Csihányos, egy újrafelfedezett természetvédelmi terület

Csihányos, egy újrafelfedezett természetvédelmi terület

1

Szerkesztette: Csonta László Írta: Csonta László, Tőke Árpád, Demeter László, Szabó Szilárd, Éva Rebeka Fotó: Demeter László, Csonta László, Szabó Szilárd, Tőke Árpád Térkép: Szentes Lajos, Csonta László, Kocsis László, Tőke Árpád Grafika: Péter Gabriella Korrektúra: Kovács Noémi, Bálint Emese

Tartalomjegyzék Előszó......................................................................................................................... 3 A kezdetek................................................................................................................. 4 A folytatás.................................................................................................................. 9 A képzeletbeli tanösvény......................................................................................... 13 Első állomás: Kisvár-tető.................................................................................... 14 Második állomás: Nyíres.................................................................................... 17 Harmadik állomás: Csemetés.............................................................................. 19 Negyedik állomás: Harom-vár............................................................................ 30 Ötödik állomás: Borvízforrás.............................................................................. 33 Terepfoglalkozások.................................................................................................. 34 A csihányosi kirándulások nyomán......................................................................... 38 A Középcsíki-medence és Csihányos növényvilága................................................ 41 A Csihányos természetvédelmi területen található egyes növénytársulások részletesebb bemutatása............................................................................................. 44 Az asszociációkat veszélyeztető tényezők.......................................................... 50 A „Zsögödfürdő-Csihányos” helyi jelentőségű természetvédelmi terület madárvilága.............................................................................................................................. 51 A Haromalja kétéltűi és hüllői................................................................................. 57 Kezelési javaslatok a terület lágyszárú vegetációjának megőrzése érdekében........ 59 A rét társulásaira vonatkozó javaslatok................................................................... 61 Néhány a program kapcsán megjelent sajtóhír........................................................ 65

2

Előszó A természetvédelmi területeknek mindig is mostoha sorsuk volt Romániában. Legyenek azok országos szintű vagy csak helyi védettséget élvező területek, az épülő hétvégi házakkal, az emberi tevékenységekkel szemben mindig alul maradtak. Sajnos nincs ez másképp a Zsögödfürdő–Csihányos–Kisvár dombja helyi érdekeltségű természetvédelmi terület esetében sem. A Csíkszereda közelében található 253 hektáros területről szinte senki nem tudta, hogy védett terület, legyen az „hétvégente” ott lakó, település-elöljáró vagy éppenséggel városlakó, egyszerűen feledésbe merült. Célunk volt ezen változtatni, népszerűsíteni, felhívni a figyelmet az értékeire és hozzájárulni ahhoz, hogy rendeződjön a sorsa, kerüljön kezelője a területnek. Ezt a célt támogatta a MOL–Románia és a Polgár-Társ Alapítvány a „Csihányos – egy újrafelfedezett természetvédelmi terület” című programunk kedvező elbírálásával. Habár sikerült elérni a programban kitűzött célokat, mégis kudarcként értékeljük, hogy a terület sorsa nem változott, nem sikerült rávenni az illetékeseket, hogy a szavak mellé tetteket is társítsanak. Egy csak elméletben védett terület nem sokat ér, a gazdag növényvilág fokozatosan szűnik meg az üdülőtelep terjeszkedésével, ahol pár éve még zergeboglárok százai virítottak, mára már hírvivő is alig maradt. Igyekszünk ebben a kiadványban minél részletesebben bemutatni a szóban forgó területet, végigkalauzoljuk az érdeklődőket egy képzeletbeli tanösvényen, bemutatjuk azokat az értékeket, melyekért a védetté nyilvánítás mellett döntöttek hajdanán.

A szerkesztő

3

A kezdetek Csonta László Amikor Csihányossal kezdtünk foglalkozni, természetesen érdekelt, hogy hogyan született meg a természetvédelmi területté való nyilvánítás ötlete, és mik voltak azok a problémák, melyekkel meg kellett birkózniuk a kezdeményezőknek. Az alábbiakban ezeket igyekszünk időrendi sorrendben bemutatni. Az Egyesült Nemzetek Szövetsége (ENSZ) 1992-es, Rio de Janeiróban tartott Környezet és Fejlődés elnevezésű konferenciáján hangzott el először az Agenda 21 elnevezésű program, melynek célja a fenntartható fejlesztés népszerűsítése, elősegítése. Fontos szerepet szán a helyi önkormányzatoknak abban, hogy a helyi közösség bevonásával, azok javaslatainak figyelembevételével létrejöjjön a települések fenntartható fejlesztési stratégiája. Romániában kilenc várost választottak ki a Helyi Agenda 21 program gyakorlatbaültetésére (Ploieşti, Râmnicu Vâlcea, Giurgiu, Galac, Jászvásár, Marosvásárhely, Nagybánya, Nagyvárad és Csíkszereda). Csíkszereda a programhoz a Polgár-Társ Alapítvány kezdeményezésére csatlakozott 2001 októberében. A programot a Polgár-Társ Alapítvány, Csíkszereda Polgármesteri Hivatala, az Országos Fenntartható Fejlesztési Központ és az ENSZ Fejlesztési Programja támogatta. A Helyi Agenda 21 irodák feladata a helyi stratégiák és cselekvési tervek kidolgozása, mikroprojektek támogatása. Csíkszeredában ennek kapcsán 2002 márciusában jelent meg egy lakossági fórumra előkészített kivonat, amelynek kiegészítésére javaslatokat vártak a lakosságtól. Ekkor született meg Tőke Magdolna nyugdíjas tanárnő levele, melyben a zsögödfürdői rész védelmére, a környezeti nevelés fontosságára hívta fel a figyelmet: „Természetvédelmi területté nyilvánítását sürgős feladatnak tartom. Itt még nem kell igen költséges munkálatok árán visszaállítani a növény- és állatvilágot, mint annyi helyen külföldön, csak a meglévőt kell megőrizni a következő nemzedékek számára. Ehhez viszont meg kell tartani a régi művelési formát, a kaszálást. Az így kialakított természetvédelmi terület az ökoturizmus ágazatában hasznosítható, így a jelenleg elhanyagolt Zsögödfürdőnek új perspektívái nyílnak. Az Agenda 21 program oktatás fejezetéből hiányolom a legfiatalabb nemzedék természet-, környezetvédelemre való nevelését. Ha a program jelszavát tekintjük, a változást itt kell kezdeni. Az iskolapadban, képekről, kitömött állatokról nehéz természetszeretetet tanulni. A pedagógusok az élő természetben, szervezett keretek között hatékonyabban tudnák átadni az ismereteket és megszerettetni a szülőföld élővilágát. Ide kapcsolódna az előző javaslatom. Zsögödfürdő könnyen elérhető a városból kisiskolások számára is. Tanösvényekkel, szakszerű vezetéssel megvalósítható a környezetkultúra fejlesztése. Városunknak két természet- és környezetvédelemhez kapcsolódó egyeteme is van: a soproni NY.M.E. Környezetvédelmi Kara és a Sapientia–EMTE Vidékfejlesz-

4

tési Kara. Ezek a diákok nyári gyakorlat vagy más tevékenységek keretében fel kellene mérjék a város környéki ökoszisztémákat, hogy idejében megelőzhessenek olyan helytelen beavatkozásokat, melyek ezeket veszélyeztetik. Mindnyájunk, városunk összes lakójának érdeke, hogy környező zöldövezeteink sajátos értékeikkel együtt fennmaradjanak, egészségesebb életmódhoz segítsenek minket és a következő nemzedékeket, hogy néhány évtized múlva ne képeslapról, diáról vagy filmről láthassák csak eltűnt természeti értékeinket.” (részlet a levélből) Talán ez az első alkalom, amikor nyilvánosan megfogalmazódik Csihányos és környékének védetté nyilvánításának szükségessége. A lakossági fórumra 2002. október 2-án került sor a polgármesteri hivatal tanácstermében. Az erre az alkalomra előterjesztett kivonatok (Csíkszereda város fenntartható fejlődési stratégiája, Csíkszereda város helyi cselekvési terve) megtalálhatóak a Polgár-Társ Alapítvány honlapján a http://www.epce.ro/agendahu.htm címen. A fórum – fogalmazzunk így – visszafogott lakossági részvétellel zajlott, azonban a megbeszélés időpontjáig beérkezett 30-40 javaslat. Ha átolvassuk a dokumentumokat, láthatjuk, hogy nagyon sok megvalósult már ezekből, vagy folyamatban van a megvalósítása, de természetesen maradtak olyanok is, melyek még ezután kell terítékre kerüljenek. Az még ma is tapasztalható, hogy sokszor nehezen lehet a lakosságot „tűzbe hozni” egy közösséget érintő probléma megoldása kapcsán. Akkor változik ez a helyzet, amikor az esetleges negatív hatások közvetlenül, rövid időn belül érintik az embereket. Mindaddig a béka esete a forró vízzel történet érvényesül - azt ugyanis, ha egy vízzel teli edénybe tesszük, és fokozatosan melegítjük, nem fog kiugrani, bármennyire is melegedik fel a víz körülötte, inkább belepusztul. Azonban, ha forró vízzel érintkezik, azonnal kiugrik. Ilyenek vagyunk mi is, amíg fokozatosan romlik környezetünk, nem tartjuk fontosnak a beavatkozást, radikális változásnak kell bekövetkeznie ahhoz, hogy cselekvésre késztessen bennünket. Az Agenda 21 program keretében egy tanösvény kiépítésének ötlete merült fel, azonban kivitelezése megtorpant, és nem került sor a gyakorlatba ültetésre. 2004. március 14-e dátummal találtuk meg a Hargita Népe hasábjain Takács Éva tollából az alábbi írást: „A napokban egy nyugdíjas tanárnő szebbnél szebb fényképekkel kereste fel szerkesztőségünket. A képeken ritka, védett virágok voltak láthatók és szép, hegyes-dombos táj. A felvételek Csíkszeredától alig néhány kilométerre készültek: a Zsögödiszoros Csíkszereda felőli, Csihányosnak nevezett, az utóbbi években üdülőteleppé kiépült részén. Ahhoz azonban, hogy ezekben a virágokban, növényritkaságokban évek múltán is gyönyörködhessünk, büszkélkedhessünk velük, valamit tenni kell. Így született meg néhány lelkes természetbarát kezdeményezésére a javaslat, hogy a Zsögödfürdő – Csihányos-gerinc – Kishavas – Kisvár-tető behatárolta területet nyilvánítsák természetvédelmi területté. – Mint pedagógust foglalkoztat az a kérdés, hogy a gyerekek tudatos környezeti nevelését fel kellene végre vállalni. Ehhez nagyon jó módszernek bizonyultak máshol

5

az erdei iskolák, a tanösvények. Ahhoz, hogy a városi gyerekek megismerjék és megszeressék a természetet, először látniuk kell. A Zsögödben levő Csihányos minden évszakban kínál mindenkinek rácsodálkoznivalót – mondja Tőke Magdolna. Az említett terület védetté nyilvánítása mellett több érv szól. Both József, a Csíkszeredai Környezetvédelmi Ügynökség munkatársa elmondta, hogy már az előző években volt kísérlet különböző területek védetté nyilvánítására: az Olt árteréről van szó, ahol megtörtént a kétéltűek felmérése, a Barátok szegét pedig ideiglenesen védetté is nyilvánították, hiszen ott igen ritka mikroszkopikus élőlényeket találtak. A zsögödi kezdeményezés Both József szerint négy szempontból is fontos lenne a védelem: a borvízforrások hidrogeológiai övezetéről van szó, a terület biológiai sokféleségét pedig a komoly szaktekintélynek számító Maczalik Ernő bizonyította, amikor 107 növényt határozott meg ezen a területen. Ugyanitt három archeológiai emlék található, amelyek szintén védelemre szorulnak. Nem utolsósorban védelemre szorul maga a táj is: egyre jobban hétvégi paradicsommá „növi ki magát” a terület egy része. Kassay János, az Alcsík Kistérségi Fejlesztési Társulás ügyvezetője szintén szorgalmazza a zsögödi terület védetté nyilvánítását. Nem azt jelentené, hogy a védettség mindent megtilt – érvel –, hanem azt, hogy jogi keretet teremt pályázati lehetőségekre, esetleg állami pénzek megszerzésére. A hétvégi házak csatornázását például minél hamarabb meg kellene oldani, hogy a talajba kerülő szennyvíz ne veszélyeztesse a borvízforrások tisztaságát. Dósa Eszter, Csíkszereda Polgármesteri Hivatalának munkatársa érdeklődésünkre elmondta, hogy a törvény értelmében helyi védett területet helyi tanácsi határozattal lehet létrehozni, méghozzá a tulajdonostól és a terület rendeltetésétől függetlenül. A városházán januárban elkészült egy határozattervezet, tanácsülésen is szóba került a téma, ám addig nem lehet érdemben beszélni a dologról, amíg nem tájékoztatják a területtulajdonosokat is. Arra a kérdésre, hogy a tulajdonosok számára mit jelentene, ha természetvédelmi területté nyilvánítják birtokukat, Dósa Eszter megnyugtató választ ad: a területeket továbbra is az eddigi rendeltetésük szerint lehet használni, a cél az, hogy a gazdálkodási módok ne változzanak. Azok a parcellák pedig, amelyekre rendezési terv van, továbbra is beltelkek, beépíthetők maradnak. A helyi tanács ideiglenes védettséget írhat elő, ennek birtokában kell a Román Akadémiához, valamint a Környezetvédelmi Minisztériumhoz fordulni, amelyek meghozzák a végső határozatot. Várnunk kell tehát, hogy a közösségi párbeszéd az érintett területek tulajdonosaival megtörténjen. Annak sikerében reménykedve Tőke Magdolna tanárnő gondolatait idézném, akinek álma az, hogy dédunokáinak a zsögödi tanösvényen sétálva tanítsa meg, milyen kincsek birtokában vagyunk. – Olyan rendszert kell kiépítenünk, mely nem felélni akarja javainkat, elpusztítani az egyedi, értékes természeti adottságokat, hanem gondol a jövő generációkra. Egyensúlyt kell teremteni a természeti erőforrások hosszú távú felhasználása, fejlesztése és megőrzése érdekében.

6

A helyi közösség, a szakemberek és a döntéshozók együttműködésén múlik tehát, hogy a várostól alig egy kőhajításnyira a következő évtizedekben is lesz-e zergeboglár, kékberek és tiszta borvíz.” Ez lassan több mint öt és fél éve íródott, de az említett együttműködés nem jött létre, leragadt a lepecsételt papírnál, nem épült csatornahálózat, nem készült kezelési terv, semmilyen szabályozás. 2004. március 26-án Csíkszereda Városi Tanácsa a 24/2004-es határozatával, ideiglenes jelleggel (?) öt éves időszakra védett területté nyilvánította a Zsögödfürdő – Csihányos – Kisvár dombja területet. Az első kérdést már itt feltehetjük, hogyan lehet egy értékes területet, meghatározott időszakra védetté nyilvánítani? A hatodik évben már nem érték az, ami azelőtt még az volt? Az ideiglenes védettségi státuszra – információink szerint – azért volt szükség, hogy ez idő alatt a Román Akadémia is tudjon állást foglalni az ügyben. A határozat ugyanakkor kiemeli, hogy a cél a területek hagyományos használatának fenntartása, valamint a nevelési, kutatási tevékenységek bátorítása ezen a területen. Csergő Anikó, biológus összeállította a szükséges dokumentációkat, majd néhány hónappal később, 2004. június 6-án megérkezett a Román Akadémia illetékes bizottságának levele, melyben értesíti a Környezetvédelmi Ügynökséget, hogy a terület eleget tesz azoknak a feltételeknek, amelyek szerint természeti rezervátumnak minősíthető. Egy év múlva Hargita Megye Tanácsa a 162/2005-ös határozattal helyi érdekeltségű természetvédelmi területté nyilvánította. Ez a határozat ugyanakkor megtilt minden olyan jellegű tevékenységet, mely a terület használatának módosítását, degradációját eredményezheti. De kitér arra is, hogy a tulajdonosok, kezelők kötelesek a terület védelmét biztosítani, és a területen kárt okozók kötelesek megtéríteni a kár helyrehozásának költségeit. Sajnos ezen határozatokat nem követte gyakorlati lépés, és feledésbe is merült a terület, annak védettsége csak néhány ember tudatában maradt meg. Az elkövetkező évek során több alkalommal is születtek beadványok, melyek a területen tapasztalható negatív hatásokra igyekeztek felhívni a figyelmet, ezekre alkalomadtán még válasz is érkezett. Több iskola szervezett és szervez rendszeresen környezeti nevelési programokat itt. A József Attila Iskolában húsz éve alakult meg a Harmatfű Környezetvédelmi Kör, Mihály Etelka tanárnő vezetésével. Csűrös István biológus tiszteletére számtalan alkalommal szerveztek Csihányosban tanösvény programokat, növény-, állatvilág bemutatókat, majd ezt követően versenyeket. De kihasználták ezt a lehetőséget a Nagy Imre, a Kós Károly, a Petőfi Sándor Iskola és más iskolák tanárai is diákjaik környezetérzékenységre való nevelésére. 2007. június 28-án egyesületünk és Tőke Magdolna nyugalmazott tanárnő írásban fordult a polgármesteri hivatalhoz, melyben kértük, hogy vizsgálják felül a területen kibocsátott építkezési engedélyeket.

7

A hatóságokkal, hivatalokkal kapcsolatos levelezések mindig is nagy kihívásnak bizonyultak. Rendszerint több hét telik el a kérdés és a válasz között, és nem ritkán akkor, amikor megszületik a válasz, nem is arra vonatkozik, ami a kérdés volt, vagy csak részben érinti azt. Így történt ezúttal is, a beadványban példának felhozott házról a hivatal közölte, hogy rendben vannak az iratai, a hivatal kibocsátotta az építkezési engedélyt, miután az igénylő minden szükséges engedélyt és beleegyezést megszerzett, viszont nem esik egy szó sem a többi épületről. A 2008-as novemberi parlamenti választásokat megelőző zsögödi fórumon újonnan felvetődött a kérdés, hogy mi lesz Csihányossal, mikor születnek gyakorlati lépések védelme érdekében, és mikorra várható a védett területet hirdető tábla kihelyezése? Egy évvel később, 2009. október elején került ki a zsögödfürdői híd szomszédságába az a bizonyos tábla, de erre a későbbiekben még visszatérek.

8

A folytatás Az előző fejezetben már kitűnt, hogy Csihányos és annak problémái nem új keletű téma a Zöld SzékelyFöld Egyesület számára, mellyel már kapcsolatban volt a jelen pályázat előtt is, sőt ebből adódóan született meg az ötlet, hogy próbáljunk meg javítani a helyzeten. Kezdjük a legelején. Nézzük meg Csíkszereda környékét: egyik oldalon a várost körbezárja Szécseny a maga rendezetlen területeivel, majd következnek az Olt menti mocsaras részek, a Felcsík felőli mocsaras rész, a Somlyói lakónegyedek. Somlyó hegye és környéke az, amely még valamelyest megmenekült a „betontámadások” elől, igaz itt is már lassan kapaszkodnak fel a házak az oldalon. Tovább haladva következik a város ékessége, a Suta-„tó”, melyet pár éve lecsapoltak, de elmaradt a beígért gyors átalakulás, maradt a mocsár, így beleolvadt a tájba, a foghíjas erdő, a leégett menedékház képébe. Minden bizonnyal ez a környék leglehangolóbb része. Odébb már egy újabb lakónegyed húzódik meg a dombok között, simul bele a háborítatlan természetbe… A tőle jobbra levő domb csúcsát megbontották. Bánya lenne vagy csak valaki ide szeretne házat, nem tudom. Innen már csak egy lépés Zsögödfürdő az elhanyagolt forrásával és környékével, az erdő mellett végignyúló „hétvégi házak” sorával. Ebben a bűvös szorításban van a szóban forgó terület, nem is csoda, hogy nehezen tudja tartani magát. Úgy gondoljuk – és talán nem alaptalanul –, hogy ez a terület az egyetlen olyan városhoz közeli terület, mely természetvédelmi szempontból jelentős értéket képvisel, és méltó lenne a védelemre. 2009 márciusától kezdve különböző beadványokon keresztül igyekeztünk elérni azt, hogy a különböző hatóságok érdemben lépjenek a terület sorsával kapcsolatban. Elsősorban Csíkszereda Polgármesteri Hivatalát, valamint Városi Tanácsát láttuk és látjuk illetékesnek ebben a témában. A magasabb védettségi fokot élvező területek sorsát törvény szabályozza, a helyi érdekeltségűekkel kapcsolatban azonban nem születtek törvények. Azonban ha az előbbieket vesszük alapul (ami célszerű, ha meg akarjuk őrizni az ott található értékeket), akkor az első és legfontosabb a terület kezelési tervének elkészítése. Ezzel szabályozható az, hogy mit szabad és mit nem a területen végezni, ki fogja ezeket ellenőrizni, és számon kérni az esetleges negatív behatásokat. Meg kell határozni az építkezések területre gyakorolt hatásait, szükség esetén be kell tiltani azokat. Szabályozni kell a házak méretét, színét, hogy az üdülőtelepnek legyen egy egységes arculata, a városban még elmegy példának okáért egy piros színű, emeletes ház jól megtermett betonkerítéssel, de Zsögödfürdőn már nem igazán olvad bele a környezetbe. A csatornahálózat léte is elengedhetetlenül fontos, elérni azt, hogy főként ennek hiányában (mivel csak hétvégi házak építhetőek oda) ne legyenek állandó lakók, melyek nagyobb negatív hatást jelentenek a területre nézve.

9

Ugyancsak szabályozni kell a kaszálásokat, meg kell akadályozni a talajhasználat megváltoztatását, meg kell őrizni az eredeti növénytársulásokat. Valami hasonlóról szólna a kezelési terv, melynek hiányában hiába pecsételünk napestig védett területet hirdető határozatokat, gyakorlati eredményük – meglepő módon – nem lesz. A kezelési terv elkészítése a terület gondnokának feladatkörébe tartozik, ez jelen esetben, – mivel nem létezik hivatalos gondnok – az önkormányzatra hárul. Március folyamán két alkalommal is levélben fordultunk a város vezetőségéhez, hogy szorgalmazzuk a területen uralkodó állapotok rendezését. Ugyanakkor kértük minden jellegű építkezés beszüntetését, amíg el nem készül egy, a területre vonatkozó részletes kezelési terv. Az 1998-ban készült területrendezési terv nem rendelkezik környezetvédelmi jóváhagyással, ezért szerintünk törvénytelen dokumentum, érvénytelennek kell nyilvánítani. Áprilisban a hivataltól közölték, hogy a polgármesteri hivatal kész támogatni az ügyet abban az esetben, ha az eredmény nem csak egy akta lesz a polcon, hanem lesznek gyakorlati eredmények is. Ezt nagyon korrektnek tartottuk, ez volt a mi meglátásunk is. Következő lépésként a teendők és felelősök meghatározását jelöltük meg, melyet következő hónap elején eljuttattunk a hivatalba. Mi legfontosabbnak továbbra is azt láttuk (és látjuk a jelen pillanatig is), hogy be kell szüntetni az építkezéseket azon a területen, és le kell ülni, gondolkodni, kezelési tervet kell kidolgozni. Ezen a ponton javasoltuk, hogy egyesületünk kész magára vállalni a kezelési terv elkészítését helyi szakemberek vezetésével abban az esetben, ha a hivatal garantálja, hogy az elkészült terv a gyakorlatba is lesz ültetve. Így lett volna értelme az egésznek, de látszólag nem egyeztek a vélemények. Ekkor szakadt meg a párbeszéd, és alakult át monológgá. Az elmúlt időszakban több intézménytől, szervezettől hallottuk, hogy vegyük mi gondnokságba a területet, oldjuk meg problémáit. A program kezdetén elzárkóztunk ettől, mivel túlságosan nagy és állandó feladatnak véltük, mely az amúgy futó programjainkat negatívan érintette volna. Időközben mondhatni nyakig kerültünk a témába, és készek lettünk volna átvállalni a kezelést, ha sikerül megteremteni egy rendezett hátteret a területnek. Május végén a terület egyik növénytani szempontból értékes részén „valaki” utat nyomatott, több méter szélesen, és közel ötven méter hosszúságban feltörte a gyepet, mely többek közt orchideafajok és zergeboglárok életterét jelentette. Az eset kapcsán értesítettük a Környezetőrséget, hogy azonosítsák az elkövetőt. A környezetőrség június 26-án Sabău Grigore által jegyzett válaszban kifejti, hogy nem sikerült még befejezni a kivizsgálást a polgármesteri hivatal érdektelensége miatt, mely két hét késéssel és többszöri kérés eredményeként szolgáltatott adatokat, akkor is hiányosan. Július 10-én keltezett levélben a helyzet megoldását tudatja az Őrség, azt hogy lezáródott a kivizsgálása és határidőket, felelősöket határoztak meg, és így megtették a szükséges lépéseket, hogy az elkövetkezőben hasonló eset ne forduljon elő. A Zöld SzékelyFöld Egyesület úgy gondolja, hogy ez nem vitt közelebb a megoldáshoz.

10

Csihányos életében egy fontos nap volt a szeptember 24-i, mikor Csíkszereda Városi Tanácsa megszavazta a területrendezési tervet, melynek eredményeként újabb házak építése vált lehetővé a területen. Ezzel talán végérvényesen megpecsételték Csihányos sorsát, egy kiváló precedenst hoztak létre, s majd ha a szomszéd is betonkeverésre adja fejét, az ő tervét sem lehet elutasítani.

Érdekes helyzet alakult ki, a tanács mossa kezeit, mert végül is, ha az építkezés megkapott minden szükséges engedélyt, beleértve a környezetvédelmit is, mi jogon bírálhatná ő azt felül. Be kell vallanunk, igazuk van, jó fedezéket jelent ez. Hogy a Környezetvédelmi Ügynökség, ami a kezdetektől részt vállalt a terület védetté nyilvánításában, mi alapján adta ki az engedélyt a területrendezési terv jóváhagyására, nehéz megérteni. Halvány mentséget talán az engedélyeztetési folyamatban találhatunk, ahol a környezetvédelmi engedély általában csak utoljára kerül terítékre, s akkor meg próbálja meg elmagyarázni az ember valakinek, aki egy szekérderék pénzt fektetett kis birodalmába, hogy elnézést, de nem építhet, mert természetvédelmi terület. De bújjunk csak ki a környezetvédelmi engedély mögül: mi az, amit városunk tanácsa a védetté nyilvánítást követő évek során tett a terület érdekében? Egy szóban össze is lehet foglalni: semmit. Választások környékén Csihányos kapcsán az információs tábla kihelyezése szokott terítékre kerülni, mint a védett terület prob-

11

lémáinak megoldása, melyet, ha nehezen is, de október elején kihelyeztek a terület bejáratához. Jó lett volna ezt még évekkel ezelőtt kihelyezni, hogy a tulajdonosok, a városlakók tudják, hogy milyen védett értékeket jelent a környék, 7 növényfaj, 31 madárfaj, 5 kétéltű-, valamint 4 hüllőfaj élvez(hetne) védettséget. Hol van a határ, amit nem lépünk át, hol az van, amikor a szavaink a tetteinkkel megegyeznek? Tudomásom szerint a készülő általános városrendezési tervben mint védett terület szerepel ez a rész, de miért is? A beton nem szorul védelemre. Az elmúlt félévben több alkalommal is beszéltünk megoldási lehetőségekről, kaptunk ígéreteket, de meglepő módon a természetvédelem ügye nem tudott kiváltani ilyen példás egyetértést a tanácsosok között (mint a házak engedélyezése), nem sikerült ezt az önzetlen segítséget a terület védelme mellé állítani. Segítsük azokat, akik legálisan szeretnének építeni a területen, mert sokan azok hiányában építkeznek – szól magyarázatként a válasz. De mit is tettünk, hogy megakadályozzuk az engedély nélküli terjeszkedést? A kihelyezett információs tábla a mező jelentős részét beépíthető területként jelöli meg, nagyrészt azokat a részeket, ahol az értékes növénypopulációk találhatóak. Ha ezeket beépítjük, akkor miért kell védeni a területet, mi marad meg, ami védelemre érdemes? Vagy ez nem is merült fel, betonozunk, és ami már nem kell senkinek, az maradhat védett, de az is csak egy tábla erejéig. Ne űzzünk gúnyt a természetvédelemből.

12

A képzeletbeli tanösvény Csonta László Mint ahogy a címből is kiderül, egy képzeletbeli tanösvényről van szó, nincsenek pallók, információs táblák, a könyv az, ami útbaigazításul szolgálhat a területen. Kiss Gábor az 1999-ben megjelent Hogyan építsünk tanösvényt? című könyvében a következőképpen határozza meg a tanösvényt: „A tanösvények olyan – elsődlegesen a látogatók környezeti tudatának fejlesztése céljából létrehozott – terepi bemutatóhelyek, amelyek a turistaútvonalra felfűzött állomásokon, táblák vagy kirándulásvezető segítségével mutatják be egy adott terület természeti-, kultúrtörténeti adottságait és értékeit, valamint azok megőrzésének fontosságát és módját.” Tehát a cél az, hogy amit esetleg elméletben tudunk, halottunk róla, azt megtapasztaljuk a valóságban is, így közelebb kerülünk az adott terület értékeihez, jobban tudjuk tisztelni azt. A tanösvény kiépítése sajnos még várat magára, először a terület helyzete kell tisztázódjon, meg kell szülessen a döntés, hogy mit akarnak kezdeni a területtel, hogy beépíthető területként vagy pedig természetvédelmi területként ér többet a város számra. Utunkat a zsögödi sorompónál kezdjük, ahol letérünk a Brassói útról, átkelünk a síneken, majd a földúton haladunk az Olt-híd irányába. Baloldalon a kétes tisztaságú Zsögöd pataka csobog, majd a híd szomszédságában ömlik a folyóba. Túloldalt a földből nő egyre magasabbra az árvízvédelmi töltés, mely az Olt vonalát kíséri végig, célja az esetleges áradáskor megállítani a vizet. Ahogy tovább haladunk feltűnik, hogy a töltés egy részét szorgos kezek megbontották és elhordták annak anyagát. A 2009-es Föld napja körüli medertakarítás nyomán a szakemberek a kiemelt iszap egy részét ide helyezték, hogy valamelyest nyerje vissza eredeti rendeltetését. A töltést odébb egy betoncső fúrja át, melyen a derítőállomás irányából sűrű és darabos lé folyik az Olt felé. A csatornát, a gazdag nitrogént és vasat tartalmazó talajt jelző csalán, bogáncs és magas szárú, sárga virágú gilisztaűző varádics (Chrysanthemum vulgare) veszik közre, teszik nehezen megközelíthetővé. A furcsa nevű varádics teáját kártevők távol tartására használták, az állatok bélférgeinek pusztítására. Innen is kapta a nevét, hogy gilisztaűző. Felérünk a hídra. Itt a felkandarodó deszkadarabok jelzik, hogy ideje egy kis javítást eszközölni rajta. Nem titok, hogy az Olt ezen szakaszának minősége hagy kívánnivalót maga után, a város, a civilizáció jócskán rányomja bélyegét a folyóra. A Csíkszeredai Vízgazdálkodási Hivatal által rendszeresen végzett mérések is alátámasztják ezt. A város székelyudvarhelyi bejáratánál levő hídnál vett minták nagy fajgazdagságot mutatnak az Oltban, jelen vannak a víz tisztaságára, a magas oxigéntartalomra utaló fajok, mint a rákok, kérészek, tegzesek, kétszárnyúak. Vízminőségi szempontból a jó és közepesen jó (II – III) kategóriába sorolható. Itt a zsögödi hídnál azonban már teljesen más a helyzet. A kevés oxigént igénylő fajok vannak

13

jelen, ők a szennyezett, a magas szervesanyag-tartalommal rendelkező vizek hírvivői (baktériumok, csillósok, csővájóférgek, szúnyoglárvák). A vastag szervesanyagréteg oxigén hiányában anaerob lebomlásnak indul (rothad), melynek eredménye az általunk is érezhető, nem oly kellemes szag. Minőségi szempontból ez már az utolsó kategóriába tartozik, az ötödikbe. A nagymértékű szennyezést a folyó természetes öntisztulása nehezen tudja feldolgozni, Alcsík felé haladva csak lassan módosul a víz minősége. Itt lassabb a víz folyása, melynek köszönhetően megjelennek különböző vízinövények (békaszőlő, tavaszi mocsárhúr, süllőhínár), és így emelkedik az Olt oxigéntartalma. Érdembeli változás majd csak az Újtusnádi hídnál tapasztalható, ahol már gazdagabb a növényzet, halak is megjelennek. A z itt élő fajok a piócák, tegzesek, kétszárnyúak lárvái a közepes tisztaságú, illetve gyengén szennyezett kategória indikátorai (III – IV). Ezen adatok fényében már most mondjunk le a csobbanásról. A híd tartópillérei felfogják a lefelé úszó száraz ágak, hulladékok egy részét, mely az idő teltével gátat emel a folyón, és jönnek is a kellemetlenségek. Az útelágazásnál jobbra térünk, ahol a meredek hegyoldal alatt az istálló mellett a sziklákon kapaszkodunk fel, de rövidesen már magunk mögött hagyjuk a sziklákat és a fű borította oldalon kapaszkodunk felfele. Ha kitartóak vagyunk, pár perc múlva elérhetjük a dombtetőt, és a métafa szomszédságában kifújhatjuk magunkat, ez a tanösvény első állomása.

1. Állomás: Kisvár tető A Kisvár-tető képezi a képzeletbeli tanösvényünk első és egyben legtöbb információt szolgáltató állomását. Innen tekinthető be legkönnyebben a környék, rálátás nyílik a Hargita-hegységre, a városra, a Csíki-havasokra, valamint Zsögödfürdőre és a természetvédelmi terület jelentős részére. Maga a természetvédelmi terület lent a házak mögött, a hegy közepénél kezdődik, körbezárja a dombot és a nyíres irányába tart. Az előttünk látható medencét még 12-15 millió évvel ezelőtt az eurázsiai és afrikai lemezek között az ősi tenger, – a görög mitológiai istenről elnevezett – Tethys borította, amelynek maradványai a mai Földközi-tenger, Fekete-tenger, Kaszpi- és az Aral-tó. Úgy 25 millió éve az akkori tektonikai mozgások eredményeként besül�lyedt az Erdélyi-medence, mely nagy repedésvonalakat eredményezett a peremövezetben, ahol elkezd a felszínre törni a láva. Legelőször a Kelemen-havasokat alkotó lávák törik át a kérget, majd a repedésvonal mentén lassan délre kezd feltörni az izzó anyag, ennek eredményeként alakul ki későbbiekben a Görgényi-, majd Hargitahegység. Ezt a folyamatot támasztják alá a fennmaradt vulkáni kúpok is, melyek északon már nem maradtak meg annyira épen, mint délen, ahol pl. Szent Anna-tó, Lucs krátere kiválóan látszik. Időszakonként a felgyülemlett, megolvadt kőzet a felszínre tört, alakítva a tájat, majd következett egy újabb nyugalmi időszak, ezalatt a felszíni erők alakították a

14

tájat. A kitörések nemcsak egy vonalon történtek, hanem létrejöttek úgymond kiugró kitörések, amelynek eredményeként kis vulkáni szigetek keletkeztek, ezek nagy szerepet játszanak a medencék felosztásánál. Északra tekintve jó idő esetén láthatjuk Csíkrákos határában, a főút bal oldalán a Bogát hegyét, tetején a Bogát-kápolnával és szemközt a hosszan nyúló Köd-vonulatot. Ez képezi Felcsík és Középcsík között a természetes határt. Közelebb a Somlyó hegye a következő vulkanikus sziget, ez a legismertebb rész, jelentős események helyszínéül szolgál. A főbb vulkáni kitörések a miocén időszakban zajlottak megközelítőleg 23 millió évvel ezelőtt, és kisebb-nagyobb megszakításokkal folytatódtak a pliocén folyamán, majd 600 000 évvel ezelőtt megszűntek. Csíkszentkirály felé tűnik fel a Zsögödiszoros, ami szintén természetes határt képez a Középcsíki és Alcsíki-medencék között. Az ezt követő időszakban folyamatos átalakulásokon ment át a táj, a vulkáni vonulaton megtelepedtek a növények, állatok és beindult az élet. A székelyek letelepedését megelőzően hosszú ideig nem volt, vagy legalábbis gyéren lakott volt ez a térség, és a természet visszafoglalta azokat a területeket, melyek az ókorban lakottak voltak. A székely családokra jellemző volt, hogy vagyon-, földközösségekben éltek, időnként felosztották a közösség tulajdonában levő földeket sorsolás útján, annyi egyenlő részre, ahány családfő volt. Időközben a népesség egyre nőtt, és a megművelhető földek meg kisebbek lettek, ezért újabb területeket kellett elfoglalni. Akkoriban a mocsaras területek miatt csak védett hegyoldalakon vált lehetővé falvak alapítása. A határőr szolgálat mellett megfelelő megélhetési feltételeket biztosított a pásztorkodást, állattenyésztést űző embereknek, ezt igazolják a régi települések mellett megfigyelhető teraszok is. Fokozatosan a medencében levő erdőket kiirtották, a mocsarakat lecsapolták, és ennek eredményeként a falvak is lennebb húzódhattak és nagyobbá nőhették ki magukat. Csíkszereda az akkori főbb kereskedelmi útvonalak kereszteződésénél alakult ki a Felcsík, Alcsík, Udvarhely felé vezető utak találkozásánál található mocsaras részen. Fejlődését tekintve elmaradt más városok mögött, mivel az itt élők életét negatívan befolyásolták a várat ért támadások, illetve a gyenge termőtalaj. Ugyanakkor gyakran különböző járványok is sújtották a vidéket: 1717–19, 1721 pestis, 1831 kolera, 1839 vörheny, 1870-80-83-84 diftéria, kanyaró, himlő, szifilisz, melyek hatására a lakosság száma csökkent. A település fejlődését az is gátolta, hogy a városba csak örökösödés jogán lehetett betelepedni, ami jelentősen korlátozta a nem odavalósi emberek letelepedését. Az 1800-as évek vége felé kezdtek kialakulni a különböző mesterségek: bútorasztalos, nyomdász, kovács, ecetgyáros, mészáros stb. és megalakulnak az első cégek, gyárak is. Romfeld Félix az 1890-es években sörgyárat alapít, 1880-ban helyi kezdeményezésre tejszövetkezet és sajtgyár jön létre. Az első világháború előtt Csíkszereda csak a Márton Áron Gimnázium, a Kereskedelmi Bank, régi katolikus templom, ligat és a szeredai fürdő közti területen

15

feküdt. A többi területek a környező Taploca, Somlyó (Várdotfalva), Csobotfalva, Zsögöd részét képezték. 1930-ban csatolták a városhoz Zsögödöt, majd a második világháború után Taplocát és Somyót, így jött létre a mai Csíkszereda. Kihasználva a csodálatos kilátást, vessünk egy pillantást magára a városra, keressük meg jelesebb épületeit! Nagyon sok könyv foglalkozik a város múltjával, ezért útrakelés előtt érdemes fellapozni azokat, vagy éppenséggel magunkkal hozni belőlük. Amit ki szeretnék emelni a város kapcsán – természetvédelemhez kapcsolódóan – az a központi park, helyén régebb egy mocsaras „Vízelő” néven ismert hely volt. Hogy nem volt közkedvelt része a városnak, az is bizonyítja, hogy minden akkori fontos épület a parknak háttal épült. Faroga Victor polgármestersége alatt beültették nagy vízfelszívó képességgel rendelkező nyárfákkal, így a mocsár fokozatosan kiszáradt. A mostani kis bódék környékén szabadtéri jégpálya is létezett, a déli részén kaptak helyet a cirkuszok. A központi részen kialakított filagóriában vasárnaponként katonazenekar zenélt. Egy Hajnód József nevű ember épített itt házat először, melyet 1967-ben bontottak le, lefödték az ott átfolyó patakot és a helyén felépült a most is látható három tömbház. A park összterülete 34 420 m2, melyből 23 682 m2 zöldövezet. A szemközti oldalon, a Nagy Laji dombján kimagaslik a megyei kórház épülete hátánál a vízpumpáló állomás, ahonnan az ivóvíz a városba érkezik. A helyi közművek – a Goscom – 2008-ban jelentetett meg egy Az ivóvíz útja Csíkszeredában című DVD-t, ami részletesen körbejárja a témát. Hogy honnan kapja Csíkszereda ivóvizét, sokak számára ismerős. A szépvízi víztározó, de emellett további 16 mélyfúrású kút is hozzájárul a város ivóvízellátásához, így a víz több mint 83 km vezetéken keresztül jut el a fogyasztókhoz. Az ivóvízhálózat kiépítése az 1960-as években kezdődött 5 kúttal a város nyugati részén. 1971-ben elkészült a vízműtelep, ekkor fektették le az utcai vízhálózat első szakaszait. 1997-ig 13 újabb kutat helyeztek üzembe, búvárszivattyúk termelik ki a vizet és továbbítják a savtalanítóba, innen a kontaktmedencébe (itt vegyül a klóros koncentrátummal a víz), majd a nyomásfokozó gépházba érkezik. A savtalanítás a magas szén-dioxid-tartalma miatt szükséges, így a víz kevésbé roncsolja a vasat és a betont. Két vezetéken keresztül jut el a víz a városba, az egyik a város alsó részét látja el, a másik a Nagy Laji dombjára vezet. 1980-ban a növekvő vízigények miatt a szépvízi patakon egy duzzasztógát létrehozása vált szükségessé, ahonnan a víz 13,6 km szabadeséssel érkezik meg a Nagy Laji dombjára. És igen: a szennyvíztisztító telep. Baloldalt a mezőben fák között pillanthatjuk meg, minden bizonnyal ez a város legszennyezőbb pontja. Működési ideje már 1989-ben lejárt, az elavult technológia, a gyenge kapacitás eredményeként sajnos minimális tisztítással kerül az élő vízbe a szennyvíz, ennek eredményeivel a hídnál már volt alkalmunk megismerkedni. A felújításra 2008-ban a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségtől nyert pénzt a város, és ennek eredményeként október végén el is kezdődött a derítőállomás modernizációja.

16

A mellettünk levő métafa a topográfiai hálózat része, – ahogy egy diák mondta, „a messzelátó öccse” –, célja a helyzet-meghatározásban segíteni a mérések során. Tovább indulunk, a hátunknál látható facsoport, a nyíres lesz a következő állomásunk színhelye.

2. Állomás: Nyíres

Tavasszal gyakoriak az erdő-, kaszálótüzek, ilyenkor az emberek célja a le nem kaszált növényzetet felégetni, megtisztítani a területet. 2009 tavaszán a védett területen több helyen égtek a lángok, többek közt itt a környéken is. A tarlóégetés veszélyes tevékenység, elsősorban azért, mert általában felügyelet nélkül hagyják a meggyújtott tüzet, és ez hódító útjára indul. Az ilyen jellegű tevékenységekért a hatóságok nem kis összeg bírságot róhatnak ki, 3000–6000 RON-ig büntethetik a magánszemélyeket, és 25 000–50 000 RON-ra a jogi személyeket. Igen, büntethetik... Arról, hogy valaki büntetést kapott emiatt, nincs tudomásom. Mindig is könnyebb volt egy törvényt meghozni, mint annak érvényt szerezni, számon kérni. A tűz jelentős kárt tehet az apró állatállományban, élettereket szüntethet meg. A tör-

17

vény szerint tartósabb szárazság idején tiltott a tarló meggyújtása. Ha megfelelőek a körülmények, akkor néhány szabályt be kell tartson az „alkalmi gyújtogató”. Ilyen pl., hogy a száraz füvet, növényeket csak egy csomóba gyűjtve lehet meggyújtani, felügyelni mindvégig az égést, szükség esetén az előkészített szerszámokkal közbelépni, megakadályozni a tűz terjedését. Egy érdekes pontja a törvénynek az, hogy megfelelő engedéllyel rendelkező személy végezhet csak hasonló műveletet, el tudjuk képzelni, hogy milyen gyakran fordulhat ez elő felénk. Ezt a részt kiemelten szeretik a szúnyogok, főként alkony környékén nemkívánatos találkozásokban lehet részünk, nem egy alkalommal fordult elő, hogy csemegének néztek bennünket ezek a kis fenevadak. Innen jó kilátás nyílik a természetvédelmi terület jelentős részére. Nagy vonalakban a terület sarokpontjait a várak alkotják északon a Zsögödi vár, délen a színpad szomszédságában található Zsögödfürdői vár, nyugaton pedig a Harom vár.

18

3. Állomás: Csemetés Csonta László, Kocsis László Elsősorban a változatos és ritka növény- és állatfajok voltak azok, melyek a terület védetté nyilvánítását szükségessé tették, ezeket igyekszünk bemutatni pár sorban. A következő fajok számítanak védettnek Csihányosban: Védett fajok listája

Növények

1. 2. 3. 4. 5. 6.

Kockásliliom (Fritillaria meleagris) Szúnyoglábú bibircsvirág (Gymnadenia conopsea) Poloskaszagú kosbor (Orchis coriophora) Kék csatavirág (Polemonium caeruleum) Fekete kökörcsin (Pulsatilla pratensis ssp. nigricans) Zergeboglár (Trollius europaeus)

Emlősök

1. 2. 3. 4. 5. 6.

Barnamedve (Ursus arctos) Vízi denevér (Myotis daubentonii) Kori denevér (Nyctalus noctula) Nyest (Mustela foina) Menyét (Mustela nivalis) Őz (Capreolus capreolus)

Madarak

1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16.

Császármadár (Bonasia bonasia) Haris (Crex crex) Fekete harkály (Dryocopus martius) Közép fakopáncs (Dendrocopos medius) Karvaly (Accipiter nisus) Egerészölyv (Buteo buteo) Kis békászósas (Aquila pomarina) Vörös vércse (Falco tinnunculus) Erdei fülesbagoly (Asio otus) Macskabagoly (Strix aluco) Vörösbegy (Erithacus rubecula) Cigánycsuk (Saxicola torquata) Hantmadár (Oenanthe oenanthe) Feketerigó (Turdus merula) Fenyőrigó (Turdus pilaris) Énekes rigó (Turdus philomelos)

19

Madarak

17. 18. 19. 20. 21. 22. 23. 24. 25. 26. 27. 28. 29. 30.

Kis poszáta (Sylvia curruca) Barátposzáta (Sylvia atricapilla) Füzikék (Phylloscopus sp.) Cinegék (Parus sp.) Örvös légykapó (Ficedula albicolis) Ökörszem (Troglodytes t.) Holló (Corvus corax) Erdei pinty (Fringilla coelebs) Csicsörke (Serinus serinus) Tengelic (Carduelis carduelis) Zöldike (Carduelis chloris) Süvöltő (Pyrrhula p.) Keresztcsőrű (Loxia curvirostra) Citromsármány (Emberiza citrinella)

Hüllők

1. 2. 3. 4. 5.

Fürge gyík (Lacerta agilis) Lábatlan gyík (Anguis fragilis) Keresztes vipera (Vipera berus) Vízisikló (Natrix natrix) Rézsikló (Coronella austriaca)

Kétéltűek

1. Pettyes gőte (Triturus vulgaris) 2. Sárgahasú unka (Bombina variegata) 3. Barna varangy (Bufo bufo) 4. Zöld varangy (Bufo viridis) 5. Gyepi béka (Rana temporaria)

20

A kockásliliom (Fritillaria meleagris) talán a terület legszebb virága, az Olt-part közeli, nedves területeken figyelhetjük meg április–május időszakban. Első növényekhez kötődő emlékem is hozzá fűződik. Kisgyerekként egyszer, mikor a nagyobbak a mezőn dolgoztak, én virággyűjtésre adtam a fejem, és szebbnél szebb virágokat gyűjtöttem csokorba. Természetesen a kockásliliom volt az, amiből többet markoltam, már akkor is kedvencnek számított. Meglepetésemre, mikor visszatértem, dicséret helyett megrovásban részesült a virágcsokrom, akkor halottam először védett növényről. A zsögödi színpadnál bukkantunk rá a fekete kökörcsinre (Pulsatilla pratensis ssp. Nigricans). A latin megnevezésében szereplő pulsatilla szó a latin pulsare szóból ered, mely lengést jelent. Mérgező növény, régebben belőle nyerték az anemonin nevű vegyületet, melyet orvosságként használtak reuma, tüdőbántalmak kezeléskor. De védettek a kosborfélék is, a szúnyoglábú bibircsvirág (Gymnadenia conopsea) és a poloskaszagú kosbor (Orchis coriophora). Kék csatavirágot (Polemonium caeruleum) a Kisvár oldalában találtunk, ritka növénynek számít, máshol nem is volt alkalmunk megfigyelni. A legjelentősebb zergeboglár (Trollius europaeus) által kedvelt rész a mező szélén található, a hétvégi házak szomszédságában, ahol a fokozatos emberi hatások eredményeként fennáll a veszélye, hogy rövid időn belül megszűnik az élethely. A növényvilágot részletesen a kiadvány második részében ismertetjük Tőke Árpád írásában. Az állatokat már nehezebben lehet megfigyelni, dokumentációkat készíteni róluk, de a megfigyelések, „nyomok” olvasásából megtudhatjuk, hogy milyen fajok élnek a vidéken. Ha erdei állatokról beszélünk, talán elsőként mindenkinek a kigyúrt barnamedve (Ursus arctos) jut eszébe, mellyel barangolásaink során talán már volt alkalmunk találkozni. Én legalábbis befizettem erre. Egy alkalommal lelkesen toltam kerékpáromat az erdő között a Csihányos gerincére, de mikor kiértem egy kis tisztásra, akkor tűnt fel, hogy nem vagyok egyedül, a szemközti oldalon egy medve álldogált. Bevallom, meglepődtem, ki gondolta, hogy az erdőben jártakor vadállattal is találkozhat az ember, hát miért álldogál itt a hidegben, menjen inkább haza. Általában nagyfokú kíváncsiság jellemző rám, a fényképezhetnék, de ez alkalommal nem

21

tűnt annyira fontosnak, a kapcsolatépítés mellőzése mellett döntöttem. Ötven méter előnnyel indultam az oldalon lefele, és percek múlva, mikor Zsögödfürdő határába értem, elégedetten pillantottam hátra, hogy igen, győztem, valószínűleg nem látott kihívást bennem. De találkoztak mások is medvével Zsögödfürdő környékén. 2005 nyarán a helyi médiából értesülhettünk, hogy menetrendszerű medvelátogatások vannak a településen, és még az is megesett, hogy attól sem riadt vissza a medve, hogy a ház ajtaját betörve a szekrényben tartson leltárt az élelmiszerkészletet illetően. Mindeközben a tulajdonos otthon tartózkodott, nem hiszem, hogy bárki is végig szeretné élni, amit ő akkor. A következő hír, ami az itteni medvékkel kapcsolatban felkeltette figyelmemet, hogy egy medve megdöglött, mert patkánymérget evett meg. Az illetékes hatóságok természetesen kivizsgálást kezdeményeztek annak megállapítása érdekében, hogy mi történhetett – de engedtessék meg, hogy egy kis gúnyt csempésszek szavaim közé –, azt sem tartom kizártnak, hogy öngyilkosságként könyvelték el az esetet. „A medve nem bírta az emberek által okozott kellemetlenségeket, idegösszeomlása lett, majd az öngyilkosság mellett döntött, beadagolta a patkánymérget” – állhat a jelentésben. Mindenesetre elcsendesedett a medve esete Zsögödfürdővel. Komolyabbra fordítva a szót, mi miatt adódnak hasonló jellegű problémák? Az embereknek van egy jellegzetes vissza a természetbe ösztönük – amelyből adódnak a védett terület problémái is –, házakat építenek az erdőbe, az erdő szélére, körbekertelik azokat, adott esetben ételmaradékokat tesznek ki a vadállatoknak, mert milyen édi a medve. Ennek következtében odaszoknak méginkább az alkalmi táplálékforráshoz az állatok, és onnan már csak egy lépés a zakuszkás üveg. Nem azt vallom, hogy ilyen esetben nem az ember élvez prioritást a medvével szemben, de azért nagyobb figyelmet kell fordítani arra, hogy ilyen és hasonló helyzetek ne alakuljanak ki. Nagy természetbe való visszatérésünkben arról feledkezünk meg, hogy a természet mint érték, abban a pillanatban meg is szűnik, amikor megérkezünk a betonkeverő lapátunkkal, miccses készletünkkel vagy éppen a bömbölő kultúrzenénkkel. Igaz nem találkoztam még olyan állattal, mely rendelkezett volna azzal a mindent eldöntő telekkönyvvel, pedig mintha ők is részvényesek a környék tulajdonát illetően.

22

Az őz (Capreolus capreolus) sem tartozik az ismeretlen fajok közé, alkalomadtán fel-fel bukkan a mezőn, és szapora léptekkel igyekszik faképnél hagyni a betolakodókat. Testközelben egy környékünkön működő állatkertben találkoztam vele, kerítéssel körbevéve tengette mindennapjait, valószínűleg nem ilyen karrierről álmodott hajdanán. Igaz, hogy egy jól működő állatkert elfogadható feltételeket tud biztosítani az állatoknak, főként ha ezeket a pusztulástól mentették meg. Ettől eltekintve, mikor állatkertben járok, mindig az jut eszembe, mi lenne, ha én lennék a túloldalon? Életterüket feldarabolták az emberi tevékenységek, házak, kerítések, utak és ez okozza gyakran halálukat is. A nyest (Mustela foina) és a menyét (Mustela nivalis) már nem annyira szembetűnő, termeténél fogva nehezebben lehet észrevenni, gyakran csak az általa hagyott nyomokat szemlélhetjük meg. Míg számos faj elkerüli az ember által lakott vidékeket, addig a nyest rendkívül jól tud alkalmazkodni a felkínált helyzethez, és kihasználja azt. A menyét talán a legkisebb ragadozó emlős: a legtöbb 30 centiméterével és negyedkilójával elkerüli az emberek figyelmét. Habár fő tápláléka az egér, kis termete ellenére attól sem riad vissza, hogy megtámadja a nálánál nagyobb állatokat is, mint például a tyúkot. Áldozatát nyakánál elkapja, és kiszívja a vérét, így az a „vérszegénység” következtében megdöglik. Ha már vérszívásról esett szó, ne feledjük ki a rangsorból a denevéreket sem. Nem mintha vért szívnának (kivétel néhány távoli faj), de a különböző hiedelmek eredményeként, ha vérszívásról esik szó, bizonyosan ők jutnak eszünkbe. Az állatok különbözőképpen igyekszenek átvészelni a hideg, táplálékszegény időszakokat, vannak, melyek hosszú vándorútra szánják a fejüket, de vannak olyanok is, amik a tél idejére álomba szenderülnek, ebbe a csoportba tartozik a vízi- (Myotis daubentonii) és a korai denevér (Nyctalus noctula) is. Barlangokban, üregekben, repedésekben húzódnak, és az előzőleg felhalmozott zsírréteg felhasználásával (kb. a testtömeg 30–40 százaléka) vészelik át a telet. Nem árt azt tudni, hogy nem szabad felébreszteni az alvó állatokat, mert a növekvő energiafelhasználás eredményeként az is lehet, hogy emiatt nem éri meg a tavaszt. Ezt meg ugye nem szeretnénk, tehát le a kezeket a denevérről.

23

A terület madárvilága is kiemelt figyelmet kell élvezzen, mivel 30 védett madárfaj található itt, ezekről igyekszem az elkövetkezőkben néhány érdekes adatot megosztani. Bizonyosan láttunk vagy halottunk már fakopáncsot munka közben, és talán fel is merült bennünk a kérdés, hogyan lehetséges, hogy ezek az erőteljes csapások nem mennek a madár agyára, hogyan bírja ezt nap mint nap idegileg? A harkályfélék, mivel főként a fa kérge alatt és repedéseiben élő rovarokkal táplálkoznak, testük is alkalmazkodott az ilyen jellegű munkavégzéshez. Az itt megtalálható közép fakopáncs (Dendrocopos medius) és a fekete harkálynak (Dryocopus martius) is nagyon erős, szivacsos csontú koponyája, nyakszirtje van, és a csapások során keletkező erőt a koponya alsó részére vezeti, ezzel is védve az agyat. Élelemkeresés közben akár másodpercenként húsz csőrcsapást is végez, mely mérések szerint, 26 kilométer/órás sebességet jelent alkalmanként, ez a sebesség az ember esetében hosszan tartó kényszerpihenőt jelentene. A fekete harkály által készített odúk nagy segítséget, kiváló fészkelési lehetőséget jelentenek a különböző madárfajok számára, az odú szélének tágulása után a macskabagoly (Strix aluco) is beköltözhet. Éjszakai műszakja miatt nem igazán lehet megpillantani, csak hangos kiáltásai árulkodhatnak jelenlétéről. Halottam eseteket, amikor fiókáinak védelmezése érdekében emberre is rátámadt, tehát nem árt visszafognunk kíváncsiságunkat, főként tavasz idején. Az erdei fülesbagolyt (Asio otus) mi, amatőr természetbúvárok, legkönnyebben talán a két hatalmas fültolláról tudjuk felismerni. Tél beálltával nem ritka, hogy lakott terület közelébe húzódik, ahol az etetők köré összegyűlő madarakból válogatja ki a betevő falatot. Az ökörszem (Troglodytes troglodytes) talán Európa legkisebb madara, a sűrű aljnövényzettel rendelkező helyeket kedveli. Állandó madár, télen kis termete miatt több hőt veszít, mint nagyobb társai, ezért a téli hideg éjszakákat nem ritkán többedmagával tölti. Főként magvakkal, de a fiókák nevelése során rovarokkal is táplálkozik a csicsörke (Serinus serinus). Eredeti élőhelye az Atlasz-hegység környéke volt, innen terjedt el az elmúlt évtizedek során Közép-Európába, ez a vándorlás még nem állt meg, tovább tart kelet irányába. A fekete- (Turdus merula) és fenyőrigók (Turdus pilaris) nem tartoznak a válogatósok sorába, ami az elfogyasztott táplálékot illeti. Fogyasztanak rovarokat, gilisz-

24

tákat, csigákat, majd a hidegebb időszakok közeledtével nem vetik meg a magvakat sem. A fenyőrigó a fészkét gyakran megtámadó szarkák, varjak ellen erélyesen lép fel, ürülékkel priccolja le őket, mely a tollazathoz ragadva repülésképtelené teheti azokat. Főként a fiatal énekes rigók (Turdus philomelos) fogyasztanak csigákat, melynek a házát kőhöz ütve törik szét, így férnek hozzá az ízletes belsőhöz. Nyállal, sárral és forgáccsal béleli ki fészkét, mely tartósságot biztosít, és akár évekig is kitarthat. Rendkívül bátor a tápláléklánc tetején elhelyezkedő karvaly (Accipiter nisus), olvastam olyan esetekről is, amikor kiszemelt áldozatát a szobába is követte. A kisebb méretű madarak ellensége, mivel szinte kizárólag csak madarakat fogyaszt. A terület másik ragadozója az egerészölyv (Buteo buteo), ami főként rágcsálókat fogyaszt, de ha a helyzet úgy kívánja, kígyót, madárfiókákat is belefoglal a menüjébe. Esetükben is megfigyelhető, hogy a bőséges táplálékot kínáló években több tojást raknak. A vörös vércse (Falco tinnunculus) gyenge madarásznak számít, inkább a rovarok, sáskák, gyíkok köréből toborozza menüjét. Fészeképítéssel nem bajlódik, főként más madarak (szarkák, varjak) előző évi fészkét foglalja el, de ha a helyzet megkívánja, attól sem riad vissza, hogy kitessékelje az aktuális lakókat. Be kell valljam, hogy a hantmadár (Oenanthe oenanthe) neve teljesen ismeretlen volt számomra ezidáig. Fészkét talajközelben rakja, repedéseket, kőrakásokat használ otthona elrejtéséhez. Ősz idején, amikor már más madarak nincsenek éneklős kedvükben, még felhangzik a vörösbegy (Erithacus rubecula) éneke, ami kitartóan védelmezi területe határait. Mindkét szülő kiveszi a részét az utód táplálásánál a csilpcsalp-füzikéknél (Phylloscopus collybita), fejlődési időszakban a napi táplálékmennyiség elérheti a testsúlyuk 20%-át is, ennek érdekében a szülők akár 200 alkalommal is megetetik kicsinyeiket. Általában évente egyszer rak tojásokat a kis poszáta (Sylvia curruca), de ha valamilyen okból kifolyólag ezek megsemmisülnének, egy újabb nekifutás sem kizárt. Fészkét sűrű ágak közé építi, legyen az boróka, fiatal fenyves. Ezzel ellentétben a barátposzáta (Sylvia atricapilla) alacsony bokrok ágaira, csalánokra rakja fészkét, melyek, a fiókák kiröpülését követően általában meg is semmisülnek, leesnek az ágakról. Azon fajok közé tartozik, amelyek rendkívül érzékenyek a zavarásra, és költési időszakban egy szemfüles fotós vagy egy arra tévedő kiránduló

25

miatt akár a költést is abbahagyhatja. Érdemes odafigyelni erre. A cinegék ismertségüket tekintve nem sokkal maradnak le a közönségesnek mondható veréb, galamb, szarka nyomában. Kiválóan alkalmazkodtak az ember által kialakított környezethez, ha tél beálltával madáretetésre szánnánk fejünket, biztosan ott fognak tolongani az első sorban a széncinege (Parus major), valamint a kék cinege (Parus caeruleus) is. Kifinomult technikával birkóznak meg a magvak felbontásánál, lábukkal tartva ügyesen bontják ki azokat. Több fészke is van a hollónak (Corvus corax), melyeket felváltva használ, és rendkívül megerősít. Jól idomítható, képes utánozni szavakat is, és akár gazdája oltalmára is kelhet. Jellegzetes tulajdonsága a nagy gyűjtőszenvedélye, fényes tárgyakat, ékszereket rejthet el akár örökre is előlünk. Rendkívül rejtett életmódot folytat a császármadár (Bonasia bonasia) ezért nagyon ritkán lehet vele találkozni, a sűrű fenyveseket, valamint a bogyós bokrok környékét kedveli. Érzékeny az ember által okozott zajra, a favágásra, ami főként a szaporodási időszakban káros következményekkel járhat, ezért ha komolyan gondoljuk a terület védelmét, szükségszerű a favágási időszakokat átgondolni. Ezzel ellentétben a haris (Crex crex) a kaszálók, szántók környékét kedveli fészekrakáshoz, itt a talajba mélyedést kapar, ami fűszálakkal bélel ki. Az emberi tevékenység jelentős veszélynek teszi ki ezt a fajt, a költési időszak alatti (május–június) kaszálások, a vegyszerezett földek mind hozzájárultak ahhoz, hogy a harisok jelentősen megfogyatkoztak az elmúlt időszakban. Csicsörkéknél (Serinus serinus) a nőstény építi meg a fészket, ez idő alatt a hím kitartóan felügyeli a munkálatokat, és dalol, ez ám a munkamegosztás. A hím erdei pinty (Fringilla coelebs) tavaszi visszatérését követően megvárja párja érkezését is régi fészkükhöz, majd együtt nekiállnak a fészeképítésnek. A kotlás alatt a hímek gyakran ádáz harcot vívnak egymással, figyelmen kívül hagyva az óvatosságot. A tél beálltával az itthon maradt madarak, mint a citromsármányok (Emberiza citrinella) az emberlakta területekhez behúzódnak élelemért. Ilyenkor csapatokba verődnek, és így igyekszenek túlélni a szűkösebb körülményeket. Fészkelési helyüket a keresztcsőrűek (Loxia curvirostra) általában évente változtatják, annak függvényében, hogy hol ígérkezik a jobb luc- és vörösfenyőmagtermés. Különleges csőrével a tobozon üldögélve szedegeti ki a magokat a tobozból, és – akár a papagájok – a lábai mellett a csőrét is használja a kapaszkodások során. Mivel a táplálékát jelentő magokhoz télen is hozzájut, akár télen is költhet. Ügyesen beleolvad a környezetbe a zöldike (Carduelis chloris), legszívesebben olajos magokkal táplálkozik, de fiókáit a begyükben megpuhított rovarokkal, hernyókkal is táplálja. Az itt is gyakori csipkebogyónak csak a magjait csipegeti ki, a többi részét nem fogyasztja el. Több madárra jellemző, hogy a fiókák ürülékét kihordja a fészekből, nem így a zöldike, emiatt a fiókák kirepüléséig a fészek szélében jelentős falak keletkezhetnek. A hím tengelicek (Carduelis carduelis) még a téli „telelőcsoportok” feloszlása előtt megkezdik éneküket. Kedvenc táplálékuk a bogáncs és aszatok magjai. Ezeket a virágon egyensúlyozva csipegetik ki.

26

Több hüllőfaj is védettséget élvez ezek sorába tartozik a fürge gyík (Lacerta agilis) is. Táplálékát tekintve nem tartozik az igényesek sorába, szinte bármit megeszik, de természetesen a lepkehernyók, rovarok a kedvencei. Az időjárás függvényében már októberben visszahúzódhat telelni, ami általában márciusig tart. A lábatlan gyík (Anguis fragilis) kígyó alakú gyíkfélékhez tartozik a Csihányos területén gyakorinak mondható faj, amelyre viszont egyre nagyobb veszélyt jelentenek rá a területen áthaladó autók. Látása gyenge, a főleg gilisztákra, meztelen csigákra vadászó faj elsősorban szaglására hagyatkozik. Lassú mozgású, ezért tápláléka is elsősorban olyan állatokból kerül ki, melyeket könnyen el tud fogni. A többi gyíkfajtól eltérően végtagjai teljesen eltűntek, viszont veszélyhelyzet esetén ő is képes a farokrész elvesztésére. Elevenszülő, a fiatalok augusztus végén vékony burokban születnek, melyet ezt követően azonnal elhagynak. Nem valódi elevenszülésről van szó, hiszen védelmi szempontból a tojásokat addig tartja magában, míg kifejlődnek az utódok, és csak ezután jönnek a napvilágra. A sík-, domb- és hegyvidéki vízisikló a Csihányos területén is helyenként előfordul. Elsősorban a mocsaras, lápos, ingoványos területeken figyelhető meg. Főként békákkal és apróbb halakkal táplálkozik, de ha úgy adódik, megfogja a rágcsálókat is. Az áldozatait nem öli meg, hanem élve fogyasztja el. A vizes élőhelyhez való kötődése ellenére sokszor elkóborol messze a vizektől. Félénk természetű, az ember közeledtére gyakran elmenekül. Veszélyhelyzetben támadó állast vesz fel: fejét hátraszegezi, nyelvét öltögeti, és hangosan sziszeg. Ha megfogjuk végbélnyílásából kellemetlen szagú, sokáig érződő, áporodott fokhagymaszagra emlékeztető bűzös váladékot bocsát ki. Ritkán harap és azt is csak védekezésből teszi. Harapása nem veszélyes, a szájüregben nincsenek méregfogak. A védekezésmódja, valamint külső mintázata alapján a keresztes viperára hasonlító rézsikló egy lassú mozgású állat, főként a talajon mozog, de megfigyelhetjük bokrokon is. Territoriális, egy-egy példány mindig ugyanazon a területen figyelhető meg. A rézsikló elsősorban gyíkokkal, esetenként más kígyókkal táplálkozik. A gyíkot nyelés előtt általában gyűrűivel megfojtja, de a fiatal, kis termetű állatokat rögtön nyelni kezdi, amint elkapta. Alkalmanként rágcsálókat is fog, de a rágcsálóevés nem minden példányra jellemző. Védekezéskor általában gyűrűkbe tekeredik, sziszeg, és olykor odaharap. Harapása nem mérgező, nincsenek méregfogai. A hozzá nem értők gyakran viperának nézik és elpusztítják. Csihányosban a rézsikló élőhelye zavarásnak van kitéve, amelyeket védeni kell. A területen megfigyelhető keresztes vipera az izmos, vaskos testről, függőleges állású pupillájáról, valamint a fejtetőn megfigyelhető, gyakran X vagy ahhoz hasonló alakú mintázatról és a háton végighúzódó széles, zegzugos szalagról ismerhető fel. A magas nedvességtartalmú és a nagy hőingadozású területeket kedveli, ahol elsősorban rágcsálókra vadászik, de elfogyasztja a gyepi békát, az elevenszülő gyíkot vagy a cickányokat is. A marás során méregfogai segítségével elejtett zsákmányát rendszerint a fejénél fogva nyeli le. Nappal és szürkületkor mozog. Március-április-

27

ban jelenik meg, és április végén – májusban szaporodik. A fiatal utódok születéskor átlátszó peteburokba vannak zárva. Októberben fatuskók, szikladarabok alá vagy üregekbe húzódik vissza téli álmot aludni. Olykor csapatokba verődve telel. Marása csak ritkán halálos, de súlyos fájdalmakat és évekig tartó sorvadást okozhat, ami az emberek figyelmetlenségének a következménye. Az emberek az elmúlt évtizedek során igyekeztek irtani a fajt, ennek következtében a mai napig védettséget élvez. A kétéltűek osztályába tartozó, a Csihányos területén is megfigyelhető fajok mindegyike sok szempontból különbözik a hüllőktől. Az egyik legfontosabb különbség, amit megemlítenék, az a vizes élőhelyekhez való kötődés. Köztudott, hogy egyes kétéltű fajok – és itt most gondolok az unkákra, varangyokra, valamint a valódi békafajokra – szorosan függnek a vizes élőhelyektől, mivel vékony bőrük felszínén nem található olyan védőréteg, mint pl. a hüllők esetében megfigyelhető pikkelyek. Egy esetleges kiszáradás magával hordozza a fulladás veszélyét, mivel a kétéltűek a bőrükön keresztül is lélegeznek. Csupasz bőrük gazdag mirigyekben, amelyek váladékot termelnek, és nyikossá teszik a bőrt. Ez nagyon fontos, mivel ez teszi lehetővé a bőrön keresztül történő légzést. Ugyanakkor ezen mirigyek váladéka gyakran mérgező is, védelmet biztosítva a ragadozókkal szemben. Ehhez a védekezési mechanizmushoz egyes fajok esetében a néha nagyon látványos színmintázat is társul mintegy fokozva a védekezésnek a hatékonyságát. Mások közülük úgymond bifázikus életformával (vízi és az ezt követő szárazföldi életforma – gőték) jellemezhetőek. Egy másik ok, amiért szorosan függnek a vizes élőhelyektől, az a szaporodásuk, mivel minden kétéltű faj szaporodása vízhez kötött. Szaporodási időszakban a kétéltűek kis pocsolyákba, tócsákba, tavakba, olykor lassú folyású vizekbe rakják le néha nagy számú petéiket, melyeket zsinór vagy csomó alakzatban rögzítenek vízi növények közé vagy azok felületére. Védettek. A farkos kétéltűek egyetlen képviselője figyelhető meg a területen, a pettyes gőte. Alföldi, illetve síkvidéki faj (500 m), ennek ellenére a magasabb régiókban

28

is fellelhető. Márciusban, olykor február végén jelenik meg. A dús vegetációval jellemezhető, meleg víztesteket kedveli. Álló víztestekben, valamint lassú folyású patakokban szaporodik. A petelerakás a VII. hónapra tehető. A megtermékenyített petéket a vízinövények felületére vagy azok szárára ragasztja. Egy szaporodási ciklus folyamán a nőstény 200 vagy annál több petét rak le, elsősorban vízinövények leveleire. A petékből a lárvák 14 nap alatt fejlődnek ki, de hidegebb környezetben ez akár 20 nap is lehet. A lárvák augusztus elejére-végére alakulnak át, kivételesen, pedig a hibernációt követő tavasszal következik be a metamorfózis. A szaporodás helyszínére csak 3 év múlva, már ivaréretten térnek vissza. A kifejlett gőte a párzás, valamint a peterakás után a VI–IX. hónapban szárazföldi életmódra tér át, ahol mohában vagy kövek alatt húzódik meg. Szürkületkor bújik elő. Kilenc hónapig aktív. A felnőtt állat a szárazföldön, kisebb gilisztákkal, meztelen csigákkal és puhatestű rovarokkal táplálkozik, míg a vízben férgeket, apróbb rákokat, ebihalakat fogyaszt. A farkatlan kétéltűek közül négy faj is képviselteti magát a területen. Az alföldi unkával (vöröshasú unka) ellentétben a sárgahasú unkát hegyi unkának is nevezik, mivel magasabb területeken fordul elő. Április elején jelenik meg. Április végén, illetve májusban kezdődik a szaporodási időszak. A nőstény több alkalommal rakja le az összesen mintegy 300 petét, amelyeket kisebb csomókban vízinövényekhez, vízben lévő ágakhoz ragaszt, vagy egyszerűen a víz fenekére süllyeszt. Az ebihalak 8-10 nap alatt fejlődnek ki, az átalakulásuk június közepére vagy a hibernációt követő időszakra tehető. A lárvák moszatevők, s mivel nem tudnak lebegni a vízben, jobbára a meder alján tartózkodnak. A metamorfózis során kialakult fiatal egyedek, melyek 12–15 mm hosszúak, apróbb rovarokkal, férgekkel táplálkoznak. Ha megzavarjuk, az iszapba bújnak, ahol láthatatlanná válnak. Ha a szárazon lepjük meg, az unka hanyatt fordul, gerincét meggörbíti, mellső lábait tenyérrel fölfelé a fejéhez szorítja, míg a hátsókat a hátoldalára kulcsolja. Ez az úgynevezett unkareflex. Ez a póz egyfajta védekező stratégia a ragadozókkal szemben, melynek során riasztó színű hasoldalát tárja ki, figyel-

29

meztetve csípős, mérgező hatású mirigyváladékára. A bőrükön kiválasztott méreg maró hatású, érzékenyebb embereken helyi allergiás tüneteket válthat ki. A kisebb ragadozók esetében ingerli a nyálkahártyát, és émelygést okoz. Erős mérgének és az unkareflexnek köszönhetően a kifejlett állatoknak kevés ellensége van, azonban a lárvákat előszeretettel fogyasztják a különféle vízi rovarok és azok lárvái, gőték és más békafajok is. A téli időszakban fagymentes helyeken, kövek alatt, földi lyukakban vagy mélyen az iszapban húzzák meg magukat. Utunkat a Harom-vár irányába folytatjuk. Továbbhaladunk a földúton, majd hamarosan beérünk az erdőbe. Tíz perc múlva egy erdőkitermelő út keresztezi utunkat, ami Zsögödfürdő irányába halad. Szemközt feltűnik az erdőben a fatörzsekre festett kék háromszög turistajelzés, melyet követve 15 perc múlva már a vár megmaradt falain pihenhetjük ki fáradalmainkat.

4. Állomás: Harom vár Ez a legtávolabbi pontja túránknak. Egy viszonylag épen megmaradt várromhoz érkezünk, még kivehetőek falainak formái. Az ide vezető úton több alkalommal is megkérdezték a gyerekek, hogy milyen a vár, szednek-e belépőt, lehet-e vásárolni ott? Hát nem, azt nem lehet :) A várról, annak történetéről, mint a másik két vár esetében is, nagyon kevés információval rendelkezünk. Endes Miklós 1938-ban még megfigyelhette a várkápolna maradványait is. Régészeti ásatások során kora és késő vaskori leletek kerültek elő, a bronzkorban már ember lakta a vidéket. Miközben pihenünk, megismerkedhetünk Harom vár meséjével: Kisvártető felett a Harom hegyen, melyet Várhegynek neveztek, épült Haromvára. Idejét nehéz lenne megállapítani. A Harom-vár valószínűleg népvándorlás kori védvárak egyike lehetett innen építették tovább újabb gazdái. A várból kilátás nyílt a környék híres várláncolatára, a csicsói várra, a zsögödi várra, a somlyói Sóvárra. Harom-vár is egyik láncszeme volt a Hargita keleti oldalán levonuló várláncolatnak, melyhez még Bálványos vára is odatartozott. Maradványai imitt-amott még látszanak. Azt beszélik, hogy Harom várának ura nagyon pökhendi ember volt, szinte királynak érezte magát. Úgy is viselkedett. Nagy méltóságokkal járt össze. A zsögödi emberek jártak fel a várba dolgozni. Nyakra-főre dolgoztatta őket, s alig vetett valamicskét fizetségül. Pedig az megfizethetetlen volt, hogy azon a nagy kanyargós úton, ami a vár felé tartott, fel kellett eregeljenek. Hiába, hatalmától mindannyian rettegtek. Azért volt határa kevélységének is, s az egy szem lányánál húzódott meg. Nagyon szerette a lányát, úgy neveltette, mint egy hercegnőt. Sok kérője akadt a lánynak, de az úr asszonyát zavarták az idegenből jött udvarló. Teltek-múltak az évek, s a kislány szép lánnyá cseperedett. A vár ura, hogy legyen, ahol kényelmesen sétáljon a lánya, a várhegy déli oldalán egy virágoskertet

30

alakított ki. Ott aztán tavasztól-őszig burjánozhattak a szebbnél szebb virágok. Egy fából eszkabált házikót is húztak oda a kertésznek. Csúfságból a környékbeliek elnevezték deszkás csűrnek. Ahogy telt az idő, ennek a szép helynek is Deszkás csűr lett a neve. Nem olyan fönséges név éppen, ahogy a vár ura szerette volna. Mit is számított ahhoz képest, hogy valami előkelő emberhez akarta hozzáadni feleségül a lányát. El is jött a kérők ideje. Ilyen meg olyan meg amolyan legények másztak fel Harom várához, hogy a szépségéről híres várkisasszony kezét megkérjék. Volt, aki már a felénél visszatért, képtelen volt annyit mászni. Mások, akik odaértek, nem tetszettek a kisasszonynak. Megjegyezendő, hogy a vár ura csak jómódból való emberek listáját állította össze. Sajnos azok közül nem sikerült egyet se kapni a kisas�szonykának. Na aztán, ahogy szokás mondani, a válogatósnak a nyavalya, s annak is a legalja! A várkisasszony hiába volt szépecske, ott maradt a sétáló Deszkás csűrben búsulni. Búsult az egész család is eleget, nem tudták mitévők legyenek. A vár ura a mércét pedig nem akarta lejjebb engedni. Hát nem valami vidáman teltek tovább a napok. Egyszer történt, hogy hallottak egy sárkánycsaládról, akik nem messze nagy várat építettek fel. Balambér, az ifjú sárkány, többször megijesztette Csíkország embereit. Féltek is tőle az emberek, a vár ura is, mintha tartott volna tőle, mintha valamit sejtett volna a közelgő jövőből. Egy kicsit bohém fajta volt ez a sárkány, nem hallgatott egy dekát sem a szüleire. Egyszer Harom vára felé vette az irányt, meg is pillantotta a szép virágos kertben a leányt. Nyomban beléhabarodott. A szülei hiába mondták, hogy sárkánynak sárkány kell, s az ennivalóba nem szabad beleszeretni, fölösleges intés volt az egész. Balambér fülig szerelmes lett, csak a várkisasszonyról álmodott, akit ő királykisas�szonyának nevezett. Gondolta Balambér, ha gazdag nemes ember kell, az nem lesz meg, de ott van szülei hatalmas héttornyos palotája, az se semmi. Addig nézegette, leselkedett a lány után, míg egy szép napon magához ragadta a szíve választottját. A kisasszonyka elájult a böhöm szörnyeteg karmai között, s mikor magához tért, már új lakhelyén volt. Megszeppenve vette tudomásul új helyzetét. Búsulni nem búsult sokat, mert neki szinte mindegy volt hol él. Azonban Balambér szülei mikor látták, hogy minden rendben, elrepültek Sárkányföldre, ahonnan jöttek. Hát mikor elrepültek Balambér szülei, a kisasszonyka is váltott természetén, nekikezdett sírni. Annyira tetszett neki a szenvedés, hogy sírásból rőkölés, majd bőgés lett. Sok vizet megivott, hogy legyen mitől könnyezzen. Balambér nem tudta csitítani. Meg is unta az istápolást, inkább elment kerengeni mindennap valahová, hátha egyszer befejezi a várkisasszonyka a sírást. Sajnos nem jött össze egyből. Híre ment a nagy rablásnak és a bőgésnek. Harom-vár ura a Nagy Fejedelmet kérte segítségül, hogy a várkisasszonykát szabadítsák ki, sőt ígérte fele országát, s egyéb ilyesmit is, de nem jött össze a kiszabadítása, amit a folytatásból tudunk meg. Jött a sok vitéz, igaz potyára, mert a sárkány csak egy kis lángot vetett, s szép sorjában, ahogy érkeztek, úgy sültek meg ropogósra. Idővel egyre kevesebb vitéz pró-

31

bálkozott kiszabadításán, amíg aztán már elfelejtették. Immár volt amiért vacsogjon a királykisasszonyka... Hanem egyszer a leányzó befejezte a folytonos vacsogást, csak éppen a sárkány nem tudta, miért. Azt történt ugyanis, hogy a szépséges kisasszony ki-kihajolt a vár ablakából, és egy pásztort látott meg. A pásztor is észrevette, aztán megszólította. Kiderült, hogy Balambér pásztora volt ez a legény, még a szülei hívták a várhoz. Állítólag valami nemesi sarj leszármazottja volt ez a bojtár. Ez most igazán nem számított, keményen egymásba habarodtak, olyannyira, hogy még a hely is szikrázott belé. Addig-addig jóképűsködtek egymásnak, hogy egy szép napon meglógtak. A hír hamar eljutott Harom-vár urának fülébe is. Az egyik szeme sírt, a másik meg kacagott. Nem tudta, viszontlátja-e valaha leányát. Ezzel nem fejeződött be a történet, mert a sárkány nagyon felbőszült, először bosszút állt a várkisasszonyka szülein. Bosszúságában csak amúgy langalt, felfüstölte az egész Harom várát. A benne lévő emberek ott lelték halálukat. A saját kőpalotáját miszlikbe aprította, s mérgében elment, amerre a szeme látott, oda valahová, ahol a madár sem jár, és az ég egybefolyik a földdel. A szép virágoskertből manapság egy gyönyörű zöld tisztás lett. A várkisasszonyka nem került elő. Mostanság abból amit látni lehet Harom várából, csak sejteni lehet, hogy régebb egy vár volt ott. Sárkányvára helyén kőbánya nyílt, ott ahol történt az esemény. Ezelőtt jó pár esztendővel ezüst tárgyakat találtak ott egyik robbantáskor. Úgy mondják, ezek a kincsek még a Harom várából származnak. (A várkissaszonyka vitte magával, mikor odaköltözött a sárkányhoz?) A sárkány vár környékét a vár romjain túl nagy csihányerdő (csalán) lepte be, de az aztán egy idő után eltűnt. Nevét azért megőrizte a ma is létező környékbeli mező, legelő. Úgy hívják azóta is, hogy Csihányos. Igaz, most is akad ezen a vidéken csihányból éppen elég. Vannak emberek, akik még mai napig is látják a sárkányt néhanapján kerengeni ezen a helyen. Azt állítják, hogy a vörös felhőket ő gyártja: lángot fúj, de csak a szele ér el a tájra. Az is lehet, hogy csak emlékezni akar múltjára, s be-betekint elhagyott helyére, vagy még mindig keresi várkisasszonykáját, hátha egyszer mégis visszatér. Forrás: http://egyszeruek.blogspot.com Az utolsó állomásunkig két útvonalat is választhatunk, vagy visszatérve az erdőkitermelő útra jobb irányba, Zsögödfürdő felé folytatjuk utunkat, vagy a mezőn keresztülvágva térünk vissza a településre. Mi általában ez utóbbit szoktuk választani a gyerekekkel.

32

5. Állomás: Borvízforrás A zsögödfürdői borvízforrás minden bizonnyal nem ismeretlen számunkra, ez utunknak utolsó állomása. Érdemes egy utolsó kaptatót beiktatni programunkba, és kimenni a színpadhoz. Itt volt hajdanán a zsögödfürdői vár, azonban ma már kevés jel utal annak létezésáre. Az oldalban gyakran motorosok száguldoznak, nyűgöznek le bátorságukkal és hagynak maguk mögött lecsupaszított, gyepnélküli felszínt. Talán ez mellőzhető lehetne egy védett területen. Útban a borvízforrás felé, a színpad hátánál tudomásom szerint a titkosszolgálatnak, a SRI-nek van egy hatalmas épülete. Ehhez a helyhez kötődik talán az egyetlen pozitív változás, ami a területen bekövetkezett, itt ugyanis egy bejelentés kapcsán láthatóan változtattak a kaszálási szokáson, és ezt későbbi időpontban teszik meg, mikor már nem érinti negatívan a növényvilágot. Tovább haladva, az út jobb oldalán rendszerint magasan áll a lerakott szemét, főként tavasszal a sok virág közt megpillantva tud kiváltani érzéseket az arra járókból. Még mielőtt a hídhoz érnénk, baloldalt érdemes megállni a védett területet jelző táblánál, itt a térkép segítségével még egyszer végigszaladhatunk tekintetünkkel a megtett útvonalon. Ha már itt vagyunk, nem hagyhatjuk ki a borvízforrást sem, mely vizét mozgásszervi, idegrendszeri és érrendszeri, bőrbetegségek kezelésére ajánlják. Nagyon lehangoló a környék, a rendezetlen borvízforrás, az omladozó épület azt sejteti, mintha megállt volna az idő, nem is nagyon érdemes itt sokat időzni. Pedig, ha végigsétálunk a közel száz éve ültetett hársfasoron, megnézzük az egyetlen köpűs borvízforrást, a régi Olt-meder partján, keressük a Vallató-fürdő nyomait, megérezhetjük, hogy régen itt igazi fürdőélet volt. Benkő Károly 1853-ban a Vérkápolna borvízét említi, Vitos Mózes 1894-ben az István király és Anna források vízére épült fürdőházról, meleg, kád- és tükörfürdőkről, vendéglőről, 25 szobás szállásról ír. E források vízét 1873-ban elemezte először Molnár János. A század elején naponta négy alkalommal kijárt a városból az omnibusz ide. A helyi közszállítás átszervezésének köszönhetően rendszeresen járnak autóbuszjáratok, melyek segítségével nemsokára, már az otthon maradtaknak mesélhetjük élményeinket.

33

Terepi foglalkozások

Összeállította: Éva Rebeka

Terepen rengeteg lehetőségünk van arra, hogy mit is kezdjünk egy csoport tizenéves gyerekkel, amivel a környezettudatos gondolkodásukat is elősegítjük. Ezek a tevékenységek lehetnek inkább tanító jellegűek, vagy játékosabbak, ha lehetséges, jobb ezt a kettőt ötvözni valamilyen módon. A kiválasztott foglalkozások a célcsoporttól függnek. A következőkben leírunk néhány olyan feladatot, melyekkel játékosan sokat tanulhatnak 10-15 éves gyerekek a környezetükről.

Bevezető foglalkozások 1. Minden mindennel összefügg A gyerekek kitűznek magukra egy jól látható cédulát, amire rá van írva egy természeti jelenség, egy növény vagy állat neve, emberi cselekedetek. Pl. ha a vízzel foglalkozunk, ilyen cédulakat fognak viselni a gyerekek: halak pusztulása, ózonréteg elvékonyodása, talajvíz elszennyeződése, emberek egészsége, szennyvíz, planktonpusztulás, vízipókok szerelme és szaporodása, hulladéktárolók, vegyszerek, olaj, műtrágya, áradások, vízimadarak pusztulása, folyópart lebetonozása, algák elszaporodása, oxigénhiány, vizek öntisztulása, napsütés. Azaz olyan fogalmaknak is szerepelniük kell, amelyek nem feltétlenül kapcsolatosak a vízzel. Üljünk le körbe a földre. Valaki kösse magára egy fonal végét, majd válasszon ki valakit a többiek közül, mondja el, hogyan függ össze a 2 dolog ami a viselt cédulán szerepel, majd dobja oda a gombolyagot.(pl. a hal a szennyvízzel: a szennyvízben lehet haltáplálék és lehetnek a halak számára mérgező anyagok). Az új játékos megtekeri dereka körül a fonalat, majd kapcsolatot keres egy következővel, akinek a gombolyagot dobja. A gombolyagot ide-oda dobálva lassan kiderül, hogy minden mindennel összefügg, ha jól utánagondolunk. 2. Érzékszervi térképezés A játékvezető összegyűjt 4 külömböző növényt, majd a csoport tagjai között aranyosan egy-egy kis darabkát, akiknek hátratett kezüken szét kell ezt dörzsölni.A szétdörzsölés után, megszagolva a kezüket, meg kell keresni társaikat (egymás kezének szagolása révén). A kialakult csoportok mindegyikének egy-egy térképet kell néhány száz méteres körzetről készítenie: Az egyik szagtérképet, a másik tapintás térképet, a harmadik hangtérképet, a negyedik mozgástérképet. A feladatra legalább fél vagy egy órát adjunk. A csomagolópapírra tárgyakkal, növények, állatok maradványaival is tájékoztatást nyújtó térképek készülnek.

34

3. Kéregtapogatás A játekot párokban játszatjuk. Az egyik játékos beköti társa szemét, megforgatja párszor, és odavezeti egy 10-20 méterre lévő fához. A bekötött szemű játékos feladata megismerni a fát érzékszervei réven, azaz tapintással, szaglással. Persze anelkül, hogy a kendőt levenné. Ez után vissza kell vezetni egy másik úton. A feladat a fa megtalálása. Aztán partnercsere.

4. Erdei séta másképp Ez egy tanulságos és nagyon szórakoztató játék. Minden résztvevő egy tükröt tart az álla alá, amibe fentfől bele tud nézni. Végig a tükörbe nézve, a játékvezető által kijelölt útvonalat követi. Ez az új perspektíva sok meglepetést tartogat. 5. Hangtérkép Szükséges eszközök: minden játékos számára egy karton papír és színes ceruza. A játékosok párokat alakítanak, és a kapott eszközökkel szétszélednek, lehetőleg távol egymástól. Azonos irányba fordulva elhelyezkednek a területen. Kartonjukat egy kereszttel négy részre osztják, a négy égtájat szimbolizálva, a kereszt közepe magát a játékost jelenti. Szemüket 5 percig becsukják, és figyelnek környezetük zajaira, hangjaira. Ezeket a hangtérképre szimbólumokkal felrajzolják. Ezután helycsere, és az azonos helyen rajzolt két hangtérkép összehasonlítása. Variáció: kellemes és kellemetlen zajokat különböző színekkel jelölhetünk. 6. Kakukktojás Válasszunk ki egy területet (nem csak talaj, hanem cserje- és lombkorona szintet is), ahol elejtünk 15-20 tárgyat, mely nem tartozik eredetileg a környezethez (toboz, termés, csiga, kagylóhéj, üveg, szaru, papír, fadarabok, kövületek). Néhányat össze is keverhetünk, például tölgylevelet csipkebokorra ejtünk, vízicsiga házát gallyra tűzzük, folyami kavicsot viszünk a hegyoldalba. Egyesével, mindenki számolja magában a nem helyénvaló tárgyakat, s az győz, aki a legtöbbre felfigyelt. 7. Fajpóker Egy erdei séta alkalmával gyűjtsük össze az összes elhangzott fajnevet (fajok és fogalmak megnevezésével). Ezekből készítsünk kártyákat. A kártyára rajzoljuk vagy a kérdéses fajt , vagy csak egy-egy arra utaló jelzést. A fogalmakra is rajzzal vagy jelzésekkel utaljunk, ne írjuk ki a megnevezést. Sokféle szabályt hozhatunk

35

létre. A figuráknak különböző értékeket adhatunk. Az értékadás szempontjai is sokfélék. Például a figurák értékét az ökológiai jelzőérték alapján adjuk meg, növekvő sorban. Nem kell az értékeket a figurákra felírni, így lehetséges kihasználni mások ismereti hiányait is. A kártyajáték innen mehet a szokásos kártyajátékok szabályai szerint. Lehet pókerezni, 21-ezni, römizni stb. Más esetekben az osztó tesz ki különböző lapokat, s a játékosoknak a megfelelő lapokat kell rárakni. Pl. Az osztó egy savanyú talajra utaló lapot tesz le. A játékosoknak az ehhez passzoló lapokat kell lerakni. Pl. nyír, madársóska, áfonya, stb.

8. Szukcesszió A terep mindig jó lehetőséget ad vetélkedő típusú játékokhoz. Ezeket mindig komoly megfigyelésekre alapozzuk. A társaságot osszuk két csoportra. Az egyik csapat az erdőpárti, a másik csapat a rétpárti. Az erdő a szukcesszió során lassan elfoglalja a rétet. A réten pedig olyan cselekvések történhetnek, amelyek megakadályozzák a szukcessziót. A játék kiválóan alkalmas a szegély és szukcessziós jelenségek vizsgálatára és megértésére. A két csapat a terepen érveket szerez. Lehet mérni és cönológiai felvételeket készíteni, megfigyelni az emberi beavatkozásokat stb. Az érvek birtokában a két csapat összecsap. Játszhatjuk ezt az adj király katonát mintájára is. A rétpárt és erdőpárt egymással szemben áll fel. A rét egy olyan érvet mond, amely az ő fennmaradását igazolja. Ha az érv helyes, az erdőből egy túszt szed. Most az erdő következik, és ha érve helyes, visszaveheti a túszt. Akinek több érve van, az fog több túszt tartani a végén, és megnyeri a játékot. De szervezhetünk bírósági tárgyalást is, ahol a felperes, az erdő, kéri vissza jogos tulajdonát. A rét védőügyvédje ellenérveket sorakoztat fel, a bíró pedig meghozza az ítéletet.

Tanító jellegű játékok

(egyes tevékenységek hozzáértő vezetőt igényelnek) Szükségesek: papír, ceruza, határozó könyvek, 4 gyerek, egy biológia tanár A feladatot olyan helyen érdemes végezni, ahol különböző növényi társulások vannak jelen, fajgazdag területen. A játékosok felállnak egy képzeletbeli 2x2 méteres négyzet képzeletbeli sarkaira. Az általuk közrezárt területen meg kell figyelniük a növényeket, majd fajlistát kell írniuk. Ha esetleg gyógynövényeket is találnak, ezek hatásait is el kell mondani. Rengeteg gyógynövénnyel találkozhatunk terepen, amelyekről fonos beszélni korunk fiataljainak. Ilyenek például : -a levendulabokor virágai, melyből nyugtató hatású kivonat készíthető -útifű, magvának héja víz hatására feldagadó kocsonyás anyagokat tartalmaz. Ezt nagyanyáink székrekedésre használták. -szegfűszeg, amely a fogfájáson segít

36

A talált gyógynövényeket meg is száríthatjuk, majd felhasználhatjuk. Ezen kívül ha fűszernövényekkel találkozunk, ezekről is érdemes beszélni a fiatalok körében. 2. Madarászat, madárgyűrűzés Szükséges: távcső, madárhatározó könyvek, egy ornitológus, függönyhálók. Különböző terepeken különböző fajokkal találkozhatunk. A feladat minél több madár megfigyelése. Kialakíthatunk több csoportot, annak függvényében, hogy milyen szinten élő madarakat figyelnek meg, és gyűjtenek róluk információkat a határozókönyvek segítségével. A madármegfigyelésnek két lehetséges módja van. Az egyik, amikor távcsővel figyeljük meg őket, a másik pedig amikor kézben tartva. Távcsöves megfigyeléskor igyekszünk minél több határozó bélyeget megfigyelni, hogy könnyebb dogunk legyen akkor, amikor a madarat már nem látjuk, csak a határozókönyv van előttünk. A madarak hangjára is érdemes figyelni, mivel ez is határozóbélyegnek számít. A másik módszer, a kézben tartásos, ez a madár előzetes befogását igényli. Ehhez használhatunk például függönyhálókat. Ezeket bokorsorokba szokták felállítani, ahol a madár nem veszi észre és belerepül. Érdekes lehet ez a gyerekek számára, mivel valószínű, hogy új dolog ez számukra. Mesélni lehet nekik a madárgyűrűzésről is, és annak fontosságáról. 3. Vízminőség vizsgálat Ezt a foglalkozást olyan táborokban szokták használni, ahol a táborhelyhez közel van egy falu, ahol mérhetik a gyerekek a víz minőségét, vagyis a víz ásványi anyag tartalmát. Esetleg víztisztítókból kiáramló víz minőségét vagy a tábor közelében folydogáló patak vizét is ellenőrizni lehet. A víz minőségét három módszerrel lehet vizsgálni: kolorimetriás, titrimetriás és tesztcsíkos módszerrel. Mérjük a víz nitrit-, nitrát-, foszfát-, ammónia szintjét, valamint a vezetőképességét, pH értékét. Aztán az értékeket összehasonlítjuk a normál értékekkel. 4. Kisemlős csapdázás Szükséges: csapdák, “csali”, határozókönyvek A feladat a csapdák felállítása olyan helyeken a természetben, ahol nem nagyon járunk és beletévedhetnek az állatok. A csapdákat ellenőrizni kell bizonyos időközönként és a befogott kisemlősöket meghatározni, megfigyelni, majd elengedni őket.

37

5. Rovarászat Szükséges: befőttesüveg, határozókönyvek, mikroszkóp, rovarok. Ahhoz, hogy a rovarokat befogjuk, csapdákat kell állítanunk. Ehhez használjuk a befőttesüvegeket. Ásunk a földbe egy akkor lyukat mint az üvegünk, majd belehelyezzük a befőttesüveget (nem szabad a föld szintjétől fennebb legyen). Ezeket a csapdákat is bizonyos időközönként ellenőrizzük. A foglyul esett rovarokat kiszedjük és meghatározzuk, esetleg ha már nem élnek, mikroszkóppal is megvizsgálhatjuk. A mikroszkópos megfigyelés nagyon látványos és érdekes lehet.

A csihányosi kirándulások nyomán A tanösvényprogram végeztével arra kértük a gyerekeket, hogy írjanak egy beszámolót a Csihányosi élményeikről, ezekből közlünk egy kis válogatást. „A Csihányosba való tanulmányi kirándulás Zsögödben nagyon érdekes és látványos volt, mivel nemcsak tanultunk, hanem láthattuk is azt, amiről éppen magyaráztak.” „A kirándulás során sok érdekességet láttam és tanultam. Megtudtam, hogy Csihányost 2004-ben nyilvánították természetvédelmi területté. ” „Az indulás szombaton reggel 9-kor, a Mikó-vár elől volt. Gyalog mentünk végig Zsögödön, majd a vasúton túl kezdődött az igazi kirándulás.” „Az út során beszélgettünk az egyesületről, az aktuális zöld programokról és a környezetszennyezésről. Aztán átmentünk a vasúton és megpillantottunk egy dombot, ami elég kicsinek tűnt, de kiderült, hogy nagyobb az elképzeltnél. Egy kicsit elfáradtunk, úgyhogy félúton meg kellett pihennünk. Mialatt megpihentünk, csodálkoztunk a szép panorámán, aztán tovább mentünk és végre a tetején voltunk.” „Reggel 9 órakor jót és rosszat gondolva a látogatásról elindultunk a Mikó-vár elől Zsögödbe. Nagy hátizsákkal a hátunkon gyalog mentünk és néhány helyen, ahonnan jól látható volt uticélunk, megálltunk és Laci, a vezetőnk elmagyarázta, hogy melyik helyre, melyik dombra fogunk felmászni. Azután tovább mentünk, és mire odaértünk a kijelölt domb elé, szembe kellett néznünk a való igazsággal: egy sziklás, meredek domboldalon kell felmásznunk. No, nekivágtunk és szerencsésen, közben meg-megállva feljutottunk a domb tetejére. Ott megpihentünk, ettünk, beszélgettünk és megújultan csúszkáltunk lefelé a dombról, ami már nem is volt olyan nehéz. Egy végtelen hosszú úton baktattunk tovább és mikor már ránk fért, megálltunk és játszottunk.” „A játék így szólt: kettő vagy több csapat kell és egy stopper. Le kell tenni egy üveget vagy „flakont” a földre és mikor indítják a stoppert, kell szaladni a „flakon”ig és tízszer megkerülni azt. Mikor ez megvolt, annyira elszédült mindenki, hogy alig kapta meg a saját csapatát, mert csak akkor indulhatott a következő, amikor megcsapták egymás kezét.”

38

„A közelben lévő forrás volt további úticélunk, ugyanis már mindenkinek fogytán volt az ivóvize, teája. Húszpercnyi gyaloglás után jó hideg vízzel töltöttük meg üvegeinket és indultunk tovább. Útközben láttunk egy kígyót is, mindenki rémálmát. Természetesen nem kobrára vagy anakondára gondolok, de egy erdei sikló kúszott át előttünk. Nem bántottuk őt, így ő sem bántott minket.” „Vezetőink – a Zöld Székelyföld Egyesület tagjai – elmondták, hogy melyek a Csihányos állatai, milyen védett növényeket találhatunk itt. Láttunk pl. egerészölyvet (élő és holt állapotban is), melynek ismertető jelei a szárnya alatt található fehér foltok. Amikor felértünk Kisvárdombjára, ott lepihentünk és közben Csonta László és Kocsis László a környékről meséltek. Elmondták, hogy ez a hely egy vulkanikus terület és, hogy innen jól látszik a Csíki-medence tagolódása az Olt két szorosa – Zsögödi és Rákosi által. A város jelentősebb épületeiről, történetéről is beszéltek. Meséltek a kommunista városrendezésről, az Olt szabályozásáról és arról, hogy most már mennyire szennyezett. Ezután leindultunk a dombról egy fiatal fenyő csoporthoz, ahol néhány fiú méricskélt GPS-el, a többiek pedig elmentek a forráshoz. Itt Kocsis László mesélt még Csihányos állatvilágáról és bemutatott egy sárgahasú unkát. Elmondta, hogy mit kell tenni viperamarás esetén. Ezután fotózgatni kezdtünk, mindenki készített egy fényképet a csorgóról és majd a legjobbat díjazzák.” „Megmutatták még a Harom-várat. ” „… egy állítólagos várat néztünk meg. De a várfalak tényleg látszottak, még át is mentünk rajtuk, és a várfalak közt pihentünk meg, ettünk, olvastunk, beszélgettünk. Már eléggé fáradtan indultunk visszafele és a ránk ugató kutyáktól megmenekülve visszaértünk Zsögödbe.” „Ezután elindultunk hazafelé. Még láttunk házakat is, amiben nem laktak, csak odaépítették, egyébként nem is szabadna ide építeni, mert ez 2005 óta védett terület.” És végezetül néhány zárógondolat. „… szép és tanulságos volt, mindenkinek megéri elmenni.” „Nagyon de nagyon tetszett a kirándulás és megismertem még embereket, akik nagyon kedvesek voltak.” „… ez a kirándulás tanulságos, mulatságos, meg fárasztó is volt, de megérte elmenni.” „… nagyon jó volt, mert a természetben voltunk, friss levegő szívhattunk, friss forrásvizet ihattunk és tanultunk is.” „Ez a túra nagyon tanulságos volt, hiszen sok mindent láttunk és olyan dolgokat tudtunk meg, amit nem is gondoltunk volna. Körbejártuk a mezőt és rengeteg érdekességet tanultunk. Nagyon tetszett az, ahogyan elmagyarázták, hogy mi micsoda és miért fontos az emberek életében a természet, hogy miért kell ügyeljünk a környezetünk tisztántartására. Nagyon jól telt az a pénteki nap.”

39

„Szerintem minden jó volt ebben a kirándulásban, egy kicsit elfáradtunk, de tudtuk mi vár ránk, fárasztó volt az út Kisvárdomb felé.” „Érdekes kirándulás volt számomra, sokat kacagtunk. Minden jól sült el, mindenki jól érezte magát az egész kirándulás alatt.” „A kirándulás a zsögödfürdői Csihányosban nagyon érdekes volt, mivel nagyon sok mindent láttunk és tanultunk a természetben.” „Nekem a kirándulás nagyon tetszett, még elmennék ilyen kirándulásra.” „Nagyon élveztem ezt a kirándulást és sok minden újat megtudtam erről a területről.” „Együttvéve nagyon jó és tanulságos kirándulás volt.” „Ez a kirándulás jól telt, friss levegőn voltunk a természetben és egy pár óra alatt sok mindent tudtunk meg Zsögödfürdőről.” „Köszönettel tartozunk a „Zöld SzékelyFöld Egyesületnek, hogy bevezettek a természet világába és csodáiba.”

40

A Középcsíki-medence és Csihányos növényvilága Tőke Árpád Folyóvízi élőhelyek növényzete Emil Pop biológus szerint a Középcsíki-medence foglalta magába a környék legkiterjedtebb lápos területeit, mely megállapítás sajnos mára már nem igaz. A folyószabályozás során az Olt árterületeit is csatornázták, így az eredeti állapotnak csupán töredéke maradt fenn. A mocsaras- lápterületek növényzete degradálódott, szántókká, kaszálókká alakították át. A medencére leírt eddigi mezo-higrofil növénytársulások, csak kisebb foltokban maradtak fenn. A leggyakoribb társulások az erdei kákás-nádasok (Scirpetopragmiteum), széleslevelű gyékényesek (Typhetum latifoliae), helyenként füzesek (Salicetum albae, Salicetum fragilis, Salicetum cinereae), égeresek (Alnetum glutinosae), égeres-sásos (Alnetum glitinosae carisetosum elongatae) és fás-cserjés maradványokkal. A nyílt vízfelszínek helyét ma tocsogók, iszapos talajú gyékényesek és mocsári növénytársulások vették át. Mocsarak, láprétek növényzete A mocsaras eutróf jellegű területek legelterjedtebb növénytársulásai a zsombéksásos, (Caricetum eletae), éles sásos (Caricetum gracilis) és réti- mocsári sásos (Caricetum distantis-vulpinae). A sásos társulások flórája meglehetősen egyhangú, a különböző sásfélék mellett a mocsári gólyahír (Caltha palustris), vízi hídőr (Alisma plantago-aquqtica), iszapkányafű (Rorippa amphibia)találhatók meg. 1972 és 1974 között a Csíki-medencében Gergely J. és Fl. Raţiu végzett jelentős kutatást a mocsári növénytársulások terén, miszerint a Középcsíki medencében 27 társulást sikerült azonosítaniuk. A leírtak között szerepelnek Romániai viszonylatban is ritka előfordulású társulások, mint például a sásláprét (Caricetum davallianae), dárdás nádtippanos (Calamagrostetum canescentis), és különösen a

41

lápi nádtippanos (Calamagrostetum neglectae). A szárazabb medenceperemeken üde, nedves, termékeny, jó vízáteresztő képességű öntéstalajokon az Olt holtágai között réti csenkeszes, aranyzabos, franciaperjés társulások telepedtek meg. Az Olt mentén a kiöntéses részeken, a holtágak között valamint a magasabban fekvő lápréteken gyakori az állományalkotó kékperje (Molina coerulea), a fehér tippan, (Agrostis alba). Különösen szép a láprét nyári virágzó aspektusa, jellemző a csermely aszat (Cirsium rivulare), szürke aszat (Cirsium canum), réti legyezőfű (Filipendula ulmaria), buglyos szegfű (Dianthus superbus), mocsári kockásliliom (Fritillaria meleagris). Csíkszereda határában az Olt jobb teraszán, a Csiba patak által táplált mocsaras területen a jellegzetes lápi növények között virít a sötét ibolyaszínű szibériai nőszirom (Iris pseudocorus), a zergeboglár (Trollius europaeus), kígyógyökerű keserűfű (Polygonum bistorta), a fehérmájvirág (Paranisia palustris). Erdők helyén megtelepedett növényzet Az erdőirtások következtében, majd a kaszálás és legeltetés hatására az erdők helyén másodlagos gyep vegetáció telepedett meg. Ez a jelenség főleg a Csíki-havasokra jellemző. A Csíki-medence Ny-i peremét képző Hargita hegyvonulatán kisebb foltokban (Bilibók-, Karós-, Hirtelen puszta, Tolvajos tető) történtek erdőirtások, melyeken napjainkban is legeltetnek. A lucfenyvesek helyén főleg a szőrfű (Nardus stricta) képez társulást (Nardetum strictae montanum). Gyakoriak az erdei fajok erdei sédbúza (Deschamsia flexuosa), mirigylapú (Homogyine alpina), fekete áfonya (Vaccinium myrtillus) stb. A kosborfélék közül foltoskosbor (Orchis maculata), fekete havasi kosbor (Nigritella nigra), az alacsonyabban fekvő kiirtott erdők helyén vörös csenkeszes (Festucetum rubrae montanum) növénytársulások a jellemzőek, így a Hargita „pusztáin”, valamint a Csíki-havasokban találkozhatunk velük. A társulás növényfajainak a száma nagy, Pálfalvi szerint a Gyimesi-hágó környékén 167 fajra tehető, sok kárpáti és dacikus fajjal. A bükk – lucfenyő – jegenyefenyő övezetében megtelepedett növénytársulás a vékonytippanos – vöröscsenkeszes (Agrosti-festucetum rubrae montanum) társulás. Fajokban gazdag és sok kárpáti, valamint dacikus elemet is hordoz magában, például: erdélyi lednek (Lathyrus transsylvanica), erdélyi orbáncfű (Hypericum

42

transsylvanicum), kitaibel szegfű (Dianthus kitaibelli), erdélyi habszegfű (Silene dubia). A társulás általában xeromezofil-mezofil jelleget képvisel. Feltehetően a bükk – kocsánytalan tölgy erdők helyén alakult ki a tollas szállkaperjés – vékony tippanos (Agrosti festucetumsulcatae) füves vegetáció. A medence alján, Csíkmadaras, Zsögöd, Csíksomlyó környékén található meg, főleg xerofil jellegű kisebb foltokban jelentkezik. Jellemző fajai a barázdált csenkesz (Festuca sulcata), nyulszapuka (Anthilis spp.), napvirág (Helianthemum numullarium), fehér pimpó (Potentilla alba), réti iszalag (Clematis integrifolia), valamint helyenként a fekete kökörcsin (Pulsatilla nigricans). Erdők növényzete Fenyőerdők öve: Az uralkodó erdőtípus a Keleti Kárpátokra jellemző lucfenyves (Picetum excelsae). A medence aljától (640 m) egészen 1600-1700 m-ig hatolnak fel a Hargitára. Állományai záródottak, a fenyvesekbe jutó fény az összesnek csupán 1 – 1,5 %-a, ezért nagyon árnyékosak. Az elegyfajok száma kevés, helyenként bükkel (Fagus sylvatica), a medence peremén előforduló hegyi juharral (Acer pseudoplatanus) keveredik a hőmérsékleti inverzió okozta vegetációtagozódás következtében, alacsonyabban a jegenyefenyővel (Abies alba) alkot állományokat. A cserjeszintben megtalálható a fürtös bodza (Sambucus racemosa), kecskefűz (Salix caprea), havasi ribiszke (Ribes alpinum), farkasboroszlán (Daphne mezereum) és a havasi iszalag (Clematis alpina). Gyepszintje az árnyékoltság következtében szegényes, többnyire árnyéktűrő fajok vannak jelen, mint a kétlevelű árnyékvirág, (Majanthemum bifolium) madársóska, (Oxalis acetosella) több páfrány és pajzsikaféle, de egyéb lágyszárú fajok is megtalálhatóak, mint az erdélyi hölgymál (Hieracium transsylvanicum), hagymás fogasír (Dentaria bulbifera), mirigylapú (Homogyne alpina), fenyves harangvirág (Campanula patula). A fenyvesek mohaszintje fajgazdag a nedves, árnyékos és páradús környezetnek köszönhetően. Jellemző fajai az emeletesmoha (Hylocomium splendens), pirosszárú moha (Pleurozium schreberi), seprűmoha (Dicranum scoparium). A fákon szakállzuzmó (Usnea spp.), a talajon pajzsos ebzuzmó (Peltigera canina) tenyészik.

43

Bükkerdők öve: A középcsíki medencében bükkerdők a medenceperemeken alkotnak foltokban állományokat, többnyire a fenyők övezete fölött. A bükk által képzett növénytársulás a Fagetum dacica. Uralkodó fafaj a bükk, elegyet képez jegenye-, valamint lucfenyővel. Megtalálható még állományaiban a hegyi juhar, nyír (Betula pendula), mogyoró (Coryllus avellana), stb. Gyepszintjében gazdagon virítanak a koratavaszi aszpektus növényei: az erdélyi májvirág (Hepatica transsylvanica), erdei szélfű (Mercurialis perennis), csillagvirág (Scilla bifolia), farkasszőlő (Paris quadrifolia), bogláros szellőrózsa (Anemone nemorosa), nehézszagú gólyaorr (Geranium robertianum), stb. Összességében elmondható, hogy a Csíki-, illetve Középcsíki-medence növényvilága változatos, érdekes, tudományos szempontból is figyelemre érdemes.

A Csihányos természetvédelmi területen található egyes növénytársulások részletesebb bemutatása Nádas (Phragmietum communis Soó em. Schmale 1939 in. Borhidi, 2003) A társulás Zsögödfürdő K-i határában, a melegfürdő mögött található, az Olt holtágában. Kiterjedése mintegy 0,4 ha. Domináns faja a nád (Phragmites australis), valamint a keskenylevelű gyékény (Thypa angustifolia). Az asszociációban megtalálható még a réti füzény (Lythrum salicaria), a vízi peszérce (Lycopus europaeus).A holtág az Olt szabályozása során maradt vissza, édesvíz utánpótlása kevés, többnyire felszíni csapadékból történik. Jelentősebb viszont az ásványvízszivárgásokból történő vízutánpótlás, amely a holtág Ny-i partszakaszán két helyen is megtalálható. A társulás a természetes szukcesszió következtében feltehetően a minerogén láptípusok asszociációja irányába fejlődik. Széleslevelű gyékényes (Typhetum latifoliae Lang, 1973 in. Borhidi, 2003) Kőrisszeg D-i csücskében a közeli forrás által elláposított területen található. Területe mintegy 0,35 ha. Sűrű, magas állományt alkot a domináns széleslevelű gyékény (Typha latifolia). A társulás szélén, a patak partján foltokban mocsári gólyahír (Caltha palustris) populáció tenyészik.

44

A környező területen (Kőrisszeg) kaszálás folyik, melynek érdekében a területtulajdonos lecsapoló árkot vezetett a gyékényestől az Oltig, megkezdve ennek kiszárítását. Mészkerülő kékperjés rét (Junco-Molinetum Preising, 1951 in Borhídi–Sánta, 1999) Főleg a hegy és dombvidék medencéinek, völgyeinek, lápos teknőinek jellemző társulása. Montán jellegű, amely mindig mésztelen feltöltéseken alakul ki (Borhídi-Sánta ,1999). A terület egyik jellemző növénytársulása a Silló-tanyától É-ra terül el. Megtalálható több átmenete a különböző szukcessziós fázisok irányába. Kiterjedése 4,9 ha.Társulásalkotó fő fafajai a közönséges kékperje (Molina coerulea), a csomós szittyó (Juncus conglomeratus) és a békaszittyó (Juncus effusus). A fűfélék közül területen megtalálhatóak még a háromfogfű (Danthonia decumbens), a szőrfű (Nardus stricta) és a vörös csenkesz (Festuca rubra). A társulás értékét növeli a területen található védett növények, mint a buglyos szegfű (Dianthus superbus), kornis tárnics (Gentiana pneumonanthe), zergeboglár (Trollius europaeus), valamint az endemikus- bánsági borgyökér (Oenanthe banatica) és az erdélyi lednek (Lathyrus transsylvanica)jelenléte. Más jelentősebb virágos növények: ördögharaptafű (Succisa pratensis), kéküstökű csormolya (Melampyrum nemorosum), réti margitvirág (Chrysanthemum leucanthemum), fehér zászpa (Veratrum album), kígyógyökerű keserűfű (Polygonum bistorta), békaboglárka (Ranunculus flammula), réti hölgymál (Hieracium caespitosum), vadmurok (Dacus carota) és réti here (Trifolium pratense). A természetvédelmi terület Ny-i oldalán jelentős a fűz-nyír cserjésedés. Túlnyomóan pionír fajok kezdik el megfelelő kaszálás hiányában a társulást belepni. Lápi magaskórós (Filipendulo ulmarie-Geranietum palustris Koch, 1926 in Borhidi– Sánta, 1999) Hegyvidéki, montán hatás alatt álló területek magaskórós társulása, amely friss vizű patakokat kísérő szegélyén és tisztásain üde láprétekkel érintkező partszakaszokon, lápok levezető árkai mentén alakul ki (Borhidi 2003). A magaskórós a Rejtek-patak középső szakaszára jellemző, átlagos szélessége megközelítően 2-5 m, területe 5,7 ha. A társulás a patak alsóbb szakaszán, az Őzek-forrása (Silló-tanya alatt) után kiszélesedik, fokozatos átmenetet képezve egy túlnyomóan szittyós társulással.A patakot helyenként bokorfüzesek övezik, melyek között kocsányos tölgy (Quercus robur) is fellelhető. Az asszociációra legjellemzőbb két faj a réti legyezőfű (Filipendula ulmaria) és az erdei angyalgyökér (Angelica sylvestris) szép számban megtalálható a patakparton. Megemlíthetünk még néhány fajt az itt fellelhetőek közül: réti füzény (Lythrum salicaria), mocsári sás (Carex acutiformis), mocsári gólyaorr (Geranium palustre),

45

bókoló gyömbérgyökér (Geum rivale), baracklevelű harangvirág (Campanula persicifolia), fecsketárnics (Gentiana asclepiadea), csermely aszat (Cirsium rivulare), sárga gyűszűvirág (Digitalis grandiflora), őszi vérfű (Sanguisorba officinalis), közönséges galaj (Galium mugo), mocsári nefelejcs (Myosotis palustris). A Csihányos patak befolyása fölött néhány tő zergeboglár is megtalálható. Az Őzek-forrása alatt a föntebb felsoroltakon kívül az alábbi fajokkal is találkozhatunk: fekete nadálytő (Symphytum officinale), réti ördögharaptafű (Succisa pratensis), keserű csucsor (Solanum dulcamara), vérontófű (Potentilla erecta), lómenta (Mentha longifolia), közönséges lizinka (Lyzimachia vulgaris), vízi peszérce (Lycopus europaeus), fehér perjeszittyó (Luzula luzuloides), gyíkhagyma (Allium angulosum). A társulás fennmaradása–átalakulása nagymértékben az éves csapadékviszonyoktól függ. Sík és dombvidéki mocsárrétek (Deschamsion caespitosae Horvatic, 1931, Agrostion albae Soó, 1943 in Borhídi–Sánta, 1999) A mocsárrétekre jellemző társulástípusok a Kőrisszeg és a Tószeg elnevezésű területeken-, az Olt árterületén, illetve a tavaszi hóolvadások során felgyülemlett tó helyén figyelhetők meg. Kiterjedésük mintegy 9,2 ha. A területen lejegyzett fajok: réti ecsetpázsit (Alopecurus pratensis), fehér tippan (Agrostis stolonifera), réti füzény, a Kőrisszeg területére jellemző ősszel tömegesen a őszi kikerics (Colchicum autumnale) valamint a védett mocsári kockásliliom (Fritillaria meleagris). A terület az utóbbi évek csapadékszegény időjárásának volt kitéve, mely jelentős kiszáradáshoz vezetett. Franciaperje – rét (PastinacoArrhenatheretum Knapp, 1954 in Borhídi–Sánta, 1999) Domb- és hegyháti kaszálórét, amely azonban alföldi árterek magasabb térszínein is elterjedt. Jellemzője színes, réti virágokban való gazdagsága. A területen fokozatos átmenetet képez a fentebb említett Junco-Molinetum társulással, ettől ÉK-re Zsögödfürdő hétvégi házai alatt húzódó réten helyezkedik el. Kiterjedése mintegy 7,8 ha. Az asszociációra jellemző domináns fajok a franciaperje (Arrhenatherum elatius), a pastinák (Pastinaca pratensis), a csomós ebír (Dactylis glomerata), a veres csen-

46

kesz (Festuca rubra), parlagi lednek (Lathyrus pratensis), réti margitvirág, réti bakszakáll (Tragopogon pratensis), pitypang (Taraxacum officinale), terebélyes harangvirág (Campanula patula), réti zörgőfű (Crepis capilaris), valamint a sárgás aranyzab (Trisetum flavescens). A társulásban található fajok közül megemlíthetőek a kosborfélék: poloskaszagú kosbor (Orchis coriphora), vitéz kosbor (Orchis militaris), agárkosbor (Orchis morio), szúnyoglábú bibircsvirág (Gymnadenia conopsera) és a zöldes sarkvirág (Platanthera clorantha). Egyéb virágos növények közül még megemlíthető a tarka koronafürt (Coronilla varia), szarvaskerep (Lotus corniculatus), kakukkszegfű (Lychnis flos-cuculi), lándzsás útifű (Plantago lanceolata), ösztörűs veronika (Veronica chamaedrys), orvosi szemviditó (Euphrasia rostcoviana), a mezei gólyaorr (Geranium pratense), rezes hölgymál (Hieracium aurantiacum), mezei sóska (Rumex acetosa), palástfű (Alchemilla glaucescens), tejoltó galaj (Galium verum), varfű (Knautia arvensis) stb. A nedvesebb K-i részben nagy számban tenyészik a védett zergeboglár. A terület É-i részén a szegélytársulásban több ruderális gyomnövényzet is megtalálható. A társulás legfőképpen az építkezések terjeszkedésével, az egyre több területfoglalással válik veszélyeztetetté. Fontos ezenkívül a talajvíz minőségének és mennyiségének biztosítása. Hegyi kaszálók és zöld legelők (Cynosurion R. Tx. 1947 in Borhidi, 2003) A csoporthoz tartozó társulások a legeltetett gyepeken alakultak ki. A területen megtalálhatóak a Legelődomb D-i lejtőin, a Fenyőhát legeltetett részein a Kisvár nyergében, valamint a Hóvalló egyes részein. Az említett helyeken jellemző a bábakalács (Carlina acaulis), veres csenkesz (Festuca rubra), kakascímer (Rhinanthus minor), valamint egyéb legelést és taposást tűrő fajok. A Kisvár nyergében a „nyíres” Ny-i részén, a félcserjések körül nagy számban találhatunk tavasszal pirosló hunyort (Helleborus purpurascens). A Fenyőhát és a Legelődomb egyes helyein a túllegeltetés hatására megjelent a szőrfű (Nardus stricta) a sovány gyepek hírnökeként. A megfelelő legelőgazdálkodással tartható fenn. Kárpáti szilikátsziklagyepek (Asplenio-Festucion pallentis Zólyomi 1936 corr. Soó, 1957 in Borhidi–Sánta, 1999) A Kárpátok és hozzájuk kapcsolódó egyéb masszívumok, előhegységek szilikátokban gazdag alapkőzetein kialakuló sziklai gyeptársulások (Borhídi–Sánta, 1999). A Csihányos természetvédelmi területen nagyobb kiterjedésben a Kisvár K-i lábán- és D-i lejtőin találkozunk sziklagyepekre jellemző társulással. Itt az alábbi növényfajok a dominánsak: napvirág (Heliathemum numularium), borsos- és bablevelű varjúháj (Sedum acre, S. maximum), barátszegfű (Dianthus carthusianorum), valamint egyéb kövirózsafélék (Saxifraga spp.). A taposáson kívül nincsenek kitéve a leromlás veszélyének.

47

Cserjések Nagyobb cserjefoltokkal a Hóvalló tetején találkozhatunk. Kisebb cserjesávok még helyenként megtalálhatóak utak, árkok szélén. A cserjefoltokban dominál az egybibés galagonya (Crataegus monogyna), a kökény (Prunus spinosa), a gyöngyvessző (Spirea ulmifolia, S. chamaedryfolia) és a vadrózsa (Rosa canina). A Hóvalló cserjéseiben néhány idősebb luc hagyásfával is találkozhatunk. Folyóparti füzesek (Salicetea purpureae Moor 1958 in Borhídi–Sánta, 1999) Az Olt mentén 2-5 m széles sávban szinte mindenhol megtalálható. Jellemzően a következő fajok találhatóak: törékeny fűz (Salix fragilis), fehér fűz (Salix alba) és a kosárkötő fűz (Salix viminalis). Sok helyen a vadkomló (Humulus lupulus) is megtalálható a bokrokra felfutva. Pionír erdőtársulások A területen két helyen is megtalálható. Idősebb, összefüggő szép társulást a Kisvártetőtől D-re találunk („Nyíres”), kiterjedése mintegy 1,8 ha. Az előbbinél nagyobb kiterjedésű, de fiatalabb állomány a Junco-Molinetum társulás Ny-i határán fekszik. Az utóbbi pionír erdőtársulásra a hiányos kaszálások végett jellemző a területnövekedés, kiterjedése 13,4 ha. A társulásra jellemző fajok a nyír (Betula pendula) és a rezgő nyár (Populus tremula). Kevés számban fellelhető még a kocsányos tölgy (Quercus robur), mogyoró (Corylus avellana), vadrózsa (Rosa canina), serevény fűz (Salix repens), stb. Lucfenyvesek (Piceetalia excelsae Pawlowski 1928 in Borhidi, 2003) A Piceetalia excelsae rendbe a középeurópai magashegységek (Alpok, Kárpátok, Dinaridák, Észak-Balkán) montán és szubalpin régióiban kialakult acidofil tűlevelű erdők és szubalpin láperdők tartoznak (Borhidi 2003). A társulás a természetvédelmi terület legnagyobb részét teszi ki, 650 m tengerszintfeletti magasságtól, 943 m-ig. Kiterjedése mintegy 114 ha. A rendhez tartozó társulásokat három részre csoportosíthatjuk: 1.lombelegyes fenyves Zsögödfürdő É-Ny-i részében, az Olt-hídja fölött. 2.vörösfenyves, mely az erdészeti beavatkozás következtében jelenik meg a társulásban. A mintegy 3,3 ha.-on domináns faj a tájidegen vörösfenyő (Larix decidua).

48

3.jegenyefenyves-lucos. Magasabb tszf. magasságban (800-900 m között) találkozhatunk a jegenyefenyő (Abies alba) egyedeivel.. Lombelegyes fenyves Lombkoronaszintjében megtalálható a lucfenyő (Picea abies), a bükk (Fagus sylvatica), a mezei juhar (Acer campestre), a hegyi juhar (Acer pseudoplatanus), a korai juhar (Acer platanoides), valamint madárberkenye (Sorbus aucuparia). A felsorolt lombos fák részben ültettettek. Cserjeszintje elég gazdag, megtalálható a csíkos- és bibircses kecskerágó (Euonimus europaeus- verrucosus), fagyal (Ligustrum vulgare), mogyoró (Coryllus avellana), ostormén bangita (Viburnum opulus), kánya bangita (Viburnum lantana), farkasboroszlán (Daphne mezereum), és az ükörke lonc (Lonicera xylosteum). Gyepszintje nagyon érdekes, megtalálható itt a védett turbánliliom (Lilium martagon), a széleslevelű salamonpecsét (Polygonatum latifolium), farkasszőlő (Paris quadrifolia), erdei szélfű (Mercurialis perennis), fogasír (Dentaria bulbifera), erdélyi májvirág (Hepatica transsylvanica), keltike (Corydalis cava), vérehulló fecskefű (Chelidonium majus) stb. Vörösfenyves Lombkoronaszintjében túlnyomóan a vörösfenyő (Larix decidua) dominál, elegyként helyenként megjelenik a lucfenyő. Cserjeszintje szegényes, megtalálható a lonc, bibircses kecskerágó, fagyal, vadegres (Ribes uva-crispa), valamint a társulás D-i szegélyében a mogyoró és a boróka (Juniperus communis). Annak ellenére, hogy a vörösfenyő tájidegen, mégis esztétikailag szép látványt nyújt egész vegetációs periódus alatt. Jegenyefenyves-lucos A Csihányos-gerincén sűrű összefüggő állományokat alkot, lombkoronaszintjében a lucfenyő (Picea abies) mellett, megtalálható elegyfajként még a jegenyefenyő (Abies alba) is. A cserjeszintje szegényes, a málna (Rubus idaeus), a havasi iszalag (Clematis alpina), a farkasboroszlán és helyenként a vadegres. Gyepszintjének leggyakoribb növényei a madársóska (Oxalis acetosella) és az árnyékvirág (Majanthemum bifolium). Gyakori a lucfenyvesekre jellemző erdei pajzsika (Dryopteris filix-mas), erdei gólyaorr (Geranium sylvaticum), erdei csormolya (Melampyrum sylvaticum).

49

Az asszociációkat veszélyeztető tényezők Természetes veszélyeztető tényező a talajvíz szintjének csökkenése és a beerdősülés. A talajvíz-szint csökkenését aszályos nyarú évek sorozata idézi elő (antropogén hatások is szerepet játszanak). A kiszáradás hatására a láp- és mocsárréti fajok (Dianthus superbus, Trollius europaeus, Fritillaria meleagris, Orchis spp., stb.) visszaszorulnak, a kaszálóréti elemek (Rhinanthus minor, Poa pratensis stb.) elterjednek. Tartós szárazság esetén a láp-talajok tőzegtartalma bomlani kezd. A bomlás hatására további tápanyagigényes fajok, agresszív gyomok települnek be a kiszáradó lápba (Kelemen, 1997). Beerdősülés bekövetkezhet vízszint-csökkenés nélkül is. Kezdetét cserjék, pionír fafajok (Betula pendula) és fűzfélék betelepülése jelzi. A láp- illetve mocsárrétek beerdősülése lápi magaskórós (Filipendulo – Geranietum), fűzláp (Salicetum) társulások kialakulásához vezet. A folyamatot a korábbi használati mód elmaradása felgyorsítja. Antropogén eredetű veszélyeztető tényező a gyepfeltörés, trágyázás, talajvízszennyezés, vizek tápanyagtartalmának dúsulása, felégetés, szaggatás, legeltetés, közlekedés és a helytelenül végzett kaszálás. A gyepfeltörés az eredeti vegetáció megsemmisülésével jár. A trágyázás a réten található mezőgazdasági területeken történik, illetve nagyobb fűhozam elérése érdekében egyes kaszálóhelyeken is. A talajvíz tápanyagtartalmának feldúsulásával, az erős kompetítor fajok elszaporodásához és gyomosodáshoz vezet. Talajvízszennyezés leginkább a fürdőhely közművesítésének hiányából adódik. A felégetés többszöri alkalmazása fajszegénységet vált ki, vegetatív úton szaporodó, agresszív fajok terjedését idézi elő. A szaggatás, felülvetés néhány faj térhódítását segíti elő a többi rovására. Emiatt a ritkább fajok eltűnhetnek. A legeltetés során megfogyatkoznak a jóízű növények. Ezzel párhuzamosan elszaporodnak a szúrós (pl. aszatfélék), mérgező, rosszízű valamint a legelő állat számára alig hozzáférhető és taposástűrő fajok (pl. útifűfélék). Az ürülék felhalmozódása a trágyázásnál említett hatásokat váltja ki. A hajtási útvonalak és itatóhelyek környékén létrejött csupasz felszínek az agresszív és gyomfajok elterjedését segítik elő. A nehéz testű állatok a nedves talajokon súlyos taposási károkat okoznak. A közlekedés különösebb problémát nem okoz a területen, mivel utakkal elég jól behálózott. A tavaszi szántások idején léphetnek fel a nehéz gépek hatására talaj- és növényzetkárosító hatások. A helytelenül végrehajtott kaszálás (alacsony tarlókaszálás) nehezíti a vegetáció felújulását, gyomfajok jelenhetnek meg a fellazuló állományokban. A különböző védett növények veszélyeztető tényezője elsősorban Zsögödfürdő terjeszkedő tendenciája, mely egyre jobban kihat a környező területek élővilágára. A turisták, kirándulók által okozott ésszerűtlen virággyűjtés is megemlíthető. A nem megfelelő kaszálás a cserjésedést–beerdősülést segíti elő.

50

A „Zsögödfürdő-Csihányos” helyi jelentőségű természetvédelmi terület madárvilága Szabó Szilárd A botanikai céllal kijelölt természetvédelmi területek gyakran igen népes és vA botanikai céllal kijelölt természetvédelmi területek gyakran igen népes és változatos madárvilágnak adnak otthont. Különösen érvényes ez a kijelentés a „Zsögödfürdő-Csihányos” területre, amelyben a Csíki-medencére jellemző szinte valamennyi jelentősebb élőhelytípus megtalálható. Van itt folyó, ártér, legelő, kaszáló, erdős legelő, erdő és lakott terület is, melyek jellemző madárfajaikkal mind hozzájárulnak a terület nagyfokú biológiai sokféleségéhez. A védett terület madárvilága nem kimondottan a természetvédelmi értékénél fogva fontos, noha megtalálhatóak itt ritka, szigorúan védett és Európai uniós jelentőségű fajok is. Mivel itt egy, a városhoz igen közel eső és könnyen megközelíthető területről van szó, az itt élő madárvilág nagyon fontos didaktikai eszköz lehet a természetismeretet, természetvédelmet oktató szakemberek, pedagógusok kezében. A könnyen megfigyelhető, nappal is aktív és a lakosság körében széles körű népszerűségnek örvendő madarakon keresztül sokkal szemléletesebb és izgalmasabb módon lehet a gyermek és felnőtt lakosság figyelmét a környezet és természetvédelem felé irányítani. A madárvilág ugyanakkor fontos eszköz lehet a térség, valamint a város általános környezeti állapotának felmérésében is. A biomonitoring technikáit alkalmazva az állományok változása, a korcsoportok szerinti eloszlások, a viselkedésbeli eltérések nyomon követése igen korai jeleit szolgáltathatják a környezeti elemeket ért káros antropikus hatásoknak, szennyezéseknek. Az itt élő madarakat gyakorlatilag ugyanazok a hatások érik, mint a lakosságot, de a táplálkozási szokásaik és intenzív anyagcseréjük miatt sokkal gyorsabban reagálnak rájuk, alkalmat adva a korai beavatkozásra. Zsögödfürdő és a Csihányos környéke, de általában a Csíki-medence madárvilágáról igen kevés publikáció jelent meg, ezért az itt élő fajok tekintetében szegényes a tudományos szakirodalom. A legtöbb adatot a szakemberek személyes megfigyelései és szóbeli közlései szolgáltatják, melyek alapján össze lehet állítani az itt élő fajok hozzávetőleges listáját. A teljesség igénye nélkül készült vázlatban a madarakat most nem rendszertani sorrendben, inkább a jellemzőbb élőhelyek szerinti csoportosításban tárgyaljuk. Az Olt és annak az árterülete a vízi és parti madarak számára nyújt életteret. Sajnos a folyónak ez a szakasza a fő szennyvízbeömlő csatorna alatt van így a vízminőség kimondottan rossz, az erre érzékenyebb fajok nem képesek megélni itt. Legnagyobb állománya természetesen az európai szinten is egyik legelterjedtebb vízimadár fajnak, a tőkés récének van (Anas platyrhynchos). Néhány pár költ is a folyónak ezen a szakaszán, de a jelentősebb, sokszor 70-80 darabot számláló csapa-

51

tokat nyár végi estéken figyelhetjük meg. A madarak éjszakázó helyként használjak a folyót, az esti „behúzás” még itt, a város közvetlen közelében is látványos esemény lehet. A tőkés récén kívül még leginkább a csörgő- (Anas crecca) és a böjti réce (Anas querquedula) figyelhető meg. A folyó iszapos szegélye több parti madár táplálkozó helye. Ilyenek a parti- és kis lile, a billegető- és pajzsos cankó valamint néhány partfutó és szalonka faj. Néhány alkalommal az állóvizek környékén költő törpegémet (Ixobrychus minutus) és bakcsót (Nycticorax nycticorax) is látták már az Olton. Ezek a madarak többnyire az őszi és tavaszi átvonuló időszakban fordulnak meg itt. A kiöntéseken és a vízzel borított gyepeken gyakori a bíbic (Vanellus vanellus). Kora tavasszal jellegzetes hangjukkal és látványos nászrepülésükkel hívják fel magukra a figyelmet. Ilyenkor figyelhetjük meg nagyobb számban a talajon táplálkozó barázdabillegetőt (Motacilla alba), valamint az átvonuló hegyi billegetőt is (Motacilla cinerea). Ez utóbbi a tiszta vizű és gyors folyású hegyi patakok jellegzetes madara, a költőterülete általában nagyobb tengerszint feletti magasságon található. Ugyanerre az élőhelyre specializálódott madár a vízirigó (Cinclus cinclus). Az egyetlen énekes madarunk, aki szinte teljesen a vízi életmódhoz alkalmazkodott, kitűnően úszik és bukik a víz alá, apró rovarokból és rákokból álló táplálékát is ott szerzi. Télen láthatjuk az Olton, mikor a kisebb hegyi patakok befagynak, főleg a Kis-Várdomb alatti híd és a Somlyó-patak beömlésének környékén, ahol szinte mindig marad egy kis jégmentes terület. A folyót kísérő füzes sok apróbb énekesmadár otthona. Láthatunk itt cinkéket, poszátákat és füzikéket is. Nagy kár, hogy az idősebb fákat rendszeresen kivágják a folyó partjáról, így az amúgy kön�nyen odvasodó fűz nem nyújt elegendő fészkelőhelyet a madarak számára. A területen a sorozatos beltelkesítés és a beépítések dacára is fennmaradt néhány kaszáló és legelő terület. Mivel ezek igen rég óta ugyanebben a művelési kategóriában maradtak, volt idő a gyepterületekre jellemző madárvilág megtelepedésére. A hagyományos, kézi erővel végzett kaszálás igen madárbarát tevékenység, az elpusztult madarak és fészekaljak száma szinte jelentéktelen, nem úgy, mint a gépesített kaszálás esetén. A nedves réteken zavartalanul költhet a fürj (Coturnix

52

coturnix) és a fogoly (Perdix perdix). Ez utóbbinak a környékbeli állománya emelkedő tendenciát mutat az utóbbi években, ami talán a vegyszeres rovarírtás visszaszorulásának is tulajdonítható. A Nyugat-Európában már a kipusztulás szélén álló haris (Crex crex) is előfordul itt. Jelenlétére csak a hangja alapján következtethetünk, mivel igen rejtett életmódot folytató faj. Kétséges helyzete miatt felkerült az európai jelentőségű fajok listájára, így méltán lehetnénk büszkék arra, hogy Erdélyben még viszonylag stabil állományai találhatók. Ugyanilyen helyzetben van az itt még szinte közönségesnek mondható tövisszúró gébics (Lanius collurio). A gyepterületeken található vadrózsa és kökény bokrok csúcsán ülve les zsákmányára, s az elejtett sáskákat, szöcskéket, de néha a kis gyíkokat és rágcsálókat is a bokrok töviseire szúrja. Erősen vitatják a szakemberek, hogy így gyűjtene tartalékokat magának, mert gyakran megfigyelhető, hogy a felszúrt rovart a madár szinte azonnal elfogyasztja. A legelő és kaszáló táplálkozó területként szolgál több olyan madárfaj számára, melyek költőterülete innen távolabb van. A nedves réteken gyakori a fehér gólya (Cicconia cicconia), de itt keresi főleg rágcsálókból álló zsákmányát az egerészölyv (Buteo buteo) is. Ő a környék leggyakoribb nappali ragadozó madara, akit a meglehetősen nagy termete miatt a hozzá nem értők gyakran sasnak néznek. Az igazi sasok közül a békászó sas (Aquila pomarina) az egyetlen faj, amelyik viszonylag rendszeresen látogatja a területet. A rövidebb füvű parcellák fölött szitál a vörös vércse (Falco tinnunculus). Rendszertanilag a sólyomfélék családjába tartozik, de a magyar nyelv, ugyanúgy mint a román is, külön kategóriába sorolja. A vércsék nagyrészt rovarevők, testméretüknél fogva nem is képesek sokkal nagyobb testű préda elejtésére. A védett terület igen jelentős részét erdők alkotják. A 253 hektáros területből több mint 120 hektárt borít a vidékre jellemző lucfenyő- és bükkerdő, s az erre az élőhelyre jellemző madarak nagy része megtalálható itt. A fenyvesekben él számos cinege faj, a szén- (Parus major), fenyves- (Parus ater) és búbos cinege (Parus cristatus). Télen ezek kisseb-nagyobb csapatokba verődve járják az erdőt, kapcsolattartó hangjaikat sűrűn hallatják a lombok között. Mivel odúlakó madarak, megfelelő számú fészkelésre alkalmas helyet csak az öreg állományú erdőkben tálnak maguknak, főleg ott, ahol az odúkat készítő harkályok is jelen vannak. A nagy fakopáncs (Dendrocopos major) és a fekete harkály (Dryocopus martius) ebből a szempontból is fontos lakói a védett terület erdőinek.

53

Az erdei pinty (Fringilla coelebs) ezzel szemben igen ügyes fészeképítő, s talán ennek is köszönhető, hogy a vidék, s amúgy egész Európa leggyakoribb énekes madara. A Csihányos fenyveseiben megfigyelhető még a két apró termetű királyka faj, valamint a szinte kizárólag fenyőmaggal táplálkozó keresztcsőrű (Loxia curvirostra). Különleges formájú csőrének segítségével bontja fel a fenyőtobozt, s jut hozzá az igen tápláló fenyőmaghoz. Időnként nagyobb csapatokban jelenik meg, ilyenkor a madarak által munkába vett fenyőről sűrűn hullanak a tobozok földre. A lombhullató erdők jellemző madarai közül nagyobb számban a csuszka (Sitta europaea), a meggyvágó (Coccothraustes coccothraustes), a süvöltő (Pyrrhula pyrrhula), valamint a különböző poszáta, légykapó és füzikefajok fordulnak elő a védett terület erdeiben. Telente az apró énekesmadarak, az úgynevezett téli pintyfélék, csapatai veszik birtokba az erdőket, a nyílt területek bokrosait, az útszélek és mezőgazdasági területek gyomosabb részeit. Ilyenkor a vegyes csapatokban a tengeliceket (Carduelis carduelis), zöldikéket (Carduelis chloris), kenderikéket (Carduelis cannabina), csízeket (Carduelis spinus), valamint az északról érkező fenyőpintyeket (Fringilla montifringilla) ismerhetjük fel. Az ő mozgásuk nagymértékben a táplálékhoz és az időjáráshoz kötött, egy komolyabb havazás még délebbre, vagy az alacsonyabban fekvő régiók felé tereli őket. A lakott területek első látásra talán nem tűnnek alkalmas élőhelynek, de ha jobban szemügyre vesszük a dolgok állását, kiderül, itt is jelentős számú madárfajt találhatunk. A park jellegű, változatos környezet, az ember közelségéből adódó viszonylagos biztonság és a változatos táplálékforrások miatt több madárfaj állandó lakójává vált a településnek. Április-májusi reggeleken a házak ormáról, kéményekről a házi rozsdafarkú (Phoenicurus ochruros) recsegős énekét hallhatjuk. Az ereszek alja, a falrepedések kedvező fészkelőhelyet biztosítanak számára. A más vidékek városaiban tömegesen előforduló házi veréb és balkáni gerle a területre nem jellemző, nagyon kis számban fordul elő, talán a klimatikus körülmények miatt nem képes jobban elterjedni. Ezzel szemben a fenyőrigó (Turdus pilaris) megfelelő élettérre talál itt, pedig csak néhány évtizede vált költő fajjá, azelőtt csak mint téli vendég szerepelt. Jóval kisseb számban van jelen a fekete rigó (Turdus

54

merula). A fenyőrigóhoz hasonlóan ő is kedveli a park jellegű településeket és a nyírott gyepeket, ahonnan a tápláléka jelentős hányadát kitevő gilisztákat gyűjti össze. Éneke nagyon szép és változatos. Rajta is túltesz talán a fémesen csillogó tollú seregély (Sturnus vulgaris), bár az ő énekét néha már hajlamosak vagyunk zajosnak minősíteni. A fiókáit ő is rovarokkal táplálja, ilyenkor kimondottan hasznos madár, de a gyümölcsösökben okozott őszi kártétele miatt mégsem sorolható a népszerű fajok közé. Az ember jelenlétével együtt járó mindenféle hulladék és szemét a lakott terület közelébe csalja a szakákat (Pica pica), csókákat (Corvus monedula) és dolmányos varjakat (Corvus corone-cornix). A varjúfélékre jellemző alkalmazkodó képességük révén a legváltozatosabb és legszokatlanabb lehetőségeket is képesek kihasználni. A család legtermetesebb képviselője a holló (Corvus corax) is rendszeresen megjelenik a telep közelében, főleg a téli időszakban. Ez a faj is változtatni látszik régi szokásain, főleg ami a fészekrakó helyeket illeti. Míg ragaszkodott az öreg erdők hatalmas fáihoz, az állománya rohamosan csökkent, mármár a kipusztulásától kellett tartani. Mióta a villanyoszlopokon és lakott területek közelében álló alacsonyabb fákon is költ, az állománya újra növekedésnek indult. Szomorú jelenség, hogy a legkedvesebb ház körüli madaraink, a fecskék nem terjedtek el itt. A molnárfecske (Delichon urbica) magasabb épületeket, míg a füsti fecske (Hirudo rustica) jóval több haszonállat tartását, s az azzal járó istállókat és ólakat igényelné, a hétvégi házak és turisztikai létesítmények helyett. Láthatjuk tehát, hogy egyáltalán nem szegényes a védett terület madárvilága, annak ellenére, hogy ezek a fajok sokszor az ember közvetlen közelében élnek. Pedig ez a közelség gyakran komoly madárvédelmi problémákat okoz, amelyeknek megszüntetése vagy mérséklése mindannyiunk feladata kellene hogy legyen. Néhány problémáról, mint a szennyezett vizek és az öreg, odvas fák hiánya, már beszéltünk az előbbiekben. Az elsőt a városi víztisztító állomás modernizálása fogja megoldani, míg az utóbbin a helyi madárszerető lakosság vagy szervezet által kihelyezett mesterséges fészekodúk enyhíthetnek. A lakott területekre jellemző másik veszélyforrás, a környéken kóborló háziállatok, kutyák, macskák problémája már nem oldható meg ilyen könnyen, főleg azért, mert kevesen vannak tudatában annak, mekkora kártételt képes okozni a földön fészkelő madarak között a réten csavargó kedvencünk. Az elektromos vezetékek veszélyessége sem egy köztudott dolog, pedig éppen a védett

55

terület határán áll a Csíkszereda környékén felmért „gyilkos oszlopok” egyike. Az Olt partján álló oszlop a különleges helyzete, vas keresztrúdja és szigetelés nélküli átkötési miatt évente több egerészölyv, vércse és varjúféle értelmetlen pusztulását okozza. Ezen a problémán az áramszolgáltató környezettudatosabb hozzáállása tudna segíteni. Az élővilágot, és ezen belül a madarakat is leginkább veszélyeztető tényezőt mégsem a fentiek között kell keresni. Az itt élő értékes állatok kipusztulását, végleges elvándorlását a terület eredeti jellegének a megváltoztatása okozhatja. Az erdőket a lakott terület korlátozások nélküli terjeszkedése, a füves területeket ezen kívül még a mezőgazdasági tevékenységeket sújtó általános gazdasági helyzet is veszélyezteti. Csak reménykedni tudunk abban, hogy a néhány év múlva ide látogató embereket ugyanaz a madárdal fogadja majd, amelyet eddig megszoktunk.

56

A Haromalja kétéltűi és hüllői Demeter László Kétéltűek Az Olt menti vizes területek és a Petre alatti kis tavak jó szaporodóhelyek a gyepi béka (Rana temporaria) és a zöld béka fajok (kecskebéka és tavi béka, Rana esculenta complex), valamint a tarajos gőte (Triturus cristatus) és a pettyes gőte (Lissotriton vulgaris) számára. A mezei és erdei utak mentén keletkező pocsolyák a sárgahasú unka (Bombina variegata) élőhelyei, az utóbbiban a kárpáti gőte (Lissotriton montandoni) és az alpesi gőte (Mesotriton alpestris) is szaporodik, de még a barna varangy (Bufo bufo) is. Foltos szalamandra (Salamandra salamandra) nagyon kis egyedszámban jelen lehet az erdős részen, de eddig még nem volt jelezve erről a területről, csak egy kicsit északnyugatra Szécsenyből. A mocsári béka (Rana arvalis) nagyon kis egyedszámban fordul elő a Kisvár alatti holtágban. A zöld varangy (Bufo viridis) nem jellemző a területre. Hüllők A nyílt füves területek a fürge gyík (Lacerta agilis) élőhelyei. A Csihányos erdő alatt nagyobb számban fordul elő lábatlan gyík (Anguis fragilis), amelyet az emberek kígyónak néznek és pusztítanak. Nagyon ritka a rézsikló (Coronella austriaca), egyetlen elpusztított példányt láttam a Kisváron. A vízisikló (Natrix natrix) sem gyakori. Az erdőszélek, irtások a keresztes vipera (Vipera berus) és az elevenszülő gyík (Lacerta vivipara) élőhelyei. Az elmúlt évtizedek legkárosabb emberi beavatkozása a területen a kétéltűek szempontjából az Olt szabályozása, a mederváltoztatás és az ártéri sekélyvizes élőhelyek lecsapolása voltak. A munkálatok során új élőhelyek is keletkeztek, pl. a Kőrisszegi kis tó és a Kisvár alatti medermaradvány (amely azelőtt az Olt medrét képezte). A problémát ezek esetében az élőhelyek túl gyors kiszáradása jelenti. A természetvédelmi intézkedések során arra kell törekedni, hogy a meglévő kétéltű szaporodóhelyeket megőrizzék, és a lehetőségekhez mérten a talajvízszintet emeljék, így nyújtva a vizes periódus hosszát. Nagyon fontosak a füves vizenyős területek is, amelyek nyári élőhelyként szolgálnak több kétéltűfaj számára.

57

A kaszálók felhagyása következtében történő bebokrosodás bizonyos mértékig kedvezhet egyes kétéltű és hüllőfajoknak, pl. a lábatlan gyík, rézsikló, gyepi béka, de a túl sűrű bokorborítás már kedvezőtlen. A kétéltű és hüllőfajok szempontjából is előnyös a terület mozaikos jellegének, az élőhelyek változatosságának a fenntartása.

58

Kezelési javaslatok a terület lágyszárú vegetációjának megőrzése érdekében

Tőke Árpád

Füves területek kezelése esetében a leggyakrabban alkalmazott kezelési módok a be nem avatkozás, legeltetés, kaszálás, egyes fajok állományainak (populációinak) fenntartása/növelése, égetés, talajművelés, vízgazdálkodás és vegyszerezés. Be nem avatkozás Nagyon ritkán alkalmazható kezelési mód gyepek esetében, mivel a természetes szukcessziós fázis során a terület könnyen beerdősül. Leginkább sziklagyepek esetében alkalmazható. A vizsgált területen található sziklagyepek esetében is ez a kezelési mód a használatos, feltéve hogy a taposás nem jár túlzottan nagy kárral. A kezelés hiánya vagy felhagyása általában jelentős változásokat idéz elő. Az elszáradt fű felhalmozódása (filcesedés) a kis termetű növényfajok, illetve a magról szaporodók visszaszorulását okozza. A magasabb tápanyagszintet kedvelő növényeket előnyhöz juttatja, terjednek az agresszívebb fajok, csökken a sovány talajt kedvelők fajok aránya. A tovább megmaradó harmat következtében üdébb lesz a terület (pl. a hegyvidéki kaszálatlan félszáraz gyep kékperjés láprétté alakulhat). A rét többi növénytársulásában ez a kezelési mód nem alkalmazható. Legeltetés A legeltetés a gyepek kezelésének legkiterjedtebb módja. Hatását hosszabb időn keresztül fejti ki, mint a kaszálás vagy az égetés. A területen belülre eső legelők aránya kevés, többnyire a Legelődombon és a Hóvalló egyes részein folyik időszakos legeltetés. Utóbbi esetben csak a másodszori kaszálás hiányának következtében megmaradt „sarjú” legelésére hajtják ki a legelő jószágot. A tájra ill. a területre jellemző legelő háziállatok a szarvasmarha és a birka. A legelő vadfajok hatása elhanyagolható, vagy egyáltalán számba sem vehető. Kaszálás Az üde-, illetve láprétek legjobban alkalmazható kezelési módja a fokozatos beerdősülés ellen. Az említett területeken kívül a mocsárrétek, rétek és kaszálók fenntartásának is ez a legcélszerűbb módja. Természetvédelmi szempontból kaszálási módszerként a hagyományos kézi kaszálás a legcélszerűbb.

59

A területen nagyobb kiterjedésben kaszálók találhatók, melyek az elmúlt évekig hagyományos kézi módszerrel voltak kaszálva, az utóbbi években elterjedőben van a kézi kisgépes kaszálás. A területen általában egy alkalommal, , ritkán kétszer végeznek kaszálást a rövid vegetációs periódus miatt. Természetvédelmi szempontból az egyszeri kaszálás a legoptimálisabb. A kaszálás időpontjának megválasztásánál tekintettel kell lenni a gyepben található védett ill. ritka fajok életciklusára (termésérés, költés). A botanikai értékek védelme, valamint a növényi sokféleség fenntartása érdekében érdemes a kaszálást a legfontosabb természeti értékek magérlelése utánra (kora őszre) halasztani, de ez sok esetben gazdasági okok miatt nem lehetséges. Ilyenkor a terület egyes részeit 2-5 évenként ki kell hagyni a kaszálásból, hogy a növények (buglyos szegfű - Dianthus superbus, zergeboglár - Trollius europaeus, stb.) magot érlelhessenek. A levágott füvet lehetőleg azonnal el kell távolítani a területről. Ezáltal szerves anyagot vonunk ki a réti ökoszisztémából. A lekaszált növényi tömeg megmaradása akadályozza a kisebb növényeket a növekedésben és a magvak talajba jutását is gátolja. Égetés Az égetés célja a gyomok és kaszálásra nem alkalmas növényfajok, valamint ezek avarjának visszaszorítása. Egyes esetekben a le nem kaszált gyepeken végeznek késő ősszel vagy kora tavasszal égetést. Igen drasztikus beavatkozási mód, melynek során a leégetett tarló nemcsak negatív tájképi tényező, de a tűz kipusztíthat egy kis élőhelyre korlátozandó populációt. Többszöri alkalmazása a gyep fajszegényé válásához vezet. Az égetés leginkább a gyepek gerinctelen faunáját károsítja. Az okozott kár csökkentése érdekében mindig vegetációs időn kívül, télen és csak kis foltokban kell elvégezni. Még helyreállítási célból sem szabad egyetlen területet sem teljes egészében leégetni. Talajművelés Értékes gyepek gazdasági célú kezelését a természetvédelem figyelembevételével kell végezni. A túlzott trágyázás a gyomok elterjedéséhez vezet, melyek irtását

60

magérés előtti kaszálással, illetve hagyományos gyomkiszedéssel érdemes végezni. A trágya földbe való boronálása megbontja a gyepek szerkezetét, károsan hat a talajlakó faunára, ezért kerülendő. Vízgazdálkodás A gyepek vízgazdálkodása jelentős mértékben megváltozott az utóbbi évtizedek folyószabályozási illetve lecsapolási munkálatai során. A vissza nem töltött csatornák megfelelő műtárgyak beépítésével öntözési feladatokat láthatnak el. Vízpótlásra csurgalék- és folyóvíz kínálkozik. A környező gyepeken összegyűlt csurgalékvíz megfelelő, a szántóterületekről és folyóból származó víz viszont tápanyaggazdagsága és szennyezettsége miatt nem alkalmas erre a szerepre. Az egykori természetes árterületeken mesterséges árasztás nem káros, mivel az élővilág képes átvészelni a korlátozott ideig tartó vízborítást. Azokon a helyeken, ahol az áradás nem volt jellemző, ez a beavatkozás sok faj kipusztulását okozhatja. Az állapotfelmérésekből és a viszonyítási alapból nyomon követhető változások alapján értékelhető a kezelés. Az eredményesség értékelésénél a kitűzött célokhoz kell viszonyítani az elért állapotot. A kisebb területeken kipróbált új kezelési módszereket az eredmények értékelése után lehet nagyobb területen alkalmazni.

A rét társulásaira vonatkozó javaslatok Mészkerülő kékperjés rét Veszélyeztető tényezők A terület legértékesebb növényfajait magába foglaló társulás és egyben a legveszélyeztetettebb is. Ezen tényezők között helyet kapnak a természetes és antropogén hatások is. Az emberi beavatkozások következtében a társulásból a beépítések hatására évente több hektár terület válik a természetes vegetáció számára alkalmatlanná. A csatornahálózat hiányának következtében az épületekben keletkező szennyvíz a talaj- és felszíni vizek elszennyezésében jelentős szerepet játszó folyamat. A megnövekvő szervesanyag mennyiség a vizekben a társulás elgyomosodásához, erősebb kompetítor fajok megjelenéséhez vezethet. A növénytani értékeket közvetlenül károsító tényezők közé sorolhatók a tervszerűtlen kaszálás, növénygyűjtés. A szénanyerés érdekében végzett munkálatok során természetvédelmi megfontolások nem játszanak szerepet. Az évente többszöri, maximális területet felölelő kaszálás a későn termő növényfajok (buglyos szegfű - Dianthus superbus, erdélyi lednek - Lathyrus transsylvanica, kornis tárnics Gentiana pneumonanthe, stb.) eltűnését, a nyár kezdetén termést hozó, kaszálást tűrő fajok feldúsulását eredményezi. Természetes veszélyeztető tényezőkhöz sorolható az éves csapadékmennyiség, a beerdősülés. Ez utóbbi a társulás Ny-i oldalán jelentős és egyre erőteljesebben terjeszkedik.

61

Kezelési javaslatok Mivel a legégetőbb problémák csakis az önkormányzat közreműködésével oldhatók meg, fontos a helyi lakosok, gazdálkodókkal való közös együttműködés. A terület gyomosodását, idegen tápanyagigényes fajok megjelenését kézi erővel kell megpróbálni kiirtani. Fontos ilyen szempontból a megfelelő talaj- és felszíni vízminőség biztosítása. A kaszálás a rétek fenntartásának természetvédelmi szempontból a legcélszerűbb módja. Ez elsősorban a fokozatos beerdősülés és az agresszíven terjedő növényfajok ellen szükséges. Fontos a kaszálás idejének megválasztásánál a területen található védett növényfajok virágzási idejét figyelembe venni, erre általában egyszer nyár végén, ősz elején kerülhet sor. Azokon a helyeken, ahol a buglyos szegfű Dianthus superbus, kornis tárnics - Gentiana pneumonanthe, zergeboglár - Trollius europaeus, stb. virágzik érdemes a területeket kisebb egységekre osztani és váltakozó sorrendben érintetlenül hagyni. A szomszédos pionír erdőtársulás fokozatos terjeszkedő tendenciája ellen a megjelenő fás szárú növények kivágásával védekezhetünk. Jelentős a serevény fűz, a nyír és a rezgőnyár terjeszkedése. A területen csak meghatározott időszakra kellene korlátozni a gyógynövények gyűjtését. Lápi magaskórós Veszélyeztető tényezők A társulás a Rejtek-patak szegélyét képezi 2-5 m szélességben. Veszélyeztető tényező többnyire a lehulló csapadékmennyiségből adódik. Rendkívül aszályos időszakban a Rejtek-patak medre teljes egészben kiszárad, így a felhalmozódott tőzeg könnyen bomlásnak indul. A társulás értékesebb növényfajait (mocsári gólyaorr - Geranium palustre, baracklevelű harangvirág - Campanula persicifolia, fecsketárnics Gentiana asclepiadea, csermely aszat - Cirsium rivulare, őszi vérfű - Sanguisorba officinalis, mocsári nefelejcs Myosotis palustris) jelentősen veszélyezteti a csapadékhiány. Az antropogén tényezők közül kisebb mértékben a kaszálás említhető meg. A környező területeken kaszálás folyik, ám a társulásban található fűz és tölgy foltok megvédik a társulást a kaszálástól.

62

Kezelési javaslatok A patakon a víz visszatartása érdekében kisebb vízduzzasztó létesítményeket kellene létrehozni, melyek a környező területek vízgazdálkodásában is pozitív szerepet töltene be. Különösen az Őzek-forrása alatti területen érdemes ezt a beavatkozást végrehajtani, ahol a lápi magaskórós kiterjedése szélesebb és a terület lapályosabb. A társulást más, különösebb veszélyeztető tényező nem befolyásolja. Sík és dombvidéki mocsárrétek Veszélyeztető tényezők A Kőrisszeg valamint a Tószeg vegetációjára jellemző az említett társulás. Növényzetében legértékesebb növény a kockásliliom - Fritillaria meleagris, több szempontból is veszélyeztetve van, ami által a társulás egésze is. A területeken kaszálás folyik és a gyakori magas vízszint miatt a helyi gazdálkodók vízelvezető árkokat kezdtek kialakítani a terület szárazabbá tételéért. Másik jelentősebb veszélyforrás, amely már csak az előbb említett védett növényfajt illeti, a mértéktelen virággyűjtés. A tavaszi virágzás időszakában kirándulók, helyi lakosok tucatszámra tépik le a ritka növényt, hogy majd egy-két napig díszíthesse otthonuk. Kőrisszeg környékére jellemzőbb az egész évben nedves üde talaj a területen található édesvízforrás következtében. A Tószeg más részein a ez a jelenség, illetve a többletvízhatás csak tavasszal figyelhető meg. Kezelési javaslatok A mindenkori nedves, üde rétállapot megtartása az elsődleges szempont. A Rejtek patak alsó szakaszán az aszályos időszakban kisebb gáttal lehet a vízvisszatartást megoldani. A közeli folyóból történő vízkiemelés a területek elárasztására-öntözésére nem alkalmas szennyezettsége végett. Fontos a tavaszi hóolvadásból származó bőséges csapadék visszatartása a környező területek vízháztartása szempontjából is. A területen található értékes növényfajok gyűjtésének megakadályozására természetvédelmi őrség létrehozása a célszerű, mely személy egyéb természetvédelmi, kezelési feladatokat is ellátna. A területek hagyományos kézi kaszálása a célszerű és javasolt, ezeken a területeken az évi egyszeri fűmennyiség eltávolítása az optimális. Kedvező, ha a kaszálás időszaka a nyár végére tolódik ki, a magérlelés következtében. Franciaperje – rét Veszélyeztető tényezők Az előbbi mészkerülő kékperjés rét-társulásra jellemző vízszennyezési és beépítési veszélyek, fenyegető tényezők a franciaperje – rét társulás esetében is megtalálhatók. Ezért ezek részletes ismertetését, illetve a rájuk vonatkozó kezelési javaslatok itt is hasonlóak. A társulás fajgazdagsága magas, védett és védelemre érdemes növényfajokkal van tarkítva.

63

A területen található mezőgazdasági parcella gép általi művelése okozza a talajtömörödést. Hatása csak a parcella közvetlen környezetében érzékelhető. Jelentősebb ennél a kemikáliák használata az előbb említett parcella és a társulást É-on övező parcellák esetében. Ezekről a területekről jelentős a gyomosodás elindulása, a kemikáliák a gyomok és kártevőkön kívül a védett karakterfajokat is károsítják. A talajvízbe bemosódó növényvédő szerek, műtrágyák a vizek elszennyeződéséhez, tápanyagtartalmának megnövekedéséhez vezetnek, melyek a távolabbi területek növényvilágára is kihatással vannak. A korai kaszálás a ritka fajok magérlelése szempontjából hat károsan. Kezelési javaslatok A legfontosabb és legégetőbb probléma a beépítéseken alapuló értékes élőhely csökkenés, melynek megakadályozása érdekében a városrendezési tervben ezt mindenképp szabályozni kellene. A vízminőség betartása mellett szabályozni kell a környező területeken, mezőgazdasági munkálatok során felhasznált vegyszerek és műtrágyák mennyiségét. A természetvédelmi terület határain belül eső mezőgazdasági területek jelentős konfliktuspontokat jelentenek a területhasználat terén. Ezek feloldása, enyhítése igen fontos feladat a közös érdekek megvalósítása nyomán. Habár a terület nagy részén természetvédelem számára is kedvezőbb hagyományos kaszálás folyik, azért fontos ezeknek – olyan helyeken, ahol értékes növényfajok találhatók – bizonyos fokú átütemezése, illetve egyes területek kihagyása a kaszálás alól.

64

Néhány a program kapcsán megjelent sajtóhír Környezetvédelem buldózerrel – Hargita Népe, 2009. június 3. L alakban, mintegy 20 méter hosszan és hét méter szélességben törte fel valaki a gyepet a zsögödfürdői Csihányos természetvédelmi területen. Az ott elvégzett földmunkára természetvédők hívták fel a hatóságok figyelmét, ez utóbbiak pedig most azt próbálják kinyomozni, ki és milyen céllal végeztette ezt a munkálatot. Útnak nem mondható, hiszen sehová sem vezet, ráadásul a végén cölöpök vannak a földbe verve; házalapnak sem tűnik, valójában ránézésre meghatározhatatlan, hogy milyen céllal törte fel valaki a gyepet a Csihányos közepén. Tény viszont, hogy éppen azt a területet tette tönkre, amelyen a Csihányosban honos több védett növényfaj – zergeboglár, többféle orchidea – nyílik. A látványos környezetrombolás tényét egy magánszemély írásban jelezte az elmúlt héten a környezetvédelmi őrségnek, és tájékoztatta róla a városi önkormányzatot is, így a gépezet beindult. Péter Imre, a környezetőrség ideiglenesen megbízott vezetője azt mondta, a környezetvédelmi ügynökség, valamint a polgármesteri hivatal munkatársaival közösen mennek ki a helyszínre tájékozódni. A hivatal városrendezési osztályának vezetője, Veress Csaba szerint egyelőre nekik is gondot okoz eldönteni, vajon milyen céllal törte fel valaki ekkora helyen a gyepet, azt viszont kijelentette, hogy engedélyt a hivataltól senkinek nem adtak ilyen munkálatra. Ugyanezt állítja Both József is, a környezetvédelmi ügynökség munkatársa, aki azt nyilatkozta, hogy környezetvédelmi területről lévén szó, még ha beépíthető telken is van a felbuldózerezett terület, az ilyen munkálatra engedély kellett volna a környezetvédelemtől. A polgármesteri hivatalban most próbálnak fényt deríteni az illető személy kilétére, térképeken igyekeznek azonosítani az ottani telkek tulajdonosait, illetve írásban szólították fel a feltört terület melletti ház tulajdonosát, jelentkezzen a hivatalban, és tőle is próbálnak információkat szerezni. Akár kiderül, hogy ki rontott neki erőgéppel a környezetvédelmi területnek, akár nem, az biztosnak látszik, hogy az általa okozott kár jóvátehetetlen. A buldózerrel feltúrt részen a védett virágok már nem nyílnak többé, sőt a legyalult L alak mellett sem sokáig, ugyanis oda hányták föl az eldózerolt földet. Jó nagy részt sikerült hát tönkretenni abból a területből, amely a megyei tanács 2005/162-es határozata értelmében megyei szintű védettséget élvez, és amelynek környezetvédelmi területté nyilvánításáról – még a megyei tanács előtt – Csíkszereda önkormányzata is határozatot hozott. Gazdája, kezelője viszont azóta sem akadt, védettsége évek óta csak papíron szerepel, egymást követően nőttek ki a földből a környezetbe nem illő „hétvégi házak”, és még egy szomorú táblácska sem jelzi az arra járónak, hogy környezetvédelmi területre lép, ahol ilyen meg olyan természeti ritkaságokat láthat. A Zöld SzékelyFöld Egyesület elnöke, Csonta László azt mondta, ők nem kívánják kezelésbe venni a területet, ám felajánlották Csíkszereda önkormányzatának, hogy elkészítik a kezelési tervet, ha az önkormányzat vállalja, hogy a tervben sze-

65

replő előírásokat betartja és betartatja. Ajánlatukat viszont még válaszra sem méltatták – állítja. Szóval továbbra is oltalom nélkül áll a védett Csihányos, mint egy évvel ezelőtt, amikor írtunk róla. Már a szakemberek is belefáradnak időként a szélmalomharcba. Drasztikus és szégyenteljes megoldás volna, de ha már így viszonyulunk a helyi érdekeltségű környezetvédelmi területhez, jobb lenne, ha az illetékesek javasolnák a megyei tanácsnak, vegye le a Csihányost a környezetvédelmi területek jegyzékéről, és legyen vége a hercehurcának – fakadt ki Both József, a környezetvédelmi ügynökség munkatársa. Forró-Erős Gyöngyi Problémák és valóság – Hargita Népe, 2009. június 15. Két külön kategória, amelyeket az ember, saját idegrendszerét kímélendő, jobb, ha nem kever össze. Az elsőbe tartoznak azok a problémák, amelyeket kisebb-nagyobb erőbedobással meg lehet oldani. A valóság pedig az, amelyet – bár néha minden logikának ellentmond – tanácsos rágódás és vívódás nélkül félretenni. Hiszen ha fejre áll is az ember, nem tud vele zöld ágra vergődni. Utóbbi kategória számomra újabb valósággal bővült: a Csihányos valóságával. A Csihányos Csíkszereda közelében, Zsögödfürdőn van. 2004-ben az akkori városi önkormányzat helyi érdekeltségű természetvédelmi területnek nyilvánította, rá egy évre a megyei tanács is feltette a megyei védett területek jegyzékére. Az elmélet tehát működik. De azt, hogy a védett területen kinek milyen jogai és kötelességei vannak, már nem határozták meg. Gondnokságot sem vállalt senki. Sőt a Csihányos jellegét is sikerült úgy eltitkolni, hogy az ottani – igaz, nem őshonos – telektulajdonosok között még most is vannak, akik erről mit sem tudnak. Mint ahogy állítólag az az illető sem tudta, aki fogta magát, és buldózerrel utat tört a védett növényektől virító réten keresztül. Az eset ismert: valaki nemrégiben legyalult egy jókora részt a védett területből, ezt észrevette néhány civil környezetvédő, jelentette mindenfelé, a témát felkapta a sajtó, mire az illetékesek jelezték: kinyomozzák a vétkest. A józan logika szerint a tettes azonosítását követi egy alapos büntetés, amely elveszi a kedvét mindenkinek a védett terület tönkretételétől. Csak hát a mi világunkban az érdekek vagy a nemtörődömség mindig eltereli a dolgokat. Sikerült azonosítani a tettest, az úriember meg is jelent a polgármesteri hivatalban, fogta a fejét, hogy jaj, pontosabban „vai”, neki azt nem mondta senki, hogy ez környezetvédelmi terület, különben is, mielőtt nekifogott volna a munkálatnak, a hivataltól erre szóbeli engedélyt kapott. Valakitől. Ugyanis ott, ahol ő megkezdte az utat, az érvényben lévő városrendezési tervben is út szerepel, amit igazából a hivatal kellene a saját költségén megcsináltasson – hát hogyne egyezett volna bele, hogy ez az úriember inkább saját költségén utat vágat a telkéhez a réten keresztül? Az, hogy mindez a Csihányos közepén, védett területen lenne, kinek jutott akkor eszébe? Mikor egyesek botrányt csináltak az ügyből, tanácsülésen interpelláltak, és a sajtó is hozta a történteket, akkor már késő volt visszakozni, csak annyit lehetett mondani, hogy „utánanézünk”.

66

Forrás: Csíki Hírlap

67

A Csihányos iskolapéldája a következetességtől távol álló döntések sorozatának. Egyszer védetté nyilvánítunk egy területet – ami annyira jól sikerült, hogy ha emlékezetem nem csal, a tavalyi helyhatósági választási kampányban a megyei tanácselnök számára még kampánytéma is volt –, aztán van egy városrendezési terv, amely ezt a védettséget nem veszi figyelembe, beépíthető beltelekként szerepelnek rajta a védett zónák is. Ha beszélünk róla, akkor védett a terület, ha tetteken a sor, még egy táblát sem vagyunk képesek kitenni, amely jelezné a védett zóna határait. A fejetlenség miatt lassú, de biztos léptekkel halad a Csihányos is azon az úton, amelyet Szécseny már kitaposott. Hogy ez hová vezet, láthatjuk: mára a városvezetés bicskája is beletörött a szécsenyi történetbe. Tényleg annyira kell ez még egyszer? Nem vagyunk képesek saját közösségeinkben logikus, átlátható, mindenkire érvényes és betartatható szabályokat hozni, és azokat könyörtelenül be is tartatni? Ha a válasz „nem”, hát fogadjuk meg a küzdelembe belefáradt szakember tanácsát: vegyük le a Csihányost a védett övezetek jegyzékéről, és ne bohóckodjunk többet. Mert a bohóc egy idő után már nem nevetséges, hanem sajnálatra méltó. Forró-Erős Gyöngyi

68

Csihányos – százszor védett és támadott, Csíki Hírlap, 2009. június 19. Amikor a Zsögödfürdő–Csihányos– Kisvártető természetvédelmi övezetről kezdtem érdeklődni az illetékesektől, mindenütt visszakérdeztek: Miért lett olyan divatos, mint annak idején a csángótarisznya? Miért lett aktuális, felkapott, elcsépelt éppen most ez a téma, amikor öt évig a kutyát sem érdekelte? Mert valaki leberetválta a talajt néhány árnyi területen? Nos, nem azért. Hanem mert változtak az idők. Öt évvel ezelőtt még kevesebb embert érdekelt a környezetvédelem. Még csak hírből ismertük a környezettudatos magatartást, mert öt évvel ezelőtt még nem hívta fel egy civil szervezet a figyelmet a természetvédelmi övezet gondjaira, mert még nem létezett ez a civil szervezet... Pedig az egyszerűen Csihányosként emlegetett természetvédelmi övezetben sok a gond – ezt próbáltuk mai riportunkban körbejárni. Többszörösen védett terület a Zsögödfürdő – Csihányos – Kisvártető övezete: három régészeti lelőhely (Harom, Kisvártető, Malomoldal) és egy hidrogeológiai védövezet is tartozik a növény- és állatvilága, változatos élőhelyei miatt természetvédelmi területnek nyilvánított, 253 hektár kiterjedésű zónához. Így kezdődött „Alulról jövő kezdeményezés volt a védett övezetté nyilvánítás – idézi fel Both József, a környezetvédelmi ügynökség osztályvezetője. – Egy helybeli tanárnő, Tőke Magdolna volt az egyik kezdeményező, és tanösvények kialakítása, környezetvédelmi nevelés volt a fő cél. Macalik Ernő biológus egyetlen napi munkával több mint száz növényt azonosított, fajlistát készítettünk és összeállítottuk a dokumentációt, amely a hidrogeológiai leírást is tartalmazta. A helyi önkormányzat elé terjesztettük, amely el is fogadta, azzal a feltétellel, hogy az akadémia is láttamozza.” „A helyi tanácsi határozatot 2004. március 26-án keltezték, és mindössze néhány mondatos, nagyon általános előírást tartalmaz arról, mit is foglal magában a védettség – magyarázza Veress Csaba, a polgármesteri hivatal városgazdálkodási osztályának vezetője. – A »nem lehet változtatni rendeltetésén«, vagy »bátorítani kell a tudományos és nevelési tevékenységet« csak üres kifejezések, ha nincs pontosan meghatározva, hogy minek az érdekében, milyen eszközökkel, mit kell tenni.” Veress Csaba szerint nem készült a határozathoz melléklet, útmutató, és azt sem határozták meg, kinek mi a feladata, egyébként is, a határozatban foglalt öt év március végén lejárt, tehát már nem is érvényes a védettség. Both József szerint a helyi határozathoz is alapos dokumentáció készült, sőt az akadémia természetvédelmi bizottságának jóváhagyása után országos érdekeltségű természetvédelmi területté próbálták nyilváníttatni, de ezt éppen helyből fúrták meg. Így csak a megyei szintű védettséget sikerült megszerezni. A megyei önkormányzat 2005-ben elfogadott határozatának melléklete szerint a területen hat védett emlősfaj, harmincegy madárfaj, négy különböző fajhoz tartozó hüllő, öt kétéltű és hat védett növényfaj található.

69

A helyszín Ottjártunkkor épp virágzott a kék csatavirág, a zergeboglár, a kosbor. Tőke Magdolna matematikatanár lelkesen magyarázta, melyik miért különleges, és hogy miben látja a hibát: a feltört gyepben, az összevissza építkezésben, a szemetelésben, az állandó lakosokban, miközben itt állítólag csak hétvégi házak építésére adtak ki engedélyt, és egy helyi szennyvíztisztítót is létre kellett volna hozni, de persze elmaradt. „Nem szabadna beépíteni ezt a havasalji láprétet – tette hozzá. – És még az erdőt is belterületté nyilvánították...” Tiszta levegő, kellemes környezet, mégsem kelti rendezett üdülőtelep benyomását. Az Olt mellett szemetes-halmok a jótékony természet takarásában. „De végre elhordják a szemetet” – tudom meg Adorján Erzsébetéktől, akik a színpad közelében, a régen húsfeldolgozónak szánt épületben laknak. Rókát, őzet szoktak látni, de medvét már egy éve nem láttak erre – mondják. A ház közelében megcsúszott hegyoldal. „Kértük a tanácsot, hogy csináljon valamit, erősítse meg, de nem történt semmi” – mutatják. A malomoldali régészeti lelőhellyel szemben a régi színpad, a Tavasz a Hargitán fesztiválok tanúja. Közepében kis oltár bizonyítja, hogy itt is járt a rendszerváltás. „Vasárnap rendszeresen van itt mise” – mondják Adorjánék. Szécseny-szindróma? „Végül megismétlődik a Szécseny-szindróma – fogalmazott Both József. – Szécsenyt illetően keresi a megoldást az önkormányzat, hogyan csináljon rendet, Csihányosban pedig nem tudja megelőzni...” „Nem igaz – mondja Kakasi Zsuzsa, a Csíkszeredai Polgármesteri Hivatal főépítésze. – Megmondom, miért: mert Csihányosban létezik egy rendezési terv, és az építkezések ezt a rendezési tervet követik. Ezelőtt két évvel beazonosítottunk három házat, ami engedély nélkül épült, de ennyi... Igaz, 1976-ban, ugyanúgy, mint a Tavasz utcában, a drága elődeink 600 négyzetméteres kis parcellákra osztogatták és fosztogatták, de az is a lakható területen belül van. Ezt a beépíthetőségi területet senki nem akarja átlépni. Néhány napja is voltak a kollégáim ellenőrzésben, azonosították a személyt, aki feltörte a gyepet. Megtudták, hogy bejárhatóságot akart készíteni, és a buldózert beleállította szélesebb sávba, mint ahogy kellett volna. És ezt így felkapták, részben joggal, de szerintem túl van lihegve. Új, most megkezdett építkezések nincsenek.”

72

Egyik, építkezési engedéllyel nem rendelkező víkendház-tulajdonos úgy nyilatkozott, rábólintásos engedélye van, ugyanis 1990-ben ez volt a szokás. Ő azóta is fizeti az adót a szigeteletlen hétvégi házára, és a bért a területre a városi önkormányzatnak, ezért úgy gondolja, ez már azt jelenti, hogy legalitásba lépett. Kakasi Zsuzsa elmondta, hogy a házszámnyilvántartásban 108 szám szerepel: házszáma van a színpadnak, a SRI-villának, a strandnak, a sífelvonónak, és a felparcellázott beltelkeknek is. Hangsúlyozta, csakis hétvégi házakra vannak engedélyek. Ennek ellenére szemmel láthatóan lakóházak is épültek, és állandó lakosok is vannak. „Nem tudom, hogy kapták meg a lakhatóságot, ki adta ki az igazolást, hogy ott laknak. Lakóhelyi igazolást mi nem adtunk ki – jegyezte meg a főépítész –, mert nem mindegy, hogy valaki állandóan ott lakik, ott mos, főz, és a törvény nem is engedi meg, oda építeni lakóházat, ahol nincs megfelelő infrastruktúra.” A városi főépítész úgy tudja, a területtulajdon sem tisztázott minden esetben, néhány per is zajlik (állítólag valaki a SRI-vel is perel, mert az kinnebb kertelt, mint kellett volna). Az önkormányzat most készítteti a természetvédelmi terület információs tábláját, de egyebekben tehetetlen. „A terület magántulajdonban van. Valaki fogja az emberek kezét, hogy kaszálja, ne kaszálja? Kellene egy olyan, környezetvédelemre szakosodott egyesület, amely érti a dolgát és adminisztrálja... – jegyezte meg Kakasi Zsuzsa. – Magánterületre egyébként még kirándulók sem mehetnének. Csak a tudatosítás, a polgári attitűd kialakítása lehet, amely megvédheti Csihányost.”

73

Ügyelni, mint a Petőfi utcára „Az erdőgazdálkodás üzemterv alapján történik – fakadt ki Józsa Lajos, a szóban forgó övezetben legkiterjedtebb területekkel rendelkező zsögödi közbirtokosság elnöke. – Mi betartjuk az előírásokat, csak azon csodálkozom, hogy tud védett lenni, amikor a katonaság rajta gyakorol. Igaz, a saját területén van, de átlő hozzánk, a mi erdőnket használja golyófogni... Előfordul, hogy be sem engednek a saját erdőnkbe. Mi betartjuk az előírásokat, s a hatalom nem...” „Ugyanúgy kellene ügyeljen rá a városvezetés, mint a Petőfi utcára – mondta Csonta László, a Zöld SzékelyFöld Egyesület elnöke. Az egyesületé, amelynek szándékában volt felvállalni az övezet kezelését, de több okból is letett róla. „Nagyon problémás ez a terület, és elnyomná a többi tevékenységünket. Ugyanakkor elegendő támogatást sem kaptunk. Akárhova mentünk kéréssel, hogy valamit mozdítani kéne, általában az volt a válasz, hogy akkor tessék, intézzétek el. Felvállaltuk, hogy elkészítjük a kezelési tervet a környezetvédelemi ügynökség szakemberei segítségével, de a lényeg az lenne, hogy be is legyen az tartva. Nem szabadna megváltoztatni a terület használatát: ami legelő vagy kaszáló, az is kellene maradjon, ne legyen szántó. Legyen vége a tarlóégetésnek, a gyepfeltörésnek...” A környezetvédő civilek nyílt levelet szerkesztenek: féltik Csihányost. Valóban felkapott lett a téma: mert most még van, amit félteni. Daczó Katalin Nyílt levél Csihányos ügyében, Csíki Hírlap, 2009. június 23. A Polgár-Társ Alapítvány, a Zöld SzékelyFöld Egyesület, a Harmatfű Ökokör és a Csíki Természetjáró és Természetvédő Egyesület vezetői, valamint Both József , a környezetvédelmi ügynökség osztályvezetője és Tőke Magdolna tanárnő nyílt levelet intéztek Csíkszereda önkormányzatához a Csihányos természetvédelmi terület kapcsán, amelyben kérik a helyzet mihamarabbi rendezését. A levélírók bevezetőként felhívják a figyelmet a Zsögödfürdő – Csihányos – Kisvár-tető természetvédelmi terület természeti-kulturális értékeire, valamint arra, hogy a kezdeti elképzelésnek, vagyis a természeti értékek védelmének azóta sem sikerült érvényt szerezni. „Sőt ellenkezőleg, a terület állapota folyamatosan romlott, az építkezések, a nedves területek feltöltése, a talajhasználat megváltoztatása mind negatív hatást jelentett” – fogalmaznak a civilek. „A védetté nyilvánítás célja a természetes ökoszisztémák működésének, illetve a természetes javak használhatóságának (friss levegő, talaj, vizek, növény- és állatfajok) fenntartása és helyreállítása, a táj jellegének és a régészeti emlékeknek a megóvása, valamint a pihenés és rekreáció biztosítása – olvasható a nyílt levélben. – Mindezek megvalósítása nem zárja ki a hagyományos növénytermesztést, állatte-

74

nyésztést és a turisztikai tevékenységeket, a hatályos környezet- és természetvédelmi törvények betartásával.” A civilek aggályaikat is megfogalmazták, többek között az erdő belterületté nyilvánítására, az építkezésekre, vizes területek feltöltésére, a csatornahálózat hiányára, az álladó lakosság által okozott környezetterhelésre vonatkozóan. „A várost övező természetes élőhelyek rendre belterületté minősülnek át, többnyire törvénytelenül, mivel nincs a városnak a természeti értékek védelmét szolgáló stratégiai terve – vélik a levél aláírói, akik kérik, hogy szüntessék be a további építkezések engedélyezését, és kérik minden olyan tevékenység leállítását, amely tovább veszélyezteti a terület ökológiai egyensúlyát, mindaddig, míg el nem készül a természetvédelmi terület kezelési terve. A civilek több ízben javasoltak alternatívákat a megoldásra. A Polgár-Társ Alapítvány az idén 16 750 lejt hagyott jóvá a Zöld SzékelyFöld Egyesület a Csihányos – Egy újra felfedezett természetvédelmi terület című programjára, amelynek céljai közé tartozik a terület népszerűsítése, tanösvény-programban működtetése, felmérések végzése. A Zöld SzékelyFöld Egyesület felajánlotta, hogy elkészíti a terület kezelési tervét is, amennyiben a polgármesteri hivatal biztosítja, hogy a tervben szereplő feltételeket betartják, és ha előrébb sikerül lépni a problémák megoldásában, „az egyesület kész kezelésbe venni a szóban forgó területet” – olvasható a civilek nyílt levelében. Daczó Katalin Védtelen a védett Csihányos?, Hargita Népe, 2009. szeptember 24. A csíkszeredai városi tanács e heti ülésén szavazásra kerülő határozattervezetek listáján szerepel a Csihányos területére vonatkozó részletes rendezési terv (PUD). A tervezet ellen zöld szervezetek tiltakozó lépéseket terveznek. „2004-ben papíron védetté nyilvánították Csihányost, de a gyakorlati lépések nem történtek, hogy a terület valóban védettséget is élvezzen. A Zöld Székelyföld egyesület a Polgár-Társ Alapítvány és a Mol támogatásával idén május 1-jétől elindította a Csihányos – egy újra felfedezett természetvédelmi terület programot, melynek célja megismertetni Csihányos értékeit diákokkal, felnőttekkel egyaránt” – áll a zöldszékelyek honlapján. Az egyesület idén márciusban levélben fordult az önkormányzathoz, amelyben az erdészeti törvénykönyv előírásaira hivatkozva kérvényezte az összes olyan tevékenység felfüggesztését, amely környezeti károkat okozhat a természetvédelmi területen. Már a májusi városi tanácsülésen szavazásra került első körben egy részletes területrendezési tervről szóló (PUD) határozattervezet, ám akkor 8–7 arányban leszavazta a testület. Feltehetően annak hatására, hogy az ülésen Bíró József tanácsos szót kért környezetvédők számára, akik ismertették a városatyákkal a Csihányos természetvédelmi területen az illegális építkezések által, az ülést megelőző időszakban okozott kárt. – Újabb támadás várható a csihányosi ősgyep ellen a pénteki tanácsülésen, a tervezetet (amelyet az urbanisztikai szakbizottság kedvezően véleményezett) ismét be-

75

nyújtják, és ezúttal akár át is mehet, hiszen az egyszerű többség szavazata elég lesz ahhoz, hogy elinduljanak a buldózerek – kongatták meg a vészharangot a zöldek. A határozattervezet beterjesztője, Sárosi Béla tanácsos a helyzet kapcsán lapunknak elmondta, hogy szinte „véletlenül” cseppent az ügybe. – Arról volt szó, hogy az rendezési tervről elkészített dokumentációt a polgármester úr nem írta alá, így nem lehetett volna a testület elé terjeszteni. A helyszín, valamint annak ismeretében, hogy tulajdonképpen a tervezett nyaralókkal szemben építkezés folyik – persze illegálisan –, úgy ítéltem meg, hogy megérdemelnek egy segítő kezet azok, akik ezzel ellentétben törvényes módon próbálnak érvényesülni, hiszen csak hézagpótló jelleggel néhány, szám szerint három új nyaraló épülne a többiek közé. Az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy beltelekről van szó, és az urbanisztikai bizonylatban kért, a végleges építkezési engedély megszerzéséhez szükséges összes szakhatósági engedéllyel rendelkeznek a tulajdonosok, beleértve a környezetvédelmi ügynökség által kibocsátottat is. Tulajdonképpen csak abban segítettem, hogy szavazásra kerüljön a dolog, ha a tanácsos kollégák megszavazzák, jó, ha nem, úgy is jó alapon. Hangsúlyoznám, nem ismerem a tulajdonosok egyikét sem, az általuk megbízott tervezővel volt egy egyeztető tárgyalásom műszaki vonalon, szó nincs semmiféle gyanús háttérről vagy lobbiról. A tervezet ismételt benyújtásának logikus magyarázata az, hogy a múltkori ülésről néhányan hiányoztak, akik utólag jelezték, hajlandóak lettek volna megszavazni. Így talán esélyt kapna az is az építkezésre, aki igyekszik végigjárni a törvényes lépcsőfokokat, nemcsak az, aki lábbal tiporva a jogszabályokat, téglát téglára téve engedély nélkül húzta fel házát a környéken. Nem kívánok azonban konfliktust a zöldekkel, inkább javasolni fogom a tervezet levételét a napirendről – nyilatkozta Sárosi. A Csihányos 253 hektár kiterjedésű, helyi jellegű természetvédelmi terület, a Zsögödi-szoros északi bejáratánál fekszik, keleten az Olt, északnyugaton a Rejtekpatak, nyugaton a Nagyharom, délen pedig a Csihányos-hegyláb határolja. Hompoth Lóránd

76