CSURGÓI KÖNYVTAR FORRADALOM CSURGÓN

CSURGÓI KÖNYVTAR XXII.

KÖTET

M E G S Z E N V E D T E M '56-OT FORRADALOM CSURGÓN

IRTA:

PÁPA JÁNOS

] | KIADJA A C5URG0) RFf. CSW0NA1 VITÉZíJJAff R.G1MNÁZ1UM

Gyermekeimnek és unokáimnak

Megszenvedtem '56 Forradalom

Csurgón

írta: Pápa János

CSURGÓI KÖNYVTÁR XXII. KÖTET

Csurgó, 2008.

Kiadja a Csokonai Vitéz Mihály Református Gimnázium, Általános Iskola és Kollégium Csurgó Város Önkormányzata Pápa János családjának közreműködésével és támogatásával

j^élelős kiadó: Fehér Zoltáuné Tüzes Zsuzsanna mb. igazgató Szerkesztette: Czupi Gyula Lektorálta: dr. Horváth József

A kiadvány megjelenéséhez hozzájárult: Kovács Andor Nádasi Tamás

© Pápa János és családja, 2008

ISBN 978-963-06-4104-3 ISSN 1787-1964

Készült a Kanizsai Nyomda Kft.-ben Felelős vezető: Brenner Árpád Nyomdai előkészítés: Tábori Zita

,,Havasi emberek megfigyelése, miszerint az ember akkor kerül végveszélybe, ha már hátrafelé sem tud tájékozódni, mert lába nyomát a hó befújta. " (Sütő András)

ELŐSZÓ Pápa Jánost szinte rögtön Csurgóra kerülésünk után megis­ merhettem, s azonnal az az érzés fogalmazódott meg ben­ nem, hogy rokon lelkek vagyunk. Soha nem felejtem el, hogy milyen meghatározó beszélgetések részesei lehettünk feleségemmel együtt, kezdő lelkészházaspárként Szentán - egy kicsiny faluban - a múlt század nyolcvanas éveinek második felében. Amikor vagy a Pápa család, vagy a Bódis család vendégeként, a vasárnap délutáni templomozás után csendes, de szenvedélyes dialógusokban emlékeztünk, ag­ gódva figyeltünk népünk helyzetére, kémleltük a jövő lehetséges útjait. Drága emlékű, '56-os és Pofoszos apó­ sommal az alsoki parókián két pillanat alatt egymásra találtak és együtt őriztük '56 lángját és kerestük, vártuk a VÁLTOZÁST! Aztán megindult... S mi tettük, amit Isten rendelt nekünk, hogy hol és mit kell tennünk. Olykor együtt, olykor külön-külön. Második világháborús emlék­ mű avatás idején, vagy '56-os kopjafa, illetve emlékmű avatás alkalmakor, vagy éppen Pofosz-rendezvény szerve­ zésekor, október 23-i emlékezés méltó lebonyolításakor rengeteg közös élmény köt Hozzá. De kicsoda Pápa János? Számomra O az ideális néptanító. Aki szeretettel, de határozottsággal neveli, nyesegeti, alakítja nebulóit, s mindig harcol érdekeikért, a falujáért, a kis közösségekért, a falu esze és szellemi motorja. Akire minden­ ki felnéz. Később volt néhány olyan szituáció is, hogy hely­ zetünkből adódóan, két másik önkormányzat érdekeit kellett

képviselnünk, volt olyan helyzet, amit másképpen ítéltünk esetleg meg vagy más hangsúlyt adtunk neki, mégis mindig megmaradt a legfontosabb közöttünk: az emberi tisztesség, az erkölcsi tisztaság és a megbízhatóság! Számomra Ő a liiteles ember, aki véleményéért, álláspontjáért, hitéért áll­ hatatosan kiáll. Ő a vigyázó, az őrző a strázsán! Ő az, aki ember tudott maradni az embertelenségben is. Sára Sándor, világMrű rendezőnk, a Duna Televízió alapító elnöke mond­ ja egy helyen: „Az emberben óhatatlanul felvetődik a kérdés: annyi iszonyat elviselése után egyáltalán ember tud-e ma­ radni az ember? Tud-e emberként létezni? Egyáltalán akare még élni?" Pápa János bácsi az élő példa, hogy igen. Hogy csodaszámba megy ugyan valóban annyi megaláztatás, szenvedés, meghurcoltatás ellenére, de Ő ember tudott ma­ radni. Ember maradt, s akart élni, tenni, s cselekedni csa­ ládjáért, falujáért, városáért és nemzetéért. Soha nem felej­ tem el többször megfogalmazott gondolatát: „Lacikám, én megbocsátok nekik, de felejteni nem tudunk. Ha bocsánatot kérnek, akkor bocsánatot adunk." A most közreadott memoár: történelem és személyes történet együtt. Kis szójátékkal szólva: story és history. Sze­ mélyes story, sorstörténet, családtörténet, de benne van óhatatlanul és szándékoltan a magyar nemzet története, históriája, Csurgó történetének meghatározó időszaka. Nemzeti történelemkönyv, de benne van óhatatlanul és szán­ dékoltan János bácsi és a család sorsa is. S ez így hiteles, így teljes, így lehet a következő nemzedékek számára hasznos és követendő útravaló. Ez a kötet missziót jelent: a megírása, a megjelentetése önmagában harc a felejtés hava ellen. Hogy lábnyomunkat, a múltunkat, a megtörténtek valóságát soha el ne felejtsük. Hogy ne kerüljünk, ne kerülliessünk végveszélybe, amikor már hátrafelé sem tudunk tájékozódni. A múltunkat nem felejthetjük, nem adhatjuk oda senkinek és semmi áron.

A nyomát vesztett ember végveszélybe kerül. A nyomát vesztett nemzet is végveszélybe kerül! A múltját vesztett, a múltját feledő közösség nem alkalmas a jövőre. Pápa János memoárja a felejtés torlaszát takarítja az útból, hogy legyen, lehessen tiszta, követhető út az utódok előtt. Köszönjük ezt neki és Isten áldását kívánjuk további életére szerettei körében. Minden könyvnek megvan a maga sorsa. Kívánom, hogy e könyv is járja be és töltse be a maga sorsát. Lectori Salutem! Üdv az Olvasónak! 2007 karácsonyán

Szászfalvi László Csurgó város polgármestere, országgyűlési képviselő

Pápa János önéletrajzi visszaemlékezéséről Pápa János nyugalmazott középiskolai tanár hiteles és korhű visszaemlékezése a kalandokban bővelkedő életútjára rendkívül tanulságos mind a kortársak, mind pedig az utókor számára. A XX. század első harmadában születettekre ke­ mény megpróbáltatások vártak életük folyamán. Már az a tény, hogy az elvesztett első világháború után hazánkra kényszerített trianoni diktátum árnyékában jöttek a világra, és kora gyennekkorukban a gazdasági világválság nyomora települt a társadalom ininden rétegére, nem valami fényes kezdet. Alig kezdett az ország kissé fellélegezni, már a má­ sodik világháború előszele csapott meg bennünket. Aztán jöttek háborús veszedelmek, melyek megfosztották a gond­ talan ifjúság minden lehetőségétől, majd a kommunista diktatúra éveit betetőző 1956-os szabadságharc, minden gyászos és fenyegető következményeivel egyetemben. És mégis élni kellett, és mégis teljes emberi életre kellett tö­ rekedni, minden gátló körülmény és megpróbáltatások elle­ nére. Pápa János egyenes derékkal küzdötte végig az életét, és van mire visszatekintenie, van miről tanúskodnia, mint hiteles túlélőnek, tapasztalatokban gazdag életpályája alko­ nyán. Egyszerű földműves családban született az 1928-as év ele­ jén. Az évszám kiinduló pontul szolgál ahhoz, hogy milyen mostoha életkörülmények között tette az első lépéseket, eszmélt rá a világra, majd felcseperedve a falusi elemi iskola miként adhatta az első felkészülést az életre, milyen esélyek bontakoztak k i előtte. Bizony szívós akarat, komoly tanulni vágyás kellett ahhoz, hogy eljusson a csurgói polgári iskola kapujáig, és be is léphessen a tovább tanulást jelentő falak közé. Sajnos hamarosan megszakadt a békés diákélet, és a front borzalmai következtek, és kis híján majd odaveszett a

háború poklában, így esett k i az életéből egy esztendő, és következett a keserves újrakezdés. Miként is szóltak bele a frontesemények, az ország szovjet megszállása a fiatalok életébe? A második világháborúban, a náci és bolsevik hatalmak között dúló élet-halál harcba bele­ sodródott, és már negyedik éve küzdő országunk 1944 októbe­ rében, szélső jobboldali puccs révén még kiszolgáltatottabbá vált a frontországgá vált hazánkban. Az ország még meg nem szállt nyugati részében általános mozgósítást rendelt el a nácibarát kormányunk. Egyúttal a két vüágliáború között ka­ tonai előképzésben részesült fiatalokat, a leventéket is bevonultatták 15-20 éves életkorban. Pápa Jánosnak sikerült elkerülnie az 1944-es decemberi mozgósítást, de 1945 feb­ ruárjában már a frontra került, és alakulatával bevetették a véres küzdelembe. Erről bőven szól visszaemlékezéseiben. Itt csak annyit említek meg, hogy a 17 éves fiatalnak szembe kellett nézni a halállal, és korán megismerkedni az emberi szenvedés mélységeivel, és súlyos sebesülés után alig felé­ pülve, 1945 októberében léphette át a családi ház küszöbét. Az élet minden megtorpanás ellenére megy tovább: az emlékező befejezte a polgári iskolát, gimnáziumban folytatta a tanulást, majd a tanítóképző következett, mely után még egy lépcsővel feljebb: az egyetemen biológiai-kémiai tanári képesítést szerzett. Az életpálya ismét elrendeződni látszott, mert az 1954/55-évtől a csurgói gimnáziumban kezdhette működését, de nem ahhoz a nemzedékhez tartozott, akinek életútja akadálymentesen vezet a szakmai érvényesülés, a választott lúvatás kiteljesedése felé. Az 1956-os esztendő, az októberi forradalom és szabadság­ harc eseményei ismét a tettek mezejére szólították. Hazafias színvallása következtében, a lelkes felbuzdulás napjaiban, a csurgói járási oktatási osztály vezetőjévé választották. Ezért nagyon keményen meglakolt és a megpróbáltatások évei következtek, melyeket, mint felelős családos ember több-

szőrösen is megszenvedett. A letartóztatás, a kistarcsai inter­ nálótáborban eltöltött nyolc hónap nem volt elég a bíinhődésre üldözői részéről, lehetetlenné tették azt, hogy bármilyen állást betölthessen, megkereshesse a család kenyerét, a rendőri felügyeletet is csak 1959-ben szüntették meg. Ekkor mutatkozott meg igazi szívóssága, hajlíthatatlan emberi ge­ rincessége. Mezei munkát végzett, méhészkedett, gomba­ szezon idején fáradhatatlanul hajladozott, hogy feleségének szerény tanítói fizetése mellett a család megélhetése vala­ miképpen biztosítva legyen. Nem törte meg, hogy minden próbálkozása ellenére visszautasításban volt része, a kicsi­ nyes emberi bosszú az egymást követő évek minden napjá­ ban követte. Végre 1963-ban, hat év múltán érhette meg, hogy tanítói pályán, a saját szülőfalujában elhelyezkedhessen, és az ifjúsággal foglalkozzon a tanításon kívül a sport, a helytör­ téneti kutatás, a színjátszás terén is. Az 1970-es esztendő hozta meg a lehetőséget ahhoz, hogy a csurgói általános iskolában a napközi otthon nevelője lehessen, és végre onnan vonulhasson hatvan évesen, a bőven megérdemelt, szerény nyugdíjas élet körülményei közé. De ezzel még nem fejeződött be tevékeny élete, nem tette le a lantot a közügyek szolgálatában. Az 1990-es változások után a szülőfalujában, az őszi önkormányzati választások során, korábbi érdemeinek elismerésével, a község alpol­ gármesterévé választották. A község ügyeinek intézése mel­ lett részt vett a csurgói 1956-os emlékmű létrehozására ala­ pított bizottságban, az ő fáradozásának is köszönhető, hogy ez az emlékmű áll, és hirdeti az előtte eljáróknak 1956 múl­ hatatlan érdemét abban, hogy ha buktatókkal is, de meg­ indultunk a demokratikus újjáalakulás útján, és bízliatunk egy szebb magyar jövendő kialakulásában, melyet már majd a minket követő nemzedékek hoznak tető alá a maguk, és gyermekeik számára.

Igaza van: élete nem volt lúábavaló, erős akarata, törhetet­ len hazafisága és küzdelmes évtizedei tanújelét adják annak, hogy érdemes harcolni az igazságért, még ha időlegesen talán azt látjuk is, mintha az idő nem nekünk dolgozna. Büszke vagyok Pápa Jánosra, büszke vagyok kortársamra, lúsz ilyennek nevelt bennünket a két világháború között az otthon, az iskola és a templom! Örömmel tölt el az, hogy visszaemlékezéseiben megörö­ kítette küzdelmes életét, elsősorban azért, hogy gyermeke­ inek örökül hagyja emlékeit, de azon kívül példát mutasson tanúságtételével a íninket követő nemzedékeknek, és ezáltal sem enyészik el, tűnik tova a múlt megmásíthatatlan igazsága, mert a szó elszáll, de az írás - az megmarad!

Nagykanizsa, 2007. november 11.

Rózsás János

Köréd gyűlik a vigasz Pápa Jánosnak

Meglőttek! Felálltai! Bezártak! Szabaddá váltál. Szóra nyitottad a szád, máig hallik a kiáltás. A múltból hurcolod konok magad, egyedül töretlenül mégis az út volt a fontos, s bíztál, hogy az igazság időnként az áldozat oldalán áll. így hagytál le bennünk, de nem el. Szótlanul is hatottál, ránk nyitottad a csend országát, hogy bocsátassék meg a bűn. Most kinyílt az ajtó, s özönlik, köréd gyűlik a vigasz. Karon fog, fölemel, erőt ad, hogy megmaradjon erősséged: AZIGAZ. Dezső Ferenc

„ Tűrj érte mindent, ami bánt, Kínt, szégyent és halált, De el ne szenvedd, el ne tűrd Véred gyalázatát!" Vörösmarty Mihály: Hazaszeretet

,,Én üldözött lettem, de hazámat nem hagytam el!" Pápa János

Visszaemlékezéseim

É l e t u t a m fontosabb e p i z ó d j a i 1956 e l ő t t Horthy Miklós kormányzó 1944 őszén lemondott. Ezután Szálasi Ferenc nyilas pártvezér jutott hatalomra. Abban az időben sok lumpenproletár lett előbb nyilas, majd a háború után kommunista! A nyilasok és a csendőrök vadásztak ránk, leventékre, hogy összeszedjenek bennünket. Ezért elbújtunk előlük a szőlő­ hegyben. A pince padlásán levő lyukon át, egymást felváltva figyeltünk a veszélyre, addig a többiek lent beszélgettek, játszottak és kártyáztak. Amikor nem volt vizünk bort ittunk, előfordult, hogy kezet is abban mostunk. Később az otthon maradt tartalékosokkal együtt bujdostunk a községhez közeli fenyvesben és tölgyesben egy kis patakocska mellett (az ún. „Varsói dombok" alatt), forrás és kút közelében, Szentán. Bujdosásunk sikeres volt, utána hazamentünk. 1944. december elején váratlanul minket, leventéket az „illetékesek" összeszedtek, majd Csurgóra vittek. A Jézus Szíve templommal szemben lévő egy emeletes épületben töl­ töttünk egy éjszakát. Másnap zárt marhavagonokban Nagy­ kanizsára vittek bennünket. Hideg volt, fáztunk. Egyik tár­ sunk meggyújtotta a nedves szalmát (almot), a nagy füsttől már fuldokoltunk, vertük a vagon oldalát, végre kinyitották, ez Gyékényesen történt, miután ott megállt a vonat. A kialmolás és kiszellőztetés után, zárt vagonokban megérkeztünk Nagykanizsára. A Károly Laktanyában egy alacsony párt­ vezér ekképpen fogadott bennünket: „Csurgói abtájlung fekügy!". A katonai ruházat kiosztása után ott aludtunk, azt mondák, hogy Németországba visznek bennünket „flakkos" kiképzésre. Másnap az állomáson már sokat vártunk a sze­ relvényre, de az csak nem jött... - Leraktuk a holminkat és ötödmagammal (Takács J., Takács F , Keszericze K. és Taraszenkó J.,) jó messze elsétáltunk Szentmiklós felé a vasút mentén. Ekkor azt mondtam a^úknakjiogy menjünk vissza

a saját liohriinkért, és azzal együtt ismét sétáljunk el abba az irányba, hogy megszökliessünk. Erre Takács János (aki ma is él) azt mondta: „Te nem hallottad a parancsot!? Aki meg­ szökik, az felkoncoltatik, vagy agyonlövetik!" Félelme érthető volt, mert neki végig kellett néznie egy katonaszö­ kevény főbelövését, de végül is veliink tartott. Én életemben akkor voltam először Nagykanizsán, ezért a szökés gon­ dolata is vakmerőségre vall. Ezt bátorságnak nevezzem? Nem! - Ma azt mondom, hogy akkor nem tudtam felmérni a veszélyhelyzetet és annak következményeit. Haza akartunk menni, ezért megszöktünk. Elindultunk Szenta irányába toronyiránt, az általam ismert tájolási módszerrel, a településeket kikerülve. így jutottunk el Iharosberénybe a megbeszélt „stratégiánk" szerint minden baj nélkül, innen már jól ismertem az utat, mert Iharosban sokszor jártam. így azt is tudtam, hogy Iharos és Somogycsicsó között, a halastavaknál lévő puszta melletti utat aknásították úgy, hogy csak egy kocsi tudott elmenni közte. Sötét volt már, amikor odaértünk. A biztonságunk érdeké­ ben bekopogtam az egyik cselédlakásba. Köszöntem, majd arra kértem az idős házigazdát, hogy az aknásítás miatt vezessen el bennünket a halastavak mentén a falu végéig Somogycsicsóig. - Honnan jönnek maguk?! - kérdezte. Munkából - feleltem. - Maguk nem onnan jönnek, jól van, kövessenek! Útközben természetesen elmondtuk az igazat, majd elköszöntünk tőle. Úgy éjfél tájában értünk a faluba. Nagybátyám (Pápa József) ablakán kopogtattam, fölkeltek, sonkával és borral megkínáltak bennünket, ami jól esett, mert nagyon éhesek voltunk. Közben elmeséltük, ami velünk történt. Megköszöntük a vacsorát, majd a mezőn keresztül (nem az ismert úton) jóval éjfél után Szentára értünk. Mindenki igyekezett haza, így elváltak útjaink. Kopogtatá­ somra szüleim először megijedtek, hogy k i lehet az ilyen késő éjjeli látogató, amikor engem megláttak, nagyon örül-

tek, majd elmeséltem szökésünket. Apám ezután kiment a szőlőhegybe és megkérte Hegedűseket (nyugdíjas vasuta­ sok voltak), hogy ott meghúzódhassak, amíg elcsendesedik a helyzet. Még az éjszaka kimentem oda, így senki nem tudott a hollétemről. Nagyon kedves emberek voltak, apám estén­ ként kijött és jól elbeszélgettünk. Karácsonyeste hazamentem a szüleimhez. Miután kiderült, hogy nem kerestek közülünk senkit, elmentünk az éjféli misére, így boldog Karácsonyunk volt. Karácsonytól februárig nem történt semmi. A front közeledett. Ekkor, 1945. február elején váratlanul másodszor is elvittek bennünket, 16 évtől 50 éves korig, apát a fiával együtt, pl. Takács János esetében. Szentához Csurgó mind­ össze 7 km-re van. Ott a zsidó templomban helyeztek el ben­ nünket. Németországba nem akartunk menni, ezért a kol­ légiumban elszállásolt magyar tüzérségnél jelentkeztünk, hogy mi magyar katonák szeretnénk lenni. Geréb Géza - akit jól ismertünk - azt mondta: fiúk, nálunk nincs felvétel, de itt most alakult egy zászlóalj leventékből, oda jelentkezzetek.

A szentai templom

Azt már mi is tudtuk, hogy a németek a háborút elvesztették, ezért a tanácsát megfogadtuk. A Festetics internátus új épüle­ tében jelentkeztünk, ott fel is vettek bennünket. Ez előtűnik is már katonai szálláshely lehetett, mert ágyak helyett szal­ mazsákok voltak. A zászlóalj neve: Magyar Rohambrigád. Egyennihánk ve­ gyes - német és olasz - volt, zubbonyunk bal karján Kossuthcímerrel. Egy raj fegyverzete az alábbiakból állott: 1 db villámgéppuska, (első, második és harmadik számú lövész, saját fegyverzettel, lőszerrakaszokkal, tartalékcsövekkel), karabélyok, 1 db automata puska, 1 db puskagránát, 1 db páncélököl, tölténytáska, kézigránátok, és a felszereléshez tartozó gázálarc és kenyérzsák. Az alaki kiképzés és a kispuskával való célbalövés a leven­ tében már megtörtént. Itt már ezekkel a modern, nagy tűze­ rőt képviselő fegyverekkel gyakorlatoztunk. Ébresztő után mosdás a pataknál, reggeü torna, reggeli, majd kivonulás a terepre nappali, illetve éjszakai gyakorlatokra. A páncélrém kezelésére külön személyzet volt, de nekünk is meg kellett ismernünk annak szükség esetén való hasz­ nálatát. Míg a páncélököllel 30-40 méterig lehetett a pán­ célost megseinmisíteni, addig a páncélrém 80-120 m-ig volt eredményesen használható. Vasárnaponként kimenőt kaptunk, de eltávozást nem. Egy vasárnap, lerövidítve az utat, gyorsan megtettem hazáig és vissza a távolságot (Sárgátján át 6 km) azért, hogy szüleim­ mel még egyszer találkozhassak. Rajparancsnokaink általában sváb fiúk voltak. Szakaszparancsnokunk egy szökés-vöröses hajú német törzsőrmester volt a Rommel hadtestből, akit mi csak „afrikásnak" nevez­ tünk. Zubbonyának bal karján volt az „Afrika" feliratos karszalag. Általában terepszínű ruhát viselt. Századparancsnokunk egy Hirschvogel nevű alacsony százados volt, egy Fonyó nevű tolmáccsal.

A kiképzésiiuk lassan véget ért. Húsvét hetének elején már föl is esküdtettek bennünket. Nagypénteken riadó, irány Vése, Böhönye, a Margit-vonal. Hazatérésem után tudtam csak meg, hogy apám borjút vá­ gott és anyám nagypénteken nekem abból kóstolót hozott, de már sajnos nem talált ott. Még azon a napon bejöttek a bolgárok Szentára, így a borjú hamar elfogyott. Vesén babgulyás volt ebédre, de abból nem ehettünk egy Rata-támadás miatt. Gépkocsira! - hangzott a vezényszó. Az éjszakát a gépkocsioszloppal már Nagykanizsán töltöttük. Az eső szemerkélt, közben légitámadást kaptuk, meghalt egy bajtársunk, ő volt az első„hősi halottunk", még a bevetésünk előtt. Nagyszombaton hajnalban már Zalalövőre értünk. Ott egy erdei tisztáson le kellett raknunk a hátizsákokat a sze­ mélyi holmikkal együtt, majd teherautóra rakták, amit többé nem láttunk viszont. 1945 áprilisa felejüietetlen marad számomra. Nagyszom­ baton, Húsvét előtt, Zalalövőnél kerültünk először bevetésre. A település és az erdő közötti változatos terepen, mezőn csa­ tárláncot alkotva kialakult az arcvonalunk. Gyalogsági ásó­ val gyorsan beásüik magunkat és vártuk a támadást. Nagybajomnál fennakadt az orosz támadás, sok volt a halott és a sebesült, a hír Sztálinhoz is eljutott. Ezért az átka­ roló hadműveletet alkalmazták. Jugoszlávia felől és Keszt­ hely irányából támadtak, hogy a kör bezáruljon. A Balaton irányából nagy erővel támadtak az oroszok. A mi feladatunk - a németekkel és a nyilasokkal együtt - az volt, hogy lép­ csőzetes visszavonulással biztosítsuk Nagybajom irányából a németek visszavonulását. Az én tüzelőállásom közvetlen a műút mellett volt. A tűz­ parancs után minden célzás nélkül én is tüzeltem a kara­ bélyommal. Egy T34-es közeledett a műúton felém. Egy pülanatra megállt és tüzelt. Kilőtte az állványos nehézgép­ puskát és közeledett felém. Ijedtemben egy kép villant át az

agyamon. Egy mozi híradóban láttam, hogy a tank hogyan temette el élve a lövészárokban lévő katonát. Ráment és megfordult fölötte. Hátranéztem, hogy merre menekül­ hetnék. Ekkor láttam, hogy a mieink az erdő szélén éppen egy páncéltörőt helyeztek tüzelőállásba, majd eldördült egy lövés. Hála Istennek el is találták a tankot, így megmene­ kültem. A gyalogsági támadást is így visszavertük. Hama­ rosan jött egy futár (a falumbeli Bútor József), aki közölte velünk, hogy alkonyatkor visszavonulunk az erdőbe! Már esteledett, amikor újra tüzet nyitottak ránk az oroszok. A visszavonuláskor láttam, hogy fölöttem a nyomjelzős löve­ dékek - mint tüzes méhek - röpködtek és csapódtak be a fák törzseibe. Természetesen aknavetővel is lőttek bennün­ ket. Féltem, mert akkor estem át a tűzkeresztségen. Sikerült visszavonulnunk az erdőbe. A gyalogság támadását egy T34es fedezte. Az erdőből mi oly hatásosan viszonoztuk a tüzet, hogy a gyalogsági támadás megtorpant, de a tank a műúton csak jött tovább. A páncélrém kezelői rálőttek, de ideges­ ségükben a villanytraverzet találták el a páncélos helyett, így a tank beszaladt a front mögé és szétlőtte a konyhát, majd visszafordult. Ekkor a kiadott parancs alapján, a páncélrém mellett, minden páncélököl-kezelőnek is tüzelőállást kellett foglalnia. A páncélrém lő először, ha az sikertelen, csak azu­ tán a többi! így szólt a parancs. Szerencséjük volt a pán­ célrém-kezelőknek, hogy üizelőállást változtattak, mert azt a helyet, ahonnan rálőttek, hatalmas tűz alatt tartotta a visszafordult T34-es. A páncélrém lőtt és talált. Borzalmas látvány volt számomra a kigyulladt páncélos, és az abból kiugráló, fáklyaként égő kezelőszemélyzet! Azután mege­ redt az eső, így csendes éjszakánk volt. Úgy tűnt, hogy aludliatunk egy kicsit. Hajnalban visszavonultunk Zalabaksa, Kerkabarabás irányába. A Kerka mentén tüzelőállást foglaltunk, beástuk magunkat. Nagy erővel támadtak az oroszok, de sikerült

visszavernünk őket, sok embert vesztettek. Csendes éjsza­ kánk volt. Az őrségváltás megszervezése után beszállásoltak magunkat a házakba, így alliattunk egy kicsit. A Húsvét reggel is csendes volt. Ekkor a rajparancsnokom kezembe nyomott egy köteg százast azzal a paranccsal, hogy az össze­ gyűjtött kulacsokba és csajkákba hozzak bort, pálinkát és ennivalót! Továbbá, hagyjam ott az összes pénzt egy ünnepi ebéd fejében! Engem sonkával, kocsonyával megvendé­ geltek, a kulacsokat megtöltötték borral (egyet pálinkával), a csajkákba kocsonyát és sonkát raktak minden pénz nélkül. Megköszöntein, majd az asztalra tettem a köteg pénzt az alábbi szavak kíséretében: Erre nekünk már nem lesz szük­ ségünk, búcsúzóul készítsenek ennek fejében egy húsvéti ebédet, ez a rajparancsnok kérése! A ház asszonya azt mond­ ja: Hála Istennek még van miből fiam, de ha meglátják az oroszok a füstöt, nem lesz abból baj? Nem, mert a támadá­ sokat visszavertük és most csendben vannak - mondtam határozottan. Felszította a parazsat, vizet forralt, levágta a tyúkokat az ünnepi ebédhez, miközben én elköszöntem a kedves családtól. Ariint a falu alatt folydogáló Kerkához értem, támadásba lendültek az oroszok. A sokféle fegyver pergőtüzében - a csajkákkal és kulacsokkal kúszva a tűzvonalban, közben azoktól megszabadulva - , csodával határos módon eljutot­ tam szerencsésen a saját lövészgödrömig, de hogyan, azt nem tudom. Az utolsó csajkát élelemmel Pitonyák János bajtár­ samnak adtam oda, nekem egy kulacs bor maradt, erre jól emlékszem. O volt jobbról a szomszédom. Szünet nélkül szóltak a fegyverek. Egy akna közvetlen közelemben csapó­ dott be jobbról, azt hittem, hogy az Jancsit telibe találta, de nem halt meg, csak megsebesült. Azt el kell ismernünk, hogy nagyon pontosan tudtak lőni az aknavetőjükkel. A torko­ lattűz alapján pontosan mérték be a helyet, ha a villám­ géppuskás nem változtatott tüzelőállást, akkor a 2., 3. lövés

akár telibe is találta. Hannadik kezelőkén ezt elég közelről tapasztalhattam. Egész nap folyt a harc. Már alkonyodott, amikor jött a viszszavonulási parancs. A nyomjelzős lövedékek röpködtek, dübörögtek a tankok és dörögtek az ágyúk, égtek a szénaés a szalmakazlak a zsuppos épületekkel együtt. Elszomorító látvány volt ez számomra nagyon. Húsvét hétfő a borzal­ mak napja volt. Hősi halottainkat sajnos nem tudtuk elte­ metni, mert nem volt rá időnk, de a sebesült bajtársainkat mentettük, ahogyan üidtuk. Elmaradt az ünnepi ebéd is! Egész éjjel csak meneteltünk, éhesen, szomjasan és fárad­ tan. Tőlünk keletre, a távolban fáklyaként égtek az olajkutak - Lispe, Lovászi, Bázakerettye. Visszavonulásunk alatt a németek tartották a frontot. Virradatkor Tigris tankokat láttunk dübörögni a front irányába. Közben sok rémült menekülővel találkoztunk. Vállukon egy boton lógó kis batyuval a déli határ felé igyekeztek. Szívszorító látvány volt ez az én számomra a visszavonulás és a menekülés zűrza­ varában. A Magyar Futár című lapban közölt képek eleve­ nedtek meg előttem. A megállás nélküli visszavonulásban közben állandóan lőttek bennünket. Éhesek és főleg nagyon szomjasak vol­ tunk. Kezdetben az aknatűzben még hasra vágódtunk, de később már ehhez sem volt erőnk a fáradtságtól. Olyan elcsi­ gázottak voltunk már, hogy talán megváltás lett volna a számunkra, ha egy golyó végzetesen eltalált volna bennün­ ket. Engem el is talált egy, de csak a köpenyemet lyukasztotta ki. Kínzó szomjúságunkban - lehasalva a kerékvágás mellé - a ló patájának a nyomában összegyűlt esővízből ittunk, hogy csillapítani tudjuk kibírhatatlan szomjúságunkat. Ezt kellett tennünk, mert így szólt a parancs: „A kutak mérge­ zettek, abból inni tilos!" A marhalegelőhöz érve láttunk is egy kutat. Az „afrikás" törzsőrmester megfeledkezett a parancsról, és szaladt a kút felé. Erre Hirschvogel századpa-

raticsiiok lekapta Foiiyó tolmács válláról a géppisztolyt, ráfogta, németül ráordított, mire ő meghátrált. Bizony a gyo­ mor nagy úr, de a szomjúság még annál is nagyobb, kibírha­ tatlan. Éhesen, szomjasan és fáradtan folytattuk a visszavo­ nulást. Zalalövőtől Zalabaksán, Kerkabarabáson, Lentin és Rédicsen át Lendváig. Fárasztó, hosszú út volt ez nagyon! Lendván víz volt bőven, így a szomjúság már nem gyötört bennünket, de az éhség annál inkább. Kerkabarabáson et­ tünk utoljára, meg ami útközben akadt, mert a konyhánk kilövése óta ellátmányt, meleg ételt nem kaptunk. Lendván a posta épületébe kvártélyozta be magát a mi szakaszunk. Annyiféle kártyát addig még életemben nem láttam, mint ott. A posta helyiségében voltak szétdobálva. Két csomag ma­ gyar kártyát még be tudtam tenni a gázálarctartóba, ami tele volt füzettel, borítékkal, ceruzával és radírral stb., mert a gázálarcot már kidobtuk belőle. Utána emiivalót kezdtünk keresni. Gyerekek, van ennivaló, csak kenyeret hozzatok! - mondta Taraszenkó Jancsi nagy örömmel. A spájzban talált egy 5 literes üveg töpörtyűt, ami zsírral volt lekenve. Igen ám, de kenyér nem volt. Mire eldön­ töttük, hogy így is eszünk belőle, jött a parancs: „Tüzelőál­ lást elfoglalni az épülettel szemben, a domboldalon lévő temetőben"! Enni így nem volt időnk. Jancsi barátunk ezt nem hagyta annyiban. A tetejéről a zsírt lekanyarítva megrakta köpenye zsebét töpörtyüvel. Soha nem felejtem el azt, hogy mi történt ekkor! Az első raj már a temetőhöz ért, követte a másik raj, éppen az úttestre értek, amikor becsapódott egy akna, akkor sebesült meg a nyakán egy aknaszilánktól Tóth Sándor, aki falubelhn volt. Láttam, hogy nagyon vérzik. A szanitéc be­ kötözte, de nekünk mennünk kellett, hogy elfoglaljuk a tüzelőállásunkat. Amint az utcára értünk, láttuk, hogy az úttest csupa vér, testrészek, lábbelik szanaszét, a fáról húsés köpenycafatok lógnak alá. Azt, hogy hányan haltak meg

ott, nem tudom. Felérve a temetőbe én egy nagy márvány síremléken, amely elölről jó védelmet biztosított, foglaltam fekve tüzelőállást. A mi szárnyunkon nyugalom volt, de a bal szárnyon, a vár felől nagy erővel támadtak az oroszok. Sötétedés után már csak itt-ott hallatszott egy-egy géppisz­ tolysorozat. Jóval éjfél előtt a századparancsnok a tol­ máccsal vonalellenőrzést tartott. A tolmács barátom ekkor elmondta nekem, hogy az „afrikást" félórával ezelőtt temet­ ték el. A várból egy géppisztolysorozat végzett vele. Közeledett az éjfél. Ekkor eszembe jutottak azok a rémtör­ ténetek, amelyeket az öregektől a hosszú téli estéken hallot­ tam a „szellemjárásról". Arra nem is gondoltam, hogy jönnek az oroszok és végezhetnek velem. Erről teljesen el is feled­ keztem, mert attól féltem, ami éjfélkor fog történni. Nem történt semmi. Akkor győződtem meg arról, hogy a „sír meg­ nyílik, a sír bezárul" csak mese, szellemek nincsenek. Hajnalban visszavonulás! - jött a parancs. Éhesen, álmo­ san, fáradtan, oszlopban menetelve vonultunk vissza Lendváról Muraszombat irányába. Ez volt az úgynevezett „hosszú menetelés". Magamnak sem akartam elhinni azt, amit akkor tapasztaltam, hogy menetelés közben is lehet aludni! Az embert a lába automatikusan vitte előre, és csak akkor ébredt fel, amikor az előtte menetelőbe ütközött. Akkor még azt hittem, hogy hallucináció az egész, de igaz volt. Az általános és fejetlen visszavonulás mellett megdöbbentő volt számomra a menekülők áradata. 17 éves gyermekem­ berként annyi mindent láttam és átéltem, hogy az leírhatat­ lan. A szomjúság miatt nem szenvedtünk, de az éhség és a fáradtság már kibírhatatlan volt számunkra. A nagy káoszban ellátást nem kaptunk, azt ettünk, amiliez hozzájutottunk. Egy nagy szőlőgazdaság mellett vitt az utunk, amikor látom, hogy a pince irányából kulacsokkal jönnek vissza a katonák. Min­ den engedélykérés nélkül odaszaladtam én is. Megdöbbentő látványban volt részem. A nagy pincében kétoldalt nagyobb-

nál nagyobb hordók sorakoztak, amilyeneket addig nem láttam. A kifolyt borban tocsogva mentünk előre az üres hor­ dók között. Látom, hogy az egyikből a csapszeg kihúzva, a másikból a pinka kiütve, a bor pedig folyik. Gyorsan, egymás után odatartottuk a csajkát vagy a kulacsot, ha megtelt, jött a következő, közben a bor állandóan folyt. Visszafelé jövet valaki megjegyzi, hogy bizony nagy kár érte. Erre a másik katona azt mondja, ezt úgyis mind kiengedték volna, hogy az oroszok lerészegedve végig ne menjenek lányainkon és asszonyainkon. Ezután mindenki ment a maga útján, hogy alakulatát megkeresse. Ezt tettem én is, elgondolkodva a hallottakon. Muraszombat felé folytattuk tovább az utunkat. Megfogyatkozott és elcsigázott alakulaftink a harc és a sok gyalog megtett kilométer után 3 napos pihenőt kapott Radenciben. Hosszú idő után végre meleg ételt ehettünk. Eliga­ zításkor felhívták ügyelmünket, hogy itt sok a partizán, ezért megerősített őrjáratok cirkáljanak az épület körül. Én a pajtában a szénán hamar elaludtam, nyugodt éjszakánk volt, így másnap pihenten ébredtem. Reggeli után jött a parancs, hogy ellentámadásba megyünk át. így a 3 napos püienőből csak 1 nap és 1 éjszaka lett. A Mura menti ellentámadás úgy zajlott le, hogy a roham­ lövegekre kétoldalt fölültünk, az berohant velünk a tűzvonalba, majd leugrálva róluk igyekeztünk a folyó mentén húzódó lövészárkot elérni a nagy pergőtüzben. Sikerült! Felocsúdva látom, hogy a lövészárokban, a karabélyára tá­ maszkodva ott van egy német katona, számomra úgy tűnt mintha aludna. Kamerád! - szóltam hozzá, de ő nem válaszolt. Ahogy a kezemet a vállára tettem, hogy felébresszem, egy­ szerűen eldőlt, mert már halott volt szegény. A háború ke­ gyetlen és embertelen dolog. Az volt az első, hogy megnéz­ zem a kenyérzsákját. Egy kilós marhahúskonzerv volt benne, melynek igen örültem, de sajnálkozásra nem volt időm a harc közepette. Az oroszok igen nagy erővel támadtak bennünket.

Amit a harc hevében láttam, az borzalmas volt. A folyón min­ denféle fából készült eszközzel; csónakkal, tutajjal, teknővel stb. igyekeztek átkelni igen erős tüzérségi tííz támogatása mellett a mi oldalunkra. Tüzérségi támogatásunk volt ne­ künk is, de a lövészárok óriási előnyt jelentett számunkra a folyó víztükrét teljesen ellepő, orosz támadó túlerővel szem­ ben. Ott aratott a halál. M i csak, mint védők, villámgéppus­ kával, puskagránáttal, páncélököllel, karabéllyal lőttük a támadókat, a parthoz közeledőkre kézigránátot dobáltunk. Sok volt a halott és a sebesült, még nálam fiatalabb orosz fiúkat is láttam harcolni. Bizonyára közülük is sokan elestek, akár csak közülünk. A vértől pirosló Mura vize és a sok halott borzalmas látvány marad számomra, míg csak élek! Minden hiábavaló volt, mert a túlerővel szemben nem tud­ tuk tovább tartani a frontot, így vissza kellett vonulnunk. Közben közülünk is sokan megsebesültek, vagy meghaltak. Itt sebesültem meg én is a bal kezemen, lábamon, csigolya­ sérülést szenvedtem és légnyomást kaptam. Egy motor­ kerékpár oldalkocsijában tértem magamhoz, amivel kivittek a frontvonalból a gyűjtőhelyre bennünket. Onnan pedig minden sebesültet Mureckba szállítottak. Az ottani kórházban láttak el minden sebesültet. Engem a műtét előtt elaltattak. Utána két napig aludtam, ezt utólag tudtam meg lábadozó bajtársaimtól. Április 14-én felébredtem bajtársaim csodálkozására, akik már lemondtak rólam. „Vizet! Vizet"! - mondtam nyöszö­ rögve. A vízen kívül jó ennivalót is hoztak hamarosan. Bajtársaim elmondták később, hogy először megittam 2 pohár vizet, és úgy ettem, mint az, aki legalább egy hétig nem evett semmit. Mit mondtatok? - kérdeztem. Hangosabban mondjátok, mert nem hallok jól! Többször is elmond­ ták hangosan, mire megértettem mindent. Lassan magam­ hoz tértem, láttam, hogy a bal karom fel van kötve, a kezemen meg sok a kötszer, a lábamon sebtapasz és éreztem, hogy fáj

a hátam. Az csak jóval később derült k i , hogy csigolya­ sérülést is szenvedtem. Tetanuszt is kaptam. A sebesülésem addig nem tűnt súlyosnak. Lábon járó beteg voltam, csak a karom volt felkötve. Bajtársaimnak az evésemmel kapcso­ latos megjegyzéseire csak annyit mondtam, hogy nem sokat tévedtetek, majd elmondtam mindazt, ami velem történt a bevetésemtől a sebesülésemig. Addig étlen-szomjan, jófor­ mán pihenés nélkül, többet kellett bírnom, mint egy állatnak. Április 12-én sebesültem meg, mindössze 17 éves voltam. A német propaganda alapján közülünk senki nem akart orosz fogságba kerülni. Ezért még idegenben is harcoltunk az „utolsó töltényig" inindnyájan. A szlovén, osztrák, magyar ,Jdármashatár" közelében is védtük a hazát. Mureckból később egy vöröskeresztes vonattal Németor­ szágba vittek bennünket. Alighogy átléptük az osztrák határt, légiriadót jeleztek. A vonat megállt. Mindenki hagyja el a vonatot, aki csak tudja! így szólt a parancs. Aki csak tudott, leszállt és a közeli erdőbe ment. Ezt tettem én is. Olaszország felől jöttek a repülőgépek, vadászok és bombázók. Láttam, ahogyan tovább haladtunkban végiggéppuskázták az álló vöröskeresztes vonaümkat. A mozdony nem vált hasznave­ hetetlenné, így a kilyuggatott kocsikba beszállva vitt ben­ nünket tovább a megadott cél felé. Az Alpok fehérlő, magas csúcsait nézegettem elmélázva. Látta ezt egy idős, sebesült bajtársain, aki így szólt: Látod, az ott az örök hó birodalma. Ekkor eszembe jutott, hogy én földrajzból tanultam erről, de azt a valóságban látni élmény volt számomra. A szer­ pentinen a vonat egyre magasabban haladt tovább. Jobbra, ahogy kinéztem, a tátongó mélységet látván újabb élmény­ ben volt részem. Vonatunk a felhők felett haladt tovább. Az ablakból lefelé nézve láttam a lassan szálldogáló felhőket amely lühetetlennek tűnő, újabb meglepetés volt a számom­ ra, pedig igaz volt. Klagenfurt előtt a nyílt pályán megállt a vonat, innen teherautóval vittek bennünket be a városba.

Bennem egy világ omlott össze akkor, amikor láttam, hogy ott minden romokban hever. A propaganda alapján mi, naiv gyerekek azt hittük, hogy oda be sem tudnak jutni a repülők. Azon a napon egy újabb bombázást kapott a város, az utat romok torlaszolták el, így nem mehettünk tovább. A súlyo­ sabb sebesülteket megpróbálták kórházba és iskolákba el­ helyezni, így kórházról-kórházra szállítottak bennünket mindaddig, amíg inindenkit el nem helyeztek (Klagenfurt, Fiirnitz, Lajbach, Villach, Spittál stb.). Az első kórház ahová kerültem, egy iskola volt, a nevét saj­ nos nem mdom. A környezete festőién szép volt. Járóbeteg­ ként tett sétáim alapján megpróbálom leírni! Az iskola épülete előtt egy kristálytiszta vizű hegyi patak csordogált, a távolban gyönyörű fenyves erdő. Az iskola mellett volt egy szép almás­ kert, ahol szívesen sétálgattam. Egyik sétám alkalmával megrázó látványban volt részem. Egy helybeli, hasonló korú fiúra, hirtelen, egyik percről a másikra rájött egy roham. A földön hánykolódott és habzott a szája. Rossz volt nézni, ilyet sem láttam még. Megijedtem és segítségért kiáltottam. Jött is egy asszony, aki elsősegélyben részesítette, a roham elmúlt, mintha seimni nem történt volna. Amikor bajtársaimnak ezt elmondtam, azt felelték erre, hogy ezt epilepsziás rohamnak nevezik. E látvány kivételével jól megvoltam ott. Néhány nap múlva onnan tovább vittek bennünket. Fürnitzben, mielőtt kórházba kerültünk, jött a parancs: fürdéshez, fertőtlenítéshez felkészülni! Tetű volt bőven. A fertőtlenítés után elhelyeztek bennünket a kórtermekben. Német ellátás alapján naponta háromszor kaptunk enni. A német der Gemürsét nem szerettük, mert az nem magyar gyomornak való. Volt abban fű, csalán, sőt még a fenyőfa tűlevele is. Ezért mi csak „gersemürsének" neveztük. Innen Lajbachba, majd Villachba szállítottak bennünket. Itt már egy kicsit jobb volt az ellátás. Addig sok minden történt velünk.

Villachban volt egy étterem üvegfalakkal, belül tükörte­ remmel. Gyönyörű volt. Arra sétálva elámulva nézegettük kívülről. Nézzük meg belülről is! - mondta közülünk valaki. Márkánk volt, hát bementünk. Az olyan lenyűgöző volt, ilyent még soha nem látott közülünk senki, csak a pincér kérésére mertünk leülni. Kértünk egy limonádét. A tükörtennet megcsodáltuk, megittuk a limonádét, fizettünk, majd távoztunk. Teherautóra szállniuk, azzal a város távolabb ré­ szén lévő kórházba vittek bennünket. Az elhelyezésünk után nemsokára megszólaltak a szirénák, jelezték a légitámadást, lementünk az óvóhelyre, ahol hallottuk a bombák robbanását. A légiriadó elmúlta után megtudtuk, hogy a vasútállomást bombázták. Másnap azt is hallottuk, hogy az a csodálatos étterem, ahol egy limonádét megittunk, nincs többé. Néhány nap múlva innen is tovább vittek bennünket teherautóval. Spittálban éppen annak a kórháznak a kórtermébe kerül­ tem, ahol egy falumbeli fiú, Tóth Sándor feküdt. Örültünk egymásnak, mint könnyebb sebesültek. Azt suttogták, hogy nemsokára vége lesz a háborúnak. A hírt az is megerősítette, hogy a raktárkészletet, rulianeműt és lábbelit kiosztották. Az én ágyam vége alá egy pár hegyivadász bakancsot tettek. Megnéztem, meg kell mondanom, hogy ilyet még soha nem láttam. Ezt elviszem haza emlékül, gondoltam, hogy otthon megmutathassam. Ebből sajnos nem lett semmi, mert az állapotom hirtelen olyan rosszra fordult, hogy azt hittem, ezt nem élem túl. Ennek láttán valaki elvitte, hogy mikor, azt nem tudom. Amikor műtötték, tetanusz ellen nem adhattak injekciót, mert itt ért utol ez a betegség. Amikor a merevgörcsös roham rám jött, össze-vissza hánykolódtam, még az ágyról is le­ estem és borzalmas fájdalmaim voltak. Sajnos az állapotom súlyosabbra fordult, az orvosok is lemondtak már rólam. Az ággyal együtt kivittek a kórteremből, TóÜi Sándor ezt látta és azt lútte, hogy meghaltam. így ő vitte meg szüleimnek a

halálhíremet, miután nem találkoztunk többet, mert ő jóval előbb hazament. Engem onnan másik kórházba vittek. Ott estem át a krízi­ sen, a rohamok hála Istennek megszűntek. Azt nem tudom, hogy meddig nem ettem, de arra jól emlékszem, ami utána történt velem. Nagyon gyenge voltam, ennem kellett volna, de a szájzár miatt nem tudtam. Ezt úgy oldották meg, erre jól emlékszem, hogy a számat annyira szétnyitották, hogy csöves edényen át levessel és lúg főzelékkel tudjanak táp­ lálni. A merevgörcs a sérült csigolyát súlyosan károsította, ezért felkelni nem tudtam. Itt magyar orvosok vettek keze­ lésbe, így életben maradtam és felgyógyultam, ezt lelkiis­ meretes munkájuknak köszönhettem. Kardos doktornak és egy fiatal orvosnak. Állni nem tudtam, de arra jól emlékszem, hogy felvittek a padlásra, ott az államnál és a tarkómnál fogva fellógattak a„kakaspántra" és begipszeltek. Az állam­ tól egészen a derekamig gipszbe kerültem. Mindezt azért csinálták így, hogy a gerincemet tehermentesítsék. Egy idő után már segítséggel felkelhettem és sétálhattam kicsit. Eleinte nagyon fárasztó volt ez a séta számomra. A jó táplál­ kozás, a felkelés gyakorlása, és az egyre hosszabb séták után az állapotom szépen javult. Később már akkor keltem föl, amikor akartam, minden segítség nélkül, de hamar elfárad­ tam. Ilyenkor leültem kicsit, majd folytattam a sétámat. Már egész jól éreztem magam, közben észre sem vettem, hogy vége lett a háborúnak. Innen teherautóval később Weissensteinbe vittek bennün­ ket. Orosz, amerikai és angol zónák váltogatták egymást közben. Ezt akkor sem értettem, de ma sem értem a zónák összevisszaságának mikéntjét. Én angol fogságba kerültem. A nagy weissensteini fogolytáborba vezető műúttól jobbra a sík terepen kb. 40.000 szekér, kocsi, hintó és azokat vontató lóállomány volt látható. Balra a hegy lábánál volt egy nagy sátortábor a hadifoglyokkal. A műút végén volt a barakk-

kórház, írünket egyenesen odavittek. A kórház főbejáratánál örségben állt terpeszállásban egy angol katona, lezser mó­ don az ujján forgatta a géppisztolyát. Érdekes volt számomra ez a látvány, mintlia tegnap történt volna. Rövid ellenőrzés után megállt a teherautó a kórház udvarán. A leszállás után rövid időn belül elhelyeztek bennünket a barakkokban, igazán jó helyünk volt, én vízszintesbe helyeztem magamat. Rövid ideig még német ellátásban részesültünk, ami gyen­ ge volt és kevés. Viktória borsót (feles sárgaborsót) főzelék­ ként pörkölttel már ettem, de levesként lóhússal itt ettem először. A lóhúst először félre raktam és csak a levest ettem meg, amely édes volt fűszer hiányában, így aztán éhesen ma­ radtam. Egy idős bajtársam akkor azt mondta: „Edd csak meg nyugodtan, hiszen a ló a legtisztább állat!" Igaza volt, így azután a lóhúst is mindig megettem, mert mindig éhes vol­ tam. Közvetlen a barakk-tárbor mellett volt egy krumpliföld. Anikor az új krumpli már köröm nagyságú volt, elkezdtük azt mi a bokrok alól szedegetni. Az általunk okozott kárt észrevette a gazda, ezért panaszt tett ellenünk a parancsnok­ ságon. Következett az ügy kivizsgálása. Amikor a táborpa­ rancsnokkal együtt a gazda bejött a barakkba, mi éppen kártyáztunk. Sok márkánk volt, mi nem tudtunk vele mit kezdeni, így azzal, Jiuszonegyeztiink". Amelyik szakadt volt, azt a szemétkosárba dobtuk. Az asztalon egy halom márka volt a bankban éppen, elámult ennek láttán a gazda. Termé­ szetesen az okozott kárt elvállaltuk, mert éhesek voltunk. Közben egyik társunknak támadt egy ötlete. Belemarkolt a bankban levő márkába és a gazdának adta azt. Ő láthatóan örült a sok pénznek, ezzel az ügy elintéződött, majd mind­ ketten elmentek. M i is öröltünk, hogy ezzel megúsztuk, mert a márkát mi nem tudtuk használni semmire sem. Szerencsénkre mi is angol ellátásban részesültünk hama­ rosan. Először a fertőtlenítéssel kezdték minden téren, a tetű és a poloska ellen DDT-vel, ha jól emlékszem. Nagyon

kellemetlen volt számomra az, hogy a tetű a gipszem alá is bejutott, viszketett, de nem tudtam a csípés helyét megvakarni. Ezen úgy próbáltam segíteni, hogy vágtam egy fűzfavesszőt, azt a gipsz alá dugva vakartam meg ott, ahol viszketett. Ezt a problémámat később úgy oldották meg, hogy egy bizonyos port fújtak a gipszem alá, amely elpusztította az élősködőket. Az ellátás nem volt bőséges, de a minősége kifogástalan volt. Itt ittam először tejesteát, ettem rizskenyeret, hús-, kolbász-, sonkakonzerveket és itt szívtam először „Chesterfield" ciga­ rettát. A körülmények jók voltak, csak egy volt a baj, hogy fogoly adag volt! Pedig 17 évesen mindig tudtunk volna enni. Egy szögletes hófehér rizskenyeret négy egyforma részre vág­ tak fel, ez nekem kevésnek bizonyult. Ezért lemondtam inkább a dohányzásról, a cigaretta részemet elcseréltem mindig egy szelet kenyérre. Voltak ott is szenvedélyes dohányosok, akik a cigarettáért odaadták a kenyéradagjukat. A kórház területén szabadon mozoghattunk, így aztán bein­ dult a csikkvadászat. Egy eldobott csikkre hárman is ugrot­ tunk. Később egy bot végére tűt tettünk és azzal mindig más szedte fel a csikkeket, mert egymás között ebben is megálla­ podtunk. Egy darabig távolságtartóak voltak velünk, fog­ lyokkal szemben, de ezt látva rágyújtott az angol, majd el­ dobta a cigarettát, Volt köztük olyan is, aki meg is kínált bennünket cigarettával. A csikkeket kibontottuk és a dohányt az eredeti henger alakú dobozába gyűjtöttük össze és ezzel csencseltünk, ke­ reskedtünk egymás között. Nekem így sikerült egy sötétkék, valódi angol posztóból készült tengerésztiszti egyenruhát szereznem dohányért. Rangjelzés nélkül, slicce nem volt, középen, majd kétoldalt volt gombolható. Ebben is jöttem haza, sokáig ez volt az ünnepi ruhám. Teltek-múltak napjaink. Szabadon mozoghattunk, kime­ részkedtünk, hogy szamócát és málnát szedjünk a hegy lábánál. Ezt eladtuk a kimenekült tiszti családoknak kon-

zervekért és cigarettáért. Rendeztek az angolok focimecscseket is a hadifoglyokkal, általában az angolok győztek. 17 évesen oly nagynak tűnt a világ számomra, hogy szinte elveszettnek hittem magam benne. Olyan távol kerültem a szülői háztól, hogy nem reméltem azt, hogy egyszer még viszont láthatom szeretteimet és szűkebb pátriámat. A nyár különösen nehéz volt számomra! Esténként mindig otthon voltam gondolatban szép magyar hazámban és szeretteim körében. Eszembe jutott, hogy mi mindent csinál­ tunk esténként, fiatal fiúk és lányok hogyan szórakoztunk otthon. Ilyenkor elfogott a honvágy és sírva fakadtam. A táborban az a hír terjed el, hogy nemsokára haza­ megyünk. Ezt én nem akartam elhinni. Imádkoztam, hogy igaz legyen. Ennek is eljött az ideje! Közölték, hogy az első szerelvény október elején indul haza. A névsor közzététe­ lének az ideje is eljött. Izgatottan figyeltem a névsorolvasást, amikor a nevemet hallottam, az örömöm leírhatatlan volt! Angol katonai kísérettel érkeztünk Bécsbe, a szovjet zó­ nába. Az angolok ott átadtak bennünket szerelvénnyel együtt az oroszoknak. A különbség láttán seimni jót nem várhat­ tunk tőlük. El is szedtek tőlünk mindent, amit csak tudtak, alaposan kifosztottak bennünket. Mentettük, ami menthető volt. Egy sonkakonzervet és egy doboz Chesterfield-et úgy sikerült megmentenem, hogy bedugtam őket a gipszem alá. Örültem annak, hogy sötétkék, valódi angolposztó öltönyö­ met nem vették el. Orosz katonai kísérettel elindultunk a vonattal hazafelé. Hegyeshalom következett. Leírhatatlan öröm töltött el bennünket. A vonat még meg sem állt az állomáson, amikor az idősebb és egészségesebb bajtársak közül sokan leléptek a lépésben haladó vonatról. Örültek, hogy ők léphettek először a hazai földre, majd leborulva megcsókolták. Ezt a szívdobogtató szép példát én is követtem, amikor a vonatról leszálltam. Ez a

leírhatatlan öröm sajnos nem tartott sokáig! A moszkovita magyar kommunisták megjelentek és harsány hangon ordí­ tozták: „Horthysta katonatisztek, csendőrök, nyilasok, SS-ek, hunyadipáncélosok, leventék lépjenek k i ! " Miután ez meg­ történt, engem, mint leventét egy irodába irányítottak. Ott, amikor mint sebesültet derékig gipszben megláttak, azzal fogadott az egyik „elvtárs": Mi az? Téged meghalni küldtek haza? Majd minden további nélkül kiállítottak egy papírt a nevemre, amellyel hazautazhattam. Arról csak később sze­ reztem tudomást, hogy közülünk sokat Győrbe, vagy Komá­ romba vittek az „Igazolóbizottság" elé. Onnan csak kevesen mehettek haza, mert a Szovjetunióba vitték őket. Az orosz fogságban sokan meghaltak, és azt ki tudja, hogy onnan ki mikor, hány év után jöhetett haza és milyen állapotban? A kiállított papírral, és egy fogságban angol körbélyeg­ zővel ellátott, sérült fényképpel a zsebemben vonatra ültem. A fénykép ma is megvan.

17 évesen sebesülten angol fogságban (a sérült fénykép)

Elég köriilméiiyeseii, de megérkezett a vonat a szentai vasút­ állomásra. Amikor leszálltam, egyetlen ismerőssel sem talál­ koztam. A forgalmista is idegen volt számomra. A falutól az állomás közel 3 km-re van. Gimnazista koromban, mint bejá­ ró diák ezt a távolságot télidőben naponta megtettem. Egyéb­ ként jó időben mindennap gyalog jártunk be Csurgóra a polgáriba, vagy a gimnáziumba. Ez napi 14 km-es gyalog­ lást jelentett a számunkra, de akkor ez meg sem kottyant nekünk. Az állomásról elindultam hazafelé. A jól ismert gyalogút a településig erdőn keresztül vezetett. Útközben Takács Györggyel, volt leventeoktatómmal találkoztam, de nem ismert meg abban a szerelésben, meg a ,JialáUiírem" miatt sem. Köszöntem neki, de ő csak döbbenten nézett rám a nevem hallatán. Sietett nagyon az állomásra, hogy elérje a vonatot. Rövid beszélgetésünk után tőle értesültem a „halálhíremről". Ezt a hírt Tóth Sándor keltette, akivel sebesülten együtt feküdtem a kórházban. Elköszöntünk egymástól, ő az állomásra sietett, én pedig elindultam hazafelé. Elgondolkodva a hallottakon, bandukoltam a jól ismert öreg tölgyerdőn át, leírhatatlan gondolatok kavarogtak az agyamban. A „halálhírem" folytán engem már biztos, hogy nem vár haza senki! Ezek után milyen lesz a találkozás szeretteúnmel? A „központot" kiiktatva, a házunk mellett az állomásra vezető úton, az élő sövény mentén értem a Fő utca végére. A szélső ház, a református templommal átellenben a szülőházam volt, ahol 1927. szilveszter éjszakáján megszülettem. Nagyanyám tanácsára 1928. január 4-én anyakönyveztettek, mert azt mondta, hogy ez egy évet jelent majd neki, ha katonaköteles lesz. Sajnos ebből nem lett semmi, mert 17 évesen elvittek! 1945. október 4-én nagy várakozással léptem be a szülői ház udvarára. Egyedül a 86 éves nagyapám volt otthon, ott ült az udvaron az eperfa alatt. Köszöntem neki, de ő csak

nézett-nézett rám sokáig és hallgatott. Hát nem ismer meg? - kérdeztem. Én vagyok az idősebbik unokája! - mondot­ tam. Ámulatából magához térve a válaszát soha nem felej­ tem el! Az nem lehet, mert ő meghalt. - mondta szomorúan. Csak akkor eszmélt, amikor a beszélgetésünk során a hercegi vadászatokat említettem, amelyekről olyan sokat mesélt nekem és az öcsémnek. Ekkor rám nézett, nem szólt semmit, majd fölállt, és korát meghazudtoló módon, sietve otthagyott. Ennek az okát csak később, a szüleimtől tudtam meg. Ők a faluhoz közel eső tüskevári földünkön akkor éppen krumplit szedtek a napszámosokkal. Szüleim, amikor őt meglátták, valami nagy bajra gondoltak. Nagyapám, amikor lihegve megérkezett, csak annyit tudott mondani: Megjött a fiatok, de nem ismertek rá! - majd vizet kért. A hír hallatán szüleim egymásra néztek, ez nem lehet igaz! Arra gondoltak, hogy a nagyapámnál valami nincs rendben. Látta, hogy nem hisznek a szavainak. Kipihenve magát újra elmondta a jó hírt, de hozzátette azt is, hogy az állátói a derekáig gipszben van. Ezek hallatán a szüleim mindent otthagyva, a napszámo­ sokkal együtt, gyorsan hazajöttek. A hír igaznak bizonyult. A szüleimmel való találkozás, az öröm és a boldogság leír­ hatatlan volt a számomra. Rövid idő múlva beidéztek Csurgóra az Orvosi Bizottság elé, ahol 62%-os hadirokkantságot állapítottak meg. 1949ig folyósították is a járadékot, de utána Rákosiék egy ren­ delet alapján megvonták ezt tőlünk - politikai okokból, csak a rendszerváltás után folyósították újra. Nagyon fáradékony voltam, ezért gipszben voltam sokáig. Egyszer Kaposváron le is cserélték. Ekkor szeretett Gansler János igazgató taní­ tóm azt mondta apámnak, hogy ezek után feltétlenül tovább kell tanulnom, mert fizikai munkát nem végezhetek. 1945 előtt jó tanítóim szorgalmazására, anyám beleegyezésével, magántanulóként már csaknem befejeztem a polgárit. Apám

a történtek után megértette, hogy nekem feltétlenül tovább kell tanulnom. *

Nagyon nehéz idők következtek 1945 után: infláció, csere­ kereskedelem, jegyrendszer, sokáig tartó romeltakarítás, majd az ezt követő újjáépítés. Leendő apósomhoz leutaztak Budapestről (aki Szentán volt tanító és 100 családos méhé­ szete volt), hogy festményekért és porcelánokért mézet kap­ janak, mert cukor nem volt. Mindenki úgy élt, ahogy tudott a nagy nyomorban. Egymásután alakultak meg a különböző pártok és az ifjúsági szervezetek. Szülőfalumban nem volt a fiatalságnak vezetője, nem tartottam velük, mert én a tanulással voltam elfoglalva. Hogyan lettem EPOSZ-titkár (EPOSZ= Egyesült Parasztifjúság Országos Szövetsége)? Röviden: diktatórikusán. Szülőfalumban nem volt vezetője az ifjúságnak. Egy Rima­ szombati nevü járási párttitkár akkor a gyűlésen meg­ kérdezte: Hát egy diák sincs köztetek?! A fiatalok közül valaki erre azt felelte, hogy van egy, de ő nincs itt. És ő miért nincs itt? - kérdezte. Az öccse itt van - mondta az egyik fiatal. Ezután az öcsémhez fordult és kategorikusan kije­ lentette: a következő gyűlésen itt akarom látni a bátyádat! Mit tehettem? El kellett mennem, hogy nyugati hadifog­ ságom miatt k i ne zárjanak az iskolából. A következő gyűlés alkalmával be sem kellett mennünk a tanterembe, a gyűlés színhelyére. Az említett, ellentmondást nem tűrő párttitkár már az iskola udvarán lévő kút körül kinevezett engem EPOSZ titkárnak. Szavazásra stb. nem volt szükség, a fiataloknak egyszerűen csak el kellett fogadniuk a teljhatalom döntését. így lettem EPOSZ titkár annak elle­ nére, hogy angol fogságból jöttem haza.

A Mború után még sok fegyver, lőszer és robbanóanyag volt található a környéken. Ezeket be kellett gyűjtenünk. Volt köztük egy páncélököl és egy páncélrém is. Megmutattam a fiataloknak a használatukat, majd a különböző fegyvereket, töltényeket stb. A tűzoltószertárban kellett leadnunk őket. Tennészetesen sok puska és lőszer kint maradt, hogy azzal vadászhassanak. Iharosban egyszer meglátogattam a sógoromat, aki nagy „rabsic" volt, valóságos fegyverarzenállal rendelkezett. A háború után a ,Jdncsesi erdőben" maradt hadászati eszkö­ zökből gyűjtötte be őket. (Egy karabély rengeteg lőszerrel, néhány kézigránát, sok „Tri 2" gyutacsokkal és egy nagy köteg gyújtózsinór volt a birtokában, különböző helyeken jól elraktározva.) Nála mindennap volt vadhús, őz, szarvas, nyúl vagy fácán. (Hurkozással is foglalkozott.) Négy napig voltam a vendége. Mint „katonaviselt embert" meghívott szarvasra vadászni. Útközben megmutatta, hogy mi hol van elrak­ tározva. Amikor a szőlőhegyen a karabélyát a töltényekkel elővette, így szólt hozzám: vaddisznóra megyünk, itt a pus­ ka, te tudsz vele bánni, én leszek a hajtó. Útközben elma­ gyarázta azt is, hogy a lénián egy olyan fa közelében legyek, hogy oda könnyen felmászhassak, ha nem lövöm dögre a disznót, mert az sebzetten megtámadhat. Ahogy ott álltam és a disznóra vártam, sok mindeme gondoltam. Például arra, hogy miért adta nekem a puskát? Talán, mert vaddisznóra még nem vadászott? Ez lehetséges, mert ilyen vadhúst soha nem ettem nála. Arra lettem közben figyelmes, hogy zörgést és ágreccsenést hallok. A zörgés irányába lövésre készen tartottam a fegyvert, megnéztem még egyszer féltemben a menekülésre kiszemelt fát, közben a sógorom lép k i a léniára, még jó, hogy nem lőttem addig, amíg a célt nem láttam. O közben azt mondta, hogy ott voltak a disznók, úgy látszik oldalt kimentek. Én mindenesetre örültem, hogy

így sikerült a vadászat, átadtam a fegyvert a sógoromnak, és elindultunk hazafelé. Az erdőből kiérve látom, hogy a távolban legel egy őz. Nézd csak, mi van ott! Amint ezt kimondtam, már kapja is a puskát, és bal kézzel lő. Amikor odamentünk, látjuk, hogy egy helyett kettő fekszik ott, hát ilyet még nem láttam! - mondtam csodálkozva. Már sötétedett, mire kizsigerelte, majd a szőlőhegyi pincéjében elrendezte őket. A karabélyát eltette, majd hazamentünk, így őzpörkölt volt a vacsoránk. Másnap kimentünk a községerdőre, ahol sok öreg tölgyet vágtak k i jog után tövestül, úgy, mint Szentán a háború befejeztével. Két napig is eltartott, amíg a tövét lefűrészel­ ték. Ezt még nehezebb munka követte, a tuskórepegetés! Iszonyú nehéz munka volt ez. Egy ötletem támadt. Mikor hazaértünk, megkértem a sógoromat, hogy még aznap hozzon be néhány „Tri 2-t", gyutacsokat és gyújtózsinórt! Azt kérdezte, hogy minek? Azért, mert holnap tuskóre­ pegetés lesz - mondottam. Erre nagyot nézett, majd így szólt: hát erre igazán kíváncsi leszek! Aznap meg is hozta a kért dolgokat. Másnap künentünk ismét az erdőre, hogy a munkát elvégezzük. Sógorom csak figyelte, hogy én mit csinálok. A „Tri 2" helyét kivéstem, majd azt oda behe­ lyeztem és rögzítettem. Ezután a gyutacsba jó hosszú gyúj­ tózsinórt tettem és azt a „Tri 2"-ben elhelyeztem. Miután meggyújtottam a gyújtózsinór végét, odamentem a sógo­ romhoz és hasra fekve, tisztes távolságból figyeltük, hogy mi fog történni. Hatalmas detonáció, a tuskó darabjai 2025 méter magasra repültek. A sógorom álmélkodására a művelet várakozáson felül jól sikerült. Este alaposan meg is ünnepeltük a tuskórepegetést. A negyedik nap délutánján indultam haza. A hátizsá­ komban jó néhány „Tri 2"-vel, gyutaccsal, egy tekercs gyúj­ tózsinórral, ezeket azért kértem a sógoromtól, hogy otthon is hasznát vehessem. Vadhússal is ellátott bőven.

Abban az időben a fakitermelés lombhullás után kezdődött és rügyfakadás előtt befejeződött. Őseink ezzel tisztában voltak, így csak az ezer éves tölgyek tuskói maradtak ott, melyeknek a szétrepegetése nagyon sok energiát igényelt. Az erdőben csend honolt, így az állatvilág nyugalma is biztosítva volt. (Hol van az a madárvilág, mely akkor volt?) Apámmal együtt hamarosan k i is mentünk az erdőre „tuskórepegetésre." Mindent úgy csináltam, mint Iharosban a sógoromnál. Miután apám ezt mind végignézte, elküldtem őt onnan jó messzire. Meggyújtottam a gyújtózsinórt és oda­ szaladtam hozzá, lehasaltunk és vártuk a hatást. A nagy robbanás hatására a hatalmas tuskó darabjaira hullott szét magasan a levegőben. Apám elcsodálkozott ezen és csak annyit mondott: fiam, igen nagy miinkától mentettél meg en­ gem. Ennek hamar elterjedt a híre. így aztán elég sok tuskót repegettem szét ezzel a módszerrel a falubeliek álmélkodására. Semmit sem kértem érte, mert élvezettel végeztem ezt a munkát, és ezzel örömöt szereztem sok embernek. Hálából mégis mindenki viszonozta valamivel, egy demizson borral, vagy mással. Az biztos, hogy ez a munka nem volt veszélytelen. Sok robbantást hajtottam sikeresen végre, de egyszer a detonáció elmaradt. Ez meleg helyzet volt! Las­ san odakúsztam a tuskóhoz és a gyutacsot óvatosan kiliúztam a „Tri 2"-ből. Ezután a gyutacsból kivettem a gyújtózsinórt, ezáltal a veszély elmúlt. A gyújtózsinór megvizsgálásakor megállapítottam, hogy sérülés miatt nem éghetett tovább, cseréje után a robbanás bekövetkezett.

Szorgalmasan tanultam, állandóan a könyveket bújtam, sok könyvet elolvastam, közben a fiatalokkal is foglalkoznom kellett.

Az EPOSZ számára küldték is nyakra-főre a brosúrát abban az időben. Addig nem osztottam ki soha, amíg el nem olvas­ tam őket. Egyszer 15 db könyvet kaptam „Rajk-per" címmel. A könyv feléig jutottam csak el, amikor jött egy körlevél, hogy gyűjtsem be őket és küldjem vissza. Ennek könnyen eleget tettem, mert még ki sem osztottam a brosúrát. Egyet megtartottam, hogy a visszakérés okát megtudhassam. Érdekes dolgokat tudtam meg a könyvből, pl. Rajk és Rákosi jó elvtársak és komák voltak. Rákosit mindez nem tántorította el attól, hogy aljas, álnok módon elárulja, „leleplezze" őt. A fiatalságot nem igen érdekelte a politika, velem együtt. Szívesebben szórakoztunk, bálokat rendeztünk és táncol­ tunk. A népszokások közül a szüreti bálokkal kapcsolatos felvonulásokat említeném meg, amelyek szenzációsak és szórakoztatóak voltak a falu apraja-nagyja számára. A VIT (Világifjúsági Találkozó) megrendezésére 1949-ben Budapesten, hazánk fővárosában került sor. A vidék párt

VIT-küldött egyenruhában Szentán, a házunk udvarán

szervezetei is kijelölték a küldötteket, hogy a delegáltak ruhái elkészülhessenek. Hogyan lettem én VIT küldött? Az EPOSZ-nak három jelöltet kellett választania az alapszervezeten belül, de azt a helyi MKP (Magyar Kommunista Párt) pártszervezete hagyta jóvá. A két lányt minden további nélkül megsza­ vazták, csak rajtam problémáztak, amint azt később meg­ tudtam. Elvtársak, nem lehet, mert angol fogságban volt mondta a párttitkár. Vita alakult ki. Az egyik elvtárs csak hallgatott, pedig az ő véleményére sokat adtak. Fölállt, unván a vitát, és így szólt: elvtársak, nem értek valamit, EPOSZ-titkárnak jó, küldöttnek meg nem jó?! Majd dön­ töttek, hát titkár létemre így lettem a harmadik számú kül­ dött. Akkor tudatosult bennem, hogy nyugati hadifogságom eleve bűnnek számított az „elvtársak" szemében, pedig jól tudták, hogy úgy vittek el, mint leventét, Ekkor meggyő­ ződtem róla, hogy ez mindenliová elkísér, ennek tudatában végeztem a munkámat.

*

Elemi iskoláimat (6 elemit és a 3 ismétlőt) Szentán végeztem. Jó tanulmányi eredményemre való tekintettel Tungli József, kitűnő tanítóm és példaképem, aki életét adta a hazáért, java­ solta szüleimnek a továbbtanulásomat. Apám a gazdaságra való tekintettel ezt ellenezte, de jó anyám és tanítóm rábeszé­ lésének a hatására, végül beleegyezett. Sándor öcsém szintén jó tanuló volt, így ő maradt a gazdaságban. Én pedig a Csur­ gói Áll. S. Községi Polgári Fiú és Leány Iskola tanulója lettem 1943-ban. A polgári iskola IV. osztályát a háború után, 1946ban fejeztem be, Kiss Ferenc, kitűnő tanárom javaslatára különbözeti vizsga letételével a Csurgói Református Csoko­ nai Vitéz Mihály Ghnnázium tanulója lettem.

•sánta kBseég

s é

E 1

£ r k

Kiisség a l u l í r o t t zonyltja, tett

hogy a

ö

elöljárósága

P á p a

J á n o s

szentai

ezennel h i t e l e s e n

b ü n t e t v e még nem v o l t

egyén,

politikai

k i sem

és jelenleg

Pápa

tekintetben

bűntettért,sem

sem á l l b ű n v á d i

el­

alatt. Bizonyítjuk,hogy

mányainak b e f e j e z é s e ládtag segédkezett

nevezett i f j ú

után szülei

és születése

szentai

elemi

iskolai

tanul­

g a z d a s á g i b a n mint

é t a á l l a n d ó a n Szenta

csa­

közságben

lakik.

I-iről a jelen hatéság* erkölcsi -biaonyitványt

ben l e e n d ő

felhasználás

végett

l a l t adatokat m e g á l l a p í t o t t a irott

bi-

szüle-

lakos /kinek s z ü l e i :

ugy e r k ö l o á i , m i n t

teljesen megbizható magaviseletű járás

Bi z o n y i t v

3 z e n t á n 1928 é v i j a n u á r h<5 4.-én

Jénos é s Lőozi . i o z á l i a / vétségért

o s i

1

eMljárá-ását*!.

k i a d t a k , mely b i z o n y í t v á n y b a n

é s azok v a l ó s á g á é r t

felelős:

elöljáróság. G z e n t a 1943

febr.

tar-ügy­

5.

Erkölcsi bizonyítvány 1943-ból és 1946-ból

az

f»galul

x

Tanár és tanítvány. Egy diófa alatt 1943-ban Kiss Ferenc tanár úrral Már gyerekkoromban tanítósdit játszottam a kisebb gye­ rekekkel. Ezért a polgári iskola befejezése után azonnal je­ lentkeztem a Református Pápai Tanítóképzőbe. Nagyra becsült Zala István igazgató úr levelezőlapját ma is őrzöm. Értesít, hogy a tanítóképzőbe felvételt nyertem, de kollégi­ umi elhelyezést sajnos nem tudnak biztosítani, mert oroszok vannak benne. Ezek után lettem a gimnázium V. osztályos tanulója. Miután Csurgón, a gimnáziumban megnyílt a Bajai Állami Tanítóképző Intézet kihelyezett tagozata (Csurgón volt korábban is tanítóképző, megszűnése után polgári iskola lett belőle), a gimnázium VI. osztályából azonnal beiratkoz­ tam a tanítóképző első osztályába, mert én minden áron csak tanító akartam lenni. Kitűnő érettségivel ezt el is végeztem. Vártam a kinevezésemet, de helyette a Budapesti Pázmány

Szülőházam udvarán gimnazistaként 1947-ben Péter Tudományegyetem küldött egy értesítést a felvételi időpontjáról. Ide én nem jelentkeztem. Ezért felkerestem szeretett tanáromat, akitől megtudtam, hogy az ő közben­ járásának köszönhetem ezt. Én csak tanító szeretnék lenni! - mondottam. Rendben van, de azért menj el, majd azután dönthetsz, hogy mi leszel! - mondta. Tanácsát, mint mindig, így akkor is megfogadtam. Felvételi vizsgát a kitűnő érettségi bizonyítvány alapján nem is kellett tennem. Magyar-történelem szakra jelentkeztem. A Felvételi Bizottságban volt végzős egyetemi hallgató is (talán ő volt a szóvivő), aki azt mondta: „Hazánkban most indul az in­ tenzív biológusképzés, mindenből egyforma jegyed van, menj biológia-kémia szakra!" Tiltakoztam, hogy kevés ké­ miai kísérletet végeztem és mikroszkópot is csak a vitrinben láttam, de mindhiába. Ilyen átirányítással verbuváltak közel

...1 Mayf/ar NépküztárMUiig

biztosítja

Budánesti ?«aoi-nJiY

c/yek-ii) fföíik.)

(A Msrvnr N é p l l . t ó ^ ^ l r MkolniÓD.WiMI.J

Értesítés

Kedves B a r á t o m ! Népi demokráciánk fejlődése, a szocializmus megvalósítása hatalmas lehetőseget biztosit minden dolgozó szániára. Te, amikor középiskoláid befejezése után jelentkeztél az egyetemi továbbtanulásra, megértetted azt, hogy milyen Mádat vár az értelmiségre a szocializmus építésében. Tudatában voltál annak, hogy Pártunk ma már biztosítja minden becsületes, népi demokráciához hű fiatal számára az egyetemi továbbtanulás lehetőségét. Ö r ö m m e l é r t e s í t ü n k , hagy a m e g t a r t o t t f e l v é t e l i da

!

;3

eredményeként

ti

.?B. ?- :'. ' tudomány egyetemre ( f a i s k o l á r a ) Ser.!::-'"zettudorjá.nyi,.. karra felvételt nyertél.a biológia-kémia azakra. Egyetemen való továbbtanulásod komoly feladatot jelent szamodra, aminek csak akkor tudsz eleget tenni, ha kitartó, jó munkával.fogod tanulmányaidat folytatni. Alihoz, hogy tanulmányi munkád zavartalanul tudd folytatni, népi demokráciánk anyagi

.3.73.

támogatást is biztosít számodra. Közöljük Veled, hogy Ft ösztündíjjuttatásban fogsz részesülni. Ennek birtokában a legszükségesebb anyagi kiadásaid fedezni tudod, s ezt az összeget úgy használhatod fel, ahogy az számodra a legmegfelelőbb. Mivel azonban a felvételi alkalmával kérted, egyrészt diákszállóba való felvételed, ahol havonként 80'— Ft-ért biztosítják részedre a lakást, fűtést, világítást, mosást 'ágynemű és hetenként egy S ó i v a l J á n o s 'i 11 . váltás fehérnemű) könyvtárhasználatot, stb., ezért a Ü— diákszállóba felvettünk, másrészt menzai ellátásod, ahol háromszori étkezés esetén (reggeli, ebéd, vacsora) 165' Ft-ot, kétszeri étkezés esetén {ebéd. vacsora) 145'— Ft-ot kell fizetned, ezért a

I'ilián

„menzára felvettünk.

Amellett, hogy népi demokráciánk anyagi áldozatot vállal tanulásod érdekében, szükséges az is, hogy szüleidnek és neked magadnak is vállalni kell az anyagi áldozatok egy részét. Fentiek tudatában indulj el egyetemi tanulmányaidra, amihez eredményes munkát és sok sikert kívánunk.

Értesítés az egyetemi felvétellel kapcsolatban

kétszázunkat erre a szakra. Tiltakozásomra azt a választ kap­ tam, hogy mindent az elején fognak kezdeni. Sajnos ez nem így történt, ezért katalógusolvasás után gyakran átmentem a bölcsészkarra magyart és történelmet hallgatni. Egy odajáró barátom látta vívódásomat, ezért ekképpen próbált vigasztalni: „Nézd! Itt van ez a József Attila vers. Ezt elemzem neked úgy, hogy csöpög belőle a szocializmus, de ellenkezőleg is tudom elemezni. A történelmet is átérté­ kelve kell tanítani, igaz a biológiában is vannak hipotézisek, de a kémiában, minden érában egyformán zajlanak le a kémiai reakciók." Igaza volt! Az órákról való hiányzás miatt, de egyébként is sokat kellett volna tanulnom, hogy a lemara­ dást behozzam, de nem tettem, helyette elszórakoztam az időt a barátokkal a Városligetben. Közeledett a kollokviumi időszak, ilyen felkészületlenül nem volt képem a professzo­ raim elé állni. Ezért be is mentem az Oktatásügyi Minisz­ tériumba, hogy kérjem valahová a tanítói kinevezésemet. Ez meg is történt. Megírtam ezt a „menyasszonyomnak", aki

1951 nyarán 1 hónapig angyalbőrben

Szakaszunk Keszthelyen 1951-ben Pécsen volt főiskolán. Válasza csak annyi volt, hogy: Tessék tanulni és letenni a kollokviumokat! Erre azt írtam, hogy minden nő nagyravágyó, ha ő főiskolát végzett, akkor elvár­ ja, hogy a leendő férje egyetemi végzettséggel rendelkez­ zen, és nekiálltam a tanulásnak. A Faludi-féle biológia jegyzet közel 700 oldal volt. Figyel­ mesen elolvastam belőle talán 500 oldalt és kollokviumom jól sikerült, négyest kaptam. De nagy baj lett volna, ha az elolvasatlan közel 200 oldalból húzok tételt. Ez megnövelte az önbizalmamat és becsületesen nekiláttam a tanulásnak. A Rózsadombon a Bolyai u. 11. számú palota volt a diákszál­ lónk. A főbejáratnál állt egy Vénusz-szobor szökőkúttal. Az épületet nagy park övezte, a sétányok mellett mitológiai szob­ rokkal. Jó volt ott lakni és a parkban az év végi kollokviu­ mokra felkészülni! Sok élményben és megpróbáltatásban is volt részem. Részt vettünk a háború utáni romeltakarításban, a Népsta­ dion építésében, de a legtöbb munkánk és verejtékünk „Sztá­ linvároshoz" fűződik. Nagyon sok vasárnapunkat kellett

„önként, de muszáj" elv alapján feláldoznunk az építésénél. A kubikolástól az úgynevezett gyorsfalazó „Makszimenkó" módszerrel történt házak építéséig végeztünk ott munkát! „Ami felépült estig, az leomlott reggelig." Sajnos ilyen is előfordult. Menyasszonyomnak az édesapja halála után ott kellett hagynia a pécsi főiskolát, mert a mostohája nem tudta, vagy nem akarta fizetni a taníttatását. 1951 karácsonyán volt az eljegyzésünk. 1952. április 10én kötöttünk házasságot. Jó Apám eladott egy üszőt és az árát elküldte nekem, hogy azon megvegyem az esküvői ru­ hákat, és fedezzem az esküvővel kapcsolatos költségeket. De én mindent kiszámoltam előre és aszerint cselekedtem. Apámnak vettem egy öltönyt és egy pár cipőt, hogy legyen rendes ruhája, amiben megjelenhessen. A mennyasszonyi ruhát és csokrot, valamint a vőlegényi szmokingot is a ruha­ kölcsönzőből vettem ki erre az alkalomra. U70JÍV Folyószám:

Házassági anyakönyvi kivonat A házasságkötés helye ideje (év, hó, A vőlegény családi és ulóneve: állása (foglalkozása): -tf^y.^je6g?*^\-,^^8i^,.<^^ GCj^5b'f.

my\/a.9
születési ideje fc^etye

:J8
™&*dbQL*...r^^P^eH^.^.*A^..-^.^

lakóhelye:családi és utónév* szillelnek A menyasszony családi és utóneve: állása (foglalkozása); .ÜTT. vallása: születési ioejais helye S^S^yhftXrűJÍ^.. lakóhelye:

AK.w.lLiifa.at^cLi^.^ h utóneve: jJ*4*^..»].ett.
szüleinek családi A

M o w l c M I M M n k családi és

jit.J*-

utónarc,

lakóhelye í § ^ » « A . o i

— — — - r

..^Éht^...^í».iÍfí^^^J^..Saá6irt =

-

~

5133—5. raktári szsim. Haincttúgi anyakönyvi kiv. r

Házassági anyakönyvi kivonat

, <*.


egyházmegye

vármegye

Házasság-levél PADÜAI Alulírott

ezennel

hivatalosan

bizonyítom,

miszerint

a

római

ÍT: H M " ' ^ fap/ánar.. -hó

azaz

ezer

"L-t-

AMTA1

PLÉBÁNIA

/&-.'.£<<~*rt~. napjáról

-

Currens

száz

/
a következők

foglaltatnak:

E s k ü v é s i é v , h ó , nap Annus

et dies

copufotionis

v e z e t é k - é s kercazt-

vőlegény — ínon*"*

menyauzony — */>nnin

polg. á l l á s a

1 I] ex 3 <0 w

nomen

<

originis

lakhelye, ulca, házszám loctis domicitíi

/

... religio kora attan 1

1

et condtiio

s z á r m a z á s i helye foctlS

nőtl., hajadon

y ! coetebs , »

1

özvegy

™ viduus (a) A s z ü l ő k neve, v a l l á s a , 1 polgári á l l á s a Namen, religio et cnnditio parentum

-

-

A tanuknak vezeték- és keretitneve. valtát* é* potljári íllíia Nomen, rtltgío rl condilio

' l á t , >-—í

Az eik ló o«vi > hivatala el ott. topahntU Voltak'*) hirdetve, »vaRv a hirdetíítöl vagy méi akadálytól fölmentve? Nnm pronmlgati ? iwl ditpmííiti in bánni & vei oliquo imptdimtnio ?

Észrevételek Qbservationes

tó

Házasságlevél

>

HIVATAI •

'

-

u u j ö p e s i . £ i ; g . o , .-• v, üosnyaK-U, 2 6 . hat. plébánia házasultak anyakönyve

u.

Sorszám Numerus

sr

-•fh,d*r«»-7Wöy

C^d-i~C

.fa

A Rákosi-érában templomban esküdni „nagycsütörtökön", amikor már Rómába mentek a harangok, bátorság volt, de egyben szokatlan is. Az egészet szűk körben terveztük, Buda­ pesten a polgári és az egyházi esküvőt, az „estebédet" pedig Nagyatádon „nagyszombaton" este, szerény körülmények között. Nászutazásról azokban az időkben szó sem lehetett, de mi mégis nagyon-nagyon boldogok voltunk. 1952 nyarán Nógrádon voltam 1 hónapig katona. Szere­ tett feleségemtől kaptam egy mindenről beszámoló, de nagyon lehangoló levelet. Ebben leírja nehéz helyzetét és arra kér, hogy jó lenne egy képesítés nélküli tanítói állást szerezni Budapesten, vagy annak közelében, amit ő szíve­ sen vállalna azért, hogy együtt lehessünk. Ebből a levélből én mindent megértettem. A vasárnapi kimenő helyett én a nógrádi erdőben leültem egy tölgyfa mellé és alaposan végiggondoltam mindent, majd döntöttem. írtam egy kér­ vényt, amellyel az Oktatásügyi Minisztériumhoz fordultam. Feleségemet Táborfalvára nevezték ki. 1952. szeptember 15-e óta én természetesen mindennap innen jártam be Buda­ pestre, az egyetemre. Szerencsés voltam, mert a lakásunk

Táborfalva, pedagógus lakás 1953

Feleségem

1953. július 15-én született János fiunk

közel volt az állomáshoz. Kőbánya alsón szálltam le és on­ nan villamossal mentem az egyetemig. Ez napi három óra utazást jelentett, de ezt is kibírtam. 1953. július 15-én fiunk született Kecskeméten! Nagy volt az öröm.

1954-ben az Apáczai Csere János Gimnáziumban volt a bemutató tanításom, majd az államvizsgám, ezek után meg­ kaptam a biológia-kémia szakos középiskolai tanári diplo­ mámat . Csurgóra szerettünk volna kerülni, de közölték velem, hogy az igazgató ilyen szakos tanárt nem kért. így maradt Kapos­ vár, a Táncsics Mihály Gimnázium. Amikor Kaposváron a kinevezésemmel jelentkeztem, kö­ zölték velem, hogy lakást sajnos nem tudnak adni, az előző kollégát is csak a gimnázium könyvtárának egyik szobájában

tudták elhelyezni. Ezt hallotta a csurgói gimnázium igazga­ tója, aki azt mondta: ha végeztél, kint megvárlak! Én akkor arra gondoltam, hogy Varga tanár úr a gimnáziumtól megvált, és én meg kéznél vagyok éppen a lakáshiány miatt, mivel ilyen szakos tanárt nem igényelt az igazgató, hát így is volt. Kincses Ferenc a Csurgói Csokonai Vitéz Mihály Gimnázium igazga­ tója megvárt és a következő ajánlatot tette: gyere Csurgóra tanítani, az Ecsy-féle lakást fogod megkapni, a feleséged meg választhat, hogy a két iskola közül melyikben akar tanítani. Ez volt a célunk, csak ezt nem mondtam el. Köszönöm a meg­ hívást, miután feleségemmel ez ügyben döntöttünk, táviratilag értesíteni fogom önt - mondottam. Én már döntöttem is, de telefonon közöltem a feleségemmel is. Az 1954/55-ös tanévben kezdtem meg a tanári pályámat a Csurgói Csokonai Vitéz Mihály Gimnáziumban. Volt tanára­ im, mint kollégát, kedvesen fogadtak. Az igazgatómmal kapcsolatban azonban nézeteltérésem támadt, az ígért lakás miatt. Egy szólóban lévő orosz szakos Ittta *• íiáe Cmtgé, • r.i "•(' Csínyét

v3.|in:;';ctíí, f«tó£om 2JÍ2,

ÍB.

J e g j z ő k o B I T . Késeült QBtirgáB, 1954. ./i » « • • .napján - Járási I n a s a rtoehajtffibisot "ságánál ..Tr. .'/f 'fH-->. . lakot tf*até»J» alkalmá»il» amikor is neTOzelt a tümtmsö «ar«gi ssfcül t a t t á !

lei

"Mi

yf /

•

•

«

.'*.

x »

»

«>

-, .

.

,

,

.

,

»

«

„

-

S ' B #

- •-

» • "

tm*

sápíts, » • T^nwB (a -U»te-'-7é'iC? aü 1 - e«&. 3 Xllwlhén,^ ?- -t'-otaéiwos j!>j3BbWLy« •* u~ ;i ;rtos, •;; u^/o -is. iiik'á. >-£tzm, , k i 1? e l S l j á í ő i m * engraataesieittB. M t s t t i l i i s t e l c v í ^ J - > t ? ni-,. $, c#p é r ­ tekeinek sBOlgái Hiú -i+m é» B&n:l«n i;.y«te8*«í9 el * n 1; - k , h o j hl**t?li mtlköaésMaael a Mügjsr Hépkö-tátsaság atgekSaoMaét • S A R » & " - . » * ;

KBÍ.

0«t«. ^TKI

»£lKn - " ü l t

f ^ ' ';1T«TŐ.

jk»»

Csurgói járás tanács, jegyzőkönyv

eskütétel

A /

kartársnőnek akarta adni, családos létem ellenére, megszeg­ ve az igéretét. Miután határozottan megmondtam a véle­ ményemet ezzel kapcsolatban, a lakást végül is megkaptam. A megtorlás nem maradt el. Kezdő tanár nem lehetett osztály­ főnök, de én egyből a III.A osztályfőnöke lettem, sőt mellé még azzal is kitüntetett az igazgatóm, hogy az osztályommal együtt én feleljek a gimnázium parkjának a rendjéért. Amikor először csöngettek be az órára, hónom alatt az osztálynaplóval, én is elindultam, hogy az osztályfőnöki órát megtartsam. Szeretett tanárommal, Pókos Ferenc kollégám­ mal mentünk az órára, beszélgetés közben megkérdezte: melyik osztály a tiéd? A III.A - feleltem. Azt még én sem mertem elvállalni, mert az iskola hírhedt osztályaként isme­ retes - mondotta. Amikor a tanterembe beléptem, az osztály fölállt, néma csönd volt, tele várakozással. Rövid bemutatkozás után megkér­ deztem, hogy mivel érdemeltétek k i az „iskola liirhedt osz­ tálya" címet?! Én nagyon szeretném, ha az osztály ettől a jelzőtől megszabadulna! Őszintén elmondták az okait, egy eleven fiúosztályról volt szó, szerencsétlenségükre az osz­ tályuk éppen az igazgatói iroda fölött volt, lábujjon meg nem tudtak közlekedni, zajosak voltak. Elmondták, hogy Varga Ödön tanár úr volt az osztályfőnökük, aki nekem is volt taná­ rom. Abból is baj lett, ha nem vettek takarékbélyeget tőle. Én meghallgattam a sérelmeiteket, de most jól figyeljetek arra, amit mondok! A lürhedt jelző eltűnésének az érdekében min­ dig kérlek benneteket a jóra, de aki ebből nem ért, az parancs­ nak is tekintheti! Idős tanárom védelmében így szóltam a fiúkhoz: én most korban közel állok hozzátok, ezért jobban megértjük egymást. Ne feledjétek el azt, hogy egyszer ti is majd öregek lesztek és akkor nektek sem esne jól, ha a fiatalok tiszteletlenül viselkednének veletek szemben! Értettek a szóból, ennek szellemében végeztük a munkánkat. Az osz­ tályom a magatartás, a tanulás és a parkban végzett munka

Csurgói gimnázium terén kiérdemelte az igazgató elismerését is. A mi viszonyunk is megváltozott. Tátrai kartárs azt állította, hogy ők a kultúra ellenségei. Az érettségi biztos jegyzőkönyvi dicsérete erre is rácáfolt. A fiúk minden tárgyból igazán jól vizsgáztak. Én is örültem ennek. Soha rosszabb osztályom ne legyen, mint ez volt! Igazgatóm, aki a Sorbonne-on végzett, a háborúban fél lábát elvesztette, sokoldalú és jól képzett ember volt. Sok­ szor behívott az irodába egy kis beszélgetésre. A munkám elismerésén túl respektált származásom miatt is. Elmesélte élettörténetét. Katonatiszti mivoltán túl a szülei révén is, akiknek Baján kocsmájuk volt, osztályidegennek számított. A kitelepítések idején összerezzent az egész család, ha éj­ szaka megállt egy teherautó a ház előtt. Elmondta azt is, hogy el volt készítve az a csomag, amit magukkal vihetnek. A család nyugalma érdekébe jelentkezett az MKP-be, de az általam is említett járási párttitkár nem vette fel a pártba. Amikor Rimaszombatit áthelyezték, Lipics lett a párttitkár. Tudtam róla, hogy nagyon szeret inni. Poharazás közben

mondtam néki, hogy belépnék a pártba! Hát így lettem én párttag, a nyugalmunk érdekében. A pártfegyelem, a megbíz­ hatóság a párttagokra nézve kötelező volt. Megnézték az illetékesek, hogy a rábízott feladatot teljesíti-e maradékta­ lanul az újdonsült „elvtárs", vagyis kiállja-e a próbát? Igazga­ tóm is így járt. Egyre több munkával bízták meg, ő volt az agytröszt, ő dolgozott. Belőle éltek. Igazgatóm az egyik beszélgetésünk alkalmával azt mondta nekem: neked is a pártban volna a helyed. Adott is egy belé­ pési nyilatkozatot, hogy töltsem ki. Látta, hogy habozom, ekkor azt mondta, hogy gondolkozz rajta és 3 nap múlva jelentkezz! Az adott határidő lejárt. Kérdésére, hogy kitöltöttem-e a belépési nyilatkozatot, azt találtam mondani, hogy elkeveredett valahová. Nem baj, adok másikat! - mondta. Ekkor színt kellett vallanom: Ha mindazt, amit marxizmus­ ból az egyetemen tanultam, látom, hogy az a gyakorlati élet­ ben is megvalósul, akkor önként fogok majd jelentkezni a pártba. Fiatalon a tapasztalataim alapján láttam, hogy az új párttagoknak bizonyítaniuk kell. Egyébként én egy új párt­ tag helyzetét egy ingoványba, lápba került ember helyze­ téhez hasonlítom. Az a párttag, aki már látja, hogy szárma­ zása miatt csak eszközként kell a pártnak és tiltakozik ellene, akkor úgy jár, mint a lápba került ember, minél jobban küzd és kapálódzik ellene - a felszínen maradása érdekében - , annál mélyebbre süllyed! Sajnos az ilyen gyenge jellemű embereket tudta csak felhasználni a párt aljas céljainak a megvalósítása érdekében. Meggyőződésből nem lettem párttag, nem politizáltam, sőt még újságot sem járattam. Számomra a családom és az iskola jelentett mindent. A ghnnázium tantestületének a tagjai számára kötelező volt a marxista szemináriumokon való részvétel, amelyből ele­ gem volt. Ezeket a megyei pártszervezet tagjai ellenőrizték, árgus szemekkel figyeltek arra, hogy k i mit mond. A szülő­ falumban én a parasztság életéből akarva-akaratlanul sok

elkeserítő kiformációlioz jutottam. Meg-megállítottak és lépten-nyomon, mint a „modern idők Tiborcai" elpanaszolták sirámaikat. Mit teliettem? Mint tanult ember, aki közülük való, kötelességemnek éreztem, liogy azokat a szeminári­ umokon, mint az életből merített tapasztalataimat elmond­ jam. Azok a parasztok például, akik az ország kenyerét megtermelik, a legnehezebb fizikai munkát, az aratást, lek­ város kenyéren végzik el. Ezt a nehéz munkát én is jól isme­ rem, mert 10 éves koromtól volt részem benne bőven. A jegyrendszer, a padlások lesöprése, a kötelező terményés zsírbeszolgáltatás teljesen ellehetetlenítették a paraszt­ ság helyzetét. A tsz-ek szervezéséről, a munkaegységekről (kétségekről"), a gyapottermesztésről, az előírásról, hogy miből mennyit kötelező termelni, már nem is kívánok szólni. Szóltam a háború utáni állapotokról, a gondozatlan porták­ ról, az omladozó, düledező épületekről, a kidőlt kerítésekről stb. A gazdának, hogy a portáját dróttal bekeríthesse - a kötelező beszolgáltatáson túl - , még külön terményt kellett beadnia. A megyei kiküldött erre csak annyit mondott; „A Pápa elvtárs rosszul látja a dolgokat!" Nagyon nehéz idők voltak azok! Az utókor képzeletét is felülmúlják ezek a történetek, pedig én csak a tények töredékét tettem szóvá akkor. Az esti levelező tagozaton is tanítottam magas beosztású, különböző foglalkozású „elvtársakat" (párttitkárokat, ÁVHsokat, rendőröket, pénzügyőröket, tanácsnál dolgozókat stb.). A csurgói gnnnázium bázisiskolaként működött. Ide tarto­ zott Nagyatád, Barcs és Marcali is. Az ott felkészített „elvtár­ saknak" mindig Csurgón kellett vizsgázniuk, félévkor és év végén is, hogy érettségi bizonyítványhoz „jussanak". Az „elvtársak" hatalmuknál fogva „élet-halál" urai voltak. Leírok egy megdöbbentő esetet, amit egy volt évfolyamtár­ sam, Zuggó Magdolna tanárnő mondott el nekem. A nagyatádi levelezőket, akiket nekem kellett biológiából és kémiából

levizsgáztatnom, ő kísérte el Csurgóra. Egy Mák nevezetű „elvtársnak" nem volt meg az utolsó beszámolója, hogy vizs­ gára mehessen, az igazgatóm leküldte hozzám, hogy ínindkét tárgyból beszámoltassam. Éppen ebédelni akartam, amikor az említett „elvtárs" váratlanul betoppant hozzám. Köszönt és bemutatkozott, majd így szólt: A Pápa tanár urat keresem! M i járatban van, kérdeztem? Az „igazgató elvtárs" azt mondta, hogy csak akkor mehetek vizsgára, ha a két hiányzó beszámo­ lóm megvan. Ebédelni akartam, de azt mondtam, hát essünk túl rajta, kérem az ellenőrzőjét! Láttam, hogy majdnem min­ denből ötöse van, biológiából és kémiából is Zuggó Magdol­ na tanárnő aláírásával. De én nem tudok a kérdésekre vála­ szolni - mondotta. Hogy-hogy nem tud?! Hiszen mindkét tan­ tárgyból ötöse van, kérdeztem. Igen, de azért az a felelős, aki azt beírta (Zuggó tanárnő). Alig tudtam uralkodni magamon. Nézze, ne raboljuk egymás idejét, én beírom mind a két tantárgyból az elégséges jegyet, hogy vizsgára mehessen. O elment, én meg egész idő alatt, amíg ebédeltem, azon gondol­ koztam, hát ilyen is lehet? Amikor Magdival (volt évfo­ lyamtársammal) találkoztam, elmondtam neki a történteket és megkérdeztem tőle azt, hogy adhatott egy ilyen szemtelen embernek ötöst. A válasza megdöbbentő volt. Te nem ismered ezeket! Ezek mindent megtehetnek a hatalmuknál fogva. Azt mondták, hogy addig fogom a falat nézni, amíg az ellenőrző­ be be nem kom az ötöst! Mit tehettem védtelen nő létemre, kénytelen voltam beírni. Na majd nekem lesz rá gondom mondottam felháborodva. Sajnos az igazgatóm pártfogása ezt meghiúsította. Én a helyi ,hatalmasságoknak" biológiát és kémiát taní­ tottam. Az órát mindig katalógusolvasással kezdtem, tudván azt, hogy úgy sem lehet megbuktatni őket, legalább üljék végig azt becsülettel, majd csak ragad rájuk valami! Egy megtörtént, igaz történetet kok le!!! A későbbiekben a szoká­ sos katalógus olvasásakor azt konstatáltam, hogy a járási

párttitkár, Rudics és felesége, Rudicsné már egymás után több alkalommal nincsenek jelen. Egy pillanatra a nevük olvasása után megálltam, majd folytattam a katalógusolvasást tovább, annak befejezése után kezdődött mindig az óra. A biológia és a kémia óra közti szünetben odajött hozzám egy pénz­ ügyőr és azt mondta: Rudicsékat ne tessék várni, mert nem jönnek. Vajon miért? Úgy tudom, hogy érettségizni akartak - mondottam. Erre a pénzügyőr válaszát idézem, amely így hangzott: Ne tessék rám haragudni, mert azt mondták, hogy ez a tanár igen reakciós lehet, mert ínindig csak a reakcióról beszél, azért nem jönnek! Ez még viccnek is rossz! De abban az időben ők képviselték hatalmuknál fogva az „értelmi­ séget". A kémia órán természetesen beszélnem kellett a kémiai reakciókról. A reverzibilis és az irreverzibilis kémiai reakci­ ókról. Magyarul a megfordítható, és megfordíthatatlan ké­ miai reakciókról. A lúdrogén és az oxigén egymásra hatá­ sából például víz keletkezik, amely elektrolízissel ismét hidrogénre és oxigénre bontható. Ez egy reverzibilis, azaz megfordítható kémiai folyamat, azaz reakció. Ha az egy­ másraható anyagokból egy olyan vegyület keletkezik, amely megfordíthatatlan, azaz irreverzibilis kémiai folyamat, azaz reakció. Példák! Sajnos mindez már magas volt a számukra. Ezen és a korábban leírtakon elgondolkoztam egy kicsit. Ahol ilyen emberek vannak kulcspozícióban, jaj annak az országnak, mert ott semmi jó nem várható! (Honnan tudhat­ tam volna én akkor még azt, hogy jön majd „56" és a „jóslata beteljesül". Soha nem gondoltam arra, hogy a kémia óra pecsételi meg a sorsomat és nekem Rudicsék ádáz ellensé­ geim lesznek, amikor én ellenük nem vétettem semmit!!)

Még egyetemista voltam, amikor apám és szomszédja ügyé­ ben, az ő érdekükben panaszt tettem az Országos Ellenőrző Központban. Apámnak és szomszédjának a kaszálóját egy patak választotta el, melynek mindkét oldalán szép égeres volt és ezt a tanács, valamint a rendőrség emberei önhatal­ múlag kivágták. Panaszomat kivizsgálták, a tetteseket elmarasztalták, az okozott kárt meg kellett téríteniük! 1954-ben, amikor Csurgón a Csokonai Vitéz Mihály Gim­ náziumban megkezdtem tanári pályafutásomat, szegény apám és szomszédja még mindig nem kapták meg a kárta­ lanítást. A tanács a rendőrséghez, ezek meg vissza a tanács­ hoz küldözgették őket, de fizetni sehol nem akartak. Amikor apám ezt nekem elmondta, a Csurgói Járásbírósághoz fordul­ tam ebben az ügyben. Hamarosan k i is tűzték a tárgyalást, a pert elvesztették, fizetniük kellett. A tárgyalás után mindkét fél képviselője odajött hozzám és azt mondták: Ezt másképpen is el lehetett volna intézni. Igen? Ha én nem járok el ez ügyben Budapesten és itt, Csur­ gón, akkor talán sohasem kapták volna meg a kártalanítási összeget - válaszoltam. így került az ügy végére pont! Ezt nehezen viselték el a helyi „hatalmasságok, a diktatúra képviselői", talán ezért lettem én „fekete bárány" a számukra. Telt-múlt az idő. Az esti levelező tagozat záróvizsgáján Ross György kollé­ ga volt az elnök Kaposvárról. Az igazgató az alábbiak sze­ rint nyitotta meg a vizsgát: mindenki húz egy tételt, azt elolvassa, ha nem megy, akkor azt nyomban visszaadja és húz egy póttételt! Ezután elkezdődik a felkészülés, majd a vizsga. Egyéb eligazítást nem adott, majd kiment, így ketten maradtunk a tanteremben. Egy kis idő multán így szól hozzám „Gyuri bácsi", az elnök: nézz csak oda! Ezek a kabáthegyek mögött mind puskáznak, hát hülyének néznek bennünket!? Látom én is sajnos, de mindez az igazgatóm­ nak köszönhető - mondottam. Ezután elmondtam a „Mák

elvtárs sztorit" az elnöknek. Mindketten tisztában voltunk a helyzetünkkel, hogy buktatni nem lehet, még a látottak ellenére sem. (Gyuri bácsi párttag volt, én nem.) Igaz, hogy „Mák elvtársat" én nem akartam átengedni, mert a könyvből kipuskázott anyagot is csak nehezen tudta felolvasni (szó szerint!) a papírjáról. Az akkori állapotok miatt sajnos mégis át kellett engednünk! 1956 első felében volt az SZKP XX. Kongresszusa. Én ezt sem kísértem megkülönböztetett figyelemmel. A szokásos tantestületi szemináriumokon az élenjáró hozzászólók elné­ multak, hallgattak, mint a sír, én akkor is csak mondtam a magamét. Természetesen ők pártagságuknál fogva tudták, hogy mi minden történt az SZKP XX. Kongresszusán. Akkor eszméltem. Valami történhetett, mert más szelek fújtak már, a megyei elvtárs azt mondta: így kell hozzászólni, mint a Pápa elvtárs! Ez a „dicséret" szokatlan volt a számomra. Ezen akkor nagyon elgondolkodtam. Csak a tényeket tettem szó­ vá ínindig, amit az akkori életből merítettem. M i történt!? Akkor jöttem rá arra, hogy változnak az idők, változnak az emberek is. A kommunisták, a besúgók, és a nyalizók tábora elcsendesedett. Mi, rebellis fiatal tanárok pedig változatlanul harcoltunk a magunk módján az igazságtalanság, és a diktatúra ellen. Kezdtem odafigyelni a politikára. 1956 nyarán engem bízott meg az igazgatóm, hogy Bala­ tonmárián a tanácsház emeletét üdülési célra berendezzem. Az udvaron levő WC-n, az ott heverő közlönyöket olvasva érdekes dolgokra lettem figyelmes: „x" elvtársakat büntetés­ ből más funkcióba helyezték át. Jobban megnéztem és kiderült, hogy az illető elvtársat „büntetésből" nem lefelé, hanem felfelé buktatták. Ez szeget ütött a fejembe. M i ez?! M i történik az ellentmondást nem tűrő kommunizmus berkeiben!? Állásfoglalásomat illetően ez a tapasztalat végül is meghatározó volt a továbbiakban számomra.

A Rákosi-féle politika csak rosszat hozott a számunkra. „Titó láncos kutya!" Miutáu ezt kimondták, létrejött a „határsáv". 20 km-es mélységig ide tartozott minden település. Ide csak fényképes „határsávigazolvánnyal" léphetett be mindenki. Somogyszobon minden vonatra fölszállt 2 határőr fegyveresen és több civil ruhás, akik a vonaton utazókat ellenőrizték. A határ mentén mindenütt betonbunkereket építettek géppuskafészkekkel. Ez az intézkedés alaposan rányomta a bélyegét a telepü­ lések fejlődésére. A határsávba való tartozás, az odavaló belépés, a kitelepí­ tettek hazatérésének adminisztratív korlátozása gúzsba kötötte a határsáv településének fejlődését. Nagy Imre hatalomra jutása után a kitelepítettek liazamehettek, csak akik a határsávban laktak, azok nem térhettek vissza az otüionaikba, azok máshol telepedtek le. Nagy Imre emberséges politikájától mindenki sokat várt. Az új politikai irányzat sajnos nem valósulhatott meg a leváltása miatt. Nagy Imre leváltása, és Gerőék zsarnok politikája teljesen ellehetetlenítette a helyzetet. Gerőnek a Jugoszláviából való hazatérésekor elmondott beszéde után végleg betelt a pohár! Óriási volt a felháborodás. A Gerő beszéd olaj volt a tűzre. Az elviselhetetlen életkörülmények és a diktatúra a pohár kicsordulását eredményezték. 1956. október 23-án Budapesten elkezdődött valami. Tüntetések voltak. Eldördült az első sortűz. A fővárosban történt eseményekről a rádió nem adott hiteles tudósítást. A tényekről, a vasutasoktól kaptunk híreket. Hallottuk, hogy Budapesten kitört a forradalom! A rádió zömmel csak komoly zenét szolgáltatott, de hiteles híreket nem. Számomra az előzményekből, spontán született meg a következmény. Le a diktatúrával! Éljen a forradalom!

Az 1956-os forradalom a járás székhelyén, Csurgón 1954-beii a Csurgói Csokonai Vitéz Mihály Gimnázium biológia-kémia szakos tanára voltam. Korábban itt voltam diák, kezdő tanárként pedig a I V A osztályfőnöke lettem. Minden időmet a hivatásomnak, a tanítványaimnak és a családomnak szenteltem. A politikával különösebben nem foglalkoztam. A vezetékes rádió, az ún. „kefetartó" hiteles­ nek nem mondható hírei, valainint a nyugati rádiók adásai és a fővárosból érkező hírek felkeltették az érdeklődésemet. Mindeme kezdtem jobban odafigyelni. Az október 23-án történtekről, és az ezt követő budapesti eseményekről, leghitelesebben a magyar vasutasoktól érte­ sültem. A Gerő-beszéd hatásáról, Nagy Imre miniszterel­ nökségéről, a tüntetésekről, a Sztálin-szobor ledöntéséről, az első sortüzről és a rádió előtt történt eseményekről a hhek gyorsan elterjedtek Csurgón. Pesten kitört a forradalom! Mindenki, így a parasztságunk is sokat remélt Nagy Imre második ininiszterelnökségétől. (Korábban a Hortobágyra kitelepítetteket hazaengedte.) Az biztos, hogy volt akkor is programja, csak a rádióban nem hangozhatott el. A korabeli rádióbemondó szavai ezek voltak: „Hazudmnk éjjel, hazud­ tunk nappal ... stb." A forradalom idején a rádió csak ko­ molyzenét sugárzott és időnként lúreket. A forradalom idején, október 27-től a nyugati adók lűreit már hangszórón keresztül is hallgathattuk Csurgón. A legmegbízhatóbb lúreket továbbra is a vasutasaink hozták Budapestről. Október 25-én az egyik szünetben átmentem a gnnnáziumból a RÖLTEX-be. Vettem ott egy tekercs nemzeti színű szalagot. Kokárdákat készítettünk belőle, és az 1848-as ifjúságra emlékezve a mellünkre tűztük.

A csurgói gimnázium épülete A gimnázium és a mezőgazdasági technikum diákjai közös gyűlést tartottak a főépület előtt. Varjú László gimnáziumi tanulót választották meg a diák­ szövetség vezetőjének, aki a gyűlés követeléseit 18 pontban fogalmazta meg, majd felolvasta. A követelések jogosak vol­ tak. Nekem a bűnöm az volt, hogy a nemzeti színű kokárda viselésére buzdítottam a tanítványaimat, ami addig tilos volt. Jó tanítóim engem hazaszeretetre neveltek, ezért tettem azt igaz szívvel és hazafias lelkesedéssel. Október 26-án hívatnak engem az igazgatói irodába. Vajon miért? - merült föl a kérdés minden jobb érzésű kollégában. A folyosón Jánosáné (pedellus) odasúgja, hogy vigyázzak, mert az egyik kollégám besúgó, nem régen jött ki az igazgatói szobából. (Név szerint nem említem meg, csak annyit, hogy ma is él. Az apja csendőr volt, beszervezték, de nem volt rosszakaróm.) Bekopogtam az igazgatóiba, majd benyi­ tottam. Meglepődve láttam, hogy Kincses Ferenc igazgatón

kívül ott ülnek a diktatúra teljhatalmú „urai". A párt, az ÁVH, a rendőrség és a járási tanács vezetői. Leültettek, majd az események hosszú ismertetése után azzal vádoltak, hogy lá­ zítom az ifjúságot. Ez nem igaz, ha csak a kokárda készitését és viseletét nem tekintik annak, de hát mi magyarok va­ gyunk! Ez talán bün?! - kérdeztem. Nem - válaszolták ők. Ezután hosszasan beszélgettünk az eseményekről. Elég sokáig voltam bent az igazgatóiban. Közben gyorsan elter­ jedt az a hír, hogy a Pápa tanárt már le is tartóztatták. Neve­ met így hamar megismerték. Letartóztatásom csak rémhír volt, sértetlenül távozhattam. Aznap este (pénteken) átmen­ tem az internátus udvarán gyülekező diákok közé, akik tüntetésre készülődtek. Ott a diákjaimtól tudtam meg, hogy járt náluk egy diákküldöttség Nagykanizsáról. A rémlúr is tisztázódott akkor. Cselényi János igazgató irodájában, vagy a tanulószobában ültek össze mindkét oldal képviselői, hogy a rendőrség a békés tüntetést engedélyezze. Már folyt a tárgyalás, amikor én odaértem. így csak később tudtam meg, hogy kik voltak azok a személyek, akik a békés tüntetés engedélyezéséről tárgyaltak. A két fél képviselői közül, a mi részünkről csak néhány név volt számomra ismerős, ez később k i is derült, amikor a megállapodás után kijöttek, hogy közöljék velünk az eredményt. A tüntetést engedélyezték. Részünkről Vályi Nagy Ervin református lelkész, Tóth Ágoston mezőgazdasági teclmiüaimi igazgató, Kovács An­ dor vasúti tisztviselő, Klung Bálint vasúti villanyszerelő és Pápai Mihály egyénileg gazdálkodós paraszt voltak jelen a tárgyaláson. A hatalom képviselői: Rudics József járási első titkár, Gál János az ÁVH vezetője és a rendőrkapitány voltak ott. Hosszas, heves vita után végül is a rendőrkapitány enge­ délyezte a békés tüntetést. Elég sokáig várakoztunk az inter­ nátus udvarán (tanárok, diákok), amíg ez a döntés megszü­ letett. Rajtunk kívül parasztok és munkások is gyülekeztek

ott. A tárgyalás után Kovács Andor, akit akkor ismertem meg, közölte velünk, hogy a békés felvonulást és tüntetést a ren­ dőrség engedélyezte. Késő este, 8 óra után indultunk el fák­ lyákkal és lampionokkal a központ felé. Közben Kossuthnótákat énekeltünk hazafias jelszavak kíséretében. Rendben meg is érkeztünk. A „Korona" épülete előtt állt egy pótkocsi, amelyből pilla­ natok alatt szónoki emelvény lett. Ezen Varjú László gim­ náziumi tanuló elszavalta a Szózatot. Ezután Kovács Andor felolvasta a budapesti ifjúság 16 pontját és ismertette rövi­ den a kaposvári helyzetet. Itt választotta meg a közgyűlés az Ideiglenes Nemzeti Bi­ zottság 10 tagját közfelkiáltással. Név szerint Nagy Ervin református lelkészt, Varga József egyéni parasztot, Berkes Sándor földműves-szövetkezeti ügyvezetőt, Tóth Ágoston mezőgazdasági teclmikumi igazgatót, Füstös József egyéni parasztot, Radnóti László KTSZ elnököt, Varjú László ghnnáziumi tanulót, Udvarhelyi János általános iskolai tanárt és Pápa János ghnnáziumi tanárt. Ezután az Ideiglenes Nem­ zeti Bizottság minden tagja röviden felszólalt és megkö­ szöntük a nép bizalmát. Varjú László ezután ismertette a diákság 18 pontban foglalt követelését. Végül Rudics József járási párttitkár emelkedett szólásra, aki láüiatóan örült, hogy a felvonulás és a tüntetés fegyelmezetten zajlott le. Befeje­ zésül elénekeltük a Himnuszt, majd reményeink valóra váltá­ sának szellemében nyugovóra tértünk. Október 27-én, egy szombati napon elkezdődött a munka. Az Ideiglenes Nemzeti Bizottság érdemben még nem tehetett semmit. Az ÁVH, a pártapparátus állig való felfegyverkezését jól láttuk. A nemzeti egység megteremtését tűztük ki célul. A járás székhelyéhez tartozó községekben egymás után ala­ kultak a nemzeti bizottságok. Ezeknek igyekeztünk segítséget nyújtani. A kapcsolatteremtés hírvivő futárok révén valósult meg: gyalogosan, kerékpárral és motorkerékpárral!

A gimnázium főbejárata előtt a diákok nyilvános gyűlést tartottak. Kritikák hangzottak el, követelték az igazgató le­ váltását, más szellemet az iskolán belül stb. A felforrósodott hangulatot a kollégáimmal együtt igyekeztünk csillapítani. A pártbizottság is látta ezt, ezért tanítási szünetet rendelt el. Az inteniátusból minden diák hazautazott. Varjú László haza, Kovács Andor pedig Rudics első titkárral együtt a pártbizottság autóján Kaposvárra ment. A Mellerkastélyt, a pártbizottság fellegvárát, ez alatt az illetékesek valóságos erőddé alakították át. A jogosan elégedetlenkedő tömeg leverte az épületekről a vörös csillagot és ledöntötte a bolgár emlékművet. Én ebben nem vettem részt. Kincses Fe­ renc, a gnnnázimn igazgatója öngyilkosságot kísérelt meg, felvágta az ereit. Kovács Andorral együtt - a fúr hallatán - mi is gyorsan odamentünk, hogy be tudjuk tenni az autóba, ami nem volt könnyű, de sikerült az autóval őt kórházba vitet­ nünk. Olyan lincshangulat volt, ami hihetetlen. A segítség­ nyújtás miatt a tömeg ránk támadt. Az inzultálás elmaradt, mert valaki azt kiáltotta: „Ne bántsátok őket! Azok a mi választott vezetőink!'' Ezen elgondolkodva hazamentein a családomhoz. Ami aznap este és az éjszaka folyamán történt, arról csak másnap értesültem. Később az igazgatóimnál történtek okát is megtudtam. Igaz­ gatóm azon a napon mankóval átment a járási pártbizottság fellegvárába, a Meller-kastélyba. Ott már nem találta azokat, akik belőle éltek, mert mind elmenekültek. A bajban magára hagyták. Értelmes ember volt, (egyik lábát a háborúban el­ vesztette) ő nem tudta a többiek példáját követni, ezért az öngyilkosságot választotta. A velem folytatott őszinte beszél­ getései alapján, amit korábban le is írtam, próbáltam őt megér­ teni. A lakása előtti tömeg lincshangulata számomra örök rejtély marad. Az a szóbeszéd járta akkoriban, hogy kemény katonatiszt volt és sok katonát kiköttetett. A Csurgóhoz tartozó „alsoki" katonák is köztük voltak, ők akarták ezt megbosszul-

ni. Nem tudom. Az viszont igaz, hogy keménykezű igazgató volt, a kartársaim közül sokan féltek, ha valakit behívatott magához az igazgatóiba, én nem. A lakás miatti nézeteltérésünk után jó viszony alakult k i köztünk. Sokszor arra kért, hogy a kémiai kísérletek előkészítése után menjek be hozzá egy kis beszélgetésre. Igyekeztem a kérésének eleget tenni, így aztán nekem sok mindent elmondott, azt is, hogy miért akart párttag lenni. 28- án, vasárnap éjjel Rudics kérésére megérkezett Dorkó zöld ávós százados a katonáival Nagykanizsáról. A sapká­ jukon még ott volt a vörös csillag. Másnap délelőtt már kür­ tölte a hangszóró, hogy megérkezett a rendfenntartó alakulat. „Tilos a gyülekezés, a tüntetés és a kijárás! A rendet fegyve­ rek használatával is biztosítani fogják!" A főhadiszállásuk a pártbizottság épülete volt. Az elvtársak félelme megszűnt, ők lettek ismét a helyzet urai. Tanácstalanok voltunk, vajon mit tegyünk most?! 29- én, hétfőn nagygyűlést tartottunk a főtéren, az első világháborús emlékműnél. Minden irányból szervezetten, dalolva jöttek ide az emberek. A gyűlés megtartására enge­ délyt kaptunk. A hatalom képviselői is mind ott voltak, Rudics első titkárral az élen, erős biztosítással. Dorkó száza­ dos ott állt mellettem. Katonáinak egy részét tüzelőállásba helyezte a községi tanács - volt Korona épület - emeletén levő mozilielyiség ablakaiba. Az emlékműtől északkeletre, a fenyőfa előtt egy asztal volt a szónoki emelvény. A mellette levő szék segítségével lép­ hettek az asztalra mindazok, akik szólni akartak. A tömeg türelmesen várta a fejleményeket. Először Vályi Nagy Ervin szólt a tömeghez. Ismertette a gyűlés célját, és a forradalom adta lehetőségeket. Beszéde mindenkit, így engem is magával ragadott. A szónoki emelvé­ nyen egy kevésbé ismert, ballonkabátos fiatalember tűnt fel ezután. Én voltam az. Spontán, hazafias lelkesedéssel és

ősziiite szívvel, szembenézve az odairányuló fegyverek csö­ veivel, a katonákhoz szóltam oly Itatásosán, hogy azok sap­ kájukat dobálva megtapsoltak engem. Dorkó százados erre még vörösebb lett a tehetetlenségtől. (Tonna Rudolf építész gyorsírással lejegyezte a beszédemet, ezt későbbi találko­ zásunk alkalmával el is mondta nekem. Nagyon örülnék, ha ezt most prezentálhatnám!). Rudics József, a párt első titkára is szólásra emelkedett, de lehurrogták. Ezután az Ideiglenes Nemzeti Bizottság név szerinti megválasztása következett. A tíztagú Ideiglenes Nemzeti Bizottság új nevekkel bővült a jelöltek köréből. A szavazás után Kovács Andor délután három órára, a kultúr­ ház nagytermében tartandó ülésre hívta meg az Ideiglenes Nemzeti Bizottság tagjait. A Hhnnusz eléneklésével a gyűlés véget ért. A falvakba érkező futárok elmondták, hogy mi történt Csurgón, a járás székhelyén. Ezután közölték a Járási Nem­ zeti Bizottság alakuló ülésének időpontját és kérték a községek vezetőit, hogy azon megbízólevéllel ellátott képvi­ selők vegyenek részt! A nép igazi ellensége lelepleződött. A cél a közbiztonság megerősítése volt. Követelték a párttagoknál levő fegyverek beszedését, továbbá a nép hű fiaiból a Nemzetőrség felál­ lítását, és javasolták annak felfegyverzését. A rendőrség zöme velünk tartott, azt éreztem, de arról, hogy ez miként történhetett meg, arról nem tudtam semmit. A főváros megsegítésére a falvakban sok élelmiszer gyűlt össze, de annak célba juttatása már problémát okozott. Meg­ oldást nyert ez is. Tátrai kollégát egy ilyen szállítmánnyal juttattuk haza, Budapestre. A kommunista párt előjogai megszűntek, már három párt is bontogatta szárnyait. A kommunista gépezet azonban még működött, mindenről tudott, de félt. Üveges őrnagy a berzencei sortűz után Dorkót katonáival együtt visszarendelte

állomáshelyére, Nagykanizsára. Rndics első titkár Dorkóval együtt távozott, de Rudics Pogányszentpéteren leszállt, Dánosiéknál és Novákéknál keresett menedéket. A pártbi­ zottságon iratokat égettek, a tsz-ek bomladoztak. A pártházat bezárták. A forradalmunk ellen irányuló akciók fő fészkei október 30-ára elnéptelenedtek. A Nemzetőrség parancsnoka Csurgón Pákozdy Gyula, a járási felettese pedig Göbölös János volt. „Népellenes cselekmény alapos gyanúja" miatt az ügyész letartóztatási végzést állított k i az ÁVH tisztjei ellen, név szerint Jerszi György, Toldi Géza, Fehér István és Bovai István ellen. Kegyetlenkedésükről híresek voltak. A letar­ tóztatásukat Pákozdy Gyula és Tóth László vezetésével haj­ tották végre emlékezetem szerint. Az éjszaka folyamán még három pártfunkcionárius is az ávósok közé került. Ezeket Kovács Andor, a Nemzeti Bizottság elnöke 31-én szabadlábra helyezte. 30- án késő este hosszas tanácskozás után megszületett a kompromittált tisztségviselők listája. (Nem a halállista! amint azt állították.) 31- én a Nemzeti Bizottság elnöke, Kovács Andor ismertette a leváltandók felfüggesztésének az okát. A „káderlapok" tartalmára is fény derült már. A leváltások megtörténtek. Csak Udvarhelyi János kollégám és a saját esetemet kom le, ami az oktatásüggyel kapcsolatos. Dr. Szabó Árpádné általános iskolai szakfelügyelő helyére Udvarhelyi János általános iskolai tanárt javasolták és választották meg. Ezután Kincses Ferenc, a gimnázium igaz­ gatójának a leváltása következett. Az én nevem hangzott el, váratlanul. Megköszöntem a bizalmat, az alábbiakat mon­ dottam: „Én ahhoz még nagyon fiatal vagyok és gyakorlattal sem rendelkezem. Medgyasszay Gy. Béla igazgatóhelyettes megbízhatóan ellátja a gimnázium igazgatását. Én őt javasolom! Majd így folytattam: Amit tettem, azt a köz és

nem a karrierem érdekében cselekedtem. Érveimet elfogad­ ták. A későbbiekben Nagy Árpádnak, az oktatási osztály ve­ zetőjének a leváltására került sor. Ismét engem javasoltak, ezt a megbízatást az alábbiakkal kívántam elhárítani: A gimnáziumban otúion érzem magam, az igazgatói teendőket mégsem vállaltam. Ezek után azt kérdeztem, hogy az álta­ lános iskolai vonalat - amelyhez nem értek - milyen alapon vállaljam el. Szavaimmal csak újabb nemtetszést arattam. Zúgás, morgás közepette valaki azt mondta: A nép bizalmá­ val nem lehet visszaélni! Ott lesz mellettem majd Udvarhelyi János szakfelügyelő, akivel együtt el tudom látni a felada­ tomat. Végül elvállaltam. Nagy Árpád barátságosan adta át a kulcsokat, miután jól ismertük egymást már korábban is. A közigazgatás átszervezése után öntevékenyen, a legjobb tudásunk szerint dolgoztunk együtt Udvarhelyi Jánossal az oktatási osztályon. November l-jétől gyorsan peregtek az események, tenni­ való volt bőven. Utasításokat felülről lúába vártunk, nem kaptunk. így aztán ránk hárult a „hogyan tovább?" feladata. Célunk a személy- és vagyonbiztonság, a függetlenség és a szabadság, valamint a törvény előtti egyenlőség volt. Ebben a szellemben dolgozümk mindnyájan Csurgón a Járási Nem­ zeti Bizottságban. Kovács Andor elnök Kaposvárra utazott, hogy tájékozódjon a megye székhelyén történt események­ ről. Késő este ért haza. Kérdésemre találkozásunk alkalmával azt mondta: ott már átestek a ló másik oldalára. Erre én azt válaszoltam, hogy mi azért csak próbáljuk középen megülni a lovat. Másnap Borszéki Lajos főhadnaggyal (a Járási Katonai Nyilvántartó volt tisztjével, aki akkor velünk tartott), Nagy­ kanizsára mentünk a határőrségi laktanyába. Az volt a megbízatásunk, hogy ott fegyvereket vételezzünk a Nemzet-

őrség számára a berzencei, vagyis a déli határ biztosítása érdekében. Ennek a küldetésnek mi felelősséggel eredmé­ nyesen eleget tettünk. Itt találkoztam Dorkó századossal, aki nagyon meglepődött, alig ismertem rá a Csurgón tanúsított magatartása után. A hazaérkezésünk után a továbbiakat Borszéki Lajos főhadnagy és Pákozdy Gyula, a Nemzetőrség parancsnoka intézték. November l-jén a Nemzeti Bizottság két tagját a további tájékozódás érdekében Budapestre küldtük, itthon pedig folyt a munka. Az élet nem állt meg. A dolgozók bérének a kifizetése, majd zárolása sok gondot, bonyodalmat okozott. A nyugdíjak kifizetését biztosítottuk.

Amíg Budapesten az ifjúság, a munkásság és az értelmiség a vérét és életét adja a forradalmunk győzedelméért, addig a parasztságunk az élelmiszer-adakozáson túl az egyéni és anyagi érdekeit helyezi sajnos előtérbe a nemzeti egység megteremtése helyett, ami ugyan jogos, de nem aktuális. Egy epizódot leírok ebben az ügyben. Amint az oktatási osztály ajtaján kiléptem, valaki megszólított: Pápa János tanár urat keresem! Én vagyok az, mondottam. Balogh Amb­ rus, a KDNP volt országgyűlési képviselője vagyok Somogyudvarhelyről - mutatkozott be. Tessék befáradni! Ezután hellyel kínáltam, majd megkérdeztem, miben segíthetek! Engem, kérem, a családommal együtt kitelepítettek és min­ denemet elvették. Négy évvel ezelőtt a tsz-be bevittek tő­ lem ennyi és ennyi állatot (arra, már nem emlékszem, hogy hány darabot mondott), követelem, hogy azt teljes szapo­ rulatával együtt adják vissza! Továbbá kérte a tsz-ek azonnali feloszlatását. (Ez nagyon megdöbbentett engem. Hát itt tartunk!? A közérdeknél fontosabb az egyéni érdek? Ez lenne a nemzeti egység!?)

Tudom, liogy sok sérelem érte. A követelése is jogos, de ez nem hozzám tartozik. Forduljon a mezőgazdasági osztályhoz kérésével! - mondtam és elköszöntünk egymástól.

*

Az oroszok és a helyi szövetségeseik elleni harcra (a buda­ pesti példa alapján) Csurgón is megalakult a Katonai Bizottság. Feladata a felkészítés volt (riadólánc, kiképzés, benzines palackok készítése stb.). A „Molotov-koktél" készí­ téséhez a palackokat én szereztem be Berkes Sándor (FMSZ) ügyvezetőtől, majd a fiúkkal átvittük a kémiai szertárba. Ennyi közöm volt hozzá. Az érdem Hertelendy Ferenc és Nagy Árpád kollégáké volt. A Csurgói Járási Nemzeti Bizottság intézkedései alapján, mint az oktatási osztály vezetője, egy körlevelet küldtem a járáshoz tartozó minden község nemzeti bizottságának 1956. november 3-án. A körlevél tartalmával mind a hárman egyetértettünk, saját kezűleg aláírtuk, majd Udvarhelyi János szakfelügyelő kolléga leadta stencilezésre. Ez így történt. Nagyon örülök, hogy egy eredeti példány előkerült, szövegét idézem; Csurgói Járási Nemzeti Bizottság Csurgó, Széchenyi tér 2. 8/1-1956 sz. Tárgy: Altalános intézkedések Valamennyi Községi Nemzeti Bizottság Székhelyén

Elnökségének,

Felhívom a Községi Nemzeti Bizottságokfigyelmét arra, hogy az iskoláknál működő vezető, és nem vezető nevelők ügyeit

C s u r g ó i J á r á s i Nemzeti B i z o t t s á g . C s u r g ó , S z é c h e n y i t é r 2. T e l e f o n : 5 6 , 9 5 . 8/1-1956,sz. Tárgys

illtalános

intézkedések.

Valamennyi K ö z s é g i Nemzeti B i z o t t s á g

Elnökségének,

S z é k h e l y é n . F s l h i v o B a k ö z s é g i Nemzeti B i z o t t s á g o k f i g y e l m é t a r r « , hogy Bz i s k o ­ l á k n á l működő v e z e t ő é s nem v e z e t ő n e v e l ő k ü g y e i t v i z s g á l j a f ö l ü l . Mindazokat a v e z e t ő f u n k c i ó b a n l é v ő k o m p r o m i t t á l t / a k i k a r é g i r e n d szőrben túlkapásokat c s i n á l t a k , p l , h i t t a n , t s z . s z e r v e z é s , egyéb n é p e l l e n e s c s e l e k e d e t e k / s z e m é l y e k e t v á l t s a l e éa e^ek h e l y é r e tegyen j a v e s l - t o t az u j v e z e t ő s z e m é l y b e á l l í t á s á r a a J á r á s i F o r r a d a l m i Nemzeti Tanács f e l e . F e l h í v o m az i s k o l á k i g a z g a t ó i n a k f i g y e l m é t a r r a , hogy a béke é s a nyu­ galom m e g s z i l á r d i t á s a é r d e k é b e n minden t á r g y b ő i azok=t a r é s z e k e t , » m e l y e k nemzeti ü g y ü n k k e l e l l e n t é t e s e k , vagy a S z o v j e t u n i ó v a l k a p ­ c s o l a t o s a k , i d e i g l e n e s e n h a g y j á k e l . A S z o v j e t u n i ó f ö l d r a j z á n a k anya­ ga a t ö b b i á l l a m o k f ö i d r " £ i " n y a g á v ? ! e g y e n l ő m e n n y i s é g ű l e g y e n , K ö t e ­ l e z ő egy é l ő idegen n y e l v b e v e z e t é s e f a k u l t a t í v módon, A le hfc t ő s é g e k ­ hez mértan, o k v e t l e n v e z e s s e n be egy é l ő idegen n y e l v e t s t a n u l ó k v á ­ lasztása alapján.. Az a l k o t m á n y t a n t a n í t á s á t i d e i g l e n e s e n f e l f ü g g e s s z ü k . A t ú l t e r h e l é s m e g s z ü n t e t é s e é r d e k é b e n ™z i s k o l a i g " z g " t ő j a magyar s z i v e s z e r i n t az i f j ú s á g n e v e l é s e é r d e k é b e n d ö n t s ö n az a l k o t m á n y t a n h e t i k é t ő r á j á n - k f e l h a s z n á l á s á v a l kapcsolatosan. F e l h í v j u k a t a n u l ó i f j ú s á g o t , hogy s z e r v e z e t t e n j e l e n t k e z z e n e k a h e l y i F o r r a d a l m i Nemzeti B i z o t + s á g o k n á l a s z a b " d s á g h ~ r c o s o k számára g y ü j t e n dő p é n z , é s termény f e l a j á n l á s o k ö s s z e í r á s á n á l , i l l e t v e b e g y ű j t é s é n é l A n e v e l é s k é r d é s é n é l a nemzeti é r d e k e k f i g y e l e m b e t a r t á s a é r v é n y e s ü l ­ j ö n . K é r j ü k a K ö z s é g i Nemzeti Bizot+s^gok e l n ö k e i t , hogy azonnal v e ­ gye f e l é r i n t k e z é s é t az i s k o l á k i g a z g a t ó i v a l é s f e n t i ügyel* t t á r ­ g y a l j á k l e a Nemzeti B i z o t t s á g k e b e l é n b e l ü l , s ennek e r e d m é n y é r ő l *s i s k o l a i g a z g a t ó j a h«>ladékt*a~nul tegyen j e l e n t é s t a J á r á s i l í s r i z e t i Bizottságnak. n

Amennyiben a k ö z s S g h e l y z e t e rendes m-derben f o l t o n .

megengedi,

nyugalom v a n , ugy a t m l t á s

C s u r g ó , 1956. é v i november 3 - á n . , „ K o v á c s Andor Jar.HeQzoti B i z o t t s á g e l n , T

Mpa János" okt.oszt.vez.

Udvarhelyi'János sz akf e l ü g y e l ő .

Körlevél az iskolákról vizsgálja felül. Mindazokat a vezető funkcióban lévő komp­ romittált (akik régi rendszerben túlkapásokat csináltak pl., hittan, TSZ szervezés, egyéb népellenes cselekedetek) sze­ mélyeket váltsa le, és ezek helyére tegyen javaslatot az új

vezető személy beállítására a Járási Forradalmi Nemzeti Tanács felé. Felhívom az iskolák igazgatóinak figyelmét arra, hogy a béke és a nyugalom megszilárdítása érdekében minden tárgyból azokat a részeket, amelyek nemzeti ügyünkkel ellentétesek, vagy a Szovjetunióval kapcsolatosak, ideigle­ nesen hagyják el. A Szovjetunió földrajzának anyaga a többi államok földrajzi anyagával egyenlő mennyiségű legyen. Kötelező egy élő idegen nyelv bevezetése fakultatív módon. A lehetőségekhez mérten okvetlen vezessen be egy élő idegen nyelvet a tanulók választása alapján. Az alkotmánytan tanítását ideiglenesen felfüggesszük. A túlterhelés megszüntetése érdekében az iskola igazgatója magyar szíve szerint az ifjúság nevelése érdekében döntsön az alkotmánytan heti két órájának felhasználásával kap­ csolatosan. Felhívjuk a tanuló ifjúságot, hogy szervezetten jelentkez­ zenek a helyi Forradalmi Nemzeti Bizottságoknál szabad­ ságharcosok számára gyűjtendő pénz, és termény felaján­ lások összeírásánál, illefte begyűjtésénél. A nevelés kérdésénél a nemzeti érdek figyelembetartása érvényesüljön. Kérjük a Községi Nemzeti Bizottságok elnökeit, hogy azonnal vegye fel érintkezését az iskolák igazgatóival és a fenti ügyeket tárgyalják le a Nemzeti Bizottság kebelén belül, s ennek eredményéről az iskola igazgatója haladéktalanul tegyen jelentést a Járási Nemzeti Bizottságnak. Amennyiben a község helyzete megengedi, nyugalom van, úgy a tanítás rendes mederben folyjon. Csurgó, 1956. évi november 3-án Kovács Andor Pápa János Udvarhelyi János Jár. Nemzeti Biz. eln. okt. oszt. vez. szakfelügyelő

Budapesti küldötteink is megérkeztek közben, akik két nap alatt sok helyen megfordultak. Vályi Nagy Ervint idézem, aki spártai rövidséggel csak ennyit mondott: Többet vittünk, mint hoztunk! A rádió híreit állandóan figyeltük. Örömmel hallottuk, hogy Budapestről az orosz csapatok kivonultak. Győzött a for­ radalom! Az a nemzeti egység, az a felszabadult érzés, amely megteremtődött, leírhatatlan volt! Ez az érzés számomra is felemelő volt. Az elképzelés szerint, ha a rend helyreáll, akkor hétfőn mindenki felveszi a munkát. Sajnos erre már nem kerülhetett sor.

A forradalom leverése November 4-én a rádióban elhangzott Nagy Imre drámai bejelentése: „A szovjet csapatok tankokkal megtámadták Budapestet ... ! Csapataink harcban állnak, a kormány a helyén van!" - fejeződött be a történelmi nyilatkozat. A hír megdöbbentő volt számunkra! Szinte hilietetlen! A kivonu­ lás után orvul újra rátámadni egy szebb jövőről álmodó nemzetre?! Ez váratlanul ért bennünket! Mit tehetünk mi itt, a déli végeken?! Helytállunk, és felkészülünk a szovjet tá­ madásra. Ez meg is történt. A fővárosunkat ért támadásról és az ott folyó harcokról a rádióból, de leginkább a magyar vasutasoktól értesültünk. Ebben a függetlenségünkért és a szabadságunkért vívott egyenlőtlen harcban hullatta vérét és áldozta életét az ország színe-java. Maguk mögött tudva a szovjet tankokat, Csurgóra is las­ san visszaszivárgott a régi vezetők hada. Azok, akik annak idején úgy menekültek, mint a süllyedő hajóról a patkányok. Utána ismét élet-halál urai lettek. Jaj volt nekünk, a velünk tartó rendőröknek és katonáknak! Kaposváron az oroszok kiszabadították az ávósokat és a katonatiszteket. Rudics, „a mindenliató" párttitkár, az ávósok és a karhatalmisták készül­ tek a megtorlásra. A szovjet csapatok elleni harcra nálunk nem került sor. M i nem végeztettünk k i senkit, mégis teljes volt a bizonyta­ lanság, mert a fogadalmunkat az orosz tankok eltaposták. M i a posztunkon végig ldtartottunk, bevárva az ellensé­ geinket. Rudiccsal az élen meg is érkeztek. Szép jelzők kö­ zepette értésünkre adta, hogy a „ténykedésünk" megszűnt, mert a megyei irányítás az oroszok hatáskörébe került! Ezután megnyugtatott bennünket, majd közölte velünk, hogy a párt nevében megbocsát nekünk! Részünkről Kovács

Andor válaszolt: „Bűnt nem követtünk el, így bocsánatra nincs szükség." M i jöhet?! A teljes bizonytalanság. A párttól és az ávósoktól jó nem várható, ezzel tisztában voltunk.

November 5-én voltam utoljára együtt bajtársaimmal. Igazi hazafiak voltak mindnyájan. A zömét korábban nem ismer­ tem. Spontán forradalmunknak köszönhetem, hogy szemé­ lyükbenjózan gondolkodású, igaz embereket ismertem meg, akikben magyar szív dobogott. Ezért ma is vallom azt, hogy élni sokféleképpen lehet, de csak szabadon érdemes. November 6-án délelőtt két rendőr jött a lakásomra, hogy az önvédelmi fegyveremet adjam át! Egy pisztoly volt, tele tárral, a Katonai Bizottság küldte még korábban. Egyébként soha nem hordtam magammal, mert szükségtelen volt, így alig találtam meg. Egyetlen golyó sem hiányzott a tárból, amikor a pisztollyal együtt átadtam. Rudicsnak egyetlen szava sem bizonyult igaznak, csak áltattak bennünket, közben az ávósokkal együtt készültek a bosszúállásra, hogy végleg leszámoljanak velünk. November 6-án este Együd Árpád - egykori tanárom, kollégám és barátom - , aki a szomszédban lakott, éppen nálunk volt és beszélgettünk. Ekkor a rendőrségről egy üzenet érkezett, mely arról szólt, hogy Kaposvárról tankkal jönnek értünk. Ez azt jelentette, hogy ne találjanak bennün­ ket otthon. (A rendőrség jó része is velünk tartott, ezt alátá­ masztja az üzenet is. Pontosan nem tudom, csak sejtem azt, hogy k i is üzenhetett.) Az üzenet után Együd Árpáddal gyor­ san el is indultunk gyalog Szentára, a szüleimhez. Árpád barátom csak egy élelmiszer-szállítmányt kísért fel Buda­ pestre, de emiatt ő sem érezte magát biztonságban abban az

időben, azért tartott velem. Csak a temető alsó végén levő dombig jutottunk el, amikor nagy dübörgésre lettünk figyel­ mesek. A dombon megálltunk, sötétedett már, de jól láttuk, hogy a Lang-parton egy páncélos kapaszkodott fölfelé. Ezután gyorsan folytattuk az utunkat. A hír igaz volt. Tóth László kollégámhoz az üzenet már nem ért oda, ő Alsókban kb. 2 km-re lakott, mi meg a centrumban. Az éj­ szaka folyamán Kaposvárra vitték, onnan Kovács Andor (a Nemzeti Bizottság elnöke) közbejárására egy hét múlva szabadult. Tóth Lászlót az ÁVH tisztjeinek a letartóztatásával, engem pedig a szovjet tankok ellen használandó benzines palackok készítésével vádolt Rudics párttitkár, és kérte a letartózta­ tásunkat. A megyei párttitkár, Tóth István azt mondta, hogy ezt Csurgóról kérték. Együd Árpáddal megérkeztünk Szentára. Szülehmiek el­ mondtuk a történeteket. Apám azt tanácsolta, hogy töltsük máshol az éjszakát, mert itt kereshetnek bennünket. Ezután egy-egy kéve kukoricaszárral a kezünkben, elindultunk a szőlőhegybe. A kereszt közelében volt egy lebontott pince. A felszín alatti boltívek még megvoltak, de már ajtaja nem volt. Egy kéve kukoricaszáron fekve úgy töltöttüuk el itt egy éjszakát, hogy álom nem jött a szemünkre. November 7-én már a hosszúhomoki erdőben voltunk egész nap. Sötétedéskor apám jó hírrel érkezett hozzánk. Beszélt Kuti József halászmester barátjával, aki befogad bennünket a hajlékába. Felsóhajtottunk! Örültünk, a fia katona volt, ő is hazajött, de hamarosan el is ment. Nagy kockázat volt ez abban az időben, hogy írünket befogadtak, amíg élek, nem felejtem el. Ez a halászliáz volt a menedékhelyünk. Apám esténként meglátogatott bennünket, hozta a lűreket. Elmondta, csak Tóth László kollégáért és értem jöttek tank­ kal, hogy letartóztathassanak, és Kaposvárra vigyenek ben­ nünket. Együd Árpád kollégám ezután hazament. A szűk

körön kívül senki nem tudta, hogy velem együtt hol tartóz­ kodott azokban a nehéz időkben. Igaz ember, kiváló hazafi és a legjobb barátom volt és maradt a nehéz időkben is. Sokszor eljött hozzánk a későbbiekben Szentára, együtt mentünk „gyűjtőútra", a népszokások és hagyományok te­ rén ő kimagasló eredményeket ért el. Ez a halászház egy szobából, előszobából, konyhából és az éléskamrából állott. Árpáddal együtt a szobában tartóz­ kodtunk. Halászat után nagy volt a forgalom. Az ablakunkon át láttuk, amint a „helyzet urai" jöttek-mentek, szabadon hordták a sok halat. A halászmesternek ezt végig kellett néznie, nem szólhatott bele. Lehet, hogy miattunk tette, ezt nem tudom ma sem. Ő mindig kint tartózkodott, így a halász­ házba nem jöttek be, csak egyszer, szerencsére az előszo­ bából egyenesen a konyhába mentek. Józsi bácsival és feleségével esténként vacsora után meg­ hallgattuk a rádió híreit, és jól elbeszélgettünk. Józsi bácsi és Bözsi néni nagyon kedves emberek voltak, mindennel elláttak bennünket. Bözsi néni kitűnő szakács volt, sokféle ízletes halételt készített. Semmit sem fogadtak el tőlünk, igazi magyar emberek voltak. Én egy életre szóló barátságban éltem velük együtt utána Szentán.

Vázlat a halászház fekvéséről, a környékről a ház alaprajzával

Meg jó ideig élveztem ezeknek a kedves embereknek a vendégszeretetét. A bosszúvágy látszólag lecsillapodott. A gimnáziumban is megkezdődött a tanítás. Ezután én is hazamentem, és folytattam a tanítást.

Otthon a feleségemtől tudtam meg, hogy mi történt nálunk azon az estén. November 6-án este nagyon megijedt, amikor az ablakokat és a bejárati ajtót szinte egyszerre verték meg. Kinyitni! A nagy zajra a gyerekek is felriadtak álmukból és sírtak (egy és három évesek voltak). Hol van a férje?! - kér­ dezte az egyik ávós, amikor kinyitotta az ajtót. Egy orosz tiszt lépett be két ávós kíséretében. Nem tudom, még nem jött haza - válaszolta a feleségem. A másik ávós letépte a falról a férjem az évi tablóképét, hogy megmutassa az orosz

Osztályfőnöki tablókép 1956-ban

tisztnek. Ő megnézte, majd a két síró gyereket csitította, azu­ tán elmentek. A gimnáziumban megkezdődött a tanítás, Tóth László kol­ légámat is hazaengedték Kaposvárról, ezután én is haza­ mentem. Hogy mivel érdemeltük k i azt a nagy,kitüntetést", hogy Kaposvárról tankkal jönnek értünk, azt ma sem tudom! Később már nem zaklattak engem, átmenetileg csend volt. Rendesen végeztem a munkámat, tanítottam, miután a gim­ náziumban folytatódott a tanítás. Kincses Ferenc, volt igaz­ gatóm, betegállományban mjradt Bajára történt áthelye­ zéséig, 1957-ig. Addig gyakran meglátogattam őt, a Biblia mindig ott volt mellette. Jól ismertük egymást, így inindenről őszintén elbeszélgettünk. Budapesten az utolsó szabadságharcos csapat december 13-án tette le a fegyvert, kizárólag magyar katonák előtt, szabad elvonulás ellenében.

A forradalom megtorlása A gimnáziumban rendesen végeztem a m u n k á m a t , taní­ tottam. 1957. január végén, Rudics járási párttitkár nyomá­ sára, a megyei feletteseim felkerestek engem a g i m n á ­ ziumban. Azt akarták, hogy én kérjem az áthelyezésemet, mert Rudics á l l a n d ó a n ebben az ü g y b e n t e l e f o n á l g a t . Helyezzetek át hivatalból, mert én ezt nem fogom kérni! Én jól érzem itt magam. Nekik is kellemetlen, hogy állandóan a telefonban csak azt hallják: mikor helyezitek már el innen a Pápát, mert a népszerűségemet veszélyezteti! Ezt mondták a feletteseim. Ezután kifejtettem álláspontomat világosan. Hosszas rábeszélés után - az anyósodnál lakhatsz, így ben­ nünket sem zaklat, talán sikerül a „Rudics méregfogát kihúz­ nunk ezáltal" - belementem ebbe, vesztemre! 1957. február l-jén „saját kérésemre" áthelyeztek Nagyatádra.

Az igazolványok kiállítása után néhány nappal véget is ért a nagyatádi tanárkodás

Az ottani gimnáziumban még egy hónapot sem tauitliattam, mert február 24-én letartóztattak! Az anyósomnál lak­ tam, a másnapi kémiai kísérleteket állítottam össze, amikor kopognak az ablakon. Rendőrség! Ajtót nyitottam, bejött a két rendőr és letartóztattak. Ők csak a kiadott parancsot teljesítették. Azt, amiben engem a fakabátos verőlegények a főhadiszállásukon részesítettek, nem kívánom részletezni! Másnap, február 25-én Nagyatádról vonaton Csurgóra kí­ sért, tisztes távolságot tartva, egy nyomozó. Nem értettem, hogy miért néznek rám úgy az emberek. Elképzelhető, hogy nézhettem ki! Bognár János kolléga ezt látta, és elmondta a feleségemnek. Ő sietve k i is jött utánam az állomásra, sajnos lúába. Csurgóról még aznap vonattal Kaposvárra vittek. Az alagsori fogdában egyedül voltam. Órám nem volt, így azt sem tudtam, hogy éjjel van, vagy nappal, mert a villany ál­ landóan égett. Vertem jó ideig a zárka ajtaját, mire jött valaki. Ennivalót kértem, mert letartóztatásom óta csak vizet iliattam. Az őr hozott is valami kásafélét, de nem tudtam meg­ enni, pedig éhes voltam. Kaposváron nehezen, de megenged­ ték, hogy a feleségem beszélhessen velem. Soha nem felejtem el, hogy mi volt az első kérdése, amikor meglátott! Te meg hogy nézel ki? Nem tudom. Miért? - kérdeztem. Csupa kék, zöld, sárga az arcod, az ajkad dagadt, a szemed meg véraláíútásos. Ekkor jutott el a tudatomig, hogy Csurgón a velem szem­ ben jövő emberek arca volt számomra a tükör, amiben min­ dezt láthattam. Feleségemnek még nem tudtam mondani akkor seimnit a sorsom további alakulásáról. Ezután jött egy orvos, megvizsgált, majd közölte velem, hogy Kistarcsára visznek. Egy leponyvázott teherautóval el is indítottak bennünket, az autó útközben lerobbant, szerelő kellett, így mi is leszállhattunk róla. A javítása hosszú ideig tartott, akár meg is szöMiettünk volna, de nem tettük.

Budapestre érve - a ponyva nyílásán át kinézve - láttuk, hogy szép fővárosunk romokban hever. A szovjet tankok szétlőtték. Megérkeztünk Kistarcsára. A leszállás után egy kőbástyával körülvett épület udvarára tereltek bennünket. Csomagot le! Orrot a falhoz! A kezeket hátra! - ordított egy fakabátos. Ezután gumibottal végigvertek bennünket. A fasiszták kivégzéséhez felkészülni! - hangzott a fakabá­ tos vezényszava. Hallottuk, hogy mögöttünk csattogtak a zárdugattyúk. Nyugodtan vártam a halált. Orromat elvéve a faltól, tekintetemet körülhordozva, nem láttam egyetlen go­ lyónyomot sem a falon. A tűz vezényszó elmaradt. A pszicho­ lógiai előkészítés után ismét a gumibotozás következett. Végezetül az „egyesbe" annyi embert zsúfoltak be, amennyi csak befért. Ülve, egymással szemben, felhúzott térdekkel, a falnak támaszkodva próbáltunk aludni. Két napot töltöttünk itt embertelen körülmények között (volt, aki nem tudta visszatartani, bent végezte el sajnos a „dolgát"). Reggel 5 perc alatt kellett volna mindenkinek el­ végeznie a dolgát és a mosdást, természetesen ez nem ment. Ekkor jött a gumibotos sürgetés! Borzasztó! Erre a két napra még rágondolni is rossz! Ezután a személyi holminkat leltárba vették, ujjlenyoma­ tokat készítettek és megmotoztak bennünket. A saját ruhánk­ ban voltunk végig, így a kartonba helyezett családi képeket meg tudtam menteni. A motozás előtt átszakítottam a zakóm belső zsebét, lecsúsztattam a képeket tartalmazó összehaj­ togatott kartont a zakóm csücskébe, így nem találták meg. Megtömtük a szalmazsákokat, majd a „B-2" épületbe kísértek bennünket. Két emeletes ágyat összetoltunk, és azon aludtunk hatan (felül hárman és alul hárman, mert sokan voltunk). Szerettehn mindig velem voltak, ők adtak erőt, hogy sor­ somat el tudjam viselni. Ahol senki nem láthatta, ott esténként elő-elővettem a fényképüket, megcsókolva őket kívántam

János, feleségem, Erzsébet. Szeretett családom velem volt

nekik „Jó éjszakát!" A „lúpiselés" és a „vamzerok" miatt csak titokban teliettem. Mindig találtam a fényképeknek rejtekhelyet, így ma is megvannak! Kistarcsáii a társadalom minden rétege képviselve volt. A gyepmestertől a pártfőiskolásig! Volt olyan parasztember, akit azért hoztak ide, mert el tudta énekelni a Szózatot, a másikat meg azért, mert elszavalta a „Talpra magyar"-t. A pufajkások azt kérdezték tőle, hogy mit ért a „Talpra ma­ gyar" alatt, és már ütöttek is - mondotta. Igaz, őket a nyil­ vánvaló túlkapásokat megállapítva hamar haza is engedték. Minket, értelmiségieket elválasztottak tőlük, külön kezel­ tek bennünket, „mint tudatos ellenforradalmárokat", hogy eszméinkkel meg ne fertőzzük őket. Gyakori volt a Júpiselés", ilyenkor k i kellett mennünk a cellából, mindent széttúrtak, ezután időre körletrendet kellett csinálnunk, ha nem tetszett nekik, kezdődött minden elölről. Idővel megtudtuk azt is, hogy kik a besúgók, a vamzerok, és tudtuk, mi a teendőnk. Két pap bajtársam között feküdtem. Konnos Ottó plébános és Mester Imre káplán között. (Ele­ gein volt nekem is, de amit nekik el kellett viselniük a megalázásokon túl, az leírhatatlan!) Több közismert emberrel voltam együtt Kistarcsán. Néhá­ nyan még ma is élnek (Király Ferenc, Kiss Dénes, Csurka István, Kovács Ferenc, Szalmásy István, Mezei Ferenc stb.). A napi tíz perces kötelező séta után a négy fal között tengőd­ tünk. Ezt nehéz volt elviselnünk! Jelentkeztünk munkára, de mi, értelmiségiek nem kellettünk. Irigyeltük azokat, akiket Tökölre vittek munkára! Bár a rabság sehol sem sza­ badság! Sokan közülünk már nem bírták idegekkel a bezártságot, „bepörögtek", „becsavarodtak". Volt, aki egész nap csak felalá sétált. Támadt egy jó ötlete valakinek, hogy lekössük magunkat, elkezdtünk dalolni a smasszerok „örömére". Érdekes és hasznos előadásokat tartott mindenki a saját

AÖ-biatonságl ő r i a e t i , * Té<"~ . a t 0 ? 3 r á g ó s Part'.nfc.?"-' - j " ,

•«»«

Kist « r ~ = « , - / / % - . , „ f ? .

Éxtc.ibjük, bő;-- . , . , . ^ 1 ^ ^ . . . . ^ k ö v e t k e z ő i á ponbo>J>aa *(?c£-amag, k e z ő J d ö p o n t ofcbar v a n b e e z é l ő j o :

^ ^ ' . levél,

a&hoté

Levél:

pasáé

. . i l l o t v c

$/.$ff$&f&'?:'rfíi&í]ÁÁ'.Y.fff . 7^^?fftffttf,. ^Sfif* /£

iőt.

Látogüttskor

.

As.

6.'t-ssifeósT

a

'

hói?..'nap

nak a követ-

.

'

.

2

^t^ttrf. . . t/r^*^frí f.C $?$;?f'

hozza

t

s á g i v a l .

Szabályok: csomag, levél, beszélő szakterületéből. Én a fitoncidokról, az ún. élet-meghoszszabbító anyagokról - amelyből a fokhagymában nagyon sok van - tartottam egy előadást olyan sikerrel, hogy azután kevés csomag jött, amelyikben nem volt 1-2 fej fokhagyma. Ezek a tudományos előadások mindnyájunk számára, min­ den téren, nagyon hasznosak voltak. Havonta egy 5 kg-os csomagot kaphattunk, amely élelmi­ szert és tiszta fehérneműt tartalmazhatott csak („hipiselve"), és havi egy beszélő volt! A havi beszélők némi örömöt jelen­ tettek számomra. így ritkán, de láthattam szeretett felesé­ gemet, beszélhettem vele a dróton keresztül a nagy hang­ zavarban. A szennyes fehérnemű hazaküldése sokat segített, mert így a WC-papírra írt kis leveleimet a feleségem elolvashatta. Sokáig tartott, amíg sikerült a tudomására adnom, hogy hol keresse a leveleket, addig bizony sokat olvasatlanul kimo­ sott. A levél mindig az ing két gomblyuk közötti hajtókájá­ ban volt elrejtve.

(Két WC-papírra írt üzenet tartalmát teljes terjedelmében ide másoljuk, az egyik 1957 áprilisában íródott és az eredeti képe is látható a kötetben, másik egy hónappal későbbi. A szerk.) Édeseim!

Április 13.

Házassági évfordulónk alkalmából, csókol a sírig hűséges férjed. Együtt vagyok az igazgatód bátyjával, Karácsonyi nevelőapjával és 2 somogyival. U. Jánosról nem tudok, hiába érdeklődöm. Feleségével beszéljétek meg a problémákat, és intézkedjetek. Rudics, Cseh az ellenség. Két lapot küldtem postán, és egy csomagot, benne egy levelet. Megkaptad? írjál legálisan és minden héten. Csomagot is küldhetsz, jó össze­ állításban. Fellebbezésemet a Legfőbb Ügyészség elutasí­ totta azzal, hogy a végzés velem nem közölhető. Az őrizetbe vétel jogos: 6 hónap lesz?! A száma 742 Dénes István írta alá. Vele kellene beszélned, de erről nem kell tudnia, mert baj lehet belőle. Kérvényt is lehetne írni Pestre a Legfőbb Ügyészséghez, a megyén is állandóan érdeklődj. Mert amit nem mozgatnak, az nem mozog. Mi újság Atádon? Állásom? Varsányi Dávid, hogy viszonyul hozzád? Magadra nagyon vigyázz, este akárki zavar, ne nyiss ajtót. Vigyázz kicsi gyermekeinkre! Mindig szívemen hordalak benneteket. A méheket gondozzátok. Szüleim, anyósom és Árpádot üdv. Boldog húsvétot kívánok. Titeket Csókollak.

iü.-i'v . i - u i ? ^ . &vúi<x_ Y/uLÚrtJo :í

i « M 4 .

€ f e * * - i . l - « J t «
WC-papírra írt üzenet az 5. házassági évforduló idején, 1957 áprilisában Édeseim!

Május 11.

A csomagot szerdán megkaptam, mikor értetek haza? Intézkedtetek-e? A rendelet értelmében a Cseh nem foglal­ hatja el a kertet, amíg te fizeted a lakbért, mond meg neki.

Az áthelyezést szeptember 1-el kérjed és lakást is kérj, mert nem várnak ezek különben tovább. Gyönyörű virágok. Kísérd figyelemmel az újságot. Érdeklődj 742-es számú aktában Dénes Istvánnál, levélben, hogy mi van a végzésben, melyet velem nem közöltek. Mennyi idő? Akiket kívülről mozgatnak, azok mennek haza. A megyén, a járáson és a munkahelyen függ. Beszélj Toldival, Dáviddal vagyis a Párttal, aki nem Rudics. Nagyon szeretnék köztetek lenni, itt hordalak a szívemben benneteket csókolgatva. Nagyon finom volt a sütemény. írjál ezentúl gyakrabban a hivatalos dátum nem számít. Édesa­ pám drága sorait köszönöm, megtartottuk az Anyák Napját itt is. Ok is írjanak mindenről, ami nem politika. Gyermeke­ imnek és magadnak vegyél ruhácskát. Miattad nyugalommal vagyok. Csókollak és ölellek Benneteket.

Aliírliedt „A" épületben, ahol a kihallgatások folytak, ahová mindig hívtak valakit, semmi jó nem várt ránk. Én kértem, hogy állítsanak bíróság elé, de hiába. A koholt vádakból álló „Végzést", amely alapján internáltak, csak akkor láthattam, amikor Kistarcsáról elbocsátottak! A kihallgatáson, mint értelmiségit ínindig azzal vádoltak, hogy „tudatos ellenforradalmár" vagyok, „a nép haragja" miatt vagyunk mi itt. Azt feleltem erre: engedjenek a nép közé, én nem félek a nép haragjától! Minden lúábavaló volt. Ezután bement a feleségem a Legfőbb Ügyészségre, ahol a következőket mondták: asszonyom, a férje ellen 10 vádpont van, egy vau még, amit k i kell vksgámunk. M i az? - kérdezte a feleségem. Az igazgatóját öngyilkosságba kergette - hang zott a válasz. Érdekes, hogy ez a koholt vádpontok között a végzésben nem szerepelt! Ez alapján k i is végezhettek vol­ na! Otthon a feleségem ezt elmondta. Ezután anyám és a

Somogyawfijei i'wiács Vá. fcivBlődésügy i Ugztálya, sapoiTár.

36695-2/1957 szám

t á r g y : i"ápa J á n o s fegyelmi ügye.

V é g h a t á a o z a t . rtpa j a r á i t

J á n o s n a g y a t á d i gimnáziumi t a n á r e l l e n a fegyelmi a l ­ 1957. májút hó 2 - á n a 36695/1957 szám a l a t t rendeltem » 1 .

A j á r á a i é s h t i y i szervek e l ő z e t e s k i v i z e g á l á s a alapján, a ' l i . ' f . 112. § . 2 . p o a t j á b a n i r t fegyelmi v é t g é g elköTetés* a l a t t , n*ve» z e t t e t a M . T , 113. §» 2 . bekezdésének d . pontja a l a p j á n á l l á s á ­ ból r a l ó azonnali e l b o c s á t á s s a l b ü n t e t e m . fizta v é g h a t á r o z a t o m a l l é n , nevezettnek a bizton*- g i ő r i z e t b e T é t e l b ő l r a l ó h a z a t é r é s é t ő l a x á m i t o t t 8 napon b e l ü l a j á r á s i pedagógus e g y e z t e t ő b i z o t t a á g h o z cimzett f e l l e b b e z é s n e k Tan h e l y e .

1 a d o 1 o 1 á i . az o k t ó b e r i ellenforradalomban u s u r g ó n Tett részt, mert o t t Tolt t a n á r , & h e l y i szervekkel egyetemben l e f o l y t a t o t t v i z s g á ­ l a t m e g á l l a p í t o t t a Pápa J á n o s a k t i T teTékenységét. Tagja v o l t a " NeoÉtti B i z o t t s á g n a k " . ^ e r á l í t a t t a az o k t a t á s i o s z t á l y v e z e t ő ­ j é t éa f e l ü g y e l ő j é t , AZ o s z t á l y v e z e t é s i ő maga v é g e z t e . r . ő x l e v e l e t a d o t t ki a k o m p r o m i t á l t éa kommunista i g a z g a t ó k és n e v e l ő k l e v á l t á s a ügyében. U t a s í t á s t a d o t t , hogy gimnáziumban k é s z i t s e n e k benzines palaokokat, melyeket a szovjet p á n c é l o s o k e l l e n akartak h a s z n á l n i . Á l l a n d ó t e v é k e n y s é g jellemezte az ellenforradalom a l a t t . F e l v o n u l á s o k , s í b o r d ö n t ö g e t é s e k i r á n y í t á s á b a n Tett r é s z t .

firrői 1./ 2. / 3. / 4. /

értesítem:

fápa J á n o s n a g y a t á d i gimnáziumi t a n á r t , c s u r g ó i l a k ó i j ; a n a g y a t á d i j á i á s i t a n á c s v b . művelődésügyi f e l ü g y e l ő j é t , s n a a j a t á a i j á r á s i t a n á c s v b . pénzügyi o s z t á l y á t , a nagyatádi ált.gimnázium i g a z g a t ó j á t ;

Aaposvár,

1957. május 15*

Közbiztonsági őrizetbe helyezésem idején történt meg az elbocsátásom munkahelyemről

keresztapám elutaztak Bajára, Kincses Ferenc volt igazga­ tómhoz. Elmondták jövetelük célját. Volt igazgatóm írásba adta, hogy: Pápa Jánosnak semmi köze nem volt az öngyil­ kosságomhoz. Ezt a feleségem felvitte a Legfőbb Ügyész­ ségre. A koholt vádak sorra megdőltek. Amikor a „rabomobil" megjött, a smasszer a szobákban mindenütt felolvasta a listán felsorolt neveket. Azt tudtuk, hogy ezekkel a bajtársakkal történik valami, csak azt nem tudtuk, hogy mi! Dolgozni fognak, bíróság elé állnak, vagy szabadulnak? (Ez utóbbiban már nem igen hittünk 6 hónap után.) Egyik alkalommal az én nevem is elhangzott, a bajtársaim azt mondták: szabadulni fogsz! A parancs után a kijelölt helyen felsorakoztunk. Civilben odajött egy ember és a kö­ vetkezőket mondta, sosem felejtem el: önök mától kezdve szabad emberek, egyenjogú állampolgárai a népi demok­ ráciának, menjenek vissza a munkahelyükre és dolgozzanak becsületesen, önök refet (rendőrhatósági felügyeletet) nem kaptak! E 2 / 1957 s z .

Pápa

J á n o s a -

taaitáaó C s u r

t6

1957.«áju» lo-«» kelt aeaiTáayáTal kapcsolatosa* az alákaiakat közlömí "A Icöziiztoasáfi őrizette helyezett íoljozó részire mujücaaér akkor sea jár ,ka a k ö a k i z t o a s á j i őrizet i í e j e alatt elleae feiyejjai eljárás folyik" 'íuáoaásoa szériát f é r j e ellea a fetyelai eljárást l e f o l y t a t t á k , é s eiaek ereákéayekéat álláaákól elbocsátották. A»ea»yikea értesüléseid t é r e s e k . m y kárén i r j a sef,ko|;y ü^yérel az üjyeztető Bizottsáf érie»ke» fotlalkozkassék. Ka(yatáá,1957.juaius 11.

Minden fellebbezés elutasítva

S»»«Er«ec«i Taaáes Vb. MüTel6á<8üfji Osztálya, )J..?Z{7../195?

»záa.

íx?»btít,

Tárey: Píaa Jáaes fefyelai Ugye.

Határazat,

Pápa Jáaaa aatyatáái kCzépiakalai taaár ellea a fejyelai eljárást a U.T» 112.§-a 2 . bekezáesébea i r t faeyelai T á t a é f ellcöTetáseaek nyaauja a l a t t e l r e a á e l e a , á l l á a á t é l azansali k a t á l l y a l f « l í t t « ; e s z t e a . I l l a t * aáayeiaek t e l j e s eeesze'u«n ralé T l s s z a t a r t á e á t elrenielea, ejybea a fegjeimi e l j á r á s l e r e l y t a t á a á t a M.T. 179 S-a alaajáa az alleae fely*. aatka kelyezett büatető e l - j á r á a jageroa b e ' j a z á s é i , felrileeesztea. Iaáakeláa. A fegyelai e l j á r á s t el kellett r e a á e l a l , aertalaaea fyaauekek autataak a r r a , kegy az akt-áberi e l l e a f e r r a á a l a i eaeaéayek alkalaáral aasatartásáral a a á s l áeaakrácia á l l a a i ée táraaáalai rea«jé>el azeabe kelyezkeaett. Erről á r t a s l t e a : 1. / Pá>a Jáaaa aa-jgatáai. kosáalskalál t a a á r t , 2. / a a a t y a t í a l j - á r á a i taaáes Tb. attTalBáásttgyi f e l l i t y e l ő j á t , 3 . / a aacjatáái j . á r á s i taaáas Tb. aéazüjyi e e z t á l y á t . akjasTár, 1957 aájue >,

Minden fellebbezés elutasítva Ez oly hihetetlennek tünt az addigi bánásmód után, hogy az Elbocsátólevél átvétele után örömömben elfelejtettem átvenni a személyi holmimat, egyenesen megindultam a kijárat felé. Amikor kiléptem a kapun, és újra szabadnak éreztem magam, csak akkor jutott eszembe, hogy minden személyi holmim, pénzem ott maradt. Az apósomtól örökölt angol posztóból készült vastag télikabát csak azért hiányzott, mert jól felfogta az ütéseket, amikor gumibottal a falnál állva alaposan helyben hagytak. A pénzem viszont nagyon hiányzott! Vissza-visszanéztem, hogy nem követnek-e, majd felszál­ ltam először a HEV-re, majd a villamosra és végül a vonatra,

jegy nélkül, így értem haza! Abban az időben nagyon szoli­ dárisak voltak irántunk az emberek. Vonattal is hosszú volt az út hazáig! Csak ültem magamban roskadtan, a közelem­ ben senki nem volt, és gondolkodtam. Jött a kalauz, vártam, hogy kéri a jegyet, de nem kérte. Azt kérdezte: - Hazafelé?! - Igen. - Onnan? csak bólintottam. - Meddig?! Csurgóig - válaszoltam. Ezután jó utat kívánt és ment tovább. Talán az arcomról olvashatta le a történteket. Az „Ismeretlen vasutas" szobránál (ha volna ilyen!), erre emlékezve, minden évben elhelyeznék néhány szál virágot, amíg csak élek! (Kurucz Ferenc újságíró egy velem készített interjúban ezt a gondolatomat is megírta a Somogyi Hírlap 1995. október 21-i számában.) Éjszaka értem haza Szentára. Csendesen kopogtam az abla­ kon, hogy alvó gyermekeim álmát meg ne zavarjam. K i az?! - kérdezte a feleségem. Amikor meghallotta a hangomat, nem

Kistarcsa után 1957-ben

Erzsi Csurgón 2 évesen akart hinni a fülének. Ajtót nyitott, boldogan öleltük és csó­ koltuk egymást, majd gyermekeimet. Szeretett családommal történt találkozásomat szavakkal leírnom lehetetlen! 8 hó­ nap után láthattam csak újra drága gyermekeimet! János fiam 4, Erzsi lányom 2, szeretett feleségem 27, én pedig 29 éves voltam akkor. Örültünk egymásnak és nagyon boldogok voltunk, mert újra együtt lehetett a család!

Az Elbocsátólevéllel ezután jelentkeztem a csurgói rendőr­ kapitányságon. Itt új arcokkal találkoztam. Később megtud­ tam, hogy a csurgói apparátust Marcaliba, az ottanit meg Csurgóra helyezték lajstrommal a kezükben, hogy a meg­ torlást végrehajtsák. Telt-múlt az idő, majd beidéztek a rendőrségre. Egy Kaposvárról jött ún. nevelőtiszt fogadott. Magával szemben leültetett, kinyitotta a dossziéját, majd így szólt: ön abban az iskolában taníthat, amelyikben akar, csak

Közbiztonsági Örizetet Végrehajtó Országos Parancsnokság Elbocsátólevél Pápa Jáeos. /

1.920..Loczi R o z á l i a / . c s u r g ó i

k&zbiztnnaágl ő r i x e t b e h e l y e z ó s e

a

...

....

5tn

hal

h ó n a p teli

megyei RendoVfökapilányság

n a p j á n keli határozatával

nevezeti

....... lakos, közbi7t(in.s;igi őrizeten, meri —

el

a

közbiztonsági

y / V örizetet

1857.

•*•/,. a l a t i

1957,

•

hó

megszüntette

az Ore^áuos PuiaiifMUtksay lerülfterol a niai napon elbocsátottam Utaaftottam nevezettet, hogy 48 órán belül a Omálgrán

KistutrcsfiL'. i « . y • ••

SOatOCT' ' megyei Rendőriökapiténytag ígazgatéwendésreli

j<'lenIkezxék

h

é

vnr.-'" "

ni

3oa *p

megyei Hendórfokapilanyság. OrozágdS Paranrstiofí

Elbocsátólevél, mert közbiztonsági őrizetbe óta hat hónap telt el

helyezésem

időnként, amikor mi kérjük, infonnációt fog nekünk adni a kartársairól. Amikor ezt én felháborodva visszautasítottam, összecsapta a dossziéját és azt mondta: ön politikailag nem nevelhető. Akkor még nem tudtam a III/IlI-as ügyosztályról! „Kállai elvtárs" országos szintű kategorizálása (I-II-I1I.) alapján én Somogy megyében név szerint huszad magammal a I I I . csoportba kerültem, „aki tudatosan volt ellenforradal­ már, vagy annyira kompromittált lett, hogy átnevelése feles­ leges, vagy nagyon vitatható értékű lehetne s a pályán való megmaradásuk sem kívánatos." Amit most idézni fogok, azt soha nem tudtam volna elkép­ zelni magamról. Én, aki soha senkinek nem ártottam, a kom­ munista diktatúrának ilyen veszedelmes ellensége lettem. Szántó László könyvéből, a 357-360. oldalig terjedő részből idézem a következőket.

Részletek az MSZMP Somogy Megyei Intézőbizottsága 1957. V. 21. ülésére készült oktatási és nevelési be­ számoló jelentésből Somogy megye oktatási és nevelési munkájának állapotáról 1. A tanév beindítása, az ellenforradalom eszmei előkészíté­ sének hatása az oktató-nevelő munkára. Az 1957-es tanévet mind szervezeti, mind tartalmi szem­ pontból minden eddiginél jobb előkészítéssel indítottuk be. A személyi feltételeket, azaz a pedagógus szükségletet lét­ szám szempontjából bőven biztosítottuk, bár szakszempont­ bólnem tudtunk minden igényt kielégíteni. A tárgyi feltételek: tantermek, szertárak, stb. területén is - bár a zsúfoltságot nem tudtuk megszüntetni — javulás mutatkozott. Lényegesen jobb volt a helyzet a szertárak fejlesztése és az iskolák szem­ léltető eszközökkel való ellátása terén nemcsak a teljesen, hanem a részben osztott, sőt kis létszámú iskolákban is. Tartalmi szempontból is igen kedvező előfeltételek jelle­ mezték az év beindítását. Az új szocialista tanten> kipróbá­ lásának esztendeje volt az alsótagozati osztályokban, mely lényegesen megkönnyíti a sok év óta még nehezebbé és korszerűtlenné vált munkát s melyet az új jó tankönyvek is kísértek. Leegyszerűsítette a felsőtagozat maximalista tan­ anyagbeosztását s mind az ideológiai, mind a szakmai to­ vábbképzés területén igen jó tervek várták a pedagógusokat. Ebben az időtájban hódított tért azMDP 1956. júniusi, majd az értelmiséggel kapcsolatos határozata folyt, illetve bein­ dult a hibák kijavítása (rehabilitációk stb.) Egyszóval: min­ den szempontból kedvező feltételek mellett indultak egy sikeresnek ígérkező tanév elé. Ezt a munkát törte meg az október 23-tól november 4-ig tartó ellenforradalom, amely nemcsak egy sor ígérkező eredményt tett tönkre, hanem kihatásaival egész eszten-

dőben küzdenünk kellett és küzdenünk kell ma is válto­ zatlanul. Az ellenforradalom kitörését megelőzően — mint ismeretes - igen erős eszmei előkészítés folyt országszerte és konkrétan megyénkben is. Elég itt utalnunk az írószö­ vetségnek az Irodalmi Újság hasábjain folytatott dezorganizálására, a Kaposváron is megrendezett írói ankétra, az emlékezetes ,,Somogyi összegzésre" stb., amely az értelmiség egészében s így a pedagógusok táborában is megbontotta a sorokat, ami aztán lényegesen befolyásolta a vagy meghatározta az ellenforradalom alatti magatartásukat. Az eszmei előkészítés nemcsak a pedagó­ gusok, hanem a diákok körében is nagy zavart okozott. A DISZ Petőfi Kör vitái, az ennek nyomában felburjánzott és a vezetéssel egyre nyíltabban szembeforduló ,,Diák parlament"-ek, a Kaposváron is megalakult Zrínyi Kör stb., mind igen hathatós előidézői voltak egy olyan hangulat kialakításának, amelyben az ifjúság szükségképpen elveszí­ tette tisztánlátását s félrevezetve oly nem kívánatos magatartást tanúsított az ellenforradalom alatt. 2. A nevelők és tanulók magatartása az ellenforradalom alatt, az ellenforradalom kihatásai a nevelőkre és tanulókra. A nevelőknek az ellenforradalom alatti magatartását illetően megyénkre is érvényes Kállai elvtárs országos szintű ka tegorizá lása: a.) Pedagógusaink egyik, ugyan nem döntő többségű része, különösen a volt párttagok csaknem egésze és ezek között is vezető pedagógusok szilárdan és becsületesen helytálltak. Elég itt különösen a vidéki igazgatók döntő többségére utalnunk, akik közül sokat megaláztak, megszégyenítették, leváltottak, stb. E pedagógus kategóriából a legjobbakat az évvégi kitüntetések és jutalmazások során, elsőhelyen fogjuk kiemelni, de helyesnek tartjuk, ha ezenkívül is néhány elis­ merő szót tartalmazó köszönetet írásban is eljuttatna hozzá­ juk az MSZMP. Intéző Bizottsága.

A második kategória - ami a pedagógusok létszámának nagy többségét is jelenti egyben - az ellenforradalom alatt általában passzívan viselkedett. Nem állt ki a tömegekkel szemben a párt politikája mellett, de a tömegek mellé vagy azok élére sem állt a megmozdulások idején, vagy ha különböző körülmények hatása alatt részt is vett különféle bizottságokban, vagy küldöttségekben ott a higgadt és a tömegeket fékező magatartást tanúsította. Ez a kategória, amely fele a türelmes nevelőmunkára irányult eddig és kell irányulnia ezután is. Nemcsak azért, mert számban a legna­ gyobb, hanem azért is, mert ezek nem ellenségek. Az alapvető kérdésekben egyetértenek velük, szeretik hivatásukat, a gyermekeket, a népet és ami mértékű és módszerű a velük való foglalkozás úgy nyerik vissza önbizalmukat, látják be tévedéseiket s lendülnek egyre jobban a munkában. A harmadik kategória, amely számban a legkisebb s a mely összpedagógusainak egy-két százalékát teszi ki, vagy tuda­ tosan volt ellenforradalmár, vagy különböző indítékokból (karrierizmus, félelem, stb.) úgy elsodródott s oly tevékeny­ ségekig ment el, vagy olyanokat segített, amely miatt annyira kompromittált lett, hogy „átnevelése" felesleges, vagy nagyon vitatható értékűi lehetne s a pályán való megmara­ dásuk sem kívánatos. Ilyen nevelők név szerint a következők: Joó József, Kársai Tibor, Pápa János, Ajzert János, Pintér Ottó, Tölgyes József, Lukács Ferenc, Csúcs Károly, Bálint Géza, Kutyáncsányin Vidoje, Udvarhelyi János, Hátsági Béla, Kovacsevics Márk, Potyondi Géza, Fehér Béla, Ősz Lajos, Unger József, Héjjas Lajos, Pataki Béla és Görög Ernő. E húsz nevelő közül 16 biztonsági őrizetbe is van. Függet­ lenül attól, hogy őrizetesek, vagy itthon van a fenti kate­ góriába tartozó 20 nevelő, valamennyi ellen a fegyelmi eljá­ rást annak idején elrendeltük. Joó Józsefet, Héjjas Lajost, Pataki Bélát az események, illeme a felmérések után azonnal,

Lakács Ferencet a közelmúltban elbocsátottuk. (Pataki ítéletét az Egyeztető Bizottság áthelyezésre változtatta). Görög Ernő más minisztériumhoz tartozik a városból történő eltávolítására odatettünk javaslatot. A másik 16 ügyében, akik szintén fel vannak függesztve, akiknek a Legfőbb Ügyészség elvi döntése után az illetményüket is letiltottuk a minden valószínűség szerinti elbocsátó ítéletet a Munka Törvénykönyv szerint csak megérkezésük után, illetve a büntető szervek döntésének ismerete és személyes jelen­ létükben történt fegyelmi tárgyalás eredményeképpen lehet meghozni, s ez késleltette mindeddig ügyünk végleges elintézését. Folyó hó 15-én azonban az MSZMP és a megyei tanács illetékes szerveivel egyetértően úgy döntöttünk, hogy egy itthon levő áthelyezett kivételével valamennyi őrizetbe vettet is elbocsájtjuk s hazajövetelük után az esetlegesen előforduló egy-két ártatlannak bizonyuló kivétel esetében revidiáljuk az elbocsájtást, vagy az Egyeztető Bizottságok a majd akkor beadható fellebbezéseik alapján döntenek. Ez az intézkedés formailag ugyan észrevételezhető, elvi szempontból és ténybelileg azonban helyes, a törvény­ telenség végsöfokon kiküszöbölhető s már azért is sürgőssé vált, mert anélkül a jövőévi munkaerőgazdálkodást meg­ tervezni lehetetlen. Van még ezeken kívül 23—25 olyan pedagógus - az eddigi felmérések szerbit, - akik a második és harmadik kategória határa között vannak, s akiket a helyi szervek is csupán fe­ gyelmi nélkül kértek áthelyezni. Ezeket át is helyezzük mégpedig névlegesen „ népgazdasági érdekből", mertfegyel­ mivel történő áthelyezésük esetén egy év múlva a Mt. szerint vissza kellene őket helyezni. (...) Az itt leírtakról csak 1995-ben, a könyv megjelenése után szereztem tudomást. Bolsevista sóder az egész. Engem a harmadik kategóriában, név szerint a harmadik helyen emlí-

tenek meg (nem abc sorrendben), mint ellenséget a 20 pedagógus közül. Ezek után már tudom, hogy miért jöttek értem orosz tankkal Kaposvárról. Szabadulásom után tudtam csak meg azt, hogy már a le­ dolgozott februári fizetésemet sem kapta meg a feleségem. Ottmaradt szegény a 2 kicsi (1 és 3 éves) gyermekkel, abban a kommunista rendszerben, ahol: „Legfőbb érték az ember!". Szabadulásomkor „refet" nem kaptam. Miután beszervezni nem tudtak (így nem lettem III/III-as) ezért kaptam 2 év „refet" és semmilyen munkakörben 7 évig nem dolgoz­ hattam, mert Rudics József járási párttitkárnak csak egy telefonjába került és elbocsátottak az állásomból. Azt mond­ ta, hogy menjek el az erdőbe mskót hasogatni, ha meg akarok élni! így teltek napjann.

A tanulóifjúságban szintén nagy zavarokat okozott az ellen­ forradalom. A bevezetőben említett okok miatt a diákok már az ellenforradalom kitörésekor elég nyugtalanok voltak, ennek ellenére a tanügyi apparátus az igazgatók és tantes­ tületekkel vállvetve az első nagy tömeggyűlés kivonulásáig távol tudta őket tartani az utcától. A nagy tömeggyűlés napján azonban már különféle felvonulások csoportjainak agitátorai minden tiltakozás ellenére behatoltak az isko­ lába s ezt látván Kovács Sándor a megyei pártbizottság akkori megbízottja a diákok kivitele mellett döntött. A tanítást beszüntettük a vidékieket kollégiumainkból haza­ küldtük s ezután már az iskolák által ellenőrizhetetlen diákcsoportok közvetlenül a Zrínyi körösök vezetésével különféle bizottságokat alakítottak s jónéhányan közülük a városi fegyveres nemzetőrségbe is jelentkeztek. Ezekközül váltak hárman áldozataivá annak a fegyveres harcnak, amit a Megyei Pártbizottság épületében lévő nemzetőrség provokált ki a segítségünkre siető szovjet csapatokkal szem­ ben. Az ellenforradalom leverése után a diákság egyrésze

az akkori általános sztrájk hatására sztrájkba ment át, ez nem bénította meg a középiskolák többségében a munkát, leánygimnázium kivételével, ahol a sztrájk csaknem álta­ lános volt és három napig tartott. A nyugtalanság termé­ szetesért nem ült el, az első időkben még divatosak voltak különféle röplapgyártások, december 8-án kb. 150 diák, meghalt társuk sírjának megkoszorúzása ürügyén mégegyszer felvonult, s ezzel lényegében be is fejeződött a di­ ákság megmozdulásának sorozata. A téli hosszú szünidő alatt részint a kedélyek nyugodtak meg, részint pedig az erélyesebb intézkedések viszonylag hamar észretérítették diákságunkat s ezután nyílt ellenséges állásfoglalás már csak egy-két elszigetelt esetben fordul elő. Lábra kapott ugyanakkor egy disszidálási Indiám, melynek eredmé­ nyeként 43 tanuló határozta el magát disszidálásra. A leg­ többen a siófoki és csurgói gimnáziumokból, valamint a kaposvári közgazdasági technikumból disszidált. (Előbbi két intézetből 12-2, utóbbiból pedig 9.) a többi intézetekből egy-két maximális 3 tanuló kelt útra. Két tanulót a határ­ őrség fogott el, 6 önként visszajött, még a határon való átmenetele előtt a csurgói gimnáziumba, úgy, hogy onnan jelenleg csak 4 ment ki véglegesen s nagyjából ilyen a Táncsics Mihály gimnáziumba is ahová egy-két vezető „ ellenforradalmár "-on kívül 6-an önként visszatértek a határról. Az eltávozottak közül március 31-ig legjobb tudásom szerint 4-en visszajöttek, s bár évüket valószínideg elvesztik újból beilleszkedtek az iskolai életbe. Altalános jelenség, hogy a disszidáltak a sok év óta fegyelmetlenkedő és állandóan ismétlésre vagy pótvizsgára bukdácsoló tanulók közül kerültek ki, a diákság értékesebb részéből jóformán alig távoztak el. A disszidálásokról szólva meg kell említenünk, hogy néhány számszerint összesen 7 nevelő is elhagyta az or­ szágot, akik közül 2 óvónő és 5 általános, vagy középiskolai

nevelő. E 7-ből 2 Kaposvárra, 5 a megye más területére esik. Az ellenforradalom alatt különösen pedig azután tanúsított magatartás, illetve politikai vagy erkölcsi magatartásért összesen 12 tanulót zártunk ki a középiskolából, akik közül 2 a kaposvári Táncsics gimnáziumra, 4 a siófokira, 3 a tanítóképzőre, 2 a csurgóira és 1 a marcali közg. technikumra esik. A húsz nevelő közül tizenhatan internálva voltunk, távollé­ temben az illetményemet megvonták (letiltották!), az állá­ somból elbocsátottak. Internálásom után, amikor hazajöttem, benyújtottam fellebbezésemet az Egyeztető Bizottságnak. Elutasították!

* A beszervezési kudarc után, hamarosan újra beidéztek a rendőrkapitányságra. Itt közölték velem, hogy „ref' alá he­ lyeztek két évre. Hivatkoztam Kistarcsára, ahol elbocsá­ táskor azt mondták, hogy „önök refet nem kaptak". Hiába, a megyén belül ők voltak az „urak". Ismertették kötelessé3ze*ta k ' z s é g Tanács T I . _ t » l .

..?.' V /

7r.

,É R 1 T- 3 I T.É S . k k ' a s é g i Tanács T 1. é r t e s i t i I f J„ P ú j a J á h e s ü z e n t * _155 * » z . a l a t t } . l a k á s t , M o g y 1955 é v i j a n u á r 2 _ á » reggel 9 a r á r a ía»»nvár»M l e s u t k L , utca 4-5 s z . udvari é p ü l e t I . e n e l e t 5 s z á l a t j e l e n j e n a e j . Ezen é r t e s í t é s t a Csurgei ¥eni6r'"rs »k. t e l e i é n é r t e s í t é s e a l a p j á a k'zl"-,:. Jzenta 1957 d e e . 3 1 .

QUAMvb.tlnAk.

Különös szilveszteri üdvözlet

BE1.0ü¥MINISZT£RlUM ORSZÁGOS

RJENDÖRFÖKAFITANYSAO

35.1o3/190íi.

Papa János 3 z s n t a i l a k o s Tárgy: kitiltása és rendőrhatósáiíi teíi::;yelete.

Pápa János

S z e n t a , 1923. (szül. év, hely. : anyja;

; apja:

a l í t . munkás

;

szentai

foglalkozása:

)•

-> lakos-'

üor.o ;/ rne;;yeí

5761/1/1957. -i Főkapitánysága

a BM

sz

számú

Szenta ?Stiro^S^tíMS,i

területén

felügyelet alá helyezte. Fellebbezés folytán az iratokat felülvizsgáltam és meghoztam az alábbi H A T Á R O Z A T O T : A fenti számú I. fokú határozatot változatlanul hagyom

M E G O K O L A S

A ronű-jlkczósoiiire á l l . ' adatolvbél - • . t á l l á i-.ISattiw, l t o t t a a , ho.-y ho :y ironslőr-liaió :úr;i fel:.;, -yol 't r i l i I n l y o z é a o a Wir..' : L J é s JcSabis lonsa* ozcnpo jontjából I n íj kolt

11 határozat ellen fellebbezésnek helye nincs Erről a határozat 1—1 példányával értesítem:

Soao ;y megyei Főkapitányságát, íiz iratok egyidejű megküldésével —

1. a BM a további szabályszerű eljárás végett 2. a BM ORFK VI. osztályát; :j. az eljárás alatt állót.

. ,'38. ,

Budapest, ít, 19 ,

március

13.

evi

Y.\':r..:t:n

HITELÉOL'

A Itiadmány hiteléül:

Falud.í György r . ü r g y . BM ORFK Igazgatásrendészeti Osztályvezető Íl • A határozatot tudomásul vefttem: .,

19.5/ évi

4211. sz, ~~fi88.Ter

A rendőrhatósági felügyelet - a „ref" - marad

A járási

É E T E S I I É S. r e n d ő r k a p i t á n y s á g 2 8 - j . telefonártesittese alapján k ö z l ő n

fcogy n é g n a a d é l e l ő t t i v o n a t a i menjenbe a j á r á s i

rendőrkapitányságra

afcadájyoztóása

esetéa ápr.29 _éa r e g g e l f d l n y e l c r a a f e n t i

jenbe »•

--

Megjelenés

c i n r e oen

,

kőtelező.

S z e n t a 1958 á p r . 2 8 .

Felhívás egy újabb megjelenésre geimet a miheztartás végett! Fellebbezéssel éltem, de eluta­ sították. Időnként jelentkeznem kellett a rendőrségen. Az egyik jelentkezésem alkalmával a járási párttitkár felesége, Rudicsné megveretett, ami most jobban fájt, mint a letartóz­ tatásomkor, amikor kékre-zöldre vertek! Rajta keresztül ezt soha nem tudom megbocsátani a bolsevistáknak! Miután Rudicsné a verést végignézte, kiment. A rendőrnek szóvá tettem egyet, s mást, mire ő azt mondta: parancsra tettem. Az éjszakai ellenőrzések, ablak- és ajtóverések két éven át az egész családomat nagyon megviselték! Egy éjjeli ellen­ őrzés alkalmával volt a rendőrökkel egy vörös nyakkendős munkásőr is, Cseh Jenő, aki emberi mivoltából kivetkőzve, saját otthonomban akart inzultálni. A feleségemnek volt köszönhető, hogy ez nem történhetett meg, aki azt mondta: „Te aljas szemét! Nem volt elég, hogy a csurgói lakásunk­ ból a férjem távollétében, gyerekeimmel együtt kiüldöztél?! Ha nem takarodsz ki innen azonnal, hozzád vágom ezt az égő petróleumlámpát!" Ezután elkotródtak. Feleségem bátor fellépését ma is csodálom. Nappal is figyelték minden lépésemet. Ahol két ember volt, nem mehettem oda harmadiknak, a rám állított spiclik min-

dent jelentettek, ketten közülük ma is élnek. A „ref' alatt és után sok megaláztatásban volt részem. Itt mindent leírni lehetetlen! (1958 karácsonyától 1963-ban történt visszahe-

B c l ü g y m i n l a z t ' r l u m Orazáguc

Számi,

Rendőrfökapitányság. 4

i W : .f??.?*???

35.10Í/5/1959,

szentai .. . . . . . . . . lakon lfWW?*SS35SSSra» r e n d ő r h a ­ tósági felügyeletének fe­ lülvizsgálata. . Somogy negyei , 8 A B..... . . . . . . . . . . . . . R o n a o r f o k a p i t a n y s á g az 195 . . . . . . évi hó „ 1 2 n a p j á n , 5 5 W / M s * 5 § s zám a l a t t , P a p a kelt eliilvizsgálati / r e v í z i ó s / határozatával János ... , , , 192á« ü a s n t a s z u l , ev. h e l y : . . . . anyja neve: . . . . . # ? ? * . ? ? ? * } * * . . . . . . , . , foglalkozása: . . . .......... ,.. ,

toW&VT

r

előző f o g l a l k o z á s a : . . f j f ? : * f ? f ? . . . . , ?ff?íff . . , lakos KtrtrttXTntorilti'rtar r e n d ő r h a t ó s á g i f e l ü g y e l e t é t t o v á b b r a i s f e n n t a r t o t t a . Pápa J á n o s . , , ,, . , , ... f a határozat ellen fellebbezéssel e l t , A B . H . . . . PPBOgy. íaegyei Rendőrfőkapitányság f e n t i hatásozat á t a f e l l e b b e z é s f o l y t á n f e l ^ v i z s g á l t a m és meghoztam az a l á b b i h a t á r o z a t o t Az I , fokú h a t á r o z a t o t

v á l t o z a t l a n u l hagyom -

: 8—tty—BB—>

M e g o k o l ás : A rendelkezésemre i l l ó adatokDól a e g á l l a p i t o t t a m , nogy r e n a ő r h a t ó s á g l f e l ü g y e l e t é n e k t o v á b b i f e n n t a r t á s a a t^öerend á s k ö z b i E t o n s á g szempontjából E h a t á r o z a t e l l e n f e l l e b b e z é s n e k helye n i n c s . indokolt. Erról a határozat

l - l példányával

értesítem;

1, a B.M, . . , ptWPgy. PMBWJ. . . •> F ő k a p i t á n y s á g á t , az i r a t o k egy­ idejű megküldésével - a további s z a b á l y s z e r ű e l j á r á s v é g e t t , 2, a B.M. ORFK, V I . o s z t á l y ú t , 3, az e l j á r á s

alatt

állót,

Budapest, 195 9 . . . é v i , A kiadmány

Má8»*rt6., hó . ?5-n.

hiteléül; F a l u a i György

r,őrgy,3k.'

B>M. ORFk. i g a z g a t á s r e n d é s z e t i o s z t á l y v e z e t ő , h. A határozatot

t u d o m á s u l vettem: 195

...

évi . ,

hó aláírás.

Még 1959 márciusában sem szűnt meg a „ref"

BM.Sorr, ofey me gy • i "e n d ő r f 5 ka p i t ány s á g C s u r g ó i ^Ka £ t t á n y _ s é g a _ , A

e n g e d é l y t adok P á p a J á n o s s z ü l e t e t t Szenta 1928 J a n u á r 4 . a n y j a : L ő c z l R o z á l i a , r e n d ő r i f e l ü g y e l e t e s s z e n t a i l a k o s n a k a r r e . h o g s 1959 m á j u s 2 6 . - á n r e g g e l 04 ó r á t ö l 23 ó r á i g l a k á s á r ó l K a p o s v á r r a u t a z z o n . dzen e n g e d é l y s s z e m é l y i

igazolvány

C s u r g ó

25.

. 1959 m á j u s

felmutatása

mellett

írrényee.

Eltávozási engedély lyezésemig „Naplóim", mint dokumentumok, mindent tartal­ maznak!) Néhányat itt meg kell említenem! 1958. december 23. - „karácsonyi ajándék" a BM-től: a „ref'-et harmadszor hosszabbították meg. A teljesen alap­ talan vád okát a forrásokból ismertem meg! „Vád: 1958. no­ vemberi választásokon szülei nem szavaztak a jelöltekre, ellenséges magatartású fiuk, Pápa János (refes) agitációjának eredményeképpen." Hivatalos BM indoklás: „A közrend és a közbiztonság érdekében a nevezett személy további ellenőrzése szükséges." Fellebbezésemet elutasították! így kénytelen voltam mindennel foglalkozni. Főztem, gyermeke­ imet gondoztam, fát vágtam, kaptárokat készítettem, méhészkedtem stb. Közben megbetegedtem. Hogy tüzelni tudjunk, apám adott fát. Megismerkedtem Szokol erdésszel, nála fára fizettem be, de más név alatt. A helyi hatalmasságok még azt is megtil­ tották, hogy a pénzemért szabadon fát vásárolhassak! Szenta község párttitkára ezt a kijelentést tette többek kö­ zött: nem kellett volna beengedni a faluba, a feleségét is

LEGFŐBB ÜGYÉSZSÉG Budapest V„ Apáczai Csere J á n o s u. 10 TSvbcszdo: 1S7-SS0, 1S6—810

Tárgy: . Áf 1 ,

41.2

/ll>5.9 ^zám. Hív. szám:

Pápa J á n o s Szenta

Melléklet:

R e n d ő r h a t ó s á g i f e l ü g y e l e t é v e l kapcsolatban a Legfőbb Ü g y é s z s é g h e z intézett p a n a s z á r a é r t e s í t e m , hogy a Somogy megyei r e n d ő r i ó k a p i t á n y s á g n a k az ügyben l e f o l y t a t o t t e l j á r á s á t m e g v i z s g á l ' a m é s az ön r e n d ő r h a t ó s á g i fejugyeletének e l r e n d e l é s e t e k i n t e t é b e n t ö r v é n y s é r t é s t - figyelemmel az 1 / 1 9 5 7 . / I I I . 1 9 . / B.M.ez. r e n d e l e t 1 . §-ában f o g l a l t r e n d e l k e z é s e k r e , - nem é s z l e l t e m . A f e n t i e k m i a t t a panaszolt ügyben ü g y é s z i Budapest,1959.június

intézkedésre

alap n i n c s .

6.

D r . P a l á s t y E_vin s . k . csoportvezető ügyész.

A kiadmány Inteléül:

Memorandum — 1958. VIII. 45'm. — Állami Nyomda. Miit.

A „ref" 1959 nyarán sem volt törvénysértő idehelyezték, ahelyett, hogy elbocsátották volna, de én majd áthelyeztetem stb. Leveleimet felbontották, az is előfordult, hogy nem kaptam meg. Mindent tudni akartak rólam! Rudics járási párttitkár refes időm alatt a rendőrségen kijelentette: bárhol próbálkozik elhelyezkedni, lesz rá gondom. ígéretét betartotta, csak egy telefonjába került, és elbocsátottak az állásomból. Nagyon nehéz körülmények között éltünk a családommal! Könyöradományért soha nem folyamodtam a tanácshoz, erre büszke vagyok ma is.

Részlet a naplómból: 1959. január 4-én, a születésnapomon, vendégeim voltak. Együd Árpád gimnáziumi tanár és Olsvai Imre néprajzkutató. Én kalauzoltam őket, cigánydalokat, táncokat és szokásokat gyűjtöttünk, magnófelvétellel és filmezéssel. Január 7-én fel­ kerestem a még élő „Gyöngyösbokréta" tagjait, hogy a régi népszokásokat, táncokat, dalokat, köszöntőket, stb. megis­ merve megkérjem őket, legyenek szívesek a vasárnapi felvé-

I D É Z É S

Név:

f o L a a ^ . ^ ^ . .

Lakcím :

^jLs*éJ^^á^3L.^cl

Felhívom, hogy f. évi—-^éwfi —órakor B**4epwt^ít^iéí jriiwtigBtésw pnntnmH kki/jé^rrreg. Awg nun jcfcSzemélynps.psptén olővoacitósát fogom •BBJ azonossági igazolványt hozzon" rpagávalt^

\ M I \ l \ t \ $\i

Vétív //

J\9&y

"

sz.

Név Lakcím : •Buda-pest, 195___év Az idézést átvette :

LiJtfi i : (aláírás)

R . I . 9 . r. sz. — 7029/5 Z r í n y i N y . , B p . (M) 3 9 9

Egy idézés 1959 nyaráról

n.

4 0-

telnél közreműködni! A Magyar Tudományos Akadémiától fognak kijönni. Meglepő volt számomra az öregek akarása. Sehol nem mondtak nemet, sőt örültek. Beszélgetés közben fel­ idézték korabeli szerepüket, olyannyira, hogy azokat spon­ tán, kérés nélkül átélve előadták. Egyik idős néni még az üve­ gestáncot is bemutatta. Jó érzés volt ezt látni! Január 11-én Együd Árpád, Olsvai Imre és Vavrinecz tanár úr voltak a vendégeim. Ebéd után egy órától este kilenc óráig a bokrétásokkal foglalkoztak. Magnóra vették a látottakat és hal­ lottakat, feljegyzéseket készítettek, leírták a tánclépéseket stb. Nálunk még elbeszélgettünk a továbbiakról és elutaztak. 12-én csak Olsvai Imre néprajz- és zenetudós jött el, hogy folytassa munkáját. Bali Ferenc cimbalmozott és énekelt, Takács János és Keszericze József rigmusokat adtak elő, a 100 éves Molnár József a betyárokról, „Patkóról" mesélt. 1959 második felében a „ref'-et megszűntették, de a szadizmusukból fakadó bosszú változatlanul tartott ellenem. B-M.Somogy megyei 15olV7

^.^„.•

s k m U i m

9

m

, . i

T

b

a

, Pápa

Jénoa

szentai .i uta* és rendőrhatósági íeliigyeletének felülvizsgalata.

Pápa János alk.munkás LÖXZl

1928 , h

^bM

Rozália..

út. ter.155

s z

.

í v b e U

MKl

..

.

Sienta

gim.unnr anyja,

! í i U e

,

eUhsfoglalkozású,

É s ! i

nűs

ÜZont::

alatti) lakos 195.7 . n O V Ü i í j b O r

oaiMi uupou

János

. . . »PÍ». J

hí 23 .napján

utca.

...Slül/lrilU57.». >zám alatt elrendelt ki-

XatJETOts rendürhatösigi f-iügyelet alá helyezését a BM . 1 / 1 2 5 7 , , _ s z . rendelt-'í 7. §-a alap|án hivatalból felülvizsgál­ tam és megholtam az alábbi

Határozatot P á p a Jnnos ^ z e n t a í •! lakos JŰJntSŰtjfc rendőrhatósági felügyeletét

ijíszim tetem,

Indokolás További

HÖR.27. - 4SU. i7. - 7057/í -

ellenőrzése

z r í n y i Nyomrla.

már n e a s z ü k s é g e s .

Budapest. (ÍM)

1959 második felében a „ref"-et megszüntették

Ellenségüknek tartottak, akit tüzzel-vassal irtani kell. Féltek, hogy mi lesz akkor, ha az igazságot elhintem az amúgy is kedvező talajra. Rudics és Cseh ha megláttak, tajtékoztak tehetetlen dühükben. Összegezve naplómban megállapítottam, hogy az 1959. esztendő nekem sok jót nem hozott, kivéve Ildikó leányom születését (1959. május 20.)

Ildikó leányom Részlet a naplómból: 1959. március 3-án gyorsított eljárással és embertelen módszerekkel elkezdődött az erőszakos „kolhozosítás ". Már­ cius 6-án (pénteken este) már meg is alakították „Arany­ kalász" néven a tsz-t! Május 20-án Kaposváron megszüle­ tett harmadik gyermekünk, aki az Ildikó nevet kapta. 1959. július 8. (szerda) emlékezetes nap a számomra! Ezen a na­ pon szűnt meg személyi szabadságom korlátozása. Felol­ dottak a „ref" alól! Magam sem akartam ezt elhinni, ... A feleségem tanított, így a három gyerek gondozásán, és a háztartási munkákon túl állattartással, méhészkedéssel is foglalkoztam, ami sokat segített a családomon. Később

„segédmunkásként" dolgozhattam itt, Szentán egy földmér­ nök, Deák Varga József jóvoltából.

Részlet a naplómból 1960-ról: 1960. július 11-én beindult a gombaszezon, ettől kezdve minden nap gombát szedtem. Jó kereseti forrásnak bizonyult a családom jobb eltartásához. Mellette el tudtam végezni a mezei, a kerti és a méhészettel kapcsolatos munkát is. A politika helyett az egzisztencia került az előtérbe. Sokoldalú és kreatív emberré nevelt ez a szituáció! Becsületesen dolgoz­ tam a családom megélhetése érdekében, büszke vagyok ar­ ra, hogy soha nem fordultam a tanácshoz könyöradományért! Remélem, hogy a sokat szenvedett hazám és annak hű fiai még jobb napokat is fognak látni! Ez a remény éltetett még akkor is, amikor nagyon távol voltam a naptól, és nagyon közel voltam az örök sötétséghez!Nehéz körülmények között igaz, de ismét véget ért egy megpróbáltatásokkal teli esztendő.

Az ernbertársi segíteni akarás megvolt. 1961. április 14-én a Marcali Vegyesipari KTSZ-nél sikerült elhelyezkednem, nagyon örültem. Sajnos ez az öröm ürömmé változott, mert Rudicsnak csak egy telefonjába került, és állásomból 8 nap múlva elbocsátottak. ígéretét betartotta. Ezután ismét otthon, a méhészetben és a pedagógusföldön dolgoztam. A gomba­ szedés és értékesítés sokat segített rajtunk. 1961. július 29-én volt az osztálynak, melynek osztály­ főnöke voltam az 5 éves érettségi találkozója. 1956-ban vé­ geztek. Ezen már ott voltam.

Részlet a naplómból: 1961. január 4-én betöltöttem 33. életévemet, amelyből 4 év örökre elveszett! Január 17-én Szentán a mi lakásunkban és a két tanteremben gyulladt ki először a villany csak azért, mert nem voltam rest a tetőtartó végére egy zárókupakot esztergályozni. A villany je­ lentősen megváltoztatta a falu életét. Február 25., ma 4 éve, hogy letartóztattak! E napra míg élek, emlékezni fogok!!! A na­ pi munkám közben kistarcsai sorstársaimra emlékeztem. Március 8-án (szombaton) Marcaliból Wéber elnök tele­ fonált, hogy hétfőn utazzak el Kaposvárra állás ügyben az általa megadott címre. Busszal el is utaztam ez ügyben Ka­ posvárra, közben sok ismerőssel (kollégákkal, barátokkal és volt tanítványaimmal) is találkoztam. Végre álláshoz ju­ tottam! A segíteni akarás nem hiányzott az emberekből, a szolidaritás sem. Április 14-én (pénteken) Marcaliban a Vegyesipari KTSZnél elfoglaltam állásomat. A megállapodás alapján beosztott könyvelőként 1500 Ft-tal kezdtem, ha a munkámat jól el tudom látni, akkor július l-jével, mint főkönyvelő, 2500 Fttal folytathatom a munkámat. Örülnöm kellett volna, de én őszintén elmondtam helyette, hogy ilyen munkakörben még soha nem dolgoztam. A kedves fogadtatás és segíteni akarás

után, a legjobb tudásom szerint nekiláttam a munkának, hogy jól megtanuljam. Szívesen dolgoztam és a kedves, segítőkész munkatársaimmal. Dolgoztam és tanultam, de éreztem, hogy valami lóg a levegőben! A 2,5 hónap helyett 1 hónapra módo­ sították az én megbízásomat is. Április 21-én állásomból elbocsátottak. Június elején mé­ zet pergettem és rajokat fogtam be. Gombát szedtem. Június 13-án együtt utaztam haza Kaposvárról Molnár Lászlóval, aki erdész volt, panaszkodott, hogy elvtársai le­ csukatták sikkasztásért. Hallottam, hogy 1956-ban keménv kommunistaként viselkedett. Cseh Jenőt és társát is láttam megbilincselve a vonaton, amikor Kaposvárról Csurgóra vitték őket! Július 29-én volt az osztályom első érettségi találkozója, a meghívásnak eleget tettem. 18 tanítványommal találkoztam Csurgón a Csokonai Vitéz Mihály Gimnáziumban. Az osz­ tályfőnöki órán mindenki beszámolt az 5 év alatt történtek­ ről, így én is. Mély együttérzés, és jó hangulat közepette zajlott le az első érettségi találkozónk. Egy kis öröm a sok üröm között! M a r c a l i V e g y e s i p a r i KTSZ. HAHC A l i i .

M a r c a l i , 1 9 6 1 . á p r i l i s hó 1 4 . szám. Tárgy:

P A P A

Alkalmaztatás.

J A M O S

Marcalit A Somogymegyei K i s z ö v v e l f o l y t a t o t t zással értesítjük,hogy

megállapodásra való

a mai n a p t ó l k e z d ő d ő e n alkalmazzuk

hivatko­

szövetkeze­

t ü n k n é l B e o s z t o t t k ö n y v e l ő n e k 30 n a p i p r ó D a i d ő r e . I l l e t m é n y é t h a v i 1 . 5 0 0 . - P t - 0 a n á l l a p í t j u k meg. Szövetkezeti

üdvözlettel:

Rudicsnak csak egy telefonjába került, és állásomból nyolc nap múlva elbocsátottak

Rengeteg gomba volt, hála Istennek, abban az időben. Az esti vonattal 2—3 kosár gombával reggel már Budapesten voltam a Nagyvásárcsarnokban, ahol Tasnádi L . kereskedő egyben átvette és kifizette az árát, majd hazautaztam. Később a szedett gombát este utánvéttel feladtam, hogyne veszítsek időt. Amikor én vittem fel gombát, akkor mindig pontosan elszámoltunk és azonnal fizetett. Jól kerestem a gombával, sokat segített a családom megélhetésében. December 22-én a mesterek befejezték a munkákat, majd megvendégeltem őket. A beszélgetés után boldog karácsonyt kívántunk egymásnak, majd elmentek. 23-án a felmosás és takarítás után bepakoltuk a kis holminkat az újnak tűnő lakásba. Éjfél után 1 órakor fáradtan feküdtünk le, de örül­ tünk! Nagyon! December 24-én még folyt a pakolás és a rendezgetés. Aznap még 2 csomagot is hozott a postás. Egyik a keresztszülőktől, a másik Budapestről jött. Szenteste a csengőszó után bejöttek a gyermekeink, a plafonig érő kará­ csonyfán meggyújtottam a gyertyákat és elénekeltük a Menny­ ből az angyal-t, majd a fa alatt lévő csomagok kibontása következett. Igen nagy volt az öröm. Ezután más karácsonyi énekeket énekeltünk, én meg zongoráztam. Az éjféli misén a fiammal együtt áldoztunk is. Feleségem is velünk volt, de mivel református, ezért ő másnap ,,úrvacsorázott", a két kicsire addig anyum vigyázott. Szép és meghitt karácsonyunk volt! Nagyon szeretném, ha az emberek szívébe ismét szeretet, megbecsülés és jóság költözne, hogy ne legyenek többé síró anyák, hitvesek és gyermekek! Az arcokról száradjanak föl a könnyek, hogy őszintén tudjanak örülni és mosolyogni az emberek! Legyen békesség a szívekben! Ha ez megvalósulna, ez mindennél jobban kárpótolna, s talán könnyebb lenne elfelejteni, és fátylat borítani a múltra! 1962. január 26-áii feleségemhez az iskolába egy látogató érkezett, Budapestről. Egy Pandurovics nevű pártmunkás,

a Központi Bizottság által delegált 140-es csoportnak a tagja. A célpont én voltam. Felőlem érdeklődött a felesé­ gemtől, majd rajta keresztül délután négy órára bejelentette a látogatását. A bemutatkozás után arról érdeklődött, hogy mit csináltam én 1956-ban, amiért ilyen helyzetben kell élnem?! - Nincs értelme annak, hogy hegedő sebeket újra feltép­ jünk, mert azok csak elmérgesedhetnek - válaszoltam. - De igen, én szeretném fttdni! Én, mint a K. B. tagja szemé­ lyesen garantálom, hogy őszinteségéért semmiféle hátrány nem érheti. Ezután egy órán át elbeszélgettünk. Majd felállt, és azt mondta, hogy el kell mennie, mert előadó lesz egy értekez­ leten, de holnap délután ismét el fog jönni. (Ez már valami, mert eddig úgy elkerültek, tiihit egy leprást.) 27-én folytattuk vitánkat, nagyon sok kérdést érintettünk, s végül összegező véleménye így hangzott: - Az önnel folytatott beszélgetésem alapján megállapítom, hogy túlságosan nagy árat fizetett annak dacára, hogy még büntetve sem volt. Az ön sérelme és sértődöttsége jogos. Önben egy nagyon képzett és művelt embert ismertem meg, akinek van igazságérzete, és nem bólogat mindenre, k i ­ mondja ellenvéleményét azonnal, ezt kellett tapasztalnom most is. Ez nagyon helyes. Eddig az építő kritika, ezt követi a kritika! Ön ebben az érában lett képzett emberré. Művelt­ ségénél fogva látnia kellett volna azt, hogy amíg itt vannak a szovjet csapatok az országban, addig itt népi demokratikus államrend lesz. Tehát ezt látva nem szabad hagynia, hogy bizonyos funkciók betöltésére megválasszák! Erre én azt mondtam, hogy akkor spontán lelkesedésből az egész nép egységesen állt e nemes ügy mellé, a zsarnokság ellen. Ennek magam is lelkes híve voltam. - Beláüiató időn belül még a történelem úgy fogja értékelni, hogy igazi forradalom volt! - jegyeztem meg.

- Ez tiszta ellenforradalom volt. Csendőrök, horthysta kato­ natisztek, gyárosok, kulákok, grófok és bárók csinálták! mondta felháborodva. - A kistarcsai internáló táborban a társadalom teljes kereszt­ metszete képviselve volt. A gyepmestertől a pártfőiskolásig - jegyeztem meg. - Pártunkban is voltak csirkefogók - válaszolta kurtán. Nézze, engem a saját rendszerem csukatott le. Rákosi és cinkosai. Akikkel együtt ültünk, nem álltunk bosszút rajtuk. Ma is szabadon élnek: Gerő, Farkas, Piros és mások. - És Rákosi? - kérdeztem. - Moszkvában él, ő nem jöhet haza - hangján érződött, hogy gyűlöli. Küldetésüket helyeseltem. Rudics személyes bosszújáról is beszélgettünk. Azzal köszönt el tőlem, ha ideje engedi, még el fog jönni. Úgy látszik, hogy az „idő" közbeszólt. Ügyemben semmi érdemi intézkedés nem történt, irrinden maradt a régiben. Hat év hosszú idő ilyen reménytelen hely­ zetben!

* A sok kudarcból és megaláztatásból már elegem volt! Az 1959-ben történt megpróbáltatásokat itt mégis le kell írnom! 1959. június 26-án beírattam lútoktatásra János fiamat (isko­ laköteles lett). Feleségem felettesei voltak jelen. Az igazgató azt mondta: szél ellen izélni nem lehet, mert vizes lesz a nad­ rágja! Kértem, hogy kommentár nélkül teljesítse kérésemet, mert az alkotmány minden állampolgár számára biztosítja a vallásszabadságot. Én ezzel élni kívánok! 27-én a hittanbeíratást ellenőrző „elvtársak" egymásnak adták a kilincset. Sok volt a beiratkozó, ezért behívatták a szülőket, hogy agitációval vagy adininisztratív eszközökkel jobb belátásra

bírják őket. Egymást követték az események. Várhelyi „elv­ társ" is kijött Csurgóról. Miután ő elment, az igazgató fel­ kereste a feleségemet. A pedagógusföldről jöttem haza (ahol dolgoztam), s láttam, hogy a feleségem sírt. Azt mondta, hogy az igazgatója megfenyegette: elintézi, hogy családi pótlékot nem fogunk kapni és az állásából is el fogja bocsátani! - Ne sírj! - mondtam, mi akkor is becsületes munkával keresett kenyeret fogunk enni. Nagyon nehéz idők következtek ezután!

Németh Lajos tanító és párttitkár javaslatára nem, de a feleségem kérésére beadtam újra az alkalmazási kérelmemet, bár tudtam, hogy tőlük semmi jó nem várható. Eltelt hat hónap, de válasz még nem érkezett. A közbejött kubai válság idején azt mondtam elkeseredésemben Németh Lajos párt­ titkárnak, hogy az atomháború majd megteremti az igazi demokráciát, mert az nem fog válogatni.

Részlet az 1962-es naplóból: 1962. január 28-án, amikor Török Ferivel találkoztam, azt mondta: megy ám a mosakodás és a dörzsölőzködés az „elv­ társak" részéről nagyon! Érdekes, hogy mindketten ezt ta­ pasztaljuk, mondottam a barátomnak. Este a moziban már odaült mellém Bútor József volt tanács­ elnök, párttitkár, majd tsz-elnök, aki eddig, mint „leprást", nagy ívben elkerült. Én nem akartam észrevenni, de ő meg­ szólított. Egyszer illuminált állapotban, amikor az utcán a feleségem­ mel találkozott, azt mondta: Én nem tudom, hogy a Jancsi miért haragszik annyira rám - pedig nagyon is jól tudta, mert ígyfolytatta -, a véleményezést nem én, hanem a maga igazgatója fogalmazta meg a könyvtárban, én csak aláírtam.

Ennek a kijelentésének az igazságáról 1963 februárjában a minisztériumban győződtem meg, amikor kérésemre a kezembe adták az iratot. Akkor az egyszer legalább igazat mondott. Németh Lajos tanító és egyben párttitkár, aki a felesé­ gemmel egy iskolában tanított, jóindulatúan a féleségemen keresztül szorgalmazta, hogy kérjem újraalkalmazásomat, és majd ő fogja véleményezni. így derült ki számomra az is, hogy nem adták át a párttitkárnak - Rudics utasítására - az alkalmazási kérelmemet. Április 10-én volt a házasságkötésünk 10. évfordulója szűk családi körben.

Ildi lányom biciklin A kubai válság m e g o l d ó d á s a után, 1963. j a n u á r 30-án megkaptam a miniszteri elutasítást is. Nagyon kiborított már az itt uralkodó kiskirályok teljha­ talma. Következtek a tavaszi választások, mint választópol­ gárt engem is kiértesítettek. Ez már túl sok volt számomra.

Válasziratában kérjük Ügyiratunk azAniira és ügyintéiőnk atvéra hivatkozni

Ügyiratszám:

2778/1963

címzett: Elfladő:

Tárgy;

MŰVELŐDÉSÜGYI MINISZTÉRIUM B u d a p e s t V., Szalay utca ÍO. Teleíon: 118-tíöO, :íl 8-760

Pápa János r é s z é r e . Gzenta

iiiv.taihíi aijátalanyoxva

Kossuth u . 33.sz,

H í v . sz.: Mell.:

Kérelmére é r t e s í t e m , hogy ügyét f e l ü l v i z s g á l t u k é s az ö s s z e s k ö r ü l ­ mények f i g y e l e m b e v é t e l é v e l kérelmét e l u t a s í t o m . Más m u n k a t e r ü l e t e n p r ó b á l j o n elhelyezkedni és munkahelyének vélemé­ n y é t ő l , függően 1-2 év múlva - kérelmével ú j b ó l foglalkozunk, Budapest, 1963. január 24. Lugossy Jenő s . k , miniszterhelyettes

Hét évvel 1956 után még mindig miniszteri elutasítás Mire szavazzak én?! 1963-ban a választások előtt még elutaztam Kaposvárra, Együd Árpád és megyei feletteseim nem akarták elhinni, hogy van ilyen még! Itt a következők hangzottak el: négyezer képesítés nélküli pedagógust neveztünk ki, de még sokat el tudnánk helyezni, mert nincs olyan diplomával rendelkező ember, akit kine­ vezhetnénk, nézzétek, ott ül egy barátom, középiskolai diplo­ mával, trógerol és havat lapátol, büntetve nem volt!

Az ott folytatott beszélgetésből sok minden kiderült. Elbúcsúztam családomtól, majd február 18-án este vonattal Budapestre utaztam, mert számomra már betelt a pohár. 1963. február 20-án előzetes bejelentkezés nélkül egyene­ sen a Művelődési Minisztériumba mentem. Solymosi nevű

miniszteri titkár a panasz irodához jelentett be, ahol három hölgy fogadott. Fölkérték a dossziémat, még azt sem mond­ ták, hogy tegyem le a kabátomat és foglaljak helyet. Azt gon­ dolták, hamar végeznek velem. Röviden, de határozottan elmondtam, hogy miért utaztam ide. Ezután hellyel kínáltak, így folytattam: szeretném elolvasni azt a véleményezést, amely alapján újraalkalmazási kérelmemet elutasították, úgy tudom, hogy ehhez jogom van. Amíg ezt megkeresték, több kérdést is feltettek, pl.: volt-e büntetve? - Igen. Kistarcsára internáltak. - Az nem számít priusznak. - mondották. Az előkerült véleményezést átadták, elolvastam. Nagyon meglepődtem azon, hogy Bútor József tanácselnök illuminált állapotában ezúttal igazat mondott. A vélemény elolvasása után azt mondtam: állam az államban, úgy látszik, hogy itt fönt nem tudják, mi történik ott lent! Elkeseredésemben így folytattam: - Mondják meg, hogy milyen egyenjogú állampolgára vagyok én a népi demokráciának, ha választójogom van, munkához jogom nincs?! Mire szavazzak én?! Adjanak nekem és családomnak egy útlevelet, hogy kimehessek nyu­ gatra! A kapitalizmusban vagy megélünk, vagy elpusztu­ lunk! Ezen kifakadásom után döbbenten egymásra néztek, majd azt mondta az egyik hölgy: - Nézze, egy színészt most helyeztünk vissza az állásába (Darvas Iván volt az), de ön a jövő generációját fogja tanítani, mi nem ismerjük önt, ezért nekünk a környezetének a véle­ ménye alapján kell döntenünk. - Akkor a tanári pályámnak vége! A másik hölgy - Kolozsváriné - így folytatta: - Próbáljon itt elhelyezkedni valahol és onnan egy hónap múlva hozzon egy véleményt, amely alapján visszahelyez­ hetjük a tanári állásába!

Érdemben a másfél órán át tartó meghallgatásomon kívül semmi nem történt! Jólúszemííségükben nem kételkedtem, megköszöntem és távoztam. Meditálva sétálgattam, telefonáltam néhány évfolyamtár­ samnak. Gujdi Barna, az MTA titkára arra kért, hogy ugorjak föl hozzá néhány percre. Személyesen már régen talál­ koztunk, így hát volt miről beszélgetnünk. És te, hogy vagy? - kérdésére én niindenről beszámoltam neki őszintén, ami 1954-től 1963-ig történt velem. Jól ismert, így mélyen elgon­ dolkodva hallgatta végig a kálváriámat. Amikor befejeztem, így szólt: - Amit nekem itt elmondtál, azt írd le és küldd el az általam megadott címre! A tanácsát megköszöntem, majd elbúcsúztunk egymástól. Pesten maradtam, ott megírtam a kérelmemet és az általa megadott címre elküldtem. Az MSZMP Központi Bizottságához írott levél: MSZMP Központi Bizottsága Tudományos és Kulturális Osztály. Jánki Kálmánné elvtársnő részére! Budapest Alulírott Pápa János szentai lakos ügyem kivizsgálásával kapcsolatban Önhöz fordulok, kérem szíves türelmét az alábbiak elolvasásához. Eletem tényvázlata: 1928. jan. 4-én születtem Szentán. Paraszt családból szárma­ zom. 6 elemi és 3 ismétlő iskola után magánúton 4 polgárit végeztem. Különbözetivel gimnáziumba kerültem, melynek VI. osztályából Tanítóképzőbe iratkoztam. A képző elvégzése

Xudooányo* é e T<..luir I Í S u s j s t é l y . J e n k i Kálmánná e l v t á r s n í r é s a é r s l n u á a. p t a t

A l u l í r o t t «T.p* »i',,noí s t c i i U i lakó® ügyem k i v l a i e g á l á i t á v a l kaucísol.i.tb£n o n i u a f o j d ú l o k - k é r a a s * i v « « t ü r e l m é t m ,'l;".Bbl£,k •lolvaB-.-súUcs. Sietem

tsnyviülatki

"kjZii* ieximh-oxi c<; i l o t t e n ü a e n t j i . Aio-tieut cs&l'.alcól *». •lrmaaoo» Hat « l e n i é s h á x o n I s m é t l ő l s f c o l ü u t i o a . v i í i u t o i i a i ^ ? o l ' , á r i t v . ^ c v . t ü o . I f U l i i i L - j ^ e t l v e l i w n : í z i , u « e u t e r a í í e m , melynek V I . oaat 1, í.liál t:...nítüü ; t e i r a t kos tiuii. X - j , > « J -.-Ív >se u t » o as i i O t f í j s .Uir.'.nd Í H J . - e p e t e a „ a r r a . - t u d . X n r á n b i o l ó g i a JÍÓBIB raekon kiJa.jjsliíksl&i t a n á r i o k l e v e l e t a a e r e s t e a . ;

u

;

&

t i l o n i i s k o l á i m a t Saentan, k ö a é p l s k o l á i i a a t Csurgón, . a o ^ c t e -

úovemherúhen mini l e Y e u t á t a n y i i & ü o k e l h u r c o l t a k . 1 4 iá'i' £ _ j ! tua. — lov'.Vl l ü ui> Vllic,— 1-M5 Ulzu&ciúhvxt i. u y i U c o i t i s oscn-.ó'r 5k i w t ó t e l v i t t e k ; .

1344

kSiil^.i

a,:,:Miiu\

i

I í 4 3 . okt. '.a ö s t e s u l t e B t é r t e n iiarfa e f o e s % l } ' i l . / / • - u e a t r i é ' b ó l / . 3.. m "gl •• l l a p o i o a miatt *» szellemi nunüa f e l é X o r d u l Kőarapifík-wl-U* taromban EPűSi a u j d QISS t i t k á r w I t a j n . M i n t k ü l d ö t t i t - ü z t v e t t e n Budapesten a Y I T - e n . - C^ctómon mint i f J-aSsfjHevelő' uolg'oztaai. - I Í M Í Í t o i i . ^ j . a r d i t r t t ^ r c f Táborb&u. ' v i g a e t t auaUaójpt í r á a o e e l i s m e r t e t kaptam. -

1 9 5 2 - i e n / n i á s o ü é v e e v o l t * / uSf.né'S'Ultoiu. < W r a ^ l 4 a i g y q l o r l b toB az "íVJí .41 l á t t á i á l » n dolgoztam* 1953-ban gyermekünk s a ü l e t f c t t . / X á l o r f f . l v - i ű l a k t u n k . / Xauulni&wnim b e f o j e a é s e u t ó n K&i>08vArr& h o l ^ c x t o k .•-„ E é n c & i e s :i:.uiá.í.luaboa. C s a l á d i » « l y 2 » t « B a l a t t , l a s z t i !44ny«öí*n/ M v á s r s C s u r g ó r c p » « t e K . i t t W n f t o t t . 4 8 195? f e b r . l ~ i , r«ur. tort-ínt »tn»lyfe«esewl£ /t>i4ú% vOr-j&re/'í! 195? f e b r . L ' 5 - ó n i n t e r n á l t a i t ás t á v o l li-torsloD fe&/«lií4. f o l y t á n e l o o e s á t e - t t s k . - r A z a l á b b i a k a l a p j á n : e5

t

i ;

w

O k t ó b e r 2 6 - á n egy t é v e s i a f o r a w í ü i o a i ; . i i > j 4 í i , j s ,. rjei:isfetí.-szi,,lfcg v i s e l é s e f o l y t á n b e h í v a t tUc az Í £ ö . z £ t . t s l i r o d á b a , a h o l a h e l y i ssaervek v á r t a k r á m . m lí'júüá,; a. .c.T¥o..,'suavol v á d o l t a k . i £ l i B á u l o j > o n t j u k aa v a l t lat .j£tii:Jtaí«, BO£y a teoímtfojBhoa ,.,?üual3...'u-jl diákok j t t c - k , i í,;,^ . j l s m a a t n t á í e l s c s a t l a k o s í t & k . a f e l v o n u l á s i tervhez. — i

Az MSZMP KB kulturális osztályára küldött levél eleje után az Eötvös Lóránd Tud.-egyetem Term.-tud. karán biológia - kémia szakon középiskolai tanári oklevelet szereztem.

Elemi iskolámat Szentán, középiskolámat Csurgón, és az egyetemet Budapesten végeztem. 1944. decemberében, mint leventét a nyilasok elhurcoltak. Nagykanizsáról 4 társammal megszöktem. — Tovább bujdos­ tunk. — 1945 februárjában a nyilasok és csendőrök ismét elvittek. 1945. október 4-én sebesülten tértem haza a fogság­ ból (Ausztriából). Egészségi állapotom miatt a szellemi munka felé fordultam. Tanultam! Középiskolás koromban EPOSZ majd DISZ titkár voltam. Mint küldött részt vettem Budapesten a VIT-en. — Egyetemen, mint ifjúságnevelő dolgoztam. - Balatonzamárdi Úttörő Táborban végzett munkámért írásos elismerést kaptam. 1952-ben (másodéves voltam) megnősültem. Termelési gya­ korlaton az MNM Adattárában dolgoztam. 1953-ban gyer­ mekünk született. (Táborfalván laktunk.) Tanulmányaim befejezése után Kaposvárra helyeztek a Táncsics gimnázi­ umhoz. Családi helyzetem miatt (lakás hiányában) hívásra Csurgóra mentem. Itt tanítottam 1957. febr. l-ig, Nagyatádra történt áthelyezésemig (saját kérésre). 1957. febr. 25-én internáltakés távollétemben fegyelmi folytán elbocsátottak. - Az alábbiak alapján: Október 26-án egy téves információ alapján, és a nemzeti­ szalag viselése folytán behívattak az igazgatói irodába, ahol a helyi szervek vártak rám. Az ifjúság szervezésével vádoltak. Kiinduló pontjuk az volt mint később megtudtam, hogy a technikumhoz Nagykani­ zsáról diákok jöttek, s így a gimnazisták is csatlakoztak a felvonulási tervhez.

Egy békés felvonulással magam is egyetértettem. A pártnak sem ez ellen volt kifogása, hanem az esetleges zavarkeltők ellen. Ezek miatt a rendőrség kénytelen esetleg a fegy\'erét használni. Önök hogyan vállalhatnak felelősséget a diákok életéért — mondották. Egyetértettünk ebben. Egyik kartárssal elmentünk a kollégiumba, hogy ne legyen felvonulás. A hangulat miatt a küldetésünk eredménytelen volt. A felvonulással kapcsolatban a kollégiumban tárgyalás volt, ezen nem vettem részt. Igazgatóm, párttitkár, a rendőrka­ pitány és Kovács Andor volt jelen, aki a Bizottmány elnöke lett később. A kollégiumban összegyűltek úgy döntöttek, hogy felvonulás lesz. A hatósági szervek felkérték a pedagógusokat, hogy vi­ gyázzanak a diákokra. A Főtéren népgyűlés volt. A pontokat Kovács Andor olvasta fel, majd megválasztották a 10 tagú Nemzeti Bizottságot, amelynek én is a tagja lettem. A gyűlés után mindenki békésen hazament, a diákokat hazakísértük. Másnap a diákság felvonult az iskolához, és az igazgató le­ váltását kérte. Utána a Hősök szobránál koszorúzási ünnep­ ség volt. A következő napon népgyűlés volt a Főtéren, ahol több funkcionárius leváltását követelték. Ezt követően a kultúrotthonban járási vezetőségi gyűlés volt, melyen a hivatalos szervek képviselői is ott voltak. A népgyűlés követelését a vezetőség (melynek én is tagja voltam) végrehajtotta. Engem a gimnázium igazgatójának javasoltak. — Nem vállaltam. Igazgatómmal és a hivatalos szervekkel jóviszonyban voltam. Nem a karrier miatt szóltam a hibákról, hanem az emberek érdekében. Szeptemberben az

igazgatóm - munkám alapján, különböző szervekkel egyet­ értésben — megkért a kollégiumi igazgatói állás betöltésére. Nem vállaltam családi okokból. Ezután az Oktatási Osztály vezetőjének javasoltak. — Ezt sem vállaltam. A nép bizalmával nem élhetek vissza, mondották, - és megválasztottak. Mint általánosiskolai szakembert Udvarhelyi kartársat választották mellém. Egyetlen ember leváltását sem javasoltam. A leváltáson Tóth Ágoston kartárssal jelen voltam, melyet a Nemzeti Bizottság elnöke folytatott le. A leváltások után Ud­ varhelyivel meghallgattuk azokat, akik sérelmesnek tartották leváltásukat, hogy újra gyűlés elé terjesszük az ügyet, mert a döntés a tömeg pszihózis alapján történt. A volt igazgatóm öngyilkosságot kísérelt meg. Rudics József szerint - miattam tette. - Igazgatóm írásba adta ennek ellen­ kezőjét. Kovács Andor mint kémikust engem kért meg a benzines­ palackokkészítésére. Mivel nem vállaltam, Vámos kartárssal együtt Vaja kartárshoz küldött bennünket, hogy ő csinálja meg, és minden anyagot biztosítani fog. Körlevelet adtunk ki, melynek tartalmával egyetértettem. Tudtam róla, hogy távollétemben Udvarhelyi kartárs adta ki. Ekkor a Nemzeti Bizottság elnöke a Katonai Tanács vezetőjével Nagykanizsára küldött fegyverekért a határ lezárása céljából. — (Határőrség nem volt.) November 4-e után, a visszatérő vezetőség garantálta a sze­ mélyes biztonságunkat.

A Nemzeti Bizottság zöme pedagógus volt. A törvényességet, személyi és vagyonbiztosságot igyekeztünk megvalósítani. - A lincselés hangját elnémítottuk. - Elítéltük a Pesti véreng­ zést. — Az eseményeknek spontán lettem részese. Előzetes szervezkedésben nem vettem részt. Nem tudatosan kapcso­ lódtam bele az eseményekbe. Mint közismert diák, majd tanárt jóhiszeműségem és igazságérzetem folytán válasz­ tottak be a Nemzeti Bizottságba. 1957 február l-ig Csurgón tanítottam. Majd áthelyeztek Nagyatádra (saját kérésemre) ahol február 25-én letartóz­ tattak és az ottani, majd a csurgói inzultus után Kaposvárra szállítottak, ahonnan Kistarcsára internáltak. Hét hónap után az alábbiakkal bocsátottak el: ,, Önök e perctől kezdve szabad emberek, egyenjogú állampolgárai a hazának. Menjenek vissza a munkahelyükre és dolgozzanak becsületesen. Önök rendőri felügyeletet nem kapnak." Hazaérve családom körébe, megpróbáltam beilleszkedni a társadalomba. Sajnos ez nem sikerülhetett. A csurgói rendőr­ kapitányság beidézett hamarosan kihallgatásra. Rudics József járási párttitkár, aki feleségével felváltva kompro­ mittáló és nyomdafestéket nem tűrő hangon szidalmaztak és inzultáltak. Ez volt az internálás után a legborzasztóbb amit el kellett viselnem. — Ekkor azt a kijelentést tette ,,a meglévő energiámat arra fordítom, bárhol is próbálkozik állásba kerülni lesz rá gondom." (sajnos ezt a kijelentését a mai napig sikerült megvalósítania összekötései révén.) Rendőrhatósági felügyelet alá helyeztetett. Ezzel a csalá­ domat is súlyosan büntette. A Legfőbb Ügyészséget kértem állítsanak bíróság elé. - A válasz az ügyem a B.M. hatás­ körébe tartozik.

Álláshoz jutottam, de a párttitkár nem engedélyezte felvéte­ lemet. Az ellenőrzés idegileg megviselte az egész családomat. Az éjszakai zörgetésre feleségem felijedt (állapotos volt), a gye­ rekek sírtak. - Cseh Jenő munkásőr egy rendőrrel jött ellenőrizni, aki a lakásomba inzultálni akart. Egy állapotos asszony, a feleségem állta útját. Egy szemernyi emberi érzést sem tanúsítottak családom iránt. Megszületett a harmadik gyermekünk. Ekkor végképp nehéz volt, óvoda, napközi nincs a falunkban. Mindenféle munkát végeztem. Voltam dada, szakács, kőműves, asztalos, szoba­ festő, kertész, favágó, méhész, állatnevelő és mezőgazdasági munkás, napszámos, könyvelő. Majd ismét próbálkoztam, sikerült, de sajnos másfél hét után elbocsátottak. Így teltek a rendőri felügyelet alatti éveim, hivatalos munka nélkül. Számomra a megalázás és kudarc teljes volt. 1962. augusztusában a Művelődésügyi Minisztériumhoz fordultam újraalkalmazás végett. Kérelmemet elutasították, a helyi szervek véleménye alapján. A tanácselnök mint megtudtam megmutatta Rudics Józsefnek a Művelődésügyi Minisztérium által küldött papírt, ez alapján a véleményezés csak elutasítást eredményezhetett. Sajnos a mai napig nem adtak lehetőséget, hogy valahol dolgozhassak. Utolsó esetben fordulok Önhöz, mert a kudarcba már bele­ fáradtam. Állást próbáltam szerezni az alábbi helyeken: A Csurgói KTSZ-hezfelvettek volna, - a párttitkár elutasított. A Marcali Vegyipari KTSZ alkalmazott, másfél hét után elbo­ csátott.

A Kaposvári Fűszert ugyancsak elutasított. A Vasútépítők szintén nem alkalmaztak. Ezen kívül 9 helyre jelentkeztem írásban, de választ sem kap­ tam. Oka, mert megírtam jelentkezésemben az okot, amiért állás nélkül vagyok. Társadalmi munkában részt vettem. A feleségem tanít, munkájáért november 7-én jutalmat kapott. Három gyerekünk van, 4-8,10 évesek. Segítettem a választási összeírásban. - Sajnos minden próbálkozásom hiába, na­ gyon egyedül vagyok a személyi bosszúval szemben. Büntetve nem voltam és büntető eljárás alatt sem állok. Papí­ ron tehát egyenjogú állampolgár vagyok, választójogom van, munkához jogom nincs. Tudomásom van arról, hogy nem egy kartársam tanít újra, miután büntetését letöltötte. Mindazok, akiket velem együtt elbocsátottak, már rég tanítanak. Hat keserves év múlt el, és ezalatt egyszer sem hallgattak meg. Ügyemben az érem egyik oldala alapján döntöttek. Kolozsvári Ferencné elvtársnőnek személyesen referáltam már helyzetemről a Művelődésügyi Minisztériumban. O az első, aki meghallgatott. Tanácsot és segítséget kérek, mert úgy érzem, hogy erőmből többre nem futja. Ha mint pedagógust nem alkalmazhatnak bármilyen munkát vállalok amit el tudok végezni, csak állásom legyen.

Helyzetemet sokan hihetetlennek tartják, mert valójában az is. Választójogom van, munkához jogom nincs. Milyen egyenjogú állampolgár vagyok? - Ez több, mint amit az ember elbír! Kilátástalan helyzetem kényszerít ez utolsó lépéshez, hogy az Ön tanácsát és segítségét kérjem! Budapest, 1963. február 22. Tisztelettel: Pápa János Szenta: Kossuth utca 33.

Válasz tdjop.om vau, anmfcáfcust «iagon. „íae;;. Milyen *?„yer. állampolgár vagyo-k? - £a tíbb adut aalt az e » w e l o l r l .TíiMtás-talao fielyzetera k é n y s z e r í t eg T r t o l C liépéshez, nof,y

i o d a p t/ £ -t, 1963. február 22.

1'j.sEtsXsiiel!

/íz MSZMP KB kulturális osztályára küldött levél befejező része Hazautazásom után kb. egy hét múlva azt tapasztaltam, hogy azok az elvtársak, akik engem, mint a leprást eddig elke­ rültek, most közeledni igyekszenek hozzám. Egymással versenyezve mondták el, hogy az ügyemet kivizsgálták és

visszahelyeztek az állásomba. Azt is elmondták, hogy Ru~ dics elé letették a beadványomat és magyarázatot követeltek tőle. Fekete Sándor tsz-elnöknek Rudics elmondta, hogy „amit én a Pápa ügyéért kaptam...!" Fekete Sándortól tud­ tam meg azt is, hogy Rudicsot az ügyemből kifolyólag áthe­ lyezték Kaposvárra, a színiiáznál személyzetis lett. Később elvált a feleségétől és a barátnőjével együtt Budapestre költözött, vissza Angyalföldre, ahonnan származott, Rudics­ né pedig egy nagyatádi hentes élettársa lett. Rudics és cinkosai a történelem szemétdombjára kerültek ezután. Egyébként a megye kiskirályai a rendszerváltásig nem hagytak volna szóhoz jutni, ha nincs egy Gujdi Barna, és nincsenek hozzá hasonló igazságérzettel megáldott emberek. Az 1963/64-es tanévben visszahelyeztek az állásomba. Alig hittem a szememnek, amikor az értesítéseket megkap­ tam 1963 nyarán a megye bekérte a papírjaimat, mely alapján visszahelyeztek volna a csurgói gimnáziumba, de az új igaz­ gatóval, Gál Ambrussal folytatott párbeszéd alapján ezt én nem vállaltam. Idézem Gál Ambrus igazgatót: Alkalmazlak, de a korábbi elveidet fel kell adnod! Gyorsan elköszöntem tőle és a gim­ názium helyett az általános iskolát választottam. Azért is, mert feleségemet Cseh Jenő kiüldözte a lakásból két kicsi gyerekkel, amíg én Kistarcsán voltam, így őt 1957 nyarán Csurgóról áthelyezték Szentára. Meg azért is, mert Szentán születtem, diákként innen jártam be naponta gyalog Csur­ góra az iskolába. A napi 14 km fárasztó volt akkor is, tanár­ ként nem vállaltam a bejárást 1963-ban. Szenta mellett dön­ töttem tehát. Nem csináltam presztízskérdést abból, hogy általános iskolában vagy gnnnáziumban fogok tanítani. 1963-tól 1970-ig, a körzetesítésig Szentán tanítottam. A munkámban eredményeimet nehezen ismerték el. Nagyon

MAGVAR SZOCIALISTA M C N K A S P A R T KÖZPONTI BIZOTTSÁGA

Budapest, m.3*...méina..

.2.2,

Part- <'•:; Tomesszervezetek Osztálya

PTO/lo/246/4 Pápa J á n o s e l v t á r s n a k S z e n t a Kossuth u 33

Kedves Pápa e l v t á r s ! Hozzám i r t l e v e l é r e v á l a s z o l v a t á j é k o z t a t á s u l közlöm,hogy a j á r á s i t a n á c s az 1963-64-es o k t a t á s i t a n é v r e mint p e d a g ó g u s t alkalmazzák. Kívánok eredményes o k t a t ó i m u r i k a t , j ő e g é s z s é g e t .

MAGVAK SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGA KAPOSVÁR í.eniu íit 14. H. Tikion: 14-30

Kaposvár

m

3. m á j u s

15

„ KL/IPné/10/72/37Í637~~

Pápa J á n o s Szenta. K O E B . t h . L . u . 33. Az MSZMP.Központi B i z o t t s á g h o z i r t l e v e l é b e n f o g l a l t a k a t meg­ v i z s g á l t u k . M e g á l l a p í t o t t u k , hogy egyes r é s z e i t ú l z á s o n a l a ­ pulnak. A j á r á s i p á r t é s t a n á c s s z e r v e k v e z e t ő i alapos m e g f o n t o l á s u t á n l e h e t ő s é g e t b i z t o s í t a n a k a r r a , hogy az 1 9 6 3 / 6 4 . t a n é v r e p e d a g ó g u s k é n t helyezkedhessen e l . Ú j r a a l k a l m a z á s a ü g y é b e n k é r j ü k keresse f e l a j á r á s i t a n á c s k u l t u r á l i s e l n ö k h e l y e t ­ tesét. Ú j r a a l k a l m a z á s á v a l kapcsolatban valami probléma v e t ő d i k f e l , k é r j ü k keresse f e l a megyei p á r t b i z o t t s á g a g i t . p r o p . o s z t á l y á t .

Érdemes összevetni a két visszahelyezést szöveget

<7/ra alkalmaztak volna Csurgón, de az igazgató elveim feladását várta volna tőlem, így nem fogadtam el szerettem tanítani. Minden téren igyekeztem a tudomásomat átadni a tanítványaimnak, ezért szerettek is. Számomra ez volt a legnagyobb jutalom. A tanítványaimmal szerepeltünk a rádióban és a tévében is. Aktívan dolgoztam a közéletben és a méhek között. A becsületesen végzett munkám és a gondviselésbe vetett hitem átsegített minden nehézségen és megaláztatáson. Soha nem hajtottam fejet az elvtársaknak, az elveim mellett végig kitartottam.

1970-től a Csurgói I I . Rákóczi Ferenc Általános Iskola napközi otthonában nevelőként dolgoztam 18 éven át. 1970 nyarán az NDK-ba utaztam, mire megjöttem, az a hír fogadott, hogy a I I . Rákóczi Ferenc Általános Iskola napközi otthon nevelő tanára lettem. Politikai okokból

kifolyólag oda neveztek ki. A tanítványaim érdekeit igye­ keztem szolgálni becsületes munkával minden téren. Mint a honismereti szakkör vezetője, a taiiítványaimmal együtt szép eredményeket értünk el. Például a jó hangú lányokból verbuváltam egy regölős csoportot, akik a régi gyógyszer­ tár helyén lévő első múzeum megnyitóján szép sikert arattak. Később a jó hangú fiúkból is sikerült regölős csapatot alakítanom, közülük néhányan a szentai négy generációs csoporttal együtt az MTV-ben is szerepeltek. A honismereti szakkör lelkes lányokból állott, akik a vezeté­ semmel - fáradtságot nem ismerve - sok szép eredményt értek el. Ilyen volt a Baláta Expedíció! A Baláta-tó egy ősláp, a jégkorszak utáni időkből fennmaradt ritka természeti kincsünk, természetvédelmi terület, ahová csak a H M engedélyével mehettünk be. A „Szülőföld Expedíció" a járási versenyen első helyezést ért el. A tanítványaim, munkájuk jutalmaként 10 napig Zánkán nyaralhattak. Társadalmi munkában végeztem az expedíció vezetését, szorgalmas tanítványaimmal öröm volt dolgozni, elismert munkájukra büszke vagyok ma is. Minden tudásommal segítettem a hátrányos helyzetű gyerekeket. A jobbaknak plusz feladatot adtam, hogy ne zavarják a foglalkozást, ha azt is megoldották, akkor olvas­ hattak, játszhattak. A gyerekek szigorúnak tartottak, mégis szerettek. Tanítottam és neveltem is őket. 18 éves napközis munkám után, 1988-ban, a nyugdíjazásom alkalmával a tanít­ ványaim egy kis ünnepség keretében megköszönték a mun­ kámat, oly meghatóan, hogy kijöttek a könnyeim. Számomra ez volt a legnagyobb elismerés és „jutalom" egész pályafutá­ som alatt! Legfontosabb feladatomnak tartottam a diákok segítését a tanulásban, de igyekeztem hazaszeretetre is nevelni őket. Az általam készített faliújságon, a nemzeti ünnepeinken túl egyéni ünnepeinkről is megemlékeztünk a foglalkozás meg-

kezdése előtt, élőszóval is. így március 8-ról, a húsvéti ün­ nepekről, az anyák napjáról, a gyermeknapról, a madarak és fák napjáról, a pedagógus napról, október 6-ról, Mikulás nap­ ról, a Luca napi szokásokról, a betlehemezésről, a névnapi köszöntésekről, a disznóölési „nyársdugásról", a karácsony­ ról, „aprószentekről" (a sibárolásról) az újévi köszöntőkről, a „három királyozásról", a „regölésről", a farsangi szokások­ ról. A népszokásokról beszélgettem a tanítványaimmal és a hagyományok ápolására buzdítottam őket. A Mezőgazdasági Szakmunkásképző Iskolában is tanítot­ tam. Az egyik történelem órán az 1956-ot tárgyaló anyagot megelőzően összefoglaltam az addig tanultakat, az „1956os ellenforradalom M a g y a r o r s z á g o n " című leckét pedig kértem, hogy az óra végén olvassák el, majd kicsöngettek. A következő órán történelemből nem feleltettem. Ma a következő leckét vesszük! - mondottam. Ekkor felállt az egyik tanuló és azt kérdezte, a feladott leckéből miért nem

Együd Árpád folklórkutató könyvében látható fotó a regölős csoportról

lesz feleltetés. Erre röviden csak annyit mondtam, hogy az igazságot nem mondhatom el, hazudni meg nem akarok nektek! Néma csönd lett erre, én meg folytattam az órát az új lecke magyarázatával. Még ma is csodálkozom azon, hogy a kérdésre adott lakonikus válaszomnak nem lett semmiféle következménye! Ennek az időszaknak volt az egyik szép emléke az, amikor Együd Árpád folklórkutató „Kaposváron megverték a rézdobot" című könyve és egyéb gyűjteménye alapján az MTV a még élő néphagyományokat idős szereplőkkel egy színes tv filmen megörökítette. Az 1981-ben Kaposváron 1000 példányban kiadott könyvben látható egy kép is! Ezen a szentai négy generációs „regölős" csoportom tizenkét tagja velem együtt láüiató.

1989 után Hosszú és rögös volt az út tele buktatókkal, amelyen emelt fővel, becsületesen mentem végig! A megaláztatás, az üldö­ zés, a nyomor, a tragédia és a sok szenvedés, amit nekem, családomnak, valamint szüleimnek el kellett viselnünk, az leírhatatlan! A hitem a reményem és az optimizmusom adott erőt mindezek elviseléséhez! 1989 tavaszán Für Lajos történész - a ghnnázimn egykori diákja - megrázó előadást tartott Csurgón a II. MAGYAR HADSEREG pusztulásáról. A Hazafias Népfront nagyter­ mébe szervezett előadáson ott voltam én is, meg a történelem szakos tanárokon kívül a Városi Tanács minden dolgozója. Az igazságot feltáró előadás döbbenetes volt számunkra, csak hallgattunk, de hozzászólni nem tudott senki. Ezután átmentünk a kultúrortlionba, ahol Für Lajos beszélt az erőszakos kolhozosításról, befejezésül pedig az aktuális politikai helyzettel foglalkozott. Az előadása után megala­ kult a Magyar Demokrata Fórum helyi szervezete. A két előadás témáját ismertettem Bódis János barátommal és harcostársammal. A megrázó előadás után azzal a javas­ lattal álltam elő, hogy Szentán mi is állítsunk egy emlékmü­ vet a I I . világháborúban elesett hősöknek és az áldoza­ toknak! Helyeselte a javaslatomat. Ügy terveztem meg az emlékmüvet, hogy a mindkét nagy­ méretű világháborús márványtábla ráférjen. Az alap kiá­ sásában, a betonozásában a hadi árvákon kívül sok igaz magyar honfitársunk is kivette a részét. Az anyagbeszerzés és utánjárás Szilvási kőfaragó mesterrel együtt sok időnkbe és munkánkba került. Az emlékmű elkészült. Az avatási ünnepséget 1989. október 29-ére tűztük k i . A hozzátar­ tozókon kívül meglúvtuk Botfai József plébános urat, Szeke­ res Elemér tiszteletes urat, az egyik nagyon kedves bará­ tomat, dr. Bárdi Lászlót, akivel két évig - 1954-1956-ig -

A szentai templom bejárata az emlékművel együtt tanítottunk a csurgói gimnáziumban, Gál Endrét, a csurgói tanács elnökét, és dr. Horváth Ferenc országgyűlési képviselőt, aki az egész avatási ünnepséget és az azt követő fogadást videoszalagon megörökítette az utókor számára. Az emlékművet, amely a római katolikus templom előtti park

világháborús emlékmű két oldala

bejáratánál áll, a mise után Botfai József plébános úr avatta fel. Ezután a meghívott vendégekkel együtt átmentünk a re­ formátus templom imatermében tartott fogadásra. Az emlék­ műről készült színes fényképből adtunk minden hozzá­ tartozónak emlékül. Az utókor talán emlékezni fog rá! 1989-ben a Magyar Politikai Foglyok Szövetségnek tagja, majd csurgó-nagyatádi elnöke lettem. Ez a feladat sok mun­ kával járt, igyekeztem segíteni bajtársaimnak ott, ahol tud­ tam. Részese voltam a nyári szabadegyetem előadásainak is. Az M D F Csurgón 1989-ben kopjafát állított 1956 emlé­ kére és emlékérmet adott át nekünk, 56-osoknak. Amit 1956 óta nekem és családomnak át kellett élnem, azt soha nem felejtem el. Szívből örültem a kommunizmus buká­ sának. Amit csak remélni mertem, hála istennek, be is kö­ vetkezett. Sőt egymás után megbuktak a kommunista kor­ mányok, diktatúrák, az úgynevezett szocialista országokban, amiről álmodni sem mertünk, még a nagy Szovjetunióban is.

A szentai római katolikus templom oldalról

Mint pártonkívüli a magam módján harcoltam a kommuniz­ mus ellen, ahol csak tudtam. Tisztán láttam a politikai hely­ zetet az 1990-es választások után. Figyeltem az eseménye­ ket! Az önkormányzati választások előtt két polgármester-jelölt kampányolt Szentán a polgármesteri cím elnyerése érdekében: Török Sándor az MDF részéről, Berkes Sándor volt párttitkár - függetlenként. Láttam, hogy Török Sándornak, volt tanítvá­ nyomnak, miután Csurgón lakik, nincs esélye. A kampánycsend előestéjén, a gyűlés után a falu kommunistaellenes lakói fel­ kértek, hogy jelöltessem magam, és biztosítanak a támoga­ tásukról. Valaki megelégelte a csendet, és azt mondta „elég volt a kommunista diktatt'irából!'' - ez a mondat nagyon szíven ütött engem. Kötelességemnek tartottam, hogy sérelmeimet aláren­ deljem a köz, vagyis a falu érdekeinek! Másnap felvettek a jelöltek listájára. Szentán is lezajlottak az önkormányzati választások. A jegyzőkönyv szerint, engem néhány szavazattal megelőzve, Berkes Sándor lett a polgármester. Érdekesnek tartom azt, hogy képviselőjelöltként jóval több szavazatot kaptam, mint Berkes Sándor. Ezek után megalakult az első önkormányzati képviselőtestület Szentán! Az önkormányzat az alábbiak szerint alakult: Berkes Sándor polgármester, Pápa János alpolgármester, Molnár József, Molnár László és Pápa József önkormányzati kép­ viselők lettek. Közigazgatásilag egy évig - az önállósodástinkig - Csurgóhoz tartozniuk. Csurgóhoz tartozásunk alapján Farkas Dezső jegyző úr a pénzügyi osztály vezetőjével együtt kijött Szentára, hogy fontos ügyben a polgármesterrel beszéljen. Miután megtud­ ták, hogy ő Spanyolországban nyaral, így aztán engem kerestek meg. Fogadtam őket. Rövid beszélgetés után ismertették velem jövetelük célját. Elmondták, hogy van egy iskolaépítésre szóló kiírás, amit mi jó eséllyel megpályáz-

hatnánk. Ezt a lehetőséget nem szabad elhalasztanunk mondták. Én örülnék a legjobban, ha ez sikerülne! 18 éves tapasztalatom alapján tudom, hogy mivel járt a körzetesítés. Sokat fagyoskodtunk a buszváróban, különösen a kis alsó­ sokat sajnáltam. Erre a jegyző úr azt mondta: veszteni valónk nincsen, ezzel csak nyerhetünk! Ezek után a pályázatot én írtam alá, és nyertünk is. Kötelességemnek tartom leírni azt, hogy elsősorban a jegy­ ző úrnak, a pénzügyi osztály vezetőjének köszönhető, hogy a pályázatot elnyertük. Köszönet érte! A faluház felépítése volt a legnagyobb erőpróbám! Az épület magába foglalja az óvodát és az iskolát, a könyvtárat, a kultúrotthont, a konyhát, a kazánházat és az ezekhez tar­ tozó irodákat, raktárakat és illemhelyeket. A fölszinti aulá­ ból is be lehet menni a kultúrotthonba, amelynek ezen kívül van m é g két bejárata. Az aulából csigalépcsőn jutunk fel az emeletre! A kerengőből nyílnak az alsó tagozatos tanter­ mek, a nevelői-, a gazdasági irodák, a fiú- és leánymosdók, tusolok és a mellékelyiségek! A kerengőből néhány lépcső

A szentai faluház

egyenesen a könyvtárba vezet. Szenta község könyvtá­ rának a dolgozója, könyvtárosa voltam 30 évig! A könyv­ tárat ez alatt ötször kellett más helységbe költöztetnem! Ebben a szép, világos, barátságos kis könyvtárban mind­ össze 5 évig dolgozhattam csak, mert Szentáról Nagyka­ nizsára költöztünk. Szomorú szívvel jöttem el Szentáról, mert ott születtem, az volt és marad az én szűkebb pátriám! Amikor Nagyka­ nizsára költöztem, 71 éves voltam (12 nap liíján), 7 év kivé­ telével Szentán éltem le az addigi életemet!

*

Szenta község első önkormányzati képviselőtestületére igen sok feladat és munka várt, íuindenki tette a dolgát! Kemény 4 évet éltünk át, sok munkával! Az egyik önkormányzati gyűlésen 3 utcanév megváltoz­ tatására tettem javaslatot. A képviselőtestület egyhangúan elfogadta. A Vöröshadsereg utca új neve Dózsa György utca, a Tanács utca új neve Hermán Ottó utca, a Március 6. utca új neve Arany János utca lett, A „Március 6." utca számomra is idegenül hangzó név volt, ezért utánajártam, hogy miért és honnan kapta a nevét ez az utca?! A központtól dél felé van egy rövid utca, ahol ma a faluház áll, annak helyén abban az időben három középület volt. A kocsma, a bolt és a tanács­ terem. Ott alakult meg az első tsz március 6-án, azért lett a neve Március 6. utca!

Csurgón az „56-os" kopjafa már 1989-ben állt! Az október 23-i megemlékezésen a Magyar Demokrata Fórum niinden

„56-osnak" egy emlékérmet adott át. Az úgynevezett rendszerváltás után ennél a kopjafánál emlékeztünk 1956ra. A választások után, mint alpolgármesternek munkám akadt bőven Szentán is meg Csurgón is. Több kuratóriumnak tagja és elnöke voltam. Csurgó Város Önkormányzata úgy döntött, hogy egy emlékmüvet állít az 1956-os Magyar Forradalom és Szabadságharcban elesett hősök emlékére. Engem bíztam meg ennek a kivitelezésével, mint a kuratórium elnökét. Szászfalvi László polgármester úrral minden téren jól megértettük egymást, az MPFSZ munkáját, melynek én voltam az elnöke, messzemenően segítette. Ellenszolgáltatás nélkül biztosította a nagytermet minden alkalommal a gyűléseink számára. Az emlékmű az MPFSZ és az MDF tagjainak a közös adományából készült el: „IN MEMÓRIÁM 1956" felirattal.

A csurgói '56-os emlékmű

A református gimnáziumot Tolnai gróf Festetics György, egy liitliü római katolikus főúr alapította 1792-ben Csurgón, a birtokain élő református jobbágyok gyermekei számára. (Itt le kell írnom azt, hogy római katolikus létemre én is ennek a gimnáziumnak voltam a diákja, majd tanára. Ebben a gim­ náziumban bármely felekezethez tartozó diák járhatott min­ den megkülönböztetés nélkül. Demokratikus szellemű iskola volt, kitűnő tanárokkal. Itt tanított rövid ideig Csokonai Vitéz Mihály, a neves poéta és tanár. Ezért az ő nevét kapta a gim­ názium, amely sok jeles embert adott hazánknak!) 1992-ben a jó öreg Alma Mater fennállásának bicentenáriumára kuratórium alakult, melynek Szabó Sándor osztály­ társammal, berzencei plébánossal együtt én is tagja voltam.

1990-1994-ig alpolgármester voltam az Antall- és a Boros­ kormány idején! Ezután már többé nem indultam az önkor­ mányzati választásokon. Széchenyivel vallom, hogy: „Minden ember csak annyit ér, amenynyi hasznot hajt embertársainak és hazájának." A rendszerváltást „56 égisze" alatt végrehajtották, de politi­ kusaink messze estek 1956 eszmeiségétől. Bajtársaűnmal együtt meg kell elégednünk azzal, hogy a történelem bennünket igazolt. Életünk nem volt hiábavaló. Nemzeti egység és megbékélés, megbocsátás nélkül nem lesz soha! „Nem arra törekedtem, hogy igazam legyen, hanem arra, hogy igazat mondjak!" (R. Rolland)

Szenta, 1998. február 20. Nagykanizsa, 2000. december 11.

ÖNÉLETRAJZ 1928. január 4-én születtem Szentán, paraszt családból származom. Apám konzervatív, anyám liberális gondol­ kodású ember volt. Taníttatásomat kitűnő tanítóim és taná­ raim szorgalmazására anyámnak köszönhetem, apám elle­ nezte. Elemi iskoláimat Szentán, középiskoláimat Csurgón, egyetemi tanulmányaimat pedig Budapesten végeztem. Az Eötvös Lóránd Tudományegyetem TTK-án 1954. július 15én biológia-kémia szakos okleveles középiskolai tanárnak nyilvánítottak. 1944 decemberében, mint leventét a nyilasok elhurcoltak, de négy társammal együtt Nagykanizsáról megszöktem. 1945. február elején ismét elvittek bennünket, és 1 hónapos kiképzés után bevetettek, megsebesültem, majd angol fog­ ságba kerültem. Egy falumbeli bajtársam látta, hogy ágyastul kivittek a kórteremből, ezek után a halálhíremet hozta haza a szülehnnek. 1945. október 4-én derékig gipszben jöttem haza a fogságból. A halálhírem után először 86 éves nagya­ pámmal, majd a szüleimmel való találkozásom leírhatatlan marad számomra, amíg csak élek! Egészségi állapotom miatt végleg a szellemi munka felé fordultam, tovább folytattam tanulmányaimat. EPOSZ-, majd DISZ-titkár voltam, mint küldött részt vettem a Budapesten rendezett VIT-en is. Mint ifjúvezető a balatonzamárdi úttörő táborban végzett munkámért írásbeli elismerést kaptam. Angol hadifogságom bűnnek számított, amely egész életemre rányomta bélyegét. Előttem - hadifogságom miatt - már 17 évesen kinyílt a világ, sok mindent láttam, ezáltal szélesebb látókörrel rendelkeztem kortársammal. Nézeteink nem voltak azonosak, sokat vitatkozniuk, ebből sok hátrányom szárma­ zott.

végzett IV.A. osztályának érettségi tablóképe

A sors kegyetlen volt hozzánk. Miután szívem választottja főiskolás korában teljes árvaságra jutott, kilátástalan hely­ zetében a segítségére siettem, hogy a támasza legyek. Ezért úgy döntöttem, hogy megnősülök. Megkértem a kezét, és 1951 karácsonyán eljegyeztük egymást. 1952. április 10-én már meg is esküdtünk, mindketten jól mdtuk azt, hogy nehéz idők következnek. Másodéves egyetemista voltam mind­ össze, a feleségem meg munkanélküli. Hogyan tovább? Benyújtott kérvényünk alapján az Oktatásügyi Minisztérium 1952. szeptember l-jén kinevezte őt, mint képesítés nélküli nevelőt a táborfalvi általános iskolába. Onnan jártam be ezután naponta az egyetemre, ami fárasztó volt. 1953. július 15-én Kecskeméten megszületett első gyermekünk, János. 1953 nyarán a Nemzeti Múzeum Állattárához helyeztek gyakorlatra. Felemelő érzés volt számomra a híres tudomá­ nyos kutatók körében dolgozni. Sokat tanultam tőlük, meg­ hívást is kaptam az ottani további munkára, de sajnos a családi körülményemi miatt nem fogadhattam el. Nehéz idők jöttek. Tanítás, tanulás és gyermeknevelés mellett 1954-ben nündketten befejeztük a tanulmányainkat. 1954-ben a pályázatom alapján Kaposvárra, a Táncsics Mihály Ghnnáziumba kaptam meg a tanári kinevezésemet. Sajnos lakást biztosítani nem tudtak, ezért Kincses Ferenc, ghnnáziumi igazgató hívására Csurgóra mentünk, ahol lakást és mindketten állást kaptunk. Volt tanáraim igazán kedvesen fogadtak. Itt született második gyennekünk, Erzsébet 1955. január 14-én. 1954-től 1957. február 1-jéig a Csurgói Csokonai Vitéz Mihály Gimnázium tanára voltam. Az 1956-os forradalom alatt a Csurgói járás oktatási osztályának vezetőjévé válasz­ tottak, ezért később áthelyeztek Nagyatádra, ott letar-

tóztattak, majd Kistarcsára internáltak. Bíróság elé nem állítottak, 8 hónap múlva hazaengedtek. Beszervezni nem tudtak, így nem lettem III./III-as, ezért 2 évre „refet" kaptam és sokáig nem dolgozhattam. 1959. május 20-án megszületett Kaposváron harmadik gyermekünk, Ildikó. Nehéz időket éltem át a családommal együtt. 1963-ban visszahelyeztek az állásomba, de a gimnázium helyett a szentai általános iskolát választottam. Az okok az alábbiak voltak: feleségem akkor már Szentán tanított, bejáró nem akartam lenni, mert diákkoromban 8 évig naponta 14 km-t gyalogoltam, szülőfalumhoz való kötődésem pedig ínindennél erősebb volt. A tanításon kívül sokféle tevékeny­ séget végeztem. A sakk, a sport, a helytörténeti szakkör, a színjátszás stb. terén végzett munkámat elismerték. 1970-től, a felső tagozat körzetesítése után Csurgón a I I . Rákóczi Ferenc Altalános Iskolához tartozó napközi otthon nevelője voltam 18 évig, a nyugdíjazásomig. Nehéz időket éltem át családommal együtt a rendszerváltásig! 30 évig a község könyvtárosa, 4 évig alpolgármestere, több kuratóri­ umnak tagja és elnöke voltam. Az MPFSZ csurgói körzetének a vezetője voltam 10 évig, amelyről 1999-ben, Nagykani­ zsára való költözésem után lemondtam.

Munkámat elismerő dokumentumaim, kitüntetéseim Minisztériumi elismerő levél a Balatonzamárdi Úttörő Táborban végzett munkámért - 1951 A Kilián Testnevelési Mozgalom plakettje - 1964 A Pedagógus Törzsgárdajelvény bronz fokozata - 1983

1945-1985 - „40 Éves Településfotó" készítéséért kitüntetés - 1986 Pedagógus Szolgálati Emlékérem - több évtizedes áldozatos munkámért - 1988 „1956 Vértanúink Emlékére 1989" - Az MDF által 1989ben Csurgón, majd 1990-ben Kaposváron adományozott emlékérem - 1989-1990 A Magyar Köztársaság nevében „56-os EMLÉKÉREM" 1991 Az „1956-os ÉRDEMKERESZT" - 1992 A HAZÁÉRT 1944-1989 ÉRDEMKERESZT - MPFSZ 1992 A MAGYAR KÖZTÁRSASÁGI ARANY ÉRDEMKERESZT kitüntetést Mádl Ferenc művelődési miniszter úrtól vettem át, a Magyar Kultúra Napján 1994. január 21-én 30 ÉVES KÖNYVTÁROSSÁGOMÉRT kitüntetést Kapos­ váron vettem át 1999-ben EMLÉKLAP: Az 1956-os magyar forradalom és szabad­ ságharc 40. évfordulójának tiszteletére - Lezsák Sándor az MDF elnöke - 1996 A nehéz idők után ezeket csak megköszönni tudom, de a mellemre soha nem tűztem egyet sem. „Az élet értéke nem kiterjedésében található, hanem felhasználásában, s hogy megeshet, sőt gyakran megesik, hogy aki sokáig élt, keveset élt! (Seneca) A kommunista pártnak tagja soha nem voltam , ma sem vagyok egyetlen pártnak sem tagja. Örültem, hogy megél­ hettem a rendszerváltást, de ami itt történik „56 égisze" alatt, azzal nem tudok egyetérteni! Élni sokféleképpen lehet, de csak szabadon érdemes!

PÁPA JÁNOSNAK ÉRDEMES ES EREDMÉNYES

MUNKÁSSÁGA

ELISMERÉSEKENT

a C/l/'la^yaf ;vany

'J^öztánaóá^i

(^rolemAe^eózt

KITÜNTETÉST ADOMÁNYOZOM

KELT B U D A P E S T E N , 1993. évi d e c e m b e r h ó 1 0 . n a p j á n .

A Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt

AZ 1956. EVI F O R R A D A L O M ÉS S Z A B A D S Á G H A R C 50. É V F O R D U L Ó J A Ü N N E P É N A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG

NEVÉBEN

A SZABADSÁG H Ő S E EMLÉKÉRMET A D O M Á N Y O Z Z U K

P Á P A JÁNOS RÉSZÉRE.

A K I 1956 O K T Ó B E R É B E N . M A I D A MEGTORLÁS SÖTÉT KORSZAKÁBAN A S Z A B A D S Á G . A Z E M B E R I M É L T Ó S Á G ÉS A N E M Z E T I Ö S S Z E F O G Á S M E L L E T T I KIÁLLÁSÁVAL P É L D Á T A D O T T HAZASZERETETBŐL.

SÓLYOM

LÁSZLÓ

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG F.i.NÖKE

Az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójára

Szerkesztői gondolatok Évtizedek történései, benne egy meghatározó mozzanattal, eseménnyel, ez ennek az emlékezéskötetnek a tartalma. Az életutat előre és visszafelé is körülrajzoló esemény közép­ pontja 1956, pontosabban a szerepvállalás az 1956-os for­ radalom csurgói eseményeiben. A sorsfordító mozzanat az, amikor Pápa János - ma már szövegszerűen föl nem idézhető - lelkesítő hangú beszédet mondott az akkori események egy fontos pillanatában. Az emlékezés szerzője bizonyos értelemben a maga szá­ mára is tisztázni kívánja, hogyan került a szónok szerepébe és utána pedig - ebből is következően - hogyan vált a for­ radalmi események során átalakuló közigazgatás szerep­ lőjévé, a járás oktatási területének vezetőjévé. Életének a forradalom előtti időszakából azok az elemek nagyítódnak fel, melyek egyrészt az 56-os szerepvállalás magyarázatát adják, másrészt a későbbi, hosszan eüiúzódó személyes kálváriáját magyarázhatják. A történelmünkből ismert jelenségek lesznek személyesen átélt, megszenvedett élménnyé a kötet lapjain. IVlindez úgy történik, hogy nyilvánvalóvá válnak belőle a politikai rend­ szer nyers szabályai, valamint a személyes rosszindulat kié­ lésének lehetőségei is. Ahogyan a politikai rendszer görcsös, durva mozdulatai tompulnak, finomodnak, úgy teremtődik meg a szerző szá­ mára az erősen korlátozott, de értelmes pedagógusi lét feltételei. Még aktívan élheti át az 1989-cel kezdődő kor­ szakváltás reményekben bővelkedő időszakát. A kötet meg­ jelenésének időpontjában, a szerző születésének 80. évfor­ dulóján, a rendszerváltozást követő második évtized végén azonban, amikor már az 1956-ban vállalt szerepéért köz­ megbecsülés övezi, mégis csalódottnak látszik. Csalódott,

mert úgy érzi, liogy 1956 álmait, lehetőségeit az utóbbi két évtized nem teljesítette be. A tisztesség és a szabadság alapértékei mellett való kiál­ lás maradt számára továbbra is a követhető elv, ezt közvetíti írásával családjának és mostantól, a kötet megjelenésétől, minden olvasójának. A könyv ilyesfajta összefoglalását azért tartottam fontos­ nak ismertetni az olvasóval, mert a kötet tartalma az emléke­ zésekben megfogalmazott gondolatokat öröklő család és a szerkesztő közös elgondolásából vált ilyenné. Ezt a felfogást benne találjuk a szerző több időszakban, különböző céllal született írásaiban, melyekből ennek a kötetnek a szövege összeállításra került. Ebben a tekintetben tehát azonos a szerző szándékával. Van azonban az emlékezéseknek a személyes és családi „használatra" való születéséből fakadóan más vonulata is. Idegen volt tőlünk az a felfogás, mely a sértett, sokszor meg­ keseredett ember kifakadásait állíthatta volna a kötet kö­ zéppontjába, még akkor is, ha indulatai indokoltak. Nagy örömmel és igyekezettel végeztem a munkámat, mert a családtól kapott írásokban már az első olvasáskor kivehető volt a közösség számára is tanulságos olvas­ mánnyá tehető vonulat. Igazán megtisztelő volt, hogy egy fordulatokban és tanulságokban gazdag élet emlékezé­ seinek az érdeklődő közönség elé kerülő részét sajtó alá rendezhettem. A létrejött - képes és szöveges dokumentumokkal gazda­ gon megtűzdelt - munkát Pápa János korosztályának, az ő gyermekeiknek és unokáiknak, a csurgói gimnázium diák­ jainak és tanárainak, a város és környéke, különösen Szenta lakóinak jó szívvel ajánlhatom. Czupi Gyula

Tartalom

Csurgó város polgármesterének előszava(Szászfalvi László)

5

Pápa János önéletrajzi visszaemlé­ kezéséről (Rózsás János)

9

Köréd gyűlik a vigasz (Dezső Ferenc verse)

13

Visszaemlékezéseim

15

Életutam fontosabb epizódjai 1956 előtt

17

Az 1956-os forradalom a járás székhelyén, Csurgón

65

A forradalom leverése

79

A forradalom megtorlása

85

1989 után

141

Önéletrajz

151

Szerkesztői gondolatok (Czupi Gyula)

161

A „Csurgói Könyvtár" eddig megjelent kötetei I. Dr. Écsy Ödön István: Sziget vára és Zrínyi a magyarországi latin költészetben. 1935. II. Beck Gergely: A Belsősomogyi Ref. Egyházmegye története I . rész. 1935. III. Somogyi Koszorú. (Beszédek, tanulmányok). 1936. IV. Szijj János: A csurgói dombság gazdasága és településföldrajza. 1937. V. Máté Lajos: Egy falusi lelkipásztor élményei. 1937. V I . Gönczi Ferenc: Somogyi gyermek. 1937. VII. Dr. Merényi Oszkár: Berzsenyi Dániel. [1938.] VIII. A csurgói református Csokonai Vitéz Mihály gimnázium könyvtárának szakkatalógusa. I . rész. 1939. IX. A csurgói református Csokonai Vitéz Mihály gimnázium könyvtárának szakkatalógusa I I . rész. 1939. X. Németh Károly: Tükörcserepek. 1939. X I . Dr. Bódi Ferenc: Merész Gyula. [1939.] X I I . Dr. Merényi Oszkár: Bárd Miklós. 1939. X I I I . Dr. Nyíri Antal: A zselicségi Szenna és vidéke magyar nyelvjárása. 1939. XIV. Bodó Jenő: Három fogolytábor. 1940. XV. Dr. Tóth Endre: A Belsősomogyi Ref. Egyházmegye Mária Terézia korában. 1940. X V I . Dr. Merényi Oszkár: Kozma Andor. 1941. X V I I . Vargha Károly: A délkeleti Zselic. 1941. X V I I I . Dr. Écsy Ödön István: Pálóczi Horváth Ádám Holmi-jának negyedik darabja. 1942. XIX. Dr. Bódi Ferenc: A Csurgói Reformárus Csokonai Vitéz Mihály Gimnázium másfélévszázados története I . kötet: Történeti rész. 1943. XX. Dr. Bódi Ferenc: A Csurgói Református Csokonai Vitéz Mihály Gimnázium másfélévszázados története I I . kötet: Okmánytár. 1943. X X I . Violáné Bakonyi Ibolya: Sárközy István könyvtára. 2005. X X I I . Pápa János: Megszenvedtem '56-ot. Forradalom Csurgón. 2008. Új Csurgói Könyvtár: I . Kovács Andor: Évezredes ágsorsok Dél-Somogyból. 2000. II. Dr. Soós Gyula: Az ezeréves végvár Csurgó. 2000.

Csokonai Vitéz Mihály Református Gimnázium, Altalános Iskola és Kollégium Könyvtára 8840 Csurgó, Széchenyi tér 9. Pf.10. Tel.: 82 - 472 - 431; 82 - 471 -108 E-mail: [email protected]

Füstös János igazgató úr Városi Könyvtár CSURGÓ Baksay u. 6. 8840

Tisztelt Igazgató Úr! Kedves János!

Tisztelettel küldjük a Városi Könyvtár helytörténeti részlege számára a most megjelent Csurgói Könyvtár újabb (XXII.,) kötetének egy példányát további felhasználásra. A könyv mellett egy újabb próbálkozás a diáklapok történetében a Dióhéj - tanulóink által összeállított lap I. évfolyamának első száma.

Csurgó, 2008. január 7-én Tisztelettel köszöntünk:

Viola Ernő könyvtáros