Tartalomjegyzék
1. Bevezetés
2.
2. Szakirodalom tanulmányozása
3.
3. Hűtőház működése, hőtechnikai jellemzők 3.1. Hűtő-körfolyamat
4.
3.2. A hűtőház működése
6.
3.3. Hőterhelés-számítás
10.
4. Gépészeti berendezéseket ellátó villamos készülékek méretezése, kiválasztása 4.1. Kompresszor
14.
4.2. Kondenzátor
23.
4.3. Léghűtő
26.
4.4. Betáplálási áram meghatározása
33.
5. Villamos kapcsolószekrény 5.1. A szekrény összeállítása, bekötése
34.
5.2. Szabályozás
37.
5.3. Próbaüzem, beüzemelés
40.
6. Következtetések
41.
7. Összefoglaló
42.
8. Summary
42.
9. Köszönetnyilvánítás
43.
10. Irodalomjegyzék
43.
11. Mellékletek
44.
1. Bevezetés A hűtéstechnika korunk egy igen fontos velejárója. Hűtésre, légkondícionálásra az élet számos területén szükségünk van: klímák teszik kényelmesebbé az életünket otthonunkban, a munkahelyünkön, vagy éppen az autónkban. Megfelelő hőmérsékleten való tárolással tovább tartható hűtőinkben az élelmiszer; a kórházakban a vér, a különböző szervek; a hullaházakat nem is említve. A frissen leszedett zöldséget, gyümölcsöt; a frissen feldolgozott húst; a különféle konzerveket, élelmiszereket minél hamarabb hűtésnek kell kitenni, hogy megőrizzék állagukat mindaddig, amíg a fogyasztók asztalára nem kerülnek. Egy úgynevezett hűtésláncot kell tehát fenntartanunk, ami végigkíséri az árut a termelők hűtőházaitól a nagy- és kiskereskedéseken át, egészen a fogyasztó hűtőszekrényéig. E hűtéslánc első állomása a hűtőház, ahol egyszerre nagy mennyiségű áru hűl le a beviteli hőmérsékletről a szükséges tárolási hőmérsékletre. Itt történik az áru tárolása is, hogy azt majd a gazdaságilag szükséges időpontban szállíthassák tovább. A témát azért választottam, mert családom hűtéstechnikával foglalkozik, hűtőházak gépészetét helyezi üzembe, karbantartja, javítja őket. Szakdolgozatomban egy idén nyáron megépített, és beüzemelt almatároló hűtőház gépészetének villamos energia ellátásával, védelmével, vezérlésével foglalkozom. A feladat során a beépítendő hűtéstechnikai, gépészeti berendezéseket kiszolgáló villamos hálózat tervezéséről és a nyáron történt kivitelezésről számolok be. Célunk egy hat hűtőkamrából álló hűtőház üzemeltetése, ahol kamránként kb. 130 tonna almát kell a környezeti hőmérsékletről a kívánt 2°C-ra lehűteni, majd tárolni. A kivitelezésnél megterveztük, összeállítottuk a villamos berendezéseket magába foglaló kapcsolószekrényt; leszállítottuk, beépítettük, beüzemeltük a szükséges gépészeti berendezéseket, majd teszteltük a működést.
2. Szakirodalom kutatása Szakirodalomként Dr. Jakab Zoltán Kompresszoros hűtés I. című könyvét tanulmányoztam, melyben megismerkedtem a modern hűtéstechnika fizikai, gyakorlati alapjaival. A könyvet a kollégáim ajánlották, akik saját tanulmányaik során hasznosították a benne leírtakat. A könyv mind elméleti, mind gyakorlati oldalról megközelíti a hűtéstechnika alapjait; segítséget nyújt a releváns fizikai fogalmak, fizikai jelenségek
megértéséhez;
megközelítéséhez;
a
betekintést
gépészeti
nyújt
a
berendezések
hűtés gyakorlati jelentőségeihez,
problémáinak működésükhöz,
feladataikhoz. Röviden betekintést nyújt a hűtéstechnika történetébe; biztosítja a mechanikai-, a hőtani-, a hőtranszport- és az áramlástani alapismereteket. Leírja a kompresszoros hűtőkörfolyamatok működését gőznemű hűtőközeggel, ismerteti a kompresszoros hűtőberendezés részegységeit és azok együttműködését. Tárgyalja a hűtőteljesítmény szabályozását, a hűtőberendezések védelmének mikéntjét. Bemutatja a hűtő- és közvetítőközegeket, valamint olajokat. Mellékletként a gyakorlatban sokszor alkalmazott hűtőközegek gőztábláit, valamint
diagramjait tartalmazza. Ezen
felül az általunk használt gépek, villamos berendezések, szabályozók különféle katalógusait,
segédleteit
tanulmányoztam;
a
Schneider-Electrics
villamos
berendezéseivel, a Bitzer cég hűtőkompresszoraival, a Güntner léghűtővel és kondenzátoraival ismerkedtem meg ilymód.
3. Hűtőház működése, hőtechnikai jellemzők 3.1. Hűtő-körfolyamat [1] A mesterséges hűtés feladata a hűtött közeg hőmérsékletének a környezetinél alacsonyabb értékre csökkentése, és ennek az állapotnak a fenntartása. Ehhez szükséges, hogy alacsony hőmérsékleten képes legyen hőfelvételre, magas hőmérsékleten pedig a felvett hő leadására. Ezt a folyamatot az ideális gáz hűtőközegű Carnot-körfolyamat képes teljesíteni.
1. ábra – Carnot-körfolyamat [2] A hűtőközeg a kisebb hőmérsékletű izotermikus expanzió során hőt vesz fel a hűtendő közegből, így lehűti azt. Ezt egy adiabatikus kompresszió követi, ami a felvett hő leadására alkalmas hőmérsékletre és nyomásra szállítja a közeget. A magasabb hőmérsékleten megtörténik az izotermikus hőleadás a környezetbe, majd egy adiabatikus expanzió után a kör visszatér a kiindulási pontba. A felvett- és leadott hő különbsége határozza meg a folyamathoz befektetendő, vagy az az által végzett munkát attól függően, hogy a kör melyik irányban halad. A Carnot-felé körfolyamatot tehát
alkalmazhatjuk ,,gőzgépként”, ahol a hőt munkavégzésre bírjuk, illetve munkabevitellel kihasználhatjuk a hőelvonásból eredő hűtőteljesítményt. A leírt folyamat azonban csak elméleti; ideális körülményeket és ideális gáz használatát feltételezi. A gyakorlatban közelítő eljárásokat alkalmazunk, a mi esetünkben telített gőzös hűtőközegű kört valósítunk meg. Célunk a hűtendő közeg hőmérsékletének a kívánt szintre csökkentése a közeget hőleadásra kényszerítve. Ennek érdekében a hűtőközeget telített folyadék állapotában a hűtendő közegnél kisebb hőmérsékleten elpárologtatjuk, ezzel egy izotermikus expanziós folyamatot nyerünk, miközben a hűteni kívánt közeg lehűl, a hűtőközeg csak halmazállapot-változáson megy keresztül (látens hőt vesz fel). Ezt egy izotermikus kondenzáció követi, ahol a most már gáz állapotú közeg az imént felvett hőt leadja. Ezt úgy érjük el, hogy a hűtőközeg egy nála kisebb hőmérsékletű környezettel találkozva annak átadja a hőt, így kondenzálódva (látens hőt leadva) ismét folyadék állapotúvá válik. A folyamatot tehát négy részre bonthatjuk: két hőcserére (elpárolgás és kondenzálás) és két nyomás- és hőmérsékletváltoztatásra. A valóságban ezt a négy fázist négy különböző berendezéssel oldjuk meg.
2. ábra – A hűtőkör berendezései [3] A hűtendő közeg telített folyadék állapotból telített gázállapotba változtatása az elpárologtatóban történik. Adott elpárolgási- hőmérsékleten és nyomáson (t0, p0) hőt
vesz fel a hűtendő közegből, aminek hatására a hűteni kívánt közeg lehűl, a hűtőközeg állapotváltozáson megy keresztül. A gáz halmazállapotú, elvileg t0 hőmérsékletű, p0 nyomású közeget a kompresszor tc kondenzációs hőmérsékletre és pc kondenzációs nyomásra szállítja. Ebben az állapotban történik a cseppfolyósítás a kondenzátorban, vagyis a hűtőközeg a felvett hőt a környezetnek leadva visszatér (nagyrészt) folyadék halmazállapotba, a természetes hűtőközeget (a környezetet) pedig felmelegíti. A hűtőközeg ezt követően egy úgynevezett expanziós gépbe kerül, ami a közeget t 0 hőmérsékletre, illetve p0 nyomásra szállítja, így bezárul a kör. Azonban ez a folyamat is csak elméleti. Figyelembe kell venni például, hogy a kompresszorba
folyadék
nem
juthat,
hiszen
a
folyadék
gyakorlatilag
nem
komprimálható, így igen súlyos károsodást okozna a gépben. A megoldást a hűtőközeg túlhevítése jelenti, tehát a közeget a párologtatási folyamat során teljesen át kell alakítani gőzzé, ami már torzít a folyamat izoterm mivoltán, illetve a kompresszor számára nagyobb szívóoldali hőmérsékletet és nyomást eredményez. A helyzet hasonló az expanziós gépnél, amit azonban a gyakorlati megvalósításban egy egyszerű fojtással helyettesítünk. Így eltekintünk az expanziós gépből nyert –amúgy is kicsiny – munkától, de a fenti problémát teljesen kiküszöböljük. Szintén figyelembe veendők a különféle veszteségek: a szivárgások, szigetelési tökéletlenségek, az állandó hőcsere a környezettel a hűtőközeg áramlása során. Mindezek eredője adja ki a valós körfolyamatot.
3.2. A hűtőház működése A hűtőház működésének legkritikusabb feladata a hűtendő közeg – a mi esetünkben alma– mielőbbi lehűtése a környezeti hőmérsékletről a kívánt hűtési hőmérsékletre, majd ennek az állapotnak a fenntartása. Élő szervezetről lévén szó, célunk, hogy az áru a lehűtés során ,,életben maradjon”. Szigorú szabványok rögzítik, hogy mely élelmiszert milyen intenzív hőhatásnak lehet kitenni. A túl nagy fokú hűtés ugyanolyan káros lehet, mintha túl magas hőmérsékletnek teszünk ki egy élő szervezetet. Hűtésünk során tehát egy meghatározott időintervallum alatt kell adott hőmérsékletre lehűtenünk az árut.
A hűtőházak tudatosan felépített, sokszor igen nagy méretű épületek, melyek több hőszigetelt hűtőkamrából állnak. A hűtőkamrákat a hűtendő áruval töltik fel. Gyakori módszer, hogy az árut nem pakolják be rögtön a kamrákba, hanem éjszakára kint hagyják a szabadban, hogy a kinti hűvös levegőt hűtőközegként használva kezdjék meg a hűtést, majd a hajnali órákban kezdődik a berakodás. Az áruval való feltöltés időszakát betárolásnak nevezzük, mely az első rekesz berakásától az utolsóig tart. Ebben az időszakban emberek és gépek tartózkodnak a kamrában, sokszor nyitjákzárják a kamra ajtaját, tehát ilyenkor kis hatásfokú a hűtés. A feltöltés során a lehető legtöbb helyet kihasználva, faltól-falig rakodnak, a mennyezet alatt épp annyi helyet hagynak, hogy a kamra hátsó-felső sarkában elhelyezett léghűtő még épp elférjen, így tudja keringetni a levegőt. A hűtőközeg elpárologtatása során nyert hideg levegőt a léghűtő ventillátorai befújják a kamrába, mely végighalad a berakott áru és a mennyezet között, majd a szemközti falon irányt váltva a hűtendő gyümölcsöt vagy zöldséget tartalmazó rekeszek között áramlik tovább, így megtörténik a hőcsere, az áru elkezd lehűlni. A visszaáramlott levegő, mivel felvette a hűtendő közeg hőjét, felmelegszik. Az úgynevezett előrefúvott-, illetve visszatérő levegő hőmérséklete fontos adat, mely a hűtés intenzitását jelzi. A hűtőkamrákat először üresen, áru nélkül kell lehűteni. A hűtés nem lehet túl intenzív, hiszen a kamra és a külső környezete között hirtelen fellépő nagy nyomáskülönbség összeroppanthatja a kamra falait. Ezért naponta csak 4°C-al szabad csökkenteni a hőmérsékletet, így néhány nap alatt eljutunk a kívánt hőfokra, ezután kezdődhet a betárolás. A hűtés során, amikor a befúvott levegő eléri a 0°C-t, a levegőben lévő pára elkezd lecsapódni a léghűtőben található, a hőátadást segítő lamellákra. A lamellákon így jég képződik, mely megvastagodva elzárná a levegő útját, így megakadályozná annak keringését. A jeget tehát el kell távolítani, ezt a folyamatot leolvasztásnak nevezzük. A léghűtőben a hűtőközeget keringtető csövekkel párhuzamosan fűtőszálak vannak beépítve. Az egyes fűtőszálakat porcelánréteg fedi, ezt pedig egy fém csőben helyezik el a léghűtő teljes szélességében. A jégképződés miatt tehát be kell állítanunk leolvasztási ciklusokat.
Mielőtt
beindulhatna
a
fűtés,
leold
a
hűtőközeg
adagolójának
mágnesszelepe, a hűtés leáll, de a ventillátorok tovább forognak a beállított ideig. A léghűtőben elhelyezett hőmérséklet-érzékelő megméri a hőmérsékletet; ha az magasabb az általunk beállítottnál, akkor folytatódik a hűtés; ha alacsonyabb, akkor beindul a leolvasztás, hiszen a jégképződés olyan mértékű, hogy nem tudott felmelegedni a kamra
belseje. Leállnak a ventillátorok, megkezdődik a fűtés. Ilyenkor a fűtőszálban áram folyik, mely hőteljesítményt képezve felmelegíti a léghűtő belső terét, így cseppfolyósítja a lamellákra rakódott jeget. A levegőt keringtető ventillátorokat azért állítják le, hogy a felhevített levegővel ne melegítsék vissza – ne ,,túráztassák” - az árut. A lecsepegő vizet egy úgynevezett csepptálcában gyűjtik. A csepptálcán található lefolyón a víz távozik a rendszerből. Természetesen a csepptálcát is fűteni kell, hogy ott ne fagyjon meg ismét a víz. Mint látjuk, a leolvasztás során tulajdonképpen vizet vonunk ki a kamrából, így minden egyes leolvasztással csökkentjük páratartalmat, így csökkentjük a jégképződés mértékét. Ha letelt a fűtésre beállított idő, hagyni kell, hogy a lamellákról lecsepegjen a víz, ezt lecsepegési időnek nevezzük. Ha ez letelt, következik a fagyasztás, amikor a mágnesszelep kinyit, a léghűtő belseje nagyon gyorsan lehűl, majd beindulnak a ventillátorok, és folytatódik a hűtés. Az egyes léghűtők leolvasztásának összehangolása az egyidejű maximális áramterhelés, így az egyidejű maximális teljesítményigény miatt fontos. Ha egy adott időszakban megfelelően szétosztjuk a leolvasztási ciklusokat, azzal elkerülhetjük, hogy egyszerre sok kamra olvasszon le, így csökkenthetjük az eredő áram- és teljesítményigényt. A hűtőházakban a gépészet elhelyezésére különböző megoldások vannak. Gyakori, hogy az aggregát (kompresszor+kondenzátor) a házon kívül, egy gépházban helyezkedik el, mellettük található a villamos kapcsolószekrény. Egy másik megoldás, amikor a hűtőházon belül, egy emelvényen (a szakzsargon szerint ,,podesz”) találhatóak a berendezések. Az emelvény azért szükséges, mert a hűtőházak gyakran csak hűtőkamrákból illetve folyosókból állnak, ahol targoncák, emberek közlekednek, nincs hely a sokszor igen nagy méretű gépek elhelyezésére. Ezért a folyosón építenek egy kb. 4 méter magas emelvényt, ami alatt a megrakott targonca kényelmesen elfér, és ide kerülnek a kompresszorok, a kapcsolószekrények. A kondenzátorokat természetesen a kültéren kell elhelyezni, hogy feladatukat (a hűtőközeg környezeti hőmérsékleten való kondenzálását) elláthassák. A hűtéstechnikában, főleg hosszú idejű tárolásnál igen fontos a hűtőkamra minél tökéletesebb légzárása. Megfelelő légzárásnál a kamra megbízhatóan fogja tartani a nyomást, onnan gáz nem fog elszökni. Az egyes kamrákban uralkodó nyomást a gyakorlatban egy igen praktikus módszerrel szemrevételezik. A kamra ajtaja felett egy pár méterrel egy kb. 15-20 cm átmérőjű műanyag cső helyezkedik el, mely az adott
kamrából indul ki, és a kamrába fut vissza. Ezen a csövön lyukak helyezkednek el, a csőre pedig nagy hosszúságban egy műanyag ballont („lufit”) rögzítenek. Így a hűtőház folyosóján
végigsétálva
lehet
ellenőrizni
az
egyes
kamrákban
uralkodó
nyomásviszonyokat: ahol a nyomás épp megnövekedett, ott a ballon felfúvódik, ahol csökken a nyomás, ott összemegy. A modern hűtéstechnikában (az ún. légtérszabályozott hűtéstechnikában) minden egyes hűtőkamrát nyomáspróbának vetnek alá, mellyel a kamra légzárását ellenőrizzük. A mérés célja, hogy az adott kamra nyomástartását (jelen esetben vákuumtartását) vizsgáljuk, teszteljük. A kamrában piezoelektromos érzékelőkkel mértük a nyomás változását. Az éppen vizsgált kamrát légmentesen lezártuk, majd a kamra falán erre a célra elhelyezett, zárható nyíláson keresztül egy porszívóval lecsökkentettük a nyomást, viszonylagos vákuumot hoztunk létre (-200 Pa nyomást, az uralkodó légköri nyomáshoz képest). Amint a relatív nyomás elérte a -200 Pascalt, elindult a mérés. A rendelkező szabvány szerint a kamrában uralkodó relatív vákuum 20 percen belül nem csökkenhet a felére (-100 Pascalra), ennek teljesülésekor a kamra légzárása a szabvány szerint megfelelőnek minősíthető. Cégünk elvárása ennél szigorúbb, mi legalább 30 percig követeljük meg, hogy a létrehozott vákuum ne csökkenhessen a felére. A legtöbb kamra szigetelése megfelelőnek bizonyult, a nyomás lassan növekedett ugyan, de nem érte el a relatív -100 Pascalt. Csupán néhány eset volt, amikor a követelményünk nem teljesült, ekkor a kamra szigetelését (panelek közötti rések, ajtók, ablakok, léghűtők, kondenzvízcsövek szigeteléseit) átvizsgálva, a hibahelyet felfedezve, majd a hibát elhárítva a mérést megismételtük (a hiba mindig a hiányos szigetelésben rejlik).
3.3. Hőterhelés-számítás Tervezésünk, számolásaink kiindulópontja az úgynevezett hőterhelés-számítás. Itt állapítjuk meg a hűtendő közeg hőterhelését, valamint a hűtési technológia által megkövetelt hűtőteljesítményt. A számítást egy kifejezetten erre megírt programmal végeztem, amely kezelőfelületén a kért adatokat kell megadni, a specifikus adatokat (pl. fajhő, hőátbocsátási tényező) táblázatból lehet kiválasztani.
Általános adatok: -
Elpárologtató típusa: Az elpárologtatóknak (léghűtőknek) több típusa van, jelen esetben a levegő szállítási módjára kérdez rá a program (az elpárologtatás módjára is több megoldás van, de itt ez nem releváns). Léteznek ventillátoros, illetve úgynevezett ,,csendes” léghűtők. Az előbbinél a levegőt ventillátorok keringtetik, az utóbbinál a gravitáció cseréli a sűrűbb hideg, illetve a ritkább meleg levegőt. [Ventilátoros elpárologtató]
-
Ventillátormotor: A ventillátormotor feszültségét kell kiválasztani, ami lehet 230V és 400V. [230V]
-
Környezeti hőmérséklet: A szabadban mérhető hőmérséklet, ezen a hőmérsékleten érkezik a hűtendő gyümölcs vagy zöldség. Olykor a meteorológiai intézettől kérdezik le a hűtéskor várható átlagos napi hőmérsékletet. [28 °C]
-
Kompresszor futásideje: A kompresszor napi futásideje a hűtési fázisban. [24 h]
-
∆tlog: A hűtött közeg és az elpárolgó hűtőközeg közötti közepes hőmérsékletkülönbség. [8 °C]
A hűtőkamra méretei és adatai: -
Hosszúság [10,4 m]
-
Szélesség [8 m]
-
Magasság [7,2 m]
-
Szigetelés [100 mm]
-
Padlózat: [Szigetelt]
-
Hűtőkamra hőmérséklet: Az elérni kívánt hőmérséklet, melyre lehűtjük az árut, majd ezen a hőmérsékleten tartjuk mindaddig, amíg el nem szállítják. [2 °C]
-
Leolvasztás: A hűtésünk tartalmaz-e leolvasztási ciklusokat. [Igen]
-
Leolvasztási intervallum: Hány óránként történik leolvasztás. [2 h]
-
Hőátbocsátási tényező: Hőtechnikai adat, mely megadja, hogy egy négyzetméter felületen egy Kelvin hőmérsékletváltozás hatására mekkora hőáram halad át. [0,19 W/m2*K]
Hűtőtér hőforrásai: A bevitt árun kívül egyéb hőforrások is vannak a kamrában, melyeket természetesen figyelembe kell vennünk számításaink során. Meg kell adni az alább leírt hőforrások számát, valamint, hogy naponta hány órán át ,,terhelik” a kamrát. -
Személyek: Általában a feltöltést végző személyek, számuk szokásosan 1-2. [1 db]
-
Gépek: A feltöltést segítő gépek, pl. villás targonca. [1 db]
-
Világítás: A világítást szolgáló lámpák, fénycsövek hőt bocsátanak ki, mellyel melegítik a teret.
Hűtendő áru adatai: -
Hűtendő áru: A hűtött zöldség vagy gyümölcs. Hosszas, részletes táblázatból lehet kiválasztani a szükséges élelmiszert, mely mellett fel van tüntetve a sűrűség, a fajhő, a hőkapacitás, stb.. Alapvetően meghatározza a hűtési igényt, valamint a technológiát. [Alma]
-
Beviteli hőmérséklet: A hőmérséklet, melyen az áru megérkezik. Ezt kell fokozatosan, egy bizonyos időtartam alatt lecsökkentenünk a kívánt hőmérsékletre. [22 °C]
-
Lehűtési idő: Az az időtartam, mely alatt a beviteli hőmérsékletről az adott értékre csökkentjük a kamra, így az áru hőmérsékletét. [168 h]
-
Beviteli mennyiség: A kamrában tárolható áru mennyisége tömegben kifejezve. Számításához megállapítjuk, hogy a teremben mennyi tároló rekesz fér el. Ezt az értéket beszorozzuk a rekeszenkénti átlagos tömeggel, így kapjuk a beviteli mennyiséget. Általában becsült, kissé felfele kerekített értéket adunk meg. [130000 kg]
-
Légzési intenzitás: A gyümölcsöknek és zöldségeknek az érésük során történő ,,légzésüket” jellemző, táblázatból nyert adat. [KJ/tonna]
-
Speciális hőkapacitás dermedéspont alatt [KJ/(kg*K)] Nem releváns, hiszen a dermedéspont felett tartjuk az árut.
-
Speciális hőkapacitás dermedéspont felett [KJ/(kg*K)]
-
Speciális dermedéshő [KJ/kg]
-
Maximális tárolási mennyiség: Ideálisan a beviteli mennyiséggel egyezik.
A fenti adatok megadása után jöhet a számítás, mely megadja a elpárologtatóra vonatkozó eredményeket: -
Felület
441,6 m2
-
Térfogat
599,04 m3
-
Hőátbocsátási tényező
181232,01 KJ/24h
-
Légcsere
107787,24 KJ/24h
-
Áru lehűtése
1358500 KJ/24h
-
Légzési hőmérséklet
653640 KJ/24h
-
Egyéb hő
65620,8 KJ/24h
-
Elektromos hő
170734,9 KJ/24h
-
Összes hőmennyiség
2537514,96 KJ/24h
-
Hűtő hőterhelés
29369,39 W
-
Szükséges elpárologtató teljesítmény
36711,73 W
Az utolsó eredmény a legmeghatározóbb adat a feladatunkat tekintve. A szükséges elpárologtató teljesítmény a hűtési igény, tehát az a hűtőteljesítmény, melyet az elpárologtató berendezésünkkel biztosítanunk kell. Ez tehát a kiinduló adatunk a további számításokhoz. Megjegyzendő, hogy a ∆tlog adat ezt az eredményt nagymértékben változtatja. ∆tlog =10 K értéknél a szükséges hűtőteljesítmény megegyezik a hőterheléssel. Kisebb érték megadásakor, tehát intenzívebb hűtési igénynél jócskán megugrik a szükséges teljesítmény, nagyobb értéknél – enyhébb hűtésnél – jelentősen csökken.
4. Gépészeti berendezéseket ellátó villamos készülékek méretezése, kiválasztása
A Carnot-körfolyamat leképezése a fentiek alapján különböző gépészeti berendezések láncolatából áll. A beépítendő berendezéseket a fent ismertetett hőterhelés-számítás elvégeztével tudjuk kiválasztani. Megkaptuk, hogy milyen hűtőteljesítményt kell biztosítani a különböző gépeknek. Különféle gyártók katalógusaiból válogathatjuk ki a nekünk megfelelő gépeket, csoportgépeket. Nagyobb teljesítményigénynél érdemes csoportgépeket
(csoportkompresszor,
csoportkondenzátor)
működtetni,
így
az
elvégzendő munka megoszlik a gépek között, illetve egy gép meghibásodása esetén a többi még rá tud dolgozni a rendszerre, így elégséges szinten működtetni tudja azt. Cégünk
a
hőterhelés-számítást
elvégezve
elküldi
annak
eredményeit
egy
partnercégünknek. Ez a cég kiválasztja a legoptimálisabb gépészeti összeállítást az adott feladat megoldására, és elküldi ajánlatát a cégünknek. A gépek mechanikai, villamos paraméterei ismertek, utóbbiak alapján kiválaszthatjuk az egyes berendezésekhez szükséges
villamos
kismegszakítókat,
védelmi,
motorvédőket,
illetve
működtető
mágneskapcsolókat
elemeket. a
A
felhasznált
Schneider
Electric
katalógusaiból választottam ki. A legtöbbet használt katalógusban megszakítóképesség és háromfázisú teljesítmény alapján vannak kategorizálva a motorvédők, minden motorvédőhöz
tartozik
egy-egy
oszlop,
melyben
megtalálhatóak
az
adott
teljesítményhez szükséges mágneskapcsolók, olvadóbiztosítók, hőrelék, stb..
4.1. Kompresszor A berendezés, mely összeköti az úgynevezett kis- és magasnyomású oldalt, más néven a szívó- és nyomóoldalt. Az elpárologtatott, gáz halmazállapotú hűtőközeget a közel elpárologtatási- nyomásról és hőmérsékletről átszállítja a kondenzációs- nyomásra illetve hőmérsékletre. Ehhez munkabevitelre van szükség, amit egy háromfázisú aszinkron motor biztosít. A motor tengelye mozgatja a kompresszor dugattyúit, melyek a közeget komprimálják. A bevitt munka nagysága arányos a hűtőteljesítménnyel, ezt egy úgynevezett C.O.P. (Coefficient of Performance – Teljesítménytényező) arányszám
mutatja. A hűtőteljesítmény és a tengelyen felvett teljesítmény is a szállított hűtőközeg fajtájától és meghatározóan az elpárologtatási- és kondenzációs hőmérséklettől függ. Az adott kompresszor hajtásához szükséges, a tengelyen bevezetendő P t teljesítmény a szállított hűtőközeg veszteséges komprimálására fordított úgynevezett belső vagy indikált teljesítményszükségletből (Pi) és a mechanikai veszteségek fedezésére fordított teljesítményből (Pm) áll. [1] A kompresszorokat igen gyakran csoportosan üzemeltetik, ezt hívják csoportkompresszoros működtetésnek. Így egy több kamrából álló rendszert nem egyetlen nagy teljesítményű gép lát el, hanem több kisebb. Ezzel az üzembiztonságot fokozhatjuk, hiszen egy kompresszor meghibásodása esetén a többi még elégséges szinten tudja tartani a nyomást.
3. ábra Kompresszor [4]
A kompresszort tehát egy háromfázisú aszinkron motor hajtja. A motor által nyújtott teljesítményt a megoldandó hűtéstechnikai feladat és annak körülményei határozzák majd meg. Ha megkaptuk a szükséges villamos teljesítményt, abból kiindulva kiválaszthatjuk a védelmi és vezérlő elemeket. A motorok indítására több módszer ismeretes. Az alábbi ábrán egy úgynevezett part-winding kapcsolású, Y/YY tekercselésű motort és annak vezérlését látjuk.
4. ábra Kompresszor motor vezérlés [5] Az indítás történhet direkt csillag kapcsolásban, vagy megosztott, ,,part-winding” kapcsolásban. Két tekercselés található, melyek egy bizonyos arányban oszlanak meg egymással. Part-winding indításban először csak az egyik tekercselés indul, lecsökkentve az indítási áramlökést a direkt indítás áramához képest. A második tekercselés maximum egy másodperces késleltetéssel bekapcsol, és innentől a két tekercselés együttesen működteti a motort. A kettős tekercselésű motorhoz tartozik egy MP10 (Motor Protection) megnevezésű motorvédelem, valamint egy olaj presszosztát (F5). A tekercselésekhez egyenként köthetőek a beavatkozó motorvédelmek (F1.1, F1.2), a gyakorlatban elegendő egy védelmet rendelni a két tekercseléshez, hiszen egyidejűleg kell megállítani mindkettőt. A motor melegedését (ami a kompresszor szívóoldalán van) az R1 ellenállással, a kompresszor nyomóoldali melegedését egy opcionális R2 ellenállással figyeljük. Mivel a motor – általában - közvetlenül a kompresszor szívócsonkjánál helyezkedik el, az itt beáramló hideg gázt használjuk a motor hűtésére. Az olaj presszosztát a kompresszor kenőolajának nyomását szabályozza. Érzékeljük továbbá a szívó- illetve nyomóoldali nyomást (F3, F4), megfelelően beavatkozva, ha valamelyik érték a megengedett határokat átlépi. A motor
fel van szerelve egy fűtőberendezéssel (E1), amely az olajkartert melegíti a kompresszor álló helyzetében. Ez azért szükséges, hogy a hűtőközeg ne tudjon a kenőolajba diffundálni, valamint így javítjuk az olaj viszkozitását. A motor indulásakor (K1) a fűtés lekapcsol. Az indításnál a főkapcsolóval (Q1) feszültséget adunk a rendszerre, majd az első tekercselés (K1) indításával, egy időrelé (K1T) egy másodperces késleltetésével indul a második tekercselés (K2), a kompresszor üzemel. Az indítás történhet direkt indítással, ekkor a két tekercselés kivezetéseit párosával rövidre zárjuk. A kompresszor üzemeltetése közben számos dolgot kell szem előtt tartanunk. A csoportgép kompresszorai szakaszos üzemben dolgoznak, gyakran leállnak majd ismét elindulnak a kialakult szívó- illetve nyomóoldali nyomás alakulásának megfelelően. Jól megfigyelhető, ahogy például a szívóoldali nyomás növekedésekor, ha az eléri a beállított értéket, legalább egy kompresszor azonnal elindul, hogy „ledolgozza” a nyomást, ami a nyomóoldalon nyomásnövekedéshez vezet. Amint megfelelő értékre kerültek a nyomások mindkét oldalon, egy kompresszor leáll. A kompresszorok tehát „hintáztatják” a nyomást, ami folyamatos változásban van a hűtés során, a változás bizonyos nyomásértékek között ingadozhat. A gépek tehát hol be- illetve kikapcsolnak. Célszerű a szabályzást úgy beállítani, hogy a kompresszorok egymást követő sorrendben, ciklusosan kapcsolnak. Példaként tegyük fel, hogy négy gép van a csoportban, jelenleg jár az 1., a 2., és a 3. kompresszor. Megnő a nyomás a szívóoldalon, eléri a beállított értéket. Ekkor beindul a 4. kompresszor, ledolgozza a nyomást. A nyomásszabályzás végeztével nem a legutóbb beindult 4. kompresszor áll majd le, hanem az 1. számú kompresszor. Legközelebb az 1. gép indul be, amit a 2. gép leállása követ, és így tovább. Így egyenletes terhelést biztosítunk a kompresszoroknak, nem egy gépnek kell sokszor egymás után elviselni az indítással járó áramlökést, illetve elősegítjük a gépek lehűlését. További figyelmet érdemel az, hogy a kompresszorba ne juthasson be a hűtőközeg folyadék állapotban, ami úgynevezett folyadékütéshez vezetne. Mivel a folyadékok normál körülmények között összenyomhatatlanok, a kompresszorba kerülve súlyos károsodást okozhatnak, ami jelentős anyagi kárral jár egyrészt a gép tönkremenetele miatt, másrészt a hűtés hatásfokának csökkenése miatt. A gyakorlatban ez mégis előfordulhat, ha a hűtőközeg adagolásáért felelős mágnesszelep beragad. Ekkor a léghűtő csövein túl gyorsan átfolyó folyadék nem tud elpárologni, így a kompresszorba kerülhet. A kompresszort ilyenkor azonnal le kell állítani, és el kell
hárítani a hibát. A hiba megszűnése után a gépben rekedt kevés folyadékot a kompresszor gyors egymás utáni indításával és leállításával le lehet dolgozni. A partnercég által javasolt gépünk a 4NES-20Y nevű kompresszor, melyből négy darabot csoportosan alkalmazva elláthatjuk a rendszert. A szükséges adatok: 1. táblázat A kompresszor adatai [6] Típus
4NES-20Y
Hűtőteljesítmény (Qc)
32,92 kW
Villamos teljesítmény (P)
13,32 kW
C.O.P.
2,47
cosφ
0,84
Hatásfok
90%
Megengedett áramfelvétel (Imeg)
33,2 A
Indítási áramlökés (Iind)
97 A Y / 158 A YY
Motor fordulatszáma
1450
Olajkarter fűtésének teljesítménye (Pkarter)
140 W
A fenti adatokból a hűtőteljesítmény, a villamos teljesítmény, a megengedett- és indítási áramok, a fordulatszám illetve a karterteljesítmény katalógusadatok. A cosφ teljesítménytényező és a hatásfok értékére vonatkozó adatot a gép katalógusában nem találtam. A használt értéket egy Siemens motorkatalógusból [7] vettem át, ahol a mi motorunkhoz hasonló, azt legjobban közelítő motor adatait vettem figyelembe (4 pólusú; 50 Hz; 1500 fordulatszám; 90% hatásfok; 0,84 teljesítménytényező). A névleges áramerősség számítása:
Ez a névleges áramerősség értéke, mely tartalmazza mind a hatásos, mind a meddő áramot. A katalógusban megadott megengedett áramerősség ennél nagyobb, így a továbbiakban annak értékével számolok. A számítások során először feszültségesésre
végzem el a méretezést, majd a kapott szabványos keresztmetszetet melegedésre ellenőrzöm. A használt vezetékek anyaga réz. A feszültségesésre való méretezéshez ki kell választanunk egy megengedett százalékos feszültségesést. Ennek értékét a Kádár Aba által szerkesztett Erősáramú zsebkönyvből [8]
választottam.
A
fogyasztásmérő
utáni
hálózaton
általában
megengedett
feszültségesés 1,5%, illetve csak motorikus fogyasztók esetén 3%. Kompresszorunk tisztán motorikus fogyasztó, de a fokozott üzembiztonságot szem előtt tartva a szigorúbb 1,5%-os értéket választottam a méretezéshez. A mértékadó feszültségesés:
A szükséges keresztmetszet számítása:
A legközelebbi felfelé kerekített szabványos keresztmetszet:
A vezetékhosszat azért választottam 22 m-re, mert a kompresszorok csoportgépe a hűtőházon kívül, egy gépházban fog elhelyezkedni, amely kb. 20 méterre lesz a kapcsolószekrénytől, a szekrényen belül pedig maximum 1-2 m vezetékre van szükség (fázisonként). A kapott szabványos keresztmetszetet melegedésre ellenőriznünk kell. Az ellenőrzést egy erre használatos táblázat segítségével végzem a továbbiakban.
5. ábra Vezetékek terhelhetősége [9]
A táblázat különböző terhelési csoportokba osztja a réz- illetve alumíniumvezetékeket. Mivel mi többeres, szabadon szerelt kábelekkel dolgozunk, a B terhelési csoport értékeit vesszük figyelembe. Ez alapján a 4 mm2-es rézvezeték 36 A áramerősségig terhelhető, az általunk használt megengedett áramfelvétel 33,2 A. Így a kapott keresztmetszet mind feszültségesésre, mind melegedésre megfelel. Kompresszoronként el kell látnunk még az egyes gépek olajkartereinek fűtését. Ehhez csupán a teljesítményfelvétel értéke áll rendelkezésünkre (Pkarter=140 W). A karterek viszonylag kis áramokat vesznek fel, így nem használunk mindegyikhez külön védelmet, egy darab kismegszakító fogja védeni mind a négyet. Egy karter áramfelvétele:
A vezeték méretezése a fentiekhez hasonlóan történik. A választott megengedett százalékos feszültségesés 1,5%:
A legközelebb eső szabványos keresztmetszet:
Ez a vezeték ugyan megfelelne melegedésre is, de mivel a későbbiekben igen nagy tételben használunk majd 1,5 mm2-es vezetéket, úgy döntöttünk, hogy a karterfűtést is ezzel a keresztmetszettet kötjük be, így:
A fenti adatok alapján kiválaszthatóak a szükséges villamos berendezések. A kiválasztásnál, mivel katalógusból [10] választunk, mindig a szükséges értékhez legközelebb lévő, felfele kerekített, szabványos méretű berendezést alkalmazzuk. A katalógusban a 18,5 kW teljesítményű motorokhoz tartozó, 38 A üzemi áramerősségű egységeket választottam, a motorvédők közül a 35kA megszakítóképességűt. Az időrelét egy interneten talált katalógusból [11] választottam.
2. táblázat A kompresszor villamos berendezései Berendezés
Típus
Darabszám
Egységár
Ár összesen
Védelem
GV2-ME38
4
16795 Ft
67180 Ft
Működtetés
LC1-D38
8
15305 Ft
122440 Ft
Időzítés
RE11LMBM
4
7080 Ft
28320 Ft
Kartervédelem
C60N4
1
1100 Ft
1100 Ft
Négy darab kompresszort kell ellátnunk, tehát négy motorindítóra van szükségünk. A működtető mágneskapcsolókból azért kell nyolc darab, mert Y/YY kapcsolásban indítjuk a motorokat, tehát a 2-2 tekercseléshez 2-2 mágneskapcsoló szükséges. A két kapcsoló közé egy időzítő relét fogunk iktatni, mely biztosítja a tekercselések indítása közötti egy másodperces időkülönbséget. A választott relénk egy multifunkciós időrelé, mely többféle késleltetési lehetőséget biztosít, állítható időtartománnyal. Mi értelemszerűen, a relé ,A’ funkcióját, az ejtéskésleltetést alkalmazzuk egy másodperces időbeállítással. A négy kartert egy kismegszakító védi, melyet internetes katalógusból választottam [12].
6. ábra A kompresszorok bekötése (1/2)
7. ábra A kompresszorok bekötése (2/2)
4.2. Kondenzátor A gáz állapotú, kondenzációs hőmérsékleten és nyomáson lévő hűtőközeg cseppfolyósítását
végzi.
A
kompresszortól
érkező
hűtőközeg
a
természetes
hűtőközegnek leadja a hűtött közegből, valamint a kompresszió során felvett energiaáramok összegét. A hűtőközeg túlhevített gőzként lép be a kondenzátorba, ahonnan telítési hőmérsékletű folyadékként távozik. A természetes hűtőközeg (a környezet) hőmérséklete emelkedik a hőfelvétel során. A hűtőközeg túlhevítési hőjét hőmérséklet-csökkenés mellett, fázisváltozási hőjét (amit a párolgáskor felvett) állandó kondenzációs hőmérsékleten adja le [1].
8. ábra Kondenzátor [13] Egy kondenzátor alapvetően a hűtőközeget megvezető csővezetékből, valamint a hőátadást segítő ventillátorokból áll. A választott kondenzátor releváns adatai:
3. táblázat A kondenzátor adatai [14] Típus
GVVX 080.1A/2X2-ND.E
Hőteljesítmény (Q)
185 kW
Villamos teljesítmény (P)
1,8 kW
Névleges áramfelvétel (In)
3,8 A
Motor fordulatszáma
890
A hűtőteljesítmény a kondenzátor egészére vonatkozik. A villamos teljesítmény, illetve a névleges áramfelvétel a kondenzátor egy-egy ventillátorára értendő, melyeket háromfázisú villanymotorok forgatnak.
A megengedett százalékos feszültségesés 1,5%, így a mértékadó feszültségesés:
A vezeték keresztmetszete:
A vezeték hossza azért 25 m, mert a kondenzátornak mindenképpen a hűtőházon kívül kell elhelyezkedni, a kapcsolószekrény viszont bent helyezkedik el a már említett emelvényen. Ahogy a kondenzátor rézcsöveit (amikben a hűtőközeg áramlik), úgy a kábeleket is a padlástéren vezetik ki a géphez. A kapott keresztmetszet igen kicsi, és ugyan melegedésre is megfelelne az 5. ábra alapján, a fokozott üzembiztonságot szem előtt tartva nem az ezt követő legközelebbi keresztmetszetet választom, hanem kissé nagyobbat; figyelembe véve az indítási áramlökéseket, valamint az esetleges hálózati túláramokat. A választott szabványos keresztmetszet tehát:
A katalógusból [10] a 2,2 kW teljesítményhez, és 6 A üzemi áramfelvételhez tartozó berendezéseket választottam, a védelemnél a 15 kA megszakítóképességűt. 4. táblázat A kondenzátor villamos berendezései Berendezés
Típus
Darabszám
Egységár
Ár összesen
Védelem
GV2-ME10
4
11024 Ft
44096 Ft
Működtetés
LC1-K06
4
3600 Ft
14400 Ft
9. ábra A kondenzátor ventilátorainak bekötése
4.3. Léghűtő A kiválasztott hűtőközeg megfelelő hőmérsékleten és nyomáson való elpárologtatására alkalmas berendezés, amelyben a hőfelvétel történik. A hűtőközeg az elpárolgási hőmérsékletét elérve fázisváltozáson megy keresztül, ahol állandó hőmérsékleten felveszi a hűtendő közeg hőjét. Alapvetően két típusú hőcserét alkalmazhatunk. Az egyik a csőköteges hőcserélés, ahol a hűtött közeg egy köpeny és a csövek közötti térben helyezkedik el, itt úgynevezett nagyterű forrás történik. A másik megoldás a kényszerített áramlású hőcserélő, ahol a hűtőközeget egy csőben áramoltatjuk, és az áramlás közben változik meg a halmazállapota. A hűtött közeg tulajdonképpen a levegő, amelyet a léghűtő ventillátorai juttatnak be a hűtőkamrába, ahol a hideg levegő az árut hűti. A hűtőteljesítmény függ a hőátadás felületétől. Ezt a felületet a léghűtőben
található lamellák teszik ki, melyek párhuzamosan egymás mellett sorakoznak. A köztük lévő lamellatávolság függ a hűtési igénytől, illetve a jégképződés mértékétől. A léghűtő egész szélességében, a hűtőközeget áramoltató csövekkel párhuzamosan találhatóak a leolvasztáshoz szükséges fűtőszálakat tartalmazó csövek. A léghűtőn gyakran több ventillátor található, melyek a kamra levegőjét keringtetik, így biztosítva a kamrában a hőcserélést. Az elpárologtató hűtőteljesítményét a hőterhelés-számítás eredményeként kapjuk.
10. ábra Léghűtő [13] A léghűtő villamos ellátásánál figyelembe kell vennünk a léghűtő ventillátorait, a leolvasztásért és a csepptálcafűtésért felelős fűtőbetéteket, valamint a mágnesszelep vezérlését. A ventillátorokhoz a kondenzátor ventillátoraihoz hasonló módon választjuk ki a berendezéseket, a különbség a teljesítmény- és áram nagyságában rejlik, illetve, hogy itt egyfázisú motorok működnek. A leolvasztóbetétekhez és a mágnesszelepekhez megfelelő kismegszakítókat, valamint működtető mágneskapcsolókat kell választanunk. Hat hűtőkamrát kell ellátnunk, kamránként 2-2 léghűtővel, léghűtőnként 4-4 ventillátorral. Léghűtőnként tehát egy-egy motorvédőt/motorindítót alkalmazunk,
melynek 3 fázisát valamilyen módon elosztjuk a 4 egyfázisú motor között. Hogy az egyes fázisokat egyenlően terheljük, az első és a második kamrában az ,R’ fázis fog kétkét ventillátort működtetni, a másik két fázis egyet-egyet. A harmadik és negyedik kamrákban az ,S’ fázis visz két-két motort, az ötödikben és a hatodikban pedig a ,T’, így elosztottuk az egyes fázisok terhelését. A választott elpárologató lényeges adatai: 5. táblázat A léghűtő adatai [15] Típus
S-GACA RX 040.1F/47-ENW53.E
Hűtőteljesítmény (Qlégh)
16 kW
Villamos teljesítmény (Plégh)
0,32 kW
Névleges áramfelvétel (Ilégh)
1,4 A
Motor fordulatszám (n)
1370
Leolvasztás teljesítménye (Pl)
2,3 kW
A villamos teljesítmény és a névleges áramfelvétel egy ventillátorra értendő. A mértékadó feszültségesés (ε=1,5%):
A vezeték keresztmetszete:
é
Mivel a négy motor között meg kell osztanunk a hálózat három fázisát, lesz olyan fázis, amelyen az áramfelvétel kétszeres lesz, ezt a fenti számításban is figyelembe vettem. A vezetékhosszat azért számoltam 35 méterrel, mert a kapcsolószekrénytől el kell jutnunk egészen a hűtőkamrák hátsó falán, a mennyezet közelében felszerelt léghűtőkhöz. Ez a távolság az adott hűtőházunknál kb. 30 m maximum, amihez még hozzá kell adni a
szekrényben felhasznált vezetékek hosszát. A kapott értékhez legközelebb eső szabványos vezeték keresztmetszet: é
A kapott szabványos keresztmetszet az 5. ábra alapján melegedésre is megfelel. A szükséges villamos védelmi és működtető berendezéseket a használt Schneider katalógusban [10] a 0,37 kW-hoz és 6 A áramerősséghez tartozó, 15 kA megszakítóképességű motorvédőt választottam, valamint az ehhez tartozó működtető mágneskapcsolót.
6. táblázat A léghűtő-ventilátorok villamos berendezései Berendezés
Típus
Darabszám
Egységár
Ár összesen
Védelem
GV2-ME06
12
8790 Ft
105480 Ft
Működtetés
LC1-K06
12
3600 Ft
43200 Ft
A
leolvasztóbetétek
villamos
ellátása
3-3
kismegszakítóból,
illetve
1-1
mágneskapcsolóból áll. A tervezéshez mindössze annyi adatunk van, hogy 230 V fázisfeszültséggel működnek a betétek, fázisonként 2,3 kW
teljesítménnyel.
Léghűtőnként négy fűtőbetétünk van, ebből három a leolvasztásért felelős, egy pedig a csepptálcafűtésért. A négy betét között kell szétosztanunk a hálózat három fázisát. A ventillátorokhoz hasonlóan itt is egyenletesen osztjuk el a terhelést: az 1. és 2. kamrában az R és S fázis üzemelteti csak a leolvasztóbetéteket, a T a csepptálcát is. A 3. és 4. kamrákban az R kapja a csepptálcát, az S és a T csak a leolvasztást. Az 5. és 6. kamrákban az R és T fázisok csak leolvasztanak, az S fázis a tálcát is fűti (a kapcsolási rajzokon R=L1; S=L2; T=L3). Számítható a wattos áramerősség egy fázisra:
Ez az áramerősség fogja hőteljesítménnyé alakulva felmelegíteni a léghűtő belső terét, így leolvasztva a hűtőlamellákra rakódott jeget. A szükséges keresztmetszet méretezésekor, valamint a berendezések kiválasztásakor ennek az értéknek a kétszeresét vettem figyelembe az előbb ismertetett terheléselosztás miatt. Így: Mértékadó feszültségesés:
Keresztmetszet:
é
A legközelebbi szabványos keresztmetszet:
A kapott keresztmetszet a vártnál jóval nagyobb. Ekkora vezetékeket (illetve kábeleket) több száz méter hosszúságban kihúzni mind a helyigény szempontjából, mind gazdasági szempontból túlzás, ráadásul leolvasztásonként a 20 A áramerősség csak az egyik fázis vezetékén fog áthaladni, a többin mindössze 10 A halad. A méretezést elvégezzük 10 Are is:
é
Az így kapott szabványos keresztmetszet:
Ez megfelel az egyszeres terhelésű fázisok vezetékének mind feszültségesés, mind melegedés szempontjából. Megállapítható, hogy melegedésre a kétszeres terhelésnél is (20 A) megfelel, így ezt a méretet fogjuk használni a leolvasztás összes vezetékénél.
A választott mágneskapcsolót a 9 kW teljesítményű, 25 A áramerősségű elemek oszlopában találtam [10], a kismegszakítót egy interneten talált Schneider katalógusban [12]. 7. táblázat A leolvasztás villamos berendezései Berendezés
Típus
Darabszám
Egységár
Ár összesen
Védelem
C60N25A
36
800 Ft
28800 Ft
Működtetés
LC1-D25
12
10388 Ft
124656 Ft
A léghűtő csöveiben haladó, és ott elpárolgó hűtőközeget mágnesszelep segítségével tudjuk adagolni. A mágnesszelep védelméhez egy kismegszakító [12], működtetéséhez mindössze egy kis mágneskapcsoló [20] szükséges. Mivel igen kis teljesítmény- és áramfelvételről van szó, elegendő, ha három mágnesszelepre mindössze egy kismegszakító jut. A választott szelep a Castel cég gyártmánya [16], melynek teljesítményfelvétele mindösszesen 8 W. Ebből 12 darabra van szükségünk, hiszen minden léghűtőhöz kell egy. A vezeték méretezése: Áramerősség:
Mértékadó feszültségesés:
A keresztmetszet:
é
Igen kis keresztmetszetet kaptunk eredményként, de mivel 1,5
-es vezetékből
(illetve kábelből) egyébként is több száz méterre lesz szükségünk, így a mágnesszelep ellátását is ezzel a keresztmetszettel fogjuk megoldani.
8. táblázat A mágnesszelep villamos berendezései Berendezés
Típus
Darabszám
Egységár
Ár összesen
Védelem
C60N2A
4
1500 Ft
6000 Ft
Működtetés
Finder 2
12
995 Ft
11940 Ft
11. ábra A léghűtők bekötése az első kamrában. A többi kamra rajza a Mellékletek fejezetben található.
4.4. Betáplálási áram meghatározása
Ahhoz, hogy megkapjuk a szükséges betáplálási áramerősséget, ismernünk kell az ún. maximális egyidejű áramfelvételt, vagy teljesítményfelvételt. Ez azt jelenti, hogy a hűtőház működése során az alkalmazott gépészeti elemek közül melyik és legfeljebb hány darab működhet egyazon időben. Feltételezzük, hogy lesz olyan időpillanat, amikor egyszerre működik mind a négy kompresszor, megy mind a négy kondenzátor ventilátor; tehát ezek teljesítményének/névleges áramának összegét már biztosan számításba vehetjük. A léghűtők által kívánt egyidejű teljesítményigény a leolvasztási ciklusok
kiosztásától
függ.
Hűtéskor
a
léghűtő
ventilátorai
dolgoznak,
a
leolvasztóbetétek nem működnek. Leolvasztáskor a helyzet fordított. Mivel a fűtéskor jóval nagyobb áramok folynak, arra törekszünk, hogy minél kevesebb fűtőszál működjön egyszerre. A ciklusok kiosztására az a gyakorlat alakult ki, hogy minden egyes léghűtőnek kétóránként teljesen le kell olvasztania a betárolási időszakban. A beállított leolvasztási idő léghűtőnként 15-20 perc között változik. Jelenleg hat hűtőkamrát kell ellátnunk, kamránként két darab léghűtővel. Ha 20 percre választom az egyes léghűtők teljes leolvasztási ciklusát (olvasztás, lecsepegés, fagyasztás), és a ciklust úgy állítom be, hogy minden 20 percben a soron következő kamra két léghűtője olvasszon le, akkor kamránként 20 percet számolva, két óra alatt minden kamrában végigment a ciklus. Így a maximális egyidejű áramfelvétel szempontjából két léghűtő leolvasztóbetéteit, kell figyelembe vennem, valamint a maradék 10 léghűtő ventilátorait. Maximális egyidejű áramfelvétel egy fázison: é
(18)
Ez az az áramerősség, amely a gépészet működése során maximálisan terhelhet egy fázist. Ennél csak kisebb áram folyhat majd, hiszen nem feltétlenül jár mindig az összes kompresszor és az összes kondenzátor, a léghűtők se fognak egész nap üzemelni pl. a
betárolási időszak után, tehát amikor a kamra már lehűlt a kívánt hőmérsékletre. Törekedtünk a lehető legkisebb értéket kihozni eredményül, hiszen a megrendelőnek sem mindegy, hogy mekkora villamos teljesítményt kell igényelnie a helyi áramszolgáltatótól. Ezt az áramerősség-értéket közöltük azzal az alvállalkozóval, aki a hűtőház villamos betáplálásának kiépítéséért felelős. Ők ennek alapján számították és tervezték a szükséges betáplálási keresztmetszetet és a hálózatot. A használt betáplálási keresztmetszet:
5. Villamos kapcsolószekrény
5.1. A szekrény összeállítása, bekötése A villamos kapcsolószekrény foglalja magában mindazon villamos berendezéseket, melyek
a
hűtőház
gépészetének
elektromos
ellátását,
védelmét,
vezérlését,
szabályozását végzik. Innen futnak ki az erősáramú kábelek, valamint ide érkeznek vissza a mérőeszközök kábelei. Mondhatnánk úgy is, hogy ez a hűtőház „lelke”. Méretét tekintve, magának a szekrénynek a kiválasztása a benne lévő elemek számától függ. Egy egyszerűbb, kevesebb berendezést igénylő hűtőháznál viszonylag kisebb lehet maga a szekrény is, ugyanakkor egy sok kamrából álló, több kompresszort, kondenzátort, sok léghűtőt irányító szekrény igen méretes lehet. Jelen feladatunk viszonylag nagyobb szekrényt kíván, hiszen 4 kompresszort, 4 léghűtő ventillátort, 12 léghűtőt kell ellátnunk. Egy 2000*1200*400 mm belméretű, szerelőlemezzel kiegészített szekrényt rendeltünk a Schneider Electrics-től (CMO201240PM) [17]. A szerelőlemezt egy alkalmas méretű asztalra, megfelelően alátámasztva helyeztük el, majd papíron megterveztük, hogy helyezzük el a vezetékeket rejtő perforált műanyag csatornákat, valamint a villamos elemeket rögzítő kalapsínt. A tervezés után jött a kivitelezés; lemértük, megjelöltük a szükséges távolságokat, majd megfelelő módon rögzítettük a csatornákat és a síneket. A kialakításnál ügyeltünk a precíz, igényes, ízléses elhelyezésre, minden elem kellően párhuzamos illetve merőleges legyen. Ezután
következett a kiválasztott, illetve megrendelt villamos berendezések rögzítése az erre alkalmas síneken. A felépítésben logikus sorrendet követtünk: legfelül érkezik a betáplálás elosztása, mely az alatta lévő védelmekhez fut. A védelmeket követik a vezérlő mágneskapcsolók, majd legalul helyezkedik el a sorkapocs, ahonnan majd a helyszínen bekötjük a gépészetet. A sorokban balról jobbra az egyes gépészeti berendezések villamos elemei találhatóak. A kondenzátorok, a kompresszorok, a léghűtők védelmei. Utána ugyanilyen sorrendben a vezérlések. Íme egy kép egy másik, az idén nyáron megvalósított, hasonló méretű kapcsolószekrényről:
12. ábra Kapcsolószekrény A jelen dolgozat tárgyát képező szekrényről nem áll rendelkezésemre fotó, de igencsak hasonlít a képen láthatóhoz. Látható, ahogy fentről lefelé, balról jobbra követik egymást a berendezések, majd minden vezeték vagy a sorkapocsba érkezik, vagy a szabályzókba. A vezetékek színe azok feladatai szerint eltérnek: megkülönböztetjük az energiaellátást
végző vezetékeket, a szabályozók, a mérőműszerek vezetékeit, a nullavezetőket. A nullavezetőt végigkötjük minden egyes alkatrészen, ezzel biztosítva a vezérlés nullpotenciálját. A jobb szélen a háromfázisú betáplálást elosztó sínek helyezkednek el. Legfelül az aggregátvezérlésért felelős PLC-k találhatóak, mellettük a szabályozók védelmei, valamint egy feszültségvédelmi relé, mely fázisaszimmetria; fáziskimaradás; fázissorrend csere; feszültségnövekedés- és csökkenés ellen védi a hálózatunkat. Legalul (a képen nem látszik) húzódik az érintésvédelemért felelős földvezeték, illetve a nullavezeték gerincvezetője. Ezek a főelosztónál közösítve vannak, EPH rendszert alkotva. A nullavezeték gerincvezetőjének keresztmetszete megegyezik a betáplálás keresztmetszetével, a földelővezeték a szabvány szerint 25 mm2-nél korlátozódik. Amikor a belső elkészült, a szerelőlemezt behelyeztük a szekrénybe, majd ott rögzítettük. A szekrény két ajtaján kivágtuk a szabályozók kezelőfelületeinek szükséges helyet, ezt követően azokat rögzítettük és bekötöttük. A szekrényen elvégeztünk egy ún. hidegpróbát, mellyel a beépített eszközök megfelelő működését ellenőriztük az összeszerelés helyén. Miután elkészült a szekrény, elszállítottuk a hűtőházba, ahol a (többek között) erre a célra szánt ,,podeszen” elhelyeztük. Ezt követően bekötöttük az általa kiszolgált gépészetet. Az egyes gépekhez többeres kábeleken továbbítottuk a vezetékeket. A kompresszorok csoportgépe nagyjából 20 méterre helyezkedik el a kapcsolószekrénytől, annak kábelei megfelelően elvezetve jutnak ki az egyes gépek kapcsolódobozaiig. A kondenzátorok, illetve a léghűtők bekötéséhez a padláson húztuk kb. 30 méter hosszúságban a kábeleket. Ezek a kábelek csatlakozódobozokba futnak az általuk kiszolgált gépek közelében. Ezekben a dobozokban kerülnek bekötésre a kondenzátor ventilátorai, a léghűtők ventilátorai, a leolvasztóbetétek, valamint a hűtőközeget adagoló mágnesszelepek. A bekötés során az érintésvédelmet mindig szem előtt tartva ügyeltünk rá, hogy minden egyes gép megfelelően földelve legyen. Utoljára maradt a hőmérsékletérzékelők bekötése. Ezek egyszerű NTC termisztorok, melyekből kamránként négyet szereltünk fel: egyet a kamra ajtaja fölé, ami a léghűtők által előrefúvott levegő hőmérsékletét érzékeli; egyet a kamra hátsó falára, a léghűtők alá: ez a visszatérő levegőt méri, ami megegyezik az alma és így a terem hőmérsékletével, ezt a hőmérsékletet mutatja az adott kamra szabályozója, illetve erre a hőmérsékletre szabályozunk; és egy-egy érzékelőt helyeztünk el a két léghűtőben.
5.2. Szabályozás
A hűtés során fontos feladatunk a különböző berendezéseink megfelelő szabályozása. A hűtőkamrákban szabályoznunk kell a hőmérsékletet, a leolvasztási ciklusokat; az aggregáton szabályoznunk kell (elsősorban) a szívó- illetve nyomóoldali nyomást. A hűtőkamrák szabályozásához kamránként egy-egy szabályozót szerelünk fel, ezek a vezérlőszekrény ajtaján vannak elhelyezve, a kamráknak megfelelő számozással. A szabályozón kezelőgombok vannak illetve egy kijelző, itt tudjuk beállítani a szükséges paramétereket. A beállított értékeket többször kell korrigálnunk a hűtés során, főleg a kamra beüzemelésekor, valamint a betárolás időszakában. Az üres kamrát lehűtésekor nem szabad rögtön a környezetiről az elérendő hőmérsékletre hűteni, hiszen a kialakuló nyomáskülönbség akár meg is rongálhatja az épületet. Naponta 4°C-os lépcsőkkel hűtjük le a kamrát, vagyis minden nap 4°C-t állítunk majd a szabályozón a kívánt hőmérsékletig. Amikor megtörtént a betárolás, lehűlt az alma; elkezdődik a hosszútávú tárolás. Mivel a fent ismertetett leolvasztással tulajdonképpen vizet vonunk ki a kamra levegőjéből, a leolvasztási ciklusok egyre ritkábbak lehetnek, ezért ennek paramétereit is át szokás állítani (feltételezve, hogy a kamra ajtaját nem nyitják ki, így nem kerül páradús levegő a terembe). A szabályozó bekötése igen egyszerű: be kell kötnünk az elhelyezett hőmérsékletérzékelőket; a visszatérő levegő érzékelőjét (ami a kamra, így az alma hőmérsékletét adja meg), valamint a két léghűtő belső érzékelőjét; illetve be kell kötnünk a mágnesszelep vezérlőjelét, a ventillátorok és leolvasztás vezérlőjeleit. A tápot egy 230/12 V-os transzformátor biztosítja. Kamránként egy szabályzót építünk be, melyek 2-2 léghűtőt látnak el. Jelen feladatunkhoz 6 darab szabályzóra van szükségünk, a választott szabályzónk az olasz Pego cég terméke: 200NANO4CK13 [18]. Egyszerű kezelőfelülettel rendelkezik, egyszerű és praktikus beállítási lehetőségeket biztosít. A fontosabb beállítási paraméterek és beállított értékek:
9. táblázat A teremszabályozók főbb beállítási paraméterei Jelölés
Leírás
Érték
d0
Leolvasztási ciklusidő. Két leolvasztás közötti időt kell 2 (4) megadnunk. Betárolási és hossztávú hűtési időszakban értéke eltér. (h)
dd2
A második léghűtő leolvasztásának késleltetése az 0 elsőhöz képest. A hálózati túlterhelés elkerülését segítheti elő, hiszen nem engedi, hogy egyszerre olvasszon a kamra két léghűtője. Mi ezt eleve figyelembe vettük, így értéke zérus (egyszerre olvasztanak a hűtők). (s)
d21
A leolvasztás kezdete előtt a szabályozó megméri a 10 léghűtő belsejének hőmérsékletét. Ha az itt beállított érték alatt marad ez a hőmérséklet, az fűtés elindul az első léghűtőben. (°C)
d22
Ugyanaz
mint
az
előző,
a
második
léghűtőre 10
vonatkozóan. (°C) d31
A leolvasztás ideje az első léghűtőben. (min)
15
d32
A leolvasztás ideje a második léghűtőben. (min)
15
d7
Lecsepegési idő. A hűtés kezdete előtt meg kell várni, 3 hogy a lamellákról a leolvasztott víz lecsepeghessen, hogy ne fagyhasson vissza azonnal. (min)
F5
Fagyasztási idő. A felmelegített léghűtőt vissza kell 2 hűteni, mielőtt a ventillátorok beindulnának. (min)
A1
Minimum hőmérséklet. Ez alá süllyedve leáll rendszer, a -20 szabályozóba épített riasztó figyelmeztető hangjelzést ad. (°C)
A2
Maximum hőmérséklet. E fölé emelkedve szintén leáll a 50 rendszer, beindul a riasztó. (°C)
tE1
Első léghűtő hőmérséklete. (°C)
leolvasott érték
tE2
Második léghűtő hőmérséklete. (°C)
leolvasott érték
dFr
Ha
d0=0
és
dFr=1,
akkor
lehetőségünk
van
a 0
leolvasztások idejét a nap hat bizonyos időpontjához kötni. Így nem ciklusosan történik a leolvasztás, hanem adott időpontokban. dF1-6
A megadott leolvasztási időpontok, a d0=0 és dFr=1 0 esetén.
d1
A leolvasztás típusa. 0-nál fűtőbetétes, 1-nél ún. 0 forrógázos fűtés.
Ezeken felül még igen sok beállítható paraméter létezik, de ezek többsége számunkra nem releváns (pl. a kompresszorvezérlő funkciók, de ahhoz külön szabályozónk van), nem használjuk, illetve az alapértelmezett értéken hagyjuk. A szabályozó két szinten programozható: felhasználói és üzemeltetői szinten. A felhasználói szint kezelésére a helyszínen betanítjuk egy helyi illetékest, aki a hűtést felügyeli. Rendellenesség, hiba esetén telefonon értekezve tudjuk módosítani a beállított értékeket. Az aggregátvezérlésért felelős PLC szabályozó (Eliwell [19]) igen összetetten programozható, nagyon sok a beállítható paraméter. Az alapvető szabályozási beállítások mellett programozhatjuk a kompresszorok különféle alapfunkcióit, a biztonsági funkciókat, a frekvenciaváltós hajtás paramétereit (ha ilyen a hajtásunk), a figyelmeztetések; jelzések működését, ugyanezeket programozhatjuk a kondenzátor ventilátoraira vonatkoztatva. Ezeken kívül különféle konfigurációs beállítások állnak rendelkezésre, programozható a kijelző, és még sok egyéb. Nagyon sok a paraméter, közülük sokat nem használunk, a legtöbbet pedig alapértelmezett értéken hagyjuk. Ami a legfontosabb, az a kompresszor és kondenzátor alapvető működésének beállítása, a szükséges elpárolgási hőmérséklet-és nyomás (szívóoldal), valamint a kondenzációs hőmérséklet- és nyomás (nyomóoldal) helyes beállítása a hőtechnikai adatok alapján.
5.3. Próbaüzem, beüzemelés
A vezérlőszekrény működését érdemes tesztelni, kipróbálni még az összeszerelés helyszínén, hogy képet kapjunk annak működéséről, felfedjünk esetleges hibákat. Erre szolgál az ún. hidegpróba. A teszt során villamosan megtápláljuk a szekrényünket, az aggregátvezérlőre pedig nyomásérzékelőkön keresztül rákötünk két gázpalackot, melyek a szívó- illetve nyomóoldali nyomást fogják biztosítani a vizsgálat során. A szabályzót a teszt idejére úgy állítjuk be, hogy a palackok nyomására legyen érzékeny (tehát lehet akár 1 bar a szívó-, 2 bar a nyomóoldal, csupán a tesztelés a lényeg). Ezután változtatjuk a palackokban uralkodó nyomást: pl. a ,,nyomó” palack nyomását csökkentjük, a ,,szívó” palackba pedig levegőt sűrítünk, vagy fordítva. A folyamat során figyeljük,
hogyan
reagál
a
szabályzó,
hogyan
kapcsolgatja
a
motorokat,
megbizonyosodunk a berendezés működőképességéről. A helyszíni beüzemeléskor számos dolgot kell elvégeznünk. Először is beprogramoztuk az összes szabályzót, beállítottuk a feszültségfigyelő relét, beállítottuk a motorvédőkön az áramkorlátokat. Nem lehetnek bekötetlen, szabadon maradt vezetékek, minden csatlakozást ellenőriznünk kell. Meg kell vizsgálnunk a kondenzátorventilátorok forgásirányát. Mivel háromfázisú motorról van szó, a fázissorrend dönti el, hogy a ventilátor merre fog forogni. Ezt az összeszereléskor nem tudhatjuk előre, ezért a helyszínen a motort bekapcsolva kell ellenőriznünk. Amennyiben a forgásirány nem megfelelő, a ventilátorok két fázisát meg kell cserélnünk a kapcsolódobozban. Ellenőriznünk kell a hőmérséklet-érzékelők pontosságát. Ha túl nagy a pontatlanság, azt a szabályzóban kell korrigálnunk. Az egyes gépeket bekapcsolva mérjük az áramfelvételt, a kapott értékeket összehasonlítjuk a várt eredményekkel. A villamos berendezések mellett magát a gépészetet is figyelnünk kell, itt általában a gépek jellegzetes hangjára figyelünk, a kialakított nyomásokra, a hőmérsékletekre.
6. Következtetések
A kitűzött feladatot a nyár, illetve a kora ősz folyamán megoldottuk, beleértve a tervezést, az összeállítást, a tesztelést, illetve a beüzemelést. Az őszi munkálatokban már nem tudtam részt venni egyetemi tanulmányaim miatt. A megoldásunk előnyére írható,
hogy a
fokozott
üzembiztonság
(kisebb
felülméretezések,
szigorúbb
paraméterek), és a kedvező gazdasági szempontok egyaránt érvényesültek, nagyobb kompromisszumok nélkül. A megvalósításhoz használt eszközök; a gépészeti- és villamos berendezések a célnak megfelelnek, méretezésünk, kiválasztásunk helyesnek bizonyult mind a próbaüzem, mind a tényleges beüzemelés során. A megoldás alapvetően bármely hasonló feladat elvégzéséhez használható; kisebb, 1-2 teremből álló hűtőházaktól kezdve hatalmas hűtőcsarnokok ellátásáig megfelel, csupán a paraméterek, az alkalmazott gépek, berendezések fajtája, mennyisége térne el. A hűtéstechnika szempontjából további előrelépést jelentene a mára elterjedőben lévő ún. ULO (Ultra Low Oxygen) technika alkalmazása. A technológia lényege, hogy a légtérszabályozott hűtőkamrákban a megfelelő gépészeti berendezésekkel lecsökkentik a levegő oxigénszintjét, így lassítják az alma élettani funkcióit. Az így tárolt alma (vagy egyéb gyümölcs) tovább őrzi meg frissességét; jobb, szebb állapotban kerülhet eladásra. A technológia bevezetéséhez szükség van a fent említett gépészet beszerelésére; valamint az azt ellátó, szabályozó villamos szekrényre, melynek megtervezése, kivitelezése további feladatot állíthat a megbízott villamosmérnökök elé.
7. Összefoglaló
A feladatot sikeresen elvégeztük, a hűtőház azóta is szüntelenül üzemel, kamráiban közel 800 tonna alma nyugszik arra várva, hogy hosszú hónapok elteltével kirakodják és értékesítsék. A munkám során megismerkedtem a hűtőházak működésével, az azokat ellátó gépészeti berendezésekkel; gyakorlati tapasztalatot szereztem a kisfeszültségű energiaellátás, védelem és vezérlés témakörökben. A feladat megoldásakor kamatoztatni tudtam az egyetemen szerzett ismereteim releváns részeit. A választott téma végigkísért mind a komplex tervezésemen, a TDK versenyen, a nyári szakmai gyakorlatomon, valamint a szakdolgozatom megírásán. A téma viszonylag speciálisnak mondható: mind a gépészetnek, mind az elektrotechnikának egy-egy specifikus területét érinti (áramlástan, hőtechnika, villamos vezérléstechnika). Összefoglalásként elmondhatom, hogy sikerült egy érdekes témát illetve feladatot választanom, melynek megoldása, megvalósítása sikerrel zárult.
8. Summary
The project has been successfully accomplished, the cold store is operating ever since, 800 tons of apple rests in its chambers, waiting to be unloaded and sold after several months. Through my work, I have gathered knowledge about the functioning of cold stores, its mechanical equipments; I have got technical experience about low-voltage energy distribution, protection and control. While solving project, I could use the relevant parts of my studies at the university. I have been working on the subject since my complex design, the TDK competition, the summer project, and my thesis. The topic is somewhat special to speak of: both in mechanical and electrical engineering it covers a specific field (hydrodynamics, heating, electrical control). In summary, I could choose an interesting topic as a project, and the solving of the task has been successful.
9. Köszönetnyilvánítás
Köszönöm Szabados Gábor villamosmérnök, felelős műszaki vezető úrnak, valamint Dr. Blága Csaba docens úrnak a hasznos tanácsait és segítségét, amelyet a munka elvégzéséhez nyújtott.
10. Irodalomjegyzék 1. Dr. Jakab Zoltán: Kompresszoros hűtés I. (Magyar Mediprint Szakkiadó Kft.) 2. http://iopscience.iop.org (2014.03.28.) 3. http://www.hklszaklap.hu/web-hkl/lapszamok/2010/december/1046-a-
hutogepek-gazdasagos-uzeme (2014.03.28.) 4. http://bitzer.de (2014.10.20.) 5. http://www.bock.de/Data/DocumentationFiles/09958-05-2012-Gb.pdf
(2014.03.10.) 6. http://www.bitzer.de/eng/productservice/p3/1552 (2014.10.21.) 7. http://www.motology.co.th/download/motors/(2)%20Standard%20Motor%20cat
alog.pdf (2014.10.21.) 8. Kádár Aba: Erősáramú zsebkönyv (Műszaki Könyvkiadó, 1981) 9. http://www.novill.hu/magazin-fooldal/vezetekek-terhelhetosege-meretezese
(2014.11.6.) 10. Schneider Electric: Védelem és teljesítményvezérlés (katalógus) 11. http://www.schneider-electric.hu/documents/support/schneider-
catalog/dk07_04_relek.pdf (2014.11.6.) 12. http://www.schneider-electric.hu/documents/support/schneider-
catalog/dk03_03_multi9.pdf (2014.11.7.) 13. http://guentner.hu (2014.10.20.) 14. http://www.schiessl.pl/download.php?s=1&id=3274 (2014.11.7.)
15. http://www.schiessl.pl/download.php?s=1&id=3268 (2014.10.20.) 16. http://www.castel.it/en/files/HANDBOOK_Solenoid_valves_01-VS-ENG.pdf
(2014.11.11.) 17. http://www.schneider-electric.hu/documents/support/schneider-
catalog/dk07_10_himel.pdf (2014.10.15.) 18. http://www.pego.it/en (2014.11.09.) 19. http://www.eliwell.it/home/ (2014.11.09.) 20. http://www.findernet.com/en/ (2014.11.02.)
12.Mellékletek
1. melléklet A léghűtők bekötése a második kamrában
2. melléklet A léghűtők bekötése a harmadik kamrában
3. melléklet A léghűtők bekötése a negyedik kamrában
4. melléklet A léghűtők bekötése az ötödik kamrában
5. melléklet A léghűtők bekötése a hatodik kamrában
6. melléklet Kapcsolási rajzok jelölése Jelölés
Megnevezés
Típus
KOMP1-4
Kompresszor
4NES-20Y
KOND1-4
Kondenzátor ventilátor
GVVX 080.1A/2X2-ND.E
V01.1-V12.4
Léghűtő ventilátor
S-GACA RX 040.1F
MSZ1-12
Mágnesszelep
Castel
QKOMP1-4
Kompresszor motorvédő
GV2-ME38
QKOND1-4
Kondenzátor motorvédő
GV2-ME10
Q1V-12
Léghűtő ventilátor motorvédő
GV2-ME06
Q1L-12
Leolvasztás megszakító
C60N25A
QK
Karter megszakító
C60N4A
Q1M-4
Mágnesszelep megszakító
C60N2A
KKOMP11-44
Kompresszor mágneskapcsoló
LC1-D38
KKOND1-4
Kondenzátor mágneskapcsoló
LC1-K06
K1V-12
Léghűtő ventilátor mágneskapcsoló
LC1-K06
K1L-12
Leolvasztás mágneskapcsoló
LC1-D25
K1M-12
Mágnesszelep mágneskapcsoló
Finder 2
Miskolci Egyetem Gépészmérnöki és Informatikai Kar Elektrotechnikai-Elektronikai Intézeti Tanszék
Villamosmérnöki szak Villamos energetikai szakirány
800 t kapacitású almatároló hűtőház gépészeti berendezéseinek villamos vezérlése, szabályozása, védelme
Szakdolgozat
Hunyadi Balázs DYPXDD 2015
