Ужгородський національний університет Гуманітарно-природничий факультет з угорською мовою навчання
НАУКОВИЙ ВІСНИК Збірник наукових статей матеріалів наукової конференції професорсько-викладацького складу та наукової конференції студентів
Ужгород –2015
1
Ungvári Nemzeti Egyetem Magyar Tannyelvű Humán- és Természettudományi Kar
TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNYEK a 2015-ös tudományos tanári- és diákkonferencia anyagai alapján
Kiadását támogatta Magyarország Külgazdasági és Külügyminisztériuma
Ungvár – 2015
2
УДК 80 (063) ББК Ш 10 я 54 А – 19 АНОТАЦІЯ НАУКОВИЙ ВІСНИК (Відп.ред. Зикань Х.І. – Ужгород: АУТДОР – ШАРК, 414 с.) Збірник матеріалів наукової конференції професорсько-викладацького складу та наукової конференції студентів містить наукові статті викладачів, аспірантів та студентів кафедр гуманітарно-природничого факультету з угорською мовою навчання.
Відповідальний редактор: Зикань Х.І. – к.ф.н., доцент Редколегія: Дєрке М.Ж. – к.ф.н., доцент Кіш Є.Б. – д.і.н., професор Нодь Н.Й. – к.ф.н., доцент Петкі К. П. – викладач (математика) Беликанич В.В. – викладач (країнознавство)
Відповідальний за випуск Шпеник О.О. – к.ф-м.н., доцент, декан гуманітарноприродничого факультету з угорською мовою навчання Редколегія не несе відповідальності за зміст статей, опублікованих у збірнику.
Рекомендовано до друку Науково-методичною комісією гуманітарноприродничого факультету з угорською мовою навчання, протокол № 5 від 29 червня 2015 року та Вченою радою гуманітарно-природничого факультету з угорською мовою навчання ДВНЗ «Ужгородський національний університет», протокол № 11 від 30 червня 2015 р. ISBN 978-617-7132-31-7
3
ANOTÁCIÓ TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNYEK (Főszerkesztő: Zékány Krisztina. – Ungvár: AUTDOR – SHARK. 414 old.) A gyűjtemény a Magyar Tannyelvű Humán- és Természettudományi Kar tanárainak, aspiránsainak és diákjainak 2015-ös évi tudományos tanári- és diákkonferencián elhangzott felszólalásainak anyagait tartalmazza.
Főszerkesztő: Zékány Krisztina – a filológiai tudományok kandidátusa A szerkesztőbizottság tagjai: Györke Magdolna – a filológiai tudományok kandidátusa Kiss Éva –a történelemtudományok doktora, professzor Nagy Natália – a filológiai tudományok kandidátusa Petky Katalin – előadó tanár (matematika) Belikánics László – előadó tanár (országismeret) A kiadványért felel: Spenik Sándor – a fizika-matematikai tudományok kandidátusa, docens, az UNE Magyar Nyelvű Humán- és Természettudományi Karának dékánja
A kötet szerkesztői nem vállalnak felelősséget a gyűjteményben megjelent cikkek tartalmáért.
Kiadásra ajánlotta a Magyar Tannyelvű Humán- és Természettudományi Kar Tudományos-módszertani Bizottsága (2015. június 29., 5.sz. jegyzőkönyv), valamint az Ungvári Nemzeti Egyetem Magyar Tannyelvű Humán- és Természettudományi Karának Tudományos Tanácsa (2015. június 30., 11.sz. jegyzőkönyv). ISBN 978-617-7132-31-7
4
TARTALOM ELŐSZÓ ...........................................................................................................................8
MAGYAR FILOLÓGIAI TANSZÉK Ádám Dóra. Lakodalmi szokások és szakszavak Korláthelmecen .................................... 9 Ámorth Angelika. A nő sokszínűségének ábrázolása Madách Imre Az ember tragédiája című művében .....................................................................................................14 Antonenkó Miklós. Világkép, mitologizmus Arvo Valton prózaművészetében ............. 19 Avasán Nikolett. A kárpátaljai Pulzus rádió nyelvi normájának vizsgálata .......................23 Bakos Éva. Az alárendelő összetett mondatok típusai Németh László Iszony című regényében ..................................................................................................................29 Baranyi Teréz. Kézimunkázással kapcsolatos nyelvi átvételek a Haranglábon élő nemzetiségek körében ..........................................................................................................37 Bodnár Alexandra. A címadás sajátosságai a Kárpátalja c. hetilap hasábjain .................. 40 Bolyog Beáta. Ragadványnevek a munkácsi járási Beregrákoson ..................................... 43 Csuka Emőke. Madár-motívumok Nagy László költészetében ........................................ 50 Fedurca Anita. Társadalmi kapcsolatok Örkény István drámáiban ...................................57 Gorzó Katalin. Felnőtt világ gyerekszemmel Rideg Sándor Indul a bakterház c. regényében ..........................................................................................................................61 Györke Magdolna. Öltözködéssel kapcsolatos frazémák az Ungvári járás nyelvjárásaiban .................................................................................................................... 64 Győry Veronika. A gyermekkori pszichológiai trauma hatása a lélek fejlődésére Radnóti Miklós Ikrek hava című kötete tükrében ................................................................69 Hajdú Szilvia. Nyelvjárási jelenségek és kontaktushatások az ungvári járási Sislóci I–III. Fokozatú Középiskola tanulóinak nyelvhasználatában .................................. 73 Hatykó Anett. Az ember és a társadalom kapcsolata Németh László. Gyász c. regényében.......................................................................................................................... 79 Hulpa Diána. Napjaink megváltozott udvariassági stratégiái ............................................82 Kovács Krisztián. Mitologikus világkép Sinka István lírájában ........................................86 Kőszeghy Máté. A népi frazémák a beregszászi járási Hetyenben .....................................92 Krón Sándor. Az idegen eredetű szavak Lizanec Péter Magyar–ukrán nyelvi kapcsolatok című háromkötetes monográfiájában ...............................................................101 Lipszki Andrea. A halállal kapcsolatos hiedelmek Aknaszlatinán ....................................105 Петро Лизанець. Михайло Лучкай у контексті європейської науки до 225-річчя закарпатського мовознавця, фольклориста, історика, священика ................................ 111 Lőrinc Róbert. A Káin és Ábel című dráma szereplői mint a 20. és 21. századi család prototípusa Ádám és Éva házastársi viszonya .......................................................... 121 Nagy Natália. Család- és keresztnévadási sajátosságok Csonkapapiban ........................... 127 5
Novikova Beatrix. Kovács Vilmos irodalmi névadása a Holnap is élünk c. regényben .. 136 Pazsó Nikolett. A fényképészet szakszókincsének vizsgálata Ungváron ..........................139 Pracu Nikolett. Gyógynövények megnevezései a beregszászi járási Beregdéda községben .............................................................................................................................141 Sipos Tímea. Lakodalmi szokások a beregszászi járási Kígyóson .....................................147 Szamay Szidónia. A diák- és ifjúsági nyelv Técsőn .......................................................... 151 Szuperák Alexandra. Megváltozott emberi kapcsolatok a XXI. században Spiró György Príma környék című drámájában ............................................................................157 Zékány Krisztina. A nyelvemlékek nyelvi elemzéséről .................................................... 161 MAGYAR TÖRTÉNELEM ÉS EURÓPAI INTEGRÁCIÓS TANSZÉK Bacsó Róbert. A makro- és mikroprudenciális szabályozás sajátosságai .......................... 167 Balla Eszter. A korai Árpád-házi királyok törvénykezése .................................................. 174 Bara Tünde. Az egyház általános jellemzése a VI―XI. században .................................. 178 Becske Pál- Zsolt. A nyugati és keleti keresztény civilizáció küzdelme a negyedik keresztes hadjárat tükrében .................................................................................................. 184 Belikánics László. A migrációs kutatások elméleti alaptéziseinek vizsgálata (Ukrajna és Magyarország példáján) ................................................................................... 190 Bihari Csaba. Az Antall-kormány külpolitikai iránykeresése – a nemzetpolitika kormányra kerülése .............................................................................................................. 199 Biró Éva. Kárpátaljai magyar fiatalok tervei és döntései a továbbtanulásról ..................... 208 Csákány Roland. Az USA külpolitikája 1961-1963 között ............................................... 216 Csengeri Szilárd. Az ókori római hadsereg fejlődése a királyság korában ......................... 223 Darcsi Nikolett. A Habsburgok házassági politikája, mint a külpolitika egyik szegmense a XVI–XVIII. században ................................................................................... 230 Dolinai Zsuzsanna. Spanyolország európai uniós csatlakozásának elemzése ................... 236 Kiss Éva. A bővülő Európai Unió új kohéziós politikája ................................................... 242 Kopasz Gyula. A népesség számbeli változásai a Szernye-mocsár magyarlakta településein (1784-2001) ..................................................................................................... 251 Kopasz Vivien Meláni. A buddhizmus, mint világvallás ................................................... 259 Kovács Eleonóra. Fogalmak és értelmezési lehetőségek egy katonai tábori újság kapcsán ............................................................................................................................... 263 Megyesi Csaba. A német nemzet történelmének zsákutcái Bibó István munkáiban ......... 272 Mihók Richárd. Adalékok Nagyszőlős XIII – XIV. századi történetéhez ......................... 280 Sándor Katalin. A hidegháború átmeneti korszaka: a békés egymás mellett élés felé (1964 −1969) ....................................................................................................................... 287 Simon Rita. A Perényi család birtokai és peres ügyei Ugocsa vármegyében..................... 295 Vajda Nikolett. Szent István király egyházalapítása .......................................................... 302 Vass Szabina. A Szovjetunió hatása a II. világháború utáni nemzetiségi politika alakulására a keleti blokk országaiban. A málenkij robot, s annak visszatükröződése ........ 311 Zubánics László. Dózsa György alakjának történelmi újszerűsége a parasztháború 500. évfordulója kapcsán ..................................................................................................... 320
6
FIZIKA ÉS MATEMATIKA TANSZÉK Юлій Імре. Методичні особливості вивчення основ теорії ймовірностів класах загальноосвітніх шкіл ........................................................................................ Лівія Месарош. Визначення параметрів низькоенергетичної плазми...................... Грета Певсе. Методи розв’язування транспортних задач.......................................... Катерина Петкі. Задача прийняття рішень із нечітко визначеною ціллю (підхід Беллмана – Заде)................................................................................................. Ізабелла Рацкеві. Багатокрокові методи розв’язання нелінійних рівнянь та їх порівняльний аналіз................................................................................................ Мірослав Шафраньош. Іонізація гетероциклічних компонент молекул ДНК і РНК електронним ударом......................................................................... Simon Anikó. A módosított (általánosított) neuron elemek szintézise iterációs módszer által..................................................................................................................... Spenik Sándor – Turóci Jolán. A barionok spin-spin és spin-orbitális hasadásainak kiszámítása................................................................................................... Мирослав Стойка. Про дикість матричної задачі про опис над областями Цілісності......................................................................................................................... Sztojka Miroszláv - Berki Norbert. A Cramer-szabály alkalmazása lineáris egyenletrendszerek megoldásánál...................................................................................... Sztojka Miroszláv - Bodnár Attila. A Gauss-módszerek alkalmazása lineáris egyenletrendszerek megoldásánál...................................................................................... Sztojka Miroszláv - Györke Ákos. Nemlineáris egyenletek megoldása......................... Sztojka Miroszláv - Puskás Gyula. Az egydimenziós tömbök rendezése...................... Мікловш Жолдош. Коваріантні закони збереження в петльовій квантовій Гравітації..........................................................................................................................
326 335 341 349 352 360 367 373 381 388 391 395 399 403
SZERZŐINK.................................................................................................................... 412
7
ELŐSZÓ Jelen cikkgyűjtemény az Ungvári Nemzeti Egyetem Magyar Tannyelvű Humán- és Természettudományi Kara 2015-ös évi diák- és tanári konferenciájának anyagait foglalja magában. A gyűjtemény megjelentetése hagyományteremtő szándékkal történik, fórumot szeretnénk létrehozni, ahol tanáraink és a jövő tudósnemzedéke meg tudja mutatni választott szakmájában elért eredményeit. Mivel ennek a lehetősége jelenleg Kárpátalján viszonylag kicsi, ezért döntött úgy az Ungvári Nemzeti Egyetem Magyar Tannyelvű Humán- és Természettudományi Karának Tudományos Tanácsa, hogy ingyenes lehetőséget biztosít az éves tudományos konferencián bemutatott kutatási eredmények publikálásához. Ennek eredményeképpen közel 70 cikkszerző jelentkezett a történelem és földrajz, a matematika és a magyar filológiai témaköreiben egyaránt. Ezzel
is
fiatal
kvantumelektronikától
karunk a
alakuló
verselemzésig,
arculatát a
illusztráljuk.
kiforrott
Széles a
tudományos
stílustól
paletta, az
a
első
szárnypróbálgatásig a cikkek tematikája és kutatási módszere rendkívül sokrétű. Mivel tudományáganként a cikkírás követelményei változók, ezért úgy döntöttünk, hogy ezt tiszteletben tartva nem egységesítünk, meghagyjuk a szerzők saját hivatkozási módjait. Ezzel szemben több esetben célszerűnek tartottuk a beküldött cikkek terjedelmének rövidítését. Külön köszönetet mondunk mindazoknak, akik munkájukkal segítették a beérkezett írások nyelvi és szakmai ellenőrzését, nyomdai kivitelezését, hozzájárultak a kötet kiadásához. A Szerkesztők
8
MAGYAR FILOLÓGIAI TANSZÉK
ÁDÁM DÓRA Lakodalmi szokások és szakszavak Korláthelmecen Tudományos vezető: Nagy Natália docens A hagyományok segítik az egyént abban, hogy tudjon tájékozódni a világban, hogy legyen egy mérce, amihez igazodni tud. A néphagyományok átmenetet jelentenek a spontán hétköznapok és az ünnepek között. A felnövekvő generáció sok régi szokást már nem ismer, helyébe újakat alkalmaz, így ha nem gyűjtjük össze időben ezen néprajzi kincseket az utókornak, csakhamar elvesznek. Kárpátalja népe az évszázadok során számos nemzettel érintkezett, melyek mind hatást gyakoroltak közösségünk kultúrájára, hagyományaira. A magyarság asszimilálódása miatt szokásainkba lassan beépülnek a környező népek hagyományai. A párválasztási, eljegyzési és lakodalmi szokások gazdag múlttal rendelkeznek, így összegyűjtésük és rendszerezésük időszerű feladat. Községünkben ilyen jellegű kutatás még nem történt, pedig itt sok érdekes adat vár lejegyzésre. Korláthelmec történetével foglalkozik Csíkvári Antal Ungvár és Ung vármegye című munkája, melyből megtudtam, hogy a falu nevét a Korlát-családtól nyerte. Elnevezése a 15. század végén állandósult. 1567-től lakosai kizárólag magyarok. A 18. században a Pethő-család kihalásával kincstári tulajdon lett. 1828-ban százhuszonnyolc lakóházból álló magyar falu református templommal, hétszázhatvankilenc református lakossal. Területe 3230 hold [3, 185– 186]. Botlik József és Dupka György Magyarlakta települések ezredéve Kárpátalján c. műve napjainkhoz közelebbi információkkal szolgál. 1946-tól ukránul Holmec, vegyes lakosságú magyar-ukrán, ruszin falu. Ungvártól 12 km-re. Az 1991-es számadási adatok szerint lakossága 965, ebből 408 magyar. Napjainkra ez a szám csökkent. 1990. április 5-én emlékművet avatott a sztálini önkény és a II. világháború áldozatainak [2, 205–206]. Sokan, sokféle megközelítésből vizsgálják a lakodalmi szokásokat. A népszokás voltaképpen a kultúra hagyományozódásának spontán formája – írja Dömötör Tekla Magyar népszokások c. könyvében. A hagyomány azonban őrzi a játékok alapformáit, a hagyomány tartotta fenn ezeknek a játékoknak szerepét. A házasságkötés is továbbá minden nemzeteknél 9
bizonyos istenes és példázó szertartásokkal ment végbe [4, 9–58]. Tárkány Szücs Ernő véleménye szerint a legények és a lányok avatása, a nép társadalmi rendjében e köré csoportosuló szokások és rítusok azt jelezték, hogy e személyek új társadalmi helyzetbe kerültek. Kikerülvén az iskolából, a növendék lány helyzete megváltozott a családban. Általában az iskola elhagyása után egy-két évvel, a református vidékeken konfirmáció után számított a lány felnőttnek [6, 247]. Ugyanakkor nem felejthetjük ki Diószegi Vilmos Az ősi magyar hitvilág c. munkáját, ahol elmondja, hogy a házasságkötés is továbbá minden nemzeteknél bizonyos istenes és példázó szertartásokkal ment végbe [1, 61]. Petercsák Tivadar Népszokások Filkeházán c. művét, ahol kifejti, hogy a század elején a lányok már 16–17 éves kortól férjhez mentek, a 20 éven felüliek már vénlánynak számítottak. A legények csak a katonaidő letöltése után, 23–25 éves korban nősültek. Ha a lánynak és a szüleinek tetszett a fiú, akkor a lány kísérte ki, s egy ideig beszélgethetett vele, kettesben maradhattak [5, 89]. A gyűjtést adatközlők segítségével végeztem. Elmondhatom, hogy adatközlőim szívesen beszéltek erről a témáról, boldogan elevenítették fel életük egyik legfontosabb eseményéhez tartozó szokásokat és hagyományokat. Régen az ismerkedés még a fonókban, fosztókban történt. A mai fiatalság már nem ismeri ezeket a hagyományokat. Ötven-hatvan évvel ezelőtt még aktív közösségformáló erővel rendelkeztek, mára teljesen elvesztették jelentőségüket. Hogyan is zajlott egy ilyen esemény? Azok az idősek, akik még vissza tudtak emlékezni, elmondták, hogy még leánykorukban ők is részt vettek ilyen eseményeken. A fonókban esténként négy-öt szomszéd is összegyűlt. Az anyukák vagy a nagymamák vitték magukkal leányukat vagy fiaikat. Az idős asszonyok és a lányok fonták a szöszt vászonná. Egy-egy olyan hagyomány kapott szárnyra, mint például, ha egy lány orsója leesett, a fiúk feladata volt, hogy felvegyék az orsót. De nem ám akárhogy, ha a lány tetszett a fiúnak, akkor meg kellett csókolnia a fiút, hogy visszakapja az orsóját. Az ilyen csóklopások alatt szerettek egymásba a fiatalok és lettek egy párrá. A korban a legtöbb ágynemű belsejét még házi lúdtollból készítették. A fosztók sajátossága az volt, hogy összeterelje az ifjúságot télen egy kis mulatságra, valamint egy kis munkára. Általában szomszédonként öt-hat fiatal és idős gyűlt össze egy háznál. Amíg a libát megfosztották tollától, addig azzal szórakoztatták egymást, hogy énekeltek, kinek mi jutott az eszébe, vagy épp mit szeretett volna hallani. Az 1940–1950-es évekre már divatba jöttek a bálok és a májusfák állítása. A korabeli bálok nem hasonlítottak a mai „zenés mulatságokhoz”, ugyanis sokkal szebbek és kulturáltabbak voltak. Mivel Korláthelmecen az uralkodó vallás sokáig a református volt, a szokások szerint felnőttnek csak az számított, aki már konfirmált. A bálba vágyó fiatalnak 10
mindig kellett, hogy legyen kísérője, rendszerint egy felnőtt, aki elvitte és ottmaradt vele, amíg a mulatság véget nem ért. A bálok feladata az volt, hogy az anyukák megszemléljék, ki kinek udvarol, ki kivel táncol. Szokásban volt a májusfa állítása. A májusfa az életet megtestesítő univerzális szimbólum, s így a termékenységre utal, akár mint a párválasztási népszokás kelléke, mint a nyárba forduló természet ünnepléséhez tartozó növényi jelkép. A frissen kileveledzett „szent fa” rituális bevitelét a faluba ismerik Kínában, a tadzsikoknál – ahol e fa a házasság szimbóluma – és a burjátoknál is. Utóbbiak szalagokat is kötnek a fára. Májusban volt szokásban a szerenádok adása is. A szerenádokat a fiatal fiúk adták elő a lányoknak este vagy éjfélkor a leány ablaka alatt. Ezt már komoly udvarlási szokásnak tekinthetjük, mivel csak az a lány kapott éjjeli muzsikát, akinek párja volt. Napjainkban ezek a párválasztási szokások és hagyományok annyira kikoptak, hogy nagyon kevesen ismerik őket. A bálok helyét a nyolcvanas-kilencvenes években a diszkók vették át. A számítógép és az internet világában már a diszkók is elveszítették fényüket, ugyanis kinek van kedve kimozdulni a kényelemből, mikor párt találhat az interneten is úgy, hogy meg sem mozdítja a kisujját sem. S ahogyan a bálokat felváltották a diszkók, úgy a fonókat, fosztókat, hántókat a világháló. A párválasztás következő állomása az eljegyzés. Az eljegyzés vagy leánykérés községünkben nem számított nagy eseménynek. A leánykérés minden esetben a lányos háznál történt. A legény a szüleivel, illetve néhányszor a keresztszüleivel ment megkérni a leány kezét. Az esemény rendszerint gyűrűfelhúzással kezdődött. Azután együtt a két család elköltött egy vacsorát, s megbeszélték a fiatal pár közös életét. Napjainkra ez a hagyomány nem változott, leszámítva azt, hogy a legtöbb pár nem otthon tartja az eljegyzést, hanem étteremben, és nemcsak a szűk család van jelen, hanem esetleg a barátok, keresztszülők is. Az eljegyzés után községemben egy kis időnek el kellett telnie, hogy megtartsák az esküvőt. A nyugati kultúra hatására ma már nálunk is divatos a legénybúcsú és a leánybúcsú. Ez modern ceremóniának számít, s egyre bővül rendje, s jelentősége. Ötven évvel ezelőtt a lakodalmak nagy gonddal készültek. Egy héttel korábban elkezdtek készülni: levágták a malacot, töltötték a káposztát. Szerdán elkezdték sütni a száraz süteményeket. A lakodalmak többsége szombaton zajlott, de a polgári esküvőt napokkal hamarabb megtartották. A sorrend is különleges volt, ugyanis a vőfély minden ételt beköszöntött verssel, és a cigány zenekar muzsikájával szórakoztatta a násznépet. A lakodalmat a vőfély zárta le minden esetben. Napjainkra még igyekeznek megtartani a hagyományokat. Bár a fiatalok véleménye szerint a mai lagzi elképzelhetetlen lakodalmi játékok nélkül. Ugyanakkor érdekes átvétel az is, hogy ma 11
már nem a vőfély bonyolítja a lakodalmakat, hanem a „támádá”, ami, akárcsak a lakodalmi játékok, szintén szláv átvétel. A magyarok vándorlásaik során több néppel, nemzettel is érintkeztek. Ez a kapcsolat számos fejlődést eredményezett elődeink gazdálkodásában, kultúrájában, s nem utolsósorban rányomta bélyegét nyelvezetükre is. Megfigyelhetjük, hogy nyelvünk számos átvételeket tartalmaz, melyeket más népektől kölcsönzött. Ezek a szavak annyira beleolvadtak már a szókincsünkbe, hogy nem érezzük az idegen ízt rajtuk. A lakodalmi szokások kutatása során megfigyeltem, hogy az e hagyományokkal kapcsolatos szavak csoportokat alkotnak. Célszerűnek tartottam megvizsgálni őket eredetük és szerkezetük szerint is. Az eredet szerinti vizsgálat során A magyar nyelv történeti-etimológiai szótárában található adatokra támaszkodtam. A vizsgált szavak többsége szláv eredetű pl.: kas, laska, len, pap, pénz, pecsenye, rend, ruha, szent, tiszta, udvar, vacsora (11,8 %), valamint származékszó (11%). Kevesebb az ismeretlen (7,8%), német (7 %), ótörök (8,6%) stb. átvétel. Elenyésző számot tesznek ki a szlovák (0, 7%), uráli (3,9%), ugor pl.: csók, szül, tál (2,3%), magyar szavak pl.: ágynemű, hajadon, orgona, régi (3,9%). Szerkezet szempontjából is változatos képet mutatnak az általam gyűjtött szavak. A nagy többség tőszó, melyek a gyűjtés összességének 53 %-át teszik ki, s ide sorolhatjuk az olyan szavakat, mint az ajándék, ara, ár, bál, pap, rend, rózsa, sátor, só, stb. Ugyancsak nagy számot
Eredet szerinti felosztás 16
Bizonytalan Hangutánzó
14
Ismeretlen
12
Latin
10
Magyar fejlemény Nemzetközi Német
8
Nyelvújítási
6
Olasz Ótörök
4
Összetett
2
Származéksz ó Szláv
0 Szavak száma 12
Szlovák
tesznek ki a szószerkezetek, az összérték 31,8%-át. Ide sorolhatjuk például a következőket: esküvői vacsora, édes sütemény, éjjeli muzsika, fehér ing, házassági szimbólum, kikiáltási ár. Elenyésző számot mutatnak a képzett szavak és a szóösszetételek. A szakszavak mindössze 8,4% és 5,8%-át teszik ki. Például ide soroljuk az olyan képzett szavakat, mint anyós, ártatlan, kellék, kíváncsi, konfirmál, kötény. Ide tartoznak az olyan szóösszetételek, mint ágynemű, anyakönyv, baromfi, egyház. 90 80 70 60
Tőszó
50
Képzett szó
40
Szóösszetételek
30
Szószerkezetek
20 10 0 Darab
Következtetésként elmondható, hogy a magyar szokások Korláthelmecen nem vesztették érvényüket, csak magukba olvasztották a helyi szláv hagyományok egy kis részét. Ugyanakkor ahhoz, hogy az ősi magyarságra jellemző cselekedetek megmaradjanak a köztudatban kutatni, gyűjteni kell, hogy ne vesszenek el és az utókor is ismerje és gyakorolja őket.
1.
Felhasznált szakirodalom Az ősi magyar hitvilág. Szerk.: Diószegi Vilmos.–Debrecen: Gondolat Kiadó, 1978.–
61 o. Botlik József–Dupka György. Magyarlakta települések ezredéve Kárpátalján. – Ungvár – Budapest: Intermix Kiadó, 1993. – 205–206. o. 3. Csíkvári Antal. Ungvár és Ung vármegye. – Budapest: Vármegyei szociográfiák hivatala, 1940.– 185–186. o. 4. Dömötör Tekla. Magyar népszokások.– Budapest: Corvina Kiadó, 1972.–9–58. o. 5. Petercsák Tivadar. Népszokások Filkeházán.– Debrecen, 1985.–89. o. 6. Tárkány Szücs Ernő. Magyar jogi népszokások.–Gondolat, 1981.–247–248.o.
2.
Резюме В роботі я розглядала тему: «Весільні обряди та звичаї і спеціальні терміни в селі Гелмец». Метою моєї роботи було: зібрати та розглянути всі звичаї та обряди при виборі пари,залицання та весілля.Нам потрібно знати і якнайчасто використовувати ці традиції і звичаї,тому що через певний час вони пропадуть, а через декілька років взагалі ніхто не буде про них знати.
13
Можемо сказати, що на сьогодні ці традицїі ще не зовсім втратилися, тільки трохи злилися з слов'янськими обрядами. Однак для того, щоб ці звичаї і обряди зовсім не пропали, потрібно іх записати і передавати наступному поколінню. ÁMORTH ANGELIKA A nő sokszínűségének ábrázolása Madách Imre Az ember tragédiája című művében Tudományos vezető: Hulpa Diána docens A jelenkor a szabad, emancipált nők világa. De vajon változott-e a nő jelleme Madách Imre kora óta? Érdekes vizsgálni, milyennek látta a nőt a 19. század egyik legkiválóbb alkotója, és ilyen-e valójában? A cikkben Az ember tragédiájában ábrázolt nő jellemét, tulajdonságait, családon belüli, egyéni és társadalmi szerepét tárom fel. Aktuális kutatásról van szó, hisz a legtöbb irodalomtörténeti tanulmány alig foglalkozik Éva alakjával. A szakirodalom tükrében az a benyomásunk támadhat, mintha a mű nem is az ember (~emberiség) tragédiáját mutatná be, hanem kizárólag Ádám tragédiáját. Éva, a nő teljesen háttérbe van szorítva. Közismert, hogy a szépirodalom a valóságot tükrözi, ezért, amikor Madách Éváról ír, akkor magáról a nőről ír. A nőről, aki szerető, feleség, anya, vagyis a kérdés vizsgálata társadalmi szempontból is aktualitással bír. Éva a műben hol asszonya Ádámnak, hol pedig a vágyai nője [2]. Társa, de egyben ellentéte is: a túlságosan is ideáinak élő, a valóságtól már-már elszakadó Ádámhoz ő közvetíti a természet üzenetét [1]. Szerb Antal megállapítása szerint a műben Ádám és Lucifer alakja állandó ellentétet képvisel: az idealizmus és a realizmus, a szellemi lény és a materialista ellentéte. De hogy jön ebbe a képbe Éva? Szerb Antal szerint Madách korának kritikusai nem láttak mást Évában, mint az elkerülhetetlen élettársat, aki betölti hivatását azzal, hogy nem csinál semmit. A műben a férfi tragédiájának látták, melyben a nő csak kolonc, éppen feleslegességével válik szükségszerűvé. Szerb Antal megcáfolja ezt a nézetet. Szerinte az igazi küzdelem nem Ádám és Lucifer, hanem Ádám és Éva között megy végbe. „Amennyiben a mű a férfi tragédiája, ugyanakkor a nő triumfa is” – írja [4, 430. o.]. Nem titok, hogy a nők és a férfiak nemcsak fizikailag, hanem pszichikailag is sokban különböznek egymástól. Nem hiába alakultak ki különféle sztereotípiák a nemekről. Évát is sok tipikus női vonással ruházza fel Madách. Ettől alakja mégsem válik sablonossá vagy jelentéktelenné. A műben mind a két nem a magához legközelebb álló tulajdonságokkal van ellátva, ezáltal egészíti ki egymást. 14
Az emberpár először a második színben jelenik meg. Elsőként Éva szólal meg életörömmel telítve: „Ah, élni, élni: mily édes, mi szép!”[3, 11. o.]. Míg Éva már a létnek is örvend, Ádám az uralkodásban leli elsősorban örömét („És úrnak lenni mindenek felett”[3, 11. o.]). Míg Éva örül a gondoskodásnak (Érezni, hogy gondoskodnak felőlünk [3, 11. o.]), Ádám nem kimondottan, őt jobban zavarja a függőségben levés, ezért meg is szólja a nőt: „A függés, látom életelv neked”[3, 11. o.]. Éva másik fontos tulajdonsága, ami vezérlő erővel bír felette, nem más, mint hiúsága. Ez veszi rá arra is, hogy meghallgassa Lucifert („Oh, megállj, kecses hölgy! Engedd egy percre, hogy csodáljalak”[3, 14. o.]). A harmadik szín végén, az álomba bocsátás előtt ismét előjön a női hiúság: „Hadd lássam én is, e sok újulásban Nem lankad-é el, nem veszít-e bájam”[3, 28. o.]. A negyedik színben Évának jut a rabszolgafeleség szerepe. Megszólal benne a női önfeláldozás és az együttérzés: „...Miért nem hívsz engemet, Ki eltakarlak s testemmel fogok fel minden csapást?”[3, 32. o.] Érdekes viszont, hogy a rabszolga halálakor Éva fő panasza e téren az, hogy „ki fog majd engemet szeretni?”[3, 34. o.]. Nem annyira a férjét sajnálja, mint magát. Ez nem meglepő, általában, ha elveszítünk egy számunkra fontos embert, elsősorban magunkat sajnáljuk, nem az elhunytat (nem tudok nélküle élni; mi lesz most velem? stb.). Éva sem különb e téren. Ádám magához hívja, elragadja őt a női szépség („A bájnak épen úgy fejedelme vagy, Mint az erőnek én”[3, 34. o.]). Éva hűségéről tanúskodik az, hogy nem egyezik bele örömest abba, hogy a fáraóé legyen. Kellőképen meg szeretné gyászolni előbb elhunyt férjét („Oh ne irigyeld Ez első percben könnyem a halottól”[3, 35. o.]). Fontos kiemelni, hogy Éva, annak ellenére, hogy a porból a fáraó pamlagához emelkedett, nem felejtette el, ki ő és honnan jött. Szociális érzékenysége vezeti rá Ádámot arra, hogy hagyjon fel kegyetlenségével. Éva jól használja az alázat eszközét arra, hogy minél észrevétlenebbül, de hatásosan manipulálja Ádámot. Az ötödik színben Éva Miltiádész hadvezér neje szerepében lép fel. Bár az előző szín Ádám azon megállapításával zárult, hogy a nőnek olyannak kell lennie, mint a virág („Te csak virág légy, drága csecsebecs, Haszontalan, de szép, s ez érdeme”[3, 40. o.]), az író mégis nagy bölcsességgel ruházza fel a nőt: 15
„Van a léleknek egy erős szava A nagyravágyás. A rabszolgában alszik, De szűk körében bűnné aljasul. De vérével táplálván a szabadság Naggyá növeszti, mint polgárerényt...”[3, 44. o.]. Érdekes továbbá kifinomult igazságérzete is. Amikor férjét bemocskolja a sok vád, ő nem tud benne vakon megbízni, tudnia kell, hogy tényleg ártatlan-e Ádám. A hatodik, római színben Éva kéjhölgy szerepébe bújik. Az egyiptomi színhez hasonlóan itt is ő érez rá elsőként arra, hogy valami nincs rendjén. Bár a testi gyönyörnek él, lelke mégis valami igazibbra, valami tisztábbra vágyik. Fel is lép a kiszolgáltatottsága ellen: „...Vajmi sok nemes Érzést találtál volna e kebelben, Hol csak múlékony kéj után kutattál”[3, 70. o.]. A hetedik színben a nő teljesen ellentétes szerepbe kerül az előzőhöz képest. Éva a zárdaszűz, alakja szemérmes, félénk, meghunyászkodó. Bár engedelmeskedik a kor elvárásainak, boldogtalanságának mégis hangot ad. A női erkölcs problémáját is boncolgatja az író: „Ha az előítéletekkel szakít, Vadállatul rohan a kéj után, A méltóságot arcáról letépi, ... Ha nem szakít, önárnyától remeg, Fonnyadni hagyja meddő bájait ... Miért nem jár középen?”[3, 92. o.]. A nyolcadik színben Éva Ádám csalfa feleségeként tűnik fel. Madách ebben a színben mutatja be a nőt legnegatívabban. Kiemeli a kapzsiságát, ami a színben inkább megfelelési kényszernek mondható („Örök szükséget tűrjek-é tehát? Az udvarhölgyek pávaként ragyognak, Szintúgy szégyellek köztük megjelenni ... Szégyenkezem miattad” [3,101–102.o.]). Bár nyilvánvalóan nem pozitív Éva ilyesfajta hiúsága, mégis valamilyen szinten ez a természetes sajátja a nőnek. Minden nő számára fontos a küllem, és mindig máshoz méri magát. Minden negatívum ellenére Éva, amikor látja, mennyi bosszúságot okozott Ádámnak követelőzéseivel, megpróbálja jóvá tenni hibáját, magyarázkodással próbálja vigaszra bírni férjét („No Jánosom, oly gyászosan ne vedd, Ha mondok is egyet-mást néha-néha, Nem akarálak búba ejteni”[3, 104. o.]). Érzékeny szíve itt is elő-előbukkan. Másik negatív vonásaként csalfasága van bemutatva. A történelem során mindig nagy megvetéssel néztek azokra a nőkre, akik megcsalják férjüket. Pedig minden nő, ahogy Éva is, figyelmet igényel. Éva is azért csalta meg Ádámot, mert férje csak a tudománnyal és az elmélkedéssel volt elfoglalva. Ezzel persze nem vehető le válláról a felelősség. Beszélhetünk a 16
szín kapcsán Éva bűnösségéről, de nem feledkezhetünk meg arról, hogy végül, a tizedik színben Éva megbánja tettét, de sajnos a kor nem ad neki lehetőséget a jóvátételre („Udvaronc:... Mi látjuk egymást Ezentúl is, mosolyogva s enyelegve, s arról, mi történt, szót sem ejtve többé. Éva: A nyomorúlt! – Im itt vagyok bűnömmel s könnyeimmel”[3, 122. o.]). A kilencedik színben Ádám Danton, Éva pedig egy márki testvére. Ádám beleszeret a nőbe, de Évát hidegen hagyják Ádám szerelmes, epekedő szavai. Tudja, hogy különböző elveket vallanak, és sohasem lehet ennek a férfinak a társa: „Ádám: Én érzem, e szív hogy rokon tiéddel, S te ezt a szót, hölgy, meg nem értenéd? – Éva: S ha meg? Mi haszna. Más isten vezet, Mint akit én szívemben hordozok. Nem érthetjük meg így egymást soha”[3, 115. o.]. Éva hűséges az eszméihez annak ellenére, hogy gyakran úgy mutatkozik a műben a nő, mint akitől idegen az elvhűség. Ádámnak nem is tetszik a nő ilyesfajta viselkedése, ismét lekicsinyíti, mondva, hogy „A nőt úgyis oly oltár illeti Csupán, mely mindig ifjú - és ez a szív”[3, 116. o.]. Mintha kizártnak tartaná, hogy egy nő is küzdhet az eszméiért olyan odaadóan, mint ő, a férfi. Ádámot vonzza a nő elérhetetlensége, ám amikor Évát kivégzik, és új alakban jelenik meg ugyanabban a színben egy pórnő képében, megváltozik a helyzet. Éva felajánlja magát neki, de így már nem is kell Ádámnak („Aki az Angyalt ismérte, s látta azután, Hogy elbukott, az látott tán hasonlót”[3, 118. o.]). A tizenegyedik szín Londonba vezet. Éva egy gazdag polgárlány alakjába bújik. Ádám természetesen itt is beleszeret, és cselhez folyamodik, hogy a kívánt nő szóba álljon vele. Lucifer segítségével ékszerekkel halmozza el őt, aki örömest el is fogadja az ajándékokat. De a csalás kiderül, az ékszerek gyíkokká változnak Éva nyakában, amitől iszonyúan megrémül és faképnél hagyja Ádámot. A szín furcsa befejezést nyer. A szereplők egy közös sírt ásnak, amit körbetáncolnak és sorra belevetik magukat. Pusztulásra ítéltetik a mulatás, a kéjvágy, a vagyonszerzés, az álmodozás, a tudás. Egyedül Éva emelkedik felül ezen, és az általa szimbolizált szerelem, költészet és ifjúság. „A por hull csak belé, e föld szülötte, Én glóriával átlépem azt. Szerelem, költészet s ifiuság Nemtője tár utat örök honomba; E földre csak mosolyom hoz gyönyört, Ha napsugár gyanánt száll egy-egy arcra”[3, 158. o.]. A Falanszter színben Éva a család, a hagyomány, az emberi értékek képviselője. Az anyai ösztön, az anyai szeretet megtestesítője. Női vonásai közül itt a védelmezésben való rászorultság, de egyben anyai védelmezőösztön összeforrottsága a kiemelkedő. Egyesül benne van meg a női gyengeség és erősség. 17
A tizenharmadik színben Éva nem jelenik meg, ami nem véletlen, hisz az űrben játszódik. Ő a természet szava, akit nem vonzz az elérhetetlen messzeség, ami az idealista Ádámot vezérli. Ám közvetetten mégis jelen van a színben, méghozzá a Földszellem hívó szavában, hisz kettejük szerepe rokonságban áll egymással, mindkettejükben ugyanazok az ősi, megbékítő, eltörölhetetlen természeti erők lépnek színre [1]. A tizennegyedik színben Éva egy vadember feleségeként jelenik meg, alakja primitív, közönséges. Férje vendégszeretetre utasítja, így ráveti magát Ádámra, aki megvetéssel néz a nőre:„A nő, az eszmény, e megtestesült Költészet, hogyha sűlyedt, torzalak lesz, Mely borzadályt szül”[3, 194. o.]. A tizenötödik színben visszatérünk a harmadik szín helyszínére. Éva ismét visszanyeri önmagát. Boldog, mert megérzi, hogy gyermeket vár. Kiteljesedik benne a természet ösztöne, ami értelmet ad további létének. Szíve nyitott és fogékony Isten szavára. Míg Ádám csak sejti, mit mond nekik az Úr, Éva meg is érti. Isten Évára bízza szavának közvetítését: „... S ha tettdús életed Zajában elnémul ez égi szó, E gyönge nő tisztább lelkűlete, Az érdekek mocskától távolabb, Meghallja azt, és szíverén keresztül Költészetté fog és dallá szűrődni.”[3,202. o.] Madách megmutatta nekünk a saját hibái által tökéletes nőt, aki alapköve az emberi társadalomnak. A nő gyöngesége, érzékenysége válik legnagyobb erősségévé. Éva alakja jól körülírja a női nem vonásait, sajátosságait. Nem mondhatjuk el róla sem azt, hogy jó, sem azt, hogy rossz. Alakja ettől válik valósághűvé. Felhasznált szakirodalom: 1. A magyar irodalom története 1849 – 1905. Szerkesztette Királyi I., Pándi P., Sőtér I. – Budapest: Gondolat Kiadó, 1963.–139–149.o. 2. Irodalmi lexikon. Főszerk.: Szabó Zsolt – Debrecen: Pannon – Literatúra Kft., –166. o. 3. Madách Imre. Az ember tragédiája – Szentendre: Mercator Stúdió Elektronikus Könyvkiadó, 2005. 4. Szerb Antal. Magyar irodalomtörténet – Budapest: Magvető Kiadó, 1934.– 424–431. o. Резюме Тема даної статті: Особливості зображення жіночого образу у творі Імре Модача «Az ember tragédiája». Мета статті ознайомити читача з зображенням Єви, з її образом, ролем. Актуальність роботи полягає в тому, що незважаючи на те, що Єва одна з головних героїнь досліджуваного твору, з літературознавців мало кого зацікавив її образ. Крізь образ Єви автор зображує жінку в усіх її проявах. Модач Імре робить великий акцент на ролі жінки у суспільстві. Єва є мотивуючою силою багатьох вчинків Адама. У творі вона виступає у різних ролях. ЇЇ образ відіграє ключову роль у творі.
18
ANTONENKÓ MIKLÓS Világkép, mitologizmus Arvo Valton prózaművészetében A múlt század hatvanas éveinek észt irodalmában jelentkező formabontó írónemzedék képviselői közül Arvo Valton, Hando Runnel, Paul-Eerik Rummo, Mats Traat, Enn Vetemaa, s a valamivel később jelentkező Väino Ilus a legismertebb. Ma már mindnyájukat klasszikusként tartanak számon az 1991 óta függetlenségét visszanyert Észtországban. Arvo Valton (polgári és másik írói neve: Vallikivi) 1935. december 14-én született egy Märjamaa nevű kisvárosban, vállalkozó családjában. Hazájában és külföldön is egyike a legkedveltebb íróknak. Gyermekkorát szüleivel együtt szibériai számüzetésben töltötte, később mérnök lett. 1968 óta szabadfoglalkozású író. 1990-92 között az írószövetség alelnöke, 199294-ig országgyűlési képviselő volt. 1996 óta háromszor választják meg a Finnugor Irodalmi Társaság elnökének [8]. A közel 70 könyv szerzője elsősorban novellaíróként vált ismertté, de írt regényt, filmforgatókönyvet, mesét, aforizmát, miniatűrt stb. A későbbi években egyre több verseskötete látott napvilágot. A magyar irodalomból Csoóri Sándor, Rab Zsuzsa, Kányádi Sándor, Kosztolányi Dezső verseinek tolmácsolója. Írásai magyarul folyóiratokban, antológiákban, A hurok és más elbeszélések (1968), a Végjáték (2005) című novelláskötetben olvashatók, valamint a Tuhat aastat on valgus mind kandnud /Ezer évig hordott engem a fény/ címet viselő kétnyelvű verses- és a Miniatuurid /Miniatűrök/ című aforizmakötetben. Ungváron két könyve jelent meg magyarul, a Felismerés (Versek, miniatűrök, aforizmák; 2009) és a Kávéházi párbeszédek (Novellák, versek, miniatűrök; 2011). Az író szoros kapcsolatot tart fenn Kárpátaljával: előadásokat tart az ungvári egyetem diákjainak a finnugor népek irodalma és az észt zsurnalisztika történetéből (2005), valamint a műfordítás elméletéből (2011). Az ungvári egyetem és a Hungarológiai Központ részvételével pedig Nemzetközi tudományos konferenciát rendeztek munkásságáról (2007). Első köteteinek stílusát lírikus hangvétel határozza meg, amelybe irónia, önirónia vagy groteszk elemek vegyülnek. A Veider soov /Furcsa érzés, 1963/ és Rataste vahel /Kerekek között, 1966/ című novellagyűjteményben az átlagemberről ír. Hősei – munkások, tisztviselők, vagy éppen telhetelen figurák – gyakran jutnak szokatlan, sőt abszurd szituációkba, melyekből nem mindig kerülnek ki győztesként. A leírt eseményeket nem egyszer váratlan szemszögből közelíti meg a szerző. A Veder /1958/ című elbeszélés cselekménye egy modern város új 19
lakónegyedében játszódik, mikor egy „barokk- és barakstílus” keveréke volt divatos az építészetben. Ebben az időben az építőmunkások egy meszesvedret felejtenek ott a ház udvarán, miután egy másik objektumra mennek át dolgozni. Telt-múlt az idő, ám senkinek sem volt köze a vederhez. Esténként szerelmes párok suttogtak a kapualjban, miközben egy spicces kedvében hazafelé tartó lakó, belegabalyodva az otthagyott vederbe, egy közismerten erős orosznyelvű szót ejtett ki a lakók füle hallatára, „lett légyen az bárki házunk soknemzetiségű családjából” – pontosít a szerző. Közben elszálltak az évek, s meglehet – jegyzi meg a szerző - , hogy a jövő nemzedék, azok a gyermekek, akik már ebben a házban születnek, elparentálják majd a vedret, ki tudja hova [6]. Úgy érezzük, hogy az elbeszélés a történettel nem ér véget. A szerző nem bocsátkozik túlzott részletazésekbe, előadásmódja következetesen egyszerű, miközben mindig a lényegre irányítja az olvasó figyelmét, művészien teremti meg a leírt események légkörét. Fontos szerephez jut ilyenkor az intertextualitás. Bereczki Gábor [1] filozofáló hajlamát, szereplői iránt tanusított megértő humanizmusát emeli ki prózaművészetének egyik markáns vonásaként. Későbbi írásaiban – Kaheksa jaapanlannat ΄Nyolc japán lány΄, 1968; Sõnumitooja ΄A hírhozó΄, 1972 stb. – rövidprózájának problematikája általánosabbá, ábrázolásmódja pedig többsíkúvá válik. A valóság tudatos deformálásával, a groteszk helyzetek megteremtésével gyakran a realitás és a misztikum határán mozog. Az 1974-76 között írt Teekond lõpmatuse teise otsa ΄Út a végtelenség másik végébe΄ című regénye Fehérvári Győző megállapítása szerint „szinte iskolapéldája az író életfilozófiájának, miszerint ugyanazon jelenségek, események egészen eltérő nézőpontokból is megközelíthetők” [2]. A regény két, különböző értékeket valló főszereplőjének, Dzsingisz kán mongol hadvezér és Csen Csu kínai tao szerzetesnek a bemutatásával a lét alapkérdéseire – főképp a halhatatlanságra összpontosítja a figyelmet. A történelmi források, nyelvemlékek tanulmányozása során, beutazva Mongólia, Tuva, Közép-Ázsia és Altáj különböző vidékeit, arra a következtetésre jut, hogy finnugor lévén jól meg tudja érteni a mongolokat, hiszen mind az észtek, mind a mongolok mitológiai világképe sok mindenben hasonlít egymásra [10]. Figyelemmel követve Temüdzsin életének eseményeit, előbb az agyonhajszolt ifjútól a későbbi világhódító Dzsingisz kánig, a szerző megállapítja, hogy Temüdzsinnek nem sikerült örökre földi búrájában, s országa élén maradnia, de mégis megmaradt. „A hét évszázad távolából feltörő mongol világ cselekedetei átalakultak, s majdnem teljesen kialudt a lángjuk… De a régiek emlékezete ott él a mongol lelkében máiglan is, segítve őt nap mint nap viselt dolgaiban”. Az író csattanóan, egy felismeréssel fejezi be parabola-regényét: „Ki ne lett volna közülünk bárányfelhő a kékeskék égen” [7]. 20
Az 1970-es évek második felétől írásművészete műfajilag sokrétűbbé válik. Az egymást követő aforizma-, mese- vagy miniatűrgyűjteményeiben szívesen merít az egyetemes kultúrtörténetből vagy a folklór világából. Mitikus, olykor meghökkentő világkép tárul elénk a Põhjanaela paine ΄A sarkcsillag nyomása΄, 1983 című mesegyűjteményében. Az egyik történetben bozontos lények érkeznek egy távoli tengeri szigetről, rettegésbe hozva az egész környéket azzal, hogy emberekre vadásznak. Egyszer azonban találkoznak egy varázslóval, aki nem fél tőlük. A lények rá akarnak jönni erejének titkára, de hiába minden próbálkozásuk – inkább felkérik a sámánt, hogy uralkodjon felettük. Szorgalmasan sajátítják el az új életmódot: földet művelnek, állathússal táplálkoznak. De egy idő után olthatatlan vágyat érezne régi életmódjuk után, s arra kértik a varázslót, hogy oldja fel őket a emberevés tilalma alól. Pirten varázslója beleegyezik egy feltétellel: hogy nem ejtenek el többé senkit sem az ő népe közül [5]. E mesemítoszban kifejezésre jut az északi népek a szó és a művészet erejébe vetett hite, s tipológiai hasonlóságot mutat a Szent Ferenc és a farkas történetével. A szerző az északi népek hiedelemvilágából teremti meg saját maga mitológiáját. A mítoszok olyan történetek, amelyek az őskori-ókori, naiv világkép valamely hiedelmét rögzítik [4]. A mítosz mindenkor túlmutat a benne cselekvő hősökön, a benne megtörténő eseményeken: a természeti és emberi jelenségek eredetét, keletkezését és végső rendeltetését jeleníti meg. A
magyar
irodalomban
Ady
Endre
Ond
vezér
unokája,
Juhász
Gyula
Haviboldogasszony, Sinka István Ezer legény idő nélkül… című verse, Kányádi Sándor lírája fogant a mitologizmus jegyében. A modern irodalomban Konsztantinosz P. Kavafisz, Gabriel García Márquez, Ivan Bunyin, Lina Kosztenko stb. írásait jellemzi a mitologikus kifejezésmód. Az uráli népek irodalmában a manysi Juvan Sesztalov, a hanti Jeremej Ajpin, az udmurt Asalcsi Oki, a nyenyec Jurij Vella munkásságát jellemzi az archetípus keresése. József Attila találóan állapítja meg egyik tanulmányában: „A képzelet addig csapongott kép után a képtelenségben, míg meg nem teremtette a mítoszokat. A lélek pedig e legnagyobb szükség okából átlényegül ihletté, amely a szemlélhetetlen világegész helyébe szemlélhető műegészet alkot” [3]. Arvo Valton munkásságának egyik jellemző műfaja az aforizma. Több kötetének aforizmáit összes műveinek huszonkettedik kötetében gyűjtötte egybe. Az általános emberi tartás, a haza és a szülőföld szeretetének a lélek legbensőbb mélységéből fakadó érzéseit, a nemzeti hovatartozás tudatát, a magány és közönbösség, a lét és nemlét, az interetnikus kapcsolatok problémáit, a szeretet és a szerelem, a barátság kérdéseit fogalmazza meg 21
aforizmáiban. Ezekben gyakran találkozhatunk az egyén vagy a társadalom ambivalens ábrázolásával: Ha egy távoli csillagra nézel, emlékezz, hogy ő is téged figyel. A kudarc hosszú magyarázatot igényel, a siker szó nélkül érthető. A szabad ember mindent megtehet, amit parancsolnak neki. Úgy beszélj az állattal, akár az emberrel, de kevesebb képmutatással. Annyira hű volt a hatalomhoz, hogy nem vette észre a hatalomváltást. Akkoriban közvéleménynek számított a hallgatás. A népek olyan sebesen közeledtek egymáshoz, hogy elkerülhetetlenné vált összeütközésük. A kétnyelvűséggel egybekel a kétszínűség. Ne fordíts hátat a világnak, mert hátba támad. Ha barátot keresel, ellenségre találhatsz. Ha ellenséget keresel, barátra sose találsz. Álmaim nagyobbak tetteidmél, kétkedő ember! Paradox: ha túl szabadon lötyög nyelved a szádban, kiverik még a fogadat is. Olykor kíméletesen bánunk áldozatunkal, s ő azt gondolja, békén hagytuk. Sírfelirat: „Egész életében sietett, s végre befutott!” Halhatatlannak lenni annyit tesz, mint halhatatlanul élni rövid napjaidban. Túl sötét időket írtak ahhoz, hogy rátaláljunk önmagunkra. A létminimumnak nincs felső határa. Együtt a magányt is könyebb elviselni. Az ember eléggé toleráns lény: ritkán tiltakozik a kiváltságai ellen. Elnézést kérek, mindenkitől, kinek engedélye nélkül álmaiba léptem! Ha nincsen mondanivalód, hát énekelj! /Antonenkó Miklós fordítása/ Arvo Valton sokrétű életműve különböző esztétikai hatások által formálódott, műfaji gazdagságról tanúskodó írói módszere egy számában kicsi, de öntudatos és szabadságszerető rokonnyelvű nép sajátos világáról ad beszámolót.
Irodalom 1. Bereczki Gábor. Életrajzi jegyzetek //Előérzet (Mai észt elbeszélők) – Bp.: Európa Könyvkiadó, 1966. – 243-244. o. 22
2. Fehérvári Győző. Valton Arvo // Világirodalmi Lexikon. 16 köt. – Bp.: Akadémiai Kiadó, 1994. – 362-363. o. 3. József Attila // Tanulmányok és cikkek 1923-1930. (Az istenek halnak, az ember él). – Bp.: Osiris Kiadó, 1995. – 216-236. o. 4. Szerdahelyi István. Műfajelmélet mindenkinek. – Bp.: Akadémiai Kiadó, 1997. – 183. o. 5. Vallikivi, Arvo. Põhjanaela paine. – Tallin: Eesti Raamat, 1983. – Lk. 156-157. 6. Valton, Arvo. Valitud Teosed. K.1. – Tallin: Eesti Raamat, 1984. – Lk. 5–6. 7. Valton, Arvo. Valitud Teosed. K.2. – Tallin: Eesti Raamat, 1984. – Lk. 396. 8. Валтон А. Предисловие // Арво Валтон. Пути сходяться в вечности. – M.: Советський Писатель, 1989. – c. 3-6. 9. Сий Э. Важнейшие регулярные события в финно-угорском движении // Сородичи по языку. – Главний редактор Д. Нановски. – Будапешт: Фонд им. Ласло Телеки, 2000. – c. 482-483. Summary Distinctive features of the poetical world expression in the writings by Arvo Valton are being considered in this article. Artistic images, motiffs are being treated through the prism of mythological worldview. Key words: myth, identity, paradox.
AVASÁN NIKOLETT A kárpátaljai Pulzus rádió nyelvi normájának vizsgálata Tudományos vezető: Nagy Natália docens A téma azért aktuális, mert a kárpátaljai magyarság kétnyelvű környezetben él, s ennek hatásai a nyelvhasználatra is kiterjednek. A választékos, helyes beszéd hétköznapjainkban sem elhanyagolható. A mindennapi nyelvhasználatot nagyban befolyásolja a hangzó média (rádió, televízió), ezért tisztában kell lennünk azzal, hogy az ezekben a fórumokban megszólaló személynek egyfajta etalonként kell szolgálnia a hallgatóság számára. A rádió a médiumok egyike, melynek célmegjelölése eredetileg a nyelvi kultúra ápolása volt. Ahhoz, hogy e műfajon belül egységes nyelvezet, nyelvhasználat jöjjön létre, ki kellett alakítani a média nyelvi normáját, amely tulajdonképpen megfelelő, adekvát beszédstílust jelent. A rádió nem csupán a rádióbemondók beszédéből áll. Az interjúk és riportok alanyait is több szempontnak megfelelően kell megválasztanunk, ugyanis a riport- vagy interjúalany beszéde is elhangzik a rádióban, és helytelen nyelvhasználat esetén általuk is terjedhet a hibás nyelvi forma. Mielőtt hozzákezdtem volna az általam kiválasztott téma részletes vizsgálatához, előbb a kérdéssel foglalkozó szakirodalmat olvastam át. A rádió kialakulásától kezdve eljutottam a 23
média fogalmának különböző meghatározásaihoz, a rádiós műfajokhoz és média normájának kutatásaihoz. A médianyelvi norma fogalmának tisztázásához Balázs Géza A média nyelvi normája [1,5–24.] c. tanulmányát, a megértést elősegítő tényezők tisztázásához Bencédy József A rádió hangja [2,15–16.] c. tanulmányát, a rádiósok számára előírt legfontosabb tudnivalók áttekintéséhez pedig Horváth Lajos Beszéd a rádióban [7, 65–66.] c. művét. De mindemellett felhasználtam többek között Kovalovszky Miklós Nyelvfejlődés – nyelvhelyesség [8, 220] c. művét is a nyelvhelyességi kérdések tisztázásához, valamint Bőzsöny Ferenc A nyilvános megszólalás fizikai és pszichikai nehézségei és eszközei [3, 25–33.] c. tanulmányát a rádióban megszólalók előtt felmerülő problémák áttekintéséhez. A rádió hallgatása során első sorban azt vizsgáltam, hogy a Pulzus rádió nyelvi normája mennyire felel meg a médiával szemben támasztott követelményeknek. A Pulzus rádió élőszavában elhangzó mondatok és szövegek lejegyzése önkényesen történt. A rádió műsorait változatosság, sokműfajúság jellemzi. A médiában megszólalók nagy részénél nyelvi választékosság figyelhető meg. A rádió normájára vonatkozó sajátosságokat nyelvtani szintekre bontva elemeztem kutatásom során. Ez alapján a következő csoportokat vizsgáltam: 1. Hangtani sajátosságok a média nyelvezetében. A rádió dolgozói nagy hangsúlyt fektetnek a szupreszegmentális tényezők helyes (hangsúly, hanglejtés, beszédtempó, beszédszünet) használatára. A hangrend és az illeszkedés szabályosan történik az adásokban. A felolvasott vagy elmondott szöveg értelmi tagolását gyakran a rövid csend, szünet szolgálja. 2. Alaktani sajátosságok a média nyelvezetében. Fontos kiemelnünk, hogy a rádió műsoraiban a nyelvi követelményeknek megfelelő az igeidők használata. Az elhangzott szövegekben a múlt idejű igék alkalmazása a leggyakoribb, jelen idejű igék előfordulására kutatásaim során alig volt példa. Kivételt képezett ez alól a Pulzus rádió Turmix nevű kívánságműsora,
melyet
minden
esetben
élőben
közvetítenek.
A
rádióbemondók
nyelvhasználatában szabályszerű az alany és az állítmány szám- és személybeli egyeztetése. 3. Mondattani sajátosságok a média nyelvezetében. A rádiós műsorok szövegeinek mondatai lineárisan kapcsolódnak egymáshoz. Azok a rövid rádióhíradások, amelyek csak néhány mondatban foglalják össze az eseményeket, legtöbbször egyszerű, de bővített szerkezetű mondatokat használnak. Ilyen esetekben természetesen alapkövetelmény a világos, tömör fogalmazás, hiszen a hallgató csupán egyszer hallja a hírt. A hosszabb hírműsorokra az összetett mondatok vagy akár a többszörösen összetett mondatok alkalmazása jellemző. A tagmondatok számát figyelembe véve leggyakoribb az egy tagmondatból álló, egyszerű mondatok használata. Pl.: 24
„A program keretén belül több váratlan helyre ragasztottak közismert és kevésbé közismert verseket.” 4. Szövegtani sajátosságok a média nyelvezetében. A szerkesztőnek csak a legfontosabb momentumokat kell kiemelnie. Míg az újsághír és a televíziós hír szövege megközelítőleg azonos terjedelmű, addig a rádiós hírek műfaji sajátosságaiknál fogva rövidebbek. Noha a legszélesebb körű tájékoztató funkciót a televíziós hír látja el legjobban, az írott sajtóban megjelentnél informatívabb jellegű hírrel szolgálnak a rádió műsorai. A bejátszások, rövid interjúk, riportok a hallgatóra nagy hatással vannak. A témában jártas szakértők véleményének közvetítése jobban meggyőzi a hallgatót az adott hír hitelességéről. Elmondható a rádió dolgozóiról, hogy noha mindnyájan kétnyelvű környezetben élnek, mégsem érezhető nyelvhasználatukon a szláv nyelvek hatása, illetve nem alkalmaznak átvételeket a környező nyelvekből. A nyelvi normában tapasztalt pozitívumok mellett a nyelvi normától eltérő alakulatokkal is találkoztam, melyeknek feljegyzését egy negyedévig végeztem. A feltüntetett frázisok a Jó reggelt magazinműsorból, a Turmix kívánságműsorból, a Határtalan, valamint az Ablak magazinműsorokból származnak. A
feljegyzett
frázisokat
aszerint
is
csoportosítottam,
hogy
azok
a
rádió
hivatásos dolgozóitól vagy épp a riport- vagy interjúalanyoktól hangzottak el. A gyűjtött anyagból összesen 92 származik az interjú- és riportalanyoktól (90,2%), és mindössze 10 frázis a rádióbemondóktól és riporterektől (9,8%), ami a Pulzus rádió presztízsességét és nyelvi felkészültségét bizonyítja. Kutatásom során összesen 102 olyan frázist gyűjtöttem össze, amely eltér a média nyelvi normájától. Ezeket Grétsy László Rádióbemondói szövegek és rádiós riportok – a nyelvész szemével [6, 9–10.] és Fábián Pál Visszatérő hibák [4, 75–76.] című tanulmányaira alapozva csoportosítottam. A normától eltérő alakulatokat a Nyelvművelő Kézikönyv [9, 1985. – 1291], valamint a Nyelvművelő Kéziszótár [5,628.] alapján javítottam. A tanulmányok ötvözésének eredményeképp a következő csoportokat különítettem el: 1.
Nem a beszédhelyzetnek megfelelő szóhasználat – 15 frázist soroltam ebbe a
csoportba. A szavak helytelen megválasztásából, illetve a felesleges szóismétlésből eredő frázisokat soroltam ide. A csoportba tartozó alakulatok kutatásom 14,7%-át teszik ki. Például: A megmaradt maradványokat hol tekinthetik meg az érdeklődők? - az Ablak Magazinban hangzott el az egyik riporterétől. A maradvány szó eleve magában foglalja valaminek egy
25
részét, mely fennmaradt, nem kell hozzá jelzőként kapcsolni a megmaradt szót. A nyelvi normának megfelelő változat: A maradványokat hol tekinthetik meg az érdeklődők? 2.
A töltelékelemek feleslegessége – 21 frázist soroltam ebbe a csoportba. A
töltelékelemek túlzott kedvelése a média bármely területén jellemző. Ilyenek az ugyebár, tulajdonképpen, kérem szépen fordulatok. Továbbá gyakori a rokon értelmű szavak használata egy mondaton belül, melyek közül egy is bőven elegendő lenne a mondandó kifejtésére. A csoportba tartozó alakulatok kutatásom 20,5%-át teszik ki. Például: Bőven jócskán körülvesz bennünket a rossz. – az Ablak Magazinban hangzott el az egyik riportalanytól. A mondatban a bőven és a jócskán határozószók rokon értelműek, ezért egyikük használata a mondatban fölöslegessé válik, akár mindkettő is elhagyható. A nyelvi normának megfelelő változat: Körülvesz bennünket a rossz. 3.
A névelőhasználat szabálytalanságai – 2 frázist soroltam ebbe a csoportba. A
feltüntetett példákból leszűrhetjük, hogy a gyakori a határozott névelő tulajdonnevek előtt használata, amely helytelennek bizonyul. A csoportba tartozó alakulatok kutatásom 1,96%-át teszik ki. Például: A Dorogi Jolán volt a szomszédom. – a Turmix c. műsorban hangzott el az egyik telefonálótól. A személyjelölő tulajdonnevek elé csak abban az esetben kerül névelő, ha az egy főnévi alaptagú szintagma jelöletlen birtokos jelzőjeként szerepel. A nyelvi normának megfelelő változat: Dorogi Jolán volt a szomszédom. 4.
A szóragozás szabálytalanságai – 19 frázist soroltam ebbe a csoportba. A
névszó- és igeragozással kapcsolatos vétségek tartoznak e csoportba. A csoportba tartozó alakulatok kutatásom 18,62%-át teszik ki. Például: Én nemcsak ezt csinálok a szervezetünkben. – az Ablak Magazinban hangzott el az egyik riportalanytól. A csinálok ige a mondatban határozatlan ragozásban van jelen, miközben közvetlenül előtte áll az ige tárgya. Ebből kifolyólag a csinálok igealak helyett a csinálom igealaknak kell állnia. A nyelvi normának megfelelő változat: Én nemcsak ezt csinálom a szervezetünkben. 5.
Az egyeztetés szabálytalanságai – 11 frázist soroltam ebbe a csoportba. A
mondatban az alany és az állítmány, valamint az alany és a mennyiségjelző (határozott és határozatlan) számbeli egyeztetéséhez néhány szabállyal tisztában kell lennünk, melyeknek hiányára több példát is találtam. A csoportba tartozó alakulatok kutatásom 10,78%-át teszik ki. Például: 26
Be fog mutatkozni az egyetemnek a különböző karai. – a Határtalan című műsorban hangzott el az egyik riportalanytól. Az állítmány számát és személyét alanyának száma és személye szerint kell megválasztanunk. A nyelvi normának megfelelő változat: Be fognak mutatkozni az egyetem különböző karai. 6.
A szórend szabálytalanságai – 5 frázist soroltam ebbe a csoportba. A
mondatszerkesztés körébe tartozik a szavak helyes sorrendjének megválasztása is, s ez azt jelenti, hogy a mondaton belül egy-egy mondatrész helyét nyelvtani szabályok határozzák meg. Szintén voltak eltérések az erre vonatkozó szabályoktól. A csoportba tartozó alakulatok kutatásom 4,9 %-át teszik ki. Például: Mert, talán ma reggel is, azt gondolom, érdemes lesz velünk maradni. – a Jó reggelt Magazin műsorában hangzott el a műsorvezetőtől. A mondatan helytelen szórendet alakított ki a beszélő, aminek következtében beékelődés jött létre, mely vontatottságot eredményez, ezenkívül nem célszerű a kifejezésmód, hiszen retorikai ismereteim alapján tudom, hogy kedvcsinálóként nem lehet bizonytalansággal felhívni a figyelmet. A nyelvi normának megfelelő változat: Mert azt gondolom, ma reggel is érdemes lesz velünk maradni. 7.
A fogalmazás szabálytalanságai – 21 frázist soroltam ebbe a csoportba. A
szövegalkotás- és fogalmazás-képesség elválaszthatatlan az éntől és a világra vonatkozó tartalmi tudástól. A leggyakoribb fogalmazási hibák közé sorolhatjuk a túldramatizálást, a tárgytól való eltérést, szleng használatát, esetleg a gondolat logikai menetétől való eltérést. A csoportba tartozó alakulatok kutatásom 20,5 %-át teszik ki. Például: A betegségben küzdőknek nincs egyszerű dolguk.– az adott frázis a Határtalan című műsorban hangzott el egy riportalanytól. A betegséggel küzd, betegségben szenved alakulatok vagy ezek hibás összevonásainak használata helyett a beteg melléknév alkalmazása ajánlatos. A nyelvi normának megfelelő változat: A betegeknek nincs egyszerű dolguk. 8.
A nyelvjárásból eredő szóhasználat – 21 frázist soroltam ebbe a csoportba. A
nyelvjárási elemek nyelvezetünk sajátosságai, melyek bár nem számítanak helytelennek, használatukat mégis célszerű lenne kerülni a média nyelvezetében. A csoportba tartozó alakulatok kutatásom 7,84%-át teszik ki. Például: Nemrég leégett az opsi Beregszászban. – az Ablak hangzott el egy riportalanytól. Az opsi az
orosz
общежытие
szó
átvételének
rövidített
alakja,
melynek
használata
a
tömegkommunikációban nem célszerű. Ehelyett inkább a szálló főnév használata lenne ajánlatos a választékosság és érthetőség érdekében. A nyelvi normának megfelelő változat: Nemrég leégett a szálló Beregszászban.
27
1. ábra Kutatásaim eredményeinek bemutatását Ottlik Géza író és teoretikus szavaival zárnám: „Ahogyan a színdarabot a technikai és dramaturgiai formaszabályok még nem avatják drámává, velejének kell drámainak lenni – úgy a rádiójáték is csak legbensőbb titkainak feltárása, velejének meglelése után lehet helyével és szerepével identikus, betelt műfaj.” [10, 9–10.]. Felhasznált szakirodalom: Balázs Géza. A média nyelvi normája. In.: Magyar Nyelvőr. Szerk.: Keszler Borbála. – Budapest: ELTE BTK Mai Magyar Nyelvi Tanszék, 1998. – 5–24.o 2. Bencédy József. A rádió hangja. In.: Kedves hallgatóim!. Szerk.: Balász Géza, Bencédy József, Deme László, Fábián Pál, Grétsy László, Szathmári István. – Budapest: Tinta könyvkiadó, 2003. – 15–16. o. 3. Bőzsöny Ferenc. A nyilvános megszólalás fizikai és pszichikai nehézségei és eszközei. In.: Az anyanyelv a hangzó médiában. Szerk.: Péntek János, Wacha Imre. – Spesiszentgyörgy: Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége, 1996. – 25–33. o. 4. Fábián Pál. Visszatérő hibák. In.: Kedves hallgatóim!. Szerk.: Balász Géza, Bencédy József, Deme László, Fábián Pál, Grétsy László, Szathmári István. – Budapest: Tinta könyvkiadó, 2003. – 75–76. o. 5. Grétsy László, Kemény Gábor. Nyelvművelő Kéziszótár. – Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. – 628 o. 6. Grétsy László. Rádióbemondói szövegek és rádiós riportok – a nyelvész szemével. In.: A rádióbemondó beszéde. Szerk.: Wacha Imre. – Budapest: Az MRT Tömegkommunikációs Kutatóközpontjának kiadása, 1973. – 25–43. o. 7. Horváth Lajos. Beszéd a rádióban. – Budapest: Magyar Rádió, 2002. – 65–66. o. 8. Kovalovszky Miklós. Nyelvfejlődés – nyelvhelyesség. – Budapest: Akadémiai kiadó 1977. – 220 o. 9. Nyelvművelő Kézikönyv. I-II. kötet. – Budapest: Akadémiai kiadó, 1985. – 1291 o. 10. Ottlik Géza: Rádió. – Budapest: Magvető kiadó, 2009. – 9–10. o. 1.
Pезюме Тема дослідження: Аналіз мовлення ЗМІ на основі програм закарпатського радіо «Пульс».
28
Актуальність цієї теми полягає в тому, що до сьогоднішнього дня досить мало людей займалися з аналізуванням мовлення угорськомовних ЗМІ на Закарпатті. Метою роботи є демонстрація типічних помилок, які озвучуються у програмах ЗМІ. Правильне мовлення є дуже важливою складовою нашого життя. ЗМІ впливають на правильне мовлення їх слухачів. У дослідженнях також допомогло мені те, що я могла увійти в контакт з працівниками, які давали відповіді на мої питання, пов’язаних з мовленням ЗМІ.
BAKOS ÉVA Az alárendelő összetett mondatok típusai Németh László Iszony című regényében Tudományos vezető: Györke Magdolna docens Németh László a 20. századi magyar próza megújítója, író, esszéista, műfordító. Kevés olyan magyar alkotó van a XX. században, akinek felkészültsége, érdeklődése oly gazdag és sokrétű lenne, mint éppen Németh Lászlóé. Alighanem ő volt az utolsó polihisztor, az „enciklopédikus” igényű és tudású mester, aki a „mindenes” szerepére vállalkozva igen sokat tett azért, hogy a műveltség nemzeti kincs lehessen [4, 2. o.]. Rendkívül tanulságos Németh László mondatszerkesztése. Erre főként a tömörség jellemző. Az eljárással igen figyelemre méltó módon foglalkozott Jánosik Zsuzsa [7, 22. o.]. Megállapításainak hitelét az író maga is visszaigazolta. Jánosik részletesen elemezte Németh László sajátos „beékelő stílusát”, mondatainak megszerkesztettségét, töménységét. Az író stílusa változatos, gazdag tömörítő funkciójuk van az olyan írásjeleknek, mint az értelmi viszonyokat vizuálisan kiemelő kettőspontnak, a pontosvesszőnek mint a gondolattagolás, a logikai elkülönítés eszközeinek, nem utolsósorban az elmondottak helyesbítését, illetve bővítését szolgáló gondolat- és zárójelnek. Az alárendelő összetett mondatok vizsgálatával részletesen foglalkozott Tompa József [2, 330–407. o.]. Meghatározása szerint az alárendelő összetett mondatban két olyan tagmondat tartozik egyetlen nagyobb egységbe, mely mondattani szempontból nem egyenlő rangú. Megkülönbözteti az alárendelő összetett mondatokat mondatrészkifejtő szerepük alapján, eszerint a mellékmondatok lehetnek alanyi, állítmányi, tárgyi, határozói és jelzői mellékmondatok. Az alárendelő összetett mondatokat hasonlóképpen osztályozza Rácz Endre, A. Jászó Anna és Király Lajos is [1, 443−465. o.]. Haader Lea elkülönít: nem bővítményt kifejtő mellékmondatot (állítmányi), kötött bővítményt kifejtő mellékmondatokat (alanyi, tárgyi, kötött határozói, hasonlító határozói) és szabad bővítményt kifejtő mellékmondatokat
29
(jelzői,
célhatározói,
módhatározói,
helyhatározói,
fokhatározói,
időhatározói,
számhatározói,
állapothatározói,
okhatározói) [6, 472−513. o.]. Minden szakirodalom
megkülönbözteti a sajátos jelentéstartalmú, azaz szemantikai többlettartalmat hordozó mellékmondatokat is. Németh László Iszony című regényéből összesen 1284 alárendelő összetett mondatot elemeztem, ebből 826 sajátos jelentéstartalommal is párosul. Az alárendelő összetett mondatokat mondatrészkifejtő szerepük alapján vizsgáltam. Minden
típusnál
megfigyeltem
a
kötőszók
és
utalószók
szerepét
is.
Az
író
mondatszerkesztésében nagyon gyakran elmarad az utalószó. Ilyen típusokat különítettem el: 1.
Alanyi mellékmondatok. Az alanyi mellékmondat a főmondat alanyát fejti ki.
Utalószava a főmondatban alanyként szereplő, alanyesetben álló főnévi mutató névmás (az, azok, azé), vagy főnévi értelemben használt melléknévi és számnévi névmás (olyan, akkora, annyi). Az utalószó nincs mindig kitéve. Kötőszavai szerint két típust különböztet meg a szakirodalom [4, 447–448. o.]: a) A hogy kötőszós (ill. kötőszó nélküli) alanyi mellékmondatok Ez a típus előfordul utalószóval és utalószó nélkül is. Például utalószósak a következő mondatok: 1Az
nagy dolog,| 2hogy a családja szeretetre méltó. (116. o.)
1Épp
az tetszik magában,|2hogy tele van ellenállással.(44. o.)
A regényben gyakoriak az utalószó nélküli alárendelő összetett mondatok, mert a szerző stílusára jellemző a tömörítés. Ilyenek: 1Már
benne van, |2hogy haragszik a férfiak éjszakáira.(21. o.)
1Kapóra
jött,|2hogy az óvári tanár Sanyin át édesapa felől érdeklődött.(59. o.)
Ritka a beékelődés az alanyi mellékmondatok között. A regényben a tömörítést szolgálja a kettőspont, a pontosvessző, a gondolat- és zárójeles beékelés, a tagmondatok mondatba iktatása mint mondatszerkesztési eljárás [18, 7. o.]. Az Iszony című regényben egy ilyen alanyi mellékmondat fordul elő: 1
Engem az,2|hogy valamit szégyellni kellett, 1|mindig dacossá tett.(20.o.)
1 A
2
30
b) A vonatkozó alanyi mellékmondatok Az alanyi mellékmondatot általában főnévi, néha melléknévi vagy számnévi vonatkozó névmás vezeti be. A vonatkozó névmás lehet ragtalan vagy ragos aszerint, hogy milyen mondatrész szerepét tölti be a mellékmondatban [4, 447. o.]. Utalószóval szerkeszti az író a következő mondatot: 1Nem
közönséges lovag az, |2aki ekkora csapásban így kitart az ember
mellett.(85.o.) Utalószóként többnyire mélyhangú – távolra mutató – szót használunk. A magashangú – közelebbre mutató – szók az elöl álló főmondatban gyakran nem az értelmezői mellékmondatra, hanem az előzményre vagy a viszonyokra utalnak. Ritkábban azonban tisztán utalószók, például tárgyi mellékmondattal [6, 341. o.]. A szakirodalom magas hangrendű mutató névmás előfordulását jelzői és tárgyi mondatokban említi. Németh László regényében is előfordul, hogy magas hangrendű mutató névmást használ utalószóként, ahogy a következő idézetek is illusztrálják: 1Ez
jó volt,|2hogy a főzésben is mester akart lenni.(96. o.) volt az egyetlen, |2ami a valóság meleg, bánatos színét hordta ebben a
1Ez
rohanásban.(73. o.) Utalószó nélküliek a következők, amelyekben a főmondat megelőzi a mellékmondatát. 1Aki
nem szeret, |2nem lehet féltékeny.(291. o.)
1Aki
énnálam börtönnel zsarol csókot, |2kisebb rosszal akar nagyobbra
erőltetni.(318. o.) Az Iszony című regényben 66 alanyi mellékmondat fordul elő,hogy kötőszós és vonatkozó kötőszós mellékmondat 29-29 fordul elő a regényben. A többi sajátos jelentéstartalmú. A hogy kötőszós mellékmondatokon belül 12 utalószós, 17 pedig utalószó nélküli. A vonatkozó kötőszós mondatok között 15 utalószós és 14 utalószó nélkül szerkesztett. 2.
Állítmányi mellékmondatok. Az állítmányi mellékmondat az alárendelő összetett
mondatban a főmondat névszói állítmányát, illetve névszói-igei állítmányának névszói részét fejti ki. A szakírók a névszói állítmányi mellékmondatokat – az állítmány típusának megfelelően – azonosítókra és minősítőkre osztják. [1, 448. o.]. Az azonosító állítmányi mellékmondat utalószava a főmondatban állítmányként szereplő főnévi névmás (az, azok). Kötőszava a főnévi vonatkozó névmás [4, 448. o.]. Például: 1Én
csak az vagyok a levélben is, |2ami vízkeresztkor a borozótól jövet.(58. o.)
1Nem
az vagy, |2aki öt helyet is végigvizitel.(35. o.) 31
A minősítő állítmányi mellékmondatok főmondatában állítmányként szereplő melléknévi vagy számnévi névmás (olyan, akkora, annyi stb.) szerepel utalószóként. Kötőszava a vonatkozó névmás vagy ahogy [1, 448. o.]. Például: 1Ő
igazán olyan volt, |2amilyen az ember. (330. o.)
1Pont
olyan vagy, |2amilyennek Imre leírt.(194. o.)
Összesen 37 állítmányi mellékmondatot vizsgáltam, megfigyeltem, hogy a legtöbb állítmányi mellékmondat azonosító jellegű (30), illetve hét minősítő állítmányi mellékmondat fordul elő. Azokban a mondatokban, amelyekben vonatkozó névmás a kötőszó, megfigyelhető az utalószó – kötőszó korreláció. 3.
Tárgyi mellékmondatok. A főmondat valamely mondatrészében – legtöbbször az igei
állítmányban vagy igenévvel kifejezett más mondatrészben – megnevezett cselekvés tárgyát fejti ki [1, 450. o.]. Utalószava a főmondatban tárgyként szereplő tárgyragos főnévi mutató névmás: azt, azokat, azét stb., de lehet főnévi értelemben használt melléknévi vagy számnévi mutató névmás is: olyat, akkorát, annyit stb. A szakirodalom két nagy csoportba sorolja a tárgyi mellékmondatokat [1, 450. o.]. a) A hogy kötőszós (illetőleg kötőszó nélküli) tárgyi mellékmondatok Utalószósak a következők: 1S 1Ő
még azt sem mondhatom, |2hogy betolakodtak.(20. o.) már az édesapjától is azt tanulta, |2hogy van az asszonyfőzés és egész külön a
férfi pörköltje.(28. o.) A mellékmondat – a második tagmondatok – az állítmányhoz kapcsolódó mit? kérdésre felelő tárgyat fejti ki. A tárgyi mellékmondatra a főmondat igei állítmányának tárgyas ragozása is utal (mondhatom, tanulta). Utalószó nélküliek: 1Tudta, |2hogy 1Nem
a bérmaképem a kályha mellett lóg.(22. o.)
is tudtam, |2hogy ilyen szép utcánk is van a községben.(102. o.)
Azokat a mondatszerkezeteket, amelyekben a mondanivaló legfontosabb részét a mellékmondat tartalmazza, a főmondat pedig csupán a beszélő szubjektív állásfoglalását fejezi ki – ahogy ezt a fenti mondatok esetében is látjuk – a szakirodalom nem tekinti teljes értékű tárgyi összetett mondatoknak. Ilyen esetekben nagyrészt a főmondat tartalmatlanná válik, mutat rá Tompa József [2, 356. o.]. b) A vonatkozó tárgyi mellékmondatok A vonatkozó tárgyi mellékmondatokat vonatkozó névmások kapcsolják össze, rendszerint főnévi, ritkábban melléknévi vonatkozó névmás [4, 449. o.]. 32
Utalószóval szerkeszti az író a következőket: 1Azt
kezdte hányni, |2amit édesapa nélkülözhetett édesanyában.(171.o.)
1Sosem
tettem volna meg azt, |2amit megtettem. (304. o.)
Utalószó nélküliek ezek az idézetek: 1Igen 1Az
könnyen dobod el, |2amit nincs módod pótolni. (273. o.)
embernek a gyerekeiben meg kell szeretnie, |2amit az urában nem bírt. (231. o.)
Munkámban 91 tárgyi mellékmondatot vizsgáltam Németh László regényében, ebből 12 szemantikai többlettartalmat hordoz (1Terus egyáltalán nem mondott olyasmiket,|2mint amilyeneket akartam.(95. o.)). A tárgyi mellékmondatok között 26 vonatkozó kötőszós, 53hogy kötőszós mellékmondat van. Az író kedveli a tömörítést, az utalószó gyakran elmarad a főmondatból, összesen 43 utalószó nélküli tárgyi mellékmondatot vizsgáltam, és 36 utalószóval szerkesztetett, a sajátos jelentéstartalmúak nélkül. A tárgyi mellékmondatok megoszlását a következő táblázat szemlélteti: Utalószós tárgyi Típus
mellékmondatok (44) 1Azt
Hogy kötőszós (53)
Utalószó nélküli tárgyi mellékmondatok (47) 1Nehéz
tudtuk,
|2hogy tud már rólunk. (104. o.)
volt elhinni,
|2hogy ezek ketten egy anyán termettek.(24. o.)
1A
Vonatkozó kötőszós (26)
4.
fában azt idézek meg,
|2akit akarok. (58. o.)
1Hajtogattam
magamban,|2amitTerus mondott. (95. o.)
Jelzői mellékmondatok. A jelzői mellékmondat a főmondat valamelyik
névszóval kifejezett mondatrészének a jelzőjét fejti ki. Minden jelzőfajta kifejthető mellékmondattal: így minőségjelzői, mennyiségjelzői, birtokos jelzői és értelmező jelzői mellékmondatokat különít el a szakirodalom [9, 402. o.]. Király Lajos és A. Jászó Anna a kijelölő jelzőt a minőségjelző alfajaként tartja számon [1, 461. o.]. A vizsgált regényben ilyen minőségjelzői mellékmondatok fordulnak elő: 1Nem
szeretem az olyan embereket, |2akik körül szaglik a becsület.(245.o.)
1Sanyi
olyan mozdulatba fogott, |2ami dobbantásban vagy egy hamutálca
odacsapásában is folytatódhatott volna.(138. o.) Kijelölő jelzői mellékmondatokat is megfigyeltem: 33
1Az
a játék,|2 mely a kártyajátszmákat körülvette, |1még ostobábbnak tűnt föl.(227.
o.) 1De
az a félelem, |2ami akkor a karja után kapott, |1tovább remegett bennem.(293.
o.) Ezek főmondatába beékelődött a mellékmondat. A minőség- és mennyiségjelzői mellékmondatok főmondatában nemcsak távolra mutató névmás fordulhat elő utalószóként, hanem ritkábban közelre mutató is. A magas hangrendű utalószó nem teljesen azonos értékű a mélyhangrendűvel, hanem annál tartalmasabb. Általában előzményre, a helyzetre mutat rá. A mellékmondatot ebben az esetben úgy is tekinthetjük, hogy a tartalmasabb mutató névmást fejti ki, magyarázza. Az utalószónak ilyen használata nyelvjárási jellegzetesség, esetleg egyéni stílussajátság — állapítja meg Tompa József [2, 400. o.]. Példa erre a regényből: 1Érzi
ezt a hazugságrácsot, |2amely mögé az őrző jószívűség rekeszti el a haldoklót.
(188. o.) Mennyiségjelzői mellékmondat mindössze három fordul elő a regényben. A mennyiségjelzői mellékmondatok általában főnévhez, jelzős szerkezethez, ritkábban határozatlan számnévhez, határozószóhoz vagy más szófajú alkalmi főnévi használatú szóhoz kapcsolódnak. Utalószava: annyi, kötőszava: ahány, amennyi [2, 398. o.]. Például: 1De
csak annyi időbe telt, |2ami alatt egy gyúró asszony a kezéről leveri a
lisztet.(104. o.) Az értelmező jelzői mellékmondat a főmondat valamelyik névszóval – rendszerint főnévvel vagy főnévi névmással – kifejezett mondatrészének értelmező jelzőjét fejti ki. A mellékmondat jellegét mindig az utalószó szabja meg [9,408.o.]. Ez a típus a leggyakoribb a vizsgált műben. Néhány példa: 1Csakhogy
énbennem semmi sem volt, |2amit önuralomnak lehetne mondani. (89.
o.) 1Gondoljon
reánk, |2akik szeretjük magát. (132. o.)
Az Iszony című regényben 135 jelzői mellékmondat fordul elő, ebből ötvenegyben van sajátos jelentéstartalom. A jelzői mellékmondatok között 22 minősítő minőségjelzői, 32 kijelölő jelzői, 3 mennyiségjelzői és 39 értelmező jelzői mellékmondat van. 5.
Határozói mellékmondatok. Rácz Endre a határozói mellékmondatokat
ugyanúgy rendszerezi. E nagyobb kategóriákon belül is megtalálhatók az egyes
34
határozófajtáknak megfelelő mellékmondatok, bár gyakoriságuk nem egyforma, s nem mindig áll arányban a kifejtett határozó előfordulásának a sűrűségével sem [9, 381. o.]. Ezek megoszlását a regényben a következő táblázat szemlélteti: Vonatkozó mellékmondatok (147) Típus
Helyféle határozói mellékmondatok (8)
Hh (5)
Ahol hárman megvagyunk, megleszünk négyen is.(260. o.)
Hh (képes) (3)
Most tartanak ott, ahol a mi apáink ötven éve. (286. o.) Időféle határozói mellékmondatok (113)
Hi (113)
Akkor jutott eszembe, amikor a lány már elindult.(305.o.) Állapotféle határozói mellékmondatok (2)
Heredet (2)
1Abból, |2amit
Sanyi magyarázott, |1nem értettem egy szót sem. (106.
o.) Módféle határozói mellékmondatok (11) Hm (3)
Még szenvedni se tudok úgy, ahogy kellene. (80. o.)
Heszk (1)
S elvonulnak azzal, amit az életünkből kikémleltek.(209.o.) Állandó határozói mellékmondatok (7)
Hállandó (7)
Édesanyának egyikünk sem szólt arról, ami idehaza történt. (55. o.)
A mondatok elemzése során megfigyeltem az utalószós és az utalószó nélküli mondatokat. Az utalószós mondatok feszült lelkiállapotot, várakozást idéznek elő, jelzőnél megszorító, korlátozó értelművé teszi a tartalmat, esetleg kiemeli azt, például: 1Mert az a típus vagy, |2akibe a férfiak azonnal belevesznek. Gyakori az utalószóval szerkesztett mondat, összesen 305 fordul elő a regényben. Az író jobban kedveli a kötőszós mondatszerkesztést (1Szegény Sándor nem az az ember,|2 aki engem félni tanít. (244. o.)), kötőszó nélküli mondat három esetben fordul elő. Például: 1Azt hittem, |2apához jöttek az ökrök miatt. (17. o.) Az alárendelő összetett mondatok megoszlását a regényben a következő diagram szemlélteti:
35
Az alárendelő összetett mondatok 250
Alanyi
Állítmányi
Tárgyi
Jelzői
Határozói 202
200 150 100
58
50
79
84
Tárgyi
Jelzői
35
0 Alanyi
Állítmányi
Határozói
Németh László nyelvhasználata igen változatos, az alárendelő összetett mondatok használata árnyalttá, választékossá teszi a stílusát. Az író kedveli a beékelődéses mondatokat is. Nyelvezete könnyen érhető, amely a mondatok tömörségének is köszönhető. Felhasznált irodalom 1. A.Jászó Anna –Király Lajos. Az alárendelő összetett mondat // A magyar nyelv könyve. Szerk.: A. Jászó Anna. – Bp.: Trezor Kiadó, 1991. – 443 – 465. o. 2. Az alárendelő összetett mondat // A mai magyar nyelv rendszere II. Szerk.: Tompa József. – Bp.: Akadémiai Kiadó, 1962. – 329–407. o. 3. Fábián Pál. Az alárendelő összetett mondatok stilisztikai vizsgálata. // A magyar stilisztika vázlata. Szerk.: Terestyéni Ferenc–Bp.: Tankönyvkiadó, 1989. – 273–274. o. 4. Fülöp Lajos. Németh László nyelvi világa. – Erdély: Gondolat Könyvkiadó, 1970.–10 o. 5. Györke Magdolna. Magyar nyelv. Mondattan. Az összetett mondatok. – Ungvár, 2005. 6. Haader Lea. Az alárendelő összetett mondatok // Magyar grammatika. Szerk.: Keszler Borbála – Bp.: Nemzeti Tankönyvkiadó, 2000. – 472–513. o. 7. Jánosik Zsuzsa. A tömörítés eszközei Németh László prózájában – Bp., 1971.– 20–26. o. 8. Rácz Endre Alárendelt mondatok//Rácz Endre – Szemere Gyula. Mondattani elemzések. – Bp.: Tankönyvkiadó, 1998. – 181 – 244. o. 9. Rácz Endre. Az alárendelő összetett mondatok. // A mai magyar nyelv. Szerk.: Rácz Endre. – Bp.: Tankönyvkiadó, 1968. − 369−430. o. Pезюме У роботi аналізуються складнопідрядні речення. Складнопідрядні речення класифікуються так: підрядне підметове, підрядне присудкове, підрядне додаткове, підрядне означальне, підрядне обставинне. У романі Ласло Ниймета 458 складнопідрядних речень є.
36
BARANYI TERÉZ Kézimunkázással kapcsolatos nyelvi átvételek a Haranglábon élő nemzetiségek körében Tudományos vezető: Zékány Krisztina docens Ami igazán különlegessé teszi Kárpátalja nyelvjárási sajátosságait, az nem más, mint az orosz és ukrán nyelvből vett kölcsönszavak nagyarányú használata [9:126]. Ez elsősorban a kárpátaljai magyarság kétnyelvű mivoltával magyarázható [1:20]. Hiszen "ahhoz, hogy egy másik nyelvből egy szót átvegyünk, és az az átvevő nyelvben meg is honosodjék, az átvevő nyelvi közösség tagjainak jól kell ismerniük az átadó nyelvet, vagyis legalább a részleges kétnyelvűség fokán kell állniuk, különben nem értenék a szavak jelentését, tehát nem is kerülhetne sor a szavak átvételére, legalábbis nem pontos jelentésük megtartásával [4:253]. A kárpátaljai magyarság estében őshonos és elrendelt kisebbségi kétnyelvűségről van szó. Vagyis a közösség nem területcsere, hanem politikai okok miatt vált kisebbségivé, tagjainak túlnyomó többsége általában csak az iskolában találkozik az államnyelvvel [3:125], első nyelve (a magyar) jogilag alárendelt helyzetben van az államnyelvhez (ukrán) képest [3:7]. Ezen kívül a kárpátaljai magyarság jelentős része magyar domináns kétnyelvű [4:73], azaz a privát szférában a magyar nyelv használata szinte kizárólagos, míg a formális színtereken a nyelvhasználat az állami szabályozás és az egyén nyelvtudása alapján realizálódik [4:73]. A kárpátaljai magyarság közösségi szinten kétnyelvűnek számít, mivel tagjai kétnyelvű helyzetben élnek: azaz olyan körülmények között, amikor bizonyos helyzetekben anyanyelvük mellett egy másik nyelvet is használniuk kell vagy kellene [3:213]. A kárpátaljai magyar– ukrán kétnyelvűség tipologizálásával Rot Sándor próbálkozott meg először, aki leszögezte, hogy "mindkét etnikai tömb határ menti sávján, a nyelvjárásszigeteken, valamint azon településeken, ahol vegyes ukrán–magyar lakosság van, ukrán–magyar, valamint magyar–ukrán szociális-, részleges vagy teljes kétnyelvűséggel találkozunk" [7:185]. Rot felhívja a figyelmet arra, hogy a "részleges kétnyelvűség esetében az interferáló nyelvek behatolnak egymásba, és az anyanyelven beszélő egyének vagy etnikai csoportok nyelvében spontánul működnek a szomszéd nyelvből jött nyelvi elemek, tipológiai modellek" [8:261]. Ezzel szemben "a teljes kétnyelvűség estében az interferáló nyelvek behatolnak egymásba, és ezek a kétnyelvű egyének vagy etnikai csoportok spontánul váltnak át egyik nyelvről a másikra" [8:189]. A keleti szláv és magyar kölcsönhatás tanulmányozása során Rot Sándor arra a következtetésre jutott, "hogy a nyelvi interferencia dinamikája, hatékonysága, a nyelvi szintekbe behatolás mértéke a nyelvek genealógiai és tipológiai alkatától, a nyelvi kontaktusok típusától, intenzitásától, időtartamától és más extern és intern nyelvi tényezőktől függ" [6:424]. 37
Lizanec Péter a szláv–magyar kétnyelvűségi kapcsolatokat elsősorban a kárpátaljai ukrán/ruszin nyelvjárások lexikai hungarizmusai felől vizsgálja. Munkáiban rendre megtalálhatók a kárpátaljai magyar nyelvjárások szláv kölcsönszavaiból összeállított szavak listái is. Ugyancsak az ő nevéhez kötődik a kárpátaljai magyar nyelvet ért szláv hatások kutatásának egyik jelentős eredménye, nevezetesen általa szerkesztett háromkötetes A kárpátaljai magyar nyelvjárások atlasza, mely a magyar nyelvjárási elemek mellett közel kétszáz szláv eredetű kölcsönszót is feltérképezett [5:50]. Haranglábon ukránok és magyarok egyaránt, területileg egymástól elkülönülve élnek. A falu két részre oszlik, az egyik a Tanya – itt élnek a betelepedett ruszinok és ukránok, de akadnak köztük oroszok is. A lakók között megtalálhatóak olyan vezetéknevek, mint Ruszin, Riskó, Rjabosapka, Vakarov, Logojda, Melcsák, Skurja, Szonceva stb. Ezek a lakosok teszik ki a falu lakosságának kb. a 30 %-át. Harangláb központi részén élnek a magyarok, ilyen vezetéknevekkel, mint: Baranyi, Gerő, Hidi, Halász, Hajdu és Balog. A két nemzetiség hosszú évek óta jó kapcsolatban él egymás mellett, egymással. Érdekes tény, hogy a magyarok lakta részre nem telepedtek be ukránok, viszont ezzel ellentétbe az ukrán részen elvétve találhatóak magyar családok. Így a magyar közösség jobban őrzi szuverenitását és kevésbé alkalmazkodik a kisebbséghez. Ezt a sajátosságot figyelhetjük meg az ukrán kisebbség között is. Az évek során nagyon kevesen sajátították el a magyar nyelvet, és ez fordítva is így igaz. Viszont a mindennapi érintkezés és a közös lakóhely az ilyen vegyes lakosságú településeken önmagával hozza a nyelvi érintkezést. Mint azt már említettük, egymás nyelvét nem nagyon sajátítják el a falu lakói, de nem így van ez a közös munkával. A kézimunkázás összehozza az asszonyokat, akik szívesen eltanulják egymástól a szépet, ezzel együtt átveszik egymás szavait, hagyományait, kultúráját. Saját gyűjtésünkben is számos olyan nyelvi elemre figyeltünk fel, amelyet a használó nem a saját anyanyelvén nevezett meg. A gyűjtött elemek bemutatásánál nem térünk ki az adott szó eredetére, a szócikkekből csak az derül ki, hogy az ukrán, orosz nemzetiségű betelepült asszonyok mely szakszót vették át magyar szomszédiaktól. Gyűjtésünk során a következő szavakat találtuk az ukrán asszonyok szakszókincsében: 1. таблетки ушивани – 'kihímzett terítő − 'kihímzett tablet. Pl.: На полцi лежат таблетки ушивани. A szekrény polcát díszített, hímzett kisterítő. tablet [~'ek, ~'et, ~'je] fn. Négyzet alakú, hímzéssel díszített kis terítő. Pl.: Vasald fel a tabletteket! 2. кестемен ройтошний – rojtos keszkenő. Pl: Я пiшла до церкви в ройтошному кестеменi. - Rojtos keszkenőben mentem a templomba. 38
3. покровци – pokrócok. Pl: Я уже продала свои покровци. - Én már eladtam a pokrócaimat. Pokróc - [~t, ~a, ~ok] fn. Rogyból vagy fonalból szőtt posztóféle kelme. 4. горголовати − horgolni. Pl: Горголувалам уже пару таблеток. - Horgoltam már pár tablettet. horgol [~'t] ige. Kézimunkázik; fonalból horgolótűvel egymásba kapcsolódó hurkokat képezve készít egy ruhadarabot, terítőt, mintát, illetve így készült díszítő elemmel díszít. 5. чiпка – csipke. Pl: На платовi чiпка була. - A kenőn csipke volt. csipke [~'ét,~'je,~'ék] fn. Finom cérna vagy selyem mű, melynek szélei, mintegy ki vannak csipkedve, hegyezve. Pl.: Ilyen gyönyörű csipkét én még nem is láttam. 6. чоник – csónak. Pl: Чоником називайем mот инструмент куда нитку намотаем коли покровци робиме.- Csónaknak nevezzük azt az eszközt, amelyre a cérnát tekerjük szövéskor. 7. цiпки – csépke. Pl: З чипкою розрiзняем ниткu на кроснi.- Csépkével válasszuk el a cérnákat a szövőszéken. csépkevessző [-t, -k, -je] fn. A szövőszéken vízszintesen elhelyezkedő fonalak elválasztására használják. Pl.: Húzd följebb azt a csépkét! Az ukrán kézimunkázásokkal foglalkozó nők körében 7 darab olyan szót találtunk, melyeket a magyar szókincsből vettek át az együttélés során. Viszont a magyar asszonyok szókincsében egyetlen olyan szót sem találtunk, mely megegyezne az ukrán szókincsből vett szakszóval. Ez azzal magyarázható, hogy az ide betelepedett ukrán nők szakszókincsüket hozták magukkal, de mikor közös munkára került sor, pl.: közös szövésre, olyankor már használták a magyar kifejezéseket. Főleg azért, mert Harangláb magyar anyanyelvű lakosai közül csak néhányan beszélik az ukrán nyelvet. Legtöbben még csak nem is értik. Így az ukrán asszonyok inkább átvették a szó magyar megfelelőjét, majd ez annyira beépült beszédükbe, hogy észre sem veszik, mikor melyiket használják. A magyar asszonyok nem használnak a témával kapcsolatos szláv, esetleg ukrán nyelvű szakkifejezéseket. Csak olyan szláv eredetű szavakkal, kifejezésekkel találkoztunk, amelyeket máshol is ismernek a magyar ajkú lakosok Kárpátalján. Nem jellemző, hogy az ezer éves magyar kézimunkázási hagyományokat, kifejezéseket fölcserélnék valami újra, másra. Hiszen ez a saját értékük, amit érdemes átörökíteni a fiatal generáció számára. A felhasznált irodalom jegyzéke: 1. "Hiába repülsz te akárhová..." Szerk.: Csenyicskó István – Márku Anita. // Segédkönyv a kárpátaljai magyar nyelvjárások tanulmányozásához. –Ungvár: Poliprint, 2007. –20.o. 2. Botlik József – Dupka György. Magyarlakta települések ezredéve Kárpátalján. – 89.o. 3. Csernyicskó István. A magyar nyelv Ukrajnában (Kárpátalján). In.: Csernyicskó István: Nyelvek, emberek, helyzetek. –Ungvár: Poliprint Kft., 2010. –7–13o. 4. Gazdag Vilmos. Szláv eredetű lexikai elemek a Beregszászi járás magyar nyelvjárásaiban (Kárpátalja, Ukrajna). In.: Fábri István – Kötél Emőke: Határhelyzetek III. –Budapest: Márton Áron Szakkollégium, 2010. –124–160.o. 39
5. Lizanec Péter. Ukrán valamint orosz elemek a kárpátaljai magyar nyelvjárásokban. In.: Az Ungvári Hungarológiai Intézet tudományos gyűjteménye. –Ungvár–Budapest: Intermix Kiadó, 1993. –50–56.o. 6. Rot Alexander. A kárpátizmusok és a magyar jelentéstan nyelvtipológiai jelenségei. In: Magyar nyelv 71. évf. 4.sz./ 1975, –424 – 432.o. 7. Rot Alexander. A magyar nyelv fejlődése. A magyar keleti szláv kapcsolatok. –Kijev– Uzhgorod: Ragyanszka Skola, 1968. –261.o. 8. Rot Alexander. Magyar–ukrán és ukrán–magyar kétnyelvűség Kárpát-Ukrajnában. In: Magyar Nyelvőr 91. évf. 2.sz./1967, –185–191o. 9. Sulán Béla. Kétnyelvűség néhány kérdéséhez. Magyar nyelv 59. évf.3. sz. / 1963, –253 – 265o. Резюме У роботі показано використання диалекта угорського населення, та міжнаціональний лінгвістичний звязок між українськими та угорськими народами та угорсько-українськими. У процесі роботи виявлено 7 запозичних слів, які влилися до складу ураїнської мови з джерел угорської мови. В результаті дослідження ми прийшли до висновку. Деякі терміни, які вживаються населенням другої та третьої категорії не є зрозумілими і вживанними для першої категорії респондентів, тобто до 30 років. Це означає що зникают із повсягденного вжитку застаріли слова і які збагачують українську та угорську мову, відбивають глибоку мудрість народу, його культуру, історію.
BODNÁR ALEXANDRA A címadás sajátosságai a Kárpátalja c. hetilap hasábjain Tudományos vezető: Györke Magdolna docens „A jó cím már fél siker, sőt aforisztikus túlzással: a cím fontosabb, mint maga a mű” [1, 326. o.], talán ezért választanak az újságírók a hagyományostól eltérő, feltűnő címeket. A címekkel nemcsak a múlt században foglalkoztak, hanem napjainkban is kutatják a címek típusait, stilisztikai értékét. Ez nagyon fontos a sajtó nyelvében is. A címek vizsgálatánál megfigyelhető, hogy ezek hogyan tükrözik az aktuális hírek fontosságát, hogyan viszonyul ezekhez a kor embere, az olvasó. Fontos, hogy felkelti-e a cím az érdeklődést vagy teljes érdektelenségbe süllyeszti a cikket. A jó cím eladja a cikket [2, 5. o.]. A szerkesztőnek sosem szabad megfeledkezni arról: kiknek szánja a közleményeit [3, 76. o.] és milyen címmel. Dolgozatomban a Kárpátalja c. hetilap négy hónap alatt megjelent számaiban – 17 példányszám – található címeket vizsgálom mind tartalmilag, mind a cikkhez való kapcsolódásuk szerint. Az újságban fellelhető tömör címeket nyelvtani szempontból elemzem.
40
A tömör címek osztályozásánál Pléh Csaba és Terestyéni Tamás csoportosítási szempontjait veszem alapul. Az Újságcímek az olvasó szemével című tanulmányban négy címtípust ismertetnek: 1.
leíró cím a tárgyalt témát egy teljes mondatban fejti ki, az esemény
körülményeit, a helyet és az idejét, valamint a témát is pontosan megjelölve. Nyelvtanilag ezek ragozott igét tartalmazó kijelentő, bővített mondatok. 2.
tömör címek a téma körülményeit nem ismertetik, ezért rövidebbek, s
nyelvtanilag általában ige nélküli hiányos mondatok. 3.
kérdésfeltevő címek rövidebbek, mint a leíró címek, általában egyetlen
körülményt tartalmaznak, azt, amelyikre rákérdeznek (általában az esemény okára, egyéb körülményeire). Többnyire kiegészítendő kérdő mondatok. 4.
szenzációs címek az esemény egy vonatkozását kiemelő szenzációkeltő
kifejezéssel tálalják a témát, s nem egyértelműen lehet belőle megtudni, hogy tulajdonképpen mi is van a cikkben. Grammatikai szempontból azt lehet róluk mondani, hogy nincs a címben ragozott ige [4, 113 – 117. o.]. Összesen
43
tömör
cikkcímet
elemeztem.
Ezek
nyelvtanilag
szavak,
szószerkezetszerűek címek és egyszerű mondatok. 1. Az újság hasábjain megfigyelhetők tömör címként szavak. Ezek lehetnek egyszerűek és összetettek. A hét vizsgált címből három egyszerű szó: Calakmul, Histurizmus, Pergamon. Mindhárom egyszerű szó idegen eredetű, címként elég szokatlan, mivel az olvasó nem érti meg első olvasásra. Négy összetett szó fordult elő: Tűzeső, Hólyagférgesség, Isiász-szindróma (ülőidegzsába), Aftózis (nyálkahártya-gyulladás). A szóösszetétel tagjai magyar, illetve idegen elemek, két esetben határozott névelővel fordulnak elő. Egy cím vegyes szerkezetű, az idegen szó egyszerű, ezt követi zárójelben a magyar megfelelője, amely laza szerkesztésű összetétel. 2. A szószerkezetszerű címek csoportjába csupán hét cím tartozik. Tartalmukat tekintve általában híres írókról, költőkről vagy történelmi eseményről szólnak. A címek többsége szerkezetileg alárendelő jelzős szintagma. Három minőségjelzős (Tragikus november, A voronyezsi tragédia, Újjáélesztett hagyomány) és egy birtokos jelzős: A nemzet tragédiája. Két kapcsolatos mellérendelő szószerkezet fordul elő cikkcímként. Pl.: Színvonalas rendezvények, növekvő tagság. 3. Az egyszerű mondatok csoportjába 30 címet soroltam, ebből 4 az alárendelő összetett mondat mellékmondata.
41
A mondatok többségéből hiányzik az igei állítmány, így hiányos szerkezetű mondat, de előfordul, hogy az alany is hiányzik: Hivatalba lépett, Képtelenek megfékezni. Egyes címek esetében viszont az alany halmozott: Az EU és Ukrajna református szemmel, A tömör címek a cikkek körülményeit nem említik, inkább témamegjelölés a funkciójuk. Szerepelnek a címekben mozaik- és betűszók. Ezek: Jobb Szektor kontra UNE, Az EU és Ukrajna református szemmel. Idegen szavak is előfordulnak, öt esetben figyelhető meg. Például.: A tuberkulózis elleni magyarországi küzdelem atyja, Jobb Szektor kontra UNE, Elsősorban az autentikusságot díjazták, Átszervezés a kulisszák mögött, A kommunizmus áldozatainak emléknapja. Két cikkcím egy kiragadott idézet az interjú alanyától vagy épp a szerkesztőtől. Pl.: „…nótás ember nem rabja az ágynak” „Minden advent vigalom…”. Előfordulnak félmondatok, az alárendelő összetett mondatok mellékmondatai. Az olvasó keresi a hozzájuk tartozó főmondatot. Pl.: Aki Párizsra vetette vigyázó szemeit. Az egyik cikkcímben központozási hibát találtam: Ami nemes és ami érdemes. Ez a cím Veres Péter író gondolata: „Én nem mehetek el innen soha-sehova,… ide kell hoznunk a nagyvilágot, ide kell hoznunk mindent, ami szép, ami jó, ami nemes, és amit érdemes”. A szerkesztő három szempontból is hibázott a címben. A tömör címekhez tartozó mondatok általában ige nélküli hiányos mondatok. Ide tartoznak az alárendelő összetett mondatok mellékmondatai, amelyek címként szerepelnek. Ezeket vonatkozó névmási és határozószói kötőszó vezeti be. Például: Ami él és éltet. Kutatásom eredményeként elmondható, hogy a tömör címek gyakoriak az újság hasábjain. A 43 címből 3 egyszerű, 4 összetett szó, ami összesen 7 cikkcím (16 %), szószerkezetszerű cím 6 alkalommal fordultak elő (14 %), 30 egyszerű mondat szerepelt cikkcímként (70 %). A Kárpátalja c. hetilap hasábjain előfordulnak fogalmazási pontatlanságok, helyesírási hibák. Például a görögkatolikus szó következetesen a címben és a szövegben is egybeírva szerepel, a helyesírási szabályzat szerint külön kell írni: görög katolikus, jelentés- és írásbeli különbség van az egyelőre (egy ideig) és egyenlőre (egyformán) szavak között. A címben ez szerepel: Egyenlőre nem lesz német – francia – orosz – ukrán csúcstalálkozó. Emellett tárgyi pontatlanságot találtam az egyik cikk címében: Beregszász: 191 évvel ezelőtt született a legnagyobb hatású magyar költő. Ugyanezen az oldalon lévő másik cikkben már 192 évet említ egy másik szerző: Petőfi emlékének a felidézésével kezdték az évet Badalóban c. cikk zárómondata: …Petőfi Sándor születésének 192. évfordulójáról. 42
Irodalom 1. Kovalovszky Miklós. A cím stilisztikája. In: Jelentéstan és stlisztika. Szerk.: Imre Samu – Szathmári István – Szűts László. – Budapest: Akadémiai Kiadó, 1974. – 326. o. 2. Forgács Erzsébet. Nyelvi játékok. Kreatívitás a viccekben, a reklámnyelvben, a sajtónyelvben és irodalmi szövegekben. – Szeged: Főoktatási Kiadó, 2009/ 65. évf., 27. – 5. o. 3. Sebestyén Árpád. Gondolatok a sajtó nyelvéről. In: Anyanyelv, közélet, művelődés. – Budapest: Tudományos Ismeretterjesztő Társulat, 1976. – 63 – 79. o. 4. Pléh Csaba – Terestyéni Tamás. Újságcímek az olvasó szemével – Budapest: Jel – Kép., 1980. – 113 – 117. o. 5. Kemény Gábor. Mindent-egy-szóba-címek. In: Antalné Dr. Szabó Ágnes – Dr. Raátz Judit. Magyar nyelv és kommunikáció – Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó, 2004. – 166. o. 6. Kovalovszky Miklós. A sajtó, a rádió és a televízió nyelve. In: Mai magyar nyelvünk. Szerk.: Grétsy László.– Budapest: Akadémia Kiadó, 1976. – 87 – 88. o. 7. Bódi Zoltán. Újságcímek változó társadalmunkban. In: MNYTK (v. Magyar Névtudományi Konferencia előadása), 1997. Резюме У статті досліджуються заголовки у тижневику. Дається класифікація ущільнені заголовки класифіковані за граматичними ознаками: слова, прості речення та словосполучення. Аналізується 43 ущільнених заголовок.
BOLYOG BEÁTA Ragadványnevek a munkácsi járási Beregrákoson Tudományos vezető: Györke Magdolna docens A ragadványnévadás, a ragadványnevek kérdése a névtudomány egyik érdekes területe. Míg a hivatalos névadás során a névadók egy adott készletből kénytelenek választani, addig a ragadványnevek esetében a nyelv teljes eszköztára az elnevező közösség rendelkezésére áll. A ragadványnevek létrejötte általában szükséges jelenség, a mindennapi élet kényszeríti rá a közösséget a nevek létrehozására. B. Gergely Piroska így ír a ragadványnevek használatáról: „A ragadványnév használat elsősorban az olyan népi közösségek körében fejlődik és terebélyesedik ki, ahol a hivatalos névhasználat elemei, a család- és keresztnevek gyakori ismétlődése miatt a homonímia veszélye fenyeget” [3, 18. o.]. A ragadványneveket így határozza meg Hajdú Mihály: „Azokat a névelemeket, amelyeket a hivatalos kereszt- és családneveken, valamint a beceneveken kívül bármilyen szándékkal adnak az emberek egymásnak, ragadványneveknek nevezzük” [6, 158. o.]. Kálmán Béla szerint a ragadványnevet a közösség ruházza az egyénre, gyakran annak akarata ellenére [7, 97. o.]. A ragadványnév gyakran csak egyénhez tapad, de előfordul, hogy
43
öröklődik is, néha több nemzedéken át. Rámutat arra is a kutató, hogy a ragadványnév gyakran nem az egyénítés, a megkülönböztetés szükségletéből fakad, hanem csak valami feltűnő testi vagy lelki tulajdonságot, szokást ragad ki, pl.: Kopasz Kiss Jankó [7, 95. o.]. „ A szó szerint értett ragadványnév lehet gúnynév, becenév, szavajárási név, házinév, úgynevezett belső keletkezésű (a családon belül adott) név, középkori egyelemű személynév mellett minden második, harmadik elem stb. – azaz minden olyan név, mely nem hivatalos, hanem csak „ráragadt” a személyre. A ragadványnév összefoglaló elnevezésnek fogható fel, melyen belül bizonyos csoportosításokat lehet végezni” – állapítja meg Fehértói Katalin [5, 464. o.]. A szakirodalom szerint a sok azonos vezetéknévvel egyenesen arányos a ragadványnevek száma. Ez azonban nem mindenhol van így. Ördög Ferenc göcseji és hetési gyűjtésében felfigyelt arra, hogy olyan személy is kaphat nagy valószínűséggel ragadványnevet, akinek a vezetékneve nem tartozik a leggyakoribbak közé [12, 152. o.]. A közösség tréfálkozó, csúfolódó hajlama is befolyásolja a ragadványnevek keletkezését. Az érzelmi motiváció játszik szerepet az újabb nevek létrejöttében. A ragadványnevek bármely életkorban és legváltozatosabb körülmények között keletkezhetnek. A névadás során sarkalló tényező lehet az a törekvés is, hogy reális kapcsolat teremtődjék a név és viselője között, a név tartalma valóságosan vonatkozzék az elnevezett személyre ugyanúgy, ahogyan a személynevek történetének korai szakaszában ez általában jellemző volt. A fentiek alapján elmondhatjuk, hogy többféle módon közelíthető meg a ragadványnév meghatározása, felosztása. A kutatók egyetértenek abban, hogy a ragadványnevek kialakulásában a beszélőközösségnek van meghatározó szerepe. Kálmán Béla és J. Soltész Katalin is megállapította, hogy a ragadványnevek egyénhez kötődnek, de később öröklődhetnek is. Egységes a vélemény arról, hogy ez a névtípus gyakran nem a megkülönböztetés, az egyénítés miatt jön létre, hanem az egyénre jellemző valamilyen feltűnő tulajdonságot, szokást ragad ki. Az alábbiakban szülőfalum, Beregrákos ragadványneveit mutatom be. Beregrákos vegyes lakosú ukrán, ruszin, magyar település a Munkácsi járásban, mintegy 7125 lakossal. A lakosságból 1425 fő magyar nemzetiségű. Beregrákost a krónikák először 1332-ben említik, mint az ungi főesperességhez tartozó anyaegyházat. Nevét – legalábbis a szájhagyomány így tartja – a közeli Latorcában akkor még sűrűn tenyésző rákoktól nyerte. A település hosszú évszázadokon át a munkácsi uradalomhoz tartozott [8, 673. o.].
44
A helységet hosszabb-rövidebb ideig a Drágffy, a Lázár, a Dobó és a Rákóczi család birtokolta. Ez utóbbiak itt tágas udvarházat építettek, melyet az 1657-es lengyel pusztítás során feldúltak, részben el is pusztítottak, ám utána újból helyreállították. A Rákóczi-szabadságharc idején sok helybéli szolgált a fejedelem seregében. A kurucok felszabadító háborújának leverése után a települést a Schönborn család kapta meg [8, 673−675. o.]. A kutatóponton 160 ragadványnevet gyűjtöttem. Az iskolai ragadványneveket nem vizsgálom, mert ez nem jellemző az iskolások körében. A ragadványnevek osztályozhatjuk a névadás eredete alapján. Több csoportosítási szempont is ismeretes a szakirodalomban. Ezek közül elsősorban Kálmán Béla [7, 97−99. o.], Balázs Judit [2, 500−501. o.], valamint Máté József [10, 43−58. o.] felosztását kell kiemelnem. Dolgozatomban jobbára ez utóbbira támaszkodtam, mivel ez felelt meg leginkább a gyűjtött névanyagnak. Tizennégy csoportba sorolhatók a beregrákosi ragadványnevek eredetük szerint: Külső tulajdonságot kifejező ragadványnevek. A kutatóponton gyakori a külső tulajdonságon alapuló ragadványnév. Negyvenegy ilyen nevet gyűjtöttem össze. Például: Cápa, Csontos, Csóka, Hörcsög, Kacsatalp, Libus, Medve, Pici Tibi, Picur, Süni, stb. Legérdekesebb a Pintek (Tóth Emma) ragadványnév – sovány testalkata miatt kapta ezt a ragadványnevet. Olyan sovány, mint a péntek – tartja a szóláshasonlat. Beregrákoson a péntek szó pintek alakban él. Belső tulajdonságra utaló ragadványnevek. Ebbe a csoportba mindössze nyolc név tartozik. Ezek: Bóku, Cica, Cica, Hadar, Hadar Margit, Puta Sanyi, Sunci, Vízi. Az emberek egyéniségének, természetének, jellemének valamely jellegzetes vonása alapján kialakult ragadványneveket soroltam e csoportba. Legérdekesebb a Sunci (Doktor Sándor) ragadványnév – ravasz, sunyi ember. A sunyi becéző alakja, a Sunci vált ragadványnévvé. Szavajárás, nyelvbotlás útján keletkezett ragadványnevek. Előfordul, de ritkán ez a típus. Ilyenek: Haja Sanyi, Hoszpodé, Ku Sanyi, Loccsants Béla. Loccsants Béla (Tóth Béla) nevének magyarázata: a szülei mindig hangosan beszéltek, s az utcára lehetett hallani, ahogy mondták fiuknak: „Béla, loccsancs a malacoknak!” Szokásos cselekvés, viselkedés, magatartás útján keletkezett ragadványnevek. Összesen tizenkét név tartozik ide. Beregrákoson ez viszonylag gyakori típus: Csapás, Csókolom Sanyi, Csuka Jani, Gugli, Kötős Béla, Lekvár Vince, Pacalos, Pirítós, Potyka, Sóhaj Zoli, Szatyo Jóska, Ugorka.
45
A név ilyenkor az adott személy szokásos cselekvéséhez, viselkedéséhez, bizonyos magatartásformájához fűződik. Pl.: Pacalos (Mészár Sándor) – kedvenc étele volt a pacal, ma is az. Az adatközlők szerint a nagymamájának segített a munkában, s az megkérdezte tőle, hogy mit adjon a tarisznyába, ő azt felelte: „Nagymama, csak pacaltot!” Eseményhez fűződő ragadványnevek. Valamilyen régi történet, esemény emlékét őrzik az ide tartozó ragadványnevek. Ez a névadási gyakorlat nem jellemző a kutatópontra. Két nevet soroltam ide: Bezpuckij, Szarka. Szarka (Barta Sándor) – az iskolában nevezték el így osztálytársai, mivel egy alkalommal ellopott egy szendvicset a padtársától. Foglalkozásra utaló ragadványnevek. A kutatás szerint fontos ez a típus, mivel a falvakra jellemző egy-egy foglalkozás, mesterség. Az ide tartozó ragadványnevek tükrözik Beregrákos lakosainak régebbi és mai foglalkozását, életformáját. Ezek a faluban ritka foglalkozások, így válhattak megkülönböztető ragadványnévvé. Tizenegy ilyen név van a kutatóponton. Például: Harangozó Ervin, Kántor Kató, Király Bandi, Korpani Sanyi, Korpani Szerén, Motorista Jancsi, Postás Joli, Puckány, Szekeres Csaba, Szula Robi, Vasi Geci Sándor. Király Bandi (Darcsi András) – szobafestő a foglalkozása és nagyon jól végzi a munkáját, a legjobb a munkájában, ő a Király. A név második eleme becéző forma. Vagyoni, társadalmi helyzetre utal a ragadványnév. Ide sorolja a szakirodalom a társadalmi helyzetre, tisztségre, beosztásra vonatkozó ragadványneveket. Tizenhat név tartozik e csoportba. Ilyenek: Bakos Karcsi, Bikás, Bótos Bandi, Csikós Jóska, Csórika, Dandár, Király Karcsi, Őrmester, Pindzelik Bálint, Puskás Tibor, Sanyi Egyes, Tatár, Tojós Mihály, Trafikos Klári, Tüzi Tibi, Vitéz. Bótos Bandi (Molnár Béla) – a szülei régebben kisebb üzlettel rendelkeztek, innen ered a ragadványneve. A bolt szó nyelvjárásban használt alakja a bót. Lakóhelyre vonatkozik a ragadványnév.
Mindössze egy testvérpár viseli a régi
lakóhelyére utaló nevet: Erdősi Eszti (Tóth Eszter), Erdősi Irén (Tóth Irén) − a faluba költözése előtt a közeli erdőben éltek a családdal, ez a névadás alapja. Máshoz való hasonlóság miatt kapott ragadványnevek. Hét ragadványnév tartozik ide: Bergendi, Bubó, Kolombó, Pityi Palkó, Tenkes Bandi, Ubu, Űrlakó. A nevek kialakulásának alapja a valakihez való hasonlóság. A televíziónak nagy szerepe van ebben. Kolombó (Tóth Tibor) – a Colombo c. filmsorozat alapján lett ez a ragadványneve, ugyanis kissé meghajolva, hátratett kézzel, valamint lehajtott fejjel jár. A testtartás a névadás motivációja. 46
Nevének változata a ragadványnév. Hat esetben ez a névadás alapja. Ez egy állandóan mozgó, változó ragadványnévcsoport, a gyerekek játékos kedvének, csúfolódó, viccelődő hajlamának megfelelően. Egy-egy név több alakváltozaton is keresztülmehet, például: Doki, Jenci, Kovics, Mészi, Tarakán, Vasi. Mészi (Mészár Anita)– szórövidítéssel, valamint -i képző hozzáadásával keletkezett a ragadványnév. A vezetéknév -i képzős alakja. Apja nevéből alakult ragadványnevek. A ragadványnevek falunkban nagyon gyakran apáról fiúra, lányra szállnak. Összesen húsz név tartozik ebbe a témakörbe. Például: Baksa Nelli, Balázs Gyurka, Dénes Ervin, István Klári, Mátyás Béla, Simon Miki, stb. Elek Sanyi (Tóth Sándor) – édesapját Eleknek hívták. Mivel sok a Tóth vezetéknevű család a faluban, ezért vált szükségessé a ragadványnév. Megkülönböztető funkciója van. Anyja nevéből alakult ragadványnevek. Az anyai ágon való öröklésben szerepe lehet az anyai család nagyobb tekintélyének vagy annak, hogy az anya helybéli, őt ismerik jobban az emberek, ezért válik az anya neve ragadványnévvé. Három név sorolható ide: Icu Klári, Vasi Dóri Aranka, Vasi Dóri Kati. Vasi Dóri Aranka (Vass Aranka) – édesanyja neve Dóra, ennek becéző formája épült be a háromelemű névbe. Anyja, apja nevéből alakult ragadványnevek. Gyűjtésem során mindössze egy ilyen ragadványnevet találtam. Kati Gyuri Gergely (Tar Gergely) – édesanyját Katalinnak, édesapját pedig Györgynek hívták. E keresztnevek becéző formája társult az egyén saját keresztnevéhez. Ismeretlen eredetű nevek. Sok ragadványnév eredete ismeretlen, kideríthetetlen. Vagy nagyon régiek, a legöregebbek sem emlékeznek már a keletkezésükre, vagy már akkor is csak néhány ember ismerte a névadás okát. Összesen huszonöt név tartozik ebbe a csoportba. Például: Ángyó, Brugós, Csup Gyuri, Fidó, Fityusz, Kopó, Kukuk, Ződi Karcsi.
2%
16%
1%
27%
13% 5% 3%
8%
4%
10% 1%
7% 1%
47
2%
1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14.
1 – Külső tulajdonságot kifejező; 2 – belső tulajdonságot kifejező; 3 – szavajárás, nyelvbotlás útján keletkezett; 4 − szokásos cselekvés, viselkedés, magatartás útján keletkezett; 5 − eseményhez fűződő; 6 – foglalkozásra utaló; 7 – vagyoni, társadalmi helyzetre utaló; 8 – lakóhelyre vonatkozó; 9 – máshoz való hasonlóság miatt kapott; 10 – nevének változata; 11 – apja nevéből alakult; 12 – anyja nevéből alakult; 13 – anyja, apja nevéből alakult; 14 – ismeretlen eredetű ragadványnevek. Nemek szerint is vizsgálhatjuk a ragadványneveket. Gyűjtésem során ezt is figyelembe vettem.
Az eredmények azt bizonyítják, hogy a férfiak esetében elterjedtebb a
ragadványnévadás. A 160 ragadványnévből 124-et férfiak viselnek. Ilyenek: Bakos Karcsi, Balázs Gyurka, Balázs Péter Béla, Bergendi, Bikás, Gruzin, Gugli, Gunár, Hadar, Süni, Szarka, Szatyo Jóska, Szekeres Csaba stb. A nők ritkábban kapnak ragadványnevet, mindössze 36 nő visel egy-egy nevet: Cici Bözsi, Cundár Kati, Csórika, Csornéj Irén, Kántor Kató, Kecske, Kis Eszti, Dóri Aranka stb. Szerkezetük szerint megfigyelhetők egyelemű, kételemű és háromelemű ragadványnevek. Egyelemű név hetvenöt esetben fordul elő: Eger, Fekete, Fidó, Fityusz, Gagó, Gege, Kolombó, Kopó, Kovics, Kukuk, Libus, Medve, Ugorka, Űrlakó, Vasi, Vaze, Vereb, Vitéz stb. Ezt a férfiak viselik inkább. Ezek önmagukban, önállóan identifikálják a személyt, önálló ragadványnevek. Ez a névhasználati mód az ősi, egyelemű névrendszerre emlékeztet, amikor az egyén egy személynevet viselt. Nőknél mindössze heten viselnek egyelemű ragadványnevet: A kételemű névkapcsolatok hetvenkét esetben fordulnak elő, szerkezettípusa: ragadványnév + keresztnév. A ragadványnév megelőzi a becenevet, s lényegében a családnevet helyettesíti, tehát családnévpótló. Pl.: Anók Irén, Baksa Nelli, Balázs Timi, Csita Béla, Icu Klári, István Klári, Jancsuk Olga, Korpani Szerén, Kántor Kató, Király Bandi, Korpani Sanyi, Motorista Jancsi stb. A háromelemű névkombinációk ritkábban fordulnak elő (tizenhárom esetben), szerkezettípusa: ragadványnév + vezetéknév + keresztnév; vezetéknév + ragadványnév + keresztnév, ilyenek: Nagy Tóth Manyi, Balázs Péter Béla, stb. A ragadványnevek között vannak egyszerű szavak (48): Ángyó, Bergendi, Bóku, Bubó, Caca, Csontos, Cápa, Cápa, Csapás, Csülök, Gruzin, Hadar, Pacalos, Potyka Ugorka stb; összetett szavak mindössze négy alkalommal fordultak elő: Görbelábú, Kacsatalp, Őrmester, Űrlakó. Leggyakrabban a szószerkezetszerű típusú ragadványnév fordult elő (nyolcvankilenc). Ilyenek: Anók Irén, Bótos Bandi, Harangozó Ervin, Király Karcsi, Postás Joli, Pufi Kati, Trafikos Klári, stb.
48
Ukrán, orosz átvétel is megfigyelhető a ragadványnevek között (négy): Bezpuckij, Csornéj Irén, Hoszpodé, Tarakán. Gyűjtésem során tájszókkal is találkoztam négy alkalommal, ilyenek: Gege, Kis Toto, Ugorka, Szulák. Számomra nagyon érdekes és hasznos volt ez a kutatás, hisz megismerhettem szülőfalum, Beregrákos ragadványneveit. Tapasztalatom szerint a ragadványnevek a faluban teljes mértékben betöltik a vezetéknevek szerepét, vagyis megkülönböztetnek és identifikálnak. Erre bizonyíték, hogy általában a keresztnévvel együtt használják, de önállóan is megkülönböztető, azonosító funkciót látnak el. Irodalom 1. Bachát László. A lelki tulajdonságokra utaló iskolai ragadványnevek. In: Nyr., 1972/96. – 16–20. o. 2. Balázs Judit. A ragadványnevek rendszere Rábaszentandrás névrendszerében. In: MNy., 1984/4. – 499–501. o. 3. B. Gergely Piroska. A kalotaszegi magyar ragadványnevek rendszere. − Bukarest: Kriterion Kiadó, 1977. − 179 −182. o. 4. Fehér Krisztina. A ragadványnevek funkcionális szerkezetéről. In: MNyj., 2003/41. – 155– 166. o. 5. Fehértói Katalin. Az úgynevezett ragadványnevekről. In: MNy., 1966/62. − 462 – 465. o. 6. Hajdú Mihály. Személynevek. In: Pannon enciklopédia. Főszerk. : Dr. Sipos Lajos. – Budapest: Dunakanyar Könyvkiadó, 2000. – 158 o. 7. Kálmán Béla. A nevek világ. − Budapest: Csokonai Kiadó, 1996. − 97−99. o. 8. Lehoczky Tivadar. Beregvármegye monográphiája. III. kötet. – Ungvár, 1831. − 673−675. o. 9. Magyar értelmező kéziszótár. Főszerk.: Pusztai Ferenc. – Budapest: Akadémiai Kiadó, 2003. – 1507 o. 10. Máté József. Ragadványnevek Heves községből. In: MNyj., 1965/11. − 43−58. o. 11. Mizser Lajos. Cserépfalu ragadványnevei. In: MNyj., 1972/18. – 121–131. o. 12. Ördög Ferenc. Személynévvizsgálatok Göcsej és Hetés területein. –Budapest: Akadémiai Kiadó, 1973. – 619 o. 13. J Soltész Katalin. A tulajdonnév funkciója és jelentése. – Budapest: Akadémiai Kiadó, 1979. – 206 o. 14. Tóth Katalin. A Karancs vidéki ragadványnévadás kérdéseihez. In: MNyj., 1966/12. – 95– 107. o. Резюме В даній статті досліджується прізвиська, поширені в с. Ракошино Мукачівському районі. Зібрано і класіфіковано за походження та за структурою 160 прізвиськ. Дослідження показало, що найбільшу частку складають прізвиська за фізичними властивостями, а найменшу – за місцем проживання. Щодо структури найбільш поширеними є двоскладні прізвиська, а найменш поширеними – трьохсладні. Найбільш поширеними є прості прізвиська та прізвиська складені із словосполучень, а найменш поширеними – складні. 49
CSUKA EMŐKE Madár-motívumok Nagy László költészetében A környező természet világából eredő képek elemek számos költőnknél, írónknál előfordulnak, de nem mindenkinél alakulnak a költészetüket átfogó motívummá. De mi is az a költői motívum? A motívum meglehetősen „túlterhelt” kifejezés az irodalomtudományban. A Világirodalmi Lexikon hat alapjelentést különböztet meg, az egyes jelentéseken belül is különböző iskolák vitatkoznak azon, mit tartanak, mit nem tartanak motívumnak [12, 630]. Széles Klára szerint a költői motívum «olyan ismétlődő, nyelvileg is megragadható jelenetegység, amely tárgy és folyamat, minőség hordozója, egyben az alternatív jelleg felbukkanása; speciális reagálás jele poétikai létfeltételek speciális alakulása és alakítása során; egy passzív pozíció aktivizálásának megragadható mozzanata; „öröklött" jegyek, hagyományos költői kifejezésmódok egyénivé alakítása; egyetemes és egyéni előtörténet üledéke, azaz a további történeti alakulás egyik lehetséges új kiindulópontja. Olyan egyéni jegyek hordozója, amelyek egyszeri mivoltukkal hozzájárulhatnak az egyetemes motívumkincs gyarapításához» [11, 4]. Nagy László költészetében számos természetből eredő motívum jelenik meg. Lírájának hangnemi sajátossága az archaizálás mellett a természettisztelet, természetszeretet. A természethez való sokrétű, többdimenziójú kötődését, viszonyulását szülőfaluja világából ismeri meg. Műveinek és természetszemléletének egyéb vonását a modern költészetből, főként Garcia Lorca verseinek fordításából [8, 38], és a világban megtapasztalt élményeiből meríti. Így alakítja ki lírájának sajátos, a reneszánszra emlékeztető természetáhítatát. Gazdag jelentéskört hordoznak verseiben a természetben végbemenő változások, amelyek jórészt az évszakokhoz és azok kísérőjelenségeihez, valamint az emberi tevékenységekhez kapcsolódnak. Különösen a tél, a hó, a fagy képei hordoznak mélyebb, rejtettebb összefüggéseket költészetében, ahogy erről egy korábbi cikkünkben már beszámoltunk [13]. Nagy László műveiben az időjárás jelenségei mellett a környezetet betöltő élővilágnak is jelentős szerepe van. Versei többsége növények és állatok sokaságával telített. Ezek költészetének fontos elemei, amelyek lírájának gazdag jelentésviszonyait képezik. Vannak közöttük visszatérő témák és motívumok. Ilyen alakja verseinek a ló, amelyre több elemzés is kitér [10 és 14]. Emellett jelentős szerepet töltenek be Nagy László költészetében a madarak,
50
amelyek egész lírai munkásságát végigkísérik. Nagy László lírájának „madarait” eddig együttesen nem vizsgálták, ezért vállalkoztunk itt arra, hogy bemutassuk a költészetében megjelenő
madarakat,
megvizsgálva
a
hozzájuk
kapcsolódó
sajátos
jelentéskört,
motívumvilágot. A költeményeket Nagy László összegyűjtött versei c. kötetből idézzük [9]. Munkánk folyamán több tanulmány megismerése is a segítségünkre volt. A költő általunk is vizsgált verseivel foglalkozik Dobóné Berencsi Margit Nagy László tizenkét versének elemzése [2] című könyvében, amelyben a költeményeknek bő tartalmi és formai magyarázatát nyújtja. A legtöbb tanulmányt és elemzést Nagy Lászlóról Görömbei András írta. Az ő művei közül a következőket említenénk meg: Nagy László költészete [3] című monográfiája, amelyben az életmű teljes elemzését adja az életrajz, a társadalmi környezet tükröződésével, a versek motívumaival. A szerző monográfiáját négy fejezetre osztja, és ebben több helyen említést tesz Nagy László természethez való kötődéséről, természetszeretetéről (például A hallgatástól a mitikus látásmódig című részben szól bővebben erről). Görömbei Krónika-töredék [4] című cikke a költő naplójának és költészetének összefüggéseit vizsgálja. Nagy László organikus költői világa [5] című tanulmánya pedig az alkotónak a természeti világkép elemeiből felépített költészetéről beszél. Említésre méltó témánk szemszögéből Kovács Sándor Iván Balassi-maszkjában című tanulmánya. Ebben Balassi Bálint lázbeszéde [7] című művet elemzi. Egyetértünk a szerzőnek azzal a véleményével, hogy a költemény értelmezésében sokat segít Nagy Lászlónak a Balassiról írt portréja, amely fellelhető Nagy László összegyűjtött prózai írásait tartalmazó műveiben, az Adok nektek aranyvesszőt [8, 192] című gyűjteményben. Ez a költő emlékezéseit, interjúit, nyilatkozatait foglalja össze. A megismerése azért is fontos, mert segít jobban megérteni művészetének lényegét, gondolatait kortársairól, koráról, önmagáról a költő feladatáról a huszadik században. Ez a gyűjtemény persze nem helyettesítheti Nagy László műveit, de pillanatfelvételei lehetnek egy költő életének és érzéseinek, elképzeléseinek. A madarak Nagy László költészetében különféle alakokat vesznek föl, különféle fajtákban, különböző színekben jelennek meg. Az állat-motívumok szerepet kapnak már Nagy László költészetének korai szakaszában. Eleinte még a természet, a paraszti világ részeiként jelennek meg, de gyakori az is, hogy valamilyen mélyebb, telítettebb jelentést hordoznak. Korai alkotásaiban általában a paraszti udvarhoz tartozó büszke kakasok bukkannak elő: a Zápor után című műben Görömbei szerint a tárgyi elemek mögé rejtve a lírai én személyisége jelenik meg és «az állatvilág békés megjelenítéséből érzékeljük a költő nyugalmát, higgadtan számba vevő magatartását» [3, 39]: „A sudár fán a csörgő szarka/ tüske fészkét igazgatja,/ kiskutya a füvet eszi,/ kifordulnak kis fülei.” Ebben a leíró versben a záró strófa szinte „megemeli” a 51
költeményt: „Fölfujódva kukorékol,/ a vén kakas toporzékol,/ cifra lába nyirfa ága,/ feje tulipán virága” - itt, mintha az életerő kifejezőivé válnának a toporzékoló madarak. Bori szerint: «Az első két szakasz konvencionális részletei után a harmadik szakaszban a „mágikus nagyítás” irracionalizmusába emeli a részletet» [1, 182] a költő, Görömbei viszont ezzel nem ért egyet, szerinte nincs itt ilyesmi, «inkább az élettény teljessége s a szemléletes metaforák, valamint a bravúros „közölés” emeli meg a vers költőiségét» [3, 40]. A gyöngykakas felrikoltozban az est közeledtének előrejelzője a többi háziállattal együtt a gyöngykakas. Nagyon mozgalmas a költemény indítása: „A gyöngykakas felrikoltoz/ a felkelő csillagokhoz,/ malac visít mintha ölnék,/ csupa lárma ez a környék.” A paraszti udvar állatainak leírása folytatódik a második strófában is, viszont a harmadikban a csillagokra, a végtelenbe tekintünk, amely már a versindító sorokban is benne sejlik, mintha lentről fölfelé kívánkozna a baromfimadár. A negyedikben viszont szinte beletör ebbe a szunnyadó világba egy zsandár képe, erőszakosan és idegenként. Kiss Ferenc elemzésében kimutatja: «A világképnek ez a sűrített s az alkalmi ihlet intenciói szerint átképzett alakja a világ képe is egyben, egy feszült társadalmi helyzet szimbóluma... miniatűr drámája» [6, 179]. A paraszti világ természetességét szétrombolja a gyanakvás: „A fűszál is elszunnyad már,/ csörömpölve jár a zsandár,/ csupa szijj a válla, álla, fölszagol a holdvilágba.” Görömbei szerint az utolsó sorban egy «elidegenítő animizációval» is találkozunk a szimatoló eb képében [3, 40]. Az irodalomban az állatok lélekkel, személyiséggel való felruházása nem ritka jelenség, ezt animizálásnak nevezzük. «Az animizálás elvont dolog állati cselekvéssel való megelevenítése, emberi tulajdonságok állati princípiumokkal való társítása, elszemélytelenítése – az elevenség keretén belül» [3, 34]. A Tulipánfejű kakasok című darabban már szimbolikus jelentést kapnak a baromfiudvar madarai, műveinek kifejezőivé lesznek: “Lelkemből kelve világra, / dalaim tollasodjatok…”, versmadarai hívnak új hajnalt a hétköznapok szomorúságába és az ünnepnapok ürességébe is. Itt öntanúsítása pozitív értelemben animizáló jellegű, ami Görömbei szerint jellemző a költő korai szemléletére [3, 34]. Ugyancsak animizációval találkozunk az Őszi mérgelődés c. versben, ahol a lírai én saját erejének kifejezésére is használja a madármotívumot: „én rikoltó pulykakakas”, valamint a Család c. költeményben “én a begyes kan galamb”. Korai verseiben nemcsak a falusi élethez tartozó élőlények jelennek meg a műveiben, hanem az ég, a természet szabad madarai is. A Balszerencse paripájában a bánat, a gond szimbóluma egy “vérpiros madár”, amely anyja vállán csipog, jelezve azt, hogy őt nyomasztják leginkább a család problémái. A Pacsirta lebeg című műben a kismadár éneke a békesség, a nyugalom jelképe, amit elpusztít a háború. A Gilicében a madár nem egyéb a szeretett 52
kedvesnél, akinek “csőrét” este majd pirosra csókolja az udvarlója. Hasonló jelentést hordoz a madár a Kísértés című versben is: “…jött a csókos tűzmadár / megcsípett, szárnnyal verdesett.” De itt a szerelmes képe egyáltalán nem pozitív. Már maga az indítása is vészjósló: „Varjat vártam, hogy szárnya közt/ hozza a hóförgeteget”, és a folytatása a második strófában már szinte víziószerű: „Kigyúltam, lobogtak a fák,/ a rét, a sárga nád, a sás...” A vers további látomással bővül: „De levágtam a tűzmadár/ fejét, a tűz is hamvadott,/ és akkor megeredt a hó,/ verte a lázas ablakot.” Vagyis lírai én ellenszegül a kísértésnek, de a mű lezárása ennek ellenére nem boldog vagy kiegyensúlyozott, a megváltás inkább büntetés jellegű, sőt üres és értelmetlen: „Legyek már egyszer hófehér, / akár a téli domb sivár, / oltár koptassa térdeit, / ki tőlem szerelmet kíván.” A nap jegyese c. kötetben is megjelennek ezek a motívumok. A Hóharmat mardos című költeményben a “dalos madárnak”, a lírai énnek “ég nem nyílik többé” vagyis a gondolat, a képzelet világa bezáródik előtte. A Tűz-szivárvány már említett kismadara mindennel és mindenkivel szemben harcol a pusztulás ellen az élet szépségeiért: “Madárka, víg madárka / … / zengesz a zumarába.” Nagy László első hosszú-énekében a Gyöngyszoknyában is felbukkan a kismadár alakja – a naiv, mit sem sejtő ember szimbólumaként: “Együgyű kismadárként fürdesz a tűnő fényben…” mondja az emberről és saját magáról is a lírai én, hiszen az ötvenes évek elején ő sem ismerte fel a közelgő vihart, a pusztulást, a kor öldöklő hajlamait. A Havon delelő szivárvány kezdő soraiban is ez a madárka tűnik fel, de már nem a becsapott, a naiv ember jelképeként, hanem a küzdelmeit felvállaló személyiség szimbólumaként. A hideg világban “…csak egy magányos / vörösbegy szálldos / ágról-ágra…”. A vörösbegy a néphagyomány szerint segítőkész és bátor madárka, ami Jézus töviskoronájából húzott ki egy tövist, hogy enyhítsen a fájdalmán [2, 102]. A madárka bátorságán még a tél is elámul és felkiált: “Micsoda madár!” A kiáltás egy népalt idéz: “Zöld erdőben, sík mezőben / lakik egy madár, / micsoda madár!” Ezek a sorok felbukkannak Nagy László Micsoda madár című művében is, amelynek csodálatos élőlénye, a madár, ami a “napot a csőrébe kapja”, akár egy mesebeli hatalom tűnik fel újra és újra a költő verseiben, mint a lírai én képviselője, akinek reptétől, gondolataitól, a képtelen is megtörténhet: “kigyulladhat a felhő”. Görömbei szerint a személyiség kibontakozásának kérdéseit feszegeti
a költemény. «A bátor nagy ívű élet
csodákat művel a versben, a vele ellentétes magatartás, a bezárkózó, távlatok nélküli élet viszont a terméketlenség, a pusztítás jegyeit veszi magára, kártékonnyá válik» [3, 322]: „...de elpusztul, mert kotlóként borul a földre, / megeszik a férgek, megzápul örökre!” A Csodák csodájában a tavasz madarai, a gólyák “…suhannak fagyosan délnek: / vértanúi a nagy messzeségnek!” Ezek a gólyák a művészek szimbólumai, akik ábrándjaikat és képzeletüket 53
repítik az emberiség délöve, jobb léte felé. A madarak negatív fogalmakat is kifejeznek műveiben. A Ki viszi át a Szerelmet című ars poeticában felmerül az, hogy “…ki rettenti a keselyűt!” – a pusztulást, a dögszagot árasztó, a halált hozó madarat, amelyik az elhullt eszmék fölött lakmározik, nem hagyva belőlük semmit, ebből növesztve magát még hatalmasabbá, még erősebbé. Ki száll szembe az emberi gonoszságot, hazugságot, árulást és megalkuvást szimbolizáló keselyűvel? Kinek lesz akkora kitartása, ereje, hogy ösztönösen önmagát nem kímélve viszi majd tovább a jövő felé az emberiség igaz értékeit: “S ki viszi át fogában tartva / a Szerelmet a túlsó partra!” A Varjúkoszorúban «riadt tehetetlenség, félelem» [3, 287], a halál előjelének szimbólumává válnak ezek a háza fölött köröző madarak. A varjak felbukkannak még az Anyám és a madarak című költeményben, amelyet édesanyjától kapott levél ösztönzésére ír. A föld termését pusztító, édesanyja veteményesét rontó varjak az országot veszedelembe sodró lényekké, növik át magukat: “Madarak, országot járó malmok, /.../ szívre és emlékre rondítatok.” A Himnusz minden időben című műben is újra megjelenik a pusztulás varjú-motívuma, de ezeket legyőzi szeretett asszonya, a felesége, aki egyben “fülemülék pásztora” is, vagyis a témáinak, írásainak felügyelője és szereplője. A nő “varjakat döggé daloló” akarata győz még a halál képzetei fölött is. A varjak negatív alakjai mellett újra felbukkan a mindent legyőző madárka-elem a versekben. Az ars poetica jellegű Tűzben, ahol a természetnek ez az ősi eleme a szenvedés, a fájdalom, de a megtisztulás, a forradalmas erők, az ifjúság, az élet szimbóluma. A lírai én ebben keresi a magány elleni küzdelemhez, a folytonos belső égéshez az erőt: “…virágozz a vérző madárban, / égesd, hogy a sorsot kimondja…”. A „madár” az alkotói ihlet, amelyet a pusztítás képei, fájdalmai tüzelnek írásra, küzdelemre és egyben önpusztításra is. De ez az önmarcangoló tűz egyben hősi birkózása is az emberi bűnökkel szemben. Költőként az útja csak egy lehet – a „vérző madár” sorsa – amit az egész közösség érdekében vállalnia kell. Görömbei szerint «A „virágozz a vérző madárban” metaforikus képzete a Pelikán-motívum előrejelzése: a sorsot kimondó, sorsát vállaló, virrasztó költői magatartás szimbóluma a vérző madár. Sorsvállalása mindenségmértékű, igazságait kozmikus távlatokban is méri, érvet a létezés törvényeiből meríti» [3, 312]. A Mennyegzőben az ifjúság szimbólumaként jelenik meg az egek, a levegő fenséges élőlénye, a tisztánlátás madara, a sólyom: “IFJÚSÁG, SÓLYOMMADÁR, / TIÉD A VILÁG S TEÉRTED VAN A VILÁG”. Ez a madár a magyar hitvilágban a turul volt, a termékenység később pedig– a kereszténység felvétele után – a szentlélek madara. A műben óriás betűkkel áll ez a sor, mint örök érvényű törvény, amelyet senki sem szeghet meg. A sólyom felbukkan még 54
a Kórus című játékos ihletésű versében. Ez a mű a sólyom igézése, idézése, azért, hogy kitárja a költői szívet, amely a tisztánlátást szimbolizáló madárért szeretne élni vagy elpusztulni: “…ha élek, veled éljek, / ha égek, égek, égjek el érted…”. A Kísérőének fiának című költeményében is felbukkan a sólyom motívuma, amely magát a költőt szimbolizálja: “…most fénylek föl, keshedt, koronátlan sólyom…”. Fiának hazatéréskor úgy érzi magát a lírai én, mint a termékenység madara, aki egyetlen fiától több gyerekre való cselekedetet vár. A madarak közül felbukkan még Nagy László verseiben a páva. A Torlódások című műben a testi szenvedés, a halálsejtelem szituációjában jelenik meg a szerelem. „Tél, tavasz, halál és asszony…” küzdelme ez, a páva és az asszony motívum egybejátszása pedig, a szerelem természeti mélységét, a pusztuláson is áttörő életakarat sugallata. Asszonyhangon rikolt a páva, s pávahangon szól neki az asszony, és az élet, halál vonzásában a nő ragaszkodása az életre ösztönző erő, mint szívének madara. A Táncbeli tánc-szókban a rigó bukkan fel. Ez a mű a tánc közben spontánul feltörő jókedv szellemes kifejezése, ahol a lírai én életszeretete, keserűséget, csalódást, kitaszítottságot legyőző akarata jelenik meg: „Én is nyitok arany torkot, / mint a rigó úgy rikoltok…”. Érdekes alakú madárjelkép kerül elő kései költészetében. A Bagolyasszonykában a kuvik jelenik meg. Ezt a művét egy hasonló című népballada hatására írta, amelyben a bagolyasszonyka egy sejtelmes lény, a tiltott szerelem és a házasságtörés jelképe volt. A kuviknak is megvan a jelentése a néphitben: szerencsétlenséget jelentő, a halott lelkét a túlvilágra szállító madár. Nagy László műve egy éjszakai látomásnak a leírása, amelyet a kuvik „fátyolhordozó röpte” indít el és az erkélyen álló íróban a halálsejtelmet kelti. Görömbei szerint: «a vers az ésszel mérhetőn túli emberi érzelmek átélése és kifejezése. Tudatosság és ösztön, ráció és értelem, élet és halál egymást megvilágító sejtelmessége, titokszerűsége lengi át» [3, 336-337]. Nagy László kései verseiben még egy fajtájú madár bukkan fel: ez a pelikán. A Délsziget nincs című költeményben a költői ihlet képviselője az albatrosz. A Balassi Bálint lázbeszéde című versben szintén a költészet madaraként lép elénk a pelikán, a haldokló Balassit versei, művei azok, amik túlélik, mert ezek nem akármilyen költemények, az örökkévalóság szimbólumai: „…de a vers Pelikán, / valakihez pirosa áttör időn s ködön.” Balassi műveiről fogalmazta meg Nagy László a következőket: «Mi a titka annak, hogy Balassi műve akár az eleven szervezet dobogással, a verskörök nagy muzsikájával négyszáz év múlva is megejti azt, aki a közelébe jut? A költői fennmaradás kútfeje mindig csak az, ami múlhatatlan, az emberre zúduló jajgató, nevettető élet. Balassi e hatalmas életet dalban tudta kimondani. Költészete így
55
lett az elevenségre, a nagyszerűségre eleven példa. Balassi a költőutódokat a vér tüzével nevelő ősmadár: a legendás Pelikán»[8, 72]. A madarakat tartalmazó művek végén áll Nagy László játékos kívánságlistája a Madaras Dísztávirat, amelyet beteg költőtársának küld ajándékba. A kedveskedés, a gyógyító mulattatás szándéka íratja a verset, új szárnyakat, lábakat, új dalos hangot kíván barátjának, és végül így írja alá: „E dalos dísztáv- / iratot írta: / sármány, pacsirta, csalogány, csóka / … / s barátka cinke: / La-cinke.” Nagy László költészetében, ahogy fentebb bemutattuk, számos madár jelenik meg: kakas, gyöngytyúk, gilice, pacsirta, galamb, vörösbegy, gólya, keselyű, varjú, páva, kuvik, sólyom, pelikán. A felsorolt madarak közül egyesek csak egy-két versben, mások, mint a varjú több alkotásban is szerepelnek. Nagy László több művében nincs néven nevezve a madár, csak „madárka”, „madár”, „tűzmadár”, „micsoda madár”, „vérpiros madár” és egyéb alakban szerepelnek a versekben. Ezek között kapcsolatot, összefüggést csak A nap jegyese c. kötet elemzett alkotásaiban észlelhetünk. A Micsoda madár szereplőjét a Balassi Bálint lázbeszéde c. költemény pelikánjával is összefüggésbe hozhatjuk. Sőt ez utóbbi a sorssal szembeszegülő költői magatartás szimbólumává válik. Nagy László „madarai” közül nem mind válik igazi, a költészetét jellemző, meghatározó, motívummá, egyrészt azért, mert nem kísérik végig az egész életpályáját, csak egy-egy versben lelhetők fel, másrészt azért, mert nem válnak olyan erőteljes szimbólummá, amely egy teljes költeményt meghatározna. Kivételt képez a varjú-motívum, A nap jegyese c. kötet madárka-motívuma és a pelikán-motívum.
Felhasznált irodalom: 1. Bori Imre. Két költő. –Újvidék. 1967. ̶ 171-178.o. 2. Dobóné Berencsi Margit. Nagy László tizenkét versének elemzése. – Budapest: Tankönyvkiadó, 1989. – 228 .o. 3. Görömbei András. Nagy László költészete. – Budapest: Magvető Könyvkiadó, 1992. – 400.o. 4. Görömbei András. Krónika-töredék. Nagy László naplójának rétegei // Tiszatáj, 7.sz., 1995. – 31-48.o. 5. Görömbei András. Nagy László organikus költői világa // Inkarnáció ezüstben. Tanulmányok Nagy Lászlóról. Szerk.: Tasi József – Budapest: Petőfi Irodalmi Múzeum, 1996. – 11-22.o. 6. Kiss Ferenc. „Káromkodásból katedrálist”. // Kiss Ferenc. Művek közelről. – Budapest: Magvető Könyvkiadó, 1972. – 169-212.o. 7. Kovács Sándor Iván. Balassi- maszkjában // Tiszatáj, 7.sz., 1995. – 61-70.o. 8. Nagy László. Adok nektek aranyvesszőt. – Budapest: Magvető Könyvkiadó, 1979. – 192.o. 9. Nagy László összegyűjtött versei. – Budapest: Magvető Könyvkiadó, 1988. – 730.o. 10. Pomogáts Béla. Nagy László lovai (Egy motívum költészetében) // Pomogáts Béla. 56
Sorsát kereső irodalom (Tanulmányok) – Budapest: Magvető Könyvkiadó, 1979. – 511524.o. 11. Széles Klára. Mi a költői motívum? // http://epa.oszk.hu/00400/00458/00502/pdf/EPA00458_Korunk_1979_09_698-701.pdf 12. Világirodalmi Lexikon Budapest, 1982. 8.kötet Főszerk:. Király István. – Budapest: Akadémiai Kiadó, 1984. 630.o. 13. Чука Емике. Значення образів зими та снігу в ліриці Ласло Нодя. // Науковий вісник. Серія: Філологія, №6. Ужгород–2002. 126–129.о. 14. Чука Емике. Образ коня в ліриці Ласлова Нодя. // Науковий вісник. Серія: Філологія, №13. Ужгород–2006. 93–96.о. Pезюме У ліриці Надя Ласло, як зазначено вище, з'являється багато птахів: півень, цесарки, жайворонок, голуб, лелеки, шуліки, ворони, павич, сова, яструб, пелікан. Хоча ці птахи часто є носіями символічних значень у віршах, але не всі "птахи" Надя Ласло стають реальним, типовою домінуючим мотивом його поезії. Винятком є мотив ворони, мотив птахів у збірнику Заручений сонця і мотив пелікан.
FEDURCA ANITA Társadalmi kapcsolatok Örkény István drámáiban Tudományos vezető: Lizanec Péter professzor Örkény a magyar abszurd dráma kitűnő képviselője. Írásait groteszk humor hatja át, nincs bennük egyértelműen jó vagy rossz ember – a tragédiák néhol komédiába fordulnak, s írásainak szereplői hol így, hol úgy reagálnak az eseményekre. Cikkemben a Tóték, Vérrokonok, Kulcskeresők, Pisti a vérzivatarban és a Forgatókönyv drámák társadalmi kapcsolatait vizsgálom
a
darabok
általános
társadalmi
struktúra
ábrázolása
segítségével.
Örkény alkotásai mind egy zárt közösség problematikáját dolgozzák fel. Mint például az egyik leghíresebb drámája – a Tóték. A mű arról szól, hogy a külvilág betör egy zárt mikrovilágba. Mindaz, ami a műben történik, ennek a behatolásnak a megnyilvánulása. A Tóték-ban ez annyiban sajátos, hogy ott a "kis világ" felbomlása nem elsősorban a falut, hanem inkább Tót Lajos személyét érinti. A drámában a fontosabb szereplők zárt viszonyrendszert alkotnak. E viszonyrendszer középpontjában az őrnagy áll. Tót az, aki az őrnagy képviselte tényezőhöz mint egészhez viszonyul, a többi alak csak egy-egy aspektusához kapcsolódik. A darab szereplői párokba szerveződnek. Egy-egy pár az őrnagyhoz azonos aspektusból, de ezen belül egymással ellentétesen viszonyul.
57
A Vérrokonok már egy teljesen más szerkezetet ábrázolnak. Örkény Istvánnak ez az 1974-ben megjelent drámája – a mű előszava szerint – a szenvedélyről szól. “A mű vizsgálatában kiindulópontom az, hogy a darab - az előszóval ellentétben - nem a szenvedélyről, hanem a felcserélhetőségről, a konvertálhatóságról szól, vagyis egy olyan világot mutat be, amelyben a tárgyak és az emberek nem rendelkeznek egyedi, kizárólagos jegyekkel, önazonossággal, hanem tulajdonképpen akadálytalanul, szabadon átválthatók egymásra, kölcsönösen felcserélhetőek, mert semmi sem azonos önmagával, a szereplők személyes (primer) identitása és társadalmi identitása nem szilárd. Mindannyian valamilyen hiány által meghatározottak, és ez a hiány egész énjüket kétségbe vonja” [8, 46]. A mű idősebb szereplői – Mimi, Miklós, Pál és az özvegy – már nem rendelkeznek valamivel, a fiatalabbak – Péter, Veronika és Judit – pedig még nem érték el azt, amiből hiányuk van. A dráma során mindegyiküket az mozgatja, hogy saját hiányukat megszüntessék. Az egyén személyes identitásának egyik biztosítéka a név, a társadalmié pedig a foglalkozás - a Vérrokonok-ban azonban mindenkit ugyanúgy hívnak, és mindenkinek ugyanaz a foglalkozása is. Vagyis “…a mű szereplői - egymáshoz és önmagukhoz való viszonyukban - nem e két meghatározó jegy alapján nyerik el önazonosságukat” [8, 46]. A vér a dráma első részében már kijelöli azt a módot, ahogyan a szereplők a "véren keresztül" egymáshoz rendelhetők: Miklósnak magas a vérnyomása, Péter (és neje) hivatásos véradó, Pálnak pedig vérre lenne szüksége: hiánya van belőle. “A mű első részében azonban ez a kapcsolat még nincs meg; a család, a Bokorok szétszórtan, atomizáltan vannak jelen, izolált egyedekként. Egy külsőleges, távoli, "nagyközösségi" referencia kapcsolja őket egymáshoz: a vasút. A dráma második részében azonban létrejön egy közvetítő közeg a vasút nagyközössége és az egyes Bokorok között, megszületik (vagy újjáéled) egy kisközösség, melynek tagjait átvitt és szó szerinti értelemben is - belső kapcsolódás fűzi Pálon keresztül egymáshoz: a vér.” [8, 65] A Kortárs 1975. decemberi száma közölte a Kulcskeresők című drámát. A darabot a szolnoki bemutatót követően Örkény az 1977-es pesti előadásra átírta: az első felvonást igazította át. Később mégis az eredeti változatot tartotta jobbnak, ezt közli az életműsorozat is, így a következőkben én is ezt vizsgálom. A Kulcskeresők elemzései többsége a kudarcot tekintik központi kérdésének. “Nézetem szerint azonban ez a dráma elsősorban nem a kudarc vagy a siker, hanem az interpretáció problémájáról szól: a mű a tények és a hozzájuk rendelt értelmezések és értékelések diszkrepanciájának művészi felmutatása. Mert bár közvetlenül, a darab eseményeiben, a szereplők sorsában valóban a vereség vagy győzelem, a kudarc vagy siker 58
kérdése jelenik meg, közvetve - egy elvontabb mérlegelésben - mindez mint az értelmezéseknek a valós tényekkel szembeni prioritása, mint az értelmezésben rejlő csapdák problémája fogható fel.” [9, 15] Ennek az egész kérdéskörnek pontos megfelelője a mű szerkezete: a két rész úgy tagolja a drámát, hogy az első rész döntő mozzanata (amely minden fontosabb szereplő sorsára kihat) Fóris landolása, a másodiké pedig ennek a ténynek (és az ehhez rendelt sorsfordulóknak) az átértelmezése. Erika ezzel a különös leszállással veszíti el évtizedek óta várt Nobel-díjas szerelmét, Katinka Bodóját az erről a földet érésről készített riport miatt rúgják majd ki a Rádiótól, Nelli e landolás miatt veszíti el - immár végérvényesen - a férjébe és a nyugodt élet lehetőségébe vetett reményét. Fóris nemcsak azért központi szereplője ennek a világnak, mert "parancsnok", mert az ő landolása áll a mű fókuszában, mert neki az előéletét is vázolta Örkény, hanem azért is, mert tette a dráma majd minden alakjának sorsára közvetlen hatással van: ez a földet érés hívja elő az egyes figurák sorsmodelljében rejlő kudarcalternatívát s ezzel együtt azt az igényt, hogy ezt a tényt kollektív módon, de mégis külön-külön önmagukra vonatkoztatva átértelmezzék. Az életműsorozat második drámakötetében két Pisti a vérzivatarban című dráma kapott helyet. Cikkemben az 1979-ben elkészült átdolgozást veszem figyelembe. A négy Pisti eltérő funkciói mellett ugyanakkor közös jegyekkel is rendelkezik. A szerző különbségüket és összetartozásukat egyaránt hangsúlyozza, amivel a Pistinek - és az eddig vizsgált drámáknak is - alapvető szervező elvét, a paradoxot, a felcserélhetőséget és az identitást itt egy új világépítő módszerrel, az önsokszorosítással valósítja meg. Önsokszorosítást mondok, mert egyrészt maga Pisti is megsokszorozza önmagát, másrészt - miként ezt Bécsy Tamás elemzése meggyőzően bizonyítja - a mű az "én" világát állítja a fókuszba. A négy Pisti egymáshoz való viszonyrendszerében a "fő" Pisti áll a középpontban, három magatartása csak őhozzá (egymáshoz viszont nem) kapcsolódik, s e Pistihez fűződő kapcsolatok középpontjában a születés – halál – feltámadás folyamat előmozdítása áll. A magatartás-Pistik vagy külön-külön, vagy együttesen asszisztálnak Pisti megszületéseihez és meghalásaihoz: a koncepciós per az egyetlen, ahol mindhárman fellépnek Pisti ellen, s Pisti végső megszületése, önmagára találása az a pillanat, amelyben egyikük sem nyújt segítséget neki. A Forgatókönyv, Örkény István utolsó műve 1979-ben keletkezett, és – már posztumusz kötetként – az év végén került kiadásra. Az ezidáig megjelent elemzések egyrészében ez úgy tükröződik, hogy a korábbi drámákkal szemben sokkal hangsúlyosabb a bírálat, a mű negatív megítélése. “Olvasmányként – noha lenyűgöz, megrendít – a Forgatókönyv adja az Örkénydrámák közül a legkevesebb esztétikai élvezetet. Az esztétikum az írott szövegben az etikum és a politikum mögé szorul” [20, 45] Az I. részben szereplő mutatványoknak két típusa van: az 59
egyik csoportba az akaratátvitel példái tartoznak, ilyen Novotni rávétele a dohányzásra és Marosi antialkoholistává tétele; a másik csoportot a huszadik századi történelem néhány eseményének megidézése alkotja - az utóbbi jelenetek is beépülnek azonban a Mester akaratátvitelei közé: ennek köszönhető, hogy az októberi forradalmat idéző mutatványban Littkéné a cárnét, Piri egy herceget, Marosi a nagyherceget alakítja. A Mester ebben a jelenetben több szerepet is játszik: kívülálló, aki a nézőknek magyarázza az eseményeket; vezérkari főnök, aki megnyugtató, de hamis helyzetjelentést ad a cárnak. Ennek a tükrében mondhatjuk, hogy Örkény szerint a valóság és leginkább az a korszak, amelyben mi élünk, úgy, ahogy van, abszurd, értelmetlen kitérőkkel tele. Minden mű mottója akár az az idézet is lehet, amely a Nászutasok a légypapíron című novelláskötet (1967) előszavában olvasható: "Az ember, ha mégoly biztosan áll is a lábán, mihelyt egyet lép, reszkírozza a hasra esést". A felhasznált szakirodalom jegyzéke Almási Miklós. Örkénytől Örkényig // Kényszerpályán – Budapest: Magvető, 1977. Balota Nicolae. Abszurd irodalom – Budapest: Gondolat, 1979. Bécsy Tamás. Az "én" világának drámája // Irodalomtörténet, 1. sz. – Budapest: 1982/a Harpham G. G.. On the Grotesque. Strategies of Contradiction in Art and Literature – Princeton: U. P., 1983. 5. Hughes P.- Brecht G.. Vicious Circles and Infinity. An Anthology of Paradoxes – London: Penguin Books, 1979. 6. Lázár István. Örkény István alkotásai és vallomásai tükrében – Budapest: Szépirodalmi, 1979. 7. Örkény István. Vallomás a groteszkről // Valóság, 3. sz. – Budapest: 1970. 8. Örkény István. Glória - Macskajáték - Tóték. – Budapest: Szépirodalmi, 1974. 9. Örkény István. Élőszóval - Drámák. – Budapest: Magvető, 1978. 10. Örkény István. Forgatókönyv. – Budapest: Szépirodalmi, 1979. 11. Örkény István. Párbeszéd a groteszkről – Budapest: Magvető, 1981. 12. Örkény István. Drámák I-III. – Budapest: Szépirodalmi, 1982/a. 13. Örkény István. Babik. – Budapest: Szépirodalmi, 1982/b. 14. P. Müller Péter. Műnem és világkép összefüggései a kétféle Tótékban // Literatura, 3-4. sz. – Budapest: 1980. 15. P. Müller Péter. Örkény István: Babik // Jelenkor, 9. sz. – Budapest: 1983/a. 16. P. Müller Péter. Az értelmezés kelepcéje // Színház, 12. sz. – Budapest: 1983/b. 17. P. Müller Péter. "Vasút helyett vasút?" Az egyéni és közösségi azonosságtudat kérdései a Vérrokonokban // Irodalomtörténet, 1. sz. – Budapest: 1985/a. 18. P. Müller Péter. A történelem cirkuszi mutatványa. A Forgatókönyv a Pécsi Nyitott Színpadon // Színház, 2. sz. – Budapest: 1985/b. 19. P. Müller Péter. Örkény István: Önéletrajzom töredékekben // Jelenkor, 5. sz. – Budapest: 1985/c. 20. Szabó B. István. A groteszk magyarsága és humanizmusa // Új írás, 8. sz., 1983. 1. 2. 3. 4.
Resume 60
The theme of my article is social relationships in Örkény István’s plays. The Social relationships I reflected via a general analysis of the social structure of each drama. The subject of the analysis was 5 dramas: Tóték, Vérrokonok, Kulcskeresők, Pisti a vérzivatarban, Forgtókönyv. The choice of topic is revelant, because the problems displayed in Örkény’s plays are applicable even in nowadays society. At the end are introduced the list of references and the resume. GORZÓ KATALIN Felnőtt világ gyerekszemmel Rideg Sándor Indul a bakterház c. regényében Tudományos vezető: Hulpa Diána docens „Bendegúz komám, semmit se mondok, ha asszondom, hogy te vagy a világra született kétlábú igazság” [1,62.o.]. Ritkán akad példa az irodalomban arra, hogy egy film utóélete lesz a regény. Pedig esetünkben ezt a konklúziót kell levonni, ugyanis az 1939-ben megírt remekművet, Rideg Sándor: Indul a bakterház c. regényét, a 70-es évekre már szinte teljesen elfelejtették, s csupán halovány ködös emlék maradt az irodalomban. És ki tudja, mi lett volna a sorsa a regénynek, ha 1979-ben Mihályfy Sándornak nem akad az a remek ötlete, hogy megfilmesíti [5]. Miután erre sor került, bombaként robbant a köztudatba, ugyanis a film felülmúlhatatlanra sikeredett, aminek köszönhetően a mai napig a magyar kultuszfilmek listáján ékeskedik, amit gyerekek és felnőttek egyaránt szeretnek. Ezután kezdett érdeklődni a tömeg a regény iránt, ami által újra népszerűségre tett szert, ami máig töretlen [7]. A cikkben tárgyalt kérdés aktuális, hiszen a vizsgált mű több, a XXI. században is meglévő visszáságra hívja fel a figyelmet. A kutatás során arra figyeltünk fel, hogy míg a regényt olvassák, a filmet pedig nézik, az irodalomtörténet terén még mindig kevesen foglalkoznak vele, annak ellenére, hogy a regény rengeteg erkölcsi, emberi tanítást tartalmaz. Így méltán fontos a mű értékeinek feltárása. A mű főszereplője Regős Bendegúz, akinek az életútján keresztül reális képet kapunk a XX. század eleji társadalmi valóságáról, melynek ma is részesei vagyunk. A történetben szemmel követhetjük Bendegúz összes megpróbáltatását, amelyek többsége humorral fűszerezett ugyan, de mindemellett fájó és igaz is. A kisfiút a mű elején édesanyja a szűkös anyagi helyzetük miatt elküldi dolgozni a „Patással”, Toppancs Miskával, amit a gyermek nem tud megbocsájtani anyjának. S amint Bendegúz kiteszi a lábát otthona biztonságos, meleg falai közül, azonnal sorra jönnek a megpróbáltatások, elkezdődik a korai
61
felnőtté válás időszaka. Miután sikerült elszegődni a Szabó bakternél, újabb nehézségekbe ütközik a gyerek, megismerkedik a „természetes ellenségével” a bakter anyósával, aki még jobban igyekszik megkeseríteni Bendegúz, már így is keserű sorsát, életét. A bakter anyósának kegyetlenkedései a regény e soraiból is kivehetőek: „Amint megfigyeltem, a szalonnám, kenyerem, naponta kisebbedett. Utoljára csak mutatóba hozott ennivalót. Odáig jutottam, hogy már a nyelvemet se mertem ráöltögetni” [1, 30. o.]. Az öregasszonyról elmondható tehát, hogy a mű elejétől a végéig egy csöppnyi szánalmat sem érez a gyerek iránt, akit folyamatosan ütlegel, ócsárol, éheztet és gyanúsítgat. A fiú egyetlen vigasza, s barátja Konc bácsi lesz, aki szintén bakter. Ő a regény egyetlen józanul gondolkodó felnőtt figurája, ugyanis kiáll a kisfiú mellett és elítéli a baktert és családját a kegyetlen bánásmód miatt. Főképpen a bakter anyósát nem szívleli, mivel Bendegúztól tudja, hogy az bántja őt a legjobban. Magáról Bendegúz munkáltatójáról, Szabó bakterről a regényből csak azt tudjuk meg, hogy egy végtelenül lusta, pozícióját meg nem érdemlő, képmutató, kétszínű gyáva alak, a 30as évek felkapaszkodott parasztjának példája. Ő szinte semleges karakter, ugyanis néha ő is sajnálja a gyereket, habár igyekszik hasznot húzni belőle. A regény többi szereplője is bárgyú és ostoba, ami a Bendegúzzal való viselkedésükből derül ki. Ezek a részek teszik különösen szórakoztatóvá, humorossá a regényt annak ellenére, hogy alapjában véve egy jóeszű, de szegény gyermek tragédiáját tárja fel a mű. A 30-as években még nehezebb volt a szegénységből való kiszakadás, mint napjainkban, mivel a gyerekek semmilyen perspektívával nem rendelkeztek a jövőt illetően. Ez annak volt köszönhető, hogy a gyerekeknek korán ott kellett hagyni az iskolai tanulmányukat, leggyakrabban az általános öt osztály után, hogy dolgozni menyjenek, családjukat támogatva ezzel [3, 51. o.]. Erre a tényre Rideg is rátapintott művében, amit ezek a sorok is alátámasztanak: „Azt mindenki tudja, hogy amióta kimaradtam az iskolából, én vagyok a bakterházban a pásztorgyerek” [1, 63. o.]. A Rideg Sándor által leírtakat, több a korban gyerekkorát töltő idős ember is alátámaszthatja, így az általam megkérdezett Veres Árpád, 93 éves szabolcsi lakos is. A szomorú valóságról Rideg mesterien terelte el a figyelmet humorával, aminek köszönhetően a valóság tragikuma, egyszeriben komikumba folyt át, csak halványan jelezve a társadalmi visszásságokat. Az író egész művét áthatja a humor, ami főleg Bendegúz szókincsében, s környezetéről és valóságáról alkotott véleményében nyilvánul meg. Például,
62
amikor a „Patás” eljegyzéséről esik szó, a kisfiú nem tudván mi az, így vélekedett az eseményről: „Mondtam a bakternak, mikor elment a patás, hogy mi a fenének akarja a patás eljegyezni ezt a Rozit, hiszen olyan randa, hogy jegyezés nélkül megismerheti, míg szeme lesz. És el nem lopják tőle akkor se, ha fizetne érte” [1, 124. o.]. A bakterházban garázdálkodó kísértetről is megvolt Bendegúznak a saját véleménye: „A bakter azon a nézeten volt, hogy a Gugás sógora nyilván beállt a túlvilágon kísértetnek, ez pedig az én megítélésem szerint a macskanyúzásnál is utolsóbb mesterség. Mert hogy valaki télen-nyáron fehér lepedőben szaladgáljon, utolsóbb az utolsónál” [1, 80.o.]. De ugyanez a könnyed humor figyelhető meg a regényben akkor is, amikor például megismerik a mű egyik mellékszereplőjét, Buga Jóskát: „Buga Jóska, patkányirtó úr. A patkányirtó botot tartott a kezébe, a boton mindenféle volt, csörgő, csengettyű, pántlika, de igen sokszínű. A kalapján meg a mellin bukréták, a csizmája szárába meg pipacs és bodzavirág volt tűzve. Nem hazudok, de ilyen gavallér embert még nem láttam. Nem is csudálom, hogy szétzavarja a patkányokat, amerre elmegy” [1, 170. o.]. Így joggal merülhet fel bennünk a kérdés, mi az oka annak, hogy egy ilyen szórakoztató és tanulságos mű feledésbe merült? A válasz egyszerű. A vasfüggöny felszámolása után az írót, Rideg Sándort egyszerűen kommunistának nyilvánították és annak tartják a mai napig. Ónagy Zoltán így vélekedett az íróról: „1943-ban a bakterház megjelenik könyv formában, a szakma tehetséges népi íróként köszönti Rideg Sándort. De nem az, nem népi író. Nem is lehet négy elemijével, csikóstudományával. A felszabadulás bevágja a kaput úgy Rideg Sándor, mint ezer és ezer harcos antifasiszta, illegális kommunista, derűsen internacionalista kisgazda és szociáldemokrata előtt” [6]. Ezzel a véleménnyel én személy szerint nem értek egyet, ugyanis azt már megfigyelhettük, hogy a világháborúk közötti, utáni időkben tevékenykedő írókról, irodalmárokról, irodalomtörténészekről mind-mind terjesztették a hírt, hogy kommunisták voltak, illetve kommunista eszméket vallottak, ami műveikben is megnyilvánult. Többjükről kiderült, hogy tévesen ítélték el őket az irodalmi élet szemében, de sokakról ma sem mosódott le a billog, amit rájuk vertek, ugyanis legtöbbjükkel nem foglalkoznak behatóbban, munkásságukat teljes feledés borítja. Ez a helyzet Rideg Sándorral is, ugyanis ő inkább népi író, mint kommunista, és aki a regényeit jobban áttanulmányozza, azelőtt ez nyilvánvaló lesz. Rideg művét nem politikai nézetek ihlették, hanem a 30-as évek szegényvilága, a vidéki nyomor és elmaradottság, a szegénységből való menekülés, ösztönözte műve megírására. Olyan 63
örökérvényű problémákat dolgozott fel művében, amelyekkel ma is találkozunk és valószínű, hogy ezek a jövőben is létezni fognak. A mű részletes tanulmányozása során arra a következtetésre jutottunk, hogy Rideg Sándor Indul a bakterház c. regényére is igaz az az állítás, amit a „nagyhorderejű” művekről mondanak, minél többször olvassa az ember, annál több mindent fedez fel benne. Először is éles társadalmi-politikai kritikát, amit a regény szereplőin keresztül mond ki a szerző, továbbá azt, hogy az életet és nehézségeket mindig egy jó adag humorral kell felfognunk. A felhasznált szakirodalom: 1. Rideg Sándor. Indul a bakterház. ‒Szeged: Lazi Könyvkiadó, 2010. –183.o. 2. Kollega Tarsoly István. Magyarország a XX. században. ‒ Budapest: Kossuth Könyvkiadó, 1985. 1-2. kötet. 3. Belényi Gyula. Paraszti sorsfordulók a 20. században // Tiszatáj 47. évfolyam, 3. szám. ‒ Budapest: Tiszatáj Alapítvány Kuratóriuma, 1993. –44-54.o 4. http://users.atw.hu/deszocpol/tarsadalomtortenet/erdei.parasztsag.doc&ved=0CBsQFj AA&usg=AFQjCNFgaxTYPJGwVY9atuxRVwOYRnYmDQ&sig2=Z4J9awMTms9mUZV0 6skCLA 5. http://www.pikk.hu/ujhorizont/2003_3/17.html 6. http://www.irodalmijelen.hu/05242013-1006/rideg-sandor 7. http://kihagy6atlan.hu/temak/film/indulabakterhazlazanepmese/ Pе з ю м е В даній статті проаналізовано роман Шандора Рідега «Indul a bakterház», а самеб дорослий світ крізь призму дитячого світогляду. У досліджуваному творі, який набув популярності завдяки екранізації у 1979 році, - автор відображає суспільну дійсність Угорщини у 30-тих роках. Актуальність суспільних відносин відображених у творі, повністю відповідає відносинам сьогодення. Враховуючи аналогічну тематику інших романів Шандора Рідега, рахую за доцільне, закцентувати увагу не тільки на згаданому творі, але й на його творчості у цілому.
GYÖRKE MAGDOLNA Öltözködéssel kapcsolatos frazémák az Ungvári járás nyelvjárásaiban A magyar szólás- és közmondáskincs változatos, sokszínű. Találunk benne merész és szemléletes hasonlatokat, az embereket és a világ dolgait lényegükben megragadó jellemzéseket, bölcs tanácsokat, manapság is igaz életelveket – állapítja meg O. Nagy Gábor [6, 7. o.].
64
A frazémák az alkotó tagok összeforrottsága, grammatikai szerkezete, jelentése, alaki viselkedése szempontjából rendkívül tarka képet mutatnak. Ez az oka annak, hogy a nyelvtudományban a kutatók osztályozása nem egységes – mutat rá Horváth Katalin és Hulpa Diána a kárpátaljai népi frazémák elemzése kapcsán [8, 5. o.]. A népi frazémák hangtanilag, grammatikailag az adott nyelvjárásterület sajátosságait is magukon viselik, tükröződnek bennük a helyi nyelvjárási jellegzetességek. Például: Az beszíl, akinek a háza ég (Kisgejőc); Beszíj, beszíj, hamarébb elalszol (Szalóka). A legtöbb szólás és közmondás az emberek valamely tevékenységével, életvitelével kapcsolatos. Vonatkozhatnak ezek munkára, egészségre, viselkedésre, ruházkodásra: Aki nem dolgozik, ne is egyék; Hallgatni arany; Ki mint él, úgy ítél stb. Barna Gábor Bárándon végzett gyűjtése alapján a szólásokat és közmondásokat a szerint a jelenségek szerint csoportosította, amelyekre a megfelelő szituációkban alkalmazzák. Így tíz témakört különített el: 1. történelmi hagyományok, 2. a társadalom élete, 3. a vallásos élet jelenségei, 4. természeti jelenségek, 5. a paraszti munka általában, 6. a táplálkozás rendje, 7. viselet, ruházkodás, 8. családi élet, otthon, rokonsági kapcsolatok, 9. az ember jellembeli tulajdonságai, 10. élet és halál [2, 412–413. o.]. A szerző megjegyzi, hogy a kutatóponton kevés szólást ismernek a ruházkodásról, viseletről, mindössze négy kifejezést jegyzett fel: nem tehénnek való a gatya ’a nem megfelelően öltözködő emberre mondják’; úti cifra, házi rongy ’a kihívóan öltözködő, ám otthon rendet nem tartó asszonyra hallható’; rongyos kokas, cifra tyúk ’a férfi általában rosszul öltözött, az asszony jól kiöltözködve jár’; hosszabb péntek, mint szombat, de még hosszabb a vasárnap ’a ruhát rosszul magára vevő vagy túlságosan mélyre lehajló asszonyra mondják, akinek kilátszik a szoknyája alól a pendely, az alsónemű’ [2, 415. o.]. Az Ungvári járás magyarlakta településein végzett gyűjtés alapján bemutatom a ruházkodással kapcsolatos frazeológiai egységek jelentését, változatait. Ezekben a nyelvjárásokban jóval több frazémát ismernek és használnak ebben a témakörben. A divat, az öltözködés mindig is érdekelte az embereket. Régebben a ruha megmutatta, ki melyik társadalmi osztályhoz tartozott. Jókai Mór Az elátkozott család c. művében így írta: „Az embereket kívülről is meg lehetett ismerni. Meg lehetett tudni ruháik színéről, szabásáról, arcukról, hajukról, ki micsoda.” A viselettel, a ruházkodással kapcsolatos frazémák nagy részének jelentése ma már teljesen eltávolodott az öltözködéstől, inkább általános érvényű megállapítást, figyelmeztetést, felhívást fejeznek ki általuk. Például: Kiporolja a nadrágját ’elveri’; Se ingem, se gatyám (se gallérom) ’nem rokonom, semmi közöm hozzá’. Lizanec Péter a Magyar–ukrán állandósult 65
szókapcsolatok és kifejezések szótárában feltünteti ennek a kifejezésnek az ukrán megfelelőit is: Se ingem, se gallérom – не маю з ним нічого спільного; він мені ні брат, ні сват [4, 454. o.]. Vannak azonban olyan kifejezések is, amelyeket a mai nyelvhasználat az öltözködéssel kapcsolatban említ: Nem a ruha teszi az embert ’nem az öltözetük alapján kell megítélni az embereket’; Úgy áll rajta a ruha, mintha ráöntötték volna ’illik neki ez a ruhadarab’ stb. E szempontból a gyűjtött frazémákat jelentésük, használatuk szerint két csoportba sorolhatjuk: 1. Az öltözködésre vonatkozó kifejezések. Ezek mindegyike tartalmaz olyan lexémát, amely a viselettel kapcsolatos. Ilyenek az öltözéknevek, a ruha minőségére vonatkozó kifejezések, a ruha színére utaló megnevezések stb. Például: Új ruha szakadjon, a gazdája maradjon ’akkor szokták mondani, ha valaki először vette fel az új ruháját, és aki látja, az mondja jókívánságként a viselőjének’; Szebb a foltos, mint a rongyos ’inkább foltos legyen a ruha, de tiszta, mint rongyos, rendetlen’; Ég rajta a ruha ’nem tudja megkímélni a ruháját’. Vannak rokon jelentésű szóláshasonlatok is: Úgy illik neki, mint tehénnek a gatya ’egyáltalán nem neki való’; Olyan rajta az a ruha, mintha villával hányták vóna rá ’rendezetlen, lompos az öltözete’ [1, II. 226. o.]. Ezeknek a frazémáknak ellentétes jelentésű változata: Úgy áll rajta a ruha, mintha ráöntötték volna. Az anyag színére, minőségére vonatkozik: Fehér, mint a gyócs ’hófehér’. A feltűnően öltözködő, cifrálkodó, de otthon rendetlen, piszkos nőre mondják az Ungvári járásban: Úti cifra, házi ronda/rongy. O. Nagy Gábor ilyen változatokat közöl erre: Úti cifra, házi rossz; Úti cifra, házi rongy v. ronda [6, 112–113. o.]. Néha csúfolódó jelentéstartalmú egy-egy szólás, közmondás, olykor rímelnek is. Például: Hosszabb péntek, mint szombat (majd kipótolja/kipótoli a vasárnap) ’valakinek a szoknyája, ruhája alól kilátszik az alsószoknyája, alsóinge’. O. Nagy Gábor még egy jelentést közöl ezzel kapcsolatban ’valakinek az egyik gatyaszára hosszabb, mint a másik’ [6, 551. o.]. Rámutat, hogy ennek a szólásnak a pontos megfelelői más nyelvekben is megvannak, így a magyarban átvétel, fordítás eredménye. Például orosz: суббота больше воскресенья или: пятница субботы [7, 389. o.]. Barna Gábor is feljegyezte ezt a kifejezést Bárándon ilyen formában: Hosszabb péntek, mint szombat, de még hosszabb a vasárnap [2, 415. o.]. Előfordul, hogy a szókapcsolat közöl egy megállapítást, amely figyelmezteti a ruha gazdáját, hogy még nincs kifizetve a ruha varrása a szabónak: A ruhába hagyta a szabó a fírcet. A gúnyolódás is benne van ebben a szólásban. Megállapítást fejez ki ez az összetett mondat: Kifordítom, befordítom, mégis bunda a bunda ’a bunda legjobb, legmelegebb felsőruha’.
66
2. Nem az öltözködésre vonatkozó frazémák. Szép számmal fordulnak elő olyan kifejezések, amelyekben szerepel ugyan valamely öltözködési szakszó, de jelentése már teljesen eltávolodott ettől a témakörtől. Ezek lehetnek: a) egyszerű megállapítások: ő viseli a kalapot ’ő az úr a háznál, ő parancsol’; kirázza a nadrágjából/gatyájából ’ellátja a baját’; guba/suba alatt intéz ’alattomban rendez valamit’; tűkön ül ’nyugtalanul vár valamit, valakire’; tűvé tesz ’mindenütt keres’; gatyába ráz ’megfegyelmez’; szorul a kapcája ’kínos helyzetbe jut’; főzik a kapcáját ’mehetnékje van, hiába marasztalják’; egy kalap alá vesz ’azonos módon bánik vele, helytelenül ítéli meg’; nem teszi ki a kalapja mellé ’nem dicsekszik vele’; le a kalappal előtte ’minden elismerést megérdemel’; kiteszik a szűrét ’kitessékelik, elzavarják’; fordít a köpönyegen ’megváltoztatja véleményét’; egy szál ingben is elveszi ’nincstelenül is feleségül veszi’; az utolsó ingét is odaadja ’jószívű, minden anyagi áldozatra hajlandó’; az asszony hordja a nadrágot ’az asszony parancsol’; ráncba szed ’megfegyelmez, megfenyít’. Az ukrán nyelvben az utóbbi ilyen formában él: підкручувати (підкрутити) гайки кому-н; де раки зимують; де козам роги правлять (показати); брати (узяти) в роботу; знайти управу на кого-н [4, 440. o.]. A kárpátaljai magyar nyelvjárások szótára is sok frazémát tartalmaz: nem győzi cérnával ’elfogyott a türelme’ [1, I. 132. o.]; rázza a rongyot ’alaptalanul dicsekszik, nagyzol, henceg’ [1, II. 220. o.]. Megfigyelhetők a megállapítások között szóláshasonlatok is: Olyan buta, mint a csizmám talpa; Olyan buta, mint hat pár rendőrcsizma ’nagyon buta’; Úgy néz rá, mint a véres ingre ’haragosan néz rá’; Annyi van rajta, mint a rojt ’sok van rajta (bab, borsó)’. b) mérlegelés, értékelés, ítélet kifejezése. Gyakran fejeznek ki a frazémák kételkedést, kérdést is. A formailag kérdő főmondatú alárendelő összetett mondat tagadó, kijelentő értelmű. Például: Minek annak sarkantyús csizma, aki nem tudja összeverni? Jelentése: nem érdemel az jó sorsot, aki nem tudja kihasználni. Hasonló értelemben használatos: Az isten is olyannak adja a sarkantyús csizmát, aki nem tudja összeverni. Sok frazéma kezdődik nem tagadószóval: Nem ülhet a szoknyája mellett ’nem ülhet otthon, dolga is van’; Nem esik le az aranygyűrű az ujjáról ’ne restelljen dolgozni’; Nem teszi ki a kalapja mellé ’nem dicsekszik vele’. Szerkezetileg összetett mondatok is tartoznak ide: Tudja, hol szorít a cipő/csizma ’tudja, hol és mi a baj’; Úgy váltogatja, mint más az ingét/gatyáját/alsóneműjét ’gyakran váltogat valamit’. Fenyegetést fejez ki: Megtanítja kesztyűbe dudálni/fütyölni ’rendre, emberségre tanítja’. c) tanácsadó kifejezések, például: Felkötheti a gatyáját/a lenge fehérneműt/a felkötnivalót ’készüljön komolyan az eseményre’. Közmondás is tartozik ebbe a típusba: Akinek nem inge, ne vegye magára ’aki nem hibás a dologban, az ne vegye magára a megjegyzést’. Gyakran 67
hallani ezt a kifejezést akkor, ha valaki új ruhát kap, és a szemlélő ilyen tanáccsal látja el: Egészséggel, sok veréssel viseld el! A frazémák osztályozásánál Fábián Pál [3, 494–498. o.] és O. Nagy Gábor [6, 12–19. o.] csoportosítása szolgált alapul: a) szokványos kifejezésmódok: elöl/elől rövid, hátul hosszú ’a ruha hosszára mondják, jelzik, hogy valaki várandós’; b) szólások: – egyszerűek, ezek általában igés szerkezetek, például: ráncba szed, gatyába ráz, tűkön ül, tűvé tesz, rázza a rongyot stb.; – összetett alakúak. Ide soroljuk a párhuzamos felépítésű szólásokat: se pénz, se posztó; se ingem, se gatyám; guba a gubához, suba a subához; úti cifra, házi ronda; elöl/elől rövid, hátul hosszú stb., a szóláshasonlatokat: Szebb a foltos, mint a rongyos; Alszik, mint a bunda; Úgy néz rá, mint a véres ingre; Úgy illik neki, mint tehénre a gatya stb.; – egész mondatok: A tű után megy a cérna ’a férj, a feleség után rokonok, összetartoznak’; Az utolsó ingét is odaadná; Megtanítja kesztyűbe dudálni stb. c) közmondások ritkábban fordulnak elő, ezeket gyűjtöttem az Ungvári járásban: Ruha teszi az embert; Nem a ruha teszi az embert; Akinek nem inge, ne vegye magára; Minek annak sarkantyús csizma, aki nem tudja összeverni; Az isten is olyannak adja a sarkantyús csizmát, aki nem tudja összeverni. Nagyon sok szólásban és közmondásban szerepel valamilyen öltözködéssel kapcsolatos szó, kifejezés, például: ing, szoknya, gatya, ruha, guba, suba, gyolcs, csizma, tű, cérna, kalap, posztó, férc stb. Vannak közöttük archaikus elemek is: szűr, guba, kapca, köpönyeg, sarkantyú. Néha a frazémákból hiányoznak ezek a szavak, de a kifejezés így is pontosan utal a jelentésre, amely a viseletre vonatkozik, például: elöl/elől rövid, hátul hosszú; úti cifra, házi ronda; hosszabb péntek, mint szombat (majd kipótolja a vasárnap). Gyakran szerepel az ing szó ezekben a kifejezésekben. A régi ember számára az ing olyan tárgy volt, melybe átsugárzottak viselőjének egyes tulajdonságai is, és amely valami titokzatos egységet alkotott azzal, aki a testén hordta [7, 247. o.]. A kalap szó is gyakran előfordul a kifejezésekben, hisz régen a kalap viselete általános volt a férfiak körében. Köszönéskor is megemelték a kalapjukat vagy levették azt. Fontos a frazémák jelentésének pontos ismerete, mert csak így használhatjuk azokat beszédünk során helyesen. A népi frazémák állandó változásban vannak: a régebbiek feledésbe merülnek, újak pedig keletkeznek folyamatosan. A szólások és közmondások általában nevelő célzatúak. 68
Irodalom 1. A kárpátaljai magyar nyelvjárások szótára I–II. kötet. Főszerkesztő: Lizanec Péter. – Ungvár: Kárpáti Kiadó, 2012–2013. 2. Barna Gábor. Adatok Báránd népköltészetéhez. Szólások és közmondások // Báránd története és néprajza. Szerkesztette: Balassa Iván. – Báránd, 1985. – 411–417. o. 3. Fábián Pál. Frazeológia // A mai magyar nyelv. Szerkesztette: Rácz Endre. – Budapest: Tankönyvkiadó, 1974. – 494–498. o. 4. Lizanec Péter. Magyar–ukrán állandósult szókapcsolatok és kifejezések szótára. – Ungvár: Kárpáti Kiadó, 2009. – 558 o. 5. Lizanec Péter. Ukrán–magyar állandósult szókapcsolatok és kifejezések szótára. – Ungvár: Kárpáti Kiadó, 2009. – 527 o. 6. O. Nagy Gábor. Magyar szólások és közmondások. – Budapest: Gondolat Kiadó, 1988. – 862 o. 7. O. Nagy Gábor. Mi fán terem? – Budapest: Gondolat Kiadó, 1988. – 517 o. 8. Горват Катерина, Гульпа Діана. Народні фраземи I. (Horváth Katalin – Hulpa Diána. Népi frazémák I.) – Ужгород, 2010. – 20 с. 9. Горват Катерина, Гульпа Діана. Угорські народні фраземи Закарпаття II. (Horváth Katalin – Hulpa Diána. Kárpátaljai magyar népi frazémák II.) – Ужгород, 2010. – 30 с. Резюме Лексика, пов’язана з одягом багата і різноманітна в угорських говорах Закарпаття. З одягом також пов’язані й фраземи. В угорських говорах Ужгородського району спостерігаються такі фраземи, які і сьогодні вживаються для назви одягу. Проте значна частина уже вживаються на позначення людських характеристик та порад.
GYŐRY VERONIKA A gyermekkori pszichológiai trauma hatása a lélek fejlődésére Radnóti Miklós Ikrek hava című kötete tükrében Tudományos vezető: Hulpa Diána docens Radnóti Miklós sokat tárgyalt alkotója a magyar irodalomnak. Azt hihetnénk, hogy munkássága minden mozzanatát ismerjük már, de lírai alkotásain kívül, az olvasók közül, kevesen ismerik prózaírói tehetségét. A szakírók véleményemegoszlik e kérdés kapcsán, prózáját sokan nem tartják költészetével egyenrangúnak.
Kutatásunk tanúsága szerint
tanulmányozása kulcsfontosságú lenne, hiszen ezen keresztül kaphatunk igazán reális képet a költő gyermekkoráról, a tragédiák sorozatáról, traumájának okáról, ami lírai munkásságára is nagy hatással volt. Prózaírói munkásságán belül választásunk az Ikrek hava c. mű vizsgálatára esett, hiszen ebben zárja le és összegzi költészetének és életének egy fontos szakaszát. Aktuális témáról van szó, hiszen Radnóti Miklós prózai munkássága kevesek által kutatott. Az irodalomtörténészek közül a legbehatóbban Vas István, Tolnai Gábor, Ferencz Győző, Turi Tímea és Földes Györgyi foglalkozott vele. Mindannyian más nézőpontból közelítették meg az 69
elbeszélést, de felismerték Radnóti prózaírói tehetségét és azt, hogy egy kivételes alkotó kivételes művéről van szó. Ezért is fontos tisztában lennünk munkásságának eme részével is, hiszen jelen művén keresztül nemcsak gyermekkorát ismerjük meg, ennek hatását munkásságára, lelki világára, világszemléletére, hanem meggyőződhetünk tehetségének sokoldalúságáról. Aktuális a téma, hiszen a pedagógiában és az olvasóközönség körében is kevéssé ismert alkotásról beszélünk. Mivel az irodalomtörténészek véleménye is megoszlik az Ikrek hava helyét és rangját illetően Radnóti munkásságán belül, ezzel magyarázható, hogy a
pedagógiában és az
olvasóközönség körében sem ismerik olyan szinten, mint verseit. Kutatásom során arra figyeltem fel, hogy a lexikonok is csak egy bekezdést, vagy néhány mondatot szentelnek a műnek. Az iskolai tankönyvekben pedig félmondatokban, vagy egyáltalán fel sem tüntetik ezt az elbeszélést munkássága ismertetésénél. Vizsgáltam magyarországi és hazai tanterveket és vizsgatételeket is, de versein kívül mást nem kérnek és nem is említenek. A pedagógiában tehát nem jut szerephez a mű, pedig életrajzához és munkásságához is szorosan kapcsolódik. A gyermekkori élmények nagy hatással voltak világszemléletének és lelki világának alakulására. A gyermekkori rém miatt állandó szorongásban és bűntudatban élő költő jogtalannak érezte életét, és gyilkosnak gondolta magát. Ez a lelki állapot tette oly fogékonnyá a fasizmus üldöztetése iránt is. A halálról már addig is nyíltan beszélt, de az üldöztetések során került hozzá egyre közelebb, és ekkor érezte testközelből. Ez a magyarázata annak, hogy költészetében kezdettől fogva jelen van a halál, sőt, költővé érését is a halál traumatikus élménye okozta. Pályájának első szakaszában több trauma is érte: az apja korai halála és az, hogy ennek nyomán későn szerzett tudomást vérszerinti anyja haláláról. Költővé érésének folyamatát végigkíséri ez az élmény, s vágya az, hogy kiírja magából ezt és túljusson szülei és ikertestvére halálának sokkoló élményén. Radnóti költészete akkor teljesedett ki, amikor mintegy másfél évtizedes küzdelemben sikerült feldolgoznia fájdalmát. Az alkotó a gyermekkori élményei vonzatában találta meg legfőbb mondanivalóját és költői hangját. A művein keresztül dolgozta fel életének fájdalmas időszakát és közben irodalmunk kiemelkedő alkotójává is vált. A hasonló tematikájú versek összegzője egy prózai írás, az Ikrek hava lett, amelyben leírja hogyan látta a dolgokat gyerekszemmel és milyen út vezetett a trauma feldolgozásához, a remekművek megalkotásához[6.]. Radnótinak tizenkét éves korában szembesülnie kellett árvaságával: édesapja elvesztése után tudja meg azt is, hogy édesanyja meghalt, majd azt, hogy a szülésbe halt bele. Nehezen dolgozta fel hogy akit anyjának hitt, csupán nevelőanyja és Ági csak a féltestvére. Az apa 70
halálával nevelőanyját, húgát és otthonát is elvesztette. Az addigi meghitt családi légkört felváltja egy új, ahol minden idegen számára és vissza akar térni a családjához az addigi otthonába. Viszont gyámjánál kell maradnia, mert anyja nem tudna eltartani két gyereket. Művében ezt a történetet is leírja. Most már nemcsak reflexiókat kapunk, mint versein keresztül, hanem egy történet tárul elénk. Az Ikrek havában az apja halála kulcsfontosságú, mert ezzel az eseménnyel kezdődik a sorozatos tragédiák lelepleződésének folyamata , de nem ez kapja a fő hangsúlyt. A tragédiákkal való szembesülés, az édesanyja és ikertestvére halála áll a középpontban. Az árvaság gondolata megrémítette, úgy érezte magára maradt, szinte idegen lett magának. Pedig a nevelőanyja sajátjaként szerette, nem is akarta, hogy megtudja az igazat. A nehézségek árán is gondot akart viselni mindkét gyerekről, nem akarta őket elszakítani egymástól. Megrázó jelenet, amikor idegenként köszönti azt az embert, akit eddig édesanyjának hitt. Mégis felnőtt viselkedést tanúsít, mert gyermek létére ilyen terhek után még vigasztalni tudja és akarja anyját a titkok és hazugságok ellenére is: „— Kezicsókolom! — köszönök. A hangomra megrezzen, lehajol, a szemembe néz. — Csókolj meg — mondja, és arcát az arcomhoz dörzsöli. Megcsókolom. Hirtelen felegyenesedik, a szeme villan, s a nénire szól: — Ki mondta meg? Ki merészelte megmondani? Maga? Az átkozott! — sziszeg anya. Leengedi a karját, fáradtan és tanácstalanul maga elé mered. Aztán az ágy szélére ül, és szeméből lassan peregni kezd a könny. Megsimogatom a karját, mellemre bújik, rázza a zokogás. Sírni akarok én is, de nem tudok, fejére teszem a kezem, vigasztalni szeretném. „[1, 31.o.] Ágival való kapcsolata jelent csupán kapaszkodót az életében. Ő maradt neki az egyetlen közeli hozzátartozója, csak ő maradt az igazi családjából. De már ebben sem biztos, abban is kételkedik, hogy Ági a testvére-e, mert ezek után nehezen hitt bármiben is: „— De Ági azért a testvérem? — kérdezem. Bólint, szája elé kapja a zsebkendőjét, és újra belezokog.” [1, 31.o.] A gyámjánál kellett maradnia és csak néha utazott testvéréhez: „ S az akkor még idegen bútorok, idegen holmik közt éltem sokáig, az otthoni bútorok anyával és Ágival N.-re vándoroltak. S ha két-három évenként ott töltöttem egy-egy szünidőt, már barátkoznom kellett a régi bútorokkal.”
71
Édesanyja halálának körülményeire csak később, három év múlva derült fény. Valószínűleg akkor érett már meg annyira, hogy részletesen megtudja mi is okozta olyan fiatalon anyja halálát: „— Hogy halt meg anya? — kérdeztem három év múlva egy alkonyatkor a nénit. — A szíve nem bírta, ikerszülés volt. — Ikerszülés volt? — mondtam ámulva utána. — Mi mindent rejtegetnek ezek még! — csikordítottam össze a fogam, s a kezem ökölbe szaladt... Micsoda család! Minden másképpen van, mint másoknál, rendes embereknél! — Hol az ikertestvérem? — támadtam a nénire gyanakodva. — Meghalt, gyönge volt, egy-két percig élt csak. Az is fiú volt. — És? — Mit és? — És... és anya azért halt meg, mert ikergyerekei lettek? — Azért — törölt ki gyorsan egy könnyet a szeméből a néni —, de ezen már úgysem lehet segíteni, ne kérdezgess, és különben sem való ilyesmiről beszélgetni. Szégyelld magad! — Dehogyis nem való! — dühöngtem — és apa! — Apád nem volt Pesten, egy órával később érkezett meg. — Én a falhoz vágtam volna apa helyében azt a kölyköt, tudja? — ordítottam az ajtón át. — Bolond vagy? Milyen kölyköt? — nyílt ki hirtelen az ajtó. — Engem — sziszegtem összeszorított szájjal —, mindenki meghalt neki, csak én maradtam! És most azt sem lehet tudni, hogy én haltam-é meg vagy a testvérem. Ha ikergyerekek vannak, honnan lehet azt tudni?!” [1, 31−32.o.] Felkavaró ez a jelenet, talán a legszomorúbb az egész műben. Valószínűleg azért, mert minden olyan pontosan és hitelesen van leírva, ahogy Radnóti akkor érzett és viselkedett. Minden mondatnak és szónak óriási súlya van. Előbb számon kér, magyarázatot keres, mindent és mindenkit hibáztat. De talán a legsúlyosabb jelenet az, amikor már magát hibáztatja a történtekért: falhoz kellett volna vágni, megölni őt is, mert miatta halt meg két ember, és neki sem kellene élni így, nem érdemli meg. Azonosulni próbál ikertestvérével is, amikor azt mondja, hogy nem lehet tudni az ikreknél, hogy ő halt-e meg, vagy a testvére. A testvére halála komoly identitásproblémát okozott, összezavarodott, éppen megszilárduló személyisége is megingott. A kettős tragédia miatt érzett bűntudata minden mondatából kitűnik. Önvád marcangolta lelkét ettől kezdve egész életén át, gyilkosnak érezte magát, édesanyja és testvére gyilkosának. 72
„S akkor elkezdődött valami, amiről csak verset lehet írni... akkor kezdődött volna az ifjúság? S micsoda évek! Te maradtál meg? vagy a másik? Megölted őket — beszélt a hang, megölted őket, megölted őket, megölted ő...” [1, 32.o.] Valószínűsíthető, hogy személyiségének alakulására ez a két élmény is hatással volt, a világhoz való egész hozzáállását, így például saját zsidóságához és magyarságához való viszonyát is befolyásolta [2.]. Az Ikrek havában összefoglalja, lezárja tíz év emlékanyagát, a hasonló tematikájú verseket termő korszakát. Lezárja az önváddal, a szorongással, a bűntudat terhével töltött időszakát, a halálok sorozata okozta traumát. Az Ikrek hava egy életszakaszt lezáró akkord. A felhasznált szakirodalom: 1. Radnóti Miklós. Ikrek hava. − Budapest: Osiris Kiadó, 2008. − 6−32. o. 2. Tolnai Gábor. Néhány szó az „Ikrek hava” olvasóihoz. – Budapest: Magyar Helikon, 1969. – 3–5. o. 3. Nóvé Béla. Humán geometria – az emberi csoportrendek jelképvilága. http://www.jamk.hu/ujforras/0901_01.htm 4. Vas István. Ikrek hava Radnóti Miklós kisregénye – Almanach. http://epa.oszk.hu/00000/00022/00653/20972.htm 5. Turi Tímea. Az Ikrek hava mint az önéletírás születése. http://epa.oszk.hu/00700/00713/00213/pdf/tiszataj_EPA00713_2009_05_063-073.pdf 6. Frencz Győző. Trauma és költészet – Radnóti költővé érése. http://webcache.googleusercontent.com/search?hl=huUA&q=cache:mTJccE7dfSYJ:ht tp://mta.hu/fileadmin/I_osztaly/eloadastar/ferencz_radnoti.rtf%2Bferencz+győző+trau ma+és+költészet&gbv=2&&ct=clnk 7. Földes Györgyi. Az Ikrek hava mint ars poetica. http://mta.hu/fileadmin/I_osztaly/eloadastar/Radnoti2009_FoldesGy.pdf 8. Nemes Lívia. Az elveszett gyermekkor Radnóti Miklós szépprózájában. http://www.mtapi.hu/thalassa/a_folyoirat/e_szovegek/pdf/(12)2001_2-3/137143_Nemes-Livia.pdf Резюме Тема даної статті дослідження впливу дитячих психологічних травм на розвиток душі, на основі збірки Мікловша Радноті „Ikrek hava”. Вибір теми мотивований тим, що у своєму оповіданні письменник описав свої дитячі спогади, які мали великий вплив на його подальшу творчість. Актуальність теми дослідження полягає в тому, що проза Міклоша Радноті є білим п’ятном у літератерознавчій науці, а також мало відома і серед читачів.
HAJDÚ SZILVIA Nyelvjárási jelenségek és kontaktushatások az ungvári járási Sislóci I–III. Fokozatú Középiskola tanulóinak nyelvhasználatában 73
Tudományos vezető: Horváth Katalin docens Vizsgálatom tárgya a nyelvjárási jelenségek és a kontaktushatások vizsgálata a sislóci iskola tanulóinak nyelvhasználatában. Célom a sislóci nyelvjárás jellegzetes jegyeinek és a környező nyelvek hatásának bemutatása a tanulók írására és beszédére, hogy eredményesebben sajátíttathasssuk el a helyesírást, oktathassuk a köznyelvet; a nyelvjárás és a köznyelv értékeinek tudatosításával segítsük a nyelvjárásban szocializálódott gyerekek anyanyelvi otthonosság-érzésének kialakulását, kreatív nyelvhasználatát. Sislóc nyelvjárása az északkeleti nyelvjárástípushoz tartozik. A község lakosai által beszélt nyelv nem tér el lényegesen a köznyelvtől, de kimutathatók bizonyos nyelvjárási sajátosságok a hangtan, a szótan, a mondattan és a szókészlettan területén. I. Hangtani sajátosságok Az ungi magyar nyelvjárás í-ző, így a sislóci nyelvjárásra is jellemző hangsúlyos és hangsúlytalan pozícióban egyaránt. Szótövekben: szíp, íccaka, kímíny, szegíny; képzőkben: erdísz, felesíg, keritís; birtokos személyjeles alakokban: becsületít, vígíben; ragokban: azír. eggyenkínt [4., 265. o.] Szórványosan jelentkezik a nyelvjárásban az illabiális i-zés a köznyelvi ü, ű helyén: ficfa, bikfa. Általános a rövid i-zés: tiz, sziv, iró, irás. Ez utóbbi sok helyesírási hiba forrása. A hangtani tendenciák közül inkább a zárt tendencia jellemzi: csuda, türűl, de a nyíltabbá válás jelensége is megfigyelhető: onoka. Jellemző a nyelvjárásra az erős e-zés a köznyelvi ö helyén: setít, veres, felesleg. A felső nyelvállású hosszú magánhangzók csekély megterheltsége is jellemzi a sislóci nyelvjárást, s ez szintén okoz helyesírási vétségeket. A köznyelvi ú, ű, í hang rövid párját ejtik: kut, ut, kesztyü, tüz, sin, viz. Erősen j-ző a sislóci nyelvjárás még a köznyelvhez viszonyítva is: jány, jászoj, pájinka, mejje. Az ly körüli helyesírási hibák viszonylag nagy száma ezzel van összefüggésben. Az -ért névszórag végéről mindig elmarad a -t: hazájír, mír, ezír, azír, kapáír. Jellemző a nyelvjárásra a mássalhangzók megrövidülése magánhangzó közötti pozícióban: szalona, aval; szórványosan a nyúlás is előfordul: bakkancs, szallag, esső. II. Alaktani jelenségek E/3. személyű birtokos személyjelként egyes morfémákban -i, -ji rag jelenik meg: veji, bűri, szíli, tövi. Tipikus nyelvjárási jelenség bizonyos igékben a kijelentő módú, jelen idejű E/3. személyű -n személyrag: megyen, teszen, veszen, viszen, leszen. E/3. személyben a köznyelvi 74
formával ellentétben a mély hangrendű szavak is -i végződést kapnak: mondi, fogi, akari, tanálgati; T/3. személyben egyetlen végződés az -ik: mondik, akarik. A szokik igét múlt időben ragozzuk a köznyelvben, a gyerekek jelen időben használják: Nem szokok elkésni. Lőrincze Lajos szerint az történik, hogy tudatunkban a befejezett történés által előidézett állapot lép előtérbe, a befejezett történést már nem érezzük ki belőle, így a nyelvérzék hajlandó jelen idejű alakot használni ebben a jelentésben is. [5., 370. o.] Az igeragozás nyelvjárási jelenségei közé tartozik az ikes igeragozás hiánya: eszek, iszok, fázok. Viszont az udvarias felszólító módban E/3. személyben ikes személyragot kapnak a nem ikes igék: aggyík, mennyík, űjjík, lássík hozzá, maraggyík míg. Üjjík le, nem akarom, hogy elmennyík! Az iktelen igék kijelentő mód, jelen idő E/2. személyben felveszik az ikes ige -l ragját: látol, mondol, adol, de használatos a látsz, mondasz, adsz változat is. A hangrendi harmónia törvénye szerint illeszkedik a feltételes módú, jelen idejű, E/1. személyű igealakokban a feltételes mód jele: vár-ná-k, mond-aná-k. A Leíró nyelvtan [1., 487. o.] szerint a standard magyarban az „alanyi iktelen ragozás egyes szám 1. személyében a kötőhangzó nélküli módjel illeszkedés nélkül, mindig magas alakban járul a tőhöz: vár-né-k, mond-ané-k.” A határozóragok között nincs különbség a hol? és a hová? kérdésre felelő esetek között: a szomszédnál megyek ~ a szomszédná vagyok. A köznyelvi -hoz, -hez, -höz helyén jelentkező -ná, -né, -nál, -nél határozóragos alakok az északkeleti, s így a sislóci nyelvjárásnak is egyik fő alaktani jellegzetessége: megyek Ferencnél, Erzsiéknél, Sándoréknál. A -tól, -től és a -ról, -ről ragok néha hol? kérdésre felelnek: Lábtúl feküttem. Mekkaptam hátúrúl, a nyakánál. A hasonlítást nem a -nál, -nél adessivusi viszonyragos, hanem a -tól, -től ablativusi viszonyraggal fejezik ki: Jobb a báttyától/báttyátúl. Sokkal öregebb tőlle/tülle. A sok, számos, pár, két számnevek után álló főneveket többes számban használják, kny. számos hiba : nyj. számos hibák. Nyelvünkben a többséget kifejező számnevek mellett a jelzett szó egyes számú: öt hrivnya, az ukrán hatására egész Kárpátalján a többes számú alak használata terjed: öt griveny/hriveny. A főnevek fokozása is előfordul: kutyább a kutyánál, szamarabb a szamárnál, vígestelen vígig. Kárpátalján mindenütt elterjedt az ún. kettőzött tárgyragos alakok használata az ez, az főnévi mutató névmás és az ő személyes névmás mellett. Ilyen alakokat hallunk gyakorta még 75
az iskolázottabb, a grammatikailag képzettebb beszélők nyelvhasználatában is: eztet, aztat, őtet, űtet. A 19. században még ingadozott az ezt, eztet, azt, aztat alakok használata, mai köznyelvünkben azonban már kerüljük a kettőzött tárgyragos alakokat. [6., 108 o.] III. Mondattani jelenségek Az általános alanyt gyakran az ember gyereke pujája, az ember fija szószerkezettel fejezik ki: Nem tudhattya az ember. Különösen udvarias kérésnél figyelhető meg a kérdő mondatok feltételes módja: Nem vóna magoknak eladó főggyök? IV. Szókincstani jelenségek Legelterjedtebbek a sislóci iskolások körében az alaki tájszavak: nígy, víletlen, szíp, íccaka, níz, sötít, szípsíg, azír, acíl, árnyík, beszíl, ebíd, vezír stb. Jelentésbeli és valódi tájszókat is használnak, beszédük tarkaságát érdekes tájszókkal és vidám hangulatú szólásokkal is gazdagítják, például: ángy – nagynéni cakompakk – készen van csuporba néző – kancsal dücskő – favágó tőke findzsa – csésze grádics – lépcső láptó – létra málé – kukoricaliszbtől készült sütemény masina – spór A sislóci tanulók frazémákat is használnak beszédükben: Az ílő fába is beleköt ’akadékoskodik’. Elmenne a munka temetésire ’dologkerülő’. Az beszíl, akinek a háza íg ’az szólja meg a másikat, akinek rosszabb a helyzete’. Sok tükörszót is használnak: az újságot kiírják, a tolmács átfordítja a szöveget, a pénzt cserélik. Régóta foglalkoztatja a kutatókat a Kárpát-medencében együtt élő népek nyelvi kölcsönhatásának kérdése, ennek keretében a magyar nyelvet ért szláv nyelvi hatások problematikája, hiszen a népek érintkezése, kapcsolata nyelvek érintkezése is [2., 7. o., 3. 138. o.]. Számos kutatást végeztek a nyelvészek e témakörben, de még mindig vannak feltáratlan területei a kárpátaljai magyar nyelvjárásokat érintő kontaktusjelenségeknek. Az ungi nyelvjárásnak szerves velejárói a szláv nyelvi elemek, amelyek a sok évszázados együttélés
76
során honosodtak meg. E hatásokat nyomon követhetjük a tanulók beszédében is: gyitszád, kulytproszvet, pelmenyi, gyidu; csájnik. Az ezzel kapcsolatos vizsgálatok többnyire a szókincsbeli változásokkal, az átvétel okainak vizsgálatával, az átvételek különböző szempontú csoportosításával, főleg fogalomkörök szerinti csoportosításukkal, hangtani változásaival stb. foglalkoznak. [7, 340. o.] A legtöbb átvétel az emberi tulajdonságokhoz, cselekedeteikhez tartozik, de számottevő a gazdálkodási eszközök, gasztronómia tárgykörébe tartozó ukrainizmusok száma. 1. Emberi tulajdonságok: durák '1.bolond; 2. egyfajta kártyajáték', pányi 'divatozó kisasszony, lusta, dologkerülő nő'. 2. Emberi cselekedetek: kontrollál 'ellenőriz', hárkál 'felköhög', drimál 'szunyókál', brizgál 'fröcsköl' 3. Gazdálkodási eszközök, épületek, helyiségek: montyirovka ’csavarkulcs, feszítővas’, butyka ’bódé’, dácsa ’nyaraló, kerti lak’, eszkavátor ’markológép’. 4. Gasztronómia – ételek, italok: bulocska ’zsemle’, pirozska ’fánk’, brinza ’sós juhtúró’, haluska ’keskenycsíkokra vágott gyúrt tészta’, petruska ’petrezselyem’, morkó, ’sárgarépa’. 5. Rokoni és egyéb emberi kapcsolatok: gyidu, tata ’öregapó’, familija ’népesebb család, vezetéknév, családnév’. 6. Ruházkodás, öltözködés: májka ’atlétatrikó, póló’, pufajka, fufajka, kufájka ’vattakabát’, kurtka, kurtocska ’dzseki; rövid felső kabát’. 7. Ház, lakás: hojdalka ’bölcső’, taburetka ’hokedli’, fortocska ’szellőztető az ablakon’, gázplita ’gáztűzhely’. 8. Tárgyak: bánka ’befőttesüveg, pléhdoboz’, apparát ’készülék, műszer’, kriska ’fémfedő az üvegedényen’, kruzska ’korsó, bögre’, szuvenyír ’emléktárgy’. 9. Mindennapi élet: blát ’protekció’, brakk ’selejt’, brakkos ’selejtes; gyári hibás’, gruppa ’csoport, rokkantsági kategória’, kalim ’feketén szerzett jövedelem, fusi’. 10. Járművek, közlekedési eszközök: elektricska ’villanyvonat, helyközi vonatjárat’, kapot ’motorháztető’, marsutka ’iránytaxi’, számoszvál ’billenős teherautó’. 11. Intézmények: ucsiliscse, ucsi ’szakiskola’, kulytproszvet ucsiliscse ’mozaikszó, kulturális művelődési szakiskola’, kolhoz ’mozaikszó, termelőszövetkezet’, ambulatórium ’rendelőintézet’, báza ’árulerakat, telephely’. 12 Dokumentumok: zájáva ’kérvény’, kvitáncia ’nyugta, elismervény’, bolnyicsnyij ’beteglap’, anketa ’kérdőív, űrlap’, atesztát ’érettségi bizonyítvány’.
77
13. Foglalkozások, tisztségek: szesztra, főszesztra ’főnővér’, sztároszta ’osztályvezér’, dezsurnij ’ügyeletes, napos’, buhálter ’könyvelő’. 14. Népek elnevezése: hucul ’a Kárpátokban élő ukrán népcsoport’, gruzin ’grúz’. 15. Fogalmak: holodomor ’éhínség’, avárija ’baleset’. 16. Vallás: utrennye ’reggeli mise’. A szavak szófaji megoszlásának szemléltetése: Szófaj
Darabszám
Főnév
159
Melléknév
6
Kettős szófajú szó
4
Ige
11
Határozószó
1
Összegzésképpen megállapíthatjuk, hogy a tanulók helyesírására hatással van az, amit környezetük beszélt nyelvében hallanak. A legtöbb helyesírási hiba a magán- és a mássalhangzók időtartamának jelölésével van összefüggésben, mert a nyelvjárásban nem ejtik a felső nyelvállású hosszú magánhangzókat. A szórványosan előforduló nyelvjárási jelenségekkel magyarázható hibák száma csekély. Gyakran hallják és használják a mindennapi élettel kapcsolatos szláv szavakat, de az írásbeli feladatokban, a fogalmazásokban ezeket kerülik. A sislóci tanulók az iskolában elsajátítják a köznyelvet. Mondatszerkesztésükre jellemző a nyelvjárási formák, szavak alkalmazása a társaikkal való kommunikációban, de az órákon a köznyelvi normák szerint igyekeznek beszélni. Szükség van arra, hogy a magyartanárnak alapos dialektológiai felkészültsége legyen, mert
csak
ezáltal
nevelheti
tanítványait
anyanyelvjárása/anyanyelve
szeretetére,
megbecsülésére, tudatos használatára. Így csökkenthetjük a helyesírási hibák számát, növelhetjük az anyanyelv használatának pozitív élményét.
Irodalom 1. A Mai Magyar Nyelv rendszere. I. kötet. Szerk. Tompa Mihály. – Budapest: Akadémiai Kiadó, 1970. – 599 o. 2. Csernicskó István. A magyar, ukrán és orosz nyelv használata a kárpátaljai magyar közösségben. – Ungvár: PoliPrint Kft., 2010.
78
3. Csernicskó István – Hires Kornélia. A mi szavunk járása. Bevezetés a kárpátaljai magyar nyelvhasználatba. – Beregszász: Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskola, 2003. – 138 o. 4. Horváth Katalin. A zárt í-zés jelenségéről a kárpátaljai magyar nyelvjárásokban. A Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola Magyar Nyelvészeti Tanszékének Kiadványai II. – Szombathely: 1998. 5. Lőrincze Lajos. Édes anyanyelvünk. – Budapest: Akadémiai Kiadó, 1961. – 507 o. 6. Révay Valéria. A nyelvhasználat szintjei a XVII–XIX. században ÉszakkeletMagyarországon. – Veszprém: Iskolakultúra, 2010. – 108 o. 7. Ковтюк И. Украинские заимствования в ужанском венгерскoм говоре. Под редакцией и с предисловием А. Золтана. – Ниредьхаза, 2007. – 340 c. Резюме Темою нашої роботи є дослідження діалектних явищ у мовленні учнів села Шишловци Ужгородського району. Мета роботи: характеристика впливу діалектизмів і слав'янських запозичень на правопис та розмовну мову учнів. Зроблено висновок про те, що у мовленні учнів школи села Шишловци престижним є вплив розмовної мови. Для побудови речень характерним є використання діалектних форм у спілкуванні з товаришами, однак у школі використовуються літературні норми.
HATYKÓ ANETT Az ember és a társadalom kapcsolata Németh László Gyász c. regényében Tudományos vezető: Hulpa Diána docens Életünk jelenlegi legmeghatározóbb kérdései közé tartozik az, hogy milyen valóságot is élünk ma, amikor mindenki a szabadelvűség, önmegvalósítás elvét vallja. Bár a XXI. század globalizációjáról beszélünk, ahol a társadalom azt sugallja az egyén felé, hogy vállalja fel önmagát, legyen egyéni, amikor viszont egyéniségét próbálja kibontakoztatni a világ felé, akkor elítélik azért, mert nem olyan, mint a többi ember. A társadalom beskatulyázza az embert, elvárásokkal van felé, amelyeket önmaga sem képes teljesíteni. Meglepő tehát, hogy mindezek ellenére a társadalom veszi a bátorságot és beleszól az ember legszemélyesebb dolgaiba is, olyanba is, mint a gyász. Megszabja, gyászruhádat, annak viselési idejét, a te saját viselkedésedet, azt, hogy meddig is gyászolhatsz meg valakit, vagyis nyílt korlátokba zárja be az embert. A kutatásom célja Németh László Gyász c. regényén keresztül ráirányítani a figyelmet egy olyan problémára, amely komoly hatásokat gyakorol a szociális életre. Aktualitását tekintve a gyász témaköre mai nap is időszerű, hiszen mindenki találkozik vele élete folyamán. Ami, valljuk be, nem könnyű, de a körülöttünk lévő világ még jobban megnehezíti megélését, nem
79
engedi számunkra, hogy a szeretett embertől méltó búcsút vegyünk. A közösség láthatatlanul formálja az ember tudatát, ami természetes, hiszen a társadalom szerves részei vagyunk, ezért lépten-nyomon hatásainak vagyunk kitéve. Ezek a hatások nélkülözhetetlenek az ember szocializációjában és helyes pszichikai fejlődésében. A társadalmi hatások a közvetlen környezeten keresztül érvényesülnek. Max Weber szerint a társadalmi pozíció meghatározza az egyes emberek életesélyeit. A társadalmi helyzet nagymértékben határozza meg az egyén életmódját, hogy mit olvas, milyen zenét hallgat, mit sportol, hogyan tölti szabad idejét stb. Végül, de nem utolsó sorban a társadalmi helyzet egyes korszakokban és társadalmakban erősen befolyásolhatja a politikai preferenciákat [1,33.o.]. Különböző hatásoknak köszönhetően válik az egyén azzá, aki. Az egyén tudatának alakítása születésétől haláláig tart. Ezt a kérdést boncolgatja Németh László is Gyász c. regényében. Művében egy özvegysorsra jutott fiatal parasztasszony életének bemutatásán keresztül a falubeliek egymásközti viszonyát érzékelteti. Egy egész zárt közösséget mutat be, amelyben az emberre különféle lelki megpróbáltatások várnak. Ráirányítja a figyelmet arra, hogyan képes egy ember túltenni magát azon, vagy éppen beleroskadni abba, hogy folyamatosan mások elvárásainak kell megfelelnie. Sándor Iván Németh László regényét „tudatregénynek” nevezte, mivel az ilyen regényben a főhős lelkén keresztül kell átlátni a világot [5,165.o.]. „ Mert itt nem az igaz, ami igaz, hanem amit mondanak.” (29.o.) „ Ilyenek ezek a parasztok, lemarnák egymás csontjairól a húst, mást se tudnak, csak gyűlölködni.” (59.o.) „ Az emberek ráérnek, aztán csak unalomból is forgatják a piszkos nyelvüket, kiváltha van, aki ráhagyja a szót.” (35.o.) „Már rég elment mellettük, s még hátában érezte a tekintetüket, elképzelte, ahogy valami megjegyzést tesznek rá, s aztán elismétlik egymásnak az ura esetét, mint annyiszor a baleset óta. Zsófi a hátába szegzett tekintetek alatt kissé begörbítette a derekát, s lelkiismeret-furdalást érzett, hogy nem találta meg magában azt a nagy fájdalmat, amelynek az ácsorgó emberek idegenkedő csodálata szólt.” (7-8.o.) Hosszútávon egyetlen ember sem képes folyton megjátszani magát, így két választása van: elfogadni vagy szembeszegülni sorsával és környezetével. Ezzel kapcsolatban Kocsis Rózsa így vélekedik: „Ha freudizmus szemszögéből vizsgáljuk Kurátor Zsófi alkatát, úgy látjuk, hogy benne is az élet- és a halálösztön küzdött egymással, hogy végül az élethez húzó ösztöneit elfagyasztó, és az értelmét megkötő gyász győzzön” [4,132.o.]. Freud szerint a mai ember már maga vált saját szenvedéseinek legfőbb forrásává. Gyászában az ember nem képes 80
tisztán látni, azaz sokszor rosszul cselekszik. A regényben a főhősnő is így tett. Labilis állapotának köszönhetően mások befolyása alá került. Ezzel saját életének az összeomlását érve el. Max Scheler szerint az emberi lénynek az a sajátossága és sajátos szabadsága, hogy „nemet tud mondani” minden adott környezetre, egyben komoly veszélyek forrása is [2,136.o.]. „Még haza sem igen járt, mert azok is úgy voltak, hogy álló héten alig gondoltak dolguktól rá, meg a szegény urára, de ha ő munka után hazaszökött, mindjárt azt hitték, ráncolni kell a homlokukat a szánakozástól”(8. o.) „... de hogy ez a maga-búsítás egyre nagyobb fáradságába került, hozzászokott viselkedése és érzései közt ehhez a kis hazugsághoz, megtanult érzés nélkül válaszolni a fájdalmas tekintetekre és siránkozó bíztatásokra, csak arra vigyázott, hogy mint „fiatal özvegyet” meg ne ítéljék.” (8.o.) „Nevetségesnek érezte azt a fekete varjút, föllázadt ellene, s meg akarta mutatni a mosolygós fiúnak, hogy nem olyan lelke közepéig feketeség ő ahogy gondolja.” (203.o.) „Öregebb vagyok, mint édesanyám, az még sem a fiát, sem az urát nem temette el. Nemcsak az évek öregítik meg az embert…”(156. o.) „ Nagyon megnyúlt a gyerek halála óta, sápadt arca mögött száraz lány lobogott; csupa feketeség, fehérség és tűz lett az az asszony.” (168. o.) „Sokan vélik úgy, hogy a 20. század végén, 21. század elején mi is átmeneti korszakban élünk. Az úgynevezett modern civilizáció már hanyatlásnak indult, egy lehetséges új civilizáció pedig még épp hogy csak kialakulóban van. Az eszmék és hitek hagyományos európai rendszerének hanyatlása már évtizedek, mások szerint már évszázadok óta folyik. Olyannyira, hogy sokan már „végjátékról, egy az éjszakába való hosszú utazásról” szólnak”[3,76.o.]. A kutatás eredményeként azt vonhatjuk le, hogy egy olyan világ részesei vagyunk, amely különféle ajtókat tart nyitva számunkra, amelyekbe maga irányít bele. Csakis az ember képes arra, hogy egyéni erkölcsi értékrendszere által helyes döntéseket hozzon, melyek által társadalmának szerves része lehet. Felhasznált szakirodalom: Andorka Rudolf. Bevezetés a szociológiába. – Budapest: Osiris Kiadó, 2006. –33. o. Dr. Fenyvesi András. Írók, művek találmányok. – Budapest: Art−Ecst Kft. 1993. –136.o. HankissElemér. Az emberi kaland. − Budapest: Helikon Kiadó, 1998. –76.o. Kocsis Rózsa. Minőségeszmény Németh László szépírói műveiben. − Budapest: Magvető Könyvkiadó, 1982. 5) Sándor Iván. A Németh László-pör. – Budapest: Magvető Kiadó, 1986. –165.o.
1) 2) 3) 4)
81
Резюме Ласло Неймет один з найвидатніших угорських письменників. Його творчість мала і має великий вплив на угорську літературу. Ця стаття присвячена аналізу роману«Gyász», який відображає суспільство, яке має безпосередній вплив на особистість людини. Актуальність і ціль роботиполягає в тому, щоб ознайомитися з цим закритим суспільством, і виявити його вплив на сучасність.
HULPA DIÁNA Napjaink megváltozott udvariassági stratégiái Vizsgálatom tárgya a nyelvhasználat udvariassági formulái a szépirodalomban és az élőnyelvben. Forrásul a kárpátaljai magyar és ukrán szépirodalom, valamint a kárpátaljai magyar és ukrán köznyelv szolgál. Főleg azokra az udvariassági formulákra térek ki, amelyek az utóbbi két évtizedben kerültek előtérbe: néhány köszönési formát, megszólítási formát, valamint a tegezést és a magázást érinteném a gyermekek, fiatalok, felnőtt korúak s főleg az értelmiségiek körében. 1. Mindannyian élünk a napszaki köszönési formákkal: Jó reggelt / napot / estét / éjszakát kívánok. A magyar udvariassági normák szerint ez az udvarias köszönés alapkövetelménye. Ennek ellenére az élet minden területén, legyen szó oktatási intézményekről, hivatalokról vagy a médiáról, nem beszélve a hétköznapi társalgásról a napszaki köszönések, valamint a szervusz köszönési forma rövidített formájának általános használata terjed: Jó reggelt / napot / estét / éjszakát, Szia. A pedagógusok, a tévé- és rádióbemondók is ezt az udvariatlan, az igénytelenebb köznyelvből átvett formát részesítik előnyben. 1988-ban G. Varga Györgyi Tanácskozás az élő nyelvről c. konferencián még ilyen megállapításokat tett: „Ismeretes, hogy a nyelvhasználatbeli változás teremtette új variáns sorsát jelentős mértékben meghatározza, hogy milyen rétegben keletkezett. A magasabb társadalmi közegben létrejött változások hamarabb törnek utat maguknak, az alsóbb társadalmi rétegek hamar befogadják őket, nagy az esélyük arra, hogy presztízsváltozattá váljanak. Ha a változás az alsóbb társadalmi rétegekből indul el, a műveltek ellenállásába ütközik, megbélyegezetté válik, s csak az alsóbb nyelvhasználati szinten él [13, 250. o.]. Ma épp az ellenkező tendencia érvényesül. Itt jegyezném meg, hogy a legutóbbi hungarológiai tanácskozásunkon Zaicz Gábor professzor úr, amikor meghallotta nálunk a Jó napot köszönést, elmondta, hogy otthon, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen ő megállítja a hallgatót, s megkérdezi, tudja-e hol van, s tanult-e
82
köszönési illemtant. Azóta mi is hangsúlyozzuk ezt, s diákjaink már az udvarias formát használják. Terjed a Reggelt, Napot, Estét, Szasz forma használata is, főleg a diáknyelvben. Új típusú köszönési formákról főleg a diáknyelvben beszélhetünk, ami a fiatalok divatos, „trendi” tendenciákhoz való ragaszkodásával magyarázható. Tipikus köszönési formulák: Hali, Háj, Helló, Cső, Csá, Csumi. Ezekkel az újkeletű köszönési formákkal egyre gyakrabban találkozunk a középkorú beszédpartnerek üdvözlésében is, sőt iskolázott, magasabb társadalmi tisztséget betöltő személyek beszédében is. A köszönési formulák kapcsán, ahogy a fent említett példa is bizonyítja, főleg rövidülésről és új, a tévéből, internetről, diáknyelvből és argóból átvett formulákról van szó. Olyan esettel is találkozunk, például a kárpátaljai városi hölgyek beszédében, amikor egy tradicionális köszönési forma alkalmazása okoz zavart. Így többen nincsenek tisztában azzal, hogy a Kezét csókolom köszönést a férfiak használják nők udvarias köszöntésére, a Csókolom, formát pedig nemtől függetlenül bárki használhatja idősebb nők vagy férfiak köszöntésére. 2. Másik fontos probléma a megszólítások használata. Itt tapasztaljuk a legnagyobb tarkaságot. A szovjet megszólítási formák részint megváltoztak, részint átalakultak. Szláv közegben ma is udvarias a keresztnév + apai név megszólítási forma. Magyar közegben visszatértünk a hagyományos megszólításokhoz. Hivatalos személyeket ilyen variánsokban illik megszólítani oktatási intézményekben: Tanár úr, Professzor úr, Tanszékvezető úr. Nyelvi neveletlenségről tanúskodik pl.: a Lizanec úr megszólítás. Ezt a formát a szomszéd, a mesterember megszólításaként használhatjuk. 3. Fontos probléma még a tegezés és a magázás használata. Köztudott, hogy az európai nyelvekben a XIV. századig a tegezés volt általános. A társadalom vagyoni tagolódásával párhuzamosan alakult ki a magázás, méghozzá egyoldalú módon: a földbirtokos tegezte a jobbágyot, a cselédet. Ez utóbbi csak magázó formát használhatott. Mai nyelvhasználatunkban a demokratizációs folyamatoknak megfelelően nyugatról terjed a kétoldalú tegezés. Oktatási intézményekben férfiak között és nők között külön-külön. Találkozunk úgynevezett feudális csökevényekkel: előfordul, hogy a főnök tegezi a beosztottját, az orvos a beteget… Az egyoldalú tegezés a kiszolgáltatottság, a megalázottság érzését kelti. Kerülni kellene. Ezért feladatunk megkövetelni a nyelvi tiszteletadás szigorú betartását már kora gyermekkortól. Deme László megállapítása szerint, ha igaz az, hogy „az ember gyereke a társadalom segítségével, a többi emberrel való érintkezés révén válik emberré, majd egyénné, akkor a velük kapcsolatban tanúsított magatartása, a hozzájuk fűződő viszonyulása 83
kulcskérdése ennek a folyamatnak. Mivel az emberré válás folyamatának nélkülözhetetlen eszköze a nyelv, ebből következik, hogy a nyelvi magatartás társadalmi horderejű kérdés” [6, 15.o.]. Normális körülmények között a család feladata, hogy megismertesse a gyermeket önmagával és környezetével, megtanítsa a helyes viselkedési szabályokra, a kapcsolatteremtés és -fenntartás módjaira, a közvetlen környezettel való illedelmes párbeszédre. Deme László ezzel kapcsolatban megjegyzi, hogy „valamikor a nyelvi - kommunikációs - társadalmi illemre való nevelés úgy hároméves korban így kezdődött: Kisfiam, a Gizi néni nem a pajtásod, vele nem úgy beszélünk, mint a Zsoltikával. Ezután a Grimm- és Andersen-mesék tanították meg a gyermeket az udvarias nyelvhasználatra [7, 259. o.].” A XX. század utolsó harmadáig a kommunikációs folyamat részesei tehát még tisztában voltak azzal, kit, hogyan kell szólítani, kinek hogyan illik köszönni. Senkinek sem fordult volna meg a fejében, sem a gyereknek, sem a szülőnek letegezni az óvónőt, pedagógust vagy egy idegen, ismeretlen felnőttet. Mára a szituáció megváltozott. Lassan általánossá válik nálunk is, ahogy Magyarországon már régebben terjed, hogy a fiatalok, sőt gyerekek letegezik az idősebb, nemcsak ismerős, de ismeretlen felnőtteket is, legyen szó a nagymamáról, az óvó néniről, tanárnőről vagy a szomszéd idős hölgyről. Ezzel kapcsolatban Deme megállapítja, hogy „A családon belüli általános és kölcsönös tegeződés, mely lassanként kiterjedt a „havercsaládokra”, az ünnepimagánközéleti házonkívüliségre, most már egyre szélesebben behatol a hétköznapi – kisközéleti házonkívüliség területére is [6, 66. o.]. A kutató megállapítása szerint a dolog olyannyira elfajult, hogy a gyerekek tegezik az óvónőt, az első két osztályban a tanító nénit, de felsősök körében is egyre elterjedtebb a fiatal, és nemcsak a fiatal tanítók, tanárok tegezése. A lejegyzett rádióbeszélgetés is ezt támasztja alá, amelyben fiatalok tanáraikról nyilatkoznak: …a „legjobb fej a Zsolt”, az mindenben segít….. A Géza bácsi is valaki, meg a Margit néni is valamilyen, de az igazi, az a Zsolt, mert őt tegezni lehet (A Zsolt különben egy harmincéves egyetemet végzett történelemtanár) [7, 260. o.]. A magyar nyelvben több megszólítási stratégia is ismert: a tegezés, magázás, önözés, tetszikelés, név+néni, bácsi. Mára az udvarias beszédből szinte teljesen eltűnt a tetszik megszólítási forma használata, az ön- típusú megszólítás is ritkaság számba megy, de a néni, bácsi használatát is hanyagolják bizonyos korcsoportok, ez többnyire a gyerekek és középkorúak körében terjedő tendencia. A falvak az udvariassági formulák használatában a XXI. századig etalonnak számítottak. Ma viszont itt is számolnunk kell „a rádió, de főleg a televízió, s hozzájuk társulva a dvd meg az internet hatásával, ami a mai ember számára az ismeretszerzés legfőbb forrásává lett már kisgyermekkorban, ami a tiszteletadási formák megváltozott szerepéhez vezet [6, 54.o.].” Ugyanennek a hatásnak köszönhetően ez a jelenség 84
az ukrán fiatalok és középkorúak nyelvezetében is növekvő tendenciát mutat. Az óvodának, iskolának,
felsőoktatási
intézményeknek
építeni
kellene
a
családban
megszerzett
információkra, s új, magasabb szintre, az alkalmazás, reprodukálás szintjére helyezni a gyermek objektív valóságról alkotott ismereteit. A korai gyermekkorban kidolgozott megfelelő kommunikációs szint ugyanis helyes viselkedési mintát teremt, s ez a maga nemében biztosítékul szolgálhat arra, hogy a későbbiekben ne alakulhassanak ki viselkedési zavarok. A nyelvi illemtan szabályainak ismerete egészségesen magabiztos, higgadt, megfontolt egyéniséget eredményez, aki már gyerekkorban megtanulja, Deme László szavaival élve, hogy „a porta kerítésén túl mások személyi autonómiája kezdődik [6, 53.o.]”, amit tisztelni kell. Összegzésként megállapíthatjuk, hogy az udvariassági formák ismeretének hiánya, használatának bizonytalansága vagy kerülése ellehetetleníti az ember számára a társadalomba való beilleszkedést, a minőségi életet s végső soron a karrierépítési lehetőségeket is, mert aki megfelelő módon tud köszönni, megszólítani, annak könnyebb a további kapcsolatteremtés és - fenntartás.
Irodalom: 1. Balogh Lajos. Néhány megjegyzés a kárpátaljai magyar nyelvhasználatról / Lajos Balogh // MNy. LXXXIX. évf. 2. szám 1993. – 225–229. o. 2. Bańczerowski Janusz. A kommunikációs kompetencia és összetevői / Janusz Bańczerowski // Nyr. 118. évf. 3. szám 1994. – 277–287. o. 3. Bańczerowski Janusz. Néhány gondolat a nyelvi és kommunikációs normákról / Janusz Bańczerowski // Nyr. 122. évf. 2. szám 1998. – 129–133. o. 4. Bańczerowski Janusz. A nyelvi jelentés és az emberi tudás / Janusz Bańczerowski // Nyr. 123. évf. 2. szám 1999. – 214–217. o. 5. Deme László. Beszéd és magatartás. ∕ ∕ Nyelvművelés. Mai magyar nyelvi gyakorlatok IV. ‒ Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó, 1994. 6. Deme László–Grétsy László–Wacha Imre szerk. Nyelvi illemtan. – Budapest.: Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó, 1987. 7. Deme László. Tegezés és nemtegezés. ∕∕ Nyelvművelés. Mai magyar nyelvi gyakorlatok IV. ‒ Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó, 1994. 8. Domonkosi Ágnes. Megszólítások és beszédpartnerre utaló elemek nyelvhasználatunkban / Domonkosi Ágnes – Debrecen, 2002. – 197 o. 9. Dömötör Adrienn. Tegezés/nem tegezés, köszönés, megszólítás a családban / Adrienn Dömötör // Nyr. 129. évf. 3. szám 2005. – 299–319. o. 10. Erdős Gábor. Újabb jelentésváltozások az ifjúsági nyelvben / Gábor Erdős // Nyr. 112. évf. 2. szám 1988. – 143–149. o. 11. Gereben Ferenc. A határon túli magyarság (anya)nyelvhasználati szokásai / Ferenc Gereben // Nyelv és oktatás a 21. század elején. – Ungvár: Poliprint, 2005. – 40–53. o. 12. Graf Rezső. A megszólítás és formái / Rezső Graf // László Deme, László Grétsy, Imre Wacha szerk. Nyelvi illemtan. – Budapest: Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó, 1987. – 128–145. o. 85
13. G. Varga Györgyi. Presztízsváltozat, stigmatizált változat. ∕∕ Nyelvművelés. Mai magyar nyelvi gyakorlatok IV. ‒ Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó, 1994. 14. Kertész Manó. Szállok az Úrnak. Az udvarias magyar beszéd története / Kertész Manó. – Budapest, 1931, 19962. – 256 o. 15. Kiss Jenő. Társadalom és nyelvhasználat. – Bp.: Nemzeti Tankönyvkiadó. 1995. 16. Nyomárkai István. A nyelvhasználat udvariassági stratégiái. // Nyr.122. [1998. 3.], 1998. 17. Богдан С.К. Мовний етикет українців: традиції і сучасність. – Київ: Рідна мова, 1998. 18. Гольдин В. Е. Этикет и речь. – Издательство Саратовского университета 1978. 19. Формановская Н. И. Русский речевой этикет: лингвистический и методический аспекты. – Москва: Русский язык, 1982 20. Литовченко В. М. Мовленевий етикет як компонент комунікації // Науковий вісник Ізмаїльського державного педагогічного інституту, випуск 9., Ізмаїл, 2000. Pезюме Тема даної статті Зміни в етикетній нормативі сьогодення. У статті й деться про ті зміни, які відбулися у спілкуванні, тобто у використанні мовцями форм мовного етикету, в останні десятиріччя на всіх рівнях коммунікації. Досліджуються причини цих змін, а також виявляються їх наслідки.
KOVÁCS KRISZTIÁN Mitologikus világkép Sinka István lírájában Tudományos vezető: Antonenkó Miklós főelőadó Kutatómunkám során a mitologikus világképet vizsgáltam Sinka István lírájában. Legelsősorban arra voltam kiváncsi, hogy hogyan vélekednek Sinka Istvánról az irodalomkritikában,másodsorban pedig azt kutattam,hogy milyen mitologikus világképeket használ,mennyit használ és hogyan használja azokat.Megvizsgáltam a társadalmi témájú verseit,az ars poeticáját, szerelmi líráját és az Istenes verseit. Sinka István Nagyszalontán született 1897-ben. Apja juhász volt. Kora gyerekkorától dolgozott, évtizedeket töltött bojtár-, pásztor- és napszámossorban. 1934-ben került az irodalmi életbe, a népi írók közé. 1936-ban Budapestre költözött, egy ideig munkanélküli volt. A háború idején jobboldali nézetek hatottak rá. 1957 óta újra megjelennek művei. A parasztság legelesettebb rétegéből, a bihari puszták világából került az irodalomba. Mélyebbről, mint Erdélyi vagy Illyés. A pásztorélet nemcsak nyomorult és kiszolgáltatott sorsot jelentett, hanem lélekölő magányt s a felemelkedés, a művelődés lehetetlenségét is. Csak fárasztó erőfeszítés árán juthatott könyvhöz: egyetlen bárányát cserélte el egy Petőfi kötetért,
86
később az orosz klasszikusok, a Nyugat költői, Knut Hamsun, sőt a vásári ponyva ismertette meg az olvasás örömével. Első verseinek (Himnuszok Kelet kapujában, 1934) még semmi közük a népköltészethez. Ady hatása és a jobboldali sajtó által terjesztett turáni kultusz ötvöződött bennük sámáni fellépéssé és szabadversbe ágyazott stílusromantikává. Ősi ridegpásztori világot elevenített fel bennük – a pusztai élet nyomorúságát és az elnyomott pásztorok, zsellérek, uradalmi cselédek kollektív keserűségét akarta kifejezni. Költészete a pásztorélet harmatos idilljeit, a szerelem fiatalos örömét is megszólaltatta (Valaki a ligetben, Bődi Mariska), de az "ősök" sorsa és személyes tapasztalatai végül is pesszimistává alakították világképét. Mitologikus világkép megértéséhez tehát fontos volt számomra, hogy Sinka verseit összehasonlító és hermeneutikai módszer szerint megvizsgáljam. A mitikussal az irodalom először a folklóron keresztül került kapcsolatba. A folklór és az archaikus jellegű eposzok őriztek meg legtöbb primer mítoszi elemet, s ezek maradtak a legszorosabb szellemi kapcsolatban az ún. alsó mitológiával is [26, 357.o.]. Az alsó mitológia a tradicionális közösségek (pl. pásztor és paraszt) hiedelemvilágban élt a legtovább mese, monda, ballada, szokásköltészet, babonák, hiedelmek, varázsszövegek, imák, rituálék stb. formájában. Ez a folklorisztikus anyag kerül kapcsolatba az irodalommal, amelyet a romantika fedez fel és értékel ún. nemzeti mitológiáiban is. Ugyanakkor fölmerül már ekkor is az egyéni, a költött mitológia, az ún. magánmitológia kérdése, amely esetenként a mitikus ősköltészet formáját is öltheti [18, 63.o.]. A mitologizálás sajátos jelensége a XX. századnak: egyszerre alkotásmód és világlátás. Általában a szellemi kultúra krízisállapotára utal, a változó világban változatlan, örök értékeket keres, így szeretne túllépni korának tér- és idő korlátain és mindenekelőtt értékrombolásán. Az emberi lét alapkérdéseit szólaltatja meg úgy, hogy a demitologizált valósággal szemben egy remitologizált valóságot teremt [26, 380.o.]. Olyan látomásvilág a társadalomról, amely „a történelem meghaladását tűzi ki célul, s ez magyarázza meg, hogy miért képes két történelmi korszakot, a szerzőét és a miénket közvetlen kapcsolatba összefogni.” [14, 92.o.]. A mítoszok a létezés legfontosabb és „legtitkosabb” módozatairól szólnak, arról, hogy hogyan lehetne a létező világ ellentmondásait és polaritásait felszámolni [9, 105.o.]. Harmóniát és rendet kíván a harmónia- és rendellenes világban. Véleményem szerint a mitologizálás Sinka István költészetének meghatározó sajátossága. Tapasztalataim e tekintetben az e vonásokkal foglalkozó értelmezői hagyományoknak részben ellentmondanak abból a szempontból, hogy nemcsak egy-egy 87
alkotásra (pl. Karácsonyéji pásztor, Magyar jelenés), ill. műfajra (pl. ballada) nézve tartjuk jellemzőnek, hanem költői életművét építő jel- és szemléletrendszernek, ahol a rendszer minden domináns elemének lehet mítoszalkotó szerepe is. Mitologizmus és világkép összefüggéseivel a jelzett Sinka-recepciók többsége is foglalkozik. Úgy vélik, a mítoszi teljesség költői megteremtésére tesz kísérletet azzal, hogy a modern előttihez fordul (talán) azért, hogy a személyes és a közösségi létsors válságának mitologikus magyarázatával keressen megoldást [31, 101.o.]. A mitologizáló szemlélet mint világmagyarázat kap funkciót, ezért világképalakító szerepet tölt be költészetében. A Sinka-költészet mitologizáló jellegét elsősorban az archaikum világának a mélyfolklórból merítő újrateremtésében látják, amely a népi költők mitologikus irányára általában is, de nem kizárólagos módon jellemző volt. Görömbei András írja: „A népi líra a két világháború között jelentősen megváltoztatta a népi költészetet, az új tárgyiasság, új klasszicizmus irányát teremtette meg vagy erősítette föl, másrészt ösztönösen és tudatosan az archaikus kultúrában rejlő költői értékek megtalálásával a látomásos-mitológiai költői látásmódnak is új irányt teremtett a magyar költészetben.” [16, 42.o.]. Úgy vélik, hogy a szociografikus és etnográfiai hitelű világfelfogás- és feltárás párosul mítoszteremtő, mitologizáló szemléletével. „Mitikus költeményeiben a tárgyi világ kilép primer jelentésköréből, misztikus törvények szerint viselkedik, megfoghatatlan erők jelenlétének és működésének szimbólumává válik – írja elemzésében Varga Rózsa [40, 422.o.]. Költészetét a látható társadalom alatt létező pásztorvilágból, a magas kultúra alatt megőrzött archaikus, mágikus-mitologikus parasztkultúrából eredeztetik [29, 98.o.]. A „naiv mitológia” legnagyobb hatású alkotó egyéniségének nevezi Pomogáts Béla [30, 315.o.]. Mindemellett elismerik, hogy egyéni költészet az övé, de költői módszereit és eszközeit tekintve a népköltészet hagyományos keretei között maradt, „a tradicionális parasztkultúra világképéhez és látásmódjához ragaszkodott.” [29, 98.o.]. Az archaikus poétika és a modern szemlélet szintézisének kísérletét mégis elismerik: „ A népköltészet archaikus-szürrealisztikus rétegeinek életre keltésével a szintézis modern törekvései – Nagy László, Szécsi Margit, Csoóri Sándor költészete – számára kínált lehetőségeket.” [28, 191.o.]. Kutatómunkámban Sinka István mitologikus világképének ábrázolási formáit vizsgáltam. A feldolgozás módszere irodalomtörténeti szempontok szerint alapján: összehasonlító és hermeneutikai módszer. A Himnuszok Kelet kapujában című kötet verseinek többségében az egyes szám első személyű megszólalás a jellemző, vagyis a beszélő én beszél a lírai énről, a szöveg 88
szubjektumáról. A többes szám első személyű beszélő én magában foglalja az egyes szám első személyű én-t, azaz az én azonosul a többivel. E kötetének narrációszólama alapvetően az első személyű megszólaláshoz kapcsolható, a beszélő szubjektív pozíciója és nézőpontja érvényesül. A beszélő én közel áll a tapasztalati (szerzői) én-hez és a szöveg lírai alanyához, így a szubjektum uralja világát, az én-mítosz középpontja; tehát a szöveg az én-szubjektivációk megjelenítője. A Pásztorének beszélője egyes szám első, ill. többes szám első személyű pozícióban, továbbá egyes szám harmadik személyű helyzetben szólal meg. A jelzett beszélők közt lényegében csak a grammatikai helyzet tesz különbséget, a szöveg szubjektumához kapcsolódnak a szólamok, ám a nézőpont grammatikai váltásokban megjelenített változásai mégis differenciáló és bizonyos megszorításokkal objektivizáló szerepet töltenek be. A retrospektív (a beszélő én értékelő viszonya a múltbeli költői énhez) s az önidéző monológ (a beszélő én a múltbeli beszélő én gondolatait szólaltatja meg) a dialogicitás lehetőségeit rejtik (kívül is és belül is van önmagán, azonos és teljesen mégsem azonos önmagával), továbbá a szembesülés lehetőségével az én-eltávolítás megjelenítésére kerül sor. Az elbeszélő, mivel más életkori és érettségi fokon áll az elbeszélt történet s az elbeszélt szereplőkhöz képest, ezért tudja „uralni” a múltat. A tapasztalati én a „mindentudás” pozíciójából „adja át” a szót a beszélő én(ek)nek, tehát sem a beszélő, sem a szöveg szubjektuma nincs egy síkban a tapasztalati én-nel, még akkor sem, ha közel vannak egymáshoz. E szempontból válik a Pásztorének közvetve a szerzői (tapasztalati), közvetlenül a lírai (szubjektum) én kiterjesztésének, mitizálásának a szövegévé; azaz uralja azt a világot, amelyben benne van, s amely őbenne létezik. A Hontalanok útján című kötetben is gyakori a beszélő azonos versen belüli grammatikai személyének a megváltozása, a személytelenítés (objektiváció) és a személyessé tétel (szubjektiváció) változataival. Jellemző a tapasztalati én-től távolabbra kerülő beszélő én helyzete és a lírai én tárgyiasítása pl. a helyzetdalokban. A beszélő én s a beszéd tárgya közti viszonyban a különböző mértékű azonosulástípusok identitásmozzanatainak szubjektivációja visszaszorul, a tárgyias típusú versek száma nő (pl. balladák), az én stabilitása, centrumhelyzete gyengül. A Vád című kötet versei többségében az egyes szám első személyű én-megszólalás példáit nyújtják, ahol a beszélő közel van a tapasztalati és a lírai én-hez is. Az ilyen típusú versek többségében a beszéd tárgya is a lírai én-hez kapcsolódik (önjellemzés, éntörténet, költői szerep, sorsértelmezés, helyzetelemzés, élmények stb.), másik részében az én-től különböző személyek, történetek, életképek (az ő, ők, az, azok pozíciói) tűnnek fel. A kötetben először 89
jelennek meg a költői nézőpontváltás azon grammatikai esetei, amikor ugyanazon versen belül harmadik személyű beszélőből első személyű lesz vagy fordítva. Az Éna-dalokat az egyes szám első személyű én megszólalásai jellemzik, a beszélő én a szöveg része. A szubjektív beszédhelyzet, a magánvilágban létező szubjektum világa tárul fel oly módon, hogy a lírai narráció szereplői (tapasztalati én, beszélő én, lírai én) közti távolság alig érzékelhető. Ebben a ciklusában a közösség nélküli költői állapot útkereső magatartása, a nagyobb közösség (haza) legitimációjának és befogadásának a hiánya szólal meg. Az Emlékezés távoli csillagokra című kötetében a lírai (közvetlen) s az epikai (közvetett) feltárulkozás és világértelmezés egyaránt jelen van. Az én-én típusú beszédhelyzetben (beszélő én a lírai alanyról) s az én-te önmegszólító verstípusban egyéni sorskép, lételemzés, önjellemzés, számadás tematika bontakozik ki a múltidézés, a jelen és a múlt időszembesítése során. A sorsképekben (pl. „Égtől és földtől elhagyatva”; „vívom egyedül magányos háborúm” stb.) és világképében a magára hagyott én s a világ pusztasága jelentéstartalom folytatódik (pl. „kibővült országom egy újabb pusztasággal”, „ellopták az égről a szivárványt”; „Fút a lét az Idők napszállatján”, „hosszú fakó pókhálószálon / mozdúlatlanul lóg a csend”; „félvilág egy lengő levélen” stb.). Az elmúlás mítosza formálódik, a költői én mint mitikus „viola-madár” már égi fészkére száll. Az önmitizálás felerősödik a magány, az egyedül maradt harcos, a kívülrekedtség, az elmúlás tematizációban, amellyel a párhuzamba állított világ (természet-társadalom-lét) pusztuló képei, látomásai társulnak. A szociografikus utaltságú tartalom elhalványul egy emelkedettebb szemléletű, egyetemesbe tágított lírizáltmitizált látomásvilágban. Az ő-ő(k) típusú beszédhelyzetben a személytelenített beszélő én történelmi korszakokat, sorsokat, hősöket, kurucos kívül- és szembenállást jelenít meg egy archaizáló nyelv- és létvilágban, ahol a jelennel szemben a múlt értékvilágként jelenik meg (pl. „védték az életük megszépítő értelmét”. A múlt képeiben az „alsó kis Magyarország” fragmentumai, végvári legények, majorok népe, volt zsellérek, cselédek jelenben folytatódó élete, a jelen kritikai szemlélete tűnik fel; új és erősödő vonásként az irónia és az önirónia mint az objektiváció új és egyúttal a tapasztalati én kívülrekedtségének viszonyító aspektusa. A kötet beszédszólamai az előző kötetek mintáit folytatják azzal az erősödő jelentéstartalommal, amelyben a világtól elidegenedő én lét-képe és mítosza épül fel. Az Ézsau éjszakája című ciklusának verseire az egyes szám harmadik személyű beszédmód a jellemző, a személytelenített, krónikás attitűd. A tapasztalati én-től eltávolított beszélő szólama jeleníti meg a lírai én alakmásaiként a bibliai szereplőket és archetipikus helyzeteiket. Mitologizálása az egész világra kiterjed (én, ember, természet, történelem, 90
kultúra, civilizációk). Az objektivációkban (kontextus közvetve
a
és
szerep)
jelennek meg
szöveg feltételezhető szubjektumának lét-fragmentumai és én-szerepei.
Ebben a ciklusában kísérletet tesz arra, hogy a még nagyobb közösséghez (emberiség) való viszonyát az emberi relációban tisztázza, a bibliai mítoszvilág egyetemes jelrendszerében fejezze ki a modern léthelyzet tragikus tapasztalatát. A mitizált természetkép leggyakrabban az idill és a tragikum kategóriájával kapcsolódik össze, amely a valóság kétféle nézőpontját is jelenti. Mindkét esetben a metaforikus költői nyelvben tárul fel a jellegzetesen alföldi világot idéző látvány (pl. lángoló mező, csillogó porszem, szent búzaszem, illatos csipkefák, habos felhők, tengerkék este, opálszín hajnal, csillagpipacs, ill. égig nő a semmi, véres a falevél, fekete homok, tenger az éj stb.) s a látványképnek megfelelő emberi tartalmak és értékek. A Sinka-költészet természeti világának lokalitása, szociokulturális vonatkozásrendszere és mitologizált megjelenítése az alföld- és puszta-mítosz történetének a modern költészeti irányokban történő gazdagítása is, mindenekelőtt léttere és léthordozója az emberi sorsnak.
Irodalom: 1. Diószegi Vilmos. A pogány magyarok hitvilága, –Budapest., 1967. 2. Juhász Géza. Nép és író. Tisztántúl, 1942. VI. 28. 7. 3. Kemény Gábor.Képekbe menekülő élet. A nyelvi kép mint stíluseszköz Krúdy Gyula prózájában. Magyar Nyelvőr 114. évf. VII-XII. 3-4., 4. Kulcsár Szabó Ernő. Irodalom és hermeneutika. –Bp.: Akadémiai Kiadó, 2000 5. Medvigy Endre. „Megzendül az erdő”. 90 éve született Sinka István. Napjaink, 1987. 5. sz. –7-10.o. 6. Németh László. Népi író. Magyar Csillag, 1943/1. 7. Pomogáts Béla. Sinka István és a ballada. A népi költő dilemmája. Kortárs 1967/12. 8. Pomogáts Béla. A pásztorköltő poétikája. Sinka István költészete és a népi hagyomány. Új Írás, 1978/2. 9. Pomogáts Béla. A tárgyias költészettől a mitologizmusig. A népi líra irányzatai a két világháború között.–Bp.: Akadémiai Kiadó, 1981. 10. Pomogáts Béla. Sinka István naiv mitologizmusa. Költészet és népiesség. –Békéscsaba: Új Aurora Füzetek, 1987. 11. Széles Klára. A modern magyar líra születéséről, avagy: van-e a költészetnek fókusza? It. 1989/4.– 664-675.o. 12. Varga Rózsa. Mágia, népi mítosz és szürrealisztikus formák Sinka István költészetében. Irodalomtörténeti Közlemények 1969/4.sz. –422-434.o. 13. http://mek.niif.hu/02200/02228/html/06/309.html 14. http://hu.wikipedia.org/wiki/Mitol%C3%B3gia Резюме Тема моєї роботи “Міфологічний світогляд у поезії Іштвана Шинка”. Робота складається з двох частин: з огляду літературних джерел та з класифікації поезій Іштвана Шинка. 91
Поезії Іштвана Шинка поділені на чотири групи: вірші соціального характеру, ars poetica, вірші романтичного характеру та вірші релігійного характеру. В усіх чотирьох групах наявний міфологічний світогляд. Міфологія — головний мотив у віршах Івана Шинка. Міфологія присутня в усіх його збірках і віршах.
KŐSZEGHY MÁTÉ A népi frazémák a beregszászi járási Hetyenben Tudományos vezető: Lizanec Péter professzor A proverbiumkutatás ma még nem tudja megmondani, hogy a társadalmi fejlődés melyik fokán jelentek meg. Csak feltételezhetjük, hogy a legősibb műfajok egyike, az a tartalom ugyanis, amit a proverbium kifejez, bölcsességet, tapasztalást fogalmaz meg. A népi frazémák tartalmilag sajátos világlátásból fakadnak, hangtanilag és grammatikailag az adott nyelvjárásterület sajátosságait viselik magukon. Ezért hangsúlyozott figyelmet fordítanak a nyelvtudományban a 20. század közepétől a népi frazémák gyűjtésére. Horváth Katalin és Hulpa Diana [8,4−8.o.] idézik B.O.Larint, aki szerint a „népi frazéma” terminus az össznemzeti frazémakincs
eredetére vonatkozik [9, 30–36. o.]. A
szülőfalum ismeretkincsében élő proverbiumokat gyűjtöttem össze, ebből
mutatok be
néhányat. Hetyent 1270-ben említik először Angelus birtokaként. Nevének eredete vitatott, feltételezések szerint Hetény bolgár főúr személynevéből ered. A 14. században már jól rendezett község, sőt temploma is volt, melyet a Kerecsényi család építtetett. A lakosság mellékfoglalkozásként űzte a kerékgyártó mesterséget, termékeikkel városról városra jártak. Bizonyos, hogy tájékozottabbak voltak más község lakóinál, s így korábban ismerkedtek meg a reformáció tanaival [5, 523. o.]. A felgyűjtött anyagot a kiejtésnek megfelelően közlöm, ezért szólok a nyelvjárás legjellemzőbb hangtani sajátosságairól. Hetyen nyelvjárása az északkeleti nyelvjárástípushoz tartozik. Főbb sajátosságai hangtani szempontból:
1.
A magánhangzók fonémaállománya 7:7, a mássalhangzóké 25.
2.
A fonémák megterheltsége terén a nyelvjárás jellemző jegye az erős e-zés, pl.:
setét, veres, seper; jellemző a kétféle é fonéma megléte diftongus formájában, pl. szé…l ' levegőmozgás' − sz…él 'perem, vminek a külső része’ stb.; a felső nyelvállású hosszú magánhangzók megterheltsége alacsony, többnyire csak az l, r, j hangok előtt ejtik hosszan 92
vagy félhosszan, pl. szűl, túr, új; növeli az i megterheltségát az -e birtokos személyjel -i alakban való használata, pl. kny. szőre : nyj. szőri; -t. -n ragok előtt ez a kny. é helyén is törvényszerűen jelentkezik, pl. kezit, szemit, fejit, térgyit, gyakran szem…ét, kez…ét, té…rgy…ét kettőshangzós alakban.
3.
A fonémák hangszíne tekintetében a diftongusok használata a nyelvjárás
legjellemzőbb vonása, a középső nyelvállású hosszú magánhangzók diftongusban realizálódnak, az é záródó és nyitódó típusúban egyaránt jelentésmegkülönböztető funkcióval, kétféle é fonémában, pl. ég (ige) − é…g (főnév); az ó, ő lebegő vagy gyengülő záródó típusú kettőshangzóban, pl. v¥t, pokr¥c, j¥; ő™sszµ , kő™ccsön stb. A mássalhangzók használata terén jellemző az erős j-zés: ijen ojan, pájinka, jány stb., valamint a szótagzáró l kiesése az előtte álló rövid magánhangzó megnyújtásával: kezivµ, ±máv± stb. A gyűjtött frazémák kulcsszavak és ábécé sorrend szerinti rendszerezése, jelentés- és epikai hátterének magyarázata
1.
Ad: Amit ad a jop kezed, ne tuggya a bal ’senki ne tudjon róla’. Közmondásszerű
szólás. Bibliai eredetű, melyet az Újszövetségben így olvasunk „… ne tudja a te bal kezed, mit cselekszik a te jobb kezed” (Mt. 6, 3b). A közmondás arra tanít, hogy amit adunk másoknak, arról ne tudjon senki, mert nem etikus azzal dicsekedni, hogy mennyit és mit adunk a nincstelen embernek. S ha adakozásunk jó szívből történik, azaz nem várunk érte cserébe semmit, akkor a Korinthusi levélben ezt olvassuk, hogy „… a jó kedvű adakozót szereti az Isten” (2. Kor. 9, 7.)
2.
Add: Aggyad Uram, de röktön ’azonnal akar valamit, nem tud várni’. Szólás.
Mindennek ideje van, idézgetjük a Bibliából kiragadt mondást. Türelmetlenkedünk sokszor, hogy ígéreteket, mikor váltják már valóra, mert már nem győzzük kivárni, hogy mikor jön el az ideje. Állandóan azt hajtogatjuk, hogy még most sem, no, még most sem, és aki már nem bírja hallgatni, az erélyesen kijelenti aggyad Uram, de röktön!
3.
Adni-venni: Aki sír, attu µ kµ venni, aki dicsekszik, annak meg oda kµ adni
’akinek pénze van, az panaszkodik, hogy ne kérjenek tőle, ellentétben a szegény emberrel, aki nem akar panaszkodni’. Szólás.
4.
Agy: Tan¡t¥ néni, tuggya maga, hogy én hon tartok agyilag? Hát, Bihari, as,
csak te tudod! ’milyen okos vagyok’. Szólás Édesanyámat szólította meg egykori tanítványa, mert bizonygatni akarta, hogy ő milyen okos. Az egykori tanuló azt hitte, hogy most traccs-
93
parti lesz, de a tanító néni lerázta. A szólás azóta is él a köztudatban ilyen alakban: Tudot, hogy hon tartok én agyilag?
5.
Akaszt: J¥ fára akasztotta magát ’jó embert választott élettársul’. Szólás. A
frazéma két értelemben él. Az első, amikor az illető valóban jó döntést hozott. A második ellentétes értelem, ha ellenkezőleg, rosszul sült el a döntés. Ilyenkor a hangsúly és a hanglejtés módosul a no módosítószóval bevezetve ellentétes jelentés kifejezésére, pl.: Na, j¥ fára akasztotta magát.
6.
Alkohol: Tiszta kávéalkohol ’túl sok kávét fogyaszt’. Szólás. Történt egyszer,
hogy egy idős asszony sokat járt a szomszédokhoz vendégségbe, és panaszkodott, hogy milyen rosszul érzi magát, leesett biztos a vérnyomása. Rögtön megkínálták kávéval, de olyan rendszeressé vált, hogy a szomszédokhoz naponta többször ment. Persze mindenki tudta már, hogy kávét inni megy, de szívesen meg-megkínálták. Egyszer az egyik szomszéd a másiknak mondta: Hallot, te a v¡nasszony, n¡z meg, tiszta kávéalkohol! Annyi kávét iszik, napjába, ha összeszám¶juk, 8−9 lemegy neki. Nem tudta magát kifejezni, hogy koffeinfüggő, azt mondta: kávéalkohol. A mai napig derül ezen a közösség, igaz nem szép dolog. Ha valakit kávézni látunk, akkor mondjuk, hogy tiszta kávéalkohol vagy.
7.
Amilyen: Amijen az aggyonisten, ojan a fogaggyisten ’amilyen ő volt, olyan
leszek én is’. Szólás. A jó tett helyébe, jót várj! közmondással rokon értelmű, szépen rávilágít a mondanivalóra. Ha jót tettek velünk, jóval igyekszünk meghálálni, de ha nem, akkor mi is hasonlóképpen viselkedünk.
8.
Annak: Annak mondd, aki puc¡ron szalad a zuton ’nem hiszem’. Szólás. Olyan
dologról hallunk, ami nem úgy történt valójában, ahogyan mesélik, és már nem bírjuk tovább a mellébeszélést, a tények elferdítését, akkor ezzel a szólással zárjuk le a beszédet: Annak meséd, aki puc¡ron szalad a zuton, a tán µ hiszi.
9.
Arany: Aranyos tiszta, mint a Bébé mája ’makulátlan’. Szóláshasonlat. Egy
férfiról van szó, akit az alkohol ölt meg, s az édesanyja szépíteni akarta az ügyet, hogy nem igaz, nem az alkoholtú h±t meg, a boncoló‘ asz monta, hogy aranyos tiszta vó‘t a mája. Mindenkinek mondta, hogy aranyos tiszta volt a fia mája, s szóláshasonlatként fennmaradt.
10.
Baj: Kicsi a puja, kicsi a baja. Nagy a puja, nagy a gonygya ’a gyereknevelés
minden időben odafigyelést kíván, mindig felelősséggel jár’. Közmondás. Beszélgetések során gyakran beleszövik a szövegbe annak kifejezésére, hogy mennyi gond, baj van a gyerekkel, amíg felnő, mennyi álmatlanságot okoz a szülőknek, a családnak.
94
11.
Beszorult:
Beszorút,
mint
Hal¥
’lehetetlen
Irma
helyzetbe
került’.
Szóláshasonlat. Haló Irma kemencéket járt tapasztani. A kemence ajtaja kicsi, melyen csak hanyatt, hátrafelé csúszva lehet be- és kibújni. Tapasztáskor ide-oda kell forogni, hogy az eredmény jó legyen, sikeres legyen. Amikor végzett, elfeledkezett magáról, s abban a pózban akart kibújni, ahogyan éppen volt, de beszorult a kis ajtón, és akárhogyan próbálkozott, nem sikerült. Hosszas próbálkozás után végül is sikerült, de a faluban hamar híre ment, hogy Haló Irma beszorult.
12.
Beszél: P¡ndz¡r, mék héberül izs besz¡l ’pénzért mindenre képes’. Szólás. Az
egyik falubelivel várakoztunk az orvos ajtaja előtt, amikor az egyik páciens panaszkodott, hogy az orvos nem akar vele magyarul beszélni, pedig tudván tudja, hogy beszéli a magyart. Erre a falubeli azt mondja: Hát te, p¡ndz¡, mék héberül izs besz¡l, há dugjá a zseb¡be, osz k¡sz, röktön megkszóllal.
13.
Beszél: Mán héberül besz¡l ’részeg’. Szólás. Akkor használják, ha
beszélgetéskor az ittas fél beszédét nem érteni, mivel akadozik a nyelve. Ha többször előfordul ilyen eset egy személlyel, főleg akkor mondjuk, hogy: K¡bzµd, má meg¡n héberül besz¡l.
14.
Biztonság: Az µdugoccság aggya a bisztonságot ’az elzárkózás segít megőrizni
magunkat’. A frazéma új keletű közmondásszerű szólás, azt fejezik ki vele, hogy a távolság a központtól
hagyomány-
és
szokásmegőrző
erejű.
A
református
egyházközségbe
Magyarországról egy csoport érkezett, akik nehezen találtak el a faluba. Amikor a csoport megérkezett, akkor mondták, hogy milyen eldugott helyen van ez a Hetyen, és akkor használta ezt a szólást az egyik gyülekezeti tag.
15.
Cigány: A cigány akkor is cigány, ha arany csüllöng minden szőri szálán’ ez a
sztereotípia él a cigányokról szinte az egész világon, vérükben van a hajlam a lopásra’. Szólás. A népről Európa-szerte elterjedt sztereotípia nyilvánul meg a frazémában.
16.
Döglött: Döglöt kutyának árogba a hejje ’a rossz útra tért ember nem érdemel
együttérzést, sajnálatot’. Szólás. A szólás akkor is használatos, ha valaki öngyilkos lesz. A régi időkben Olyan szokás volt, hogy az öngyilkost a temetőhöz közeli árokba temették el. Ez a szokás a mai napig is él a köztudatban. Soha nem lesz jogunk hozzá, hogy elvegyük a saját életünket, vagy másét. A Biblia az öngyilkosságról az új evangéliumban, a Korinthusi levél 6. részében erről részletesen ír.
17.
Durva: Durva, mint a pokr¥c ’mogorva, nyers’. Szóláshasonlat. A goromba,
kíméletlen természetű emberre mondjuk, aki nem tud viselkedni. Akkor is használjuk, ha
95
véleményünket nyersen megmondjuk, s ez nem tetszik, erre a felháborodott személy mondja, hogy ojan durva vagy, mint a pokróc.
18.
Egy: Akinek egy van, ety sincs ’egy gyermeknél többre kell törekedni a
családokban’. Szólás. E szólást beszélgetésekkor egygyermekes szülőknek szokták mondani, s így építik be a szövegbe: Szűjé…, mer akinek ety van, annak ety sincs.
19.
Él: Mindenki onnen ¡l, ahonnen tud ’onnan lop, ahol dolgozik’. Szólás. Pl.:
valaki a gyógyszeriparban dolgozik, orvosságot „visz” haza, valaki boltos, akkor leírt élelmiszert „visz” el, valaki étteremben dolgozik, fűszereket, ételt „visz” haza, és valaki észreveszi, hogy mióta ott dolgozik, azóta anyagilag jobban áll. Azt az általánosan elfogadott „morált” fejezi ki a szólás, hogy napjainkban természetessé vált a lopás.
20.
Falu: Falu sz¡pe, udvar disze, sz¡b Balogh Erzsi, hova letté… ? ’eltűnt’. Szólás.
Az említett Balogh Erzsikére gyermekkorában rákiáltottak, hogy ne csinálja a rosszat, menjen lefeküdni. Igen, de épp párna, paplan, dunyhakészítés volt a házban, s Erzsi belefeküdt a „taluba”, s ezekkel a szavakkal keresték kedveskedve. Mondás lett belőle.
21.
Fatengely: A mé…g a fatengejes világba vó‘t ’régmúltban volt úgy’. Szólás.
Használata Ojan szituációkban szokásos, amikor az idősek arról beszélnek, hogy az ő fiatal korukban nem engedték meg maguknak azt a ruhaviseletet, viselkedést, amit a maiak igen. A fiatalok reagálnak ezzel a szólással az idősebbek megjegyzéseire.
22.
Gazdag: A leggazdagabnak is csak ké…t mé…tert m¡rnek ’ugyanolyan méretű
sírhely jut mindenkinek, a halál mindenkit egyenlővé tesz’. Közmondás. Azt fejezi ki, hogy a halál után mindenki egyforma, nincsenek rang- és vagyonkülönbségek. Nem kell gőgösnek, önteltnek lenni.
23.
Haragszik: Még ±ra is harakszik, aki az italt felemliti ’nem alkoholizál’. Szólás.
Az egyszeri édesanya takargatta, tisztázta fiát, hogy nem iszik. Így beszélt: Ádgondolta a hejzet¡t, jobnak látta, ha leteszi a pohárt. De még arra is harakszik, ha az italt valaki felemliti előtte. Pedig örült, ha leszabadult a pincébe, míg az anyuka nem vette észre.
24.
Harap: A füstöt harapni lehet, vagy ha egy baltát fµdoptak v¥n, megát v¥n
’sűrű’. Szóláshasonlat. A nyugati morál terjedésével a nők többsége dohányozni kezdett. Városban hódított a szokás, mert ugyanis falun a „rögtönítélő bíróság” nem hagyta volna megjegyzés nélkül, ha egy nő cigarettázik. Egyre többen, férfiak, nők szívták a cigarettát, és a városi szórakozóhelyeken, kávézókban olyan nagy volt a füst, hogy nem lehetett keresztüllátni a termen. Ha valaki belépett, úgy tűnt, hogy a füstöt harapni lehet, és olyan érzése volt a friss levegőről belépett embernek, hogy a balta is fennmaradna a levegőben. 96
25.
Hétfőn: Hetfüm mé…g a fü se nő™l ’az új hetet általában nehezen kezdjük el’.
Szólás. Új hét, új munkanap, megint nekilátunk a fáradságos munkának a kipihent vasárnap után, és zokon esik az embernek, hogy reggel korán kell kelni, kezdődik minden elölről, és nincs hozzá hangulatunk.
26.
Jó: Addig j¥, mig mi megyünk ’örüljünk, amíg még élünk’. A szólás epikai
háttere: az egyik virrasztóban a rég nem látott barátnő megkérdezte a másikat: Hogy vagy, mi újság? Erre a másik fél azt felelte, hogy míg mi jövünk, addig minden rendben.
27.
Kapca: Hánnya szijjµ a kapcáját ’hadd haragudjon’. Szólás. Érthetetlenül
nézzük sokszor, ha nem tudjuk az okát, hogy miért haragszik ránk valaki, pedig úgy véljük, nem adtunk rá okot, sőt meg szóban sem sértettük meg, csak azt látjuk, hogy az illető épp csak „böffent”, esetleg nem is köszön. Ilyen helyzetben használjuk a szólást, úgy gondoljuk, nem tart annyira, hogy közölje problémáját, hát hánnya szijjµ a kapcáját, uty haraguggyon.
28.
Kerék: Mek kµ kenni/olajozni a kereket, hogy mennyen ’meg kell vesztegetni,
le kell fizetni’. Szólás. Nem titok, hogy a korrupció nagy teret nyert a világban. Sokan úgy nyertek felvételt az oktatási intézménybe, úgy lett munkahely, ha megkenték azt a bizonyos kereket, jól megolajozták, hogy biztos legyen minden, mármint az, hogy a kerék szépen lassan a cél felé gurul.
29.
Magyarország: Magyarorszák, csak a té…vé…be sz¡p ’messziről minden
ideálisnak tűnik’. Szólás. A használat háttere: mindenki Magyarországon szeretne lakni, dolgozni, s akik onnan haza jöttek, azok gyakran el-elemlegetik a szólást, hogy nem minden úgy van, ahogyan a tv-adásokból elképzeljük.
30.
Meghal: Attila h±jom mek, ha nem igaz! ’igazat mond’. Szólás. Eredete: Molnár
Zoltán fiát Attilának hívják. De Zoltán szeretett mindig nagyobbat mondani, mint ahogyan az valójában történt, s beszéde után esküdözve hozzátette, hogy Attila h±jom mek, ha nem igaz. Ő nem mondta, hogy melyik Attila.
31.
Megszól: Minket is meksz¥nak, sz¥junk meg mi is mást ’beszéljünk ki másokat,
hiszen minket is kibeszélnek’. Szólás. Két hölgy találkozik az úton. Ida: gyere Etelka, űjünk le a l¥cra. Hétköznap? Meksz¥nak. Ida: Minket is meksz¥nak, sz¥junk meg mi is mást!
32.
Menykő: Üff meg menkü, üff meg ’csapjon belém a villám’. Szólás. Részeg férfi
szakadó esőben kiszaladt az udvarra, és kiabálta, üff meg menykü, üff meg! (beszédhibás, pösze volt). Erre a feleségének a barátnője utána szaladt, egy nyújtóval jól hátba húzta és megkérdezte: Na, mi v¥t, Zoli, menkü vagy villám?
97
33.
Mindenkinek: Mindenkinek a magajé a lekszebb ’minden szülőnek a saját
gyermeke a legszebb’. Közmondás. Az ember a maga gyermekénél nem lát szebbet, okosabbat, ügyesebbet. Ezzel mindenki így van. De akkor a másokét ne sértegesse, mert ha nem is úgy van, de neki, akkor is a legszebb.
34.
Mindegy: Mindegy asz, hogy ki kokassa petéte, az ény tyukom tojja ’felnevelem,
ha nem is az én gyerekem vér szerint’. Szólás. Ezt a frazémát a napokban hallottam, amikor az a hír járta, hogy az egyik fiatalasszonynak nem a férjétől fog születni gyereke. Valóban humánus szemléletmódot fejeznek ki a szólások.
35.
Nehéz: Nehéz a v¡m fát átűtetni ’nem könnyű változtatni az idősebbek életén’.
Szólás. Idős emberek élnek e szólással, amikor magatehetetlenné válnak, és a családtagok magukhoz viszik ápolni. Nehezen szokják meg az új helyet, van, aki búskomor lesz emiatt, van, akit vissza kell vinni, mert nem tudnak kiszakadni a megszokott környezetből.
36.
Neki: Neki is csak két mé…tert m¡rnek ’annyija lesz, mint mindenki másnak’.
Szólás. Akinek palotája van, dollármilliókat harácsol össze, több cégben tulajdonrésszel bíró emberekre mondják, hogy neki is csak azt a két méter sírt vájják ki, mint a csóró, egyszerű, parasztembernek. Senki nem visz magával semmit, sem a palotát, sem a részvényeit, sem a lekötött betéteit. Mindent itt hagy.
37.
Övé: Asz hiszi, az övé a csillagokig ’elszállt önmagától’. Szólás. Arra az emberre
értik, aki hirtelen osztaná az eszet mindenkinek. Mindenkivel úgy beszél, ahogyan kedve tartja, csak azért, mert van háttere, s azt kihasználva él vele, illetve, ha szegénység után jobb sorsra fordul az élete, akkor a beképzeltsége nem ismer határokat.
38.
Palota: Hijába van palotád Budán! ’boldogtalan’. Szólás. Seress Rezső
klasszikus slágeréből származik a már szólásban is élő mondat, melynek üzenete az, hogy a nagy villa a milliomosok közt (lásd: Buda) nem ér semmit, ha a boldogságot máshol keresi.
39.
Siet: Hova sijjetµ/szalac, mint a bégányiak? ’ráérsz még’. Szóláshasonlat. Egy
bégányi asszony a vonaton még a kaszonyi megállóban felállt, mert a következő megálló Bégány lett volna. Erre megkérdezték: Hát mijj…ér áltá fµ? Még van j¥ tísz perc, mire a vonat Bégányig ¡r. Erre az asszony azt válaszolta: Jaj, hát sijjetek hazafele. Ez a mondat azóta, már falucsúfolóvá is vált a bégányiakra, nem csak szólássá, hogy állandóan sietnek.
40.
Szén: Sz…én…égető cigánnak, szenem van a szeme ’mindenki arra összpontosít,
ami fontos neki’, pl. valaki nagyon szereti a virágokat. Elmennek vendégségbe, rögtön kiszúrja azt, mi még neki nincs meg, s folyamatosan csak azt figyeli. Szólás.
98
41. Szólás.
Szép: Uty sz¡p a szeg¡nys¡g, ha semmi sincs ’ez sincs, az sincs, amaz sincs’.
Beszélgetéskor egy-egy problémát érintő téma kapcsán fűzük bele a szövegbe.
Legtöbbször, ha a fizetésünkre panaszkodunk. Elégedetlenkedünk, hogy ennyiből, annyiból nem lehet megélni. Panaszkodunk, hogy ez sincs, az sincs, de az is elfogyott, de nincs arra pénz, hogy beszerezzük a hiányzó dolgokat, s abból kell gazdálkodni, amink van. S mikor a sok panaszkodást megunjuk, ezzel a szólással zárjuk be a témát, de hát uty sz¡p a szeg¡nys¡g, ha semmi sincs.
42.
Térdel: Letérgyepµt, mint Pál Apostol a Sinai hegy alatt ’ellátták a baját,
megfenyegették’. Szóláshasonlat. Beszélgetésekkor minden alkalommal felhozódik a téma, hogy mi volt régen. A Szovjetunió idején pl. 16 kopek volt a feketekenyér, 38 kopekért pedig a legfinomabb kenyeret lehetett venni Beregszászban stb. A kolhozok felbomlásakor minden szentnek maga felé hajlott a keze, és amikor észrevették a hiányosságokat, magas rangú vezetők jöttek ellenőrizni a hiányt, s előszedték az embereket. Akitől hallottam a történetet, ő élt ezzel a hasonlattal.
43.
Tisztaság: A tisztaság nem ot van, ahon takaritnak, hanem ott, ahon nem
szemetµnek ’ügyeljünk a rendre’. Közmondás. Figyelmeztető, intő közmondás, arra tanít, hogy akkor van tisztaság, ha mindent a helyére teszünk.
44.
Tudjuk: Tuggyuk, ki v¥t a nagy Lenin ’nem kell bemutatni, ismerjük’. Szólás.
Ironikus hangnemű frazéma. A magát szépnek, jónak, becsületesnek, mindent másokért, mindent a hazáért, a népért ígérő emberre mondják. Minden szentnek maga felé nyúlik a keze alapon, míg a feje alját nem veti meg, addig nem tesz semmit másokért. Ezekre a személyekre értik.
45.
Udvar: Eggy udvaron nem lesz hös-hös, pire ’nem lesz osztozás’. Szólás.
Háttere: az egyik apa a fiát vőnek küldi, mert nem tudná elviselni, hogy a menye külön háztartásban legyen tőlük, s nem nézné jó szemmel, ha egymás dolgaiba avatkoznának.
46.
Ugat: Innem még a kutya is kifele ugat ’eldugott, a központtól távoli, félreeső
helység’. Szólás. A hetyeniek ezt a szólást nemcsak a várostól távol eső falvakra, de saját községükre is gyakran használják, ha valami okból nem úgy alakulnak a dolgok, ahogyan szeretnék.
47.
Ugatja: A kutya se ugassa meg ’nem foglalkoztatja’. Szólás. Két értelemben is
használatos a szólás a beszédhelyzettől függően: 1. Amikor a cigányok járnak koldulni és a Jehova-tanúi jönnek hirdetni. Érdekes módon a leghamisabb kutya sem vakkantja el magát. 2.
99
Ha valaki a munkahelyén mindent megenged magának, mert hosszú a nyelve, s azt csinál, amit akar, kollégái felháborodva használják a frazémát.
48.
Úgy: Ugy mennyen, min Didi ’sántán’. Szóláshasonlat, átok. Didi kispapi
születésű, nyomorék volt, aki szinte hason csúszva tudott mozogni. Az ő betegségéből keletkezett a hasonlat. Volt, aki a lányának ezt kívánta, s az első gyermeke hasonlóképpen született, mint Didi. Mai napig is használják, ha valakit meggondolatlanul szidnak, átkoznak.
49.
Vagyon: Ēment a vagyom, megmaratt a majom ’érdekházasság’. Szólás. Arra
mondják, aki szerelem nélkül köt házasságot csúnya nővel vagy férfival.
50.
Variál: Varijál, min zsidó az ürezs b¥dba ’döntésképtelen’. Szóláshasonlat.
Azokra a személyekre mondják, akik állandóan bizonytalankodnak, hogy mit csináljon, ha megmondják neki, akkor az jó lesz, nem fognak belekötni, de biztos, de jaj. Előfordul, hogy döntésképtelen helyzetbe kerülünk, de hezitálós természetű, az nagyon idegesítő, s ha elkezdi a jajgatásait, erélyesen fellépünk, hogy na, fejezd be, mert állandóan varijász, min zsidó az ürezs b¥dba.
51.
Vatta: Vattát köp ’nagyon szomjas’. Szólás. Nagyon szomjasak vagyunk, s már
kiszáradt a szánk jólesne egy pohár hűsítő ital. Társaságban vagyunk, akkor, hogy oldjuk a feszültséget, beleszőjük a beszélgetésbe, te, gyere, igyunk valamit, mert már vattát köpök.
52.
Vén: V¡n lúra veres hám ’idősebb nő ne öltözködjön fiatalosan'. Az idősebb
korosztály által használatos szólás, amikor a fiatalok győzködik arról az édesanyjukat, idősebb női hozzátartozóikat, hogy öltözzön színesen.
53.
Vő: A kutya is aszt ugassa, hogy vő™, vő™, vő™ ’aki vőnek megy, annak
nagyon kell alkalmazkodnia, sorsa hasonló a kutyáéhoz’. Szólás. Minden férfi megbánta, aki vőnek ment. Népi frazémakincsünk állandó változásban, mozgásban, fejlődésben van. A társadalmi viszonyok változásával a régebbiek feledésbe merülhetnek, újak keletkeznek, pl. P¡ndz¡r, mék héberül izs besz¡l. Az összeforrott szókapcsolatokban tükröződik a táj népének világlátása, pl. A leggazdagabnak is csak ké…t mé…tert m¡rnek; szemlélete, pl. A tisztaság nem ot van, ahon takaritnak, hanem ott, ahon nem szemetµnek; értékrendje. Érdemes folyamatosan gyűjteni, megjelentetni a népi frazémákat a magyar nyelvterület minden régiójából a nemzeti, a népi gondolkodásmód alaposabb megismerése céljából. Felhasznált irodalomjegyzék
100
Baranyai Decsi Csimor János. Adagiorum graecolatinoungaricorum chiliades quinque „Ötezer görög-latin-magyar szólás gyűjteménye”. Bartphae, 1598. 10−23. o. 2. Dugonics András. Példabeszédek és jeles mondások. II. rész. Szeged: Grünn Orbán kiadása, 1820.−7−10. o. 3. Fábián Pál. Frazeológia. // Bencédy József – Fábián Pál – Rácz Endre – Velcsov Mártonné. A mai magyar nyelv. – Budapest: Tankönyvkiadó, 1974.− 494−498. o. 4. Kiss Lajos. Földrajzi nevek etimológiai szótára. I. kötet, A-K. −Budapest: Akadémiai Kiadó, 1978.−582. o. 5. Lehoczky Tivadar. Bereg vármegye. −Budapest−Beregszász: Hatodik Síp Alapítvány−Mandátum Kiadó, 1996.−523. o. 6. Lizanec Péter főszerk. A kárpátaljai magyar nyelvjárások szótára. –Ungvár: 2012. – I. 523 о., II. 433 о. 7. O. Nagy Gábor. Magyar szólások és közmondások. – Budapest: Gondolat, 1966. – 7−9. o. 8. Горват Катерна— Гульпа Діана.Народні фраземи. Частина I.—Навчальнометодичний посібник для студентів ІІІ-го курсу угорського відділення— Ужгород, 2010.−4−8. с. 9. Ларін Б.А. Про народну фразеологію. // Українська мова в школі. 1959, №5 вересень–жовтень. – Київ: «Радянська школа», 1959. – C. 30–36. 10. Скрипник Л.Г. Фразеологія української мови. – Київ: Наукова думка, 1973. – 256 с.
1.
Summary The topic (folk) steady phrases in the village of Hetyen, in the region of Beregszász. These steady phrases reflect the perspective of the locals; the local dialect makes it truly valuable. The goal of my investigation is to collect all the steady phrases used today; this is why I never stopped the case. During the discussion I wrote down the phrases on a slip of paper. I tried to figure out the origin of the phrases and after that I classified them.
KRÓN SÁNDOR Az idegen eredetű szavak Lizanec Péter Magyar–ukrán nyelvi kapcsolatok című háromkötetes monográfiájában Tudományos vezető: Lizanec Péter professzor Az idegen szavak tanulmányozásával Lizanec Péter professzor foglalkozott a legrészletesebben. Erről tanúskodik háromkötetes monográfiája, a Magyar–ukrán nyelvi kapcsolatok. Az első része 1970-ben Ungváron, majd a második és harmadik Budapesten 1976ban jelent meg. Az első kötet négy fő fejezetből áll. 430 oldalas és 180 nyelvjárási térképet tartalmaz. Az első fejezetében olvashatunk a magyar törzsek és a keleti szlávok érintkezésének történetéről. A második fejezet a magyar-ukrán nyelvi kapcsolatokat tárgyalja. Itt Lizanec Péter 101
röviden szól a magyar nyelv ukrán jövevényszavairól. Felsorolja a kárpátaljai magyar községek nyelvjárásaiban található ukrán jövevényszavakat. Megemlíti a lexikális kölcsönzéseket és a típusaikat. A könyv a harmadik, rövid fejezetben ismerteti a magyar jövevényszavak történetietimológiai szótárának felépítési elveit. Míg a negyedik és egyben utolsó fejezet előszava a nyelvatlasz résznek [3, 5. o.]. A második kötet is tartalmaz térképeket és elméleti részt; térképből 210-et foglal magába. A könyv maga 683 oldalas és három nagyobb egységre tagolódik: elméletimódszertani rész, térképek és kommentárok, valamint függelék. Azaz első fejezet, elméletimódszertani rész további kilenc fejezetre osztható. A kötet második fő része, a munka gerince, 210 térképből áll. Végül a harmadik fejezet, amely egységes függelékszerű anyagokat tartalmaz: magyar és német nyelvű összefoglalást, rövidítések jegyzékét és bibliográfiát tartalmaz [4, 5. o.]. A harmadik könyv 326 oldalas, elméleti bevezető nélkül, 123 térképeket és kommentárt tartalmaz, ahol tovább folytatódik az élelmiszerek, ételkészítés, italkészítés, rokonságok, egyes hónapok elnevezéseinek kartografikus feldolgozása [5, 5. o.]. Kutatásomban az idegen szavak eredetével, fonetikai meghonosodásával, morfológiai beilleszkedésével és a szavak témakörök szerinti megoszlásával foglalkozom. Dolgozatom fő fejezetében az idegen szavakat csoportosítottam eredetük szerint. Ebben a részben 92 szót vizsgáltam meg és elemeztem. A szavakat szócikk formájában mutatom be. Először megadom a szó jelentését példamondattal illusztrálva, majd ismertetem a szó eredetét. Összesen tíz csoportba soroltam őket: angol (cipzár,kardigán), bizonytalan eredetű (gyöngysor, inggallér), ismeretlen eredetű (bádog,börtön, pala), latin (április, forma,iskola, március, petróleum) német (cement, cipzár, cucli, cvikli, gallér, kastély), nemzetközi (pulóver, rádió), olasz (tálca, tányér), román (palacsintasütő), szláv (ablak, asztalos, fahéj, gerenda, kapca, ponyva, uzsonna) és török (bársony, dara, gyár, kapu, kifli, köpeny, vályú)eredetű szavak csoportjába.A szavak csoportonkénti megoszlása a következő: Eredetük szerint Csoport megnevezése Szavak száma
Angol
Bizonytalan
Ismeretlen
Latin
Német
2
4
8
10
28
Szláv
Török
Eredetük szerint Csoport megnevezése
Nemzetközi
Olasz
102
Román
Szavak száma
2
2
1
20
15
Legtöbb idegen eredetű szó a monográfiában német eredetű, majd ezt követi a szláv és a latin. A szavak vizsgálata során megfigyeltem, hogy vannak köztük egyszerű és összetett szavak is. Összesen 33 összetett szóval és 59 egyszerű szóval foglalkoztam. A szavak eredetük szerinti megoszlása után a hungarizmusok fonetikai meghonosodását és morfológiai beilleszkedését mutatom be az ukrán nyelvjárásokban. Ezt a fejezetet két csoportra osztottam: 1. A hungarizmusok fonetikai meghonosodása. 2. Az idegen szavak morfológiai beilleszkedése az ukrán nyelvjárásokban A fonetikai meghonosodást vizsgálva, arra a következtetésre jutottam, hogy a legtöbb szó az U, Ú fonetikai csoportba sorolható, ahol a magyar rövid és hosszú u, ú az ukrán nyelvben y:дуґув (dugó),пушка(puska),уйош (ujjas).Majd ezt követi az É (ej) fonetikai csoport, amelyben a kárpátaljai magyar nyelvjárásokban a köznyelvi hosszú é helyén elterjedtej záródó diftongust ejtenek. Az ukránban ez így szerepel: ий. (бокрийта (bokréta),тийґла(tégla). Fonetikai megoszlás Csoport megnevezése
Á
Ao
O
U, Ú
I, Í
Szavak száma
3
4
2
5
2
Fonetikai megoszlás Csoport megnevezése
É
Ö
Ü, Ű
Óu
Őu
É(ej)
Szavak száma
1
1
1
2
3
5
Végezetül azt a következtetést tudom levonni, hogy a vizsgált 29 idegen szó többsége az ukrán nyelvjárásokban másképpen hangzik, mint a magyarban. Ez azért van, mert az ukránban nincsenek olyan magánhangzók, mint például a magyar a, ö, ü. A szavak morfológiai vizsgálata során három fő csoportba sorolom a szavakat: -
magánhangzóra
végződő
főnevek
beilleszkedésének
esetei:бокрийта
(bokréta),вошкола (oskola, iskola),ґеренда (gerenda),дийжа (dézsa). -
mássalhangzóra végződő főnevek beilleszkedésének esetei:гузот (huzat),ґийп
(gép),калап (kalap),кобат (kabát),левеш(leves). -
melléknevek
meghonosodásának
esetei:
баршоновый
’bársony-
’,ґомбичковый’gombos’, жебовый ’zseb-’,кабатовый ’kabát-’, чомаґовый’csomagos’. Az első – magánhangzóra végződő főnevek – csoportban négy alcsoportba soroltam a szavakat: вошкола (oskola, iskola),шонка (sonka), валув (vályú) stb. A mássalhangzóra
103
végződő főnevek esetében jóval több szót tudtam ide csoportosítani. Nyolc csoportot hoztam létre.
Ide
olyan
szavakat
soroltam,
mint
бадоґ(bádog),гузот
(huzat),ґийп
(gép),ґалл’ір’(gallér),д`ин`д` (gyöngy), марван’ (márvány),кыпень (köpeny) stb. Végül a harmadik nagy csoportban a melléknevekkel foglalkoztam. Itt három alcsoportba soroltam a vizsgált szavakat. Olyan szavakat, mint бадоґовый ’bádog-’,баршоновый ’bársony’,мінтастый’mintás’ stb. A vizsgált szavak többsége főnév. Ezek a mássalhangzóra végződő főnevek csoportjába tartoznak. Dolgozatom utolsó fejezetében az idegen szavak témakörök szerinti csoportosítását végeztem el. A szavakat tizenegy témakörbe soroltam. Ház körüli munkával Vallással kapcsolatos szavak kapcsolatos 2% Szőlészet,szavak
Szavak száma
1% Foglalkozásokkal borászat 3% kapcsolatos szavak 3% Varrással kapcsolatos szavak Öltözködéssel 8% kapcsolatos szavak 18%
Hónapokkal kapcsolatos szavak 2%
Hivatali intézményekkel kapcsolatos szavak 3%
Az életvitel szókincse 22% Konyhával, főzéssel, étkezéssel kapcsolatos szavak 24% Lakóház és részei 14%
Azt a következtetést vonhatom le, hogy a legtöbb vizsgált szó a konyhával, főzéssel, étkezéssel kapcsolatos szavak (bádog, dara, tarhonya, kremzli, puliszka, tepsi, tányér, tálca stb.) csoportjába sorolható. Majd ezt követi az életvitel szókincse (rádió, fényképezőgép, csomag, röntgen stb.) és a lakóház és részei nevű csoport (cement, gerenda, plafon, tégla stb.). Felhasznált szakirodalom jegyzéke 1. Fábián Pál. Az idegen szavak // A mai magyar nyelv. Szerk.: Rácz Endre. – Budapest: Tankönyvkiadó. 1974.–485–493. o. 2. Lizanec Péter. Magyar –ukrán nyelvi kapcsolatok (A kárpátontúli ukrán nyelvjárások anyaga alapján. – Uzshorod, 1970. – 430 old. 3. Tótfalusi István. Idegenszó-tár: idegen szavak értelmező és etimológiai szótára. – Budapest: Tinta Könyvkiadó. 2008. ***
104
4. Лизанец П. Н. Венгерские заимствования в украинских говорах Закарпатья. Венгерско–украинские межъязыковые связи. – Издательство АН Венгрии. – Будапешт, 1976. – с. – 683. 5. Лизанець П. М. Атлас лексичних мадярізмів та їх відповідників в українських говорах Закарпатської області УРСР. ч. ІІІ. – Ужгород, 1976. – с. – 327. Pезюме В основній частині мого дослідження згрупував слова за походженням. Обстежив 92 слова які розділив на десять частин. З них більшість слів німецького, слов'янськогоі турецького походження. Внаступному розділі аналізував слова фонетично, а потім морфологічно. Фонетично згрупував слова на одинадцять груп. Морфологічно систематизував іншомовні слова в групи іменників і прикметників. В останньому розділі згрупував слова тематично в одинадцять груп. Бідьшість слів пов’язані з приготуванням їжі і з роботами на кухні. Після цього подаються слова, які пов’язані із різним одяганням і звичаями.
LIPSZKI ANDREA A halállal kapcsolatos hiedelmek Aknaszlatinán Tudományos vezető: Györke Magdolna docens Akárcsak az év jelentősebb fordulóihoz, úgy az emberi élet főbb állomásaihoz is szertartásos szokások fűződnek. Hont Ferenc „életszínjátéknak” nevezte a paraszti élet fontos eseményeinek e szertartásszerű rendjét. Az emberi élet fordulóihoz fűződő szokásoknál fontos szerep jut a mágikus praktikáknak is. Különösen a születésnél és halálnál – e veszélyes időszakokban – igyekeznek az egyént babonás rítusokkal védeni [7, 159–169. o.]. Az emberi élet fordulóival, így a halállal is több szakíró is foglalkozik. Részletesen vizsgálja a halállal kapcsolatos hiedelmeket, szokásokat Virág Magdolna [8, 117 o.], Fél Edit [5, 156. o.] és Bartha Elek is [1, 86−89. o.]. A kárpátaljai temetési szokásokkal Bertha Eleonóra foglakozott részletesen. Több cikkében, tanulmányában jellemzi azokat [2, 86−89. o.], [3, 194−196. o.]. A nagydobronyi temetési hagyományokról Ivaskovics Mária közöl cikket. Ebben részletesen beszámol a virrasztóról és a temetésről [6, 97−102. o.]. Az emberi életnek három állomása van: a születés, a lakodalom, a halál. Dolgozatomhoz Aknaszlatinán gyűjtöttem az anyagot. Az emberi élet fordulóinak utolsó állomásával, a halállal és a temetéssel kapcsolatos hiedelmeket mutatom be.
105
1.
A halál hírüladása. Ha valaki meghal, hamar híre megy. A hozzátartozók,
rokonok, ismerősök a halottas házhoz mennek és részvétet nyilvánítanak. Egyrészt tiszteletből teszik, másrészt azért, mert félnek a halott szellemétől. A lényeg az, hogy a halott ember lelke nem egyszerűen tovább él a túlvilágon, hanem valamiképpen kapcsolatban marad az itt maradottakkal. A halott lelkének a túlvilágon megnyugvást kell találnia. Ez azonban csak akkor lehetséges, ha az itt maradottak által történő elbúcsúztatása megfelelő módon, a hagyományos rítusok szerint történik. Aknaszlatinán is tisztelik az ezzel kapcsolatos hagyományokat, szokásokat. A haldoklóért imádkoznak, hogy imáikkal a haldoklót a túlvilágra átsegítsék. Fontos volt a haldoklónak az utolsókenet. A haldokló mellett mindig virrasztott valaki azért, hogy vigasztalja, legyen kivel megosztani a fájdalmát. A faluban ma is vannak olyan idős asszonyok, akik szívesen elmennek a nagybeteghez, és többször is elmondják az "Isteni irgalmasság rózsafüzérét", amelyet cask ilyenkor imádkoznak. 2.
A virrasztó. Ha valaki meghal, az első lépés a virrasztás. A halottat saját
házában kell felravatalozni. A virrasztás régen a temetés előtt három napig tartott. Ez alatt az idő alatt éjjel-nappal a család, kisebb-nagyobb időtartamban a rokonok, ismerősök is a halott körül vannak. Mindenki tudta, hogy halottas ház ablakán nem szabad benézni, mert az sárgaságot hoz a családra. A koporsóba személyes tárgyakat helyeznek el. A legelterjetebb szokás, hogy kenyeret, pénzt tesznek a koporsóba, hogy a másvilágon ne legyen éhes, és legyen pénze a halottnak, így tartja a szokás Aknaszlatinán. Régen virrasztáskor a halott mellett nem volt szabad hangoskodni, mert akkor „nem bír a lelke békében távozni.” Az évszaktól függően este 6-8 órakor kezdték a virrasztást, s éjfélig tartott. Összegyűltek a családtagok, a közeli és távolabbi rokonok, a szomszédok. A virrasztóban az idős asszonyok többnyire egyházi énekeket énekeltek. 3.
A temetés napja. A temetést napjainkban harmadnapra tartják. Háztól temetnek.
Rózsafüzér-lobogót csak akkor lobogtatnak végig a temetésen, ha rózsafüzér-testvér volt a halott. A házhoz érkező pap megszenteli a halottat. A kisegítőjével együtt énekelnek egy éneket, és a halálmadarak (a temetkezési vállalat alkalmazottjai) lezárják a koporsót, és kiviszik az udvarra. Az udvarról búcsúztatja el az elhunytat a pap. Aztán a temetési kocsira helyezik a koporsót, és a gyásznép a halottas kocsi után megy. Az első sorban a közeli hozzátartozók (gyerek, férj, feleség, testvér), a másodikban (unokatestvérek, nagynénik, rokonok), ezután a gyászmenet. A gyászkocsi előtt megy az, aki a keresztet viszi.
106
A halottat meggyászolják. Szülőt és házastársat egy évig, testvért vagy gyermeket fél évig. A halottakért imádkoznak és gyászmisét mondatnak. Napjainkban Aknaszlatinán a halottak napján a család a temetőben emlékezik elhunyt szeretteire. 4.
A halotti tor. A halotti tor fogalmát Fél Edit [18, 369. o.] a fogalmazza meg és
magyarázza. Az ősök tiszteletére rendezett szertartásos áldozati lakomák maradványa, amelyek a lélekhit és az ezzel összefüggő őskultusz és halottkultusz alapján fejlődhettek ki. Ez a képzetvilág meghatározta az élők viszonyát a halottakhoz, akiknek haragját igyekeztek megelőzni, jóindulatát pedig biztosítani. A szellemi háttér gyöngülésével az ismeretlentől való félelem–részben pedig maga a hagyomány–vált egyre inkább a szokás indítóokává. A megtartása a legutóbbi időkig kötelező erejű volt. Az utóbbi száz-százötven évben leginkább a halottas háznál–általában estefelé–tartották, a temetés napján. Szórványosan előfordult, hogy a sírnál, ill. a temetőkertben toroztak, ami a középkorban még valószínűleg általános volt. Vagy mindenki részt vett rajta, aki megjelent a temetésen, vagy csak a külön meghívottak [18, 369. o.]. Aknaszlatinán a temetés után következik a halotti tor. A temetőből hazaérve kezet mosnak és asztalhoz ülnek. A tort a fiatal halottnál a halott lakodalmának nevezték. Az összejövetel volt a fontos, ahol elbeszélgettek az elhunytról. 5.
A halál előjeleivel, a halottal kapcsolatos hiedelmek. Egyik idősebb
adatközlőm ezeket a babonákat, hiedelmeket idézte fel: a) Állatok a hiedelmekben: −
Aki tavasszal sárga lepkét lát meg először, annak az az év halált hoz.
−
Ha a kutya a fejét lefelé tartva vonít, az halált jelent.
−
Ha a kutya egy gödröt hosszan kapar, halált jövendöl (sírt ás)
−
A néphit szerint a tyúk minden századik tojása apró, azt soha nem szabad megenni,
hanem át kell dobni a kerítés felett, s ott, ahová esett, gyorsan elásni, balról jobbra. Akkor nem hoz halált. −
A bagoly megszólalása halált jövendőlt, ezért a baglyot halálmadárnak tartják még a
mai napig is. −
Kismacskát, kiskutyát nem szabad megütni seprűvel, mert akkor hamar elpusztulnak, s
annak álmában visszajárnak, akinek a kezében a seprű volt. −
A macska halált jósol karácsonykor vagy újév reggelén, ha együtt nyávog egy másik
macskával. b) Testrészek a hiedelmekben:
107
−
Rövid életűnek vélik azt az újszülöttet, aki foggal vagy hosszú hajjal, esetleg nagy
bajusszal születik; akinek piros a füle; aki nevet; a keresztelés alatt sír; hasra fektetve vagy fürdetés közben elalszik. −
Rövid életű lesz a gyermeke annak a terhes asszonynak, akinek bedagad a lába.
Hamarosan távozik az élők sorából, akinek sárga az orrhegye vagy pénteken megvágja az ujját. c) A különböző álmok jelentései: −
Ha valaki messszel álmában, halált jelent.
−
Ha valaki ahalott édesanyjával álmodik, az azt jelenti, hogy közel van az ő halála is,
várják odaát. −
Földrengéssel,
viharral,
áradással,
villámlással,tehát
bármilyen
természeti
katasztrófával álmodni halált jövendől. −
A legtöbb állattal álmodni haláljel volt (kutyával, macskával, pókkal). Ha valakit
álmában a ló ledob a hátáról, az is halált jelent. −
Ha valaki véres foggal álmodik, halált jelez. d) Egyéb
−
Hogyha tizenhárom ember ül egy asztalnál, akkor valaki meg fog halni, így ilyenkor
vagy gyorsan behívnak még valakit vendégnek, vagy feltesznek plusz egy terítéket. −
Ha az asztalnál hirtelen elhallgat mindenki, az az asztalnál ülők egyikének hirtelen
halálát jelenti. Másutt ugyanez a babona azt jelenti, hogy „angyal szállt el felettük”, vagyis áldás van a társaságon. −
Ha abejárati ajtó magától, hirtelen kinyílik, azt jelenti, hogy egy hazajáró lélek maga
után hív valakit. −
Ha a lámpa üvege vagy a tükör hirtelen magától elpattan, az is valaki hirtelen halálát
jövendöli. −
Gyakran számolnak be arról – erre vonatkozóan már kutatást is folytattak – hogyaz óra
igen gyakran megállakkor, amikor az óra gazdája, vagy valaki a házból meghal. −
Az új évi halott után hamarosan jön a következő.
−
Gyerek halált jelöl, ha a bölcsőt valaki akkor ringatja, ha nincs benne a csecsemő.
−
Ha öregember hal meg, és az arca holtában kisimul, egy fiatalt hív maga után a
családból. −
Ha a halottat kitolják, kiviszik a házból, még ma is lábbal előre teszik, ugyanis ha
fordítva tennék, a néphit szerint visszajárna, mert a lába megtalálná az utat visszafelé. −
Nagyon rosszat jelent temetési menetnek nászmenettel találkozni, ugyanis ha ez
történik, vagy a vőlegény, vagy a menyasszony meghal. 108
−
Az hal meg előbb a házaspár közül, aki a nászéjszakán hamarabb alszik el.
−
Ha az ifjú pár tudni akarja, melyikük hal meg előbb, tegyenek a nászéjszakán
ugyanannyi vizet egy-egy csuporba, tegyék az ágy alá. Amelyikük csupra előbb szárad ki, az megy el előbb. −
Soha nem szabad a férfiembernek a boros poharat félighagyni, mert árvát hagy maga
után. −
A halottas menetet soha ne nézzük az ablakból, mert aki így tesz, utána megy a
halottnak. −
Akinek halott hírét keltik, vagy akinek a halálát megálmodják, az sokáig él.
−
Amikor halott van a háznál, a tükröket és a képeket (tévét) le kell takarni, mert
megszaporodnak a halottak a családban. −
A csillaghullás halált jövendől, aki meglátja a hullócsillagot, az meghal.
−
A mosást és szárítást tiltották bizonyos egyházi ünnepeken (nagypéntek, karácsony,
újév, húsvét, Boldogasszony napja stb.), mert ez halált hozhatott a családba. −
A különféle viszketések is halált jelezhettek, például akinek viszket a púpja, az a pap
halálát jelzi. −
Halottas kocsival találkozni szerencsét, hosszú életet jövendöl. A népi hiedelemvilág számos megfigyelést, előjelet és varázslatos eljárást ismer arról,
hogyan lehet kifürkészni és elodázni a halált. Ezek többnyire arra adnak választ, hogy milyen jelek figyelmeztetnek a közeledtére, mely tiltó és elhárító hiedelmek segítenek az elkerülésében. A hitvilágban számtalan jele van a halálnak, ez lehet akár egy véletlen mozzanat is, például sokan úgy tartják, ha az asszony fésülködése közben kihagy egy hajtincset, hamarosan meghal valakije. 6.
Napjainkban is gyorsan híre terjed annak, hogy valaki meghalt. Aknaszlatinán.
A katolikusok a halál beállta után egy két órán belül mennek a paphoz, s megkérik, hogy harangozza ki, jelezze, hogy halott van a községben. Ha nő halt meg, háromszor harangoznak, ha férfi, kétszer, ha gyermek, akkor egyszer hosszabban, mint a felnőtteknél.A halál beállta után orvost hívnak, hogy megállapítsa a halált. Pár órán belül elkészítik a halottat a virrasztáshoz, s a gyásznép folyamatosan jön. Ha idős nő hal meg, akkor a legközelebbi nő családtag mosdatja meg utoljára s öltözteti fel. Ha férfi hunyt el, akkor is nő mossa meg, csak ilyenkor jelen van egy férfi családtag, aki segít az asszonynak. A nőket és férfiakat egyaránt feketébe öltöztetik. Kezüket összekulcsolják, a rózsafüzért a kezükbe teszik. Férfiaknál a kalapot a hasukra helyezik. Fontos, hogy a legszebb ruhájában kísérjék utolsó útjára a halottat. Olyan nem fordulhatott elő, hogy cipőt ne adjanak a lábára. A 109
cipő azért kötelező, hogy amikor eljön a feltámadás, a megboldogult is tudjon menni a többivel. A férfiak helyezik be a koporsóba az elhunytat, letakarják a szemfedéllel, amely egy asztalra van helyezve.Az asztalt letakarják fehér terítővel, ráteszik a rózsafüzért, a feszületet meg a gyászszalagokat. A szobában minden tükröt, üveges szekrénysort letakarnak. Az órát megállítják. A halottól az idő eltávozott, a szíve már nem dobog, az óra sem ketyeghet.A halott fölravatalozása a tiszta szobában történik. Napjainkban az emberi élet fordulóinak szokásrendje is tartalmaz ugyan ősi elemeket, de azok jobbára tartalmukat és szerepüket vesztve, esetenként új értelmet kapva részei az eseménynek. Leegyszerűsödik, népi sajátos jellegét veszti az új divatot követi. Az események résztvevői a társadalmi szokásokban keresendő ősi elemek valódi tartalmát már nem ismerik. Az elmúlt évtizedekben bekövetkezett gazdasági, társadalmi változások miatt számos elemet elhagytak. Aknaszlatinán is feledésbe merülnek a hagyományok, a szokások. A következő generáció szinte alig fog már ismerni néhányat. Az idősebbek szerint ennek az az oka, hogy szülők nem szólnak bele a fiatalok dolgába, ahogyan korábban szokás volt, és nem is mondják el nekik a régi szokásokat, de ennél nagyobb probléma az, hogy őket nem is érdekli, egyre inkább a divatot követik. A lakosság nagyobb figyelmet fordít a babonákra, mint a szokásokra. A fiatalabb adatközlőim már nem is nagyon ismerik a hagyományokat. Felhasznált irodalom: 1. Bartha Elek. Az emberi élet fordulói Bárándon. –Bp.: Akadémiai Kiadó, 1995. −163.o. 2. Berta Eleonóra. A halál bekövetkezése előtti szokások Salamonban // Acta Hungarica, 7–8. –Ungvár, 1998. –86–89. o. 3. Berta Eleonóra. Halottvirrasztási szokások a Tisza felső folyása menti magyarlakta falvakban // Acta Hungarica, 10–11. –Ungvár, 2003. –194–196. o. 4. Dömötör Tekla. Az emberi élet szokásai // Régi és mai magyar népszokások. Szerk.: Balassa Iván. − Bp., 1986. −123−149. o. 5. Fél Edit. A halál // Magyar néprajzi lexikon. Szerk.: Ortutay Gyula. −Bp.: Akadémiai Kiadó, 1980. −156. o. 6. Ivaskovics Mária. Temetési szokások a kárpátaljai Nagydobronyban // Acta Hungarica,7–8. –Ungvár, 1998. –97–102. o. 7. Keszeg Vilmos. Magyar népi kultúra. – Kolozsvár: Ábel Kiadó, 2008. – 159–169. o. 8. Virág Magdolna. Temetés a Tövisháton. – Debrecen: Debreceni Dózsa Nyomdaüzem, 1994. –13–117. o. Pезюме В роботі зібрала звичаї смертю в Солотвині з минулих десятоліт до сьогоднішнього дня. Розділяється робота на такі частини: смерть, траурна процесія, помінки.
110
ПЕТРО ЛИЗАНЕЦЬ Михайло Лучкай у контексті європейської науки До 225-річчя закарпатського мовознавця, фольклориста, історика, священика Благодатна закарпатська земля дала людству І. Орлая, Ю. Гуцу Венеліна,
М.
Балудянського, І. Базиловича, А. Бачинського, В. Довговича, М. Лучкая та багатьох інших культурно-освітніх діячів, які залишили нам чималу наукову та історикокультурну спадщину. Тривалий час ця спадщина зберігалася у спецфондах бібліотек і була недоступною для широкого кола науковців. Народився Михайло Лучкай 19 листопада 1789 р. у с. Великі Лучки на Мукачівщині у сім’ї дяка Михайла Попа. У сім’ї було шестеро дітей. Михайло був найстаршим. Молоді роки майбутнього вченого припадали на період, насичений бурхливими історичними подіями, які були дуже важливими у формуванні його світогляду. Знайомство з видатними славістами того часу, копітка робота в багатій бібліотеці Мукачівської єпархії, у бібліотеках Відня, Великого Вародина (Румунія), Егера (Угорщина) та в герцогстві Лукка (Італія) стали тією основою, тим фундаментом, на якому зростав, формувався і мужнів Михайло Лучкай як людина-гуманіст, як усебічно обдарована особистість. Початкову освіту здобував у пароха рідного села Великі Лучки та в Ужгородській початковій школі. Перші два класи реальної гімназії закінчив у Ужгороді, після чого його направляють на навчання до Великовародинської гімназії, яку закінчив у 1812 р. Протягом 1812—1816 років М. Лучкай навчається у Віденській цісарсько-королівській семінарії, про що свідчить лист професора богослов’я в Мукачеві, канонніка і генерального капітулярного вікарія І. Кутки до директора семінарії Ланга. Відгуки директора семінарії про нього були найкращими. У цей період М. Лучкай формувався і як філолог. Тут він знайомиться зі студентами з різних країн, вивчає слов’янські мови, слухає лекції видатних славістів, зокрема Вартоломея Капітара та Йосипа Добровського. Науковець В. Гаджега відзначає, що М. Лучкай змінює своє прізвище Поп на псевдонім Лучкай, утворений від назви свого рідного села Великі Лучки, через те, що в семінарії було кілька студентів-румунів на прізвище Поп. З 9 вересня 1816 р. і до кінця 1817 р. М. Лучкай працює священиком у Великих Лучках, після чого переїжджає в Мукачівську єпархію, де допомагає єпископові О. 111
Повчію у веденні документації. З вересня 1818 р. по серпень 1827 р. — бібліотекар і архіваріус цієї ж єпархії. У цей час М. Лучкая обирають до синоду, де він виконує обов’язки нотаря єпархіального собору і голови Мукачівської консисторії. З 1827 р. його призначають парохом і намісником м. Ужгорода. Тут він проводить велику просвітницьку роботу, створює школи і перевіряє їх, а з 1828 р. отримує посаду «руського цензора» в Будині. 17 червня 1829 р. на прохання герцога Карла Людвіка Бурбона, який, предентуючи на грецький престол, хотів започаткувати в себе церкву грецького обряду, Михайло Лучкай виїжджає до Італії у місто Лукка. У листах до друзів він пише, що має багато вільного часу, який використовує для наукової роботи, щоб «підняти честь свого народу». І справді це був період розквіту його наукової діяльності. Тут він завершив свою граматику, закінчив два томи церковних проповідей і розпочав писати історію карпатських русинів. Герцог Карл Людвік Бурбон високо оцінив заслуги М. Лучкая. Він подарував йому золотий хрест, присвоїв звання придворного пароха, а також чин «протоієрея». Від 20 травня 1831 р. М. Лучкаю дозволяється вживати відповідний титул з усіма регаліями. Про свою поїздку та перебування в м. Лукка М. Лучкай подав письмовий звіт 3 лютого 1831 р., в якому пише: «Разом із моїми шановними помічниками Антонієм Лабанцем пресвітером, який їхав як диякон, та панами Талапканичем і Микуличем, що їхали як дяки, 28 липня ми щасливо прибули в Лукку. Церква на той час ще не була готова, але з подвоєними зусиллями будівництво її було завершене 6 серпня 1829 р. У присутності князя я благословив церкву, поклав на престол плащаницю, яку приніс із Відня з церкви Святої Варвари, і відправив першу Святу літургію. Від цього дня я щодня відправляв разом із паном дияконом Лабанцем Службу Божу». Після повернення з Італії М. Лучкай, працюючи далі парохом і намісником Ужгорода, багато сил віддає розвитку шкільництва на Закарпатті, звертається до вірників із проханням направляти в школи своїх дітей «не тільки хлопців, але й дівчат». Він постійно перевіряє стан шкіл і викладання дисциплін рідною мовою. У 1840 р. М. Лучкай укладає проект словника з назвою «Роздуми про укладення та видання товариством священиків Мукачівської єпархії русько-латинсько-угорськонімецького словника на основі священних та літургійних книг». Це дуже цікава рукописна розвідка латинською мовою, де перелічуються відомі на той час словники. Він пропонує видати для священиків Закарпаття «...руський словник і всяка розумна людина не буде заперечувати, що такий словник повинен охопити всю руську мову, тобто не лише літургійну, але також і народну, бо священик повинен не лише розуміти 112
старослов’янську мову, а й спілкуватися, до того ж уміти тлумачити свої думки і донести науку до розуміння народу». М. Лучкай відзначає, що в народі живе багато оригінальних слів, не зафіксованих словниками, отже основне завдання бачив у тому, щоб скерувати духовенство на збирання «провінціальних слів та ідіом, зокрема у тваринницькій, рослинницькій галузі та мінералогії, з’ясувати їх значення у народі, досліджувати промислові
та
домашні
знаряддя,
що
зазвичай
використовуються
на
сільськогосподарських роботах». Як видно з проекту, М. Лучкай поставив завдання укласти діалектний словник Закарпаття, до якого ввійшли б і вживані в літургійних книгах церковнослов’янські слова. Він не тільки підготував проект, а й почав укладати словник. Він закликає всіх активно взятися за роботу і підготувати працю, яка би дорівнювала «щедевру Рафаеля». Михайло Лучкай залишив нащадкам фундаментальний рукопис «Історія карпатських русинів» на 1645 сторінках у чотирьох книгах великого формату, яка побачила світ у шести томах українською мовою. У цій праці він розповідає про складну минувшину нашого краю від найдавніших часів і до 1840 року. Цінність цієї праці незаперечна. Автор використав багатий архівний матеріал Мукачівської єпархії, різні грамоти, листи, протоколи тощо. Перебуваючи в Італії, М. Лучкай використав також античні візантійські й західноєвропейські джерела, які сучасному дослідникові майже недоступні. Крім того, ця праця має велике пізнавальне й виховне значення. В епіграфі до першого тому він писав: «Історія навіть маловідомого племені освітлює славніший народ». Історію Закарпаття він розглядає у тісному взаємозв’язку з історією Угорщини і на фоні загальноєвропейських подій. Переклад рукописної історії карпатських русинів із латинської мови на українську здійснений науковцями УжНУ, доцентами А. Ігнатом, Ю. Саком, М. Оросом, Е. Швед та ст. викладачем О. Яциною. Чимало наукових статей і розвідок про історію карпатських русинів М. Лучкая написав відомий історик, професор кафедри історії України УжНУ Дмитро Данилюк. Загальноєвропейське визнання М. Лучкаєві принесла «Граматика слов’яноруська», яка вийшла з друку в 1830 році в Буді. Вона була перекладена з латинської мови на українську автором цієї статті з допомогою доцента Ю. Сака. Упорядкування, передмова, примітки та словник діалектних слів наші. Фототипічне видання граматики та її переклад вийщли з друку у видавництві «Наукова думка» Інституту мовознавства НАН України в 1989 році. Автор свою граматику подає під такою назвою «Граматика
113
мови слов’яно-руської або старослов’янської й говірки малоруської, ще й тепер живої в карпатських горах». У передмові до граматики М. Лучкай висловив цікаві думки з окремих мовних питань. Так, наприклад, він правильно розумів співвідношення літературної мови і діалектів, відзначивши, що панівною в межах певної мовної території може бути тільки один діалект, який згодом стане основою для утворення літературної мови. Поряд із цим М. Лучкай відстоює літературну мову не на базі одного з основних діалектів, а на базі церковнослов’янської мови. Зрозуміло, що на той час М. Лучкай з огляду на міцні традиції не зміг піднестися до розуміння необхідності створення літературної мови на живій народній основі, а вважає мову закарпатців «дочкою церковнослов’янської». Цікаві думки висловлює він у передмові й щодо автохтонності слов’ян на території Закарпаття. У своїй граматиці М. Лучкай цілий ряд мовних фактів говорів Закарпаття та церковнослов’янської мови порівнює з відповідними мовними явищами російської, сербсько-хорватської, чеської, угорської, німецької, англійської, французької та латинської мов. Поряд з оглядом звуків і форм церковнослов’янської мови автор розгладає відповідні факти живої розмовної мови закарпатських українців, зокрема говірки його рідного села Великі Лучки. Тому його граматику можна назвати порівняльною граматикою тогочасної церковнослов’янської мови з українськими діалектами Закарпаття. Приступаючи до написання конкретних розділів граматики, М. Лучкай попередньо добре ознайомився з тогочасною граматичною думкою не тільки в Росії, але й інших країнах. Свідченням цього є його неодноразові посилання на граматики М. Смотрицького, М. В. Ломоносова, Таппе, граматику Петербурзької Академії, граматики Й. Добровського, Й. Шафарика, М. Мразовича та інших. Крім того, М. Лучкай непогано був обізнаний зі старословʼянською та церковнословʼянською мовами, добре володів російською, українською, угорською, чеською, німецькою та латинською мовами, вивчав італійську. Граматику М. Лучкая «Slavo-ruthena» завершують взірці розмовної мови: 7 казок, 101 прислів’я, 21 порівняння, 8 проклинань, 9 народних пісень, 4 речення — гра слів та 11 загадок. Своє коротке і дуже цінне для дослідження мови зібрання зразків живої української мови закарпатців М. Лучкай закінчує характеристикою народної творчості Закарпаття, в якій виступає справжнім цінителем і знавцем усної творчості народу. Він 114
пише: «Русини мають багато розповідей і загадок, які засвідчують високу дотепність гостротою та своєю влучністю висловів приголомшують навіть вченого… Самі народні міфи укладені з таким талантом, що даремно шукатимеш щось подібного серед культурніших народів». Для українського мовознавства і славістики взагалі граматика М. Лучкая «Slavоruthena» цінна передусім своїми відомостями про говори Закарпаття. Ті паралелі, які подає автор, становлять цілісний і доволі детальний опис звуків і форм говорів Закарпаття. Високо оцінили граматику М. Лучкая Ф. Аристов, В. Бірчак, І. Брик,
І.
Вагілевич, М. Возняк, В. Гаджега, Г. Геровський, Я. Головацький, Ю. Жаткович, Я. Коллар, Т. Легоцький, О. Маковей, Ф. Міклошич, Е. Недзельський, І. Панькевич, А. Петров, Р. Плетньов, Є. Сабов, І. Свенціцький, В. Сімович, І. Срезневський, Ф. Тіхий, І. Франко, В. Францев, П. Шафарик, М. Шашкевич, Ю. Яворський, І. Ягич та багато сучасних дослідників. У 1832—1842 рр. відомий російський мовознавець І. Срезневський відвідав Закарпаття і сказав: «Далее ходил к Лучкаю, издателю Русняцкой грамматики, приходскому священнику. Он тепер пишет историю Мукачевской епархии. Настоящий хохол. Несколько лет был священником у герцога Луккского в то время, когда герцог, питая надежду сделаться королем греческим хотел познакомится с религией греческой». Відомий чеський поет і вчений Ян Коллар у поемі «Дочка Слави» прізвище М. Лучкая поставив поряд із такими вченими-славістами, як Досифей Обрадович, Йосип Добровський, Ян Неєдлий та Вук Караджич. Копітка й наполеглива праця, недоброзичливість і велика заздрість із боку окремих його колег підірвали здоров’я М. Лучкая. З кінця 1840 року він часто хворіє, здоров’я його погіршується і 3 грудня 1843 року його не стало. Він похований в Ужгороді біля церкви, де працював парохом, на вул. Цегольнянській (тепер М. Томчанія) Силами учнів Ужгородської гімназії була збудована капличка й виготовлена меморіальна дошка з таким написом: «Тут похоронений о. Михайло Лучкай — 1787— 1843 — автор першої руської граматики і карпаторуський будитель. 15 мая 1927 р.». Обов’язок усіх нас у 225-річний ювілей від дня його народження вшанувати пам’ять нашого земляка Михайла Лучкая, виправити на меморіальній дошці помилкову дату народження (на 1789 р.), назвати його іменем скверик, де він похований, упорядкувати його і зробити доступною могилу М. Лучкая для широкої громадськості Закарпаття та туристів. 115
Література Гаджега В. Михайло Лучкай: Життєпис і твори // Наук. зб.т-ва «Просвіта». – Ужгород, 1928-1929. – ч.6. Геровський Г. Рускій язык в церковнославяноруськой грамматике Михайла Попа-Лучкая // Карпаторусский сборник. – Ужгород, 1930. Данилюк Д. Михайло Лучкай – патріарх Закарпатської історіографії. – Ужгород, 1995. Данилюк Д. Історія Закарпаття в біографіях і портрeтах. – Ужгород, 1997. Лизанець П. Передмова М. Лучкая до граматики «Slavo-ruthena» // Доповіді та повідомлення Ужгород. ун-ту. Серія філології №7. – Ужгород, 1961. Лизанець П. Граматика Михайло Лучкая «Slavo-ruthena» // Українська мова в школі, №1. – Київ, 1962. Лизанець П. Михайло Лучкай і його граматика. – Вид-во: «Наукова думка», Київ, 1989. Лизанець П. Лучкай Михайло Михайлович // Українська літературна енциклопедія. – Том 3. – Киів, 1995. Луйкай М. Граматика словʼяноруська. Фототипічне видання та переклад українською мовою. – Київ, 1989. Плетнев Р. Образцы Карпаторусского народного языка и творчества в грамматике М. Лучкая // Карпаторусский сборник. – Ужгород, 1931. Погорелов В. Михаил Лучкай и его грамматика «Slavo-ruthena». Додаток до журналу «Карпатській світ». – Ужгород, 1930. Сак Ю. „Historica Carpato-Ruthenorum” Михайла Лучкая // Науковий збірник «Музею української культури у Свиднику». – Братіслава, 1983. Сімович В. Grammatica Slavo-ruthena М. Лучкая // Наук. зб. т-во «Просвіта». – Ужгород, 1930. Срезнєвский И. Путевые письма Измаила Ивановича Срезневского из славянских земель (1839-1842). – С.-Петербург, 1895. Summary Mykhailo Luchkay in the context of European science The paper is dedicated to the 225th anniversary of Transcarpathian Greek-Catholic priest, linguist, historian and folklore researcher M. Luchkay. Here short biographical data about his life and work as a librarian and archivist are given. From June of 1829 until February of 1831 he stayed in the town of Lucca ( Italy) at duke Karl Ludovik Burbon’s invitation where he completed his work on “ Grammatica Slavo-Ruthena” which brought him worldwide recognition, and was published in Buda (Hungary) in 1830. This book was translated from Latin into Ukrainian by the author of this paper together with the Latin lecturer Ju. Sak. To the 2000th anniversary of M. Luchkay the book was printed by the publishing house “Naukova Dumka” of the Ukrainian Academy of Sciences. Many distinguished scholars highly evaluated the works of Mykhailo Luchkay.
116
ДОДАТОК
Резіденція герцога Карла Людовика Бурбона у Морлії недалеко від м. Лукка (Італія), де проживав і М. Лучкай з двома священиками, перебуваючи тут у 1829–1831 рр. 117
Греко-католицька церква в Морлії, в якій відпрявляв служби М. Лучкай
Читальний зал Державного архіву м. Лукка в якому парцював М. Лучкай
118
119
120
LŐRINC RÓBERT A Káin és Ábel című dráma szereplői mint a 20. és 21. századi család prototípusa Ádám és Éva házastársi viszonya Tudományos vezető: Horváth Katalin docens „A család, igen, a család. Az annyiszor, a különféle újdonászok által elparentált „intézmény”. A legfontosabb, a „döntő” hely, ahol egy erkölcs, egy vallás, egy nép, egy nyelv, egy haza megmaradhat vagy elveszhet. Ahol a legelemibb szinten a legősibb mérleg működik, s ha jól, akkor hajigálhatják rá a hazugságokat kintről, akárhonnan, akkor is mindennek az igazi súlyt mutatja. Ahol mégis megvan a saját titkunk, amibe képtelen behatolni a másik.” (Bertók László) Sütő András Káin és Ábel c. drámája 1977-ben született a romániai diktatúra idején. A szerző a bibliai testvérpár sorsából bontja ki a lázadó ember problematikáját. A mindenkori hatalom és az egyén konfliktusa, a zsarnoksághoz való viszonyulás lehetőségei jelennek meg a műben. „Ebben a drámában nem a halandó küzd a halhatatlan Istennel. Ilyen egyenlőtlenségben nem jöhet létre igazi konfliktus. Ebben a drámában az Édenből kivetett, múlandóságra ítélt emberek, férfiak, nők, szülők és gyermekek vergődnek emberi szenvedélyek hullámai között” - írta erről a szerző [10]. Az író sajátosan mutatja be az első emberpár életét, előtérbe állítja a családi viszonyokat. Ebből a szempontból közelítem meg a drámát, mivel Sütő Andrásnak ez az üzenete is aktuális a ma számára. A család fogalmát különböző nézőpontból közelítik meg az egyes diszciplínák. A jogi megközelítés többek között a családon belüli hatalmi viszonyok megoszlását vizsgálja. A biológia három jelentésben értelmezi a családot, elsőként „társas szerveződésű állatokban legalább a szülőkből és a közvetlen utódaikból álló (kiscsalád) vagy még több következő nemzedékbeli rokonból álló csoport (nagycsalád), aminek a legfontosabb funkciója az utódok létrehozása és gondozása, a családba tartozók védelme” [9.]. Másodikként a taxonómiában használt rendszertani kategória, utolsóként pedig a molekuláris biológiában a sejtek egy csoportjára, melyek hasonló tulajdonságokkal bírnak. A családnak mint szociológiai értelemben vett csoportnak az egyik jellemzője, hogy legalább két generáció él benne együtt. A szociológiai megközelítés elsősorban a családszerkezetéből indul ki. Családnak nevezzük a szociológiában az olyan együtt élő kiscsoportot, amelynek tagjait vagy házassági kapcsolat, vagy leszármazás, más szóval vérségi (kivételes esetben örökbefogadási) kapcsolat köti össze.
121
A család emberi közösség, a társadalmi együttélés alappillére, annak legkisebb egysége. Eredeti jelentése mellett sokfajta fogalomkör meghatározására is szolgál. Alapjelentése a mindennapi szóhasználatban: a szülő(k), a gyerek(ek) és legközelebbi hozzátartozóik közössége. A mai, modern értelmezés ezen legtöbbször az úgynevezett monogám családot érti [7], amely tartós együttélésre vállalkozó egyetlen férfi és egyetlen nő szexuális, gazdasági, érzelmi közössége, s az általuk, illetve valamelyikük által nemzett gyermek(ek) közössége. Ezt nevezik nukleáris családnak is (nucleus = sejtmag), amely magja a vérségi közösségnek. Tehát Sütő András művében a nukleáris család Ádám, Éva és két fiúk, Arabella személye az, aki már a kiterjesztett családi háztartás részét képezi a családnak [8]. A 20. század első felében a családszociológiai kutatások (Sorokin, C. C. Zimmerman, W. Ogburn és mások), egyre nagyobb hangsúlyt helyeztek a család jövőjének előrevetítésére. Ebben a családi élet demográfiai és társadalmi következményének változása mutat példát (a születésszám csökkenése, a válások számának növekedése stb.) [7]. De más változásokra is fel kellett figyelni. Ilyen például a törvényes házasságkötések számának csökkenése, a házasságkötés nélküli együttélés, az élettársi kapcsolat terjedése, a monogámia növekedése a nyugat-európai országokban és nálunk [7]. A megváltozott családmodellek nem számítanak kifejezetten meghökkentőnek, egy olyan mikroközösség kapcsán viszont, mint amilyen egy határon túli vidéki település, ahol még élnek a régi családképek, talán módosulhat elgondolásunk. Az emberek többsége ma is a klasszikus családot választja élete keretéül, az életcélok között messze megelőzve valamennyi mást, a család vezet [3, 570.]. Mivel a családi viszonyok szemléltetésére legjobb példa a konfliktusok vizsgálata, ezért vizsgálódásomban én is ilyen helyzetekben figyeltem meg Sütő András szereplőit a tragédiában. A dráma a családi konfliktusok tárházát mutatja be, korunk társadalmi valóságát tükrözi. A drámában az író bemutatja, milyenek a családon belüli viszonyok. A tragédiában az ilyen jellegű viszonyokat három nagy csoportba lehet osztályozni: szükség van a házastársi és párkapcsolati viszonyok megbeszélésére, a szülő és gyermeke közötti kapcsolatvizsgálatra és a testvérek egymás közötti viszonyának a megbeszélésére is, hiszen a tragédia olyan gondolatokat tartalmaz, amelyek kifejtése nem maradhat el. Munkámat a házastársi viszonyok vizsgálatára összpontosítom, azon belül pedig Ádám és Éva társas viszonyát elemzem. Olyan viszonyokat tanulmányozok, amelyek mai korunkban is aktuálisak, ebből adódódik témám érvényessége a jelenlegi családmodellekre is. Házastársi viszony
122
A 20. század végét a család veszített funkcióiból, a régi Ádám- és Éva-szerű családmodell is ilyen. A házastársi viszonyok mindenképpen két pólus köré csoportosulnak: boldog és boldogtalan kapcsolatra. Természetesen e két szó nem tartalmazza teljes egészében e bonyolult kapcsolatot. Ami azonban példázza a házasság összetartó erejét és boldogságát, az a konfliktusok kezelésében rejlik. Leszögezhetjük, hogy a házastársi és más családi kapcsolatokon belül is a konfliktusok kezelése hosszútávon meghatározó szerepet tölt be. A házastársak lehetséges konfliktusainak fő területeit a család funkciói jelölik ki. E funkciók történelmi korszakok szerint, de a családi életciklus egymást követő szakaszaiban is változnak. Ennek megfelelően változik az is, hogy egy adott történeti időpontban vagy a családi életciklus meghatározott szakaszában, mely ellentétek a legnagyobb jelentőségűek. A konfliktusok, ellentétek főbb csoportjaira, területeire a válások alakulásából is következtetni lehet. Ilyen területek lehetnek az anyagi természetű, a jövedelemmel, a jövedelem felhasználásával kapcsolatos, az önálló lakás hiánya miatt keletkezett viták; a gyermek miatt, gyermeknevelési elképzelésekkel kapcsolatos ellentétek; a szabad idő eltöltésével, baráti kapcsolatokkal összefüggő ellentétek; az alkoholizmus miatti házastársi konfliktusok [7]. A drámában ugyanazok a problémák, mint a valóságban, mindössze a cselekményük játszódik korábban, a mű ilyen szempontból hiteles a mai napig. Olyan konfliktuspéldákon mutatja be a történéseket, amelyek akár ma is megtörténhetnének bármilyen házasságban. Ezért fontos, hogy megvizsgáljuk a házastársi viszony konfliktuspéldáit a műben. Sütő András két házastársi köteléket épít ki. Egy viszonylag stabil, egymással kompromisszumokra hajlandó öregebb házaspárt Ádám és Éva személyében, és egy a 20. században elterjedő, újabb, házastársi modellt, amely megfontolatlan, elhamarkodott és csalódással végződik. Ez a házastársi háromszög kidomborítja a szerző véleményét több kérdéskörben, például a Sütő-féle női lélek kiszámíthatatlanságában rejlik veszélyessége, ez idézi elő a műben a többszöri konfliktust férfi és nő között, férfi és férfi között, Isten és férfi között. Ez a háromszög pedig az Ábel – Arabella – Káin, amely házastársinak csak az események legvégén mondható, addig leginkább a mai élettársi kapcsolatnak a példája. Vegyük szemügyre, milyen házastársi viszonyok is uralkodnak a Sütő-féle Káin és Ábel történetben. A tanulmányozást az előzetesen összegyűjtött, a műből gyűjtött cédulák alapján végeztem. Az egyes konfliktusok menetét, következményeit és a békülést figyelem meg és jellemzem a házastársi viszonyokon belül. Ádám és Éva házastársi viszonya
123
Sütő András Káin drámájában Ádám és Éva kapcsolata megfelel a 20. század elején, közepén élő párénak. A műben szereplő házaspárra a 21. században is rengeteg példát találhatunk, ilyen felfogásban Sütő András drámája a házasságot tekintve is aktuális. A klasszikus családmodellként szolgáló páros egymásnak lett teremtve, ha a keresztény Bibliát és az európai normákat vesszük alapul. Megemlíthetjük, hogy a kánon nem említi a héber legendákban szereplő Lilitet, Ádám korábbi feleségét. Ennek kijelentése azért érdekes, mert a monogámia az európai kultúrában a legelfogadottabb. Ádám és Éva boldogan kezdték házasságukat, a bűneset alapozta meg a kettejük közötti konfliktusok legfőbb okát. Az ilyen házastársi viszony, mely sok konfliktust él át és mégis megmarad, mára ritka példa. Új szemléletek, más családmodellek kezdenek felülkerekedni a régin. Ilyen Arabelláé és Ábelé is. Mikor belegondolunk, miért megy tönkre Arabella és Ábel kapcsolata, arra a következtetésre jutunk − okkal − , hogy az elhamarkodottság miatt. Az Édenből való kiűzetés és eleve a kerettörténet a drámában csupán szimbolikus. A házaspár életében volt valami, ami megváltoztatta kapcsolatukat, nagy valószínűséggel Éva megcsalta Ádámot (ezért öli a kígyókat, hátha egyszer azt öli meg, amelyik a bűn generálója). Egy feldolgozatlan családi trauma áll a háttérben, amit a férfi, gyenge jellemének köszönhetően, nem dolgozott fel (lásd: alkoholizmus). Fájó emléke ez, mind a két szereplőnek, de főleg Évának, hiszen férje rendszeresen emlékezteti bűnére. Ebből a tényből fakad Ádám alkoholizmusa is. Családfenntartóként az alkoholnak köszönhetően bukik meg, innen kezdvefelesége, Éva végzi el a munkát férje helyett. Ez is tendencia manapság, gyakori, mikor egy nő a család feje, irányítója, fő eltartója, férje vigasztalója, a gyerekek nevelője stb. Ekkor a nő a mellett álló férfi elbukott családja fenntartójaként, elsődleges feladatát nem képes ellátni. Ez a csalódás meghatározó minden ilyen családban, a sütői példa szerint a férfi ilyenkor az alkoholba menekül. Így van ez a Káin és Ábel című drámában is,ahol az alkohol rendszeres indulatokat vált ki az idős Ádámból, aki visszavágyik fiatalabb éne bőrébe, de tudja, hogy a bűneset miatt csak a halál hozhat számára megnyugvást. Ádám jelleme érdekes szegmentumokból áll össze, lázadó és szívesen visszamenne az Édenbe, mégsem hagyja el az Istentől kapott hite, pedig alkoholproblémákkal és erőszakossággal is küzd. Erre mutatja a következő idézet a drámából: ÁDÁM→ÉVA „Jön részegen, megfojtott kígyóval a karján. Dicséret, dicsőség, tisztesség, asszonyi hűség. Éva kijön a kunyhóból. Itt vagy hát? Asszonyi hűség. Újabb megfojtott latrodat hoztam tenéked. Ide gyere! Csókold meg Szamáelt, miként a Paradicsomban.” Éva jelleme a korszak női képének kissé elavult változata. A család legtöbb tagja őt veszi 124
a legkomolyabban, mégse képes akaratát véghezvinni. Ő a család legerősebb alakja, mégis folyton megbocsát férjének erőszakos magatartása miatt, és elfogadja sorsát Ádám oldalán. Beletörődik sorsába, ő tartja el a családját (rendszeres ő gyűjt fát, gyümölcsöt, ételt készít), míg Ádám legtöbbször barangol, iszik és kígyókat öl. Tisztában van azzal, milyen a férje, de beletörődött sorsába, elfogadja Ádámot, sőt kedves vele: „Istenem, kire pazaroltam a megbánás szavait! Ádám, feküdj le, Szamáel már nem létezik.” Éva személyében reményvesztett női alakot látunk. Férjével van, nem azért mert szerelmes, nem azért, mert fél tőle, hanem mert ragaszkodik hozzá, és ez a ragaszkodás nem tőle ered. Amikor Ádám először megpillantotta Évát, így kiáltott fel: „Csontomból való csont, testemből való test”! Úgy ragaszkodik hozzá, mintha a saját testének a része volna, s tulajdonképpen tényleg az. Ebben rejlik a házasság összetartó ereje. A ragaszkodás. A férfi eltökéltsége kettejük összetartozása iránt az, ami a párkapcsolat kimenetele szempontjából meghatározó. A konfliktusuk akkor ér véget, amikor Éva nem látja már a rá tekintő Ádám szemében a csillogást, mert akkor az Úrhoz fohászkodik, hogy ragadja el őt. Amikor utoléri részeg agyát Éva halálának gondolata, akkor magába roskad, békét keres, és Éva akarata alá helyezi magát. Mindketten szenvednek, mégis tudják, hogy nincs más, mint közös életük és gyermekeik. Emiatt kötelékük sohasem szakad meg, mindig kibékülnek, tudják, hogy egymás nélkül elvesznének. Ez a családmodell még ma is elég gyakori, de változó tendenciát mutat, mivel új családi szemlélet kezd elterjedni. Az tény, hogy az ilyesfajta klasszikus Ádám és Éva párkapcsolat a civilizált emberek óta a legelterjedtebb és a leghasznosabb a családnak és a társadalomnak egyaránt. Klasszikusnak nevezhető családmodell, még kimutatható mai társadalmunkban, de már az ezredforduló előtt hanyatlott és felbomlóban volt. Fontos nőket érintő megállapítást tesz az író: minden nőt befolyásolnak a szavak, a hízelgő, vágyakozó tekintetek. A mű két női alakja egyazon okot állapít meg abban, hogy mi okozta helytelen, bűnbe sodró cselekedeteiket. Az erre irányuló kérdésekkel Éva és Arabella szinte megegyezve felelik ezt: „Mondottam: szavakkal és könyörgéssel.” A két nő a drámában passzív szereplőknek is tekinthető, mivel csak elszenvedői az eseményeknek, semmiben sem tudják befolyásolni a történéseket. Ebből a szempontból a dráma patriarchális szempontú mű. Felmerül a kérdés, hogy 21. századi nőket látunk-e a drámában. Könnyű olyan epizódokat találnunk, amelyek bizonyítják a két nő alávetett szerepét. Ádám önkényesen viselkedik, amikor az üzenetet hozza az Úrtól, Éva kérlelő szavaira nem is reagál, Ábel többször is szinte tárgyként kezeli Arabellát. Éva szerepe Arabella élettársi viszonya kapcsán domborodik ki, Éva 125
szavára hallgatva döntenek arról, hogy várjanak a fiatalok az elhamarkodott kijelentésekkel. Utólag ez sem lesz célravezető, hisz Arabella elhamarkodottan dönt. Egyelőre nem becsülhető fel, hogy a hagyományos családi életformában jelentkező változások visszafordíthatatlan folyamatot jelentenek-e [3, 570.]. A 21. század elején az a legvalószínűbb, hogy bár a család a múlthoz képest kétségtelenül veszített funkcióiból, a régi Ádám- és Éva-szerű családmodell is ilyen, melyet a műben is felvált az új. Éva magába roskad, mikor látja fiát holtan, ezt mondja: „Nem átkozlak. És nem szülök e földnek több gyermeket, Uram. Évának, minden élők anyjának többé ne nevezz engem, hanem csak a fiam nevén szólíts, Uram: Szomorúságnak. Ha gyermekeim arcát így bélyegzed meg már az élet reggelén, a Kezdet hajnalán: szándékaik és szenvedélyeik örvényeiben mit tartogatsz akkor a Végnek? Mit rejtesz? Mit tartogatsz? Mi vár még ránk? Ki mondja meg nekünk: mi vár még ránk?” Felhasznált irodalom 1. Ablonczy László. Sütő András összes művei 2, A máglya füstje – Egy lócsiszár virágvasárnapja, Csillag a máglyán, Káin és Ábel, Vallomások. − Debrecen: Helikon Kiadó, 2008. − 322 o. 2. Biblia, Mózes első könyve, 1−2. rész 3. Fazekas Andrea. A családmodellek megváltozása a XX. században Nádas Péter Egy családregény vége című művében. // Fábián Miroszlava− Horváth Katalin szerk. Jubileumi Kötet Lizanec Péter professzor 80. születésnapjára − Ungvár: Patent Kiadó, 2010. − 569−572. o. 4. SZAKOLCZAY LAJOS. A Káin és Ábel Kolozsvárott. // Színház, Színházművészeti Elméleti és Kritikai Folyóirat, XI. évfolyam, 10. szám, 1978. október. — 52 o. 5. SZAKOLCZAY LAJOS. Színházi Kollokvium Sepsiszentgyörgyön. // Színház, Színházművészeti Elméleti és Kritikai Folyóirat, XI. évfolyam, 9. szám, 1978. augusztus. — 53 o. 6. SZÁNTÓ JUDIT. Játsszunk Bibliát! // Színház, Színházművészeti Elméleti és Kritikai Folyóirat, XV. évfolyam, 5. szám, 1982. május. — 52 o. 7. 8. 9. 10.
Internetes hivatkozások: http://mek.oszk.hu/02100/02185/html/192.html http://mek.oszk.hu/02100/02152/html/08/207.html http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tkt/oxford-typotex-biologiai/ch01s03.html http://www.port.hu Pезюме
Твір «Каїн і Абель» вийшов з-під пера Андраша Шутова в 1977 році, в найтемніших часів румунської диктатури. Автор на основі долі біблійних братів розкриває проблему повсталого народу. У творі з’являється конфлікт між владою та особистістю та можливі наслідки тиранії. Драма також розкриває стосунки в сім’ї – саме це і є обраною метою в наших статтях. В даній роботі крім стосунків сім’ї ми проаналізували також шлюбні відносини, а серед них відносини Адама і Єви. Чи здатна Єва підкоритися своєму чоловікові – алкоголіку? Що призвело Адама до пияцтва? Які висновки можемо зробити проаналізувавши текст драми? Наша робота шукає відповіді 126
на ці питання, та в деяких випадках надається можливість читачеві сформулювати відповідь на них.
NAGY NATÁLIA Család- és keresztnévadási sajátosságok Csonkapapiban A nyelv az emberi alkotóerő legrégibb vívmánya. Csak ott és akkor alakulhatott ki, amikor létrejött az emberi társadalom. Segítségével tudjuk kicserélni gondolatainkat. A közösség minden tagja számára érthető nyelv nélkül nemhogy továbbfejlődni, de még létezni sem tudnánk. A magyar nyelv egyik sajátos csoportját alkotják a személynevek. A személynév összefoglaló fogalom, mely elsősorban az ember család- és keresztnevére utal. Személyessé tesz, sokat elárul használójáról. Őrzi egy-egy település lakosainak szokásait, illetve tükrözik azok gondolkozásmódját. Balázs Géza szerint a névadás ősi, alapvető antropológiai sajátosság, melyben emberi ösztön és motiváció figyelhető meg. [2, 484–490.o.]. Magyar sajátosság, hogy a vezetéknév megelőzi a keresztnevet. [43, 261 o.] Hajdú Mihály véleménye szerint csak akkor tekinthetjük névtípusnak, ha valóban családot jelöl, azaz a család felmenői és leszármazottai is viselték, vagyis öröklődött. [5, 733 o.] J. Soltész Katalin véleménye szerint a vezetéknév független az öröklődéstől, ezzel szemben a családneveknél mindez kötelező [7, 81 o.]. Minden népnek a névtörténetében az egyént jelölő keresztnév volt az elsődleges, és hosszú időn keresztül nem is használtak másik névelemet. Ilyen egyelemű neveket, vagyis csupán keresztneveket találunk a Bibliában: Ábrahám, József, Sára, Péter, János, Mária; Kalevalában: Ilmarinen, Jokahajnen, a Mahabháratában: Brahma, Karna, Szúrja, Daksa; a Ramajánában: Ráma Bharáta. A magyar történelem hagyományai és legkorábbi följegyzései is azt mutatják, hogy kezdetben, de még a honfoglalás után is jó ideig személyneveink egyeleműek. [6, 19–27.o.] A névmágia és a névtabu nagy szerepet játszott a régi névadásban. A gonosz szellemektől való félelem alakította az olyan neveket, mint: a Nemél, Nem való. Igen gyakran adtak kívánságneveket: Bódog, Szép, Bátor. [8, 16–111.o.] Kunszery Gyula szerint a névadás két legfontosabb szempontja a fonetikai és stilisztikai indíték. Véleménye szerint „kerülni kell az egyhangúságot, a túl rövid és túl hosszú nevek egymásutánját.” [9, 352.o.] A kárpátaljai személynévkutatás igen sokszínű, de Csonkapapi névanya eddig nem került feldolgozásra. Papi, ukránul: Popove, magyar település, községi tanácsa helyben. Az ukránmagyar határ közelében elterülő község. [3, 79–80. o.]
127
Nevének előfordulási alakjai: 1311: Keralpopa, 1404: Papy locus, 1439: Papifalw, 1453: P16. sz. Papos, 1553: Songra, 1773: Cs. Papi, 1806: Csonka-Papi, 1893: Csonkapapi, 1910 Csonka-Papi, 1925: Papievo, 1930: Popovo, 1972: Popove, 1992: Csonkapapi. [11, 31–45. o.] Történetével számos munka foglalkozik. „Papi (Csonka) magyar falu, Beregh megye, Kaszonytól 1 órányira. 615 református lakja. Református anyaszentegyház.” [4, 194.o.] Hajdan, különösen a 16. században Paposnak is írták. Csonkapapi nevét 1261-ben említették először az oklevelek Pop néven. Az Árpád-kori település a kezdeti időkben valószínüleg királyi birtok volt, utóbb az Aba nemzetiség kezére került. 1318-ból származó feljegyzésekből kitűnik, hogy Károly Róbert király visszaadta Aba nemzetiségbeli Somosi Jánosnak a tőle elkobzott birtokot. A község két településből alakult: Csonkásból és Papiból. Csonkás nevű helység e faluhoz közel feküdvén, lakosai az akkori zavaros időkben Papiba költöztek, s innen új lakhelyüket CsonkásPapinak nevezték el. [10, 205.o.] Papit egy ideig Haraszti Erasmus katolikus pap bírtokolta, majd a 14. században a Kerecsenyi családé lett. Egy 1567-es adóösszeírási lajstrom szerint a falu több házát német katonák pusztították el. [10, 203–205.o.]. A község már 1646-ban református anyaegyházat képzett, sőt 1661-ben itt tartottak püspöki gyűlést is. Anyakönyve 1769-ben kezdődik Rapolti András lelkészségében. Mostani kőtemplomát és tornyát az előbbi faépítmény helyett 1795-ben kezdték felépíteni és 1800. június 7-én szentelték fel. [1, 35–36.o.] Az anyaggyűjtés során a református egyház anyakönyvének adataira témaszkodtam 1920–2013-ig Csonkapapiban 88-féle családnév fordult elő. Az első időszakban, tehát 1920–1970 között 70-féle családnevet 832 személy, a második időszakban, 1971–2013 közötti 79-féle családnevet 487 újszülött viselt. A leggyakoribb családnevek 1920–1970: Bakó (12), Baksa (85), Bene (19), Buda (116),Fejes (23), Gerő (35), Halász (32), Kiss (36), Ködöböcz (58).
128
1971–2013: Kiss (21), Ködöböcz (18), Nagy (9), Péter (9), Sütő (11), Szatmári (13), Tóth (39), Veres (28).
Ezek az adatok azt mutatják, hogy a családnevek gyakoriságát illetően történt némi változás, például néhány név, mint a Bakó, Márkus, Nagy, Papp, Sebestyén, Turóczi a 19702013 közötti időszakban már nem tartoztak a leggyakoribb nevek közé. Változásnak tekinthető az is, hogy a második időszakban legmegterheltebbnek számító nevek nem szerepelnek az első időszak leggyakoribb vezetéknevei között, pl.: Berec, Katkó, Kertész, Péter. Azok a nevek, melyek állandó jelleggel bírnak és szinte minden korban gyakoriak, a település ősi, alapító családjainak vezetéknevei, ilyen a Baksa, Buda, Kiss, Ködöböcz, Szatmári, Tóth. Ritkább neveknek számít 1920 és 1970 között a Szakács családnév, mivel mindössze 9-szer fordul elő az évek alatt. Az Albók, Balla, Barkaszi, Dávid, Dobos, Gazdag, Logaj, Magyar és Tepla nevek pedig csak 2-szer fordulnak elő az adott időszakban. Csak egyszeri előfordulás jellemzi a Bagics, Barilló, Ferenczi, Gajdos, Gricenkó, Hajdú, Heé, Ignatisin, Máté, Molnár és Szabó családneveket.
129
1971 és 2013 ritkábban, pontosabban 3-szor fordulnak elő a Bajusz, Balla, Garabely, Lakatos, Markó, Molnár, Pallagi, Szécsi, Tepla előnevek. Mindössze csak 2-szer az Agárdi, Albók, Bagics, Barilló, Barkaszi, Barta, Benke, vezetéknevek. Egyszeri előfordulás jellemzi a Dobos, Loga, Orosz, családneveket.
Itt is megfigyelhető, hogy voltak nevek, melyek nem maradtak fent az évek során, ez azzal magyarázható, hogy nem volt férfi a családban, aki tovább vigye a nevet, de indokolható azzal is, hogy elköltöztek, vagy kihaltak, az amúgy is ritka vezetéknevet viselők. Ilyen pl.: Ábrány, Bacsó, Dávid, Deme, Greca, Krón, László, Sebestyén, Szakács. Ugyanakkor az is látható, hogy bár egy kevésszer fordul elő, évekkel később mégis jelen volt a falu névállományában, pl: Agárdi, Bajusz, Barta, Garbely, Kelemen, Markó, Olasz, Orosz, Rákóczi, Rjabosapka, Roják, Szaniszló,. A családnevek a vizsgált periódusban érdekes képet mutatnak. A két korszakot összehasonlítva megfigyelhetjük, hogy vannak olyanok, melyek az első periódusban nagyobb számban fordulnak elő, mint a másodikban, illetve az is észrevehető, hogy egyes nevek használata kikopott a köztudatból. Elenben a második periódusban új nevek jelennek meg a névanyagban, ami azzal magyarázható, hogy új családok települtek be a faluba, esetleg új emberek, akik más családnevekkel rendelkeztek, mint a település addigi lakói. A családnevek eredetét Hajdú Mihály Családnevek enciklopédiája [6, 703 o.] és П. П. Чучка Прізвища закарпатських українців/Історико–етимологічний словник. [12, 701 c] című könyvekre támaszkodva határoztam meg. 1920–1970 közötti vezetéknevek eredet szerinti csoportosítása a)
Apanévi eredetű családnevek: Ábrány (6), Bacsó (3Ignatisin (1), Jakab (1), Káli (1), Katkó
(6), László (3), Márkus (13), Máté (1), Péter (8), Sebestyén (16).
130
b) Foglalkozásra utaló családnevek: Bakó (12), Kardos (5), Kertész (3), Kovács (5), Molnár (1), Papp (15), Sütő (16), Szabó (1), Szakács (9). c) Helynévi eredetű családnevek: Baranyi (4), Barkaszi (2), Halász (32), Komjáti (3), Loga (1), Logáj (2), Pallagi (8), Szatmári (41), Szécsi (8), Turóczi (17). d)
Tulajdonságra utaló családnevek: Fejes (23), Gazdag (1), Kiss (36), Nagy (13),
Sass (11), Száraz (3), Szikora (4), Veres (48). e)
Népcsoportra utaló családnevek: Kun (1), Magyar (2), Tóth (60).
f)
Származásra utaló családnevek: Nemes (4).
g)
Ismeretlen eredetű: Albók (2), Baraté (5), Gerő (35), Ködöböcz (58), Krón (5).
Mindebből jól látszik, hogy Csonkapapiban 1920 és 1970 között a nevek eredetét tekintve a legmegterheltebbek az apanévi eredetű nevek (25). Ugyancsak gyakoriak a foglalkozásra utaló vezetéknevek is (15). Viszonylag elterjedtek a tulajdonságra utaló (8) és a helynévi eredetű (11) családnevek. A legkevesebb számmal a népcsoportra utaló (3) és a származásra utaló (1) vezetéknevek rendelkeznek ebben a periódusban. Vannak viszont olyan családneveink, melyeknek eredete ismeretlen (7). 1971–2013 közötti vezetéknevek eredet szerinti kategorizálása. a)
Apanévi eredetű családnevek: Baksa (37), Balla (3), Balogh (1), Barta (2), Bene
(11), Berec (7), Buda (45), Gerő (11), Gricenkó (5), Katkó (8), Kelemen (2), Markó (3), Márkus (5), Máté (2), Péter (9), Simon (2), Szaniszló (2). b)
Foglalkozásra utaló családnevek: Bakó (6), Barilló(2), Csizmadia(4), Dobos(1),
Edelényi(6), Hajdú(2), Halász(21), Kardos(2), Kertész(7), Kovács(5). c)
Helynévi eredetű családnevek: Agárdi (2), Baranyi (5), Barkaszi (2), Komjáti (4),
Logáj (2), Pallagi (3), Rákóczi (2), Szatmári (13), Szécsi (3).
131
d)
Tulajdonságra utaló családnevek: Bajusz (3), Fejes (12), Gajdos (2), Gazdag
(4), Kiss (21), Nagy (9), Sass (6), Száraz (2), Szikora (5), Veres (28). e)
Népcsoportra utaló családnevek: Kun (2), Magyar (2), Olasz (2), Orosz (1),
Székely (2), Tóth (39). f)
Származásra utaló családnevek: Nemes (2).
g)
Óvónév: Ködöböcz (18).
h)
Ismeretlen eredetű: Garbely (3), Roják (2), Tepla (3), Tomes (5), Vajai (2).
A családnevek eredetének vizsgálatakor kiderült, hogy a Csonkapapi
neveinek
legnagyobb százalékát, azaz 29,15% az apanévi eredetű nevek alkotják, mint pl.: Baksa, Barta, Gricenkó, Márkus, Simon. Hasonlóan gyakori, 18,98%-a a foglalkozásra utaló vezetéknevek: Bakó, Dobos, Halász, Papp, Sütő, Szabó. Ezt követi a helynévi eredetű nevek, mely a vizsgált időszak neveinek 16,45%-t jelenti. Ilyenek: Agárdi, Barkaszi, Komáromi, Szatmári, Turóczi. A származásra utaló és óvó vezetéknevek 1,26–1,26%-t teszik ki: Ködöböcz és Nemes. Összehasonlítva a két korszak neveinek eredetük szerinti megoszlását nem történt változás, mind a két korszakban az apanévi személyére visszamenő nevek a megterheltebbek. Ezt követően a foglalkozásra utaló családnevek következnek, majd a helynévi eredetű vezetéknevek mind a két korban a harmadik leggyakoribb névtípus. A névanyag állandó részét képezik azok a nevek, melyek mind a két időszakban egyformán előfordulnak, pl.: Baksa, Buda, Halász, Kiss, Szatmári, Veres. A keresztnevek gyakoriság szerinti vizsgálata (1920–1970, 1971– 2013) A vizsgálat során 1920–1970 között 39-féle női név és 36 férfinév, 1971 és 2013 között 83 női név és 59 férfinév szerepel az anyakönyvekben. Az első korszakban, 1920–1970 között 39 női nevet 195 személy viselt. A leggyakoribb nevek közé tartozik Erzsébet (18), Etel (14), Ilona (28), Irén (15). 132
Kevésbé használatos nevek voltak a korban az Ágnes, Aranka, Elvíra, Izolda, Judit, Médi, Piroska, Rozália, Viola, Zita, Zsuzsanna (1). A második időszakban 229 személy 83 féle női nevet használ. Jellemző a névanyagra a változatosság, a sokszínűség. A legtöbb keresztnevet ebben az időszakban csak egyszeri előfordulás jellemez. A legdivatosabb és ezzel együtt a leggyakoribb nevek az Erika (12), Éva (11), Katalin (8), Marianna (6), Natália (5),. Amint az jól látszik a leggyakoribb nevek köréből kiszorultak az előző időszakban népszerűnek számító keresztnevek. Ez az újkeletű, nyugati nevek beáramlásával magyarázható. Az ilyen típusú nevek egyszer fordulnak elő a névállományban, pl.: Flóra, Fruzsina, Georgina, Gréta, Gyöngyi, Henriette, Laura, Lea, Liliána, Mirjám, Noémi, Okszána, Orsolya, Regina, Rita, Sára. A vizsgálatból az kiderül, hogy milyen változásokon ment keresztül a névdivat a nemzedékek alatt; melyek azok a nevek, amelyek kikoptak a használatból, és melyek azok a nevek, ha elvétve is, de megmaradtak. A férfinevek tekintetében az első korszakban 1920–1970-ig 36-féle nevet találtam, melyet összesen 187 személy viselt. A legkedveltebbek: József (18), László (11), Sándor (31), Zoltán (12). Csak egyszer jelentkezik a korban az Albert, Elemér, Mihály, név. A második korszakban, tehát 1971–2013 között 59 férfinév szerepel, ezeket 220 személy viselt. A leggyakoribbnak számít az Attila (11), Béla (10), István (19), József (12), Róbert (49), Sándor (18). Egyszer fordult elő Ákos, Albert, Benjámin, Gyula, Kevin, Levente, Milán, Olivér, Patrik, Richárd, Szilárd, Valér, Valentin. A férfiak nevére is nagy hatással volt a média. Vannak nevek, melyek mára teljesen kikoptak a köztudatból, s helyükre idegen, külföldi nevek lépte be: Alex, Eduárd, Kevin, Milán, Marcell, Olivér, Patrik, Valentin. Összehasonlítva 1920–1970 és 1971–201 névanyagát érdekes következtetéseket vonhatunk le. 1971 és 2013 között ugyanazok a leggyakoribb nevek, mint 1920 és 1970 között, pl. az Sándor név mindkét korszakban a legmegterheltebbek közé sorolható, ugyanígy van a István, József, Béla, Zoltán, László nevekkel. Vannak visszaesések, míg a Sándor név 1920–1970 között a leggyakoribb volt 31 előfordulási számmal, addig 1971–2013 között csak 18-szor fordul elő, hasonló a helyzet a József névvel is. Kálmán Béla eredetük szerint osztáyozza a keresztneveket [8, 16–111.o.]. Ennek megfelelően Csonkapapi női nevei eredet szerinti eloszlása a következő képet mutatja: a.) Latin-magyar név: Piroska (0,99 %) b.) Arab eredetű név: Eleonóra (0,99 %) c.) Latin eredetű név: Marianna, Natália, Orsolya, Regina, Renáta, (20,79 %) 133
d.) Latin-német eredetű név: Zita (0,99 %) e.) Latin-francia eredetű név: Adrienn (0,99 %) f.) Görög eredetű eredetű név: Ágnes, Ágota, Anasztázia, Angéla, (10,89 %) g.) Görög-latin eredetű eredetű név: Alexandra, Andrea, Georgina, (5,94 %) h.) Görög-magyar eredetű eredetű név: Fruzsina és a Tímea (1,98 %) i.) Görög-német eredetű név: Nikoletta (0,99 %) j.) Germán eredetű név: Evelin, Gizella, Ida, Ildikó, Irma, Olga (11,88 %) k.) Germán-francia eredetű név: Bernadett (0,99 %) l.) Germán-latin eredetű név: Erika (0,99 %) m.) Héber eredetű bibliai név: Anna, Debóra, Erzsébet, Eszter, Éva (15,84 %) n.) Héber-latin eredetű név: Gabriella (0,99 %) o.) Héber-székely eredetű név: Anikó (0,99 %) p.) Héber-görög-latin eredetű név: Anita, Annamária (1,98 %) q.) Héber-olasz eredetű név: Szimonetta (0,99 %) r.) Orosz eredetű név: Szvetlána és a Tánya (1,98 %) s.) Francia eredetű név: Henrietta és az Ivetta (1,98 %) t.) Magyar eredetű név: Aranka, Boglárka, Emese, Etelka, Ibolya (4,95 %) ty.) Kelta eredetű név: Brigitta, Dzsenifer (1,98 %) v.) Írói névalkotás: Csilla, Enikő, Gyöngyi, Jolán, Lenke (4,96 %) z.) Vitás eredetű név: Elvíra, Izolda, Melinda, Mónika (3,96 %) zs.) Angol eredetű név: Lilián. (0,99 %) A női nevek közül a latin eredetű a legelterjettebb, ezt követi a héber eredetű bibliai nevek, majd a germán- és a görög eredetű nevek. A férfinevek eredet szerinti eloszlása: a.) Héber eredetű bibliai név: Ádám, Áron, Barnabás, Benjámin, Dániel, Dávid, Gábor, János, József, Máté, Mihály, Sámuel, Tamás (19,11 %) b.) Török eredetű régi magyar férfinév: Gyula, Kálmán, Károly (8,86 %) c.) Görög eredetű nevek:, István, Kristóf, Miklós, Péter, Sándor (13,23 %) d.) Latin eredetű név: Patrik, Pál, Tibor, Valentin, Valér, Viktor (17,64 %) e.) Germán eredetű név:Gusztáv, Richard, Roland, Róbert (22,05 %) f.) Régi magyar név: Árpád, Levente, Zoltán (4,41 %) g.) Magyar név: Nándor, Szabolcs, Zsolt (4,41 %) h.) Ismeretlen eredetű név: Elemér, Béla (2,94 %) i.) Szláv eredetű név: László és Milán (2,94 %) 134
j.) Görög-latin bibliai név: Tivadar (1,47 %) k.) Latin-germán név: Márk (1,47 %) l.) Magyar nyelvűjítási alkotás: Szilárd (1,47 %) Mint ahogyan e felosztásból is kitűnik, a legtöbb férfinevünk germán eredetű, amit követnek a héber eredetű bibliai nevek, a latin- és a görög eredetűek. Megállapíthatjuk, hogy a keresztnevek eloszlása viszonylag arányos, hiszen mind az első, mind a második korszakban a világi eredetű nevek voltak jelentős többségben. A női neveknél az eredet szerinti csoportosításnál a latin az legelterjedtebb, a férfinevek közül a germán az, amely nagy népszerűségnek örvend. Az összegyűjtött és bemutatott nevek jól tükrözik az emberek gondolkodásmódját. A családnevek változása, bővülése a faluba való beházasodás, betelepülés útján valósult meg. A keresztneveknél, csakúgy, mint bármely településen a kor divatjának az eredménye a változatosság. A felhasznált szakirodalom: 1. A kárpátaljai református egyház. Szerk.: Gulácsy Lajos. 1996. 35.o. 2. Balázs Géza. Névpolitikai küzdőtér.// A magyar névtani kutatások újabb eredményei. 2. kötet. Szerk.: B Gergely Piroska, Hajdú Mihály. – Bp.: Akadémiai Kiadó, 1997. – 484 – 490. o. 3. Botlik József – Dupka György. Magyarlakta települések ezredéve Kárpátalján. – Ungvár – Budapest: Intermix Kiadó, 1993. – 7980. o. 4. Fényes Elek. Magyarország geográphiai szótára II. kötet. – Pest, 1891– 194.o. 5. Hajdú Mihály. Általános és magyar névtan – Budapest: Osiris Kiadó, 2003. – 400–416. o. 6. Hajdú Mihály. Családnevek enciklopédiája. – Bp.: Tinta Könyvkiadó, 2010. –551 o. 7. J. Soltész Katalin. A tulajdonnév funkciója és jelentése. – Bp.: Akadémiai Kiadó, 1978.– 80–81. o. 8. Kálmán Béla. A nevek világa. – Bp.: Csokonai Kiadó, 1989. – 16–111. o. 9. Kunszery Gyula. A névadás nyelvesztétikai szempontjai //NytudÉrt., 70. sz. – Bp.: Akadémiai Kiadó. – 1970. – 352–355.o. 10. Lehoczky Tivadar. Bereg vármegye. – Budapest– Beregszász: Mandátum Kiadó, 1996. – 159.o. 11. Sebestyén Zsolt. Kárpátalja településeinek történeti helynevei. – Nyíregyháza: Bessenyei Könyvnyomda, 2008 – 49–50.o. 12. Чучка 2005 – П. П. Чучка. Прізвища закарпатських українців/Історико– етимологічний словник. – Львів: Видавництво «Світ», 2005. – 701 c. Summary The theme of my article: Personal Names of System of Beregsas District in the Village of Papi. My goal was to work out the pursuit of wholeness; I collected family-, christian- and nicknames of my native village and organized different aspects of it. I chose this topic because I found it interesting and colourful of onomatics of the personal names in the reference section. And I wanted to know which names are occur most often in my native village as well as I wanted to gain knowledge of the origin and the mean of the names, reporting in relation to occurrence. My research was carried out with the usage active and passive methods. I collected 101 kinds of female names and 68 kinds of male names successfully. These were also divided 135
into two periods which were grouped according to their frequency and origin. According to their origin I divided them into ecclesiastic and secular names by the classification of Mihaly Hajdu. In the two periods both of the female and the male names were dominant. The research shows that the personal names of Papi are diverse and varied. The researching and organising the names is a very interesting and current task all the time.
NOVIKOVA BEATRIX Kovács Vilmos irodalmi névadása a Holnap is élünk c. regényben Tudományos vezető: Horváth Katalin docens Kutatásom témája Kovács Vilmos írói névadása a Holnap is élünk c. regényben. Célom az író kötődésének vizsgálata a szülőföldhöz a regény szereplőinek névválasztásával. Az anyaggyűjtés módszere a cédulázás volt. A regény 52 szereplős. Behatóbban a főszereplő, Somogyi Gábor és Popovics Márta alakjával foglalkoztam. A gyűjtött anyagot leíró és statisztikai módszerrel dolgoztam fel, rendszereztem. Vizsgáltam az egyes szereplők helyét a társadalomban, a társadalmi ranglétrán fölé-, alá- és mellérendelő kapcsolatokban, baráti és családi viszonyokban. A kérdés taglalása előtt fontosnak tartom megemlíteni azokat az írásokat, amelyek segítségemre voltak. Az irodalmi névadás alapjait a magyar nyelvtudományban Kovalovszky Miklós rakta le az 1934-ben megjelentetett, több kiadást megért Az irodalmi névadás c. tanulmányával. Alig találkozunk írói nevekkel foglalkozó tanulmánnyal, amely ne hivatkozna rá. Kovalovszky Miklós rámutat az írói nevek kutatásának fontosságára. Több jelentős szempontot is kiemel az irodalmi névadással kapcsolatban, de nemcsak az irodalmi névadással fontos tudnivalókat fejti ki, hanem egyfajta tanácsot is ad az íróknak, hogyan adjanak jó és találó nevet szereplőiknek. Rámutat arra, hogy: „... az irodalmi névadásnak arra kell törekednie, hogy az a képzethangulat, amelyet az alak neve mint szimbólum bennünk kelt, ne változzék meg, hanem megegyezzék azzal a benyomással, amelyet a hős egyénisége tesz ránk, mikor már megismertük és egész jelleme előttünk áll.” [3, 32−33 o.]. Fontos támpontokat nyújtott Görömbei András, Gál József és Pál György cikke a kárpátaljai magyar irodalomról, illetőleg Kovács Vilmos munkásságáról. Pál György szerint Kovács Vilmos regénye briliáns alkotás, ami nagy hatással volt a későbbi nemzedékre. Hiszen a Holnap is élünk írója által „elhintett magból sarjadt ki az “új hajtás”, a Forrás-nemzedék (Benedek András, Balla Gyula, Vári Fábián László, Fodor Géza, Zseliczki József és mások), akik Kovács szellemi vezérsége alatt, ...
136
buzdításaival és bátorításával komoly harcot vívtak a magyar “szép szóért”, az anyanyelvért, a magyar nyelvű oktatás ügyéért az 1960-as évek második felében” [5, 161. o.]. Feltehető a kérdés: fontos-e foglalkozni az irodalmi névadással, és ha igen, akkor miért? Természetesen fontos, hiszen a név maga az ember, és „minden név viselőjének szerves tartozéka, lényegének, jellemének foglalata, melynek sajátos színe, értéke van előttük”. „A név a személynek nemcsak egyszerű, közömbös jele, hanem valóságos szimbóluma, sőt mondhatjuk, vele elválaszthatatlanul egy, létezésének és egyéniségének foglalata.” [3, 150– 157. o.]. A regény főszereplője Somogyi Gábor, akinek jellegzetesen kárpátaljai magyar családés keresztnevet ad az író. Fiatal festő, akit letartóztattak és elítéltek koholt vádak alapján, majd utólag rehabilitáltak. Szabadulása után új életet szeretne kezdeni, a festészetben akarja megvalósítani önmagát. Az átélt szörnyűségekről még a legjobb barátainak sem mesél semmit. Nézetei, életvitele miatt konfliktusba keveredik néhány magasabb rangú pártfunkcionáriussal. Negatívan viszonyul azokhoz a kollégákhoz, akik a festészetet pénzforrásra használják fel. Szerinte a művészet fő feladata a valóság élethű ábrázolása, s nem arra szolgál, hogy a pártfőnökök célját szolgálja. Magánélete „zavaros”, nem mindenki képes elfogadni őt olyannak, amilyen. Az ő neve fordul elő a regényben a legtöbbször, 454-szer. Gábor szerepén keresztül tökéletesen be lehet mutatni mindegyik szereplőt, hiszen vele, róla és hozzá beszélnek a legtöbbet. Nevének a következő változatai fordulnak elő: Gábor 269-szer, Gabikám 50-szer, Somogyi elvtárs 49-szer, Somogyi 41-szer, Gabi 27-szer, Somogyi Gábor 15-ször, Somogyi úr 3-szor, Gáborkám 2-szer. A következő szereplő Popovics Márta fiatal belgyógyász. Az emberek kedvelik, hiszen mindig kedves és nyugodt. Gábor is azért kerül hozzá közel, mert soha sem oktatja ki, mindig figyelmesen végighallgatja, nem akarja megváltoztatni. Gábort első perctől Márta tengerzöld szeme fogta meg, ilyen tiszta szemű emberrel még nem találkozott. A lány édesanyjával és testvérével él együtt. Az anyja furcsa természetű nő, de Márta gyermeki szeretettel és megértéssel viszonyul hozzá. Ő az egyetlen olyan női szereplő, aki olyannak fogadja el a főhőst, amilyen. Megérti eszméit. Szándéka őszinte, jelleme tiszta, igazi társa a festőnek. Alakján keresztül Kovács Vilmos a férfi−nő viszonyról vallott felfogását is kifejti. Márta neve összesen 176-szor fordul elő a következő alakokban: Márta 158-szor, Mártika 11-szer, M. Popovics 4szer, Doktornő 2-szer, Gyerek 1-szer. A különböző korokban írt művek első és legfontosabb érdeme, hogy feltárják előttünk az elmúlt évek titkait. Ahhoz, hogy a kor varázsát az olvasó át tudja élni, az író különböző eszközöket használ fel: például a táj aprólékos ábrázolása, a kor jellegzetes hagyományainak és 137
öltözködésének a bemutatása és a sajátos kárpátaljai nevek használata. Kovács Vilmos névadásának
vizsgálatával
betekintést
kaphatunk
az
ábrázolt
korszak
társadalmi−politikai−földrajzi közegébe. A nevek megegyeznek a 20. század közepének kárpátaljai viszonyokban használt neveivel. Például olyan neveket ad a szereplőknek, mint: − magyar értelmiségiek neve: Miska bácsi, Somogyi Gábor, Bokoros, Lenti, Tóni stb.; − városi szereplők neve: Kantos Pityu, Réti Gyula, Zágony Elek, Rétiné stb.; − falusi szereplők neve: Kacsó Imre, Bak Ignác, Bak Viktor, Tóth Kálmán, Árpi stb. Ezek a családnevek az író szülőhelyének, Gátnak a jellemző vezetéknevei. − vezető pozícióban lévő pártfunkcionáriusok neve: Mazur elvtárs, Belov instruktor, Valko elvtárs, Reiner elvtárs. Ebből az tűnik ki, hogy vezető beosztásba ritkán kerültek magyar nemzetiségűek. A vezetéknevek szempontjából Kovács Vilmos regényében összesen 18 féle családnév található: 18 férfi és 4 női szereplő családneve. 33 keresztnév, 10 becenév, 4 ragadványnév fordul elő a regényben. Ebből 14 női, 19 férfi keresztnév van. Tanulságos összevetni a férfiés a női szereplők arányát, kitűnik, hogy jóval több a férfiszereplő, mint a nő. Ebből arra a következtetésre juthatunk, hogy az ábrázolt kor társadalmi-politikai életében a nő háttérbe szorult. Kovács Vilmos regényét olvasva hű képet kapunk a múlt század közepének kárpátaljai viszonyairól, a magyar értelmiség életéről. Nem véletlen, hogy a Holnap is élünk c. regényt a kárpátaljai magyar értelmiség sorsregényeként tartjuk számon.
Irodalom: 1. Gál 1993-1994 – Gál József. Kovács Vilmos: Holnap is élünk // Acta Hungarica IV–V. évfolyam, 1993-1994.– Ungvár: Kiadja Ungvári Állami Egyetem Hungarológiai központja, 1997.–78–83.o. 2. Görömbei 1997 – Görömbei András. A kárpátaljai magyar irodalom fő sajátosságai// Acta Hungarica VI. évfolyam, 1995.– Ungvár: Kiadja az Ungvári Állami Egyetem Hungarológiai Központja, 1997.–153-160.o. 3. Kovalovszky 1934 – Kovalovszky Miklós. Az irodalmi névadás.– Budapest: Magyar Nyelvtudományi Társaság, 1934. 4. Kovács 1965 – Kovács Vilmos. Holnap is élünk.– Uzsgorod: Kárpáti kiadó, 1965.–234 o. 5. Pál 1995 – Pál György. Mai irodalmunk Kárpátalján// Acta Hungarica VI. évfolyam, 1995.– Ungvár: Kiadja az Ungvári Állami Egyetem Hungarológiai Központja, 1997.–161–166.o. 6. Szakolczay 1984 – Szakolczay Lajos.Dunának, Oltnak.– Budapest: Szépirodalmi Könyvkiadó, 1984. Резюме Тема моєї роботи: Антропоніми у романі В. Ковача “Holnap is élünk”. Збір матеріалу проводився з вересня 2014 року. Аналіз літературно-художньої антропонімії 138
виконаний на базі картотеки, яка нараховує 52 фіксацій варіантів імен. Картотека дозволила виявити структурні типи літературно-художньої антропонімії в романі, їх кількісні характеристики та функції. Структура антропонімів відзначається різноманітністю, серед них є однокомпонентні, двохкомпонентні та полікомпонентні назви. Основний метод дослідження — описовий, при визначенні структури літературних антропонімів застосовується статистичний метод.
PAZSÓ NIKOLETT A fényképészet szakszókincsének vizsgálata Ungváron Tudományos vezető: Zékány Krisztina docens Ebben a tanévben szakdolgozatom témájául a fényképészettel kapcsolatos szakszókincs vizsgálatát választottam. Azért választottam ezt a kutatási témát, mert szabadidőben sokat foglalkozom a fényképészettel, érdekes számomra az is, hogy e soknyelvű környezetben hogyan alakul ennek a szép szakmának a nyelvezete. Tudomásom szerint a kérdéssel ilyen szempontból Kárpátalján még nem foglalkoztak. Célom az volt, hogy összegyűjtsem és rendszerezzem a fényképészettel kapcsolatos szakszavakat. Rávilágítsak arra, hogy Ungváron erre a szaknyelvre is erősen jellemző a más nyelvekből való kölcsönzés. A gyűjtést aktív módszerrel végeztem, vagyis a fényképész kollégáknál kérdeztem rá azokra
a
dolgokra,
eszközökre,
amelyeket
a
mindennapos
rutinban
használnak.
A fényképészet történetéről: Iszlám tudósok 900 körül feltalálták a camera obscurát (latinul: sötétkamra), amelyet csillagászati megfigyelésekhez használtak. Továbbfejlesztett változatát a camera lucidát a 19. század végéig rajzolást elősegítő eszközként használták. Georg Fabricius 1556-ban megfigyelte, hogy a klórezüst napfényen megfeketedik. 1727-ben Johann Heinrich Schulze már előállít néhány múlékony fotogramot krétaiszap és klórezüst segítségével. Thomas Wedgwoodnak 1802-ben tíz éves kísérletezést követően ezüstnitráttal kezelt papíron sikerül különböző tárgyak árnyképét megjelenítenie. A képek sötétedését azonban nem tudja megállítani, azaz rögzítést még nem képesmegoldani. 1816-ban Joseph Nicéphore Niepce-nek sikerült camera obscura segítésgével üveglapra kent fényérzékeny aszfaltra képet készítenie, amelyet azután lenolajjal lemosva tett láthatóvá. Egyik első fennmaradt képén 1826-tól néhány háztető látható, amelyet 8 órás expozícióval
139
sikerült rögzítenie. A camera obscura eljárás a ma újra népszerű, az eszköz egyszerűen, akár egy dobozból is elkészíthető. Henry Talbot-nak 1835-ben öklömnyi kamerája segítségével már csak 10 percre volt szüksége, hagy megörökítse nappali szobájának ablakát. Wedgewood módszerét alkalmazva arra is rájött, hogy konyhasóoldattal rögzítheti a képek feketedését. 1838-ban Louis Jacques Mandé Daguerre tökéletesíti Niépce eljárását. Ezüsttel bevont rézlemezt jódgőz fölé tartott, miáltal fényérzékeny ezüstjodid keletkezett. Az expozíciót követően keletkező lappangó képet végül higanygőz segítségével sikerült láthatóvá tennie. Végül hosszas kísérletezés után két évvel Talbot után ő is rájön, hogy tömény nátrium-kloriddal (konyhasó) képes megállítani a feketedést. Megszületett az első dagerrotípia. 1841-ben Petzval József budapesti egyetemi tanár 1:3,4 fényerejű objektívet készít, ami 16-szor volt erősebb, mint a korabeli objektívek. Az objektív 20 fokos látómezeje miatt elsősorban portré fényképezésre bizonyult alkalmasnak. Petzval találmányát ugyanebben az évben a bécsi Voigtlander 2000 aranyforintért megvásárolta, majd néhány hónap alatt 800 darabot adott el bolőle darabonként 720 forintért. A dagerrotípia mindenki számára elérhető közelségbe hozta a megfizető portré lehetőségét. Csak Párizsban 1847-ben 2000 kamerát és 500000 hozzá való lemezt adtak el. 1849-ben ugyanitt már közel 100000 dagorrotíp portrét készítettek. A fotogáfia megkezdte világhódító útját! Összesen 60 szót és szókapcsolatot vizsgáltam meg a dolgozatban. Ennél sokkal több szót gyűjtöttem, de a vezetőtanárommal úgy döntöttünk, hogy ezen az éven csak a névszókat vizsgáljuk, a többi anyagot a következő évfolyammunkákban dolgozom majd fel. Például a szláv (orosz, ukrán) nyelvű szavak esetében érdekes lesz megvizsgálni a toldalékolásukat a magyar fényképészek nyelvhasználatában. Jelen dolgozatom anyagai alapján levonható a következtetés, hogy a helyi szakemberek váltakozva használják a magyar, a nemzetközi és angol szakszavakat. A gyűjtött anyagot eredetét tekintve három nagy csoportot különítettem el: magyar szavak, nemzetközileg használatos szavak és az angol szavak csoportja. A magyar szavakhoz tartoznak: állvány, ellenfény, kereső, kulcsszám, rajzolat. Nemzetközi szavak: formátum, fókusz, ISO, kompozíció, kontraszt. Angol szavak: AF-keret, AL SERVO AF, APS One Shot AF, review. A vizsgálat eredményeit diagram segítségével illusztráltam. Ha az angol szó más nyelvekben is általánosan használják a szakemberek, akkor a nemzetközi csoportba tettem, ha csak a mi vidékünkön használják az angol szót, nem általánosan, akkor került az angol szakszavak csoportjába.
140
Szavak eredete 9 szó magyar nemzetközi
13 szó 39 szó
angol
A vizsgálat eredményeképpen állíthatom, hogy a technika nyelve a mi térségünkben is erős angol hatást mutat. Az általam bemutatott szavak közül 9 angol nyelvű, 13 nemzetközi használatban lévő (ezeknek egy része szintén angol nyelvű), 39 szakszót pedig magyarul használnak a szakemberek. A jövőben szeretném tovább folytatni ezt a témát, mert érdekes eredmények születnek majd, ha bekerülnek a vizsgálatba a szláv szakszavak is. Egy jellemző csoportja ezeknek a szavaknak betűszók és más rövidítések, ezek vizsgálatát is igyekszem elvégezni. Úgy érzem, ebben a munkában elértem a kitűzött célt, összegyűjtöttem és rendszereztem egy olyan csodálatos szakma szakszókincsének elemeit, amellyel vidékünkön még eddig senki sem foglalkozott. A felhasznált irodalom 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7.
Cseri Miklós. Népi építészet és lakáskultúra a Szuha-völgyben. – Debrecen, 1987 Elekfi László. Nyelvművelő kézikönyv, 2. kötet. – Bp.: Akadémiai Kiadó,1985 H.Bathó Edit. Népi Méhészkedés a Jászságban. – Debrecen, 1988 O. Nagy Gábor. Magyar Értelmező Kéziszótár, 2. kötet. – Bp.: Akadámiai Kiadó, 1985 T.Bereczki Ibolya. Népi táplálkozás Szolnok megyében. – Debrecen, 1986 Ujváry Zoltán. Gömör néprajza XVII. – Debrecen, 1989 Zsupos Zoltán. Dél-Gömör gyűjtögető gazdálkodása. – Debrecen, 1987 Резюме
У статті розглядаєтьсятермінологія, що пов'язана з фотографією та процесем фотографування, яка поширена в Ужгороді. Досліджується походження слів і виявлено, що у мовленні фотографів 39 слів угорського походження, 13 міжнародних, 9 англійських. PRACU NIKOLETT Gyógynövények megnevezései a beregszászi járási Beregdéda községben Tudományos vezető Lizánec Péter professzor A munkámban a gyógynövényekkel foglalkozom községünkben, Beregdédában. 141
Célom,
hogy összegyűjtsem
és
feljegyezzem
a
szülőfalumban
megtalálható
gyógynövényeket, azok népi megnevezéseit, hogy ezek fennmaradhassanak az utókor számára. A téma aktualitása abban rejlik, hogy már több ilyen fajta kutatás született, de szülőfalumról még senki sem jegyezte fel, senki sem gyűjtötte össze, s leírást sem végeztek. Ezért szeretném én összegyűjteni és lejegyezni. Ezt minél hamarabb meg kell tenni, mert a gyógynövényekről legtöbbet az idősek tudnak. A gyógynövényeknek, vagyis a gyógyításra használt vadon termő és termesztett növényeknek leggyakrabban a termését, gyökerét, levelét vagy virágát használják fel. Napjainkban a gyógynövényekkel való gyógyítás a reneszánszát éli. Már a Biblia is említést tesz róluk: „A gyógyszereket a földből adja az Úr és az okos ember nem veti meg őket.” (Szentírás, Sirák fiának könyve 38,4) Gyógynövénynek nevezzük azt a növényt, legyen az fa, cserje, fű, gomba vagy moszat, melynek valamely szervét, gyökerét, levelét, virágát, termését vagy más részét a benne levő hatóanyagáért a gyógyászatban alkalmazzák. A gyógynövényeket rendszerint megszárítva használják, ritkábban friss, természetes állapotukban. A gyógynövények hatóanyag-tartalmú megszárított részét drognak nevezzük. A növényi eredetű drog tehát nem más, mint a növénynek hatóanyag-tartalmú része megszárítva [1, 120. o.]. „Fűben, fában orvosság” – tartja a régi és igaz mondás. Az ember a növényekben találhatta meg az első orvosságát, és tovább keresi azokban még a mai napig is, hiszen a gyógynövényeknek nagy múltuk okán gazdag a jelenük és még sokat ígérő a jövőjük is. A gyógynövények használatának eredete régebbi időkre nyúlik vissza, mint az ember írott története. Feltehetően már az őskorok embere is rátalált a gyógyító hatású növényekre, miközben táplálék után kutatott, s kóstolgatásuk, fogyasztásuk után feltűnhettek némelyik növény sajátos biológiai hatásai. Az idők folyamán megfigyelhették, hogy valamelyiktől csillapodott a köhögésük, és olyanokra is rátalálhattak, melyek elrágcsálása után mély, pihentető álomba merültek. A gyógynövények megismerése a felfedezésük óta eltelt évezredek folyamán egyre bővült. A megszerzett tapasztalatok újabb és újabb felfedezésekkel gyarapodva öröklődtek nemzedékről nemzedékre. Számuk ma már világszerte több ezerre tehető. Mint hivatalos gyógyszerek, gyógyszeripari nyers- és alapanyagok, jelentős részükben pedig mint egyszerű természetes teaszerek különösen megbecsültek [1, 195. o.]. A természet igen sok növényi gyógyszert rejt, amelyek felkutatása során különösen értékesek azok az újonnan felfedezettek, amelyek korunkban a már szinte népbetegségként elterjedt egészségkárosodások – szív- és keringési bántalmak, ideg- és cukorbetegség, daganatos kórok stb. – elleni védekezésre alkalmas hatóanyagokat tartalmaznak.
142
A munkám során összesen nyolcvan népi növényt gyűjtöttem. Ezekből néhány szócikket közlök. Akác akác, ákác [-ot, -ok] fn lat.: Robinia pseudoacacia Virágzik az ákácfa. Használata: Köhögés, hurut, görcsoldó, enyhe hashajtó, gyomorsavtúltengést fokozó, székrekedés, gyomor- és bélfekély esetén használható. A teát gyakran kell inni. A kéregfőzet gyomorsavtúltengés, székrekedés, gyomor- és bélfekély ellen használatos. Korlátlan ideig iható, de kúraszerűen naponta csak addig kell inni, amíg az adott probléma nem szűnik. Az akác virágából készítenek mézet is, fogyasztása gyógyítja a meghűlést [4, 110–111. o.]. Ánizs ánizs [-t], ánizsmag [-ot, -ok, -ja] fn lat.: Pimpinella anisum Ánizsmagga fősztem. Használata: Az ánizst étvágyjavító, emésztést serkentő, vértisztító, hurutoldó, idegerősítő, felfúvódást szüntető, gyomor-, bél- és epebántalmak elleni szerként is használják. A gyerekgyógyászatban mint szélhajtó szinte nélkülözhetetlen. Gyógyszerekhez ízjavítónak adják. Használják illatosításra, gyenge hashajtónak, és a belső elválasztású tej, köpet gyorsabb kiválasztására [5, 37. o.]. Bodza bodza [~'t, ~'ja] fn lat.: Sambucus nigra A szomszéd adott a bodzájából. Használata: Köptető, veseműködést szabályzó, izzasztó, nyugtató hatása van. Mandulaés torokgyulladás ellen régen tejjel leforrázva ajánlották. Vérnyomáscsökkentő, vizelethajtó, hashajtó, meghűléses betegségekre is használatos láz esetén. A gyümölcs főzetével a görcsszerű fejfájást gyógyítják [4, 114–115. o.]. Csipkebogyó csipkebogyó [-t, -k, -ja], hecsedli [-t, -k, -je], hecsepecse [~'t, ~'k, ~'je], hecse [~'t, ~'je] fn lat.: Rosa canina Csipkebogyóból fősztem teát. Használata: Virága rózsavízként antiszeptikus hatású frissítő, levelének forrázata frissítő, összehúzó hatású gyógytea. Vese- és hólyagbántalmakban, vizelethajtó, emésztést javító, erősítő hatású, hólyaghurutban, vér- és fehérjevizelés esetén. Teája kellemes ízű, enyhén hashajtó hatású, meghűlés és influenza elleni italt készíthetünk belőle [4, 98–99. o.].
143
Gyermekláncfű gyermekláncfű, tejesfű [-et, -ek, -je], pitypang [-ot, -ok, -ja], karakac [t], csorbóka [~'t, ~'k, ~'ja], fn lat.: Taraxacum officinale Gyermekláncfűve van teli az egész mező. Használata: Megszünteti a bőrviszketést, a sömört, a kiütéseket, javítja a gyomornedv kiválasztást és megtisztítja a gyomrot mindenféle pangó anyagtól. A friss szárak fájdalommentesen oldják az epekövet, szabályozzák a máj és epe működését. Sárgaság ellen is jó. Étvágygerjesztő és vizelethajtó hatása is van [4, 80–81. o.]. Kamilla kamilla [~'t, ~'k, ~'ja], romáska [~'t, ~'ja], székfű [-et, -ek, -je] fn lat.: Matricaria Chamomilla Székfűve öblögettem a torkom. Használata: Gyomorbajon kívül az altest különböző bántalmai ellen, gyomorerősítőnek, görcscsillapítónak, megnyugtató és izzasztószernek, külsőleg pedig borogatásra is használják a székfűteát. Szélhajtó, légzőszervi hurut kezelésére is alkalmas, valamint gyulladást is csökkenti [4, 78–79. o.]. Majoránna majoránna, majoranna [~'t, ~'k, ~'ja] fn lat.: Origanum majorana Majorannát tettem a hurkába. Használata: A megszárított növény lemorzsolt virágából és leveléből készített tea étvágygerjesztő, szélhajtó, köhögéscsillapító és nyugtató hatású. Borogatásra és fürdők készítésére használják. Reuma ellen bedörzsölőként alkalmazzák [3, 143. o.]. Az összegyűjtött növényeket csoportosítottam betegségek szerint. Egy-egy növény többféle betegségre alkalmazható. Például az ánizs tizennégy betegségre alkalmazható: asztma, álmatlanság ellen, emésztési zavarokra, vagy a kukorica, mely csupán négy betegségre jó: szívbetegségre, vesebajokra, cukorbetegségre, húgyúti megbetegedésekre. A három leggyakrabban használt gyógynövényt betegségek szerint a következő táblázat mutatja: A növény megnevezése
Előfordulása (alkalom)
Kamilla
14
Csalán
13
144
Zsálya
12
A három legritkábban használtat pedig a következő táblázatban láthatjuk: A növény megnevezése
Előfordulása (alkalom)
Kankalin
1
Búzavirág
2
Macskagyökér
3
Szerkezetük szerint három nagy csoportba soroltam a növényeket: 1. egyszerű szavak 2. összetett szavak 3. szószerkezet jellegű szavak. 1. Egyszerű szavak: áfonya, akác, alma, ánizs, árnika, babér, bazsalikom, bodza, bojtorján, boróka, burgonya, citrom, csalán, cseresznye, csicsóka, galagonya, gesztenye, gyömbér, hagyma, kamilla, kankalin, komló, kapor, kömény, kukorica, majoránna, málna, petrezselyem, pipacs, rozmaring, sóska, torma, zeller, mályva, zsálya, levendula. 2. Összetett szavak: acsalapu, apróbojtorján, árvacsalán, babhéj, bazsarózsa, borsmenta, búzavirág, cickafark, citromfű, cserszömörce, csipkebogyó, diólevél, eperfalevél, ezerjófű, feketeribizli, fenyőfa, fokhagyma, fűzfa, görögdinnye, gyermekláncfű, hársfavirág, kakukkfű, körömvirág, lóhere, macskagyökér, martilapu, napraforgó, orbáncfű, papsajtmályva, pásztortáska, porcikafű, szamócalevél, szarkaláb, százszorszép, szederlevél, tökmag, tyúkhúr, útifűlevél, veronikafű. 3. Szószerkezet jellegű szavak: erdei pajzsika, fehér üröm, mezei zsurló, mogyoró levél, vérehulló fecskefű. Az összetett szavak csoportjába tartozó nevek között vannak minőségjelzős- és birtokosjelzős szavak is. A gyógynövények szerkezet szerint való megoszlását az alábbi diagram ábrázolja:
145
Gyógynövények 6%
Egyszerű szavak 45%
Összetett szavak
49% Szószerkezet jellegű szavak
Az egyszerű szavak csoportjába 36 név tartozik, amely 45%-ot tesz ki. Az összetett szavakhoz 39 nevet soroltam, ez alkotja a legnagyobb részt, vagyis 49%-ot. A szószerkezet jellegű szavak típusa a legkissebb csoport, csupán 5 név tartozik ide és ez alkotja a fennmaradó 6%-ot. A gyógynövényeknek nagy szerepe van az ember életében. A községünkben egyaránt használja az idősebb generáció és a fiatalabb is. Felhasznált szakirodalom: 1. Banai Valéria. Gyógynövény- és drogismeret. – Budapest: Műszaki Kiadó, 2010. – 268 o. 2. Dr. Páter Béla. A vadon termő gyógynövények. – Budapest: Országos magyar gazdasági egyesület könyvkiadó vállalat, 1911. – 143 o. 3. Hanna Parrot. Gyógynövények és gyógyteák. – Merlin Book Agency Kiadó, 1998. – 78 o. 4. Lizanec Péter. A kárpátaljai magyar nyelvjárások atlasza. III. k. – Ungvár–Debrecen: „Ethnica” Kiadó, 2003. – 827 o. 5. Lizanec Péter. A kárpátaljai magyar nyelvjárások szótára. I–II. k. – Ungvár: Kárpáti Kiadó, 2012. –I. k. 523 o., II. k. 433 o. Резюме Тема моєї роботи: Назви лікарських рослин у с. Береґдийда Берегівського району. Мета: зібрати і записати назви лікарських рослин у рідному селі, їх народні назви, щоб залишилися для наступних поколінь. Актуальність моєї роботи полягає в тому, що у минулому вже багато роботи були зроблені цього типу, у моєму селі ще ніхто не зібрав назви і не досліджував їх. Це найскорше треба зроботи, бо найбільше знають про лікарські рослини люди похилого віку. Лікарські рослини мають важливе місце у житті людини. У нашому суспільстві однаково використовують лікарські рослини і молоді і люди похилого віку.
146
SIPOS TÍMEA Lakodalmi szokások a beregszászi járási Kígyóson Tudományos vezető: Lizanec Péter professzor A házasságkötést, mint az élet egyik legfontosabb eseményét övező népszokások között tartanak számon. A hosszú idő alatt kialakult, aprólékos szokások az egybekelés, házasság jelentőségét, életre szóló jellegének elmélyítését szolgálták. A „hegyen-völgyön lakodalom” szólásban benne volt, hogy a lakodalmasok örömében a világnak kell osztoznia [5]. A felnövekvő generáció sok régi szokást már nem ismer, helyébe újakat alkalmaz, így ha nem gyűjtjük össze időben ezen néprajzi kincseket az utókornak már fogalma sem lesz létezésükről. A párválasztási, eljegyzési és lakodalmi szokások gazdag múlttal rendelkeznek, így összegyűjtésük időszerű feladat. Községem igen gazdag néphagyománnyal rendelkezik. Szokásai, népi kultúrája a távoli évszázadokba nyúlik vissza. Természetesen minden nép elsősorban saját hagyományainak megőrzéséhez ragaszkodik, de az évszázados együttélés folyamán számos ismeretek kicserélődtek a szomszédos népek között és a kultúra részévé vált [2]. Kígyós (ukránul Кідьош, korábban Зміївка) a Beregszászi járás magyarlakta települése, Beregszásztól 5 km-re található. A falu az egykori Szernye-mocsár déli partjára települt. Kígyós eleinte királyi birtok volt, majd 1364-ben a beregszászi domonkos szerzetesek kapták meg adományként. A 16. században úgy említik őket, mint Kígyós birtokosait. Templomát 1332-37 előtt alapították. Az épület megőrizte középkori jellegét, s az 500 éves középkori freskókészleteket. A népi hiedelem a templom alapítását az itt remetéskedő Salamon királynak tulajdonítja. Községem 51 polgára vett részt az első világháborúban, 14-en estek el. A csehszlovák korszakban az iskoláskorú gyerekek Nagyberegen tanultak. Az 1938-as visszacsatolás után községnek elemi iskolája van, s hozzálátnak a falusi kultúrház építéséhez is. A második világháború vérzivatara Kígyóst sem kímélte. Az 1944 novemberi deportáláskor a sztálinisták innen is elhurcolták a férfilakosságot: 76 személyből 28-an odahaltak. 1990 novemberében a falusi temetőben emlékművet állított a II. világháború és a sztálinizmus áldozatainak. Kígyós lakóinak száma a 2001-es népszámlálás adatai szerint 895 fő, ebből 781 magyar nemzetiségűnek vallja magát. Az itt lakók 90%- a magyar, a többi ukrán. A falut zömében
147
reformátusok lakják, a helyi baptista gyülekezetnek mintegy 30 tagja van. Emellett néhányan katolikus, illetve pravoszláv hitűek [7]. Sokan, sokféle megközelítésből vizsgálják a lakodalmi szokásokat. A népszokás voltaképpen a kultúra hagyományozódásának spontán formája–írja Dömötör Tekla Naptári ünnepek-népi szinjátszás c.könyvében. [ 4,34-36.o.]. „A házasságkötést a paraszti közösség is az emberi élet egyik legfontosabb eseményének tekintette. A hozzá kapcsolódó jogi néphagyományokat és szokásokat az elmúlt évszázadok során számos jogszabály, jogszokás és szokásnorma alakította” – írja Nagy Janka Teodóra A nőrablástól a házasságkötésig c. könyvében. [6, 40 – 42. o.]. Szendrey Ákos: Lakodalmi szokások gyűjtésében kifejti, hogy a legények csak 18 éves kor után mehettek el először a bálba, a lányok 16 éves kor után, de volt olyan lány, akinek az apja megmondta, hogy csak akkor engedi el a bálba, ha már tud kenyeret sütni. [8,58-59.o.]. Bacskai Béla Lakodalmas szokások Kárpátalján c. írásában eképpen vélekedik „ A lakodalom olyan átmeneti rítus, amely két egyént a közösség, a család és a munka egészen más szférájába emeli át, mint amilyenben addig éltek. A lakodalom szokásvilága tulajdonképpen két individuumhoz kapcsolódik, azok jövőjét segíti elő” [1]. A gyűjtést adatközlők segítségével végeztem. Elmondhatom, hogy adatközlőim szívesen beszéltek erről a témáról, boldogan elevenítették fel életük egyik legfontosabb eseményéhez tartozó szokásokat és hagyományokat. Kutatásom során megtudtam, hogy Kígyóson egy bálterem volt, ahova a fiatalok eljárhattak táncolni, ahol megismerkedhettek. Ezen a helyen összejött az egész környékbeli fiatalság. „Akkor még minden lány az anyukájával, vagy szomszédasszonnyal,
vagy
a
keresztmamával
jött.
2-3
lány
is
eljött
egy
gardemamával. Amelyik lány legénnyel jött, akkor az a legény befizette a lányt, aki nem, azt meg a gardemama. A gardemamák szépen leültek, a lányok meg előttük álltak sorba és mikor jöttek a fiúk, akkor megkérdezték a mamákat, hogy megengedik-e, hogy a lányukat elvigyék táncolni.” A mulatság végén a legény megkérdezte a lánytól és a gardedámtól, hogy hazakísérheti-e. Ha megengedték neki, akkor elkísérte őket hazáig „és akkor lehetett udvarolgatni.” A legény szombaton vagy vasárnap mehetett el a lányos házhoz udvarolni. A legényt bent fogadták a szobában, beszélgetett a szülőkkel kb. két óra hosszát. Mikor menni készült, akkor mindenkivel elkezelt, kezet fogott, csak azzal a lánnyal nem, akinek udvarolni akart és azt szerette volna, ha a lány kikíséri a kapuig, ahol még egy rövid ideig beszélgethettek. Ha a lány nem kísérte ki a legényt, abból már tudta, hogy ott nem látják szívesen.
148
Ha a szülőknek nem tetszett a legény, azt úgy fogadták, hogy abból már értett a legény, ha mégsem, akkor megmondták neki, hogy még nem akarják férjhez adni a lányt. A fiú könnyebb helyzetben volt, mert ha neki nem tetszett a lány, akkor a következő vasárnap nem ment el. Miután egy fiú három-négy hónapig udvarolt egy lánynak és ezt a szülők nem ellenezték, akkor a fiú, édesapja és keresztapja elment a lányos házhoz. Megkérdezték a lány szüleit, hogy a fiuk udvarolhat-e tovább a lányuknak és az elkövetkezendő házasság ellen nincse kifogásuk. Ha nem volt kifogás, még aznap este megbeszélték, hogy mikor lesz az eljegyzés. Olyan lánykérés is szokásban volt ,hogy a legény vőfélyel ment el „lánynézőbe”. Ezt előre bejelentették, erre készültek a lányos háznál. „Az volt a híres lány, akinek a legtöbb kérője, nézője volt.” Napjainkban már nem a szülői házban történik meg mindez, inkább gyertyafényes vacsoránál vagy esetleg egy szembeötlő óriásplakáton, manapság nincs tabu és a lényeg a meglepetés. Az eljegyzés sok egyéb lehetőséget is kínál, például el lehet kezdeni az esküvő megtervezését, a költségek elosztásának megvitatását, a fiatalok megihatják esetleg egymás szüleivel a pertut, vagy régi szokás szerint anyukának és apukának hívhatják őket ezután, de a fiatalok jövőjét illetően is eldőlhetnek kérdések, például, hogy hol lakjanak majd a későbbiekben a fiatalok, ha nem rendelkeznek még saját lakással. Ezenkívül eljegyzéskor beszélték meg a lakodalom időpontját is. Az eljegyzés után községemben egy kis időnek el kellett telnie, hogy megtartsák az esküvőt. A lakodalmak többsége községembe szombaton zajlott , de szerda, másutt a kedd, a hétfő, ritkábban a csütörtök volt (pénteken nem tartottak zajos ünnepet). Szerencsésnek tartották az újhold idején tartott lakodalmat úgy hitték,hogy a fiatal pár az újholdhoz hasonlóan fog gyarapodni . Ötven évvel ezelőtt a lakodalmakat nagy előkészületek előzték meg. Egy héttel korábban hozzákedtek az ételek előkészitésébe és a sátor felállitásába. Napjainkban a fenti előkészületekhez a terembérlés is hozzátartozik. Számos helyen a meghívott vendégek nagyobb száma miatt a családok olyan étterem vagy egyéb épület (pl. iskola,kultúrház) termét bérlik, ahol kényelmesen is elférnek az emberek, van elég hely a mulatságra. A lakodalomba kell valaki, aki mindenen rajta tartja a szemét, aki mestere a szónak, és ismeri a szokásokat, Ő a vőfély. A vőfély a menyasszonyos háznál először kikéri a menyasszonyt a szülőktől a leendő férje számára. Ezután elbúcsúztatja a családtagoktól (apa, anya, testvér, nagyszülő, násznagy). Mindezt régi rigmusokkal.
149
A lakodalomban a különböző fogások előtt kis versikével szórakoztatja már az éhes násznépet. Ezenkívül tréfás játékokat csinál, illetve csináltat a vendégekkel és az ifjú párral. A vőfélyversek szerzői korábban az iskolamesterek, diákok, utóbb falusi néptanítók, kántorok és népi verselők, vőfélykedő parasztok voltak. Szövegeik egy
kevés része
nyomtatásban is megjelent; a nyomtatott vagy kéziratos másolatban terjedő vőfélykönyvek a lakodalom menetének megfelelő sorrendben közlik a vőfélyverseket s a vőfélyek egyéb kötelességeit. Írásbeliség híján mindezek szóhagyományban éltek és maradtak fenn; az ilyenek formailag a legcsiszoltabbak, tartalmilag a legnépiesebbek; különösen régi hagyományú vidékeken találkozunk velük. A vőfélyversek évszázados hagyományokat tartanak fenn. [3,7378.o.] Napjaink lakodalmi szokásaiban megfigyelhető, hogy az elmúlt évtizedekben bekövetkezett gazdasági, társadalmi változások miatt számos elemet elhagytak, de a régi hagyományok és vőfélyversek nem tűntek el, csupán kibővültek a modernkori változatokkal. A ruszin és magyar esküvők eltérnek egymástól, már a vallási szempontok szerint is. Ne feledjük: a lakodalom ünnep. Szertartás, jelkép és találkozás. Átmenet a régi életből egy újba.
1. 2. 3.
4. 5. 6. 7. 8.
Felhasznált szakirodalom: Bacskai Béla 2008 Lakodalmas szokások Kárpátalján. Ungvár, Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség. Bálint Sándor. A paraszt élet rendje. A magyar nép. – Budapest, Singner és Wolfner Irodalmi Intézet Rt, 194 Csonka Mihály 1954 Avőfényekről. In: Néphagyományunk értékeiből. A társadalmi néprajzi gyűjtők válogatott anyaga. Szerk. Morvay Péter–Muharay Elemér. Budapest, Népművészeti Intézet Néprajzi Dömötör Tekla1964 Naptári ünnepek – népi színjátszás. Budapest, Akadémiai Kiadó. http://lexikon.katolikus.hu/L/lakodalmi%20szok%C3%A1sok.html Nagy Janka Teodóra A nőrablástól a házasságkötésig . Németh Adél: Kárpátalja (Panoráma 1991) Szentendrey Ákos: Lakodalmi szokások gyűjtése. Magyar Néprajzi Múzeum. Budapest, 1977. Резюме
При складанні матеріалу роботи я намагалася відшукати та зафіксувати ті зміни, які відбулися за останні кілька десятиліть, по-друге, простежити, які саме елементи населення с. Кідьош зберегло у своїй системі звичаїв та обрядів.
150
SZAMAY SZIDÓNIA A diák- és ifjúsági nyelv Técsőn Tudományos vezető: Györke Magdolna docens Az ifjúság jelentős szerepet tölt be a társadalomban, ezért minden velük kapcsolatos kutatómunka fontos napjainkban. A fiatalok eddigi szűkebb csoportnyelvei egybeolvadtak és egységesültek egy általános érvényű „ifjúsági nyelvben” [5, 118. o.]. Érdekes megvizsgálni e csoport nyelvhasználatát, hisz az egyik legfontosabb, legnagyobb hatású és leggyorsabban fejlődő nyelvi réteg [3, 63. o.]. Kutatómunkám célja, hogy összegyűjtsem a diákság és az ifjúság által használt szavakat a kutatóponton. Az anyagot csoportosítom a szakirodalom alapján. Kiemelem a técsői ifjúság nyelvhasználatának sajátosságait. Tudomásom szerint a técsői ifjúság és diákság nyelvhasználatáról még nem jelent meg hasonló jellegű leírás. Técső város Ungvártól 135 km-re, Huszt és Rahó között a Tisza jobb partján fekszik, a jelenlegi ukrán–román határ térségében[10, 191. o.]. Técső Kárpátalja egyik járási központja. Lakossága 12900 fő, ebből 3000 magyar nemzetiségű [ A városháza adatai].
Az
anyaggyűjtést a Técsői Hollósy Simon Középiskola tanulói körében végeztem aktív és passzív módszerrel. Az iskola, az ifjúság életével kapcsolatos fogalmak, tárgyak megnevezések gyűjtésére kérdőívet állítottam össze. A kérdőívet 5–11. osztályos tanulókkal töltettem ki. Összesen nyolcvan diák tanul ezekben az osztályokban. Hatvan tanuló felelt a kérdésekre, ez az összlétszám 75%-a. Napjainkban a diák- és ifjúság nyelve között nem sok különbség figyelhető meg. Az iskola és az élet szorosabb kapcsolata által a tanuló ifjúság és a társadalomhoz tartozó dolgozó fiatalság nyelvezete gyakorlatilag egybeolvadt [11, 968–969. o.]. Így szókészletük vizsgálatánál egy egységes ifjúsági nyelvről beszélünk, melynek szerves része maga a diáknyelv. A técsői ifjúsági nyelv szavait Bachát László [1, 115. o.] és Rónaky Edit csoportosítása alapján témakörökre osztottam [9, 37–57. o.]. Összesen
831
lexémát
gyűjtöttem, ebből 108 ukrán/orosz átvétel. A szavakat tíz témakörbe soroltam. 1. Az iskola életével kapcsolatos szavak: biosz, bio, dögtan ’biológia’, föli, föci, földi, föri ’földrajz’, írott-lom, magyi, iri, irka firka, birodalom, ircsi, iroda-lom ’irodalom’, fizi, fika, fiz, fizik ’fizika’, rémtan, mért tan? ’mértan’, tizenegyes ’magyar dolgozatra tartalomból és helyesírásból is egyes’, cerka, ceru, ceri, firka ’ceruza’, ladír, rádirgumi ’radír’, napi, ellenőrző, naplopó, jegyőrző ’napló’,
rázkató ’ folyékony hibajavító’, pápka, mappa
151
’füzettartó’, sztruhálka ’hegyező’ suli, isi, sule, sulej, oskola ’iskola’, öncsi írás, öni írás ’önálló munka írás’, hegyi beszéd, szentbeszéd, szónoklat ’az igazgató beszéde’, kagylózás, füles ’súgás’. 2. A szórakozásra, a fiúk és lányok kapcsolatára utaló diáknyelvi szavak: buli, suli buli, parti, diszkó, est, dizsi, banzáj, ’táncest’, ráz, csörög, ugrál, riszál, ugri-bugri, bugibugizik, lötyög, ropja ’táncol’, tucctucc, hüpphüpp, düccdücc, bummcikcik ’diszkó zene’, csajozik, kakaskodik, fűz, felszed, felcsíp, becserkész, behálóz, ’udvarol’, lekoppint, kidob, lekoptat, lepattint ’elutasít’, beleesik, belezúg ’beleszeret valakibe’, kápcsál ’udvarol’. 3. Társas érintkezésre vonatkozó szavak: a) köszönések: cső, helló, szevasz, csáó, szí, szió, hali, pá, csá, szia-mia, hí, szerusz, szerbusz, csá, csumi, csá-csumi, báj-báj, szeva, csőváz, hellóka, szióka, szi-szi ’szia’, b) megszólítások: csajszi, anyuci, anyjuk, anyukám, asszony, bébi, bogaram, cicu, kislány, madárkám, mamuli, nagylány, nyuszikám, pipi, tündi-bündi, kisanyám ’nők, lányok megszólítása’, apa, apafej, apám, apóca, apus, apuskám, kolléga, öcsém, öcsikém, öcsi sajt, öregem, kisöreg, öcskös ’férfiak, fiúk megszólítása’. c) a köszönet kinyilvánítása: köszi, kösz, köce, köszike, szenksz (thanks); 4.A mindennapi élet fogalmai: a) családtagok megnevezásei: ősök, öregek ’szülők’, muter, mamuci, anyuci, öreglány, anyuka, ’anya’, fater, öreg, apuka, apuci ’apa’, b) személyekre vonatkozó szavak: pali, hapsi, férfi, fickó, pasi, csávó, krapek, srác, pasas, alak, arc, csóka, fazon, hapsi, ipse, pacák, pali, palimadár, ürge ’férfi, fiú’, nőcske, bébi, baba, bombázó, bula, cica, cicababa, csinibaba, husi, maca, nőcike, spinkó, bőr ’nő, lány’, c) testalkati tulajdonságokra és kinézetre vonatkozó szavak: kicsi, derék, köpcös, dugó, törpe, tepertő, porbafingó ’alacsony’, csontváz, csontvázkollekció, pipaszár, szúnyog, giliszta ’sovány’, pipaszár, vaskaró, oszlop, égimeszelő, gyufa, karó, zsiráf, létra ’magas’, szimpi, vadító, sármos ’szimpatikus férfi’,
dögös, csini ’csinos, szép nő’;
bulocska,
poncsik,
zsérnéj ’ kövér gyerek’, szuhorebrék, szpicska ’vékony’. d) belső tulajdonságokra vonatkozó szavak: rendes, udvarias, becsületes, király, ász, reszpektes ’tisztelt személy’, ügyi-fogyi, méla, kétbalkezes, tesze-tosza, tota, lyukaskezű, botkezű, csámpás, béna, idétlen ’ügyetlen’, kelekótya, lökött, hütyü, kótya, gyogyós, hibbant, si-si, agyatlan, flúgos,
golyós, hangyás, lüke, zizzant, dilinyós, dinka
’bolondos’,
mérgelődő, morcos, eszeviszi, dühös, muforc, bepipul, bepörög ’mérges’. 5. Az emberi test részei, ruházat: a) testrészek: kukkoló, bogyó, leső ’szem’, csőr, lepcse, pofa, lepényleső, bagóleső, ’száj’, virgács, pata ’láb’, bozont, bozót, sörény, séró, 152
frizura, frizkó, szőr, fészek, taraj ’haj’, kobak, buksi, dinnye, káposzta ’fej’, fizimiska, képernyő, pofa, pofalemez, pofi ’arc’, cici, cickó, csöcsi, didi b) ruházat: szerelés, gönc, ruci, cula, szerkó, cucc ’viselet’, sityak, satyek, fejfedő, kepka, sipka, kepi, tyúkkalap, tökfedő ’sapka’ naci, gatya, gatyó ’nadrág’, pulcsi ’pulóver’, bugyi, bugyogó, bugyingó, bugyilláris ’női alsónemű’, cicifix ’melltartó’; smutki ’viselésre alkalmas ruha’, dzsinszé ’farmernadrág’, kroszóvki, kedi ’sportcipő’, májka ’trikó’, báletki ’papucscipő’. 6. A beszéddel kapcsolatos szavak: lotyog, fecseg, cseveg, flatyog, locsog, csiripel, lapotyál, darál, dumál, csacsog ’beszél’, rizsál, pofázik, hősködik, okoskodik ’sokat beszél és nagyzol’. 7. A közlekedés szavai: lábbuszon utazik, lábbuszon megy ’gyalogol’, lóg, bandukol, tekereg, csavarog, lébecol ’ csavarog’, lelép, lekopik, lelécel, elillan, teleportál, eltűz, elhúz, elpárolog, meglép,
megpattan ’gyorsan távozik’.
8. Az étkezéssel kapcsolatos szavak: kajál, betankol, fal, zabál ’eszik’, piál, vedel, leissza magát ’iszik’, uzsi ’uzsonna’, pia, tütü, itóka, nedü, dopping ’alkohol’, szak, szok ’gyümölcslé’, bulocska ’zsömle’, rohálék ’kifli’, grecska ’hajdina’, mánka ’gríz’, podléva ’pörköltszaft’. 9. Testi szükségletek, a tisztálkodás és az élvezeti cikkek: spakli, tatarozó, smink, kence-fice ’kozmetikai szerek’, cigi, bagó, dohány, füstölő, bagó, füsti, pipa, cigu, ’cigaretta’, wc, klotyó, bili, budi, buda, retyó, slozi ’ illemhelység’, pézsé, zsepi ’papírzsebkendő’, fleska’adathordozó
eszköz’,
mobilka
’mobiltelefon’,
koszmetika,
stukaturka
’kozmetikai szerek’. 10. A tetszés, a nem tetszés kifejezései: a) a tetszés kifejezései: csípi, bírja, bejön, kamelja, b) a nem tetszés kifejezései: nem csípi, rühelli, utálja, nem kamelja, c) a beleegyezés szavai: oké, rendicsek, oksi, okés, johar, okszi, jó van na!, d) a jó dolgok kifejezései: pipec, klassz, szuper, szupi, szupcsi, zsír, király, frankó, tökjó, csafa, cool, franyák, baró, sirály, bomba, franyesz, tuti, tutkó,
világi, csúcs, atom, állati,
baromi, oltári, haláli, e) a rossz dolgokra vonatkozó szavak: gagyi, tré, fos, ganéj, haláli, szar. A técsői ifjúság szavainak témakörök szerinti megoszlását a következő táblázat szemlélteti. A leggazdagabb témakör a mindennapi élet fogalmaival kapcsolatos.
153
№
Témakör
Összegyűjtött szó
1.
Az iskola életével kapcsolatos szavak
173
2.
A szórakozásra, a fiúk és lányok kapcsolatára utaló diáknyelvi
45
szók 3.
A társas érintkezésre vonatkozó szavak
63
4.
A mindennapi élet fogalmai
291
5.
Az emberi test részei és ruházat
79
6.
A beszéddel kapcsolatos szavak
24
7.
A közlekedés szavai
33
8.
Az étkezéssel kapcsolatos szavak
33
9.
A testi szükségletek, élvezeti cikkek
39
10.
A tetszés, a nem tetszés kifejezései
51
Összesen
831
Az ifjúsági nyelv szókincse nagyon színes, szóalkotásuk változatos és találékony. Nyelvük szókészletének nagyobb részét a köznyelvből átvett szavak alkotják, melyeket új jelentéssel látnak el [5, 121. o.]. A kifejezések átértelmezésénél találékony képzettársításokat alkalmaznak. Így lett például a köznyelvből átvett virgács szavuk a ’láb’ megfelelője, csőr ’száj’, csontváz ’sovány’, csülök ’kéz’, bőr ’nő’, csúcs ’jó’, dohány ’pénz’, dinnye ’fej’, csuka ’lábbeli’ stb. A diákok nyelvhasználatára jellemző a beszéd felgyorsulása. Ez azzal magyarázható, hogy gyorsan szeretnék átadni mondandójukat, sietnek, így beszédükben és írásukban is nagyon sok szórövidülés, mozaikszó található. A leggyakoribb szóalkotási mód a szórövidülés, ezt kicsinyítő képző segítségével teszik hatásossá, például: -i: füsti ’cigaretta’, uzsi ’uzsonna’, dagi ’dagadt’, dogi ’dolgozat’, toli ’toll’, -ci: naci ’nadrág’, ruci ’ruha’; nőci ’nő’; törci ’történelem’ -kó: didkó, cickó ’mell’, szerkó ’szerelés’. A társas érinkezésre vonatkozó lexémákban elterjedt két kicsinyítő képző használata, például az -i, -ó és -ka, -ke képzőbokrok: szia, szió, szióka; köszönöm, köszi, köszike; bocsánat, bocsi, bocsika. Egy-egy szóból többféle képzővel különböző szóalakokat képezve, szócsaládok jönnek létre [9, 18. o.]. A técsői ifjúság körében a következő szócsaládokat gyűjtöttem: oké, okés, oksi,
154
okszi ’rendben’; csajszi, csajszika, csaje, kiscsaj ’lány’; pufók, pufi puffancs ’kövér kisgyerek’; papi, papa, papó, papóka ’nagyapa’. Betűk és szótagok is gyakran kiesnek a szavakból, ezért fontos megemlíteni a rövidülésnek ezt a fajtáját is. A beszélt nyelvben a hanyag kiejtés és a beszéd gyorsasága miatt esnek ki egyes hangok és szótagok, az írott szövegben is terjed ez a jelenség, például: nemtom ’nem tudom’, vok ’vagyok’, sztem ’szerintem’, asszem ’azt hiszem’, lécci, légy szi ’légy szíves’. Az írott nyelvben elterjedtek még a következő kifejezések rövidítése is: h v? ’hogy vagy?’, mi csi? ’mit csinálsz?, h ’hogy’, d ’de’, v ’vagy’, vmi ’valami’. Ez az internetnyelv, amely nagyon elterjedt napjainkban és egész grammatikai szerkezete van [2, 43–54. o. ].. Szórövidítéssel is gyakran élnek, például: kösz, mobil ’mobiltelefon’ gép ’számítógép’, bio ’biológia’, fizi ’fizika’. Mozaikszó-alkotás nagyon ritkán fordul elő, például: pézsé ’papírzsebkendő’,
fika
’fizika’. Szóteremtéssel is létrehoznak új szavakat : csafa, baró ’jó dolog kifejezése’, retyó, slozó ’illemhelység’, rázkató ’folyékony hibajavító’, hangutánzó és hangulatfestő szó a hüpphüpp, düccdücc, bummcikkcikk ’diszkózene’. A szóalkotás módjai közül a szóösszetétel is elterjedt a técsői fiatalok körében, például: csontvázkollekció ’sovány’, égimeszelő ’magas’, hústorony ’kövér’, észkombájn ’találékony’ eszeviszi ’mérges’, hisztifészek ’veszekedős’. Számos szokatlan igekötőhasználat is előfordul, ezeket a nyelvi humor és a kreativítás hozza létre. Például: lelép, lekopik ’gyorsan távozik’, leissza magát ’iszik’, beleesik, belezúg ’beleszeret’, bepróbálkozik ’megpróbál’, bevállal ’vállal’. Az argó elemeivel is gyakran találkozhatunk az ifjúság nyelvében, habár a vizsgált csoportnyelvnek nem az a célja, hogy szókincsük érthetetlen legyen mások számára, mint az argóé. Nyelvükkel inkább hovatartozásukat szeretnék bemutatni. Tolvajnyelvi elemek: dohány, csaj, csávó, ipse, dumál, duma, kajál, piál. Erre a jelenségre felhívja a figyelmet Bachát László is [ 1, 115–118. o.].Az ifjúsági- és diáknyelv nemcsak ízléstelenségéről, de ötletességéről is híres. Vicces kedélyük és játékosságuk jól megfigyelhetők ilyen szóalakokban: dzsumándszi ’borzos’, szőrös taxi ’szekér’, flatyog ’beszél’. Kedvelik a szójátékokat, melyekben a szavak egyes részeit megváltoztatják, rémtan, mért tan? ’mértan’, naplopó ’napló’, birodalom, írott lom, iroda lom, irkafirka ’irodalom’, torma ’torna’, hétes ’hetes’, rádirgumi ’radír’. A szakirodalomban említést tesznek a túlzó jelzők használatáról [9, 49. o.]. A técsői iskolások beszédében szinte észrevétlenül hangzanak el a következő kifejezések: baromi jó film; tökjó zene; oltári, haláli, állati. 155
Az angol nyelv hatása is megfigyelhető a kutatott témakörökben. Angol átvételek is előfordulnak a técsői diákok körében: reszpektes (ang. respect) ’tisztelt’, kúl (ang. cool) ’jó dolog kifejezése’, hí, heló, (ang. hi, hello), ’szia’, báj-báj ’viszlát’ (ang. bye-bye), szenksz (ang. thanks) ’köszönöm’, bébi (ang. baby) ’lány’, okéj (ang. okey) ’rendben’, szori (ang. sorry) ’bocsánat’ stb. Nagyon gyorsan reagál az ifjúság a nyelvi változásokra. Elavult ifjúsági kifejezéssel szinte nem is lehet találkozni, hisz azok használata már nem divatos. Szókincsük változatos, vicces, azonban néha megbotránkoztató. Ihletet merítenek viccekből, reklámszövegekből, melyek segítségével nyelvük állandóan friss és naprakész. A kommunikációs eszközöknek köszönhetően pedig ezek az újítások rendkívül gyorsan terjednek körükben. Felhasznált irodalom 1. Bachát László. Az ifjúsági és a diáknyelv kérdései // Anyanyelv, közélet, művelődés. Szerk.: Sebestyén Árpád. – Budapest: Tudományos Ismeretterjesztő Társulat, 1976. – 107–122. o. 2. Berkéné dr. Sajti Ilona. Új nyelvi jelenségek grammatikai vizsgálata SMS szövegekben // Új jelenségek a magyar nyelvben. Szerk.: Balázs Géza és Grétsy László. – Budapest: Nemzeti Kulturális Örökség Minésztériuma, 2004. – 40–56. o. 3. Grétsy László. Az ifjúsági nyelv // Szépen magyarul – szépen emberül. Szerk.: Bachát László. – Budapest: Kossuth Könyvkiadó, 1987. – 63–67. o. 4. Hoffmann Ottó. Szóalkotási módok 10–14 évesek ifjúsági nyelvében // Magyar Nyelvőr, 1996/3. – 294–308. o. 5. Kovalovszky Miklós. Az ifjúsági nyelv // Nyelvfejlődés nyelvhelyesség.Szerk.: Grétsy László – Budapest: Akadémiai Kiadó, 1977. – 118–124. o. 6. Lizanec Péter. Anyaggyűjtési program. Kérdőív az UszSzK Kárpátontúli területe magyar nyelvjárásainak dialektológiai atlaszához ( Szókincs I. rész). Ungvár, 1976. – 197 o. 7. Lizanec Péter. Anyaggyűjtési program. Kérdőív az UszSzK Kárpátontúli területe magyar nyelvjárásainak dialektológiai atlaszához ( Szókincs II. rész). Ungvár, 1985. – 208 o. 8. Mizser Lajos. A diáknyelv témakörei. // Magyar Nyelvőr, 1996/3 – 285 – 286. o. 9. Rónaky Edit. Hogyan beszél ma az ifjúság? – Budapest: Kemény Gábor Iskolaszövetség, 1997. – 68 o. 10. Kiss Lajos. Földrajzi nevek etimológiai szótára – Budapest: Akadémiai Kiadó, 1983. – 635–636. o. 11. Nyelvművelő Kézikönyv. Első kötet A-K. Szerk.: Grétsy László, Kovalovszky Miklós. – Budapest: Akadémiai Kiadó, 1983. – 968–971. o. 12. Tóth Péter. A Técső helynév eredetéről // Magyar Nyelv, 2008/104. – 208–210. o. Pезюме Тема наукової статті: Мова учнів та молоді у м. Тячів. Мета дослідження зібрати слова, які використовують молоді та учні та класифікація їх. Для класифікації зібраного матеріалу було використано праці Ласлова Бохата і Едіти Ронака. Дається аналіз 831 лексем, подані на 10 груп.
156
SZUPERÁK ALEXANDRA Megváltozott emberi kapcsolatok a XXI. században Spiró György Príma környék című drámájában Tudományos vezető: Lizanec Péter professzor Spiró György a magyar kortárs irodalom egyik legsokoldalúbb és legmegosztóbb szerzők egyike. Drámái, versei és regényei egyaránt kiemelkedő helyet foglalnak el irodalmunkban. Irodalmi munkásságára leginkább jellemző, hogy görbe tükröt tart a társadalom elé, és könyörtelenül számol be korunk össznépi válságáról, amely nemcsak anyagi, de érzelmi téren is jelentkezik. Valósághű ábrázolásmóddal mutatja be a XX–XXI. század társadalmi valóságát, azokat a tényezőket, amelyek meghatározzák mindennapjainkat, és kihatással vannak egész életünkre. Príma környék című drámája 2012-ben jelent meg, és méltán tartható irodalmunk egyik remekművének, amelyért még ugyanebben az évben a magyar dráma napján a legjobb új magyar drámának járó Szép Ernő-díjjal jutalmazták a szerzőt. Jelen esetben az öregkori magány és kiszolgáltatottság viszontagságait mutatja be a rá jellemző keserű humorral. Habár a darab műfaja komédia, Spiró most sem hazudtolja meg magát, a történet vége tragédiába torkollik. A mű egy Édes otthon nevű vidéki öregek otthonában játszódik. Ahogy azt Spirótól megszokhattuk, már maga a név is ironikus jelentéssel bír. A dráma különlegessége, hogy elsősorban nem az öregek otthonának nehéz sorsú bentlakóiról ír, hanem a hozzátartozók magaviseletéről és az otthonba bevonulni szándékozó emberek döntésének okairól. Az öregek otthona, mint intézményrendszer a XXI. társadalmi valóságának része. Jelenkorunkban sajnálatosan egyre elfogadottabbá válik, hogy a fiatalabb generáció az idősödő, már gondozásra szoruló családtagjainak eme intézmény falai között biztosít állandó lakhelyet nem törődve, hogyan is élik meg ezt az újonnan kialakult élethelyzetet. A Príma környék éppen egy ilyen intézmény viszontagságait mutatja be, mély iróniával, hogy leleplezze a társadalom öregek otthonában megnyilvánuló hatalmi játszmáit. Ahogy Koltai Tamás fogalmaz „Spiró kegyetlenül pontos író, egy régi drámatípus idilljébe építi be az abszurdot, úgy, hogy az valóságosnak hasson, és a hatást naprakész publicisztikai betétekkel fokozza ingatlan- és bankügyekről, manipulatív hitelezési technikákról, jótékonyságnak álcázott privát üzletekről” [3]. A dráma nem csupán a látogatás és az esetleges beköltözés történéseit tárja elénk, ezzel is bemutatva a szereplők kicsinyes életét, önámításait és egymás iránti kapcsolatuk ürességét és
157
ridegségét. Amíg a kedves hozzátartozók párbeszédét olvassuk sötét és titokzatos eseményeket fedezünk fel, amelyek a vadászterületen elhelyezkedő öregek otthonában mennek végbe. A dráma kulcsfontosságú és legmeghatározóbb személye nem más, mint az otthon gondozója, Sunyi bá. Ő az, aki a dráma folyamán beinvitálja az idősek otthonába érkező családtagokat, és ellátja őket a szükséges információkkal. „Sunyi: A Sunyi bá, az én vagyok, így szólítanak… Sanyi voltam, Sunyi lettem… Még mielőtt idekerültem… Pedig éppen ellenkezőleg, én mindig mindent kimondok, ahogy van, csak nem hiszik el”[7]. Sunyi bá látszólag kedélyes csevegése a műben egy igen fontos drámatechnikai eszköz Almási Miklós szerint. Spiró György az ő alakján keresztül vezeti be az olvasót, ahogy a kritikus nevezi „öregek otthona című üzletág rejtelmeibe” [1]. Már az első jelenetben kiderül, hogy az otthon új vezetőt kapott Jolika személyében, aki egészen az utolsó jelenetig rejtve marad és csak a Sunyi bá szavain keresztül ismerjük meg. Hidas Judit és Soóky László értelmezésében a Príma környékben csakúgy, mint a Godot-ra várvában a szereplők végig várnak valakire, jelen esetünkben Jolikára, az otthon vezetőjére, aki csak a darab legvégén jelenik meg [2;6]: „Itt tessenek várakozni. Jolika mindjárt jön.” „Majd aztán amikor megjön a Jolika, akkor ő kiadja az engedélyt, hogy be lehessen menni.” „A Jolika mindjárt jön.” „Majd a Jolika megmondja” [7]. Nagy Imre szerint az igazgatónő távolmaradása dramaturgiai szempontból elgondolkodtató, meglátása szerint szándékosan van elrejtve, erre utal az is, hogy folyton róla van szó [4]. Amíg ő megérkezik, a többiek egymással beszélgetnek. Lényeges különbség a Godot-hoz képest, hogy itt az említett személy meg is jelenik. Jolika jelenléte kulcsfontosságú, hiszen leginkább személyén keresztül érzékelteti az szerző az öregek otthonának riasztó valóságát. Jolika, természetesen, csupa jóindulatból, csakis az öregek érdekeit figyelembe véve, a kastély egyik szárnyát luxusszállóvá alakította át, az erdőben pedig vadászszezonban kéthetente többnapos vadászatot rendezett, amelynek keretein belül extra szolgáltatásokat nyújtott a vendégeknek: „A részleteket ne tőlem tessék, de az extra szolgáltatásokat meg szokták fizetni, és itt aztán van extra dögivel. Négylábú, százlábú, kétláb”[7]. Extra szolgáltatások alatt embervadászatot értenek, hiszen egyre nehezebb tartani a lépést a terjeszkedő konkurenciával szemben, így pont kapóra jön nekik, hogy az épület másik szárnyában öregek otthona működik. Kockázatmentes üzlet, hiszen kinek tűnik fel, ha időközönként néhány lakó eltávozik. A hozzátartozók vagy csupán önámításból, vagy csak abszurditásból nem hallják meg, mit is mond valójában a portás. Spiró a hozzátartozók viselkedésén keresztül tárja elénk a családi kapcsolatok válságát, amely jelen esetünkben az öregek otthonának valóságában teljesedik ki. Vélhetően probléma van azokban a családokban, ahol az idősödő családtagot ahelyett, hogy a család venné gondozásába, egy intézménybe 158
dugják. Radnóti Zsuzsa Korszakok krónikása című tanulmánya már a korábbi Spiró-drámák kapcsán is a baj forrásaként a család, mint legfontosabb társadalmi egység széthullását nevezte meg, melynek következtében a szereplők nem tudják betölteni alapvető emberi szerepüket [5]. A dráma kezdő jelenetében először a Férjjel és a Feleséggel találkozunk, amint az a párbeszédükből kiderül, hosszú idő óta most először jöttek meglátogatni a Feleség idős, már régóta az otthonban élő édesapját. A Feleség szavaiból kiderül, hogy lelkiismeret furdalása van amiatt, hogy már hónapok óta nem volt idejük eljönni beteg szülőjéhez: „Le kellett volna jönnünk! Sose jövünk!” „Magunkhoz kellett volna vennünk, amikor anyuka meghalt! Nálunk egészen más lett volna az élete” [7]. A Férj megnyilvánulásaiból láthatjuk, hogy őt egyáltalán nem érdekli az apósa helyzete, terhére van az Öreg, és véleményét nem is rejti véka alá: „Rengeteg pénzt ad ki rájuk az állam, vagyis maga meg én… Az utolsó életévben költi rájuk a legtöbb pénzt az egészségbiztosító… Amikor már úgyis mindegy… Ésszerűtlen az egész… Azt kéne támogatni, aki egészséges, és még hasznos a társadalomra. Hát nem? Aki termel. Aki dolgozik. Mi értelme annyi pénzt kidobni hiába” [7]. Rajtuk kívül jelen van még a Nő is, aki szintén több mint fél év után jött el látogatóba hozzátartozójához. A Feleséghez hasonlóan ő is folyton magyarázkodik az elmaradt látogatás miatt: „Jöttem volna már előbb is, de nem tudtam beosztani… Mindig úgy volt, hogy a jövő héten… Az ember néha nem érzékeli az időt… (Csönd) Voltam már itt úgy, hogy itt is aludtam, de most még ma vissza kell mennem” [7]. Találóan fogalmaz Koltai Tamás, amikor azt írja kritikájában: „Idősek otthonába visszük a szüleinket – igen, mi visszük, a Férj, a Feleség, a Nő, az Anya, a Lány személytelenek, mi vagyunk ők –, mert nem tudunk velük mit kezdeni, mert kell a lakásuk, mert képtelenek vagyunk velük együtt élni” [3]. A Feleség folyamatosan családi helyzetével, a gyerekneveléssel takaródzik, míg a Nő egyszerűen csak nem tudott mit kezdeni a kialakult helyzettel. Habár mindkettőjüknek bűntudata van tettükkel kapcsolatban, végül megnyugtatják magukat és arra a következtetésre jutnak, hogy helyes döntést hoztak, hiszen ez a hely csodás és ez biztosan mindenért kárpótolja szeretteiket. Hidas Judit a fő cselekményszál mellett kibontakozó mellékszálakat mikrotragédiáknak nevezi. A Férj és a Feleség a középosztálybeli családmodell tökéletes megtestesítői, akik az energiájukat abba fektetik, hogy anyagilag biztos lábon álljon a családjuk, megalapozzák gyermekeik jövőjét. Abba azonban nem gondolnak bele, hogy talán egy napon tulajdon gyerekeik, is ugyanúgy öregek otthonába dugják majd őket, akárcsak a Feleség az édesapját [2]. Spiró behatóan foglalkozik a megváltozott szülő–gyermek kapcsolat viszontagságaival, amelyet leginkább az Anya és a Lány személyén keresztül mutat be. Az Anya az otthon új
159
lakója, lánya tiltakozása ellenére szeretne beköltözni, önként, mert meggyőződése, hogy terhére van a Lányának. „ANYA: „Én most fogok beköltözni. LÁNY: Az nem olyan biztos! – Nagyon jól elvan otthon, csak a fejébe vette!”„ANYA: Nem lehet követelni egy gyerektől, hogy áldozza fel magát. LÁNY: Követelni nem! ANYA: A fiatalok csak éljék a saját életüket” [7]. A Lány bármivel próbálkozik, nem tud hatni anyjára. Az Anya valószínűleg attól fél, hogy lánya nem tud a saját lábára állni, mert egész életében rá volt utalva. Hidas Judit szerint a Lány cselekedetei önféltésből adódnak, és emiatt szeretné édesanyját lebeszélni a beköltözésről. „Fél a magánytól és attól, hogy talán ideje lenne harminc évesen felnőni, saját lábra állni” [2]. Hiábavaló a próbálkozása, édesanyja nemhogy nem hallgat rá, de már a beköltözéshez szükséges űrlap kitöltésén foglalatoskodik, semmibe véve lánya intő szavait, miszerint az űrlap alapján csak ki akarják ismerni és ezáltal kifosztani. Érdekes közelebbről megvizsgálni a helyzetet, és a két szereplőt. Vajon, miért alakult ki közöttük ilyen ellenséges viszony? A Lányt tekinthetjük a dráma egyetlen olyan szereplőjének, aki hajlandó lenne gondoskodni szülőjéről, az, hogy ezt önzetlenül vagy önzésből tenné jelen esetben másodlagos. A Lány megnyilvánulásai mindenképpen pozitív színben tüntetik fel személyét. Az Anya mégis visszautasítja a közeledést. Nagy Imre szerint az Anya és a Lány külön kettőst alkot, mivel ebben a párosban inkább a Lány a kiszolgáltatott, az Anya pedig az önfejű, aki saját kudarcait a lányára vetíti, ezáltal „szeretetlen megvetése gyermeki szerepbe kényszerítette” [4, 622.]. Spiró György célja a szereplők egymás, és már-már önmaguk iránti érdektelensége, és a kiüresedett társas kapcsolatok ábrázolásával az, hogy bemutassa mennyire diszfunkcionális a XXI. század magyar társadalma. A Príma környék tökéletes társadalmi kép arról, hogy az emberi közöny, önámítás, hatalmi játszmák és a pénzéhség mennyire behálózza mindennapjainkat, nem törődve azzal, végül mennyi áldozattal is jár. Azt a társadalmi válságot mutatja be, amely az élet minden területén jelen van, olyan égető problémákat boncolgat, amelyek megoldásra várnak. Felhasznált szakirodalom: 1. 2.
3.
Almási Miklós. Nézővizsga. Spiró György: Príma környék. 2012. Forrás:http://www.kritikaonline.hu/kritika_12novem-decem_almasi.html Hidas Judit. Mindannyiunkról mindannyiunknak. Spiró György: Príma környék – Pesti Színház. Forrás:http://www.prae.hu/index.php?route=article/article&aid=5725L Koltai Tamás. Önáltatók// Élet és Irodalom LVI. évfolyam, 47. szám, 2012. november 23. Forrás: http://www.szinhaziadattar.hu:8181/_pdf/028123.pdf 160
4. 5. 6.
7.
Nagy Imre. A csenderes. Spiró György: Príma környék – Pécsi Harmadik Színház //Színház, 2013, 56. évfolyam, 6. szám, 622. o. Radnóti Zsuzsa. Spiró György – Korszakok krónikása //Radnóti Zsuzsa: Lázadó dramaturgiák. − Bp.: Palatinus Kiadó, 2003. – 334. o. Soóky László. Nagypapavadászat // Irodalmi szemle. 1. szám, 2013. Forrás:http://www.irodalmiszemle.bici.sk/lapszamok/2013/2013-januar/1551sooky-laszlo-nagypapavadaszat Spiró György. Príma környék (Édes otthon) című tragikomédia. Mozgó Világ 38. évf. 1. sz. 2012. Forrás:http://epa.oszk.hu/01300/01326/00135/MV_EPA01326_2012_01_04.htm Резюме
Тема нашої статті «Зміни у людських взаєминах у ХХІ столітті на основі драми "Príma környék" Дєрдя Шпірова». У статті йдеться про проблему людського відчуження, ознакою якого є й наявність будинків для пристарілих. Для більшого розуміння теми ми окреслили розвиток суспільного життя у ХХ–ХХІ столітті, а також розвиток людських взаємовідносин у ХХІ столітті на основі досліджуваного твору.
ZÉKÁNY KRISZTINA A nyelvemlékek nyelvi elemzéséről A nyelvtörténettel csak más társtudományok ismerete mellett érdemes foglalkozni. Az alábbi előismeretekkel feltétlenül rendelkeznünk kell ahhoz, hogy elkezdjük, jelen esetben a nyelvemlékes kor hangtanának, szókincstanának, írásgyakorlatainak a vizsgálatát: – Az írás története; – A magyarok eredete, származáselméleteke, kapcsolatuk más népekkel és kultúrákkal, ennek nyomai a nyelvben; – A magyarok történelme, hitviták, világtörténelem; – Folklór, régi magyar irodalom; – A mai magyar nyelv rendszere. A nyelvtörténet legfontosabb forrásanyagai a nyelvemlékek, ezért szinte felfedezésük időpontjában megkezdődik egy komoly tudományos munka, amely az irat tartalmán kívül hitelességét, eredetiségét, nyelvezetének jellegzetességeit vizsgálja. Először is ajánlatos a tárgyalandó (vagy legalábbis a hozzá hasonló típusú) nyelvemlék szakirodalmával megismerkedni. Egy-egy nyelvemléknek ugyanis néha többféle magyarázata is lehetséges. A nyelvemlékek bárminemű elemzésekor a diák legjobb „barátja” a TESz.
161
A nyelvemléket vizsgálhatjuk részlegesen, azaz csak egy-egy részletproblémáját, egy egy speciális nyelvtörténeti sajátosságát, pl. a nyelvemlék magán- és mássalhangzórendszerét, esetleg csak az igeragozását, vagy névszóképzését stb. Az egyetemi hallgatók többnyire ilyen feladatokat kapnak a nyelvtörténeti gyakorlati foglalkozásokon, néha szakdolgozatot és diplomamunkát is írnak egy-egy nyelvemlék sajátos nyelvi jellegzetességéről. Ha a nyelvemléket hangtani, szótani és mondattani szempontból is tanulmányozzák, ezt teljes elemzésnek nevezzük. Főképpen akkor alkalmazunk teljes elemzést, ha meg akarjuk állapítani a nyelvemlék keletkezési idejét, helyét, meghatározni szövegének íróját, azt, hogy eredeti vagy másodlagos példánnyal van-e dolgunk. Az elemzésnek bizonyos sorrendje van, tulajdonképpen három mozzanata: I. külső elemzés, II. belső elemzés, III. a nyelvemlékek szövegeinek összehasonlítása, és az elemzés összegzése. I. A külső elemzés alkalmával megállapítjuk, hogy az alábbi kritériumok melyikének felel meg a nyelvemlék: 1. Az írás módja szerint (fába, kőbe, téglába, kézirat, nyomtatvány stb.). 2. Az írásuk tárgya szerint (alapító-, adománylevelek, végrendeletek, egyházi okirat, vers, lapszéli jegyzet stb.). 3. A nyelvemlék típusa szerint (szórvány-, szövegemlék, glossza, tárgylajstrom, nyelvtanok stb.). 4. Az írásrendszere szerint (arab, görög, latin, gót, cirill). 5. Külső közvetett kritériumok: a papír jellege, vízjele, a tinta minősége, a könyv kötése szerint stb.
Belső elemzés:
II.
1. A helyesírás szempontjából: igyekezzünk megállapítani a magánhangzók és a mássalhangzók jelölésének sajátosságait. A nagy- és a kisbetűk, valamint az egybeírás és a különírás helyesírási sajátosságait. Az írásjelek jellegzetes használatát, az elválasztás, valamint a szavak rövidítésének típusait. A kiejtés és a szóelemzés, továbbá az egyszerűsítés helyesírási elvei érvényesítésének mértékét. Összegezzük az eredményeket. 2. A nyelvemlékek hangtani vizsgálata: a)
a mássalhangzók minőségi (vokalizáció, palatalizáció, depalatalizáció, affrikálódás,
dezaffrikáció, 162
spirantizálódás,
zöngülés,
zöngétlenülés,
asszociációs hangváltozások) és mennyiségi (a mássalhangzók kiesése, betoldása, megnyúlása, valamint a mássalhangzótorlódások és azok feloldásai), változásai szerint. b)
Az elemzett szöveg mássalhangzórendszere.
c)
Az egyszerű magánhangzók minőségi (a nyíltabbá válás, zártabbá válás, labializáció, delabializáció, hasonulás, elhasonulás) és mennyiségi (nyúlás, rövidülés, kétnyíltszótagos tendencia, hanghézag) változásai szerint.
d)
A régi nyelvemlékekben a szóvégi sorvadó magánhangzók vizsgálata.
e)
Az elemzett szöveg magánhangzórendszere.
Az eredmények összegzése.
3.
A nyelvemlék szótani vizsgálata: a)
A nyelvemlék szavainak jelentéstörténete (a jelentés terjedelme, tartalma, bővülése, szűkülése, a valóságelemek érintkezése és hasonlósága, az érintkezésen
és
a
hasonlóságon
alapuló
átvitelek,
több
ütemű
jelentésváltozások, a jelentésváltozások okai, a régi és az új jelentés viszonya, a szóhangulat változása). b)
A szófajok történeti sajátosságai a szövegben (természete, kettős szófajiságú szók, szófaji változások).
c)
Fogalomjelölő szófajok a szövegben.
d)
Egyéb szófajok állapota.
e)
A szótövek történeti szempontú vizsgálata: hangrendi átcsapás, szóvegyülés, összetétel, képzés, elvonás, a szó szerkezeti vizsgálata.
f)
A névszótövek (egyalakú és többalakú tövek, hangzónyújtó tövek, hangzótoldó és hangzóvesztő tövek a szövegben, a hangzórövidítő tövek típusai).
g)
Az igetövek elemzése a szövegben (többalakú változatlan tövek, hangzónyújtó, hangzóvesztő és hangzótoldó tövek, a j-vel, l-lel, sz-szel és dvel váltakoztató v-s tövű igék ). 163
h)
Igeképzés igéből (gyakorító, mozzanatos és visszaható, egyszerű és összetett igeképzők azonos és nem azonos elemekből).
i)
Igeképzés névszóból (egyszerű és összetett igeképzők).
j)
Névszóképzés névszóból (egyszerű és összetett képzők, főnévi, melléknévi, határozói igenevek képzői).
k)
Névszóképzés névszóból (egyszerű és összetett képzők, melléknévképzés, névmásképzés, játszi szóképzés, a nyelvújítás szóképzése, a jövevényszók szóképzése, agglutinációs vagy adaptációs módon keletkezett a képző, produktív-e vagy elhomályosult, lappangó jellegű a képző, esetleg van-e poliszemantizmusa a képzőnek?).
l)
A nyelvemlék szóanyagának eredete szerint (finnugor vagy a magyar nyelv önálló életében keletkezett szavak, idegen eredetű szavak (iráni, alán, mongol, perzsa, török (négy réteg), latin, francia, olasz, román, szláv, német jövevényszavak, átvételük hangtani és művelődéstörténeti kritériumai).
m)
4.
A szótani sajátosságok összegzése.
a nyelvemlék mondattani elemzése: a)
A vizsgált szöveg mondatainak viszonyító eszközei és azok sajátosságai (névszójelek, igejelek, névszóragok, igeragok, továbbá névutók, kötőszók, segédigék elemzése).
b)
Az elemzett szöveg sajátos szószerkezetei (alanyos, tárgyas, határozós, jelzős szószerkezetek jellegzetességei).
c)
A szöveg mondatainak elemzése a lélektani folyamatok szempontjából (kijelentő, kérdő, felkiáltó,felszólító és óhajtó), tartalmának pozitív vagy negatív volta szerint (állító, tagadó), tartalmának feltételtől függő vagy független volta szerint (feltétlen, feltételes mondat), szerkezeti felépítése szerint (egytagú mondat, tőmondat, bővített mondat és összetett mondatok két típusa, mellérendelt, kapcsolatos, ellentétes, választó, következtető, magyarázó) és alárendelt mondatok (alanyi, állítmányi, tárgyi, különféle határozói és jelzői mellékmondatok).
164
d)
Sajátos jelentéstartalmú mellékmondatok (hasonlító, következményes, feltételes, megengedő mellékmondatok).
A mondattani elemzés összegzése. III. A nyelvemlékek szövegeinek összehasonlítása és az elemzés összegzése. Az elemzett nyelvemlék hangtani, szótani és mondattani eredményeit rendkívül tanulságos összevetni, összehasonlítani egy másik, korábbi, későbbi vagy egykorú nyelvemlékkel. Ajánlatos még a megfelelő nyelvjárási szöveggel is egyeztetni, és kimutatni a két szöveg azonosságait és különbségeit. A nyelvemlékek összehasonlítása nem csak a részleges, hanem a teljes elemzésével is nagyon fontos akkor, ha meg akarjuk állapítani az elemzett szöveg keletkezési idejét és helyét, sőt akkor is ajánlatos összevetni, összehasonlítani más szöveggel az elemzett anyagot, ha meg akarjuk tudni, hogy ki írta, eredeti vagy másodlagos példánnyal van-e dolgunk. Természetesen figyelembe vesszük a két elemzett szöveg külső és belső elemzése útján kapott eredményeket. Végső soron ezek azonos és nem azonos jegyei alapján döntünk, illetve dönthetünk a nyelvemlék megírásának idejéről és helyéről, és végül eredetiségéről is, ami lényegében már a nyelvemlék elemzésének végső összegzését is jelenti. A felhasznált szakirodalom jegyzéke: 1. A. Jászó Anna (szerk.) A magyar nyelv könyve –Budapest: Trezor Kiadó, 2004. 2. Adamikné Jászó Anna – Hangay Zoltán. Nyelvi elemzések kézikönyve.–Szeged: Mozaik Oktatási Stúdió, 1995. 3. Borbély E. – Zékány K.: A mai magyar nyelv morfológiája Szófaji elemzés (Alapszófajok) Módszertani segédeszköz az ungvári egyetem másodéves magyar szakos hallgatóinak. – Ungvár. 2006. – 32 o. 4. Borbély E. – Zékány K.: A mai magyar nyelv morfológiája. Szófaji elemzés 2. Módszertani segédeszköz az ungvári egyetem másodéves magyar szakos hallgatóinak. – Ungvár 2009. – 28 o. 5. Keszler Borbála (szerk.) 1994. Mai Budapest:Nemzeti Tankönyvkiadó,1994
magyar
nyelvi
gyakorlatok
I.
–
6. Keszler Borbála (szerk.). Magyar grammatika. –Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó. 2000. (MGr.) 7. Zékány K.: A magyar nyelvtörténeti hangváltozások rendszere. Gyakorlati segédkönyv.–Ungvár, 2011. –94 o.
165
8. Zékány K.: Magyar nyelvtörténet 1. rész (A magyar nyelv története a XVII. századig) Gyakorlati segédkönyv az ungvári egyetem másodéves magyar szakos hallgatóinak– Ungvár, 2009. –58 o. Pезюме У статті розглядається аналіз угорськомовних письмових пам'яток з точки зору історичної граматики. Аналіз складається з трьох частин: зовнішній, внутрішній та порівняльний аналіз. Фонетичні, морфологічні та синтаксичні висновки досліджуваних історичних пам'яток варто порівняти з пам'ятками інших періодів для виявлення розвитку або зникнення мовних особливостей.
166
MAGYAR TÖRTÉNELEM ÉS EURÓPAI INTEGRÁCIÓ TANSZÉK
BACSÓ RÓBERT A makro- és mikroprudenciális szabályozás sajátosságai A makroprudenciális politika és makroprudenciális szabályozás fogalmát számos tudományos műben azonosként értelmezik, holott tartalmuk teljesen eltérő. Mielőtt tehát kitérnénk a makroprudenciális politika elemzésére, megpróbáljuk pontosítani a fenti kifejezéseket. A gazdaság állami szabályozásával foglalkozó tankönyvben az állami gazdaságpolitikát a gazdasági folyamatokra makro- és mikroszinten történő céltudatos befolyásolási stratégiaként, egy bizonyos társadalmi berendezés gazdasági fejlődése feltételeinek a megteremtését és tökéletesítését célzó fogalomként határozzák meg. A gazdaság állami szabályozásának célzatossága valójában az állami gazdaságpolitika tartalmától függ és az állami gazdaságpolitika fogalmánál szűkebb, mivel a gazdaság állami szabályozása Sz. P. Gubin szerint – az illetékes szervek által gyakorolt állami tevékenység, amely az állami gazdaságpolitika megvalósítására hivatott. E.F. Grecsnyeva szintén csatlakozik e véleményhez, kifejti, hogy a gazdaságpolitika fogalma kölcsönösen összefügg az állam gazdasági stratégiai irányvonalával. Körülírja az elveket, amelyek az állam viselkedésének alapvető jellemzőiként szolgálnak gazdasági viszonylatban. Ezenkívül az állami szabályozás fogalma szoros kapcsolatban áll a gazdasági folyamatok szabályozására irányuló konkrét intézkedésekkel a gazdaságpolitika fő céljainak megfelelően. Mindent összevetve levonhatjuk a következtetést, miszerint a makroprudenciális politika fogalma elméletileg tágabb a makroprudenciális szabályozásnál. Ez utóbbiról kizárólag a makroprudenciális politika megvalósításának eszközeként beszélhetünk, és a kettőt semmiképpen sem értelmezhetjük azonosként. Eltekintve attól, hogy a makroprudenciális politika fogalma és gyakorlati jelentősége csak a XX. század végén terjedt el széles körben, kialakulásának kezdetét sokkal korábbra tehetjük. A kifejezés nemzetközi szinten 1979-ben hangzott el először a Bázeli Bankfelügyeleti
167
Bizottság elődjének (Cook-bizottság) ülésén. A bizottság egy projektet mutatott be statisztikai adatok gyűjtéséről a nemzetközi hitelezés terén, valamint felvetette a mikro- és makroproblémák fúziójának kérdését, a fenti kifejezés pedig a résztvevők számára egy sajátságos kódként szolgált. Azonban az 1990-es évek ázsiai krízisét követően a kifejezés mind szélesebb körben elterjedt, s az IMF is elkezdte használni. Így például az IMF 2000-ben kidolgozta a „makroprudenciális indikátorokat”, amit egy évvel később „pénzügyi stabilitási mutatónak” neveztek el. Határozzuk meg tehát, mi is az a makroprudenciális politika. Elemezve a honi és a külföldi tudósok meghatározását a makroprudenciális politikának fogalmát illetően, azokat különítettük el, amelyek, véleményünk szerint legteljesebben fejezik ki a tartalmát. Ezt az 1. számú táblázatban szemléltetjük. 1. számú táblázat. A makroprudenciális politika fogalmának meghatározása különböző szerzők értelmezésében Szerző A. Terner
O. Petrik D. Volker
D. Cavallo
Meghatározás A makroprudenciális politika (macroprudential policy) – megelőzési intézkedések sora, ami a rendszerszerű pénzügyi válság minimalizálására irányul, azaz egy olyan helyzet kialakulási kockázatának csökkentésére, amely a pénzügyi szektor jelentős részének fizetésképtelenségéhez, likviditásának elvesztéséhez vezet, ennek következtében monetáris szabályozás, illetve prudenciális felügyelet nélkül működésképtelenné válik. A makroprudenciális politika – prudenciális eszközök kialakítása és alkalmazása a rendszerszerű kockázatok korlátozására. A makroprudenciális politika a pénzügyi rendszer stabilitásának emelésére, illetőleg a rendszerszerű kockázatok enyhítésére irányul, amelyek a pénzügyi rendszer közepén kialakulhatnak és terjedhetnek a pénzügyi intézmények összefonódása és prociklikus intézkedések révén. A makroprudenciális politika felügyelet, értékelés, megfelelő politikai intézkedések gyakorlására és meghozatalára létjogosult a pénzügyi rendszer egészének és egyes intézmények, vagy bizonyos gazdasági intézkedések fejlesztésének érdekében.
Kielemezve a fenti meghatározásokat, megformálódott bennünk a saját véleményünk a makroprudenciális politika kapcsán: a makroprudenciális politika általános állami szinten elfogadott és alkalmazott, egyeztetett megelőzési intézkedések komplexe, ami a rendszerszerű pénzügyi kockázatok minimalizálására, valamint az egész ország, és nem csak egyes alkotóelemei pénzügyi rendszerének stabilitására irányul. A Harmincak Tanácsadó Csoportja 2010 októberében kidolgozta a makroprudenciális politika úgynevezett használati utasítását, amelyben megjelölte négy kulcsfontosságú jellemzőjét: 168
a pénzügyi rendszer stabilitásáért való általános felelősség;
a rendszerszerű kockázatok korlátozása;
konkrét eszköztár alkalmazása;
más pénzügyileg stabil intézményekkel való együttműködés.
A makroprudenciális politika tárgya a szemtől szembeni viszony lesz, ami a pénzügyi közvetítők, piacok, a pénzügyi piac infrastruktúrájának intézményei, illetve a reális szektorok és a pénzügyi rendszer között alakul ki. A makroprudenciális politika szubjektumai a pénzügyi intézmények, amelyeket ez a politika megcélzott. A pénzügyi szabályozás alapelveiről szóló beszámolóban leszögezték, hogy a makroprudenciális politika alanya lehet olyan pénzügyi intézmény, amely előidézhet rendszerszerű pénzügyi kockázatot. Bármely politika hatékonysága többnyire attól függ, hogy mennyire pontosan határozták meg a feladatait, mennyire jól érthetőek azok az állami szabályozási szervek számára. A makroprudenciális politika a legfontosabb feladatai közé sorolja az alábbiakat:
a pénzügyi rendszer stabilitásának támogatása az aggregált sokkokig, beleértve a recessziót és a külső sokkokat különféle pénzügyi eljárások által, amelyek a negatív sokk idején is elősegítenék a pénzügyi rendszer kapacitását a gazdasági hitelekre;
időben korlátozni a túlzott pénzügyi kockázatokat a hitelállomány túlzott növekedésének korlátozása által;
a pénzügyi ciklus egyeztetése: a pénzügyi eszközök piaci forgalmazásának megelőzése, amennyiben veszélyeztetik a pénzügyi rendszer stabilitását.
A makroprudenciális politikának egyéb jellemzői is vannak. Mivel szerkezetileg a makroprudenciális szabályozáson alapszik, meg kell határoznia a tevékenységi normákat, amelyek elegendő likviditással és saját tőkével biztosítják az egyes bankokat, hogy önállóan oldják meg a sokk által előidézett helyzetet. Eközben a pénzügyi rendszer ciklikus ingadozása folyamán, amikor a piaci alanyok sokk-hatásnak vannak kitéve, esetlegesen kevés a mikroprudenciális norma. Viszont a makroprudenciális politika azt is figyelembe veszi, amit a mikroprudenciális tagad. Szem előtt tartja a rendszert képző résztvevőket, a kapcsolataikat, amelyek a válság idején dominóeffektusként hatnak. Az összehasonlító jellemzést a 2. számú táblázat szemlélteti részletesen. Összegezve: az alábbi sajátosságokban tehetünk különbséget a makroprudenciális és a mikroprudenciális politika között:
a pénzügyi szektor stabilitásának elemzése aggregált, nem egyes szervezetek szintjén történik; 169
nem csak a bankokat, hanem az egész pénzügyi szektort veszik figyelembe;
elemzik a rendszerképző résztvevők együttműködését a dominóeffektus megelőzése érdekében;
a makroprudenciális elemzés jelentősége: ennek alapján fogadnak el határozatokat az irányvonal megváltoztatásáról, illetve a felügyeletről.
2. számú táblázat. A makro- és mikroprudenciális politika összehasonlító jellemzése Jellemzés Makroprudenciális politika Mikroprudenciális politika Végső cél A pénzügyi válság A betétesek és a hitelezők következtében adódott érdekeinek védelme instabilitási költségek csökkentése Köztes cél A pénzügyi stabilitás támogatása Az egyes bankok csődbejutásának megakadályozása Makrogazdasági A makrogazdasági feltételeket A makrogazdasági feltételeket tényező endogén tényezőként vizsgálják exogén tényezőként vizsgálják Kockázati modell a Általános és rendszeres sokkok Specifikus sokkok pénzügyi szektorban A kilátások A kockázatok értékelése alapján A formális beszámoló alapján értékelése létrejött valószínűségi kialakított hozzáállás, első helyen a megközelítés, a hangsúly a belső és egyéb ellenőrzés áll forgatókönyv- elemzésre irányúl A piaci alanyok Fundamentális tényezők Nem veszik figyelembe kapcsolatai és általános kockázatai A prudenciális „Fentről lefelé” irányuló „Lentről felfelé” irányuló elemzés: a normák beállítása elemzés: a pénzügyi szektor piacgazdaság egyes résztvevői rendszerszerű sokkjainak kockázatainak megfigyelése, megfigyelése információk közzététele Információ Az értékelés széles körű Szabványosított, bizalmas jelentések közzététele terjesztése, különös tekintettel a és információk felügyeleti célokra pénzügyi stabilitásra, a makroprudenciális indikátorokra, a modellek korai figyelmeztető jelei A makroprudenciális eszközöket a makroprudenciális politikán belül alkalmazott szabályozási módszerek a rendszerszerű pénzügyi válság irányítására alkalmazzák. Amint azt korábban megjegyeztük, a makroprudenciális politika eszköztára a mikroprudenciális szabályozáson alapszik, mivel közös prudenciális normákat alkalmaz – ide tartozik az egyensúlyi értékelés, a kockázatok korlátozása, a tőke és a likviditás iránti követelmény. A 170
Harmincak Csoportja a makroprudenciális politika eszköztárának két megközelítését jelölte ki: a változó és az állandó eszközök alkalmazását. Az első a prudenciális normákra fekteti a fő hangsúlyt, amit az idő variál. A második állandó, kötelező normatívák alkalmazását írja elő. A Csoport eközben kihangsúlyozza, hogy mindkét eljárás alkalmazása nélkülözhetetlen feltétele a makroprudenciális politika sikeres teljesítésének. A Harmincak Csoportjának szakértői által javasolt eszközök osztályozása a szabályozást a makroprudenciális politika tárgyától függően irányozza elő. Megvizsgálva a 3. számú táblázatban feltüntetett osztályozást, érdemes levonni azt a következtetést, hogy a javasolt eszközök a pénzügyi rendszer stabilitásának emelésére irányulnak a rendszerszerű kockázattal szemben, illetőleg a belső kockázatok következményeinek enyhítésére, amelyek a fent említett dominóeffektus révén alakulnak ki. Másrészt nem biztosítják a gazdaság ciklikus fejlődésével kapcsolatos következmények elkerülését. 3. számú táblázat. A makroprudenciális politika eszközeinek osztályozása a Harmincak Csoportjának módszere alapján A szabályozás tárgya Hitelbővítés Tőkeáttétel
Likviditás (fizetőképesség)
Eszköz A hitel és a fedezet dinamikus aránya Anticiklikus tőkepuffer. A tőkemegfelelés értékelésének stressz-tesztje. Bruttó tőkeáttétel (a tőke és a tényleges vagyon aránya). A súlyfaktor megnövekedett kockázata a tőke-megfelelési mutatónak értelmében az értékpapírok kereskedési csomagját figyelembe véve. Pótlólagos tőkepuffer. A hosszú lejáratú hitel és hosszú lejáratú kötelezettség arányának normatívája. A rövid lejáratú hitel és rövid lejáratú kötelezettség arányának normatívája.
A makroprudenciális eszközök másféle osztályozása is létezik, amelyet a Globális Pénzügyi Rendszer Bizottsága dolgozott ki, a gyakorlatban pedig a Nemzetközi Fizetések Bankja alkalmazza (4. számú táblázat). Ez az osztályozás pótlólagos puffer- követelményeket tartalmaz a tőkét és a likviditást illetően, a tőkeáttétel korlátozását különféle jellegzetes pénzügyi követelmények szerint, a követelmények és a kötelezettségek közötti eltérés korlátozását a határidőt és a valutát illetően, valamint speciális követelményeket támaszt a pénzügyi piac infrastruktúrájának intézményei iránt. Előnye abban rejlik, hogy az általa javasolt makroprudenciális eszközök egyidejűleg alkalmazhatóak mind a pénzügyi stabilitás támogatására, mind pedig a pénzügyi ciklus kiegyenlítésére. 4. számú táblázat. A Globális Pénzügyi Rendszer Bizottsága által kidolgozott makroprudenciális politika eszközeinek osztályozása 171
Bankok Instabil ágazat
Pénzügyi tőkeáttétel
Likviditási és piaci kockázat
A rendszerképző játékosok egymásrautaltsága
A mérleg szerkezete
Bankon kívüli Hitelbefektetők követelmények
*a hitelkeret összege arányának korlátozása és annak biztosítása; *a kamatfizetések arányának és a hitelfelvevő jövedelmének korlátozása; *a követelések és a kötelezettségek határideje közötti eltérés korlátozása *a likviditás *a pénzügyi normalizálása; eszközök *a devizahitelezés értékelésének korlátozása; szabályai * a követelések és a kötelezettségek határideje közötti eltérés korlátozása; *a devizapozíció korlátozása *kockázati koncentrációhatárértékek; *további tőkekövetelmények; *követelmények a leányvállalatokkal szemben
Az értékpapírpiac résztvevői
Az infrastrukt úra intézmény ei
tőkekorlátozás és minimális kedvezmény
*tőkemegfelelési ráta; *a súlyfaktorok kockázata; *tartalékolási kötelezettség esetleges veszteségekre; *a nyereség felosztásának korlátozása; *a hitelállomány növekedésének korlátozása
a devizanyíltpiaci pozíció műveletek korlátozása lebonyolítás a a központi bankban
követelmé -nyek a devizakereskedés résztvevői -hez (garanciaalap, előzetes letét) követelmé -nyek a központi szerződő felekkel szemben
Véleményünk szerint egyik vagy másik makroprudenciális eszköz lehet találó vagy hatékony bizonyos gazdasági és piaci feltételek mellett: fejlett gazdasággal rendelkezik-e az adott ország, esetleg fejlődő ország, mennyire súlyosak az állami adósságok, van- e lehetőség támogatni az összkeresletet vagy biztosítani a költségvetési konszolidációt. Ebben az esetben különböző szintek is szóba kerülnek: regionális, nemzeti, globális.
172
A makroprudenciális politika céljait és intézkedéseit törvényerőre kell emelni a felelősség megfelelő elosztásával együtt. Megvalósításáért felelhet egyetlen szabályozó vagy megoszthatják több államszerv között. A világ gyakorlati tapasztalatai a makroprudenciális politika három legelterjedtebb intézményi szervezésének modelljét mutatják: a makroprudenciális politika megvalósításáért a törvény által az ország központi bankja felel, és minden ezzel kapcsolatos határozatot kizárólag annak igazgatósága hoz meg (eszerint működik Csehországban, Malaysiában); a makroprudenciális politika lebonyolításáért a központi bankon belül megalakított speciális bizottság felel, amely az igazgatóságtól függetlenül tevékenykedik, de vele együttműködve (Nagy-Britannia); a makroprudenciális politikával a központi bankon kívül speciálisan létrehozott bizottság foglalkozik, ám a bank képviselői részt vesznek a munkában (Ausztrália, Franciaország, USA). Az intézményi modell kiválasztásánál feltétlenül figyelembe kell venni az ország feltételeit és az e téren meglévő sajátosságait. Összefoglalás. A kutatás eredményeit összegezve érdemes megjegyezni, hogy ma a makroprudenciális politika kidolgozásának, tökéletesítésének és megvalósításának kérdése a kormányok egyik legfontosabb feladatai között kell, hogy szerepeljen. Ugyanis kizárólag a hatékony makroprudenciális politika képes pénzügyi stabilitást biztosítani az országnak, teheti sebezhetetlenné a pénzügyi kockázatokkal szemben. A makroprudenciális politika nem lép a gazdaság hagyományos szabályozásának helyére, sőt, kiegészíti a mikprudenciális politikát instrumentális szinten, mivel aggregált, és nem egyes szervezetek szintjén működik. A makroprudenciális politika eszközei alkalmazásának két megközelítését különböztetik meg: változó és állandó eszközök szerinti megközelítés. Ám a Harmincak Csoportja kihangsúlyozza, hogy a sikeres makroprudenciális politika megvalósításához feltétlenül szükséges mindkét megközelítés alkalmazása. Felhasznált szakirodalom 1. Central Banking Publications: How countries Supervise their Banks, Insurers and Securities Markets (2012) 2. Goodhart C.A.E., Тsomocos D. (2012): Financial Stability in Practice, Vol. 2. Edward Elgar Publishing 3. Ingves S. et al (2011): „Central Bank Governance and Financial Stability” 4. Goodhart C.A.E., Schoenmaker D. (1995): „Should the Functions of Monetary Policy and Banking Supervision Be Separated?”, Oxford Economic Papers, New Series, Vol 47. 5. Merrouche O., Nier E.W. (2010): „What Caused the Global Financial Crisis? Evidence on the Build-up of Financial Imbalances 1999-2007”, IMF Working Paper 10/265 Summary The article provides a comparative analysis of macro- and microprudential policies in the context of their impact on the object and subject of regulation. Morphological 173
decomposition of the concept of macroprudential regulation has done. The conclusion about the need to combine both macro and microprudential policies has made for achievement of a balanced development of the state financial market.
BALLA ESZTER A korai Árpád-házi királyok törvénykezése Tudományos vezető: Zubánics László főelőadó Valószínűleg a honfoglaló magyarság mindennapjait is meghatározta egy mindenre kiterjedő szokásjog, azonban a magyar uralkodók közül Szent István volt az első, aki nyugateurópai mintára írásba foglaltatta a törvényhozás alapjait. István nagyfejedelemként 997-ben, édesapja, a keménykezű Géza halála után került a magyar nép élére [6, 177 ]. A nemzetközi elismeréshez azonban koronára volt szüksége, amelyért Astrik püspökkel az élén követséget küldött II. Szilveszter pápához. A koronázás időpontja mindmáig nem tisztázott, egyes kutatók szerint 1000. december 25-én, mások szerint 1001. január 1-én történt [1, 127-130]. Koronázása után nyomban hozzálátott az államszervezéshez. Uralkodásának időszaka kimagaslóan fontos része volt a magyar államalapítás folyamatának. A kereszténység felvétele mellett ekkor ment végbe a gazdasági és társadalmi élet szabályozása. Tevékenységének külső ismertetőjele az oklevélkiadás, illetve az írásba foglalt törvényhozás volt. Szent István Szent István nevével tíz oklevél maradt fenn, de ezek közül csak négy – a pannonhalmi, a pécsi, a veszprémi és a veszprémvölgyi – köthető valóban a királyhoz. Ezek az oklevelek monostorok és apátságok alapításáról, illetve az azoknak tett adományokról szólnak [4, 267]. Szent István nevéhez fűződik az első írott törvénytár létrehozása Magyarországon. A pogányság időszakában ugyanis még az íratlan szokásjog volt érvényben. István királynak két törvénykönyve ismeretes, ezek csupán másolatokban maradtak fenn a XII. századi Admonti-, a XV. századi Thuróczi-, valamint a XVI. században készült Ilosvai- és Kollár-kódexben. Az első törvénykönyv, amely 35 szakaszból áll, lényegében bűntető törvénykönyv, s valószínűleg István uralkodásának kezdeti szakaszában keletkezett. A második, 21 szakaszos dekrétum az első kiegészítése, amellyel kapcsolatban az az elterjedt nézet, hogy Vazul összeesküvése, tehát 1031–1032 után írták, de ezzel kapcsolatban aggályok merültek fel, mivel Vazul a király, nem a királyság ellen támadt, másrészről pedig az egyházi tizedfizetés beiktatása 1031-ben túl késői dátum [ 10, 802-804 ]. 174
Magukon a törvényeken erősen érezhető a frank-bajor hatás [ 6, 227 ]. Többségükben az egyházak jogairól és a magántulajdon védelméről szólnak. Az első törvénykönyv 35 szakasza közül 20, a második törvénykönyv 21 szakasza közül pedig 11 szól a magántulajdon védelméről. Több cikkely szól a keresztény vallásgyakorlásról és a vallás megtartásáról – a király szigorúan ráparancsolt a népre, hogy vegyék fel a kereszténységet, s üldözőbe vette azokat az embereket, akik még mindig pogány szokásoknak hódoltak. A szentistváni dekrétumok foglalkoznak a szolgákra, rabszolgákra és szabadokra vonatkozó rendeletekkel. A szabad ember meggyilkolása esetében egységes volt a büntetés, a szolgáknál viszont attól függött, hogy mennyi volt a szolga értéke: „Ha pedig szabad öli meg valakinek a szolgáját, adjon más szolgát, vagy az értékét térítse meg, és az egyházi törvények szerint vezekeljen” [7, 22]. A szolgát a gazdája fel is szabadíthatta, ha pedig ez megtörtént, már senki nem taszíthatta újra szolgaságba. Más törvényekben viszont előírják, hogy a szabad is szolgasorba kerülhetett bizonyos bűnök elkövetése következtében. A törvényalkotó Szent István emellett foglalkozott a családi élettel, az özvegyekkel, az árvákkal, a szabadok és szolgák házasságával és az asszonyok tolvajlásával, de rendelkezett a boszorkányság és varázslás büntetéséről is: „Ha valami boszorkányt találnak, bírói szokás szerintvezessék az egyházba, és adják át a papnak böjtölés végett és a hitben való oktatásra, böjtölés után pedig menjen haza. Ha másodszor is ugyanabban a bűnben találják, hasonló vezeklésnek vessék alá, vezeklés után pedig az egyház kulcsát a mellére, homlokára és a vállai közé kereszt alakjában süssék rá, és menjen haza. Ha pedig harmadszor is, adják át a bíráknak. ” [ 7, 24-25 ]. László király 1077-ben lépett trónra, helyreállította a trónviszályok következtében meggyengült ország rendjét, erélyes uralkodásának köszönhetően az ország visszanyerte korábbi erejét és gazdagságát. Uralkodása alatt megszilárdult a kereszténység Magyarországon [3, 63-64 ]. Összesen három törvénykönyve maradt az utókorra XV–XVI. századi másolatok formájában. A törvénykönyvek keletkezésének pontos dátumát nem ismerjük, kivéve az 1092ben a szabolcsi zsinaton elfogadott úgynevezett első törvénykönyvet [ 5, 13 ]. Ez a törvénykönyv 42 cikkelyt tartalmaz, amelyek többsége vallási és egyházi témákat érint. A második törvénykönyv 18 cikkelye többnyire a tolvajlással és az azokért kiszabott büntetésekkel foglalkozik, a harmadik törvénykönyv pedig 29 cikkelyt tartalmaz, és részben szintén a tolvajlás büntetésével, valamint a bíráskodásról szól. László a törvényeiben mind a gazdagokra, mind a szolgákra egyforma súlyú büntetést szabott ki. Törvényeinek több mint 60 %-a a magántulajdon elleni bűnökkel foglalkozik, 175
amelyek büntetése már sokkal szigorúbb volt, mint István korában. A leggyakoribb büntetési forma az orrlevágás, a megvakítás és az akasztás volt. István dekrétumaival szemben Lászlónál már gyakoribb a pénzben kiszabott büntetés. A III. törvénykönyv 29 cikkelyéből 14-ben van szó pénzbeli bírságról. Ez valószínűleg a pénzverés megindulásával magyarázható [2, 93-98]. Szent László szabályozta a kereskedelmet, amely jelentős jövedelmet biztosított a kincstár számára. Míg István idejében a vásárokat vasárnap tartották, László már elrendelte, hogy tegyék át hétköznapra. Erről szól első törvénykönyvének 16. cikkelye: „A szent zsinat parancsolja, hogy a ki vasárnap vásárt üt, bontsa el sátorát, a mint állitotta. 1. § Ha pedig ellenkezik, ötvenöt pénzt fizessen.” [11]. A bevételekből később tetemes adományokat juttatott az egyháznak is. László király törvényei védelmezték az egyházat is. Kötelezte az egyházi javakat eltulajdonító papokat, hogy háromszoros értékben térítsék meg a kárt, továbbá rendelkezik az egyháznak tett adomány visszavonhatatlanságáról, valamint az elveszett egyházi javak visszaszolgáltatásáról. A boszorkányok büntetését a törvény a püspökre bízta, hogy ítélkezzen felettük belátása szerint. A vizsgált korszak egyik jelentős személyisége az utókor által Könyves jelzővel illetett Kálmán király. 1096-ban foglalta el nagybátyja, Szent László trónját [9, 56 ], a történelemtudomány a Magyarországon később uralkodó Álmos-ág „befeketítése” miatt nem szentel kiemelt figyelmet személyiségének. Uralkodása idején folytatta az ország belső rendjének elődje által indított megszilárdítását. Törvényei széles látókörű és koncepciózus uralkodóra vallanak. Műveltségéről, humánus gondolkodásmódjáról tanúskodik egyházi és világi törvényhozása. Úgynevezett első, 84 cikkelyt tartalmazó törvénykönyvét a tarcali zsinaton fogadták el 1100 körül. Ennek a törvénykönyvnek elsődleges célja Szent István törvényeinek felülvizsgálata és a kor követelményeinek megfelelő módosítása volt. Ezekben a törvényekben Kálmán szabályozza a birtokjogot és a bíráskodást, valamint rendelkezik az adózásról és a nem keresztény vallásúakról. Mivel a lopás akkorra már megszűnt a társadalom alapvető kérdése lenni, ezért a törvényeiben már sokkal kevesebbet foglalkozik a tolvajlással (mindössze 8 alkalommal), mint elődei. A középkorban Kálmán páratlan műveltségéről tesz tanúságot egyik legismertebb és leggyakrabban idézett törvénye, amely kimondta „A boszorkányokról pedig, mivelhogy
176
nincsenek, semmi emlékezet ne legyen” [8]. Ma már tudjuk, hogy nem a keresztény, hanem a pogány néphit boszorkányaira, a strigákra gondolt ebben a törvényben. Első törvénykönyvének 16 cikkelye foglalkozik az egyházak helyzetével. Több cikkelyben is, szám szerint 15-ben a királyi hatalom erősítéséről, a királyi vagyon védelméről rendelkezik. Az izmaeliták (muszlim vallású, de Magyarországon élő bolgár, besenyő, kun, káliz, böszörmény népességről van szó – a szerző) helyzetével 4 törvény foglalkozik. Velük szemben az asszimilálás érdekében hozott rendeleteket: kötelezővé tette számukra a megkeresztelkedést, megtiltotta az egymás közti házasodást, kényszerítette őket a disznóhús fogyasztására. Ezzel szemben a zsidókat befogadta és megtűrte, de nem akarta őket beolvasztani és bár megengedte számukra a birtokszerzést és földjeik pogány rabszolgákkal való megművelését, de lakhelyüket szigorúan a püspöki városokra korlátozta. A 7 cikkelyből álló úgynevezett második törvénykönyve teljes egészében a zsidókról rendelkezik. Könyves Kálmán uralkodása második felében az esztergomi zsinaton egy 72 cikkelyből álló határozatot hoztak, amelyeknek csaknem mindegyike egyházi ügyekkel foglalkozik. A zsinati határozatok több pontban foglalkoztak a papok házasságával (VII. Gergely pápa kezdeményezésére egyre nagyobb teret hódít a papi nőtlenség, a cölibátus intézménye), többek között nem lehetett tovább pap az, aki másodszor nősült. Azok a papok, akik már házasok voltak, megtarthatták feleségüket, de akik nőtlenül lettek papok, azok már nem nősülhettek meg. Az európai gyakorlathoz hasonlóan a korai Árpád-házi királyok – István, László és Kálmán – törvényeiben fontos szerep jut a magántulajdon védelmének és a keresztény vallás megszilárdításának. Összességében elmondható, hogy Magyarország ezeknek az uralkodóknak köszönhetően kezdett Közép-Európa egyik legerősebb és legjelentősebb királyságává válni.
Jegyzetek: 1. Az államalapító/ Szerkesztette. Kristó Gyula. – Budapest: Zrínyi Katonai Kiadó, 1988. – 308 old. 2. Bakay Kornél. A magyar államalapítás. Szerk.: Heckenas Gusztáv. 22 kötet – 7. Könyv. – Budapest: Gondolat, 1978 – 240 old. 3. Bertényi Iván, Gyapay Gábor. Magyarország rövid története. – Budapest: Maecenas, 1992 – 643 old. 4. Győrffy György. István király és műve. – Budapest: Gondolat, 1977 – 666 old. 5. Győrffy György. László király emlékezete. – Budapest: Magyar Helikon, 1977 – 65 old. 6. Hóman Bálint, Szekfű Gyula. Magyar történet. V kötet – 1. Könyv. – Budapest: Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, 1935. – 685 old.
177
7. István király törvényei (1038, illetve 1060 előtt). Szent István I. törvénykönyve. In.: Szent István és az államalapítás. (Szerkesztette: Veszprémy László) – Budapest: Osiris, 2002. – 1927. old. 8. Kálmán Király Dekrétomainak Első Könyve. 57. Fejezet a boszorkányokról. Ezer év törvényei. [Online forrás] // Hozzáférés: http://1000ev.hu/index.php?a=3¶m=461 9. Magyar kódex. (Főszerkesztő: Stemler Gyula). 6 Kötet – 1. Könyv. Magyar művelődéstörténet a kezdetektől 1301-ig. – Budapest: Kossuth Kiadó, 1999 – 437. old. 10. Magyarország története. Előzmények és magyar történet 1242-ig I-II/ Szerkesztette: Székely György. – Budapest: Akadémiai Kiadó, 1984 – 802-1812. old. 11. Szent László Király Dekrétomainak Első Könyve. 16. Fejezet a vasárnap megszegéséről. Ezer év törvényei. [Online forrás] // Hozzáférés: http://www.1000ev.hu/index.php?a=3¶m=330 Резюме: У своїй статті в основному досліджую закони Святого Іштвана, Святого Ласлова і Кальмана, їхнє порівняння, за протягом довгого часу відбуванні зміни, від створення держави, до кінця королівства Кальмана. Крім того я також маю справу з дипломної видавничої діяльності Святого Іштвана. Ключові слова: закон, диплом, приватна власність, релігія.
BARA TÜNDE Az egyház általános jellemzése a VI―XI. században Tudományos vezető: Kulcsár Tímea főelőadó A középkort egyháztörténeti szempontból a 692-es II.trullai zsinattól Luther Márton fellépéséig számítjuk. A zsinaton már érzékelhetőek voltak a Kelet és Nyugat közötti ellentétek. A középkor az egyházi élet legtermékenyebb korszaka volt. Nagy szerepet játszott nem csupán a vallási, hanem a világ kulturális fejlődésében is. Mindemellett az egyházon keresztül szerette volna összekovácsolni Nyugat-Európa népeit. Munkám ezen belül azzal foglalkozik, hogy az egyházban milyen folyamatok játszódtak le a középkorba való belépésekor és a nagy skizmáig tárgyalja az eseményeket. A középkorra egyháztörténeti szempontból öt jellegzetes tulajdonság nevezhető meg: egyházközpontúság, egység, a belső ellentétek fokozódása, a szétfeszítő erők növekvő hatása és az egyház működésének minden téren való eredményessége. A középkor egyházközpontúságát legjobban a templomok szerepén keresztül lehet jellemezni. A városokban, a falvakban az egyházi élet központja a templom volt. Az embereknek kötelező volt részt venni az ünnepnapi vagy vasárnapi istentiszteleteken. Ezen felül pedig az emberek legfontosabb életeseményei is a templomhoz kötődtek, melyek a következők:
178
keresztelés, elsőáldozás, bérmálás, esküvő, a temetés előtti beszentelés és gyászmisék. Továbbá számos közéleti eseményt sem tudtak elképzelni az egyház részvétele nélkül.1 Néhány eseményről pontosabb képet kapunk, ha megnézzük annak leírását a rendelkezésre álló forrásokban is. Meg kell említeni rögtön EinhardNagy Károlyról írt művét2;I.Gelasius pápa levelét Anastasios császárhoz3; a ConstitutioRomanat 824-ből4; I.Ottó kiváltságlevelét a római egyház számára5.Szakirodalom szempontjából pedig olyan szerzőket kell megemlíteni, mint Szántó Konrád6, Adriányi Gábor7, Deák Viktória8, Félegyházi József9, Török József10, Farkas Ildikó11, Jean-Pierre Moisset12, Karl Heussi13, Евсевий Памфил14, Н.Д. Тальберг15. A korai középkor a nagy átalakulások, új formák kialakulásának, új vallási és valláspolitikai tényezők megjelenésének az időszaka. A nyugat-római birodalom felbomlása utáni zavaros időkben a jövő fejlődésének irányvonalai rajzolódtak ki. Az egyház is igyekezett alkalmazkodni az új körülményekhez, de megőrizte lényeges tulajdonságait. Mindeközben kialakított egy új életstílust egy új arculatot öltve magára.16 Az átalakulásnak, mely egy új korszak létrehozását volt elhivatott véghezvinni több lényeges tényezője volt. Említsük meg például a germánok, szlávok, magyarok megtérítését és azok gondolatvilágát; a germánok körében kialakult új társadalmi-gazdasági rendszert, a hűbériséget; a Bizánci Birodalom meggyengülését stb. A teológiai viták, a kulturális különbségek és a császárnak az egyházi életbe való beavatkozása folyamatos ellentéteket szült a nyugati és keleti egyház között. A növekvő Szántó Konrád. A keresztény középkor története.― Budapest: Katolikus Teológiai Főiskolai Jegyzetek, 1980.― 196 old. 2 Einhard. Vita Caroli Magni.// Középkori egyetemes történeti szöveggyűjtemény/ Szerk.: Sz. Jónás Ilona.―Budapest: Osiris Kiadó, 1999.―6 old. 3 I.Gelasius pápa levele Anastasios császárhoz.// Középkori egyetemes történeti szöveggyűjtemény/ Szerk.: Sz. Jónás Ilona.―Budapest: Osiris Kiadó, 1999.―1 old. 4 Constitutio Romana, 824.// Középkori egyetemes történeti szöveggyűjtemény/ Szerk.: Sz. Jónás Ilona.―Budapest: Osiris Kiadó, 1999.― 1 old. 5 I.Ottó kiváltságlevele a római egyház számára.// Középkori egyetemes történeti szöveggyűjtemény/ Szerk.: Sz. Jónás Ilona.―Budapest: Osiris Kiadó, 1999.―3 old. 6 Szántó Konrád. A keresztény középkor története.― Budapest: Katolikus Teológiai Főiskolai Jegyzetek, 1980―196 old. 7 Adriányi Gábor. Az egyháztörténet kézikönyve.― München: Aurora Könyvek, Emigrációs Kiadás, 1975― 286 old. 8 Deák Viktória. Egyetemes egyháztörténelem.― Budapest: 2006.― 99 old. 9 Félegyházi József. Az egyház a korai középkorban.― Budapest: Szent István Társulat, 1967.― 520 old. 10 Török József. Az egyház története a korai középkorban.― Budapest: Pázmány Péter Hittudományi Akadémia Jegyzete, 1984.― 233 old. 11 Farkas Ildikó. Az egyházszakadás, 1054.― História, 2006/2― 3 old. 12 Jean- Pierre Moisset. A katolicizmus története.― Pannonhalma: Bencés Kiadó, 2012.― 424 old. 13 Karl Heussi. Az egyháztörténet kézikönyve.― Budapest: Osiris Kiadó, 2000.― 591 old. 14 ЕвсевийПамфил. Церковнаяистория. / Пер. Н. Малинина. Ч. 1.― М., 1786.― 236 с. 15 ТальбергН. Д. История христианской Церкви, 2-е издание.― М., 1991.― 146 c. 16 Szántó Konrád. A keresztény középkor története.―Budapest: Katolikus Teológiai Főiskolai Jegyzetek, 1980.― 196 old. 1
179
feszültségek miatt többszöri szakítás ment végbe az egyházak között. Az egyiket az váltotta ki, hogy elmozdították hivatalából Aranyszájú Jánost 404-ben, majd ezt követően kétszer is száműzték. Eudoxia császárnő azért távolíttatta el, mert többször is szót emelt a császári udvar kicsapongásai ellen. Róma ezzel nem értett egyet és ez szakításhoz vezetett, mely 415-ig tartott. Egy időre látszólagos rend és béke uralkodott a két egyház között, viszont a Nyugatrómai Birodalom bukását követően (476) a keleti főváros jogos örököseként tekintett magára Rómával szemben. Ez szülte az újabb ellentéteket, majd egy újabb egyházszakadást. 1 A második egyházszakadást Akakiosz-féleegyházszakadásnak is szokták nevezni. Zénón és Anasztaszios császár nyitottá váltak a monofiziták irányába. Ez adta a fő okot az újabb szakadásra. A konstantinápolyi pátriárka, Akakiosz azt ajánlotta Zénón császárnak, hogy hozzanak létre egy kompromisszumos szöveget, melyet mindkét fél el tud fogadni. Ez volt a 482-ben kiadott Hénotikon. A felek kölcsönösen támadták a szöveget és nem fogadták el annak tartalmát. Ezért III.FélixRóma püspöke zsinatot hívott össze, melynek keretein belül kiközösítette Akakioszt. Majd maga Akakiosz is kiközösítette III.Félixet. A kiközösítés érintette Akakiosz híveit is, ezért a két egyház eltávolodott egymástól egy időre. Justinianus rájött arra, hogy elődei kudarcot vallottak és elkezdte egymáshoz közelíteni az egyházakat. Ő felismerte, hogy az egységben van az erő.2 A konstantinápolyi pátriárkával pedig aláiratott egy olyan dokumentumot, melyben elismeri, hogy a korábbi évtizedekben Róma volt az igazi hit őrzője. Ezzel ért véget 519-ben a második egyházszakadás. A VI.században ismét a Hénotikon körül keletkeztek problémák. Justinuanus három határozatban is elítélte a Három fejezet című munka szerzőit, akik monofiziták voltak. Viszont a monofiziták a szerzőket (MopszuesztiaiTheodórosz, KhürosziTheodorétosz és EdesszaiIbasz) nesztoriánusoknak tartották, tehát a körükben sem voltak közkedvelt személyek. A khalkedóni zsinat pedig magukat a monofizitákat nem ismerte el. Vigilius pápa viselkedése nem tetszett Justiniánus császárnak, aki Konstantinápolyba vitette a pápát és rákényszerítette, hogy fogadja el a dokumentumot.3 A következő ellentét II.Pelagius (Böjtölő János) és Nagy Gergely pápasága alatt éleződött ki. Konstantinápoly és Róma vitába keveredett azért, hogy kié legyen az egyházfői titulus, melyet a konstantinápolyi pátriárka egyértelműen magáénak tartott. Gergely ezt nem ismerte el és 595-ben ki is nyilvánította nemtetszését. Pelagius még ebben az évben meghalt. Utóda
Jean-Pierre Moisset. A katolicizmus története.― Pannonhalma: Bencés Kiadó, 2012.― 424 old. Félegyházi József. Az egyház a korai középkorban.― Budapest: Szent István Társulat, 1967.― 520 old. 3 Adriányi Gábor. Az egyháztörténet kézikönyve.— München: Aurora Könyvek, Emigrációs kiadás, 1975.— 286 old. 1 2
180
Phókas lett, aki elődjét nem ítélte el ezen kijelentése miatt. Gergely próbálkozott szót érteni Phókassal, de ez is eredménytelen volt. Úgy gondolta, majd az fog segíteni, ha elhatárolódik a császári politikától. Az ellentétet tovább növelte, hogy Gergely elkezdett szorosabb és békésebb kapcsolatot kialakítani a barbár királyokkal. Ez persze a császár újbóli nemtetszését váltotta ki és a szakadék Kelet és Nyugat között tovább nőtt.1 A Bizánci Birodalom a VII. századra mély válságba került, a Közel-Keleten az arab törzsek inváziója az új, formálódó világvallás az iszlám nevében védekezésre kényszerítette a birodalmat, és óriási területeket vesztett el. III. Leó császár igyekezett a birodalom erejét növelni, elkobozta a pápai patrimoniumokat Dél-Itáliában és Szicíliában, Szicíliát, Kalábriát és az illyrprefektúrát (Thesszalonikát Makedóniával és Hellásszal) átcsatolta a konstantinápolyi patriárkátushoz. Ezzel megszüntette a pápai joghatóságot ezeken a területeken. A bizánci egyház, mely csak az uralkodók segítségével tudott úrrá lenni a képrombolás viharain, minden addiginál erősebb függésbe került a bizánci állami főhatalomtól. A kereszténység két nagy ága kapcsolatára döntő hatással volt a nyugati császárság megalakulása (a frank Nagy Károly koronázása 800-ban), amely politikai szakításhoz vezetett Nyugat és Kelet között, és a két egyház közti ellentéteket növelte. A keleti egyházak vezetői Róma püspökében a frank uralkodók kiszolgálóját, alattvalóját és az egyetemes keresztény értékek elárulóját látták. A pápák a frank királyok mellé álltak, és a keletrómai császár helyett őket tették meg a "rómaiak védnökévé". Ezzel politikailag háttérbe szorították Konstantinápolyt.2 A következő krízis a IX. század közepén robbant ki. Fő oka a pápai joghatósággal kapcsolatos felfogásbeli különbség volt. Keleti felfogás szerint Róma püspökét ugyan megillette a hit kérdéseiben való legfőbb döntési jog és az apostolfejedelem utódának kijáró tiszteletbeli elsőbbségi jog, viszont úgy értelmezték, az egyház élén 5 pátriárka áll, akik közül a római csak első az egyenlők között. Nyugaton viszont a primátus fogalma alatt lassan elfogadottá vált a pápának az egyetemes egyház feletti tényleges joghatósági hatalma.3 Róma 962-ben felelevenítette a nyugati császárságot, és a pápaság a német uralkodók befolyása alá kerül (innentől évszázadokon keresztül folyt a pápaság harca önállóságáért, az egyház ügyei feletti kizárólagos főhatóságáért). A feszültséget növelte, hogy Rómában
Török József. Az egyház története a korai középkorban.― Budapest: Pázmány Péter Hittudományi Akadémia Jegyzete, 1984.― 233 old. 2 Jean-Pierre Moisset. A katolicizmus története.― Pannonhalma: Bencés Kiadó, 2012.― 424 old. 3 Karl Heussi. Az egyháztörténet kézikönyve.―Budapest: Osiris Kiadó, 2000.― 591 old. 1
181
hivatalosan belevették a hitvallásba azt, hogy a Szentlélek nemcsak az Atyától, hanem az Atyától és a Fiútól ("filioque") származik.1 IX. Leó pápa (1049―54) Szicíliában latin érseket nevezett ki, Itáliában zsinati határozat alapján korlátozni kezdték a görög szertartást. Kerullariosz konstantinápolyi pátriárka (1042―1055) elítélte a nyugati "tévelygéseket": a kovásztalan kenyér használatát az oltáriszentség tiszteletekor, a papok nősülésének tilalmát, a filioque felvételét a Hitvallásba, és elrendelte, hogy a latinok minden bizánci intézményének el kell fogadnia a görög szertartást. Amikor ezt nem tették, 1053-ban bezáratta a latin templomokat Konstantinápolyban. 1054 elején római követség utazott a keleti fővárosba. A sikertelen tárgyalások után 1054. július 16án a Hagia Sophia oltárára helyezték a pátriárkát és támogatóit kiközösítő bullát, majd távoztak. Ezután a pátriárka által összehívott zsinat kiközösítette a pápai követeket, amit idővel a Kelet többi pátriárkája is követett. A kölcsönös kiközösítések ellenére még hosszú idő telt el, míg Keleten a skizma általánossá vált és a szakadás ténye átment a köztudatba. A legsúlyosabb esemény a IV. keresztes hadjárat során történt: a keresztesek elfoglalták Bizáncot, kifosztották, a szent helyeket meggyalázták, megalapították a bizánci latin császárságot (1202―1261). A skizma ekkor vált teljessé és véglegessé. A konstantinápolyi pátriárkátus helyzete Bizánc eleste (1453) után döntően megváltozott. Mivel az oszmánok nem tettek különbséget a politika és a vallás között, a konstantinápolyi pátriárkát az oszmán birodalmon belül élő valamennyi keresztény hívő fejének tekintették, aki nemcsak egyházi, hanem bizonyos szempontból világi hatalmat is gyakorol az alattvalók felett. A várost a törökök Isztambul néven az oszmán birodalom fővárosává tették, de helyet kapott benne az ortodox pátriárka is: a szultán a keresztényeket érintő vallási bíráskodás mellett a polgári bíráskodás jogát is ráruházza. A pátriárkák a szultántól függtek: ő ellenőrizte az egyházi vezetést. Bizánc öröksége lassan áthelyeződött Moszkvába és az ottani metropolitát kezdték az ortodox egyház vezetőjének tekinteni.2 A felek kifejtették álláspontjukat hitvallással kapcsolatban, de a Biblia tanulmányozása során sem kaptak egyértelmű választ. Nyugaton a Purgatórium (Tisztítótűz) tana terjedt el.3 Ez azt jelenti, hogy az elhunytak lelkei a Purgatóriumban tisztulnak meg bűneiktől. Ezt a nézetet egészítette ki a bűnbocsánatról szóló tan, ami azt mondta ki, hogy már az életben is meg lehet váltani ezeket a bűnöket. Ezzel szemben a keleti egyház Krisztus áldozatát olyan nagyra
Farkas Ildikó. Az egyházszakadás, 1054.―História, 2007/1― 10─13 old. Farkas Ildikó. Az egyházszakadás, 1054.- História, 2006/2― 10─13 old. 3 Deák Viktória. Egyetemes egyháztörténelem.―Budapest: 2006.―99 old. 1 2
182
értékelte, hogy úgymond ingyen igazulhat meg mindenki a bűneitől, vagyis Istenre, s nem az egyházra bízza a bűnbocsánat kérdését. Istentiszteleti különbség is felmerült a két fél között, midőn a keleti keresztények az Eucharisztia folyamán kovászos kenyeret használtak, a nyugatiak pedig kovásztalan kenyeret. Másrészt nyugaton egyre inkább az egy szín alatti úrvacsoravétel terjedt el, keleten pedig továbbra is borral és kenyérrel is áldoztak. Nyugaton a latin lett a szertartás nyelve, keleten ezzel szemben minden nép a maga nyelvén folytathatta a liturgiát. Egyéb különbségek is megfigyelhetők a két egyház liturgikus életében. Keleten Nagyböjtkor énekeltek Alleluját, míg Nyugaton nem. Keleten tiltották Krisztus bárány képében való ábrázolását, míg Nyugaton engedélyezve volt. Ugyanitt bevett szokás a szombati böjt, míg a keleti egyházban ez volt megtiltva. A keleti egyház nem engedélyezi a negyedik házasságot, ezzel egyidőben a nyugati egyházban nincs tiltva. Keleten a papoknak engedélyezett a házasság, ha az felszentelésük előtt köttetett. Nyugaton pedig a papoknak cölibátust kell fogadni, vagyis életük során nem köthetnek házasságot. Keleten egy szerzetesrend létezik, míg nyugaton számtalan van belőlük.1Megjegyzendő, hogy a különbségek nagy része a két egyház között napjainkban is érvényesek. Összegzésképpen elmondható, hogy az egyház és a pápa fontos tényező volt a kor eseményeinek alakításában. Az egyházszakadás lehetővé tette, hogy a pápa a későbbiekben növelni tudja egyéni hatalmát nem csak egyházi, de világi szempontból is. A pápa világi hatalmának növekedése a XI.századra tehető, mert a gyenge császári hatalom ekkor tette lehetővé a világi hatalom gyakorlati kivitelezését, melyet korábban Nagy Szent Gergely elméletben megalapozott. Forrás- és irodalomjegyzék: 1. ConstitutioRomania, 824// Középkori egyetemes történeti szöveggyűjtemény/ Szerk.: Sz. Jónás Ilona.―Budapest: Osiris Kiadó, 1999.― 1 old. 2. Einhard. Vita Caroli Magni// Középkori egyetemes történeti szöveggyűjtemény/ Szerk.: Sz. Jónás Ilona.― Budapest: Osiris Kiadó, 1999.― 6 old. 3. I.Gelasius pápa levele Anastasios császárhoz// Középkori egyetemes történeti szöveggyűjtemény/ Szerk.: Sz. Jónás Ilona.― Budapest: Osiris Kiadó, 1999.― 1 old. 4. I.Ottó kiváltságlevele a római egyház számára// Középkori egyetemes történeti szöveggyűjtemény/ Szerk.: Sz. Jónás Ilona.― Budapest: Osiris Kiadó, 1999.― 3 old. 5. Adriányi Gábor. Az egyháztörténet kézikönyve.― München: Aurora Könyvek, Emigrációs Kiadás, 1975.― 286 old. 6. Deák Viktória. Egyetemes egyháztörténelem.― Budapest: 2006― 99 old. 7. Félegyházi József. Az egyház a korai középkorban.― Budapest: Szent István Társulat, 1967.― 520 old.
1
Dr. Félegyházi József. Az egyház a korai középkorban.―Budapest: Szent István Társulat, 1967.―520 old. 183
8. Szántó Konrád. A keresztény középkor története.― Budapest: Katolikus Teológiai Főiskolai Jegyzetek, 1980.― 196 old. 9. Török József. Az egyház története a korai középkorban.― Budapest: Pázmány Péter Hittudományi Akadémia Jegyzete, 1984.― 233 old. 10. Farkas Ildikó. Az egyházszakadás, 1054.― História, 2006/2― 10-13 old. 11. Karl Heussi. Az egyháztörténet kézikönyve.― Budapest: Osiris Kiadó, 2000.― 591 old. 12. ЕвсевийПамфил.Церковнаяистория. / Пер. Н. Малинина. Ч. 1.― М., 1786.― 236 c. 13. ТальбергН. Д. История христианской Церкви, 2-е издание.― М., 1991.― 146 c. Summary The article is devoted to the general characteristics of the VI - XI centuries. It also concerns the novelties of the period affecting the church. The work describes the presentation of the ecclesiastical culture and the East–West Schism with its consequences and peculiarities. Many of the ecclesiastical traditions of the discussed period have preserved until today without losing their value. Key words: dominance, church, schism, theological ideology, rule, popes, church orientation.
BECSKE PÁL- ZSOLT A nyugati és keleti keresztény civilizáció küzdelme a negyedik keresztes hadjárat tükrében Tudományos vezető: Bihari Csaba főelőadó Gunther von Paris, francia történetíró, a pairisi kolostor apátja. A IV. keresztes hadjárat eseményeit taglaló műve Historia Constantinopolitana (1207- 1208) másodlagos forrásnak tekinthető, mivel egy pairisi apát elbeszélései alapján jegyezte le a Zárai és Konstantinápolyi események főbb mozzanatait, aki maga is részt vett a hadjáratban. Világos azonban, hogy a francia történetíró krónikája Konstantinápoly bevételének eseményeit szubjektív szemszögből taglalja, mivel védelmébe veszi a keresztes lovagokat, próbálja őket felmentetni a történelem ítélőszéke alól, mikor pejoratív szerepet tulajdonít számukra a városban lezajló vérfürdőben. 1 Sir Steven Runciman azon angol történészek köréhez tartozik, akik mélyrehatóan tanulmányozzák és kutatják a keresztes hadjáratok átfogó történetét. Runciman munkájában párhuzamosan felhasználja a korabeli francia, német és bizánci krónikások történeti műveit. A témával kapcsolatban három monográfiát jelentetett meg. A könyvében nagyon részletesen és reálisan mutatja be a hadjáratok menetét, azok előzményeit és eredményeit, mindemellett 1
Bizánc elfoglalásáról és kirablásáról – forrás- // Gunther von Paris. Szent Jónás Ilona. Középkori egyetemes
történeti szöveggyűjtemény. Európa és Közel-Kelet IV-XV. század. – Bp.: Osiris kiadó, 1999. – 223– 226. o. 184
elbeszélő s némiképp pikareszk stílusa még izgalmasabbá teszi a keresztes hadjáratok történelmének tanulmányozását.1 Hasonlóan jó benyomást keltett az Urr Géza szerkesztésében megjelent könyv, mely tág történeti kontextusban taglalja a keresztes hadjáratok előzményeit, okait és menetét. A mű különlegességét és érdekességét azonban mégis az kölcsönzi, hogy leírásában részletes képet kapunk a sajnos többségében magyar nyelven nem fellelhető keresztes hadjáratok történetét kutató neves angol, francia, német, olasz és orosz történészek elméleteiről és konklúzióiról.2 A kereszténység II-III. században történő megjelenésétől és megerősödésétől, a külvilágtól elzárkózó szektából birodalmi vallássá, majd fokozatosan civilizációs központi elemmé vált, ezzel létrejött a keresztény európai civilizáció. A katolikus egyház társadalmi, kulturális és részleges politikai szerepkörének fokozatos térnyerése nyomán központi szerepkörre tett szert, viszont a világi hatalom politikai céljainak megfelelően, továbbra is másodrendű hatalomként funkcionált. A katolikus egyház saját paradox hatalmi szerepkörének átértékelése nyomán, továbbá a korabeli pápaság személyes hatalmi ambícióinak következtében egy a világi hatalomtól független s felsőbbrendű politikai szerepkört akart kivívni a keresztény Európa formálódó politikai rendszerében. Az egyház hatalmi ambícióinak közvetlen eredményeképp kialakult a világi hatalomra jellemző ,,birodalmi szindróma’’ és az egyházi nagypolitika, mely egyetlen célt szolgált, saját hatalmi pozícióinak kiterjesztését és megszilárdítását, amely a keresztes hadjáratok meghirdetése által szervezett formát öltött, megfelelő történelmi keretet teremtve az egyházi nagypolitika prioritásainak kivitelezéséhez, mely minden kétséget kizárva a keresztény világ egyesítése volt Róma primátusa alatt. A római katolicizmus politikai érdekszférájának kialakításában és bővítésének folyamatában jelentős törést eredményezett az 1054-es nagy egyházszakadás, melynek keretein belül kettévált a katolikus latin nyelvű, római pápa vezetése alatt álló nyugati és a görög nyelvű, a pátriárka vezetése alatt álló keleti egyház.3Az egyházszakadás egyenes arányú következménye, viszont csak formális betetőződése volt annak a hosszú történelmi folyamatnak, amely a Római Birodalom IV. század végén történő felosztása nyomán vette kezdetét a nyugati és a keleti keresztény civilizáció között a hegemón civilizációs szerepkör kivívásáért folytatott küzdelemben. Az általunk vázolt megállapítás Arnold Toynbee neves angol történész által megalkotott civilizációs elmélet alapján nyerhet alátámasztást, mely szerint a civilizációk létrejötte, Steven Runciman. A keresztes hadjáratok története Ι. kötet. – Bp.: Osiris Kiadó, 2002. – 1086. o.
1 2 3
Urr Géza. A keresztes háborúk. – Orosháza.: Black & White Könyvkiadó, 2002. – 196. o. Norman Davies. Európa története. - Bp.: Osiris Kiadó, 2000. – 316. o. 185
fejlődése és bukása a kihívás és válasz, különböző nehézségi szintű s egymást követő ciklikus váltakozásán alapszik, emellett arra is fontos ráreflektálni, hogy Toynbee a vallást helyezte a civilizációk fejlődésének középpontjába.1 Az angol történész elmélete alapján kijelenthetjük, hogy egy adott civilizáció domináns vallási irányzatának hanyatlása a civilizáció fejlődésének megtorpanását eredményezi. E tekintetben a negyedik keresztes hadjárat 1204-es Konstantinápoly elleni agressziójának történelmi epizódja egyenes vonalú következménye volt az 1054-ben formálisan kettészakadt keresztény Európa civilizációs elemei között fokozatosan eszkalálódó szembenállásnak. Melynek során a hegemón civilizációs szerepkörre törekvő római katolikus egyház a keresztes hadjáratok meghirdetése által a nyugati keresztény civilizáció fejlődési vonalán keletkezett kihívásra adott válaszreakcióként, mintegy egy évszázadon át tartó ciklikusan váltakozó politikai, gazdasági és katonai kihívást intézett az általa csak eretnek entitásnak minősített ortodox keresztény civilizációhoz, megfelelő történelmi keretet teremtve az Európai kereszténység újraegyesítéséhez. Egyes történészek, mint Normann Davies azt hangsúlyozzák, hogy a romai katolikus egyháznak és III. Ince pápának semmilyen előre megfontolt szerepe nem volt a Konstantinápoly elestét eredményező keresztes hadjáratban. Davies véleménye szerint csupán szerencsétlen történelmi véletlen, hogy a keresztények lemészárlásába torkolló hadjárat épp egybeesett a nyugati katolicizmus legnagyobb történelmi alakjának, III. Ince pápaságának időszakával.2 A Konstantinápoly elleni agresszió egyházi szerepvállalásának megítélésekor fontos ráreflektálni arra a tényre, mely szerint a középkori pápaság keresztes hadjáratok időszakára vonatkozó hosszú történelme során egy pápa sem akadt, kit ne foglalkoztatott volna a római katolikus és görögkeleti egyház újraegyesítésének kérdésköre, melynek az egyházi hatalom több alkalommal is nyomatékot adott a keresztes hadjáratok során. Szembetűnő, hogy a klasszikus értelemben vett első, második és harmadik keresztes hadjáratot is jelentős egyházi diplomáciai aktivitás előzte meg, melynek során mindig előtérbe került az egyházak újraegyesítésének kérdése, annak ellenére, hogy a hadjáratok megszervezése és elindítása minden esetben a történelmi Szíria és Palesztina keresztény területeinek muszlim fennhatóság alól történő felszabadítására irányult. A XI. század folyamán több alkalommal is tárgyalások zajlottak VII. Gergely pápa és VII. Mihály bizánci császár között, 3 közvetlenül az első keresztes hadjárat meghirdetését megelőző esztendőkben hasonló egyeztetésekre került sor
Ernst Breisach. Historiográfia. – Bp.: Osiris Kiadó, 2004. ─ 408.o. Norman Davies. Európa története. – Bp.: Osiris Kiadó, 2000. – 344. o. 3 Klaniczay Gábor. Európa ezer éve. A középkor. I. kötet. – Bp.: Osiris Kiadó, 2005. – 338. o. 1 2
186
II. Orbán pápa és I. Alexios Komnénos császár legátusai között,1 majd I. Manuel (1143- 1180) császársága idején ismét előtérbe került a két egyház egyesítésének kérdése, bár sikertelenül. 2 A katolikus egyház diplomáciai és közvetett katonai eszközeit mindvégig az 1054-es egyházi viszonyok felszámolására koncentrálta. Felmerül a kérdés, hogy az egyháztörténet által a középkori pápaság legkiemelkedőbb és legnagyobb hatású személyeként számon tartott III. Ince, aki tűzzel-vassal irtotta az európai eretnekséget, intézményesítette a kínzásokra és gyilkosságokra specializálódott inkvizíciót,3 miért képezett volna kivételt a mintegy egy évszázados múltra visszatekintő egyházpolitika célok alól, melyben az egyházegyesítés kérdésének rendezése mindvégig prioritást élvezett. Főként a Bizánci Birodalomban időközben fokozatosan mélyülő belpolitikai válság és törvénytelen trónutódlás viszonyai közepette. 1203ban a detronizált II. Angelosz Izsák fia, Alexios bizánci trónörökös ajánlatot tett III. Ince pápának, melyben garanciát vállalt a görögkeleti egyház Rómának történő alárendelésére és felsőbbrendűségének elismerésére, cserében a keresztes lovagok katonai támogatását kérte, hogy visszaszerezze jogos örökét a bizánci császári trónt.4 Bár III. Ince kezdetben ellenezte a keresztény Bizánc ellen szerveződő közvetlen hadjárat megindítását,5 Alexios re uniós ajánlata azonban az egyház politikai ellenállásának gyors újragondolását eredményezte. A romai katolikus egyházfő egyetlen kikötése, melyet rendeletben is rögzített, hogy keresztények vére ne hulljon, csak abban az esetben, ha akadályozzák a hadjárat eredményességét.6 A pápai kijelentés homályos tartalma már ekkor előrevetítette a keresztény Konstantinápoly elleni hadjárat erőszakos folyamatát és eredményeit, amelyet Gunther von Paris a következőképp jegyez fel: Ahol lehetőség volt az öldöklésre csak igen keveset öltek meg közülük. Ők maguk adtak önszántukból kegyelmet, mindezek ellenére, ezen a napon kétezer polgár elesett, de valóban nem a mieinktől, hanem néhány franciától, itáliaitól, velenceitől, némettől és más népekhez tartozóktól, akik már korábban a városban laktak, de az ostrom idejében kiűzték őket.7 Urr Géza. A keresztes háborúk. – Orosháza.: Black & White Könyvkiadó, 2002. – 34. o. Norman Davies. Európa története. – Bp.: Osiris Kiadó, 2000. – 320. o. 3 Gergely Jenő. A középkori pápaság története. Budapest.: Kossuth Könyvkiadó, 1982. – 119. o. 4 Договор крестоносцев с царевичем Алексеем (январь 1203 г.). Жоффруа де Виллардуэн: Завоевание Константинополя. // Крестовые походы. Под сенью креста / Александр Доманин. М.: Центрполиграф, 2005. ─ 172– 173. c. 5 Steven Runciman. A keresztes hadjáratok története. – Bp.: Osiris Kiadó, 2002. – 728. o. 6 I.m. – 728. o. 7 Az ostrom. Gunther von Paris. Historia Constantinopolitana. // Szent Jónás Ilona. Középkori egyetemes történeti szöveggyűjtemény. Európa és Közel-Kelet IV-XV. század. – Bp.: Osiris kiadó, 1999. – 449. o. 1 2
187
A görögkeleti papság a már hagyományosnak tekinthető nyugati és keleti keresztény szembenállás apropóján azonban továbbra sem volt hajlandó bevezetni a latin nyelvű misét, még kevésbé elismerni Róma felsőbbrendűségét.1 A papság defenzív magatartásának megerősödésében jelentős szerep tulajdonítható a keresztény Konstantinápolyban a keresztes lovagok által véghezvitt kegyetlenkedéseknek és fosztogatásoknak is melyek főbb mozzanatait a bizánci történetíró Nikétasz Khoniatész a következőképp jegyzett fel: Nehéz és lehetetlen volt meggyőzni és megfékezni ezt a hirtelenharagú barbár népet. Mindenkinek féltenie kellett az életét, az utcákon, a templomokban sírás, szenvedés, ordítás és sóhaj hallatszott. A nemesek megszégyenültek, a gazdagok nincstelenné váltak és sírtak. Ilyen törvénytelenségeket tettek a nyugati lovagok a keresztény nép ellen, mindenkit megfosztottak a pénzétől, a vagyonától, az otthonától és ruhájától.2 A görögkeleti papság defenzívitásának ellenére III. Ince továbbra sem mondott le az elérhető közelségbe került egyházegyesítés történelmi jelentőségű pillanatáról. 1205-ben elküldte pápai legátusát, Benedek bíborost Konstantinápolyba, aki heves hitvitákat folytatott a romai katolikus egyház felsőbbrendűségéről a görögkeleti papsággal, az egyházi unió létrehozására tett kísérlet azonban ismételten megbukott.3A katolikus egyházfő kénytelen volt levonni a hosszú történelmi múltra visszatekintő sikertelen reuniós kísérletekkel kapcsolatos konzekvenciákat és beismerni, hogy az egyházi diplomácia és a megfélemlítés eredménytelen, így az egyházi nagypolitika új stratégiához nyúlt, a közvetlen erőszakhoz. Az egyházpolitikai változásokban feltehetően fontos szerepe volt, hogy Európa szerte görögkeleti keresztényellenes hangulat uralkodott az istentelen város Konstantinápoly elfoglalásának hírét követően. A francia és németalföldi templomokban hálaadó ünnepségeket tartottak miközben sorra érkeztek Nyugat- és Közép- Európa egyházaiba a Konstantinápolyban zsákmányolt szent ereklyék.4 A romai katolikus egyház elkövetkezendő erőszakos politikai lépései a felfokozott euforikus légkör közepette nem találtak megütközésre, mi több feltehetően széleskörű támogatást élveztek a korabeli keresztény társadalom legkülönbözőbb ortodox ellenes rétegei körében.
1 2
Steven Runciman. A keresztes hadjáratok története. – Bp.: Osiris Kiadó, 2002. – 730. o. Нікіта Xоніат: Історія. // Вступ до історії / Наталя Яковенко. - К.: Критика, 2007. ─ 75- 76. c.
3
Urr Géza. A keresztes háborúk. – Orosháza.: Black & White Könyvkiadó, 2002. – 165. o.
4
Steven Runciman. A keresztes hadjáratok története. – Bp.: Osiris Kiadó, 2002. – 736. o. 188
1213-ban a pápa újabb követet menesztett a Konstantinápolyba. A pápai legátus miután sikerült elfoglalnia a nemrégiben megüresedet konstantinápolyi pátriárka széket nekilátott a görögkeleti egyház belülről történő felszámolásának és megindította erőszakos nyugati rekatolizáló mozgalmát. Az erőszakos hittérítés során bebörtönözték, megkínozták és megölték a hitűk megtagadását elvető görögkeleti híveket, templomaikat bezárták, kirabolták és felgyújtották, a szerzeteseket és papokat elüldözték, helyüket a nyugati keresztény világ területeiről származó egyházi tisztségviselők által töltötték be, a görögkeleti egyház hívei azonban továbbra sem ismerték el Róma primátusát.1 Összegzésként elmondható, hogy a negyedik keresztes hadjárat és romai katolikus egyház azt követő erőszakos fellépése még nagyobb ellenállást eredményezet a bizánci görögkeleti keresztény civilizáció részéről, ezzel a nyugati keresztény civilizáció egyházegyesítésre tett erőszakos kísérletei végleg megbuktak, az egyházi unió soha nem jött létre, a keresztény Európai civilizáció ezzel végleg kettészakadt. A keresztes hadjárat közvetlen eredményeképp létrejött a keresztény vallási ellentét ezzel kezdetét vette a katolicizmus dezintegrációjának és partícionálódásának hosszú történelmi folyamata, melynek során a fokozatosan teret nyerő új vallási irányzatok és felekezetek között oly mértékű vallási ellentétek alakultak ki, amelyek egyes esetekben talán még napjainkban is éreztetik hatásukat. Ebben a kontextusban új értelmezést nyert az ókori görög földrajztudós Strabon által ismert Európára (a görög civilizációra) vonatkozó,,mozaikos’’ Európa elmélete, mivel az őskontinens többé már nem csak földrajzilag, etnikailag és kulturálisan szemszögből volt sokszínű, néhány évszázad leforgása alatt vallási tekintetben is megosztottá vált. Felhasznált forrás- és irodalomjegyzék Források 1. Az ostrom. Gunther von Paris. Historia Constantinopolitana. // Szent Jónás Ilona. Középkori egyetemes történeti szöveggyűjtemény. Európa és Közel-Kelet IV-XV. század. – Bp.: Osiris kiadó,1999. – 449. o. 2. Договор крестоносцев с царевичем Алексеем (январь 1203 г.). Жоффруа де Виллардуэн: Завоевание Константинополя. // Крестовые походы. Под сенью креста / Александр Доманин. - М.: Центрполиграф, 2005. ─ 172– 173. c. 3. Нікіта Xоніат: Історія. // Вступ до історії / Наталя Яковенко. - К.: Критика, 2007. ─ 75– 76. c. Szakirodalom 4. Ernst Breisach. Historiográfia. – Bp.: Osiris Kiadó, 2004. ─ 468.o. 5. Gergely Jenő. A középkori pápaság története. – Budapest.: Kossuth Könyvkiadó, 1982. – 457. o. 6. Klaniczay Gábor. Európa ezer éve. A középkor Ι. – Bp.: Osiris Kiadó, 2005. –368. o. 7. Norman Davies. Európa története. – Budapest: Osiris Kiadó, 2000. – 680. o. 1
Urr Géza. A keresztes háborúk. – Orosháza.: Black & White Könyvkiadó, 2002. – 165. o. 189
8. Steven Runciman. A keresztes hadjáratok története Ι. kötet. – Bp.: Osiris Kiadó, 2002. – 1086. o. 9. Urr Géza. A keresztes háborúk. – Orosháza.: Black & White Kiadó, 2002. – 196. o. Summary The Western Christian civilization after the 1054 schism entity is considered heretical in the Byzantine Orthodox civilization. Organized religion antagonism further escalated between the western and eastern Christianity, the Crusades, the continuity of which the Western Christian civilization in diplomatic and indirect military force demonstration of combinative as a tool for the eradication and the hegemonic European Christian civilization roles gaining established in 1054 odd church policy conditions aimed, but the Christian aggression against Constantinople in 1204 and as a direct result of European Christian civilization is ultimately divided and became divided. Key words: Schism, civilization, the Crusades, knights, pope, Constantinople, Byzantium.
BELIKÁNICS LÁSZLÓ A migrációs kutatások elméleti alaptéziseinek vizsgálata (Ukrajna és Magyarország példáján) Az emberi vándorlás mint társadalmi jelenség egyidős az emberiséggel. A migráció fogalmi meghatározásának középpontjában konkrét emberi magatartás és jog, a mozgás szabadsága és a tartózkodási hely szabad megváltoztatása áll. A migráció tehát individuális cselekvés, amely volumenénél fogva alakul társadalmi jelenséggé. Az emberi helyváltoztatás vagy vándorlás, valamint az azzal kapcsolatban érvényesülő társadalmi és gazdasági hatások már régóta színterei a közvélekedésnek vagy a tudományos gondolkodásnak. A migráció kifejezés latin eredete arra utal, hogy a szó jelentése mögött értelmezhető cselekvés már az antik világban létező olyan tényező volt, amellyel nemcsak uralkodóknak, hadvezéreknek vagy filozófusoknak, hanem a közembernek is foglalkoznia kellett [10, 23]. A migráció elemzése ugyanakkor nem egyszerű kérdés, mivel egyfelől a vándorlásnak nincs egységes, átfogó elmélete, amely alapján a tartós vagy ideiglenes helyváltoztatás egyszerűen megérthető lenne, másfelől a bevándorlásban érvényesülő minták és tendenciák azt jelzik, hogy a jelenlegi migrációs folyamat megértéséhez nem elegendő csupán egyetlen tudomány eszköztárát felhasználni [15, 180]. Ebből kifolyólag a migráció elméleti okainak és az azokkal összefüggő teóriáknak nagy mennyisége létezik, ezeket elméleti modelleknek hívják. Gyakran egy elméleti modell nem képes megmagyarázni egy adott földrajzi térben zajló helyváltoztatási folyamatok, hiszen az
190
ilyen vizsgálatok komplex megközelítést és megfelelő módszertani bázist igényelnek. Az adott cikk vizsgálja a jelenleg ismert elméleti modelleket és a migráció kutatásának módszertani megközelítéseit a Föld különböző pontjain, többek között Magyarországon és Ukrajnában is. A nemzetközi migráció elméleteinek kutatásába fogó először is, és a legtöbbet is Ernst Georg Ravenstein, 19. századi német- angol, geográfus, kartográfus nevével találkozik. Elemzésével a taszítás és vonzás mechanizmusaira, vagyis a „push- pull” elméletre alapozva alkotta meg a migráció oksági viszonyait [4, 33-34]. Az angol geográfus Ravenstein a helyi statisztikai adatokat használta fel Angliában és Wales-ben, hogy megszerkessze híres művét, a Migráció törvényeit. Ebben a munkájában arra jutott, hogy a migráció oksági viszonyait egy úgynevezett vonzó – taszító mechanizmus szabályozza, vagyis egy adott hely kedvezőtlen körülményei az embereket eltaszítják a vonzóbb adottságú helyek felé. Ezt, az azóta szinte alaptörvényként kezelt megközelítést push-pull hatásnak, vagy másképpen gravitációs hatásnak is szokták nevezni [16, 24-25]. A migráció elméleti megközelítései között nagy mennyiségben szerepelnek gazdasági folyamatokra épülő és azokból kiinduló elméletek. A rendszertan ezeket a modelleket a neoklasszikus elméletek kategóriájába sorolja [16,26]. A migráns racionális számítást végez annak vonatkozásában, hogy az elvándorlásához kapcsolódó anyagi költségek (pl. utazás, létfenntartás, nyelvtanulás), és a pszichológiai „költségek”, vagyis pénzben nem kimutatható áldozatok, (korábbi emberi kötelékek feladása) miképp eredményezhetnek a lehető legnagyobb nettó hozamot [8]. A gazdasági alapú megközelítések először az 1950-es, 60-as években jelentek meg W. Arthur Lewis duális gazdasági modellje által [13]. A modellben Lewis azt feltételezi, hogy a gazdaság fejlődéséhez a munkaerő korlátlanul rendelkezésre áll, valamint a gazdasági szerkezet duális modelljét (mezőgazdaság-ipar) csak a fejlett országokra kiterjesztve vizsgálta. Elmélete szerint a tradicionális szektor felesleges munkaereje vándorol az ipari szektor emelkedő munkaerő igényeinek kielégítésére [3]. Az elmélet szerint a modern ipari államok gazdasága eleve meghatározott szintű bevándorlásra rendezkedett be. Bizonyos szektorokban a bevándorlók munkájára erős és folyamatos kereslet van [10, 29]. A duális gazdasági modellel párhuzamosan Michael J. Piore szegmentált munkapiac elmélete, más néven felosztott vagy kettős piacok elmélete érdemel említést [18]. Az elmélet azt kutatja, miért inhomogén a munkaerőpiac, és mik azok a piaci szegmensek, amelyek ezt okozzák, illetve mely tényezők okozzák a differenciáltságot, valamint a szakadást [4, 39-40]. Piore 1979-ben megjelent „A migráns munkavállaló az ipari társadalmakban” című művében
191
részletesen elemzi a fejlett városi térségek és a mezőgazdasági területek migrációs helyzetét [18]. A gazdasági és hagyományos elméleteken kívül létezik még egy globális szintet felölelő úgynevezett világrendszer-elmélet. Wallerstein világrendszer-elmélete a centrum- periféria elméletből indul ki, a nemzetközi migrációt a világgazdaság egészének működéséhez kapcsolta. A periférikus társadalmak lakossága, a jobb megélhetés reményében hajlandó külföldre vándorolni [21]. Az elmélet a migrációs döntést gazdasági rendszerben vizsgálja, a migráció a perifériából a centrumba irányul, a periféria -térség alacsonyabb munkabérét is foglalkoztató munkavállalója által [27, 230]. A gazdasági modellek nem csak globális szinten, hanem a mikrorégiók és egyének szintjén is működnek. Ezek később alakultak ki. A kutatási irányok első változása az 1980-as években következett be, amikor is az egyéni döntésekre alapuló mikro-behaviorista modelleket vették górcső alá a kutatók. Az említett mikro-behaviorista megközelítést egyes szakirodalmak mikrogazdasági modellnek is szokták nevezni. A mikrogazdasági modellek egyikét az emberi tőke elmélet mutatja be. Alapfeltevése szerint az egyén áll a középpontban, tőke felhalmozása a tudása, amelyet tanulással lehet elérni. Vonatkozik ez a (majdani) migránsra is, aki tanulmányait követően (valamikor) kilép a munkaerőpiacra és a megfelelő tőkefelhalmozás, vagyis a tudása szerinti bérezésben részesül [10, 26]. A kapcsolati tőkét közgazdaságtani szempontból, ha definiáljuk: „a kapcsolati tőke alkalmas termékek és szolgáltatások létrehozására, miközben maga nem alakul át; illetve·a kapcsolati tőke előállításához a majdani haszon reményében áldozatot kell hozni (ami azonban el is maradhat), vagyis a kapcsolati tőke kockázatos beruházás” [22]. A kapcsolati tőke továbbfejlődése a migrációs hálózatok kialakulása, amelyek egyaránt rendelkezhetnek kockázatcsökkentő, költségcsökkentő, álláskeresési segítő faktorokkal. A migrációs hálózatok kialakulása legtöbb esetben etnikai, nemzetiségi, vallási (pl. az iszlám, mint a legjelentősebb vallási alapú kötelék) szerveződésű [19]. Egyéni szinten nagyobb valószínűséggel vállalkoznak migrációra azok, akik rendelkeznek kapcsolatokkal az adott célországban; közösségi szinten gyakoribb a migráció ott, ahol a közösségből már sokan kivándoroltak, vagy rendelkeznek migrációs tapasztalattal [7]. A hálózatok végül olyan transznacionális közösségeket teremtenek, amelyek már gazdasági, szociális, kulturális és politikai tevékenységet folytatnak határon átnyúló jelleggel, mindezt az infokommunikációs technika fejlődésének segítségével [5]. A mikro-behaviorista elméletek sorában egy kevésbé jelentős, de bemutatásra érdemes modell, az intézményelmélet. Az intézményelmélet a megindult migrációs folyamatok 192
nyereségorientált hatása. Vállalkozások és szervezetek alakulnak a migráció okozta kereslet kielégítésére, majd annak fenntartására. Cél a migrációs folyamatok segítése, nem csupán a legális munkaerőpiacra, de a feketegazdaságba is. Vagyis a szervezetek lehetnek profitorientáltak, non-profit szervezetek, ténylegesen segítő, de kizsákmányoló jellegűek is [4, 51]. Ahogy migrációt meghatározó különféle további tényezők és hatások integrálásának szükségessége az 1980-as és 1990-es években a migráció-elméletek új irányzatainak létrejöttét inspirálta, a szociális és hálózati modellek fejlődésével természetesen a közgazdaságtani alapú elméletek is tovább fejlődtek, egy új irányzatot alakítva ki. Ennek neve a migráció új gazdaságtana lett, angol nyelvből származó rövidítése NELM (New Economics of Labour Migration) [16, 30-31]. A NELM elmélete szerint a család tagjai közösen hoznak döntést, szem előtt tartva az egész család jólétét, ám mégsem kizárt a család egy tagjának személyes döntéshozatala. Ez esetben a legdominánsabb családtag dönt, jellemzően a családfő. Eszerint a családok nem együtt és egyszerre vállalkoznak a migrációra, hanem egyes tagok kezdik meg a migrációt. Ez válhat (válik) később egy olyan többfázisú vándorlási folyamattá, melyet Lengyel-Rechnitzer családi migrációnak nevez [12]. A NELM modell megalkotója Oded Stark, aki úgy jellemzi a migránsokat, mint pénzügyi közvetítőket, akik gondoskodnak családjuk likviditási és jövedelmi biztonságáról [23]. Minden képzett bevándorló ajándék a befogadó ország számára. Az agyelszívás, vagyis a brain drain már az 1950-es évektől ismert fogalom, először a Brit Királyi Akadémia fogalmazta meg, amikor tudósait felszívta az amerikai és a kanadai munkaerő-piac. A jelenségről akkor beszélünk, amikor a hasznos tudás (brain) csatornázottan (drain) hagyja el az országot, nagyméretekben, és egy bizonyos ország felé. A fogadó ország mindenképp profitál, hiszen egy már kész szakembert kap, akinek képzésére nem kell ráfordításokat eszközölni, tehát az ország az agygyarapodás, a brain gain élvezője. A folyamat abszolút háromszoros veszteség, ha az adott szakember elhagyván saját munkaerőpiacát, a célországban nem kap képzettségének megfelelő pozíciót, kénytelen alacsonyabb pozícióval beérni: brain waste [4, 54]. A migrációs folyamatok külön elméleti csoportját képezik azok a modellek, amelyek egyben migrációs szabályozási politikák szerepét is betöltik. Ide soroljuk a társadalmi struktúra elméletet, a migrációs rendszerek elméletét, a migrációs csatornákat és a transzmigrációt. A társadalmi struktúra elméletét Anthony Giddens szociológus alapozta meg [14]. Az elméletek szerint a migráció rendszeres, térközi, és időben fenntartott kapcsolatokat igényel. A migrációs folyamatban részt vesznek egyének, kapcsolatokból álló hálózatok és ezek közösségi formái, 193
valamint szélesebb intézményesített struktúrák, mint például helyi vagy nemzeti kormányzatok. A migráció transznacionalista elmélete országok csoportjaira épül, míg a transz-migráció a transznacionális közösségek társadalmi egységeire utal [6]. Külön elméleti alapokkal rendelkezik a legális és illegális, valamint a nemzeti és a nemzetközi migráció. Zolberg az elmúlt negyedszázad elméleti eredményének tekinti azt a felismerést, hogy - Ravenstein állításával ellentétben, mely szerint a nemzeti és nemzetközi migrációt ugyanolyan szabályszerűségek mozgatják – éppen az államoknak határaik felett gyakorolt ellenőrzése teszi a nemzetközi migrációt jól körülhatárolható társadalmi folyamattá [28]. A demográfia alkalmazza a diffúziós hullámok fogalmát és tömegesen magyarázza a földrajzi jelenségeket. A migrációkutatásnál az általános mozgási sémák magyarázatánál alkalmazhatóak. A geográfusok diffúziókutatásai nem kis részben a svéd geográfus, Torsten Hagerstrand munkáin alapul. Legfontosabb tanulmánya 1953-ban, Svédországban jelent meg először. Munkájában egy négyszakaszos modellt javasolt az általa innovációs hullámoknak nevezett, de általában inkább diffúziós hullámoknak hívott jelenség haladásának leírására [17, 482-487]. A migrációkutatás Magyarországon és Ukrajnában is inkább a rendszerváltás előtti évtizedekben volt aktív. Magyarországon akkor több kutatóintézet is működött, amely állami megrendeléseknek köszönhetően, megfelelő anyagi háttérrel globális kutatásokat folytathatott. Ukrajnának a szovjet érában sikerült az egész Szovjetunióra kiterjedő kutatásokban részt vennie. A függetlenné válás idejétől kezdve a migrációt vizsgáló iskolák és kutatóintézetek száma erősen lecsökkent. Ebből kifolyólag, ha az ukrán eredményeket vizsgáljuk, akkor elsősorban a szovjet kutatók, demográfusok és szociológusok eredményeit említhetjük. A magyarországi migrációkutatás rövid bemutatásánál elsősorban a Magyar Tudományos Akadémia Politikatudományi Intézetén belül az 1990-es években működő Nemzetközi Migráció Kutatócsoport tevékenységét kell kiemelni, amelynek tagja volt a migrációval, ezen belül az akkori állapotoknak megfelelően kiemelten a menekültüggyel foglalkozó minden mértékadó magyar kutató. Többen közülük már a rendszerváltozást megelőzően részt vettek a nemzetközi migrációhoz kapcsolódó kutatásokban. 1991-től kezdődően minden évben évkönyvben jelentek meg a fontosabb kutatási eredmények. Állami finanszírozással tervezhető pénzügyi és szervezeti keretek jöttek létre. Bár az állami rendelések miatt (Menekültügyi Tárcaközi Bizottság, majd BM Menekültügyi Hivatal, később Menekültügyi és Migrációs Hivatal) alapvetően központilag megrendelt kutatásokat folytattak, amelynek keretében sikerrel végeztek el olyan feladatokat, amelyek a nemzetközi migráció folyamatainak jobb megértését 194
segítették elő. A kutatócsoport, amely számos színvonalas publikációval gazdagította a hazai migrációkutatás forrásbázisát, az 1990-es évek végén bomlott fel, azóta hasonló jellegű kutató szervezet nem működik Magyarországon [20]. A Szovjetunió területén Ribakovszkij L. volt az, aki önálló migrációs elméletet dolgozott ki, amit a kutató a szovjet lakosságra próbált rávetíteni, bizonyítani és elfogadtatni. Az adott elképzelés a migráció három szakaszos modellje nevet kapta. Az elmélet elveti a migráció általános megközelítését, mi szerint a migráció még az egyén szintjén is egy társadalmi csoporton belül történik és befolyásolja azt. Ribakovszkij az egyén térben történő cselekményeinek megfelelően írja le a migrációs folyamatot, azaz a vándorló személy szemszögéből. Minden befejezett migrációs folyamat három stádiumból áll: előkészítő stádiumból, tartalmi stádiumból (tartalmazza magát a vándorlást) és záró stádiumból (magába foglalja az új helyhez való alkalmazkodást). Az elmélet szerzője szerint a migrációs folyamat csak akkor tekinthető befejezettnek vagy teljesnek, ha minden stádiuma teljesítve van. Ha akár egy stádium is elmarad, akkor a migráció részleges [2]. Az 1990-es évek közepétől, a tömeges beáramlás megszűnése és a menekültkérdés háttérbe szorulása után a magyarországi migrációkutatásban a hangsúly a migrációs politikával kapcsolatos elemzések irányába tolódott el. Kisebb számban továbbra is készültek esettanulmányok és interjúk is. A magyar migrációkutatást mindazonáltal már a kezdetek óta nehéz helyzet elé állította annak értelmezése, pontos leírása, hogy a rendszerváltozás óta bevándorló országnak tekintett Magyarországon valójában milyen a migráció, azt hogyan értelmezzük, miként vizsgáljuk. A migráció és a határon túl élők helyzetének összekapcsolódása alapvetően meghatározta a magyar migrációkutatás fő áramát [9]. Magyarországon Központi Statisztikai Hivatal Népességtudományi Kutatóintézete a 80as évek végétől foglalkozik migrációs kutatásokkal, és a migrációs trendeknek megfelelően a 2000-es évek második feléig elsősorban a bevándorlásra fókuszált. Az NKI-ban több magyar és nemzetközi kutatás zajlott, amelyek elsősorban a bevándorlók és az új állampolgárok összetételét, a migráció okait, hátterét, valamint a bevándorlók integrációját vizsgálták. Ugyanakkor a közelmúltban több kutatás is a migrációs statisztikai rendszer hiányosságainak és fejlesztési lehetőségeinek feltárására irányult. Az utóbbi években Magyarországot elhagyók számának növekedésével előtérbe került az elvándorlás vizsgálata, különböző módszertanon alapuló becslések készültek az elvándorlók számáról, valamint egy kísérleti jellegű pilotkutatás a külföldön élő magyarok száma mellett különböző jellemzőiket is megpróbálta feltárni. Mindezek mellett az intézet, az elvándorlási szándékot meghatározó tényezőket, valamint az életút-eseményekkel való összefüggését is vizsgálja kutatásaiban. 195
A jelentősebb kutatások megrendelője Magyarországon mindig is az állam volt, jellemzően valamilyen pályázati formán keresztül. Így a kutatások irányát is állami szervek, minisztériumok határozzák meg, sokszor uniós direktívák alapján. Ennek megfelelően 2008 óta a migrációkutatás homlokterébe a harmadik országokból, vagyis az Európai Unión kívülről érkező külföldiek immigrációja és integrációja került. A kutatások célja többek között a migránsok
integrációja
előrehaladásának
felmérése,
az
összehasonlító
elemzések
koordinációjának megkönnyítésére szolgáló mutatók és értékelési módszerek fejlesztése. Ennek köszönhetően az utóbbi években ezen célcsoportra vonatkozóan számos kutatás valósult meg, melyek rendszerint valamilyen empirikus adatgyűjtés eredményére épültek [10, 37-38]. A jelenleg Ukrajnában kialakult gazdasági és társadalmi állapotok miatt, az illetékes hatóságok és kutatóintézetek a legnagyobb figyelmet a munkaerő-migráció megismerésére fordítják. A kivándorlási folyamatok a függetlenség évei alatt csak erősödtek, az ukrán állampolgárok munkavállalás céljából, legyen szó időszakos, ingázó vagy hosszú távú munkavállalásról, tömegesen hagyják el Ukrajnát a szomszédos országok és az Európai Unió irányába. Az első munkaerő-migrációt leíró részletes elemzés 2003-ban jelent meg. Karpacsova N., az ukrán Parlament emberi jogokért felelő biztosa, egy részletes jelentést prezentált a külföldön munkát vállaló ukrán állampolgárok jogairól és érdekvédelméről. Továbbá a jelentés tartalmazta a munkaerő-migráció jellegét, intenzitását leírta sajátosságait és a lehetséges szabályozási politika alapjait [1]. A jelenlegi Ukrajnában zajló munkaerő-migráció kutatások elméleti bázisát a következő ukrán tudósok vizsgálták: Hnibidenko I., Libanova E., Pyrozhkov Sz., Poznyák A., Szuszák V., Komra A., Sulga M. Továbbá rendszerező elméleti kutatásokat végeznek az Ukrán Tudományos Akadémia Ptuhi M. Demográfiai és Szociális Kutatások Intézetében. A munkaerő-migráció kutatással kapcsolatos időszakos jelentések jelennek meg az Ukrán Stratégiai Kutatások Nemzeti Intézetében is. Elsősorban migrációs statisztikákat és a munkaerő-migráció politikai szabályozására vonatkozó javaslatokat, elemzéseket jelentet meg. Összegezve a vizsgálatot kijelenthetjük, hogy a migráció kutatása, története, a vándorlás okainak és következményeinek elemzése manapság rendkívül népszerű téma, leginkább a társadalomtudományok keretében valósul meg, melyen belül elsősorban a szociológia területén rendelkezik gazdag szakirodalommal. Jelentősnek mondható a kérdés közgazdaságtani, történeti, demográfia irodalma is. Egyes vonatkozásaival foglalkozik az antropológia, a jogtudomány és a politikatudomány. A komplex vizsgálatok gyakran utalnak más tudományágakba tovagyűrűző vagy onnét érkező hatásokra, körülményekre.
196
A kutatás eredményeként megállapítható, hogy a migrációs elméletek vagy közgazdaságtani,
vagy
szociológiai
alapokon,
de
kiváltképp
munkaerő-mobilitás
szempontjából vizsgálódnak. A feltárt oksági viszonyok sokkal inkább egymáshoz kapcsolódnak, egymást kiegészítik, de semmiképp nem kerülnek egymással ellentmondásba. Az országok szomszédsági hatása kétségkívül befolyásoló, de nem feltétlenül meghatározó a migrációs döntésekben. A gazdasági és politikai változások, a strukturális kényszerek kihatással vannak az egyéni döntésekre, de azoktól függetlenül is működnek, vagyis az egyéni/családi döntések jelentősége a migrációs döntések elvitathatatlan tényezői. A migrációs modellek történelmi fejlődése egyre bonyolultabb migrációs elméleteket hoz létre a modern társadalmi transzformációknak megfelelően. A klasszikus és minden későbbi elmélet ősének tekinthető push-pull modell mellett a főbb gazdasági alapú modellek adják a migrációs kutatások alapját. A vándorlással kapcsolatban fontos kérdés annak mérése, számszerűsítése, statisztikai értékelése is. Elsősorban azért, mert a jó minőségű és könnyen hozzáférhető adatok segítik a politikai döntéshozók és kutatók munkáját a migráció megfelelő jogi és társadalmi kereteinek alakításában. A migrációs modellek vizsgálatkor megállapítható, hogy számos tudományág kutatói, egymástól független elméleteket alkotva magyarázzák a jelenséget.
A magyarországi
migrációkutatás rövid bemutatásánál elsősorban a Magyar Tudományos Akadémia Politikatudományi Intézetén belül az 1990-es években működő Nemzetközi Migráció Kutatócsoport tevékenységét kell kiemelni. Ukrajnában és Magyarországon is a rendszerváltás előtt terjedelmes és részletes kutatásokat végeztek mindkét ország tudományos akadémiáinak demográfiára szakosodott intézeteiben. Felhasznált szakirodalom: 1.
2. 3.
4.
5.
Карпачова Ніна. Стан дотримання та захисту прав громадян України за кордоном: Спеціальна доповідь Уповноваженого Верховної Ради України з прав людини – К., 2003. – С. 38 Рыбаковский Л.Л. Миграция населения. Вып.5: Стадии миграционного процеса. Приложение к журналу “Миграция в России”. – М., 2001. – С. 26 Balcsók István. A munkanélküliség területi egyenlőtlenségei és legjellemzőbb folyamatainak alakulása az 1992–2002 közötti időszakban. PhD értekezés. Debreceni Egyetem Természettudományi kar Földrajztudományi Doktori iskola, Debrecen, 2005. 30. Bándy Katalin. „Hazádnak rendületlenül légy híve”……(?). A magasan képzett magyar munkaerő migrációs hajlandósága az új évezredben. Doktori értekezés-tervezet. Széchenyi István Egyetem Regionális- és Gazdaságtudományi Doktori Iskola. Győr 2013. Castles, Stephen. : Why Migration Policies Fail? Ethnic and Racial Studies. Vol.27. No.2. pp. 205–227.
197
6.
7.
8. 9.
10. 11. 12. 13.
14. 15.
16.
17. 18. 19. 20.
21. 22. 23. 24.
25.
26.
Glick-Schiller, N. - Basch, L.G. - Szanton-Blanc, C.: Towards a Transnational Perspective on Migration: Race, Class, Ethnicity, and Nationalism Reconsidered. The New York Academy of Science, New York, 1992. Gödri Irén. Migráció a kapcsolatok hálójában. A kapcsolati tőke és a kapcsolathálók jelenléte és szerepe az ezredvégi magyarországi bevándorlásban. PhD értekezés. Eötvös Loránd Tudományegyetem, Társadalomtudományi Kar, Szociológia Doktori Iskola, Budapest, 2008. 6. Hárs Ágnes. A nemzetközi migráció néhány problémájáról. Szociológiai Szemle 1992/2. 123-137. Hárs Ágnes: A harmadik országokból Magyarországon tartózkodó külföldi állampolgárok a statisztikai adatok tükrében. A migránsok számának, összetételének, szocio-demográfiai sajátosságainak meghatározása adatok összehasonlító elemzésével. ICCR Budapest Alapítvány - Európai Integrációs Alap, 2011. Hautzinger Zoltán – Hegedüs Judit – Klenner Zoltán. A migráció elmélete. Nemzeti Közszolgálati Egyetem Rendészettudományi Kar, Budapest, 2014. Lee, E. S.: "A theory of migration", Demography,1966, 1. 47-57. Lengyel Imre- Rechnitzer János. Regionális gazdaságtan. Dialóg Campus Kiadó. Budapest- Pécs. p. 203. Lewis, Arthur W. : Economic Development with Unlimited Supplies of Labour. Manchester School of Economic and Social Studies. 1954, Volume 22, Issue 2,pp.139191.) Mabogunje, Akin L. : A Systems Approach to a Theory of Rural-Urban Migration. In.:Geographic Analysis 2. pp.1-18. Masey, Douglas S. – Arango, Joaquin – Hugo, Graeme – Kouaouci, Ali – Pellegrino, Adela – Taylor, J. Edward: A nemzetközi migráció elméletei: áttekintés és értékelés. In: Sík Endre (szerk.): A migráció szociológiája. ELTE TáTK, Budapest, 2012. 7. Petővári Bence. A paradigmaváltás esélyei a fejlett országok migrációs politikájában. Ph.D. értekezés, Budapesti Corvinus Egyetem Nemzetközi Kapcsolatok Doktori Iskola. Budapest, 2010. Petter Haggett, Geográfia. Globális szintézis, Typotex, Budapest, 2006. – 842 old. Piore, Michael J. : Birds of Passage: Migrant Labor and Industrial Societies. 1979, Cambridge University Press pp. 55-97. Salt, John: Az európai migrációs térség. In: Regio 2001/1. pp. 177–212 Sík, E. Menekülők, vándorlók, szerencsét próbálók. MTA Politikatudományi Intézet Nemzetközi Migráció Kutatócsoport Évkönyve, 1991. Kiadta az MTA Politikatudományi Intézete, Budapest, 1992. Előszó Sík, E. A migráció szociológiája, Szociális és Családügyi Minisztérium, Budapest, p. 22. Sík, E: Tőke-e a kapcsolati tőke, és ha igen mennyiben nem? In: Szociológiai Szemle 2006, 16. évf. 2. sz. p.77. Stark, Oded: The Migration of Labour. Oxford, Blackwell Publishers. pp.130- 370. Tapinos, G. : "Development Assistance Strategies and Emigration Pressure in Europe and Africa", Commission for the Study of International Migration artd Cooperative Economic Development,1999, Working Papers, 56. Tóth Pál Péter. Népességmozgások Magyarországon a XIX. és a XX. században. In: Lukács Éva – Király Miklós (szerk.): Migráció és az Európai Unió. Szociális és Családügyi Minisztérium. Budapest, 2001. 19. Vertovec, Steven: Migrant transnationalism and modes of transformation. In.: International Migration Review.2004, Vol. 38. No. 3. pp. 970- 973.
198
27.
28.
Wallerstein, Immanuel : The Modern World-System: Capitalist Agriculture and the Origins of the European World-Economy in the Sixteenth Century. 1976, New York: AcademicPress,pp.229-233. Zolberg, A. : "The Next Waves: Migration Theory for a Changing World",1989, International Migration Review, 403-430. Summary
This article is dedicated to analysis of the main migration theories, basic models that describe the causes and mechanisms of migration, continuing on the earth's surface since the time of the birth of the human race. The article describes both classic and contemporary migration theory. The analysis of theoretical doctrines of the Hungarian and Ukrainian dosldnykiv. The theme is important, because studying the mechanisms of migration is the base for statistical analysis and measuring processes changes accommodations population.
BIHARI CSABA Az Antall-kormány külpolitikai iránykeresése – a nemzetpolitika kormányra kerülése Az első kérdés, amit fel kell tennünk egy hasonló tanulmány megírásakor, hogy mennyire számít történetinek a téma, amivel foglalkozunk? A jelenkorhoz ezer szállal kötődő eseményeket ugyanis nehéz teljesen elvonatkoztatni saját tapasztalásainktól, környezetünk máig élő és létező történeti emlékezésétől. A nehézségek ugyanakkor előnyünkre is vannak, hiszen a ma is élő történelmi emlékezet megszólaltatható. Magyarországnak és a térség országainak a második világháborút követően nem volt lehetősége arra, hogy saját maguk irányítsák „sorsukat”. A demokratikus intézményrendszer csak nevében létezett, szabadon választott kormányzatok helyett a kommunista állampártok és vezetőik határoztak országuk, népük sorsa felől. A kommunista önkény és az állampárt hatalma azonban 1989-re a végéhez ért. Az 1989-es rendszerváltás egyik fő mozzanata volt az alkotmányozás, ami kimerült abban, hogy a Magyar Népköztársaság 1949-es kommunista alkotmányát módosították.1 Az Alkotmány 22. paragrafusának j. bekezdése rendelkezik a külpolitikáról: A Minisztertanács „közreműködik a külpolitika meghatározásában; a Magyar Köztársaság Kormánya nevében nemzetközi szerződéseket köt”.2 Az ország külpolitikájának meghatározását tehát a mindenkori kormányok hatáskörébe utalja.
1 2
1989. évi XXXI. törvény az Alkotmány módosításáról http://www.1000ev.hu/index.php?a=3¶m=8629 Uo. 199
A továbbiakban Magyarország rendszerváltást követő külpolitikai iránykeresését szeretném bemutatni. A rendszerváltás – külpolitikai opciók A rendszerváltás, mely a rég vágyott szabadságot és demokráciát hozta el az egyébként korábban önmagukat demokratikusnak nevező országoknak, teljesen új helyzetet teremtett Közép-Kelet -Európában. Magyarország és a Kárpát-medencén osztozó szomszédos államok között a korábbi internacionalista alapokon nyugvó államközi kapcsolatokat új alapokra kellett helyezni. Ezek az új alapok azonban együtt jártak az internacionalizmus által korábban befagyasztott nemzetek közötti ellentétek kiolvasztásával. Ezeknek az ellentéteknek mindmáig szenvedő alanyai a határon túli magyar közösségek. A határon túli magyarok kérdése a Magyar Népköztársaság utolsó évtizedében kezdett az érdeklődés középpontjába kerülni. Ennek egyik első jele, hogy 1988-ban Jelentések a határon túli magyar kisebbségek helyzetéről1 címmel megjelent egy kötet Budapesten, mely a Csehszlovákiában, a Szovjetunióban, Romániában és Jugoszláviában élő magyar közösségek helyzetét kívánta bemutatni. Magyarország külpolitikájának alakításában azonban az első szabadon választott magyar kormány tehette és tette csak meg azokat a lépéseket, melyek alapján az ország kialakíthatta közvetlen szomszédjaival a megfelelő kapcsolatrendszert. Ebben az új államközi szomszédságpolitikában a határon túli magyar közösségek is fajsúlyos szerepet kaptak. 1989-et követően Magyarország előtt a következő külpolitikai opciók álltak:2 1. a még meglévő keretek átalakítása 2. egy közép-európai biztonsági struktúra kiépítése 3. semlegesség 4. önerőre való támaszkodás3 5. egy összeurópai biztonsági rendszer keretén belüli elhelyezkedés 6. nyugat-európai ill. észak-atlanti integráció. Az 1989-es választások előtt valamennyi esélyes régi-új politikai pártnak megvolt a saját külpolitikai programja, kivéve az állampárt utódját, a Magyar Szocialista Pártot, mely nem adott ki pártprogramot.
Miklós Tamás (szerk.). Jelentések a határon túli magyar kisebbségek helyzetéről. Medvetánc-ELTE, Bp. 1988. Gazdag Ferenc (szerk.). A magyar külpolitika 1989–2014. Nemzeti Közszolgálati Egyetem Bp. 2014. 83. o. 3 Az euroatlanti integráció megvalósulásáig ez az opció valamennyi állam esetében meghatározó. 3 2
200
A Magyar Demokrata Fórum öt fejezetre tagolt programja (1989. március 12.) foglalkozik a párt külpolitikai célkitűzéseivel és kisebbségvédelmi programjával.1 A dokumentum szerint az MDF külpolitikája az európai egység jegyében a magyar nemzeti érdekek érvényesítésére törekszik. A program a Kárpát-medencében élő, a magyar határokon túlra került magyar kisebbséget is említi: „A nemzeti érdekek fogalma természetszerűen a határainkon túl élő magyarság egészének érdekeit is jelenti. A magyar kisebbséggel való törődésnek külpolitikai stratégiánk részévé kell válnia.”2 A Független Kisgazda-, Földmunkás és Polgári Párt programja már erősebb hangnemet üt meg a külpolitika kapcsán, követeli pl. a NATO és a Varsói Szerződés egyidejű megszüntetését, az integrációs gondolat és a határon túli magyarság ügye azonban nem tűnik fel a szövegben.3 A Kereszténydemokrata Néppárt csak általánosságokat közölt a külpolitika kapcsán, a program passzív maradt e tekintetben.4 A Szabad Demokraták Szövetségének 1989-es programjában nincs külön, a külpolitikával foglalkozó fejezet. A külpolitikával kapcsolatos fejtegetések azonban itt is megjelennek: „A Szabad Demokraták Szövetsége a magyar nemzetet európai népnek tekinti. Magyarországnak nincsenek olyan nemzeti érdekei, amelyek szembeállítanák a nyugati világgal. Ezért a magyar külpolitika fő feladatának azt tartjuk, hogy az országot minél közelebb vigye a fejlett nyugati országokhoz. Történelmi tapasztalataink azt diktálják, hogy ezenközben mindent meg kell tennünk: törekvéseink ne legyenek kijátszhatók a közép-kelet-európai régió többi országának hasonló céljai ellen. Célunk az ország függetlensége. Elvi nyilatkozatunk hagyományként vállalja az 1956-os semlegességi nyilatkozatot.”5 A határon túli magyarokról a dokumentum nem ejt szót. A Fidesz pártprogramját 1989 októberében fogadták el, mely már részletesebben foglalkozott a nemzetpolitikával és a külpolitikával. A dokumentum kijelenti, hogy a határon túli magyar közösségeket a nemzet szerves részének tekintik, melyek fennmaradásáért a
Joó Rudolf. Szempontok a Magyar Demokrata Forum külpolitikai programjához. Külpolitika, 1989. 5. szám, 517. old. 2 A Magyar Demokrata Fórum 1989. március 12-i programja. // http://www.herder-institut.de/no_cache/bestaendedigitale-angebote/e-publikationen/dokumente-und-materialien/themenmodule/quelle/1540/details/2334.html 3 Gazdag i.m. 85. old. 4 Uo. 5 A rendszerváltás programja // nezopontintezet.hu/files/2012/03/A-Rendszerváltás-programja-1989.pdf 1
201
mindenkori magyar állam felelőséggel tartozik. A külpolitika elsődleges céljaként az ország szuverenitásának visszaszerzését nevezte meg.1 Az Antall-kormány külpolitikai iránykeresése Magyarországon az első szabad parlamenti választásokat 1990. március 25-én, illetve április 8-án tartották. A parlamentbe hat párt jutott be, melyek közül a legtöbb szavazatot a Magyar Demokrata Fórum és a Szabad Demokraták Szövetsége kapta meg (lásd az 1. sz. táblázatot). 1.sz. táblázat: Az 1990. évi országgyűlési választások eredménye2 Párt
Mandátumok száma
Mandátumok aránya
MDF
164
42,7%
SZDSZ
94
23,6%
FKgP
44
11,4%
MSZP
33
8,5%
Fidesz
22
5,4%
KDNP
21
5,4%
Független
8
3,0%
Összesen
386
100,0%
Az új országgyűlés 1990. május 2-án tartotta meg alakuló ülését. Az alakuló ülésen megválasztott házelnök, egyben ideiglenes köztársasági elnök, Göncz Árpád a választási eredmények ismeretében Antall Józsefet kérte fel a kormányalakításra. Antall az MDF, FKgP és KDNP frakciókkal koalíciós kormányt alakított. A külügyminiszter Jeszenszky Géza, a honvédelmi miniszter Für Lajos lett. Ne felejtsük el azonban azt a tényt, hogy Magyarország ekkor még külpolitikai szempontból nem szuverén állam, hiszen továbbra is léteztek azok a nemzetközi szervezetek, melyeknek Magyarország még a kommunista korszakban vált tagjává. A Varsói Szerződés és a KGST felbomlására csak 1991-ben került sor. A Szovjetunió felbomlása 1991. december 7– 8-án volt az a döntő pillanat, amikortól Magyarország tényleges szabadságot élvezett külkapcsolatainak kialakítását tekintve. Fontos még megjegyeznünk, hogy Magyarország esetében saját határai mentén is komoly változások zajlottak le. 1991-ben megjelent egy új szomszéd, Ukrajna; 1993-ban
1 2
Gazdag i.m. 86. old. Uo. 202
Csehszlovákia békés kettéválásával Szlovákiával kellett rendezni a kapcsolatokat; 1991 és 1995 között pedig véres polgárháború zajlott a déli határok mentén, Jugoszláviában, mely komoly terhet jelentett Magyarország számára (menekültek elhelyezése, a déli határok védelme stb.). Szerbia, Horvátország és Szlovénia különválása három új szomszédos államot adott Magyarországnak, melyekkel ugyancsak rendezni kellett a külkapcsolatokat. A kontinens második világháború utáni kettéosztásából származó ellentétek helyett azonban újabbak jelentek meg a térségben. Ezek az ellentétek olyan történelmi feszültségek voltak, melyek mind a mai napig alapvetően a Magyarországgal szomszédos államokban élő magyar kisebbségekkel kapcsolatosak.1 Amint már említettem, a külpolitika megfogalmazását az Alkotmány a kormánynak engedte át. A kormányprogramot 1990. május 22-én ismertette a miniszterelnök. A májusi kormányprogram külpolitikáról szóló részében egyértelművé tette a miniszterelnök, hogy Magyarországot európai állammá akarják formálni a szónak nem csak földrajzi értelmében. A program kiindulópontjaként a szuverenitás teljes helyreállítása, az eddigi keleti irányultságú külpolitika nyugati irányba fordítása szerepelt. Az új külpolitikában fontos szerepet kapott az állam és a nemzet történelmi problémája, értem ez alatt azt, hogy Magyarország mindenkori kormányának egyszerre kell a határokon belüli állam- ill. a határokon túli nemzetpolitikát folytatnia. Ennek a nemzetpolitikának a beemelése a köztudatba, egyáltalán az alkalmazása a szomszédos országokkal kialakítandó kapcsolatok folyamán, szinte lehetetlen volt. A korábbi gyakorlat ugyanis az volt, hogy minden, amit egy állam saját állampolgáraival tesz, – beleértve a kisebbségi jogok bővítését vagy épp korlátozását – az adott állam belügye. A belügyekbe pedig egyetlen más államnak sincs joga beleavatkozni. A kormányprogram óvatosan fogalmaz a szomszédos államokkal folytatott kapcsolatok kialakítását tekintve: „Új fejezetet kell nyitni történelmünkben, a megértés és türelem fejezetét sokat szenvedett népünk és a hasonló örökséggel küszködő szomszéd népek között. Ennek záloga a demokratikus, pluralista politikai rendszerre való áttérés lehet csak, melyben a kapcsolatok természetes alapja a teljes körű emberi jogok tisztelete. Valamennyien Európához tartozunk, a testvéri együttélés és együttműködés a történelem parancsa mindannyiunk számára. S a
1
Romsics I. (szerk.): Magyarország története Akadémiai Kiadó 2007. 955. old.
203
történelem bizonyította, hogy nem engedhetjük meg magunknak az egymás elleni acsarkodást, mert ezt mindenkor kihasználhatták velünk szemben.”1 A határon túli magyarsággal kapcsolatban kifejti: „a magyar kormánynak különleges felelőssége a magyar nemzet mint kulturális és etnikai közösség megmaradásának támogatása.”2 Az európai integráció már ekkor külpolitikai prioritásként van meghatározva a kormány programjában. Az elsődleges cél Magyarország felvétele az Európa Tanácsba,3 majd a tagság elnyerése az Európai Közösségben. Ekkor kristályozódott ki Magyarország hármas külpolitikai prioritása, mely egyfajta nemzeti konszenzusnak az alapját alkotta az elkövetkező kormányzatok idején is. A kormány új külpolitikai stratégiája, mint Győri Szabó Róbert 4 is kifejti, középtávra szólt, és három, egymással összefüggő pilléren alapult: 1. Euroatlanti integráció – a nyugati szervezetekhez való mielőbbi csatlakozás. 2. Jószomszédi viszony, új szomszédságpolitika, regionális együttműködés. 3. Nemzetpolitika, magyarságpolitika, fellépés a határon túli magyarság érdekeinek védelméért. Bár a konszenzus kitartott a külpolitika prioritásait illetően, kisebb törések azért keletkeztek. Az 1994-től hatalomra került szocialista kormányzat a nyugat-európai integrációnak elsődleges szerepet szánt, így háttérbe szorult valamelyest a határon túli magyarsággal kapcsolatos kiállás fontossága.5 Ezzel is magyarázható az, hogy az Antallkormány csak azzal az ukrán vezetéssel tudott alapszerződést aláírni, mely garantálta a kárpátaljai magyarság számára a széleskörű kulturális, nyelvhasználati jogokat. A többi szomszédos állammal csak a szocialista kormány idején sikerült hasonló alapszerződéseket megkötni. A hármas külpolitikai prioritás alapján vizsgáljuk meg, hogy milyen mértékben sikerült ezeket a célkitűzéseket az Antall-kormánynak megvalósítania. Az európai integráció Az Európa Tanácsba történt felvétel volt az első integrációs lépés, 1990. november 6án. Az Európai Közösség 1990-ben létrehozta a PHARE-programot (Poland and Hungary:
Antall József miniszterelnök beszéde. 1990. május 22. Arcanum V. Uo. 3 Erre már 1990. november 6-án sor került, amikor Magyarországot 24. tagállamként felvették az Európa Tanácsba. 4 Győri Szabó Róbert: A magyar külpolitika története 1848-tól napjainkig. Helikon, Bp. 2011. 347. old. 5 Romsics. 955. old. 1 2
204
Assistance for Restructuring the Economy). A program célja Lengyelország és Magyarország gazdasági átalakulásának segítése volt. 1991. december 16-án Magyarország, Lengyelország és Csehszlovákia társulási szerződést írt alá az Európai Közösséggel, mely szabad kereskedelmi egyezményként értelmezhető a legegyszerűbben. Már 1992. január 1-jén életbe lépett, ratifikációjára azonban csak 1994. február 1-jén került sor. 1992 márciusában Magyarország hivatalosan benyújtotta csatlakozási kérelmét az Európai Közösséghez. Ekkor a magyar külügy azzal számolt, hogy a teljes integráció már 1995re megvalósítható lesz. Szomszédságpolitika A szomszédságpolitika célja egyrészt a helyi magyar közösségek érdekeinek védelme, másrészt a még létező Szovjetunióval szembeni közös védelem igénye, harmadrészt egy újabb kisantant létrejöttének megakadályozása volt. Magyarország szomszédságpolitikájának fontos része volt a szomszédos államokkal aláírt alapszerződések megfogalmazása. Erre 1994-ig csak Ukrajnával kapcsolatban került sor. Az alapszerződések hiánya azonban nem jelentette a szomszédos országok közötti kapcsolatok szüneteltetését.1 Azokkal az országokkal is sikerült a kapcsolatfejlesztés, (Románia, Csehszlovákia) melyekkel nem írtak alá a kétoldalú kapcsolatokat szabályozó államközi szerződéseket. A szomszédos államokkal való viszonyt a kisebbségi problémák mellett gazdasági és környezetvédelmi kérdések (Bős-Nagymarosi Vízlépcső) és polgárháborús állapotok (Jugoszlávia) is nehezítették. A legjobb kapcsolatokat Ausztriával és Ukrajnával sikerült kialakítania Magyarországnak. A magyar külpolitikának egyik sarkalatos pontja a visegrádi együttműködés megvalósítása 1991. február 15-én (Magyarország, Lengyelország, Csehszlovákia). A Szovjetunió felbomlása után a visegrádi országok 1992 decemberében létrehozták a Közép-európai Szabadkereskedelmi Megállapodást (Central European Free Trade Agreement - CEFTA). Csehszlovákia 1993-as kettéválását követően mindkét ország a fent említett együttműködések tagja lett.
1
Győri 358. old.
205
Magyarország 1992-ben az ENSZ Biztonsági Tanácsának soros, nem állandó tagja volt. Ez a még fiatal demokrácia szempontjából jelentős próbatétel volt, melyet a délszláv válság nehezített.1 Magyarságpolitika A kormány tevékenységében a magyarságpolitika fontos szerepet kapott. A kormányprogramban a következőképpen fogalmaztak: „Tekintettel arra, hogy a magyarság egyharmada határainkon kívül él, a magyar államnak különleges felelőssége a magyar nemzet mint kulturális és etnikai közösség megmaradásának támogatása mindenütt.”2 Antall József egyik első beszédében kijelentette, hogy „Törvényes értelemben, a magyar közjog alapján minden magyar állampolgárnak, ennek a tízmilliós országnak a kormányfőjeként – lélekben, érzésben tizenötmillió magyar miniszterelnöke kívánok lenni. … Ezt az egyetemes felelősséget vállaljuk, és vállaljuk a haza határain belül élő nemzeti kisebbségek, etnikai csoportok, vallási kisebbségek védelmét is, és a mi tiszta, valóban hazafiságon alapuló nemzeti érzéseink nem irányulnak senki ellen. Sem a határokon túl, sem a határokon belül.”3 Antall beszéde megteremtette az alapot a későbbi nemzetpolitikai célkitűzéseknek. Fogadtatása külföldön és belföldön is kettős volt. Sokan a revizionista gondolat újraélesztésének tartották a beszédet. Elkezdődött a nemzetpolitikai intézményrendszer kialakítása is, melynek célja a határon túli magyar közösségek támogatása volt. A Miniszterelnöki Hivatal felügyelete alatt felállították a Határon Túli Magyarok Titkárságát, később a Titkárságból Hivatal lett (HTMH), egy másik fontos lépés volt a Duna Televízió elindítása, mely műholdról a Kárpát-medence egész területén fogható volt. Antall egyik utolsó parlamenti beszédében elmondta, hogy a kormány fő célja, hogy a határon túli magyar közösségek tagjai szülőföldjükön találják meg a boldogulásukat: „Minden célunk csak az lehet, hogy a magyarság, a magyar kisebbségek a helyükön maradjanak. … a szülőföldjükön, ott, ahol a magyar történelem emlékei vannak, ott, ahol a magyar történelemhez kötődik annyi esemény.”4
Erdős 191–195. old. Antall József miniszterelnök beszéde. 1990. május 22. Az Országgyűlés hiteles jegyzőkönyve 1990–2004 // Arcanum DVD V. 3 Debreczeni (1998) – 137. o. 4 Antall József miniszterelnök országgyűlési felszólalása 1993. május 11-én parlament.hu/naplo34/295/2950148.html 1 2
206
A kormány politikájának alapelve lett, hogy a budapesti magyarságpolitika csak a határon túli magyarok véleményének figyelembevételével alakítható, Magyarországon semmilyen döntés nem születhet a határon túli magyarság rovására. Kapcsolatépítés Ukrajnával Az Ukrajnával kialakult államközi kapcsolatokról külön szeretnék szólni. Ukrajna, mint Magyarország legnagyobb és legfiatalabb szomszédja, fontos szerepet kapott a magyar külpolitikában. A Kárpátalján élő magyar közösség erősítette a két ország közötti kapcsolatokat. Magyarország számára fontos volt, hogy a helyi magyar közösség garanciákat kapjon nemzetiségi jogainak bővítésére, Ukrajnának pedig szüksége volt egy olyan szomszédra, amely a még függetlensége előtt álló országgal egyenrangú partnerként bánt. Göncz Árpád köztársasági elnök első ukrajnai látogatása pl. már 1990 szeptemberében megtörtént, jóval az ukrán függetlenség megvalósulása előtt. Göncz már ekkor biztosította a függetlenedni kívánó ukrán elitet arról,1 hogy Magyarország támogatja függetlenedési törekvéseiket és ellátogatott a magyarok lakta határ menti területekre is. 1991. májusában, Leonyid Kravcsuk, az Ukrán Legfelsőbb Tanács elnöke látogatott el Budapestre, ahol kilenc, a kétoldalú kapcsolatokat szabályozó dokumentum aláírására került sor. Még ez év augusztusában megnyílt Ungváron Magyarország Konzulátusa. Magyarország ezt követően az 1991. december 1-jén megtartott ukrajnai függetlenségi népszavazás után elsőként ismerte el Ukrajna függetlenségét. Érdekes, hogy a vonatkozó magyar és ukrán szakirodalom egy része a lengyeleket2 nevezi meg elsőként, az akkor főkonzuli tisztséget betöltő Páldi András visszaemlékezései szerint3 Magyarország volt az első ország, mely Ukrajnát elismerte független államként. Alig egy héttel később sor került a magyar-ukrán alapszerződés aláírására, mely Magyarországon komoly belpolitikai válságot okozott, a határok megváltoztathatatlanságára vonatkozó kitétele miatt. Az alapszerződés ratifikációja éppen ezért magyar részről elhúzódott, egészen 1993 májusáig. Összegzésként elmondható, hogy Magyarország függetlenné válása és az új magyar vezetés külpolitikai orientációja olyan feltételeket teremtett, melyek lehetővé tették Magyarország számára az európai integrációs törekvések keresztülvitelét és az ország határain túl élő magyar közösségek bizonyos fokú érdekvédelmét. Ebből a szempontból kiemelten fontos lépés volt az 1991 decemberében aláírt magyar-ukrán alapszerződés, mely az ukrajnai magyar közösség számára széleskörű nemzetiségi jogokat biztosított.
1
Gazdag 113. old. Vö.: Gazdag 114. old. 3 Páldi (1996) 164. old. 2
207
A felhasznált források és szakirodalmak jegyzéke Források: 1. 1989. évi XXXI. törvény az Alkotmány módosításáról [Elektronikus forrás] // Elérhetőség: http://www.1000ev.hu/index.php?a=3¶m=8629 2. A Szabad Demokraták Szövetségének Programja 1989. A rendszerváltás programja. [Elektronikus forrás] // Elérhetőség: www.nezopontintezet.hu/files/2012/03/ARendszerváltás-programja-1989.pdf 3. A Magyar Demokrata Fórum 1989. március 12-i programja. [Elektronikus forrás] // Elérhetőség: http://www.herder-institut.de/no_cache/bestaende-digitale-angebote/epublikationen/dokumente-und-materialien/themenmodule/quelle/1540/details/2334.html 4. Antall József miniszterelnök beszéde. 1990. május 22. Az Országgyűlés hiteles jegyzőkönyve 1990–2004 // Arcanum DVD V. 5. Antall József miniszterelnök országgyűlési felszólalása 1993. május 11-én [Elektronikus forrás] // Elérhetőség: parlament.hu/naplo34/295/2950148.html 6. Páldi András: Egyre távolabb Moszkvától. „Egy diplomata kijevi emlékei 1986-1992” Belvárosi Könyvkiadó, Bp. – 1996. 399 old. Monográfiák, cikkek, segédkiadványok: 7. Debreczeni József. A miniszterelnök. Budapest, Osiris 1998 – 384 old. 8. Erdős André. Adalékok a magyar diplomácia történetéhez a rendszerváltozás korában. Külügyi Szemle, 2009/1.186–211. old. 9. Gazdag Ferenc (szerk.). A magyar külpolitika 1989–2014. Nemzeti Közszolgálati Egyetem Bp. 2014. 255 old. 10. Győri Szabó Róbert: A magyar külpolitika története 1848-tól napjainkig. Helikon, Bp. 2011. 407 old. 11. Joó Rudolf: Szempontok a Magyar Demokrata Forum külpolitikai programjához. Külpolitika, 1989. 5. szám, 5-17. old. 12. Miklós Tamás (szerk.) Jelentések a határon túli magyar kisebbségek helyzetéről. Medvetánc-ELTE, Bp. 1988. 343 old. 13. Romsics Ignác. (szerk.): Magyarország története Akadémiai Kiadó 2007. 1036 old. Резюме В статті подається характеристика політичних змін в Угорщині, як результату демократичного перевороту 1989-го року та описуються «трійні пріоритети» зовнішньої політики першого вільно обраного угорського уряду. Принцип трьох пріоритетів сформульований урядом Йожефа Антала полягає в рівноправності питань євроатлантичної інтеграції Угорщини, добросусідських відносин з іншими країнами та захисту угорських національних меншин за межами Угорщини.
BIRÓ ÉVA Kárpátaljai magyar fiatalok tervei és döntései a továbbtanulásról Tudományos vezető: Kiss Éva professzor „A ma ifjúsága nem más, mint a holnap társadalma”- véli Szász Jenő, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnöke.1 Ezzel teljes egyetértésben elengedhetetlen fiataljaink Szász Jenő. A külhoni ifjúság kutatása a Nemzetstratégiai Kutatóintézetben. In:Bali János – Marelyin Kiss József (szerk).Külhoni magyar ifjúságkutatás- 2014. Metszetek II.- Bp.: Nemzetstratégiai Kutatóintézez, 2014. – 9 old.
1
208
elképzeléseinek és jövőképének, valamint az ezeket befolyásoló tényezőknek az ismeret, hiszen mindez, a kárpátaljai magyarság fennmaradásának legfőbb meghatározója. Munkámban mindezen elképzeléseket, továbbtanulást és jövőbeli terveket befolyásoló tényezőket, próbálom feltárni. A kárpátaljai magyar érettségizők továbbtanulási szándékainak vizsgálatával először a 2000-es évek elején kezdtek el foglalkozni Orosz Ildikó vezetésével a Limes Társadalomkutató Intézet munkatársai. Az 595 főt megkérdező, reprezentatív felmérés nagyon magas továbbtanulási hajlandóságot mutatott, mivel megkérdezettek 69,8% tervezett továbbtanulni.1 Kárpát-medencei összehasonlító elemzés a Mozaik 2001 kutatás, mely célja a külhoni magyar fiatalok (15-29 évesek) helyzetének feltárása. Az 500 fős kvalitatív felmérés átfogó képet ad a határon túli régiók fiataljainak anyagi és kulturális erőforrásairól, életmódjáról és értékrendszeréről. A kárpátaljai mintát képező fiatalok 45%-a továbbtanulna, ebből 62% szeretne felsőfokú végzettséget szerezni, 44%, ezt legszívesebben Magyarországon valósítaná meg. A térség magyar ifjúságának legnagyobb problémája a munkanélküliség és az ebből adódó rossz anyagi körülmények.2 A fenti kutatás kiegészítője a Mozaik 2011 kvantitatív, interjús módszerű, felmérés. Amely a térség gazdasági helyzetében az elmúl, tíz évben javulásról nem számol be, a bérek a többi vizsgált régióhoz képest nevetségesen alacsonyak. Mindezek ellenére a 2001-es kutatásban kirajzolódó erős lokális identitás, a 2011-es felmérésben is megmutatkozik, ugyanakkor a többségi nemzet által gyakorolt nyelvi alapú megbélyegzés érzete hatja át a válaszokat.3 „A kárpátaljai magyar fiatalok identitásáról a saját, a Kárpát Panel és a Mozaik kutatások alapján az mondható el, hogy hazaképe nem az államhoz, hanem a szűkebb szülőföldhöz kötődik” – véli Orosz Ildikó. A fiatalok legtöbbje a magyar médiából tájékozódik, még az ukrajnai helyzetről is. Valamit erős a vallási kötődés, erősebb, mint Magyarországon.4 Ezzel kapcsolatban Márkus Zsuzsanna felveti, hogy a vallás egyfajta megtartót ereje lehet, a kárpátaljai fiataloknak, itt Kárpátalján. 5 Orosz Ildikó 2010. A kárpátaljai magyar érettségizők továbbtanulási szándékairól egy reprezentatív szociológiai felmérés adatai alapján http://hhrf.org/netpansip/ungparty/docu/orosz/karpataljai-tovabbtanulas.php (utolsó letöltés 2015. május 30.) 2 Csernyicskó István-Soós Kálmán. Mozaik 2001 Gyorsjelentés – Kárpátalja. In Szabó Andrea, Bauer Béla, Laki László, és Nemeskék István (szerk.) Mozaik 2001 Gyorsjelentés, Magyar fiatalok a Kárpát-medencében. – Bp.: Nemzeti Ifjuságkutató Intézet, 2002. – 132-133old. 3 Ferenc Viktória – Séra Magdolna. Kárpátalja – Ukrajan. In Szabó Andrea, Bauer Béla, Pilók Péter(szerk.). Mozaik 2011. Magyar fiatalok a Kárpát-medencében. Szeged – Budapest: Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet, 2013. – 71 -144 old. 4 Orosz Ildikó. A kárpátaljai magyar ifjúság. In: Bali János – Marelyin Kiss József (szerk).Külhoni magyar ifjúság. Metszetek II.- Bp.: Nemzetstratégiai Kutatóintézez, 2014. – 93-97 old. 5 Márkus Zsuzsanna. Kárpátaljai középiskolások tanulmányi migrációs tervei. In Tanulmányi célú migráció Kárpátalján, Műhellytanulmány. – Bp.: Márton Áron Szakkollégium 2013.–25–39 old. http://www.martonaron.hu/attachments/article/345/Tanulm%C3%A1nyi%20c%C3%A9l%C3%BA%20nemzetk%C3%B6zi 1
209
A kárpátaljai magyar doktorandusz hallgatókat vizsgálja az Aranymetszés 2013 felmérés.1 A kárpát-medencei minta legfiatalabbjai voltak a kárpátaljai adatközlők. Szintén magas a szülőföldhöz való kötődés, mivel a megkérdezettek 2/3-a a kárpátaljai tudományos életbe szeretne integrálódni. Tradicionális, hagyománytisztelő értékrendre utal, hogy körükben volt a legmagasabb a házasságban élők aránya.2 Bár a kárpátaljai magyar tannyelvű felsőoktatási kínálat az elmúlt húsz évben jelentősen bővült, viszont csupán a pedagógiai irányú szakok elérhetőek magyar nyelven. További nehézsége az ukrajnai továbbtanulásnak, a 2008-tól bevezettet felvételi eljárás, a Külső Független Tesztelés (Зовнішне Незалежне Оцінювання)3, mely kötelezővé teszi az ukrán nyelvből történő vizsgát (2015-től minden érettségiző diák számára, függetlenül attól, hogy felvételizik vagy sem), ezzel jelentős hátrányba sodorva a kisebbségben lévő nemzetek fiataljait. A 90-es évek elejétől lehetőség nyílt a határon túli magyar fiatalok anyaországi továbbtanulására.4 Ez a hallgatói mobilitás sajátot, határon túli diákokra jellemző formája, az esetek döntő többségében migrációval jár.5A határon túli fiatalság támogatása viszont, a magyar kormány szándéka szerint a határon túli magyar elit képzését és szülőföldre való visszatérését szolgálná.6 A Márton Áron Szakkollégium diákjai között végzett 2008-as felmérésből kiderül, hogy a megkérdezett határon túli fiatalok 2/3-a szerint diplomaszerzést követően sokkal több munkalehetőség van az anyaországban, mint szülőföldjükön.7 Mivel a kárpátaljai magyar ifjúságkutatás témakörében történő kutatásokból, csupán részleges képet kaptam az érettségizők szándékait illetően, ezért a 2013/2014-es tanévben, saját kérdőíves felmérést végeztem, Kárpátalja magyar tannyelvű középszintű és felsőoktatási intézményeiben. Összesen 436 válaszadó megkérdezésével. Az érettségizők számára készített, 12 kérdéses strukturál kérdőívet, 313 érettségi előtt álló diák (a magyar tannyelvű intézményben érettségizők
%20migr%C3%A1ci%C3%B3%20K%C3%A1rp%C3%A1talj%C3%A1n_TepericsK%C3%A1roly.pdf (utolsó letöltés 2015. május 30.) 1 Ferenc Viktória. Kereső kutatók - a kárpátaljai magyar doktoranduszok egzisztenciális, magánéleti és szakmai kihívásai. Kisebbségkutatás,22, 3, 2013- 101- 136 old. http://bgazrt.hu/_dbfiles/blog_files/9/0000003739/Ferenc%20Viktoria%20%20Kereso%20kutatok%20%E2%80%93%20a% 20karpataljai%20magyar%20doktoranduszok....pdf 2Molnár Anita– Séra Magdolna. Helyzetkép. A kárpátaljai magyar ifjúság helyzete 2000-2014 között. . In: Bali János – Marelyin Kiss József (szerk). Külhoni magyar ifjúságkutatás. Metszetek - Bp.: Nemzetstratégiai Kutatóintézet, 2014. 49-52 – old. 3 http://testportal.gov.ua/ - Ukarajnai Külső Független Tesztelés honlapja 4 Beregszászi Anikó,Csernicskó István, Orosz Ildikó. Nyelv,oktatás,politika. Beregszász: Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskola, 2001- 64 old. 5 Erdei Itala. Hallgatói mobilitás a Kárpát-medencében. Educatio 2005/2 – 334-335 old. 6 Ferenc Viktória. „Nem a statisztika miatt vagyunk a világon!” – gondolatok szülőföld és mobilitás kapcsán. In HíresLászló Kornélia, Karmacsi Zoltán, Márku Anita (szerk). Nyelvi mítoszok, ideológiák,nyelvpolitika és nyelvi emberi jogok Közép-Kelet Európában elméletben és gyakorlatban. Budapest – Beregszász, 2011 – 105-114 old. 7 Cristian Epare. A nemzet peremén. Külhoni magyar ösztöndíjasok a fővárosban. In Szarka László – Kötő Emőke (szerk). Határhelyzetek, Külhoni magyar egyetemisták peregrinus stratégiái a 21. század elején – Bp. : Balassi Intézet, Márton Áron Szakkolégium, 2008 – 10-30 old.
210
egyharmada) töltötte ki, 15 középszintű oktatási intézményben. A kitöltési pontok kiválasztásánál igyekeztem figyelembe venni a kárpátaljai magyar lakosság területi megoszlását1 és nyelvi határait.2
1. A kérdőíves adatgyűjtés helyszínei A válaszadók 170 nő és 143 férfi. 91%-a magyarnak, 9% ukránnak vallotta magát. Tanulmányi átlag tekintetében a legtöbben a 7-9 közötti, jó tanulmányi átlagúak közé tartoztak. A megkérdezettek között, akárcsak a Mozaik kutatásokban és Orosz 2000-es felmérésében, nagyon magas továbbtanulási hajlandóság volt tapasztalható, hiszen 78 % szeretné folytatni tanulmányait az érettségit követően. Amint láthatjuk a líceumok és gimnáziumok diákjai között magasabb továbbtanulási hajlandóság tapasztalható, mint a középiskolák diákjainál.
Monár József – Molnár D. István. Kárpátalja népessége és magyarsága a népszámlálási és népmozgási adatok tükrében. Beregszász: Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség Tankönyv és Taneszköttanács, 2005 . 2 Dupka György. Fogyó, gyarapodó nemzetiségek, érdekképviseletek Kárpátalján. Ungvár- Budapest: Intermix Kiadó, 2011 – 31 – 32 old. 1
211
11
Nagyszőlősi 3. számú Középiskola Nagydobronyi Református Líceum Nagyberegi Református Líceum Muzsalyi Középiskola Munkácsi Szent István Líceum Munkácsi II. Rákóczi Ferenc Középiskola Mezővári II. Rákóczi Ferenc Középiskola Kaszonyi Középiskola Karácsfalvi Sztojka Sándor Görög… Jánosi Líceum Gáti Középiskola Derceni Középiskola Csapi 2. számú Középiskola Beregszászi Bethlen Gábor Magyar… Feketeardói Középiskola
1
25
30
35
40
5 20 19 14 16 18 17 26 24 25 21 28
9
89 7 12
8 0
2. Továbbtanulni
15
5
16
23
Továbbtanulnak Válaszadók száma
31 32 14
10 15 20 25 30 35 40
szándékozó diákok aránya a középszintű oktatási intézményekben
A továbbtanulás helye tekintetében a megkérdezettek fele-fele arányban döntenének Magyarország és Ukrajna mellett. Intézményenként ez a következőképpen néz ki: 2 Nagyszőlősi 3. számú Középiskola Nagydobronyi Református Líceum Nagyberegi Református Líceum 01 Muzsalyi Középiskola Munkácsi Szent István Líceum Munkácsi II. Rákóczi Ferenc Középiskola 2 Mezővári II. Rákóczi Ferenc Középiskola Kaszonyi Középiskola Karácsfalvi Sztojka Sándor Görög… Jánosi Líceum 1 Gáti Középiskola 2 Derceni Középiskola Csapi 2. számú Középiskola Beregszászi Bethlen Gábor Magyar… 0 Feketeardói Középiskola 0
3.
9
5 7 7
11 14 12
9 9
Magyarországon
89 10
7 7 5
23
14 14
67
Ukrajnában
19
9 7 5
10
15
20
25
A diákok továbbtanulás helye szerinti megoszlása intézményenként
A gimnáziumi és líceumi diákok Magyarországot részesítik előnyben, míg a középiskolások nagyobb gyakorisággal döntöttek az ukrajnai továbbtanulás mellett.
212
A magyarországi felsőoktatást választók, döntésüket leginkább a szélesebb szakválasztékkal, a magasabb ösztöndíj lehetőséggel, valamint a kisebbségi létből való kikerüléssel magyarázták. 59. válasz: „Engem az motivál, hogy a magyar felsőoktatásban nagyobb a választási lehetőség, mint az ukrán felsőoktatásban. Nem nyomják el annyira a magyarokat és nem anyagiaktól, hanem tudás alapján veszik fel őket az intézményekbe. Az itthon maradást legtöbben a családi kötödéssel, az intézmény közelségével, illetve az ukrán nyelv elsajátítására kínálkozó újabb eséllyel indokolták. 165. válasz: „Mivel magyar anyanyelvű, de ukrán állampolgár vagyok és a családommal Ukrajnában élek ezért szeretnék Ukrajnában továbbtanulni. Ez nagyon nehéz lesz, mivel nem tudom az ukrán nyelvet. Minden ember a saját anyanyelvén tud a legjobban tanulni. Szeretnék magyarul továbbtanulni, de szeretnék a szülőföldemen Kárpátalján maradni.” A konkrét intézmények közül legtöbben a Debreceni Egyetemet és az Ungvári Nemzeti Egyetemet választanák, míg másodig helyen II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola, harmadikon pedig az Eötvös Lóránt Tudományegyetem szerepelt. Az intézmény kiválasztását a leginkább az intézmény nyújtotta tanulmányi lehetőségek, a család véleménye és annak anyagi helyzete befolyásolja. Ebben tükröződik, a fentebbi kutatásokban említett, erős lokális és családi kötődés, befolyás szerepe. Amint az Orosz 2000 kutatásából is kiderült, az érettségizők államnyelv-ismereti szintje nagyon alacsony1. így abból a hipotézisből indultam ki, hogy az ukrán nyelv ismeretének szintje befolyásolja a továbbtanulás helyét. A kitöltőknek 1-től 10-ig terjedő skálán kellett értékelniük nyelvismereti szintjüket (1-egyáltalán nem/alig értek és beszélek, 10- anyanyelvi szinten értek és beszélek). Ez alapján a magyar érettségizők államnyelv ismereti szintjének átlaga 3,5 (alapszinten értek, de nem beszélek és alapszinten értek és beszélek közötti) lett. A munkácsi, nagyszőlői és csapi diákok ukrán nyelvtudása a legmagasabb, valószínűleg az ukrán nyelvi
1 Orosz Ildikó 2010. A kárpátaljai magyar érettségizők továbbtanulási szándékairól egy reprezentatív szociológiai felmérés adatai alapján http://hhrf.org/netpansip/ungparty/docu/orosz/karpataljai-tovabbtanulas.php (utolsó letöltés 2015. május 30.)
213
közeggel való gyakori érintkezés miatt, ettől a tömbmagyarságban élőké jelentősen elmarad. 8,00 7,00 6,00 5,00 4,00 3,00 2,00 1,00 0,00
7,80 6,80
4,14 2,29
2,81
4,11
4,10
3,25
3,20 2,41
2,73 2,44
3,77 2,98 2,20
4. Az érettségizők ukrán nyelvtudási szintjének átlaga intézményenként
Az anyaországban továbbtanulni kívánók ukrán nyelvismereti szintjének átlag, összesítésben 3,4, míg az itthon maradóké 3,5 lett. Tehát megállapíthatjuk, hogy az államnyelvismeret szintje közvetlenül nem befolyásolja a továbbtanulás helyét. Összefoglalva a kárpátaljai magyar érettségizők körében magas a továbbtanulni kívánók aránya. A diákok fele-fele arányban választanák Ukrajnát és Magyarországot tanulmányaik folyatatásának helyszínéül. Amint kiderült a diák oktatási intézményének típusa hatással van a későbbi továbbtanulás helyére, mivel a gimnáziumi és líceumi diákok az anyaországi, ezzel szemben középiskolai társaik az ukrajnai lehetőségeket részesítenék előnyben. A választásban az intézmény nyújtotta lehetőségek mellet, a családi befolyás a domináns. A diákok államnyelv ismereti szintje általában alapfokú és az alatti, komoly eltérések mutatkoznak az egyes iskolákban, attól függően, hogy az intézmény vegyes vagy tisztán magyar nyelvi környezetben helyezkedik el. Az ukrán nyelvismeret szintje viszont közvetlenül nem befolyásolja a továbbtanulás helyének kiválasztását. Irodalomjegyzék 1. Beregszászi Anikó,Csernicskó István, Orosz Ildikó. Nyelv,oktatás,politika. Beregszász: Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskola, 2001- 143 old. 2. Cristian Epare. A nemzet peremén. Külhoni magyar ösztöndíjasok a fővárosban. In Szarka László – Kötő Emőke (szerk). Határhelyzetek, Külhoni magyar egyetemisták peregrinus
214
stratégiái a 21. század elején – Bp. : Balassi Intézet, Márton Áron Szakkolégium, 2008 – 179 old. 3. Csernyicskó István-Soós Kálmán. Mozaik 2001 Gyorsjelentés – Kárpátalja. In Szabó Andrea, Bauer Béla, Laki László, és Nemeskék István (szerk.) Mozaik 2001 Gyorsjelentés, Magyar fiatalok a Kárpát-medencében. – Bp.: Nemzeti Ifjuságkutató Intézet, 2002. – 288 old. 4. Erdei Itala. Hallgatói mobilitás a Kárpát-medencében. Educatio 2005/2 – 334-335 old. 5. Dupka György. Fogyó, gyarapodó nemzetiségek, érdekképviseletek Kárpátalján. Ungvár- Budapest: Intermix Kiadó, 2011 – 220 old. 6. Ferenc Viktória. „Nem a statisztika miatt vagyunk a világon!” – gondolatok szülőföld és mobilitás kapcsán. In Híres-László Kornélia, Karmacsi Zoltán, Márku Anita (szerk). Nyelvi mítoszok, ideológiák,nyelvpolitika és nyelvi emberi jogok Közép-Kelet Európában elméletben és gyakorlatban. Budapest – Beregszász, 2011 – 105-114 old. 7. Ferenc Viktória – Séra Magdolna. Kárpátalja – Ukrajan. In Szabó Andrea, Bauer Béla, Pilók Péter(szerk.). Mozaik 2011. Magyar fiatalok a Kárpát-medencében. Szeged – Budapest: Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet, 2013. – 130 old. 8. Ferenc Viktória. Kereső kutatók - a kárpátaljai magyar doktoranduszok egzisztenciális, magánéleti és szakmai kihívásai. Kisebbségkutatás,22, 3, 2013-136 old. 9. http://bgazrt.hu/_dbfiles/blog_files/9/0000003739/Ferenc%20Viktoria%20%20Kereso %20kutatok%20%E2%80%93%20a%20karpataljai%20magyar%20doktoranduszok....pdf 10. Márkus Zsuzsanna. Kárpátaljai középiskolások tanulmányi migrációs tervei. In Tanulmányi célú migráció Kárpátalján, Műhellytanulmány. – Bp.: Márton Áron Szakkollégium 2013.–25–39 old. http://www.martonaron.hu/attachments/article/345/Tanulm%C3%A1nyi%20c%C3%A9l%C3 %BA%20nemzetk%C3%B6zi%20migr%C3%A1ci%C3%B3%20K%C3%A1rp%C3%A1talj %C3%A1n_TepericsK%C3%A1roly.pdf (utolsó letöltés 2015. május 30.) 11. Molnár Anita– Séra Magdolna. Helyzetkép. A kárpátaljai magyar ifjúság helyzete 2000-2014 között. . In: Bali János – Marelyin Kiss József (szerk). Külhoni magyar ifjúságkutatás. Metszetek - Bp.: Nemzetstratégiai Kutatóintézet, 2014. 49-52 –old. 12. Monár József – Molnár D. István. Kárpátalja népessége és magyarsága a népszámlálási és népmozgási adatok tükrében. Beregszász: Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség Tankönyv és Taneszköttanács, 2005 13. Orosz Ildikó 2010. A kárpátaljai magyar érettségizők továbbtanulási szándékairól egy reprezentatív szociológiai felmérés adatai alapján http://hhrf.org/netpansip/ungparty/docu/orosz/karpataljai-tovabbtanulas.php (utolsó letöltés 2015. május 30.) 14. Orosz Ildikó. A kárpátaljai magyar ifjúság. In: Bali János – Marelyin Kiss József (szerk).Külhoni magyar ifjúság. Metszetek II.- Bp.: Nemzetstratégiai Kutatóintézez, 2014. – 130 old. 15. Szász Jenő. A külhoni ifjúság kutatása a Nemzetstratégiai Kutatóintézetben. In:Bali János – Marelyin Kiss József (szerk).Külhoni magyar ifjúságkutatás- 2014. Metszetek II.- Bp.: Nemzetstratégiai Kutatóintézez, 2014. – 130 old.
215
Summary Further education of the Transcarpathian Hungarian young people is a very complex question. The students have to decide where to study: in Ukraine or Hungary. The decision can be influenced not just by the results of the student but very many factors, for example, the institute/school of secondary education, scholarships, and family. Ones who choose the higher educational institutions in Hungary, this decision is for the whole life, establishing (and preventing) the further definitive migration. Key words: school-leavers, secondary education, further/continuing education, knowledge of state language
CSÁKÁNY ROLAND Az USA külpolitikája 1961-1963 között Tudományos vezető: Belikánics László előadó Az Amerikai Egyesült Államok külpolitikáját alapvetően a Szovjetunióval folytatott hidegháborús viszony határozta meg. Az 1960-as évekre az Eisenhower kormányzatnak a világ legnagyobb hadiiparát sikerült kiépíteni, amellyel csak a Szovjetunió tudott versenyre kelni. A világ sorsának alakulása kétségtelenül e két szuperhatalom kezébe került, amelynek nukleáris arzenálja az egész világra veszélyt jelentett. Ebből kifolyólag a John F. Kennedy célja volt, hogy elkerüljön bármiféle nukleáris veszélyt és az atomfegyvereket csak elrettentésként használja. E mellet még két fontos külpolitikai irány alakult még ki. Az egyik, hogy megakadályozzák a latin-amerikai országokban a kommunista hatalomátvételt a másik, hogy a nyugat-európai országokkal szorosan együtt tudjanak működni biztonságpolitikai és gazdasági téren. Az USA külpolitikája 1961-1963 között Az USA frissen választott elnöke John F. Kennedy változást jelentett a külpolitika terén.1 A fegyverkezés folytatása mellet erősen hajlott a Szovjetunióval való párbeszédre. Alapelve volt, hogy soha nem tárgyal félelemből, de soha sem fél tárgyalni.
2
Az elnök
elhatározása az volt, hogy a külügyminisztériumot szorosan a személyes ellenőrzése alatt fogja tartani, ezért is döntött Dean Rusk külügyminiszteri kinevezése mellett. 3 Az Egyesült Államokra közvetlen veszélyt jelentet a szomszédos Kuba, ahol Fidel Castor vezetésével a Szovjetunió baráti országává váltak. Ennek következménye az lett, hogy Sípos Péter, Jóvérné Szirtes Ágota: A Világ Eseményei a 2. Világháború Után .- 49. old. A Fáklya Új Kézbe Kerül-John F. Kennedy (Washington, 1961 január 20 ) //Brian McArthur: A XX. Század Nagy Beszédei.‒237-241. old. 3 Robert Dallek: Befejezetlen Élet John F. Kennedy-359. old. 1 2
216
Che Guevara ipari miniszter kezdeményezésére államosították az amerikai érdekeltségű vállalatokat. Az Eisenhower kormányzat válasz terve volt, hogy segítséget nyújt a kubai ellenzéki, félkatonai csoportoknak, annak érdekében, hogy megdöntsék a Fidel Castro vezette rendszert. Az amerikai kormány nem vállalt fel közvetlen szerepvállalást, mert az a szovjet viszony eszkalálódásához vezetet volna. A terv megvalósítására csak Kennedy elnökségének elején került sor. 1961. április 15-én indult az akció, mikor 1500 Nicaraguában és Puerto Ricóban kiképzett emigráns csapatok elindultak Kuba irányába. Április 17-én szálltak partra és kezdték meg a hadműveleteket, amely nemsokára kudarcba fulladt. Kennedy a támadás előtti napon nem adott engedélyt a légi támogatásra és az ellátmány sem volt kivitelezhető. Castro tudomást szerzett a támadásról, mozgósította csapatait, amely túlerőbe került az ellenséggel szemben. A kubai kormányerők a partok felé szorították az inváziós csapatokat és 1200 embert ejtettek foglyul. Ezzel az akció teljes kudarccal ért véget.1 John F. Kennedy vállalta a személyes felelősséget a Disznó-öbölben történtekért. Ezt követően az USA jó kapcsolatok kiépítését szerette volna elérni azokkal a latin-amerikai országokkal, akik elhatárolják magukat a kommunizmustól. Ennek jegyében hirdette meg a Békehadtest politikáját vagy, ahogy később nevezték Szövetség a Haladásért programot. Ezen belül gazdasági segítséget nyújtott az USAbarát dél-amerikai országoknak. Ezzel párhuzamosan az USA megszakította diplomáciai kapcsolatait Kubával, nem sokkal később Paraguay és Peru is ugyanezt tette.2 A Disznó-öbölbeli vereséggel párhuzamosan zajlott a verseny a világűr meghódításáért, amelyben az USA vereségre állt a Szovjetunióval szemben. 1961. április 12-én Jurij Gagarin első emberként tért vissza a világűrből, amelyre az USA addig nem volt képes. A világűr meghódítása nem csak presztízs kérdése volt, hanem sokkal inkább egy kiaknázatlan terület, amelynek birtoklása a jövőben előnyt jelenthet a tudományban és fegyverkezésben. A két fél számára nem volt mindegy, hogy ki telepíthet elsőként rakéta- és űrállomásokat a Föld határain túlra. A lemaradás egalizálásának érdekében John F. Kennedy május 25-ei kongresszusi beszédében meghirdette az Apollo-programot, melynek lényege volt, hogy még az évtized végéig embert juttatnak a Holdra. Ezt követően az USA nem szabott határt a NASA költségvetésének, annak érdekében, hogy elérjék céljukat. Az első siker 1962. február 2-án születet, amikor az USA is sikeresen jutatott fel és hozott vissza embert a világűrből. J. H. Glenn első amerikaiként háromszor kerülte meg a földet. A siker alapul szolgál arra, hogy folytassák, a megkezdet utat.
1 2
Anderlé Ádám: Kuba Története.‒124.old. I. m. 123.old. 217
A hidegháború ütközőpontjai közzé sorolhatóak a közvetlen földrajzi határok a kommunista rendszer és a nyugati demokrácia között. Egyik ilyen ütközőpont Németország, amely ketté volt választva Berlin mentén. A német földek kettéosztottsága még a második világháború óta fennállt, mivel akkor osztották fel az országot különböző megszállási övezetre. A két országból pedig 1949-et követően nem vonultak ki az egykori szövetséges csapatok. A szovjet vezetéspolitikája az volt, hogy valamilyen módon el válasza egymástól a két német államot
és
demilitarizált
övezetté tegyék
az
NSZK területét.
A csapatkivonási
tárgyaláskísérletek félbe szakadtak, mert 1960. május 1-én lelőtték egy U -2 típusú amerikai kémrepülőgépet a Szovjetunió légterében. Az incidensbért az USA nem kért bocsánatot és megpróbálta eltitkolni a közvélemény elől. Az ügy tárgyalása egészen az 1962-es fogolycseréig érvényben volt. Így az 1961. júniusi Kennedy– Hruscsov találkozó is ennek jegyében zajlott.1A találkozó során Nyikita Hruscsov legfontosabbnak a csapatkivonást nevezte, de Kennedy nem hajlott rá mivel az amerikai csapatok voltak a nyugat-európai stabilitás őrzői. A találkozót követően Hruscsov nem értékelte pozitívan Kennedy személyét, egyértelműen tétova, gyenge embernek tekintette. Így nem riadt vissza a teljes elszigetelődés megteremtésétől, vagyis a Berlin fallal történő ketté osztásától. Ezzel megóvták volna Kelet-Németországot az amerikai veszélytől és megakadályozták volna a határon történő tömeges szökéseket. Vagyis a bécsi találkozó Kennedy és az USA számára kudarccal végződött.1A megbeszélésen szó esett arról, hogy közös békeszerződést kössenek Németországgal, amely meggátolja a két ország egyesülését, ami a Szovjetunió szerint veszélyes lett volna az egész világ békéjére nézve. Kennedy elutasította a szerződést, mert félt a végső elszigetelődéstől. Az elnök szerint nem a béke, hanem ellenkezőleg a szerződés újabb konfliktus alapja lett volna.2 Sőt egy ilyen békeszerződéssel hosszú időre kommunista érdekszférába került volna egész Kelet-Európa. A megbeszélés azért is feszülté vált, mert azon év májusában a Dominikai Köztársaságban meggyilkolták Trujillo diktátort és fennállt a kommunista hatalomátvétel veszélye. A találkozó idejére Haitin sem volt stabil a politikai légkör. 1961 nyarára még jobban kiütköztek a két nagyhatalom álláspontjai. A Szovjetunió drótkerítést húzott Berlin közepén. Ezzel megakadályozva az átjárást a két német terület közt. A drótkerítés miatt az amerikai kormányzat 875 ezerről 1 millió főre növelte a katonai jelenlétet Nyugat-Németország területén. 1961. augusztus 12-én ténylegesen is megindult a betonfal felépítése. Még július 25-én Kennedy beszédében Moszkvát tette felelőssé az egész konfliktusért. Párbeszédet kezdeményezett, de annak folytatására nem volt biztosítva a 1 2
Robert Dallek. Befejezetlen Élet John F. Kennedy.‒466. ‒old. I. m. 469.old. 218
belpolitikai háttér. Kennedynek a külpolitikája nem lehetet sikeres a hazai mérsékelt jobboldal támogatása nélkül, így nekik is megpróbált eleget tenni. Az ő álláspontjuk pedig a keményebb külpolitika volt. Ennek érdekében Gilpatrick védelmi miniszter helyettes október 21-én erőfitogtatásként kijelentette, hogy nukleáris téren felette állnak a Szovjetuniónak. A kijelentés azonban nem hozott eredményt mivel október 23-án a Szovjetunió újra kezdte atomkísérleteit és egy 30 megatonnás atombombát robbantottak fel. Válaszul az USA még jobban megnövelte nukleáris arzenálját. A berlini falépítést követően John F. Kennedy leváltotta Bowels külügyminiszterhelyettesi posztjáról, mivel túl engedékenynek bizonyult a harmadik világ országaiban zajló gerillaháborúkkal. Helyére George Ball került, akitől több határozottságot várt el az elnök. 1Az USA külpolitikai téren egyértelműen Kuba irányába szeretet volna valami lépést tenni. A végső cél Casto hatalmának megdöntése lett volna, mivel 1962-re egyre inkább a Szovjetunió felé fordult. Már 1961 augusztusában sor került az Amerika-közi Gazdasági és Szociális Tanács konferenciájára, amelyet az USA kezdeményezett. Célja volt, hogy meggátolja a kubai forradalom kontinentális kiterjedését. Kubát Che Guevara képviselte, aki beszédében megnyerte magának a latin-amerikai országok támogatását a kereskedelmi politikában. Az USA javaslatainak nagy része nem imponált a résztvevő országoknak mivel túl sok reformot igényelt. Vagyis az USA hiába próbálta érdekszférája alá vonni Latin-Amerikát, Kuba bizonyos pontokban sikeresen meggátolta. 1962-ben vetődött fel a szovjet rakéták Kubába telepítésének terve. Az ügyben azon év nyarán megkezdődtek a tárgyalások és nemsokára meg is érkeztek az első atomtöltetek. A terv az volt, hogy 1963 januárjában nyilvánosan is bejelentik a rakéták jelenlétét, hogy így kerüljenek egy újabb Disznó-öbölhöz hasonló incidenst. Az USA kémrepülőgépei azonban 1962 szeptemberében felfedezték a katonai bázist és ezzel kényszerhelyzetbe kerültek Kubával kapcsolatban. Mire az Egyesült Államok tudomására jutott a fenyegetettség. már 24 közép hatótávolságú, 16 kis hatótávolságú rakéta érkezett, 42 ezer szovjet katonával, 22 MIG vadászgéppel és 42 ML bombázó repülőgéppel együtt. Kennedy megbeszélést kezdet az ügyben, de az Andrej Gromikoval a Szovjetunió külügyminiszterével folytatott tárgyaláson a külügyminiszter nem ejtett szót a kubai rakétákról. Október 22.-én tartva egy esetleges támadástól meghirdette a kubai blokádot. Előkészületeket tettek Kuba inváziójára, melynek azonnali végrehajtását Kennedy elutasította. Annak ellenére, hogy Maxwel Taylor tábornok ezt javasolta. A szovjet üzenet október 26-án érkezett, Hruscsovtól. 1
Gárdos Miklós, Pálfy József: A Kennedy Dosszié‒98. old.
219
Azt mondta, hogy
visszavonják, a rakétákat cserébe az USA ne rohanja le Kubát.1Nemsokára egy második ajánlat is érkezett, amely már komolyabb feltételeket fogalmazott meg. Arra kérték az USA-t, hogy szereljék le Törökországi rakétáikat mivel az veszélyt jelent a Szovjetunióra. A végső megállapodás az lett, hogy a Szovjetunió ENSZ ellenőrzés mellet leszereli fegyverrendszerét, cserében az USA egy éven belül leszereli a Törökországi rakétáit.2 Még aznap bejelentették a kubai rakétakivonást, Kennedy pedig november 20-án adott parancsot a blokád feloldására. A válság, amely atomháború szélére sodorta a nagyhatalmakat, megteremtette a szorosabb konzultációt. Létrejött a Forró Drót telefonvonal a két nagyhatalom között. Az egyedüli és legnagyobb vesztese az incidensnek egyértelműen Kuba volt, mivel nem szólhatott bele az eseményekbe és ténylegesen fen állt a veszélye az amerikai invázió lehetősének.3 A kubai eseményekkel egy időben kezdett kibontakozni egy komolyabb polgárháború Vietnámban. Az ázsiai állam már 1955-től meg volt osztva, miután a francia gyarmati csapatok kivonultak az első Indokínai háborút követően. Majd Ngo Dihn Diem lett az ország miniszterelnöke, később elnöke. Diem 1961-ben még egyértelműen élvezte az amerikai kormány támogatását. A Diem vezette Dél-Vietnámot egyre jobban támadták az ÉszakVietnámi Nemzeti Felszabadítási Front csapatai. Az Egyesült Államok külpolitikájának még mindig fontos iránya volt a Dominó-elv, amelyet még Truman elnök doktrínájában fogalmaztak meg. Lényege az volt, hogy ha valahol kommunista hatalomváltás történik, az automatikusan terjed tovább a szomszédos államokban. Így az elv szerint azokat meg kell védenie az USA mindenkori kormányának.1 A fenyegetettség valós lett, mivel Laoszban és Észak-Vietnámban is kommunista rendszerek jöttek létre. Az USA 1960-ra gazdasági támogatást nyújtott DélVietnámnak, cserébe elvárták a szükséges reformokat és az ország teljes erejének hadba vetését az észak-vietnámi haderővel szemben. Továbbá segélycsapatokat küldtek a rendőrség kiképzésére. Kennedy nem merte bevetni az USA haderejét, mivel annak végkimenetele bizonytalan lett volna. A gerillaháborúk ellen kitelepítették a falukat és máshová helyezték. Ez volt a Stratégiai Falu Program. De az USA nem vette figyelembe az ottani történelmi elvet, miszerint az évszázadok óta ott élő embereket más területekre telepítették. A kitelepítések miatt az országban esett Diem népszerűsége és 1963. november 1-én puccsot hajtottak végre ellene. Az USA számára is kedvező volt a fordulat mivel az új vezetéssel jobban együtt tudtak működni. Diem csak az anyagi segítséget fogadta el a katonákat nem. A puccsot követően az 1
A karibi válság rendezése . (1962 október 26-28) //HalmosyDénes: NemzetköziSzerződések1945-1982.-674‒ 359. old 2 Kennedy vállasza Hruscsov üzenetére (1962 október 26-28) //-I. m.-367-368. 3 Anderlé Ádám: KubaTörténete.‒ 131. old 1 Sípos Péter, Jóvárné Szirtes Ágota: A világeseményei a 2. Világháború után ‒23.old 220
új vezetés engedélyt adott az amerikai csapatok állomásoztatására, melynek az lett az eredménye, hogy 1963-ra már 16300 amerikai katona tartózkodott Dél-Vietnám területén. Ők elsősorban a helyi erők rendőrség, katonaság kiképzésében vettek részt. Az USA részéről 1963ban még nem volt tényleges katonai szerepvállalás a területen. Az 1963-as évben még mindig kérdéses volt Németország sorsa ahol addigra elkészült a fal.
1
Az USA számára lényeges volt, hogy mindenben amennyire lehetséges, támogassák
Nyugat-Németországot, mint a szabadság és demokrácia országát. Kennedy 1963. július 26-i berlini látogatásán beszédet mondott, amelyben elítélte Európa ilyen jellegű kettéosztását. A beszéd olyan hangnemet öltött, amely provokációnak minősült a szovjetek szemében és még inkább Kelet-Németország védelmére keltek. A Kennedy kormányzat utolsó és egyben legnagyobb sikere volt, hogy egyességre jutottak egymással az atombombát birtokló országok. Hosszas tárgyalások után 1963, augusztus 5-én Moszkvában találkoztak egymással az USA, Szovjetunió és Nagy-Britannia képviselői. A találkozó eredménye lett, hogy aláírták a már régóta szorgalmazott atomcsendegyezményt, melyben biztosították egymást arról, hogy beszüntetik a kísérleti nukleáris robbantásokat. Ez lényegében a szárazföldi, vízi, légköri és világűrben történő robbantásokra vonatkozott. Vagyis az olyan robbantásokra ahol fennállt a veszélye a nukleáris hulladék lecsapódásának. A földalatti kísérletek kapcsán nem rendelkeztek a szerződő felek. 2 A megállapodáshoz később több ország csatlakozott kivételt képezett Franciaország és Kína. Utóbbi 1964-ben lett atomhatalom. A vietnámi válság elmélyülésének kezdete a Diem kormány megdöntésének időpontjára az 1963. november 1-re tehető. Ezt követően rövid időn belül több kormány váltotta egymást, azonban mindegyikük teljesítette az USA feltételeit, vagyis a mimnél nagyobb harci készültséget. John Fitzgerald Kennedy külpolitikája értékeléseként elmondható, hogy a tárgyalás irányába hajlott a háború helyet. Az ilyen típusú enyhébb külpolitikának volt köszönhető a nukleáris háború elkerülése és az, hogy nem robbant ki egy világméretű konfliktus a nagyhatalmak között. Vagyis sikerült megteremteni a békés egymás mellet élés lehetőségét. Ami azzal járt, hogy Kubával megszakadtak a kapcsolatok és Kelet-Európa egészen 1989-ig elszigetelődött a nyugati világtól. A laoszi és vietnámi kommunista rendszerek pedig máig
Ich bin ein Berliner-John F. Kennedy. (Berlin, 1963 június 26. ) //Brian McArthur: A XX. Század Nagy Beszédei ‒253-254. old. 2 Az atomcsend egyezmény (Moszkva, 1963 augusztus 5. ) // HalmosyDénes: Nemzetközi Szerződések.‒384-386. old 1
221
megmaradtak. John Fizgerald Kennedy és külügyminisztere Dean Rusk érdemei mégis elvitathatatlanok mivel békére irányuló külpolitikájuknak köszönhetően, lassan de biztosan enyhült a feszültség Szovjetunóval szemben. A rakétaválsághoz hasonló mélypontok pedig többé nem ismétlődtek meg a két ország között. Forrás- és irodalomjegyzék Források: 1. A Fáklya Új Kézbe Kerül-John F. Kennedy (Washington, 1961 január 20 ) //Brian McArthur: A XX. Század Nagy Beszédei.–Bp.: Guy Montag Kiadó,2000. ‒407 o. 2. A karibi válság rendezése . (1962 október 26-28) //HalmosyDénes: NemzetköziSzerződések1945-1982. –Bp.: Gondolat Kiadó,1985.–674 o 3. Kennedy válasza Hruscsov üzenetére (Washington, 1962. október 28.) // HalmosyDénes: NemzetköziSzerződések1945-1982.–Bp.:Gondolat Kiadó, 1985.‒674 o 4. Ich bin ein Berliner-John F. Kennedy.(Berlin, 1963 június 26.)//Brian McArthur: A XX. Század Nagy Beszédei.–Bp.: Guy Montag Kiadó, 2000 . 5. Az atomcsend egyezmény (Moszkva, 1963 augusztus 5.) //HalmosyDénes:Nemzetközi Szerződések.–Bp.: Gondolat Kiadó, 1985. Irodalom: 1. Anderlé Ádám: Kuba Története.–Bp.: Akkord Kiadó, 2004.‒198 o. 2. Robert Dallek: Befejezetlen Élet John F. Kennedy.-Gabo Kiadó 2004.‒912 o. 3. Sípos Péter, Jóvérné Szirtes Ágota: A Világ Eseményei a 2. Világháború Után.–Bp.: Tankönyv Kiadó Vállalat, 1990.‒68 o. 4. Gárdos Miklós, Pálfy József: A Kennedy Dosszié.–Bp.:Kozmosz Kiadó, 1968.‒164 o. Summary The subject of my degree thesis analyzes the external policy of the USA between 1961 and 1963. Within that the biggest attention has the relationship with the Soviet Union, because the affair between them had a big influence to the whole world. Consequently, we discuss the events in Cuba and in Germany too, as these events were direct conflicting points among the two countries. Special attention is given to the activity of John F. Kennedy, who made a great effort to avoid the nuclean war. Key words: Bay of Pigs Invasion, Cuban crisis, peace Corps, Berlin Wall, Agreement for nuclear test ban, Domino Principle, John F. Kennedy, Dean Rusk, Nikita Khrushchev.
222
CSENGERI SZILÁRD Az ókori római hadsereg fejlődése a királyság korában A római hadügy fejlődése során nem csupán fokozatosan, kis „evolúciós” változások mentek végbe, hanem, hathatós minőségi átalakulások történtek. Amelyek csaknem szétzúzták a régit és így a fegyveres erők egy új szervezetét teremtették meg, ilyesformán egy teljesen új hadművészet született meg. A munkám céljául tűztem ki, hogy megpróbáljam összegezni a már meglévő munkákban és forrásokban található információkat. Ezen belül is, hogy megismerkedjünk a római hadsereg formálódásainak különböző fázisaival. Bemutatom és röviden jellemzem az ókori római hadsereget és az abban végbement katonai reformokat kronológiai határokon belül. Az ókori Rómával és a római hadsereggel foglalkozó források bázisa igen gazdag. Sőt, óriási segítséget nyújt a számunkra a fellelhető tárgyi emlékek, de szerencsénkre az írott források készlete is nagyon komplex és sokrétű. Titus Livius A római nép története a város alapításától (Ab urbe condita) című műve tájékoztat minket a királyság és köztársaság korának hadseregében végbement változásokról. Részletes információt tartalmaz a haderő strukturális formálódásának szempontjából. Leírást ad a királyság és köztársaság korának fegyveres erőiről, annak strukturális összetételéről, a reformokról és a fegyverzetről is. (Titus Livius, 1982) Lucius Annaeus Florusról a Róma háborúi című művében röviden és tömören a város történetét írja le a város alapításától Augustus hatalomra jutásáig. A történetíró eme művéből rengeteg információt kaphatunk a római hadseregről, abban történő változásokról, reformokról és a háborúkról. (Lucius Annaeus Florus, 1979) Plutarkhosz „Romolus”, „Caius Marius”, „Caius Iulius Caesar”, alkotásaiban leírja eme három kimagasló római államférfi életrajzát, bemutatja életüknek jelentőségét a Római történelemre vonatkozóan, de ami a legfontosabb, hogy bő beszámolót ad a számunkra a hadsereg fejlődésére vonatkozóan. Pontos képet kapunk az általuk megteremtett reformok okairól, a katonai innovációkat és azok jellegzetességeit is leírja és szemügyre veszi. (Plutarkhosz, 1999). Dr.Winkler Gusztáv építőmérnök, a katonai építészet meghatározó módszereit, fejlődésének jellemzőit vizsgálja műveiben. A hadviselés művészete a kezdetektől a magyar államalapításig című könyve konkrét harctéri események leírását, a csaták bemutatását több mint 70 térképvázlat illusztrálja. A római hadsereg történetét konkrét tényekkel és számadatokkal támasztja alá és időrendi sorrendbe vázolja a haderőbe végbement változásokat és jellegzetességeket. Egy nagyszerű és átfogó mű a Havas László, Hegyi W. György és Szabó 223
Edit által írt „Római történelem” című könyv, amely Rómát a bronzkortól egészen Iustinianus haláláig bemutatja és tanulmányozza. A város kezdeteit az új régészeti elemekre támaszkodva mutatja be. Minden fejezetben kimerítő információ halmazt kapunk a római hadseregről, annak szerkezeti összetételéről, a reformok társadalmi-, politikai okairól, a légiók csapattesteinek struktúrájáról és azok fegyverzetéről. (Havas László – Hegyi W. György – Szabó Edit, 2007) Alföldy Géza: „Római társadalomtörténet” című munkájának a felhasználása is igen nagy szerepet töltött be a munkám megírása során. Érthető módon, hiszen a szerző kutatási területe a római társadalom-, közigazgatás-, vallás- és hadtörténet, a személynévkutatás, továbbá a régészet és epigraphia tudományának kiváló ismerője és művelője (Alföldi Géza,2002). Ugyan ilyen központi szerepet játszott a kutatómunkám során Ribáry Ferenc: Róma története (Ribáry Ferenc, 1880), Vojtech Zamarovský: Róma történelmet írt (Zamarovský Vojtech, 2002), Warmington B. H.: Karthágó (Warmington B. H.,1967) és Ürögdi György: Kard és törvény (Ürögdi György, 1974) című munkája is, amelyek rengeteg információt tartalmaznak a római hadsereg fejlődésével kapcsolatba. A római történelem legelső periódusa a „Királyok kora” néven vonult be a történelembe. Ez a korszak a legendák és a hagyományok szerint Róma alapításától számítva (Kr.e. 753-tól), a köztársaság (Res publika) kikiáltásáig (Kr.e. 510-ig) terjed (Winkler Gusztáv, 1999) Ezekhez a dátumokhoz viszont nagyon kritikusan kell hozzáállni, mivel nincs semmiféle valóságalapjuk. A pontos idő meghatározása azért is lehetetlen, mert a város egy faluhálózat egyesüléséből formálódott ki. A rómaiak már a városuk megalapításakor egy olyan hadsereget hoztak létre, amelyben a római nép (populus Romanus) mindhárom törzse egyenlő arányban képviseltette magát és részt vett a hadi szolgálatban. Ennek a kornak a katonai rendszere tehát a vagyonra épülő milícia rendszerű hadkötelesség volt. A hadsereg csapatait a területi elv alapján állították fel és a katonák hosszabb időre nem szakadt el a munkájuktól. A hadsereg (amelyet légiónak neveztek) a megalakulás kezdeti szakaszában 3000 gyalogos- és 300 lovas katonából tevődött össze, amelynek tagjai 14-60 év közötti férfiak voltak. Ennek a katonai szervezetnek a megalapítását a regék és mondák Romolus nevével hozzák kapcsolatba. Ebben az időben a hoplita pfalanx volt a jellemző a római hadsereg harcászatára. Amely – egy mondatba összefoglalva – azt jelenteti, hogy a katonák sűrű tömegben egymás háta mögé állva vették fel a harci pozíciót és kezdték meg az ellenséggel a csatározást. Ez a hadi formáció nagy átütőerővel rendelkezett ugyan, de harcászatilag nem tagozódott, ezért alkotó elemei nem tudtak manőverezni, szárnyai pedig igen érzékenyek és sebezhetőek voltak az ellenség támadásainak.
224
A rómaiak már ebben az időszakban lerakták a harcászat az alapjait. A katonai szervezetségük további kiépülését nagyban elősegítette a szomszédos nemzetségekkel vívott háborúk. A környező települések legyőzése után Róma lakosai a beléjük olvadt népekkel (latinok, szabinok stb.) három tribust (törzset, pontosabban kerületet) alkottak. Ez a három törzs: a Ramnes, a Tites és a Luceres volt. Mindegyik törzset 10 katonai szerveződési egység, úgynevezett curia (eredetileg „férfiak gyülekezete”) alkotott. Minden curia további 10 gensből (nemzetségből) épült fel. Ezek, pedig további 10 famíliára (családra) tagolódtak. Ez az jelenti, hogy mindegyik tribus 1000 gyalogost és 100 lovast állított ki a harcmezőre. Ha pedig ez igaz, akkor így az is logikus, hogy minden egyes családból (ami értelembe vett családból) egy férfi volt katonaköteles, ha a helyzet azt megkívánta. 1000 gyalogos élén egy parancsnok (tribus militum), 100 lovas élén, pedig hasonló tisztséget betöltő trinunus celerus állt.(Zamarovský Vojtech, 2002) A hadsereg összlétszámát, a hagyomány szerint, ekkor 3000 gyalogos (milites) és 300 lovas (celeres) tette ki. Ezt a 14-60 éves kor közötti férfiakból álló sereget légió-nak nevezték. Ez a beosztás volt a legelső római katonai szervezet alapja, amelyet Romulus-nak tulajdonítanak (Plutarkhosz, 1999). Erre utal Livius is ezzel kapcsolatban: „Most már úgy megerősödött a római állam, hogy háborúban bármelyik szomszédjával szemben megállta volna a helyét.”(Titus Livius, 1982). Ennek a kornak a hadi szolgálatára a legjellemzőbb volt, hogy a jómódú és gazdag uralkodó réteg éppúgy hadköteles volt, mint az egyszerű átlagember, de abszolút kiváltságot is jelentetett. Többek közt azért, mert a felszerelését mindenki saját magának szerezte be, ezért minél gazdagabb volt valaki annál több fegyvertípust tudott megvásárolni. Röviden összefoglalva: ez a katonai rendszer a vagyonra épülő milícia rendszerű hadkötelesség volt. Ennek a legjobb bizonyítéka, hogy a hadsereg csapatait a területi elv alapján állították fel. Továbbá, ami tény, hogy a katonák úgy teljesítettek hadi szolgálatot, hogy közben nem szakadtak el hosszabb időre a munkájuktól és a foglalkozásuktól. A curiák, amelyek ekkor a hadászat alappillérei voltak és a hadsereg szervezeti alapját képezték. Ez a nehézfegyverzetűek, középfegyverzetűek, könnyűfegyverzetűek és lovasok kategóriájából tevődött össze. Háborúban a fegyverforgatásra alkalmas férfiak curiák szerint vonultak hadba. Ez stratégiailag óriási negatívumnak számított, mivel a fegyvernemeket nem csoportosították a haderőben. Továbbá azért, mert előfordulhatott az is, hogy egyes curiák strukturális összetételében a fegyvernem aránytalanok voltak. A curiák élén a curio állt. A felettese a curio maximus volt. A hadsereg vezére a király (rex) volt. Az ő feladata volt a hadsereg megszervezése. A leggazdagabbak a lovasok csapatába tartoztak. Ezt onnan lehet levezetni, hogy nekik volt a legteljesebb a felszerelésük, amely bronzpajzsból (clipeus), kardból 225
(spatha), lándzsából, bronz sisakból, bronz mellvértből, rövid lovas köpenyből és szíjakkal fűzött csizmaszerűen magas szárú cipőből állt. Nyilvánvaló, hogy ekkor (i.e. 5 században) még társadalmi differenciálódás volt tapasztalható a hadsereg összetételében. (Alföldi Géza, 2002) A nehézfegyverzetűek felszerelése közzé lehet sorolni: a bronzpajzsot (aspis), a bronz mellvértet, kranoi sisakot, a lándzsát, a kardot és a lábszárvédőt (ocreae). A középfegyverzetűek fegyverei voltak: bőrsisak, bőrpajzs, a bronz mellvért, a lándzsa, a kard. A könnyűfegyverzetű katonákat két csoportba lehetett sorolni: akiknek a felszerelése lándzsából és kardból állt és akiknek csak egy parittya volt a birtokában. Kr.e. 650 körül hozzávetőlegesen 190 centuria létezett, amibe 15 ezer férfi tartozott. A 190 centuria összetételét tekintve tagolódott: 100 centuria
nehézfegyverzetűre,
20
centuria
középfegyverzetűre,
50
centuria
könnyűfegyverzetűre, 18 centuria lovasra. A tradíciók és a legendák világa Servius Tulliusnak a nevéhez fűzi a hadsereg megreformálását a királyság korában az új timokratikus alkotmány megteremtésével, amelynek a reális és eredeti célja volt a lakosság szélesebb rétegeinek a felfegyverzése. (Havas László – Hegyi W. György – Szabó Edit, 2007) Tevékenysége, pedig a Kr.e. 6. század közepére tehető. Elméletileg az alkotmány megszületésének is körülbelül ekkor kell, hogy legyen az időpontja. De gyakorlatilag, ez a centuria- reform hosszabb fejlődés eredménye volt. Valószínűleg mégis csak a Kr.e. 440-es évek táján bevezetett katonai reform jelentette a Serviusi alkotmány végleges beteljesedését (Hoffmann Zsuzsanna, 2005). A király rendelete értelmében mindenkinek, a vagyonának megfelelő fegyverzetet kellett biztosítani magának és ettől kezdve az azonos fegyverzetűek közös centuriákban foglaltak helyet a harcmezőn. Ebben a korban viszont a lakosság több mint a fele tartozott a leggazdagabb társadalmi réteg kategóriájába. Ennek értelmében ennek a classisnak 80 centuturiát kellett előállítania, de logikusan gondolkozva az is helyes megállapítás, hogy az ebbe tartozó katonák voltak a legmegbízhatóbbak, hisz a harcban a saját vagyonukat is védelmezték. (Winkler Gusztáv, 1999) Ebben az időben minden egyes szabad, állandó római lakos a 17.-ik életévétől 60 éves koráig hadköteles volt. Ellenben háború esetén a 45-60 év közöttieket a város védelme érdekében hátországi helyőrség szolgálatára osztották be ( Polányi Imre, 1973). Ilyen körülmények között a római hadseregben véget ért a rokoni kapcsolatokra épülő struktúra és a helyébe a vagyoni differenciálódáson alapuló szisztéma lépett fel, amelyet asokban határoztak meg. A lakosságot és férfiakat a census (vagyonbecslés) alapján öt classisba (hadosztályba) sorolták be (Titus Livius, 1982).
226
Ellenben a régészeti adatokra hivatkozva ma már biztosan kijelenhetjük azt, hogy a legrégibb ilyen rézpénz csak a Kr.e.5. század közepén jelenhetett meg. Minden classisnak egy 100 főből álló fegyveres alakulatot kellett előállítani, ezt centuriának (katonai század) nevezték. Servius Tullius ennek köszönhetően úgy vonult be a római történelembe, mint aki megkülönböztette és meghatározta a társadalmi osztályok rang és vagyon szerinti fokozatait a hadsereg működésének a mechanizmusában.(Lucius Annaeus Florus, 1979) A classisok felosztása ötévenként a következőképpen zajlott: A lovascenturiákba csak a nagy tekintéllyel és vagyonnal rendelkező előkelő polgárok kerülhettek besorolásra. A lovasok (equites) az osztályok feletti (supra classem) besorolásba kerültek. Az is tényszerű, hogy a lovasok továbbra is a társadalom egy külön rétegéből kerültek ki, a vagyoni helyzetükből adódóan. A reform tehát őket nem érintette nagyobb mértékben. Ők 12 centuriát vonultattak a harcmezőre és bővítették így a fegyveres haderőt. Livius leírásából az derül ki, hogy ők a lovaik vásárlására közpénzből 10 000 as-t kaptak és az állatok eltartását az özvegyekre árvákra kirótt 4000 as-ból finanszírozták. Ezzel ellentétben a hadizsákmány oroszlánrésze, amely már a legkorábbi időkben is lényeges bevételi forrásnak számított, őket illette meg. Az 1. osztályba azok a lakosok kerültek, akiknek a vagyona elérte vagy meghaladta a 100 000 ast. Nekik 80 gyalogoscenturiát kellett felállítaniuk, 40-et az idősebbekből és 40-et a fiatalabbakból. Ez az osztály alkotta az egész római hadsereg gerincét. Ehhez az osztályhoz csatlakozott még 2 kézműves (fabri) centuria is, amelyeknek a tagjai nem teljesítettek fegyveres szolgálatot, hanem az ő feladatuk az volt, hogy a háború esetén a hadigépeket kezeljék. A 2.-ik osztályba azok tartoztak, akiknek 75 000 as körüli vagyonuk volt. Ők 20 gyalogoscenturiát létesítettek a hadsereg számára. A 3.-ik és 4.-ik osztályba tartozóknak is ugyan ez volt a kötelessége, akik 50 000 illetve 25 000 asnyi értékkel rendelkeztek. Nekik is 20 centuriát kellett kiállítaniuk. Az 5.-ik osztályba azokat sorolták, akiknek 11 000 asra becsülték a vagyonát. Őket 30 gyalogoscenturia létrehozására kötelezték a nagy létszámuk miatt. (Lucius Annaeus Florus, 1979) Viszont volt még egy osztály, a legszegényebbeké. Az ő feladatuk 1 centuriányi ember felállítása volt. Ezek segédcsapatokként működtek a hadseregben. Ezeket a proletariusok centuriájának nevezték. Két osztályszint alattinak (infra classem-nek) hívták. Továbbá a hadsereghez tartozott még 4 kürtös (tibicines), fegyverkovács (cornicines) és ács (fapri) centuria is. Nyilvánvaló tehát, hogy a reform legnagyobb eredménye a gyalogos csapattestek széttagolása volt. (Winkler Gusztáv, 1999)
227
A hadsereg főparancsnoka maga a király volt, mint akárcsak eredetileg. Őt magister populinak hívták. A lovasság és a könnyűfegyverzetűek felettese, pedig a magister volt. Kr.e. 600-ban Rómának már négy légiója volt, amelyet 168 gyalogos- és 18 lovascenturia alkotott. Tehát egy légióhoz 42 gyalogos- és 3 lovas centuria tartozott. Egy légió összesen 4200 főből állt. Amelyhez összetételét tekintve oszlott 3000 nehézfegyverzetű (hastati), 1200 könnyűfegyverzetű (ferentarii) katonára. Rajtuk kívül még 240 fegyver nélküli tartalékos (accensi, velati) is tartozott a légióhoz. Változások történtek a harci felállásban is, mert a sereg nyolcsorosan helyezkedett el a harcmezőn: az első négy sorban az 1. osztálybeliek, az ötödik sorba a 2.-ok osztálybeliek, a hatodik sorban a 3.-ik, a hetedik sorban a 4.-ik osztálybeliek, a legutolsó sorban az 5.-ik osztálybeliek. A lovasságot pedig a phalanx két oldalán állították fel (Zamarovský Vojtech, 2002) Ha Servius Tullius reformjait próbáljuk meg elemezni, akkor rájöhetünk arra, amit Titus Livius egy mondatban, de sokatmondóan fogalmazott meg: „Ily módon a király a terheket szegényekről a gazdagokra hárította…”. (Titus Livius, 1982) Ezzel nagyon nagy előnyökhöz juttatta a gazdagokat és a döntés joga így továbbra is a kiváltságuk maradt. Ettől kezdve nem curiák szerint, hanem centuriák szerint vettek részt a népgyűlésen (comitia centuriata). A centuriák így nemcsak katonai egységekként funkcionáltak, hanem politikaiakként is, így eme két szféra teljesen össszemosódott. (Havas László – Hegyi W. György – Szabó Edit, 2007) Összegezvén, láthattuk, a római hadsereg formálódásának a következő stádiumát Servius Tullius hajtotta végre az alkotmány bevezetésével. Ennek értelmében a római hadseregben véget ért a rokoni kapcsolatokra épülő harci rendszer és a helyébe a vagyoni megkülönböztetésen alapuló szisztéma lépett fel, amelynek a meghatározó alapegysége az as volt. A férfiakat a vagyonbecslés alapján öt hadosztályba sorolták be, amelyet ötévenként hajtottak végre és sorozták be így a férfiakat. Ezekhez a hadosztályokhoz járult még a lovasok és a legszegényebb katonák egységei is. A hadsereg ebben az időben 120 centuriából tevődött össze. Óriási pozitívumnak számított hadászatilag, hogy ettől kezdve az azonos fegyverzetűek közös centuriákban (századokba) foglaltak helyet a harcmezőn és így a hadsereg ütőképessége is meg növekedett valamelyest. Harcászati előnynek számít az is, hogy a hadsereg ekkor már rendelkezett külön fegyverkovács, ács és kürtös centurival is. A hadkötelesség ekkor 17-60 éves férfiakat érintette, de a háború esetén a 45-60 év közöttieket a város védelmére osztották be. A fegyverzet terén komolyabb említésre méltó változást csak a kard érdemel, hiszen ekkor már általában már spathát használtak.
228
Felhasznált irodalom: Alföldi G. (2002): Római társadalomtörténet. –Budapest: Osiris Kiadó. Boronkay I. (2000): Római regék és mondák.– Budapest: Móra Ferenc Könyvkiadó. Dionysios Halikarnasseus. (2003): Római régiségek (Rhómaike archaiologia). A Servius Tullius-féle alkotmány // Római történelem. Szöveggyűjtemény. –Budapest: Osiris Kiadó. Havas L., Hegyi W., Szabó E. (2007): Római történelem. –Budapest: Osiris Kiadó. Hoffmann Zs. (2005): Új monográfia a római hadsereg történetéről. Aetas 20. évfolyam. 3. szám. Lucius Annaeus Florus. (1979): Róma háborúi // Lucius Annaeus Florus. A hét király kora Romolus uralkodásától. –Budapest: Európa Könyvkiadó. Nagy képes világtörténet (1963): 3. kötet: Geréb József. A rómaiak története. –Budapest: Gondolat Kiadó. Plutarkhosz. Caius Iulius Caesar (1999): Plutarkhosz. Híres rómaiak. –Budapest: Európa Könyvkiadó. Plutarkhosz. Caius Marius. (1999): Plutarkhosz. Híres rómaiak.– Budapest: Európa Könyvkiadó. Plutarkhosz. Romolus. (1999): Plutarkhosz. Híres rómaiak. Budapest: Európa Könyvkiadó. Polányi I. (1973): Az ókori világ története.– Budapest: Tankönyvkiadó. Ribáry F. (1980): Az Ó-kor története. Harmadik kötet. Róma története – Budapest: Laude Kiadó. Titus Livius. (1982): A római nép története a város alapításától. Első kötet. –Budapest: Európa Könyvkiadó. Titus Livius. (1982): A római nép története a város alapításától. Második kötet.– Budapest: Európa Könyvkiadó. Ürögdi G. (1974): Kard és törvény. – Budapest: Gondolat Kiadó. Warmington B. H. (1967): Karthágó. –Budapest: Gondolat Kiadó. Winkler Р. (1999): A hadviselés művészete a kezdetektől a magyar államalapításig.– Budapest: Tinta könyvkiadó. Zamarovský V. (2002): Róma történelmet írt. –Budapest: General Press Kiadó. Summary This article identifies a development of the Rome army in the kingdom period. The structure of the Rome’s army on both regional and global levels has become the most important element of European history, military art. This article is a piece of analysis of the evolution and structure of the Rome army, analysis influence of the juridical system of the Rome’s society.
229
DARCSI NIKOLETT A Habsburgok házassági politikája, mint a külpolitika egyik szegmense a XVI–XVIII. században Tudományos vezető: Zubánics László főelőadó A Habsburg-dinasztia (vagy a Ház, ahogy ők magukat nevezték) a XVI–XVII. században kiemelt figyelmet fordított a házassági politikára, nem véletlenül jegyezte meg velük kapcsolatban az egyik kortárs: „Bella gerant alii, et tu, felix Austria, nube” („Háborúzzanak mások, te csak házasodj, boldog Ausztria”). Mint a téma szakértői megjegyzik, a középkori, főleg dinasztikus házasságok nem a mennyben (azaz szerelemből) köttettek, azokban a kőkemény érdek dominált, ezért aztán nem meglepő, hogy a Habsburgok is többnyire „nem szerelemből, hanem földi javak végett” házasodtak 8. A házasságkötés folyamatmodellje az európai régiókban a középkor folyamán általánosan megfigyelt jelenség. Helyi különbségek csupán az elköteleződés anyagi, érzelmi és fizikai jelei, rítusai, illetve ezek jelentősége és módja tekintetében mutatkoztak. A házasságkötéshez vezető első lépés az eljegyzés volt. Ezt megelőzhették ugyan udvarlási gesztusok és tárgyalások, de ezzel vette kezdetét az a kapcsolat, amely – ha minden rendben ment – a házastársak összeköltözésével ért véget. Minden egyes házasságkötéshez meghatározott szertartás is tartozott, amelyhez házassági ígéret, házasságkötési szerződés, nyilvános házasságkötés, templomi esküvő és megfelelő ünnepség járult. Ezen belül megfelelő variációs lehetőség állt rendelkezésre; de senki sem mondhatott le teljes mértékben erről a szertartásról, aki nem akarta a köz előtt tekintélyét elveszíteni. A házasságkötést a menyasszonykeresés és a leánykérés előzte meg (a Habsburgoknál is megfigyelhető a családon belüli házasságkötés, gyakran egyenes ági, közvetlen rokonok között is, aminek közvetlen következmények a recesszív gének továbbadása, ami különösen a spanyol ág esetében mutatott kóros elváltozásokat). Természetesen a korabeli Habsburgok esetében nem beszélhetünk a házasságot megelőző ismeretségről, a leendő házastársak legfeljebb a kiszemelt ara, vagy vőlegény portréját láthatták az esküvő előtt. A házasságkötési szerződés körüli tárgyalásokat konkrét viselkedési minta alapján folytak le annak érdekében, hogy mindkét fél számára kielégítő szerződéskötést lehessen elérni. Az egybekelés kezdeményezése minden esetben a férfi kérő (annak családja, illetve barátai) részéről történt, amely során a menyasszony kora, külleme és egyéb tulajdonságai alig voltak döntőek. A Habsburg-dinasztia esetében még a közvetlen családnak
230
sem volt beleszólása a házasság megkötésébe, arról kizárólag a család feje (pater familias) döntött. A döntés alapjául pedig mindig első helyen a dinasztia érdeke szerepelt. Amennyiben lezajlott a templomi szertartás (esküvő), majd pedig az azt követő lakoma, következhetett a házasság elhálása (consummatio), amely a középkorban talán a legfontosabb házassági szokásnak számított. Azt a házasságot, amelyet nem háltak el, egyházi szempontból nem tekintették érvényesnek, s ezáltal a házasság fel is bontható volt (példa erre Habsburg Mária Christierna főhercegnő és Báthori Zsigmond erdélyi fejedelem házassága). A szokás ugyancsak megkívánta, hogy a friss házasokat a közeli rokonság egészen a hálószobáig, ott is egészen az ágyig kísérte. Amennyiben a menyasszony nem volt érintetlen, a házassági szerződést felbontották. A Habsburg-dinasztiában az elhált házasságot az esetek többségében bőséges gyermekáldás követte. Kivételt csupán a spanyol ág utolsó generációi képeztek, ahol alig tapasztalható jelentősebb gyermekszám. A családfa kiterebélyesedéséhez nagymértékben hozzájárult I. (Habsburg) Ferdinánd és (Jagelló) Anna házassága is: az lengyel-litván-franciabearni felmenőkkel büszkélkedő feleség 15 gyermeket szült férjének. A Habsburg-ház ausztriai ágát megalapító házaspár tartotta magát a népi mondáshoz: „Szerencsétlen az a házasság, amely nem hoz létre gyermeket...” [9], hiszen egy dinasztia létrehozásához, illetve fenntartásához a legfontosabb feltétel az utódok, s ezen belül pedig az életképes fiú-utódok képezték. A fiú-utódnak a dinasztia, a nemzetség, a név, a rend és család társadalmi pozíciójának továbbvitele szempontjából betöltött nagy jelentősége megfelelt a férfinak a nővel szembeni fölényét képviselő általános szemléletnek, amelyet mindenekelőtt teológiailag az eredendő bűnben játszott női bűnösséggel indokoltak meg [9]. Ugyanakkor a jelentős számú, felnőtt kort megért férfiutód is jelentős problémát okozhat, azonban a Habsburgok már korán döntöttek az öröklés kérdésében: a birtokok mindig a legidősebb férfi kezében összpontosulnak [3, 45.]. Az utódlás kérdését azonban a középkorban jelentősen beárnyékolta az a halvaszületés, illetve a csecsemőhalálozás nagy aránya. A XVI–XVII. században a nemesi körökben is megfigyelhető, hogy a terhességi 29. héttől a szülés utáni 7 napig terjedő időszakban 1000 gyermekből 100, az első életév betöltése előtt 246, az első és a 14. életév között még további 160 gyermek halt meg. Amennyiben a gyermekkor időszakát 15 évben határozzuk meg, úgy minden élve született gyermek átlagosan várható életkora 10,4–11,3 év volt [9]. Habsburg-ház Európa meghatározó uralkodói famíliája volt, ami több mint ötszáz éven át adott uralkodókat a Német-Római Birodalomnak (az osztrák tartományoknak, Csehországnak), Magyarországnak, Németalföldnek (a későbbi Belgiumnak és Hollandiának), 231
egyes itáliai tartományoknak. A többi uralkodóházzal ellentétben a kiterjedt Habsburgcsaládfán jelentős arányban találunk rokonházasságokat. Ugyancsak fontos megfigyelés a nők dominanciája a családon belül: a nők és férfiak arányszáma a középkorban 5:3 volt. Természetesen a Habsburgok is emberek voltak, ezért itt is találkozunk a bastardokkal (házasságon kívüli kapcsolatból származó gyerekek). Miksa császár esetében tizenhat házasságon kívül született gyermeket jegyzett fel a történelem, fia (Szép) Fülöp kalandjairól azonban nincsenek adatok. Mivel a középkori emberek, köztük az előkelők élettartama is viszonylag rövid volt, ezen belül a szülések miatt a nők egészsége többszörös veszélyforrásoknak volt kitéve, gyakori a többszöri házasságkötés is. Maga Miksa császár is háromszor nősült (feleségei: Burgundi Mária, I. Anna breton hercegnő /per procuram/ és Sforza Maria Bianca milánói hercegnő), igaz két utóbbitól nem született gyermeke. Lánya Margit főhercegnő is háromszor ment férjhez (férjei: Ausztriai János, Savoyai Philibert herceg, és VIII. Károly francia király), azonban gyermektelenül halt meg [7]. A házasságkötés egyik fontos mozzanata a hozomány volt. A dinasztia szempontjából azok a házasságkötések voltak fontosak, amelyek révén az ara kezével egy-egy állam (grófság, hercegség, királyság) feletti hatalom megszerzése is járt. Természetesen nem minden Habsburg-utód kötötte meg az „évszázad esküvőjét”, azonban itt is akadtak kivételek. A legnagyobb hozományt Mária burgundiai hercegnő kezével maga Miksa főherceg (a későbbi császár) szerezte meg – a menyasszony ekkor Brabant, Limburg, Luxemburg,AlsóLotaringia hercegnője, Flandria, Hollandia, Zeeland, Artois, Hennegau, Burgundia (FrancheComté) grófnője volt [5]. Fiúk, Szép Fülöp Johanna astúriai hercegnőt (Kasztília és Aragónia trónörökösét) vette feleségül, unokájuk, Katalin III. János királlyal kötött házassága révén biztosította a Habsburgok számára Portugáliát. Másik unokájuk, Mária házassága (II. Lajos királlyal) Csehországot és Magyarországot hozta a birtokok közé. (Őrült) Johanna, Kasztília és Aragónia királynője és (Szép) Fülöp burgundiai herceg, Kasztília királya házasságából született két fiú-utódban, V. Károlyban és I. Ferdinándban ágazik el a Habsburg-ház spanyol és ausztriai ágakra. [1, 475.]. A spanyol ágban is a nők száma dominált 8/7 arányban.
A rokonházasságok sora már V. Károllyal megkezdődött, aki
unokanővérét, I. Mánuel portugál király leányát, Izabellát vette feleségül. Házasságukból született II. Fülöp spanyol király, aki négyszer házasodott (feleségei: Mária portugál hercegnő, Tudor Mária angol királynő, Valois Erzsébet francia hercegnő, Ausztriai Anna főhercegnő – a feleségek közül kettő közeli rokona volt), de tíz gyermekéből (az első házasságból származó
232
Don Carlos gyanús körülmények között halt meg, állítólag apja utasításai alapján), csak III. (Jámbor) Fülöp élte meg a felnőttkort és örökölte apja országait [3, 46.]. III. Fülöp szintén a családból házasodott – másod-unokatestvérét, a tizenöt éves Margitot, Stájer Károly osztrák főherceg, és Mária bajor hercegnő leánya vette feleségül. Házasságukból négy gyermek született, akik közülük Anna Mária feleségül ment XIII. Lajos francia királyhoz – a házasságukból született XIV. Lajos, a „Napkirály”. Húga, Mária Anna unokatestvérének, III. Ferdinánd német-római császárnak nyújtotta a kezét, ebből a házasságból született a későbbi IV. Ferdinánd és I. Lipót császár. IV. Fülöp spanyol király először IV. Henrik francia király és Medici Mária leányát, Bourbone Izabellát vette feleségül. Házasságukból nyolc gyermek született, de csak a legifjabb leány, Mária Terézia érte meg a felnőtt kort, aki unokatestvére, XIV. Lajos felesége lett, megalapozva a Bourbon-ház spanyol trónigényét. IV. Fülöp második házasságában saját unokahúgát, a tizennégy éves Mária Anna főhercegnőt vette feleségül. Frigyükből öt gyermek született, köztük Margit Terézia infánsnő, I. Lipót császár későbbi felesége, megalapozva az ausztriai ágnak a spanyol örökségre való igényeit. Két házassága mellett IV. Fülöpnek még hét házasságon kívüli gyermeke is született [10, 32.]. IV. Fülöp és Mária Anna gyermekén, II. Károlyon már külsőleg is láthatóak voltak a több generációs Habsburg-belterjes házasság nyomai. A kutatások szerint a spanyol Habsburgok körében sokkal gyakoribb volt a gyermekhalandóság, mint a teljes népesség körében, noha a gazdag uralkodók egészen biztosan nem szenvedtek a szegénységgel összefüggésbe hozható egészségügyi és higiéniai problémáktól. Viszont gyakrabban megjelentek náluk a fizikai deformitások, amire a legjobb példa a híres Habsburg-ajak, amit az előreugró állkapocs okozott. Állítólag az erősebb alsó állkapocs Mazóviai Cimburgistól, III. Frigyes német-római császár édesanyjától öröklődött át a Habsburgokra. II. Károly nemcsak a Habsburg-ajak szélsőséges megnyilvánulásától szenvedett, de még a nyelve is akkora volt, hogy alig tudott tőle beszélni. Négyéves koráig nem beszélt, nyolcéves koráig nem tudott járni, alacsony, gyenge és vézna volt. Nem igazán érdeklődött a környezete iránt, már harmincévesen öregnek látszott, és élete utolsó éveiben (39 évesen halt meg) nem tudott lábra állni [10, 43]. Apja IV. Fülöp spanyol király, nemcsak a férje, de nagybátyja is volt feleségének Mária Anna főhercegnőnek. Dédapja II. Fülöp szintén nagybátyja volt dédanyjának, Annának. Mária Anna királyné, Károly édesanyja egyben a tulajdon nagynénje is volt. A modern genetikai kutatások eredményeit figyelembe véve elmondhatjuk, hogy a spanyol ágban I. (Szép) Fülöptől számítva a belterjességi együttható csak 0,025, azaz a génekben legfeljebb csak a 2,5 % a közös 233
ősök aránya. Kétszáz évvel és hét generációval később, II. Károlynál már 0,25 volt az együttható, tehát valószínűleg minden negyedik génje azonos ősöktől származott [6, 24.]. Súlyos betegségei ellenére II. Károly spanyol király két alkalommal is megházasodott, azonban utódai nem születettek, így 1700-ban vele kihalt a Habsburg-ház spanyol ága. Az osztrák ágon is tapasztalunk érdekességek, de mivel itt közel kétszáz évet tudunk felölelni, a házasságok száma is sokkal nagyobb, mint a spanyoloknál. A vizsgált kétszáz év alatt a spanyol ágnál tizennyolc házasságot kötöttek, ugyanezen időszak alatt az ausztriainál harminchármat. A nők és férfiak aránya is megváltozott, mivel itt már inkább a férfiak dominálnak, mintegy 17/24 arányban. Az ausztriai ág elsősorban a közép-európai területek megszerzésére törekedett, ezért házassági szokásaik is erre mutatnak. Érdeklődésük középpontjában Magyarország (I. Ferdinánd és Jagello Anna), a lengyel területek (I. Ferdinánd lánya Katalin főhercegnő és II. Zsigmond Ágost lengyel király, valamint Cecilia Renáta és IV. Ulászló lengyel király) voltak, de nem feledkeztek meg a spanyol (III. Ferdinánd és Mária Anna spanyol infánsnő) és portugál (I. Lipót lánya, Mária Anna főhercegnő és V. János portugál király) örökségről sem [3, 46.]. A Habsburg-ház ausztriai ágának megalapítója I. Ferdinánd főherceg, cseh, magyar király, majd német-római császár volt, akinek leszármazottai között is jelentős rokonházasságokra kerül sor. A sort fia II. Miksa kezdte, aki a spanyol ágból nősült – felesége Mária infánsnő, nagybátyjának, V. Károlynak a leánya. Miksa utódait (II. Rudolf, II. Mátyás) a család stájer ága követi a trónon. [2, 252.]. II. Ferdinánd császár (Stájer Károly főherceg és Mária bajor hercegnő fia) első felesége Mária Anna bajor hercegnő (I. Ferdinánd dédunokája) volt. Ebből a házasságból hét gyermek született, kettő korán meghalt. II. Ferdinándnak Gonzaga Eleonóra montovai hercegnővel kötött házasságából nem született gyermeke. A trónon fia, III. Ferdinánd követte, aki háromszor nősült. Első felesége Mária Anna spanyol infánsnő, akitől hat gyermek született, köztük a későbbi IV. Ferdinánd és I. Lipót. Második házasságát Mária Leopoldina tiroli főhercegnővel, elsőfokú unokatestvérével, a harmadikat pedig Eleonóra mantovai hercegnővel kötötte. A következő uralkodó IV. Ferdinánd lett, akit IV. Fülöp spanyol király legidősebb lányával, Mária Terézia infánsnővel akartak összeadni, ám a megkoronázott király himlőbe esett, s meghalt utód nélkül. A tragédia után III. Ferdinánd császár ifjabbik fiát, a korábban papnak szánt Lipót főherceget koronázták meg. Ő háromszor nősült: feleségei – unokahúga Margit Terézia spanyol infánsnő, Claudia Felicitas tiroli főhercegnő (szintén unokatestvér), illetve Eleonóra Magdolna pfalz-neuburgi hercegnő. Ez utóbbitól tíz gyermeke született, köztük a későbbi VI. Károly császár, akinek férfiágon kihalt a Habsburg dinasztia. 234
A fentiekből világosan kitűnik, hogy a középkor folyamán a Habsburgok sikeres házasságokat tudtak kötni, amelyek következtében Európa legnagyobb birodalmát tudhatták a magukénak. Azonban a birodalom megőrzése során elkövetett tévedések közül a genetikai vált a legsúlyosabbá: bár sikerült országaikat egyben tartaniuk, a belterjes házasságok következtében a génállományuk teljes mértékben leépült, s amilyen fényes diadallal szerezték meg a spanyol örökséget, olyan csúfos körülmények között voltak kénytelenek átadni azt másoknak. Természetesen a középkor emberei nem értettek a biológiához, azonban később maguk a Habsburgok is rájöttek arra, hogy „vérfrissítésre” van szükségük, s ennek a felismerésüknek köszönhetően a Habsburg-Lotharingiai ház képviselői ma is közöttünk járhatnak. Felhasznált szakirodalom: 1. A. Fodor Ágnes. Uralkodók és dinasztiák. – Budapest: Magyar Világ Kiadó, 2001 – 696 old. 2. Alfred Kohler. Karl V: 1500- 1558. Eine Biographie. – München: C.H.Beck, 2005 – 280 old. 3. Gonda Imre - Niederhauser Emil. A Habsburgok. – Budapest: Gondolat Kiadó, 1978. – 45. old. 4. Harmat Árpád Péter. A Habsburgok felemelkedése és családfája. [Online forrás] // Elérhetőség: http://tortenelemklub.com/adattar/uralkodoi-csaladfak/10-a-habsburgokcsaladfaja-es-a-dinasztia-felemelkedes. 5. Házasságok révén európai nagyhatalom. Hasburg dinasztia. [Online forrás] // Elérhetőség: http://mult-kor.hu/cikk.php?id=11017&pIdx=3 6. Illényi Balázs. Bábjáték. A spanyol Habsburgok végnapjai. Budapest: HVG Kiadó, 2009 – 41 old. 7. Miksa főherceg esküvője.[Online forrás] // Elérhetőség: ttp://blog.xfree.hu/myblog.tvn?n=schuro&pid=25418&blog_cim=Miska%20f%F5herc eg%20esk%FCv%F5je 8. Nem szerelemből, hanem földi javak végett. [Online forrás] // Elérhetőség: http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/nem_szerelembol_hanem_foldi_javak_vegett_ hazassagok_ketfele_modellje_a_keso_kozepkorban/ 9. Öröklés, házasság, gyermek a XVI-XVII.századbeli Habsburg Birodalomban[Online forrás] // Elérhetőség:: http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/historia/94056/ch08.html 10. Supka Géza. Habsburg-krónika. – Budapest: Helikon Kiadó, 1985 – 32. old Summary In this essay we would like to reveal the fact that in the midde century civilizations empires were based on successful marriages and not just on battles and guns. According to this recognition the Habsburg dinasty had the best of the running which after the unpretentious Middle-European beginnings ruined in such empires like „ where the sun never goes down”. However their force to save their countries from breaking up made them lead into family marriages. The Austrian branch of the dinasty got wise to the fact of out-breeding in time and with the help of many children it could be renewed. 235
Key words: Habsburg-dinasty, marriage, cousin marriage, traditions and customs, regional growth, mutation Miksa I, family tree.
DOLINAI ZSUZSANNA Spanyolország európai uniós csatlakozásának elemzése Tudományos vezető: Kiss Éva professzor A bővítés egy komplex terület, hiszen gazdasági, társadalmi és politikai folyamatok összességéről beszélünk. Ennek köszönhetően napjainkban 28 állam tagja az Európai Uniónak, és számos hazai és külföldi szakirodalom behatóan tanulmányozza a bővítést. Munkánk megírásához számos művet használtunk fel, ezek közül kiemelnénk Laczkóné Tuka Ágnest, akinek A “kis Európától” a tizenkettek közösségéig: Az Európai Parlament politikai csoportjai és az Európai Közösségek bővítése című munkáját használtuk fel, mely az európai integráció történetét öleli fel, kitér az Európai Parlament szerepére a többszintű kormányzásban, átfogó képez ad a bővítések jellegéről. Kiss J. László szerkesztésében A huszonötök Európája c. műve az egyes tagállamok nézőpontjából mutatja be az integrációs folyamat, a csatlakozás jellemző történetét, az integrációs döntéshozatal belső intézményeit, a tagállami érdekeket és ellenérdekeket. Számunkra fontos jelleggel bírt a Spanyolországról szóló rész. Munkánk során részletes tanulmányoztuk a spanyol csatlakozási folyamatot és annak következményét, mivel ez a tagság azon bővítések egyike, mikor a gazdasági érdekek összekeverednek a politikai érdekekkel. Ennek következtében egy instabil ország lesz tagja az Európai Közösségeknek és az idő, mely a felzárkózásra adnak kevésnek bizonyul. 1980-as években a gazdasági mutatók negatív tendenciát mutattak. A Közösség elvesztette a világpiaci vezető szerepét köszönhetően az olajválságnak. Hogy jobban megértsük az Ibériai-félsziget integrációját meg kell vizsgálni a nyolcvanas évek eseményeit, melyek döntően hatottak arra, hogy a tervezett 1983-as csatlakozás csak 1986-ban valósult meg. Tisztázni kellett a belső ellentétek a Közösségen belül, több válsággal is küzdött a Közösség: nem született megállapodás a brit költségvetési hozzájárulás visszatérítéséről, nem született megállapodás az 1980-81- es mezőgazdasági árakról. Az utóbbi következtében számos tagállam síkra szállt pl: a gyümölcs- és zöldségtermelés, az olívaolaj és a „hegyi mezőgazdaság” támogatásának az újraszabályozásáért.
236
Spanyol kormány számára fontos volt a csatlakozás, mivel egyre többen fordultak az EK ellen, a közvélemény szerint nem akarták felvenni az Ibériai- félszigetet a tagságba, González be akarta bizonyítani, hogy ez a feltevés téves. Spanyolország és Portugália 1986 januárjában lépett be az Európai Közösség tagjainak soraiba. Körülbelül ekkora tehető, hogy a Fontainebleu-ban meghatározott költségvetés kezdett szétesni. A zuhanó világpiaci árak és a dollár 1986-87-es mélyrepülése ellenére az EK élelmiszer-kivitelének export-visszatérítési költségei drámaian megemelkedtek1. Politikailag lehetetlenné vált a mezőgazdasági ráfordítások tervezett mértékéhez való ragaszkodás, és egy évvel azután, hogy az áfa-hozzájárulás mértékét 1%-ról 1,4%-ra növelték, a Közösség kasszájának hozzáférhető forrásai újfent kiapadtak. 1987 elejére világossá vált, hogy a Közösségnek arra az évre 5-6 milliárd ecus deficittel kell számolnia, a mezőgazdasági költségek jóval meghaladják a tervezett összeget, és hogy az aktuális költségvetési keretek között nincs is remény az EK politikai és pénzügyi célkitűzéseinek összehangolására. Ekkor készült a bizottság „Delors csomag” néven ismertté vált programja Jacques Delors irányításával. A program célja az volt, hogy a Közösség pénzforrásait biztosabb alapokra helyezze, közben fokozza az ellenőrzést a mezőgazdasági költségek terén, és forrásokat szabadítson fel a kiemelten fontos tervek, különösen a kutatások és úgynevezett strukturális alapok bővítése számára, amelyeknek a bizottság szerint 1992-re reálértékben meg kellett duplázódniuk.2 1985. március 17-21 között került sor a Miniszterek Tanácsának ülésére, de itt a csatlakozási folyamatot még nem tudták lezárni, mivel a spanyolokat illetően kedvezőtlenek voltak a gazdasági feltételek. Végezetül 1985. június 12-én írták alá a csatlakozási szerződést először Lisszabonban a Szent Jeromos kolostorban, majd még aznap délután Madridban is aláírták. A szerződés 1986. január 1-én lépett életbe, hozzácsatolt még az alapdokumentumhoz egy 403 paragrafusból álló szerződés-kiegészítést, amely öt részből tevődött össze. Itt részletesen leírták, hogy 1996-ig átmeneti periódus van érvényben, amely idő alatt feladatokat kell teljesítenie a spanyol kormánynak. Az új költségvetési korlátok a közösség bruttó nemzeti termékének 1.2%-ban szabták meg, amely a korábbi rendszerben 1,9-2%-os áfa-hozzájárulásnak felelt volna meg. Ez 43,8 milliárd ecus költségvetési keretet jelentett az 1988-as évre, szemben az azt megelőző évben
Giró - Szász András. A spanyol út Európába az Európai Unióba való spanyol csatlakozási és integrációs folyamat. – Bp.: Századvég Kiadó, 2002. – 25. old. 2 Dick Leonard. Európai Unió (Történet, szervezet, működés). – Bp.:Geomédia Kiadói Rt., 2002. - 32-33.old. 1
237
ténylegesen elköltött 37 milliárd ecuval. 1991-re a költségvetés ténylegesen 55,6 milliárd ecuval növekedett1. Spanyolország európai integrációs tagságának pillanatától fogva támogatta a tagországok eltérő fejlettségű régiói közötti különbségtétel felszámolását, a gazdasági-szociális kohézió eszméjét, s ennek gyakorlati kivitelezését a strukturális alapokon keresztül megvalósuló pénzügyi transzferek politikáját. Támogatta a biztonságpolitika európaizációját, az I. Delorsterv élharcosa volt (éves terv helyett öt éves keretfinaszírozás van).2 A spanyol kormány már csak azért is támogatta, mert a régiói fejlesztésére 14 ezer millió ecut kapott. Nagy szerepet játszottak a spanyol képviselők a Maastrichti Szerződés kidolgozásában és 1992-ben a Kohéziós Alap létrehozásában.3 Nem elfelejtendő tény, miszerint spanyol szakértők definiálták az uniós állampolgárság fogalmát, a Madridi Csúcstalálkozó alkalmával született meg az új pénz az euro elnevezés, 2002 folyamán a spanyol elnökség időszakában hozták létre a tizenegy uniós ország euróövezetét. Ezek ugyan elismerésre való adatok, de nem voltak elegendőek, ahhoz hogy a spanyolok olyan státusszal rendelkezzenek az Unión belül, mint az olaszok. Kezdeti stabilizáció volt megfigyelhető az országon belül a kapott támogatásoknak köszönhetően, de a maastrichti konvergencia-kritériumok elfogadása, s az egységes pénzügyi rendszerbe történő belépés ellenére a spanyol gazdaságnak számos problémával kellett megküzdenie: a kis- és középvállalatok elmaradottak a többi tagországéhoz képest, a vámilletékek csökkentése, eltörlése miatt a spanyol vállalatoknak nehéz volt versenyképesnek maradnia, a munkanélküliség egyre nőtt, nincs önálló gazdaságpolitikája az országnak az egységes pénzrendszer bevezetése következtében.4 A madridi kormányzat az 1994-1999 közötti periódusban a Közösségi Támogatási Keret 24,1%-hoz, a Kohéziós Alap 60%-hoz, összességében mintegy 45,592 milliárd ECU-hoz jutott. 2004 közepére már 83%-ot tett ki s GDP. 5 2000-2006 közötti hétéves időszakra Spanyolország támogatása elérte az 56,205 milliárd eurót, ebből 43,087 milliárd euró a strukturális alapokra, 1,985 milliárd eurót a közösségi kezdeményezésekre, 495 millió eurót a vidékfejlesztésre, 200 Dick Leonard. Európai Unió (Történet, szervezet, működés). – Bp.: Geomédia Kiadói Rt., 2002. - 33.old. Kiss J. László. A huszonötök Európája. – Budapest: Osiris Kiadó, 2005. – 440.old. 3 Dick Leonard. Európai Unió (Történet, szervezet, működés). – Bp.: Geomédia Kiadói Rt., 2002. – 145..old. 4 Kiss J. László. A huszonötök Európája. – Budapest: Osiris Kiadó, 2005. –441. old. 5 I. m. - 446. old. 1 2
238
millió eurót a halászati eszközök önálló tételeire fordítottak, 11,1 milliárd eurót a Kohéziós Alap juttatásai tesznek ki.1 A gazdasági növekedési folyamat 2008 októberére megtorpant és újra felszínre kerültek a spanyol gazdaság belső szerkezeti ellentmondásai. A krízisnek a belpolitikai hatásai mellett külpolitika következményei is voltak. Csökkenni látszik Spanyolország nemzetközi mozgástere és befolyása. 2000 és 2008 között minden évben az uniós átlagot meghaladó mértékben nőtt az ország Bruttó Hazai Összterméke. A BHT 2009 folyamán negatív tartományba került és 3,6 % -os csökkenés volt megfigyelhető. Az Eurostat által közölt adatok alapján – olvashatjuk az El País című lap 2011. február 15- én készített elemzését – a spanyol gazdaság 2010-ben az elmúlt tizenöt év legrosszabb teljesítményét nyújtotta. A bruttó hazai össztermék 0,1 %-al csökkent, miközben az európai uniós átlag 1,7%-os növekedést mutat. Spanyolországnál rosszabb eredményt csupán Írország, Románia, Görögország és Lettország produkált. 2 Hispániában a szakértők a gazdaság növekedés megtorpanásának egyik lehetséges okát a munkanélküliségi ráta stagnálásában látják. A 2010-ben mért 20,3%-os arány duplája volt a 9,6%-os közösségi átlagnak. Ez mintegy 4,6 millió állástalant jelent. Ilyen nagy számra az elmúlt húsz esztendőben nem volt példa. Az 1994-2008 közötti tizenöt évig tartó gazdasági fellendülés periódusában azonban egyre jobban megközelítette az uniós átlagot. 2006-ban a 8,5%-os munkanélküliségi mutatóval csupán 0,3%-al maradt el az EU-s középértéktől. Éltető Andrea 2009-ben megjelent tanulmányában spanyol elemzésekre hivatkozva a következőket írja: A pénzügyi válságnak kettős hatása volt a spanyol gazdaságra: felgyorsította az építőipar átrendeződését és nyilvánvalóvá tette a spanyol pénzügyi rendszer likviditási hiányát. Azóta öt fontos világgazdasági faktor hatott a spanyol gazdaságra: a nemzetközi pénzügyi válság, az energiaárak emelkedése, egyéb nyersanyagok emelkedése, az élelmiszerárak emelkedése, és a kamatlábak emelkedése a nemzetközieken kívül négy fő belső tényező is problémát okozott: a folyó fizetési mérleg hiánya, (a GDP 10 százaléka körül), a külső eladósodás, (a GDP 70 százaléka), a lakás-és telekárak emelkedése és elszakadása valós értéküktől, a késedelmes fizetés arányának növekedése a bankszektorban.3
I. m. – 447. old. Éltető Andrea: Spanyolország és a gazdasági válság..// A globális válság: hatások gazdaságpolitikai válaszok és kihívások .9. kötet. Nagy EU-tagállamok és a gazdasági válság. Szerkesztette: Somai Miklós. MTA Világgazdasági Kutatóintézet. Budapest, 2009. - 59. old. 3 I. m. – 60.old. 1 2
239
Spanyolországban az államadósság kormányzati intézkedések következtében 2010 végére 64% körül stabilizálódott. A folyó fizetési mérleg hiánya 10%-ot tett ki. A költségvetési egyensúly szempontjából legsebezhetőbb és legveszélyeztetettebb úgynevezett „PIGS” országok (Portugália, Írország, Görögország, Spanyolország) közé tartozó Spanyolország hatékony intézkedéseket tett a görög és az ír helyzet elkerülése érdekében. Jelentős mértékben visszafogta a közkiadásokat, csökkentette a közszférában dolgozók fizetését és az államkötvények kibocsátását.1 2008. november 27-én José Luis Rodríguez Zapatero miniszterelnök a munkanélküli expozéjában 11 milliárd eurós kétéves programot hirdetett meg. A spanyol GDP 1,1%-át kitevő összeg közcélú beruházások elősegítésére szolgált. Egyik legfontosabb deklarált célja 300 000 új munkahely teremtés 2009 folyamán. A csomag nyolc milliárd eurót juttat a helyi önkormányzatoknak közmunka programok finanszírozására. Még 2009 januárjában a kormány meghirdette a válságkezelő és gazdaságélénkítő programját, a Gazdaság és Foglakoztatás Ösztönző Spanyol Tervet, a PlanE-t (Plan Español para el Estímulo de la Economía y el Empleo).2 A program több mint száz gazdaságélénkítő eszközt tartalmaz és négy területen támogatja a társadalmat:
családok és a vállalatok támogatása,
munkahelyteremtés,
pénzügyi és költségvetési egyensúly megteremtése,
valamint új munkahelyek létesítése.
Hispániában 2009-ben az Állami Hitelintézet (Instituto de Crédito Oficial- ICO) közreműködésével különböző formákban összesen 29 milliárd euró támogatással, könnyített hitelfelvétellel, beruházás-finanszírozási összegek igénybevételével, áfa-visszatérítéssel, adókönnyítésekkel és egyéb ösztönzőkkel számolhatnak a kis-és középvállalatok. 2009 folyamán olyan intézkedések is születtek, mint az, hogy öt százalékkal csökkentették a társasági adót a huszonöt főnél kevesebbet foglalkoztató és öt millió eurónál kisebb bevétellel rendelkező vállalkozások esetében. 2010 májusában került sor egy újabb válságkezelő program meghirdetésére és parlamenti elfogadására. José Luis Rodríguez Zapatero kormányfő előterjesztésében „kollektív nemzeti erőfeszítést” kért a válság leküzdésére. A krízisből való kilábalás, a krízis kezelése érdekében Szilágyi István: Spanyolország − gazdasági válságkezelés az euró krízis árnyékában. [Elektromos forrás] – Hozzáférés http://epa.oszk.hu/02000/02065/00003/pdf/szilagyiistvan_spanyolorszag_gazdasagi_valsagkezeles.pdf 2 I. m. 1
240
15 milliárd eurós megszorító csomaghoz kérte a törvényhozás jóváhagyását. Az intézkedések bevezetésével 2013-ra a GDP 3%-ra kívánták csökkenteni a folyó fizetési mérleg hiányát. A kormány megtakarító csomagja 5%-al csökkentette a közszférában dolgozók fizetését. A csatlakozás kezdetben sikereket és gazdasági növekedés hozott az elmaradott Ibéria – félsziget országa számára. A Kohéziós Alap létrehozásnál a legnagyobb támogatást a spanyolok kapták, melyet vidékfejlesztésre, a mezőgazdaság modernizációjára kellett felhasználnia a spanyol kormánynak. Mint Görögország esetében is, a támogatások helytelen felhasználása súlyos következményeket von maga után. Ez megfigyelhető volt 2008-ban bekövetkezett gazdasági válságot követően. Mariano Rajoy spanyol kormányfő egyik célja, hogy fellendítse a spanyol gazdaságot, ezáltal a
társadalmon belül nagyobb támogatottságra számíthat. Euronews hírközlései
értelmében az elmúlt hét év leggyorsabb gazdasági növekedését produkálta a spanyol gazdaság az első negyedévben.
Ugyanakkor a gazdasági növekedés nem teljes siker, mikor a
munkanélküliségi ráta negatív tendenciát mutat.1 Az erős megszorítások a GDP növekedésért hosszú távon az ország fellendüléséhez vezethet és a nemzetközi színtéren való biztos pozíció betöltéséhez. Azzal, hogy a Közösség fejletlen országokat is felvett a tagállamok közé, nagy felelősséget vett a vállára, és az évtizedek megmutatták, hogy milyen negatívan hatnak az Unió fejlődésére és gazdaságára egyaránt. Spanyolország számára a következő évek adhatnak esélyt a fellendülésre, esetleges stabilitásra. Mindazonáltal felzárkózónak tekinthetjük a spanyol csatlakozást, mely jó történelmi példakánt szolgál az Unióhoz 2004-ben csatlakozott KözépEurópa országai számára is. Felhasznált irodalom jegyzéke: 1. Dick Leonard. Európai Unió (Történet, szervezet, működés). – Bp.: Geomédia Kiadói Rt., 2002. – 335..old. 2. Éltető Andrea: Spanyolország és a gazdasági válság. //A globális válság: hatások gazdaságpolitikai válaszok és kihívások.9. kötet. Nagy EU-tagállamok és a gazdasági válság. Szerkesztette: Somai Miklós. MTA Világgazdasági Kutatóintézet. Budapest, 2009. 57-66. old. 3. Giró - Szász András. A spanyol út Európába az Európai Unióba való spanyol csatlakozási és integrációs folyamat. – Bp.: Századvég Kiadó, 2002. – 254. old. 4. Gyorsuló ütemben növekszik a spanyol gazdaság. [Elektromos forrás] – Hozzáférés: http://hu.euronews.com/2015/04/30/gyorsulo-utemben-novekszik-a-spanyol-gazdasag/ 5. Kiss J. László. A huszönötök Európája. – Budapest: Osiris Kiadó, 2005. – 909. old.
Gyorsuló ütemben növekszik a spanyol gazdaság. [Elektromos forrás] http://hu.euronews.com/2015/04/30/gyorsulo-utemben-novekszik-a-spanyol-gazdasag/
1
241
–
Hozzáférés:
6. Laczkóné Tuka Ágnes. A “kis Európától” a tizenkettek közösségéig: Az Európai Parlament politikai csoportjai és az Európai Közösségek bővítése. –Pécs: Janus Pannonius Tudományegyetem, Európa Központ, 1999. – 285.old. 7. Szilágyi István: Spanyolország − gazdasági válságkezelés az euró krízis árnyékában. [Elektromos forrás] – Hozzáférés http://epa.oszk.hu/02000/02065/00003/pdf/szilagyiistvan_spanyolorszag_gazdasagi_v alsagkezeles.pdf Резюме Розширення Європейського Союзу — це процес приєднання європейських країн до Європейського Союзу Соціалістична робітнича партія здобула перемогу на виборах у 1982. Іспанія стала членом ЄС в 1. січня 1986 року. Іспанія стала членом ЄС. Інтеграція і членства Іспанії є дуже важливим, тому що країна мала можливість стати могутньою правовою державою з стабільною економікою. The process of expanding the European Union (EU) through the accession of new member european states. In 1962 won the Social Party in Spain, Spain joined the EU in the first of January1986. Spain today is more modern more prosperous and more united than the Spain that joined the European Communities . Ключові слова: розширення, ЄС,Іспанія, членство, 1986, правова держава. Keywords: expanding, EU, Spain, membership, 1986, modern state.
Dr. KISS ÉVA A bővülő Európai Unió új kohéziós politikája Az Európai Unió regionális politikájában mindig fontos szerepet játszott és játszik a finanszírozás, melynek fő célja a regionális aránytalanságok kiegyenlítése, valamint növelni az Európa régiók szerepét és jelentőségét elsősorban politikai kérdésekben. 2004. február 18-án az Európai Bizottság elfogadta az Ukrajna eurorégiók fejlődése szempontjából fontos „Új partnerkapcsolatok a bővülő Európa egységesítésében: konvergencia, konkurencia, együttműködés” nevű dokumentumot a 2007–2013 évekre. Ennek értelmében 2007-től a regionális politika három különösen kiemelt prioritására (konvergencia, regionális konkurenciaképesség, a lakosság foglalkoztatási mutatóinak növekedése) 336,2 milliárd eurót utalnak át. A konvergencia célja – a régiók és országok közötti aránytalanságok kiegyenlítése, azon gyengén fejlett régiók támogatása, ahol az egy főre jutó GDP kevesebb, mint az EU átlagának 75%-a. Azok az országok, ahol a GDP kevesebb, mint az EU átlagának 90%-a, kiegészítő finanszírozást kapnak a közlekedési infrastruktúrával és a környezetvédelemmel kapcsolatos programokra (az összköltségvetés 78%-át). A regionális és interregionális szintű kiegészítő finanszírozással kapcsolatban négy fő irányvonalat jelöltek ki: a termelés modernizálása; az
242
ágazati infrastruktúra kialakítása és fejlesztése, piacra jutás, környezetvédelem; a termelőerő fejlesztése; az állami adminisztráció hatékony működésének javítása. A regionális konkurenciaképesség és a lakosság foglalkoztatásának növelése. Erre az összköltségvetés 18%-át utalják. Két szegmens élvez prioritást – regionális és nemzeti. A regionális programok a régiók támogatására irányulnak: az ipari szektor, a város és vidék gazdasági fejlesztésére, ez által növelve azok konkurenciaképességét és vonzását, segítve a lakosságot a gazdasági változásokhoz való alkalmazkodáshoz. Az EU politikája az állami programok közreműködésével közvetetten az állami programokra összpontosul, elsősorban a realizációs
stratégiák
konkurenciaképességén
keresztül,
amely
az
innovációra,
termelékenységre, a szolgáltatások elérésének javításara, valamint környezetvédelemre és katasztrófák előrejelzésére vonatkozik. Európai területi együttműködés. A harmonikus és állandó fejlődés elérése, az EU területeinek integrációja az INTERREG határ menti és régióközi együttműködés tapasztalatai alapján történik (erre az összköltségvetés 4%-t különítik el). Az elméleti és gyakorlati határ menti együttműködésnek magába kell foglalnia valamennyi szomszédos külső és belső régiót, a légi és vízi határokat. Az együttműködés célja – kapcsolatot teremteni a helyi önkormányzati szervekkel az olyan problémák megoldásának céljából, mint a város- és vidékfejlesztés, kis- és középvállalkozások fejlesztése. Ezért, az EU regionális politikájának egyik legfontosabb stratégiai irányvonala, az EU stabilitásának és bővítésének feltétele szerint, a 2007–2011 évre meghatározott konvergencia. Erre az irányvonalra összpontosul a költségek közel 78,5%-a (264 milliárd euró): 177,8 milliárd euró – azokba a régiókba, ahol a GDP alacsonyabb, mint az EU átlagának 75%-a; 22,14 milliárd euró – statisztikai régiókba; 62,99 milliárd euró – a Kohéziós Alapon keresztül; 1,1 milliárd euró – a legtávolabbi belső régiók különleges programjaiba. A kiadások alapján a második helyet foglalja el a regionális konkurenciaképesség, valamint a lakosság foglalkoztatottságának növelésére irányuló fejlesztések – 17,2% (közel 57,9 milliárd euró): 48,31 milliárd euró – a konvergencián kívül eső régiókba; 9,58 milliárd euró – a régiók fokozatos bővítésére az 1. irányvonal prioritásai szerint (az elmaradt régiók fejlesztése, vagyis segítségnyújtás azon régióknak, ahol az egy főre jutó GDP-mutató alacsonyabb, mint az EU átlagának 75%-a.). A kiadások alapján a harmadik helyen szerepel az európai területi együttműködés fejlesztése – 3,94% (közel 13,2 milliárd euró), amit a 2. sz. ábrán szemléltetünk: 4,7 milliárd euró – a határ menti együttműködésre; 1,6 milliárd euró – a külső határokra; 6,3 milliárd euró – a transznacionális együttműködésre; 0,6 milliárd euró – kommunikációs hálózatra.
243
Ukrajna régiói számára különösen fontos a harmadik szegmens – az európai területi együttműködés, mivel az Európa Tanács határozatban hagyta jóvá a 2007-es kezdeményezésiprogramok lényeges módosításait. Az EU kezdeményezésére jelenleg négy ilyen kezdeményezési-program működik: INTERREG (a régiók határ menti együttműködésének támogatása, amely magába foglalja a határ menti, a transznacionális és a régióközi együttműködést), URBAN (a városi területek integrációs fejlesztése), EQUAL (a transznacionális programok támogatása, amelyek megelőzik a diszkriminációt a munkaerőpiacon), LEADER (a vidékfejlesztés előmozdítása, ösztönzése). A felsorolt programokat különböző alapokból finanszírozzák: INTERREG és URBAN – Európai Regionális Fejlesztései Alap; LEADER – a Mezőgazdaság Európai Garanciális és Orientális Alapjának Orientációs Szekciója; EQUAL – Európai Szociális Alap. Az EU tagállamai és a velük határos országok interregionális és a határ menti együttműködési programjai 2007–2013 folyamán, egy új programon belül, az európai területi együttműködés kontextusában valósulnak meg: „Új partnerség a kibővített Európa egyesítésére: konvergencia, konkurencia, együttműködés”. Az Európai területi együttműködés három operációs program megvalósítását irányozza elő 13,2 milliárd összegben (euró), melyeknek százalékaránya a következőképpen alakul: határ menti együttműködésre – 35,61%, transznacionális együttműködésre – 47,73%, interregionális együttműködésre – 4,54%, valamint 12,12% az Európai Szociális Alapból. Az EU regionális politikájának jelenlegi egyik prioritása a régiók meglévő erőforrásainak és lehetőségeinek hatékony kihasználása, konkurenciaképességük erősítése. Az EU regionális politikájának fontos elvei közé tartozik a támogatás, a decentralizáció stb., viszont ezek közül a legfontosabb a hatékonyság. Az eurorégió a határ menti együttműködés egyik európai normáknak is megfelelő formája. Az eurorégió olyan behatárolt földrajzi területet jelöl, amely egy, két vagy több ország adott területeit foglalja magába, melyek megállapodtak abban, hogy összehangolják tevékenységüket a határ menti térségek eredményesebb fejlesztése érdekében. Tehát ez egy olyan terület, ahol a kölcsönös interregionális, vagy határokat áthidaló (transznacionális) gazdasági, szociális, kulturális, illetve más jellegű együttműködések léteznek kettő vagy több állam, illetve helyi önkormányzataik között. A fenti kezdeményezések hatására a jövő Európája elsősorban nem a nemzetállamok Európájaként (centralizmus), hanem az azonos gazdasági érdekeltségű (határ menti) területekből kialakított régiók Európájaként (regionalizmus) képzelhető el. A tapasztalatok
244
szerint egy országhatárokon átnyúló eurorégió alkalmas lehet államokon belüli és államok közti, eddig meg nem oldott konfliktusok kezelésére. Az Eurorégiók - határon átnyúló együttműködésnek fő motívumai a következők:
a határnak, mint elválasztó vonalnak szomszédok találkozóhelyévé történő átalakítása,
a határ menti területeken élő emberek közötti kölcsönös előítéletek és ellenszenvek legyőzése, amelyek történelmi örökség eredményei,
a demokrácia és a működőképes regionális és települési önkormányzatok felépítése,
a nemzeti periférikus helyzet és elszigeteltség megszüntetése,
a gazdasági növekedés és az életszínvonal javítása,
az Európai Unióba történő gyors beilleszkedés illetve közeledés az EU felé. Ukrajna régiói - Kárpátalja, Lviv, Ivano-Frankovszk, Csernovci megyék szerves része
a Kárpátok Eurorégiónak, amely 1993. február 14-ei megalakulásakor mintegy 53 000 km² területet ölelt fel közel 5 millió lakossal, s jelenleg területe 161.192 km² 16 millió lakossal. A Kárpátok Eurorégió tagjai: Magyarország: Borsod–Abaúj–Zemplén, Hajdú–Bihar, Heves, Jász–Nagykun–Szolnok, Szabolcs–Szatmár–Bereg megye, Nyíregyháza, Miskolc, Debrecen, Eger megyei jogú városok. Lengyelország: Podkarpackie Régió (Sub-Carpathian Region) Románia: Szatmár, Máramaros, Bihar, Suceava, Szilágy, Botosáni megyék (1997. évben lettek teljes jogú tagok, csatlakozásukat külön üdvözöljük, mivel a Kárpátok–Tisza Alapítvány alapító tagjai voltak.). 2000. november 3-án Hargita megye is tagja lett Ukrajna: Kárpátalja , Lviv, Ivano-Frankovszk, Csernovci megyék. Szlovákia: Kassa és Eperjes közigazgatási területei. (1997: román megyék csatlakozása – Hargita megye 2000. november 3. – 1999. november 25.: Szlovákia teljes jogú tag lett). Valamennyi országelemzésből kitűnik, hogy a résztvevő területek gazdasági felzárkózása, országukon belüli periférikus helyzetük oldása mindezidáig nem következett be. Igaz néhány év alatt csodákat nem lehet várni, egyébként is a vizsgált euregionális együttműködés még a kezdeti stádiumában tart. A nyugat-európai együttműködések tanulságai szerint az ilyen jellegű eredmények csak hosszú évekig tartó kitartó munkálkodás után jöhetnek létre, még a Kárpátok Eurorégióénál sokkal jobb körülmények között is. E súlyos társadalmi-gazdasági helyzetből a kelet-európai és közép-európai országok általános fellendülésétől, s az Európai Unióhoz való csatlakozástól, illetve az uniós források kibővülésétől várható. Természetesen ez utóbbihoz az eddigi pályázati lehetőségek eddiginél sikeresebb kihasználása szükséges. A felmerülő problémák ellenére a Kárpátok Eurorégió 245
tevékenysége reális kitörési lehetőséget nyújthat a térség gazdasága számára, sőt segítséget jelenthet az itt meglévő etnikai-kisebbségi problémák megoldásában is. Amennyiben ezek a célok teljesülnek, akkor a Régiók Európájában a Kárpátok Eurorégió Interregionális Szövetség a jövőben valóban híd lehet, amely összeköti a térség országait, és kontinensünk nagy tájait, és eszköz lehet a régió sikeres társadalmi-gazdasági felemelkedéséhez. A Kárpátok Eurorégió missziója a következő: Az itt élő emberek életminőségének javítása, a béke megőrzése, a határ menti lakosság jó kapcsolatának kialakítása, megőrzése, a határok elválasztó szerepének csökkentése, a határok átjárhatóságának biztosítása. Összhangban az Európa Tanács 106. Konvenciójában foglaltakkal, a szövetség céljait az alábbiakban fogalmazták meg:
a közös tevékenység koordinálása,
gazdasági, tudományos, ökológiai, oktatási, kulturális és sport jellegű együttműködések elősegítése,
a határokon átnyúló projektek megvalósításának támogatása,
kölcsönösségi alapú együttműködés a nemzeti intézetekkel és
szervezetekkel.
Az eurorégiók rendkívül nagy szerepet játszottak Nyugat-Európa egyesülési folyamatában, s ebben a folyamatban kiemelkedő szerep jutott az eurorégiókat összefogó szervezetnek, az Európai Határmenti Régiók Szövetségének (AEBR). Az 1996. november 14 –16-án a németországi Rheine városában megtartott jubileumi konferencián az AEBR vezetői üdvözölték a teljes jogú tagságot elnyert Kárpátok Eurorégiót, s 56. tagként regisztrálták. Az euroregionális együttműködések eddigi eredményei: Kialakult a határmenti együttműködés szervezeti rendszere. Rendszeresek a határmenti rendezvények, konferenciák, szemináriumok, nemzetközi kiállítások, üzletember-találkozók, kulturális és sport-rendezvények. Hálózati jellegű együttműködések jöttek létre (pl. könyvtárak, levéltárak, múzeumok, statisztikai hivatalok, fejlesztési ügynökségek, kistérségi társulások között). Az euroregionális jellegű szervezetek „ernyőszervezetekként” koordinálják és segítik a 2 és 3 oldalú kapcsolatok kialakítását. Eddig főként önkormányzati, intézményi, kulturális, sport, hagyományőrző jellegű projektek valósultak meg. Erősődőben vannak a civil szervezetek együttműködési projektjei.
246
A gazdasági kapcsolatok eddig viszonylag szerény szerepet töltöttek be, e téren sok még a kiaknázatlan lehetőség (pl. gazdasági szolgáltatások, vállalkozási pólusok összehangolt fejlesztése, közös turizmusfejlesztési programok, termelési-értékesítési kooperáció). A Kárpátok Eurorégió célja – alapvető küldetésével összhangban – a politikai, társadalmi, kulturális és gazdasági együttműködés további erősítése. A gyakorlatban ez a munkabizottságok, valamint a két, három és többoldalú együttműködés erősítésével valósítható meg, melyek segítségével közös interregionális projektek készíthetők az európai támogatási struktúrák keretében. A Kárpátok Eurorégió szerepe az elkövetkezendő időszakban átalakul és az európai integráció folyamatában egyre fontosabbá válik. A tagországok közül némelyek csatlakoznak az EU-hoz, illetve a csatlakozás nem egy időben történt, így Ukrajna a közeljövőben nem válik EU-taggá. Ez a tény önmagában is feladatokat, kihívást jelent. Ebben a folyamatban a tapasztalatcserének olyan jelentősége van, ami igazi tartalommal tölti meg a Kárpátok Eurorégió együttműködést. A régiók Európájában a Kárpátok Eurorégió híd lehet, mely összeköti a térség országait, eszköz lehet arra, hogy a régió sikerrel felelhessen meg a jövő kihívásainak Közép-Európa szívében. A Kárpátok Eurorégiót sokszor éri az a vád, hogy a területe túl nagy, s ez az együttműködés hatékonyságának a rovására mehet. Az előbbiek, valamint az elmúlt évek során bekövetkezett változások miatt a Kárpátok Eurorégió Tanácsa alapvető döntéseket hozott, s módosította
az
Alapszabályát.
Meghatározó
cél,
hogy
a
Kárpátok
Eurorégió
„ernyőszervezetként” koordinálja és segítse a két- és háromoldalú kapcsolatok kialakítását, és a fenntartható fejlődés erősítését, valamint a szervezet átalakítása az új céloknak, az Európai Uniós források fogadásának megfelelően. A Kárpátok Eurorégió szerepe felértékelődik, különösen az Európai Unió új külső határa mentén, Ukrajna irányában, az Európai Unió új szomszédságpolitikájára alapozva. A térségnek a határon átnyúló együttműködésben kiemelt jelentősége van és lesz a jövőben is. A Stratégiai Fejlesztési Program a korábbi tapasztalatokat elemezve hét fejlesztési célcsoportot jelöl: I. fejlesztési cél: A Kárpátok Eurorégió közlekedési kapcsolatainak fejlesztése, az elzárt közlekedésföldrajzi helyzet oldása (EU-korridorok, TINAutak, autópályák, autóutak, regionális repülőterek); II. fejlesztési cél: Versenyképes gazdasági szerkezet kialakítása az eurorégióban; III. fejlesztési cél: A humán erőforrások összehangolt fejlesztése; IV. fejlesztési cél: Az egészségügyi, a szociális és a kulturális környezet fejlesztése; 247
V. fejlesztési cél: A Kárpátok Eurorégió idegenforgalmának komplex fejlesztése; VI. fejlesztési cél: Környezet- és természetvédelmi fejlesztések; VII. fejlesztési cél: A külső kapcsolatok további erősítése, az Európai Uniós támogatások fogadására való felkészülés. Ezek a fejlesztési célok átfogják a Kárpátok Eurorégió főbb területfejlesztési feladatait, s EU konformok abban az értelemben, hogy céljaikat tekintve megegyeznek az Európai Unióban elfogadott területfejlesztési politika céljaival. Ukrajna és Magyarország két határ menti régiója, Kárpátalja, valamint Szabolcs– Szatmár–Bereg megye geopolitikai szempontból bizonyos előnyökkel rendelkezik, többek között: mindkét régió az Észak–Dél és a Kelet–Nyugat tranzitútak metszéspontjában található, kedvező tranzit és szállítási feltételekkel rendelkezik. Gazdasági szempontból mindkét területet a termelőerők és a gazdaság színvonalának alacsony szintje, ezenkívül szűk pénzügyi kapacitás és komoly munkaerőfölösleg jellemzi. A belső erőforrások értékelése, a nemzeti területfejlesztési koncepciók és az Európai Unió irányelveinek figyelembe vételével 2003 februárjában fogalmazódott meg az az átfogó cél, amely a magyar–ukrán együttműködések vonatkozásában a fejlesztési stratégia megalapozását jelenti. Az ukrán–magyar határrégió átfogó célja az alábbi mondatban foglalható össze: Az ukrán–magyar határ menti térség gazdasági fejlődésének és felzárkózásának, társadalmi kohéziójának elősegítése, az ott élő lakosság életminőségének javítása a határ menti együttműködésben meglévő lehetőségek maximális kihasználásával. Az átfogó célra támaszkodva levezethetők azok a hosszú távú célok, amelyek megalapozzák a határrégió fejlődését biztosító prioritásokat és intézkedéseket. E célok az alábbiak: egy társadalmilag és gazdaságilag jól körvonalazható, jól azonosítható régió kialakítása, a térség már meglévő ez irányú folyamatainak erősítése és felgyorsítása; a határon átnyúló gazdasági és civil együttműködések erősítése, a helyi és központi kezdeményezések jól működő keretbe foglalása a határ menti együttműködések intézményesítésével; a határ két oldalán egyoldalúan jelentkező előnyök kiterjesztése mindkét oldalra, az egységesebb gazdasági és társadalmi hálózatok jobb pozicionálása a makrogazdasági térben, az EU-csatlakozásból adódó várható lehetőségek kihasználására való felkészülés, a Magyarország és Ukrajna időben eltérő EU-s csatlakozásából fakadó hatások kezelése. A fentiekben bemutatott célok elérése érdekében öt fejlesztési prioritást jelöltek ki: 1. A gazdasági együttműködés fejlesztése 248
2. Humánerőforrás-fejlesztés, kulturális, innovációs és K+F együttműködés 3. Közlekedés- és infrastruktúra-fejlesztés 4. Környezet- és természetvédelem 5. Szektorsemleges feladatok teljesítése Az öt fejlesztési prioritás közül, fontos kiemelni az első számú prioritást, a gazdasági együttműködés fejlesztését, amely magába foglalja a KKV-k közötti együttműködés erősítését, az üzleti infrastruktúra fejlesztését, a turisztikai adottságok jobb kihasználását, a befektetési lehetőségek feltárását és bemutatását, az agrárgazdasági tevékenységek kölcsönösen előnyös fejlesztését, a Kisvárda-Záhony-Csap-Ungvár logisztikai térség összehangolt fejlesztését. Az ukrán–magyar határrégió átfogó (általános) célja az alábbi mondatban foglalható össze: Az átfogó cél azt fogalmazza meg, hogy a fejlesztések végcélja a határ menti együttműködések fellendítése, valamint az együttműködés feltételeinek biztosítása. A lakosság megfelelő életminőségéhez viszont alapfeltétel a versenyképes gazdaság, melynek a jelenlegi és – Magyarország Európai Uniós csatlakozásával – a jövőbeni gazdaságpolitikai változások figyelembe vételével meghatározó mértékben a határrégió talán legfontosabb erősségére, a kedvező geopolitikai fekvésre, a kelet–nyugati nemzetközi híd szerep meglétére kell támaszkodnia. Ugyanakkor a társadalmi kohézió erősítése főként a határrégió hagyományos, természeti–környezeti, kulturális értékeinek megőrzésével lehetséges. Ukrajnában a 25 közigazgatási területből (oblasztjból) 19 határos a szomszédos országokkal, ezen belül az Európai Unió, Közép-Európa országaival is. Az Európai Unió bővítése közvetlenül Ukrajna határáig, a megváltozott geopolitikai helyzet Közép-Európában, Ukrajna európai uniós stratégiája - alapvetően módosítják a szomszédos országok határ menti régióival folytatott együttműködési rendszerét. Felértékelődik Ukrajna és az ukrán határ menti régiók szerepe a határ menti és az interregionális együttműködési rendszerben. A jelenlegi válsághangulatban az Európai Unió keleti szomszédságával fenntartott kapcsolatok határ menti együttműködés szinten előmozdítása továbbra is az uniós együttműködés napirendjén marad és a támogatására szánt források nem csökkennek. A regionális és határmenti együttműködések támogatása és elősegítése az EU egyik prioritásának tekinthető úgy a határain belül, mint külső határtérségeiben. A határmenti együttműködések esetében a közös projektek azon célkitűzés kifejezésének tekinthetők, hogy a nemzetközi határok léte miatt kialakult különböző gazdasági, szociális és politikai akadályokat és problémákat próbálják ezek segítségével áthidalni, tompítani. A határmenti
249
területeket sokszor jellemzi hátrányos helyzetük. Ennek a problémának több eredendő oka is létezik. Az egyik ilyen ok az, hogy sok esetben földrajzi fekvés és fejlettségi szempontból perifériát képeznek az egyes országok többi régióihoz viszonyítva. A keleti és déli térségekben sokszor kevésbé fejlett infrastruktúrával, elmaradottabb gazdasági és társadalmi szerkezettel, valamint alacsonyabb népsűrűséggel találkozunk. Ez sokszor az itt élők központi régiókba, vagy határontúlra való migrációjához vezet, ami tovább súlyosbítja a már meglévő problémákat. A másik, itt említhető ok, ami bizonyos szinten Nyugat-Európára is vonatkozik, de inkább Kelet-Európára jellemző, a múlt századbeli határmódosításokra vezethető vissza, amely nemcsak földrajzilag vagy a természet által egységesnek tekinthető régiókat, hanem nemzeteket is szétválasztott, hátráltatva vagy sokszor megakadályozva továbbfejlődésüket. Ezek aztán a különböző gazdasági, szociális és közigazgatási politikákon keresztül egyre érezhetőbbé váltak. Ezen okokból kifolyólag sokszor említik a határok sorompó jellegét. Nyugat-Európában már az 1960-as–70-es években felismerték a határmenti vagy határokon átívelő együttműködés jelentőségét és szükségességét, azt a tényt, hogy ezek számos olyan gazdasági és társadalmi előnnyel járnak úgy a határmenti régiók, mint a különböző országok egészét tekintve, hogy szinte létfontosságúakká vállnak. A 80-as – 90-es években két okból kifolyólag is felerősödött az európai szintű határmenti együttműködés támogatása, előmozdítása és kezdeményezése. Az Unióban az egységes belső piac megteremtése tette ezt szükségessé. A határain pedig, a közép- és kelet-európai államokban végbement változások. A sokáig lezárt határok miatt keletkezett problémák, illetve ezen államok EU felé közeledése, társulása egyre inkább szükségessé tették a határmenti együttműködést. A EU bővítése gyökerestül átalakította az EU külső, elsősorban keleti határainak jellegét. Noha a bővítés számottevő kedvező hatást is gyakorolt a tagállamokra és az új szomszédos országokra egyaránt, új kihívások is megjelentek. A határterületek az EU piacokhoz való közeli fekvésük miatt egyrészt gazdasági szempontból vonzóbbá váltak, másrészt elősegítik a szomszédos országok és térségek fokozottabb integrációját a szélesebb európai együttműködésbe. Irodalom 1. A határmenti együttműködés lehetőségei és korlátai Magyarország és Ukrajna között. Debreceni Akadémiai Bizottság. Magyar Tudományos Akadémia, 2004. 2. A Kárpátok eurorógió interregionális szövetség stratégiai fejlesztési programja. Készítette: Prof. dr. Süli-Zakar István régió tanácstag. - Nyíregyháza, 2004.
250
3. Az Európai Unió Magyar-ukrán határon átnyulő programjai. Intereg-Tacis. Tanitani Alapitvány, 2004. 4. EU Accession: Practical Implications for Ukraine’s Relations with Its Central-European Neighbours. – Kiev, 2004. 5. EuroClip-EuroKapocs füzetek 1. Kapocs, mely összeköt. Az EuroClip-EuroKapocs Közalapítvány. –Nyíregyháza: Feliciter Kiadó, 2005. 6. Európa országainak regionális politikája. – Kiev, 2000. 7. Kiss Éva. Az ukrán-magyar határmenti együttműködés: lehetőségek és prioritások a XXI. században. – Ungvár, 2003. 8. Kiss Éva. Az Európai Unió „keleti bővitésének” hatása Ukrajna határon átívelő együttműködési rendszerének kialakítására // A határon átívelő együttműködés perspektívái. A Nyíregyházi Főiskola. – Nyíregyháza, 2005.- 151-159 o. 9. Kiss Éva. Schengen and the Hungarian-Ukrainian Border. A Ukrainian Perspective // Carpathian Euroregion and External Borders of the Enlarged European Union confronting the effects of Schengen, 2003. – Р. 116-159. 10. Kiss Éva. European Union Enlargement and the Impact of Schengen Visa on Creation of New Frontiers in Central Europe // Borders and Cross-border Co-operation in the Central European transformation countries. A Debreceni Egyetem. - Debrecen, 2002. – P. 129-136. 11. Kish Eva. New challenges and priorities in trans-border regional cooperation of the enlarged European Union. - Uzhgorod, Líra, 2006. 12. LACE Phare CBC gyakorlati kézikönyv. 2000. 13. Proposal for a Council Regulation on the estabilishment of a regime of local border traffic at the external land and borders of Member States; (COM/2003/0502 final – CNS 2003/0193) 14. www.carpathianfoundation.org 15. www.europa.eu.int Pезюмe Наукове дослідження сфокусовано на аналізі проблем конвергенції, конкуренції та транскордонного співробітництва. У роботі досліджено також еволюцію когезійної політики ЄС. Визначені пріоритети євро-регіонального співробітництва для України. Ключові слова: Україна, Євросоюз, регіон, транскордонне співробітництво, інтеграція, конвергенція, регіональна політика
KOPASZ GYULA A népesség számbeli változásai a Szernye-mocsár magyarlakta településein (1784-2001) Tudományos vezető: Kiss Éva professzor A Fekete- vagy Szernye-mocsár az egykori Bereg vármegye, a mai beregszászi- és munkácsi járás tíz települését foglalta, foglalja magába, melyek a következők: Gát, Dercen, Fornos, Bárdháza, Makarja, Beregújfalu, Nagybereg, Kígyós, Beregardó (Beregszászvégardó) és Makkosjánosi. Az említett települések közül Bárdháza és Makarja ruszin-ukrán település, 251
Beregardó pedig Beregszász város csatolt települése inkább városias jellegű, ebből kifolyólag jelen munkánkban a hét fennmaradó, többségében magyarok lakta település népességi változásaival foglalkoztunk. A Szernye-mocsár toponímia a XIX. század elejéről származik, Joannes Lipszky 1808ban Budán kiadott latin nyelvű Magyarország térképén már mint „Paludes Szernye”,vagyis Szernye-mocsár szerepel. Az ingovány nagy valószínűséggel a Szernye folyóról (1248/1393ban Sterneune) kapta a nevét, amely a fölös vizét levezeti. Az elnevezés dél-szláv eredetű, a szótövében a srna, őzet jelent. Maga a mocsár egyébként az egykori Pannon-tenger egyik földalatti vulkáni kürtőjének helyén alakult ki. A mocsár mezőgazdasági célú hasznosítása érdekében már 1771-ben megkísérelték csatornázását és lecsapolását. Ekkor a Vérke vízrendszerében kialakított csatornák segítségével vissza akarták vezetni a vízfölösleget a Borzsába. A XX. század elején megvalósult csatornázással a Szernye mocsári talaja s a talajjal együtt a tőzegtelepek is kezdtek kiszáradni. Ez utóbbiakat gyakran felgyújtották, s hosszú hónapokig sötéten füstölögtek. A tüzek után a kiégett helyek feketévé váltak. Ekkor kezdték az eredeti Szernye-mocsár helyett a Feketemocsár elnevezést használni. A hatalmas vizenyős, ingoványos vidék központi része a Nagy-tó vagy a Gáti-tó volt, amelynek az északnyugati részén fekszik Gát község, amelyről az egyik nevét kapta. Másik elvezése: az 1364. évi (Bereg) Ardó falubeli határ-, azaz birtokjárást rögzítő oklevélben is szerepel. (A későbbi Beregszászvégardó település, melyet az Árpád-korban királyi erdőóvók/ardók/ laktak, ma Beregszász város része.) A mocsár áfonyás ingoványai, nádszigetei között évszázadokon át csak átvezető pallókon, gerendákon vagy vesszőkből készített átjárók százain, úgynevezett bürükön lehetett biztonságosan közlekedni. Érdekesség, hogy a most Beregújfaluhoz tartozó részét Szörnyű-tó vagy a Szörnyei-láp névvel is illették. A környező falvak lakói ugyanis féltek a mocsártól, mert az évszázadok folyamán sok beletévedő embert könyörtelenül elnyelt. A zsombékokkal szegélyezett lápi ösvényekről veszélyes volt letérni, nemcsak az elmerülés miatt. A mocsár ugyanis a tavaszi és őszi esőzések következtében szinte mindig tengerré duzzadt. Maga a mocsár természetesen lakott volt – agyagos dombhátain, a gorondokon már a paleolitikum során is éltek emberek. 1 A sajátos táji adottságok a hagyományos életmód továbbélését, emlékeinek fennmaradását a XX. század harmincas éveiig biztosították. Környezetének magyar falvai (pl. Dercen) gazdálkodását, kultúráját sajátossá tették a speciális táji adottságok. 1
Botlik József. Volt egyszer egy Szernye-mocsár II. – Budapest: Honismeret, 2001. - 29. évf. 6. sz. 76-77. old.
252
Kutatásunk célja a Szernye-mocsár magyarlakta településeinek demográfiai jellemzése. Munkánk során a települések népességének változását illetve gyarapodását igyekszünk bemutatni. Mivel az említett községekről szóló tanulmányokban a legkorábbi demográfiai mutatók a Fényes Elek által 1851-ben feljegyzett adatok, ezért igyekszünk a II. József (17801790) által elrendelt első összmagyarországi népszámlálástól (1784-1787) megismertetni a népesség fejlődését, amiben segítségünkre volt még a Magyar Szent Korona országainak 1910. évi népszámlálása. A helytörténeti adatok szempontjából fontos támpontot nyújtottak a munka során Botlik József és Dupka György kiadványai. A kutatás kronológiai határai a XVIII. századtól a legutóbbi ukrajnai népszámlálásig (2001) terjednek. A földrajzi határok az egykori Bereg vármegye Munkács és Beregszász közötti területeire, a jelenlegi Kárpátaljai terület (Ukrajna) munkácsi járásának déli-, és beregszászi járásának északi részére terjed ki. Szeretnénk bemutatni az egykori Szernye-mocsár partján elterülő szinte színmagyar települések (Dercen, Fornos, Gát, Makkosjánosi, Nagybereg, Beregújfalu, Kígyós) népességének fejlődését és az etnikai változásokat. A lenti táblázatokban próbáltuk összefoglalni a kutatott települések fontosabb, XVIII. századvégi demográfiai mutatóit: 1. sz. táblázat. Általános népességi adatok (Danyi - Dávid 1960)1 SorHelység Házak Családok Jogi Távol- Idegenek
Tényleges
szám
Neve
népesség
1.
Nagybereg
58
2.
Dercen
3.
népesség
lévők
63
372
6
6
372
71
76
447
14
12
445
Fornos
34
35
223
8
10
225
4.
Gát
48
57
319
4
5
320
5.
Makkosjánosi 48
53
261
11
4
254
6.
Beregújfalu
62
70
408
2
4
410
7.
Kígyós
22
24
133
1
3
135
2. sz. táblázat. A népesség nem- és kor szerinti megoszlása (Danyi – Dávid 1960) Sor-
Helység
Házas
Nőtlen
1-12
13-17
Férfiak
Nők
szám
Neve
férfiak
férfiak
évesek
évesek
száma
száma
1
KSH. Az első magyarországi népszámlálás (1784-1787). - Budapest: Központi Statisztikai Hivatal Könyvtára, Művelődésügyi Minisztérium Levéltári Osztálya, szerk.: Danyi Dezső, Dávid Zoltán, 1960. – 82-85. old.
253
száma
száma
száma
száma
összesen
1.
Nagybereg
71
124
48
13
195
177
2.
Dercen
86
143
57
15
229
218
3.
Fornos
35
91
40
9
126
97
4.
Gát
66
99
41
14
165
154
5.
Makkosjánosi
50
80
32
9
130
131
6.
Beregújfalu
83
114
45
10
197
213
7.
Kígyós
28
41
19
3
69
64
1. sz. táblázat. A felnőtt férfi lakosság foglalkozás szerinti megoszlása (Danyi - Dávid 1960) Sor-
Helység
szám
Neve
Pap
nemes
Paraszt
polgár
és zsellér
egyéb
paraszt örököse
1.
Nagybereg
1
8
42
35
31
9
2.
Dercen
1
12
51
47
33
13
3.
Fornos
1
7
19
23
18
9
4.
Gát
1
-
40
36
19
12
5.
Makkosjánosi
2
-
32
27
19
8
6.
Beregújfalu
1
-
46
45
40
6
7.
Kígyós
1
3
16
12
9
2
Az 1. táblázatból látható, hogy Dercen népessége ekkoriban magasabb volt a környező településekéinél. A községben ekkor 71 házban 76 család élt, tehát majdnem minden családnak külön portája volt. Mai szemmel nagycsaládok figyelhetőek meg a fenti településeket illetően, egy család átlagosan hat főből állt. A 2. táblázatból megtudhatjuk, hogy a férfiak száma Makkosjánosi és Beregújfalu kivételével, mindegyik településen magasabb volt a nőkénél. Ez megegyezik mind az országos, mind a Bereg megyei tendenciákkal, ugyanis a férfiak aránya a XVIII. században országszerte magasabb volt a nők arányánál. Bereg vármegyén belül 46 500 férfira 44 500 nő jutott. 1
1
KSH. Az első magyarországi népszámlálás (1784-1787). - Budapest: Központi Statisztikai Hivatal Könyvtára, Művelődésügyi Minisztérium Levéltári Osztálya, szerk.: Danyi Dezső, Dávid Zoltán, 1960. – 61. old. 254
A 3. táblázat a foglalkozásokat tartalmazza. Kitűnik, hogy településenként egy-egy pap működött, (túlnyomó többségében református egyházközségekről van szó), egyedüli kivétel Makkosjánosi, ahol a református mellett görög katolikus gyülekezet is működött, azaz két lelkész is szolgált. Dercenben, Nagyberegen és Fornoson a nemesek száma magas volt a környező településekhez képest. A kutatott településeken minden három parasztra egy zsellér, tehát földnélküli paraszt jutott. Az első teljes körű magyarországi népszámlálást II. József rendeletére, 1784 és 1787 között hajtották végre. A hivatalos népszámlálások sorozata azonban Magyarországon 1870. januárban indult, az 1869. évi III. törvénycikk alapján. A népszámlálásokat a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) végzi. A Szernye-mocsár partján elterülő, többségében magyarok lakta, települések népességének száma a 2001-es népszámlálásig sokszorosára emelkedett. Ennek okai a demográfiai robbanáson1 kívül a csekély mértékű kivándorlás, a ruszin, cigány és zsidó etnikumok betelepülése/betelepítése. Gát település esetében például a XIX. század utolsó harmadától megindult tömeges betelepüléssel – az érkező izraelitákat mindenekelőtt a falu kedvező földrajzi fekvése, a ruszinokat a Schönborn-uradalom ottani munkahelyei vonzották – a község népessége rohamosan gyarapodott. Az 1890. évi népszámláláskor lakossága 1035 főből állt, ebből még 98,3 %-uk magyar (1018 fő).2 Viszont az 1890-es évektől nagyobb mértékű a betelepülés a községbe, tíz év alatt 663 fővel gyarapodott a lakosság. A trianoni békeszerződés után „divattá” válik az úgynevezett lakosságkeverés, mely a mocsár-parti településeket is érinti, Gát mellett főleg Nagybereget, Makkosjánosit és Beregújfalut. Dercen és Fornos napjainkig megőrizte magyar településszerkezetét. A két világháború és a „Málenykij robot” következtében a magyar települések jelentős vérveszteséget szenvedtek. Ezt a csehszlovák, majd a II. világháború után a szovjethatalom igyekezett betelepítésekkel „pótolni”. A kutatott hét magyarlakta település összlakossága napjainkra meghaladta a 14 500 főt, melyek közül a legnépesebbek Gát (3122 fő), Dercen (2793 fő) és Nagybereg (2540 fő). A hét község összlakosságának 86 %-a magyar, 9 %-ra emelkedett az évtizedek, évszázadok során a ruszin-ukrán kisebbség száma, és 5 % körül mozog a cigányság aránya (1. sz. melléklet). A vallási megoszlást tekintve a települések lakóinak 75 %-a református, 7,5 %-a görög katolikus, 4,5 %-a ortodox (pravoszláv), 13 %-a pedig egyéb felekezetű (római katolikus, jehovista, 1
Az emberi népesség szaporodási ütemének ugrásszerű fokozódása. Okai: az átlagéletkor megnövekedése, a gyermekhalandóság csökkenése, az életkörülmények és az orvosi ellátás javulása 2 Botlik József. Gát. – Budapest: Száz Magyar Falu Könyvesháza, 2001. – 230 old. 255
baptista, stb. (2. sz. melléklet)). A történelmi viszontagságok ellenére a vizsgált települések megőrizték magyar többségű településszerkezetüket, s éppen a vizsgált térségben való fekvésük miatt mind néprajzi, mind pedig nyelv szempontokból számos archaikus vonást sikerült megőrizniük. Mellékletek 1. sz. melléklet. A falvak össznépességének etnikai összetétele 2001-ben1
A falvak össznépességének etnikai összetétele - 2001
(14689 fő
magyarok - 86% cigányok - 5 % ukránok - 9 %
2. sz. melléklet. A falvak össznépességének vallási összetétele 1989-ben2
A falvak össznépességének vallási összetétele - 1989 református - 75 % görög katolikus - 7,5 % ortodox - 4,5 % egyéb (római katolikus, jehovista, baptista) - 13 %
3. sz. melléklet. A népesség számbeli változásai 1784-1910 között Népszámlálások évei, lakosság száma (fő):
1 Molnár József, Molnár D. István. Kárpátalja népessége és magyarsága a népszámlálási és népmozgalmi adatok tükrében. – Beregszász: Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség Tankönyv- és Taneszköztanácsa, 2005. 2
Botlik József - Dupka György. Ez hát a hon… - Ungvár: Mandátum – Universum, 1991. – 255-260.
old. 256
A település neve 1. Gát
1784-1787. év1 320
1851. év2
1880. év3
1890. év4
1900. év5
653
859
1035
1698
1910 . év6 1967
2. Dercen
445
635
1453
1686
2010
2025
3. Nagybereg
372
1587
1401
1977
2077
2133
4. Makkosjánosi
254
478
787
965
1034
1118
5. Beregújfalu
410
780
853
861
923
1034
6. Fornos
225
530
525
668
713
738
7. Kígyós
135
368
210
447
462
446
4. sz. melléklet. A népesség számbeli változásai 1940-2001 között7 A település neve Népszámlálások évei, lakosság száma (fő): 1940. év
1944. év
1969. év
1991. év
2001. év8
1.
Gát
2237
2240
2975
3150
3122
2.
Dercen
2048
2017
2417
2780
2793
3.
Nagybereg
2000
2504
2750
2674
2540
4.
Makkosjánosi
1232
1219
1855
2300
2030
5.
Beregújfalu
1769
1755
2134
2018
2000
6.
Fornos
1017
989
1382
1478
1455
7.
Kígyós
668
668
872
968
895
5. sz. melléklet. A települések etnikai összetétele 2001-ben9 1
KSH. Az első magyarországi népszámlálás (1784-1787). - Budapest: Központi Statisztikai Hivatal Könyvtára, Művelődésügyi Minisztérium Levéltári Osztálya, szerk.: Danyi Dezső, Dávid Zoltán, 1960. – 82-85. old. 2 Fényes Elek. Magyarország geographiai szótára, I. kötet. - Pest: Nyomatott Kozma Vazulnál, 1851. – 151-159 old. 3 A magyar korona országaiban az 1881. év elején végrehajtott népszámlálás eredményei. – Budapest, 1882. 4 Botlik József – Dupka György. Magyarlakta települések ezredéve Kárpátalján. - Ungvár-Budapest: Intermix Kiadó, 1993. – 74-129. old. 5 Botlik József – Dupka György. Magyarlakta települések ezredéve Kárpátalján. - Ungvár-Budapest: Intermix Kiadó, 1993. – 74-129. old. 6 Magyar Statisztikai Közlemények. A Magyar Szent Korona országainak 1910. évi népszámlálása, Első rész, A népesség főbb adatai. - Budapest: Atheneum, 1912. –202-204.old 7 Dupka György. Kárpátalja magyarsága. Budapest: A Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága, 2000. – 41- 43 old. 8 A 2001-es ukrajnai népszámlálás. (elektronikus forrás) – hozzáférés módja: http://pop-stat.mashke.org/ukrainecensus-2001/zakarpatska.htm 9 Kárpátaljai Megyei Statisztikai Hivatal, 2003a: Adattár. 257
A település neve
Összlakosság (fő)
Magyarok (fő)
Magyarok aránya (%)
1.
Gát
3122
2561
82
2.
Dercen
2793
2727
97,6
3.
Nagybereg
2540
2004
78,9
4.
Makkosjánosi
2030
1657
81,6
5.
Beregújfalu
1926
1407
73,1
6.
Fornos
1455
1412
97
7.
Kígyós
895
781
87,3
Bibliográfia 1. A magyar korona országaiban az 1881. év elején végrehajtott népszámlálás eredményei. – Budapest: Atheneum, 1882. – 540 o. (Elektronikus forrás) – Hozzáférés módja: http://mtdaportal.extra.hu/adatbazisok.html 2. A 2001-es ukrajnai népszámlálás. (Elektronikus forrás) – Hozzáférés módja: http://pop-stat.mashke.org/ukraine-census-2001/zakarpatska.htm 3. Botlik József. Gát. – Budapest: Száz Magyar Falu Könyvesháza, 2001. – 230 o. 4. Botlik József. Volt egyszer egy Szernye-mocsár II. – Budapest: Honismeret, 2001. 29. évf. 6. sz. 76-85. o. 5. Botlik József – Dupka György. Ez hát a hon… – Ungvár: Mandátum – Universum, 1991. – 300 o. 6. Botlik József – Dupka György. Magyarlakta települések ezredéve Kárpátalján. Ungvár-Budapest: Intermix Kiadó, 1993. – 360 o. 7. Dupka György. Kárpátalja magyarsága. Budapest: A Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága, 2000. – 228 o. 8. Fényes Elek. Magyarország geographiai szótára, I. kötet. - Pest: Nyomatott Kozma Vazulnál, 1851. – 1.253 old. (Elekronikus forrás) – Hozzáférés módja: http://www.fszek.hu/digitdoc/fenyes/ 9. Kárpátaljai Megyei Statisztikai Hivatal. 2003a: Adattár 10. KSH. Az első magyarországi népszámlálás (1784-1787). - Budapest: Központi Statisztikai Hivatal Könyvtára, Művelődésügyi Minisztérium Levéltári Osztálya, szerk.: Danyi Dezső, Dávid Zoltán, 1960. – 453 o. 11. Magyar Statisztikai Közlemények. A Magyar Szent Korona országainak 1910. évi népszámlálása, Első rész, A népesség főbb adatai. - Budapest: Atheneum, 1912. – 880 o. 12. Molnár József, Molnár D. István. Kárpátalja népessége és magyarsága a népszámlálási és népmozgalmi adatok tükrében. – Beregszász: Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség Tankönyv- és Taneszköztanácsa, 2005. – 115 o. Summary
258
The Szernye swamp is located in the center of the lowlands of Transcarpathia, in the triangle between the villages Chopivka, Velyki Beregi and Dertsen. It occupied, occupies the territory of ten settlements in the former Bereg county, currently the Berehovo and Mukachevo districts. The research covers the chronological period from the XVIII century until the most recent census in Ukraine (2001). Geographically the research covers the area of the former Bereg county from Berehovo to Mukachevo, currently: the southern part of the Mukachevo district and the northern part of the Berehovo district in Transcarpathia, Ukraine. Our aim is to present the development of the population and the ethnical changes in the almost exclusively Hungarian settlements (Dertsen, Fornosh, Gat, Janoshi, Velyki Beregi, Beregujfalu, Kidosh) located in the area of the former Szernye swamp. Key words: The Szernye swamp, Hungarian settlements, population, demography, recent census.
KOPASZ VIVIEN MELÁNI A buddhizmus, mint világvallás Tudományos vezető:Kiss Éva professzor Munkám célja, hogy bemutassam a buddhizmus kialakulását, földrajzi helyzetét, a vallás történelmi szerepét a középkorban. A kronológiai határok a Kr. e. VI. századtól a Kr. u. XV. század végéig terjednek. A témával foglalkozó források közül fontos megemlítenem Hunyadi László: Az emberiség világvallásai1 című művét, amely átfogó képet nyújt a vallásokról, azok legfontosabb tanairól, képviselőiről. A középkor a vallások kialakulásának legfontosabb időszaka. A szerző alapos leírást és információt nyújt számunkra az adott korszakról. A világvallások és főleg a buddhizmus vizsgálata kapcsán fontos szakirodalomnak számít Schmidt József: Buddha élete, tana, egyháza című mű. A buddhizmusról, első sorban ennek legrégibb és legeredetibb alakjáról, az eredeti források alapján objektív képet nyújt a szerző. A témával az alábbi világszerte elismert történészek foglalkoztak részletesen: Gerhard J. Bellinger: Nagy valláskalauz2 című művében az egyházi kultuszokkal, a vallások kialakulásával, vallási illetve világnézeti mozgalmakkal foglalkozik. A világvallások a történelem alapvető és fontos részei. Az emberiség világképének, az egyes népek történetének, országok, kultúrák sorsának legmeghatározóbb alapértékei. Ismeretük ma már az elemi műveltség részét képezi. A legfontosabb világvallások kialakulása és térbeli elterjedése a középkorra tehető. A buddhizmus „megvilágosodott” hite az elmúlt évezredekben Közép-, Kelet- és Délkelet-Ázsia hatalmas térségeit hódította meg. Tibet, 1
2
Hunyadi László. Az emberiség vallásai. - Budapest: Lipták Kiadó, 1998. - 393. o. Gerhard J. Bellinger. Nagy valláskalauz. - Budapest: Akadémiai Kiadó, 1990. – 440.o. 259
Mongólia és a délkelet-ázsiai országok lakóinak többsége egyértelműen Buddha tanításának követője, az egyes vallások közötti határok pedig szinte megállapíthatatlanok. A buddhisták száma földünkön 300 millió, a buddhizmus által is áthatott vallási rendszerek követőinek száma viszont legalább ennek a háromszorosa. 1 Maga a buddha kifejezés a közép indiai páli nyelvben annyit jelent, mint „felébredt”; olyan személy, aki a létezés lényegéről és értelméről való tudását nem isteni kinyilatkoztatás, tanulás révén, hanem saját meditáló szelleme erejével szerezte. A buddhizmus nem pusztán vallás, hanem sajátos ismeretelmélet, filozófia, etika és életmodell, az emberi önazonossághoz és üdvösséghez vezető út birtokbavételének sajátos technikája, az önmagát szellemi értelemben felülmúlni képes ember alkotása, az ember intellektuális képessége a lét titkainak elsajátítására. A buddha lényege az, hogy tudását saját erejéből szerezte meg, tehát nem isteni kinyilatkoztatás segitségével, nem a szent iratok tanulmányozása révén, s nem is valamely tanitómester irányitásával. A felébredés az emberben magában lejátszódó megismerési folyamat végeredménye. Bármi újnak a születéséhez azonban legalább két tényező együttműködésére van szükség, erre Buddha a reinkarnáció tanában találta meg a kellő magyarázatot: az ember korábbi létformáiban hall más buddhákat prédikálni, s az élmény öntudatlanul végigkiséri őt addig, amig az igazság egészen feltárul számára, s ő maga megért a buddhaságra. A buddha tehát nem isten, vagy annak földi megtestesülése, hanem ember, aki épp úgy ki van téve az öregségnek, betegségnek, mint bárki más, s élete a halállal véget ér. Különbözik azonban a többi embertől abban, hogy legyőzött minden elvakultságot és szenvedélyt, s e szellemi és emberi tökéletessége következtében olyan csodás erők bontakozhattak ki benne, melyek másokból hiányoznak (képes visszaemlékezni korábbi létezéseire, tökéletes ismeretekkel rendelkezik a világegyetem szerkezetéről, olvas mások gondolataiban, képes magát mágikus módon megsokszorozni, a térben lebegni, stb). Buddha tanítása azáltal válik vallássá, hogy gondolati rendszerét valamely adott vallási rendszer, mitológiai világkép, rituális környezet dimenziójába helyezzük. Lényege szerint azonban a buddhizmus ősi, eredeti tartalma ezeken az alkalmi meghatározottságokon túl és kívül marad. Az új vallás alapítója, a később legendás bölccsé, félistenné, istenné magasztosult Buddha történeti személy volt. A buddhizmus hívei között már az első évektől kezdve megtaláljuk a korabeli Észak-India társadalmának szinte minden rétegét. Amit a Mester tanított, az mindenki számára szólt, kirekesztve a rang, a vagyon miatti megkülönböztetést és elutasította az emberek varnák, kasztok szerinti értékelését is. Buddha hosszú élete során - a 1
Takács László. A buddhizmus kialakulása. – Budapest: Buddhista Misszió Kiadó, 1987. – 10. o.
260
városoktól távol, szent ligetekben tanított, nyilvános működését pedig gyakorta megszakította a meditáció magányának kedvéért. Soha semmit nem írt le abból, amit hirdetett: szavait környezete emlékezetében őrizte és szájról szájra adta tovább. Halála után azonban, az első szerzetestársak buzgóságának köszönhetően már megszülettek azok az első írások, amelyek a Mester „valódi”, „hiteles” tanítása lejegyzésének igényével léptek fel, és amelyek anyagából a buddhizmus későbbi kánoni irodalma, szent könyveinek gyűjteménye összeállt. Kezdeti missziós sikerek után az Észak-Indiát egyesítő Maurija-dinasztia uralkodója, Asóka tett különösen sokat a buddhizmus terjesztése érdekében. Ekkor tért Buddha hitére Ceylon és megindult a missziós munka Délkelet-Ázsia, Kína és Belső-Ázsia irányába is. Asóka sokat tett a buddhizmus szervezeti megerősítése érdekében is: szabályozta a szerzetesség belső életét, tiltotta a hitvitákat, igyekezett megőrizni Buddha követőinek hitegységét. A bráhmanizmus halála után meginduló ellentámadása viszont azzal a következménnyel járt, hogy a Megvilágosodott követői rövid idő alatt kiszorultak Indiából. Csak a peremvidékeken, Nepál hegyei között vagy Ceylon szigetén maradtak fenn. A buddhizmus súlypontja a Hindusztánfélsziget területén kívüli régiókba helyeződött át. 1 Időszámításunk kezdete körül az indonéz szigetvilágtól Kelet-Turkesztánig egyre erősödött a buddhizmus szellemi jelenléte, a dinamikus terjedés „ára” pedig a népszerű mahajána irányzat kiformálódása volt. Míg Indiában éppen a populáris ritualizmus tette védtelenné a mahajána irányzatot a megújuló hinduizmussal szemben, itteni történetére pedig végül az iszlám hódítás tett pontot, addig más régiókban ez és a szinkretisztikus nyitottság biztosította a mozgalom sikerét. A mahajána már időszámításunk kezdetén megjelent a Himalája északi oldalán. A kínai misszió ekkor még csak átmeneti eredményeket hozott, a Kr. u. V. században azonban Buddha hite diadalmaskodott Tibetben, gyors terjedésnek indult Kínában. Ennek a folyamatnak fontos állomása volt a teljes buddhista hagyomány anyagának tibeti, majd kínai nyelvre történő átültetése: a további keleti irányú misszió már erre a fordításirodalomra támaszkodott. 2 Időközben a hinajána központja Ceylon szigetére tevődött át (ahol, Kandyban Buddha legértékesebb ereklyéit máig is őrzik), a mozgalom théravadá változata pedig folyamatos missziói révén Burma, Thaiföld, Indokína vezető vallási mozgalmává lett. Az ókor vége után ismét nagy megpróbáltatások korszaka következett: Kínában, Koreában időről időre vallásüldözések lángoltak fel, Tibet és Mongólia (vagy éppen a dél-szibériai burjátok) buddhizmusa pedig a maga sajátos lámaizmusával a világtól elzárt önálló fejlődés útjára lépett. 1 2
Schmidt József. Buddha élete, tana, egyháza. – Budapest: Fapadoskönyv Kiadó, 2010. – 125. o. Schmidt József. Buddha élete, tana, egyháza. – Budapest: Fapadoskönyv Kiadó, 2010. – 145. o. 261
Következtetés Munkámban bemutattam Ázsia egyik világvallását a buddhizmust, a vallás jellegzetességeit, kialakulásának történetét, elterjedését Ázsia területén. Az Észak-Indiából származó, Dél- és Kelet-Ázsia számos vidékén elterjedt buddhizmus egyike a legelterjedtebb, korokat és kultúrákat meghatározó vallási rendszereknek. A buddhizmus „megvilágosodott” hite az elmúlt évezredekben Közép-, Kelet- és Délkelet-Ázsia hatalmas térségeit hódította meg. Tibet, Mongólia, és a délkelet-ázsiai országok lakóinak többsége egyértelműen Buddha tanításának követője, az egyes vallások közötti határok pedig szinte megállapíthatatlanok. A buddhisták száma földünkön 300 millió, a buddhizmus által is áthatott vallási rendszerek követőinek száma viszont legalább ennek a háromszorosa. Maga a Buddha kifejezés jelentése „felébredt”; olyan személy, aki a létezés lényegéről és értelméről való tudását nem isteni kinyilatkoztatás, tanulás révén, hanem saját meditáló szelleme erejével szerezte. Az új vallás alapítója, a később legendás bölccsé, félistenné, istenné magasztosult Buddha történeti személy volt. 2. Bibliográfia 3. Gerhard J. Bellinger Nagy valláskalauz. – Budapest: Akadémiai Kiadó, 1990. – 440 o. 4. Hunyadi László. Az emberiség vallásai. – Budapest: Lipták Kiadó, 1998. – 393 o. 5. Kőrösi Csoma Sándor. Buddha élete és tanítása. – Bukarest: Kriterion Kiadó, 1972. – 220 o. 6. Schmidt József. Buddha élete, tana, egyháza. – Budapest: Fapadoskönyv Kiadó, 2010. – 236 o. 7. Takács László. A buddhizmus kialakulása. – Budapest: Buddhista Misszió Kiadó, 1987. –115 o. Summary Buddhism that encompasses a variety of traditions,beliefs and practices largely based on teachings attributed to Siddhartha Gautama, commonly known as the Buddha („the awakened one”). According to Buddhist tradition, the Buddha lived and taught in the eastern part of the Indian subcontinent. The Buddhist philosophy and practice-based world view and religion which in some countries led to the formation of religious trends. Key words: Buddhism, world religions, ideology, Buddha.
262
KOVÁCS ELEONÓRA Fogalmak és értelmezési lehetőségek egy katonai tábori újság kapcsán Przemysl a mai Lengyelország déli részén, a San folyó partján helyezkedik el 1. A Monarchia egyik fontos erődje volt az első világháborúban. Az erődrendszer falain belül jelent meg a Tábori Újság. Gyóni Géza (1884-1917) tábori költő2 versei itt jelentek meg. Ennek köszönhetően utólag figyelmet kapott a lap. A Tábori Újságról szóló ismeretek terjedéséhez annak szerkesztője, Molnár Kálmán (1881-1961), hajdani tartalékos főhadnagy is hozzájárult. A háború után felszólalásaival és 1933-ban megjelent tanulmányai és cikkei által felhívta a figyelmet a Tábori Újság jelentőségére, valamint saját munkájának nehézségeire a katonai tábori lap szerkesztőjeként3. Az erődrendszer feladása előtt megmentett több példányt az újságból (megsemmisítés helyett). Visszaemlékezéseit lejegyezte, nyomtatásban megjelentette. Az erőd első ostroma 1914. szeptember 17-én kezdődött. Az orosz 3. hadsereg vezetője Radko Dimitriev (1859-1918) tábornok4 volt. Az erődrendszert 126 000 katona védte Kuzmanek Hermann (1860-1934) tábornok vezetésével5. A védelmet a 23. szegedi népfelkelő hadosztály, a 97. népfelkelő dandár, az osztrák 108. landstrum dandár, a 6. népfelkelő huszárosztály, a 34. landstrum gyalogezred, valamint Lemberg védelmének megmaradt része látta el. Az 1914. november 1-én megjelent, később betiltott Tábori Újságban már az ostrom ideje alatt kiemelkedő teljesítményt nyújtó, s emiatt kitüntetésben részesült személyek névsorát olvashatjuk 6. Ez is hangsúlyozza az újság jelentőségét.
1
Koordinátái: é. sz. 49° 47′, k. h. 22° 46′. Krakkótól keletre, Lembergtől nyugatra, Lublintól délre, Ungvártól északra található. Przemysl a történelmi Galícia vagy Halics területén helyezkedik el. 2 Eredeti neve Áchim Géza (1884-1917) volt. Gyóni evangélikus lelkész fia. Teológus, jegyzőgyakornok, majd újságíró volt. 1907-ben póttarttalékosként, majd 1912-ben katonaként Boszniában szolgált. 1914-től ismét katona volt. Przemyslben szolgált, 1915 márciusában orosz fogságba került. 1917. június 25-én a krasznojarszki fogolytáborban halt meg. 3 Molnár Kálmán: Molnár Kálmán kisebb összegyűjtött cikkei és tanulmányai (II). Pécs, Dunántúl Pécsi Egyetemi Könyvkiadó és Nyomda Rt., 1933 4 Radko Dimitriev (1859-1918) bolgár tábornok, a bolgár hadsereg vezérkarának vezetője 1901-1907 között, az orosz hadsereg tábornoka az első világháborúban. Részt vett a szerb-bolgár háborúban (1885), az első balkáni háborúban (1912-1913) és a második balkáni háborúban (1913). 1915 tavaszán Galícia területén az orosz 3. hadsereg irányítója volt az osztrákokkal szemben, a Gorlice-Tarnow vonalon. A feladatához tartozott az orosz vonalak tartása a 11. és 12. hadsereg támadásának megújulásáig Bukovinában, a Kárpátokon keresztül, Magyarország felé. 5 Hermann Kusmanek von Burgneustätten (1860–1934) osztrák katona,tábornok. Neve magyarosan Kuzmanek Hermann. 1876-1879 között a Bécsi Katonai Akadémián tanult. Przemysl két ostroma idején az erődrendszer parancsnoka volt. Az orosz erők feltartása, a lembergi ütközet (1914. augusztus 29. – 1914. szeptember 6.) után megmaradt osztrák-magyar csapatok visszavonulásának biztosítása volt a feladata. 6 Országos Széchenyi Könyvtár (továbbiakban: OSZK), Mikrofilmtár. Rosenfeld, M. G.Tábori újság.Przemysl, 1914-15. FM3/10664 263
A második ostrom 1914. november 9-én kezdődött. Andrej Nyikolajevics Szelivanov, a 11. hadsereg parancsnoka vezette az ostromot. A korábbitól eltérő vezető és taktika: az orosz sereg nem kezdett ostromot. Várakozó álláspontra helyezkedett, ami sajnos eredményes volt. A két ostrom között eltelt idő alatt a védők nem kaptak elegendő utánpótlást. Molnár Kálmán megjegyzi, hogy a város teljes lakosságát sem sikerült evakuálni, emiatt 30 000 fő ellátásáról is a hadseregnek kellett gondoskodnia. 1915. március 17-19-én történt egy kitörési kísérlet, mely kudarcot vallott. A hadvezetés a felettesekkel egyeztetve döntött az erődrendszer feladásáról, melyre 1914. március 23-án került sor. A katonák fogságba kerültek. Problémafelvetés A Hadi hírek rovat szövegével kapcsolatban felmerült a kérdés, hogy a kutatás során miképpen tekintsek a szövegre? Ezzel kapcsolatban a következő történetelméleti fogalmak kerültek felszínre: történeti elbeszélés, narratíva, történeti tény. Ebben az írásban az első két fogalmat mérlegelem lehetséges keretként, melyet a Hadi hírek-rovat szövegére alkalmazhatok. Mindezt Hayden White (1928) amerikai történész, történetfilozófus A történelem terhe (1997) c. munkájának A narrativitás terhe c. fejezete alapján kísérelem meg. Mindezek alapján kutatásom jelenlegi szakaszában a következő kérdések fogalmazódnak meg bennem:
történeti elbeszélésként, avagy történeti narratívaként tekinthetek-e a Tábori Újság Hadi hírek rovatának 1914 októberi szövegére?
A fönti célkitűzés függvényében a következő kérdéskörök áttekintésére kerül sor:
a kutatás korábbi szakaszában levont következtetések felelevenítése;
a történeti narratíva fogalma;
a történeti elbeszélés fogalma;
a két fönti fogalom alkalmazhatóságának lehetőségei a Tábori Újság Hadi hírek rovatának 1914 októberi szövegére nézve.
következtetések levonása. A kutatás korábbi szakaszában levont következtetések összegzése
A korábbi kutatás összegzését tekintve a következőket emelem ki: az 1914. október 4 és 1915. március 22-e között megjelenő Tábori Újság kapcsolatot jelentett a városban, a várövön belül lévő falvakban és az előtéri állásokban lévő 120 000 katona között. A Tudakozódás rovat segítségével ismerősök hírt kaphattak egymásról. Az Aranykönyv rovat a várban tanúsított példás magatartás okán kitüntetett katonák névsorát tartalmazta. Közölték a lapban a várőrség kitüntetéseit, ezeket a közléseket bizonyítékként fogadja el a hadvezetőség, mert a vár feladása
264
előtt a hivatalos iratokat mind megsemmisítették, közvetlen bizonyítékok nem maradtak fenn. A lap létrehozásának fontos célja volt a katonai szellem és a lelkesedés fenntartása, erről írt Molnár Kálmán. A Tábori Újság megjelenését a katonák tájékoztatásának szükségessége indokolta. A kezdetben teljes mértékben sürgönyök szövegén alapuló német nyelvű kiadvány mellé az 50 000-re becsült magyar katonaság1 tájékoztatása miatt volt szükség egy új kiadványra. A nyomdászok megküzdöttek a nehézségekkel (pl.: ékezetes betűk hiánya) és kreatív alkotómunka keretein belül folyt a lapszerkesztés. A napilap a várparancsnokság engedélyével jelent meg. Közölte a hivatalos sürgönyök szövegét, tájékoztatott az aktuális hadi helyzetről. Helyet kapott benne meteorológiai jelentés, a mindennapi katonai élet dolgairól szóló rövid írások (például a keserű kenyérről szóló beszámoló, az anyjától levélben pénzt kérő katona története, ki halála esetén kísértéssel fenyeget, ha nem kap semmit), vers, a kitüntetettek névsora, harcra buzdító beszéd, tárca, a háború menetével kapcsolatos fejtegetés. Az 1914 októberében megjelent lapszámokat tekintve, a Hadi hírek rovattal kapcsolatban a következő momentumok hangsúlyozása szükséges: mindegyik lapban helyet kapott a hadi tudósítás. Az 1914.október 6-i lapszám Hadi hírek rovatában a távirat szövege olvasható, melyből kiderül, hogy Przemysl délkeleti frontja elleni támadás alkalmával „igen szép példáját adta a katonai magatartás viseletnek és hazafias bátorságnak a m. kir. 9. népfölkelő ezred két derék katonája: Merényi Sándor szakaszvezető és Vancáh János tizedes”2. Az 1914. október 9-én megjelent példányból kitűnik, hogy „Bécsből jelentik: a przemysli kitörések az ellenséget visszavetették. A foglyok száma igen nagy”3. Semmiképpen sem elhanyagolható kérdés az, hogy a katonák mit láthattak, mit láttattak velük a valóságból, a harci események alakulásából, az újság által? Erre választ Molnár Kálmán adott 1933-ban írt szövegében: „A harctéri helyzet is ebben az időben volt a legsivárabb, s a végső győzelem reményének megalapozásához bizony nagyon távoli vonatkozásokban kellett anyagot keresni.”4 A Tábori Újság az októberi lapszámok alapján (figyelembe véve a Sajtószemle- és Apróságok rovatot), kulturális kapcsolódási lehetőséget jelentett a katonák számára egy olyan békés időszakhoz, melyben még, vagy már nem zajlik a háború, és nem nehezedik az erődöt Molnár Kálmán (1942): Magyar élet és magyar irodalom Przemyslben 1914/1915-ben. Eger, 1924 OSZK, Mikrofilmtár. Rosenfeld, M. G.Tábori újság.Przemysl, 1914-15. FM3/10664 3 OSZK, Mikrofilmtár. Rosenfeld, M. G.Tábori újság.Przemysl, 1914-15. FM3/10664 4 Molnár Kálmán: Molnár Kálmán kisebb összegyűjtött cikkei és tanulmányai (II.).Pécs, Dunántúl Pécsi Egyetemi Könyvkiadó és Nyomda Rt., 1933. 20.old 1 2
265
védő katonákra a felelősség otthon maradt rokonaik, valamint uralkodójuk felé, miközben a szülőföldjükre vezető kaput védik az ellenséges csapatokkal szemben. Elméleti háttér és megközelítési lehetőségek Hayden White amerikai történész A történelem terhe c. munkájának A narrativitás értéke a valóság megjelenítésében c. fejezetében a következőképpen fogalmazott: „A narratíva természetéről beszélni annyit jelent, mint vizsgálódásunk tárgyává tenni a kultúra egészét, sőt, mondhatnánk, az egész emberiség természetét. Az elbeszélés olyannyira természetes közegünk, olyan elkerülhetetlen a narratíva használata akkor, amikor arról szeretnénk beszélni, hogy miképp is történtek a dolgok, hogy a narratíva csak egy olyan kultúrában tűnhet problematikusnak, melyből feltűnően hiányzik, vagy – mint némely kortárs nyugati szellemi és művészeti irányzatban, ahol pragmatikus elutasítás áldozatává válik. A kultúra univerzális tényeként a narratíva és az elbeszélés nem annyira probléma, mint inkább adat.” 1 Történeteinket (közeli életszituációk reflexiói vagy a múlt történései) narratív formában, egységes, koherens elbeszéléssé alakítva értelmezzük, írta White. Hozzátette, hogy az 1950– 60-as években, az angolszász analitikus történetfilozófia, valamint a francia strukturalista prózapoétika (Claude Levi Strauss (1908-2009), valamint Roland Barthes (1915-1980) által) mutatott rá a történetírásban rejlő narrativitás tényére és az abból fakadó problémákra. Ennek pontosabb megnyilvánulási formája a hivatkozott tanulmány szerzői (Kisantal Tamás, irodalom- és kultúratudományok doktora és Szeberényi Gábor kutató véleménye) szerint a történeti alkotás, a benne foglalt elbeszélés következtében a fikcionalitás felé tolódik. White úgy véli, hogy a történész, munkája közben a források alapján rekonstruált eseménysort történetté formálja. Pontosabban: önmagukban jelentéssel nem bíró tényeket olyan lineárisan szervezett egésszé kerekít, melynek keretein belül a korábban jelentéssel nem bíró szétszórt alkotóelemek a helyükre kerülve jelentést kapnak. White szerint a jelentés nem immanens (bennmaradó, bensőleg hozzá tartozó) része a forrásban leírt tényeknek, hanem azokat a történész a cselekményesítés (emplotment) eljárásával viszi bele az eseménysorba. Ez alapján, amit a történész rekonstruált múltnak nevez, valójában megkonstruált múlt, s mint ilyen, a fikcionálishoz, az irodalmi alkotáshoz áll legközelebb. White különválasztja az empirikus, megtörtént valóságot, (mely csak a kortársak számára adott, egyszeri entitás), valamint annak történész által alkotott reprezentációját.
1
Hayden White (1997): A történelem terhe. Osiris Kiadó, Budapest, 1997. 103.old 266
Felmerül a kérdés, hogy szükséges-e az elbeszélés mindezek függvényében? Ricoueur vélménye szerint: szükséges, az emberi és történeti idő megismerése csak az elbeszélés útján lehetséges1. A fönti mondatok alapján a következő gondolatot szögezem le: a múlt megismeréséhez a jelen embere vagy a kutató közelebb kerülhet azon elbeszélés által, melyet a történetíró a történeti forrás vagy interjú alapján létrehoz. Roland Barthes írta, hogy a narratíva „csak úgy egyszerűen van, mint az élet... nemzetközien, történelmen és kultúrán átívelően. Így a narratíva probléma helyett valójában egy emberi kérdés megoldásának tekinthető, nevezetesen, hogy a tudás miképp formálható elmondássá, hogy az emberi tapasztalat miképp alakítható olyan formájúvá, mely megfelel a jelentés –– mely inkább emberi, mint kultúraspecifikus – struktúráinak.”2 Az utoljára idézett mondat alapján akár arra is következhetnénk, a Tábori Újság Hadi hírek rovata esetében, hogy a szöveg, melyet a fel nem tüntetett szerző írt (sejthető, hogy a lap szerkesztője), bizonyos szempontból nem más, mint az emberi tapasztalat átalakítása közölhető formává, publicisztikai szöveggé. Ez a szöveg egyben forma, mely által a szöveg besorolható egyfajta értelmezési keretbe. Hayden White, korábbi gondolataihoz hozzáteszi: nem vagyunk képesek más kultúrák gondolatrendszerének tökéletes befogadására, ám viszonylag kevés gondunk van egy más kultúrából származó történet megértésével. A kérdés az, hogy ezt az érvet alkalmazhatjuk-e egy száz évvel korábban keletkezett szöveg befogadása érdekében is? A gondolat közelebb hozza az olvasóhoz a narratíva fogalmát, megkíséreli, hogy magyarázatot adjon annak létjogosultságára. Hayden White felhozza Roland Barthes példáját, ki szerint a narratíva lefordítható lényegi veszteség nélkül, míg a vers vagy filozófiai szöveg aligha. Ez a gondolat szintén a narratíva fogalmának szükségességét támasztja alá. A narratíva nem egy kód, melyet akkor alkalmazunk, ha a tapasztalatot jelentéssel szeretnénk felruházni. Olyan metakód, olyan emberi egyenértékes, mely biztosítja, hogy a közös valóság természetéről szóló transzkulturális üzenetek szabadon áramolhatnak3 – írja Hayden White. A közös valóság természetéről szóló transzkulturális üzenetek szabad áramlása – ezt a folyamatot modellezheti a Tábori Újság Hadi hírek rovatának szövege. Azért, mert: a szöveg az 1914-ben, az erődrendszerben élő katonák
Kisantal Tamás-Szeberényi Gábor. Hayden White „hasznáról és káráról”. Narratológiai kihívás a történetírásban. Elmélet és módszer. Internetes elérés: http://ru.scribd.com/doc/32450109/Kisantal-Tamas-%E2%80%93-Szeberenyi-Gabor-HaydenWhite-hasznarol-es-kararol 2 Hayden White (1997): A történelem terhe. Osiris Kiadó, Budapest. 1997. 103.old 3 Hayden White (1997): A történelem terhe. Osiris Kiadó, Budapest, 1997. 104.old 1
267
és a városban lévő lakosság (a katonai lap akkori olvasói) számára érzékelt közös valóság egy bizonyos vetületét tükrözte. Azt az információmennyiséget, mely a külvilágból érkezett (a hadparancsnokság utasításai), és amit a védők érzékeltek (ostromgyűrű, támadás). White a következőképpen folytatja: a modern történetírás legjelentősebb alkotói közül Jakob Burckhardt (1818-1917), Johan Huizinga (1872-1945), Fernand Braudel (1902-1985) elutasították a narratíva alkalmazását. Tették ezt azzal az érvvel, hogy az események, melyekkel foglalkozni kívántak, alkalmatlanok a narratív megjelenítésre. Elutasították, hogy olyan történetet meséljenek a múltról, melynek jól elkülöníthető bevezetése, tárgyalása, befejezése van. Azaz: a megjelenítendő folyamatokra nem kényszerítettek olyan formát, mely a történetmeséléssel azonosítható. Ennek alapján: elbeszéltek a vizsgált bizonyíték mögött, vagy abban fellelt, az általuk érzékelt valóságot, ugyanakkor nem kényszerítették rá egy történet formáját. Érvelésük alapján különbséget kell tennünk azon diskurzusok között, melyek elbeszélnek, valamint azok között, melyek narrativizálnak. Azaz: melyek elfogadnak egy világra tekintő perspektívát, és elmesélik a látottakat, valamint azok között, melyek úgy tesznek, mintha a világ maga szólalna meg, s e megszólalás eredménye lenne a történet1. A narratíva akkor válik problematikussá, mikor valós eseményeknek kívánunk történet formát adni. Valós események narrativizálása azért olyan bonyolult, mert azok nem történetként jelennek meg előttünk 2. Hayden White a továbbiakban ismerteti, hogy Burckhardt, Huizinga, Braudel gondolatai alapján:
különbséget kell tennünk azon diskurzusok között, melyek elbeszélnek, valamint azok között, melyek narrativizálnak Azaz: melyek elfogadnak egy világra tekintő perspektívát, és elmesélik a látottakat, valamint azok között, melyek úgy tesznek, mintha a világ maga szólalna meg, s e megszólalás eredménye lenne a történet.3
Közelebbről vizsgálom meg a következő mondatok lehetséges értelmét:
„...melyek elfogadnak egy világra tekintő perspektívát, és elmesélik a látottakat...”
„...úgy tesznek, mintha a világ maga szólalna meg, s e megszólalás eredménye lenne a történet.”
Hayden White (1997): A történelem terhe. Osiris Kiadó, Budapest, 1997. 105.old Hayden White (1997):A történelem terhe. Osiris Kiadó, Budapest, 1997. 108.old 3 Hayden White (1997): A történelem terhe. Osiris Kiadó, Budapest, 1997. 105.old 1 2
268
A kiemelt tagmondatok alapján kísérelem meg eldönteni, hogy narratívaként, vagy történeti elbeszélésként tekintsek-e a Hadi hírek rovat szövegére? Ennek megfelelően az elsőként felmerülő kérdés:
a szöveget a világra (1914-ben, az ostromlott erődben érzékelt valóságra) tekintő perspektívaként fogadom-e el?
Ennek értelmében: 1914-ben, az ostromlott erődrendszerben érzékelte a valóságot a Hadi hírek rovatot alkotó személy majd az eseményeket átszűrve a saját szubjektumán, leírta azokat. Ezt követően az olvasók (1914-ben) szembesültek ezzel a valóságképpel, ez alapján kialakították saját valóság-értelmezésüket. Ehhez képest a jelenben élő, a Tábori Újság mikrofilm- vagy szkennelt változatát olvasó ember is szembesül az 1914-es valóságértelmezéssel. A két olvasó közötti különbségek: eltérő dátum, év, kor, környezet. Ami fontosabb: a jelenkori olvasó számára 1914 már a régmúlt része. Amennyiben tanulta az iskolában, ismeri az események (első világháború, Przemysl ostroma) végét, azok következményeit. Ezért eltérően értelmezi azt a szöveget, melyet 1914-ben értelmezett a katona, vagy városlakó, aki olvasta. Máshogyan tekinthetett a szövegre a lap írója, szerkesztője, az adott rovat szerzője: saját munkaként, alkotásként. A szöveg értelmezését tekintve elétérően viszonyul a szöveg fogalmához az 1914-ben élt és a 2015-ben élő olvasó. Eltérően viszonyul a szöveghez a történész, vagy kutató, ki forrásként szeretné felhasználni a szöveget. El kell különíteni ennek függvényében a szöveg értelmezését és értékelését. Az olvasók (katonák, városlakók 1914-ben; valamint az olvasó ma) szövegként tekintenek a szövegre. Utóbbi kategóriát tekintve inkább a szerkesztő, vagy a rovat szövegét író személy reflexiójaként kell tekintenünk rá. Tehát a szöveget olyan diskurzusként fogadom el, mely a világra (1914-ben érzékelt valóságra) tekintő perspektíva, és a látottak (az akkor érzékelt valóság) elbeszélése? Igen, elsőre. Azonban szükségszerűnek tűnik a másik lehetőség vizsgálata:
„...úgy tesznek, mintha a világ maga szólalna meg, s e megszólalás eredménye lenne a történet.”
A kérdés: a szöveg úgy szólal meg, mintha maga az 1914-ben érzékelt világ szólalna meg, válna érzékelhetővé, s ennek eredménye lenne a történet? Ezt a lehetőséget sem tudom teljesen elvetni. Úgy vélem, a szöveg tükrözi a 1914-ben érzékelt valóságnak a szubjektumon (az adott rovat adott szövegének írója, szerkesztője, alkotója, aki alkotásként tekint a szövegére) átszűrt értelmezését. A kérdés, hogy ennek eredménye lehet-e a történet? (melyből kibontakoznak az 1914 októberében, a keleti 269
hadszíntéren lezajlott események; mindez a Tábori Újság októberi, Hadi hírek-rovatának szövege függvényében; tehát: a kérdés az, hogy az akkori olvasó milyen tényekkel szembesült? Azt nem tudhatjuk, hogyan értékelhette mindezt az akkor egyén, ezt a kérdést lehetetlen feltenni is, a válasz keresésében a pszichohistória sem segíthet). Visszatérve a kérdéshez: a történet eredménye lehet, a történelmi tény azonban kevésbé. Eredmény lehet egy fikcióként is értelmezhető történet, de a történelmi múlt értelmezésévé válhat? Amennyiben azt mondanánk, hogy a megszólalás eredménye a történet – világos, elfogadható. Azonban a megszólalásnak nem eredménye a történelem. Eredménye a múlt eseményének története? Ehelyett: eredménye lehet a múlt eseménytörténetének akkori szemlélő által érzékelt leírása. Történet válhat belőle, történelem kevésbé. A kijelentésnek az első részét elfogadom: a szöveget úgy is kezelhetem, mintha azáltal az 1914-ben, Przemyslben érzékelt valóság szólalna meg. Elfogadom: a „megszólalt”, tükrözött valóságkép egy történet. Azonban a tükrözött, közvetített valóságkép nem történelmi tény, míg nem hasonlítom össze más forrással, más elbeszéléssel. Itt következik az elbeszélés és narratíva kapcsolata. Tehát a szöveget olyan diskurzusként fogadom el, mely a világra (1914-ben érzékelt valóságra) tekintő perspektíva, és a látottak (az akkor érzékelt valóság) elbeszélése. A narrativizáló diskurzusban nincs narrátor – olvashatjuk White szövegében. Ez újabb kérdés vet fel 1. A probléma tárgyalása jelen írás keretein belül nem lehetséges.
A „látottak elbeszélése” c. részlet értelmezésére tett kísérlet.
A történelem annak a kategóriának része, amelyet a „valóság diskurzusaként” nevezhetünk meg, szemben a „képzelet diskurzusával”, vagy a vágyott diskurzusával”.2 Az annalessel szemben a történeti elbeszélésben megjelenített valóság, önmagát elmesélve, hozzánk szól, megidéz a messzeségből, olyan világot mutat, melynek egyértleműen vége, mely lezárult, kész, ám még nem oldódott fel, még nem esett szét3. Az 1914-ben érzékelt valóság elbeszélése, láttatása Molnár Kálmán által – súlyos megállapítás lenne. A Tábori Újság esetében a „szétesés” 1914. március 21-én, a megsemmisítéskor kezdődött, másnap folytatódott, nem zárult le ma sem, mert beszélünk róla, létezik a digitális változat, kutatható.
Hayden White (1997):A történelem terhe. Osiris Kiadó, Budapest, 1997. 107.old Hayden White (1997):A történelem terhe. Osiris Kiadó, Budapest, 1997. 111.old 3 Hayden White (1997):A történelem terhe. Osiris Kiadó, Budapest, 1997. 135.old 1 2
270
Kelemen alátámasztja, amit levontam következtetésként: történeti elbeszélésként tekintek a szövegre. Itt megállok, a jelenlegi megállapítás értékelése a jövőben történik meg, amikor a megállapítás ténye már múltbéli eseménnyé válik. Az összegzés keretein belül elmondhatom, hogy kutatásom jelenlegi szakaszában a felvázolt kérdésekre a következő válaszokat találtam:
Történeti elbeszélésként tekintek a szövegre, mert:
A történeti elbeszélésben megjelenített valóság, önmagát elmesélve, hozzánk szól, megidéz a messzeségből, olyan világot muat, melynek egyértelműen vége, mely lezárult, kész, ám még nem oldódott fel, még nem esett szét1. A Tábori Újság esetében a „szétesés” 1914. március 21én, a kiadvány példányainak megsemmisítéskor kezdődött, másnap folytatódott, nem zárult le ma sem, ugyanis beszélünk róla, létezik a digitális változat, az eredeti a levéltárban, és néhány példány
szerepel az onlie kereskedés adatbázisában is. Ezek alapján tehát: a szövegre
elbeszélésként tekintek, a történeti elbeszélés kategóriájába helyezem.
Történeti narratívaként kezelhető(ek) a szöveg(ek), „...melyek úgy tesznek, mintha a világ maga szólalna meg, s e megszólalás eredménye lenne a történet.”
Ebben az esetben „nem tesz úgy”, tudjuk, hogy nem a megszólalás eredménye a történet, attól függetlenül is megtörtént (az olvasó tisztában van azzal, hogy Przemysl ostroma nem fikció, a Hadi hírek-rovat kiragadott szövegére sem tekinthet az olvasó fikcióként).
A történeti elbeszélés a következő, és jelen pillanatban érvényesnek tekintett fogalom a Tábori Újság októberi, Hadi hírek rovatára nézve, ugyanis a rovat láthatatlan írója elfogad (ebben az esetben létrehoz) egy világra tekintő perspektívát és elmeséli a látottakat.
A szöveg a szerkesztő, író világra tekintő perspektívája, világnézete, a szubjektumon átszűrt eseménysorozata, ezt olvasták akkor, olvashatjuk ma (mikrofilmen, az Országos Széchenyi Könyvtárban). Irodalomjegyzék: Szakkönyvek: Gyurgyák János, Kisantal Tamás (szerk.): (2012): Történetelmélet (I.).– Budapest: Osiris Kiadó. Hayden White (1997): A történelem terhe. –Bp:Osiris Kiadó,– 278 o. Tanulmányok:
1
Hayden White (1997): A történelem terhe. Osiris Kiadó, Budapest, 1997. 135.old
271
Molnár Kálmán (1942): Magyar élet és magyar irodalom Przemyslben 1914/1915-ben. –Eger, 1924 Molnár Kálmán: Molnár Kálmán kisebb összegyűjtött cikkei és tanulmányai (II). –Pécs: Dunántúl Pécsi Egyetemi Könyvkiadó és Nyomda Rt., 1933 Kelemen János: Történet-elmélet. Internetes elérés: http://liget.org/cikk.php?cikk_id=233 Kisantal Tamás-Szeberényi Gábor: Hayden White „hasznáról és káráról”. Narrartológiai kihívás a történetírásban. Elmélet és módszer. Aetas, 2001. 1.sz. 112-128.p. Internetes elérés: http://ru.scribd.com/doc/32450109/Kisantal-Tamas-%E2%80%93Szeberenyi-Gabor-Hayden-White-hasznarol-es-kararol Szeberényi Gábor: A történelem elbeszélése. Történeti szövegek narrartivista elbeszélése a „nyelvi fordulat”után. Aetas, 2002. 2-3.sz. 298-304.p. Internetes elérés: http://ru.scribd.com/doc/45500296/SZEBERENYI-Gabor-A-tortenelemelbeszelese A Tábori Újság: OSZK, Mikrofilmtár. Rosenfeld, M. G. Tábori Újság. Przemysl, 1914-15. FM3/10664
Summary In this article You can read about the World War I, and about events when the Russian army attacked the fort of Przemysl. In this time, int the fort, the soldier’s were reading newspaper, it was the „Tábori Újság”. Through the research the author try explaine what was signify this text? The answer is difficult, but Hayden White and his concept about the historical narrative maybe help us find it. Key words: Przemysl, fort, historical narrative, Hayden White.
MEGYESI CSABA A német nemzet történelmének zsákutcái Bibó István munkáiban Tudományos vezető: Bihari Csaba főelőadó A cikkben azt a kialakult helyzetet próbáljuk meg bemutatni, amiben Németország benne volt és azt, hogy milyen események felelősek a német politikai hisztéria kialakulásáért. Az itt leírt sorok Bibó István nézeteit tartalmazzák. A történészek sokféle teóriával próbálták magyarázni a német hisztériát, de ezek közül egyik sem állta meg a helyét nemzetközi színtéren. A német politikai hisztéria azt a politikai lelkiállapotok terén való elváltozást jelenti, amely intenzíven a XVIII. század végén kezdődött el fejlődni, s ez végzetes fordulat volt Európára nézve. A II. Világháború évei alatt az volt a központi kérdés, hogy a továbbiakban mi legyen Németország sorsa. Hiába gondolták azt az illetékesek, hogy tudják a helyes megoldás kulcsát, ez közel sem állt a kész és jó ideájához. Persze a megálmodott béke kritikus kérdéseihez tartozott az is, hogy Nyugat Európa és a Szovjetunió egyet tud majd érteni vagy össze fog csapni azon érvek miatt, melyet saját szemszögükből jónak tartanak. A legtöbben úgy gondolják a 272
Közép- és Kelet-Európai helyzet semmiben sem különbözik a világon különböző helyeken kialakuló, konfliktust generáló történésektől. Viszont azt a tényt se veszíthetjük szem elől, hogy mégiscsak ezen a kritikusnak és konszolidálatlannak mondható területen robbant ki mindkét világháború, s ha latolgatnunk kéne, akkor nagyon valószínű, hogy egy esetleges harmadik világháború gócpontja is itt lenne. Németország felé pedig úgy kell viszonyulni, hogy mit tekintünk az általa kreált és a világra szabadított bajok okának. Historiográfia rövid bemutatása: Munkánk Bibó István munkáira támaszkodik (Válogatott Tanulmányok I-IV.), melyekben leírja szerinte melyek a német politikai hisztéria okai, beszél az európai egyensúlyról és az egyensúly tartópilléreiről. Teóriái a helyes békecsinálás technikáiról és azok elemzéséről szólnak. Berend T. Iván (Helyünk Európában II.) és Huszár Tibor (Beszélgetések, politikai életrajzi dokumentumok) műve is hasznos segítség volt munkánk megalkotásában. A német nemzet történelmének zsákutcái Bibó István munkáiban: Sokan azzal foglalkoznak, és azt vitatják, hogy a német hisztéria alkati vagy történeti okokból fakadt. Régebben semmiben sem különbözött Németország a Skandináv országoktól, viszont ezek az országok sohasem akartak fellázadni Európa ellen. A nácik azt vallották, hogy „az egész német történelem a magasrendű, kultúrateremtő északi faj küzdelme a mediterrán anarchia, a latin racionalizmus, az orientális judaizmus és a harciatlan kereszténység ellen”.1 Ennek a történetfilozófiának van egy nagy szépséghibája, hogy éppen az északi skandinávok és angolok nem akartak tudni róla. Azt sem feltételezte volna senki korábban, hogy a németek örökösen lázadozni fognak a különböző korokban fennálló társadalom rendszere ellen. Tény, hogy vannak a német népnek régóta a múltba visszanyúló beívódott alaphangjai, melyek a német értékvilág XX. századi deformálódásához vezettek. De az sem elhanyagolható feltétel, hogy hasonló történeti sors más népekben bizonyosan nem váltott volna ki ilyen, világszemléletben is fontos reakciókat. Bibó szerint a németekkel kapcsolatban nem lehetett tudni azt, hogy „konstans-e (állandó) bennük az európai fejlődésben részt venni nem akarás, az európai közösségi élet alapelveit elfogadni nem tudás és Európa ideáljaival való agresszív szembefordulás”.2 Ha azt gondoljuk, hogy a németek XX. századi tombolása nem alkati, hanem történetileg kinyomozható okokra megy vissza, akkor sem gondolhatjuk azt, hogy a „jó” Németország egyik pillanatról a másikra kialakulhatott volna. Ezen kívül azt sem mondhatjuk, hogy a hitlerizmus és a követői a közösségi hisztéria kialakító okai. Mert a hitlerizmust sem a
Bibó István. Az európai egyensúlyról és békéről. A német politikai hisztéria okai és története // Válogatott tanulmányok I. – 368 o. 2 Bibó István. Válogatott tanulmányok. In: Társadalomtörténet – Szociológia – Társaslélektan. – 11 o. 1
273
hitleristák tábora emelte hatalomra, hanem legalább annyira közre játszott ebben az antihitleristák ügyetlenkedése valamint a különböző rossz helyzetek és zsákutcák összessége. Azon is felesleges töprengni, hogy mikor és hogyan alakult ki az egész német közösségi élet deformálódott fejlődése. Ezt a folyamatot pedig nem foghatjuk csupán a versailles-i békeszerződésre, mert legalább ennyire felelős volt a nemzetfejlődésért a korábbi porosz militarizmus és a wilhelminus hatalomkultusz. Sokan azt próbálják megfejteni, hogy a politikai hisztéria oka Versailles, vagy alkati romlottság. Abban alig kételkedhetünk, hogy a romlottság okai történeti eredetűek, csakhogy ezek az okok régebbiek, és sokan, akik ezzel foglalkoznak, nem mennek túl a békeszerződés idején, akik viszont túlmennek, azok meg egészen elmennek Arminusig.1 Robert Gilbert Vansittart (1881-1957) angol diplomata, államtitkár és William Brown, a német történeti hisztéria és agresszió okaként a wilhelminus Németországból merített közvetlen tapasztalatain keresztül számoltak be. Tapasztalatai alapján Brown a következőket mondta a War and the Psychological Conditions of Peace című művének II. bővített kiadásában: „A hitlerista Németország hatalmi őrülete nem kisebbségi érzésből, hanem paranoid lelki alkatból, a valóságos erők túltengő átérzéséből fakad, mert hiszen megvolt már a valóban hatalmas wilhelminus Németországban is, amelyet semmiféle Versailles-szerű megaláztatás nem ért. Amiből az is következik, hogy a német hatalmi őrület mindannyiszor meg fog jelenni, valahányszor a németség a valóságos hatalom bizonyos fokát eléri. Ebben tehát meg kell akadályozni. A kérdés helyes megválaszolása az, hogy a német politikai lelkület deformálódása történeti eredetű, vagyis konkrét okokból, szerencsétlen történeti előzményekből származik, tehát szerencsés fordulatokkal meg is gyógyulhat. A szerencsétlen történeti előzmények azonban nem Versailles-ban, hanem több száz évvel korábbi időpontban kezdődtek. E mű célja bemutatni a német politikai lelkület zavarának történeti előzményeit, éspedig attól az időponttól kezdve, amikor ezek a történeti előzmények határozottan kártékony és veszedelmes fordulatot vettek, vagyis az 1800-as évek elejétől kezdve.”2 Van egy tárgyalásmód,3 mely a háború kialakulása mögött nem a gazdasági okokat jelöli, hanem a gazdasági fejlődési folyamatok mellékhatásait. Ez a mód a gazdaságot csak kísérő oknak és érdeknek titulálja, s ez szemben áll azzal a közhellyel, hogy a háborút gazdasági érdekellentétek robbantják ki. Marx felfedezte azt, hogy a politikum mögött sokszor állnak Bibó István. Az európai egyensúlyról és békéről. A német politikai hisztéria okai és története // Válogatott tanulmányok I. – 370 old. 2 Bibó István. Válogatott tanulmányok. Társadalomtörténet – Szociológia – Társaslélektan. – 12 old. 3 Bibó István. Az európai egyensúlyról és békéről. A német politikai hisztéria okai és története // Válogatott tanulmányok I. – 371 old. 1
274
gazdasági okok és valószínű, hogy ez fordítva is meg van.1 A politikumnak sokszor egész népek lelki magatartását befolyásoló hatása van bár a legtöbb ember a világon apolitikus, sőt politikaellenes.2 A politika a „polisz” szóból ered, a mi a közösség ügye, helyzete és viszonya az egyes emberekhez. S a közösségi élet mindenkit érdekel a XVIII–XIX. század óta, amikor is megjelent a modern közösségi érzés, ami elárasztotta egész Európát. Ebből alakult ki az a helyzet, hogy a nemzeti közösségek ügyeiből mindenféle közösségi hisztéria alakult ki, amelyeknek nagy befolyásuk volt az európai status quo végleges megbillenésében, s ezek közül magasan kiemelkedik a német nemzet ügye. Tisztában kell tehát lenni a politikai hisztériák természetrajzával. Azok a vélemények, amelyek közel állnak a kor politikai jelenségeinek megmagyarázásához, két véglet között mozognak. Az egyik egy naiv nacionalizmusból, a másik pedig egy naiv emocionalizmusból ered.3 Az első az érdekeket, a második a tömegérzelmeket nevezi meg a politika mozgatórugójaként. Viszont a kialakuló helyzetektől függően az indulatok és az érzelmek is állhatnak döntő pozícióban. A politikai lelkiállapot a XVIII. század végén döntő és végzetes fordulatot vett, ami lázas változások folyamatát indította be. Ezek a változások pedig bizonyos pontokon rossz döntéseket hozhatnak. A kezdetben vezető szerepet betöltő monarchia és arisztokrácia lassú tekintélyvesztése a közösségi érzelmek felerősödéséhez és eltömegesedéséhez vezetett, amelyek pedig a modern nacionalizmusban nyilvánultak meg. Ezáltal pedig döntő politikai jelentőséghez jutnak bizonyos lelkiállapotok, melyeket hisztériáknak könyvelnek el. 4 De nem nevezhetünk minden, az átlagosnál hevesebb politikai érzelmet közösségi hisztériának. A politikai hisztéria „lelki zavarait” nem lehet egyéni lelki zavarral vagy tömeghisztériával összekeverni. A közösségi hisztériák nem magának a közösségnek, hanem az egyéni lelki állapotok összességének hatásaiból alakulnak ki. Viszont az egyéni lelkiállapotok külön-külön nem feltétlenül hisztériásak, mert a hisztéria gyakran több nemzedéken keresztül megy végbe. A hisztéria, ha rossz is, végső soron tűnhet az adott helyzetben józannak, reálisnak és kikerülhetetlennek a hisztérikus szemében. És azon is felesleges gondolkodni, hogy a közösségnek hány százalékát teszik ki a hisztériások, de az tény, hogy a közösségi hisztériák kitermelnek egy bizonyos ádáz, vak és korlátolt emberfajtát, akik feltétlenül terjesztik a
Bibó István. Az európai egyensúlyról és békéről. A német politikai hisztéria okai és története // Válogatott tanulmányok I. – 372 old. 2 Berend T. Iván. Helyünk Európában II. Nézetek és koncepciók a 20. századi Magyarországon. Helz, Kiadó, – 56 old. 3 Bibó István. Az európai egyensúlyról és békéről. A német politikai hisztéria okai és története // Válogatott tanulmányok I. – 371 old. 4 Bibó István. A kelet-európai kisállamok nyomorúsága // Válogatott tanulmányok II. – 213 old. 1
275
hisztéria veszélyes ostobaságait. Ez az emberfajta pedig bármilyen környezetben kialakulhat, és nem lehet kiirtani, mert újra és újra kitermeli a közösség.1 A politikai hisztéria kiváltó oka a közösség valamilyen megrázkódtató történelmi tapasztalata, aminek megoldása legtöbbször meghaladja a közösség erejét. Az a közösség, amely a maga erejéből meg tudja oldani a feladatokat, jól és biztonságban élhet. Az egyensúlyozott közösség, bármilyen heves reakciót mutat is, mindig meg tudja oldani a problémáit és nem esik hisztériába, mert az maga a probléma elől való kitérés. A politikai élet egészét eldöntő, csaknem krónikussá váló hisztériák klasszikus területe Közép- és Kelet-Európa volt. Sok olyan helyzet van, amely meghaladja a közösség teherbíró képességét, s ezeknek különböző okai vannak, melyek által magoldhatatlannak tűnnek az aktuális feladatok. És ezt sok esetben a közösség nem meri magának bevallani, hanem különböző, megoldásnak tűnő illúziót kerget.2 A hisztérikus közösségekben mindig erősebb lesz a hamis önértékelésre való hajlam. A kudarcok sokasága azt eredményezi, hogy hamis és aránytalan reagálások képződnek a környezet külső behatásaira. A hisztérikus közösség mindig keres valakit vagy valakiket, akikre ráháríthatja a felelősséget, hogy ezáltal úgy érezhesse, hogy ő semmiféle hibát nem követett el. Az ilyen embert vagy közösséget nem szabad bíztatni, mert akkor még jobban elhiszi, hogy jó dolgot művel és nehezebb fába vágja a fejszéjét, ami könnyen katasztrófába süllyedhet. A katasztrófa után bekövetkezhet gyógyulás, vagy még intenzívebb hisztérikus állapot. Az európai egyensúly megbillenésének egy hisztériasorozat volt az elindítója. Az első kiindulópontja e sorozatnak a francia forradalom külpolitikai hisztériája, mely a napóleoni forradalmár diktatúrát találta ki. Ezt követi a poroszság hisztériája, ami a jénai vereséggel kezdődött, majd a franciák félelmi hisztériája. Bár ezek is súlyos történelmi pontok voltak, de ezeknél sokkal radikálisabb volt a versailles-i Németország hisztériája, melynek sorsa a nemzetek szeme előtt játszódott le. E sorozatból alakult ki a wilhelminus és a hitlerista hisztéria, mely egységet alkotott. Az 1918-1919-es év események az egyiknek a végét és a másiknak a kezdetét jelentették. A német hisztéria kezdetének tárgyalását tehát 1806-tal, a német-római szent birodalom felbomlásával és a Poroszország ezzel összefüggő katasztrófájával kell kezdeni. A hisztériának két fázisa van: az első egy válságos zsákutcás helyzet, melyen a közösség nem tud úrrá lenni, a második pedig a megoldásnak tűnő zsákutca, mely katasztrófába sodródik.
Bibó István. Az európai egyensúlyról és békéről. A német politikai hisztéria okai és története // Válogatott tanulmányok I. – 376 old. 2 Bibó István. Válogatott tanulmányok. Társadalomtörténet – Szociológia – Társaslélektan. – 15 old. 1
276
A Német hisztéria gyökereit a történészek öt nagy zsákutcából származtatják:1 1.
Német-Római Szent Birodalom
2.
A Német Szövetség
3.
A wilhelminus német császárság
4.
A weimari Német Köztársaság
5.
A hitleri Harmadik Birodalom
Ezek közül az utolsó kettőnek tulajdonít politikusunk fontosabb szerepet, s ezeket kifejtve leplezi le a jó és a rossz Németország legendáját. A másik hármat csak egyszerű közhelynek tartja. Mindenesetre az megkérdőjelezhetetlen, hogy a német nemzet egy nagyon nehéz és gondokkal teli utat járt be és már a kilencedik század óta létező realitás Európa politikai szerkezetében. Folyamatos változások közepette alakult ki. Előbb a német törzsek területe alakult meg Német Lajos keze alatt a verduni szerződés után, majd Nagy Károly „vaskeze” összefogta a négy törzset s ezek már önszántukból gyűltek össze „német” királyt választani. Németország hűbéri, nőágon folytonos dinasztia és királyi hatalom lett az ezt követő századokban. Később a „Libertas Germanica”2 lehetővé tette a nagy földesurak és fejedelmek szabadságát és abszolút hatalmát. Ez pedig erősen szemben állt a nép szabadságvágyával. A nemzetek fejlődése már az V–VI. században kezdetét vette, s a XIX–XX. században már csak néhány kisebb, de jelentős nemzet csatlakozott az eddigiekhez. A német királyság uralkodói a Habsburgok voltak, és ők is maradtak a vesztfáliai béke után is. 1789-ig a nemesség volt a nemzetnek, mint közösségi formának a tudatos képviselője. De amikor a két német nagyhatalom (Ausztria és Poroszország) 1792-ben megpiszkálta Franciaország fenevadját, ráébredt arra, hogy nem bír a felkelt nép eszeveszett tombolásával és később Napóleonnal, s ennek viselnie kellett következményeit, mely területeire is kihatott (elvesztette a Rajna vidéket). 1806. július 12-én megalakult a Rajnai Szövetség és ugyanebben az évben szétesett a NémetRómai Szent Birodalom. A szétesés Napóleon miatt következett be. Schiller kiemeli a világuralomért küzdő két nagy nemzetet, Angliát és Franciaországot, s arra nem is gondol, hogy rajtuk kívül van más nagy nemzet, mely éppen a sajátja.3 Az 1806. évi sokk ráébresztette a németeket arra, hogy csak erős és hatalmas állam képes egységes lenni és megvédeni azt, ami az övé. II. Ferenc 1806-ban lemondott a németBibó István. Válogatott tanulmányok. Társadalomtörténet – Szociológia – Társaslélektan. – 18 old. Bibó István. Az európai egyensúlyról és békéről. A német politikai hisztéria okai és története // Válogatott tanulmányok I. – 384 old. 3 Bibó István. Az európai egyensúlyról és békéről. A német politikai hisztéria okai és története // Válogatott tanulmányok I. – 387 old. 1 2
277
római császári címről, de előtte az 1804-ben felvett osztrák császári méltóságot megtartotta. Ennek oka, hogy Napóleon ebben az évben császárrá koronázta magát. A politikai forma kielégítése miatt 1815-ben létrejött a Német Szövetség, mely 1866-ig tartott. E laza szövetség célja Németország külső és belső rendjének megtartása s az egyes német államok önállóságának és függetlenségének biztosítása volt. Az uralkodó Habsburg-ház folyamatosan gyengült, szerepük egyre kisebb lett Európában. Lassan kiszorultak Németországból és Olaszországból, valamint a császárság kilencszáz esztendős szférájából. 1848 a forradalmak éve volt. A forradalom éveiben kiderült az szerencsétlen tény, hogy a jogilag és történetileg vezetésre hivatott állam, az osztrák állam háromnegyed részben nem német népekből tevődik össze. A német egység megtartása egyre megoldhatatlanabb lett a területi fejedelemségek fenntartása mellett. 1867-ben megalakult az Osztrák-Magyar Monarchia, 1871-ben pedig a porosz királyi ház vezetése alatt létrejött a német egység, egy „új” Németország, mely folyamatosan erősödött 1914-ig. Ezek dinasztikus kompromisszumok voltak. 1914-ben kirobbant az első világháború, melynek elsődleges kirobbantója a történészek szerint a német irreális és egyensúlytalan külpolitika volt.1 A háborút a németek megsínylették a versailles-i békeszerződés pontjai következtében, melyben erről rendelkeztek: diktált béke, háborús bűnösség kimondása, jóvátételek, egyoldalú lefegyverzés, az anschluss eltiltása. Emiatt a németeken erős kisebbségi érzés lett úrrá. 1918-tól 1933-ig a weimari Német Köztársaság vette át a vezető szerepet. Ezen évek alatt eltűntek a politikai fejlődés útjában álló kiskirályok, de a politika még mindig zavarodott maradt. 1924-ben kidolgozták a Dawes-tervet2, mely az ország talpra állítását volt hivatott elősegíteni. Sokan úgy tartják, hogy a békeszerződésben kiszabott pontok enyhék voltak Németország irányába. A versailles-i szerződésről Ferrero ezt mondja: „kezdete volt a legnagyobb félelemnek, mely valaha az emberiséget gyötörte, és azzá a sárkányfogvetéssé lett, melyből az európai emberiség legszörnyűbb félelem szülte monstruma, a hitlerizmus kikelt”. „Aventure és Reconstruction” című művében Ferrero leírta az európai egyensúly rendszerének békeszervező technikáját.3 A német kudarcok sokasága felemésztette a nemzetet, mely 1933ban, Hitler hatalomra jutásával teljesen kifulladt. Ettől kezdve mindenki Hitlertől várta a német egység kivitelezését, csodálták őt, a Führert. Ezt bizonyítja Hitler önéletrajzi műve is, a Mein Bibó István. Válogatott tanulmányok IV. kötet. (1945-1949). – 1989 Bibó István. Az európai egyensúlyról és békéről. A német politikai hisztéria okai és története // Válogatott tanulmányok I. – 709 old. 3 Bibó István. Az európai egyensúlyról és békéről. A német politikai hisztéria okai és története // Válogatott tanulmányok I. – 434 old. 1 2
278
Kampf. Megindult a német hatalomkultusz és ez által az antiszemitizmus is. A hitlerizmus leszámolt az európai együttélés alapelveivel és önrendelkezési csapdába esett. Önrendelkezési jog és hatalomkultusz, demokrácia és személyes uralom (Führerprincip), egyenlőség és fajelmélet (születési szelekció) jellemezte mostantól az országot. Ezek a túl erős érvényesülési törekvések nehezítették meg a legújabb korban a német probléma megoldását. De mára már ezek az okok is eltűntek és a hisztéria is megszűnni látszik.1 Következtetés: A német hisztérikus politikai a XIX. század elején kezdett el kialakulni. Németország 1871-es megalakulása, a két világháború, a Weimari Köztársaság, de főleg a Hitler által megkezdett fasiszta uralom politikája volt a leghisztérikusabb időszak. A második világháború után Németországot felosztják négyhatalmi zónára. Ezáltal a német politika háttérbe szorult. Majd miután az ország újra független lett, a politika javulni és stabilizálódni kezdett. Felhasznált forrás- és irodalomjegyzék: 1. Bibó István. (1986) Válogatott tanulmányok I.-III. kötet. (1935-1944). –Budapest: Magvető Kiadó. 2. Bibó István. (1989) Válogatott tanulmányok IV. kötet. (1945-1949). –Budapest: Magvető Kiadó. 3. Bibó István. Az európai egyensúlyról és békéről. A területi viták nyomorúságai // Válogatott tanulmányok I. – Budapest: Magvető Kiadó, 1986. – 350-364 old. 4. Bibó István. Az európai egyensúlyról és békéről. A német politikai hisztéria okai és története // Válogatott tanulmányok I. – Budapest: Magvető Kiadó, 1986. – 365-482 old. 5. Bibó István. A kelet-európai kisállamok nyomorúsága // Válogatott tanulmányok II. – Budapest: Magvető Kiadó, 1986. – 187-265 old. 6. Bibó István. (2004) Válogatott tanulmányok. Társadalomtörténet – Szociológia – Társaslélektan.– Szekszárd: Corvina Kiadó. – 456 old. 7. Berend T. Iván. (1986) Helyünk Európában II. Nézetek és koncepciók a 20. századi Magyarországon.– Budapest: Magvető Könyvkiadó. – 694 old. 8. Huszár Tibor. (1989) Beszélgetések, politikai életrajzi dokumentumok // Bibó István. – Debrecen: Magyar Krónika. Kolonel Lap- és Könyvkiadó Kft.. – 193 old. Summary This article investigates and anlyses the resons and viewpoints from Istvan Bibo legal expert’s perspective. These reasons were responsible for the XX. Century Germany turning agains the europeanization perspective. We can say that due to the German political tantrum two World Wars were unleashed. Even after World War II the countries did not know what to do with Germany in the future. In vain the assings though that they knew the key to right solutions, this was not even close to the good and ideal final. Our legal expert investigated these ideas of distortion of the German History, this is also the central theme of the article. Keywords: political hysteria, fatal turning, idea, critical area
1
Bibó István. A kelet-európai kisállamok nyomorúsága // Válogatott tanulmányok II. – 277 old.
279
MIHÓK RICHÁRD Adalékok Nagyszőlős XIII – XIV. századi történetéhez Szűkebb hazánk történetében rengeteg felderítetlen epizód húzódik meg a levéltárak poros dokumentumai között. Számtalan olyan eseményről nincs tudomásunk, mely a szülővidékünkön játszódott le. Egyik nagyon fontos epizód vidékünk történetében az urbanizáció. Mikortól beszélhetünk városok létezéséről vidékünkön? Mikor kezdődött el a városok fejlődése, és hogyan is változott az idők folyamán? Melyek voltak vidékünk első városai? Ilyen és ezekhez hasonló kérdéseket kell feltennünk, ha közelebb akarunk jutni a szűkebb hazánk középkori történetéhez. A munka célja bemutatni Nagyszőlős középkori történetét, ill. arra keresni a választ, hogy hogyan is hatott a külső és belső erőviszonyok változása a település gazdasági, társadalmi és jogi státuszára. Nagyszőlős korai történetével kevesen foglalkoztak. Komáromy András és Szabó István alapmunkái kívül, a város behatóbb középkori történetével ez idáig nem igazán volt vállalkozó kedvű történész. A középkori magyar városfejlődéssel kapcsolatban már más a helyzet. Ebben át kell lapozni olyan történészek munkáit, mint Kubinyi András, Hóman Bálint, Kristó Gyula, Engel Pál, Zsoldos Attila és még nagyon hosszan folytathatnánk a sort. Nagyszőlős (a továbbiakban csak Szőlős), az idők folyamán több névalakban is feltűnik. A források is eltérő névalakban közlik a település nevét: Zceuleus, Zeuleus, Zeulus, Zeleus, Zewlus. De a mai napokban is többféle változatban használódik a város neve: Nagyszőlős, Szőlős, Виноградів, Виноградов, Cивлюш stb. De mit is nevezünk a középkorban városnak? Mendöl Tibor állítása a következő: „A város a területi munkamegosztás jellegzetes településformája, mégpedig a területi munkamegosztásban a központi – tehát vagy a területet intenzívebben kihasználó, – vagy pedig a kevésbé mindennapi szükségleteket ellátó – tevékenységekre specializálódott település”1. De hogyan is alakultak ki a városok a középkori Magyarországon? Természetesen a kérdés megválaszolására nagyon hosszan lehetne elmélkedni, ám célom, hogy egy elfogadható középutat találjak. Hóman Bálint és Kristó Gyula is azon véleményének ad hangot, hogy a városok kialakulása a kereskedelemmel kapcsolódnak össze2. Tehát a városok, a kereskedelmi utak mentén helyezkedtek el, mely ezáltal a vásár helyéül is szolgált. Hóman is ezen állítást
Mendöl Tibor: Általános településföldrajz. – 28. old. Hóman Bálint. A magyar városok az Árpádok korában. – 178 old., Kristó Gyula. Magyarország története 8951301. – 316 old.
1 2
280
támasztja alá: „Az első Árpádok korában városokról még szólni nem lehet, hiszen még Európa többi államában is csak gyermekkorát élte ekkor a város, voltak azonban már oly nevezetességre jutott helyek, melyek akár mint világi vagy egyházi hatalom székhelyei, akár mint a kereskedelemnek utak, folyók mentén, vám, rév jelenléte vagy vásárok tartása által keletkezett központjai, a többi helységek közül kiváltak és azoknál rohamosabb emelkedésnek indultak”1. Kristó is megemlíti: „Abu Hamid szerint Magyarországnak a 12. század közepén 78 városa volt… Az arab utazó bizonyosan az igazgatási központokat, elsősorban a várispánsági székhelyeket tekintette városoknak. A 12. században még valóban csak ezek mutattak városias jegyeket”2. De ezekről a településekről még nem állíthatjuk, hogy városok voltak. Egyszerűen az a helyzet alakult ki, hogy az említett települések lakosai nagy többsége nem foglalkozott földműveléssel, ezért élelmiszer bevitelre szorultak. Magyarország területén a városok kialakulását a 12 – 13. századra datálhatjuk3. De a történészek egybehangzó véleménye szerint a városok kialakulásában a külföldi népelemek játszottak meghatározó szerepet4. Hóman szerint: „A vezérek korában folytatott életmód, a harcos nép nomád hajlamai nem voltak alkalmasak a városi élet megalkotására. Elég legyen itt Szent László törvényére, hogy az emberek ne menjenek messze lakni a templomoktól… a magyarság magában nem volt alkalmas városok alapítására, s arra, hogy a polgárságnak törzsévé legyen. Még sokkal kevésbé alkalmasak erre a leigázott földművelő szláv népek, kik rabszolgasorsba jutottak, s később is csak részben olvadtak be a várszerkezethez tartozó várnépek közé”5. Hóman megjegyzi, hogy „E nevezetesebb helyeken az ott megforduló – főleg olasz – kereskedők közül is többen letelepszenek, a kik ismerve a fejlettebb külföldi viszonyokat, törekszenek hazánkban is hasonló helyzet kivívására, s mintegy öntudatlanul beoltják e törekvést a velük immár együtt élő hospesekbe és várnépekbe is. „Az első, a mit elérnek, a vásártartás kiváltsága. Vásár az előtt is volt, csakhogy királyi vásár, hol minden kereskedő vásárpénzt volt köteles fizetni, az új állapotoknak a helybelieknek e teher alól való felmentésének kellett lennie, vagyis az eddigi királyi vásár, községi vásárrá lett, melyen a község lakói – legalább kisebb árúikkal – megadóztatás nélkül kereskedtek. A fejlődésben ezzel elérték a fokot, a hol a várossá alakulás kezdődik, a biráskodás és vásártartás joga vonja a többit maga után”6.
Hóman Bálint. I. m. – 10. old. Kristó Gyula. I. m. – 188. old. 3 Kubinyi András. Városfejlődés a középkori Magyarországon. – 154. old. 4 Hóman Bálint. I. m. Kristó Gyula. I. m . Kubinyi András. I. m. 5 Hóman Bálint. I. m. – 10. old. 6 Hóman Bálint. I. m. – 12. old. 1 2
281
Jogi ismérve szerint a városról három dolgot kell elkülönítenünk: a szabad bíróválasztás, az autonómia; vagyis hogy a település és a király (illetve helyettese) között más hatóság nem áll; és a teljes vagy részleges vámmentesség1. A középkori dokumentumokban sokszor nehéz eligazodni a településformák latin megnevezései között. A 13. században a villa (falu), libera villa (szabad falu), villa nostra (királyi falu) és civitas (város) megnevezésekkel találkozunk. A 13. században a civitas jelentette a klasszikus várost, melyet a fallal körülzárt, tehát határos kiterjedésű települések, a lakossága nagyobbrészt iparral és kereskedelemmel foglalkozó településekre használatos. A 14. században a dokumentumok már viszonylag pontos képet festenek le a településformákról. A villa (falu), civitas (város) és az oppidium megnevezéseket használják. Az oppidium a 14. század terméke, mely mezővárost jelentet2. A fentiekben vázoltakból kiderült, hogy mik is egy középkori város jellemvonásai. A 13. századi tisztázatlanság, a későbbi századokban már pontosan kirajzolja a különböző településformák ismérveit. Most pedig térjünk át a címben emlegetett Szőlős vizsgálatára. Szőlős első említéséről Komáromy András számol be, aki megemlíti, hogy 1236-ban Dézs város privilégiumában hallunk először a településről3. Komáromy is megjegyzi, hogy Szőlős alapító okirata elveszett, de az egyik legidősebb város Magyarországon4. Az első írásos dokumentum 1262-ből maradt ránk5. Ebben királyi falunak (villa nostra) említi Szőlőst, melynek lakossága hatalmas kiváltságokat szerez: „Bármely szabad állapotú ember is akarjon Zeuleus-re menni a letelepedés szándékával, nyugodtan tehesse, és szabadon letelepedhessék, és ahogyan jött, szabadon térhessen is vissza dolgai és személye sérthetetlensége mellett; miután eladta minden épületét megfelelő áron (venditis edificüs propriis sumptibus comparatis), és kifizette a jogos terrágiumot, (iusto terragio), valamint a falunagytól (de villico) engedélyt kapott, világos nappal [távozhat]. Nem tartoznak egyetlen ispán bírósága elé sem, csak a közösségükből választott bíró vagy falunagy (iudicis seu villici) bírósága elé. Maguk közül falunagyot azt választanak, akit akarnak, és papot szabadon (sponte) fogadhatnak fel. A papnak járó tizedet a földeken hagyják kint. Papjuk minden ötven telek (mansio) után tized címén a királynak, vagy akinek az parancsolja, egy márkát fizet a kijelölt határidőre. A gyilkos a tettéért burájuknak két márkát fizet. Életveszélyes sebzésért egy márkát, egyszerű Hóman Bálint. Magyar középkor. – 459. old. Engel Pál-Kristó Gyula-Kubinyi András. Magyarország története 1301-1526. – 112-116. old. 3 Komáromy András. Ugocsa vármegye a történelemben. – 121. old. 4 Uo. – 121.old. 5 Komáromy. I. m. – 121. old. Az Árpádházi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke II. kötet 4. füzet 1290–1301. – 3989. sz.. Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Regesta regum stirpis Arpadianae critico diplomatica. II. kötet. 1. Füzet 1255-1272. – 1793. sz. A Perényi család levéltára 1222–1526. – 3. sz. 1 2
282
megsebesítésért (de simplici percussione), akár történik vérontás, akár nem, fél márkát fizetnek. Egymás közti ügyeikben szabadon kiegyezhetnek. Engedélyt kapnak arra, hogy a környező erdőkben (in silvis adiacentibus) őzre (capreolos), farkasra és rókára vadászhassanak, a vizekben szabadon halászhatnak. Minden földdel bíró ház után (de singulis curiis habentibus agros) évenként három, a föld nélküli ház után másfél nehezéket (pondus) fizetnek. Bárhol is legyenek áruikkal (cum suis [mercimorűis]), ne tartóztassák fel őket, hanem ha valakinek bármilyen keresete lenne ellenük, az igazát falunagyuk előtt keresse bíróságuk rendje szerint (ordine iudiciario). Szabad és vámmentes piacot (fórum liberum et absque tributo) tarthatnak hétfőnként. A falu mellett a Tiszán (super Ticiam) révük lehet, a falu közepén közút (libera via) haladhat keresztül. Falunagyuk és a pap Márton napja körül gyűjtse össze a földbért (terragium) és vigye el a királynak. A király által személyesen vezetett seregbe egy felfegyverzett katonát küldjenek. A király egyetlen bárója sem szállhat meg rajtuk hatalmasul. Malmot, más hasznos dolgot (opera utilia) szabadon emelhetnek, szőlőt telepíthetnek, ha akarnak. Továbbá, hogy a vendégek száma gyarapodjék Droch földet és a királyi halászok földjét nekik adja, azonban a halászok földjéből annyit hagyjanak meg a halászoknak, hogy azok megfelelő módon fenn tudják magukat tartani”1. V. István király terjedelmes kiváltsággal jutalmazta meg Szőlős lakosságát. Annak ellenére, hogy királyi falunak (villa nostra nevezik Szőlőst, a fentebb felsorolt középkori városi kritériumoknak teljeséggel megfelel. Természetesen nem tudjuk, hogy mekkora lehetet a lakossága a 13. század második felében, de túl nagy számra, akár 1000 főre sem gondolhatunk tudván, hogy a szomszédságában is alig találkozhatunk kiterjedt településhálózattal2. Ám támpontot adhat számunkra az a mondat, mely a papi tizeddel foglalkozik: „Papjuk minden ötven telek (mansio) után tized címén a királynak, vagy akinek az parancsolja, egy márkát fizet a kijelölt határidőre”hivatkozás. Ha családonként 5 emberrel számolunk, akkor legalább 250 személyről beszélhetünk, vagy esetlegesen ennek kétszereséről. Kun László uralkodása alatt Szőlőst örökjogon eladományozzák, tehát az addigi kiváltságait elveszti. 1280. november 23-án kelt okirat tanulsága szerint, Péter fiának, Miklós ispánnak és leszármazottainak ajándékozza Szőlőst3. Ezt a tényt látszik igazolni, hogy midőn III.András kerül hatalomra a magyar trónon, a szőlősi lakosok kérik a királyt a korábbi kiváltságaik megerősítésében. A király 1294. szeptember 16-ai4 keltezéssel át is írja a régi kiváltságaikat. Szőlős elajándékozásáról egy 1299. április 27-i oklevél is megemlékezik, A Perényi család levéltára 1222–1526. – 3. sz. Saját kutatásaimra alapozva, mely az Ugocsa vármegyében létrejött településekkel foglalkozik. Szabó István Ugocsa megye monográfiája is ezt hivatott alátámasztani. 3 A Perényi család levéltára 1222–1526. – 11. sz. 4 A Perényi család levéltára 1222–1526. – 17. sz. 1 2
283
melyben a király elrendeli, hogy vizsgálják ki Miklós ispán utódainak elzavarását 1. A szőlősi hospesek valamikor az 1290-es évek elején zavarhatták el a rájuk települő ispán utódait. Nem lehetet könnyű a település élete a belháborúk korában. Nem kerülhette el az ország sorsát Szőlős sem, így Ugocsában is mágnások fosztogató hadai élősködhettek. Károly Róbert király, hogy magának tudhassa Ugocsa lakosságát, 1307. szeptember 3-án kelt okiratban Borsa Bekének (Benedeknek) adományozza Szőlőst2. Valószínűleg Beke idejében épülhetett fel a Fekete hegy oldalán a települést védő vár, a Kankó-vár. Ám Borsa Beke hamar ellensége lett Károly Róbertnek, így Szőlős csatatérré változott. 1315-ben lezajlik az ostrom, mely a szőlősi Kankó és a királyházi Nyaláb várat is királyi kézbe juttatja3. A várak ostromával Tamás mester, Beregi ispán volt megbízva. Erről egy 1315. július 1-én4 kelt okirat tanúskodik. A harcok lecsendesülésével lassan visszatért az élet a normális mederbe. Ezt látszik bizonyítani, hogy 1319. március 22-én Károly Róbert megerősíti Szőlős kiváltságait5. Szőlős még ekkor is mint villa, vagyis faluként szerepel az okiratban. A király ekkor még változatlanul írja át a kiváltságokat, ám 10 évvel később, 1329. május 19-én kelt kiváltságlevelében már változásokat iktat be. A változtatások egybe estek a király új gazdaságpolitikájával. Ennek megfelelően minden porta után évente kellett adót fizetni, és évente 21 hordó bort kötelesek a királynak beszolgáltatni, vagy akinek Ő parancsolja6. Ezután Szőlős gyors fejlődésnek indult, melyet a korszak nyugodt belpolitikája is elősegített. Megindul az új települések létrejötte, emelkedik a lakosság száma, az új, jó minőségű pénznek köszönhetően pedig felélénkül a kereskedelem is (Károly Róbert idején tér át az ország az arany-ezüst alapra). Szőlős olyan szépen felvirágozhatott, hogy a királyné saját birtokába veszi a települést. 1336. február 2-án kelt okirat Szőlőst már városnak (civitas) írja, mely a királynő birtokában van7. Ugyanezen év áprilisában kelt okirat egy határjárást rögzít, mellyel a városhoz kapcsolják a már 1262-es évben is Szőlősnek juttatott Darouch és Halászföldet, mellyel a későbbiekben lesznek majd vitás problémáik az ardói lakkossággal8. A dokumentumból nem pontosan tűnik ki, hogy melyik Ardóról tesz említést, de nagyobb annak a valószínűsége, hogy a mai Feketeardóról van szó, mellyel a Tiszánál voltak területi vitáik. A két település közti vita nem csendesült, mivel 1342. május 26-án Szőlős lakosai kérik a királyt, hogy az általa kiállított 1336-os oklevelet erősítse
Az Árpádházi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke II. kötet 4. füzet 1290–1301. – 4233. sz. Anjoukori okmánytár. Codex diplomaticus Hungaricus Andegavensis. I. (1301–1321). – 124. sz. 3 Міговк Ріхард (2013). Королівський замок «Ньолаб» у дзеркалі джерел (1262-1515). – 161. old. 4 A Perényi család levéltára 1222–1526. – 24-25. sz. 5 A Perényi család levéltára 1222–1526. – 28. sz. DL 70604. 6 Uo. – 45. sz. DL 70614. 7 Uo. – 51. sz. DL 70622. 8 Uo. – 54. sz. DL 70622. 1 2
284
meg1. Ekkor szerzünk tudomást Szőlős város bírájáról, bizonyos Telmannus fia Hannusról. Ez a tény is azt támasztja alá, hogy a városi kiváltságoknak megfelelően saját bírája is volt Szőlősnek. Ardó és Szőlős közt a vita még sok ideig nem nyugodott a területek határát illető kérdésben, mert 13482, 13513, 1357 április4 és májusában5, 13586 és 1359-ben7 is a települések közötti peres ügyről értesülünk. 1351-ben annyival színesedik a kép, hogy Szőlős és Rakasz közti birtokok határát is újra meg kell állapítani. Szőlős város virágzását mi sem bízonyíthatná jobban, mint az 1355. december 15-én kelt okirat, melyben a Királyháza, Nagyszász (Szászfalu), Ardó és Veréce királyi faluk a szőlősihez hasonló jogokat nyernek, ám bonyolult vitás ügyekben a szőlősi bíró és esküdtjei hozzanak döntést8. Ám a fejlődés, úgy tűnik, nem sokáig tartott. 1378. augusztus 20-án a Tisza bal partján elterülő Nyaláb vár birtokát Szász vajda fiai kapták meg9. Ezután a Szőlős határaiért zajló peres ügyekben a hatalmaskodó Szász vajda fiaival kellett szembeszállni a szőlősi polgároknak. 1389-ben a város panaszát maga a királynő hallgatta meg10, majd 1390-ben a szőlősiek javára hozzák meg a döntést11. Ám a város lassan elveszti régi fényét. Egy 1396. április 22-én kelt dokumentum már csak mezővárosnak (oppidium) nevezi Szőlőst12. Ebben az is közrejátszhatott, hogy a Nyaláb várat birtokló Drágh fiak hatalmaskodtak a vármegye lakossága felett, illetve gátolták a kereskedők mozgását. A fényéből vesztő egykori várost a király 1399. augusztus 29-én kelt iktatóparancsa értelmében a Perényi családnak adományozza örökjogon13. A forrás már mezővárosnak említi Szőlőst, mely a fentebb felsorolt események alakulása miatt veszítette el korábbi címét. Összegzésként elmondható, hogy Szőlős az 1262-es első említése idején még csak falu, vagyis királyi szabad falu címmel rendelkezik. A 13. század második felében, mikor harc dúlt az országban, a település sok esetben mágnások kezébe került. Igazi tündöklése az Anjou dinasztia idején kezdődött, amikor teljes körű városi rangra emelkedett. Ám a város kiváltságait nem jó szemmel néző szomszédos nemesek folyamatosan ártó szándékkal viseltettek a város
Uo. – 66. sz. DL 70622. A Perényi család levéltára 1222–1526. – 75. sz. DL 70629. 3 Uo. – 80. sz. DL 70629. 4 Uo. – 89. sz. DL 70702. 5 Uo. – 90. sz. 6 Uo. – 93. sz. DL 70678 és 70727. 7 Uo. – 94. sz. 8 Uo. – 86. sz. DL 70645. 9 Komáromy András. Ugocsa vármegye a történelemben. – 27. old. DL 26566. 10 A Perényi család levéltára 1222–1526. – 152. sz. DL 70676. 11 Uo. – 158. sz. DL 70678. 12 Uo. – 180. sz. DL 71068. 13 Uo. – 207. sz. DL 70708. 1 2
285
ellen, ill. az idegen (Szász vajda és familitása) földesurak megjelenése a vármegyében elhozta a város lassú romlásának az időszakát. Felhasznált forrás- és szakirodalomjegyzék Források: 1. MOL DL 26566. - 1378-08-20 Átírás 1378 - Lajos I. Király. 2. MOL DL 26566. - 1378-11-02 Eredeti - KOLOZSMONOSTORI KONVENT 3. MOL DL 70604. - 1262-00-00 Átírás 1319 - ISTVÁN IFJABB KIRÁLY 4. MOL DL 70604. - 1294-09-16 Átírás 1319 - ANDRÁS 3 KIRÁLY 5. MOL DL 70604. - 1319-03-22 Eredeti - KÁROLY 1 KIRÁLY 6. MOL DL 70614. - 1262-00-00 Átírás 1329 - ISTVÁN IFJABB KIRÁLY 7. MOL DL 70614. - 1329-05-19 Eredeti - KÁROLY 1 KIRÁLY 8. MOL DL 70622. - 1336-02-20 Átírás 1342 - KÁROLY 1 KIRÁLY 9. MOL DL 70622. - 1336-04-07 Átírás 1342 - EGRI KÁPTALAN 10. MOL DL 70622. - 1342-05-26 Eredeti- KÁROLY 1 KIRÁLY 11. MOL DL 70629. - 351-09-02 Eredeti - TAMÁS ORSZÁGBÍRÓ 12. MOL DL 70645. - 1357-12-28 Átírás 1364 - ERZSÉBET KIRÁLYNÉ 13. MOL DL 70645. - 1364-11-03 Eredeti - LELESZI KONVENT 14. MOL DL 70676. - 1389-10-25 Eredeti - MÁRIA KIRÁLYNŐ 15. MOL DL 70678. - 1390-06-12 Eredeti - LELESZI KONVENT 16. MOL DL 70702. - 1399-03-19 Eredeti - VÁRADI KÁPTALAN 17. MOL DL 70727. - 1402-06-06 Eredeti - JÁSZÓI KONVENT 18. MOL DL 71068. - 1396-04-22 Tartalmi átírás 1498 - LELESZI KONVENT 19. A Perényi család levéltára 1222–1526. Szerk.: Tringli István. Bp., 2008. 20. Anjoukori okmánytár. Codex diplomaticus Hungaricus Andegavensis. I. (1301–1321). Szerk.: Nagy Imre: Bp., 1878. 21. Az Árpádházi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke II. kötet 4. füzet 1290–1301. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 13.). Szerk.: Szentpétery Imre-Borsa Iván. - Bp., 1987 22. Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Regesta regum stirpis Arpadianae critico diplomatica. II. kötet. 1. Füzet 1255-1272. Szerk.: Szentpétery Imre. - Bp., 1943. Szakirodalom: 23. Engel Pál-Kristó Gyula-Kubinyi András. Magyarország története 1301-1526. - Bp.: Osiris Kiadó, 2008. 24. Hóman Bálint. A magyar városok az Árpádok korában. - Bp., 1908. 25. Hóman Bálint. Magyar középkor. Magyar Történelmi Társulat. - Bp., 1938. 26. Komáromy András. Ugocsa vármegye a történelemben. Válogatott írások. Szerk.: Kobályné-Homoki Ilona. –Ungvár, 2011. 27. Kristó Gyula. Magyarország története 895-1301. - Bp.: Osiris Kiadó. 2007. 28. Kubinyi András. Városfejlődés a középkori Magyarországon.http://gepeskonyv.btk.elte.hu/adatok/Tortenelem/83K%E1lnoki/GY%D6NGY%D6SS Y%20K%D6NYV/07%20KUBINYI.pdf 29. Mendöl Tibor. Általános településföldrajz. - Bp., 1963. 30. Szabó István. Ugocsa megye. Bp., 1937. 31. Міговк Ріхард (2013). Королівський замок «Ньолаб» у дзеркалі джерел (12621515). In: Науковий вісник Ужгородського університету. Серія: Історія. – Ужгород, – Вип. 30. C. 159–163. – 161. old. 286
Pезюме Темою наукової статті є «Додатки до історії населеного пункту Виноградова в XIII – XIV століттях. Вивчення історії та розвитку Виноградова відноситься до неповністю відкритих сторінок історії Закарпаття. Стаття описує як місто розвивається на початок досліджуваного періоду. Також описується правовий статус, який неодноразово змінювався на території Виноградова в період з 1262 до 1399 року. Ключові слова: місто, развиток, Виноградово, торгівля, правовий статус.
SÁNDOR KATALIN A hidegháború átmeneti korszaka: a békés egymás mellett élés felé (1964 −1969) Tudományos vezető: Kiss Éva professzor Az általam használt források közül legjelentősebb a Halmosy Dénes 1 álltal szerkeztett Nemzetközi szerződések gyüjteménye, melyet használtam. A könyv második világháború utánni legfontosabb külpolitikai szerződéseit dolgozta fel. A Szovjetunió történelmét, illetve külpolitikai prioritásait legátfogóbban ábrázolja talán Mihail Heller és Alekszander Nyekrics Oroszország történelme II. kötete, A Szovjetunió története 2. Szemlélete egyedülálló a Szovjetunió-történetek között: nem jellemzi szélsőséges "antiszovjet" beállítottság, s természetesen "szovjetbarát" elfogultság sem. Emellett még Fisher Ferenc munkáit használtam, aki a globális bipoláris nemzetközi rendszert, s annak nagy kríziseit vizsgálta fő munkáiban. Az általam használt „A kétpólusú világ”3 illetve „A megosztott világ, Kelet-Nyugat, Észak - Dél nemzetközi kapcsolatok fő vonásai (1941-1991)4” című munkái voltak, amelyek átfogó képet adtak az akkor fennállt nemzetközi helyzetről. Az 1964 - es évet fordulópontnak is nevezhetjük, mint a hidegháborúra nézne, s mint a Szovjetunió történtének további alakulására nézve is. Ez akkor következet be, amikor 1964.október 14. - én Nyikita Sz. Hruscsovot a SZKP Központi Bizottsága leváltotta 5. Hruscsov eltávolítása mögött azonban több bel- illetve külpolitikai kudarcai álltak. Külpolitikai téren Berlin ultimátumának csak részleges sikere, s a karibi válságból való gyenge félként való Halmosy Dénes. Nemzetközi szerződések. 1945-1982. − Budapest: Közgazdasági és Jogi Kiadó − Gondolat, 1983. – 674 o. 2 Mihail Heller. Alekszandr Nyekrics. Szovjetunió története. − Budapest: Osiris Kiadó, 2003. – 1274 o. 3 Fisher Ferenc. A kétpólusú világ 1945-1989. − Budapest-Pécs: Dialóg Campus Kiadó, 2005. – 399.o. 4 Fisher Ferenc. A megosztott világ. A Kelet-Nyugat, Észak - Dél nemzetközi kapcsolatok fő vonásai (19411991).− Budapest: Dialóg Campus Kiadó, 2001. −399.o. 5 Roy Alekszandrovics Medvegyev. Hruscsov politikai életrajza.− Debrecen: Laude kiadó, 1989. −310. o. 1
287
kikerülést is az ő külpolitikai kudarcaihoz sorolták. Emellett a belpolitika terén, a mezőgazdaság eredménytelenségét is neki rótták fel. Ez abban mutatkozott meg, hogy a szovjet gazdaság gabona importra szorult az USÁ−tól, valamint Kanadától is 1. Leváltásának gondolata akkor tetőzött a pártapparátuson belül amikor már leépítéseket, valamint kiváltságaik csökkenését tervezte. A XXII. pártkongresszust követően az újabb desztálinizási hullám keretében 1961.október 30 - ról 31 - re virradó éjjel Sztálin szarkofágját eltávolították a Lenin - mauzóleumból. E lépését pártvezetői sem megbocsátani sem elfogadni nem tudták Hruscsovnak. Ezzel szemben Gomulka visszaemlékezéseiből, megtudhatjuk, hogy Hruscsov már említette előtte lemondásának gondolatát. Az viszont elmondható, hogy valószínűleg midként momentum közrejátszhatott távozásánál. Hruscsov utóda aztán , aki leváltásában is fontos szerepet kapott, Leonyid I. Brezsnyev lett, aki 1982 - ig tölti be ezen posztot. Az Amerikai Egyesült Államok is hasonló helyzetben volt, Kennedy 1963-as meggyilkolása után, addigi alelnöke Lyndon B. Johnson vette át az elnöki teendőket. Mindkét nagyhatalom új korszakot nyitott a hidegháború szempontjából nézve. Az "enyhülés időszaka", vagy más néven a Détánte 2 1963-tól köszöntött be, amely a 60 - as évek közepére némelyest megrekedt. Ez annak volt tudható, hogy a 60 - as évek elején az USA még jóval nagyobb haditechnikai fölényben volt, így nem volt hajlandó egyenrangú félként elismerni a Szovjetuniót. Ennek köszönhetően folyamatos versengés kezdődik el, mint a hadiflotta építésre, mint pedig geo stratégiai versengésre nézve a kép világhatalom között. Hruscsov leváltása után a KKP, amely addig taktikai okokból elsősorban az egykori szovjetpárt és államvezető személyét vette célba, távolról sem szüntette be szektás és nacionalista türelmetlenségétől futott, támadásait. Éppen ellenkezőleg, egyre tűrhetetlenné vált szovjetellenes megmozdulásaik 3. A hruscsovi reformok többségének bukása nyomán a reformok új hullámával indult a Brezsnyev-korszak is. Az új főtitkár a bürokratikus „rendcsinálás” szimbólumává nőtte ki magát 4. Kreml vezetői számára a karibi válság számos haderő−fejlesztési tanulsággal szolgált. A brezsnyevi vezetés az 1962-es karibi válság után az egyetlen célratörő tanulságként a Szovjetunió katonai potenciájának növelését látta. A fejlesztéseket két úton képzelték el: az interkontinentális rakéták mennyiségi és minőségi fejlesztése, illetve a hadiflotta korszerűsítése I.m.. − 318. o. Fisher Ferenc. A megosztott világ. A Kelet-Nyugat, Észak - Dél nemzetközi kapcsolatok fő vonásai (1941-1991) – Budapest: Dialóg Campus Kiadó, 2001. − 159.o. 3 Diószegi István, Harsányi Iván, Németh István, (szerk.): 20. századi egyetemes történet II. kötet – Budapest: Korona Kiadó, 1999. - 1945-1995. − 337. o. 4 Font Mária, Krausz Tamás, Niederhauser Emil, Szvák Gyula. Oroszország története – Budapest: Maecenas Kiadó, 1997. – 578. o. 1 2
288
útján. A szovjet hadiflotta fejlesztés Szergej J. Gorskov tengernagy nevéhez fűződik, aki úgy vélte, hogy ez az egyetlen esélye annak, hogy az Egyesült Államok egyenrangú világhatalomnak tekintse a Szovjetuniót. E tengerészeti doktrína különösen nagy tengertat járó - flotta kiépítése vált központi feladattá. A 60-as évek elejétől az USÁ-t fenyegető egyik legfélelmetesebb szovjet tengeri erővé ez a fegyverfajta vált. Alig másfél évtized múltán, az erőltetett flottaépítésnek köszönhetően minden óceánon és tengeren jelen volt a vörös flotta. Alexis de Tocquellive állttal megfogalmazott előítélet, miszerint „ La mer n' aime pas le Russe ” 1, vagyis a „Tenger nem kedveli az oroszt.” Szergej J. Gorskov tengernagy a Szovjetunió hadiflottájáról: „ A szovjet óceáni hadiflotta megteremtése véget vet az amerikai és angol hadiflotta uralmának a világtengeren... Mindezz gyökeresen megváltoztatta az óceáni térségeken évszázadok óta kialakult helyzetet, mindaddig osztatlanul uralkodtak az imperialista hatalmak flottái”2. A hadiflotta kiépítés mellett, melyben a szovjetvezetés próbált felzárkózni, addig az amerikai vezetés az űrprogramok kiépítésével volt elfoglalva. A szovjet-amerikai űr versengésben kezdetben a szovjet űrkutatás járt élen. Kennedy 1961- ben tett kijelentést arra, hogy az évtized végére Amerika eljut a Holdra, 1969. július 20-.án valósult meg, amikor az Apolló-11 fedélzetén Neil Amstrong, Edwin Aldrin és Michael Collins leszállt a Holdra 3. A szovjet - amerikai űrversengés azonban még ekkor sem ért véget, ugyanis a szovjetek három nappal korábban bocsátották fel rakétájukat, melynek célja ugyancsak a Hold volt. Brezsnyev merőben más volt mit előde. Ez abban is meglátszott, hogy a Hruscsov idején elkezdődött reformkorszak véget ért, s a szovjet ideológia teljes megmerevedett. A korszakot az „elfojtás” jellemezte, mivel minden elégedetlenségi mozgalmat erőszakkal próbáltak elfojtani. A „fejlet szocializmus”
4
elmélete szerint, kialakult a társadalom „megbonthatatlan
belső egysége.” A reformkor véglegesen megakadt! A Szovjetunió egy látszólagos ellentmondás jegyében létezett: egyfelől mind intenzívebben kapcsolódott be a nemzetközi munkamegosztás rendszerébe, másfelől pedig erősödött a Szovjetunió nemzetközi elszigetelődése, a centrum országoktól való ismételt
Fisher Ferenc. A megosztott világ. A Kelet-Nyugat, Észak - Dél nemzetközi kapcsolatok fő vonásai (1941-1991) − Budapest: Dialóg Campus Kiadó, 2001. − 156.o. 2 Sz. G. Gorskov. Az állam tengeri hatalma. − Budapest: Zrinyi Katonai Könyv és Lapkiadó, 1983. −308. old. 3 Magyarics Tamás. Az Egyesült Államok külpolitikájának története. − Budapest: Eötvös József Könyvkiadó, 2000. – 89. old. 4 Sellers. May. McMillen. Az Egyesült Államok története. − Budapest: Maecenas Könyvek, 1999. – 235. old. 1
289
leszakadás veszélye. Ennek egyik fő oka nyilvánvalóan a csehszlovák helyzet volt 1 . Amely egyértelművé tette, hogy a Brezsnyev-rendszer nem hisz
a „létező szocializmus”
megreformálhatóságában. Az 1960- as végéig tartó európai enyhülési folyamatot a Varsói Szerződés Csehszlovákia elleni, 1968.augusztus 20.- án kezdődött kollektív lerohanása törte meg, a Brezsnyev-doktrína értelmében, mely a „korlátozott szuverenitás” elvét hangsúlyozta 2. A Brezsnyev doktrína szerint: „Az SZKP állandóan síkraszállt azért, hogy minden szocialista ország fejlődésének konkrét formáit a szocializmus útján speciális nemzeti feltételeinek figyelembevételével határozza meg, de természetesen a szocializmus építésének vannak általános törvényszerűségei. Az ezektől való eltérés a szocializmustól való eltéréshez vezethet. Ha a szocializmussal szemben ellenséges belső vagy külső erők valamely szocialista ország fejlődését megpróbálnák a kapitalista rendszer restaurációjára fordítani, ha ebben az országban a szocializmust veszély fenyegetné, ez veszélyeztetné a szocialista államok közösségének biztonságát, így ez a probléma nem csak az adott országé, hanem általános probléma, amellyel minden szocialista országnak törődnie kell”3. Ezt megelőzően, már az 1956-os magyarországi események után bebizonyosodott, hogy a Kreml a kis szocialista országok felett nemcsak hegemóniára tart igényt, hanem uralomra is. Ezeknek a megmozdulásoknak a fő okai elsősorban Szálin halála és a XX. pártkongresszus adott ösztönzést, majd pedig Hruscsov megbukatása és a Szovjetunióbeli ellenzéki mozgalmak kibontakozása 4. 1968 elején, Antonín Novotnýt a kommunista párt első titkárát leváltották és a helyére egy szlovák származású, Alexander Dubčeke reformert nevezték ki. Egy olyan ember megbízása, aki a kommunista ranglétráján reformer nézeteivel emelkedett fel, kétségtelenül sokkolta az oroszországi a vezetőket, akiknek a csatlós állam felett abszolút hatalmuk volt. A csehszlovák reform törekvések fő képviselője Ota Šik volt, aki az 1960-as évek elején megpróbálta meggyőzni a keményvonalas Antonín Novotnýt a merev tervutasításos rendszer megreformálásáról. Ota Šik célja a több éve stagnáló cseh gazdaság fellendítése volt. Reformtörekvéseit a Cseh KP - n belül többen is támogatták. Fő támogatója Alexander Dubček,
Font Mária, Krausz Tamás, Niederhauser Emil, Szvák Gyula. Oroszország története. – Budapest: Maecenas Kiadó, 1997. – 582. old. 2 Fisher Ferenc. A megosztott világ. A Kelet-Nyugat, Észak - Dél nemzetközi kapcsolatok fő vonásai (1941-1991). – Budapest: Dialóg Campus Kiadó, 2001. − 159. old. 3 Fisher Ferenc. A megosztott világ. A Kelet-Nyugat, Észak - Dél nemzetközi kapcsolatok fő vonásai (1941-1991). – Budapest: Dialóg Campus Kiadó, 2001. − 170.o. 4 Mihail Heller. Alekszandr Nyekrics. Szovjetunió története. − Budapest: Osiris Kiadó, 2003. – 553. o.
1
290
a szlovák KP vezetője. Dubček ekkor még az SZKP és Brezsnyev bizalmát is élvezte 1 . Ota Šikot beválasztották a CSKP Központi Bizottságába és a Cseh Tudományos Akadémia Közgazdasági Intézete igazgatójának nevezték ki. A gazdasági reformok 1967-ben indultak. A pártvezető apparátusaiban azonban idegenkedtek a reformoktól. Attól tartottak, hogy a reformok végrehajtásával a párt elveszíti ellenőrzéseit a gazdasági élet felett. A vállalatok és szövetkezetek irányítása kicsúszik a kezükből. Dubček és Ota Šik reformtörekvései azonban túllépték a szovjet pártvezetés által engedélyezett határokat, lényegében az államszocializmus végét jelentették volna. A csehszlovák reformokat ezért meg kellett állítani 2 . A szovjet beavatkozásról az után döntöttek, hogy júniusban közzétették a csehszlovák néphez intézett kiáltványt. A kiáltvány amely, 2000 szó néven vonult be a történelembe, s melyet több tízezer csehszlovák polgár aláirt, konstatálta: „a hatalmi apparátus kivonja magát a nép ellenőrzése alól ”, csehszlovák kommunista párt pedig „politikai erőből és eszmei szövetségből önálló hatalmi szervvé vált ” 3 . A nézeteinek talán a legsokkolóbb része, hogy javaslatot tett arra, hogy Csehszlovákia alakuljon át szociáldemokrata országgá, ami nyilvánvalóan jelentős eltávolodást jelentett a kommunista eszméktől. Az új vezető és csoportja az „emberarcú szocializmust”
4
hirdette,
amely elvetette a diktatúrát, valamint a párt és az állam összefonódását. Ahogy a kormány szorítása lazult, Csehszlovákia népe azelőtt soha nem látott örömmámorban úszott: a művésztársadalom felkelt, a Moszkva-ellenes érzelmek a felszínre törtek, és a politikai eszmék terjesztése mindennapossá vált. Azonban ez nem tartott sokáig. A szovjet vezetést azonban nemcsak a fennálló rendbontás sokkolta, hanem hogy azok az eszmék jó eséllyel átterjedhetnek más kommunista országokra is, és ezzel egész Európában fenyegetik a kommunizmus rendszerét. Ennek az ellensúlyozására egy 650 000 fős szovjet csapat vonult be Csehszlovákiába. Az ország lakossága azonban egy darabig, ha nem is fegyveresen, de morálisan szembeszállt az agresszorokkal. A passzív ellenállás kényelmetlensége miatt, augusztus 26.-án a Moszkvába hurcolt csehszlovák vezetőket hazaengedték, s Dubček már csak egy bábvezető maradt. A szovjet csapatok kivonulásával, a Varsói Szerződés tagállamai, mintegy százezer katona ideiglenesen továbbra is az országban maradt 5. Dubček még bábvezetőként sem tartott ki sokáig. 1969
Kun Miklós. A „prágai tavasz” titkos története. – Budapest: Akadémiai Kiadó, 2008 − 59. o. Sipos Péter. A huszadik századi egyetemes történelem (1914-1990). −Budapest: Ikva Kiadó, 1994. − 89. o. 3 Chris Herman. Bureaucracy and revolution in Eastern Europe. London, 1974. – 65. old. 4 Kun Miklós. A „prágai tavasz” titkos története. – Budapest: Akadémiai Kiadó, 2008. − 70. o. 5 Fisher Ferenc. A megosztott világ. A Kelet-Nyugat, Észak - Dél nemzetközi kapcsolatok fő vonásai (1941-1991). – Budapest: Dialóg Campus Kiadó, 2001. − 168. o. 1 2
291
áprilisában leváltották, és helyére egy Moszkva számára is sokkal inkább elfogadható jelöltet neveztek ki, Gustav Husák személyében. Az ezt követő hónapokban és években, Husák megtisztította a pártot mindazoktól, akik támogatták a mozgalmat és a hozzáfogott a hatalom visszacentralizálásához a kormány kezébe. A rettegett titkosrendőrség hatalmát szintén kiterjesztette. Csehszlovákia szintén egyetértett, hogy a jó életszínvonalért cserébe elfogadja a kommunista nézeteket. A csehszlovák válság utóhatásai a Szovjetuniót szövetségi és gazdasági integrációs politikájának felülvizsgálatára késztették. A kommunista pártok 1969.június 5.-ei moszkvai konferenciája sikerrel koronázta a Szovjetunió hosszas erőfeszítéseit, hogy helyreállítsák a 60as években némelyest megingott uralmukat. Brezsnyev kijelentette, hogy a Szovjetunió csak az imperialisták összeesküvésétől mentette meg Csehszlovákiát, mivel a Szovjetuniónak, mint a „legerősebb és legfejlettebb” szocialista hatalomnak joga van beavatkozni mindazon „testvér ország” belügyeibe, hol szocializmust veszély fenyegeti 1. A Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó testülete már1969-ben három új szervezet felállítását határozta el: Honvédelmi Miniszterek Tanácsa, Katonai Tanács és a Fegyverek Koordinálásának Egyesített Bizottsága. Az intézkedések és az erősödő katonapolitikai együttműködés a belső feszültségek leküzdésére irányult. Mivel azonban a Brezsnyev-doktrína alkalmazására csak a saját érdekszférán belül került sor, a szovjetvezetés számított némi formális Nyugati tiltakozástól. Azonban, mint a szovjet zónában végrehajtott, normális rendteremtési intézkedést, úgy könyvelték el. Ezen akciójával az európai egyensúlyi rendszer nem változott meg. A status quo fennmaradt! Johnson, az USA elnöke 1968. szeptember 10.- én kijelentette: „Reméljük, ez a kudarc nem fog hosszú távú következményekhez vezetni, és mi is teszünk azért, hogy ez ne történjen meg” 2. A Csehszlovákia elleni moszkvai intervenció csak időlegesen vetette vissza a nemzetközi légkör további enyhülését. Az 1960- as évek végére hozzávetőleges globális katonai erőegyensúly alakult ki a Szovjetunió és az Egyesült Államok között. A Pentagon is ekkortájt változtatta meg katonai doktrínáját: az USA stratégiai fölényét tükröző „tömeges megtorlás” helyébe 1967-től a „rugalmas reagálás” lépett, mely már az Egyesült Államok területének nagy sebezhetőségével, kiszolgáltatottságával számolt. Ebben az „enyhülésnek” nevezett szakaszban vált kétségtelenné,az a politika, mely a békés egymás mellett élésre törekedett. A Nyugat enyhülésre való törekvése elsősorban a
Fisher Ferenc. A megosztott világ. A Kelet-Nyugat, Észak - Dél nemzetközi kapcsolatok fő vonásai (1941-1991). – Budapest: Dialóg Campus Kiadó, 2001. − 169. o. 2 Mihail Heller. Alekszandr Nyekrics. Szovjetunió története. −Budapest: Osiris Kiadó, 2003. – 557. o. 1
292
hihetetlen gazdasági fellendüléssel magyarázható. Az enyhülés másik fő oka pedig az volt, hogy a vietnámi háború katasztrofális következményei miatt meggyengült az USA világhatalmi helyzete. A szovjet enyhülési politikát mindenekelőtt az hívta életre, hogy az ország vezetése lélegzethez akart jutni. A hatvanas évek végén, a Szovjetunió újabb válságát élte. Politikai és gazdasági válság robbant ki. A hatvanas évek végén még a hivatalos statisztikai adatok is erős gyengülést mutatott 1. A szovjet - amerikai SALT - tárgyalások első lépése volt az 1968. julius 1.én Moszkvában, Washingtonban és Londonban egyidejűleg aláírt atomsorompó-szerződés2 (Treaty on the Non-Proliferation of Nuclear Weapons, NPT). A szerződés 1970. március 5-én lépett hatályba, amely a nukleáris non - proliferáció legfontosabb dokumentumának tekinthető a mai napig. Az Egyezmény három fő, erősen összekapcsolódó témakör mentén jött létre, lényegében három pillérre épül: ezek a nukleáris non-proliferáció, a nukleáris leszerelés, és az atomenergia békés felhasználása. A megkötött szerződés óriási eszmei jelentőséggel bírt. Egy olyan világképet alkottak ezzel, melyben egyenlőség, s béke uralkodik. Azonban mint mindennek ennek is voltak számos hibái. Az Atomsorompó Egyezmény egyik fő hibája a részes államokkal kapcsolatos bizonytalanság. Nem csupán azon államokkal van probléma, amelyek nem részesei az egyezménynek, hanem azon államokkal is, amelyek részesei az egyezménynek, viszont nem tartják be a vállalt kötelezettségeiket. Ide sorolható Észak-Korea, hiszen - bár már nem részes állama az NPT- nek, korábban az volt - az egyezmény nem tudta megakadályozni abban, hogy nukleáris programot folytasson 3. A probléma nem csupán abban rejlik, hogy ezen államok nem tartják be nemzetközileg vállalt kötelezettségeiket, hanem abban is, hogy ezzel a szerződés erejét és presztízsét csökkentik a nemzetközi közösség szemében. Az NPT alapján öt állam rendelkezhet hivatalosan atombombával, az az öt állam, amely 1968 előtt megszerezte a fegyvert, pontosabban az Amerikai Egyesült Államok, NagyBritannia, Franciaország, Oroszország, és Kína. Ez az öt hivatalos atomhatalom egyben az Egyesült Nemzetek Szervezete Biztonsági Tanácsának (Security Council, BT) öt állandó tagja is. A BT állandó tagjai azon államok, amelyek ún. vétójoggal élhetnek egy döntéssel kapcsolatban-e szervben, illetve ők rendelkeznek a tanácsban állandó képviselettel. Így lényegében ez az öt állam nem csupán Mihail Heller. Alekszandr Nyekrics. Szovjetunió története. −Budapest: Osiris Kiadó, 2003. – 559. o. Halmosy Dénes. Nemzetközi szerződések.II. 1945-1982. − Budapest: Közgazdasági és Jogi Kiadó - Gondolat, 1983. − 384.o. 3 Jonathan Marcus. IAEA nuclear report strengthens case against. 2011 nov. 8. Online elérhetőség: http://www.bbc.co.uk/news/world-middle-east-15648166 1 2
293
primus inter pares jelleggel jár el a Biztonsági Tanácsban – és ezáltal a nemzetközi közösségben – hanem kimondottan is egyenlőbbek az egyenlőknél, nukleáris arzenáljukkal alátámasztva1. A szerződés megkötése, habár egy pozitív előrelépésnek tekinthető, nem jelentette egyúttal a problémák végét. Pozitív jellege kétségtelen, mivel a nagyhatalmak felismerték azokat a problémákat melyeket folyamatosan elkövettek, mint
a Szovjetunió, mint az Amerikai
Egyesült Államok részéről. A politikai helyzet merőben megváltozott. A két hatalom politikai konfrontációja láthatólag meggyengült, amelyet a kubai rakétaválság után kialakult helyzet következményének is tekinthetjük. A détánte 2 korszaka új korszakként köszöntött be a hidegháborúra nézve. Az 1964-1969 es évek az átmenet korszakaként is tekinthető, mivel mint két részről átmenet, politikai szemléletváltás következett be. A Szovjetunió részéről a Brezsnyev korszak veszi kezdetét. A kettejük kapcsolata kiegyensúlyozottá vált, melyben néha ellentétek születtek, mint a Csehszlovákia vagy a Vietnám körül kialakult helyzet miatt. Azonban ennek ellenére is folytatódott kettejük pozitív kapcsolatának kiépítése, mely a SALT- tárgyalások folyamán csúcsosodott ki csak igazán. Bibliográfia: Források: 1. Halmosy Dénes. Nemzetközi szerződések II.1945 - 1982. - Budapest: Közgazdasági és Jogi Kiadó - Gondolat, 1983. - 674 o. Szakirodalom: 2. Chris Herman. Bureaucracy and revolution in Eastern Europe, London, 1974. – 156 o. 3. Jonathan Marcus. IAEA nuclear report strengthens case against. 2011 nov. 8. Online elérhetőség: http://www.bbc.co.uk/ news/world-middle-east-15648166 4. Diószegi István, Harsányi Iván, Németh István, (szerk.): 20. századi egyetemes történet II. kötet 1945–1995. – Budapest: Korona Kiadó, 1999. – 440 o. 5. Fisher Ferenc. A megosztott világ. A Kelet-Nyugat, Észak-Dél nemzetközi kapcsolatok fő vonásai (1941–1991). – Budapest: Dialóg Campus Kiadó, 2001. – 399 o. 6. Font Mária, Krausz Tamás, Niederhauser Emil, Szvák Gyula. Oroszország története. – Budapest: Maecenas Kiadó, 1997. – 690 old. 7. Kun Miklós. A „prágai tavasz” titkos története. – Budapest: Akadémiai Kiadó, 2008. – 432 o. 8. Lázár Nóra Kata. Realitás-e a nukleáris fegyverektől mentes világ az Atomsorompó Egyezmény keretein belül? Glossa Iuridica – III. évfolyam 1. szám. Online elérhetőség: www.glossaiuridica.hu 9. Magyarics Tamás. Az Egyesült Államok külpolitikájának története. - Budapest: Eötvös Lázár Nóra Kata. Realitás-e a nukleáris fegyverektől mentes világ az Atomsorompó Egyezmény keretein belül? Glossa Iuridica – III. évfolyam 1. szám . Online elérhetőség: www.glossaiuridica.hu 2 Fisher Ferenc. A megosztott világ. A Kelet-Nyugat, Észak-Dél nemzetközi kapcsolatok fő vonásai (1941-1991). 1
- – Budapest: Dialóg Campus Kiadó, 2001. − 165. o.
294
József Könyvkiadó, 2000. – 492 o. 10. Mihail Heller. Alekszandr Nyekrics. Szovjetunió története. - Budapest: Osiris Kiadó, 2003. – 1274 o. 11. Roy Alekszandrovics Medvegyev. Hruscsov politikai életrajza. Debrecen: Laude kiadó, 1989. - 350 o. 12. Sellers.May.McMillen. Az Egyesült Államok története. - Budapest: Maecenas Könyvek, 1999. – 450 o. 13. Sipos Péter. A huszadik századi egyetemes történelem (1914-1990). - Budapest: Ikva Kiadó, 1994. – 265 o. 14. Sz. G. Gorskov. Az állam tengeri hatalma. - Budapest: Zrinyi Katonai Könyv és Lapkiadó, 1983. – 473 o. Summary The work examines the next period of the Cold War - the era of Brezhnev. The greatest influence on the course of the 20th century is confrontation between the two camps. At the beginning of 1964th situation remains the same, the world is still under the influence of relations of the two countries that led to the threshold of a possible nuclear war. There was a drop of hope that after 20 years of confrontation, they finally choose peaceful coexistence. Keywords: cold war, bipolar world system, confrontation, doctrine, status quo atomic warfare, interception, agreement.
SIMON RITA A Perényi család birtokai és peres ügyei Ugocsa vármegyében Tudományos vezető: Mihók Richárd főelőadó Ugocsa vármegye középkori története körül máig több megválaszolatlan kérdés, feltételezés, bizonytalan megállapítás kering. Emiatt fontos kiemelni, hogy további kutatásokra van szükség a vármegye történetét illetően. Jelen családtörténeti kutatás a helytörténettel szorosan összefonódva olyan munka, ami eddig sehol sem volt még ilyen formában publikálva, ezáltal jelentős előrelépésként lehet tekinteni úgy a família múltjának megismerése kapcsán, mint Ugocsa vármegye társadalmi, politikai, gazdasági alakulása terén. A Perényi családról szóló szakirodalom egyre bővülő, mégis jelentősen hiányos, főleg Ugocsa vármegye múltjára nézve. További információt csak a forrásokra hagyatkozva tudhatunk meg a család ténykedéséről, ami jórészt még elemzésre és publikálásra vár. Elsődleges forrásnak természetesen a Tringli István által közzé tett A Perényi család levéltára 1222-1526 című munkát tekintjük, amiben a családdal kapcsolatos összes eseményt megtaláljuk az adott időszakban. Ezen kívül nagy segítséget nyújt C. Tóth Norbert Ugocsa megye hatóságának okleveleiből kiadott műve, amiben minden olyan oklevél szerepel, amelyet
295
a középkori Ugocsa megye hatósága állított ki. Szakirodalom terén alapműként szolgálnak Szabó István, valamint Komáromy András munkái. A Perényi család „pályafutása” Ugocsában Szőlős megszerzésével kezdődik. Azzal az oklevéllel, mikor is Zsigmond király Perényi Péter érdemei és hűsége folytán neki adja a várost örökjogon.1 Eme 1399-es forrás bizonyítja és hitelesíti a birtokszerzést, ami után lassú ám elsöprő lavinaként terjed ki a Perényiek hatalma a megye többi területére is. A megyének több mint harmada a Perényiek birtoka volt, a terület déli vidékén fekvő Túr-Terebestől és Turcztól kezdve föl az északi határon fekvő Csongováig és Alsó-Sáradig.2 Komáromy András megemlíti, hogy már a XV. század első felében 24 helység és egy város tartozott a Perényiek birtokához, a Tisza jobb partján fekvő birtokok a szőlősi uradalomhoz, a Tisza bal partján fekvők pedig Nyaláb várához tartoztak.3 Szőlős város megszerzése nagy előrelépés volt tehát, nézzük csak meg, miért is olyan fontos. Nagyszőlős a megye területét birtokba vevő királyi uradalom legkorábbi települései közé tartozik, s a neve arra mutat, hogy már az első települők, valószínűleg királyi vincellérek, szőlőművelés alá fogták a helység fölött emelkedő, szőlőtermelésre kiválóan alkalmas déli napsütéses hegyoldalt. A település, fontos kereskedelmi út mentén, s egyébként is kedvező gazdasági lehetőségeket biztosító fekvéssel, gyors emelkedésnek indult,4 (V.) István ifjabb király 1262-es kiváltságlevélnek köszönhetően pedig további fejlődés volt megfigyelhető, ugyanis „megállapítja a Zceuleus falusi (nagyszöllősi) vendégnépeknek szabad költözési, bírósági, vadászati, vásártartási, kikötői, szállásmentességi, malomépítési jogait és kiváltságait s dézsma- és földbérfizetési, katonáskodási kötelességeit, nekik adván Droch földet s a királyi halászok földjének egy részét.”5 Szőlős jelentőségét semmi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy 1329-ben a király a máramaros megyei öt koronavárosnak a szőlősi jogot adományozta. A szőlősi városi jog tehát e városok anyajoga lett s Szőlős kiemelkedő állásáról tanúskodik a többi ugocsai királyi hospestelep 1355. évi kiváltságlevele is, mely ezeknek kötelességévé tette, hogy kétséges ügyekben Szőlős bírájától és esküdtjeitől kérjenek ítéletet.6
Tringli István. A Perényi család levéltára 1222–1526. – Budapest, Magyar Országos Levéltár. – 121. o. Csánki Dezső. Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. – Budapest, História Antik Könyvesház Kiadó. – 429. o. 3 Komáromy András. Ugocsa vármegye a történelemben. – Ungvár, Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség. – 31. o. 4 Szabó István. Ugocsa megye. – Budapest-Beregszász, Mandátum kiadó. – 200. o. 5 Szentpétery Imre. Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. – Budapest, Magyar Országos Levéltár – 11. o. 6 Szabó István. Ugocsa megye. – Budapest-Beregszász, Mandátum kiadó. – 21. o. 1 2
296
Az igen jelentős privilégiumokkal rendelkező Szőlősön kívül rövidesen a nem éppen tetemes vagyonnal és jogokkal rendelkező Nyaláb várat is birtokba vehették Zsigmond király 1405. március 8-án Perényi Péterhez intézett adománya révén. 1 Ám érdemes megnézni ennek a birtokszerzésnek az előzményeit, ami lényegében a kiváltó oka az évtizedeken át tartó harcnak és viszálykodásnak a két nemesi família között. 1402-ben Balk, Drág és János testvérek leszármazottai összevesztek a Nyaláb vári örökségen,2 ugyanis tudni illik I. (Nagy) Lajos jóvoltából ők 1378 óta közösen birtokolták az uradalmat minden tartozékával együtt.3 Zsigmond király a vita lezárására Perényi Pétert kérte meg, aki – mivel egyik fél sem tudott adománylevelet felmutatni– Nyaláb várat saját magának kérte fel.4 Érdemes megnézni itt, hogy mennyire volt hiteles a követelés Szász vajda utódainak részéről, valamint jogosan vesztették-e el a birtokaikat. S hogy fényt derítsünk erre, Komáromynál kell kezdenünk a kutakodást. Már neki is feltűnt, hogy nem tudtak oklevelet felmutatni Nyaláb vár birtoklására vonatkozóan. Leírása szerint „Lajos király adománylevele eltűnt, elveszett vagy Isten tudja hová lett s csak századok múltával került elő valahonnan a kolozsmonostori convent archivumából.”5 C. Tóth Norbert megvizsgálva az említett kolozsmonostori oklevelet, tartalma szerint illetve külső jellemzőit figyelemben véve, egyértelműen arra a következtetésre jutott, hogy a kolozsmonostori konvent privilégiuma és a benne átírt királyi parancslevél egyaránt hamis.6 Le kell szögezni azonban, hogy a privilégium hamis volta természetesen nem jelenti azt, hogy Nyaláb vára és uradalma nem Balkot, Drágot és Jánost illette volna. A nyalábi uradalom ténylegesen Szász fiai kezén volt azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy nem királyi örökadományként, hanem pro honore birtokolták azokat, mint az ugocsai ispánság tartozékát.7 A privilégiumot nyilvánvalóan azért készítették, hogy azzal a család bíróságon igazolhassa a Nyaláb várhoz és uradalmához fűződő jogait. Részletes kutatás és több indok összegyűjtése után a hamis oklevél készítését a történész 1471-1489 közé helyezi. További bizonyítékokkal
Tringli István. A Perényi család levéltára 1222-1526. – Budapest, Magyar Országos Levéltár. – 141. old.; Mályusz Elemér. Zsigmondkori oklevéltár II. – Budapest, Magyar Országos Levéltár. – 443.old.; DL 70742. 2 Tringli István. A Perényi család levéltára 1222-1526. – Budapest, Magyar Országos Levéltár. –133. o.; Mályusz Elemér. Zsigmondkori oklevéltár II. – Budapest, Magyar Országos Levéltár. – 207. o.; DL 71068. 3 Komáromy András. Ugocsa vármegye a történelemben. – Ungvár, Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség. – 27. o. 4 Komáromy András. Nyalábvár és uradalma. –506–507. old.; Komáromy András. Ugocsa vármegye a történelemben. – Ungvár, Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség. – 29. old. 5 Komáromy András. Ugocsa vármegye a történelemben. – Ungvár, Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség. – 29–30. o. 6 C. Tóth Norbert. Szász vajda utódainak felemelkedése és hanyatlása. – Kolozsvár. – 155. o. 7 I. m. – 156. o. 1
297
is alátámasztja: Perényi János és fiai nevében 1482-től folyamatosan ismertek olyan tiltakozások, amelyekben arról van szó, hogy Drágfi Bertalan, illetve testvérei különböző hiteles helyeken hamis okleveleket készíttetnek, hogy azok révén megszerezzék Nyaláb várat és uradalmát.1 Ennek fényében több, a Drágfiak által bemutatott, tartalmilag átírt okleveleknél is –amivel a maguk részére akarták megszerezni a várat és tartozékait–, okkal felmerül a gyanú, hogy hamisak (pl. 1482. augusztus 6.,2 1483. május 7.,3 1488. szeptember 15.4). Tehát egyértelműen kijelenthetjük, hogy Perényi Péter indokoltan kapta meg Nyaláb várat és birtokait, amit jó gazda révén virágzó területté alakított ki. Ám 1424-ben bekövetkezett halála után hatalmas zűrzavar támadt. Az országbíró fiai, János és Miklós már kevésbé voltak olyan lelkiismeretes gazdák, és Zsigmond király halála után, ki atyjuk érdemeiért bőségesen jutalmazta őket, birtokaikból sokat elidegenítettek.5 Így került a Nyalábi uradalom is első ízben zálogba 1441. december 3.-án Perényi János hanyagságának köszönhetően.6 A zálogosítás tovább folyt, Perényi János 1466. július 11.-én bevallást tett miszerint sürgető szükség miatt Szőlős birtok felét eladja.7 1468. április 12.-én ismét a Perényi utódok –immár János fia is–, zálogba adták Szászfalu teljes egészét.8 Nem tanultak saját hibájukból, még 1471. február 6.án is azt olvassuk, hogy Miklós az alig visszaszerzett Nyaláb várnak felét és számos ugocsai birtokot zálogba ad a Báthoriaknak 32 ezer forintért.9 Viszont csak hamar észhez tértek Miklós fiai: még ugyan abban az évben, szeptember 23-án íródott oklevél elmondja, hogy visszafizették az összeget, és a Báthoriak mindenféle pereskedés nélkül vissza is adták a birtokot.10 Uradalmukat már csak bővítik, a zálogosítás befejeződött: 1472-ben visszakapják örökjogon Aklit,11 majd 1476-ban pedig megvásárolják a Teleky és az Ardó birtokot, s azok földjeit.12 1471-től fogva Nyaláb vár és uradalma végleg a Perényi család tulajdonában marad, egészen 1672-es felrobbantatásáig.13 Habár Perényi János és Miklós idejében Nyaláb vár nemcsak zálogosításainak ügyeiről volt híres, hanem a területen dúló zavargásoktól is. Komáromy leírása szerint, a legtöbbet az I. m. – 158–160. old. Tringli István. A Perényi család levéltára 1222-1526. – Budapest, Magyar Országos Levéltár. – 288. old. 3 I. m. – 290. old. 4 I. m. – 294. old. 5 Komáromy András. Ugocsa vármegye a történelemben. – Ungvár, Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség. – 31. old. 6 Tringli István. A Perényi család levéltára 1222-1526. – Budapest, Magyar Országos Levéltár. – 226–227. old. 7 I. m. – 254. old. 8 I. m. – 257. old. 9 Tringli István. A Perényi család levéltára 1222-1526. – Budapest, Magyar Országos Levéltár. – 260. old. 10 I. m. – 264. old. 11 I. m. – 265. old. 12 I. m. – 274. old. 13 Zubánics László. Pereli-e még ezt a hont más. – Ungvár-Budapest, Intermix kiadó. – 107. old. 1 2
298
Ujhelyiek szenvedtek tőlük –bár korábban jó egyetértésben éltek–, mivel Rakasz és némely más birtokuk a Perényi uradalom tőszomszédságában feküdtek. A legfőbb ok az ellenségeskedésre az volt, hogy az Ujhelyieknek Rakaszon, a nagy országúton vámjuk volt, melyet a Perényiek jobbágyai, különösen pedig a szőlősi polgárok nem akartak megfizetni. 1 További haragot szított a Máramarosból érkező só, amit az Ujhelyiek szintén megvámolhattak, s igen tekintélyes jövedelmük származott belőle. Ezért a Perényiek lesbe állították embereiket, s néha-néha kárt okoztak Nyaláb várából a rakaszi földesuraknak, akik emiatt kénytelenek voltak állandó fegyveres őrséget tartani a Tisza partján. Sőt, ennél többre is vetemedtek a Perényiek, az 1458-ik év folyamán éjszakának idején Ujhelyi Péter ujhelyi nemes udvarházára törtek. A váratlan támadás következtében védekezni nem tudó Péter urat Szőlősre majd Nyaláb várába hurcolták és tömlöcbe vetették.2 További garázdálkodásukról tesz bizonyságot egy 1466. február 27-én kelt dokumentum is, melyben Újhelyi János adta elő panaszait Perényi János és Miklóssal szemben. A panasz tárgya, hogy fegyveresen megtámadták Ardót, ahol egy jobbágyát elfogták, bilincsbe verték és fogságban tartották addig, míg az 112 tiszta aranyforintot és két rókabundát oda nem adott, valamint rajta kívül egy másik jobbágyot is elfogtak, aki azóta is börtönben van. Továbbá a panaszos felsorolja, hogy erdejét teljesen kivágatták, a kivágott fát elvitették, szántóföldjét a panaszos tiltakozása ellenére felszántották és bevetették. Ezzel több mint ezer aranyforint kárt okoztak.3 Mátyás király, megerősödve trónján, némiképp próbálta visszafogni a Perényi család elfajzott tagjait, viszont arra senki sem számított, hogy az igazságos és az ártatlanokat pártfogásába vevő Mátyás király 1467. február 25.-én „elengedi az összes bírságot, amit Perényi Miklósra és utódaira e napig bárki ellenében, bármely bíró jelenléte előtt ebben az országban, akárhol és bármelyik terminuson kiszabtak.”4 Ám megkegyelmezés ide vagy oda, a sérelmezettek nem felejtettek ilyen könnyen, meg bosszulták az évek során elkövetett gaztetteket. Elsősorban a Drágfiak által föllázított kisnemesség gerjedt elsöprő haragra, sőt, az előkelőbb birtokosok közül is sokan csatlakoztak hozzájuk, hogy visszafizethessék a kölcsönt a hatalmaskodó uraknak.5 Tehát fordult a kocka, 1478. november 12.-én kelt forrás már arról számol be, hogy Perényi János perel, mivel 1476-ban Csarnavodai Egyed és György ráküldték Komáromy András. Ugocsa vármegye a történelemben. – Ungvár, Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség. – 33. old. 2 I. m. – 34. old. 3 Tringli István. A Perényi család levéltára 1222-1526. – Budapest, Magyar Országos Levéltár. – 252. old. 4 Tringli István. A Perényi család levéltára 1222-1526. – Budapest, Magyar Országos Levéltár. – 255. old. 5 Komáromy András. Ugocsa vármegye a történelemben. – Ungvár, Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség. – 35. old. 1
299
jobbágyaikat a Perényi családtag Ugocsa megyei Zarbabon és Hodorliget nevű erdeire, amit még most is uralnak, s Alsógerécén lakó jobbágyát megkötözve elvitték, fogságban tartották.1 Még az 1478-as év vége előtt újra meggyűlt a baja a Csarnavodai testvérekkel. Ismét két erdejét elfoglalták, jobbágyait megverték, 223 disznaját elhajtották, azokat az embereket, akik saját disznójukat legeltették, és akiktől tized címén több mint 400 disznót kaphatott volna elkergették, ezzel 400 aranyforint kárt okozva Perényi Jánosnak.2 Lassan azonban elcsitult közöttük az imént említett viszály, hiszen 1479. augusztus 3.-án azt olvashatjuk, hogy az ellenségeskedést megszüntették.3 De ezen a napon nem csak ezzel a családdal kötött békességet, hanem számos nemessel s azok jobbágyaival.4 Rendeződni látszódtak a dolgok a Perényi család és a vidék nemessége között. Főleg azért, mert Mátyás király halála után II. Ulászló elhalmozta a Perényi családot kegyelmével.5 A Drágfiakra azzal mérték a végső vereséget, amikor Ulászló 1498. május 28.-án hozott rendelete értelmében az Ugocsa megyei ispáni tisztet elvette tőlük és Perényi Gábornak adta. 6 Végül, 1471 óta tartó hosszú pereskedés után –amin Perényi János több alkalommal meg sem jelent, ekkora már azonban halott–, 1498. november 5.-én Nyaláb várát és uradalmát7 a Perényi családnak és örököseinek adományozzák új adomány címen, örökjogon.8 Összegezve tehát ki kell emelnünk, hogy a Perényi família bekerülése Ugocsa vármegyébe maradandó gazdasági, társadalmi és politikai változásokat okozott. Úgy Szőlősre, mint Nyaláb várra jó hatással volt Perényi Péter igazgatása az előtte a Szász vajda utódainak köszönhető szürke és zsarnoki idők után. Azonban Perényi Péter halálát követően minden megváltozott, Zsigmond király 1437-ben bekövetkezett halála pedig csak még tovább rontott a helyzeten. Az utódok nem vigyázták meg a birtokokat, zálogba adták, rettegésben tartották a népet és rossz hírük járt mindenfelé. Több éven keresztül kérdéses volt Nyaláb vár és tartozékainak jövője, ugyanis dőre életet éltek az örökösök. A nemességnek –főként az Ujhelyi és Csarnavodai családnak– okozott károk, eszetlen gaztettek, rossz fényt vetettek az ősi, mindig is nagy becsben
Tringli István. A Perényi család levéltára 1222-1526. – Budapest, Magyar Országos Levéltár. – 278–279. old.; C. Tóth Norbert. Ugocsa megye hatóságának oklevelei (1290 1526). – Budapest, Magyar Országos Levéltár. – 63. old. 2 Tringli István. A Perényi család levéltára 1222-1526. – Budapest, Magyar Országos Levéltár. – 279–281. old. 3 I. m. – 283. old. 4 I. m. – 284. old. 5 Komáromy András. Ugocsa vármegye a történelemben. – Ungvár, Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség. – 35. old. 6 Tringli István. A Perényi család levéltára 1222-1526. – Budapest, Magyar Országos Levéltár. –329. old. 7 I.m. – 329. old. 8 I.m. – 332. old.; DL 71070. 1
300
tartott család presztízsére. S a sors fintora, vagy az élet igazsága, hogy nem maradtak büntetlenül az elkövetett gonoszságok, csupán Ulászló királynak köszönhették, hogy újra kegyesen bántak velük, s elfedték a régi kihágásokat. A XVI. századra a Perényi család ismét visszanyerte dicső és korlátlan hatalmát a kicsiny Ugocsa vármegyében. Felhasznált forrás- és irodalomjegyzék I. Források 1. MOL DL 70742. – 1405-03-08 Eredeti – Zsigmond király 2. MOL DL 71068. – 1402-06-25 Eredeti – Leleszi konvent 3. MOL DL 71070. – 1498-11-18 Eredeti – Ulászló király 4. C. Tóth Norbert. Ugocsa megye hatóságának oklevelei (1290–1526). – Budapest, 2006. – 126 o. 5. Mályusz Elemér. Zsigmondkori oklevéltár II. (1400–1410): Első rész (1400–1406) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 3.). – Budapest, 1956. – 658 o. 6. Szentpétery Imre. Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Regesta regum stirpis Arpadianae critico diplomatica. II. kötet. 1. Füzet 1255-1272. – Budapest, 1943.– 196 o. 7. Tringli István. A Perényi család levéltára 1222–1526 (A Magyar Országos Levéltár Kiadványai II. Forráskiadványok 44.). – Budapest: Magyar Országos Levéltár, 2008. – 509 o. II. Monográfiák, cikkek, segédkiadványok 8. C. Tóth Norbert. Szász vajda utódainak felemelkedése és bukása. Erdélyi Tudományos füzetek. –Kolozsvár, 2012. – 135–166. o. 9. Csánki Dezső. Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. – Budapest: História Antik Könyvesház Kiadó, 2011. – 789 o. 10. Komáromy András. Nyalábvár és uradalma. Századok. 1894. – 492–519. old. 11. Komáromy András. Ugocsa vármegye a történelemben. Válogatott írások. – Ungvár: Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség, 2001. – 180 o. 12. Szabó István. Ugocsa megye. – Budapest–Beregszász: Mandátum kiadó, Hatodik Síp Alapítvány, 1994. – 268 o. 13. Zubánics László. Pereli-e még ezt a hont más. – Ungvár – Budapest: Intermix kiadó, 2010. – 260. o. Summary This work takes up the most patinated and the most determining family in Ugocsa county – the Perényi. This noble family’s entry to the county caused significant economic and social changes. We analyze the Perényi’s expansion lines, their lordships and those leading by the help of archival documents in the course of research. Furthermore we touch upon the unpleasantnesses between the Perényi family and the squirearchy, respectively these consequences. Keywords: Ugocsa county, Perényi family, lordship, expansion, pledge, squirearchy, conflicts, causes.
301
VAJDA NIKOLETT Szent István király egyházalapítása Géza nagyfejedelem halálát követően fia, Vajk örökölte a trónt. Apja Géza fejedelem, anyja pedig az erdélyi Gyula vezér leánya Sarolta volt. A krónikáink igen valószinű följegyzései szerint, Esztergomban, 969-ben.1 Születésekor a türk eredetű pogány Vajk nevet kapta, mivel a mainzi érsek által a magyarok számára küldött térítő, Brúnó püspök ekkor már nem tartózkodott a Kárpát-medencében.2 A nagyobb István legendára támaszkodó egyházi hagyomány szerint Vajk Szent Adalbert prágai püspöktől nyerte el a kereszténységben az István nevet valamint a püspök gondoskodott a fiú keresztény szellemű taníttatásáról. Névadója az első keresztény vértanú, István volt, vagy éppen Géza keresztségben kapott nevét örökölte (Sztephanosz, magyarul István). E legenda szerint amikor Vajk felserdült, apja összehívta az ország főembereit, valamint a vitézeket, és utódául fogadtatta el velük Istvánt. Fia házastársául a bajor herceg lányát, a vallásos légkörben nevelkedett Gizellát választotta. Ennek a násznak fontos külpolitikai jelentősége is volt: a bajor kolonizálás kelet felé terjeszkedve Ostarrichi (a mai Ausztria) megalapításával beleütközött a magyar gyepüket védő határőrökbe, s a német - római császárhoz fűződő jó magyar kapcsolat ellenére Civakodó Henrik bajor herceggel igen feszültté vált a fejedelem viszonya. A herceg halála ( 995) után az ifjabb Henrik herceg hajlott a békére, így Gizella, aki nővéréhez hasonlóan apáca szeretett volna lenni, Magyarországra jött. A bajor házassággal együtt járó politikai jó viszony egy időre biztosította a nyugati határokat, Gizella mély vallásossága pedig a fejedelmi majd a királyi udvar, ezáltal pedig az uralkodó elit kereszténnyé válását segítette elő. A Gizella kíséretében Magyarországra érkező lovagok csakhamar létfontosságú segítséget adtak Istvánnak.3 Géza fejedelem halála után Koppány somogyi vezér fellázadt az új fejedelem ellen. A keleti népek szokása, a levirátus szerint az elhalt családfő utóda mindig a felnőtt férfirokona, aki a vagyonnal, valamint a hatalommal együtt megörökli az elhunyt feleségét is. 4 Koppány is magának követelte Géza özvegyét, a magyarság feletti főhatalommal együtt, ezért ostrom alá vette Veszprém várát. István összegyűjtötte seregét, s megindult Koppány ellen. Testőrségének parancsnokságát Hontra és Pázmányra, serege vezérletét Vencelinre bízta. Egy újonnan felvetődött, tarthatatlan nézettel szemben seregének parancsnokai nem szláv, hanem német Pór Antal. Szent István király. – Bp. : Szent István Társulat Kiadó, 1871. – 19. o. Kristó Gyula, Makk Ferenc, Almási Tibor, Bertényi Iván, Draskóczy István. A magyar középkor története. – Bp.: Pannonica, 2005. – 93. o. 3 Kristó Gyula. Magyarország története 895- 1301. – Bp.: Osiris kiadó, 2003. – 89. o. 4 Bertényi Iván, Gyapay Gábor. Magyarország rövid története. – Bp.: Maecenes Könyvkiadó, 1992. – 44. o. 1 2
302
anyanyelvűek voltak. István seregében a német lovagokon és kíséretükön kívül ott találjuk a mellé állott törzsek fegyvereseit, valamint a varég – orosz, besenyő és egyéb segédcsapatokat. István harcosai Veszprém közelében ütköztek meg a Koppány saját törzséből, valamint a Géza és István uralmával elégedetlen más törzsekből, nemzetségekből toborzódott sereggel. István „modernebb” serege győzött a csatában, a megölt Koppány testét felnégyelték, majd barbár intő példaként négy vár, Győr, Veszprém, Esztergom és Gyulafehérvár kapujára tűzték ki.1 Koppány legyőzését követően István szükségesnek látta kinyilvánítani: keresztény királyként akar uralkodni népe felett. 1001. január 1-jén – vagy 1000. december 25- én, a pontos időpont nem ismert királlyá koronáztatta magát. A kortárs német történetíró
Theotmar
merseburgi püspök, aki a német római császári udvarból szerezte információit, azt írja, hogy III. Ottó (983 – 1002) „császári kegyelméből és biztatására Vajk országában püspökségeket állítva fel, elfogadta a koronát és az áldást”. A XII. század legelején, a Hartvik püspök által írt Szent István- legenda szerint Asztrik ( Anastasius ) püspök a pápától kérte és kapta meg István számára azt a koronát, amelyet II. Szilveszter pápa ( 987 – 1003 ) eredetileg a lengyelek fejedelmének szánt. A pápa örömmel fogadta a követeket, s nemcsak koronát küldött, de egy kettős keresztet is, jelezvén, hogy Istvánt nemzete térítő apostolának tekinti.2 A korona, mint szimbólum a korabeliek számára a teljes azonosulást jelentette a kereszténységgel. A nyugati koronázási szertartásokban az uralkodó a koronázás által a püspöki hivatás részerévé vált, s a korona eredetileg pontosan ezt az átváltozást, a kormányzó személy új minőségét jelképezte. A keresztény királyságot megalapítani szándékozó István előtt természetesen nem volt ismeretlen a jelvény értelme. Ezt egészíthette ki a lándzsa ajándék, amely szintén fontos hatalmi jelvény volt. A korona egy abroncskorona volt, amelynek ábrázolását a székesfehérvári egyháznak adományozott egykori miseruhán – a később koronázási palástnak átalakított szertartási kelléken – ma is láthatjuk.3 A paláston István idealizált képmását díszítő fejék azonban nem hozható kapcsolatba a ma is meglévő Szent Koronával. (A Rómából kapott korona nem maradt fenn.) A Szent Koronát két részből, egy alsó – görög feliratú, az 1070-es évekből származó – koronából és egy felső, úgynevezett latin koronából állították össze a XII. század végén. A többi koronázási felségjelvény, a jogar, az országalma és a kard későbbi keletű. Egyedül a palást István kori, ám ez is a koronázás után, 1031-ban készült.4
1
U.o. 45. o. Zubánics László. „Perli-e még ezt a hont más?” – Ungvár – Budapest: Intermix Kiadó, 2010. – 117. o. 3 Szabó Péter. A magyar állam születése. – Bp.: Nemzeti Tankönyvkiadó, 1999. – 13. o. 2
4
Deér József. Pogány magyarság, keresztény magyarság. – Bp.: Holnap Kiadó, 1993 – 181. o. 303
Történész körökben sok vita folyt arról, hogy a császár vagy a pápa adományozta-e a koronát. Mivel Hartvik legendáját III. Ince pápa ( 1198 – 1216) első királyunk hivatalos életrajzának tekintette, az (Aserik név hibás olvasata révén) Asztrik által a pápától hozott korona története már a középkorban elterjedt Magyarországon, s ma is ez él a köztudatban. A közelmúltban arra is történtek kísérletek, hogy így próbálják felvázolni a kérdést: István a koronát a császárral szemben kérte és kapta – a pápától. Politikatörténeti szempontból nincs nagy jelentősége annak, vajon II. Szilveszter pápa vagy III. Ottó császár küldte-e a koronát, hiszen az ezredforduló táján még híre sem volt a pápa és a császár háromnegyed évszázaddal később kibontakozott küzdelmének. Az 1000. évét, az első és második évezred fordulóját, mindketten békés egyetértésben töltötték Rómában. István politikai bölcsességére és ügyességére vall, hogy a császár részéről ekkoriban megmutatkozó, egész Európára kiterjedő felsőbbségi igényekkel szemben is meg tudta őrizni országa függetlenségét, s miközben államszervező tevékenységében német mintákat is átvett, az egyházszervezés során a pápával egyetértésben járt el, s ugyanakkor nem került hűbéri alávetettségbe egyik hatalommal szemben sem. Koppány után István hamarosan szembekerült másik rokonával, az erdélyi Gyulával is. A Gyulafehérvárott székelő Gyula maga is keresztény volt, s miután az ő kezében voltak az akkoriban nélkülözhetetlen sóbányák és az országnak a besenyőkkel szemben stratégiailag fontos keleti területei, különállását István nem tűrhette. Gyula ellenállás nélkül meghódolt, és mint megtért rokon bocsánatot nyert. A következő ellenfél, Ajtony, a Maros – Al- Duna vidékét tartotta hatalmában. Székhelye Marosvár volt, amelyet legyőzése után Csanád foglalt el. Nemcsak az erdélyi só behozatali vonala vezetett át az általa ellenőrzött területen, hanem a stratégiailag ugyancsak fontos déli határ közelsége is fontossá tette István számára, hogy megszerezze Ajtony birtokait. Ajtony a bizánciakkal lépett szövetségre. Bár megkeresztelkedett, „a keresztény hitben nem volt tökéletes” – hét feleséget tartott. Az ellene küldött sereg vezérletét a király Csanádra bízta, de rajta kívül Gyula is részt vett a döntő csatában. Ajtony elesett, országrésze István kezére jutott.1 A koronázással István főpapi jogokat is szerzett, és arra is jogot nyert, hogy püspökségeket alapítson.2 Ugyanakkor István már koronázása előtt hozzálátott a magyar egyházszervezet kiépítéséhez. István pápai jóváhagyással - eredetileg tizenkét püspöki szék felállítását tervezte. Uralkodása alatt végül is nyolc püspökséget hozott létre. Ezek közül az
1
Pór Antal. Szent István király. – Bp. : Szent István Társulat Kiadó, 187. – 56. o.
2
Magyar Kódex I. Az Árpádok világa. – Bp.: Kossuth Kiadó, 1999. – 36. o. 304
esztergomi lett a rangelső, mert az egyház ősi szokása szerint az érseki széket az uralkodó székhelyére kellett helyezni. Az esztergomi érseket különleges előjogok illették meg. Az ő kiváltsága volt a király koronázása. Szent István püspökség- alapításainak első szakaszában azokon a területeken szervezett püspökségeket, amelyeket szilárdan a kezében tartott. Az uralmán kívül eső országrész – Erdély és az Ajtony részhatalmához tartozó Marosvidék – a bizánci egyház fennhatósága alá tartozó püspökség területe volt. Gyula erdélyi tartományának elfoglalása után azonban az „erdőn túli” tájon is latin püspökség alakult. Erre az időszakra esik a kalocsai püspöki szék érseki rangra emelése, ami arra utal, hogy Kalocsa – Esztergom mellett – a keresztény királyság egyik legfontosabb központja volt, s a térítésben is stratégiai szerepet játszott. Így legkésőbb 1010-re hét püspökség: a veszprémi, az esztergomi, a győri, a pécsi, az erdélyi, az egri és a kalocsai már bizonyára létezett. Ezek után már csak az Ajtony szállásterületén alakult csanádi püspökségről állíthatjuk kellő megalapozottsággal, hogy István kori egyházmegye.1 A király valamennyi püspökség esetében arról is gondoskodott, hogy megteremtse az egyházszervezet alapjául szolgáló plébániahálózatot. Az újonnan alapított egyházakat István bőkezűen ellátta földbirtokokkal, s törvényben írta elő az egyházi tized (dézsma) megfizetésének kötelezettségét, miként a templomépítést és a templomba járást is. Az egyház létalapját a tizedjövedelem vagyis a termés 1/10 része jelentette, amelynek szedését a király elrendelte. Az egyházi vagyont és tekintélyt növelték továbbá azok a földterületek, amelyekkel a király az általa alapított püspökségeket, székeskáptalanokat, a püspökök mellett működő papi tanácsadó testületeket és monostorokat javadalmazta. Így az egyházi vagyonhoz tartozó szilárd földtulajdonok rendszere mutatta föl először Magyarországon azt az uradalmi szervezetet, amely az emberek, állatok birtoklásához szokott magyarság számára a föld birtoklásának fontosságát hangsúlyozta.2 Megjegyzendő valamint, hogy Somogy tizedeit egyik püspökségének sem adományozta el István, ezeket a pannonhalmi apátság szedte be saját fenntartására. A korai püspökségek alapítása párhuzamosan folyt a vármegyék, várispánságok szervezésével. Egy- egy püspök területi illetékessége (egyházmegyéje) általában több megyére is kiterjedt. A megyék élén főesperesek álltak. István korában a főesperességek (legkorábbi forrásainkban az élükön álló papokat még csak esperesnek mondják) szinte kivétel nélkül a megyehatárokat követték. Ez később annyiban módosult, hogy egyes, nagy kiterjedésű
1
Berend T. Iván, Hanák Péter, Siklós András, Varga János, Vörös Antal. Magyarország története. I. kötet. – Bp.:
Gondolat kiadó, 1964 – 435.o. 2
Deér József. Pogány magyarság, keresztény magyarság. – Bp.: Holnap Kiadó, 1993 – 225. o. 305
vármegyék területén további főesperességeket szerveztek, illetve olykor egyes elkülönült területeket, királyi magángazdaságokat, erdőispánságokat is önálló főesperességekké alakíthattak. Másrészt a vármegyék határai eltolódhattak, amit nem mindig követett a főesperességek határainak hasonló mozgása. A püspöki székesegyházakon kívül az ispáni székhelyeken is keresztelő egyházakat építettek. Ezek papjainak a megyeispánnal együtt kellett felügyelniük a vasárnapi munkaszünet megtartását és szorgalmazni a misehallgatást. (István törvényei a betegek és tűzőrzők kivételével a vasárnaponkénti misehallgatást mindenki számára kötelezővé tették.) A püspök a főesperesek révén felügyelte az egyház papjait is, akik a tényleges lelkipásztori tevékenységet végezték.1 István király törvénye a papok munkájáról így szólt: „Tudjátok meg testvérek valamennyien, hogy a pap mindnyájatoknál többet dolgozik. Közületek ugyanis mindenki csak a saját munkáját végzi, ő pedig mind a magáét, mind az összesekét. És azért, miképpen ő mindnyájatokért, úgy ti is mindnyájan őérte a legnagyobb buzgalommal tartoztok dolgozni olyannyira, hogy ha szükség lenne rá, életeteket is feláldozzátok érte.”2 A templomlátogatáshoz a híveknek olykor hosszú utat kellett megtenniük, hiszen István élete alkonyán hozott (II.) törvénye még csak minden tíz falu számára írja elő a templomépítést.3 Az Árpádok dinasztiája különleges kapcsolatot ápolt a székesfehérvári prépostsággal. A fehérvári egyházat Szent István Szűz Mária tiszteltére alapította, és saját kápolnájának tekintette. Ezért kivette a területileg illetékes veszprémi püspökség fennhatósága alól. A székesfehérvári bazilika felszereléséről egyedül a király gondoskodott. Itt őrizték a királyi jelvényeket és a kincstárat. Fehérvár az Árpádok szakrális központjává vált, koronázó- és temetkezőhely is volt.4 Az egyházszervezésben kiemelt helyet kapott Pannonhalma bencés apátsága. „Ezért Isten szent egyháza és a mi híveink valamennyien, a mostaniak és jövendőbeliek, tudják meg, hogy a Pannónia hegyén lévő Szent Márton-monostornak az apátja, Anasztáz közbenjárására, tanácsára és beleegyezésével ugyanezen monostornak olyan kiváltságot engedélyeztünk, amilyent Monte Cassino Szent Benedek monostora kapott.”5
1
Kristó Gyula, Makk Ferenc, Almási Tibor, Bertényi Iván, Draskóczy István. A magyar középkor története. – Bp.:
Pannonica, 2005. – 118. o. 2
Szent István király dekrétumainak első könyve // Corpus Juris Hungarici.Magyar törvénytár (1000-1526).
[Elektronikus forrás].–Hozzáférés helye: http://mek.oszk.hu/01300/01396/html/01.htm#2 3
Kristó Gyula. Magyarország története 895- 1301. – Bp.: Osiris
4
Györffy György. István király és műve. – Bp.: Gondolat Könyvkiadó, 1977. – 352. o.
5
kiadó, 2003. – 91. o.
A Pannonhalmi monostor kiváltságlevele (1001/1002), (Fordította: Érszegi Géza) // Szent István és az
államalapítás. (Szerk.: Veszprémi László) – Bp.: Osiris Kiadó, 2002. – 17. o. 306
Ez az itáliai Montecassinót tekintette anyaapátságának, s el is érte, hogy ugyanazon szabadságok birtokába jusson. A pannonhalmi apát nem volt egyetlen megyéspüspöknek sem alávetve, a szerzeteseknek apátválasztási joguk volt, népeiket menetesítették az ispán és a királyi tisztségviselők joghatósága alól. Az apát egyházi ügyekben az esztergomi érsek alá tartozott, peres ügyeiben a király ítélkezett. Ezeket a kiváltságokat Pannonhalma a falai közt végzett tanító- nevelő munkával hálálta meg a királynak. Az apátság az egyházi utánpótlás központja lett. A püspökségek kebelében megalakult káptalani iskolák mellett itt tanultak a térítő és prédikáló élethivatásra készülő fiatal magyar papnövendékek, s az apátság falai közt felhalmozott szellemi tőke révén ez a kolostor lett a korai magyar írásbeliség és általában a művelődés talán legfontosabb szellemi központja. A kultúra terjesztésében Pannonhalmán kívül szerepet játszott a Nyitra melletti Zoboron alapított, valamint a pécsváradi bencés kolostor és a zalavári apátság.1 Az István kori magyar térítés és hitélet neves alakjai: a cseh udvarból érkező Radla, szerzetesi nevén Sebestyén, a már említett Domonkos érsek és Asztrik apát, aki 988-ban érkezett Magyarországra és ő volt a pécsváradi bencés monostor vezetője, valamint a Velencéből Magyarországra érkezett Gellért püspök. István király neve alatt tíz oklevélszöveg maradt ránk. Ezek többsége XIII – XVII. századi hamisítvány, egy részük azonban őriz XI. századi elemeket. Mindössze négy hiteles oklevél köthető István korához: a veszprémvölgyi és a pannonhalmi alapítólevél, a pécsi püspökség alapítólevele és a veszprémi püspökség oklevele. Ezeket az okleveleket III. Ottó kancelláriájából – a német császár 1002. január 23-án bekövetkezett halála után – Magyarországra telepedett írnokok készítették. Kézírás – utánzása alapján elkülöníthető Heribert C munkássága, aki a későbbi másolatában ránk maradt pannonhalmi alapítólevelet fogalmazta és jellegzetes díszbetűivel az utókorra hagyományozta István király gondolatait.2 István és Gizella házasságából feltehetően több gyermek született, egyes elméletek szerint két fiú és három lány. A két fiút név szerint is ismerjük. Egyikük Ottó, másikuk – akit 1083-ban szentté avattak és később Imre néven tiszteltek – a Henrik nevet viselte. Ottó még nyilván III. Ottó császár életében, tehát 1002 előtt született, míg Henrik talán 1007-ben, akkor, mikor már Gizella testvére – Szent Henrik – ült a trónon. Ottó bizonyára fiatalon meghalt, így utódlás szempontjából Henrik maradt az uralkodópár egyetlen reménysége.3 Így neveltetésére is
1
Kristó Gyula. Magyarország története 895- 1301. – Bp.: Osiris Kiadó, 2003 – 107. o.
2
Deér József. Pogány magyarság, keresztény magyarság. – Bp.: Holnap Kiadó, 1993. – 238. o.
3
Berend T. Iván, Hanák Péter, Siklós András, Varga János, Vörös Antal. Magyarország története. I. kötet. – Bp.:
Gondolat kiadó, 1964 – 443.o. 307
nagy gondot fordítottak, a velencei Gellért is foglalkozott a trónörökös tanításával, István pedig az Intelmekben foglalta össze fia számára a jó király teendőit: I. A katolikus hit megőrzéséről II. Az egyházi rend becsben tartásáról III. A főpapoknak kijáró tiszteletről IV. A főemberek és vitézek tiszteletéről V. Az igaz ítélet és a türelem gyakorlásáról VI. A vendégek befogadásáról és gyámolításáról VII. A tanács súlyáról VIII. A fiak kövessék az elődöket IX. Az imádság megtartásáról X. A kegyességről és az irgalmasságról, valamint a többi erényről „Illik pedig, hogy odaadó figyelemmel hallgatván eszedbe vésd apád parancsait, az Isteni bölcsesség intelme szerint, mely Salamon szájából szól: Hallgass, fiam, atyád intelmére, S ne vedd semmibe anyád tanítását!... Hallgasd hát meg, fiam, fogadd el szavaimat, Akkor nagy lesz száma életed éveinek.”1 István király fiához, Imre herceghez, s közvetve minden utódához intézett erkölcstanító Intelmeinek első fejezeteit annak a kérdésnek szentelte, miként kell a királynak az egyházhoz, az egyháziakhoz viszonyulnia, milyen türelemmel kell a népet az egyházba térítenie. 2 Imre szülei ki is házasították, ám mikor 1031-ben vadászat közben egy vadkan halálra sebezte, minden remény elveszett arra, hogy István egyenes ágon adja tovább királyi címét – „Midőn tehát a szentséges atya fiának át akarta adni a kormányzás gondját és az országlás terhét, Szent Imre herceg hirtelen halállal halt el. Siratta őt Szent István király és egész Magyarország vigasztalhatatlan, nagy sírással.”3 E szörnyű csapás beteggé tette a királyt, és az csak tetézte
1
István király Intelmei Imre herceghez (1031 előtt), (Fordította: Kurcz Ágnes) // Árpád-kori legendák és
Intelmek. Szentek a magyar középkorból. I. kötet. – Bp.: Osiris Kiadó., 2004. – 47-48. o. 2 3
Magyar Kódex I. Az Árpádok világa. – Bp.: Kossuth Kiadó, 1999. – 291. o.
Képes Krónika (részlet), (Fordította és a szövegmagyarázatokat összeállította: Geréb László) – Bp.: Szépirodalmi 308
fájdalmát, hogy közvetlen rokonai között senkit nem látott alkalmasnak, hogy örökébe lépjen és keresztény hitben megtartsa az országot. Apja testvérének fiai, Vazul és Szár László jöhettek számításba, azonban László még mindig pogány hiten volt, Vazul pedig bizánci rítusú keresztény volt. Választása végül lánytestvérének fiára, Orseolo Péterre esett, aki már az 1020as évektől kezdve a magyar királyi udvarban élt, mert az Orseolo-család ellen fellázadtak a velenceiek, így Péter anyjával és húgával együtt István udvarába menekült. István döntése Vazulból elégedetlenséget váltott ki és kevéssel 1031 előtt merényletet követett el István ellen. István nem ítélte halálra a lázadó Vazult, de uralkodásra alkalmatlanná tette azzal, hogy megvakíttatta és fülébe forró ólmot öntetett. Vazul fiait, Leventét, Andrást és Bélát pedig száműzte az országból. Gizella és a trónra jelölt Péter között feszült viszony alakult ki, aminek feltehetően az volt az oka, hogy Gizella anyai fájdalma féltékenységbe csapott át fia elvesztése felett. István a kettejük között kialakult viszonyt szomorúan szemlélte és mindent megtett, hogy összebékítse őket, de ezek a próbálkozások nem jártak sikerrel.1 Élete vége felé még egy merényletet kíséreltek meg ellene. A forrás arról számol be, hogy a palota négy főembere látván a meggyengült királyt megpróbálták megölni Istvánt, ám mikor az alvó király mellé lopakodtak, a kard a földre hullott és a király felébredt. Büntetésül a király megvakíttatta őket és „bűnös karjukat” levágatta. Élete végén még egyszer megmutatta, hogy képes erős kézzel irányítani az országot: a békés szándékkal Magyarországra érkező besenyők ellen erőszakkal fellépő határvédőkre szabott ki példás büntetést, kettesével köttette fel őket szerte az országban.2 István 1038. augusztus 15-én halt meg, holttestét az általa emeltetett székesfehérvári bazilikában helyezték örök nyugalomra. Haláláról a Képes Krónika a következőképpen ír: Szent István Király meghal, eltemetik Fehérvárott. „A szentséggel és kegyelemmel teljes Szent István király azután országlásának negyvenhatodik évében, a Boldogságos, mindenkoron Szűz Mária mennybemenetelének napján kiragadtatott e hitvány világból és a szent angyalok társaságába került. Eltemették a fehérvári bazilikában, amelyet ő maga építtetett Isten szentséges anyja, a mindenkoron szűz Mária tiszteletére. Sok jel és csoda történt ott e Szent
Könyvkiadó, 1978. – 77. o. 1
Nemeskürty István. Mi magyarok. Történelmünk ezerszáz éve. – Bp.: Akadémiai kiadó,1968. – 29.
o. 2
Bertényi Iván, Gyapay Gábor. Magyarország rövid története. – Bp.: Maecenes Könyvkiadó, 1992 – 50. o. 309
István király érdemeinek közbenjárására, a mi Urunk Jézus Krisztus dicsőségére és magasztalására, aki áldott legyen örökkön örökké, ámen.”1 István, az első magyar király történelmünk egyik legnagyobb és legkiemelkedőbb alakja. Folytatta apja, Géza politikáját a kereszténység terjesztésével kapcsolatban valamint ő maga is buzgó elszántsággal igyekezett hívő keresztény életmódot folytatni, amivel példát tudott mutatni utódai és népei számára is. Azonban kíméletlenül leszámolt mindenkivel, aki ellenmondott politikájának. Államának alapjaként létrehozta a vármegyerendszert és a katolikus egyház szervezetét. Hatalmát erősítették az által kiadott törvénykönyvek valamint fiához, Imre herceghez intézett Intelmek című írása. István király a magyar történelem egyik meghatározó személye, aki napjaikban is rendkívüli tiszteletnek és megbecsülésnek örvend a magyarság körében. Források: 1. A Pannonhalmi monostor kiváltságlevele (1001/1002), (Fordította: Érszegi Géza) //Szent István és az államalapítás. (Szerk.: Veszprémi László) – Bp.: Osiris Kiadó, 2002. – 17-19. old. 2. István király Intelmei Imre herceghez (1031 előtt), (Fordította: Kurcz Ágnes) //Árpádkori legendák és Intelmek. Szentek a magyar középkorból. I. kötet. – Bp.: Osiris Kiadó., 2004. – 47-55. old. 3. Képes Krónika (részlet), (Fordította és a szövegmagyarázatokat összeállította: Geréb László) – Bp.: Szépirodalmi Könyvkiadó, 1978. – 213. old. 4. Szent István király dekrétumainak első könyve // Corpus Juris Hungarici.Magyar törvénytár (1000-1526). [Elektronikus forrás].–Hozzáférés helye: http://mek.oszk.hu/01300/01396/html/01.htm#2 II. Szakirodalmak, monográfiák, segédkiadványok: 5. Bertényi Iván, Gyapay Gábor. Magyarország rövid története. – Bp.: Maecenes Könyvkiadó, 1992 – 657. o. 6. Berend T. Iván, Hanák Péter, Siklós András, Varga János, Vörös Antal. Magyarország története. I. kötet. – Bp.: Gondolat kiadó, 1964 – 626.o. 7. Deér József. Pogány magyarság, keresztény magyarság. – Bp.: Holnap Kiadó, 1993 – 271. o. 8. Györffy György. István király és műve. – Bp.: Gondolat Könyvkiadó, 1977 – 377. o. 9. Kristó Gyula. Magyarország története 895- 1301. – Bp.: Osiris Kiadó, 2003 – 316. o. 10. Kristó Gyula, Makk Ferenc, Almási Tibor, Bertényi Iván, Draskóczy István. A magyar középkor története. – Bp.: Pannonica, 2005 – 392. old. 11. Magyar Kódex I. Az Árpádok világa. – Bp.: Kossuth Kiadó, 1999 – 437. old. 12. Nemeskürty István. Mi magyarok. Történelmünk ezerszáz éve. – Bp.: Akadémiai kiadó,1968. – 496. old. 13. Pór Antal. Szent István király. – Bp. : Szent István Társulat Kiadó, 1871 – 152. o. 14. Szabó Péter. A magyar állam születése. – Bp.: Nemzeti Tankönyvkiadó, 1999 – 196. o. 15. Zubánics László. Perli-e még ezt a hont más? – Ungvár: Intermix kiadó, 2010. – 260.o Képes Krónika (részlet), (Fordította és a szövegmagyarázatokat összeállította: Geréb László) – Bp.: Szépirodalmi Könyvkiadó, 1978. – 78. o.
1
310
Резюме Середньовіччя характеризується як дуже барвистий, цікавий і різноманітний період в історії Європи, зокрема Угорщини. У державі великого князя Геза переходу до прийняття нової християнської релігії. Діяльність князя продовжив його син Іштван. Король Іштван вважав свою силу як дар даний Богом, і це яскраво відображається у вступній частині його першого правового кодексу та в грамотах виданих ним. Прийняте на західну схему християнство перетворило Угорщину в християнське королівство. Ключові слова: середньовіччя, християнство, Угорщина, королівство, Король Іштван.
VASS SZABINA A Szovjetunió hatása a II. világháború utáni nemzetiségi politika alakulására a keleti blokk országaiban. A málenkij robot, s annak visszatükröződése Tudományos vezető: Kiss Éva professzor A II. világháború befejeződése hatalmas területi, politikai gazdasági és etnikai változásokat eredményezett Európa életében. A győztes államok, akárcsak az 1918-as évet követően, most is általános dominanciára tettek szert, a háború során a németek által megszállt országok kárpótlást, a vétkesek megbüntetését követelték. A Szovjetunió Kelet- és Közép Európa „felszabadítójává” vált, nagyhatalommá, mely ezt követően jogot formált az e területek nagy része fölötti ellenőrzésre és politikai iránymutatásra. 1945-től kezdődően a kommunizmus ideológiája hatalmas lendülettel kezdett terjedni, s teret hódítani a bizonytalan, s politikailag instabil közép-európai országokban. Sorra alakultak a kommunista pártok, s a befolyásuk alá tartozó közéleti területek is egyre szélesedtek. A szovjet kommunista párt a politikai irányvonal útmutatója lett ez államok számára, a sztálini ideológia magvai a társadalmi-politikai élet minden területén széleskörben kerültek terjesztésre. A Szovjetunió Kelet- és Közép-Európa fölötti dominanciára törekedett. Hatalmának fitogtatásaként, s mert a II. világháborút követően Magyarország, mint Németország „utolsó csatlósa” világszerte bűnösként volt elkönyvelve, az 1944. december 22-i 0060-as számú rendeletében kimondta az ország elsősorban német vezetéknevű lakosságának (17 és 45 év közötti férfiak és 18–30 év közötti nők) az elhurcolását. Romeltakarítás és a háború pusztításai után való takarítás, s a némiképpeni újjáépítés volt a meghirdetett feladat, melyre a magyar polgári lakosság jelentős részének „málenykij robot”-ját kívánta igénybe venni a bevonuló szovjet katonaság. A kiadott rendelet értelmében: „ … Minden német származású munkaképes személy mozgósítandó és jelentkezni tartozik, a férfiak 17-évtől, a nők 18-30 éves korig. … 311
Mindazok, akik kivonják magukat a mozgósítás alól, a háborús törvények szerint felelősségre vonatnak – hadbíróság fog felettük ítélni. Ugyancsak szigorú megtorlásban részesülnek a családtagjaik és a bűntársaik is…”.1 A mozgósítások Magyarország csaknem minden területére kiterjedtek, az elhurcoltak száma a 2002-ig napvilágra került dokumentumok alapján összességében 130898 főre tehető. A kollektív bűnösség elvére támaszkodva elsősorban a német hangzású vezetéknevekkel rendelkező embereket vették számba, de gyakori toborzási eljárás volt, hogy falragaszokon, hirdetménytáblákon, kisdobos által kidoboltatva közölték, hogy az emberek agyonlövés terhe mellett, 3-7 napi élelemmel, 2 váltás fehérneművel, kézi szerszámokkal kötelesek jelentkezni a községi/városi elöljáróságnál. Az így elhurcolt emberek között így nem csak férfiak, de gyermekek, lányok, asszonyok, többgyermekes anyák, fiatalok és idősek is voltak.2 A „kis munka” sok esetben akár öt évig tartó kemény fizikai munkavégzést is jelenthetett a Szovjetunió valamely iparvidékén. A világháború következtében a szovjet Oroszország egyaránt hatalmas gazdasági és népességbeli veszteségeket szenvedett, s emellett a kor egyik, hanem legnagyobb hadseregének fenntartási költségei is rá hárultak. E terhek nyomása alatt Sztálin praktikusnak látta az ingyenes, hadifogolymunka igénybe vételét, indokoltnak látta, hogy jóvátétel címén, a romok eltakarításában és az ipari termelés újbóli megindításában való segítség ürügyén elhurcolja a magyar embereket. 3 Emellett viszont az akció etnikai alapon való népirtásnak is tekinthető, ugyanis a szovjet vezető céljai között az újjáépítésen túl a bűnösnek bélyegzett nemzetek önkényes megbüntetésének vágya is meghúzódott a háttérben. E cél már 1943-ban megfogalmazódott mind a főtitkár, mind a külügyminiszter elképzeléseiben, s a többi nagyhatalmat is ennek jogosságáról igyekeztek meggyőzni. V. Molotov 1943. június 7-én a következőket írta Sir A. C. Kerr moszkvai brit nagykövethez intézett levelében: „A szovjet kormány úgy véli, hogy azért a fegyveres segítségért, melyet Magyarország Németországnak nyújtott ... a felelősséget nemcsak a magyar kormánynak kell viselnie, hanem kisebb vagy nagyobb mértékben a magyar népnek is.” 4
Miklósi Károly. Málenkij robot 1945-1947. Holocaust orosz módra. - Szerzői kiadás, 2003.-24. o. Dupka György. A kollektív bűnösség elvének alkalmazása a kárpátaljai magyarokkal és németekkel szemben, a 4. Ukrán Front Katonai Tanácsa határozatainak végrehajtása az NKVD-jelentések tükrében, 1944–1946 (Doktori (PhD) értekezés).–Budapest, 2014.–38-39. o. 3 Bognár Zalán. Malenkij robot, avagy a polgári lakosság tömeges elhurcolása Magyarországról szovjetunióbeli kényszermunkára 1944/45-ben, különös tekintettel a németként deportáltakra // Dr. Bognár Zalán (szerk.). Malenkij robot. „Egyetlen bűnünk a származásunk volt...". Német és magyar polgári lakosok deportálása „Malenkij robot"-ra a sztálini lágerekbe1944/45-1955. – Pécs, 2009.–23-25. o. 4 V. Molotovnak, a Szovjetunió külügyi népbiztosának levele Sir A. C. Kerrhez, a moszkvai brit nagykövethez.– Moszkva, 1943. június 7. // Juhász Gyula: Magyar-brit titkos tárgyalások 1943-ban. – Budapest: Kossuth Könyvkiadó, 1978. – 158-159.o. 1 2
312
Ennek megfelelően a Szovjetunióbeli munkára behívott emberek három csoportra voltak bonthatóak: hadifogoly kiegészítés, etnikai alapon való behívás és németként való internálás. Az elhurcolásokból a világháború után az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság kötelékébe kerülő Kárpátalja sem maradt ki, sőt egyike volt a leginkább érintett vidékeknek. Itt Iván Turjanica, a Kárpátontúli Ukrajna Kommunista Pártjának megszervezője javasolja november 14-én a 4. Ukrán Front Katonai Tanácsának „a kárpátaljai nép bizalmát nem élvező személyek ideiglenes izolálása''-t, amit az e napon jóvá is hagyott. A 0036. számú parancs így rendelkezik: „…Össze kell írni mindazokat a 18-50 éves korú német és magyar nemzetiségű hadköteles személyeket, akik jelenleg a felszabadított Kárpátontúli Ukrajna területén élnek, valamint a magyar rendőrség és csendőrség hivatalnokait és alkalmazottait, akik a felszabadított Kárpátontúli Ukrajna területén tartózkodnak. ... A felszabadított Kárpátontúli Ukrajna területén élő német és magyar nemzetiségű hadköteles személyeket külön osztagokban, listák szerint, konvoj alatt hadifogoly-gyűjtőhelyekre kell irányítani.”1 S e gyűjtőhely szerepét töltötte be Szolyva, a kárpátaljai magyarság XX. századi Golgotájaként emlegetett tábor. A falvakban három napos helyreállítási munkálatok végzésére készültek az összegyűlt 18-50 év közötti férfiak, a városokban pedig a szovjet katonák által megszállt területeken való szabad átjárást biztosító igazolásaik átvétele céljából jelentek meg az emberek–– tudjuk meg Varga V. Sz. ungvári lakos visszaemlékezéséből.2 Ilyen dokumentum kiadásáról viszont szó sem volt, a szovjet propaganda okosan kitalált csele volt ez csupán. Az etnikai alapon való internálás világos bizonyítéka, s a fenti parancsnak való pontos elégtétel, hogy a megjelent férfiakat nemzeti hovatartozás szerint osztályozták, s a magukat szlováknak vagy ruszinnak valló, s e nyelvek valamelyikét kicsit is ismerő személyt szabadon bocsájtották. A többiekre viszont éveken át tartó kemény, viszontagságos munka várt, embertelen körülmények között sínylődve. Az eddigi helytörténeti kutatások 30-40 ezer lágerbe hurcolt férfit számlálnak, melynek nagyobb része magyar, kisebb német nemzetiségű volt. Őket először gyalogszerrel Szolyvára vezényelték, majd néhány hét, hónap után a Sztarij Szamborban lévő átmeneti-elosztó lágerbe kerültek, ahonnan a túlélők később a Szovjetunió belső területeire szállíttattak. Ellátásuk és életkörülményeik, higiéniás viszonyaik nagyon rosszak voltak, melynek következtében fertőző
Dupka György-Alekszej Korszun. A „malenykij robot" dokumentumokban. – Ungvár-Budapest: Intermix Kiadó, 1997.-72-73. o. 2 Dupka György. „Népünk temetője: Szolyva”. Kárpát-medencei magyarság kegyhelye. A szolyvai gyűjtőtábor történetéből 1944-1945.– Ungvár: KMMI Füzetek VI., 2009.–7. o. 1
313
betegségek ütötték fel fejüket a rabok között, s jelelntősen megtizedelték azok számát.1 A nehéz fizikai munka, rossz táplálkozás és életkörülmények következtében legyengült az egészségügyi állapotuk és a velük szemben tanúsított embertelen bánásmód hatalmasra növelte az elhalálozási arányukat. A fennálló hatalom mégsem tett jelentős engedményeket, a kenyéradag nem növekedett, s ezzel párhuzamosan az elvégzendő munka mennyisége sem csökkent. Nagy László viski lakos így emlékezik vissza a szolyvai lágerre: „...a láger képe már kívülről is elrettentő volt. Fokozta a döbbenetet, hogy kapunyitáskor először egy hullákkal megrakott nagy teherkocsi jött ki, mi utána indultunk befelé. A látvány belülről még rettenetesebb volt. A drótkerítésen belül dühöngött a flekktífusz. Naponta 2-3 kocsi halottat szállítottak el. Az elhelyezés is embertelennek volt mondható. 8-10 000 embert zsúfoltak össze aránylag kis területen. Az emberek, mivel le voltak gyengülve, hullottak, mint a legyek. Nem egyet a láger végén lévő pöcegödörből húztak ki.2" A kommunisták ezen intézkedése meghozta az eredményt Kárpátalján. November 26án Munkácson sor került a Zakarpatszka Ukrajna Néptanácsának ülésétre, amelyen az immáron kizárólag a kommunista rendszer híveiből álló tanács közfelkiáltással, egyhangúlag kimondta a Csehszlovákiától való elszakadást, és a Szovjetunióhoz, vagyis a forma kedvéért SzovjetUkrajnához való csatlakozást.3A magyar és német férfiak nem akadályozták meg a határozat létrejöttét, nem szálltak szembe annak rendelkezésével, hiszen nagyrészük ekkor már távol volt hazájától. Kárpátalja a nép „szabad akaratából”, „legitim” módon csatlakozott az USzSzK-hoz. A Szovjetunió rendelkezésével megtörte a magyar és német etnikum erejét, s tekintélyt parancsolt önmagának. Gátat vetett és megelőzte a kisebbségi nemzetiségek esetlegesen feléledhető a rendszerrel szembeni véleményének kinyilvánítását. Egypártrendszert épített ki, s egy-, a kommunista akarat felsőbbségét juttatta érvényre a nemzetiségek megfélemlítése által. A Szovjetunió tehát negatívan viszonyult a nemzetiségek ügyéhez, lehetséges ellenséget, a rendszer ellen lázadókat látott bennük, s ennek megfelelően is viselkedett velük szemben.1945-re pedig már megvoltak az ehhez szükséges, a kisebbségek megfélemlítésében eredményesnek bizonyuló módszerek, melyek már sokezer ember életén teszteltettek. A világháború vége, a gyarapodó szovjet területek és a kommunisták térnyerése Európa sok államában, csak tovább növelte a teret, melyen hatalmuk fitogtatásaként a nekik tetsző hatalmi Dupka György. „Népünk temetője: Szolyva”. Kárpát-medencei magyarság kegyhelye. A szolyvai gyűjtőtábor történetéből 1944-1945.– Ungvár: KMMI Füzetek VI., 2009.–18-22. o. 2 Nagy László: Deportálásom - fogságom - története. //: Szabolcs-Szatmári Szemle 1990/3.379. o. 3 Bognár Zalán. Malenkij robot, avagy a polgári lakosság tömeges elhurcolása Magyarországról szovjetunióbeli kényszermunkára 1944/45-ben, különös tekintettel a németként deportáltakra // Dr. Bognár Zalán (szerk.). Malenkij robot. „Egyetlen bűnünk a származásunk volt...". Német és magyar polgári lakosok deportálása „Malenkij robot"-ra a sztálini lágerekbe1944/45-1955. – Pécs, 2009. – 35-36. o. 1
314
rendszer elfogadására nevelték a lakosságot. Így vagy úgy… S ebben a magyar embereken, mint bűnös nemzet tagjain való elégtétel kiemelt helyre került. Nem véletlen, hogy Klement Gottwald a CSKP főtitkára, a feltétlen Moszkva-hű politikus fejéből pattant ki a csehszlovák-magyar lakosságcsere gondolata is az ezországbani emigrációjának az ideje alatt. Nem kellett újat kitalálnia, mindössze merítenie a Szovjetunió jól bevált módszereiből, s ehhez megfelelő alapot szolgáltatott az országában megszülető, s egyre nagyobb teret hódító nemzetállam megteremtésének eszméje, melyben a magyar és német kisebbséget nem látták szívesen. Alapul véve tehát Sztálin államának a nemzetiségekkel szemben már sikereket elért módszereit, a malenkij robot csehszlovákiai változataként életre hívták a csehországi kényszermunkára hurcolást, s a nemzetiségek végleges felszámolása érdekében a háborús bűnösként való megbélyegzést és kitelepítést találták ki. E rendelkezések a Kassai-kormányprogram és a Benes-dekrétumok formájában emelkedtek törvényerőre. A határozatok törvényes keretbe rendezve foglalnak állást a nemzetállam megalakítása mellett, s a nemzetek egyenlősége ellen. A 16 pontból álló kormányprogram első része érdekes módon úgy fogalmaz, hogy az újonnan alakult ideiglenes kormány feladatának tekinti az ország a hitleri csapatoktól való felszabadítását, s hogy „megtegye az első lépéseket nemzeteink új, boldogabb életének megteremtéséhez a felszabadított hazában”1. Ugyanakkor nem sokkal később a megteremteni kívánt széleskörű demokrácia kapcsán már csupán a cseh és szlovák nemzetek egyenlőségét említik, s hogy végképp tisztává váljon a kép a következőkben a rendelet szövege így szól: „A cseheknek és szlovákoknak a német és magyar kisebbséggel kapcsolatos szörnyűséges tapasztalatai… a megújított Csehszlovákiát mély és végleges beavatkozásra kényszerítik.” 2 Ez teljes mértékben ellent mond a fent idézett a nemzeteknek ígért boldogabb élet tervének, s elég alaposan körvonalazza, hogy a csehszlovák kormány nemcsak, hogy nem tekinti magával egyenrangú nemzetnek a magyar és német kisebbséget, de megvádolva Csehszlovákia elárulásával,
a
kollektív
bűnösség
elvével
megbélyegezve
megtorló
intézkedések
foganatosítását szándékozik végrehajtani ellenük. E tervek a későbbiekben a kormányprogram 5., 8., 11. és 15. pontjaiban fogalmazódnak meg konkrétan. A rendelkezés szövege érthetően kimondja a német és magyar nemzetiségű lakosságnak az állampolgárságuktól, s a közigazgatásban betöltött tisztségeiktől való megfosztását, földbirtokaik és másnemű vagyonuk
Kassai kormányprogram: Az új csehszlovák kormány, a csehek és szlovákok Nemzeti Frontja kormányának programja Kassa, 1945. április 5. In. Felvidéki magyarok kitelepítése és deportálása 1945–1948 között. Szöveggyűjtemény a korszák tanulmányozásához. (szerk.: Rabi Lenke) Kecskés László Társaság 2014.-53. old 2 Uo. 57. old. 1
315
elkobzását, s nemzetiségi iskoláik bezárását. Állampolgárságukat csak azok tarthatják meg, akik „már München előtt aktív küzdelmet folytattak Henlein és a magyar irredenta pártok ellen a Csehszlovák Köztársaság érdekében, s akiket München és március 15-e után a német és a magyar államhatalom üldözött, bebörtönzött vagy koncentrációs táborba juttatott ellenálló magatartásuk és rendszerellenes küzdelmük, valamint a Csehszlovák Köztársaság iránti hűségük miatt.”1 Ez pedig nem mondható különösképp jellemzőnek sem a magyar, sem a német kisebbség polgáraira. A kormányprogram egy külön kategóriát alakított ki az ún. háborús bűnösökkel való bánásmód kapcsán, melynek értelmében a vétkesnek vélt személyeket azonnali hatállyal ártalmatlanná teszik, bíróság elé állítják és átadják az illetékes bizottságoknak az ítélet meghozatalára, s megtartotta a korábbi megállapodásokban már szereplő az 1938 után betelepülők kitiltására irányuló rendeletét is.2 Ez a cikkely konkrétan a nemzetállam kialakítását szolgálja, okot szolgáltat a vétkesnek bélyegzett magyarok és németek elüldözésére, egy „jobb”, egy megbízhatóbb Csehszlovákia kiépítésére irányul. A kormányprogram közzétételét követően elnöki dekrétumok, nemzetgyűlési törvények és SZNT-rendeletek sokasága biztosította az áprilisban kiadott rendeletek hiánynélküli végrehajtását, melyek következtében gyakorlatilag törvényen kívüli helyzetbe kényszerítették a magyar és német lakosságot. Az csehszlovák állampolgárság elvesztése, a vagyonelkobzások, a magyar egyesületek feloszlatása, a köz-, majd magánalkalmazottak elbocsátása állásaikból, nyugdíjak és szociális ellátmányok megvonása, a magyarok kizárása az egyetemekről és főiskolákról, a politikai választójog megvonása, a magyar iskolák bezárása, a magyar könyvek és újságok kiadásának és a magyar nyelv használatának betiltása a közéletben élhetetlen körülményeket teremtettek a „demokratikus” Csehszlovákia nem szláv kisebbségeinek. A málenkij robot csehszlovákiai változataként a magyar nemzetiségű férfilakosságot csehországi munkaszolgálatra gyűjtötték össze. Az erre vonatkozó tervet a kormány már 1945. május 4-i és 7-i kassai ülésein is tárgyalta, bár ekkoriban mindössze általános, önkéntességen alapuló segítségnyújtásról volt szó a munkaerőhiánnyal küzdő cseh „testvérek” számára. Az ez ügyben érintett férfi lakosság számát nemsokára a nemzeti államba beilleszthetetlen kisebbségiekre korlátozták, s célja elérése érdekében a „demokratikus” Csehszlovákia a kényszerítő módszerek bevezetése mellett döntött. Ezt azért látták szükségesnek, mert
1
Uo. 57. old Szarka László: A kollektív bűnösség elve a szlovákiai magyar kisebbséget sújtó jogszabályokban 1944 és 1949 között. // Szarka László, Tóth Ágnes (szerk): Jogfosztó szabályok Csehszlovákiában 1944-1949. Elnöki dekrétumok, törvények, rendeletek, szerződések. MTA Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézet Kecskés László Társaság, Komárom 2005. 24. o 2
316
véleményük szerint a munkahelyükről elbocsátott magyarok és németek „munkakerülők, s aki nem dolgozik, ne is egyék” elv alapján hosszabb ideig tartó közmunkára kell őket kirendelni.1 E kijelentés ellentmondásossága abban rejlik, hogy a kormány munkakerülőknek nevezi e nemzeteket, pedig néhány hónappal korábban épp saját rendelete fosztotta meg őket az állásaiktól. De az ilyenfajta munkakerülést a kormány nem saját határozata következményének, mint inkább a „kártevők” személyiségéből adódó negatív jelenségnek tudja be, s ezáltal lehetőséget kreál további, a magyarságot negatívan érintő intézkedések foganatosítására. S hogy milyennyire is bűnösöknek és kártevőknek tekintik az újjáalakult országban a németeket és magyarokat jól mutatja a Nemzetvédelmi Minisztérium kijelentése, mely szerint e kisebbségek „a feltétel nélkül kapitulált nemzetek tagjai, nem védi őket sem belföldi, sem külföldi jogi norma”.2 Akkor hát, miért ne szolgálhatnák a Csehszlovák állam épülését? Azt szolgálták. Annak előmozdítása végett szállítottak Csehországba több mint 43,5 ezer embert, legfőképpen a komáromi, dunaszerdahelyi, érsekújvári, párkányi, lévai, rimaszombati járásokból. Vagyonuk közkézre került, megtiltották az elidegenítést vagy elajándékozást. A betelepíteni kívánt magyarországi szlovák lakosság jövendő vagyonát alapozták meg belőle. A létrejött helyzetet látva az itthon maradott, ámde jogaikat elvesztő lakosságnak két lehetősége maradt: vállalni az elnyomást, eltűrni a jogfosztást és várni a már a levegőben lógó kitelepítést, vagy nemzeti hovatartozását megtagadva szlováknak vallani magát. Mindkét változatra akadt példa. A reszlovakizáltak számát a történészek 400 ezer körül becsülik, az ki/áttelepítés pontos aránya vitatott, a fennmaradó dokumentumok kb. 76-89 ezer főben határozzák meg az érintettek számát.3 A bűnösnek bélyegzett nemzetiségek ellen irányuló, a szovjet példából eredő intézkedéseket foganatosított Jugoszlávia is a világháborút követően a visszacsatolt Bácska, Muraköz, Muravidék, Dél-Baranya, Bánát és Szerémség vidékén. Tito partizánjai itt 1944. október 7-én kezdték meg a „felszabadítást”, s miután céljukat elérték, a többi közép- és keleteurópai országhoz a kommunista rendszer minél hatékonyabb kiépítésén kezdtek munkálkodni, annak megszokott rendjével és alappilléreivel. Ezek egyik legfontosabbika itt is a fennálló rendszerrel szembefordulók likvidálása, a bűnösnek ítélt néprétegek megbüntetése volt. Sztálinnal ellentétben Tito sosem adott ki közvetlen parancsot a tömeges gyilkolásra, viszont
Vadkerty Katalin: A deportálások. A szlovákiai magyarok csehországi kényszermunkája (1945-1948). – Pozsony: Kalligram.– 20. o. 2 Uo. 20. old. 3 Vadkerty Katalin. Reszlovakizáció. – Pozsony: Kalligram Könyvkiadó, 1993. –136. o. 1
317
nem is tett semmit annak megfékezésére, sőt engedélyezte és bátorította a kezdeményezőket. A megtorlások hivatalos oka a revansvétel volt a szerbeket1941 és 1944 között ért igazságtalan vérengzések miatt, a háttérben viszont tagadhatatlanul ott lapult a kommunista ideológia lehetséges ellenfelei ellen irányuló elpusztítani kívánó szándék, s az etnikai sokszínűség folytán problémát jelentő politikai hatalom megszilárdításának vágya, melyet a nem délszláv lakosság etnikai közösségeinek csökkentése által láttak megvalósíthatónak.1 S ennek megfelelően nem kíméltek senkit, akiben a kommunizmus lehetséges ellenségét vélték felfedezni. Feketelistára kerültek a hivatali tisztviselők, jobboldali pártok, a magyar közösségek vezetői, tanárok, papok, s gyakorlatilag bárki, aki ellen akár egy feljelentés is érkezett. Abból pedig nem volt hiány. Mindennapossá váltak a rablások, garázdaságok, büntetlen gyilkosságok. A valamilyen megtorló intézkedés folytán megüresedő magyar, ill. német polgári házakba a délszláv etnikum tagjai telepedtek, s mindez a kisebbségi etnikum megbontásának céljából. A szovjet és csehszlovák példától le nem maradva magyar és német lakosokat sokhelyütt kényszermunkára kötelezték, ami a 16 és 50 év közötti férfi lakosság további megtizedelését jelentette. A partizánok megtorló akcióinak folytán a térség etnikai összetétele jelentős változáson ment át. Csehszlovákiához hasonlóan itt is nagymértékben csökkent a nem szláv etnikumok aránya, az áldozatok száma egyes történészek szerint a 20 ezer főt is elérte.2 A II. világháborút követően a Szovjetunió hatalma jelentős mértékben növekedett. Ehhez nagymértékben hozzájárult a befolyási övezetébe került államok ekkor még csak alakulóban levő politikai berendezkedése, s az általánosan elkönyvelt „háborús bűnös” és „utolsó csatlós” kifejezések meghonosodása a köztudatban. Európát nagy veszteségek érték, s ezért felelősöket keresett. Rendet akart teremteni, s a vétkeseket megbüntetni. A Szovjetunió a „felszabadítást” követően példaként kezdett szolgálni a bizonytalan közép- és kelet-európai országok számára nemcsak politikai tekintetben, de a nemkívánt etnikumokkal szembeni harc során is. Ennek folytán az öregkontinens „felszabadított” keleti része mégsem vált szabaddá, a kommunista politika, a Sztálin fejében megfogalmazódó kegyetlen népirtások végrehajtója lett. A szovjet irányvonal meghatározóan hatott sok ország politikai berendezkedésére, ám ezzel, a számtalan ártatlan ember halálán és meghurcolásán alapuló hatással senki sem büszkélkedhet. Források: A bosszú: a jugoszláv kommunista partizánok magyarellenes atrocitásai a Délvidéken - 1944-1945.Elektronikus változat.- Hozzáférés módja: http://konfliktuskutato.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=313:a-bosszu-a-jugoszlavkommunista-partizanok-magyarellenes-atrocitasai-a-delvideken-1944-1945&catid=39:dka-hatter&Itemid=203 2 15-20 ezer magyar vesztette életét a délvidéki vérengzés idején.- Elektronikus változat.- Hozzáférés módja: http://richpoi.com/cikkek/tudomany/15-20-ezer-magyar-vesztette-eletet-a-delvideki-verengzes-idejen.html 1
318
1. Dupka György-Alekszej Korszun: A „malenykij robot" dokumentumokban. Ungvár-Budapest, Intermix Kiadó, 1997.-164 o. 2. Kassai kormányprogram: Az új csehszlovák kormány, a csehek és szlovákok Nemzeti Frontja kormányának programja Kassa, 1945. április 5. // Felvidéki magyarok kitelepítése és deportálása 1945–1948 között. Szöveggyűjtemény a korszák tanulmányozásához. (szerk.: Rabi Lenke) Kecskés László Társaság, 2014.–53-63. o. 3. Nagy László: Deportálásom - fogságom - története. //: Szabolcs-Szatmári Szemle 1990/3.379. o. 4. V. Molotovnak, a Szovjetunió külügyi népbiztosának levele Sir A. C. Kerrhez, a moszkvai brit nagykövethez.– Moszkva, 1943. június 7. // Juhász Gyula: Magyar-brit titkos tárgyalások 1943-ban. – Budapest: Kossuth Könyvkiadó, 1978. – 158-159.o. Felhasznált irodalom: 1. Bognár Zalán. Malenkij robot, avagy a polgári lakosság tömeges elhurcolása Magyarországról szovjetunióbeli kényszermunkára 1944/45-ben, különös tekintettel a németként deportáltakra // Dr. Bognár Zalán (szerk.). Malenkij robot. „Egyetlen bűnünk a származásunk volt...". Német és magyar polgári lakosok deportálása „Malenkij robot"-ra a sztálini lágerekbe1944/45-1955. – Pécs, 2009. – 526 o. 2. Dupka György. „Népünk temetője: Szolyva”. Kárpát-medencei magyarság kegyhelye. A szolyvai gyűjtőtábor történetéből 1944-1945.– Ungvár: KMMI Füzetek VI., 2009.–7.–53 o. 3. Dupka György. A kollektív bűnösség elvének alkalmazása a kárpátaljai magyarokkal és németekkel szemben, a 4. Ukrán Front Katonai Tanácsa határozatainak végrehajtása az NKVD-jelentések tükrében, 1944–1946 (Doktori (PhD) értekezés).–Budapest, 2014.–429 o. 4. Miklósi Károly. Málenkij robot 1945-1947. Holocaust orosz módra.- Szerzői kiadás, 2003.-24. o. 5. Szarka László. A kollektív bűnösség elve a szlovákiai magyar kisebbséget sújtó jogszabályokban 1944 és 1949 között. // Szarka László, Tóth Ágnes (szerk): Jogfosztó szabályok Csehszlovákiában 1944-1949. Elnöki dekrétumok, törvények, rendeletek, szerződések. – Komárom: MTA Etnikai – Nemzeti Kisebbségkutató Intézet Kecskés László Társaság, 2005. 24. old.–7-37. o. 6. Vadkerty Katalin. Reszlovakizáció. – Pozsony: Kalligram Könyvkiadó, 1993. – 209 o. 7. Vadkerty Katalin. A deportálások. A szlovákiai magyarok csehországi kényszermunkája (1945-1948).– Pozsony: Kalligram, 1996. – 197 o. 8. A bosszú: a jugoszláv kommunista partizánok magyarellenes atrocitásai a Délvidéken 1944-1945.-Elektronikus változat.Hozzáférés módja: http://konfliktuskutato.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=313:a-bosszu-ajugoszlav-kommunista-partizanok-magyarellenes-atrocitasai-a-delvideken-19441945&catid=39:dka-hatter&Itemid=203 9. 15-20 ezer magyar vesztette életét a délvidéki vérengzés idején.- Elektronikus változat.- Hozzáférés módja: http://richpoi.com/cikkek/tudomany/15-20-ezer-magyarvesztette-eletet-a-delvideki-verengzes-idejen.html Summary The end of II. World war brought the territorial, political, ethnic and economic changes in the life of Europe. The winning states, as well as after 1918, have gained a general dominance, the countries, what were occupied by the Germans, demanded compensation and the punish sinners. The Soviet Union has been the „liberating” of Central and Eastern Europe, has been the great power, which subsequently formed the right of control over the majority of 319
these areas and policy guidance. After 1945 the ideology of communism spread quickly. The Soviet Communist Party provides direction for this countries in the hide that unwanted sections of the population. Keyword: „little work”, clearing rubble, recruitment, genocide, forced labor, deportation, concentration camp, government program, nation-state, traitor. ZUBÁNICS LÁSZLÓ Dózsa György alakjának történelmi újszerűsége a parasztháború 500. évfordulója kapcsán A magyarországi parasztháború, illetve Dózsa György személyének “újratervezése” a felkelés kezdetének 500. évfordulója kapcsán mindenképpen időszerű, hiszen az elmúlt évszázad során nimbusza, történelmi szerepe alaposan átértékelődött. A rendszerváltozás előtt a parasztság jelképeként vésődött be a köztudatba, s valószínűleg emiatt is kopott ki onnan, miután már nem volt többé szükség forradalmi hősökre. A 500. évforduló kapcsán Szatmárnémetiben sorra kerülő szakmai tanácskozáson Pomogáts Béla irodalomtörténész így foglalta össze a tanúságokat: „Dózsa György alakjának és háborújának, majd szörnyűséges halálának és politikai-morális örökségének az értelmezése tulajdonképpen sohasem volt olyan egyértelmű, mint történelmünk más, közismert hőseié. (…) történelmi szerepének megítélése körül is folytak polémiák” 9. Ezt a polémiát látszik alátámasztani az a tény is, hogy az évforduló kapcsán a Rubicon című folyóirat hasábjain látott napvilágot Romsics Ignác történész, a Magyar Tudományos Akadémia tagja Székely Dózsa György. Haramia és/vagy népvezér? című írása 10, amelyben a szerző a parasztháború történetének és Dózsa életének rövid összefoglalása után összegzi a témával kapcsolatos, olykor egymással is vitázó kortársi benyomásokat, történészi értelmezéseket, művészi víziókat, illetve azokat a XVI. századtól napjainkig az identitáspolitikai leegyszerűsítések rendszerében mutatja be. A 2014 nyarán Temesváron megtartott előadásában maga Romsics is bevallotta, hogy ha a Dózsa Györggyel kapcsolatos tényekre szorítkozna, előadása mindösszesen 10–15 perces lehetne: „A történésznek a modern korral kapcsolatban az okoz nehézséget, hogy nagyon sok mindent tud és szelektálnia kell. Dózsa Györggyel és kortársaival, a XV–XVI. századi magyar vezetőkkel, hősökkel kapcsolatos ismereteink sokkal hiányosabbak” 8. Az 500. évforduló kapcsán a történészek megegyeztek abban, hogy a Dózsa-féle parasztlázadással kapcsolatban viszonylag kevés új anyag került elő, azok nagy részét pedig Márki Sándor és Fekete Nagy Antal feldolgozták 2. A jubileum kapcsán a kutatók feladata
320
nem maradt más, hogy azokat a „fehér foltokat” próbálják meg kitölteni, amelyek mindmáig megtalálhatóak Dózsa György életrajzában. A tankönyvekben általában az szerepel, hogy a parasztháború kiváltó oka az embertelen elnyomás volt. Azonban fontos leszögeznünk, hogy ezeket az okokat nem a mai gondolkodásunk szerint kell értelmezni. Fontos szerepet játszott a lakosság szélesebb rétegeinek vallásossága, amely a törökellenes hadjáratban egy igen jelentős kapaszkodót látott, lévén az abban részt vevő személyek haláluk után teljes bűnbocsánatban részesülhettek, vagyis elnyerhették a túlvilági életet. Azzal, hogy a nemesek megtiltották a parasztságnak a keresztes mozgalomban való részvételét, gyakorlatilag az üdvözüléshez vezető egyetlen járható utat is elzárták. Ugyancsak fontos motívumként lehet tekinteti a korabeli társadalmi egyezségre is: a nemesség adómentességét és kiváltságait annak köszönheti, hogy életével és vérével védi a hazát és a nemzetet. Amennyiben elmulasztja ezt a feladatát, vagy netán nem képes/vagy akar eleget tenni kötelezettségeinek, a nemesség elveszíti kiváltságos állapotát, s az azzal járó jogok is a parasztságra szállnak. Ennek a mozgalomnak egyik fontos katalizátora a ferences rend obszerváns ága lett, amely sikeresen elültette a tömegekben a felkelés központi gondolatát – a pápai helyett immár isteni feladatot teljesítő szent had a küldetését akadályozó "hitetlen" nemesség ellen kell, hogy küzdjön – a hitetlen török helyett. Ez a gondolatvilág szövi át Dózsa György nevezetes ceglédi beszédét is, amely sajnos a források szerint soha nem is hangzott el sem ebben a formában, sem ezen a helyszínen: „Magyar férfiak! Mi sem utálatosabb isten előtt, mint ha a semmirevaló ember hatalmaskodik embertársai felett. Nincsen is nagyobb bűn, mintha emberek, hatalmukkal visszaélve, szolgaságban tartják önnön nemzetük tagjait. (…) Meddig tűritek még ezt a gyalázatot magyarok? Kövessétek istent, ki összegyűjtött benneteket, és fegyvert adott kezetekbe! Rajta hát, támadjatok ellenségeitekre!” 1 Ha összegezni szeretnénk a parasztlázadás kiváltó okait, akkor elmondhatjuk, hogy abban a nemzetközi nagypolitika szinte véletlen eseményei éppúgy közrejátszottak, mint a magyar politikai elit belpolitikai játszmái, vagy a parasztságot sújtó folyamatok és a török birodalom belső problémái. Ami Dózsa György életét illeti, mindmáig bizonytalan a születése ideje és helye, de még a neve is. Bár Istvánffy Miklós krónikája alapján a háromszéki, dálnoki születés terjedt el, ugyanígy lehetséges a makfalvi eredet is. Egy biztos – az egykorú forrásokban Székely Györgyként (Georgius Zekel) szerepel, a Dózsa családnév csak Istvánffy Miklós nyomán lett általános. Dózsa előkelő székely lófő családból származott, ezzel is megdőlni látszott a paraszti eredete. Mindmáig nem tudjuk, hogy nézett ki, hiszen egyetlen korabeli ábrázolás, vagy leírás sem maradt fenn róla, csupán azt tudjuk, hogy erős testalkatú katonaember volt. 321
Bár életéről viszonylag keveset tudunk – a rendelkezésre álló okmányok két Székely/Dózsa György létezését is feltételezik – annál nagyobb publicitást kapott halála. A közfelfogás és a történelemkönyvek szerint Dózsa Györgyöt az emberi mivoltukból kivetkőzött urak, élükön Szapolyai János erdélyi vajdával úgy végezték ki, hogy megtüzesített vastrónra ültették, fejére izzó vaskoronát tétettek – így látjuk viszont Derkovits Gyula nevezetes Dózsalinómetszet-sorozatán is. A kivégzésnek ezzel a szörnyű módjával kapcsolatban már Márki Sándor is megjegyezte: „e l kell vetnünk az izzó trón meséjét, ...bármilyen nagy volt Dósának lelkiereje és bármily hatalmas volt fizikuma, ilyen kínzást nem viselhetett volna el.” 7. Dózsa György kivégzése 1514 júliusának közepén kerülhetett sor Temesváron, az eseményen (önként vagy erőszakkal) hatalmas tömeg jelent meg. Ennek valószínűleg pszichológiai háttere is lehetett – a nemesség így szeretett volna példát statuálni a fennálló társadalmi rend megdöntésére irányuló társadalmi mozgalom vezetőjével szemben. A meztelenre vetkőztetett Dózsát egy nagyméretű karosszékhez kötözték, majd a hóhér egy vas abroncsból készült, megtüzesített pántot helyezett az elítélt fejére. A kortárs Szerémi György ezzel kapcsolatban így írt: „Odarendeltek fáraókat (cigányokat – a szerző) szénnel és fogókkal, s ezek vasból egy koronát készítettek, nagy tűzbe tették, s fogókkal a tűzből kihúzták. Hogy már jól áttüzesedett, György fejére helyezték. Azt mondják, meg sem mozdult, hanem türelmesen elviselte. És másodszor is rá tették a szénre, hogy jó tüzes legyen, s fejére helyezték a koronát. És harmadszor szintén”12. A kivégzést rekonstruáló szakértők arra a következtetésre jutottak, hogy Dózsa György gyakorlatilag a „megkoronázást” követő percekben eszméletét vesztette, majd meghalt, ezzel is magyarázható, hogy egy hang nélkül viselte el a további kínzásokat 4. Ezt a feltételezést támasztja alá a másik kortárs, Taurinus István gyulafehérvári kanonok tudósítása is, aki arról ír, hogy a tüzes korona hatására: „…tört koponyájának bőven buggyant ki nedve, ontja ki agyvelejét füle, szája s az orr üregén át...”11. Az izzó vastrón mindenképpen legenda, hiszen egyetlen kortárs sem ír róla, így hiányzik II. (Jagelló) Ulászló magyar és cseh királynak Miksa német-római császárhoz írt leveléből is, amelyben bécsi követén keresztül tájékoztatja a parasztlázadás leveréséről: „Tudtodra adjuk, hogy Székely Györgyöt, a felkelés szerzőjét, az Apostolok Oszlásának ünnepén (július 15.) midőn Temesvárt megtámadva ostromolta, az erdélyi vajda, aki parancsunkhoz híven Erdélyből összeszedett jelentős létszámú seregével ellene vonult — megelőzve más bel- és külföldi csapatainkat, amelyeket szintén oda küldöttünk volt —, őt elfogta, megfosztva a hatalmas paraszti tömegtől, amelyet ö kényszerrel összegyűjtött. Az említett Székely Györgyöt előbb izzó vassal megkoronázták, majd pedig úgy meztelenül s összekötözött lábakkal, amikor még életben
322
volt, harcosai, akiket közönségesen hajdúknak hívnak, s akiknek a közreműködésével annyi és akkora gonoszságot vitt véghez, és akiket hol tréfásan, hol komolyan bestiáknak szokott nevezni, fogukkal tépték és falták. Végül is a holttetemet négybe vágták és bitófára függesztették. Ilyen halál vetett véget életének és kegyetlenkedéseinek” 6. Ez a történetet támasztja alá egy német szemtanú, Hohenzollern György őrgróf egy Kristóf nevű szolgája is, aki állítólag jelen volt a kivégzésnél (az őgróf hatalmas birtokokkal rendelkezett a Maros mentén). A leírás egy Németországban megjelent röpiratban látott napvilágot, amely szerint: "…megfogták őt és levetkeztették és egy magas székre ültették. Azután koronát csináltak neki vasabroncsból, azután ezt a koronát izzóvá tüzesítették és az ő fejére helyezték. És ennél a koronázásnál mintegy hatvan emberüknek táncolniok kellett előtte és mögötte a maguk módján, és ehhez még hegedővel és sípokkal is zengettek az ő módjukon. … majd azután a táncolóknak, az ő legjobb szolgáinak, nyersen kellett őt enniök; szolgái ettől vonakodtak, mire hármat vagy négyet levágtak közülük, és mikor a többiek ezt látták, tátott szájjal rávetették magukat és darabokat haraptak ki belőle. És aki nem nyelte le, azt levágták (...) és mind a vele volt népet büntetés nélkül hagyták elvonulni, hogy soha többé ne cselekedjenek az ország ellen, gonosztettükket megbocsátották...”3. Dózsa György tüzes vastrónja mindenképpen későbbi kitaláció, egészen pontosan Petőfi Sándor nevéhez kapcsolódik, aki „A nép nevében” című versében kapcsolta Dózsa személyéhez ezt a motívumot: „Nem hallottátok Dózsa György hirét? / Izzó vastrónon őt elégetétek, / De szellemét a tűz nem égeté meg, / Mert az maga tűz; ugy vigyázzatok: / Ismét pusztíthat e láng rajtatok!” A kortárs Heltai Gáspár krónikájában mind a nemességet, mind Bakócz Tamás érseket, mind pedig magát a királyt felelőssé teszi az eseményekért: „Látván ezt az Tamás, az esztergomi érsek (…) a pápától búlcsóleveleket kére, és azokkal kijövén, erősen predikáltatja vala a búlcsót a barátok által a község közett, és bűntől kénytől ódozák vala mindazokat, kik felkelnének, és a hadba mennének a törökek ellen. (…) A község látván, hogy a nemesek közül nem jőne senki melléjek, így választának magoknak hadnagyokat (…) És úgy kezdik űzni, verni, vágni, nyásolni a nemeseket. (…) És Szapolyai János (…) mindjárt népet gyűte, és megütközék a községgel, a keresztesekkel, és megveré őket Magyarországban, annak utána Temesvárnál…”5. Ugyanakkor meglepő, hogy a vezetők kivetelével jelentősebb leszámolásra nem került sor a parasztság körében. Többnyire maguk a földesuraik vették védelmükbe a parasztjaikat, hiszen a közvélekedéssel ellentétben a Dózsa-féle parasztháború sok mindenben eltért az
323
Európa más térségeiben tapasztaltaktól, így többek között abban is, hogy a felkelésben igen jelentős számú kis- és középnemes is harcolt jobbágyaik oldalán. A gazdasági körülmények együttes, drasztikus romlása, illetve a fokozódó kül- és belpolitikai feszültség vezetett oda, hogy a törökellenes hadjárat végül véres felkeléssé fajult. A történész felelőssége, hogy megállapítsa – ennek a harcnak a kirobbantásában mindkét fél (a nemesség és a parasztság) egyaránt felelős. A parasztháború leverésével kapcsolatban az európai szakirodalom megjegyzi, hogy az 1514. évi törvények eltörölték a jobbágyok szabad költözködési jogát, s ezzel kezdetét vette a „második jobbágyrendszer” kialakulása. A valósághoz tartozik azonban, hogy azok a jobbágyok azonban, akik a felkelésben nem vettek részt, megtarthatták költözési szabadságukat. De maguk a drákóinak nevezett szigorú intézkedések sem valósulhattak meg, mert maguk a földesurak akadályozták meg, hogy parasztjaikat elítéljék. A költözési tilalmat később feloldották: 1531-ben I. (Szapolyai) János, 1547-ben I. (Habsburg) Ferdinánd király újra engedélyezték a parasztok szabad költözését.
Jegyzetek: 1. Dózsa György ceglédi beszéde. Elektronikus forrás // Elérhetőség: http://www.okm.gov.hu/letolt/retorika/ab/szoveg/szov/dozsa.htm 2. E. Kovács Péter. Dózsa György 1514–2014. // Magyar Tudomány – 2014 – Elektronikus forrás // Elérhetőség: http://www.matud.iif.hu/2015/01/10.htm 3. Geréb László. A magyar parasztháborúk irodalma, 1437–1514. – Budapest, 1950 – 107. old. 4. Hámori Péter. Dózsa György két élete és két halála. Elektronikus forrás // Elérhetőség: http://www.hitelfolyoirat.hu/sites/default/files/pdf/02-hamori.pdf 5. Heltai Gáspár. Krónika a magyaroknak dolgairól. // Magyar Helikon. – 1981 – http://mek.oszk.hu/06400/06417/html/heltaiga0070001.html 6. Karácsonyi János. Egykorú tudósítások az 1514-iki pórlázadásról. //Történelemi Tár –1891 – 337-340 old. 7. Márki Sándor. Dósa György. – Budapest: Atheaneum Kiadó, 1913. – 535 old. Elektronikus forrás // Elérhetőség: http://mek.niif.hu/05800/05803/html/index.htm 8. Pataki Zoltán. Dózsa Györgyről, tények és „belelátások”, művészeti ábrázolások tükrében. Elektronikus forrás // Elérhetőség: http://www.nyugatijelen.com/jelenido/dozsa_gyorgyrol_tenyek_es_belelatasok_muveszeti_ab razolasok_tukreben.php 9. Pomogáts Béla. Dózsa György alakja a magyar irodalomban. A Dózsa György vezette parasztfelkelés 500. évfordulójára // Nyelvünk és Kultúránk. 2014.05.03. Elektronikus forrás // Elérhetőség: http://www.mnyknt.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=1520:dozsagyoergy-alakja-a-magyar-koelteszetben&catid=41:nyek-cikkek&Itemid=68 10. Romsics Ignác: Székely Dózsa György. Haramia és/vagy népvezér? // Rubicon történelmi folyóirat – 2014 – 3. sz. – Elektronikus forrás // Elérhetőség: http://www.rubicon.hu/romsics_ignac_szekely_dozsa_gyorgy_haramia_es_vagy_nepvezer/1/ 1/0 324
11. Stephanus Taurinus Olomucensis. Stauromachia id est Cruciatorum Servile Bellum (szerk. Juhász László). – Budapest: Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, 1944. – 89 old. Elektronikus forrás // Elérhetőség: http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tkt/regi-magyar-irodalmi1/ch14.html 12. Szerémi György. Magyarország romlásáról. – Budapest: Magyar Helikon, 1961. – 318 old. – http://adattar.vmmi.org/fejezetek/765/01_szeremi_gyorgy_emlekirataibol.pdf Felhasznált irodalom: 1. Acsády Ignác. A magyar jobbágyság története. – Budapest: Szikra Kiadó, 1948. – 444. old. 2. Barta Gábor. Keresztesek áldott népe. – Budapest: Móra Könyvkiadó, 1977. – 223. old. 3. Bibliográfia a hazai parasztlázadások verses és elbeszélő irodalmához (XV-XVIII. század) Geréb László. – Budapest: Szabó Ervin Könyvtár, 1949. – 27 old. – http://mek.oszk.hu/10600/10682/ 4. Erdélyi Gabriella A Dózsa-felkelés arcai: tabuk és emlékezet 1514 mítoszaiban. // Történelmi Szemle – 2009 – 51 – 461–480. old – Elektronikus forrás // Elérhetőség: http://www.tti.hu/images/kiadvanyok/folyoiratok/tsz/tsz2009-4/461-480_erdelyi.pdf 5. Féja Géza. Dózsa György. – Budapest: Mefhosz Könyvkiadó, 1939 – 243. old. 6. Fekete, Nagy Antonius, Victor Kenéz, Ladislaus Solymosi, Geisa Érszegi, eds. Monumenta rusticorum in Hungaria rebellium anno MDXIV. Akadémiai Kiadó: Budapest. 1979. – 727. old. – http://library.hungaricana.hu/hu/view/MolDigiLib_MOLkiadv2_12/?pg=0&zoom=h&layout= s 7. Fraknói Vilmos. Erdődi Bakócz Tamás élete. – Budapest, 1889. – 220. old. http://mek.oszk.hu/05700/05734/html/01.htm 8. Iványi Béla. Oklevelek az 1514. évi pórlázadás történetéhez (1514-1515) // Történelmi Tár. – 1904. – 218-239. old. 9. Komáromy András. A Dózsa-lázadás történelméhez (1514-1516)// Történelmi Tár. – 1897 – 487-495. old. 10. Komáromy András. A Dózsa-lázadás történelméhez.//”Verecke híres útján jöttem én…” (összeállította és a jegyzeteket írta Zubánics László). – Ungvár-Budapest: Intermix Kiadó, 2010. – 37. old. 11. Márki Sándor. Dósa György és forradalma. – Budapest: Ráth Mór, 1883. – 216 old. 12. Szűcs Jenő (1974): Ferences ellenzéki áramlat a magyar parasztháború és reformáció hátterében. // Irodalomtudományi Közlemények – 1974 – 4 – 409-435. old. Elektronikus forrás // Elérhetőség: http://epa.oszk.hu/00000/00001/00288/pdf/itk_EPA00001_1974_04_409-435.pdf Pезюмe В науковій роботі вивчаємо передумови, хід та придушення селянського повстання під керівництвом Дєрдя Довжі. Намагаємося дати нову трактовку цього історичного процесу, який у свою чергу став одним з передумов втрати незалежності Угорського королівства після 1526 р. Ключові слова: Довжа, селяни, повстання, дворянство, страта.
325
FIZIKA ÉS MATEMATIKA TANSZÉK
ІМРЕ ЮЛІЙ Методичні особливості вивчення основ теорії ймовірностів класах загальноосвітніх шкіл Постановка проблеми. Оскільки оточуючий нас світ є стохастичним за своєю природою, а статистико-ймовірнісні методи дослідження почали активно застосовувати не лише для дослідження природничо-математичних проблем, а й проблем суспільнополітичного життя, то зміст Державного стандарту базової і повної середньої освіти було доповнено новою змістовою лінією «Елементи комбінаторики, статистики та теорії ймовірностей». Отже, одним з основних завдань реалізації змісту освітньої галузі «Математика» в основній і старшій школі є формування уявлень про математичну статистику і теорію ймовірностей як науку про випадкові події та їх ймовірності, забезпечення знань і вмінь, достатніх для моделювання реальних стохастичних процесів і явищ в їх окремих проявах. Тож цей змістовий компонент виступає інтеграційним чинником, пов’язуючи відомості з різних галузей знань та сприяючи створенню природничо-наукової картини світу. Ідею впровадження відомостей про цей розділ математики в зміст шкільної освіти наполегливо відстоювали Б. В. Гнеденко, А. М. Колмогоров, А. В. Скороход, М. Й. та ін. Базовими поняттями теорії ймовірностей є поняття випадкової події та її ймовірності. Метою статті є аналіз дотримання наступності у розвитку змісту та обсягу поняття ймовірності випадкової події в контексті можливостей для реалізації міжпредметних зв’язків та розв’язування прикладних задач. Лише дотримання цих двох останніх умов дає змогу реалізувати компетентнісні засади Державного стандарту і навчальних програм.Також метою статті є розробити методичні рекомендації щодо вивчення елементів теорії ймовірностів класах загальноосвітніх шкіл.
326
Основна частина. Вивчення теорії ймовірностей вимагає від кожного учня великих зусиль і чималого часу. Отримані при цьому навички навчальної праці дозволяє випускникам школи у їх подальшому життєвому шляху ефективно опановувати навичками виконання інших видів праці і з належним розумінням ставиться до того, що гарне виконання будьякої роботи вимагає значних зусиль і відповідальності. Вивчення теорії ймовірностей сприяє розвитку в учнів спостережливості, уваги і зосередженості, ініціативи та наполегливості. Все це має велике значення для формування їх характеру. Незважаючи на те, що теорія ймовірностей є важливим розділом шкільної математики, навчальної та математичної літератури дуже мало. Навчальна література різко поділяється на дві категорії: книги доступні лише читачеві з солідною математичної підготовкою і книги, які вивчають предмет на інтуїтивному рівні. Аналіз змісту навчально-методичної літератури (журналів "Квант", "Математика в школі", газети "Математика" додатку до газети "1вересня") показує, що питаннями викладання теорії ймовірностей приділяється в школі вкрай недостатньо уваги. Все вище сказане приводить до проблеми розробки методики навчання теоретикоімовірнісним питань в школі. Статистико-ймовірнісна
компетентність
входить
до
предметно-галузевих
математичних компетентностей поряд з процедурною і технологічною. Її своєчасна сформованість є однією з передумов успішної соціалізації юної особистості в сучасному суспільстві, оскільки статистико-ймовірнісні методи дослідження суспільних явищ і процесів набувають усе більшого поширення. І це є цілком природним, оскільки теорія ймовірностей вивчає математичні моделі масових випадкових подій і явищ. Прикладами таких явищ є виборчі процеси, соціологічні опитування, вступ до вищих навчальних закладів випускників середніх навчальних закладів, коливання цін на ринку, зміни погодних умов, результати спортивних змагань тощо. Можливість
прогнозування
результатів
цих
і
подібних
процесів
з
непередбачуваними результатами, до вивчення яких, на перший погляд, неможливо застосувати математичний апарат, теорія ймовірностей оцінює числовими значеннями від 1 до 0. Подія, що обов’язково відбудеться має ймовірність 1, а неможлива подія – 0. Уміння обчислювати ймовірності є складовою процедури утворення гіпотез, і в цілому пізнання навколишнього світу, що є переважно стохастичним.
327
Не випадково психологи видокремлюють серед інших статистико-імовірнісний вид мислення й відзначають, що для його формування сприятливим є молодший і середній шкільний вік. Відповідно, до Державного стандарту базової і повної середньої освіти ці питання включено як окрема змістова лінія: елементи комбінаторики, теорії ймовірностей і статистики (основна школа). Як обов’язкові результати навчання на цьому етапі визначено вміння обчислювати частоту випадкової події й оцінювати її ймовірність, обчислювати ймовірність випадкової події в досліді з рівноможливими результатами, застосовувати оцінку ймовірності випадкової події для характеристики випадкового явища. На етапі старшої школи питання теорії ймовірності подано в такому обсязі: класичне визначення ймовірності випадкової події; комбінаторний підхід до обчислення ймовірностей випадкових подій. Обов’язковими визначено знання й розуміння суті класичного визначення поняття ймовірності; вміння обчислювати ймовірності випадкових подій, використовуючи класичне визначення та комбінаторні правила і формули. Визначені
Державним
стандартом
вимоги
до
навчальних
результатів
передбачають достатній рівень умінь виконувати комбінаторні дії, зокрема розпізнавати види сполук за певною умовою задачі, знати і розуміти, що таке перестановки, розміщення, комбінації (без повторень), уміти обчислювати в найпростіших випадках їх кількість. Проаналізуємо, як ці питання відображено в програмі з математики для основної школи, що є визначальним орієнтиром для авторів нових підручників. Згідно з чинною навчальною програмою в учнів 5–6 класів мають бути сформовані початкові відомості про множину, її елементи; вони набувають умінь розв’язувати найпростіші комбінаторні задачі шляхом розгляду можливих варіантів з «переважанням індуктивних міркувань в основному на наочно-інтуїтивному рівні із залученням практичного досвіду учнів і прикладів із довкілля». Ця позиція пояснювальної записки до програми та державного стандарту в розділі «Зміст навчального матеріалу» для 5 класу подана рядком «Комбінаторні задачі». А в розділі «Державні вимоги до рівня загальноосвітньої підготовки учня» зазначено: «розв’язує комбінаторні задачі». У змісті навчального матеріалу для 6 класу про розв’язування комбінаторних задач вже не згадується на відміну від попередньої програми. 328
За програмою для 9 класу в темі «Елементи комбінаторики, теорії ймовірностей та статистики» передбачено вивчення основних правил комбінаторики і набування вмінь наводити приклади застосування правил комбінаторики та розв’язування задач, що передбачають використання комбінаторних правил суми і добутку. Наведені фрагменти навчальної програми не орієнтують авторів підручників на ґрунтовне опрацювання цих питань програми в тексті підручників. Досвід вивчення цих питань у класах поглибленого навчання математики в основній школі свідчить про доцільність системного розгляду елементів комбінаторики з 5 по 8 класи в комбінаторних задачах на основі індуктивних міркувань і комбінаторних правил множення та добутку, а також ознайомлення з поняттям випадкової події, ймовірності випадкової події та її видів на конкретних прикладах. За цих умов можна очікувати свідоме використання основних формул комбінаторики в 9 класі основної школи для обчислення ймовірностей випадкових подій. На етапі розробки підручників для основної школи, на наш погляд, більш докладним має бути коментар з цих питань у тексті пояснювальної записки до програми. Не зайвими були б і зразки відповідних текстових задач у переліку результатів навчання. Теорія ймовірностей не вивчається на базовому рівні. Ця тема стає актуальною лише для учнів класів з поглибленим вивченням математики. З поняттям "ймовірність" учні вперше зустрічаються в 6 кл., потім у 9 кл. У змісті теми підручника "Алгебра 9" [4] виділяються три взаємопов'язаних напрямки, що мають особливе значення для розвитку логічного і варіаційного мислення. По-перше, це підготовка в області комбінаторики, з метою створення апарату для вирішення імовірнісних та формування важливого виду практично орієнтованої математичної діяльності, по-друге, формування умінь пов'язаних зі збором, поданням і аналізом даних; і по - третє, формування уявлень про ймовірності випадкових подій і вміння вирішувати імовірнісні задачі. На даному етапі вивчення уточнюються способи подання та знаходження інформації в таблицях, на діаграмах, в каталогах, розглядаються завдання на перебір варіантів, формуються початкові уявлення про частоту і імовірність подій. Подальше вивчення теорії ймовірностей здійснюється в 11 класі. У підручнику "Алгебра 11" [5] глава "елементи теорії ймовірностей" починається з розгляду достовірних, неможливих і випадкових подій поки тільки на інтуїтивному рівні. Наводяться приклади на кожен вид подій і говориться про те, що випадкові події
329
представляють для нас особливий інтерес, до їх вивчення призвели математиків потреби практики. Основне поняття, з яким пов'язаний весь курс теорії ймовірностей - це поняття досвіду (або випробування). Але йому не дається чітке математичне визначення, а вводиться на інтуїтивному рівні. Матеріал у темі викладено дедуктивно, якщо вводиться поняттям даються точні математичні визначення. Можна побудувати кілька логічних ланцюжків визначень: 1. За кількістю сприятливих результатів з можливих, щодо однієї події. 2. За кількістю сприятливих результатів, щодо кількох подій. Перераховані поняття вводяться описово, на кожне з них наводиться приклад. У теми сформульовані і доведені наступні твердження: 1. Якщо події А і В несумісні, то Р(АUВ) = P(A) + P(B). В основі докази лежить підрахунок всіляких результатів події А і В і визначення поєднання подій. 2. Якщо події А1, A2, ... ... An попарно несумісні, то ймовірність об'єднання цих подій дорівнює сумі їх імовірностей: Р(А1UA2U. ... UAn) = P(А1) + P(A2) + ... + P(An) Для доказу застосовується визначення несумісних подій і затвердження 1. 3. Для будь-якої події А маємо: Р(А) = 1–Р(А). Для доказу виконуються факти: AUA – є достовірна подія (І) і Р(І) = 1, А ∩ А – неможлива подія (ǿ) та затвердження 1. 4. Для будь-яких двох подій справедливо рівність Р (АUВ) = P(A) + P(B) – Р(А ∩ В) Ідея докази складається з: · Розкладання подій А і В на компоненти; · Знаходження об'єднання події А та події В; · Знаходження ймовірності об'єднання подій А і В; · Знаходження суми ймовірності події А та події В. 5. нехай ймовірнісний простір І представлено у вигляді об'єднання попарно несумісних подій Х1, ....., Хn: І = Х1 U X2 U .... U Хn, де Xі ∩ Xj = ǿ при i ≠ j. 330
Тоді для будь-якої події А вірно рівність: Р(А) = Р(Х1) Р(А/Х1) + ... + Р (Хn) P(A/Xn). Для доказу знаходиться перетин події А і ймовірнісного простору І. Користуючись законом дистрибутивності операції перетину подій, теоремою додавання ймовірностей і умовою, що Xі∩Xj–неможлива подія, виходить, що подія А є об'єднанням попарно несумісних подій А∩Х1, ... А∩Хn. Знаходиться ймовірність Р(А) і застосовується формула умовної ймовірності. Теорія ймовірності розглядається в підручниках Ю.М. Колягіна та інших "Алгебра та початок аналізу 11" для загальноосвітніх класів та А.Л. Вершера, А.П. Харп "Математика 11" для учнів гуманітарного профілю. Представлені
в
навчальному
посібнику
завдання
вважаємо
можливим
кваліфікувати наступним чином (oснова класифікації – теоретичні відомості основ теорії ймовірностей): 1. Обчислення ймовірності як відносної частоти (частості) появи події 2. Визначення множини результатів випробування 3.
Oбчислення
ймовірності
за
класичним
визначенням
ймовірності:
а) число фіналів випробування визначається методом "перебору"; б) число фіналів випробування визначається із застосуванням формул комбінаторики; 4. Алгебра подій; 5. Обчислення ймовірності по теоремам складання ймовірностей; 6. Обчислення умовної ймовірності. Математичні школи і класи з поглибленим вивченням математики були створені в нашій країні на початку 60-х років, коли з'ясовувалась потреба у підготовці спеціалістів,
які
вміють
використовувати
прикладні
можливості
математики:
програмістів, інженерів-конструкторів, фізиків, економістів та інших. В даний час в математичних школах і класу з поглибленим вивченням математики навчання ведеться за програмами розробленим колективом вчених і викладачів ВУЗів. При порівнянні програм масової та математичної школи можна відзначити, що алгебраїчний матеріал, досліджуваний у математичних класах, включає теми, відсутні в програмі масової школи. Серед них теорія ймовірностей. Зміст навчання темі "елементи теорії ймовірностей", виділені в "програмі для загальноосвітніх установ. Математика" забезпечує подальший розвиток в учнів їх математичних здібностей, орієнтації на професії, істотним чином пов'язаних з 331
математикою, підготовку до навчання у ВУЗі. Специфіка математичного змісту даної теми дозволяє конкретизувати виділену основне завдання поглибленого вивчення математики наступним чином: 1. продовжити розкриття змісту математики, як дедуктивної системи знань: А) побудувати систему визначень основних понять; Б) виявити додаткові властивості введених понять; В) встановити зв'язки введених і раніше вивчених понять. 2. Систематизувати деякі імовірнісні способи вирішення завдань; розкрити операційний склад пошуку рішень задач певних типів. 3. Створити умови для розуміння і усвідомлення учнями основної ідеї практичної значущості теорії ймовірностей шляхом аналізу основних теоретичних фактів. Розкрити практичні додатки вивчається в даній темі теорії. Досягненню поставлених освітніх цілей сприятиме рішення наступних завдань: 1. Сформувати уявлення про різні способи визначення ймовірності події (статистичне, класичне, геометричне, аксіоматичне). 2. Сформувати знання основних операцій над подіями і вміння застосовувати їх для опису одних подій через інші. 3. Розкрити сутність теорії додавання і множення ймовірностей; визначити межі використання цих теорем. Показати їх застосування для виведення формул повної ймовірності та формул Байєса. 4.Виявити алгоритми знаходження ймовірностей подій а) за класичним визначенням ймовірності; б) з теорії додавання і множення; в) за формулою повної ймовірності; г) за формулою Байєса. Сформувати припис, що дозволяє раціонально вибрати один з алгоритмів при вирішенні конкретної задачі. Як мінімум – не бажано вилучати зі змісту освіти (як це зроблено в останній редакції Державного стандарту) такі питання, як теореми додавання та множення ймовірностей, умовні ймовірності, складні випадкові події. Відведена кількість годин на вивчення розділу «Елементи комбінаторики, теорії ймовірностей і математичної статистики» в програмах кожного з трьох рівнів не дає можливості реалізувати завдання прикладного спрямування змісту освіти.
332
Статистико-ймовірнісна складова змісту шкільної математичної освіти суттєво доповнює засоби формування наукового світогляду школярів за рахунок розширення можливостей розглядати задачі міжпредметного характеру, будуючи математичні моделі справді реальних випадкових процесів і подій. У цьому контексті бажано, щоб у підручниках з’явилися задачі такого змісту [2]. 1. Ймовірність встановлення діагнозу при рентгеноскопічному дослідженні Р(РС) = 0,97, при ультразвуковому – Р(УЗД) = 8. Яка ймовірність, що діагноз буде встановлено, якщо пацієнт пройшов ультразвукове та рентгеноскопічне дослідження? 2. За статистичними даними, групу крові А мають 36,9% усіх європейців, групу В – 23,5%, групу АВ – 0,6%, групу О – 39%. Знайти ймовірність того, що у довільно взятого донора-європейця група крові А або В. Для розв’язання першої задачі потрібно застосувати теорему додавання ймовірностей для сумісних подій, а для другої – теорему додавання ймовірностей для несумісних подій. Висновки: Статистико-ймовірнісна складова змісту шкільної математичної освіти суттєво доповнює засоби формування наукового світогляду школярів за рахунок розширення можливостей розглядати задачі міжпредметного характеру, будуючи математичні моделі справді реальних випадкових процесів і подій. Утім, це стане можливим за умови послідовного розвитку змісту та обсягу понять випадкова подія та ймовірність випадкової події, а також питомої ваги цього навчального матеріалу в програмах і підручниках відповідно їх значущості в освітньому потенціалі сучасної молодої особистості. Аналіз змісту теми елементи теорії ймовірностей різних навчальних посібників, призначених для вивчення в школі, дозволяє в якості основного запропонувати навчальний посібник під редакцією Н.Я. Виленкина [5], матеріал у якому викладено на високому щаблі абстракції, дедуктивно; система завдань, в якому повна. При вивченні теорії ймовірностей вважаємо доцільним використання наступних методичних рекомендацій: - На початку вивчення теорії ймовірностей розгляд основ теорії, пошук рішення задачі випередити постановкою дослідів; - Формулювання визначень основних теоретико-імовірнісних питань, формули додавання і множення можливостей на ряду з символічною записом, представляти у вигляді наочних схем; 333
- Рішення систем задач певного типу узагальнювати виділенням алгоритму. Подальше вирішення завдань проводити в рамках прийнятого алгоритму з певною формою запису рішення; - Попередньо підбирати завдання, які б самостійного відкриття учнями теорем їх формулювань, виявлення способу доведення теорем та проведення докази; - Використовувати різні форми проведення навчальних занять: лекцій, уроківпрактикумів та інших. Список використаної літератури 1. Баженов М.А. З досвіду викладання теорії ймовірностей / Математика в школі, 1972 № 2. 2. Вейц Б.Є. Елементи теорії ймовірностей і комбінаторика / Математика вшколі, 1969 № 1. 3. Вентцель Є.С. Теорія ймовірностей - М.: Наука, 1964. 4. Віленкін Н.Я. Алгебра 9 - М.: Просвещение, 1999. 5. Віленкін Н.Я., Івашев-Мусатов О.С., Шварцбург С.І. Алгебра і математичний аналіз 11 - М.: Просвещение, 1979. 6. Віленкін Н.Я., Потапов Задачник - практикум з теорії ймовірностей з елементами комбінаторики та математичної статистики: навчальний посібник для студентів фізико-математичних факультетів 4курса - М.: Просвещение, 1979. 7. Гмурман В.Є. Теорія ймовірностей і математична статистика - М.: Просвящение, 1988. 8. Гнеденко Б.В. Теорія ймовірностей і математична статистика - М.:Просвещение, 1974. 9. Колмогоров А.Н. Теорія ймовірності і комбінаторика /Математика в школі 1968 №2, №3. 10. Гнеденко Б.В., Хинчин А.Я. Елементарне введення в теорію ймовірностей - М.: Наука, 1982. 11. Журбенко О.М. Введення в теорію ймовірностей і комбінаторику / / Математика в школі, 1968 № 2. 12. Колмогоров А.Н., Журбенко І.Г. Введення в теорію ймовірностей - М.: Наука, 1982. 13. Колягін М.Ю. та ін Методика викладання математики в середній школі. Приватні методики - М.: Просвещение, 1977. 14. Майстрів Л.Є. Розвиток поняття ймовірності - М.: Наука, 1980. 15. Програма для шкіл (класів) з поглибленим вивченням математики - М.: Просвещение, 1994. 16. Савельєв Л.Я. Комбінаторика і ймовірність - М.: Наука, 1975. 17. Солодовников А.С. Теорія ймовірностей - М.: Просвещение, 1978. Summary The dynamics of the evolution of basic probability concepts- casual event and probability of the casual event- had analyzed in both documents: State standard of a secondary school and educational programs for 5–11 forms. In result some propositions for improving the probability chapter of programs and textbooks for 5–11 forms have done. It considered the content of applied problems. Key words: standard of a secondary school, casual event, probability of the casual event, educational program, text-book, applied problem. 334
ЛІВІЯ МЕСАРОШ Визначення параметрів низькоенергетичної плазми Актуальність теми.Науково технічний прогрес вимагає розробки дешевих та якісних матеріалів для потужного високотемпературного та високочастотного електронногообладнання, якими виступають сполуки елементів третьої та четвертої групи періодичної таблиці.Перспективність досліджень в даному напрямку пов’язана із мініатюризацією електронних пристроїв і синтезом нанорозмірних матеріалів. Для виготовлення та обробки цих матеріалів широко використовуються плазмові методи. Серед таких методів можна виділити метод лазерного напилення та синтезу сполук і утворення наночастинок за допомогою тліючого розряду з рідинними електродами при атмосферному тиску. Вони відзначаються економією вихідних матеріалів, точністю обробки, простотою реалізації і керування. Особливий інтерес представляють фізико-хімічні характеристики розряду з рідинними електродами, які на даний час вивчені мало, особливо при застосуванні розчинів солей алюмінію. У випадку лазерної плазми мало вивчені та не систематизовані наступні аспекти: базові параметри та особливості динаміки лазерного факелу, який утворюється в припороговому режимі абляції. Таким чином можливо виявити специфіку цих явищ, одержати інформацію для подальшого їх дослідження, керування та прикладних застосувань. Елементи третьої та четвертої групи періодичної таблиці, зокрема алюміній, олово та їх сполуки використовують для покращення фізико-хімічних властивостей матеріалів і захисних покрить, управління хімічними процесами, отримання кластерних структур. У доступній для аналізу літературі відсутні результати дослідження тліючого розряду атмосферного тиску з рідинним електродом на основі водного розчину Al2(SO4)3, та лазерної плазми алюмінію і олова, яка утворюється в припороговому режимі абляції при понижених тисках навколишнього газу. Актуальність роботи зумовлена необхідністю кращого розуміння фізико-хімічних процесів, під час виникнення та горіння розряду з рідинними електродами, а також утворення та розльоту низькоенергетичної лазерної плазми алюмінію і олова, що важливо для вдосконалення плазмових методів синтезу сполук матеріалів та наноструктур.
335
Мета і задачі дослідження - встановлення характеристик та закономірностей фізичних процесів, які протікають: у електричному розряді над поверхнею дистильованої води та водного розчину Al2(SO4)3при атмосферному тиску і у низькоенергетичній лазерній плазмі алюмінію та олова, визначення їх характеристик і параметрів для вироблення практичних рекомендацій для застосування в лазерних технологіях. Для досягнення мети потрібно було вирішити наступні задачі: отримати якісно нові дані про емісійні, просторові характеристики і параметри низькоенергетичної лазерної плазми алюмінію і олова при понижених тисках навколишнього газу та тліючого розряду з рідинним катодом на основі дистильованої води і водного розчину Al2(SO4)3в середовищі повітря атмосферного тиску. Об’єкт дослідження – процеси в низькоенергетичній лазерній ерозійній плазмаі на основі алюмінію та олова та у тліючому розряді з рідинним катодом на основі дистильованої води і водного розчину Al2(SO4)3, які використовуються в плазмових технологіях синтезу сучасних матеріалів для електронних пристроїв. Предмет дослідження – параметри і фізика процесів в низькоенергетичній лазерній плазмі алюмінію та олова; емісійні, електричні і просторові характеристики та параметри тліючого розряду з рідинним катодом на основі дистильованої води та водяного розчину Al2(SO4)3, характеристики. Методи дослідження: Застосовувались добре відпрацьовані електричні, оптичні та спектроскопічні методи дослідження низькотемпературної плазми. Достовірність отриманих результатів підтверджує їх відтворюваність та добре узгодження з результатами одержаними іншими методиками при подібних умовах, які наведені в літературі. Наведені в дисертаційній роботі висновки з результатів досліджень, грунтуються на значному обсязі експериментального матеріалу, добре обгрунтовані і не викликають сумніву. Методи
вимірювань
результатівпроводилися
і на
розрахунківта основі
інтерпретація
останніх
досягнень
експериментальних теоретичних
та
експериментальних досліджень, які були опубліковані у вітчизняних та зарубіжних наукових працях. Практичне значення одержаних результатів Дані представлені у дисертаційній роботі можуть бути використані для оптимізації та контролю умов лазерного напилення металів, для оптимізації хімічних процесів при поширенні лазерної плазми металів в атмосфері хімічно активного газу, 336
вибору умов лазерного спектрального аналізу та можливості локалізації плазми лазерного факелу з метою покращення роботи та мініатюризації електронних пристроїв. Для вивчення фундаментальних закономірностей фізики процесів тліючого розряду з рідинним електродом при атмосферному тиску для виявлення можливості розробки джерел іонів, неканцерогенного випромінювання, сполук, наноструктур та плазми з керованими параметрами для плазмових технологічних процесів. Одержані результати поглиблюють розуміння фундаментальних процесів при поширенні лазерної плазми металів в атмосферу зовнішнього газу різних тисків, горінні тліючого розряду з рідинним електродом. Дають рекомендації щодо збільшення ефективності використання лазерної плазми та плазми тліючого розряду з рідинним електродом в промислових застосуваннях. Вказують на можливість оптимізації та контролю технологічних процесів з використанням такої плазми. Основний зміст роботи Наведено результати визначення параметрів лазерної плазми алюмінію та олова[1-6]. Встановлено, що температура електронів лазерної плазми алюмінію на відстані 1 мм від мішені до часу 160 нс змінювалася в межах 2,1 - 0,5 еВ, а для олова 0,42-0,3 еВ на протязі часу 650 нс. У випадку олова для відстані 7 мм від мішені 0,48-0,17 еВ на протязі 1800 нс. Зміна концентрації електронів плазми алюмінію до часу 160 нс 3,41017 см-3 4,71015 см-3 та олова складає 8,61015 см-3 - 1,61015 см-3 протягом 330 нс та 11016 см-3 - 2,9 1014 см-3 протягом часу 1800 нс на відстані від мішені 1 та 7 мм відповідно (рис. 1).
2,4 17
10
Ne, cм
-3
Тe, еВ
1,6 0,8
16
10
0
50
t, нс
100
150
0,0
Рис. 1. Залежність температури та концентрації електронів від часу для лазерної плазми алюмінію [7].
337
У межах адіабатичного наближення моделі ударної хвилі виведені наступні співвідношення для одно-, дво- та тривимірного розширення n ~ t-0,67, Т ~ t-0,44; n ~ t-1, Т ~ t-0,67; n ~ t-1,2, Т ~ t-0,8. Температура електронів змінювалась за законом t-0,18і t-0,38на відстані 1 та 7 мм, а концентрація електронів у лазерній плазмі олова змінюється як t-0,81 та t-1,5 відповідно. Залежності для алюмінію на відстані 1 мм від мішені мають вигляд ne ~ t-0,9, Те ~ t-0,22. Дані експерименту і теоретичного опису зміни параметрів плазми з часом вказують на одновимірне розширення електронної компоненти плазми лазерного факелу олова та алюмінію на відстані 1 мм від мішені та тривимірне розширення на відстані 7 мм у випадку олова. Приведено результати дослідження низькотемпературної плазми тліючого розряду, які опубліковані у працях [8-10]: Cвітлини тліючого розряду над дистильованою водою та розчином сульфату алюмінію при різних міжелектродних проміжках та різних відстанях дистильована вода – електрод при різних значеннях сили струму (12-32 мА).Визначено оптимальні умови горіння тліючого розряду для досліджень, які становили: рівень рідини над зануреним електродом в діапазоні 1,5-2,5 мм та віддаль між рідинним і голковим металевим анодом 6-8 мм. На основі світлин оцінено площу катодної плями та об’єм плазми. Виконано вимірювання вольт-амперних характеристик розряду, на основі яких розраховано електричну потужність, що вноситься в тліючий розряд, величину катодного падіння потенціалу та концентрацію електронів у плазмі. Показано, що у спектрах розряду з рідким катодом над поверхнею дистильованої води та розчинів сульфату алюмінію найбільш інтенсивними були смуги ОН та N2, татакож було виявлено спектральні смуги радикалів NО і спектральні лінії Нα , Нβ, міді та сірки. Внаслідок горіння тліючого розряду над поверхнею водного розчину Al2(SO4)3 було виявлено утворення білого дрібнодисперсного порошку, який випадав в осад. Результати дослідження спектрів поглинання таких розчинів в області довжин хвиль 400-700 нм вказують на суттєве збільшення поглинання при обробці розчинів з більшою концентрацією розчиненої речовиниспричинене наявністю наночастинок Al2O3.
338
Низкотемпературна плазма газового розрядує нерівноважним середовищем в якому значення
поступальної,
обертової,
коливної
йелектронної
температур
суттєво
відрізняються. Використовуючи обертову R вітку електронно-коливного переходу 337,13 нм С3Пu → B3ПgN2 розраховано обертову температуру молекул азоту, длягідроксилу використано розподіл заселеностей обертових станів для J=14-17 згідно Р вітки коливного переходуА2Σ+→ Х2Пі ОН, що рівна температурі газу. Коливна температура, яка характеризує заселеність нижніх коливних рівнів N2(C3Пu), та ОН (А2Σ+) була визначена по інтенсивностям смуг системимолекукли азоту (2+ - система) та смуги випромінювання радикалу ОН відповідно. Значення електронної температури Те плазми розряду для катоду на основі дистильованої води, 1 та 10% розчину Al2(SO4)3змінювалося в межах (0,19-0,31) еВ. До 22 мА для розчинів більшої концентрації Те менша ніж для води, а після – навпаки. Коливна температура визначена на основі смуг N2знаходиться в межах 0,15-0,33 еВ, а на основі смуг ОН (0,22-0,5) еВ. Обертова температуравизначена на основі смуг N2знаходилася в межах 0,034-0,05 еВ, а на основі смуг ОН (0,18-0,38) еВ (рис. 2).
0,052
1% розчин Al2(SO4)3 10% розчин Al2(SO4)3 дистильована вода
Ткол(N2), еВ
Tоб(N2), eВ
0,048
a)
0,044 0,040 0,036
0,35
дистильована вода 1% розчин Al2(SO4)3
0,30
10% розчин Al2(SO4)3
б)
0,25 0,20 0,15
15
20 I, мA 25
12
30
16
20
24 І, мА
28
32
Рис. 2. Залежність обертової (а) та коливної (б) температури визначеної на основі смуг N2 від струму в тліючому розряді. З аналізу даних можна судити про те, що коливна температура визначена на основі смуг ОН є дещо вищою, ніж на основі смуг N2. З цього випливає, що радикали OH знаходяться в більш гарячій ділянці розряду ніж молекули азоту.
339
Значення концентрації електронів у позитивному стовпі складають (1- 2)×1011 см3
, а для катодного шару (2-9)×1012 см-3 для катоду на основі дистильованої води та (1-
4)×1012 см-3 і (3-10)×1012 см-3 для катоду на основі 10% розчину Аl2(SO4)3. Висновки Дослідження характеристик, параметрів та фізики процесів в плазмі на основі повітря, яка генерується при дії лазерного випромінювання на металеві мішені та потоку додатних іонів, що прискорються в катодній частині тліючого розряду атмосферного тиску виявило наступні закономірності. Встановлено, що в різних часових інтервалах існування плазми присутня специфіка її поширення, що відображає відповідна зміна температури та концентрації електронів. Обертова температура тліючого розрядурівна температурі газу, а коливна температура характеризує заселеність нижніх коливних рівнів N2(C 3Пu). Значення температури заселення електронних рівнів для катоду на основі дистильованої води, 1% та 10% розчину Al2(SO4)3змінювалися в межах Те =(0,19-0,31) еВ; температури заселення коливних рівнів визначена на основі смуг N2знаходилася в межах (0,15-0,33) еВ, а на основі смуг ОН (0,22-0,5) еВ. Температура заселення обертових рівніввизначена на основі смуг N2знаходилася в межах (0,034-0,05) еВ, а на основі смуг ОН (0,18-0,38) еВ. Значення концентрації електронів у позитивному стовпі складалопорядку 1011 см-3, а для катодного шару 1012 см-3. Значення концентрації електронів у позитивному стовпі складала порядку 1011 см-3, а для катодного шару 1012 см-3. Список використаних джерел 1. Шуаибов А.К. Особенности образования лазерного факела алюминия при наличии фонового газа / Шуаибов А.К, Месарош Л.В., Чучман М.П. // Оптический журнал. – 2011.– Т. 78, № 6. – С. 14-19. 2. Месарош Л.В. Изучение временных и пространственных характеристик лазерного факела алюминия / Месарош Л.В., Шуаибов О. К.// Конференція молодих вчених з фізики напівпровідників [«Лашкарьовські читання»] з міжнародною участю, 3-5 квітня 2012 р.: збірник тез. Київ, Україна. –2012. – С. 288. 3. Mesarosh L.V. Time evolution of the laser-produced aluminium plasma plume parameters / Mesarosh L.V.,Shuaibov A. K., Chuchman M. P. //Proc. of the XII International young scientists conference on applіed physics, 23-26, May, 2012, Kyiv, 2012. – Р. 28-29. 4. Mesarosh L.V. Emission characteristics and parameters of aluminium laser plasma/MesaroshL. V., Shuaibov A. K. /International Conference «Non-Euclidean Geometry in Modern Physics and Mathematics BGL-8». 22-25, May, 2012, Uzhgorod, Ukraine. – 2012. – Р. 37. 5.Месарош Л.В. Вивчення розряду над поверхнею води / Месарош Л.В., Чучман М.П., Шуаібов О.К. // Міжнародна конференція «Новітні напрями в атомній фізиці та 340
спектроскопії». 20-22 вересня 2012.: програма і тези доповідей. Ужгород, Україна. – 2012. – С. 70-71. 6. MesaroshL.V. The investigation of electrons temperatureing low-discharge above the surface of the distilled water / MesaroshL.V., ShuaibovA.K., ChuchmanM.P. //VIII Міжнародна конференція «Електроніка та прикладна фізика». 24-27 жовтня 2012.: програма і тези доповідей. Київ, Україна. –2012. – С.146-147. 7. Чучман М.П. Залежність концентрації та температури електронів від часу в лазерній плазмі алюмінію / Чучман М.П., Месарош Л.В., Шуаібов О.К. // Журнал фізичних досліджень.– 2013. – T. 17, № 1. – С.1501 (3 с.). 8. Месарош Л.В. Исследование параметров тлеющего разряда над поверхностью водного раствора алминия сернокислого Al2(SO4)3/ Месарош Л.В., Шуаібов О.К., Чучман М.П.// Proc. of the X1 International conference [„Atomicand Molecular Pulsed Lasers”]. 16-20 Sept. 2013. – Tomsk, Russia. – 2013. – P. 76. 9.Mesarosh L. V. Сharacteristics and parameters of the electrolyte cathode atmospheric glow discharge above the surface of liquids / Mesarosh L. V.,Shuaibov A. K, Chuchman M. P. // ІХ International scientific conference [«Electronics and Applіed Physics»]. 22-26 Oktober, 2013. – Kyiv. Ukraine, 2013. – 114-115. 10. Месарош Л.В. Характеристики тліючого розряду над поверхнею водного розчину сірчанокислого алюмінію Al2(SO4)3 / Месарош Л.В., Шуаібов О.К., Чучман М.П. // Науковий вісник УжНУ. Серія Фізика. – 2013. – № 33. – С. 127-132. Summary This tesis is dedicated to the investigation of theemission charecteristic and parameters of low temperature laser and glow-discharge plasma on the basis of aluminium, tin and air. In this work the emission, electrical and spatial characteristics and parameters of a glow discharge plasma with liquid cathode on the basis of distilled water and an aqueous solution of Al2(SO4)3 as well as low-energy laser erosion plasma of aluminum and tin were studied by using the electrical, optical and spectroscopic methods. Тhe glow discharge plasma with liquid cathode on basis of distilled water and an aqueous solution of Al2(SO4)3 has shown the change of their characteristics and parameters such as electronic, vibrational and rotartional temperature and their change with discharge current from 12 to 36 mA. Keywords: laser plasma, aluminium, tin, time of recombination, temperature and concentration of electrons, glow-discharge, solution of the sulfuric acid aluminium, spectrums of radiation, current-voltage characteristic.
ГРЕТА ПЕВСЕ Методи розв’язування транспортних задач Науковий керівник: проф. Гече Ф.Е. Транспортна задача — одна з найбільш важливих і розроблених задач лінійного програмування. Вперше вона виникла як задача визначення оптимальних схем перевезень.
341
Як і будь-яку задачу лінійного програмування, транспортну задачу можна розв’язати симплексним методом. Проте симплексний метод, як універсальний метод лінійного програмування, не враховує особливостей тих чи інших класів задач, він досить громіздкий і вимагає великої обчислювальної роботи. Для розв’язування транспортної задачі були створені спеціальні методи, зокрема розподільний метод, метод потенціалів або модифікований розподільний метод (скорочено «Моді»). За допомогою цих методів можна розв’язувати також інші задачі, такі як планування матеріально-технічного постачання, визначення оптимального варіанта завантаження верстатів тощо. Транспортну задачу за критерієм вартості формулюють так [1-3]:у пунктахвідправниках𝐴1 , 𝐴2 , … , 𝐴𝑚 є відповідно 𝑎1 , 𝑎2 , … , 𝑎𝑚 одиниць деякого однорідного вантажу. Цей вантаж треба перевезтиспоживачам 𝐵1 , 𝐵2 , … , 𝐵𝑛 , які відповідно мають потреби 𝑏1 , 𝑏2 , … , 𝑏𝑛 одиниць вантажу. Передбачається, що обов’язково виконується умова: загальна кількість вантажів у всіх пунктах-відправниках повинна дорівнювати загальній сумі вантажів у пунктах призначення, тобто 𝑚
𝑛
∑ 𝑎𝑖 = ∑ 𝑏𝑗 . 𝑖=1
𝑖=1
В цьому випадку транспортна задача має закриту модель. Нехай вартість перевезення одиниці вантажу з і-го пункту відправлення в j-й пункт призначення дорівнює c𝑖𝑗 , тоді матрицю тарифів можна записати так:
c11c12 ...c1n c c ...c2 n C 21 22 .............. cn1cn 2 ...cnn
342
.
Початкову інформацію економічної задачі запишемо у наступну таблицю, яку називають таблицею планування. Наша задача полягає в наступному: необхідно знайти такий план перевезення вантажу від постачальників до споживачів, при якому витрати на перевезення були мінімальними.Щоб розв’язати цю задачу, побудуємо математичну модель цієї задачі. Нехай 𝑥𝑖𝑗 — кількість товару, якого перевозимо відi-го постачальника j-му споживачу: ij Ai Bj .
x
Тоді математична модель цієї задачі запишеться так: m
n
Z cij xij min i 1 j 1
𝑥11 + 𝑥12 + ⋯ + 𝑥1𝑛 = 𝑎1 , { ……………………………… 𝑥𝑚1 + 𝑥𝑚2 + ⋯ + 𝑥𝑚𝑛 = 𝑎𝑚
(1)
𝑥11 + 𝑥21 + ⋯ + 𝑥𝑚1 = 𝑏1 , { ……………………………… 𝑥1𝑛 + 𝑥2𝑛 + ⋯ + 𝑥𝑚𝑛 = 𝑏𝑛
(2)
̅̅̅̅̅̅ 𝑥𝑖𝑗 ≥ 0, (𝑖 = 1, 𝑚, 𝑗 = ̅̅̅̅̅ 1, 𝑛 )
(3)
На першому кроці, знайдемо невироджений базисний розв'язок[4] задачі (1-3). Розв'язком транспортної задачі буде матриця:
x11..................... x1n X ................... x m1..................... xmn . 343
Для знаходження першого базисного розв'язку можна використовувати різні методи[5]: - метод північно-західного кута, - метод мінімального елемента. Після того, як знайшли перший базисний розв'язок перевіримо його на оптимальність. Якщо цей розв'язок не є оптимальним тоді методом потенціалів [6],покращуємо його і цей процес продовжуємо до тих пір поки не знайдемо оптимальний розв'язок.Відомо, що оптимальний розвʹязок транспортної задачі завжди існує, якщо вона має закриту модель [7]. Метод розв’язування транспортної задачі покажу на наступному прикладі: на трьох складах оптової бази зосереджений однорідний вантаж у кількостях 180, 60, 60 одиниць. Цей вантаж необхідно перевезти у 4 магазини. Кожний із магазинів повинен отримати відповідно 120, 40, 60, 80 одиниць вантажу. Тарифи перевезення одної одиниці вантажу із кожного з складів у всі магазини задаються матрицею
2 C 5 2
3
4
3
1
1
4
3 2 2 .
Побудуємо таблицю планування.
𝑚
𝑛
∑ 𝑎𝑖 = 300, ∑ 𝑏𝑗 = 300, 𝑖=1
𝑗=1
𝑛 ∑𝑚 𝑖=1 𝑎𝑖 = ∑𝑗=1 𝑏𝑗 - задача має закриту модель.
344
Методом північно - західного кута знаходимо перший базисний розв'язок.
Z 2 120 3 40 4 20 1 40 2 20 2 60 240 120 80 40 40 120 640 m n 1 3 4 1 6. Якщо m+n-1 дорівнює кількістю заповнених клітинок, тоді це означає що таблиця містить невироджений базисний розв'язок. Після того як знайшли перший базисний розв'язок, перевіримо: чи не буде цей розв'язок оптимальним розв'язком? Для цього вводимо потенціали [2] 𝑈1 , 𝑈2 , 𝑈3 відповідно для постачальників потенціали 𝑉1 , 𝑉2 , 𝑉3 , 𝑉4 дляспоживачі
𝐴1 , 𝐴2 , 𝐴3 і
𝐵1 , 𝐵2 , 𝐵3 , 𝐵4 і на основі занятих клітинок
останної таблиці побудуємо систему потенціалів. U1 V1 2 U V 3 2 1 U V 1 3 4 U 2 V3 1 U 2 V4 2 U 3 V4 2
Остання система має одну вільну змінну, яку позначимо через 𝑈1 . Нехай 𝑈1 =
0, тоді V1 2
U1 0 V 3 2 U 2 3 V3 4 U 3 3 V4 5 Для вільних клітинок знаходимо оцінки
ij U i V j cij , 14 U1 V4 c14 0 5 3 2, 21 U 2 V1 c21 3 2 5 6, 22 U 2 V2 c22 3 3 3 3, 31 U 3 V1 c31 3 2 2 3, 32 U 3 V2 c32 3 3 1 1, 33 U 3 V3 c33 3 4 4 3. Якщо всі∆𝑖𝑗 від'ємні або нульові(∆𝑖𝑗 ≤ 0), то таблиця містить оптимальний розв'язок. Серед оцінокє додатна оцінка , а це означає, що таблиця не містить оптимальний розв'язок 345
max 2 2 14 ij 0. Там де максимальна оцінка запишемо символ ͈ + ̎ і побудуємо цикл перерахунку [8] і знаходимо
min 20, 20 20 13
.
Z 2 120 3 40 3 20 1 60 2 60 360 120 120 600 U1 V1 2 U V 3 2 1 U1 V4 3 V1 2 U V 1 3 U1 0 V2 3 2 U 2 V4 2 U 1 V 2 2 3 U V 2 U 3 1 V4 4 4 3
ij U i V j cij , 13 U1 V3 c13 0 2 4 2, 21 U 2 V1 c21 1 2 5 4, 22 U 2 V2 c22 1 3 3 1, 31 U 3 V1 c31 1 2 2 1, 32 U 3 V2 c32 1 3 1 1, 33 U 3 V3 c33 1 2 4 3.
346
Z 2 120 3 60 1 60 1 40 2 20 240 180 100 40 560 U1 V1 2 U V 3 4 1 V1 2 U 2 V3 1 U 0 V2 2 U 2 V4 2 1 U 3 V2 1 U 2 1 V3 2 U 3 V4 2 U 3 1 V4 3
ij U i V j cij , 12 U1 V2 c12 0 2 3 1, 13 U1 V3 c13 0 2 4 2, 21 U 2 V1 c21 1 2 5 4, 22 U 2 V2 c22 1 2 3 2, 31 U 3 V1 c31 1 2 2 1, 33 U 3 V3 c33 1 2 4 3. Остання таблиця містить оптимальний розвʹязок тому що всі оцінки вільних клітинок є нульовими або відʹємними. Отже, оптимальний розвʹязок запишеться так:
120 0 0 60 X 0 0 60 0 0 40 0 20 *
Zmin 560. 347
ЛІТЕРАТУРА 1. Банди Б. Основьі линейного программирования./Б. Банди.− М. 1989. –176 с. 2. Кузнецов Ю. Н. Математическое програмирование. / Ю. Н.Кузнецов, В. И. Кузубов, А. Б. Волощенко. − М.1980. – 200 с. 3. Романюк Т. П. Математичне програмування / Т. П. Романюк, Т. О. Терещенко, Г. В. Присенко, І. М. Городкова. − К. 1996. – 312 с. 4. Степанюк В. В. Методи математичного програмування./В. В.Степанюк. −К. 1984.– 272 с. 5. Фергюссон Р. О. Линейное программирование./Р. О. Фергюссон , Л. Ф. Сарджент. −М. 1962.– 361с. 6. Dr. Nagy Tamás. Operációkutatás./Dr. Nagy Tamás. – Miskolci Egyetemi Kiadó, 1998. 7. Krekó Béla. Lineáris programozás./Krekó Béla. – Budapest, 1966. 8. Nagy Tamás. Matematikai programozás./Nagy Tamás. – Budapest, 1985. Rezümé Az ún. „szállítási feladat” egyike a leggyakrabban használt operációkutatási modelleknek. Sokféle megoldási módszert dolgoztak ki rá. Ezek között vannak optimális megoldást garantáló eljárások, illetve közelítő, heurisztikus módszerek is. A szállítási feladat problémafelvetése a következő: Van m számú feladási hely, és n számú fogadási hely. A cél: minden egyes feladási helyről el kell szállítani a1, a2, ...,am mennyiséget.A másik előírás, hogy az n darab fogadási hely mindegyikére meg kell érkeznie b1, b2,..bn mennyiségnek. Az i-edik helyről a j-edik helyre történő egységnyi mennyiség szállítási költsége ismert: cij. A két feltételnek olyan célkitűzés mellett kell teljesülnie, hogy az összes szállítási költség a legkisebb legyen. A szállítási feladat matematikai megfogalmazása. Meghatározandók az 𝑥𝑖𝑗 egész számokat úgy, hogy
a feltételek teljesülése mellett az alábbi összeg
értéke minimális legyen.
348
КАТЕРИНА ПЕТКІ Задача прийняття рішень із нечітко визначеною ціллю (підхід Беллмана – Заде) Найбільш вражаючою властивістю людського інтелекту є здатність приймати правильні рішення в умовах неповної і нечіткої інформації. Побудова моделей наближених роздумів людини і використання їх у комп'ютерних системах представляє сьогодні одну з найважливіших проблем науки. Основи нечіткої логіки були закладені наприкінці 60-х років у працях відомого американського математика Латфі Заде. Соціальне замовлення на дослідження подібного роду було викликано зростаючим незадоволенням експертними системами. Хвалений "штучний інтелект", що легко справлявся із задачами керування складними технічними
комплексами,
був
безпорадним
при
найпростіших
висловленнях
повсякденного життя, типу "Якщо машиною перед тобою керує недосвідчений водій – тримайся від неї подалі". Для створення дійсно інтелектуальних систем, здатних адекватно взаємодіяти з людиною, необхідний був новий математичний апарат, що переводить невиразні і неоднозначні життєві твердження в мову чітких і формальних математичних формул [5]. Першим серйозним кроком у цьому напрямку з'явилася теорія нечітких множин, розроблена Заде. Його робота "Fuzzy Sets" [3, c. 339], що з'явилася в 1965 році в журналі "Information and Control", заклала основи моделювання інтелектуальної діяльності людини і з'явилася початковим поштовхом до розвитку нової математичної теорії. Він же дав і назву для нової області науки -"fuzzy logic" (fuzzy - нечіткий, розмитий, м'який) [6]. Апарат теорії нечітких множин, продемонструвавши ряд багатообіцяючих можливостей застосування – від систем керування літальними апаратами до прогнозування підсумків виборів, виявився разом з тим надмірно складним для втілення, враховуючи наявний на той час рівень технології - і на багато років нечітка логіка зайняла своє місце в ряді інших спеціальних наукових дисциплін – десь посередині між експертними системами і нейронними мережами...[4] Нечіткою множиною С на множині Х називається сукупність пар (x, μC(x)), де x∈X, а μC – функція Х 0,1 , що називається функцією належностінечіткої множини С. Значення μC для конкретного хназивається ступенем належностіцього елемента нечіткій множині С [1, c. 286]. 349
Операції над нечіткими множинами, такі, наприклад, як об'єднання та перетин, можна визначити різними способами. Об'єднаннямнечітких множин А і В у X називається нечітка множина з функцією належності: μA∪B (x) = max {μA (x), μB (x)}, x ∊ X.
(1)
Об'єднання нечітких множин А і В у X можна також визначити через алгебраїчну суму їх функцій належності: μA∪B (x) = {
1, μA (x) + μB (x),
μA (x) + μB (x) ≥ 1, μA (x) + μB (x) < 1.
(2)
Перетиномнечітких множин А і В у X називається нечітка множина з функцією належності μA∩B(x) = min {μA(x), μB(x)}, x∈ X [2, c, 291]
(3)
Інакше можна визначити перетин нечітких множин А і В у X як алгебраїчний добуток їх функцій належності: μA∩B(x) = μA(x)·μB(x), x∈X
(4)
Основою підходуБеллмана – Заде є визначення цілі задачі як нечіткої підмножини універсальної множини альтернатив [2, c. 313; 3, c. 184]. Нехай X– універсальна множина альтернатив. Нечіткою ціллю у X будемо називати нечітку підмножину X, яку будемо позначати через Gі задавати функцією належності 𝜇𝐺 : 𝑋 → [0,1]. Якщо, наприклад, X– числова вісь, то нечіткою ціллю може бути нечітка множина типу "величина х повинна приблизно дорівнювати 5" або "бажано, щоб величина хбула значно більшою за 10" і т. п. Нечітка множина альтернатив також описується нечіткою підмножиною універсальної множини X. У наведеному прикладі нечітка множина альтернатив може мати, наприклад, такий вигляд: "хповинний бути не занадто великим" чи "хне повинне бути набагато більше 50" і т. п. Більш загальною є постановка задачі, у якій нечітка ціль і нечітка множина альтернатив є підмножинами різних універсальних множин. Нехай X– універсальна множина альтернатив, елементи якої оцінюються за вектором критеріїв f = (f1,…,fm), який задає відображення Xв універсальну множину оцінок Y, тобто f : XY. В універсальній множині оцінок Yзадана ціль у вигляді нечіткої множини µG:Y [0,1]. Задача при цьому зводиться до попередньої постановки (тобто до випадку, коли ціль – нечітка підмножина X). Визначимо нечітку множина альтернатив 𝜇̅𝐺 , що
350
забезпечує досягнення заданої цілі µG(x). Ця множина є прообразом нечіткої множини µGпри відображенні f, тобто за визначенням прообразу нечіткої множини маємо: 𝜇̅𝐺 (𝑥) = 𝜇𝐺 (𝑓(𝑥)) , 𝑥 ∈ 𝑋. Після цього вихідна задача розглядається як задача досягнення нечіткої мети 𝜇̅𝐺 на нечіткій множині альтернатив. Перейдемо тепер до визначення розв'язку задачі прийняття рішень із нечітко визначеною ціллю. Розв'язати цю задачу – означає досягти цілі та задовольнити обмеження, причому в даній нечіткій постановці варто говорити не просто про досягнення цілі, а про її досягнення з тим або іншим ступенем, причому варто враховувати і ступінь належності до множини альтернатив. За підходом Беллмана–Заде ці фактори враховуються так. Нехай, наприклад, деяка альтернатива х забезпечує досягнення мети із ступенем µG(x) і належить множині альтернатив зі ступенем µD(x). Тоді покладається, що ступінь належності цієї альтернативи розв'язку задачі дорівнює мінімальному з цих чисел. Іншими словами, альтернатива зі ступенем, наприклад, 0,2, із тим же ступенем належить нечіткому розв'язку, незважаючи на те, що вона забезпечує досягнення цілі зі ступенем, рівним, наприклад, 0,7. Таким чином, нечітким розв'язком задачі досягнення нечіткої цілі на нечіткій множині альтернатив називається перетин нечітких множин цілі й альтернатив, тобто функція належності розв'язку має вигляд μ(x) = min{ µG(x), µD(x)}
(5)
За наявності декількох цілей нечіткий розв'язок описується функцією належності: 𝜇(𝑥) = 𝑚𝑖𝑛{𝜇𝐺1 (𝑥), … , 𝜇𝐺𝑚 (𝑥), 𝜇𝐷 (𝑥)}
(6)
Якщо функції належності до множини альтернатив і різні цілі розрізняються по важливості, а також задані відповідні коефіцієнти відносної важливості ступеню належності до множини альтернатив λ00 і відносної важливості цілей 𝑚
𝜆𝑖 > 0,
𝑖 = ̅̅̅̅̅̅ 1, 𝑚 ,
∑ 𝜆𝑖 = 1, 𝑖=0
то функція належності розв'язку визначається виразом: 𝜇(𝑥) = 𝑚𝑖𝑛{𝜆1 𝜇𝐺1 (𝑥), … , 𝜆𝑚 𝜇𝐺𝑚 (𝑥), 𝜇𝐷 (𝑥)}
351
(7)
Якщо виникає потреба у визначенні конкретної альтернативи, що є розв'язком задачі з нечіткою ціллю, то це можна робити по-різному. Один із найбільш розповсюджених способів полягає у виборі альтернативи x*, що має максимальну ступінь належності нечіткому розв'язку, тобто: 𝜇(𝑥 ∗ ) = max 𝜇(𝑥) = max 𝑚𝑖𝑛{𝜇𝐺 (𝑥), 𝜇𝐷 (𝑥)} , 𝑥 ∈ 𝑋
(8)
Такі альтернативи називають максимізуючими розв'язками [2, c. 315]. Література 1. Волошин О.Ф., Мащенко С.О. Теорія прийняття рішень : навч. посібн. – К., 2006. 2. Волошин О.Ф., Мащенко С.О. Моделі та методи прийняття рішень: навч. посібн. – К., 2010. 3. Катренко А.В., Пасічник В.А., Пасько В.П. Теорія прийняття рішень. – К., 2009. 4. Zaden L.A. Fuzzy sets // Information and Control. – 1965. – № 8. – Р. 338-353. 5. http://www.victoria.lviv.ua/html/oio/html/theme11.htm 6. https://wiki.sch.bme.hu/images/c/cf/Lagyszamitas_jegyzet_2011_fuzzy.pdf
Summary The moststrikingfeature ofhuman intelligenceis the ability tomake the right decisionsin conditions of incompleteand fuzzyinformation.Building aclosereflectionof humanmodelsand their usein computer systemstodayrepresentsone of the majorproblems of science. The approachBellman-Zadehpurposeis to determinehowthe problemof fuzzysubsetsof a universalset of alternatives.
ІЗАБЕЛЛА РАЦКЕВІ Багатокрокові методи розв’язання нелінійних рівнянь та їх порівняльний аналіз Керівник : доц. Антосяк П.П. Вступ. Задача знаходження коренів алгебраїчних і трансцендентних рівнянь належить до важливих задач прикладної математики. Потреба в розв’язанні такої задачі виникає в багатьох розділах механіки, фізики, техніки. На сьогоднішній день розроблено багато методів знаходження наближених розв’язків нелінійних рівнянь та їх систем. Вдалий вибір того або іншого методу при розв'язуванні конкретної задачі належить від специфіки даної здачі [1, 2]. Знаходження розв'язків нелінійних рівнянь описаними методами відбувається в декілька етапів. На першому етапі визначаються межі, в яких розміщені дійні корені відповідного рівняння. Потім приводиться відокремлення цих коренів, тобто 352
визначаються проміжки, в кожному з яких міститься один і тільки один корінь рівняння. На останньому етапі використовуючи задане (або вибране) початкове наближення, будується ітераційний процес, який дозволяє уточнити корені, тобто знайти їх із заданою точністю 𝜀 > 0. Ітераційні процеси поділяють на однокрокові та багатокрокові. [4, 5] В даній роботі розглядаються деякі багатокрокові ітераційні методи розв'язування алгебраїчних і трансцендентних рівнянь, які найчастіше використовуються на практиці. Постановка задачі. Нехай на проміжку [𝑎, 𝑏] задана функція 𝑓(𝑥) дійсної змінної. Потрібно знайти корінь рівняння 𝑓(𝑥) = 0
(1)
або ж, що те саме, нуль функції 𝑓(𝑥). Уже на прикладі алгебраїчного многочлена відомо, що нулі 𝑓(𝑥) можуть бути як комплексними так і дійсними. Тому більш загальна постановка задачі полягає у знаходженні коренів рівняння (1), які містяться у заданій області комплексної площини. Знаходження наближених значень коренів рівняння (1) відбувається в два етапи.[4] Підхід до розв’язання задачі. Як було відмічено вище, у загальному випадку процедура розв’язання рівняння (1) складається з двох етапів: –
відокремлення коренів рівняння, тобто попереднє знаходження інтервалів, що
містять лише один корінь (локалізація коренів); –
уточнення коренів, тобто обчислення коренів із заданою точністю.
Корінь 𝑥 ∗ рівняння𝑓(𝑥) = 0 , вважається відокремленим на відрізку [𝑎, 𝑏], якщо на цьому відрізку дане рівняння не має інших коренів. Відокремити корені – це означає розбити всю область допустимих значень 𝑋 на відрізки, в кожному з яких міститься один корінь. Відокремлення коренів можна здійснити двома способами – графічним та аналітичним [3, 4, 7]. Для
уточнення
кореня
𝑥∗
рівняння
(1)
на
відокремлюючому
проміжку
a, b застосовують різні ітераційні методи. Суть цих методів така: на проміжку a, b вибирають деяку точку 𝑥0 − початкове наближення, що є досить близьким до шуканого кореня 𝑥 ∗ і за допомогою деякого рекурентного співвідношення 𝑥0 = 𝑠𝑘 (𝑥0 , 𝑥1 , … , 𝑥𝑘−1 ).
353
(2)
знаходять послідовність точок 𝑥1 , 𝑥2, … , 𝑥𝑛 , що збігається до кореня 𝑥 ∗ , тобто існує границя lim 𝑥𝑛 = 𝑥 ∗ .
𝑛→∞
Збіжність послідовності точок {𝑥𝑛 } забезпечується відповідним вибором функції 𝑠𝑘 (𝑥) і початкового наближення 𝑥0 . Вибираючи різними способами функцію 𝑠𝑘 (𝑥), яка залежить від 𝑓(𝑥) і, в загальному випадку, від номера ітерації k, можна одержати різні ітераційні методи. Якщо при визначенні наближення 𝑥𝑘 використовується декілька наближень із попередніх кроків, то такий ітераційний метод називається багатокроковим. Розглянемо деякі конкретні багатокрокові ітераційні методи. Метод січних Цей багатокроковий метод отримують із відомого однокрокового методу Ньютона у тому випадку, коли важко або неможливо знайти похідну функції 𝑓(𝑥), або її вираз є дуже громіздким. Обчислення у методі січних здійснюються на основі наступного рекурентної формули 𝑥𝑘+1 =
𝑥𝑘−1 𝑓(𝑥𝑘 )−𝑥𝑘 (𝑥𝑘−1 ) , 𝑘 = 0,1, …, 𝑓(𝑥𝑘 ) − 𝑓(𝑥𝑘−1 )
причому 𝑥0 та 𝑥1 – задані початкові наближення. Як бачимо, метод січних є двокроковим методом, а саме, для обчислення наступного наближення потрібно знати два попередніх наближення. Зрозумілою є і назва методу, якщо розглянути геометричну інтерпретацію. Якщо задані дві точки 𝑥0 та 𝑥1 , що належать відокремлюючому проміжку [𝑎, 𝑏], то наближення 𝑥2 знаходять як абсцису точки перетину прямої, що проходить через точки (𝑥0 , 𝑓(𝑥0 )) та (𝑥1 , 𝑓(𝑥1 )) Продовжуючи цей процес, отримаємо формулу методу січних. Метод січних, який є різницевим аналогом методу Ньютона, збігається повільніше ніж метод Ньютона.[1, 6] Метод Мюллера Метод Мюллера (метод парабол) призначений для знаходженнявсіх коренів алгебраїчного рівняння
354
𝑎0 𝑥 𝑛 + 𝑎1 𝑥 𝑛−1 + ⋯ + 𝑎𝑛−1 𝑥 + 𝑎𝑛 = 0 з комплексними коефіцієнтами. Цей метод нескладно реалізувати на комп’ютері і забезпечити високу швидкість збіжності та досить точно визначати прості корені многочлена. Кратні і близькі по модулю корені знаходяться дещо гірше, ніж прості, але точніше, порівняно з іншими методами. Всі корені многочлена визначаються послідовно один за одним. У методі січних за двома початковими наближеннями 𝑥0 та 𝑥1 і визначається наступне наближення 𝑥2 як абсциса точки перетину осі 𝑥та прямої, що проходить через точки (𝑥0 , 𝑓 (𝑥0 )) і (𝑥1 , 𝑓 (𝑥1 )). У методі Мюллера потрібно задати три початкових наближення 𝑥0 , 𝑥1 і 𝑥2 . Наступне наближення 𝑥3 знаходиться як абсциса точки перетину осі 𝑥з параболою, що проходить через точки (𝑥0 , 𝑓 (𝑥0 )) , (𝑥1 , 𝑓 (𝑥1 )) та (𝑥2 , 𝑓 (𝑥2 )). Побудуємо многочлен другого порядку 𝑃(𝑥) = 𝑎(𝑥 − 𝑥2 )2 + 𝑏(𝑥 − 𝑥2 )2 + 𝑐, графік якого проходить через точки (𝑥0 , 𝑓 (𝑥0 )) , (𝑥1 , 𝑓 (𝑥1 )) та (𝑥2 , 𝑓 (𝑥2 )).Невідомі 𝑎, 𝑏та 𝑐знаходяться з умов інтерполяції: 𝑓(𝑥0 ) = 𝑎(𝑥0 − 𝑥2 )2 + 𝑏(𝑥0 − 𝑥2 ) + 𝑐, 𝑓(𝑥1 ) = 𝑎(𝑥1 − 𝑥2 )2 + 𝑏(𝑥1 − 𝑥2 ) + 𝑐, 𝑓(𝑥2 ) = 𝑎 ∙ 02 + 𝑏 ∙ 0 + 𝑐. Із одержаної системи лінійних рівнянь маємо: 𝑐 = 𝑓(𝑥2 ), (𝑥0 − 𝑥2 )2 [𝑓(𝑥1 ) − 𝑓(𝑥2 )] − (𝑥1 − 𝑥2 )2 [𝑓(𝑥0 ) − 𝑓(𝑥2 )] 𝑏= , (𝑥0 − 𝑥2 )(𝑥1 − 𝑥2 )(𝑥0 − 𝑥1 ) 𝑎=
(𝑥1 − 𝑥2 )[𝑓(𝑥0 ) − 𝑓(𝑥2 )] − (𝑥0 − 𝑥2 )[𝑓(𝑥1 ) − 𝑓(𝑥2 )] . (𝑥0 − 𝑥2 )(𝑥1 − 𝑥2 )(𝑥0 − 𝑥1 )
Наступне наближення 𝑥3 знаходимо як корінь рівняння 𝑃(𝑥) = 0. Щоб зменшити обчислювальну похибку, яка може виникнути при відніманні досить близьких чисел, застосуємо формулу 𝑥3 = 𝑥2 −
2𝑐 𝑏 ± √𝑏 2 − 4𝑎𝑐
355
.
За цією формулою ми отримуємо два значення 𝑥3 при різних знаках перед коренем у знаменнику. У методі Мюллера знак вибирають такий самий, як і знак коефіцієнта 𝑏. Вибраний таким чином знаменник буде більшим за абсолютною величиною, тому за 𝑥3 буде взятий той з коренів, що знаходиться ближче до 𝑥2 . Отже 𝑥3 = 𝑥2 −
2𝑐 𝑏 + 𝑠𝑖𝑛𝑔(𝑏)√𝑏 2 − 4𝑎𝑐
.
Далі процедура повторюється вже для наступної трійки 𝑥1 , 𝑥2 та 𝑥3 , щоб визначити наближення розв’язку 𝑥4 . Алгоритм завершується при досягненні заданої точності або вичерпанні максимальної кількості ітерацій. На кожному кроці в цьому методі обчислюється корінь √𝑏 2 − 4𝑎𝑐, тому при 𝑏 2 − 4𝑎𝑐 < 0 маємо комплексні корені.[1] Метод Ріддера У чисельному аналізі, метод Ріддера - алгоритм пошуку кореня, заснований на використанні експоненціальної функції, щоб послідовно наблизити корінь функції 𝑓. У методі Ріддера обчислюють значення функції в середині інтервалу[x1 , x2 ]: x3 = (x2 − x1 )⁄2. Потім шукають експоненціальну функцію eQ , що задовольняє рівнянню: f(x1 ) − 2f(x3 )eQ + f(x2 )e2Q = 0. Це квадратне рівняння відносно eQ , розв’язок якого може бути представлено в наступному вигляді: eQ =
f(x3 ) + sign[f(x2 )]f(x3 )2 − f(x1 )f(x2 ) . f(x2 )
Потім застосовують метод хорд, використовуючи значення f(x1 ), f(x3 )eQ , f(x2 )e2Q і обчислюють чергове наближення за формулою: 𝑥4 = 𝑥3 + (𝑥3 − 𝑥1 )
𝑠𝑖𝑔𝑛[𝑓(𝑥1 ) − 𝑓(𝑥2 )]𝑓(𝑥3 ) √𝑓(𝑥3 )2 − 𝑓(𝑥1 )𝑓(𝑥2 )
. [6]
Дослідження ефективності методівполягає в програмній реалізації для вирішення нелінійних рівнянь. Створена програма на мові Delphi. Користувач повинен ввести початкові значення: A, B, C (C-для методу Мюллера ) та похибки E. Після введення даних користувач повинен вибрати одну з функцій та методів. В результаті отримуємо корінь рівняння та кількість ітерацій.
356
Висновки. Багатокрокові методи як метод розв'язування нелінійних рівнянь зумовлюється, насамперед, їх багатовимірністю. Сутність цього методу полягає в тому, що розв'язок знаходять крок за кроком, послідовно застосовуючи індукцію, причому розв'язок, яке приймається на кожному кроці, має задовольняти умови оптимальності щодо рішення, прийнятого на попередньому кроці. Однокрокові задачі, навпаки, характеризуються тим, що всі компоненти визначаються одночасно на останній ітерації (кроці) алгоритму. Особливу увагу було приділено багатокроковому методу січних, Мюллера і методу Ріддера. 1.
Приклад
357
2.
Приклад
358
Література 1. Бігун Я.Й., Березовська І.В. Числові методи розв'язування нелінійних рівнянь і систем: навч. посібник. – Чернівці: Чернівецький національний ун-т, 2011. 2. Боглаев Ю. П. Вычислительная математика и программирование: Учебное пособие для студентов втузов—М.: Высш. шк., 1990. 3.Возняк Л.С., С.В.Шарин. Чисельні методи: Методичний посібник для студентів природничих спеціальностей. – Iвано-Франкiвськ: “Плай”, 2001, – 64 с.
359
4. Лященко М.Я., Головань М.С. Чисельні методи. – К.: Либідь, 1996 – 288 с. 5.Фельдман Л. П. Чисельні методи в інформатиці: Підручник / Л. П. Фельдман, А. І. Петренко, О. А. Дмитрієва. К. : Видавнича група ВНV, 2006 – 480 с. 6. http://en.wikipedia.org/wiki/Ridders'_method. 7. http://posibnyky.vntu.edu.ua/met/lek4.htm.
Summary In this work were considered one-step and multi-step methods for solving nonlinear equations.Particular attention was paid multi-step methods: secant, Muller, and Ridders' methods.Created program in Delphi, where we analyzed methods and we see that Ridders' method is simpler than Muller's method but with similar performance. Multi-step methods were more effective than one-step methods.
МІРОСЛАВ ШАФРАНЬОШ Іонізація гетероциклічних компонент молекул ДНК і РНК електронним ударом Мас-спектрометричним методом визначені абсолютні величини та енергетичні залежності
перерізів
утворення
позитивних
іонів
гетероциклічних
компонент
нуклеїнових кислот – тиміну, урацилу. Показано, що утворення молекулярних іонів є переважаючим процесом (перерізи за порядком величини ~10-16 см2), що свідчить про стійкість досліджуваних основ НК до електронного удару. Вступ Як було показано у попередніх дослідженнях [1-6], при взаємодії електронів з молекулами основ нуклеїнових кислот помітним стає процес дисоціативної іонізації, в результаті якого йде утворення позитивних іонів як вихідних молекул (молекулярних іонів), так і їх фрагментів. Поряд із встановленням можливих схем фрагментації надзвичайно важливим є визначення енергетичних залежностей абсолютних величин перерізів дисоціативної іонізації. На жаль, це питання практично залишається недослідженим [3]. В той же час кількісні характеристики процесу дисоціативної іонізації мають виняткову важливість в осмисленні можливих наслідків дії первинного високо-енергетич-ного випромінювання на речовину. Відомо, що така дія приводить до появи великої кількості вторинних низько енергетичних електронів [7], які є основними носіями внутріклітинного опромінення біоструктур. 360
У даній роботі приведені нові дані про перерізи дисоціативної іонізації електрон-ним ударом молекул азотистих основ нуклеїнових кислот тиміну та урацилу. Експериментальна установка та методика досліджень Експеримент базується на методиці пучків електронів та молекул, що перетинаються, яка була успішно застосована раніше [4]. Пучок досліджуваних молекул отримується за допомогою термічного ефузійного джерела багатоканального типу та системи колімуючих щілин. Препарати для досліджень були виготовлені компа-нією Sigma-Aldrich (чистота 99%). Джерелом електронів служила п’ятиелектродна гармата із катодом, виготовленим із торованого вольфраму. Електрони пучка, що пройшли область зіткнень, уловлювалися циліндром Фарадея, який знаходився під негативним потенціалом. Виміри проводилися при силі струму пучка електронів ~5∙10-6А і енергетичній неоднорідності електронів на пів-висоті їх енергетичного розподілу ΔЕ½ ~ 0,3 еВ. Електронна гармата розміщувала-ся у поздовжньому магнітному полі індукцією В = 1,2∙10 -2 Тл. Калібрування енергетичної шкали електронів здійснювалося за резонансним піком утворення іонів SF-6, енергетичне положення якого визначало нуль шкали. Іони, що утворилися в області перетину електронного та молекулярного пучків, витягувались електричним полем і направлялися для мас-спектрометричного аналізу за відношенням m/z (miz- відповідно маса і заряд іона).Для цієї мети був використаний масспектрометр із відхиленням іонів на 180°. Система реєстрації та керування процесом вимірів складалася із таких пристроїв: електрометричного підсилюва-ча іонного струму, перетворювача “струм – частота” пучка
електронів,
блоків
ступінчастої
розгортки
прискорюючого
потенціалу
електронного пучка, персо-нального комп’ютера з інтерфейсною картою паралельного вводу/виводу, друкуючого пристрою. Описана система працювала у двох режимах вимірювань струмів іонів та електронів, а саме: при фіксованій енергії електронного пучка (при запису мас-спектрів), або у режимі вимірювань відношень струму іонів до струму електронів при ступінчастому скануванні енергії пучка електронів (при визначенні енергетичної залежності перерізу іонізації). Експериментальні виміри здійснювали-ся поетапно: на першому етапі записувались мас-спектри молекул при енергії бомбардуючих електронів 95 eВ та проводилася ідентифікація ліній мас-спектрів; завданням наступного етапу було вивчення енергетичних залежностей пар-ціальних перерізів іонізації, які визначалися як 361
відношення струму іонів, з вибраним відношенням m/z, до струму бомбардуючих електронів. Абсолютні величини парціальних перерізів іонізації визначалися шляхом їх нормування на абсолютні величини повних перерізів іонізації [4-6] наступним чином. Очевидно, що сумарний струм утворених іонів рівний iΣ = і1 + і2 + ··· +іn,
(1)
де iΣ – сумарний іонний струм, іn – струм іонів певного фрагменту. З іншого боку: iΣ = іе nσΣl, іn = іе nσnl,
(2)
де іе- струм бомбардуючих електронів,n – концентрація молекул в області перетину електронного та молекулярного пучків, l – шлях електронів у молекуляр-ному пучку,σΣіσn– відповідно повний і парціальний перерізи іонізації. Таким чином, із відношення виразів (1) і (2) слідує σn = σΣ іn / iΣ.
(3)
Враховуючи, що іонний струм пропорційний площі мас-спектрометричного піку у мас-спектрі, для шуканого парціального перерізу отримаємо σn = σΣSn / ΣSi, де Sn – площа n-го – піка у мас-спектрі, ΣSi – сумарна площа усіх піків у мас-спектрі. Приведені в роботі дані про перерізи утворення позитивних іонів отримані шляхом усереднення результатів п’яти вимірів. Відносні похибки вимірів становлять: 12% - для енергетичних залежностей перерізів іонізації; 21% - для абсолютних величин перерізів іонізації. Результати досліджень та їх обговорення Отримані дані про парціальні перерізи утворення іонів найбільш ймовірних фрагментів молекул тиміну, урацилу при енергії бомбардуючих електронів 95 еВ приведені у табл. 1 – табл. 3, де m/z – маса молекулярного фрагменту в атомних одиницях маси; σ - величини перерізів утворення іонних фрагментів молекул. Аналіз цих таблиць показує, що утворення молекулярних іонів є переважа-ючим процесом (перерізи за порядком величини 10-16 см2), що свідчить про достатню стійкість досліджуваних основ НК до електронного удару. Це дуже значимий факт для таких складних молекул, як тимін та урацил, коли найбільший парціальний переріз іонізації
362
характеризує утворення молекулярного іону. Багато складних молекул не мають стійких молекулярних іонів. Найбільші перерізи утворення іонних фрагментів характерні для груп: C3H4N2+, C4H5NO+, C3H3NO+, C3H5N+, C2H3N+, C2H3N +, C2H2N+, CH2N2+, C3H3O+, СО+, CNO+. Спостерігаються іони піримідино-вого кільця. Більшість іонних фрагментів молекул характеризуються значно менши-ми перерізами утворення(10-17–10-18)см2. Для найбільш інтенсивних та добре розділених мас-спектральних ліній були виміряні енергетичні залежності перерізів утворення іонних фрагментів (див. рис. 1–рис. 2). Як свідчать приведені дані, енергетичні залежності перерізів утворен-ня молекулярних іонів, в загальних рисах (пороги іонізації, енергії максимумів), подібні до енергетичних залежностей повних перерізів іонізації [4-6]. Натомість, для заряджених фрагментів молекул енер-гетичні пороги їх утворення та положення максимальних перерізів зсуваються в область більш високих енергій. Таблиця 1 Абсолютні величини перерізів утворення позитивних іонів молекул тиміну та їх фрагментів при енергії електронів 95 еВ m/z
Іони
σ, 10-16см2
126
C5H6N2O2+
2,5
83
C4H5NO+
0,4
81
C4H3NO+
0,23
70
C2NO2+;C3H4NO+
0,63
69
C3H3NO+
0,25
56
C2H2NO+; HNO+
0,3
55
C2H3N2+;С3H3O+; C3H5N;C2+
1,1
53
C3H3N+
0,23
52
C3H2N+
0,43
43
CHNO+
0,33
42
CNO+; CN2H2+
0,5
41
C2H3N+; CHN2+
0,35
40
C3H4+; C2NH+2
0,45
39
C3H3+; C2NH+
1,0
363
38
C3H2+; C2+N
0,55
37
C3H+
0,6
29
COH+
0,23
28
CO+; CH2N+
1,0
27
C2H3+
0,2
26
C2H2+
0,13
18
H2O+
0,23
17
OH+
0,17
16
O+
0,2 Таблиця 2
Абсолютні величини перерізів утворення позитивних іонів молекул урацилу та їх фрагментів при енергії електронів 95 еВ m/z
Іони
σ, 10-16см2
112
C4H4N2O2+
2,69
96
C4H4N2O+
0,14
83
C3H3N2O+
0,34
70
C3H4NO+
0,28
69
C3H3NO+
1,14
68
C3H2NO+; C4H4O+
0,59
56
C2H2NO+; C3H4O+
0,18
42
CNO+; C2H2O+; CH2N2+
0,99
41
CHN2+; C2H3N+
0,34
40
C2H2N+; CN2+
0,30
28
CO+
0,53
18
H2O+
0,20
364
2,5
10
-16
см
2
2,0
1,5
1,0
0,5
0,0 0
50
100
150
Енергія електронів, еВ
200
Рис. 1. Залежність абсолютної величини перерізу утворення позитивних іонів тиміну від енергії електронів: ○– молекулярний іон; ● – іонний фрагмент C4H5NO+ (m/z = 83).
3,0
2,0
10
-16
см
2
2,5
1,5
1,0
0,5
0,0 0
50
100
150
Енергія електронів, еВ
200
Рис. 3. Залежність абсолютної величини перерізу утворення позитивних іонів урацилу від енергії електронів: ○ – молекулярний іон; ● – іонний фрагмент C3H3NO+ ( m/z = 69). Одночасно з нами дослідження процесів утворення позитивних іонів урацилу проводилися авторами роботи [3]. Порівняння наших даних і роботи [3] приведено в табл. 4, з якої видно, що результат авторів [3] завищений. Слід мати на увазі, що результати експерименту [3] були пронормовані на дані теоретичних розрахунків, виконаних у рамках напівкласичного формалізму Дойча-Мерка [8, 9], в основі якого лежить наближення Бете [10, 11]. Таким чином, по суті табл. 3 відображає рівень 365
узгодженості наших і розрахункових даних. Загальновідомо [12 - 14], що наближення Бете дає завищені величини перерізів зіткнень в області малих енергій. Таблиця 3 Абсолютні величини перерізів утворення позитивних іонів молекул урацилу при енергії електронів 95 еВ в одиницях
10-16см2 Виміри
m/z
Іони
Дана робота
112
C4H4N2O2+
2.7
4,5
69
C3H3NO+
1.1
2,3
1.0
2,0
10
16,2
[3]
CNO+ 42
C2H2O+ CH2N2+ Сума всіх фрагментів Висновки
Експериментально визначено парціальні перерізи утворення позитивних іонів тиміну та урацилу. Встановлено, що утворення молекулярних іонів є переважаючим процесом (перерізи за порядком величини 10-16 см2), що свідчить про достатню стійкість азотистих основ нуклеїнових кислот до електронного удару. Найбільші перерізи утворення іонних фрагментів характерні для груп: C3H4N2+, C4H5NO+, C3H3NO+, C3H5N+ ,C2H3N+, C2H3N +, C2H2N+, CH2N2+, C3H3O+, СО+, CNO+. Виміряні енергетичні залежності перерізів утворення іонних фрагментів. Література 1. IST Standard Reference Database.Webpage (http://webbook.nist.gov/chemistry). 2. National Institute of Advanced Industrial Science and Technology (AIST), Spectral Database for Organic Compounds(SDBS). Webpage (http://riodb01.ibase.aist.go.jp/sdbs/cgi-bin/direct_frame_top.cgi). 3. Feil S., Gluch K., Matt-Leuber S., Scheier P., Limtrakul J., Probst M., Deutsh H., Becker K., Stamatovic A. and Mark T.D. Partial cross sections positive and negative ion formation following electron impact on uracil// J. Phys. B. 2004, v. 37. P. 3013–3020. 4. Shafranyosh I.I., Sukhoviya M.I., Shafranyosh M.I. Absolute cross sections of positive and negative ion production in electron collision with cytosine molecules. J. Phys.B., 2006. – V.39. – Р. 4155- 4162. 5. Шафраньош И.И., Суховия М.И., Шафраньош М.И., Шимон Л.Л. Процессы образования положительных и отрицательных ионов молекул тимина, инициируемые медленными электронами // ЖТФ. – 2008. – Т.78. Вып.12. – С. 7-11. 366
6. Shafranyosh М.I., SukhoviyaM.I., Shafranyosh І.I., PetrushkoI.A., MedulychV.V., FedorkoR.O. Absolute cross sections of ion production in electron collision with uracil molecules // XXV ICPEAC, Book of Abstr. – Freiburg (Germany), 2007. – P. Fr 110. 7. Cobut V., Frongillo Y., Patau J.P., Goulet T., Fraser M.-J., Jay-Gerin J.-P..Monte Carlo simulation of fast electron and proton tracks in liquid water -- I. physical and physicochemical aspects // Radiat. Phys. Chem. 1998. V. 51. P. 229-243.-555. 8. Deutsch H. Calculated cross sections for the multiple ionization of neon and silicon atoms by electron impact / H. Deutsch, K. Becker, S. Matt, T. D. Märk // Plasma Phys. Control. Fusion. - 1998. - V. 40. - P. 1721-1727. 9. Deutsch H. A detailed comparison of calculated and measured electron-impact ionization cross sections of atoms using the Deutsch–Mark (DM) formalism / H. Deutsch, P. Scheier, S. Matt-Leubner, K. Becker, T.D. Märk // International Journal of Mass Spectrometry. 2005. - V. 243. - P. 215–221. 10. Бете Г. Квантовая механика / Ганс Альбрехт Бете; пер. с англ. В.П. Скворцова. – Москва: – Мир, 1965. – 334 с. 11. Inokuti Mitio. Total Cross Sections for Inelastic Scattering of Charged Particles by Atoms and Molecules. I. A Sum Rule for the Bethe Cross Sections and Its Application to the Helium Atom / Mitio Inokuti, Kim Yong-Ki, L. Robert Platzman // Phys. Rev. A. – 1967. – V.164. – P. 55 – 61. 12. Inokuti Mitio. Oscillator-strength moments, stopping powers, and total inelastic-scattering cross sections of all atoms through strontium / Mitio Inokuti, J.L. Dehmer, T. Baer , J.D. Hanson // Phys. Rev. A. – 1981. – V. 23. – P. 95–109. 13. Зон Б.А. Логарифмические точные сечения рассеяния быстрых электронов на атомах / Б.А. Зон, В.Б.Зон // ЖТФ. – 2007. – Т. 77. – С. 38–41. 14. Мотт Н. Теория атомных столкнове-ний / Н. Мотт и Г. Меси: пер. с англ. Е.Е. Микитина. – М.: Мир, 1969. – 756 с. Summary The absolute values and energy dependences of cross-sections of formation of positive ions of nucleic acid bases – thymine, uracil were determined using mass spectrometric method. It is shown that formation of molecular ions is a prevailing process (cross-sections are after the order of size 10-16 cm2) which testifies to sufficient firmness of the explored bases of NK to the electron impact.
SIMON ANIKÓ A módosított (általánosított) neuron elemek szintézise iterációs módszer által Tudományos vezető: Gecse Ferenc professzor A természettudományok azért alakultak ki, hogy általuk megérthessük a minket körülvevő világ működésének törvényszerűségeit. A természeti jelenségek mindig valamilyen fizikai, kémiai vagy biológiai törvénynek engedelmeskednek, melyek modellezhetők a matematika eszközeivel.
367
Az utóbbi években széleskörűen alkalmazzák a neurális hálózatok rendszerét különböző problémák megoldására. Ilyen területek például: programozás, technika, orvostudomány, információkódolás, a digitális jelek feldolgozása és továbbítása, digitális képfelismerés és azok osztályozása, képfelbontás, üzlet stb.[1-3]. Biológiai jelentősége: az ember viselkedéséért és gondolkodásáért felelős szerv, a központi idegrendszer irányító központja az agy, melyet több, mint százmilliárd egymással összeköttetésben álló idegsejt (neuron) alkot. Az idegsejt az idegrendszer legkisebb önálló egysége. Alakjuk, méretük és elhelyezkedésük nagyban különbözhet, felépítésük azonban meglehetősen egységes és az ingerület továbbítása is ugyanazon elektronikai és kémiai alapokon történik, így lehetőségünk nyílik egységes modellezésükre. Ahhoz, hogy az adott területen megtudjuk oldani a különböző feladatokat ismernünk kell a neuron elem szintézisének módszereit és ezen elemekből felépített neuron hálózatok felhasználásának lehetőségét. Tehát a neuron elemek szintézisének új módszerei, valamint a neuron elemek általánosítása (a neuron elemek funkcionális lehetőségeinek kibővítése) aktuális és gyakorlatilag fontos feladat. Egy neuron elem alatt, melynek aktivációs függvénye egy küszöbös Boole-féle függvény, egy olyan logikai elemet értünk, melynek létezik n bemenetele és egy kimenetele. (Ábra 1.)
Ábra 1. A küszöbös neuron elem sémája A kimenetelt, a Boole-féle függvényt a következőképpen adjuk meg: 𝑓(𝑥1 , … , 𝑥𝑛 ) = {
1, 𝜔1 𝑥1 + ⋯ + 𝜔𝑛 𝑥𝑛 ≥ 𝑇, 0, 𝜔1 𝑥1 + ⋯ + 𝜔𝑛 𝑥𝑛 < 𝑇,
(1)
ahol𝑥𝑖 = {0,1}, T – a küszöbérték,𝜔1 … 𝜔𝑛 – a neuron elem szinoptikus együtthatói. Ha az (1) feltételben az 𝑥𝑖 változókat felcseréljük az 𝑓 függvény értelmezési tartomány karaktereivel, 𝜒𝑗 (𝑗 = 1,2, … , 𝑚), akkor megkapjuk az általánosított neuron elemet [4]. 368
A kutatásom célja, hogy bemutassam az általánosított neuron elemek szintézisének iterációs módszerét. A kutatásom eredménye e módszer algoritmusának kidolgozása és a példák tesztelése program segítségével. Az általam felépített algoritmus a következő kérdésre adja meg a választ: realizálható-e az
adott
függvény
Boole-féle
{𝜒𝑖1 , 𝜒𝑖2 , … , 𝜒𝑖𝑚 }karakter (𝑘)
(𝑘)
egy
rendszerre
általánosított nézve.
E
neuron
elem
módszerben
(NE)
által
a
tetszőleges𝐯𝑘 =
a
(𝑘)
(𝑣1 , . . , 𝑣𝑛 , 𝑣0 ) vektor olyan módosításáról van szó, ahol az iteráció minden lépésében csökken a távolság a 𝐯𝑘 vektor és az általánosított neuron elem w strukturális vektora között, ha a w vektor létezik. Legyen 𝐻2 = {−1,1} és 𝐺𝑛 = 𝐻2 ⨂𝐻2 ⨂ … ⨂𝐻2 – a 𝐻2 csoport 𝑛-szeres direkt szorzata. Ha a Boole függvény 𝑓: 𝐺𝑛 → 𝐻2 nem realizálható egy általánosított neuron elem által a{𝜒𝑖1 , 𝜒𝑖2 , … , 𝜒𝑖𝑚 }karakterek rendszerére nézve, akkor a w vektor megkeresésének folyamatában egy határciklust kapunk [5]. Tegyük fel, hogy az 𝑓(𝑥1 , … , 𝑥𝑛 )(𝑓: 𝐺𝑛 → 𝐻2 ) Boole-féle függvény realizálható egy általánosított neuron elem által a{𝜒𝑖1 , 𝜒𝑖2 , … , 𝜒𝑖𝑚 } karakterek rendszerére nézve. Ha a neuron elem strukturális vektorát megjelöljük 𝐰 = (𝜔1 , … , 𝜔𝑛 , 𝜔0 ), akkor 𝑓(𝑥1 (𝐠), … , 𝑥𝑛 (𝐠)) = Rsign(𝜔1 𝜒𝑖1 (𝐠) + ⋯ + 𝜔𝑚 𝜒𝑖𝑚 (𝐠) + 𝜔0 ) és ∀𝐠 ∈ 𝐺𝑛 w(𝐠) = 𝜔1 𝜒𝑖1 (𝐠) + ⋯ + 𝜔𝑚 𝜒𝑖𝑚 (𝐠) + 𝜔0 ≠ 0. (𝑘)
(𝑘)
(𝑘)
Legyen a 𝐯𝑘 = (𝑣1 , . . , 𝑣𝑛 , 𝑣0 ) egy tetszés szerinti 𝑚 + 1 – dimenziójú valós vektor, amely kielégíti az alábbi feltételt:∀𝐠 ∈ 𝐺𝑛 𝐯𝑘 (𝐠) ≠ 0. A 𝐯𝑘 vektor által fel kell építenünk egy olyan𝐯𝑘+1 vektort, amely kielégíti az alábbi egyenlőtlenséget: 𝜌(𝐯𝑘+1 , 𝐰) < 𝜌(𝐯𝑘 , 𝐰), ahol 𝜌(𝐯, 𝐰) nem más, mint a távolság a vés w vektorok között[6]. ITERÁCIÓS MÓDSZER NE SZINTÉZISÉNEK ALGORITMUSA 1. Lépés. Adva van egy 𝑓(𝑥1 , … , 𝑥𝑛 ) Boole-féle függvény. Megkeressük a 𝑆𝑓 (𝑋) karakterisztikus
vektorát
az
alábbi
karakter
rendszerre
nézve
𝑋=
{𝜒𝑖1 , 𝜒𝑖2 , … , 𝜒𝑖𝑚 }[7].Elvégezzük a helyettesítést: 𝐯1 = 𝑆𝑓 (𝑋), amikor 𝑘 = 1 és áttérünk a 2. lépésre. 2.
Lépés.
Ha
(𝑘)
(𝑘)
(𝑘)
∀𝐠 ∈ 𝐺𝑛 𝐯𝑘 (𝐠) = 𝑣1 𝜒𝑖1 (𝐠) + ⋯ + 𝑣𝑚 𝜒𝑖𝑚 (𝐠) + 𝑣0
meghatározzuk a következő függvényt:
369
≠ 0,
akkor
ℎ𝑘 (𝐠) = Rsign𝐯𝑘 (𝐠), 1, ha 𝑧 > 0, aholRsign𝑧 = { (𝑧 ∈ ℝ) −1, ha 𝑧 < 0, és folytatjuk a 3. lépéssel, ellenkező esetben áttérünk a 6. lépésre. 3. Lépés. Ha 𝑓(𝐠) = ℎ𝑘 (𝐠) bármely𝐠 ∈ 𝐺𝑛 értékre, akkor azf függvény realizálható egy általánosított neuron elem által, melynek a𝐰 = 𝐯𝑘 a strukturális vektora és a NE szintézise befejeződött, ellenkező esetben áttérünk a 4. lépésre. 4. Lépés. Megkeressük a ℎ𝑘 függvény 𝑆ℎ𝑘 (𝑋)-val jelölt karakterisztikus vektoráta 𝑋 = {𝜒𝑖1 , 𝜒𝑖2 , … , 𝜒𝑖𝑚 } karakter rendszerre nézve és leellenőrizzük a következő feltételt: létezik-e olyanrtermészetes szám,hogy𝑆ℎ𝑟 (𝑋) = 𝑆ℎ𝑘 (𝑋)és 𝑟 < 𝑘? Ha a feltétel teljesül akkor folytatjuk a 7. lépéssel, ellenkező esetben az 5. lépéssel. 5. Lépés. Meghatározzuk a 𝐯𝑘+1 vektort, a következő képlet segítségével: 𝐯𝑘+1 = 𝐯𝑘 + 𝜘𝑘 (𝑆𝑓 (𝑋) − 𝑆ℎ𝑘 (𝑋)), ahol𝜘𝑘 ∈ (𝜘𝑘0 , 2𝜘𝑘0 ], ahol 𝜘𝑘0 =
(𝐯𝑘 ,𝑆ℎ𝑘 (𝑋)−𝑆𝑓 (𝑋)) |𝑆𝑓 (𝑋)−𝑆ℎ𝑘 (𝑋)|
2
.Növeljük a k értékét: k=k+1 és áttérünk a 2.
lépésre. 6. Lépés. Ha k=1, akkor szabadon megváltoztatjuk a 𝐯𝑘 vektor koordinátáját, olyan módon, hogy teljesüljön a következő feltétel: ∀𝐠 ∈ 𝐺𝑛 𝐯𝑘 (𝐠) ≠ 0. Ezután átmegyünk a 2. lépésre. 7. Lépés. A ℎ1 , ℎ2 , … , ℎ𝑘 Boole-féle függvények karakterisztikus vektorai halmazára határciklust kaptunk: 𝑆ℎ𝑟 (𝑋) = 𝑆ℎ𝑘 (𝑋)(𝑟 < 𝑘). Ha létezik olyan 𝜆𝑖 ≥ 0 érték, ahol legalább egyetlen 𝜆𝑖 nem egyenlő nullával és teljesül az egyenlőség, miszerint ∑𝑘−𝑟−1 𝜆𝑖 (𝑆𝑓 (𝑋) − 𝑖=0 𝑆ℎ𝑟+𝑖 (𝑋)) = 0,akkor azf függvény nem realizálható egy általánosított neuron elem által, ellenkező esetben átmegyünk az 5. lépésre. A fenti algoritmust bemutatjuk az alábbi példán. Legyen: 𝑥1
𝑥2
𝑥3
𝑓
370
ℎ1
ℎ2
Az
algoritmus
alapján
-1
-1
-1
1
1
1
-1
-1
1
1
1
1
-1
1
-1
1
1
1
-1
1
1
-1
1
-1
1
-1
-1
-1
-1
-1
1
-1
1
-1
-1
-1
1
1
-1
-1
-1
-1
1
1
1
-1
-1
-1
az
(−6; −2; −2; −1,5),𝐰 = 𝐯2 = (−
𝑓 23 4
függvényre 9
9
az
alábbivektorokat
kapjuk:
𝐯1 =
7
; − 4 ; − 4 ; − 4). A𝐰vektor annak az általánosított neuron
elemnek a strukturális vektora, amely realizálja az általunk megadott függvényt. A fenti algoritmust realizáltuk Delphi programnyelven. A program során megadjuk az n és az f függvény értékeit. A TRANSFORM paranccsal áttérünk a {0,1} ábécéből a nekünk szükséges {−1,1}-be. Majd a CALCULATE ablak használatával a program elvégzi az algoritmus lépéseit a fellépő értékek kiírásával és a két lehetséges kimenetel közül megkapjuk az egyiket. Példa 1:
Példa 2:
371
Felhasznált irodalom: 1. Омату, С. Нейроуправление и его приложения / С. Омату, М. Халид, Р. Юсоф. – М.: ИПРЖ, 2000. – 272 с. 2. Галушкин, А. И. Теория нейронных сетей. Кн. 1 / под ред. А. И. Галушкина. – М. .: ИПРЖ, 2000. – 416 с. 3. Галушкин, А. И. Нейрокомпьютеры. Кн. 3 / общая ред. А. И. Галушкина. – М. .: ИПРЖ, 2000. – 532 с. 4. Дертоузос, М. Пороговаялогика / М.Дертоузос. - М.:Мир, 1967. - 342 с. 5. Гече, Ф. Е. Про деякі властивості бульових функцій, які реалізуються наодному нейронному елементі / Ф.Е.Гече, В.М.Коцовський / Науковий вісник Ужгород. унту. Сер.: Математика..-Ужгород, 1999.-Вип. 5. – С. 16-21. 6. Гече, Ф. Э. Нейрофункции и логические схемы в нейробазисе / Ф.Э.Гече Науковий вісник УжНУ. Сер.: Математика і інформатика. – Ужгород, 2008. – Вип. 17. – С. 66-74. 7. Гече, Ф. Е. Аналіз дискретних функцій та синтез логічних схем у нейробазисі / Ф. Е. Гече - Ужгород: В. Падяка, 2010. - 210 с.
Summary In the last few years systems of neural networks are widely used to solve various problems. Examples of such areas are: programming, engineering, medicine, information coding, processing and transmission of digital signals, digital image recognition and classification of them, image resolution, business etc. In order to solve the different tasks in the defined area, we have to know the methods of neuron synthesis and the possibility of using elements built neuronal networks. So the new methods of the neuron elements synthesis and the generalization (expansion of the functional possibilities of neuronal elements) of the neuron elements are contemporary and practically important. The goal of this paper is to introduce an iterative method for the synthesis of generalized neuronal elements. As result of my research work an algorithm of the method was developed and examples were tested by a program.
372
SPENIK SÁNDOR – TURÓCI JOLÁN A barionok spin-spin és spin-orbitális hasadásainak kiszámítása Bevezetés Az utóbbi években az elméleti fizika egyik legaktívabban fejlődő tudományága az elemi részecskék fizikája, amely újból a világ figyelmének központjába került a Genfben működő Nagy Hadron ütköztető (LHC) beindításával. Ezzel az elemi részecskék közötti kölcsönhatások kísérleti és elméleti vizsgálata nagy energiáknál új aktualitást nyert.A kötött állapotok relativisztikus leírása mindig fontos feladata volt a magfizikának és az elemi részecskék fizikájának. Ez a feladat különösképpen aktuálissá vált a kvarkfizika rohamos fejlődésével, amelyben fontos szerepet játszanak a kvarkok relativisztikus tulajdonságai.A részecskegyorsítók által nagy mennyiségű új adat ismert, amely jellemzi a fent említett elemi részecskéket és azok tulajdonságait, többek között az élettartamukat, az új részecskék születését (pl. Higgs-bozon), a gluonokat és hibrideket. Ezért az említett folyamatok vizsgálata fölöttébb aktuálissá vált. Mivel minden ilyen folyamat a fénysebesség közelében megy végbe, leírásukra különböző relativisztikus egyenleteket és megközelítéseket szükséges alkalmazni. A külföldi kutatók közül e részecskéket főként Joshua F. Whitney és Horace W. Crater vizsgálták. Ők kidolgoztak egy olyan relativisztikus modellt, melynek segítségével le tudták írni a barionok különböző relativisztikus tulajdonságait. Ez azért fontos, mert nagyon nehéz felállítani egy olyan egyenletet vagy modellt, amely le tudná írni a három részecske közötti kölcsönhatást [10]. Rajtuk kívül Joseph P. Day, Willibald Plessas és Ki-Seok Choi egy olyan kvarkmodellt tanulmányoztak, amely az invariáns tömegoperátoron alapszik. E modell segítségével meg tudjuk érteni a barionok különböző tulajdonságait, valamint meg tudjuk jósolni néhány barion gerjesztett állapotát, amelyek még hiányoznak az adatbázisból [4]. A fent említett kutatók munkájukban főként a Dirak-egyenletet használták. Joseph P. Day és Papp Zoltán a kétkomponensű Faggyeev modellt felhasználva kiszámolták a „strange” barionok tömegspektrumait. Főleg olyan barionokat tanulmányoztak, amelyek két könnyű és egy „strange” kvarkból állnak [5]. Ebben a munkában fő célunk egy olyan relativisztikus modell kidolgozása volt, melynek segítségével jó pontossággal le tudjuk írni a barionok spin-spin kölcsönhatásait, valamint ki tudjuk számítani azok tömegspektrumait különböző állapotokban. A kétrészecskés Dirak-egyenlet Ahhoz, hogy leírjuk az említett részecskék közötti folyamatokat, különböző relativisztikus megközelítéseket vagy modelleket kell kidolgozni. Az egyik leggyakrabban 373
használt egyenlet, amely segítségével ezeket kidolgozzák, a kétrészecskés Dirak-egyenlet. Ennek értelmében két relativisztikus részecske a vektor- és skalárpotenciálokon keresztül hat egymásra, így a Dirak-egyenlet felírható a következő formában [10]: S1 51 ( 1 ( p1 A1 ) m1 S1 ) 0 ,
S 2 52 ( 2 ( p2 A2 ) m2 S 2 ) 0
(1.a) ,
(1.b)
ahol m1 , m2 – a részecskék tömegei; p1 , p 2 – a részecskék impulzusai; A1 , A2 , S1 , S 2 – a potenciális energia vektoros és skaláris összetevői.
A továbbiakban a vektoros potenciálok Ai három kovariáns függvény G, E1 és E2 segítségével lesznek meghatározva[2]:
G( 1 2 ) ( 1 2 ) ˆ i A1 1 P (1 G) p G 2 2 , 2 2G 2
(2.a)
G( 2 1 ) ( 1 2 ) ˆ i A2 2 P (1 G) p G 1 1 . 2 2 G 2
(2.b)
A skaláris potenciálok
Si
szintén a G, valamint további két invariáns M 1 és M 2
függvényei:
M 1 i S1 M 1 m1 G 2 , 2 M2
(3.a)
M 2 i S 2 M 2 m2 G 1 . 2 M1
(3.b)
Az i változók pedig az alkotó részecskék tömegközéppontjainak energiái: 1 2 m12 m22 / 2 , 2 2 m22 m12 / 2 ,
(4)
ahol 1 2 . Általában G,
E1 és
E 2 függvények
összefüggésben vannak egymással, és a
kvantumszíndinamikában ezek csak két invariáns függvénynek, a V(r) és A(r) függvényei:
E ( A,V ) G (
,
E12 ( A,V ) G 2 ( 1 A) 2 2 V V 2 , 2 2
2 ahol G
2
2
A) 2 2 V V 2
(5.a) (5.b)
1 . 1 2 A /
Az M 1 és M 2 függvények pedig az A(r) és S(r) függvényektől függnek:
M 12 ( A, S ) m12 G 2 (2m S S 2 ) ,
374
(6.a)
M 22 ( A, S ) m22 G 2 (2m S S 2 ) .
(6.b)
Ily módon az öt invariáns függvény M1, M2 ,E1, E2 és G csak három invariáns függvénytől S, A, V fog függni. A fenti kifejezések alapján a továbbiakban a (3.a) és (3.b) egyenleteket át tudjuk írni a következő formában:
i S1 G11 2 E1 1 51 M 1 51 G 2 ( J1 L 2 ) 51 52 0 , 2
(7.a)
i S 2 G 2 2 1 E2 2 52 M 2 52 G 1 ( J 2 L1 ) 51 52 0 , 2
(7.b)
ahol
i i Pˆ 2 5i i Pˆ , i i i 2 i i Pˆ ,
(8)
i i . Pi p
i i ln G i . 2
Ezek után a 7.a és 7.b számú egyenleteink szétválnak nyolc különböző egyenletté, amelyek megfelelő kombinálásával eljutunk a következő egyenlethez: ln 1 ln 2 1 1 3 1 (J L) 2 i ln 1 2 rˆ p 2 G (G ) 2 ln 1 2 G L 1 L 2 4 2 4 2 r r 1 1 1 G 1 1 2 G (G ) 2 ln 1 2 G 1 2 G ln 1 2 G S T ) 1 2 3 r 6 3 6 1 1 J L 1 2 ln 1 2 ( J L) ( J L) ( J L) 1 2 6 6 r 6
(9)
1 ( J L) 1 ln 1 2 ( J L) (( J L) ) S T 4 b 2 ( ) 1 , 6 r 6
ahol i
( Ei M i ) / G .
Ezt a bonyolult egyenletet felírhatjuk egy egyszerűbb általános formában[10]:
p ahol a
2
S .I .
p 2 S .I . D. S .O. S .S . T . D.O. 51 52 ) b 2 () , tag a spin kölcsönhatást jelöli, a
spin-orbitális kölcsönhatásért, a
S .S .
D.
tag a Darwin-féle potenciálért, a
tag a spin-spin kölcsönhatásért, míg a
tenzor kölcsönhatásért felel.
Todorov-Bogoljubov egyenlet 375
T.
(10)
S .O.
tag a
tag pedig a
Fentebb a kétrészecskés Dirak-egyenletet mutattuk be. Azonban kutatásaink során mi főleg a félnehéz barionokat vizsgáltuk meg, amelyhez már ki kellett dolgoznunk egy háromrészecskés modellt is. Ehhez a Todorov-Bogoljubov egyenletből indultunk ki, amely a következőképpen írható fel: 3 W p 2 m 2 U , i i ij i 1
ahol
(11)
i j
pi és mi – az "і" részecske impulzusai és tömegei, а U –a kölcsönhatás ij
potenciálja, amelyet az erősen kölcsönható részecskék esetében célszerű a következő alakban felírni:
1 U ij (Sij Vij ) , 2 ahol S
ij
(12)
– a potenciál skaláris része, míg V – a vektoros [8], [6]. ij
Figyelembe véve azt, hogy az energia felírható a következő formában[7]:
Ei
pi 2 m 2 αi pi βi mi i
(13)
és felhasználva az és β mátrixokat [3]:
0 αi σ i
σ
I i , i β 0 i 0
, I i
0
(14)
megkapjuk a következő kifejezést, amely már tartalmazza a spin-spin és spin-orbitális kölcsönhatásokat három részecskére: W
U ij
2
2 (σ p ) (σ p ) (σ p ) I m I m 1 1 2 2 3 3 2 2 1 1 0;
3 3
I m
2
;
0; (σ p ) (σ p ) (σ p ) 2 2 3 3 1 1
2
2 I m I m I m ; 2 2 3 3 1 1
(15)
Mi azokat a barionokat vizsgáltuk, amelyek két nehéz és egy könnyű kvarkból állnak. Mivel a nehéz kvarkok sokkal nagyobb tömegűek, mint a könnyű, ezért ez utóbbi mozog az előző kettő körül. Ennek az egyszerűsítésnek köszönhetően a háromrészecskés barion modellünk átmegy egy kétrészecskés kvarkmodellbe, amelyet a következő egyenlet ír le: W
U
ij
2
2 2 2 σ1 σ z p I1m1 I z m z ; 0;
0; σ σ z 1
376
2 2
p I m I m 1 1
z
z
2
;
.
(16)
-től az S , S -ig felhasználjuk a következő kifejezéseket: , 1 z 1 z
Ahhoz, hogy átmenjünk a
σ1σ z
3 . 1 z , 4 S S 2 1 z 1 4
4S S
(17)
Így megkapunk két egyenletet a hullámfüggvényekre, megfelelően a szinglet és triplet nem gerjesztett állapotokra:
W V 2Ψ1 9 p 2 m1 m2 m3 S 2 Ψ1 ,
(18.a)
W V 2Ψ 2 13 p 2 m1 m2 m3 S 2 Ψ 2
(18.b)
Ahhoz, hogy megoldjuk ezeket az egyenleteket, át kell mennünk szférikus koordinátarendszerbe, ahol megkapjuk a következő radiális egyenleteket: 2 9l l 1 α R r 2 1 2 dr r
d
2
M
2 13l l 1 α R r 2 2 2 dr r
d
2
2
M
2 2 A r 0
2
R r 2 1 W 0, 9
2 2 A r 0
(19.a)
R r 2 2 W 0. (19.b) 13
Az egyenletek analitikus megoldását bemutatjuk a 19.a számú egyenleten. A következő megjelölés segítségével:
E r
9l l 1 α r
2
2
A02 r 2
(20)
átírjuk a 19.a számú egyenletet:
R r 2 2 R r E r W M 1 . 2 1 20 dr d
2
(21)
Az energiát Furié sorba fejtjük: 2 3 2 2 1 d E rm E r E r r-r O r r K F r-r O r r , 2 m m m m m 2 d r 2
(22) ahol 377
K E r
9l l 1 α
1 d E r 27l l 1 3α A r , F A02 . 2 4 2 d r r
2
2
2
(23)
2 2 0 m
2 r m
m
Figyelembe véve, hogy
Er M 2 W 2 és az r értékét, megkapjuka következő m
megoldást a szinglet állapotra:
W1 12 K 2 F n 1 M M 2
1
(24.a)
1
ahol K 2 A 9l (l 1) 2 , F 4A2 . 1 0 1 0 Megfelelően a triplet állapotra:
W2 17 K 2 F n 1 M M , 2 2 2
(24.b)
ahol K 2 A 13l (l 1) 2 , F 4A2 . 2 0 2 0 Eredmények A
kidolgozott
modell
alapján
kiszámoltuk
több
félnehéz
barionnak
a
tömegspektrumát. Ezek a következő táblázatokban vannak feltüntetve. Az első számú táblázatban a „double charmed Xi” nevű barion tömegspektrumai vannak ábrázolva, amely két c-kvarkból és egy u-kvarkból áll. Kiszámítottuk az energiát a szinglet és triplet állapotokban, valamint szintén megállapítottuk a spin-spin hasadást. Látható, hogy az általunk kapott eredmények jó pontossággal egybeesnek a kísérleti eredménnyel [1]. 1.sz. táblázat. A Ξ++cc barion tömegspektruma Elméleti adatok 4
n
S3 2
2
S1
Kísérleti adatok 4
S 3 2S 1
2
2
(MeV)
(MeV)
1 3513
1745
1768
2 4732
2416
2316
(MeV)
2
4
2
P5
P3
4
P5 2 P3
2
2
2
(MeV)
(MeV)
(MeV)
2
4
S3 2
(MeV) 3512
5604
2881
378
2723
A második számú táblázatban annak a barionnak a tömegspektrumai vannak kiszámítva, amely két c-kvarkból és egy d-kvarkból áll. Itt is megfigyelhető, hogy az általunk használt modell pontos eredményeket ad. 2.sz. táblázat. A Ξ+cc barion tömegspektruma Elméleti adatok 4
n
S3 2
2
S1
Kísérleti adatok 4
S 3 2S 1
2
2
(MeV)
(MeV)
1 3512
1744
1768
2 4730
2415
2315
(MeV)
4
2
P5
2
4
P3
P5 2 P3
2
2
2
(MeV)
(MeV)
(MeV)
4
S3 2
2
(MeV) 3518
5603
2879
2724
A harmadik számú táblázatban a „double charmed Omega” bariont vizsgáltuk meg, amely két c-kvarkból és egy s-kvarkból áll. Itt szintén kiszámítottuk a spin-spin hasadást. A kapott eredmény pedig elég jó pontossággal egyezik más kutatók eredményeivel [9]. 3. sz. táblázat. A Ω+cc barion tömegspektrumai Elméleti adatok
Más adatai
4
n
S3 2
2
S1
4
S 3 2S 1
2
2
(MeV)
(MeV)
1 3441
1695
1746
2 4650
2356
2294
(MeV)
2
4
2
P5
P3
4
P5 2 P3
2
2
2
(MeV)
(MeV)
(MeV)
2
4
S3 2
(MeV) 3739
5518
3629
Összefoglalás 379
1889
kutatók
Az elemi részecskék vizsgálata a mai tudományos világ egyik kihívása közé tartozik. Hisz ahhoz, hogy ezeket a részecskéket vizsgáljuk, újabb és újabb modelleket és megközelítéseket
kell
kidolgozni.
Úgy véljük,
hogy
kitűzött
célunkat
sikeresen
megvalósítottuk, hisz sikerült kidolgozni egy olyan kvazirelativisztikus modellt, melynek a segítségével ki tudtuk számítani néhány félnehéz barion tömegspektrumát és spin-spin hasadását. Mint azt láthatjuk a táblázatokból, a kapott eredmények nagyon jó pontossággal egyeznek a kísérleti adatokkal, vagy más kutatók által kidolgozott modell eredményeivel. Az általunk kidolgozott megközelítésnek egyik legnagyobb előnye, hogy a spin-spin és spinorbitális kölcsönhatások már a legelejétől fogva be voltak építve az egyenleteinkbe, így semmilyen új paraméter bevezetésére nem volt szükség. Mivel most olyan barionokat vizsgáltunk, amely két nehéz és egy könnyű kvarkból állnak, ezért fontosnak tartjuk az elmélet kibővítését, hogy a továbbiakban bármilyen barion tömegspektrumát is le tudjuk írni, függetlenül attól, milyen kvarkokból áll. A részecskefizika nemcsak az elemi részecskék leírásáról szól, hanem ezen elemi részecskék között ható erők vizsgálatáról is. Ezért további céljaink közé tartozik egy olyan relativisztikus modell kidolgozása, amely alkalmas arra, hogy leírjuk a kvarkok közötti kölcsönhatás hordozóit: a gluballokat és a hibrid részecskéket. Köszönetnyilvánítás A cikk szerzői szeretnének köszönetet mondani a Collegium Talentum a külhoni tehetségekért támogatórendszernek a kutatás megvalósulásának támogatásáért. Irodalomjegyzék 1. Amsler, C. Review of Particle Physics // Physics Letter B – 2008 – Vol. 667. – P. 1–5. 2. Crater H.V., Wong Ch.Y. Magnetic states at short distances // Phys. Rev. D. – 2012 – Vol. 85. – 116005. 3. Давидов А. С. Квантовая механіка // Москва: Наука, 1973 – 704 с. 4. Day J.P., Plessas W., Choi K.S. Universal Constituent-Quark Model for Baryons // arXiv:1205.6918v1 [hep-ph] – 13 May 2012. 5. Day J.P., Papp Z. Treatment of broken symmetry in the Faddeev approach to the strange baryon spectra // Phys. Rev. D – 2012 – Vol. 85. – 114042. 6. Lazur V.Yu., Reity O.K., Rubish V.V. Relativistic quark model of D-, DS-, B- and BS-mesons // Науковий Вісник Ужгородського Університету. Серія Фізика. – 2009. – т. 22. – С. 88–96. 7. Semay C., Buisseret F., Stancu F. Charm and bottom baryons masses in the combined 1/Nc and 1/mQ expansion versus the quark model // Phys. Rev. D. – 2008 – Vol. 78. – 076003.
380
8. Шпеник О.О.,Фекете Ю.Ю., Кіс Я.І. Застосування теорії потенціальних моделей до розрахунків спектру мас глюболів //Науковий вісник Ужгородського університету. Серія Фізика. – 2001. – т. 9. – С. 144-149. 9. Tursunov E. M. Spectrum of the excited N* and Δ* baryons in a relativistic chiral quark model // Phys. Rev. D. – 2012 – Vol. 90. – 074015. 10. Whitney J. F., Crater H. V. Baryon Spectrum Analysis using Dirac's Covariant Constrain Dynamics // Phys. Rev. D. – 2014 – Vol. 89. – 014023. Резюме В даній роботі ми дослідили кваркову структуру баріонів. Наша задача було: описати взаємодію трьох кварків, з врахуванням їх спін – спінової та спін – орбітальної взаємодії. Підібрати таку потенціальну кваркову модель, яка б давала нам розрахунки, які з високою точністю співпадають з експериментом.Вивести рівняння опису стану, тобто рівняння яке б описувало взаємодію кварків в баріоні. Розрахувати його спектр мас і порівняти отримані результати з експериментальними даними. Розробили релятивістський підхід до опису спектрів мас баріонів та одержали двочастинкове квазірелятивістське рівняння для системи, яка складається з трьох кварків. Отримані результати з високою точністю співпадають з еспериментом і знаходяться в тих же рамках, які приводять інші автори Цінність роботи полягає в тому, що в роботі одержали аналітичну формулу для розрахунку спектру мас двочастинкової системи. Також важливим є той факт, що спінспінова та спін-орбітальні взаємодії вбудовані в теорію та рівняння, жодних нових параметрів не було використано.
МИРОСЛАВ СТОЙКА Про дикість матричної задачі про опис над областями цілісності Було досліджено зв'язок між дикістю задачі про опис матриць над областями цілісності відносно еквівалентності за модулем ідеалу і властивостями множини простих елементів даної області. Нехай 𝐾 – комутативне кільцу, і 𝐽 ≠ 𝐾є його ідеалом. Для матриць 𝑃 і 𝑄над𝐾, позначення 𝑃 ≡ 𝑄(𝑚𝑜𝑑𝐽) означає, що 𝑃 − 𝑄є матрицею з елементами з 𝐽. Кажуть, що дві матриці 𝐴 та 𝐵 розміру 𝑚 × 𝑛 над 𝐾 є еквівалентними за модулем 𝐽, якщо для деякої оборотної матриці 𝑌 розміру 𝑚 × 𝑚 і оборотної матриці 𝑋 розміру 𝑛 × 𝑛 𝐵 ≡ 𝑌 −1 𝐴𝑋 (𝑚𝑜𝑑𝐽). Аналогічно, кажуть, що матриці 𝐴та 𝐵 розміру 𝑛 × 𝑛 над 𝐾є подібними за модулем 𝐽, якщо для деякої оборотної матриці 𝑋 розміру 𝑛 × 𝑛 381
𝐵 ≡ 𝑋 −1 𝐴𝑋(𝑚𝑜𝑑𝐽). Якщо 𝐽 = 0, то ми отримаємо класичне означення еквівалентності і подібності матриць. Наступні означення можуть бути узагальненими для будь-якого числа матриць, і в частинному випадку (у випадку подібності) для матричних зображень 𝐾-алгебр. Означення 1. Нехай 𝐼, 𝐽 ≠ 𝐾 є ідеалами кільця 𝐾 і нехай 𝛴 = 𝐾〈𝑥, 𝑦〉 позначає вільну асоціативну 𝐾 −алгебру породжену елементами 𝑥, 𝑦. Матрицю 𝑀 розміру 𝑚 × 𝑛 над 𝛴 назвемо (𝐼, 𝐽)-досконалою, якщо з еквівалентності матриць 𝑀 ⊗ 𝑇 і 𝑀 ⊗ 𝑇′ над модулем 𝐼, де 𝑇, 𝑇′ є матричними зображннями 𝛴 над 𝐾, випливає, що 𝑇 і 𝑇′ є еквівалентними за модулем 𝐽. Ми скажемо, що задача описання матричних зображень над 𝐾 відносно еквівалентності за модулем 𝐼 є дикою над 𝐾-модулем 𝐽, чи просто дикою за модулем 𝐽, якщо воно є (𝐼, 𝐽)-досконалим зображенням над 𝛴. Відмітимо, що ми не вимагаємо для 𝐾/𝐽 бути полем, тобто поняття дикості представлено нами не тільки для полів, як це було при попередніх задачах описання, але і для кілець. Надалі через 𝐾 позначатимемо, якщо інше не сказано, область цілісності. Не одиничний елемент 𝑐 кільця 𝐾 називається простим елементом, якщо з 𝑐|𝑎𝑏 для деяких 𝑎, 𝑏 ∈ 𝐾 випливає, що 𝑐|𝑎 або 𝑐|𝑏. Під різними простими елементами кільця 𝐾 ми розуміємо попарно неасоційовані. Сформулюємо основні результати статті. В усіх твердженнях через 𝐽 позначатимемо ідеал кільця 𝐾відмінний від самого кільця. Теорема 1. Нехай 𝐾 є областю цілісності і 𝐽 містить два різні прості елементи. Тоді задача про опис матриць над 𝐾 відносно еквівалентності над 𝐾 є дикою за модулем 𝐽. Теорема 2. Нехай 𝐾 є областю цілісності, 𝑡1 , 𝑡2 ∈ 𝐽 є різними простими елементами і 𝑡 ∈ 𝐽 ненульовий елемент. Тоді задача про опис матриць над 𝐾 відносно еквівалентності за модулем 𝑡1 𝑡2 𝑡𝐾 є дикою за модулем 𝐽. Теорема 3. Нехай 𝐾 є областю цілісності, 𝑡1 ∈ 𝐽 є простим елементом і 𝑡 ∈ 𝐽 ненульовий елемент. Якщо 𝐽 містить простий елемент 𝑡2 відмінний від 𝑡1 , тоді задача про опис матричних зображень над 𝐾 відносно еквівалентності за модулем 𝑡12 𝑡𝐾 є дикою за модулем 𝐽.
382
З теорем 2 і 3 випливає наступний наслідок. Наслідок 1. Нехай 𝐾 є областю цілісності, і 𝑡1 , 𝑡2 , 𝑡3 ∈ 𝐽 є простими елементами, що не є рівними. Тоді задача про опис матриць над 𝐾 відносно еквівалентності за модулем 𝑡1 𝑡2 𝑡3 𝐾 є дикою за модулем 𝐽. 1. Доведення теореми 1 Нам знадобиться наступна лема. Лема 1. Нехай 𝑝, 𝑞 є різними простими елементами з 𝐽 і виконується рівність 𝑝2 𝑎 + 𝑞 2 𝑏 + 𝑝𝑞𝑐 = 0
(1)
для деяких 𝑎, 𝑏, 𝑐 ∈ 𝐾. Тоді 𝑎, 𝑏, 𝑐 ∈ 𝐽. Доведення. З (1) випливає, що 𝑞(𝑞𝑏 + 𝑝𝑐) = −𝑝2 𝑎 і 𝑝(𝑝𝑎 + 𝑞𝑐) = −𝑞 2 𝑏, звідки відповідно q|a і 𝑝|𝑏.Тоді 𝑎 = 𝑞𝑎′ ∈ 𝐽 і 𝑏 = 𝑝𝑏 ′ ∈ 𝐽для деяких 𝑎′, 𝑏 ′ ∈ 𝐾. Таким чином рівність (1) є еквівалентною з рівністю 𝑝𝑞(𝑝𝑎′ + 𝑞𝑏′ + 𝑐) = 0 звідки 𝑝𝑎′ + 𝑞𝑏′ + 𝑐 = 0 і як наслідок 𝑐 ∈ 𝐽. Природно можна визначити матричні зображення 𝑇 для 𝛴 = 𝐾〈𝑥, 𝑦〉 над 𝐾 з впорядкованою парою матриць 𝑇(𝑥), 𝑇(𝑦); якщо ці матриці мають розмірності 𝑛 × 𝑛, ми скажемо, що 𝑇 має 𝐾 −розмірність 𝑛. Тоді, для матриці 𝑀 над 𝐾〈𝑥, 𝑦〉 (дивись вище означення дикості), матриця 𝑀 ⊗ 𝑇 з 𝑇, що має 𝐾 −розмірність 𝑚, отримується з матриці 𝑀 за допомогою заміни 𝑥 та𝑦 на матриці 𝑇(𝑥) і 𝑇(𝑦), і 𝑎 ∈ 𝐾 на діагональну матрицю 𝑎𝐸𝑛 , де 𝐸𝑛 є одиничною матрицею розміру 𝑛 × 𝑛. Розглянемо наступну матрицю 𝑀(розмірності 1 × 1) над 𝛴: 𝑀 = 𝑝2 𝑥 + 𝑞 2 𝑦 + 𝑝𝑞. Ми доводимо, що матриця 𝑀є (0, 𝐽) −досконалою. Нехай 𝑇 = (𝐴, 𝐵) і 𝑇 ′ = (𝐴′, 𝐵′) є матричними зображеннями 𝛴 над 𝐾, що має 𝐾розмірність 𝑛. Тоді 𝑀 ⊗ 𝑇 = 𝑝2 𝐴 + 𝑞 2 𝐵 + 𝑝𝑞𝐸𝑛 , 𝑀 ⊗ 𝑇′ = 𝑝2 𝐴’ + 𝑞 2 𝐵’ + 𝑝𝑞𝐸𝑛 . 383
Припустимо, що матриці 𝑀 ⊗ 𝑇і 𝑀 ⊗ 𝑇′(над 𝐾) є еквівалентними, тобто існують оборотні матриці 𝑋 та 𝑌розміру 𝑛 × 𝑛 над 𝐾такі, що (𝑀 ⊗ 𝑇)𝑋 = 𝑌(𝑀 ⊗ 𝑇′). Таким чином маємо рівність (𝑝2 𝐴 + 𝑞 2 𝐵 + 𝑝𝑞𝐸𝑛 )𝑋 = 𝑌(𝑝2 𝐴′ + 𝑞 2 𝐵′ + 𝑝𝑞𝐸𝑛 ), що еквівалентна рівності 𝑝2 (𝐴𝑋 − 𝑌𝐴′) + 𝑞 2 (𝐵𝑋 − 𝑌𝐵′) + 𝑝𝑞(𝑋 − 𝑌) = 0. Застосовуючи лему 1 до всіх рівностей останньої матричної рівності, ми отримаємо, що 𝐴𝑋 − 𝑌 𝐴′ ≡ 0 (𝑚𝑜𝑑 𝐽), 𝐵𝑋 − 𝑌 𝐵′ ≡ 0 (𝑚𝑜𝑑 𝐽), 𝑋 − 𝑌 ≡ 0 (𝑚𝑜𝑑 𝐽), і, як наслідок 𝐴𝑋 ≡ 𝑋𝐴′(𝑚𝑜𝑑𝐽) і 𝐵𝑋 ≡ 𝑋𝐵′(𝑚𝑜𝑑𝐽), як і вимагалось. Теорема 1 доведена. 2. Доведення теореми 2 Нам знадобиться наступна лема. Лема 2. Нехай 𝑎, 𝑏, 𝑐 ∈ 𝐾 такі, що 𝑡12 𝑎 + 𝑡22 𝑏 + 𝑡1 𝑡2 𝑐 ≡ 0 (𝑚𝑜𝑑𝑡1 𝑡2 𝑡𝐾).
(2)
Тоді 𝑎, 𝑏, 𝑐 ∈ 𝐽. Доведення. Конгруенція (2) означає, що існує елемент 𝑢 ∈ 𝐾 такий, що 𝑡12 𝑎 + 𝑡22 𝑏 + 𝑡1 𝑡2 𝑐 = 𝑡1 𝑡2 𝑡𝑢.
(3)
𝑡2 (𝑡2 𝑏 + 𝑡1 𝑐 − 𝑡1 𝑡𝑢) = −𝑡12 𝑎,
(4)
З(3)отримаємо:
звідки 𝑡2 |𝑎 і тому 𝑎 ∈ 𝐽. Нехай 𝑎 = 𝑡2 𝑎′. Далі з (4) (після скорочення на 𝑡2 і елементарних перетворень) отримаємо, що
384
𝑡1 (𝑐 + 𝑡1 𝑎′ − 𝑡𝑢) = −𝑡2 𝑏, звідки 𝑡1 |𝑏і 𝑡2 |(𝑐 + 𝑡1 𝑎′ − 𝑡𝑢); як наслідок 𝑏, 𝑐 ∈ 𝐽. Розглянемо наступну матрицю 𝑀(розмірності 1 × 1) над 𝛴: 𝑀 = 𝑡12 𝑥 + 𝑡22 𝑦 + 𝑡1 𝑡2 . Ми доведемо, що матриця 𝑀є (𝑡1 𝑡2 𝑡𝐾, 𝐽) −досконалою. Нехай 𝑇 = (𝐴, 𝐵) і 𝑇′ = (𝐴′, 𝐵′) є матричними зображеннями 𝛴 над 𝐾, що має 𝐾 −розмірність 𝑛. Тоді 𝑀 ⊗ 𝑇 = 𝑡12 𝐴 + 𝑡22 𝐵 + 𝑡1 𝑡2 𝐸𝑛 , 𝑀 ⊗ 𝑇′ = 𝑡12 𝐴′ + 𝑡22 𝐵′ + 𝑡1 𝑡2 𝐸𝑛 . Припустимо, що матриці 𝑀 ⊗ 𝑇 і 𝑀 ⊗ 𝑇′(над 𝐾) є еквівалентними за модулем 𝑡1 𝑡2 𝑡𝐾, тобто існують оборотні 𝑛 × 𝑛матриці 𝑋 та 𝑌над 𝐾 такі, що (𝑀 ⊗ 𝑇)𝑋 ≡ 𝑌 (𝑀 ⊗ 𝑇′) (𝑚𝑜𝑑𝑡1 𝑡2 𝑡𝐾). Таким чином отримаємо конгруенцію (𝑡12 𝐴 + 𝑡22 𝐵 + 𝑡1 𝑡2 𝐸𝑛 )𝑋 ≡ 𝑌(𝑡12 𝐴′ + 𝑡22 𝐵 ′ + 𝑡1 𝑡2 𝐸𝑛 ) (𝑚𝑜𝑑𝑡1 𝑡2 𝑡𝐾) чи еквівалентну їй 𝑡12 (𝐴𝑋 − 𝑌𝐴′) + 𝑡22 (𝐵𝑋 − 𝑌𝐵′) + 𝑡1 𝑡2 (𝑋 − 𝑌) ≡ 0 (𝑚𝑜𝑑𝑡1 𝑡2 𝑡𝐾). Застосовуючи лему 2 до всіх по-елементних конгруенцій останньої матричної конгруенції, ми отримаємо (як у доведенні теореми 1) 𝐴𝑋 ≡ 𝑋𝐴′(𝑚𝑜𝑑𝐽), і 𝐵𝑋 ≡ 𝑋𝐵′(𝑚𝑜𝑑𝐽), що і потрібно було довести. Теорема 2 доведена. 3. Доведення теореми 3 Нам знадобиться наступна лема. Лема 3. Нехай 𝑎, 𝑏, 𝑐 ∈ 𝐾 такі, що 𝑡12 𝑎 + 𝑡22 𝑏 + 𝑡1 𝑡2 𝑐 ≡ 0 (𝑚𝑜𝑑𝑡12 𝑡𝐾).
(5)
Тоді 𝑎, 𝑏, 𝑐 ∈ 𝐽. Доведення. Конгруенція (5) означає, що існує 𝑢 ∈ 𝐾 таке, що 𝑡12 𝑎 + 𝑡22 𝑏 + 𝑡1 𝑡2 𝑐 = 𝑡12 𝑡𝑢. З (6)отримаємо
385
(6)
𝑡1 (𝑡1 𝑎 + 𝑡2 𝑐 − 𝑡1 𝑡𝑢) = −𝑡22 𝑏,
(7)
звідки 𝑡1 |𝑏 і таким чином 𝑏 ∈ 𝐽. Нехай 𝑏 = 𝑡1 𝑏′. Тоді з (7)отримаємо (після скорочення на 𝑡1 і елементарних перетворень), що 𝑡1 (𝑎 − 𝑡𝑢) = −𝑡2 (𝑐 + 𝑡2 𝑏′) звідки 𝑡2 |𝑎 − 𝑡𝑢 і 𝑡1 |𝑐 + 𝑡2 𝑏′; як наслідок 𝑎, 𝑐 ∈ 𝐽. Введемо в розгляд (𝑡12 𝑡𝐾, 𝐽) −досконалу матрицю 𝑀 над 𝛴 аналогічну за формою матриці в доведенні теореми 2 з простим елементом 𝑡2 відмінним від 𝑡1 (він існує за умовою теореми). Тоді доведення теореми 3 таке як і теореми 2, тільки потрібно використати лему 3 замість леми 2. 4. Випадок факторіальних кілець Факторіальним кільцем 𝐾 назвемо область цілісності в якій існує система простих елементів, таких, що кожен ненульовий елемент 𝑥 ∈ 𝐾 однозначно розкладається 𝑥 = 𝜀 ∏ 𝑝 𝑠𝑝 , 𝑝∈𝑃
де 𝜀 є оборотній елемент і 𝑠𝑝 ≥ 0 є ненульовими тільки для скінченного числа елементів. Число 𝑙(𝑥) = Σ𝑝∈𝑃 𝑠𝑝 називається довжиною елемента 𝑥. З вище наведеного отримаємо наступну теорему. Теорема 4. Нехай 𝐾 є факторіальним кільцем і 𝐽 ≠ 𝐾 є його ідеалом, який містить щонайменше два прості елементи. Тоді, для довільного елемента 𝑣 ∈ 𝐽 довжини 𝑙(𝑣) > 2, задача описання матричних зображень над 𝐾 відносно еквівалентності за модулем 𝑣𝐾 є дикою за модулем 𝐽. Дійсно, якщо 𝑙(𝑣) > 2 тоді 𝑣 = 𝑡1 𝑡2 𝑡, де 𝑡1 , 𝑡2 є простими елементами і 𝑡 не є оборотнім. Отже, твердження теореми випливає з теореми 2, якщо 𝑡1 ≠ 𝑡2 і з теореми 3, якщо 𝑡1 = 𝑡2 . 5. Випадок нетерової області цілісності Еквівалентність матриць над нетеровими і локальними кільцями ми вивчали в [1]. Сформулюємо деякі наслідки з наших теорем у випадку, коли кільце 𝐾є нетеровим. 386
Нагадаємо, що відповідно основному означенню дикості, задача про описання матриць називається дикою, якщо вона містить задачу описання (відносно подібності) пар матриць над полем
𝑘; дивись точні означення в
[3, 2] (зокрема, для кільця
𝑝 −адичних чисел[2, ст. 70 − 71]). Бондаренко В. М. запропонував узагальнити традиційне означення дикості матричної задачі вважаючи 𝑘 комутативним кільцем (це особливо актуально для матричної задачі над не нетеровими кільцями). Прикладом реалізації такої ідеї є означення дикості за модулем 𝐽 над 𝐾 відносно еквівалентності за модулем 𝐼(дивись означення 1). Означення 2. Задача описання матриць над 𝐾 відносно еквівалентності за модулем 𝐼 називається дикою над полем, або просто дикою, якщо вона дика за модулем максимального ідеалу 𝐽. Легко бачити, що з теорем 1–3 і наслідку 1 ми матимемо відповідно наступні твердження. Теорема 5. Нехай𝐾 є нетеровою областю і 𝑝, 𝑞 є його такі різні прості елементи, що 𝑝𝐾 + 𝑞𝐾 ≠ 𝐾. Тоді задача про опис відносно еквівалентності матриць є дикою 𝐾. Теорема 6. Нехай 𝐾 є нетеровою областю і 𝑡1 , 𝑡2 , 𝑡be є його ненульові елементи такі, що 𝑡1 𝐾 + 𝑡2 𝐾 + 𝑡𝐾 ≠ 𝐾. Якщо 𝑡1 і 𝑡2 є різні прості елементи, тоді матрична задача про опис над 𝐾 відносно еквівалентності за модулем 𝑡1 𝑡2 𝑡𝐾 є дикою. Теорема 7. Нехай 𝐾 є нетеровою областю і 𝑡1 , 𝑡2 , 𝑡 є його такими ненульовими елементами, що 𝑡1 𝐾 + 𝑡2 𝐾 + 𝑡𝐾 ≠ 𝐾. Якщо 𝑡1 і 𝑡2 є різними простими елементами, тоді матрична задача про опис над 𝐾 відносно еквівалентності за модулем 𝑡12 𝑡𝐾 є дикою. Наслідок 2. Нехай 𝐾 є нетеровою областю 𝑡1 , 𝑡2 , 𝑡3 є такими його простими елементами, які не всі рівні і 𝑡1 𝐾 + 𝑡2 𝐾 + 𝑡3 𝐾 ≠ 𝐾. Тоді матрична задача про опис над 𝐾 відносно еквівалентності за модулем 𝑡1 𝑡2 𝑡3 𝐾 є дикою. Література [1]Гудивок П. М. Об эквивалентности матриц над коммутативными кольцами // Беск. группы и примыкающие алгебр. структуры. – Киев: Ин-т математики НАН Украины. ‒ 1993.– С. 431–437. [2]Дрозд Ю. А. Ручные и дикие матричные задачи // Представления и квадратичне формы. Сборник научных трудов Института математики НАН Украины. – Киев. –1979. – C. 39-74. [3]Дрозд Ю. А. О ручных и диких матричных задачах // Матричные задачи. – Киев: Инт математики АН УССР. – 1977. – С. 104–114.
387
Summary The connections between wildness of the problem of classifying the matrices over an integral domain up to the equivalence modulo an ideal and the properties of the set of prime elements of the domain were studied.
SZTOJKA MIROSZLÁV - BERKI NORBERT A Cramer-szabály alkalmazása lineáris egyenletrendszerek megoldásánál A munka célja a Cramer-szabálytanulmányozása és arra a Delphi 7 programozási nyelvben való program megírása volt. A programok segítségével a lineáris egyenletrendszerek megoldása sokkal könnyebb és gyorsabb. A munkában szerkesztett programban bemeneti adatként meg kell adnunk a lineáris egyenletrendszer mátrixának méretét, valamint annak mátrixát és a program meghatározza az egyenletrendszer megoldását. ACramer-szabálya lineáris egyenletrendszerek egyik megoldási módja. A megoldások az egyenletrendszerből képzett mátrixok determinánsainak hányadosaiként adódnak. Nevét Gabriel Cramer(1704–1752) svájci matematikusról kapta, aki1750-ben először általánosan megfogalmazta. Szorítkozzunk arra az esetre, amikor az egyenletrendszer egyenletek és az ismeretlenek száma megegyezik, vagyis az 𝑎11 𝑥1 + 𝑎12 𝑥2 + . . . +𝑎1𝑛 𝑥𝑛 = 𝑏1 , 𝑎21 𝑥1 + 𝑎22 𝑥2 + . . . +𝑎2𝑛 𝑥𝑛 = 𝑏2 , . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 𝑎𝑛1 𝑥1 + 𝑎𝑛2 𝑥2 + . . . +𝑎𝑛𝑛 𝑥𝑛 = 𝑏𝑛 .
(1)
alakú egyenletrendszerekre. Kiegészítésként még azt is tételezzük fel, hogy az (1) egyenletrendszer együtthatóiból álló d determináns, melyet röviden az egyenletrendszer determinánsának nevezünk, különbözik zérótól. Ezen feltételek mellett az (1) rendszer megoldható, sőt határozott is. Tegyük fel először, hogy az (1) rendszer megoldható, és valamelyik megoldása α1, α2 , …, αn . dj-vel jelöljük azt a determináns, melyet úgy kapunk a d determinánsból, hogy j-edik oszlopát az (1) rendszer szabad tagjaiból álló oszloppal helyettesítjük. Akkor a Cramer-szabály szerint az egyenlet megoldása a következőképpen határozható meg 𝛼1 =
𝑑1
, 𝑑
𝛼2 =
388
𝑑2
, . . ., 𝛼𝑛 = 𝑑
𝑑𝑛 𝑑
.
(2)
Tehát a Cramer-tétel a következőket álltja. Tétel [2].Ha egy n egyenletből álló n ismeretlenes lineáris egyenletrendszer determinánsa zérótól különböző, akkor ennek a rendszernek létezik — méghozzá egyetlen — megoldása. A tételben szereplő egyetlen megoldást a (2) képletekkel számíthatjuk ki. A feladatom az volt, hogy keressük meg a lineáris egyenletrendszerek megoldását. Megoldhatóság szempontjából lehetséges, hogy a lineáris egyenletrendszernek nincs megoldása, pontosan egy megoldása van, vagy egynél több megoldása van, amely jelen esetben végtelen sok megoldást jelent. A Cramer-szabály arra ad választ, hogy az egyenletrendszernek (sorok száma egybeesik az ismeretlenek számával), melynek tudjuk, determinánsának értékét, mikor van egyetlen vagy több megoldása. Ha inhomogén rendszert vizsgálunk, és determinánsa nullától eltérő, akkor a rendszernek egyetlen megoldása van. Homogén egyenletrendszer esetében is egyetlen megoldása lesz, ami a triviális megoldás lesz. A cikk célja és eredménye, hogy a Cramer-szabály a Delphi 7 programozási nyelven kerüljön megvalósításra. Tehát, a program lineáris egyenletrendszer megoldását keresi meg. A program kinézete:
A mátrix méreteit szabadon változtathatjuk. Lehetőség van a koefficiensek kézi bevitelére vagy akár generálására is. Példa Legyen adva a következő egyenletrendszer: 5𝑥1 + (1)𝑥2 + (4)𝑥3 + (−2)𝑥4 = 3; 389
−1𝑥1 + (1)𝑥2 + (1)𝑥3 + (1)𝑥4 = 6; −8𝑥1 + (2)𝑥2 + (−1)𝑥3 + (−1)𝑥4 = −3; 0𝑥1 + (1)𝑥2 + (2)𝑥3 + (3)𝑥4 = 14. Megtaláljuk a számításhoz szükséges determinánsokat. 5 −1 𝑑 = 𝑑𝑒𝑡 −8 0 ( 3 6 𝑑1 = 𝑑𝑒𝑡 −3 ( 14
1 1 2 1
5 −1 𝑑3 = 𝑑𝑒𝑡 −8 0 ( Innen a megoldás
1 1 2 1
𝑥1 =
𝑑1 = 0, 𝑑
1 1 2 1
4 −2 1 1 = 0, −1 −1 3 2 ) 3 6 −3 14
𝑥2 =
−2 1 −1 3
4 −2 1 1 = 18, −1 −1 3 2 )
5 −1 𝑑2 = 𝑑𝑒𝑡 −8 0 (
4 −2 3 1 1 6 = 18, −1 −3 −1 3 2 14 )
5 −1 = 36, 𝑑4 = 𝑑𝑒𝑡 −8 0 ) (
𝑑2 = 1, 𝑑
𝑥3 =
𝑑3 = 2, 𝑑
1 1 2 1
4 1 −1 2
𝑥2 =
3 6 = 54. −3 14)
𝑑4 = 3. 𝑑
A program futásának eredménye:
. A Cramer-szabályról a következőket következtethetünk:
Ha kevesebb egyenletünk van, mint ahány ismeretlen, akkor nem alkalmazható [2].
Nagy n-ek (ismeretlenek száma) esetén a determinánsok kiszámolása hosszadalmas, ezért általában más megoldási módszereket használnak [1], ám e program segítségével nagy nek esetén is könnyedén megkaphatjuk az egyenletrendszer megoldását.
390
Irodalom 1. 2.
Fried Ervin Algebra I. Elemi és lineáris algebra. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest. 2000. O. 334 Kuros Alexandr Felsöbb algebra. Tankönyvkiadó, Budapest. 1967. O. 475. Резюме
В статті розглядається правило Крамера для розв’язування СЛАР а також була розроблена програмна реалізація даного методу на мові програмування Delphi 7. Завдяки програмам розв’язання СЛАР стає легшим та швидшим. Вхідними даними в даній програмі виступає число змінних і матриця СЛАР а вихідними ‒ розв’язок даної системи рівнянь.
SZTOJKA MIROSZLÁV - BODNÁR ATTILA A Gauss-módszerek alkalmazása lineáris egyenletrendszerek megoldásánál A munka célja a Gauss- és a Gauss-Jordán elimináció tanulmányozása és azokra a Delphi 7 programozási nyelvben való program megírása volt. A programok segítségével a lineáris egyenletrendszerek megoldása sokkal könnyebb és gyorsabb. A munkában szerkesztett programban bemeneti adatként meg kell adnunk a lineáris egyenletrendszer kibővített mátrixát és a program meghatározza az egyenletrendszer megoldását. A lineáris egyenletrendszerek ugyanazokban a változókban lineáris egyenletek egy véges halmaza. A lineáris egyenletrendszerek általános alakja m egyenletre és n ismeretlenre az alábbi: a11 x1 + a12 x2 + ⋯ + a1n xn = b1 ; a21 x1 + a22 x2 + ⋯ + a2n xn = b2 ; ……………………………........... am1 x1 + am2 x2 + ⋯ + amn xn = bm ; ahol𝑥1 , 𝑥2 ,. . ., 𝑥𝑛 az ismeretlenek, 𝑎𝑖𝑗 az i-edik egyenletben az 𝑥𝑗 ismeretlen együtthatóját jelöli, és 𝑏𝑖 az i-edik egyenlet konstans tagja. Ha mindegyik egyenlet konstans tagja 0, homogén lineáris egyenletrendszerről beszélünk, ha csak egy is különbözik 0-tól ‒ inhomogénnek nevezzük a lineáris egyenletrendszert. Ahhoz hogy tudjuk, hogy az egyenletrendszer megoldható a Kronecker–Capelli-tételt kell felhasználnunk. A tétel szerint egy lineáris egyenletrendszer akkor és csak akkor oldható meg, ha kibővített mátrixának rangja megegyezik együttható mátrixának rangjával [1]. A fenti egyenletrendszer együttható mátrixa és kibővitett mátrixa: 391
𝑎11 𝐴=( ⋮ 𝑎𝑚1
⋯ ⋱ ⋯
𝑎1𝑛 ⋮ ) 𝑎𝑚𝑛
𝑎11 [𝐴, 𝑏] = ( ⋮ 𝑎𝑚1
⋯ ⋱ ⋯
𝑎1𝑛 𝑏1 ⋮ ) 𝑎𝑚𝑛 𝑏𝑚
A Gauss-módszer vagy más néven Gauss-kiküszöbölés vagy Gauss-elimináció lényege, hogy a lineáris egyenletrendszer bővített mátrixát elemi sorműveletekkel lépcsős alakra hozzuk, és abból visszahelyettesítéssel meghatározzuk a megoldás általános alakját. A Gauss-elimináció más feladatoknál is használható, mint például determináns vagy mátrix inverzének meghatározásához [2]. Egy mátrix sorain végzett alábbi műveleteket elemi sorműveleteknek nevezzük: 1.
Sorcsere: két sor cseréje.
2.
Beszorzás: egy sor beszorzása egy nemnulla számmal.
3.
Hozzáadás: egy sorhoz egy másik sor konstansszorosának hozzáadása.
Egy mátrix lépcsős, vagy sorlépcsős alakú, ha kielégíti a következő két feltételt: 1. a csupa 0-ból álló sorok (ha egyáltalán vannak) a mátrix utolsó sorai; 2. bármely két egymás után következő nem 0 sorban az alsó sor elején több 0 van, mint a fölötte lévő sor elején. A nem nulla sorok első zérustól különböző elemét főelemnek, vezérelemnek vagy pivotelemnek hívjuk. A Gauss – Jordan-módszer, más néven Gauss – Jordan-kiküszöbölés vagy Gauss – Jordan-elimináció lényege, hogy a lineáris egyenletrendszer bővített mátrixát elemi sorműveletekkel redukált lépcsős alakra hozzuk. Ebből az alakból azonnal leolvasható a megoldás. Egy mátrix redukált lépcsős, vagy redukált sorlépcsős alakú, ha kielégíti a következő feltételeket: 1. lépcsős alakú; 2. minden főelem egyenlő 1-gyel; 3. a főelemek oszlopaiban a főelemeken kívül minden elem 0. A főelemet itt vezéregyesnek vagy vezető egyesnek is szokás nevezni. Olyan feladatok ahol több számítást is kell elvégeznünk könnyen megvalósíthatóak programok segítségével sokkal egyszerűbben és gyorsabban. A cikk célja és eredménye, hogy a Gauss- és Gauss- Jordan-eliminációkat a Delphi 7 programozási nyelven kerüljenek megvalósításra. Tehát, a programok lineáris egyenletrendszerek megoldásait keresik meg. A programok kinézete:
392
A program rendelkezik egy Form-al amely tartalmaz két külön lapot. Az első lapon a Gauss-elimináció található a másodikon pedig a Gauss-Jordan-elimináció. Mindkét lap rendelkezik három StringGrid komponenssel amelyek az A, B és X mátrixok. Az A mátrix felel az együttható mátrix beviteléért a B a kibővített mátrix beviteléért az X pedig a megoldások kiíratásáért. A lapok emellett rendelkeznek két-két Button komponenssel az egyik a Start amely a program elindításáért felel a másik pedig a Kilépés, amely bezárja a programot. A két lapon még van egy-egy SpinEdit komponens amellyel a mátrix méretét állíthatjuk be. A lapok közt a fenti fülek segítségével válthatunk. A programok leellenőrzésére különböző lineáris egyenletrendszereket használtam, az egyik az alábbi: 5𝑥1 + 3𝑥2 + 4𝑥3 = 8; {7𝑥1 + 9𝑥2 + 2𝑥3 = 2; −𝑥1 − 𝑥2 − 𝑥3 = 3. A megadott lineáris egyenletrendszerből (elemi átalakításokkal) a következő egyenletrendszert kapjuk: 𝑥1 + 0,6𝑥2 + 0,8𝑥3 = 1,6; {0 + 𝑥2 + 5,7525 = −1,92; 0 − 0 + 𝑥3 = −7,67. Ebből megkapjuk a keresett megoldást: 𝑥1 = 12,338; { 𝑥2 = −7,67; 𝑥3 = −7,67. A programok eredményei:
393
1
A Gauss- és a Gauss-Jordan-eliminációk műveletigénye 3 𝑛3 + 𝑂(𝑛2 ). Tehát, igazolni lehet, hogy ha csak sor- és oszlopműveleteket (sor vagy oszlop számmal való szorzása; sorok vagy oszlopok cseréje, valamint sor vagy oszlop számszorosának másik sorhoz vagy oszlophoz való hozzáadása) engedünk meg, akkor nem is lehet
1 3
𝑛3 + +𝑂(𝑛2 ) kevesebb művelettel
az𝐴𝑥 = 𝑏lineáris egyenletrendszert megoldani. Kutatások folynak ezen műveletszám lejjebb szorítására, de jelenleg nem ismerünk numerikusan stabil, a Gauss-módszernél olcsóbb eljárásokat. Irodalom 1. Fried Ervin Algebra I. Elemi és lineáris algebra. ‒ Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest. ‒ 2000. ‒ O. 334. 2. Kuros Alexandr Felsöbb algebra. ‒ Tankönyvkiadó, Budapest. ‒ 1967. ‒ O. 475. Резюме В статті розглядаються методи розв’язування СЛАР: Гауса та Жордана-Гауса а також була зроблена програмна реалізація даних методів на мові програмування Delphi 394
7. Завдяки програмам розв’язання СЛАР стає легшим та швидшим. Вхідними даними в даних програмах виступає розширена матриця СЛАР і вихідними ‒ розв’язки даної системи рівнянь.
SZTOJKA MIROSZLÁV - GYÖRKE ÁKOS Nemlineáris egyenletek megoldása A munka céljaként a nemlineáris egyenletek megoldási metódusainak tanulmányozása volt, valamint azok leprogramozása a Delphi 7 programozási nyelven. A programok segítségével a vizsgált metódusok sokkal könnyebbek és gyorsabbak a felhasználó számára. A munkában szerkesztett programban bemeneti adatként meg kell adnunk a többtag együtthatóit, a feltételes megoldásokat tartalmazó szakasz végeit valamint a pontosságot és a program meghatározza a megoldást. Nemlineáris egyenletek esetén a megoldások létezésére és számára vonatkozóan, az algebrai polinomok esetét kivéve nagyon kevés formális szabállyal rendelkezünk, ezért az összes megoldás felderítése igen nehéz feladat. A nemlineáris egyenletek numerikus megoldási algoritmusai tipikus képviselői azoknak a numerikus algoritmusoknak, amelyek esetén a megoldást véges lépésben csak előírt hibával tudjuk előállítani. A megoldási módszerek többsége úgynevezett lokális módszer, azaz az iterációhoz általában szükség van egy vagy több induló értékre. Két alapeljárást különböztetünk meg, az úgynevezett zárt- és nyílt-intervallum módszereket. Az előbbi csoportba tartozók általában robosztusak, de konvergenciájuk lassú, míg a másik csoportba tartozók ‒ elsősorban a gradiens módszerek ‒ szigorúbb konvergencia feltételeket igényelnek, de ha konvergensek akkor sokkal gyorsabbak, mint az intervallum módszerek. Az algoritmusok általános jellemzője, hogy egyszerre csak egy gyök meghatározását teszik lehetővé. A nemlineáris egyenleteket többféle metódussal is kiszámithatjuk:Newton-módszer, Modifikált Newton-módszer, Érintőmódszer, Szelőmódszer, Egyszerű iteráció módszer, Intervallum-felező módszer, Húrmódszer [1].A numerikus analízisben a Newton-módszer az egyik legjobban ismert módszer, amivel valós függvények esetén jól közelíthetjük a gyököket. A Newton-módszer gyakran nagyon gyorsan konvergál, de csak akkor, ha az iteráció a kívánt gyökhöz elég közelről indul. Ez a közelség és a konvergencia sebesség a függvénytől függ [2]. A Newton-módszer minden figyelmeztetés nélkül nagyon könnyen félrevezethet egy tapasztalatlan használót, ha túl távolról próbálkozik indítani a módszert. 395
Feltételezzük, hogy 𝑓: [a,b] →ℝ deriválható függvény, amely leképezi az [a,b] intervallumot a valós számok halmazába ℝ-be. Könnyen kifejezhető a képlet, ami szerint a gyök felé konvergálunk. Tegyük fel, hogy ismerjük a 𝑥𝑛 közelítést. Tovább módosíthatjuk az összefüggést egy még jobb 𝑥𝑛+1 közelítés irányába. Tudjuk a derivált definíciójából, hogy egy bizonyos pontban a ponthoz húzott érintővel azonos. Vagyis: 𝑟𝑖𝑠𝑒
𝑓 ′ (𝑥𝑛 )=𝑟𝑢𝑛 =
Δy
𝑓(𝑥𝑛 )−0
=𝑥 Δx
𝑛 −𝑥𝑛+1
0−𝑓(𝑥𝑛 )
= (𝑥
.
𝑛+1 −𝑥𝑛 )
Ahol𝑓 ′ az𝑓 függvény deriváltját jelenti. Innen algebrai átalakítások után a végső alak: 𝑓(𝑥 )
𝑥𝑛+1 = 𝑥𝑛 − 𝑓’(𝑥𝑛 ). 𝑛
A folyamatot az x0 pontból indítjuk (minél közelebb van a gyökhöz, annál jobb). De mivel nem ismerjük a gyök pozícióját, találgatással és ellenőrzéssel leszűkíthetjük az intervallumot kisebb intervallumokra a felezőpont meghatározásának módszerét felhasználva). A módszer általában konvergál, ha a megadott érték elég közel található az ismeretlen helyzetű gyökhöz, és
𝑓 ′ (𝑥0 )≠0. Továbbá ahhoz, hogy a gyök legalább egyszeres gyök legyen,
szükséges, hogy a konvergenciája kvadratikus legyen a gyök szomszédságában, ami azt jelenti, hogy a szám megközelítőleg megduplázódik minden lépésben. Newton-módszer realizálása a Borland Delphi7-ben
Megadunk egy ötödfokú egyenletet: F(x)=4x5-8x4-32x3 A következő lépésben megadjuk az intervallumot: [8,12] A következő lépésben megadjuk az Eps értékét: Eps=0,001
396
Az általunk megadott intervallum nem megfelelő. Megadunk egy másik intervallumot! [3,6]
Mivel a program Eps pontossággal számol, ezért az egyenletünk egyik gyöke 4.Mivel egy gyök értéke ismert ezért megváltoztatjuk az Eps értékét és megfigyeljük, hogy a gyökünk értéke hogyan változik Eps=0,01
Miután megnöveltük az Eps értékét, program pontossága csökken. Megadunk egy új intervallumot! [-4,5]
397
Mivel az általunk választott intervallum viszonylag nagy, ezért a megközelítés pontosságának növelése céljából szűkítjük az intervallumot. Az új intervallum [-3,-1]
Az egyenlet második gyöke -2! Megadunk egy új intervallumot! [-1,0]
Az egyenlet harmadik gyöke 0! A gyökök ismeretével megadunk egy olyan intervallumot, ahol két különböző gyök az intervallum két szélső pontja. Megadunk egy új intervallumot! [-2,0] Megfigyeljük a programot, hogyan fog reagálni!
398
A program megfelelően működik: a szélső pontok megadása után kiírja mindkét gyök értékét. Az általunk választott többtagnak három gyöke van: -2, 0, 4. Irodalom 1. Б.П.Демидович, И.А.Марон, Э.З.Шувалова. Численные методы анализа. М.: Наука, 1967. 2. Л.С.Возняк, С.В.Шарин Чисельнi методи. Методичний посiбник для студентiв природничих спецiальностей. м. Івано-Франківськ. Плай, 2001, С. 64. Резюме В статті розглядаються методи розв’язання нелінійних рівнянь, а також була зроблена програмна реалізація методу Ньютона на мові програмування Delphi 7. Завдяки програмі розв’язання нелінійного рівняння даним методом є швидшим. Вхідними даними в програмі виступають коефіцієнти полінома, кінці інтервалу (який можливо містить корінь) а також точність, а вихідними корені рівняння.
SZTOJKA MIROSZLÁV - PUSKÁS GYULA Az egydimenziós tömbök rendezése
A munka célja az egydimenziós tömbök rendezési módszereinek tanulmányozása, valamint e módszerekre a Delphi 7 programozási nyelven való programok megírása volt. Több rendezési típust vizsgáltuk, melyekből négyet leprogramoztunk: egyszerű cserés rendezést, minimum-/maximum-kiválasztásos rendezést, cserélő („buborék”) rendezés és a beszúró rendezést. A munkában a rendezési típusok hatékonyságaikhoz és időigényességeikhez fűződő következtetésekre jutottunk. Rendezésnek nevezünk egy algoritmust, ha az valamilyen szempont alapján sorba állítja elemek egy listáját. A rendezési algoritmusok a programozáskezdete óta jelen vannak és érdeklődés középpontjában állnak, mivel egy rendezett adathalmazzal több és hatékonyabb műveletek végezhetők, mint egy rendezetlennel [1].
399
Megvizsgált rendezési típusok: Egyszerű cserés rendezés Az első módszer a következő ötletre épül. Hasonlítsuk össze az első elemet a sorozat összes többi mögötte levő elemével, és ha valamelyik kisebb nála, akkor cseréljük meg azzal! Így elérhetjük, hogy a sorozat első helyére a legkisebb elem kerüljön. Folytassuk ugyanezen az elven a sorozat második elemével, utoljára pedig az utolsó előttivel! Algoritmusa és a program kinézete: For i:=1 to n-1 do for j:=i+1 to n do if a[j]>a[i] then begin x:=a[j]; a[j]:=a[i]; a[i]:=x; end; Minimum-/maximum-kiválasztásos rendezés Az előző – egyszerű – módszer hátránya a sok felesleges csere. Célszerűbb lenne az aktuális első elemet a mögötte levők közül egyedül a legkisebbel/ legnagyobbal cserélni. Ehhez a rendező ciklus belsejében cserék helyett egy minimum-/maximum kiválasztást kell csinálni. Algoritmusa és a program kinézete: For i:=1 to n-1 do begin min:=i; for j:=i+1 to n do if a[min] > a[j] then min:=j; x:=a[i]; a[i]:=a[min]; a[min]:=x;
400
end; Cserélő („buborék”) rendezés Párosával összehasonlítja az elemeket, s ha nem a megfelelő sorrendben követik egymást, akkor felcserélődnek. Addig ismétlődik az eljárás, amíg további cserére nincs szükség. Nevét onnan kapta, hogy az elemek, mint a buborékok a helyükre bugyognak. Algoritmusa és a program kinézete: i:=n-1; ok:=false; while (i>=1) and (not ok) do begin ok:= true; for j:=1 to i do if a[j] > a[j+1] then begin x:=a[j]; a[j]:=a[j+1]; a[j+1]:=x; ok:= false; end; dec(i); end; Beszúró rendezés A módszer hasonlít a kártyák kézben való rendezéséhez. Mindig vesszük a következő elemet, s azt a megfelelő helyre beszúrjuk úgy, hogy a többi, már rendezett elemet eggyel feljebb toljuk. Algoritmusa és a program kinézete: for i:= 2 to 10 do if a[i]
repeat dec(j); a[j+1]:=a[j]; until (j=1) or (x>=a[j-1]); a[j]:=x; end; Számláló rendezés Különböző elemek esetében minden elemre megszámoljuk a kisebb elemeket. Ha k - 1 kisebb egy elemnél, akkor ő a k-adik helyre kerül. Gyorsrendezés A rendezés lényege, hogy tetszés szerint kiválasztunk egy elemet, kivesszük a sorozatból, majd a sorozat többi tagját a következőképpen helyezzük el a kivett elem két oldalán: -egyik oldalra a kivett elemnél nem nagyobbakat; - másik oldalra a kivett elemnél nagyobbakat. Az így létrejött sorozat mindkét oldalán ismét végrehajtjuk a rendezést, amíg teljesen rendezett sorozatot nem kapunk. Összefésülő rendezés Az összefésülő rendezés alapötlete, hogy eleve rendezett elemsorozatok aránylag egyszerűen vonhatók össze rendezett sorozattá. Az algoritmus lényege, hogy az elemeket két csoportba osztjuk, a csoportokat rendezzük (akár összefésülő rendezéssel), majd a kapott részeket összefésüljük. Shell rendezés Az algoritmus alapötlete az, hogy ne csak a szomszédos elemeket hasonlítsuk össze, hanem először távoli indexű értékeket nézzünk, majd folyamatosan csökkentsük a távolságot. A rendezések hatékonyságát, összehasonlítását általában a szükséges összehasonlítások, cserék átlagos és maximális száma és az extra tárigény alapján végezzük [2]. Az algoritmusok hatékonysága: Nem igazán hatékony rendezések: hatékonyság𝑶(𝒏𝟐 ) 402
Egyszerű cserés rendezés Minimum-/maximum-kiválasztásos rendezés Beszúró rendezés Közepesen hatékony rendezések: hatékonyság 𝑶(𝒏𝐥𝐨𝐠 𝟐 𝒏) Shell rendezés Hatékony rendezések: hatékonyság 𝑶(𝒏 𝐥𝐨𝐠 𝒏)
Összefésülő rendezés Gyorsrendezés Irodalom
1. Thomas H. Cormen, Charles E. Leiserson, Ronald L. Rivest, Clifford Stein Introduction to Algorithms, Second Edition. ‒ The MIT Press Cambridge, ‒ 2001, ‒ISBN 0-07013151-1. 2. Donald KnuthThe Art of Computer Programming, Volume 3: Sorting and Searching, Third Edition. ‒ Addison-Wesley, ‒ 1997. ISBN 0-201-89685-0. Резюме В статті розглядаються методи сортування одновимірних масивів, а також зроблена програмна реалізація деяких методів на мові програмування Delphi 7. Програми розроблені для таких методів: метод простого впорядкування, метод вибору мінімального-максимального елемента, метод „бульбашок”, метод сортування вставкою. Зроблена характеристика алгоритмів сортування за часом впорядкування.
МІКЛОВШ ЖОЛДОШ Коваріантні закони збереження в петльовій квантовій гравітації Керівник : доц. Ломпей Р.Р. 1.Вступ Петльова квантова гравітація (ПКГ) [23] виникла близько 25 років тому і сьогодні вважається одним із основних кандидатів на теорію, що коректно описує квантову гравітацію. Вже в перші роки теорії були побудовані оператори довжини [26], площі [24, 2] та об’єму [24, 3], і було показано, що всі ці фізичні величини квантуються. Хоча геометрична сторона теорії, станом на сьогодні, може вважатися добре розробленою, цього не можна сказати про динамічний аспект теорії. Зокрема, проблемі побудови в ПКГ законів збереження та консервативних величин (КС) за всі ці роки було присвячено всього декілька робіт [4, 15, 10, 20, 27, 6, 7]. В цих роботах аналіз КС проводився в рамках гамільтонового формалізму, а отримані в них вирази не є явно коваріантними.
403
Метою даної роботи є побудова в ПКГ явно коваріантних узагальнених консервативних величин, а саме, узгагальнених канонічних струмів Гільберта-Ньотер та узагальнених суперпотенціалів, які випливають із дифеоморфної та внутрішньої SO(1,3)інваріантності теорії. 2.Функціонал дії Голста та його симетрії Існує декілька еквівалентних формулювань петльової квантової гравітації [22, 25, 12, 21, 9]. Для нашої мети найбільш зручним є підхід, запропонований Голстом[9]. У цьому підході в якості базових фізичних величин, які описують гравітаційне поле, 𝜇
𝐼 вибираються поле тетради {𝑒𝐼 (x)} та поле SO(1,3)-зв’язності {𝐴𝐽𝜇 (x)} (𝑥 ≝ {𝑥 𝜇 } – набір
координат на просторово-часовому багатовиді). Функціонал дії Голста має вигляд
1 𝜇
𝐾𝐿 ℒ=2 𝑒𝐼 𝑒𝐽𝜗 𝐼𝐽 𝐾𝐿 𝐹𝜇𝜗 ,
I[𝑒, 𝐴; 1,2 ] =∫ 2 𝑑𝑥 𝑒ℒ, 1
(1)
де dx≝d𝑥 0 d𝑥1 d𝑥 2 d𝑥 3 – елемент координатного об’єму;𝑒 ≝ 𝑑𝑒𝑡[𝑒𝜇𝐼 ]−визначник матриці котетради {𝑒𝜇𝐼 (x)}; 𝐼𝐽 𝐼𝐽 𝐼𝐽 𝐾𝐿 ≝ 𝛿𝐾𝐿 -𝛼ℰ𝐾𝐿 ,
𝐼𝐽 𝛿𝐾𝐿 ≝ 𝛿𝐾𝐼 𝛿𝐿𝐽 -𝛿𝐾𝐽 𝛿𝐿𝐼 =𝛿𝐾𝐼 𝛿𝐿𝐽 -𝛿𝐿𝐼 𝛿𝐾𝐽 ,
(2)
𝛼− довільна комплексна стала; 𝐾𝐿 𝑀𝐿 𝐾 𝐾 𝐾𝐿 𝑀𝐿 𝐹𝜇𝜗 ≝ 𝜕𝜇 𝐴𝐾𝐿 𝜗 -𝜕𝜗 𝐴𝜇 +𝐴𝑀𝜇 𝐴𝜗 -𝐴𝑀𝜗 𝐴𝜇
(3)
𝐼 −компоненти тензора кривизни зв’язності {𝐴𝐽𝜇 (x)};1та 2– довільні просторовоподібні
гіперповерхні.
Стала
𝛼
пов’язана
із
співвідношенням𝛼 = 1/𝛽. Вибір 𝛼 = 𝑖
параметром
Барберо-Іммірзі
[5,
11]
відповідає початковому формулюванню
Аштекара[1], 𝛼 = 1 − формулюванню Барберо[5], а значення 𝛼 = 0 редукує петльову квантову гравітацію до загальної теорії відносності, записаної у змінних “тетрада – SO(1,3)-зв’язність”. Тут і в подальшому, грецькі індекси 𝛼, 𝛽, … , 𝜇, 𝜗, … нумерують просторово-часові (світові) компоненти величин і пробігають значення 0,1,2,3. Великі латинські індекси I, J, K, L, … нумерують тетрадні компоненти величин і також пробігають значення 0,1,2,3. Піднімання та опускання тетрадних індексів здійснюється за допомогою метрики Мінковського {𝜂𝐼𝐽 } = {𝜂𝐼𝐽 } = diag(−1,1,1,1). Для двічі повторюючихся індексів діє правило сумування Айнштайна. По індексах, взятих у круглі/квадратні дужки, виконується симетризація/антисиметризація. Функціонал дії Голста є інваріантним відносно двох різних типів калібрувальних перетворень: 404
а) загальних просторово-часових дифеоморфізмів 𝑥 𝜇 → 𝑥̃𝜇 =𝑥̃𝜇 (x), 𝜇
(4)
𝜕𝑥̃𝜇
𝜇
𝑒𝐼 (x) → 𝑒̃𝐼 (𝑥̃)=𝜕𝑥 𝜗 𝑒𝐼𝜗 (x),
(5)
𝜗
𝜕𝑥 𝐼 𝐼 𝐼 𝐴𝐽𝜇 (x) → 𝐴̃𝐽𝜇 (𝑥̃)=𝜕𝑥̃ 𝜇 𝐴𝐽𝜗 (x);
(6)
б) локальних лоренцевих поворотів тетради 𝑥 𝜇 → 𝑥̃𝜇 =𝑥 𝜇 , 𝜇
(7) −1𝐽
𝜇
𝑒𝐼 (x) → 𝑒̃𝐼 (𝑥̃)=𝛬𝐼
𝜇
(x)𝑒𝐽 (x),
(8)
−1𝐿 −1𝐾 𝐼 𝐼 𝐼 𝐴𝐽𝜇 (x) → 𝐴̃𝐽𝜇 (𝑥̃)=𝛬𝐼𝐾 (x)𝐴𝐾 (x), 𝐿𝜇 (x)𝛬𝐽 (x)+𝛬𝐾 (x)𝜕𝜇 𝛬𝐽
(9) −1𝐾
де {𝛬𝐽𝐼 (x)} – матриця із групи перетворень Лоренца SO(1,3), а {𝛬𝐽
(x)} – обернена до неї
матриця. Відомо, що для калібрувальних перетворень за процедурою Ньотер неможливо побудувати (звичайні) консервативні величини, які були б явно калібрувально– інваріантні та загальноковаріантні. В той же час, для локальних перетворень можливо побудувати
явно
калібрувально–інваріантні
та
загальноковаріантні,
так
звані,
узагальнені консервативні величини, які явно залежать від інфінітезимальних параметрів калібрувальних перетворень. В останні роки загальна теорія побудови таких консервативних величин була розроблена в роботах [16–19]. 3.Обчислення повної варіації функціонала дії Голста Згідно методики [16–19], на першому кроці слід обчислити повну варіацію функціоналу дії 𝛿 ̅I[𝑒, 𝐴; 1,2 ] ≝I[𝑒 + 𝛿𝑒, 𝐴 + 𝛿𝐴; 1,2 + 𝛿 1,2 ]-I[𝑒, 𝐴; 1,2 ].
(10)
Будучи представлена у формі
∆𝐼
1
𝐼
𝜇
∆𝐼
𝐼 𝛿 ̅I=∫ 2 𝑑𝑥 𝑒{∆𝑒 𝜇 𝛿𝑒𝐼 + ∆𝐴𝐼 𝛿𝐴𝐽𝜇 }+ [∫ 𝑑𝜎𝜇 𝐽𝜇 [𝛿𝑒, 𝛿𝐴, 𝛿𝑥]] 2 , 1
𝐽𝜇
(11) 𝜇
ця величина дозволяє визначити як коваріантні функціональні похідні {∆𝐼/∆𝑒𝐼 }, 𝜇
𝐼 𝐼 {∆𝐼/∆𝐴𝐽𝜇 } – ліві сторони польових рівнянь руху∆𝐼/∆𝑒𝐼 =0, ∆𝐼/∆𝐴𝐽𝜇 =0,так і узагальнений
струм Гільберта−Ньотер {𝐽𝜇 [𝛿𝑒, 𝛿𝐴, 𝛿𝑥]}. Для перетворень симетрії, тобто коли 𝛿 ̅I=0,струм Гільберта–Ньотерє на рівняннях руху бездивергентним, ∇∗𝜇 𝐽𝜇 [𝛿𝑒, 𝛿𝐴, 𝛿𝑥]=0, а відповідний узагальнений заряд 𝑄 [𝛿𝑒, 𝛿𝐴, 𝛿𝑥] ≝ ∫ 𝑑𝜎𝜇 𝐽𝜇 [𝛿𝑒, 𝛿𝐴, 𝛿𝑥] 405
(12)
є консервативним: 𝛿𝑄 [𝛿𝑒, 𝛿𝐴, 𝛿𝑥]/𝛿(𝑥)=0. Відомо також (див. [16–19]), що при виконанні польових рівнянь руху, струм {𝐽𝜇 [𝛿𝑒, 𝛿𝐴, 𝛿𝑥]} зводиться до дивергенції деякого антисиметричного тензора {𝜃 [𝜇𝜗] [𝛿𝑒, 𝛿𝐴, 𝛿𝑥]= 𝜃𝜇𝜗 [𝛿𝑒, 𝛿𝐴, 𝛿𝑥]}−,так званого, узагальненого суперпотенціалу: 𝐽𝜇 [𝛿𝑒, 𝛿𝐴, 𝛿𝑥]=𝐷𝜗 (𝑒𝜃𝜇𝜗 [𝛿𝑒, 𝛿𝐴, 𝛿𝑥]) .
(13)
Відповідно, на рівняннях руху узагальнений заряд 𝑄[𝛿𝑒, 𝛿𝐴, 𝛿𝑥] (12) може бути обчислений за формулою 1
𝑄𝑆 [𝛿𝑒, 𝛿𝐴, 𝛿𝑥]=2! ∮𝑆 𝑑𝑠𝜇𝜗 𝜃𝜇𝜗 [𝛿𝑒, 𝛿𝐴, 𝛿𝑥],
(14)
де S – 2−вимірна замкнена границя просторовоподібної гіперповерхні : S=𝜕. Обчислимо повну варіацію 𝛿 ̅I(10) функціоналу дії Голста (1). Очевидно, 𝛿 ̅I[𝑒, 𝐴; 1,2 ]=𝛿 I[𝑒, 𝐴; 1,2 ]+𝛿 I[𝑒, 𝐴; 1,2 ],
(15)
де 𝛿 I[𝑒, 𝐴; 1,2 ] ≝ I[𝑒, 𝐴; 1,2 + 𝛿 1,2 ]- I[𝑒, 𝐴; 1,2 ] = [∫ 𝜎𝜇 ℒ𝛿𝑥 𝜇 ] 2 , 1
(16)
− варіація функціоналу дії, викликана варіюванням граничних гіперповерхонь1 та2 , а
𝛿 I[𝑒, 𝐴; 1,2 ] ≝ I[𝑒 + 𝛿𝑒, 𝐴 + 𝛿𝐴; 1,2 ]- I[𝑒, 𝐴; 1,2 ]=∫ 2 𝑑𝑥𝛿 (𝑒ℒ) 1
(17)
𝜇
𝐼 −варіація функціоналу дії, викликана варіюванням полів {𝑒𝐼 (x)} та {𝐴𝐽𝜇 (x)}.
В нашому випадку, згідно формули (1), матимемо 1
𝜇
1
𝐼𝐽
𝜇
𝐼𝐽
𝐾𝐿 𝐾𝐿 𝛿(𝑒ℒ)=𝛿 (2 𝑒𝑒𝐼 𝑒𝐽𝜗 𝐾𝐿 𝐹𝜇𝜗 )=2 𝛿𝑒(𝑒𝐼 𝑒𝐽𝜗 𝐾𝐿 𝐹𝜇𝜗 )+ 1
1
𝜇
1
𝜇
𝜇
𝐼𝐽 𝐾𝐿 𝐾𝐿 𝐾𝐿 𝜗 𝜗 𝐼𝐽 +2 𝑒(𝛿𝑒𝐼 )𝑒𝐽𝜗 𝐼𝐽 𝐾𝐿 𝐹𝜇𝜗 +2 𝑒𝑒𝐼 (𝛿𝑒𝐽 )𝐾𝐿 𝐹𝜇𝜗 +2 𝑒𝑒𝐼 𝑒𝐽 𝐾𝐿 𝛿𝐹𝜇𝜗 .
(18)
Зауваживши, що 𝐼 𝛿𝑒=𝑒𝑒𝐾𝜆 𝛿𝑒𝜆𝐾 =− 𝑒𝑒𝜆𝐾 𝛿𝑒𝐾𝜆 ,𝛿𝐹𝐽𝜇𝜗 =2𝐷[𝜇 𝛿𝐴𝐼|𝐽|𝜗] ,
(19)
отримаємо 𝛿(𝑒ℒ)=2e[
(𝛼) 𝐽 𝐸𝜗 𝛿𝑒𝐽𝜗
𝜇
𝐾𝐿 + 𝑒𝐼 𝑒𝐽𝜗 𝐼𝐽 𝐾𝐿 𝐷𝜇 𝛿𝐴𝜗 ].
(20)
В останній формулі введено наступні позначення: (𝛼) 𝐽 𝐸𝜗
≝
(𝛼) 𝐼𝐽 𝐹𝜇𝜗
(𝛼) 𝐽 𝐹𝜗
1
− 2 𝑒𝜗𝐽 𝐹.
1
𝐾𝐿 ≝ 2 𝐼𝐽 𝐾𝐿 𝐹𝜇𝜗 ,
(𝛼) 𝐽 𝐹𝜗
(21) 𝜇 (𝛼) 𝐼𝐽 (𝛼) 𝐹𝜇𝜗 , 𝐹
≝ 𝑒𝐼
≝ 𝑒𝐽𝜗
(𝛼) 𝐽 𝐹𝜗 ;
(22)
Підставляючи вираз (20) у формулу (17) і інтегруючи частинами, отримаємо
𝛿 I=∫ 2 𝑑𝑥 [2𝑒 1
(𝛼) 𝐽 𝐸𝜗 𝛿𝑒𝐽𝜗
𝜇
𝐾𝐿 + 𝐷𝜇 (2𝑒𝑒𝐼 𝑒𝐽𝜗 𝐼𝐽 𝐾𝐿 )𝛿𝐴𝜗 ]+
𝜇
𝐾𝐿 2 +[∫ 𝑑𝜎𝜇 (2𝑒𝐼 𝑒𝐽𝜗 𝐼𝐽 𝐾𝐿 )𝛿𝐴𝜗 ] .
(23)
1
406
Нарешті, підставляючи формули (16), (23) у формулу (15), і порівнюючи результат із представленням (11), знаходимо потрібні нам величини : ∆𝐼 ∆𝑒𝐽𝜗
=2𝑒
∆𝐼
(𝛼) 𝐽 𝐸𝜗 ,
∆𝐴𝐾𝐿 𝜗
1
𝜇
=𝑒 𝐷𝜗 (2𝑒𝑒𝐼 𝑒𝐽𝜗 𝐼𝐽 𝐾𝐿 ),
𝜇
𝐾𝐿 𝐽𝜇 [𝛿𝐴, 𝛿𝑥]=2𝑒𝐼 𝑒𝐽𝜗 𝐼𝐽 𝐾𝐿 𝛿𝐴𝜗 +
(𝛼)
𝐹 𝛿𝑥 𝜇 .
(24) (25)
4.Узагальнені консервативні величини, які відповідають локальним лоренцевим поворотам Наступний крок при побудові узагальнених консервативних величин полягає в конкретизації варіацій координат {𝛿𝑥 𝜇 } та полів { 𝛿𝑒𝐼𝜗 }, { 𝛿𝐴𝐾𝐿 𝜗 }. Розглянемо спочатку локальні лоренцеві повороти (7) -(9). При інфінітезимальних перетвореннях з параметрами {𝛿ℰ [𝐼𝐽] (𝑥)= 𝛿ℰ 𝐼𝐽 (𝑥)} матриця перетворень {𝛬𝐽𝐼 (𝑥)} має вигляд 𝛬𝐽𝐼 (𝑥) ≈ 𝛿𝐽𝐼 − 𝛿ℰ𝐽𝐼 (𝑥), а тетрада {𝑒𝐼𝜗 (𝑥)} та SO(1,3)зв’язність {𝐴𝐾𝐿 𝜗 (𝑥)} набувають варіацій ̃𝜗 𝜗 𝜗 𝑒𝐼𝜗 (𝑥) → 𝑒̃ 𝐼 (𝑥)=𝑒𝐼 (𝑥) +𝛿ℰ 𝑒𝐼 (𝑥),
𝛿ℰ 𝑒𝐼𝜗 (𝑥)=−𝛿ℰ𝐼𝐽 (𝑥)𝑒𝐽𝜗 (𝑥);
(26)
𝐾𝐿 𝐾𝐿 𝐾𝐿 ̃ 𝐴𝐾𝐿 𝜗 (𝑥) → 𝐴𝜗 (𝑥)=𝐴𝜗 (𝑥)+𝛿ℰ 𝐴𝜗 (𝑥),
𝐾𝐿 𝛿ℰ 𝐴𝐾𝐿 𝜗 =−𝐷𝜗 𝛿ℰ (𝑥).
(27)
Просторово-часові координати при цьому не змінюються: 𝑥̃𝜇 =𝑥 𝜇 = 𝛿𝑥 𝜇 =0.
(28)
𝜇 Підставляючи варіації {𝛿ℰ 𝑒𝐼𝜗 } (26), {𝛿ℰ 𝐴𝐾𝐿 𝜗 } (27), { 𝛿𝑥 } (28) у формулу (25), знаходимо
явний вигляд узагальненого струму {𝐽𝜇 [𝛿ℰ]}, який відповідає інваріантності теорії відносно локальних лоренцевих поворотів: 𝜇
𝐾𝐿 𝐽𝜇 [𝛿ℰ]=−2𝑒𝐼 𝑒𝐽𝜗 𝐼𝐽 𝐾𝐿 𝐷𝜗 𝛿ℰ .
(29) Відповідний узагальнений суперпотенціал {𝜃𝜇𝜗 [𝛿ℰ]} може бути виведений із формули (29) за допомогою наступного ланцюжка перетворень: 1
−1
𝜇
𝐾𝐿 𝐽𝜇 [𝛿ℰ]=𝑒e𝐽𝜇 [𝛿ℰ]= 𝑒 2e𝑒𝐼 𝑒𝐽𝜗 𝐼𝐽 𝐾𝐿 𝐷𝜗 𝛿ℰ = 1
1
𝜇
𝜇
𝜗 𝐼𝐽 𝐾𝐿 𝐾𝐿 =𝑒 𝐷𝜗 [−2𝑒𝑒𝐼 𝑒𝐽𝜗 𝐼𝐽 𝐾𝐿 𝛿ℰ ]+𝑒 𝐷𝜗 (2𝑒𝑒𝐼 𝑒𝐽 𝐾𝐿 ) 𝛿ℰ .
(30)
Другий доданок останної формули зникає на рівняннях руху ∆𝐼 ⁄∆𝐴𝐾𝐿 𝜗 = 0 (див.формулу (24)), а використання формул (13) приводить до висновку, що 𝜇
𝐾𝐿 𝜃𝜇𝜗 [𝛿ℰ]=−2𝑒𝐼 𝑒𝐽𝜗 𝐼𝐽 𝐾𝐿 𝐷𝜗 𝛿ℰ .
407
(31) 5.Узагальнені консервативні величини, які відповідають дифеоморфізмам. Побудуємо
тепер
узагальнені
консервативні
величини,
які
відповідають
дифеоморфізмам. При інфінітезимальних дифеоморфізмах з параметрами { 𝛿 𝜇 (𝑥)} 𝛿𝑥 𝜇 = 𝛿 𝜇 (𝑥).
𝑥 𝜇 → 𝑥̃ 𝜇 =𝑥 𝜇 +𝛿𝑥 𝜇 ,
(32)
Тоді, з точністю до членів першого порядку малості, 𝜕𝑥̃ 𝜇 𝜕𝑥 𝜗
𝜕𝑥 𝜇
𝜇
≈ 𝛿𝜗 +𝜕𝜗 𝛿 𝜇 ;
𝜇
≈ 𝛿𝜗 −𝜕𝜗 𝛿 𝜇 ,
𝜕𝑥̃ 𝜗
(33)
𝜇
𝐼 а поля тетради {𝑒𝐼 (x)} та зв’язності {𝐴𝐽𝜇 (x)} набудуть, згідно своїх трансформаційних
властивостей (8), (9), наступних варіацій: 𝜇
𝜇
𝜇
𝜇
𝑒𝐼 (x) → 𝑒̃𝐼 (𝑥)=𝑒𝐼 (x)+𝛿𝑒𝐼 (x), 𝜇
𝜇
𝛿 𝑒𝐼 (x)=−𝛿 ℰ 𝛿ℰ 𝑒𝐼 (x)+𝑒𝐼ℰ (x)𝜕ℰ 𝛿 𝜇 ;
(34)
𝐾𝐿 𝐾𝐿 ̃𝐾𝐿 𝐴𝐾𝐿 𝜗 (x) → 𝐴𝜗 (x)=𝐴𝜗 (x)+𝛿 𝐴𝜗 (x), ℰ ℰ 𝐾𝐿 𝐾𝐿 𝛿 𝐴𝐾𝐿 𝜗 (x)=− 𝛿 𝛿ℰ 𝐴𝜗 (x)− 𝐴ℰ (x)𝜕𝜗 𝛿 .
(35)
𝜇
Зауважимо, що варіації {𝛿 𝑒𝐼 } та {𝛿 𝐴𝐾𝐿 𝜗 }, з точністю до знаку, співпадають із похідними Лі вздовж вектора { 𝛿 𝜇 } відповідно контра- та коваріантного векторів: 𝜇
𝜇
𝜇
𝜇
𝐾𝐿 𝛿 𝐴𝐾𝐿 𝜗 =−₤𝛿 𝐴𝜗 ,
𝛿 𝑒𝐼 =−₤𝛿 𝑒𝐼 ,
(36)
де ₤ 𝑒𝐼 =ℰ 𝜕ℰ 𝑒𝐼 −𝑒𝐼ℰ 𝜕ℰ 𝜇 ,
ℰ ℰ 𝐾𝐿 𝐾𝐿 ₤ 𝐴𝐾𝐿 𝜗 = 𝜕ℰ 𝐴𝜗 +𝐴ℰ 𝜕𝜗 𝛿 .
(37)
Цей факт є стандартним для геометричних об’єктів, які є скалярами відносно внутрішніх калібрувальних перетворень. Оскільки метою даної роботи є побудова явно загальноваріантних та калібрувально-інваріантних консервативних величин, надамо похідним Лі (37) саме такого вигляду. Використовуючи формули 𝐽 𝐷𝜇 𝑒𝐼𝜗 (x) ≝ 𝜕𝜇 𝑒𝐼𝜗 (x)-𝐴𝐼𝜇 (x)𝑒𝐽𝜗 (x); та (3), легко показати, що 𝜇
𝜇
(37) 𝜇
𝜇
₤𝛿 𝑒𝐼 =𝛿 ℰ D𝜀𝑒𝐼 −𝑒𝐼𝜗 (D𝜗 𝛿 𝜇 −𝑇𝜗ℰ 𝛿 ℰ )−𝛿ℰ𝐼′′𝐽 𝑒𝐽 ;
(38)
ℰ 𝐾 ′′𝐾 ₤𝛿 𝐴𝐾 𝐿𝜗 =−𝐹𝐿𝜗ℰ 𝛿 −𝐷𝜗 𝛿ℰ𝐿 ,
(39)
де 𝜇
𝜇
𝜇
𝜇
𝐽 D𝜗𝑒𝐼 (x) ≝ 𝜕𝜗 𝑒𝐼 (x)-𝐴𝐼𝜗 (x)𝑒𝐽 (x)+Г𝜆𝜗 (x)𝑒𝐼𝜆 (x),
408
𝜆 Г𝜇𝜗 (x) ≝ 𝑒𝐼𝜆 (x)𝐷𝜗 𝑒𝜇𝐼 (x);
(40)
𝐽 𝛿ℰ𝐼′′𝐽 ≝ −𝐴𝐼ℰ 𝛿 ℰ , 𝜇
′′𝐽 𝐷𝜗 𝛿ℰ𝐼′′𝐽 ≝ 𝜕ϑ 𝛿ℰ𝐼′′𝐽 + 𝐴𝐾 𝐼𝜗 𝛿ℰ𝐾 ,
𝜇
(41)
𝜇
𝜇
a{𝑇[𝜗ℰ] = 𝑇𝜗ℰ } – тензор кручення світової зв’язності {Г𝜆𝜗 }.Легко бачити, що D𝜗𝑒𝐼 (x)≡0 і тому перший доданок у правій стороні (38) зануляється. Таким чином, 𝜇
𝜇
𝜇
₤δ 𝑒𝐼 =−𝑒𝐼𝜗 (∇𝜗 𝛿 𝜇 − 𝑇𝜗ℰ 𝛿 ℰ )− 𝛿ℰ𝐼′′𝐽 𝑒𝐽 .
(42)
Зауважимо, що останні доданки у правих сторонах формул (42) та (39) є в точності 𝜇
варіаціями тетради {𝛿ℰ ′′ 𝑒𝐼 } та зв’язності {𝛿ℰ ′′ 𝐴𝐾 𝐿𝜗 } при локальних лоренцевих поворотах із інфінітезимальними переметрами перетворення { 𝛿ℰ𝐼′′𝐽 (𝑥)} (41) (див. формули (26) та 𝜇
(27), відповідно). Записані у формі (42) та (39) величини {₤δ 𝑒𝐼 } та {₤δ 𝐴𝐾 𝐿𝜗 } є явно загальноковаріантними. В той же час, хоча ці величини здаються також і явно калібрувально-коваріантними, насправді, вони такими не є, оскільки величина { 𝛿ℰ𝐼′′𝐽 (x)} (41) не є тензором відносно локальних лоренцевих поворотів. Це означає, що у випадку геометричних об’єктів, які мають крім просторово-часових також і внутрішні індекси, правило обчислення похідних Лі від таких об’єктів повинно бути модифіковане. Ми
пропонуємо
мінімальну
модіфікацію,
яка
полягає
у
доповненні
калібрувально-нековаріантного параметру { 𝛿ℰ𝐼′′𝐽 } до коваріантного { 𝛿ℰ𝐼𝐽 } шляхом додавання до першого деякого (також калібрувально-нековаріантного) пареметру { 𝛿ℰ𝐼′𝐽 } : 𝛿ℰ𝐼𝐽 ≝ 𝛿ℰ𝐼′𝐽 + 𝛿ℰ𝐼′′𝐽 .При цьому 𝜇
𝜇
𝜇
𝜇
𝐽 𝜇 ℰ 𝜗 ₤δ 𝑒𝐼 →₤𝑖𝑛𝑣 δ 𝑒𝐼 ≝ −𝑒𝐼 (∇𝜗 𝛿 − 𝑇𝜗ℰ 𝛿 ) − 𝛿ℰ𝐼 𝑒𝐽 ,
(43)
ℰ 𝑖𝑛𝑣 𝐾 𝐾 𝐾 ₤δ 𝐴𝐾 𝐿𝜗 →₤δ 𝐴𝐿𝜗 ≝ −𝐹𝐿𝜗ℰ 𝛿 −𝐷𝜗 𝛿ℰ𝐿 .
(44) ′𝐽
Для фіксації доповнюючого нековаріантного параметру { 𝛿ℰ𝐼 } вимагатимемо, щоб у випадку,коли 𝛼=0 (див. формулу (2)), тобто коли лагранжіан Голста переходить у лагранжіан загальної теорії відносності, в якості суперпотенціалу отримувався стандартний суперпотенціал Комара [13]. Розрахунки показують, що ця вимога задовольнятиметься, якщо покласти 1
[𝐽
𝛿ℰ ′𝐽𝐼 ≝ 2 (𝑒𝜆𝐽 ₤δ 𝑒 𝐼𝜆 − 𝑒𝜆𝐼 ₤δ 𝑒 𝐽𝜆 ) ≝ 𝑒𝜆 ₤δ 𝑒 𝐼]𝜆 .
(45)
При такому вибори коваріантний параметр {𝛿ℰ 𝐽𝐼 } набуває вигляду [𝜗𝜇]
𝛿ℰ 𝐽𝐼 =𝑒𝜇𝐽 𝑒𝜗𝐼 (∇[𝜇 𝛿 𝜗] − 𝑇ℰ
𝛿 ℰ ).
(46)
𝜆 Тут {∇𝜇 } – коваріантна похідна, побудована за допомогою світової зв’язності {Г𝜇𝜗 } (40).
Цікаво, що фіксація інваріантного параметру { 𝛿ℰ 𝐽𝐼 } у вигляді (46) в точності відповідає ліфту Косманн[14, 8], який використовується при обчисленні похідної Лі від спінорних полів. 409
Підставляючи формулу (46) у формули (43), (44), a результати у формулу(36), знаходимо явно калібрувально-інваріантні вирази для варіацій польових величин: 𝜇
𝜇 1
𝜇
𝛿 𝑒𝐼 =−₤𝑖𝑛𝑣 𝛿 𝑒𝐼 ,
𝜗𝜇 ₤𝑖𝑛𝑣 𝛿 𝑒𝐼 =2 𝑒𝐼𝜗 ₤δ 𝑔 ;
(47) [𝜆𝜘]
ℰ 𝜆] 𝐾𝐿 𝐾𝐿 [𝜘 𝐾 𝐿 ₤𝑖𝑛𝑣 𝛿 𝐴𝜗 =−𝐹𝜗ℰ 𝛿 −𝐷𝜗 [𝑒𝜘 𝑒𝜆 (∇ 𝛿 − 𝑇ℰ
𝑖𝑛𝑣 𝐾𝐿 𝛿 𝐴𝐾𝐿 𝜗 =−₤𝛿 𝐴𝜗 ,
𝛿 ℰ )],
(48)
𝜇
де𝑔𝜇𝜗 ≝ 𝜂𝐼𝐽 𝑒𝐼 𝑒𝐽𝜗 – світовий контраваріантний метричний тензор,а (𝜇𝜗)
₤δ 𝑔𝜇𝜗 =2(∇(𝜇 𝛿 𝜗) −𝑇ℰ
𝛿 ℰ
).
(49)
Підставляючи тепер вирази(32), (47), (48) у формулу (25), отримаємо явний вигляд узагальненого загальноковаріантного та калібрувально-інваріантного струму {𝐽𝜇 [𝛿ℰ]}, який відповідає дифеоморфізмам: 𝐽𝜇 [𝛿ℰ]=−2 де
(𝛼) 𝜇 𝐸𝜗
(𝛼) 𝜇 𝐸𝜗 𝜇
≝ 𝑒𝐽 𝑒𝜗𝐼
𝜇
𝜆 ℰ 𝜆𝜘 𝐾 𝐿 𝜘 𝛿 𝜗 +2𝑒𝐼 𝑒𝐽𝜗 𝐼𝐽 𝐾𝐿 𝐷𝜗 [𝑒𝜘 𝑒𝜆 (∇ 𝛿 − 𝑇ℰ 𝛿 )],
(𝛼) 𝐽 𝐸𝐼 .Відповідний
(50)
узагальнений суперпотенціал {𝜃 [𝜇𝜗] [𝛿]=𝜃𝜇𝜗 [𝛿]}
отримується із наступного ланцюжка перетворень: 1
𝐽𝜇 =𝑒e𝐽𝜇 =−2 2
(𝛼) 𝜇 𝐸𝜗
2
𝜇
𝜆 ℰ 𝜆𝜘 𝐾 𝐿 𝜘 𝛿 𝜗 +𝑒 𝐷𝜗 [𝑒𝑒𝐼 𝑒𝐽𝜗 𝐼𝐽 𝐾𝐿 𝑒𝜘 𝑒𝜆 (∇ 𝛿 − 𝑇ℰ 𝛿 )] −
𝜇
𝜆 ℰ 𝜆𝜘 𝐾 𝐿 𝜘 −𝑒 𝐷𝜗 (𝑒𝑒𝐼 𝑒𝐽𝜗 𝐼𝐽 𝐾𝐿 )𝑒𝜘 𝑒𝜆 (∇ 𝛿 − 𝑇ℰ 𝛿 ).
(51)
Перший і останній доданки цієї формули зникають на рівняннях руху ∆𝐼 ⁄∆𝑒𝐼𝜗 = 0, 𝜇 ∆𝐼 ⁄∆𝐴𝐾𝐿 𝜗 = 0(24). При цьому струм {𝐽 [𝛿ℰ]} набуває вигляду 1
μϑ
𝐽𝜇 [𝛿ℰ]=𝑒 𝐷𝜗 [2𝑒𝜘𝜆 (∇𝜘 𝛿 𝜆 − 𝑇ℰ𝜆𝜘 𝛿 ℰ )],
(52)
𝜇 𝜗 𝐼𝐽 𝐾 𝐿 μϑ 𝜇𝜗 μϑ 𝜘𝜆 ≝ 𝑒𝐼 𝑒𝐽 𝐾𝐿 𝑒𝜘 𝑒𝜆 =𝛿 𝜘𝜆 − 𝛼ℰ𝜘𝜆 .
(53)
де
Тоді порівняння результату (52) із формулою (13) дозволяє прийти до висновку, що μϑ
𝜃𝜇𝜗 [𝛿]=2𝜘𝜆 (∇𝜘 𝛿 𝜆 − 𝑇ℰ𝜆𝜘 𝛿 ℰ ). (54) Очевидно, при виборі значення сталої 𝛼=0 (див. формулу (2)) суперпотенціал (54) 𝜇𝜗 справді переходить у суперпотенціал Комара {𝜃𝐾 [𝛿]}: [𝜆𝜘] 𝜇𝜗 𝜃𝜇𝜗 [𝛿]𝛼=0=𝜃𝐾 [𝛿] ≝8(∇[𝜘 𝛿 𝜆] − 𝑇ℰ 𝛿 ℰ ).
Література 1. A. Ashtekar // Phys.Rev.D.36, 1587–1602 (1987). 2. A. Ashtekar,J. Lewandowski//Class. Quant. Grav.14,A55–A81 (1997). 410
(55)
3. A. Ashtekar,J. Lewandowski//Adv.Theor.Math.Phys.1,388–429 (1997). 4. J.C.Baez,J.P.Muniain,D.P´ıriz//Phys.Rev.D.52,6840–6845 (1995). 5. J.F.G.Barbero//Phys.Rev.D.51,5507–5510 (1995). 6. A. Corichi,E. Wilson-Ewing//Class.Quant.Grav. 27, 205015 [14pp] (2010). 7. A.Corichi,J.D.Rejes//J.Phys.:Conf.Ser.360, 012021[4pp] (2012). 8. M. Godina,P. Matteucci//J.Geom. Phys.47,66–86 (2003). 9. S.Holst//Phys.Rev.D.53,5966–5969 (1996). 10. V. Husain,S. Major//Nucl.Phys.B.500,381–401 (1997). 11. G. Immirzi//Class. Quant. Grav.14,L177–L181 (1997). 12. T.Jacobson,L. Smolin//Class.Quant.Grav.5,583–594 (1988). 13. A. Komar//Phys. Rev.113,934–936 (1958). 14. Y.Kosmann//Ann.Math. PuraAppl.91,317–395 (1972). 15. S.R.Lau//Class.Quant.Grav.13,1509–1540 (1996). 16. R.R.Lompay,A.N.Petrov//J.Math.Phys.54,062504[30pp] (2013). 17. R.R.Lompay,A.N.Petrov//J.Math.Phys.54, 102504[39pp] (2013). 18. R.R.Lompay,A.N.Petrov//Algebr. GroupsandGeom.31,63–100 (2014). 19. R.R.Lompay,A.N.Petrov//UkrainianJ.Phys.59,663–676 (2014). 20. S.A.Major//Class.Quant.Grav.17,1467–1487 (2000). 21. P. Peld´an//Class. Quant. Grav.11, 1087–1132 (1994). 22. J.F.Pleban ´ski//J.Math.Phys.18,2511–2520 (1977). 23. C.Rovelli,L.Smolin//Nucl. Phys. B.331,80–152 (1990). 24. C. Rovelli, L.Smolin//Nucl.Phys.B.442,593–619 (1995). 25. J.Samuel//Pramana.28,L429–L432 (1987). 26. T. Thiemann // J.Math.Phys.39,3372–3392 (1998). 27. J. Yang,Y. Ma//Phys. Rev. D.80,084027[16pp] (2009). Summary For the loop quantum gravity in the Holst formulation the manifestly generally- and gauge-covariant generalized currents and superpotentials arising due to the diffeomorphic and internal SO(1,3)-invariance of the theory are constructed. A manifestly gauge-covariant rule for a modification of the Lie derivative of the tetrad, cotetrad and SO(1,3)-connection is suggested. For the case of zero value of the Barbero-Immirzi parameter such a rule results to the Komarsuperpotential. The link between the modified Lie derivative and the Kosmann lift is stated.
411
SZERZŐINK MAGYAR FILOLÓGIAI TANSZÉK Tanárok: Antonenkó Miklós (1960), Ungvár. A Magyar Filológiai Tanszék főelőadója. Irodalmár. Kutatási terület: Finnugor irodalmi kapcsolatok. Csuka Emőke (1978), Ungvár. A Magyar Filológiai Tanszék előadó tanára. Irodalmár. Kutatási terület: Nagy László költészete. Györke Magdolna (1955), Kisgejőc. A Magyar Filológiai Tanszék docense. Nyelvész. Kutatási terület: Kárpátaljai magyar nyelvjárások, anyanyelvi tantárgypedagógia. Hulpa Diána (1978), Ungvár. A Magyar Filológiai Tanszék docense. Irodalmár. Kutatási terület: A kárpátaljai magyarok nyelvi illemtana egy- és többnyelvű közegben, magyar és világirodalom. Lizanec Péter (1930), Ungvár. A Magyar Filológiai Tanszék professzora. Nyelvész. Kutatási terület: Magyar-ukrán nyelvi kapcsolatok. Nagy Natália (1980), Papi. A Magyar Filológiai Tanszék docense. Nyelvész. Kutatási terület: Névtan Zékány Krisztina (1975), Ungvár. A Magyar Filológiai Tanszék tanszékvezető docense. Nyelvész. Kutatási terület: Névtan, magyar nyelvtörténet. Diákok: Ádám Dóra (1996), Helmec. II. évfolyamos hallgató. Ámorth Angelika (1995), Nagyszőlős. III. évfolyamos hallgató Avasán Nikolett (1994), Aknaszlatina. IV. évfolyamos hallgató. Bakos Éva (1992), Nagygejőc. V. évfolyamos hallgató. Baranyi Teréz (1989), Harangláb. VI. évfolyamos levelezős hallgató. Bodnár Alekszandra (1992), Beregszász. V. évfolyamos levelezős hallgató. Bolyog Beáta (1992), Rákos. IV. évfolyamos hallgató. Fedurca Anita (1994), Ungvár. V. évfolyamos hallgató. Gorzó Katalin (1995), Ungvár. III. évfolyamos hallgató. Györy Veronika (1995), Salamon. III. évfolyamos hallgató. Hajdú Szilvia (1974), Sislóc. IV. évfolyamos levelezős hallgató. Hatykó Anett (1995), Nagyszőlős. III. évfolyamos hallgató. Kovács Krisztián (1984), Csap. V. évfolyamos levelezős hallgató. Kőszeghy Máté (1992), Hetyen. V. évfolyamos hallgató. Krón Sándor (1992), Kincseshomok. V. évfolyamos hallgató. Lipszki Andrea (1993), Aknaszlatina. VI. évfolyamos levelezős hallgató. Lőrinz Róbert (1991), Gát. V. évfolyamos hallgató. Novikova Beatrix (1996), Ungvár. II. évfolyamos hallgató. Pazsó Nikolett (1996), Ungvár. II. évfolyamos hallgató.
412
Pracu Nikolett (1992), Déda. IV. évfolyamos hallgató. Sipos Tímea (1983), Vári. V. évfolyamos levelezős hallgató. Szamay Szidónia (1992), Bátyú. VI. évfolyamos levelezős hallgató. Szuperák Alexandra (1992), Téglás. V. évfolyamos hallgató.
MAGYAR TÖRTÉNELEM ÉS EURÓPAI INTEGRÁCIÓ TANSZÉK Tanárok: Bacsó Róbert (1984), Ungvár. A Magyar Történelem és Európai Integráció Tanszék docense. Kutatási terület: Nemzetközi, ukrajnai és európai pénzpiacok. Belikánics László (1989), Beregszász. A Magyar Történelem és Európai Integráció Tanszék előadó tanára. Kutatási terület:Választásföldrajz, politikai földrajz, migráció. Bihari Csaba (1989), Mezőkaszony.A Magyar Történelem és Európai Integráció Tanszék főelőadója. Kutatási terület: Helytörténet, Magyarország története a 20. században. Csengeri Szilárd (1991),Rát, A Magyar Történelem és Európai Integráció Tanszék kutatója. Kutatási terület: A Kárpát-medence az ókorban Kiss Éva (1966), Ungvár. A Magyar Történelem és Európai Integráció Tanszék tanszékvezető professzora. Kutatási terület: Nemzetközi kapcsolatok, EU-integráció. Kovács Eleonóra (1989), Szalóka. A Magyar Történelem és Európai Integráció Tanszék előadó tanára. Kutatási terület: Első világháború, társadalomtörténet. Mihók Richárd (1988), Újhely. A Magyar Történelem és Európai Integráció Tanszék főelőadója. Kutatási terület: Helytörténet. Vajda Nikolett (1992), Botfalva. A Magyar Történelem és Európai Integráció Tanszék asszisztense. Kutatási terület: A kereszténység története Magyarországon. Zubánics László (1971), Gut. A Magyar Történelem és Európai Integráció Tanszék főelőadója. Kutatási terület: Helytörténet, heraldika.
Diákok: Balla Eszter (1996), Kisgejőc. I. évfolyamos hallgató. Bara Tünde (1995), Nagydobrony. III. évfolyamos hallgató. Becske Pál Zsolt (1992), Visk. IV. évfolyamos hallgató. Bíró Éva (992), Dercen. III. évfolyamos levelezős hallgató. Csákány Roland (1994), Császlóc. III. évfolyamos hallgató. Darcsi Nikolett (1993), Gut. III. évfolyamos hallgató. Dolinai Zsuzsanna (1992), Csap. V. évfolyamos hallgató. Kopasz Gyula (1991), Dercen. V. évfolyamos hallgató. Kopasz Vivien Meláni (1994), Dercen.II. évfolyamos hallgató. Megyesi Csaba (1993), Gálocs. IV. évfolyamos hallgató. Sándor Katalin (1993), Kisdobrony. V. évfolyamos hallgató. Simon Rita (1995), Péterfalva. III. évfolyamos hallgató. 413
Vass Szabina (1992), Forgolány. V. évfolyamos hallgató. FIZIKA ÉS MATEMATIKA TANSZÉK Tanárok: Imre Gyula (1983), Téglás. A Fizika és Matematika Tanszék főelőadója. Kutatási terület: A várható érték, a szórás és a karakterisztikus függvény helye és szerepe a valószínűségszámításban. Mészáros Lívia (1982), Szürte. A Fizika és Matematika Tanszék docense. Kutatási terület: Kvantumelektronika. Petky Katalin (1983), Ungvár. A Fizika és Matematika Tanszék előadó tanára. Kutatási terület: Fuzzy elemzés. Sáfrányos Miroszláv (1973), Ungvár. A Fizika és Matematika Tanszék docense. Kutatási terület: Kvantumelektronika. Spenik Sándor (1971), Ungvár. A Fizika és Matematika Tanszék tanszékvezető docense, dékán. Kutatási terület: Elemi részecskék és a rrelativizmus. Sztojka Miroszláv (1985), Nagymuzsaly. A Fizika és Matematika Tanszék főelőadója. Kutatási terület: Csoportok reprezentációjának elmélete. Turóci Jolán (1991), Zápszony. A Fizika és Matematika Tanszék aspiránsa. Kutatási terület: Elméleti fizika.
Diákok:
Berki Norbert (1996), Bátyú. II. évfolyamos matematikus hallgató Bodnár Attila (1995), Kincseshomok. II. évfolyamos matematikus hallgató. Györke Ákos (1996), Kisgejőc. II. évfolyamos matematikus hallgató. Pősze Gréta (1996), Nagymuzsaly. II. évfolyamos matematikus hallgató. Puskás Gyula (1996), Nagybereg. II. évfolyamos matematikus hallgató. Ráczkövy Izabella (1994), Ungvár. IV. évfolyamos matematikus hallgató. Simon Anikó (1994), Csap. IV. évfolyamos matematikus hallgató Zsoldos Miklós (1993), Gát. IV. évfolyamos fizikus hallgató
414
