ADY A HALOTTAK ÉLÉN"

ADY ;

A „HALOTTAK Irta: BÖLÖNI G Y Ö R G Y

ÉLÉN" (Paris)

M u t a t v á n y Bölöni G y ö r g y egyidejűleg meg­ jelenő A z i g a z i A d y cimű könyvéből. A háború előtt A d y versei a haladni v á g y ó , szellemi és szociális átalakulást akaró ifjú M a g y a r o r s z á g köztudatát szólaltatták meg. A z A d y versek hatáséban v o l t v a l a m i „Frühlingserwachen"-es is, a z bizo­ nyos, a fiatalság öntudatra ébredése, benne az apák és fiuk harca, a fiuk csatája az apák ellen, de benne a háború előtti generáció ködös és zavaros forradalmi megmozdulása. A változásokat akaró szellemi és politikai küzdélem kapott költőt A d y b a n . A d y forradalmi gondolat­ v i l á g a benne minden versében, de lázít óan és káromkodón ostorozóan szocialista és „ m a g y a r " verseiben csendültek. A „ N y u g a t " - n a k b á r m i ­ lyen hősies irodalmi szerepet juttatnak kortársai, m i sem mutatja élesebben h o g y mennyire félreállt az i g a z i fejlődés tengelyéből, mint­ h o g y a „ N y u g a t " A d y úgynevezett „ m a g y a r " verseinek helyet sohsem adott. H a szocialista szelleműek voltak, akkor a Népszavában, ha ma­ gyaros m é r g e s káromkodásokban ömlöttek A d y szítkos száján, a V i ­ lágban v o l t azoknak a helyük. A d y szociális hangú, forradalmibb írásai és tanulmányai is szétszórva láttak napvilágot . H o g y a háború előtt Z i g á n y Á r p á d és R é v é s z Béla szerkesztésében e g y „ R e naissanee" cimű erősen baloldali szemle indult, éppen a „ N y u g a t " programtalansága miatt történt. A d y ebbe a revübe s nem a „ N y u ­ g a t i b a irta m e g P e t ő f i n e m a l k u s z i k cimű tanulmányát is P e t ő f i forradalmiságáról. — A d y már 1910-ben összeválogatta P a r i s ­ ban P e t ő f i forradalmi verseit és bevezetéssel ellátva A forradal­ m á r P e t ő f i cimen kiadta. A kiadó bosszúságára elég n y ú l f a r k n y i v o l t ez a bevezető és éppen ezért főleg az én és R é v é s z B é l a rábeszé­ lésére ennek kibővítésére irta m e g P e t ő f i n e m a l k u s z i k című cikksorozatát. A d y eredeti írásának hangja vörös, lángoló.. A cime is P i r o s és f e k e t e és Petőfinek ezzel a mottó j á v a i indul: „ H a g y j á ­ tok el ezt a piros-fehér-zöld színt, l e j á r t az ideje. Más szín illeti m e g a m a g y a r nemzetet: P i r o s és fekete." Érzékeltetni akarom az 1910-es A d y t , h o g y M a g y a r o r s z á g akkori jelenjéről és j ö v ő sorsáról milyen ítéletei, meggyőződései és aggodalmai voltak. E z é r t ebből a ritkán idézett és elsikkasztott írásából ideiktatom néhány sorát: „Célunk e könyvben P e t ő f i Sándor forradalmi, valóban forradalmi verseit össze­ foglalni s megmutatni e versek által a mai Magyarországnak ( m e l y való Petőfiéből is e g y mai P e t ő f i t szeretne csinálni) a forradalmi, volt, szép M a g y a r o r s z á g o t és az ő P e t ő f i é t . Husz-harminc é v óta m é g tréfás tapsokat is hiába áhitunk m á r a v i l á g t ó l , a kulturás nemze­ tektől s M a g y a r o r s z á g m a utolsóbb talán, mint akár Montenegró. P e ­ tőfije m e g van, megmaradt, mert a P e t ő f i k nem múlnak ©1 egy kor­ szak históriájával s egy ország keserű dekadenciájával. A k i e köny­ vet összeállította, ú g y veszi észre, h o g y a visszafejlődött, kora-öreg s 1

23

334

Bölöni

György:

Ady

a „halottak

élén"

még ma is buta mágnások, papok, csak kicsit elváltozott táblabírák, 6 rossz indulatú j ö v e v é n y e k és éhes csalók kezén l e v ő M a g y a r o r s z á g P e t ő f i t is kikezdi. Nemcsak kikezdi, de meghamisítja s a mindenrendű forradalmak poétáját hajlandó ledegradálni valiami rím-forradalmár félévé, aki egy-két; zsoldos tanár-fej szerint a szerelem dalnoka v o l t főképpen." A d y bátorsága megrettentette h í v e i t is, mert ilyeneket is írt bevezetésében: „ U g y v á l o g a t t a m össze P e t ő f i Sándor forradalmi ver­ seit, h o g y meglessék e fölséges ember aktualitása s rokonsága azok­ kal, akik ma M a g y a r o r s z á g o n (bárhogyan fáj az ijesztő szó) f ó r r a d a 1 m a t csinálunk." A „ f o r r a d a l o m " M a g y a r o r s z á g o n 1910-ben is olyan rossz szagú szó volt, mint! húsz esztendő után. Száz és száz versében, ezáz és száz prózájában irta fel a forradalom jelét A d y a m a g y a r ég boltozatára ,s h i v e i előtt már mániákusnak látszott. Unták. M á s és m á s hangot vártak. A m a g y a r jövőnek, megújhodásnak, végzetnek száz hangú sipban v a l ó félsírása unalmas v o l t az irodalmi híveknek. ' „ F o r r a d a l m a t csinálunk". H a csak egyszerű kacérkodásnak is vennők ezt a mondást; ki mert akkor a forradalommal í g y kacérkodni M a g y a r o r s z á g o n . A színpadi v i l á g h í r felé evező M o l n á r Ferenc bizo­ nyára nem, a n y u g a t i szellemű A m b r u s Zolítán nemkülönben, Ignotus, a szellem virtuóza hasonlóképpen nem, a paraszti Móricz Zsigmond ugyancsak nem, H a t v á n y Lajos, akit A d y Széchenyi-utódnak v é l t fellobbanásalban, legfőbb ambícióját, abban leli ez időben, h o g y német í r ó v á váljék ós A d y t Flaubertté szeretné nevelni. Kassák Lajos, a 23 éves vasmunkás, akit akkor fedez fel a Renaissance, firenzei „szonet­ t e t " í r : „ F l o r e n c szép e g é t fáklyafüst takarja, — M a mindenütt no­ v e m b e r gyásza ül. — R é g 'kihunyt lángok szívják a lelkem, — Jám­ bor parasztok kullognak mellettem, — Csak a pap selymes baldachinja véres. — Én Dante 'tövébe térdelek halkan, — És imát mondok fák­ l y á s alkonyatban — Florenc legcsunyább emberéhez." És például a m a népszerűségében sütkérező K o s z t o l á n y i Dezső, aki féli és rettegi A d y t és már fiatalon is szeretné eltávolítani a számára nem elég fi­ nom kultúrájú vezért, h o g y valamiképpen trónjára ő ülhessen, a S z e g é n y k i s g y e r m e k p a n a s z a i után bent üldögél a kleri­ kális „ É l e t " szerkesztőségében, h o g y közben hol a m a g y a r vidék G y u r kovics lányainak számára az U j Időkben, hol a proletároknak a N é p ­ szavában, hol a zsidós Hétben, a politikai és irodalmi áramlatuk i l y ' sok irányú kohójában igyekezzék tollát és jellemét férfiassá, bátorrá é s szókimondóvá e d z e n i A d y n a k ez a többi m a g y a r Íróknál különb bátorsága nemcsak bocskoros nemessége elégületlenségéből eredt, hanem a m a g y a r jelen­ nel szemben v a l ó ellenzékiségének és forradalmi serkentőinek hosszas külföldi tartózkodása is csirája, A d y párisi esztendei n e m csak Léda ölén telnek el, a kis bárok, é j j e l i lokálok pezsgős mámora csak ú g y veszik körül a zsenit, mint a ruha az embert, de széllemét meg nem szabják. Dolgozik benne a mindenkori szellemi emigránsok ítélete hazájuk­ kal szemben, a világosabb látás, az őszintébb szó, a hidegebb Ítélke­ zés, az ottani miliőtől v a l ó függetlenség, m e l y nem ismeri a megal­ kuvást, a szellem förtelmes betegségét. H e i n e Franciaországban job­ ban látta Németországot, mint kora irói, az A n g l i á b a n élő francia 'Rousseau is bátrabban nézte Franciaországot, mint kortársai, M a r x Londonban irta m e g a kiáltványt, L e n i n Svájcban irja legvilágosabb útmutatóit az orosz forradalomról, A d y Franciaország radikális pol­ g á r i demokráciájában élesebben látta m e g a m a g y a r feudalizmus ret­ tentő bűneit és az ország kétségbeejtő helyzetét. A d y nem volt szociá-

Bölöni

György:

Ady

a „hcdottak

élén'

335

l i s f o r r a d a l m á r : A d y költő volt. És ha észre is vette, h o g y milyen gyilkosan takarította el az útból ellenségeit, az 1871-es francia kom­ mün után az egyeduralmát kifejlesztő p o l g á r i rend, ő nem a francia társadalom kritikusa, ő Magyarorsaágnak í r s az elmaradt M a g y a r ­ ország hatalmasainak ostorozó ja. De nem hozsannázója a francia kul­ túrának s nem a latin kultúra smokkja. E z t a kort festi A d y M a r g i t t a é l n i a k a r című verses re­ gényében: „ P a r i s akkor m é g nem v o l t osámborult — H u n gyülevész had sűrű menedéke — S otthon sem tudta több, mint száz m a g y a r , •— H o g y tőlük fél a petyhüdt uri béke." M í g A d y Parisban él, odahaza e g y kicsiny szellemi csoport J á s z i Oszkár vezetésével a Huszadik Században és a Társadalomtudományi Társaságban a m a g y a r nem­ zetiségi és szociális politika reformját 'tudományos tézisek alapján követeli és bejelenti az ország tragikus bukását. 1908-ban Á c h i m L. A n d r á s , a parasztvezér, megalapítja a m a g y a r parasztpártot Békés­ csabán: „földet a parasztnak, irányító hatalmat az államban, a köz­ igazgatásban." A m a g y a r szocialista párt p r i m i t í v szervezkedésébői haladottabb internacionalizmusba szervezi a munkástömeget. K i n t , Parisból, sokkal inkább feltűnnek ezek a jelenségek, mint otthon M a g y a r o r s z á g o n és világosabb értelmet nyernék. És ha sikonganak A d y versei, m a g y a r panaszai és átkai, ezek nem honoráriu­ mokért Íródott alkalmi poémák, mint az A d y revízió papjai hirdetik, hanem tudatosan zúgják a rémült veszélyt. Véletlenség, ha ép' alkal­ miak s nem eléggé szárnyalók v a g y megdöbbentően fáradtak, de ere­ jük, 'tragikumuk és szárnyalásuk mellett bizony papirmasévá zsugo­ rodnak a nemzeti nagyok, Berzsenyi v a g y a sokat emlegetett Vörösm a r t h y is. M i , akik akkor külföldön élünk, egy más M a g y a r o r s z á g o t látunk, mint, amilyet otthon beneveltek a köztudatba, a m i l y e t a m a g y a r köz­ véleménnyel el akartak fogadtatni és amit kérkedve állítottak a kira­ katba. „ M a g y a r o r s z á g ma utolsóbb talán, mint Montenegró." Odahaza a m a g y a r glóbusz azt hiszi, hogy a v i l á g közepe, amikor N y u g a t o n , külföldön, m é g kevésbé tudják róla mint ma, h o g y hol lelhető fel a v i l á g földabroszán. H o g y az akkori Magyarországnak vesztett ü g y e v a n a v i l á g előtt, m i azt kint jobban észleltük, mint odahaza a napi­ lapok kitűnő vezércikkírói v a g y a parlament szónokló honatyái, — nemzeti sovinizmus és osztályérdek nem vont f á t y o l t látásunk elé. A d y megírta: „ M i l y e n nehéz v o l t fanyarak, szennyesek, — Untak, szokottak gúnyját elviselni —- S páran titkolnunk, h o g y i g a z i sebek, — K i k ez ország pestisétől ragasztvák." A u s z t r i a - M a g y a r o r s z á g befelé a dolgozókkal és a nemzetiségek­ kel rettentő hatalmas, de kifelé e n a g y Habsburg birodalomnak semmi tekintélye külföldön. M a g y a r o r s z á g ekkor m é g a negyvennyolcas sza­ badságharc szimpátia sallangjait sejti m a g a körül a világban, de a háború előtti M a g y a r o r s z á g iránt nincsen semerre e g y szemernyi j ó ­ indulat. E z az A u s z t r i a - M a g y a r o r s z á g nem 1914 július 23-án küldött ultimátumot Szerbiának, hanem hadat üzent már akkor, amikor a M o ­ narchia külügyminisztere, g r ó f A e r e n t h á l 1908 október 3-án gróf K h e v e n m ü 11 e r - M e e t s c h párisi nagykövetünkkel átnyujtatta Fal 1 iéres elnöknek Ferenc József (levelét Bosznia-Hercegovina annektálásáról. És M a g y a r o r s z á g nem 1918-ban vesztette e l a hábo­ rút, hanem m á r évtizedekkel előbb, amint a m a g y a r reakció nemzeti­ ségeket elnyomó szövetkezése az osztrák imperializmusssal elismert tényként állt a nyugati imperialista-kapitalista v i l á g előtt. A d y tanuja v o l t annak Parisban, h o g y a magyarországi nemzeti-

336

Bölöni

György:

Ady

a „halottak

élén"

ségek előretörése külföldön m i l y e n rohamosan megkezdődött. F ő l e g a csehek jártak elől a szlovákokkal abban, h o g y ügyük mellett jó han­ gulatot teremtsenek. Minden revü, minden napilap propagandára kész kulturális érettségük, sőt fölényük mellett. P r á g á b a n e g y m á s t érik a modern francia kiállítások, maga R o d i n gyors egymásutánban két kiállítást is rendez, amikor a m a g y a r koalíciós kultuszminiszter, A p ponyi szerint „a m a g y a r művészek és írók Parisban időzése c é l t a1 a n, sőt veszélyes. Elfajult és túlzóan excentrikus elveket szívnak magukba és betegei lesznek azon kinövéseknek, melyeket m é g a f r a n ­ cia művészet i s a l i g bír elszenvedni" ( U g r ó n Gábornak egy hozzám i r t l e v e l e ) . A d y Parisban élit a híres B j ö r n s o n - a f f é r idején s ta­ pasztalnia kellett, h o g y milyen megértés fogadta azokat a haragos cikkeket, melyeket a v é n n o r v é g író a szlovák iskolák üldözése és a szlovákokat ért brutalitások miatt a világlapokba irt. A d y t is több­ ször foglalkoztatta ez az affér, m e l y azzal kezdődött, h o g y Björnson a müncheni M a r z folyóiratban közzétette L e d e r e r déles eh országi ügyvéd, H e y d u k szlováki költő és K á l a i történetíró levelét, m e l y felsorolta az A p p o n y i - f é l e m a g y a r nemzetiségi elnyomatás bűneit Münchenben ekkor ül össze a „békekongresszus" és elnöke, Q u i d d e , felkérte Björnsont, h o g y l e g y e n tagja a diszelnökségnek, Björnson el­ fogadta a meghívást azzal, h o g y a kongresszuson nem fogja eltitkolni véleményét azokról, pl. A p p o n y i , akik a nemzetközi kongresszusokon békét prédikálnak, de otthon tirannizálják a más nemzet bélieket Björnson addig akarta A p p o n y i t támadni, m í g az el nem hagyja a t e r m e t I n ­ diszkréció folytán hamarébb nyilvánosságra került a dolog, mire, h o g y nagyobb l e g y e n a botrány, Björnson a Monarchia külügyi félhivata­ losában, a N e u e F r . Pressében kezdte támadni a kultuszminiszter A p p o n y i t és felsorolta a m a g y a r nemzetiségi politika bűneit. A g ú ­ nyos támadások e g y m á s t érték s M a g y a r o r s z á g o n különösen nagy v o l t a megdöbbenés, amikor Björnson a „leghatalmasabb magyar i p a r " címmel a cernoavi eseményeket is kiteregette, ahol e g y szlovák templomszentelés alkalmával tizenkét embert lőttek le a m a g y a r csendőrök. A hét é v alatt, m í g A d y Parisban élt, a t í z év alatt, ami eltelt az U j v e r s e k-től a háborúig, a m a g y a r helyzet mind virulensebb forradalmi állapotot mutat. Ekkor már nagyon messzi az az idő, ami­ k o r „nagyon Tisza K á l m á n szagú — V o l t m é g mindig a Bécs-Vorstadti é l e t : — Zsidó báróság, türelmi adó, — Zsentri, mágnás, pap és tűrő cselédek — Kasztjából ritkán és óvatosan — M e r t valaki v á g y ó ­ dón kinyujtózni. — Hiszen nem v o l t másabbuli sokkal mint m o s t — D e rémnek hittek e g y V á z s o n y i V i l m o s t " ( M a r g i t t a é l n i a k a r ) . M á r messzi az az idő, amikor V á z s o n y i kispolgári programja képes volt: magánalk kisajátítani a p o l g á r t A m a g y a r p o l g á r i rend is igyekszik életre és öntudatra kelni. P o l g á r i rétegekben a r é g i köz­ j o g i formulákat félretéve a feudalizmus megfőzésére erőteljes p o l i t i ­ kai szervezkedés indul és tudományos felvilágosító munka folyik. (Galilei K ö r . Társadalomtudományok Szabad Iskolája. R e f o r m K l u b . V á l a s z t ó j o g i L i g a . Radikális P á r t ) A z alföldi a g r á r mozgolódásokat letörik, de jönnek és meg-megujulnak az ipari munkás sztrájk-moz­ galmak, melyek politikai sztrájkokká növik ki magukat. 1912 május végén véres uccai harc folyik Budapesten. A politikai élet a parla­ mentből, a nem népképviseletből, mindinkább kihelyeződik klubbokba, munkás szervezetekbe, alkalmi organizációkba. A z irodalmi és mű­ vészi életnek azok a centrumai, melyeket magának a hivatalos nem­ zeti kultúra felépített, elvesztik jelentőségüket és a szellemi élet

Bölöni

György:

Ady

a „halottak

élén"

337

azokon kivül, sőt egyenesen azok ellenére szervezkedik minden vona­ lon. Tudósok, akik a haladó emberiség gondolkozói lesznek, művészek, írók, muzsikusok, akik az elmaradottsággal szemben e g y új szellem megszolaltától, festők, akik az elsekélyesedett impresszionizmus he­ l y é b e keresnek új konstruktivizmust, lest állanak e n a g y evolúció for­ gatagában. A képviselőházban m é g ott szónokolnak az itt-ott népszerű politi­ kusok, de a törvények, amiket hoznak, a távlatok, amiket ott muto­ gatnak, mind kevésbé érdeklik a tömegeket. A parlamentnek is m e g ­ szakad kontaktusa az országgal, mintahogy megszakadt a hivatalos nemzeti szellemi életnek. A parlamentben a földtélen parasztoknak nincs torka, h o g y földosztásért ordítson, az elnyomott proletárnak nincs hangja, h o g y osztályharcot hirdessen. A z a néhány nemzetiségi képviselő, a k i i r m a g k é n t bejutott a választásokon, ha néha bátran fel is lobbantja a m a g y a r elnyomatás ellen az elégületlenség tüzét, ezt nacionalista jelszavainak tündököltetésére s nem az ország összes el­ nyomottjaiért teszi. A z ország forradalmasodé polgári és munkásré­ t e g e az í r ó A d y mellé új b á l v á n y t keres. Politikust, államférfit, akire v á g y a i t átruházza. A z új b á l v á n y t megtalálja g r ó f K á r o l y i Mi­ hályban. A p o l g á r i H a t v á n y sokszor téved, de akkor jól lát, amilkor a hal­ dokló uralkodó osztályokról m e g á l l a p í t j a : „ A d y E n d r e öblös hang­ j á n veti föl a vezető társadalmi rétegek és történelmi osztályok fele­ lősségének kérdését. I l y e n k o r a hivatalos műveltség őreinek gondjuk v a n rá, h o g y az osztályérdek falán keresztül át ne hatolhassanak az élet, a kor és a zseni hangjai. Valahányszor e g y - e g y uralkodó réteg m e g t a g a d j a az országnak a művészetében megnyilatkozó lelkiismere­ tét, mindannyiszor az ország van veszélyben. Serenissimus nem tré­ fás, hanem tragikus alak, — V i l m o s császár, aki Hauptmann, Lieber­ mann és Reinhardt helyett a giccset pártolja, m á r r é g trónvesztes v o l t , m i e l ő t t csatába indult volna." ( A d y és k o r a ) . A m i t H a t v á n y n e m akart v a g y nem mert kimondani: A feudális M a g y a r o r s z á g mai­ a k k o r veszve volt, amikor a háború előtt nem értette m e g és nem ölelte magához A d y t , amikor Rákosi Jenőnek hitt és elringatózott M i k s z á t h K á l m á n jóizü adomáin, amikor szellemi kielégültsége meg­ állt a Gyurkovics lányoknál, festői élvezete az Innocent; képeken s költői rajongása Szabolcska Mihályon. Elveszett már ékkor, mint uralkodó osztály. A 'trianoni béke, mely a megalakult nemzeti álla­ mokban új, nemzeti középosztályok kezére v a g y földnélküli parasz­ toknak juttatta a r é g i m a g y a r uri földbirtokokat, új, alulról jött, fel­ törekvő nemzeti erőknek adta át az állami hivatalokat és a hajdani tekintetes v á r m e g y e a zsentrik örökébe betelepítette saját hatalomra és v a g y o n r a éhes, idáig szegénységben és elnyomatásban élt, frissen formálódott hivatalnok karát. A z új nemzeti államok a m a g y a r feu­ dalizmus roncsain annál zavartalanabbul építhették' fel új polgári kö­ zéposztályukat, mivel e bourgoisie megteremtése a feudális maradvá­ nyok felmorzsolásával egyetemes kapitalista érdek volt. A m a g y a r ellenforradalom Magyarországon forradalmi ál-jelszavakkal fejelte m e g ezt. a r é g i rendi uralmat, megtűzdelte az idegen eredetű polgárság igazi „ b o u r g o i s " szellemű, tehát pénzéhes, mohó és korrupt zsoldo­ saival, az ipari kapitalizmus új kólóniákra leső j ó é t v á g y ú exponensei­ v e l , a finánctőke megalázkodó és profitra éhes zsidaival. És azt hir­ dette, h o g y ez „ m a g y a r renaissance" — pedig ez csak: tetszhalál voltElz a m a g y a r rendszer már elesett a háború előtt, a m i k o r ásatag nem­ z e t i és szociális formája puszta léte által összeütközött Európával, a

338

Bölöni

György:

Ady

a „halottak

élén"

fennálló fejlettebb kapitalista világrenddel. A háború előtti prosperitás éveiben a m a g y a r uralkodó rendszer már érezte, h o g y végórája ütött és ép' ez a félelem tette küzdelmét elkeseredettebbé. A z , h o g y átmenetileg a Kossuth Ferenees-Apponyis koalíció piros-fehér-zöld hazafisága váltotta fel a régi rendet, m i n t ahogy ezt felcserélte aztán Tisza István svaregelb nacionalizmusa, nem változtatta meg a rendszert. A bécsi imperializmusba kapaszkodó feudális reakció é p ' oly erős v á r a az uralkodó rendszernek, mint a z e g y k o r i tulipántos nacionalizmus. Tisza I s t v á n M a g y a r o r s z á g a nem rettegett kevésbé a reformoktól, miket a polgári radikalizmus ós a szocializmus követelt, mint most a haldokló kapitalizmus retteg M a ­ g y a r o r s z á g o n a változásoktól. H a nem lett volna a fennálló rendnek félni és félteni valója, nem agyarkodott volna oly dühvel és csökönyn y e l . Tisza I s t v á n is annál szigorúbb és annál zsarnokibb, minél j o b ­ ban fél a Monarchia s benne a m a g y a r uralkodó rendszer összeomlá­ sától. Tiszában a félelem bátorsága dolgozik. A háború alatt 1918-ban a délszláv küldöttek előtt már kardjára üt, mert fél, de 1914-ben, a m i ­ k o r m é g nincs háború, és nincs a vesztett háború tóbolyos félelme, m é g egyházi engedményekkel, iskolai Ígéretekkel, nyelvhasználati,, zászlókitűzési p r i m i t í v j o g o k csillogtatásával^ kezd tárgyalásokat a r o ­ mán nemzeti párttal. Ekkor irja m e g A d y a „ V i l á g " - b a n (január 20) Goga. Oktayiáuhoz nevezetes levelét, m e l y a m a g y a r uralkodó rendszerről és Tiszá­ ról legkegyetlenebb és legigazibb irása lesz. „ I t t immár több, mint e g y évtized óta, — irja, — népetekért és egész Magyarország népéért, forradalmi tusát kezdett egy tábor. E z a kis tábor megnőtt és a m a ­ g y a r történelmi nevek legszebbjeit, zavarta, sőt bűvölte bele a népszabaditás legnagyszerűbb akarásába, — Én nem tudok és ha lehet, nem is akarok, a v v a l az undorral, kétségbeesett szitkozódással .szólni azokról, akikkel t i alkusztok v a g y talán m e g is alkudtatok. G y ü l e ­ v é s z u t á l a t o s had, v e z e t ő f á k l y á j a e g y agy, m e l y n e k a z ő r ü l e t b e n r e n d s z e r e v a n , egy borzalmas rendszer, m e l y a z őrület körül k ó v á l y o g . Egyezkedtek valakivel, akinek idegrendszer­ beli minősége és kora ezerévelötti s összebonyolódván az elkerülhe­ tetlen időkkel, valósággal komikus degenerálódást mutat. És a hada: — van néhány szomorú és szomorkodó kivétel: — milyen hes, milyen sisera had, m i l y e n elszánt; csak a régi kalózhajókon v o l t i l y e n v a g y ehhez hasonló. A piszok, a sár m é g a v ö r ö s hideg, téli N a p alatt is naponként bekeni, rájuk ragad, bemázolja őket, de ezeknek csak a falás minden moccantó révedezésük." P á r szóval a kalandor m a g y a r feudalizmust nem intézték el kü­ lönben és Tiszáról sem rajzoltak merészebb, de igazibb profilt. E z az i g a z i Tisza s nem az, a k i t a m e g f e j e l t m a g y a r reakció porhintésként, önámitásul mostanság tár a v i l á g elé. A z 1910-es A d y t ó l , aki a P e t ő f i versek bevezetőjét irta, az 1914-es A d y i g n a g y az út, de ez az A d y for­ radalmi lendületben semmikép sem marad el a másiktól. E z az A d y a Tisza rendszert „éllenforradalom"-nak bélyegzi, m e l y „az i g a z i f o r ­ radalomnak ördögi, de buta fűtője." A feudalizmust fentartó rend­ szer támasza „gyülevész, utálatos had" s „vezető fáklyája e g y a g y — (Tisza) — melynek az őrületben rendszere van." A kalandor feudaliz­ must nem lehet fentartani, irja — ha csoda nem esik. Csoda nem esett, de a várt, eljövendőnek hirdetett forradalom helyett a m a g y a r feudalizmussal szövetkezett Habsburg militarizmus hozta a világháborút. A d y t a háború Csúcsán éri és Mindszenten. Mindkettő emberte-

Bölöni György: Ady a „Jialottak élén"

339

len hely. Csúcsán a v ö l g y b e n katonavonatok, a harcbainduló M o ­ narchia zűrzavara és mozgalmassága. Érmindszent az eldugott falu, hová csak a rémhíreket hozza a bizonytalanság és kétségbeesés. „ A keresztes háborúk idejében élhetett úgy odújában — irja A d y Hattvanynak — e g y - e g y leromlott ur, mint én most." Feneketlen saru, hideg falu. Mutatnia kell m a g á t bátornak, egésze ég esnék, holott min­ den n y a v a l y á t magában érez. A m e l l e t t menyasszonya is van, aki 150 kilométerre aggódik. A hirek nem a lapokéi, hanem be-beállit egy ijedt cseléd v a g y szomszéd paraszt: „ A z éjszaka három órán át ágyú­ zást hallottunk." „M.-Szigetet felperzselték, Szatmár alatt vannak a muszkák." Dolgozni nem tud. Megpróbál naplószerű föl jegyzéseket e napokról. „ D e g y á v a v a g y o k — irja — s őszintén szólva, nem látok semmit jól. H a m e g aztán e z t irnám meg, ez v e r s volna s irjon a fene verset." A d y a háború kitörésével többet vesztett mint más: elvesztette az évtizedes dobogót, Parist, A d y háború előtti Parisa a v i l á g haladó szellemiségének irányítója. És A d y külön jelentőséget adott magának azzal, h o g y ebbe a Párizsba mindig visszatért, h o g y hozzáférhetetlen­ ségét újra körülbástyázza s megkapja világszemléletéhez az európai hangsúlyt. A háború megbélyegezte a francia kultúrát és árulássá deklarálta a francia kapcsolatokat. A d y Párizsa elítélteitek. A reakció számára most érkezett el a pillanat, amikor rácsaphat A d y r a , kijátszva francia dekadensnek, hazafiatlannak, sőt ha kell, hazaárulónak. A há­ borúban száz alkalom kinélkozik, h o g y nyakára szorítsák a forradalmi nyakkendőt. M i t 'kezdjen a ránktört pokoli viharban ő, akinek csak ostorozó átkai vannak befelé, de nincs uszító szava kifelé? A k i n e k programja a nyugat szárnyán való magasba szállás s lírája a m e g ú j ­ hodásért való epekedés és verekedés? „ V a l l o m ma is — írja, — h o g y emberi dokumentumokat tudtam s talán tudnék ma is adni. D e most ez senkinek sem kell, de zavarodott v a g y o k s el kell engednem az életemet," A háborús hazafiság egyszerre elnémítja a forradalmi vágyakat, kivételes t ö r v é n y e k béklyóba rakják a szociális mozgalmakat, a cen­ zúra megbilincseli a szabad gondolatot, a háború harctérre viszi a polgárt, a munkást, a parasztot és igájába hajtja a jobbhajlandóságú szellemiséget. A háború megtöri A d y emberi hitét, m a g y a r sorsát s költői reményeit is. U t á l j a a háborús tömegek Csalódik az „ e m b r i ó polgárságban", melynek „leikévé szedődn; akarltl", ordítani szeretne, ha lehetne a dühtől', h o g y „milyen állatian ordítja a vért." S meg-megbélyegzi ezt a polgárságot, a polgárt, „ m e l y sohasem v o l t érdemes azokra a javakra, amikhez eljuttatni szerettük volna őket."

SORREND: A német sebészek legutolsó évi összejövetelükön már a gyűlés tárgysorozatával is dokumentálni óhajtották árja mi­ voltukat. Prof. Kirschner orvosi problémáik fontosságát a mai Ne­ metország szelleméhez híven így osztályozta: „Különösen^ nagy érdeklődéssel foglalkozunk — hazaszeretetünk miatt! — mi német orvosok a háborús sérülések, a légi támadások s a gáz és gyújtó­ bombák következtében előálló 'sebesülésekkel. AAonkivüi fog­ lalkozunk még a rákkezeléssel és tüdőbajjal..." Ugyanezen a gyű­ lésen a kormánybiztos a következőket mondta: „ A légivédelem­ nek nem az a célja, hogy a gyávát megvédje, hanem hogy a bátor­ nak a sikeres védekezésre lehetőséget nyújtson..."

M A I

F R A N C I A

K Ö L T Ő K

Fordította: K O R V I N S Á N D O R (Kolozsvár)

•

LOUIS ARAGON: A SZÉP VILÁG DALAIBÓL Az uecai villanyujságok a remény szójátékaiban égve, villogva bekapcsolódnak a gépfegyverek ütemébe. A kutyák temetőjében még sírnak a régi románcok: „Ó jer vissza Mimi, Mimikém..." (A mélyben csörögnek a láncok.) Munka itt egyre kevesebb lesz. A vállalkozó tolvajokkal van jóban. S a Börzén, az értékek pénz-egén a csőd revolverlövése robban.

!

FRANCIS ANDRÉ: AZ UTOLSÓ SZEKÉRRAKOMÁNY Betakarítottam a mezőröl az utolsó szekérrrakományt, és látva ezt a gabnát, ezeket a súlyos, napfénytől terhes, verejtékünkkel itatott kévéket, amint az esti borulatban, a csűr s a világ felé hordja a sze­ kér, — így szóltam magamban: „Ki vásárol fel, hogy legyen miből élnem? Ki fal be téged, gyönyörű búzám életre, örömre, munkára buzdulva erőre, vígságra, mi emberekhez ütő!? — Amott lenyugodott immár a fényes nap s elzúgták daluk' a szélborzolta erdők, ám, mindez' nem az én való ember-hazám erdeje, napja hűs szelei voltak... Letarolt mezőink, óh mily kopárak lettek, kalászaikat elhordtuk kenyérre,^ de ez a kenyér nem összes véreinké..." u

'

Láttam az idők árnyékát földjeinkre borulni és nehéz szívemre, mély mint az őszutói ég oly zord... Ekkor így gondolkoztam magamban: „Mire jó eltompítani e kínokban szegény fejed, te robot-törte ember, hogy fölszökkenjen ez a drága búza, mely elrothad majd távol az éhezőktől, hiába túrod nyomorult barázdád?... Mire jó dolgozni, akarni, küzdeni, szeretni ha munkád semmit sem használ és te magad sem vagy egyéb, mint komor gép, haszontalan, lenézett, mélyben az élet forog, forog és mindennap kopik egy kicsit ?" Mikor az ember nem tudja, hogy miért dolgozik, sem azt, hogy miért él; mikor nem érez már maga körül néhány kezet, szívet és célt,

Mai francia költők

341

melyek küzdelmébe vegyülnek s ráhajolnak^ nehéz bánatára, mikor az ember elveszti összhangzatát korával és búzáját, miként a bibliás időkben, egy sánta cséphadaróval veri... hogy miután a zsákokat s az év napjait mind elhordta már a hátán, s nincs mit adjon asszonyának s kölykinek.,. mikor a testével a földhöz nőve, akár az ág a törzshöz, úgy érzi napról-napra egyre jobban fölszívódását sok, sok régi nedvnek,^ melyek nyers ösztönökkel és kapzsi vággyal telvék és elborítják kavargón, sötéten a napfényes gondolatot, amely dalolni vágyott... Betakarítottam a mezőről az utolsó szekérrakományt s így ballagtam mögötte; hordozván vállamon a napi fáradtságot s az idők bánatát... Elnéztem társaimat, akárcsak jómagam Jiomályos szem,mel és nehéz vállakkal mennek fáradtan, mindenesti szegényes sorsuk útján... Ekkor, hirtelen elszégyeltem magam és így szóltam magamban: ,,Miért kételkedsz a jövőben, amikor van itt minden, minden ami kell, a nap, a mezők s gabona kenyérnek és a mi testünk súlyos, elpusztíthatatlan, s a hajnalunk az eszme virradása ?! Miért ne harcoljunk felszegett fővel, amikor ma este a kisfiámat magamhoz ölelve, egyszerre — forró testével teli karomban tartom
>,

342

Mai francia költők Meg aztán ki is volt ez az istenadta? Egy szegény fickó, mint jómagam. Kit megvásároltatok néhány krajcárral* hogy jópénzért mutogathassátok nekünk egy aranyozott vas-kalitkában! Akkor hát mit érdekel engem, hogy ki váltott meg benneteket, ha én itt étlen gebedek? „A krízis" mondjátok és ezzel vége. Én nem tudom mi az, én nem tudom mi az, csak azt tudom, hogy karjaim,, melyek izmosok voltak — most semmire sem jók;; hej, piszkos banda! a mi munkánkból éltek... Én bizony megmondom, én bizony megmondom, az ember megvadul! s vagy megváltozik mindez, egy szép reggel, — vagy nem felelünk semmiért... Lehet, hogy aztán rossz sorunk megint csak nyakunkon marad; azonban a nagy zrí alatt, lesz néhány zsírosabb falat: lehet lesz csórni a kirakatokból vígan. Elrámolunk mindent, amit lehet az összes kölykeiteket és minden pereputytok A zagyvalékotokból majd feli tálakat, majd teli tálakat rakunk húshagyókeddre, hadd legyen minden társunknak jókedve... Hej! laiíala! Hej! Mlala! hogy mulatunk majd akkorra! Az sem baj ha otthagyjuk a fejünket.

A KÖZÉPOSZTÁLYKUTATÁS TÁRSADALOMTUDOMÁNYI SZEMPONTJAI Irta: JÓCSIK L A J O S

(Érsekújvár)

A középosztály kérdése kétfélekép' tehető .szociológiai;, vizsgálat, t á r g y á v á . F o g l a l k o z n i lehet a középosztály kérdésével általánosság­ ban, szorosan vett társadalmi alakulásoktól mentesen, általában & p o l g á r i társadalmi fejlődés szempontjából és fel lehet vetni, ezt a kérdést különleges társadalmi alakulatokra vonatkozóan. A közép­ osztály kérdésének teljes megértésénél mind a kétfajta kérdésfeltevés határozott jelentőséggel bír. H a a kérdést általános vonatkozásaiban vizsgáljuk meg, akkor a hozzátartozó fogalmakat tisztázzuk tulajdon­ képpen. A legfontosabb mozzanat itt a következő kérdések eldöntése: 1. hogyan helyezkedik el a középosztály a polgári társadalom osztá­ l y a i között; 2. milyen társadalmi funkciókat teljesít; 3. m i l y e n a k ö ­ zéposztály mozgása a m a i társadalom fejlődésének menetében?

|

Jócsik L.: A középosztálykutqtás

tudományos szempontjai

343

A középosztály a polgári társadalom két alapvető osztálya, v a g y i s a polgárság és munkásság között helyezkedik el a társadalom szer­ kezetében. Ebben az elhelyezkedésben a középosztályt az átmeneti r é ­ tegektől kell elválasztanunk, nem csak azért, m e r t a középosztály és az átmeneti rétegek egymástól különböző' társadalmi alakulások, de azért is, mert a fogalmaikat g y a k r a n összevonják s fel cserélik: abból kifolyóan, h o g y az átmeneti rétegek is ép' ú g y mint a középosztály a munkásság és a polgárság között foglalnak helyet. A z átmeneti ré­ tegek olyan társadalmi rétegeződésekből tevődnek össze, amelyek az előző, tehát a feudális társadalmi alakulat m a r a d v á n y a i s amelyekből a polgári társadalmi fejlődés kapcsán olyan rétegek keletkeznek, ame­ lyek érdekei ellentétesek a termelésben. A parasztság ós kézműves iparosság tartozik ide. Valóban belőlük — mintha társadalmi v í z ­ választó lennének — e g y r é s z t a munkásság, másrészt' a polgárság felé v i v ő utak nyílnak, egyrészt: a „felemelkedés", másrészt; a „deklasszáló­ dás" jegyében. V a g y mint TJljánov irja az alkotmányos illúziókról szóló könyvében: „ A kispolgárság gazdasági helyzete s életfeltételei olyanok, h o g y feltótlenül csalódnia kell, amint akarva nem akarva, h o l a polgárság felé, hol pedig a munkásság felé sodródik. Önálló út nála gazdaságilag lehetetlen." M i e l ő t t arra a kérdésre való feleletünkben, h o g y milyen társadalmi funkcióikat teljesít a középosztály, megadnók a közte és az átmeneti rétegek közötti különbséget, utalnunk kell arra a kapcsolatra, amely a középosztály és az átmeneti rétegek között á l fenn, ami abban nyilvánul, h o g y az átmeneti rétegek a felemelkedé­ sük során középosztállyá alakulhatnak át. E f o l y a m a t konkréten az átmeneti rétegek fiatal évjáratainak a szellemi foglalkozásokra v a l ó igyekezésében n y i l v á n u l meg. Azonban ideológiai kapcsolat is kelet­ kezhetik a középosztály és az átmeneti rétegek között olyan formán, h o g y a középosztály az önmagukban erőtlen átmeneti rétegeknek i s ­ mereteket, szervezettséget, s p r o g r a m o t közvetíthet. D e itt már közel értünk a középosztály társadalmi funkciójának a meghatározáséhoz. Ez" a funkció abban foglalható össze, h o g y a középosztály organizálja m e g a p o l g á r i társadalom ideológiai és szervezeti kereteit. Ebben a társadalmat és termelést szervező minőségében a középosztály a pol­ g á r s á g g a l függő helyzetbe kerül, mert a polgárság u g y a n ú g y köti le az értelmiség munkaerejét, mint a munkásságét. A középosztály t á r ­ sadalmat s termelést szervező funkciójában kétféle mozzanat 'külön­ böztethető m e g : e g y szellemi, ideológiai (írók, művészek, tanárok, stb.) és e g y bürokratikus szerep (hivatalnokok) s ennek megfelelően a kö­ zéposztály önmagán belül két szűkebb kategóriára oszlik fel. E z a szétválasztás speciális esetekben nyerhet fontosságot. H a arra a kérdésre felelünk, h o g y milyen a középosztály moz­ gása a társadalom mai fejlődési menetében, akkor azt kell m e g v i z s ­ gálni', h o g y miképpen alakulnak a középosztálynak egyrészt a polgár­ sághoz, másrészt a munkássághoz v a l ó viszonylatai, I. P o n i c a n, a D A V cimű szlovák f o l y ó i r a t szerkesztője e kérdésről rendezett ankét kapcsán a következőket mondotta: „ A krízisbe jutott kapitalizmus idejében az intelligencia helyzete már a proletariátus helyzetéhez ha­ sonlatos. A g y á r a k leállításával, a kereskedelmi társulatok, s bankok bukásával az intelligencia köreibe is betör a munkanélküliség. Á l l á ­ súkat vesztik mérnökök és 'magánhivatalnokok. A racionalizálás az intelligencia ujabb tömegeit zárta k i a termelő folyamatból. A z cm-; beri munkaerő helyett a gép működik. A pénzügyi válság, a haszon csökkenése m a g á v a l hozta ú g y a magán- mint a közhivatalnokok f i ­ zetésének leszállítását, sőt a szabadfoglalkozások jövedelmét is csök-

.344 Jócsik L.: A középosztálykutgtás tudományos szempontjai kentetté. A .szabadpályákon l é v ő k a gazdasági romlás f o l y t á n átváltoz­ nak egyszerű alkalmazottakká (a betegsegélyző orvosai, a bankok ü g y v é d j e i ) . Minden téren megindul az intelligencia deklasszálódása. A szellemi dolgozónak a létfenntartás érdekében olyan munkához kell folyamodnia, amely nincs összhangban többé az ő szakműveltségével. Megtörténik, h o g y a diplomás mérnök kereskedelmi utazóvá válik, csakhogy mindennapi kenyerét megkereshesse." A társadalmi fejlődés mai fokán a p o l g á r i ideológia krízise l é t ­ alapjaiban rendíti m e g a középosztályt, hisz ez a réteg n a g y töme­ gekben exisztenciálisan tapad a polgári felülépitmónyhez. A z a hal­ latlan tülekedés, amelyet a középosztály embere ilyenkor l e g p r i m i t í ­ vebb szükségleteinek kielégítéséért f o l y t a t a társadalomból kiszorított ember állati individualizmusának a jegyében történik. E z az állati individualizmus, a barbársághoz v a l ó viszahajlás adja alapszíneit a hitleri ideológiának, amely a középosztály társadalmi v á l s á g á v a l kap­ csolatban jött létre. A társadalmat csak a szervezett erőszak abroncsai tarthatják össze és mivel a középosztály szerepe a szervezés, hallat­ lan tömegekben vesz részt a fasiszta erőszakszervezetek kiépitésében. Ebben a szakaszban a középosztály társadalmat szervező munkájá­ nak ideológiai része lecsökken s a bürokratikus rósz n y e r nagyobb fontosságot. M í g a középosztálynak a polgársághoz v a l ó viszonya az •előző szakaszban szabadabb v o l t s túlnyomóan ideológiai, most ez a v i s z o n y kemény szervezeti formákban a pretoriánzimusra emlékezte­ tően jut, kifejezésre. A középosztály ilyen útjában a munkássághoz való viszonyának a fejlődése is j e l e z v e van. A középosztály deklasszálódásának elején, szóval akkor amikor a középosztály életszínvonala a munkásságé felé •sodródik, könnyen levonhatja a középosztály embere azt a következ­ tetést, h o g y ideológiailag is a munkásság oldalán v a n a helye. Súlyos nehézségek állanak azonban e f o l y a m a t kifejlődésének útjában. Csak 'futtában említjük m e g a következőket, A középosztálybeli rétegeknél az ideológiai kérdés és a kenyérkérdés egybeesik, s í g y eredménnyel csak ú g y csatlakozhatnak le, ha átalakulásuk pótolja a p o l g á r i olda­ lon elvesztett, exisztenaiát. Csak a szabadfoglalkozású rétegeknél csökken ez az akadály, v a g y ott, ahol az intelligencia a munkásmoz­ g a l o m hivatalnok-posztjait f o g l a l j a el. N a g y nehézséget okoz az emBített vonatkozásban az is, h o g y nincsen tisztázva az intelligencia munkássághoz való csatlakozásának szervezeti kérdése, ott és akkor, a h o l és amikor m é g — a deklasszálódás elején — tömeges csatlakozás lehetséges. A szlovák intelligencia szervezetének (Bis-blok intelügeno i e slovenskej), a szlovenszkói m a g y a r szocialista intelligencia Sarló szervezetének, a Cseh Leváfrontának s a német Linksfrontnak törté­ nete, a belőle vonható tanulságok nagyban hozzájárulhatnák e kér­ dés rendezéséhez. Ott, ahol a középosztály rohamos deklasszálódása a munkásmoz­ g a l m a t viszonylag fejletlen, felkészületlen stádiumban, találja, v a g y aho,l a középosztály intelligencia részének a csatlakozásánál a szer­ vezeti kérdés megoldását elhanyagolják, a középosztály fasizálódása •csaknem elkerülhetetlen. E d d i g a középosztály kérdését k i z á r ó l a g általános társadalmi v o ­ natkozásaiban tekintettük át. A középosztály kérdésének ilyen átte­ kintése f o g a l m i l a g elvonatkoztatott, s í g y csak annyiban vonatkozik konkrét társadalmi körülményekben élő középosztályok problemati­ kájára, " h o g y az idetartozó fogalmakat egységesíti. H a a középosztály kérdését elvontan vizsgálnék a polgári társadalomban, elégséges lenne

Jócsik

L.:

A középosztálykutqtás

tudományos

szem-pontjai

345

f o g a l m i általánosságban jelezni azt, de ha serkentő módon akarjuk feltenni a középosztály kérdését, ú g y h o g y a szocializmus általános társadalom fejlődési prognózisát 'igazolja, a kérdésnek helyenként, a társadalmi szerkezetek elütő voltából adódó mássága, speciális f o r d u ­ latai ép' oly fontosak mint a fogalmi általánosítások. A középosz­ t á l y problematikájának a megvizsgálásánál ez a nagyobb, apróléko­ sabb és nehezebb feladat, ezzel foglalkozik az a középosztály-tanulmány sorozat, mely a K o r u n k multévi számaiban jelent meg. Ezeknél a ta­ nulmányoknál tehát nem csak az a fontos, h o g y f o g a l m i l a g e g y s é g e ­ sek-e, de az is, h o g y m i l y e n pontosan, s milyen alaposan g y ű j t i k össze azokat a jelenségeket, amelyek az egyes középosztályoknál különlege­ sek. S ez a kérdésfelvetés éppen ezen a ponton jelent továbbfejlődést a szociológiai kérdésekről rendezett ankétokkal szemben, ahol szokás az, h o g y a hozzászólások és a kritikai ellenőrzés kizárólag arra s z o ­ rítkoznak, hogy elvont általánosságban helyes maradjon a kérdésfel­ vetések vonala. Ezek a kísérletek a legfontosabb momentumot hagyják k i : azt a serkentést .amelyet az általánosnak a konkrét viszonyokban v a l ó megmutatása jelenthet akkor, ha célunk a meggyőzés.

A

B O H É M É L E T Irta: V A L L E

F É N Y E I

INCLAN

„ A bohémélet f é n y e i " cimű színpadi mű M a x Estrella, a zseniális vak költő személyén keresztül a X I I I . A l f o n z korabeli spanyol) intellektuális b o h é m v i l á g o t v i s z i szín­ padra. A z avantgardista költők egyik parázs tüntetése al­ kalmával M a x Es'trell'át a rendőrség elfogja. ( A spanyol ál­ lapotokról beszámoló cikkünket 1. a V i l á g p o l i t i k a i problé­ mák cimű rovatunkban.) A b e l ü g y m i n i s z t é r i u m e l ő s z o b á j a . H i v a t a l o s iratok alatt roskadozó polcok. A f a l mellett p a d o k E g y csupafolt terítővel letakart asztal. P i n c e l e v e g ő és avasodé dohány hideg szaga. Bóbiskoló őrök. A titkosrendőrség emberei: keménykalapolki, sétapálcák, celluloid gallérok, feltűnő ékszerek, piperkőc alakok, kifésültek és stréberek. E g y lehetetlen öreg úr — parókában ós lüszter kézelőkkel — egy fia­ tal, pomádéshajú piperkőc diktandója után ír, aki cigarettával a szá­ jában parfömfelhőket áraszt maga körül fel ós alá járkálása közben. D o n Séraphin ez, a h o g y az alantasai hívják, v a g y a szép Séraphin, a h o g y általában nevezik. — Tumultus: ordítozva, fedetlen fővel, bohókásan és fantasztikusan bevonul M a x Estrella. — Don L a t i n o a kéze­ lőjénél f o g v a ráncigálja, kérlelések és sóhajtozások közepette. A hát­ térben megcsillannak az őrök sisakjai. A folyosón e g y lámpa fényé­ nei feltűnnek az avantgardista költők pipái, nyakravalói és sörényei. M a x : Elcsíptem pár spiclit! É p p e g y csapszékben dorbézoltak. Kényszerítettem őket, hogy kövessenek. A s z é p S é r a p h i n : E z némi helyesbítésre szoruk uram. M a x : N e m e r r ő l van szó, Delegátus ur. A s z é p S é r a p h i n : ...Inspektor! M a x : Egykutya. A s z é p S é r a p h i n : H o g y hívják, önt? M a x : N e v e m M a x i m é Estrella. Á l n e v e m Mala Estrella. K i t ü n ­ tetésem: nem v a g y o k az Akadémia tagja. A s z é p S é r a p h i n : Sokat megenged magának, fiatalember. Őrség, m i miatt fogták le ezt az embert? E g y ő r : N y i l v á n o s botrányokozás és lázító kijelentések m i a t t H o l t részeg.

346

Valle

Inclan:

A

bohémélet

fényei

A s z é p S é o r a p u i m : Foglalkozása? M a x : Nyugdíjas. A s z é p S é r a p h i n : M e l y i k közhivatalban v o l t alkalmazva? M a x : E g y i k b e n sem. A s z é p S é r a p h i n : H á t nem azt mondta, h o g y nyugdíjas!? M a x : N y u g d í j a z t a k szabad-emberi- s dalos-madári állásomból. H á t nem molesztálnak, bebörtönöznek, motoznak és vallatnak e g y r e ! ? A s z é p S é r a p h i n : H o l a lakása ? M a x : Bastardillos. A Saint-Come út sarkán. A Palotában. E g y s p i c l i : T a l á n azt akarja mondani, h o g y a mellette lévő házban, ímert amikor a palota nem létezett, aktkor m a g a annak a ház­ n a k ai manzárdján lakott. M a x : A h o l én lakom az palota, A s p i c l i : N e m is tudtam. Max: Mert, te bürokrata féreg n e m tudsz semmit! I l y e s m i eszedbe sem j u t ! A s z é p S é r a p h i n : A törvény nevében letartóztatom önt. M a x : Rendben van. Mond', L a t i n o fiam, nincs "itt e g y pad ahol aludhatnék e g y e t ? A s z é p S é r a p h i n : I d e nem azért jönnek, hogy aludjanak. M a x : D e én álmos v a g y o k ! A s z é p S é r a p h i n : Ez hatóság elleni sértés. Tudja legalább, h o g y ki vagycfc? M a x : A szép Séraphin! A s z é p S é r a p h i n : H o g y visszafizessem önnek ezt a bókot, megduplázom a büntetését. M a x : Ön rövidesen megégeti ezért a körmét! Én Spanyolország legelső költője vagyok. V a l a m e n n y i lap a kezemben v a n I s m e r e m a minisztert. Jó barátom! A s z é p S é r a p h i n : A miniszter úr nem érintkezik i l y e n salakokkal, mint maga. M a x : M a g a fiam nem ismeri napjaink történelmét! A s z ié p S é r a p h i n : N e m engedem Don Pacot jelenlétemben m e g s é r t e n i ! Érti, nem t ű r ö m ! T u d j a ön, h o g y Don Paco az apám? M a x : N e m hiszek belőle semmit. E n g e d j e meg, h o g y felhívjam telefonon. A s z é p S é r a p h i n : Majd a tömlöcből. D o n L a t i n o : Inspektor úr, ezt m e g kell gondolni! Egyik nemzeti büszkeségünkről van szó! Spanyolország V i c t o r H u g o - j á r ó l ! A s z é p S é r a p h i n : Hallgasson! D o n L a t i n o : Bocsássa m e g a beavatkozásomat. _ A s z é p S é r a p h i n : H a követni akarja, ú g y az ön számára i s találunk „lakást". D o n L a t i n o : Köszönöm, Inspektor úr! A s z é p S é r a p h i n : Őrség, vezessétek! ezt a részeget a ket­ tősbe. Egy ő r : Gyerünk! M a x : N e m megyek. A s z é p S é r a p h i n V i g y é t e k erőszakkal! E g y m á s i k ő r : T e koszos! M a x : Meggyilkolnak! Meggyilkolnak! E g y a v a n t g a r d i s t a k ö 11 t ő h a n g j a : Barbárok! D o n L a t i n o : Vigyázzatok, a nemzet: büszkesége! A s z é p S é r a p h i n : I t t nem lehet tiltakozni. Takarodjék! E g y m á s i k a v a n t g a r d i s t a h a m g j a : Éljen az i n k v i z í c i ó !

Valié

Inclan:

A

bohémélet

347

fényei

A s z é p S é r a p h i n : Csend, különben az egész társaságot le­ fogatom. M a x : Meggyilkolnak! Meggyilkolnak! A z ő r ö k : T e részeges! T e r o n g y o s ! A z a v a n t g a r d i s t a c s o p o r t : Rohanni a szerkesztőségbe! ( A z avantgardisták csoportosan kitódulnak. L o b o g ó nyakkendők, kialudt pipák, romantikus hajzatok. — A tömlöc ajtaja mögül ü t l e gek és kiáltozások zaja.) A s z é p S é r a p h i n : Ezek a kótya költők, szavamra, azt hiszik, h o g y elvbarátaik között vannak! ( A b ö r t ö n : Alacsony sötét- üreg, amit gyengén v i l á g i t m e g a l á m p a fénye. A homályban emberi alak mozog. K a b á t , orrcsiptető, espadrilles, magában motyog, fel és alá jár. A z ajtó hirtelen kicsapó­ dik. M a x Estrella lökve és taszigálva, a tömlöc fenekére zuhan. A a ajtó tüstént visszazáródik.) M a x : Csőcselék! Bérenoek! G y á v á k ! E g y h a n g k í v ü l r ő l : V é g r e e g y szép pár! M a x : Gazfickó! ( A homályból k i v á l i k a tömlöc lakójának alakja. A lámpa f é n y é ­ ben látni, h o g y az arca véres.) A f o g o l y : Jó estét! M a x : N e m vagyok egyedül? A f o g o l y : N e m hallottad? M o s t mondták. M a x : K i v a g y te, társam? A f o g o l y : E g y pária. M a x : Katalán? A f o g o l y : Én mindenünnen v a l ó v a g y o k . M a x : P á r i a ! . . . Csak a katalán munkások doppingolják magu­ kat ezzel a becsmérlő jelszóval. P á r i a ! A te szádból ez ú g y hangzik, m i n t valami korbácsütés! M e g is é r t e m : a ti órátok nemsokára üt! A f o g o l y : ö n világosan látja azt, amit a többiek nem látnak. Barcelona a gyűlölet valóságos mészárszéke. Én e g y barcelonai mun­ kás v a g y o k és büszke v a g y o k erre. M a x : Anarchista v a g y ? A f o g o l y : A z v a g y o k a m i v é a körülmények tettek. M a x : Ugyanahhoz az egyházhoz tartozunk A f o g o l y : Ön nyakkendőit; visel! M a ' x : E z a legoosmányabb szolgaság kötele! Letépem a nya­ kamról, h o g y beszélgethessünk. A f o g o l y : Ön nem az é n soraimból való. M a x : Én egy társadalmi lidércnyomás vagyok. A f o g o l y : Ón felvilágosult embernek látszik. Beszéde e g y más k o r r a emlékeztet M a x : Én egy v a k költő vagyok. A f o g o l y : Keserű b a l s o r s ! . . . Spanyolországban a munkát és az értelmiséget m i n d i g lenézték! I t t csak a pénznek v a n becsülete. M a x : N e m kellene egyebet tenni mint felállítani a villanyos Guillotint a P u e r t a del Sol-on. A f o g o l y : N e m elég. Számomra más a társadalmi felszaba­ dulás i d e á l j a . . . Leguillotinozni őket,, m é g nem jelent semmit. M i n d i g akadni fog örökös, m é g akkor is, ha az örökséget m i n t olyat megszün­ t e t i k . . A spanyol társadalom r é g i rendszerét át k e l l építeni és a fér­ gese m a g á t ó l eltűnik. A mai ipari Barcelona össze kell, h o g y dűljön, h o g y e g y új szülessen belőle. Európában a barcelonai munkaadó a legiszonyúbb fajzat és ha nem azt mondottam, h o g y az egész világon, 1

348

Valle

Indán:

A

bohémélet

fényei

ez azért történt, mert A m e r i k á b a n is vannak spanyolok. Barcelona esalki á g y születhetik újjá,, ha elpusztul! M a x : Barcelona kedves az é n szivemnek! A f o g o l y : N e k e m is a szivemhez nőtt. M a x : Én Barcelonának köszönhetem egyedül örömeimet v a k ­ ságom sötétében. A m i ott naponta' történik, az megnyugtat. A f o g o l y : És a munkásokat, akik ott naponta elesnek, azokat Ön nem bánja? M a x : A munkásoki szerencsére ú g y szaporodnak, mint a l e g y e k . Ezzel szemben a munkaadók, akárcsak az elefántok 'és a többi hatal­ mas 'és 'történelem előtti állatok, lassan szaporodnak. Saul, te új v a l ­ lást kell, h o g y alapitsál a v i á g számára, A f o g o y : Matéo a nevem. M a x : Én Saul-nak keresztellek. K ö l t ő v a g y o k és ' f e l s é g j o g a i m - vannak az ábécé fölött. Ide f i g y e l j , amikorra t e kiszabadulsz, Saul, e g y jó vadászat és a katalán főnök bőre gazdagabbá tesz, m i n t K a l ­ kutta minden elefántcsontja. A f o g o 1 y : Ezen dolgozunk. M a x : A d d a kezed. A f o g o l y : M e g v a g y o k láncolva!! M a x : Fiatal vagy? A f o g o l y : F i a t a l v a g y o k : 30 éves. M a x : M i v e l vádolnak? A f o g o l y : Hosszú mese. Lázadással vádolnak. N e m akartam elhagyni a műhelyt, h o g y háborúba menjek és zendülést szítottam a gyárban, A munkaadóm feljelentett, kitöltöttem a büntetésemet, be­ j á r t a m a v i l á g o t v a l a m i munkáért és most: i m e a törvény elé hurcol­ tak, nem tudom miért. Tudom, h o g y milyen sors vár r á m : n é g y g o l y ó szökési kísérletért. A z t hiszem ez a jobbik eset. M a x : M i egyébtől félsz m é g ? A f o g o l y : H o g y m e g fognak kínozni! M a x : A barbárok! A f o g o l y : Ismerni kell őket. M a x : Gazemberek! És m é g ők azok, akik a „fekete l e g e n d a " ellen tiltakoznak! A fogoly: H é t pesetáért' képesek m e g g y i l k o l n i v a l a m e l y i k sötét uccában^ amikor állítólag azért vannak, h o g y a népet védjék. És e z t nevezik ők igazságnak. . . A hízottak kopói! M a x : Gazdag v a g y szegény, a spanyol mind barbár. A f o g o l y : Mind! M a x : M i n d ! Maiteo, hol a bomba, ami levegőbe röpiti őket!? A f o g o l y : K ö l t ő úr, ön, aki olyan jól megérez mindent, nem látott, e g y felemelt kezet? ( A tömlöc ajtaja k i n y í l i k s a f o g l á r hivatalos dölyffel megparan­ csolja a láncra veri embernek, h o g y kövesse.) A f o g l á r : Gyerünk, k a t a l á n kászolódj! A f o g o l y : Készen v a g y o k . A f o g l á r : A k k o r hát indulás! Senkiházi, szórakozni fogsz! , / A f ? ? ^ közel lép a vakhoz olyannyira, h o g y megérinti annak szakállat. Meghajol, halk, rezignált, színtelen hangon:) A f o g o l y : R a j t a m a sor. A z t hiszem mi nem látjuk többé e g y ­ mást M a x : Rettenetes! A f o g o l y : M e g f o g n a k ölni. A z a csőcselék-s ajtó, vájjon m i t f o g í r n i holnap? M a x : A z t , amit ráparancsolnak. 01

1

A f o g o l y : Ön sír? M a x : A tehetetlenségtől és a dühtől. Öleljük m e g egymást, testvér. (Megölelik egymást. A f o g l á r és a f o g o l y eltávoznafki, a z ajtó for­ dul és bezárul. M a x Estrella a fal mentén tapogatózik, majd kereszt­ bevetett lábakkal leül, szinte ázsiai átszeliemültségre emlékeztető áhí­ tatos testtartásban^ Mérhetetlen csendes bánat fejeződik k i a vak költő meggörnyedtí alakján. Kívüliről d u r v a hangzavar és v á g t a t ó lovak.)

*

( A z e g y i k n a g y madridi lap szerkesztőségének modern csoportja közvetítésére M a x Estrellát szabadon boesájtják és a miniszter dolgo­ zószobájába vezetik. Találkozik a miniszterrel, aki a költő r é g i bohém­ társa és aki a v a k poéta előtt nem g y ő z i hangsúlyozni, h o g y mennyire i r i g y l i az ifjúságot és a jó humort.)

*

S z í n : Madridi ucca, osztrák stílusban. Zárda falai. Nemesig ház. Fények e g y tavernából. A járdán m e g r é m ü l t csoport E g y kétségbe­ esett rekedt hangú asszony, karjai közt halott gyermekével, akit puska g o l y ó talált homlokon. M a x Estrella és Don L a t i n o megállanafc a csoport előtt. M a x : Nézd, itt m é g törött ü v e g e k v a n n a k D o n L a t i n o : Jó zri v o l t ! Max: Gazemberek! V a l a m e n n y i e n gazemberek! Elsősorban a költők. D o n L a t i n o : M i azért megmentettük az irhánkat! A z a n y a : G y á v a kutyák! H o g y a tűz égesse el fekete belete­ ket! G y á v a kutyák! M a x : M i az, L a t i n o ? K i sír i t t ? K i kiabál i t t olyan dühvel? D o n L a t i n o : E g y zöldséges kofa, a k i halott g y e r m e k é t tartja karjai közt. M a x : K é t s é g b e e j t a hangja?. A z a n y a : Martalócofo! Gyermekgyilkosok! A z u z s o r á s : Elvesztette a szerencsétlen az eszét és nem tudja m i t beszél. E g y k a t o n a : A hatóság majd elintézi a b a j á t E g y b o l t o s : Ezek olyan szerencsétlenségek, aminők elkerül­ hetetlenek a rend helyreállításakor. H á z m e s t e r : M i é r t engedte l e a r e d ő n y é t o l y ' későn? A z u z s o r á s : A zűrzavar k i n t talált az uccán. D e remélem, h o g y megtérítik a magántulajdonban esetit k á r o k a t B o l t o s : A z a csőcselék, amely kifosztja azokat az üzleteket, ahonnan vásárol, annak nincs hazafias ideálja. A z a n y a : M é h e m húsának hóhérai! E g y k ő m ű v e s : A nép éhes. U z s o r á s : És n a g y o n g ő g ö s ! A z a n y a : G y á v a kutyák! Ö r e g a s s z o n y : L é g y óvatosabb, Ronualda. A z a n y a : Öljenek meg, mint ezt a májusi bimbót. K a, r t o n k e r e s k e d ő n ő : Á r t a t l a n csöppség! Csak m e g k e l l nézni. , B o l t o s : Maguk azt állítják, h o g y nem figyelmeztették előre, h o g y oszoljanak? : N y u g d í j a s : Én hallottam. A z a n y a : Hazugság! N y u g d í j a s : A z é n szavam szent. U z s o r á s : Téged megtéveszt' a fájdalom, Ronualda. 1

350

Volle Incktn: A bohémélet fényei

A z a n y a : Gyilkos! H a téged látlak, mintha a hóhéraimat lát­ nám! N y u g d i j a ® : A hatóságok tudják m i t csinálnak: Kőműves: A szegényekkek mi? Megölték ezt a csecsemőt, h o g y megvédjék a kereskedőt, aki szívja a vérünket. B o l t o s : N e felejtsd el, h o g y kifizeti az adókat! U z s ó r á s : A -becsületes kereskedő nem issza senkinek a vérét. H á z m e s t e r : A proletárok élete nem számit s e m m i t . . . M a x : Latino, vezess el ebből, a pokoli környezetből. ( T á v o l r ó l sortűz. A csoportban egymást lökdösik az ijedtségtől. Hirtelen az anya rekedt ordítozása hallatszik.) A z a n y a : Fekete f e g y v e r e k öljetek m e g engem is ólmotokkal! M a x : E z a hang keresztül szúr. A z a n y a : M i l y e n hideg v a g y , kicsikém! M a x : Sohasem hallottam m é g i l y e n tragikus indulatú hangot. D o n L a t i n o : Van- benne v a l a m i színészi. M a x : Hülye! ( E g y őr közeledik lámpással és vasbottal.) U z s o r á s : M i történt, barátom? Ö r : A z e g y i k f o g o l y m e g a k a r t szökni. M a x : Latino, m á r kiáltani sincs e r ő m . . . Meghalok a d ü h t ő l ! . . . Telezabáltam m a g a m piszokkal. E z a halott e l ő r e tudta a v é g é t . . • E z nem r é m í t e t t e meg, d e n ö v e l t é a k í n j a i t . . A „ F e k e t e L e g e n d a " e n y o m o r u l t napokban maga. Spanyolország történelme. Életünk dantei kör. Gyűlölet és szégyen, Megelégedetten: pusztulok el, h o g y a l e g k i ­ sebb fáklyát sem hordoztam ebben a tragikus karneválban. Hallottad ezeknek a z embereknek a v é l e m é n y é t vén csatornatöltelék? Olyan v a g y m i n t ők. Sőt, rosszabb, mint ők, m e r t nincs egy pezetád és -mégis út­ széli irodalmat termelsz, leszállított áron. Latino, t e Ízléstelen kalan­ d o k után szaladgáló v é n kecske, vezess a V i a d u k t h o z . Gyere, l o p d viszsza magad hozzánk. D o n L a t i n o : Max, ne szórakozz azzal, h o g y nekem meglepőe­ k e t mondj. 1

A ZSIDÓKÉRDÉS ÉS A CIONIZMUS (III.) Irta: V A E G A L Á S Z L Ó

(Temesvár)

A cionizmus szerint Palesztina az a hely, ahol a zsidóság „ m i n ­ den (kötöttség nélkül szabadon érvényesülhet". H o g y erre a célra P a ­ lesztina a legmegfelelőbb, azt — a cionizmus szerint — a „zsidóság Palesztina iránti évezredes kapcsolatai teszik kétségtelenné". E z t az é r z e l m i megokolást a cionizmus „történelmi materialistái" sem vetik e l . Á m b á r m i l y erősek is ezek az érzelmi kapcsolatok a háború utáni zsidó Palesztina fejlődése kezdettől f o g v a súlyos akadályókba ütkö­ z ö t t Ezekkel az akadályokkal a korábbi cionista politika egyáltalán n e m számolt. A háború élőtt-i cionista politika Palesztinát illetőleg csak az ottomám uralmat tartotta akadálynak,, amelynek barbár, két­ színű kezén nem látta „ b i z t o s í t v a " a zsidó országépítés fejlődését nem i s e m l í t v e , h o g y a bizalmatlan konstantinápolyi Porta hozzájárulását sem sikerült: megnyerni, jóllehet a cionisták a török: államadósságok enyhítését vállalták. A háború előtti cionisták minden reménye í g y a. Palesztina feletti török uralom megdőlésében összpontosult, m e r t a r r ó l m e g voltak győződve, h o g y minden más európai n a g y h a t a l o m őszinte s e g í t s é g g e l támogatná a zsidó honalapitást Ezek után természetes,

Varga László: A zsidókérdés és a cionizmus (III.)

351

h o g y ú g y az a n g o l imperializmus, m i n t
volt A n g l i a zajos cionista „szimpátiája" csak addig tartott, amíg az ü r ü g y ü l szolgált g y a k o r l a t i céljai elérésére. A n g l i a „felszahaditási" hadműveletei röviddel a Balfour-deklaráeió közzététele után kezdőd­ inek. A n g l i a „ v á l l a l j a " Palesztina védnökségét, amiint azonban Palesz­ tinában pozioiója megszilárdul, a zsidók i r á n t i érdeklődésót mindjob­ ban megosztja az „arabok iránti kötelessógérzettel", h o g y ezentúl már a z arab érdekeiket is „ v é d j e " . A n g l i a általános gyarmatpolitikájának t e n g e l y e : — mint tudjuk — az I n d i a i Óceán és a hozzá vezető utak biztosítása. A n g l i a legfél­ tettebb pontjai a Földközi tenger ós az I n d i a i Óceán közti, vonalon fekszenek. A perzsa-mezopotámiai nyersolajon k í v ü l A n g l i a é l e t b e v á g ó érdeke a Suez-Perzsa-öböl-Indiai-Oceán összekötőpontjainaki a birtoka. Érthető, h o g y ebben a földrajzi konstellációban, milyen fontos Palesz­ tina A n g l i a számára, Palesztina stratégiai jelentősége elsőrangú. E r r e a tényre az 1933. évi cionista kongresszuson B r o d e t z, k y professzor vallomásszerűén mutatott r á ( „ A k á r örvendünk neki, a k á r sajnáljuk, — de az ország, a m e l l y e l jövőnk egybekapcsolódik, a v i l á g egyik leg­ fontosabb stratégiai pontja.") A stratégiai támpont egyik kulcsa H a i f a s új kikötője m á r flotta/bázis célokra i s épült, a másik viszont a" H a i f a Bagdad közti vasút, i l l e t v e l é g i j árait, amelyekre A n g l i a Északázsia felé kitolt; pozíciói támaszlkodmak. ( A n g l i a terjeszkedési politikájának új püUére az e g y r e erősbödő tibeti akció.) De nem csak földrajzi fek­ vése teszi fontossá Palesztinát az angol g y a r m a t p o l i t i k a száméra, A mossziuli nyersolaj Haifába való vezetése, a H o l t t e n g e r vegyi, kihasz­ nálása s az anyaország beviteli előnyei mind oly' szempontokat jelen­ tenek, amik miatt Angliáinak Palesztinát minden áron kezében kell tartania. Ezért nem hederített 1929-ben — a z arab lázongások idején — arra a cionista „tömegkövetélésre", h o g y „erősebb kezű hatalom­ nak" adja át a mandátumot. A n g l i a Palesztinában is a b e v á l t g y a r ­ matpolitikai módszerrel dolgozik, s cseppet sem é r i be a tétlen „véd­ nök", szerepével. I t t is fáradhatatlan a védnöksége a l á tartozó népek egymáselleni kijátszásában, s ú g y a zsidók, mint az arabok irányá­ ban kiszámított szeszéllyel v á l t o g a t j a a kedvezés és mellőzés idősza­ kaszait . M á r 1922-ben Fehér-könyvvel lepi m e g a cionistákat s lemon­ datta őket Transzjordániáról. Közben a cionista építőmunkával szem­ ben a b r i t t hivatalnoki kar m i n d ellenségesebb s kínosan ü g y e l arra, h o g y azt nagyra nőni ne engedje. A kétszínű magatartás — leplezet­ lenül — a második arab felkelés idején mutatkozott meg, a m i k o r so­ rozatos szigorító intézkedéseket léptet életbe, (bevándorlás, földvásár­ lás stb., megnehezítése). A m i n t a z a g y a r m a t i népek közti viszályok alkalmával történni szokott ú g y i t t is az arab-zsidó véres ellenséges­ kedés alkalmat adott A n g l i á n a k katonai poziciója hatékonyabb m e g ­ erősítésére, a f e g y v e r v i s e l é s korlátozására és ellenőrzésére. Az, arab felkelés utáni S h a w - és S i an p s o n-jelentós, a F e h é r k ö n y v valójá­ ban mind a zsidó építőmunka ellen irányulnak, h o g y aztán a M a e* d o n a 1 d-levél ismét békitőíleg hasson. A fokozott szigor után A n g l i a újra némi „engedékenységet" mutat, g y á r m a t ü g y i miniszterét, főkormányzóját, L u k é főtisztviselőt leváltotta,, s a bevándorlásnál is újra „elnézés" érvényesül. H o g y azonban mindez megint csak taktikai, azt nem e g y körülmény bizonyítja. A hatalmas állami földek e g y részé­ nek átengedését következetesen megtagadja; az utóbbi időben ismét 1

352

Varga László: A zsidókérdés és a cionizmus (III.)

a palesztinai törvényhozó testület létesítésének t e r v é v e l gyakorol n y o ­ mást (mert abban természetesen, a z arabok lennének többségben); & legutóbb ígérete ellenére —• a F r e n c h-jelentést is közzé teszi. K i t u ­ dódott az is, h o g y a transzjordámiai zsidó telepítés ellen tulajdonkép­ pen A n g l i a dolgozik. — Végeredményben: a cionizmus sem a zsidó­ ságnak), sem az araboknak, sem a társadalomnak n e m t e t t szolgála­ t o t azzal, h o g y az angol imperializmust újabb pozícióhoz juttatta. A cionizmus amaz í g é r e t e pedig, h o g y ép' a palesztinai zsidó munkásság szolgálja majd az angol imperializmus gyengítését, tulajdonképpen értéktelen, lejáratnélküli kötelezvény a részéről végbemenő sorozatos történelmi mulasztások leplezésére.

* A z arabok zsidóellenessége csak a zsidó nemzeti otthon proklamálása óta komoly. Sűrűn nyugtalanították u g y a n a régi kolóniákat i s a nomád beduinok, de abból az időből nem tudunk az arabok' olyan határozott és általános szembefordulásáról, mint a legutóbbi másfél évtizedben, jóllehet' a mai kolóniák n a g y része m á r a háború e l ő t t fennállt. A mai arab ellenállás ösztönszerűen annak a veszedelemnek szól, m e l y az angol imperializmus térhódításában leli magyarázatát. Ezért pedig az arabok érthetően a cionizmust okolják. A cionista pol­ g á r s á g különben is sok tekintetben e g y ü t t halad az angol imperializ­ mussal, s í g y az arabok; ellenállása egy pontra koncentrálódik. Á zsidó nemzeti otthon proklamálása n y i l v á n v a l ó v á tette, h o g y a cionizmus Palesztinában csak az arabok háttérbe szorításával verhet gyökeret. A z ellenállás első ízben az 1921-i véres felkelésben tör utat, s a 'kibé­ kíthetetlen szembefordulás láncolataként folytatódik az 1929-es zen­ dülés, boykott-mozgalom, a törvényhozó testületek, és a Ba3four-deklaráció visszavonásának követelésével. A nyilli ellenállás legutóbbi ese­ ménye az 1933 októberi véres és n a g y a r á n y ú megmozdulás, amely elő­ ször a zsidók, (sztrájkmozgalom, demonstrációk) azután váratlanul a g y a r m a t u r a l o m ellen fordult. ( A láncolat törvényszerűségét csak ak­ kor tagadhatjuk meg, ha elfogadjuk a főmuftihoz guruló rubel mesé­ jét, v a g y ha a lázongásokért könnyed egyszerűséggel a HasszeinNashasibi családi v i s z á l y t tesszük! feleiőssé.) A cionizmus különfélekép' iparkodik a z arab probléma s ú l y á t csökkenteni. A zsidó nacionalizmus sovinisztái napirendre téréssel negligálják, a „ k o m o l y a b b " elemei viszont, a „megértésért" vannak és azt hangoztatják, h o g y a cionizmus — közvétve — az: arabok életnivóját, sőt osztálytudatát emeli. ( A zsidóság küldetés hite íme m é g Palesztinában is kihajt!) A cionista munkáspártok m é g e r r e is rá­ dupláznak, amikor az „arab dolgozók közös megszervezésének, közös szakszervezet létesítésének" követelését hirdetik. N e m felejtik u. i el, h o g y a társadalmi megértést n e m a jóindulat, hanem az érdekközös­ ség dönti el. Viszont az osztályok közti érdekkülönbözést a p o l g á r i társadalomban sem tüntetik el az, uralkodó osztályok egyes e n g e d m é ­ nyei és „megértési" szándékai. A z arab dolgozók kihasználása g y a r ­ mati, s í g y elsősorban alkalmi, napszámos munkát végeznek. A közös szervezés ezért a n a g y tömegeknek csak e g y törtszámáig érhet el. S merít a páriasorsra szoktatott arabok száma igen n a g y , ezért inkább sodorhatják le a jobb lótszínvonalt m e g k í v á n ó zsidó dolgozókat a ma­ guk n í v ó j a felé, mint fordítva. Ennek az állandó veszélynek az elhá­ rítását célozza- tehát a „közös szervezési" szándék. Palesztina v i s z o ­ nyaiból k i f o l y ó l a g u. i. a zsidó dolgozók számos szociális e l ő n y t biz­ tosíthattak maguknak. P i o n í r szerepük következtében a m é g viszony­ l a g g y e n g e dolgoztató rétegeket számottevő szociális engedmények

Varga

László:

A

zsidókérdés

és a cionizmus

(III.)

353

nyújtására kényszerítették, Palesztina zsidó dolgozói í g y munkás-arisz­ tokrata helyzetbe kerültek. ( A mai palesztinai zsidó munkásság jó része ön fenn tartási szükségletén felül keres.) E z é r t a z arab nincste­ lenekkel v á l ó együtthaladás gondolata mindenekelőtt azt a célt szol­ g á l j a , h o g y a zsidó munkásság kiváltságos helyzetének leromlasztását megakadályozza, illetve h o g y a z arabok felhasználásával a saját e l ő n y e i t növelje. A z a követelés u. i., h o g y az arab szegények helyzete a zsidó szegényekével legyen azonos, minden hangoztatás ellenére sem ő s z i n t e mert különben a dolgozó arabok ily" i r á n y ú beszervezése olyan területeken is folyna, ahol a zsidó, munkásság érdektelen, s n e m volna a „beszervezés" periodikus jellegű. Ez a megszervezés mindig elszige­ telt és r ö v i d életű volt. A be nem vallott szempont ebben a vonatko­ zásban m i n d i g az, h o g y a zsidó munkásság életviszonyaira az arabok kényszerolesó munkaereje ne hasson zavarólag. Ha viszont a zsidó életviszonyok m e l l é állítjuk a dolgozó arabok szinte állati tengődését, lakáskörülményeit, p r i m i t í v , egészségtelen életlehetőségeit, kul­ t u r á l i s élnyomottságát, akkor a két réteg közti érdekelleniét k i r i v ó . A z arab tömegek harca — helyzetükből k i f o l y ó l a g — az imperializmus, a gyai'mati elnyomás ellen szól, m í g a zsidó dolgozók „osztályharca" (amennyiben nem külön, kollektív életet élnek) e g y e l ő r e csak a szo­ ciális v í v m á n y o k megvédését-elérését célozza. S mert arab munkaerő­ b e n igen n a g y tartaléksereg áll rendelkezésre, természetes, h o g y a palesztinai munkaadók nemzetiségre v a l ó tekintet nélkül a dolgozó arabok mai életstandardját mindenképp az eddigi színvonalon i g y e ­ keznek tartani. E z alól nem e g y régi zsidó kolónia birtokosai sem ké­ peznek kivételt, ellenére minden nemes felháborodásnak. E z é r t a zsidó birtokosok n a g y része jó szemmel nézi a hatóságok részéről az i l l e g á l i s zsidó bevándorlás ellen Indított hajszát. A „szocialista" cionizmus ellenmondása abban is észlelhető, h o g y m í g az arabok megszervezését ígéri , sőt szorgalmazza, ugyanakkor a leghatározottabban követéli a „zsidó munka" elsőbbségét és m e g v é d é ­ sét, E z a körülmény persze súlyosan érinti az arab dolgozók érdekeit. "Felmerültek olyan követelések. is, h o g y a zsidó munkaadók k i z á r ó l a g •zsidó dolgozókkal dolgoztassanak. A londoni T i m e s nemrég hozta fel, h o g y a „zsidó munka e l v e " teszi tulajdonképpen l e h e t e t l e n n é ' a zsidók és arabok közti kooperációt. Viszont e g y cionista Palesztina i l y e n e l v nélkül nem képzelhető el. M é g a kimondott „arab-barát" Hasomér-Hacair 1933 januári romániai kongresszusán is mint e r e d ­ m é n y r ő l számoltak be arról, h o g y Ness-Cionában további 22.8 száza­ lék zsidó birtokon nem dolgoznak m á r arab munkások. A z arab probléma feszültségét növeli a fellahok körömreégő föld­ kérdése, s ennek együtthatói: egyrészt az effendik feudális n a g y b i r ­ tokuralma, másrészt a zsidó földvásárlás. A z arab kérdés n y í l t seb­ ként nő Palesztina fejlődésével, s a cionizmus csupán Ígérheti, de n e m vállalhatja rendezését, m e r t hisz' annak kiélezéséhez akarva-nema k a r v a lényegesen hozzájárul. 1

* K ö z v e t l e n ü l a világháború után az v o l t az általános p o l g á r i illú­ z i ó , h o g y a „viszonyok konszolidálódásával" a „ d e m o k r á c i a " m é g na^ g y o b b fejlődésnek indul. A „ w i l s o n i pontok", az „önrendelkezési j o g " , a „Népszövetség", a „kisebbségi védelem", stib. mind ennek a m e g g y ő ­ ződésnek a jegyében került a köztudatba. E r r e a helyzet javulásra készülve é r i a cionizmust a n a g y osztozkodás idején a kelet- és kö­ zépeurópai zsidó tömegek „kisebbségi" elismerése, s „ j o g a i k törvényes védelme". A h o l a háború után államváltozás állott be, ott mindenütt

354

Varga László: A zsidókérdés és a cionizmus (HL)

elsősorban a zsidó polgárságinak sürgős, h o g y a z önálló zsidó tósebbség képviselőjeként léphessen fel. ( N e m véletlen, h o g y csak ezeken a helyeken alakulnak m e g tüstént a Zsidó Nemzeti Tanácsok és Szövet­ ségek.) í g y kevesebb zökkenéssel j á r az előbbi uralkodó nemzettől v a l ó eltávoliódás, az új gazdanép uralkodóosztályához pedig mint semleges kisebbség könnyebben közeledhet. Ezért ezeknek az időknek a cioniz­ musa elsősorban helyi érdekeket követ s Palesztina csak hátterül szol­ gál. Célja a régi és új uralom közti simulékony helykeresés. I n d o k o ­ lása is helyi. ( „ N e m akarunk többé a népek ütközőpontja lenni" stb.) A Zsidó N e m z e t i Tanácsokban és Szövetségekben mindenütt a zsidó n a g y p o l g á r s á g (bankárok, gyárosok, ügyvédek) vezet s hamarosan a legfelsőbb 'zsidó fórummá, p á r t! f e l e t t i cionista s z e r v v é n y i l v á ­ nítják magukat. E z az orientáció a zsidó nagypolgárságnak alkalmas arra, h o g y közéleti szereplését a változott viszonyokba átmentse. A közvetlenebb cél viszont: a várható új gazdasági osztozkodásban v a l ó kedvezőbb részvétel. Később politikailag itt-ott „ f e g y v e r b a r á t s á g b a " l é p a cionista p o l g á r s á g az új, gazdanép e g y e s kormány aspiráns párt­ j a i v a l s m é g később m á r csak látszólag „ f ü g g e t l e n í t i " magát, Palesz­ tinára ez a polgári cionizmus csak a kék-fehér színekkel és o l a j f a g y ü j tóssel emlékeztet, s oda a cionista n a g y p o l g á r s á g legfeljebb csak ki­ rándulni; megy. Ezeket a zsidó kisebbségi törekvésekét többé-kevésbé az új államok is t á m o g a t j á k miután az számukra a néprajzi helyzet megjavítását jelenti. A nemzetiség polgári tételezésének nincs szociális hangsúlya. Le~ szögezése csak demokrata-liberális; j o g a i é r t csupán kultúrára és pa­ ragrafusokra apellál. Ennek a j o g n a k eredményei í g y csak kulturális, iskolaügyi természetűek; a szociális-gazdasági érdekekért a l i g tehet valamit. A m i k o r pedig a p o l g á r i társadalom — a saját bajai szaporo­ dásával — minden liberális látszatot likvidálni kezd, m é g az efajta nemzetiségi tételezés s o v á n y tartalma is elsikkad. E r r e a sorsra j u t ­ nak a cionizmus „kisebbségi" v í v m á n y a i is. Példa erre a legtöbbet d i ­ csőített l i t v á n i a i zsidó kisebbségi jogok, amelyek máról-hoInapra Sutiba kerültek. A cionista nemzetiségi politikusok természetesen tehetetlenek ezzel a változással szemben. A fokozódó válság, s a konszolidációs remények megsemmisülése változást visz a cionizmusba is. Általánossá v á l i k az a megállapítási, h o g y „a galutbban való élet teljesen kilátás­ talan". E t t ő l kezdve a cionizmus m i n d kevesebbet törődik ezzel, a ga­ lutbban élő zsidó tömegek magárahagyása mind n y i l v á n v a l ó b b . N e m a galuthbeli helykeresés többé a cél, hanem a védettebb h e l y r e v a l ó menekülés. í g y kap elsőbbségi j e l l e g e t a kimondott Palesztina-cioniz­ mus, az u. m. „Palesztina-centrikusság". A Palesztinán k í v ü l i zsidó k é r ­ désekkel m é g a cionista kongresszusok is e g y r e kevesebbet foglalkoz­ nak. A cionizmus a polgári társadalomból kiinduló új nehézségekre a zsidó érdekék ellenállásnélküli feladásával reagál. A „Palesztinacentrikusság" címén a k i v á l t s á g o s kivándorolni tudók a galutbban maradó tömegektől kivándorlásuk és Palesztina támogatását követelik. A Palesztina-centrikusX törekvésnek megfelelőem minden országos c i o ­ nista szervezetben elkülönül a Palesztina-politika és az országos poli­ tika. E z utóbbi szerepe alárendelt, s a „zsidó kisebbségi politika" ez­ után m á r j ó f o r m á n csak az időkénti választási agitációra szorítkozik. A zsidóság helyi-azonnali érdekei v é g l e g mellékessé válnak. A Palesztina-centrikusság áramlatának elinditásához lényegesen hozzájárul az is, h o g y a tőkés termelési rend általános hanyatlásának idejében Palesztinában konjunkturális fellendülés tapasztalható. Ezt a fellendülést kiváltják: a font értékosökkeniése, az angol közmiunkák

Varga

László:

A

zsidókérdés

és a cionizmus

(III.)

355

(a kikötőépítés, a petróleumvezetékiek lefektetése, általában a straté­ g i a i kiépítés) a zsidó tőikébev i t e l , a citrus-ültetvények szaporodása kö­ vetkeztében előállott nagyobb export („narancs-cionizmus", ahogy e g y Keren-Hajeszod-dielegátus megállapította), némely palesztinai i p a r á g térnyerése a szomszédos államokban. A tényezők jelentős részéhez a cioniz­ musnak kevés a köze, A közmunkákból eredő koaijuinik túrái is nyereségre ránehezedik! a n ö v e k v ő stratégiai kiszolgáltatottság árnyéka, a többi tényezőt pedig a v i l á g p i a c i függőség determinálja. ( A fejlődő narancs­ export pl. e g y r e nehezebben talál p i a c o t ) A vezetők igyekeznek is a cionista közvéleményt a „várható depresszióra" előkészíteni. A mai fellendülés különben a Palesztma-beváíidorlást két arányra osztja é h egyrészt a m é g fejletlen palesztinai viszonyok a chaîne bevándorlást teszik szükségessé, másrészt növekszik azoknak a bevándorlóknak a száma, akiket elsősorban a konjunktúrában v a l ó elhelyezkedés vonz, ( A z „otthonba" különben becsempészés útján is f o l y i k a bevándorlás.) A két i r á n y m i n d hevesebben (küzd az elsőbbségért. S mert a t ő k e nélküli bevándorlást a mandatárius hatalom korlátozza ezért a P a ­ lesztinában társadalmi s ú l l y a l biró pionír munkásosztály továbbra i s elsősorban a chalucok számára követeli a bevándorlási certifikátokatÁ m a certifikátak száma a chaluc jelentkezők számával sincs arány­ ban s í g y 'köztük is kialakul e g y kiváltságos réteg: azoké, akik m á r a galuthban teljes chaluckiképzésben részesülnek (Hachsarah-eertifikátok.) E l e i n t e erre az előkészítésre csak egy-két; szervezet speciali­ zálta magát, később azonban minden irányzatú cionista ifjúsági szer­ vezet követte a példát, h o g y í g y t e g y e vitássá az elsőbbséget S miután a kis férőképesség s az a r á n y l a g n a g y tülekedés közt egyensúlyt t a r ­ tani nem lehet, az ifjúsági alakulatok közit, is éles küzdelem fejlődik ki. ( A z é r t az ifjúság körében is, mert a chalue-bevándortás, csak bizo­ nyos korosztály kiváltsága.) E g y i d e j ű l e g erősödik a tőkés és közép­ osztály bevándorlás, m í g a szegény nagytömegeknek a l i g v a l a m i t ö r e ­ déke ér el Palesztinába. A z E g y e s ü l t Államokból, megindult; beván­ dorlás is csak tőkepénzeseket vonz. Ezeket és á középosztályhoz tarto­ zókat viszont m é g a chalucofcnál is kifejezettebben a konjunktúra csá­ bítja. Ezek érzelmi és ideológiai közömbösségét a cionista vezetők nem kis megdöbbenéssel állapítják meg. Ezek a rétegek Palesztinában is városlakók akarnak maradni, s ezzel átplántálják oda, is v á l l a l k o z ó közvetitő foglalkozásukat. (Ismeretes pli. a palesztinai n a g y telekspe­ kuláció.) Érthető ezek után, h o g y a cionista pártok harca ma t u l a j ­ donképpen miért f o r o g már csak a bevándorlás kérdése körül. M i n ­ den törekvés arra irányul, hogy a zsidó szempontból i s tul kicsiny P a ­ lesztina még kisebb napos oldalát, m e l y i k élem foglalja le magának. Napjaink cionista berkeiben különösen jellemző frakciózási hajlam­ nak is e z a legfőbb rugója. Minden i r á n y z a t máskép' képzeli el Palesz­ tina „berendezését" s mind egyiknek az a törekvése, h o g y a saját ele­ mei kerüljenek előtérbe. A cionista munkáspártok hegemóniájukat v é ­ dik, amikor a éhaluc- és certifikát-rendszer fenntartását szorgalmaz­ zák. A certifikát rendszer ellen a leghangosabbak a revizionista-cio­ nisták, akik a középosztály bevándorlásának fokozását kívánják. Ezek Palesztinára vonatkozó követelése persze a p o l g á r i többség biztosí­ tását szándékolja s a cél a chaluc privilégiumok megszüntetése. A re­ vizionista-cionista mozgalom egyrészt Palesztinában (főleg T e l - A v i v ban) hangos, ahol lépésről-lépésre küzd a munkás hegemónia ellen: másrészt Lengyelországban, ahol a minden kivándorlási lehetőségtől megfosztott zsidó tömegek keresnek g y o r s m e g o l d á s t I r á n y í t ó szerepre

356

Varga

László:

A

zsidókérdés

és a cionizmus

(III.)

törekszik Palesztinában m é g a Mizrachi, az ország „ t ó r a h ű " felépíté­ sének jelszavával. A l a p j á b a n azonban éz i s a középosztály bevándor­ lása mellett van. E z utóbbiakkal magyarázható újabban a cionista középosztálybeli ifjúság mozgalmi erősödése. Mindezek a jobboldali törekvések természetesen a cionizmus fasizálódásánafc vetületei.

*.

Dr. A r t h u r E u p p i n , cionista közgazdász röviddel a zsidó nem­ z e t i otthon proklamálása után óvatos körülírással egy millióra becsülte a z t a lélekszámot, amit a zsidóság Palesztinában busz é v alatt elérhet. Ma, másfél évtized utáni, a lélekszám m é g csak az első negyedmillió körül tart. A m e l l e t t a cionizmus akkori számítása szerint Palesztina felépítésének ideje alatt a zsidó tömegek helyzete a galuthban ú g y a h o g y elviselhető marad. Á m közben a palesztinai fejlődés lassúságá­ v a l fordított arányban súlyosadott a keleti-, később a közép-európai zsidóság helyzete. A zsidókérdés a társadalom minden kérdésével e g y ü t t dinamikussá lett s az egyetemes megoldást sürgeti. A zsidó­ kérdésnek növekvő feszültsége e g y r e kényszerítőbben leplezi le a cionizmus elrajzültságát. í g y lesz feltűnő az az ellenmondása is, h o g y b á r alkalmi védekezése szerint „nem is akar minden zsidót Paleszti­ nába vinni", mégis e g y r e kizárólagosabban tekinti magát a zsidókér­ dés „ e g y e d ü l i " megoldásának . A zsidókérdés és a Palesztina-,,megaldás" közti aránytalanság tudata mindig szerepelt a cionizmusban. E r r e vall a folytonos t o m pitási tendencia. I l y e n célt s z o l g á l az a beállítás, h o g y a jövő' Palesz­ tinájának „presztízs szerepe", illetve morális-jogi támasza lehet a ga­ luthban é l ő zsidó többség számára. Eltussolást céloz a „zsidó nemzeti Önérzet" kultusz is, mint ami a g y a k o r l a t i megváltást helyettesíti. A cionista „önérzet" azonban, a h o g y látjuk, egyáltalán nem jelent aka­ d á l y t a z antiszemitizmus és a fasizmus útján; a v é r t „respektus" pe­ d i g v é g l e g elmaradt. Az. összekötő hid szerepét játsza a zsidókérdés méretei s a Palesztina lehetőségek közt m é g az a biztatás, h o g y P a ­ lesztina zsidó „kulturcentrummá" lép elő s világviszonylatban, e g y új embertípus és életforma termelőhelye. E l t e k i n t v e attól, h o g y ebben a vonatkozásban is tompitási i g y e k v é s r ő l v a n szó, a mai héber ikultura s z e m ü g y r e v é t e l e nem vezet i l y e n konklúzióhoz. A z aránylag nagy m a i héber könyvtermés jórészt fordításból, nyelv-formálásból és szakirodalombói áll (s tipikusan polgári j e l l e g ű ) , s a háború utáni nacio­ nalista légkörben garmadában életre keltett n y e l v e k hasonló buzgal­ m á t követi. Tömegekhez szóló, megrázóan új hang a héber irodalom­ ban, színpadi kultúrában a l i g található, mondanivalói: visszanyúlás a háromezer év e l ő t t i bibliai témákhoz, b r i t t és cionista hivatalnokok fcifigurázása, a galuth gúnyolása és eredetieskedések. Ezzel szemben a tömeg, é l ő jiddis nyelvének termékeiben a társadalmi valóság lüktet, A héber n y e l v b e n e g y elkülönült élet gondolatvilága csapódik le. Az. aránytalanság problémája politikai tekintetben i s kifejezésre jut. Ezért hangoztatják a „szocialista" cionisták, h o g y „az ország m é g csak a z ' előkészítés stádiumában van", v a g y pedig „ a v a n t g a r d i " , „ n e ­ velőiszervezeti" hivatásukat. A z elégtelenségi tudat hívja e g y i d e j ű l e g életre a cionizmus maximalistáinak, a revizionista-cionistáknak a fel­ lépését. Ezek a tömeges bevándorlást, a zsidó' á l l a m o t mint közvetlen célt, a szegényes pénzgyűjtő rendszer feladását, Palesztinának Jor­ dánon tuli megnagyöbbitását, az arabokkal szemben zsidó véderő fel­ állítását, katonai nevelést stb. követelnek. Ennek a mozgalomnak a színezete már tisztára fasiszta, g y a k o r l a t i l a g pedig kifejezetten az. E r r e nézve elegendő mozgalmuk palesztinai sztrájktörő szerepére

Varga

László:

A

zsidókérdés

és a cionizmus

(III.)

357

utalni. A cél elérésére ,a revizionisták a „ p o l i t i k a i offenzívát", a peticionálást, a meetingek tartását stb. jelölik meg, ami szintén n e m hidalhatja á t a cél és lehetőség közti szakadékot. A lépten-nyomon jelentkező széthúzása tendencia az i l y e n építő mozgalomnak az e r ő ­ södését semmikép' sem szolgálja. A m i k o r a prágai kongresszuson az ellentétek n y í l t a n kirobbantak, S o k o l o v és T T s s i s c h k i n (kifelé) megnyugtatóan jelentették ki, h o g y „a differenciálódás a mozgalom fejlettségének a j e l e " , záróbeszédében azonban Sokolov (befelé) beval­ lotta, h o g y a jelenség vészhozó lehet.

* Palesztina m a r e l a t í v e (múltjához, nem pedig a zsidókérdéshez viszonyítva) felfelé í v e l . Prosperitása okaira és sajátságéra már rá­ mutattunk. A fellendülésbe Palesztina minden tervszerűség nélkül ke­ rült, s ez a j ö v ő r e n é z v e aligha szabályozható. A z esetleges vissza­ esés nem előzhető meg, s ezért érthető, h o g y a cionista munkáspártok a P r á g á b a n felajánlott vezetést — többségük ellenére — vonakodtak egyedül elfogadni. M á r az eddigi lassú fejlődés egyik főoka az a n y a g i eszközök fogyatékosságában rejlett s ma, a fellendülés idején, az or­ szág épitőalapjai n e m h o g y n e m emelkednek, hanem sok helyütt) — mint pl. az adakozásban m i n d i g vezető Északamerikában — n a g y mértékben visszaesnek. A szélesebb pénzügyi bázis megmentése céljá­ b ó l a Cionista Szervezet a nemoionista tőkésekkel 1929-ben J e w i s h A g e n c y néven közös szervezetet hozott létre. Ennek a törekvésnek annak idején a munkáspártok voltak a legfőbb támogatói. M a azonban ezek is felismerték a terv elhibázottságát. A Jewish A g e n c y a n y a g i ­ l a g semmit sem segített s valójában csak az ügyek adminisztrálását s a költségvetés további szüfcitéséti vállalta. Jelenleg a cionista szak­ körök egyöntetű véleménye szerint a prosperitás alátámasztását m á r csak e g y nagyszabású népszövetségi kölcsön biztosíthatná. A z errevonatkozó kísérletekre azonban a britt kincstári hivatal már is kü­ lönböző „ a g g o d a l m a i " m e g n y i l v é n i t á s á v a i reagált. A spekulatív ma­ gántőkével szemben í g y megbízhatóbb bázist; egyedül a kevés nem­ zeti tőke nyújthatna. H o g y azonban ennek tevékenysége m i l y ' vonta­ tottan haladt, azt B ö h m p r á g a i kongresszuson tett közlése igazolja, m e l y szerint e g y - e g y mezőgazdasági bérmunkás önálló Betelepítése másfél évtizedig, sőt tovább is eltart, a mezei bérmunkát pedig a pa­ lesztinai munkások csak mint átmeneti stádiumot fogadják el. A z utóbbi években különben a földvásárló K e r e n Kajemeth-alap ered­ ményei is erősen lezsugorodíak. A palesztinai prosperitás kezdete, 1930 óta 55 százalékkal kevesebb földei vásárolhat m i n t azelőtt. í g y sorakozhatik a cionizmusból következő ellenmondásokhoz az a jelenség, hogy W e i z m a n n bár exponáltán „munkásbarát''', mindazonáltal elégtétellel reméli, h o g y a „mostanii helyzetet nem fogja követni e g y , az 1925 évihez hasonló nagy válság, mert akkor szegényelemek ván­ doroltok be az elértéktelenedett zloty-valutájú Lengyelországból, m í g ma a jobbvalutájú országok adnak több és tehetősebb bevándorlót." A világkrizis és a palesztinai konjunktúra egybeesése l á t s z a t konklúziókat eredményezhet, s napjainkban f e l is fokozzák a cio­ nista mozgalmat, A legutóbbi cionista kongresszusnak minden eddigi­ nél több választója volt. A n a g y tömeget — Palesztinától eltekintve — L e n g y e l o r s z á g szolgáltatta, amelynek kb. 3 m i l l i ó zsidó lakosa közül 309.757 szavazott le. H a azonban f i g y e l e m b e vesszük, h o g y ezek közül a szavazatok közül 195.203 a cionizmus u. n. szélsőséges irányzataira Ü23.913 a munkásblokkra és 71.290 a revizionista pártokra) esett, ú g y e tényből — közvetve, a cionizmuson keresztül — a lengyel zsidóság

358

Varga

László:

A

zsidókérdés

és a cionizmus

(III.)

megoldást sürgető 'helyzetének fokát mérhetjük le. A többi szavaza­ tokból viszonylag L i t v á n i a a lényegesebb (25.849 szavazattal). Tízezer és húszezer közt három (terület szerepel: Lettország (19.474), Csehszlo­ vákia (16.246) és Beszarábia (11.497). Erdély, B á n á t stb. több m i n t 350.000 zsidó lakosa közül alig 4.835 vett részt a választáson, a ma­ gyarországi összszavazatók száma pedig 2.282. Mindezek közül a szá­ muk közül a legbeszédesebb az Egyesült Á l l a m o k zsidóságának rész­ vételi aránya, ahol a négyésfélmillió zsidó lakos közül mindössze 21.823 képviseltette m a g á t a cionista kongresszuson, ( J ó v a l keveseb­ ben mint két évvel ezelőtt.) A z északamerikai zsidóság, m e l y a n y a g i ­ l a g i s főtámasza volti a cionizmusnak, e g y r e jobban távolodik el at­ tól, miután jelenének és jövőjének összes kérdései a v á l s á g g a l küzdő A m e r i k a összproblémájába kapcsolódnak. A cionista szavazatok szá­ mának megítélésekor soha sem szabad f i g y e l m e n k í v ü l hagynunk, h o g y a cionista választásokon mindig n a g y számban szerepelnek az u. n. s z í v e s s é g i szavazók, amiről különben mindig sok szó esik a cio­ nista kongresszusokon. M i a l a t t Palesztina „prosperál", mialatt a cionista mozgalom több kongresszusi szavazatot mutat fel, azalatt a cionizmus* a p o l g á r i tár­ sadalommal együtt kényszerül ideológiai védekezésre, L e n g y e l o r s z á g ­ ban, Amerikában, Buszinszkóban, Máramarosban, egész Középeurópá­ ban terjed-mélyül a zsidó nyomor, s kiegészíti ezt az ázsiai m i l l i ó s tömegű szefárd zsidók s a délarábiai Y e m e n zsidók ínsége. A cioniz­ mus tehetetlen a deklasszálódás n a g y méretével szemben. Támaszuk ma már a l i g van e tömegeknek. A lengyel zsidók helyzetén m i n d i g lényegesen könnyített a tengerentúli hozzátartozók támogatása. A z o k ­ tól kapták hajójegyeiket fisi Ma m á r mindez a múlté. A z amerikai zsidóság többé a l i g tud segíteni, sőt) J i c h a k G r ü n b a u m szerint ez a támogatás már végikép elmarad. A palesztinai kivándorlás m i n ­ den egyént önerejére utal, a cionista szervek a kivándorlás költségei­ hez csak eminens chalucokkal szemben járulnak hozzá (lásd az E r ­ délyi-Bánáti Zsidó Nemzeti Szövetség ide vonatkozó legutóbbi temes­ v á r i határozatát). A zsidó tömegeket a v i l á g k r i z i s és a n y o m o r lakó­ helyükhöz köti s a n ö v e k v ő ínség, valamint a mai társadalom erősza­ kos manőverei (fasizmus stb.) láthatóan új és alapvető orientáció ke­ resésére ösztönzik. (Természetesen a helyhezkötöttség és osztályfeszült­ ség párhuzama a zsidóságon kívüli társadalomban i s adott, semmiféle falu fölöslegesei sem vándorolhatnak pl. semerre.) A tőkés termelés viszonylagos stabilizálódási lehetőségének ideje lezárult, s ez fokozza a konkrétabb társadalmi beállítódás szükségét. És ha áll is az, h o g y a társadalomváltozás kezdetben a jobbára közvetitő foglalkozású zsi­ dókat érzékenyen érinti, ennél jelentősebb az a tény, h o g y bázisuk gazdaságilag m á r most szét esik, másrészt az ideológiai-organizatorikus értelemben demoralizált zsidóság fokozottan védtelenebb m i n d e n külhatással szemben. Ebben a vonatkozásban a cionizmus akadály ti 'képez. Ezért nem is lehet „zsidó népi- és világszükséglet". Ellenkező­ leg, a követelmény az, h o g y a zsidó tömegek a cionista illúziókat v é g ­ érvényesen elintézettnek vegyék. A zsidóság átréttegesitésének terén már ma i s üdvözlendő bár­ m e l y komoly teljesítmény. Határozottan elvetendő azonban az olyan „átrétegesítési" törekvés, a m e l y idegen hatallmi célok szolgálatában áll s ugyanakkor az összzsid óságra eltaoácsojó^elkülönitő módon e g y e ­ dül üdvözítő „ i d e o l ó g i á t " akar ráoktrojálni. A cionizmus további sorsát egyrészt ellenmondásainak és külső nehézségeinek sokasága, másrészt szerepének a zsidó tömegekben t e r ­ j e d ő felismerése döntik el.

EGY

SZERELMES Ira: H E R M A N N

PÁR

HALÁLA

KESTEN

E l h a g y t á k a várost. Az, éj súlyos fellegekben csüngött:. Olyan nap volt, mint a m i l y e n n a g y o n sok van ősszel. H e r v a d ó lombok közit, sétálták át. Lábuk súlyos v o l t az elhervadt nap fáradtságától. S mert az. é g alkony e l ő t t e g y ó r á v a l kivilágosodott és kéken ragyogoltt a fel­ hők közül, úgy tűnt n e k i k h o g y m é g lehet menekvés, m é g van segít­ ség. Most azonban, h o g y a szél hűvösen fujifc s h o g y egy csillag sem. állt aíz égen, s h o g y a külső utakat m a g u k mögött h a g y t á k s a házak alacsonyabbak és elszórtabbak lettek ós megszűntek és m á r csak durva szántások húztak mellettük s mezei utakra értek, ahol egymástól n a g y távolságban r a g y o g t a k sárgán a sivár gázlámpák, tökéletesen kétség­ beestek. Kezeiket, amiket ú g y szorítottak m i n t a g y e r m e k a pénzt,, eleresztették. A lábukat, nehezen emelték mintha sáros volna az ös­ v é n y és vonzaná a lábaikat, mentek s magulki és a sötét közé néztek s közbül lájtták kétségbeesésük végét, látták a halállt. Mindaketten 18 évesek voltak, a z ifjúság végtelen 'élete v o l t mö­ göttük, az emberi lét e kalandos, legsúlyosabb és leghosszabb darabja,. A fiu baloldali kabátzsebében e g y töltött r e v o l v e r volt. K e z e időn­ ként megtapogatta a f e g y v e r t , amelynek hidegét érezte, a h o g y a j á m ­ bor érzi istent utolsó bizonyosságként. A fiú gimnazista volt. A lány, e r é n y e ritkasága felöl tudatlanul, busz éjszakát aludt, e g y ágyban a f i ú v a l ; a lány bűnösnek érezte magát, m e r t teste sza­ bályszerű funkciója megszakadt, jeléül annak, h o g y áldott, oh a leány kárhozatnak érezte a z áldást. Először csodálkozott s nem akarta elhinnk mintha ő az emberi lények sorsán kívül állna, v a g y mintha v e l e v a l a m i iszonyúság történne, v a l a m i titokzaitos betegség v á l t o z t a t n á el, mint ahogy a mesékben a gonosz varászlók a hercegnőket varan­ g y o s békává változtatják, később csodáért rimánkodott istenhez, mostt pedig m á r csak a halált látta. A lány, a n e v e Lise, e g y törvényszéki titkár e g y e t l e n g y e r m e k e volt. A n y j a már tíz é v e meghalt. A k k o r i b a n L i s e megszűnt babájá­ val, a szalmahajú, piros porcellánképű, e g y ü g y ű teremtménnyel j á t ­ szani. Iskolába kellett járnia, főzni, 'talkarijtani és mosni. A z apja, sze­ rette, de azon a szerencsétlen nézeten volt, h o g y a szeretet és a g y ö n ­ gédség könnyen ártalmasak s ezért nyers és kemény magatartással k é l i leplezni. M á r csak elkésve v e t t e észre, h o g y albérlője és kosztosa, a gimnazista, akinek a szülei vidéken éltek, p á r órányi, vasút távol­ s á g r a a várostól, h o g y ez a gimnazista, e g y csinos, henye ifjú és a l á n y a gyengédebben néznek egymásra, a h o g y a z e g y apának tetszhet.. Hamarjában elhatározta m a g á t a z apa és elővette a lányát, k i f a g ­ gatta a halálirasápadtat, aki természetesen hazudott, r e m e g v e mint aki v a l a m i g y i l k o s k a r m a i közé került. A z apa a ilegrémesebb attakkal és árvaházi neveléssel fenyegette m e g ha hazudik, v a g y bizalmas viszonyba kerül a gimnazistával, A kitartóan t a g a d ó leány m e g n y e r t e az e g y ü g y ű apa bizalmát, aki elfelejtette, h o g y a törvényeknek, er­ kölcsöknek és konvencióknak csak az lehet a céljuk, h o g y a z emberi közösség életét biztosabbá és szebbé tegyék, n e m pedig a, büntetés, a vezeklés és a bűnhődés. H i t t a lányának, mert elfelejtette a saját i f j ú ­ ságát é s elfelejtette, h o g y ő is hazudott áz apjának. A z apa azonban e l é g okos v o l t ahhoz, h o g y az e g y i k oldalon h i g y jen, a másik oldalon pedig a j ó gimnazistának ugyanaznap k i t e g y e a szűrét. A gimnazistának A l b e r t v o l t a neve, és teljesén kétségbeesett-

.360

Hermann

Kesten:

Egy szerelmes pár halála

.Szerette Lisát ós nem tudott nélküle élni. Pontosan érezte, h o g y lehe­ t e t l e n az életét L i s e nélkül elképzelni. E l m é l e t i l e g tudta, h o g y vannak -emberek, akik L i s e nélkül, élnek. B e nem vaEdttan azonban, mélyen önmagában, nem hitte, h o g y a többi embereknek ez a z élete, az, élet L i s e n-éökiüL nagyon értékest a v a g y csak szóra érdemes volna, az az -élet vigasztalatlan élet kell, h o g y legyen, értelmetlen, ostoba, közön­ séges, éleit isten nélkül. A szerencsétlen szerelmespár másnap, amikor L i s e apja a t ö r ­ vényszéken volt, találkozott délután. Szó nélkül tornyosodott közéjük a bizonyosság. M e g kell halniok. R e m e g t e k a haláltól, féltek-. Szívesen -él)iek volna boldogságban és tartós szerelemben, mint minden ember, v a g y a legtöbb az emberek közül, a v a g y legalább páran. D e nem v o l t más kint. E g y m á s nélkül nem tudtak élni s egymással n e m .volt sza­ b a d T e h á t m e g k e l l halniok. E z v o l t a sorsuk. A fiú e g y zsibárusnál r e v o l v e r t vásárolt. Megtöliütlíe. A f e g y v e r t tudta kezelni, m e r t e g y álkatoinai ifjúsági szervezet tagja volt. U g a r o n h e v e r ő szántóföldeken mentek keresztül, nedves mezőkön mentek keresztül, mentek az é g alatt, a m e l y sötét v o l t és r e m é n y ­ nélküli a számukra. > H a l k a n sirtak és szegyeitek e g y m á s e l ő t t a (könnyeiket. F e l h a g y ­ tak a sírással, e g y dombhoz érkeztek. Mentek felfele. Elérték- e g y rit­ kás, kicsi erdőbe. Ott kissé hidegebb v o l t . Megszűntek sírni, csak a legközelebbi hideg fatörzseket látták, lefeküdtek a földre, amely ragadós v o l t és zörgött a halott levelek szomorú halmazától, összefeküdtek, .-csókolták egymást, rángatózó, f e l v á l t v a hideg és forró és száraz ajak­ ká}, felizgultak, eleresztették e g y m á s t V a l a m i állat v a g y szél zörgött az ágak. k ö z t de ők nem tudták megkülönböztetni. L i s e fázott, féllt, olyan szorongással, a szive körül, mintha e l kellene pusztulnia és meghalni s e l is kell pusztulnom és m e g keli halnom, gondolta, csak gyorsan, mondotta, gyorsan, A l b e r t , m á r nem birom tovább, tedd, tedd gyorsan, most A l b e r t , drága A l b e r t t é n y l e g m e g kell tenni? M e g k e l l tenni! Most, most! A l b e r t belenyúlt a zsebébe, kihúzta a r e v o l v e r t s azt mondta, lövök. .. e l ő s z ö r . . . r á d . . . Meglesz a bátorsága azután m a g á t agyonlőni, gondolta hirtelen Lisa A l b e r t ezt mondta: — H a téged megöltelek, utána m a g a m a t lövöm a g y o n , hisz nem maradhatok az életben, g y i l k o s volnék. — I g e n , — suttogta L i s e — csókolj m e g mégegyszer. A l b e r t megcsókolta, hirtelen azonban visszataszító v o l t néki a l á n y nedves fogsorát osókolnii, hirtelen érezte a teste s z a g á t elvesz­ t e t t e az eszét, e g y i k pillanatról a másikra elkezdte g y ű l ö l n i a l e á n y t az érzés olyan erejével, aminőt m é g soha az életében nem érzett. Lisát, -ezt a viselős á l l a t o t m e g kell ölnie, ez a feladata, a z u t á n . . . képtelen v o l t gondolkodni, a m i . . . a z u t á n . . . lesz, csak feküdt rajta, mint v a l a m i nehéz nyomás, mint egy rém, mint a lavina a b e g y m á s z ó felett, a m e l l e után tapogatott, keményen megragadta, h o g y a l á n y felsóhaj­ t o t t a r e v o l v e r t hevesen dobogó szivéhez szorította, érezte amint a l á n y bele r e m e g s kezei görcsösen a lábába csípnek, h o g y felordítani szeretett volna, nyomta, nyomta.. . n y o m t a . . . a ravaszt, d e nem hal­ l o t t semmit, végtelen v o l t az i d ő a m e l y állit és n e m uralt, v é g ü l meg­ értette, h o g y a lövés csütörtököt mondott. Li'se elkezdett hangosan, mint a vajúdó, kiáltozni, r ö v i d éles kiáltásokkal, percről-percre azono­ s a n megismételve, a l á n y megsebesült, gondolta a fiú, de ez mégse le-

Hermann

Kesten:

Egy

szerelmes

pár

36t

halála

hetséges, nem tudtam elsütni a revolvert, a lövés csütörtököt mondott, lenyomni, lenyomni, mégagyszer lenyomni*, a fiú a hirtelen védekező lány álla felé ütött a r e v o l v e r r e l , ú g y csattant ez mint az. eltörött, csont, a fiú elvesztette az eszét a haragtól, képtelen a l á n y kiáltozá­ sait elviselni, aki ú g y ordit mint e g y állat és másodszor is lenyomta a r e v o l v e r kakasát, egyenesen az ordító L i s e n y i t o t t szájába. A lövés másodszor is csütörtököt mondott. E r r e Lise váratlan, ökölcsapással A l b e r t hasába üt, a fiú megriadt ujjaiból elejti a re­ volvert, egymásnak esnek, birkóznak életre-halálra, fojtogatják, kar­ molják egymást, némán, hangtalan, kísértetiesen!, m í g az őrjöngő L i sének hirtelen sikerül megrúgni Albertet, f e l t á m o l y o g n i és leszaladni, vadul a fák közt, csodával határosán, anélkül, h o g y koponyáját szét­ zúzná a fatörzseken. A l b e r t bámul utánna, majd hirtelen talpraugrik, de már akkor, amikor a l á n y a domb lábánál j á r t s a tarlón szaladt keresztül a l i g láthatóan, a fiú felugrott, szaladt utánna, hadonászva a karjaival,.kiáltozva: lőni, lőni, agyon kell lőnöm, a revolver azonban rozsda­ barna hervadt őszi lombok a l a t t feküdt a domb tetején. A l b e r t elvesztette Lisét a mezők sötétségében. A l b e r t beszaladt a városba, éj sötét uccukra ért, átszaladt a vá­ roson, támolyogva, izzadva, fázva, holtfáradtan, a város másik szélén ismét az országútra került, ki a mezőkre, elzuhant, fekve maradt, fel­ bőgött az égre, amely lassan világosodott. V a l a m i szél szétfújta a fellegekéit, hirtelen csillagok jelentek meg, később kialudtak, hideglett, derengett, a r e g g e l hideg nappal s a z é g piszkos kékjével elő­ mászott. A l b e r t tovább ment, parasztokhoz érkezett, f é l i g eléhezve, ka­ pott kenyeret és kevés tejet, v a l a m i csűrben aludt, elment Hamburgba, Amerikába akart jutni, mint potyautas felkúszott e g y szállítógőzösre, a n y í l t tengeren felfedezték, szánalmasan elverték, A m e r i k á b a n meg­ szökött a hajóról, a szárazföldre került, éhezett Newyorkbau, g y á r ­ ban kapott munkát, a harmadik nap a igép elkapta a jobbkezét, ampu­ tálták, ugyanabban a g y á r b a n mint portás kapott állást, elkezdett inni,, elhocsájitották, e l v é g r e e g y gyártulajdonos i r g a l m a s szivének is v a n határa, ismét éhezett,, lopott, leitta magát, éhezett, húsz évével olyan­ nak látszott mint egy 45 éves, a rendőrség kezére került, betörés miatt, amit e g y másik követett el, lecsukták, n é g y é v után elbocsájtották,. tüdőbajos lett, kiutasították), a déli államokba ment, San-Franciskóban e g y n é g e r nyilvánosházban leszúrták, mert e g y mesztic zsebéből egy fél dollárt lopottl ú g y vagdosták m i n t e g y kutyát, 28 éves, tüdő­ bajos, vérbajos, egykezű, m á r a halála előtt halott a szíve, csak az alkalom hijján nem lett gyilkos,, v a g y legalább is nem hajtott v é g r e g y i l ­ kosságot, földi m a r a d v á n y a i t elhantoltáki, — élt. Lise, Lise, a szegény szerelmes lény, e z a drágái leány, azon az éjszaka három órakor érkezett az atyai ház elé, i l l e t v e ez csak e g y bérelt lakás volt e g y unalmas ház harmadik emeletén, az apa az ajtó­ ban fogadta, jobb kezével, szőrös kezével e g y törvényszéki ítitkárnák, akinek havi 320 márka a j ö v e d e l m e a jobb- é s a bal arcára v á g o t t és leteperte a padlóra. Ott a l á n y fekve maradt, később belopódzott az ágyába. R e g g e l jogszerinti atyja minden mogtakaritott pénzét, 680 már­ kát azzal adta át néki, hogy Berlinbe menjen, i l l e t v e ahová akar és többet ne kerüljön a szeme elé. A m i k o r a l á n y bőgve, a pénzt kezei közt tartva, megkérdezte, h o g y mi l e g y e n Berlinben, hisz ő áldott állapotban, van, az apja rá­ bámult és nem értette. a

,362

Hermann

Kesten:

Egy szerelmes pár halála

V é g ü l kinyögte Lise, h o g y másállapotban van. E r r e az öreg ötven évével, közepesnél kisebb termetével, csípte­ t ő v e l a fáradt szeme előtt elsápadt s kitépte a lány kezeiből a p é n z t -Szinte olyannak látszott, minit afci el a karja tépni a bankjegyeket. D e magához tért. A z a t y a i szív jósága, mértéktelenül, mint isten kegyessége és jámborsága, töltötte el,, megosztotta a pénzt, ötszáz már­ kát adott L i s e lányának és egy rúgást a hátuljába, h o g y az ajtón ki­ repült, amit az apa belülről bezárt. E z v o l t háromnegyedhatkor reggel. Félnyolckor, amikor a titkár az i g a z s á g ü g y i palotába ment, L i s e m é g az, ajtó előtt állt, u g y a n ú g y este, amikor atyja hazatért. E z z e l szemben m á r másnap r e g g e l eltűnt. A z apa szinte csodálkozott, amiífcor félnyolckor nem találta- az ajtó e l ő t t I l y e n g y o r s a n szokja m e g az ember m é g a szokatlant is. T i z e n e g y é v r e r á a z i g a z s á g ü g y i titkár n y u g d í j b a ment és két hónappal később meghalt. A nyugdíj' jogosultság miatt lépett e g y k o r á l l a m i szolgálatba, okos előrelátással é s gondolkodással tehetetlen vénségére. L i s e t é n y l e g Berlinbe utazott, e g y fehérneművarrodában varrónő l e t t , megszülte g y e r m e k é t nehéz szülés v o l t súlyos operációra v o l t szükség, úgynevezett császármetszésre. A gyermek, sajnos, mint később kiderült, süketnéma v o l t és epi­ leptikus, hét éves korában halt meg, árvaházban.Lis'e, szülés utáni 'betegeskedéise és g y ö n g e s é g e és rossz táplálkozása következtében nem talált munkát, az, uccára k e r ü l t ehhez a mesterséghez nem értett, m e g b e t e g e d e t t nyilvánosházba k e r ü l t a gazdasszony kidobta, szószer i n t éhenhalt, elhantolták, előbb természetesen felboncolták, egy csontv á z v o l t 28 éves korában, vérbajos, daganattal az agyában, a temető­ ben nem kapott sírkövet, a sírján nem beszélt pap, — é l t

A MAGYAR GYÁRIPARI TŐKE A VÁLSÁGBAN 0 L ) Irta: J E S Z E N S Z K Y

EBIK

(Budapest)

Megelőző tanulmányunkban kimutattuk, h o g y a g y á r i p a r i tőké­ n e k 1932-ben a munkások m e g nem fizetett munkájából 14.3 mill. P., a nyersamyagtermeilőiknek nem fizetett értékből pedig 53.1 mill. P., ©sz­ eszesen 67.4 mill. P új értéktöbblet állott rendelkezésére 1929-hez ké­ pest. A g y á r i p a r i tőke tehát j ó v a l nagyobb hasznot húzott a válság­ ban a nyersanyag — illetve mezőgazdasági termelők rovására, mint a saját munkásai rovására, Azonban ezt az értóktöbletet még realizál­ nia is kellett az iparcikkek eladási árában és ez mindenekelőtt csak akkor v o l t lehetséges, ha a termelési érték e g y é b elemei megtartot­ ták 1932-ben ugyanazt a viszonylagos jelentőségüket a termelési érték­ ben, amellyel ebben 1929-ben birtak. Ellenkező esetben, ha ugyanis ezeknek az elemeknek a viszonylagos jelentősége a termelési érték­ ben nőtt a válság alatt, ezek felemésztették az értéktöbbletgyarapo­ dást. És ezek az egyéb költségelemek már az ipari tőke rovására ala­ kultak a válságban. A fütő-, a világítóanyag-költségekről, a tisztvi­ selői fizetésekről és a f i x tőke amortizációjáról, a gép- és épületko­ pásról v a n itt szó. Ezek olyan általános termelési költségek, amelyek nem csökkennek abban a mértékben, amelyben a -termelés csökken, .amelyek tehát a termelés csökkenésével v i s z o n y l a g növekvői terhet Jelentenek. A m i először a fütő- és világítóanyag-költségeket illeti, ezek

Jeszenszky

E.:

A magyar

gyáripari

tőke a válságban

(II-)

363

1929-ben 160.8 m i l l . P-vel a termelési érték 5.6%-át tették ki. H a ugyanez lett volna a viszonylagos súlyuk a z 1932. é v 1800.2 m i l l . P. termelési értékében is, 1932-ben 100.8 mill. P költséget okoztak volna. A z o n b a n 1932-re viszonylagos súlyuk: 5.6%-rói 6.3%-ra emelkedett, 100.8 mill. P h e l y e t t H4.2 mill. P - t tett ki, v a g y i s ezek a költségek 13.4 mill. P viszonylagos Költségtöbbletet okoztak. Hasonló v o l t a helyzet a tisztviselői fizetéseiknél is. Ezek 1929-ben 86.8 mill. P - v e l 3.0, 1932-ben 72.6 mill. P-vel már 4.0%-át tették k i a termelési értéknek, aminek a következtében 18.6 mill. P viszonylagos költségtöbblet állott elő. V é g ü l gépek és egyéb g y á r i felszerelés kopása, valamint az épületelhasználódás, ezen a cimen 1932-ben 47.5 és 6.5, összesen 54.0 mill. P-t számítva az 1929-ben számított 56.8 mill. P h e l y e t t (az indoklással e g y e l ő r e itt is adósok maradunk, s csak azt jegyezzük meg, h o g y a termelés csök­ kenése majdnem semmivel sem csökkenti a gép- és épületelhasználó­ dást, ú g y h o g y 1932-re is ugyanazt a kopási kulcsot alkalmaztuk, mint 1929-re), az 1929-ben v o l t 2.0% helyett 1932-ben 3.0%-feat részesedett a termelési értékben, ami további 18.0 mill. P viszonylagos költségtöbb­ letre vezetett. H a tehát a munkabér- és nyersanyagköltségek aránya a m e g nem fizetett ipari, és nyersanyagtermelő munka mennyiségé­ nek viszonylagos növelése álltai megjavult, — az előbbi 13.0%-ról 12.2%-ra, az utóbbi 49.9°/o-ról 47.0%-ra esett le, — ami által a terme­ lési érték elemei közül m e g n ő t t terület maradt fenn az értéktöbblet számára, erre a területre benyomultak, megnövekedett súlyúinál f o g v a — a, viszonylagos költségtöbblet összesen 50.0 mill. P-t tesz ki — a fütő- és világítóanyag-költségek, a tisztviselőt! fizetések és a fix tőke amortizációs költségei. K é r d é s most már, h o g y ez ellentétes hatások eredményeként végül is miként alakult az értéktöbblet abszolút és re­ l a t í v nagysága a válságban? H o g y erre a kérdésre válaszolhassunk, állítsuk össze részletesen a termelési értékre és az ennek egyes elemei abszolút és r e l a t í v súlyára vonatkozó adatokat: gép- és épü­ letkopás 56.8 2.0

1929 mill. P-ben a term. ért. °/ -ában 0

munkabér 1929 mill. P-ben a term. ért.

/ -ában

fl

0

1932 mill. P-ben a term. ért. °/ -ában 0

372.6 13.0

1932 mill. P-ben a term. ért. °/ -ában 0

összes term, költség 2.107.0 73.5

gép- és épü­ letkopás 54.0 ' 3.0 munkabér 219.7 12.2

nyersanyag 1.430.0 49.9

nyersanyag 845.2 47.0

összes term, költség 1.305.7 72.5

fütő- és világító anyag 160.8 5.6 termelési érték 2.867.1 100.0 fütő- és világító anyag 114.2 6.3 termelési érték 1.800.2 100.0

tisztviselői fizetések 86.8 3.0 értéktöbblet 760.1 26.5 tisztviselői fizetések 72.6 4.0 értéktöbblet 494.5 27.5

A táblázatból azt látjuk, h o g y habár a termelés csökkenésével a a termelt értéktöbblet abszolút mennyisége is csökkent, a g y á r i p a r i tőkének végeredményben mégis sikerült a termelési értékben az érték­ többlet viszonylagos súlyát 26.5%-ról 27.5%-ra megnövelni. E z t éppen azáltal érte el, hogy, m í g egyéb termelési költségeinek viszonylagos növekedése a válságban, mint láttuk 50.0 mill. P-t tett ki, addig meg

364

Jeszenszky

E.:

A magyar

gyáripari

töke a válságban

(II.)

nem fizetett viszonylagos munkatöbblet révén ezt meghaladó, össze­ sen 67.4 mill. P nyereségre tett szert. A két szám között különbözet­ ként' mutatkozó 17.4 mill. P, mint a m e g nem fizetett viszonylagos­ munkatöbblet realizálható eredménye, vezet az értéktöbblet viszony­ lagos súlyának az emelésére. A z értéktöbbletráta tehát végeredmény­ ben ú g y alakult, hogy, az 1929-ben v o l t 204%-kal szemben, 1932-ben 494.5 : 219.7 = 225°/ -t tett ki. És az értéktöbbletráta megnövekedésében j ó v a l jelentősebb szerepet játszik a nyersanyagtermelőktől 'ellenérték nélkül elvont érték', mint a g y á r i p a r i munkások meg" nem fizetett munkája. A fenti táblázat meghatározott á r ú e g y s é g termelési értékelemei­ nek a megoszlását mutatja a válság előtt ós a v á l s á g mélypontján. A z t látjuk belőle, h o g y a g y á r i p a r i tőkének sikerült megnövelni a m e g ­ határozott árúegység termelési értékében foglalt értéktöbbletet a v á l ­ ság alatt munkásai és a nyersanyagtermelők rovására. E z a tény m i n ­ denesetre profitrátájának a növelése irányóban hatott a válságban. De a profitrátát a válságban, amikor a termelőapparátus kihasználásá­ nak a mértéke változik, nem lehet a meghatározott árúegység terme­ lési értékében f o g l a l t tőke- és értéktöbbleteiéinek viszonya a l a p j á n számítani'', hanem a termelésbe befektetett egész tőkeértékhez k e l l mérni az összes termelt árutermelési értékében foglalt értéktöbbletet. Ennek a két tényezőnek a viszonya állapítja m e g a profitrátát a z általunk itt használt tágabb értélemben, v a g y i s az egész termelésbe fektetett tőke viszonyát az általa termelt egész értéktöbblethez, tekin­ tet nélkül a tőke megoszlására saját és idegen tőke között, és tekintet nélkül az értéktöbblet megoszlására a g y á r i p a r i saját tőke és e g y é b tényezők, mint pld. a kölcsöntőke között, tekintet nélkül végül arra, h o g y a g y á r i p a r i tőkének sikerült-e ós milyen mértékben az érték­ többletet termékei valóságos eladási árában realizálni. Tehát az eb­ ben a tágabb értelemben vett profitrátét, amely eszerint csupán a termelt, de nem egyben realizált értéktöbbletet viszonyítja a tőkéhez, akkor tudjuk kiszámítanii, ha ezeket: az értékeket állítjuk szembe egy­ mással. Közülük az értéktöbbletre vonatkozó adatok már rendelkezé­ sünkre állanak. Tudnunk kellene azonban m é g azt is, h o g y mekkora volt a g y á r i p a r i termelésbe fektetett, tőke 1929-ben és 1932-ben? Itt azután már olyan talajra lépünk, amelyen nem rendelkezünk többé, legalább közvetlenül, viszonylag elfogadható 'statisztikai ada­ tokkal sem. A m a g y a r g y á r i p a r i statisztika, nem terjed ki a befekteti tőkeértékekre. N e m lehet tehát a r r ó l sem szó, h o g y a m a g y a r g y á r ­ ipari tőke profitrátájának az alakulását számszerű pontossággal ki­ mutassuk. Azonban a m a g y a r statisztika mégis g y ű j t egyes adato­ kat, amelyek megengedik következtetés' útján a g y á r i p a r i termelésbe 1929-ben és 1932-ben fektetett tőke nagyságának oly korlátolt pontos­ ságú megállapítását, a m e l y mellett legalább a profitráta alakulásá­ nak az irányáról s e mellett változásának a hozzávetőleges n a g y s á g á ­ ról a válságban elegendő hűségű képet nyerhetünk, í g y a tőkeérté­ kekre és az egyes tőkekategóriák között v a l ó megoszlásukra és ennél­ f o g v a a profitráta nagyságára vonatkozólag alább kiszámított ada­ tok csak a megjelölt keretek között, a kitűzött cél szolgálatában é r v é ­ nyesek, de nem tartanak i g é n y t arra, h o g y számszerű pontossággal ábrázolják a vizsgált összefüggéseket. Mellőzzük itt annak az ismertetését, h o g y m i l y e n következtetések segítségével jutottunk el az irányadó tőkeértékek megállapitásához, s bemutatjuk mindjárt a kapott eredményt' 1929-re vonatkozólag: 0

1

2

Jeszenszky A

E.:

A magyar

gyári/pari

tőke a válságban

(II.)

365

g y á r i p a r működő tőkéje 1929-ben m ü l . P-ben

telek 160.0 nyersanyag 715.0 tisztv. fiz, 43.0 épületek ^ 340.0 fütő- és vil. a n y a g 80.4 m.-bérek 186.3 gépek és egyéb felszerélés 500.0 összes álló tőke 1000.0 összes állandó forgótőke 795.4 795.4 összes állandó tőke 1795.4 összes változó tőke 229.7 229.7 229.7 összes forgótőke 1025.1 összes tőke 2025.1 értéktöbblet 760.1 3

3

Ezen az alapon a tőke értékösszetétele (az állandó és változó tőke értékviszonya) 1929-ben 1795.4 : 229.7 = 7.8 : 1 volt. ( A z értékössze­ tétel magassága nem a technikai fejlettség magasságát, hanem a vál­ tozó tőke, tehát a munkabérek alacsonyságát fejezi ki.) A z értéktöbb­ let évi rátája pedig 760.1 : 229.7 = 331°/ -ot tett k i . V é g ü l a profitráta 2025.1 : 760.1 = 37.5°/o-ra rúgott. A működésben lévő üzemek száma a válságban 1929-ről 1932-re 3347-ről 3192-re csökkent. A csökkenés 5 százalék. E n ­ nélfogva 1932-re a termelésbe fektetett álló tőke értókét is csökkentenünk kell 5 százalékkal. (Tényleg alacsonyabb kulcs alapján kellene a csökkentést keresztülvinni,, mert fel k e l l tenni, h o g y a válságban elsősorban a kisebb, tehát a csekélyebb álló tőkével rendelkező üzemek estek ki a termelésből s másrészt a statisztikai nyilvántartásból kiesett üzemek e g y része n e m esett ki magából a termelésből, hanem csupán g y á r i jellegét vesztette el a statisztikában.) M á r egymagában i t t 50 null. P értékveszteség sújtja a g y á r i p a r i t ő ­ két, m e r t a termelésből kiesett álló tőke nem hozhat profitot, tehát t é n y l e g értéktelen. A valóságban az 1929-ben működött 3347 üzem k ö ­ zül 1932-ben csupán 2952 v o l t üzemben, viszont a v á l s á g alatt újabb gyárakat is helyeztek üzembe. í g y t é n y l e g a v á l s á g alatt a g y á r a k 12°/ -a került üzemen kivül s ennek megfelelően az elértéktelenedett álló tőke értéke is 120 mi'll. P - r e teendő, a m e l y szám persze a fentiek szerint viszont újból csökkentendő. T e g y ü k fel a számítás egyszerűsítése kedvéért, h o g y a forgótőke forgást sebessége ugyanaz maradt a válságban. (Minden valószínűség szerint azonban lassulnia kellett.) E feltevés mellett a forgótőke 1932-ben 625.9 mill. P - t tett ki, 399.2 mi 11. P-vel kevesebbet, m i n t 1929ben. Ennek a 'kereken 400 mil'l. P-nek egyrésze elveszett a válságban, mert nem realizálódott az iparcikkek eladási árában, másrésze pedig kivonult a korlátozott termelésből. I t t is tehát valószínűleg legalább száz m i l l i ó pengőt megközelítő tőkeveszteség érte a gyáripart. Nézzük most. már, e változások figyelembevételével, h o g y mek­ kora lehetett a g y á r i p a r működő tőkéje 1932-ben és miként tagozódott ez a t ő k e : A g y á r i p a r működő tőkéje 1932-ben miU. P-ben telek 152.0 n y e r s a n y a g 422.6 tisztv. fiz. 36.3 épületek 323.0 fütő-és v i l . a n y a g 57.1 m.-bérek 109.9 gépek és egyéb felszerelés 475.0* összes álló tőke 950.0 összes állandó forgótőke 479.7 479.7 összes állandó tőke 1429.7 összes változó tőke 146.2 146.2 146.2 összes forgótőke 625.9 összes tőke 1575.9 értéktöbblet 494.5 0

0

4

25

366

Jeszenszky

E.:

A magyar

gyáripari

töke a válságban

(H.)

Nézzük most. már, hogyan változott az adott alapon a tőke öszszetétele és profitrátája a' válság alatt. A tőke értékösszetétele most 1429.7 :146.2 = 9.8, tehát lényegesen emelkedett. U g y a n ha csak az ál­ landó tőke forgótőke-részét és a v á l t o z ó tőkét állítjuk egymással szembe, az értékösszetétel csökkent. M i g 1929-ben 795.4 : 229.7 = 3.5 volt, addig most 479.7 :146.2 — 3.3. I t t az a nyereség j u t kifejezésre, amely­ hez a tőke a nyersanyagok értékének növekedő arányú m e g nem fize­ tése révén jutott és amely nyereség a profitráta növelése irányában hat. D e ezt a nyereséget túlkompenzálta az álló tökének a termelés korlátozásával és a változó tőkének m é g ezt is meghaladó mértékben v a l ó csökkentésével rendkívül megnövekedett súlya, aminek az ered­ ményeként a tőke értékösszetótele végeredményben nőtt, úgyhogy v é g r e is a tőke értékösszetételének a változása a profitráta csökken­ tése irányában hat. H o g y alakult a profitráta mozgásának a másik tényezője, az értéktöbbletráta? A z értéktöbblet é v i rátája 1932-ben 494.5-: 146.2 = 338%, tehát az 1929-ben v o l t 331%-hoz képest emelkedett. I t t viszont az a nyereség jut kifejezésre, a m e l y r e a tőke a munkain­ tenzitásának a növelése és ezzel kapcsolatban a munkabérek leszorí­ tása, a m e g nem fizetett munkamennyiség viszonylagos növelése ré­ v é n tett szert, bár ezt a nyereséget csökkenti a tisztviselői fizetések v i ­ szonylag megnőtt terhe. A z értéktöbblet é v i rátájának a növekedése a profitráta növelésének az irányában hat. Azonban a tőke értéköszszetétele növekvésének a hatását a profitrátára nem v o l t képes el­ lensúlyozni, s í g y végeredményben a profitráta 1932-ben 1575.9 :494.5 — 51.4%-ot tett k i az 1929-re kiszámított 37.5%-kal szemben. Tehát a profitráta — a fogalom felvett tágabb értelmében — vég­ eredményben a termelés korlátozása következtében — csökkent a v á l ­ s á g alatt, mert a termelés korlátozása folytán, az értéktöbblettermelő munka csökkenésével, a termelt értéktöbbletmennyiség jobban csök­ kent, mint a termelésbe befektetett álló tőkeérték. A profitráta sülyedését csupán lassította, a sülyedés n a g y s á g á t csökkentette a válság súlyának a nyersanyagtermelőkre és a g y á r i munkásokra v a l ó részle­ ges áthárítása, (ha az innen származó, mint láttuk, 67.4 mill. P-t ki­ t e v ő nyereség elmaradt volna, az értéktöbblet 427.1 mill. P és a profit­ ráta 31.4% helyett 27.1% lett v o l n a ) , de azért a g y á r i p a r i tőke nem Volt képes ezeknek az eszközöknek a segítségével a válság súlyát ma­ g á r ó l teljesen áthárítani és í g y a tőke jövedelmezőségének m á r ebből a z ókbui vissza kellett esnie a válságban. ( A profitráta sülyedésének a válságban a kimutatottnál m é g nagyobb mértékűnek is kellett len­ nie, mert, mint fentebb láttuk, a z állótőkeérték kevésbé csökkenhetett a kimutatottnál, és másrészt valószínűleg a f o r g ó t ő k e forgási sebes­ sége is meglassulhatott, tehát a forgótőke is nagyobb lehetett a fel­ vett összegnél, úgyhogy a valóságban nagyobb tőke értékre kellene számítani az értéktöbbletet.) És a profitráta esésén k í v ü l szen­ v e d t e el m é g a tőke az állótőkének azt az elértéktelenedését, és azt a forgótőkeveszteséget is, a m e l y r e fentebb utaltunk. ( T é n y l e g a működő állótőke is elértéktelenedett a válságban az általános áresés követ­ keztében. E z az elértéktelenedés, az elfogadott alapon, az „ e g y é b " ipar 'árindexének a 17%-os esését v é v e figyelembe, a 950 mill. P működő állótőke után kereken 160 mill. P-t tesz ki. D e ha figyelembe ven­ nénk ezt az elértéktelenedést! a profitráta számításánál, viszont a pro­ f i t r á t a csökkenése mutatkozna kisebbnek; az adott esetben 35%-os pro­ fitráta adódna 1932-ben. Mindenesetre azonban a g y á r i p a r i tőke öszszes tőkeértékvesztesége a válságban megközelíthette az adott felte­ vések mellett a 400 mill. P-t, Ezzel szemben áll azonban a termelés-

Jeszenszky

E.:

A magyar

gyáripari

tőke a válságban

(II.)

367

ben megmaradt v a g y abból kivont forgótőke megnőtt vásárlóereje, ugyancsak az áresés következtében.) Végeredményben tehát a termelés korlátozása és ezzel kapcsolat­ ban a termelőapparátus ki nem használása idézte elő a Válságban a profitráta sülyedését. A z 1932. é v i M. Stat. Zsebkönyvben közötti ada­ tokból, (85. o.) azt is kiszámíthatjuk hozzávetőlegesen, h o g y m i l y e n mértékű v o l t 1932-ben a termelőapparátus ki nem használása. Ered­ ményül azt kapjuk, h o g y 1932-ben a termelőkapacitás átlagban csu­ pán mintegy 40%-ig v o l t kihasználva a m a g y a r gyáriparban. ( M i n t ­ h o g y pedig a termelés csökkenése a válságban csupán 26.3%-ot tett ki, azt is megállapíthatjuk egyben, h o g y a m a g y a r g y á r i p a r termelő­ apparátusa átlagban már a válság előtt is csupán 53% erejéig v o l t kihasználva.) A termelési korlátozása, ami a munkások egyrészének az ellbocsájtásával j á r t és a munkabérek leszorítása a válságban korlátozta a g y á r i p a r n a k a g y á r i munkásságban adott piacát, ami a termelés t o ­ vábbi korlátozására vezetett, ennek újból megismétlődő piaccsöfckentő hatásával. E z a f o l y a m a t a válságban folyton előrehaladt. És viszont az ipari árak monopolisztikus tartása és ennek folytán az agrárolló kinyílása korlátozta a gyáriparnak a mezőgazdasági termelésben adott piacát, ami szintén a termelés előrehaladó korlátozására veze­ tett. E r r e a tényre hivatkozik a reformista elmélet, amidőn azt ta­ nácsolja a kapitalizmusnak, h o g y l e g y e n bölcsebb, saját érdekében ne korlátozza a munkáslétszámot, ne csökkentse a munkabéreket, mond­ jon le a monopolisztikus árhaszonról és mindjárt lesz piaca, tehát ki f o g lábolni a válságból. Azonban a kapitalisták é p ' o l y kevéssé fogad­ ják m e g a reformistáknak ezt a tanácsát, mint e g y é b jóindulatú intel­ meiket és j o g g a l , m e r t jobban ismerik a kapitalizmus törvényeit, m i n t a reformisták. Nézzük, m i t „ n y e r t " volna a m a g y a r g y á r i p a r i kapitalizmus, ha hallgatott volna a reformisták j ó tanácsaira? A g y á r i p a r i munkások és tisztviselők vásárlóereje az elbocsátá­ sok és a bérleszállitás következtében a válságban 167.1 mill. P - v e l csökkent. H a a g y á r i p a r nemi csökkentette volna a válságban a vál­ t o z ó tőkét, ennek következtében — ha feltesszük, h o g y a g y á r i p a r i munkások és tisztviselők átlagban jövedelmük 20%-áti fordítják a g y á r i p a r által termelt cikkek' vásárlására (az eredményen az sem változtatna lényegben, ha j ó v a l magasabb kulcsot vennénk is fel) — 1932-ben a g y á r i p a r i dolgozók 33.4 mill. P - v é l többet fordíthattak volna a g y á r i p a r i cikkek vásárlására. E z — ha feltesszük, h o g y az iparcikkek a g y á r i eladási árnál átlagban 40°/o-kal drágábban kerül­ nek a fogyasztóhoz — az 1932-ben v o l t 180O.2 mill. P g y á r i p a r i terme­ lési értékfeek 231.9 mill. P - v e l való növeléséit tette v o l n a lehetővé, v a g y i s a g y á r i p a r piaca mindössze 1.3%-kal növekedhetett volna. H a viszont a g y á r i p a r i n y e r s a n y a g o k ára csak oly mértékben esett volna, mint a g y á r i p a r i cikkek ára, ez, mint láttuk, a nyersanyagárakat, azaz a nyersanyagtermelők vásárló erejét 1932-ben 53.1 mill. P-vel növelte volna, Tegyük fél, h o g y a g y á r i p a r i nyersanyagok 75°/o-át termeli a mezőgazdaság (a többit maga a g y á r i p a r és mellette az egyéb ipar, a bányászat és a kohászat), h o g y tehát í g y a mezőgazdasági termelők vásárlóereje 1932-ben 40 mill. P - v e l nagyobb lett volna. T e g y ü k fel ráadásul azt is, h o g y a mezőgazdasági termelők ezt a többlet-vásárló­ erőt teljes egészében g y á r i p a r i cikkek vásárlására fordították volna. TSz 1932-ben — újból 40%-os fogyasztói és g y á r i eladási árkülönbözet feltevése mellett — a g y á r i p a r i termelési értéknek 28.6 mill. P-vel v a l ó növelését tette v o l n a lehetővé, v a g y i s a g y á r i p a r piaca ezen a

368

Jeszenszky

E.:

A magyar

gyáripari

tőke a válságban

(II-)

réven csupán 1.6%-kal növekedhetett volna. T e h á t a reformista taná­ csok megfogadása esetében a piac egész növekvése együttesen 2.9°/o-ot, kereken 3%-ot tett volna ki 1932-ben. Viszont ezzel szemben a termelés, minthogy 1929-hez képest ép' oly kevéssé csökkent volna, mint a mun­ káslétszám, 32%-kal l e t t volna nagyobb. És mibe került volna a ka­ pitalizmusnak ez az összesen 52.5 mill. P-nyi piacgyarapodás, a m e l y az értéktöbbletet m é g ennek az összegnek is csupán kis h á n y a d á v a l , néhány millió P - v e l gyarapította volna az elképzelhető legjobb eset­ ben is, már csak azért is, mert a magasabb munkabérek is csökken­ tették volna az értéktöbbletet? E l i s tekintve az eladhatatlan árúkész­ letek roppant megnövekedésétől a termelés színvonalának' tartása folytán ós az ezt követő katasztrofális áreséstől, tehát a válság hal­ latlan kimélyülésótől és mind ennek a következményeitől az érték­ többletre: 167.1 + 53.1 = 220.2 miül. P-be, annyiba, a m e n n y i v e l többet kellett volna fizetnie a kapitalizmusnak munkabérekben és nyers­ anyagárakban. E g y i l y e n , üzlet u g y a n kifogástalanul beleilleszkedik a reformista gyakorlatba, amely e g y tál lencséért eladja a proletariá­ tus egész történeti jövőjót, de a kapitalisták semmiesetre sem tekint­ hetik j ó üzletnek. És az eredmény csupán a reformizmus tudatlan elmélete számára tűnhetik fel paradoxálisnak, de teljesen érthető,, ha meggondoljuk, h o g y a munkabérek csak csekély hányadát, — M a g y a r ­ országon 12—13%-át — teszik ki a g y á r i termelési értéknek, h o g y ezek­ nek a munkabéreknek is csak egy hányada fordítható iparcikkek be­ szerzésére, mert nagyobb részük élelmiszervásárlást fedez, h o g y a g y á r i eladási ár és a fogyasztói ár különböző dolgok, mert a kettő közé ékelődnek a kereskedelem és a szállítás hasznai és költségei, h o g y a nyersanyagok ára is csak e g y része a g y á r i eladási árnak é s m é g kisebb része a fogyasztói árnak s h o g y végül, de igazán nem utoljára, a kapitalizmus antagonisztikus termelési mód, amelyben a munkabérek színvonalának a tartása a válságban egyértelmű a tőké­ nek jutó értéktöbblet csökkentésével. Reformista kuruzslással tehát é p ' oly kevéssé lehet hatálytalanítani a kapitalizmus v á l s á g t ö r v é n y é t , mint egyéb törvényeit; a kapitalizmus törvényeit csak az egész kapi­ talista termelési mód megszüntetése helyezheti hatályon kívüli. H a a •termelés korlátozása rossz a kapitalizmusnak a válságban és ráadásul o l y rossz, a m e l y önmagát megnövelten reprodukálja, m é g mindig a kisebb rossz a termelés ós a munkabérek színvonalának a tartásával, az árak! gyorsított esésével szemben. A kisebb rossznak ez a kapita­ lista politikája pedig reálisabb alapokon nyugszik, mint a reformizmus hírhedt „kisebb rossz" politikája. H o g y a n alakulhatott végül a válságban a tulajdonképpeni p r o f i t ­ ráta, tehát a g y á r i p a r saját tőkéjének a viszonya a g y á r i p a r kezén maradt és ugyanakkor t é n y l e g realizált értéktöbbletmennyiséghez, a tulajdonképpeni profithoz? Ennek a kérdésnek az eldöntésénél is csak hozzávetőleges adatok kiszámitását teszi lehetővé az; adott statisztikai anyag. A z alábbi számok tehát szintén csak u g y a n a r r a a korlátolt érvényességre tarthatnak '•;;•»'• ny(. mint a fentebb, a tágabb értélem­ ben vett profitrátára vonatkozólag kimutatott számok. A számítás, módjának az ismertetését itt is mellőzzük, csupán az annak eredmé­ nyeként: kapott feltevéseket foglaljuk össze. E szerint feltehetjük, h o g y a m a g y a r g y á r i p a r működő tőkéjé­ nek felerésze idegen tőke, kölcsöntőke v o l t ú g y 1929-ben, mint 1932ben. E feltevés segitségévél megkapjuk a g y á r i p a r saját tőkéjének a nagyságát. Feltehetjük továbbá ,hogy a g y á r i p a r tiszta profitja 1929-ben kereken 200, 1932-ben pedig kereken 50 mill. F-t tett ki. A z 5

Jeszenszky E.: A magyar gyáripari tőke a válságban (II.) 369 eddigiekben kimutatott értéktöbbletnek és ezeknek a profitösszegeknek a különbözete, 1929-ben 560.1, 1932-b.m 444.5 mill. P az értéktöbblet­ nek azt a hányadát képviseli, amelyet a g y á r i p a r i tőke a z értéktöbb­ letből a kölcsöntőke kamatai, adók, vámok, szociális terhek, jutalé­ kok, biztosítási dijak cimén és más hasonló ciméken költségként k i f i ­ zet, valamint az értéktöbbletnek az iparcikkek g y á r i eladási árában a z áresés folyán és egyéb okokból nem realizált hányadát. E feltevé­ sek megfelélnek annak a valóságos helyzetnek is, h o g y a válság alatt egyrészt a p r o f i t felsorolt t e r h e i kisebb mértékben csökkentek, mint a termelt értéktöbblet, másrészt az értéktöbbletnek az eladási ár­ ban nem realizál hányada jelentékenyen megnövekedett. ( I t t azonban figyelembe kellene vennünk m é g azt is, h o g y az ipari tőke a válság­ ban valószínűleg növelte a részesedését az értéktöbbletben a kereske­ delmi tőke rovására s h o g y másrészt, m i n t h o g y az iparvállalatok je­ lentékeny része a banktőke kezén van, a kölcsönkamatok is részben ugyanazt a finánctőkét gyarapítják , mint az ipari profit.) E feltevé­ sek alapján a helyzet a következőképpen alakul 1929-ben és 1932-ben: 1

1

!;'.'

1929 1932

saját tőke 1012.6 788.6

értéktöbblet

értéktöbblet terhei és nem realizált értéktöbblet. millió Pengőben 760.1 560.1 494.5 444.5

profit

profit­ ráta f

200.0 50.0

*/o 19.8 6.3

í g y a tulajdonképpeni profitrátának, amely a g y á r i p a r i tőke tulaj­ donképpeni hasznát méri, lényegesen nagyobb mértékben kellett sülyednie a válságban, m i n t a tágabb értelemben vett profitrátának. P e r s z e a profitrátának ez a sülyedése nem egyenlően érintette az e g y e s iparvállalatokat, amint — iparáganként is — különbözőképpen ala­ kult az általános helyzetük is a válságban. í g y a munkáslétszám 1929 és 1932 között a bőriparban m é g nőtt i s l°/o-kai, a villamosáramfejlesztő telepeknél csak 7, a v e g y i p a r b a n 8, a textiliparban 14, m í g a faiparban 48, a kő-, agyag-, üvegiparban 45, a gépiparban 44, a vas- és fémiparban 37°/o-kal csökkent. És 1932-ben az 1505 adatszolgáltató ipari részvénytár­ saság közül 982 veszteséget mutatott ki, m í g 15 nyereség és veszteség nélkül zárta a z üzletévet és 508 mutatott ki nyereséget. H a tehát az i p a r v á l l a l a t o k egyrésze teljesen p r o f i t nélkül dolgozott a válságban, másrészüknél a profitráta kevésbé sülyedt, mint azt a fenti átlagszám mutatja. A z utóbbiak természetesen a nagyobb, tőkeerősebb és a monopolisztikus vállalatok v o l t a k . És ezek némelyikénél esetleg a p r o f i t ­ ráta sülyedése is elmaradt. Végeredményben azonban, bármennyire is csökkent a magyar g y á r i p a r i 'kapitalizmus á t l a g o s profitrátája, b á r m i l y értékveszteséget is szenvedett a g y á r i p a r i tőke a v á l s á g b a n egészében v é v e jövedel­ mezőségét megtartotta és pedig e g y e d ü l azáltal, h o g y a v á l s á g ter­ h e i t sikerült részben áthárítania a munkásosztályra és a mezőgazda­ s á g i termelőkre. Láttuk, h o g y az a nyereség, amelyre a gyáripari •tőke 1933-ben 1929-hez képest a m e g nem fizetett gyáriparii munfcahán y a d növelése és a mezőgazdasági termelőktől ellenérték nélkül elvont értékek révén szert tett, 67.4 miit. P-re rúgott. Ezzel szemben azt kap­ tuk fentebb eredményül, h o g y profitja 1932-ben mindössze 50 mill. P. k ö r ü l járhatott. Ebből a két adatból azután az következik, h o g y 1932ben a g y á r i p a r egész profitja, (amelynek összegét á g y á r i p a r i tőke mindenesetre kevesebbre és n e m többre tenné az általunk kimutatott­ n á l ) kétségtelenül egyedül a meg n e m fizetett 67.4 mill. P.-ből szárma8

370 Jeszenszky E.: A magyar gyáripari tőke a válságban (II•) zott, mert ennek elmaradása esetében megfelelően esőkként volna a termelt értéktöbblet, ugyanezzel az összeggel a g y á r i p a r i tőke á l t a l realizált érték és egyáltalában nem mutatkozott volna semminemii profit. í g y a kapitalista termelési m ó d antagonisztikus j e l l e g e a v á l ­ ságban a profitráta alakulásánál is élesen megnyilvánult. F ü g g e l é k . — A fenti munka befejezte után oly' részletesebb sta­ tisztikai adatok kerültek nyilvánosságra az 1932, évi M. Stat. é v k ö n y v ­ ben, amelyek segítségével lehetségessé válik a fentebb alapul vett megközelítő értékek pontosabb kiszámítása a g y á r i p a r i statisztika ós az ipari részvénytársaságok mérleg- és eredményszámlájának az egy­ bevetése útján. H a az ipari r. t.-ok között a g y á r i p a r i jellegűeket 80 százalékos súllyal mérlegeljük és viszont a g y á r i p a r i vállalatok között a r. t.-i alapon működőket 70%-os súllyal, akkor a számitás módjának ismertetését itt i s mellőzve, — azt kapjuk eredményül, h o g y 1929-ben a g y á r i p a r i termelésben működő tőke nagysága és megoszlása hozzá­ vetőleg a következő lehetett millió P-ben: * telek és épületek gépek és egyéb felszt forgótőke összes tőke 550 950 1025.1 2525.1 E szerint az egész működő tőke értékét nagyobbra kell felvenni, mint tettük s a különbözetet lényegében a gépek és egyéb felszerelés nagyobb értéke idézi elő. E z a különbözet a fix tőke amortizációja fejében általunk felvett értéket nem befolyásolja számbavehető m ó -

A z értéktöbbletráta növekedése is megindult m á r a válságot megelőző konjunkturális években. — B á r alapul vett statisztikai adat a következő: 1926. évben közzétett adat szerint az ipari részvény­ társaságok tulajdonában l é v ő ingatlanok: telek és épületek, értéke 428. mill. P v o l t ós anyag- és árukészletük értéke 406 mill. P-re rúgott. F e 11 n e r F. (Magyarország nemzeti jövedelme) az 1926—28 évek átlagában csupán csak a g y á r i p a r i erőgépeik és villamosmotorok értékét 241 mill. P-re teszi. A g y á r i p a r forgótőkéjére vonatkozó adatok alapja a g y á r i p a r i statisztika kimutatása a nyersanyag-, füfóV, vilá­ gító-anyagköltségekről, tisztviselői fizetésekről és munkabérekről, aminél persze hiányzik a tőke átlagos forgási sebességére vonatkozó adat. TJgy 1929-re, mint 1932-re a forgótőke átlagos forgássebesséaét évente 2-re tettük, v a g y i s feltettük, h o g y a felhasznált f o r g ó t ő k e évente átlag kétszer tért vissza a termelésbe a termelt áruib eladási árában. F i g y e l e m b e kell venni azt is, h o g y a gyárvá'llalatok e g y része nem részvénytársasági formában működik. — Ezek után a tőkeérté­ kek után számítottuk fentebb az épül ele Ihásznál ódás és a g é p stb, kopás évi ellenértékét 1929-ben és pedig az előbbit é v i 2, az utóbbit évi 10°/ -os Iknlos alapján. — E z e k után a tőkeértékek után .számi* tottuk az állótőke elhasználódását 1932-ben, ugyancsak 2, ill. 10 /o-os kulcs alapján. — N é h á n y alapul v e t t statisztikai adat a következői 1932-ben az i p a r i részvénytársaságok 808.1 mill. P, névértékben számí­ tott részvénytőkét és 1275.4 mill. idegen-, pénz- és áruhitel nyújtásán alapuló tőkét mutattak fei. A z összes m a g y a r o r s z á g i rószvónytársaság a k (azonban a hitelintézetek és a vasúti r. t.-ok nélkül) 1929-ben 68.4 mill. P, 1932-ben 22.8 m i l l . P osztalékot fizettek. E részvénytársasá­ gok 1931-ben 33 mill. P osztalék fizetése mellett, 48 mill. P. tiszta n y e ­ reséget mutatták ki, amely 1196 mill. P összesített részvénytőkéjük­ nek 4°/o-ka v o l t ; összes részvénytőkéjük 1932-ben 1209.1 m i l l . P-t tett ki, s ebből esett 808.1 m i l l . P az ipari részvénytársaságokra. — 1931hen a nyereséget kimutató részvénytársaságok alaptőkéje átlagban 761.000 P volt, a veszteséget kimutató részvénytársaságoké ellenben csu­ pán 226.000 P. , 1

2

3

4

ff

0

6

6

Jeszenszky E.: A magyar gyéripari tök* a válságban (II.) 371 don, mert bár a fix tőkeérték jelentékenyen megnövekszik az újabb adaték alapján, ugyanakkor ezek azt mutatják, h o g y viszont az amor­ tizációs kulcs n a g y s á g a leszállítandó és pedig kb. olyan mértékben, amely éppen ellenesúlyozza a fix tőke nagysága növekedésének a ha­ tását. Változik azonban a tágabb értelemben v e t t profitráta, amely az ujabb adatok alapján 1929-re kiszámítva 2525.1 :760.1 = 33.2%-ot: tesz ki és 1932-ben, az álló tőkeértéket 1929-hez képest 5%-kal csökkentve, 2050.9 :494.5 = 24.5%-ot. A m i v é g ü l a tulajdonképpeni profitrátát illeti, ennek természetesen szintén változnia kell az állótőke-értékek v á l t o ­ zása következtében. I t t megjegyezzük még, h o g y az ipari r. t,-ok össze­ sített mérleg- és eredményszámlája 1932-ben 71 mill. P. veszteséget tüntet fel. Ebből azonban 59 mill. P. a magelőző é v r ő l áthozott veszte­ ség, ú g y h o g y e szerint is az 1932. évben előállott veszteség csupán 12 mill. P-t tesz k i . H a pedig az eredményszámlát kritikus elemzésnek vetjük alá és ezen a z alapon egyrészt kiküszöböljük belőle azokat a tételeket, amelyek n e m érintik: a magával az 1932. évi ipari termelés­ sel kapcsolatos bevételeket és kiadásokat, másrészt pedig az utóbbi kiadási tételeknél figyelembevesszük az elburkolt nyereségek hozzá­ vetőleges összegét, a z t kapjuk eredményül, részletes számítás módjá­ nak ismertetését újból mellőzve, — h o g y 1932-ben az ipari r. t.-ok összesítve t é n y l e g maximálisan 84 mill. P nyereséget érhettek el, á kimutatott veszteség helyett, ami, a g y á r i p a r i vállalatokra átszámítva, kereken 100 mill. P maximális összesített, nyereségnek felel meg, 50 mill. P alsó határ felvétele mellett. Ezen az alapon azután a g y á r ­ i p a r i tőke tulajdonképpeni profitrátája í g y alakul:

1929 mill. P. 1932 m i l l . P.

sajáttőke 1262.5 1025.5

profit 200 max. 100 min. 50

profitráta 15.8 /„ 9.8°/ 4.9% 0

0

Azonban akár a maximális, akár a minimális profitrátaértéket fogadjuk el 1932-re, az eredmény továbbra is egyaránt az marad, h o g y 1932-ben, az ipari v á l s á g mélypontján, a gyáripari tőke profitja lénye­ gében abból a nyereségből származott, amelyre a g y á r i p a r i tőke a válságban a m e g nem fizetett g y á r i p a r i munkahányad növelése és a mezőgazdasági dolgozóktól ellenérték nélkül elvont értékek révén tett szert.

GHANDI — LEPLEK NÉLKÜL: „Egy a Minden Hinduk Kongresszusához intézett üzenetben Ghandi a kongresszus vala­ mennyi tagjára nézve kötelezővé teszi az angol hatóságokkal szembeni fegyelem megtagadás felfüggesztését. Sőt: Ghandi kész az indiai Parlamentben mandátumot vállalni, — abban az indiai Parlamentben, melynek boykottálása két hónappal ezelőtt még a Ghandi-féle politika tengelye volt." (Europäische Hefte,, 1934. I V . 19.)

AZ UJ NÉMET ASSZONY: „Amikor a nemzetiszocialisták az államot elfoglalták, a nőt visszaszorították a konyhába s a kevésbé módos háztartásba. A nemzetiszocialista-katona-állam ideálja az a szolgáló nő, aki kettőt szolgál: az államot és a férfit. A mai né­ met nő férjét, fiát vagy jegyesét a díszszemlékre vagy felvonulá­ sokra küldi, egy darab kolbászt és kenyeret csomagol be neki, és — vár."

(Observer, 1934. I I I . 15.)

A Z

E S Z T E R G A P A D I r t a : S. T A R A S S E V I T S

K ö z t e m és az esztergapadom között bensőséges barátság alakult ki. H a dolgozom g y a k r a n énekelek. E g y vógnéllktüli, tiszta éneket, amelyet ott a helyszínen költök, esztergapadom bugása közben, A u t o ­ mobilokról szól ez a dal, a m e l y e k a z Unió területén száguldanak. A z esztergapad velem énekel. É n magas v a g y mély hangon éne­ kelelki, a padom pedig tiszta basszushangon kisér. E g y ü t t dolgozunk, e g y ü t t é n e k e l ü n k . . . Pihenő napom előtt addig tisztogatom társamat, a m í g csak nem r a g y o g , mint e g y fényesre kent csizma. H a a műhely ajtajából utol­ j á r a m é g visszatekintek, ú g y tűnik mintha kiegyenesedne utánam nézve, s orsójával v í g a n integetne felém. Odakiáltom n e k i : — N e m , kedvesem, te itt maradsz, én ellenben új nadrágomban a g y ű l é s r e sietek. A csikós nadrág j ó l áll nekem. Marussia az esztergályos műhely­ ből egész este mellettem ült a klubban. F e l v e t t e m új sapkámat. A m i ­ kor Marussia m e g l á t o t t ajka haJtszögletűre csúcsosodott, mint egy anyacsavar ós belémkarolt. B o l d o g voltam. H o g y a n i s foglalkozhattam közügyekkel. Késő este búcsúztam el tőle. Megesküdtem neki, hogy őt jobban szeretem, m i n t a béremet. N e v e t e t t s a sapkámat lerántotta a fülemig. A munka megkezdése előtt nem álltam többé az esztergapadom előtt'. Mindem szabad időmet* Marussiánál töltöttem. A l m á v a l kínál­ t a m m e g őt. É n pedig csak vizet ittam. Ó, a napok! Ezentúl csak ú g y morzsolódtak, mint acélforgács a kés alatt. N e m énekeltem többé automobilokról, hanem Marussia arcocskáj á r ó l s a r r ó l a zöld fésűről, a m e l y ott díszlett g y ö n y ö r ű szőke hajában. A mester dorgáló hangon szólott: — T u l n a g y r a fúrod a lukakat, barátom! A blokkomra néztem s ijedtemben maj'd, h o g y el n e m ájultam. A 17 milliméteres fúrót használtam a 11.5 milliméteres helyett, s tojás­ n a g y s á g ú lukakat fúrtam. Ismét v i z e t ittam a vödörből, a m e l y Marussia mellett állott. Marussia integetett felém. M i történne ha megszidnának kissé? Semmií E műhelyben most történne először. M i van abban ha a b r i g á d társak egyszer ferde szem­ m e l néznek a z embere? Egész este csavargok. A z esztergapadra gondolok és e z idegesít. N e m brummogott, ha­ nem kattogott és rosszul v i t t e a fúrót. Eszembe jut, h o g y r é g e n nem !kentem m e g már. A mester rámnézett és ú g y közeledett felém lomhán himbálódzva, mint e g y elefánt. L e v e t t e cvikfcerét és szólt: — M i é r t teszed tönkre a fúrókat? V i g y á z z ! K i í r a t l a k a fekete táblára! A vizeskannéhoz rohantam, k é t korsót is kiittam e g y m á s után. Marussia csak m o s o l y g o t t felém. Este nem takarítottam- el a forgácsokat s a szerszámjaimat is tisztitatlanul dobáltam be a szekrénybe. Siettem, h o g y hazakísérhes­ sem Marussiát. De nem találtam már az esztergapad mellett, a m e l y

S. Tarassevits:

Az

esztergapad

373

mellett dolgozott. A gyűlésteremben sem volt. Csak az ellenőrző tábla mellett láttam m e g sárga sapkáját. Ott l ó g o t t V a s k a esztergályos sap­ kája mellett, — T e kígyó — m o r o g t a m — azt hiszed , mert az ötödik bérosz­ t á l y b a tartozol azt tehetsz velem, a m i t akarsz. Utánuk mentem. V á s k a nevetett: — A z t hittük h o g y a termelési tanácskozásra mentél. Rá sem hederítettem. K a r o n f o g t a m Marussiát. — Marussia! Ó Marussia! Szomjas v a g y o k . I n n i szeretnék! M i lenne ha k a v i á r t v a g y kalácsot vásárolnék? — H a g y j engem a kaviároddal, — mondta Marussia s indulat­ t a l kirántotta karját a karomból. í g y kezdődött. N e m tudtam többé a munkára gondolni. Állandóan leskelődtem Marussia után, Vaska g y a k r a n oda ment hozzá. I l y e n k o r a f o g a i m a t csikorgattam s közben a z acél; kicsúszott a gépből. A n n y i v i z e t ittam, h o g y majd kipukkadt a g y o m r o m . F o l y t o n a vizeskannához rohantam, csakhogy mutogassam m a g a m a t Marussia előtt. D e ő tekintetre sem méltatott. Sőt Vasiba is ú g y t e t t mintha nemi v e t t volna észre. Sajnos, a mester nem 'tartózkodott a közelben s í g y nem zavarhatta e l a csibészt a leány padjától. Majd kinéztem a szemeimet, csakhogy láthassam mit csinál ott a z a fiu m e g a leány. A z esztergapadommal v a l a m i baj v o l t Bekap­ csoltam a legnagyobb sebességet A z orsó hirtelen megállt. V a k dühvel n y o m t a m m e g a sebességváltót, d e az orsó nem mozdult, A gép e g y e t kattant s a transzmissziós szíjjak petyhüdten lóg­ tak alá<. Vége! A törvények értelmében e g y bérosztállyal lefokoztak és más munkához helyeztek át. M i é r t ? M i a bűnöm? M a r u s s i a . . . E g y hónapig más műhelyben dolgoztam. Sőt naponta más g é p m e l l e t t kellett végezni a dolgom'. K o m o l y munkáról tehát szó sem lehetett, m e r t a z t sem tudtam, m i t fogok csinálni másnap. A kerese­ ttem is csökkent A z énekléshez nem v o l t m á r semmi kedvem. Szomorúan v á g y ó d t a m vissza r é g i munkahelyemhez. V é g r e is nem birtam tovább, s kértem visszahelyezésemet . A mester t o p o g o t t : — T e fafejű! A történtek után majd nem vesznek vissza társaid a brigádba!. E r e d j , beszélj velük magad. Messziről néztem r é g i esztergapadomat A b r i g á d gyűlésére mentem. M i l y e n fejmosást kaptam én o t t — Most aZfán embereid ám m e g magadat. K o r á n reggel, j ó v a l a munka megkezdése előtt r é g i esztergapa^dom előtt álltam. „ L é g y üdvözölve v a s b a r á t Bocsáss m e g nekem. . . Hisz ismerhe­ t e d a z ember g y e n g e s é g é t D e t e más v a g y ! A te jellemed szilárd;. És megcirógattam egy száraz rongydarabbal. A z esztergapad ragyogott, és ismét kedves v o l t és bizalmas. Ba­ rátságosan nevetett felém. E z m e g h a t o t t „Ó barátom, hadd tisztogassalak m e g e g y kissé." K ö z t e m és az esztergapadom közt meghitt a barátság. 1

KIILTIIR KRONI KA JOHN

REED

(író-portré, X X . Irta: J O H N DOS

század) PASSOS John R e e d tizenöt é v e

halott,

John Reed, szülei, tekintélyes portiandi kereskedők, egyetemre keletre küldik, a Harvard egyetemre megy. Reed vidám, kíváncsi fiú volt és mindenre szomjas. Egy férfi' nek sok mindent kell az életben szeretni és Reed férfi volt. Sze­ rette a férfiakat, szerette a nőket, szerette az arisztokratikus lunchöt, szerette a jó angol prózát s a ködös éjjeleket, szeretett inni és verselni, szerette a vizisportot és a basebball-t, szavalókórusokat vezényelt és macskazenét, beszélt ősrégi klubok borostyán övezte fala elölt (nem éppen a legjobb klubok előtt, miután vére nem volt elég ritka a legjobb klubok számára) — s a haldokló őszt, a legjobb angol prózát, a szélben lebegő lám­ pákat, a szilfák alatt a szürkületet, a legutolsó villamoskocsit, amely a Haymarket felöl a Cambridport-i vak gyáruccákon keresz­ tül csilingelt, a részegeket, az „áldomást", z auditóriumok bárgyú beszédeit — Reed, közepette e világnak: Villon, aki a tanyáját keresi a Suliivan Street körüli olasz felhőkarcolókban — Reed matróz volt egy állatszállító gőzösön, megakarta nézni a világot, kalandokra startolni, komikus történeteket mesélni, lázas estéket megélni a városokban, hallgatni a gyárszirénák ezerféle bőgését, asszonyok mágikus pillantását elfogni, Európát szagolnü. Parist mint egy osztrigát benyelni, Reed! Itt volt azonban Linc Steffens, aki a kooperatívak áldását hir­ dette s gyér marxizmusát, mint a porcukrot szórta szét a tömeg fölött, és itt volt ama nyugati férfi, aki megakarta reformálni a mélységeket — Reed a legjobban szeretett volna hordóban élni és verseket irni, de elment a meetingekre és az éhező emberek közé, nem tudott annyi sok éhező ember közt verseket írni. Nem tanulta volna meg az iskolában kívülről a függetlenségi nyilatkozatot? Reed Nyugati volt és a szavai helyt álltak azért, amit jelentettek. Szelleme még friss volt Nyugattól s ha a Har­ vard-Club bárjában valami gazdag jampecnék valamit mondott, úgy helytállóét azért, amit mondott a lába sarkától egész fésülhetetlen haja hullámáig. Vére nem volt elég ritka a Harvard-Club, a holland TreaU Club s a nagyon tisztéletreméltó, de nagyon unalmas New-York-i Bohémia klub számára. Reed vidám és kíváncsi volt és mindenre szomjas, és férfi. S egy férfinek sok mindent kell az életben szeretnie. a

Kulturkrónika

375<

1913.

Felutazik Patersonba, hogy a sztrájkról irjon. Irt a felvonuló textil-munkásokról, akiket megvertek s a sztrájk alkalmával letar­ tóztatottakról — mielőtt még tudta volna mi történt, ő maga is beállt a sorba, együtt menetelt velük, megverték és a börtönbe dobták — a lap kezességet akart vállalni, Reed visszautasította, még többet akart tanulni a sztrájkolok között a börtönben. és tanult annyit, hogy megtudta, hogy valamit íenni kell az éhező emberekért. A „Metropolitan Magaziné" elküldte Mexikóba, a megbízás: irjon Panco Vüla-ról. Panco Vüla megtanította irni és a kiégett hegyek, magas kok" túszok, páncélvonatok és zenekarok, amelyek apró tereken kékfátylú indio-lányokat táncra zenélnek, és a véres por, a puskalövések zaja, a sivatag feletti iszonyú éj s a halk, barna peonok éhezve, haldokolva, meggyilkolva a szabadságért, a hazáért, a vízért, az iskolákért — Mexikó megtanította irni. Reed Nyugati volt s a szavai helyt álltak azért, amit jelen­ tettek. Kiütött a háború — a hóvihar, amely kioltott az országban minden Diogenes-lámpást. A jó emberek hadseregeket szerveztek és gépfegyverek után kiáltoztak. John Reed az utolsó volt a nagy haditudósítók törzsé' bői, akik a cenzúra számára forróvá tették a poklot s a bőrüket egy tudósításért kockára, tették. Ha megakarják tudni, hogy milyen volt a háború, akkor, ol­ vassák el Reed tudósításait a német frontról, a szerb visszavonulásról, Szalonikiről, a repedező cári birodalom lövészárkairól, a titkos rendőrség nemzetközi maffiájáról, a kulmi kazamatákról. A Joffre-ék nem akarták beengedni Franciaországba, mert azt mondták, hogy Reed egy alkalommal Rheims előtt a német állá" sokba lopódzott és elsütött egy német tarackot, amely a „civüizáció szivére" volt irányozva; mindezt azért, hogy a német legénysé­ get szórakoztassál De vájjon nem mindegy, hogy ki süti el a tarackot? Reed a fiuk közt volt, akiket a pokolba küldtek, a nemetek közt, a poilu-k közt, a muzsikok és bulgárok közt, minden nem­ zet frontmedvéi közt, a szalonikii kolera barakkok haldoklói közt Reed 1917 októberében a katonák és parasztok közt volt Pétervárt — „Tiz nap, amely megrengette a világot", Reed megírta minden idők számára! Már nem Pancho Villáról irt, már nem a Harvard Club-ról,.

376

Kulturkrónika

már nem a Provincetown Players-ről, már nem terveket szőtt vala­ mely antik színházról, már nem rimes prózát irt s valami jó liaditudósító riportjait, akit valami blőd mesével kiküldtek . ez már nem tréfa volt, ez komoly volt! Delegátus, vissza Amerikába, Ítélet, Wilson, aki megtöltötte a börtönöket, hamis útlevelek, beszédek, titkos dokumentumok, orvos a Vörös Keresztnél, menekült egy szénszállító hajón, a Missisipin lefelé. börtön Finnországban, minden papírját ellopják, már semmi kilátás az írásra, már semmi kilátás az életre, már semmiféle be­ szélgetés a kandalló előtt, a takaros kollégiumi ifjakkal — a Harvard Clubban mindent elintellektualizálnak, ltogy a vilá­ got elaltassák Pierpont Morgan miatt — a világban már nincs tréfa csak gépfegyvertűz és halál. mérges gáz, éhség, tetvek, poloskák, kolera, tífusz, már nincs a sebekre pólya, nincs chloroform, nincs aether, ezrek halnak meg gennyben és vérben, elüszkösödött sebekben, csontszúban, nincs Vörös Kereszt, csak sárga keresztes gránátok és min­ denütt kémek, tankok az isten ellen! A Smolny ablakai izzanak mint a folyékony acél, a Smolnyban nem alszanak többé, Smolny, a gigantikus üzem, huszonnégy órát dolgozik, Smolny, az óriási száj, embereket nyel be, nemzeteket, reményeket, ösztönzéseket, féléimet ,— ; nyersanyagot az új élet cölöpéi számára. Egy férfinek sok mindent kell az életben szeretnie, Re'ed Nyugati volt s a szavai helyt álltak azért, amit jelen­ tettek. Reed mindent az olvasztótégelybe dobott, i munka és szeretet — munka és szeretet forrasztják össze az új életet. !

Irt, vállalt megbízatásokat, mindenütt kémek vették körül; dolgozott, míg elesett. Tífuszt kapott és meghalt Moszkvában. Egyedül. A Legnagyobb Téren égették el.

M

OHOLY N A G Y LÁSZLÓ N Y Í L T L E V E L E A NEMZETKÖZI OK­ T A T Ó F I L M K I Á L L Í T Á S Z S Ű R I J É H E Z , Rómába. A n y í l t levél, m e l y a filmiparhoz és mindazokhoz szól, akiknek érdeke a jó f i l m f e j ­ lődése, napjaink elsőrendű dokumentumai közé tartozik, m é g ha é r t ­ hető okokból csak a művészet, i l l e t v e az üzlet vonaláról is argumen­ tál. A nyílt levelet, amit M o h o l y N a g y László készséggel bocsájtofct .rendelkezésünkre, alább teljes terjedelmében közöljük:

Kvlturkrónika

377

„ A t á r g y i l a g o s szemlélet aggodalommal állapítja meg, h o g y a v i l á g filmtermelése évről-évre silányabb. A mai esúcstermelés a l i g elégíti ki a vidéket, ahol pedig minden mértékegység és tapasztalat nélkül m é g e g y e l ő r e örülnek' a mozgó képeknek. Optikai és szellemi kultúrával rendelkező ember számára a mai film élvezhetetlen. E z a kritika nem csak a filmalkotás művészi oldalára érvényes, az egész filmipar veszedelemben van. E z t . igazolja a növekvő haszon­ nélküliség, a kétségbeesett kísérletek, a periferikus elemek túlsúlyba kerülése, a szigorúan filméilenes eszközök alkalmazása, a monstredekorációk, a sztárok halmozása, a töméntelen pénzt benyelő, film­ ellenes sujet-ek fölvásárlása, amelyek sohasem amortizálhatok: a film szilárd biztonsággal a szerencselovagok kezébe csúszik, vissza, ahonnan a kezdet után, amikor csupasz spekulációs objektumnak tekin­ tették, végre kikerült. Minden rossz oka a kísérletező filmalkotó, a szabad, f ü g g e t l e n filmproducens kikapcsolása. Tegnap m é g csapatostul voltak jelen valamennyi ország avantgardistái, — ma az egész terület sivár, mindent leborotváltak. Mű­ vészet azonban csak művészek által fejleszthető tovább s a művészet az alkalmazandó eszközök szuverén kezelését követeli. Minden műal­ kotás egyedül a művész felelőssége és uralkodó alapképzete révén n y e r i veretét. í g y van ez az építőművészetnél, a festészetnél, a szob­ rászatnál, a színháznál. A filmnél is í g y van. Másképp nem is lehet.A f i l m sajátosságából nő a kísérlet nehézsége, a j ó filmalkotá­ sok éltető talaja, mert a filmhez termelési- és értékesítési-apparátus tartozik, amelynek a szervezete a kézirattól az előadáson, a kamerán, a hangon, rendezésen és vágáson keresztüli a sajtó propagandáig, a kölcsönzésig és a színházparkig nyúl. A z e g y k o r i vurstli mutatvány­ ból csak í g y lehetett v i l á g o t átfogó üzlet. Ennek az óriási apparátusnak gazdasági szövevényében a művé­ szit oly' mellékesen kezelik, oly' kizárólag a kereskedelmi szempon­ tokból í t é l i k meg, h o g y a filmművész jelentősége teljesen kiküszöbö­ lődött. Szinte azt lehet mondani: a rendező büntetés terhe mellett kényszerül a filmművészetről lemondani. Számos rendező sorsa iga­ zolja ezt. A z uralkodó termelési rendszerbe való besorozás f o l y t á n ' m é g a legjobb avantgardisták is, minden filmórdefclődő fájdalmas csa­ lódására, átlagrendezőkké degradálódtak. A z ipar számára a függet­ len termelők kényelmetlené váltak. A z avantgárdé létezése megsem­ misítő kritikát jelentett a hivatalos termeléssel szemben. A kis művek vitalitása, a filmművészetben v a l ó h i t nem hozott u g y a n begyeket! mozgásba, az ipar számára azonban csattanó pofonokat jelentett. A z : ipart ez eltentámadásra késztette anélkül, h o g y a z avantgardista tö­ rekvések egészséges elemeit s a művészi színvonal emelésének a kény­ szerét megértették volna. Elhatározó erővel i r t o t t k i az i p a r mindent, ami az avantgardizmusra emlékeztetett. A z egészet betetőzte azután a hangosfilmtermelés szorosra fogott patent- és engedély-építménye' s ezzel a „filmművészet" végleges üzleti monopolizálása. A z út a mechanizáiit üzlet számára ismétl felszabadult. A z ipar győzött az egész vonalon. Mindenki segítette: a törvényhozás, a kontingentálási rendsza­ bályok és külföld-paragrafusok, a cenzúra, a kölcsönzés, a színház­ tulajdonosok és a rövidlátó kritikusok. Á m a győzelem az ipar szá­ mára sokba került, A művészetet az üzlet miatt kellett agyonverni, a bumeráng azonban visszarepült ós agyonütötte az üzletet. A z unal­ mas filmeket nem nézik m e g az emberek, ellenére a filmhatalmassá--

378

KvMurkrónika

g o k f o r g a l m i számításainak, akik elméletileg állapították meg, h o g y e n n y i és ennyi cent, penny, pfennig v a g y sous átlag mozihelyár mel­ lett minden felnőtt hetenként kétszer m e g y a moziba. A művész feje most, azok után a rúgások után, amiket kapott, az üzletért is fájjon? Ismét igazolja magát s a kezéből kiütött szellemi f e g y v e r e i é r t gazdasági érvekkel kolduljon? Jól v a n ! Megtesszük. Most m i állítjuk fel a jövedelmezőségi számítást: A f i l m kultúrája a néző kultúrájával nőtt. A történelemben e g y e t l e n hasonló folyamat sem állapítható m e g az egyetemes, minden népet és földrészt, magában f o g l a l ó kontrollt illetőleg v a l a m e l y mű­ faj és annak fejlődésével kapcsolatban, mint a film esetében. Minden •ember életében a számszerűleg nagy mozilátogatás miatt a l e g p r i m i ­ tívebb mozilátogató is képes a film felett kritikát gyakorolni, s a teremtői elemek minden ellanyhulását regisztrálni. M e l y irányból j ö j j ö n azonban a teljesítmény, ha a művészt a teremtői folyamatból kikapcsolták? A z avantgárdé í g y nemcsak művészi, hanem egyidejűleg gazda• sági szükségesség. Minden, az avantgardistákat akadályozó korlátnak le kell hul­ lania. A független filmművészt minden p r i v á t ipari és hatósági támo­ gatásban részesíteni kell. Gyakorlatilag 1. az állam a) szüntesse be a cenzúrát; b) alkotásai számára biztosítson adómentességet és c) teremtsen ösztöndíjakat. 2. A z ipar részéről rendelkezésére boosájtandó: a) műterem, b) hang, e) a n y a g és d) a kölesönzők és színházak kötelező előadásai. 3. A mű­ vészi f i l m r e való nevelés j ó v a l a g y a k o r l a t i munka, előtt v e g y e kez­ detét. A kiöregedett művésziskolák tanterve revideálandó a) v i l á g o s i tási stúdiók berendezésével (műfény), b) fotó- és film-atelierek (Ikameratechnika) és c) dramaturgiai osztályok fölállításával. Ezeknek a követeléseknek a megfogalmazása és a z é r t ü k v a l ó harc ma keserűen szükséges, mert nemzedékünk a megelőző évszázad grandiózus technikai örökségét ma kezdi g y á v á n és talentum nélkül alkalmazni. Remélhetőleg ez a megállapítás legalább pár embert azokra a szellemi feladatokra emlékeztet, amelyeknek a megoldását a gondolkodó ember lelkiismerete teszi kötelezővé."

A

D E M O K R Á C I A K R Í Z I S E az a központi kérdés mai, amely körül m é g a p o l g á r i ideológusok is napjaink történeti-politikai kérdé­ seit koncentrálják. A z o k a polgári szociológusok, akik ellentétben a szociáldemokratákkal, e l é g objektívek ahhoz, hogy napjaink politi­ k a i és gazdasági kérdéseihez az érintkezési távolságon belül nyúlja­ nak, k i v é t e l nélkül megegyeznek abban, h o g y a tőkés rend értéikei­ nek alappillérei veszedelemben forognak. E z a vezető tétele pl. az angol H a r o 1 d J. L a s f c i Democracy i n Crisis (A'llen u. U n w i n n London 1933) című könyvének is, m e l y a kapitalista demokrácia perió­ dusára eső parlamentáris kormányformák .értékével és jelentőségével foglalkozik. A könyv problémakörét az angol és amerikai demokrácia fejlődésének vizsgálata mentén g ö n g y ö l í t i fel. Laski beösmeri', h o g y a n a g y társadalmi nehézségeket mindinkább erőszakkal oldják meg. A parlament, ellentétben a „ V i c t ö r i a n " periódussal, már nem képes a ' konfliktusok belátással való, megoldására. V a l a m i k o r pl. A n g l i á b a n m é g olyan erős volt a kapitalizmus, h o g y megtűrhette a száműzött f forradalmárok szervezeteit az országban, m i v e l ezek a rendszer alap-

Kvlturkrónika

379

j á t nem veszélyeztethették). A kapitalizmus szilárdsága elsősorban a parlamentáris rendszer konszolidáltségában nyert kifejezést. E z a szi­ szi! árdság egybeesett a gazdasági ^terjeszkedéssel s v a l a m e n n y i tár­ sadalmi osztály életszínvonalának! az emelkedésével, minek következ­ tében alapvető megegyezés uralkodott a politika vezető kérdéseit ille­ tőleg a liberális és konzervatív pártoki között. A reprezentatív állam­ intézmények! hanyatlásával szemben az ellenállás rendkívül nehéz, miután a választókat nem az észszerű megfontolás vezeti s a jelenlegi állampo'litika komplikált kérdéseihez nem értenek. A kapitalista de­ mokrácia krízisét Laski lényegében a tekintély é s a f e g y e l e m válsá­ g á n a k minősíti. A tekintély tiszteletnek ez a h i á n y a szerinte azzal magyarázható, hogy a tőkés társadalom alapját képező vezéreszmék hitelüket veszítették. Laski szerint a társadalom továbbfejlődése ér­ dekében olyan új fcisérletekre v a n szükség, amelyek l é n y e g é b e n a m a i társadalom alapjait fenyegetik; ezekről viszont n e m tételezhető fel, h o g y harc„ és a mai rend szószólóinak segítsége nélkül m e g v a l ó ­ síthatók. F r a n c é s o N i t t i L a democratie ( F é l i x A'lcan P a r i s , 1933.) cimű könyvében a demokratikus kormányzati forma fejlődését kíséri v é g i g az ókortól napjainkig, különös tekintettel az utolsó 150 év kor­ mányzati formáira. N i t t i szerint az autoritásos monarchia képlete m á r csak egész elszórtan fordul elő, m í g a demokrácia m i n d széle­ sebb területeket hódit. Demokrácia alatt N i t t i mindenesetre csak' a demokrácia politikai formáját érti, s liberális felfogásához hiven mindent kritizál, ami a mai társadalomban az e g y é n i szabadságot veszélyezteti. K i f e j e z é s r e jut e z azáltal is, h o g y ebben a vonatkozás­ ban csak két negációt ismer: a nacionalizmust és a szocializmiust. N i t t i különben a modern demokráciának szinte valamennyi problé­ máját érinti, k ö n y v e í g y bátran tekinthető a liberális szempontból i r t állam- és tárisadalmi-problémák enciklopédiájánalki, h a a világos rend­ szerezés a témabőség miatt erősen is szenved;. A T h e M o d e r n S t a t e ( A l l é n u. U n w i n London, 1933.) cimű gyűjteményes k i a d v á n y a modern állam működését t á r g y a l j a a 20. század elejétől. L e o n a r d W o o 1 f a demokrácia fogalmának meg­ változására utal, ugyanakkor azonban a demokrácia eddig alkalma­ zott módszere mellett tesz vallomást. E u s t a c e P e r c y a demok­ ratikus és fasiszta államfelfogás szintézisére töret iszik, s előnybe he­ l y e z i a korporációs államot. W e b b azt a kérdést vizsgálja, h o g y a demokrácia mennyiben szenved, különösen Keleteurópában a választó­ j o g ottani formái s a kisebbségekkel szemben elfoglalt álláspontok miatt. A kapitalizmus lényegének vizsgálatakor főleg annak tervszerűtlenségét emeli ki, A d a m s a parlamentarizmus csődjével foglal­ kozik, s megállapítja h o g y A n g l i á b a n , hiányai ellenére is, ez a legélet­ képesebb kormányzati forma. J. L. S n e t h l a g e Democratie en Dictatuur (Loghum Slaterus, Arnhem, 1933.) cimű Írásában a demokratikus és a kollektiv-szecialista államgondolatofcat veszi éles elemzés alá. A szerző azt igyekszik bi­ zonyítani, hogy a többségi elv a jelenlegi társadalomban nem juthat é r v é n y r e . A jelenlegi társadalomnak különben e g y é b ellenmondésai is vannak. A jelenleg uralkodó vallási türelem például szerinte csak azért áll fenn, mert a polgári demokrácia m á r nem tud új átfogó val­ lási irányvonalat teremiteni és í g y kénytelen elengedni a g y e p l ő t ezen a területen is. Éles kritikát g y a k o r o l szerző a mai reformizmus fe­ lett, a m e l y szerintié semmiben sem különbözik a polgári demokráciá­ tól. E z a reformizmus szerinte forrongó életszakaszunkban feltétlenül 1

380

Kulturkrónika

hajótörésre van ítélve. A (reformizmus elméleti és gyakorlati semle­ gességét szembe állítja a kollektív állameszme ideológiájának az el­ mélethez való szigorú ragaszkodásával, m e l y a célszerű cselekvés egyetlen bázisa. (Berlin) Szereinley László

K

O S Z T O L Á N Y I D E Z S Ő N Y E L V Ú J Í T Á S A . Nemrégiben K o s z t o ­ l á n y i Dezső az „idegen szavak kiirtása", s a „helyes m a g y a r ­ ság" érdekében mozgalmat indított Magyarországon. A cikkek és a tanulmányok tömege, ami K o s z t o l á n y i nyomán megindult szinte azt a látszatot v o l t h i v a t v a kelteni, h o g y v a l a m i olyan mozgalomról v a n szó, amelyik a m a g y a r s á g r a ránehezedő válságban a „jobb j ö v ő " e g y i k komoly „előkészítője". A cikkek, a m i k a budapesti sajtó nyomán E r ­ délyben is napvilágot láttak, kemény indulattal támadtak mindent, ami a m a g y a r nyelvben „ i d e g e n " , s j ó m a g y a r szavakkal igyekeztek pótolni. Érdekes, h o g y ezt a látszólag tisztán irodalmi és elméleti mozgalmat a legkülönbözőbb és a legellentétesebb társadalmi rétegek örömmel fogadták. A z idegen szavak és kifejezések elleni hadjárattal egyidőhen Magyarországon fellángóltt, a „ n é v m a g y a r o s í t á s " mozgalma is, bizonyára ugyanazon társadalmi erőik, hatása alatt, ( H o g y milyen eredménnyel, azt nem hivatásunk eldönteni. Lehet, h o g y hamarosan eltűnnek a m a g y a r közélet mezejéről azok a német ós szláv család­ nevek, amelyek hangos magyarkodása, még díszmagyarban is, mindig* gyanús volt, — minket, azonban a „nemzeti szellem" ez előretörése akkor sem fog megtéveszteni. A társadalom tanulmányozása egyebek közt, m e g t a n í t pár nyelvészeti igazságra is s ezek közül nem a leg­ utolsó az a „jelentéstan"-beli, h o g y néha nyolc, tíz, sőt harminc k ü ­ lönféle szó is „ugyanazt a l é n y e g e t " takarhatja.) Á z olyan társada­ lomban, ahol a lét elsőrangú kérdései megoldást találtaik, ott lehet, sőt kell is foglalkozni olyan kérdésekkel is, aminők ma K o s z t o l á n y i nyomán a m a g y a r középosztály értelmiségét f o g l a l k o z t a t j á k A hajó­ törött végső vergődésben azonban nem K a n t bölcseletéről fog töpren­ geni, hanem a tenger végtelen tükrén azt a deszkát fogja keresni, a m e l y a megmenekülés egyetlen lehetőségét nyújtja számára. A g a z ­ dasági élet hajótöröttjeit (s ma ezek vaunak ijesztő többségben!) nem a n y e l v szépsége', hanem a kenyér hétköznapisága érdekli; „életösztö­ nük" nem a szépség szavát, hanem „osztályhelyzetük" parancsát követi.

Kosztolányinak és „ n y e l v m i v e l ő " társainak ma egyetlen és l e g ­ főbb gondja a „ n y e l v szellemétől idegen" kifejezések kiirtása. N a g y o n rokonszenves törekvés. Á m amikor nyelvtisztogató munkájuk célkitű­ zéseiről beszélnek, m i é r t feledkeznek m e g következetesen azokról, akik elvégre a nyelvet beszélik? M i é r t hallgatják el pl. azt, h o g y az, h o g y ki hogyan használja anyanyelvét következmény, következménye rajta uralkodó, vele bánó (elbánó!) erőknek? M i é r t nem törődnék a n y e l v alanyaival s ez alanyokat meghatározó v i l á g g a l ? M i é r t n e m törődnek a parasztok, a munkások és a szegény tisztviselők belátha­ tatlan tömegével, a m e l y már-már abba az állapotba kerül, h o g y a megújított, és „poraiból föltámadt" anyanyelven k í v ü l semmije sem lesz. M i é r t szakítják k i az összefüggések sorából csak a n y e l v e t ? N e m gondol pl. K o s z t o l á n y i arra, h o g y az a n y e l v , amelynek ő kétségkívül oly' n a g y mestere, miért hal el a Dunántúl m a g y a r falvainak ajkán, a nagybirtok sötétlő árnyában? Nem.! E r r e Kosztolányi nem gondol. És nem gondol a többi „ n y e l v m i v e l ő " sem. Érthető: nekik a n y e l v csak „forma", „művészet",

Kult,

rkrónika

381

„szépség", kiszakított „elvontság". „ í r ó i lelkiismeretük" tiltakozik az ellen, hogy az „Írástudatlanok árulását" követve a n y e l v körüli egészbe tekintsenek és a szavak „zsolozsmája" mögött a társadalmi élet igaz­ ságait keressék. P e d i g nem volna érdektelen ha egyszer K o s z t o l á n y i a „esillagos é g " helyett, amit félszáz a dos"véns égére diadalmasan fel­ fedezett és megénekelt, elvonultatná maga előtt azt ai 12 millió embert is, akik jól-rosszul ezen a földtekén m a g y a r u l beszélnek. A zsellérek millióitól a nyomortanyák és P a r i s m a g y a r „robotosainak" n a g y csa­ patáig bizonyára volna látnivalója és „ i h l e t e t " adó témája is. És ha egyszer ezt a „fekete sereget" elvonulni látná m a g a előtt és a „ma­ gyar fájdalom" igazi hangjai t é n y l e g eljutnának, magas „elefánt­ csonttornya" zárt falai mögé, akkor bizony a m a g y a r n y e l v 140 ezer szava se volna elegendő a (látott m a g y a r bajok kifejezésére és érzé­ keltetésére. Talián akkor rájönne arra, h o g y kicsiszolt sorai és már­ ványba öntött gondolatai m i l y nevetségesen szegények és semmit­ mondóak. . . E z t a magábaszállást, a z írói lelkiismeretnek ezt a feléb­ redését azonban — őszintén szólva — m i m á r nem várjuk, Kosztolá­ nyitól. P e d i g ha igazán emberi és „nemzeti" érzés hevítené, akkor a n y e l v e t beszélők jólétével törődne és nem a n y e l v v e l , a m e l y e t azok­ nak a keveseknek jóvoltából, akik a „kevesek művészetét." olvassák, kezdik már a Dunántúlon, s máshol is nem beszólni. Kosztolányi a formákat imádja é s a művészet „örök: szépségeinek" oltárain áldoz miközben 'elfeledkezik, mert el akar feledkezni, a valóságról. P e d i g művészet és tudomány csak valóságon, csak pozitív tudományon, tár­ sadalomszemléleten épülhet fel. E z alól m é g a látszólag teljesen el­ méleti igazságokat v a l l ó nyelvészet sem. kivétel. T é v e d é s u. i. a n y e l v ­ fejlődést önmagában, nézni, s í g y mentesíteni a társadalomtól. A n y e l v i g a z i megértése a társadalom fejlődóséneik, vizsgálata, nélkül lehetetlen s a legjobb akarattal sem fogadható el tudományos megáliapitásnak az, h o g y pl. „Micsoda történet lappang minden szóban! Micsoda, ódon nemesi családfa, lombosodik f e l e t t e ! " E z a két, mondat bizony semmit sem mond. E r r e a két szólamra még Szabó Dezső' is azt mondaná, a m i t H o r v á t h János k ö n y v é v e l kapcsolatban mondott: h o g y az semmi más, mint — „ l e v e g ő b e lényegtelemítés'." A brassói A g i s z kiadásában megjelent A n y a n y e l v ü n k : előszavában K a c s ó Sándor öntudatlanul bár, de közelebb jár , valósághoz, amidőn ezt mondja: „műveltebb középosztályunk n y e l v e ma már szinte tol­ vajnyelv, amelyet a m a g y a r s á g szélesebb rétegei egyáltalában nem, v a g y csak nehezen érthetnek meg. A falusi földművelők és a városi tanult emberek m a g y a r nyelve között máris olyan nagy különbség van, hogyha ezt a különbséget ujabb idegen szavakkal ós idegensze­ rűségekkel nagyobbítjuk a m a g y a r n y e l v rövidesen kettészakad s i g a ­ zában csak a falusi földművesek tulajdona lesz, mert a városi r é t e g v a l a m i l y e n kevert, össze-vissza nyelvet kotyvasztott össze magának." a

Kacsó Sándor nem mondja ki, de sejteti, h o g y a n y e l v a társa­ dalmi együttélés és fejlődés eredménye. A nem-nyelvész, de szocioló­ gus V a r g a László már az igazságot tartalmazó l é n y e g r e mutat rá „ N y e l v és társadálom" c. cikkében (Korunk, 1934 ápr. szám), „ A nyel­ vek fejlődését és sorsát a társadalmi viszonyok határozzák meg." H a Kosztolányi a dolgokat gyökereikben, nézné, ú g y ő is ebből az i g a z ­ ságból indulna k i és észre venné azt, a m i t nyelvészeti érvelések nél­ kül is tudunk, h o g y az idegenszerűségek g y a k o r i használata, nálunk magyaroknál a polgárság osztályuralmának nyelvbeli kifejeződése. Minden uralkodóosztály igyekszik felsőbbrendűségét s a z alatta, levő osztályoktól való különbsége tudatát' minden téren kifejezésre juttatni. 26

382

KiiMtvrkrónika

I l y e n önként adódó megkülönböztetési eszköz a nyelv. H a K o s z t o l á n y i a m a g y a r n y e l v m ú l t j á v a l behatóbban foglalkozna, ú g y könnyen lát­ hatná, h o g y a mindenkori uralkodó rétegek irodalma és n y e l v e miben ós hogyan különbözött a vele szembenálló osztályok irodalmától és nyelvétől. De ezt sem Kosztolányi, sem a m a g y a r nyelvészek n a g y része nem tette meg. Ezért nem látja K o s z t o l á n y i saját mozgalmának i g a z i lehetőségeit sem. A polgárság nyelvbeli idegenszerűségét k i i r t a n i nem lehet, mert az a polgári alkatból fakad és í g y annak megszünteitése nélkül, elképzelhetetlen, A m a g y a r nyelv megtisztulását és a „helyes m a g y a r s á g " diadalmaskodását nem K o s z t o l á n y i t ó l és n e m is a modern „ n y e l v m i v e l é s é r t " rajongó rétegektől v á r j u k Ezen a téren is a z utolsó szó azokat illeti, akiknek n a g y t ö m e g e h í v e n őrzi a ma­ g y a r n y e l v „tisztaságát", de a n y e l v i „ m e g ú j u l á s t " nem az „édes anya­ n y e l v " ódon nemesi családfájának „lombosodásától" várja, hanem a K o s z t o l á n y i által észre nem vett, alapvetően döntő mozzanatok meg­ változásától. (Barssó) Dezséri G y ö r g y

U

J

MAGYAR S Z Í N J Á T S Z Á S . A hozzáértők tartják í g y , mint K á r p á t i A u r é l is a N y u g a t b a n , h o g y e g y emberöltő élőit M á r ­ k u s László egyik legjelentősebb kritikai irányítója v o l t az önmagát túlélt d e k l a m á l ó színjátszás üres konvencionalizmusa ellen inditott küzdelemnek. Márkus László is részt vett a T h á l i a Társa­ s á g mozgalmában, amelynek kisérlleti színházát B e n e d e k Marcell. B á n ó c z y László, L u k á c s G y ö r g y és H e v e s i Sándor alapítot­ t á k meg 1903-ban. I t t újra ismétlésekbe kel] bocsátkoznunk és arról kell írni, amit emlékezve a r é g i Tháliáról, annyian elmondtak. A z e g y k o r i Thália játékstílusa nyomán jutott polgárjoghoz a m a g y a r játékszíneken a realista-naturalista formanyelv, amely lehetőséget nyújtott az életteljes emberábrázoláshoz. A k i k emlékeznek m é g erre az átalakulásra, azok az akkori változást forradalminak értékelik. Ez a színpadi forradalom valójában mélyebb ellentmondásokból robbant ki, mint a színpadi ábrázolás elavultsága. A színjátszás maga közvetitő művészet és nem lehet függetlenül tekinteni a z irodalomtól, a m e l y n e k kÖzvetitésére vállalkozik. A n a g y átalakulás az irodaiamban ment végbe, m e l y r e a polgári társadalom életformáinak átváltozása kónysaerítette. A romanticizmus ú g y erőtlenedéit él az irodalomban, ahogy a társadalom polgárosult. A z egyszerűen és természetesen ható életfor­ m á k a felmerült, új társadalmi problémák kifejezéshez jutottak az irodalomban. Ibsent már nem lehetett ikothurnusban játszani anélkül, h o g y az nevetségessé ne vált volna. A polgár ott élt benne a társa­ dalomban és erről a polgárról mindenki tudta, h o g y n e m deklamál. A z élet természetes n y e l v e kínálkozott fel a színpadra. Ez, tört utat az irodalom forradalmi lendületével, A Thália kezdeményezőit az elkerülhetetlen szükségszerűség í g y v i t t e a szánpadi forradalom felé. Érdemük, h o g y megértették az idők követelményét és magukhoz ra­ g a d t á k a színpadi forradalom irányítását. H a r m i n c é v telt el tán azóta és e bárom évtized alatt elöregedett a z egykor forradalmi hang. E l a v u l t lett, ami hajdan frissen hatott, konvencionális lett, ami valamikor újszerű volt. A társadalom kiöre­ gedett formáit vetíti ki a vérszegény irodalom és az e l a g g o t t színpad. A 'társadalom mélyében új erők mozdulnak, az életszemlélet átalakul, az új irodalom új problémákat és más kifejezési formát, keres. A szín­ ház és a színjátszás válságban van. D e azi új irodalom nem tudja el­ érni a színpadot. A színpad a társadalom fóruma és ott nem. szólalhat

Kulturkrónika

383

meg' az a hang, amelyet az ellentétes erők repesztettek; ki magukból. A feltörő társadalmi erő n y o m á n keletkező irodalom a színpad előtt megtorpanásra kényszerűi. A színpad az elaggott, konvencionális életet uralja, Márkus László látja a színpad reménytelen v i l á g á t . Felcsatolja r é g i fringiáját és hadba indul ellene. Tiszteletreméltó ez az örök fia­ talság, amely őszülő f e j j e l is szembeszáll a konvencionalizmussal. M é g tiszteletreméltóbb az, h o g y olyan eredményekkel száll szembe, ame­ lyeket ő harcolt ki, de érzi, h o g y három évtized ezeket az eredménye­ ket avulttá tette. De fájdalom, reménytelennek tetszik ez a harcos kiállás. Márkus László nem f i g y e l a társadalmi összefüggésekre, ame­ l y e k nélkül m é g színpadi eredményeket sem lehet elérni. Márkus olyan, mint. a régi harcos és a r é g i győzelmes csatákra gondol. B i ­ zony nem is v o l t akkor olyan nehéz győzni. A v i r á g z ó kapitalizmus és a szilárdan uralkodó feltört polgárság követelte a maga színházát akkor. K ö n n y ű volt elsöpörni a r é g i színpadot, e g y letűnő v i l á g elerőtlenedett tükörképét. Most m é g itt: van az a polgárság, makacsul tartja azt, amit e g y k o r győzelmesen magához ragadott. A színpadot is, amit mai formájában sokban Márkus Lászlónak köszönhet. E z t a színpadot m é g magának Márkus Lászlónak sem adja oda. H á t újra harcolni kellene érte. De hát kikkel harcolhat a Nemzeti Színház e g y k o r i di­ rektora? H o l az az irodalom, amellyel át tudja törni a konok ellen­ állást? Márkus László megkísérelte a lehetetlent. Megcsinálta újra a T h á l i á t . Fiatal színészekkel, akik tudnának beszélni az új idők nyel­ vén. Olyan rendezővel, aki erre m e g tudná őket tanítani. A színpad azonban — m á r mondtuk — közvetítő művészet. Azi TJj Thália színpa­ d á t azonban most nem az irodalom teremtette meg. Csak Márkus László jószándéka. N e m forradalmi kényszer ragadta a fórumra. Csak forradalmi szándék. Forradalmat azonban nem lehet csinálni. Forra­ dalom nincs tömegek nélkül, színház nincs irodalom nélkül. Márkus László mindezt elfelejtette. És feltúrta azt a kézirathalmazt, amelyet m é g a Nemzeti Színház részére gyűjtött e g y b e és kiemelt belőle e g y színdarabot. F e 1 k a i - F otliklm a n n Ferenc B á h e 1 j é t. K i ­ emelt egy színdarabot, amely az elöregedő kor világszemléletéből sar­ jadt, ha évszázadokkal utópisztikusán előre is néz. E z v o l t az U j Thá­ l i a forradalma. E g y zseniális rendező kapta kézbe ezt a darabot: P a 1 a s o v s z k y Ödön. A zsenialitás azonban nem pótolhatja a társadalmi erők feltörő lendületét. E g y e d ü l ő sem tudja forradalmasítani a színpadot. A né­ m e t színpad forradalmi átalakulása is akkor ment végbe, amikor a társadalmi erjedés olyan író számára tudott utat törni, mint T o l l e r , és Piscator rendezői zsenialitása új, fejezetet nyithatott a német szín­ játszás történetében. A gleichschaltolt német színpadra immár újra visszatérnek a régi színpadi formák és hiú kísérlet volna ma Német­ országban a színjátszás forradalmáról beszélni. U g y a n ú g y nálunk is. M i vár tehát egy olyan rendezőre, mint a mi Palasovszkynk ? A kí­ sérletezés hálátlan mestersége. Megteremteni az új játékstílust? P a lasovszky szakit a naturalista-realista f o r m a n y e l v kifejezési módsze­ reivel, stilizált játékstílussal hangsúlyozza ki a színpadművészet kü­ lönbözőségét az élet természetes érdektelenségével szemben, amely az e d d i g i színpadot: ezzel a reális érdektelenséggel elsekélyesítette. Mást csinál, mint amit eddig a többi színpad csinált, e g y é n i játék helyett összjátékot is produkál, a színpadi mozgást művészi ritmussal élén­ k í t i , de v á j j o n azzal, h o g y ez masabb a réginél, kérdéses, h o g y ható-

384

Kultiirkrónika

ereje nagyabb-e amazénál. A kimondott szó nem csupán a hang sú­ lyánál, de értelme által is kell, h o g y hasson. Palasovszkynak az a sorsa, mint annak a kürtösnek, akinek minden művészete és r e m e k hangszere ellenére üres szólamokat kell játszani. Palasovszky szóles­ körű színpadismerete, rendezői eredetisége, r a g y o g ó fantáziája és l á n ­ g o l ó lelkesedése, művészi kultúrája sem tud értelmet önteni a sza­ vakba, amelyeket elébe raknak azzal, h o g y kottázza hangra, elevenítse emberré és mozdítsa cselekménnyé. A leggyönyörűbb rakétával sem lehet országokat hódítani, bármekkorát durrannak is. — Egyszerű a végkövetkeztetés. F e l ü l r ő l lefelé, a színpadról a 'tö­ megek felé nem lehet megkezdeni a színpad forradalmát. A F e l k a i Foikmannok színdarabjaiból m é g jakobinus sapkát sem lehet csinálni. Bedig az irodalmi szándék igazán nem vitatható el tőle. A színpad átalakításához azonban m é g az i g a z i irodalom is kevés. N e m csak i g a z i irodalom kell ehhez, hanem másmilyen irodalom. E g y e l ő r e hát m e g kell elégednünk azzal, h o g y tisztességes művészi szándékot láthatunk a színpadon és amidőn feltűnnek előttünk Palasovszky remekbeformált színészei, azt a sziszifuszi, munkát kell megcsodálnunk,, amellyel élettelen a n y a g b a igyekeznek lelket önteni. (Budapest) Újvári László

K

O N J U N K T Ú R A ? ? M á r A m e r i k á b a n is szerények... M á r nem be­ szélnek rekordszámokban. M á r nem beszéllnek a termelés és az export hallatlan emelkedéséről. M a már boldogok, ha a hanyatlás las­ súbbodását állapíthatják meg. S t é n y l e g : ha a világkereskedelem a háború előtti viszonyokhoz képest „normálisan" emelkedik, ú g y 1933» ban 14 milliárd dollárral Illett volna magasabb a f o r g a l m a mint 1929ben. V a l ó j á b a n azonban 38 milliárddal v o l t kevesebb. A z E g y e s ü l t Á l l a m o k 1933-beli külkereskedelme alig teszi az 1929. é v i " külkereske­ delmi forgalom egyharmadát. Á l t a l á b a n a világgazdaságon belül az áruforgalom szánalmas minimumra csökkent s a: munka megoszlása a népek közt mindinkább hiu álommá, foszlik. V a l a m i változásról azon­ ban a v i l á g termelésében történhet beszámolás. Franciaországban a termelés kiterjedése — nem az ingadozó pénz­ érték, hanem a szilárd tonnatartalom után számítva — 1929 ós 193S között 31 százalékkal esett vissza; 1933-ban azonban; 12 százalékkal (a megelőző évekhez képest) emelkedett. A megfelelelő számok Németor­ szág számára: minus 39 és plus 12; Svédország számára: minus 21 és plus 3; A n g l i a számára: minus 17 és plus 3 százalék. Japánban a dep­ resszió mélypontját már 1932 első felében túlhaladta, Kanadában v i ­ szont ez a pillanat 1933 márciusában következett be. A legtöbb ország­ ban a viszonylagos javulás az utolsó évben folytatódott, A n a g y k e ­ reskedelmi árak 1933 folyamán mindenütt v a g y emelkedtek, v a g y p e ­ dig megszilárdultak. A z 1930—32-es kíméletlen infláció utórezgései m á r csak Franciaországban s talán m é g Középeurópában: érezhetők; külön­ ben ez a korszak múlóban. Számos államháztartás deficites gazdálkodása megszűnt; a l e g ­ nagyobb államok azonban — mint a z Egyesült Államok, Japán, N é ­ metország és I t á l i a — m é g mindig n a g y budget nehézségekkel k ü z ­ denek. Jelllemző, h o g y a tengeren túl a textil-, főleg pedig a g y a p j u szövő-ipar kilátásai — ezek a m é g ma is legfontosabb fogyasztási iparok — nagyon kedvező megítélésben részesülnek. Ausztráliában a felvásárolt gyapjú értékét az 1933—34-es szezonban körülbelül 58 m i l ­ lió font sterlingre becsülik. E z az összeg osak 3 m i l l i ó v a l kevesebb mint a prosperitás n a g y (1927—1928) szezonjában. Viszont nem szabad

Kidturkrónika

385

•elfelejteni, hogy 1930—31 s az 1931—32-es szezonokban az ausztráliai gyapjueladások ára 27—30 m i l l i ó font sterlingre redukálódtak. Bradfordban, a gyapjú angliai világközpontján, tényleg hausse van. A bradfordi amerikai 'kivitel ötszöröse az 1931-es kivitelinek. A francia, német ós japán megrendelések nyakra-főre érkeznek be s az amerikai tőkések minden pénzüket gyapjúba fektetik. A z imperialista államok konszolidálódását jelentik ezek a tüne­ t e k ? A konjunktúra jelei ezek, a v a g y egy készülő háborúé? A N É M E T K Ö N Y V . A német nemzeti átalakulás a német könyv " számára rosszul ütött ki. A német könyvkereskedők (közismert B ör « e n b I a t t-ja szerint az utolsó évek folyamán az új könyvek megjelenése, illetve a régebbiek új kiadása a következőkép' alakult. 1930 januárjában 1155, 1931 januárjában 1073, 1932 januárjában 772, 1933 januárjában 741 s 1934 januárjában 630 könyv jelent meg. A szá­ m o k szavakba való átfordítása azt jelenti, h o g y a nemzeti szocialisták n é g y éven keresztüli emelkedését a német könyvtermelés szakadatlan csökkenése kiséri. Kormányrajutásuk után e g y esztendővell a német könyvtermelés szinte a féle annak, amennyi győzelmük első eszten­ dejében volt. N e m kevésbé jellemző a k ü l f ö l d elfordulása a mai Németország k ö n y v e i t ő l . N é m e t lapok egyre-másra panaszolják, h o g y Svédország­ ban, Hollandiában, Középeurópában és a Balkánon mindinkább veszti t e r é t a német könyv. Ezeket a panaszokat igazolják azok a számok, a m i k e t időnként a német vámhivatalok tesznek közzé a könyvkivitel­ ről. Jellemző, h o g y a német k ö n y v e k térvesztését szervezeti uton pró­ bálják j ó v á tenni. A német kiadók szövetsége külön szervezetet ala­ k í t o t t a k ö n y v k i v i t e l forszirozása érdekében. N e m nehéz megjósolni, h o g y ennek az új szervnek' a működése sem fog beválni, s a legke­ vésbé sem fogja tudni m e g g y ő z n i a külföldet arról, hogy Goebbels i r ó i olvasásra érdemesek,

K

Í S É R T E T E K A N A P O N . Roosevelt Amerikájában ma ismét, szabad büntetlenül aPJkohoítartalmú italokat; inni. Ismét szabad olyan k ö n y v e k e t vásárolni és olvasni, amiknek a terjesztése a puritanizmus korszakában állítólagos „obszcén" tartalmuk miatt tilos volt. Olvasható többek közt e mai modernizélt A m e r i k á b a n J o y c e Ulyssese is. A párisi M a r i a n n e e g y i k (legutóbbi, számában idézi R i o b é r t d e ' S a i n t - J o a a W o o l s e y biró véleményezését, amelynek eredménye­ k é p p az E g y e s ü l t Államokban az Ulysses terjesztését engedélyezték. A k ö n y v bizonyos részei — í r j a a biró különös jelentésében — a z olvasóban a hánytatószer hatását idézik; elő, de sohasem egy afrodiziákumét- A m i azokat a nyers kifejezéseket illeti, amiket J o y c e hasz­ nál, ú g y ezek r é g i angol-szász eredetű szavak, amiket majdnem min­ den nő és férfi ismer. Kétségtelenül a szereplő személyek — 'teszi hozzá a biró — kissé szabadosak, de nem szabad elfelejteni, h o g y a r e g é n y cselekménye tavasszal történik. A z egyetlen szemrehányás, a m i t a b i r ó a szerzővel szemben tesz, az a k ö n y v homályossága. B i z o ­ n y o s jeleneteket M i s t e r W o o l s e y jobban szeretett volna megérteni és •több világosságot szeretett volna Leopold Bloom szobájában. Ezután a jelentés szószer int a következőképpen hangzik: „Tekintettel arra, h o g y arra vonatkozólag kértek tőlünk n y i l a t ­ kozatot, vájjon a z U'lysses „obszcén-könyv"-e, s hivatkozással az 1930han k e l t T a r i f f - A c t . 19. tételének 1305. fejezetére s arra, h o g y mi az

386

Világpolitikai problémák

„obszcén" szó alatt azt értjük, h o g y „alkalmas arra, h o g y az ösztönö­ ket felizgassa, v a g y pedig, h o g y tisztátalan kívánságokat és gondola­ tokat támaszon", magunkon és két barátunkon, akik teljesen n o r m á l i ­ sak s a h o g y a franciák mondják az „ á t l a g érzékiek" kategóriájába t a r ­ toznak, az Ulysses olvasásának hatását kipróbáltuk. M i említett k í ­ sérlet alatt és után ,amely a legkomolyabb garanciák mellett, szaba­ don és lelkiismeretesen történt semmiféle értelemben sem izgatódtunk f e l . . . Tekintettel erre alkalmasnak jelentjük k i az Ulyssest az E g y e ­ sült Á l l a m o k b a n való terjesztésre."

VILÁGPOLITIKAI A FORRONGÓ

PROBLÉMÁK

SPANYOLORSZÁG

A spanyol köztársaságot 1931-ben nem csak a feudális monarchia megdöntése miatt hivták életre, hanem hogy lerombolják azt a feu­ dális földrendszert, a m e l y a monarchia a l a p j á t képezte. Spanyolor­ szágnak e g y francia forradalomra v o l t szüksége. A köztársaság azon­ ban nem csinált forradalmat. M a m á r az a. kérdés is, h o g y monar­ chia-e v a g y köztársaság, halott. A köztársasággal — látszólag — m é g a katholikusok is kibékültek, miután látják, hogy a köztársaságban is uralkodhatnak. A tartalom, amit a köztársasági hüvely takar', nem változott. A nép szociális forradalmat akart, de csak politikai forra­ dalmat kapott. Spanyolország legnagyobb, legkiáltóbb szükséglete az alapos, semmi előtt m e g nem álló földreform. A köztársaság keletkezésékor a szocialisták s a z A z a n a vezetése alatt álló liberálisok rendeleti uton próbáltak változásokat eszközölni az agráriákban. A nagybirto­ kosok ós a polgárság azonban megakadályozta őket. E r r e Azana, aki 1931 októberétől 1933 szeptemberéig miniszterelnök v o l t s némelyek szerint m é g ma i s Spanyolország legerősebb embere, e g y földtörvény kidolgozásába kezdett. Másfél é v i g dolgoztak rajta — közben nem történt semmi. A m i k o r Azana ezt megemlítette előttem, a l i g tudtam e g y gúnyos m o s o l y t elnyomni a szám szélén. „MásíéH év v o l t szüksé­ ges e g y t ö r v é n y megszerkesztésére?" „ I g e n " , — válaszolta Azana. „ P o ­ litikai és vallási ellenfeleink ellen kiellett harcolni. A szociális kérdé­ sekre nem jutott i d ő . " E mindent eldöntő gazdaság; kérdés megoldá­ sában a szocialisták is csütörtököt mondtak, A köztársaság kétségte­ lenül írhat pár teljesíttményt a javukra, Felemelték a földmunkások munkabérét, megakadályozták az olcsó portugál munkaerő beözönlését. L a r g o Caballero munkaügyi miniszter azonban, aki a javításokat keresztülvitte (a spanyol szociáldemokrata párt vezére) bevallotta előttem, h o g y t ö r v é n y e a falut csak ahhoz segítette, h o g y átmenetileg jobhan táplálkozik, de ahhoz m á r nem, h o g y v a l a m i tartalékot g y ű j t ­ sön fel magának, v a g y h o g y jobban öltözködjék v a g y lakjék, S ezen k í v ü l , t e t t e hozzá, mindazt, a m i t teremtett, ma a jobboldaliak, akik novemberben az asszonyok és holtak szavazatával hatalomra kerültek, lerombolják. A birtokosok a munkabéreiket könyörtelenül lenyomják és semmibe veszik a köztársaság munkavédelmi törvényeit. M é g roszszabb, h o g y óriási földterületek fekszenek ugaron, a birtokokat elha­ nyagolják, s mindezek következtében a falusi munkanélküliség óriási. Minden spanyol rossz oka a halálra ítélt feudalizmus, amely azonban m é g mindig szivósan eleven. Spanyolországot régi birtokt ö r v é n y e szegény visszamaradt >rszággá teszi, s ha sok felmérhetetle­ nül gazdag szigettél is rendelkezik, egészében fejlődésképtelen. A köz­ társaság ebben a vonatkozásban nem hozott változást. A mezőgaz-

Világpolitikád

problémák

287

daság fejletlen, s ezért az ipar sem tud fejlődni. A falu éhező ember­ fölöslege egy részét, a városokba dobja,, a városok viszont nem tud­ ják felszívni, ezért a számtalan koldus, a mindenütt jelenlevő cipőpuccolók s amaz ezrek, akik az uceákon énekelnek s a napjukat azzal tolták, hogy a lutri j e g y e i t árulják. Sevillában minden, második mun­ kanélkülire esik egy, aki dolgozik'; a kormány nem fizet munkanélküli segélyt s nincs semmiféle szervezett magánsegélyezés. Számos tény s a legtöbb magasrangu hivatalnok véleménye, akik­ kel beszéltem,, arra a következtetésre késztetnek, h o g y a spanyol pol­ gárság nem a k a r és nem képes a körülményeken változtatni. A feu­ dalizmust tulajdonképpen az iparnak kellene letörnie. A feudalizmus elszegényedett lakossága nem piac a kész árú számára. A Kerensaki uralom alatt a z ukrajnai ipari polgárság elküldte képviselőjét K e renszkihez s ez az agrárkérdésnek a földosztással való megoldását kérte, mert akkor a kisbapitalista parasztok a legerősebb gátat jelen­ tik a forradalommal szemben. E z nagyon okos tanács volit, KerensziKi azonban a tanácsot nem tudta megfogadni, mert a nagybirtokosok rabja volt, s nem sajátíthatta ki azokat.. Spanyolországban nem ad ilyen tanácsot az ipari polgárság. Sőt ellenkezőleg az i p a r i polgárság a konzervatív agráriusokkal! együtt dolgozik a radikális baloldal ellen. Jelenleg az ipari polgárság és az agráriusok szövetsége van hatal­ mon. Ez a szövetség L e r r o u x miniszterelnököt, a közép szóvivőjét, ellenzőül használja. A választók tekintete elől, akik talán mégis nyugtalanul néznék azt a kormányt, a m e l y a legkonokabb reakció­ sokból és azokból áll, akik nemrég m é g a köztársaság ellen harcoltak, l e r r o u x rejti el őket,. Természetesen, ezek a köztársaságot üres szóvá teszik s helyüket mindenkép' törekednek megerősíteni az állami gé­ pezetben és más sztratégiai pontokon. M é g az is lehetséges, hogy e g y szép napon kiadják, L e r r o u x útját, v a g y pedig Lerroux Olyan tehetet­ len lesz, h o g y már e g y kis kabinet válság nyugtalanságát sem bírja ki. A j e l e n l e g i kormány főfeladata a szocialisták távoltartása a ha­ talomtól. „ M i az agrárkérdést francia ós orosz, forradalom nélkül, fog­ juk m e g o l d a n i " — mondotta e g y katalán nagyiparos, aki a Cörtez tagja. Ebben a politikai helyzetben természetes, h o g y nagyon sok spa­ n y o l republikánust elkeserít a z a fejlődós, amit gyermekük, a köztár­ saság tett, s csalódásukban az erőszakos forradalom gondolatába m e ­ nekülnek. A spanyol szocialisták közt a legnépszerűbb beszélgetési téma ma a fenyegető polgárháború. A szocialisták azonban és az Aaana körüli mérsékeltek csak maguknak tehetnek szemrehányást. M e r t a forradalom választás eredménye volt, azt hitték, h o g y demok­ ratikus eszközökkel a társadalmi rend is forradalmasítható. A tapasz­ talat azonban bebizonyította, h o g y könnyebb y o l t a királyt elűzni az országból, mint a föld báróit, fékentartani. A szocialisták nagyon so­ kat megbántak! N é m e l y e k ú g y vélik, h o g y 1931 május H-e és 14-e között, amidőn a parasztok ós munkások templomokat és kolostoro­ kat égettek föjl s a polgárság és az államhatalom passzive nézte őket, fel lehetett volna osztani a földet s valódi forradalmat csinálni. A szocialisták azonban megmámorosodtak a legalitástól, s lefékezték a forradalom irányát, A reakció ellen 1932 augusztusában m é g nagyobb népmozgalmat váltott k i a monarchista S a n j u r j o tábornok láza­ dása. A z a n a az akkori forradalmi lendületet a grandok földbirtoká­ nak elkobzására használta föl. T é n y l e g azonban csak pár földbirtokot koboztak el s ezek közül sem parcelláztak f ö l egyetlen e g y e t sem. összevéve tízezret sem tesz ki azoknak a parasztoknak a száma, akik közt a, köztársaság földet osztott ki. Ehhez ugyanis pénz is kell. A

Világpolitikai problémák

388

parasztokat állatokkal, g é p p e l kell ellátni s ezt Azana kormánya s a szocialisták nem tudták előteremteni. A szocialisták azt hozzák fel védelmükre, hogy ők annak idején gyengék voltak. A k k o r i b a n azon­ ban a kezükben v o l t az államgépezet s annak kényszereszköze a ren­ delkezésükre állt. A l i g becsülhető tul, h o g y mit jelent a kormányt képezni, a v a g y a kormányban képviselve lenni. H a a szocialisták megkísérlik , amit n y i l v á n v a l ó a n terveznek: a szociális targonca fel­ borítását, ú g y ez most végtelenül nagyobb erőfeszítésbe és .sokkal több vérbe kerül. 1

M a a spanyol; szocialisták „ a remények válság napjait." élik, ahogy ezt P e r u a n d o d e 1 o s R i o s, a régebbi szocialista külügyminisz­ t e r mondta. A monarchia alatt véleménye szerint jobb volt.. A k k o r i ­ ban az emberek a köztársaságban reménykedtek. Most m e g van a köztársaság és csalódtak. D e los R i o s maga, aki tulajdonképpen tudós és tanár, természeténél f o g v a szelíd és liberális, súlyos belső harcok után l e t é r t a demokrácia útjáról s a leghevesebb forradalmárok közé csatlakozott. D r . P e d r o s o, a népszövetségi spanyol delegáció tagja hasonló utat tett; meg. Spanyolországban ma az egész szocialista párt végérvényesen a forradalomhoz pártolt. Vezérük, Caballero mondotta, h o g y mint kisebbség, m á r sohasem fognak a kormányba lépni. „ S ha e g y választás a l k a l m á v a l a szavazatok többségét kapjuk", — folytatta — „ ú g y a polgárság valószínűleg erőszakkal fogja megkísérelni a kormányból v a l ó eltávolításunkat." Ezért, — fejtette ki a véleményét — a jövőben a szocialisták valószínűleg bojkottálják a választási ur­ nákat. A hatalomra vezető egyetlen út, szerinte, a polgárháború. E g y olyan párt számára, amely 1933 szeptemberében m é g miniszteri tár­ cákkal b í r t ez n a g y o n g y o r s ideológiai átalakulást jelent. A szocialis­ ták, ha bátortalanul is, de mindinkább tanácsok szervezésére töreked­ nek. A reformista sajtó már egyáltalán nem támadja a baloldaliakat. A második Internacionálét nem veszik komolyan. A bécsi ágyúk meg­ tanították őket, h o g y m é g az öntudatos munkásréteg sem áll a csa­ tasorba, ha vezetőik hosszan és g y a k r a n áltatják őket. A városi- és falusi-lakosság minden bizalmát elvesztette a válíasztásokban és a de­ mokrata pártok Ígéretében. A baloldali szocialisták ebben az évben n a g y tért nyertek. Jelenleg Caballero t á r g y a l velük és pénzéli őket. Á m a jobboldaliak is tanultak a bécsi eseményekből. Mindenek­ előtt felbátorodtak. Az agráriusok jelenleg i f j ú s á g i egyesületeiket szervezik, amelyek később talán fasiszták (lesznek, (az egyetemek hallgatóig a nemzeti szocializmus felé hajlanak) s a falvakban „ m u n ­ kaközösségeket" állítanak fel, a m e l y e k a szocialista szakszervezetekkel vannak h i v a t v a vetélkedni. Caballero ,s bevallja, h o g y a jobboldaliak a kormányban, s ezért általában a vidéken is, megerősödtek. Részben A z a n a taktikája, s részben az Európa-szerte mutatkozó általános poli­ tikai törekvések következmónyekép' a középpártok, a m e l y e k a j o b b ­ os baVoldal közti összeütközést enyhíthetik, mindinkább vesztik, jelen­ tőségüket. A spanyol politikai élet polarizálódása gyorsan halad. Ma már szembenállnak egymással s mindkét fél f e g y v e r e k r e és golyókra gondol. Szocialisták és külföldiek mesélik, h o g y a postahivatalok s min­ den kormányépület g é p f e g y v e r f é s z k e k k e l van tele, amelyek állandó riadókészültségben állnak. A hadsereg nem egész megbízható, m i v e l a katonakötélesek tudják, h o g y milyen nyomorúságosan él a család­ juk, s ezért a hadsereget a háttérben tartják. A f e g y v e r e k a kaszár­ nyákban zár alatt vannak. Mesélik, h o g y -egyes altisztek a munkáso­ kat titkon uccai harcra képezik ki. A z igazj, erő, amire a jobboldal támaszkodik a G u a r d i a C i v i l e , Ennek az ereje 35 ezer, szokat-

Világpolitikai

problémák

389

lanul jód /fizetett ember, akik az egész .ország területére vannak el­ osztva. A Guardia C i v i l e többnyire j a v a k o r b e l i férfi tagjai már nem 'tudnak elég gyorsan szaladni, de j ó lövők, s ezzel a képességükkel élnek is. A parasztokban és a kézművesekben keserű gyűlölet l o b o g ezzel az ellenforradalmi alakulattal szemben s e g y polgárháború al­ kalmával ezek kaszárnyái, s a hozzájuk csatlakozó rohamosapatok — amiket a köztársaság állított fel — bizonyára első célpontjai lesznek a bombavetőknek és gyujtógatóknak. A gyűlölet azonban nem na­ gyobb mint a félelem. N a g y o n sóik helyen, ahol a parasztok a birto­ kosok földjét elfoglalták, megjelent a Guardia Civile, m e g ö l t pár em­ bert, h o g y a békességet helyreállítsa s a földet visszaadta eredeti tulajdonosának. A parasztok, akiket megkérdeztem, hogy m i é r t nem veszik: el egyszerűen a földet, ezzel a Ikétszóval válaszoltak: „Guardia Civilé". Ezért lehetséges, h o g y a parasztok nem mernek föllázadni mielőtt a forradalom nem g y ő z a városokban. A szocialistáknak v i ­ szont a z a véleménye, h o g y a kormány és a Guardia Civile nem tud ellenállni e g y területileg széles fölkelés esetében, A csapatai kicsi­ nyek. Bécs egyetlen egy é g ő pont volt, Spanyolországban viszont mindenütt vannak forradalmi elemek s a falu nem reakciós mint Ausztriában. A szocialisták minden létező irodalmat fölfaltak, a m e l y az ál­ lamcsíny tudományával foglalkozik. M é g Malaparte értéktelen köny­ v é r ő l sem feledkeztek meg. Caballero is elolvasott minden fontos ide­ v á g ó könyvet. Kétségtelenül nélkülözhetetlen e z az előkészület, de a f e g y v e r e k is fontosak. V é l e m é n y e m szerint a spanyol forradalmárok­ nak kevés van ebből s a pénzük is kevés. A fegyelmük is solk kívánni valót h a g y m a g a után. A z egész forradalmi fordulat m é g nagyon is új. A tömeg kétségtelenül hallott a forradalomról, de m é g nem ment á t a vérébe. N a g y o n sokan vannak, viszont, akik nem is tudnak róla. A szocialista párt valójában eddig m é g nem (közölte forradalmi földp r o g r a m j á t s a parasztokat, akiket régebben az orruknál f o g v a v e ­ h e t t e k előbb m e g kell győzniük, mielőtt azok a Guardia Civile f e g y vertüzének kiteszik magukat. Ennék ellenére a szocialisták ú g y be­ szélnek, mintha a polgárháború minden nap kitörhetne s egész; bizonyos, h o g y a legközelebbi hónapokban kitör. Bécs megtanította őket, h o g y e g y szocialista párt olyan sokáig várhat, a m í g elkésik. Másrészt G i 1 ' R o b i e s, a z agráriusok vezére, kiprovokálhatja a harcot, mielőtt a szocialisták arra egészen felkészültek. Gil Robles talán közvetve v a g y közvetlenül megszerezheti az anarchista-szindifcalisták segítségét, akik Spanyolországban m é g mindig erősek s egy szocialista siker számára a legnagyobb akadályt jelenthetik. K ö z b e n egyre több a sztrájk. P á r győzelemmel végződik, pár -sikertelenül. A gyilkosságok napirenden. A z uccákon fasiszták és anti­ fasiszták verekednek, mint a H i t l e r előtti Németországban. A reakció k o r m á n y a ugyanazokkal az eszközökkel, amelyékkel Azana és a szo­ cialisták a szocialista ifjúsági szervezeteket megteremtették, feloszlatja azokat.. Baloldali lapokat szüntetnek meg s a szakszervezetek mun­ káját akadályozzák. A tengerészet legénységét sztrájktörőknek hasz­ nálják föl. A köztársaság már semmiben sem hasonlít ahhoz a töké­ letes társadalomhoz, amelyről az idealisták hosszú éveken keresztül álmodoztak. A kormány követői ú g y vélik, h o g y minden forradalmi kísérletet l e tudnak verni. A szocialistáik viszont megvannak győződve, hogy mozgalmukat csak a harc mentheti m e g a szégyenteljes bukástól. És számítanak a győzelemre. De ők is készek a vereségre. (s. r.)

SZENL A R E G É N Y F O R M Á J A I. D. P A S S O S N Á L I. Dos Passos kétségtelenül az első helyen áll a m a i A m e r i k a i r o d a l ­ mában. U. S i n c l a i r minden tehetsége és jószándéka ellenére i g e n gyakran téved valami giccses romantikába, mely sérti a: -kényesebb Ízlésű olvasót, S i n c l a i r L e w i s m e g í r t a a feledhetetlen Babbitot és Arrowsmithet,, d e egyéb műveiben közeljár a ponyva határához, ha az ő ponyvája a legmesteribb, legvirtuózabb ponyva is. ( P o n y v a alattaz élet hazug, v a g y felületes és olcsó eszközökkel v a l ó ábrázolását értem.) D r e c s e r n a g y írói, de száraz, hosszadalmas, humortalan, tulszubjektiv és — unalmas, valljuk be őszintén, unalmas az ő impo­ záns nagyságában. Dos Passos leküzdte az amerikai ponyvát. Célki­ tűzése nagyszabású: az amerikai élet tárgyilagos kifejezése, u g y a n ­ akkor propaganda a szocializmus világnézete mellett, magasabb esz­ közökkel mint a sinclairi propaganda, v a g y i s a -legmodernebb művészi technikával. A 4 2. s z é l e s s é - g - i f o fc című regényében (Kosmos, Bpest, 1934.) ezt a célkitűzését megvalósította és ezzel új r e g é n y f o r m á t alkotót, a D o s Passosi regényformát. És e f o r m á v a l nemcsak amerikai társait ha­ ladta meg, hanem az európai regényírók legmodernebb képviselőjét s egyben mesterét, J o y c e-ot is. Kétségtelenül meglátszik rajta Joyce hatása. D e nehéz volna megmondani miben, annyira erős e g y é ­ niségébe asszimilálta -ezt a hatást, Joyce Uiyssese formakisórlet, d e a nagyközönség számára hozzáférhetetlen. A z emberi lélek mikrosz­ kopikus vizsgálata válogató szempontok, határozott állásfoglalás nél­ kül. Csupa szemlélődés, formákkal v a l ó bűvészi játék. Jelentősége — mert. hatalmas jelemsősége van — inkább irodalomtörténeti és iráspedagógiai, mint irodalmi. Dos Passos magábaolvasztotta Joyce ábrázo­ lási módját, de aktív, harcos természete nem tűrte benne a csak szem­ léleti elemeket. N e m a pillanatokat, tartotta fontosnak, hanem a f e j ­ lődést, az e g y é n életének ütemét, háttérben a világtörténelemmel. Szinte kegyeletképpen mestere iránt, regényéinek: egyes fejezetei közt „Camera eye'\ (fotószem) felirattal pillanatfelvételeket a d a maga, v a g y mások életéből, agyműködéséből, -emlékezéseiből, de ezek a pil­ lanatfelvételek m á r az ő egyéni, saját koncepciójának alkotó elemei lettek. M i b e n áll a Dos Passos-féle regénykoncepció ? M i é r t robbantotta szét az eddigi reigényforimát? Életünk ma nyugtalan, dinamikus. A társadalmi és történelmi erők brutálisan érvényesülnek és teljesen ki vagyunk nekik szolgál­ tatva, A z élet „hősei" s í g y a regényhősök is nem fejlődnek zavarta­ lanul, nem haladhatnak letaposott, szokott és banális utakon, m i n i pl. a sztatikusabb mult század polgárai. A z iró i l y körülmények közt nem figyelhet csupán egyes kiszemelt emberek életére. A történelem nem lehet háttér az eddigi értelemben, mert percről-percre súrolja életünket rádión, újságokon, filmeken, csődökön és háborúkon át. Szinte már nem ils mi élünk, csak a politika és gazdaság, s a mai társadalom feneketlenül bonyolult szerkezete. Ezt hangsúlyozza, ki Tlos Passos a maga hirszalagjával ( N e w s r e e l ) , amely a f i l m - v i l á g hiradóra emlékezhet s amelyen az egyes fejezetek között szerelmes-

Szemle

391

versek, laptudósitások, énekek, szenzációk jelzik az igazi hétteret, a kor lüktetését Mintha valaki egy hónapi újságszámon keresztülfutna s lejegyezné, ami szemébe ragadt. De Dos Passos nemcsak a történelemtől váló függésünk fcihangsulyozását tartja fontosnak. A történelem és a kisember között a tör­ ténelem reprezentátiv manjei: a nagyemberek foglalnak helyet. Az: iró, aki a lehetetlenre: az élet t e l j e s ábrázolására nem törekedhe­ tik, megalkuszik s az élet teljes sejtését akarja elérni regényének formájával — s ehhez nélkülözhetetlenek a „ n a g y kutyák". A hirszalagok után tehát portrékat ad Dos Passos. Ezek a portrék önmaguk­ ban üs megálljaik a helyüket és e g y t ő l - e g y i g kis remekek. L e g k ö z e ­ lebb állnak a balladához. Valóban, a legtöbb „tragédia", és majdnem „dalban", mert numerózus, fordulatos, tömör és ritmikus prózában e l ­ beszélve. K i k ezeknek az arcképeknek a modelljei? Munkásvezérek, kapitalisták, felfedezők, B i l i H e y w o o d , az I . W . W . egyik' .alapítója (vájjon miért j e l z i az I. W . W.-t a fordító következetesen I. V - v e l ? ) „Cukorbeteg volt, élhyűtte az élet és a rabság, Oroszországmunkásköztársaság lett közben, odamenekült és ott halt m e g pár év után. Összetört n a g y testét elégették, h a m v á t a K r e m l falai őrzik." V a g y Debs, a vasutasvezér, s az amerikai munkások első elnök­ jelöltje. Ennek a portrénak utolsó szavait is idézzük: . . . ilyeneket mondott: M í g van elnyomott osztály én hozzátartozom, m í g van bünöző réteg, én hozzátartozom, m í g van, aki börtönben senyved én nem v a g y o k szabad." Legújabb könyvében, az 1919-ben, melyben a 42 i r á n y á t folytatja, többek között John Reedről í r hasonló portrét.* Ezek a portrék őszinte kristálytiszta ós művészi páthoszukkal, szenvedélyes állásfoglalásukkal a legelső szocialista írók közé e m e l i k Dos P a s s o s t I r m é g Edisonról, Steihmetzről, Lafoletterő.1, a rokon­ szenves és puritán farmervezérről s a zavarosszemű K e i t h vasutas­ k i r á l y r ó l . (Természetes, ezek a portrék mind élet- és fejlődósporltrék,. az alakok jellemét irodalmi módon — v a g y i s történetileg fejti ki.) A hirszalagon ós portrén kívül m é g a fentebb említett pillanat­ felvételek ékelődnek az egyes fejezetek közé. Mintha az iró a l a n y i ­ ságát akarná sejtetni, mint az ábrázolt élet ós életábrázolás e g y i k alkotó elemét. A z Ulysses utolsó fejezetének stílusában villannak m e g a képek, emlékek, nosztalgiák és kéj érzések. A z t mondhatnánk, h o g y a^ „ F o t ó s z e m " felső hirszalag s azt fejezi, ki, h o g y a szem, m e l y a v i lághiradót, a portrékat és regényit látja, maga is él, szenved, gondol-kőzik és emlékezik. Ember. S v é g ü l — a regény. R e g é n y ? Csak azért nevezzük annak, m e r t nincs más szavunk rá. Dos Passos regénye e g y i d e j ű l e g pár­ h u z a m o s a n t ö r t é n ő é l e t e k á b r á z o l á s a . A z e g y e s részek f ö l ö t t az illető regényhős neve áll óimként. N e m is mind ismerik e g y ­ mást, v a g y ha találkoznak, véletlenség. A szokott mese-egység helyett más mese-egység jön i g y létre. Nincs főhős és fő-probléma. E g y á l t a l á ­ ban nincs probléma. M a g a az élet folyása érdekli és ezt irja. Nem* akar v a l a m i n a g y jelenetbe, v a g y bonyodalomba kilyukadni. N i n c s témája, csak emberei vannak. S ezek az emberek: a nyomdász és szo­ cialista Mac, J. W . a karrierista és tőkés-ügynök, Eleanor Stoddard a snob és túlérzékeny aggszűz, és Janney W i l l i a m s gépirókisasszony nyugtalanok, szeretetre éhezők, nagyon nagyon — magányosak s m i n d :

1

* L. jelen számunk 374. oldalán.

.392

Szemle

a háborúban lyukadnak. Dos Passos száraz ós monoton recitálása az idő tragikumát' érezteti. N e m hangsúlyoz itt ki semmit. Mac elveszti legjobb barátját: „ I k e H a l l t sose látta itöbbó." E n n y i az egész. A hoz­ zátartozók halála, börtön, tönkremenés, háború g y o r s egymásutánban. A l i g érnek rá búsulni, v a g y örülni. A kényeskedő Janney W i l l i a m s tengerészöccse, Joe (az 1919 főhőse) hazajön útjáról és felhívja Janneyt. E z szégyelné társasága előtt és azt telefonálja nem é r rá. Másnap beszélgetésükből megtudjuk, h o g y Joe leitta magát. N é h á n y szóval sejteti csak Dos Passos Joe minden nosztalgiáját, szomorú vágyódását. Hősei csavarognak, utaznak, kalandoznak. Szinte furcsa a mi európai énünknek, h o g y folyton történik vélük valami. A z idő zaklatja, hajszolja őket. Felemelkedni a népből. V a g y felemelkedni a néppel együtt. K a r r i e r v a g y osztályharc. E r o t i k a v a g y önfeláldozás. Ezek fő konfliktusaik, de ezeket sem ők maguk oldják meg, hanem az események. Lélekelemzésre nincs idő. A z élet maga sem igen b a j ­ lódik már az egyes emberek lelkének kielemzésével. Dobálja, veti, emészti őket s nem törődik a lelkűkkel. S fanatikus munkások arcát látjuk közben megvillanni. Ők a nyugodtabb, emberibb j ö v ő kovászai, a ma. kaotikus piszkából a világosság félé emelik arcukat, Dos Passos nem szatirikus. N a g y o n komolyan veszi a z életet és h o g y túlságosan ne sebezze és h o g y mégis művész maradhasson, fölé­ nyeskedő tárgyilagosságba menekül. Minden alak körül a sors, v i l á g ­ szemlélet, szempontok különböző atmoszféráját árasztja, S bár a mun­ kásokkal rokonszenvez a tőkésben i s m e g l á t j a a „sors áldozatát." K ö n y v e h í v o g a t ó szó a szebb élet felé. A z egész mögött az író t r a g i ­ k u s pátoszát érezzük, aki az élet meztelenségén, az egyén tehetetlen­ ségén gyötrődik, a szocializmust szomjúhozza s e g y kifinomult, k i ­ művelt emberség tökéletes művészetével a szocializmust szolgálja is. (Budapest) Györkös Ferene

M

I

L E T T V E L E D E M B E R K E ? Fallada emberkéje korproduktum. A r e g é n y sorsa emberiké sorsa. A címlapot az első kiadáshoz m é g George Grosz rajzolta: a vonalakból emberke szürke bérkaszárnyás valósága szaglott. De j ö t t H i t l e r és emberke új pelenkát, új címlapot kapott: apa-mama német, büszkesége lett, német honfireklám,. Most m á r bátran lefordíthatták m a g y a r r a : Mussolini is h í v e a gyerekszaporodásnak. M i 'lehetett ezekután m é g emberkéből? Zenés filmoperett, ahol minden szép és minden jó, ahol táncos a n g y a l k á k ugrálják körül emberkét és éneklik: „ K l e i n e r Mann was n u n ? " H i t l e r F a l i a d a t em­ berkéjével e g y ü t t a saját képére formálta, de ezt, a változást; már F a l ­ i a d é nem jegyezheti. Emberke mai valóságát W e r n e r T ü r k doku­ mentálja ( K l e i n e r M a n n i n TJÍniflorlm. — M. Kacha V e r l a g , P r a g ) . A r e g é n y csiuadrattával kezdődik és hőse e g y R u d i nevezetű postás. F i a t a l ember, akit először izgat fel a nő, akit szexuális vá­ g y a k és egyéb hangulatok rángatnak ide-oda, akit külsőségeik, kötnek l e , e g y ember, akinek nincs akarata, állásfoglalása,. Lenne kommunista is, de u g y a n ú g y lehetne más is, a h o g y a nő, ahogy a hangulat, v a g y a helyzet éppen kívánja. A „ m a r x i s t á k n á l " m é g futárszolgálatot is teljesít, csakhogy imponáljon a nőnek, de amikor v é g i g n é z egy uniformisos zenés náci felvonulást, akkor hirtelen kikristályosodik vá­ g y a és Ítélete: „hiába, uniformis nélkül az ilyesmi nem h a t . . . a m u n ­ kások menetében asszonyok is vannak, m i t keresnek ott asszonyok... Csak a nácik tudnak valamit, az ő felvonulásaikban van igazi ruckzuck." És ezzel el is dőlt. emberke sorsa: az uniformis elvégezte mun­ káját, a hitleri patkányíogók tudják, h o g y m i l y e n nótát kell fújni,

Szemle

393

hogy ruck-zuck jöjjön emberkékbe. A m i k o r az igazi nő, a finom E m m a aztán azt kívánja, h o g y ő is bújjon ilyen uniformisba., akkor Rudink­ nak már nem sok biztatás kell és S A ember lesz. A regény v é g e : államszubvencionálta kollektív esküvői szertartás: harminc S A p á r egyszerre tömegesen az oltár előtt. Orgona búg és Hei'l zug. „ R u d i t m é g soha í g y nem ünnepelték, i l y e n mámorítón, ilyen boldogságba ringatón. És ha Rudi nem viseltetne oly nagy tisztelettel a F ü h r e r iránt, akkor egy pillanatra azt hitte volna, h o g y ő most Hitfier Adolf". A regény e g y giccslevelezőlap valósága. De valóság. A tra­ fikok divatból kiment szent íme n táliái, a színes, fényes képesla­ pok átmentődtek egyetlen hazug szépségnek a fasiszta sötétségbe.. Giccsvalóság és John H e a r t f i e l d konzseniálisan egy ilyen szerelemtől ömlengő S A párt ábrázoló levelezőlapot használt fel címlapnak: em­ berke új valóságát, vonalakat, amiket már nem George Grosz rajzol, de amit í g y ilyen képeslapszériában a hitleri élet vetél. Türk minden­ nél hasznosabb munkát v é g z e t t regényével. Megmutatta, megérttette a náeimozgaiom tömegbázisát: a kispolgárt, a k i t a fasizmus az illú­ ziók szférájába emelt és uniformisba öltöztetett, hogy í g y mindennél" biztosabb ós megbízhatóbb ágyútöltelékké változtassa. Emberke ma az ágyutöltélék valóságát jelenti. Emberek, szegényes, éhesein, üldözötten, éhesen: és elnémuilitfan, fertőzötten és emlékterhesen: a berlini bérkaszárnya: változatlan v i ­ liága a maga mindennapi szürkeségében ós gyerektragédiába csúcso­ sodva: B e m a r d B r e n t a n o novellái ( B e r l i n e r N ö v e l t e n . Oprecht & Helbling, Zürich) csodás élességgel hozzák elénk ezt a mai berlini valóságot. A z a z csak e g y i k novellája, mely annyira dokumen­ tum, h o g y bátran odaállítható híres műve, D e r B e g i n n der Barbáréi in Deutsehland mellé. E m b e r k e hétéves élete és halála oly megdöb­ bentő realitással van felvázolva, hogy ez tényleg csak egyszer sike­ rülhet novellában egy publicistának. A kis Rudi élete, aki apját nem ismeri, aki csak piszkot, éhséget, veszekedést és prostitúciót l á t maga körül, aki hét é v e s korában többet tud, mint más húsz éves korában, aki ösztönösen húzódik el mindentől, ami náci, aki nevelőapjával e g y szövetségben tudja m a g á t és meghal. Meghal, amikor új apjának a k a r segíteni kézigránátokat nácik elől rejtegetni. Meghal, mert megbotlik és a gránát, a kezében robban. D e mert a közelben ép' nácicsapatok gyakorlatoztak, az újságok merényletről írnak és a hétpróbás náciszerkesztők tajtékot túrva tüzelnek a vörös veszedelem ellen. K á r , h o g y a másik két novella g y e n g í t i a k ö n y v nagy értékét. Cl áment Moreau fametszetei, a cimlapképtől eltekintve, sem mondhatók ikonzseniális alkotásnak. W e m e r T ü r k giccses levelezőlappal dokumentál, Brentano a szürke v a l ó s á g g a l ; W a l t e r R o d e , a híres bécsi védőügyvéd — ká­ romkodással. P a m f l e t t j e : D e u t s e h l a n d i s t C a l i b á n (Európa V e r l a g , Zürich) alaposan leszedi a szenteltvizet H i t l e r Németországá­ ról. Heves, tüzes, egymást túllicitáló mondatok állnak össze és indul­ nak támadásra a l e g n a g y o b b hazugság ellen, m e l y ma m é g i s . a legtel­ jesebb valóság. „Életünk a hazugság állandó e x t á z i s a . . . N e m a v i l á ­ g o t akarták megjavítani, de a javíthatatlan v i l á g birtokosai akartak lenni. A „nemzeti" forradalom nem az ellenzők lázadása, de az i r i g y ­ ség m ű v e , . . A nemzeti szocialisták minden típust maguk k ö r é g y ű j ­ töttek, akik k i v á g y t a k a kultúrából, v a g y akiket a történelem folya­ mán sem a kereszténység, sem a kultúra szelleme m e g nem érinthe­ tett." Türk emberkéje postás, A n t o n K u h pedig azt mondta egyszer, h o g y a hitlerizmus a postahivatalnok diktatúrája. Ezt a postahivatal-

Szemle

394

nok elméletet fejti ki aztán R o d e : Ez a diktatúra azoké, akik proletár­ sorban voltak, de akiknek derogált a proletár. E z a „verschämter P r o l e t a r i e r " bujt most uniformisba: „Egy kispolgáruralom porosz változatban és német alapossággal százszázalékos borzalmat és bruta­ litást jelent. A postahivatalnok diktatúrája a buta fickó diktatúrája, aki nem akarja, h o g y becsapják és akit mégis mindig az orránál f o g v a vezetnek. W a l t e r Rode könyvének hibája, h o g y egyoldalúan csak: ezt a kispolgári szektort v i l á g í t j a m e g és nem reflektorozza azokat, akik -ezt a kispolgárdiktaturát az orránál f o g v a vezetik, A mai Németorszá­ g o t nem lehet elintézni a tántorgó jobbra-balra csapkodó CalibánnaJ, aki nem hagyja magát zavartatni, aki süket és csak az o r r á i g lát. A drótf igurarángatók, a Calibánt, dühbegurítók j ó l tudják, h o g y m i t és miért csinálnak. Céljaik pozitívan kalkulált akarások. E z t is fel kel­ lett volna fedni, í g y lett volna i g a z i vádidokumentum és nemcsak pamflett, nemcsak pergőtüz az egyik frontszakaszra, az ágyútölteléfcek, az emberkék első vonalára. H a nincs, aki a háttéri állásokat, a kényelmes fedezékeket l ö v i , ha nincsenek messzehordó ágyúik, akkor hiába a pamflett zárótűze. Csodálkozunk a z uniformis mai szuggeráló h a t a l m i n , emberke ilíluziómámorán, posztharácsoló mohóságán és elfelejtjük, hogy volt e g y „ m a r x i s t a " párt, m e l y u g y a n í g y és ugyanezt csinálta. Rudolf Ol den vitairata: Warum v e r s a g t e n die Marxisten? {Streitschriften des Europäischen. Merkur, P a r i s ) a német szociálde­ mokraták bűneit igazolja. „ M i t akartak a szocdemek? A forradalmat nem, csak a minimumot: a váratlanul az ölükbe pottyant állásokat min­ denképpen megtartani." Mindenképpen? M é g erőszak sem kellett, csak egy rendelet, csak e g y intézkedési és a Braunok és Severingek „engedtek az erőszaknak ". M é r t ? Olden megadja a választ, m e r t a szociáldemokráciának rossz volt a lelkiismerete. Akinek vaj van a fe­ jén, az nem mehet ki a napra. A gyávaság, az elvtelensóg következté­ ben, mert 'kispolgárok voltak, ugyanannak a szuggeszciómak kerültek a hatalmába, mint amivel H i t l e r hatott a tömegre. A gyenge, a senki, a véletlenül hatalomba pottyant imádatával babusgatták a nagy uniformist, az igazi, a látható erőt: a tisztikart és egyedül benne látták a köztársaság alaperejét. „ D e r K a i s e r g i n g , die Generäle blieben": a német köztársaságnak ezt a legtipikusabb valóságát a szociáldemokra­ ták tenyésztették ki. Olden itt helyesen reflektorozött. A m i t azonban a másik marxista pártról mond, az — kispolgári fecsegés. „Minden rázkódtatás jobbról jött és a munkásság forradalmi jelszavakkal csak a fasiszta táborba ijesztette át az embereket". A k ; í g y állítja be a helyzetet, az nem ítélhet, az kinullázza az egyetlen létezett és létező ellenerőt a fasizmussal szemben. Olden í g y a fásizmus fatalistája lesz és ezzel eljátsza itélő szerepet és jogosultságát. A z Europäischen M e r k u r e g y másik vitairata ( L u d w i g B a u e r : U n d O e s t e r r e i c h ?) az osztrák problémát ebben az aleimben. fogja össze: „ E g y álltam keres egy népet". Ausztria szükséges, de kérdés, h o g y lehetséges-e? Bécs csak mint a Habsburg birodalom fővárosa lé­ tezett, de ma „ e g y sarokba felejtett e s e r n y ő " m e l y préda ós ép' azért gyujtószikra az európai puskaporos hordóhoz. Bauer perspektivája a történelemből indul k i : még minden n a g y háborút A u s z t r i á é r t v i ­ seltek: a spanyol örökösödési háborút, a török háborúkat, a harminc­ éves és hétéves háborút, a napóleonit, aztán 1866-ban, mélyből! a het­ venes keletkezett és végül a világháborút. És most előttünk az új perspektíva Ausztria örökségéért. I l y e n szituációban mi lesz a z oszt­ rák emberkéből? E d d i g is mindenről lekésett, egy orrhosszal, semmit 1

395

Szemle

v é g i g nem vezetett, semmit végig- n e m gondolt, a Luegerek és Seipelek tudatosan az idő/ellen dolgoztak. A z utód Dollfuss ugyan mi mást csinálhatna. A z osztrák emberkékben most tudatosan tenyésztik eze­ ket a n e g a t í v u m o k a t Dollfuss megajándékozza a varázsszóval: Stän­ destaat, de értelmét Bauer bogozza iká: „ E z az a varázsszó, melynek mindenki olyan értelmet adhat, amilyen éppen jól esik. A valóság­ ban azonban nem más ez, mint a z urnairtózás. Peleiem a néptől, melynek döntő szavazat többségét e g y i k fél sem tudta megszerezni, kísérlet: a hatalmat átadni e g y kisebbségnek, viseljék a terhet és a felelősséget mások." A z osztrák emberkéit a kor ellen dolgoztatják. Létezik és mégsem létezik. N e m akar semmiről) sem tudni, nem akar semminek részese lenni és í g y lesz majd passzív szikrája ós megindí­ tója újra e g y véres történelemnek. Emberke szó nélkül újra teljesí­ teni fogja történeti hivatását és e g y új 1914 véglegesen pontot f o g tenni Fallada regénye után. (Stósz) k F á b r y Zoltán 1

1

N

A G Y L A J O S F A L U R E G É N Y E . 1. N a g y Lajos új regénye hosszú­ életű kritika napjainkról, napjaink emberéről, társadalmáról ós ideológiájáról. N e m is r e g é n y ez a kötet, hanem kritika. 1932 m a g y a r faluja kap ebben az Írásban m a g a elé e g y olyan varázslatos t ü k r ö t amelybe, ha belepillant, kétségbeesésében elhalványodik, kócos baja megőszül és sovány, kiéhezett arcán előttünnek a ráncok. Kiskunha­ l o m Budapestről hajón négy óra, vicinálison három, utazási költség harmadosztályú j e g y 3 pengő 90. M á s szavakkal, de í g y kezdődik a regény. Kiskunhalom lakosainak száma 2687, a lakóházaké 599, a falu belső területe 400, egész határa pedig 5753 katasztrális hold. Csupa realitás. E z nem mese, ez nem agyrém, ez a tiszta valóság. K é t s é g sem férhet már közel ehhez a községhez, amelyet az író, mégha: modell kizárásával i s dolgozott volna, í g y megteremtett. Ezek már líexikális adatok, gyanakvóak elővehetik a menetrendet, iföidrajzkönyvet és tér­ képet', meggyőződhetnek e r e g é n y lejátszódó történetének helyrajzi adatairól. Augusztus 17, szerda, a nap 4 óra 58 perckor kel. Bárki utána nézhet a naptárban, nem éri csalódás. Későbbiek folyamán elő­ kerülhet hegy és vízrajzi térkép, szociológiai alapismeretek tára, gaz­ dasági szakkönyvek, rádióműsor, népegészségügyi napló, katekizmus, elemiiskolai tankönyv, az í r ó nem játszik bújócskát, nincs rá eset, h o g y bárki is valamiben megfoghatná. Adatainak és ismereteinek halmaza csak Flaubert Bouvard ós Péeuohet nagyobbterjedelmű regénytöredókének adatmennyiségéhez mérhető. Ezek után az ember ön­ kéntelenül is a regényben szereplő alakok hiteles fényképei után ku­ tat, születési bizonylatok és halálozási bizonyitványok után. A falu realitásának a képe a legteljesebb. Mindenki benne van, aki a falu­ ban él, csak az író hiányzik belőle, neki csak a szava hallható'. Szava, a m e l l y e l elmondja a dolgokat, a m e l y szárnyal, lecsap, szenvedéllyel v a g y anélkül, gyalázkodón v a g y megértve, tudományosan és meleg szatiráva], szava, amely csak akkor halkul) el, ha az írónak megáll az esze, és semmiképpen sem tudja m e g m a g y a r á z n i a kétségbeejtő dol­ gokat 2. Kicsoda egyáltalán ez a N a g y Lajos? Otromba kérdésemen, már látom, felháborodnak mindannyian, akik nem: ismerik a helyze­ tet. Soraim reputációjának védelmében e g y ü g y ű s z a v a i m r ó j már le is rántom a leplet. Kiosoda e z a N a g y Lajos? N e m kérdés ez termé­ szetesen e sorok olvasóinak szemében, akik e kivételes képességű és csalhatatlan szemű írónak termékeny működéséből már eddig is é r -

293

Szemle

demiegesen profitálhattak, a kérdés viszont teljes felelősségtudatá­ ban, sükiet zöngésében fennáll százezerszámú olvasóközönség minden természetes, (intellektuális) és természeteilenes (társadalmi) rétégeződésével szemben. E felelősségrevonással szemben siketen áll e g y tár­ sadalom és annak mesterséges fogyasztóközönsége. Ostoba irodaltmi klikkek is süketen állanak e felelősségrevonással szemben, hülye gesz­ tussal hajlamosak a z iróra hárítani mellőzöttségének! minden okát. N a g y L a j o s megmagyarázható, de bután értelmetlen okok miatt soha nem v o l t irodalmi pápák kedvence, olvasóközönség bálványa, kiadók dédelgetett sztárja. Világszemlélete volt. az, amely őt ezekre a „mél­ tóságokra" fiatalkora óta nem predesztinálta. Á l l a n d ó kritikusi lé­ nyege, lelki ismer élessége ós magas művészi pretenziói, idegenül k ü ­ lönválasztották őt a szórakoztató írók felületes csoportjától és a sze­ mét olvasóközönség hitvány falkiájától. Mesterművű kis novelláin, (írói ő v r j e többségben r ö v i d novellákból alakul k i ) , kényszeredetten l ó g a köntös, maga a forma, legapróbb írásának a lényege sem képes rá, h o g y a v i l á g g a l ellenségesen szembenálló felfogását eredménye­ sen és polgári olvasóközönség szívének kellemetes módon eltakarjaN a g y Lajos kezdettől f o g v a baloldalt író volt, azok közül való, akik­ nek részére probléma nem adódik, csak valóság. Szentimentálisnak i g a z á n soha sem v o l t mondható. U t á l a t és megértés, gyűlölet és tár­ g y i l a g o s s á g oly szerencsés keveréke jelentkezett •kezdettől f o g v a Í r á ­ saiban, ami irodalmunkban valóban példa nélkül való. Személyi h a j ­ lékonysága és teljes embersége tették részére csak lehetővé, h o g y az­ zal a magas irodalommal ós kérlelhetetlen társadalomkritikával,, amellyel kezdettől fogva jelentkezett, annyira amennyire is nem vonták m e g tőle a szót. I g a z i n a g y írói sors ez, igazi n a g y írói és em­ beri sors. Engedjék meg, kritikusi szabadságomra hivatkozva, h o g y arcképének megvázölásába m é g a sorsot is belekeverjem. Elképzelhe­ tő-e tehát, h o g y b á r m e l y társadalom, az emberi gondolkodás szükkörüségét v é v e alapul, mint típust, megbocsát, felkarol és lansziroz e g y olyan hangot, amely őt gyökereiben támadja. E g y olyan irót, aki­ nek, h o g y megismételjem, már problémája sincs, minek i s probléma, amikor szemünk előtt a letagadhatatlan valóság. Méltatlanul és g o ­ nosz eredményképpen ezt; az irót mellőzték, nem éppen kizárólag reak­ ciós táborok, bizonyos értelemben v é v e haladottabb csoportok is. Jobboldalon legalább ú g y igyekeztek elnyomni, mint baloldalion. Szé­ les rétegek számára „felfedezetlen" terület maradt, A kritikus itt ú j ­ ból elővonszolja a sorsot. D e ezúttal azt a sorsot, a m e l y igazságot szolgáltató, kibékítő és a j ó t szolgáló. N a g y Lajos, irói pályáján v e l e együtt indultaktól eltérően, nemhogy m a g á t k i í r t í r ó v á vált voljna, de olyan iróvá, akit m é g a közönség i s „ k i nem olvasott". M ű v e i olyan területekké váltaik, amelyek újak, termékenyek és ha m é g felderítet­ lenek is, de n y i l v á n v a l ó állásfoglalásuk m i a t t a legegyszerűbb esz­ közökkel hozzájuk közeledők részére is hozzáférhetők, 3. A z a körkép, amit eddigi munkásságának csúcspontjában, a felfogásában teljesen egyéni, konstrukciójában ösvónytvágó r e g é n y é ­ ben, a K i s k u n h a 1 o m b a n bemutat, módfelett impozáns. A kör­ kép kontúrjai erőteljesek, meggátolják, h o g y a színek összefolyanak. K ö z e l 150 alakot vonultat fel e regényben, anélkül, hogy zsúfolttá tenné a kompozíciót, összetéveszthetetlenül állanak egymás mellett az alakok, összetéveszthetetlenül és emlékezetesen. Meséjét, ha ugyan ren­ delkeznék sablonos értelemben vett mesével, nehezen lehetne elmon­ dani. N e m is ezen van a hangsúly. E g y nap története ez a regény, 1932 augusztus 17-ének a története, r e g g e l 4 óra 58 perctől kezdve, ami-

Szemle

397

kor a nap felkel, másnap r e g g e l i g . A z egész failu története eZ, a falu lakosaié, állataié, környékéé, a strandé, disznóusztatóé, fáké, a Dunáé, a cséplőgépeké, a dinnye és szőllő áráé, a v i d á m dalokat fütyörésző adóvégrehajtóé, izzadtan a társadalom ellenségei után loholó csend­ őröké, a legyeké, a pletykáé, a gonoszságé, ostobaságé, tárgyaké és indulatoké. M e n n y i v e l többet mutató, mint e g y kikapott f i g u r a körül­ ményes e g y é n i élete, akár egész élete is, születéstől! a halálig. Szen­ vedély-nélküli története ez az emberi élet ós település agy kis egészé­ nek. Lokalitása éppen arra mutat, h o g y ha el i s különíthető, de n e m egyedülálló. Majdnem az hangzik ki a sorok mögül, az egész v i l á g e g y falu. Mindenesetre minden falu e g y falu. Minden disznó e g y disznó, minden fa e g y fa, csak a körülméinyek változók. Minden falu egy falu, minden nap e g y nap, tisztéld atyádat és anyádat, a. pénz nem boldogít, csupa kenetteljes szavak ós konstruktív megállapítások, amik azonban az í r ó szájából! k i k e r ü l v e félreérthetetlein g i x e r t kap­ nak, megállapításokká válnak, félreérthetetlen megállapításokká, jellemzőkké e g y egész társadalomra, sőt m i több e g y egész emberi­ ségre. E z a tény határozza m e g a r e g é n y helyzetét világszemléletileg. És ez a világszemlélet, bár e g y síkon halad társadalmunk m e g n y i l v á ­ nulásaival, velük mégis félreérthetetlenül szembenáll. 4. N a g y L a j o s irásai értelmes emberek részére készültek. Értel­ mes polgárok is elolvashatják, magukévá tehetik, viszont a munkásolvasó sem tud v e l e sokat kezdeni, ha értelnietlien az illető. A kép, amit faluregényében elénk tár, ha nem is torzkép, de karikatúra. V i ­ szont mi mást is adhat napjaink szabadsága mellett a v i l á g emberei­ ről, eszméiről! és megnyilvánulásairól az író, a legtöbb, amit adhat ez. A m i az írót körülveszi, merő karikatúra. Legalább is annak a részére, akinek a Hehetsóges legjobbról, legbecsületesebbről' és l e g észszerübbrol vannak konkrét elképzelései. N a g y Lajos azok közé tar­ tozik, akiknek vannak, nem e g y helyen világosan bebizonyította ezt. Ezzel szemben amit láthat és amiről beszámolhat, kétségbeejtő kari­ katúra. Karikatúra, mint ahogy karikatúra egy társadalom, e g y gondolkodás, e g y rendszer, ami pusztulásának üdéjét éli, e g y épkézláb emberhez v i s z o n y í t v a e g y oszladozó, bomladozó hullákarikatura két­ ségtelenül. K a r i k a t ú r a viszont a kialakuló világrendszer is, mint a h o g y karikatúra e g y három, négy, v a g y öt-hónapos méhmagzat. E g y á l t a l á n a karikatúrák korát éljük, eszmékben, embertípusokban, gazdasági berendezkedésekben, politikai jelszavakban és minden egyéb fikciókban éppúgy, mint az uccaseprésben, kereskedésben, házépítés­ ben, egyszóval a realitásokban. Ennek a nem megteremtett és átfor­ mált, de valóságában adott karikatúrának visszaadója Nagy Lajos, akinek józansága magában rejti, mint magot, a bitet és akinek két­ kedő suttogása, egy boldogabb korban hangos' kiáltássá erősödve f e l ­ ébreszti a bután alvó embereket. (Budapest) Remenyik Zsigmond 1

P ETŐFI

HAGYOMÁNYA kitörölhetetlen a m a g y a r irodalomból. Valahányszor új vérkeringés indul, valahányszor ú j sorakozók lépnek a porondra — irodalmon túli célokkal! — P e t ő f i módszere, s P e t ő f i temperamentuma jelenik m e g ujabb változatban. N a g y o n ért­ hető és n a g y o n természetes ez. Annak a mozgásnak a játéka ez, a m e l y alulról frissíti fel a felszínt. P e t ő f i hagyományénak visszatérésekor mindig a legszélesebb m a g y a r népréteg frissíti fel kiküldött fiaival a szikkadó felsőt. A z az élethelyzet szólal m e g minden i l y e n Petőfi-ha­ g y o m á n y visszatérésekor, a m e l y szélességénél f o g v a a kor értelme és 27

Szemle

393

szava. Szükségszerűen; tapad ez a megszólalás a vers újabb népi-kép­ zőséhez s az esztétikai elemek háttérbe kerüléséhez. E z a z a z út, a m i ­ kor a tartalom másodlagossá teszi a formát, a cél és szándék a szép­ séget. E z azonban az irodalom h a g y o m á n y a Petőfihem. P e t ő f i v e l k a p ­ csolatban v a n e g y másik h a g y o m á n y is: a személye. E z m é g m i n d i g legenda azok körében, akik a m a g y a r inast initelléktuáliáktól menten, népi közelségből veszik. P e t ő f i alatkfjávailí töméntelen számú k ö n y v foglalkozik. S ezek a könyvek még ma sem maradnák el. A P e t ő f i féle írói-alkat hagyománya mellől elmaradhatatlan a P e t ő f i féle e mb e r - a 1 k a t. Ujabban K i b é d i Sándor í r t P e t ő f i r ő l színdarabot. ( S z e p t e m b e r v é g é n. Cluj-Kolozsvár, 1934.) Ennek a színdarab­ nak e g y eddig s z e m ü g y r e nem v e t t P e t ő f i életrészlet adja meséjét: P e t ő f i házassága előtti napjai s e napokban e g y Jókai által legendáeított alakkal, P i l a A n i k ó v a l v a l ó szerelme. K i b é d i konkrétumot csi­ nál a legendából, sőt m é l y beágyazása P e t ő f i problémát. P i l a A n i ­ k ó v a l a „föld l e á n y a " kerül szembe Szendrey Júliával, az urkisaszszonnyal. Partiumbeli román és m a g y a r urak E r d é l y sorsán a g g ó d ó gyülekezete a darab háttere. I z g a l m a s és fojtott háttér. A probléma széles ívet és lázas szépséget kap helyenkint, a romantikára m é g h a j ­ lamos K i b é d i Sándortól e a P e t ő f i szellemében v i t t jeleneteken keresz­ t ü l e g y érzületében tényleg költő szólal meg, ha a színpaditlag itt-ott vontatott is a darab vezetése. S ha a darab tudatosan romantikus ha­ tásokra is tör, a problémából K i b é d i aktuális vonatkozásokat csihol ki. A P e t ő f i korabeli társadalmi, történeti harcok! mai napokra is r á v i ­ l á g í t ó mozzanatai s P e t ő f i személyének osztály vonatkozásai friss szemre s mai törekvésekre vallanak. A P e t ő f i h a g y o m á n y mai innerválásának j e l e ez. A z irodalmi h a g y o m á n y ós a „népi-közelség" érzé­ sének találkozása, — K i b é d i Sándor helyesen keresi az útját. A b o m ­ l o t t v i l á g szabad versei után ez a P e t ő f i felé való fordulás s ezzel együtt. K i b é d i Sándor eredeti osztály és népi környezetének az elő­ térbe kerülése, fejlődésének zálogosabb Ígéret, mint a — szerencsére f e l h a g y o t t — intellektuális irodalmiság. 1

A

SARLÓ

CÍMÉRE

A Sarlósok nehezményezik, h o g y „Puritán realizmust" c. cikkem­ ben őket. is a „paraszt és falu mindenekelőtt" kategóriába soroztam és elnézik a mondat értelmét, m e l y „fiatal nekibuzdulásróill" szól, ami­ b ő l természetszerűen következik, h o g y ón ebben az összefüggésben osak a k e z d ő Sarlóról; beszélhettem. A Sarlónak tehát semmi oka idegességre nincs. Nekik maguknak kellett volna a legjobban érezni és itudni, h o g y én a S a r l ó p u b e r t á s k o r á r a g o n d o l t a m . A S a r l ó volt az egyetlen ifjúsági mozgalom, m e l y gyerekbetegségein szerencsésen túlesve, következetesen és állásfoglalón jutott el a z osz­ tályharc teljességéhez, az „etnográfiai szocializmustól" t é n y l e g a „pu­ r i t á n realizmusig". H a nem í g y lenne, akkor nem dolgoztunk volna e g y ü t t az UT-ban, ha nem í g y lenne, akkor szlovenszkói viszonylat­ ban nem tőlük t a n u l t a m - v o l n a m e g azt, a m i múltkori cikkem lénye­ g é t képezi: „az adottságok realitásán á t megkeresni a lehetőségek realitását," (Stósz)

>

F á b r y Zoltán

PRIVILÉGIUM. 193.',: „Franciaországban a polgárháborút csak a franciák vívhatják meg. Németek, szlávok és zsidók nem vehetnek részt benne." (Actittn Francaiise, 1934. I V . 5.)

3 I S P II I A TECHNIKA

ÉS

KULTÚRA

Szemle v a g y kritika? E z a kérdés vetődött* fel bennem, amikor Jeszenszky kollégám, nemrégiben megjelent igénytelen füzetecskémmel; kapcsolatban í r t sorait a K o r u n k márciusi számában elolvastam. Mert, ha szemlének szánta, akkor a k ö n y v anyagát is ismertetnie kel­ l e t t volna. H a pedig bírálat v o l t a célja, akkor alaposabban kellett, volna munkához látnia. D e hasonló kritikába bocsájtkozni az i d e v á g ó M a r x - E n g e l s irások alapos ismerete nélkül, mindenképpen meggondo­ landó vállalkozás. J kollegám e g y m é l y tévedés áldozata. Elfelejti, h o g y nekünk n e m holt formulákra, szépen összeeszkábált idézetmontázsokra v a n szükségünk, hanem a z „ é l ő életre". A z t hiszi, h o g y el, akarom lopni a materializmusból a dialektikát. H o g y közben a dialektikából a hateo ajtón ő maga a materializmust akarja kihurcolni, az elkerüli a f i g y e l ­ m é t Sorainak leírása előtt m e g kellett volna szívlelnie Schopenhauer tanácsát, aki minden k ö n y v kétszeri elolvasását ajánlotta. Csak í g y domborodhat H annak szoros kapcsolata az „ é l ő élettel", amely v é g ­ telen, m í g a könyvinek szükségszerűen eleje és v é g e van. Meglátta volna, h o g y brosúrám induktív bizonyításának' adathalmazából éppen a z ellenkezője domborodik ki annak, amit ő a kiragadott szavakból ki­ hámozni akar. J. kollegám k ö n y v „szemléje" három momentumot ragad ki bro­ súrámból. A z elsővel kapcsolatban az emberrélevés k r i t é r i u m á t tag­ lalja. A másodikban a technika és termelőerők viszonyáról mond, mag á t é i értetődő dolgokat'. V é g ü l a harmadikban kritika helyett magya­ r á z ó bővítésre szorítkozik. M e g v a l l o m , h o g y sorainak átolvasása köz­ ben ámulatból bámulatba ós bámulatból ámulatba estem. N e m akar­ t a m hinni a szemeimnek. J. ugyanis egyetlen r ö v i d sort idéz, mind­ össze, de ennek sincs tulajdonképpeni kapcsolata a vitatott kérdések­ kel. U g y a n miért? A z é r t , mert) akkor kiderülne, h o g y a nézetek, •me­ l y e k alapján engemet technicistának minősít, a brosúrámban sehol sem találhatók. A z t ugyanis ő maga sem állítja, h o g y a technika és kul­ t ú r a viszonyának tárgyalása magában v é v e m á r fcimerittené a teehnioizmus fogalmát. Ez csak abban az esetben állana fenn, ha (közben a „termelőerők" és termelési viszonyok területét valóban a technikára akarnám korlátozni. E z azonban sehol sem fordul elő. M e r t J. sem tagadhatja, h o g y a technika fejlődése alapját képezi, bár nem e g y e t ­ l e n oka a termelőerők és termelési mód fejlődésének. Ennél pedig a brosúra sem mond többet egyetlen helyen sem. Ez az oka annak, h o g y J . brosúrámból egyetlen, a kérdést a l i g érintő mondatocskát mutat be. D e m é g nagyobb malőr az, h o g y a fejtegetései merőben helyte­ lenek és_ M a r x - E n g e l s vonatkozó Írásainak teljes n e m ismerését árul­ ják el. Én természetesen nem tehetek arról, h o g y J. kollegám annyi s o k mással e g y ü t t viszonyai következtében nem- ismerheti alaposan a marxista irodalmat, A füzetem éppen azért Íródott, h o g y „ e g y k o r t y i t a l t nyújtson a szomjas vándornak a d d i g is, m í g az a "forráshoz ér­ kezik. * (Előszó.) A r r ó l sem tehetek, h o g y amikor a Tőke I. kötetének közismert méhecskéjét bemutatja, nem tudhatja, h o g y Marx-Engels a Német Ideológiában, Engels pedig a Természetdialektikában kime­ rítően tárgyalják az emberrélevés problémáját. Nézzük rövidesen, m i t mondanak a dialektikus materializmus megalapozói ebben a kérdésben. Miben különbözik e g y m á s t ó l á l l a t és ember? A Deutsche I d e o l ó g i e szerint „ a z emberek akkor kezdték! az állatoktól különbözni, amikor hozzákezdtek élelmiszereiket ők, maguk •előállítani. Azáltal, h o g y az emberek élelmiszereiket élőállítják, köz­ vetve^ saját anyagi életüket is kitermelik". Mert:: „ A z embereknek meg­ élhetéssel kell birniok ahhoz, h o g y történelmet csinálhassanak. A z élethez azonban evés, ivás, lakás, ruházat és m é g néhány e g y é b do­ l o g szükséges. N e m misztikus „az emberi l é t i g céltudatos értelemmé 1

1

400

Disputa

v a l ó fejlődés", hanem a t e r m e l é s az, ami az embert az állattól m.e#ül6nbözteti. Forduljunk most a 80-as évek végének. Engelséhez e s nézzük meg, m i t ért ő termelés, „munka" alatt . Engels mindenekelőtt egyetlen gesztussal azokat a nézeteket v é g z i ki, amelyek az állatnál „munkát, sőt csirájában a szerszámok készítését é s használatát i s m e g akarják állapítani. Mondja pedig a'következőket: „ E g y e t l e n majonkéz sem készített m é g kőkést, akár a legdurvább kivitelben." (Naturdial, 2. 1.) Ebből nemcsak az derül ki, h o g y a „kőkésnek" van valamicske köze az emberrélevéshez, hanem az is, h o g y a z emberi „ k é z " több sze­ repet játszik ennél, mint J. koll. „ e m b e r i létig céltudatos értelemmé fejlődő", a „szubjoktivtől" „ d u r v á n " e l nem „ v o n a t k o z t a t ó " szellemi tevékenysége. Veszélyes területeken jár itt J „ amelyen a szép szavak halmozása közben nagyon kisiklik alóla a „ d u r v á n " materiális talaj. D e Engels m é g részletesebben m e g y bele a kérdés taglalásába. A k ö ­ vetkező 3. oldalon m á r kijelenti, h o g y „a kéz nemcsak szerve a mun­ kának, hanem a produktuma is. Természetesen ma ez m á r nem új> do­ log többé. J ó l tudja mindenki, aki a népszerűsítő természettudomá­ nyos irodalmat ismeri, h o g y az egyenes járás, a kéz és az a g y k i f e j ­ lődése egymással n a g y j á b ó l párhuzamos folyamatok. A szerszámok használata közben fejlődik k i a kéz ós értelem. J. semmiképpen alá nem- támasztható nézetével szemben éppen az emberi fejlődés útjára lépett Pithecantropus ereetus „ g o n d o l a t v i l á g a " az, ami lényegilegn e m különbözik a legfejlettebb állat rokonok ösztönvilágától. Kezdet­ ben itt is a tett volt. És az emberrélevés objektív előfeltételeinek csu­ pán folyománya, tehát már eleve másodlagos folyamat volt, a „ c é l t u ­ datos é r t e l e m " kibontakozása. A z 5. oldalon Engels ezt í g y f o g l a l j a össze: .„Mindenekelőtt a munka, ezután és emellett pedig a beszéd v o l t , az a két leglényegesebb indítóok, melynek befolyása alatt a m a j o m ­ agy, lassan emberi a g g y á alakult át," És a munka alatt itt nem h o l m i magasan „céltudatos" előrelátáson felépülő tevékenységiét kell érteni. A céltudatosság maga is egy hosszú fejlődés eredménye, mely m á s fokon áll M a r x jólismert ácsánál, ismét más fokon a neandertálj, em­ bernél, v a g y a lábszárcsontot átfúró j á v a i majdnemembernél. De k é t ­ ségtelen, h o g y a „munka a szerszámkészítéssel kezdődik." (Engels i. m6.1.) Ez a szerszám, mely egyúttal f e g y v e r is volt, a halászat ós va­ dászat céljait szolgálta és „ e g y ujabb lépést jelent e l ő r e az emberréle­ vésben." (u. o.) Ezen keresztül jut el az; ember a természet uralásához, a m e l y végleges határvonalat von közte" és az állat között. 1

Mindezekből kiderül, h o g y brosúrám vonala helyes, bár fölösle­ gesnek tartottam azt ezekkel és m é g egy sereg más, rendelkezésemre álló idézettel kibővíteni. Természetesen nem ismerhetem e l sajátomnak azokat a nézeteket, amelyeket J. akar i ámeröitetni. A bírálat m a g á t ó l dől össze brosúrám e g y két sorának idézése után. A 9. oldalán pl. ki­ derül, h o g y én nem f o g a d o m el az emberrélevés franklini formulázását, hanem módosítom azt, „ H a Franklin Benjámin ú g y határozza m e g az embert, h o g y az e g y szerszámkészítő állat, akikor ezt a nézetet m ó ­ dosítanunk kell. A z ember azáltal, hogy szerszámot készített, egyszer s mindenkorra kilépett az á l l a t v i l á g ösztön-ősségéből. A z állat a ter­ mészethez tartozik. A szerszámkészítővé lett állat kilépett; a természet­ ből és módosítólag szembehelyezkedett azzal." N y i l v á n v a l ó , h o g y ezzel J. minden kifogása, szárazon reked. D e hogy ne csak mások, hanem ő i s belássa pergőtüzének teljesen fölösleges voltát, álljon i t t a kultú­ ráról adott; definícióm: „ A kultúra azon anyagi és .szellemi (ideoló­ g i a i ) j a v a k összessége, m e l y e t az emberiség évszázezredes fejlődése folyamán, a természet megismeréséért és uralmáért folytatott harc közben felhalmozott." De már az első oldalon is a következőkéit mon­ dom: „ A z emberiség életének folyton változó a n y a g i előfeltételeit k e l l megvizsgálnunk, h o g y azokból az emberek és n a g y emberek cseleke­ deteit megmagyarázhassuk." H o g y a n lehet ilyen állítások után. a „technika és termelőerők azonosításának vádját emelni ellenem? H o l ­ lehet szó „teehnicizmusról"? M i t jelent egyes helyeken a technika sző használata termelési viszonyok helyett, mikor az egész- fűzet éppen

Disputa

401

annak a bizonyítására szolgál, h o g y a mindenkori termelőviszonyok s az ennek alapját képező, technika mellett, az ideológia, osztályharc stto. is visszahat a gazdasági alapra s a kulturfejlődés valamennyi ok kölcsönhatásának eredménye. N e m idézetben, hanem saját szavaim­ mal teszem az első fejezet 20, oldalán azt a kijelentést, h o g y : „az embe­ rek történelmileg fejlődő társadalmi léte az, ami tudatukat végső fo­ k o n meghatározza." Saját szavaimmal azért, h o g y a „történelmileg fejlődő" szavak beszúrásával, M a r x ezután következő g y ö n y ö r ű megha­ tározását m é g jobban elmélyítsem. Ezzel be is fejeztem volna a kritika két első pontjának: taglalá­ sát. A harmadik pont csupán bővítő interpretálás brosúrám kérdéses részéinek Hiszen J. sem állítja, h o g y én a szabadság és szükségszerű­ ség kérdésében mechanikus ellentéteket konstruálnék. Csupán felveti ennek a lehetőségét. Helyesen. És helyes a megoldása Is. Csupán arra utalok, h o g y a formális logika és dialektikus felfogás ilyen szembe­ állítása könnyen vezethet megtévesztésre. N y i l v á n v a l ó , h o g y a logi­ kában u g y a n ú g y érvényesül a dialektika, m i n t a gazdasági és társa­ dalmi életben, melyeknek a z csak visszatükröződése. F o r m á l i s logikaeontra-dialektikus felfogás helyett alkalmasabb a minden félreértést kizáró m a r x i metafizikai-eontra-dialektikus felfogás. Z á r ó l a g m é g annyit, h o g y nem akartam új dolgokat teremteni előadásaimmal. Előszavamban is kijelentem, h o g y : „ a témáikor, ame­ l y e t feldolgoztam n a g y mestereink műveiben elszórtan teljes egészé­ ben feltalálható." D e hamisítást sem követtem el. N e m mondhattam m e g mindent, amit tudtam és szerettem volna. De amit megmondtam, abban, nem követtem el hitszegést. És ezt alapos átdolgozás után Jeszenszky kollegámnak is el kell fismernie. ;

(Prága)

F. J . Jaroszlav

VÁLASZ AZ ELŐBBIEKBE , j Intézzük el előbb a két mellékes kérdést. H a J. nem azonosítja m a g á t azzal a z állásponttal, amely a termelőerőiket a technikára kor­ látozza, könyvének szövege mindenesetre ezt az álláspontot juttatja kifejezésre és p e d i g nemcsak „ e g y e s helyeken", hanem alapvetően. A „Technika és K u l t ú r a " című előadás abból indul ki, h o g y „a polgári művelődéstörtén eiem. tagadja a t e c h n i k a i f e j l ő d é s elsőd­ l e g e s s é g é t , " (7. o.) és a „ M a r x i z m u s és Öntudat'" című előadás, ösar iszefoglalva a megelőző előadás tartalmát, azt állapítja meg, h o g y „ m i n d e n e m b e r i k u l t ú r á n a k a l a p j a ! a t e c h n i k a és az e r r e felépülő termelési mód h a t á r o z z a m e g . " (25. o.) H a tehát J . n e m azonosítja m a g á t a „teehnieizmussaíl, akkor n y i l v á n a saját k ö n y v e s z ö v e g é v e l sem azonosítja magát, A másik (itt mellékes) kérdés a helyes terminológia kérdése t a m i r e egyébként J. nem igen helyezhet különösebb súlyt, abból k ö ­ vetkeztetve, ahogyan a termelőerők és a technika viszonyának a kér­ dését kezeli könyvéiben). Szembeállíthatjuk egymással a dialektikus gondolkodásmódot és a metafizikus gondolkodásmódot és (szembeállít­ hatjuk alapjukat, a dialektikus logikát, röviden a dialektikát és a f o r ­ m á l i s logikát. A z adott esetben a logikai igazságkri tóriumról volt szó, tehát a dialektikával a formális logikát kellett szembeállítani. Ezek után rátérhetünk a főkérdésre. Kétségtelenül van v a l a m i csábító dolog abban, amikor az emberi létet az emberi szerszámké­ szítés, a munkaeszközök megjelenése, tehát a technika á l t a l ' k ü l ö n b ö z ­ tetik meg az állati léttől és ugyanakkor az emberi társadalom fejlő­ deset ugyancsak a munkaeszközök, tehát a technika fejlődésére veze­ t i k vissza. Ez, a felfogás egységesen és egyszerűen magyarázza m a t e rialisztiküsan, a technika közös alapjáról az állati és a z emberi lét különbségét és az egyes emberi társadalmak különbségét, és í g y meg­ felel a jelenségek ' egységes és minél egyszerűbb magyarázatára irá­ n y u l ó szellemi törekvésnek. E z a törekvés azonban csak Poincaré, Mach 1

402

Disputa

és követőik számára hoz létre igazságot. A materialista, felfogás a jelenségek valódi összefüggését kutatja és ha ezek az összefüggések nem egyszerűek, hanem bonyolultak, akkor tudomásul veszi bonyo­ lultságukat és ebben a mivoltukban igyekszik megérteni őket. A. „techniciamus" kérdésének a felvetését J. könyvével kapcsolatban ép­ pen az indokolja, h o g y a m a g y a r n y e l v ű munkásmozgalomban is gyak­ ran találkozunk, éppen különleges vonzóerejénél fogva, a „technicista" felfogással, amelyet J. könyvének legalább is a szövege szintén kép­ visel. A 'tisztázandó kérdés az, hogy mi határozza m e g elsősorban az á l l a t i és az emberi lét különbségét? J. e r r e a kérdésre úgyi felel, h o g y az általunk hivatkozott Kapital-szöveggel, amelyet; per „közismert m é ­ hecskék" intéz el és közelebbről nem vizsgál, szembeállítja a Deutsche Ideologie és a Naturdialektik szövegeit, tehát egyéb M a r x - és E n g e l s szövegeket. Bocsássuk előre, h o g y a kérdés természetesen nem M a r x és Engels-szövegeken d ö l el, hanem a természettudományosan tapasz­ talt tényeken. D e m a körülmény persze M a r x és Engels 'idevonatkozó tételeinek az igen n a g y súlyát sem csökkenti. M a r x és Engels m i n ­ den télele tudományosan megállapított tényeken alapszik ós ha a tu­ domány a z ő idejükben m é g kevesebb tényt boesájtott is a kutató r e n ­ delkezésére, a zseniális ember kevesebb t é n y álapján is helyesebben ismerheti fel a tényék: összefüggését, mint szellemileg kisebb é r t é k ű utódja nagyobb számú tény alapján. Éppen ez az, amit nem akarnak megérteni azok a polgári ideológusok, akik, mint legutóbb is a K o ­ runkban f o l y t disputában, a marxistákat „a betű képmutatóinak, t é ­ telfacsaró teológusoknak és dogmákkal ölő csörtetőknek" nevezik. N é z ­ zük tehát, hogy milyen választ adnak a feltett kérdésre a J. által idézett és különösen az á l t a l a n e m i d é z e t t M a r x és Engels-szövegek? A kérdés eldöntésénél a K a p i t a l b ó i kell kiindulni és p e d i g éppen abból a részéből, amelyben a J. által i e f i t y m á l t „méhecske" szerepek M a r x a K a p i t a l n a k ebben a részében, az I . kötetnek a munkafolya­ matról szóló 5. fejezetében, a l a p v e t ő e n foglalkozik az ember és természet viszonyával. A munkafolyamat az anyagcsere, az a n y a g i élet termelésének a folyamata és a .dialektikus materializmus természe­ tesen az anyagcserének, az anyagi élet termelésének az alapvető' fo­ lyamatából m e r í t i azokat a tényeket, amelyek álapján az állati és az emberi létet megkülönbözteti. M a r x itt először i s meghatározza a munka fogalmát. E szerint „a munka az ember és a természet közötti folyamat, amelyben az ember anyagcseréjét a természettel saját tet­ tével közvetiti, szabályozza és. ellenőrzi" akként, h o g y „a természeti anyagot saját életére nézve használható formában elsajátítja" (140. o.)» tehát a természeti a n y a g formáját megváltoztatja. D e M a r x nem­ csak e m b e r i munkát ismer J. felfogásával ellentétben, hanem állati munkát is. T é n y l e g állatok is közvetitik saját tettükkel anyagcseré­ jüket a természettel és megváltoztatják eközben a természeti a n y a g formáját. Ennek megfelelően mondja azután Marx, h o g y „itt nem a m u n k a első á l l a t i módon ösztönszerű f o r m á i v a l van dolgunk." (u. o.) M i l y e n természetű munkával találkozunk állatoknál? „ A pók olyan műveleteket végez, amelyek hasonlítanak a takács munkájához, és a méh Viaszsejtjeinek az építésével megszégyenit nem e g y építőmestert," (u.o.) Azonban M a r x nem az állati munkának az ösztönszerű f o r m á i ­ val foglalkozik, hanem „ a munkának azzal a formájával, m e l y k i z á r ó ,1 a g o s a n az embernél található m e g . " A munkának ez a formája p e d i g a céltudatos munka: „ A m i azonban m á r eleve megkülönbözteti a leg­ rosszabb építőmestert a legjobb méhtől, az, h o g y az építőmester m á r előbb felépítette^a sejtet, fejében, mielőtt viaszban kidolgozná. A mun­ kafolyamat végén oly eredmény jelenik meg, a m e l y m á r kezdetén i s adva volt a munkás képzetében, tehát i d e á l i s a n . Nemcsak megváltoz­ tatja a természeti alakját; a természetiben megvalósítja e g y b e n saját célját, amelyről t u d . . . " (u. o.: az összes aláhúzások tőlünk származ­ nak.) T e h á t M a r x szerint a munka az állat és az ember közös sajátos-

Disputa

403

sága, de m í g az állati munka ösztönszerű, addig az emberi munka céltudatos és k i z á r ó l a g o s a n az emberi munka céltudatos. Munkájá­ nak a céltudatossága tehát feltétlenül megkülönbözteti az embert a z állattól, egymagában a munka azonban m é g nem. H o g y állunk most már a szerszámkészítő munkával ? E z ép' lí g y k i z á r ó l a g o s a n e m b e r i sajátosság volna, mint a céltudatos munka? N e m . 3\ felfogásával ellentétben a szerszámkészítő munka M a r x szerint nem kizárólagosan emberi sajátosság, ép' úgy, amint a munka egymagában nem az. B á r „a munkaeszközök használata és készítése a különleges 'emberi mun­ kafolyamatot jellemzi", — „csirájában m á r meghatározott állatfajok­ nál is feltalálható." (142. o.) Tehát, m í g a munka céltudatossága k i z á r ó ­ l a g o s a n jellemzi az emberi munkát az állati munkával szemben és í g y a céltudatosság az állati munkában c s i r á j á b a n sem található fel, addig a szerszámkészítő munka — ha annyiban k ü l ö n l e g e s ismérve is az emberi munkának az állati munkával szemben, h o g y kialakult formájában csak az emberi munka sajátossága — n e m k i z á r ó l a g o s ismérve az emberi munkának, m e r t c s i r á j á b a n már meghatározott állatfajoknál is feltalálható. K ö v e t k e z ő l e g az embert az állattól k i z á r 61 a g o s ismérvként, „e'leve", nem a munka és m é g csak nem is a szer­ számkészítő munka különbözteti meg, hanem a céltudatos munka, és a• szerszámkészítő munka a különbségnek csupán másodlagos ismér­ vét képezieti. Csak ezen a z alapon érthetjük meg, h o g y miért veti el M a r x az embernek Franklin-féle meghatározását, amely szerint az ember szerszámkészítő állat. A Franklin-féle meghatározás egyedüli lehetséges értelme az, h o g y az ember abban különbözik az állattól, h o g y szerszámokat készít. A m i k o r tehát M a r x elveti ezt a meghatározást, azt a felfogást, veti el, a m e l y a z embert és az állatot elsősorban a szerszámkészítés^ alapján különbözteti m e g egymástól. Ez v i l á g o s . H o g y pedig miért v e t i el M a r x a Franklin-féle meghatározást, a r r a választ adnak az előbbiek. A z é r t , mert a szerszámkészítés csirájában már egyes állatfajoknál is fellelhető, tehát nem kizárólagosan emberi sajátosság, m í g a céltudatos munka kizárólagosan emberi sajátosság, tehát az elsősorban figyelembe veendő alapja, a szerszámkészítéssel szemben, az ember és az állat megkülönböztetésének. J. azért sejt idealista elhajlásokat a kifejtett felfogásban, mert összezavarja a feltett kérdést e g y más kérdéssel. I t t egyedül az a kérdés, h o g y mi különbözteti m e g elsősorban az embert az állattól? E r r e az a felelet, h o g y a céltudatos munka. Ettől teljesen független kérdés az, h o g y miként jött létre a céltudatos munka előfeltétele: a céltudatos értelem, a fejlett emberi tudat, a szubjektív tényező? T e r ­ mészetes, h o g y objektív materiális tényezők hatása alatt, az a n y a g i élet termelésében, a munka befolyása alatt j ö t t lére. De a materiális tényezők csak az embernél hozták létre, az állatnál nem és ezért m e g ­ különbözteti az embert az állattól. E l v é g r e a materializmus n e m tagadja a szubjektív emberi tudat létezését, csupán; objektív mate­ riális erők működésére vezeti vissza. Senki sem beszél itt arról, h o g y az emberi értelem az ösztönös állati tudat autonóm fejlődésének a terméke, v a g y pláne misztikus erőik műve. — A z u t á n ú g y látszik, h o g y J. a céltudatos értelemben, az „ideális" tényezőben kizárólagosan, v a g y főként ideológiai funkciók, holmi metafizikák forrását gyanítja. A z t hiszi, hogy ha az embert az ösztönös állattól a céltudatos értelem által különböztetjük meg, akkor itt „az erkölcsiség birodalmát" megteremtő, hegeli ész v a g y más hasonló metafizikai feltevés lappang. P e d i g erről szó sincsen. A z ideális tényező, a tudat, e g y b e n materiális tényező is.. Es pedig nemcsak annyiban, h o g y a tudat is az anyagi fejlődós ter­ méke és az a n y a g e g y i k megjelenési formája. M a r x az egész kérdést az anyagi m u n k a f o l y a m a t t á ! kapcsolatban tárgyalja és nyomban az-, után, hogy a céltudatos munkában állapította m e g az ember és az állat alapvető különbségét, kifejti, h o g y „a munkafolyamat egyszerű momen­ tumai a c é l s z e r ű tevékenység v a g y maga a m u n k a , a munka tár­ g y a es a munka eszköze." ( K a p . I. 141.) Ekként a céltudatos értelem alapvetően az a n y a g i é l e t t e r m e l é s é b e n különbözteti m e g 1

404

Disputa

az embert az állattól ós elsősorban az ember a n y a g i ter­ melőfolyamatának a tényezője. I t t valószínűleg az J . ön­ tudatlanul ható hibája, h o g y nem dialektikusan, hanem mecha­ nikusan kezeli az ideális és a materiális ellentétjét. Nem veszi -észre,, h o g y ezek az ellentétek is összefolynak, h o g y az ideális nemcsak terméke és a megjelenési formája a materiálisnak, hanem a materiális termelő munkában momentuma is. U g y látszik, h o g y J. f i g y e l m é t az is -elkerülte, h o g y a marxizmus szerint a tudo­ mány, ez az ideológiai e r ő i s egyben materiális termelőerő-. A m n t látjuk, a K a p i t a l , amelyet J . ebben- az .összefüggés-ben kü­ lönösképpen egészen elhanyagol, teljesen tisztázza a felvetett, kérdést és eldönti az általunk vitatott értelemben. A térszüke nem engedi, m e g , h o g y megkíséreljük, — bármilyen csábító feladat volna is, — a Kapital vonatkozó tételeinek az összehasonlítását a természettudo­ m á n y mai álláspontjával a szóbanforgó kérdésben. E z é r t közvetlenül áttérünk annak a tisztázására, h o g y milyen viszonyban állanak a Deutsche Ideoiogienak és a Naturdialektifcnak J. által idézett szöveg­ részei a K a p i t a l felfogásával? Nézzük először a Deutsche Ideoiogiet, I t t e g y módszertani m e g ­ jegyzéssel kell kezdenünk. A Deutsche Ideologie igen fontos forrása a marxizmus ismeretének, többek között azért is, mert közvetlenül be­ mutatja azt a dialektikus műhelyt, amelyben M a r x és Engels gondo­ l a t a i kialakultak. H a azonban egyes tételei ellentétben állnak M a r x é s Engels későbbi felfogásával, akikor az utóbbiban kell felismernünk M a r x és E n g e l s végleges álláspontjának a kifejezését ós nem a Deutsche I d e o l o g i e tóteleiben. Énnek igen egyszerű oka van. A Deutsche I d e o l o g i e kézirata 1845—6-ban jött létre, 20 é v v e l a K a p i t a l megjelenése előtt, o l y időben, amelyben, mint Engels a „Peuerbach" előszavában elmondja, M a r x és E n g e l s gazdaságtörténeti ismeretei m é g felette fogyatékosak voltak. í g y mindenképpen a marxizmus tör­ téneti fejlődési vonalának a teljes félreismerését jelentené az, ha valaki meghatározott kérdésben a Deutsche Ideologieban keresné M a r x és E n g e l s végleges felfogásának a kifejezését a K a p i t a l b a n elfoglalt ál­ lásponttal szemben oly esetben, amidőn a két munkában kifejezésre j u t ó felfogás nem fedi egymást. M á r pedig a K a p i t a l és a Deutsche Ideologie álláspontja éppen a bennünket most foglalkoztató kérdés­ ben is eltér egymástól. A Deutsche Ideologieban (lásd: Marx-Engels Gesamtausgabe I. A b t . Bund 5. S. 10.) valóban azt olvashatjuk, amit J. — u g y a n csak részlegesen, nem az egész, l é n y e g e t átfogva, — idéz, h o g y t. i.: „ A z embereket és az állatokat a tudat v a g y a vallás, v a g y akármi más alapján m e g lehet különböztetni, ő k maguk akkor kezde­ nek különbözni az állatoktól, amikor elkezdik, termelni élelmiszerei­ ket. . . " T e h á t a Deutsche I d e o l o g i e szerint az embert az állattól való­ jában nem a tudat különbözteti meg, hanem a termelő munka, a m e l y e szerint kizárólagosan emberi sajátosság volna. Mindez kétségtelenül ellentétben á l l a K a p i t a l b a n e l f o g l a l t állásponttal, de végeredmény­ ben nem más, mint az újonnan megszerzett materialista felfogásnak viszonylag m e g hiányos ismereteken alapuló szubjektiven radikális hangsúlyozása az idealista felfogással szemben. í g y azután a K a p i t a l ­ ban e l f o g l a l t álláspontot, lehet — bár megengedhetetlen — tudomásul nem._ venni, mint J. teszi, de ha egyszer eljutunk odáig, h o g y szembe­ állítjuk a Deutsche Ideologie ellentétes álláspontjával, akkor minden­ keppen a K a p i t a l b a n kifejezésre jutó felfogást kéli iránvadónak te­ kintenünk. H o g y állunk most már a Naturdialektikka] ? A Naturdialektikban összefoglalt anyagot (lásd: M a r x - E n g e l s - A r c h í v Band 2.) Engels 1873 és 1892 között irta, tehát a K a p i t a l meg-jelenése után. I t t tehát már nem lehet arról szó, h o g y a Naturdialektik részben korai, utóbb módosított álláspontot képvisel. H a tehát a Naturdialektik felfogása az adott kérdésben ellentétben állana a K a p i t a l felfogásával, minden­ esetre m e g kellene annyit állapítani, h o g y Engels szembehelyezkedett a z adott 'kérdésben Marxszal. A z ilyen Engels contra M a r x beállítást

405

Disputa

;a revizionisták tudvalevőleg* kedvelik is. És ha igaz volna az, amit J. állit, hogy t. i. Engels a Naturdialektifcban „egyetlen gesztussal k i v é g z i azokat a nézeteket, amelyek az állatnál munkát, sőt csirájá­ ban- a szerszámok készítését és használatát, is m e g akarják állapítani", akkor mindenesetre nemcsak az bizonyulna valónak, hogy E n g e l s ki­ végzi az adott kérdésben áltálunk kifejtett nézeteket, hanem az, is, h o g y ezáltal, mint, láttuk, egyben k i v é g z i m a g á t M a r x o t is. E z azután J. marxismeretének valóban egészen meglepő megnyilvánulása volna. D e minderről természetesen szó sincsen. H a sorra vesszük a J. által Naturdialektikból idézett szövegrészeket, azt látjuk, h o g y azok rész­ ben nem érintik a K a p i t a l álláspontját az adott kérdésben, részben pedig megerősítik, a helyett h o g y megcáfolnák. H o g y egyetlen ma­ jomkéz sem készített m é g kőlkést, teljesen igaz, de a K a p i t a l sem állítja az ellenkezőjét; hanem éppen azt hangsúlyozza, h o g y a munka­ eszközök készítése csak csirájában található fel egyes állatfajoknál. H o g y a kéz nemcsak szerve a munkának, hanem produktuma is, szin­ tén igaz, de nem látható, be, h o g y mennyiben érintené a felvetett kérdést. H o g y a munka a szerszámok keletkezésével kezdődik, csupán annyit jelent, h o g y minden munka kapcsolatos szerszámhasználattal, azonban a K a p i t a l nem állítja az ellenkezőjét ennek. Engélsnek az a megállapítása pedig, a m e l y szerint a m a j o m a g y a munka hatása alatt alakult át emberi a g g y á ós a m e l y szerint a szerszámkészítő munka újabb lépést jelent előre az emberré levésben, a K a p i t a l állás­ pontjának a kifejezett megismétlésével egyenesen megcáfolja J. fel­ fogását. Mert e szerint m á r az ember létrejötte előtt is v o l t munka, sőt szerszámkészítő munka, tehát, van állati munka, sőt állati szer­ számkészítő munka is, mert éppen ezeknek a létezése volt az ember kialakulásának az előfeltétele. H a már J . mindenáron Engels-idézetekkel akart alátámasztani az adott kérdésben e g y az általunk kifejtettel, tehát a K a p i t a l téte­ l e i v e l nem teljesen egyező félfogást, nem a fenti szövegrészekhez kel­ lett volna folyamodnia, amelyeik, mint látjuk, erre a célra a legke­ vésbé sem alkalmasak, hanem a Naturdialektiknak azon tételéhez; amellyel Engels, nem persze „szembehelyezkedve" Marxszal, hanem újab­ ban feltért tények alapján t o v á b b f e j l e s z t v e a K a p i í a l b a n elfog­ l a l t közös álláspontjukat, megállapítja, h o g y az állat is képes, f e j ­ lettségének fokával n ö v e k v ő Imértékben, „ t e r v s z e r ű cselekvésre." (Lásd: „ A munka szerepe a majom emberré levésében." 67. o.) H a ugyanis a természettudományos kutatás véglegesen beigazolná Engélsnek ezt a tótelét, abból az következnék, h o g y nem kizárólagosan az emberi munka céltudatos v a g y tervszerű, hanem csirájában az, már az állati munka is. V a g y i s a munka céltudatossága területén is ugyanaz, a h e l y z e t állana elő, mint a szerszámkészités (és használás) területén. E szerint az emberi céltudatos munka és szerszámkészités egyaránt az állatnál már csirájában adott céltudatos munka és szerszámkészités mennyiségi növekedésének minőségi ellentétbe való átcsapását kép­ viselnék v a g y i s k é t párhuzamos, egymással a munka meghatározó alapján kölcsönhatásban lévő dialektikus f o l y a m a t együttes eredmé­ nyeit volnának. És ebben az esetben azután nem volna lehetséges többé e l s ő s o r b a n az emberi munka tudatosságával meghatározni az állati es emberi lét különbségét, hanem ez a különbség az állati céltudatos munka és szerszámkészités dialektikusan minőségi ellentétbe átcsapó mennyiségi ellentéte gyanánt jelenne meg. Jeszenszky E r i k 1

1

RIASZTÓ HIR: „A brazíliai kávékészletek megsemmisítésé­ nek meglassubbodása miatt tegnap riasztó hírek járták be a ke­ reskedő világot, A nyugtalanságra az adott okot, hogij február első felében csak 46.000 zsák kávét semmisítettek meg, a mult esz­ tendő második felében megsemmisített 1,290.000 zsákkal szemben. A kávé megsemmisítés azonban a régi tempóban fohfik..." (NewY o r k Times, 1934. I I . 23.)

L A P O K ,

F O L Y Ó I R A T O K

POLITIZÁLJON-E AZ IRODALOM? A m a g y a r irodalom m é g mindig azon a kérdésen vajúdik: p o l i t i ­ záljon-e az író az irodalomban. A kérdésnek már a felvetése is hibás, mert kitűnik belőle', hogy a kérdés fölvetői a politikát holmi öncélú dolognak fogják fel és úgy tekintik, mint a j ó m a g y a r atyafiak, akik mikor maguk közt felosztják az országot, egyik fiukat katonának a d ­ ják, a másikat papnak, a harmadikat pedig — politikusnak. A politi­ kában nem világszemléleti törekvést, hanem elhelyezkedési lehetősé­ get keresnek. Legutóbb a M a g y a r o r s z á g hozta ismét előtérbe az irodalomnak ezt az ügyét és amikor körvonalozza a kérdés értelmét és jelentőségét, most sem a világszemléletek szempontjából tekinti, ha­ nem úgy, h o g y a m a g y a r író „részt vegyen-e a nagy nemzetépítő kérdések dandárának m e g v i t a t á s á b a n ? " Szóval menjen-e a gyerek politikusnak? Elégtétellel állapítja meg Z i 1 a h y L a j o s újságja, „ h o g y a ma­ g y a r írók másfélévtizedes politikai érintetlensége olyan hatalmas er­ kölcsi tőke, olyan nagyszerű erőtartalék, amelyre az új M a g y a r o r s z á g gazdasági, társadalmi ós szellemi felépülésének nélkülözhetetlen szük­ sége van." A z irodalmi opportunitást, az irói közönyt, tudatlanságot és szellemi lustaságot ú g y tekinteni, mint a szűz leány érintetlensé­ gének erkölcsi értókét, jelentékeny elfogultságra és a kérdés alapos félreismerésére vall. Másfélévtizedes mult megalkuvásban, terméket­ lenségben, cinizmusban ós kávéházban felér egy olyan lelki szakállal,, amelyet sohasem lehet többé leborotválni. Ezeket a szakállas gyere­ keket m á r aligha lehet elküldeni politikusnak, A pályaválasztás mindenesetre kései. De miért ne tetszeleghetnék az érintetlen és szakállas író másfólévtiziedes absztinencia után a dodonai jós szerepében? M é r t ne mondjon bölcs axiómákat a politi­ záló irodalomról. I g a z á n nem önmagukat példázzák. H a k i r a g a d j u k az első három-négy nevet, ez mind megfürdött már a politikai hullámverésben. De ez konjunktúra v o l t és nem irodalom. M e g f ü r ö a tek a forradalomban és megfürödtek az ellenforradalomban. A l k o t á ­ saik lényege ezzel azonban m i t sem változott. T a l á n éppen azért, m e r t a prostitúcióban is „érintetlenek" maradtak. Nézzük! hát miképpen felélnek Zilahyék ama kérdésére, h o g y : „ M i k é p vegyenek részt az írók a m a g y a r nemzet-alakitó politika n a g y munkájában?" K o s z t o l á n y i Dezső többek között í g y felelt: „ — N e m hiszem:, h o g y az író bármiféle pártpolitikának' leköthetné magát, mert ezzel hivatását és hitét tagadná meg, eladná azt a fölé­ nyét, h o g y mindent és mindenkit egyszerre érthessen m e g . . . N a g y boldogság az, h o g y nekem K u p r i n , akit az orosz vörösök vertek ki, ép o l y kedves lehet és testvérien közeli, mint Heinrich Mann, akit a német rohamosztagok cipeltek el az akadémia épületéből. Annak i d e ­ jén, amikor a homo aestheticus-t, a szabad szemlélődőt szembeállí­ tottam a korlátolt és e l a v u l t cselekvővel, a homo morális-szal, sokat támadtak. K i g ú n y o l t á k a mi szerény és rozoga elefántcsonttornyunkat. A z ó t a tapasztalom, h o g y egyre többen építik a maguk elefáncsonttornyát. a mienk tőszomszédságában, azok a „harcosok" is, akik íróinkat nemrég politikai lövészárokba tessékelték'." Kosztolányi hát mereven állástfoglal a politizáló irodalom ellen. D e v á j j o n a nyilatkozata is politikamentes? Másfélévtizede K o s z t o ­ lányi kilibbent, az egyensúlyából. A nyilatkozatai politizálnak V a g y az nem politika, h o g y az ellenforradalmár K u p r i n a kedves neki, akit

Lapok,

folyóiratok

407

a vörösök kiüldöztek és mért nem kedves ugyanakkor neki pl. Gor­ k i j Maxiim, aki maga is vörös? A teljes neutralitáshoz legalább i s •ennyi nélkülözhetetlen volna, Hiszen 1919-ben K o s z t o l á n y i is vörös volt, A M a g y a r H í r l a p b a n K o s z t o l á n y i már önmagának mond e l l e n t Bajok vannak az elefántcsonttoronnyal. „ N y i l v á n v a l ó az is, h o g y a költő: ember és anyagát, amelyből teremt, az, élet televényé­ ből, a hétköznapi benyomásokból és élményekből szívja magába. H i á b a fut valaki az „elefántcsonttorony" magas, elvont épületébe. A z élet ott is utoléri." B a b i e s M i h á l y a M a g y a r o r s z á g b a n e g y talmudistát is m e g s z é ­ g y e n í t ő rabulisztikával birkózik a kérdéssel: „ — Álljon-e k i az író politikai meggyőződése mellett? — adja fel a kérdést újra önmagának, o l y m ó d o n mintha maga is a j e s i v á k homályában nőtt volna fel. (Szegény Ignotus — V i t á n y i t i g a z á n j o g ­ talanul támadta Babies zsidó sajátosságaiért, sovén felbuzdulásában 1922-ben.) — V í v j o n - e harcokat az írás harcain kívül is? — lepődik tovább — iparkodjon-e hatni az aktuális kérdések megoldására? — vajúdja még m i n d i g a feleletnélküli kérdést — próbálja-e latbavetnr e m a i nehéz időkben tehetségét, elfogulatlanságát, okosságát, h o g y a káoszból k i v e z e t ő utakat megtalálni s e g í t s e n ? " És most v é g r e felel: „ . . . e g y felelet lehetséges: I g e n . Veszedelem idején mindenkinek kötelessége segíteni, aki tud, rámutatni a menekvésre!, a m e l y e t m e g ­ pillant." — T e h á t politizáljon az író? — kérdezzük most mi. Babics az igen után most nemmel f e l e l : „ — . . . a politikai szakértelemnél ilyenkor néha, többet ér a szűz tekintet, a meg-nem-fertőzött ész, h o g y a filozófusok uralkodjanak a városban, m i n t P l a t ó n kívánta." A M a g y a r H í r l a p b a n is nyilatkozik és kiegészítésül ide lehet iktatni, m é g ezeket a jellemző sorokat: „ . . l e g y e n harc, d e ez a szellemért folyó, belső, l e l k i harc l e g y e n , nem közönségesen értelmezett harc ós tendencia." F ö l d i M i h á l y szokása szerint n a g y szavakkal dobálózik. É s olyan szellemi zűrzavart támaszt, h o g y a l i g lehet belőle kilábalni. A M a g y a r o r s z á g k ö z l i a nyilatkozatot: „ — Pölitizáljon-e az í r ó " — kérdi önmagától ő is. „ — H a az emberért teszi, politizáljon. H a az országért, az esz­ méiért, az emberiség és a hazája örök ideáljaiért teszi', akkor p o l i t i ­ záljon. H a Istenért, az isteni törvények uraiméért küzd, akkor politi­ záljon. S z ó v a l : politizáljon. D e kérdem: van-e és volt-e i l y e n politika? S ez a tevékenysége m é g „ p o l i t i k a ' - e ? M e r t : ha politikán pártot, frakciót, csoportot, városi, községi, egyéni ü g y e k e t és érdekeket é r ­ tünk, akkor határozottan: ne politizáljon az í r ó ! A z í r ó nem lehet e g y párté, nem lehet e g y csoporté, m é g e g y tömegé sem s nem lehet e g y e g j w é , m é g a saját m a g á é sem. N e m küzdhet fcontingesért, klíringért,, választójogért. A z írónak e g y pártja v a n : az álmok és a szentségek pártja. E g y rokona: a szent pap. A pártkörökben nincs helye. P o l i t i ­ záljon az író? Politizáljon és ne politizáljon." F ö l d i a szent papokkal tartja a rokonságot. T e h á t politizál, az azt-istenért és az isteni törvények uralmáért. És politizál a z emberi­ ségért is, h o g y elfogadják az isteni törvények! uralmát. De nem poli­ tizál, ha az életről v a n szó. G e l l é r t Oszkár nem mond sem igent, sem nemet. De tisztázza az (irodalom politizálásának célját ós v é l e m é n y t mond általában a m a g y a r Írókról és ezzel nyilatkozata értelmében az előbbiek fölé e m e l -

403

Lapok,

folyóiratok

kedik: „— A ma m a g y a r í r ó . . . milyen új eszmékért harcoljon? M i t á l l í t ­ son a fölboruló polgári liberalizmus világszemléletének helyébe? P a ­ rasztradikalizmust? K o l l e k t i v i t á s t ? V a g y éppen r é g i rendi v i l á g o t a csődbejutott demokrácia visszahatásaként? E z a kor, a „világnézetek" e kuszasága, a szellem embereitől ugyanolyan eszmemintázó és nem­ zetnevelő tevékenységet várna, mint aminővel az elődök 1834-ben a m a g y a r közélet irányítását megkezdték. A mai m a g y a r írók zöme azonban politikailag közömbös. S erről nemcsak a m a g y a r közélet tehet, mely úgy látszik, könnyen nélkülözi őket, de sokkal inkább az, h o g y politikailag iskolázatlanok." M ó r i c z Zsigmondra is áll, amit Gellért megállapít. Nézetét tehát kellő értékén kell fogadni. Ezt mondja: „Mostanában n a g y divat azt mondani, hogy az író ne politizál­ jon. E z u g y a n í g y v o n a t k o z i k . . . minden polgárra. E z a politizálás, a m i a napi politikában való részvételt jelenti, nem való más foglal­ kozást űző polgárnak, csak annak, aki egész életét ebben az iparban akarja kiélni. De a szabadságvágy, a tömeggel v a l ó együttérzés, a kultúra harca, az emberiség j ö v ő j é é r t v a l ó élet és odaadás az írónak s minden művésznek m é g nagyobb érdeke és kötelessége s egyben j o g a is, mint bármely más polgárnak." Persze állásfoglalásról szó se essék. M o l n á r Ferencet a Pesti Napló kérdezte meg, h o g y mit tart arról, van-e az írónak „kötelessége" a mai világeseményekkel szemben. Molnár majd e g y kolumnán át beszél a problémáról. Szokása sze­ r i n t okosan. í g y : „ A z íróművész mestersége olyan szorosan határos a publiciszti­ kával, v a g y a propagandisztikus történetírással (amelyek kötelesek a világeseményekbe beleavatkozik), h o g y ezen a határon ez a két mes­ terség úgyszólván összefolyik és a publikum, főleg a nagypublikum nem tesz szigorú különbséget aközött, h o g y valaki íróművész-e, aki csak az emberiség örök kérdéseiről és örök problémáiról ír, v a g y pub­ licista, aki szépirodalmi formába öltöztetve (regényben, v a g y drámá­ ban) szól hozzá a mai idők mulandó politikai és szociális problémái­ thoz. I t t aztán, talán éppen ezért, állandó v i t a v a n . . . " „ — K é t f e l é válik az írói v i l á g . A z í r ó k a t . . . a temperamentu­ muk választja két csoportba. A z e g y i k hlvatottságot és erőt érez. ma­ g á b a n arra, h o g y költői formában bár, de a v i l á g k ö z ü g y e i v e l fog­ lalkozzék. A másik megijed a felelősségtől, nem tartja magát elég iskolázottnak erre a feladatra. A k i hivatottságot érez magában, mint például B e m a r d Shaw, az minden újabb szépirodalmi munkájában, l e g y e n az regény, dráma, v a g y vígjáték, v i l á g p o l i t i k á t csinál. N á l a m nincs nagyobb tisztelője B e m a r d Shawnak, de néha, álmatlan éjjele­ k e n azt kérdezem magamtól, m i t használt ő az emberiségnek az ő po­ litikai m u n k á s s á g á v a l ? . . . — A z írók másik csoportja (a felelősségérzet fanatikusai) szi­ gorúan megmaradnak mesterségüknél, ö k viszont álmatlan éjszakái­ k o n azon gondolkoznak, h o g y v á j j o n nem nagyobb, fontosabb és tra­ gikusabb problémája-e az emberiségnek például a nő és a férfi e g y ­ máshoz v a l ó viszonylata, mint bármely gazdasági k é r d é s ? . . . A fran­ c i a A k a d é m i á t örökéletű intézménynek tervezték és mégis csak e g y feladata van, az, h o g y a francia n y e l v szótárát m e g c s i n á l j a Kicsiben ez ugyanaz, mint nagyban az irodalom, m e l y egy örökéletű stúdium, de érzésem szerint csak e g y feladata v a n : az emberrel foglalkozni, drámában, regényben, versben, kabarétréfában, novellában, történelmi •munkában, stb. M a g á v a l a meztelen emberrel! Szerény nézetem sze-

Lapok,

folyóiratok

409

riiit csaiki ez az e g y kötelessége v a n az írónak. A sok százezer írónak, és költőnek ebből a hangyamunkájából tevődik azután össze a mi tu­ domásunk arról, h o g y miért vagyunk a világon, hogy kik vagyunk, miért élünk, hogyan kellene élnünk, h o g y jobbak legyünk és e l v i s e l ­ hetőbbé tegyük magunknak és másoknak ,is az életet. A a í r ó i és költői munka e g y óriási anyagfelhalmozás. A hadvezetők, diktátorok, forra­ dalmak vezérei aztán — ha akarnak — táplálkozhatnak ebből az é v ­ ezredeken át felhalmozott anyagból és ezeknek a tanulmányoknak alapján i r á n y í t ó l a g szólhatnak bele az emberiség dolgaiba. D e nem az: írók és a költők kötelessége az, h o g y paranesolólag á t v i g y é k az~ életbe az ő szent mesterségük e r e d m é n y e i t ! . . . " „ R ö v i d e n összefoglalva... meggyőződésem az, h o g y az írónak é s a művésznek nincs más kötelessége, mint irodalmat és művészetet csi­ nálni. Elvitathatatlan a joga ahhoz, h o g y beleszóljon a v i l á g i r á n y í ­ tásába, de kötelességről szó sem lehet. A z író és művész meghatárolt munkájának eredményét hadd használják fel mások, akik boldogítani' akarnak, v a g y akik propagandát csinálnak." Meglepő, h o g y Molnár mennyire igyekszik megmaradni a t á r ­ gyilagosságnál, pedig alaposan érdekelt: f é l : nem politizál a z i r o d a ­ lomban, tendencia-mentesen ír. Véleményét, főleg azért érdemes meg­ ismerni, mert a tendencia irodalom megdönthetetlen szükségszerűsé­ gével szemben finoman felépített érvekkel védekezik. B á r szofiszitlkus, amit állit, egy bizonyos: Molnár a m a g a önigazolásához pompásan ért. M é g ha nincs is igaza, (Budapest) U. L. ;

NÉMET VALLÁSHÁBORÚ A z Untertan forradalma. „ A német középrétegnek nincs párja. Sohse v o l t politikai nevelése. E g y évszázad, m e l y oly* gazdag volt a szabadságért és igazságért, folytatott harcokban, nyomtailanul mult él fölötte. A császárság kitermelte a csúszómászó Untertant, m e l y ­ nek regényét én írtam meg. . . E z az Untertan később orgyilkos módra leteperte a köztársaságot, csak azért, mert ez nem alatt valókat, de állampolgárokat: akart belőle nevelni. . . Ezek az emberek ma min­ dennél jobban alázzák Németországot. Minden tettük: valósággá v á l t hazugság, mintha csak v a l a m i új kontinens, bukkant volna fel a hullámokbóli D e ezek a hullámok újra el fogják nyelni.' Fetiseszméknek nincs tartama és a rezsim, melynek szolgálatában állanak szintén nem juthat messzire." (Heinrich Mann, a P r á g á b a n megjelenő E U ­ R O P Ä I S C H E H E F T E első számaiban.) a

Csodálatos idők. „ F é r f i a k reverendában,, reakciós papok m i n t a marxisták szövetségesei: bizony, bizony csodálatos időket élünk. A z E g y h á z sokszor v o l t a reakció védbástyája; logikus következtetéssel H i t l e r alatt i s jó dolga kell, h o g y legyen és az E g y h á z ú g y i s rendez­ kedett be. D e csöbörből-vödörbe esett és hírhedt okossága dajkamesévé foszlott. Most igyekszik menteni a m e n t h e t ő t , . . A papok, akik a nép pulzusán tartják, a kezüket, hamar észrevették a hangulatválto­ zást Németországban. A V a t i k á n 'előbb óvatosan kettős játékot f o l y t a ­ tott. Gröber freiburgi érsek igyekezett arccal a nácik felé fordulni, ugyanakkor Faulhaber bíboros n y í l t ellenzékbe ment át. A z ered­ mény: Faulhaber templomai tele voltaik, Gröbere kongtak az üresség­ től. . . De léhet-e az E g y h á z t é n y l e g a kapitalizmus szövetségese? Nem. A ikatholicizmus csak Rosenberget akarja trónusáról letaszítani, R e wentlov száját betömni és H i t l e r t megpuhítani. A katholicizmus az osztrák DolOfuss-fasizmust akarja, de nem a demokráciát és még ke­ vésbé a szocializmust.,. A z előző évben nagyon kompromittálta m a -

Lapok,

folyóiratok

g á t a nácikkal, most elővigyázatból igyekszik a foltot reverendájából kitisztitani. A z E g y h á z m i n d i g évekkel gondol előre." ( N E U E W E L T BÜHNE). Katholikus álláspont. „ A német birodalom nagy vallási súrló­ dások idejét é l i . A n a g y politikai változás tulajdonkép' csak egyik oldala e g y mindent átfogó történelmi folyamatnak. . . D e az új po­ g á n y vallás minden tekintetben problematikus. Mesterséges képződ­ mény, m e l y n e m természetesen nőtt, de mellyet növesztettek, valami, amihez a néptömegnek semmi köze, mert csak belefertőziék a töme­ gekbe. . . Lehet, h o g y ideig-óráig v i r á g o z n i is f o g , de a jövő más ha­ talmaké, a kereszténység erős j ö v ő j é v e l e g y ezeréves álomból életre erőszakolt p o g á n v vallás nem tud megbirkózni." ( S C H Ö N E R E Z U KUNFT). P o u r - l e merité sem használ. „ N i e m ö l l e r dahlemi lelkész esete ftlasszikús példája annak a változásnak, m e l y e t a vallási harcok elő­ idéztek. M a már nem respektálják azokat a szolgálatokat sem, m e ­ l y e k m é g nem r é g a nemzeti mozgalom értéküstájának legtetején áll­ tak. A dahlemi protestáns lelkész, a háború alatt U - B o o t parancsnok v o l t és vakmerő tetteiről annak idején sokat beszéltek. Tulajdonosa a legmagasabb katonai kitüntetésnek, a pour-le meritó-nek. Müller püspök ennek dacára mégse tartja érdemesnek arra, h o g y a hívők­ nek prédikáÜhasson. A z ok: Niemöller az új -német vallással szemben a legélesebb oppozieióban van. D e egyházközségének fenyegető láza­ dása miatt, Müller püspök tiltó rendeletének nem tudott máig sem é r v é n y t szerezni. Persze egyszer Niemöllernek mégis csak menni kell, mert a fiatal tanáoshősök. nem fogják respektáílni a tenger hősét. (DAS N E U E TAGEBUCH). „ S z e r e t i az U r Sionnak kapuit." „ A 87. zsoltár sem kerülhette el sorsát. D á v i d pszalmusait „Isteni énekek német használatra" címmel újra kiadták. A 87. zsoltár fent / <szövege helyett e z t olvassuk: „Isten a föld minden más helyénél jobban szereti a német hegyeket. Isten csak az Odenwald és a Baltikum német tölgyét szereti". M ü l l e r biro­ dalmi püspök m e g lehet elégedve az új szövegezéssel: a német Istendicséret imperialista céflok szolgálatába van, állítva." ( U N S E R E Z E I T ) . Változások előhírnöke. „ A harmadik birodalom vezetői későn eszméltek' a kultúrharc veszélyeire. N e m gondolták meg, h o g y eddig m é g minden német államférfi), aki R ó m á v a l ujjat húzott, kénytelen v o l t Canossát járni. Politikai eszközökkel ezt: a konfliktust nemi lehet elintézni, í g y csak kényelmetleni mártírok születnének. A z eredmény: ingadozó politika, amikor a „német keresztényeket" hol visszafütyülik, hol ftjra rohamra küldik. H i t l e r , első veresége a belpolitikában is innen indul ki, amikor ki kellett jelentenie a vezető tényezők semle­ gességét a vallásháborúban. E z a fotallitásigényen nagyon nagy rést ü t ö t t . . . És nem szabad megfeledkezni arról sem, h o g y a német nép vallásháborúi mindig a szociális harcok és rendszerváltozások biztos előhirnöke;. voltak." ( D I E W A R H E r T ) . -

FRANCIAORSZÁGI VÁLTOZÁSOK Franciaország mértföldes lépésekkel halad a döntés felé. A feb­ r u á r i napok első fegyveres összeütközései! 'következtében a polgári középpártok oszlásnak indultak s ma m é g azok is, akik köztársaság­ ról, demokráciáról beszélnek, azok is fasizmusra gondolnak. A szo­ cialista párt hattyudailánál t a r t . . . A reformista szakszervezet fasiszta vizek felé evez. . . A z „enyhülés" k o r m á n y a szükségrendeletekkeí pró­ bálja leszállítani a köztisztviselői fizetéseket és nyugdijakat. í g y k e ­ rülték! szembe a február 6-i frontharcosok azzal a kormánnyal, amit

Lapok,

folyóiratok

411

az országra kény szeri tettek. A sajtó is hamarosan megfelejtkezett ezekről a „becsületes, hazafias t ü n t e t ő k r ő l " . . . akik február 6-án, m é g „megmentették a hazát". A hosszabb-rövidebb tiltakozó sztrájkok na­ ponta ismétlődnek. A k o r m á n y fenyeget, rendeletet dolgoz ki a sze­ m é l y i szabadság rendszabályozásáróil . A sajtó e g y része vadul támad, másrésze szépszóval próbálkozik. A reformista szervezetek viszont megint csak a társadalmi békét hirdetik. Nincs többé megállás: a po­ litikai helyzet, rohamos tempóban fejlődik. Érdekes m e g f i g y e l n i , h o g y a fasiszta elnevezés ellen m i l y e n áll­ hatatosan tiltakoznak — a fasiszták. P a u l D e p r a d e fejtegetései­ ben akármennyire igyekszik takargatni a fasiszta karaktert, m é g i s kiórzik rajta: „ A z utóbbi idők tapasztalatai azt mutatják, h o g y j e ­ lenleg e g y új erő alakult k i : ez a közakarat, m e l y az eddigi módszer gyökeres változásét k ö v e t e l i . . . Ehhez nem szükséges adoptálni az orosz, német v a g y olasz módszert: de hasonló eredményre kell j u t ­ nunk — francia módszerrel". —• S ha az olvasó megtévesztéséül össze is k e v e r i az orosz, német ós olasz módszert, v i l á g o s a szándéka: „ V a n ­ nak Franciaországban emberek, akik n a g y szolgálatokat tetteik a köz­ társaságnak. . . ezeknek a z i r á n y í t á s á v a l a nemzet egységesen egyet­ ért." Persze Tardieu-re gondol. ( L a G r a n d é R e v u e ) . N e m kétséges a neo-szocialisták magatartása sem. A mozgalom kialakulását i s m e r t e t v e megírtuk, h o g y a neo-szocialisták útja egye­ nesen a fasizmushoz vezet. A l f r é d F a b r e - L u c e „ A neok-órája" cimű cikkében most szögezi le: „ A neok, a mult nyáron, sok franciá­ b a n reményt k e l t e t t e k . . . A február 6-i tüntetők s a neok között, ön­ tudatlanul, testvériség j ö t t l é t r e . . . A neok alkalmazkodtak a nemzeti érdekekhez." „ M i r ő l v a n szó tulajdonképpen?" — kérdi A l f r é d F a r b e Luce. „Bevezetni, Franciaországba a fasiszta gazdálkodási rendszert... s h o g y ennek a változásnak vezetői l e g y e n e k . . . ( P a m p h l e t ) . S azoknak, akik m é g kérdezik, h o g y győz-e majd a fasizmus Franciaországban B e r t r a n d G i b e r t válaszo^: „ A profit m e g ­ mentése c é l j á b ó l . . . a polgárságnak erős államra van szüksége. S ez a z erős állam — a fasizmus. A fasizmus (legfontosabb társadalmi bá­ zisa á kispolgárság és a kisparasztság, akiket legjobban sújt a válság. A monopol tőke ezeket mindenükből, kifosztotta s ezért „antikapitalis­ ták", de ugyanekkor tiltakoznak elproletarizálódásuk ellen és m e g ­ akarják tartani helyzetüket, ezért antimarxisták." „Mellettük ott lát­ juk a kitagadottak és kétségbeesett csoportját... Minél mélyebb a válság, annál jobban behatol a fasizmus a többi társadalmi rétegekbe. Először a tisztviselőket és a munkanélküliekét fogja m e g n y e r n i . " V é ­ gül azoknak, akik azt tartják, h o g y Franciaországban lehetetlen a fasizmus: „ A fasizmus talaja a kispolgárság. S Franciaországban é p ­ pen ez a társadalmi réteg a l e g n a g y o b b " . . . — „ A helyzet kulcsa ú g y Franciaországban mint a többi országokban a másik arcvonal kezé­ ben van." ( M a s s e s ) . (Paris) Loeffler A. FASISZTA NEOREALIZMUS A z olasz fasizmus új fázis előtt áll. M í g az idősebb generáció a fasizmust a család, az Egyház, az állam és a magántulajdon, hűséges támaszának vette, addig a fiatalok, akik már ezekben a z ideálokban nem hisznek és a heroizmusra sem adnak sokat s a fasiszta rendszer és a mai társadalom v á l s á g á t érzik, „új utakat keresnek." A z utóbbi hónapokban több új olasz folyóirat indult; s majd mindegyik olvasói­ hoz intézett körkérdésekkel kezdte. A z e g y i k pl. a legnevesebb olasz intellektuálisokat aposztrofálva feltette a kérdést: „1. Mindegyik új generáció ellentétbe kerül az őt megelőző generációval? Lehet az új 1

412

Lapok,

folyóiratok

generációval kapcsolatosan a r r ó l beszélni, hogy ez az ellentét több, mirit a szokásos és ismert, azaz határozott szakítás az előbbiekkel 7 2. Lát-e az új nemzedék szellemi magatartásában olyan határozott vonást, m e l y e g y új kultúra és élet j e l e i lehetnek? 3. Miben látja e g y teljes szellemi megifjodás m a g v á t ? " ( S A G G I A T O R E ) . A beérkezett válaszok közül a legjellemzőbb M a r i n e t t i é : „ . . . M i u t á n megéreztük a szabadság eszméjének kikerülhetetlen dekadenciáját, alárendel­ tük azt a haza eszméjének. Militarizáltuk a művészetet és irodalmat, azáltal, hogy leépítettük a festészetben a verizmust s a láthatatlan: plasztikus ós szintetikus kifejezését tanítottuk." (Mairinetti a háború előtt a szocialistákkal és anarchistákkal kokettált. Ma így beszél.) „ A fuíturizmus, a fasizmus előfutárja 23 é v v e l ezelőtt: azért küzdött, hogy erkölcsi vallásait! a z alkotó és dinamikus szabadság felett álló I t á l i a l é n y e g é v é tegye. A támadásra kész férfias erényt, a veszély szeretetét,, a meglepő újdonságot s az eredetiséget tanította. A futrizmus azonban nem pihent m e g elvitathatatlan babérain. . . U j a b b eszmékkel teli programot, melynek lényege a kollektív érzés, ajándékozott röviddel ezután a v i l á g avantgárdistáinak és futuristáinak.. . Piscatonnak, • a futurista díszlettervezőnek, (? szerk.) aki azt állítja, h o g y nem azt a politikai p r o g r a m o t követjük, amit 23 é v v e l ezelőtt hirdettünk, azt üzenem, h o g y a futurizmus v o l t az,. infterventista I t á l i a lelke már 23 é v v e l ezelőtt s m i n t ilyen forradalmi mozgalom, határozott és különleges f e l a d a t t a l . . . M a a győztes fasiz­ mus a feltétlen politikai f e g y e l m e t követeli, a futurizmus pedig a beüáthatatlan szabadságot .alkotásai, számára, ezért egészítik ki e g y ­ mást harmonikusan.. . Olaszországban csak mi tekintünk a .magasba." A C R I T I C A F A S C I S T A a következőket Írja: „Saját akaratunk tu­ data azt jelenti, h o g y tisztában kell lennünk azzal, amit akarunk; v i ­ szont nem tudhatjuk, h o g y m i t akarunk, anélkül, h o g y ne tudjuk, h o g y mit is l e h e t . . . " E z az idézet kiindulógondolata e g y tanulmánynak, mely az ifjúság j o g a i v r l és kötelességével foglalkozik. U g y a n a k k o r a S A G G I A T O R E : „ A realista nevelés érdekében" címen élesen ki kel az idealista filozófia ellen; és pedig: „ A német: imperializmustól a l i ­ beralizmusig, a demokráciától a kommunizmusig az idealizmus m i n ­ dent igazolt; azonban s e m m i t sem alkotott. Fontos az, hogy elhagy­ juk ezt a terméketlen u t a t . . . és forduljunk a valóság felé, h o g y m e g ­ határozzuk azokat a konkrét kfejezéseket, amiket m a . . . a valóság­ ban individuumnak és államnak nevezünk." „A. mai gazdasági hely­ zet arra vezeti a népeket, h o g y belső szervezeteiket átvizsgálják és új értékeket emeljenek, hogy v á g y a i k a t fegyelmezhessék ezek által. A r é g i pártok letűnése és dekadenciája, melyeiknek alapját a szociális elhajlásból keletkező eszmék képezték, azt bizonyítják, hogy a v i l á g " változóban van és ezek az újítások nem elvont eszmék következmé­ nyei, hanem gyakorlati szükségességből születtek. Többen m e g j e g y e z ­ ték, h o g y a gazdasági tényezőnek ennyi jelen tőséget tulajdonítva, n«m_ a történelmi materializmust követeljük-e? Ezek azonban n e m vették észre, h o g y . . . mennyire ügyelünk arra, h o g y a gazdaságot no­ csak mint valóiságot fogjuk fel, mint ahogy arra is ügyelünk, h o g y a tudományt és a pszichológiát ne annak az abszolút bázisnak ve­ gyük, melynek segítségével valóságunkat interpretálni tudnánk." — D e beszél ez a cikk egyébről is. Elmondja, h o g y a társadalmi újítás „azoknak a leikével él, akiknek igen t á g és határozatlan a tervük a v i l á g arcának megváltoztatására ö nem ügyelnek arra, h o g y mi is a v i l á g . . . " Majd pedig í g y folytatja: „Az, idealista filozófusok.. . nem azt: nézik, h o g y mi a valóság, hanem azt, h o g y hol az eszme. M é g j e ­ lentős cselekedetet is semmibe vesznek, csak azért mert véletlenül hiányzanak azokból az ő eszméik." (n. 1.)