A Szeged-Szentmihályi Római Katolikus Plébánia Hírlevele III. évfolyam 2006 húsvét
DEUS CARITAS EST – ISTEN A SZERETET Ezek a kezdõszavai Benedek pápa elsõ körlevelének, amelyet 2005 december 25-én írt alá és 2006 január 25-én hoztak nyilvánosságra. A világot meglepte nemcsak a téma, hanem az enciklika egyszerû és közvetlen hangneme is. A pápa ezeket írja a körlevél bevezetõjében: „Az Isten szeretet, és aki megmarad a szeretetben, Istenben marad és Isten õbenne marad” (1Jn 4,16). Szent János elsõ levelének e szavai a keresztény hit magvát – a keresztény istenképet és a belõle következõ emberképet, valamint az ember útját – egyedülálló világossággal mondják ki. Ugyanebben a versben János a keresztény létnek mintegy a mottóját is megadja: „Megismertük a szeretetet, amellyel Isten szeret bennünket, és mi hittünk a szeretetnek” Mi hittünk a szeretetnek: a keresztény ember így fejezheti ki életének alapvetõ döntését. A keresztény lét kezdetén nem egy etikai döntés vagy egy nagy eszme áll, hanem a találkozás egy eseménnyel, egy személlyel, aki életünknek új horizontot s ezáltal meghatározott irányt ad. János evangéliumában ezt az eseményt a következõ szavakkal írja le: „Isten úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy mindannak, aki benne hisz (…), örök élete legyen” A szeretet központi jellegével a keresztény hit átvette azt, ami Izrael hitének belsõ magva volt, s e magnak új mélységet és tágasságot adott. A hívõ izraelita ugyanis minden áldott nap elimádkozza a Második Törvénykönyvbõl azokat a szavakat, melyekrõl tudja, hogy létének középpontját fogalmazzák meg: „Halljad, Izrael! Jahve, a mi Istenünk, Jahve egyetlen. Ezért szeresd az
Urat, a te Istenedet teljes szívvel, teljes lélekkel és minden erõvel”. Az istenszeretetnek e parancsolatát Jézus egyetlen megbízatássá kapcsolta össze a Leviták könyvének felebaráti szeretetrõl szóló parancsával: „Szeresd a felebarátodat, mint önmagadat” Ezek után a szeretet, azáltal hogy Isten elõbb szeretett minket többé már nemcsak egy „parancsolat”, hanem válasz a szeretetnek arra az ajándékára, amellyel Isten közeledik felénk. Egy olyan világban, amelyben Isten nevével olykor összekapcsolták a bosszúállást, sõt a gyûlölet és erõszak kötelezettségét, ez a parancs nagyon idõszerû és jelentõségteljes. Ezért szeretnék elsõ enciklikámban arról a szeretetrõl beszélni, amellyel Isten tölt be minket, és amit nekünk tovább kell adnunk. Ahhoz, hogy tovább tudjuk adni Isten szeretetét elsõsorban családtagjainknak és mindazoknak, akikért felelõsek vagyunk és akik közel állnak hozzánk, be kell fogadnunk a szívünkbe a szeretet. A húsvéti liturgia segít bennünket abban, hogy találkozzunk a köztünk levõ és minket szeretõ Úrral és beteljünk az Õ szeretetével. Szeretettel hívok minden szentmihályi Krisztus-hívõt, hogy Nagycsütörtöktõl Húsvétvasárnapig együtt emlékezzünk a templomi szertartások keretében mindarra, amit Jézus 2000 évvel ezelõtt értünk tett és tesz ma is. Kívánok minden szentmihályi lakosnak áldott Húsvétot! Laczkó István plébános
2
A HÚSVÉTI SZENT HÁROMNAP Az emberek megváltásának, és Isten megdicsõítésének mûvét Krisztus a húsvét titka által vitte végbe. Ezért az Úr Jézus szenvedésének és feltámadásának Szent Háromnapja az egyházi év csúcspontja. Sokan abban a tévhitben élnek, hogy a legnagyobb keresztény ünnep a Karácsony. Ez nem így van, mert ha Jézus Krisztus kereszthalálával nem váltotta volna meg az embereket a bûnbõl, és feltámadásával nem bizonyította volna, hogy õ az Isten fia, „bizony hiába való volna a mi hitünk” ahogy Szent Pál apostol ezt mondja. Jézus kínszenvedésének napjai a Nagycsütörtökkel kezdõdnek. Mi is történt ezen a napon? Az Úr Jézus tisztában volt azzal, hogy elérkezett az idõ küldetésének beteljesedéséhez. A zsidók összegyûltek Jeruzsálemben, hogy húsvétkor megünnepeljék az Egyiptomból való szabadulást. Jézus két nappal az ünnep elõttre tette ezt a megemlékezést. Összehívta apostolait, s elköltötte velük a húsvéti vacsorát, s ezen megalapította az Oltáriszentséget. Majd az Olajfák Hegyén elfogták õt a római katonák, s ezzel megkezdõdött kínszenvedése. Hogyan ünnepli az Egyház ezt a napot? Nagycsütörtökön tilos minden magánmise. A püspöki székesegyházakban délelõtt szentelik a püspökök az olajat s a krizmát, az egyházmegyék papságának jelenlétében, melyet azután egész évben a szentségek kiszolgáltatásánál használnak. Este a templomokban a szentmise témája, Krisztus Urunk papi tevékenysége az utolsó vacsorán, megemlékezés az Oltáriszentség alapításáról. A szentmisében a dicsõség éneklésekor megszólalnak a harangok, az oltárcsengõk, majd hirtelen elhallgatnak, s ettõl kezdve a húsvéti vigília Glóriájáig csak fakereplõt használnak a szertartásokon a szomorúság jeleként. A püspökök által bemutatott nagycsütörtök esti szentmisék még kiegészülnek a lábmosás szertartásával, amikor is a fõpapok, 12 kispap, vagy szegény lábát megmossák. Jézus ugyanezt tette az apostolokkal. A szentmisék végén a templomokban az Oltáriszentséget elviszik a tabernákulumból egy külön õrzési helyre, általában a sekrestyébe. Ezután következik az oltárfosztás, az oltárterítõ levétele, az oltáron a megszokott rendet rendetlenség váltja föl, emlékeztetve Jézus szenvedésének kezdetére. A külön õrzõhelyre vitt Oltáriszentség elõtt sok helyen még szentségimádást végeznek Nagypéntek: Urunk szenvedésének és kereszthalálának napja. Az Egyház õsrégi hagyomány alapján ezen, és a következõ napon nem mutat be szentmiseáldozatot. A nagypénteki szertartás a kereszt, gyertyatartók és terítõ nélküli oltárnál – sok templomban Jézus halálának idõpontjában – délután három órakor kezdõdik. A pap piros
ruhában, a vértanúság színeiben vonul az oltárhoz. Nagypénteken csak igeliturgia, és szentáldozás szertartása engedélyezett. Az olvasmányok után olvassák vagy éneklik a passiót, Urunk szenvedésének történetét. A passió után a Szent Kereszt elõtti hódolat következik. A szertartás a jeruzsálemi Szent Kereszt ereklyéjének felmutatására vezethetõ vissza. A Szent Kereszt elõtti hódolatot a pap vezetésével a hívek térdhajtással, a keresztfa megérintésével vagy megcsókolásával fejezhetik ki. A nagypénteki szertartás a szentáldozással folytatódik, s a zárókönyörgéssel fejezõdik be. Nagyszombaton az Egyház a templomokban jelképesen felállított Szentsírnál elmélkedik, imádkozik. A Szent Háromnap liturgiája a Nagyszombat éjszakai húsvéti vigíliában teljesedik be. Megemlékezés ez arról a szent éjszakáról melyen az Úr feltámadt. A szertartások nem kezdõdhetnek a sötétség beállta elõtt, ezzel az idõponttal alkalmazkodni akar az Egyház a feltámadás valóságos idõpontjához. A húsvéti vigília szertartása a templomon kívüli tûzrakással kezdõdik. A faágakból rakott tûz lángjának át kell törni a sötétséget, s ezt a tüzet áldja meg a pap, s errõl gyújtják meg a húsvéti gyertyát. A húsvéti gyertya Krisztus jelképe, aki a világ világossága. A húsvéti gyertya fényénél vonulnak be a hívek a templomba, majd errõl a gyertyáról gyújtja meg mindenki a sajátját. A pap ezután énekli el a húsvéti öröméneket. Az ezt követõ igeliturgián az ószövetségi olvasmányok Húsvét elõképeit tárják fel, a világ teremtésérõl, Ábrahám áldozatáról, a Vörös tengeren való átkelésrõl, a minden embernek felkínált üdvösségrõl szólnak. Az olvasmányok után ismét felhangzik az egész nagyböjti idõszakban nem hallható Dicsõség, felzúg az orgona, megszólalnak a harangok. A szentleckét követõen Alleluját éneklünk, majd az Úr föltámadásának hirdetése következik az evangélium szavaival. Õskeresztény szokás hogy a Húsvéti Vigília keretében történik a keresztség kiszolgáltatása. Ha nincs keresztelés, akkor a keresztségi fogadalmat újítják meg a hívek. A húsvéti vigília csúcspontja a Feltámadott újra megjelenése a Kenyér és a Bor színeiben az oltáron. A föltámadási körmeneteket Nagyszombat éjszaka szokás tartani, a húsvéti vigíliamise befejezéseként. A föltámadási körmenet népi áhítatgyakorlat (paraliturgikus szertartás), az Egyház benne megbecsüli a népi vallásos gyakorlatokat. A Szent Háromnap szertartásaiban végigkísérhetjük Urunkat, szenvedésében, kereszthalálában és feltámadásában. Fejes Ferenc
3
NAGYBÖJT Az egyház az üdvtörténet nagy eseményeinek megünneplése elõtt meghív bennünket, hogy tudatosan készüljünk az ünnepre. Jézus szenvedésének és feltámadásának megünneplésére negyven napos böjttel készülünk fel. A 40-es szám többször visszatérõ a Szentírásban: 40 évig vándorolt a választott nép a pusztában, mielõtt elfoglalhatta az ígéret földjét, 40 napra a pusztába vezette a Lélek Jézust, ahol böjttel készült nyilvános mûködésére. Elsõsorban Jézus 40 napos böjtjéhez igazodik a 40 napos nagyböjt, amely Hamvazószerdával kezdõdik és tart egészen Jézus megünnepléséig. Jézus vasárnap hajnalban támadt föl, ezért a feltámadási szertartás végzésének leghitelesebb idõpontja, vasárnap hajnalban lenne. Jópár évvel ezelõtt egy lelkigyakorlatos házban éltem egy évig és ott hajnalban – még sötétben – kezdtük a feltámadási szertartást és amire vége lett ragyogó napsütés volt. Tulajdonképpen ezt az igazságot hivatott bennünk elmélyíteni a feltámadási szertartás: Jézus emberré lett, részese lett a sötét, bûnös világnak, de az Atya iránti töretlen engedelmességével irántunk való szeretetbõl meghalt és feltámadásával megtörte a bûn, a sötétség erejét és megnyitotta számunkra az Isten Országába való hazatérés lehetõségét. Egy frappáns teológiai megfogalmazás szerint a MÁR IGEN ÉS MÉG NEM állapotában vagyunk a saját megváltásunkat tekintve. Jézus halálával és feltámadásával MÁR megteremtette a saját üdvösségünk lehetõségét, de a mi életünkben MÉG NEM teljesedett be és így rajtunk is múlik, hogy ez a mi életünkben is megvalósuljon. Nem kell sokat tennünk, csak annyit, hogy IGENt mondunk Isten szeretetére és akarunk azon az úton járni, amelyet Õ tanított nekünk és amelyen Õ járt, hittel ráhagyatkozva Jézus ígéretére, hogy mindazok, akik hûségesek hozzá a földi életük során, részesei lehetnek az Õ örök boldogságának is, abban az Országban, amelyrõl Szent Pál apostol azt mondta: Szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív föl nem fogta, amit Isten azoknak készített, akik Õt szeretik. Ha õszintén önmagunkba tekintünk és számba vesszük gondolatainkat, szavainkat, tetteinket és mindazt a jót, amit elmulasztottunk, akkor láthatjuk, hogy a mi életünkön is mennyire elhatalmasodott a bûn sötétsége s mennyivel szebb lenne az életünk ha szeretetben élnénk egymással vagy legalább betartanánk Jézus meghívását: Amit nem akarsz, hogy neked tegyenek, azt te se tedd másokkal. Az üdvösségünk helyzete azonban soha sem kilátástalan, mert Isten szeretete és irgalma nagyobb minden bûnnél és Õ végtelen szeretetében mindig felkínálja a megtérés lehetõségét és arra hív, hogy induljunk el Vele együtt az úton. Egyszerre nehéz lenne minden hibánkat, rossz szokásunkat megváltoztatnunk, de ha egyesével elkezdjük, akkor már úton vagyunk. A 4. osztályos hittanosok konkrétan megfogalmazták, hogy az idei nagyböjt során életünk milyen területén szeretnének jobbak lenni és nagyobb szeretetben élni otthon és az iskolában.
Negyven napon át minden szombaton lemosom otthon a lépcsõt.
40 napon át naponta félórát furulyázással töltök, hogy begyakoroljam és jól menjen.
A suliban mindig jó leszek, jobban figyelek, kevesebbet beszélek. Otthon játszom a testvéremmel.
Negyven napig nem eszek cukrot. 40 napon át kevesebb csokit eszek és megosztom a testvéremmel. Hetente 3-szor félórát gyakorolok.
40 napig megosztok mindent a testvéremmel. 40 napig mindig takarítok és iskola után megcsinálom a leckét.
40 napig jó leszek és takarítok a lakásban. 40 napig rendszeresen tanulok. Szót fogadok anyának. Laczkó István plébános
Áldott, aki elõre néz Agg szót beszélek, megtanuld: Ha még oly szép is volt a múlt, S az emlék édes, mint a méz, Vissza ne nézz! Ha még úgy el is kérgedett Az eke szarván két kezed, Ki hátrafordul, rég tudod, Az átkozott. Áldott, aki elõre néz. Szellõ szemedbe fütyörész, Forró a föld, piros a menny: Elõre menj! Míg a jövendõnek bírod Szögezni márvány homlokod, Nincs addig darvadozni mért, Mi jön, ne kérdd. Régi bölcsesség: ami vár, Réges-régen megírva már Szíved piros redõiben, — De nem pihen. A rejtelmes redõk alatt Izzixk az Élõ Gondolat, Amely öröktõl örökig Munkálkodik. Eredj és tárt szívvel fogadd, Amit diktál a pillanat. Cselekedd, ami rajtad áll. Nincsen halál. Sík Sándor
4
A KERESZTÚT Története A keresztút az a másfél kilométeres útszakasz, amelyen Jézus Krisztus a keresztet hordozta. Ez az út a Templom jobb oldalán álló Antónia vártól haladt Jeruzsálem utcáin át a Golgotára. Egy régi hagyomány szerint Mária és néhány hû tanítvány Jézus feltámadása után gyakran végigjárta ezt az utat, majd az út végén közösen imádkoztak. Szent Ilona, Nagy Konstantin császár édesanyja megkerestette Jézus keresztjét és a 320-as években felépíttette a Golgotán az elsõ templomot. Késõbb a keresztút egyes helyein emléktáblákat helyeztek el. A 15. században Jeruzsálemben 12 márványtáblát állítottak fel a keresztút mentén. A zarándokok megálltak és imádkoztak ezek elõtt az emlékmûvek elõtt. Az 1600-as években alakult ki a keresztút végleges formája a 14 stációval. Ma minden katolikus templomban található egy megáldott keresztút. Az állomásokat 14 megszámozott kép, festmény vagy dombormû jelzi, de egyes zarándokhelyeken, mint például Lourdes-ban illetve Fatimában a stációkat ember nagyságú szobrok ábrázolják. Az Anyaszentegyház teljes búcsút engedélyezett azoknak, akik a keresztutat a kegyelem állapotában végzik. A búcsút nemcsak magunknak nyerhetjük meg, hanem egy olyan lélekért is felajánlhatjuk, aki talán még a tisztítótûzben van.
Gyakorlata A keresztúthoz nincsenek meghatározott imák elõírva. Minden egyes stáció elõtt térdet hajtva ezt mondjuk: „Imádunk Téged, Krisztus és áldunk Téged, mert a te szent kereszted által megváltottad a világot!” Az állomások végén egy Miatyánkot és egy Üdvözlégyet mondunk el, majd a keresztút végén a pápa – Krisztus földi helytartója –, szándékára ugyanezeket imádkozzuk, kifejezve ezzel közösségünket és hûségünket az Egyházzal.
re szorul, de szürke hétköznapjainkban észre sem vesszük õket. Nézzünk föl Veronika példájára s mi is nyújtsunk segítõ kezet a rászorulóknak!” Bauer Annamária „Veronika nagy bátorságról tett tanúbizonyságot, fölvállalta Jézust. Nem félt attól, hogy mit fognak szólni azok, akik Jézust elítélték.” Bauer Magdolna 11. állomás: Jézust a keresztre szegezik: „Mindennapi életünkben elõfordul, hogy megkérdõjelezzük Isten tanításait, szavait. Azonban be kell látnunk, hogy nem véletlenül teszi velünk Isten azt, amit. A keresztfán Jézus átéli az Istentõl való elhagyatottság érzését, de töretlen marad az Atyára való ráhagyatkozása. Kérjük Jézust, hogy segítsen!” Mayer István 12. állomás: Jézus meghal a kereszten: „Engem ez a stáció érintett meg a legjobban. Jézus ártatlanul halt meg értünk és halálával új élet kezdõdött, az örök élet, amely mindannyiunk számára megadatott, csak „élnünk” kellene vele.” Mayer Zsuzsi 14. állomás: Jézus holttestét sírba teszik: „Jézust sírba teszik. Temetésére csak az Õt sirató asszonyok mennek el, õk kísérik el utolsó útjára. De mi is többet várunk el, azt, hogy majd a temetésünkre sokan menjenek el. Jézus nem várta el az emberektõl, hogy megsirassák.” Bauer Iván 5. állomás: Cirenei Simon segít Jézusnak a keresztet hordozni: ”Uram, hányszor kell Cirenei Simonnak éreznem magamat, amikor látszólag véletlenül keresztedet hordom? Hányszor lesz még, hogy utamat járva valaki megszólít: segítened kell! S rám rakja a terhet, amit elõre nem láttam, amit önszántamból nem vettem volna a vállamra. S bár viszem, de belül háborgok: miért pont én, miért pont ezt…? Mi tart vissza, hogy Simonhoz hasonlóan mögéd álljak Uram és könnyítsek terheden? Kérlek Jézus, segíts nekem elfogadni: Tõled van ez a súly, Érted terheltél engem. S add, hogy ne féljek vinni, még ha nem is ismerem föl, hogy amit kaptam, az a szeretet súlya!” Kaszper Pál a Csoport vezetõje
Bende Tünde
Városi keresztút Keresztút nálunk A mi templomunkban is minden évben van keresztút. Március 12-én a Szentmihályi Katolikus Ifjúsági Csoport egy saját kis keresztutat tartott, megemlékezve ezzel Jézus szenvedésérõl és haláláról; majd a március 17-i templomi keresztút során a csoport tagjai mondták el gondolataikat, érzéseiket egy-egy stáció elõtt. Ezekbõl a gondolatokból szeretnénk néhányat a kedves olvasókkal megosztani. 1. állomás: Pilátus halálra ítéli Jézust: „Gyakran ítélkezünk egymás felett, sajnos, ezáltal sokszor igazságtalanul viselkedünk, és néha „halálba” taszítjuk egymást.” Mayer Katalin 3. állomás: Jézus elõször esik el a kereszttel: „Mi magunk is gyakran elesünk; nemcsak fizikailag, hanem lelkileg is megtörünk. Mégsem adjuk fel, tovább küzdünk és felállunk, ahogyan Jézus is tette. Legyen ebben is õ a példaképünk!” Bende Tünde 6. állomás: Veronika kendõt nyújt Jézusnak: „Életünkben gyakran találkozunk olyan helyzetekkel, hogy valaki segítség-
Csoportunk idén április 7-én részt vett az immáron harmdik alkalommal megrendezett városi keresztúton, amely a nemzeti imaévhez kapcsolódott. A stációk a város különbözõ pontjain voltak elhelyezve. Minden stációnál egy-egy közösség tartott megemlékezést, majd a következõ állomásig vitte a keresztet. A Krisztushívõk gyertyákkal és fáklyákkal kísérték a keresztet hordozó közösségeket. A mi állomásunk az elsõ volt, ahol párhuzamot vontunk a háborúk és szabadságharcok elbukása és Jézus halálra ítélése között. A hasonlóságot személyes hangvételû gondolatainkkal támasztottuk alá. az ifjúsági csoport
5
„A JÓISTEN PRÓBÁLJA A BIZALMUNKAT A MINDENNAPOKBAN” Amikor felkerestem Dr. Kisházi-Kovács László Plébános Urat, hogy megkérdezzem, milyen emlékeket õriz Szentmihályról, és mi történt vele az elmúlt években, egy kedves, mosolygós arcú plébános nyitott ajtót. l Kovács Atya, hány évig volt Szentmihály plébánosa? 1988. szeptemberétõl 1998. márciusáig, és életem legszebb tíz évét töltöttem Szentmihályon. l Miért ez volt élete legszebb tíz éve? Ezalatt azt értem, hogy akkor voltam erõm teljében, és nagy feladatot kaptam: a templomépítést. Tulajdonképpen a Püspök Úr azzal a megbízatással helyezet Szentmihályra, hogy ott nekem templomot kell építeni. A Püspök Úrnak volt ez az óhaja, kívánsága. Én örültem a feladatnak, és mindig nagyon hittem benne, hogy megvalósul. Talán ezért tudtam az embereket is ráhangolni, hogy õk is higgyék. Nagyon nagy volt a kételkedés, és nekem kellett sokkal jobban hinnem benne, hogy át tudjam adni a hitemet és a bizodalmamat a terv végrehajtásának sikerében. Hál’ Istennek sikerült. Minden lendületesen ment, nagyon kedves közösségbe kerültem. Szinte barátilag õrzöm a híveknek az emlékét. A templom felépülése után kiélhettem paraszt tehetségemet. Világ életemben nagyon szerettem a földet, a kertet, az állatokat, és alig vártam, hogy fölépüljön minden, és már a melléképületeket is úgy építettem, hogy tudjak galambot, baromfit tartani, szereztem egy kis földet a Bodom oldalban, oda jártunk ki Erzsike nénivel kapálni. l Sokan vállaltak munkát a templom felépítésében? Nagyon készségesen jöttek a hívek. Volt össznépi munka is például, amikor a régi kápolnát bontottuk, akkor a fél falu ott volt. Itt szeretném megemlíteni Halasi Ferencné Erzsike nénit, akit a gondviselõ Isten vezetett hozzám. Sokszor csak száraz ételeket ettem, és amikor egyszer kijött a faluba azt mondta, hogy õ majd fõz nekem. Végezte a könyvelést, az építkezésnél irányította az embereket, intézte a temetéseket, varrt, fõzött, mûvelte velem együtt a kertet, volt, amikor éjszaka zseblámpánál árkot ástunk, mert reggelre készen kellett lenni. Nélküle talán nem lett volna annyi erõm a templom felépítéséhez. Csodálatos emberek laknak Szentmihályon. 1993 Szent László napján költöztem be a plébániára. Utána épült még fel a kerengõ, a melléképület. 1998-ig nekem ott arany életem volt. l Miért lett hullámos a templom tetõzete? A tervezõ azért tervezte így a templomot, mert hogy ha már Szentmihályi templom, akkor az angyal szárnyaihoz hasonlítson. Sokat kínlódtak az ácsok és a cserepezõk a tetõ befedésével. l Mi az, ami legjobban hiányzik Szentmihályról? Elõször is az egyszerû, õszinte hívek, maga a falusi közösség, a falusi környezet, a kert és a galambok. l Milyen emlékeket õriz az ott élõkrõl? Amikor Szentmihályra kerültem ott olyan értelmes és felnõttes gyerekekkel találkoztam, mint még sehol máshol. Egyik kedves emlékem: amikor megérkeztem a faluba, a plébánia elõtt legeltette a Bivalyos Pista a teheneket, rá csapott a tehén farára és azt mondta: Hé menny arrébb, hát nem látod, hogy gyün a Plébános Úr!
l Mennyivel lett könnyebb munkája az áthelyezés után? A püspöki irodába kerültem, irodai munkát végeztem. Ez a fizikai munkától könnyebb, de szintén felelõsségteljes munka volt. Az irodában három évig voltam. 2001. szeptember elsején a Püspök Úr úgy döntött, hogy kihelyez a Szeged-Móra városi plébániára. Ennek oka elsõsorban az volt, hogy két nagyon idõs lelkipásztort a Püspök Úr fel akart menteni a munka alól. Ez a kihelyezés nagyon hírtelen történt. Nehéz volt az új feladatkörbe beszokni, mert Móraváros nem egy pici terület. Az itt élõk zöme nyugdíjas, nagyon sok a kisebbségi, sok a hajléktalan. Nem egy könnyû terület. Itt vannak az inas iskolák, a kórház, a szociális otthon, a fogyatékosokat ellátó intézmény, ez mind rám lett bízva. A hitoktatást senki sem végezte már évtizedek óta. Most már hál’ Istennek az iskolákban is van hitoktatás, teológusok tartják. A fogyatékos gyermekek is járnak templomba. Nagyon szerettem a házszenteléseket végezni, de itt a házszentelés szinte elhanyagolható, nem kérik a hívek. Sajnos Tibor atya halála óta egy szál magamban röpködök itt, mint egy molylepke ebben a nagy házban. Nehezen megoldható a helyettesítésem, de nagyon jó világi segítõim vannak. 1997-ben épült fel a közösségi ház, a legfölsõ emeletén diákszálló mûködik, az elsõ emeleten is szobákat adunk ki, itt mûködött a Somogyi könyvtár fiók könyvtára, amit sajnos elvittek. Ezekbõl a bérleti díjakból tengetjük az életünket, mert a hívek legnagyobb része nyugdíjas. Az egyház mindig szegény volt, a tönk szélén állt (a legtöbb egyházközség ma is ott van) de soha nem esünk bele. Ez a csodálatos, hogy a gondviselõ Isten azért vigyáz ránk, hogy megpróbálja a bizalmunkat, hogy bízzunk benne. De ezt különben a Szentmihályi építkezés közben is megtapasztaltam. Mindig csak annyi pénzünk volt, hogy éppen csak ki tudtam fizetni a munkásokat. És akkor besétált egy idõs néni: Plébános úr hoztam egy kis pénzt! Mennyit hozott drága? – kérdeztem én. Huszonötezret. Jézus! Huszonötezer forintot, és akkor tovább tudtunk lépni. A jó Isten próbálja a bizalmunkat a mindennapokban. l Szeret-e még kerékpározni? Ó, még mindig nagyon szeretek kerékpározni. Most a hóesésben kocsival mentem be a püspöki hivatalba, de olyan dugó volt, hogy másnap már elõvettem a biciklimet. A legpraktikusabb közlekedési eszköz, és egészséges is. A bezártságot nem nagyon bírnám elviselni, jó kerékpárra ülni, és a friss levegõn lenni. l Volt-e a Szentmihályi templomban, vagy a plébánián amióta elhelyezték? Nem sokat voltam, de ha a papi találkozót ott rendezik, akkor én is ki szoktam menni. Beszélgetésünk végén megígértem, ha legközelebb Szentmihályra jön, megmutatjuk az újra festett templomot, az átalakított plébániát. Hiszen, amit Kovács Atya kemény munkával felépíttetett, azt mi, hívõ falusiak õszinte hálával és nagyrabecsüléssel megóvjuk. További lelkipásztori munkájában a Jóisten áldása kísérje továbbra is, egészségben és hitben. Bende Hajnalka
6
A KELT TÉSZTA DICSÉRETE Minden ember számára – akár szegény vagy gazdag – alapvetõ élelem a kenyér. Létezik belõle fehér, teljes kiõrlésû, magvakkal dúsított, házi jellegû, rozsból vagy tönkölybúzából készülõ, és még számtalan más fajta, szinte minden étkezéskor az asztalra tesszük. Nemcsak a kenyérnek, hanem minden más kelt tésztának fontos szerepe van a táplálkozásban. Különösen farsangkor, böjti idõben, és húsvétkor kap nagy hangsúlyt az étrendünkben. Farsangi idõben szinte minden háziasszony megpróbálkozik fánksütéssel, böjtben pedig fõleg régen szolgált kitûnõ laktató és húspótló eledelül a kenyér. Az asszonyi ügyesség fokmérõje pár évtizeddel ezelõtt Szentmihályon a kenyér- és kalácssütés volt, hiszen a legtöbb háznál otthon sütötték ezeket. A háború elõtti idõben az a lány, aki nem tudott kelt tésztát sütni, és emellett persze mindenfélét fõzni, befõttet elrakni, szépen falat meszelni, nagymosást, nagytakarítást végezni, az férjhez sem mehetett. A kenyérsütést már 12–13 éves korában meg kellett tanulnia egy lánynak. A múlt század elsõ felében két malom – a Lábdy és a Szánthó – õrölte a búzát a Szentmihályiaknak. A lisztbõl otthon elkészítették a tésztát, megkelt, majd ha volt otthon kemence, akkor megsütötték, ha nem, akkor elvitték megsüttetni a Varga pékhez. Kenyeret 3–4 hetente sütöttek régen, egy-egy alkalommal többet is, hogy sokáig kitartson. A sütés elõtt való délután leáztatták a kovászt, átszitálták a lisztet, majd másnap már hajnalban fölkeltek dagasztani. Elõtte az asszony bekötötte a fejét, arcot mosott, és a karját is megmosta könyékig, de nem „szagos” szappannal, mert az megérzett a kenyér ízén. Az elkészült kenyértészta három órán át kelt, azután szakajtókosár segítségével megformázták, és két és fél óra alatt készre sütötték. Ezután hideg vízzel megmosdatták, a vastag fekete kéreg egy részét pedig lekapargatták. A kenyér több hétig is elállt, és fõ eledelül szolgált a család számára. A gyerekeknek kiscipót is készítettek, és néhány lángos is sült a kemencében, melyet tejföllel, zsírral, vagy olajjal megkenve, vagy csak egyszerûen megsózva ettek. A vékonyra nyújtott kenyértésztából a kemence alján laskát is sütöttek, ami ha megpirult, apró darabokra törve leforráztak, és cukros morzsát szórtak rá. Ezt leginkább böjtben ették, csakúgy, mint a gubát, amely hüvelykujjnyi vastagságúra sodort, megsütött, majd feldarabolt kenyértésztából készült, és mákkal vagy dióval volt a legízletesebb. Böjti idõben a sóval és paprikával meghintett kenyér is gyakori ételnek számított, csakúgy mint a lekvárral vagy tejföllel megkent. A kenyérrel kapcsolatos sokféle hiedelem és szokás közül sokat ismertek Szentmihályon. A földre ejtett kenyeret fölvették, megcsókolták, és megették vagy az állatoknak adták. A kenyérmorzsát sem dobták ki, hanem a tyúkok elé szórták. Szegés elõtt a kenyeret kereszttel jelölték meg. Új esztendõt egész kenyérrel kezdtek, és új házba is csak egész
kenyérrel költöztek. Akinek nem sikerült a kenyere, arra azt mondták, hogy biztosan meglopták az élesztõjét. Aki meg merte fogni a békát, arról is azt tartották, hogy soha nem fog tudni kenyeret sütni. A régi szentmihályiak nagyon „kenyeresek” voltak, ettek szinte minden leves mellé, hogy jóllakjanak. Kalácsot sokan csak a nagyobb ünnepek alkalmával sütöttek, akinek azonban módjában állt, a téli hónapokban minden vasárnap készített, ha már egyszer úgyis be volt fûtve a kemence. A nagyobb ünnepek, fõként a húsvét elképzelhetetlen volt kalács nélkül. A tésztát vájlingban vagy cseréptálban dagasztották, és egy óra alatt megkelt, lényegesen gyorsabban elkészült, mint a kenyér. Formáját tekintve sokféle kalácsot ismertek. Legáltalánosabb a két ágból sodort és összefont fontos kalács volt, melyet megkentek tojással és meghintettek sóval, köménymaggal. A perec készítésekor egy vékonyabb rudat sodortak, megformázták, majd sóval megszórták. Az elmaradhatatlan túrós lepény úgy készült, hogy a kinyújtott és tepsibe terített vékony tésztalapra tejföllel, vajjal, tojással és némi búzadarával vagy liszttel összekevert túrót tettek. A túrós lepénynek a sós változata volt az ismertebb Szentmihályon, az édes mazsolás már újabb keletû, csakúgy, mint a kaporral ízesített. Hasonló módon készült a túró helyett reszelt almával vagy meggyel töltött „pite” is, melyet igazából falunkban soha nem hívtak pitének, hanem almás kalács vagy meggyes kalács volt a neve. A „pite” szó Szentmihályon mást takar: tepsiben sült, olajjal megcsöpögtetett sûrû sós palacsintatésztából készült, majd sütés után kockákra vágott fél centi vastag süteményt. Kalácssütéskor szinte mindig készült lekvároskifli, vagy ismertebb nevén lekvárospapucs is, mert a tölteléke olcsóbb volt az élõzõeknél, és szilvalekvár szinte minden háznál volt otthon. Húsvétkor mindig készült nagykalács, amely enyhén édeskés ízével elengedhetetlen kiegészítõje a sonkának és a fõtt tojásnak. Napjainkban – amióta „föltalálták” a mûanyag kelesztõtálat, ismét nagy kultusza van a kelt tészta készítésének a fiatalabbak körében is. Sokan megijednek már a „kelt” szó hallatán is, hogy õk biztosan nem tudnak ilyet, és az elkészítés nehéz, hosszadalmas mûvelet, pedig szinte a legeslegegyszerûbb tésztaféle, és nem elkészíteni mûvészet, hanem elrontani. Egyszerûen csak neki kell kezdeni, mert annyira sokoldalú, hogy számtalan formájában minden héten az asztalra tehetõ a belõle sütött finomság. Aki igazán jó és egyszerû kelt tésztát akar készíteni, és biztos akar lenni abban, hogy sikerül is, az messzire felejtse el a kelesztõtálat – nem tud benne kellõképpen megkelni egy normál családnak való adag, mert egyszerûen nem fér, ráragad a tetejére és „kikel” belõle – felejtse el az élesztõ „felfuttatását”, mint indító mûveletet, mert ha nem kezd el futni, akkor a háziasszony már az elején megijed, és abbahagyja az egészet,
7 még nagyobb ívben kerülje el a zacskós szárított élesztõt, és a réteslisztet is. Ez utóbbi kelt tészta készítésére nem alkalmas, nehéz, kérges lesz a sütemény, mert nem tud megkelni rendesen. A félfogós liszt sem kimondottan erre a célra való, legalakalmasabb a sima liszt. Tojás sem kell bele, mert szintén kérgesíti a tésztát. Ugyanígy kerülendõ tepsikenéshez az olaj és a margarin, mert a kalácsot elég lesz kivakarni a tepsibõl, erre a célra a legjobb a zsír vagy a vaj, csakúgy, mint a dagasztáshoz. Felesleges mûvelet a liszt szitálgatása és elõmelegítése is, jobb azért, ha szobahõmérsékletû, és nem pincehideg. Csak jó nagy adag elszántság kell hozzá, és elöljáróban egy liter langyos – nem sütõs – tej, melybe bele kell keverni egy csapott kanál sót, és három-négy púpos kanál cukrot, majd ezt jó nagy tálba öntve fel kell benne oldani egy sárga bolti csomag friss élesztõt. Nem kell futtatgatni – bevallom, nekem sem szokott futni sehová – hanem azonnal bele kell önteni egy kiló sima lisztet, ezzel jól összekavarni, és még kb. fél kilót bele kell dolgozni tíz deka vajjal vagy fagyos zsírral – nem kell mérni, ez egy jó nagy kanálnyi – felváltva. Legjobb ha az edény oldalára van dörzsölve a zsír, és akkor liszttel együtt lejön róla a ráragadt tészta is. Ha túl nehéznek tûnik a mûvelet, akkor meg lehet állni tíz percre, ez idõ alatt sokat enyhül a tészta, és könnyebb lesz tovább dolgozni vele. Ezután jön az „edzés”: kézzel jól meg kell dagasztani a tésztát, hogy sima legyen, elváljon az edény falától, ha nagyon hígnak tûnik, lehet még bele egy kis lisztet szórni, és ha már sima és hólyagokat vet, akkor jó. De ha nagyon unjuk, akkor is rá lehet mondani hogy kész, mert nem ezen múlik a végeredmény. Az egész munka eddig maximum húsz percig tart. Letakarva meleg helyen egy órát keleszteni kell, mely idõ alatt hatalmasra dagad. Ez egy tekintélyes mennyiség lesz, ha kisül, jut is, marad is belõle. A tésztát jó sok liszttel megszórt gyúródeszkára
ÉNEKKAR Régi szép emlékeim közé tartoznak az ünnepi misék. Plébániám kicsi templomában ilyenkor mindig harsogott az ének. Nemcsak a 15-20 fõs énekkar, hanem szinte minden hívõ énekelt. Énekükkel egymást bátorították a hívõk, és valóban harsogott a templom minden zuga. Családom különben is kivette részét az egyházi éneklésben. Két nagymamám kántor volt, édesanyám pedig az énekkarunkat vezette. Nem csoda, hogy amikor a ministrálásból már kinõttem (18 éves lehettem akkor), gyorsan megtaláltam helyemet az énekkarban. Ezzel egy idõben megalakult az ifjúsági gitáros énekkar is, ahova szintén bekapcsolódtunk hugommal. Szegedre érve már feleségemmel együtt jelentkeztünk elõször az újszegedi, majd a rókusi templom énekkarába. Közben a család lassan kinõtte a rókusi panelt. Így kerültünk Szentmihályra, új lakóhelyünkre. Kerestük volna itt is az énekkart, de ilyen itt nem volt. Három év múlva merészkedtünk elõször plébánosunk elé, hogy énekkart szeretnénk alapítani. Elõször a gyerekekkel próbálkoztunk, de nem nagyon tudtuk õket föllelkesíteni. Fejes Feri barátom noszogatására pró-
kell borítani – ebbõl a mennyiségbõl egy nagykalács mellett még más is készülhet – majd jöhet a formázás. Nagykalácsnak két-két ágat kell összefonni, majd a két összefontat egymással összefonni, még legalább fél vagy egy órát keleszteni, tojással megkenni, és elõmelegített sütõben 190–200 fokon megsütni. Ugyanez a tésztája annak a nem tudom milyen nevû, de nálunk gyakran sütött kalácsnak is, melyhez a tésztát fél centi vékonyra, jó nagyra ki kell nyújtani, sós tejföllel megkenni, pici vajkockákkal megszórni, kettõt – hármat hajtva rajta felgöngyölni mint a rétest, 6–8 centis darabokra vágva, tojással megkenve, sajttal megszórva megsütni. A kinyújtott és téglalap alakúra darabolt, mustárral megkent tésztába tekert virsli megsütve pedig olyan lesz, mint a hot-dog. Kelt tésztából süthetõ még briós, kakaós csiga, diós, mákos bejgli, sajtos kifli, tepertõs pogácsa, mazsolás kalács, túrós vagy lekváros bukta. Készülhet pizza is, bár ez utóbbi jobb és olcsóbb is ha tej helyett vízzel dagasztjuk, és zsiradék sem kell bele, csak fele annyi. Ha pedig egyáltalán nem kerül bele zsír, és liszt is kevesebb, akkor lángostésztánk lesz, ha a tejes kalácstésztába zsír helyett három tojás és egy deci rum van beledolgozva, akkor fánk süthetõ belõle. Természetesen azoknak a lányoknak-asszonyoknak szólnak ezek a receptek, akik eddig még nem mertek hozzáfogni a kelt tészta készítéséhez, és nem azoknak a gyakorlott háziasszonyoknak, akik a kalácssütést évtizedek óta ismételgetik, és nálam százszor nagyobb gyakorlattal és tapasztalattal rendelkezve vasárnapról vasárnapra megörvendeztetik finomságaikkal a családot. Húsvétra szépen megkelt nagykalácsot, jó sütést, jó étvágyat kívánok! Molnárné Szekeres Judit
báltunk most már a felnõttek felé fordulni. Csodák csodájára az elsõ próbán nem csak ketten voltunk… Azóta is minden szerdán tartunk próbát, s most már két-három szólamú énekekkel is próbálkozunk. Igaz, hogy a nagy lámpaláz miatt néha még hamiskás az ének, de reméljük, egyszer valóban úgy fog szólni, ahogy megálmodtuk, és ahogy a próbákon szól. Idén elõször énekeltük a virágvasárnapi Passiót. Ez kicsit visszaröpített engem az idõben. „Otthon” ugyanis a Virágvasárnapot és Nagypénteket nem tudtam volna elképzelni a Passió éneklése nélkül, kötelezõ része volt a szertartásnak. Szeretném, ha egyszer a húsvéti szertartáson is úgy harsogna az ének, mint amikor még szülõvárosomban ünnepeltük. Így tudjuk még jobban megérezni, mily nagy ünnep is Urunk feltámadása. Remélem, hogy egyszer „komolyabb”, nemcsak gitáros énekeket is begyakorolhatunk Ezért várjuk új énekesek (fiatalok és idõsebbek) jelentkezését, hisz ha többen vagyunk, könnyebb. Bátran jöjjenek a próbára, amit szerdánként tartunk este fél hétkor. Addig is köszönöm Klári, Icu, Jenõ, Zoli, Krisztina, Gabi, Vivi, Ági, Anna, Judit, Mariann, Tüdni, Ami, Magdi…
B. F.
8
Áldott Húsvétot kívánunk minden kedves Olvasónknak.
a szerkesztõség
KARITÁSZ Az idei év januárjában csoportunk az adventi idõszakban a szegedi óvodákban szervezett ruhagyûjtési akcióból kimaradt sok ruhanemût kapott. Február elején csoportunk vállalta, hogy ezeket a ruhákat átválogatja, és ami számunkra felesleges felajánlottuk az Egyházmegyei Karitásznak. Örömmel fogadták, Békés megyei rászoruló családoknak segítettek vele. Ez alkalommal nagyon sok gyermekruhával bõvült a mi választékunk is, melybõl az idei év folyamán elõször április 1.-én szerveztünk ruha-börzét a Plébánia udvarán. Többen jöttek, akik szükségleteiknek megfelelõen válogatni tudtak a ruhanemûkbõl. A továbbiakban a tavalyi évhez hasonlóan havi rendszerességgel szervezünk ruhabörzéket, egészen a hideg téli idõszak beálltáig, amíg a Plébánia udvarán a kerengõ alatt ki tudjuk rakni a ruhákat, hogy kényelmesen hozzájuk lehessen férni válogatni. A pontos idõpontokról a megszokott módon adunk tájékoztatást. (A következõ ruhabörze várható idõpontja május közepe) Kérem, hogy figyeljék programjaink hirdetését, és gondjaikkal bátran forduljanak hozzánk.
ÜNNEPI szertartásrend
Április 14 - Nagypéntek 18:00 - Kereszthódolat Április 15 - Nagyszombat 20:00 - Feltámadási szertartás Április 16 - Húsvétvasárnap 9:00 - Szentmise Április 17 - Húsvéthétfõ 18:00 - Szentmise
www.talentumjatek.hu
Január Polyák József
Február Berta Józsefné Dobos Magdolna Márki Gábor
KERESZTELÉS Módra Barnabás Borbély Brigitta Mónika
HÁZASSÁGOT KÖTÖTT
Miserend Hétfõ Kedd Szerda Csütörtök Péntek Szombat Vasárnap
Rózsa Csaba és Köles Tímea
18:00 18:00 18:00 18:00 18:00 8:00 9:00
Szentségimádás
A játék négy kategóriában indul: 1-4. évfolyamos, 5-8. évfolyamos és 9-12. évfolyamos tanulók valamint felnõttek számára. Minden kategóriában hetente öt feladatot kell megoldani a humán és reál mûveltség, a hitélet, a sport, a mûvészet és egyéb területekrõl.
ELHUNYTAINK
Április 13 - Nagycsütörtök 18:00 - Szentmise
Mayer Istvánné Kati
TALENTUM 2005/2006: az Új Ember Kiadó internetes játéka
Anyakönyvi hírek január–március
Minden hónap elsõ vasárnapján fél kilenctõl szentségimádást tartunk templomunkban. Kérjük a kedves híveket, igyekezzenek ezeken a vasárnapokon korábban jönni, és a szentségimádáson is részt venni.
Temetések A hittanórák miatt hétfõn és szerdán csak délután 3 órára tudunk temetést vállalni. Ezeken a napokon a gyászmisék reggel 8 órakor lehetnek. Kérem, hogy a temetések végleges idõpontjának egyeztetése elõtt velünk is egyeztessenek személyesen vagy a 30/28 90 119-es mobilszámon.
Hittanos foglalkozás középiskolásoknak pénteken 1830-tól. GYERE EL TE IS!
A Szeged-Szentmihályi Római Katolikus Plébánia Értesítõje. Megjelenik negyedévente. Kiadja a Szeged-Szentmihályi Római Katolikus Plébánia. 6710 Szeged, Palánta u. 2. Tel.: 62/427-466 email:
[email protected] Felelõs kiadó: Laczkó István plébános Nyomtatás: SIGILLUM 2000 Bt., Kökörcsin u. 17.