Az Édenkert (H.J.D. Katzen) Összefoglalás Az Urantia könyv részletes leírást közöl az Édenkert elhelyezkedéséről és főbb jellemzőiről. A kert helye a könyv szerint egy hosszúkás alakú félszigeten volt, mely a Földközi-tenger keleti partjától a tenger belseje felé elnyúlva helyezkedett el. Az Urantia könyv szerint Ádám és Éva először ezen a helyen élt csaknem 38.000 évvel ezelőtt, s a könyv azt is állítja, hogy ez a félsziget hozzávetőleg 34.000 évvel ezelőtt elsüllyedt a Földközi-tengerben. A Ciprus és a szíriai partvidék közötti terület tengerfenék topográfiája megfelel a könyvbeli leírásnak és ez tűnik az egyetlen olyan területnek, amely meg is felelhet annak. A Földközi-tenger keleti partvidékétől beljebb eső terület ma már gyorsan mélyülő tengerfenék, mely hamar eléri a közel másfél kilométeres mélységet. Az Urantia könyv 1955-ös megjelenésekor még nem léteztek olyan hangradareszközök, melyekkel a Földközi-tenger keleti medencéjét részét részletesen fel lehetett volna térképezni. Ilyen térképek csak évtizedekkel az Urantia könyv megjelenése után készültek. (Az elmúlt években folytatott, az emberi lények genetikai történetének pontosítására irányuló kutatás egyúttal alátámasztja az Urantia könyvben Ádámról és Éváról szóló beszámolót. Ld. az Adam and Eve Reportot.) Az Édenkert jelentés Az Urantia könyv szerint „Ádám és Éva Kr.u. 1934. évhez képest 37.848 évvel ezelőtt jött el az Urantiára [a Földre].” (74:0.1) A letelepedésük helyszíne „egy hosszú, keskeny félsziget – csaknem egy sziget – volt, mely a Földközi-tenger keleti partjaitól nyugati irányban nyúlt be a vízbe” (73:3.1) „[C]saknem négyezer évvel azt követően, hogy Ádám elhagyta a Kertet, amikor is a környező tűzhányók erősödő tevékenysége és az Afrikával való összeköttetést biztosító szicíliai földnyelv alámerülése miatt a Földközi-tenger keleti alapzata megsüllyedt, és magával vitte a teljes édeni félsziget víztömegét.” (73:7.1) A fenti idézetekkel nem merült ki az Édenkert alakjával, elhelyezkedésével és pusztulásával kapcsolatos leírás. A téma felvezetéséhez azonban elegendő ennyi idézet is. A könyv 1955-ös megjelenésekor a hangradaros térképészet még nem tudott kellően részletes képeket szolgáltatni a keleti tengerfenékről ahhoz, hogy érdemben vizsgálni lehetett volna az Urantia könyvbeli állítások valóságtartalmát. Mára, az Urantia könyv megjelenése után harminc évvel kifejlesztett modern hangradaros technikának köszönhetően olyan képek állnak rendelkezésre a Földközi-tenger mélyéről, amelyek alapján egyezések mutathatók ki az Urantia könyvben az Édenkert alakjára, elhelyezkedésére és pusztulására vonatkozó összes leírással. Az Urantia könyvben Ádám és Éva, valamint az Édenkert történetéről olvasható beszámoló jelentős mértékben eltér az ószövetségi leírástól. Az Urantia könyv egyebek között azt állítja, hogy Ádám és Éva genetikailag felsőbb rendű volt az emberiség többi részéhez képest, és részletesen bemutatja az ő és az ő
leszármazottaik szerepét az emberi civilizáció fejlődésében. Az emberi lények genetikai történetének pontosítására irányuló kutatás 2006-ban publikált genetikai kutatási eredményei jelentős mértékben alátámasztották az Urantia könyvben olvasható ismeretanyagot. Ld. az Adam and Eve Reportot. A hangradaros technikák alkalmazása és a genetikai kutatások területén elért haladás mellett a lemeztektonikai elmélet is alátámasztja az Urantia könyv Ádámmal és Évával, valamint az Édenkerttel kapcsolatos történetét. Ennek a mára széles körben elfogadott elméletnek (melynek kidolgozására csak mintegy tíz évvel az Urantia könyv megjelenését követően került sor) a felhasználásával is alátámaszthatók az Urantia könyvben az Édenkert pusztulásának okáról szóló leírásban foglaltak. E jelentés olyan mértékig foglalkozik lemeztektonikai kérdésekkel, hogy az olvasó megérthesse az Édenkerttel kapcsolatos állításoknak a lemeztektonikai elmélettel való összhangját. A Pangea to Plate Tectonics Report ennél is mélyrehatóban foglalkozik annak vizsgálatával, hogy az Urantia könyvbeli geofizikai tárgyú állítások miként előzték meg időben a Pangeával, a kontinensvándorlással, a tengeraljzat-szétterüléssel és a lemeztektonikával kapcsolatos mai tudományos eredményeket. Mielőtt megvizsgálnánk, hogy a mai tudományos ismeretek pontosan hogyan is támasztják alá az Urantia könyv Édenkerttel kapcsolatos állításait, előbb idézzük fel a tengeraljzat- térképezés történetét. A Life Pictorial Atlas of the World 1961-es kiadása szerint: „Az ember már jóval az előtt képes volt viszonylag részletes térképeket készíteni a világról, hogy képes lett volna megbízható ismereteket szerezni a világ felszínének 139.434.000 négyzetmérföldnyi részét kitevő hatalmas óceánok aljzatának formájáról. Csak 1957-1958-ban – a geofizika nemzetközi évében – került sor arra, hogy több nemzet tudósaiból álló népes munkacsoport hozzáfogott az óceáni aljzatok teljes feltérképezéséhez. Az itt és a következő oldalakon látható térképek is az ő munkájuk eredményei alapján készültek.” Az 1. ábrán ezen atlasz egyik oldaláról készült fénykép látható, mely a Földközitenger keleti részér ábrázolja. A sárga vonal alatt futó árnyék átszeli a földközitengeri medencét. Amint az a 2. ábrán látható, a sárga vonal része a földgömbre vetített hosszúsági és szélességi körök alkotta rácshálónak, melyet a fent említett munka eredményének bemutatása céljából készítettek. A hosszúsági kör részlete fölött jobbra, fent (1. ábra) egy sziget látható. Ez Ciprus szigete.
1. ábra: A Life Pictorial Atlas of the World atlasz 1961-es kiadásából
2. ábra: A Life Pictorial Atlas of the World atlasz 1961-es kiadásából A Life Pictorial Atlas of the World 1961 atlasz szövege és képei alapján az óceáni aljzatok feltérképezésének technikája az Urantia könyv megjelentetésekor még nem volt elég fejlett ahhoz, hogy a felhasználásával igazolni lehessen az Urantia könyvnek az Édenkerttel kapcsolatos állításait. A National Geographic 1962-es kiadású térképe hasonlóképpen nem mutat elegendő részletet a Földközi-tenger keleti aljzatáról, csak néhány domborzati szintvonalat ábrázol és csak szórványosan közöl mélységmérési adatokat (ld. a 3. ábrát).
3. ábra: National Geographic térkép 1962-ből Amint a 4. ábrából megállapítható, 1982-re jobb minőségű térképek váltak elérhetővé, s ezek már jóval több részletet közölnek a tengeraljzatról. Érdemes megfigyelni, hogy ezen az ábrán a partvonal hirtelen alábukik és látható egy hegyvonulat is a part mentén. A Földközi-tenger keleti medencéjének déli és középső része általában lapos felszínű, míg a Ciprus és a partvidék közötti terület olyan domborzati viszonyokat mutat, mely összhangban lehet az Urantia könyvben említett, a keleti parttól induló, nyugati irányban elhelyezkedő „hosszú, keskeny félsziget” leírásával. De ezek az ábrák még közel sem olyan egyértelműek, mint azok, amelyeket orosz kutatók készítettek modernebb hangradaros technikával 1989-ben.
4. ábra: National Geographic térkép 1982-ből Az Urantia könyv megjelenése után harminc évvel később kifejlesztett hangradaros technika tette lehetővé, hogy a könyvbeli állítások ellenőrzéséhez elegendő részletességű képek készülhessenek. E részletesebb térképek jelentőségét az ember akkor értékelheti igazán, ha előbb megismeri az Urantia könyvben közölt, az Édenkert méretére, alakjára, elhelyezkedésére és domborzatára vonatkozó adatokat, valamint azt a leírást, hogy miként süllyedt a tengerfenékre ez a félsziget. Az Urantia könyv szerint: „A helykijelölő bizottság (...) [h]árom lehetséges helyszínről tet[t] kedvező jelentést: az első egy sziget volt a Perzsa-öbölben; a második, a folyó menti helyszín, mely később a második kert helyszínéül szolgált [a Tigris és az Eufrátesz között]; a harmadik pedig egy hosszú, keskeny félsziget – csaknem egy sziget – volt, mely a Földközi-tenger keleti partjaitól nyugati irányban nyúlt be a vízbe.” (73:3.1) „A földközi-tengeri félsziget egészséges éghajlattal és egyenletes hőmérsékleti viszonyokkal rendelkezett; ez az állandósult időjárás a környező hegyeknek, valamint annak a ténynek volt köszönhető, hogy e terület jóformán sziget volt egy beltengerben. Bár a környező hegyekben bőségesen hullott eső, magában az Édenben ritkán esett. Azonban a mesterséges öntözőcsatornák kiterjedt hálózatából minden éjjel »pára szállott fel« a Kert növényzetének üdévé tétele céljából.” (73:3.3) „E földterület partvonala eléggé magasan emelkedett a vízszint fölé és a szárazföldhöz kapcsolódó része mindössze negyvenhárom kilométer széles volt a legkeskenyebb pontjánál. A Kertet édesvízzel ellátó nagy folyó a félsziget magasabban fekvő területeiről eredt és kelet felé a földnyelven áthaladva érte el a szárazföldet, majd a mezopotámiai síkságot átszelve ömlött a másik tengerbe. E folyót négy mellékfolyó táplálta, melyek az édeni félsziget part menti dombjain eredtek, és a folyó eme »négy főága« volt az, amely az »Édenből jött ki« és amelyeket később összekevertek a második kert körül elhelyezkedő folyóágakkal.” (73:3.4)
„Az Éden építészeti tervei egymillió emberi lény számára biztosítottak lakóhelyet és bőséges mennyiségű beépítetlen földterületet.” (73:5.1) „[C]saknem négyezer évvel azt követően, hogy Ádám elhagyta a Kertet, amikor is a környező tűzhányók erősödő tevékenysége és az Afrikával való összeköttetést biztosító szicíliai földnyelv alámerülése miatt a Földközi-tenger keleti alapzata megsüllyedt, és magával vitte a teljes édeni félsziget víztömegét. Ezzel a nagymértékű süllyedéssel egyidejűleg a Földközi-tenger keleti partvonala a magasba emelkedett. És ez lett a vége a legcsodálatosabb természetes képződménynek, melynek az Urantia valaha is helyet adott. A süllyedés nem hirtelenül ment végbe, a teljes félsziget alámerüléséhez néhány száz év kellett.” (73:7.1) Az 5. ábra és 6. ábra Robert Sarmast jóvoltából kerülhetett e jelentésbe. A képek orosz hangradaros mérésekből származnak 1989-ből. A vörös szín a partvidék határvonalát jelzi; a földszín a szárazföldet jelöli. A türkiz és a kék szín a kb. 12001500 m mélységű részeket mutatja a tengeraljzaton. A fekete nyíl az 5. és a 6. ábrán egy negyvenhárom kilométeres távolságot mutat. Ezeket a nyilakat azért helyeztük el a két ábrán, mert az Urantia könyv szerint a félsziget „szárazföldhöz kapcsolódó része mindössze negyvenhárom kilométer széles volt a legkeskenyebb pontjánál”. (73:3.4) Ezek a nyilak segítenek abban is, hogy egy eltérő léptéken vizsgálhassuk a függőleges méreteket. Ciprus délkeleti partjánál hirtelen mélyül az aljzat s a képen látható függőleges méret, mely mintegy másfél kilométert tesz ki, nagyjából kétharmada a negyvenhárom kilométeres távolságot jelző fekete nyíl méretének. A két lépték eltérése miatt a magasságok nagyobbaknak tűnnek.
5. ábra: Az Édenkert Ciprus és Szíria között terül el
6. ábra: Az Édenkert még közelebbről A Ciprus és Szíria közötti terület 5. és 6. ábrán megjelenő topográfiai elrendeződése jó egyezést mutat az Urantia könyvbeli leírással a „hosszú, keskeny félszigetről” a „környező hegyek[kel]”, mely félsziget „a Földközi-tenger keleti partjaitól nyugati irányban nyúlt be a vízbe” és amely úgy néz ki, mintha körülbelül másfél kilométerrel süllyedt volna a Földközi-tenger szintje alá (mintegy 33.000 évvel ezelőtt). Azon vélelmet, hogy a Ciprus és Szíria közötti képződmény kapcsolatba hozható az Urantia könyvben az Édenkertre vonatkozó leírással, tovább erősíti az e területen összeérő tektonikai lemezeket mutató 7. ábra. Érdemes megfigyelni, hogy a Ciprustól keletre eső vonal, mely az Anatólia-lemez és a Sinai-mikrolemez találkozását mutatja, pontosan azon a területen helyezkedik el, ahol a „hosszú, keskeny félsziget” domborzati képe található. Geofizikai értelemben a Földközi-tenger keleti medencéje aktív terület, ma is az és korábban is az volt. A Geophysics Journal International (GJI) egyik 2006-os cikke (http://www.geodesy.miami.edu/articles/2006/Wdowinski_et_al_2006_JGI.pdf) ismerteti e terület alapvető sajátosságainak egy részét, de elismeri azt is, hogy sok mindent nem tudunk még. A tektonikai lemezek aktivitásával foglalkozó kutatási anyagok hemzsegnek e tudományterületen alkalmazott szakzsargontól. A GJI cikkhez (mely önmagában nem túl hosszú) mellékelt számos ábra segítségével az is elég jól megérheti a cikk mondanivalóját, aki nem ismeri közelebbről e szakterületet, feltéve, hogy az illető hajlandó néhány alapfogalomnak utánanézni. Lévén, hogy az idevágó információt a 7. ábra tartalmazza és mivel az Urantia könyvben az Édenkerttel kapcsolatban olvasható állítások elsődleges igazolására a hangradaros technika segítéségével nyert képek szolgálnak, ez a jelentés nem foglalkozik a GJI cikk mélyreható elemzésével. Kizárólag azokat a szempontokat említjük meg, amelyek a legkézenfekvőbb segítséget jelentik a hangradaros ábrák értelmezéséhez. Ez a földrajzi terület három tektonikai lemezszegély konvergens (ütköző) találkozásánál helyezkedik el. A GJI cikk szerint „[M]cClusky et al. (2000) a térképeiken két ívet ábrázolnak, egyet Ciprustól északra, egyet pedig Ciprustól délre, ezzel azt sugallva, hogy Ciprus önálló tömbként viselkedik (...)” A Ciprus önálló
viselkedésére vonatkozó állítás azzal a ténnyel együtt, hogy Ciprus és az Édenkert területét az Anatólia-lemez és a Sina-mikrolemez határolja el egymástól, alátámasztani látszik azt az elméletet, hogy a Ciprus és Szíria közötti földfelszín Ciprus múltbeli geofizikai tevékenységétől függetlenül süllyedhetett le. A GJI cikk szerzői azt is kijelentik, hogy „a ciprusi ív szubdukciónak, ütközésnek és átfutó tektonikai folyamatoknak volt kitéve”. Ellentétben az ív nyugati oldalával, ahol a Núbia-lemez elsődlegesen szubdukciós folyamatban vesz részt (az Anatólia-lemez alá bukik), az ív keleti oldalát különböző tektonikai lemezerők együttes hatása éri. Ezek az erők valamilyen mértékben bizonyára megváltoztatták a félsziget topográfiai elrendeződését, ahogy az a Földközi-tengerben alámerült.
7. ábra: Tektonikai lemezek Ezen erők munkálásának tudatában most tekintsük az 5. és 6. ábrán azt a két magasabban fekvő területet, melyek a partvonalnál, a fekete nyíl közelében találkoznak, majd e ponttól egymással párhuzamosan futnak a Földközi-tenger keleti partvonalától nyugati irányban. A partmenti két párhuzamos vonulat összevág az Urantia könyvbeli leírással a félsziget negyvenhárom kilométeres szélességre szűkülő tövéről. A magasabban fekvő részek ugyan negyvenhárom kilométernél jobban megközelítik egymást, ez a partvonal azonban jól kivehetően szaggatottabb, mint az egyenletesebben süllyedő déli partvonal. Az említett érintkezési területtől egy kissé északra minden más északi helyzetű felszínrészhez képest nagyobb mértékű süllyedék látható. Figyelembe véve az északi mélyülés mértékét, a partvonal melletti negyvenhárom kilométer kiterjedésű szaggatottabb felszíni részt, valamint a tektonikai lemezerők e térségbeli összegződését, megállapítható, hogy az Urantia könyvben az Édenről és annak pusztulásáról közölt leírás általában összhangban lévőnek tekinthető az 5. és 6. ábrán látható topográfiai elrendeződéssel. Érdemes megfigyelni azt is, hogy a magasabb északi terület határvonala a nyugati oldalon megtörik, délen viszont végigfut és megközelíti Ciprus délkeleti csücskét. Ezen kívül látható az is, hogy ennek az északi gerincnek a határa kevésbé éles, mint déli hegyvonulatos rész. A tektonikai lemezek választóvonalának 8. ábrán megfigyelhető elhelyezkedéséből látható, hogy az északi rész, mely a ma már alámerült félsziget lehet, még szembetűnőbben a lemezek találkozási területén
fekszik. Ennek akkor tulajdoníthatunk komoly jelentőséget, ha észrevesszük, hogy az a terület, ahol a tektonikai lemez vonala eléri a partvonalat, épp egybeesik a kettős nyíl északibb vége által jelzett területtel (ld. 5. és 6. ábra). Az Édenkert sorsáról az Urantia könyvben közölt leírást alátámasztják a következők: 1) az északi hegyvonulathoz tartozó egyenletesebb domborzat; 2) az, ahogy e terület nyugati pereme dél felé mozdult el; 3) a parti részen negyvenhárom kilométernél keskenyebbre összefutó vonulat, két oldalán süllyedékekkel, melyek a part menti rész szaggatottabb határvonalú süllyedékes részéhez tartoznak. A 8. ábra (melyet ugyancsak Robert Sarmast jóvoltából kaptunk) annak ellenőrzésében segít, amit az Urantia könyv szerzői a félsziget méreteiről állítanak. „Az Éden építészeti tervei egymillió emberi lény számára biztosítottak lakóhelyet és bőséges mennyiségű beépítetlen földterületet.” (73:5.1) Érdekességképpen megvizsgálhatjuk Ciprus szigetének adottságait annak felméréséhez, hogy vajon mekkora földterület szükséges egymillió embernek. Az Encyclopedia Britannica szerint Ciprus teljes szigetének népessége 2005-ben 968.000 fő volt.
8. ábra: Az Édenkert Ciprushoz viszonyítva Ciprus délkeleti sarkától egyenesen délre a tenger meglehetősen gyorsan mélyül. Ha elővesszük az 5. ábrát és összevetjük a negyvenhárom kilométer hosszúságot jelölő kettős nyílnál lévő süllyedékkel, akkor az mintegy negyvennyolc kilométer keletnyugati és harminckét kilométer észak-déli kiterjedést ad. Feltételezve, hogy ennek a süllyedéknek a keleti oldala egybeesik az Édenkert feltételezett nyugati peremével, akkor az Éden hossz- és szélességi mérete nagyjából megfelel Ciprus méreteinek. Ciprus egy kissé nagyobb, viszont Cipruson található egy hegyvonulat is, mely a szárazföld nagy részét elfoglalja. Az Ólimbosz-hegy 1952 méter magas. Ezzel szemben a Ciprus és Szíria közötti domborzati viszonyok – összhangban az Urantia könyvbeli Éden-leírással – keskenyebb „környező hegy[i]” területeket mutatnak (olyasfélét, mint amely Ciprus északi partvonalánál található), s emiatt az Éden központi sík vidéke lakhatóbb lehetett, mint Ciprus középső régiója.
9. ábra: Az Ólimbosz-hegy nyugati látképe Az Urantia könyvben az Édenkertre adott leírásokkal kapcsolatos utolsó párhuzamra a következő két állítással összefüggésben mutatunk rá: „A Kertet édesvízzel ellátó nagy folyó a félsziget magasabban fekvő területeiről eredt és kelet felé a földnyelven áthaladva érte el a szárazföldet, majd a mezopotámiai síkságot átszelve ömlött a másik tengerbe.” (73:3.4) „Ezzel a nagymértékű süllyedéssel egyidejűleg a Földközitenger keleti partvonala a magasba emelkedett.” (73:7.1) A 10. és a 11. ábrán látható egy süllyedék a hegyi területen, mely éppen olyan szög alatt fut, mint amely szöget a ma már alámerült félsziget a parttól induló irányban a partvonallal bezár, és az egykori félsziget éppen ott csatlakozik a parthoz, ahol az összefutó gerincek a partvonallal találkoznak. A 10. ábrán a parti részen látható vonal az 5. és 6. ábrán megjelenített kettős nyíl által meghatározott negyvenhárom kilométeres távolságot mutatja. A 11. ábrára felrajzolt vonal a hegyvonulaton elhelyezkedő süllyedéket jelöli, mely a 10. ábrán is megjelenik közvetlenül a part menti város (Al Latqiyah) neve fölött. Érdemes megfigyelni a 7. ábrán azt is, hogy ez a mélyedés éppen az Anatólia-lemez és a Sinai-mikrolemez találkozásánál helyezkedik el.
10. ábra: A félsziget éppen olyan szög alatt fut, mint a hegyvonulat törése.
11. ábra: A hegyvonulat törése éppen az alámerült félsziget és a partvonal találkozásánál helyezkedik el. A Földközi-tenger keleti része geofizikailag aktív volt a múltban és ma is az. Könnyen elképzelhetők az e területre gyakorolt hatásai azoknak a 33.000 évvel ezelőtti tektonikai lemez elmozdulásoknak, valamint földrengésnek, tűzhányótevékenységnek és a tenger betörésének, melyeket az Afrikával összeköttetést biztosító szicíliai földnyelv alámerülése váltott ki. Ezek a különféle hatások ugyanakkor meg is nehezítik a geofizikusok dolgát a terület történetének egyértelmű leírásakor. Idővel azonban, ahogy a geofizikusok egyre jobban megértik majd az e területen végbement eseményeket, még több olyan adatot fognak találni, melyek alátámasztják az Urantia könyvben az Édenkertről közölt leírásokat. A legújabb hangradaros technikák révén mára legalább már láthatóvá tehetők a Ciprus és Szíria közötti aljzat domborzati viszonyai, s ezek összhangban vannak az Urantia könyvben az Édenkert méreteiről, alakjáról és elhelyezkedéséről közöltekkel. A terület domborzati viszonyainak vizsgálatával a félsziget vízrajzára vonatkozó leírás is igazolható. Ezen kívül a könyv megjelenését követően több mint egy évtizeddel kidolgozott lemeztektonikai elmélet is alátámasztja az Éden pusztulásáról az Urantia könyvben közölteket. Forrás: ·
Katzen, H.J.D.: Garden of Eden Report. http://www.ubthenews.com/summaries/garden_of_eden.htm
