Andrzej PrzewoŸnik POLACY W KRÓLESTWIE WÊGIER

Andrzej PrzewoŸnik POLACY W KRÓLESTWIE WÊGIER 1939–1945

Andrzej PrzewoŸnik

POLACY W KRÓLESTWIE WÊGIER 1939–1945

POLACY W KRÓLESTWIE WÊGIER LENGYEL MENEKÜLTEK MAGYARORSZÁG TERÜLETÉN 1939–1945

© Andrzej PrzewoŸnik ISBN: 963 86 671 4 1

Redaktor: MOLNÁR IMRE Grafik: EGYED TIBOR Druk: PRINT PÁROS BT.

W latach ostatniej wojny œwiatowej ziemia wêgierska dla dziesi¹tków tysiêcy Polaków sta³a siê swoistym azylem. Dla jednych stanowi³a zaledwie punkt etapowy na drodze do tworz¹cej siê we Francji Armii Polskiej, dla innych przez szeœæ wojennych lat by³a schronieniem. Wszyscy jednak, którzy siê na niej znaleŸli, podkreœlaj¹ ¿yczliwoœæ i zrozumienie narodu wêgierskiego, z jakim zostali przyjêci jako uchodŸcy cywilni i wojskowi, kiedy po wrzeœniowej klêsce opuœcili kraj. Wêgry, mimo politycznego i gospodarczego zbli¿enia do III Rzeszy, w rozgrywaj¹cym siê konflikcie niemiecko-polskim zachowa³y neutralnoœæ bez faktycznego jej og³oszenia. Zarówno ten fakt, jak i propolskie nastawienie czêœci wêgierskich kó³ politycznych spowodowa³o, ¿e w³adze polskie wybra³y obok Rumunii Wêgry na miejsce ewakuacji oddzia³ów wojskowych operuj¹cych w przykarpackim pasie dzia³añ jednostek niemieckich.

POLSKO-WÊGIERSKIE ROZMOWY W SPRAWIE UCHODZ ´ CTWA Pierwsze rozmowy w sprawie przejœcia polskich oddzia³ów na terytorium Wêgier mia³y miejsce oko³o po³owy wrzeœnia. W nocy z 12 na 13 wrzeœnia przeprowadzi³ je z przedstawicielami sztabu wêgierskiego pp³k Adam Rudnicki, szef sztabu Grupy Operacyjnej „Jas³o” z Armii „Karpaty”. Równoczeœnie, w Budapeszcie, prowadzili je: pose³ RP Leon Or³owski i attaché wojskowy przy poselstwie RP pp³k dypl. Jan Pindela-Emisarski.1 Po otrzymaniu zapewnieñ strony wêgierskiej o poszanowaniu praw wynikaj¹cych z konwencji miêdzynarodowych w stosunku do uchodŸców polskich, od 18 wrzeœnia pierwsze oddzia³y polskie w zwartych grupach zaczê³y przekraczaæ krótki odcinek granicy polsko-wêgierskiej. Jako pierwsze uczyni³y to jednostki operuj¹ce wzd³u¿ po³udniowej granicy Polski, g³ównie z Armii „Karpaty”, nastêpnie oddzia³y Frontu Po³udniowego oraz ewakuowane wczeœniej sztaby Dowództw Okrêgów Korpusów z 5

Poznania, Warszawy, Krakowa, Przemyœ³a i Lwowa. Oprócz oddzia³ów przesz³y granicê równie¿ niektóre jednostki, a nawet instytucje wojskowe i policyjne. Nale¿a³y do nich m.in.: 10 Brygada Kawalerii Zmotoryzowanej p³k. dypl. Stanis³awa Maczka, oddzia³y 3 Brygady Strzelców Górskich, oœrodki zapasowe 52 pu³ku piechoty, 14 pu³ku artylerii lekkiej, 3 pu³ku artylerii ciê¿kiej, oœrodek formowania 5 pu³ku strzelców podhalañskich, 4 pu³ku saperów, 2 i 9 pu³ku u³anów, mniejsze formacje Obrony Narodowej, Korpusu Ochrony Pogranicza, Policji Pañstwowej i Stra¿y Granicznej. Osobn¹, ale liczn¹ grupê, stanowili posuwaj¹cy siê za oddzia³ami wojskowymi uchodŸcy cywilni, proœci ludzie i m³odzie¿, oraz spora grupa by³ych polityków i urzêdników pañstwowych.2 Wobec braku wiarygodnych dokumentów trudno dzisiaj ustaliæ rzeczywist¹ liczbê uchodŸców, którzy w tych pierwszych tygodniach znaleŸli siê na ziemi wêgierskiej. Szacunkowo przyjête dane wahaj¹ siê od 50 do oko³o 110–140 tysiêcy. Ta ostatnia liczba wydaje siê jednak znacznie wyolbrzymiona. Na podstawie Ÿróde³ wêgierskich mo¿na przyj¹æ przybli¿on¹ liczbê tych, którzy znaleŸli siê na Wêgrzech jesieni¹ 1939 roku na 50 do 60 tysiêcy osób.3 Przybywaj¹cych na Wêgry Polaków w nadgranicznych miejscowoœciach w³adze wêgierskie oddziela³y, kieruj¹c do naprêdce organizowanych na terenie ca³ych Wêgier obozów. UchodŸców wojskowych z ró¿nych formacji mundurowych (wojsko, policja, stra¿ graniczna i stra¿ wiêzienna) kierowano do obozów internowania, natomiast uchodŸców cywilnych grupowo do oœrodków miejskich, dworów, prywatnych gospodarstw itp. W tych pierwszych dniach, kiedy nie istnia³y jeszcze instytucjonalne formy pomocy uchodŸcom, pospieszyli z ni¹ obywatele wêgierscy organizuj¹c liczne zbiórki pieniêdzy, odzie¿y i innych œrodków w celu ul¿enia doli internowanych i uchodŸców cywilnych. Szczególn¹ rolê w tych spontanicznych akcjach odegrali Wêgrzy zgrupowani w Zwi¹zku Stowarzyszeñ Wêgiersko-Polskich, którzy zorganizowali Wêgiersko-Polski Komitet Opieki nad UchodŸcami, kierowany przez hr. Erzsébet Szapáry. W nadgranicznych miejscowoœciach wêgiers6

kich utworzono kilkanaœcie stacji opiekuñczych gromadz¹cych uchodŸców i koordynuj¹ce ich prace biuro w Budapeszcie. Do aktywnych dzia³aczy komitetu nale¿eli ludzie z krêgów wêgierskiej arystokracji, kó³ politycznych i naukowych. Byli to m.in.: Ilona Andrássy, hr. Károly Salomon, Ratz, Sceláry Andrássy, Hanna Végh, Klára Odescaleki, dr József Szécsi, Gábor Dóró. Ten ostatni by³ osobistym przedstawicielem premiera Wêgier Pála Telekiego w komitecie. Jako komendant skautów wêgierskich odda³ du¿e us³ugi Polakom. Oprócz Wêgiersko-Polskiego Komitetu Opieki znacznej i wszechstronnej pomocy udziela³y Polakom inne propolsko nastawione instytucje, stowarzyszenia i organizacje wêgierskie oraz dzia³aj¹ce na Wêgrzech organizacje angielskie i amerykañskie. Wœród nich Towarzystwo im. Adama Mickiewicza, Zwi¹zek Legionistów Wêgierskich, Wêgiersko-Polskie Ko³o Harcerskie, Wêgierski Czerwony Krzy¿, a tak¿e dzia³aj¹ce na Wêgrzech agendy Miêdzynarodowej Ligi Ochrony Dziecka, Angielska Komisja Pomocy UchodŸcom Polskim na Wêgrzech i Amerykañski Komitet Pomocy UchodŸcom Polskim. Szczególn¹ rolê odegra³a wêgierska sekcja „YMCA”, organizuj¹c z dzia³aczy tej organizacji przebywaj¹cych aktualnie na Wêgrzech grupê pod nazw¹ „Polska YMCA”. Od pocz¹tku pobytu uchodŸców polskich na Wêgrzech wyodrêbni³y siê dwa zauwa¿alne nurty ich dzia³alnoœci: cywilny i wojskowy. Podobnie zreszt¹ sytuacja przedstawia³a siê wœród wêgierskich czynników rz¹dowych. Akcja pomocy uchodŸcom cywilnym znalaz³a siê w gestii Ministerstwa Spraw Wewnêtrznych a sprawy internowanych oficerów i ¿o³nierzy regulowa³o Ministerstwo Honwedów (Obrony Narodowej). We wrzeœniu 1939 roku do akcji pomocy w³¹czy³ siê IX Departament (Spo³eczny) Ministerstwa Spraw Wewnêtrznych. Wkrótce utworzono w nim tzw. sekcjê polsk¹ nazywan¹ te¿ pododdzia³em polskim, któr¹ kierowa³ ówczesny sekretarz ministerialny MSW, dr József Antall senior.4 Zadaniem kierowanej przez niego sekcji by³o: przygotowanie i prowadzenie ewidencji uchodŸców cywilnych, rozmieszczenie ich w obozach, zatrudnienie, udzielanie zasi³ków i 7

zapomóg oraz ca³y wachlarz spraw wynikaj¹cych z faktu sprawowania nad nimi opieki. Dziêki ogromnemu zaanga¿owaniu dr. Antalla dzia³alnoœæ sekcji przynios³a szybko spodziewany efekt. Ul¿y³a doli wielu rodzin i dzieci, które znalaz³y siê z dala od domu. Ró¿norodne formy pomocy materialnej i finansowej spowodowa³y znaczn¹ poprawê warunków ¿ycia uchodŸców w stosunku do pierwszych dni ich pobytu na Wêgrzech. On sam zyska³ sobie przydomek Ojca Polaków. Pierwsza fala uchodŸców cywilnych po opuszczeniu nadgranicznych stacji opiekuñczych kierowa³a siê g³ównie do Budapesztu, uchodŸcy otrzymywali tu tymczasowe zakwaterowanie oraz niezbêdn¹ pomoc socjaln¹ i finansow¹. Szybko jednak, z uwagi na du¿¹ liczbê przybywaj¹cych, zaczêto organizowaæ obozy poza Budapesztem. Do koñca 1939 roku na ca³ym terytorium Wêgier utworzono ich a¿ 47. Skoncentrowano je g³ównie w po³udniowozachodniej czêœci kraju, szczególnie jednak na obrze¿ach Balatonu, lokuj¹c uchodŸców w hotelach, pensjonatach i domach prywatnych. Liczba obozów na przestrzeni kilku najbli¿szych lat ulega³a zmianie, zawsze jednak wystêpowa³y tendencje do jej zmniejszenia. W 1940 roku istnia³y 42 obozy; dwa lata póŸniej ju¿ tylko 20. Z uwagi na zaostrzaj¹c¹ siê sytuacjê wojenn¹, m.in. udzia³ Wêgrów w wojnie przeciwko Zwi¹zkowi Sowieckiemu i poniesione na froncie wschodnim klêski, w 1943 roku liczba ta wyj¹tkowo wzros³a do 37.5 Pojêcie obóz jest w tym wypadku umowne, bowiem oœrodki uchodŸców cywilnych nie mia³y takiego charakteru w œcis³ym tego s³owa znaczeniu. Z wyj¹tkiem wiêkszych miejscowoœci uzdrowiskowych, gdzie uchodŸców kwaterowano w pensjonatach i hotelach, rodziny mieszka³y osobno (na kwaterach prywatnych) uczestnicz¹c w ¿yciu codziennym spo³eczeñstwa wêgierskiego. Polacy posiadali ca³kowit¹ swobodê poruszania siê po terytorium miasta, gminy, wsi. Bez wiêkszych trudnoœci otrzymywali równie¿ zezwolenie na wyjazdy do dowolnej miejscowoœci wêgierskiej. W rzeczywistoœci mogli poruszaæ siê swobodnie po terytorium ca³ych Wêgier. W przeciwieñstwie do obozów internowania ¿o³nierzy i oficerów, obozy 8

cywilne nie posiada³y wêgierskiego komendanta, a nadzór nad nimi sprawowa³y w³adze administracyjne wsi (notar), gminy (nadnotar) i miast (burmistrz), na terenie których znajdowa³ siê obóz. Ponadto uchodŸcy sami organizowali samorz¹d w postaci rady obozowej wybieranej przez ogó³ obozu. Sk³ada³a siê ona zwykle z kilku komisji, m.in. kulturalno-oœwiatowej, gospodarczej, kontrolnej. W ka¿dym z „obozów” funkcjonowa³y s¹dy honorowe, kapelani i lekarze obozowi. Na zewn¹trz w kontaktach z czynnikami wêgierskimi i polskimi obóz reprezentowa³ starszy obozu wybierany przez ogó³, b¹dŸ te¿ (jak to czêsto mia³o miejsce) wyznaczony przez w³adze polskie na emigracji. Pewna grupa uchodŸców, oko³o tysi¹ca osób, stale mieszka³a w Budapeszcie. By³a to g³ównie m³odzie¿ studiuj¹ca w stolicy, przedwojenni urzêdnicy pañstwowi lub wojskowi oraz Polacy zatrudnieni w oficjalnych instytucjach polskich lub polsko-wêgierskich. ZnaleŸli siê oni pod sta³ym nadzorem Centralnego Urzêdu Kontroli Cudzoziemców Ministerstwa Spraw Wewnêtrznych, który w porozumieniu z IX Departamentem legalizowa³ ich pobyt w stolicy specjalnymi dokumentami.

9

INSTYTUCJE POLSKIE NA WÊGRZECH Ca³oœæ spraw zwi¹zanych z opiek¹ nad uchodŸcami cywilnymi do stycznia 1941 roku regulowana by³a w bezpoœrednich obustronnych kontaktach czynników wêgierskich i polskich, reprezentowanych przez pos³a Leona Or³owskiego oraz konsula Józefa Zarañskiego z Poselstwa RP w Budapeszcie. Poza Budapesztem sprawami tymi zajmowa³ siê tak¿e kierowany przez Micha³a Czudowskiego konsulat w Ungwarze. Po likwidacji polskich placówek dyplomatycznych, w 1941 roku, sprawy te przej¹³ powo³any uchwa³¹ rz¹du polskiego w Angers w styczniu 1940 roku Komitet Obywatelski do Spraw Opieki nad Polskimi UchodŸcami, kierowany przez Henryka S³awika. Przez w³adze wêgierskie uznawany by³ za oficjaln¹ reprezentacjê polskiego rz¹du na emigracji. Obok H. S³awika w sk³ad komitetu weszli: prof. Stefan Filipkiewicz, prof. Stanis³aw Ligoñ, dr W³adys³aw Medyñski, Adam Ponikiewski i Andrzej Pysz. W rêkach Komitetu Obywatelskiego znalaz³y siê œrodki pochodz¹ce od rz¹du polskiego, z przeznaczeniem na pomoc materialn¹ dla uchodŸców i ró¿ne formy ich dzia³alnoœci publicznej. Komitet przej¹³ zorganizowane ju¿ formy ¿ycia uchodŸców, rozwijaj¹c i inspiruj¹c nowe akcje kulturalne, oœwiatowe czy polityczne Polaków na Wêgrzech. Pe³ni¹c funkcjê reprezentanta rz¹du, Komitet Obywatelski podtrzymywa³ i stale rozwija³ liczne kontakty z przedstawicielami opozycji i sfer rz¹dowych na Wêgrzech o wyraŸnie antyniemieckim, propolskim nastawieniu. Pó³legalne czy nawet konspiracyjne kontakty z czynnikami rz¹dowymi Wêgier owocowa³y dalszym, pomyœlnym i niezwykle ró¿norodnym rozwojem dzia³añ spo³ecznych i kulturalnych Polaków na Wêgrzech. Stanowi³ on wa¿ne ogniwo powi¹zañ dyplomatycznych rz¹du wêgierskiego z przedstawicielami aliantów. Za poœrednictwem Polaków rz¹d Miklósa Kállaya kilkakrotnie nawi¹za³ kontakty z przedstawicielami aliantów zachodnich (1943 r.), sonduj¹c ich stanowisko w sprawie udzia³u Wêgier w wojnie po stronie III Rzeszy oraz mo¿liwoœci wycofania siê z niej.6

10

DZIA£ALNOŒÆ KULTURALNO-OŒWIATOWA I WYDAWNICZA Inn¹ dziedzin¹ ¿ycia Polaków na Wêgrzech, która zaowocowa³a bogatym dorobkiem, by³a dzia³alnoœæ kulturalno-oœwiatowa i wydawnicza. Rola tej ostatniej by³a szczególnie donios³a, ukazuj¹ca siê bowiem prasa polska na bie¿¹co informowa³a o aktualnych wydarzeniach politycznych i wojskowych na ca³ym œwiecie, poczynaniach rz¹du polskiego, ¿yciu kraju pod okupacj¹ i œrodowisk uchodŸczych. W krótkim czasie sta³a siê wa¿nym czynnikiem integruj¹cym Polaków na Wêgrzech. Dzia³alnoœæ ta przyczyni³a siê nie tylko do podtrzymania jêzyka polskiego i tradycji, ale tak¿e wykszta³cenia sporej grupy m³odzie¿y polskiej przebywaj¹cej na Wêgrzech. Opracowane podrêczniki u³atwi³y naukê w szko³ach na szczeblu powszechnym i gimnazjum. Pierwsze wydawnictwa polskie ukaza³y siê ju¿ w 1939 roku. 10 paŸdziernika wyszed³ redagowany przez zawodowych dziennikarzy „Biuletyn Informacyjny dla UchodŸców Polskich”. Zespó³ redakcyjny, kierowany przez attaché prasowego Poselstwa RP w Budapeszcie, Jana Ulatowskiego, tworzyli: Zygmunt Bogucki, Zbigniew Grotowski, Janusz Kowalczuk, Józef Ksi¹¿ek, Jerzy Szwajcer i Czes³aw Postupalski. W formie powielanej ukazywa³ siê on do 28 paŸdziernika 1939 roku (6 numerów), ale odegra³ szczególn¹ rolê, bêd¹c jedynym pismem w jêzyku polskim wydawanym w tym czasie dla uchodŸców.7 Przez kilka najbli¿szych miesiêcy w biurze ataszatu wojskowego wydawano inny, równie¿ powielany, „Biuletyn” o objêtoœci 6 stron. Redagowany by³ w czterech jêzykach: niemieckim, wêgierskim, francuskim i angielskim, a przeznaczony dla krêgów administracji pañstwowej Wêgier i przebywaj¹cych tu cudzoziemców. Treœæ „Biuletynu” stanowi³y informacje nadchodz¹ce z okupowanego kraju i krêgów rz¹du polskiego we Francji. Od 2 listopada 1939 roku zaczê³y ukazywaæ siê „Wieœci Polskie”, oficjalny organ prasowy uchodŸstwa polskiego na Wêgrzech. By³a to ju¿ gazeta drukowana (w zak³adzie graficznym „Atheneum” Antala 11

Kárpátiego) i ilustrowana, redagowana przez sta³y zespó³: Franciszka Bogucka, Zygmunt Bogucki, Roman Michalski, Zygmunt Grotowski, póŸniej tak¿e Jerzy Szwajcer (Jotes), Janusz Kowalczuk i Tadeusz Cyl-Miedzianowski. Pierwszym redaktorem naczelnym by³ Józef Winiewicz, a po jego wyjeŸdzie w czerwcu 1940 roku dr Zbigniew Koœciuszko, który pismem kierowa³ do momentu wkroczenia Niemców do Budapesztu w marcu 1944 roku. Pismo ukazywa³o siê w œrody i soboty, od 30 stycznia 1940 roku we wtorki, czwartki i soboty o objêtoœci 4, nastêpnie 8 stron. Posiada³o charakter magazynu kulturalnego z wyraŸnym profilem historyczno-literackim. Nie brakowa³o równie¿ materia³u informacyjnego, omawiaj¹cego wydarzenia polityczne i wojskowe oraz kroniki ¿ycia uchodŸstwa polskiego na Wêgrzech. Jako Ÿród³o informacji pos³u¿y³a oficjalna prasa wêgierska, prasa pañstw neutralnych i zaanga¿owanych w dzia³ania wojenne po stronie Niemiec oraz egzemplarze wydawanej konspiracyjnie prasy krajowej i prasy rz¹du polskiego, przekazywanych przez kurierów b¹dŸ kana³ami dyplomatycznymi. Dziêki oficjalnemu zezwoleniu na kolportowanie danemu Wêgrom przez kraje zaprzyjaŸnione, rownie¿ III Rzeszê i neutralne, „Wieœci Polskie” dociera³y do niemal wszystkich zbiorowoœci polskich na terenie Europy, nawet do obozów jenieckich na terenie Niemiec oraz skupisk Polonii w Wielkiej Brytanii, Afryce i Ameryce Pó³nocnej. Redagowane na wysokim poziomie pismo zamieszcza³o na swych ³amach artyku³y literackie, uwagi polemiczne, sprawozdania oraz reporta¿e z obozów internowania oficerów i ¿o³nierzy polskich na Wêgrzech. By³y te¿ „Wieœci” miejscem debiutu wielu m³odych pisarzy, takich jak: Adam Bahdaj, Stanis³aw Vincenz, Jolanta Leliwa, Tadeusz Fangrat. Swoje utwory b¹dŸ t³umaczenia drukowali znani twórcy - Kazimiera I³³akowiczówna i Leon Kaltenbergh.8 „Wieœci” podlega³y pocz¹tkowo Poselstwu RP w Budapeszcie, a potem bezpoœrednio rz¹dowi polskiemu w Londynie. Na miejscu w Budapeszcie reprezentowa³ go Adam Meissner, nadzoruj¹cy sprawy pisma.

12

Podobne w charakterze, o powszechnym zasiêgu, ale ubo¿sze w treœci by³o ukazuj¹ce siê trzy razy w miesi¹cu, od sierpnia do grudnia 1944 roku, „S³owo”, redagowane przez Wêgra Jenõ Kajtára oraz Zdzis³awa Antoniewicza, Zygmunta Raczewskiego i Tadeusza Kuchinkê. Ukaza³o siê 8 numerów pisma drukuj¹cego niemal wy³¹cznie zarz¹dzenia w³adz wêgierskich w sprawach uchodŸców i oficjalne komunikaty z frontu.9 Dzia³alnoœæ wydawnicz¹ podjê³o równie¿ zorganizowane w 1939 roku przez ks. biskupa Karola Radoñskiego Katolickie Duszpasterstwo Polskie. Za poœrednictwem kapelanów prowadzi³o ono pracê duszpastersk¹ w obozach cywilnych i wojskowych. Wielu ksiê¿y czynnie anga¿owa³o siê ponadto w pracê na rzecz konspiracji, m.in. ks. Stanis³aw Rzepko-£aski i o. Piotr Wilk-Witos³awski blisko wspó³pracowali z Baz¹ „Romek” i Placówk¹ „W”. Organizowali oni przerzut poczty ordynariusza krakowskiego ks. arcybiskupa Adama Sapiehy do Watykanu kurierami nuncjusza apostolskiego w Budapeszcie. Kolejnymi kierownikami Duszpasterstwa Katolickiego byli: ks. biskup Karol Radoñski, o. mjr Piotr Wilk-Witos³awski, ks. pra³at Wac³aw Kwarciñski, ks. Jan Str¹czek.10 Ju¿ w grudniu 1939 roku Duszpasterstwo zaczê³o wydawaæ powielany „Biuletyn Duszpasterstwa”. Jego nak³adem ukaza³ siê m.in. modlitewnik, kilka ksi¹¿ek, wiele pisemek i druków ulotnych. Od 3 stycznia 1943 roku ks. Stanis³aw Rzepko-£aski i redagowa³ ukazuj¹cy siê w „Wieœciach Polskich” dodatek miesiêczny „¯ycie Religijne”. Nie sposób pomin¹æ grupy publikacji, najczêœciej powielanych, pisanych rêcznie lub na maszynie, wydawanych przez skupiska Polaków w formie ró¿nego rodzaju jednodniówek, gazetek czy zwyk³ych komunikatów. Do takich mo¿emy zaliczyæ wydawany jako organ Przedstawicielstwa RP na Wêgrzech „Tygodnik Polski” i ukazuj¹cy siê pod ró¿nymi nazwami od 1943 roku dwutygodniowy dodatek z tekstami zawieraj¹cymi materia³y do przygotowania pogadanek lub imprez kulturalno-oœwiatowych na terenie obozów. Podobne druki ukazywa³y siê w obozach internowanych oficerów i ¿o³nierzy, na przyk³ad w obozie w Jolsva ukazywa³ siê „Polak na 13

Wêgrzech”, w obozie w Egerze „Kurier Egerski”. Trudno jest dzisiaj opracowaæ pe³n¹ bibliografiê tego rodzaju wydawnictw. Wed³ug ustaleñ historyków liczy³aby ona ponad 200 tytu³ów.11 Omawiaj¹c dzia³alnoœæ wydawnicz¹, nale¿y podkreœliæ dorobek w tej dziedzinie Instytutu Polskiego, kierowanego przez lektora Uniwersytetu w Budapeszcie prof. Zbigniewa Za³êskiego. Kontynuuj¹cy sw¹ dzia³alnoœæ sprzed wybuchu wojny, Instytut uruchomi³ do dyspozycji uchodŸców Bibliotekê Instytutow¹ z ksiêgozbiorem licz¹cym ponad tysi¹c tomów. Anga¿uj¹c siê w wiêkszoœæ form ¿ycia kulturalnego Polaków, podj¹³ od czerwca 1941 roku akcjê wydawnicz¹. W serii „Biblioteka Polska” ukaza³o siê jego nak³adem od marca 1944 roku oko³o 80 pozycji ksi¹¿kowych w jêzyku polskim. Instytut wydawa³ tak¿e „Rocznik Polski. Kalendarz Polaka na Wêgrzech” i pisemko przeznaczone dla najm³odszych „Jestem Wasza”. Przedstawione formy dzia³alnoœci wydawniczej, tytu³y i publikacje stanowi¹ zaledwie cz¹stkê publikacji, które ukaza³y siê na Wêgrzech nak³adem i za spraw¹ Polaków. Wa¿ne œrodowisko ¿ycia kulturalnego Polaków na Wêgrzech stanowi³a dzia³aj¹ca w Budapeszcie „YMCA”, a w³aœciwie jej polska sekcja, wspierana wydatnie przez Angielsk¹ Komisjê i Amerykañski Komitet Pomocy UchodŸcom, a od kwietnia 1940 roku przez Komitet Obywatelski. By³a ona swego rodzaju centrum pracy kulturalnooœwiatowej wœród uchodŸców, g³ównie cywilnych. Jej niew¹tpliw¹ zas³ug¹ by³a inspiracja pracy œwietlic obozowych na terytorium niemal ca³ych Wêgier, a w samym Budapeszcie szeroka akcja odczytowa, imprezy kulturalne, koncerty muzyczne i kursy, które przyczyni³y siê do popularyzacji kultury polskiej wœród Polaków i Wêgrów. Pod patronatem „YMCA” na jesieni 1943 roku powsta³ dyskusyjny klub literacki „Start”, który tworzyli m.in.: Adam Bahdaj, Leon Kaltenbergh, Adam Niemczuk, Zbigniew Grotowski. Zajmowa³ siê on t³umaczeniem dziewiêtnastowiecznej poezji wêgierskiej. Dzia³a³ te¿ zorganizowany i kierowany przez Jerzego Wojteckiego zespó³ teatralny, obje¿d¿aj¹cy ze swym repertuarem oœrodki uchodŸców.

14

Niezwykle wa¿ny nurt dzia³añ polskich uchodŸców stanowi³o szkolnictwo, od szkó³ powszechnych poprzez szko³y typu licealnego, gimnazjalnego i zawodowego, a¿ po studia akademickie. Jako pierwsze, jeszcze w listopadzie 1939 roku, powsta³o Gimnazjum i Liceum Polskie w Balatonzamárdi, w czerwcu 1940 roku przeniesione do Balatonboglár. Do zajêcia Wêgier przez Niemców w 1944 roku by³ to najwiêkszy oœrodek szkolny na Wêgrzech. Przewinê³o siê przez niego ponad 600 osób.12 Podobny, aczkolwiek o mniejszym znaczeniu, polski oœrodek istnia³ w Egerze, gdzie przy obozie uchodŸców cywilnych i wojskowych uruchomiono nauczanie w zakresie szko³y powszechnej, nastêpnie pierwszej klasy gimnazjalnej, a na prze³omie 1943 i 1944 roku tak¿e wy¿szych klas gimnazjalnych i pierwszej klasy licealnej. Szko³y istnia³y równie¿ w Püski, Ciszu, Barcsu i kilku innych miejscowoœciach. Ich ¿ywot by³ jednak krótki. Znacznie d³u¿ej, prawie do koñca wojny, przetrwa³y szko³y w Egerze, Kádárkút, Keszthely, Kiskunlacháza, Nagykanizsa (st¹d przeniesiona do Héviz, nastêpnie do Dunamócs) i Zalaszentgrót. Uruchomiono te¿ wiele kursów gimnazjalno-licealnych, w 1943 roku w Bény szko³ê ogrodniczo-rolnicz¹, kursy ogrodnicze w Budapeszcie i inne. Kszta³cono m³odzie¿ w wielu specjalnoœciach, przydatnych do póŸniejszego ¿ycia i pracy w kraju. Du¿a grupa m³odzie¿y, g³ównie tej, która otrzyma³a œwiadectwa dojrza³oœci w Balatonboglár, za zezwoleniem w³adz wêgierskich mog³a korzystaæ ze studiów wy¿szych we wszystkich uczelniach uniwersyteckich i politechnicznych na terenie Wêgier. Najliczniejsza grupa, 212 studentów, w 1943 roku znalaz³a siê na Uniwersytetach w Budapeszcie i Debreczynie.13 Dzia³alnoœæ szkolna i oœwiatowa Polaków od pocz¹tku znalaz³a zrozumienie u w³adz wêgierskich, które przyczyni³y siê do rozwi¹zania wielu istotnych dla niej problemów. Nadzór z ramienia Komitetu Obywatelskiego nad szkolnictwem sprawowa³ Wydzia³ Szkolny, kierowany przez dr. W³adys³awa Dziêgiela, a od sierpnia 1941 roku Hieronima Urbana. Na terenie Wêgier istnia³o a¿ 27 polskich szkó³.14 15

Omawiaj¹c dzia³alnoœæ oœwiatow¹ wœród dzieci polskich, nie mo¿na pomin¹æ Oœrodka Opiekuñczego i Szkolnego dla dzieci ¯ydów polskich, zorganizowanego w 1943 roku przy obozie internowania uchodŸców polskich pochodzenia ¿ydowskiego w Vác. Podobne placówki, tzw. przedszkó³ki, istnia³y tak¿e w Rákosfalva, Csillaghegy ko³o Budapesztu oraz filie w Leányfalu, Csobánka i Szentendre. Aktywnoœci¹ wœród uchodŸców wykazali siê lekarze polscy zrzeszeni w Kole Lekarskim przy Komitecie Obywatelskim oraz w Sekcji Polskiej Miêdzynarodowego Czerwonego Krzy¿a na Wêgrzech. Pracê w takich oœrodkach, jak szpitale w Gyõr, Siklós, Szentes, sanatorium w Budakeszi, dom zdrowia w Letkés czy obozach uchodŸców cywilnych i wojskowych prowadzi³o 21 lekarzy cywilnych i 91 lekarzy wojskowych, zrzeszonych we wspomnianej sekcji. Znaczna liczba lekarzy, g³ównie wojskowych, wykonywa³a swoje powinnoœci zawodowe nie bêd¹c zrzeszon¹. Obraz dzia³alnoœci uchodŸców cywilnych nie by³by pe³ny, gdyby nie wspomnieæ o dzia³alnoœci Zwi¹zku Harcerstwa Polskiego. Pocz¹tki pracy przyby³ych na Wêgry w masie uchodŸców harcerzy mia³y miejsce ju¿ we wrzeœniu 1939 roku. W paŸdzierniku tego roku utworzono przedstawicielstwo ZHP, rozpoczynaj¹c tym samym samodzieln¹ i zorganizowan¹ pracê. Wczeœniej dzia³alnoœæ ta prowadzona by³a w ramach Wêgiersko-Polskiego Ko³a Harcerskiego. Na czele Przedstawicielstwa ZHP stan¹³ harcmistrz in¿. Zbigniew Trylski. Utworzono oœrodek harcerski w Sómloszõlõs, w którym otwarto szko³ê i kursy (w pobli¿u Oroszi), a dla starszych harcerzy Bronis³aw Noga zorganizowa³ Uniwersytet Powszechny-Ludowy. W grudniu 1939 roku skupia³ on ponad 200 harcerzy m³odszych i starszych. Po przeniesieniu oœrodka do Szikszó, w lutym 1940 roku zosta³ znacznie rozbudowany. Tak zorganizowan¹ pracê harcerzy przerwa³y kategoryczne ¿¹dania pos³a III Rzeszy, domagaj¹cego siê jego likwidacji. Nast¹pi³o to na wiosnê 1940 roku. Czêœæ harcerzy, g³ównie starszych wiekiem, zosta³a wyewakuowana do Armii Polskiej. W latach 1942–1944 pracê harcerzy polskich na Wêgrzech koordynowa³ Bronis³aw Noga.15 16

UCHODZ ´CY WOJSKOWI NA WÊGRZECH Odmienna by³a sytuacja uchodŸców wojskowych, którzy po przekroczeniu granicy zgodnie z postanowieniami konwencji haskiej i genewskiej, po uprzednim rozbrojeniu zostali internowani. Przed skierowaniem do naprêdce organizowanych obozów dokonywano podzia³u na oficerów i szeregowych. Sieæ obozów internowania koncentrowa³a siê g³ównie na trzech obszarach: Budapeszt i okolice zakola Dunaju, Komitaty Zala i Somogy (obrze¿a Balatonu), Komitaty pó³nocnych i pó³nocno-wschodnich terenów Wêgier oraz okolice miasta Sopron (obozy w Bregenc-major, Petlend-puszta, Nagycenk, Kiscenk).16 W okresie najwiêkszego nasilenia pobytu uchodŸców polskich w 1939 roku (przed uruchomieniem ewakuacji) istnia³o 141 obozów wojskowych i 114 cywilnych. Liczba ta uleg³a znacznemu zmniejszeniu ju¿ w 1940 roku. W 1941 roku istnia³o ju¿ zaledwie 30 obozów internowania oficerów i ¿o³nierzy. Sytuacja uchodŸców wojskowych, bardziej skomplikowana pod wzglêdem prawnym, wymaga³a stworzenia specjalnej komórki zajmuj¹cej siê rozmieszczeniem i utrzymaniem ich w obozach internowania. W tym celu przy wêgierskim Ministerstwie Honwedów (MH), na mocy wczeœniej zawartych porozumieñ przedstawicieli MON i MSZ utworzono 21 Departament. Jego pracami kierowa³ od 25 wrzeœnia 1939 roku do marca 1944 roku p³k Zoltán Baló, nastêpnie p³k dypl. Loránd Utassy, by³y attaché wojskowy Wêgier w Londynie. Zastêpc¹ szefa 21 Departamentu, w którym pracowa³o blisko 19 osób, by³ przez d³ugi okres p³k Sándor Gerczy.17 Po utworzeniu 21 Departamentu MH polscy uchodŸcy wojskowi podlegali bezpoœrednio dowództwu korpusu (I-VIII), na terenie którego siê znajdowali. Tworzono w nich tzw. sekcje polskie, których szefowie nadzorowali dzia³alnoœæ obozów i jednoczeœnie zajmowali siê za³atwianiem wszystkich spraw o charakterze lokalnym. Komendy polskie obozów utrzymywa³y ³¹cznoœæ z 21 Departamentem za poœrednictwem sekcji polskich. 21 Departament swoje czynnoœci kierownicze tak¿e sprawowa³ za poœrednictwem polskich 17

sekcji i oficerów ³¹cznikowych przy dowództwach korpusów wêgierskich. Szefowi 21 Departamentu MH podlega³ utworzony tak¿e we wrzeœniu 1939 roku organ ³¹cznikowy pod nazw¹ Przedstawicielstwo Polskich ¯o³nierzy Internowanych w Królestwie Wêgier (a Magyarország Internált Lengyel Katonai Személyek Képviselete, mint a H.M. 21 osztály szerve), na czele którego stan¹³ gen. bryg. Stefan Dembiñski. Kierowany przez niego organ, pe³ni¹cy swego rodzaju misjê przedstawiciela Wojska Polskiego, otrzymuj¹c¹ dyrektywy od w³adz z Pary¿a, mia³ pomagaæ czynnikom wêgierskim w utrzymaniu porz¹dku i dyscypliny wœród internowanych oficerów i ¿o³nierzy, ale tak¿e reprezentowaæ ich interesy wobec wêgierskich w³adz wojskowych. Powi¹zane pocz¹tkowo z poselstwem polskim, g³ównie z ataszatem wojskowym, Przedstawicielstwo odegra³o du¿¹ rolê w organizowaniu ¿ycia codziennego internowanych oficerów i ¿o³nierzy w obozach. Znana jest te¿ rola, jak¹ odegra³o w akcji ewakuacyjnej. Po ucieczce gen. Stefana Dembiñskiego w kwietniu 1940 roku pracami Przedstawicielstwa kierowali kolejno: p³k dypl. dr Marian Steifer do marca 1942 roku, pp³k in¿. Aleksander Król od marca 1942 do 19 marca 1944 roku, pp³k Witold Cieœliñski i mjr W³odzimierz Bem de Cosban.18 Wróæmy jednak do samych obozów. W przeciwieñstwie do uchodŸców cywilnych, obozy internowanych oficerów i ¿o³nierzy posiada³y wêgiersk¹ komendê (zwykle by³ to oficer rezerwy) i pilnuj¹cych wartowników. Warunki, w jakich organizowano obozy, by³y ró¿ne. Najczêœciej lokowano internowanych w punktach æwiczebnych czy koszarach armii wêgierskiej, pensjonatach letniskowych, domach prywatnych i dworach, ale zdarza³y siê (i to nierzadko) przypadki, ¿e oficerowie lub ¿o³nierze mieszkali w ciê¿kich pod wzglêdem sanitarnym warunkach (w folwarkach, barakach, starych halach fabrycznych). Na ogó³ jednak warunki bytowania z czasem ulega³y znacz¹cej poprawie, jak np. w obozie w Egerze.19 Ró¿na by³a liczebnoœæ obozów, od kilku tysiêcy, np. Esztergom (4 tys.) do kilkudziesiê18

ciu osób, g³ównie w miejscowoœciach letniskowych nad Balatonem. Regulamin obozów okreœlali zwykle komendanci wêgierscy, uwzglêdniaj¹c warunki, w jakich obóz istnia³ i wskazówki 21 Departamentu MH. Podobnie jak w wypadku obozów uchodŸców cywilnych istnia³y organy samorz¹dowe. Ogó³ obozu wybiera³ starszego obozu, którym zwykle bywa³ najstarszy stopniem i wiekiem oficer, oraz radê obozu. W kompetencji starszego obozu znajdowa³y siê m.in. wszelkie czynnoœci reprezentacyjne na zewn¹trz obozu oraz w porozumieniu z wêgierskim komendantem obozu za³atwianie spraw socjalnych i bytowych jego mieszkañców. W sk³ad rady oprócz kilku oficerów wchodzi³ kapelan. Ponadto funkcjonowa³ s¹d honorowy, którego cz³onkowie wybierani byli spoœród mieszkañców obozu. Tak by³o na przyk³ad w Egerze; w niektórych obozach funkcjonowa³y natomiast s¹dy dla oficerów m³odszych stopniem i oficerów starszych (sztabowych). Do ich kompetencji nale¿a³o rozpatrywanie spraw drobniejszych. Powa¿niejsze sprawy rozpatrywane by³y przez G³ówny S¹d Honorowy, funkcjonuj¹cy przy Przedstawicielstwie WP w Budapeszcie. Do maja 1940 roku do ka¿dego z dowództw korpusów wêgierskich przydzielony by³ jeden oficer pe³ni¹cy funkcjê ³¹cznika miêdzy obozami internowanych z terenu danego korpusu (Eger znajdowa³ siê na terenie VIII Korpusu w Miskolcu) a Przedstawicielstwem WP w Budapeszcie. Problemy przemieszczeñ mieszkañców obozów do innych miejscowoœci rozpatrywa³ szef 21 Departamentu MH po uprzednim zasiêgniêciu opinii w Przedstawicielstwie WP. Podobnie zreszt¹ ustalano ¿o³d stosowny do wymagañ internowanych oficerów i ¿o³nierzy, którzy z przyznanych im pieniêdzy utrzymywali wspóln¹ kuchniê. Do obozów, po uprzednim zezwoleniu, mieli dostêp niemal bez ograniczeñ przedstawiciele polskich organizacji spo³ecznych, kulturalnych, religijnych i innych. Internowani w wiêkszoœci przypadków mogli swobodnie poruszaæ siê po terenie miejscowoœci lub gminy, na której znajdowa³ siê obóz. Swobody te by³y ograniczane przez czynniki wojskowe (dowództwa korpusów), ale w praktyce wiêkszoœæ zarz¹dzeñ tego rodzaju by³a 19

fikcj¹. Na kilkudniowe opuszczenie obozu udziela³ zezwoleñ komendant wêgierski w porozumieniu ze starszym obozu. D³u¿sze urlopy, kilkutygodniowe lub nawet kilkumiesiêczne, wymaga³y stosownego zezwolenia szefa 21 Departamentu.20 W³adze wêgierskie przez ca³¹ wojnê d¹¿y³y do zmniejszenia liczby obozów, niekiedy kosztem pogorszenia warunków bytowych internowanych. Od 1941 do 1944 roku wiêkszoœæ takich prób udaremnili: przedstawicielstwo, starsi obozów i ogó³ internowanych, którzy protestowali przeciwko tego rodzaju praktykom. Nie uda³o siê, niestety, zapobiec wyodrêbnieniu z rzeszy internowanych oficerów i ¿o³nierzy pochodzenia ¿ydowskiego. Zgrupowano ich w odrêbnym w obozie w Vác. Wydarzenie to zwi¹zane by³o z rozwijaj¹cym siê antysemityzmem wœród niektórych, germanofilsko nastawionych sfer politycznych Wêgier i silnego nacisku rodzimych faszystów. Internowanym ¿o³nierzom i oficerom zezwalano na podjêcie ró¿nych prac poza obozem, przewa¿nie fizycznych. Byli oni zatrudniani g³ównie przy pracach polowych, w niektórych kopalniach, przemyœle naftowym i innych zak³adach pracuj¹cych na potrzeby gospodarki wêgierskiej. Zgodnie z zarz¹dzeniami Ministerstwa Honwedów anga¿owano do pracy w zawodach wykonywanych przez nich przed wojn¹ unikaj¹c zatrudniania w fabrykach i dzia³ach gospodarki wytwarzaj¹cych na potrzeby wojska i frontu. Liczn¹ grupê Polaków zatrudniono w sferze nieprodukcyjnej. Polacy pracowali jako urzêdnicy komitatowi, lekarze, t³umacze w ró¿nych instytucjach wêgierskich (nawet rz¹dowych) i izbach adwokackich. Wynagrodzenie za pracê by³o ró¿ne, od niskich dla robotników niewykwalifikowanych, do wysokich dla posiadaj¹cych dyplom. Wiêkszoœæ wykszta³conych osób trafia³a na odpowiednie i dobrze p³atne stanowiska. Wysokie pensje, jakie otrzymywali zatrudniani, zwi¹zane by³o przede wszystkim z chronicznym brakiem wêgierskiej si³y roboczej.21

20

KONSPIRACJA POLSKA NA WÊGRZECH Propolskie nastawienie du¿ej czêœci spo³eczeñstwa wêgierskiego i przychylny stosunek w³adz do Polaków sprawi³y, ¿e obok legalnego nurtu ¿ycia uchodŸców szybko pojawi³ siê drugi, pó³legalny czy ca³kowicie konspiracyjny. Mimo licznych nacisków dyplomatycznych ze strony Niemiec wywieraj¹cych wp³yw na germanofilskie lub faszystowskie sfery polityczne na Wêgrzech, rz¹d wêgierski stanowczo siê im opiera³. W zale¿noœci od wydarzeñ politycznych, prowadzi³ politykê lawirowania, staraj¹c siê wybieraæ mniejsze z³o. Mimo pozorów zaostrzenia rygoru w stosunku do uchodŸców polskich, w³adze wêgierskie w pe³ni popiera³y pó³legalne akcje podejmowane przez Polaków. Nale¿y jednak pamiêtaæ, ¿e obok sprzyjaj¹cego nastawienia rz¹dowych kó³ politycznych wiêkszoœæ dzia³añ tego typu spotka³a siê ze zdecydowan¹ kontrakcj¹ ze strony wêgierskich kó³ wojskowych. Odnosi siê to g³ównie do wywiadu i kontrwywiadu wêgierskiego, który czêsto w œcis³ym porozumieniu z Niemcami podejmowa³ akcje wymierzone w nielegalne formy dzia³alnoœci Polaków. Przyczyn¹ tego zjawiska by³ fakt, ¿e w³aœnie w tych krêgach wp³ywy niemieckie znalaz³y najbardziej podatny grunt. Akcje tego rodzaju, jak likwidacja Przedstawicielstwa WP w kwietniu 1940 roku i aresztowanie wielu oficerów zaanga¿owanych w akcjê ewakuacyjn¹, szybko by³y likwidowane i w takim wymiarze nie mia³y ju¿ miejsca. Na ogó³ propolsko nastawione czynniki wojskowe sprzyja³y niektórym przedsiêwziêciom konspiracyjnym Polaków, za poœrednictwem których mogli znaleŸæ „dojœcie” do aliantów.22 Obozy internowania uchodŸców cywilnych i wojskowych szybko sta³y siê terenem dzia³alnoœci konspiracyjnej o charakterze politycznym i wojskowym. Myœl wykorzystania internowanych Polaków przebywaj¹cych na terenie Wêgier pojawi³a siê zanim jeszcze utworzono rz¹d polski we Francji. We wrzeœniu 1939 roku gen. W³adys³aw Sikorski, przeje¿d¿aj¹c przez Rumuniê 20 i 21 wrzeœnia, odby³ w Bukareszcie rozmowy z pp³k. Tadeuszem Zakrzewskim, attaché 21

wojskowym w Rumunii i p³k. Janem Kowalewskim, w których nakreœli³ mo¿liwoœæ u¿ycia uchodŸców do zorganizowania oddzia³ów wojskowych. Mia³yby one w sprzyjaj¹cym momencie politycznym i wojskowym wzi¹æ udzia³ w ewentualnym uderzeniu na Niemców od strony po³udniowej, przez Ba³kany. By³aby to najkrótsza droga (przez Karpaty) na teren okupowanego kraju.23 Koncepcja ta, z uwagi na ma³e szanse powodzenia, nie zosta³a zrealizowana, jednak myœl wykorzystania oddzia³ów wojskowych stworzonych z przebywaj¹cych na ziemi wêgierskiej Polaków od¿y³a w póŸniejszym okresie. Œwiadczy o tym niezbicie fakt, ¿e od paŸdziernika 1939 do czerwca 1940 roku wys³ano na Wêgry licznych emisariuszy, maj¹cych organizowaæ i koordynowaæ zorganizowane ju¿ legalne oraz konspiracyjne poczynania Polaków i stworzonych przez nich instytucji i stowarzyszeñ. Dopiero w 1941 roku, kiedy Europa znalaz³a siê pod niemal wy³¹cznym panowaniem III Rzeszy, a Wêgry stanowi³y powa¿ne zaplecze i jedyny kana³ ³¹cznoœci ze sztabem Naczelnego Wodza na emigracji mo¿emy mówiæ o sprecyzowaniu koncepcji u¿ycia uchodŸców polskich na potrzeby konspiracji krajowej.

AKCJA EWAKUACYJNA Z WÊGIER Jeszcze we Francji w³adze polskie, wyzyskuj¹c przychylnoœæ Wêgrów, podjê³y zakrojon¹ na du¿¹ skalê akcjê zmierzaj¹c¹ do wydobycia mo¿liwie najwiêkszej masy ludzkiej do zasilenia tworzonej we Francji Armii Polskiej. Pierwsze inicjatywy w tym kierunku podj¹³ na terenie Wêgier attaché wojskowy przy Poselstwie RP w Budapeszcie pp³k Jan Pindela-Emisarski. W koñcu wrzeœnia 1939 roku odby³ on w Pary¿u rozmowê z gen. Sikorskim, w trakcie której otrzyma³ instrukcjê okreœlaj¹c¹ tryb postêpowania z nap³ywaj¹c¹ na Wêgry fal¹ uchodŸców. Nastêpstwem jej by³o podjêcie zorganizowanej akcji ewakuacyjnej z Wêgier przez terytorium pañstw Europy po³udniowej do Francji. Akcja mia³a odbywaæ siê przy œcis³ym wspó³dzia³aniu miêdzy ataszatami w Belgradzie, Bukareszcie 22

i Rzymie. Do listopada 1939 roku jej koordynacj¹ z ramienia rz¹du i Samodzielnego Referatu Ewakuacyjnego MSW, kierowanego przez p³k. W³odzimierza Ludwiga, zaj¹³ siê gen. Juliusz Kleeberg. Ewakuacja uchodŸców do tworz¹cej siê we Francji Armii Polskiej by³a pierwsz¹ tak powa¿n¹ akcj¹ o charakterze konspiracyjnym, przeprowadzon¹ przez Polaków na terenie Wêgier. W tym celu rozbudowano (w sensie personalnym) ataszat. Utworzono tajne Biuro Ewakuacyjne, kierowane kolejno przez pp³k. dypl. Adama Rudnickiego, p³k. Adama Zakrzewskiego-Bogoriê i pp³k. dypl. Jana Kornausa.24 Biuro nosz¹ce kryptonim „EWA” zatrudnia³o personel pomocniczy pracuj¹cy w czterech dzia³ach: finansowym, paszportów (legalizacji), transportu oraz kwaterunku i ekwipunku. Liczy³o oko³o 30 osób.25 Wœród nich m.in. konsul generalny Józef Zarañski, o. mjr Piotr Wilk-Witos³awski, mjr Mieczys³aw M³otek, ks. pra³at p³k Antoni Miodoñski, p³k Kazimierz G³owacki, mjr Micha³ LipcseiSteiner. Ewakuacji podlegali przede wszystkim podoficerowie, szeregowi i ochotnicy w wieku od 18 do 35 lat oraz podoficerowie zawodowi bez wzglêdu na wiek i stopieñ wojskowy. Objêci zostali ni¹ równie¿ oficerowie do 35 roku ¿ycia, szczególnie piloci, marynarze i przedstawiciele broni pancernej oraz oficerowie zawodowi i rezerwiœci do stopnia kapitana w³¹cznie, nie przekraczaj¹cy jednak 40 roku ¿ycia. Wy¿szych stopniem oficerów i oficerów sztabowych oraz genera³ów ekspediowa³ ataszat wy³¹cznie na imienne wezwanie z Pary¿a.26 Akcja ewakuacyjna nasili³a siê jesieni¹ 1939 i wiosn¹ 1940 roku. W tym okresie ruch ewakuacyjny odbywa³ siê przez Jugos³awiê, gdzie na granicy jugos³owiañsko-wêgierskiej zorganizowano sieæ tajnych placówek ewakuacyjnych przez W³ochy, przewa¿nie lini¹ kolejow¹ Zagrzeb-Mediolan-Turyn do francuskich stacji granicznych Modena i Mentana, gdzie zlokalizowane by³y placówki odbiorcze. Generalny kierunek ewakuacji - Francja. Gwa³towne nasilenie ucieczek z obozów internowania by³o przyczyn¹ zdecydowanej kontrakcji wêgierskich czynników oficjalnych, g³ównie MSW i Oddzia³u II. Wêgrzy, znajduj¹c siê pod silnym 23

naciskiem ze strony pos³a III Rzeszy w Budapeszcie, Otto von Erdmannsdorfa, wspólnie z rz¹dem jugos³owiañskim podjêli kroki zmierzaj¹ce do ukrócenia fali ucieczek zbiorowych. Tylko na krótko zahamowa³y one akcjê. Z wiêkszym natê¿eniem ruszy³a ona ponownie na wiosnê 1940 roku, kiedy uruchomiono tzw. ewakuacjê „B”. Tym razem uciekinierów kierowano do jugos³owiañskiego portu Split i greckiego Pireusu, dalej szlakiem morskim do Bejrutu, a st¹d do oœrodków formowania Samodzielnej Brygady Strzelców Karpackich na terenie Syrii.27 Sytuacja, jaka siê wytworzy³a w zwi¹zku z gwa³townie rozwijaj¹c¹ siê akcj¹ ewakuacyjn¹, spowodowa³a nieoczekiwan¹ reakcjê kontrwywiadu wêgierskiego, który (po zebraniu niezbitych dowodów dzia³alnoœci Polaków) dokona³ licznych aresztowañ wœród personelu „EWY” i wspó³dzia³aj¹cego Przedstawicielstwa WP, które na kilka miesiêcy uleg³o likwidacji. W rêce wêgierskie dosta³y siê dokumenty obrazuj¹ce wyniki akcji ewakuacyjnej i innych poczynañ konspiracyjnych. Pos³u¿y³y one do dalszych aresztowañ i w efekcie likwidacji ataszatu, czego od dawna domagali siê Niemcy. Mimo przejœciowych k³opotów, spowodowanych aresztowaniami, akcji ewakuacyjnej nie przerwano. A¿ do po³owy 1941 roku prowadzi³ j¹ pp³k dypl. Jan Keller. Mo¿liwe sta³o siê to dziêki pomocy odtworzonego Przedstawicielstwa WP kierowanego teraz przed p³k. dypl. dr. Mariana Steifera i Komitetu Obywatelskiego. Akcjê przerwa³y ponowne aresztowania przeprowadzone przez Wêgrów na wiosnê 1941 roku i sytuacja militarna w Europie. Drogi ewakuacyjne po zajêciu przez Niemców Jugos³awii znalaz³y siê pod ich ca³kowit¹ kontrol¹. W lecie 1941 roku ostatecznie zakoñczy³a siê, trwaj¹ca niemal dwa lata, akcja ewakuacyjna, w wyniku której uda³o siê skierowaæ do tworz¹cej siê we Francji i na Bliskim Wschodzie Armii Polskiej ponad 30 tysiêcy uchodŸców cywilnych i wojskowych.28

24

TAJNE POLSKIE ORGANIZACJE POLITYCZNE I WOJSKOWE Akcja ewakuacyjna by³a pierwszym, ale nie jedynym przedsiêwziêciem konspiracyjnym Polaków na wêgierskiej ziemi. Pañstwo to sta³o siê terenem, na którym z du¿ym powodzeniem rozwija³y swoje inicjatywy liczne polskie tajne organizacje polityczne i wojskowe. Próby zorganizowania podziemia, modelowo zbli¿onego do krajowego, podjê³y jeszcze w 1939 roku polskie w³adze wojskowe, póŸniej tak¿e polityczne w Pary¿u, wysy³aj¹c licznych emisariuszy, jak np.: pp³k dr Jan Kornaus, Bohdan Stypiñski, Józef Fietz (Edmund Fietowicz). Na terenie Wêgier zaczê³y równie¿ tworzyæ swoje agendy organizacje konspiracyjne powsta³e w kraju, chc¹c zapewniæ sobie sta³¹ ³¹cznoœæ z w³adzami na emigracji, np. SZP. By³y te¿ organizacje, jak Obóz Polski Walcz¹cej, powsta³e na emigracji, które z terenu Wêgier przenosi³y sw¹ dzia³alnoœæ do okupowanego kraju. W tym pierwszym okresie organizacj¹ o najpowa¿niejszym znaczeniu i zasiêgu terytorialnym by³a Tajna Organizacja Wojskowa (TOW), kierowana przez mjr. s³. st. Jana Mazurkiewicza, u¿ywaj¹cego pseudonimów „Jasio”, „Zag³oba”, „Sêp”. Powsta³a 17 wrzeœnia 1939 roku w Stanis³awowie z inicjatywy oficerów o wysokich kwalifikacjach w zakresie wywiadu i dywersji, którzy w koñcu wrzeœnia tego roku przeszli na teren Wêgier. Major Mazurkiewicz do czerwca 1940 roku kierowa³ organizacj¹ z Wêgier przez emisariuszy, po czym przeniós³ siê do kraju, pozostawiaj¹c w Budapeszcie czêœæ wspó³pracowników, którzy potem weszli w sk³ad Bazy £¹cznikowo-Wywiadowczej nr 1 o kryptonimie „Romek”.29 Inn¹ organizacj¹, o zdecydowanie mniejszym oddzia³ywaniu, by³a Komenda Obroñców Polski (KOP), nie uznaj¹ca zwierzchnictwa Komendy G³ównej Zwi¹zku Walki Zbrojnej (ZWZ). Utworzy³a ona na terenie Budapesztu w³asn¹ placówkê ³¹cznoœci kurierskiej z krajem i w³adzami na emigracji o kryptonimie „Opieka”. Zadaniem jej, jak twierdzi jeden z za³o¿ycieli KOP Henryk Borucki, mia³o byæ kon25

taktowanie dzia³aczy ugrupowañ lewicowych z oœrodkami na zachodzie. KOP mia³a m.in. poœredniczyæ miêdzy PPS w kraju i jej Komitetem Zagranicznym. Komórki tej organizacji dzia³a³y na Wêgrzech do marca 1942 roku.30 Na Wêgrzech posiada³a swoje agendy utworzona równie¿ w kraju przez in¿. Stefana Witkowskiego organizacja znana pod nazw¹ „Muszkieterowie”. Dziêki dobrym kontaktom towarzyskim jej cz³onków, stworzy³a ona w³asn¹ drogê kuriersk¹ oraz punkty odbioru i wymiany poczty. Czo³owymi kurierami „Muszkieterów” byli: W³odzimierz Szyc „W³odek”, „Biegacz” i Krystyna Gi¿ycka-Skarbek. „Muszkieterowie” czêsto korzystali z us³ug kurierów Bazy „Romek” oraz placówki politycznej, z któr¹ nawi¹zali blisk¹ wspó³pracê. Ich poczynania na terenie kraju i Wêgier spotka³y siê z licznymi zarzutami ze strony czynników wojskowych i politycznych w kraju oraz na emigracji. Przyczyni³ siê do tego w niema³ym stopniu polityczno-wywiadowczy charakter organizacji i kontakty z Intelligence Service, o które zabiega³ sam Witkowski.31 Oprócz wymienionych w³asne komórki ³¹cznoœci tworzyli na Wêgrzech przebywaj¹cy tam dzia³acze poszczególnych partii i stronnictw politycznych, takich jak: Polska Partia Socjalistyczna, Stronnictwo Ludowe, Stronnictwo Narodowe i Stronnictwo Pracy. Za poœrednictwem kurierów i „mê¿ów zaufania” na w³asn¹ rêkê utrzymywa³y one ³¹cznoœæ ze swoimi przedstawicielami w kraju i na emigracji. Jedn¹ z najpowa¿niejszych organizacji konspiracyjnych dzia³aj¹cych na Wêgrzech by³a utworzona przez by³ego ministra komunikacji w gabinecie gen. Felicjana S³awoja Sk³adkowskiego, Juliana Piaseckiego, organizacja o nazwie Obóz Polski Walcz¹cej (OPW). Jako bazê do dzia³alnoœci konspiracyjnej, oprócz œrodowisk uchodŸców cywilnych, wykorzysta³a ona obozy internowanych oficerów, w których znalaz³a licznych zwolenników, szczególnie wœród wy¿szych rang¹ oficerów. Powa¿nym bodŸcem do rozszerzenia dzia³alnoœci OPW by³o przybycie na Wêgry marsza³ka Edwarda Œmig³ego-Rydza, który uciek³ z miejsca internowania na terenie Rumunii. OPW 26

zorganizowa³a, co ze wzglêdu na poszukiwania niemieckie i polskie na terenie niemal ca³ego œwiata by³o szczególnie trudne, blisko roczny pobyt marsza³ka na ziemi wêgierskiej. Na prze³omie 1941 i 1942 roku przenios³a swoj¹ dzia³alnoœæ na teren okupowanego kraju, pozostawiaj¹c na Wêgrzech grupê skupion¹ wokó³ gen. Stefana Hubickiego i p³k. Eugeniusza Kogut-Wyrwiñskiego. Na jesieni 1943 roku po rozmowach scaleniowych OPW podporz¹dkowa³a siê (pion wojskowy), tworzonym przez p³k. dypl. Jana Korkozowicza, Oddzia³om Armii Krajowej (OAK) na Wêgrzech. Na pocz¹tku 1940 roku dzia³a³y na Wêgrzech dwa niezale¿ne oœrodki konspiracyjne (polityczny i wojskowy), które za poœrednictwem utworzonych do tego celu baz i placówek mia³y utrzymywaæ ³¹cznoœæ kuriersk¹ i radiow¹ miêdzy Komend¹ G³ówn¹ ZWZ-AK i Delegatur¹ Rz¹du RP na Kraj, a rz¹dem i sztabem Naczelnego Wodza na emigracji. Od stycznia 1940 roku rozpoczê³a dzia³alnoœæ utworzona na polecenie Komendy G³ównej ZWZ w Pary¿u Baza £¹cznikowoWywiadowcza nr 1 w Budapeszcie o kolejnych kryptonimach: „Romek”, „Liszt”, „Pestka”. Do jej zadañ (podobne zorganizowano w Bukareszcie, nr 2 „Bolek”, planowano uruchomiæ Bazê nr 3 w Kownie o kryptonimie „Witold” do tego jednak nie dosz³o, na jej miejsce powsta³a Baza „Anna” w Sztokholmie) nale¿a³o m.in.: organizowanie ³¹cznoœci kurierskiej, póŸniej tak¿e radiowej z komendantami obu okupacji niemieckiej i sowieckiej, organizacja przejœæ dla emisariuszy wysy³anych do i z kraju na odcinku kraj-Baza, utrzymanie ³¹cznoœci z Central¹ w Pary¿u a nastêpnie w Londynie, kierowanie wywiadem na terenie Wêgier i pañstw oœciennych. Do lipca 1940 roku baza podlega³a Komendzie G³ównej ZWZ, nastêpnie Oddzia³owi VI (Specjalnemu) Sztabu NW, a od maja 1943 roku ca³kowicie przesz³a pod rozkazy Komendanta G³ównego Armii Krajowej.32 Prac¹ Bazy przez ca³y okres jej dzia³alnoœci kierowali kolejno: p³k dypl. Alfred Krajewski „Polesiñski”, „Jasieñczyk” (od stycznia do lipca 1940 roku), p.o. p³k Zygmunt Bezeg „Longin” (od listopada 1940 do stycznia 1941 roku), p³k dypl. Stanis³aw Rostworowski 27

„Rola” (od listopada 1940 a faktycznie od stycznia 1941 do maja 1942 roku), p³k Franciszek Matuszczak „Dod”, „Ozyrys” (od maja 1942 do lutego 1945 roku), kpt. Maria Gleb-Koszañska (od lutego 1945 r. do koñca dzia³alnoœci bazy w 1946 roku).33 Organizacja wewnêtrzna bazy by³a nastêpuj¹ca: prac¹ ca³oœci kierowa³ Komendant Bazy przy pomocy dwóch zastêpców i sztabu licz¹cego oko³o 7 osób w 1943 roku. Ponadto istnia³o 5 tzw. Referatów: ruchu wraz z zespo³em kurierów, rachunkowoœci, kursów konspiracyjnych, obs³ugi radiostacji, informacyjny (bezpieczeñstwa), a od 1942 roku tak¿e kontaktów zewnêtrznych. Najwa¿niejszy z nich by³ Referat Ruchu Bazy, odpowiedzialny za utrzymanie, organizacjê i kontrolê tras oraz sprawn¹ wymianê i dostarczenie poczty. Kierownikami referatu byli w kolejnoœci: kpt. Wincenty Medyñski „Redaktor”, por. Franciszek Mazurkiewicz „Korday”, „Czachowski”, kpt. rez. dr Bronis³aw Jarosz „Miêsowski”, Czes³aw Woyda „Czes³aw”, por. Ludwik Angerer „Ludwik”, por. Stanis³aw Karpiel „Staniszewski”. Referat posiada³ do dyspozycji kilku kurierów, których liczba by³a zmienna – od 5 w 1940 do 14 osób w 1943 roku. Zawsze jednak d¹¿ono do zatrudniania wypróbowanych i pewnych kurierów znaj¹cych trasy i technikê przejœæ. Byli to m.in.: Maria Krzeczunowicz „Dzidzi”, Marian Dzia³oszyñski „Musielak”, Zdzis³aw Grodzicki „Gryf”, Stanis³aw Karpiel „Kowalski”, Wanda Jasiñska „Maria Wiœniewska”, Jan Bobowski „Janek”, Ma³gorzata Balcerak-Bobowska „Siódemka”, Franciszek Koterba „Woda”, Ludwika Leœniak „Ludka”, Jan £o¿añski „Orze³”, Leon Paczyñski „Róg”.34 Obok utrzymywania ³¹cznoœci z krajem i sztabem NW na emigracji, do zadañ Bazy nale¿a³o organizowanie pod wzglêdem konspiracyjnym obozów internowania, wspomaganie akcji ewakuacyjnej, organizowanie akcji przerzutu oficerów chêtnych do pracy w strukturach konspiracyjnych Armii Krajowej (1943-1944). Baza odpowiada³a tak¿e za „zorganizowanie terenu” na wypadek powstania powszechnego w kraju. By³a rodzajem „czapki” kierowniczej dla dzia³añ konspiracyjnych o charakterze wojskowym, podejmowanych 28

przez Polaków na Wêgrzech. Komendant Bazy by³ dowódc¹ ca³oœci poczynañ konspiracyjnych i z tego tytu³u posiada³ mandat Naczelnego Wodza, nakazuj¹cy podporz¹dkowanie sobie wszystkich dzia³aj¹cych na Wêgrzech organizacji konspiracyjnych. Bardzo czêsto mówi siê o samodzielnym, eksterytorialnym Okrêgu Armii Krajowej „Liszt”.35 Garnizonowo Komendantowi Bazy podlega³a utworzona w paŸdzierniku 1939 roku, a wiêc znacznie wczeœniej (trzy miesi¹ce) od Bazy, agenda Oddzia³u II Sztabu Naczelnego Wodza pod nazw¹ Ekspozytura „W”. W pocz¹tkowym okresie dzia³alnoœci Ekspozytura zajmowa³a siê organizowaniem szlaków kurierskich miêdzy Budapesztem i krajem, a szczególnie terenem okupacji sowieckiej. Nie kwestionowany jest te¿ udzia³ Ekspozytury w przygotowaniu zespo³u obs³uguj¹cego Bazê. Przez ca³y okres wojny praca jej ukierunkowana by³a na prowadzenie z terenu Wêgier dzia³añ wywiadowczych w kraju i na terenach zajêtych przez III Rzeszê. Ponadto w zakres obowi¹zków Ekspozytury wchodzi³a ochrona Bazy i podleg³ych jej placówek terenowych, a wiêc wachlarz prac o charakterze kontrwywiadowczym (referat bezpieczeñstwa). Pracownicy Ekspozytury sk³adali przysiêgê ZWZ.36 Ekspozytura, mimo podleg³oœci organizacyjnej Komendantowi Bazy, mia³a du¿¹ samodzielnoœæ dzia³ania, co szybko doprowadzi³o do konfliktu kompetencyjnego miêdzy gen. Stefanem Roweckim „Grot” i gen. Kazimierzem Sosnkowskim. Posiada³a w³asn¹ sekcjê kurierów i dysponowa³a szlakami do kraju. Kilkakrotnie podejmowano próby ostatecznego uporz¹dkowania dzia³alnoœci Ekspozytury „W”, jednak bez wiêkszych efektów. Dopiero w maju 1943 roku zosta³a rozkazem szefa Sztabu NW i szefa Oddzia³u II Sztabu NW podporz¹dkowana Komendantowi G³ównemu Armii Krajowej. Kolejnymi kierownikami Ekspozytury „W” byli: rtm. Jan Billewicz „Bli¿ewski”, „Maryœ” (od paŸdziernika 1939 do wrzeœnia 1940 roku), mjr Otton Paw³owicz „Otto” (od wrzeœnia 1940 do majaczerwca 1942 roku), kpt. Franciszek Kretkowski „Serafin” (od lutymarzec 1943 do wiosny 1945 roku). 29

Na wiosnê 1943 roku, po d³ugim okresie starañ gen. Stefana Roweckiego Baza w Budapeszcie zosta³a podporz¹dkowana Komendantowi G³ównemu Armii Krajowej, który od tej pory (przez Komendanta Bazy) kierowa³ jej prac¹ uwzglêdniaj¹c naj¿ywotniejsze potrzeby Si³ Zbrojnych w Kraju (AK). Zintensyfikowano m.in. podejmowane przez Bazê dzia³ania w zakresie ³¹cznoœci kurierskiej, wywiadowczej oraz przygotowania siatki konspiracyjnej na wypadek powstania powszechnego w kraju. Powsta³y Oddzia³y Armii Krajowej (OAK) na Wêgrzech, dowództwo których powierzono p³k. dypl. Janowi Korkozowiczowi „Barskiemu”. Z racji pe³nionej funkcji by³ on zastêpc¹ Komendanta Bazy p³k. Franciszka Matuszczaka „Doda”. Tworzenie oddzia³ów konspiracyjnych rozpocz¹³ jeszcze w 1942 roku, na polecenie p³k. dypl. Stanis³awa. Rostworowskiego „Roli”, ówczesnego Komendanta Bazy, w³aœnie p³k Matuszczak, „Ferenc”. Zorganizowano wtedy Tajne Dowództwo ¯o³nierzy, kierowane przez p³k. dypl. Jana Korkozowicza, zajmuj¹ce siê werbunkiem oficerów do pracy w konspiracji. OAK mia³o byæ organizacj¹ kadrow¹, stanowi¹c¹ integraln¹ czêœæ Armii Krajowej. Do jego zadañ nale¿a³o m.in.: zasilenie konspiracji krajowej w kadry dowódcze, utrzymanie na najwy¿szym poziomie postawy moralnej i sprawnoœci ogó³u internowanych oficerów i ¿o³nierzy, wojskowe doszkalanie internowanych i przygotowanie ich do wziêcia udzia³u w walkach powstañczych w kraju. Praca w obozach prowadzona by³a systemem tajnym. Kierowa³ ni¹ w wielu wypadkach starszy obozu lub wyznaczony do tego celu oficer.37 W paŸdzierniku p³k Korkozowicz (realizuj¹c za³o¿enia akcji scaleniowej) przeprowadzi³ rozmowy z przedstawicielami innych organizacji konspiracyjnych o charakterze wojskowym. Zdo³a³ podporz¹dkowaæ OAK „wojskówki” OPW, SN, SL i inne mniejsze grupy konspiracyjne. W listopadzie 1943 roku ustali³ siê ostatecznie sk³ad sztabu Oddzia³ów Armii Krajowej. Tworzyli go: p³k J. Korkozowicz „Barski” (dowódca OAK), pp³k Stefan Go³aszewski „W³adys³aw”, mjr Stefan Pomarañski „Borwicz”, mjr Tytus Mys³akowski, pp³k 30

Franciszek G³uszak „Franciszek”, mjr Stefan Benedykt „Józef”, p³k Eugeniusz Wyrwiñski „Kogut”, mjr Stanis³aw Wielkopolan „Stanis³aw”. W obozach zorganizowano tzw. organizacje œcis³e, skupiaj¹ce najlepiej wykwalifikowanych pod wzglêdem wojskowym, przygotowanych do pe³nienia zadañ bojowych oficerów (oko³o 200) i Legiê Oficersk¹. Teren Wêgier podzielony zosta³ na rejony kompanijne, plutony i dru¿yny dowodzone przez oficerów i podoficerów. W Budapeszcie przyst¹piono do organizowania Legii Akademickiej i kompanii specjalnej, z³o¿onej z plutonu ³¹cznoœci, szturmowego i technicznego.

PLAN UZBROJENIE ODDZIA£ÓW AK NA WÊGRZECH Uzbrojenie oddzia³ów AK na Wêgrzech mia³o nast¹piæ po uprzednim porozumieniu polsko-wêgierskim. W tym celu w sierpniu 1943 roku Komendant G³ówny AK, gen. Tadeusz Komorowski „Bór”, wys³a³ do Budapesztu swojego emisariusza, mjr. rez. Andrzeja Sapiehê „Tokaja”. Wyposa¿ony w szerokie pe³nomocnictwa, przez kilka miesiêcy prowadzi³ on rozmowy z przedstawicielami wêgierskich kó³ wojskowych, m.in. szefem sztabu armii wêgierskiej gen. Szombathely.38 Misja „Tokaja” nie przynios³a spodziewanych efektów. Mimo przewidywanego u¿ycia Oddzia³ów Armii Krajowej na terenie kraju lub w ramach jednostek polskich l¹duj¹cych wraz z aliantami (tak zak³adano sugeruj¹c siê planami brytyjskimi) na Ba³kanach, nic takiego nie nast¹pi³o. Na fakt ten z³o¿y³o siê kilka przyczyn – wydarzenia polityczne i wojskowe w rejonie ewentualnego u¿ycia OAK (Ba³kany), brak broni i poparcia ze strony Wêgrów, chaos organizacyjny w kraju – spowodowany akcj¹ „Burza” i Powstaniem Warszawskim, a przede wszystkim nierealnoœæ samej koncepcji. Mimo instrukcji szczegó³owych gen. „Bora”, okreœlaj¹cych kierunki operowania uzbrojonych ju¿ (w za³o¿eniu) Oddzia³ów AK „Liszt”, do dzia³añ takich nie dosz³o. 31

Obok wojskowego centrum dyspozycyjnego konspiracji polskiej na Wêgrzech, drugim oœrodkiem by³a cywilna Placówka Polityczna „W”. Dzia³alnoœæ rozpoczê³a w maju 1940 roku, kiedy do Budapesztu przyby³ wyznaczony przez prof. Stanis³awa Kota na stanowisko jej kierownika dzia³acz Stronnictwa Ludowego Józef Fietz, pos³uguj¹cy siê nazwiskiem Edmund Fietowicz. Przej¹³ on kierownictwo nad w³aœciwie zorganizowan¹ ju¿ przez Wac³awa Felczaka „Lecha” i Paw³a Janczukowicza „Jaworskiego” placówk¹ z ramienia Centralnego Komitetu Organizacji Niepodleg³oœciowych (CKON). Placówka „W”, podobnie jak Baza, mia³a utrzymywaæ ³¹cznoœæ (cywiln¹) miêdzy Delegatur¹ Rz¹du oraz poszczególnymi stronnictwami politycznymi w kraju i rz¹dem na emigracji. W sk³ad placówki politycznej wchodzili: Edmund Fietowicz „Kordian”, kierownik reprezentuj¹cy Stronnictwo Ludowe, mjr dr Stanis³aw Bardzik „Lubelski” ze Stronnictwa Narodowego, p³k Józef S³yœ „Sieniawski” ze Stronnictwa Pracy i dr Stanis³aw Opoka-Loewenstein „Opoka” z Polskiej Partii Socjalistycznej. Sekretarzem zosta³ wybrany prof. Stefan Filipkiewicz. Aparat wykonawczy tworzyli: Wac³aw Felczak „Lech” i Pawe³ Janczukowicz „Jaworski”, którzy zorganizowali i kierowali zespo³em kurierskim.39 Kurierami Placówki „W” byli m.in.: Jan Freisler „Czarny Jaœ”, Roman Stramka „Romek”, Leopold Kwiatkowski „Poldek”, Rudolf Lenc „Rudek”, Józef Krzeptowski „Józek”, Jerzy Pracki „Jurek”, Jadwiga Krzycka (wystêpuj¹ca pod nazwiskiem Tadrowska) „Wisia”. Pod kierownictwem „Kordiana” placówka dzia³a³a od marca 1944 roku, w tym czasie nawi¹za³a liczne kontakty z przedstawicielami opozycji wêgierskiej, podjê³a siê mediacji z aliantami w sprawie wycofania Wêgier z wojny. Mimo nierównej pracy i czêstych konfliktów z Baz¹ i Ekspozytur¹ „W” placówka zanotowa³a wiele wa¿nych osi¹gniêæ na swym koncie. Ostatecznie po wkroczeniu 19 wrzeœnia 1944 roku Niemców na tereny Wêgier zosta³a rozbita.

32

ZAKOÑCZENIE DZIA£ALNOŒCI KONSPIRACYJNEJ NA WÊGRZECH Tak ukszta³towany model funkcjonowania Polonii na Wêgrzech w latach 1939–1944 zosta³ zburzony przez wkroczenie o œwicie 19 marca 1944 roku na tereny Królestwa Wêgier wojsk hitlerowskich. Ju¿ w pierwszym dniu dokonali Niemcy masowych aresztowañ wœród Polonii wêgierskiej. Aresztowano m.in.: Edmunda Fietowicza, dr. S. Opokê-Loewensteina, prof. Kazimierza Gurgula, mjr. Stefana Pomarañskiego, o. mjr. P. Wilka-Witos³awskiego. Zgin¹³, broni¹c siê, gen. dr Jan Ko³³¹taj-Srzednicki. Aresztowania dotknê³y tak¿e kurierów, g³ównie Placówki politycznej. Ca³o uda³o siê wyjœæ jedynie personelowi Bazy, bardzo dobrze zakonspirowanemu, i sztabowi OAK Wêgry. Zlikwidowano wiele instytucji oficjalnych: Komitet Obywatelski, Instytut Polski, redakcjê „Wieœci Polskich”. Ocala³o Przedstawicielstwo Wojska Polskiego, ale stoj¹cy na jego czele p³k Aleksander Król zosta³ przez Niemców aresztowany. Mimo pogromu, jakiego dokonali gestapowcy wœród uchodŸców polskich (szczególnie cywilnych), na nowo zaczê³y od¿ywaæ instytucje polskie. W miejsce Komitetu Obywatelskiego utworzono Komitet Opieki nad UchodŸcami Polskimi, dzia³aj¹cy w ramach Sekcji „P” Miêdzynarodowego Czerwonego Krzy¿a. Nie uleg³y na razie likwidacji obozy internowanych oficerów i ¿o³nierzy. Dopiero w listopadzie 1944 roku nast¹pi³o ich zeœrodkowanie. Wczeœniej jednak, ju¿ w paŸdzierniku tego roku, Niemcy rozpoczêli wywo¿enie uchodŸców cywilnych a nawet wojskowych w g³¹b III Rzeszy. Wiêkszoœæ uchodŸców i internowanych uniknê³a tego losu. Nadal w g³êbokiej konspiracji dzia³a³y Baza i Ekspozytura „W” oraz OAK, które przesta³y faktycznie istnieæ w koñcu 1944 roku. Próbê odtworzenia Placówki politycznej podj¹³ Bohdan Stypiñski „Ostrowski”. W sk³ad nowej Placówki „Wêgry II” weszli oprócz „Ostrowskiego” Kazimierz Tychota, Wac³aw Felczak oraz Edward Janus „Stawar”.40

33

Epopeja wojenna uchodŸców polskich zakoñczy³a siê w 1945 roku, po opanowaniu Wêgier przez Armiê Czerwon¹. Ju¿ w kwietniu tego roku ruszy³y pierwsze transporty z powracaj¹cymi do kraju po szeœciu latach tu³aczki Polakami. Wczeœniej jednak wielu z nich zosta³o aresztowanych przez NKWD i nigdy do kraju nie powróci³o.

34

PRZYPISY 1

M. Wieliczko, Genera³ W³adys³aw Sikorski a wychodŸstwo polskie na Wêgrzech i wêgierska opozycja 1939–1943, /w:/ W³adys³aw Sikorski – ¿o³nierz i polityk, Rzeszów 1987, s. 147 2 W. Biegañski, Polska emigracja na Wêgrzech w latach 1939–1940. Rola emigracji wojennej, Najnowsze Dzieje Polski, t. XII (1968). 3 Na temat liczby uchodŸców, którzy we wrzeœniu i paŸdzierniku 1939 roku znaleŸli siê na ziemi wêgierskiej, wypowiada³o siê wielu historyków polskich (W. Biegañski, M. Wieliczko) oraz wêgierskich (I. Lagzi, A. Godö). Na podstawie dokumentacji wêgierskiej i relacji uczestników i organizatorów akcji ewakuacyjnej mo¿na przyj¹æ przybli¿on¹ liczbê uchodŸców na 50 do 60 tysiêcy. 4 UchodŸcy polscy na Wêgrzech w czasie wojny, Budapeszt 1946, s. 31–32. 5 M. Wieliczko, Polacy na Wêgrzech, Lublin 1977, s. 95. 6 Zob. W. Felczak, Historia Wêgier, Wroc³aw-Warszawa-Kraków-Gdañsk, £ódŸ 1983, s. 348–352 7 M. Wieliczko, Polacy…, op. cit., s. 110. 8 Ibidem, s. 111–113. 9 Ibidem, s. 113–114. 10 Z. Antoniewicz, Rozbitkowie na Wêgrzech. Wspomnienia z lat 1939–1946, Warszawa 1987, s. 74–75; zob. tak¿e J. Dêbiñski, Biskup w³oc³awski Karol Mieczys³aw Radoñski (1883–1951). ¯ycie i dzia³alnoœæ, Toruñ 2001. 11 M. Wieliczko, Polacy..., op. cit., s. 114; tak¿e T. Lachowicki-Czechowicz, Pamiêtnik z pobytu w obozie polskich oficerów internowanych w Eger na Wêgrzech w latach 1939–1944. Materia³y do historii obozu..., s. 207. 12 F. Budziñski, Szko³y polskie nad Balatonem w okresie II wojny œwiatowej. Warszawa 1988, s. 8 13 M. Wieliczko, Polacy…, op. cit. s. 117 14 F. Budziñski, Szko³y…., op. cit. s. 18 15 M. Wieliczko, Polacy…, op. cit. s. 116–117 16 I. Lagzi, Zgodnie z tradycj¹ i humanitarnym nakazem, „Tygodnik Demokratyczny”, R. XXVI (1978), nr 18/1299. 17 I. Lagzi, UchodŸcy polscy na Wêgrzech w latach II wojny œwiatowej, Warszawa 1980, s. 93. 18 W³odzimierz Bem de Cosban – major dyplomowany piechoty w stanie spoczynku, potomek gen. Józefa Bema. Urodzi³ siê 4 kwietnia 1889 roku w Starych Balbieryszkach na Litwie. Ukoñczy³ Akademiê Rolnicz¹ w Taborze, nastêpnie Oficersk¹ Szko³ê Kawalerii w Petersburgu. W pierwszej wojnie œwia-

35

towej s³u¿y³ w armii rosyjskiej. Od 1916 roku s³u¿y³ w pu³ku u³anów polskich, uczestnik bitwy pod Krechowcami (1917). Od 1918 roku w Wojsku Polskim. Bra³ udzia³ w wojnie polsko-rosyjskiej. Ukoñczy³ jeden z pierwszych kursów Wy¿szej Szko³y Wojennej w Warszawie, od 1922 roku jako major pe³ni³ funkcjê szefa sztabu brygady kawalerii. Przed 1930 rokiem przeszed³ w stan spoczynku. Z zami³owania literat i publicysta poœwiêci³ siê propagowaniu polsko-wêgierskiego zbli¿enia kulturalnego i politycznego. 18 c. Wyda³ wiele prac o charakterze wspomnieniowym i opracowañ historycznych, m.in. Fragmenty wojenne 1914–1915, Bitwa pod Krechowcami, Gen. Józef Bem (1925), Polsko-wêgierska wspólna granica (1936).W 1934 roku na sta³e przeniós³ siê do Budapesztu. W latach 1939–1944 przebywa³ w Budapeszcie. Nie by³ internowany. W okresie okupacji niemieckiej Wêgier pe³ni³ funkcjê Przedstawiciela Wojska Polskiego Internowanego w Królestwie Wêgier przy 21 Departamencie Ministerstwa Honwedów. Po wojnie na emigracji w Ameryce Po³udniowej. Zmar³ w latach osiemdziesi¹tych w Argentynie. Odznaczony by³ m.in. Krzy¿em Virtuti Militari V klasy, trzykrotnie Krzy¿em Walecznych i wêgierskim Krzy¿em Zas³ugi. 19 I. Lagzi, Polscy oficerowie w Eger podczas II wojny œwiatowej. Materia³y i Studia Muzealne, Muzeum Okrêgowe w Przemyœlu, T. II, R. 1979, s. 9–53. 20 I. Lagzi, UchodŸcy polscy…, op. cit. s. 23. 21 I. Lagzi, UchodŸcy polscy…, op. cit. s. 207–284. 22 O takich kontaktach œwiadczy wiele zachowanych dokumentów archiwalnych, pochodz¹cych g³ównie ze Ÿróde³ polskich, m.in. Edmund Fietowicz, który odby³ podró¿ do Londynu w 1943 roku, omawia³ z w³adzami RP sprawy tajnych kontaktów polsko-wêgierskich. 23 J. Kowalewski, Cykl rumuñski, „Zeszyty Historyczne” (Pary¿), R. 1964, nr 6, s. 135–136. 24 M. Wieliczko, Polacy..., op. cit., s. 99. 25 Ibidem, s. 99. 26 W. Biegañski, Polska emigracja…, op. cit., s. 58. 27 Polskie Si³y Zbrojne w drugiej wojnie œwiatowej 1939–1945. T. II, cz. I, Londyn 1959, s. 28. 28 B. Gojawiczyñska, Ewakuacja 10 Brygady Kawalerii Zmotoryzowanej z Wêgier 1939–1940, (w:) Acta Universitatis Lodziensis, Politologia, £ódŸ 1988, T. 18, s. 41–52. 29 A. PrzewoŸnik, „Baza ³¹cznikowo-wywiadowcza nr 1 w Budapeszcie 1940–1944, Zeszyt Historyczny Fundacji Studium Okrêgu AK Kraków, Kraków 1996, s. 3; zob. tak¿e L.A.B. Kliszewicz, Placówki wojskowej ³¹cznoœci kraju z central¹ w Londynie podczas II wojny œwiatowej, z. 1, Baza w Budapeszcie, Warszawa-Londyn 1998, s. 71–75. 36

30

W. Biegañski, Antyhitlerowska dzia³alnoœæ uchodŸców wojennych na Wêgrzech 1939–1945, (w:) Polacy w ruchu oporu narodów Europy 1939–1945, red. W. Biegañski, M. Juchniewicz, S. Okêcki, Warszawa 1977, s. 483. 31 A. PrzewoŸnik, Baza ³¹cznikowo-wywiadowcza nr 1 w Budapeszcie w latach 1939–1945 „Romek” – „Liszt” – „Pestka”. Zarys dzia³alnoœci, Kraków 1988 (mps), op. cit., s. 16. 32 Armia Krajowa w dokumentach 1939–1945, T. III, kwiecieñ 1943-lipiec 1944, Londyn 1976, s. 373. 33 A. PrzewoŸnik, Baza £¹cznikowa…, mps, op., cit. 34 Ibidem, s. 63–64. 35 Okreœlenia takiego u¿y³ p³k dypl. Kazimierz Pluta-Czachowski, zob. Kuczaba, Czêœæ „C”. Faza organizacyjna Zwi¹zku Walki Zbrojnej, styczeñ 1940-sierpieñ 1941. Relacja uczestnika ze szczebla Komendy Obszaru Kraków i Komendy G³ównej ZWZ-AK. Warszawa 1972, za³¹cznik nr 4. Wyci¹g z wniosku weryfikacyjnego, zestawiony przez Komendanta Okrêgu „Liszt” p³k. dypl. Jana Korkozowicza „Barskiego” 1 wrzeœnia 1965 r. 36 A. PrzewoŸnik, Baza …, mps, s. 30–37. 37 J. Korkozowicz, „Wojsko Polskie na Wêgrzech 1939–1945”, (mps., kopia w zbiorach autora), s. 152; A. PrzewoŸnik, Oddzia³y AK na Wêgrzech, (w:) Armia Krajowa. Szkice z dziejów Si³ Zbrojnych Polskiego Pañstwa Podziemnego, Warszawa 1999, s. 180–181. 38 Armia Krajowa…, op. cit. T. III, s. 201–208. 39 CA KC PZPR, „Delegatura Rz¹du RP na Kraj”, sygn. 202/I–52, k. 25. 40 Archiwum Studium Polski Podziemnej, teka nr 19, tak¿e relacja Wac³awa Felczaka (w zbiorach autora).

37

DODATEK FOTOGRAFICZNY

KÉPMELLÉKLET

Dr. József Antall, kierownik tzw. sekcji polskiej w IX Departamencie Wêgierskiego MSW zajmuj¹cej siê cywilnymi uchodŸcami. Dr. Antall József, a BM lengyel civil menekültekkel foglalkozó IX. ügyosztályának vezetõje.

Proboszcz Béla Varga i polscy duchowni na Wêgrzech w towarzystwie Papieskiego (Apostolskiego) Nuncjusza. Angello Rotta pápai (apostoli) nuncius, Varga Béla plébános a Magyarországon mûködõ lengyel lelkészek körében.

41

Polscy oficerowie w jednym z obozów na Wêgrzech. Lengyel tisztek egy magyarországi katonai táborban.

Nuncjusz papieski Angelo Rotta wizytuje obóz w Ipolyszalka. Angello Rotta pápai nuncius az ipolyszalkai tábor látogatása közben.

42

Angelo Rotta wœród polskich oficerów i ¿o³nierzy oraz wêgierskiej komendy obozu w Balatonboglár. Angello Rotta pápai nuncius, lengyel tisztek, közkatonák és a magyar elõljárók körében Balatonbogláron.

P³k dr Marian Steifer (pierwszy z lewej) przedstawiciel polskich ¿o³nierzy internowanych w Królestwie Wêgier. A magyarországra internált lengyel katonák képviselõje, dr. Marian Steifer ezredes (balról az elsõ) látogatóban az egyik katonai táborban.

43

Genera³ dr Jan Ko³³¹taj Szrednicki (cz³onek Komitetu Obywatelskiego do Spraw Opieki Nad Polskimi UchodŸcami na Wêgrzech) nad brzegiem Dunaju. Zamordowany przez Niemców 19 marca 1944 roku w Budapeszcie. Dr Jan Ko³³¹taj Szrednicki tábornok, a budapesti Duna-parton. A Magyarországi Lengyel Menekültgondozó Társadalmi Bizottság tagja. Elfogása után a németek végezték ki 1944. március 19-én.

Grupa pi³sudczyków na Wêgrzech. Wœród nich gen. dr Stefan Hubicki i jego ma³¿onka Regina. Budapeszt 12 maja 1943 r. A magyarországi Pi³sudski Egyesület tagjai dr Stefan Hubicki generálissal és feleségével, Reginával Budapesten, 1943. május 12-én.

44

P³k Jan Korkozowicz ,,Barski” Komendant Oddzia³ów Armii Krajowej na Wêgrzech. A Honi Hadsereg magyarországi egységeinek parancsnoka Jan Korkozowicz ezredes ,,Barski” Magyarországon.

Komendant Bazy £¹cznikowo Wywiadowczej Nr 1 na Wêgrzech kryptonim ,,Liszt” P³k Franciszek Matuszczak ,,Dod”. A ,,Liszt” fedõnevû felderítõ-összekötõ bázis parancsnoka, Franciszek Matuszczak ezredes ,,Dod”.

Komendant Bazy £¹cznikowo Wywiadowczej Nr 1 na Wêgrzech plk. Stanis³aw Rostworowski ,,Rola”. Az 1. számú felderítõ-összekötõ bázis parancsnoka Stanis³aw Rostworowski ezredes ,,Rola” Magyarországon.

45

Andrzej PrzewoŸnik LENGYEL MENEKÜLTEK MAGYARORSZÁG TERÜLETÉN 1939–1945

A II. világháború éveiben Magyarország földje lengyelek tízezrei számára vált sajátos menedékhellyé. Volt, akinek éppen csak rövid megállóhelyet jelentett útban a Franciaországban alakulóban lévõ Lengyel Hadsereg irányába, másoknak viszont menedékként szolgált a világháború hat évén keresztül. Mégis akik idekerültek, mindannyian kiemelték a magyar nép megértését, segítõkészségét, s azt, ahogyan katonai és polgári menekültként bántak velük, amikor a szeptemberi összeomlás után elhagyni kényszerültek hazájukat. Magyarország, annak ellenére, hogy gazdaságilag és politikailag egyre közelebb sodródott Németországhoz, a német-lengyel konfliktusban megõrizte semlegességét. Ez a tény – csakúgy, mint a magyar politikai körök lengyelbarát beállítottsága – volt az oka annak, hogy a lengyel vezetés Románia mellett Magyarországot választotta a németek elõl a Kárpátok sávjában visszavonuló hadmûveleteket végzõ katonai egységeinek evakuációs célpontjául.

LENGYEL-MAGYAR HIVATALOS TÁRGYALÁSOK A MENEKÜLT KÉRDÉSRÕL A lengyelek Magyarországra hozatalával kapcsolatos elsõ tárgyalásokra körülbelül 1939 szeptember közepén került sor. Adam Rudnicki alezredes, a Kárpáti Hadsereg „Jászol” Operatív Csoportjának vezérkari fõnöke szeptember 12-rõl 13-ra virradóan tárgyalt a magyar katonai vezérkar képviselõivel. Ezzel párhuzamosan e kérdésrõl tárgyalt Budapesten Leon Or³owski, a Lengyel Köztársaság követe, és a követség mellett mûködõ katonai attasé, Jan PindelaEmisarski kinevezett alezredes1 is. Miután a magyar fél részérõl biztosítékot kaptak, hogy a lengyel menekültek nemzetközi konvenciók által megszabott jogait tiszteletben tartják, szeptember 18-tól kezdve a lengyel egységek már nagyobb csoportokban lépték át a rövid lengyel-magyar határszakaszt. Elsõként a Lengyelország déli részén állomásozó operatív egységek, úgymint a Kárpáti Hadsereg alakulatai, majd a Déli Front egységei, a poznañi, varsói, krakkói, 49

przemyœli és lembergi Kerületi Hadtestek korábban evakuált Vezérkarai keltek át a határon. A reguláris csapatokon kívül több egyéb katonai egység, sõt katonai és rendõrségi alakulatok is átlépték a határt. Ezek közé tartozott Stanis³aw Maczek alezredes 10. Motorizált Lovassági Dandárja, a 3. Hegyi Lövész Dandár egységei, az 52. gyalogezred tartalékos alakulatai, a 14. könnyû-tüzérezred, a 3. nehéz-tüzérezred, az 5. podhalei lövészezred kiképzõ központja, a 4. aknász ezred, a 2. és a 9. ulánus ezred, valamint a Nemzetvédelmi- és Határvédelmi Hadtest, az Állami Rendõrség, és a Határõrség kisebb osztagai. Különálló, de jelentõs csoportot képeztek a katonai egységek mögött érkezõ polgári menekültek, az egyszerû emberek és a fiatalok, valamint a volt politikusok és állami tisztségviselõk nagylétszámú csoportjai.2 A hiteles dokumentumok hiánya miatt, nagyon nehéz megállapítani azon menekültek valós létszámát, akik az elsõ hetekben kerültek magyar területekre. A becslések alapján számított adatok 50 és 110–140 ezer között ingadoznak, ez utóbbi szám azonban túlzóan nagynak tûnik. Magyar források alapján az 1939 õszén Magyarországra érkezõk létszámát megközelítõleg ötven- és hatvanezer közé tehetjük.3 A Magyarországon tartózkodó lengyeleket a magyar hatóságok elõbb a határmenti településeken elkülönítették, majd a Magyarország-szerte sebtiben felállított táborokba szállították. A különféle egyenruhás szervezetek (katonaság, rendõrség, határõrség és fegyõrség) katonai menekültjeit internáló táborokba irányították, a polgári menekülteket pedig csoportosan városi közintézményekbe, udvarházakba, magángazdaságokba stb. vitték. Az elsõ napokban, amikor a menekülteknek nyújtandó segítség intézményes formái még nem léteztek, a segítséget maguk a civil magyar lakosok szervezték meg. Számos pénz-, ruha- és egyéb szükséges eszközgyûjtõ akciót rendeztek, azzal a céllal, hogy enyhítsenek az internáltak és a polgári menekültek nyomorúságos helyzetén. E spontán akciókban jelentõs szerepet játszottak a Magyar-Lengyel Társaságok Szövetségébe tömörülõ magyarok. Õk szervezték meg a Szapáry Erzsébet grófnõ vezette Menekülteket Gondozó Lengyel50

Magyar Bizottságot is. A határmenti magyar településeken tizenegynéhány gondozóállomást nyitottak, ahol a menekülteket összegyûjtötték, és Budapesten létesítettek egy ezek munkáját összehangoló irodát is. A bizottság aktív tagjai között megtalálható a magyar arisztokrácia, a politikai és a tudományos élet számos szereplõje, többek között Andrássy Ilona, Végh Hanna, Odescalchi-Andrássy Klára, Salamon-Rácz Tamás, Sacelláry Ilona grófnõ, Dr. Szécsi József és Dóró Gábor. Utóbbi a magyar miniszterelnök, Teleki Pál személyes képviselõje volt a bizottságban, s magyar cserkészparancsnokként értékes szolgálatot végzett a lengyelek részére. A Magyar-Lengyel Menekülteket Gondozó Bizottságon kívül jelentõs és sokrétû segítséget nyújtottak a lengyeleknek más magyarországi lengyelbarát intézmények, társaságok és szervezetek, illetve a Magyarországon mûködõ angol és amerikai szervezetek, köztük az Adam Mickiewicz Társaság, a Magyar Legionisták Szövetsége, a Magyar-Lengyel Cserkész Kör, a Magyar Vöröskereszt, valamint a Magyarországon mûködõ Nemzetközi Gyermekvédõ Liga, a Magyarországi Lengyel Menekülteket Segítõ Angol Bizottság és a Lengyel Menekültek Amerikai Segélybizottságának magyarországi képviselete. Jelentõs szerepet játszott a segítségnyújtásban a „YMCA” magyar szekciója, amely az éppen Magyarországon tartózkodó aktivistáiból szervezett külön „Lengyel YMCA” szekciót. A lengyel menekültek élete Magyarországra érkezésük után két elkülönülõ csoportra oszlott, a polgári és a katonai menekültek csoportjára. Ehhez a helyzethez igazodott a magyar kormányzati tényezõk magatartása is. A civil menekültek segítségnyújtását a Belügyminisztériumnak rendelték alá, az internált tisztek és katonák ügyével pedig a Honvédelmi Minisztérium (HM) foglalkozott. 1939 szeptemberében csatlakozott a segélyakcióhoz a Belügyminisztérium IX. (Társadalmi) Ügyosztálya. Az ügyosztályon belül rövidesen megnyitották az ún. „Lengyel Szekciót”, amelyet lengyel alosztálynak is neveztek, s melynek munkáját az akkori miniszteri titkár, id. Dr. Antall József irányította.4 Az általa vezetett szekció feladata volt a polgári menekültek iratainak elkészítése és kezelése, a 51

menekültek táborokban való elhelyezése, foglalkoztatása, a támogatások és segélyek biztosítása és a gondozásukkal kapcsolatos tevékenység teljes skálájának megszervezése. Dr. Antall hatalmas erõfeszítéseinek következtében a szekció tevékenysége rövidesen meghozta a várt eredményt. Enyhíteni tudott számos hazájától távol került család és gyermek nyomorúságos sorsán. A tárgyi és pénzügyi segítség különféle formái révén a menekültek életfeltételei Magyarországra érkeztük elsõ napjaihoz képest jelentõsen javultak. Munkája következményeként gondozottjaitól id. Antall József megkapta a ,,Lengyelek Atyja” elnevezést. A polgári menekültek elsõ hulláma tagjainak nagyrésze a határmenti gondozóállomások elhagyása után Budapestre érkezett. Itt ideiglenes szállást és ellátást kaptak, illetve hozzájuthattak a nélkülözhetetlen szociális és pénzügyi segélyhez. Az érkezõk nagy számára való tekintettel azonban hamarosan Budapesten kívül is táborokat kellett számukra szervezni. 1939 végéig Magyarország teljes területén negyvenhét ilyen tábor jött létre. Ezeket fõként az ország délnyugati részére, fõleg a Balaton partjára telepítették, ahol a menekülteket szállodákban, panziókban és magánházaknál helyezték el. A táborok száma az elkövetkezõ pár év során változott, s általában a számuk csökkentésére irányuló tendencia volt érzékelhetõ. Míg 1940-ben negyvenkét tábor mûködött az ország területén, két évvel késõbb már csak húsz. 1943-ban a kiélesedõ háborús helyzetre, többek között Magyarország Szovjetunió elleni háborús részvételére, valamint a keleti fronton elszenvedett veszteségekre való tekintettel a táborok elhelyezésének átszervezése miatt ez a szám kivételesen harminchétre nõtt.5 A ,,tábor” kifejezés ebben az esetben csak feltételesen használható, ugyanis a polgári menekültek központjai nem a szószerinti értelemben nevezhetõk táboroknak. A nagyobb pihenõhelyek kivételével – ahol a menekülteket panziókban, szállodákban helyezték el –, a családok külön (magánlakosztályokban) laktak és részük volt a magyar társadalom mindennapjaiban. A lengyelek a városok, a járások és a falvak területén teljes mozgásszabadsággal rendel52

keztek. Különösebb nehézség nélkül utazási engedélyt kaphattak Magyarország bármelyik településére, s lényegében Magyarország teljes területén szabadon mozoghattak. A katonák és a tisztek internálótáboraival ellentétben a polgári táborokban nem volt magyar parancsnok, a felügyeletet fölöttük mindig azon falu (jegyzõ), megye (fõjegyzõ) vagy város (polgármester) közigazgatási hatóságai gyakorolták, ahol a tábor elhelyezkedett. A menekültek tábori tanács formájában maguk is önkormányzatot szervezhettek, melyet a tábor egésze választott meg. A tábori tanács rendszerint több bizottságból állt. Volt többek között kulturális-oktatási, gazdasági vagy ellenõrzõ testülete is. A „táborokban” becsületbíróságok, papok és tábori orvosok mûködtek. A magyar és a lengyel fél közötti külsõ kapcsolatokban a tábort az ott lakók által választott felettes avagy – ami gyakran megtörtént – az emigráns lengyel hatóságok által kijelölt személy képviselte. A menekültek egy csoportja – mintegy ezer ember –, állandó budapesti lakhellyel rendelkezett. Ezt a csoportot a fõvárosban tanuló diákok, a háború elõtti állami vagy katonai hivatalnokok, valamint a lengyel és lengyel-magyar hivatalos intézményeknél alkalmazott lengyelek alkották. Õk a Belügyminisztérium Külföldieket Ellenõrzõ Központi Hivatala állandó felügyelete alatt álltak, amely a IX. Ügyosztállyal egyetértésben speciális okiratokkal igazolta fõvárosi tartózkodásukat.

53

A CIVIL MENEKÜLTEKKEL FOGLALKOZÓ INTÉZMÉNYEK A polgári menekültek gondozásával kapcsolatos ügyek egészét a lengyel és a magyar fél kétoldalú megegyezése alapján 1941 januárjáig Leon Or³owski, a Lengyel Köztársaság Budapesti Követségének követe és Józef Zarañski konzul képviselte. Budapesten kívül ezekkel az ügyekkel a Micha³ Czudowski által irányított ungvári konzulátus is foglalkozott. A lengyel diplomáciai képviseletek felszámolása után, 1941-ben az ügyeket az Anders-i lengyel kormány határozata alapján, az 1940 januárjában létrehozott Lengyel Menekülteket Gondozó Polgári Bizottság vette át, amelyet Henryk S³awik irányított. A magyar hatóságok a Bizottságot az emigráns lengyel kormány hivatalos képviseletének tekintették. Henryk S³awik mellett a bizottság tagja volt még: Stefan Filipkiewicz és Stanis³aw Ligoñ professzor, dr. W³adys³aw Medyñski, Adam Ponikiewski és Andrzej Pysz. A Polgári Bizottság az emigráns kormánytól kapott forrásokkal biztosított anyagi segítséget a menekültek társadalmi tevékenysége számára. A Bizottság áttekintette és továbbfejlesztette a menekültek életének már meglévõ szervezett formáit, s ösztönözte a lengyelek további kulturális, oktatási vagy politikai tevékenységét. A kormány képviselõjének szerepét gyakorolva a Polgári Bizottság fenntartotta és folyamatosan fejlesztette kapcsolatait a magyar ellenállás és a kormányzati körök azon képviselõivel, akik nyíltan németellenes és lengyelbarát beállítottságról tettek tanúbizonyságot. A magyar kormányzat képviselõivel fenntartott féllegális vagy konspiratív kapcsolatok a Magyarországon élõ lengyelek társadalmi és politikai tevékenységének további sikeres és rendkívül szerteágazó fejlõdését eredményezték. Ez a tevékenység fontos kapocs volt a magyar kormány és a szövetségesek közötti diplomáciai kapcsolatok felvételében. Kállay Miklós kormánya (1943) több alkalommal is a lengyelek közvetítésével létesített kapcsolatot a nyugati szövetséges hatalmak képviselõivel a célból, hogy megtudakolja azok álláspontját arra az 54

esetre, ha Magyarország a Harmadik Birodalom oldalán belépne a háborúba, illetve, hogy milyen lehetõségei lennének az e helyzetbõl való kihátrálásra.6

KULTURÁLIS-OKTATÁSI ÉS KIADÓI TEVÉKENYSÉG A Magyarországra menekült lengyelek életének egyik gazdagon virágzó területe, a kulturális-oktatási és kiadói tevékenység volt. Ez utóbbi szerepe különösen fontos volt, hiszen a Magyarországon folyamatosan megjelenõ lengyel sajtó tudósíthatott a világban lezajló aktuális politikai és hadi eseményekrõl, a lengyel kormány lépéseirõl, a megszállás alatti Lengyelország életérõl, valamint a menekültek helyzetérõl. Ezért rövid idõ alatt a magyarországi lengyelek integrációját meghatározó tényezõvé vált. E tevékenységével nemcsak a lengyel nyelv és nemzeti hagyomány fenntartásához, de a Magyarországon nagyszámban tartózkodó lengyel fiatalság képzéséhez is hozzájárult. Az itt összeállított és kiadott iskolai tankönyvek a lengyel nyelvû általános és középszintû tanulmányok eredményes folytatását segítették. Az elsõ lengyel kiadók már 1939-ben létrejöttek. Október 10-én utcára került a hivatásos újságírók által szerkesztett „Biuletyn Informacyjny dla Uchod¿ców Polskich” [Tájékoztató hírlevél a lengyel menekültek részére] címû kiadvány. A szerkesztõséget a Lengyel Köztársaság Budapesti Követségének sajtóattaséja, Jan Ulatowski vezette. Tagja volt: Zygmunt Bogucki, Zbigniew Grotowski, Janusz Kowalczuk, Józef Ksi¹¿ek, Jerzy Szwajcer és Czes³aw Postupalski. Sokszorosított formában a lap hat száma 1939. október 28-ig jelent meg, de abban az idõben rendkívül fontos szerepet játszott, mivel ez volt az egyetlen, lengyel menekültek számára lengyel nyelven kiadott újság.7 Az elkövetkezõ pár hónapban a katonai attasé irodájában egy másik, szintén sokszorosítással készülõ ,,Hírlevelet” adtak ki hat 55

oldal terjedelemben. Négy nyelven szerkesztették: németül, angolul, franciául és magyarul, a magyar állami hivatalokok és az itt tartózkodó külföldiek számára. A kiadvány tartalmát a megszállt országból és a Franciaországban tartózkodó kormány köreibõl érkezõ információk képezték. 1939. november 2-tõl jelent meg a „Wieœci Polskie” [Lengyel Hírek] a magyarországi lengyel menekültek hivatalos sajtóorgánuma. Ez már (Kárpáti Antal Atheneum nyomdájában) nyomtatott, illusztrált lap volt, melyet állandó gárda szerkesztett: Franciszka Bogucka, Zygmunt Bogucki, Roman Michalski, Zygmunt Grotowski, valamint késõbb Jerzy Szwajcer (Jotes), Janusz Kowalczuk és Tadeusz CylMedzianowski. Az elsõ felelõs szerkesztõ Józef Winiewicz volt, majd az 1940 júniusi távozása után az õ helyét Dr. Zbigniew Koœciuszko vette át, aki egészen 1944. január 30-ig, Budapest német megszállásáig irányította a lapot. A lap szerdán és szombaton jelent meg, 1940. január 30-tól pedig kedden, csütörtökön, és szombaton, kezdetben négy, majd nyolc oldalnyi terjedelemben. Elsõsorban történelmi-irodalmi beállítottságú, kulturális jellegû lap volt, amelybõl ugyanakkor nem hiányzott a legújabb hadi és politikai eseményeket tárgyaló információk, hírek megtárgyalása és a magyarországi lengyel menekültek életének krónikája sem. Információforrásként a hivatalos magyar sajtót, a semleges államok és a lengyel kormány sajtóját, valamint a konspirációban kiadott lengyel sajtó termékeit használta fel. Mindezeket futári vagy diplomáciai úton juttatták be Magyarországra. Mivel a „Wieœci Polskie” Magyarországon hivatalos engedéllyel jelent meg, beengedték annak baráti országaiba, a Harmadik Birodalomba, valamint a semleges országokba is, tehát szinte az összes lengyel közösséghez eljutott Európa területén, beleértve a németországi fogolytáborokat, illetve a NagyBritanniában, Afrikában és Észak-Amerikában fellelhetõ lengyel közösségeket is. A magas szintû szakmai szerkesztéssel megjelenõ újság irodalmi cikkeket, polemikus írásokat, beszámolókat és riportokat is közölt a magyarországi táborokba internált tisztekrõl és katonákról. Számos fiatal író is bemutatkozott a „Wieœci” hasábjain, úgymint 56

Adam Bahdaj, Stanis³aw Vincenz, Jolanta Leliwa, Tadeusz Fangrat. De olyan ismert lengyel szerzõk is itt jelentették meg írásaikat, mint Kazimiera I³³akowiczówna és Leon Kaltenbergh.8 A „Wieœci” kezdetben a Lengyel Köztársaság Budapesti Követségéhez, ezen felül pedig közvetlenül a londoni kormány alá tartozott, amelyet Budapesten akkor Adam Meissner képviselt. Hasonló jellegûen általános vonatkozású, de tartalmilag szegényebb kiadású volt az 1944 augusztusától decemberéig, havonta három alkalommal megjelenõ „S³owo” címû lap, amelyet a magyar Kajtár Jenõ, valamint Zdzis³aw Antoniewicz, Zygmunt Raczewski és Tadeusz Kuchinko szerkesztett. A lapból nyolc szám jelent meg, s ezekben többnyire a magyar hatóságoknak a menekültekre vonatkozó rendelkezéseit, és a hivatalos frontvonali közleményeit publikálták.9 Kiadói tevékenységet vállalt az 1939-ben Karol Radoñski püspök által szervezett Lengyel Lelkipásztori Hivatal is, amely papok kiközvetítésével folytatott lelkipásztori munkát a lengyel civil és katonai táborokban. Számos pap aktívan bekapcsolódott a konspirációs tevékenységbe is: Stanis³aw Rzepko-£aski és Piotr WilkWitos³awski atyák szorosan együttmûködtek a „Romek” Bázissal és „W” Kirendeltséggel. Õk szervezték Adam Sapieha krakkói érsek leveleinek kijuttatását a Vatikánba az apostoli követ futárainak segítségével. A Lelkipásztori Hivatal vezetõi Karol Radoñski megyéspüspök, Piotr Wilk-Witos³awski atya, Wac³aw Kwarciñski prelátus és Jan Str¹czek atya voltak.10 A Lelkipásztori Hivatal már 1939 decemberétõl kiadta a sokszorosítással készített „Lelkipásztori Hírlevelet”. Kiadásában jelent meg imakönyv, több hitbuzgalmi könyv, röpirat és egyéb kiadvány is. 1943. január 3-tól kezdve Stanis³aw Rzepko-£aski atya szerkesztette a „Wieœci Polskie” havonta megjelenõ „¯ycie Religijne” [Vallási élet] címû mellékletét is. Nem feledkezhetünk meg a különféle lengyel közösségek által kiadott számtalan, legtöbb esetben sokszorosított, kézi vagy gépírással írt napilapról, újságról, közleményrõl sem. Ezek közé tartozik a Lengyel Köztársaság Magyarországi Képviselete által kiadott 57

„Tygodnik Polski” címû orgánum is, amely különféle elnevezések alatt 1943-tól jelent meg kéthetes mellékletként a táborokban rendezendõ szavalóversenyekhez és más, kulturális-oktatási rendezvények szervezéséhez szükséges anyagokkal. Hasonló nyomtatványok jelentek meg az internált tisztek és katonák táboraiban is: Jolsván (jelenleg Szovákiához tartozik) a „Polak na Wêgrzech” [A lengyel Magyarországon], az egri táborban pedig a „Kurier Egerski” [Egri Kurír] címû lap jelent meg. Ma már igen nehéz volna az ilyesfajta kiadók teljes bibliográfiáját feldolgozni, de történészek becslése szerint több mint kétszáz szakcímrõl lehet szó.11 A kiadói tevékenység tárgyalásakor meg kell említeni a budapesti Lengyel Intézet teljesítményét, amelyet Zbigniew Za³êski professzor, a budapesti egyetem lektora irányított. A háború kitörése elõtti tevékenységét folytatva az Intézet a menekültek számára megnyitotta könyvtárát, amely több mint ezer kötetet számlált. A lengyelek kulturális életének legtöbb területére hatást gyakorolva, 1941 júliusától kiadói tevékenységbe is belekezdett. A „Biblioteka Polska” sorozatban az Intézet kiadásában 1944 márciusától mintegy nyolcvan kiadvány jelent meg lengyel nyelven. Az intézet adta ki a „Rocznik Polski. Kalendarz Polaka na Wêgrzech” [Lengyel évkönyv. A magyarországi lengyelek kalendáriuma] címû kiadványt és a legfiatalabbaknak szánt „Jestem wasza” [A tiétek vagyok] címû újságot is. A kiadói tevékenység fentebb bemutatott formái, a jelzett címek és a különféle kiadványok azonban csak töredékét jelentik azon sajtótermékeknek, amelyek ebben az idõben lengyel kiadásban, a lengyelek ügyében jelentek meg Magyarországon. A Magyarországi lengyelek kulturális életének fontos központja volt az „YMCA” budapesti szervezete, azon belül is a „lengyel szekció”, amelyet nagyban támogatott a Menekülteket Segélyezõ Amerikai és Angol Bizottság, valamint 1940 áprilisától a Polgári Bizottság is. Ez külön központot jelentett, fõként a menekültek körében végzett kulturális-oktatási munkában. Kétségtelen érdeme volt a tábori oktatási intézmények munkájának ösztönzése Magyarország szinte teljes területén. Budapesten pedig az általa szervezett 58

széleskörû felolvasási akciók, kulturális események, zenei koncertek és tanfolyamok segítették nagyban a lengyel kultúra terjesztését úgy a magyarok, mint a lengyelek között. Az „YMCA” védnöksége alatt 1943 õszén jött létre a „Start” irodalmi vitaklub, amelyet többek között Adam Bahdaj, Leon Kaltenbergh, Adam Niemczuk és Zbigniew Grotowski mûködtetett. A klub a XIX. századi magyar költészet darabjainak fordításával is foglalkozott. Jerzy Wojtecki szervezésében és irányítása alatt mûködött egy színházi együttes is, amely repertoárjával a menekültek központjait járta körbe. A lengyel menekültek tevékenységének rendkívül fontos részét jelentette az oktatás is, amely az elemi iskoláktól a középiskolai, gimnáziumi, szakiskolai képzést nyújtó intézményeken át egészen a fõiskolákig bezárólag minden lehetõséget felkínált. Elsõként, már 1939 novemberében létrejött a Balatonzamárdi Lengyel Iskola és Gimnázium, amely 1940 júliusában Balatonboglárra költözött. Magyarország 1944-es német megszállásáig ez volt a legnagyobb iskolai intézmény Magyarországon. Több mint 600 diák tanult benne.12 Hasonló, noha kisebb jelentõségû iskolai központ mûködött Egerben, ahol a katonai és polgári táborok mellett elemi iskolai oktatást, majd felsõ osztályokat, 1943–44 fordulóján pedig középiskolai osztályokat és gimnáziumi osztályokat is létesítettek. Ezen kívül Püskiben, Barcson és több más községben is léteztek lengyel iskolák, élettartalmuk azonban igen rövid volt. Sokkal tovább, szinte a háború végéig kitartottak az egri, kadarkúti, keszthelyi, kiskunlacházi, nagykanizsai (innen Hévízre, majd Dunamocsra költöztették) és zalaszentgróti iskolák. Számos líceumi-gimnáziumi osztályt is elindítottak. 1943-ban Bényben (jelenleg Szlovákiához tartozik) például kertészeti-mezõgazdasági képzést, Budapesten pedig kertészeti és egyéb képzést folytattak. A fiatalokat számos szakterületen képezték, amelyek jó alapot adtak a hazájukban késõbb folytatandó munkához és életvitelhez. A fiatalok másik csoportja, fõként azok, akik Balatonbogláron kaptak érettségit, a magyar hatóságok engedélyével az összes magyar 59

egyetemi, és politechnikumi intézménybe felvételizhetett Magyarország területén. E diákok legnagyobb csoportja, 212 fõ, 1943-ban felvételt nyert a budapesti és a debreceni egyetemre.13 A lengyelek iskolai és oktatási tevékenysége a magyar hatóságoknál kezdetektõl fogva megértésre talált, s ez számos akadály elhárításában segített. A Polgári Bizottság az iskoláztatás területén végzendõ tanfelügyelettel a Dr. W³adys³aw Dziêgiela (1941 augusztusa után pedig Hieronim Urban) által vezetett Iskoláztatási Osztályt bízta meg. Magyarország területén ekkor mintegy 27 lengyel iskola mûködött.14 A lengyel gyerekek körében végzett oktatási tevékenységrõl értekezve nem szabad megfeledkeznünk a lengyel zsidó gyermekek Gondozó és Iskolai Központjáról, amelyet a zsidó származású lengyelek internálótábora mellett 1943-tól kezdve szerveztek meg Vácott. Hasonló intézmények, ún. elõiskolák mûködtek Rákosfalván, a Budapest melletti Csillaghegyen, és fiókintézmények voltak Leányfalun, Csobánkán és Szentendrén is. A menekültek közül aktivitásukkal kiemelkedtek a Polgári Bizottság Mellett Mûködõ Orvosi Körbe illetve a Nemzetközi Vöröskereszt Magyarországi Lengyel Szekciójába tömörülõ lengyel orvosok is. A munkát a gyõri, siklósi szentesi kórházakban, a budakeszi szanatóriumban, a letkési (jelenleg Szovákiához tartozik) egészségházban és a katonai, valamint civil táborokban huszonegy civil orvos és kilencvenegy katonai orvos a fent említett szekciókba tömörülve végezte. Nagy számú, fõként katonaorvos azonban a szekción kívül végezte praxisát. A polgári menekültek életének képe nem lenne teljes, ha nem ejtenénk szót a Lengyel Cserkészszövetség tevékenységérõl. A tömegesen Magyarországra érkezõ menekültek körében a cserkészek már 1939 szeptemberében megkezdték a munkát. Még ez év októberében megnyitották az Lengyel Cserkészszövetség helyi képviseletét, megkezdve egy önálló szervezett kiépítését. Korábban ezt a tevékenységet a Magyar-Lengyel Cserkész Körön belül szervezték meg. A Lengyel Cserkészszövetség élére a cserkészparancsnok-tiszt, Zbigniew Trylski 60

állt. Cserkészközpontot nyitottak Somlószõlõsön, amelyben oktatás és képzés is folyt (Oroszi környékén), az öregcserkészeknek számára Bronis³aw Noga pedig megszervezte az Általános-Népi Egyetemet, amely 1939 decemberében már több mint 200 fiatal és öreg cserkészt tartott nyilván. Miután a központ 1940 februárjában Szikszóra költözött, alaposan átszervezték a tevékenységet. Ilyen fokú szervezettség mellett a cserkészek még a Harmadik Birodalom budapesti követének a felszámolásukra irányuló 1940-ben hangoztatott kategorikus követelését is át tudták vészelni. A cserkészek egy részét, fõként az idõsebbeket kijuttatták a Lengyel Hadseregbe. 1942–44 között a lengyel cserkészek munkáját Bronis³aw Noga irányította Magyarországon.15

KATONAI MENEKÜLTTÁBOROK Más helyzetben voltak a katonai menekültek, akik a határátlépést és lefegyverzést követõen a hágai és a genfi konvenció rendelkezéseinek megfelelõen internálótáborba kerültek. Mielõtt azonban a sebtiben felállított táborokba kerültek volna, tisztekre és közlegényekre válogatták szét õket. Az internálótáborok hálózata fõként négy területre koncentrálódott: Budapest és a Dunakanyar környéke, Zala és Somogy megye (a Balaton partja), Magyarország északi és északnyugati megyéi, valamint Sopron város környéke (Bregencmajor, Pertlendpuszta, Nagycenk, Kiscenk táborai).16 A lengyel menekültek érkezésének legnagyobb hulláma (az 1939 õszi evakuáció megindítása) elõtt 141 katonai és 114 civil tábor mûködött az országban. Ez a szám 1940-tõl jelentõsen lecsökkent. 1941-ben már csak alig harminc katonai és civil internálótábor mûködött Magyarországon. A katonai menekültek jogi szempontból jóval összetettebb helyzete, a csoportjaik elosztásával és elhelyezésével foglalkozó külön intézmény megalakítását igényelte. A Honvédelmi Minisztérium és a Lengyel Külügyminisztérium munkatársai által e célból megkötött 61

külön egyezmények alapján a HM-ben létrehozták a 21. Ügyosztályt. Az Ügyosztály munkáját 1939. szeptember 25-tõl 1944. márciusáig Baló Zoltán ezredes, majd Utassy Lóránd ezredes, volt londoni magyar katonai attasé irányította. A mintegy 19 személyt foglalkoztató 21. Ügyosztály helyettes vezetõi posztját hosszú idõn keresztül Gérczy Sándor ezredes töltötte be.17 A HM 21. Ügyosztályának megnyitása után a lengyel katonai menekültek közvetlenül azon magyar hadtest vezetése alá kerültek, amelynek fennhatósági területén tartózkodtak. Ezekben a hadtestekben ún. lengyel szekciókat alakítottak ki, amelynek vezetõi felügyelték a táborok tevékenységét és egyúttal minden helyi természetû ügyet is elintéztek. A lengyel parancsnokságok a lengyel szekciókon keresztül tartották a kapcsolatot a 21. Ügyosztállyal. A 21. Ügyosztály a lengyel szekció és az összekötõ tisztek által utasításokat adhatott a magyar hadtestek vezetõinek is. A HM 21. Ügyosztályának vezetõje alá lett rendelve az 1939 szeptemberében megalakult ,,Internált Lengyel Katonák Képviselete a Magyar Királyságban” nevû összekötõ szerv is, amelynek élén Stefan Dembiñski tábornok állt. Az általa vezényelt szerv voltaképp a Lengyel Hadsereg Magyarországi Képviseletének missióját felejtette, s e feladata végzéséhez közvetlenül a párizsi hadvezetéstõl kapott utasításokat. Feladata volt többek között, hogy segítse a magyar hatóságokat az internált tisztek és katonák közötti fegyelem és rend fenntartásában, de ugyanakkor azok érdekeiket is képviselte a magyar katonai hatóságokkal szemben. Kezdetben a lengyel követséggel illetve a katonai attasé hivatalával állt kapcsolatban, s rendkívül fontos szerepet játszott az internált tisztek és katonák tábori hétköznapjainak megszervezésében. Fontos feladatot teljesített a Magyarországon tartózkodó katonai menekülteknek a Lengyel Hadsereg franciaországi alakulataihoz való titkos evakuálásában is. A fentiek következtében Stefan Dembiñski tábornok 1940 áprilisában az ország elhagyására kényszerült. Távozása után a képviseletet a következõ személyek vezették: 1942 márciusáig Dr. Marian Steifer ezredes, 1942 márciusától 1944. március 19-ig 62

Aleksander Król alezredes, valamint Witold Cieœliñski alezredes és W³odzimierz Bem de Cosban õrnagy.18 Térjünk azonban vissza a táborokhoz. A civil táborokkal ellentétben az internált katonák és tisztek táboraiban magyar parancsnokság (ez általában egy tartalékos tisztet jelentett) és õrség mûködött. A tábor szervezeti feltételei igen különbözõek voltak. Az internáltakat leggyakrabban a magyar hadsereg gyakorlóterepein vagy laktanyáiban, esetleg magánházaknál, nyaralókban és gazdaságoknál helyezték el, de elõfordultak (nem kis számban) olyan esetek is, hogy a tisztek vagy a katonák embert próbáló egészségügyi körülmények között (tanyákon, barakkokban, régi gyárépületekben) laktak. Ezzel együtt általában elmondható, hogy az idõ elõrehaladtával a létfeltételekben is jelentõs javulás volt tapasztalható; ezt bizonyítja például az egri tábor helyzete is.19 A táborok létszáma különbözõ módon, a több ezer fõtõl – mint például az esztergomi 4 ezer fõs tábor –, a néhány tucatnyi lakóval rendelkezõig terjedt, ez utóbbiakat általában a Balaton-parti nyaralóhelyeken szervezték meg. A táborrendet, figyelembe véve a tábor létfeltételeit, és a HM 21. Ügyosztályának útmutatásait, leggyakrabban a magyar parancsnokok határozták meg. A civil táborokhoz hasonlóan itt is létezett tábori önkormányzat. A tábori gyûlés választotta a tábori tanácsot valamint az elöljárót, aki rendszerint a tábor legidõsebb és legmagasabb rangú tisztje volt. A tábori felettes hatáskörébe tartozott többek között minden, táboron kívüli reprezentációs tevékenység. A magyar táborparancsnokkal egyetértésben õ intézte a táborlakók létfenntartási és szociális ügyeit is. A tábori tanácsnak a tisztek mellett a lelkész is tagja volt. Ezen kívül mûködött a becsületbíróság, amelynek tagjait a tábor lakói közül választották meg. Így történt ez például Egerben is. Néhány táborban a fiatalabb tisztek és a magasabb rangú (vezérkari) tisztek számára külön bíróságot mûködtettek. Ezek hatáskörébe tartozott a kisebb ügyek elbírálása. A komolyabb ügyeket a Fõ Becsületbíróság elõtt döntötték el, amely a Lengyel Hadsereg Budapesti Képviselete mellett mûködött. 1940 májusáig az összes magyar hadtesthez ki63

jelöltek egy tisztet, aki összekötõ szerepet töltött be az internáltak tábora, a tábor területének megfelelõ magyar hadtest – Eger például a VIII. miskolci hadtest területéhez tartozott –, valamint a Lengyel Hadsereg Budapesti Képviselete között. A táborlakók más helységekbe való áthelyezését a HM 21. Ügyosztálya felügyelte, miután elõzetesen véleményt cserélt a Lengyel Hadsereg képviseletével. Hasonlóképpen jártak el az internált tisztek és katonák igényeihez alkalmazkodó zsold megállapításánál is, amely pénzbõl a közös tábori konyhát mûködtették. A táborokba elõzetes engedélyeztetés alapján a lengyel társadalmi, kulturális, vallási és egyéb szervezetek képviselõi szinte korlátozás nélkül beléphettek. Az internáltak az esetek többségében szabadon mozoghattak abban a községben vagy megyében, ahol a tábor elhelyezkedett. Ezeket a szabadságjogokat a katonai hatóságok (a hadtestek parancsnokságai) korlátozhatták, de a legtöbb ezt célzó szabályozás a valóságban nem mûködött. A tábor többnapos elhagyására a tábor lengyel elõljárójának egyetértésével a magyar parancsnok adta ki az engedélyt. Hosszabb szabadság vagy több hetes, akár több hónapos eltávozáshoz a 21. Ügyosztály vezetõjének megfelelõ engedélyére volt szükség.20 A magyar hatóságok a háború teljes ideje alatt törekedtek a táborok számának csökkentésére, erre nemegyszer az internáltak létfeltételeinek romlása árán került sor. 1941–1944-ig az ilyen kísérletek többsége kudarcba fulladt: a képviselet, a tábori felettesek és a táborlakók is tiltakoztak az létfeltételeinek romlása ellen. Sajnálatos módon nem sikerült megakadályozni a zsidó származású tisztek és katonák elkülönítését sem. Õket külön táborba csoportosították Vácott. Ez az esemény Magyarország egyes németbarát beállítottságú politikai köreinek fokozódó antiszemitizmusával és a nemzeti szocialista érzelmû politikusok erõsödõ befolyásával magyarázható. Az internált közkatonáknak és tiszteknek többnyire fizikai munka formájában engedélyezték a táboron kívüli munkavállalást. A katonákat fõként a mezei munkákban, bányákban, az üzemanyagiparban és a magyar gazdaság szükségleteit kielégítõ egyéb ipari üzemekben alkalmazták. A Honvédelmi Minisztérium rendelkezéseinek értelmé64

ben a katonák által a háború elõtt is gyakorolt szakmák szerint helyezték el õket, elkerülve a hadsereg és a front szükségleteit ellátó gazdasági ágazatok üzemeiben való foglalkoztatást. Számos lengyelt alkalmaztak bizonyos nem-termelõ ágazatokban is. A lengyelek megyei hivatalnokként, orvosként, tolmácsként, különféle magyar intézményekben (köztük kormányzati szerveknél) és ügyvédi kamaráknál dolgoztak. A munkájukért különféle illetményben volt részük. A képzetlen munkások alacsony bért, a diplomások magasabb bért kaptak. A képzett személyek többsége megfelelõ és jól fizetõ álláshoz jutott. Az alkalmazottaknak juttatott magas fizetés többek között a krónikus magyar munkaerõhiánynak volt köszönhetõ.21

LENGYEL KONSPIRÁCIÓ MAGYARORSZÁGON A magyar társadalom nagyobb részének lengyelbarát beállítottsága és a hatóságok lengyelekhez való barátságos viszonya azt eredményezte, hogy a menekültek életének legális folyása mellett gyorsan kialakult egy új, féllegális, avagy teljesen konspiratív oldal is. Németország hiába gyakorolt számos alkalommal nyomást a magyarországi németbarát illetve nemzeti szocialista színezetû politikai erõkre, a magyar kormány határozottan ellenállt a befolyásolási szándéknak. A politikai eseményektõl függõen a lavírozás politikáját folytatva igyekezett mindig a kisebbik rosszat választani. Annak ellenére, hogy a lengyel menekültekhez való viszony látszólag szigorú volt, a magyar hatóságok teljes mértékben támogatták a lengyelek féllegális akcióit. Ugzanakkor nem szabad elfelejteni, hogy a kormányközeli politikai körök kedvezõ hozzáállása mellett az ilyen tevékenység a magyar katonai körök részérõl többnyire határozott elutasítással találkozott. Ez fõként a magyar hírszerzésre és kémelhárításra vonatkozott, amely gyakran a németekkel szoros együttmûködésben hajtott végre akciókat a lengyelek illegális tevékenysége ellen. E jelenség oka az a tény volt, hogy a német befolyás ezekben a körökben talált a legmegfelelõbb táptalajra. Ezzel együtt az olyan akciókat, mint a Len65

gyel Hadsereg Képviseletének 1940 áprilisában történt felszámolása, illetve számos, az evakuálási akcióban részt vevõ tiszt letartóztatása, gyorsan beszüntették és hasonlókra késõbb nem került sor. A lengyelbarát beállítottságú katonai vezetõk alkalmanként még segítették is a lengyelek bizonyos konspirációs tevékenységét, éppen azért, hogy közvetítésükkel utat találjanak a szövetségesek felé.22 A polgári és katonai menekültek internálótáborai rövidesen a politikai és katonai jellegû konspirációs tevékenység terepévé váltak. A Magyarország területén tartózkodó lengyelek közvetítõként való felhasználásának gondolata már a lengyel kormány franciaországi mûködése elõtt megjelent. A Románia felé átutazó W³adys³aw Sikorski tábornok 1939 szeptember 20–21-én, Budapesten tárgyalt Tadeusz Zakrzewski alezredessel, a román katonai attaséval, illetve Jan Kowalski ezredessel, s felvázolta annak lehetõségét, hogy a menekültekbõl katonai egységeket szerveznek. Ezen egységeknek a kedvezõ katonai és politikai pillanatban csatlakozniuk kellett volna egy németek ellen dél felõl, a Balkánon keresztül megindított támadáshoz. Ez lett volna a legrövidebb út – a Kárpátokon át – a megszállt Lengyelország felé.23 Ez a koncepció azonban, tekintettel arra, hogy a sikerre vajmi kevés esélye volt, nem valósulhatott meg, de a gondolat, hogy a Magyarországon tartózkodó menekült lengyelekbõl katonai egységeket alakítsanak, továbbra is napirenden maradt. Errõl világosan tanúskodik az a tény, hogy 1939 októberétõl 1940 júniusáig számos „futárt” küldtek Magyarországra, hogy megszervezzék vagy koordinálják a lengyelek által már müködtetett legális vagy konspirációs tevékenységet. A lengyel menekültek honi konspirációs célokra való alkalmazása elméletének aprólékos kidolgozásáról azonban csak késõbb, 1941-ben beszélhetünk. Akkor, amikor Európa már szinte teljesen a III. Birodalom befolyása alatt állt, de Magyarország a lengyelek részére továbbra is komoly hátországot és az egyedüli összeköttetést jelentette az emigrációban mûködõ Fõparancsnoksággal.

66

A LENGYEL KATONÁK EVAKUÁCIÓJÁNAK MEGSZERVEZÉSE A még Franciaországban tartózkodó lengyel vezetés, a magyarok hajlandóságát kihasználva nagyszabású akcióba kezdett annak érdekében, hogy a lehetõ legnagyobb tömeget toborozza össze a Franciaországban megalakított Lengyel Hadsereg számára. Magyarországon az ebbe az irányba mutató elsõ kezdeményezéseket a budapesti lengyel képviselet katonai attaséja, Jan Pindela-Emisarski alezredes tette meg. Õ, 1939 szeptemberében tárgyalt Párizsban Sikorski tábornokkal, akitõl azt az utasítást kapta, hogy határozza meg a Magyarországra özönlõ menekültekkel kapcsolatos cselekvés módozatait. Ennek lett a következménye az a Magyarországról megindított evakuálási akció, amely Dél-Európa országain keresztül vezetett. Az akciót a bukaresti, belgrádi és római attaséi hivatalok szoros együttmûködésével tervezték meg. A lengyel kormány és a Lengyel Belügyminisztérium W³odzimierz Ludwig által irányított Önálló Evakuációs Referatúrája megbízásából az akció koordinálásával 1939 novemberéig Julius Kleeberg tábornok foglalkozott. A lengyel menekültek Franciaországban alakuló Lengyel Hadseregbe való evakuálása volt az elsõ olyan komolyabb, konspiratív jellegû akció, amelyet lengyelek szerveztek Magyarország területén. E célra – több személyt alkalmazó – attaséi hivatalt is kiépítettek. Létrehozták a titkos Evakuációs Irodát, amelyet Adam Rudnicki alezredes, késõbb Adam Zakrzewski-Bogoria ezredes, végül pedig Jan Kornaus alezredes vezetett24. Az EWA fedõnevet viselõ iroda kisegítõ személyzetet alkalmazva négy osztályt müködtetett. Ezek voltak a pénzügyi, az útlevél- (legalizációs), a szállítási, és az ellátmányozó osztályok. Ezekkel együtt az iroda személyi állománya körülbelül 30 fõt számlált.25 Velük dolgozott többek között Józef Zarañski fõkonzul, Piotr Wilk-Witos³awski atya, Mieczys³aw M³otek atya, Antoni Miodoñski prelátus-ezredes, Kazimierz G³owacki ezredes és Micha³ Lipcsei-Steiner õnagy.

67

Elsõsorban a 18–35 év közötti altiszteket, közkatonákat és önkénteseket valamint a hivatásos tiszthelyetteseket szöktették ki, tekintet nélkül a korra és a katonai fokozatra. 35 éves korig tiszteket is felvettek az evakuációs listára, fõként pilótákat, tengerészeket, a páncélos fegyvernemek képviselõit, valamint a hivatásos tiszteket és kapitányi fokozatig, illetve 40 éves korig a tartalékosokat is. A magasabb fokozatú tiszteket, a vezérkari tiszteket és a tábornokokat az attaséi hivatal csakis névre szóló meghívóra küldte ki Párizsba.26 Az evakuációs akció 1939 õszén és 1940 tavaszán erõsödött fel. Ebben az idõszakban az evakuációs mozgás Jugoszlávián keresztül vezetett, ahol a jugoszláv-magyar határon evakuációs képviseletek titkos hálózatát hozták létre. Olaszországban az út leginkább a Zágráb-Milánó-Torinó vasútvonalon át vezetett a modenai és mentanai francia határállomásig, ahol a felvevõ állomások voltak. Az evakuáció fõ iránya Franciaország volt. A hivatalos magyar hatóságok (fõként a Belügyminisztérium és annak II. Ügyosztálya) evakuációval szembeni határozott fellépése eredményeként ugrásszerû megemelkedett az internálótáborokból történõ szökések száma. Magyarország, a Harmadik Birodalom budapesti német követe, Otto von Erdmannsdorf határozott nyomására a jugoszláv kormánnyal közös intézkedéseket foganatosított a nagylétszámú szökési hullámok visszatartására. Ezek az intézkedéseket azonban csupán rövid idõre fékezték meg a szökési akciókat, melyek 1940 tavaszán ismét, az eddiginél is nagyobb erõvel indultak meg, az ún. „B” evakuációs akció elindításával. A menekülteket ezúttal a jugoszláviai Split és a görög Pireusz kikötõjébe, majd hajóval Bejrútba vitték, ahonnan az Önálló Kárpáti Lövész Dandár szíriai képzési központjaiba kerültek.27 A villámgyorsan fejlõdõ evakuációs akció miatt kialakult helyzet váratlan reakciót váltott ki a magyar kémelhárításban, amely (miután begyûjtötte a lengyelek tevékenységérõl szóló csalhatatlan bizonyítékokat) több letartóztatást hajtott végre az „EWA” fedõnevû evakuációs szervezet és a vele együttmûködõ Lengyel Hadsereg Képviselete munkatársai között. Ennek eredményeképp a Képviselet 68

néhány hónapra szüneteltette mûködését. Magyar kézbe került több, az evakuációs akció eredményét és egyéb konspirációs tevékenységet leíró dokumentum, mely aztán további letartóztatásokra, végül pedig az attaséi hivatal felszámolására szolgáltatott indokot. Mindezt a németek már régóta követelték. A letartóztatások miatti átmeneti gondok ellenére az evakuációs akció nem szakadt meg. Jan Keller alezredes egészen 1941 közepéig vezette azt. Mindez immár a Lengyel Hadsereg újjáalakított Képviseletének segítségével vált lehetségessé, amelyet ekkor Marian Steifer ezredes és a Polgári Bizottság irányított. Az akció folytatását ezután ismét megszakította a magyarok által indított letartóztatási hullám és az 1941 tavaszi európai hadihelyzet. Miután a németek elfoglalták Jugoszláviát, az evakuációs útvonalak teljes egészében német ellenõrzés alá kerültek. 1941 nyarán aztán véglegesen lezárult a közel két éven át tartó evakuációs akció, amelynek eredményeképpen a Franciaországban és a Közel-Keleten szervezõdõ Lengyel Hadseregbe mintegy 30 ezer katonai és polgári menekültet sikerült kijuttatni.28

TITKOS LENGYEL KATONAI ÉS POLITIKAI SZERVEZETEK Az evakuációs akció volt az elsõ, de nem az egyetlen lengyel konspirációs vállalkozás Magyarországon. Az ország olyan területnek számíthatott, ahol nagy sikerrel fejthette ki tevékenységét számos titkos lengyel katonai és politikai szervezet. A földalatti szervezetek hazai modellek szerinti megalakítására már 1939-ben kísérletet tettek a lengyel katonai hatóságok, késõbb pedig a párizsi politikai vezetés is, több kiküldöttet delegált e célból Magyarországra. Köztük volt Dr. Jan Kornaus alezredes, Bohdan Stypiñski és Józef Fietz (Edmund Fietowicz). Magyarország területén tovább folytatták tevékenységüket azok a Lengyelországban keletkezett konspiratív szervezetek, amelyek folyamatos összeköttetést szerettek volna biztosítani az emigráns 69

vezetéssel. Ilyen volt például a Lengyelország Gyõzelmi Szolgálata (SZP), vagy a Harcoló Lengyelország Tábora (OPW), amelyek az emigrációban jöttek létre, majd késõbb tevékenységüket Magyarországról a megszállt Lengyelországba költöztették át. Az elsõ idõszakban a legjelentõsebb és legnagyobb kiterjedésû szervezet a Titkos Katonai Szervezet (TOW) volt, amelyet Jan Mazurkiewicz õrnagy, álnéven „Jasio”, „Zag³oba” vagy „Sêp” irányított. A szervezet 1939. szeptember 17-én Stanis³awówban (ma: Ivano-Frankivszk), jött létre magas rangú hírszerzési és diverzáns tisztek kezdeményezésébõl, akik szeptember végén költöztek Magyarországra. Mazurkiewicz õrnagy 1940 júniusáig saját futárszolgálatán keresztül irányította Magyarországról a szervezetet, majd ezután munkatársai egy részét Budapesten hagyva visszatért hazájába. Õk késõbb beolvadtak az 1.sz. „Romek” fedõnevû Hírszerzési-Összekötõ Bázisba.29 Egy másik, jóval kisebb jelentõségû szervezet, a Lengyelország Védelmezõinek Bizottsága (KOP), amely nem ismerte el a Fegyveres Harci Szövetség (ZWZ) Fõparancsnokságának felsõbbségét. „Opieka” fedõéven saját futári összekötõ bázist alakított ki Budapest területén Lengyelország és az emigráns lengyel hatóságok között. Ennek feladata, ahogy a KOP egyik alapítója, Henryk Borucki állítja, a baloldali csoportok és a nyugati központok közti kapcsolat fenntartása volt. A KOP közvetített a Lengyel Szocialista Párt (PPS) hazai és Külföldi Bizottsága között. E szervezet sejtjei 1942 márciusáig mûködtek Magyarországon.30 Szintén Magyarországon volt fiókszervezete a Stefan Witkowski által Lengyelországban alapított „Muskétások” nevû szervezetnek. Tagjai jó társasági kapcsolataiknak köszönhetõen külön futárútvonalat, felvevõi és levélcserélõ állomásokat létesíthetett. A „Muskétások” vezetõ futárai: W³odzimierz Szyc „W³odek”, „Futó” és Krystyna Gi¿ycka-Skarbek voltak. A „Muskétások” gyakran használták a „Romek” Bázis, illetve a politikai képviselet futárjait, amellyel szorosan együtt is mûködtek. Tevékenységüket a hazai és az emigrációs katonai illetve polgári hatóságok részérõl úgy Lengyelország mint Magyarország területén számosan kifogásolták. Ennek oka nem kis 70

mértékben a szervezet politikai-hírszerzõ jellege és az Intelligence Service-szel fennálló kapcsolata volt, amelyet maga Witkowski tartott fenn.31 Az imént említett összekötõ sejteket az egyes pártok és politikai csoportosulások Magyarországon tartózkodó aktivistái alkották: a Lengyel Szocialista Párt, a Nép Párt, a Nemzeti Párt és a Munkapárt tagjai. A futárok és a „bizalmi emberek” közvetítésével saját maguk teremtettek összeköttetést a Lengyelországban és az emigrációban lévõ képviselõikkel. Az egyik legkomolyabb Magyarországon mûködõ konspirációs szervezet a Felicjan S³awoj Sk³adkowski-kormány volt közlekedési minisztere, Julian Piasecki által létrehozott szervezet, a Harcoló Lengyelország Tábora (OPW) volt. A konspirációs tevékenység bázisául a menekültek központjain kívül felhasználta az internált tisztek táborait is, amelyekben számos támogatóra lelt, különösen a magasabb rangú tisztek körében. Komoly támaszt jelentett az OPW tevékenységének kiterjesztésében Edward Œmig³y-Rydz marsall Magyarországra érkezése, aki egy romániai internáló táborból szökött át ide. Az OPW szervezte meg a marsall közel egy éves magyarországi tartózkodását, ami a szinte az egész világra kiterjedõ német és lengyel hatósági körözésre való tekintettel különösen nehéz feladatnak bizonyult. 1941 és 1942 fordulóján a szervezet átköltöztette tevékenységét a megszállt Lengyelországba. Magyarországon csak egy, a Stefan Hubiecki tábornok és Eugeniusz Kogut-Wyrwiñski ezredes köré tömörült csoportot hagyta hátra. 1943 õszén a tapogatózó tárgyalások után az OPW (katonai törzse) alárendelte magát a Honi Hadsereg (AK) Jan Korkozowicz ezredes által megalakított Magyarországi Egységének (OAK). 1940 kezdetén Magyarországon két független konspirációs központ mûködött (egy politikai és egy katonai). Ezek feladata az e célra létrehozott bázisok és képviseletek segítségével fenntartott futár- és rádiókapcsolat mûködtetése volt a Honi Hadsereg Fegyveres Harci Szövetsége (Zwiazek Walky Zbrojnej – Armia Krajowa ZWZ-AK) Fõparancsnoksága, a Lengyel Köztársaság Honi Kormány71

küldöttsége, valamint az emigrációban tartózkodó kormány és Fõparancsnoksági vezérkar között. A ZWZ párizsi Fõparancsnoksága utasítására 1940 januárjától kezdte meg tevékenységét az 1 sz. Összekötõ-Hírszerzési Bázis Budapesten „Romek”, „Liszt”, majd „Pestka” fedõnevek alatt. Feladataihoz tartozott többek között: a futárösszeköttetés, majd késõbb a rádióösszeköttetés megszervezése a német és a szovjet megszállás alatti területeken mûködõ vezérkarokkal, az országból kiküldött futárok áthaladási útvonalának biztosítása a Bázis és a Lengyelország közötti szakaszokon, a párizsi, majd késõbb a londoni központtal való összeköttetés fenntartása, valamint a magyarországi és a tengelyhatalmak más államaiban mûködõ hírszerzés irányítása. (Hasonló szervezetet alakítottak Bukarestben, a 2. számú, „Bolek” Bázis fedõnévvel. A 3. sz. bázist Kownóban tervezték megnyitni „Witold” fedõnéven, erre azonban végül nem került sor. Helyette késõbb az „Anna” Bázis állt fel Stockholmban.) 1940 júliusáig a Bázis a ZWZ Vezérkara alá tartozott, majd a Fõparancsnokság VI. (Speciális) Osztályához, aztán 1943 májusától teljes egészében a Honi Hadsereg parancsnoksága alá került.32 A Bázis munkáját mûködésének ideje alatt az alábbiak vezették: Alfred Krajewski ezredes, „Polesiñski”, „Jasieñczyk” (1940 januárjától júliusig), Zygmunt Bezeg „Longin” (1940 októberétõl 1941 januárjáig), Stanis³aw Rosworowski „Rola” (1940 novemberétõl, azaz valójában 1941 januárjától 1942 májusáig), Franciszek Matuszczak ezredes, „Dod”, „Ozyrys” (1942 májusától 1945 februárjáig), Maria Gleb-Koszañska kapitány (1945 februárjától a Bázis mûködésének végéig).33 A bázis belsõ szervezete az alábbiak szerint alakult: 1943-ban a munka egészét a Bázisparancsnok irányította, két helyettesével és a körülbelül hét fõt számláló vezérkarral. Ezen felül öt úgynevezett referatúrát mûködtetett: a forgalmit, a futárállománnyal foglalkozót, a számlázásit, a konspirációs tanfolyamokét, a rádióállomásokat kezelõ, valamint az információkért felelõs (biztonsági) referatúrát. 1942-tõl társult hozzájuk a külsõ kapcsolatokért felelõs ágazat is. 72

A legfontosabb a Bázis Forgalmi Referatúrája volt, amely az útvonalak fenntartásáért, szervezéséért és ellenõrzéséért felelt, valamint a levélváltásért és a kézbesítésért. A referatúra vezetõi Wincenty Medyñski kapitány „Redaktor”, Franciszek Mazurkiewicz „Korday”, „Czachowski” õrmester, Dr. Bronis³aw Jarosz, „Miêsowski” tartalékos kapitány, Czes³aw Woyda „Czes³aw”, Ludwik Angerer, „Ludwik” õrmester és Stanis³aw Karpiel „Stanisewski” voltak. Több futár állt a Referatúra rendelkezésére, s számuk folyamatosan változott – 1940-ben öten voltak, 1943-ban tizennégyen. A Bázison ugyanakkor folyamatosan törekedtek a biztos és kipróbált futárok alkalmazására, akik ismerték az átjárókat és az átjutási technikákat. Köztük többek közt az alábbiak szerepeltek: Maria Krzeczunowicz „Dzidzi”, Marian Dzia³oszyñski „Musielak”, Zdzis³aw Grodzicki „Gryf”, Stanis³aw Karpiel „Kowalski”, Wanda Jasiñska „Maria Wiœniewska”, Jan Bobowski „Janek”, Ma³gorzata Balcerak-Bobowska „Siódemka”, Franciszek Koterba „Woda”, Ludwika Leœniak „Ludka”, Jan £o¿añski, „Orze³”, Leon Paczyñski „Róg”.34 Az emigráns Fõparancsnokság és a Lengyelország közötti összeköttetés fenntartásán kívül a Bázis feladatai közé tartozott az internálótáborok konspiratív szempontból való beszervezése, az evakuációs akciók támogatása, a Honi Hadsereg soraiba jelentkezõ tisztek konspirációs munkára való kijuttatása (1943–1944). Egy Lengyelországban kirobbanó általános felkelés esetén a Bázis felelt a „terület megszervezéséért”, s irányító, „ernyõszervezetként” mûködött az öszszes katonai jellegû magyarországi lengyel konspirációs tevékenység számára. A Bázisparancsnok, a Fõparancsnok mentelmét élvezve az összes Magyarországon mûködõ konspirációs szervezet és tevékenység irányítója és vezetõje volt. Az e témakörrel foglalkozó feldolgozásokban gyakorta szó esik arról, hogy a Honi Hadsereg egyetlen Lengyelországon kívüli önálló körlete, „Liszt” fedõnév alatt Magyarországon mûködött.35 A Bázis Laktanyaparancsnoka alá tartozott az 1939 októberében, tehát a Bázis megalakításánál jóval korábban felállított „W” Kirendeltség, amely a Fõparancsnokság II. területi egysége volt. A Kiren73

deltség, mûködésének kezdeti szakaszában a Budapest és Lengyelország közötti futárútvonalak szervezésével foglalkozott, különös tekintettel a szovjet megszállás alatt álló területekre. Munkájának középpontjában a háború teljes idõszaka alatt a Harmadik Birodalom által elfoglalt területeken Magyarországról folytatott hírszerzési tevékenység állt. Ezen felül a Kirendeltség kötelességei közé tartozott a Bázis és az alárendelt területi képviseletek védelme (biztonsági referatúra), tehát a kémelhárítási munkálatok széles skálája is. A Kirendeltség képviselõi a ZWZ-nek tettek esküt.36 A Kirendeltség, annak ellenére, hogy szervezetileg a Bázis Parancsnoka alá tartozott, jelentõs mûködési szabadsággal rendelkezett, ami rövid idõ alatt kompetenciavitához vezetett Stefan Rowecki „Grot” tábornok és Kazimierz Sosnowski tábornok között. A Kirendeltség saját futárszekciót tartott fenn, és külön útvonalai voltak Lengyelországban. A „W” Kirendeltség tevékenységét az említett tábornokok több alkalommal is megpróbálták végérvényesen maguk alá rendelni, de próbálkozásaik mindannyiszor kudarcba fulladtak. Ezt csak a Fõparancsnokság Vezérkara és a Fõparancsnokság II. Területi Vezérkara parancsára tagolták be 1943 májusában a Honi Hadsereg Fõparancsnoka irányítása alá. A „W” Kirendeltséget az alábbi személyek vezették: Jan Billewicz „Bli¿ewski”, „Maryœ” lovassági kapitány (1939 októberétõl 1940 szeptemberéig), Otton Paw³owicz „Otto” õrnagy (1940 szeptemberétõl 1942 május-júniusáig), Franciszek Kretkowski „Serafin” kapitány (1943 február-márciusától 1945 tavaszáig). 1943 tavaszán Stefan Rowecki tábornok hosszas erõfeszítései után a budapesti bázist végül a Honi Hadsereg Fõparancsnoka alá rendelték. A Fõparancsnok ettõl az idõszaktól kezdve a Bázisparancsnokon keresztül úgy irányította a budapesti bázis munkáját, hogy tekintetbe vette a Lengyel Fegyveres Erõk (Honi Hadsereg) legalapvetõbb szükségleteit. A Bázis tevékenységét megerõsítették például a futári összeköttetés és a hírszerzés terén, illetve a Lengyelországban esetlegesen kirobbanó általános felkelés elõkészületei terén is. A Honi Hadsereg magyarországi egységeket létesített (OAK), amelyek veze74

tésével Jan Korkozowicz „Barski” ezredest bízták meg. Tisztségénél fogva õ volt Franciszek Matuszczak „Doda” ezredes, Bázisparancsnok helyettese. A konspirációs egységek megalakítását éppen Franciszek Matuszczak „Ferenc” kezdte meg, már 1942-ben, az akkori bázisparancsnok, Stanis³aw Rostorowski „Roli” ezredes utasítására. Ekkor szervezték meg a tiszteket konspirációs munkára toborzó Katonák Titkos Vezérkarát, amelyet Jan Korkozowicz irányított. Ennek feladatai a következõk voltak: a honi konspiráció erõsítése a vezetõ rétegekben, az internált tisztek és közkatonák moráljának és képességeinek legmagasabb szinten tartása, az internáltak katonai továbbképzése és felkészítése a honi felkelési harcokban való részvételre. A tábori munkát titkos rendszerben folytatták. Sok esetben ezt a tábor rangidõs felettese, vagy az erre kijelölt tiszt irányította.77 Októberben Korkozowicz ezredes (a kiegészítõ akció elgondolásait megvalósítva) tárgyalásokat folytatott a többi katonai jellegû konspirációs szervezettel. Sikerült az OAK alá szerveznie az OPW, az SN és az SL valamint más kisebb konspirációs csoportok tagjait. 1943 novemberében felállt az OAK végleges vezérkari tagsága: Jan Korkozowicz „Barski” ezredes (az OAK vezetõje), Stefan Go³aszewski „W³adys³aw” alezredes, Stefan Pomarañski „Borwicz” õrnagy, Tytus Mys³akowski õrnagy, Franciszek G³uszak „Franciszek” alezredes, Stefan Benedykt „Józef” õrnagy, Eugeniusz Wyrwyñski „Kogut” alezredes, Stanis³aw Wielkopolan „Stanis³aw” õrnagy. A táborokban úgynevezett „szûk körû” szervezeteket hoztak létre, amelyekbe a legmagasabb rangú, harci feladatokra felkészített tiszteket (kb. 200 fõt) és a Tiszti Liga tagjait toborozták. Magyarország területét a tisztek és altisztek által vezetett századok, szakaszok és osztagok területeire osztották. Budapesten hozzáláttak a Kollégiumi Liga, és egy speciális összekötõ, roham- és technikai szakaszból álló század megszervezéséhez.

75

A HONI HADSEREG MAGYARORSZÁGI EGYSÉGEI FELFEGYVERZÉSÉNEK TERVE A Honi Hadsereg magyarországi egységeinek felfegyverzése egy elõzetes magyar-lengyel megállapodást követõen ment volna végbe. E célból 1943 augusztusán az AK Fõparancsnoka, Tadeusz Komorowski „Bór” tábornok Budapestre küldte megbízottját, Andrzej Sapieha „Tokaj” tartalékos õrnagyot. Sapieha széleskörû felhatalmazás birtokában több hónapon keresztül tárgyalt a magyar politikai körök képviselõivel, többek közt a magyar hadsereg vezérkari fõnökével, Szombathelyi tábornokkal38, de küldetése nem hozta meg a várt eredményt. Hiába vetítették elõre az OAK egységeinek bevetését Lengyelországban és a szövetségesekkel együtt a Balkánon (a brit terv alapján így feltételezték) partraszálló lengyel egységek kötelékében, e tervekbõl semmi nem valósult meg. Ebben több indok is közrejátszott: az OAK esetleges bevetési helyszínén, a Balkánon történt politikai és katonai események, a felfegyverzés és a magyar fél támogatásának hiánya, valamint a „Vihar” akció és a Varsói Felkelés okozta lengyelországi szervezési káosz, de legfõképpen az egész koncepció valószerûtlensége. „Bór” tábornoknak a Honi Hadsereg „Liszt” Egységei már felfegyverzett részére vonatkozó részletes utasításai ellenére ilyen akciókra nem került sor. A magyarországi lengyel konspiráció katonai diszpozíciós centruma mellett a másik központ a „W” politikai képviselete volt. A képviselet 1940 májusában kezdte meg mûködését, amikor Budapestre érkezett Józef Fietz, a Stanis³aw Kot professzor által a szervezet igazgatói posztjára kijelölt parasztpárti aktivista, aki az Edmund Fietowicz álnevet használta. Õ vette át a Wac³aw Felczak, „Lech” és Pawe³ Janczukowicz „Jaworski” által már tulajdonképp megszervezett képviselet irányítását a Függetlenségi Szervezetek Központi Bizottságát (Centralny Komitet Organizacji Niepodlegloœciowych, CKON).

76

A „W” képviselet feladata, a Bázishoz hasonlóan a (polgári) összeköttetés fenntartása volt a Kormányküldöttség és a különféle politikai csoportosulások valamint az emigráns kormány között. A politikai képviselet tagjai az alábbiak voltak: Edmund Fietowicz „Kordian”, a Parasztpártot képviselõ igazgató, Dr. Stanis³aw Bardzik, „Lubelski” õrnagy a Néppárttól, Józef S³yœ, „Sieniawski” ezredes a munkapárti küldötte és Dr. Stanis³aw Opoka Loewenstein „Opoka” a Lengyel Szocialista Párt képviselõje. Fõtitkárrá Stefan Filipkiewicz professzort választották. A végrehajtó bizottság tagjai: Wac³aw Felczak, „Lech” és Pawe³ Janczukowicz „Jaworski” lettek, akik a futárok csoportját szervezték és irányították.39 A „W” Kirendeltség futárai többek közt Jan Freisler „Czarny Jaœ”, Roman Stramka „Romek”, Leopold Kwiatkowski „Poldek”, Rudolf Lenc „Rudek”, Józef Krzeptowski „Józek”, Jerzy Pracki „Jurek”, Jadwiga Krzycka (Twardowska néven szerepelt) „Wisia” voltak. „Kordian” irányítása alatt a képviselet 1944 márciusa óta mûködött, és eközben számos kapcsolatot létesített a magyar ellenállás képviselõivel, és felvállalta a közvetítést is arra az esetre, ha Magyarország kihátrált volna a háborúból. Az egyenetlen munkavégzés és a „W” Kirendeltséggel és a Bázissal kirobbanó gyakori konfliktusok ellenére a képviselet számos fontos eredményt könyvelhetett el magának. Végül azonban, amikor a németek 1944. szeptember 19-én megszállták Magyarország területét, a képviseletet végleg feloszlatták.

77

A MAGYARORSZÁGI LENGYEL KONSPIRÁCIÓS TEVÉKENYSÉG BESZÜNTETÉSE A magyarországi lengyelség szervezeteinek 1939–1944 között fennálló mûködési modelljét a német haderõnek a 1944. március 19. hajnalán a Magyar Királyság területére való bevonulása rombolta le. A németek már az elsõ nap tömeges letartóztatásokat hajtottak végre a magyarországi lengyelség körében. Elfogták Edmund Fietowiczot, Dr. S. Opoka Loewensteint, Kazimierz Gurgula professzort, Stefan Pomarañski õrnagyot, Piotr Wilk-Witos³awski õrnagy-tisztelendõt. Védekezés közben hunyt el Dr. Jan Ko³³¹taj-Srzednicki tábornok. A letartóztatások, fõleg a politikai képviselet esetében a futárokra is kiterjedtek. Teljes egészében csak a Bázis személyzete és az OAK Magyarország igen jól szervezett vezérkara menekült meg. Számos hivatalos intézményt felszámoltak: a Polgári Bizottság, a Lengyel Intézet és a Wieœci Polskie szerkesztõségét bezárták. A Lengyel Hadsereg Képviselete megmenekült, de az élén álló Aleksander Król ezredest letartóztatták. A Gestapo által a lengyel menekültek (különösen a civilek) körében rendezett pogrom ellenére a lengyel intézmények fokozatosan ismét életre keltek. A Polgári Bizottság helyén megalakult a Lengyel Menekülteket Gondozó Bizottság, amely a Nemzetközi Vöröskereszt „P” Szekciója keretében mûködött. Az internált tisztek és közkatonák táborait egyelõre nem számolták fel. Központosításukra csak késõbb, 1944 novemberében került sor. Korábban, vagyis az év októberében azonban a németek már megkezdték a polgári, majd a katonai menekültek Harmadik Birodalom belsejébe való elszállítását. A menekültek és az internáltak többsége ezt a sorsot elkerülte. A Bázis és a „W” Kirendeltség, valamint az OAK, tevékenysége, amely 1944 végén látszólag megszûnt létezni, valójában tovább folytatódott „mély” konspirációs keretek között. A politikai képviselet újjászervezésére Bohdan Stypiñski „Ostrowski” tett kísérletet. Az új „Magyarország II.” Képviselet tagjai „Ostrowski” mellett Kazimierz Tychota, Wac³aw Felczak és Edward Janus „Stawar” lett.40 78

A lengyel menekültek viszontagságai a háborútól sújtott Európában 1945-ben értek véget, miután a Vörös Hadsereg ellenõrzése alá vonta Magyarországot. Hat év hányattatás után már az év áprilisában elindultak az országba visszatérõ lengyelek elsõ transzportjai. Sokukat azonban még ezt megelõzõen letartóztatta az NKVD. Nekik soha nem adatott meg a hazájukba való visszatérés lehetõsége.

79

JEGYZETEK

1

M. Wieliczko, General W³adys³aw Sikorski a wychod¿stwo polskie na Wêgrzech i wêgierska opozycja 1939–1943, [W³adys³aw Sikorski tábornok és a magyarországi lengyel emigráció valamint a magyar ellenállás 1939–1945] In: W³adys³aw Sikorski – ¿o³nierz i polityk [W³adys³aw Sikorski – a katona és a politikus], Rzeszów 1987, 147. o.

2

W.Biegañski, Polska emigracja na Wêgrzech w latach 1939–1940. Rola emigracji wojennej [Lengyel emigráció Magyarországon 1939–1940. A háborús emigráció szerepe], Najnowsze dzieje Polski [Lengyelország legújabb története], XII. kötet (1968).

3

Az 1939 októberében és szeptemberében magyar területre érkezett menekültek számát illetõen több lengyel (W. Biegañski, M. Wieliczko) és magyar történész nyilatkozott (Lagzi I. Godó Á.) A magyar dokumentáció illetve az evakuáció résztvevõinek és szervezõinek visszaemlékezései alapján a menekültek hozzávetõleges számaként az 50–60 ezret elfogadhatjuk.

4

Uchod¿cy polscy na Wêgrzech w czasie wojny, [Lengyel menekültek Magyarországon a háború idején] Budapest 1946, 31–32. o.

5

M. Wieliczko, Polacy na Wêgrzech [Lengyelek Magyarországon], Lublin 1977, 95. o.

6

Ld. W. Felczak, Historia Wêgier, [Magyarország története] Wroc³aw-VarsóKrakkó-Gdañsk, £ód¿ 1983, 348–352. o.

7

M. Wieliczko Polacy... i.m. 110. o.

8

Uo. 111–113. o.

9 10

Uo. 113–114. o. Z. Antoniewicz, Rozbitkowie na Wêgrzech. Wspomnienia z lat 1939–1946, [Töredékek Magyarországon. Emlékek a 1939–1946-os évekbõl] Varsó, 1987 74–75. o. és J.Dêbiñski, Biskup W³oc³awski Karol Mieczys³aw Radonski (1883–1951). ¯ycie i dzia³alnoœæ [Karol Mieczys³aw Radonski W³ocwaweki megyéspüspök (1883–1951) élete és munkássága], Toruñ 2001.

11

M. Wieliczko, Polacy... i.m. 114.o. illetve T. Lachowicki Czechowicz, Pamiêtnik z pobytu w obozie polskich oficerów internowanych w Eger na Wêgrzech w latach 1939–1944. Materia³y do historii obozu..., [Emlékkönyv az egri lengyel tiszti 81

táborból Magyarországon az 1939–1944-es években. Adalékok a tábor történetéhez...] 207. o. 12

F. Budziñski, Szko³y polskie nad Balatonem w okresie II wojny œwiatowej. [Lengyel iskolák a Balatonnál a II. világháború idején] Varsó 1988, 8. o.

13

M. Wieliczko, Polacy... i.m. 117. o.

14

F.Budziñski, Szko³y... i.m. 18. o.

15

M.Wieliczko, Polacy... i.m. 116–117. o.

16

I.Lagzi, Zgodnie z tradycj¹ i humanitarnym nakazem, [ÿA hagyománynak és az emberség parancsának megfelelõen] „Tygodnik Demokratyczny”, R.XXVI (1978) nr. 18/1299.

17

I. Lagzi, Uchod¿cy polscy na Wêgrzech w latach II wojny œwiatowej [Lengyel

18

W³odzimierz Bem de Cosban – tartalékos gyalogsági õrnagy, Bem József tábor-

menekültek Magyarországon a II. világháború éveiben] Varsó, 1980. 93. o. nok leszármazottja. 1889. április 4-én született a Litvániában található Stare Balbierszykiben. Táborban végezte a Mezõgazdasági Akadémiát, majd Lovagsági Tisztiiskolát Szentpétervárott. Az elsõ világháborúban az orosz hadseregben szolgált. 1916-tól a lengyel ulánusok tagjaként teljesít szolgálatot, részt vesz a krechowicei csatában (1917). 1918-tól a Lengyel Hadsereg katonája. Harcolt a lengyel-szovjet háborúban. Az elsõk közt végezte el a Varsói Háborús Fõiskolát és 1922-tõl szolgált õrnagyként a lovasdandár vezérkar élén. 1930 elõtt tartalékos állományba vonult. Mûkedvelõ irodalmárként és publicistaként is kitüntette magát a lengyel magyar politikai és kulturális közeledés népszerûsítésében. 19

I. Lagzi, Polscy oficerowie w Eger podczas II. wojny œwiatowej. Materia³y i Studia Muzealne [Lengyel tisztek Egerben a II. világháborúban. Múzeumi anyagok és tanulmányok], Muzeum Okrêgowe w Przemyœlu, II. köt, R. 1979 9–53. o.

20

I. Lagzi Uchod¿cy polscy... i.m. 23. o.

21

I. Lagzi Uchod¿cy polscy... i.m. 207–284. o.

22

Számos, fõként lengyel forrásokból származó archív dokumentum tanúskodik az ilyen kapcsolatfelvételekrõl. Edmund Fietowicz például, aki 1943-ban utazott Londonba, a Lengyel Köztársaság vezetõivel éppen a titkos lengyel-magyar kapcsolatfelvételrõl tárgyalt.

82

23

J. Kowalewski, Cykl rumuñski, [Román ciklus] „Zeszyty Historiczne” (Párizs) R.

24

M. Wieliczko, Polacy... i.m. 99. o.

1964, 6.sz. 135–136. o. 25

Uo.

26

W. Biegañski, Polska emigracja... i.m. 58. o.

27

Polskie si³y zbrojne w drugiej wojnie œwiatowej 1939–1945. [Lengyel Fegyveres Erõk a második világháborúban 1939–1945] II. köt. I. rész London, 1959, 28. o.

28

B. Gowajiczyñska, Ewakuacja 10 Brygady Kawalerii Zmotorizowanej z Wêgier 1939–1940 [A 10. Kárpáti Motorizált Lovasdandár evakuálása Magyarországról 1939–1940] (In:) Acta Universitatis Lodziensis, Politologia, £ód¿ 1988, 18.k. 41–52. o.

29

A. Przewo¿nik, Baza £¹cznikowo-wywiadowcza nr 1 w Budapeszcie 1940–1944, [Az 1.sz.Összekötõ-Hírszerzõ Bázis Budapesten 1940–1944] Zeszyt Historyczny Fundacji Studium Okrêgu AK Kraków, Krakkó, 1996, 3. o. valamint L.A.B. Kliszewicz, Placówki wojskowej ³¹cznoœci kraju z central¹ w Londynie podczas II wojny œwiatowej z. 1. Baza w Budapeszcie [A Lengyelországot a londoni központtal összekötõ katonai képviseletek a II. világháború alatt, 1. mell. A Budapesti Bázis] Varsó-London 1988, 71–75. o.

30

W. Biegañski, Antyhitlerowska dzia³alnoœæ uchod¿ców wojennych na Wêgrzech 1939–1945 [A magyarországi háborús menekültek hitlerellenes tevékenysége], (In:) Polacy w ruchu oporu narodów Europy 1939–1945. [Lengyelek Európa nemzeti ellenállási mozgalmaiban 1939–1945], szerk. W. Biegañski, M. Juchniewicz, S.Okêcki, Varsó, 1977, 483. o.

31

A. Przewo¿nik, Baza ³¹cznikowo-wywiadowcza nr 1 w Budapeszcie w latach 1939–1945. „Romek”, „Liszt”, „Pestka”. Zarys dzia³alnoœci, [Az 1 sz. Összekötõ-hírszerzési Bázis Budapesten 1939–1945 „Romek”, „Liszt”, „Mag”. Tevékenységi vázlat] Krakkó 1988. i.m. 16. o.

32

Armia Krajowa w dokumentach 1939–1945. [A Honi Hadsereg dokumentumokban 1939–1945] III. Köt. 1943. április – 1944. július, London, 1976, 373. o.

33

A. Przewo¿nik, Baza £¹cznikowa... i.m.

34

Uo. 63–64.o.

35

Ezt a meghatározást használta Kazimierz Pluta-Czachowski ezredes, vö. Kuczaba, „C” rész. Faza organizacyjna Zwi¹zku Walki Zbrojnej, styczeñ 1940sierpieñ 1941. Relacja uczestnika ze szczebla Komendy Obszaru Kraków i 83

Komendy G³ównej ZWZ-AK [A Fegyveres Harci Szövetség megszervezésének szakasza, 1940 januártól 1941 augusztusig. Egy résztvevõ visszaemlékezései a Krakkói Fõparnacsnokságról és az AK-ZWZ parancsnokságáról] Varsó 1972, 4.sz. melléklet. Kivonat a verifikációs beadványból, amelyet a „Liszt” Körlet Parancsnoka Jan Korozkowicz „Barski” ezredes állított össze 1965. szeptember 1-jén. 36

A.Przewo¿nik, Baza... i.m. 30–37. o.

37

J. Korkozowicz, „Wojsko Polskie na Wêgrzech 1939–1945” [A lengyel katonaság Magyarországon] másolat a szerzõ gyûjteményében) 152. o.

38

Armia Krajowa... i.m. III. köt. 201–208. o.

39

CA KC PZPR, „Delegatura Rz¹du na Kraj”

40

CA KC PZPR, „Delegatura Rz¹du na Kraj”, [A honi kormányküldöttség] 202/I–52 jelz., k.25. London, 1959, 28. o.

41

Archiwum Studium Polski Podziemnej, [A Földalatti Lengyelország Tanulmányai Archívuma] 19 sz. akta, valamint Wac³aw Felczak visszaemlékezései (a szerzõ gyûjteményében).

84

Spis treœci Polsko-wêgierskie rozmowy w sprawie uchodŸctwa Instytucje polskie na Wêgrzech Dzia³alnoœæ kulturalno-oœwiatowa i wydawnicza UchodŸcy wojskowi na Wêgrzech Konspiracja polska na Wêgrzech Akcja ewakuacyjna z Wêgier Tajne polskie organizacje polityczne i wojskowe Plan uzbrojenia oddzia³ów AK na Wêgrzech Zakoñczenie dzia³alnoœci konspiracyjnej na Wêgrzech Przypisy Dodatek fotograficzny

5 10 11 17 21 22 25 31 33 35 39

Tartalomjegyzék Képmelléklet Lengyel-magyar hivatalos tárgyalások a menekült kérdésrõl A civil menekültekkel foglalkozó intézmények Kulturális-oktatási és kiadói tevékenység Katonai menekülttáborok Lengyel konspiráció Magyarországon A lengyel katonák evakuációjának megszervezése Titkos lengyel katonai és politikai szervezetek A Honi Hadsereg magyarországi egységei felfegyverzésének terve A magyarországi lengyel konspirációs tevékenység beszüntetése Jegyzetek

39 49 54 55 61 65 67 70 76 78 81

85