ADATTÁR
APPENDEKTÓMIA 1735-BEN CLAUDE A M Y A N D BESZÁMOLÓJA ELSŐ SIKERES VAKBÉLMŰTÉTJÉRŐL BALOGH JÁNOS
A bonyolult és veszélyes betegségek minden kórtani részletének feltárása, a gyógyító művele tek sikerre vezető kidolgozása, különösen ha valaki elsőként végzi azt, jelentős esemény az orvos életében. Ez a magyarázata annak a sok elsőbbségi vitának, amelyek évszázadok óta folynak az orvoslás világában. A csúcseredményekkel való tündöklés vágya nemcsak a sport ban, de a tudományos világban is megmutatkozik, sőt korunkban lenyűgöző teljesítmények kel kápráztat el mindnyájunkat. Ez lehet talán a magyarázata annak, hogy a Rekordok Könyvében időpontját tekintve, mint világcsúcs szerepel az
IRODALOM Amyand, Claude: Philosophical Transaction (London, 1736) Bishop, W.J. : The Early History of Surgery (London. I960) Cope, Sir L . : Pioneers in acute abdominal surgery (London, 1939) Szántó, J., Lengyel, E., Farkas, A . : ,.Appendix in hernia" Orvosi Hetilap, (1974) 115 p. 2058.
V I I I . Of an Inguinal Rupture, with a Pin in the Appendix Coeci, incrusted with Stone; and some Observations on Wounds in the Guts; by Claudius Amyand, esq; Serjeant Surgeon to His MAJESTY and ER.S.* October 8, 1735. Hanvil Anderson, a Boy, 11 Years of Age, was admitted into St. George's Hospital near Hyde-Park Corner, for the Cure of a Hernia Scrotalis, which he had had from his Infancy, and a Fistula between the Scrotum and Thigh terminating into it, which for a Month last past had discharged a great Quantity of an unkindly sort of Matter. The Rupture was small, and not troublesome, and Part of it could be replaced, but as it appeared that the Sinous Ulcer sprung from that Part that could not; so 'twas evident that the Cure of the Fistula depended upon the Cure of the Hernia, which latter could be obtained by no other Operation than that for the Bubonocele, which was agreed to, and performed the 6th Day of December following. This Operation proved the most complicated and perplexing I ever met with, many un suspected Oddities and Events concurring to make it as intricate as it proved laborious and difficult. This Tumour, principally composed of the Omentum, was about the Bigness of a small Pippin: In it was found the Appendix Coeci perforated by a Pin incrusted with Stone towards the Head, the Point of which having perforated that Gut, gave way to a Discharge of Faeces through the fistulous Opening therein, as the Portion of the Pin obturating the Aperture in it shifted its Situation. The Abscess formed in the Hernial Bag occasionally, and the Suppu ration for two Months last past from this Place outwardly, had knit and confounded, and, as it were, inbodied together the Gut and Omentum with the Hernial Bag, and these with the Spermatick Vessels and the Testicule, so that it was as difficult to distinguish them from each other, as it was to separate them without wounding them; this Pin, whose Point was fixed in the Omentum, continually shifting its Situation, and occasioning a Discharge of Faeces. The Pin frequently lying in the way of the Knife and starting out of the wounded Gut, as a Shot out of a Gun, the Inundation of Faeces upon this Occasion from a Gut we could not well distinguish, were so many Difficulties in the way: But the greatest yet was, what to do with the Gut, which all this while was unknown, and of which we could not come to the Knowledge, till the Operation was over; for this Appendix Coeci, which was the only Gut found in the Rupture, was so contracted, carnous, duplicated, and changed in its Figure and Substance, that it was impossible to determine what kind of Gut it was, or to find out that it was only this Appendix elongated, and in Disguise. We apprehended none of these Difficulties, when we undertook this Operation, in which we proceeded as usual: The Omentum lying uppermost in the Hernial Bag was dissected from the Parts it was knit to, and particularly the Gut it was imbodied with, and afterwards cut off close to the Abdominal Muscles without any previous Ligature, the Vessels in it being small, and the Substance of it more like a Sweetbread than the Caul. Much Time was spent in this Dissection; we were streightened for Room, and greatly disturbed by the Discharge of the Faeces coming out of the Gut, upon every Motion the Pin
Amyand, Claude (megh. 1745-ben) 1716-ban lett a Royal Society tagja. v.o. Creese, P.G. ,,The first appendectomy" Survey Gyn. and Obst. 97 (1953) pp 643—652. Schultheisz E. szíves közlése. Bár a szöveg írásmódján, központo zásán és a kiemelésein nem változtattunk, a közérthetőség kedvéért az «5» betűket «s»-re írtuk át. A Szerk.
lodged in it and the Omentum suffered, upon the Separation of these from each other. The Gut forming a double Tube, like a double-jointed Syphon, continuing in the Curve as it passed over the Testicule and Spermaticks, was separated one part from the other and from the adjacent Parts, as far as the Aperture in the Abdominal Muscles, where the unperforated End of it was separated therefrom, and thence stretched out and unfolded, which brought in View the Aperture made in it by the Pin hitherto concealed, through which that Part of it, which was incrusted with Chalk, had just made its way out upon an occasional Pressure, as a Cork out of a Bottle. It was the Opinion of the Physicians and Surgeons present, to amputate this Gut: To which End a circular Ligature was made about the sound Part of it, two Inches above the Aperture, and this being cut off an Inch below the Ligature, was replaced in the Abdomen, in such a Manner that an artificial Anus might be made there, i f the Patient's Case should require it. Afterwards so much of the Hernial Bag as had been detached from the Skin, the Spermaticks, etc. was cut off, which, as they appeared in a sound State, were preserved in Situ. The Fistulous Opening adjoining to the Thigh, and answering to the Aperture in the Gut, was opened; some Angles of Skin in the way removed; The Aperture in the Muscles, which had been inlarged by Incision, was stopped up with a Tent; and the rest of the Dressings and the Situation of the Patient ordered so, as to remove from the Wound all such Pressure from within as might disturb the Cure. 'Tis easy to conceive that this Operation was as painful to the Patient as laborious to me: It was a continued Dissection, attended, with Danger on Parts not well distsinguished: It lasted near half an Hour, and the Patient bore it with, great Courage. During it the Patient vomited largely, and had several Stools, but was soon composed by half an Ounce of Diacodium, and Emollient Embrocations and Fomentations, frequently applied warm on the Belly: He was blooded, and an Emollient Carminative oily Clyster was ordered to be applied in the Evening; but as he was easy, and the Belly not Tense, that was omitted. He was confined to a very sparing Diet, and his Body kept open by Clysters, injected every 2d Day, when Stools were wanted, to prevent straining. When dressed upon the 4th Day after the Operation, every thing appeared well, and we had good reason to hope for a Cure, especially as the Discharge by the anus was Natural. The Tent put into the Abdominal Aperture was not removed till the 8th. Upon the 10th the Ligature round the Appendix Coeci, where it had been amputated, dropt off, and no Faeces followed it; and as it was then plain they had taken the natural Course, from that Time the Wound was treated like an ordinary one, saving it was observed to keep a strong and constant Pressure over the Abdominal Aperture, as well to fence against the Intrusion of the Viscera into the Wound, as by a strong Incarnation and Cicatrix effectu ally to secure the Patient against a Rupture. During the Time of the Cure he was confined to his Bed, always kept to sparing Diet, and ordered never to go to Stool but in a Bed-pan; by these means the Wound was completely healed up in less than a Month, and, the Patient soon after discharged with a Truss, which he was ordered to wear some Time, to confirm the Cure. That the Appendix Coeci should be the only Gut found in this Rupture, is a Case singular in Practice: This was full of Excrements, and occasionally could be distended with an additi onal Quantity, which upon Pressure was returned into the Colon, with that kind of Noise which Guts relaced generally give. This had occasioned a Diminution of the Tumour when compressed, before the Operation was performed, as the Patient was lying backwards with his Head downwards, and an Increase of it as he stood erect, when the Faeces from the Colon could get into it gain.
The Patient does not remember, when he swallowed the Pin which had perforated the Gut within the Rupture. But as this Rupture was from his Infancy, fixed and unreducible, so it is likely the Pin had then made its way into the Appendix Coeci prolapsed; and that an Inflammation ensuing thereon, had occasioned an Adhesion, whereby the Increase of the Tumour had been checked, and the Reduction of the Parts prolapsed thereby, rendered impracticable. The Surgeons who constantly dressed the Patient before the Operation, did observe then, as they have since, that the Humour discharged formerly at the Fistula, had frequently the Appearence, and, as they thought the Smell of Excrements, so that there is no Doubt that the Cause of it was the Wound made in the Gut, by the Pin giving way occassionally to such a Discharge. The Patient also perfectly remembers, that the Impostumation or Gathering preceding [sic] the fistulous Discharge was attended with very little Pain, or much less than generally attends Suppuration. Which shews that the Extravasation of the Excrements from the Gut into the Hernial Bag, and the bursting of this Bag, were the Cause of the fistulous Discharge, and of the continuance of it outwardly. As to the Pin found in the Rupture at the Time of the Operation, it is observable, that two Thirds of it, incrusted with a chalky Matter, were confined and concealed within the Gut; the other Third next the Point, had made its way through it, the Point of which was so lodged in the Omentum wherein it was fixed, as to leave a free Passage for the Excrement from the perforated Gut outwardly, whenever the Perforation in the Gut, upon shifting the Position of the inclosed Pin, could open, and afford a Passage for the Discharge of the Faeces this way, which was as oft as this conical or pyramidal Pin did alter its Place, or did not exactly obturate the Aperture in the Appendix Coeci, it exactly fitted. I have already observed, that the Aperture made in the Gut by the Pin, lay concealed, the Point being lodged in the Omentum, lying parallel with the Gut, which was here duplicated; where it was so secured, that it seemed almost impossible it could ever make its way out of this Place, and its other Confinement in the Gut, as the Aperture was callous, and so resisting that it was with some Violence it was forced out of its Confinement through an Aperture fitted for the Point only and so streight, that the Report upon its coming out was like that of a Cork out of a Bottle; for though it appeared the Opening had occasionally been inlarged, as the incrusted Part of the Pin was pressed forward into it, yet it is plain Nature's Attempts to get rid of it had been fruitlefs, and might possibly have been so during all the Patient's Life. Sir Hans Sloane has furnished the Curious with Instances of Bodies incrusted in the Guts with Stone, and of some making their way out. when there was little Probability of it. Daily Experience shews, how far Nature will struggle to free herself, so that it is always most eli gible to trust them to her Care: This may appear from the Difficulties that have attended the Cure of this Case, which at last did not prove so succesful as it was first hoped for; for the Patient having been remiss in the wearing of his Truss, upon some Effort the Guts found a way into the Inguen again, six Months after the healing of the wound. This Case also shews, that the best Operation, and the utmost Care, is no Security against the Relapse of a Rupture. This is the 3d or 4th Instance I have met with, of the Insufficiency of this Operation to effec tuate a Cure of Ruptures; and yet it is plain, this is by far more likely to prove effectual, than the Caustick or any other Method cried up for the Cure of this Evil. In a growing Age, a good Spring Truss is an effectual Remedy; and in an Adult, this should be the ultimate one. though it is no more than a Palliative Cure. N . B.
V I I I . Egy ágyék átfúródásról', amelyet a vakbélnyúlványban levő elkövesedett tű okozott, va lamint megfigyelések a bél sérüléseiréil. Irta Claude Amyand Esq., Őfelsége orvos hadnagya, a Royal Society tagja. 1735. október 8-án felvettünk egy Hanil Anderson nevű 11 éves fiút a Hyde Park Corner köze lében épült Szent György Kórházba a csecsemőkora óta meglévő heresérv [hernia scrotalisj, és egy a herezacskó [scrotum] és a lágyékcsatorna [thigh] között kialakult sipoly [fistulaj gyógykezelése céljából. A sipoly a iágyékban végződött és már egy hónapja nagymennyiségű kellemetlen váladékot ürített. A sérv [rupture] kicsiny és veszélytelen volt, s egy részét meg tudtuk szüntetni. Kiderült azonban, hogy a másik részén öblös fekély [sinous ulcer] alakult ki, amit nem tudtunk felszámolni, így magától értetődően a sipoly kezelése a sérv [hernia] gyógyításától függött. Ez utóbbit viszont nem lehetett másképp, mint ágyékhajlati sérvműtét tel [bubonocele] elvégezni. Egyöntető vélemény alapján a műtétet a következő napra, decem ber 6-ra tűztük ki. Eddigi gyakorlatomban ez a műtét bizonyult a legbonyolultabbnak és legelképesztőbbnek számos váratlan sajátosságával és fordulatával, melyek egybeesése a műtétet épp olyan körül ményessé, mint amilyen munkaigényessé és bonyolulttá tették. Ez a daganat [tumour] alapvetően a csepleszből [omentum] alakult ki és kisebb grá nátalma méretű volt. Ebben találtuk meg a vakbélnyúlványt [appendix coeci], amelyet egy olyan tű fúrt át, amely a foka irányában elkövesedett, és amelynek hegye perforálta a belet [gut], utat nyitva ezzel a bélsár kiáramlásához magán a sipolyos nyíláson keresztül, ahogy a tűrész mozgása el-elzárta a nyílást. A sérvtömlőben [hernial bag] időről-időre keletkezett tályog [abscess] és az e helyről kifelé két hónapja tartó gennyesedés, összenövésekkel és leta padásokkal [összekavarodásokkal] járt, és a belet és a csepleszt [omentum] a sérvtömlővel, és ezeket az ondóvezetékkel [spermatic vessels] és a herével olyan mértékben kötötte egybe, hogy megkülönböztetésük éppoly nehéz volt, mint sérülésmentes szétválasztásuk. A tű, melynek a csepleszben rögzült hegye helyzetét folyamatosan változtatta, esetenként bélsár ürülését okozta. A tű gyakran került a kés útjába, és a sérült bélből kilövésszerűen bélsárt árasztott egy olyan bélszakaszból, amelyet nem tudtunk jól felismerni. így sok nehézséggel kerültünk szembe, de mindezek közül a legnagyobb az volt, hogy mit tegyünk az ismeretlen bélszakasszal, amiről az operáció végéig nem is rendelkeztünk elegendő ismerettel. Mivel ez a vakbélnyúlvány, az egyetlen bélszakasz volt, amelyet az átfúródásban [rupture] találtunk, s olyannyira összezsugorodott, húsos és kettőzött volt alakjában és állományában, lehetetlen volt meghatározni, hogy milyen bélfajta volt, illetve azt megállapítani, hogy nem csupán a meghosszabbodott és megváltozott nyúlvány-e. Amikor az operációba belekezdtünk, még nem voltunk e nehézségek egyikének sem tuda tában és az operációt a szokott módon kezdtük. A sérvtömlőben legfelül elhelyezkedő csep leszt elválasztottuk azoktól a részektől amelyekkel összenőtt, különösen a beleágyazódott béltől. Ezt követően bevágást tettünk közel a hasizomhoz [abdominal muscles], minden elő zetes elkötés [ligature] nélkül; a benne lévő véredények [vessels] aprók, és inkább kenyérbélszerűek, mint burok [caul] jellegűek voltak. Sok időt töltöttünk el ezzel a szétbontással, nehezen fértünk hozzá és nagymértékben za varó volt a kitörő bélsár, amely a szétválasztás során a sérült csepleszben rögzült tű minden mozdulatára kiáramlott. A bél kettős szifonhoz hasonlatosan kettős csövet alkotott, amely egy görbe szakaszban folytatódott a here [testicule] és az ondóvezeték [spermaticks] felett. A részeket elválasztottuk egymástól és a hozzájuk kapcsolódó részektől egészen a hasizom-
ban [abdominal muscles] lévő nyílásig [aperture], ahol a perforálatlan végét választottuk el tőle, amely ennélfogva kinyúlt és kitárult, s így láthatóvá tette a tű által benne képződött nyí lást [aperture], amely mindezideig rejtve maradt, s amelynek mésszel betokosodott részén keresztül [a tű] éppen utat nyitott magának az átmeneti nyomásnövekedésnek köszönhetően, hasonlóan ahhoz, ahogy egy dugó kinyomódik egy palackból. A jelen levő belgyógyászok és sebészek véleménye az volt, hogy ezt a belet ki kell vágni [ampute]. A feltárt belet végénél 2 hüvelykkel a nyílás [aperture] felett egy köralakú elkötéssel [ligature] ellátva 1 hüvelykkel az elkötés alatt elvágtuk, majd visszahelyeztük a hasüregbe olymódon, hogy egy mesterséges bélkivezetés [anus] legyen kialakítható, ha a páciens állapota ezt szükségessé tenné. Ezután a sérvtömlő, bőrtől, az ondóvezetéktől [spermaticks] és egyebektől elkülönített részét levág tuk. Mivel az említett részek jó állapotban lévőknek tűntek, eredeti helyükön [in Situ] hagy tuk őket. A lágyékcsatornához csatlakozó sipolyos nyílást [fistulous opening], amely a bél ben levő nyíláshoz [aperture] tartozott, megnyitottuk. Bizonyos útban levő bőrrészletet eltávolítottunk. Az izomban levő nyílást — amit a korábbiakban műtéti bemetszéssel [inci sion] megnagyobbítottunk —, tamponnal eldugaszoltuk, és a kötözést úgy végeztük el, illető leg a betegnek olyan testhelyzetű pihenést rendeltünk el, hogy a műtött részre nehezedő minden olyan nyomás, amely a gyógyulást veszélyeztethetné, elkerülhető legyen. Könnyen belátható, hogy ez a műtét legalább olyan fájdalmas volt a páciens számára, mint amilyen fáradságos számomra. Folyamatos feltárás volt, melyet a nehezen megkülönböztet hető részek veszélyessé tettek. Majd fél óráig tartott és a páciens igen nagy bátorsággal vi selte. A műtét során sokat hányt, számos alkalommal székletet ürített, azonban hamarosan sikerült ezt csillapítanunk egy fél uncia [kb. 0,14 cm ] Diacodium beadásával, és lágyító krémek és borogatás alkalmazásával. Gyakran melegítettük a hasát, eret vágtunk rajta [?], és Emollient Carminative-vel való olajos beöntést rendeltünk el estére. Mivel azonban jobban lett, és a hasa már nem volt puffadt, ezt elhagytuk. A betegnek igen kímélő diétát rendeltünk el, és testét kétnaponta, amikor székelési ingere támadt beöntéssel tisztítottuk a megerőltetést elkerülendő. A műtétet követő negyedik napon a kötözéskor mindent rendbenlevőnek talál tunk és jó okunk volt gyógyulásában bízni, különösen mivel a végbélen [anus] át ürülő szék let természetes volt. A hasüregi nyílásba [abdominal aperture] elhelyezett tampont a 8. nap előtt nem távolítottuk el. A 10. napon a vakbélnyúlvány [appendix coeci] helye köré felrakott elkötés — azon a részen ahol azt amputáltuk —, leesett, és ezt nem követte a bélsár szivár gása. Mivel ekkor nyilvánvaló lett, hogy a gyógyulás természetes úton halad, a sebet ettől kezdve úgy láttuk el, mintha az egy szokványos eset lett volna, leszámítva, hogy figyelmet fordítottunk arra, hogy [a kötözésekkel] erős és állandó nyomást biztosítsunk a hasüreg nyí lása felett, csakúgy mint arra, hogy elhárítsuk a zsigerek benyomulását a sebbe, az erős sarjadzást [incarnation] és hegesedést [citatrix], és hatékonyan megóvjuk a pácienst a sérv kiú julásától [rupture]. A kúra időtartamára a páciensnek ágyban való fekvést rendeltünk el kímélő diétával, és utasítottuk, hogy az árnyékszék helyett ágytálat használjon. Mindezek azt eredményezték, hogy a seb kevesebb, mint egy hónap alatt teljesen összeforrt, és a pácienst hamarosan sérvkötővel elbocsájtottuk, melynek viselését bizonyos időre előírtuk a gyógyulás megerősítésére. 3
Az, hogy a vakbélnyúlvány [appendix coeci] lehetett az az egyetlen bél, amelyet az átfúródásban [rupture] találtunk, a gyakorlatban egyedülálló. Ürülékkel volt telve, ami további mennyiség bejutásával gyakorta felpuffadhatott, majd a nyomás hatására visszakerült a vas tagbélbe [colon] olyan jellegű hangot adva, mint amit a helyükre visszakerülő belek adnak. Ez a tumor csökkenését eredményezte, amikor az nyomás alá került a műtét előtti időben,
olyankor amikor a páciens hátradőlten fejjel lefelé feküdt, illetve a daganat megnőtt, amikor felegyenesedett és a bélsár a vastagbélből ismét belejuthatott. A páciens nem emlékezett arra, hogy mikor nyelte le a tűt, ami perforálta a belét a sérven [rupture] belül. Azonban minthogy a sérv [rupture] csecsemőkora óta megvolt, így való színű, hogy a tű már korábban a saját útján haladva a vakbélnyúlványba süllyedt, s ott a ké sőbbiekben gyulladásba kerülve [inflammation] tapadást [adhesion] eredményezett, amitől a tumor növekedése megállt, és az ezzel belesüllyedt részek visszahelyezése [reduction] gya korlatilag értelmetlen lett volna. A seborvos, aki folyamatosan kötözte a beteget az operáció előtt, megfigyelte, hogy a si polyból kiszivárgó testnedvek [humour] gyakorta a széklet jellegére és szagára emlékeztet tek, úgyhogy nincs kétség arról, hogy ennek oka a bélben keletkezett sérülés volt, amelyen keresztül a tű esetenként utat engedett az ilyen váladék-kibocsájtásnak. A páciens arra is em lékszik tökéletesen, hogy az impostumatio, vagy a sipolyos váladékkibocsájtást megelőző fel gyülemlés csak egész kis fájdalommal járt, kisebbel, mint amelyet általában a gennyesedés [suppuration] okoz. Ez azt mutatja, hogy a széklet szivárgása a bélből a sérvtömlőbe, majd a tömlő kipukkadása volt az oka sipolyos váladékozás kezdetének és folytatódásának. A tűt az operáció során az átfűródásban úgy találtuk, hogy láthatóan kétharmada meszes anyaggal bevonva a bélbe záródva rejtőzött; a másik egyharmadnyi, a hegyhez tartozó része, pedig utat vágott magának. A tűhegy a csepleszbe jutva úgy rögzült, hogy szabad utat adott a széklet kiáramlására a perforált bélből kifelé, amikor csak a bél perforációja a tű helyzetének elmozdulása folytán kinyílt, utat adva ezáltal a bélsárnak, amely bármikor megtörtént, ha a kú pos vagy gúlaszerű tű megváltoztatta helyzetét, vagy amikor nem zárta tökéletesen a vakbél nyúlványban levő nyílást. Miként már észrevételeztem a tű által létrehozott nyílás a bélben rejtve helyezkedett el, a tű hegye a csepleszben rögzült, párhuzamosan húzódva a béllel, ami itt megkettőződött, és olyan biztos helyzetet foglalt el, hogy szinte biztosnak látszott, hogy so hasem lett volna képes kiszabadulni erről a helyről. Másfelől a bélbe való bezáródása, mivel a nyílás [aperture] oly kérges és oly ellenálló volt, hogy csak küzdelem árán lehetett kierőltetni a hegye számára nyitott nyíláson át a helyzetéből, leginkább ahhoz tette hasonlíthatóvá, ahogy egy dugót kihúzunk egy palackból. Bár úgy tűnt, hogy a nyílás esetenként megnagyobbodott, ahogy a tű megkövesedett része nekinyomódott, nyilvánvaló volt, hogy a Természet Kísérletei eredménytelennek bizonyultak, s ez esetleg a beteg élete végéig így maradt volna. Sir Hans Sloane számos példát hozott az Erdeklődők-nek a bélben megkövesedett tes tekre, amelyek némelyike akkor is kikerült onnan, amikor ennek egészen kis valószínűsége volt. A napi gyakorlat megmutatja, hogy a Természet milyen sokáig küzd azért, hogy sza baddá tegye magát, és így mindig kívánatos, hogy az 0 gondoskodásában bízzunk. Mindez így tűnhet ennek az esetnek a gyógyulásából is, amely végül is nem bizonyult annyira sike resnek, mint azt eleinte reméltük. A páciens ugyanis elmulasztotta sérvkötőjét viselni, s így valaminek a hatására hat hónappal a seb kezelése után, a bél ismét megtalálta útját a lágyékba [inguen]. Az eset azt is megmutatja, hogy a legjobb operáció, és a legodaadóbb gondoskodás sem lehet biztosíték egy sérv kiújulása ellen. Ez volt a harmadik, vagy a negyedik alkalom, hogy azzal találkoztam, hogy ez az operáció eredménytelennek bizonyult a sérv gyógyítá sára, és mégis világos, hogy mindez sokkal jobb eredményhez vezet, mint az égetés, vagy bármely más egyéb módszer, amelyet ezen ördögi [betegség] gyógyítására magasztalnak. A növekedés korában a jó, rugalmas sérvkötő hasznos ellenszer, felnőttkorban pedig ugyanez a legvégső lehetőség, — noha nem több, mint enyhítő kúra. JÁNOS BALOGH, M . D. head-physician H—1117 Budapest, Baranyai u. 9.
