AZ AGRÁR-KÖRNYEZETVÉDELMI JOG ELMÉLETI ALAPVETÉSE ÉS HAZAI SZABÁLYOZÁSÁNAK RENDSZEREZÉSE, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL AGRÁR-TERMÉSZETVÉDELMI RÉSZTERÜLETÉRE

Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar Állam- és Jogtudományi Doktori Iskola

Horváth Gergely:

AZ AGRÁR-KÖRNYEZETVÉDELMI JOG ELMÉLETI ALAPVETÉSE ÉS HAZAI SZABÁLYOZÁSÁNAK RENDSZEREZÉSE, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL AGRÁR-TERMÉSZETVÉDELMI RÉSZTERÜLETÉRE címő doktori értekezésének

TÉZISEI

Témavezetı: Kurucz Mihály, PhD. egyetemi docens Agrárjogi Tanszék A doktori iskola vezetıje: Gönczöl Katalin, DSc. egyetemi tanár

Budapest 2010

Tartalom

I. AZ ÉRTEKEZÉS CÉLKITŐZÉSEI, SZERKEZETE, HATÁRAINAK KIJELÖLÉSE, TÁRGYÁNAK TÖBBIRÁNYÚ DUÁLIS FELOSZTHATÓSÁGA ........................................ 3 II. AZ ALKALMAZOTT KUTATÁSI MÓDSZEREK ............................................................. 6 III.

A

KUTATÁS

TUDOMÁNYOS

EREDMÉNYEINEK

ÖSSZEGZÉSE

ÉS

HASZNOSÍTÁSI LEHETİSÉGEI............................................................................................ 8 IV. A TÉZISEKBEN HIVATKOZOTT MŐVEK TELJES BIBLIOGRÁFIAI ADATOKKAL ELLÁTOTT LISTÁJA............................................................................................................. 24 V. A SZERZİ PUBLIKÁCIÓI AZ ÉRTEKEZÉS TÉMAKÖRÉBEN.................................... 26 VI. 1. MELLÉKLET, AGRÁR-KÖRNYEZETVÉDELMI SZEMPONTBÓL RELEVÁNS FÖLDHASZNÁLATI ZÓNÁK A HAZAI SZABÁLYOZÁSBAN ........................................ 28 2.

MELLÉKLET,

A

KÖRNYEZETI

ELEMEKET

ÉRINTİ

(AGRÁR-)

KÖRNYEZETHASZNÁLATHOZ, ILLETVE HATÁSFOLYAMATOKHOZ KÖTİDİ ALAPFOGALMAK ÖSSZEFÜGGÉSRENDSZERE………......................………………....29

2

I.

AZ

ÉRTEKEZÉS

CÉLKITŐZÉSEI,

SZERKEZETE,

HATÁRAINAK

KIJELÖLÉSE, TÁRGYÁNAK TÖBBIRÁNYÚ DUÁLIS FELOSZTHATÓSÁGA A kutatás legfontosabb célja az agrár-környezetvédelmi jogterület definiálása, önálló „identitásának” megerısítése, mediális szempontú bemutatása és belsı fogalmi rendszerének fejlesztése1. A fı célhoz tapad az alapul szolgáló agrárjogi, illetve környezetjogi jogterület találkozásához vezetı út elméleti és történeti bemutatása, a metszetüket alkotó jogintézmények és elıírások elemzése, különös tekintettel az ún. „vitális környezeti elem” védelmi rendszerére. A célzott eredmények eszközként jelennek meg az „ideális cél” szemszögébıl, nevezetesen segíthetik a jogterület jogalkotói és tudományos erısítését, a természeti adottságokhoz igazodó, védelemre érdemes értékeket megırzı gyakorlat terjedését, illetve az agrár-környezetvédelmi törekvések eredményességének fokozását. Az agrár-környezetvédelem társadalmi hasznossága sokrétő. Megfelelı jogi szabályozás esetén az agrárium által érintett környezeti elemek védelmének és így az egészséges környezethez való jog [right to a clean (decent) environment] biztosításának éppúgy hatékony eszköze, mint az élelmiszerbiztonság fokozásának2. A nemzetgazdasági hasznosság az elıbbi tényezıknek köszönhetı emberi egészségjavulás mellett kereskedelmi elınyökben is megmutatkozik. Magyarország számára a mezıgazdasági termékek elıállításának minıségi iránya kínál ésszerően kiaknázható agrárgazdasági kitörési lehetıséget, hiszen a mennyiségi szempontú világpiaci versenyképességünk nem lehet átütı erejő és kevéssé fokozható. Az agrár-környezetgazdálkodás kiváló beltartalmi értékkel bíró, szennyezıanyag-, illetve peszticidmaradvány-mentes termékei azonban komparatív elınyt biztosíthatnak. A dolgozat két – szervesen összetartozó, számos kapcsolódási pontot felmutató – fı részbıl, azokon belül a vizsgált tárgynak megfelelı osztású alfejezetekbıl áll. Az elsı, elméleti („általános”) rész az agrár-környezetvédelmi fogalmi rendszer felvázolása mellett eszmetörténeti megalapozással mutatja be az agrárjog és a környezetjog – vegyülésüket eredményezı – találkozását, amelynek köszönhetıen a dolgozat tárgya kialakult. A második, környezetvédelmi

szakterületi

bontású

(„különös”)

rész

az

agrár-természetvédelmi

szabályozást helyezi középpontjába, de számba veszi az agrár-környezetvédelem valamennyi

1

Természetesen ezek mellett ideális (eszmei szintő) célja a természeti környezet, az agrárium által érintett környezeti elemek mennyiségi és minıségi szempontú védelmének támogatása. 2 Az agrár-környezetvédelem egyben az élelmiszerlánc egyik láncszeme, fogalmi alkotóeleme is [ld. az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletérıl szóló 2008. évi XLVI. törvény mellékletének (Fogalommeghatározások) 21. pontját].

3

környezetvédelmi

szakterületekhez

kapcsolódó3

mediális

(környezeti

médiumoknak

megfelelı felosztású), kauzális (az egyes ártalmakhoz kötıdı), illetve „zonális” részterületét is. Utóbbit arra tekintettel, hogy az agrár-környezetvédelem – funkciói betöltéséhez – kiemelt eszközként igényli egy sajátos földhasználati zónarendszer4 kialakítását és mőködtetését. Ennek bemutatása képezi az értekezés záró elemét. Az elsıdlegesen környezetvédelmi szemlélet következetes tartásával összhangban szövegbe ágyazottan és nem kimerítıen írok csupán (külön fejezetet nem szánva rá) az agrárkörnyezetvédelmi agrártámogatási környezetvédelmi

intézkedések kérdésekrıl,

a

indikátorokról,

végrehajtásáért földpolitikáról, az

felelıs az

üzemi

intézményrendszerrıl, struktúráról5,

agrár-környezetvédelem

intézménytörténetérıl és egyes speciális részterületekrıl (pl. az

uniós

az

az

agrár-

és

hazai

erdı-környezetvédelmi

szabályozásról), mivel a dolgozat egészének, illetve két fı részének arányait és kereteit ezen kérdéskörök önálló tárgyalása feszegetné. E tárgykörök külön dolgozati témaként is bıséges mondanivalót követelnének és kínálnának. Az alfejezetekbe szorult részterületekre ugyancsak igaz ez, feldolgozásuk során a teljesség igényérıl le kellett mondani6, a rendszerbe foglalás szükségképpen vázlatos. Az agrárigazgatási kérdéseknek – a fenti okok mellett – azért sem szántam a legszükségesebbnél nagyobb teret, mivel „az agrárigazgatás – a mindenkori politikai hatalom függvényében – többféle tartalmat fedhet le”7, és a vizsgált területen különösen kitett a változásoknak. Különösen igaz ez a természetvédelemre, amely a környezetvédelmi szabályozás politikailag legérzékenyebb, legátitatottabb és legvitatottabb területe világszerte8, mint a területfejlesztési szakemberek, a gazdák, gazdaszövetségek és a természetvédık által képviselt érdekek drámai ütköztetésének terepe9. Az agrárkörnyezetvédelmi problémakör kezelésének ugyanakkor ideális helyzetben mentesnek kellene

3

Kivételt képez a – természetvédelmi oltalom alatt nem álló – épített (települési) környezet védelme, mivel az agrárium ezt gyakorlatilag nem érinti. 4 Az agrár-környezetvédelmi (agrár-természetvédelmi) szempontból releváns földhasználati zónák hazai rendszerének összetettségét illusztrálja az 1. Melléklet. 5 A bérmunkára épülı nagybirtokrendszer és a törpebirtok kettısségének [ld. BOBVOS PÁL: A birtokrendezés szükségessége a gazdaságos és ésszerő mezıgazdasági termelés tükrében, Acta Juridica et Politica Tomus LIV. Fasciculus 2., 20.] problémája természetesen az agrár-környezetvédelemben is érezteti hatását. 6 A fegyelmezettséget követelı szelektálási kényszer – a többi részterülethez viszonyítva – legkevésbé az agrártermészetvédelmi részterület feldolgozását érinti, amely „integráltan” megjelenik több alfejezetben is. 7 DOMÉ GYÖRGYNÉ: Az agrárgazdasági szakigazgatás. In: DOMÉ GYÖRGYNÉ - HÁRSFALVI REZSİ KURUCZ MIHÁLY - RÉTI MÁRIA - VASS JÁNOS (szerk.): Agrárjog. Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar, Szövetkezeti jogi és Földjogi Tanszék, Bp., 1999, 290. 8 Franciaországban pl. az élıhelyek védelmét szolgáló területek kijelölése ellen politikai mozgalmat szerveztek a rurális tradíciók veszélybe kerülése miatt [KRÄMER, LUDWIG: Casebook on EU Environmental Law. Hart Publishing, Oxford – Portland, Oregon, 2002, 297.]. 9 BECKWITH, SILAS – THORNTON, JUSTINE: Environmental Law. Sweet & Maxwell, 2004, 246.

4

lennie a politika „opálosságától”, hiszen a környezeti fenntarthatóságra törekvés objektív szükségszerőség, az értékválasztás determinált. A dolgozat két fı része szerinti bontással rokon megkülönböztetéssel, ugyancsak tartalmuk alapján két normacsoportba kanalizálhatók az agrár-környezetvédelmi jog elıírásai, nevezetesen – alaki jogforrástól függetlenül – részletszabályokra10 és az egész jogterületet átszövı, annak minden részében érvényesülı elıírásokra11. Kettıs rendszert alkotnak a normák aszerint is, hogy egyik részük közvetlen beavatkozást jelent a vonatkozó életviszonyokba, a gazdálkodók magatartását determinálja (elıíró, tiltó szabályok), miközben más normák közvetett szabályozást valósítanak meg (pl. gazdasági ösztönzık, így az agrárkörnyezetgazdálkodási támogatások). A jogterület normáinak kettıs felosztása aszerint is végigvihetı, hogy a normatömegét alkotó jogforrásokat felsıbb (törvényi), illetve alsóbb jogforrási szintekhez tartozásuk alapján soroljuk be. Ugyanígy két kört képez a hazai, illetve szupranacionális (pl. közvetlen hatállyal bíró12 uniós) alaki jogforrásban történı megjelenésük szerinti válogatás. Ebben az esetben metszetet is alkotnak a körök azon normák számára, amelyek formailag a magyar jogalkotás eredményei, tartalmilag azonban uniós elıírásokból,

azok

végrehajtásából,

áttételes

recipiálásából

állnak

(az

irányelvek

normaszövege például – jogforrási sajátosságuknak köszönhetıen – magyar köntösbe [alaki jogforrásba] bújtatva lépi át a határt13). Utóbbi jogtechnikai megoldásokkal összefüggésben állapítja meg Tanka, hogy „a hazai agrárjog ’külsı burkát’ a közösségi agrárjog adja”14. Ez a tény számos probléma forrása a szektorban, pozitívumot keresve azonban megállapítható, hogy a hazai agrár-környezetvédelmi jog részterületeinek többségére nézve fejlesztıen hatott és hat, a belépéskor vállalt hátrányokat (számottevı szuverenitásvesztés) kissé ellensúlyozva. 10

Ld. pl. az 59/2008. (IV. 29.) FVM rendeletet a vizek mezıgazdasági eredető nitrátszennyezéssel szembeni védelméhez szükséges cselekvési program részletes szabályairól, valamint az adatszolgáltatás és nyilvántartás rendjérıl. A részletszabályokkal kapcsolatban ld. a tézisfüzet I. részének utolsó gondolatát (bekezdését) is. 11 Ld. pl. a Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program alapelveit (fenntarthatóság és minıség) a Nemzeti Agrárkörnyezetvédelmi Programról és a bevezetéséhez szükséges intézkedésekrıl szóló 2253/1999. (X. 7.) Korm. határozat mellékletében. 12 Ide tartoznak pl. a támogatási rendszert meghatározó (rendeleti formát öltı) normák, kitüntetetten a Tanács 73/2009/EK rendelete (2009. január 19.) a közös agrárpolitika keretébe tartozó, mezıgazdasági termelık részére meghatározott közvetlen támogatási rendszerek közös szabályainak megállapításáról és a mezıgazdasági termelık részére meghatározott egyes támogatási rendszerek létrehozásáról, illetve a Tanács 1698/2005/EK rendelete (2005. szeptember 20.) az Európai Mezıgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról. 13 A Tanács 91/676/EGK irányelve (1991. december 12.) a vizek mezıgazdasági eredető nitrátszennyezéssel szembeni védelmérıl a szó szerint azonos címzéső 27/2006. (II. 7.) Korm. rendeletben és végrehajtási rendeletekben [az 59/2008. (IV. 29.) FVM rendelet a vizek mezıgazdasági eredető nitrátszennyezéssel szembeni védelméhez szükséges cselekvési program részletes szabályairól, valamint az adatszolgáltatás és nyilvántartás rendjérıl, 43/2007. (VI. 1.) FVM rendelet a nitrátérzékeny területeknek a MePAR szerinti blokkok szintjén történı közzétételérıl] jelenik meg. 14 TANKA ENDRE: Az agrárjog fogalma és helye a magyar jogrendszerben. Magyar Jog, 52. évf. 2005/7. sz., 399.

5

Végül, ugyancsak kettıs rendszert alkotva – esetenként hosszas mérlegeléssel sem könnyen15 – szelektálhatóak az agrár-környezetvédelmi normák aszerint is, hogy inkább agrárjogi, vagy környezetjogi kötıdésőek-e. Az agrár-környezetvédelem szabályozási körébe vonható normák természetesen fogalmilag kivétel nélkül vegyesek, azaz mindkét jogterülethez tapadnak. Az agrártermelési és környezetvédelmi érdekeket leginkább kiegyensúlyozottan megjelenítı jellegük alapján egyes jogforrásokat azonban egy kiegészítı, „vegyes” csoportba sorolok (ld. a dolgozat 1. mellékletének elsı blokkját), a határozott besorolhatóság lehetıségének hiányában. Környezetvédelmi kontextusban teljesen magától értetıdı jelenség a specializáció folyamata, részletekbe menı jogi szabályozással16. A kazuisztikus szabályozottság a védelem szempontjából

szükséges

és

hasznos17,

ennek

köszönhetıen

környezetvédelem – akár csak hazai jogforrásokból álló

18

azonban

az

agrár-

– szabályozásának teljes körő

elemzı bemutatása, a normatömeg egészének részletekbe menı áttekintése nagyságrendileg legalább száz íves terjedelmet igényelne19. A disszertáció mőfajának adottságaira is tekintettel az elemzett részletszabályok kiválasztása nagyrészt annak a célnak a jegyében történt, miszerint különös hangsúlyt kívántam fektetni a közvetlen, illetve közvetett szabályozási módszereket ötvözı agrár-környezetvédelmi jogterület dogmatikai alapvetésére20.

II. AZ ALKALMAZOTT KUTATÁSI MÓDSZEREK A jogtudományi kutatásokban szokásos hazai és nemzetközi szakirodalom-feldolgozás és tételes joganyag-elemzés mellett fontos szerepet kapott a szabályozást jelentıs részben meghatározó tanulmányozása,

természettudományos leíró-elemzı

alapokkal

bemutatása.

A

foglalkozó kutatás

kutatási

tárgyának

eredmények multi-,

illetve

transzdiszciplináris természete ugyanis agrár-, illetve természettudományos ismereteket, 15

Ld. pl. a 269/2007. (X. 18.) Korm. rendeletet a NATURA 2000 gyepterületek fenntartásának földhasználati szabályairól. 16 STEPHENS, TIM: International Courts and Environmental Protection. Cambridge University Press, Cambridge, 2009, 305. 17 Jogi korlátok hiányában ugyanis az emberek nem hajlanak a természeti környezetet károsító tevékenységeik feladására [WILKINSON, DAVID: Environment and Law. Routledge, London, 2002, 5. ]. 18 Ehhez adódik a közösségi környezetjogi jogalkotás (beleértve az agrár-környezetvédelmi szabályozást), amely az évek során az egyik legkomplexebb és kihívásokkal teli jogi rezsimet teremtette meg a környezet védelmére [PHILIPPE SANDS – PAOLO GALIZZI (eds.): Documents in European Community Environmental Law. Second edition, Cambridge University Press, 2006, 15. ]. 19 Az Európai Mezıgazdasági Vidékfejlesztési Alapból nyújtott agrár-környezetgazdálkodási támogatások igénybevételének részletes feltételeirıl szóló 61/2009. (V. 14.) FVM rendelet már önmagában is lefelé kerekítve 400 000 karakterbıl áll. 20 Az agrár-környezetvédelmi jog alapkategóriáinak logikai láncba főzése jogértelmezési és jogalkalmazási, a jogterület-definiálás pedig jogtudományi hozadékkal járhat.

6

komplex metodikát és holisztikus szemléletet követel. A forrásfelhasználást optimalizálni törekvı agrár-környezetvédelmi jogalkotás folyamatának tartalmi és formai feladatait ezért – éppúgy, mint számos egyéb tárgyú jogalkotás esetében – más-más alanyok, „jogalkotók” végzik. „Rómában […] a jogalkotók általában nem voltak jogászok. […] De a törvényhozó mögött ott állott a jogász, aki a jogszabályt megformulázta”21. Annyiban (tükörképes) analógiát mutat ezzel a mai agrár-környezetvédelem esete, hogy a kodifikációs nyersanyag megalkotásának „jogalkotási” tevékenységét javarészt természettudományokban jártas agrárkörnyezetvédelmi szakemberek végzik, akik jogász végzettség híján „jogi laikusok” (a decemvirekhez, praetorokhoz és császárokhoz hasonlóan), a jogász szerepe pedig látszólag formális. Rómában viszont közvetett jogalkotóként is messzemenıen tartalom-determináló volt munkájuk, noha a „kulisszák mögül” nem is mindig látszottak ki. Ma a miniszternek, országgyőlésnek dolgozó – egyébként jogszabály-szövegezıként, „jogalkotóként” jegyzett – jogász22 a tartalmi értelemben vett agrár-környezetvédelmi jogalkotás jogát részben kénytelen átengedni a speciális, biofizikai összefüggésekkel kapcsolatos szakértelem igénye okán egy harmadik

alanynak,

az

agrár-,

illetve

természettudományokban

jártas

tudósnak.

Leszögezendı, hogy ennek a jogi szemszögbıl laikus elemnek a szakszerő munkája nélkül természetesen nem sok jót hozna az agrár-környezeti médiumoknak egy – kizárólag jogászok által szövegezett – magyar vagy uniós agrár-környezetvédelmi jogszabály sem. Ahhoz viszont, hogy egy életviszony-összességet, védelmi igényt megfelelıen vonjon be a jog a szabályozási körébe, mindig kellett jogászi közremőködés, és ez esetben is elengedhetetlen. A kutatás tárgya és a mediális megközelítési mód egyaránt széles körő forrásanyag feldolgozását igényelte. Annak vizsgálata pedig a megszokottól eltérı nézıpontot követel, hogy a környezeti elemek sajátosságaira, a bennük zajló folyamatokra megfelelıen reflektál-e a joganyag. Ezzel összefüggésben az összehasonlító elemzés, a komparatív módszerek hívhatók segítségül, más európai, illetve tengerentúli államok gyakran egyedülálló megoldásainak felkutatásával. Az összehasonlítás alapját döntıen a német-osztrák és az angolszász agrár-környezetvédelmi jog képezi, elıbbi esetben a jogi dogmatika rokonságának támogató tényezıjét is élvezve. A dolgozatot a történeti szemlélet mellett a fogalomalkotó, jogelméleti szemlélet is szándékoltan hangsúlyosan jellemzi.

21

PÓLAY ELEMÉR: A római jogászok gondolkodásmódja, Kazuisztika és absztrakció. Tankönyvkiadó, Bp., 1988, 7. 22 Aki pedig az anyagi, belsı jogforrás (miniszter, országgyőlés) számára szövegez, azaz a párhuzamos analógia is adott a római jogi szcenárióval.

7

III. A KUTATÁS TUDOMÁNYOS HASZNOSÍTÁSI LEHETİSÉGEI 1.

A

kutatás

elsı

eredménye,

EREDMÉNYEINEK

az

ÖSSZEGZÉSE

agrár-környezetvédelmi

jog

ÉS

legfontosabb

alapkategóriáinak (fenntartható mezıgazdaság, helyes mezıgazdasági gyakorlat, kölcsönös megfeleltetés, a mezıgazdasági földterületek jó mezıgazdasági és környezeti állapota) logikai láncba főzése, illetve az agrár-környezetvédelmi jog, valamint a dolgozat második részének szőkebb tárgya, az agrár-természetvédelmi jog definiálása mindenekelıtt felsıoktatási és jogelméleti hasznosítási lehetıséget nyújt. Az

agrár-környezetvédelem

jogi

aspektusa,

az

agrár-környezetvédelmi

jog

a

jogrendszernek egy közelmúltban növekedésnek indult területe, amely kapcsolódási pontot képez az agrárjogi és a környezetjogi szabályozás között, a két „keresztülfekvı”, vegyes szakjog sajátos vegyületeként. Elnevezése (agri-environmental law, Agrarumweltrecht, droit de l’agroenvironnement) is hően tükrözi határterületi természetét23. A környezetjog részeként éppúgy besorolható24, ahogy természetesen agrárjogi kötıdése is fogalmilag feltéphetetlen. Tág értelemben a környezetjog általános (horizontális, valamennyi szakterületet beszövı), illetve különös (vertikális osztású) részének agrárszektorban alkalmazható szabályait, általános elveit is magába foglalja ez a vegyes szakterület (pl. az elıvigyázatosság, a megelızés, az integráció, „a szennyezı fizet” elveit), szők értelemben pedig a csak ennek a speciális szektorszeletnek a környezethasználóit címzettként jelölı normák tartoznak bele (pl. a 2253/1999. Korm. határozat a Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Programról és a bevezetéséhez szükséges intézkedésekrıl). Rímelve Szilágyi agrárjog definíciójára25 kijelenthetı az is, hogy az agrár-környezetvédelmi jog részben az agrár-környezetvédelmi politika (Agrarumweltpolitik, agrarian environmental policy, politique de l’environnement rural26) jogi normákban történı tárgyiasulása. A fogalomalkotó alapötlet tiszteletben tartása mellett a legtömörebb meghatározást inkább ekként sőríteném: az agrár-környezetvédelmi jog az agrárium környezet-igénybevételének27 negatív következményeit megelızı, ellensúlyozó, illetıleg a környezetállapot mezıgazdasági mővelés hatása alatt álló területeken történı fenntartását, javítását (pl. élıhelyfejlesztés) célzó jogi normákat összefogó jogterület. 23

A kifejezés (más nyelveken is) beszédes. Ezzel a fogalmak szintjén is plasztikusan visszaköszönt az elmúlt évtizedekben kialakult sziámi-iker állapot a két kérdéses szféra vonatkozásában. 24 Ekként említi Grimm is, ld. CHRISTIAN GRIMM: Agrarrecht. Verlag C. H. Beck, München, 2004, 344. o. 25 Ld. SZILÁGYI JÁNOS EDE: Gondolatok az agrárjog jogágiságáról. Magyar jog, 51. évf. (2004), 9. sz., 535. 26 HAENSCH, GÜNTHER – HABERKAMP DE ANTÓN, GISELA: Wörterbuch der Landwirtschaft. BLV Verlagsgesellschaft mbH, München, 1996, 72. 27 Környezet igénybevétele: a környezetben változás elıidézése, a környezetnek vagy elemének természeti erıforráskénti használata [Kt., 4. § 4. pont].

8

Az

agrár-környezetvédelmi

jog

részletesebb

fogalmi

meghatározásánál

a

környezetvédelem teleológiai megközelítéső28 normatív fogalmának29 kulcselemeit célszerő felhívni. Azok az uniós és hazai jogforrások30, normatív elıírások, amelyek közvetve vagy közvetlenül a mezıgazdasághoz köthetı tevékenységek31 káros hatásaival szemben biztosítanak (minıségi és mennyiségi) védelmet a környezeti elemeknek (környezetnek), illetıleg az e tevékenységeknek tulajdonítható környezetkárosítás, környezetveszélyeztetés, illetve környezetszennyezés32 megelızésére, a kialakult károk mérséklésére, megszüntetésére, valamint a károsító tevékenységet megelızı állapot helyreállítására irányulnak, illetıleg a környezet állapotát kímélı, fenntartó, javító mezıgazdasági tevékenységeket (tartózkodást) ösztönöznek vagy írnak elı, az agrár-környezetvédelmi jog fogalmába esnek, maradéktalanul ki is töltve azt33. A szociológiai jogfogalom-megközelítésre tekintettel kiegészíthetı a meghatározás a vonatkozó joggyakorlat, (hatósági) jogalkalmazás, jogkövetés, a tényleges jogérvényesülés, jogérvényesítés eredményeivel. Az agrár-környezetvédelem tágabb fogalma bekebelezi az agrár-környezetvédelmi jogot, mivel magába foglal minden tevékenységet és intézkedést (így pl. az agrár-környezetjogi jogalkotást és az általa elıírt valamennyi emberi magatartást is), amely a fent említett célokra irányul34. Gazdasági értelemben az agrár-környezetvédelem – így jogi aspektusa is – egyrészt

28

Arisztotelész szentenciája szerint a dolgokat a céljuk felıl kell meghatározni (célokság). Ld. ezzel kapcsolatban GOLDSMITH, EDWARD: Scientific Superstitions: The Cult of Randomness and the Taboo of Teleology. The Ecologist, 27/5/1996, 1997 IX. Különösen igaznak érzem a gondolatot a jogi jelenségekre, jogintézményekre vonatkoztatva. 29 Környezetvédelem: olyan tevékenységek és intézkedések összessége, amelyeknek célja a környezet veszélyeztetésének, károsításának, szennyezésének megelızése, a kialakult károk mérséklése vagy megszüntetése, a károsító tevékenységet megelızı állapot helyreállítása [1995. évi LIII. törvény a környezet védelmének általános szabályairól (Kt.), 4. §, 32. pont, ld. még az 1. Mellékletet]. A diszjunktív célok közül a harmadik a magánjogi in integrum restitutio-val rokonítható, ahhoz viszonyítva azonban sajnálatos módon ritkán alkalmazható a környezetkárosodások gyakran irreverzibilis volta miatt. 30 Beleértendık pl. a soft law jellegő nemzetközi, illetve az „egyéb uniós aktusok” körébe esı források is. 31 Ezek a taxatív felsorolással meghatározott mezıgazdasági, illetve – a konjunktivitás, az ezekhez kapcsolódás feltétele mellett – az ún. kiegészítı tevékenységek körébe esnek [1994. évi LV. törvény a termıföldrıl, 3. §, k) és l) pontok]. 32 Az alábbi alapfogalmakat is magába foglaló tágabb összefüggésrendszert ld. az 1. Mellékletben. Környezetveszélyeztetés: a környezetkárosodás (ld. alább) bekövetkezésének közvetlen veszélye; környezetszennyezés: a környezet valamely elemének a kibocsátási határértéket meghaladó terhelése; környezetkárosítás: az a tevékenység vagy mulasztás, amelynek hatására környezetkárosodás következik be; környezetkárosodás: a környezetben, illetve valamely környezeti elemben közvetlenül vagy közvetve bekövetkezı, mérhetı, jelentıs kedvezıtlen változás, illetve valamely környezeti elem által nyújtott szolgáltatás közvetlen vagy közvetett, mérhetı, jelentıs romlása [Kt., 4. §, 10., 7., 12. és 13. pontok]. 33 Jogpozitivista megközelítés szerint. 34 A preventív célnál említett környezetszennyezés esetében jelentısebb eltérés mutatkozik a jogi, illetve köznyelvi jelentés között. Elıbbi kifejezetten (ellenırzéshez, szankcionáláshoz kötıdı) jogalkalmazói meghatározásnak tekinthetı (ld. fentebb: kibocsátási határértéket meghaladó terhelés), hiszen általános

9

az agrártevékenységek korlátjaként a gazdasági érdekeket megjelenítı törekvések visszafogását

célozza,

másrészt

a

gazdálkodókat

támogatással,

jövedelempótló

kompenzációval ösztönzi, harmadrészt a természeti tıkét óvja. A jogon túli elemekkel dúsított agrár-környezetvédelem és a jog közötti egyik összekötı kapocs a legfontosabb közös funkciójuk, a védelem, amelynek hatékony betöltése érdekében cél-eszköz viszonyba kerülnek. Az agrár-környezetvédelmi jogi normának az a legfıbb célja, hogy valamely jogtárgyat (ebben az esetben valamennyi környezeti elemet, illetve a környezetet35) védjen, ennek érdekében alakítja az emberi magatartásokat (a mezıgazdasági termelı-tevékenységet

környezetkímélıvé,

agrár-környezetvédelmi

törekvéseknek

megfelelıvé). Az agrár-környezetvédelem ideális célja a természeti környezet, az agrárium által érintett környezeti elemek mennyiségi és minıségi irányú védelme, melynek biztosításához a jog nagyfokú magatartás-befolyásoló (ösztönzı, elıíró, illetve tiltó) képességét hívja segítségül. A másik összekötı tényezı a védett tárgynak köszönhetı természettudományi eredményektıl való fellazíthatatlan függıség, amely a „metajurisztikus” agrár-környezetvédelmi tevékenységeket és azok jogi szabályozását egyaránt determinálja. Egyben természetesen megköveteli ezeknek az eredményeknek a mélyreható megismerését a védelem módjainak és irányainak informált (így jobb eséllyel helyes) megválasztása érdekében. Az agrár-környezetvédelem két legfontosabb – komplementer, egymást erısítı – célterülete, a természeti értékek, természeti erıforrások védelme és az ehhez kapcsolódó, kifejezetten emberközpontú cél, a fogyasztásra szánt mezıgazdasági termékek, élelmiszerek minıségének, szermaradvány-, szennyezıanyag-mentességének biztosítása (élelmiszerbiztonság36) egyaránt jogi eszközök igénybevételével kényszeríthetı ki, ugyanakkor a közvetett, gazdasági befolyásolásra alkalmazott ösztönzı eszközök sem nélkülözhetik a jogi kereteket. Az agrár-környezetvédelmi jog feladata egyrészt a védelmi funkció, a környezetterheléssel szembeni védelem, illetve a korlátozó funkció betöltése, azaz a mezıgazdasági tevékenység értelemben valamennyi környezetterhelés, azaz valamely anyag vagy energia közvetlen vagy közvetett kibocsátása a környezetbe /Kt., 4. §, 6. pont/ mennyiségétıl függetlenül egyben annak szennyezését is jelenti. 35 Környezet: a környezeti elemek, azok rendszerei, folyamatai, szerkezete [Kt. 4. §, 2. pont], (környezeti elem: a föld, a levegı, a víz, az élıvilág, valamint az ember által létrehozott épített környezet, továbbá ezek összetevıi, [Kt., 4. §, 1. pont], ld. még az 1. Mellékletet). A „környezet” azon fogalmak közé tartozik, „amit mindenki ismer, de senki nem tud meghatározni”, jegyzi meg Caldwell (CALDWELL, LYNTON K.: International Environmental Policy and Law. Duke University Press, Durham, 1990, 170. ), a magyar környezet-fogalom mégis jól sikerültnek értékelhetı. 36 Az agrár-környezetvédelem élelmiszer-biztonsággal kapcsolatos feladatait az élelmiszerlánc-felügyeleti szerv látja el (vonatkozó szervezeti egységeinek összefoglaló elnevezése növény- és talajvédelmi szolgálat) [2008. évi XLVI. törvény az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletérıl, 26.§ (1) és (2) bek.].

10

„megkötése” az ökológiai célok teljesülése érdekében37. A korlátozó funkció a természetvédelmi, a tájvédelmi, és ezekkel összefüggésben az agrár-természetvédelmi jog elıírásaiban nagy hangsúllyal bír. Az agrár-környezetvédelmi jog győjtıfogalma magába foglalja továbbá a vízvédelmi, növényvédelmi, vegyszerhasználati, egyes agrárstruktúrát meghatározó, biztosító),

hulladékgazdálkodási

takarmány,

(kiemelten

élelmiszerjogi,

illetve

a

megfelelı

immissziós

tápanyag-visszaforgatást és

agrár-géntechnológiai

tevékenységet szabályozó normákat is38, amelyekben szintén a korlátozó funkció dominanciája fedezhetı fel. Az

„agrár-természetvédelem”

kifejezéssel

elvétve

lehet

csak

találkozni

a

szakirodalomban39. Nem azonosítható az „agrár-környezetvédelem” fogalmával, utóbbinak csupán részét képezi. Igaz, kulcsszerepet játszó részét, ami abból is látszik, hogy az agrárkörnyezetvédelem címén gyakran szót ejtenek a szerzık agrár-természetvédelmi kérdésekrıl, méghozzá nem ritkán kizárólag azokról. A két fogalom közti különbség a környezetvédelemtermészetvédelem kapcsolatához hasonlatos, és egyben abból is fakad. Ennek megfelelıen az agrár-környezetvédelmi jog azon elıírásai esnek az agrár-természetvédelmi jog40 fogalmi körébe, illetve az agrár-környezetvédelem azon tevékenységi formái tartoznak az agrártermészetvédelem fogalmához, amelyek osztják a természetvédelem céljait. Az agrár-természetvédelmi jog azon tiltó, elıíró és ösztönzı agrár-környezetvédelmi normák összessége, amelyek a mezıgazdasági tevékenység által veszélyeztetett, illetve károsított, ám védelemre érdemesnek tartott, illetıleg természetvédelmi oltalom alá vont természeti értékek41, területek, élettelen képzıdmények, valamint élı, a vitális környezeti elemhez tartozó szervezetek, fajok, azok rendszereinek és élıhelyeinek megırzésére,

37

TURNER, GEORGE –WERNER, KLAUS: Agrarrecht: ein Grundiss. Ulmer, Stuttgart, 1998, 204-205. TURNER –WERNER: i. m. 205. 39 Ld. ritka példaként JULESZ MÁTÉ: Környezetjogi értékelemzés. Magyar Jog, 2008. április, 195. Jogszabályszövegben történı elıfordulásra pedig ld. a 132/2003. (XII. 11.) OGY határozat (NKP II.) mellékletét, 5.3.4. Nemzetközi kötelezettségek („az EU 2078/92-es agrár-természetvédelmi regulációjához való csatlakozást elısegítı AVALON projekt” említésekor). 40 Ez a kifejezés is csupán elvétve fordul elı a szakirodalomban, ld. JULESZ MÁTÉ: Környezetvédelem a jogi felsıoktatásban. Magyar Jog, 2009. 5. szám, 269. 41 A „természeti érték” és a részét képezı „védett természeti érték” fogalmait a természet védelmérıl szóló 1996. évi LIII. törvény (Tt.) 4. §-ának a) és e) pontjaiban definiálja. Eszerint természeti érték: a természeti erıforrás [Kt. 4. § c) pont], az élıvilág és a fennmaradásához szükséges élettelen környezete, valamint más – e törvényben meghatározott –, természeti erıforrásnak nem minısülı környezeti elem [Kt. 4. § a) pont], beleértve a védett természeti értéket is, illetve védett természeti érték (természetvédelmi érték): e törvény vagy más jogszabály által védetté, fokozottan védetté nyilvánított – kiemelt természetvédelmi oltalomban részesülı – élı szervezet egyede, fejlıdési alakja, szakasza, annak származéka, illetıleg az élı szervezetek életközösségei, továbbá barlang, ásvány, ásványtársulás, ısmaradvány. 38

11

kezelésére, fejlesztésére, gyarapítására, illetve helyreállítására (rehabilitáció, rekonstrukció), valamint károsodásuk megelızésére irányulnak. Az agrár-környezetvédelmi jog ezen speciális részterületének közvetett tárgya, a védett területek, képzıdmények és fajok köre folyamatosan változik. A jogterületet szociológiai értelemben bıvíti a (hatósági) jogalkalmazás, joggyakorlat (ld. pl. EBH2007. 1752.) is. Az agrár-természetvédelem az élı szervezetek védelmén túl felöleli a természetvédelem tárgykörébe esı élettelen természeti értékeket, képzıdményeket is, amennyiben a mezıgazdasági tevékenység (, illetve annak felhagyása) veszélyezteti azokat. A kunhalmokat42 és földvárakat a mezıgazdasági mővelés, a beszántás veszélyezteti leginkább. Más természeti értékeket (pl. ıszi, magyar kikerics) éppen az agrártevékenység felhagyásával, de még inkább az extenzíven hasznosított területek mővelésbıl történı kivonásával beköszönı gyomosodás, az özönfajok támadása fenyegeti. A szukcessziós folyamatok által lerontott élıhelyek esetében helyreállításnak minısülhet a felhagyott mezıgazdasági mővelés folytatása mint agrár-természetvédelmi aktus. 2. Az agrárjogi és a környezetjogi szabályozás jellemzése, találkozásuk és metszetük képzıdési folyamatának bemutatása, a fenntartható fejlıdés43 és az integráció környezetjogi elvének tartalmi kifejtése elsısorban e jogterületekkel (hallgatói, oktatói minıségben) foglalkozók, illetve az alapul szolgáló életviszonyokkal érintettek és (akár hivatásszerően) foglalkozók érdeklıdésére tarthat számot. Utóbbiak száma csökkenést mutat, pedig Magyarország a XX. század elején az egyik „legagrikolabb”44 állam volt Európában. A termeléshez szükséges természeti adottságaink azóta is kiemelkedıen jók maradtak, Európa nyugati államaihoz viszonyítva pedig még elınyösebbé is váltak, mivel kevésbé romlottak le.

42

Kunhalom: a Tt., 23. § (3) bekezdés f) pont szerinti definíciónak megfelelı, a Mezıgazdasági Parcella Azonosító Rendszerben meghatározott és feltüntetett területi kiterjedéssel rendelkezı objektum. [az egységes területalapú támogatások és egyes vidékfejlesztési támogatások igényléséhez teljesítendı „Helyes Mezıgazdasági és Környezeti Állapot” fenntartásához szükséges feltételrendszer, valamint az állatok állategységre való átváltási arányának meghatározásáról szóló 50/2008. (IV. 24.) FVM rendelet, 2. § o) pont, beiktatta a 32/2010. (III. 30.) FVM rendelet]. A hazai kunhalmokat a kora bronzkorban temetkezési céllal (halomsírok) lovas nomád népek emelték (nincs feltárt bizonyítottan kun eredető, de a Kunságban van a legtöbb ilyen természeti emlékünk). A fent említett okból agrár-természetvédelmi probléma is, hogy fogyóban vannak ezek az egyedi kultúrtörténeti értékek, és a meglévık is már csak 30-50 cm magasak. 43 A fenntartható fejlıdés jogi természetével, normatív tartalmával kapcsolatban Fitzmaurice alapos feldolgozása [ld. FITZMAURICE, MALGOSIA: Contemporary Issues in International Environmental Law. Edward Elgar Publishing, Cheltenham (UK), 2009, 79-87. ] igazolni látszik a sejtést, miszerint a nemzetközi jogászok parázs vitát folytatnak errıl a kérdésrıl. A hazai eszmecsere is hasznos e tárgyban, a fogalom soft law-jellegét azonban – jogpozitivista értelemben – tagadhatóvá teszi a magyar környezetvédelmi törvény, mivel normatív meghatározást ad rá nézve [Kt., 4. §, 29. pont]. 44 NAVRATIL ÁKOS: A társadalmi gazdaságtan és a közháztartástan vázlata. Budapest, Grill Károly Könyvkiadó Vállalata, 1908, 98.

12

Az egy fıre jutó termelésre alkalmas föld aránya az európai országok közül a legmagasabb értékek közé tartozik. Ezzel összefüggésben régi hagyományai vannak a mezıgazdasági tevékenységben való jártasságnak45 is, amely alapvetı elıfeltétele a szakszerő élımunkán alapuló,

gyakran

„paraszti

ıstudást”

igénylı,

illetve

fenntartani

képes

agrár-

környezetvédelemnek. Az agrártermelés szerkezeti felépítése is alapvetıen hagyományos, inkább az ország éghajlati és talajadottságai határozzák meg, kevéssé a piaci igények46. A magyar mezıgazdaság fejlıdését ugyanakkor az elmúlt évtizedekben a közvetlen és közvetett energia-bevitel rohamos növekedése jellemezte, amelynek következtében az agrárjogi és a környezetjogi szabályozás közvetett tárgyai, „védett jogi tárgyai” különbözı mértékben, de kivétel nélkül sérültek47. E tárgyak átfedést mutatnak, a vizsgált jogterületeknek osztozniuk kell a környezeti elemek nagy részén (különösképpen a víz, a föld, és az élı környezeti elem, az élıvilág tekinthetı közös közvetett tárgynak). A közvetlen tárgyak, azaz azok az emberi magatartások, amelyeket regulál a két normacsoport, részben azonos, részben pedig épp ellentétes irányba hatnak. Vannak a környezetállapot

fenntartására,

javítására

irányuló,

illetve

ilyen

eredményt

hozó

agrártevékenységek is (pl. a természetes szukcesszió visszatartásával egyes fajok fennmaradását biztosítja a kaszálás), de vannak a környezeti elemek minıségét károsan befolyásolók is (az intenzív, belterjes mezıgazdálkodás tevékenységeinek zöme ide sorolható). A környezetjogi szabályozás által befolyásolt emberi magatartások is felmutatják ezt a kettısséget, mivel részben a környezetszennyezı, -veszélyeztetı, -károsító tevékenységeket, mulasztásokat veszi célba a jogalkotó tiltó- és punitív irányultsággal, másrészt viszont a környezetállapotot védı, javító, fenntartó emberi aktusokat ösztönöz, illetve ír elı. Az agrárjog részterületeként, önálló normacsoportjaként is értelmezhetı ún. agrominimum elıírások48 a mezıgazdasági termékekkel, élelmiszerekkel, illetve agrártermeléssel szemben

45

ELEK SÁNDOR - KULIFAI JÓZSEF: A környezetkímélı intézkedések támogatása a mezıgazdaságban az EU strukturális alapjaiból. Magyarország az ezredfordulón, ZÖLD BELÉPİ, MTA Stratégiai Kutatások, EUcsatlakozásunk környezeti szempontú vizsgálata, Sorozatszerkesztı: Kerekes Sándor és Kiss Károly, Budapest, 1997, 6. 46 CSÁK CSILLA: Növényegészségügy. In: CSÁK CSILLA – OLAJOS ISTVÁN – PRUGBERGER TAMÁS et al.: Agrárjog. Novotni Kiadó, Miskolc, 2005, 103. 47 Megjegyzendı, hogy akár még az intenzív mezıgazdasági földhasználat következményei sem feltétlenül zárják ki egy terület védelemre érdemességét. Az emberi beavatkozás miatt degradálódott láp természetvédelmi szempontból értékes és védendı pl. az OVG Niedersachsen 2002. november 6-i döntése szerint évtizedes szántómővelés ellenére is [NIES, WOLKMAR – KENDZIA, JENS: Neue Gesetzgebung und Rechtschprechung im Agrarumweltrecht. Agrar- und Umweltrecht, 34. Jahrgang, April 2004, 102. ]. 48 Ld. FODOR LÁSZLÓ: Agrárjog. Fejezetek a mezıgazdasági életviszonyok sajátos szabályozása körébıl. Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen, 2005, 50.

13

támasztott olyan (szők értelemben vett agrár-környezetvédelmi, élelmiszerbiztonsági, növényvédelmi, állatvédelmi, állat- és növényegészségügyi stb.) szabályozási elemeket is magukba foglalnak49, amelyek a szektor „outputját”, végtermékeinek tulajdonságait és elıállításuk externális hatásait törekednek minél kedvezıbbé alakítani (ilyen célokat szolgálnak a kölcsönös megfeleltetés követelményei is). A termelés mennyiségi és minıségi szempontjai mellett, azokkal összefonódva egyre nagyobb jelentıséget kapnak a környezetvédelmi, illetve természetvédelmi követelmények50. Az agrárjog rendszerének – a környezeti problémák egyre látványosabb jelentkezését követıen és a környezetjog elmúlt évtizedekben lezajlott megerısödésével párhuzamosan – tehát részévé vált a mezıgazdasági üzem és annak tárgyi (ingó és ingatlan) eszközei mellett a mezıgazdasági tevékenység által érintett (természeti) környezet védelme is. Ez az említett jogterületek viszonyában zajló „penetrációs folyamat” egyirányú volt. Az agrárjogban megfigyelhetı, mind az uniós mind a hazai jogfejlıdésben az 1990-es években megalapozott folyamat és egyben cél annak biztosítása, hogy az agrártermelés igényeivel egyenrangú követelményként érvényesüljön a környezet- és természetvédelem a szabályozásban és a gyakorlatban egyaránt. Az agrár-életviszonyok ennek megfelelı átalakítása a jelenlegi legfontosabb feladat. Ez a kihívás egybecseng a környezetjog integrációs elvével, azzal a követelménnyel, hogy a környezeti szempontokat integrálni szükséges valamennyi szakpolitikába,

minden

környezeti

ráhatást

mutató

gazdasági-

és

egyéb

szféra

meghatározásába, amely pedig a környezetjog aktuális és sürgetı feladata. Mára már szintén meghatározó tényezıjének tekinthetı a magyar agrárjognak – a hazai közjog és magánjog sajátos vegyülésén túl – „a közösségi jog elsıbbsége, közvetlen hatálya és meghatározó tárgyi túlsúlya”51, az Unió központi döntéshozatalának elismert elsıbbsége miatt a tagállami szakjoggal szemben. Egyre világosabban kirajzolódik, hogy a környezetadekvát agrártermelést és „az értékalapú birtokpolitikát a mezıgazdaság többfunkciós, ún. ökoszociális52 modellje valósíthatja meg. Ehhez azt kell elérnie, hogy az agrártermelés igényeivel egyenrangú követelményként érvényesüljön a környezet- és 49

A termıföldek, talajok termıképes állapotban tartását, mennyiségi és minıségi védelmét célzó jogi normák, illetve egyedi közigazgatási aktusok mellett [PRUGBERGER TAMÁS: A mezıgazdaság és a környezet/természetvédelem kapcsolatának jogi rendezése Magyarországon, Magyar Közigazgatás 1995/2, 86.]. 50 A környezetvédelem-természetvédelem kérdéskomplexumának fontos része az állatvédelem is [ZOLTÁN ÖDÖN: Az állatvédelem jogi rendje. KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft., Bp., 2000, 26. ]. 51 Tanka agrárjog definíciójának központi eleme „a KAP céljainak megvalósításával folyamatosan változó közösségi joganyag” [TANKA ENDRE: Az agrárjog fogalma és helye a magyar jogrendszerben. Magyar Jog, 52. évf. 7. sz. / 2005, 400. ]. 52 A szó-összeolvadással (és rövidüléssel) született, könnyen értelmezhetı kifejezés látványosan szemlélteti a vele jelzett elképzelések, intézkedések tárgyait és irányultságát.

14

természetvédelem, továbbá a társadalom fenntarthatóságot szolgáló szükséglet-struktúrája.”53 Ezt felismerve a mennyiséghez kötıdı támogatások csökkentésével, illetve a környezetkímélı termelés premizálásával az intenzív mezıgazdasági modell extenzifikációjának ösvényére lépett az uniós, majd a magyar jogalkotó. 3. Az agrár-környezetvédelem határköveinek lerakásánál a központi kérdés az érintett környezeti elemek körének (az említett közvetett tárgyak), illetve a bevonható mediálisokon túli, vitális és kauzális környezetvédelmi szakterületeknek a számbavétele volt, amely egyben a dolgozat második fı részének tematikáját is elıre vetíti. A szakirodalomban legalaposabban tárgyalt területek – a humán-egészségügyi jelentıség és a környezeti elemek érintettsége mértékének megfelelıen – a mennyiségi és minıségi vízvédelem, a hasonlóan kétirányú termıföldvédelem,

illetve

az

egyetlen

élı

környezeti

elemmel

(is)

foglalkozó

természetvédelem, végül az utóbbi években felerısödött, a géntechnológiai módosítások környezeti kockázataival foglalkozó szakterület, az agrár- vagy „zöld” géntechnológia54. Ezeket a kérdésköröket ragadta és ragadja meg a jogalkotó is a leginkább részletekbe menıen – javarészt a tevékenységi-emissziós oldalt regulálva – az agrár-környezetvédelmi jog alkotásakor, illetve alakításakor. Ezekhez viszonyítva az agrár-környezetvédelmi jogban és szakirodalomban tárgyaltságát tekintve alulreprezentált a levegıtisztaság-védelem, a zaj- és rezgésvédelem, az állatvédelem55, a fényszennyezés elleni védelem és a hulladékgazdálkodás szakterülete, közvetett érintettségük, illetve viszonylag kisebbnek tekintett jelentıségük okán. Nem elfelejtendı a táj mint „sokszorosan összetett környezeti egység”56 sem, amely kitüntetett tárgynak számít környezetvédelmi szempontból. A tájvédelem – mivel a táj egyben biológiai-geológiai egység is – a természetvédelmi jog részeként funkcionál, abba beleértendı a környezetvédelmi szakterületek osztályozásakor.

53

TANKA ENDRE: A birtokpolitika és a földjog stratégiai kihívásai uniós tagságunk elsı évtizedében. Gazdaság és jog, 13. évf. 2005/1. 54 A németajkú agrár-környezetjogi szakirodalomban röviden Gentechnikrecht-nek nevezett szakterület tekinthetı a legfiatalabbnak, a magyar szabályozás is csak a legutóbbi idıkben rendezte pl. az ún. koegzisztencia kérdéskörét a 86/2006. (XII. 23.) FVM rendelettel, amely a géntechnológiával módosított, a hagyományos, valamint az ökológiai gazdálkodással termesztett növények egymás mellett folytatott termesztésérıl szól. 55 Az agrár-környezetvédelmi jog részterületeként említi az állatvédelmi jogot a külföldi szakirodalomban pl. GOTTFRIED HOLZER – ERNST REISCHAUER: Agrarumweltrecht. Springer-Verlag, Wien-New York, 1991, 120. , GEORGE TURNER – KLAUS WERNER: Agrarrecht: ein Grundiss. Ulmer, Stuttgart, 1998, 235., GEORGE TURNER – ULLRICH BÖTTGER – ANDREAS WÖLFLE: Agrarrecht: ein Grundiss. DLG-Verlag, Frankfurt am Main, 2006, 290. 56 TAMÁS ANDRÁS: A környezetvédelem jogi alapkérdései. ELTE Jogi Továbbképzı Intézet, Bp. 1976, 73.

15

4. A Környezet-, természet-, illetve élıvilág-védelem57, valamint jogi aspektusuk precíz elhatárolása felsıoktatási, jogtudományi, jogalkotási és jogalkalmazási szempontból is fontos hézagpótló feladat. Abból kiindulva, hogy a környezeti elemeknek csak egy részét fedi le a természetvédelem, a nemzetközi események dátumai szerinti, relatíve hajlottabb kora ellenére tekinthetı a környezetvédelem egyik, a védelemre érdemesnek tartott természeti értékek, élettelen képzıdmények, valamint élı, a vitális környezeti elemhez tartozó szervezetek, azok rendszereinek és élıhelyeinek konzerválását célzó szakterületének is. A természetvédelem mőködtetésének alapelvei között számon tartott, a környezetvédelem és a természetvédelem egymáshoz való viszonyát kifejezı ún. komplementer elv ettıl a hierarchiát sugalló viszonyszemlélettıl eltérı álláspontot fejez ki, mely szerint a két – önmagában is rendkívül összetett, egymást kiegészítı – terület tevékenységét, stratégiáját és intézkedési tervét a mellérendeltség és egyenrangúság szigorú tiszteletben tartásával szorosan össze kell hangolni, mert a két terület kölcsönösen hat egymásra58. Fodor megállapítása szerint a természetvédelem hazánkban magasabb jogvédelmi szintet élvez a környezetvédelemnél, és gyakorlatilag nem tekinthetı utóbbi részének. Szervezeti vonalon is tisztán látható volt ez, hiszen – nemzetközileg elismert – egyedülálló sajátossága volt a hazai természetvédelmi igazgatásnak az önálló hatóság léte a 2005. évi átszervezésig59. A szakigazgatási rendszer beosztásánál elméleti szempontból fontosabb az irányadó környezetvédelmi keretszabályozás. A jogalkotó – ez utóbbi körben kialakított – megoldása kedvez mindkét vélemény képviselıinek, mivel a rangidısség kérdésében úgy foglal állást, hogy a lex generalis – lex specialis reláció eszközét használja a kérdés eldöntéséhez. Ez a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény (Kt.) azon logikus jogtechnikai megoldásából olvasható ki, miszerint anyajogszabályként kimondja, hogy az élıvilág változatossága, élıhelyeinek megırzése, a tudományos,

kulturális

vagy

esztétikai

értékekkel

bíró

területek,

képzıdmények,

létesítmények megırzése és helyreállítása érdekében vele összhangban külön törvény rendelkezik a természet és a táj védelmérıl60. A természet védelmérıl szóló 1996. évi LIII. törvény (Tt.) tisztelettudó „egyenes ági leszármazottként” háttérjogszabályává fogadja az 57

Az élıvilág-védelem, az élı környezeti elemet óvó környezetvédelmi szakterület nem teljesen azonos a természetvédelemmel, noha jelentıs átfedést mutat vele. 58 TARDY JÁNOS – VAJNÁNÉ MADARASSY ANIKÓ: Fogalmak és alapelvek. In: Ángyán József: Védett és érzékeny természeti területek mezıgazdálkodásának alapjai, Mezıgazda Kiadó, 2003, 49. 59 FODOR LÁSZLÓ: A hatékonyság kérdése és a végrehajtási deficit jelensége a környezetvédelmi szabályozásban. In: FODOR LÁSZLÓ (szerk.) – PRUGBERGER TAMÁS – BARANYI TAMÁS et al.: A környezetvédelmi jog és igazgatás hatékonyságának aktuális kérdései. Debreceni Konferenciák III., Debreceni Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar – Lícium-Art Kiadó, Debrecen, 2005, 46. 60 Kt., 3. § (2) bek. a) pont

16

anyajogszabályt61, miközben lex specialisként az általa lefedett szabályozási tárgyak vonatkozásában fölé nı annak, a latin nyelvő alapelv szerint „derogálja” azt. A környezetvédelem és a hagyományos természetvédelem (utóbbinak normatív magja a Tt. III. része) közötti legjelentısebb, jogilag is könnyőszerrel megragadható különbség a tételes védetté nyilvánítás, illetve annak – logikai és technikai kivitelezhetetlenségbıl is fakadó – hiánya, amely megkülönböztetés elıre vetíti a speciális területi kategóriák rendszerszintő alkalmazásának fontosságát. A természetvédelmi védetté nyilvánítás mindamellett abszolút védelmet nyújt, nem tőr kivételt és szintbeli ingadozást62, miközben a környezetvédelem szakemberei gyakran kénytelenek fokozatokban gondolkodni, kisebb környezetállapotjavulásokkal is beérni, részeredményeknek is örülni. A természetvédelem a tételes védetté nyilvánítás nélkülözhetetlen eszköze mellett ugyanakkor más megoldásokat is keres, közeledve a környezetvédelem felé. Bándi megállapítása szerint a Tt. preambuluma önmagában is jól tükrözi azt a változást, amely az ezredforduló-táji természetvédelmi szabályokat jellemzi – tehát a kifejezett védettségre alapozó szabályozástól az általános, kiterjedtebb védelem irányába történı elmozdulást63.

5. A természetvédelem „evolúciójának”, a fajközpontú természetvédelmet felváltó élıhelyközpontú, majd a hálózat-szemlélető szabályozás kialakulási folyamatának felvázolása mindenekelıtt oktatási, az agrár-természetvédelmi jog élıhelyvédelmi generálklauzuláinak összegyőjtése gyakorlati jogalkalmazási hasznosíthatóságot is mutat. A legtöbb nemzet természetvédelmi jogfejlıdése a hazaihoz hasonlóan gyakran a mezıgazdasági érdekekkel fonódott össze, illetve az agrár-területhasználattal szemben felmerült összeütközések feloldására volt hivatott64, abból kifolyólag, hogy az élıhelyek jelentıs része agrármővelés alatt álló területeken található. Az élıhelyek (biotóp, habitat) 61

A természetvédelemmel összefüggı e törvényben nem szabályozott kérdésekre a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény rendelkezéseit kell alkalmazni [Tt., 3. § (2) bek.]. 62 Az Alkotmánybíróság e „hullámzás” megengedhetetlenségével kapcsolatos két mondata cáfolhatatlanul rámutat a problémakör lényegére: „A természetben okozott károk véges javakat pusztítanak, sok esetben jóvátehetetlenek, a védelem elmulasztása visszafordíthatatlan folyamatokat indít meg. Emiatt a környezetvédelemhez való jog érvényesülésében nem lehet a gazdasági és társadalmi körülményektıl függı olyan minıségi és mennyiségi hullámzást megengedni, mint a szociális és kulturális jogokéban, ahol a körülmények megkívánta megszorítások késıbb orvosolhatók.” [28/1994. (V. 20.) AB határozat]. 63 BÁNDI GYULA: Környezetjog. Osiris, Bp., 2006, 382. 64 Például az elsı olasz természetvédelmi jogszabályt is agrárminiszteri kezdeményezésre fogadták el 1905-ben. Érdekességként említést érdemel, hogy a norma a megszavazására elızetesen tett javaslat szerint éppen annak a „Divina Commedia” elsı soraiban felbukkanó, ihletadó ravennai fenyıerdınek a maradványát helyezte védelem alá, amely „nagy sötétlı erdıbe” („selva oscura”) Dante Alighieri jutott „az emberélet útjának felén” [ld. CERUTI, GIANLUIGI: From The Protection Of Landscape and „Natural Beauties” to the Defence of Ecosystems in Italy. In: DAN GAFTA - JOHN AKEROYD (Eds.): Nature Conservation, Concepts and Practice. Springer-Verlag Berlin, Heidelberg 2006, 56. ].

17

védelme – mivel térrészletekrıl van szó, amelyeket környezeti elemek töltenek ki – mediális környezetvédelmi

szakterületek,

nevezetesen

a

földvédelem,

a

vízvédelem

és

a

levegıtisztaság-védelem eszközeit is igényli. Az említett szakterületekhez kapcsolódó jogi normák közvetett élıhelyvédelmi szabályok. Az élıhelyvédelem egyrészt e mediális szakterületek által védett abiotikus tényezık fenntartása az élıvilág érdekében, másrészt – méghozzá nagyobbrészt – a „vitális szakterület”, a természetvédelmi jog vonatkozó elıírásainak betartását, betartatását jelenti. Az élıhelyvédelem (csakúgy, mint a természetvédelem) hatékonysága szempontjából szerencsésebb a túl szigorú szabályozás, mint az alulszabályozás. Ezzel szoros összefüggésben a jogkövetı magatartás kikényszeríthetıségének, a hatósági, szervezeti háttérnek a megerısítése is elengedhetetlen, hogy a szankció elkerülhetetlenségének építı tudata kialakulhasson. A másik eszközcsoporthoz tartozó, a szabályozásban újabban megjelenı ösztönzık a természetvédelemben különösen fontosak. Ennek megfelelıen a Tt. alapján támogatást kell biztosítani különösen – a természetkímélı gazdálkodást folytatókon túl – az élıhely rekonstrukciót, élıhely kialakítást végzıknek, kivéve, ha az erre irányuló kötelezettség megállapítására éppen szankcióként került sor65. Az angol nyelvő szakirodalom „élıhely-menedzsment” (habitat management) fogalma szintén az élıhelyekre fókuszál (ld. az angol kifejezés elsı szavát), „az egyes fajok, életközösségek javára végzett olyan tevékenységeket foglal magába, amelyek a vegetáció fizikai struktúráját és a szukcessziós állapot befolyásolását célozzák a természetvédelmi, illetve egyéb belsı értékek megırzése érdekében. Bizonyos esetekben részét képezi a növényzettelepítés is, noha ez inkább az élıhely-rekonstrukcióra jellemzı”66. A hatékony fajvédelemhez vezetı út második nagy lépése az élıhelyekbıl szövıdı, több védelmet élvezı területtípushoz tartozó térelembıl álló ökológiai hálózat védelmének biztosítása. Ez a természetes térstruktúra koherenciájának, az egymást izoláló természetes, természetközeli és mesterséges élıhelyek koherens rendszerének védelmét jelenti. Az élıhelytípus-kategóriákkal szemben az ökológiai hálózat alkotóelemei funkcióik szerint osztják övezetekre az élıhelyként használt, „belakott” területeket. Ezeknek a térrészleteknek a védelmi szintje szükségszerően nem egységes, az ökológiai hálózat normatív fogalmát alkotó különbözı területi kategóriákba történı besorolástól függ. Egyes zónák optimális esetben

65

Tt., 71. § (2) bek. A szukcesszió azt a folyamatot jelenti, amelynek során az életközösségek beavatkozás és zavarásmentes helyzetben változnak [AUSDEN, MALCOLM: Habitat Management for Conservation. Oxford University Press, Oxford, 2007, 1. ].

66

18

kiváló terepei lehetnek a fenntartható mezı- és tájgazdálkodásnak, amely földhasználati forma térnyerésének

jelentékeny

élıhelyvédelmi

hozadéka

lenne,

hiszen

az

élıhelyek

feldarabolódása és (el)fogyása éppen a nem megfelelı földhasználat következménye. 6. A biotikus és abiotikus tényezık mellett az emberi eredető67 tényezık csoportjának kiemelése jogalkotási és gyakorlati természetvédelmi hozadékkal bírhat. Az említett tényezıktıl függ az élıhelyek természetvédelmi helyzete68. Általánosságban kijelenthetı, hogy a mezıgazdasági élıhelytípusok69 védettségi helyzete még rosszabb, mint az egyéb élıhelytípusoké, amely tény kiemeli az agrár-természetvédelmi beavatkozások fontosságát. Az emberi eredető tényezık közé tartozik valamennyi további környezetvédelmi tevékenység és intézkedés is, amelyek köre az uniós környezeti szabályozásnak köszönhetıen gyarapodott, némelyikük (pl. Natura 2000 területrendszer) anélkül tagállami szinten nem, vagy csak évtizedes késésekkel valósult volna meg70.

7. A biológiai sokféleség és az agrobiodiverzitás szintjeinek (fajtáinak) nemzetközi kitekintéső

számbavétele

és

a

biodiverzitás-védelem

eszközeinek

bemutatása

a

felsıoktatásban, a gyakorlati természetvédelemben, illetve a jogalkotásban hasznosítható, a „védett jogi tárgy” pontos meghatározásának fontosságára tekintettel. A fenntartható mezıgazdaság alapkövetelménye a – több szintő – sokféleség megırzése, amely kiterjed a földhasználati diverzitásra, a mezıgazdasági földhasználaton belül a mővelési,

azaz

változatosságra

71

gazdálkodási

rendszer-,

(mesterséges-gazdasági

üzemméretoldal),

67

továbbá

és

intenzitási a

fok

szerinti

kultúrfaj-diverzitásra,

a

A humán eredető tényezık nagy részét legszerencsésebb – élı szervezet-mivoltunk ellenére – a biotikusabiotikus tényezıcsoportokon kívül, külön kategóriát alkotó elemként értelmezni, mivel jellemzıen a tág értelemben vett „eszközeinkkel” (pl. a kemizáció termékeivel) hatunk a természeti rendszerre, amelyek mesterségesek, nem nevezhetık a természeti rendszer részeinek. 68 A Tanács természetes élıhelyek, valamint a vadon élı állat- és növényvilág védelmérıl szóló 1992. május 21-i 92/43/EGK irányelve, (élıhelyvédelmi irányelv) I. mellékletében felsorolt élıhelyek védettségi helyzetének 2009-es régióalapú értékelése szerint azok közel 65%-a „kedvezıtlen” volt. Az élıhelyekre vonatkozó értékelések mindössze 17%-a volt „kedvezı” [COM(2009) 358 végleges, A BIZOTTSÁG JELENTÉSE A TANÁCSNAK ÉS AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, Az élıhelyvédelmi irányelv 17. cikkében elıírt összefoglaló jelentés az élıhelytípusok és fajok védettségi helyzetérıl]. 69 A mezıgazdasági élıhelytípusok – mint emberi hatásra kialakult értékes térrészek – esetében a be nem avatkozás (a szukcessziós folyamatok zavartalanságának biztosítása) az élıhelyek leromlásához vezet, fennmaradásukhoz nélkülözhetetlen a hagyományos emberi beavatkozás megléte, amely praktikusan az agrártevékenység gyakorlását jelenti. 70 Különösen érzékelhetı ez a környezeti értékeket önmagukért megóvni szándékozó eszközök, mint például a természetvédelem területén [HORVÁTH ZSUZSANNA: Az Európai Unió környezeti politikájának irányai az ezredforduló után. Rendészeti Szemle, 2009/1., 92. ]. 71 Nem véletlen, hogy az európai és nemzeti agrárpolitikák vezérszava a „diverzifikáció” lett [GRIMM, CHRISTIAN: Agrarrecht. 2. Auflage, Verlag C. H. Beck, München, 2004, 9. ].

19

természetben élı fajok diverzitására, elıbbiek és utóbbiak genetikai sokféleségére, végül a biotóp-diverzitásra (természeti-biológiai oldal) is. A biológiai diverzitás – amellett, hogy az evolúciós potenciál alapját képezi – további elınyös hatásokkal is bír, amelyek az ún. sokféleség-rugalmasság (diversity-resilience) formájában is érvényesülnek. A diverzitás segíti az ökoszisztémákat az azokat érı stresszhatások leküzdésében, a változatos fajösszetétel olyan, mint a sokszínő portfolió, mivel a fajok „fékként és ellensúlyként” kiegészítik egymást72. A biológiai sokféleség az élıvilág változatossága, amely magába foglalja az élı szervezetek genetikai (fajon belüli), a fajok és életközösségeik közötti sokféleséget, valamint a természeti rendszereknek a sokféleségét73 is. A biodiverzitás hazai szakirodalomban fellelhetı definíciói szinte egyöntetően ezt a három szintet különböztetik meg74, amelyek elnevezésében viszont már nincs egyetértés. Leggyakrabban genetikai, faj- (vagy taxon-) és ökológiai diverzitást (életközösségek változatossága) említenek, azaz valamennyi biológiai erıforrásra75 vonatkozó változatosságot. A genetikai sokféleséget Kozák négy összetevıre bontja, miszerint a változatosság vizsgálható egyetlen egyed genomján belül, egy populáció egyedei között, egy egész fajon belül, illetve a fajok közötti genetikai távolság viszonylatában76 is. Egyes szakértık értelmezésében különálló biodiverzitási szintet képez a fajok, életközösségek térbeli eloszlásának diverzitása77, amelyet a szakmai közfelfogás beleért az ökológiai diverzitásba a különbözı fajok és azok populációinak tömegarányával, számával, kapcsolatrendszereivel együtt. Az élılények diverzitását kategorizáló rendszer kiegészül további szintekkel, amelyek ugyan nem élı szervezetek besorolásán alapulnak, ám igen szoros a kapcsolatuk az 72

A funkcionális diverzitással is számolni lehet, a komplex fajkeverékek több trofikus kapcsolatot, szimbiózist, pollinációs lehetıséget jelentenek, és a tápanyag körforgalom megbízhatóbb folyamatát biztosítják [TÖRÖK KATALIN: Bevezetés a restaurációs ökológiába. SZIE Környezettudományi PhD kurzus anyaga, jegyzet, ÖBKI, Vácrátót, 2004, 30. ]. 73 Tt., 4. §, j) pont. 74 Kiegészítve helyenként a genealógiai sokféleséggel, amely – idıdimenzióban tágítva a vizsgálódás tárgyát – az egyes földtörténeti korok jellemzı fajösszetételét, illetve egyéb szintő diverzitását jelöli 75 Biológiai erıforrás egy gén, egy faj adott egyede vagy egy konkrét ökoszisztéma is, azaz a változatosság valamennyi megnyilvánulása, megtestesülése [CSANÁDY R. ANDRÁS – KOVÁCS ESZTER (szerk.): A biológiai sokféleség ösztönzése és közgazdasági értékelése: útmutató döntéshozók számára. Szemelvények az OECD Környezetpolitikájából, KVM, 2003, 70. ]. A Biológiai Sokféleség Egyezmény szerint „biológiai erıforrások tartalmazzák a genetikai erıforrásokat, szervezeteket vagy azok részeit, populációkat vagy az ökológiai rendszerek bármely más élı komponensét, amely az emberiség számára ténylegesen vagy potenciálisan felhasználható vagy értékes” (Biológiai Sokféleség Egyezmény, 2. cikk, 1995. évi LXXXI. törvény a Biológiai Sokféleség Egyezmény kihirdetésérıl, 1. §). 76 KOZÁK LAJOS: A biológiai sokféleség. In: JUHÁSZ LAJOS (szerk.) et al: Természetvédelmi állattan, Mezıgazda Kiadó, 2007, 75. 77 BARATI SÁNDOR – GALLI ANDREA – GYULAI IVÁN et al.: Élıhelyek, ökológiai folyosók. Ökológiai Intézet a Fenntartható Fejlıdésért Alapítvány, 2001, Miskolc, , [Letöltés ideje: 2009. május 10.], 15.

20

élılényekkel. Az egyik az egyedeknek otthont adó térrészek sokféleségében álló biotópdiverzitás, a másik pedig a tájdiverzitás, a konkrét területeket lefedı tájtípusok összessége, melyek létrejöttében a humán hatások különbözı mértékben, de mindenképpen közrehatottak. Az amerikai szakirodalomban az ökológiai diverzitást az ökoszisztémák sokféleségének szintjével (ecosystem diversity) egészítik ki, a biológusok által ismert ökoszisztémák változatosságaként78. Utolsó szintként Maczulak a funkcionális diverzitást (functional diversity) jelöli meg, amely azon biológiai és kémiai körfolyamatok (biogeochemical cycles) sokszínőségét jelenti, amelyek az energia- és tápanyagforrásokat biztosítják a flóra és fauna (bióta) számára79. A mezıgazdasághoz közvetlenül kötıdı biológiai sokféleség, az agrobiodiverzitás (agrárbiodiverzitás, agrobiológiai diverzitás) a biodiverzitásnak azon része, amely valamilyen módon hozzájárul a mezıgazdasági termeléshez és az élelmiszer-elıállításhoz80, illetve – hasonlóan tágan meghatározva – amely az embert táplálja81. Fogalomkörébe tartoznak az agrobiocönózisok (mezıgazdasági mővelés alatt álló területek életközösségei), az ott lévı kultúrflóra és kultúrfauna (a kultúrfajok fajtái, változatai), az ott élı egyéb fajok, illetve a genetikai tartalékok (a köztermesztésbıl, tenyésztésbıl kikerült fajták, ökotípusok és a kultúrfajok vad rokonfajai). Fıszabályszerő tendencia, hogy az agrár-ökoszisztémákban82 a természetes vegetációhoz tartozó fajok diverzitása (spontán diverzitás) csökken, miközben a (nemesített) kultúrfajok, változatok száma kissé növekszik. A mezıgazdasági aktivitás tehát mind a spontánfaj-, mind a kultúrfaj-diverzitásra hatással van83. A kihasználatlan területek újraerdısítése, erdısávok, bokorerdık létesítése kulcsfontosságú az ökológiai hálózat folytonosságának, illetve végsı soron a biodiverzitás-védelem biztosítása

78

MACZULAK, ANNE: Biodiversity: Conserving Endangered Species. Facts On File Inc., New York, 2010, 34. 79 MACZULAK: i. m. 35. 80 SZALAY ISTVÁN – MÁRAI GÉZA: A háziállat géntartalékok szerepe az agrobiodiverzitás megırzésében és a fenntartható mezıgazdasági termelésben. In: ÁNGYÁN JÓZSEF (szerk.) et al: Védett és érzékeny természeti területek mezıgazdálkodásának alapjai, Mezıgazda Kiadó, 2003, 350. 81 KAMERI MBOTE, ANNIE, PATRICIE - CULLET, PHILIPPE: Agro-biodiversity and International Law - A Conceptual Framework. In: Journal of Environmental Law, Volume 11 Number 2, Oxford University Press, 1999, 259. 82 Mezıgazdasági jellegő környezeti rendszer. Természeténél fogva mesterséges (antropogén) hatásra kialakult élıhelyen élı életközösség [DOBOS TIBOR: Környezetgazdálkodás értelmezı szótára. Veszprémi Akadémiai Bizottság, VEAB, 1990, 10. ]. 83 ÁNGYÁN JÓZSEF – GYULAI FERENC – KONDORA COSETTE – ÁCS SÁNDORNÉ: Vetésszerkezet, növényfaj- és fajtaszerkezet. In: Ángyán József: Védett és érzékeny természeti területek mezıgazdálkodásának alapjai, Mezıgazda Kiadó, 2003, 244.

21

érdekében, mivel az egyes – „lépegetıkövekké”84 ritkult – biotóp fragmentumok között leromlik a kapcsolat, megszőnik a szétválasztott populációk keveredése, ami ugyancsak az ott élı populációk genetikai leromlásához (génerózióhoz, „genetikai gettók” kialakulásához), sokféleségük elszegényedéséhez vezet. A mezıgazdasági táj alakításának fontos eszközei az extenzív (low-input) gazdálkodási rendszerek85 is, amelyek azért hatékony agrár-környezetvédelmi eszközök, mert a hazai védett természeti területi rendszer elemei (ld. alább) – csak a természeti értékekben leggazdagabb „magterületek” (hotspots) védelmét célozzák meg, így nem kínálnak védelmet az azoknál jóval nagyobb kiterjedéső extenzív rendszerek számára, különösen a tág értelemben vett agrogén86 területek – számára. 8. A hazai agrár-környezetvédelmi jog élı környezeti elemet közvetlenül érintı további szabályozási területeinek (a „zöld” géntechnológia és az állatvédelmi szabályozás agrárkörnyezetvédelmi összefüggései), a kauzális környezetvédelmi szakterületekhez kapcsolódó részeinek (hulladékgazdálkodás, a vegyi anyagok alkalmazásának agrár-környezetvédelmi kockázatai, zaj- és rezgés, fényszennyezés elleni védelem az agrárszektorban), valamint az agrár-környezetvédelmi jog élettelen környezeti elemeket védı (mediális) környezetvédelmi szakterületekhez kapcsolódó különös részeinek (földvédelmi, vízvédelmi, levegıtisztaságvédelmi részterület) speciális (agrár-környezetvédelmi, illetve agrár-természetvédelmi) nézıpontból történı bemutatása leginkább a jogalkalmazás és az oktatás területén hasznosítható. 9. Végül a környezetvédelem és a mezıgazdaság összefüggéseinek földhasználati zónajogi elemzése, a normatív földhasználati zónarendszerek, zónarendszer-javaslatok és további – nemzetközi és hazai eredető – különös védelmi zónák számbavétele felsıoktatási, jogtudományi, jogalkotási és jogalkalmazási hasznosításra is alkalmas. A területgazdálkodásban és a területfejlesztésben a biodiverzitás megırzésének az összekötı kapocs szerepét kell betöltenie, és mint átfogó jellegő, a többi témakörrel szerves egységet alkotó kérdésnek olyan vezérfonalként kell szolgálnia, amely biztosítja a különbözı 84

„Trittsteinbiotope” (ld. GRIMM, CHRISTIAN: Agrarrecht. Verlag C. H. Beck, München, 2004, 371. ), az angol nyelvő szakirodalomban „stepping stone” elnevezéső ökológiai folyosók, azaz elszigetelt, szaggatott, pontszerő élıhely-sorozatok (a magterületeket összekötı ökológiai folyosók lehetnek összefüggıek is). 85 Az a gazdálkodási mód, rendszer nevezhetı extenzívnek (plasztikusabb, magyar kifejezéssel: belterjesnek), amelynek mőködése zárt energia- és anyagciklikussághoz közelít, és ezzel összefüggésben kevés energia- és anyagbevitelt (inputot) igényel, illetve minimális hulladékképzıdés (output) jellemzi. 86 Agrogén terület: (gör. ’mezı+keletkezés’) mezıgazdasági termelésre alkalmas vagy annak közvetlen, illetve közvetett hatása alatt álló terület [LÁNG ISTVÁN (fıszerk.) et al: Környezetvédelmi Lexikon I., Akadémiai Kiadó, Bp., 1993, 22. ].

22

területfejlesztési és -felhasználási szakpolitikák közötti kézzelfogható és nélkülözhetetlen koherenciát87. A biodiverzitás fenntartásának alapja – ahogy a korábbi pontokból is kitőnik – az egyes élıhelyek és azok hálózatainak védelme, amelynek égisze alatt a jogalkotó területi kategóriánként determinálja a földhasználat formáit és intenzitását. Mivel a rezervátumszerő védelem nehezen érvényesíthetı, a megırzés leghatékonyabb módja gyakran az ún. fenntartható használat88, amelynek alkalmas terepei az (agrár-)természetvédelmi jog által védett területek. A Biológiai Sokféleség Egyezmény (1992, CBD, Rio) szerint a védett terület meghatározott védelmi cél érdekében létesített vagy szabályozott és fenntartott, földrajzilag meghatározott területet jelent89. Ez a meghatározás rendkívül tág a „védelmi cél” lehetséges sokszínősége miatt. A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN90, 2007) definíciója céltételezésében szőkebb. Meghatározása szerint védett területnek olyan földrajzilag pontosan lehatárolt, jogi és egyéb hatékony eszközök segítségével regisztrált (pl. a WDPA-ban, World Database on Protected Areas), konzervációs célra szentelt és annak megfelelıen kezelt térrészek minısülnek, amelyeknek funkciója a természet-, a kapcsolódó ökoszisztémaszolgáltatások, illetve kulturális értékek hosszú távú megırzése91. A védett területtípusok terminológiája (ezernél is több elnevezés használatos a különbözı védett területekre), illetve a védelmet biztosító jogi mechanizmusok köre világszerte hatalmas változatosságot mutat. A nemzeti kijelölések ráadásul átfedést mutatnak a nemzetközi területtípusokkal (pl. a Hortobágyi Nemzeti Park egyben világörökségi terület /World Heritage Cultural Landscape/, UNESCO bioszféra rezervátum és majdnem harmada ramsari vizes élıhely is92). Magyarország azon országok közé tartozik, amelyek védett természeti területekre vonatkozó jogalkotása és gyakorlata közvetlenül reflektál az IUCN-kategóriák többségére. A területi védettség azonban tágabban is értelmezhetı fogalom, a magasabb, klasszikus szintjei (védett természeti területek) mellett más típusú, ám természetvédelmi célt ugyancsak osztó védelmi 87

A Régiók Bizottsága véleménye „új lendület a biológiai sokféleség csökkenésének megállítása terén” (2009/C 211/06), 15-16. pontok. 88 Fenntartható használat (hasznosítás): a természeti értékek olyan módon és ütemben történı használata, amely nem haladja meg megújuló képességüket, nem vezet a természeti értékek és a biológiai sokféleség csökkenéséhez, ezzel fenntartva a jelen és jövı generációk életlehetıségeit [Tt., 4. § m) pont]. 89 1995. évi LXXXI. törvény a Biológiai Sokféleség Egyezmény kihirdetésérıl, 1. §. 90 International Union for Conservation of Nature and Natural Resources. 91 IUCN-WCPA kollektíva által finomított, ma is irányadó meghatározás (elsı definíció-változat Almeria, 2007), [Letöltés: 2010. 10. 03.]. Az IUCNkategóriarendszer alkalmazásakor az elsı lépés annak megállapítása, hogy a terület (térrész) megfelel-e ennek a genus proximumnak, második lépés annak eldöntése, hogy melyik speciális területtípusba sorolható [DUDLEY, NIGEL (ed.) et al: Guidelines for Applying Protected Area Management Categories. IUCN, Gland, 2008, 8. ]. 92 LOCKWOOD, MICHAEL: Global Protected Area Framework. In: LOCKWOOD, MICHAEL – WORBOYS, GRAEME L. – KOTHARI, ASHISH: Managing Protected Areas, A Global Guide. IUCN, Earthscan, Cromwell Press, London, 2006, 95-96.

23

kategóriák is beletartozhatnak93: a speciális agrár-környezetvédelmi zónák, így a Natura 2000 területek, az érzékeny természeti területek (ÉTT), illetve azok felülvizsgálata során kialakított Magas Természeti Értékő Területek (MTÉT), valamint az ökológiai hálózat további funkcionális alkotóelemei, amelyeket a területrendezési jog is alkalmazási körébe vont.

IV. A TÉZISEKBEN HIVATKOZOTT ADATOKKAL ELLÁTOTT LISTÁJA

MŐVEK

TELJES

BIBLIOGRÁFIAI

ÁNGYÁN JÓZSEF (szerk.) et al: Védett és érzékeny természeti területek mezıgazdálkodásának alapjai. Mezıgazda Kiadó, 2003 AUSDEN, MALCOLM: Habitat Management for Conservation. Oxford University Press, Oxford, 2007 BÁNDI GYULA: Környezetjog. Osiris, Bp., 2000 BARATI SÁNDOR – GALLI ANDREA – GYULAI IVÁN et al.: Élıhelyek, ökológiai folyosók. Ökológiai Intézet a Fenntartható Fejlıdésért Alapítvány, 2001, Miskolc, , (Letöltés ideje: 2009. május 10.) BECKWITH, SILAS – THORNTON, JUSTINE: Environmental Law. Sweet & Maxwell, 2004 BOBVOS PÁL: A birtokrendezés szükségessége a gazdaságos és ésszerő mezıgazdasági termelés tükrében. Acta Juridica et Politica, Tomus LIV. Fasciculus 2., 2-22. CALDWELL, LYNTON K.: International Environmental Policy and Law. Duke University Press, Durham, 1990 CSANÁDY R. ANDRÁS – KOVÁCS ESZTER (Szerk.): A biológiai sokféleség ösztönzése és közgazdasági értékelése: útmutató döntéshozók számára. Szemelvények az OECD Környezetpolitikájából, KVM, 2003 CSÁK CSILLA: Növényegészségügy. In: CSÁK CSILLA – OLAJOS ISTVÁN – PRUGBERGER TAMÁS et al.: Agrárjog. Novotni Kiadó, Miskolc, 2005, 103-112. DOBOS TIBOR: Környezetgazdálkodás értelmezı szótára. Veszprémi Akadémiai Bizottság, VEAB, 1990 DOMÉ GYÖRGYNÉ: Az agrárgazdasági szakigazgatás. In: DOMÉ GYÖRGYNÉ - HÁRSFALVI REZSİ KURUCZ MIHÁLY - RÉTI MÁRIA - VASS JÁNOS (szerk.): Agrárjog. Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar, Szövetkezeti jogi és Földjogi Tanszék, Bp., 1999, 290-306. DUDLEY, NIGEL (ed.) et al: Guidelines for Applying Protected Area Management Categories. IUCN, Gland, 2008 ELEK SÁNDOR - KULIFAI JÓZSEF: A környezetkímélı intézkedések támogatása a mezıgazdaságban az EU strukturális alapjaiból. Magyarország az ezredfordulón, ZÖLD BELÉPİ, MTA Stratégiai Kutatások, EUcsatlakozásunk környezeti szempontú vizsgálata, Sorozatszerkesztı: Kerekes Sándor és Kiss Károly, Budapest, 1997 FITZMAURICE, MALGOSIA: Contemporary Issues in International Environmental Law. Edward Elgar Publishing, Cheltenham (UK), 2009 FODOR LÁSZLÓ: A hatékonyság kérdése és a végrehajtási deficit jelensége a környezetvédelmi szabályozásban. In: FODOR LÁSZLÓ (szerk.) – PRUGBERGER TAMÁS – BARANYI TAMÁS et al.: A környezetvédelmi jog és igazgatás hatékonyságának aktuális kérdései. Debreceni Konferenciák III., Debreceni Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar – Lícium-Art Kiadó, Debrecen, 2005, 17-52. FODOR LÁSZLÓ: Agrárjog. Fejezetek a mezıgazdasági életviszonyok sajátos szabályozása körébıl. Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen, 2005 GOTTFRIED HOLZER – ERNST REISCHAUER: Agrarumweltrecht. Springer-Verlag, Wien-New York, 1991 GRIMM, CHRISTIAN: Agrarrecht. Verlag C. H. Beck, München, 2004 HAENSCH, GÜNTHER – HABERKAMP DE ANTÓN, GISELA: Wörterbuch der Landwirtschaft. BLV Verlagsgesellschaft mbH, München, 1996 HORVÁTH ZSUZSANNA: Az Európai Unió környezeti politikájának irányai az ezredforduló után. Rendészeti Szemle, 2009/1., 91-108. JULESZ MÁTÉ: Környezetjogi értékelemzés. Magyar Jog, 2008/4. JULESZ MÁTÉ: Környezetvédelem a jogi felsıoktatásban. Magyar Jog, 2009/5.

93

A Tt. által garantált védelem valamennyi természetközeli állapotú területre kiterjed, a Tt. tehát nem szőkíti le teljesen a védelem területi hatályát egyes kijelölt területekre az ún. enklávé-megközelítésre szorítkozva, melynek látókörébe összefüggı ökológiai rendszerek kevéssé férnek bele.

24

KAMERI MBOTE, ANNIE, PATRICIE - CULLET, PHILIPPE: Agro-biodiversity and International Law - A Conceptual Framework. In: Journal of Environmental Law, Volume 11 Number 2, Oxford University Press, 1999 KOZÁK LAJOS: A biológiai sokféleség. In: JUHÁSZ LAJOS (Szerk.) et al: Természetvédelmi állattan, Mezıgazda Kiadó, 2007 KRÄMER, LUDWIG: Casebook on EU Environmental Law. Hart Publishing, Oxford – Portland, Oregon, 2002 LÁNG ISTVÁN (fıszerk.) et al: Környezetvédelmi Lexikon I. Akadémiai Kiadó, Bp., 1993 LOCKWOOD, MICHAEL – WORBOYS, GRAEME L. – KOTHARI, ASHISH: Managing Protected Areas, A Global Guide. IUCN, Earthscan, Cromwell Press, London, 2006 MACZULAK, ANNE: Biodiversity: Conserving Endangered Species. Facts On File Inc., New York, 2010 NAVRATIL ÁKOS: A társadalmi gazdaságtan és a közháztartástan vázlata. Budapest, Grill Károly Könyvkiadó Vállalata, 1908 NIES, WOLKMAR – KENDZIA, JENS: Neue Gesetzgebung und Rechtschprechung im Agrarumweltrecht. Agrar- und Umweltrecht, 34. Jahrgang, April 2004 PHILIPPE SANDS – PAOLO GALIZZI (eds.): Documents in European Community Environmental Law. Second edition, Cambridge University Press, 2006 PÓLAY ELEMÉR: A római jogászok gondolkodásmódja, Kazuisztika és absztrakció. Tankönyvkiadó, Bp., 1988 PRUGBERGER TAMÁS: A mezıgazdaság és a környezet/természetvédelem kapcsolatának jogi rendezése Magyarországon. Magyar Közigazgatás 1995/2. STEPHENS, TIM: International Courts and Environmental Protection. Cambridge University Press, Cambridge, 2009 SZILÁGYI JÁNOS EDE: Gondolatok az agrárjog jogágiságáról. Magyar jog. 51. évf. 2004/9. sz. TAMÁS ANDRÁS: A környezetvédelem jogi alapkérdései. ELTE Jogi Továbbképzı Intézet, Bp. 1976 TANKA ENDRE: A birtokpolitika és a földjog stratégiai kihívásai uniós tagságunk elsı évtizedében. Gazdaság és jog, 13. évf. 2005/1. sz. TANKA ENDRE: Az agrárjog fogalma és helye a magyar jogrendszerben. Magyar Jog, 52. évf. 2005/7. sz. TÖRÖK KATALIN: Bevezetés a restaurációs ökológiába. SZIE Környezettudományi PhD kurzus anyaga, jegyzet, ÖBKI, Vácrátót, 2004 TURNER, GEORGE –BÖTTGER, ULLRICH –WÖLFLE, ANDREAS: Agrarrecht: ein Grundiss. DLG-Verlag, Frankfurt am Main, 2006 TURNER, GEORGE –WERNER, KLAUS: Agrarrecht: ein Grundiss. Ulmer, Stuttgart, 1998 WILKINSON, DAVID: Environment and Law. Routledge, London, 2002 ZOLTÁN ÖDÖN: Az állatvédelem jogi rendje. KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft., Bp., 2000

25

V. A SZERZİ PUBLIKÁCIÓI AZ ÉRTEKEZÉS TÉMAKÖRÉBEN:
Prospects of Agri-environmental Law in Hungary. 4th International Conference of PhD Students, Law, Konferencia-kiadvány, Szerk.: LEHOCZKY L. – KALMÁR L., Miskolci Egyetem, 2003, 67-72.
Tények és gondolatok az ESA-rendszer hazai bevezetésérıl (az Érzékeny Természeti Területek jogi szabályozása). Gazdálkodók esélyei az Európai Unióban c. konferencia CD-formátumú kiadványa, Szerk.: LUKÁCS G., Nyugat-Magyarországi Egyetem, Mezıgazdaságtudományi Kar, Európai Uniós Oktatási Központ, Mosonmagyaróvár 2003, 18p
A fenntartható fejlıdés környezetjogi elvének fıbb toposzai a hatályos magyar jogrendszerben és az Európai Unió jogában. Fiatal Oktatók Tanulmányai 3., Széchenyi István Egyetem, Gyır, 2006, 113-129.
A környezetjog és az agrárjog közeledése, találkozása és metszete a magyar jogrendszerben. Állam- és Jogtudomány, XLVIII. évf., 2007/2. szám, 333-355.
Some legal aspects of agri-environmental efforts in the common agricultural policy. In: COFOLA 2008 (2nd International Conference of Doctoral Students and Young Scholars): Key Points and Ideas, Masarykova Univerzita, Brno, 2008, 57-59. (ISBN 978-80-210-4629-0)
Some legal aspects of agri-environmental efforts in the common agricultural policy. In: COFOLA 2008, Conference Proceedings, Europeanization of the national law, the Lisbon Treaty and some other legal issues, Tribun EU s.r.o., Brno, 2008, 261271. [elektronikus formátum], (ISBN 978-80-210-4630-6)
A környezeti szempontok integrációja a hazai agrárjogba a fenntartható fejlıdés paradigmájának tükrében. In: BESZTERI BÉLA (szerk.): Emlékkötet a 80 éves dr. Tarr György tiszteletére. MTA VEAB Területi Bizottság, Veszprém, 2008, 81-116.
A „zöld” géntechnológia alkalmazásának gazdasági- és agrárkörnyezetvédelmi kockázatai. Külgazdaság – Jogi Melléklet, 2008. (52. évf.) 7-8. sz., 87-106.
Rules of Nature Conservation, Animal and Landscape Protection of the Hungarian Agri-environmental Legislation in Accordance with the Council of Europe Conventions. In: prof. SOŇA KOŠIČIAROVÁ (szerk.): Council of Europe and Environmental Protection, Law Faculty of Trnava University, Trnava, 2008, 67-78. [elektronikus formátum], (ISBN 978-80-8082-243-9)
A vegyes szakjogok vegyülete, az agrár-környezetvédelmi jog legfontosabb alapkategóriái. Jogtudományi Közlöny, 2008. (63. évf.) 12. sz., 600-607.
Az agrár-környezetvédelmi jog speciális részterületei. Jog – Állam – Politika, 2009/II., 80-101.

26


Az „agrár-természetvédelem” jogi szabályozása Magyarországon. Magyar Jog, 56. évf. 8. sz., 2009, 459-469.
Az agrár-környezetvédelmi jog földvédelmi részterületének „tárgyi és területi” hatálya. In: BOBVOS PÁL (szerk.): Reformator Iuris Cooperandi: Tanulmányok Veres József 80. születésnapja tiszteletére, Pólay Elemér Alapítvány, Szeged, 2009, 209-229.
Az ökológiai hálózat és a mezıgazdaság összefüggései a földhasználati zónajogban. III. Országos Környezetgazdaságtani PhD-Konferencia (2009. november 26.), Papirusz Book Kiadó, Bp., 2009, 277-290.
A természetvédelmi és agrártermelési célok szintézise. In: BIHARI MIHÁLY – PATYI ANDRÁS (szerk.): Ünnepi kötet Szalay Gyula tiszteletére, 65. születésnapjára. Universitas Gyır, Gyır 2010, 236-250.
[megjelenés alatt] A környezetvédelem, a természetvédelem és az élıhelyvédelem viszonyrendszere a hazai jogi szabályozásban. Jogtudományi Közlöny
[megjelenés alatt] A „jó gazda gondosságának” normatív kibontása az agrárkörnyezetjogban. Jog – Állam – Politika

27

VI. 1. MELLÉKLET. AGRÁR-KÖRNYEZETVÉDELMI SZEMPONTBÓL RELEVÁNS FÖLDHASZNÁLATI ZÓNÁK A HAZAI SZABÁLYOZÁSBAN A TERMÉSZET VÉDELMÉRİL SZÓLÓ 1996. ÉVI LIII. TÖRVÉNYBEN SZEREPLİ ZÓNATÍPUSOK

TERMÉSZETI TERÜLET [Tt.,4. § b) pont] VÉDETT TERMÉSZETI TERÜLET [Tt., 4. § g) pont]

Országos jelentıségő, egyedi jogszabállyal védett TÍPUSAI a Tt. 28.§-a szerint: 1. NEMZETI PARK [Tt., 28. §]

2. TÁJVÉDELMI KÖRZET [Tt., 28. §]

3. TERMÉSZETVÉDELMI TERÜLET [Tt., 28. §] (helyi jelentıségő is lehet)

4. (területtel védett) TERMÉSZETI EMLÉK [Tt., 28. §] (helyi jelentıségő is lehet)

NATÚRPARK [Tt. 4. § q) pont] (Természeti terület, védett természeti terület, valamint ezen területek meghatározott része)

NATURA 2000 TERÜLET (európai közösségi jelentıségő természetvédelmi rendeltetéső terület) [Tt., 4. § h) pont]

TUDOMÁNYOS REZERVÁTUM [Tt., 28. §]

BIOSZFÉRAREZERVÁTUM

ERDİREZERVÁTUM (védett természeti területi kategóriába sorolva)

[Tt., 29. §] [Tt., 29. §] MTÉT [61/2009. (V. 14.) FVM rendelet, 2. § 38. pont]

ÉTT [61/2009. (V. 14.) FVM rendelet, 2. § 13. pont]

253/1997. (XII. 20.) KORM. RENDELET (OTÉK-RENDELET) ÖVEZET [OTÉK-rendelet, 1. számú melléklet, 73. pont] TERMÉSZETKÖZELI TERÜLET [ 30/A. § ]

ÁLLAT- ÉS NÖVÉNYKERTEK TERÜLETEI [30/B. §]

ERDİTERÜLET [OTÉK, 28. § (1) bek.] 1. védelmi (védett és védı), 2. gazdasági rendeltetéső

VÍZGAZDÁLKODÁSI TERÜLET [OTÉK-rendelet, 30. § (1) bek .]

MEZİGAZDASÁGI TERÜLET [ 29. § (2) bek.]

2003. ÉVI XXVI. TÖRVÉNY AZ ORSZÁGOS TERÜLETRENDEZÉSI TERVRİL (OTRT) ORSZÁGOS ÖKOLÓGIAI HÁLÓZAT ÖVEZETE [OTrT., 2. § 21. pont] MAGTERÜLET

ÖKOLÓGIAI FOLYOSÓ

PUFFERTERÜLET

[OTrT., 2. § 16. pont]

[OTrT., 2. § 22. pont]

[OTrT., 2. § 23. pont]

ORSZÁGOS (ILL. TÉRSÉGI) JELENTİSÉGŐ TÁJKÉPVÉDELMI TERÜLET [OTrT., 2. § 19. és 33. pont]

ORSZÁGOS (ILL. TÉRSÉGI) KOMPLEX TÁJREHABILITÁCIÓT IGÉNYLİ TERÜLET [20. § 34. pont]

NAGYVÍZI MEDER ÖVEZETE

SZÉLERÓZIÓNAK KITETT TERÜLET [OTrT., 2. § 25. pont]

[12. § (2) bek. k) pont]

VÍZERÓZIÓNAK KITETT TERÜLET [2. § 40. pont]

AGRÁR-KÖRNYEZETVÉDELMI VÍZJOG

VÉDELEM ALATT ÁLLÓ TERÜLET (védett terület, védıövezet és védıterület) [221/2004. (VII. 21.) Korm. rendelet a vízgyőjtı-gazdálkodás egyes szabályairól 2. § s) pont]

SÉRÜLÉKENY VÍZBÁZIS VÉDİTERÜLET

GAZDASÁGI SZEMPONTBÓL FONTOS VÍZI FAJOK VÉDELMÉRE KIJELÖLT TERÜLET [Kt., 18.§]

[61/2009. (V. 14.) FVM rendelet, 2. § 54. pont]

FELSZÍN ALATTI VÍZ ÁLLAPOTA SZEMPONTJÁBÓL FOKOZOTTAN ÉRZÉKENY TERÜLET [2. számú melléklet a 219/2004. (VII. 21.) Korm.

FELSZÍN ALATTI VÍZ ÁLLAPOTA SZEMPONTJÁBÓL ÉRZÉKENY TERÜLET

rendelethez]

Ide tartoznak a Nemzetközi Jelentıségő Vadvizek jegyzékébe felvett területek, továbbá a Natura 2000 vizes élıhelyei

[ld. ugyanott]

Ide tartoznak egyes külön jogszabály által kijelölt védett természeti területek

FELSZÍN ALATTI VÍZ ÁLLAPOTA SZEMPONTJÁBÓL KEVÉSBÉ ÉRZÉKENY TERÜLET [ld. ugyanott]

VÁSÁRHELYI TERV TOVÁBBFEJLESZTÉSÉNEK MINTATERÜLETE [61/2009. (V. 14.) FVM rendelet, 2. § 71. pont] NITRÁTÉRZÉKENY TERÜLET [61/2009. (V. 14.) FVM rendelet, 2. § 46. pont]

28

2. MELLÉKLET. A KÖRNYEZETI ELEMEKET ÉRINTİ (AGRÁR-)KÖRNYEZETHASZNÁLATHOZ, ILLETVE HATÁSFOLYAMATOKHOZ KÖTİDİ ALAPFOGALMAK ÖSSZEFÜGGÉSRENDSZERE elıvigyázatosság

környezetkárosodást megelızı intézkedés

(30.)

(15.)

környezetkárosodás (13.)

szennyezettségi határérték

elérhetı legjobb technika

(26.)

(28.)

megelızés hatásterület (20.)

környezetre gyakorolt hatás (19.)

kibocsátási határérték

helyreállítási intézkedés

(25.)

(16.)

környezetveszélyeztetı magatartás (11.)

környezetszennyezettség (8.)

(31.)

környezetterhelés (6.)

Igénybevételi határérték

leghatékonyabb megoldás

eredeti állapot

Környezetveszélyeztetés

Környezetszennyezés

környezetkárosítás

(17.)

(10.)

(7.)

(12.)

(27.)

(24.)

)

környezethasználat (9.)

környezet igénybevétele (4.) környezetigénybevettség

természeti erıforrás (3.)

környezeti elem (1.)

(5.)

(32.)

fenntartható fejlıdés (29.) [A fogalmi mátrix a normatív definíciók (Kt. 4. §) alapján, és az elemek számozása is a Kt. 4. §-ának megfelelıen készült. A kapcsolatok feltérképezése alapvetıen deduktív, jelzésük a legtöbb esetben az adott fogalomban felbukkanó, ugyancsak meghatározást nyert további fogalmak irányába történik.]

környezeti elem által nyújtott szolgáltatás (14.)

környezet (2.)

környezetvédelem

29