Gazdaságpolitika A 2000-2010 közötti időszakban a reformoknak és az európai integrációnak köszönhetően valamennyi EU-tagállam közül Szlovákia gazdasági növekedése volt a legmagasabb. 2012 után sajnos országunk versenyképessége meredek hanyatlásának vagyunk tanúi, amely a hazai és külföldi beruházások vonatkozásában is Szlovákia vonzerejének csökkenésében nyilvánul meg. A V4-ek államait érintő közvetlen külföldi beruházások tekintetében Szlovákia az elsőről az utolsó előtti helyre csúszott le, az állótőke beruházások értékének a GDPhez mért aránya csökkent. A beruházások csökkenése nem kínál kedvező alapot egy olyan jövőbeli gazdasági növekedés számára, amely biztosítaná a fejlett országok életszínvonalának elérését. Nem teszi lehetővé az egyes régiók közötti jelentős különbségek felszámolását sem, amelyek szinte már örökké tartónak tűnhetnek. Szlovákia többé már nem gazdasági tigris, nem tud jelentősebb gazdasági sikereket felmutatni. Tartós problémának tűnik, hogy a 2008-2009-es gazdasági válság eltörölt majd 100 000 munkahelyet, ami azt jelenti, hogy Szlovákiának új forrásokat kell keresnie a munkahelyteremtéshez. A gazdaságpolitika területén ezért elsődleges célunk annak elérése, hogy Szlovákia ismét vonzó legyen a külföldi magánberuházások számára, hogy megteremtsük a hosszú távú gazdasági növekedés feltételeit, növeljük a munkavállalók számát és csökkentsük a régiók közötti eltéréseket. E cél elérésének kulcsa a vállalkozások, a munkahelyteremtés, a versenyképesség és a piaci környezet támogatása. A múlt eredményeihez hasonlóan, amikor Szlovákiának az autógyártás és az elektronika területén is sikerült nagyberuházásokat megszereznie, mi most ismét egy magasabb szintre akarjuk juttatni az országot. Azt akarjuk, hogy új munkahelyek teremtődjenek, főként az olyan nagyobb 2
hozzáadott értéket képviselő ágazatokban, mint az információs technológiák, a kutatás és fejlesztés, a repülő- és gyógyszeripar. Nagy lehetőségeket látunk a szolgáltató szektor fejlesztésének terén is, elsősorban az oktatásban, az egészségügyben és a szociális szférában. Meggyőződésünk, hogy hatékony gazdaságpolitikával a bérek viszonylag gyorsan megközelíthetik az uniós átlagkeresetek szintjét. A növekvő jólét valódi forrását nem az állami újraelosztás növelésében, hanem a munka hatékonyságának fokozásában és a foglalkoztatottság emelésében látjuk. Ha sikerül biztosítani a gazdasági növekedést, a szociális rendszerben is biztosítottak lesznek a források. A Híd támogatja a szociális állam eszméjét, de a fogalom alatt mi nem az állami bürokrácia növelését, a populista újrafelosztást és a piac deformálását értjük. A modern szociális állam célzott támogatást nyújt a segítségre valóban rászorulók számára. Tevékenységével nem korlátozza a gazdasági aktivitást, hanem lehetővé teszi és támogatja azt. Nem az a célja, hogy az egyiktől elvegyen, a másiknak pedig adjon. Az a feladata, hogy az adó- és járulékfizető polgároknak minőségi közszolgáltatásokat nyújtson. Ez elsősorban hatékonyan működő egészségügyi és oktatási rendszert, valamint a szociális szolgáltatások széles körű hozzáférhetőségét jelenti. A szociális állam vonatkozásában a legnagyobb kihívás a lakosság elöregedése és ennek gazdasági következményei. A probléma kezelése átfogó gazdasági és szociális reformokat, aktív fellépést kíván. A szlovák gazdaság kedvezőtlen irányú fejlődésének oka szerintünk a kompetencia hiánya, a politikai cinizmus, és a kormányzati politika aránytévesztettsége. Ezért a szakpolitikai tervezésben mindig elsősorban a szakmailag megalapozott megoldásokat
fogjuk keresni, melyek összhangban vannak tekintélyes nemzetközi szervezetek ajánlásaival, mint pl. az OECD, a Világbank, az Európai Bizottság, hazai viszonylatban pedig pl. a Költségvetési Felelősség Tanácsa (RRZ). A fejlett országokban (Németország, Hollandia, Nagy-Britannia) működő megoldások alkalmazását tervezzük, illetve olyan országok megoldásainak átvételét, amelyek hasonló kihívásokkal néznek szembe, mint Szlovákia (pl. Észtország). Ez az út már a múltban is helyesnek bizonyult, többek között például a közpénzeket érintő reformok esetében. A Híd mindig felelős és szakmailag korrekt megoldásokat fog keresni, kerülni akarja a túlzó egyszerűsítést és a tisztán ideológiai alapú politizálást. Az adott cél érdekében fontosnak tartjuk az állami közigazgatás központi szervei elemző kapacitásának megerősítését, elsősorban a gazdasági tárcáknál, valamint a Pénzügyi Hatóság hatékonyságának növelését.
1. Az állam szerepe a gazdaságban Az állam szerepe a szlovák gazdaságban jelenleg túlzott mértékű, így olyan területeken is jelen van, ahol a magánszektor hatékonyabb és olcsóbb lehetne. Az állami vállatok léte szükségszerűen politikai jelölésekhez vezet, amelyek viszont a klientelizmus és a korrupció számára nyitnak teret. Az állami vállalatok Szlovákiában hosszú távon alacsony hatásfokkal működnek, ami egyre növekvő veszteségeikhez és eladósodásukhoz vezet, s mindennek árát a szlovák adófizetők fizetik meg. 1A. Az állam feladata a társadalom minőségi közjavakkal való ellátása (honvédelem, közbiztonság, jog és jogérvényesítés), a közszolgáltatások kiemelt területeinek biztosítása (oktatás, egészségügy, szociális ellátás), valamit az alapvető infrastruktúra fejlesztése és fenntartása (autópályák, utak, vasút). Arra fogunk törekedni, hogy Szlovákia adó- és járulékfizető polgárai minőségi közszolgáltatásokban részesüljenek, és az
Európai Unión belül ne érezzék magukat másodrendű polgároknak. Ugyanakkor gondoskodni fogunk arról is, hogy a közszolgáltatások a lehető leghatékonyabban, a közpénzeket a lehető legkisebb mértékben megterhelő módon működjenek. 1B. A gazdasági rendszereken belül az állam nem lehet egyszerre bíró és játékos is, mert érdekkonfliktusba kerül. A bíró szerepét a független szabályozóknak, a játékosokét pedig a magánszektornak kellene átengednie. E téren az állam feladata, hogy olyan feltételeket biztosítson, amelyek erős és független szabályozó hivatalok létezését teszik lehetővé, olyan törvényi kereteket szabjon, amelyek garantálják, hogy valamennyi piaci szereplő esetében felügyelhessék a játékszabályok betartását. Biztosítani kell a szabályozó és felügyeleti hivatalok valódi függetlenségét, minél nagyobb mértékű politikamentességét, és meg kell akadályozni, hogy egy-egy hivatalt az aktuális kormány megtölthessen saját politikai jelöltjeivel (pl. fokozatosan kerülnek megválasztásra a tanácsok tagjai, nem fedi át egymást az elnök, alelnökök és a tanácsok tagjainak hivatali ideje, az alkalmazottak nem politikai, hanem szakmai alapon vannak kiválasztva). Az államnak fokozatosan a nélkülözhetetlen minimumra kellene visszaszorítania vállalkozói aktivitásait. 1C. Fontos, hogy a szabályozó közeg átlátható és a lehetőségekhez mérten egyszerű legyen. Világos, logikus és egyértelműen interpretálható játékszabályok kellenek. El kell gondolkodnunk a túlzottan aprólékos szabályozás jelenlegi gyakorlatán, amely a vonatkozó törvények és végrehajtási rendeletek sokaságában nyilvánul meg. Így az előírások egy olyan nehezen átlátható szövevénye jön létre, amely állandó változtatásokat, értékelést, ellenőrzést igényel az egyre terjedelmesebbé váló állami apparátus részéről. Célunk a vállalkozások szabályozásának egyszerűsítése mindenütt, ahol ez lehetséges. Erőfeszítéseink végeredménye a vállalkozói szféra pénzügyi és 3
adminisztratív terheinek csökkentése kell, hogy legyen. 1D. Az államot szakszerűen, a vállalkozói szféra módszereinek felhasználásával kell irányítani. Azokban az intézményekben is fel kell számolni a politikai jelölések gyakorlatát, amelyek közintézmények maradnak. A csúcsvezetői posztok betöltését átlátható pályázatokkal kell biztosítani, ami a csúcsmenedzsment minőségi mutatóinak javulását eredményezné. Az államnak arra kellene törekednie, hogy olyan bérezési és munkavégzési feltételeket szabjon, amelyek vonzóvá tennék ezeket a posztokat a magánszféra menedzserei számára is. Az államnak ugyanakkor szabad kezet kell adnia az állami vállalatok és a közszolgálati intézmények menedzsereinek, következetesen ellenőrizve a felelős gazdálkodás elveinek betartását. Jó példája ennek a Szociális Biztosító irányításának módja Iveta Radičová kormányának idején.
oktatási rendszer nem készíti fel kellőképpen a diákokat a mindennapok gazdasági kihívásaira. Ugyanakkor fontosnak tartjuk, hogy a polgárok tudatosabban kísérjék figyelemmel az állam gazdálkodását is, és legyen áttekintésük arról, hogyan befolyásolják mindennapjaikat az egyes közügyi döntések.
2. Foglalkoztatás
1E. Nem fogjuk kerülni a népszerűtlen gazdasági intézkedéseket. Bár a populista intézkedések vonzónak tűnhetnek, az ország hosszú távú fejlődése érdekében azonban gyakran fájdalmas gazdasági reformokra van szükség. A jelenlegi kormány kitér a reformok elől, s ezzel a szlovák gazdaság hosszú távú fejlődését veszélyezteti. A Híd politikusai a múltban már ismételten bizonyították, hogy szükség esetén képesek népszerűtlen (bár fontos) reformok elfogadtatására. Ezen az úton fogunk járni a jövőben is, mert csak a reformok biztosíthatják a gazdaság és Szlovákia lakossága életszínvonalának növekedését.
A magas munkanélküliség, különösen a hosszú távú munkanélküliség a szlovák gazdaság legsúlyosabb gondjainak egyike. Míg a gazdaság teljesítőképessége viszonylag gyorsan elérte a 2009-es krízis előtti szintet, a foglalkoztatottság mértékéről ugyanez már nem mondható el. Ennek több oka is van, például a munkaerő-piaci szabályozások szigorítása, a munkát terhelő (már korábban is magas) adók és járulékok növelése az elmúlt években (az adók és járulékok a munkavégzők valamennyi kategóriája - alkalmazottak, vállalkozók, megbízási szerződéssel dolgozók - számára magasabbak lettek). Az állam szociális politikájának és gazdaságpolitikájának munkavállalásra, értékteremtésre és felelősségteljes magatartásra kellene ösztönöznie az embereket. Abban kellene támogatást nyújtania, hogy képesek legyenek gondoskodni önmagukról. Ehelyett azt látjuk, hogy az állami szabályozások, a szociális politika és az adópolitika sem a kínálat sem a kereslet oldalán nem képes ösztönzően hatni: különösen az alacsony jövedelmű csoportok esetében gyakori, hogy munkahelyet teremteni és munkát vállalni sem érdemes.
1F. A hagyományosnak tekinthető gazdasági feladatokon túl az állam feladata lenne, hogy javítsa az átkötést az oktatási rendszer és a polgárok mindennapi életének valós gazdasági kihívásai között. Ezért fontosnak tartjuk, hogy az állam fokozottabb mértékben törekedjen a lakosság pénzügyi ismereteinek bővítésére, azáltal is, hogy a téma jelen lesz az alap- és középiskolák nevelési-oktatási programjaiban. Azt tapasztaljuk, hogy a jelenlegi
2A. Javasoljuk a munka adó- és járulékterheinek csökkentését. Javasoljuk az egykulcsos adórendszerhez való visszatérést, a személyi jövedelemadó magasabb adókulcsának eltörlését, az alacsony jövedelmű csoportok számára járulékcsökkentő tétel bevezetését, valamint hogy a gyerekekre folyósított adóbónusz progresszív jellegű legyen. Részletek az „Adók és járulékok“ címet viselő alfejezetben.
4
2B. Támogatjuk a segélyek munkavégzéssel egyidejű folyósítását. Akár a rövid ideig, akár a hosszú távon munka nélkül lévők esetében javasoljuk a szociális juttatások kifizetését (munkanélküli segély, anyagi szükséghelyzetben nyújtott ellátás) azon munkáltatók számára, aki készek munkahelyet biztosítani számukra. A hosszú távú munkanélküliséggel kapcsolatos megoldásokkal részletesebben „A szegénységpolitika, romapolitika“ című fejezet foglalkozik. 2C. Támogatjuk az adminisztratív terhek csökkentését és a munkaerőpiac flexibilitásának növelését. A Munka Törvénykönyvében szükségesnek tartjuk a szakszervezetek kiváltságainak korlátozását, a felmondási idő és a végkielégítés egyidejűségének megszüntetését. A magasabb szintű ágazati kollektív szerződések ne legyenek érvényesek azon cégek számára, amelyek nem értenek velük egyet. Javasoljuk a minimálbér (a munkavégzés jellegétől függő) eltérő szintjeinek megszüntetését, a munkahelyi egészségügyi szolgálatok megszüntetését (legalább a kisvállalkozások estében), valamit a fölösleges törvények és szabályozások eltörlését. Többet minderről a következő, „Vállalkozói környezet“ c. alfejezetben. 2D. A szlovák gazdaság számára fontos a foglalkoztatás nagyobb mértékű flexibilitása. Támogatni fogjuk a flexibilis foglalkoztatási formákat, a részidős munkát, a rugalmas munkaidőt, az otthoni munkavégzést. Javasoljuk a határozott időre szóló munkaviszony, az ügynökségi foglakoztatás és a megbízási szerződések szabályozásának enyhítését. 2E. Fontosnak tartjuk a regionális programok megerősítését. Az országos szintű eszközök felhasználásán túl a foglalkoztatottság kérdéseinek megoldásával regionális szinten is foglalkozni kell. Javasoljuk a vidéki turizmus, és az egyes mikrorégiók imázsépítésének (branding) fokozottabb támogatását, az ún. slow
food élelmiszer-előállítást, a mezőgazdasági termékek közvetlen értékesítési rendszereinek kialakítását, valamint a kis- és családi vállalkozások és az egyéni gazdálkodók szövetségei létrehozásának támogatását. A régiófejlesztés kérdéseivel részletesebben a „Fenntartható vidék“ c. fejezet foglalkozik.
3. A vállalkozói környezet A vállalkozói szféra Szlovákia gazdaságának gerince. A vállalkozók munkahelyeket és értékeket teremtenek és biztosítják az államháztartás bevételeit, így a közszféra finanszírozása a vállalkozói közegen áll vagy bukik. Az állami politikának ezért az lenne a feladata, hogy a lehető legjobb feltételeket biztosítsák a vállalkozók számára, ezzel motiválva őket értékek és munkahelyek létrehozására – miközben az államnak a lehető legnagyobb mértékben neutrálisnak kellene maradnia: egyenlő feltételeket kell biztosítania mindenki számára, mindenkitől egyformán kell elvárnia a játékszabályok betartását, szelektív módon egy vállalatot vagy vállalkozói csoportot sem részesíthet előnyben a többiek kárára. A valóság azonban jelentősen eltér ettől az ideális állapottól. A szlovákiai járulékok a legmagasabbak közé tartoznak a világon, az adó- és járulékterhek aránytalanul megemelik a munka árát, és a munkahelyteremtés legfőbb akadályát jelentik. A vállalkozókat elkedvetleníti a bonyolult és túlbürokratizált adó- és járulékrendszer, az egyre növekvő adminisztratív terhek, a befektetési támogatások, valamint a közbeszerzés feltételeinek kiegyensúlyozatlansága. Külön fejezetet érdemelne az ún. lánctartozások problémája: a nem bebiztosított hitelezők, tehát a kis- és közepes vállalkozások védelme a csődvédelem (restrukturalizáció) vagy csődeljárás során nem kielégítő, és ezért gyakran ők húzzák a rövidebbet ezekben az eljárásokban. Az állam egyszerűen egyre nagyobb terheket rak a vállalkozók vállára, amelyeket azonban már nem képesek elviselni. 5
Ezt mutatja az a tény is, hogy az elmúlt években néhány tízezerrel csökkent az egyéni vállalkozók száma, és jelenleg már a kis- és közepes vállalkozások száma is egyre alacsonyabb. Legfőbb ideje lenne akadályállítás helyett segítő kezet nyújtani a szlovákiai vállalkozóknak. 3A. Javasoljuk a munka és a vállalkozások adminisztratív terheinek, adóés járulékterheinek csökkentését. Szeretnénk elérni az egykulcsos adórendszer visszaállítását, a személyi jövedelemadó magasabb adókulcsának eltörlését, a társasági adónak a korábbi szintre való csökkentését, valamint a minimális társasági adó (az ún. adólicenc), az osztalékok után fizetendő egészségügyi járulék, és a szabályozott ágazatokon belüli vállalkozások különadójának megszüntetését. Támogatni fogjuk az adminisztráció egyszerűsítését: az adók és járulékok egységes beszedését, az egy adó- és járulékbevallást, az egy helyen történő ügyintézést, az egységes adóalapot. A javasolt lépések részletesebb ismertetése az „Adók és járulékok“ alfejezetben olvasható. 3B. Szabad kezet kell adni a munkáltatóknak. Az elmúlt években felborult a munkáltatók és munkavállalók helyzetének egyensúlya, ami a munkáltatók pozícióinak meggyengülését eredményezte. Elismerjük, hogy a munkavállalók védelme az állam egyik fontos feladata, de a túlzott munkaerőpiaci megkötések következményeként a gazdaságban csökken a munkahelyek száma. Mivel Szlovákia továbbra is az átlagosnál jóval magasabb munkanélküliséggel küzd, a munkajogi szabályozások korrekciót igényelnek. A Munka Törvénykönyvében korlátozni kell a szakszervezeti privilégiumokat, újra be kell vezetni a reprezentativitás feltételét, meg kell szüntetni a felmondási idő és a végkielégítés egyidejűségét. A magasabb szintű kollektív szerződések nem lennének érvényesek olyan vállalatok számára, amelyek nem értenek velük egyet. A minimálbér összege egységes lenne. Ennek érdekében javasoljuk a minimálbér a munkavégzés jellegétől függő jelenlegi hat 6
szintjének megszüntetését (ezeken belül a minimálbér az ún. minimális bérigény alapján nő). 3C. Törekedni fogunk néhány felesleges törvény és szabályozás megszüntetésére, és az adminisztratív terhek csökkentésére. Számos előírás és szabály, minden reális haszon nélkül, csak nehezíti a vállalkozók életét, és hatásuk gyakran az elvárttal ellentétes. El akarjuk érni a munkahelyi egészségügyi szolgálatok megszüntetését (legalább a kisvállalkozások esetében) és néhány törvény eltörlését (pl. a kereskedelmi kapcsolatok indokolatlan feltételeire és a mezőgazdasági területek adásvételére vonatkozó szabályozást). Csökkenteni fogjuk a statisztikai jelentések számát, és nem engedjük, hogy az állam illeték fejében olyan adatokat követeljen a polgároktól, amelyek egyébként is az állam rendelkezésére állnak (pl. a járulékok és az adók befizetésének igazolása). 3D. A szabályozásból származó terhek további növekedésének megakadályozása érdekében a következő elvek érvényesítésre fogunk törekedni: 1. Az „egy elfogadott, egy eltörölt“ elve. Minden új törvény, új szabály, amely növeli a szabályozásból származó terheket, egy már létező szabály eltörlését feltételezi. 2. Az új szabályozások „sunset“ klauzulájának bevezetése. A törvények meghatározott ideig érvényesek, azután automatikusan érvényüket vesztik, amennyiben a parlament nem újítja meg őket. 3. Az EU-jogszabályok esetében a szabályozások nélkülözhetetlen minimumának átvétele, csak amit az európai irányelvek valóban megkövetelnek. 3E. Véget kell vetni a csődvédelmi csalásoknak. A közbeszerzésben és a csődvédelem esetén a következő, az alvállalkozók és hitelezők érdekeit szolgáló elvek alkalmazását javasoljuk. A közbeszerzésből, átmeneti jelleggel, ki lesznek zárva azok a vállalatok, amelyek nem rendezték korábbi közbeszerzésük során a beszállítóikkal szemben
keletkezett tartozásaikat. Az ún. offshore cégek nem vehetnek részt közbeszerzési pályázatokon, ezek csak az átlátható tulajdonosi szerkezetű cégek számára lesznek fenntartva. A csődvédelem (restrukturalizáció) estén a nem biztosított kishitelezők is jogosultak lesznek követeléseik legalább 50%-os megtérítésére, maximum 2 éves határidővel. Át kell értékelni a hitelezői választmányok kialakításának feltételeit, oly módon, hogy a nem biztosított hitelezők is képviselve legyenek. Ugyancsak át kell értékelni a vagyonkezelő szerepét, abban az értelemben, hogy a restrukturalizációban résztvevő felek mindegyike számára biztosított legyen érdekeik képviselete. Ami az általános forgalmi adó (DPH) fizetését és visszaigénylését illeti, azt a szabályt tartjuk követendőnek, amely szerint a forgalmi adó befizetésének feltétele a valóban kifizetett számla legyen (ellentétben a mostani helyzettel, amelyben az általános forgalmi adó fizetésének kötelezettségét a számla kiállításának dátuma határozza meg). Ezzel párhuzamosan, az adósnak mindaddig nem lenne joga visszaigényelni a forgalmi adót (DPH), amíg ki nem fizette tartozásait a hitelezőknek (a visszaigénylés jelenleg a restrukturalizáció vagy csődeljárás során is lehetséges). Végül: be kell vezetni az igények bejelentésével egyidejű (büntetőjogi vonzatú) becsületbeli nyilatkozat kötelezettségét, melyben a hitelező kijelenti, hogy nem csak fiktív hitelező (tehát nincs tulajdonosi vagy személyi összefonódás közötte és az adós között). 3F. Szlovákiának új stratégiára van szüksége a beruházási támogatások terén. Az elmúlt években tanúi voltunk annak, hogy a kormány politikája egyrészt káros hatással van a vállalkozói környezet egészére és az ország versenyképességére, ugyanakkor viszont szelektív módon igyekszik támogatást nyújtani egyes csoportoknak és vállalatoknak, hogy mérsékelje saját kudarcai mértékét. Ennek gyakori következménye a korrupció és a kliensrendszer kialakulása, mikor gyanús hátterű cégek megkérdőjelezhető beruházásai kapnak állami támogatást. Joggal merül fel a
gyanú, hogy rendszeres visszaélésekre kerül sor, melyek során az állami támogatások a kormánypárt szponzoraihoz kerülnek. A gazdaságfejlesztési stratégia szempontjából a beruházási támogatásoknak vitathatatlan szerepük van, viszont törekedni kell átlátható és hatékony felhasználásukra. A kellően át nem gondolt beruházási támogatás a piaci környezet deformálásához vezethet, és a kis- és középvállalkozások diszkriminálását eredményezheti. Célunk, hogy a beruházási támogatások átláthatóak és célzottak legyenek. A beruházási támogatások szabályainak olyan átalakítására teszünk javaslatot, amely fokozottabban helyezi előtérbe azokat a régiókat, ahol az átlagosnál magasabb a munkanélküliség. Javasolni fogjuk a közvetlen anyagi támogatás fokozatos leépítését, és az adókedvezmények a beruházási támogatások kizárólagos eszközeként való alkalmazását.
4. Adók és járulékok Az élő munkára nehezedő adó- és járulékterhek Szlovákiában nagyon magasak, az adóadminisztráció terjedelmes és bonyolult. Az utóbbi években az adók és az adminisztrációs terhek növekedésének tanúi vagyunk. Mindez főként az államháztartás rosszul végrehajtott konszolidációjának következménye - amely a második Fico-kormány idején szinte kizárólag csak a bevételi oldalra koncentrál: az adók, járulékok és illetékek növelésére. Szlovákia lett az első posztszocialista ország, amelyik először sikeresen bevezette az egykulcsos adórendszert, majd később megszüntette. A társasági adó jelenlegi (megemelt) kulcsa (22%) az EU valamennyi új tagállama közül a legmagasabb, Észtországtól egészen Bulgáriáig. Ugyanakkor a vállalkozók kötelesek minimális társasági adót (az ún. adólicencet) fizetni, az egyéni vállalkozók és a megbízási szerződéssel dolgozók pedig magasabb járulékokat. Az adórendszer egyre bonyolultabb, az adóadminisztráció egyre nagyobb igényeket támaszt. A problémák megoldására a következőket javasoljuk: 7
4A. A Híd kezdeményezni fogja az adórendszer stabilitásának alkotmányos rögzítését. Úgy gondoljuk, hogy az adókkal kapcsolatos jogszabályok túlzott gyakorisággal változnak, ami aláássa a rendszer stabilitását és kiszámíthatóságát, és ugyanakkor fölöslegesen növeli a vállalkozói szektor anyagi és adminisztratív terheit. A stabilabb adórendszer javítana a szlovák vállalkozói közeg helyzetén és növelné Szlovákia nemzetközi versenyképességét is. 4B. Törekedni fogunk a vállalkozások és a munka adó- és járulékterheinek csökkentésére. Támogatjuk a 19%-os, egykulcsos adórendszerhez való visszatérést, és az államháztartás adatainak kedvező alakulása esetén az adó mértékének további fokozatos csökkentését. Tehát javasoljuk a személyi jövedelemadó magasabb (25%-os) kulcsának eltörlését és a jelenleg 22%-os társasági adó csökkentését. Továbbá javasoljuk a minimális társasági adó (az ún. adólicenc), az osztalék után fizetendő egészségügyi járulékok és a szabályozott ágazatok vállalkozásai különadójának eltörlését. 4C. Minél egyszerűbb adórendszerre van szükség. Kezdeményezni fogjuk az adórendszer egyszerűsítését: egykulcsos személyi jövedelemadó, egy adóalap-csökkentő tétel, és a gyerekek számától függő, progresszív jellegű adóbónusz (a bónusz minden további gyerek után fokozatosan egyre magasabb). 4D. Az adóadminisztrációnak egyszerűsödnie kell. Támogatjuk az adó- és járulékbeszedés egységesítését, az egy adó- és járulékbevallást, az egy helyen történő (egyablakos) ügyintézést, az egy közös kivetési alapot, amelyben alacsonyabb a társadalombiztosítási járulékok kulcsa az egyéni vállalkozók és a megbízási szerződéssel dolgozók számára. 4E. Az alacsony jövedelmű csoportok számára javasoljuk a járulékcsökkentő tétel 8
bevezetését. Ez a lépés megteremti annak lehetőségét, hogy az átlag alatti keresetekkel rendelkezők nettó jövedelme magasabb legyen, ugyanakkor hozzájárul a munkáltatók bérköltségeinek csökkentéséhez, és motiválóan hathat új munkahelyek létrehozására is. A járulékcsökkentő tétel az átlagnál alacsonyabb bérekre vonatkozna, s így jelentősen javítana a foglalkoztatottak majd 40%-ának helyzetén.
5. Nyugdíjak Szlovákia népessége gyorsan öregedik, a nyugdíjasok és az aktív, adó- és járulékfizető munkavállalók közötti arány egyre kedvezőtlenebb, és a jövőben tovább fog romlani. Az elöregedés következtében az államháztartás kiadásai a nyugdíjak, illetve az egészségügyi ellátás terén is egyre magasabbak. A nyugdíjrendszer ún. első pillére (az állami nyugdíj, amelynek alapja a generációk közötti szolidaritás, tehát a jövedelem a foglalkoztatottaktól a nyugdíjasok felé irányuló újrafelosztása) a demográfiai változások következtében hosszú távon fenntarthatatlan. A nyugdíjrendszer stabilitását csak a jelenleg is létező három pillér ésszerű kombinációjával lehet biztosítani. A második és harmadik pillérnek fokozatosan egyre nagyobb szerephez kell jutnia a nyugdíjasok jövedelmének biztosításában, kivédve ezzel az elöregedés negatív következményeit, amelyek az első pillér forrásainak egyre jelentősebb csökkenésében nyilvánulnak meg. Az elmúlt években ugyanakkor a két Fico-kormány rendezésében a második pillér destabilizálásának tanúi vagyunk. Négyszer nyitották meg a második pillért, miközben a kormány a kilépésre ösztönözte a dolgozókat. A második pillérbe irányított járulékok összegét több mint a felével csökkentették (a bruttó jövedelem 9%-a helyett 4%-ra), és több mint 20 jogszabály-módosításra került sort, amelyek közül néhány jelentős károkat okozott a megtakarítások (tehát a jövő nyugdíjai) tekintetében a második pillérben takarékoskodók számára.
5A. Ragaszkodunk a második pillér megerősítéséhez. A második pillérbe irányított járulékok szintjének a 2012-es jelentős csökkentés előtti szinthez hasonlónak kell lennie (a régi rendszer járulékai 9%os szintjének megfelelően). Javasoljuk a munkaerőpiacra belépő fiatalok automatikus beléptetését, fenntartva számukra a kilépés lehetőségét is. Javasoljuk az olyan szabályozó mechanizmusok bevezetését, amelyek hozzájárulnak ahhoz, hogy a nyugdíjpénztárak a nyugdíjalapokat hatékonyabban kezeljék, ami az alapok hozamának növekedését eredményezné. Az első pillérben a második pillér miatt keletkező hiányt főként a folytatódó privatizációból származó bevételekkel lehetne fedezni. 5B. Fontosnak tartjuk, hogy a második pillérben takarékoskodóknak több választási lehetőségük legyen. Javasoljuk, hogy szűnjön meg az az állapot, amelyben néhány, gyakorlatilag monopolhelyzetben lévő magán életbiztosító-társaság biztosítja a második pillérből származó nyugdíjak kifizetését és a takarékoskodók (döntő többségét érintő) életjáradék-vásárlás kötelezettségének megszüntetését is. Jelentős mértékben szélesíteni akarjuk a járadék-folyósítás (a nyugdíjszámlán való összeghez való folyamatos hozzáférés lehetősége) módozatait azon takarékoskodók esetében, akik már nyugdíjaik egy részét a 2. pillérből kapják. Ugyancsak javasoljuk, hogy a három életbiztosító mellett legyen vonzóbb a a második pillér járadékainak kifizetése más pénzügyi intézmények számára is, az általános versenyhelyzet javítása érdekében, ugyanakkor az adott intézményekkel szemben nélkülözhetetlen a nyugdíjkifizetések nagyobb átláthatóságának megkövetelése. 5C. Az első pilléren belül támogatjuk a minimális nyugdíj garantálását, valamint azt is, hogy a szolidaritási tartalékalapba folyó járulékok (a bruttó jövedelem 4,75%a) a nyugdíjbiztosításon belül kerüljenek elszámolásra – ez a jövőben az ún. „kétpilléres“
nyugdíjasok számára (tehát akik mind a két pillérben takarékoskodnak) azt jelentené, hogy az 1. pillérből magasabb nyugdíjra lennének jogosultak. Támogatjuk a nyugdíjkorhatárnak az átlagéletkor növekedését követő automatikus emelését.
6. Az állam gazdálkodása Szlovákia államadóssága az elmúlt években gyors ütemben nőtt, és a tartós államháztartási hiány is azt mutatja, hogy szinte már az a természetes, ha az állam többet költ, mint amennyi a bevétele. Az államadósság mértéke 2008 és 2013 között csaknem a kétszeresére nőtt, a GDP 28,2%-ról 54,6%-ra. 2014ben ugyan 1 százalékponttal csökkent, de ez elsősorban annak következménye, hogy megváltozott az EU-statisztika módszertana, így csupán a tétel könyvelési csökkenéséről van szó, illetve a csökkenésben szerepet játszik a készpénztartalékok csökkenése is. A nettó államadósság azonban továbbra is nő, és az államadósság abszolút számokban megadott növekedése (tehát nem a GDP-hez mérten) még gyorsabb, jelenleg már meghaladja a 40 milliárdot, ami Szlovákia lakossága esetében fejenként 7,4 ezer eurós tartozást jelent. Gátat kell szabnunk a növekedésnek, és Szlovákia államháztartását ismét fenntartható pályára kell állítanunk. 6A. Az állam a jó gazda példája legyen. Ez azt jelenti, hogy gazdasági növekedés idején csak annyit költ, amennyi a bevétele. Ez minden olyan józanul gazdálkodó család költségvetésének alapja is, amelyik nem akar eladósodni. Az ideális állapot, melynek megközelítésére törekednünk kellene, a kiegyenlített államháztartás, illetve gazdasági növekedés idején a költségvetési többlet. Az államháztartás adósságát csökkenteni kell, bár az ideális az lenne, ha teljesen kiiktatható lenne, és olyan tartalékok felhalmozására kerülhetne sor, amelyeket csak recesszió idején lehetne felhasználni. Ezért azt javasoljuk, hogy kerüljön sor a költségvetési felelősségről 9
szóló alkotmánytörvény kiegészítésére, amelyben szigorúan szabályozva lenne a kiadások mértéke, és amelynek betartását a Költségvetési Felelősség Tanácsa (RRZ) ellenőrizné. 6B. A kérdéses megtérülésű nagyberuházások nem megfelelőek Szlovákia számára. Tudatosítanunk kell, hogy Szlovákia nem tud olyan megalomániás nagyberuházásokat finanszírozni, mint például a Jaslovské Bohunice-i atomerőmű további két blokkjának megépítése vagy a széles nyomtávú vasútvonal. Közpénzeket ilyen célokra nem használnánk fel, de természetesen egy magánbefektetőt sem akarunk, és nem is fogunk megakadályozni e beruházások megvalósításában. 6C. Javasoljuk a közigazgatási intézmények széles körű átvilágítását azzal a céllal, hogy hatékonyabbá tehessük az egyes szervek és hivatalok működését, megszűnhessenek a felesleges intézmények és bürokratikus akadályok, és egyes tevékenységek párhuzamos végzése. Ennek eredménye egy karcsúbb és hatékonyabban működő közigazgatási intézményrendszer lenne. 6D. Az állam vállalkozói aktivitásainak újragondolását javasoljuk. Az államnak nem a vállalkozás, hanem a jó vállalkozói környezet kialakítása a feladata. Ezért javasoljuk az állami tulajdonrészek következetes auditját, és az ún. természetes monopóliumok tulajdonrészei kivételével (SEPS, vasútvonalak, Eustream- és Transpetrol-részesedések), az állami részesedések eladási lehetőségeinek megfontolását. A magánosításnak a lehető legnagyobb mértékben átláthatónak kell lennie, ezért vagy közvetlen eladásként valósulna meg, és azok lennének a nyertesek, akik egy nemzetközi pályázat során a legjobb ajánlatot teszik, vagy a tőzsdén kerülnének értékesítésre a vállalatok részvényei. A privatizációból származó bevételeket az államadósság csökkentésére, és a Szociális Biztosító a 2. 10
pillér miatt kialakult hiányának fedezésére javasoljuk felhasználni. 6E. A szociális juttatások terén a rászorultsági elv bővítését, és az általános újrafelosztás visszaszorítását javasoljuk. A rászorultság keretében, és a gyerekek után járó progresszív adóbónusz bevezetésével együtt javasoljuk az átlag fölötti jövedelemmel rendelkező háztartások esetében a családi pótlék igényelhetőségének korlátozását. Az univerzális jellegű juttatások közül szándékunkban áll újragondolni a gyermek születésekor járó egyszeri juttatás és a gyes feltételeit. Javasoljuk az állam lakástámogatási politikájának megváltoztatását: bizonyos elemei megszüntetését vagy korlátozását (jelzáloghitelek állami kamattámogatása, lakástakarékpénztári takarékoskodás támogatása), és a bérlakások építésének támogatását.
7. Közlekedési infrastruktúra Az elmúlt években Szlovákiában az infrastruktúra drágán, egyenlőtlenül és kis hatékonysággal épült. Nemcsak az ország keleti és déli területi maradnak jelentősebb beruházások nélkül, hanem a főváros környékét is elhanyagolták. A kelet és nyugat közötti összeköttetésnek a leghosszabb, legdrágább és legnehezebb variánsa épül, és így Pozsony és Kassa közötti autópálya befejezése egy soha véget nem érő történetnek tűnik. A vasúti társaságok jelentős veszteségekkel működnek, el vannak adósodva, és az állami tulajdon valamennyi negatív következményének szimbólumai, szolgáltatásaik gyakran nem képesek elérni a nemzetközileg megkívánt szintet. A vasúti közlekedés támogatása ugyanakkor jelentős összegeket emészt fel. 7A. Javasoljuk az autópályák és gyorsforgalmi utak finanszírozása optimális, az állam számára előnyös modelljeihez való visszatérést. Kiemelten odafigyelünk arra, hogy a pályázatok nyitottak, átláthatóak és a lehető legnagyobb mértékben versenyjellegűek
legyenek, hogy biztosítani tudjuk, a minőséghez ragaszkodva, a legkedvezőbb árat. Támogatjuk a PPP-beruházásokat, ha az infrastruktúra fejlesztésére nem állnak rendelkezésre más eszközök (EU támogatási alapok, előnyös állami hitelek), de csak ha átláthatóak és nem túl drágák. 7B. Javasoljuk, hogy az infrastruktúra fejlesztésének súlypontja a lemaradó ill. a nagyobb forgalmi intenzitású régiókba helyeződjön át. Területi szempontból Szlovákia közlekedési infrastruktúráját a jövőben sokkal egyenletesebben kell fejleszteni. Számunkra a legfontosabb az R7es és az R2-es gyorsforgalmi út, amelyek az ország nyugati és keleti része közötti összeköttetés legolcsóbb és leggyorsabb változatát jelenti, valamint a D4-es pozsonyi körgyűrű. A fejlesztések tehát fokozatosan áthelyeződnének a legelmaradottabb régiókba, illetve a főváros esetében olyan régióba, ahol nagy a forgalom intenzitása. A Híd számára központi jelentőségű, hogy a jövőben ne legyen olyan község Szlovákiában, amelyik az autópályáról vagy gyorsforgalmi útról letérve 30 percen belül ne lehessen elérhető. 7C. A fentiekből kifolyólag kezdeményezzük a Szlovák Köztársaság közlekedési infrastruktúrája hosszú távú stratégiai tervének kidolgozását, amely kötelező érvényű lenne a további kormányok számára is. A terv alappillérei a következő szempontok lennének: a közlekedés intenzitása, a hosszú távú regionális kiegyenlítettség biztosítása, a létező autópálya-hálózathoz való csatlakozás lehetőségei, a finanszírozási formák és a konkrét régiók gazdasági haszna. 7D. A vasút vonatkozásában a vasútvonalak kivételével magánosítani kell a személyés teherszállító társaságokat. A regionális vasútvonalakon a személyszállítás biztosítására pályázatokat kell kiírni, a RegioJet mintájára. A fő vonalakon több társaság is biztosíthatja a gyorsvonatforgalmat, az így kialakuló
egészséges verseny a polgárok számára előnyös árat generál majd. A piaci lehetőségek megnyitásával egyidőben figyelmet kell fordítani a kevésbé jövedelmező, ám egyegy régió számára nélkülözhetetlen járatok biztosítására. Semmilyen körülmények között nem megengedhető a vasúti személyforgalom leállítása. A liberalizációs intézkedések a vasúti közlekedés színvonalának javulását eredményeznék, és a polgárok nem kényszerülnének az állami vállalatok magas veszteségeinek megfizetésére. Minden esetben fontos az autóbusz-közlekedés és a vasút grafikonjainak összehangolása, de ez csak az állami támogatáspolitika megváltoztatásával érhető el. 7E. A kerékpárút-hálózat nagyobb befektetéseket igényel. Csak akkor beszélhetünk a kerékpáros közlekedés és a kerékpáros turizmus lehetőségeinek kihasználásáról, ha megfelelően kiépült kerékpárút-hálózat áll a rendelkezésünkre. Sokkal több befektetésre lenne szükség a nem országúton kijelölt kerékpárutak hálózatának fejlesztésére. Ezek az utak összehasonlíthatatlanul olcsóbbak a közutaknál vagy autópályáknál és kihasználtságuk jelentős mértékben fejlődhet. Elsősorban az elmaradottabb, keleti és déli régiókban lehetnek pozitív hatással a vidéki turizmusra, s ezáltal a regionális foglalkoztatottságra és a régió fejlődésére, miközben a helyiek számára is egy biztonságosabb, egészségesebb, környezetbarát közlekedési formát jelentenek. A kerékpáros közlekedés a fejlett országok hagyományos közlekedési formája, a kerékpár a munkába, iskolába járás egyik eszköze. A kerékpárutak építésének koordinálása a biztonság és a csatlakoztatás lehetőségei szempontjából egyaránt fontos.
11