A MÁDYAR TUDOMÁNYOS A K A D É M I A KÖNYVTÁRÁNAK KIADVÁNYAI 4.
i . Bcrlász
. Jenő
AZ AKADÉMIAI KÖNYVTÁR KÉZIRATTÁRÁNAK ÁTALAKULÁSA
B U D A P E S T , 19 fi 7
A MAGYAR TUDOMÁNYOS A K A D É M I A KÖNYVTÁRÁNAK KIADVÁNYAI 4.
B e r1á s z
Jenő
AZ AKADÉMIAI KÖNYVTÁR KÉZIRATTÁRÁNAK ÁTALAKULÁSA
B U D A P E S T .
1957
Különlenyomat a Magyar
Könyvszemle
1957. évi 3.
számából
K i a d á s é r t felelős az A k a d é m i a i K i a d ó i g a z g a t ó j a 43430/57 A k a d é m i a i N y o m d a , B u d a p e s t , V . , Gerlóczy u t c a 2. — Felelős v e z e t ő : B e r n á t G y ö r g y
A közelmúlt években az Akadémiai Könyvtár kézirattára nagy átalakuláson ment keresztül. Az új elhelyezésben és berendezésben megmutatkozó külső változás tényei könyvtárosaink és kutatóink körében már közismertek. Annál kevésbé ismeretesek azok az újítások, amelyek a kézirattár egész belső rendjének (szervezetének, rendszerének, konzerváló, tároló, feldolgozó és gyarapító tevékenységének) átalakulásához vezettek. Ezekről a vonatkozásokról tájékoztatást adni annyival inkább szükségesnek látszik, mivel ilyen átfogó jellegű, a kézirattár-gondozás minden részletére kiterjedő reformra közgyűjteményeinkben még nem történi kísérlet. Az ú j kézirattári rend létrehozása 1948 — 1949 fordulóján kezdődött. Kiinduló pont az akkori főkönyvtárnoknak és munkatársainak az a felismerése volt, hogy a kézirattár az Akadémiához méltatlan, elhanyagolt állapotban van, s ezt okvetlenül meg kell változtatni. E z t még 1949 elején nyomon követte a teendők körvonalazása ; a felállított program elsősorban ú j kézirattári helyiségek és új berendezés létesítését tűzte ki, ezt követően pedig a g y ű j t e m é n y megőrzését és tudományos használhatóságát biztosító olyan ú j rend kialakítását, amely messzemenően megfelel a korszerű kívánalmaknak. 1 Az egyes feladatok részlettervei a teendők logikus sorrendjében szakaszosan készültek el. Hasonlóképpen részletekben, évek folyamán került sor e terveknek az Akadémia támogatásával történő megvalósítására. Beszámolónkban először a régi kézirattár hagyományos helyzetét, rendjét és működését m u t a t j u k be, mint az újító törekvések indítékait, és csak ezután térünk r á a v é g r e h a j t o t t reformok részletes ismertetésére
I.
1. A kézirattár 1949 decemberéig a könyvtár d u n a p a r t i főraktárának első udvari benyílótermében volt elhelyezve, ugyanott, ahol 18ü5-ben, a palot á b a való beköltözéskor helyet kapott. Ez a helyiség hosszú téglalap alakú, 1 2 , 5 x 4 , 3 in alapméretű, mintegy 5 m magas szoba három ablakkal. Főbejárata a könyvtárból, mellékbejárata az egykori főtitkári hivatalhoz vezető, 1 A k ö n y v t á r ú j j á s z e r v e z é s é n e k terveit K E R E S Z T U R Y D e z s ő f ő k ö n y v t é r n o k e g y belső tanácsarió t e s t ü l e t k ö z r e m ű k ö d é s é v e l d o l g o z t a ki. A t a n á c s n a k G Y Ö R K Ö S Y A l a j o s , M O R A V E K E n d r e , N Y X R E Ő I s t v á n ós Í S I M O N Y I D e z s ő v o l t a k t a g j a i . A k é z i r a t t á r i r e f o r m t e r v e k elkészítésében cikkíré) is részt v e t t .
3
t a v a l y lebontott romantikus csigalépcső előteréből nyílt. A terem sem raktárn a k , sem munkahelynek nem volt alkalmas ; többnyire nappal is villanyfényre szorult, és télen-nyáron egyaránt hűvös, huzatos volt ; az 1940-ben bevezetett központi fűtés nem m ű k ö d ö t t kielégítően. 2 A berendezés rendkívül igénytelen és ijesztően zsúfolt volt. A falak mentén köröskörül 4,80 m magas, n y i t o t t , polcos, festett faállványok sorakozt a k , amelyek még a múlt század hetvenes éveiben készültek, s hasonlóak voltak a könyvtárbeli állványokhoz. A zsúfoltságot az okozta, hogy a századforduló után lassanként a terem közepét is beállványozták : a hossztengely m e n t é n további két állványsort helyeztek cl úgy, hogy egyik sor az udvar, másik sor a f ő r a k t á r felé nézett. 3 A felső polcokat csak létrával lehetett elérni. Az összes férőhely legutoljára mintegy 340 polcméter volt. 4 A kéziratanyag teljes egészében ezeken a n y i t o t t állványokon volt elhelyezve, ugyanolyan módon, mint a könyvek : kötetek és kötegek álló helyzetben sorakoztak egymás mellett. Még a legbecsesebb kincsek, a középkori magyar nyelvemlékek és a latin kódexek sem jelentettek kivételt. Portól, illetéktelen kezektől és egyéb veszélyektől semmi sem védte az anyagot. Egyetlenegy egészen jelentéktelen befogadó képességű zári tere volt csak a kézirattárnak : egy régi, valószínűleg X I X . század eleji kovácsolt vasláda. E b b e n őrizték az A R A N Y - és PETŐFI-leveleket s még n é h á n y elsőrangú értéket. A láda kézirattári használata valószínűleg H U N F A L V Y Pál főkönyvtárnoksága idején kezdődött. 5 2. A. kéziratok felállítási rendszere is könyvtári m i n t a után igazodott : az anyag tudományszakok szerint volt csoportosítva. 1949-ben még csaknem érintetlenül fennállt az a szakrendszer, amelyei a kézirattár múltszázadi két érdemes rendezője, R Ó M E R Flóris és -JAKAB Elek hozott létre. A rendszer t e r v é t R Ó M E R dolgozta ki, s kisebb részben ugyanő valósította meg 18611871-ig terjedő kézirattárossága idején. Munkáját 1876-tól J A K A B Elek folyt a t t a , s 1891 végén fejezte be. R Ó M E R és J A K A B rendszerüket 16 főszakra, osztották, m é g p e d i g : 1. Magyar nyelvtudomány, 2. Magyar és latin kódexek, 3. Népköltészet és színművészet, 4. Magyar irodalom (levelezés), 5. Könyvészet, 6. Magyar irodalom (Régi és újabb írók művei), 7. Vegyes, 8. Történelem, 9. Egyház és bölcselem, 10. Orvostan, 11. Mennyiségtan, mértan, építészet, 12. Természet-, ásvány- és vegytan, 13. Ipar, kereskedelem, gazdaság, 14. Hadtudomány, 15. Jogtan és 16. Oklevélgyűjtemény című szakra. Kél szakcsoportot, a Történelmet és a J o g t a n t további alszakokra tagolták. A Történelemnek 10 alszakját (Oklevéltan, Címertan, Genealógia, Pecséttan, Régészet, Éremtan, Naplók, Chronologia, Statisztika és Földrajz), a J o g t a n n a k 5 alszakját (Általános jogtan, Politika, Országgyűlés, Vármegye, Város) a l a k í t o t t á k ki. Eszerint t e h á t a rendszer összesen 36 szakból állt. További tagolás adódói 1 a nagyság szerinli csoportosításból. .Minden szak — az alszakok is — elvileg 4 (folio, 2 A k é z i r a t t á r h e l y i s é g é t H U N F A L V Y P á l f ő k ö n y v t á r n o k 1 8 6 8 . évi j e l e n t é s e e m l í t i Ért. 1868. 34. 1. — A k ö z p o n t i f ű t é s r ő l . Akad. Ért, 1941. 136. 1. 3 Az e r e d e t i b e r e n d e z é s e l k é s z ü l é s é r ő l 1. J A K A B E l e k n e k a K ö n y v t á r i B i z o t t s á g h o z i n t é z e t t , 1879. j a n . 2 3 - á n k e l t j e l e n t é s é t : A k a d é m i a i L e v é l t á r (jele e z u t á n : A L ) 1022/1879. — A t e r e m k ö z e p é n álló u t o l s ó á l l v á n y o k a t T Ö K Ö K P á l k é z i r a t t á r o s s á g a i d e j é n , a z 1930-as é v e k b e n h e l y e z t é k el. (GYÖRKÖSY A l a j o s s z í v e s közlése.) 4 1948. évi f e l m é r é s ü n k a d a t a . 5 Jelentés a M. Tud. Akadémia Könyvtárának 1898. évi működéséről. Magy. K ö n y v s z l e . 1898. 193. 1.
Akad,
4
quarto, octavo, duodecimo), gyakorlatilag azonban többnyire csak három (folio, quarto, octavo) nagyságcsoportra oszlott. 6 Ez a rendszer a következő felszázad folyamán lényegében változatlan maradt. A második világháború végéig négy kézirattáros követte egymást a g y ű j t e m é n y kezelésében ( H E I N L E I N I s t v á n 1905-től 1915-ig, M É S Z Ö L Y Gedeon 1916-tól 1922-ig, F Ó G E L József 1 9 2 2 - t ő l 1 9 2 6 - i g és T Ö R Ö K P á l 1 9 2 6 tól 1943-ig), 7 de a hagyományos keretet egyikük sem bontotta meg. Legfeljebb annyi történt, hogy időnként — a szükséghez képest — egy-egy ú j szakkal toldották meg az eredeti sorozatot. így j ö t t létre századunk húszas-harmincas éveiben a Pályaművek, a Könyvtári iratok, a Képek és az Irodalmi Levelek című pótszak. 8 Ami a kéziratoknak a szakokon belül való elrendezését és tárolását illeti, R Ó M E R és J A K A B módszere az volt, hogy ugyanazon szerző kéziratait előbb szakok, aztán nagyság, végül tárgy szerint csoportosították, az így nyert csoportokból adódó iratcsomókat pedig kötegekké formálták. A nagy terjedelmű kéziratos művek általában külön kötegekbe kerültek, a n é h á n y lapos analekták és levelek ellenben többnyire tömegesen, gyakran százas csomókban alkottak egy-egy köteget. Ha azonos szerzőtől származó vagy tárgyilag összetartozó analektákból (kiskéziratokból) nem telt ki egy csomó, akkor különnemű kéziratokat foglaltak egy kötegbe. Ebből azonban sok zavar származott, mert az ilyen faseiculusokat nehéz volt közös cím alá vonni, már pedig a katalogizálás — mint látni lógjuk — sommásan történt. Az ilyen módon kialakított egyes kötegek — homogén és heterogén t a r t a l m ú a k egyaránt - rögzített, zári egységek ; feldolgozás u t á n t e h á t a bennük levő kéziratok rendje és száma nem volt megváltoztatható. Kivételt eredetileg csak a 16. szak, az oklevél-gyűjtemény jelent. Ebben módosítható a rend. Az egyes oklevéltartó dobozokba bármikor be lehet illeszteni valamely ú j szerzeményű darabot, mivel az egész szak egyetlen összefüggő sorozatot alkot. Itt ugyanis rendező elvként kizárólag az időrend (az oklevelek kelte) szerepel, tekintet nélkül a személyi és tárgyi vonatkozásokra. Később hasonló mozgatható rend szerint alakították ki a fent említett Irodalmi L.evelek c. szakot. E n n e k az elrendezésnek gyengéit a használat hamar m e g m u t a t t a , úgyhogy 1905 után, főleg a különnemű analektákat tartalmazó kötegeken belül számottevő átrendezést kellett végrehajtani. A renrl egészének megváltoztatására azonban nem került sor. 9 6
Jelentés a .1/. Tud. Akadémiai kézirattár bevégzett rendezéséről. T e l j e s e b b szöveg : Ért. 1892. 1 3 2 - 1 3 9 . 1., k i v o n a t o s s z ö v e g : Magy. Könyvszle. 1891. 3 1 5 - 3 2 2 . 1. L. a Magy. Tud. Akadémiai Almanach megfelelő évi k ö t e t e i t . 8 A Pályaművek c. s z a k n a k csak a z a n y a g a g y ű l t össze, d e k é z i r a t t á r i feldolgoz á s á r a n e m k e r ü l t sor. Az egyes d a r a b o k a f ő t i t k á r i h i v a t a l e r e d e t i jelzeteivel v o l t a k e l l á t v a , k é z i r a t t á r i jelzetet 1952-ig n e m k a p t a k . — A Könyvtári iratok n e v ű s z a k t u l a j d o n k é p p e n n e m a k ö n y v t á r i i r a t o k a t öleli fel, h a n e m csak a k ö n y v t á r i a d m i n i s z t r á c i ó egyes s e g é d k ö n y v e i t ( n ö v e d é k n a p l ó k a t , olvasó ós kölcsönző n y i l v á n t a r t á s o k a t s t b . ) . A k ö n y v t á r i i r a t t á r 1896 ó t a s z a b á l y s z e r ű e n i k t a t o t t , é v e n k é n t k ü l ö n c s o m a g o k b a n (dobozokban) t á r o l t , a k é z i r a t t á r i s z a k r e n d s z e r e n k í v ü l álló a n y a g . — Az Irodalmi levelek c. szak t a r t a l m a s e m felel m e g a n e v é n e k . L e g n a g y o b b r é s z t vegyes t u d o m á n y t ö r t é n e t i levelezések a n y a g á t t a r t a l m a z z a . 0 A JAKAB-féle feldolgozás első b í r á l a t á t 1. Magy. Könyvszle. 1898. 194. 1. E z e n kívül igen é r d e k e s H E I N L E I N I s t v á n idevágó n y i l a t k o z a t a M E L I C H J á n o s f ő k ö n y v t á r n o k hoz i n t é z e t t , 1944. n o v . 5-én k e l t levelében : A k a d é m i a i k é z i r a t t á r (rövidítése a k ö v e t k e z ő k b e n : A K ) I r o d a l m i levelek. Akad.
7
5
3. Az ilyen módon elrendezett és felállított anyagról .JAKAB Elek két katalógust készílett : egy szakrendit és egy betűrendest. A szakkatalógus szakonként a felállítás rendjében tartalmazza a k a t a lógus-lapokat. Minden kötegről vagy kötetről egy-egy lap tájékoztat nagyon hiányosan és következetlenül. Az egyes lapok a raktári jelzeten kívül csak elnagyolt címleírást adnak, legtöbbször csupán a szerzőt és címet tüntetik fel, a kutatást érdeklő többi fontos adatot részben vagy egészen elhagyják. Hasonlóképpen ki nem elégítők az analekta-csomók és a leveleskötegek lapjai ; az előbbiek csak összefoglaló címen, részletezés nélkül vannak felvéve, az utóbbiak pedig csak a levélíró és a címzett nevét, a levélváltás évét vagy éveit és a levelek darabszámát tüntetik fel, de korántsem mindig. Voltaképpen tehát ez a katalógus — bár főkatalógusnak volt szánva — inkább csak leltári nyilvántartás céljára volt alkalmas, semmint az anyagban való tájékozódásra. 1 0 .Még szerényebb igényről tanúskodik az eredeti betűrendes katalógus, mivel — mint másodrendű segédlet — még a szakkatalógusnál is vázlatosabb címleírást adott . n Érthető tehát, ha már századunk elején felmerült a kívánság, hogy egy teljesen új betűrendes katalógus készüljön, olyan, amely az egyes kötegekről és kötetekről nemcsak egyetlen címfelvételt n y ú j t , hanem annyit, amennyi a b e n n ü k foglalt kéziratok száma. Csakis ezzel a második, 1905 és 1 9 1 5 között H E I N L E I N István által elkészített katalógussal jutott a kézirattár olyan a p p a r á t u s birtokába, amely a rendszeres kutatást lehetővé tette, s amelyet érdemes volt folytatni. S valóban, ez a folytatás szüntelenül t a r t o t t egészen a legutóbbi évekig. 12 Szerkezetileg ez a katalógus két önálló részből áll: egyik rész a szűkebb értelemben veit kéziratanyag (kötetes kéziratok és analekták) mutatója, másik a levélgyűjteményé. Az oklevélgyűjteményről úgy látszik szintén külön katalógust akartak készíteni, de erre nem került sor. A lapok — negyedrét alakú ( 2 1 x 1 8 cm méretű) merített fehér papiroslapok — könyvszerűen felállított dobozokban v a n n a k elhelyezve. Az egész katalógus 72 dobozt tölt meg. 13 A felvételek zöme kéziratos, kisebb része, amely az 1 9 3 0 - 1 9 5 0 es években készült, gépírásos. A szak- és betűrendes katalógus mellett a HEiNLEiN-időszakban készülőben volt egy h a r m a d i k katalógusfajta, — időrendi katalógus is —, de félbemaradt. Csak az analekták egy része került feldolgozásra. 4. A kézirattár gyűjtőköre 1948-ban csakúgy, mint korábban bármikor, meglehetősen határozatlan volt. Szükségszerűen következett ez abból, hogy a gyűjtemény m i n d létrejövetelét, mind gyarapodását legfőképpen ajándékozásoknak köszönhette. DÖBREXTEinck és ToLnvnak az akadémiai gyűjtemények szervezését elindító buzgólkodásától kezdve egész a X I X . század 111 A JAKAB-féle s z a k r e n d i k a t a l ó g u s m i n d m á i g h e l y r a j z i k a t a l ó g u s g y a n á n t szolg á l a régi s z a k c s o p o r t o k h o z . 11 A JAKAB-féle b e t ű r e n d e s k a t a l ó g u s m á r m i n t e g y 40 óv ó t a h a s z n á l a t o n k í v ü l á l l . M e g t a l á l h a t ó : A K Ms. 334 j e l z e t a l a t t . 12 A k a t a l ó g u s egyes rétegei a u t o g r á f i a a l a p j á n k ü l ö n b ö z t e t h e t ő k meg. A lapok ó r i á s i t ö b b s é g é t HEINLEI.\ t c s a k n e m r a j z o l t b e t ű s , s z é p í r á s a teszi f e l i s m e r h e t ő v é . A MÉSZÖLY á l t a l készített lapok szálkás folyóírásúak. F Ó G E L úgy látszik n e m katalogiz á l t , m e r t t ő l e s z á r m a z ó k a t a l ó g u s l a p o t n e m t a l á l t u n k . T Ö R Ö K P á l ós a n e g y v e n e s é v e k ben mellette dolgozó SCHILLER P á l n é többnyire írógéppel katalogizáltak ; lapjaik p i r o s f e k e t e í r á s n a k . L!)4í)-ben W E Ö R E S S á n d o r r a l i s m é t k é z z e l í r t u k a f e l v é t e l e k e t ; g é p p e l c s a k 1951-től k e z d v e d o l g o z t u n k . 13 1 9 4 8 - b a n m é g csak 54 v o l t a k a t a l ó g u s d o b o z o k s z á m a .
6
végéig egymást érték azok a tudós társasági felhívások, amelyek hol nyelvemlékek, hol meg általában kézírásos régiségek felkutatására és beküldésére serkentették a hazafias társadalmat ; e felhívások nyomán szinte szakadatlanul áradt az Akadémia felé a sok különféle régi írás. Nemcsak szellemi alkotás számba menő írások és kulturális életünk alkotó személyiségeitől származó levelek fordultak elő, vagyis olyan emlékek, amelyek a kézirat fogalmi körébe tartozóknak tekinthetők, hanem mindennemű irományok : oklevelek, országos iratok, hatósági és hivatalos akták, gazdasági és pörös iratok, számadások, jelentéktelen személyektől származó missilisek, sőt olykor egész családi levéltárak is.14 Az Akadémia a fiatal intézmények mohóságával mindent elfogadott és bekebelezett gyűjteményébe. Ebből az következett, hogy a kézirattár túllépte a kéziratgyűjtemény h a t á r a i t : a különböző' családi és köziratok sokasága miatt félig-meddig levéltárrá alakult. Ebben a felemás fejlődésben csak a X X . század eleje hozott fordulatot. Ekkorig ugyanis egyrészt lelohadt a nagy nemzeti gyűjtőláz, másrészt az Akadémián is belátták, hogy nem minden irat kézirat, és a kézirattár gyűjteményéből (1902ben) nagy mennyiségű aktaanyagot a d t a k át az Országos Levéltárnak. 1 5 Hogy az Akadémia kézirattára a X I X . században is megőrizte rendeltelésszerű gyűjteményi jellegét, az nem a n n y i r a tudatos gyarapító tevékenységén, mint inkább a nagy főúri mecénások könyvtárajándékain és az elhunyt akadémiai tagok kézirathagyatékain múlt. Az előbbiek XVII. századi írók és XVIII. századi tudósok közzétételre szánt, de nyomtatásban meg nem jelent műveivel, az utóbbiak pedig a X I X . századi írói és tudományos műhely mindenfajta termékével újból meg újból jelentékenyen megerősítették az akadémiai gyűjtemény kézirattári „ p r o f i l j á t " . Tervszerű gyarapítás nyomai a kézirattár múltjában nem igen figyelhetők meg. Nemcsak a szükséges költségkeret hiányzott ehhez, amely állandó, széleskörű kézirat vásárlásokat lett volna lehetővé, hanem a programalakító gondolat is. Több mint egy évszázad múlt el anélkül, hogy rendtart ésszerűen tisztázódott volna : mit kell gyűjtenie a kézirattárnak és hogyan. 5. Az idők folyamán jobbára nemzeti ajándékként összegyűlt értékes kéziratanyag kezeléséről a következőket lehet megállapítani. A múltszázadi gondozás sok jó szándékot, figyelemre méltó áldozatkészséget, de kevés érzéket és hozzáértést m u t a t o t t . Valószínűleg H U N F A L V Y főkönyvtárnok érdeme, hogy a kézirattár az Akadémiától jelentős anyagi támogatást nyert a kéziratok megóvását szolgáló tékák költségeire. í g y vált lehetővé, hogy a J A K A B Elek-féle rendezés általános állományvédelemmel j á r h a t o t t együtt. Minden kéziratcsomó szakiparos által készített könyvtáblaszerű, szalagokkal összeköthető borítólapot k a p o t t ; ez nemcsak az összekeveredés és szétszóródás, hanem a gyűrődés, beszakadás, bepiszkolódás és egyéb rongálódás ellen is védelmet n y ú j t o t t a gyűjteménynek. Nem volt szerencsés a romlásnak indult darabok megjavítására irányuló törekvés. Szakszerű könyvtári konzerválásról vagy restaurálásról akkoriban még a fejlettebb kultúrájú országokban sem igen lehetett szó, annál kevésbé nálunk. A századfordulóig végzett e nemű munkák mindmáig elrettentő példái a kegyeletnélküli irat - és kötéskezelésnek. Beszakadt 14 I l y e n v o l t pl. a BossÁNYl-család l e v é l t á r a , a m e l y n e k e g y része s z é t c s o p o r t o s í t v a m a is g y ű j t e m é n y ü n k b e n v a n . Magi). Könyvszle. 1891. 318. 1. 15 Az Ó r s z . L e v é l t á r n a k 1902. Apr. 2 8 - á n á t a d o t t i r a t o k j e g y z é k é t 1. A K K ö n y v t á r i i r a t o k c. s z a k c s o p o r t b a n 18. j e l z e t a l a t t .
7
vagy szétszakadozott kéziratlapokat házilag vastag papíroscsík ráragasztásával vagy kasírozással igyekeztek megmenteni. A b a j az volt, hogy ezekhez a műveletekhez enyvet használtak ragasztószerül, ami többé-kevésbé hasznavehetetlenekké t e t t e a „restaurált" darabokat. A kisebb kárból nagyobb kár származott. A kasírozás vagy papiroscsík alól kiszorult enyvréteg ugyanis összemocskolta, összekeményítette, részben olvashatatlanná tette a kéziratokat. 1 6 De nemcsak a kézirattáros t e t t csupa jó szándékból efféle kárt, h a n e m a könyvkötő is, ha bekötésre vagy átkötésre kopottas, szakadozott kódexeket, egyéb kéziratos könyveket a d t a k át neki. Az ilyen restaurálás rendszerint a történeti kötések lefejtésével, ú j divatos díszítésű kötéstáblák felrakásával, sőt, sok esetben a kódex lapjainak széles kerületben való körülvágásával, a lapszélek aranyozásával vagy „márványozásával" járt. 1 7 A legsajnálatosabb az, hogy az efféle károk főleg éppen a XVI-XVII. századi anyagot érték ; a XVIII— X I X . századi kéziratok és kötések, mint — akkori felfogás szerint — különösebb gondozást nem érdemlő darabok, elkerülték a kártevő j a v í t á s t . A századforduló után a kézirat kezelés tekintetében is megváltozott a helyzet. Egyre i n k á b b összeszűkülő költségfedezet, majd teljes fedezethiány s ebből eredően növekvő igénytelenség, szegényesség jellemzi a kilencszázas évekbeli állapotokat. A két világháború időszakában — beleértve a húszasharmincas éveket is — teljesen megszűnt a korábban szokásos gondozás és minden velejáró jó és rossz. A szakiparossal végeztetett küttetésnek és tékakészíttetésnek e b b e n az időszakban éppoly r i t k á n találjuk nyomát , mint a házi javítgatásnak. A feldolgozott gyarapodás csomagoló-vagy ú j s á g p a p í r b a göngyölgetve, zsineggel átkötve került a raktári polcra, esetleg hulladékdobozokból házilag összeállított tékák vagy kiselejtezett könyvtáblák között. Amely kézirat, kötés vagy téka pedig a hosszas használat következtében elszakadt, elrongyolódott vagy bármiképp megrongálódott, az úgy is maradt ; rendbehozására nem került, minden bizonnyal nem is kerülhetett sor. 18 ö. A kézirattári teendők között a g y ű j t e m é n y használatának megindulása óta fontos szerepük volt bizonyos adminisztratív feladatoknak is. llven volt az új szerzeményű anyag állománybavétele, valamint a kutatókiszolgálás és kölcsönzés. Az állománybavétel eredetileg a k ö n y v t á r általános növedéknaplójában történt. 1870-ben n y i t o t t a meg H U N F A L V Y főkönyvtárnok a különálló kéziratt á r i növedéknaplót. A naplózás igen egyszerűen f o l y t : a szerzeményezés keltének és m ó d j á n a k , valamint a szerzett kézirat címének megjelölésén kívül egyébre n e m terjedt ki, de még az idevágó adatok sem mindig voltak kielégít ők. A szerzeményezés módjáról pl. legtöbbször csak annyit jegyeztek fel, hogy a kéziratot az Akadémia titkári hivatala a d t a át a kézirattárnak, de a felajánló személy neve s egyéb a d a t a i rejtve m a r a d t a k . A beírások szerint az évi gyarapodás meglehetősen csekély volt : 1870 és 1907 között csak 5 — 6, 1908 és 1917 k ö z ö t t 1 4 - 1 8 , 192G és 1940 között átlag 30—32 tétel. 1918-tól 1925-ig a n y i l v á n t a r t á s t messzemenően elhanyagolták, úgyhogy rengeteg 16 A j a v í t ó m u n k á k r ó l m a g a J A K A B E l e k is m e g e m l é k e z i k : A .1/7 T. Akadémia kézirattárának ismertetése. B p . 1892. 42. 1. 17 L e g k i r í v ó b b p é l d á i e n n e k a z Érsekvjvári-codex és a Gzech-codex ( K I N I Z S I N É MAGYAR B e n i g n a i m á d s á g o s k ö n y v e ) . 1B Ezeket a nyomokat alább ismertetendő állománygondozásunk m á r nagyrészt eltüntette.
8
naplózatlan anyag gyülemlett fel ; ezt a mulasztást a második világháborúig csak kis részben sikerült jóvátenni. 1 9 A kézirathasználatról nem naplót vezettek, hanem abécó-rendes nyilvánt a r t ó könyvet. H e l y b e n k u t a t á s t és kölcsönzést egyképpen ebben jegyeztek fel. A fennmaradt kötetekből kitűnik, hogy a kézirattár kutatóforgalma igen lassan növekedett. 2 0 A múlt század nyolcvanas-kilencvenes éveiben a helyben kutatók és kölcsönzők száma együttvéve évente átlag 100 fő körül mozgott, századunk első két évtizedében ez a szám visszaesett 25—50 főre, és csak 1930 t á j á n ugrott fel 400 —500-ra, m a j d 1936 és 1942 között 1000—1200-ra. A használt kötegek száma kétszerese-háromszorosa volt a kutatók számának. 2 1 *
Az itt felvázolt körkép 1948 októberében, amikor a kézirattár felügyeletét átvettük, természetesen nem vált egyszeriben ilyen világossá. Ez annál kevésbé volt lehetséges, mivel a gyűjtemény T Ö R Ö K Pálnak 1 9 4 3 - b a n tört.ént halála óta gazdátlan volt, sőt a második világháború utolsó éveiben és azt követően is jó darabig elcsomagolva f e k ü d t különböző rejtekhelyeken. A kicsomagolás és helyre rakás csak 1948 n y a r á n ment végbe. 22 Hosszú hónapok múltak el, amíg az első ismerkedés lezajlott : a mélyebb megismeréshez, a részletekben való tájékozódáshoz pedig évek kellettek. Amikor a reform első terve elkészült, ebbe nem igen lehetett általánosságokon kívül egyebet felvenni. Csak azt t u d t u k , hogy ú j helyiségre, ú j berendezésre és felszerelésre, ú j rendszerezésre, új katalógusra, új kezelési eljárásokra, új adminisztrációra van szükség, de hogy ez az ú j rend részleteiben milyen legyen, s hogy a feladatok milyen sorrendben valósuljanak meg, azt csak lépésről lépésre sikerült 1 isztázni. 23
II.
1. A kézirattár megújulásának első alapvető ténye alkalmas helyiség biztosítása volt. Erre a célra sikerült megszerezni a palota l. emeleti délre néző udvari szárnyát, a főtitkári hivatal történelmi múltú helyiségeit. I t t három egymásba nyíló, összesen 1 8 , 8 X 9 , 4 m. alapméretű szoba állt rendelkezésre, tehát kb. háromszor akkora terület, mint a régi kézirattáré. Az alapterület növekedésével azonban nem értük be, a teret magasságban is kihasználni igyekeztünk: elhatároztuk a több mint 5 m magas szobák északi felének födémmel való kettéosztását. A gondolat N Y I R E Ő Istvántól eredt, s az ő irányításával 19 20 21
M i n d e z e k r e n é z v e 1. a z 1870-ben m e g k e z d e t t n ö v e d é k n a p l ó t . A K K ö n y v t á r i i r a t o k c. s z a k 19/1 és 19/2 sz. k ö t e t . Vö. az Akad. Ért. és a Magy. Könyvszle. k ö t e t e i b e n k ö z z é t e t t k ö n y v t á r i jelen-
tésekkel. 22 E z t a m u n k á t G Y Ö R K Ö S Y A l a j o s és M O B A V E K E n d r e v é g e z t é k el. R ó l a 1 9 4 8 . a u g u s z t u s 5-én k e l t j e l e n t é s ü k s z á m o l b e . A K K é z i r a t t á r i a d m i n i s z t r a t í v i r a t o k . 23 A k é z i r a t t á r vezetésével 1 9 4 8 őszén K E R E S Z T U R Y Dezső f ő k ö n y v t á r n o k cikkírót b í z t a m e g . M u n k a t á r s u l u g y a n e k k o r H A R T A Y Aliszt r e n d e l t e m e l l é , 1 9 4 9 - b e n p e d i g H A R T A Y gyakori betegeskedése miatt W E Ö R E S Sándort. 1 9 5 0 nyarától SCHER Tibor k ö n y v t á r v e z e t ő H A R T A Y Aliszt á l l í t o t t a a k é z i r a t t á r é l é r e . A v e z e t é s t 1 9 5 8 j a n u á r j á b a n , K O V Á C S Máté a d m i n i s z t r a t í v igazgatósága idején ismét szerző v e t t e á t . A m u n k a t á r s a k s z á m a a z ó t a h o l k é t , h o l h á r o m fő.
9
készültek el az átépítési tervek is. 24 Az építkezés mintegy félévig (1949 tavaszától őszéig) t a r t o t t . Aovember végén vettük át a galériával bővült ú j helyiségeket, és decemberben költöztettük át a kéziratanyagot. Ebben a f o r m á b a n azonban az átépítés nem volt teljes. A következő években még kétrendbeli kiegészítő építkezés történt. 1950-ben az első terem benyílójában egy páncélajtóval záródó tűzvédelmi kamra épült a kódexek és más nagyértékű kéziratok számára, 1953—1954-ben pedig a három helyiségből álló szobasor kiegészült egy negyedik ( 5 , 6 x 9 , 4 méretű) ugyancsak galériásán kiképzett szobával. 25 Az új helyiségekben férőhely, világítás és fűtés tekintetében egyaránt kedvezően alakult a helyzet. A termek olyan jelentékeny befogadóképességűek, hogy bennük nemcsak a kézirattár k a p o t t megfelelő, új otthont, hanem a régi könyvgyűjtemény két csoportja, a régi magyar könyvtár és az ősnyomtatv á n y o k is.26 A megvilágítottság szintén kielégítő ; az ablakok mellett — b á r az udvar magasan zárt — derült időben télen-nyáron villany nélkül lehet dolgozni. Xem így a galériákon és az alattuk lctő alkóvokban ; itt mindenhol 4 — 8 mennyezeti világítótest ad f é n y t . A termek hőmérséklete nyáron 18—25 C°-nál nem magasabb, de ősszel' 10—12 C°-ig lehűl. A fűtés kezdetben cserépkályhával t ö r t é n t , csak 1950- 1951 fordulóján vezették be a közp o n t i fűtést. 2 7 Az 1949. évi építkezést követően a berendezés került napirendre. Ezt is elég gyorsan sikerült megvalósítani. Az 1950. és 1951. költségvetési évben — két galériarész kivételével — mindhárom helyiség teljesen új berendezést k a p o t t . A bútorokat is A Y I R E Ő I s t v á n tervezte klasszicizáló stílusban, s részint kisiparosok, részint bútorgyárak készítették el diófából műipari kivitelben. 2 8 A f a l a k mellé 2,80 m magas, részben v a g y egészen üveges a j t ó j ú , zárt szekrények kerültek, a szobák középső részére pedig 2,30- 2,50 m hosszú, 0,75 m széles asztalszekrények. A mozgatható polcokkal ellátott szekrények átlag 0,40 m mélyek. -Négy szekrény közép magasságú része katalógusfiókok számára van kiképezve. Mivel az ú j helyiségek nemcsak raktárnak voltak szánva, hanem kutatóteremnek és tisztviselői munkaszobának, sőt bizonyos mértékig múzeumnak is, az anyagot befogadó bútorzatot egyéb berendezési tárgyakkal is ki kellett egészíteni : kutatóasztalokkal, íróasztalokkal és kiállítási tárlóval. Ezek hasonlóképpen művészi kivitelben, a szekrényekével egyező stílusban készültek. A tűzbiztos k a m r á t 1953-ban hét db 1,70 m magas, 1 m széles, 0,60 m mély vaslemez-szekrénnyel rendeztük be. Az utólag épült negyedik szobába a z o n b a n sajnos mindmáig nem sikerült új bútorzatot készíttetni. 2. A berendezkedés után elérkezett a belső reformok megindításának ideje is. Mindenekelőtt a leonzerválási és restaurálási munkálatokat kellett 24 N Y I R E Ő I s t v á n 1949-től 1952-ig k ö n y v t á r u n k b a n a k ü l ö n g y í í j t e m é n y e k osztál y á n a k vezetője volt. E z az osztály h á r o m c s o p o r t b ó l állt : a k é z i r a t t á r b ó l , a régi k ö n y v e k g y ű j t e m é n y é b ő l és a keleti k ö n y v t á r b ó l . 25 Az 1953 n y a r á t ó l 1954 őszéig t a r t ó építkezések a l a t t a k é z i r a t t á r k é n y t e l e n v o l t ú j helyiségeiből kiköltözködni, és a p a l o t a I I I . e m e l e t é n , a kiállítási t e r m e k b e n szállásolni. A k i k ö l t ö z é s t a m e n n y e z e t s z e r k e z e t é n e k kicserélése t e t t e szükségessé. 26 Ma m á r ezt a z elhelyezést s z o r o s n a k érezzük, s a h e l y p r o b l é m a előreveti á r n y é k á t . 27 C s u p á n u g y a n e k k o r szerelték fel a k ö n y v t á r b a n a t e l e f o n t is s z á m o s melléká l l o m á s s a l . 1948-ban a k ö n y v t á r n a k m é g c s a k 1 t e l e f o n á l l o m á s a v o l t . 28 A berendezés legművészibb d a r a b j a i t , a k u t a t ó t e r e m és a lépcsősszoba a l k ó v j á n a k szekrényeit n é h a i J U H Á S Z L a j o s m ű a s z t a l o s m e s t e r k é s z í t e t t e .
10
megkezdeni. Ennek érdekében elvi és gyakorlati tartalmú programot dolgoztunk ki az elhanyagolt, megrongálódott vagy részben tönkrement kéziratok papíranyagának és kötésének kijavíttatására, illetőleg a nagyobb terjedelmű kötetlen kéziratos művek beköttetésére. .Javaslatainkat az Akadémia illetékes tényezői elfogadták, és 1951-ben 50 000, 1952-ben pedig 24 000 Ft. hitelt bocsátottak rendelkezésünkre. 29 A munkálatok a kódexeknek és a XVI — XIX. század legértékesebb emlékeinek javításával kezdődtek. Elsősorban az elszakadt, elrongyolódott, szúrágta, penészes és bemoeskolódott történeti értékű kötéstáblák kitisztogatásáról, reparálásáról és helyreállításáról volt szó, s egyidejűleg új egészvagy félbőrkötések készíttetéséről. A nagyobb szakértelmet és történetiiparművészei i ismereteket kívánó munkákat S A S V Á R I Dezsővel, az Országos Széchényi Könyvtár restaurátorával végeztettük el. 1951 elejétől 1952 végéig mintegy 450 db. száz évesnél régibb kötés kijavítására, illetőleg helyreállítására és kb. 200 új, nagyobbára félbőr stílkötés elkészíttetésére került sor. Az utóbbiak között szerepeltek a magyar irodalom- és tudománytörténet klasszikus nagyságainak, CsoKONAinak, BACSÁNYinak, VERSEGHYnek, JvAZiNczYnak, a K I S F A L U D Y a k n a k , KöLCSEYnek, B E R Z S E N Y I n e k , V Ö R Ö S MARTYnak, SzÉCHENYinek, ARANYnak és másoknak művei. Könyvtárunknak ezek a nagybecsű emlékei — 80—100 éves várakozás után — csak most nyerték el azt a védelmet és a megbecsülésnek azt a külső formáját, ami belső értékükhöz valamennyire méltónak tekinthető. S most jutottunk el odáig, hogy kódex- és nyelvemlék-gyűjteményünk minden darabját védőtokkal tudtuk ellátni. Papiroskonzerválás és -restaurálás tekintetében is szép eredményeket sikerült elérni. Itt elsősorban ismét S A S V Á R I Dezső, másodsorban I I A S Z X O S N É S Z Ő L L Ő S Ilona tudására és ügyességére támaszkodtunk. S A S V Á R I a mállott és elrongyolódott papirosok kezelésében tűnt ki acetylcellulózzal végzett tartósító eljárásával és preparált hártyapapirossal végzett kasírozó technikájával. H A S Z N O S N É a háború alatt szinte teljesen tönkrement levelesanyagunk különleges módszerű letisztogatásával, kisimításával és összeragasztásával végzett mintaszerű munkát. 8 0 A muzeális jellegű kéziratos emlékek jókarba helyezését a kizárólag tudományos jelentőségű forrásanyagról, jobbára a X I X . század második felében élt tudósok és írók kéziratairól való gondoskodás követte. A feladat 29
L . a k é z i r a t t á r 1952. évi j e l e n t é s ó t : A K k é z i r a t t é r i a d m i n i s z t r a t í v i r a t o k . A h á b o r ú s s é r ü l é s e k e t s z e n v e d e t t l e v ó l a n y a g (SZÉCHENYI I s t v á n l e v e l e i n e k e g y c s o m ó j a ) f ö l d d e l és t r á g y á v a l s z e n n y e z e t t , n e d v e s s é g t ő l szét m á l l ó , s z a k a d o z o t t g y ű r ö t t állapotban volt. A konzerválás-restaurálásnak tehát egészen rendkívüli feladatai voltak. Olyan kezelést kellett alkalmazni, a m e l y a szennytől, gyűrődéstől, elrongyolódástól o l v a s h a t a t l a n n á t e t t szöveget o l v a s h a t ó v á teszi, u g y a n a k k o r a z o n b a n tekintettel a r r a , h o g y a levelek k é k f é m e s t i n t á v a l í r ó d t a k mellőzi a s z o k á s o s vizes m o s á s t é s az írás halványsága miatt a h á r t y a p a p í r o s s a l való á t r a g a s z t á s t is. A k ö v e t e l m é n y e k n e k e g y ö t f á z i s ú e l j á r á s s a l s i k e r ü l t e l e g e t t e n n i . I. l é g m e n t e s e n z á r t g á z o s í t ó l á d á b a n 24 ó r á s f e r t ő t l e n í t é s é t h e r b e n p á r o l o g t a t o t t s t e r o g e n o l l a l ; 2. a v a s t a g s z e n n y r é t e g m e c h a n i k u s l e v á l a s z t á s a és p u h a k e f é v e l v a l ó p o r t a l a n í t á s ; 3. a g y e n g ü l t p a p í r o s s z á r a z v e g y t i s z t í t á s a f e h é r k e n y é r b é l b e g y ú r t t r i c h l o r e t y l é n , k r é t a p o r , n i p a g i n és n á t r i u m h y p o c h l o r i d a n y a g o k k a l k ü l ö n b ö z ő k e v e r é s i a r á n y s z e r i n t ; 4. a z éles g y ű r ő d é s e k e l t ü n t e t é s e kissé n e d v e s í t e t t ós s z á r a z s z í v ó p a p í r o k k ö z ö t t i s i m í t ó p r é s e l é s s e l 40 C°-ra f ű t ö t t p r é s g é p b e n ; 5. a s z a k a d á s o k ö s s z e f o g á s a é s a p a p í r e l r o n g y o l ó d o t t r é s z e i n e k k ö r ü l szegése s z ü k s é g s z e r i n t l á g y í t o t t , t ö m í t e t t , s z í n e z e t t Mowilith a l a p ú m ű a n y a g o l d a t t a l , végül n é h á n y órás hideg simító préskezelés. 30
11
i t t túlnyomó részben egyszerű félvászonkötések készítéséből állt, de a köttetéssel mindig együtt j á r t a régi, gondatlanságból vagy szakszerűtlen gondozásból származott papiroskárok kijavíttatása is. Ebben a munkálatban három-négy jónevű kisiparos könyvkötőt foglalkoztattunk. Erős ütemű dolgoztatással két év alatt (1951-ben é*s 1952-ben) mintegy 1200 kéziratos művet k ö t t e t t ü n k be. Széleskörű restaurálási-köttetési programunk végrehajtásával aránylag rövid idő alatt sikerült az előző korok legkirívóbb mulasztásait helyrehozni, hibáit kijavítani és az előállt károkat részben orvosolni. A következő években az idevágó teendőket többnyire csak szűkebb keretek között és lassúbb ütemben lehetett folytatni, súlvt vetve az ú j szerzemények karbahelyezésére is. 31 A kéziratállomány f e n n t a r t á s á t célzó munkákat 1952-től kezdve kiegészítettük a kéziratok t a r t a l m á n a k , szövegének fennmaradását biztosítani hivatott mikrofényképezéssel. A mondott évben a Műszaki Dokumentációs Központ fotólaboratóriumában készíttetett 31 000 felvétellel megvetettük filmarchívumunk alapját. 1953 óla ez a munkálat k ö n y v t á r u n k saját laboratóriumában folyik. 3 2 3. Az a szempont, amely a restaurálást-köttetést reformjaink előterébe állította, ti. a kedvező lehetőségeket kínáló pénzügyi helyzet, a belső megújulásnak egy másik területén, a szerzeményezésben is cselekvésre sarkallt. G y ű j t e m é n y ü n k gyarapodása régóta pangott. A vásárlások — amelyek különben a régebbi időkben sem játszottak fontosabb szerepet — az első világháború óta szinte teljesen megszűntek, úgyhogy a szaporulat egyetlen forrása a véletlenszerű ajándékozás maradt. A kulturális felelősségérzet csökkenésével és a társadalom elszegényedésével azonban ez is mind szórványosabbá és jelent éktelenebbé vált. Igazán nagyszerű a j á n d é k az utolsó félszázadban csak egyetlenegy akadt: az 1927. évi VioYÁzó-örökség kódexgyűjteménye. A kéziratt á r átvételekor úgy látszott, hogy a második világháború az ajándékozás hagyományos szokását is megszüntette : 1943 és 1949 között gyűjteményünk egyáltalán nem gyarapodott. 3 3 1950 n y a r á n illetékes akadémiai tényezők figyelmét felhívtuk a vásárlásokon alapuló szerzeményező tevékenység bevezetésének és rendszeressé tételének jelentőségére. A * megértés első jele 1000 F t . rendes és 5000 Ft. rendkívüli hitel folyósítása volt ; az utóbbit P A P P Viktor ADY-gyűjteményének megszerzésére kaptuk. Kezdeményezésünk azonban csak a következő évtől, 1951-től kezdve öltött komoly méreteket. Ekkor már több mint 60 000 F t . állt rendelkezésünkre, s ezáltal olyan értékeknek jutottunk birtokába, mint ADY E n d r e 600 db-ból álló levelezése (az ún. mindszenti levelesláda), S Z I N N Y E I Ferenc irodalomtörténeti forrásgyűjteménye, a L Á N Y I Eleonorakódex, egy XVLI. századi szlovák nyelvű herbárium stb. Ez évi szerzeményi statisztikánkban 50 kéziratos könyv, 689 levél és 122 analekta megvásárlásáról számolhattunk be. Számottevő vásárlási hitellel és szép sikerrel folyt a gyarapítás a következő években is. A k ö n y v t á r évi költségvetési keretéből 1952-ben 8500, 1953-ban 44 800, 1954-ben 32 600, 1955-ben 17 900, 1956-ban 21900 F t . - o t kaptunk. E n n e k az ellátottságnak köszönhető, hogy 1952-től 1956-ig 31 K ö l t s é g v e t é s ü n k 1953-től 1956-ig é v e n t e 26 140, 11 700, 16 000, 16 000 F t . v o l t ; r e s t a u r á l t a t o t t , illetőleg b e k ö t t e t e t t a n y a g u n k p e d i g 200 — 360 k ö t e t k ö z ö t t m o z g o t t . 32 A f o t ó l a b o r a t ó r i u m és m i k r o f i l m t á r a k ü l ö n g y ű j t e m é n y e k o s z t á l y á n a k legfiatalabb csoportja. 33 A K 1870 1949. évi n ö v e d é k n a p l ó .
12
összesen mintegy 500 kötetnyi kézirattal és közel 14000 levéllel és analektával, évente tehát állag 100 kötettel és 2 800 kis egységgel gyarapodott a gyűjtemény. 3 4 A vásárlások által ilyen módon megindított nagyarányú állományfejlesztéshez egyéb tényezők is jelentékenyen hozzájárultak. A legfontosabb ezek közül azoknak az irat- és kéziratgyűjteményeknek a kézirattárba való bekebelezése volt, amelyek 1950 előtt különféle sajátos rendeltetésű akadémiai szervek és intézmények keretébe tartoztak. Ilyen volt az Akadémia Széchenyi-múzeumának, Vörösmarty-szóbájának és Goethe-szobájának muzeális értékű kézirat- és levélanyaga, továbbá a Történelmi Bizottság eredeti és másolati forrásgyűjteménye, végül a főtitkári hivatal és a könyvtár adminisztratív irattára. Mindezek átvételére az Akadémiának állami intézménynvé válása adott alkalmat 1950-ben ; a tudós társaság szervezetének és székháza belső rendjének átalakulásával ugyanis e g y ü t t j á r t az addig különböző helyiségekben őrzött anyagoknak egy helyre való összevonása. Ez a központi gyűjtőhely természetesen csak a legnagyobb állandó gyűjtemény, a kézirattár lehetett. Számottevő gyarapodást hoztak kézirattárunknak egyes külső, az Akadémiával csak laza kapcsolatban álló vagy tőle teljesen független intézmények helyzetében, működésében előállt változások is. A szabályozott intézményeknél gyűjtemény részlegek váltak feleslegesekké, a megszűnt intézményeknél az egész gyűjtemény gazdátlan lett. Az ilyen szabaddá váló anyag rendszerint valamely országos közgyűjteménybe került, olykor az Akadémiai K ö n y v t á r kézirattárába is. A ránk szállt efféle örökségek közül legnagyobb és legértékesebb a Kisfaludy Társaság i r a t t á r a és irodalomtörténeti kézirat gyűjteménye, amelyet a nagymúltú társaság 1952 m á j u s á b a n történt feloszlásakor a d o t t át a vele mindenkor szoros kapcsolatban állt Akadémiának. 3 5 Régi intézményes kapcsolatnak köszönhetjük a széphalmi KAznsrczY-múzeumban f e n n m a r a d t Kazinczy—Becske-levelesláda megszerzését is 1952-1953-ban. Ez esetben a múzeum felett felügyeleti jogot gyakorló Népművelési Minisztérium rendelte el a kiállítási célra szükségtelen anyag á t a d á s á t . A harmadik nagyobb ajándékg y ű j t e m é n y t , Szilády Áron hagyatékát Bács-Kiskun-megye levéltárától kaptuk 1952-ben Kecskemétről a levéltár gyűjteményének rendezése kapcsán, a Levéltárak Országos Központja rendeletéből. 3 8 Végül meg kell említeni, hogy új életre kelt ezekben az években a magánajándékozás is. írók, tudósok, műgyűjtők ismét komoly értéket képviselő kéziratanyaggal gazdagították gyűjteményünket. 1 9 5 1 - b e n K O D Á L Y Zoltán 34 K i e m e l k e d ő j e l e n t ő s é g ű v á s á r l á s a i n k : 1952-ben PÁKH A l b e r t l e v e l e z é s e és k i s e b b í r á s a i , HATVANI* L a j o s l e v e l e z é s e ; 1 9 5 3 - b a n k é t X V . s z á z a d i l i v r e d ' h e u r e , e g y X V I . s z á z a d i PARACELSUs-kőtettel k o l l i g á l t s e b é s z i t á r g y ú k é z i r a t , gri L Á Z Á R J á n o s X V I I I . s z á z a d i e r d é l y i k ö l t ő l e v e l e s k ö n y v e , g r . T E L E K I László levelei a n e g y v e n n y o l c a s emigrációból, T Ó T H Lőrinc epigrammák JIÓRICZ Zsigmond leveleinek egy csomója ; 1 9 5 4 - b e n B E T H L E N Miklós ö n é l e t í r á s á n a k e g y k ö z e l e g y k o r ú p é l d á n y a , K E M P B L E N F a r k a s személyi iratai, S P L É N Y I Lajos-levelek, P E T Ő F I Zoltán-levelek, E Ö T V Ö S J ó z s e f j e g y z ő k ö n y v e i , A D Y E n d r é n é C s i n s z k a v i s s z a e m l é k e z é s e i ; 1955-ben E Ö T V Ö S L ó r á n d e m l é k e k , MÓRA-levelek és e g y BARTÓK-kézirat ; 1 9 5 6 - b e n JÓSIKA Miklós-levelek, JÓKAIk é z i r a t o k J Ó K A I N É X A G Y B e l l a h a g y a t é k á b ó l , MIKSZÁTH-levelek, L U K I N I C H I m r e l e v e l e zése ós G Á L O S R e z s ő h a g y a t é k a . 35 A T á r s a s á g f e l o s z l á s á t k i m o n d ó 1952. m á j u s 18-án k e l t j e g y z ő k ö n y v e t I. A K kézirattári adminisztratív iratok. 36 AK kézirattári adminisztratív iratok.
13
egy régi daloskönyvet, Y I N C Z E Géza Ady-em)ékeket, ö z v . B A L Á Z S Béláné férje kéziratait, ZOLNAI Béla a t y j á n a k f i n n szótári céduláit, 1953-ban G Y U L A Y Ágost A R A N Y J á n o s népdalgyűjteményét, H A R S Á N Y I Móric Goethe-gyűjteményét, 1955-ben a D O M A N O V S Z K Y - C s a l á d DOMANOVSZKY Sándor kézirati hagyatékát, özv. S Z E K F Ü Gyuláné férje hátrahagyott írásait ajándékozta a kézirattárnak. Y O I N O V I C H Géza hagyatéka pedig 1952-ben örökségként szállt az Akadémiára. 3 7 Kézirattárunk anyagának ez a korábbi gyarapodások méreteit messze felülmúló s minőségi tekintetben is kiváló gazdagodása nagy részben tudat os, szervezett m u n k a eredménye. A m u n k a elvi alapját a gyűjtemény jellegének és a gyűjtés céljainak tisztázása alkotta. E b b e n kézirattárunknak idők folyamán kialakult karaktere, történetisége volt a kiindulópont. Értelmetlen kísérlet lett volna egy olyan g y ű j t e ménytípus kialakítására törekedni, amelynek nincs semmilyen előzménye, amely nem szerves folytatása a réginek. Szem előtt kellett azonban t a r t a n i azt is, hogy a régi gyűjtemény nem okszerű megfontolások alapján, h a n e m többnyire csak tiszteletre méltó gyűjtőszenvedélyből jött létre. Szükségszerű volt tehát egy olyan szerzeményezési programot kidolgozni, amely a kéziratt á r n a k , mint intézménynek a rendeltetésére általában, és saját kézirattárunknak, mint akadémiai gyűjteménynek a hivatására különösen figyelemmel van. í g y jött létre hosszas megfontolások u t á n kézirattárunk ,,profiljának" az a megfogalmazása, amely szerint gyűjt eményíink tárgya mindennemű t u d o m á n y és irodalomtörténeti írásos emlék, főtekintettel az Akadémia tagjainak működésére. 38 Eszerint gyűjtőkörünkbe t a r t o z n a k a tudomány bármely területén — elsősorban azonban a humaniórákban — és az irodalomnak bármely ágában alkotott írásművek terjedelemre való tekintet nélkül; ezenkívül az alkotómunka előkészítő termékei: kézzel vagy írógéppel írt jegyzetek, másolatok, kivonatok, vázlatok, fogalmazványok, bibliográfiák, összegyűjtött nyomtatványrészletek és nyomtatványkivágatok, sokszorosítványok, facsimilék, metszetek, rajzok, fényképfelvételek stb. : hasonlóképpen a szellemi alkotómunkát kifejtő személyek magán feljegyzései, naplói, levelezései (szakmai, baráti, családi levelezések), valamint életükre és működésükre tájékoztatást nyújtó bárminemű írott vagy képes emlékek (személyi okmányok, expediált hivatalos iratok, fényképek, névjegyek stb.) ; egyszóval : tudósok és írók szellemi hagyatéka a legtágabb értelmezésben. Mindez többé-kevésbé összhangban van gyűjteményünk e d d i g i jellegével, és lényegében megegyezik általában a kézirattárak gyűjtőtevékenységével.
37 A K 1951 1 9 5 6 . évi n ö v e d é k n a p l ó . Y O I N O V I C H G é z a h a g y a t é k a s z á l l o m á n y i örökösödéssel a m a g y a r állam birtokába j u t o t t ; az állam a z u t á n az örökséget az Akad é m i á n a k a d t a á t . — T u d o m á n y t ö r t é n e t i g y ű j t e m é n y ü n k m e l l e t t 1952 ó t a a k t u á l i s é r d e k ű t u d o m á n y o s k é z i r a t g y ű j t e m é n y ü n k is k i a l a k u l ó b a n v a n a z A k a d é m i a á l t a l jutalmazott értekezésekből s f ő k é p p e n a kandidátusi és doktori disszertációkból. Ezeknek egy-egy p é l d á n y á t az A k a d é m i a osztályai, illetőleg a T u d o m á n y o s Minősítő B i z o t t s á g m e g ő r z é s r e k é z i r a t t á r u n k n a k a d j a á t . A d i s s z e r t á c i ó k s z á m a e z i d ő s z e r i n t 460, a p r e m i z á l t d o l g o z a t o k é 450 k ö r ü l v a n . 38 Sokkal s z ű k e b b volt ennél az a profil, a m e l y e t 1953-ban a k ö n y v t á r u n k a t a k k o r i b a n i g a z g a t ó d i r e k t ó r i u m s z a b o t t m e g . E s z e r i n t k é z i r a t t á r u n k csak t u d o m á n y t ö r t é n e t i a n y a g o t l e t t v o l n a h i v a t o t t g y ű j t e n i , m í g az O r s z á g o s S z é c h é n y i K ö n y v t á r k é z i r a t t á r a c s a k i r o d a l o m t ö r t é n e t i a n y a g o t g y ű j t h e t e t t v o l n a . E z t az e l h a t á r o l á s t a z é l e t n e m i g a z o l t a , s m i n d k é t k ö n y v t á r a z ó t a is s a j á t t ö r t é n e l m i m e g h a t á r o z o t t s á g a i szerint gyűjt.
14
Bizonyos tekintetben azonban éles vonalat húztunk kézirattárunk m ú l t j a és jövője közé : töröltük gyűjtőcéljaink közül az úri. archivaliát. Sem okleveleket, sem regisztrálúrába tartozó iratokat (aktákat), som irodalmon és t u d o m á n y o n kívül álló személyek leveleit nem szándékozunk t ö b b é gyűjteni. 3 9 Mindazt, ami ebből a körből kézirattárunk birtokában van, t o v á b b nem fejlesztendő, lezárt részlegnek t e k i n t j ü k , amely valamikor esetleg kicserélhető lesz az Országos Levéltárban előforduló, regisztratúrába nem tartozó kéziratokkal. 4 0 Kivételnek e tekintetben csak saját intézményi levéltárainkat (az Akadémia főtitkári iratait és az Akadémiai Könyvtár iratait), valamint a Kisfaludy Társaság levéltárát tekintjük, mint par excellence tudomány- és irodalomtörténeti archívumokat, amelyek a legszorosabb belső kapcsolatban vannak kézirattárunk állományával. A szerzeményezés alapelveinek tisztázásával párhuzamosan kialakít o t t u k a szervezett gyűjtés módszereit is. A megoldás logikusan következett a g y ű j t ő k ö r megfogalmazásából. H a akadémikusok s egyéb tudósok és írók hagyatékaival kívánjuk gyűjteményünket gyarapítani, akkor legcélszerűbb minden alkalommal, valahányszor egy-egy szellemi jelesünk elhal, az u t á n a m a r a d t kéziratokat és levelezést az örökösöktől megszerezni. Valóban ez lehetne a legbiztosabb gyarapítási mód. Á m a megoldás komoly nehézségekbe ütközik. Könyvtárunk nem igen tehet kezdeményező lépéseket az örökösök felé, mivel — tapasztalat szerint — azok az elhalt tudós vagy író hagyatékáért általában olyan anyagi ellenszolgáltatást kívánnak, ami a könyvtári költségvetésből nem f u t j a : maga az Akadémia pedig csak egészen kivételes esetekben j u t t a t fedezetet az ilyen nagyarányú vásárlásokra. így aztán a rendszeres gyűjtés többnyire meghiúsul, s fennmarad a veszélye annak, hogy a hagyatékok évek, évtizedek múlva kegyelettelen kezekbe kerülve, szétszóródnak, megsemmisülnek. 4 1 E nehézségek ellenére megvalósítottuk és állandóan gyakoroljuk a megvásárolható kéziratok szervezett felkutatását. Nemcsak személyes kapcsolatok révén, hanem időnként újsághirdetések közzététele által is igyekszünk tudomány* és irodalomtörténetünk még lappangó értékeit feltárni és nemzeti kinccsé tenni. 4 2 4. Az 1950-ben megindult rohamos állománygyarapodás elkerülhetetlenné t e t t e a kézirattár új rendszerének kialakítását. A fő kérdés az volt : hogyan illesztessenek be a kézirattár keretébe a vásárlás vagy ajándékozás ú t j á n szerzett nagy hagyatékok, elsősorban az Akadémia egyes szerveitől 39 H o g y ki t e k i n t h e t ő í r ó n a k , s z a k í r ó n a k , t u d ó s n a k , a r r a n é z v e régebbi a n y a g e s e t é b e n S Z I N N Y E I J ó z s e f : Magyar írók élete és munkái. I — X I V . k. B p . 1891 —1914. c. m ű v é t t e k i n t j ü k m é r t é k a d ó n a k ; ú j a b b e r e d e t ű a n y a g n á l pedig G U L Y Á S P á l : Magyar írók élete és munkái. I —VI. k. B p . 1939—1943. c. m ű v é t , a VÁNYI F e r e n c á l t a l szerkeszt e t t Magyar Irodalmi Lexikont (Bp. 1926.) ós m á s ú j a b b k e l e t ű l e x i k o n o k a t , v a l a m i n t saját k ö n y v t á r u n k cédulakatalógusát. 40 L e v é l t á r i a n y a g o t m á r az e l m ú l t é v e k b e n is a d t u n k az Országos L e v é l t á r n a k . Ilyenek voltak : KÖVESLIGETI Román Ferenc ügyvédi irattára, a KAZINCZY — B E C S K E c s a l á d (KAZINCZY F e r e n c e t n e m érintő) p ö r ö s i r a t a i ós a b u d a p e s t i SzÉCHENYl-szoborra t ö r t ó n t országos g y ű j t é s iratkötegei. 41 V I K Á R Béla kéziratos h a g y a t é k á n a k egy részét pl. é v e k k e l e z e l ő t t e g é s z e n v é l e t l e n ü l a z s i b v á s á r t é r e n f e d e z t ü k fel. Vö. A K k é z i r a t t á r i a d m i n i s z t r a t í v i r a t o k . 1955. 42 Ú j s á g h i r d e t é s e k e t t e t t ü n k közzé pl. M I K S Z Á T H K á l m á n és M Ó R I C Z Z s i g m o n d m é g l a p p a n g ó leveleinek ós k é z i r a t a i n a k f e l k u t a t á s á r a , h o g y a k t u á l i s a k a d é m i a i k u t a t ó célokat k ö z v e t l e n ü l t á m o g a t h a s s u n k .
15
és a Kisfaludy Társaságtól örökölt különféle, részben nem is kézirat jellegű s többnyire igen nagy mennyiségű a n y a g o t felölelő állagok ? Az, hogy a regisztratúra-jellegű levéltári anyag (a főtitkári, a k ö n y v t á r i és a Kisfaludy Társasági irattár) a kézirattár anyagával semmiképpen n e m elegyíthető, nem volt kétséges. Rögtön eldöntöttük, hogy ezek az állagok corpus separatumAiéuX lesznek kezelendők a kézirattár mellett, vagyis gyűjteményünket ezután szabatosan kézirattárnak és levéltárnak kell nevezni. .Nehezebb volt elhatározni, mi t ö r t é n j é k a többi, kifejezetlen kézirati gyűjteménnyel. Legegyszerűbb az lett volna, ha az elődök példájára az egész anyagot beolvasztjuk a szakrendszerbe. A szakrendszer azonban a maga idejében sem volt szerencsés megoldás, mivel mesterkélten alkotot t keretek kedvéért széttépte a természetes úton, egy-egy személy tudományos irodalmi működéséből létrejött kéziratcsoportok összefüggését. A korszerű levéltári rendezés alapelve, a proveniencia szerint való anyag-együtt-tartás feltétlen alkalmazást követel a kézirattári gyakorlatban is. I)e hogyan lehessen ilyen új rendet teremteni? Hogyan egyeztessük ezt össze a fennálló szakrendszerrel; j á r j u n k el úgy, m i n t a könyvtárak teszik : bontsuk lel a régi szakcsoportosítást, s alakítsuk át az egészet egy modern igényű rendszerré? Ez is elhibázott lépés lett volna. Nemcsak az tartott vissza bennünket ettől, hogy a szándékolt célt az anyag eredeti összefüggéseinek megállapíthatatlansága miatt általában úgysemértük volna el, hanem az is, hogy kegyelettelen és történetietlen cselekedetnek éreztük az elődök m u n k á j á n a k fel forgatását. .Magától adódott az a megoldás, hogy a régi szakrendszert, mint a kézi r a t l á r kialakulásának tiszteletre méltó történeti emlékét érintetlenül fenn kell t a r t a n i , de le kell zárni, nem szabad t o v á b b építeni ; másfelől ugyanakkor el kell kezdeni egy ú j , a proveniencia elvén alapuló szakokra nem tagolt korszerű rend kialakítását. Elhatároztuk tehát, hogy ezentúl a kéziratok szerzeményi eredete lesz az irányadó szempont az anyag elrendezésében, felállításában és feldolgozásában. Egy-egy személy által létrehozott vagy gyűjtött kéziratok - ideértve intézmények gyűjteményeit is — egymástól többé el nem szakíthatok, hanem együvétartozásuk sértetlen fenntartásával rendezendők, raktározandók és katalogizálandók. Akár t ö b b száz tételből álló hagyatékról, a k á r csak néhány darabból álló gyűjteményről lesz is szó, az mindig önálló szerzeményi k e r e t k é n t lesz kezelendő. Az új rend a raktári felállításban a következőképpen valósult meg. A szakrendszer feladásából logikusan következett a numerus eurrens-alapon való raktározás. Nyitott volt azonban a nagyságkérdés : milyen nagyságcsoportokban legyen az anyag felállítva? Két szélső megoldás állt előttünk : a korszerű k ö n y v t á r i és a korszerű levéltári eljárás. Ismeretes, hogy a könyvt á r a k centiméternyi nagyságkülönbségek figyelembevételével állítják össze a polcsorokat. A levéltárak ezzel szemben csak kétféle szabványmérettel dolgozn a k : a kisebb f o r m á j ú (XVI XVII. századi) a k t á k számára alkalmas 36 cm magasságú fasciculussal és a nagyobb formájú (XVIll —XIX. századi) a k t á k tárolására szükséges 42 cm magasságú fasciculussal. A kézirattár számára egyik eljárást sem találtuk megfelelőnek : a levéltárét azért nem, mert a kéziratok n e m szabvány méretűek, mini az akták, hanem cédulanagyságtól ívnagyságig terjedhetnek ; a k ö n y v t á r i eljárást pedig azért nem, mivel ú j rendszerünk korlátai között nem lehet mindenféle nagyságú kéziratokból egész polcsorokat összeállítani. így j u t o t t u n k arra az elhatározásra, hogy két sajátszerű nagyságcsoportot létesítünk : egyet a kis- és középnagyságú, s egyet 16
a nagy magasságú kéziratok számára. A k e t t ő közötti h a t á r t 29 — 30 cm-ben állapítottuk meg, kb. a régi k v a r t alak felső határánál. Mindkét nagyságcsoport számára külön számsort t a r t o t t u n k fenn. A gyakorlati elrendezés és tárolás ezek szerint t e h á t a következőképpen történik. A megszerzett hagyatékot vagy g y ű j t e m é n y t — ha rendezetlen állapotban van — műfaji, ezen belül t a r t a l m i és alaki szempontból csoportosítjuk. Először elkülönítjük a kéziratokat a levelektől, azután az előbbieket tárgyi alapon, az utóbbiakat levélírók szerint elrendezzük. A nagy terjedelmű, homogén műveket vagy beköttetjük, vagy tékázzuk, a kisebb terjedelmű művekből pedig csomókat, kötegeket alkotunk, s ezeket tékába foglaljuk. A leveleket minden esetben tékázzuk vagy dobozoljuk. A tékán belül levő heterogén anyag önálló részeit borítékokba r a k j u k ; egyes kisebb tanulmányokat vagy összetartozó bármilyen jegyzet anyagot éppúgy, mint az egyazon levélírótól, egyazon címzetthez intézett leveleket. Az ilyen módon tárgyilag logikus rendbe rakott anyagot — ideértve a levelek csomóit is —, ha formailag szükséges ós tartalmilag lehetséges, 30 cm-en aluli és felüli csoportba osztjuk. Végül az így kialakuló két kötegsort külön-külön folytatólagos számozással l á t j u k el. ' A hagyatéki vagy gyűjteményi keretbe nem tartozó, darabonként szerzeményezett szórvány-anyaggal kétféleképpen járunk el. A nagyobb terjedelmű kötetes vagy beköthető kéziratokat önállóan, külön szám alatt állítjuk be a numerus currens-sorba. Az egylapos vagy n é h á n y lapnyi terjedelmű kiskéziratokat (analektákat), magános leveleket és magános képeket azonban nem illesztjük be a számsorba sem egyenként, sem csomóba gyűjtve, hanem a jól bevált régi gyakorlat szerint, egy-egy, a számsoron kívül álló, nyitott sorozatban (Vegyes analekta, Vegyes levelestár, Vegyes képgyűjtemény) helyezzük el. Ezekben a vegyes eredetű gyűjteményekben az egyes darabok nincsenek sorszámokkal jelölve, hanem ábécé-rendben sorakoznak, s így közéjük az új szerzemények bármikor besorolhatók. Az egyedi jelzet szerepét a betűrenden belül a szerzői név, illetve a tárgyi címszó tölti be. Ü j rendszerünket — csakúgy, mint többi reformunkat — hosszabb ideig ( 1 9 5 3 - 1954) t a r t ó kísérletezés u t á n alakítottuk k i ; megvalósításához csak 1955-ben fogtunk hozzá, felhagyva a régi szakrendszer toldozgatásával. 5. Rendszerünk kialakulásával párhuzamosan elkészítettük kézirattárunk új katalógusát is. Alapelgondolásunk itt is az volt, hogy a régi katalógust, mint a szakrendszer anyagának mutatóját a maga egészében fenntartjuk, és csak az új gyarapodás számára készítünk új elvek, új formák, új felvételi szabályok szerint új katalógust. Először a címleírást és a katalógus f o r m á j á t reformáltuk. Kiindulási alapul az Országos Széchényi Könyvtár címleírási szabályzatát vettük, de szem előtt t a r t o t t u n k más, nyomtatásban megjelent külföldi katalógusokat is. A több oldalról leszűrt tanulságokat, valamint s a j á t rendszerünk szükségleteit. mérlegelve, hosszabb ideig t a r t ó kísérletek után 1954-ig sikerült olvan katalogizálási szabályzatot készítenünk, amely a legszélesebb körben öleli fel a vonatkozó kérdéseket. 4 3 43 1956 n y a r á n a l k a l m u n k volt s z a b á l y z a t u n k a t a z Országos Széchényi K ö n y v t á r k é z i r a t t á r á n a k v e z e t ő i v e l részletesen m e g t á r g y a l n i , ós sikerült közös e l h a t á r o z á s r a j u t n i egy, a k é z i r a t g y ű j t e m é n y e k h a s z n á l a t á r a k i a d a n d ó á l t a l á n o s jellegű s z a b á l y z a t t e k i n t e t é b e n . E z a s z a b á l y z a t valószínűleg m á r a közeljövőben m e g j e l e n i k .
17
Sokkal hamarabb, már 1951-ben tisztázódott a katalógus új formájúnak kérdése. Erre a katalógusszekrények tervezése adott alkalmat. A megoldásnak kettős iránvító szemponthoz kellett igazodnia : egyrészt a kézirat katalogizálás sajátos szükségéhez, amely a nemzetközi méretű lapnál nagyobb formát kíván, másrészt a kalalógus anyagául kiválasztott cellkarton-ív maradékl a l a n felosztásának követelményeihez. így adódott a 1 4 , 5 x 1 0 cm-es forma, amely — tapasztalásunk szerint — minden tekintetben jó megoldás. 44 Az új katalógus írását 1954-ben kezdtük el, — sokszorosításra nem lévén módunk — írógéppel. Ezzel az eljárással természetesen sok időbe kerül a melléklapok és utalók elkészítése, de sokkal inkább biztosítható az olvashatóság és csinosság. Rendszerét t e k i n t v e , az ú j katalógus eltér a szokásos típusoktól. Kísérlet a külföldön jól bevált szótárkatalógus meggyökereztetésére. Tulajdonképpen a szerzői és tárgyi katalógus egyesítéséből származik. Egyetlen betűrendbe állított cédulasorban egyszerre keresheti a k u t a t ó a kéziratokat címük és t a r t a l m i vonatkozásaik szerint. A tárgyszóanyagot tartalmazó lapok a kézirat által tárgyalt tudományágról, lényeges személyekről, tárgyakról, földrajzi nevekről, történeti kor- és időszakokról adnak utalásokat magukra a kéziratokra. Efféle vezérszók a l a t t , mint .Népköltés, Finn-ugor nyelvészet, Romantika, Török-kor, Sóbányászat, Erdély (XVII sz.), Dunai hajózás ( X I X . sz.), Akadémia, Wittenberg stb. útbaigazítást kapunk a tárggyal foglalkozó kéziratokról. B á r az eligazításnak ez a módszere nyilván nem ér fel a tizedes osztályozás n y ú j t o t t a lehetőségekkel, tudománytörténeti gyűjteményeknél -aminők általában a kézirattárak — elegendőképpen t á m o g a t j a a k u t a t á s t . Katalógusrendszerünk újszerűsége más tekintetben is kifejeződik. A b b a n ti., hogy mindennemű gyűjteményrészleg anyagát felöleli. A régi kézirattári katalógusok rendesen t ö b b párhuzamos részből álltak. Az ú j o n n a n feldolgozott anyagra nézve n á l u n k nincs többé külön kézirat i és levélkatalógus, vagy a képes ábrázolások katalógusa, hanem csak egy általános katalógus van, amely m i n d e n gyűjteményféleségről tájékoztat. Ügy véltük, ha már a m ú g y is elkerülhetetlen adottság, hogy minden témának régi és új katalógusb a n kell utánanézni, sőt a régi katalógusban két helyen is kell keresgélni, — a k k o r legalább az ú j szerzeményű anyag adatait lehessen egy helyen feltalálni. Katalógusunk ennek a gyakorlati célkitűzésnek a szülötte. 4 5 Helyrajzi katalógus helyett egyelőre könyvformájú nyilvántartást vezetünk. Ami végül katalogizálási munkánk előrehaladásának ütemét illeti, erről tájékoztatásul csak annyit, hogy három kézirattárosunk évente átlag 8000—9000 kézirattári egységet (javarészben leveleket és analektákat) dolgoz fel. 46 0. Az új szerzeményű a n y a g feldolgozása katalogizáláson kívül leltárba vételt is jelent. Az előbbi a k u t a t á s t , az utóbbi a g y ű j t e m é n y megőrzését segíti. 44
E z a m e g o l d á s N Y I R E Ő I s t v á n t ó l ered. A k a t a l ó g u s - k i a l a k í t ó m u n k á b a n elsősorban C S A P O D I Csaba, a régi k ö n y v e k g y ű j t e m é n y é n e k v e z e t ő j e n y ú j t o t t e l m é l e t i és g y a k o r l a t i segítséget. 46 L. az 1955. ós 1956. évi j e l e n t é s e k e t , A K k é z i r a t t á r i a d m i n i s z t r a t í v i r a t o k . I t t kell m e g e m l í t e n i , h o g y a kéz i r a t k a t a l o g i z á l á s s a l p á r h u z a m o s a n folyik a r o p p a n t g a z d a g s még teljesen kiaknázatlan t u d o m á n y t ö r t é n e t i anyagot tartalmazó főtitkári l e v é l t á r c é d u l a - i n d e x é n e k elkészítése. E h h e z a név- és t á r g y m u t a t ó h o z é v e n t e m i n t e g v 8 0 0 0 cédula készül. 45
18
1870 óta változatlanul egyazon kezdetleges növedéknapló volt használatban. Nyolcvan óv múltán, 1951 elején t e t t ü k félre ezt a szinte történelmi ereklyévé váll naplót , s n y i t o t t u n k ú j a t . E b b e n két fontos újítást vezettünk be : egyrészt igyekeztünk pontosan feltüntetni a gyarapodás darabszámát, másrészt minden fontosnak vélt szerzeményezési adatot feljegyezni kívántunk : az eladó, ajándékozó, letéteményező személy nevét ós lakcímét, esetleg a korábbi tulajdonosok nevét éppúgy, mint a vételárat. A dolog eleinte nem ment simán ; különösen sok nehézségbe ü t k ö z ö t t a mennyiségek számbavétele. Amikor pl. ládányi terjedelmű hagyatékokat vettünk át, pontos a d a t o k a t nem lehetett megállapítani ; ez csak jóval később, a rendezői és katalogizálási munkák elvégzése során derült ki. De különben sem lett volna kielégítő olyan naplóbejegyzés, amely csak összegezve tűnteti fel valamelyik n a g y hagyaték vagy gyűjtemény d a r a b s z á m á t ; hiszen a helyes állomány nyilvánt a r t á s n a k részletesen kell számot adni minden tételről. Erre pedig a növedéknapló — amelybe a pénzügyi szervek előírása szerint azonnal a beszerzéskor kell a birtokba vett anyagot bevezetni — nem n y ú j t o t t módot. így került sor —• az Országos Széchenyi K ö n y v t á r p é l d á j á r a — 1953-ban egy második állománynyilvántartó, az ún. leltári napló megnyitására, s ebben az ú j o n n a n katalogizált kéziratoknak cím szerint, a leveleknek relatio és darabszám szerint való felsorolására. Növedéknaplózási munkánk egyik fontos ténye volt 1952-ben annak a nagy mennyiségű kéziratanyagnak utólagos állományba vétele, amely 1918 és Í925 között gyülemlett fel ajándékokból és letétekből, s amely eddig az időig számbavételien ül hevert. 7. A kézirattár védelme, gyarapítása és feldolgozása mellett sort kellett keríteni a használat szabályozására is. F ő törekvésünk a helyben k u t a t á s n a k mindenképpen való megkönnyítésére és a kölcsönzés korlátozására irányult. A régi kézirattár sötét, zsúfolt, levegőtlen helyiségében a k u t a t ó k nem igen kívántak dolgozni ; 1949-ben sokszor hetekig nem volt egyetlen vendégünk sem. A nevesebb kutatók (akadémikusok, egyetemi tanárok) úgy látszik a legrégibb idők óta kölcsön vehették a kéziratokat. Ebből folyólag azonban — mint utólag kiderült — igen sok kár származott, Az évekre szóló kölcsönzések következtében fontos kéziratok kallódtak el, s csak nagyritkán kerültek vissza gyűjteményünkbe, sokszor idegenek vagy antikváriumok révén. Az ú j kézirattári kutatóhelyiség megépülése után elérkezett az ideje a kölcsönzés megszorításának.. A tudósoknak kijáró kedvezményt nem volt könnyű megszűkíteni; évek kellettek hozzá, amíg közönségünket sikerült helybenkutatásra szoktatni. A k u t a t ó t e r e m megnyitása (1951. február) óta szemmelláthatólag nőtt a belső forgalom, és csökkent a kölcsönzés. Az évi kutatólétszám 1954-ig 100-ról 1500-ra, a használt anyag mennyisége 3000ről mintegy 5000 — 6000 egységre emelkedett. Ezzel szemben az évi kölcsönzések száma 1000-ről kb. a felére esett; megjegyzendő, hogy kölcsönzés ekkoriban már csak intézmények részére volt lehetséges. 1955 őszén megpróbáltuk még szűkebbre vonni a korlátokat. Azóta jobbára már csak a b u d a p e s t i nagykönyvtáraknak és múzeumoknak kölcsönzünk ; az 1956. évi kölcsönzések száma csak 15 volt. A belső használatról, a kölcsönzésekről nyilvántartókönyvet vezetünk. 4 7 47
L. a megfelelő évi j e l e n t é s e k e t , A K k é z i r a t t á r i a d m i n i s z t r a t í v i r a t o k . 19
8. Kézirattárosi munkánknak az elmúlt években kiegészítő részévé vált a g y ű j t e m é n y t érintő adminisztratív ügyek irodai kezelése is. Ez az igazgatói ügyvitelnek 1952—1953 fordulóján végrehajtott racionalizálásából eredt. Azóta a k ö n y v t á r egyes osztályai — közöttük a kézirattár is — igazgatói rendelkezés és irányítás mellett részben maguk l á t j á k el a hivatalos levelezéssel járó t e e n d ő k e t . Ebből a működésből folyólag külön kézirattári irattár van kialakulóban. Íme, e l ő t t ü n k állnak a n n a k a széleskörű reformnak az eredményei, amelyeket számos tárgyi és személyi nehézség ellenére el lehetett érni. A megmutatkozó előnyök ebben a pillanatban talán még nem túlságosan jelentősek, de talán n e m tévedünk, ha feltesszük, hogy szerencsés körülmények között magasbaívelő fejlődéshez segíthetik a nemzet legdrágább szellemi kincseinek tekintélyes részét őrző gyűjteményt. 4 8 BERLÁSZ
.1 E N Ő
BERLÁSZ J E N Ő , REORGANISATION D E R HANDSCHRIFTENABTEILUNG D E R BIBLIOTHEK DER UNGARISCHEN AKADEMIE D E R WISSENSCHAFTEN Anlage, E i n r i c h t u n g und V e r w a l t u n g d e r n a c h 1805 eröfi'neten H a n d s c h r i f t e n a b t e i l u n g v e r a l t e t e weitgeliend wátirend d e r letzten J a h r z e l m t e n . I m Jahxe 1949 e n t schloss die L o i t u n g d e r Bibliothek die g r ü n d l i c h e R e o r g a n i s a t i o n d e r ganzen A b t e i l u n g . E i n e a u s f ü h r l i c h e U b e r s i c h t ü b e r die Eri'olge dieser R e o r g a n i s a t i o n zu geben ist d e r Zweok dieser B e r i c h t e s . Die Reorganisatiorisarbeit w u r d e m i t B a u u n d E i n r i c h t u n g m o d e m e r L o k a l i t á t e n begonnen. l m G e b á u d e d e r A k a d e m i e w u r d e n f ü r die Zwecke d e r H a n d s c h r i f t e n a b t e i l u n g drei M a g a z i n r á u m e g e b a u t , die zugleich als Studien- u n d D i e n s t r á u m e dienen u n d m i t e i n e r feuersicherer S e h a t z k u m r n e r v e r s e h e n sind. I n d e r z w e i t e n Phase d e r A r b e i t w u r d e f ü r die R e s t a u r i e r u n g unt! K o n s e r v i e r u n g d e r beschádigten H a n d s o h r i f t e n gesorgt. E s w u r d e P a p i e r m a t e r i a l u n d k ü n s t l e r i s c h wertwoller L e d e r e i n b a n d von T a u s e n d e n b e s c h á d i g t e r H a n d s o h r i f t e n mit A n w e n d u n g m o d e m e r physikochemischer Verfahren verbessert. Der S a m m e l k r e i s d e r A b t e i l u n g w u r d e prinzipiell festgelegt. A u f g a b e d e r A b t e i l u n g i s t demgemáss : d i e h a n d s c h r i f t l i c h e n D o k u m e n t e d e r e i n h e i m i s c h e n W i s s e n s c h a f t s u n d L i t e r a t u r g e s c h i c h t e , besonders a b e r d i e H a n d s o h r i f t e n d e r Mitglieder d e r U n g a r i s c h e n A k a d e m i e z u s a m m e l n u n d b e w a h r e n . Ausser d e n s t r e n g g e n o m m e n e n h a n d schriftlichen W e r k e n gehören auch d i e v e r s c h i é d e n e n N e b e n p r o d u k t e d e r geistigen A r b e i t , wie No t i z e n , Auszüge, K o p i e n , e r s t e E n t w ü r f e , A u s s c h n i t t e aus D r u c k s a c h e n , Stiche,, Z e i c h n u n g e n , P h o t o s , Faksimiles étc. z u m S a m m e l k r e i s d e r Abteilung. E b e n s o w e r d e n die A u f z e i c h n u n g e n p r i v a t e r N a t ú r , wie T a g e b ü c h e r , K o r r e s p o n d e n z e n v o n G e l e h r t e n und S c h r i f t s t e l l e r , als wie a u c h alle a u f i h r Leben u n d T a t i g k e i t bezüglichen s c h r i f t l i c h e n o d e r bildlichen D o k u m e n t e g e s a m m e l t . A r c h i v m a t e r i a l ( U r k u n d e n , A k t é n ) b l e i b t a b e r a u s d e m S a m m e l k r e i s ausgesohlossen. N a c h d e r g e n a u e n B e s t i m m u n g des S a m m e l k r e i s e s f o l g t e die K l a r l e g u n g d e r m e t h o d i s c h e n S a m m e l a r b e i t . Wesentlich ist in diesem Bereich d i e A u f s p ü r u n g d e r v e r b o r g e n e n H a n d s o h r i f t e n langst v e r s t o r b e n e r h e r v o r r a g e n d e r V e r t r e t e r des geistigen L e b e n s , gleiehwie die, d u r c h V e r m i t t l u n g d e r A k a d e m i e vollzogene, s y s t e m a t i s o h e E r w e r h u n g des H a n d s c h r i f t n a e h l a s s e s v e r s t o r b e n e r A k a d e m i k e r . Als eine b e d e u t e n d e R e f o m ist auch die r.eue A n o r d n u n g d e r H a n d s c h r i f t e n a u f s t e l l u n g zu b e t r a c h t e n . Das Wesentliche in dieser A n o r d n u n g ist, dass d a s n e u e 48 Sokszoros kísérleti s z á m l á l á s r a t á m a s z k o d ó n e m r é g i b e n v é g z e t t becslés s z e r i n t k é z i r a t t á r u n k á l l o m á n y a — b e l e é r t v e a z 1950-ben b e k e b e l e z e t t g y ű j t e m é n y e k e t is — m i n t e g y 14 000 k ö t e t (köteg) n a g y o b b k é z i r a t o t és m i n t e g y 76 000 a n a l e k t á t , levelet é s o k l e v e l e t t a r t a l m a z . A r e n d e z e t l e n k i s e b b - n a g y o b b c s o m a g o k s z á m a 567. A f ő t i t k á r i , a k ö n y v t á r i és a K i s f a l u d y - T á r s a s á g i i r a t a n y a g összesen k b . 150 000 aktából áll.
20
Materiül — a b w e i c h e n d v o n d e r hisherigen P r a x i s , die den einzelnen W i s s e n s c h a f t e n e n t sprecbonde F a e h g r u p p e n bildon Iie3s — n a c h d e m P r o v e n i e n z p r i n z i p d e r Archiven in e r w e r b u n g s g e m a s s e n G r u p p é n (ohne jedocli
21
A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA KÖNYVTÁRÁNAK KIADVÁNYAI [1.] H a r a s z t h y G y u l a : A 130 éves Akadémiai
Könyvtár.
2. B rlász J e n ő — S z a k m á r y n é N é m e t h M á r i a : A Magyar Könyvtárának múltja és jelene. Bp. 1956. 3. Csapodi C s a b a : A legrégibb magyar könyvtár i. Berlász J e n ő : Az Akadémiai
Könyvtár
B p . 1956. Tudományos
belső rendje.
Kézirattárának
Akadémia
B p . 1957. átalakulása.
B p . 1957.
A hasonló címen közzétett, aktuális jellegű és többnyire periodikusan m e g jelenő, de sorozati s z á m m a l el n e m l á t o t t sokszorosított k i a d v á n y o k ( l ' j a b b külföldi beszerzések. A Magyar T u d o m á n y o s A k a d é m i a működése, bibliográfia. T á j é k o z t a t ó a k ü l f ö l d i t u d o m á n y o s a k a d é m i á k m ű k ö d é s é r ő l . Az a t o m e n e r g i a békés felhasználása, bibliográfia. R á d i ó a k t í v izotopok, stb.) nem t a r t o z n a k a fenti n y o m t a t o t t k i a d v á n y s o r o z a t b a .
