Tartalomjegyzék Az Igazgatóság közleményei ..............................................................................................................
1
Hat évtized/4. - A nyolcvanas évek.....................................................................................................
2
Akik egyidõsek az OVIT-tal ..................................................................................................................
10
Projektjeinkrõl ....................................................................................................................................
11
Ismét Business Superbrand lett az OVIT..............................................................................................
14
Transzformátorhibagáz-elemzõ szakértõi rendszer bemutatása nemzetközi szigeteléstechnikai konferencián
15
Személyi hírek....................................................................................................................................
16
Bemutatkoznak az új vezetõk .............................................................................................................
17
Új belépõk
....................................................................................................................................
20
Az Integrált Rendszer hírei..................................................................................................................
21
MVM Csoport hírek............................................................................................................................
24
Egyszer volt... ....................................................................................................................................
25
Humorsarok ....................................................................................................................................
26
Sport
....................................................................................................................................
27
Nyugdíjasainkról................................................................................................................................
34
OVIT Hotel hírdetés ...........................................................................................................................
36
Integrált Rendszer - rejtvény ...............................................................................................................
39
Szerkesztõségi közlemények ...............................................................................................................
40
Kiadásért felelõs: Horváth Miklós vezérigazgató Engedélyszám: III. ÛHB/83/1987 Felelõs szerkesztõ: Máténé Lengyel Enikõ Szerkesztõség, kiadóhivatal: 1158 Budapest, Körvasút sor 105. Példányszám: 550 Munkaszám: 009008 Felelõs vezetõ: Kerny László Ovit ZRt. Házinyomda
OVIT HÍRADÓ
2009/4.
Az Igazgatóság közleményei 2009. június 24-ii ülésén az Igazgatóság - jóváhagyta a 2009. május 20-i ülésérõl felvett jegyzõkönyvet; - jóváhagyólag tudomásul vette az ügyvezetés beszámolóját a társaság üzletmenetérõl, mûködését befolyásoló eseményekrõl, továbbá megtárgyalta és tudomásul vette a 70. sz. Kontrolling jelentésben foglaltakat; - az írásbeli elõterjesztéssel egyezõen a jegyzõkönyvben rögzített kiegészítésekkel elfogadta a 2009. II. félévi munkatervét; - a jegyzõkönyvben rögzített kiegészítésekkel jóváhagyólag tudomásul vette az OVIT ZRt. munka-, tûz- és környezetvédelmi tevékenységérõl, a munkabalesetek alakulásáról szóló írásos tájékoztatóban foglaltakat; - az OVIT ZRt. hitelképességének és finanszírozásának elemzése c. tájékoztatást megtárgyalta, elfogadta, és a jegyzõkönyvben rögzített kiegészítéseket kérte; - 2009. július 1-jei hatállyal elfogadta az OVIT ZRt. Szervezeti és Mûködési Szabályzatának módosítását tartalmazó írásos elõterjesztést, valamint az SZMSZ egységes szerkezetbe foglalt változatát; - 2009. július 1-jei hatállyal Görgey Péter koordinációs vezetõt, Vámos Attilát a Diagnosztikai Üzem vezetõjét, Ledvényi Jánost a Távvezetéki Szolgáltató Üzem vezetõjét és Dr. Németh Györgyöt a Kárrendezési és Hatósági Engedélyeztetési Iroda vezetõjét képviseleti és cégjegyzési joggal ruházza fel, melyet az Igazgatóság együttes cégjegyzésre feljogosított tagjával ill. a társaság feljogosított alkalmazottjával együttesen gyakorolhat.
a koordinációs vezetõ SZMSZ szerinti ügykörében
SZMSZ szerinti ügykörében
Ledvényi János
a Távvezetéki Szolgáltató Üzem
üzemvezetõ
SZMSZ szerinti ügykörében
Dr. Németh György
a Kárrendezési és Hatósági
irodavezetõ
Engedélyeztetési Iroda
szövegrésszel. Az alkalmazottak jogosultsági körében a „Varga András
a Központi Alállomás Létesítési Üzem
üzemvezetõ, szakterületi fõmérnök SZMSZ szerinti ügykörében” szövegrész helyébe a „Varga András
az Atomerõmûvi Üzletigazgatóság
atomerõmûvi üzletigazgató
SZMSZ szerinti ügykörében”
szövegrész kerül.
2009. augusztus 12-ii ülésén az Igazgatóság - megtárgyalta az Acélszerkezeti és Horganyzó Üzem létesítésének Fejlesztési tervét és rögzítette, hogy támogatja a beruházás megvalósítását. Az elõterjesztésben valamint a jegyzõkönyvben foglaltak szerint felkérte a Vezérigazgatót, hogy a fejlesztési tervet jelen formájában juttassa el az MVM Zrt.-hez a fejlesztésrõl szóló döntés meghozatala érdekében. A 14/2009.(III.4.) sz. Határozatában írtakkal egyezõen javasolta, hogy a projekt megvalósításához szükséges saját erõforrást a tulajdonos a megkezdés elõtti egyszeri jegyzett tõke emeléssel biztosítsa. jóváhagyta a 2009. június 24-i ülésérõl felvett jegyzõkönyvet; - jóváhagyólag tudomásul vette az ügyvezetés beszámolóját a társaság üzletmenetérõl, mûködését befolyásoló eseményekrõl; - megtárgyalta és tudomásul vette a 71. sz. Kontrolling jelentésben foglaltakat; - megtárgyalta és jóváhagyólag tudomásul vette az üzleti terv I. féléves teljesítésérõl szóló jelentésben foglaltakat;
Az alkalmazottak jogosultsági köre kiegészül a
koordinációs vezetõ
a Diagnosztikai Üzem
üzemvezetõ
SZMSZ szerinti ügykörében”
Az 5/2008. sz. Vezérigazgatói utasítás 2. sz. mellékleteként kiadott képviseleti és cégjegyzési jog átruházásáról szóló Okirat jogosultsági köre a következõképp módosul:
„Görgey Péter
Vámos Attila
1
2009/4.
OVIT HÍRADÓ
kormánybiztosa. 1983-ttól nyugdíjba vonulásáig, 1992-iig az OVIT vezérigazgatója volt.
- megtárgyalta és elfogadta az OVIT ZRt. Karbantartási Igazgatóságának tevékenységérõl szóló írásos tájékoztatóban foglaltakat.
Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy – bár már 17 éve nyugdíjba vonultál az OVIT élérõl –, mégsem kell Téged a fiatalabb ovitosoknak bemutatni, mert nem szakadtál el a társaságtól, hiszen gyakran találkozhatunk Veled a Körvasút soron, ahol munkáddal a mai napig segíted az OVIT-ot. Persze, nemcsak innen ismerhetünk, hiszen neved öszszekapcsolódik az elsõ magyar atomerõmû születésével. 2005-ben megjelent dokumentumregényed – engedd meg, hogy így nevezzem –, az ATOMKORKÉP bemutatja a XX. század legnagyobb magyar beruházásának történetét. Hatalmas munka, rengeteg forrásanyaggal, eredeti dokumentumokkal és képekkel, benne a Te személyes történeteddel. A könyv és a történet azonban az elsõ blokk üzembe helyezésével, 1983-mal lezárul. Az ovitos éveid viszont csak ezután kezdõdtek… Milyen döntés elõzte meg azt, hogy elfogadtad az igazgatói kinevezést? Miért pont az OVIT-ot választottad?
Dr. Sidló Krisztina
Hat évtized/4. – A nyolcvanas évek „Az volt a vezetõi hitvallásom, hogy nagyon sok emberrel kell beszélni, megismerni õket, a problémáikat, és segíteni nekik, amiben csak lehet.”
Beszélgetés Szabó Benjamin nyugalmazott vezérigazgatóval
Az atomerõmû elsõ blokkjának elindításával a feladatot, amelyre „szerzõdtem”, elvégeztem. Már amikor elvállaltam a kormánybiztosi feladatot, az volt a kérésem, hogy az elsõ reaktorblokk üzembe helyezése után ismét a villamosenergia-iparágba szeretnék visszakerülni. Volt választási lehetõségem arra nézve, hogy hol folytatom, és bár korábban leginkább erõmûves területen dolgoztam, mégis nagyon egyértelmû volt bennem, hogy a felkínált lehetõségek közül az OVIT-ot választom. A miértre azt mondhatom, azért, mert az OVIT fejlesztett, épített, üzemeltetett.
Szabó Benjamin 1932-b ben született Mezõberényben. 1946-b ban villanyszerelõ-iinas lett, öt évig szakmunkásként dolgozott. 1952-b ben érettségizett, majd 19531958 között az Ivanovói, majd a Moszkvai Energetikai Egyetem hallgatója volt, ahol villamosmérnöki diplomát szerzett. 1958-b ban az Ajkai Erõmûben kezdte pályafutását, 1961-ttõl a vállalat igazgatója volt. 1963-ttól három évet töltött az MSZMP KB Ipari osztályán, ahol a magyar villamosenergia-iipari termelés és fejlesztés feladataival foglalkozott, majd 1967-ttõl az atomerõmûberuházás miniszteri biztosa volt. 1970-ttõl a VERTESZ igazgatója, 1972-ttõl az ismét felállított nehézipari minisztériumi Atomerõmû Beruházás Titkárság vezetõje. 1976-ttól a Paksi Atomerõmû Vállalat megalapításával annak igazgatója lett, majd 1978-ttól az építkezés 2
OVIT HÍRADÓ
2009/4.
A cég tevékenységei közül melyiket nevezhetjük dominánsnak a nyolcvanas években?
Pontosan fel tudtam mérni az OVIT helyzetét és súlyát, és a feladat összeegyeztethetõ volt a szakképesítésemmel, valamint az addigra megszerzett gyakorlati ismereteimmel. A magyar villamosenergia-ipar szerkezete a II. világháború után hármas tagozódású lett: termelés–átvitel–elosztás. Felépültek az erõmûvek, ott, ahol gazdaságosan mûködtetni lehetett õket; kiépült és üzemelt az átviteli hálózat, ezt a „tagozatot”, az én ismeretem szerint, teljes egészében az OVIT testesítette meg; és természetesen megalakultak az áramszolgáltató vállalatok. Még egyetemi tanulmányaimból tudtam, hogy az átviteli hálózat egy adott ország villamosenergiaszolgáltatásának legérzékenyebb területe. Az OVIT tevékenységétõl nagyban függött az ország villamosenergia-szolgáltatásának biztonsága, hiszen akkoriban különösen a 750 kV-os, vagy néhány frekventált 400 kV-os távvezeték kiesése egy nagy erõmû kiesésével ért fel. Az ipartörténelem sok olyan esetet tart nyilván, amikor egy fontos távvezeték kiesése egy ország energiaellátásának teljes megbénulásához vezetett. Azt is tudtam, hogy ezen a területen nagyon sok kiemelkedõ tudású szakember dolgozik, néhányat közülük személyesen is ismertem. Érdekelt az új feladat. Ha végiggondoljuk a bevezetõben ismertetett életutamat, minden munkahelyváltásom egyben új szakmai kihívást is jelentett számomra. 51 éves voltam ekkor, miért pont most változtattam volna ezen? Örömmel és bizakodóan jöttem.
Az alaphálózat erre az idõre – ugyan még nem elég hurkoltan – de már csaknem teljes egészében kialakult: nagy energiabehozatal valósult meg a 750 kV-os távvezetéken, a 400 kV-os vezetékek nagy része pedig a villamosenergia-átvitel tekintetében kulcsszerepet töltött be. Mindebbõl következett, hogy a fõ hangsúlyt az üzemvitel biztonságára kellett helyezni. Nagyon fontos szerepe volt a megelõzõ karbantartásoknak, az alkatrészek tervszerû cseréinek. Ebben az idõben kiemelt jelentõségû volt a Dr. Csikós Béla által megtervezett és általa irányított feszültség alatti munkavégzés technológiájának alkalmazása. Természetesen minden belsõ ágazatra oda kellett figyelni. Egyrészt, különösen a kisebb feszültségszinteken, sok berendezés elöregedett, a gépi eszközeink a hetvenes évek nagy beruházásainál elhasználódtak. Másrészt, új kihívások elé is állított a fejlõdés: pl. a környezetvédelmi követelmények növekedésével a mi feladataink is megnövekedtek ezen a téren.
A nyolcvanas években nagyon fontossá vált - mert újat hozott az OVIT, és mindnyájunk életében - az ún. gazdasági nyitás, és ezzel a vállalkozói szemlélet térhódítása. Hogy csapódott ez le az OVIT-nál? A paksi múltamból kiindulva azt kell mondanom, hogy az ország legtöbb iparágában a piac szerepének felismerése, ezzel együtt a vállalkozási és gazdálkodási gondolkodás kisebb megtorpanásokkal már a hetvenes évek elsõ felétõl megindult. Az OVIT vezetése ennek kényszerét a hetvenes években nem érezhette, mert a maga területén az évszázad legnagyobb állami fejlesztésére egyedül volt kijelölve. Az OVIT-hoz kerülve elsõ és legfontosabb feladatomnak azt tartottam, hogy a vezetés minden szintjét rá kell ébresztenem, hogy a hetvenes évek felülrõl jövõ utasításos világának vége van. Ahhoz, hogy ezt elérjem, szükséges volt egy vezetõi fiatalítás végrehajtása, a dolgozók különbözõ csoportjaival pedig egy rendszeres párbeszéd kialakítása, hogy egyformán értsük, mit miért kell tenni. Elmondhatom, hogy az OVIT-nál szakmájukat ismerõ, szeretõ emberek gyûltek össze, akik gazdálkodás fontosságát viszonylag hamar felismerték. Az volt a lényege a gondolkodás megváltoztatásának, hogy nem külön feladat a mûszaki teljesítés és a gazdálkodás.
Mi volt az elsõ benyomásod a vállalatról? Az elõzõekben elmondottak mellett meglepetés volt számomra találkozni azzal az elhivatottsággal, azzal a magas szintû szakmai hozzáértéssel, amellyel az itt dolgozók a munkájukat végezték. Nagyon kedvemre volt a kollektív szellem, a jó emberi kapcsolatok, amelyek jellemezték a vállalat egészét és az ország területén szétszórt munkahelyeket. Ebben az idõben a hazai iparon belüli súlyához képest a villamosenergiaiparág külsõségek, szociális és kommunális ellátottság tekintetében a szerényebb ágazatok közé tartozott. De az OVIT-nál, még az iparág hasonló vállalataival összevetve is, egy túlzott puritánsággal szembesültem. Mindent egybevetve, néhány hét után úgy éreztem, hogy egy „édenkertbe” csöppentem. Ahogy a könyvemben is írtam, a csaknem 10 év, amit az OVIT-nál töltöttem, hab volt a szakmai pályafutásom tortáján! 3
2009/4.
OVIT HÍRADÓ
Minden iparági állami beruházáshoz, amelyre az OVIT megbízást kapott, valamint a külsõ cégektõl vállalt munkákhoz tartozott egy mûszaki elvárás, egy árbevétel és egy szigorúan betartandó költséghányad. Annak a gazdasági egységnek, amelyik a feladatot végrehajtotta, mindhárom mutató betartásáért felelnie kellett. A vállalat bérezése még az elõírt üzemkészség betartásától is függött, amelyet az alaphálózaton szállított villamosenergia-veszteség csökkenése vagy növekedése jól visszajelzett. Ennek a gondolkodásnak megfelelõen kellett a belsõ ösztönzési rendszerünket is átalakítani. Úgy gondolom, sokat tettünk közösen az elõzõekben vázolt vállalkozói gondolkodásmód elterjedéséért a vállalatnál, és évrõl-évre mindig tovább tudtunk lépni ebben. Önállóbbá tettük az egyes részlegeket, bíztatva õket arra, hogy nyissanak, vállalkozzanak; a hazai feladatok mellett külföldi munkákra is szerzõdtünk.
habitusomhoz. Úgy fogtam fel, mint alkalmat és lehetõséget az emberekkel való foglalkozásra, és ez leginkább az ovitos éveim alatt teljesedhetett ki.
Miért pont ekkor, miért nem korábban? Hiszen vezetõként dolgoztál azelõtt is. Ez egy nagyon hosszú folyamat volt. Amikor pályafutásom során legelõször, Ajkán az erõmû igazgatói posztjára jelöltek, hallani sem akartam róla, mert a fejlesztõmérnöki munka érdekelt. Aztán, amikor mégis elvállaltam, arra kellett rájönnöm, hogy ez a munkakör nem áll tõlem messze: végül megszerettem. A rákövetkezõ, a felsõszintû vezetésben eltöltött évek alatt nem éreztem jól magam, így amikor 1966-ban felajánlották, hogy legyek az induló atomerõmû-építésnek az összefogója, és késõbb a megalakuló vállalatnak az igazgatója, nagyon megörültem: zöldmezõn megépíteni egy erõmûvet, és megszervezni annak az üzemeltetését – ennél szebb feladatot álmodni sem lehet! Aztán az atomerõmû építése megtorpant, és ismét választanom kellett: én akkor egy mûködõ termelõ-szerelõ vállalat, a VERTESZ igazgatói posztját választottam. Nem bántam meg, mint vezetõ sokat tanultam itt is. Két év múlva ismét megkínáltak a korábbi atomerõmûvi feladattal. Hetekig ingadoztam, és végül mégis elvállaltam. Beteljesült a vágyam elsõ része: a Paksi Atomerõmû elsõ igazgatójaként megkezdhettem szervezni a felkészülést a nagy feladatra. Három év után - máig is sokan nem értik, miért elvállaltam a kormánybiztosi feladatot. A miértre két magyarázatom van: az egyik az, hogy olyan ember kért rá, akit nagyon tiszteltem, a másik az, hogy az építkezés „csõdközeli” állapotba került; azt gondoltam, hiába vagyok a vállalat igazgatója, ha nem lesz mit üzemeltetni. Az atomerõmûvi kormánybiztosi megbízatást azonban nem az én egyéniségemre szabták. Ez egy feladat volt, amit elvállaltam, és ezért végig kellett csinálnom. A feladat a kormány részérõl világos volt: ezt a nagy tõkebefektetést igénylõ beruházást minél hamarább, de a teljes biztonság betartásával termelõ egységgé kell alakítani. De - ahogy az elõzõekben már elmondtam - a létesítésben, kivitelezésben részt vevõ magyarországi vállalatok ekkor már szerzõdés szerint vállalkoztak, így azokat már nem lehetett könnyen az érdekeikkel szemben utasítani! Ezt az idõszakot most nem akarom részletezni, mert a
Mindez azt eredményezte, hogy a rendszerváltás ebben a tekintetben nem ért készületlenül minket, a vállalatnak az új típusú gazdasági körülményektõl nem kellett tartania. Persze, ennek a felkészültségnek az is része volt, hogy az OVIT 1949-tõl úgy épült fel, hogy mindennel, ami az alaphálózatot érinti, foglalkoznia kellett, legyen az távvezetékgyártás, nehézszállítás, szerelés, karbantartás stb. Nagyon sokrétû volt a munka, és a vidéki üzemigazgatóságok révén az ország minden pontján jelen voltunk. Ez is nagyban segítette késõbb az átmenetet.
Milyen volt az igazgatói munkakör akkoriban? Az OVIT-ot hamar megkedvelted, de hogy érezted magad a vállalat irányítójának helyzetében? Az igazgatói feladatkört – nem a rangját! – már korábban megszerettem, úgy éreztem, közel áll a 4
OVIT HÍRADÓ
2009/4.
már idézett könyvemben megtettem. A lényeg, hogy szerettem volna végre egy konszolidált vállalatot vezetni hosszabb idõn keresztül, bebizonyítani magamnak és másoknak, hogy ez nem egy rang, hanem egy komoly hivatás, ha úgy tetszik: egyfajta szakma. Ez a vágy a kormánybiztosi megbízatás évei alatt nagyon felerõsödött bennem. Úgy jöttem az OVIT-hoz, hogy már közel 25 év vezetõi tapasztat volt mögöttem. A munkahelyváltást követõen nagyon hamar kiderült számomra, hogy a választásom jó volt, a lehetõséget, amire évek óta vágytam, azt az OVIT-nál megkaptam. Végre olyan életem volt, hogy reggel örömmel mentem dolgozni, és este késõn fáradtan, de boldogan mentem a családomhoz haza. Azt gondolom, hogy az embernek ennél szebb életcélja nemigen lehet.
akkori szabályozási lehetõségeket kihasználva, javítsunk. Célunk volt, hogy a munkaeszközparkot folyamatosan korszerûsítsük, a nehéz fizikai munkát, ahol csak lehet, biztonságosabbá és könnyebbé tegyük, és élhetõbb körülményeket teremtsünk a dolgozók elhelyezése, szállítása, mindenkori kiszolgálása terén. Fiatal vezetõként Ajkán átéltem olyan tragikus eseményeket, amelyekbõl megértettem, hogy nincs fontosabb egy adott munkahelyen, mint a dolgozó életbiztonsága. Sajnos, tragikus események az OVIT-nál töltött éveim során is bekövetkeztek, de úgy gondolom, hogy sokat tettünk a megelõzés és a megtörtént balesetek következményeinek elviselése terén.
Mi volt a legfontosabb célod vezetõként? Az elsõ idõben a feladatom az volt, hogy ezt a számomra új területet az itt dolgozó emberekkel együtt megismerjem, olyan mélységben, amennyire csak lehetséges. Felmérve a belsõ viszonyokat, szívügyemmé vált a dolgozók életkörülményeinek javítása. Az volt a vezetõi hitvallásom, hogy nagyon sok emberrel kell beszélni, megismerni õket, a problémáikat, és segíteni nekik, amiben csak lehet. Jártam a vidéket, a munkahelyeket télen, nyáron. Télen, a hóviharban, majd megfagytam a földön, amíg a kollégáim jeges oszlop tetején dolgoztak. De ezekre a személyes benyomásokra szükségem volt. Részt vettem sok összejövetelen, tanácskozáson, hogy alkalmam nyíljon felmérni, megtudni, hogy az általuk végzett nagyon kemény munkához milyen feltételeket kell teremteni. Meg kellett ismernem a különbözõ munkahelyek feladatait, az ott dolgozó emberek gondolkodását, és fontos volt számomra, hogy minél több ember értse a felsõvezetés törekvéseit, és azt, ha valahol változtatni akarunk, miért tartjuk szükségesnek; valamint elérni, hogy amennyire csak lehet, közösen gondolkozzunk. Természetesen, ezek a beszélgetések sokszor azt is magukkal hozták, hogy nekem is változtatni kellett korábbi álláspontomon.
Az ATOMKORKÉP c. könyv, ipartörténeti jelentõsége mellett rendívül értékes korrajzként is. A mûszakilag kevésbé felkészült olvasó számára azonban még ezeknél is érdekesebb lehet a könyv reflexív stílusa, az, hogy mindenhol leírod, ahogyan az egyes eseményekre reagáltál, a döntéseidet, a vívódásaidat. Olyan az egész, mintha az olvasó melletted állna, és ott, abban a pillanatban látná a külsõ-belsõ történéseket. Biztos vagyok abban – most már a jelenhez visszatérve –, hogy van személyes véleményed az atomerõmû
Milyen szakmai segítséget lehetett nyújtani? Milyen új juttatásokat kaptak a munkavállalók? Mindenekelõtt a legfontosabb az volt, hogy a vállalat bérezési helyzetén az iparágon belül folyamatosan, az 5
2009/4.
OVIT HÍRADÓ
mai bõvítési terveirõl, lehetõségeirõl is. Te mit gondolsz, várhatóan mikor és milyen módon épülnek meg az új blokkok?
„…nem hoztunk szégyent külföldön az OVIT-ra. Bárhol dolgoztunk, megbecsültek, elismertek minket.”
Beszélgetés Márton Tibor távvezetéki helyettes üzletigazgatóval
Annak nagyon örülök, hogy a bõvítés folyamata megindult. Néhány évvel ezelõtt még az akkori paksi vezérigazgató kinevetett, amikor a jelentõs bõvítés elkerülhetetlenségérõl beszéltem. Nincs kétségem afelõl, hogy a bõvítés megvalósul. Abban is biztos vagyok, hogy a legkorszerûbb technika kerül beépítésre. Annak is örülök, hogy a szakma, de még a politika is elég egységes a megépítés szükségességében. A konkrét részletekre már nehezebben tudok válaszolni. E területen is nagyot változott a világ. Az az idõ lesz hosszabb, mint korábban, amíg az elsõ kapavágás megtörténik, de én bízom abban, hogy mostantól számítva kb. 10 év múlva a bõvítés elsõ blokkja üzemelni fog. Amellett, hogy van egy félelmem a magyar ipar szerepvállalása tekintetében, bízom abban, hogy az OVIT ebbõl a jelentõs beruházásból számottevõ részt fog vállalni.
Márton Tibor 1949-b ben született. Tanulmányai: 1964-6 68.: miskolci Bláthy Ottó Villamosenergia-iipari Technikum, 1969-7 74.: Budapesti Mûszaki Egyetem, Villamosmérnöki Kar. 1974-b ben lépett be az OVIT-h hoz, a Szerelési osztályon majd a 7. sz. Szerelésvezetõségen dolgozott 1985-iig. 1985-9 93 között koordinációs mérnök, majd a Szerelési osztály vezetõje. 1993-1 1999 között Kuvaitban dolgozott a Transelektro megbízásából, 1999-ttõl távvezetéki helyettes üzletigazgató.
Szép éveket töltöttél az OVIT-nál, és ma sem szakadtál el a társaságtól… Azt mondhatom, hogy hálás vagyok a sorsnak, hogy ennél a vállalatnál is több száz kiváló szakemberrel dolgozhattam hosszú ideig. Élmény volt velük beszélgetni, vitatkozni, nagyon sokat kaptam tõlük. Ebben a körben benne vannak a legfelsõ szakmai vezetõtõl a gépkocsivezetõn keresztül a segédmunkásig, iskolai végzettségtõl függetlenül nagyon sokan. A kialakult emberi kapcsolataim a mai napig tartanak. Ez a magyarázata annak is, hogy ma is örömmel lépem át az OVIT kapuját, mert baráti légkör vesz körül.
Amikor Te az OVIT-hoz beléptél, már nagyban folyt a 750 kV-os program elõkészítése, így ifjú mérnökként éppen az események sûrûjébe kerültél. Hamarosan pedig megkezdõdtek az OVIT külföldi, már a vállalkozói gondolkodásmód jegyében vállalt munkái. Ezek leginkább a nyolcvanas éveket jellemezték, valójában az elsõ ilyen munka már 1978-ban elkezdõdött. Hogyan sikerült ezt a munkát elnyerni?
Köszönöm szépen, hogy megosztottad velünk az emlékeidet! Kívánok tartalmas szakmai elfoglaltságokat, jó egészséget, és azt, hogy sok idõt tölthess a gyermekeid és az unokáid körében!
1978-ban az OVIT és a Magyar Kábel Mûvek, valamint a Transelektro – akkoriban szükséges volt külkereskedõ cég közbeiktatása, önállóan az OVIT külföldön nem vállalkozhatott volna – Jordániában nyerte meg egy 42 km-es, 132 kV-os távvezeték építési munkáit, Zarqa és Amman-Dél között. Az OVIT-tól hárman (Horváth Károly, Zámbori Pista és én) lettünk az építés elõkészítõi. Mielõtt kiutaztunk volna, úgy képzeltük, sivatagos
**************
6
OVIT HÍRADÓ
2009/4.
területen kell majd építenünk, ehhez képest a helyszínen egy szem homokot nem láttunk, ellenben csupa kõ volt minden, a nyomvonal pedig hegyes-dombos vidéken, és egy fennsíkon vezetett végig.
késéssel indult, és amikor végre nekikezdhettünk volna az alapozásnak, egy viszonylag vízszintes, kellemes helyen, elzavartak minket onnan, mert ott foszfátot találtak. Így fent a hegyekben kezdtük meg az alapok kiásását. Magyarországon az alapozást már gépesítve végeztük, itt pedig megjelent még három ember kiskapával és gumikosárral, és nekiálltak a 6-8 m3 föld kiásásának… amikor ezt megláttuk, azt hittük, az ezredfordulóra sem leszünk készen. De aztán megjelent még 100-120 ember, szintén kiskapával és gumikosárral, és nagyon szorgosan elkezdtek dolgozni. Nekünk borzasztó furcsa volt ez elõször, de a munka jól beindult. Késõbb, persze, volt légkalapács és kompresszor, sõt volt olyan oszlophely, ahol robbantani kellett.
Hozzáláttunk hárman az oszlophelyek kitûzésének, próbáltuk rekonstruálni a nyomvonalat. Láttuk, hogy a helybéliek milyen jelölési módot alkalmaznak, és kezdtük mi is úgy csinálni: kõrakásokat építettünk a leendõ oszlopok helyén, és befestettük azokat.
Nyilván nem ez volt az egyetlen furcsa jordániai tapasztalat. Milyen élményeitek voltak még? Magyarországon volt központi betonkeverõhely, billencs ZIL teherautó, amelyik szépen kibaktatott az oszlophelyre, több-kevesebb kézimunkával bejuttatta a megfelelõ mennyiségû betont az alapba; Jordániában semmi ilyesmi nem volt! A gödör mellett beindították a 250 l-es petróleumhajtású betonkeverõt, amelyik kb. 0,2 m3 betont kevert meg egyszerre… De legnagyobb meglepetésünkre az alapok egyre-másra mégis meglettek! Az oszlopok Olaszországból jöttek, jól tervezett és gyártott darabok voltak, minden stimmelt velük. Egyetlen hibás rész volt, amelyiket ki kellett cserélni, az új elemeket repülõgéppel, a lehetõ leggyorsabban a helyszínre szállította a gyártó. Ezt látni nekünk nagyon érdekes volt, mert ez a fajta precizitás nem jellemezte az akkori magyar viszonyokat. A vezetékhúzás hasonló volt az itthonihoz, azzal a különbséggel, hogy a 20 kV-os keresztezéseknél,
Tehát az OVIT tulajdonképpen mûszaki irányítója volt az építkezésnek. Ki volt az alvállalkozó? Az alvállalkozó, akinek a kiválasztását a Transelektro végezte, egy helybéli családi vállalkozó volt, két Land Roverrel, egy petróleummotoros hajtású betonkeverõvel és a család többi tagjával. A munka hat hónapos 7
2009/4.
OVIT HÍRADÓ
amelyekbõl sok volt, nem kapcsolták le a vezetéket. Ezért állványt szerkesztettünk föléjük: magas lábakra hálót feszítettünk. Félelmetes látvány volt, amikor jött az elõkötél, és beleakadt a hálóba, volt aztán nagy ordítozás teli torokból, meg rádión, hogy „Állj! Állj!”, szerencsére, nem történt baleset. A Jordán Villamos Mûvek emberei minden munkafázist ellenõriztek, árgus szemekkel figyeltek, így két-három ember volt tanúja annak is, amikor a Magyarországról érkezett sodrony a dobokról lefutott, és kiderült, hogy az utolsó 100-150 méter nem használható. Amikor Magyarországon elõkészítették szállításra a dobokat, a belsejükbe (üres) borosüvegeket dobáltak, amelyek aztán összetörtek és bepasszírozódtak az alsó rétegek közé, az üvegmorzsa pedig felérdesítette a sodronyokat, így tönkrementek, el kellett vágni õket. Azért volt nagyon kellemtelen az egész, mert a dobkiosztás már egy hónappal azelõtt megtörtént, a jóváhagyott sorrend így természetesen felborult. Aztán mindenféle jó ötlet született arra, hogy lehet megállapítani, hogy van-e borosüveg a dobban, ha igen, hogyan lehet egészben kivenni, szóval ki kellett dolgozni a technológiát… késõbb már nem volt probléma. A távvezetéket 1980 elején adtuk át, én pedig az év nyarán jöttem haza.
Az alvállalkozó az alapok kivitelezésére a Hídépítõ volt, de õk ugyanekkor más távvezetéken is dolgoztak az országban. Ebbõl néha bonyodalom is származott, amikor megpróbáltak egyszerre két helyen lenni, és ez nemigen ment, de aztán, kisebb súrlódásokkal kialakult a munkarend, és végül megszülettek a „koprodukciós” alapok.
Hosszabb ideig tartott a munka az Egyesült Arab Emirátusokban, 1983-tól az évtized végéig. Elõször mi volt a feladat?
Itt is a munka mûszaki irányítását adta az OVIT. Mi volt ennek az elve? Kik dolgoztak kint a vállalattól, és kik voltak, honnan jöttek az építõk, szerelõk?
Az Emirátusokba már gyakorlott külföldi építõkként mentünk ki – legalábbis azt hittük, hogy azok vagyunk –, de kiderült, hogy ez a munka egészen más felkészültséget igényel, mint a jordániai. Sivatagos területen, vándorló dûnék között, 143,3 km hosszban kétrendszerû 33 kV-os távvezetékeket építettünk különbözõ helységek között. Itt csak a cölöpözés jöhetett szóba, mint alapozási technológia, és ennek tervezésébe is besegítenünk.
Igen, a helyszíni vezetõk OVIT-osok voltak. A két „fõ ember”: Hideg József vonali mérnök és Koncz József csoportvezetõ irányították az alapozási munkákat. AZ OVIT stábját Horváth Kálmán, a Szerelési osztály vezetõje irányította, „csúcsidõben” 24-28 OVIT-os dolgozott kint. Az oszlopszerelõk egyiptomiak voltak, nagyon keményen dolgoztak, de meg kellett tanítani õket néhány dologra. Itt is nagyon intenzív volt az ellenõrzés a megrendelõ részérõl, a konzulens cég – a Lahmeyer International – képviselõi jelen voltak minden munkánál. A vezetõjük például sokáig nem tért magához, mikor meglátta, hogy az egyiptomiak hogyan kezdték kiválogatni (elõzetes megbeszélés nélkül) az egyes oszlopokhoz való vasakat a depóban. Hatalmas energiával nekiláttak a válogatásnak, és három méter távolságról a depó közepére kezdték hajigálni a horganyzott elemeket. Gyorsan leállítottuk õket, szereztünk alátétfát, és 8
OVIT HÍRADÓ
2009/4.
megtanítottuk nekik, hogyan kell egyenként kirakni az elemeket. Persze nagyon csóválták a fejüket, hogy miért kell ezt így csinálni, úgy gondolták, egy kis dobálástól nem lesz semmi baja a vasnak.
érdekessége, hogy az olasz fõvállalkozó által prezentált technológia szerint kellett a vezeték szabályozását, a feszítõláncok bekötést elvégeznünk, ez pedig teljesen eltért a Magyarországon alkalmazott módszertõl. A lényeg az volt, hogy az olaszok nem feszítõtõl feszítõig húzták a vezetéket, hanem folyamatosan, ahol pedig vége volt a sodronynak, összetoldották, és mentek tovább. Az OVIT feladata a vezeték szabályozása és bekötése volt, a már említett „olasz” technológiával. Mi erre nem voltunk eleinte felkészülve, meg kellett tanulni. Végül úgy felgyorsultunk ezzel a munkával, hogy nem tudtak elõttünk olyan gyorsan haladni, hogy mi ne tudtuk volna követni õket. Már a kilencvenes évek elejére esik a két további emlékezetes külföldi munka: az egyik a Törökországban végzett vezetékszerelés, itt nagyon nagy létszámmal voltunk kint; a másik a németországi oszlopépítés, amely a két Németország egyesítése után rohamtempóban végzett munka volt.
Milyen érzésekkel gondolsz vissza a külföldön töltött évekre? Volt még más ilyen kényes helyzet, amelyiket meg kellett oldani?
Azt az ember érzi, hogy meg vannak-e elégedve a munkájával, elismerik-e, amit csinál, vagy sem. Nekünk mindenhol jó kapcsolataink alakultak ki a helyiekkel. Elmondhatom, hogy nem hoztunk szégyent külföldön az OVIT-ra. Bárhol dolgoztunk, megbecsültek, elismertek minket. Hosszasan sorolhatnám azokat a neveket, akikkel együtt dolgoztam – a többségük még most is OVIT-os –, akik munkájukkal, szakértelmükkel vívták ki az OVIT elismertségét.
Probléma volt a Brazíliából érkezõ csavarokkal, amelyeket a sós levegõ és a rossz szellõzés miatt fehér rozsda (cinkpestis) támadott meg. Akkor erre kitaláltunk olajos lemosást, majd szárítást – orvosoltuk a bajt. A Lahmeyer képviselõjének egyébként nagyon tetszett, hogy minden problémához megoldást keresve közelítettünk.
Talán éppen ez a találékonyság volt az oka annak, hogy az OVIT az Emirátusokban újabb megbízatásokhoz jutott.
Mit gondolsz, fog még az OVIT külföldön dolgozni? 2006-ban Szlovákiában két helyen is dolgoztunk, igaz, kisebb munkákon. Régen sem volt könnyû, most kifejezetten nehéz külföldön munkát szerezni, mindenki védi a „saját területét”, igen erõsek az indiai, koreai és egyéb távol-keleti vállalkozók. A hazai munkák most még eltartanak bennünket, de most el kell kezdeni a határon túli „terjeszkedést” hogy az eddig elért szakmai színvonalunkat megtarthassuk.
Rádióantenna-tornyok építésével bíztak meg minket, a munkálatok szerte az országban folytak egészen 1990 elejéig, akkor jött haza az utolsó OVIT-os, Hideg Józsi. Én ebben már nem vettem részt, mert 1985-ben hazajöttem – a család már nagyon reklamált.
De utána következtek még további külföldi feladatok. Melyik volt a következõ?
Köszönjük szépen, hogy felidézted emlékeidet az OVIT Híradó olvasóinak!
1988-tól 1991-ig Görögországban vezetékszerelésre vállalkoztunk. Ennek a munkának az volt az
Weisz Teodóra 9
2009/4.
OVIT HÍRADÓ
2001-tõl Miló János került a Pénzügyi osztály élére, fiatalos lendületet hozva a mindennapokba. Amióta az OVIT-nál dolgozom, több tanfolyam elvégzésére is lehetõséget kaptam. Szívesen vettem részt a közösség életében, például a farsangi és Katalin-bálokon, kirándulásokon, névnapi bulikon stb. Ezek a rendezvények tapasztalatom szerint megszûnõben vannak, amit nagyon sajnálok. Csak bizakodni tudok, hogy ezeket a hagyományokat, a közösségi szellem ilyen módon való építését újra felélesztik a fiatalok.
Akik egyidõsek az OVIT-ttal
Hasonló élményekben gazdag éveket kívánok a következõ ovitos generációnak!
Szalovits Lászlóné
1949. július 12-én születtem. 1995. január 1-tõl dolgozom az OVIT Pénzügyi osztályán. Két felnõtt leányom van, akik hasonlóan pénzügyi, banki területen dolgoznak. Unokám még nincsen. A Szabadsajtó utcában kezdtem, egy régi épületben, a Klotild-palotában. Az irodák kicsik voltak, de az épület központi helyen volt. 1996 tavaszán átkerültünk a jelenlegi irodákba, ahol sokkal jobb körülmények között dolgozunk. Jelenleg a Pénzügyi osztályon a szállítói számlákkal foglalkozom. 1995-ben még a vevõi kiszámlázást is a pénzügy intézte. A helyi sajátosságokat hamar megismerve, rögtön a mélyvízbe dobtak, ugyanis a vevõs kolléganõm baleset miatt kórházba került. Késõbb kiegészült a munkaköröm a vám-, deviza-, elõlegszámlák, bankgaranciák, tenderek, akkreditívek bonyolításával. Majd az akkori pénzügyi osztályvezetõ belsõ átcsoportosítást hajtott végre, és feladom lett a közüzemi számlák rendbetétele is (telefon, villany, víz, gáz, csatorna, távhõ, bérlemények). Bátran elmondhatom, hogy a kb. 120 közüzemi szolgáltatóval az elszámolás rövid idõn belül nullszaldós volt. Több év elteltével is, egy-egy problémás ügy rendezése miatt a mai napig megkeresnek a szolgáltatók, ami nagyon jó érzés.
Erõs Pál
1949. június 3-án születtem Irsán, és mai napig itt élek családommal. 1977. december 9-én kezdem az OVITnál dolgozni, az albertirsai üzemegységnél. Teljesen véletlenül kerültem a vállalathoz, mert eredetileg a nejem jelentkezett a gyes letelte után adminisztrátornak a 750 kV-os építkezéshez. Sajnos, õ lekésett az állásról, én viszont ott jártunkkor megkérdeztem a megbízott közép-magyarországi gondnokot, hogy gépkocsivezetõre vagy anyagbeszerzõre nincs-e szükség. Dehogynem! - mondta õ. - Épp gépkocsivezetõt keresünk. Így kerültem Albertirsára. 16 évig gépkocsivezetõsködtem, az elsõ két évben kis autóval leginkább anyagbeszerzõ munkát, vámügyek intézését végeztem, utána letettem a nagy buszra a vizsgát, és 14 évig váltómûszakban szállítottam a dolgozókat. Emellett 10
OVIT HÍRADÓ
2009/4.
pedig napközben egyéb beszerzéseket végeztem, és dolgoztam még egy kosaras 32 méteres Simonnal is. 1993-ban amikor a vállalatnál az átszervezés volt, átkértem magam a KALÜ-be. Megmaradt a kosaras gépjármûvem, Szombathelytõl Záhonyig oda mentem vele, ahol munka volt. Nem volt szombat, vasárnap, ha szükséges volt, folyamatosan dolgoztam. Nincs olyan állomás, ahol ne fordultam volna meg legalább egyszer, de volt olyan állomás pl. a sándorfalvai, toponári, vagy a szombathelyi, ahol két évig egyfolytában ott voltunk. Amikor nem volt kihasználva a nagy jármû, besegítettem az alállomás építésen az elõkészítésekbe, beszerzésekbe. Milliók felett vannak a kilométerek, amelyeket az évtizedek alatt az országot járva az OVIT-nál levezettem. Szerencsére, baleset nélkül megúsztam, még koccanásom se volt OVIT-os autóval.
Projektjeinkrõl Egy projekt, amely még a válság elõtt indult Még tavaly kora tavasszal jelent meg a Közbeszerzési Értesítõben az E.ON felhívása, miszerint Királyegyházán egy új, zöldmezõs transzformátor-állomást kíván építtetni, és ehhez keres kivitelezõt. Nem volt kérdés, ezt meg kell nyernünk! Befizettük a részvételi díjat, és már töltöttük is le a terveket az E.ON internetes beszerzési oldaláról. Meglepetésünkre azonban az E.ON kiírása „csak” az alállomás felét (a 120 kV-os távvezetéki mezõket és sínbontót, illetve a komplett vezénylõt) tartalmazta, a 120/10 kV–os transzformátorok és a 10 kV-os kapcsolóberendezés csak jelzésszerûen szerepelt a terveken. Hamar megtudtuk, hogy ezen további munkák elnyerése érdekében a közelben építendõ cementgyár beruházóját, a Nostra Cement Kft.-t kell megkeresnünk. Elsõ lépcsõben sikeresen elnyertük az E.ON megbízását, és tavaly nyáron felvonultunk a munkaterületre. Ez a kép fogadott minket:
OVIT-os munkaviszonyom alatt a Báthori utcában öt évig voltam tagja az üzemi tanácsnak. A tanácsba bekerülésemet elsõsorban annak köszönhettem, hogy rengetegen ismertek, épp ekkor ment ugyanis a tévében Erõs Pállal a Jogi esetek, így mindenki megjegyezte a nevemet. Az 1200 fõs létszámból engem 1000 ember ismert. Kétszeres kiváló dolgozó voltam, szakma ifjú mestere versenyt is nyertem, országos második helyezett is voltam. Május 5-én hagytam abba a munkát a KALÜ-ben, de október 12-ig még állományban vagyok. Mindkét fiam itt dolgozik a KALÜ-ben, a nagyobbik Gödön kezdte a mûhelyben, gépész- és villamosipari technikusi végzettsége van, a kisebbik általános villanyszerelõ és gépkocsivezetõ. Sõt, itt dolgozik a nászom és a nászom sógora is.
Búcsúzóul azt kívánom a kollégáknak, hogy legalább ennyit dolgozzanak ilyen egészséggel és becsülettel itt az OVIT-nál, mint én… Ahogy haladtak elõre az építészeti munkák, úgy fûztük egyre szorosabbra a Nostra Cementtel is a kapcsolatot. Végül sok-sok tárgyalás és újraszámolás után 2008. augusztus 7-én egy szándéknyilatkozatot kaptunk, majd augusztus végére aláírásra került a vállalkozási szerzõdés is. 11
2009/4.
OVIT HÍRADÓ
mostoha körülmények ellenére is magas szinten végezték szerelési feladataikat, valamint a megrendelõ mûszaki gárdájának is, akik a kisebb-nagyobb tervezési pontatlanságok és hiányosságok gyors és operatív tisztázásával, akár a saját tapasztalatukon és szakmai gyakorlatukon alapuló megoldás helyszínen történõ elrendelésével, gördülékenyen biztosították folyamatos munkavégzésünk feltételeit. A transzformátorok német gyártója élt az OVIT kínálta széles körû szolgáltatások lehetõségével, így július végén az elsõ transzformátor az OVIT szállítóeszközén gördült be a már szinte teljesen kész alállomásba.
Ezzel kikerekedett a projekt, amely összességében a Pécs–Szigetvár 120 kV-os távvezeték felhasításával (szintén az OVIT végezte) kialakuló 120 kV-os szabadtéri kapcsolóberendezés E.ON által beszerzett nagykészülékekkel történõ megépítésén túl a két 120/10 kV-os mezõ (OVIT által beszerzett kapcsolókészülékekkel és transzformátorokkal) kiépítését tartalmazta a szabadtéren; a vezénylõben pedig a kettõs felhasználás miatt majdnem teljesen megkettõzött vezénylõt és segédüzemet tartalmazott. Mivel egy szántóföld helyén létesült az alállomás, az összes infrastruktúrát is biztosítanunk kellett, kezdve a hírközléstõl, a vízellátáson keresztül a tûzivíz-tárolóval és a vagyonvédelmi rendszerrel bezárólag. A kivitelezési terjedelem az építészeten kívül a nagyfeszültségû szerelés és a középfeszültségû létesítés mellett a védelem- és irányítástechnikai rendszer telepítését is magában foglalja. Míg az E.ON-részt a megrendelõ saját maga próbálta le, és helyezi üzembe, addig a Nostra Cement résznél az üzembe helyezés is az OVIT feladata. A csapadékos téli idõjárás nagyon megnehezítette az építõk munkáját, amint ezt a következõ kép is szemlélteti:
A legutóbbi egyeztetések szerint a nyári szabadságos idõszak augusztus végi lezártával megkezdõdnek az egyes berendezések próbái, majd a Központi szakszolgálati üzem szakemberei szeptember végére elvégzik a rendszerek élesztését és üzembe helyezését, így jelenleg semmi akadálya nem látszik az átadás-átvételi eljárás megkezdésének a szerzõdésben rögzített határidõvel. Mindeközben lassan, de biztosan épül a háttérben a cementgyár is: Kis könnyebbséget jelentett, hogy az állomás E.ONrésze csak a Nostra Cement kiszolgálására épül, így nem volt szoros határidõ a kivitelezésre. Ugyanis a 2008 nyarán megrendelt 120/10 kV-os transzformátorokat a leggyorsabb szállító is csak 2009 júniusára vállalta legyártani. Természetesen, alkalmazkodva az E.ON hálózatán folyó munkákhoz, ez év tavaszára elkészült az állomás 120 kV-os szabadtéri kapcsolóberendezése és a vezénylõépület E.ON-os része is. Ebben az építész csapaton túl nagy érdeme van a Központi alállomáslétesítési üzem szerelõbrigádjainak, akik a sokszor 12
OVIT HÍRADÓ
2009/4.
Legutóbb, amikor a Nostra Cement munkatársaival beszélgettünk, elismerésüket fejezték ki az OVIT felé, mert – idézve az Õ szavaikat –: „Az alállomás az egyetlen része eddig a cementgyári beruházásnak, amely a projekt indításakor tervezett határidõre és jó minõségben készül el!” Remélem, még sok hasonló közös projektünk lesz a közeljövõben!
keresztül kértek egyre nagyobb árengedményeket. Az elsõ fordulóban a 3. helyen voltunk, a másodikban a 2.-on, de ami igazán számít, a harmadik fordulóban az ELSÕ helyre ugrottunk, és megnyertük a munkát! A nagyon feszített véghatáridõ miatt már tavaly augusztusban megkezdtük a földmunkákat. A nagymértékû feltöltés miatt speciális alapozási technológiát kellett alkalmazzunk, és a föld megtámasztására támfalat is építettünk.
Romhányi László marketing osztályvezetõ
Új alállomás egy töretlenül fejlõdõ ipari városban Már a Dunaújvárosi Papírgyár 120/10 kV-os állomás bõvítésének dokumentációjából értesültünk arról, hogy a térségben az E.ON új 120 kV-os alállomást kíván építeni. A 2008 tavaszán lebonyolított közbeszerzési eljárás nagy feladat elé állította az OVIT-ot. Az elõminõsítési eljáráson problémamentesen megfeleltünk, és az alapajánlatunk elkészítése sem okozott nehézséget. Azonban az alállomás építésére a papírgyári állomás mellett kijelölt terület építészeti elõkészítési munkái jelentõsen megdrágították a vállalási árat.
Az õszi jó idõt kihasználva gyors ütemben épült a vezénylõépület, és gombamód nõttek ki a földbõl a készülékalapok is. Az E.ON-nál szokásos gyakorlat szerint a 120 kV-os készülékeket megrendelõi szolgáltatásként kaptuk, amelyeket a gödi acélszerkezeti üzemben készített duplex felületvédett tartószerkezetekre szereltünk fel. Mivel az állomás egy kétrendszerû 120 kV-os távvezeték felhasításával biztosít kétkábeles betáplálást a papírgyár részére, ezért igen komoly, hatmezõs, csõgyûjtõsínes szabadtéri kapcsolóberendezés épült ki.
Az ajánlat mûszaki tárgyalásán nyolc E.ON-os szakértõvel szemben kellett mind az építészeti, mind a villamos mûszaki megoldásainkat bemutatni, illetve megvédeni, de sikerült! Következett egy olyan ártárgyalási forduló, amelyre még nem volt példa ilyen alállomásoknál: a négy ajánlattevõt egy asztalhoz ültették, és HÁROM FORDULÓN 13
2009/4.
OVIT HÍRADÓ
biztonsága bõven kárpótolta az érintett energiafelhasználókat.
Az idõ elõrehaladtával a már elkészült beltéri védelmi és telemechanikai szekrények telepítését is megkezdtük a vezénylõben, és nagy erõkkel folytattuk a rengeteg szekunder kábel fektetését. Segített az OVIT szerelõi létszámának, speciális eszközeinek, daruinak és kosaras gépkocsijainak hatékony felhasználásban az is, hogy ugyanebben az idõszakban egy másik dunaújvárosi alállomáson is dolgoztunk, így könnyû volt munkával ellátni és kihasználni az erõforrásainkat. Az év végére megtörtént valamennyi villamos berendezés telepítése és hozzáláthattunk a vezénylõépületben is a kábelek bekötéséhez. Ez, az egyre hidegebb idõjárásban, igen elõnyös beltéri munkavégzést jelentett, ami jó feltételeket teremtett a minõségi munkavégzéshez.
A finom tereprendezést és a füvesítést követõen az alállomás már a szokásos rendezett képet mutatta, és készen állt a folyamatos üzem felvételére. Végül az alállomás ünnepélyes avatására 2009. július 2-án került sor az E.ON és a DUNAPACK vezetõségének jelenlétében. Ezzel egy újabb sikeresen kivitelezett projektet tudhatunk magunk mögött, amely tovább fényesíti az OVIT hírnevét, és amelynek építésére jólesõ nosztalgiával gondolhatunk vissza mind megrendelõi, mind kivitelezõi oldalról. Romhányi László marketing osztályvezetõ
Ismét Business Superbrand lett az OVIT
Az év végi ünnepek elmúltával kitelepült a helyszínre az E.ON Dél-dunántúli Áramszolgáltató Zrt. diagnosztikai csoportja, és elkezdték a szabadtéri nagyfeszültségû készülékek vizsgálatát. Mi eközben a befejezõ építészeti munkákkal foglalatoskodtunk: a kerítés zárttá tételével, és – amint az idõjárás megengedte – az állomás belsõ, szilárd burkolatú útjainak építésével. A munkálatok elõrehaladtával „beköltöztek” a 120 kV-os kábelek is, és elõbb az egyik, majd a másik távvezetéki rendszer is beforgatásra került az új alállomásba. Ezt a munkát szintén az OVIT végezte. Mivel az érintett Dunaújváros–Solt kétrendszerû távvezeték túlsó végérõl van ellátva a solti rádióadó (amely többek között a Kossuth Rádiót is sugározza,) nagyon kevés idõt kaptunk. A nagyfogyasztók zavarásának csökkentésére kidolgozásra került egy szoros, naponkénti ütemezésû feszültségmentesítési és feladatterv. Ezt végül valamennyi érintett elfogadta. Így, bár az áttérés idõtartama megnövekedett, az energia-ellátás nagyobb 14
OVIT HÍRADÓ
2009/4.
A Business Superbrands Program keretében 2009-b ben immár második alkalommal ítélték oda a B2B márkák legjobbjainak járó díjakat. A 14 tagú, független szakemberekbõl álló bizottság döntésének értelmében az OVIT ZRt. ismét Business Superbrand minõsítést kapott, ezzel bekerült az üzleti szektor (B2B) legjobb márkái közé.
Transzformátorhibagáz-eelemzõ szakértõi rendszer bemutatása nemzetközi szigeteléstechnikai konferencián
A Business Superbrands 2009 státuszról Az eredetileg Nagy-Britanniából indult Superbrands program, ma már világszerte 82 országban mûködik, mindenhol azonos módon szabályozott keretek között. A Magyarországon öt éve mûködõ Superbrands program mellett 2008-ban elõször indult el a nemzetközi piacon már évek óta meghatározó Business Superbrands program. A Business Superbrands az üzleti szektor (B2B) márkáinak legkiválóbbjait mutatja be, azaz olyan magyarországi cégeket/márkákat, melyek nem elsõsorban a fogyasztókat, hanem vállalkozásokat, szervezeteket szolgálnak ki. A bizottság elé kerülõ lista a Dun & Bradstreet által nyilvántartott mintegy 500 ezer, mûködõ vállalkozás szûrésével és a legnagyobb hazai szakmai szervezetek, illetve kamarák ajánlásainak figyelembevételével jött létre. Ez a mintegy 3000 márkát/céget tartalmazó lista egyaránt tartalmazza a legnagyobb nyereségû hazai cégeket csakúgy, mint – az egyes szektorok iparkamarái, egyesületei, szakmai szervezetei által javasolt – kisebb vállalkozásokat, amelyek az üzleti élet kiválóságainak számítanak. A szakértõi bizottság tagjai a 3000 márkát tartalmazó lista szereplõit pontozással, egyenként értékelik, és ennek eredményeként jön létre Magyarország legkiválóbb B2B márkáit tartalmazó végleges lista.
A villamos energia termelésében, elosztásában és átvitelében résztvevõ eszközök magas ára, a szolgáltatás üzembiztonságához, illetve a berendezések minél jobb kihasználásához fûzõdõ érdekek jelentették, és jelentik ma is a mozgatórugót a diagnosztikai eljárások ki- és továbbfejlesztésében. A transzformátorokat nemcsak értékük, hanem a hálózatban betöltött szerepük miatt is kiemelten kell kezelni. Számos diagnosztikai eljárás létezik a berendezésekben keletkezõ hibák detektálására. A kezdetekben alkalmazott, a hibák okainak feltárását célzó technikákat az évek során felváltották az idõszakonként elvégzett, a kezdõdõ hibák felderítésére szolgáló diagnosztikai módszerek. Ma a kutatás-fejlesztés középpontjában az állapotfüggõ karbantartás és az ezt lehetõvé tevõ on-line és off-line diagnosztika áll. A diagnosztikai eljárások gyakran támaszkodnak a szakemberek gyakorlati tapasztalatai által összegyûjtött szakértõi tudásbázisra, esetenként intuitív képességeikre az alkalmazott szabványok és ajánlások mellett. Az egzakt jellemzõk folytonos keresése lehet az egyik oka annak, hogy fejlõdés során számos módszert alakítottak ki. 2008-ban az OVIT ZRt. és a Budapesti Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetem között elindult egy kutatásfejlesztési (K+F) együttmûködés. Ennek eredményeként elkészült tanulmány elsõ fázisának fejezetei részletesen elemzik és összefoglalják a transzformátorban végbemenõ fizikai, kémiai és villamos hatások eredményeként bekövetkezõ olaj-papír szigetelés öregedését, illetve ezen folyamatok hatására létrejövõ hibagázok keletkezését. Mindezek mellett a tanulmány összefoglalja a hazai és nemzetközi hibagáz-analizáló szabványokat, elõírásokat, illetve nemzetközi hibagázelemzõ szakértõi rendszereket, azok hibáit és elõnyeit. Javaslatot ad a jelenlegi kiértékelés módosítására, új kiértékelési szempontok alkalmazására, továbbá a meglévõ tudásbázis szakértõi rendszer szempontjából történõ felhasználására.
A Szakértõi bizottság szerint „Business Superbrand az a márka, amely saját területén kitûnõ hírnevet szerzett. A márkához kapcsolt értékek olyan érzelmi és/vagy kézzelfogható elõnyöket nyújtanak, amelyeket az üzleti szféra szereplõi elvárnak, elismernek, és amiért megbíznak benne. Egy Business Superbrand a minõséget, megbízhatóságot és kiválóságot képviseli. ” A Superbrands szervezetrõl, hátterérõl, nemzetközi vonatkozásairól bõvebben: www.superbrands.hu. PR és kommunikációs iroda 15
2009/4.
OVIT HÍRADÓ
Továbberõsítve az OVIT és a szakmai szervezetek kapcsolatát a témába vágó elõadásokkal készülünk a CIGRE SC D1 Colloquium szeptember 20-25. között Budapesten tartandó ülésére, majd a Siófokon tartandó IX. Szigetelésdiagnosztikai Konferenciára. Terveink szerint ezekrõl is beszámolunk.
A K+F együttmûködés ez évi második fázisának fõbb fejezetei között szerepel a kiértékelés során figyelembe veendõ transzformátor elõéletére, mûködésére vonatkozó és ahhoz kapcsolódó, külsõ paraméterek összeállítása, a szakértõi rendszer tudásbázis alapú ún. fuzzy logika szabálybázisának elkészítése, illetve egy tervvázlat kidolgozása a szakértõi rendszer felépítésére. A harmadik fázis feladata a szakértõi rendszer on-line adatok kezelésére történõ felkészítése, a fuzzy logika szabálybázisán alapuló health index (mutató szám) kidolgozása a hazai transzformátorokra. Az K+F keretei között felállítandó hibagázelemzõ szakértõi rendszer a szabványok és ajánlások segítségével a transzformátorban diagnosztizált kezdõdõ vagy már kialakult hibákra ad javaslatot, illetve a veszélyességi osztályokat és a részletes vizsgálatok eredményeképpen kiszámolt health indexet ötvözve összevont javaslatot ad a berendezés minõsítésére, amely alapot adhat a jövõben elvégzendõ karbantartási munkálatok megtervezéséhez és a várható élettartam pontos becsléséhez. A K+F együttmûködés elsõ fázisának eredményei, azaz a fuzzy logika alapú hibagáz- kiértékelõ szakértõi rendszerterv 2009. május 30. és június 3. között Montrealban az IEEE Dielectrics and Electrical Insulation Society (IEEE Dielektrikumokkal és szigetelõanyagokkal foglalkozó bizottsága) által megrendezett Electrical Insulation Conference (EIC) 2009 keretei között került publikálásra. Az elõadás címe: Condition Monitoring of Power Transformers using DGA and Fuzzy Logic (Transzformátorok állapotfüggõ karbantartása hibagáz-analízis és fuzzy logika felhasználásával), szerzõk: Németh Bálint, Laboncz Szilvia (OVIT) és Dr. Kiss István (BMGE). A szerzõk az eddig elért eredményeket sikeresen megvédték, a feltett kérdések és az elõadást követõ egyeztetések igazolják a téma fontosságát és megalapozottságát, a konferencia részvétellel további kutatási és fejlesztési irányokkal gazdagodtak. A konferencián három párhuzamos szekcióban kerültek a legújabb kutatások ismertetésre: transzformátor-, kábel- és forgógép-szigetelések ill. diagnosztika. A négynapos konferencián több mint 200 résztvevõ közel 124 publikációban mutatta be eredményeit. A szakmai ismeretek bõvítésén kívül sikerült számos akadémiai és iparági szakemberrel esetleges együttmûködésekrõl, közös fejlesztésekrõl, alkalmazásokról egyeztetni hibagáz-analízis, diagnosztikai vizsgálatok, korrozív kén, transzformátorélettartam-becslés stb. területeken.
IEEE EIC 2009 Konferencia: Laboncz Szilvia, Éric David (a konferencia fõszervezõje), Németh Bálint
Németh Bálint
Személyi hírek 2009. június
belépett ebbõl szellemi fizikai
29 fõ 3 fõ 26 fõ
ebbõl szellemi fizikai
8 fõ 1 fõ 7 fõ
kilépett
nyugdíjba vonult
16
2 fõ fizikai
OVIT HÍRADÓ
2009. július belépett ebbõl szellemi fizikai kilépett ebbõl szellemi fizikai nyugdíjba vonult
2009/4.
gében mintegy 25 éves OVIT-os múlttal rendelkezem. Többnyire kisebb-nagyobb vezetõi beosztásokat töltöttem be. A sors ajándéka, hogy az IR vezetõi poszt kivételével sohasem „a készbe ültem be”, hanem az adott vezetõi munkakör elsõ betöltõjeként módom volt annak kereteit kialakítani. Ferihegy nagy kihívása az alapvetõen megújult villamosenergia-rendszer üzembe vétele, komplex üzemeltetési feltételrendszerének a megteremtése, majd a villamos üzemvitel irányítása volt. Az OVIT-nál töltött évek fõ feladata a hihetetlen mértékû technológiai fejlõdés gyakorlatba való átültetése (mint pl. a vezénylõtábla kiváltása, a digitális alállomási irányítástechnika meghonosítása), az üzemirányítás alállomási infrastruktúrájának a megújítása, a távkezelés elvi alapjainak a lerakása. Ugyancsak komoly feladat volt a laboratóriumok akkreditálása, a karbantartási és diagnosztikai informatika alapjainak a lerakása, a mobil informatika irányába való nyitás. Büszke vagyok, hogy a MOL-lal folytatott tárgyalások sikerre vitelével részese lehettem az üzemeltetési profil újjáépítésének. Mindez csak csapatmunkával sikerülhetett. Ma is tisztelettel emlékezem pl. azokra a központi szakszolgálati üzembeli kollégákra, akik ’93-ban meggyõzhetõk voltak a piackomform mûködésre való áttérés elkerülhetetlenségérõl, majd tevõlegesen részt is vettek abban. Büszke vagyok a pályát nálam kezdõ számos fiatal kollégámra is, akik némelyike ma már nemzetközileg is elismert cég vezetõjeként mûködik. És öröm dolgozni a folyamatosan bõvülõ „csikócsapattal”, amelynek tagjai szinte fél szavakból is megértik a modernizálási lépések célját, módját, majd magas színvonalon végre is hajtják azokat. Az OVIT felsõ vezetésében megindult generációváltás logikus velejárója a problémák új szemléletû megközelítése, kezelése és megoldása. Alkalmazkodva a piaci kihívásokhoz, az OVIT további sikeres mûködésének a megalapozására, hosszas mûhelymunka után, a tavaly októberi keszthelyi vezetõi értekezleten léptünk színre a mûködéskorszerûsítés koncepciójával, amelynek megvalósításához a koordinációs vezetõi poszt létrehozása teremti meg a gyakorlati keretet, természetesen egyéb feladatokat is ide delegálva. „Gyári hibám” a szisztematikus, logikus gondolkodás és rendszerszemlélet, szívóssággal „megspékelve”. Emellett családom erõsen megfertõzött jogi látásmóddal is, pályám nagyprojektjei pedig megtanítottak kifejezetten komplex problémák, témák kezelésére, a különféle szakterületek integrációjára. Szabad idõmben az erdei, hegyi kerékpározásnak és a nívós fotózásnak hódolok.
33 fõ 16 fõ 17 fõ 17 fõ 5 fõ 12 fõ 1 fõ szellemi 4 fõ fizikai Személyügyi osztály
Bemutatkoznak az új vezetõk 2009. júliu us 1-jjei hatállyal az OVIT ZRt. Szeerveezeeti és Mûködési Szabályzata módo osu ult. A szeerveezeetválto ozás kapccsán új veezeetõk keerülteek kineeveezésree, akikeet arra kértünk, ho ogy rövideen mu utatko ozzanak bee az OVIT Híradó olvasói számára.
Görgey Péter – koordinációs vezetõ
A BME elvégzése után két évig dolgoztam az OVIT-nál, az Albertirsai alállomás létesítésén, majd hét éves ferihegyi létesítõi és üzemeltetõi „kitérõ” után visszatérve összessé17
2009/4.
OVIT HÍRADÓ
múlva Réka, ezután másfél év múlva Zsófi, majd újabb másfél év múlva Fanni. Ez idõ tájt voltam mintegy másfél évig gyeden is, és mivel a bûncselekmény büntethetõsége már elévült, utólag bátran bevallhatom, amit fõnökeim tudnak, de felbujtóként már õk sem büntethetõk, hogy a gyed ideje alatt azért dolgoztam is az OVITnál. Visszatérve gyermekeimre: tíz évvel Fanni után ajándékba kaptuk még Annát, aki most hatéves, és szeptemberben iskolába megy. Jól érzem magam az OVIT-nál (olyan közel lakom, hogy biciklivel be tudok járni), remélem, hogy engem is viszonylag könnyen viselnek el a T. Kollégák.
dr. Németh György - irodavezetõ Kárrendezési és hatósági engedélyeztetési iroda
Ledvényi János – üzemvezetõ Távvezetéki szolgáltató üzem
1988. szeptember 1-jén friss agrármérnöki diplomával kerültem az OVIT-hoz. A munkámat mélyvíznek éreztem egy kezdõ úszó számára, mert gyakran több évtizedes tapasztalattal rendelkezõ (és esetenként feldühödött) tsz-elnökök és fõagronómusok tárgyalóképes partnereként kellett feltüntetnem magam. Így gyorsan az álcázás nagymestere lettem, mivel a tudásom és a tapasztalatom lassabban fejlõdött ügyfeleim érveinél. A ’90-es években a birtokrendszer feldarabolódásával a munkánk is átalakult, lényegesen nagyobb hangsúlyt kaptak a jogi jellegû ügyek a mezõgazdasági szakmai kérdéseknél. Így aztán öt hosszú év alatt elvégeztem az ELTE Jogi Karát, majd jogi szakvizsgát is tettem. A számtalan megszerzett hatósági engedély közül a Kaposvár–Kaposfüred 120 kV vezetékjogra vagyok a legbüszkébb, amikor is a legendás Tóth házaspár volt az „ellenfél”, azaz a hatósági ügyintézõ. Olyan fájdalommentesen sikerült õket átvezetni a földárverések és földkiadó bizottsági határozatok dzsungelén a tulajdonosi (akkor még „hozzájárulások”) ügyében, hogy az engedélyezõ határozat mellé még egy hálás köszönõlevelet is írtak az OVIT-nak a hatékony ügyféli közremûködésért. Magánéletemrõl annyit, hogy 1988-ban házasodtunk össze feleségemmel, Beával, és még ebben az évben megszületett a ma már 21 éves fiacskánk, Máté. Két év
1988-as ovitos pályafutásom kezdete óta sok áram folyt az újonnan épült távvezetékek sodronyaiban, amelyek építésének én is részese voltam. Annak idején még a Báthori utcában kezdtem huszonévesként koordinációs mérnöki tevékenységem. A kezdeti köd az évek sora alatt egyre jobban szertefoszlott szemeim elõtt, így a távvezeték-építés területén igen sok tapasztalatot tudtam begyûjteni mind magam, mind a társaság megelégedésére. Más területen is aktivizáltam magam, így a vállalathoz való belépésemmel egy idõben, szociális érzékenységem lévén tagja lettem a szakszervezetnek. 1994-ben kiköltöztünk a jelenlegi Körvasút sori telepünkre, ahol 18
OVIT HÍRADÓ
2009/4.
ugyanígy folytattam koordinátori szerepkörömet, azzal a kis féléves kitérõvel, amikor sikerült kijutnom az Egyesült Arab Emirátusokba további, más feszültségszintû távvezetékeket építeni. Az 1996-os szakszervezeti választáson a Létesítési Igazgatóság fõbizalmijának választottak. A Létesítési Igazgatóság szerteágazó területén a munkavállalók érdekképviseletét a különbözõ munkakörökben dolgozó vezetõ bizalmiakkal együtt láttuk el. A VDSZSZ Tagszakszervezet jelöltjeként bekerültem az üzemi tanácsba, majd a Munkavállalók Munkavédelmi Bizottságának elnökeként ért véget a munkavállalói oldal képviselete érdekében folytatott tevékenységem. A júliusi szervezeti változás keretében megbízást kaptam a bicskei Távvezetéki szolgáltató üzem vezetõi posztjának betöltésére, aminek szívesen tettem eleget. Ismerve az itteni munkavállalók hozzáállását, képességeit, úgy érzem, egységes csapatként kitûnõ munkát tudunk majd végezni. Magánéletemet illetõen: a nagy lányom még koptatja a felsõoktatás padjait, szabadidõmet pedig sportolás, mindennemû kulturálódás tölti ki.
Tõsgyökeres miskolci vagyok. Középiskolai tanulmányaimat is itt végeztem a Bláthy Ottó Erõsáramú Szakközépiskolában. Érettségi után a Kandó Kálmán Villamosipari Mûszaki Fõiskola energetika szakára jelentkeztem. 1986-ban, az iskola elvégzése után elsõ munkahelyem az ÉMÁSZ volt. Itt a Tervezési és beruházási osztályon dolgoztam alállomástervezõként. Nagyon szerettem ezt a munkát. Ennek ellenére úgy ítélem meg, életem egyik nagyon jó döntése volt, hogy mégis elfogadtam az OVIT ajánlatát, és - sportnyelven szólva - „átigazoltam”. Ezúton is szeretném megköszönni azoknak, akik ehhez hozzásegítettek. Az áramszolgáltatónál eltöltött közel öt év nagyon jó lehetõség volt számomra a rengeteg szakmai ismeretanyag megszerzésére, így talán mondhatom, már nem teljesen „zöldfülûként” kerültem az OVIT-hoz. 1991-ben lettem az akkori OVIT Keletmagyarországi üzemigazgatósága alállomási osztályának dolgozója. Azóta is mindig az alállomási területen ténykedtem. Kezdetben fõként üzemviteli feladatokkal foglalkoztam, majd az OVIT elsõ nagy szervezeti átalakulása után a Kelet-magyarországi alállomás-létesítési üzemben, mint a szereléseket irányító mérnök, vagy újabban, mint felelõs mûszaki vezetõ végeztem a munkámat. Ezen idõszak alatt volt szerencsém részt venni a területünkhöz tartozó összes alaphálózati alállomás teljes rekonstrukciós és bõvítési munkáiban. Mindezek mellett ún. külsõ megrendelésekbõl adódó zöldmezõs és nem zöldmezõs beruházásokból, felújításokból is volt alkalmam bõven kivenni a részem. Ezen elõzmények után kaptam meg a cég vezetésétõl ezt a számomra meglepõ és váratlan, de mégis megtisztelõ felkérést a Kelet-magyarországi távvezeték-létesítési üzem vezetõi posztjára. Õszintén meg kell mondanom, hogy ez egy jó ideig eléggé vegyes érzelmeket váltott ki belõlem. Egyrészrõl nagyon nehéz volt megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy magam mögött hagyjam azt, amit eddig csináltam, és azokat a társakat, akikkel együtt ennek részese lehettem. Másrészrõl azonban örülök annak, hogy lehetõséget kaptam ahhoz, hogy egy másik nagy szakterületet is részletesebben megismerhessek az itt dolgozó „régi-új” kollégákkal együtt. Egyébként nõs vagyok, 12 éves fiunkat Flóriánnak hívják. A kevéske szabadidõmet általában sportolásra fordítom (foci, tenisz, sí, horgászat). Köszönöm a bizalmat, remélem, bizonyíthatom, hogy megfelelek az elvárásoknak, és az üzem, amelynek irányításával megbíztak ezután is nagyon jól mûködik majd tovább. Én azon leszek!
Tóth Péter – üzemvezetõ Kelet-magyarországi távvezeték-létesítési üzem
2009. július 1-jén neveztek ki a Kelet-magyarországi távvezeték-létesítési üzem élére, ennek apropóján kértek meg, hogy írjak néhány gondolatot magamról. 19
2009/4.
OVIT HÍRADÓ
OVIT kalibrálási igényének ellátására. 2003 júliusától hat éven keresztül a Központi szakszolgálati üzem méréstechnika szakágának vezetõje voltam. Fóton élek. Nõs vagyok, három gyermekem (egy lány és két fiú), valamint egy hétéves unokám van. Szabadidõm nagy részét a családommal töltöm, és ha hagynak idõt rá, szívesen horgászom.
Vámos Attila – üzemvezetõ Diagnosztikai üzem
***************
Új belépõk
1987-ben fejeztem be felsõfokú tanulmányaimat, amelyek során nappali tagozaton villamosmérnöki diplomát szereztem, levelezõ tagozaton pedig külkereskedelmi áruforgalmi végzettségre tettem szert. Az évek során felsõfokú metrológiai tanfolyamot végeztem, és késõbb, már az OVIT-nál dolgozva, munkavédelmi technikusi oklevelet szereztem. Elsõ munkahelyemen, a Ganz Danubius Hajó- és Darugyárban üzembe helyezõ mérnök voltam, majd egy évet töltöttem Pakson az ezres blokkok építésének elõkészítésén tolmács szakfordítóként. Három évig a MÁV-nál villamos technológusként, majd három évig a Chinoinban beruházóként dolgoztam. 1996 márciusában jöttem az OVIT-hoz, a Központi szakszolgálati üzem méréstechnika szakágához. Elsõ feladataim közé tartozott az éppen akkor új tevékenységként kialakuló optikai hálózatépítésben való részvétel, amely mára gyakorlatilag az egész átviteli hálózaton kiépült. Részt vettem az átviteli hálózat mérõtranszformátorainak helyszíni hitelesítésében, amit gyakorlatilag az országban jelenleg sem végez más, csak az OVIT. Sokan az Integrált Rendszerrel kapcsolatban ismertek meg, mivel majdnem belépésem óta foglalkozom a mérõeszközök kalibráltságának, hitelességének ellenõrzésével, aminek kapcsán létrehoztunk a szakágnál egy jelenleg is mûködõ kalibráló laboratóriumot, az
Payerné Kozma Éva – Atomerõmûvi üzletigazgatóság Pakson születtem. Középiskolai tanulmányaim elvégzése után, 2003-ban felsõfokú mérlegképes könyvelõi képesítést szereztem, vállalkozási szakon. ECDLtanfolyamon bõvítettem számítógépes ismeretemet, majd 2008-ban a Pécsi Tudományegyetem Illyés Gyula Fõiskolai Karán, közgazdász gazdálkodási szakon, közgazdászként diplomáztam. Elõzõ munkahelyemen gazdasági adminisztrátorként dolgoztam a Paksi Atomerõmû területén, ahol elsajátítottam a vállalkozás költséggazdálkodásához szükséges ismereteket. Feladataim közé tartozott többek között a munkákkal kapcsolatos költségelemzési, elõ- és utókalkulációs költségmonitoring-tevékenység végzése. Itt hatékonyan alkalmazni tudtam a fõiskolán megszerzett tudásomat. Nagy örömömre szolgált, hogy 2009 márciusától az OVIT ZRt. Atomerõmûvi gépész szerelõ és karbantartó üzem építészeti szakipari szerviz osztályára kerültem, 20
OVIT HÍRADÓ
2009/4.
mint gazdasági asszisztens. 2009. május 1-jétõl pedig a Karbantartási Igazgatóság Atomerõmûvi Üzletigazgatóságán dolgozom. Munkatársaim személyében segítõkész, barátságos embereket ismertem meg, akik kiváló szakmai tudással rendelkeznek. Nagy kihívást jelent számomra a KAIG sokrétû feladatainak megfelelni. Így többek között az igazgatóság költséggazdálkodási rendszerének az összehangolása, az egyes üzemek adatainak a feldolgozása, folyamatos aktualizálása. Az említett tevékenységgel támogatom fõnökeim, Szabó Attila karbantartási igazgató és Varga András atomerõmûvi üzletigazgató munkáját, hogy átlátható, az elvárásoknak megfelelõ kép alakuljon ki a KAIG gazdálkodásáról. Pakson élek rendezett családi körülmények között. Férjem immár 20 éve a Paksi Atomerõmû Zrt. dolgozója. Antónia lányom 7 éves, most fejezte be az általános iskola elsõ osztályát, kitûnõ eredménnyel. Kisebbik lányom, Bernadett 5 éves, óvodás. Sok közös programot szervezünk: legyen az kirándulás, fürdõzés, vagy csak kerékpározás a közeli játszótérre. Ha idõm engedi, férjemmel motorozok (utasként), és ha tehetjük a Forma 1 Magyar Nagydíjra is ellátogatunk.
Az Integrált Rendszer hírei A minõségalapú integrált irányítási rendszer kiépítésének történeti áttekintése 1. rész Az integrált irányítási rendszer háttere A villamos iparágban az 1990-es években bekövetkezett szervezeti, irányítási változásokat követõen az OVIT ZRt. vezetése elhatározta, hogy új alapra helyezi a társaság minõségirányítását. A felsõ vezetés elõtt világossá vált, hogy a minõség a piaci kihívásoknak való megfelelés során stratégiai tényezõ és a társaság eredményes mûködésének egyik szükséges feltétele. Figyelembe vette, hogy az új villamosenergia-törvényben foglaltaknak megfelelõen a szállító társaság szállítói, kereskedelmi, rendszerirányítói tevékenységének elsõdleges terméke a villamos energia, a sokcélú felhasználhatóságú munkavégzõ képesség. A közcélú villamosenergiaellátás folyamatának ezen terméke (szállítás egyes szakaszain félkész termék) tárgyiasítható formájához hozzátartozik a szállítási funkciót megtestesítõ távvezeték- és elosztó hálózat, illetve az elosztó berendezések, az alállomások. A szállító társaság szállítói tevékenységi feladatkörében az elosztó hálózatot külön szegmensként kezeli a kapcsolódó feladatok jelentõs részt külsõ vállalkozásban történõ végrehajtása miatt. A szállító tulajdonában lévõ alaphálózati létesítmények – alaphálózati alállomások és alaphálózati távvezetékek – kezelését egy hosszú távú szerzõdés keretében az üzemeltetést és létesítést megvalósító társaság, az Országos Villamostávvezeték Rt. végzi. A tulajdonosi jogokat az MVM Rt. gyakorolja. A mai OVIT elõdjét 1949-ben alapították. Fõ feladata a nagyfeszültségû villamos távvezetékek és alállomások létesítése és üzemeltetése, ezáltal fizikai kapcsolat megteremtése az erõmûvek és az áramszolgáltatók hálózata között. Az alapítást követõ évtizedeket dinamikus fejlõdés jellemezte. A legnagyobb feszültségszint a kezdeti 120 kV-ról 1959-ben 220 kV-ra, 1968-ban 400 kV-ra, majd
***********
Schiefer Erik – Szolgáltató üzem
1980. május 1-jén születtem Budapesten. Középiskolai tanulmányaimat Szekszárdon végeztem, szakácsnak tanultam. Ezt követõen Pakson érettségiztem, majd Szekszárdon megszereztem a vendéglátó-ipari technikus szakképesítést. 2004-ben kerültem ismét Budapestre, ahol a vendéglátásban dolgoztam, nyári szezonokban itthon, télen pedig külföldön. 2009 áprilisában kerültem az OVIT ZRt.-hez, ahol úgy érzem, kollégáim segítségével sikerült beilleszkednem. Szabadidõmben kerékpározom, úszom, rajzolok. 21
2009/4.
OVIT HÍRADÓ
A társaság eszközei
1978-ban 750 kV-ra növekedett (1 kV = 1000 V). Az 1992. január 1-jei szervezeti és irányítási átalakulás óta az elosztó hálózati vagyont megtestesítõ 3800 km rendszerhosszúságú vezetékhálózat, a 22 alállomás és a 14 vezetékfelügyelõség az MVM Rt. tulajdona.
– a több mint 55 éves szakmai tapasztalat, – képzett és gyakorlott szakemberek, – gépek, célgépek és különleges jármûvek, – globális szakterületi piacismerete, – belsõ-mátrix rendszerû, vállalkozás-orientált szervezet.
A társaság legfontosabb tevékenységei
A minõségügyi rendszer kialakításának indítékai
A társaság a magyar villamosenergia-szolgáltatás rendszerének szerves részeként végezte az alaphálózat üzemeltetését és karbantartását (üzemvitel), és vállalkozott a hálózat egységeit alkotó távvezetékek és transzformátor-állomások létesítésére, felújítására és az elõzõekhez kapcsolódó tevékenységek végzésére (létesítés) – a szolgáltatások komplex rendszerét nyújtva. Továbbá nehézfuvarozást, gépjármûjavítást, a villamosenergia-rendszer mûködéséhez szükséges egyéb kapcsolódó szolgáltatásokat végezte. Az Üzemviteli Igazgatóság az elosztó hálózat nagyfokú rendelkezésre állását, az üzemeltetés biztonságát az üzemviteli szakemberek évtizedes tapasztalatával, korszerû diagnosztikával, folyamatosan karbantartott állapotismerettel, a mûködés követelményeinek egységes szabályozásával biztosította. A Létesítési Igazgatóság vállalkozási palettája volt:
Ismeretes, hogy a világban a minõségbiztosítási szabványok életre hívását a hadi- és a nukleáris technika fejlõdése idézte elõ. Így volt ez Magyarországon is, ahol a Paksi Atomerõmû létesítésének alapgondolatával tehetõ egy idõszakra a hazai jogalkotásban a nukleáris minõségbiztosítás szabályozások szintjén való megjelenítése. Majd több évvel ezt követõen adták ki a hazai szabványosításban a minõségbiztosítással foglalkozó mûszaki irányelveket, amelyek a gazdasági élet egyéb területei számára szolgáltak útmutatóul. A termék vagy szolgáltatás megfelelõségére csak egy mindenre kiterjedõ minõségügyi rendszer nyújthat a megrendelõnek biztosítékot, különösen olyankor, amikor az átvételi vizsgálatok nem ölelhetik fel a termék minden jellemzõjének ellenõrzését. Az 1990-es években a magyar gazdaságban jelentkezõ kapitalizálódás hatása, a valós piaci versenyhelyzet erõsödése, a piac szereplõi számára mind erõsebben irányította a vállalatok, vállalkozások figyelmét az ISO 9000-es szabványsorozat szerinti sikeres tanúsítások, illetve a nemzetközi tanúsítvány megszerzésének igénye felé. A villamosenergia-iparágban a 90-es évek elején bekövetkezett tulajdonosi, szervezeti és irányítási átalakulások is a korábbi stratégiák megváltoztatására ösztönöztek. A hazai villamosenergia-iparban együttmûködõ társaságok, ezen belül az üzemeltetõ (szállító) és létesítõ társaság is felismerte a kialakult új helyzetben egy a megrendelõvel is megismertetett, dokumentált minõségügyi rendszer bevezetésének és mûködtetésének szükségességét. A társaságnak figyelembe kellett venni, hogy a piaci folyamatok teljes láncolatában a vevõ bizalmának a megszerzéséért folyik a verseny. Ez a verseny a minõség versenye, amelyben a jó marketingtevékenységen túl a vevõk bizalmát csak úgy lehet elnyerni, ha a vevõ elégedett. A minõségügy nemcsak mûszaki, hanem gazdasági kérdés is, a minõség az éles piaci helyzetben versenyképességi elõnyök vagy hátrányok formájában
– új nagyfeszültségû villamos távvezetékek építése, – meglévõ távvezetékek karbantartása, javítása, rekonstrukciója, korszerûsítése, – nyomvonal-áthelyezés, szabványosítás, – új nagyfeszültségû transzformátor állomások létesítése – tervezéstõl átadásig, – régi alállomások karbantartása, bõvítése, felújítása, rekonstrukciója, – üzemzavar-elhárítás, károk helyreállítása, – irányítástechnikai, távközlési, védelmi és méréstechnikai tervezés, létesítés, karbantartás és javítás, – építõ és szerelõ tevékenység, különleges nehézszállítás. A társaság legnagyobb megrendelõi: az MVM Rt., az áramszolgáltató részvénytársaságok, az erõmûvek, az ipari nagyfogyasztók, egyéb belföldi partnerek, külföldi megrendelõk. A társaság alapvetõ törekvése volt, hogy tevékenységével az egységes villamosenergia-rendszer biztonságos mûködését szolgálja, és piaci magatartásával kiegyensúlyozott gazdálkodást valósítson meg.
22
OVIT HÍRADÓ
2009/4.
– 1994 novemberében vezetõi tréning megtartása, amelynek témája volt: – a dokumentációs rendszer készítésének feladatai, – a Minõségügyi Tanács (MT) megalakítása, (tagjai: vezérigazgató, minõségügyi vezetõ, igazgatók, fõmérnökök, üzemigazgatók) – 1994. november 30-án az MT elsõ ülése: team-ek kijelölése a dokumentáció készítéséhez; – 1994 decemberében a minõségügyi szervezet megalakulása: megtörtént a szervezeti tagok, minõségügyi felügyelõk, minõségügyi megbízottak kinevezése; – 1995 szeptember: az elkészített Minõségügyi Kézikönyv, Eljárási Utasítások zsûrije; – 1995. december: a fenti dokumentációk jóváhagyása.
jelenik meg. A minõség kezelése, illetve nem kezelése a piaci pozíció erõsödését, mérhetõ üzleti hasznot hoz, vagy veszteséget okoz. Stratégiai fontossága következtében a minõség egy hatékony környezetben az irányítás középpontjába került úgy a termelõ vállalatok, mint a szolgáltató vállalatok tevékenységében. Az OVIT részvénytársasági formában létrehozott szervezete, a mûszaki és gazdasági szempontból egymástól elkülönülten mûködõ két divízió – a költségcentrum üzemviteli és a profitcentrum létesítési terület – számára a piaci részesedés megtartásához, további bõvítéséhez elengedhetetlen feltételként kínálkozott egy új alapokra helyezett minõségbiztosítási rendszer létrehozása, a társasági minõségbiztosítási tevékenység nemzetközi normáknak való megfeleltetése. A piaci versenyhelyzetben elengedhetetlen feladattá vált a szolgáltatások jó minõségének folyamatos biztosítása. Egy dokumentált minõségügyi rendszer mûködtetése, a minõségképesség folyamatos biztosítása elkötelezettséget igényel a társaság minden vezetõjétõl és alkalmazottjától. A piaci, üzleti kapcsolatokban a megfelelõ minõséget nem elegendõ egyszer, az elvárt határidõre felmutatni, hanem a vevõket, megrendelõket biztosítani kell arról, hogy a szolgáltatások, a termékek minõsége a további idõszakban is azonos marad, tovább javul, kielégítve ezzel a megrendelõk nemcsak jelenlegi, hanem jövõbeni igényeit is. A fenti minõségpolitikai célokkal fogalmazódott meg a társaságnál az ISO 9001 szabvány szerinti rendszer bevezetésének szükségessége, amely kötelezõ minimum volt a cég szolgáltatásainak és termékeinek piaci megítéléséhez és karrierjéhez.
A minõségpolitika kialakítása A cég vezetése azon szándékának megfelelõen, hogy a jó minõséget a társaság mûködését alapvetõen befolyásoló tényezõnek tekinti, határozta meg a minõségpolitika alapelveit, és fogalmazta meg a minõségpolitikai nyilatkozatát, az alábbiak szerint: – a minõség a társaság vezetésének célja, – a minõség a versenyképesség eszköze, – a minõséget a társaság rendszerben biztosítja, – a minõségfejlesztés a vállalati politika fontos eleme, – a rendszerszintû minõségbiztosítást a beszállítóktól/ alvállalkozóktól is megköveteli, – a minõség a cég minden dolgozójának ügye, – a társaság célja a minõségi követelmények folyamatos teljesítésével a piac, ezen belül az egyes vevõk bizalmának megszerzése és megtartása, – a társaság jövõje, mûködésének biztonsága és a dolgozók boldogulása érdekében a szolgáltatások minõségének folyamatos javítása.
A társaság ISO 9001 szerinti minõségügyi rendszerének kiépítése A rendszerépítési feladatok idõbeli sorrendjének alakulása: A társaság 1994-ben kezdte kiépíteni a dokumentált minõségügyi rendszerét, melynek fõ állomásai voltak:
A társaság filozófiáját az képezte, hogy szellemi és anyagi erõforrásaival hosszútávon megbízható, versenyképes és magas szakmai színvonalú közremûködõje legyen a hazai villamosenergia-szolgáltatásnak, versenyképesen álljon az energetika rendelkezésére a hazai és a nemzetközi piacon is.
– 1994 júniusában vezetõi tréning megtartása, amelynek témája volt: – az ISO 9000 szabványcsalád, – a rendszer kiépítési feladatai; – 1994 szeptemberéig a minõségügyi helyzet komplex felmérése;
23
2009/4.
OVIT HÍRADÓ
A cégvezetés által megfogalmazott és kihirdetett minõségpolitika a minõségügyi rendszer alapja, amelynek alapelvei: – a biztonság elvének mindenkori betartása, – piacközpontú minõség, – gazdaságos minõség, – felelõsség a minõség irányításában és végrehajtásában, – minõségtudat, – folyamatközpontú minõségbiztosítás.
MVM Csoport hírek
1720- 1366 /2009.
A társaság felsõ vezetése a minõségpolitikai nyilatkozatot 1994 decemberében adta ki. A további rendszerépítõ munka tanácsadó cég útmutatásával folyt. A rendszer kiépítését kijelölt team-ek végezték az erre kidolgozott munkaprogram szerint. A team-eknek fontos szerepe maradt a rendszer mûködtetése során szükségessé vált változtatások és a késõbbi rendszerfejlesztések során. A társaság a végzett tevékenységének megfelelõen az ISO 9001-es szabványban rögzített alternatív minõségbiztosítási modell kialakítását választotta, minõségügyi rendszerét ennek megfelelõen építette fel, vezette be, és mûködteti. A minõségügyi rendszer tervezése során adódó problémák közül a társaság szervezeti felépítésébõl a két elkülönült profil mûködtetésébõl két fontos kérdéskört kellett egyértelmûen tisztázni. Az egyik a minõségügyi dokumentációs rendszer felépítése, a másik pedig a rendszer létrehozásában és mûködtetésében kiemelt szerepet betöltõ minõségügyi szervezet kialakítása volt.
Sajtóközlemény Az MVM Csoport megalapította a Lévai Projektet A Magyar Villamos Mûvek Társaságcsoport az Országgyûlés 2009. március 30-ii határozatát követõen – a cégcsoport legjelentõsebb tagvállalatai, kiemelten a Paksi Atomerõmû Zrt. (PA Zrt.) részvételével – 2009. július 8-áán megalapította a Lévai Projektet a paksi atomerõmû bõvítésének elõkészítése érdekében. A projekt célja, hogy elvégezze azokat a legfontosabb feladatokat, amelyek révén az Országgyûlési határozatban foglaltaknak megfelelõen, eljuthatunk a paksi atomerõmû bõvítésének megkezdéséhez. Ezen cél eléréséig a projekt keretében elvégzendõ legfontosabb feladatok közé tartozik a finanszírozás biztosítása, a majdani létesítés kereteinek meghatározása, valamint a szállítói tender elõkészítése, melyhez szükséges a mûszaki és kereskedelmi feltételek rögzítése is. Mindemellett szakmai elemzéseket kell végezni a környezeti hatásokról, a 2020 utáni évekre vonatkozó fogyasztói igények alakulásáról, a regionális energiapiacról, illetve a szükséges rendszerszintû szabályozási és hálózatfejlesztési igényekrõl. A projektmunka fontos elemét képezi még a telephelyi, környezetvédelmi, vízjogi és létesítési engedélyek megszerzése. A projekt foglalkozik a jogharmonizációs kérdésekkel, valamint a regionális gazdasági és társadalmi hatások vizsgálatával is.
Folytatjuk!
Pleininger József
A projekt névadója néhai dr. Lévai András professzor, aki a hazai energetika meghatározó személyisége, az átfogó mûszaki, környezeti és nemzetstratégiai szempontokat ötvözõ energetikai szemlélet meghonosítója. A professzor úrnak kiemelkedõ szerepe volt a 24
OVIT HÍRADÓ
2009/4.
hazai energiarendszer fejlesztésében és abban, hogy a paksi atomerõmû létesítése világszínvonalon valósult meg.
idõrõl. A fejedelem egyik lánya – Anasztázia – I. Endre magyar király felesége volt, arcképe a világhírû Szófija Székesegyház freskóján látható. Késõbb Kijev állandó harcok színtere lett. A tatárok és a litvánok elpusztították, felégették, majd lengyel uralom alá került. A várost végül Bohdan Hmelnickij szabadította fel. Gyönyörû lovas szobra a róla –, elnevezett téren áll. Jobb kezében buzogányt tart, amellyel Moszkva felé mutat, ezzel fejezve ki az ukránorosz egyesülés gondolatát. 1686-ban végül Kijev az Orosz Birodalom városa lett. A XVIII. században rohamos építkezés kezdõdött, melynek emlékét ma is õrzi a Barlang-kolostor (Lavra), a Szófija Székesegyház harangtornya és sok-sok más híres épület. Az épületeket olasz építész tervei alapján Micsurin orosz építész építette. A mai fõutca helyén akkor még egy folyócska volt, partján sûrû bozóttal. A XIX. században a város fejlõdése meggyorsult. Megnyílt az elsõ színház, a tûzvész után ekkor épül újjá az Alsóváros (Podol), melynek széles utcáit, tereit ekkor alakították ki, és megkezdte mûködését a Kijevi Egyetem, amelyben olyan neves tudósok, írók tanultak, mint Mengyelejev, Mecsnyikov, Turgenyev, Osztrovszkij. Az egyetem érdekessége, hogy kezdettõl fogva vörösre volt festve. Kijev fõútja 1850-1860 között épült, az Orosz Birodalomban itt járt elõször villamos. A XX. század elején kiélezõdtek az ukrán-orosz ellentétek, egymást érték a sztrájkok, felkelések. Különösen erõs ellenérzést váltott ki az ukrán népbõl, hogy a cári kormányzat megtiltotta a Sevcsenko születésének 100. évfordulójára tervezett ünnepségeket. Az I. világháborúban Kijev többször került az ellenség kezére. Olyan nagy anyagi, emberi veszteséggel járt ez, hogy a felszabadulás után Harkov lett Ukrajna fõvárosa. Kijev csak 1934-ben lett ismét köztársasági fõváros. A II. világháború alatt is sokat szenvedett Kijev. A két és fél éves megszállás alól 1943. november 6-án szabadult fel a romokban heverõ város. Ukrajna mai életével, gazdaságával, az ipar, technika és tudomány vívmányaival az állandó Népgazdasági Kiállítás ismerteti meg az oda látogatókat. Ez az építészetileg is nagyon szép és érdekes kiállítás a korábbi mezõgazdasági kiállításból fejlõdött ki.
Budapest, 2009. július 9. Tringer Ágoston
Mittler István
kommunikációs igazgató
kommunikációs igazgató
MVM Zrt.
PA Zrt.
Egyszer volt… Kõszegi János:
Barátságvonattal a Szovjetunióban (megjelent az OVIT Híradó 1977. 5-6. számában) 1977. április 1-jén az MSZBT javaslatára négy fõ indult vállalatunktól a Barátság vonaton, hogy megismerje Kijev, Leningrád és Moszkva nevezetességeit. A 7. sz. Szerelésvezetõségrõl Szotyori Emil és Szabó Ferenc, a Központból pedig Fikó Béla és jómagam vágtunk neki a több ezer kilométeres távolságnak. Ez a távolság és nagyság kísért végig bennünket utunk minden állomásán. Miután egy ember képtelen megjegyezni, felosztottuk egymás között a feladatokat és megírnivalókat. Jómagam vállaltam az útleírás kulturális, történelmi részét, míg Béla barátom inkább a magyar szemmel nézve szokatlan vagy érdekes dolgok megírására vállalkozott. Utunk elsõ állomása Kijev volt. Kijev az Ukrán Szocialista Köztársaság fõvárosa, a Szovjetunió harmadik legnagyobb városa. A Dnyeper folyó két partján fekszik, jobb parti része dombos, a bal parti síkság, hasonlóan Budapesthez. A Budaihegységhez hasonlít a Vlagyimir-domb, a Szent Gellért szoborhoz a kijevi Szent Vlagyimir szobor, amely szintén a folyó felé tekint. A város a legendás hírû Kij után kapta nevét. 882-ben lett fõváros, s attól kezdve rohamosan fejlõdött. Igazi fényét, nagyságát Jaroszlav uralkodása idején kapta. Magyar vonatkozású emlék is van errõl az
A gyönyörû, napsütötte Kijevbõl harminc órás utazással érkeztünk meg a friss hóval borított Leningrádba, utunk második állomására. 25
2009/4.
OVIT HÍRADÓ
Ebben a székesegyházban végezte el Foucoult a híres ingakísérletét, mellyel bebizonyította, hogy a Föld forog. A székesegyház mögött, az Izsák téren egy másik híres lovas szobor áll, I. Miklós cár szobra. A Néva partján található a leningrádiak kedvelt kirándulóhelye, a Nyári Kert, melynek a szobrain kívül legnagyobb nevezetessége az öntöttvasból készült mûvészi kerítése. A belvárosban egymást érik a mûemlék épületek. Rengeteg színház, hangversenyterem, hagymakupolás templom és múzeum sorakozik egymás után. Gyönyörû a város fõútvonala – a Nevszkij proszpekt – a Sztroganov palotával és a leningrádi építészet egyik nevezetes alkotásával, a Kazányi Székesegyházzal. Ebben a templomban temették el Kutuzovot, a nagy orosz hadvezért. Sajnos, rövid itt-tartózkodásunk alatt nem tudtunk többet megnézni, máris indultunk utunk utolsó állomására: Moszkvába. Errõl a lap következõ számában fogok Olvasóinknak beszámolni.
Leningrád a Szovjetunió második legnagyobb városa, lakossága több mint négymilliós. A város a Néva folyó deltájában fekszik, alig néhány méterrel a tenger szintje felett. Területét 65 folyóág és csatorna szeli keresztül, melyeket 370 híd ível át. Szépsége és fekvése miatt nagyon találó az „Észak Velencéje” elnevezés. A várost I. (Nagy) Péter alapította 1703-ban. Építését és tervezését is I. Péter irányította. 1712-ben már olyan nagy volt, hogy Oroszország fõvárosa lett. Ezután a város még gyorsabban fejlõdött, felépült az Admiralitás, és számos nagyüzem. (1862-ben már 300 üzem mûködött itt.) Ekkor már a szellemi élet központja is Pétervár volt. Itt éltek és alkottak az orosz irodalom, képzõmûvészet és zene legnagyobbjai. A XIX. század végén a munkásmozgalmak központja is itt volt. Itt jelent meg elõször a Pravda. A város ekkor még a Petrográd nevet viselte. Itt horgonyoz ma is a forradalom legendás hajója, az Auróra. 1918-ban ismét Moszkva lett az ország fõvárosa. 1924-ben – Lenin halála után – kérte és kapta meg Leningrád a mai nevét. A II. világháború idején a város 900 napig volt a németek ostromgyûrûjében, de erõfeszítéseik kudarcot vallottak, az ostrom megtört a védõk áldozatos ellenállásán, a város nem adta meg magát. A szomorú múlt emlékét – 600 ezer leningrádi hõs hamvait – a Piszkarjovkai temetõ sírjai, emlékmûvei õrzik. A háború nyomait a leningrádiak rendkívül hamar eltüntették, és a mai Leningrád híven õrzi fénykorának minden szépségét. Rövid ott-tartózkodásunk alatt csak a legnevezetesebb mûemlékeket tekinthettük meg. Ilyen a Péter-Pál erõd, és a katedrális. Az erõd, melyet tulajdonképpen sohasem használtak erre a célra, eleinte a cárok temetkezési helye volt, késõbb börtön lett. Itt raboskodott Lenin bátyja és Gorkij is annak idején. Az erõd közelében áll Leningrád legöregebb épülete, amelyben I. Péter lakott. A ház ma múzeum, mint a Néva folyó túlsó partján lévõ Palota-tér szinte mindegyik épülete. Ott található a Téli Palota, a Kis Ermitázs, a volt vezérkari épület és az Admiralitás. Az Ermitázs ma a világ legnagyobb képzõmûvészeti múzeuma. A gyûjtemény elsõsorban a külföldi mûvészet alkotásait tartalmazza. A Téli Palotától délre újabb mûemlékcsoport található, a Dekabristák terén. Itt áll Leningrád egyik legnagyszerûbb szobra, I. Péter emlékmûve, a „Bronzlovas”. Mögötte pedig a 101,5 m magas Izsák Székesegyház.
Kasztovszky Béla
Humorsarok ☺
26
OVIT HÍRADÓ
2009/4.
Az út jó hangulatban telt. Vácra való megérkezésünkkor a többi vállalat buszai is gyülekeztek a parkolóban, mindenki a regisztrációra és a hétvégi szállást nyújtó szoba átvételére várt.
Sport 59. VOTT, Vác 2009. júliusának elsõ hétvégéjén tartották meg az 59. Villamosenergia-ipari Országos Természetbarát Találkozót, azaz a VOTT-ot. Magyarországon ez a legnagyobb, legtöbb embert megmozgató összejövetel, amelynek keretében az adott iparág dolgozói saját szabadidejükben együtt fedezik fel a programot befogadó város történelmét, gazdag kulturális életét, mûvészeti és természeti szépségeit. A terepversennyel és városismereti vetélkedõvel egybekötött találkozó résztvevõinek száma mára megtízszerezõdött az elsõ, 1951-ben tartott közös túrához képest. A különbözõ villamosenergia-ipari társaságokat – összesen 21 céget – magába foglaló iparági versenyt minden évben máshol rendezik meg. Idén Vác városa adott otthont e találkozónak, amelyet a rendszerirányítás 60. évfordulóját ünneplõ MAVIR ZRt. szervezett meg. Ez évben a rendszerirányítás kerek évfordulója kiváló lehetõséget, alkalmat jelent a villamosenergiarendszer együttmûködésének hangsúlyozására a VOTT keretében is, hiszen ennek nem titkolt célja a villamosenergia-iparban dolgozók összetartozását erõsíteni a szakmai és emberi kapcsolatok elmélyítésével.
Gergely Lajos („Lali”) utánajárásának köszönhetõen beköltöztünk a Boronkay György Mûszaki Középiskola és Gimnázium Kollégiumába. A délután folyamán azonban szétszéledt a társaság, páran meglátogatták a helyi strandot, ahol fröccsel és a medence vizével hûsítették magukat. Mi, a városismereti vetélkedõre készülõk a másnapi versenyre való felkészülésként, illetve kikapcsolódásként feltérképeztük Vác utcáit, és bokáig a vízben korzóztunk egyet az áradó Duna partján. A helyi Sportcsarnokban 17 órakor mûsoros megnyitó ünnepség kezdõdött, melynek keretében Oroszki Lajos, a MAVIR SE elnöke, illetve dr. Bóth János váci polgármester köszöntötte a résztvevõket. Ezután a helyi mazsorett- és tánciskolák tanulói szórakoztatták a versenyzõket.
A versenyezni vágyó csapatainkat gyûjtõ busz péntek reggel indult el az OVIT Körvasút sori parkolójából a 900 éves történelmi múlttal és gazdag kulturális élettel rendelkezõ Vác felé. A buszba való bepakolás nem volt egyszerû feladat, mert a csomagok nagysága meghaladta a busz csomagtartójának térfogatát, ezért megkezdõdött a „legózás” a hátsó üléseken is. A busz és a csapatok létszáma kicsit foghíjas volt, mivel a tájfutók versenye péntek délben kezdõdött, ezért õk autóval közelítették meg a verseny helyszínét.
Terepverseny: Az éjszakai élet valakinek hosszabb, valakinek rövidebb ideig tartott. Szombaton reggel nem éppen kipihenten jelentünk meg a rajtnál. A terepverseny reggel 6 órakor kezdõdött. Elhangzott a híres, lelkesítõ mondatunk: >>>>>>>> Haj-rrá OVIT! Haj-rrá OVIT! <<<<<<<<
Még ki sem értünk a Nyírpalota utcára, de máris elõkerültek az erõsítõ italok. Korábbi rutinból táplálkozva eldugtam egy szilvapálinkával megtöltött laposüveget a zsákomba (poharakkal), és az is „felszínre ” került.
27
2009/4.
OVIT HÍRADÓ
Már a bejáratánál egy viszonylag meredek emelkedõ fogadott, ami annyira nem esett jól. A térképek megfelelõek voltak, és a bóják elhelyezkedése szép feladat elé állította a versenyzõket. Mint késõbb indulók, a magasabb aljnövényzetû helyeken a korábban elhaladt versenyzõk nyomait is felhasználtuk. Az erdõ közepén – egy-két keresztezõdésben – kiemelkedõen nagy feladatot okozott a helyes irány kiválasztása. Némi kérdezõsködés és lépkedés után rátaláltunk a helyes útra. Összességében mind szellemi, mind fizikai megpróbáltatásnak jó volt ez a verseny, annak minden elõnyével és hátrányával együtt. Levontam/levontuk a konzekvenciákat arra nézve, hogy a következõ – már most várt – VOTT-on mit kell majd másképpen csinálnunk. Ezúton gratulálok Dr. Németh Györgynek tájfutásban, az OVIT 3-nak pedig csapatversenyben az éremszerzésért, többi versenyzõtársamnak pedig a tisztes helytállásért!
Az OVIT 1. (Gombás) csapata
Városismereti vetélkedõ: Az OVIT képviseletében a városismereti vetélkedõn három, egyenként kétfõs csapat indult. Szombat reggel az Apor Vilmos Katolikus Fõiskola Könyvtárából az elsõként rajtoló OVIT-os csapat (OVIT 1.) tagjaként 7.20-kor kezdtük meg a versenyt, fél- és egyórás különbséggel a többi OVIT-os csapat is követett minket. Összesen 300 perc állt rendelkezésünkre ahhoz, hogy az öt szakaszból és több száz kérdésbõl álló feladatsort megválaszoljuk. Ennek teljesítéséhez kb. 4,8 km-t kellett „lefutnunk” a városban. Ezen idõintervallumból a keverési idõ 60 perc volt, amelyik versenyzõ ezen idõ alatt ért be a célba, azt pontlevonással büntették. A verseny célja az volt, hogy megismerjük a Dunakanyar szíveként emlegetett Vác társadalmi-természeti környezetét, történelmi, építészeti múltját, egykori és mai nevezetességeit, szülötteit és a Váchoz kötõdõ hírességeket. Vác az egyik legszebb barokk kisvárosunk. Itt található az ország egyetlen diadalíve és barokk közúti hídja. A verseny sikeres teljesítése érdekében minden csapattag kapott egy könyvet a felkészüléshez, amelybõl számos hasznos információt tudhattunk meg elõre a városról. Ezt a puskát természetesen a versenyen is használhattuk, és a péntek este egy részét is ennek olvasására fordítottuk. A találkozó komolyságát mutatja az is, hogy sokan – OVIT-os és más csapattagok egyaránt –
Az OVIT 2. csapata
Az OVIT 3. ez évi és múlt évi csapata
A táj, az erdõ gyönyörû és felejthetetlen. Mint ahogyan a legtöbb erdõben, itt is elõkerültek az élõsködök hadai, de az ellenük való védekezést vegyi szerekkel megoldottuk. 28
OVIT HÍRADÓ
2009/4.
már napokkal a verseny kezdete elõtt Vácra érkeztünk azért, hogy jobban megismerjük a várost, és alaposan felkészüljünk a hétvégi megmérettetésre.
A MAVIR ZRt., mint az idei találkozó fõrendezõje a verseny mellett péntekre a gödi transzformátor alállomásának meglátogatását, szombatra pedig hajókirándulást szervezett. A gálavacsorán valamennyi résztvevõ megkóstolhatta a helyi konyha ízeit, az utána rendezett turistabálon pedig bárki megmozgathatta elfáradt izmait. Az este folyamán hallhatóak és megtekinthetõek voltak: Edit Piaf sanzonjai, Makray Pál zenés mûsora, a Füzes Táncegyüttes, valamint AGRA hastáncosnõ és tanítványainak elõadása, Kovács András humorista fellépése és Hevesi Tamás koncertje. A hétvégi versenyszámok összesített eredményeit vasárnap délelõtt hirdették ki, és ekkor vehettük át a kupákat és okleveleket is, ezzel zárult a 3 napos VOTT váci rendezvénye. Jövõre találkozunk Székesfehérváron, a királyok városában!
A vetélkedõ elsõ menetutasítása szerint a csapattársamtól elválasztva kellett útnak indulnom, majd a Városháza elõtt ismét találkoznom vele. A verseny fõként a belvárosban és annak közvetlen környékén bonyolódott. Fontos feltétele ennek a versenynek, szerintem, az, hogy csapatmunkában dolgozzunk a társunkkal, mert minden perc számít, és minden feladat értékes pontot ér, ezért a Március 15-e téren való találkozás után azonnal átnéztük azon kérdéseket, amelyekre valamelyikünk nem tudta a választ. Több váci polgár megkérdezett bennünket a verseny során, hogy kik vagyunk, és mit csinálunk, mivel õk csupán azt látták, hogy a városukat ellepték az ûzött tekintetû, várostérképet szorongató, egyenpólóban rohangáló emberek. Nem csoda, hogy furdalta õket a kíváncsiság, hiszen összesen 86 csapat indult a vetélkedõn. A megtett útvonal mentén a helyszíni megfigyelésen alapuló, valamint a szakirodalmi források alapján megválaszolható szellemi kérdések mellett tájékozódási és ügyességi feladatok is tarkították az utunkat. Az ügyességi feladatokon belül nem értünk el magas pontszámot, gyakorolnunk kell még a kapura rúgást és a kosárba dobást. Az egyes versenyszakaszok állomásain viszont serényen töltögettük a különbözõ totókat is, melyek kategorizálva voltak a város híres szülöttei, történelmi, építészeti jellemzõi szerint. Megemlítendõ, hogy maximális pontszámot értünk el az építészeti jellegû, illetve a 60 éves a rendszerirányítás címû totó esetében is. Mindig mosolyogva gondolok vissza ezekre a versenyekre a jól esõ fáradtság ellenére is, mert nagyon jó hangulatban telnek, és mert lehetõségünk nyílik több magyar város megismerésére, miközben a társammal nagyokat nevetünk, illetve összebarátkozunk a többi csapat tagjaival is.
Tájfutó verseny résztvevõi: OVIT OVIT OVIT Csapatok névsora: Terepverseny résztvevõi
Dr. Németh György Kopasz Róbert Makó Lajos
Városismereti verseny résztvevõi
OVIT 1. (Gombások) Takács Mariann Antal István Mester Péter Nagy Attila
Bakulya Katalin Debreceni Vanda
OVIT 2. Gergely Lajos Meixner József Bíró József Polónyi László
Szepesi László Kelemen Gyula
OV1T 3.
Összességében elmondhatom, hogy a részvételen felül a gyõzelem is jó érzéssel tölt el, hiszen idén sikerült az OVIT 1. csapataként 9. helyezést elérnünk több nagyobb társaság csapatait a hátunk mögé utasítva. Az OVIT 3. csapata a 13., míg a 2. csapatunk a 33. helyen végzett.
Dr. Németh György Makó Lajos Makó Attila Kováts János
29
Papp Katalin Somogyi Lászlóné
2009/4.
OVIT HÍRADÓ
Sárkányhajóverseny
A 3. helyért járó érem
A Villamos Napon az OVIT csapata III. helyezést ért el a sárkányhajóversenyen.
A csapat tagjai: 1. Antal István 2. Benda Ákos 3. Dézsi József 4. Eszláriné Gacsal Edit 5. Gergely Lajos 6. Hámor Zsolt 7. Huber Judit 8. Makó Attila 9. Makó Lajos
A terepverseny 4. helyéért járó oklevél
Bakulya Katalin–Nagy Attila
30
OVIT HÍRADÓ
2009/4.
telefon: többen ebéd elõtt vagy közben voltak – én is –, vagy éppen hajókáztak a tavon, de lassan összegyûltünk. Sajnos, néhányan lekésték a buszt, amellyel az ellenfelekkel együtt, hûvös, esõs idõben érkeztünk meg a verseny helyszínére. Gyors átöltözés után fázósan hallgattuk meg a sárkányhajózás lényegét egy szakavatott hölgytõl, és drukkoltunk az elõttünk versenyzõ két csapatnak. Felsorakoztunk a jobb idõt elért hajó mellett, amikor a szervezõk közölték: a másikba szálljunk be. Mintha nem lenne mindegy! Állítólag ezek a hajók egyformák. Ezzel nyugtattuk magunkat. A kormányos, aki a hajó szerves tartozéka volt, ellátott minket tanácsokkal a beszállás közben is. Mindenki elhelyezkedett: Judy a dobnál, a többiek vele szemben, kettesével, evezõvel a kézben. Gergely Lalival felvállaltuk a vezérevezõs helyet (stroke), és a kormányosunkra hallgatva, no meg a dob ütemére mindenki evezni kezdett. A hajó egyre jobban haladt. Lassan a rajtvonalhoz értünk, a két hajó beállt egymás mellé. Két idõmérõ futam közül a jobbik számított. Csak egyszer lehet elszúrni. Nagyon figyeltünk, jól eljöttünk a rajtnál és hamar kiderült, mi vagyunk a jobbak. De nemcsak a mellettünk lapátoló csapatot kellett lehagynunk, hanem az elõttünk már teljesítõ három csapat idejével is meg kell küzdeni. Mindenki evezett, ahogy csak bírt. Utcahosszal vertük a másik hajót, ez biztosan doppingolta a társaságot. Nem tudtuk az idõeredményt, de reméltem, hogy még mindenkiben maradt elég erõ, hogy ráérezve a sárkányhajózás ízére, a második futamban javítsunk. Három másodpercet javultunk, és ennyi kellett a dobogóhoz. Elsõre egy bronzérem, nem is rossz. Remélem, lesz folytatás!
10. Rizk Judit 11. Sápi Márta 12. Szabó Péter 13. Szentgyörgyi Zoltán 14. Tímár Julcsi
Ezúton is gratulálunk nekik! A közelmúltban a fenti sorokat olvashatták a kedves kollégák az intraneten, néhány kép kíséretében. Errõl a hírrõl írnék kicsit bõvebben, a magam szemszögébõl. Tavasszal nagy érdeklõdéssel olvastam, hogy sárkányhajózás is lesz a Villamos Nap programjában. Én két éve egy baráti társasággal részt vettem egy kisebb regattán (Budapesti Sárkányhajó Fesztivál), nagyon megtetszett eme sportág, így arra gondoltam, hogy csapatot kéne indítanunk. Rákérdeztem a szervezõknél, õk hogyan gondolták? Sehogy! Azt mondták: majd a helyszínen – ad hoc módon – kialakul. Biztos, ami biztos – közvéleményt kutattam, kik kaphatóak egy kis evezésre azok közül, akik jelentkeztek a velencei kiruccanásra. Papíron megtelt a 20 férõhelyes hajó, közeledett a nagy nap. Több hétnyi verõfényes napsütés után a meteorológusok nem sok jót jósoltak arra a szombatra. Kiderült, hogy be fog borulni. De csak az ég, a hajó nagyon stabil, attól nem kellett félni. Budapestrõl még szép idõben indultunk el párommal, de megérkezésünkkor látszott, bejön a jóslat. A szél komolyan tesztelte a felállított sátrakat. A szervezõk rövid hezitálás után – többek nagy sajnálatára – lefújták a vizes versenyeket. Körbetelefonáltam a potenciális csapattagokat, hogy mindenki önfeledten élvezhesse a mûsorokat és a finom borokat. Negyed kettõkor mondták be a ’hangosba’, hogy mégis megrendezik a sárkányhajóversenyt, kettõkor gyülekezzenek a csapatok, mert busszal visznek át minden érdeklõdõt a tó másik oldalára. Ismét
Ereedményeek: 1. Paks csapata 2. Sárkány MAVIR 4. Sárkány OVIT 5. Sárkányszív 6. MVM Kontó csapata Ezúton köszönöm a csapatnak, akik segítettek a szervezésben, akik ovitosként, kísérõként, kívülálló sportkedvelõként együtt lapátoltak a Sárkány OVIT hajóban.
Szentgyörgyi Zoltán
31
2009/4.
OVIT HÍRADÓ
Az OVIT I. csapata az I. osztály versenyében 8. helyezést ért el. A csapat tagjai: Kovács Róbert, aki egyéniben a 8. helyen, Suszter Imre, aki a 27. helyen, és Mihalik Zsolt, aki a 30. helyen végzett.
Sikeres szereplés a villamosenergia-iipari horgász sporttalálkozón Július 3-5. között Ajkán rendezték meg a XXVII. Villamosenergia-ipari Horgásztalálkozót, amelyen két csapatunk indult, és szép eredményt értek el.
A társaságok közötti versenyben a Paksi Atomerõmû mögött az OVIT a 2. helyezést érte el. Kovács Róbert
Szép eredmények a XXIV. Villamosenergiaipari Tenisztalálkozón Augusztus 6-9. között rendezték a XXIV. Villamosenergia-ipari Tenisztalálkozót Szegeden, amelyet az OVIT csapata az elmúlt évek egyik legjobb eredményével zárt. A versenyen indulók száma meghaladta a kétszáz fõt. Személyenként legfeljebb két versenyszámban lehetett indulni, és a résztvevõk ezt ki is használták, nem kis fejtörést okozva ezzel a szervezõknek. Olyan beosztásokat kellett készíteniük, hogy mindig minden pályán legyenek mérkõzések, de minden versenyzõ egyszerre csak
OVIT II. csapata a II. osztály versenyében elsõ helyezést ért el. A csapat tagjai: Csizmadia István, aki egyéniben a 2. helyen, Tóth Péter, aki a 9. helyen, és Sinai Bertalan, aki a 17. helyen végzett. 32
OVIT HÍRADÓ
2009/4.
egy helyre legyen hivatalos. Minderre három helyszínen összesen 31 pálya állt rendelkezésre. Sikeresen oldották meg a feladatot, dicséret illeti a rendezõket.
A Gyebnár Ottó–Molnár Tamás páros két nyert mérkõzés után a késõbbi gyõztes pártól kapott ki, és így a harmadik helyezéssel büszkélkedhetnek. Vasárnap az eredményhirdetésen kívül még egy örömteli esemény történt: Farkas János, tenisz szakosztályunk volt vezetõje – aki az Üzemviteli Igazgatóság áthelyezésekor került a MAVIR-ba – a férfi „F” kategória döntõjében legyõzte ellenfelét, és így megnyerte azt. Gratulálunk!
Az idõjárás minden szabadtéri rendezvény fontos tényezõje. Most is kémleltük az eget, hogy mi várható, de egy péntek délutáni gyenge zápornál több nem zavarta meg a játékot. Szép napsütéses idõnk volt. Az OVIT csapata idén kicsit szerényre sikeredett, mindössze hat fõvel vettünk részt a rendezvényen. Ennek ellenére az alapos felkészülés meghozta a gyümölcsét.
A Gyebnár–Molnár páros
A csapat tagjai: Tóth Péter, Molnár Tamás, Holop Tünde, Bém Zsolt, Gyebnár Ottó, Szentgyörgyi Zoltán
Péntek reggel az egyéni mérkõzésekkel kezdõdött a verseny. A 40 év feletti férfi egyéniben – amelyik a legnépesebb csoport volt - három versenyzõnk is indult. Tóth Péter két mérkõzést is megnyert, de végül a kategória elsõ helyét elnyerõ játékos megállította. Sajnos, Bém Zsolt és Szentgyörgyi Zoltán sem tudta legyõzni az ellenfelét. A délutáni páros versenyszámokban a férfi párosok között a Bém Zsolt–Tóth Péter kettõsünk a második, a Gyebnár Ottó–Molnár Tamás kettõsünk az elsõ mérkõzésen változatos csatában szenvedett vereséget. Vegyes párosok között a Várhelyi Réka (DÉMÁSZ)–Gyebnár Ottó, valamint a Holop Tünde–Molnár Tamás párosunk is bejutott a nyolc közé, és így pontot szereztek a társaságok közötti versenyben!
Dobogón Vasárnap délután kicsit fáradtan, de büszkén indultunk hazafelé. Megtettük az elsõ lépéseket, az iparági tenisztalálkozókon ismét számolni kell az OVIT csapatával. Reméljük, jövõre tovább erõsödve még jobb eredményekrõl számolhatok be.
Mivel a pénteki versenynapon elbúcsúztunk a továbbjutásoktól, már csak a vigaszversenyekben bízhattunk. És érdemes volt reménykedni!
Holop Tünde
33
2009/4.
OVIT HÍRADÓ
Nyugdíjasainkról
Szlovákiai fiatalok üdülése Fonyódon
Kirándultunk…
Augusztus második hetében felvidéki magyar nemzetiségû egyetemistákat fogadtunk balatoni üdülésre a társaság fonyódi üdülõjében. Fekete László, Mike Henrietta, Ovsonka Márk, Varga Zsuzsanna és Vörös István érkezett az egyhetes kikapcsolódásra.
Június 13-áán reggel 7 órakor indultunk; úti célunk Tapolca, Nagyvázsony és Balácapuszta volt. Tapolcán a társaság egy része a Tavas-barlangba, a másik a Malom-tóhoz ment. A barlangban mintegy 300 méteres szakaszt tettünk meg, természetesen csónakkal, úgy, hogy evezni kellett. A 14–16 fok és a 100 %-os páratartalmú hûvös levegõben „evezõseink” bizony elfáradtak.
Találkozásunk során a fiatalok megismertették velünk a Diákhálózat jelenlegi tevékenységét, betekintést nyerhettünk a Diákhálózaton belül szervezett klubok életébe, kulturális programjaikba. Rátérve a balatoni üdülésre, elmondták: gyönyörû a táj, nagyon jó az ellátás, és kellemesen érzik magukat az üdülõben.
Tapolca másik nevezetessége, a Malom-tó a templomdomb alatt található. Szép park, hatalmas halakkal teli bõvizû patak, hangulatos, öreg házak szegélyezik. A tóból kifolyó Tapolca-patak 200 éves vízimalom kerekét forgatja. A parkban Batsányi János és felesége, Baumberg Gabriella szobrai állnak.
Befejezésül köszönetüket fejezték ki az OVIT ZRt.-nek a számukra nagy élményt nyújtó üdülési lehetõségért, a kedves fogadtatásért. Kriszten Lászlóné–Polczer Ferenc 34
OVIT HÍRADÓ
2009/4.
Hazafelé tartva, félúton benéztünk Balácapusztára. Itt található a Közép Európában páratlan római villagazdaság, romkert és kiállítás. A balácapusztai épületegyüttes nagy gazdaság központja volt: mintegy 30-40 fõ- és 100 melléképület valamikori létezését feltételezik itt a régészek.
A csónakázás és a séta után Nagyvázsonyba indultunk, ahol finom ebéddel vártak bennünket. Ebéd után a várhoz sétáltunk…
Hazai váraink közül kiemelkedõ a Nagyvázsonyban magasodó 15. századi Kinizsi-vár, amely Mátyás király hadvezérének, Kinizsi Pálnak volt a családi fészke. A várban bóklászva megtekintettük a várkápolnát és a bejáratnál az ágyúk elhelyezésére való kapuvédõmûvet (barbakánt). Felmásztunk a lakótoronyba, onnan tekintettünk szét a dimbes-dombos tájra. Sajnos, azon a napon nem rendeztek várjátékot, így arról lemaradtunk, de így is nagy élmény volt a múlt falai között járnikelni.
A 16 hektáros gazdaságot egykor kõfal vette körül, és a birtok központjában állt a bérlõ villája, melyet a 2-3. században alakíthattak ki, és nagyrészt még ma is látható. Elõkerültek a fehér alapú falfestmények, mozaikok, melyek a Pompejiben talált képekhez hasonlítanak. A feltárás napjainkban is tart. Aki a környéken jár, érdemes útját megszakítani, és a kiállítást megtekinteni.
Ollé Béláné
35
2009/4.
OVIT HÍRADÓ
36
OVIT HÍRADÓ
2009/4.
37
2009/4.
OVIT HÍRADÓ
38
OVIT HÍRADÓ
2009/4.
Integrált Rendszer - rejtvény 1 .Mikor történt a villamossági társaságok szervezeti és irányítási átalakulása? a. b. c.
1990. évben 1991. évben 1992. évben
2. Mikor kezdte el az OVIT Zrt. kiépíteni minõségügyi rendszerét? a. b. c.
1993. évben 1994. évben 1995. évben
3. Mikor volt a Minõségügyi Tanács (MT) elsõ ülése 1994-ben? a. b. c.
június hóban szeptember hóban november hóban
4. Mikor adta ki a társaság felsõ vezetése a minõségpolitikai nyilatkozatot? a. b. c.
1994. június 1994. december 1994. szeptember
5. Melyek a társaság minõségpolitikájának alapelvei az alábbiak közül? (Több jó válasz is lehetséges!) a. b. c. d.
piacközpontú minõség árminõség minõségtudat folyamatközpontú minõségbiztosítás
6. A minõségügyi rendszer kiépítésének tervezése során az alábbiak közül milyen problémát kellett kezelni? (Több jó válasz is lehetséges!) a. b. c.
a dokumentációs rendszer felépítése a minõségügyi szervezet kialakítása a felépítési sorrend
39
2009/4.
OVIT HÍRADÓ
Szerkesztõségi közlemények Rejtvénymegfejtések, rejtvénymegfejtõk: Az OVIT Híradó 2009. évi 3. számában szereplõ keresztrejtvény helyes megfejtése:
„Más hibáit azért látjuk oly világosan, mert bennünk is megvannak.” Helyes megfejtést küldtek:
Togyeriska Anikó Boros László Leipniker Lászlóné Márton Istvánné Baloghné Tárbály Edit Klér Károlyné Nagy Tiborné Piros Ferenc Kovács Györgyi Zámbóné Skoda Ágnes Fekete Károly
– Mûszaki Igazgatóság – Szolgáltató üzem – Szolgáltató üzem – Göd, Pénztár – ATTO – Budapest – Göd – Göd – Göd – Bicske – Göd
Az integrált rejtvény helyes megfejtése: c, a, a-c-e-f, b, b-c-d Helyes megfejtés sajnos nem érkezett.
Az OVIT Híradó 2009-es elsõ félévi rejtvényeinek helyes megfejtését beküldõk között könyvutalványokat sorsoltunk ki. Nyeerteeseek: 1. szám: 2. szám: 3. szám:
Czingráber Lászlóné Szalay Gáborné Fekete Károly
– Göd – Személyügyi osztály – Göd
Inteegrált reejtvény nyeerteeseei: Söveges Ildikó Kossuth Mihályné Kovács Imréné
– Hotel*** OVIT – Szolgáltató üzem – Szolgáltató üzem
40
