Audi 200 quattro 20V Az egész 200 quattro 20V ügy tulajdonképpen a Gabó miatt van :o) Na jó, ez persze nem teljesen igaz, de azért ő is benne volt egy kicsit... Szóval, az egész úgy kezdődött, hogy Gabónak volt egy ilyen autója, ami valamikor 2004 nyarán egy szerencsétlen véletlen folytán kigyulladt. Teljesen nem égett ki, viszont abszolút használhatatlanná vált, így új autó után kellett néznie. Én abban az időben viszonylag sokszor fordultam meg a Schubert Laciék környékén a Sport Quattro elektromos javításaiból kifolyólag, és egy alkalommal ott állt náluk javításra egy csodaszép 200q20V. Teljesen hibátlan állapotú volt, persze karcolások voltak a lakkban, meg ilyesmi, de nagyon egyben volt. Rögtön arra gondoltam, hogy Gabó mennyire örülne ennek a gépnek, és felhívtam. Kiderült, hogy ő viszont már másfelé kacsintgat, és inkább S6-ost szeretne, ezért érdektelenné vált számára a dolog. Azért abban maradtunk, hogy ha megszerzem a tulaj telefonszámát, akkor vethetünk a 200-asra egy pillantást. Részemről ezzel abba is maradt a projekt, mert bár tetszett a gép, magunknak semmiképpen nem akartunk még egy autót az RS2, a kis Audi, a Sport Quattro és az irodai autó mellé. Egyszer, valamikor 2004 október elején beszéltem a Schubert Lacival, aki kérdezte, hogy megnéztem-e már azt a 200-ast. Mondtam, hogy még nem, mert nem kellett a barátomnak, de azért tulajdonképpen szívesen szemügyre venném, ritkán lát az ember ilyen jó állapotú gépet. Meg is kaptam a tulaj telefonszámát és felhívtam. Nagyon szimpatikus volt, el is beszélgettünk kb. egy félórát a 200-asról, meg úgy az Audikról általában. Egyszer csak azt mondta, hogy örülne, ha hozzám kerülne az autó. Mondtam, hogy egyelőre ilyenen nem gondolkodom, mert még egy autó nem kéne, de szívesen megnézném. Akkor éppen karosszérialakatosnál volt, úgyhogy azt mondta, hogy még kb. 1 hét, mire megtekinthető állapotba kerül, és megegyeztünk, hogy ő fog engem ezügyben keresni. Nem tetszett annyira ez a karosszéria-ügy, ezért megkérdeztem Schubert Lacit, tud-e valamiféle infót ezen a téren az autóról. Ő megnyugtatott, hogy nem messze tőlük lakatolják az autót, de semmi komoly dologról nincs szó, csak egy pár lakkhiba miatt kialakult apró rozsdafolt eltüntetéséről van szó. Egy hét múlva jött is a telefonhívás. Az addig eltelt időben egyre többet nézegettem 200-asokat, meg gyűjtögettem róluk mindenféle adatot, és lassan kezdett bennem kialakulni egy olyan érzés, hogy ez az autó kell. Az egyetlen akadály azonban az volt, hogy valamelyik autót el kellett volna adnunk hozzá, és ez elég nehezünkre esett, hiszen ez a "valamelyik" autó természetesen csak a kis Audi lehetett, az RS2 és az SQ ilyen téren szóba sem jött soha. Végül felkerekedtünk megnézni a 200-ast. Gabóék is jöttek velünk, hiszen nekem nem nagyon volt tapasztalatom, hogy egy ilyen autón mit is kellene közelebbről megvizsgálni. Mi még világosban láttuk az autót, és azt kell, hogy mondjam, hogy rögtön beleszerettünk Erikával. Főleg, miután mentünk is vele egy próbakört. Tényleg nagyon egyben volt. Rövid gondolkodás után azt mondtam, a srácnak, hogy ha el tudjuk adni a kis Audit, megvesszük a 200-ast. Magam is meglepődtem a dolgon, hogy ilyen hamar döntöttem. Ez főleg annak a következménye volt, hogy az elmúlt egy hétben alaposan volt időm átgondolni a dolgot. A kis Audit lényegében alig használtam már, városban egyáltalán nem, gyorsulási versenyeken sem, végére értem már annak az időszakomnak is, amikor városban
játszadoztam mindenféle bepróbálkozó, tudatlan sofőrrel, a Sport Quattro ráadásul addigra sokkal jobb lett, mint a kis Audi valaha, és úgy gondoltam, ha állatkodni akarok, abban majd kiélhetem magam. Vagyis: a céljaimnak, és a némileg átalakult vezetési stílusomnak lényegesen jobban megfelelt a 200-as. Nem beszélve arról, hogy nagy, kényelmes, klímás, elektromos ablakemelős stb... Túl kényelmessé váltam volna? :o) Másnap meg is hirdettem a kis Audit a Index-en a Drag Racing Fórumban és kb. 10 perc múlva telefonált Schuster Zoli. Először azt hittem, azért hív, hogy csodálkozását fejezze ki afelett, hogy eladom a kis Audit, de kiderült, hogy meg akarja venni. Innentől villámgyorsan pörögtek az események és miután a Kapitány is rábólintott a megszerezni kívánt autóra, október 18.-án birtokba vehettük az "új" 200-ast. Egyúttal - előtte pár perccel - el is búcsúztunk a kis Auditól. Nem volt könnyű, de.......nehéz volt. Mindenesetre, a cserét nem bántam meg, nagyon élvezem a 200-ast. Néhány dolgot meg kellett rajta javítani, de erről az eladó nagyon lelkiismereten tájékoztatott, és egyébként is mindenre fény derült a Lacinál. Ami a legjobb volt, hogy semmi többre, mint amiről előzetesen tájékoztattak. Az autó egyébként nagyon szépen ment, nem sokkal a megvétele után egy S8-assal is összeakadtunk az M5-ösön és nem vallottunk szégyent: hamarabb tolta el az S8, de a 4. sebességfokozat végén már szépen jöttünk rá. :o) Rövid leírás és a műszaki adatok a típusról, valamint fotók az általunk megvásárolt példányról: 1989 márciusában került piacra az Audi limuzinok új csúcsmodellje, a 200 quattro 20V. A típus kombilimuzinként, "Avant" kivitelben is megvásárolható volt. Hajtásláncát a legendás Audi Quattrotól örökölte, a motorban már hengerenkénti négyszelepes technikát használták fel. A motor terén a típussal lényegében az Audi mindazon tapasztalata "került utcára", amelyet a rallyban a Sport Quattro 20 szelepes motorjaival szereztek. A motor 220 lóerőt teljesített, szabályozott katalizátor mellett. Megjelenésekor ez a motor számított a legjobban szabályzott turbómotornak a piacon. Az autó szélesített kerékjáratokat és az amerikai modell színre fújt lökhárítóit kapta. A típust kizárólag manuális váltóval és összkerékhajtással szállították. Fékrendszere megegyezett az Audi V8-aséval, azonban - sok mai, igen komoly sportautót is megelőzve - hátul is hűtött tárcsafékekkel rendelkezett. A gyártás befejezésekor, 1991-ben a limuzin ára 78.950.- míg az Avant-é 82.050.- DM volt. Előbbiből 4767, míg az utóbbiból 1616 példányt készítettek. Modell: Audi 200 quattro 20V Motor: 5 hengeres soros motor turbófeltöltéssel Hengerűrtartalom: 2226 ccm Furat x löket (mm): 81 x 86,4 Teljesítmény: 162/220 kW/LE (5700 1/min) Nyomaték: 309 Nm (1950 1/min) Kompr. viszony: 9,3:1 Szelepszabályzás: DOHC, hengerenként 4 szelep Keverékképzés: Bosch Motronic 2.3 Váltó: 5 sebességes manuális Meghajtás: összkerékhajtás (quattro) Kerekek: 7J x 15 Gumik: 215/60 R 15 Z Fékek e/h: hűtött tárcsafékek Nyomtáv e/h: 1514/1511 mm Tengelytáv: 2695 mm Méretek h/sz/m: 4913/1814/1422 mm Üres tömeg: 1520 kg (Avant: 1560 kg) Gyorsulás 0-100: 6,6 sec (Avant: 6,7 sec) Végsebesség: 242 km/h (Avant 238 km/h)
És végül a fotók az általunk megvásárolt gépről. Az autó 1989-es, évjáratú, beige-metál színű volt. Extrák csak a legszükségesebbek voltak benne, ami nekünk tökéletesen megfelelt, talán csak egy tempomat hiányziott. Az eredeti felniken a téli gumik voltak, a nyári gumik S6-osról származó 17-es felnikre kerültek. Nagyon szépen mutatott vele az autó. Természetesen - mint minden Audinkat - ezt is nagyon szerettük, de egy év elteltével - miután már a városon kívül laktunk, és mindennapi autónak túl gazdaságtalannak bizonyult, eladtuk. Tudom, hogy jó helyre került, ráadásul ha akarom, bármikor kölcsön is kaphatom :o) Különösen hálás voltam ennek az autónak, miután 2005 szeptemberében utánfutóstól-hajóstól problémamentesen elvitt minket Cesmé-be (Törökország, 1700 km-re tőlünk, ebből kb 1000 km kritikán aluli álapotú közút) az EB-re és vissza.
Külső képek:
Belső képek:
Közeli képek:
Az S2 Volt egy jó kis céges autónk, egy Opel Astra G 1.6 16V. Tényleg jó kis gép volt, főleg az Erika szerette nagyon, mivel ez volt az összes autónk közül az, amit igazán szeretett vezetni. Az RS2-t féltette, nehogy nála történjen valami baja, a kis Auditól félt, mert túl nyers volt neki, a SQ-ról meg már ne is beszéljünk. Úgy alakult, hogy 2005 februárjában az apuék háza előtt parkoltunk vele, és egyik reggel már csak hűlt helyét találtuk. Elég szomorúak voltunk, de hát nem volt mit tenni. Bejelentettük a rendőrségen, és vártuk, hogy a nyomozás befejeződjön, és kapjunk az autóért valami pénzt. Már akkor felötlött bennem a gondolat, hogy esetleg itt lenne az ideje a családi gépparkot - a szerencsétlen eset következményeként - inkább egy Audival kipótolni. Lassan elkészült a biztosító kalkulációja, és megvolt, hogy mennyi pénzből tudunk majd gazdálkodni. Ez az összeg éppen elégnek tűnt, hogy esetleg egy jófajta S2-t szerezzünk. Ez az autótípus már régóta tetszett az Erikának, és úgy gondoltam, hogy igazán megérdemelne egy ilyet. Mint az már korábban bebizonyosodott, szívesen is vezette ezt a típust, és a formája is nagyon tetszett neki. Lényegében, amióta megfertőztem az Audi-mániámmal, egy ilyen gép volt az álma. Persze azért nem lennék teljesen őszinte, ha nem mondanám el, hogy nekem sem lett volna ellenemre a dolog, hiszen egyszer-egyszer biztosan vezethettem volna... :o)) Azt már az elején tudtam, hogy nem lesz egy egyszerű feladat szép S2-t szerezni, de végül lényegesen egyszerűbben ment a dolog, mint gondoltam. A hasznaltauto.hu-n megláttam egy S2-t, ami a képek alapján egész jónak nézett ki, mindenféle kiegészítő volt hozzá, a képek alapján kifogástalan esztétikai és műszaki állapotban volt. Mondtam is a srácnak, hogy megnézném a kocsit, és ha tetszik, akkor ki is fizetem. Már le is volt beszélve az időpont amikor a srác az utolsó telefonbeszélgetés során megemlítette, hogy a Farkas Isti egyszer már megnézte az autót, és nem vitte el. No, nekem sem kellett több, rögtön hívtam az Istit és megkérdeztem tőle, hogy miért is nem kellett az autó. Azt tanácsolta, hogy mivel tudja, hogy mire használnánk S2-t, inkább keressünk egy másikat. Úgy gondoltam, hogy az Isti véleményére mindenképpen érdemes hallgatni, lemondtam az autóvásárlást. Viszont már nagyon beleéltem magam abba, hogy lesz S2 a családban, ezért azon nyomban felhívtam a Kapitányt, hátha tud esetleg eladó autót. Egy órán belül már meg is volt az esetleges alany, amiről a Laci azt mondta, hogy emlékezete szerint nagyon szép. Másnap estére meg is beszéltünk egy találkozót az isaszegi műhelynél. Hát... akárcsak a 200q20V, ez is szerelem volt első látásra. Nem akarom szaporítani a szót, lényeg az, hogy kb. 15 perc és egy rövid próbaút után megegyeztünk az eladóval. Mint egyébként kiderült, még ismertük is egymást a Rendes Imin keresztül, úgyhogy attól sem nagyon kellett tartanom, hogy átvágnak. Az autó egy 1991-es, Svájcból importált darab volt. Törésmentes - ami állítólag S2-ben nagyon ritka - ebből következően nagyon szép állapotú volt. A gépháztetőn enyhe jégkár nyomai látszottak, de egyáltalán nem volt veszélyes a dolog. Egyébként minden rendben volt, a belseje is nagyon szép volt, eltekintve attól, hogy a vezetőülés bal oldali
ülőpárnája elengedte magát. A motor 134 ezer km-t futott, ebből itthon mindössze 7 ezret. Minden elem, díszléc, gumicsík nagyon szépen állt rajta, szóval nagyon egyben volt. A váltó nem volt eredeti, egy átalakított 2,8 V6-hoz való váltó volt alatta. Kaptunk hozzá még egy 10 lemezes CD-tárral rendelkező magnót is, ami szintén nagyon szépen szólt. Már egy pár nap elteltével nagyon a szívünkhöz nőtt, igyekeztünk is rendes gazdái lenni. Hogy nem így történt, az nem rajtunk múlt hanam a 2005 nyarán beköszöntő özönvíz-szerű esőkön, amelyak következtében garázsunkat elárasztotta a víz. Az S2 is vízkáros lett és bár helyreállíttattuk, úgy éreztük, már nem fog annyit jelenteni nekünk, mint korábban. Ebből, valamint egyéb anyagi megfontolásokból 2005 szeptemberében szomorú szívvel ugyan, de - el is adtuk. Egy pár kép az autóról:
Külső képek
Belső képek:
Motortér:
Mercedes Benz E500 '91
