PAPÍRHULLADÉKOK
4.1
Átalakulóban a papírhulladékok begyűjtésének és hasznosításának rendszere Németországban Tárgyszavak: begyűjtés; Németország; papírhulladék; rendszer; újrafeldolgozás.
Harc a papírhulladékért Európában folyamatosan csökken a papírhulladék mennyisége, és ennek következtében egyre nőnek az árak. A kedvező üzletből egyetlen hulladékkezelő vállalkozás sem akar kimaradni. Az érdekelt cégek a helyi hatóságok megnyerése érdekében egymást túllicitálva és hosszú távú szerződések megkötésével kívánják biztosítani a jogot a háztartásokból származó papírhulladékok megszerzésére. 2003 végén feltűnést keltett, hogy az egyik németországi járásban (Unna) pályázatot írtak ki papírhulladék-kezelésre. Ugyanabban a járásban van a Rethmann hulladékhasznosító konszern székhelye. Az önkormányzat december elején – árlicitálás után – a járás tulajdonában levő társasággal, a GWA-val (Gesellschaft für Wertstoff- und Abfallwirtschaft) kötött szerződést. Az előzmények 2003 év elejéig nyúlnak vissza, amikor a járás közölte, hogy a jól jövedelmező papírhulladék-kezelést ezután saját hatáskörbe kívánja vonni. A pályázatkiírást úgy kerülte meg, hogy a papírhulladék-értékesítést is saját maga kívánta végezni. Ennek kapcsán jól jött az Észak-Rajna-Vesztfáliában életbe lépett hulladéktörvény, amely kimondta, hogy a városok és községek felelősek a papírhulladék begyűjtéséért és elszállításáért, a járás viszont a hasznosításért. A járás valamennyi háztartásából begyűjtött papírhulladék térítésmentes kezelésére az a cég jogosult, amelyik a legmagasabb árat ajánlja fel a hulladékért. A szerződés 5 évre szól. A GWA első ajánlatában 35,33 euró/t szerepelt. A járás feltehetően kevesellte az összeget, ezért új ajánlatot kért. A GWA mellett még két
cég pályázott. Az egyik a Rethmann volt, a másik egy szintén helyi cég. Az egymással versengő cégek egyre magasabb árat kínáltak a járás nagy megelégedésére, és így elérték az 50 euró/t. A megbízást végül a GWA kapta meg 52,55 euró/t ajánlatával. Ennek az üzletnek köszönhetően a díjfizetők több mint 1 millió euró kifizetésétől mentesülnek. Szakmai körökben az a vélemény, hogy a kedvező piaci helyzet ellenére is irreális a GWA ajánlatában szereplő ár, és elképzelhető, hogy a következő években az állampolgároknak kell megfizetni azt a támogatást, amivel megakadályozható, hogy a cég csődbe menjen. A veszteségtől keresztfinanszírozással megmentett vállalkozás természetesen sérti a tisztességes verseny alapelvét, és a megoldás magáncégek rosszallását váltotta ki. Lényegében arról van szó, hogy a járási tulajdonú GWA közpénzzel támogatott dömpingárral szorítja ki a piacról a versenytársakat.
Hulladékkezelés a DSD után Az Unna járásban történt eset nem rendkívüli, mert a németországi ún. kettős hulladékhasznosítási rendszer, a DSD (Duales System Deutschland) szerződéseinek lejártával 2003 végén mozgás indult meg a papírhulladékok frontján. Ennek keretében a papír- és kartontartalmú csomagolóanyagok kezelésének kötelezettsége 2004-től a DSD-től az önkormányzatokra hárul. Ezek pályázatokat írnak ki a háztartásokból származó papírhulladékok kezelésére, és megfelelő szerződéseket kötnek vállalatokkal. A csomagolási hulladékon feltüntetett „Zöld pont” védjegyért a csomagolóipar licenszdíjat fizet a DSD-nek, aminek fejében a cég vállalja a csomagolási hulladékok kezelését. Az új helyzetben az önkormányzat a DSD-től átvállalja ezt a tevékenységet. Ennek ellentételezéseként a DSD felajánlotta, hogy a papír és kartonpapír csomagolási hulladékért minden önkormányzatnak évente egy előre meghatározott átalánydíjat fizet. Mivel ez a megoldás jogilag tisztázatlannak tűnt, az önkormányzatok elutasították a javaslatot. Az év végén új ajánlattal jelentkezett a DSD, e szerint a térítési összeget minden önkormányzattal egyedileg határozzák meg. Az összeg nagyságrendjére az önkormányzat és a kezelést végző cég közötti megállapodás 20–25%-a lenne irányadó, amit a DSD nem az önkormányzatnak, hanem a szerződéses partnernek utalna át. Abban az esetben, ha a szerződéskötés az önkormányzat és a kezelést végző cég között elhúzódna, akkor az esedékes összeget a cég a DSD-től megkapná, és az önkormányzatnál utólag jóváírnák. Az önkormányzatok és a DSD
közötti tárgyaláson szóba jött a hulladéktárolók környékének takarítási díja, ami 2003 végén lakosonként és évente 1,10–1,90 euró között mozgott. Ezt az összeget a DSD szintén az önkormányzatnak utalnák át. A papírhulladék-piac kedvező helyzetét több önkormányzat úgy szeretné kihasználni, hogy saját maga értékesítené a hulladékot, vagy hoszszú távú szerződéssel biztosítaná üzleti előnyét. A DSD-vel korábban szerződéses viszonyban álló hulladékkezelő cégek egyszerre abba a helyzetbe kerültek, hogy miután az árverseny miatt kiszorultak a piacról, és az önkormányzatok nem velük kötöttek szerződést, begyűjtő és válogató kapacitásuk feleslegessé vált. A kilátástalan helyzetben még az a gondolat is felvetődött bennük, hogy közvetlenül a háztartásokkal kötnének szerződést. Erre viszont az Újrahasznosítási és Hulladéktörvény nem ad lehetőséget, aszerint ugyanis hulladékkezelés csak jogi személlyel kötött szerződés alapján foglalkoztatható. A törvény ez alól csak akkor adhat felmentést, ha liberalizálják a hulladékgazdálkodást, és így megszűnik az átruházási kötelezettség, vagy legalábbis enyhül a szigor.
További liberalizáció Az utóbbi évek tendenciáit figyelemmel kísérve kétségtelenül felerősödtek a liberalizálás irányába mutató törekvések. Ennek legfőbb bizonyítéka az, hogy az Európai Bizottság pontosan az átruházási kötelezettség miatt emelt panaszt Németország ellen. A tartományi törvények és önkormányzati rendeletek korlátozzák vagy egyenesen megtiltják ipari vállalatok részvételét a magánháztartások hasznosítható hulladékainak begyűjtésében. Ennek kapcsán átfogó vizsgálatot végeztek szinte minden tartományban, és azt tapasztalták, hogy a háztartási hulladék kezelését mindenütt a helyi (önkormányzati) hulladékkezelő cégek hatáskörébe utalták. Ebből azt a következtetést vonták le, hogy az önkormányzatok a hulladékok, különösen pedig a hasznosítható hulladékok begyűjtését akadályozzák, mi több, kifejezetten gátolják. A német Újrahasznosítási és Hulladékgazdálkodási törvény értelmében a papírhulladék begyűjtését csak akkor végezheti ipari vállalat, ha tevékenységét szakszerűen, környezeti kár okozása nélkül folytatja, és eközben nem sérül a közérdek. Az átruházási kötelezettség alóli mentesség, amire a törvény utal, nehezen értelmezhető. Míg ugyanis a szakszerűség és a környezeti károkozás könnyen ellenőrizhető, addig a közérdek nincs meghatározva, hacsak nem gondolták úgy a törvényalkotók, hogy közérdeket sért, ha a hulladékkezelést végző cég – a piaci viszonyoktól függően – nyereséget ér el vagy veszteséges lesz. Az önkor-
mányzatok jelentős beruházásokat hajtottak végre annak érdekében, hogy a törvényben előírtak szerint megteremtsék a hulladékkezelés biztonságát. Ha nincs elegendő mennyiségű hulladék, csökken a berendezések kihasználtsága, ami áremelkedéshez vezet, ezen kívül fontos bevételtől esnek el. Mindkét esetben fennáll annak veszélye, hogy emelkednek a hulladékdíjak, sőt előfordulhat, hogy veszélybe kerül a háztartási (nem hasznosítható) hulladék kezelésének biztonsága. Az önkormányzatok attól tartanak, hogy nyakukon maradhat az a hulladék, ami senkinek sem kell, míg a hulladékkezelők a hasznosítható hulladékot kimazsolázzák. A csapdahelyzetből úgy próbáltak szabadulni, hogy az Újrahasznosítási és Hulladéktörvény 16. § adta lehetőséggel éltek, ami lehetővé teszi, hogy a feladattal harmadik felet bízzanak meg, aki a hulladékkezelésért a járás egész területén felel. A harmadik félnek viszont csak akkor előnyös ez az üzlet, ha biztos lehet abban, hogy a papírhulladék-kezelésben nem fenyegeti versenytárs megjelenése, mivel ekkor a korábbi árajánlat már érvényét veszítené. Röviden összefoglalva arról van szó, hogy ha az önkormányzat az Újrahasznosítási és Hulladékgazdálkodási törvény 16. § értelmében egyszer harmadik féllel szerződik, akkor már nem teheti meg, hogy a törvény 13. § szerint az átruházási kötelezettségre hivatkozva ebből a körből kihagyja a magánháztartásokat, és az ott keletkező hasznosítható hulladék kezelésével egy ipari céget bízzon meg. A liberalizáció hívei azt mondják, hogy bár a jelenlegi kedvező helyzetben érthető, hogy az önkormányzatok a papírhulladék-értékesítést saját hatáskörbe kívánják vonni, de ez a hatályos törvénynek ellentmond. Abban az esetben, ha az átruházási kötelezettséget feloldanák, és a háztartásokat ezután már nem köteleznék arra, hogy a papírhulladékot a kezelést végző cégnek adják át, egyszerre hulladéktulajdonosokká és kezelésre kötelezettekké válnának, ami a piaci viszonyoktól függő áttekinthetetlen helyzetet teremtene. Az átruházási kötelezettség és a közérdek körüli viták valószínűleg még folytatódnak, de a hulladékkezeléssel és ártalmatlanítással kapcsolatos kérdések is tisztázásra várnak. Összeállította: Haidekker Borbála Der Streit um das Altpapier gewinnt an Schärfe. = Recyclingmagazin, 59. k. 1. sz. 2004. p. 16–18. Paschlau, H.: Duales System im Wettbewerb – wettbewerbliche duale Systeme. = Müll und Abfan, 36. k. 8. sz. 2004. p. 32–46.
