*ORR
*ORR
***
Az embernek a száj fölött elhelyezkedő porcos állományú, az arcból rendszerint előreálló testrésze, a lélegzés kezdeti szakaszának és a szaglásnak a szerve. (Czuczor Gergely: A magyar nyelv szótára)
nézz az orrod elé! * elviszik az orra elől * megy az orra után * az orrára koppint * borsot tör az orra alá * nem lát messzebb az orránál * csavarja az orrát * felhúzza az orrát * kidugja az orrát * az orra hegyéig sem lát * lógatja az orrát * nem harapják le az orrát * jó orra van hozzá * nagyon kényes az orra * megorront * nincs orra az ilyen dologhoz * csak huzogatja az orrát * az orra alá dörgöli * orránál fogva vezet * nem köti az orrára * fenn hordja az orrát * mindenbe beleüti az orrát * orránál fogva vezeti * megorrol valakire * nagy * kicsi * vastag * vékony * lapos * hegyes * tömpe * nyerges * pisze * fitos * borvirágos * kampós * tülök * tokmány * uborka * sasorr * vércseorr * majomorr * kosorr * nem kell mindent mások orrára kötni * orrhangon beszél * alig ütötte ide az orrát, már parancsolni akar * hajó orra * csizma, cipő, papucs orra * bedugul az orra * csavarodik az orra * folyik az orra * félreáll az orra * lóg az orra * megkékül az orra * megnyúlik az orra * puha az orrod * véres az orra * folyik az orra vére * az orrában turkál * látni az orrán * orron ver * orra bukik * csipiszt az orrodra! * orrára koppint * olyan, mint akinek folyik az orra vére * az orra alá dörgöl * fenn hordja az orrát * orrplasztika
***
{ Az orrnak különösen sok előzménye volt: Sterne korában igen népszerű Tristram Shandyjében az apa kifejezetten gyűjti az orrokról szóló irodalmat és persze bőséggel idéz belőle; felbukkan egy nagyorrú idegen, akinek az orrával kapcsolatban számtalan véleményt hallunk, egyik képtelenebb, és mulatságosabb, mint a másik. Tágabb értelemben pedig sok olyan mű jelent meg akkortájt, amely az embertől elszakadó „tartozékra” utalt (Hoffmannál az elveszett tükörkép, Chamissó-nál Peter Schlemihl árnyéka). Az orosz nyelv különösen bővelkedik az orral kapcsolatos adomákban, szólásokban. Gogol nemegyszer évődött saját hegyes madárorrán, ami gúny tárgya volt tanulókorában, de sajátos büszkeségévé vált később: „Csodálatos tavasz! A rózsák elborították egész Rómát (...) Higgye el, gyakran szeretnék egyetlen orrá változni, hogy ne is legyen másom – se szemem, se kezem, se lábam, csupáncsak rettentő nagy orrom, hordó nagyságú orrlyukakkal, hogy minél több jó illat és tavasz beleférjen.” } Bakcsi György: Gogol { ...maga a hold is olyan lágy gömb, hogy emberek sehogy sem élhetnek rajta, és ott jelenleg csupán orrok élnek. S éppen az a nyitja annak, hogy miért nem látjuk a saját orrunkat: hiszen ezek egytől egyig a holdban kószálnak.} Gogol: Az őrült naplója
*
**
***
****
{ Ivan Jakovlevics borbély eléggé korán ébredt, és friss kenyér il-
lata csapta meg az orrát. Kissé felkönyökölt ágyában, és látta, hogy neje – egy eléggé tisztes hölgy, aki nagyon szeretett kávét inni – éppen szedi ki a kemencéből a forró kenyeret.
– Praszkovja Oszipovna, ma nem iszom kávét – mondotta Ivan Jakovlevics. – Helyette inkább friss kenyeret ennék hagymával. (Azazhogy Ivan Jakovlevics kívánta az egyiket is, a másikat is, de tudta, hogy teljes lehetetlenség volna egyszerre két dolgot követelnie, mert Praszkovja Oszipovna sehogy se szívelte az ilyen szeszélyeket.)
1* Varvara Sztyepanova (1894–1958) Vörös kompozíció, 1920
2* David Burljuk (1882–1967) Teázás
3* Alekszej Ribnyikov
„Hadd egyék kenyeret a bolond – gondolta magában az asszony –, nekem annál jobb: marad még egy porció kávé.”
(1887–1949) illusztrációja az Orr 1921-es kiadásához
És egy cipót dobott az asztalra.
4* Vaszilij Maszjutyin
Ivan Jakovlevics az illendőség kedvéért frakkot húzott az inge fölé, az asz-
(1884–1955) fametszete, 1920
talhoz ült, megtisztított két fej hagymát, sót szórt rá, kést vett a kezébe,
5* Vaszilij Maszjutyin
és fontoskodó arccal fogott hozzá, hogy megszegje a kenyeret. Miután kettészelte, a közepébe pillantott, és nagy ámulatára valami fehéret vett
illusztrációja az Orr 1922-es kiadásának borítólapjához
észre benne. Óvatosan megpiszkálta a késsel, és megtapogatta az ujjával:
„Kemény! – dünnyögte magában. – Vajon mi lehet?” Bedugta az ujját, és kihúzott – egy orrot! Ivan Jakovlevics egészen megrökönyödött, dörzsölgetni kezdte a szemét, és megtapogatta azt a valamit: orr, valóban orr! Méghozzá – úgy rémlett neki – valamelyik ismerősé.} Gogol – Az orr (Makai Imre fordítása)
*****
НОЧЬ Масютин Шульц Буланов
{ Mintha mi mindannyian részegek volnánk, csak ki-ki a maga módján, egyikőnk többet ivott, a másik kevesebbet. És ez mindenkire másképp hat: az egyik a világ szemébe nevet, a másik sír a világ kebelén. Az egyik már kihányta magát, és most jól van, a másikra még csak most jött rá a hányinger.} Venyegyikt Jerofejev
Mihail Larionov – Fodrász, 1907
