Közgazdasági és Regionális Tudományok Intézete Pécsi Tudományegyetem, Közgazdaságtudományi Kar MŐHELYTANULMÁNYOK
AZ EGYETEMI VÁLLALKOZÓ: LEGENDA VAGY VALÓSÁG AZ EURÓPAI REGIONÁLIS FEJLİDÉS ELİSEGÍTÉSÉRE?
Erdıs Katalin – Varga Attila
2009/7
2009. december
Szerkesztıbizottság: Barancsuk János Buday-Sántha Attila Szabó Zoltán Varga Attila (elnök)
Az egyetemi vállalkozó: legenda vagy valóság az európai regionális fejlıdés elısegítésére? Erdıs Katalin Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Kar Közgazdasági és Regionális Tudományok Intézete 7622 Pécs, Rákóczi út 80. Tel: (36) 72-501-599/3134
[email protected] Web: http://www.krti.ktk.pte.hu/index.php?p=contents&cid=47 Varga Attila * Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Kar Közgazdasági és Regionális Tudományok Intézete 7622 Pécs, Rákóczi út 80. Tel: (36) 72-501-599/3149
[email protected] Web: http://www.krti.ktk.pte.hu/index.php?p=contents&cid=29 * Kapcsolattartó szerzı Kulcsszavak: egyetem, spin-off, egyetemi vállalkozások, regionális egyetemi technológia transzfer JEL kódok: I23, O18, O33, R11 Absztrakt A kutatási együttmőködésektıl a tanácsadáson át az informális személyes kapcsolatokig számos csatornán keresztül áramolhat tudás az egyetemekrıl a regionális gazdaságba. Az egyik ilyen lehetséges csatorna, amely a kutatókat és a regionális politika szereplıit is foglalkoztatja, a spin-off cég. Az „egyetemi vállalkozó” koncepciója (Etzkowitz) szerint az egyetemi spin-offok létrehozása természetes módon fejlıdött ki az USA akadémiai kultúrájában, ahol a professzorok hagyományosan vállalkozókhoz hasonlóan viselkednek, amikor létrehozzák és mőködtetik kutatólaborjaikat, kutatási asszisztenseket foglalkoztatnak, konferenciákon vagy publikációk formájában „értékesítik” kutatási eredményeiket, illetve hálózati együttmőködéseket alakítanak ki kollégáikkal és finanszírozó szervezetekkel. Az akadémikusok ilyen jellegő tevékenységeitıl már csak egy lépés a cégalapítás. Tehát ezen elmélet szerint az Egyesült Államokban az akadémiai motivációk a spin-off cégalapítás fı mozgatórugói. Ezen érdekes elgondolás ellenére a szakirodalom viszonylag kevés figyelmet szentel az egyetemi spin-off alapítás speciális „akadémiai” vonásainak és alig veszi figyelembe az egyetemi vállalkozások egyik érdekes sajátosságát, nevezetesen a tudós, mint vállalkozó szerepét. Empirikus bizonyítékok alapján Európa kevésbé sikeresen ülteti át a regionális gazdaságba az egyetemi laboratóriumokban elıállított tudást spinoff cégek segítségével. Ennek a különbségnek az egyik lehetséges oka, hogy a kontinentális európai kutatási rendszert meghatározó intézmények hátráltatják az egyetemi vállalkozók kialakulását. Éppen ezért cikkünk fı kutatási kérdése, hogy vajon ezek a spin-off alapítás mögött meghúzódó speciális „akadémiai” hajtóerık jelen vannak-e egyáltalán a kontinentális európai viszonyok között. Ehhez kapcsolódóan felmerül a kérdés, hogy az egyetemi kutatók szakmai jellemzıi, kapcsolati tıkéje, az akadémia normái, valamint az egyetemi és az üzleti környezet támogatja vagy hátráltatja ezen akadémiai motivációk megvalósítását. A tanulmány spin-off alapításban aktívan résztvevı magyar egyetemi kutatókkal készített interjúkra épül. Magyarország kiváló európai példa, hiszen egyetemi rendszere a kontinentális (fıként német) hagyományokban gyökerezik, ugyanakkor a még centralizáltabb szocialista (szovjet) tradíció néhány jellemzıjét is örökölte.
Az egyetemi vállalkozó: legenda vagy valóság az európai regionális fejlıdés elısegítésére? 1. Bevezetı Az egyetemekrıl számos formában áramolhat tudás a regionális gazdaságba; a kutatási együttmőködésektıl a tanácsadáson és a végzett hallgatókon át az informális személyes kapcsolatokig (Varga 2009). Az egyik kommunikációs csatorna, amely a kutatók és a regionális politika alkotóinak figyelmét is felkeltette, az egyetemi spin-off alapítás. Az egyetemi spin-off létrehozás meghatározó mozgatórugója az elsıként Etzkowitz (1983) által leírt „egyetemi vállalkozó”. Az „egyetemi vállalkozó” koncepciója a kutatóintézmények amerikai rendszerében gyökerezik (Etzkowitz 2003, Franzoni és Lissoni 2009). Az amerikai tudósok végsı soron hagyományosan vállalkozókként viselkednek, amikor a kutatás mellett számos egyéb, a vállalkozó menedzserekre jellemzı tevékenységeket végeznek. A tudósoknak elvégre kutatási alapokat kell szerezniük laboratóriumuk létrehozásához és fenntartásához, hálózati kapcsolatokat kell kiépíteniük további források elérése érdekében. Kutatási eredményeiket konferenciákon, folyóiratokban „értékesítik”, hogy növeljék elismertségüket kutatótársaik körében, és szerkesztıbizottsági tagságot vállalnak az akadémiai kutatás irányainak befolyásolása érdekében. Tudományterületük és kutatási témájuk elismertetése céljából politikusokkal és ipari partnerekkel mőködnek együtt, esetleg vállalatok igazgató- vagy tudományos tanácsában vállalnak tagságot. Etzkowitz (1983) a kutatólaboratóriumokat kvázi-cégekként jellemzi, mivel azok léte attól függ, hogy képesek-e forrásokat szerezni, alkalmazni a legtehetségesebb szakembereket, és a vezetı kutatóknak hasonló képességekre és készségekre van szükségük, hasonló erıfeszítéseket kell tenniük laboratóriumuk mőködtetéséhez, mint az üzletembereknek vállalkozásuk menedzseléséhez. A speciális „akadémiai” motiváció ezek mögött a vállalkozói tevékenységek mögött az egyetemi karrier elımozdítása. Az egyetemi kutatók ezen vállalkozói tevékenységeitıl már csak egy lépésre van a spin-off cég létrehozása. A kutatási eredmények spin-offokon keresztül történı értékesítése pótlólagos forrásokat biztosíthat az egyetemi kutatáshoz, növelve ezáltal a kutatólabor tudományos aktivitását. Mindezek mellett potenciális szinergia áll fenn az egyetemen folyatott alapkutatás és a cégben végzett alkalmazott kutatás között. Továbbá, a spin-offokban történı alkalmazás segíthet az egyetem közelségében tartani a tehetséges hallgatókat.
1
Empirikus bizonyítékok alapján Európa kevésbé sikeresen ülteti át spin-off cégek segítségével a regionális gazdaságba az egyetemi laboratóriumokban elıállított tudást, mint az USA. Egy lehetséges magyarázat erre a különbségre, hogy a kontinentális európai kutatási rendszert meghatározó intézmények hátráltatják a „klasszikus” (etzkowitzi értelemben vett) egyetemi vállalkozók fejlıdését (Franzoni és Lissoni 2009). Az USA és a kontinentális Európa között az egyetemi kutatók státuszának, a verseny és mobilitás szerepének, valamint az kutatásfinanszírozás szervezetének területén érezhetı különbségek azok az intézmények, amelyek feltételezhetıen nagymértékben befolyásolják, hogy a „klasszikus” egyetemi vállalkozó alapít-e céget. Alapvetı különbség van a kutatók státuszát illetıen az USA és a kontinentális Európa között. Az egyetemi kutatók az USA-ban egyetemi alkalmazottak, míg a kontinentális Európában köz- vagy állami alkalmazottak (Franzoni és Lissoni 2009). Ez természetesen hatással van a kutatók fizetésére. Az USA rendszerében decentralizált módon határozzák meg a kompenzációt, míg a központosított európai rendszerben a produktivitásbeli különbségek nem tükrözıdnek közvetlenül a bérekben (Bonaccorsi 2005). A kutatói státuszt illetıen az USA-ban éles versengés figyelhetı meg az egyetemek között a legtehetségesebb kutatókért (Bonaccorsi 2005), mivel általuk további forrásokhoz juthat az egyetem. Következésképp, az USA-ban magas fokú kutatói mobilitás jellemzı, és lehetséges a rövid távú átjárás az egyetemi és egyetemen kívüli világ között. Ezzel ellentétben, a kontinentális európai rendszer kisebb fokú mobilitást és versenyt tesz lehetıvé, megakadályozva az intézményi korlátokon átnyúló szisztematikus együttmőködést, gátolva ezzel a technológia transzfert (Franzoni és Lissoni 2009). A kutatással kapcsolatos döntéshozatal szintjét illetıen, az USA-ban többszintő, decentralizált struktúra figyelhetı meg, ahol a források több politikai szinten (szövetségi, állami, helyi stb.) és kormányzás (állami, magán, harmadik szektor) valamint idıhorizont (rövid vagy hosszú táv) tekintetében is változatos szervezeteken keresztül kerülnek elosztásra. Ezzel szemben a centralizált kontinentális európai rendszerben a fontosabb alapokról néhány szint hoz döntést, lényegesen kevésbé változatosak a források, a magánadományozók pedig csaknem teljesen hiányoznak a rendszerbıl. A K+F források elosztása az USA-ban teljesítményalapú döntéshozatal eredménye, míg a kontinentális európai rendszerben egyformán fontosnak ítélt célokról hozott politikai kompromisszum által meghatározott. Az elızı rendszer a források koncentrációjához vezet, ezáltal a hosszú távú és nagy összegő támogatásoknak kedvez, míg az utóbbi inkább a források egyenlı elosztásához vezet, és rövid távú, korlátozott összegő forrásokkal jár együtt. (Bonaccorsi 2005) 2
Mindezen különbségek azt sugallják, hogy az egyetemi vállalkozó nem illik az európai rendszerbe. Ennek ellenérre léteznek sikeres spin-off példák Európában is (Wright et al. 2007), különösen az Egyesült Királyságban, de a centralizált, hierarchikus egyetemi szervezető Németországban is. A sikeres egyetemi vállalkozó európai jelenlétének egyik lehetséges magyarázata az lehet, hogy a cégalapításban egyéb, nem-akadémiai ösztönzık (pl. személyes anyagi haszon, függetlenség iránti vágy, autonómia iránti vágy) nagyobb szerepet játszanak. A másik lehetséges megoldás, hogy mindezen feltételezett korlátozó tényezık ellenére az egyetemi vállalkozó a kontinentális Európában is jelen van. Cikkünk fı kutatási kérdése, hogy vajon ezek a speciális spin-off alapítás mögött meghúzódó „akadémiai” hajtóerık jelen vannak-e egyáltalán a kontinentális európai viszonyok között. A kapcsolódó kérdés, hogy ebben a kevésbé támogató intézményi struktúrában milyen egyéb tényezık segítik elı vagy gátolják a spin-off alapítás mögött rejlı akadémiai motivációk megvalósítását. A vizsgált szempontok magukba foglalják a kutatók professzionális jellemzıit, kapcsolati tıkéjét, az akadémiai normákat, valamint az egyetemi és üzleti környezetet. A tanulmány spin-off alapításban aktívan résztvevı magyar egyetemi kutatókkal készített interjúkra épül. Magyarország kiváló példa, hiszen egyetemi rendszere a kontinentális (fıként német) hagyományokban gyökerezik, ugyanakkor néhány jellemzıt örökölt a még inkább központosított szocialista (szovjet) tradícióból is. A cikk felépítése a következı. A második fejezet azon tényezıket tárgyalja, amelyek még a kontinentális európai intézményrendszer keretei között is segíthetik vagy éppen hátráltathatják az egyetemi motivációk megvalósítását. A harmadik fejezet az empirikus kutatási eredményeket ismerteti. Összefoglalás zárja a tanulmányt.
2. A spin-off létrehozás mögött rejlı akadémiai motivációk megvalósítását befolyásoló tényezık Tanulmányunk középpontjában a cégalapításra vállalkozó egyetemi kutató áll. Különösen nagy hangsúlyt helyezünk a motivációira, elképzeléseire, valamint azon tényezıkre, amelyek segíthetik vagy hátráltathatják a célok megvalósítását. A kontinentális európai intézmények fent említett jellemzıi ellenére, amelyek feltételezhetıen gátolják az egyetemi vállalkozói tevékenységeket, Európában is találunk sikeres spin-off eseteket. A szakirodalmi elemzés alapján négy tényezıcsoportot találtunk, amelyek még a kedvezıtlen intézményi környezet ellenére is segíthetik az egyetemeken a vállalkozói tevékenységeket. Az irodalmi áttekintés során az egyetemi vállalkozói tevékenységek összességével foglalkozó irodalmakat vettünk alapul, amelyek magukba foglalják a 3
tanácsadást, szabadalmaztatást, licensz tevékenységet és a spin-off létrehozást is. A tényezık elsı csoportja a cégalapítás mellett döntı kutató szakmai jellemzıihez kötıdik. Ide tartoznak a publikációs és citációs teljesítmény, az egyetemi hierarchiában elfoglalt hely, a példakép jelenléte, az üzleti képzés és az üzleti tapasztalat is. A publikáció a tudástranszfer egyik gyakori módja (Agrawal és Henderson 2002, Landry et al. 2006), esettanulmányok alapján az egyetemi innovátorok általában az akadémiai kutatás tökéletesítésére és eredményeik tudományos közösség számára történı publikálására törekszenek, amely a „publish or perish” mentalitáshoz (Vohora et al. 2004) köthetı. A publikációs teljesítmények azért is lényegesek, mert a sikeresebb kutatók általában aktívabbak a spin-off létrehozás terén is (Di Gregorio és Shane 2003). A publikációs rekord a tudományos minıség egyik általános mérıszáma, amely korrelál a szabadalmaztatás valószínőségével (Renault 2006), ami akár cégalapításhoz is vezethet. Mindazonáltal Landry és szerzıtársai (2006) eredményei alapján a publikációk száma nincs hatással a kutatók spin-off alapítására, és Agrawal és Henderson (2002) is azt találták, hogy a szabadalmak nem jó elıjelzıi a publikációk számának, azonban azok citációban mért fontosságának igen. Lowe és Gonzales-Brambila (2007) úgy vélte, hogy a kutató vállalkozók általában sztár kutatók, akik publikációk és citációk terén is produktívabbak. A kutató egyetemi hierarchián belül elfoglalt helye mérsékelt hatással van a szabadalmaztatási aktivitásra, bár a professzorok valamivel nagyobb érdekeltséget mutatnak, mindazonáltal a véglegesített kutatók alacsonyabb rátával rendelkeztek, mint a határozott idejő alkalmazottak (Morgan et al. 2001). Ez összhangban van azon korábbi eredményekkel, amelyek alapján a vállalkozás alternatív munkalehetıség a határozott idejő szerzıdéssel rendelkezı tudósok számára (Helm és Mauroner 2007). Koschatzky és Hemer (2009) kutatásai alapján a sikeres példaképek kedvezı hatással vannak a kutatók vállalkozói elkötelezettségére. Általános vélekedés ugyanakkor, hogy a kutatók híján vannak azoknak a képességeknek és ismereteknek, amelyek a vállalkozás sikeres vezetéséhez szükségesek, tehát az üzleti képzés javíthatna a spin-off vállalatok teljesítményén. Nem csak a formalizált üzleti képzés, hanem az üzleti tapasztalat és ipari együttmőködés is hasznos lehet a spin-off folyamat során; támogathatja a lehetıségek felismerését (Bodas Freitas és Verspagen 2009), és késıbb, a vállalat fejlıdése során is, ezt a nézetet erısíti Helm és Mauroner (2007), ahol a
4
spin-off növekedése és a start-up tapasztalat közti pozitív kapcsolat volt kimutatható. A kapcsolati tıkét gyakran említik, mint a vállalatok fejlıdését befolyásoló lényeges tényezıt, és ez igaz az egyetemi spin-offokra is. A kapcsolati tıke növeli a spin-off alapítás valószínőségét (Landry et al. 2006), hiszen ez lényeges tényezı a forrásszerzés, a környékbeli vállalkozók kiválasztásának folyamatában, akárcsak az információ és a tudás megszerzése kapcsán (Vohora et al. 2004). Mivel az egyetemi spin-off alapítók általában nem rendelkeznek megfelelı kapcsolathálóval az egyetemen kívül (Vohora et al. 2004), véleményünk szerint fontos különbséget tenni az egyetemi és az üzleti hálózatokra épülı kapcsolati tıke között. A cég növekedése szempontjából fontosak a külsı piacok, a technológia és a szállítói kapcsolatok is (LawtonSmith és Bagchi-Sen 2008). Empirikus kutatások eredményei alapján az akadémiai és tudományos normák fontos szerepet játszanak a technológia transzfer folyamatában (Ndonzuau et al. 2002, Goldstein 2009). Etzkowitz (1998) szerint normatív változás ment végbe a tudományban, és a kutatók már nem feltétlenül hisznek többé az elefántcsonttorony szükségességében. Mindazonáltal az egyetemeken lezajló vállalkozói fordulat bizonyos kockázatokat is magában hordoz. A titoktartás és a publikáció késleltetése veszélyeztetheti a nyílt tudomány normáit. Louis és szerzıtársai (2001) úgy találták, hogy az aktívabban vállalkozó tudósok hajlamosabbak visszatartani információt mások elıl. Goldstein (2007) eredményei alátámasztják ezt a nézetet; arra az következtetésre jutott, hogy a vállalkozói tevékenységek tudományos eredmények cseréjére gyakorolt negatív hatása a spin-off alapítás ellen hat. Bok (2003) is úgy véli, hogy a túlzott titoktartás hátrányos. A tudományos teljesítmény publikációk számában mért csökkenése jó közelítés lehet a publikáció késleltetésének bizonyítására. Max Planck igazgatókkal kapcsolatos kutatásában Buenstorf (2009) úgy találta, hogy a találmány felfedezése után inkább a publikációk számának növekedése figyelhetı meg, ami összhangban van Lowe és Gonzales-Brambila (2008) eredményeivel is. Úgy tőnik, hogy az intézeti normák alapvetı hatással bírnak a vállalkozói tevékenységekre (Louis et al. 1989), ami összhangban van Renault (2006) eredményeivel, amelyek szerint az intézeti szint nagyobb hatást gyakorol a kutatók vállalkozói aktivitására, mint az egyetemi stratégia és gyakorlat, hiszen az alkalmazási és elıléptetési döntések az intézeti szinten születnek. Az általános akadémiai és üzleti környezet tényezıi is hatással lehetnek a vállalkozói tevékenységekre. A technológia transzfer növelését célzó kutatási pályázatok és támogatási programok megfelelı eszköznek tőnnek a 5
tudástranszfer elısegítésére (Vohora et al. 2004), de bizonyos veszélyekkel is együtt járnak, amelyeket célszerő szem elıtt tartani. Koschatzky és Hemer (2009) szerint a start-upoknak juttatott közvetlen támogatások olyan vállalkozások kialakulásához vezethetnek, amelyek az üzleti környezettıl távol mőködnek. Meyer (2003) is úgy véli, hogy a több éves spin-off támogatás nem feltétlenül eredményez önfenntartó vállalkozásokat. A könnyen elérhetı anyagi támogatás túlzott infrastruktúra és személyi kapacitások kiépítéséhez vezethet. Általánosan elterjedt nézet, hogy a Bayh-Dole törvény1 nyitotta meg az utat az amerikai egyetemek vállalkozói tevékenységei elıtt, különösen a licenszelés területén. Ennek ellenére nem minden egyetem ragadta meg a lehetıséget és nem növelte jelentısen tevékenységét, míg mások stratégiákat alkottak a kutatók magatartásának befolyásolására (Goldstein 2009) és technológia transzfer irodát hoztak létre a kínálkozó lehetıség teljes kihasználására. Jelentıs különbségek vannak tehát az egyetemek vállalkozói politikájában. Renault (2006) az ösztönzık (mint például a bevételek megosztása) fontosságát hangsúlyozta, Klofsten és Jones-Evans (2000) szerint az egyetemi nyomás azonban negatív hatással lehet a cégalapításra. Az amerikai egyetemek technológia transzfer stratégiáinak elemzése során Feldman és szerzıtársai (2002) azt találták, hogy a nagyobb technológia transzfer tapasztalattal rendelkezı egyetemek egyre inkább a társaságban történı részvénybirtoklást helyezik elıtérbe a licenszelés helyett, ami azzal függhet össze, hogy tisztában vannak az egyetem és a vállalat érdekeinek egyesítésében rejlı elınyökkel, még akkor is, ha a részvény általi megtérülés lassabb és kockázatosabb. Amint azt már említettük, a Bayh-Dole törvény 1980-as elfogadása óta az USAban robbanásszerően növekedett a technológia transzfer irodák száma. Ezen szervezetek célja a technológia transzfer elımozdítása, és tapasztalatuk valamint szakértelmük jelentısége még nagyobb, ha az egyetem-ipar kapcsolatok gyengék (Colyvas et al. 2002). A technológia transzfer iroda szervezeti felépítése és finanszírozása is szerepet játszhat, hiszen az önfenntartó TTI-k az azonnali jövedelemnek köszönhetıen inkább a licenszelést támogatják. A tudományos parkok célja a technológia transzfer támogatása, a regionális fejlıdés elımozdítása, jövedelemtermelés az egyetem számára és a kutató intézetek és ipari partnerek közti hálózati együttmőködések elısegítése (Kleinheincz 2000). Az innovációs rendszer fontos elemei lehetnek, amennyiben részei egy „nem-lineáris, heterogén inkubációs, kutatási, innovációs, üzleti hálózatnak és társadalmi céloknak” (Etzkowitz et al. 2005; 423. p.). Szerepet 1
Az 1980-ban az Amerikai Egyesült Államokban hozott törvény értelmében a szövetségi forrásokból támogatott kutatások eredményeinek szellemi tulajdonjogát az egyetemek birtokolják (Franzoni és Lissoni 2009). 6
játszottak az Oxfordshire-i régió sikerében is, amelyben a brit megyék közt a legtöbb ilyen intézmény található (Lawton-Smith és Bagchi-Sen 2008). A kockázati tıke elérhetıségének hiánya alapvetı hátrány, amellyel a spin-off társaságok szembesülnek, oka pedig a keresleti és a kínálati oldal eltérésében gyökerezik, mivel a TTI-k már korán bevonnának kockázati tıkét, azonban a kockázati tıkések a magvetı tıke utáni lépésben kapcsolódnának be inkább (Wright et al. 2006).
3. Empirikus elemzés Tanulmányunkban a kutatók spin-off alapítás mögött meghúzódó tudományos motivációit kutatjuk, és azokat a tényezıket, amelyek befolyásolják ezeknek a motivációknak a megvalósítását. A tudományos és vállalkozói területek közti eltérések kiküszöbölésének érdekében egy területre koncentráltuk; a biotechnológiára. A Magyar Biotechnológiai Szövetség, a Magyar Spin-off és Start-Up Egyesület és technológia transzfer irodák munkatársainak javaslata alapján elkészített cégeket tartalmazó listánkat kiegészítettük, korrigáltuk különbözı területek szakértıinek tanácsai alapján. A huszonkét társaság lefedi a hazai cégek többségét, amelyek megfelelnek kiválasztási kritériumainknak (biotechnológia, egyetemi alapító). Tizennyolc kutatóval készítettünk interjút (három fı az interjúztatási idıszak alatti külföldi út vagy egyéb elfoglaltság miatt nem tudott, egy fı pedig nem kívánt részt venni a kutatásban). Öt budapesti és tizenhárom vidéki egyetemi vállalkozóval készítettünk strukturált interjút, amelyek harminc-kilencven percet vettek igénybe. A budapesti kutatók az Eötvös Loránd Tudományegyetem, a Szent István Egyetem és a Semmelweis Egyetem munkatársai. Öt kutatóval a Debreceni Egyetemen találkoztunk, öttel a Pécsi Tudományegyetemen, hárman pedig a Szegedi Egyetem alkalmazásában állnak. Mindannyian ügyvezetı vagy tudományos igazgatói (vagy azzal egyenértékő) pozíciót töltenek be a cégben, vannak köztük fizikusok, kémikusok, állatorvosok, és a megkérdezettek több mint egyharmada orvos. A legrégebbi céget 1992-ben hozták létre, a legfiatalabbat 2008-ban. Érdekesség, hogy az öt pécsi cégbıl négyet még a kilencvenes évek elsı felében alapítottak, míg a legfiatalabb társaságok Debrecenben voltak, mindegyiket 2005-ben vagy azt követıen jegyezték be. A társaságok a biotechnológia és az orvosi mőszergyártás területén tevékenykednek. Az alapítok kora is nagy változatosságot mutat; egyharmaduk 40 év alatti, nyolcan 41–60 év közöttiek, négyen pedig 60 évnél idısebbek. Három társaság az orvosi mőszergyártás területén mőködik (sebészet, gasztrotonometria és allergológia), egy cég orvosi biológiai és biotechnológiai kutatásokat végez, valamint bioinformatikai szoftvereket fejleszt, egy a 7
genomikával kapcsolatos területeken, három diagnosztikai eszközöket, molekulákat fejleszt, egy toxikológiával foglalkozik, kettı az élelmiszeriparhoz, hat pedig a gyógyszergyártáshoz és rákellenes terápiák kidolgozásához kapcsolódik, egy társaság pedig a gaméta- és embriómanipuláció területén aktív. A társaságok közel fele kettı vagy kevesebb alkalmazottal mőködik, ami azzal lehet összefüggésben, hogy viszonylag fiatal cégekrıl van szó és/vagy alvállalkozókat foglalkoztatnak, azonban öt cégnek 10-nél is több munkatársa van. Nehéz meghatározni, hogy mennyire sikeresek ezek a társaságok, különösen, mivel némelyik nagyon fiatal. Tekintve azonban, hogy a biotechnológia nem tipikus nagyfoglalkoztató, valószínősíthetjük, hogy a több mint 10 alkalmazottal rendelkezı öt cég nagyon sikeres, továbbá – az interjúk alapján – feltételezzük, hogy további négy társaság profitábilis vagy biztos önfenntartó. Két cég a fejlesztés fázisában van, azonban mőködési területükön átütı erejő újdonságnak ígérkezik találmányuk. 3.1 A “klasszikus” egyetemi vállalkozók Nyolc klasszikus egyetemi vállalkozót azonosítottunk a kutatás során. Ezen kutatók többsége kiváló publikációs és citációs teljesítménnyel rendelkezik, tudományos munkásságuk nemzetközileg is ismert. Általában az egyetemi ranglétra felsı szegmensében foglalnak helyet, és többségük saját kutatócsoportját vezeti. A spin-off létrehozásával tudományos tevékenységük kiterjesztésére törekszenek. A cégek fókuszálhatnak olyan termék vagy technológia fejlesztésére, amely egy ötleten alapul, de célozhatják szélesebb termékpaletta kialakítását is. Amennyiben a vállalkozás szolgáltatásokat is nyújt, azt nem mint fı tevékenységet végzi, hanem a tudományos kutatás támogatása érdekében. A pénzügyi ösztönzık nem játszanak alapvetı szerepet, bár egyikük lényeges motiváló tényezıként említette. A pénzügyi eredményt általában csak az üzleti siker mércéjeként tartják fontosnak, nem pedig önmagában vett cél. Az egyetem és a cég szimbiotikus kapcsolatban állnak. Ahogyan az egyik kutató említette: “Óriási a szinergizmus az egyetem és a vállalkozás között.” Csaknem mindegyikük az akadémiai munkát részesíti elınyben, de a cég is nagyon fontos. Kedvelik az egyetemi légkört, néhányan még nyugdíj után is tovább dolgoznak az egyetemen. Egyesek úgy gondolják, hogy nyugdíj után inkább a céggel fognak aktívabban foglalkozni. Többnyire ık vagy MBA végzettségő társuk tölti be a CEO szerepet a vállalkozásban, legalábbis kezdetben, azonban a cégfejlıdés egy bizonyos fokán 8
általában megfelelı szakértıkkel bıvítik a menedzsmentet, néha pedig professzionális menedzsereket alkalmaznak. Ennek okaként leggyakrabban nem a szükséges tudás hiányát említik. Jóllehet döntı részük nem részesült üzleti képzésben, azonban többségük rendelkezik bizonyos üzleti gyakorlattal ipari szerzıdéses kutatás vagy tanácsadási szolgáltatás révén. Továbbá mindannyian rendelkeznek projekt menedzsment gyakorlattal, tehát már szereztek némi betekintést a pénzügyi adminisztrációba, bejáratott könyvelıi és ügyvédi kapcsolatokkal rendelkeznek. A professzionális menedzsment felvételének leggyakoribb oka az idıhiány, amivel egy szint után minden kutató szembesül. Általában úgy érzik, hogy a projektek adminisztratív és pénzügyi menedzsmentje túlságosan sok idıt vesz el, ezért a cégfejlıdés egy bizonyos fokán bölcsebb dolog, ha professzionális menedzsmentet alkalmaznak. „A második lépcsı tehát, amikor a menedzsment feladatokat szét kell választani a szakmai feladatoktól.” A legtöbb kutató ebben a csoportban hosszabb-rövidebb ideig tanult vagy akár dolgozott is külföldön, és nemzetközi partnereikkel ma is tartják a kapcsolatot. Néhányan találkoztak példaképnek számító egyetemi vállalkozóval külföldön, és ez akkor különösen nagy jelentıségő, ha figyelembe vesszük, hogy Magyarországon csak nagyon kevés sikeres példa található. Azonban az a néhány igyekszik segíteni kollégáit és akár tanácsadói pozíciót is vállal a fiatalabb kutató cégében. Fontos, hogy ezen csoport több tagja is mélyen beépült nemzetközi kutatási hálózatokba és rendszeres kapcsolata van külföldi kollégáival. Ezek a kapcsolatok általában látogató kutatói pozíciókból származnak, amelyeket olyan kiváló kutatóközpontokban töltöttek be, mint a svédországi Karolinska Intézet, a Californiai Egyetem San Franciscóban, a Madison Egyetem Wisconsinban, vagy pedig olyan cégeknél, mint a Genentech. Egyiküknek még egy Nobel-díjas kutatóval is alkalma nyílt együtt dolgozni. Az egyetemi hálózatok fontos szerepet játszanak a start-up folyamatban. Néha már a cégalapítás ötlete is egyetemi kollégákkal folyatatott beszélgetés során merült fel. Más esetekben az egyetemi hálózat és kapcsolatok a cég fejlesztésében segítettek. Olyan eseteket is megfigyeltünk, ahol az egyetemi kapcsolatok egyben üzleti kapcsolatok is voltak, ahol a külföldi tudós is spin-off alapító és együttmőködik a vállalattal. Az egyetemi kapcsolatok intenzitása és kiterjedése gyakran nemhogy csökken, hanem nı a cégalapítás után, hiszen azok néha közös kutatásokat és társszerzıs publikációkat eredményeznek. Néhány esetben korábbi szerzıdéses ipari megbízásokból származó üzleti kapcsolatok is fontos szerepet játszanak a start-up fázisban is.
9
„Az üzleti kapcsolatok személyes kapcsolatrendszeren, külföldi kutatói kapcsolatokon keresztül fejlıdtek, cikkek és szakmai kapcsolatok alapján.” A publikáció késleltetése természetesen idırıl-idıre elıfordul a szabadalmaztatási folyamat során. Ezt néha problémaként említik, azonban az esetek többségében elfogadják ennek szükségességét és nem tekintik a tudományos munka fontos gátjának. „A publikációk terén elıfordulhat némi késés, amit a szabadalmi védettség megszerzése tesz szükségessé, de minden eredményt publikálunk.” A titoktartással kapcsolatban sem jelentkezett különösebb feszültség, annak ellenére sem, hogy a cégek egy részénél formalizált titoktartási politika van érvényben. A kutatók általában megosztják kutatási ötleteiket egyetemi munkatársaikkal (akik gyakran a cégben is kollégáik), mivel a bizalomra épülı légkör alapvetı fontosságú a tudományos kutatásokban. Néhány esetben a céges kutatással kapcsolatos ötleteiket inkább vállalkozásbeli kollégáikkal beszélik meg. Ezt azonban egyetemi kutatótársaik is megértik és elfogadják, így nem vezet feszültséghez vagy bizalmatlansághoz. Ez azzal is összefügghet, hogy az egyetemen végzett alapkutatási tevékenységet elválasztják a vállalkozás keretein belül végzett alkalmazott kutatástól, így az egyetemi kollégák nem érzik úgy, hogy hátrányos helyzetbe kerülnek, ha nem jutnak birtokába minden céggel kapcsolatos ismeretnek. A szabad információáramlás és a tudáscsere bizonyos mértékig a vállalkozó kutatónak is elınyös, hiszen az egyetemeken hatalmas általános és speciális tudás halmozódott fel, és könnyen elıfordulhat, hogy egy bizonyos területen felmerülı kérdést az adott területen szakértı egyetemi kolléga tud megválaszolni. Az egyik egyetemi kutató a következıképp festette le a hazai szellemi környezetet: „A magyar mentális és szellemi atmoszféra kedvez idehaza a biotech cégeknek.” Ezen csoport vállalkozó kutatói az egyetemi intézeti normákat támogatóként ítélik meg a vállalkozói tevékenységek szempontjából. Néhány kolléga támogatja a vállalkozást, az egyetemi vállalkozók pedig az egyetemmel közösen nyújtanak be pályázatokat. Az állami kutatási alapok és támogatások fontos szerepet játszanak a cégek létrejöttében. A másik fontos bevételi forrást a szerzıdéses kutatás jelenti. A legtöbb cég képes lenne eltartani önmagát az értékesítési és szolgáltatási bevételekbıl, csupán kettı szorul állami támogatásra, mivel még nem vezették be a piacra az egyébként rendkívül ígéretes technológiáikat. Pusztán ebben a két cégekben van jelen kockázati tıkés vagy üzleti angyal ebben a csoportban. Az összes többi egyetemi vállalkozó egy kicsit szkeptikus a kockázati tıkét illetıen, 10
általában igyekeznek elkerülni azt. Ennek legfıbb oka, hogy tartanak attól, hogy elveszítik a cégük feletti irányítást, ami káros lenne eredeti tudományos céljaikra is. Általában nem jellemzı, de azért elıfordul némi együttmőködés a technológia transzfer irodák és a 2000-es évek elején-közepén alapított cégek között. Az egyetemi tulajdonhányad nem jellemzı (csak egy cégben fordul elı), annak ellenére sem, hogy az egyetemek elméletileg aktívak a vállalkozói tevékenységek területén. Úgy tőnik, hogy a technológia transzfer gyakran említett résztvevıi, a tudományos parkok nem játszanak meghatározó szerepet az akadémiai vállalkozók szemében, csak ketten említették jelentıségüket. 3.2 “Kiegyensúlyozatlan” egyetemi vállalkozók A „klasszikus” vállalkozókkal ellentétben, ahol a céges és az egyetemi munka szoros szimbiózisban van egymással, a vállalkozók ezen csoportjában vagy a kutatás (három eset) vagy a vállalkozás (egy eset) jut domináns szerephez, jóllehet mindkét tevékenység jelen van. A kutatók fele ebben a csoportban a kezdetektıl fogva a tudományra korlátozta tevékenységét és nem vett részt a vállalkozás menedzsmentjében, amelyet környékbeli vállalkozóval vagy céggel közösen hozott létre. Ennek oka – az idıhiány mellett – az, hogy ıket csak az ötletükre épülı termék fejlesztése érdekelte, nem pedig az üzlet mőködése. Néha úgy érzik, hogy az intenzívebb, mélyebb vállalkozói elkötelezettség káros lenne tudományos tevékenységükre. Az egyik kutató elismerte, hogy ez a cég feletti irányítás elvesztését eredményezheti, de úgy véli, hogy ez természetes, mivel a termékfejlesztés az ipar feladata. „Az akadémiai munkát elınyben részesítem.. […] Nagy nehézség a cég egy részérıl lemondani, igazából a többségérıl […], de ezt el kell fogadni.” Az elsı csoporttal összevetve a különbség talán abból adódik, hogy ezen cégek közül három orvosi eszköz fejlesztésére jött létre, és az orvos professzorok mindhárom esetben a gyógyítást tartják elsıdleges szempontnak. Nagyon sikeres és elismert tudósok, kettejüknek kimagasló publikációs és citációs eredményei vannak. Az egyetemi hierarchia legmagasabb fokán állnak. Nem említettek példaképeket. Az elsıdlegesen az akadémiához kötıdı három kutató nem részesült formális üzleti képzésben. A termékek klinikai vizsgálata egyetemi laboratóriumokban történt. Az egyetemi kapcsolatokon keresztül folyamatos visszajelzéseket kaptak arról, hogy mennyire megfelelı a termék és milyen lehetséges további fejlesztési 11
irányokat javasolnak a kollégák. Egyetemi eszközöket és létesítményeket vettek igénybe a termékfejlesztéshez. A kutatási eredményeket gyakran tudományos cikkekben teszik közzé. „A vezetı nemzetközi szakfolyóiratokban megjelent tudományos közlemények egy része is közösen született, ami természetesen az egyetem hírét is öregbíti.” A negyedik kutató az ellentétes oldal képviseli: inkább vállalkozó, mint tudós. Még egyetemi kutató volt, amikor külföldön dolgozott egy vállalatnál, és már akkor elhatározta, hogy kilép és saját céget alapít. Jóllehet elsısorban az üzlet motiválja, a cég azon a kutatási irányon dolgozik tovább, amellyel már egyetemi munkája során is foglalkozott. Továbbra is szoros kapcsolatot ápol egyetemekkel. Akadémiai hálózata mellett üzleti kapcsolata is fontos szerepet játszott, egyrészt tanácsokkal látta el, másrészt kamatmentes kölcsönt biztosított a cégalapításhoz. „Már 1993 környékén kiléptem az egyetemrıl […], ekkor külföldön tartózkodtam és tudtam, hogy amikor visszajövök, akkor is vállalkozással fogok inkább foglalkozni.” Annak ellenére, hogy három professzor döntı mértékben az egyetemi munkát helyezi elıtérbe, ezen kutatói csoport tagjai nem vélték úgy, hogy a publikáció késleltetése vagy a titoktartás olyan problémát jelent, ami a jövıben visszatartaná ıket attól, hogy vállalkozói tevékenységekben vegyenek részt. „Az ipari orientációjú kutatás annyiban volt más, mint az egyetemi, hogy például a szabadalmi védettség megszerzéséig várni kellett a publikálással, de azért lényegesen nem befolyásolta.” Az állami támogatások és kutatási alapok nagyon fontos szerepet játszanak azáltal, hogy lehetıséget teremtenek a termékfejlesztéshez szükséges alkalmazott kutatásra. Sokan említették, hogy az egyetem-ipar együttmőködést támogató pályázatok alapvetı fontosságúak voltak az induláskor, és késıbb is elınyt jelentettek. „… meg kell vallani, hogy az egész történet nem tartana itt a pályázati lehetıség és a támogatás nélkül, tehát mindenképp ennek köszönhetı, hogy az ötlet helyben maradt.” Ahogy az elsı esetben is, az egyetemi környezet itt is támogató nemcsak az intézeti, de az általános stratégiai és gyakorlati szinten is, ennek ellenére azonban a TTO nem játszik domináns szerepet a technológia transzfer folyamat egyik lépésében sem, sem pedig a tudományos parkok és a kockázati tıke. 12
3.3 Környezeti tényezık által hátráltatott egyetemi vállalkozók Motivációik és jellemzıik sok tekintetben megegyeznek a „klasszikus” egyetemi vállalkozókéival, azonban valamilyen ok miatt nem képesek tökéletesen betölteni mindkét szerepet. A céggel tudományos munkájuk elısegítése és valamely egyetemi kutatásra épülı ötlet fejlesztése és gyakorlati hasznosítása a céljuk. Azonban a kedvezıtlen intézményi környezet, a közvetlen felettes rosszallása (esetleg irigysége) vagy valamely szükséges erıforrás hiánya miatt nem tudják megvalósítani eredeti céljukat. Három esetet azonosítottunk ebben a csoportban. A kutatók tudományos munkáját elismeri a tudományos közösség. Kettejük igen meggyızı publikációs és citációs teljesítménnyel rendelkezik annak ellenére, hogy a fiatalabb korosztályhoz tartoznak. Ennek ellenére egyiküknek sem nyílt lehetısége saját egyetemi kutatócsoport létrehozására. Jó tudományos teljesítményük ellenére néha már hosszabb ideje az egyetemi hierarchia alsó/középsı szegmensében helyezkednek el, és nem valószínő, hogy ez a közeljövıben jelentıs mértékben megváltozik. Éppen ezért nem érzik úgy, hogy elismerik ıket. „Az egyetemi karrier ma nem létezı karrier Magyarországon, egyetemi kutatóként bármilyen számmal mérhetı egzisztencia kialakítása nem igaz. Az egyetemi oktató-kutatónak nincs presztízse.” Ezen kutatók közül ketten vendégkutatók voltak külföldön, ott láttak példaképeket, és úgy gondolták, hogy az egyetemi és az üzleti szféra szimbiotikus kapcsolata egy vonzó út, amit érdemes követni. Csak az egyik kutatónak volt elızetes üzleti ismerete spin-off cége létrehozása elıtt és egyikük sem rendelkezett olyan üzleti hálózattal, amely segített volna a vállalkozás létrehozásában és fejlesztésében. Annak ellenére, hogy néha feszült a viszony az egyetemmel, a tengerentúli akadémiai kollégák két kutatónak is segítettek a vállalkozóvá válásban. A cégek konkrét ötletre vagy a biotech trend felismerésére alapozva jöttek létre, ennek ellenére nem mindig jelentenek átütı sikert. Amennyiben az ötlet jelentıs elırelépést jelent az adott tudományos területen, a kutató elismertsége növekszik, és a cég, valamint a kutató sikere néha felkelti a kollégák vagy az intézetvezetı irigységét, ami számos hátránnyal járhat. Az egyik kutató kilépett az egyetemrıl, mert fınöke nem örült vállalkozói sikerének. Azonban ezek az egyetemen belüli feszültségek nem a titoktartás vagy a publikáció késleltetése miatt alakulnak ki.
13
„Amikor […] megírtam a szabadalmat, nagyon kilógtam az egyetemi csapatból, akkoriban még az is furcsa volt, ha valaki elmegy céghez dolgozni az egyetemrıl.” Így tehát elıfordulhat, hogy a kutatónak kizárólagosan el kell köteleznie magát vagy az egyetem vagy a vállalkozás irányába, mert az egyetemi vezetés csak a felszínen támogatja a vállalkozói tevékenységeket. Valójában azonban a kutatót folyamatosan negatívan diszkriminálják a kinevezési procedúra során. A támogató egyetemi gyakorlatot jelzi az egyetemi részvénybirtoklás, ami egy társaságban fordul elı. Mivel a felvételi és kinevezési döntések az intézeti szinten dılnek el, az egyetemi szabályozás és a technológia transzfer iroda nem tehet túl sokat, ha az intézetvezetı ellenzi a vállalkozói tevékenységeket. Ezen a ponton az intézeti normák fontosabbak az írott szabályoknál. „Az én tudományos outputom megfelel, illetve meghaladja a teljes tanszék, beleértve bármely professzor tudományos outputját, ennek ellenére tanársegéd vagyok, és ahogy elnézem, örökre az is maradok […] Teljesen visszavet a vállalkozás.” Mivel a látszólag támogató stratégia mögött néhány esetben ellenséges egyetemi környezet húzódik meg, ezen társaságok többsége nem vagy csak nagyon korlátozott mértékben vette igénybe a technológia transzfer iroda szolgáltatásait. „Szerintem sok olyan ember van, aki kedvezıbb körülmények esetén vállalkozna.” Arra is van példa, hogy a vállalkozói eredmény marad el az elvárttól, annak ellenére, hogy jó tudományos eredményekkel rendelkezı kutatóról van szó, több cégalapítási kísérlettel és jelentıs támogatott kutatási tapasztalattal. Úgy tőnik, hogy ezekben az esetekben a feszültség nem a tudományos és a vállalkozói környezet, hanem a cég és a vállalkozási keretfeltételek között van. A kutató talán nem rendelkezik a szükséges üzleti ismeretekkel, ennek ellenére nem tud vagy nem kíván megfelelı menedzsmentet alkalmazni. A specializált szabadalmi szakemberek hiánya is hátráltathatja a spin-off fejlıdését. „Pont a nagy dobásokhoz nem tudunk szakembert találni.” Egyesek szerint ezek a szakértık csak külföldön találhatók meg, azonban hatalmas költséggel járna az ı szerzıdtetésük. A probléma még inkább szembetőnı a vidéki székhelyő vállalkozások esetében, nekik már a szabadalmi ügyek intézéséhez is Budapestre kell utazniuk. 14
A megfelelı pénzügyi eszközök hiánya is hátráltathatja a cég növekedését. A kezdetekben általában elérhetık hazai és EU-s támogatások, amelyek nagyon hasznosak, azonban a fejlıdés bizonyos szakaszaiban nagyobb összegre lenne szükség, amelyet ezek a pályázatok nem fedeznek, illetve a támogatások átmenetei felfüggesztése is komoly gondokat okozhat. Ezekben a cégekben nincsen kockázati tıke. Az egyik kutató elmondta, hogy igyekeznek elkerülni azt, mivel magában hordozza a cég feletti irányítás elvesztésének kockázatát. Az egyik társaságnak mőködik laboratóriuma ipari parkban, de a többiben nem játszanak szerepet a tudományos parkok. 3.4 “Külsı tényezık által motivált” egyetemi vállalkozók Az ebbe a kategóriába tartozó három vállalkozó motivációit és jellemzıit tekintve is különbözik az elızıektıl. Az egyetemi hierarchia alsó/középsı szegmensében foglalnak helyet és nem feltétlenül rendelkeznek nemzetközi tapasztalattal. Tudomásunk szerint egy fı látogatott külföldi egyetemet, azonban ı is olyan intézményben járt, ahol nem volt divat a vállalkozás, tehát nem találkozott példaképpel. Azonban neki van a legmagasabb publikációs és citációs teljesítménye ebben a csoportban, bár az is tény, hogy ı a középkorosztályba tartozik, míg a többiek akadémiai karrierjük elején járnak. Mivel a kémia és a genomika területén mőködnek, ahol a szerzıdéses kutatás gyakori, többségüknek van üzleti tapasztalta, azonban nem részesei olyan üzleti hálózatnak, amely segítette volna ıket a spin-off fejlesztésben. Ezzel szemben viszont az akadémiai kapcsolatok hasznosak lehetnek. Az egyik céget kollégájával alapította a kutató, a másik esetben úgy tőnik, hogy az egyetemi személyzetet a cégben is „hasznosítják”. „Nehéz elválasztani, hogy ki dolgozik a cégben, és ki a laborban.” A titoktartás nem játszik szerepet, véleményük szerint az tudományos közösség és az információáramlás inkább kedvez a kutatásnak, és a publikáció késleltetést is elfogadhatónak tartják. Az akadémia és a vállalkozás közti feszültség hiánya valószínőleg részben azzal magyarázható, hogy a cégalapítást többnyire az egyetem kezdeményezte és tulajdonrésszel is rendelkezik a vállalkozásban. „A tudomány túlságosan összetett, ahol nincs bizalom, az az intézet nem tud mőködni.” A cégalapítási motiváció az egyetem vállalkozói stratégiájában és gyakorlatában vagy pedig a forráshiányban gyökerezik.
15
„Az ötletet az adta, hogy megjelent egy pályázati kiírás kimondottan spin-off cégek alapítására, enélkül valószínőleg nem vágtunk volna bele.” Az egyetem által motivált esetben többnyire nagyon aktív TTI-rıl van szó, amely az intézmény felsıvezetése által elfogadott agresszív vállalkozói stratégia végrehajtója. A TTI igyekszik minél több kutatóval megismertetni a vállalkozói tevékenységeket, minél mélyebb rálátást szerezni az egyetemen zajló kutatásokra, és esetleg saját céget is létrehoz szerzıdéses kutatási munkákra. Mivel a találmányokat bejelentik, néha pedig az egyetem olyan kutatási kérdéseket és témákat ad, amelyek valószínőleg szabadalomhoz vezethetnek, a TTI-k gyakran aktív kezdeményezıi a cégalapításnak, általában a vezetı kutatót kérik fel a CEO szerep elvállalására. Jelentıs, gyakran 100%-os egyetemi tulajdonhányaddal mőködı vállalkozásokról van szó. Néha ipari résztulajdonos is van, de ezekben a cégekben sem találunk kockázati tıkét. „A spin-off egyetemi kezdeményezés volt, a TTI keresett meg.” A cégalapítást a kutató is kezdeményezeti, azonban ekkor is bevonja az egyetemet. Az alapkutatási források szőkülése mind több kutatót arra ösztönöz, hogy különbözı alkalmazott kutatási támogatásokból szerezzen pénzt alapkutatásra. Ez különösen igaz lehet olyan kutatókra, akik az egyetemi hierarchia alsó/középsı szegmensében helyezkednek el, mivel a kutatási forrásokért folytatott versenyben jelentıs hátránnyal indulnak a magasabb publikációs és citációs teljesítménnyel rendelkezı kollégákhoz képest. „Negatív Máté-hatás”2 figyelhetı meg a karrierjük kezdetén álló kutatók esetében, mivel nem érhetnek el jelenetıs összegő pályázatokat. „Van belsı motiváció, de bizonyos mértékben kényszervállalkozásnak is felfogható, mivel az alapkutatások forrásai egyre szőkösebbek. Korábban voltak mőszerpályázatok stb., manapság nagyon kevés, a nagy pályázatokat általában nem docensek nyerik.” Mivel általában fiatal cégekrıl van szó, nehéz megjósolni, hogy ezeknek az alapítási körülményeknek milyen hatásuk lesz a cég növekedésére és sikerére, de feltételezhetı, hogy a mérsékelt lelkesedés vagy a világos jövıkép hiányában korlátozott vagy zéró növekedést érnek el. Nem lehet azonban kizárni, hogy a kezdeti vállalkozói tapasztalat alapján a kutató úgy dönt, hogy létrehoz egy valóban saját céget az egyetem és az ipar közti szinergia kihasználására, és a környezeti tényezıktıl függıen a fenti kategóriák valamelyikébe lép át. 2
Merton (1988) szerint a Máté-hatás következtében a már amúgy is elismert kutatók munkáját a késıbbiekben általában még inkább elismerik, ezáltal pedig több kutatási forráshoz juthatnak, nagyobb bizalmat élveznek. 16
A külsıleg motivált vállalkozók esetében valószínő, hogy soha nem kezdtek volna vállalkozni támogató egyetemi környezet vagy kutatási források hiányában, így tehát az állami támogatás és pályázatok alapvetı szerepet játszanak ebben a csoportban. A külsıleg motivált vállalkozók cégei valószínőleg sosem jöttek volna létre ellenséges egyetemi környezetben. Még azon cégek esetében is, ahol a cél egy konkrét ötlet hasznosítása, sokkal inkább intézményi, mint személyes vállalkozói motivációkról beszélhetünk. Ezekben a cégekben tipikusan nincsen külsı professzionális menedzsment, üzleti angyal vagy kockázati tıkés, néha azonban bevonnak ipari partnert és számos ipari szerzıdéses kutatást végeznek. Az egyik cég konkrét kutatási eredmény fejlesztését vagy hasznosítását célozza, míg a másik kettı – jóllehet saját kutatást is végeznek – még keresi a helyét, egyikük bevallottan nem is vár szignifikáns növekedést. Az alapvetı különbség ezen és a „klasszikus” egyetemi vállalkozók között, hogy bár az utóbbiban is vannak olyan cégek, amelyek egy ötletre épülnek, ennek ellenére azok sokkal inkább egy hosszú távú elképzelést látszanak követni, mivel nagyon jól jövedelmezı, nagy piacokat céloznak. A külsıleg motivált vállalkozók vagy szolgáltatásra szakosodtak vagy amolyan „majd meglátjuk” alapon mőködnek, keresik a helyüket és nem növekedés orientáltak. A cég inkább egy ötlet alternatív értékesítési lehetıségének tőnik a licensz mellett. Ez is hozzájárulhat ahhoz, hogy egyetemi tulajdonrészesedéssel mőködnek. Az egyetemi nyomás és tulajdonrészesedés hozzájárul a cégek számának növekedéséhez, azonban félı, hogy ellenséges hangulatot teremt a kutatók között. A „mindenki bőnös, amíg be nem bizonyosodik, hogy ártatlan” nem megfelelı hozzáállás a TTI részérıl. A személyes, bizalomra épülı kapcsolat talán ugyanennyi találmányi bejelentést eredményezhetne, de jobb egyetemi légkört teremthetne, ami a lehetıségek ismeretében saját cégalapításra motiválhatná a kutatókat. Azonban azt is el kell ismerni, hogy a tisztán önkéntes alapon történı vállalkozást hátráltatja a példaképek hiánya. Nem csak az egyetemi stratégia, de a TTI érdekei is magyarázhatják azok proaktivitását (amit a kutatók néha agresszióként élnek meg) a spin-off cég alapítás során. Ugyanis a TTI-k pályázati támogatásból jöttek létre és mőködnek, és erre további fennmaradásukhoz is szükségük van. Következésképp igazolniuk kell létjogosultságukat és hatékonyságukat. Mivel a licenszelés – habár általában gyors közvetlen bevételt jelent – nem egyszerő, és valószínőtlen, hogy biztosítani tudná a TTI mőködését, a spin-offok regionális foglalkoztatási és fejlesztési hatásai jó érvet jelenthetnek a további fenntartási költségek igénylésére.
17
4. Összefoglalás és következtetések Ebben a tanulmányban az egyetemi spin-off alapítás mögött rejlı „klasszikus” egyetemi vállalkozót kerestük. Konkrétan azt a feltételezést teszteltük, hogy az egyetemi vállalkozó valóban tipikus amerikai jelenség-e, amely az amerikai kutatási rendszerben gyökerezik. A biotechnológia területén mőködı magyar egyetemi spin-offok alapítók interjúinak segítségével úgy találtuk, hogy a „klasszikus” egyetemi vállalkozó létezik a kontinentális európai intézmények keretei között is. Az 1. táblázat a kutatás során megfigyelt tényezık motivációk megvalósítására gyakorolt hatását mutatja a különbözı vállalkozói típusok esetében. 1. táblázat: A motivációk megvalósítását befolyásoló tényezık az egyes vállalkozói típusok esetében
Tényezık
Kutató szakmai jellemzıi
Kapcsolati tıke
Akadémiai és tudományos normák Akadémiai és üzleti környezet
Publikációs és citációs teljesítmény Egyetemi hierarchiában elfoglalt hely Példakép Üzleti képzés Üzleti tapasztalat Akadémiai hálózatok Üzleti kapcsolatokra épülı hálózatok Titoktartás, publikáció késleltetés Intézeti normák Kutatási pályázatok, támogatási programok Egyetemek vállalkozói politikája
„Klasszikus” egyetemi vállalkozók
„Kiegyensúlyozatlan” egyetemi vállalkozók
Környezeti tényezık által hátráltatott egyetemi vállalkozók
„Külsı tényezık által motivált” egyetemi vállalkozók
Kiemelkedı
Kiemelkedı
Kiemelkedı
Kiemelkedı/ alacsony
Magas
Magas
Közepes/ alacsony
Alacsony
+ 3/8
0 0/4
+ 0/3
0 1/3
5/8
1/4
1/3
1/3
7/8
3/4
2/3
1/3
5/8
2/4
0/3
0/3
0
0
0
0
+
+
-
0
+
+
+
+
0
0
0
+
18
Technológia transzfer iroda Tudományos park Kockázati tıke
0
0
0
+
0
0
0
0
0
0
0
0
Jelölések: – Hátráltatja 0 Nincs jelentıs hatással + Elısegíti x/y A csoportba tartozó y fıbıl x fınél játszott jelentıs szerepet
A tizennyolc esetbıl nyolc cég egyértelmően a „klasszikus” (etzkowitzi értelemben vett) egyetemi vállalkozó által alapított cég jellemzıit mutatja. A cég létrehozását az egyetemi kutató karrierjének elımozdítása motiválja, amit az egyetemi labor és a spin-off cég közti szinergikus kapcsolat által ér el. Azt is megmutattuk, hogy vannak bizonyos tényezık, amelyek meghatározzák, hogy a cégalapítás „klasszikus” egyetemi vállalkozó által történik-e vagy pedig más típusú céget eredményez a spin-off folyamat. A „klasszikus” egyetemi vállalkozói cégeket érett, nemzetközileg ismert, gazdag egyetemi kapcsolathálóval rendelkezı kutatók hozzák létre. A példakép alapvetı fontosságúnak tőnik ezen cégek létrejöttében. Az is bebizonyosodott, hogy az egyetemi és üzleti kapcsolatok jelentısen növelhetik a cégalapítás sikerét. Míg az egyetemi stratégia és gyakorlat látszólag nem fejt ki jelentıs hatást ezen „klasszikus” egyetemi vállalkozói cégekre, a támogató intézeti környezet alapvetı fontosságú a sikerükhöz. A támogató intézeti környezet, vagy a szükséges üzleti ismeretek és pénzügyi források hiánya esetén a vállalkozók „gátoltak” lesznek abban az értelemben, hogy a sikeres társaság nem gazdagítja az egyetemi laborban végzett tudományos munkát. Ezzel szemben a termék sajátossága és a hiányzó példakép „kiegyensúlyozatlan” típusú vállalkozókat szülhet, ahol a cég tudományos kutatásba történı integrációja korlátozott, a cég a kutató egyetemi tevékenységei „mellett” létezik. Meglepı módon úgy találtuk, hogy a cégalapítást agresszíven támogató egyetemi stratégia és gyakorlat a kontinentális európai intézményrendszeren belül nem vezet „klasszikus” egyetemi vállalkozói cégekhez, hanem sokkal inkább korlátozott egyetem-ipar szinergiával bíró vállalkozásokat eredményez. Eredményeink alapján tehát bizonyos körülmények között a „klasszikus” egyetemi vállalkozó valóban kialakulhat, és még a látszólag nem túlságosan támogató kontinentális európai kutatási intézményi keretek között is sikeres lehet. Az empirikus analízis egyértelmően igazolta az akadémiai motivációk jelenlétét a cégalapítás mögött. Nem találtunk igazolást arra vonatkozóan, hogy a gyakran alkalmazott stratégiák és tevékenységek, amelyek a spin-off alapítást hivatottak motiválni, mint például a TTI aktivitásának növelése, valóban 19
kedvezıek lennének a kutatószervezetek kontinentális európai intézményi keretei között. Ezzel ellentétben eredményeink azt mutatják, hogy az európai kutatórendszerben intézményi változásokkal lehetne elısegíteni az egyetemi spin-off létrehozása által történı akadémiai technológia transzfert. Empirikus eredményeink alapján az egyetemek pénzügyi autonómiájának növelése, a tehetséges kutatókért folytatott akadémiai intézmények közötti valós verseny, vagy egy többszintő kutatásfinanszírozási rendszer bevezetése jelentısen növelhetné a már jelenlévı egyetemi vállalkozók sikerét, és további ösztönzıt jelenthetne az erıs akadémiai célok által meghatározott cégalapításra.
Köszönetnyilvánítás Az eredmények alapjául szolgáló kutatást a 216813. számú szerzıdés alapján az Európai Unió Hetedik Keretprogramja (FP 2007–2013) támogatta. Ezen cikk korábbi változatait elıadtuk az Európai Regionális Tudományi Társaság 49. Kongresszusán [49th Congress of the European Regional Science Association (Lodz, 2009)], a 3. Közép-európai Regionális Tudományi Konferencián [3rd Central European Conference in Regional Science (Kassa, 2009)], az Üzlet kultúrája – a Kultúra Fıvárosa Konferencián [Culture of Business – Capital of Culture conference (Pécs, 2009)], a Cooperation and Participation in Technoscience in the Socialist and Post-Socialist Space elnevezéső workshopon (Graz, 2009) és a Pécsi Tudományegytem Közgazdaságtudományi Kar Közgazdasági és Regionális Tudományok Intézete Szemináriumán (Pécs, 2009). A fenti rendezvények résztvevıinek hozzászólásait nagyra értékeljük. Külön köszönetet mondunk hasznos tanácsaiért és megjegyzéseiért Bajmócy Zoltánnak, Barancsuk Jánosnak, Buday-Sántha Attilának, Edward Bergmannak, Pablo D’Este-nek, Javier Revilla-Dieznek, Harvey Goldsteinnek, Simona Iammarinonak, Inzelt Annamáriának, Jan-Philipp Kramernek, Gunther Maiernek, Gerd Schienstocknak, Sabine Sedlaceknek, Helen Lawton-Smithnek, Szabó Zoltánnak, Szerb Lászlónak, Franz Tödtlingnek, Michaela Tripplnek, Nick von Tunzelmann-nak, és mindazon szakértıknek és tanácsadóknak, akik segítséget nyújtottak az interjúalanyok kiválasztásához és a velük történı kapcsolatfelvételhez: Buzás Norbertnek, Dobay Katának, Fehér Arnoldnak, Homolay Kingának, Makra Zsoltnak, Rónaszegi Lenkének, Veidner Marcellnek, és természetesen minden kutatónak, aki hozzájárult, hogy interjút készítsünk vele.
20
Felhasznált irodalom AGRAWAL, A. – HENDERSON, R. (2002): Putting Patents in Context: Exploring Knowledge Transfer from MIT. Management Science. Vol. 48, No. 1, January 2002 pp. 44–60 BODAS FREITAS, I. M. – VERSPAGEN, B. (2009): The motivations, organisation and outcomes of university-industry interaction in the Netherlands. UNU-MERIT Working Paper #2009–11 42 p. BOK, D. C. (2003): Universities in the marketplace. The Commercialization of Higher Education. Princeton University Press, Princeton and Oxford. 233 p. BONACCORSI, A. (2005): Better policies vs better institutions in European science. Draft paper presented to the PRIME General Conference, Manchester, January 7–9 2005 BUENSTORF, G. (2008): Is commercialization good or bad for science? Individual-level evidence from the Max Planck Society. Research Policy. Vol. 38, No. 2, March 2009, pp. 281–292 COLYVAS, J. – CROW, M. – GELIJNS, A. – MAZZOLENI, R. – NELSON, R. R. – ROSENBERG, N. – SAMPAT, B. N. (2002): How Do University Inventions Get Into Practice? Management Science, Vol. 48, No. 1, January 2002 pp. 61–72 DI GREGORIO, D. – SHANE, S. (2003): Why do some universities generate more start-ups than others? Research Policy. Vol. 32, No. 2, February 2003 pp. 209–227 ETZKOWITZ, H. – DE MELLO, J. M. C. – ALMEIDA, M. (2005): Towards “metainnovation” in Brazil: The evolution of the incubator and the emergence of a triple helix. Research Policy. Vol. 34, No. 4, May 2005 pp. 411–424 ETZKOWITZ, H. (1983): Entrepreneurial Scientists and Entrepreneurial Universities in Academic Science. Minerva. 21, pp. 198–233 ETZKOWITZ, H. (1998): The norms of entrepreneurial science: Cognitive effects of the new university–industry linkages. Research Policy, Vol. 27, No. 8, December 1998 pp. 823– 833 FELDMAN, M. – FELLER, I. – BERKOVITZ J. – BURTON, R. (2002): Equity and the Technology Transfer Strategies of American Research Universities. Management Science. Vol. 48, No. 1, January 2002 pp. 105–121 FRANZONI, C. – LISSONI, F. (2009): Academic entrepreneurs: critical issues and lessons for Europe. In: Varga, A. (Ed.) Universities, Knowledge Transfer and Regional Development: Geography, Entrepreneurship and Policy. Edward Elgar, Cheltenham, UK; Northampton, MA, USA. pp. 163–190 GOLDSTEIN, H. (2009): What We Know and What We Don’t Know About the Regional Economic Impact of Universities. In: Varga, A. (Ed.) Universities, Knowledge Transfer
21
and Regional Development: Geography, Entrepreneurship and Policy. Edward Elgar, Cheltenham, UK; Northampton, MA, USA. pp. 11–35 GOLDSTEIN, H. A. (2007): Institutions for Knowledge Generation and Knowledge Flows – Building Innovative Capabilities for Regions. Paper for the 10th Uddevalla Symposium, 14–16 June 2007, Uddevalla, Sweden, HELM, R. – MAURONER, O. (2007): Success of research-based spin-offs. State-of-the-art and guidelines for further research. Review of Managerial Science. Vol. 1. No. 3, November 2007 pp. 237–270 KLEINHEINCZ F.: Tudományos parkok az http://www.inco.hu/inco3/innova/cikk0h.htm (2009.12.14.)
Egyesült
Királyságban.
KLOFSTEN, M. – JONES-EVANS, D. (2000): Comparing Academic Entrepreneurship in Europe – The Case of Sweden and Ireland. Small Business Economics. Vol. 14, No. 4. June 2000 pp. 299–309 KOSCHATZKY, K. – HEMER, J. (2009): Firm formation and economic development – What drives academic spin-offs to success or failure? In: Varga, A. (Ed.) Universities, Knowledge Transfer and Regional Development: Geography, Entrepreneurship and Policy. Edward Elgar, Cheltenham, UK; Northampton, MA, USA. pp. 191–218 LANDRY, R. – AMARA, N. – RHERRAD, I. (2006): Why are some university researchers more likely to create spin-offs than others? Evidence from Canadian universities. Research Policy. Vol. 35, No. 10, December 2006 pp. 1599–1615 LAWTON SMITH, H. – BAGCHI-SEN, S. (2008): Academic Entrepreneurship in Oxfordshire: Emergence, Growth and the Locality. Paper to be presented at DRUID conference June 17–20 2008, Copenhagen LOUIS, K. S. – BLUMENTHAL, D. – GLUCK, M. E. – STOTO, M. A. (1989): Entrepreneurs in Academe: An Exploration of Behaviors among Life Scientists. Administrative Science Quarterly, 34. 1989 pp. 110–131 LOUIS, K. S. – JONES, L. M. – ANDERSON, M. S. – BLUMENTHAL, D. – CAMPBELL, E. G. (2001): Entrepreneurship, Secrecy, and Productivity: A Comparison of Clinical and Non-Clinical Life Sciences Faculty. The Journal of Technology Transfer. Vol. 26, No. 3, June 2001 pp. 233-245 LOWE, R. A. – GONZALEZ–BRAMBILA, C. (2007): Faculty Entrepreneurs and Research Productivity. Journal of Technology Transfer. Vol. 32, No. 3, June 2007 pp. 173–194 MERTON, R. K. (1988): The Matthew Effect in Science, II. Cumulative Advantage and the Symbolism of Intellectual Property. ISIS. 79. pp. 606–623 MEYER M. (2003): Academic entrepreneurs or entrepreneurial academics? Research-based ventures and public support mechanisms. R&D Management. Vol. 33, No. 2, March 2003 pp. 107–115
22
MORGAN, R. P. – KRUYTBOSCH, C. – KANNANKUTTY, N. (2001): Patenting and Invention Activity of U.S. Scientists and Engineers in the Academic Sector: Comparison with Industry. Journal of Technology Transfer. Vol. 26, No. 1–2, January 2001 pp. 173– 183 NDONZUAU, F. N. – PIRNAY, F. – SURLEMONT, B. (2002): A Stage Model of Academic Spin-off Creation. Technovation 22. pp. 281–289 RENAULT, C. S. (2006): Academic Capitalism and University Incentives for Faculty Entrepreneurship. Journal of Technology Transfer, Vol. 31, No. 2, March 2006 pp. 227– 239 VARGA A. (E., 2009): Universities, Knowledge Transfer and Regional Development: Geography, Entrepreneurship and Policy. Edward Elgar, Cheltenham, UK; Northampton, MA, USA. 388 p. VOHORA, A. – WRIGHT, M. – LOCKETT, A. (2004): Critical junctures in the development of university high-tech spinout companies. Research Policy, Vol. 33, No. 1, January 2004 pp. 147–175 WRIGHT, M. – CLARYSSE, B. – MUSTAR, P. – LOCKETT, A. (2007): Academic Entrepreneurship in Europe. Edward Elgar, Cheltenham, UK; Northampton, MA, USA. 228 p. WRIGHT, M. – LOCKETT, A. – CLARYSSE, B. – BINKS, M. (2006): University spin-out companies and venture capital. Research Policy. Vol. 35, No. 4, May 2006 pp. 481–501
23
A KRTI eddig megjelent mőhelytanulmányai Varga Attila: From the geography of innovation to development policy analysis: The GMR-approach (2007/1) Bessenyei István: Növekedési pólusok a térben és a társadalomban (2007/2) Darvas Zsolt - Schepp Zoltán: Kelet-közép-európai devizaárfolyamok elırejelzése határidıs árfolyamok segítségével (2007/3) Varga Attila: GMR-Hungary: A Complex Macro-Regional Model for the Analysis of Development Policy Impacts on the Hungarian Economy (2007/4) Reiff Ádám - Zsibók Zsuzsanna: Az infláció és az árazási magatartás regionális jellemzıi Magyarországon, mikroszintő adatok alapján (2008/1) Varga Attila - Parag Andrea: Egyetemi tudástranszfer és a nemzetközi kutatási hálózatok szerkezete (2008/2) Schepp Zoltán - Szabó Zoltán: Felsıoktatás-politika és állami finanszírozás: a 2007. évi felvételi tanulságai a gazdaságtudományi alapképzésben (2008/3) Kaposi Zoltán: Város és agrárrendszer a polgárosodás korában (1850-1914) (a mezıgazdaság változásai Nagykanizsán) (2008/4) Barancsuk János: Néhány gondolat az „árelfogadó” és „ármeghatározó” fogalmak jelentésérıl (2009/1) Kiss Gy. Kálmán: A szövetkezeti Magyarországon (2009/2)
bank
megteremtésének
kísérlete
Zeller Gyula: Létezik-e a Smith probléma, avagy mennyire egységesek Adam Smith nézetei? (2009/3) Járosi Péter - Atsushi Koike - Mark Thissen - Varga Attila: Regionális fejlesztéspolitikai hatáselemzés térbeli számítható általános egyensúlyi modellel: a GMR-Magyarország SCGE modellje (2009/4) Mellár Tamás: Felemás magyar modernizáció (2009/5) Szabó Zoltán: Az új paternalizmus: a nem-racionális hitelfelvevıi magatartás és a túlzott eladósodás néhány gazdasági viselkedéstani összefüggése (2009/6)
24
