1. VÍZENERGIA HASZNOSÍTÁS MAGYARORSZÁGON

Jelen   munkában   arra   vállalkozom,   hogy   jelentősen   rövidítve,   részben   szintetizálva   és  kiegészítve idézzek fel néhány, a vízenergia kérdéskörben összegyűjtött dolgozatot, érintve a  magyarországi   potenciális   vízenergiát   és   vízenergia   hasznosítást,   továbbá   a   vízenergia  hasznosításának szerepét és helyzetét. Az alábbi összefoglaló készítésekor felhasználtam Kerényi A. Ödön, Kozák Miklós, Mosonyi  Emil, Szeredi István publikációit, az Országos Vízgazdálkodási Kerettervek adatait, a Magyar  Energia   Hivatal   kiadványait   valamint   egy   a   megaweb.uw.hu   honlapon   elérhető,   szerző  megnevezése nélküli dokumentumot.

1. VÍZENERGIA HASZNOSÍTÁS MAGYARORSZÁGON Magyarországon   a   vízenergia­felhasználás   a   múlt   század   végéig   az   egyik   alapvető  energiatermelési   mód   volt,   különösen   a   malomiparban.   1885­ben   Magyarország   akkori  területén 22647 vízkerék és 99 turbina üzemelt, 56 MW teljesítménnyel. A századfordulón  néhány   vízimalmot   törpe   vízerőművé   alakítottak,   amelyek   csak   elektromos   energiát  termeltek. Ilyenek voltak a Gyöngyösön, a Pilinkán, a Kis­Rábán, később pedig a Répcén a  Lajtán és a Sédén. A ma üzemelő 100 kW­nál kisebb teljesítményű vízerőművek több, mint  fele a második világháború előtt épült. Magyarország   műszakilag   hasznosítható   vízerőpotenciálja   kb.   1000   MW,   amely  természetesen   jóval   több   a   valóban   villamosenergia­termelésre   hasznosított   vagy  hasznosítható vízerőpotenciálnál. A százalékos megoszlás megközelítőleg az alábbi: •

Duna 72%,

•

Tisza 10%,

•

Dráva 9%,

•

Rába, Hernád 5%,

•

egyéb 4%.

Az elméleti vízerőkészlet jelenlegi kihasználását az alábbi táblázat szemlélteti Vízfolyás

Duna Tisza Dráva Egyéb

T50

Beépített

E50

2006. év

(MW)

(MW)

(GWh/év)

(GWh)

707

2

5348

0,001

99

40

708

135

40%

19%

88

680

95

14 15%

708

44 6%

A teljes hasznosítás esetén kinyerhető energia tehát közel 27 PJ, azaz mintegy 7500 millió  kWh évente. Ezzel szemben a valóság az, hogy •

a   Dunán   gyakorlatilag   nincs   –   és   várhatóan   a   közeljövőben   nem   is   lesz   –  villamosenergia termelésre szolgáló létesítmény,

•

a   Tiszán   a   –   hazai   viszonyok   között   nagynak   számító   –   Tiszalöki   Vízerőmű   és   a  Kiskörei Vízerőmű található 11,5 MW és 28 MW beépített teljesítménnyel,

•

a Dráván jelenleg nincs erőmű,

•

a   Rábán   és   a   Hernádon,   illetve   mellékfolyóikon   üzemel   a   hazai   kis­   és   törpe  vízerőművek döntő többsége,

•

egyéb vizeinken működő energiatermelő berendezés nincs üzemben.

A   hazai   kis­   és   törpe   vízerőműveink   nagy   része   a   kedvező   hidrológiai   és   topográfiai  adottságokkal   rendelkező   vidékeken   üzemel.   A   működő   erőművek   mindegyike  rekonstrukcióra   szorul.   Van,   ahol   kisebb­nagyobb   munkák   már   megtörténtek,   de   a  teljesítménynöveléssel   és   modernizációval   is   együttjáró   teljes   rekonstrukció   még   várat  magára. Észak­Magyarország területén a Hernádból kiágazó Bársonyos csatornán öt törpe  vízerőmű van. Mindegyik a huszadik század elején létesült, helyi energiaforrásként, egy­egy  40 kW­os Francis­turbinával. Összteljesítményük 200 kW, éves átlagos energiatermelésük  0,5   millió   kWh   lenne,   de   kettő   már   üzemképtelen   közülük.   Rajtuk   kívül   három   közepes  teljesítményű vízerőmű hasznosítja még a Hernád vízerőkészletét.

2. A VÍZENERGIA HASZNOSÍTÁSÁNAK SZEREPE ÉS HELYZETE A magyar villamosenergia rendszerben a vízenergia szerepe jelenleg tehát nem jelentős és  lényegi változás nem is várható. A hiányzó rendszerszabályozási kapacitás következtében  növekvő rendszerszabályozási költségek jelentkeznek, irreálisan magas terheket hárítva a  fogyasztókra.   Az   üzembiztos   és   rugalmas   rendszerműködéshez,   a   különböző   termelő  típusok rendszerbe illesztéséhez, valamint a rendszerirányítás költségeinek stabilizálásához  energiatározó rendszerek létesítése (pl. szivattyús energiatározó) szükséges. A vízenergia hasznosítása a világon jelenleg a villamos energia termelés egyötöd­egyhatod  részét teszi ki, a termelés vagy a beépített teljesítmény arányában. A beépített teljesítmény  2007­ben elérte a 850 000 MW­ot és a termelt villamos energia 3032 TWh volt. A világon rendelkezésre álló vízerő készletek jelentősek. A jelenleg hasznosított vízenergia  kb.   a   fele   a   gazdaságilag   hasznosítható   mennyiségnek   és   egyharmada   a   műszakilag  hasznosíthatónak.   Hozzávetőleg   a   meglévő   kapacitás   és   a   termelés   fele   Európában   és  Észak­Amerikában van. Az arányok folyamatosan változnak az Ázsiában és Dél­Amerikában  üzembe helyezett nagy vízerőművek miatt.  A vízenergia a jelenleg legnagyobb mértékben hasznosított megújuló villamos energia forrás.  A   világ   több   mint   150   országában   játszik   meghatározó   szerepet   a   villamos   energia  szolgáltatás terén. A nemzetközi felmérések szerint a világ több mint hatvan országban a  szolgáltatott   villamos   energia   több   mint   felét   biztosítja   és   legalább   húsz   országban   a  vízenergia,   meghaladja   az   összes   energia   kilencven   százalékát.   Néhány   országban   a  2

vízenergia   jelenti   az   egyetlen   belföldi   vagy   egyetlen   hasznosított   energiaforrást   (pl.  Norvégia). Egyes országokban a vízenergia hasznosítás kiemelt ütemű fejlesztésével más  energiahordozók kiváltását biztosítják, mint pl. Ausztria a nukleáris energiát, illetve Norvégia  a   földgáz   villamos   energia   termelési   célú   használatát   helyettesíti.   A   világ   vízenergia  termelésének több mint felét öt ország Brazília, Kanada, Kína, Oroszország és az USA állítja  elő. A magyarországi vízerőművek összes beépített teljesítménye kereken kb. 50 MW és az éves  termelésük   kevesebb   mint   200   GWh.   A   villamos   energia   szolgáltatás   szempontjából  szerepük nem jelentős és  a sajátosságaik (évi  90­110 nap üzemszünet vízjárási okokból)  még   azt   is   kizárják,   hogy   a   rendszer   szolgáltatások   biztosításában   (pl.   black­start)   részt  vállalhassanak. A   vízerőhasznosítással   szemben   jelentős   környezeti   és   egyéb   érvek   állíthatók,   azonban  nemzetközi méretekben növekvő szerepüket a vízerőhasznosítás fejlesztésének hosszú távú  előnyei jelentik, melyek elsősorban a következők: •

A   vízenergia   hasznosítás   eszközei   kiforrottak   és   sokszorosan   kipróbáltak.  Megvalósításának műszaki kockázati nem jelentősek.

•

A vízerőmű üzeme gazdasági szempontból stabil, termelési költségei alacsonyak és  az éves üzemköltségek nem jelentősek a beruházási költségekhez képest.

•

A   villamos   energia   termelés   gazdasági   kockázata   alacsony,   az   üzem   független   a  tüzelőanyag ármozgásoktól.

•

A   létesítmények   és   berendezések   élettartama   más   erőmű   típusoknál   hosszabb  élettartam   és   az   élettartam   egyszerű   eszközökkel   és   viszonylag   alacsony  költségekkel megnövelhető.

•

A   vízenergia   tiszta,   megújuló,   természeti   erőforrás   és   önmagában   mentes   a  számottevő környezeti hatásoktól (emissziókat illetve hatásokat a hasznosítás módja  okozhat).

•

A   vízenergia   hasznosítás   jelentős   mértékben   részt   vesz   az   üvegházhatást   okozó  gázkibocsátások csökkentésében.

A magyarországi vízerőkészlet hasznosíthatóságát az alábbi körülmények jellemzik: •

A   vízenergia   természeti   erőforrásként   az   állam   tulajdona   és   a   hasznosításához  szükséges   területek   (pl.   a   vízfolyások   medre,   parti   területi,   hullámtere)  általánosságban   az   állam   tulajdonában   vannak.   Sem   az   állam,   sem   a   tulajdonost  megszemélyesítő   szervezet,   sem   pedig   a   kezelési   feladatokat   ellátó   vízügy   nem  döntött a tulajdonában lévő értékek hasznosításáról és nem rendelkezik tervekkel. A  jogszabályok az adott szakterületet nem fedik le teljes körűen és nem alakultak ki a  nemzetközi   gyakorlatban   szokásos   koncesszió   alapfeltételei.   Így   ahol  megpróbálkoznak   bármilyen   kis   léptékű   vízenergia   hasznosításának  engedélyeztetésével akadályokba ütköznek. A jogszabályok hiányában nem védhetők  azok a döntések sem, melyeket esetenként a vízügyi szervezet valamelyik perifériális  egysége saját hatáskörében hoz.

•

Magyarország   vízerő   hasznosítási   lehetőségeinek   kb.   háromnegyedét   (70­75%)   a  Duna jelenti. Azonban a magyarországi Duna­szakasz jelentős része (kb. fele) közös  Szlovákiával.   Ezen   a   szakaszon   a   szlovák   hozzájárulás   nélküli   vízenergia  hasznosítás   eleve   kizárt,   illetve   a   Bős­Nagymaros   vízerőmű   rendszer   vitás  3

kérdéseinek   megfelelő,   kétoldalúan   elfogadott   kompromisszummal   való   lezárásáig  még arra sincs lehetőség, hogy a Magyarország megkaphassa a több mint tíz éve  üzemelő Bősi Vízerőmű termeléséből az országot megillető részt. A Dunakanyar és a  déli   országhatár   közötti   Duna   szakasz   hasznosíthatóságát   nem   korlátozza   más  országok joga. Valamilyen szintű kötöttséget a Duna Bizottság terve jelent, melyben  Adonynál   és   Fajsznál   jelölték   ki   a   hajózási   szempontból   szükségesnek   ítélt  vízlépcsők   helyét.  Ezek   mindegyike  egy­egy   150­170   MW   teljesítményű  kiegészítő  vízerőmű   létesítését   tenné   lehetővé.   A   kapcsolódó   infrastruktúra   fejlesztési   igény  volumene   miatt   úgy   ítélhető,   hogy   ilyen   projekt   gazdaságilag   akkor   válhat  megvalósíthatóvá, ha az infrastruktúra fejlesztés költségeit az érintett gazdasági ágak  felvállalják,   vagy   a   projekt   megfelelő   gazdasági   támogatásban   részesül.   Az   adott  kérdésben   példa   értékű   lehet   az,   hogy   Bulgária   és   Románia   kormánya   milyen  eredményt   ér   el   a   bolgár­román   közös   Duna   szakasz   hasznosításának  támogatásához. •

A becslések szerint a Tisza Magyarország vízerő hasznosítási lehetőségeinek kb. 10­ 15%­át teszi ki. A Kiskörei Vízerőmű beépített teljesítményének éves kihasználása  alapján   ez   némiképp   túlzottnak   ítélhető.   A   korábbi   tervek   egyrészt   a   vízi   út  paraméterek biztosításához igazodtak, ami a Kisköre alatti szakaszon jelenleg sincs  meg, másrészt pedig a Hármas Kőrös torkolata feletti vízhiányos szakasz öntözővíz  ellátási   gondjai   próbálták   enyhíteni.   Gyakorlati   szempontból   Csongrád   térségében  tervezhető   a   vízi   közlekedés   és   az   öntözési   vízkészlet   gazdálkodás   fejlesztését  kiegészítő vízerőmű kb. 20­25 MW teljesítménnyel. Távlatban Tisza felső, Tiszalök  feletti szakaszán a vízi út biztosítása indokolhatja olyan létesítmény kialakítását, amit  maximum 10­15 MW teljesítményű vízerőmű egészíthet ki.

•

A Dráva határszakasza Magyarország vízerő hasznosítási lehetőségeinek kb. 8% ­át  teszi ki. A tárgyban kialakult feszültségek miatt ma nem látható a közös hasznosítás  előtérbe kerülésének valószínűsége.

•

A   vízerőkészlet   fennmaradó   részét   a   kisebb   folyók   Maros,   Hernád   Rába,   Sajó,  Kőrösök illetve a kisebb patakokon, folyókon elképzelhető törpe vízerőművek jelentik.   Ezek   megvalósításának   költségszintje   olyan   magas,   hogy   még   a   támogatási  rendszerek alkalmazása esetén sincs számottevő esély a megvalósításukra.

A Magyarországon reálisan megvalósíthatónak ítélhető vízenergia hasznosítási lehetőségek  a meglévő létesítmények kiegészítésével irányozhatók elő. A leglényegesebbek ezek közül a  következők: •

A   szigetközi   Duna­ágrendszer   vízpótlására   üzembe   került   Dunakiliti   Duzzasztómű  hozzávetőleg   20­25   MW   teljesítmény   beépítését   teszi   lehetővé   lényegében   új  építmény   nélkül   és   a   jelenleg   átfolyó   (nemzetközi   egyezményben   garantált  mennyiségű) vízből 150­180 GWh/év villamos energia nyerhető.

•

A   Paksi   Atomerőmű   hűtővizének   visszavezetése   a   Dunába   7­8   MW   teljesítmény  beépítését   és   a   jelenlegi   hűtővíz   forgalomból   kb.   50­55   GWh/év   villamos   energia  visszanyerését teszi lehetővé. A Dunamenti Erőmű I. melegvíz csatornájából a vizet a  Dunába visszavezető kiserőmű revitalizálása kb. 1,5 MW teljesítményt képvisel.

•

A   Hármas   Kőrösön   kb.   65­70   éve   üzemelő   Békésszentandrási   Duzzasztómű  hozzávetőleg 4 MW teljesítmény beépítését teszi lehetővé lényegében új építmény  nélkül és a jelenleg átfolyó vízből kb. 12­14 GWh/év villamos energia nyerhető.

4

Összességében a kormányzati döntés nélkül is megvalósítható és gazdasági szempontból  reálisnak   ítélhető   kiegészítő   hasznosítási   lehetőségek   nagyságrendileg   maximum   40   MW  teljesítmény beépítését és 250­280 GWh/év villamos energia termelését teszik lehetővé. A   magyar   villamosenergia­rendszer   működése   és   szabályozási   igénye   szempontjából   az  elmúlt   évek   során   több   körülmény   egybeesése   lényeges   változásokat   hozott.   Elsődleges  ezek közül a rendszer üzeme szempontjából a kötelező átvétel hatálya alá tartozó termelés  arányának változása illetve a megújuló energia hasznosítás részarányának növekedése. A  szükséges szabályozási nem áll rendelkezésre és a rendszerszintű szolgáltatások piacán pl.  szekunder   szabályozási   teljesítmény   jelentős   hányadára   ajánlat   sem   volt.   Ennek   az   oka,  hogy a magyar villamos energia rendszer erőművei csak kevéssé alkalmasak a termelésük  változtatására,   szabályozására.   A   rendszer   szolgáltatások   piacának   felszabadítása  exponenciálisan   növekvő   árszinteket   eredményezett   olyan   monopolhelyzetbe   került,  kiöregedett   egységek   bevonásával,   melyek   a   szolgáltatásra   maradéktalanul   nem   is  alkalmasak. A szolgáltatásban való benntartásuk tetemes költség többleteit a fogyasztóknak  viselnie   kell,   de   ezzel   szemben   semmilyen   távon   nem   látható   az,   hogy   a   problémák  maradéktalan kezelése kialakulhat és a rendszerirányítás költségei stabilizálhatók illetve a  reális szintre visszatéríthetők lennének. A probléma gyors eszkalálódását mutatja, hogy egy év alatt 150 MW­tal nőtt a szekunder  szabályozásra igénybevett maximális teljesítmény, ami 2008 januárjában elérte a 671 MW  nagyságot, szemben a megfelelőnek tartott 150 MW teljesítménnyel. Ehhez kapcsolódva egy  év alatt 131 millió kWh­val (kb. 27%­kal) növekedett a szekunder szabályozáshoz felhasznált  kiegyenlítő   energia   mennyisége,   aminek   eredményeként   a   kiegyenlítő   energia   éves  költségének   növekedése   egy   év   alatt   3,5   milliárd   Ft.   Hasonló   dinamika   tapasztalható   a  szekunder teljesítmény lekötési díjaiban is. Az előbbi hatások alapján, együttesen 2008­ban  a   szekunder   szabályozás   költségeiben   több   mint   10   milliárd   Ft   nagyságú   a   probléma  megoldás egyéves halasztásának többlet költsége. Az összes rendszerszolgáltatás költségei  együtt   pedig   ezt   meghaladó   növekedést   mutatnak   és   2009–ben   az   éves   növekedés  meghaladja a 20 milliárd Ft nagyságot. A rendszerérdekű gyorsszabályzó erőmű – szivattyús  energiatározó  – belépése hatékony  eszköz lehet a villamosenergia­rendszer szabályozásában jelentkező és növekvő mértékű  problémák   feloldásához,   a   villamosenergia­rendszer   üzembiztonsága   növeléséhez.   A  villamos energia szolgáltatás biztonsága közérdek és EU direktívában rögzített követelmény. A lefolytatott vizsgálatok azt mutatják villamosenergia­rendszer üzeme által meghatározott  igények   teljesítése   legnagyobb   komplexséggel   és   legnagyobb   hatékonysággal   szivattyús  energiatározó beléptetésével biztosítható. Szolgáltatásainak egésze nem helyettesíthető más  megoldással, és csak egyes rész­szolgáltatások terén lehetnek versenytársai. A műszaki és  gazdasági   egyenértékűség   azonban   ezekben   a   szolgáltatásokban   sem   áll   fenn.   A  szabályozásra   jelenleg   alkalmas   földgáztüzelésű   blokkok   többségükben   kiszorultak   a  merevvé vált rendszer üzeméből. Ahhoz, hogy a földgáztüzelésű blokkok visszakerüljenek a  rendszer üzemébe (függetlenül attól, hogy a meglévőkről vagy újakról van szó, a szivattyús  energiatározó terhelés kiegyenlítő és főként a napi minimum terheléseket megemelő hatása  lenne szükséges. A nemzetközi gyakorlatban jelentős számú vizsgálat készült az energia  management és villamos energia minőség komplex szolgáltatási rendszerének biztosítására  a   lehetséges   alternatív   megoldások   alkalmazásával.   A   vizsgálatok   eredményei  egybehangzóan azt mutatják, hogy műszaki és gazdasági szempontból egyaránt a szivattyús  energiatározó alkalmazása jelenti a legkedvezőbb és egyben legkiforrottabb megoldást.

5

A   szivattyús   energiatározó   hagyományos   funkciója   a   rendszer   napi   terheléseinek  kiegyenlítése   a   minimumok   megemelésével   és   a   csúcsok   csökkentésével.   Az   üzeme  eredményeképp előálló terhelési menetrend kiegyenlítés visszahat a rendszer szabályozási  feltételeire és gazdaságos működésére. Különösen fontos ezek közül a magyar rendszerben  hiányzó   minimális   terhelés   emelési   lehetősége,   ami   az   üzemviteli   kényszerek   jelentős  hányadát megszünteti. A rendszer szabályozási igényének csökkentése egyben mérsékli a  rendszer többi erőművére háruló szabályozási követelményeket, eszközül szolgál a rendszer  tüzelőanyag   fogyasztás   és   az   emissziók   mérsékléséhez,   illetve   költséghatékonyság  növeléséhez.   A   leállításra   kerülő   drágán   termelő,   elavult,   környezetszennyező   és   kis  hatásfokú alaperőműveket pótolni kell. A pótlásra kis szennyező anyag kibocsátású, nagy  hatásfokú   és   korszerű   alaperőműveket   kell   építeni,   amelyek   akkor   tudják   a   szigorú  környezetvédelmi előírásokat teljesíteni, és olcsó villamos energiát előállítani, ha magas évi  kihasználással és közel állandó terhelésen üzemelnek. Ez azonban csak úgy lehetséges, ha  a   rendszerben   elegendően   nagy   energiatározó   kapacitás   van.   A   jelenlegi   nemzetközi  gyakorlatban   a   szivattyús   energiatározó   leglényegesebb   funkciója   a   szabályozó  teljesítmények biztosítása a rendszer működéséhez a folyamatos üzembiztonság megfelelő  szintjéhez.   A   más   alternatíváknál   kedvezőbb   dinamikai   tulajdonságokkal,   rövidebb  mobilizálási   időkkel   képes   a   rendszerszintű   szolgáltatások,   köztük   a   szabályozó  teljesítmények   biztosítására.   Gyors   mobilizálhatósága   alapján   alkalmas   a   szekunder   és  perces   szabályozási   teljesítmények   biztosítására,   de   számításba   vehető   az   üzemzavari  illetve (n­1) tartalék biztosítása is. A   szivattyús   energiatározó   kiegészítő   funkciójaként   említhető,   hogy   lehetővé   teszi   a  megújuló energiát hasznosító és más menetrendi kényszereket jelentő projektek illesztését a  villamosenergia­rendszer   üzeméhez   és   biztosítja   az   ahhoz   szükséges   gyorsan   igénybe­ vehető tartalékot. Növelheti a villamos energia kereskedelem rugalmasságát és biztonságát  az olcsó források használatának lehetővé tételével. A szivattyús energiatározó a rendszer  rugalmasságának   növelése   révén   esélyegyenlőséget   biztosít   a   különböző   fejlesztési  lehetőségeknek,   ideértve   a   megújuló   energiaforrások   növekvő   mértékű   felhasználását.   A  tiszta forrásból termelt villamos energia növelése kiemelt fontosságú közérdeknek minősül és  EU direktívában rögzített követelmény az emberi egészség védelme, fenntartása, valamint a  környezet szempontjából egyaránt. A szivattyús energiatározó globális környezetre gyakorolt pozitív hatásaként megemlítendő,  hogy   segítségével   csökkenthető   a   légkörbe   kibocsátott   üvegház­hatású   CO2  és   NOx  mennyisége,   hiszen   jellemzően   –   e   légszennyezőanyagok   kibocsátásától   mentes,   –   pl.  atomerőműből vagy megújuló forrásokból származó energiát használhat a feltöltéshez. Ezen  kívül a szivattyús energiatározó kiegyenlítő funkciójával segítheti a megújuló energiaforrások  (pl. szélenergia) kiaknázására történő beruházásokat is. Ezen tényezőknek köszönhetően a  szivattyús energiatározó hozzájárulhat a globális felmelegedés elleni küzdelemhez. A beépített teljesítmény szükséges nagyságát elsődlegesen a tervezett  funkció határozza  meg.   A   változó   piaci   környezetben   a   létesítmény   tervezhető   élettartamára,   vagy   annak  jelentős   hányadára   nem   prognosztizálható,   hogy   a   lehetőségek   közül   mi   lesz   tartósan  domináns funkció. Az egyes funkciók iránti igények, valamint a projekt beépített teljesítménye  és   eredménytermelő   képessége   közötti   összefüggés   mérlegelésével   alakítható   ki   a  megfelelő   stratéga.   A   gazdasági   vizsgálatok   alapján   a   szivattyús   energiatározó  teljesítményének   kiválasztása   két   irányban   mutat   korlátot.   Kis   teljesítmények   esetén   a  fajlagos beruházási költségek magasak, és ez a beépített teljesítménynek kb. 300–400 MW  környezetében szab alsó gazdasági határt. A felső  határt a piaci  értékesíthetőség  szabja  meg,   ami   maximum   600­700   MW.   Az   első   szakaszban   600   MW   nagyságrendet   lehet  6

előirányozni,   biztosítva  a   későbbi   bővítés   lehetőségét.   A  kapacitás   nagyság   optimumát   a  piaci   környezet   várható   alakulása   mellett   a   kiválasztott   telephely   specifikus   adottságai   is  befolyásolhatják A legkedvezőbbnek ítélhető potenciális hazai telephelyek azonosítására az elmúlt években  készített   vizsgálatok   a   korábbiakkal   megegyezően   azt   mutatta,   hogy   a   több   követelmény  közötti   kompromisszum   keresése   a   Dunakanyar   és   a   Dél­Zempléni   térségében   hozhat  eredményt. A vizsgált belföldi helyszínek három csoportba sorolhatók a bővíthetőség és a  fogyasztókra   háruló   legkisebb   gazdasági   teher   alapján.   Az   atomerőmű   bővítés,   illetve   új  blokk   létesítés   szándéka   miatt   csak   a   bővíthető   kapacitást   biztosító   helyszínek   lehetnek  perspektivikusak, és azok, ahol komoly gazdasági támogatás nélkül is lehetőség van projekt  megvalósítására. Ezek a Keserűs hegy, Sima, Hideg völgy, Urakasztala. Az   együttműködő   villamosenergia­rendszer   szabályai   szerint   minden   villamosenergia­ rendszernek   önellátóan   kell   biztosítani   a   fogyasztás   és   a   termelés   egyensúlyát.   Tehát   a  rendszer   szabályozását   a   magyar   villamosenergia­rendszeren   belül   kell   megoldani.  Gyakorlati   akadályai   is   láthatók   pl.   a   szekunder   szabályozás   országhatáron   túlról   való  biztosításának. Az elvégzett vizsgálatok szerint az országhatáron túli (Szlovákia, Románia,  Ukrajna) lehetőségek az előbbiekkel azonos költség nagyságrendet mutatnak. Nem látható  számottevő   előnye   az   országhatáron   kívüli   megoldásnak.   Ugyanakkor   számolni   kell   a  határkeresztező kapacitás allokációban való kötelező részvétellel. Nincs reális esélye annak,  hogy   a   határkeresztező   kapacitások   tartósan   leköthetők   lennének.   Ez   finanszírozási  problémákat vet fel. A határkeresztező kapacitás díja jelentős gazdasági terhet jelent, ezért  az országhatáron túl elhelyezkedő erőművek gazdasági szempontból nem versenyképesek.  Másik megoldási lehetőség a saját tulajdonú termelői vezeték. Ennek azonban számottevő  beruházási többlet költség kihatása van. A jelenleg viszonyok között nem látszik célszerűnek  a külföldi szivattyús energiatározó megvalósítását előtérbe helyezni. A   szivattyús   energiatározó   engedélyeztethetősége   terén   a   szűk   keresztmetszetet   az  erdészeti és a természetvédelmi szempontok jelentették. Az MVM Zrt. által kezdeményezett  szakmai együttműködés eredményeként az erdészeti és vízügyi szempontok és prioritások  kezelhetők   voltak.   Az   országos   erdészeti   hatóság   a   Dunakanyarban   elhelyezkedő  helyszíneket   tartja   engedélyezhetőnek.   Javasolja   a   bányák,   felhagyott   katonai   területek  előtérbe helyezését. Az országos vízügyi hatóság állásfoglalásában – vízkészlet használati  szempontból – kivette a szivattyús energiatározót az energetikai vízhasználat kategóriájából  és vízerőműnek sorolta be. Ezzel lehetővé tette a Dunát használó létesítmény gazdasági  megvalósíthatóságát,   de   támogatóan   lépett   fel   a   zempléni   projekt   engedélyezésében   is.  Egyelőre   nyitott   a  természetvédelmi  hatósággal  való  megegyezés  kérdése,   akik   szerint   a  bányák   és   felhagyott   katonai   területek   rehabilitációja   nem   fogadható   el,   és   az   egyes  helyszínek  között lényegi különbséget  tenni nem  tudtak.  A közös, konszenzusos szakmai  álláspont   kialakítására   irányuló   munkát   az   MVM   Zrt.   folytatja.   Az   elmúlt   években   az  engedélyezés terén szerzett tapasztalatok azt mutatják, hogy a kialakult jogszabályi feltételek  nehézséget eredményeznek az engedélyezés terén, és megnehezítik a beruházások gyors  hatékony   lebonyolítását.   A   probléma   általános   jellegű,   más   gazdasági   területeken   is  jelentkezik.   Az   engedélyezhetőség   hatékony   lefolytatása   megfelelő   beavatkozás   nélkül  kétséges, ezért a rendszer szabályozási problémák megoldását célszerű nemzetgazdasági  szempontból   kiemelt   jelentőségű   beruházásokkal   összefüggő   közigazgatási   hatósági  eljárások hatálya alá helyezni. Az   elvégzett   vizsgálatok   azt   mutatják,   hogy   a   beruházás   költségeinek   megfelelő   határok  között  tartásával  (a megfelelő  helyszín   kiválasztásával) a szivattyús   energiatározó  projekt  7

megvalósítása   a   rendszer   szolgáltatások   szempontjából   versenyképes,   jelentősen  csökkentheti a rendszerszintű szolgáltatások árait. A szivattyús energiatározó belépésével a  rendszerirányító csökkentheti az általa igénybevett rendszerszintű szolgáltatások költségeit  egyrészt az árak stabilizálásában másrészt pedig a projekt megfelelő használata esetén a  rendszerszintű   szolgáltatások   iránti   igény   mérséklődésével.   A   projekt   megvalósítása   a  villamos energia szolgáltatás költségeit mérsékli, és a biztonságát növeli, tehát a villamos  energia fogyasztók érdekét szolgálja.

VÍZERŐMŰVEK MAGYARORSZÁGON Adatok: H = Esés (m); Q = Víznyelés (m3/s); P = Teljesítmény (kW); W = Termelés (kWh/a).

TISZA­FOLYÓ TISZALÖK (TISZA I.) Üzembe helyezés: 1954 duzzasztó; 1958 hajózsilip; 1959 erőmű 5.0 m; 300 m3/s, 12.500 kW; 45,0 millió kWh/a 3 db KAP turbinavert (4,8 m átm; 75 ford/min; 100 m3/s) Üzemelés 1,5 ­ 7,5 m esésnél 3 db 4800 kVA generátor külön gerjesztő gépcsop. Csatlakozás: 120 kV és 20 kV Duzzasztózsilip: 3 db 37 m kapu Hajózsilip: 1 db 12 × 85 m Hordkép: 1200 t Öntözés: 400e ha Keleti Főcsatorna max 60 m3/s KISKÖRE (TISZA II.) Üzembe helyezés: 1975 6,27 m; 560 m3/s; 28 000 kW; 104,0 millió kWh/a (80 ­ 110) 4 db csőturbinahor (4,3m átm; 107 ford/min; 140 m3/s; 7 MW). Üzemelés 2,0 ­ 10,7 m esésnél Trafo: 2 db 2,5 / 20 / 120 kV; 14 MVA + 2 db 2,5 / 0,4 kV Duzzasztó: 5 db 24 m billenő szegmens. Hajózsilip: 1 db 12 × 85 m; Hordkép: 1350 t Tározó: 128 km2; 253 millió m3 (hasznos 132 millió) Öntözés: 400 e ha Nagykunsági Főcsatorna max. 80 m3/s Jászsági Főcsatatorna max. 48 m3/s Halvonuláskor halzsilip TISZAÚJVÁROS Tisza II. Hőerőmű hűtővíz visszavezetése a Tiszába 7 m; 9 m3/s Önfogyasztás csökkenés: 4.5% ­> 3.5% 2 db hor. csőturbina ­ kúpkerék ­ aszinkron generátor

8

HERNÁD­FOLYÓ (esése Magyarországi szakaszán 41m) GIBÁRT Üzembe helyezés: 1908 4,4 m; 18 m3/s; 500 kW; 2,5 millió kWh/a 2 db FR turbina hor. Duzzasztó: 2 db 13,5 m Felvízcsatorna: 240 m. Hasznosítja 64 ­ 73 fkm szakaszt FELSŐDOBSZA Üzembe helyezés: 1912 Felújítva: 1964 4,0 m; 22 m3/s; 510 kW; 2,8 millió kWh/a 2 × 220 kW + 2 × 55 kW FRA turbinavert Duzzasztó: 2 db 9 m önműködő billenőtáblás Üzemvízcsat: Felvíz 1000 m; Terelőgát 80 m. Hasznosítja: 52 ­ 62 fkm szakaszt KESZNYÉTEN  Üzembe helyezés: 1943 13,5 m; 40 m3/s; 4.400 kW; 23.5 millió kWh/a 2 db KAP turbina vert. Üzemvízcsat: Felvíz 7300 m (Hernádból BŐCS­nél); Alvíz: 2500 m (Sajóba)

BÁRSONYOS­PATAK Hernád malomcsatornája Sum: kb. 200 kW HERNÁDVÉCSE 1,8 m; 3 m3/s; 52 kW Aszinkron gen. FELSŐMÉRA 3 m3/s; 33 kW ALSÓMÉRA 1,5 m; 3 m3/s; 39 kW; 1958 – 63 FORRÓ 1,8 m; 3 m3/s; 44 kW 65/min HALMAJ 3 m3/s; 40 kW Leállítva

RÁBA­FOLYÓ ALSÓSZÖLNÖK Indult: 1960 (1950 acs vízkerékkel AC) 3,0 m; 8 m3/s; 200 kW; 435 e kWh/a 4 db 50 kW GANZ turb. CSÖRÖTNEK Indult: 1919 (1990­től áll) 3,5 m; 9,6 m3/s; 245 kW; 710 e kWh/a 1 db 60 kW + 1 db 100 kW + 1 db 85 kW FRA turbina vert. 9

KÖRMEND Indult: 1930 4,1 m; 8,8 m3/s; 240 kW; 931 e kWh/a 1 db 140 kW + 1 db 100 kW FRA turbinavert IKERVÁR Épült: 1985 (585 kW DC); Bőv: 1989 (1000 kW DC); Felúj: 1923 ­ 25 AC 8,0 m; 28 m3/s; 1540 kW; 7,0 millió KwH/A 2 db 220 kW + 2 db 550 kW FRA turbina Hasznosítja 85 ­ 130 fkm ÚJJÁÉPÍTVE: 1995 4 db 520 kW FRA vert. csőturbina + 1 db 200 kW iker FRA hor. turbina 4 db aszinkron gen (csőben) + kondenzátor telepek. (+1db szinkron gen. a csarnokban  szeml.) 7,6 m; 4×8+4,3 m3/s; 4×520+200 = 2280 kW; 14,5 millió kWh/a Felvízcsat: 5390 m; 30 m3/s vízkiv. mű Rábából; Alvízcsat: 3550 m Herpenyő patakba

KISRÁBA­FOLYÓ NICK Kis­Rába beeresztő zsilip Indult: 1932 Rába 65,5 fkm 3 × 24 m nyerges gát és 1 × 10 m kettős táblás nyílás. Jobb gátfőben 10 kW háziüzemi vízerőmű KAPUVÁR Indult: 1968 1 db FRA turbina vert 2,7 m; 2,7 m3/s; 50 kW; 156 e kWh/a

PINKA FOLYÓ FELSŐCSATÁR Indult: 1950 (1918: 35 LE; 220 V DC) 3,5 m; 2,0 m3/s; 40 kW; 175 e kWh/a. 1 db FRA turbina vert. VASKERESZTES Indult: 1954 (1917: 18 LE; 220 V DC) 2,1 m; 2,1 m3/s; 40 kW; 98 e kWh/a. 1 db FRA turbina vert. 10

PORNÓAPÁTI Indult: 1951; Bővítve: 1989; (1920: 110 LE; 3150 V AC) 4,2 m; 5,6 m3/s; 113 kW; 393 e kWh/a; 1 db 67 kW FRA turb, vert. + 1 db 46 kW FRA turbina hor. SZENTPÉTERFA Indult: 1951 (1939: 115 LE; 3 × 400 V AC) 3,7 m; 3,1 m3/s; 50 kW; 345 e kWh/a; 1 db FRA turbina hor.

RÉPCE­FOLYÓ DAMONYA Indult: 1951 (1927: 25 LE; 220 V DC 1,8m; 1,5 m3/s; 25 kW; 77 e kWh/a; 1 db FRA. turbina vert.

GYÖNGYÖS­FOLYÓ LUKÁCSHÁZA Indult: 1952 3,2 m; 1,5 m3/s; 26 kW; 134 kWh/a; 1 db FRA. turbina vert. GENCS FELSŐ Indult: 1952 2,4 m; 1,6 m3/s; 25 kW; 142 e kWh/a; 1 db FRA. turbina vert. GENCS ALSÓ Indult: 1954 2,4 m; 1,5 m3/s; 18 kW; 38 e kWh/a; 1 db FRA. turbina vert. GYÖNGYÖSHERMÁN Indult: 1952 1,9 m; 1,9 m3/s; 13 kW; 41 e kWh/a; 1 db FRA. turbina vert. BOGÁT Indult: 1952 1,6 m; 1,8 m3/s; 13 kW; 47 e kWh/a; 1 db FRA. turbina vert. TANAKAJD 11

Indult: 1950 (1920: 30 LE; 220 V DC) 2,2m; 0,9 m3/s; 13 kW; 53 e kWh/a; 1 db FRA. turbina vert. VASSZÉCSENY Indult: 1959 (1919 ­ 1929 220 V. DC) 3,0m; 1,6 m3/s; 25 kW; 81 e kWh/a; 1 db FRA. turbina vert. SÁRVÁR ­ ÚJMAJOR Indult: 1960 1,8 m; 1,9 m3/s; 18 kW; 44 e kWh/a; 1 db FRA. turbina vert.

LAJTA­FOLYÓ MÁRIALIGET Indult: 1950 2,4m; 6,6 m3/s; 93 kW; 390 e kWh/a; 1 db FRA. turbina vert. + 1 db 35 kW FRA vert. turbina

SÉD­FOLYÓ HAJMÁSKÉR KREMÓ MALOM Indult: 1939 4,4 m; 1,5 m3/s; 40 kW; 106 e kWh/a; 1 db FRA. turbina hor.

JÓSVA­PATAK JÓSVAFŐ

DUNA­FOLYÓ SZÁZHALOMBATTA Dunai Hőerőmű hűtővíz visszavezetése a Dunába SOROKSÁR ­ RÁCKEVE DUNAÁG vízszintjének tartására két vízlépcső: H = 4,6 m max, Nagyvíznél Bp­en, kisvíznél Tassnál jelentkezhet; Q = 30 m3/s (max.50) BUDAPEST KVASSAY HAJÓZSILIP 1911; Beeresztő 1926; Erőmű 1960 2 db Kaplan vert. alternatív  vízgép (turbina <=> kisvíznél szivattyú), kúpkerék, vert. generátor Hajózsilip: 1 db 75×10 m, 

12

1000 to. Beeresztőzsilip 3 db 3,2 m á 2db tábla Kisvíznél az ág vízszintjének tartása céljából  főágból vizet szivattyúznak át. TASS Indult: 1927. Hajózsilip ­ osztósziget ­ erőmű (1956­ban tönkrement) ­ leeresztő zsilip 2  db vert. propellerturbina, kúpkerék. Hajózsilip: 1 db 85×12 m, 1000 to. Leeresztőzsilip 3 db  3m, táblás. Egyik elválasztó pillérben hallépcső (halhágcsóval) A két erőmű együttes telj.:  670 ­ 1600 kW; Termelés: 5,9 millió kWh/a; gen.­fesz.: 3 kV

Budapest, 2009. június 18.

Mayer István                                  Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Kutatóintézet Budapest                                   

13