Bíróné Oláh Mária pártfogó felügyelő (Fejér Megye) Boldog ünnepeket Az elemzés a 2008. évi szakmai pályázati kiíráson „Az év tanulmánya” kategóriában harmadik helyezést ért el.
„Néha a legapróbb családi hagyományok szülik a legdrágább emléket” (Nicole Wise) A családi szokások, a családi ünnepek összetartanak bennünket, biztonságot adnak, a mindennapokban, és egységgé kovácsolják a családokat. A családi ünnepek funkciója, hogy kösse a nukleáris családot annak tágabb rokoni, és kulturális közegéhez, másrészről viszont erősítse a család egyediségét, és határait. A családi szokásokat minden család maga alakítja ki. A szülők általában a saját gyerekkori emlékeikre építve emelik át későbbi családjukba, a tanult szokásokat, viselkedésmintákat, és közben változtatnak rajta, a saját életmódjukhoz, igényeikhez, és lehetőségeikhez igazítják. Ezáltal a családi szokások, az ünneplések módja minden családban más, de a közös együttlét, az egymás megajándékozása, a közös készülődés, odafigyelés, az ünnep szívmelengető hangulata mindenhol ugyanazt kellene, hogy jelentse. Családi hagyománynak tekinthetők a családi évfordulók, születésnapok, névnapok ünneplése, vakációk eltöltése. A közös étkezések, nyaralások, hétvégi szabadidős programok, pénzbeosztás, szokások részleteinek megismerése fontos információkat tartalmaz a családról. Az egymásra odafigyelés, a kölcsönös szeretet, és tisztelet mind mérhető, egy–egy ünneppel kapcsolatos beszélgetésből. Munkám során először az ünnepek utáni beszámolókban figyeltem fel az érzelmi elhanyagolás jeleire, később már, célzott kérdésekkel tudatosan kerestem a bűncselekményt elkövetett fiatalok családjainak belső rítusaiban, szokásrendszerében a hasonlóságokat. Ahogy a gyerek a család struktúrájának a része, egy eleme, úgy a viselkedése is a család rendszerének a működésének a része, akár tüneti viselkedés, akár nem. A tüneti viselkedés megjelenése minden olyan viselkedésforma, amit a környezet problémának, nehezen kezelhetőnek tart. A különböző antiszociális cselekedetek, agresszív megnyilvánulások a családi működés elakadásának, meghibásodásának a jelzése. A bűncselekményt elkövetett fiataloknál vélhetően hiba történt, vagy történik a működésben, a család nem közvetít megfelelő értékeket. Az egyik ilyen értéket, a családi
ünnepeket és az ahhoz való viszonyulást próbáltam feltérképezni a pártfogoltak körében. 50 fő (44 fiú, és 6 lány) pártfogó felügyelet alá helyezett fiatalkorút kérdeztem meg hogy az ünnepeknek, az ajándékozásnak, a közös együttlétnek vannak-e illetve milyen hagyományai vannak a családjukban. Az irányított kérdések segítettek betekinteni a családok szokásrendszerébe, a fiatalkorúak ehhez való viszonyába, és sok esetben némiképpen a bűncselekményhez való eljutás is valahol (nem megbocsátható) de érthetőbb lett. A fiatalok önként, és meglátásom szerint őszintén válaszoltak a kérdésekre. A beszélgetések alkalmával a kérdéseim 3 nagyobb kérdéscsoportra vonatkoztak: A közös családi, szabadidős programok, az ünnepek és az ajándékozás hagyományai, illetve a zsebpénz és a család jövedelmének kiadásainak ismerete. Azok a szokások, és példák, amelyeket a gyermek, -illetve ifjú korukban látnak, közvetlenül és közvetve is hatnak a későbbi személyiség alakulására és az életvitel kialakítására. A rendszeres vasárnapi ebédek, vagy a nagy családi ünnepek közös megtartása születésnapok, évfordulók, a következő generációk számára is példát nyújtanak, és általában követésre találnak. Az ünnepek, a rítusokon túl, a szeretetet, az összetartozást is kellene, hogy közvetítse a családtagok felé, ennek hiánya mély nyomot hagy a fiatalokban. Ha a család nem tölti be a funkcióját, nem nyújt a gyermeknek humán értékeket akkor a gyermek, nem érzi fontosnak a családi köteléket. Mivel nem kötődik a családhoz, máshol keres kapcsolódási pontokat, közösséget, és emberi kapcsolatokat. A családi mellőzöttségből fakadóan még fokozottabban érzi, hogy valakihez, valakikhez valahová tartoznia kell. A harmonikus családi élet, a meghitt otthoni légkör hiánya miatt marad az utca. Közös hétvégi programok, nyári vakáció A közös programok, a szabadidő eltöltése az együttlét meghatározó a család életében. A családi szabadidős programokat két részre bontottam. A rendszeres szabadidős, hétvégiekre, ezek általában előre megbeszéltek, rendszeresen ismétlődő programok, amikre készül a család. A másik csoport volt a spontán együttes megmozdulások, amikre a családtagok, és a pártfogoltak szívesen emlékeznek. A megkérdezett pártfogoltak közül 12 fiatal (24%) családjában rendszeresek a közös családi programok. Ezek általában kirándulás, rokonlátogatás, hosszú hétvégi utazás, strandlátogatás, kerti- parti, bográcsozás. 17 családban (34%) vannak olyan közös hétvégi programok, amiket a családtagok rendszeresen együtt végeznek, de ezek spontán indulnak, szervezetlenek. Ilyenek általában a telken végzett együttes munkák, film, családi 2
futballmeccs, horgászás, közösen végzett háztartási munkák, általában a főzés, autószerelés, bevásárlás. Ezek számomra azért fontosak, mert a szülő a gyerekével együtt dolgozik, játszik, sétál, és közben beszélgetnek, odafigyelnek egymásra. Van, aki az anyával együtt a kutyasétáltatás közbeni beszélgetésekre, és van, aki a családi kártyacsatákra, vagy az apával együttes sörözős beszélgetésekre emlékszik szívesen. Véleményem szerint bármi lehet a közös program, csak legyen. Hasznos a fiatal bevonása a munkába, a segítségkérés, amikor tanácsot adhat ő is a szülőnek, és a végén az együtt végzett munka öröme. Megfigyeltem, hogy a fiúk szeretnek együtt főzni az anyjukkal a konyhában, többen említették, ezt közös munkaként. A fiatalok általában lelkesedéssel, örömmel beszélnek ezekről az együtt töltött időkről „anyut megtanítottam pókerezni, azóta sokszor kártyázunk” „palacsintát mindig együtt sütünk”. A pártfogoltak saját bevallása, elmondása alapján 19 főnél (38%) egyáltalán nincsenek közös családi megmozdulások, együttes hétvégi programok. (2 fő intézeti elhelyezett). „Apu nem csinál olyat, amiben segíteni kellene” „mi nem csinálunk semmit hétvégén” „nem megyünk sehová, hozzánk sem jön senki”. Ők már eltávolodtak a családjuktól, a haverok, és a barátok társaságában találják meg, amit a család eddig nem adott meg. Ha véletlenül lenne program, a fiatal már akkor is a haverokat választaná, mert a családjában nem érzi jól magát. Az érzelmileg sivár, de kissé jobb anyagi helyzetben levő családok gyerekeinél tapasztaltam, hogy sokan a számítógépes játékokba, és az Internet által nyújtott virtuális világba menekülnek, és ott találnak maguknak társaságot. A nyári vakációt, a családi nyaralást elkülönítettem a hétvégi programoktól. Nyaralás nem minden családban van, itt nagyon szélsőséges a kép. Amíg a hétvégi programoknál, a közös együttlétnél nem mérvadó az anyagi helyzet, addig a nyári vakációnál véleményem szerint meghatározó a család jövedelme. Találkoztam olyan fiatallal, akinek a családja soha nem szervez hétvégi programokat, de évente egyszer külföldre megy nyaralni, és ezzel minden közösségi megmozdulásnak vége van a következő nyaralásig. 10 fő családjában rendszeresek az évente visszatérő nyaralások, esetleg síelés télen, több helyen rendszeres a külföldi nyaralás. (Horvátország, Franciaország, Jordánia, Olaszország). Sok család a Balatonra megy, vagy a vidéki rokonokat látogatják rendszeresen, egy családnak üdülőjoga van. Van, ahol nem egy hosszabb időre, hanem a nyári szünetben 1-2 napra utaznak el nyaralni közösen, és többször a nyár ideje alatt. Ahogy a családtagok szabadságot kapnak, vagy kézhez kapják az üdülési csekkeket. Az üdülési csekk megjelenésével meglátásom szerint már többen jutnak el nyaralni, hosszabb, rövidebb időre. Mivel az üdülési csekk nem váltható át pénzre, a családok, ha nem akarják elveszíteni, akkor fel kell, hogy használják. Ez a kényszer nagyon jó a gyerekeknek.
3
13 fő (26%) családjában néha mennek, ezek általában 1 napos strandlátogatások, vagy kirándulások, amik nyárra, szabadság idejére esnek.(ide számoltam az intézetben elhelyezett fiatalokat is, akik intézményen belüli csereüdülésekben vesznek részt időnként). Probléma a gyári dolgozó családoknál, hogy a szülők nem egyszerre kapják a szabadságokat, így a család, ha menni szeretne, akkor sem tud elutazni hosszabb távra együtt nyaralni. Sokan ezért apróbb időszakokban többször nyaralnak. 2 főt az idősebb testvére visz el rendszeresen nyaralni, általában belföldre. 21 fő (42%) még soha nem volt nyaralni, a család a nyári szabadságok alatt sem megy közösen sehová. (ezek a szülők között több az özvegy, a mindkét szülő rokkantnyugdíjas, vagy munkanélküli, illetve a sokgyerekes nagycsaládok). A nagyobb városokban a Nagycsaládosok Egyesülete szervez olcsó, megfizethető utazásokat, nyaralásokat, de általában a pártfogoltjaink családjai nem tagjai a szervezeteknek, nem ismerik, vagy nem érdekli őket a lehetőség. Sok családban, még ha nem is hátrányos helyzetű, ismeretlen fogalom a nyaralás. Nincs közös élmény, marad a magány, unalom, stressz, szorongás, és a rossz haverok. Az unalom sokszor előfordul a bűncselekmények indító okaként, mert „valami jó bulit kellene csinálni”. Végső esetben az élményt a kábítószerek, és a tudatmódosító szerek használata adja meg. A tétlenség helyett élményeket kell nyújtani a gyerekeknek. Ha a család utazik, vagy nyaral, a fiatalok többsége általában megy a családdal. Van aki, még a közös családi nyaraláson túl, a haverokkal is eltölt egy pár napot, pl. a Balatonon, vagy a Sziget fesztiválon. 3 esetben nyilatkozott úgy pártfogolt, hogy inkább egyedül marad otthon, és nem megy a családdal, mert az együtt nyaralás, még ha külföld is unalmas, vagy ciki. 4 esetben a fiatal csak a haverokkal megy nyaralni, és nem a családdal. 33 fiatal (66%) kifejezetten szeret a családjával együtt lenni, de 17 (34%) a családdal való együttlétet elutasítja, nem szereti a közös programokat, zavarja a családdal való együttlét. Ők, akik nem szólhatnak bele, hogy hova mennek, nem beszélik meg előre, vagy rászerveznek a gyerek programjára. A fiatal igényeit, és életkori sajátosságait nem veszik figyelembe, mereven ragaszkodnak a saját elképzeléseikhez. Van, amikor a fiatal a barátnőjével vagy a barátjával is szeretne együtt lenni, de a család ezt nem fogadja el, nem jut eszébe, hogy felajánljon egy közös programot az aktuális barátnőnek, barátnak is. Így a kötelező családi programra elrángatott fiatal ül a sarokban, és duzzogva sms-ezik az otthon maradt barátnővel. Véleményem szerint a családi együttléteket ki lehet terjeszteni a legjobb barátra, vagy a barátnőre is. A szülő így megismerheti, hogy a gyerekének kik a barátai, azokkal hogy viselkedik, milyen a kapcsolata a társakkal, mennyire komoly a barátnőjével a kapcsolata. A fiatal is maga mellett tudhatja azokat, akiket szeret, és jól fogja magát érezni. Volt olyan pártfogoltam, akit a tanulatlan özvegy apa, 4
a barátaival együtt vitt 1-2 napra rendszeresen sátorozni, horgászni. Nem mentek messze, csak a városszéli tavakhoz, de olyan élményt adott ezzel a fiataloknak, ami emlékezetes maradt a fiúnak, és a barátainak is, talán egy életre. A családban a gyerekre odafigyelés, és szeretet nem a szülők végzettségén múlik, a tanulatlan, kis jövedelemmel rendelkező szülő is tud olyan élményeket nyújtani a gyerekének, amely végigkíséri az életében, és megalapozza a jövőjét. Családi ünnepek A családi ünnepek általában jeles napokként kerülnek be egy család szokásrendszerébe. A családi ünnepekben megjelenő hagyományok elősegítik a családi szerepek folytonosságát, biztonságos menedéket nyújtanak. Védenek a bizonytalansággal, a magánnyal szemben, és közvetítik a család eszmerendszerét, és értékeit nemzedékeken át. A családi ünnepek megtartása, a születésnapok, az évfordulók megünneplése, az ajándékozás bármilyen formája, nem mindig pénzfüggő, nem a család anyagi helyzetétől függő tevékenység, hanem egy belső késztetés, hogy a gyerekeinknek, családtagjainknak örömet szerezzünk, illetve továbbadjuk az örömöt adás képességét. A saját családunkból hozzuk a késztetést, örökítjük át az utódainkra a hagyományainkat. Elveszünk, és hozzá is adunk valamit, ezért az ünneplési szokásaink állandóan a család igényeihez alkalmazkodnak. Hogy a család mit tart ünnepnek, az családonként változhat. Vannak, ahol a szülők házassági évfordulója ugyanolyan ünneplésre ad okot, mint a születésnap, de sok családdal találkoztam, ahol még a jelképe is hiányzik az ünnepeknek. Ahhoz, hogy az ünnepeinkre készülhessünk, ismerni kell a jeles dátumokat. A megkérdezettek közül 22 fő (44%) tudja a családtagjainak a születés és névnapjainak a dátumát, és ezeket önállóan számon is tartja. 15 fő (30%) fiatalt valaki figyelmeztet a családból, mert tudja, de sokszor elfelejti. 8-an (16%) nem tudják, hogy mikor vannak a születés és névnapok, 3 fő kijelentette, hogy nem is érdekli. Érdekes, hogy a lányok közül mind a 6 fő tudja pontosan a családtagok születés és névnapjait, azokra ajándékot vesznek, illetve saját kezűleg készítik. 5-en a Valentin napon is vesznek a barátaiknak ajándékot, meglepetést. A lányok az ünnepeket jobban számon tartják, jobban készülnek rá, mint a fiúk. A fiatalok fele nem tudja, hogy a családtagjaiknak mik a vágyai, mit szeretnének kapni ajándékba. A családtagok a szülő a gyerekkel, a testvér a testvérrel általában nem beszélik meg előre, hogy mit kapjon az ünnepelt. Ha a szülő nem tudja, hogy milyen jellegű ajándéknak, vagy meglepetésnek örülne a gyermeke, akkor nem ismeri eléggé. Normális esetben mindenki arra törekszik, hogy valami szépet, hasznosat, felejthetetlent ajándékozzon. Vannak olyan családtagok, akik az ismerősök segítségével, keresztkérdésekkel tudják meg, hogy mire vágyik a másik. Az érdeklődés, a törődés, az odafigyelés 5
elengedhetetlen része kell, hogy legyen az ünnepnek. Tény, hogy az ajándék kigondolása, az utánajárás időt, és energiát vesz el, de aki szeretettel ajándékoz, annak ez nem lehet nyűg, és ha már megismerte a másik vágyait, egyáltalán odafigyelt rá, akkor célirányosan lehet keresni a megfelelő ajándékot. Az ünnephez, a külsőséghez hozzátartozik az ünnepi ételsor, a hagyományos ételek, a húsvéti sonka, tojás, a karácsonyi bejgli, az ünnepi húsleves, a születésnapi torta. 13 fiatal (26%) nyilatkozta, hogy a családjában az ünnepekkor nem főznek ünnepi ételeket, nem kap szülinapi tortát, nem díszítik a lakást, és a jeles nap is ugyanúgy telik, mint a többi. Az anyának nem kerülne semmibe, ha pl. a gyerek születésnapján annak a kedvenc ételét főzné, azzal a megjegyzéssel, hogy „ezt a születésnapodra készítettem, mert tudom, hogy szereted”. Vagy a jeles napon gyertyát is tenne az asztalra. Házilag is lehet tortát sütni, nem fontos a legdrágábbat házhoz rendelni. Véleményem szerint a jelkép, a szeretettel adás, és az odafigyelés a lényeg. 3 helyen nagy bulikat, kerti partikat rendeznek, a többi helyen közös ebéddel, vagy vacsorával együtt ünneplik meg a születésnapokat, névnapokat. A pártfogoltak szeretik ezeket a bulikat, a családi összejöveteleket. Egyik pártfogoltam születésnapja egybe esik a bornapokkal. A 8 gyerekes családban az anya a kedvenc pörköltet főzi, a rokonok náluk gyülekeznek, és utána együtt mennek a rendezvényekre. Nagycsaládban is lehet úgy köszönteni, hogy nem vesznek drága ajándékot, és a fiatalnak mégis emlékezetes a nap. Az ünnepnapok, és különleges események alkalmat adnak a családtagoknak és a barátoknak arra, hogy megosszák egymással a jeles napokat. A nukleáris családok ezen alkalmak segítségével erősítik meg a kapcsolataikat egymással, és a tágabb családdal, barátokkal. 24 helyen nem mennek vendégek,(nagyszülők, felnőtt testvérek a családjaikkal) és a családok egyedül ünnepelnek. Egy fiatal vallotta, hogy a családjában csak apa születésnapját ünneplik nagyszabású, emlékezetes ünnepekkel, közös ajándékkal, a többi ünnep ezek mögött elsikkad. Két fiatal a saját születésnapját nem igazán szereti, mert a haverokkal buliban szeretné ünnepelni, de a családja ragaszkodik a vendégvárós, családi ünnepekhez. A megkérdezettek fele nem vesz részt az előkészületekben, nem vesz ajándékot a családtagoknak. „anya azt mondta, ameddig ő tart el, az ő pénzéből ne vegyek neki ajándékot” „nem tudtam, hogy a többiek vesznek-e ajándékot”. Ha nem alakul ki eddig az ajándékozás szokása, akkor később sem fog ez a család részévé válni, és a család megtartó ereje csökken. Ha anya vagy apa nem kéri ki a tanácsát a fiatalnak, nem vonja be a közös gondolkodásba, hogy a másiknak örömet szerezhessenek, akkor ő sem várhatja el, hogy megemlékezzenek róla. A megkérdezettek másik fele vesz ajándékot, ők általában a zsebpénzükből gyűjtögetik, de van, amikor a másik szülő, vagy az idősebb testvér ad pénzt az 6
ajándék megvételére. Az ünnepre készülni kell, és a készülődés élményét a szülőnek kellene megtanítani. A titkolózás, a meglepetés szerzésének öröme, mind hiányzik a családi nevelésből. 39 fiatal (78%) kap ajándékot, van, aki csak néha, évente egyszer kap ajándékot, de mégis valamit. Sokan csak karácsonyra kapnak, a többi ünnepen csak szóban köszöntik. 10 fő, amit kér, megkapja. Ezek műszaki cikkek, márkás ruhák, amit előre kinézett, és a szülő megveszi a közelgő ünnep alkalmából. 13-an meglepetést kapnak, amivel általában elégedettek. Ez szintén műszaki cikk, telefon, ruhanemű, pipere, ékszer, parfüm, vagy praktikus dolog. 9 fiatal (18%) mindig csak pénzt kap ajándék helyett. A szülő nem gondolkodik, hogy minek örülne a fiatal, vagy sem ideje, sem türelme utánajárni, megvenni az ajándékot. Nem biztos, hogy ismeri a gyereke méretét, ízlését, nem tudja, hogy milyen az a ruházati stílus, amiben a fiatal jól érezné magát. Azt gondolják, hogy a kapott pénzből majd olyan ajándékot vesz magának, amilyet szeretne. Az ajándékként pénzt kapó fiatalok saját bevallása szerint a kapott pénz általában elúszik, ritkán vesznek rajta maradandó ajándékot. (volt olyan pártfogoltam, aki karácsony után egy hétig taxival közlekedett az iskola, és a lakásuk között). Elmondásuk szerint soha nem kell bemutatni, hogy milyen ajándékot vettek maguknak a pénzből. A pénzzel a szülő letudja az ajándékozást, és visszajelzést már nem kér, annak felhasználása nem érdekli. Pénzt sokszor a nagyszülőktől, és az elvált apáktól is kapnak a fiatalok. Ők még érthetőbbek, mert nincsenek olyan napi kapcsolatban a gyerekkel, mint a vele lakó szülő. Az elvált apa általában többet ad,(ha eszébe jut) mintha ezzel is pótolná az elmaradt szeretetet, és együttlétet. Van, aki inkább pénzt kér ajándékba, mert nem bízik a szülő ítélőképességében, ízlésében, tudja, hogy nem a neki tetsző ajándékot kapja. Ők általában megveszik, amit kinéztek, és amit szeretnének. Az ajándékba kapott pénz összege 1.000.-ft-tól a 20.000.ft-ig családonként változhat. Csak a pénz, rossz megoldás, mert hiányzik belőle a törődés, a személyes jelleg. Az ajándék legszebb tulajdonsága a meglepetés. A fiatalnak adható véleményem szerint ajándékba pénz, de csak a tényleges ajándék, vagy meglepetés mellé, kiegészítőnek. Akkor tudja, hogy gondoltak rá, kerestek neki ajándékot, de van, amiből a saját elképzeléseit is megvalósíthatja. A szülőnek mindig meg kellene kérdeznie, hogy mit vettél a kapott pénzből, na, mi az amire vágytál? A legelszomorítóbb hogy 11 pártfogolt (22%) soha nem kap ajándékot, sem pénzt az ünnepekre! Nem ünneplik, ugyanolyan nap, mint a többi. Ez a szülői mentalitás szerintem, már túl van mindenfajta elhanyagoláson, és a törődés teljes hiányát mutatja. Hol az odafigyelés, a szeretet ezekben a családokban, ha nem kap semmit a gyerek, ha nem lehet egy saját ünnepe? Ők már eleve olyan súlyos érzelmi sivárságban nőnek fel, hogy nehéz, vagy lehetetlen a későbbiekben bepótolni. Nem akarok szoros összefüggést vonni az ajándékozás és az elkövetett bűncselekmények súlya között, de a 11 pártfogolt közül 5 fő lopás, 1 7
fő súlyos testi sértés, 3 fő garázdaság, 2 fő rablás miatt áll pártfogó felügyelet alatt. Az erőszakosabb bűncselekmények elkövetői között több ilyen fiatal van. Az Anyák napját, a Nőnapot a fiatalok ünneplik, saját bevallásuk szerint anyának, nagymamának, lánytestvérnek, vesznek virágot. Az újonnan hozzánk érkező ünnepet, a Valentint van, aki már természetesnek fogja fel, és a barátnőjét, barátját megajándékozza. Többen azonban elutasítják ezt az ünneplési lehetőséget. Ezeket az ünnepeket véleményem szerint ritkábban felejtik el a pártfogoltak, mivel nagy média visszhangja van, az üzletekben a célirányos árukészlet mellett is nehezebb elfelejteni, mint anya szülinapját. Vélhetően az iskola, és a társak befolyásoló hatása is jelen van, a Nőnap, az Anyák napja, és a Valentin megünneplésében. Az élethez a halál is szorosan tartozik. Érdekes, hogy az olyan családokban, ahol az ünnepeket nem tartják igazán fontosnak, a Mindenszentek, a Halottak Napja, a temetőlátogatás, gyertyagyújtás hagyománya élénken él. A fiatalok 1-2 kivétellel elkísérik a szülőket ilyenkor a temetőbe. 10 családban nem járnak gyertyát gyújtani, mert a felmenők külföldön vannak eltemetve, vagy távoli részén az országnak. Vélhetően sok helyen ez az egyszeri közös program a családokban, és amióta munkaszüneti nap a családok kihasználják a lehetőséget. A beszélgetésekből kiderült, hogy a nagyszülőkkel való kapcsolat a fiatalok körében szoros, szerető, együttműködő. Aki a szülőkkel nem megy el sehová, nem szeret a családjával lenni, az is azt nyilatkozta, hogy a nagymamát rendszeresen látogatja. 3 fiatalt a nagyszülő nevel. 34 pártfogolt (68%) nyilatkozott úgy, hogy a nagyszülőkkel, főleg a nagymamával a kapcsolata rendszeres, 6-an néha, csak ünnepekkor látogatják a nagyszülőket. 5 főnél már meghaltak, és 4 fő, akik nem mennek, ezek általában régi családi viszályokból fakadó magatartások. A nagyszülő általában egy biztos nyugodt pont a zaklatott dolgozó szülők mellett, a pártfogoltak életében. A fiatalok sokszor felkeresik, beszélgetnek a nagyszülőkkel, felugranak hozzájuk, megnézik, mit főzött a mama, vagy éppen mit csinálnak az öregek. Számítanak az ajándékokra, mert ők nem szokták elfelejteni, és mindig megkapják a szülinapi 5.000.-Ft-ot. Több fiatalt ismerek, aki a szülővel való összeveszés után a nagyszülőhöz költözött. Véleményem szerint a nagyszülőkre kicsit jobban kellene a mai családoknak támaszkodni, jobban bevonni őket a fiatalok nevelésébe, gondozásába. Sokszor vélhetően érzelmileg nagyobb hatással vannak a gyerekre, mint a túlhajszolt, időhiányban szenvedő szülők. Karácsony A karácsony a szeretet a békés együttlét, szimbolikusan, pedig a fény, a születés, és az újrakezdés ünnepe. Sok helyen a legfontosabb családi ünnep. A 8
pártfogoltak közül 28-an (56%) a karácsonyt tartják a legszebb családi ünnepnek, bár a vallási háttér már nem érvényesül. 4-en a születésnapokat, 1 fő minden ünnepet szeret, 1 fő a szilvesztert jelölte meg kedvenc ünnepének. 14-en nem fejeztek ki különösebb érzelmeket az ünnepekkel kapcsolatban. 2 fő fogalmazta meg, hogy nem szereti a karácsonyt, és az ünnepeket, mert „akkor csak veszekedés van”. A család funkciója a tagjainak nyugalmat, és biztonságot nyújtani, és erre a karácsony lenne a legalkalmasabb. Tény, hogy az ünnepi feszültségek, a rokonlátogatás körüli vita az év végi vásárlási roham okozta fáradtság, rosszkedv, a sokszor előforduló depresszív hangulat kihatással van a család nyugalmára, és a családon belüli kapcsolatokra. A média által diktált vásárlási láz, még azokat a családokat is túlhajszolja, akik tényleg ünnepelni és együtt lenni akarnak. Ez alól nehéz kitérni, de lehet. A felfokozott ünnepi hangulat az érzelmeket is felfokozza, ami sok esetben az ellentétbe csaphat át. A többnapos ünnepek összezártságát sok helyen nehezen viselik. Ilyenkor a szabadidő rászakad a családokra, és amennyiben ezt nem tudják értelmesen kihasználni, fordítottá válik az együttlét, és az egymással szembeni marakodássá fajulhat az ünnep. A mindennapi ritmusból kiszakadva, ott állnak a családok, és nem tudják, hogy mit kezdjenek egymással. A pártfogoltak családjában pár szülő görcsösen próbál a szokásos rokonlátogatásoknak eleget tenni, és a gyerekek már előre félnek, menekülnének a kötelező, rutinszerű látogatásoktól, és ez csak konfliktust okozhat. A másik konfliktusforrás az elvált szülő gyerek kapcsolat. Sok helyen nem tudják emberi módon, intelligensen eldönteni, hogy hol ünnepelje a Szent Estét a gyerek. Az ünnepeket már megelőző viták miatt a gyerekek már feszültek, és szorongóak. Elvétve van olyan pártfogolt, akinek a családjában ezt rugalmasan, emberségesen is meg tudják oldani. Olyan külföldi nagyvállalatoknál dolgozó szülőkkel is találkoztam már, akik önként vállalták az ünnepi műszakot, és a munkára való hivatkozással, kivonták magukat az otthonlét alól. Az ilyen családok nagy részében nem az a párszáz forintos ünnepi díjazás volt, ami hiányzott a családból. Zsebpénz Régen nem volt zsebpénzük a gyerekeknek. Később divat lett, és szinte minden kisiskolás kapott otthon zsebpénzt, amit takarékbélyegen gyűjtögethetett egész évben, és tanév végén pénzre váltotta. Ez a fajta gyűjtési láz megtanította a kisiskolásokat a takarékoskodásra, a rendszerességre, és a pénz értékére. A takarékoskodásnak ez a módja mára elavult, megszűnt. A megkérdezett pártfogoltak körében sok módját találtam a zsebpénznek. Napi rendszerességgel 2 fő kap zsebpénzt, napi 500, és napi 200.-ft-ot. Heti rendszerben 8 fő (16%) ők heti 500.- 3.000.-ft összegben. Havonta 4-en kapnak zsebpénzt 1.000.-10.000.ft-ig terjedő összegben. Alkalmanként, ha kér 22 fő (44%) kap pénzt. Ez nem rendszeres pénzösszeg, és szükség szerint változó az összeg is. 500.- 10.000.-ftig terjedhet. 8 fő egyáltalán nem kap zsebpénzt, és a 6-an a saját 9
keresményükből, ösztöndíjukból fedezik a költségeiket. A fiatalok saját bevallásuk szerint a zsebpénzt általában nagyon hamar elköltik, nem tesznek félre belőle. Discó, szórakozás, dohányáru, édesség, stb. Akik rendszeresen kapnak, pl. havonta, ők próbálnak spórolni, beosztani, ameddig tudják. Rendszeresen kapnak, de közötte nincs pluszjuttatás, vagy csak nagyon rendkívüli esetben. Ha kér pénzt a fiatal, azt a szülők nem kérdezik meg, hogy mire kell, a nagyobb összegeknél sincs elszámolási kötelezettség. A szülő odaadja, és a gyerek kontroll nélkül elkölti. Van, ahol ugyanarra apa, és anya is ad pénzt, egymástól függetlenül, és nem tudják, hogy a másik is adott. Tapasztaltam, hogy az iskolai gyakorlati munkahelyeken nagy összegű 2022.000.-ft ösztöndíjakat is kapnak a szakmunkások. Van, ahol ezt nem veszik figyelembe a bevételnél, és ugyanúgy zsebpénzt kap a tanuló, mintha nem lenne pénze. A szülő nem tudja, hogy mennyi pénze van a gyereknek, mire költi, csak adja számolatlanul. Ezzel megnyugszik, hogy szülői kötelességét teljesítette. A másik véglet, amikor az alkalmanként 500.-ft-ot adó szülők nem számolnak utána, hogy miből van a 90.000.-ft-os mobiltelefon, vagy a Buffalo cipő a gyereknél. A nagyon kevés pénzből gazdálkodó pártfogoltak sok fajta módját keresik a pénz megsokszorozásának. A lehetőségek között már többször hallottam az uzsorakamatra kölcsönadni osztálytársnak, vagy a játékgépben való túlzott reményeket. Az osztálytársakkal lépést tartani akaró tanulók közül több a bolti lopásért elítélt. Sok felnőtt létezik, aki nem tud bánni a pénzzel. Amint megkapja a fizetését, már el is költi, adósságokba keveredik, és ez rendszeres dolog. Sokszor hallom a gyerekektől, hogy anyu megint bevitte a zálogházba a nyakláncát, mert hónap vége van, vagy a kölcsönt, amit felvett hetente kell fizetni. A kölcsönök, a részletre vett nagy értékű műszaki cikkek, a családi költségvetést felborító adóságok felhalmozása mára természetessé vált a családokban. A pénz értékét, és értékelését minél előbb meg kell tanítani. Ebben nagy szerepe van a helyes példának, és a helyes nevelésnek. Amennyiben a szülő sem tudja beosztani a jövedelmét, akkor hogy tanítja meg a gyerekét, és hogy készíti fel az önálló gazdálkodásra? Az alkalmanként, nem rendszeresen adott zsebpénzzel nem tanítja meg a beosztásra, nem méri fel ennek veszélyeit. A zsebpénznél általában az anyák a nagyvonalúbbak, és adakozóbbak, tőlük könnyebben kapnak a gyerekek, mint az apáktól. Szeretnék azt hinni, hogy a gyerekeinknek egyre jobb, de ők ezt nem így érzik. Természetesnek veszik, hogy mindig van, mindig kapnak, bármennyit költ, lesz utánpótlás. Sokszor irreális elvárásaik vannak, mert nem ismerik a lehetőségeket, kimaradnak olyan fontos dolgokból, ami a család életével nagyon szorosan összefügg.
10
Bevétel-kiadás Sokan elégedetlenek az otthonról kapott zsebpénz összegével, ők általában nem mérik fel a szülők anyagi hátterét, nem ismerik a család bevételét, és rendszeres kiadásait. Sok szülő tapasztalatom szerint nem vonja be a gyerekét a családi költségvetésbe, otthon pénzügyekről nem beszélnek. A fiatalok nem tudják, hogy a családjuk az átlaghoz képest magasabb, vagy alacsonyabb életszínvonalon él-e? Mit engedhet meg magának, mire telik, mi az, amit a szülő erőn felül össze tud spórolni, vagy miből nem tud félretenni. Átlag feletti jövedelemmel rendelkező családba 2 fő sorolta magát, amíg átlag alatti jövedelmi családban élőnek 3 fő vallotta magát. A többiek átlagos jövedelmi kategóriába tartozónak helyezték a családjukat. Tapasztalom, hogy a család anyagi helyzete sok helyen tabutéma. A család rendszeres havi bevételével a szülők jövedelmével 12 fő (24%) van tisztában, pontosan tudja, hogy apja, anyja mennyit keres. 2 fő sejti, a jövedelmet, de pontosan nem tudja. 18 fő (36%) egyáltalán nem tudja, hogy a szülők mennyi pénzt keresnek havonta, és ide sorolható még az a 16 fő (32%) is, ahol egyáltalán nem beszélnek otthon pénzügyekről. A család rezsiköltségét, havi rendszeres kiadásait szintén nem ismerik a fiatalok. 5 pártfogoltat nem érdekel, hogy mennyit keresnek a szülők. Egyáltalán nem tudja a kiadásokat 20 fő (40%). 10 családban nem is beszélnek a kiadásokkal járó pénzügyekről. 5 főt nem érdekelnek a kiadások, és csak 10 pártfogolt tudja, hogy a bevételből mennyit költenek havonta rendszeres kiadásokra, mint a rezsi, lakbér, kölcsönök. Ezáltal véleményem szerint nem tudja felmérni a lehetőségeket, nem a család költségvetéséhez, hanem a társakhoz, és a média által diktált életszínvonalhoz méri az igényeit. A család egyik fontos területéről a gyerek kirekesztődik, abba betekintése, esetleg beleszólási joga nincs. Pedig nem kellene titoknak lenni, hogy mennyit keres az apa, vagy az anya. Egy kamasz, akivel rendszeresen megbeszélik a szülők, a kiadásokat is, az jobban tudja értékelni a kapott dolgokat. Nem mondom, hogy a pénz körül kell, hogy forogjon a családi beszélgetés, de egy magyarázattal minden érthetőbbé válik a fiatal számára is, és nem érzi becsapottnak magát. A bűncselekmények elkövetésének hátterét sokan vizsgálták már, és a családi környezet is meghatározó elemként jelenik meg az elkövetéseknél. A tanulmányomban az érzelmek, és nem a jövedelmi viszonyok, vagy szülők iskolázottsága felől próbáltam a kérdést megközelíteni. Véleményem, hogy a szeretet, a törődés nem függ össze az anyagi javakkal, és szeretetet, életre szóló élményt nyújtani az iskolázatlan szülők is tudnak. A magasan képzett, jó jövedelemmel rendelkező, egzisztenciálisan biztonságban élő családok sokszor esnek abba a tévhitbe, hogy ha a gyereknek megadják a bőséget, a tiszta külön szobát, a számítógépet, akkor majd tanulni fog, és okos, jó gyerek lesz. Sokan halljuk, hogy „én mindent megadtam neki, mégis bűncselekménybe keveredett”. Közben nem veszik észre, hogy a gyerek magára marad, és ezt később pótolni 11
nehezen lehet. Tapasztalom, hogy közösségben születésnapokat utoljára az óvodában ünnepelnek. Később az iskola már ezzel nem foglalkozik, és a szülők is kezdik elfelejteni. Ráfogják a felgyorsult világra, az egzisztenciális problémákra, pedig ez csak odafigyelés. A fiatalnak is kell, hogy legyen saját ünnepe, karácsonyi ajándéka, és programmal teli hétvégéje. A család, a szülők dolga, hogy megtanítsa adni, és szeretni. A családi kapcsolatokban átélt korai élmények erősen befolyásolják a fiatalnak a saját korcsoportjában elfoglalt helyét, és személyes kapcsolatainak minőségét. Ami később a gyerekkorból megmarad, és rögzül, azok a családi hagyományok. A figyelem, az elfogadás, és a megismerés a feladat, hogy megtanulják ezt a képességet továbbadni, hogy később a saját családjuknak elmondhassák, hogy ”mi ezt otthon így csináltuk”.
12
