Bundás
kalandjai
A kiadvány tartalma nem feltétlenül tükrözi az Európai Bizottság álláspontját.
Megjelent a Bihar Megyei Környezetvédelmi Ügynökség megrendelésére a Denevérfajok védelme a Királyerdõben, a Bihari és a Torockói-hegységben LIFE08 NAT/RO/000504 projekt keretében
A mese eredeti, román változata: Mãrginean Georgiana Magyar változat: Szodoray-Parádi Abigél Feladatlapok: Szodoray-Parádi Abigél, Dorina Radoveþ Rajz: Szodoray-Parádi Hajnalka Tanácsadó: Márk-Nagy Ágota A meséhez ötletekkel hozzájárult: Csõsz István, Radoveþ Dorina, Szodoray-Parádi Abigél, Szodoray-Parádi Hajnalka Fordította: Borsi Balázs ISBN 978-973-0-11595-6
Tisztelt szülõ! Egy különleges könyvet tart most a kezében. Annak ellenére, hogy a denevérek félelmet keltenek és számos babona kötõdik hozzájuk, ebben az óvodásoknak és kisiskolásoknak szánt feladatfüzetben arra próbálunk rávilágítani, hogy mégsem félelmetes állatok, és ezáltal szeretnénk, szétoszlatni a tévhiteket. A kötet elsõ részében egy mese található, amelynek érdekes szereplõi révén igyekszünk bemutatni a denevéreket. A mesébe néhány fantasztikus és klasszikus meseelemet is beépítettünk, hogy játékosan, néha viccesen illusztráljuk a denevérek csodálatos világát... A mese egy kisfiúról szól, akit a gonosz boszorkány egérré változtat, majd azt, macskája sorsára bízza. Fõhõsünknek azonban a Jótündér segítségével szárnyacskái nõnek, és így megmenekül. A kisegér denevérré változik, és eldönti, hogy betekint ezen különle-
ges állatoknak az életébe. Utazásai során természetes ellenségével, a bagollyal is találkozik, de több denevér fajt is megismer (például a dongó denevért vagy a repülõ kutyát), és bár külsõleg hasonlatosak, mégis sok mindenben különböznek egymástól: az egyik virágport eszik, a másik gyümölcsöt. A kiadvány további részében kifestõ található: a gyerekek saját fantáziájuk szerint színezhetik ki a mesefigurákat. A továbbiakban néhány egyszerû feladatlap, végül pedig Tudtátok-e, hogy…? címmel összefoglaló olvasható a denevérek sajátosságairól és érdekességeikrõl. Ajánljuk ezt a könyvet szülõknek, gyerekeknek egyaránt, hiszen olyan információkat tartalmaz, amelyek feltétlenül szükségesek ahhoz, hogy ne féljünk a denevérektõl, hogy megértsük, és ne bántsuk õket.
A denevérek – barátok?… Igen! Tudtátok, hogy egy denevér egyetlen éjszaka több mint 1000 rovart képes elfogyasztani? Õket „természetes rovarirtóknak” is nevezzük. Ezek az állatok barlangokban, erdõkben, odvakban, de egyes házak padlásain, templomok tornyában is elõfordulnak. Jelenleg a denevérek száma folyamatosan csökken, egyes fajokat a kihalás veszélye is fenyeget. A denevérek védelme érdekében 2010 januárjában a Bihar Megyei Környezetvédelmi Ügynökség elindította a Denevérfajok védelme a Királyerdõben, a Bihariés a Torockói-hegységben LIFE08 NAT/RO/000504 elnevezésû projektet, amit az Európai Bizottság támogat a LIFE-program keretében. A projekt lefutási ideje: 2010-2013. A projekt kedvezményezettje a Bihar Megyei Környezetvédelmi Ügynökség, partnerei a Romániai Denevérvédelmi Egyesület és az Emil Racoviþã Barlangkutató Intézet – Román Akadémia. A projekt összértéke 1.286.575 euró. A projekt tevékenységei 19, Natura 2000-es területen zajlanak Bihar, Kolozs és Fehér megyében A projekt keretén belül szeretnénk megvalósítani a következõket:
– Biztosítani a denevérpopulációk hosszú távú védelmét – Hatékonyan tájékoztatni a közvéleményt, a denevérek ökológiai fontosságáról és védelmük szükségességérõl. – Létrehozni egy olyan szakértõi és szervezeti hálózatot, amely hosszú távon hozzájárulhat a denevérpopulációk megfigyeléséhez Európában a denevér populációk és egyedek száma drasztikusan csökkent az utóbbi évtizedekben a természetes élõhelyek elvesztése, a rovarirtó- és permetszerek elterjedt használata, és az ember okozta különbözõ zavarások miatt. Ezért, számos környezettudatosító rendezvényt szervezünk a lakosság számára, a helyhatóságok, az iskolák, egyéb közintézmények és a civil szervezetek bevonásával. A találkozások célja, az emberek, denevérekkel szemben tanúsított negatív hozzáállásának megváltoztatása. A projektrõl bõvebb információkat a www.batlife.ro internetes oldalon lehet találni.
4
Bundás kalandjai
A projekt címe:
A denevérek védelme a Királyerdõ, Bihar és Torockói hegységekben Kedvezményezett intézmények: Fõkedvezményezett intézmény
– Bihar Megyei Környezetvédelmi Ügynökség
Partnerek:
– Romániai Denevérvédelmi Egyesület – „Emil Racoviþã” Barlangkutatói Intézet Kolozsvár – Román Akadémia
A projekt idõtartama: 2010–2013 A projekt értéke: 1.286.575 euró, amelybõl az Európai Unió társfinanszírozása 643.288 euró Célkitûzések: – a projekt területén élõ denevérpopulációk hosszú távú védelme; – a denevérek fontosságának és védelmének tudatosítása a nyilvánosság körében; – szakemberekbõl és intézményekbõl álló hálózat kialakítása, amelyek hozzájárulhatnak a projekt célterületén a denevérpopulációk monitorizálásához.
Fõbb tevékenységek: – hét denevérfajra vonatkozó menedzsment terv elkészítése; – föld alatti szálláshelyek és szomszédos táplálkozó területek kezelési útmutatóinak elkészítése; – 15 barlang denevérbarát módon történõ lezárása; – látogatható barlangok esetén, a denevérek zavarását csökkentõ intézkedések foganatosítása; – három barlang megvilágításának módosítása; – 40 barlang esetén figyelmeztetõ táblák kihelyezése; – 9 jelentõs földalatti élõhely kitakarítása; – 15 barlang bejáratához információs táblák kihelyezése, amelyek bemutatják a denevérek fontosságát és a projekt fõ célkitûzéseit; – információs anyagok kidolgozása, amelyek hozzájárulnak a denevérekkel kapcsolatos negatív szemléletmód megváltoztatásához; – szakemberekbõl álló hálózat kialakítása, amely hozzájárul a védelmi, kutatási és monitoring tevékenységek fenntartásához.
Bundás kalandjai
M
esénk egy kisfiúról szól, aki egy gyönyörû vidéken élt, egy titkokkal teli erdõ szélén. Peti egyetlen gyermeke volt szüleinek, így nem csoda hát, hogy sok figyelmet szenteltek neki. Édesapjával, aki erdész volt, rengeteget kirándult az erdõben, bebarangolva annak minden zegétzugát, édesanyja pedig minden este meséivel ringatta álomba a sok kalandtól kifáradt kisfiát. Minden napját a szabadban töltötte, imádott fára mászni, mert onnan nyugodtan nyomon követhette az erdõ la-
5
kóinak életét. Ha megsérült egy õz, rögtön a segítségére sietett, ha kiesett egy fióka a fészekbõl, óvatosan visszahelyezte azt csipogó kistestvérei mellé. Szerette és tisztelte az erdõ lakóit. Néha virágokat szedett az édesanyjának, és annak hajába tûzte. A kis család egyik kedvenc idõtöltése pedig az volt, hogy esténként kiültek a ház elé, és csendben várták, hogy a denevérek megjelenjenek, majd elragadtatással figyelték azok kecses röptét, hallgatták különleges ciripelõ hangjukat.
6
Bundás kalandjai
Bundás kalandjai Sok titkot rejtett az erdõ, ám egy nagy veszélyt is, ugyanis élt az erdõben egy boszorkány. Aggódtak is ezért Peti szülei, ha a fiú napnyugta után tért haza, ugyanis a boszorkánynak csak sötétedéskor jött meg a varázsereje. Régóta fájt a foga a boszorkánynak arra, hogy Petit elrabolja, mert egyre jobban bosszantotta a kisfiú természetoltalmazó jósága. Ezért ravasz tervet fundált ki. Volt egy sípja, amelyik sérült fácán hangján addig csalogatta a kisfiút egyre beljebb és beljebb az erdõbe, ameddig teljesen beesteledett. Ekkor öreg anyó-
7 kának álcázva magát egy kosár málnával jelent meg az éhes kisfiú elõtt. A málnára elõzõleg gonosz átkot szórt, amely így szólt: „Ha valaki eszik e gyümölcsbõl, menthetetlenül változzon kisegérré”. Peti nem tudta, hogy a málna mérgezett, evett a finom gyümölcsbõl, megköszönte, majd vidáman elszaladt. Ezután a boszorkány gonosz átkot mormolt: – Amikor a nap felkel, híjjehújja diderérré, változzon a fiú kisegérré! Este elment Petiék házához, megbújt egy vastag fa törzse mögött, hogy végignézze átka beteljesülését.
8 Ahogy a nap felkelt, az átok egyre jobban éreztette hatását, és amire a gyermek felébredt, már egérré is változott. Ijedten kiszaladt a szobából, a boszorkány meg azonnal elkapta és egy dobozba zárta azzal a szándékkal, hogy elviszi õt reggelinek a fekete macskája számára. Bûzös barlangjában elengedte az elvarázsolt kisfiút, ahol a nagy f e k e t e macskája üldözõbe vette a finom falatnak való egérkét. Gondolta, játszik egy kicsit vele, utána pedig egy jót lakmározik belõle. Peti rémülten menekült a macska elõl. Egy fához érkezett és gyorsan felszaladt rá. Ekkor látta, hogy mégsem volt olyan jó ötlet a fára menekülni, mert a macskának nem gond utána vetnie magát. Egyre feljebb kúszott, egészen a fa tetejére, hátha odáig nem követi a macska, de ez akadálymentesen mászott utána.
Bundás kalandjai
Bundás kalandjai
Peti lenézett és megijedt, amikor látta, hogy milyen magasan van. Ha leugrik a mélybe, belehalhat. Ha fennmarad, akkor megeszi a macska. Nem tudta, mitévõ legyen. Nem messze tõle állt egy másik fa, amely me-
9
nedéket jelentene számára. Azonban nem tudta, miként kerülhetne oda. Azt kívánta: – Bárcsak repülhetnék! – Ne félj „kis bundás”, segítek! - hallott egy különös hangot.
10 A hang egy tündéré volt, aki épp idejében érkezett ahhoz, hogy lássa, milyen veszélybe került a tapasztalatlan kisegér. Peti mindig jó volt az állatokhoz kisgyerekként, és ezt az erdõ tündére figyelemmel kísérte. – Láttam amikor a minap egy fészekbõl kiesett madárfiókát visszavittél az édesanyjához. Jó tett helyébe jót várj!
Bundás kalandjai Abban a pillanatban szárnyakat varázsolt neki... és láss csodát! Peti megmenekült! Észrevette, hogy az ujjai megnyúltak mellsõ lábacskáin, és szárnyakká alakultak. Mielõtt tudta volna, hogy mivé változott, felfedezte, hogy úgy tud repülni,
mint a madarak, de a bundácskája megmaradt olyannak, mint amilyen egérke korában volt.
Bundás kalandjai Ezzel együtt õ nem madár, de nem is egér... Õ egy denevér! Ezáltal nekirugaszkodott és sikeresen elrepült a macska elõl. A kis denevér, akit mostmár nevezhetünk Bundásnak, elámult új alakjától és bátorságától, és nem tudott másra gondolni, csak arra, hogy milyen gyorsan képes repülni a fák között, így hát önfeledten cikázott az ágak között egy darabig. Szinte teljesen kiment a fejébõl, hogy milyen nagy veszélyben volt az élete ezelõtt pár perccel. De aztán megpillantotta a macskát, közel repülve hozzá odakiabálta neki: – Kiscica, engem keresel? Kapj el, ha tudsz!
11 A macska kezdetben megdöbbent és nem értett semmit, mert sehol nem találta az egeret. Azután vette észre, hogy valami fentrõl, iszonyatos sebességgel közeledik felé. Nyávogott egyet ijedten, és néhány lépést hátrált. Amikor észrevette, hogy a repülõ valami az a kisegér, akit az elõbb meg akart enni, utánavetemedett. Bundás azonban ura volt a helyzetnek, és most már játszadozott a megzavarodott macskával. Vakmerõ pontossággal manõverezett, mint egy fecske. Néha gyorsabban, máskor lassabban repült, feljebb emelkedett, majd alacsonyabbra szállt, épphogy a macska el ne kapja, s közben hangosan nevetett.
12
Egy idõ után a macska, amely önmagát meghazudtoló gyorsasággal ugrált a denevér után, kifáradt, aztán a kudarctól letörten eloldalgott. A kis denevér pedig nagyon boldog volt.
Bundás kalandjai
Bundás kalandjai A repülés szabadságába belefeledkezve mámorosan cikázott fától fáig, majd erdõtõl erdõig, míg le nem szállt az este. Meglátott egy templomot, és úgy gondolta, behúzódik oda, ott biztonságban lesz. Anynyira fáradt volt, hogy miután berepült a toronyba, azonnal el is aludt. Másnap délután ébredt fel, amikor már érezte, hogy nagyon éhes. Arra nem is emlékezett már, hogy mikor evett utoljára. Lustán kinyitotta szemecskéit, de olyan erõs volt a fény, hogy rögtön vissza is csukta. Elhatározta, hogy alszik még egy kicsit, amíg be nem sötétedik. Amikor este felébredt, elindult élelmet keresni a templom padlásán, de nem talált semmit. Kijött a toronyból, körbenézett, de ott sem látott ehetõt.
13
14
Azon gondolkodott, hogy mit is ehetne, amikor egy szúnyog elhúzott mellette. Furcsa módon a szúnyog olyan kellemes illatot hagyott maga után, hogy összefutott a nyál a szájában. Bundás csodálkozva nézett a szúnyog után, és nem értette miért kívánja ennyire a húsát. A szúnyog nyomába eredt, és amikor utolérte, bekapta. – Hm! Ez finom! Kívül ropogós, a húsa leveses! Ki gondolta volna? mondta a denevér, miközben lenyelte. – Azt hiszem, ezután csak ilyet eszem!
Bundás kalandjai
Így töltötte a napjait, illetve az éjszakáit. Ugyanis nappal nem tudott felkelni, nagyon álmos volt, szárnyaiba burkolózva aludt a templom tornyában. De ahogy lebukott a nap aranyló gömbje, és beesteledett, felébredt, majd korgó gyomorral nekivágott egy kis szúnyog-vadászatnak. Tetszett neki a mûvelet: elõször egy jó nagyot kiáltott, ugyanis a visszhangja mindig elárulta neki, hogy pontosan hol van a kiszemelt rovar, milyen nagy és milyen sebesen repül. Aztán becserkészte vacsoráját, jól megközelítette, majd farokvitorlája segítségével egy ügyes mozdulattal belódította egyenesen a szájába. De mindeközben, nagyon hiányoztak neki a szülei, ezért egy szép napon el is indult, hogy elmesélje nekik, mi történt vele, milyen kalandokon kellett végigmennie.
Bundás kalandjai
Amikor hazaért, már messzirõl látta a szüleit... De nem csak látta, hanem mintha a füleivel is érzékelte volna õket. A ház elõtt üldögéltek egymás kezét szorongatva, szomorúan, eltûnt fiacskájukra gondolva. Elrepült felettük, de õk észre sem vették. Aztán még egyszer arra körözött, és közben kiabált, ahogy a torkán kifért: – Édesanyám, édesapám!
15
Az édesapja felnézett, és azt mondta sóhajtva: – Nézd csak ezt a kis denevért! Milyen közel jött hozzánk! Hogy örülne neki Peti, ha látná! Édesanyja erre zokogva a kezébe temette az arcát. Bundás kétségbeesetten látta, hogy a szülei nem értik, amit mond. Felsóhajtott, és azt mondta magában: – Bárcsak megértenének!
16 Abban a pillanatban megjelent a jó tündér, aki már egyszer segített neki, felemelte varázspálcáját és azt mondta: – Legyen így! Beszélhetsz velük! Teljesüljön második kívánságod is, ezen kívül pedig még lehet egy kívánságod, de jól gondold meg, mi legyen az! Bundás pedig ismét megpróbálta: – Édesanyám, édesapám! A szülei a hang irányába fordultak, és nagyon elcsodálkoztak. Elõször az édesanyja szólalt meg: – Ez az õ hangja! Felismerem ezer közül is! Hol vagy kisfiam? – Itt vagyok! A gonosz boszorkány elvarázsolt! – azzal rátelepedett anyukája vállára és elmesélte, hogy mi történt vele. Miután a szülei végighallgatták a történetet, azt tanácsolták neki, hogy gyorsan mondja ki az utolsó kívánságát, hogy EMBER szeretne ismét lenni. A kisfiú azonban elgondolkozott, és így válaszolt. – Nekem is ez jutott eszembe, és majdnem ki is mondtam az elõbb, de aztán rádöbbentem, hogy itt a nagy alkalom, hogy belepillanthassak a denevérek világába, mindennapjaikba. Így hát kimondom, de majd csak akkor, ha mindent megtapasztaltam denevérként, amit csak lehet! Azzal gyöngéd búcsút vett szüleitõl és megígérte, hamarosan visszatér hozzájuk kisfiúként.
Bundás kalandjai – Kisfiam, vigyázz magadra! Nehogy bajba kerülj, a denevérekre sok veszély leselkedik és csak magadra számíthatsz! – hallotta még az édesanyja féltõ szavát, ahogy elszállt. Az erdõ mentén repülve egy nagy bagoly szállt sebesen vele szemben. Eredetileg Bundás csak ki akarta kerülni, hogy folytathassa útját, de a bagoly szemében látott különös villanás ráébresztette, hogy menekülnie kell elõle. A denevér berepült a fák közé, azt remélve, hogy elmenekülhet a bagoly elõl, de ez csak követte és egyre közelebb került hozzá. Bundás már olyan gyorsan repült, ahogyan csak tudott, de így is azt érezte, hogy a bagoly bármelyik pillanatban bekaphatja. Az utolsó pillanatban észrevett egy odút, és belerepült. A bagoly pedig már nem tudott megállni, nagy sebességgel a fának ütközött, majd hanyatt vágódott.
Bundás kalandjai Az odúba beérve a fa törzsének mélyérõl ijedt hangokat hallott: – Ki vagy? Ki vagy ? – Én egy... egy... egy denevér vagyok! – mondta ijedten. – Óh, akkor te hozzánk tartozol! Legközelebb csendesebben gyere be! utasította rendre egy hang. – Bundás csak akkor vette észre, hogy rengeteg hozzá hasonló, de sokkal nagyobb fülû denevér kucorog szorosan egymáshoz simulva a fa odvában. Barna hosszúfülû denevérek voltak. Egészen más fajhoz tartoztak mint Bundás, aki rõt korai denevérnek számított.
17
A legnagyobb különbség közte és a barna hosszúfülû denevérek között az volt, hogy õ gomba alakú fülfedõvel rendelkezett, és fülei sem hegyesek voltak, hanem kerekdedek, arcocskája pedig tompa, míg barna hosszúfülû barátainak rókaszerû, megnyúlt arcalakjuk volt, hatalmas füleiket a fejfedõn pedig egy bõrlebeny kötötte össze. Felbátorodva elmesélte nekik, miként lett õ denevér. Elmondta, hogy õt a gonosz boszorkány változtatta át, majd megkérdezte a többieket, hogy õk is elvarázsolt gyermekek-e. Hirtelen nevetés hallatszott. – Ne hallgassatok rá! Lódít! Lehet, hogy nem is normális! Ha-ha-ha! – Csendet! – kiabálta az egyik denevér. – Én ott voltam a környéken és láttam, amikor a boszorkány egy gyermeket egérré változtatott. Egy másik denevér pedig ezt mondta: – Én pedig azt láttam, amikor egy tündér egy egeret változtatott denevérré!
18 Bundás látta, hogy vannak közöttük, akik hisznek neki, és ez nagyon jól esett a sok viszontagságos kaland után. Összebarátkozott velük és eldöntötte, hogy néhány napot ott tölt az odúban, és majd csak késõbb folytatja útját. Jól érezte magát ideiglenes otthonában, hiszen fajtársai, a rõt korai denevérek, a barna hosszúfülû denevérekhez hasonlóan gyakran húzódnak meg faodvakban nyári menedék gyanánt. Nappal egymással szorosan összebújva aludtak, majd este elindultak vadászni. Ezek a denevérek máshol és másképp vadásztak, mint ahogy õ szokott. Õk inkább a fák koronái között cikáztak, és számára furcsa rovarokat találtak ízletesnek, például a cincéreket, amelyeknek ízére õ is kíváncsi lett volna, de vadásztechnikája miatt nem tudott olyan rovarokat elkapni, amelyek a leveleken vagy fák törzsein tartózkodtak. Így hát maradt a jól bevált lepkéknél, bogaraknál és egyéb rovaroknál, amelyeket röptükben kapott el. Így teltek-múltak a napok, és egy idõ után Bundás arra az elhatározásra jutott, hogy elmegy messzi vidékekre, ahol találkozhat más denevérekkel is. Ugyanis még kisfiú korából tudta, hogy az õ hazájában élõ denevérek csak rovarokkal táplálkoznak, de például Ausztráliában, Dél- Amerikában vannak olyanok is, amelyek gyümölcsökkel, vagy megint mások nagyobb állatokkal, halakkal táplálkoznak. Tudta, hogy léteznek Mexikóban olyan denevérek, amelyek nagy állatok bõrén se-
Bundás kalandjai bet ejtenek, és ezt nyalogatják. Ezek a vámpírdenevérek. Csakhogy azzal is tisztában volt, hogy ilyen kicsi szárnyakkal, ennyire tapasztalatlanul nem lenne tanácsos nekivágnia egy olyan hosszú útnak, hogy találkozhasson ezekkel az állatokkal. De szerencséje volt. Az egyik denevértársa tudott egy titkot, amit még a negyven éves öreganyja bízott rá. Volt az erdõben egy hatalmas, ágas-bogas, több száz éves „kétodvas” tölgyfa, ami különleges erõvel bírt. Egyik odván berepülve, bent a fa törzsében bukfencet hányva, majd a másik odván kirepülve azon a földrészen teremhet, amelyiken csak akar. Ha majd vissza akar jutni, csak mondja ki a varázsszót: „Plecotus”, és akkor abban a pillanatban ismét visszajut hazájába. Bundás kicsit hitetlenkedve, de kalandvágytól telve berepült a fa odvába, bukfencezett egyet a levegõben és DélAmerikára gondolt, majd kirepült a másik odún. Egy folyosó nyílt meg elõtte, amin minden gond nélkül átrepült, és a következõ pillanatban elérkezett egy nedves, forró trópusi vidékre. A varázslat mûködött! Még fel sem ocsúdott az ámulattól, amikor lentrõl nevetésre lett figyelmes. Kíváncsi volt, hogy honnan jöhet a kacaj. Lejjebb ereszkedett, és egy hozzá hasonló kis denevért pillantott meg hatalmas virágok közt. – Szia! Te ki vagy? Mit csinálsz ott és mit találsz ennyire mulatságosnak?
Bundás kalandjai
– Nem nevetek, hanem eszek! – hangzott a válasz. – Eszel? Te nem rovarokat eszel? – Ah! Hogy ennék meg olyan dolgokat? Én virágport eszem. Nem akarod te is kipróbálni? Gyere kóstold meg, milyen finom! Bundás pedig engedett a kedves meghívásnak. Közel repült a virághoz, de nem tudta, hogyan kezdjen neki. Mély levegõt vett és beszívta a virágport, ettõl azonban akkorát prüszkölt, hogy virágporfelhõ kerekedett körü-
19
lötte. A finom por még az orrába is belement, a prüszkölésétõl pedig a virág szirmai lehullottak a földre. A másik kis denevér ezt látva úgy elkezdett kacagni, hogy nem is bírta abbahagyni. Bundás pedig a kellemetlen élmény után, folyamatosan prüszkölve továbbrepült. Nem csoda, hogy nem ízlett neki a virágpor, hiszen õ kifejezetten rovarokkal táplálkozó fajhoz tartozott, míg a kis vidám denevér, trópusokon élõ pollenevõ denevér volt.
20
Egy tó felett haladva meglátta, ahogy egy hatalmas denevér kihalászott egy kisebb halat a vízbõl. Ez a nagy nyúlszájú, avagy más néven halász denevér volt, amely nem véletlenül kapta különös nevét, hiszen felsõ ajka osztott, és ez nyúlszerû kinézetet kölcsönzött neki. Ugyanakkor szemmel láthatóan szenvedélye volt a horgászat, amit nyugodtan megtehetett, hiszen testét víztaszító szõrzet borította.
Bundás kalandjai
– Hé! Engedd el! - kiáltotta Bundás. – Hová viszed? Engedd szabadon! – Komolyan? - válaszolt morcosan a halász denevér. - És akkor mit fogok enni? – Hát amit én! Rovarokat! Nagyon finomak. – Akkor te csak edd azokat. Én nem szeretem õket. – Te mit szeretsz? – A halhúst!
Bundás kalandjai
Bundás észrevette, hogy a halász denevér nincs jó kedvében, és úgy látta jónak, ha békén hagyja. De visszaemlékezett arra, hogy gyermekkorában bizony õ is nagyon szerette a halat. A gondolattól pedig meg is éhezett. Azt látta, hogy a halász denevér milyen technikát alkalmazott, így arra gondolt, erre õ is képes. Egy ideig csak körözgetett a tó sima víztükre felett, majd megpillantotta a víz felszínéhez közeledõ halat. Amikor a halacska kiugrott a
21
víz fölé, nem sokat gondolkodott, odarepült, belemarkolt annak hátába, és nem is engedte el. A halacska azonban olyan erõs volt, hogy amikor visszaesett a vízbe, rántotta magával Bundást is, aki belekapaszkodott kicsi hegyes karmaival, s mivel nem engedte el, a hal majdnem lehúzta magával a tó sötét fenekére.
22 Egy idõ után rájött, hogy ez a harc reménytelen, és el kell engednie a halat. Aztán gyorsan elrepült a környékrõl, mielõtt valamelyik társa észreveszi az ügyetlenkedését. – Nagyobb biztonságban vagyok, ha ezután is azt eszem, amit eddig – mondta halkan, és keresett egy olyan helyet, ahol nyugodtan kimondhatja a varázsigét, ami visszaviszi saját világába. Amint kimondta, hogy „Plecotus”, a nagy „kétodvas” tölgyfa átjárójában találta magát. A következõ pillanatban pedig abban az erdõben, ahonnan elindult. A történtek igencsak elfárasztották, és elhatározta, pihen egy kicsit, mielõtt újra belevág egy másik kalandba. Épp jókor érkezett haza, a nap sugarai már elõbukkantak, és az erdõ megtelt az
Bundás kalandjai ébredezõ énekesmadarak hajnali csicsergésével. Bundás meghúzta magát egy biztonságos fa odvában, és azonnal mély álomba merült. Amikor felébredt, már alkonyodott, és nagyon korgott a gyomra, nem is vesztegette idejét, rögtön nekivágott útjának. Kíváncsiságtól hajtva repült el az átjáróhoz, ahol minden gond nélkül átjutott: ezúttal Ázsiába került, Thaiföldre! Nagyon izgalmas volt a táj, rettenetesen meleg és fülledt volt az idõ. Rengeteg illat és hang vette körbe az õserdõben, ahova pottyant. Gyomra most már egyre parancsolóbban korgott, ráadásul ott cikázott körülötte egy alig dongónagyságú valami, amire mohón rácsapott. Azonban a következõ pillanatban kétségbeesett kiabálást hallott: – Engedj el! Engedj el, most azonnal!
Bundás kalandjai Bundás jobbra nézett, majd balra, fel és le, de nem látott senkit. Ekkor vette észre, hogy a szájában kiabál a hang tulajdonosa. Kiköpte a kis lényt, aki egybõl nekiugrott: – Hé, miért nem nézel a szemed elé, amikor repülsz? Látod, be is kaptál, és majdnem lenyeltél! Csak néztek ijedten egymásra, és Bundás alig hitte el, milyen pici denevér áll vele szemben. – Te egy denevérkölyök vagy? Hol vannak a szüleid? – Hallgass meg, te óriás! - mondta dühösen a kicsi. – Ha nem tudnád, én ilyen pöttöm vagyok, dongódenevér a nevem! A világ legkisebb denevére vagyok, akkora, hogy egy dióhéjban is elférnék kényelmesen két társammal! Bundás nagyon elcsodálkozott azon, hogy létezik ilyen kicsike emlõsállat a világon. Kicsit elszégyellte magát, hogy milyen bután viselkedett, elnézést kért a pöttöm denevértõl és továbbrepült. Úgy döntött, hazamegy táplálkozni, mielõtt egy újabb kalandba vág, hiszen az éhség rossz tanácsadó, és ezeken a különleges vidékeken amúgy sem talál õ semmi igazán jó harapnivalót. Így hát a varázsige segítségével ismét otthon termett, még idejében, hogy a felkelõ nap sugarait megelõzve, vadászhasson egyet, és aztán tele hassal térjen nyugovóra otthonában. Miután kipihente magát, és pár éjszakát megszokott környezetében töltött, ismét nekivágott a kalandnak. Ezúttal Ausztráliába érkezett.
23
Hogy körülnézzen, felcsimpaszkodott egy nagy fa ágára. Innen csodálta a lemenõ nap sárga korongját, és a kietlen puszta tájat, ami a szeme elé tárulkozott. Amint nézelõdött, hatalmas denevérekre lett figyelmes, akik a mellette lévõ ágról nekivetemedtek és hangos szárnysuhogással elrepültek. – Húha, nem tudtam, hogy ennyire ijesztõ vagyok! – mondta Bundás csodálkozva. Oldalra nézett, és nagyon meglepõdött, amikor észrevette, hogy az ágon, közvetlenül mellette egy denevér csimpaszkodik, aki döbbenten mustrálgatta õt:
24 – Mi a baj, barátom? Miért nézel ennyire? – kérdezte nagytermetû újdonsült ismerõse. – Azt nézem, milyen hatalmas vagy! – Nem én vagyok hatalmas, te vagy kicsi! – nevetett jóízûen saját viccén a denevér. – A többiek féltek tõlem? Miért repültek el? – Haha! nevetett még hangosabban a denevér. Ez jó! Még hogy féltek tõled! Most ébredtek fel és elmentek finom gyümölcsöket falatozni. Mindjárt megyek én is, csak egy pillanatra álltam meg pihenni. – És ti milyen denevérek vagytok? – érdeklõdött Bundás. – Mi repülõ kutyák vagyunk... Legalábbis az emberek így neveznek minket. Nem túl okos név, ugyanis semmi közünk a kutyákhoz. A különleges élmény után Bundás is felkerekedett, hogy továbbrepüljön. Alighogy elindult, ráeszmélt, hogy bár nappal van, õ csak fekete-fehérben látja a világot! Hirtelen megállt, és visszafordult a nagy denevérek irányába. – Mondd meg nekem, te milyen színû vagy? A nagy denevér kissé elcsodálkozott a kérdésen. Azt hitte, hogy Bundás nem lát, kinyújtotta rá a nyelvét, majd jót nevetett. – Hé! Láttalak! – mondta dühösen Bundás, mire a másik elszégyellte ma-
Bundás kalandjai gát, a fejét eltakarta szárnyaival. – Akkor miért kérded? – Azért, mert én nem látok színeket. Minden csak feketefehér. – mondta szomorúan Bundás. – Nekem szürke bundám van vörös gallérral. A te bundácskád szõrei vöröses barnák. A hátad mögött lemenõ nap pedig ahogy megvilágítja a szárnyadat, olyan, mintha átlátszó lenne. A repülõ kutya látta, hogy Bundás szomorúan sóhajtott és már tovább is akart állni, amikor azt mondta neki: – Barátom, gyere, mutatok neked valamit! Mit gondolsz, azoknak a denevéreknek milyen színük van? - mutatott néhány, a fán alvó denevérre. – Azt hiszem, olyanok, mint te. – Nem, az õ bundájuk szürke, a gallérjuk pedig egészen sötét, majdnem fekete, mint ahogy látod õket. Nézz csak oda, azokra a denevérekre, amelyek ott lenn, a levelek között vannak. – Fehérek! – Pontosan! Fehérek! Nem minden színes ezen a világon. Bundás ettõl egészen felvidult. Ezek után úgy döntött, mindent látott, amit látni szeretett volna. Amire visszaért hazájába, az õsz a végére járt, nappal is hûvös volt, az éjszakák pedig egyre hidegebbek voltak. Megfogyatkoztak a
Bundás kalandjai
25 levegõben repdesõ rovarok, így alig volt már mit ennie. Úgy érezte, ahogy közeleg a tél, egyre fáradtabb és álmosabb. Talált egy barlangot, ez sokkal biztonságosabbnak tûnt, mint a faodú. Behúzódott. Odakint lassacskán elkezdett havazni. A hideg egyre beljebb ûzte a barlangba. Eldöntötte, hogy odabent, ahol már nem érzõdnek a kinti idõjárás viszontagságai, megpihen és megvárja, hogy az idõ jobbra forduljon. Bundás mély álomba szenderült. Mély, téli álomba, ami hónapokig tartott. Amikor felébredt, a levegõnek friss tavaszi illata volt. Eszébe jutottak az elmúlt év kalandjai, és ekkor mérhetetlen honvágy kerítette hatalmába. Gyorsan kimondta az utolsó kívánságát: – Szeretnék újra ember lenni! Hirtelen édesanyja frissen mosott ruháinak illatát érezte, és amikor kinyitotta a szemét, ott találta magát az édesanyja karjaiban, õ maga pedig ismét ember-gyermekként tudta átölelni karcsú derekát. Peti ezután minden idejét arra szánta, hogy meggyõzze az embereket arról, hogy a denevérek világa csodálatos, nem kell félni tõlük és nem szabad bántani õket.
26
Bundás kalandjai
Bundás kalandjai
27 Kösd össze egy vonallal a számokat növekvõ sorrendben!
28
Bundás kalandjai
Mit esznek a denevérek? Kösd össze vonalakkal a denevért a helyes megfejtésekkel!
éjszakai lepke
szendvics
szalonna szúnyog
tej
Bundás kalandjai
29
Melyik állat hol található? Kösd össze vonalakkal az állatokat a szálláshelyükkel!
fecske
pók
vakond
méh
denevér
30
Bundás kalandjai
Mi mivel közlekedik? Kösd össze vonalakkal a megfejtéseket!
denevér
kisfiú
macska
boszorkány
Bundás kalandjai
31
Hol vadásszon Bundás? Találd meg a legmegfelelõbb útvonalat Bundásnak, amelyiken a legtöbb szúnyogot találhatja!
32
Bundás kalandjai
Színezzük ki együtt a következõ mesebeli rajzokat!
Peti az apukájával
Bundás
Bundás kalandjai
33
A boszorkány elrejti Petit a dobozba
34
Bundás kalandjai Peti egérkévé változik
A boszorkány macskája Peti után mászik
A bagoly majdnem elkapta Bundást az erdõben
Bundás kalandjai
35
Peti denevérré változott a Jótündér segítségével
36
Bundás barátai
Bundás kalandjai
Bundás kalandjai
37 Peti édesanyja karjaiban
38
Bundás kalandjai
Írj egy mesét a következõ szavakkal: denevér, hal, víz, szúnyog, repülve.
39
Bundás kalandjai
Tudtátok-e, hogy…? z A világon, több mint 1000 denevérfaj él. z Európában 45 denevérfajt ismernek. z Romániában 30 denevérfaj is elõfordul. z A denevérek az egyedüli aktív repülésre képes emlõsök, tehát NEM madarak és NEM is repülni tudó egerek. z A sarkok kivételével az egész Földet meghódították. z Társas lények, úgynevezett kolóniákat alkotnak. z Télen valódi téli álomba merülnek (hibernálnak) a táplálékhiány miatt. z A hibernálás alatt testhõmérsékletük 3-5 Celsius-fokra süllyed. z A hibernálás egy energiatakarékos életmód, amikor is az állat a nyáron felhalmozott zsírtartalékaiból vészeli át a telet. z Nyáron a denevérek szíve percenként 1000-et ver, ám télen ez a szám akár a századára is csökkenhet. z A mély álomból való felébredés rendkívül energiaigényes, éppen ezért veszélyes, ha külsõ zavaró tényezõk miatt (például az ember zavarása miatt) többször kerül rá sor, mint természetes körülmények között. z Hibernálásra az alacsony, de állandó hõmérsékletû (4-9 Celsius-fok) és ma-
gas páratartalommal rendelkezõ helyek a megfelelõek, ilyenek pl. a barlangok, de találkozhatunk hibernáló denevérekkel pincékben és faodvakban is. z Születésüktõl fogva képesek a denevérek a jellegzetes, fejjel lefele való kapaszkodásra. z Az anyák kicsinyeiket tejjel táplálják kb. 5 hétig, amíg röpképessé válnak és így önállóan tudnak vadászni. z A denevérek nemcsak barlangokban élnek, hanem faodvakban, épületek padlásain és pincéiben, elhagyott bányavágatokban, valamint különbözõ szikla- és épületrepedésekben. z A törpedenevér számára például egy ujjnyi vastagságú nyílás elégséges, hogy egy falrepedés vagy ablakkeret fölötti rés szálláshelyül szolgáljon. z A legtöbb fajt a kipusztulás fenyegeti a táplálkozó- és szálláshelyek pusztulása, valamint az ellenõrizetlen barlangturizmus, a nem megfelelõ rovarirtó szerek használata és nem utolsósorban az (megalapozatlan) elõítéletek miatt. z A denevérek a legveszélyeztetettebb emlõsök közé tartoznak Európában, ezért törvény által védett fajok. z Nem vakok.
40 z Ultrahangok segítségével tájékozódnak, amivel képesek érzékelni a 0,08 mm vastagságú szálakat is, tehát NEM kapaszkodnak a hajba. z Repülés közben állandóan ultrahangokat bocsátanak ki, amelyek a különbözõ felületekrõl visszaverõdnek így a denevér képes pontos képet alkotni az illetõ felületrõl. z Mi csak speciális mûszerek (detektorok) segítségével hallhatjuk a denevérek által kibocsátott ultrahangokat. z A detektorok kifejlesztése elõtt az emberek az ördög állatainak hitték õket, amiatt, hogy olyan pontosan és gyorsan tudtak repülni teljes sötétségben is. z A korai denevér társas, szociális hangjait akár 30 méter távolságról is lehet hallani. z A téli és a nyári szálláshelyek gyakran nagy távolságra vannak egymástól, így a korai denevérek akár 1000 km-t is vándorolhatnak a két szálláshely között. z Egy egyszerû épületfeljavítási munkálat is hatalmas károkat okozhat a denevérpopulációkban, így pl. nagy egyedszámú kolóniák voltak élve bezárva egy-egy újabb fal felhúzásával vagy padlásterek ablakréseinek a lezárásával. z Az európai denevérek közül a legkisebb a törpedenevér, amelyik kényelmesen elfér egy gyufásdobozban, a legnagyobbak egyike pedig a közönséges denevér, amelyik kb. verébnagyságú, szárnyfesztávolsága 40 cm. z Az összes európai faj kizárólag rovarevõ.
Bundás kalandjai z Nem eszik meg a padláson tárolt szalonnát. z A legkisebb denevérfaj is 1500 szúnyogot fogyaszt el egyetlen éjszaka. z Csak két faj táplálkozik vérrel, de ezek Dél- és Közép-Amerikában élnek. z A fogaik olyan hegyesek, hogy át tudják harapni a rovarok (gyakran) kemény kitinpáncélját. z A denevérek ürüléke fõleg rovarmaradványokból áll, ezért kitûnõ trágya kertek, virágok számára. z Az útszéli lámpák fényénél megfigyelhetjük gyors és lenyûgözõ vadászatukat, amint szárny- és farokvitorlájukkal a szájuk elé terelik áldozatukat. z A vízi denevérek 3-4 másodpercenként fognak egy rovart. z Egyes fajok a talajról is felszedik a rovarokat. z A denevérek eredeti élõhelyeik az erdõk, amelyek bõséges táplálékot biztosítanak a számukra. z Átlagosan 15-20 évet élnek, de léteznek akár 30 éves matuzsálemek is. z Hazánkban található a legnagyobb európai hibernáló kolónia, több mint 52.000 egyedet számol. z A világ legnagyobb kolóniája Új Mexikóban található, kb. 12.000.000 egyedszámmal. z A mai denevérek õsei ismerhették a dinoszauroszokat (sõt köszönõviszonyban voltak). z A több mint 50 millió éves fejlõdésük eredményeként a legsikeresebb emlõsök közé tartoznak.
