországban, Franciaországban, és így lesz előbb-utóbb a kelet- és középeurópai volt szocialista országokban is. Egyébként meggyőződésem, hogy tizenhat évvel a rendszerváltás után már nem lehet posztkommunista módon gondolkodni. Úgy vettem észre, hogy a nálam két évvel fiatalabb miniszterelnök már nem annak a generációnak a nyelvén beszél, amely a rendszerváltás előtt a baloldalt jelentette. Bátrabban vállal konfliktusokat, mer újítani, azaz sok mindenben hasonlít rám. A Fideszből 1993-ban léptem ki, SZDSZ-tag pedig csak 89–90-ben voltam, amíg a kettős tagság lehetősége meg nem szűnt. Azóta egyik pártba sem léptem be. A Fidesz egyébként már a kezdet kezdetén is csak gazdasági értelemben húzott jobbra, értékszemléletét tekintve balliberális párt volt, csak később, 1993–95 között vált jobboldalivá. Én kevesebbet változtam, mint a Fidesz, azaz nem én mozdultam el jobbról balra, hanem a Fidesz balról jobbra. Tudományos munkáiban behatóan tanulmányozta a politikai és kulturális eliteket. Ön szerint a kulturális elit még mindig irányt szabhat a társadalomnak? Nálunk például a rendszerváltást követő néhány évben a kulturális elit szinte teljesen kivonult a közügyekből, átadta a helyet a politikusoknak. Nálunk a kulturális elitből lett politikai elit, aztán később, a Bokros-csomag idejétől számítva fokozatosan a gazdasági elit vette át a terepet. A művészek, írók és újságírók fontosak, nagy befolyásuk van a közvéleményre, valójában azonban eltörpülnek a gazdasági elit mellett. A helyzet egyébként ebből a szempontból nem reménytelen, mert az új gondolatokat azért továbbra is a kulturális elit fogalmazza meg, csak éppen többé nem politikai, hanem sokkal inkább szimbolikus hatalma van. A rendszerváltás idején betöltött szerepüket azonban nálunk sem valószínű, hogy visszaszerzik. Ahhoz ugyanis túlságosan kiszolgáltatottak a nagytőkének. A 21. század kulturális politikájával kapcsolatos elképzeléseit ön egy kiáltványban fogalmazta meg. Ebben egyebek mellett az áll, hogy „a kultúra szabadsága a megismerés szabadsága, amit már nem szorít korlátok közé a technológia”. A kultúrához való hozzáférést megkönnyítő technológiák viszont ma korántsem mindenki számára hozzáférhetőek. Másrészt a társadalomban érdektelenség, igénytelenség is mutatkozik, azaz sokan nem arra használják a technológiákat, amire érdemes lenne. Épp az a cél, hogy rámutassunk a lehetőségekre, hogy az emberek ne passzív fogyasztói legyenek a technológiai fejlődés vívmányainak. Az említett kiáltványnak az volt a funkciója, hogy vitát provokáljon, felrázza az embereket, rávegye őket, hogy gondolkodjanak el a kultúráról, ne törődjenek bele abba, ami van. Ezért érezhet ön egyfajta feszültséget a szöveg lendülete és a valóság között, ha úgy tetszik, a valóság szomorúbb annál, mint ami a kiáltványomban áll. Az is tény, hogy a technológiákhoz való hozzáférés nem egyenlő. Épp ezért fontos számomra a kulturális esélyegyenlőség megteremtése, hogy ezen a területen se legyenek első- és másodrendű állampolgárok. Alig fél mondat erejéig esik említés a határon túli magyarokról. Csak annyit találtam rólunk, hogy számunkra is elérhetővé kell tenni a magyar kultúrát, legyen szó az alkotás lehetőségéről vagy a kultúra fogyasztásáról. Konkrétan mit jelent ez, miben várhatnak változást a szlovákiai magyarok? Abban, hogy ezentúl nem egyedül az állam szervezi majd a kultúrát, hiszen Magyarország és Szlovákia is tagja lett az Európai Uniónak. Sok szlovákiai magyar fiatal tanul Budapesten és más magyarországi városokban, a határok könnyen átjárhatóvá váltak, és ezáltal a kultúra lassacskán önszerveződővé válik. Az a tragédia, ami Trianonban történt, és amit nyolcvanöt éve nyögünk, az uniós csatlakozással lassan majd feloldódik. Csökken a valós jelentősége annak, hogy a magyar állam és a magyar nemzet nem ugyanazon határok között létezik. A kultúrának nem kell a nemzeti bürokrácián keresztül szerveződnie. Ha mondjuk alulról jövő kezdeményezésként meg akarják csinálni a Sziget fesztivál after partyját Szlovákiában, ennek semmi akadálya nincs. A problémát inkább Kárpátalja vagy Szerbia jelenti, mindaddig, amíg nem csatlakoznak ők is az unióhoz.
8 A könnyűzenészek voltak az elsők, akik önálló koncepcióval, javaslatokkal jelentkeztek, mire ön az említett kiáltványban arra biztatta a többi művészeti ág képviselőit, írják össze és nyújtsák be ők is mindazt, amit a tárcától várnak. Ennek volt is foganatja; a hagyományos népi kultúra művelői, a zenészek és a táncosok már éltek is a lehetőséggel. November végén vagy legkésőbb december elején fogjuk meghirdetni a népi kultúra és a hagyományok fennmaradását, ápolását támogató programot, amely a Tengertánc nevet kapta. A PANKKK (Program a Nemzeti Kortárs Könnyűzenei Kultúráért) programmal kezdtük a folyamatot, most ezzel folytatnánk, utána pedig következhet a kortárs komolyzene. A népi kultúrára már el is különítettünk 175 millió forintot a jövő évi költségvetésből, reméljük, megszavazza a parlament. A kortárs komolyzenére ennél kisebb összeget szánunk, ám jövőre Bartók-év lesz, Kurtág György pedig nyolcvanéves. Ezeket az alkalmakat szeretnénk felhasználni arra, hogy a szűkebb csoportot képviselő kortárs komolyzenészeket helyzetbe hozzuk. Mennyire tud ön előre tervezni? Jövőre parlamenti választások lesznek Magyarországon, a fennmaradó idő már csak a folyamatok beindítására elegendő. Úgy is kérdezhetném, alkalomadtán vállalna-e még egy periódust a miniszteri poszton? Nem tudom, ez nagyon hipotetikus kérdés, a választások eredményétől is függ, és persze attól, hogy az új miniszterelnöknek milyen elképzelései lesznek a kormány összetételét illetően. Egyébként több olyan programot is sikerült elindítanunk, amelyeket a jobboldal egyáltalán nem bírált, vagyis adott esetben akár folytatni is hajlandóak lennének. Új dolgokat elindítani szerintem ugyanolyan fontos, mint más dolgokat folytatni vagy befejezni. Természetesnek tekintem, hogy egy demokráciában választások vannak, cserélődnek az emberek és a kormányok. Viszont ha már itt tartunk, komoly esélyt látok arra, hogy jövőre nem lesz kormánycsere. A rendszerváltás óta eddig minden hatalmon lévő kormány megbukott Magyarországon, most is nagyon szoros lesz a verseny, természetesen nem lehet előre tudni, ki fog győzni, de politológusként nagy esélyt jósolok a jelenlegi kormánykoalíciónak. Egyre döbbentebben tapasztalom, hogy Magyarországon mennyire átitat mindent a politika, a kultúrát is beleértve. Nemrég elég csúnya acsarkodás folyt arról, melyik város legyen 2010-ben Európa kulturális fővárosa. Az eredményhirdetést követően sokan hangoztatták, hogy politikai döntés született. Ha úgy vesszük, hogy a kormány döntött, ami egy politikai testület, minden határozata politikai döntés. Az a kérdés, hogy egy-egy döntés mire támaszkodik. A szóban forgó esetben teljes egészében elfogadtuk a zsűri döntését, márpedig tizennégy zsűritagból tízen Pécs pályázatát tartották a legjobbnak. A kormány tehát szakmai döntésre ütötte rá a pecsétjét. A vesztes városok képviselőinek nyilván el kell számolniuk saját választóik előtt, és persze saját pozícióikat is erősítik azáltal, hogy rossz döntéssel vádolják a kormányt. Nagyon nagy vita azért nem volt ebben a kérdésben, a felmérések szerint az értelmiség 75%-a úgy véli, helyes döntés született. Érdekes módon a budapestiek többsége sem a fővárosra szavazott volna, hanem Pécsre. Kassán beszélgetünk a Magyar Kultúra Napjain, ahol a helyi magyar és szlovák közönség különböző kulturális termékekkel ismerkedhetett meg. Mennyire fontos önöknek a külföldi jelenlét? Igyekszünk lerombolni a Magyarországról kialakult sztereotípiákat, és bemutatni a mai, élő kultúrát. Most ért véget az orosz évad, ahol olyan együttesek, művészek értek el hatalmas sikert, amelyekről a magyarországi hivatalnokok nem gondolták volna ezt. Sokszor a hagyományos ízlés által preferált előadók helyett másokra van igény, másokat hívnak meg külföldre, például a Krétakör Színházat, amely talán ismertebb nyugaton, mint idehaza. Nem a hivatalos magyar kultúrpolitika feladata kijelölni, hogy kikkel érdemes megjelennünk a világban, hanem az egyes művészeti ágak valódi szak-értőire kell bízni a választást. Ebből a szempontból is fontos a generációváltás, a fiatalok számára ugyanis nem biztos, hogy ugyanazok fémjelzik a magyar kultúrát, akiket az idősebb nemzedék etalonnak tart. Mi a helyzet a külföldön működő magyar kulturális intézetekkel? Úgy hallottam, kevesebb pénz jut számukra a jövő évi költségvetésből.
9 Nem tagadom, nehéz a helyzetük, de amíg annyira kreatív igazgatók állnak az intézetek élén, mint például Szlovákiában Krasztev Péter, addig nincs ok aggodalomra. Ha csak egycsatornás finanszírozásra lenne lehetőség, valóban azt mondanám, növekedtek a gondok, de szerencsére az újonnan kinevezett igazgatók valóban innovatívak, alapítványokat hoznak létre, igyekeznek bevonni a munkába a fogadó ország haladó értelmiségét, illetve helyi szponzorokat találni a többletköltségek fedezésére. Fontos, hogy ily módon egy kulturális párbeszéd részeként lehet majd bemutatni a magyar kultúrát külföldön. Az, hogy pillanatnyilag kevesebb állami forrás áll rendelkezésre e célra, nem jelenti azt, hogy kevesebb program várja majd az érdeklődőket. Magánemberként mennyire van ideje kulturális rendezvényekre járni? Igyekszem, de persze minden másképp van, mint azelőtt. Ha beülök egy színházba vagy koncertre, rögtön észrevesznek, nem maradhatok inkognitóban. Próbálom összekötni a kellemeset a hasznossal, és olyan rendezvényeken részt venni, amelyekre egyébként is elmennék. Az utóbbi napok legkellemesebb élménye Szentpéterváron ért, ahol egy kis klubban egy örmény etnorock együttes koncertjén voltam a barátaimmal úgy, hogy senki nem ismert fel. Sőt amikor a barátaim végül elmondták a jelen lévő orosz fiataloknak, hogy én vagyok a magyar kulturális miniszter, egyszerűen kiröhögték őket. Ezt nagyon élveztem, mert a legutóbbi felmérések szerint már 41 százalékos az ismertségem, így odahaza nehezen tudnék elvegyülni a tömegben. Sőt néhány napja Bécsben sétáltam egy teljesen kihalt utcában, csak egyetlen ember jött szembe a távolban. És amikor mellém ért, felkiáltott, hogy szevasz, András! vissza
Győr megyei települések gesztusa: tiszteletbeli polgárságot ajánlanak Pannonhalma, 2005. december 4., vasárnap (MTI) - A 2004. december 5-i kettős állampolgárságról szóló népszavazás okozta csalódás enyhítésére 18 Győr-Moson-Sopron megyei település tiszteletbeli polgárságot ajánl a velük kapcsolatban lévő határon túli testvértelepülések magyarjainak. Erről közös nyilatkozatot tettek vasárnap Pannonhalmán, a népszavazás első évfordulójának előestéjén. A dokumentumot Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát, Duray Miklós, a Magyar Koalíció Pártjának ügyvezető alelnöke és Medgyasszay László országgyűlési képviselő, a Győr megyei önkormányzat alelnöke ellenjegyezte. A nyilatkozat aláírását követő sajtótájékoztatón Duray Miklós úgy vélekedett: ez a gesztus az összetartozás kezdeményezése, amelynek szerinte kedvező hatása lesz Magyarországon is a magyar nemzeti azonosságtudat erősítésében. Medgyasszay László az összefogás, a közös fellépés fontosságáról szólt a pannonhalmi nyilatkozatot értékelve. A politikus, emlékeztetve arra, hogy az eredeti ötlet Hódmezővásárhelyé, közölte: az érintett Győr megyei települések tiszteletbeli polgári címet adományoznak a határon túli testvértelepülésük mindazon polgárainak, akik azt igénylik. A helyi önkormányzati testület dönt a cím adományozásáról. Az oklevél "olyan jogosítványt adhat, ami a magyar alkotmányba nem ütközik" - mondta Medgyasszay László. Az országgyűlési képviselő kérdésre válaszolva cáfolta, hogy a tiszteletbeli polgári cím adományozása és az erről szóló nyilatkozat aláírása kampányfogás lenne. Várszegi Asztrik a sajtótájékoztatón annak a reményének adott hangot, hogy a magyarság összetartozásán a 2004. december 5-i népszavazással ejtett seb begyógyulásához az általuk felajánlott gesztussal hozzájárulnak a nyilatkozatot aláíró polgármesterek. vissza
MVSZ-es eskütétel a Szent Korona előtt hétfőn Budapest, 2005. december 4., vasárnap (MTI) - A kettős állampolgárságról kezdeményezett december 5-iki népszavazás első évfordulóján, a Szent Korona előtt tesz ünnepélyes esküt a Magyarok Világszövetsége (MVSZ) tisztikarának húsz tagja hétfőn, az Országházban. Patrubány Miklós elnök az MTI-nek vasárnap elmondta, hogy ezzel a gesztussal szeretné az MVSZ a magyar társadalomnak egyértelművé tenni "a legszentebb magyar történelmi hagyományok iránti hűséget", "a magyar nemzet egységének újbóli megteremtése melletti rendületlen eltökéltségét" és "a magyar nemzet iránti szolgálatra való szegődöttségét". Az eskü szövege az lesz, amelyet a világszövetség közgyűlése tavaly fogadott el és amely - mint Patrubány Miklós mondta - minden szövetségi szinten megválasztott tisztségviselőre kötelező. Ebben az esküt tevők vállalják, hogy mint az MVSZ tisztségviselői a világ magyarságának egységét, érdekét, erősödését és gyarapodását szolgálják.
10 Patrubány Miklós elmondta: mintegy egy hónappal ezelőtt megkezdődött egyeztetési folyamat eredményeként kapták meg végül a parlament gazdasági főigazgatójának levelét, amely szerint nincs akadálya reggel fél kilenckor a rendezvény megtartásának, amelyről a házelnök a Házbizottságot is tájékoztatta. Az MVSZ elnöke az MTI érdeklődésére azt mondta: bár testületi döntés erről nem rendelkezik, "minden jel arra mutat", hogy hagyományt teremtenek az évfordulós eskütétellel. vissza
Gyurcsány Ferenc: december 5-e a nemzeti felelőtlenség napja volt Budapest, 2005. december 4., vasárnap (MTI) - 2004. december 5-e sok tekintetben a nemzeti felelőtlenség napja volt - mondta a miniszterelnök vasárnap, Budapesten, a Párbeszéd a határok nélküli nemzetről című találkozón. Gyurcsány Ferenc kiemelte: ma nem közelebb vagyunk egymáshoz 2004. december 5-e után, hanem próbáljuk a sebeket begyógyítani. Ma december 5-e nélkül egységesebb lenne a nemzet - jelentette ki. Megjegyezte azt, is, hogy december 5-ét követően csak a magyar baloldalnak volt válasza, pozitív javaslata a kialakult helyzetre. Véleménye szerint december 5-e a nemzeti sorskérdést egymondatos kérdésként fogalmazta meg. December 5-én rossz kérdésre kellett válaszolnia a nemzetnek és a nemzet ezt "így vagy úgy, de elutasította" - mondta Gyurcsány Ferenc. A miniszterelnök szerint Magyarországon igen nagy tradíciója van annak, hogy a nemzeti sorskérdést egy mondatba foglalják össze a politikusok. "És attól függően, hogy kinek mi a legfájóbb és kinek melyik pontja a legérzékenyebb, egy mondatos sorskérdéseket és sorsválaszokat kreálunk" - tette hozzá. Kiemelte: tizenöt évig Magyarországon senkinek sem jutott eszébe, hogy a honosítás és a letelepedés szabályait méltóságteljessé tegye. A szocialista-liberális kormány megtette, január elsejétől működik - tette hozzá A miniszterelnök a találkozón, melyen több szocialista képviselő is jelen volt, a nemzet céljaként említette a megmaradást, a gyarapodást, és a fejlődést. Kiemelte: egész Európa attól szenved, hogy a fizikai önreprodukcióra sem képes, egyes kivételektől eltekintve az európai nemzetek létszámukban fogyatkoznak. Rámutatott arra, hogy a módosabb családok nem több gyereknek adnak életet, hanem kevesebbnek, mint a kevésbé tehetős családok. A kormányfő hangsúlyozta azt is: hatalmas történelmi kultúrák vesztek el azért, mert bár mint kultúra, megismételhetetlen és egyedi volt, de az a gazdaság és társadalom, amely gondozta ezt a kultúrát, az képtelen volt alkalmazkodni, és képtelen volt válaszolni a kihívásokra. Az az ország jut sokra, amely érti, hogy erkölcs, kultúra, tudás, nyelv, történelem, múlt, jövő, nyitottság és tradíció együtt, mind megfelelő arányban biztosítják hosszú távon a nemzet fellendülését - jelentette ki. Hiller István, az MSZP elnöke úgy fogalmazott: a történelem nem szakácskönyv, nem lehet elővarázsolni belőle azt a receptet, ami kész megoldást nyújt a jövőre. Véleménye szerint zsákutca volt a december 5-i kérdésfeltevés, és zsákutca, ahogy erre a politikusok választ próbálnak nyerni. Kiemelte, hogy a magyarság döntő többsége a Kárpát-medencében olyan országban él, amely tagja az Európai Uniónak. Hozzátette: vannak akik lehetnek, de még nem azok, és vannak olyanok, akik pedig láthatóan hosszabb távon sem lesznek az EU tagjai, "ennek átfogása igenis egy felelős politika eredményeként megmutatkozó nemzeti stratégia". Az MSZP elnöke szerint a nemzeti érdekérvényesítés legmeghatározóbb terepe ma a magyarság számára Brüsszel és Strassbourg. "Ezt tudni használni, felelősség, aki ezt megteszi felelős politikát képvisel - tette hozzá. vissza
Fidesz-elnökség: miniszterelnök hívja össze a Magyar Állandó Értekezletet Budapest, 2005. december 4., vasárnap (MTI) - A Fidesz elnöksége arra kéri a kormányfőt, hogy hívja össze a Magyar állandó Értekezletet (Máért), és a határon túli magyarság érdekében kezdjenek neki a konszenzus kialakításának. "(...)tisztelettel megkérjük miniszterelnök urat, hogy több mint egy évi várakozás után hívja össze a Máért-et, és kezdjünk neki a konszenzus kialakításának!" - közölte a legnagyobb ellenzéki párt vezető testülete vasárnap az MTI-hez eljuttatott közleményében, arra emlékeztetve, hogy egy éve zajlott le Magyarországon a határon túli magyarság kettős állampolgárságával kapcsolatos népszavazás. Mint írják, 2004. december 5-e valójában már nem is a kettős állampolgárság intézményéről, hanem az anyaországnak a határon túli magyarsággal való szolidaritásáról szólt. És bár a szavazáson résztvevők többsége igent mondott, ennek ellenére a népszavazás eredménytelen lett. De mindezek ellenére köszönet illeti azokat, akik
11 egy akaratuktól függetlenül létrejött kezdeményezés következtében kiálltak a szolidaritás és az összetartozás mellett. "A népszavazási kampányban sajnos - élükön a magyar miniszterelnökkel - olyan hangok is megjelentek, melyek szociális demagógiával megpróbálták saját szűk vélt pártpolitikai érdekeik miatt szembeállítani a határon túli magyarságot az anyaországgal. Ismerve a mai Magyarország gazdasági állapotát, a magas munkanélküliséget, az elszabaduló energiaárakat, a növekvő adókat, megállapíthatjuk: demagógiájuk nem volt teljesen eredménytelen. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök ismét tanúbizonyságát adta annak: érzéketlen a határon túli magyarság sorsa iránt" - olvasható a közleményben. A Fidesz elnöksége hangsúlyozza, hogy a népszavazás szomorúságot okozott közel három millió magyarnak a szomszédságban. Mint írják: a fájdalmat nem lehet úgy orvosolni, hogy "egymás után hozzuk létre a bizottságokat, nevezünk el minden intézményt +Szülőföldnek+ a média előtt, beszélünk folyamatosan még nem létező vízumról és útlevélről, mert ezek pótcselekvések". Az ellenzéki párt szerint a sajtó felé sokat emlegetett Szülőföld Program keretében például 2005-ben kereken 0, azaz nulla forintot fizettek ki. "Arról nem is beszélve, hogy a költségvetési turpisság is kiderült: a kormányzat felülről nyitott nevezett alapokkal próbálja palástolni, hogy a határon túli magyarságnak szánt támogatások jövőre a valóságban 25 százalékkal csökkennek" - tették hozzá. Az elnökség szerint az érdemi továbblépéshez komoly változásra van szükség, elsősorban a szemléletben. Ezért javasolják: "támogassuk, hogy a határon túli magyarság minél előbb az Európai Unió tagjává válhasson. Az EU-tagság a határok átjárhatóságával hozzájárul a nemzeti újraegyesítéshez. Ugyancsak fontosnak tartja a Fidesz elnöksége annak segítését, "hogy az erdélyi magyarság számára megszülessen a kisebbségi törvény, amely intézményeinek legitimitásához szükséges a demokratikus alapelveken alapuló megmérettetés is. Segítsük a vajdaságiakat abban, hogy a Vajdasági Magyar Nemzeti Tanács valódi jogköröket kapjon. Segítsük a Kárpátaljai Magyar Kulturális Közösséget, hogy létrejöjjön a Tiszamelléki-járás". Mint írják: "Vegyük észre, hogy a határon túli magyarsággal szemben folyamatosan fellépnek asszimiláló erők. Éppen ezért nem mondhatunk le a védelmet célzó egyoldalú lépésekről". Ezért kellene az Európa Tanács Velencei Bizottságának útmutatásai alapján ismételten tartalommal megtölteni a "státustörvényt", és a Kárpátmedence legértékesebb okmányává tenni a "Magyar Igazolványt" - teszik hozzá. Mint írják: úgy kell felülvizsgálni a magyar állampolgárság intézményét, hogy "válasszuk szét a magyarországi lakhelyhez és az oszthatatlan magyar állampolgársághoz fűződő jogosítványokat". A Fidesz elnöksége szerint e szempontokat figyelembe véve kellene konszenzust kialakítani, és mielőbb összehívni a Magyar Állandó Értekezletet. vissza
Rasim Ljajic a "legeurópaibb" szerbia-montenegró politikus Petky József, az MTI tudósítója jelenti: Belgrád, 2005. december 4., vasárnap (MTI) - A Szandzsákból való bosnyák nemzetiségű politikust, Rasim Ljajic szerbia-montenegrói emberi jogi és kisebbségügyi minisztert választották meg az idén tíz ország "legeurópaibb" politikusává. A díjat az Európai Unióhoz való közeledést zászlajára tűző két belgrádi civil szervezet és az Európai Unió belgrádi külképviselete ítélte oda az idén hatodszor. A belgrádi média vasárnapi híradásai szerint a díjátadó ünnepségen Rasim Ljajic vehette át a "Legeurópaibb 2005" nevű díj "politikai tagozatát", a gazdaságpolitika legeurópaibb képviselője Predrag Bubalo szerbiai gazdasági miniszter lett. A "fődíj" átvételekor Ljajic hangoztatta, hogy azért érzi magát különösen megtisztelve, mivel abban az évben kapta a kitüntetést, amikor az ország hivatalosan is megkezdhette a stabilizációs és társulási tárgyalásokat az EUval. A negyvenedik életétét taposó Rasim Ljajic évek óta Szerbia legnépszerűbb és a sajtó által legmegbecsültebb politikusai közé tartozik. A tekintélyes Vreme című belgrádi hetilap tavaly az Év Emberévé választotta azzal az indokkal, hogy Ljajic a toleranciát, a kompromisszumkészséget és a józan észt testesíti meg egy olyan országban, ahol nem lehet tudni, "hol kezdődik a politika, s hol ér véget az esztrád". Ljajic bosnyák létére az ország legérzékenyebb problémáival foglalkozik, nemcsak kisebbségi kérdések tartoznak a hatáskörébe, hanem ellátja a hágai Nemzetközi Törvényszékkel való együttműködésért felelős kormánytanács elnöki tisztét, s ilyen minőségében döntéseket hoz a feltételezett háborús bűnösök kiadatásáról. Vélhetően politikai szerepvállalása miatt Ljajic állandóan halálos fenyegetéseknek van kitéve, egy hónappal ezelőtt Ljajic maga is elismerte, hogy "állandó célpontnak" érzi magát, és ismeri azoknak az embereknek a kilétét, akik életére törnek, de a nyomozás érdekében nem kívánja elárulni. vissza
12 Túllépni december 5-én - Az anyaország szolidaritása és az asszimilációs nyomás Magyar Nemzet 2006. december 5. Ma egy éve zajlott le Magyarországon a határon túli magyarság kettős állampolgárságával kapcsolatos népszavazás. Felelős politikai erő – köztük a Fidesz – nem mehet el emellett szótlanul, számot kell vetnünk azzal, hogy mi lett az akkori viták következménye. Ha jól meggondoljuk, 2004. december 5-e a legtöbb szavazó számára valójában már nem is a kettős állampolgárság intézményéről, hanem az anyaországnak a határon túli magyarsággal való szolidaritásáról szólt. És bár a szavazáson részt vevők többsége igent mondott, ennek ellenére a népszavazás eredménytelen lett. De mindezek ellenére szögezzük le: köszönet illeti azokat, akik az akaratuktól függetlenül létrejött kezdeményezés következtében kiálltak a szolidaritás és az összetartozás mellett. Köszönet illeti minden aktivistát, aki minél több állampolgárt próbált meggyőzni. Köszönet illeti számos civil szervezetet és értelmiségit – köztük több olyat is, aki közismerten nem a polgári oldal mellett áll –, akik nevüket adták az igenhez. Köszönet illeti a történelmi keresztény egyházakat és számos zsidó hitközséget, akik bátran kiálltak saját erkölcsük diktálta kötelességük mellett. És talán egy év távlatából még egyértelműbben ki kell mondani: köszönet illeti azt a szocialista politikus asszonyt, aki pártjának kategorikus „nemével” szemben lelkiismereti szavazásra szólított fel, vagyis Szili Katalint. Ha végiggondoljuk, hogy ki mindenkinek kell köszönetet mondani, akkor kimondhatjuk: tévúton jártak azok, akik szerint az igen vagy a nem pártpolitikai kérdés lett volna. A népszavazási kampányban sajnos – élükön Gyurcsány Ferenc miniszterelnökkel – olyan hangok is megjelentek, amelyek szociális demagógiával megpróbálták saját szűk vélt pártpolitikai érdekeik miatt szembeállítani a határon túli magyarságot az anyaországgal. Ismerve a mai Magyarország gazdasági állapotát, a magas munkanélküliséget, az elszabaduló energiaárakat, a növekvő adókat, megállapíthatjuk: demagógiájuk nem volt teljesen eredménytelen. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök ismét tanúbizonyságát adta annak, érzéketlen a határon túli magyarság sorsa iránt. Mindenki tudja: a népszavazás szomorúságot okozott közel hárommillió magyarnak a szomszédságban. Ez nagy baj, mert a kisebbségpolitika lélektani kérdés is. A határainkon túli magyarok minél jobban érzik az anyaország szolidaritását, annál jobban ellen tudnak állni a minden kétséget kizáróan létező asszimilációs nyomásnak. Immár 85 éve őrzik nyelvüket, kultúrájukat és identitásukat. Ezért abszurd az, hogy március 15-én Gyurcsány Ferenc üzenetét Székelyföldön kifütyülték, a román miniszterelnökét pedig megtapsolták. Akinek egy piciny érzéke is van a kérdés iránt, az át tudja érezni ennek az abszurditását. Ezen a lelkiállapoton kell továbblépni. A kiábrándultságot nem lehet úgy orvosolni, hogy egymás után hozzuk létre a bizottságokat, nevezünk el minden intézményt a médiában „Szülőföldnek”, beszélünk folyamatosan még nem létező vízumról és útlevélről, vagy találunk ki szavakat az alkotmányba, mert ezek pótcselekvések. Arról nem is beszélve, hogy a költségvetési turpisság is kiderült: a kormányzat felülről nyitott, nevezett alapokkal próbálja palástolni, hogy a határon túli magyarságnak szánt támogatások jövőre 25 százalékkal csökkennek. Mégis mit kell tennünk a holnapot szem előtt tartva? Mi lenne az érdemi továbblépés? Szögezzük rögtön le: komoly változásra van szükség, elsősorban a szemléletben! Ezért javasoljuk a következő négy pontot: 1. Támogassuk, hogy a határon túli magyarság minél előbb az Európai Unió tagjává válhasson! Az EU-tagság egyrészt a határok átjárhatóságával hozzájárul a nemzeti újjáegyesítéshez. De talán ennél is fontosabb, hogy egyértelműen megfogalmazhatjuk: ami jár a skótoknak, a wallesieknek, a katalánoknak, a baszkoknak, a frízeknek, a korzikaiaknak, a dél-tiroliaknak, a dánoknak Németországban és a németeknek Dániában, a svédeknek Finnországban, az alland-szigetieknek és az olaszoknak Szlovéniában, az járjon a magyaroknak Szlovákiában, Ukrajnában, Romániában és a Vajdaságban! Közös akarattal el kell érnünk: ne létezhessen kettős mérce az EU-ban. De mindezt kifejezhetjük máshogyan is: ha nem minden EU-tagállam biztosítja kisebbségeinek a jogokat, akkor nem minden tagállamban zajlott le a rendszerváltás. 2. Ha megvizsgáljuk az előbb említett példákat, akkor mondjuk ki: a nemzetiségi kérdést az európai államok autonómiával oldják meg! Nevezhetjük azt kulturális vagy területi autonómiának, netán önkormányzatiságnak vagy szubszidiaritásnak. Aktuálisan mindez azt jelenti, hogy szorgalmazzuk: az erdélyi magyarság számára szülessen meg a kisebbségi törvény, amely intézményeinek legitimitásához szükséges a demokratikus alapelveken alapuló megmérettetés is. Segítsük a vajdaságiakat abban, hogy a Vajdasági Magyar Nemzeti Tanács valódi jogköröket kapjon! Segítsük a Kárpátaljai Magyar Kulturális Közösséget, hogy létrejöjjön a Tisza-melléki járás! 3. Vegyük észre, hogy a határon túli magyarsággal szemben folyamatosan fellépnek asszimiláló erők! Éppen ezért nem mondhatunk le a védelmet célzó egyoldalú lépésekről. Ezért kellene az Európa Tanács velencei bizottságának útmutatásai alapján ismét tartalommal megtölteni a státustörvényt, és a Kárpát-medence legértékesebb okmányává tenni a magyarigazolványt.
13 4. Vizsgáljuk felül a magyar állampolgárság intézményét úgy, hogy válasszuk szét a magyarországi lakhelyhez és az oszthatatlan magyar állampolgársághoz fűződő jogosítványokat! Az Európai Unióban munkát vállaló, akárcsak a világ más tájain élő magyar állampolgárok számára lehetővé kell tenni, hogy korlátozások nélkül gyakorolhassák állampolgári jogaikat. Az állampolgársági jogintézmény átalakításának a Magyarországgal szomszédos államokban élő, illetve az ezekből az államokból nem Magyarországra kivándorolt magyarokat is érintenie kell, amennyiben lakhelyüktől függetlenül az egységes és oszthatatlan magyar állampolgárság őket is megilleti. Ily módon a schengeni rendszer 2007-es teljes körű alkalmazása után lehetővé válik a szabad, korlátozásmentes kapcsolattartás Magyarországgal azon magyarok számára is, akiknek jelenlegi állampolgárság szerinti államaik eddig az időpontig nem csatlakoztak az Európai Unióhoz. Fontos lenne, hogy a fenti szempontokban sikerüljön konszenzust kialakítani. Rossz üzenet, hogy Gyurcsány Ferenc nem meri összehívni a Magyar Állandó Értekezletet (Máértot). Az már csak hab a tortán, hogy Somogyi Ferenc külügyminiszter úr az Országgyűlés külügyi bizottságában valójában azt mondta, hogy Máértot csak akkor érdemes összehívni, ha az azon részt vevők egyetértenek Gyurcsány Ferenccel. Ezért tisztelettel megkérjük miniszterelnök urat: több mint egy év várakozás után hívja össze a Máértot, és kezdjünk neki a konszenzus kialakításának! Mi készek vagyunk a megegyezésre, mert ez az érdeke a határon túli magyarságnak. vissza
Madzsarisztán eszkimói Vajdaságma.info 2005. december 4. [12:05:40] Milyen az élet a határon túli magyarlakta területeken az ominózus dec. 5-ei népszavazás után, mi a teendő, merre keresendő a kiút és mi jellemzi ma a magyar-magyar viszonyt? Ezekre a kérdésekre keresték a választ erdélyi, felvidéki, kárpátaljai és vajdasági politikusok, név szerint Toró T. Tibor, az RMDSZ országgyűlési képviselője, Duray Miklós, a Szlovákiai Magyar Koalíció ügyvezető elnöke, Kovács Miklós, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke és Ágoston András, a VMDP elnöke. A konferenciát a Hajrá, Magyarok Polgári Szövetség rendezte szombat este Szegeden. Toró T. Tibor az amerikaiak tragédiájához, szept. 11-éhez hasonlította a magyarországi népszavazás eredményét, noha ő inkább intő és figyelmeztető jelnek tekinti az eseményt. Beszédében kitért az erdélyi magyarságot is sújtó demográfiai adatokra. A legutóbbi két népszámlálás között eltelt időszakban a magyarok száma Romániában 200 ezerrel csökkent, ami békeidőben példanélküli jelenség. Ha megmarad ez a trend, nehéz lesz jövőt tervezni. A demográfiai okok mellett a kivándorlás és az asszimiláció is tizedeli az erdélyi magyarságot. A kommunizmus bukása és a trianoni határok megszűnte után a nemzetközi közösségnek mielőbb lépnie kell magyarügyben, mert ha nem következik be változás, az súlyosan destabilizálja a középkelet-európai viszonyokat – hangsúlyozta Duray Miklós. Ha nem is vonják kétségbe a jelenlegi határokat, az elszakadt területeken élő magyar kissebbségekben mindenhol jogosan felmerül státusuk megváltoztatásának igénye. A 90-es években történtek kísérletek Romániában és Szlovákiában is arra, hogy kormányzati tényezővé tegyék az ottani magyar pártokat. Ez azonban nagymértékben kiszolgáltatottá, zsarolhatóvá tette őket. Ha a magyar pártok fokozták igényeiket, akkor – az ellenérdekeltek szerint – veszélyeztették az ország EU-s integrációját. Ilyetén a közös érdekek túszaivá váltak. A csatlakozás bekövetkezte után ezek a kérdések belpolitikai üggyé váltak. Így ma sem vagyunk sokkal jobb helyzetben, mint korábban – összegezte Duray. Talán a schengeni rendszer hozhat majd némi változást e téren, ha a határok szerepe és jelentősége is megváltozik. -- Hozzászoktunk a pofonokhoz, amelyeket a magyarországi politikai elittől kaptunk – kezdte Ágoston András --, de ahhoz nem, hogy a magyar választóktól is tasli jusson. Mi tagadás, rosszul esett. A népszavazás kapcsán kialakult helyzet új szintre emelte a magyar-magyar viszonyokat, azóta másként tekintünk egymásra. Most, hogy Magyarország bejutott az EU-ba, a politikai elit már nem tudja elhárítani a rá nehezedő felelősséget, azt, hogy végre nemzetben gondolkodjon. Végső ideje megmondania, mi a szándéka a nemzettel. Fidesz-győzelem esetén tudnánk, kinek címezzük kérdéseinket, követeléseinket. Magyarország feladata megteremteni a fenntartható fejlődés feltételeit. Amennyiben nem nyit a határon túliak felé, ez nem lesz lehetséges. A feladat nem csak nemzeti cél, hanem gazdasági követelés is. A megoldás a kettős állampolgárság megadásában rejlik. Egy ország és politikai elitje csak saját állampolgáraival rendelkezhet. A teljes felelősség tehát Budapestre hárul. Tudnunk kell végre, mi, határon túliak és a nemzet is, mit szándékoznak tenni velünk – fejezte be Ágoston. -- Az USA-ban nem drukkolt a lakosság több mint fele a terroristáknak, ezért a szept. 11-ei párhuzamot sem tartom szerencsésnek – replikázott Kovács Miklós --, továbbá ők számbelileg gyarapodnak, mi meg fogyunk. December 5-e Magyarországról szól, mi csak apropó voltunk. Az anyaország mérte meg a lázát. A végeredmény szomorú, de nem meglepő. A lakosság úgy reagált, mint Madách halhatatlan művében az eszkimók. Agyonverték szomszédaikat, mert sok az eszkimó, kevés a fóka. A magyarok féltették tőlünk jólétüket, ami talán nem is létezik, ha Európa fejlettebb országaihoz viszonyítjuk. Szokás mentegetni az eszkimókat, hogy sámánjaik,
14 törzsfőnökeik félrevezették őket. Ha üzelmeik iránt nincs kereslet, politikai piac, biztos nem tehették volna. Nemzeti érték, becsület, tisztesség, ezek a fogalmak a másik oldalnak nem jelentenek semmit. Ha le is győzzük a primitív törzsfőnököket és varázslókat, a probléma nem lesz megoldva. Újra támadnak olyanok, akiknek halandzsájára vevő lesz a lakosság. Amíg gyökeresen nem változik meg a helyzet, a nemzeti katasztrófa állapotában leledzünk, Madzsarisztán leszünk. Fogyatékkal élő magyar testvéreink rehabilitációja hosszas folyamat, de ha változást akarunk, el kell végeznünk – mondta Kovács. Ha mindenki helytáll és teszi a dolgát, akkor következhet csak be a politikai nemzet újraegyesítése. A szünet után a vendégek a jövőről értekeztek, mi a teendő, mi a kiút a jelenlegi helyzetből. Duray szerint a dec. 5-ei népszavazás után kialakult térképről pontosan látszik, melyik város, megye, régió hogyan vélekedik a nemzeti ügyről. A legerősebb nemzeti identitással Nyugat- és Északnyugat-Magyarország bír, de Zala, Vas, Nógrád, Veszprém megyék is jól szerepeltek. Igaz, a távol maradottak véleményét nem ismerjük, de azt tudjuk, nagy bajba fog kerülni a nemzet, ha nem vagyunk képesek megerősíteni a nemzetnek elkötelezett kormányzást. Vissza kell nyerni nációnk erejét, s ez nem három hónapos folyamat. Ágoston András a kissebbségben kialakult többpártrendszer híveként a horvát példával hozakodott elő, ahol három szerb képviselő is ül a Száborban. Történelmi pillanat előtt állunk – fogalmazott --, hogy a reciprocitás elve alapján a vajdasági magyarok is megkapják ugyanazt az autonómiát, amit a koszovói szerbek. Kostunica államfő a VMDP perszonális autonómia modelljét használja fel erre a célra, s ez számunkra is biztató. A VMSZ sajnos nem támogatja törekvéseinket, mert szerintük a magyarság kérdését elég Szerbia EU-s csatlakozásának időpontjában megoldani. Autonómia ügyben a magyar pártok és a magyar diplomácia is hallgat. Teljes önrendelkezés megadása nélkül a koszovói szerbek újabb hulláma várható a Vajdaságba, amit az itteni lakosság már nem bírna el. Erdély vonatkozásában is hiányzik az össznépi konszenzus az autonómia kérdésében. Toró T. Tibor arra figyelmeztetett, hogy a tömbben élő magyarság számára a területi, a szórványban élőknek pedig a kulturális autonómia jelentene megoldást. A kárpátaljai „narancsos forradalom” után Juscsenkó az ottani magyaroktól kért segítséget, cserében ők önálló régiókat kaptak. Ez azonban csak fél siker – fogalmazott Kovács – továbbra is résen kell lennünk. Az anyaországtól nem számíthatunk segítségre, mert Magyarország romokban hever, hullik, rohad szét, működésképtelen. Impotens az apparátus, elemi dolgokat képtelen elintézni (lásd magyar-ukrán határmizéria). A kárpátaljaiak is a területi és kulturális autonómiáért küzdenek, de túlerővel szemben nehéz, szinte lehetetlen. A mi feladatunk nem az, hogy sikeresek legyünk – ez az idióta Amerikára jellemző – mondta Kovács --, nekünk a becsületünk a fontos, mi lesz vele a küzdelem végén. Akit ez nem érdekel, az magyarnak is hitvány. A konferencia résztvevőinek egybehangzó véleménye, hogy a jövő évi népszavazás döntő lehet nemcsak Magyarország, de a határon túl élő magyar közösségek számára is. Az 1100 évvel magunk mögött mi állunk jobban, csak merni kell, 1848 és 1956 példája is ezt mutatja – szögezték le a vendégek. Tapsvihar, majd a Himnusz következett. vissza
Mindent a pofazacskóba! Vajdaságma.info 2005. december 3. [20:32:08] Szerző: Csorba Béla A jámbor rónasági hörcsögök viselkedéstanának szakirodalmából kölcsönzött címben tagadhatatlanul van némi malícia: ami azonban a Szülőföld Alap Oktatási, Kulturális, Szociális, Egyházügyi és Média Kollégiumának folyó év november 30-ai, a 2005 évi pályázatok elbírálására összeült értekezlet Szerbiára vonatkozó döntéshozatali folyamatát illeti, az leginkább a fenti metaforával írható le. Nem mintha bármiféle előzetes kétség férkőzött is volna szívünkbe affelől, hogy a kollégium szavazásra jogosult tagjai mindenekelőtt és elsősorban a VMSZ hitbizományának számító egyesületeket, médiacégeket és esernyőszervezeteket fogják pimaszul nagy összegekkel támogatni a kiosztásra szánt 175 millió forintból (ami azért nem semmi), míg azoknak, akik nem VMSZ -érdekeltségűek, s nem is az ún. tömbmagyarság községeiben működnek, hanem szórványban, legfeljebb morzsákat szórnak a szülőföld asztaláról. Azoknak pedig, akik vélt vagy valós médiaveszélyt jelentenének Kaszáék egypárti uralmára, mert a pluralista tájékoztatásnak legalább a minimumát biztosítani tudnák, mégha ehhez csupán tizedannyi támogatást kapnának is, mint a VMSZ-vezetők udvari tájékoztatási eszközei, többnyire jó nagy nulla forintokat ítéltek meg. (Nem tudom, a többi határon túli régióval ugyanígy bántak-e el, de valami azt súgja, hogy igen.) Azonban nem ez volt a meglepő a Kollégium munkájában, hanem a szakszerűtlenség, amellyel a kérdést kezelték, s amellyel a korrekt döntéshozatalnak még a látszatára sem ügyeltek. A vita során ugyanis kiderült, hogy a Kollégium tagjainak sem idejük, sem alkalmuk nem volt betekintést nyerni a pályázatokba, és ezt, kelletlenül ugyan, de néhányan el is ismerték. „Vakrepülés” -- vallotta be egyikük, amikor
15 a súlyos hiányosságra felhívtam a figyelmet. Zilahi László úr (Oktatási Minisztérium), a testület elnöke azzal védekezett, hogy a pályázatokat Dudás Károly már átnézte és véleményezte. Az volt az érzésem, hogy az egy-két mondatos leíráson kívül, amit nyilván a szakszolgálat hivatalnokai készítettek, maga Zilahi sem tudott többet a pályázatokról, mint akárki más. Ezt közvetve be is bizonyítottam, amikor felolvastam az egyik pályázati leírást, amelyben ez állt, semmi több: „...PE három területre irányuló tervei (lokális, regionális, országos”. A kért összeg többmillió forint, s a megítélt sem sokkal kevesebb. Amikor a Kollégium elnökének szegeztem a kérdést, hogy vajon tudja-e közülük bárki is, mire kérte a polgárok egyesülete a milliókat, senki sem tudott válaszolni, de „akadt, aki kiakadt”, hogyan kérdezhetek ilyeneket, nekik nincs idejük részletkérdésekkel foglalkozni, mert éppen a döntéshozatallal (?) vannak elfoglalva. Nocsak, nocsak... Tanácstalanul pillogtak Dudás Károlyra, de ő sem tudta, hogy mire is kértek milliókat a közép-bácskai civilbárók. Végül, némi keresgélés után, a szakszolgálat tagjai az én kezembe akarták nyomni a beküldött pályázati űrlapokat, holott aligha kétséges: mindenekelőtt a döntéshozók markába kellett volna. (Megnyugtatom mindazokat, akik esetleg megijedtek: ennek ellenére pozitív döntés született.) A kérdés megbolygatása részemről természetesen csak a szokásos szemléltető oktatás célját szolgálta, s kegkevésbé sem a pályázók ellen irányult, hiszen fogalmam nincs -- akárcsak a szavazati joggal bíró kollégáknak sem --, hogy mire kérték a pénzt. Bizonyítani kívántam azt, hogy a Kollégium megfelelő tárgyismeret valamint megfelelő politikai és szakmai körültekintés híján -- nyilván az előzetes politikai háttéregyeztetések szellemében -- lényegében egyetlen ember (és általa az egyik délvidéki párt ) akaratának szolgáltatta ki magát, ugyanis Dudás Károly, aki lassan már belerokkan a sok társadalmi és politikai tisztségbe, mellesleg a VMSZ alelnöke, ami önmagában még nem lenne baj, ha pártjában nem törekednének az anyaországi támogatások teljes lenyúlására, amihez, persze, budapesti politikai akarat is kell. Zilahi elnök elmondta, kizárólag Dudással konzultált, és az így született javaslatokat legitimeknek tartja. Dudás meg bevallotta, hogy ő bizony előzőleg kizárólag a Nemzeti Tanáccsal meg a Művelődési Szövetséggel egyeztetett.(Bizisten, én már ebben is kételkedem!) Mindenesetre nem ártott volna a saját szakmai lelkiismeretével is konzultálnia. Természetesen, ha annak legitimitását nem a nemzeti tanácsban osztogatták. Mert akkor a Kollégium elkerülhette volna azt a kínos helyzetet, hogy szavazati joggal bíró délvidéki tagja saját kitátott szájába ugorjon, magyarán: látványosan meghazudtolja önmagát. Dudás ugyanis a Free Média Lapkiadó Kft. pályázatára nulla forintot javasolt, azzal az indokkal, hogy nincs szükség a délvidéki tájékoztatási eszközök világában újabb orgánumokat támogatni, egy fertályóra elteltével viszont nem bizonyult szívbajosnak huszonötmilliót előrántani a kalapból a „szuboticai” Pannónia Alap „szabadkai központú Vajdasági Magyar Elektronikus Tájékoztatási Központ keretében egy napi kétórás műsort sugárzó televízió felszerelésére és műsorának beindítására és hathavi működési költségeinek fedezésére.” Amikor a saját szájba ugrás akrobatamutatványának miértje felől érdeklődtem, a válasz bölcs hallgatás vala, miként akkor is, amikor a számomra eléggé nyilvánvaló pártpolitikai összefonódásokat bátorkodtam firtatni. Ez mindenesetre felébresztette a Kollégium néhány tagjának egészséges kételkedését, aminek köszönhetően ketten tartózkodtak a szavazásnál, egyikük pedig ellenszavazattal élt. Ezt nevezem civil kurázsinak! Kapnak is a főnökeiktől, csak menjenek haza, ki-ki a saját minisztériumába! Summa summárum, a ma már VMSZ-hitbizománynak számító Magyar Szó (75 millió forintot kaptak) mellett a Pannónia Alap kaparintotta meg a legtöbbet. Lekörözték még a frakciózó, Bunyik-féle, újvidéki VMSZ-esek Mozaik TV-jét is, nekik be kellett érni szerény tízmillió „rénus” forintokkal. S miközben e sorokat írom, egyre-másra érkeznek a hírek, hogy ki mindenkinek szándékoznak felmondani ezekben a napokban és hetekben a Magyar Szóban -- mindenekelőtt a VMSZ iránti pártlojalitás mércéje alapján. A Magyar Nemzeti Tanács csauszaihoz képest Major Nándor és Erdélyi Károly vakbuzgó kommunistái a hajdani Magyar Szó honvédelmi bizottságában hovatovább érzékeny lelkű filantrópok voltak csupán. (Azért persze még nem fogunk szobrot emelni nekik!) Most már csak arra vagyok kíváncsi, hogy mi marad a napilapnak szánt hetvenöt millióból a Szülőföld Alap Kollégiuma által megtömött feneketlen zsákban jövő Mikulásra?! No meg hogy addigra hány újságírót visz el a nemzeti tanács által felbérelt legitimista Krampusz. vissza
A Vajdaság Ma nem részesült a Szülőföld Alap támogatásából - Nem hivatalos értesülés Médiumunk projektumának viszontagságai Vajdaságma.info 2005. december 4. [1:19:03] A Szülőföld Alap Oktatási, kulturális, szociális, egyházügyi és média kollégiuma - mint hivatalosan közölték 2005. november 30-án megtartott második ülésén döntött a beérkezett pályázatokról, s a döntés most a külügyminisztérium jóváhagyására vár. Nem hivatalos értesülések szerint a Vajdaság Ma projektuma a vajdasági médiumok támogatására szánt 125 millió forintból egy fillért sem kapott. Csak mellesleg jegyezzük meg, hogy a személyesen - történetesen elsőként - átadott projektumunkról csak a HTMH-ban tett későbbi személyes
16 érdeklődésre derült ki, hogy elkallódott, s e-mailen kellett ismét "átadni". Azt is hozzátesszük, hogy a térfigyelő kamera rögzítette az átadást - a felvételt jószándékúan elő is keresték, s Kiadónk képviselőjével együtt meg is tekintették -, s csakis ezt követően - persze már a határidő után - fogadták el ismét a projektumot. Ám azért maradtak bennünk némi kétségek. A pályázati döntések a külügyminiszter jóváhagyását követően megtekinthetőek lesznek a www.szulofold.hu honlapon. vissza
Basescu nemet mondott a székelyföldi autonómiára - Koszovó autonómiáját viszont támogatja Vajdaságma.info 2005. december 3. [14:20:05] A román államfő nemet mondott a székelyföldi autonómiára. Traian Basescu a Székely Nemzeti Tanács elnökének levelére elutasítóan válaszolt, adta hírül a Magyar Rádió. Politikai túlkapásnak minősítette Traian Basescu azt, hogy a koszovói helyzet megoldására tett javaslatát székelyföldi szervezetek Székelyföld autonómiájának megteremtésére is alkalmazhatónak tartják. Az államelnök november végi párizsi látogatása alkalmából azt javasolta a francia elnöknek, hogy határmódosítás nélkül Koszovó kapjon autonómiát, saját intézményi struktúrát állíthasson fel. Erre az Erdélyi Magyar Polgári Szövetség háromszéki szervezete, majd országos elnöksége is úgy reagált, hogy az államfő rávilágított arra, amit a székelyföldi magyarok régóta kérnek. Akkor csak Traian Basescu tanácsadója hárította el a felvetést, most, hogy megjelent a Székely Nemzeti Tanács elnökének a levele, a román államfő újságírók kérdésére rövid nyilatkozatot adott. Kiderült: összekeveri a Székely Nemzeti Tanácsot a Magyar Polgári Szövetséggel, mert kijelentette, hogy másodszor is felkéri Csapó Józsefet, olvassa el figyelmesen Románia törvényeit és alkotmányát. Csapó József arra kéri az államfőt, hogy nemzetközi részvétellel szervezzen tárgyalásokat az eurorégiónak tekinthető Székelyföld területei autonómiájának törvény általi újraalakításáról, tekintse felelős magatartásnak azt, hogy a székelyföldi magyarság a közvetlen demokrácia és a parlamentáris demokrácia eszközeit használja a területi autonómiáért folyó harcban - írja Csapó József a román államfőnek. vissza
Egy év után Magyar Nemzet 2005. december 5. Szerző: Lukács Csaba Pontosan egy esztendővel ezelőtt, 2004. december ötödikén a nyolcmillió-negyvennyolcezer szavazásra jogosult magyar állampolgárból alig hárommillió-tizennyolcezer tartotta fontosnak válaszolni arra a kérdésre, hogy az Országgyűlés alkosson-e törvényt a határon túli magyarok kedvezményes honosításáról. A népszavazáson megjelentek és érvényes szavazatot leadók között (2 949 849 fő) ugyan győzött az igen, de ez nem volt elég ahhoz, hogy a voksolás érvényes legyen. Sőt, hajszálvékony győzelem volt az igeneké is: alig városnyi emberrel, kilencvenháromezerrel többen voltak a befogadók a kitagadóknál. Ötmillió-harmincezer honfitársunknak nem volt véleménye vagy nem akarta azt elmondani, egymillió-négyszázharmincezren viszont határozottan azt mondták, nem akarják, hogy az önhibájukon kívül a határ másik oldalára szorult nemzettársaik visszakapják a magyar állampolgárságot. Egy éve, 2004. december ötödikén este döbbent csend telepedett a Kárpát-medencére. A népszavazás sokkoló eredményeinek megismerése után a határon túli magyarok szegényebbek lettek egy évtizedek óta a párna alatt őrzött illúzióval. Azzal a hittel, hogy az anyaország csak külső nyomás miatt, a kommunizmus és az idegen csapatok terrorjának következtében veszi tudomásul a megváltozhatatlant, de belül, a szívek mélyén még mindig él az egységes magyar nemzet gondolata. Lehet vitatkozni azon, hogy a kérdést rosszkor tették-e fel és rossz helyen, lehet mentséget és magyarázatot keresgélni, de a bizonyítványt kiállítottuk magunkról a világ előtt: a kályha körül melegedő emberek közönyből és kicsinyes érdekekből elzavarták azokat, akik évtizedeken át őrizték a lángot. Mert magyarnak megmaradni nem volt nehéz Budapesten – magyarnak maradni a hétköznapokban is jól lemérhető hátrányt jelentett Erdélyben, Kárpátalján, Felvidéken vagy Délvidéken. Ahol nem tanulhatott az ember anyanyelvén; ahol rászóltak a boltban, ha akcentussal kérte a kenyeret; ahol csak azért pofozták meg, mert magyar.
17 Magyarország megint engedte magát becsapni. Hitt azoknak a politikusoknak, akik hatvan éve hülyítik őket. Azoknak, akik a szocializmusban töröltették a történelem- és irodalomkönyvekből a határon túli magyarokról szóló fejezeteket, akik 2002-ben huszonhárommillió román vendégmunkással riogatták őket (hogy aztán egyetlen pincér érkezzen), és akik a népszavazás kampányfinisében azzal jöttek elő, hogy a sok száz ezer betelepülő nyugdíjas miatt majd összeomlik az egészségügy és a nyugdíjkassza. Megint sikerült megijeszteni a népet, de most nem imperialista kémeket, hanem csóró magyarokat vizionáltak ide a kommunistából kapitalistává egyedfejlődött áldemokraták. Pedig mi, a határokon innen élők is, nyertünk volna az üzleten. Erősödött volna a lelki immunrendszerünk, gyarapodó, egészséges nemzettudatú, tizenötmilliós nációként élhetnénk tovább. „… ha eldobjátok magatoktól ezt az örökséget, ha magyarságotokból kivetkőztök, akkor senkik se lesztek, csupán egy halom szemét, amit ide-oda sodor a szél, míg végül is elmerültök a semmiben” – írta egy határon túli magyar, az Erdélyből Amerikába menekülő Wass Albert. Egy évvel december ötödike után olyan a helyzet, hogy ha – a történtek ellenére – egy határon túli magyar mégis eljönne az anyaországba, akkor meglehetősen fel kell kötnie a gatyáját. Ha a Délvidéken vagy Kárpátalján él, akkor vízumért kell sorba állnia; ha erdélyi, akkor közjegyző által hitelesített meghívólevelet kell küldetnie magának, és rendelkeznie kell többhavi fizetésének (évi nyugdíjának) megfelelő euróval (ezt a rendelkezést most ugyan épp nem veszik komolyan a román határőrök, de bármikor alkalmazhatják, ha úgy szottyan kedvük). Egyedül felvidéki és őrségi magyar jöhet ide szabadon, de ez sem nekünk köszönhető, mint inkább az országok uniós tagságának. Kétezeröt novemberében a testvérem huszonegy esztendős gyereke (aki székelyudvarhelyi lakos) eljött Budapestre pénzt keresni. Igen, feketemunkát vállalt, mert erre a feladatra ennyiért nem találtak „bennszülött magyart”. Óránként háromszázötven forintért kötözte ötven méter magasban a betonvasakat, november végén már mínusz öt fokos hidegben. Amikor fizetést kellett volna kapnia, a vállalkozó pénz nélkül elkergette, azzal fenyegetve, hogy ha szólni mer valakinek, rendőrkézre adja az illegális munkavállalót. A Duna-parton épülő luxuslakóparkot azóta másik erdélyi csoport építi egy hónapig, ingyen, aztán őket is elkergetik, és jöhet a következő csapat. Ha a vállalkozó netán beteg lesz és kórházba kerül, minden bizonnyal erdélyi származású ápoló fogja cserélni alatta a lepedőt, és könnyen megeshet, hogy erdélyi orvos műti, hiszen a tősgyökeres magyar szakszemélyzet jelentős része tőlünk nyugatabbra keresett munkát. A Magyar Nemzet mai számában egy színes, tizenhat oldalas mellékletet talál az olvasó. A kiadvánnyal az volt a szándékunk, hogy megmutassuk: állampolgársága ugyan nem lett az erdélyi magyarnak, de megerősödött belső méltósága, és sajátos, keserű humora segített legyőzni a csalódottságot. A döbbenet és a szomorúság ideje lejárt, a tanulságokat levonták. Kiderült, aminek ki kellett derülnie: akik „túlszerették” a magyarokat, azok az igen oldalán vannak, a „mérsékelt realisták” pedig a székelyföldi olcsó munkaerővel nyomtattatták ki a nemre buzdító szórólapokat. A határon túli magyarok nem haragszanak, de nem is felejtenek. Nem engedik szóhoz jutni az Eörsi Mátyásokat, a Szili Katik fonnyadt virágot kapnak, a Gyurcsányokat pedig el nem lehet vinni a Székelyföldre. Mást mindenkit szívesen látnak; a néhány kivétel pedig úgyis tudja, hogy nincs ott semmi keresnivalója. vissza
Köszönet azoknak, akik igent mondtak egy éve Erdély.ma [ 2005-12-05 - 07:52:56 ] Ami jár a walesieknek, a skótoknak, a katalánoknak, a baszkoknak, a gallegóknak, a frízeknek, a korzikaiaknak, a dél-tiroliaknak, a dánoknak Németországban, a németeknek Dániában, a svédeknek Finnországban, az Allandszigetieknek és az olaszoknak Szlovéniában, az járjon a magyaroknak Szlovákiában, Ukrajnában, Romániában és a Vajdaságban. Közös akarattal el kell érnünk, hogy ne létezhessen kettős mérce az EU-ban - olvasható A Fidesz Elnökségének közleményében, mely az egy évvel ezelőtti népszavazás következményeit veszi számba. Egy éve zajlott le Magyarországon a határon túli magyarság kettős állampolgárságával kapcsolatos népszavazás. Nem mehetünk el e mellett, felelős politikusként számot kell vetnünk azzal, hogy mi lett az akkori viták következménye.
18 2005. december 5-e valójában már nem is a kettős állampolgárság intézményéről, hanem az anyaországnak a határon túli magyarsággal való szolidaritásáról szólt. És bár a szavazáson résztvevők többsége igent mondott, ennek ellenére a népszavazás eredménytelen lett. De mindezek ellenére köszönet illeti azokat, akik egy akaratuktól függetlenül létrejött kezdeményezés következtében kiálltak a szolidaritás és az összetartozás mellett. Köszönet illeti az aktivistákat, akik minél több állampolgárt próbáltak meggyőzni. Köszönet illet számos civil szervezetet és értelmiségit - köztük több olyat, aki közismerten nem a polgári oldal mellett áll -, akik nevüket adták az Igen mellé. Köszönet illeti a történelmi egyházakat és számos zsidó hitközséget, akik bátran kiálltak saját erkölcsük diktálta kötelességük mellett. És talán egy év távlatából egyértelműbben ki kell mondani, köszönet illeti azt a szocialista politikus asszonyt, aki pártjának kategorikus „nemével" szemben lelkiismereti szavazásra szólított fel. Ha végiggondoljuk, hogy ki mindenkit illet köszönet, akkor kimondhatjuk: tévúton jártak azok, akik szerint az Igen vagy a Nem pártpolitikai kérdés lett volna. A népszavazási kampányban sajnos - élükön a magyar miniszterelnökkel - olyan hangok is megjelentek, melyek szociális demagógiával megpróbálták saját szűk vélt pártpolitikai érdekeik miatt szembeállítani a határon túli magyarságot az anyaországgal. Ismerve a mai Magyarország gazdasági állapotát, a magas munkanélküliséget, az elszabaduló energiaárakat, a növekvő adókat, megállapíthatjuk: demagógiájuk nem volt teljesen eredménytelen. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök ismét tanúbizonyságát adta annak: érzéketlen a határon túli magyarság sorsa iránt. Mindenki tudja: a népszavazás szomorúságot okozott közel három millió magyarnak a szomszédságban. Ez nagy baj, mert a kisebbségpolitika lélektani kérdés is. Határainkon túli testvéreink minél jobban érzik az anyaország szeretetét, annál jobban ellen tudnak állni a minden kétséget kizáróan létező asszimilációs nyomásnak. Immár 85 éve őrzik nyelvüket, kultúrájukat, identitásukat. Ezért mindenki átérezheti annak abszurditását, hogy idén március 15-én a magyar miniszterelnök üzenetét Székelyföldön kifütyülték, a román miniszterelnököt pedig megtapsolták. Ezen a lelkiállapoton kell túllépni. A fájdalmat nem lehet úgy orvosolni, hogy egymás után hozzuk létre a bizottságokat, nevezünk el minden intézményt „Szülőföldnek" a média előtt, beszélünk folyamatosan még nem létező vízumról és útlevélről, mert ezek pótcselekvések. A sajtó felé sokat emlegetett Szülőföld Program keretében például 2005-ben kereken 0, azaz nulla forintot fizettek ki! Arról nem is beszélve, hogy a költségvetési turpisság is kiderült: a kormányzat felülről nyitott nevezett alapokkal próbálja palástolni, hogy a határon túli magyarságnak szánt támogatások jövőre a valóságban 25%-al csökkennek. De nem is az alamizsna a lényeg. Mégis, mit kell tennünk a holnapot szem előtt tartva? Mi lenne az érdemi továbblépés? Komoly változásra van szükség, elsősorban a szemléletben. Ezért javasoljuk a következő négy pontot: 1. Támogassuk, hogy a határon túli magyarság minél előbb az Európai Unió tagjává válhasson. Az EU-tagság a határok átjárhatóságával hozzájárul a nemzeti újraegyesítéshez. De talán ennél is fontosabb, hogy egyértelműen megfogalmazhatjuk: ami jár a walesieknek, a skótoknak, a katalánoknak, a baszkoknak, a gallegóknak, a frízeknek, a korzikaiaknak, a dél-tiroliaknak, a dánoknak Németországban, a németeknek Dániában, a svédeknek Finnországban, az Alland-szigetieknek és az olaszoknak Szlovéniában, az járjon a magyaroknak Szlovákiában, Ukrajnában, Romániában és a Vajdaságban. Közös akarattal el kell érnünk, hogy ne létezhessen kettős mérce az EU-ban. Mindez másképpen is kifejezhető: ha nem biztosítja minden EU-tagállam kisebbségeinek ezen jogokat, akkor nem zajlott le minden tagállamban a rendszerváltás. 2. Ha megvizsgáljuk az előbb említett példákat, akkor azt látjuk, hogy az európai államok a nemzetiségi kérdést autonómiával oldják meg. Nevezhetjük azt kulturális vagy területi autonómiának, netán önkormányzatiságnak, vagy szubszidiaritásnak, ez mindegy. Aktuálpolitikailag viszont mindez azt jelenti, segítsünk, hogy az erdélyi magyarság számára megszülessen a kisebbségi törvény, amely intézményeinek legitimitásához szükséges a demokratikus alapelveken alapuló megmérettetés is. Segítsük a vajdaságiakat abban, hogy a Vajdasági Magyar Nemzeti Tanács valódi jogköröket kapjon. Segítsük a Kárpátaljai Magyar Kulturális Közösséget, hogy létrejöjjön a Tiszamelléki-járás. 3. Vegyük észre, hogy a határon túli magyarsággal szemben folyamatosan fellépnek asszimiláló erők. Éppen ezért nem mondhatunk le a védelmet célzó egyoldalú lépésekről. Ezért kellene az Európa Tanács Velencei
19 Bizottságának útmutatásai alapján ismételten tartalommal megtölteni a "státustörvényt", és a Kárpát-medence legértékesebb okmányává tenni a "Magyar Igazolványt". 4. Vizsgáljuk felül a magyar állampolgárság intézményét úgy, hogy válasszuk szét a magyarországi lakhelyhez és az oszthatatlan magyar állampolgársághoz fűződő jogosítványokat. Fontos lenne, hogy a fenti szempontokban sikerüljön konszenzust kialakítani. Rossz üzenet, hogy a miniszterelnök úr nem meri összehívni a Magyar Állandó Értekezletet. Az már csak hab a torán, hogy a külügyminiszter úr az Országgyűlés Külügyi Bizottságának ülésén gyakorlatilag azt mondta, hogy a MÁÉRT-et csak akkor lenne érdemes összehívni, ha az azon résztvevők egyetértenek Gyurcsány Ferenccel. Ezért tisztelettel megkérjük miniszterelnök urat, hogy több mint egy évi várakozás után hívja össze a MÁÉRT-et, és kezdjünk neki a konszenzus kialakításának! vissza
Verőcei és nagyváradi megemlékezés december 5-ről Erdély.ma [ 2005-12-04 - 19:03:36 ] „Össze kell fognunk, hisz csak magunkra számíthatunk." Ez a mottója azoknak a rendezvényeknek, melyek a tavaly december 5-i népszavazás egy esztendős évfordulójáról emlékeznek meg, és hívják az érdeklődőket Verőcére és Nagyváradra. Bethlen Farkas Verőce polgármestere, ötletadó: – Sokan nem értettük a december 5-i eredményt és egyáltalán az odavezető utat, és azért gondoltuk Verőcén, hogy megemlékezünk, nem gyászosan, hanem az összetartozás jegyében. Erre hívtam fel Tőkés László püspök urat, hogy csatlakozzon és ketten együtt csináljunk egy Kárpát-medencei megemlékezést, mellyel is erőt és hitet adjuk a magyar népnek, hogy ez egy kicsit elcsúszott, egy kicsit tévedés volt, de igazából egyek vagyunk. Tőkés László, református püspök: – Talán javára válik az összképnek, hogy ha a képpen pontosítok, hogy nem is csupán egy verőcei kezdeményezésről, hanem két együttható elgondolásról volt szó melyek találkoztak egymással. Feltett szándékunk volt december 5-én, az első évfordulón Hódmezővásárhelyt meghívni Nagyváradra, hogy együtt emlékezzünk meg a tavalyi fájdalmas népszavazásról, és ennek a megemlékezésnek a keretében a hódmezővásárhelyi önkormányzat, átnyújtsa a város tiszteletbeli polgári címét azoknak, akik Nagyváradon, Bihar országban, ezt igényelték. A két kezdeményezés találkozott, mivel ütköztek egymással, el is helyeztük 5-ről 7-re a váradi találkozót, így aztán egymást erősítve a magyar térkép határon innen és határon túli két pontján összetalálkozunk, hitben, szeretetben, jó szándékban, közösségi akaratban és próbáljuk a tavalyi eseményeket ellensúlyozni, a tavaly kibomlott helyzetet gyógyítani. Ebben vagyunk egymásnak szövetségesei, és remélem, hogy még az ország több pontján hasonló rendezvények zajlanak, amelyek egymással találkoznak. – Püspök úr, Váradon mennyire elkeseredettek még az évfordulón az emberek egyáltalán törődnek vele, vagy már múlt homályába vész? – Az első pillanatban tapasztalható lesújtó állapot letisztult, nem annyira a magyar nemzetben, a magyar szavazó polgárokban kellett csalódnunk, hanem sokkal inkább azokban a sötét politikai erőkben, amelyek több évtizedes manipulációs technikájukat felhasználva ezt a lehetetlen népszavazási eredményt kikavarták. Nem mozgósított kellőképpen az az öntudat, amely ez előtt 85 évvel még képes volt, meghúzni Magyarország összes harangját, és tiltakozásra mozgósítani az egész Magyarországot. Sajnos a Kádári amnézia, és a húsos fazekaknak a negatív effektus olyan hatással volt a lakosságra, hogy bebizonyosodott, Trianon valóban megcsonkította az országot, de nemcsak a határait, hanem lelkületében, öntudatában, közösségi összetartozásában, volt ez a csonkítás igazán tragikus. – Mi lesz a program Verőcén? Bethlen Farkas: – December 5-én délután 3 órakor a katolikus templom mellett, a megemlékezéssel egybekötve felavatunk egy Wass Albert szobrot. Tudjuk a könyveiből és az élet útjából, hogy mi sokat tett a magyarságért és mennyit küzdött és szenvedett az összetartozás jegyében.
20 – Ha már Budapestről ki van tiltva. Mi a program Nagyváradon 7-én? Tőkés László: – Nagyváradon a hangsúly a népszavazás jóvátételére esik olyan értelemben, hogy a hódmezővásárhelyi önkormányzat képviseletében Lázár János polgármester és a társaságában lévő önkormányzati képviselők, alpolgármesterek több száz tiszteletbeli polgári címet adnak át, az igénylőknek, a Filharmónia termében, ugyanis éppen ezen a napon, és ezekben az napokban mind le volt foglalva a színház terme. Úgy gondoltuk, hogy a másik legreprezentatívabb terme a városnak a Filmharmónia, a hangverseny terem és itt fogunk össze gyülekezni. Közös műsorunkkal emlékezünk Trianonra és a tavalyi gyászos emlékezetű népszavazásra, de hangsúlyozni szeretném, hogy nem az önsiratás, nem a sebtépés, nem a kollektív bűntudat kultiválása a célunk, hanem sokkal inkább arra szeretnénk rámutatni, hogy meggyőződésünk, hogy a magyar nemzet nem az a nemzet, amely a választópolgárok részvételéből és a leadott szavazatok igenjeiből vagy nemjeiből vagy a távolmaradókból rajzolódik ki. Meg vagyunk győződve, hogy Verőcén vagy Balmazújvároson, vagy Pécsett, vagy Nyírbogdányban derék, szerető szívű igazi tetőtől talpig magyar emberek élnek, akik legfeljebb abban vétkesek, hogy elaltatták őket, hogy hagyták magukat elaltatni, hogy annak a több évtizedes társadalmi csapdának lettek az áldozatai, amely éppen kollektív öntudatukban, magyarságukban, hitükben akarta őket megcsorbítani. Külön többletet jelent ezen az estén a Verőcével való egymásra találásunk, mert eredetileg csak magukban akartunk Hódmezővásárhellyel kettesben emlékezni, és az összetartozás napján szembeszegülni trianoni múltunkkal. Ekkor keresett meg egészen váratlanul Bethlen Farkas verőcei polgármester, aki a Wass Albert szobor felavatására, és a verőcei rendezvényre hívott bennünket. Szó szót követett, és mi is meghívtuk Bethlen Farkast és Verőce képviselőit, úgyhogy a hódvásárhelyi, nagyváradi tengely verőcei, hódmezővásárhelyi, nagyváradi háromszögre bővült, és így erősítjük egymást, hogy együtt vállalkozzunk a több évet igénybe vevő gyógyító munkára, mert hiszen azt a kártevést amit a kommunizmus és Trianon tett bennünk az elmúlt évszázadban, azt csak együttes erővel tudjuk leküzdeni. Bethlen Farkas: – A múlttal természetesen törődjünk és foglalkozzunk de mindig előre nézzünk, mindig optimistán mindig reménykedve és teli hittel és akarattal, és szorgalmas munkával nézzünk előre felé, és dolgozzunk, dolgozzunk fogjuk össze, és szeretetben dolgozzunk. Mind a megemlékezések, mind a hétköznapjaink is én azt gondolom, hogy csak akkor érnek valamit, ha ennek jegyében és gondolataiban éljük az életünket. Ne vegyük a vállunkra a világ baját és akár a politikusok hibáit, ahogy Tőkés püspök úr is rávilágított, hogy itt magyar nép az jó, csak félre lettek vezetve, mindannyian csak a magunk életéért vagyunk felelősek, csak azért amit megtettünk, vagy amit nem tettünk meg. Ezért kérek szépen mindenkit, hogy jöjjön el és legyünk minél többen, és minél többen gyújtsunk meg egy gyertyát az összetartozás és a jövő jegyében. vissza
BBTE – Mint mindig - Salat fordulatról beszél a rektor szerdai bejelentése kapcsán Transindex.ro [4.12.2005] Salat Levente, a BBTE magyar tagozatáért felelős rektorhelyettes arról beszél mi az, ami miatt nem beszélhetett. A tanárokkal való beszélgetéseim egy részében visszatérő motívum, hogy szerintük Ön túlvállalta magát és igazából nincs ideje a magyar tagozatok ügyeivel foglalkozni. Igen, hozzám is eljutott a kollégák egy részének neheztelése. Ebben a kérdésben a problémák egy része mondvacsinált. Például: már több mint egy fél éve nem vagyok a nemzetközi kapcsolatok osztályának a vezetője. Civiltársadalmi szerepvállalásaim pedig, amelyeket ugyancsak fel szoktak nekem róni ebben az összefüggésben, igencsak tartaléklángon vannak az utóbbi időben. A lényeges itt az, hogy a Babeş-Bolyai Tudományegyetemen a magyar tagozatért felelős rektorhelyettes hagyományos módon egyben a tanulmányi rektorhelyettes is. Eleinte arra kezdtem gyanakodni, ez azért van így párosítva, hogy a magyar tagozat vezetőjének ne legyen ideje a magyar tagozat kérdéseivel foglalkozni. A tanulmányi kérdésekért felelős rektorhelyettes feladatköre egy, a Babeş-Bolyai Tudományegyetem méreteihez fogható intézményben általában is, a Bologna-folyamat kellős közepén pedig különösképpen emberpróbáló feladat. Aztán megtudtam: a dolog pont fordítva áll, olyan értelemben, hogy az összekapcsolás „magyar vívmány”, vagyis a párosítás azért jött így létre, hogy a magyar tagozatért felelős rektorhelyettes az egyik legbefolyásosabb tagja lehessen a hattagú rektori csapatnak.
21 Egy másik vád, hogy Önt ez az egész ügy mint szakmai kuriózum érdekli, az Ön számára ez egy szakmai boszorkánykonyha, nem több. Azzal kapcsolatban, hogy engem csak elméleti szempontból foglalkoztatna a magyar felsőoktatás, nem tudok mást válaszolni, mint azt a nagyon banális és egyszerű állítást, hogy nem igaz. Annyit azért még hozzátennék, hogy meggyőződésem: magát minősíti az, aki úgy gondolja, hogy bűn az elméleti tájékozottság igényével keresni a megoldásokat gyakorlati problémáinkra. A leggyakoribb panasz az, hogy a sajtónak lakonikusan válaszol, a kollégákkal keveset kommunikál, nyilvános fórumokon a jelenlétével nem járul hozzá ahhoz, hogy az egyetem kérdése a közbeszéd tárgya legyen. Ebben a kérdésben sokat hibáztam, elismerem. A kommunikációt fontosabb tényezőként kellett volna felfognom a kezdetektől, és minden bizonnyal célszerű lett volna létrehozni egy apparátust is, amely kizárólag erre a feladatkörre összpontosít. Magyarázkodásnak tűnhet, mégis el kell mondanom: ilyen jellegű kérdésekben olyan nagy az intézményi tehetetlenség, hogy noha a felismerésig viszonylag korán eljutottam, nem is láttam értelmét a kérdés adminisztratív úton való fölvetésének Teljes mértékben igaz továbbá, hogy a belső, vagyis a magyar tagozaton oktató kollégákkal való kommunikáció is fogyatékos volt. Most, hogy az elmúlt hetek során Nagy László és Szamosközi István kollégáimmal végiglátogattuk a magyar oktatók közösségeit, vaskosan szembesültem azzal, hogy valóban vannak olyan kérdések, amelyek a rektorhelyettesi szobából nem látszanak, illetve voltak olyan kezdeményezéseink, amelyek a rektorhelyettesi szoba falain kívül nem váltak kellő mértékben ismertekké és elfogadottakká. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy kommunikáció nem volt egyáltalán, de tény, hogy elszámoltam magam: amikor azt reméltem, hogy az oktatókollégák kevés szóból is érteni fogják, mi az általam javasolt stratégia lényege, nem vettem figyelembe az ezzel szembehelyezkedő érdekeket. Ami a sajtóval és általában a nyilvánossággal való kommunikációt illeti, hozzá kell fűznöm ehhez az önkritikához egy kiegészítést, ami megítélésem szerint jelentős mértékben árnyalja az összképet. Én a rektorhelyettesi mandátumom lényegét úgy fogom fel, hogy annak fontos összetevője a mediátori szerep fölvállalása, és azon belül a magyar fél tárgyalási pozícióinak fenntartása, erősítése. Ehhez pedig mind a két fél bizalmát élvezni kell. Sok olyan pillanat volt az elmúlt hetek-hónapok során, amikor nyomás nehezedett rám a sajtó részéről, és én pontosan tudtam, ha az illető kérdésben állást foglalok, az ront a román féllel szemben kialakított tárgyalási pozícióimon. Adott esetekben tudatos döntés nyomán tértem ki tehát a sajtó nyilvánossága elől, és volt arra is példa, hogy éppen a sommás válaszaim keltettek gyanakvást, tettek szükségessé utólagos magyarázkodásokat. A Bolyai Kezdeményező Bizottság tüntetéseivel a BBTE címlapsztori lett. Egyetért vele, hogy azzal, hogy az önálló Bolyai ügye az utcára került, minden megváltozott? A tüntetések kétségkívül fordulópontot jelentettek. A közéletben megjelent egy új generáció, amelyik tud néhány olyan dolgot, amit az előttük járók nem: tudnak szervezni, mozgósítani, jól meg tudják fogalmazni a céljaikat, fel tudnak lépni azok képviseletében. Ez a generáció értelemszerűen témát keresett magának, amit nem volt nehéz megtalálni, hiszen az utóbbi 15 évben semmi érdemleges nem történt az erdélyi magyarság által megfogalmazott nagy nemzetpolitikai célok kivitelezésének a tekintetében. Úgy vélem mindazonáltal, hogy az időzítésben annak is szerepe lehetett, amit október elején, az egyetemi évnyitó keretében elhangzott beszédemben elmondtam. Ezt úgy is fel lehet fogni, mint egy kisebb programbeszédet, amelyben beszámoltam arról, milyen lépéseket látok kivitelezhetőnek az elkövetkező félév során a belső építkezés tekintetében. Azok az egyetemi személyiségek, akik azt az álláspontot képviselik, hogy kis lépésekkel nem szabad beérni, és akik pozícióikat a jelenlegi állapotok megkérdőjelezésére építik, hirtelen megriadtak, mert úgy vélték, hogy amennyiben ezek a célkitűzések valóban teljesülnek, az alááshatná az ő, kontesztációra alapozott pozícióikat. Ez a szempont meglátásom szerint hangsúlyosan érvényesült a tüntetések időzítésében és tematizálásában is.
22 Fel tudta használni moderátori minőségében annak a kilátását, hogy a közeljövőben az álláspontok tovább radikalizálódhatnak? A tüntetések által felfakasztott belső radikalizálódás azt eredményezte, hogy november 30-án a BBTE titkárságán hivatalosan iktattak egy aláírásokat tartalmazó dossziét, illetve egy beadványt, amely szerint a magyar oktatók egy jelentős többsége támogatja a három magyar kar létrehozására vonatkozó elképzelést. Ez a fejlemény megítélésem szerit olyan helyzetet teremetett, amelyben az egyetem vezetésének el kell ismernie, hogy nem folytathatja sem a multikulturalitás előnyeivel és korszerűségével kapcsolatos, egyoldalú, a magyar oktatók véleményét ignoráló diskurzusát, sem a multikulturalitás intézményes fölvállalásának fogyatékosságait kiküszöbölni hivatott, belső kezdeményezésekkel szemben alkalmazott halogatási taktikát. A november 30-i szenátusi ülés végén egyébként a rektor egy – igaz, hogy többféleképen is értelmezhető – felszólalás keretében bejelentette, hogy az egyetemvezetés részéről nyitottság van arra, hogy keretet biztosítson a Babeş-Bolyai Tudományegyetem „projektumának” az újratárgyalására . Ez azt jelenti, hogy a rektor nyitott a több mint álmultikulti Babeş-Bolyai újra kitalálására? Az én olvasatomban a rektor felszólalásában erre kötelezte el magát, ami valóban fontos fejleménynek tekinthető. Van ennek a dolognak valamilyen ügyrendje is? Noha az eddigiek alapján úgy lehetne érteni, hogy mindez a tüntetések nyomán beindult radikalizáció kizárólagos érdeme, fontos elmondani, hogy az egyetemvezetés már korábban elismerte annak szükségességét, hogy sort kerítsünk a magyar nyelvű oktatás helyzetének, intézményes állásának a BBTE keretében való újratárgyalására, és erre vonatkozóan határozott ígéreteket is tett. Az újratárgyalást előkészítendő, több hete folyamatban van például egy alapos információgyűjtés azzal kapcsolatban, hogy Európában a kisebbségi nyelveken oktató egyetemeken mi a helyzet, hogy néz ki a precíz részletek szintjén az, amire a viták során olyan sűrűn történik hivatkozás. Ezután, a begyűjtött és a felek számára hozzáférhetővé tett információkból kiindulva tervezzük annak a kérdésnek a napirendre tűzését, hogy mit jelent tulajdonképpen az érintett felek számára a Babeş-Bolyai. Noha még nem tarunk ott, hogy a tárgyalás keretének, körülményeinek, tematizálásának a kialakult részleteiről beszélhessünk, az események a közeljövőben minden bizonnyal fel fognak gyorsulni. Milyen elemeket fog tartalmazni ez a reform? Kockázatos lenne spekulációkba bocsátkozni, de nem tartom lehetetlennek, hogy nagyon merész ötletek is napirendre kerüljenek, amelyek akár túlmenjenek azokon az elképzeléseken, amelyekre a BKB kezdeményezte aláírásgyűjtés vonatkozott. Segítsen abban, hogy értsük meg, hogyan néz ki a magyar tagozat autonómiájával kapcsolatos dosszié. Először is mondja el mi volt az oka annak, hogy elvállalta a rektorhelyettesi tisztséget? Azért mondtam igent a felkérésre, mert volt egy elképzelésem arra, hogyan lehetne kimozdítani a Babeş-Bolyai Tudományegyetemen a magyar nyelvű oktatással kapcsolatos vitákat abból az állóháborúból, ami akkortájt, 2004 februárjában jellemezte a helyzetet. Korábban, Kása Zoltán rektorhelyettes vezetésével a magyar oktatók megfogalmazták a két karra vonatkozó igényüket, amire az egyetem szenátusa 2003 augusztusában azt válaszolta, hogy ezt a kérdést akkor fogja tárgyalni, amikor a kormány ezzel kapcsolatban döntést hoz, és kiutalja az ehhez szükséges forrásokat. Miben más az Ön elképzelése?
23 Hogy válaszolhassak, előbb a kérdést magát kellene pontosítani. Akkor, 2004 januárjában-februárjában még a következőket gondoltam erről: el kell fogadni kiindulópontként azt, amit a román fél képvisel ebben a kérdésben, és meg kell próbálni nem zsigerileg viszonyulni a multikulturalizmushoz. Végezzük el szakszerűen a multikulturalizmus kritikáját, tájékozódjunk arról, hogy néz ki ez a dolog a világban, és utána számoltassuk el a román felet álláspontja olyan konzekvenciáinak a tekintetében, amelyek jelenleg kívül esnek ugyan a román kollégák látókörén, de logikus következményei annak a kiindulási pontnak, amelyet ők maguk javasoltak. Az volt a sejtésem, hogy ezen az úton messzibbre lehet eljutni, mint a két önálló karhoz való jogunk, illetve azzal kapcsolatos igényünk szajkózásával. Ön az egyik szövegében utalást tesz az RMDSZ egyetemmel kapcsolatos szerepvállalására. Megválasztásuk után megegyeztünk az RMDSZ képviselőivel azzal kapcsolatban, hogy megpróbáljuk az általuk szerencsésnek tartott politikai opciót szakmailag megalapozni. Konkrétabban, vállaltuk, hogy készítünk egy olyan tervezetet, amelyet ők a 2004 novemberi választásokat követően megpróbálnak politikai befolyásukhoz mérten érvényre juttatni. Mit tartalmazott ez a tervezet? A tervezet a multikulturalizmus jelenleg intézményesített változatának a kritikáján kívül tartalmazott egy elemzést az oktató-kollégák véleményének a megoszlásáról ebben a kérdésben, illetve egy olyan politikai alternatíva-csomagot, amelynek elemei ahhoz mérten vehetők elő, hogy az RMDSZ milyen szintű politikai befolyást tud gyakorolni a választások utáni kormányzatban. Engedje meg, hogy itt külön kihangsúlyozzam: a modern közpolitikai eszközöknek definíció-szerűen ez a természete, következésképpen az a kritika, amely a tervezettel, és közvetve személyemmel kapcsolatosan megfogalmazódott, miszerint ez tervezet lehetetlenné tette az RMDSZ számára, hogy annak érvényt tudjon szerezni, egyfelől önmagát minősíti, másfelől nyilvánvaló igyekezet a felelősség áthárítására. Melyek voltak a tervezetben javasolt alternatívák? A javaslatok között szerepelt a négy kar alternatívája (három önálló kar Kolozsváron, egy Sepsiszentgyörgyön), a klasszikus, két karról szóló opció, harmadikként a belső építkezés alternatívája, ami, lényegét tekintve, a külső politikai befolyástól független, az érvényes jogszabályok és a belső határozatok által biztosított lehetőségekre alapozott opció, és végül a logikailag lehetséges negyedik alternatíva, a nem változtatás opciója. Mi lett volna az RMDSZ feladata? Egy kormányrendelet kieszközlése, amely statuálja a BBTE különleges jogállását, és, a multikulturális jelleg kormányszintű elismeréséből fakadóan, lehetővé teszi a karok létrehozását. Másrészt a multikulturális jelleg intézményes fölvállalásával és megjelenítésével járó plusz költségeket fedező költségvetési támogatás biztosítása. Amennyiben az RMDSZ-nek sikerült volna teljesítenie ezt a két célkitűzést, akkor visszatérhettünk volna az egyetem szenátusának 2003 augusztusi határozatához, mondván, a feltételek, amelyekhez akkor kötötték az önálló magyar karok létrehozását, teljesítve vannak. Az egyetemevezetést képviselő legbefolyásosabb személyek egyébként többször nyilatkozták a közelmúlt belső egyeztetései során, hogy e két feltétel teljesülése esetén hajlandók tárgyalni a kérdésről. Két fontos következmény adódik ebből. Egyrészt az, hogy a november 30-án iktatott beadvány a kezdeményezők által választott úton, illetve az ő elképzeléseik szerint aligha hozhat látványos elmozdulást. Másfelől fontos látni, hogy az RMDSZ-hez eljuttatott tervezetünk alternatíváihoz bármikor vissza lehet térni, azok bármelyikének érvényesítése kizárólag politikai akarat és befolyás kérdése ez idő szerint. Mihelyt ez lehetővé válik, a BBTE magyar tagozatának vezetői készek vállalni a további egyeztetések, illetve a belső kivitelezés érdekében rájuk háruló feladatokat.
24 A tanulmányt 2004 októberének végén átadták az RMDSZ-nek. Ezt követően, 2005. februárjában, az RMDSZ oktatási ügyekben illetékes ügyosztálya meghívott bennünket, Nagy László rektorhelyettes kollegámmal egy marosvásárhelyi tanácskozásra, amelynek végén, nem hivatalosan közölték velünk, hogy az akkori politikai konstellációban az RMDSZ nem tud érvényt szerezni ennek a tervezetnek. Az üzenet lényege röviden a következő volt: a Babeş-Bolyai Tudományegyetem ügye nem kerül le ugyan az RMDSZ prioritásainak a listájáról, ám az adott politikai helyzet azt írja elő az érdekvédelmi szervezet számára, hogy olyan feladatra összpontosítson, amely lehetővé teszi számára, hogy a kampányban vállalt, főként az autonómiával kapcsolatos kötelezettségeinek eleget tudjon tenni. Az ilyenformán előállt új állapotot – fontos itt megjegyezni, hogy a Kötő Józseffel való egyeztetést követően –, 2005. március 7-re összehívott tagozatvezetői értekezleten jelentettem be az oktató-kollégáknak, és vázoltam, hogy a kialakult helyzetben milyen új stratégiát látok követhetőnek addig is, amíg politika viszonyai lehetővé teszik az eredeti tervezethez való visszatérést. Ezekről a fejleményekről egyébként annak idején meglehetősen részletesen beszámolt a sajtó, és mindez az érintettek semmilyen tiltakozását nem váltotta ki. Ekkor jött a B-terv? A B-terv gyakorlatilag arra tett kísérletet, hogy a létező intézményes lehetőségeket, kihasználva próbálja konszolidálni a BBTE keretében a magyar nyelvű oktatás autonómiáját. Ezek a lehetőségek a Charta egyes előírásaiból, illetve olyan belső határozatokból adódtak, amelyeknek korábban a magyar tagozat részéről senki nem próbált érvényt szerezni. Veszélyezteti-e a B-terv az A-terv megvalósítását abban az esetben, ha az RMDSZ történetesen mégis bevállalja a politikai táncrendjébe? Nyilván nem, a belső építkezés során elért eredmények bármikor részei, akár kiindulási pontjai lehetnek a politikai szinten lehetővé tett intézményesülésnek. Mit tartalmazott a belső építkezés tervezete? 1) Tanszékek létesítését, amennyiben van erre igény, illetve önálló kar létrehozását ott, ahol van erre lehetőség és igény; 2) egy, a kari tanácsoknak alárendelt magyar tagozatokat az intézményvezetés szintjén képviselő vezetőségi tanács létrehozását; 3) a magyar tagozat működési szabályzatának a kidolgozását, ami lehetővé tenné a problémák egy jelentős részének a normatív úton történő kezelését; 4) a többnyelvű feliratok kérdésének a rendezését; 5) az egyetem magyar történtének a megfelelő megjelenítését a belső terekben; 6) annak az igénynek a képviseletét, hogy emeljék meg a magyarul tanuló diákok után járó költségvetési támogatási szorzót 1,5-ről 2-re, minthogy a tagozat problémáinak egy jelentős része anyagi természetű, abból fakadóan, hogy kis létszámú diákcsoportokkal kell dolgozni. Ez utóbbi pénzről szól... A minisztériummal való egyeztetés után kiderült, hogy amennyiben a támogatási szorzó a magyar tagozaton 1,5ről 2-re, a német tagozat esetében pedig 2-ről 2,5-re növekedik, ez egy évben, régi lejben számolva 30 milliárdjába kerülne a költségvetésnek. A minisztérium írásban értesítette az egyetem vezetőségét, hogy elvileg támogatja a kérésünket. Hogy ez több-e, mint a miniszter által aláírt papír, azt a jövő dönti el, de nagyon reméljük, hogy ennek az ígéretnek érvényt tudunk szerezi. A tanszéklétesítés hogy áll? A 15 tagozatból felkérésünkre négy jelezte, hogy élni kíván az önálló tanszékalapítás jogával. További 2-3 esetben jelezték a kollégák, hogy elvben foglalkoznak a kérdéssel, ez idő szerint azonban még nem kívánnak élni
25 a lehetőséggel. A négy igényelt tanszék közül kettő, az alkalmazott pszichológia tanszék, illetve a sepsiszentgyörgyi vállalatgazdasági tanszék azóta már létre is jött, a másik kettő, az újságírói és kommunikációs tanszék, valamint az alkalmazott informatika tanszék létrehozása folyamatban van. Mi volt az oka annak, hogy ilyen kevés esetben kívántak élni a kollegák a tanszékalapítás lehetőségével, illetve, hogy a már létező tanszékek nem kívánnak karrá egyesülni? Vagy mert pénzügyileg kockázatosnak látták az önállósodást, vagy azért, mert nem akarták vállalni az ezzel járó plusz munkát. A belső építkezés logikus lépése lett volna például, hogy ott ahol már van három tanszék, jelesül a bölcsészkaron, azok egyesülése réven megalakuljon az önálló kar. A bölcsész-kollegák úgy ítélték meg, hogy azért nem szabad a kislépések alternatíváját fölvállalni, mert azok a nagylépések kivihetőségét, esélyeit kockáztathatják. Ez valóban egy nehezen eldönthető morális kérdés. Mi a helyzet az egyetem feliratainak többnyelvűsítésével? A B-tervben előirányzottaknak megfelelően, 2005 júniusában néhány munkatársammal közösen elkészítettem egy részletes tervezet a két, illetve háromnyelvű feliratok kérdésének rendezésére – a kérdésben értelemszerűen egyeztettem a német tagozatért felelős rektorhelyettes kollegával is –, amelynek a június végén megtartott szenátusi ülés napirendjén kellett volna szerepelnie. A dokumentum a szenátus napirendjéről utolsó pillanatban került ki. A kialakult helyzetet igen súlyosként ítéltem meg, határozott fellépésemre a rektor írott utasításban utalta át a kérdést egy történész bizottság hatáskörébe, ami egyértelműen az időhúzás taktikájához való folyamodással volt egyenértékű. Egy meglehetősen hosszadalmas folyamat eredményeként mára már belső határozat van érvényben arra vonatkozóan, hogy az adminisztratív osztály veszi kézbe az ügyet. Értesüléseim szerint már készülnek a feliratokat tartalmazó listák, talán már a táblácskák is. Ami a külső, vagyis az egyetem kötelékébe tartozó épületek homlokzatára szánt feliratok kérdését illeti, a helyzet bonyolultabb, mert az egyetemvezetés értelmezésében az intézmény nem a helyhatóság, hanem a minisztérium alárendeltje. A rektor felkért egy szakértőt, hogy a külső feliratok kérdését jogi szempontból tanulmányozza. A magam részéről Varga Attilához és Fábián Gyulához fordultam, kérvén, hogy készítsenek ők is egy-egy szakértői véleményt. Ezek az anyagok elkészültek, azóta már át is nyújtottam őket az egyetem vezetésének azzal a kéréssel, hogy vegyék azokat is figyelembe az intézményi álláspont kialakításakor. Mikorra várható a tagozati vezetőségi tanács létrejötte? Mi az értelme ennek a testületnek, és mi várható a magyar tagozat működési szabályzatának a kérdésében? A vezetőtanács formailag tulajdonképpen már létrejött: egy erre vonatkozó írásos javaslatom nyomán a rektor saját hatáskörében, aláírásával legitimálta ennek a testületnek a létrehozását és felhatalmazta a testületet, hogy kidolgozza a magyar tagozat működési szabályzatát. A testület feladat az, hogy a karok, és azon belül a kari tanácsok alá betagozott, és ott sok esetben a többségi döntéshozatali mechanizmusok által hátrányos helyzetbe hozott magyar tagozatokat megjelenítse az egyetem legfelsőbb szintjén. A működési szabályzat pedig az egész magyar tagozat felépítését, képviseleti elveit, vezető testületeinek hatásköreit fogja rögzíteni, magyarán keretet és tartalmat ad a magyar tagozat intézményesített autonómiájának, amely többnyire csak kivételes helyzetű tagozatok esetében, illetve az egyetemvezetés nyilatkozataiban létezett eddig. A szabályzat választ kíván adni olyan konkrét kérdésekre, hogy ki, milyen helyzetben hozhat a magyar tagozatot, annak jövőjét érintő döntéseket. Normatív úton próbáljuk tehát lehetővé tenni azt, hogy ne az egyes kollégák befolyásától és a helyi, személyes viszonyoktól függjön, hogy a magyar tagozatoknak mit szabad és mit nem, nem utolsósorban a román tagozatokkal való interakcióban. Azt remélem, hogy a szabályzat, amely kidolgozásának a folyamata rövidesen lezárul, a tagozati belső egyeztetést követően januárban, legkésőbb februárban a szenátus elé kerül. Amennyiben a szenátus elfogadja a javaslatot, ez gyakorlatilag a tagozati autonómia intézményen belüli törvényesítését fogja jelenteni.
26 Hol vannak feszültségek a román és a magyar tagozatok között? A legtipikusabb súrlódási helyzetek az előreléptetések, az álláskeretek kialakítása, a pénzek kezelése, a fizetési kategóriákba való besorolás, a tanrendek önállóságával, szabadságfokaival kapcsolatos ügyek viszonylatában szoktak előfordulni. Ritkábban és kisebb mértékben gondok szoktak adódni az erőforráshasználat tekintetében: a laboratóriumokhoz, tantermekhez, a közösen használt felszerelésekhez való hozzáférés időbeosztása okoz olykor fejtörést az érintetteknek. vissza
Trauma Új Magyar Szó 2005. december 5. Történelmi, sorsdöntő, a nemzet életében fordulópont - ilyen és ehhez hasonló jelzőkkel illették egy évvel ezelőtt 2004. december 5-ét, a kettős állampolgárságról szóló magyarországi népszavazás napját. A végeredmény ismeretében pedig - ugyanazok - napok múltán apokaliptikus hangokat ütöttek meg: mostohaanya-ország, kettéhasadt nemzet, végzetes "nem". A szimbólumok szaporodtak, az indulatok hevültek, hetekig magyarországelleniességről szóló hírekkel volt tele a sajtó. Alig hittünk a fülünknek, amikor azt hallottuk, hogy magyarországi autóknak állítólag erdélyi magyarok betörték a szélvédőit, székelyföldi lokálokban nem szolgáltak ki magyar állampolgárokat, testvértelepülési kapcsolatokat szakítottak meg, magyarigazolványokat ítéltek tûzhalálra. A magyar nemzet Trianon utáni életében előzménytelen történésekért - politikai hovatartozástól, meggyőződéstől függően - mindenki mást okolt. Legtöbben az érzésekre való tekintet nélkül, szemérmetlenül nemre buzdító magyar kormánypártokat, de azok sem voltak kevesen, akik "a szellemet a palackból kiengedő" Patrubányékat, a referendumot kikényszerítő, publicitásra sóvárgó Magyarok Világszövetségét hibáztatták. Még a magyarországi ellenzék sem úszta meg a kritikák nélkül: a kormánypártként a kettős állampolgárságtól ódzkodó Fideszt elsősorban következetlensége miatt bírálták. A jobboldal ugyanis nyilvánvalóan arra rendezkedett be, hogy bármilyen kimenetelû legyen is a referendum, a győzelmet saját győzelmeként állíthassa be, a vereség viszont ne hasson saját vereségeként. Derült égből villámcsapásként hatott december 5-én a referendum kudarcélménye, de akkor legalábbis azt hihettük, remélhettük, hogy az indulatok idővel lecsillapodnak. Egy év elteltével azonban elmondható: ez csak részben történt meg, a trauma emléke ott lebeg a levegőben. Mindent ehhez viszonyítunk, mindig ehhez térünk vissza. Egy évvel ezelőtt új korszak kezdődött a magyar nemzet életében. Ez a folyamat pedig hasonlatos kissé ahhoz, mint amilyen egy kamasz nagykorúvá válása. És - ugyanúgy - azon múlik minden, hogy a kamasz hogyan dolgozza fel gyermekkori traumáit. vissza
Basescu szerint Erdély nem hasonlít Koszovóra Népszabadság • Tibori Szabó Zoltán • 2005. december 5. Élénk vitát váltott ki Romániában Traian Basescu államfő kijelentése, miszerint a koszovói kérdést úgy lehetne megnyugtatóan rendezni, ha a tartománynak széles autonómiát biztosítanának. Az államelnök erről Párizsban beszélt, amikor novemberben fogadta őt Jacques Chirac francia államfő. A román sajtó Basescu párizsi kijelentését hatalmas politikai baklövésként értékelte. A Basescu-kijelentést az erdélyi Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) azonnal saját céljainak szolgálatába állította. A szervezet vezetői leszögezték: kijelentésével Basescu "rávilágított" a Székelyföld területi autonómiájára, s az MPSZ hasonló megoldást lát a romániai magyar törekvések esetében is. Ehhez a hét végén Csapó József, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke is csatlakozott, aki nyílt levélben fordult a román államelnökhöz. Csapó felszólította Traian Basescut: nemzetközi részvétellel szervezzen tárgyalásokat az eurórégiónak tekinthető Székelyföld területei autonómiájának törvény általi biztosítására. Az államfő viszont politikai túlkapásnak minősítette a koszovói és a székelyföldi helyzet között vont párhuzamot, és ingerülten utasította azt vissza. Közölte: nem lehet összetéveszteni Koszovót vagy Transznisztriát Romániával.
27 Azt ajánlotta Csapó Józsefnek, hogy figyelmesen tanulmányozza Románia alkotmányát, abból ugyanis rá fog majd jönni, hogy az alaptörvény ilyen megoldásokat nem tesz lehetővé. vissza
Nemzet és baloldal - Gyurcsány a népszavazás évfordulójáról, a párton belüli konszenzusról Népszabadság • K. T. • 2005. december 5. Gyurcsány Ferenc arra számít, hogy a következő napokban éles vitákra kerülhet sor a kettős állampolgárság ügyében tartott népszavazás első évfordulója alkalmából, de kifejezte meggyőződését: 2004. december 5-e a "nemzeti felelőtlenség napja" volt, és az akkori sebeket mielőbb be kell gyógyítani. A miniszterelnök mindezt tegnap, a Párbeszéd a határok nélküli nemzetről című találkozón mondta, amely az MSZP korábbi hasonló nemzetpolitikai tanácskozásainak soros rendezvénye volt. Az 1943-as szárszói találkozóra emlékeztető - olyan népi írókat, mint Veress Pétert, Darvas Józsefet vagy Erdei Ferencet ábrázoló nagyméretű fotókkal díszített - teremben a kormányfő hangoztatta, hogy a múlt évi népszavazás tragikus és fájó esemény, és az akkori keretek között maradva nem is lehetne a helyzetből kilépni. E referendum nélkül ma egységesebb volna a nemzet - hangsúlyozta, és kifejtette: utólag is úgy gondolja, törvényszerűen bukott el a rosszul feltett kérdés, és érthető, hogy annak megválaszolását a nemzet elutasította. Helyes választ a népszavazás nyomán előállt helyzetre a magyar baloldal adott, azzal, hogy kidolgozta a nemzeti felelősség programját. Ennek végrehajtása a nemzeti vízum közeli bevezetésével vagy a Szülőföld Alap létrehozásával jól halad - mondta Gyurcsány Ferenc. Felszólalásában Hiller István, az MSZP elnöke arról beszélt, hogy a nemzeti érdekérvényesítés legfontosabb terepe ma Brüsszel. Tabajdi Csaba, európai parlamenti képviselő arra hívta fel a figyelmet, hogy a határon túli magyar szervezetekkel a jövőben a kölcsönös felelősség elve alapján kellene az együttműködést alakítani. Hiszen a határon túliaknak is megvan a maguk felelőssége a nemzet jövőjéért. Bársony András külügyi államtitkár fontosnak nevezte, hogy a régióban kialakuljon a modern baloldal, beleértve a határon túli magyar közösségeket is. Lakatos Péter erdélyi képviselő szerint a határon túli magyarság döntő hányada igényelné a kettős állampolgárságot, de a fő céljuk mégis az, hogy a szülőföldjükön jobban élhessenek. Vitazáró beszédében Gyurcsány Ferenc emlékeztetett arra, hogy a magyar baloldalon sok belső vita volt az elmúlt tizenöt évben, és különösen két ügy osztotta meg a belső közvéleményt. Az egyik szerinte a verseny és a szolidaritás kérdése volt, a másik pedig a modern polgári Magyarország, valamint a történelmi magyar nemzet "összeillesztése". A kormányfő úgy látja, hogy e két neuralgikus ügyben a legutóbbi időkben létrejött a konszenzus. Ha pedig ez így van, akkor megkezdődik a magyar baloldal "felépítésének" befejező szakasza hangsúlyozta Gyurcsány Ferenc. A Magyar Állandó Értekezlet összehívására szólította föl tegnap a Fidesz elnöksége Gyurcsány Ferencet. Arra kérik, hogy a határon túli magyarság érdekében kezdjenek hozzá konszenzus kialakításához, miután éppen egy éve zajlott le a kettős állampolgársággal kapcsolatos népszavazás. "Ez valójában már nem is a kettős állampolgárság intézményéről, hanem az anyaországnak a határon túli magyarsággal való szolidaritásáról szólt" tartalmazza a párt közleménye. E szerint az akkori kampány során egyeseknek sikerült szembeállítani a határon túli magyarságot az anyaországgal. Azt is javasolják: támogassuk, hogy a határon túli magyarság mielőbb az EU polgára lehessen. vissza
A megosztottságról szólt az évforduló is Népszava, 2005. december 5. Ismét felszakadtak a tavalyi népszavazás sebei; a Fidesznek az egyéves évfordulóra kiadott közleménye szerint Gyurcsány Ferenc tavaly tanúbizonyságát adta annak: érzéketlen a határon túli magyarság sorsa iránt. A miniszterelnök viszont az évfordulón arról beszélt, hogy hiba volt kiírni a népszavazást, nélküle ma egységesebb lenne a nemzet. Az Országgyűlés elnöke, Szili Katalin pedig úgy vélte: mindenkiben törést okozott a kettős állampolgárságról tartott népszavazás. December 5-e sok tekintetben a nemzeti felelőtlenség napja volt, olyan hiba, amely nélkül ma egységesebb lenne a magyar nemzet. A többi között erről beszélt Gyurcsány Ferenc azon a tegnapi konferencián, amelyen az egy évvel ezelőtti népszavazást illetve az azóta eltelt időt értékelték. A kormányfő felhívta a figyelmet arra, hogy amit
28 a történelem elrontott, azt csak nagy erőfeszítésekkel lehet helyrehozni, ám a kettős állampolgárságról rendezett referendum inkább az oktalan, megsértett nemzeti öntudat válasza volt. Nincs egyszavas válasz Gyurcsány Ferenc szerint a nemzeti sorskérdést semmiképpen nem lehet egy mondatos kérdésben és a rá adott egyszavas válaszban megfogalmazni. Így el kellett bukjon az a kérdés, amelyet így tettek fel - utalt a tavalyi népszavazás eredménytelenségére a miniszterelnök. Mint fogalmazott, hibának, bűnnek tartja, ha egy nemzetet erővel szakítanak szét, ám éppúgy hiba, ha minderre egyoldalú akarattal akarják megtalálni a megoldást. Két eltérő elv került egymással szembe december ötödikén - fogalmazott Gyurcsány Ferenc. Az egyik azt mondta, hogy az állampolgárságban a történelmi folytonosság ölt testet, az tehát történelmi jog. A másik ezzel szemben azt képviseli, hogy az állampolgárság bonyolult jogok és kötelezettségek rendszere, amire az életvitelszerű helybenlakás teremti meg a jogot. A két állítást rövid távon nem lehet kibékíteni - tette hozzá. Emlékeztetett Sólyom László első, augusztus 20-án mondott beszédére, amelyben az államfő azt emelte ki, hogy szükség van új megközelítésre ebben a kérdésben. Fájó ugyan december 5-e, de ki kell jönni annak keretéből fogalmazott a kormányfő hozzátéve, hogy a régi igazságok ismételgetése helyett lépéseket kell tenni egymás felé. Kiemelte, hogy a nemzet egységesítésében szerepet kell kapnia azoknak is, akik nem vettek részt vagy másképpen voksoltak az egy évvel ezelőtti referendumon. Felhívta a figyelmet a kormányfő arra is, hogy az eredménytelenül zárult népszavazás után csak a baloldalnak volt válasza a kialakult helyzetre, például a honosítás és letelepedés méltányosabbá tételével, a nemzeti vízummal, a nemzeti felelősség öt pontjával, míg a nagyobbik ellenzéki párt december 5-e foglya maradt. Az az ország jut sokra, amely érti, hogy erkölcs, kultúra, tudás, nyelv, történelem, múlt, jövő, nyitottság és tradíció együtt, mind megfelelő arányban biztosítják hosszú távon a nemzet fellendülését - jelentette ki. Köszönet az igenekért A Fidesz elnöksége szerint "december 5-e valójában már nem is a kettős állampolgárság intézményéről, hanem az anyaországnak a határon túli magyarsággal való szolidaritásáról szólt". Közleményükben, mely nem tükrözi az ugyancsak elnökségi tag, Kövér László nyári véleményét, köszönetet mondtak az "igen" mellett érvelőknek, így szerintük "köszönet illeti azt a szocialista politikus asszonyt, aki pártjának kategorikus "nemével" szemben lelkiismereti szavazásra szólított fel". Az ellenzéki párt vezetése szerint "a népszavazási kampányban sajnos élükön a magyar miniszterelnökkel - olyan hangok is megjelentek, melyek szociális demagógiával megpróbálták saját szűk vélt pártpolitikai érdekeik miatt szembeállítani a határon túli magyarságot az anyaországgal". Úgy vélték, a fájdalmat nem lehet "nem létező" intézkedésekkel orvosolni. Javaslataik szerint támogatni kell, hogy a határon túli magyarság minél előbb az Európai Unió tagjává válhasson, továbbá úgy vélik, el kell érni, hogy az EU-ban ne létezzen kettős mérce, vagyis a magyarok is kapjanak autonómiát a környező országokban. Javasolják azt is, hogy töltsék meg tartalommal a státustörvényt valamint a magyar állampolgárság esetében válasszák szét a magyarországi lakhelyhez és az "oszthatatlan magyar állampolgársághoz" fűződő jogokat. Hogy e kérdésekben konszenzus alakuljon ki, a Fidesz elnöksége azt kérte miniszterelnöktől, hívja össze a Magyar Állandó Értekezletet. A Fidesz elnöksége által külön is kiemelt Szili Katalin egy interjúban néhány napja úgy vélte: mindenkiben törést okozott a kettős állampolgárságról tartott népszavazás. Az Országgyűlés elnöke az újvidéki Magyar Szóban úgy vélte: "Az ominózus népszavazás mindannyiunkban valamelyes törést okozott. Mint ahogy törést okoz a jó szándék elvitatása is. A Gyurcsány-kormány mindent megtesz annak érdekében, hogy a határok átjárhatók, láthatatlanok legyenek. Azok a vízumkönnyítések, amelyek már folyamatban vannak, segíthetnek abban, hogy mindenki - magyarságát megtartva - a saját szülőföldjén is boldogulhasson. A saját megoldásainknak e téren is harmonizálniuk kell az európai elvárásokkal." Szili szerint fontos, hogy "lépésről lépésre olyan megoldásokat keressünk, amelyek az európai léten belül, de az integrációig vezető úton is az együttélést szolgálják. Mindannyiunk számára fontos a magyar nemzeti öntudat megőrzése, különösen ebben a sokszínű Európában. A referendum története A Magyarok Világszövetsége (MVSZ) 1996 óta szorgalmazta, hogy még az uniós csatlakozás előtt váljon lehetővé a határon túli magyarok kettős állampolgársága. A szövetség 2003 augusztusában kezdte a népszavazási aláírásgyűjtési akciót, s tavaly július 2-áig összesen 474 ezer aláírást gyűjtött össze, amelyből végül 277 ezret hitelesítettek. Az Országgyűlés szeptember közepén egyhangú szavazással döntött arról, hogy ügydöntő
29 népszavazást kell kiírni az ügyben. A népszavazási kérdés kétszer is megjárta az Alkotmánybíróságot, amely jóváhagyta a felteendő kérdést és a népszavazást elrendelő országgyűlési határozatot is. A népszavazás akkor vált politikailag is érdekessé, amikor a Fidesz is felkarolta az egyébként marginális MVSZ kezdeményezését. A politikai pártok érdekes módon osztódtak meg a "kettős állampolgárság" ügyében. Az igenek mellett kampányolt nemcsak a Fidesz és az MDF, hanem a másik népszavazást kezdeményező Munkáspárt, illetve néhány baloldali politikus is. Pozsgay Imre és Németh Miklós kiállása a "kettős állampolgárság" mellett még csak-csak érthető volt, de néhány szocialista politikus "igenje" szembenállt az MSZP és a kormány állásfoglalásával. Kivétel nélkül a kettős állampolgárság megadása mellett foglaltak állást ugyanakkor az ügyben közvetlenül érintett határon túli magyar szervezetek, s a népszavazás kudarca is számukra okozta a legnagyobb csalódást. Az MSZP többsége és az SZDSZ ugyanakkor elsősorban magát a kérdésfelvetést tartotta rossznak, s ezért elutasította a "kettős állampolgárság" megadását. Idén nyáron már Kövér László is hasonlóan vélekedett, amikor a vajdasági Zentán egy beszédében "eleve bukásra ítélt és semmilyen hasznot nem hozó kezdeményezésnek" nevezte a népszavazást. A Fidesz választmányi elnöke kijelentette, pártja bele lett kényszerítve az eseményekbe, s úgy kellett nekik a népszavazás, mint púp a hátukra. Kövér szerint december 5-e óriási károkat okozott, mert kiábrándította az embereket. A december 5-ei népszavazás végül érvényes, de eredménytelen lett. Az eredményességhez arra lett volna szükség, hogy az összes választópolgár legalább egynegyede azonosan válaszoljon a feltett kérdésre. Azonban a 37,5 százalékos részvétel mellett a kérdésre az összes választójogosult 18,90 százaléka mondott igent, míg nemmel 17,75 százalék válaszolt. Orbán Viktor ugyanakkor "győzelemként" értékelte a népszavazás eredményét. "Az igenek győztek, a nemek pedig alulmaradtak" - mondta a Fidesz elnöke. Hiller Istvánnak egy éve is az volt a véleménye a referendumról, mint most: zsákutca. A Párbeszéd a határok nélküli nemzetről című rendezvényen a szocialista pártelnök így jellemezte a népszavazáson feltett kérdést illetve azt, ahogyan erre válaszokat próbáltak adni. A pártelnök felelős politizálást, racionális megközelítést szorgalmazott. A magyarországi és a határon túli magyarok közötti kapocsként említette a nemzteti vízumot, a szülőföld alapot, a délvidékiek segítését vagy éppen az erdélyi autópálya tervét. Zsákutca többet nem kell, inkább világos és érdemi vitákra és válaszokra van szükség- fogalmazott Hiller. Hozzátette, hogy a nemzeti érdekérvényesítés legmeghatározóbb terepe ma a magyarság számára Brüsszel és Strassbourg. "Ezt tudni használni, felelősség, aki ezt megteszi felelős politikát képvisel" - mondta a pártelnök. A Fidesz és a polgári körök által fenntartott Polgárok Házában ma "IN MEMORIAM DECEMBER 5." címmel tartanak rendezvényt, amelyen Kövér László, a Fidesz választmányi elnöke mellett felszólal Tőkés László Királyhágómelléki református püspök is. A referendumot kezdeményező Magyarok Világszövetségének (MVSZ) "tisztikara" pedig ugyancsak a mai napon "a külhoni magyarok magyar állampolgárságának visszaszerzéséért kezdeményezett népszavazás első évfordulóján ünnepélyes esküt tesz a Parlamentben a Szent Korona előtt". Gémesi György képviselői önálló indítvány formában azt javasolta, hogy az Országgyűlés december 5-ét határozatban nyilvánítsa a Nemzeti Együvé Tartozás Napjává. Az MDF-es képviselő szerint a határozattal az Országgyűlés megerősítené, hogy felelősséget érez a határon túl élő magyarság iránt. A javaslat felkéri az állami és önkormányzati szerveket, az egyházakat, a kulturális és oktatási intézményeket,valamint a civil szervezeteket arra, hogy e napról méltó módon emlékezzenek meg. Az indítvány indoklása szerint a kettős állampolgárságról tavaly december 5-én tartott népszavazás bebizonyította, hogy a magyar nemzet a mai napig nem tudta érzelmileg feldolgozni a trianoni békediktátum következményeit. A népszavazáson feltett kérdés a következő volt: "Akarja-e, hogy az Országgyűlés törvényt alkosson arról, hogy kedvezményes honosítással - kérelmére - magyar állampolgárságot kapjon az a magát magyar nemzetiségűnek valló, nem Magyarországon lakó nem magyar állampolgár, aki magyar nemzetiségét a 2001. évi LXII. tv. 19. paragrafus szerinti magyarigazolvánnyal vagy a megalkotandó törvényben meghatározott egyéb módon igazolja?" A magyar kormány a népszavazásra válaszul kidolgozta a Nemzeti Felelősség Programját, amelyben nemzetpolitikája sarkalatos kérdéseit foglalta össze. A Szülőföld Program a szomszédos országok magyarsága számára kínál olyan oktatási, kultúrális, de gazdaság-fejlesztési és munkahely-teremtési lehetőségeket is, amelyek segítik a nemzeti identitás megőrzését. Létrehozták az úgynevezett nemzeti vízumot, amely 2006 január 1-től lép
30 hatályba, s amelyet azok kaphatnak meg, akik nyelvük vagy kulturális, nemzeti identitásuk megőrzése, vagy a családi kapcsolataik ápolása érdekében rendszeresen hosszabb időre kívánnak Magyarországra látogatni. Ugyancsak január 1-től lényegesen leegyszerűsödnek a magyar állampolgárság megszerzésének - a honosításnak - a szabályai. Végül a kormány vállalta, hogy az alkotmányba foglalja a határon túli magyarság iránti felelősségvállalást és a kultúrális nemzet fogalmát is. A kettős állampolgárságról tartott tavaly december 5-i népszavazás apropója ugyan a határon túli magyarság volt, de valójában nem róluk szólt a referendum, hanem a magyarországi magyarság vizsgázott nemzettudatból, szolidaritásból - jelentette ki Kovács Miklós, a Kárpátaljai Magyarok Kulturális Szövetségének elnöke Szegeden, ahol a voksolás évfordulója alkalmából "December 5., a magyar szeptember 11. Kiútkeresés" címmel rendeztek konferenciát. Az elnök elsődleges feladatnak a szavazás eredményének lelki feldolgozását nevezte. Utalva konferencia címére, azt mondta: a párhuzam az Egyesült Államokat ért terrortámadással nem teljesen helyénvaló, mivel ott "nem drukkolt a terroristáknak a lakosság több mint fele". Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács alelnöke pedig arról beszélt, hogy annyira nem látja katasztrófának az eredményt, de az mindenképpen felkiáltójel volt. vissza
Nemzetpolitika: keveslik, amit a kormány tett a magyarokért - Nemzetpolitika egy évvel a népszavazás után Magyar Hírlap, 2005. december 5. Kettős állampolgárságot nem, kezdeményező nemzetpolitikai fellépést, több kedvező intézkedést viszont hozott a tavaly decemberi népszavazás a határon túli magyaroknak. Más kérdés, hogy ez nekik kevés, és az ellenzék sem elégedett. Párbeszéd a határok nélküli nemzetről, népviseletbe öltözött asszonyokkal. „Próbáljuk a sebeket begyógyítani” – mondta Gyurcsány Ferenc a rendezvényen.. Egy éve tartották a kettős állampolgárságról szóló ügydöntő népszavazást. Tavaly december ötödikén a lakosságnak arról kellett döntenie, alkosson-e törvényt az Országgyűlés a kedvezményes honosítás egy új esetéről. Ha a szavazás elégtelen részvétel miatt nem zárult volna eredménytelenül, minden külföldön élő, magyarigazolvánnyal rendelkező polgár kérelemre magyar állampolgárságot kaphatott volna. Az állampolgársággal járó jogok továbbra sem illetik meg a határon túl élő magyarokat, de a kormány nem sokkal a népszavazás után, idén januárban meghirdetett nemzeti felelősség programja több területen igyekezett kedvezményeket adni nekik. Eldőlt, hogy egyszerűsödnek a bevándorlási és letelepedési eljárások, létrejött a Szülőföld Alap, amely évente csaknem egymilliárd forinttal támogatja a külhoni magyarok kulturális és gazdasági tevékenységét. A határon túli magyarok közjogi státusát a kormány – mint azt a minap bejelentette – alkotmánymódosítással igyekszik újraszabályozni. Gyorsabb lesz a honosítás Akadálymentes kapcsolattartás az anyaországgal, könnyebb boldogulás a szülőföldön – Avarkeszi Dezső, kormánymegbízott szerint ezt segíti a honosítás és a letelepedés feltételeinek együttes módosítása. A változtatások után gyorsabban lehet állampolgárságot szerezni, csökken az ügyintézési idő. "Az új törvény szerint ez 12 hónapra rövidül, újrahonosításkor hat hónapra" – mondta a kormánymegbízott. Felidézte, hogy korábban a letelepedési szándék bejelentése után 42 hónapig tartott az eljárás, mert a letelepedési engedély elnyerése után 12 hónapot kellett várni a honosítási kérelem benyújtásáig, és a belügyminiszternek 21 hónap állt rendelkezésére, hogy a kérelmet a köztársasági elnök elé terjessze. Könnyebb lesz a vizsga Szűkül az alkotmányos alapismereti vizsgát tevők köre. Eddig csak azok mentesültek az állampolgársági vizsga alól, akik magyarországi felsőoktatási intézményben, magyar nyelvű oktatásban szereztek diplomát. Ezentúl nem kell vizsgáznia azoknak sem, akik határon túli közoktatásban vesznek részt (nem csak felsőoktatásban). Vagyis egy erdélyi középiskolában végzett diákot is felmentenek e kötelezettség alól. Kevesebb orvosi vizsgálat lesz Megszűnik a kötelező hatósági orvosi vizsgálat. Korábban ez feltétele volt a tartózkodási és letelepedési engedélynek, és egy négyfős családnak körülbelül 160 ezer forintba került. "Teljesen felesleges volt, számtalan más nemzetiségű embernek adtunk vízumot e nélkül is" – indokolta az intézkedést Avarkeszi Dezső. Az állampolgársághoz szükséges igazolványok, okiratok átvétele is u
31 u jóval egyszerűbb lesz. "Azelőtt az állampolgársági eskü letétele után még külön kellett papírokért folyamodni, mostantól ezeket közvetlenül az eskü elmondása után átadják az érintetteknek – mondta el Avarkeszi Dezső kormánybiztos lapunknak. Jön a nemzeti vízum Magyarország 2006. január 1-jétől bevezeti a nemzeti vízumot. Ez három hónapnál hosszabb, de legfeljebb ötéves tartózkodást tesz lehetővé azoknak, akik kulturális, tanulási (kivéve felsőoktatás), nyelvtanulási, családlátogatási szándékkal érkeznek hazánkba. A díjmentes igazolvány igénylésekor továbbra is meg kell felelni az általános vízumkiadási feltételeknek: igazolni kell a magyarországi tartózkodás anyagi, lakhatási körülményeit. Az új vízumtípus az eddig kiadott vízumokat nem érinti, tehát nem jogosít például munkavállalásra vagy jövedelemszerzésre. A nemzeti vízum kilenc külképviseleten (Kolozsváron, Bukarestben, Szabadkán, Belgrádban, Zágrábban, Eszéken, Kijevben, Ungváron és Beregszászon) igényelhető. Szülőföld Alap: indul a pénz? A Szülőföld Programhoz tartozó Alap évente csaknem egymilliárd forintot oszt ki pályázatokra. Két pályázati forduló már lezajlott, Kiss Elemér, a Szülőföld Alap tanácsának elnöke reméli, hogy a nyertesek már az idén megkapják pénzüket. Ehhez az kell, hogy a szerződéskötéshez szükséges dokumentumokat beszerezzék. Az Alapnak három kollégiuma van. Az elsőhöz tartoznak az oktatással, kultúrával, egészségügyi, szociális és informatikai kérdésekkel, valamint a médiával foglakozó pályázatok. Ez a kollégium diszponál a legtöbb pénz felett, és az idén beérkezett pályázatokat már el is bírálta: összesen négyszáz nyertes van. A regionális és önkormányzati együttműködések támogatása a második kollégium feladata. A harmadik – gazdaságfejlesztést segítő – kollégium a támogatások tizenöt százalékát fogja kiosztani. Küszöbön áll a közjogi státusz? A Nemzeti Felelősség Programjának utolsó eleme, a határon túli magyarság közjogi helyzetének új megfogalmazása még csak körvonalazódik. A kormány néhány napja fogadta el azt az előterjesztést, amely az alkotmány módosításával, az eddiginél határozottabban fejezné ki azt, hogy a határon túli magyarok a nemzethez tartoznak. A tervezett módosítás szerint az alkotmányban szerepelni fog, hogy a határon túli magyarok részei a nemzetnek, a közös kulturális, történelmi és nyelvi hagyományokkal rendelkező közösségnek. Az alkotmánymódosításról Avarkeszi Dezső kormánymegbízott és Petrétei József igazságügyi miniszter fog egyeztetni a határon túli magyarok képviselőivel, akiknek az első reagálása a tervezetre pozitív volt. Ám idehaza még nem lefutott az alkotmánymódosítás kérdése, elég, ha csak azt említjük, hogy a kisebbik koalíciós párt, az SZDSZ fenntartásait hangoztatta az előterjesztéssel kapcsolatban. A liberálisok szerint a kormány jó reálpolitikájához nincs szükség alkotmánymódosítási "tupírozásra". vissza
Kevés az esély a költségvetésre Magyar Hírlap, 2005. december 5. Douglas Alexander, a brit kormány Európa-ügyi minisztere tegnap a BBC-ben elismerte, hogy főnöke nem bízik a sikerben .Tony Blair már nem is nagyon számít arra, hogy lesz az idén megegyezés az Európai Unió középtávú költségvetéséről. Douglas Alexander, a brit kormány Európa-ügyi minisztere tegnap a BBC-ben elismerte, hogy főnöke nem bízik a sikerben. Tony Blair arra számított, hogy az unió költségvetése volumenének csökkentésével – a tíz új tag kárára – legalább részsikerrel zárhatja le a britek december 31-ig tartó soros elnökségét. Ebben a szándékban benne volt az is, hogy az unió alapvető gondját, az agrártámogatások ügyét a következő soros elnökre, Ausztriára hagyományozza. London mára ígérte, hogy nyilvánosságra hozza a 2007–2013-as költségvetés tervezetét, amelyet a decemberi csúcson kellene szentesíteni. Blair abban is reménykedett, hogy az 1984-ben kiharcolt visszatérítést is jórészt sikerül megőriznie. A Tallinnban és Budapesten kapott válasz alig volt diplomatikusabb annál, mint ahogyan egy futballstadion lelátóiról lehurrogják a bírót – jegyezte meg a BBC tudósítója. Blairt eddig az unió bővítése bajnokának tekintették az új tagállamok, ám a "tízek" támogatása lefaragásának ötletét Gyurcsány Ferenc a többiek nevében is elfogadhatatlannak minősítette. Douglas Alexander tegnap már visszakozott: "Ha nem jutunk egyezségre, az számunkra nagyon hátrányos lenne, de lehet, hogy ez lesz a helyzet. Nem írunk alá akármilyen megállapodást" – mondta. A tegnapi brit lapok szerint a kormányfő most olyan tervet készül előterjeszteni, amelybe aknát csomagolt Franciaországnak. A Financial Times szerint London kész lenne feladni hét év alatt hat–kilenc milliárd fontot (8,8–13,2 milliárd euró) a visszatérítésből. A The Sunday Times pedig azt jelezte: ennek feltétele a
32 mezőgazdasági támogatások évi egymilliárd fonttal (1,48 milliárd euró) való csökkentése lenne. Ez értelemszerűen a legtöbb támogatást besöprő Franciaországot sújtaná. Londoni vélemények szerint az új elképzelés komoly engedmény Blair részéről, hiszen arányaiban a "gazdag" tagállamoktól venne el több pénzt. A brit ellenzék számára azonban ez is elfogadhatatlan, mert nem érintené az agrártámogatások lényegét. David Kennedy, a liberálisok vezére azzal vádolta Blairt, hogy hiába próbálja leplezni kudarcát, ez sem változtat azon, hogy Nagy-Britannia mindig több pénzt adott az unió kasszájába, mint Franciaország. Az EU kelet- és közép-európai tagállamai kétségbeesetten törekednek a felzárkózásra, és maguk is a műszakitechnikai fejlesztéseket, az infrastrukturális beruházásokat helyeznék előtérbe a korszerűtlen mezőgazdaság jelenlegi támogatási rendszerének fenntartása helyett. Belpolitikai okokból azonban egyik ország sem hajlandó a közös mezőgazdasági politika gyors és radikális átalakítására. Blair eredeti, a "szegényeket" megrövidítő terve ez idő szerint csak azzal a következménnyel jár, hogy a középtávú költségvetés elfogadása újra bizonytalan, és ennek megint csak a "tízek" látják a kárát. Nem tudnak ugyanis tervezni, s ennek megint az lehet az eredménye, hogy – brit vádak szerint – képtelenek lesznek időben és ütemesen felszívni a nekik járó támogatásokat. vissza
Bűnkeresők Magyar Hírlap, 2005. december 5. Szerző: Nagy Iván Zsolt Soha senki nem mondta meg, mi az összefüggés egy irreális ötlet elutasítása és a kisebbségben élő magyarokkal szemben táplált érzések között. Patrubány Miklós ma, úgyis mint az egy esztendővel ezelőtti népszavazás évfordulóján, a Kossuth téren beszédet tart, a meghívó szerint emlékezik és utat keres, de előtte még a Magyarok Világszövetségének tisztikara (ne kérdezzék, mi az) élén esküt tesz a korona előtt. Pedig Patrubány Miklóstól ma elég lenne egy szó, amit már egy évvel ezelőtt, a referendum estéjén ki kellett volna mondania: bocsánat! A hét végén konferenciát szerveztek Szegeden, "December 5., a magyar szeptember 11. Kiútkeresés" volt a címe. Nem Mohács tehát, és nem is Világos: szeptember 11. Mély ennek az üzenete: felfogható tragédia, korunk egyik legnagyobb drámája, s ami a legfontosabb, egyértelműen osztja le a szerepeket. Ahogy négy éve az amerikaiakat, tavaly a magyarokat támadták meg saját földjükön – idegenek. Belemagyarázás, egyszerűen akartak mondani valami nagyot, valakinek elsült az agya, a többieknek meg nagyon megtetszett? Lehet. De próbáljuk azért felidézni az MVSZ honlapját 2004. december 5-én este, néhány perccel az eredmények ismertetése után. Fekete alapon lentről felfelé mozgó fehér betűk: Megszámláltattál… és Könnyűnek találtattál, Magyarországon ma kevesebb mint 2 012 186 magyar él. (Nem biztos, hogy pontosan idézem, de a lényeg ez volt.) Semmi hasonlóság? Dehogynem. Meg tudatosság. Készültek ezzel a honlappal, mert tudták, mi lesz az eredmény – mindenki tudta, mégis hagyták, hogy megtörténjen. Ezért kell bocsánatot kérni, és nem elvárni ezt azoktól, akik nemmel szavaztak, s akiken a határon innen és túlról egy év elmúltával is a szolidaritás hiányát kérik számon, noha soha senki nem mondta meg, mi az összefüggés egy irreális ötlet elutasítása és a kisebbségben élő magyarokkal szemben táplált érzések között. Arról nem is beszélve, hogy miféle demokráciaértelmezés az, amelyben a népszavazás eredményét semmibe veszik azok, akik továbbra is kizárólag a kettős állampolgárságban látják a határon túli magyarság ügyének lehetséges rendezését. Délceg politikusok vitézkednek ilyesmivel határon innen és túl, miközben nekik ugyanúgy megvan a maguk felelőssége a végkifejletben, mint a világszövetségnek. (Amelynek vezetői talán még hittek is az ötletükben, bár az egész cirkusz nekik is a túlélést jelentette.) Csakhogy a politikáról a tavalyi népszavazás előtt és után is csak annyi derült ki, hogy szereplőit önmagukon, a pozíciókon és a hatalmon kívül semmi más nem érdekli: pillanatnyi és önös érdek létezik, hosszabb távú és közösségi nem. Hagyjuk most a határon túli szervezeteket, bár ebben az esetben ez rájuk is vonatkozik, maradjunk a hazaiaknál. Például a Fidesznél, amelyik kormányon egy lépést sem tett a kettős állampolgárságért, sőt a státustörvény mellett érvelve éppenséggel azt magyarázta, mennyivel korszerűbb az ötletük, mint ez a régimódi, revizionista időket idéző, etnikai alapokon nyugvó állampolgárság-szemlélet. Hogy ezek után tavaly ősszel Orbánék bevonultak az igen táborba, arra nem lehet más magyarázat, mint ismét a pártérdek: felmérték, hány jobb és szélsőjobb szavazót veszítenek a visszafogottságért 2006-ban, ezt pedig nem engedhették meg maguknak. Az igazán érdekes az lett volna, ha a szocialisták még a Fidesz előtt elkezdik finoman támogatni kezdeményezést, mondván: amit annak idején Orbán kormánya nem adott meg, az elől ők nem zárkóznak el. Kockázatmentes lépés lett volna, a népszavazás kérdéséből fakadóan amúgy sem járt volna automatikusan kettős állampolgárság, törvényt kellett volna alkotni, azzal pedig bármi történhet. Mit lépett volna erre a Fidesz? Átmegy ellenzőbe? Izgalmas lett volna, de sajnos nem láthattuk, az MSZP ugyanis nem tudta és nem is tudja, mit kezdjen ezzel az
33 egész határon túli üggyel, egy darabig vacakolt, aztán jobb híján a kézenfekvőt választotta: nemzeti demagógiára szociális demagógiát – durr bele, lesz, ami lesz, bejött a 23 millió román munkavállaló is. A nemzet ellen támadtak volna, mint azt most mondják róluk? Ugyan, a nemzetig el sem jutottak, bizonyítani akarták, hogy van, amiben a Fidesz is verhető, ez pedig sikerült. Tanult is belőle mindenki: nézzük meg a mostani kampányt, nemzeti kérdésekről szó sem esett, a Fidesz ismét visszafogottabb a kettős állampolgárság ügyében, dúl azonban a szociális demagógia. Ennyiről szólt december 5., nem nemzetről meg igennel-nemmel szavazókról vagy az ő lelkiismeretükről. Ez egy kíméletlen és aljas játék volt. Ideje lenne bocsánatot kérni és befejezni. Erre kellene esküdni. vissza
Egy év után - Lukács Csaba írása Magyar Nemzet , 2005. december 5. 0:01 Pontosan egy esztendővel ezelőtt, 2004. december ötödikén a nyolcmillió-negyvennyolcezer szavazásra jogosult magyar állampolgárból alig hárommillió-tizennyolcezer tartotta fontosnak válaszolni arra a kérdésre, hogy az Országgyűlés alkosson-e törvényt a határon túli magyarok kedvezményes honosításáról. A népszavazáson megjelentek és érvényes szavazatot leadók között (2 949 849 fő) ugyan győzött az igen, de ez nem volt elég ahhoz, hogy a voksolás érvényes legyen. Sőt, hajszálvékony győzelem volt az igeneké is: alig városnyi emberrel, kilencvenháromezerrel többen voltak a befogadók a kitagadóknál. Ötmillió-harmincezer honfitársunknak nem volt véleménye vagy nem akarta azt elmondani, egymillió-négyszázharmincezren viszont határozottan azt mondták, nem akarják, hogy az önhibájukon kívül a határ másik oldalára szorult nemzettársaik visszakapják a magyar állampolgárságot. Egy éve, 2004. december ötödikén este döbbent csend telepedett a Kárpát-medencére. A népszavazás sokkoló eredményeinek megismerése után a határon túli magyarok szegényebbek lettek egy évtizedek óta a párna alatt őrzött illúzióval. Azzal a hittel, hogy az anyaország csak külső nyomás miatt, a kommunizmus és az idegen csapatok terrorjának következtében veszi tudomásul a megváltozhatatlant, de belül, a szívek mélyén még mindig él az egységes magyar nemzet gondolata. Lehet vitatkozni azon, hogy a kérdést rosszkor tették-e fel és rossz helyen, lehet mentséget és magyarázatot keresgélni, de a bizonyítványt kiállítottuk magunkról a világ előtt: a kályha körül melegedő emberek közönyből és kicsinyes érdekekből elzavarták azokat, akik évtizedeken át őrizték a lángot. Mert magyarnak megmaradni nem volt nehéz Budapesten – magyarnak maradni a hétköznapokban is jól lemérhető hátrányt jelentett Erdélyben, Kárpátalján, Felvidéken vagy Délvidéken. Ahol nem tanulhatott az ember anyanyelvén; ahol rászóltak a boltban, ha akcentussal kérte a kenyeret; ahol csak azért pofozták meg, mert magyar. Magyarország megint engedte magát becsapni. Hitt azoknak a politikusoknak, akik hatvan éve hülyítik őket. Azoknak, akik a szocializmusban töröltették a történelem- és irodalomkönyvekből a határon túli magyarokról szóló fejezeteket, akik 2002-ben huszonhárommillió román vendégmunkással riogatták őket (hogy aztán egyetlen pincér érkezzen), és akik a népszavazás kampányfinisében azzal jöttek elő, hogy a sok száz ezer betelepülő nyugdíjas miatt majd összeomlik az egészségügy és a nyugdíjkassza. Megint sikerült megijeszteni a népet, de most nem imperialista kémeket, hanem csóró magyarokat vizionáltak ide a kommunistából kapitalistává egyedfejlődött áldemokraták. Pedig mi, a határokon innen élők is, nyertünk volna az üzleten. Erősödött volna a lelki immunrendszerünk, gyarapodó, egészséges nemzettudatú, tizenötmilliós nációként élhetnénk tovább. „… ha eldobjátok magatoktól ezt az örökséget, ha magyarságotokból kivetkőztök, akkor senkik se lesztek, csupán egy halom szemét, amit ide-oda sodor a szél, míg végül is elmerültök a semmiben” – írta egy határon túli magyar, az Erdélyből Amerikába menekülő Wass Albert. Egy évvel december ötödike után olyan a helyzet, hogy ha – a történtek ellenére – egy határon túli magyar mégis eljönne az anyaországba, akkor meglehetősen fel kell kötnie a gatyáját. Ha a Délvidéken vagy Kárpátalján él, akkor vízumért kell sorba állnia; ha erdélyi, akkor közjegyző által hitelesített meghívólevelet kell küldetnie magának, és rendelkeznie kell többhavi fizetésének (évi nyugdíjának) megfelelő euróval (ezt a rendelkezést most ugyan épp nem veszik komolyan a román határőrök, de bármikor alkalmazhatják, ha úgy szottyan kedvük).
34 Egyedül felvidéki és őrségi magyar jöhet ide szabadon, de ez sem nekünk köszönhető, mint inkább az országok uniós tagságának. Kétezeröt novemberében a testvérem huszonegy esztendős gyereke (aki székelyudvarhelyi lakos) eljött Budapestre pénzt keresni. Igen, feketemunkát vállalt, mert erre a feladatra ennyiért nem találtak „bennszülött magyart”. Óránként háromszázötven forintért kötözte ötven méter magasban a betonvasakat, november végén már mínusz öt fokos hidegben. Amikor fizetést kellett volna kapnia, a vállalkozó pénz nélkül elkergette, azzal fenyegetve, hogy ha szólni mer valakinek, rendőrkézre adja az illegális munkavállalót. A Duna-parton épülő luxuslakóparkot azóta másik erdélyi csoport építi egy hónapig, ingyen, aztán őket is elkergetik, és jöhet a következő csapat. Ha a vállalkozó netán beteg lesz és kórházba kerül, minden bizonnyal erdélyi származású ápoló fogja cserélni alatta a lepedőt, és könnyen megeshet, hogy erdélyi orvos műti, hiszen a tősgyökeres magyar szakszemélyzet jelentős része tőlünk nyugatabbra keresett munkát. A Magyar Nemzet mai számában egy színes, tizenhat oldalas mellékletet talál az olvasó. A kiadvánnyal az volt a szándékunk, hogy megmutassuk: állampolgársága ugyan nem lett az erdélyi magyarnak, de megerősödött belső méltósága, és sajátos, keserű humora segített legyőzni a csalódottságot. A döbbenet és a szomorúság ideje lejárt, a tanulságokat levonták. Kiderült, aminek ki kellett derülnie: akik „túlszerették” a magyarokat, azok az igen oldalán vannak, a „mérsékelt realisták” pedig a székelyföldi olcsó munkaerővel nyomtattatták ki a nemre buzdító szórólapokat. A határon túli magyarok nem haragszanak, de nem is felejtenek. Nem engedik szóhoz jutni az Eörsi Mátyásokat, a Szili Katik fonnyadt virágot kapnak, a Gyurcsányokat pedig el nem lehet vinni a Székelyföldre. Mást mindenkit szívesen látnak; a néhány kivétel pedig úgyis tudja, hogy nincs ott semmi keresnivalója. vissza
Elfelejtett határon túliak - Gyurcsány: December 5. a nemzeti felelőtlenség napja volt Magyar Nemzet, 2005. december 5. 0:02 Gyurcsány Ferenc szerint 2004. december 5. a nemzeti felelőtlenség napja volt; rossz kérdésre kellett válaszolnia a nemzetnek, és a nemzet ezt „így vagy úgy, de elutasította", és csak a magyar baloldalnak volt válasza, pozitív javaslata a kialakult helyzetre. 2004. december 5-e a nemzeti felelőtlenség napja volt. Ma december 5-e nélkül egységesebb lenne a nemzet – jelentette ki Gyurcsány Ferenc a Párbeszéd a határok nélküli nemzetről című találkozón, Budapesten. Véleménye szerint december 5-én rossz kérdésre kellett válaszolnia a nemzetnek, és a nemzet ezt „így vagy úgy, de elutasította" – fogalmazott. A miniszterelnök szerint december 5-ét követően csak a magyar baloldalnak volt válasza, pozitív javaslata a kialakult helyzetre. Kijelentette: tizenöt évig Magyarországon senkinek sem jutott eszébe, hogy a honosítás és a letelepedés szabályait méltóságteljessé tegye, míg ezt a szocialista-liberális kormány megtette, és január elsejétől működik. Hiller István, az MSZP elnöke úgy fogalmazott: a történelem nem szakácskönyv, nem lehet elővarázsolni belőle azt a receptet, ami kész megoldást nyújt a jövőre. Véleménye szerint zsákutca volt a december 5-i kérdésfeltevés. vissza
Fidesz: négypontos javaslat a határon túli magyarokért MNO, 2005. december 5. 0:02 Négy pontos javaslatot tett közzé, és a MÁÉRT összehívására kérte. Gyurcsány Ferenc miniszterelnököt a Fidesz elnöksége. Közleményükben köszönetet mondanak azoknak, akik 2004. december 5-én kiálltak a szolidaritás és az összetartozás mellett. 2004. december 5-e valójában nem a kettős állampolgárság intézményéről, hanem az anyaországnak a határon túli magyarsággal való szolidaritásáról szólt – áll a Fidesz elnökségének közleményében, melyben köszönetet mondanak azoknak, akik egy akaratuktól függetlenül létrejött kezdeményezés következtében kiálltak a szolidaritás és az összetartozás mellett. „Köszönet illeti az aktivistákat, akik minél több állampolgárt próbáltak meggyőzni. Köszönet illet számos civil szervezetet és értelmiségit –
35 köztük több olyat, aki közismerten nem a polgári oldal mellett áll –, akik nevüket adták az igen mellé. Köszönet illeti a történelmi egyházakat és számos zsidó hitközséget, akik bátran kiálltak saját erkölcsük diktálta kötelességük mellett. Köszönet illeti azt a szocialista politikus asszonyt, aki pártjának kategorikus nemével szemben lelkiismereti szavazásra szólított fel. Ha végiggondoljuk, hogy ki mindenkit illet köszönet, akkor kimondhatjuk: tévúton jártak azok, akik szerint az igen vagy a nem pártpolitikai kérdés lett volna” – hangsúlyozza a Fidesz elnöksége. „A népszavazási kampányban sajnos – élükön a magyar miniszterelnökkel – olyan hangok is megjelentek, melyek szociális demagógiával megpróbálták saját szűk vélt pártpolitikai érdekeik miatt szembeállítani a határon túli magyarságot az anyaországgal. Ismerve a mai Magyarország gazdasági állapotát, a magas munkanélküliséget, az elszabaduló energiaárakat, a növekvő adókat, megállapíthatjuk: demagógiájuk nem volt teljesen eredménytelen. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök ismét tanúbizonyságát adta annak: érzéketlen a határon túli magyarság sorsa iránt”. „A fájdalmat nem lehet úgy orvosolni, hogy egymás után hozzuk létre a bizottságokat, nevezünk el minden intézményt Szülőföldnek a média előtt, beszélünk folyamatosan még nem létező vízumról és útlevélről, mert ezek pótcselekvések. A sajtó felé sokat emlegetett Szülőföld Program keretében például 2005-ben kereken nulla forintot fizettek ki! Arról nem is beszélve, hogy a költségvetési turpisság is kiderült: a kormányzat felülről nyitott nevezett alapokkal próbálja palástolni, hogy a határon túli magyarságnak szánt támogatások jövőre a valóságban 25 százalékal csökkennek” – hívják fel a figyelmet. A Fidesz elnöksége szerint változásra van szükség – elsősorban a szemléletben – ezért négy pontból álló javaslatot tettek közzé: 1. Támogassuk, hogy a határon túli magyarság minél előbb az Európai Unió tagjává válhasson. Az EU-tagság a határok átjárhatóságával hozzájárul a nemzeti újraegyesítéshez. De talán ennél is fontosabb, hogy egyértelműen megfogalmazhatjuk: ami jár a walesieknek, a skótoknak, a katalánoknak, a baszkoknak, a gallegóknak, a frízeknek, a korzikaiaknak, a dél-tiroliaknak, a dánoknak Németországban, a németeknek Dániában, a svédeknek Finnországban, az Alland-szigetieknek és az olaszoknak Szlovéniában, az járjon a magyaroknak Szlovákiában, Ukrajnában, Romániában és a Vajdaságban. Közös akarattal el kell érnünk, hogy ne létezhessen kettős mérce az EU-ban. Mindez másképpen is kifejezhető: ha nem biztosítja minden EU-tagállam kisebbségeinek ezen jogokat, akkor nem zajlott le minden tagállamban a rendszerváltás – írják. 2. Az európai államok a nemzetiségi kérdést autonómiával oldják meg. Segítsünk, hogy az erdélyi magyarság számára megszülessen a kisebbségi törvény, amely intézményeinek legitimitásához szükséges a demokratikus alapelveken alapuló megmérettetés is. Segítsük a vajdaságiakat abban, hogy a Vajdasági Magyar Nemzeti Tanács valódi jogköröket kapjon. Segítsük a Kárpátaljai Magyar Kulturális Közösséget, hogy létrejöjjön a Tiszamellékijárás. 3. Vegyük észre, hogy a határon túli magyarsággal szemben folyamatosan fellépnek asszimiláló erők. Éppen ezért nem mondhatunk le a védelmet célzó egyoldalú lépésekről. Ezért kellene az Európa Tanács Velencei Bizottságának útmutatásai alapján ismételten tartalommal megtölteni a státustörvényt, és a Kárpát-medence legértékesebb okmányává tenni a magyargazolványt. 4. Vizsgáljuk felül a magyar állampolgárság intézményét úgy, hogy válasszuk szét a magyarországi lakhelyhez és az oszthatatlan magyar állampolgársághoz fűződő jogosítványokat. Hangsúlyozzák: fontos lenne, hogy a fenti szempontokban sikerüljön konszenzust kialakítani. Véleményük szerint rossz üzenet, hogy a miniszterelnök nem meri összehívni a Magyar Állandó Értekezletet. – Az már csak hab a torán, hogy a külügyminiszter az Országgyűlés Külügyi Bizottságának ülésén gyakorlatilag azt mondta, hogy a MÁÉRT-et csak akkor lenne érdemes összehívni, ha az azon résztvevők egyetértenek Gyurcsány Ferenccel – teszik hozzá, kérve a miniszterelnököt: több mint egy évi várakozás után hívja össze a MÁÉRT-et, és „kezdjünk neki a konszenzus kialakításának”. vissza
Erdély-melléklet a Magyar Nemzetben
36 Magyar Nemzet, 2005. december 1. 9:18 A Magyar Nemzet december 5-i, színes Erdély-melléklete az elmúlt esztendőről szól. Arról, hogy állampolgársága ugyan nem lett az erdélyi magyarnak, de van sajátos belső méltósága és keserű humora, mellyel legyőzi a csalódottságot. vissza Készítette: Balogh Zsuzsanna és Lőrincz Lászlóné i
a Figyelőben előforduló rövidítések:
- Nsz = Népszabadság - MN = Magyar Nemzet - MH = Magyar Hírlap - Nszv = Népszava - MaNcs = Magyar Narancs - MF = Magyar Fórum - ÉS = Élet és Irodalom - VH = Vasárnapi Hírek - Vg = Világgazdaság