Befektetés az egészségbe Szempontok az egészségügy gazdaságélénkítő szerepének megalapozásához1 VITAANYAG A TANULMÁNYT KÉSZÍTETTÉK: Dr. Ivády Vilmos, Dr. Sinkó Eszter, Dr. Réthelyi János 2004. január
Vezetői összefoglaló
Az Európai Uniós csatlakozás küszöbén a Magyarország előtt álló kihívások szükségessé teszik az emberi erőforrások helyzetének vizsgálatát és újraértékelését. Versenyképességünk elsődlegesen - az EU alapértékeivel és normáival összhangban - a humán erőforrásokba történő hatékony beruházások révén biztosítható. Ebben a kontextusban fel kell értékelődnie az egészségügyi szektoron keresztül az egészségbe és egyéb életminőség elemek javításába történő befektetéseknek, hiszen az autópálya építések és más térségi felzárkóztató és gazdaságélénkítő programok, mint például az oktatás és informatika-fejlesztés, vállalkozásélénkítés, lakásépítés hatékony hasznosulása nem képzelhető el a magyar népesség jelenlegi egészségi állapota mellett. Tanulmányunknak célja nem az, hogy kérdéseket lezárjon, sokkal inkább arra fókuszál, hogy új kérdéseket vessen fel. A magyar egészségügyre jellemző folyamatos változás indokolttá teszi, hogy új kérdésfeltevésekkel segítsük a kialakult helyzet tisztázását, és a Magyarország előtt álló következő évek lehetséges forgatókönyveit. Tanulmányunk három kérdéskör köré csoportosítva tárgyalja azokat a kérdésfelvetéseket és hipotéziseket, amelyek hozzájárulhatnak az egészségügy és egészség gazdasági determinációinak és egyben gazdaságélénkítő szerepének a jobb megértéséhez és egészségpolitikai alkalmazásához: 1
A tanulmány az MSD Magyarország Kft támogatásával készült.
I.
Hogyan fejezhető ki az egészségügy gazdaságra gyakorolt hatása és ez mennyiben tükröződik a forrásbevonásban (az egészségügy gazdaságélénkítő szerepének közgazdasági megalapozása)? Hatás Egészségnyereség
Egyéb nyereség
Egészségügyi ellátás
Elsődlegesen vizsgált hatások
Másodlagosan vizsgált hatás
Egyéb tényezők (életmód, környezet állapota, genetikai tényezők)
Nem vizsgált hatás
Nem vizsgált hatás
Összesen
Összes egészségnyereség
Összes egyéb nyereség
Egészségre ható tényezők
1. táblázat: Az egészség és egészségügy vizsgálatának nézőpontjai
II.
Milyen módon aknázható ki, milyen stratégia révén érvényesíthető az egészségügy gazdaságélénkítő hatása az egészségpolitikában? Milyen hatással vannak az egészségpolitikai célok megfogalmazására és érvényesülésére a szektor működésének közgazdasági hatásai? Aktív lakosság Egészségnyereség
Ráfordítások: Egészségügyi kiadások Egyéb ráfordítások
Egészségügyi szektor működése
egészségi állapota
Primer gazdasági hatás: GDP növekedés
Inaktív lakosság
Primer gazdasági hatás: GDP újraelosztás
egészségi állapota Egyéb nyereség
Primer gazdasági hatás: GDP újraelosztás
1. ábra: Az egészségügybe történő befektetések hasznosulása
III.
Hogyan értékelhető az egészségügyi kiadások szerkezete Magyarországon az egészségpolitikai célok tükrében?
Ausztria
11
Belgium Csehország
10
Dánia Finnország
9
Franciaország Németország
8
Görögország Magyarország
7
Írország
6
Olaszország Hollandia
5
Lengyelország Portugális
4
Szlovákia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 Egészségügyi kiadások a GDP százalékában
Spanyolország Nagy-Britannia
2. ábra: Az egészségügyi kiadások nagyságának időbeli változása 1990 és 2001 között az európai országokban. A használt terminológia és megközelítés – a szerzők szándéka szerint - erősíteni kívánja az átjárhatóságot az egészségügyi és a közgazdasági gondolkodás között, szem előtt tartva azt a tényt, hogy a felmerülő problémák végső megoldása általánosságban nem pusztán közgazdasági, hanem a társadalom értékrendjétől függően multidiszciplináris. A tanulmány fókuszában az egészségbe történő befektetéseknek az a része jelenik meg, amelyik az egészségügyi szektoron keresztül realizálódik. Az egészségbe történő más befektetési lehetőségeket tanulmányunk nem vizsgálja. Fontosabb megállapítások, kérdésfelvetések 1. Alapkérdés annak tisztázása, hogy az egészségügyi kiadások nagysága, és közvetve a lakosság egészségi állapota eleve maghatározott egy ország gazdasági teljesítményétől függően makrogazdasági összefüggések révén, vagy társadalmi preferenciát jelent, amelyben van elmozdulási lehetőség, amely befolyásolható. Egyes közgazdasági megközelítések szerint egy ország gazdasági fejlettsége alapvetően meghatározza az egészségügyi kiadások szintjét. Ezzel szemben véleményünk szerint ez a fajta determinisztikus kapcsolat csak látszólagosan áll fenn illetve általa nem indokolható az a felfogás, hogy Magyarország gazdasági fejlettségéhez (teherbíró képességéhez) képest eleget költ egészségügyre. Továbbmenve az a vélekedés is megfogalmazható, hogy Magyarország (más kevésbé fejlett országhoz hasonlóan) nem használta ki eddig az egészségügyben rejlő, a gazdaságélénkítő lehetőséget.
2. Az egészségügyi szektorban az erőforrások allokációjának eredménye – megállapításunk alapján - megoszlik az egészségnyereség és az egyéb nyereségek között. Az „egyéb nyereség” kategóriájába bele kell érteni olyan fontos tényezőket, mint a szektorban dolgozók foglalkoztatása; az emberek, betegek biztonság érzetének javítása; a méltányosság érvényre juttatása, a betegjogok érvényesülése. A megoszlás arányának vizsgálatára javasoljuk bevezetni a transzformációs hatékonyság fogalmát, mint technikai mutatót. Az egészségügyi szektorban előállított hasznosságok két csoportja, azaz az egészségnyereség valamint az egyéb nyereségek között jellemzően (de nem minden esetben) ún. trade-off kapcsolat van. Az egészségügyre felhasználható erőforrások adott szintje mellett az egészségnyereség és az egyéb nyereségek általában egymás rovására növelhetők. 3. Feltételezéseink szerint a gazdasági fejlettség alacsonyabb szintjén az egészségügyi kiadások nagyobb hányada szolgálja az aktív korosztály egészségnyereségének (gazdaságilag közvetlenül megtérülő kiadások) növelését, mint a gazdasági fejlettség magasabb szintjén, ahol a kiadások növekedését egyre nagyobb arányban nyeli el az inaktív lakosság egészségnyereségének, valamint az egyéb nyereségeknek (ún. tehertétel kiadások) a növelése. 4. A multiplikátor hatás elérésének érdekében a bővülő források felhasználásánál rövidebb távon kívánatos előtérbe kell helyezni az aktív korosztály korai halálozását vagy munkaképesség vesztésének csökkentését szolgáló egészségfejlesztési és terápiás programok finanszírozását. Az ennek következtében előidézett gazdaságbővülési hatás növeli az egészségügy finanszírozási lehetőségeit, ami lehetőséget ad a tehertétel kiadások fokozatos emelésére. 5. A kötelező társadalom-biztosítási rendszerben jobban rejtve maradhatnak az egészségügyi kiadási hajlandóságok, kérdés, hogy a biztosítási kötelezettség oldása többletforrásokat eredményezhet-e az egészségügyben. 6. Egészségügyi rendszerek strukturális összehasonlítása alapján elmondható, hogy nincsen közösen elfogadott, „szabvány” egészségügy rendszer az EU-ban, tekintettel azokra az országonként eltérő kulturális, történelmi hátterekre, közegekre, amelyek mentén 100-120 esztendeje kialakultak az egyes országok egészségügyi szolgáltatói, finanszírozói rendszerei. Az azonos rendszer erőltetéséből várhatóan fakadó szocio-környezeti reakciók, ellenhatások annyira erőteljesek lennének, hogy bármilyen sikert eleve lehetetlenné tennének. 7.
Ami az egészségügyi rendszerek esetleges konvergenciájának elméletét illeti, kétségtelen tény, hogy mind az áruk, mind a szolgáltatások, mind pedig a személyek szabad mozgása elindított egy lassú, a választható alternatívák tekintetében egyre beszűkülő folyamatot, amelyet egyértelműen segít a tőke szabad mozgását biztosító alapelv érvényre juttatása.
Az Európai Bíróság egészségüggyel kapcsolatos döntései ugyancsak felerősítik a ma még eltérő rendszerek szükségszerű közeledésének folyamatát. A közeledés mértékét, ütemét egyelőre lehetetlen megbecsülni. 8. Magyarország számára mindenképpen fontos stratégiai üzenet, hogy csak olyan módosításokat szabad végrehajtania egészségügyi szolgáltató hálózatának működtetésében, amelyek az Európai Uniós alapelvektől – azaz a szolidaritástól, az univerzalitástól - való eltérést nem támogatják. Ez azt jelenti, hogy nem támogatható egy döntően magánforrásból finanszírozott ellátó rendszer kiépítése, amely jellemzően magánszolgáltatókra épít. Magánforrások dominanciáját előtérbe helyezni szándékozó politikai erő - az ellátó rendszer működését szolgáló források tekintetében - nincs Magyarországon jelen, így nem várható, hogy a jelenleg 25-30%-ot elérő magánforrás aránya jelentősen tovább növekedjék. A magánforrások belső szerkezetében annál inkább várhatóak változások, elsősorban a közvetlen lakossági hozzájárulástól az előtakarékosság irányába. 9. A jellemző egészségpolitikai célok közül minden ország számára vállalható kettő célkitűzést emelünk ki: az „equity” (méltányosság, igazságosság) valamint az „efficiency” (hatékonyság) területén történő előre lépéseket. Amennyiben az equity javítása terén kíván Magyarország befektetéseket ösztönözni, azaz elsősorban a lakosság igénybe vételi jogosultságát szeretné kiterjeszteni, valamint a szolgáltatásokhoz való minél nagyobb mértékű hozzáférést szeretné elősegíteni, úgy a tehertételi kiadások emelkedése várható. Az efficiency, azaz a hatékonyság javítását célzó intézkedések előtérbe kerülése az egészségnyereség növekedését eredményező beruházások megjelenését indokolják. Esélye mindkét beruházásfajtának jó, mivel részben kormányzati célokkal találkozik, részben az Unió strukturális alapjaiból jelentős pénzforrásokhoz juthat az ország. A szerzők álláspontja szerint az egészségügy látványos előtérbe kerülése az utóbbi két évben a politikai szempontokon túl, a szektor siralmas állapotával és nem a gazdaságra gyakorolt hatás tudatos kiaknázásával függ össze. Fordulópontot a közgazdasági összefüggések megértése és azoknak egészségpolitikai beillesztése jelentheti, amelynek révén az egészségügy társadalmi megítélésének nézőpontja kiegészül a gazdaságra gyakorolt hatás számbavételével.
A tanulmány beszerezhető: a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Központban cím: 125 Budapest, Kútvölgyi út 2. e-mail elérhetőségünk:
[email protected];
[email protected];
