Csapó Tamás1 - Lenner Tibor2 PÁPA TÖRTÉNETI FÖLDRAJZA ÉS TELEPÜLÉSMORFOLÓGIÁJA
Jelen tanulmány a Veszprém megyei, nagymúltú középváros, Pápa településföldrajzi sajátosságait kívánja bemutatni, elsősorban a történeti földrajz oldaláról, másodsorban morfológiai megközelítésben. A tanulmány a T 034349 számú OTKA kutatás keretében készült, amely a magyar városok funkcionális morfológiáját vizsgálja. Ebből fakadóan be kívánja mutatni Pápa rövid történeti földrajzi feldolgozásán keresztül a város kialakulását, funkcióit, a település alaprajzi fejlődését, valamint a város lakóterületének beépítését, a település termelő és nem termelő szerepkörű intézményeinek és vállalkozásainak, valamint a város különböző funkciójú városrészeinek az elhelyezkedését. Végül pedig Pápa városszerkezetét, az egyes funkcionális övek jellemzőit és a várostesten belüli helyzetüket. A másodlagos információ és adatgyűjtés mellett empirikus kutatások, elsődleges adatok és információk feltárása, is történt. Hallgatók bevonásával bejártuk 2002 nyarán a város minden utcáját, és felmértük a beépítést, hét típusba tipizálva minden egyes épületet, minden nem lakófunkciójú épületet és intézményt felmértünk és tipizáltunk 10 csoportba besorolva. A népszámlálási adatokat és a beépítést, valamint a város különböző funkciójú intézményeit és területeit a MapInfo térinformatikai program segítségével felvittük és ábrázoltuk Pápa háztömb részletességű digitális térképén. Jelen tanulmány tehát egy nagyobb kutatássorozat része, amelynek végső célja a magyar városok funkcionális morfológiájának a bemutatása. A településföldrajz egyik részterülete a településmorfológia, amelyet a német földrajztudomány eredményeire támaszkodva Mendöl Tibor honosított és indított el hazánkban és alkotta meg egyik alapművét, az „Alföldi városok morfológiája” címmel (Mendöl T. 1936). A második világháborút követően a településmorfológiai kutatások háttérbe szorultak a funkcionális kutatásokkal szemben. Ennek ellenére születtek egyedi, egy-egy települést bemutató tanulmányok, amelyek a városok arculatát is vizsgálták (Pálmai M. 1955, Wallner E. 1961), de döntő volt a funkció felőli megközelítés (Lettrich E. 1964). Az 1970-es évtizedben a KSH megyei igazgatóságain több, elsősorban a statisztikusok és közgazdászok által íródott, a városok belső tagozódását bemutató tanulmány született, de többségük szintén mellőzte a morfológiai kutatásokat (Ágó E. - Wolfárt M. 1977. Lits J-né 1977). A településföldrajzban Becsei József munkássága nyomán újultak meg a településmorfológiai kutatások, elsősorban a Dél-alföldi városok bemutatása által (Becsei J. 1973, 1983). Becsei a Mendöl-féle formacsoportokat aktualizálta a megváltozott társadalmi és gazdasági körülményekre, valamint nagyobb súlyt fektetett a településekben élő népesség elhelyezkedésére és struktúrájának az elemzésére. Az 1980-as évek végétől alakult ki egy új, településföldrajzos iskola a Berzsenyi Dániel Főiskola Társadalomföldrajz Tanszékén, ahol több településmorfológiai tanulmány született részben az oktatók (Csapó T. 1990, Kocsis Zs. 1997), részben a hallgatók kutatásai alapján. Ezen kutatások során kristályosodott ki az a metodika és elmélet, amely szerint a települések funkcionális morfológiája alapvetően a beépítés, a népesség elhelyezkedése és struktúrája, valamint a különböző központi és helyi funkciók településen belüli elhelyezkedésétől függ és alakul ki. 1
Dr. Csapó Tamás, a földrajztudomány kandidátusa, habilitált egyetemi magántanár, a Berzsenyi Dániel Főiskola Társadalomföldrajz Tanszék főiskolai tanára, tanszékvezető, 9700 Szombathely, Károlyi Gáspár tér 4.,
[email protected] 2 Dr. Lenner Tibor, Ph.D. a Berzsenyi Dániel Főiskola Társadalomföldrajz Tanszék főiskolai adjunktusa, 9700 Szombathely, Károlyi Gáspár tér 4.,
[email protected]
1. A település funkcióinak változásai A Pápai-síkságon a neolitikumtól kezdve léteztek már különböző települések, de az ezekkel való folytonosság nem valószínű. A mai város területén az első nagyobb telepek a népvándorlás idején, főleg az avar korban fejlődtek ki, valószínű egy földvárszerű védelmi övezet tagjaiként. A Pápáról szóló eredetmondák arról tudósítanak, hogy az első – feltehetően német – telepesek államalapító királyunk idején érkeztek erre a tájra, Gizella királyné kíséreteként. XIII. századi írásos emlékek a frank-bajor eredetű Poppo nemzetség lakóhelyeként említik a várost először ezen a néven. Egyébként Pápa város kialakulásának idejét nem tudjuk, keletkezésére nézve kevés forrás áll rendelkezésre, okmányok és tárgyi emlékek pedig nincsenek. Az államalapítás után, a földművelésre való áttéréssel három faluszerű helység jelent meg: Pápa, Udvarsuka és Agyaglik. Formálódásukat a kezdeti időszaktól a földrajzi környezetük és a történeti tényezők szabták meg, amelyek közül az alábbi adottságok említésre méltóak: • Vásárvonalon fekvés: a Bakony és a Kisalföld közötti vásárvonal természetes cserehelyül szolgált. • Közlekedésföldrajzi helyzetük: a vásárvonalat ezen a ponton metszette a Tapolcafolyó és a Bakonyt keresztülvágó Városlőd-Farkasgyepű-Tapolcafői út. • A folyóvíz, mint erőforrás: a Tapolca ivóvizet, ipari vizet és a malmok működtetéséhez energiát is adott. Mindhárom település a folyóvíz közelségét kereste. Távolabbi vidékekről is a helyi malmokba hozták őrölni a gabonát. • A történeti tényezők: a királyi udvarnokok városfejlesztő tevékenysége, illetve egy gazdag főúri család – a Garaiak – településüket fejleszteni akaró politikája. A három település közül a legrégebbi, Pápa, a mai alsóváros területén alakult ki. Tőle északra, a Tapolca mentén elnyúló magasabb térszínen – a mai belváros területén – a szláv udvarnokok épületei álltak Udvarsuka néven. A későbbi város gyarapodását ennek a településnek a lakói indították el. Udvarsuka és Pápa a Pápa-nemzetség kihalása után ugyanis összeolvadt, úgy, hogy a nagyobb északi telep véglegesen átvette a kisebb, de ősibb szomszéd nevét. A harmadik település volt a legkisebb, Agyaglik néven. 1401-ben Zsigmond király rendi országgyűlést tartott Pápán, a város tehát már ekkor alkalmas volt jelentős tanácskozás megrendezésére (Bognár I. E. 1943). A Garaiak 1439-ben megkapták az ítélkezés jogát a város polgárai és jobbágyai fölött, a kereskedői pedig mentesültek a kincstárnak járó harmincad megfizetése alól. 1500-ban a kiváltságok folytatódtak: a pápai polgárok az egész ország területére kiterjedő vám és adómentességet nyertek el, miközben az „ oppidum Pápa” mint a Bakony ÉNY-i részének vámhelye szerepelt, s vidékének közigazgatási központja lett. A vámjoggal kapcsolatos útikényszer ide irányította a környék forgalmát, amit aztán még jobban növelt a Garaiak által elnyert pénteki hetivásár tartási joga. A XVI. században a török fenyegetés árnyékában az oppidum Pápa castrum Pápává alakult át. Veszprém megye NY-i végeit védte a Csesznek, Ugod, Döbrönte, Somlóvár és Devecser váraiból álló övezet tagjaként. A vár síkvidéki fekvése miatt eleinte csak másodrendű erősségnek számított, fontos védelmi szerep betöltésére nem volt alkalmas. Martonfalvay Imre kapitánnyá kinevezett deák vezetésével azonban a lakosság megerősítette, és palánkvárrá alakította át. A belső várat fallal, bástyákkal és lőrésekkel erősítették meg. Miután 1552-ben Veszprém és Devecser – a védelmi övezet két fontos pontja – elesett, a pápai vár a dunántúli védelem első vonalába került, és végvárként való megtartása,
korszerűsítése országos érdek lett. A törököt kétszer is visszaverték falai alól: 1543-ban és 1555-ben. 1554-ben a dunántúli főkapitányság székhelyévé jelölték ki. Közben a mezőváros királyi birtokként adományozás útján újabb és újabb család kezébe került. Az enyingi Török család gazdasági és kulturális téren is központtá emelte Pápát. Gazdasági életét több mint 20 céh szervezte, közöttük voltak olyanok, amelyek a végvári élet katonaszükségleteit szolgálták, megint mások a mindennapi élet igényeit elégítették ki. 1624ben a várost Esterházy Miklós nádor szerezte meg és innentől kezdve három évszázadon keresztül a család kezén is maradt. Több szempontból is fontos évtizedek következtek. Egyrészt a város a reformáció küzdőterévé vált azáltal, hogy Pápa ekkor már a dunántúli református egyházkerület szellemi központja volt. Itt működött a híres Református Kollégium 1585-től. Esterházy Miklós viszont a dunántúli ellenreformáció vezéralakjának számított. Másrészt a XVIII. század közepén alakult ki a barokk Pápa arculata, a város a felemelkedés útjára lépett. 1702-ben lerombolták a városfalakat, majd a század közepén a városi tanács kieszközölte a tanácsnál a helyőrség megszűntetését és a vár lebontását. Ezzel megkezdődött a város barokk átalakulása.(1.ábra) Az Esterházy család rendelkezésére négyzet alakú főteret jelöltek ki, ahol felépült az „öregtemplom”, a vár maradványain pedig a barokk kastély. A város rendezését Esterházy Károly egri püspök végezte el. Betelepítette az irgalmas rendet, segítette kórházuk felépítését, lecsapolta a város mocsaras részeit. A település lakossága a XVIII. században megháromszorozódott. 1. ábra: Pápa alaprajza 1793-ban
Forrás: Bognár I. E. 1943. Ez a pezsgés látszólag kedvező feltételeket teremtett a polgári fejlődéshez, de a következő évszázad, különösen a XIX. század második fele ellentmondásosra sikeredett.
Miközben Magyarországon kibontakozott a kapitalista fejlődés, Pápa lemaradt, felgyorsult a város relatív hanyatlása. A megváltozott gazdaságföldrajzi környezet kihívásaira a város nem találta meg a kellő válaszokat, így regionális jelentősége, gazdasági hatóköre összeszűkült. Akkor fektettek be a textilipar fejlesztésébe, amikor az már nem számított húzóágazatnak, s nem tudta maga köré szervezni a város gazdaságát. Ígéretes kézmű- és manufaktúraipara visszaesett a feldolgozóipar centrumaival szemben, a kiépülő országos vasúthálózat rendszerében pedig másodlagos szerepet kapott. Meglévő kisiparos és kiskereskedő társadalma nem tudott a város kapitalista fejlődését előmozdító vállalkozói réteggé felnőni. Mindezt a város vereségként élte meg gazdasági riválisaival – Szombathellyel, Győrrel és főleg Veszprémmel – szemben. Míg Szombathely lakossága 1840 és 1940 között hatszorosára, Győré kétszeresére emelkedett, Pápáé alig másfélszeresére, kb. 24 ezer főre nőtt. Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy a XX. század első felében a várost a „Dunántúl Athénjének” emlegették, jó hírű iskolái miatt. A Református Kollégium és Teológia, a volt Bencés Gimnázium, az ország legnagyobb Talmud-iskolája adták Pápának az iskolavárosi rangot, s vele a város meghatározó szellemiséget sugárzott szét tágabb környezetére (Nádasdy L. 1993). 1945 után sem lettek kedvezőek a körülmények. Veszprém megye ipari városai (Ajka, Várpalota, Tapolca) a szocializmus évtizedeiben előnyöket élveztek a más karakterű városokkal szemben. A városvezetés tehát igyekezett Pápa munkásváros jellegét erősíteni, egyrészt, hogy javítson a város pozícióin, másrészt feledtessen valamennyit az akkor kevésbé előnyösnek számító megítélésen. Pápa, mint diák, kereskedő, vagy egyházi város, a korabeli hivatalos értékrendben nem foglalt el ugyanis előnyös pozíciót (Böhm A. – Táll É. 1992). Így tehát nehézipar nélküli munkásvárossá vált, ahol a könnyűipari tevékenység dominált: a textilipar, a húsipar és az elektromos háztartási gépek gyártása. 2. A városszerkezet kialakulása A mai város területén épült két középkori helységnek – Pápának és Udvarsukának – az alaprajzáról nincsenek leírások. Valószínű azonban, hogy mindkettő a Tapolca régi tavának D-i partján vezető út vonzó hatására keletkezett (Veress Cs. 1989). Alaprajzuk halmazos szerkezetű, vagy hosszan elnyúló útifalu típusú lehetett. A két helység korán egybeolvadt. A Pápa nemzetség faluja a török időkben teljesen elpusztult, így a mai alaprajzra semmilyen hatással nem volt. A másik falu, Udvarsuka, a vár védelme alá került ugyan, de a nagy átalakulások miatt ősi alaprajzát szintén elvesztette. A II. világháború előtti Pápán négy fő formaelemet lehetett megkülönböztetni. • Belváros: sűrű és szűk utcarendszer a főtérrel • Alsó- és Felsőváros: utcahálózata a várfalak lebontása után keletkezett • Erzsébetváros: a Tapolca jobb partján épült, sakktáblás jellegű szerkezettel • Tókertváros: utcahálózata szintén sakktáblás A Belváros kialakulása: A XVI század elején több mai belvárosi utca már létezett, pl. a város magja, az akkori Piac utca (a mai Főtér) és környéke. 1531-ben az egyik D-i fekvésű utcát „Új utcának” nevezték, amiből arra következtethetünk, hogy a város déli irányban terjeszkedett tovább. A törökkori város a védelmi szükségleteknek megfelelően alakult tovább. A település a várral együtt a legvédettebb helyet foglalta el, a legmagasabb térszínen helyezkedett el, amelyet keletről a Tapolca mocsaras tava határolt. A városfalakon belül szintén ennek a szempontnak a hatásai érvényesültek az utcahálózatban. A város tengelye a belső várból kivezető főút, a
mai Kossuth Lajos utca volt. A falakkal határolt város egészen beépült, így a házhelyek egyre kisebbek lettek. A védelmi motívumnak megfelelően a két főutcát – a Bástya és a Kossuth utcákat – „közle” sorral kapcsolták össze, a falak jobb megközelíthetősége érdekében. A várkapu előtti területet – szintén védelmi szempontból – nem építették be, s ebből fejlődött ki később a mai Főtér. Alsó- és Felsőváros kialakulása: Pápa alaprajzi fejlődésének második szakaszához sorolható, amely a várfalak lebontása után következett be. Mint falusias telepek többszöri pusztulás után is újra meg újra felépültek, s miután lebontották a vár falait, a szűk város e területek felé terjeszkedett. A városba vezető kereskedelmi forgalom a Belváros utcahálózatát csak részben, az új városrészeket azonban teljes egészében érintette. Az új utcacsoportok a változó közlekedésföldrajzi követelményeknek megfelelően alakultak ki, s így jöttek létre a régi városkaputól kiinduló utcák, a mai Győri út, Török Bálint utca, Beloiannisz út, Jókai utca. Az első utcák a lebontott várfalak mentén épültek meg, a mai Muli József utca, Gyurátz Ferenc utca, Kerekes testvérek utca, Somogyi Béla utca. A város fejlődésének gyors megindulása a Tapolca, illetve annak 1771-ig meglévő tava miatt annak jobb oldalára nem terjeszkedett át. Így alakult ki a sokáig külön közigazgatási területnek számító Alsó- illetve Felsőváros. Az újonnan épült házak és utcák már szélesebbek, tágasabbak, de mivel nem szabályozták építésüket, rendezetlenek és szabálytalan elágazásúak. A barokk korban az új városrészeknek számító Alsó- és Felsőváros D-ről és Ny-ról teljesen körülvették a várost, amely így központi helyzetű lett. A megnövekedett városnak már nem két utca a tengelye, hanem a Tapolcával párhuzamosan futó Fő utca és az annak folytatásában lévő mai Jókai utca. A többi utca vagy ezekkel párhuzamos, vagy rájuk merőleges, anélkül azonban, hogy sakktáblaszerű elrendeződést mutatnának. A városba bevezető utak nem egy közös pontban egyesültek, hanem a főútba torkollottak. A két városrész a XIX-XX. század folyamán további kisebb átalakuláson ment át. Erzsébetváros kialakulása Az 1900-as évek ipari fellendülésének következtében a városnak egyre több helyre volt szüksége. Az új településrész helyét a vasút közelében épült gyárak határozták meg, s ennek következményeként a népesség egy részét a Tapolca jobb partja vonzotta. Ennek a városrésznek az alaprajzára érvényes a szabályosságra törekvés, ami a merőleges utcaszerkezetben nyilvánult meg. Tókertváros kialakulása A mai Bajcsy-Zsilinszky út, Jókai Mór utca, Gyimóti út, városhatár négyszögében zárható városrészt az I. világháború utáni fejlődés hozta létre. Kialakulásában konjunkturális okok játszottak közre. (Pl. a házhelyek kedvező, alacsony ára.) Tervezésének alapja a sakktáblás városrendezésre való törekvés volt. Az egyenes utcák mindenütt pontosan derékszögben metszik egymást, ami a terület minél jobb kihasználása miatt alakult így ki.
3. Pápa településmorfológiája 3.1. Beépítés A kilencvenes évtizedben, elsősorban az 1990-ben történt társadalmi-politikai- és gazdasági rendszerváltozás hatására jelentős változások következtek be a települések beépítésében. Mindez megmutatkozik egyrészt a beépítési formák változásában, másrészt a különböző beépítések arányainak a megváltozásában. Jelentősen visszaszorult az állami lakásépítés, helyébe elsősorban a magánerős építkezés lépett, amely lehet egyéni-családos, de lehet egy gazdasági társaság általi lakásépítés. A fentiek mellett megjelent és egyre erősödik a gazdaság szerepe a települések arculat formálásában. Sorra épülnek be a foghíjak a belvárosokban, megjelennek az irodaházak és a különböző szolgáltató, közösségi épületek. Véleményünk szerint a XXI. század legelején Magyarország vidéki városaiban a következő beépítési formák jellemzők: zárt sorú többszintes, zárt sorú földszintes, hézagos földszintes, fésűs, családi házas, tömbös, villaszerű és sorházas. Vagyis a Becsei féle típusokból hét lényegében megmaradt, de kibővült a gomba módra gyarapodó a sorházakkal. Pápa beépítése összességében városiasabb, mint nagyságából következne. Ez különösen akkor igaz, ha az alföldi, hasonló lélekszámú városokkal, például Orosházával, Makóval és Cegléddel hasonlítjuk össze. Mindez egyértelműen a város történelmi kifejlődésével és korábbi városias és jelentős funkcióival függ össze. Jelentős nagyságú a többszintes zárt beépítésű terület. Hosszan húzódik a város főutcájának a mentén, az Esterházy kastélytól a Szalmavári utcáig, de kiterjed a főúttal párhuzamos Kossuth Lajos utca környékére is. Az épületek többnyire 1-2 emeletesek, általában barokk stílusban épültek és nagyarányú a műemlékké nyilvánított házak aránya (2. ábra). A többszintes zárt beépítésű belváros körül található a szintén városias jellegű, sok esetben szintén műemlék, vagy ilyen jellegű épületekből álló földszintes zárt beépítésű terület. Kiterjedése jelentős, egyrészt elnyúlik a főutca mentén a Budai Nagy Antal utcáig, másrészt a kastélytól a Huszár lakótelepig tartó régi építésű területen jellemző. A tömbös beépítés az 1960-as évtizedben jelent meg Pápán. Mivel a város a szocialista időszakban nyugati fekvése és református iskolaváros jellege miatt nem volt a szocialista ipar által fejlesztendő település, így lényegében megúszta történelmi városmagjának az átépítését és a nagy lakótelepek kialakítását. Ezért a tömbös beépítés a városban aránylag kis területet foglal el. Több kisebb lakótelepén találunk zömében középmagas (ötszintes) beépítést. Ezek, a Huszár, a Fáy András, Kilián és a Vajda Péter lakótelepek, ahol házgyári panelépületek fordulnak elő. Tömbös, de már téglából épült épületekkel jellemezhető a vasútállomással szembeni terület a Kálvária utcától az Esterházy utcáig. A hézagos földszintes beépítést a településföldrajz önálló típusként kezeli, mivel ez formailag átmenet a zárt földszintes és a családi házas beépítés között. Morfológiailag ez a típus is az utcafrontra épült, de már nem zártan, a lakóépületek között kicsiny (1-2 m) távolság van, ahol többnyire a kapu található. Pápán jelentős területen fordul elő ez a beépítés, de előfordulása csökken. Szinte körbeveszi a többszintes és a földszintes beépítésű belvárost, kelet-északkelet kivételével minden irányból, s hosszasan elnyúlik a főutca mentén a Kilián lakótelepig. Két évtizedes múltra tekint vissza a hazai városokban, így Pápán is, a sorházas beépítés. Területe nem túl jelentős a városban, mindössze néhány helyen fordul elő, viszont növekvő elterjedésű. Legnagyobb sorházas beépítés az Alsóvárosban és a városi temetőtől nyugatra, a Szabó Ervin és a Bocsor István utcák környékén jellemző. Arányában a legnagyobb, a családi házas beépítésű terület Pápán, csakúgy, mint a legtöbb hazai városban. A beépített területnek közel a felét foglalja el, s aránya lassan, de biztosan növekszik. A legnagyobb családi házas terület Tókertvárosban van, melyben gyakorlatilag
csak ez a beépítés fordul elő. Nagyarányú a családi házas beépítés az Erzsébet város külső részén, a vasúton túli területen, a Piróth György lakótelepen és a város déli részén, az Erkel Ferenc út környékén. Pápán nem fordul elő sem fésűs, sem említésre méltó arányban villaszerű beépítés. 2. ábra: Pápa beépítése
Jelmagyarázat többszintes zárt
földszintes zárt
tömbös
sorházas
hézagos földszintes
családi házas
Forrás: saját szerkesztés
3.2. Munkahelyek és intézmények térbeli elhelyezkedése Egy település, Mendöl Tibor szerint az emberek lakó- és munkahelyeinek térbeli együttese (Mendöl T. 1963). A munkahelyek alatt a településföldrajz nemcsak a termelőmunka színtereit érti, hanem mindazokat a helyeket, ahol az emberek bármilyen tevékenységet végeznek, megélhetésük érdekében. Ezért idetartoznak a szolgáltatási szektor minden ágazatában lévő intézmények csakúgy, mint a városüzemeltetés és a humán infrastruktúra összes intézménye. Felmérésünk során, a 2002. és 2003. évben, amikor Pápa mellett megvizsgáltunk a hazai vidéki városok közül 81-et, a különböző típusú munkahelyeket és intézményeket az alábbi 10 csoportba osztottuk: • Ipari üzemek, gyárak, a közlekedés és műszaki, kommunális cégek telephelyei • Kereskedelemi egységek • Idegenforgalom és vendéglátás intézményei • Sport, rekreáció • Oktatási intézmények • Egészségügyi és szociális intézmények • Igazgatási intézmények • Művelődési és kulturális intézmények • Gazdasági, üzleti élet intézményei
• Egyéb (laktanyák, temetők, repülőterek, stb.) Felmérésünk során arra helyeztük a hangsúlyt, hogy megállapítsuk, az egyes munkahelyek és intézmények a várostesten belül hol helyezkednek el, illetve hol sűrűsödnek össze. Azok a városrészek ugyanis, ahol az azonos típusú intézmények, illetve munkahelyek összesűrűsödnek, vagy egy-egy jelentősebb egyedi intézmény található, a városnak a különböző szerepkörű-funkciójú területei lesznek. Pápa nagy történelmi hagyományokkal és jelentős központi funkciókkal rendelkező középváros, ezért a várostesten belül markánsan elkülönülnek a különböző funkciójú városrészek. Pápán az alábbi öt szerepkörű városrész található: - belső üzleti, igazgatási negyed, - ipari terület - üdülő és rekreációs terület, - egészségügyi, szociális szerepkörű terület, - egyéb funkciójú területek (3. ábra). Minden város meghatározó, központi funkciókban általában rendkívül gazdag városrésze, a többnyire a városmaggal megegyező belső üzleti, igazgatási negyede. Ezt a területet elsősorban az ott előforduló intézmények, üzletek, és munkahelyek sűrűsége jelöli ki. Az pedig, hogy mekkora területet jelent a várostestből, elsősorban a város, központi funkcióinak számától, erősségétől, és történelmi hagyományaitól, mindenkori szerepkörétől függ elsősorban. Pápán ez a negyed jelentős területet foglal el, kiterjed a többszintes és földszintes zárt beépítésű történelmi óváros egészére. 3. ábra: Az intézmények, munkahelyek és különböző funkciójú városrészek elhelyezkedése
Jelmagyarázat belső üzletiigazgatási negyed rekreációs, üdülő terület
ipari terület
egészségügyi terület
egyéb
Forrás: saját szerkesztés
A belső üzleti, igazgatási negyedben többnyire öt különböző típusú, funkciójú intézményt, munkahelyet találunk. Pápán is ide összpontosul csaknem az összes
államigazgatási és önkormányzati intézmény (Városi Bíróság és Ügyészség, Munkaügyi Központ, Tűzoltóság, Városháza, Rendőrkapitányság, ÁNTSZ stb.). Itt található a legtöbb művelődési és kulturális intézmény (Esterházy Kastélymúzeum és Galéria, Jókai Mór Könyvtár, levéltár, Somogyi Galéria, Református Könyvtár és Levéltár, Pedagógus Művelődési Központ, stb.), több oktatási intézmény (Türr István Gimnázium és Szakközépiskola, Református Leány- és Fiúkollégium, stb.), és az egészségügyi intézmények egy része (két szociális otthon, Területi Gondozási Központ). De ide, a belső üzleti negyedbe koncentrálódnak a kiskereskedelmi üzletek, elsősorban a szaküzletek, a városban található 827 db kiskereskedelmi üzlet 45 százaléka, valamint az idegenforgalom és vendéglátás létesítményei közül elsősorban az éttermek, presszók, fagyizók, utazási irodák, és az idegenforgalommal összefüggő szolgáltatások. Ebben a városrészben találhatók a legnagyobb számban és sűrűségben az új típusú gazdasági és üzleti élet szolgáltató jellegű vállalkozásai, mint például a bankok, biztosítók, tanácsadó és könyvelő cégek, ügyvédi irodák, közjegyzők, stb. Végül ide települtek a legkülönbözőbb lakossági szolgáltatások is nagymértékben, például szabóság, fodrászat, kozmetika, fényképész, és egyéb vállalkozások. Az ipari területnek neveztük el egy-egy településnek azon részeit, ahol különböző, termelő tevékenységet folytató cégei találhatóak, függetlenül attól, hogy a gazdaság mely területén működnek. Tehát ide sorolandók a ténylegesen ipari tevékenységet végző vállalkozások (gyárak és üzemek) csakúgy, mint az agrár jellegűek, vagy éppen a vasúti közlekedés, valamint a különböző városi, vagy regionális kommunális infrastruktúra telephelyei (energiatermelés és elosztás, vízgazdálkodás és szennyvíztisztítás, fűtőművek, a hulladékgazdálkodás helyei, stb.). De ebbe a területbe tartoznak a nagy alapterületű kereskedelmi lerakatok, depók, logisztikai központok, vámszabadterületek, raktárak, amelyek a nagyközönség (vásárlók) számára nem nyitottak. Pápán az ipari terület jelentős, s alapvetően a város két szélén található. A város északi részén, a vasútvonaltól északra helyezkedik el a város régebbi iparterülete, míg a déli részén, a kivezető Veszprémi út mentén hosszan elnyúlva, a Kilián lakóteleptől kezdve találjuk az újabb ipari területeket. Ennek a magja a Pápai Ipari Park területére esik, s az itt lévő ipari üzemek többnyire újak, keverednek kereskedelmi egységekkel, de megjelennek itt már a hazai nagyobb városokra jellemző új típusú, városszéli szolgáltató és bevásárló negyedben előforduló töltőállomások, autószalonok, stb. Olyan mértékben azonban, hogy önálló területként kezeljük, Pápán még nem jellemző. A városok funkcionális övezeteinek ebbe a csoportjába a legkülönfélébb sporttal összefüggő szerepkörű területeket (sportpályák, sportcentrumok, stadionok, uszodák és strandok, lovaspályák, sípályák, műjégpályák, stb.), és az úgynevezett rekreációs területek (fitness központok, erdei tornapályák, bobpályák, rekreációs- és szabadidőparkok, stb.) tartoznak. De természetesen ide soroljuk a városi közparkokat, sétautakkal kialakított erdei kirándulóhelyeket, a tavakat és közvetlen környéküket, valamint bizonyos idegenforgalmi létesítményeket, amelyeknél az üdülés és a rekreáció az elsődleges (kempingek, szanatóriumok, s az ezekhez kapcsolódó sportlétesítmények). Pápán az ide tartozó területek igen nagy arányt jelentenek a várostestből. Közvetlenül a városközponthoz kapcsolódva találjuk a Várkertet, amely a magját képezi a rekreációs funkciójú városrésznek. Ide tartozik még az ehhez kapcsolódó Sportliget és a Köztársaság Liget is. Az egészségügyi és szociális szerepkörű intézmények egy része szétszórva található, főleg a belvárosban, másik része viszont a belváros szélén összefüggő tömbben helyezkedik el, a főutca mentén. Ez elsősorban a Gróf Esterházy Károly Városi Kórházat és Rendelőintézetet jelenti, amelynek közvetlen környékén két patika és gyermekorvosi rendelő is található (lásd 3. ábra). A városok egyéb funkcióval rendelkező területei közé a temetőket, sírkerteket, a különböző katonai objektumokat, fegyintézeteket és a repülőtereket szoktuk besorolni.
Katonai repülőtér hosszú időn keresztül volt Pápán, de néhány évvel ezelőtt megszűnt, területének a hasznosítása még ma sincs megoldva. Így az egyéb szerepkörű területek közé csak a temetők sorolhatók. A városban összesen nyolc temető van, ebből négy a városhoz csatolt településeken (Borsosgyőr, Kéttornyúlak, Tapolcafő). A szűkebben vett városban tehát négy temető található, ebből az Erzsébet-városi már elhagyott, a legnagyobb, a városi köztemető a Kilián lakótelep közelében helyezkedik el. 3.3. Városszerkezet, funkcionális morfológia A beépítés és a munkahelyek térbeli elhelyezkedése segítségével megállapíthatók és elkülöníthetők a városok funkcionális övezetei, kirajzolódik a városszerkezet. Pápa hazai viszonylatban középváros, azaz nem olyan nagy lélekszámú és kevés jelentős központi (regionális) funkcióval rendelkezik, ezért a nagyvárosokhoz képest nem fordul elő minden funkcionális övezet. Így hiányzik az oktatási, egészségügyi és az új típusú bevásárlószolgáltató övezet. A városban hét egymástól jól elkülönülő funkcionális öv található, melyek közül három lakófunkciójú, négy pedig más, munkahelyi és egyéb központi szerepkörű (3. ábra). Minden városban az egyik legfontosabb, s a városra jellemző a városmag, amely gyakran a települések karakterét is megadja. Pápán a városmag a település nagyságához képest jelentős, hosszan elnyúlik a fő utca mentén, de kiterjed a Török Bálint, Vásár, Korona és a Gyurátz Ferenc utcák által határolt térségre is. Itt a beépítés többszintes és/vagy földszintes zárt, itt található az államigazgatási, kulturális, művelődési intézmények zöme csakúgy, mint a szaküzletek és a lakossági szolgáltatások jelentős része. 4. ábra: Pápa funkcionális övezetei Jelmagyarázat városmag
belső lakóöv
tömbös lakóöv
ipari terület
külső lakóöv
egyéb funkció
üdülő, rekreációs terület
Forrás: saját szerkesztés
A városmagot körbefogja, és nagy területre terjed ki a belső lakóöv, amely nevéből fakadóan elsősorban lakóhely szerepkörű, de találunk itt elszórtan néhány kisebb, főleg
szolgáltató jellegű üzlet és intézmény is. A belső lakóövben főleg zárt és félig zárt földszintes beépítés jellemző. Szerepkörűket tekintve szintén lakóterületek a tömbös beépítésű lakótelepek is, ahol a helyi lakosság ellátására elszórtan találhatók kisebb kereskedelmi, szolgáltató egységek, csakúgy, mint alapfokú oktatási és egészségügyi intézmények is. Végül a lakóterülethez soroljuk a zömmel családi házas, esetenként sorházas beépítésű külső lakóövet. Ez a terület nagy kiterjedésű, egyrészt a várostesten belül, annak a külső részein, másrészt a csatolt, egykori önálló falvakban találjuk. Munkahelyek, vagy kereskedelmi, szolgáltató egységek csak ritkán fordulnak elő ebben az övezetben. Markánsan elkülönül Pápán az ipari öv, amely jelentős területet foglal el. Ritkán keveredik lakóterülettel, csak néhány esetben, a vasútvonaltól északra eső részeken. A déli ipari terület, amely a Pápai Ipari Park környékén van sokkal homogénebb szerepkörű, de itt a klasszikus termelő üzemek mellett már előfordulnak az új típusú bevásárló és szolgáltató egységek. Mélyen beékelődött a várostestbe Pápán, a város tüdejének számító üdülő és rekreációs öv, amely egyaránt jelent kikapcsolódást, szórakozást és felüdülést a helybélieknek és másoknak egyaránt. Végül igen kis területen ugyan, de meg kell különböztetni az egyéb funkciójú városterületet, amely itt csak a temetőket jelenti. Összegzés A város tipikusan vásárvonalon fekvő, jó közlekedésföldrajzi helyzetű település, amelynek a kialakulásában a fentiek mellett a megfelelő mennyiségű víz jelenléte játszott szerepet. A város virágkorában jelentős funkciókkal bírt, elsősorban kereskedelmi, közigazgatási, de leginkább oktatási és kulturális vonatkozásban. Ipari településsé soha sem vált, megmaradt polgári középvárosnak, amely meglátszik beépítésén, arculatán ma is. Pápa beépítése városiasabb, sűrűbben beépült és vertikálisan tagoltabb, mint sok hasonló nagyságú város, fejlett funkcionális övekkel rendelkezik, városszerkezete jellegzetes. A városmag fejlett és a településhez képest nagy, e körül található a lakóöv, melytől az ipari részek jól elkülönülnek. Felhasznált irodalom Ágó E. - Wolfart M. (1977) Kecskemét belső tagozódása és városrészeinek főbb jellemzői. Területi Statisztika XXVII. évf. 3. sz. pp. 261-272. Becsei J. (1973) Az alföldi mezővárosok szerkezetének az átalakulása. Földrajzi Közlemények 1. sz. pp. 37-67. Becsei J. (1983) Békéscsaba, Békés, Gyula és tanyavilágának településmorfológiája. Budapest – Akadémiai Kiadó. Bognár I. E. (1943) Pápa településföldrajza. Jókai Mór Városi Könyvtár Jókai Reprint 5. 1997. Pápa 154 p. Böhm A. – Táll. É. (1992) Pápa a rezisztens város. MTA Politikai Tudományok Intézete Budapest 140 p. Csapó T. (1990) Nagykanizsa funkcionális morfológiája. Földrajzi Értesítő 1-4. sz. pp. 151173. Kocsis Zs. (1997) A városszerkezet vizsgálata a lakónépesség tárbeli-társadalmi tagozódása alapján. Kandidátusi disszertáció, kézirat. 202 p. Lenner T. (1993) Vázlatok két kisváros fejlődési impulzusairól. Vasi Szemle, 1993/2. pp. 161-170. Lettrich E. (1964) Esztergom, a dorogi iparvidék városa. Földrajzi Tanulmányok 3. Akadémiai Kiadó Budapest.
Lits J.-né (1977) Szolnok belső tagozódása és városrészeinek főbb jellemzői. Területi Statisztika XXVIII. Évf. 1. sz. pp. 295-305. Mendöl T. (1936) Alföldi városaink morfológiája. Közlemények a Debreceni Egyetem Földrajzi Intézetéből. Debrecen. Mendöl T. (1963) Általános településföldrajz. Akadémiai Kiadó, Budapest Nádasdy L. (2000) Pápa iskolaváros. In: Pápa, 2.kiadás Pápa Város Önkormányzata megbízásából Magyar Képek Kiadó, Budapest 36 p. Pálmai M. (1955) A szegedi városalaprajz morfológiája. Földrajzi Értesítő. 2. sz. pp. 225241. Veress Cs. (1989) Pápa város funkcionális morfológiája. Szakdolgozat BDF Társadalomföldrajz Tanszék, Szombathely 46 p. Wallner E. (1961) Dunaföldvár településképe. Földrajzi Értesítő 1. pp. 67-97.
