ADHD Child Evaluation. ADHD diagnosztikai interjú gyermekeknek ACE. Magyar. Professzor Susan Young

ADHD Child Evaluation ADHD diagnosztikai interjú gyermekeknek

ACE Magyar Professzor Susan Young

www.psychology-services.uk.com

Előszó Húsz évvel ezelőtt kezdtem el figyelemhiányos/hiperaktivitás zavarral (ADHD-val) élő fiatalokkal foglalkozni. Ez idő alatt a kutatásoknak köszönhetően a gondolkodásunk a klinikai képről sokat változott, hiszen a kutatások jelentős mértékben hozzájárultak az ADHD etiológiájának, megjelenésének, kezelésének és prognózisának tudományos megközelítéshez és megértéséhez. Annak ellenére, hogy ma már tudjuk, hogy az ADHD tünetei sokaknál egy életen át fennállnak, és az ADHD felmérését, kezelését és menedzselését nemzetközi irányelvek határozzák meg, mégis számos fiatal éri el a felnőttkort úgy, hogy az ADHD-juk nem került diagnosztizálásra. Ez azt jelenti, hogy vagy egyáltalán nem ismerték fel náluk gyermekkorukban, hogy valamilyen pszichiátriai problémájuk van, vagy félrediagnosztizálták őket. Így ez azt is jelenti, hogy ezek a fiatalok nem a megfelelő kezelést kapják tüneteikre és társuló problémáikra, így közülük sokan nem fogják tudni kihasználni képességeiket és egyesekre akár nehéz jövő is várhat. A jó hír az, hogy az ADHD kezelésének nagy a hatáserőssége, a kezelés bármely életkorban megkezdődhet, de ahhoz, hogy az ADHD-val élő gyermekek olyan magabiztos fiatal felnőttekké válhassanak, akik pszichésen jól vannak és jó az életminőségük, olyan hamar kell az ADHD-t felismernünk és kezelnünk, amilyen hamar csak lehetséges. Ezért fejlesztettem ki az ADHD Felmérése Gyermekkorban (ADHD Child Evaluation - ACE) eszközt, bízván abban, hogy ez a félig strukturált interjú világszerte segíteni fogja a szakembereket abban, hogy felmérjék és diagnosztizálják az ADHD-t gyermekkorban. Köszönöm minden kollégámnak, aki visszajelzést adott nekem az ACE interjú korábbi változataival kapcsolatban, különösképpen a következő embereknek: Cornelius Ani, David Coghill, Eric Taylor, Isaac Szpindel, Jade Smith, Nader Ali Peroud, Tami Kramer, Tony Rostain és Paul Ramchandani. Külön köszönetet érdemel Hannah Mullens a projekt kidolgozásában és fejlesztésében, valamint az ACE interjú kialakításában nyújtott támogatásáért. Szintén hálás vagyok Balázs Juditnak, [gyermekpszichiáter, ELTE, PPK, Pszichológia Intézet, valamint Vadaskert Gyermekpszichiátriai Kórház], Dallos Gyöngyvérnek [gyermekpszichiáter, Vadaskert Gyermekpszichiátriai Kórház], Sinka Leának [okleveles pszichológus, Assessment Systems Hungary] és Torzsa Tímeának [okleveles pszichológus, Fejér Megyei Gyermekvédelmi Központ] a magyar nyelvre történő fordításért.

Prof. Susan Young London, 2015.július 1

[1]

Tartalom

Bevezetés az ADHD-ba

3

ACE felvétele

5

INTERJÚ Háttér

7

Tünetek felmérése

11

Megfigyelések

30

Társuló problémák és zavarok

31

DSM-5 értékelőlap

37

BNO-10 értékelőlap

38

[2]

Bevezetés az ADHD-ba ADHD bevezetés ADHD A figyelemhiányos/hiperaktivitás zavar (ADHD) egy idegrendszeri fejlődési zavar, melyet figyelemhiány, impulzivitás és hiperaktivitás jellemez, és a tünetek nincsenek összhangban a gyermek fejlődési szintjével. A diagnózis felállításához az ADHD-hoz kapcsolódó viselkedési és egyéb nehézségeknek jelentős funkciózavart kell okozniuk. Ebből következik, hogy az ADHD számos problémával állhat összefüggésben, mint pl. gyenge tanulmányi teljesítmény, problémák a szociális kapcsolatokban, a későbbiek során nehézségek a munkában (Shaw és mtsai., 2012). A korai diagnózis korai intervenciót tesz lehetővé, ez pedig a fiatal életminőségének javulását eredményezi egész életére. Vannak, akiknek a tünetei mérséklődnek a kor előrehaladtával (leggyakrabban a hiperaktivitás és impulzivitás tünetek), míg másoknál felnőtt életük során is folyamatosan fennállnak a tünetek és az ezekhez kapcsolódó nehézségek. Az ADHD előfordulási gyakorisága gyermekek esetében kb. 5%-ra tehető, felnőtteknél 2,5%-ra (Amerikai Pszichiátriai Társaság, 2013). Gyermekkorban 4-szer több fiút diagnosztizálnak ADHD-val, mint lányt, míg felnőttkorban a nők ugyanolyan eséllyel kerülnek diagnosztizálásra, mint a férfiak (Ford és mtsai., 2003; Kessler és mtsai., 2006). Ennek az lehet az oka, hogy a fiatalabb fiúknál markánsabbak a hiperaktivitás tünetei, mint a lányoknál, ezért őket előbb veszik észre és előbb küldik kivizsgálásra. Az ADHD egy kezelhető zavar, és az interjú ennek a zavarnak a felmérésére fókuszál.

Diagnosztikai kritériumok Két elterjedt diagnosztikai rendszer ismert, a Mentális Zavarok Diagnosztikai és Statisztikai Kézikönyvének 5. kiadása (Diagnostical and Statistical Manual of Mental Disorders 5th Edition – DSM-5) és a Betegségek Nemzetközi Osztályozásának 10. kiadása (International Statistical Classification of Diseases and Related Health Problems – BNO-10). Az ADHD kritériumai különböznek a két rendszerben. A DSM-5-öt és a BNO-10-et azért dolgozták ki, hogy segítse a szakembereket. A DSM-5 – amit az Amerikai Pszichiátriai Társaság (2013) dolgozott ki – az ADHD három altípusát különbözteti meg: a túlnyomórészt figyelemhiányos, a túlnyomórészt hiperaktív/impulzív, és a kombinált megjelenési formákat. A DSM-5 a diagnózist a tünetek 12 éves kor előtti megjelenéséhez köti (de nem kell, hogy addig feltétlenül funciókárosodást okozzanak). Gyermekek esetében a diagnózishoz minden altípusnál 6 vagy több tünet meglétére van szükség, idősebb serdülők és felnőttek (17 éves kortól) esetében legalább 5 tünet fennállása szükséges. A tüneteknek legalább 6 hónapig kell fennállniuk olyan mértékben, ami a gyermek fejlődési szintjének nem felel meg, és negatív hatással vannak a társas és az iskolai/munkahelyi tevékenységre. Ezt a kritériumrendszert széles körben használják, a SNAP-IV (Swanson, 1992), a BAARS-IV (Barkley, 2011), az ADHD Pontozó Skála-IV (Rating-Scale-IV) (DuPaul és mtsai, 1998) és a Kiddle-SADS Jelenlegi és Élettartam verziója (K-SADS-PL; Kaufman és mtsai, 1996) is erre épül. A BNO-10 - amit az Egészségügyi Világszervezet (WHO) dolgozott ki - az ADHD-t a Hiperkinetikus zavar név alatt határozza meg. A tünetek megegyeznek a DSM-5-ben szereplőkkel, de a DSM-5 kilenc hiperaktivitás/impulzivitás tünete szét van választva öt hiperaktivitás és négy impulzivitás tünetre. A BNO-10 a diagnózist a tünetek 7 éves kor előtti megjelenéséhez köti (de nem kell, hogy addig feltétlenül funciókárosodást okozzanak). A hiperkinetikus zavar diagnózisához gyermekeknél minimum hat [3]

figyelemhiányos tünetnek, továbbá minimum három hiperaktivitás tünetnek és legalább egy impulzivitás tünetnek is fenn kell állnia. A BNO-10-ben az, hogy hány tünet szükséges a diagnózishoz, nem függ az életkortól, ugyanannyi a gyermekek és a felnőttek esetében. Hasonlóan a DSM-5-höz, a BNO-10 szintén előírja, hogy a tüneteknek minimum hat hónapon át kell fennállniuk olyan mértékben, ami nincs összhangban az adott korra jellemző fejlődési szinttel, és több mint egy területén az életnek funkciókárosodást kell okozniuk. A DSM-5-tel ellentétben a BNO-10 nem különböztet meg altípusokat a hiperkinetikus zavaron belül, és megjegyzi, hogy más diagnosztikus rendszerek (pl. DSM-5) szerint akkor is felállítható ennek zavarnak a diagnózisa, ha az egyén csak küszöb alatti képet mutat a diagnózishoz szükséges területek egyikén, pl. egy gyermek hiperaktivitása küszöb alatti, de jelentős a figyelemhiánya. Bár az ADHD diagnosztizálható 5 éves kor alatt is (nincs meghatározva minimum év a diagnózishoz), az iskola előtti években a tüneteket gyakran nehéz megkülönböztetni a normál viselkedés variációitól. Ezért fontos, hogy a vizsgáló nagyon körültekintően járjon el az 5 évesnél fiatalabb gyermekek ADHD irányú kivizsgálásánál.

Társuló problémák és zavarok Az ADHD diagnosztizálásához szükséges, hogy a tüneteket ne magyarázza meg jobban más mentális zavar (pl. szerhasználat, szorongás, depresszió), amit a differenciáldiagnosztika folyamata biztosít. Azonban az ADHD diagnózisú gyermekeknél gyakran fennáll társuló pszichiátriai zavar is, mégpedig kétharmaduknál diagnosztizálható egy vagy több komorbid zavar. Az ADHD-nak magas a komorbiditása az oppozíciós- és magatartási zavarokkal, a szorongásos- és hangulatzavarokkal, a tik zavarokkal és az autizmus spektrum zavarral (Biederman és mtsai., 1991; Goldman és mtsai., 1998; Pliszka, 1998; Elia és mtsai., 2008). Így a vizsgálónak meg kell különböztetnie elsődleges (ún. fődiagnózis) és másodlagos (ún. társuló) zavart. A klasszifikációs rendszerek különböznek ebből a szempontból. Míg a DSM-5 lehetővé teszi a komorbiditást, a BNO-10 rendszere szerint ezek kizáró kritériumok. Ez hozzájárul ahhoz, hogy a szakemberek szívesebben használják a DSM-5 kritériumrendszert, mivel jobban illeszthető a klinikai gyakorlathoz és tapasztalathoz.

Referenciák American Psychiatric Association. (2013). Diagnostic and statistical manual of mental disorders (5th ed.). Arlington: American Psychiatric Association. Barkley, R. A. (2011). Barkley Adult ADHD Rating Scale – IV (BAARS-IV). New York: Guildford Press. Biederman, J., Newcorn, J., & Sprich, S. (1991). Comorbidity of attention deficit hyperactivity disorder with conduct, depressive, anxiety, and other disorders. American Journal of Psychiatry, 148(5), 564-577. DuPaul, G. J., Power, T. J., Anastopoulos, A. D., & Reid, R. (1998). ADHD Rating Scale-IV (for Children and Adolescents): Checklist, Norms, and Clinical Interpretation. New York: Guildford Press. Elia, J., Ambrosini, P., & Berrettini, W. (2008). ADHD characteristics: 1. Concurrent co-morbidity patterns in children and adolescents. Child and Adolescent Psychiatry and Mental Health, 2(15), 1-9. Ford, T., Goodman, R., & Meltzer, H. (2003). The British child and adolescent mental health survey 1999: the prevalence of DSM-IV disorders. Journal of the American Academy of Child and Adolescent Psychiatry, 42(10), 1203-1211. Goldman, L. S., Genel, M., Bezman, R. J., & Slanetz, P. J. (1998). Diagnosis and treatment of attention-deficit/hyperactivity disorder in children and adolescents. Journal of the American Medical Association, 279(14), 1100-1107. Kaufman, J., Birmaher, B., Brent, D., Rao, U., Flynn, C., Moreci, P., … & Ryan, N. (1997). Schedule for affective disorders and schizophrenia for school-age children – Present and lifetime version (K-SADS-PL): Initial reliability and validity data. Journal of the American Academy of Child and Adolescent Psychiatry, 36(7), 980-988. Kessler, R. C., Adler, L., Berkley, R., Biederman, J., Connors, C. K., Demler, O., … & Zaslavsky, A. M. (2006). The prevalence and correlates of adult ADHD in the United States: results from the national comorbidity survey replication. American Journal of Psychiatry, 163(4), 716-723. Pliszka, S. R. (1998). Comorbidity of attention-deficit/hyperactivity disorder with psychiatric disorder: an overview. Journal of Clinical Psychiatry, 59(suppl.7), 50-58. Shaw, M., Hodgkins, P., Caci, H., Young, S., Kahle, J., Woods, A., & Arnold, L.G. (2012). A systematic review and analysis of long-term outcomes in attention deficit hyperactivity disorder: Effects of treatment and non-treatment. BMC Medicine, 10(99), 1-15. Swanson, J. M. (1992). School-based assessments and interventions for ADD students. Irvine: K. C. Press. World Health Organization. (1992). International Statistical Classification of Diseases and Related Health Problems (10th ed.). Geneva: World Health Organization.

[4]

ACE felvétele Az ADHD Felmérése Gyermekkorban (ADHD Child Evaluation - ACE) eszközt arra fejlesztették ki, hogy segítse a szakembereket az ADHD 5-16 éves kor közötti diagnosztizálásában. AZ ACE interjú úgy vezeti végig a vizsgálót a diagnosztizálás folyamatán, hogy felméri az ADHD fő tüneteit és azt, hogy ezek milyen mértékben okoznak funkciózavart. Az ACE számos kérdést tartalmaz, amelyek az ADHD fő tüneteivel, így a figyelemhiánnyal, a hiperaktivitással és az impulzivitással függnek össze, továbbá olyan tipikus példákat hoz a tünetek megjelenésére, amelyek a vizsgáló számára informatívak és segítik a klinikai megítélést. Annak érdekében, hogy felmérhetővé váljon, a fő tünetek jelentős problémát okoznak-e különböző helyzetekben, az ACE minden tünetet felmér otthoni és iskolai környezetben is. Minden szituációhoz példákkal is szolgál. Az iskolán kívüli tevékenységek az otthoni kategóriába sorolandóak.

Interjúalany Az ACE egy olyan klinikai interjú, melyet egészségügyi szakember vesz fel olyan személyekkel, akik közeli hozzátartozói a gyermeknek és hosszabb ideje ismerik őt, tehát tudják, hogy a gyermek hogyan viselkedik különböző helyzetekben. Jellemzően szülők/gondozók vesznek részt az interjúban, vagy más olyan családtagok, akik ismerik az otthoni és egyéb helyzeteket. Általában a gyermek is részt vesz az interjúban, ez lehetőséget biztosít arra, hogy megismerjük a gyermek nézőpontját, és megfigyelhetjük a viselkedését is. Amikor csak lehetséges, egy független személyt is érdemes megkérdezni, pl. az iskolából (pl. interjú egy tanárral és/vagy az iskolai értesítők átnézése). Idősebb, tizenéves serdülőkkel felvehető az interjú közvetlenül is, de javasolt megerősítő információkat szerezni erre megfelelő személyektől, illetve amennyiben lehetséges az iskolai értesítőket is átnézni.

Bevezetés az ACE interjúhoz Az interjú lebonyolítása előtt a vizsgálónak megfelelő kapcsolatot kell kialakítania az interjúalannyal, annak érdekében, hogy az az interjúalany komfortosan érezze magát és nyugodt legyen. Javasolt az interjút a gyermekkel és a családdal kapcsolatos általános, nyitott kérdésekkel kezdeni, pl. „Azért vagyok itt, hogy amennyit csak lehetséges, megtudjak a gyermekéről és a viselkedéséről. Tudna nekem egy kicsit mesélni a gyermekéről és arról, hogy Önnek mivel kapcsolatosak az aggodalmai?” Érdemes megtudni, hogy milyen egy átlagos napja a gyermeknek és a körülötte élőknek, mi az, ami elvárt a gyermektől otthon (pl. viselkedés, házimunka), és hogy a gyermek hogyan teljesít az iskolában. Az ACE felvételének kezdetekor fontos előkészíteni az interjút azzal, hogy elmagyarázzuk az interjúalanynak, hogy különböző kérdéseket fogunk feltenni, melyek összefüggésben állnak - a diagnosztikai kritériumon belül - egy-egy tünettel, és hogy arról fogunk érdeklődni, hogy az adott tünetek fennálltak-e az utóbbi 6 hónapban. Kérjük meg az interjúalanyt, hogy mondjon példákat (amennyit csak lehetséges), hogy a tünetek hogyan jelennek meg otthon, az iskolában, vagy egyéb tevékenységek közben. Azt is meg kell kérdezni az interjúalanytól, hogy a kérdéses tünetek gyakrabban jelennek-e meg más, azonos korú gyermekekhez viszonyítva (pl. testvérek vagy barátok).

Az ACE interjú felvétele Kezdjük az interjút a háttér információk résszel. A demográfiai adatok mellett ez a rész igyekszik feltárni a korai rizikótényezőket, a gyermek kórtörténetét, társas kapcsolatait és családi anamnézisét. Fontos [5]

időt szánni ezekre a kérdésekre, ugyanis ezek a részletek szükségesek ahhoz, hogy megértsük a gyermek viselkedésének kontextusát és rálátást nyújthatnak a károsodásokra. Ezután olyan tételek következnek, melyek a figyelemhiány (9 tétel), a hiperaktivitás (5 tétel) és az impulzivitás (4 tétel) tüneteivel kapcsolatosak. Először olvassuk fel a kérdéseket és kérjük arra az interjúalanyt, hogy gondolja végig a tünet jelentkezését otthoni és iskolai környezetben is. A vizsgálót egy rövid leírás segíti, amely összefoglalja egy ADHD-s gyermek leggyakoribb jellemzőit ezekben a szituációkban. Ez a rövid leírás a vizsgáló segítségére szolgál, nem kell hangosan felolvasni az interjúalanynak. Bíztassuk az interjúalanyt konkrét helyzetek felvázolására és/vagy példák hozására, amikor a tünet vagy a probléma megjelenik, és annak felidézésére, hogyan indul az adott tünet vagy a probléma, milyen kontextusban jelenik meg, illetve milyen gyakorisággal, súlyossággal és milyen egyéb tényezők befolyásolhatják. Kifejezetten fontos, hogy a gyermek milyen mértékű funkciókárosodást érzékel a tünet/probléma miatt, és hogy az adott tünet gyakrabban fordul-e elő, mint ami elvárt egy hasonló korú gyermektől az adott fejlődési szinten. Jegyzeteljünk az idetartozó „Otthon/Iskola” négyzetekbe; a jegyzeteket kellő részletességgel írjuk le ahhoz, hogy az értékelésben segítse a döntést, miszerint a tünet jelen van-e vagy sem. Az egyes tünetek ilyen jellegű alapos feltárásával a vizsgáló meg tudja ítélni, hogy a tünet jelen van-e és hogy okoz-e funkciókárosodást. Ha bizonytalanságok miatt nem lehet egyértelmű döntést hozni, hasznos lehet olyan dokumentumokra támaszkodni, melyek kiegészítő információkkal szolgálnak (mint pl. iskolai értesítők) és/vagy megkérdezni másokat, akik részt vesznek a gyermek gondozásában vagy iskolán kívüli tevékenységeiben. A tünetértékelések után található egy „Megfigyelések” rész, ahol a vizsgáló feljegyezheti a gyermekkel kapcsolatos a megfigyeléseit, amennyiben a gyermek is jelen van az interjú során (és/vagy más helyszínen tett megfigyeléseket).

Társuló problémák és zavarok A „Megfigyelések” részt követően a vizsgálónak meg kell fontolnia a differenciáldiagnosztikai kérdéseket és a társuló zavarok lehetőségeit a „Társuló problémák és zavarok” rész felsorolása alapján. Ez fejlődési/kognitív, viselkedéses, érzelmi, fizikai és organikus zavarokat foglal magában, mindegyikhez tartozik egy rövid leírás is, ami arra ösztönzi a vizsgálót, hogy a gyermek tüneteit másik perspektívából is szemügyre vegye. Ez a rész potenciális társuló problémákat és zavarokat tartalmaz és ezek felmérésekor nem ajánlott, hogy a vizsgáló megnevezze, hogy melyik zavarról beszélnek éppen. A vizsgálónak inkább általános kérdéseket kell feltennie, mielőtt speciális tünetekre fókuszálna. Az üres helyre lehet jegyzetelni, illetve rögzíteni, hogy az adott probléma már korábban diagnosztizálásra került, vagy további vizsgálat szükséges. Fontos megjegyezni, hogy a DSM-5 kritériumrendszere megengedi a komorbid diagnózisokat, míg a BNO-10 nem. Ennek a résznek nem célja a diagnózis felállítása, sokkal inkább olyan viselkedések felismerése, melyek differenciáldiagnosztikai vagy társuló zavarok mérlegeléséhez vezetnek és további vizsgálatot igényelnek.

Az interjú pontozása Az ACE interjú pontozásához az interjúlap végén találhatóak instrukciók, egyik értékelés a DSM-5 kritériumrendszerén, míg a másik a BNO-10-en alapul.

[6]

INTERJÚ - Háttér Gyermek neve: Születési ideje:

___ /___ /___

Neme:

férfi

nő

Interjú alany neve: (Rokoni) kapcsolata a gyermekkel:

Interjú dátuma:

___ /___ /___

Vizsgáló neve:

Egyéb megjegyzések:

[7]

Korai rizikófaktorok jelenléte (Jelölje azokat, melyek igazak és jegyzeteljen alulra): Koraszülés*

Fejsérülés során bekövetkezett eszméletvesztés*

Alacsony születési súly*

Szülői mentális egészség probléma*

Korai trauma (pl. fizikai, szexuális, érzelmi abúzus)*

Dohányzás és/vagy szerhasználat a terhesség során (alkoholt is beleértve)*

*Kérjük részletezze:

Felmérték a gyermek kognitív képességeit?

Igen*

Nem

Igen*

Nem

Igen*

Nem


Kórtörténet Kapott-e a gyermek bármilyen orvosi diagnózist? *Kérjük részletezze:

Szed-e a gyermek jelenleg bármilyen gyógyszert? *Kérjük részletezze:

Képzettség Mi a gyermek jelenlegi tanulmányi szintje? (iskolai év) Állami iskolába jár-e a gyermek?

Igen


[8]

Nem*

Speciális nevelési igényű-e a gyermek?

Igen*

Nem

Igen*

Nem

Igen*

Nem

Kétszer

Több, mint kétszer

Igen*

Nem


Részesül-e a gyermek plusz támogatásban, fejlesztésben vagy segítségben az iskolában ? *Kérjük részletezze:

Eltanácsolták-e a gyermeket az iskolából? *Hányszor?

Egyszer

*Miért?

Bukott-e meg a gyermek valamilyen tantárgyból, vagy kellett-e évet ismételnie? (pl. nem teljesítette az elvárt követelményeket) *Kérjük részletezze:

Kortárs kapcsolatok Írja le, hogy milyen minőségűek a gyermek baráti kapcsolatai (mind iskolán belül, mind azon kívül):

[9]

Családi háttér Valamelyik családtagnál diagnosztizáltak vagy gyanítanak ADHD-t? Igen - diagnosztizált (Rokoni kapcsolata a gyermekkel:__________________________________) Igen - gyanított

(Rokoni kapcsolata a gyermekkel:__________________________________)

Nem Ismert valamelyik családtagnál más idegrendszer fejlődési zavar (pl. autizmus spektrum zavar, értelmi fogyatékosság)? Igen

(Rokoni kapcsolata a gyermekkel és a probléma megnevezése:______________________)

Nem Ismert valamelyik családtagnál speciális tanulási nehézség? Igen (Rokoni kapcsolata a gyermekkel és a tanulási nehézség megnevezése:________________) Nem Szerepel bármely családtag élettörténetében valamilyen pszichiátriai betegség? Igen (Rokoni kapcsolata a gyermekkel és a betegség megnevezése:_______________________) Nem Anya iskolai előmenetele (beleértve a legmagasabb iskolai végzettséget):

Apa iskolai előmenetele (beleértve a legmagasabb iskolai végzettséget):

Anya munkahelyei:

Apa munkahelyei:

[10]

Tünetek felmérése A kérdések 1-9-ig a gyermek figyelmi képességére vonatkoznak. A kérdések 10-14-ig a gyermek nyugtalanságára és hiperaktivitására vonatkoznak. A kérdések 15-18-ig a gyermek impulzív viselkedésére vonatkoznak. A teszt felvétele során az alábbi pontokra figyeljen és jegyezze meg: 

Kezdet: Mikor jelent meg az első tünet? (A tüneteknek 7 éves kor előtt kell kezdődniük a BNO10 kritériumai szerint, és 12 éves kor előtt a DSM-5 kritériumrendszere alapján.)



Időtartam: Jelen volt a tünet hat hónapig vagy annál hosszabb ideig?



Áthatóság: A tünet több helyzetben is megfigyelhető (pl. iskolában és otthon is)?



Állandóság: Gyakrabban jelentkezik a tünet, mint ami tipikusan a gyermek életkorának és fejlődési szintjének megfelelően elvárható? Elvárt, hogy a tünet „gyakran” jelentkezzen, pl. a gyermekre általánosságban jellemző és gyakran vagy az idő nagy részében előfordul. Mindamellett, hogy szituációfüggő és nem állandó.



Károsító hatás:

Milyen mértékben zavarja ez a tünet a gyermek funkcionalitását és

fejlődését?

Amennyiben szülők/gondozók vesznek részt az interjúban, vagy más olyan családtagok, akik az otthoni helyzeteket ismerik, javasolt tájékozódni független forrásból az iskolai helyzetekről (pl. egy tanár megkérdezése és/vagy az iskolai értesítők áttekintése). Általában a gyermek is részt vesz az interjúban, ez ugyanis lehetőséget biztosít arra, hogy megismerjük a gyermek nézőpontját, miközben megfigyelhetjük a viselkedését a felmérés közben. Idősebb, tizenéves serdülőkkel felvehető az interjú közvetlenül is, de javasolt megerősítő információkat szerezni erre megfelelő személyektől, illetve vagy amennyiben lehetséges az iskolai értesítőket is átnézni.

[11]

1.

Gyakran esik nehezére a gyermeknek odafigyelnie a részletekre, vagy figyelmetlenségből hibázik?

Teljesül a kritérium: Otthon Iskolában

Otthon Előfordulhat, hogy a gyermek nem eléggé hatékony a tevékenységek elvégzésében, pl. kihagy lépéseket a házimunka vagy egyéb teendők során, amiket így meg kell ismételnie, nem figyel az instrukciókra vagy a kapkodás miatt összetör tárgyakat (nem figyel arra, amit csinál). Sok hibát véthet a házi feladatában, akkor is ha érti, mit kell csinálni, a házi feladata rendetlen kinézetű lehet, számos javítással. Figyelmen kívül hagyhat fontos, a környezetéből származó információkat, mint pl. zebrákat vagy veszélyre figyelmeztető jeleket. Megjelenik ez a tünet? Amennyiben igen, mondjon példákat arra vonatkozóan, hogy hogyan okoz ez nehézséget otthon!

Iskola A gyermek beadhat befejezetlen vagy gyenge teljesítményű munkát, ami összecsapottnak tűnik és számos hibát tartalmaz. A dolgozatokban kihagyhat kérdéseket, és nem gondol arra, hogy leellenőrizze, van-e még több kérdés a lap másik oldalán (ami rosszabb jegyhez vezet). A sok részletet tartalmazó feladatokat kifejezetten stresszesnek és időigényesnek találhatja. Megjelenik ez a tünet? Amennyiben igen, mondjon példákat arra vonatkozóan, hogy hogyan okoz ez nehézséget az iskolában!

[12]

Gyakran nem tudja a gyermek fenntartani a figyelmét feladatok vagy játékok közben?

2.


Otthon Otthon vagy más szabadidős foglalkozásokkor ez a tünet úgy figyelhető meg, hogy a gyermek rendszeresen váltogatja a játékokat vagy a tevékenységet, amit csinál. Csupán pár percig tart ki egy feladat mellett. Ez lehet azért, mert unatkozni kezd, vagy mert valami sokkal érdekesebbre lett figyelmes. Előfordulhat, hogy a tevékenységet vagy a feladatokat nem tudja befejezni még felnőtt segítségével sem. Például elkerülheti, hogy könyvet olvasson vagy egy filmet végignézzen. A saját gondolata fonalát is elveszítheti beszélgetés közben. Megjelenik ez a tünet? Amennyiben igen, mondjon példákat arra vonatkozóan, hogy hogyan okoz ez nehézséget otthon!

Iskola Az ismétlődő vagy a kitartó mentális erőfeszítéseket igénylő feladatokat a gyermek érezhetően nehezebbnek találhatja a társainál, pl. több szenvedéssel és/vagy panaszkodással járnak együtt az esszéírást igénylő feladatok. A tanár megjegyezheti, hogy rendszeres emlékeztetőre vagy visszaterelésre van szüksége a gyermeknek ahhoz, hogy újra a feladattal foglalkozzon. A gyermek unalmasnak nyilváníthatja a feladatot és motiválatlannak tűnhet arra, hogy befejezze, így ingerlékennyé, frusztrálttá és destruktívvá válhat. Ezzel szemben lehet, hogy kevéssé (vagy egyáltalán nem) kell küzdenie olyan feladatokkal, amelyeket élvez. Szünetben vagy ebédidőben előfordulhat, hogy nem telepedik le sehol, rendszeresen váltogathatja, hogy kivel és milyen játékokkal játszik. Megjelenik ez a tünet? Amennyiben igen, mondjon példákat arra vonatkozóan, hogy hogyan okoz ez nehézséget az iskolában!

[13]

Gyakran tűnik úgy, hogy a gyermek nem figyel arra amit mondanak neki?

3.


Otthon Úgy tűnhet, hogy a gyermek nem figyel vagy álmodozik. A család vagy vendégek tehetnek erre megjegyzéseket. Vagy úgy tűnik, hogy a gyermek figyel, de azután elfelejti, vagy nem képes az instrukciókat megismételni. Például sportoláskor úgy látszik, a gyermek figyel az edzőre, de aztán nem tudja az utasításokat véghezvinni. Megjelenik ez a tünet? Amennyiben igen, mondjon példákat arra vonatkozóan, hogy hogyan okoz ez nehézséget otthon!

Iskola A tanárok megjegyezhetik, hogy a gyermek nem figyel az órán. Megemlíthetik azt, hogy a gyermeknek szüksége van arra, hogy az instrukciókat megismételjék, vagy a feladatot apró lépésekre osszák fel ahhoz, hogy sikeresen meg tudja csinálni. A tanárok esetleg az osztályban előre ültetik, vagy egy asszisztens mellé. Néhány tanár félreértelmezheti a gyermek viselkedését és dacosnak hiheti.

4.

Megjelenik ez a tünet? Amennyiben igen, mondjon példákat arra vonatkozóan, hogy hogyan okoz ez nehézséget az iskolában!

[14]

Gyakran nem sikerül a gyermeknek követnie az instrukciókat vagy befejezni a feladatokat?

4.


Otthon Ha házimunkát adunk a gyermeknek, kihagyhat pár feladatot és/vagy nem fejezi be a kapott teendőket. Gyakori példa, hogy nem fejezi be a napi tisztálkodáshoz tartozó rutint, beleértve az öltözködést; ha vásárolni megy a boltba, kifelejt dolgokat és/vagy random dolgokkal állít haza; nyitva hagyja a vízcsapot; és sok emlékeztetőre van szüksége egy cselekvés befejezéséhez. Írásos instrukciókat követve is kihagyhat a gyermek lépéseket, pl. egy játék összeszerelésénél, ami ahhoz vezet hogy a játék helytelenül lesz összerakva. Megjelenik ez a tünet? Amennyiben igen, mondjon példákat arra vonatkozóan, hogy hogyan okoz ez nehézséget otthon!

Iskola A gyermeknek nehézséget okozhat az utasításokra emlékezni és követni azokat, ami befejezetlen feladatokhoz és el nem ért célokhoz vezet. Például megfigyelhetjük a gyermeket, ahogy egy praktikus tevékenységet elkezd, majd elfelejt és kihagy lépéseket, vagy mással kezd foglalkozni és otthagyja idő előtt. Figyelmeztetéseket vagy büntetést kaphat az oppozíciósnak tűnő viselkedéséért, mivel az iskolaiés a házi feladatait nem fejezi be. Megjelenik ez a tünet? Amennyiben igen, mondjon példákat arra vonatkozóan, hogy hogyan okoz ez nehézséget az iskolában!

[15]

Gyakran tűnik úgy, hogy a gyermek nem tudja a feladatokat és a tevékenységeket megszervezni?

5.


Otthon Úgy tűnhet, hogy a gyermek mindig rohanásban és késésben van a különórákról vagy egyéb tevékenységekről. Mások számára esetleg rossz, nem logikus sorrendben áll neki a feladatainak gyenge tervezési és szervezési képességei miatt. Rendetlennek tűnhet, vagy előfordulhat, hogy nem találja a játékait vagy a ruháit. Az idősebb gyermekeknek nehezére eshet a házi feladat és a szabadidő közötti egyensúly megteremtése, nem azért, mert figyelmen kívül hagyják a házi feladatot, hanem a gyenge időgazdálkodási és szervezési készségeik miatt. A kapcsolataik is kárt szenvedhetnek azért, mert kihagynak eseményeket vagy cserbenhagyják a barátaikat. Ha Megjelenik ez a tünet? Amennyiben igen, mondjon példákat arra vonatkozóan, hogy hogyan okoz ez nehézséget otthon!

Iskola A gyermek lekésheti a határidőket, mert nem szervezte vagy tervezte meg a teendőit hatékonyan. Összességében rendetlennek vagy rendezetlennek tűnhet (a megjelene és a tárgyai). Előfordulhat, hogy struktúra nélkül jegyzetel az órákon. Amikor középiskolássá válva az időbeosztása bonyolódik, gyakran késve érhet be az órákra és stresszessé válhat az önállóságból adódó magasabb elvárások miatt. Otthon felejthet dolgokat, pl. a buszbérletét, az öltözőszekrény kulcsát, uzsonnás dobozt, sportfelszerelést és a házi feladatot. Megjelenik ez a tünet? Amennyiben igen, mondjon példákat arra vonatkozóan, hogy hogyan okoz ez nehézséget az iskolában!

[16]

Gyakran kerüli el a gyermek vagy utálja azokat a feladatokat, amelyek kitartó mentális erőfeszítést igényelnek?

6.


Otthon A gyermek elkerülheti vagy késleltetheti azokat a feladatokat, amelyek mentális erőfeszítést igényelnek. Elveszítheti a kitartását az olyan feladatok során, melyeket nehéznek és/vagy ismétlődőnek talál. Késlekedhet és halogathatja a házi feladatokat. Ha megkérjük, hogy végezzen el valamilyen házimunkát, a kisebb feladatokat végzi el először, a nehezebb/átfogóbb feladatokkal felhagyhat és/vagy sokat tiltakozhat az ellen, hogy meg kelljen csinálnia. Csatlakozhat különböző szabadidős tevékenységekhez, de kihúzza magát azokból, melyekből hiányzik a fizikai stimuláció vagy aktivitás. A gyermek mellőzhet olyan játékokat, melyeket túl hosszúnak ítél meg, ismétlődőnek és/vagy nevelési célúnak, ilyenkor idegenkedhet a feladattól és ellenkezhet. Ha Megjelenik ez a tünet? Amennyiben igen, mondjon példákat arra vonatkozóan, hogy hogyan okoz ez nehézséget otthon!

Iskola A gyermek megpróbálhat elkerülni bizonyos órákat, amiket kifejezetten munkaigényesnek és nagy mentális erőfeszítést igénylőnek talál, úgymint matematika, írás és esszéírás. Az órák alatt a gyermek tiltakozóvá vagy a kitartás hiánya miatt frusztrálttá és ingerlékennyé válhat. Nyughatatlanná és/vagy ellenkezővé válhatnak. Indokokat kereshet a gyermek arra, hogy elhagyhassa az osztálytermet, például rosszullét miatt. Extrém esetekben a gyermek betegnek tetteti magát, hogy otthon maradhasson és elkerüljön pár órai részvételt és/vagy iskolakerülésbe kezd. Megjelenik ez a tünet? Amennyiben igen, mondjon példákat arra vonatkozóan, hogy hogyan okoz ez nehézséget az iskolában!

[17]

Gyakran elveszíti a gyermek a különböző feladatokhoz vagy tevékenységekhez szükséges dolgokat?

7.


Otthon A gyermek elveszíthet vagy elrakhat olyan dolgokat, mint a buszbérlet, kulcs, ruházat, iskolai felszerelés, játékok, és nem tudja, hol volt meg utoljára. Ezért aztán készületlenül és/vagy a megfelelő felszerelés vagy dolgok nélkül érkezhet, amelyekre pedig szüksége lenne a tevékenységhez, pl. kabát, sál, focilabda, teniszütő, pendrive és/vagy írásbeli anyagok. Ha Megjelenik ez a tünet? Amennyiben igen, mondjon példákat arra vonatkozóan, hogy hogyan okoz ez nehézséget otthon!

Iskola A gyermek elveszítheti vagy rossz helyre rakhatja az iskolai táskáját, könyveket, egyenruhát, buszbérletét és sportfelszerelését. Gyakran látogathatja az „Elveszett tárgyak” részleget az iskolában, elvesztett ruha, tolltartó és iskolai könyvek után kutatva. A tanárok megjegyezhetik, hogy a gyermek gyakran a szükséges felszerelés nélkül vesz részt az órákon. Megjelenik ez a tünet? Amennyiben igen, mondjon példákat arra vonatkozóan, hogy hogyan okoz ez nehézséget az iskolában!

[18]

Gyakran és könnyen tereli el a gyermek figyelmét valamilyen külső inger?

8.


Otthon Rendszeresen tűnhet úgy, hogy a gyermek álmodozik és/vagy megfigyelhető, hogy gyorsan vált egyik feladatról a másik (ingergazdagabb) feladatra. A gyermek figyelmét könnyen elterelheti a környezete, beleértve a tevékenységeket és/vagy a háttérzajt (úgymint a televízió), amit mások látszólag kizárnak vagy figyelmen kívül tudnak hagyni. Több feladat egyszerre történő végzése kifejezetten nagy kihívást jelenthet számára. A gyermek olyan megküzdési stratégiákat választhat, melyek elfedik ezeket a tüneteket, mint pl. előnyben részesítik a csendes szobákat házi feladat készítésére. Ha Megjelenik ez a tünet? Amennyiben igen, mondjon példákat arra vonatkozóan, hogy hogyan okoz ez nehézséget otthon!

Iskola A gyermek figyelmét nagyobb mértékben terelheti el a környezet, mint társaiét. Elterelheti a figyelmüket az osztályon belüli zaj vagy tevékenység, vagy az osztályon kívüliek, úgymint a játszótéren lévő gyermekek vagy bármilyen kinti sport. A tanárok megjegyezhetik, hogy gyakran eltérnek a feladattól, mert a társaikhoz beszélnek vagy álmodoznak, és vissza kell terelni őket a feladathoz. Azt is megjegyezhetik, hogy jobban tudnak dolgozni kis csoportokban vagy ha csak velük foglalkoznak. Megjelenik ez a tünet? Amennyiben igen, mondjon példákat arra vonatkozóan, hogy hogyan okoz ez nehézséget az iskolában!

[19]

Gyakran tűnik feledékenynek a gyermek a napi tevékenységek során?

9.


Otthon A gyermek rendszeresen elfelejtheti, hogy hol hagyott valamit és sok időt tölthet tárgyak, játékok, ruhák stb. keresésével. Megfeledkezhet megbeszélt időpontokról, találkozókról vagy különórákról. Megfeledkezhet fontos információk átadásáról és/vagy levelekről, melyeket az iskola küld a szülőknek/gondozóknak (és amelyek így a táska legalján maradnak). Amikor barátokat vagy rokonokat látogat meg, akkor a gyermek nem készíti össze az holmiját, még olyan dolgokat vagy játékokat sem, amelyek fontosak számára. Emlékeztetőkre lehet szüksége, hogy elvégezzen rutinfeladatokat, mint pl. a fogmosás. Ha Megjelenik ez a tünet? Amennyiben igen, mondjon példákat arra vonatkozóan, hogy hogyan okoz ez nehézséget otthon!

Iskola A gyermek rendszeresen megfeledkezhet az órarendről és/vagy otthon hagyhatja az órához szükséges eszközöket. Elfelejtheti összeszedni az összes holmiját, amikor egyik teremből a másikba mennek. Elfelejtheti, hogy mikorra kell a házi feladatot elkészíteni és nem adja le időben, még akkor sem, ha elkészítette. Elfelejthet találkozókat, megbeszélt időpontokat, annak ellenére, hogy tisztában van a következményekkel. Megjelenik ez a tünet? Amennyiben igen, mondjon példákat arra vonatkozóan, hogy hogyan okoz ez nehézséget az iskolában!

[20]

10.

Gyakran keze-lába fel-alá jár vagy fészkelődik a helyén?


Otthon Megfigyelhető, hogy a gyermek nyüzsgő és nyugtalan, még tévénézés közben is, az étkező asztalnál és/vagy a kocsiban. Még akkor is nyüzsgő, ha épp egy feladattal van elfoglalva, vagy valamilyen tevékenységet érdekesnek talál, vagy amikor fáradt. Rendszeresen szólni kell neki, hogy fejezze be a székkel való hintázást, a rugdosást és/vagy a tárgyakkal való dobolást. Ez a viselkedés problémákat okozhat pl. a moziban, a templomban és/vagy az étteremben. Ha Megjelenik ez a tünet? Amennyiben igen, mondjon példákat arra vonatkozóan, hogy hogyan okoz ez nehézséget otthon!

Iskola A tanárok megjegyezhetik, hogy a gyermek nyüzsgő és nyugtalan az órán, függetlenül a témától vagy a tevékenységtől, és hogy a folyamatos nyüzsgése zavarja a többi gyermekeket. A gyermek csúszkálhat a széken, rugdoshat a lábaival, hintázhat a székkel, tárgyakkal dobolhat az asztalon és/vagy firkálhat a könyveibe. A gyermek ügyetlennek tűnhet, mert gyakran esik át tárgyakon vagy veri le őket. Megjelenik ez a tünet? Amennyiben igen, mondjon példákat arra vonatkozóan, hogy hogyan okoz ez nehézséget az iskolában!

[21]

7. 11.

Gyakran elhagyja a helyét a gyermek olyan helyzetekben, ahol ülve kellene maradnia?


Otthon A gyermeknek nehezére eshet egy helyben maradnia. Különösen nagy erőfeszítésként élheti meg, ha fontos vagy kötelező ülve maradni, ilyenkor számtalanszor feláll. Megfigyelhető, hogy pl. sétálgat a szobában tévénézés közben, és/vagy feláll a székről az étkező asztalnál. A gyermeket folyamatosan le kell kötni ahhoz, hogy ülve maradjon (pl. tömegközlekedési eszközön), nehezen bír hosszabb utazásokat. Ha Megjelenik ez a tünet? Amennyiben igen, mondjon példákat arra vonatkozóan, hogy hogyan okoz ez nehézséget otthon!

Iskola A gyakori emlékeztetés és visszairányítás ellenére a gyermeknek nehezére eshet ülve maradni. Hintázhat a székkel vagy leülhet a szék helyett a padlóra. Amikor a földön ülve végeznek iskolai feladatot, akkor a gyermek a fetrengésével zavarhatja a többieket. Különféle kifogásokat kereshet azért, hogy felállhasson és mozoghasson, pl. WC-re megy, odamegy valakihez beszélgetni vagy megnézni valamit. Lehet, hogy a gyermek nem képes ezen a viselkedésén változtatni, még akkor sem, ha megpróbálják visszaterelni a feladathoz, vagy szemrehányást tesznek neki. Megjelenik ez a tünet? Amennyiben igen, mondjon példákat arra vonatkozóan, hogy hogyan okoz ez nehézséget az iskolában!

[22]

12.

Gyakran szaladgál vagy felmászik valahova olyan helyzetekben, amikor ez nem megfelelő?


Otthon A gyermek szaladgálhat vagy felmászhat tárgyakra annak ellenére, hogy a szülők/gondozók próbálják visszafogni. A bútorok megrongálódhatnak a gyermek aktivitása miatt, vagy a gyermek megsértheti saját magát. Rohangálhat olyan helyeken vagy felmászhat olyan helyekre, ahol és ahová ez nem megengedett, és/vagy rizikós/veszélyes tevékenységekbe kezdhet, úgymint felmászni tetőkre, autókra, fákra, átszaladni úton vagy síneken. Az idősebb gyermekek kiélhetik ezen késztetéseiket (futás-mászás) sportfoglalkozásokon. Ha Megjelenik ez a tünet? Amennyiben igen, mondjon példákat arra vonatkozóan, hogy hogyan okoz ez nehézséget otthon!

Iskola A gyermek nyughatatlannak tűnik, alig várja a szünetet és a fizikai aktivitást igénylő feladatokat, amikor féktelen játékba és mászásba kezdhet. Időre lehet szükségük a lecsillapodáshoz, amikor visszatérnek az osztályterembe. Előfordulhat, hogy a gyermeket leszidják, amiért a folyósón szaladgál. A gyermek külön figyelmet igényel az osztálykirándulásokon, hogy a csoporttal maradjon vagy biztonságosan közlekedjen. Az idősebb gyermekek nyugtalannak és nyüzsgőnek tűnhetnek inkább, mint túl aktívnak. Megjelenik ez a tünet? Amennyiben igen, mondjon példákat arra vonatkozóan, hogy hogyan okoz ez nehézséget az iskolában!

[23]

13.

Gyakran tűnik a gyermek túlságosan zajosnak játék közben vagy nehézséget okoz számára csendesen elfoglalnia magát szabadidejében?


Otthon A gyermeket alig láthatjuk csendes tevékenységekbe bevonódni, sokkal inkább úgy jellemezhető, hogy hangos, folyamatosan mozgásban van és nagyon aktív. Ha az is a kérés, hogy játszon csendben, valószínűleg abbahagyja, mert inkább feláll, körbeszaladgál, és/vagy zajt csap. A gyermeknek nehezére eshet a szociális normák betartása, és viselkedésének szabályozása bizonyos helyzetekben, úgymint múzeumokban, kiállításokon vagy templomban. A gyermek zavarhat másokat azzal, hogy folyamatosan beszél a TV műsor közben vagy a moziban. Megjelenik ez a tünet? Amennyiben igen, mondjon példákat arra vonatkozóan, hogy hogyan okoz ez nehézséget otthon!

Iskola A gyermek beszélgethet vagy kiabálhat csendes pihenőben vagy a koncentrációt igénylő tevékenységek közben. Rengeteg kérdést tehet fel, túlkiabálhat másokat és elvonhatja a társai figyelmét. Az arra vonatkozó emlékeztetők vagy szemrehányások, hogy maradjon csendben, úgy tűnik, nem segítenek. Ha van választási lehetősége, akkor azokat a tevékenységeket preferálja, amelyek fizikai aktivitást igényelnek vagy zajosak. Az idősebb gyermekeket leszidhatják azért, hogy beszélgetnek vagy zavarják a társaikat egyéni feladatmegoldás közben, és/vagy nehezükre eshet ülve maradni dolgozatok során. Megjelenik ez a tünet? Amennyiben igen, mondjon példákat arra vonatkozóan, hogy hogyan okoz ez nehézséget az iskolában!

[24]

14.

Gyakran figyelhető meg a gyermeknél folyamatos és túlzott motoros aktivitás, amit a körülmények nem befolyásolnak?


Otthon A gyermeket úgy jellemezhetik, hogy állandóan mozgásban van reggeltől estig és nehezére esik lenyugodni lefekvéskor. A fiatal gyermekek olyannak tűnhetnek, mint egy forgószél, ahogy váltogatják a feladatokat, szaladgálnak össze-vissza és nem kötik le őket a tevékenységek. Tömegközlekedési eszközökön külön figyelmet igényelnek ahhoz, hogy ülve és biztonságban maradjanak. A szülők/gondozók kimerültek lehetnek a gyermektől. Az idősebb gyermekek kevésbé tűnhetnek kaotikusnak, de nekik is nehezükre esik, hogy lenyugodjanak vagy teljesen bevonódjanak valamibe. A gyermek beszámolhat arról, hogy szeretne relaxálni, de úgy érzi, képtelen “kikapcsolni”, még akkor is, amikor aludni megy. HaMegjelenik ez a tünet? Amennyiben igen, mondjon példákat arra vonatkozóan, hogy hogyan okoz ez nehézséget otthon!

Iskola A gyermek olyannak tűnhet, mint egy forgószél, ahogy rohan, mászik és céltalanul váltogatja a tevékenységeit. Úgy tűnhet, mint aki folyamatosan mozgásban van. A nap végén a gyermek nem tűnik fáradtnak, inkább ingerlékenynek vagy túlterheltnek. A gyermek a mihamarabbi szüneteket és a mozgásos tevékenységeket preferálhatja az órai munkával szemben. Ha van lehetősége, akkor fizikai aktivitást igénylő iskolán kívüli elfoglaltságot választ, mintsem kevésbé aktív időtöltést. Megjelenik ez a tünet? Amennyiben igen, mondjon példákat arra vonatkozóan, hogy hogyan okoz ez nehézséget az iskolában!

[25]

15.

Gyakran kimondja a választ a gyermek mielőtt a kérdés befejeződött volna?


Otthon A gyermeknek nehézséget okozhat kivárni, hogy rá kerüljön a sor a beszélgetésben, ehelyett közbevág vagy megszakít másokat. Nehezére eshet betartani a beszélgetés “szó-átvételi szabályait”, ehelyett azonnal ki akarja mondani azt, ami a fejében jár (még ha az nem is kapcsolódik a beszélgetés témájához). Türelmetlen lehet, ha meg kell várni másokat, hogy befejezzék a mondanivalójukat. Idősebb gyermekek befejezhetik a mondatokat mások helyett. Ha Megjelenik ez a tünet? Amennyiben igen, mondjon példákat arra vonatkozóan, hogy hogyan okoz ez nehézséget otthon!

Iskola A gyermeket gyakran figyelmeztethetik vagy leszidhatják amiatt, hogy beszél az órák alatt. Úgy tűnik, hogy domináns szerepet tölt be az osztályban azzal, hogy rendszeresen bekiabál vagy túlbeszél másokat. A gyermeknek nehezére eshet, hogy megvárja, míg sorra kerül a beszélgetésben és/vagy választ adhat a kérdésre. Az idősebb gyermekek tisztában lehetnek ezzel a problémával, de nem tudják meggátolni ezt a viselkedésüket. Ezzel a viselkedésükkel bosszanthatják a társaikat, és ezáltal nem lesznek népszerűek. Megjelenik ez a tünet? Amennyiben igen, mondjon példákat arra vonatkozóan, hogy hogyan okoz ez nehézséget az iskolában!

[26]

16.

Gyakran esik a gyermek nehezére, ha sorban kell állnia vagy meg kell várnia, míg sor kerül rá egy játék vagy más csoportos szituáció során?


Otthon A gyermek lehet, hogy nem szeret várakozni és gyorsan türelmetlenné válik. Túlzottan érzékennyé válhat, ha valami, amit szeretne, nem elérhető. Elkerülheti a sorban állást vagy előre tolakodhat, anélkül beszélhet, hogy rá került volna a sor, és kapkodhat. A gyermek megpróbálhat várakozni, de ilyenkor kezelhetetlenné, rombolóvá vagy zavaróvá válik. A szülők/gondozók arról számolhatnak be, hogy ott kell hagyniuk emiatt bizonyos szituációkat, pl. amikor vásárolnak a boltban. Akkor is ez lehet a helyzet, ha valami olyanért állnak sorban, amit a gyermek szeretne, pl. felülni a lóra a vidámparkban. Ha Megjelenik ez a tünet? Amennyiben igen, mondjon példákat arra vonatkozóan, hogy hogyan okoz ez nehézséget otthon!

Iskola A gyermeket leszidhatják, amiért előretolakodott a sorban és/vagy nem várta meg, amíg sorra kerül az osztályban vagy a barátaival történő játék közben. A gyermek ellenségesnek tűnhet és/vagy feszültté vagy nyugtalanná válhat, még akkor is, ha csak keveset kell várakoznia és/vagy ha olyan dologra kell várakoznia, amit nagyon szeretne. A tanárok arról számolhatnak be, hogy a gyermek jó szándékú, de túlzottan lelkessé válhat, és/vagy kortárskapcsolati nehézségei lehetnek a többiek szemében önzőnek tűnő viselkedése miatt. Megjelenik ez a tünet? Amennyiben igen, mondjon példákat arra vonatkozóan, hogy hogyan okoz ez nehézséget az iskolában!

[27]

Gyakran félbeszakít másokat vagy tolakodó másokkal szemben?

17.


Otthon A gyermek tolakodóan megzavarhatja mások beszélgetéseit, személyes terét vagy tevékenységeit. A gyermek értheti a szociális határokat, de nincs türelme azok szerint működni. Megzavarhat privát beszélgetéseket és a viselkedése figyelemfelhívó lehet. Úgy tűnik nincs tisztelettel a szülei/gondozói vagy testvérei privát szférájára, anélkül használja mások tárgyait, hogy megkérdezné. Anélkül cselekedhet, hogy végiggondolná a viselkedése következményeit. Ha rászólnak a gyermekre, annak korlátozott hatása lehet. Ha Megjelenik ez a tünet? Amennyiben igen, mondjon példákat arra vonatkozóan hogy hogyan okoz ez nehézséget otthon!

Iskola A tanárok arról számolhatnak be, hogy a gyermek hajlamos arra, hogy félbeszakítson másokat, bekiabáljon a megbeszélésekbe, használja mások dolgait és/vagy kisajátítja és lefoglalja mások személyes terét és idejét (a gyermekekét és a tanárokét is). Anélkül cselekedhet, hogy végiggondolná a viselkedése következményeit. A gyermek nemigen tudja, hogy mások hogyan látják/észlelik az ő viselkedését, ami a társaival konfliktusokhoz vezethet. Megjelenik ez a tünet? Amennyiben igen, mondjon példákat arra vonatkozóan, hogy hogyan okoz ez nehézséget az iskolában!

[28]

18.

Gyakran túlságosan sokat beszél, anélkül hogy figyelembe venné a társadalmi elvárásokat?


Otthon A gyermek állandóan beszélhet, még akkor is, ha tudja, hogy az adott szituációban csendre van szükség. Témáról témára ugrálhat egy végtelen történetté alakítva és irányítva a beszélgetést, mert nehezére esik, hogy abbahagyja a beszélést. Megzavarhatja mások beszélgetését, akkor is, ha telefonálnak. A szülők/gondozók arról számolhatnak be, hogy rendszeresen emlékeztetni kell a gyermeket, hogy maradjon csendben és nyugodjon le. Megjelenik ez a tünet? Amennyiben igen, mondjon példákat arra vonatkozóan, hogy hogyan okoz ez Ha nehézséget otthon!

Iskola A gyermek beszélgethet az osztálytársaival akkor is, ha megkérték, hogy dolgozzon csendben vagy dolgozatírások közben. Előfordulhat, hogy nem reagál figyelmeztetésekre vagy szemrehányásokra. Irányíthatja a beszélgetést, túlbeszélhet másokat (a tanárokat is) és felületes válaszokat adhat a kérdésekre. Megjelenik ez a tünet? Amennyiben igen, mondjon példákat arra vonatkozóan, hogy hogyan okoz ez nehézséget az iskolában!

[29]

Megfigyelések Kérem, használja ezt a részt annak a kifejtésére, amit a gyermek viselkedésével és interakcióival kapcsolatban megfigyelt! Bizonyosodjon meg róla, hogy lejegyezte, hogy a megfigyelései szerint a gyermek milyen mértékben tűnt figyelemhiányosnak, hiperaktívnak és impulzívnak a kérdőív kitöltése során. Tipikus viselkedés lehet: mielőtt befejezte volna, otthagyja a feladatokat és nem folytatja azokat; teljesen másra figyel; szétszórt a tevékenységei során, mint pl. elkezd rajzolni mielőtt az összes hozzá szükséges ceruzát összekészítené; babrál, izeg-mozog; és gondolkodás nélkül cselekszik. Megfigyelés dátuma:

___ /___ /___

Megfigyelés ideje:

___ : ___

Megfigyelés környezete: Megfigyelés időtartama:

___ óra

___ perc

[30]

Társuló problémák és zavarok Gyakori differenciáldiagnosztikai és társuló zavarokat láthatunk alább. A vizsgálónak egyesével végig kell tekinteni ezeket és el kell döntenie, hogy elsődleges (pl. differenciáldiagnózis) vagy másodlagos (pl. társuló) zavarról van-e szó. Fontos megállapítani, hogy krónikus zavarról van-e szó, vagy nemrég kezdődőről. A BNO-10 használatakor vegye figyelembe, hogy ez a klasszifikációs rendszer nem használ komorbid zavarokat. Ajánlott, hogy a vizsgáló NE mondja el (ne nevezze meg), hogy melyik zavarról beszélnek éppen. A vizsgáló lehetőleg kezdje általános kérdésekkel, amelyek az adott zavarral kapcsolatosak, mielőtt a specifikus tünetekre fókuszálna.

Autizmus spektrum zavar Tudunk késleltetett beszédfejlődésről, nehézségekről a szociális kapcsolatok kialakításában és fenntartásában, a szociális kommunikációban, merevségről, repetitív mozgásról és szenzoros hiperszenzitivitásról? Megjegyzések:

Korábban diagnoszti-zált:

Igen

Nem

További kivizsgálás szükséges:

Igen

Nem

Kognitív zavarok Tudunk általános vagy specifikus tanulási nehézségről, mint pl. nehézségek az írásban, az olvasásban vagy a számolásban? Megjegyzések:


Igen

Nem


[31]

Igen

Nem

Beszéd és nyelvi kifejezés zavarai Tudunk késésről az expresszív vagy receptív nyelvi fejlődésben? Megjegyzések:


Igen Igen Igen


Nem

Igen Igen Igen

Nem Nem Nem

Igen

Nem

Igen

Nem

Tik zavar (Tourette zavart is beleértve) Tudunk motoros és/vagy vokális tikekről? Megjegyzések:


Igen

Nem


Egyéb fejlődési zavarok Tudunk nehézségekről a finommozgások vagy a nagymozgások fejlődésében? Megjegyzések:

Korábban diagnoszti-zált: Traumatikus

Igen

agysérülés

Nem


[32]

Traumás fejsérülés Tudunk súlyos vagy ismétlődő fejsérülésekről (pl. esések, sportbalesetek, motorhoz kapcsolódó balesetek)? Jegyezzen fel minden eszméletvesztést. Megjegyzések:


Igen

Nem


Igen

Nem

Oppozíciós zavar vagy Viselkedési zavar Tudunk oppozíciós viselkedésről és arról, hogy megtagad bármilyen együttműködést a tekintélyszemélyekkel (szülőkkel, tanárokkal, felnőttekkel), vagy még súlyosabb antiszociális viselkedésről? Megjegyzések:


Igen

Nem


Igen

Nem

Interperszonális zavarok Tudunk kortárskapcsolati problémákról, arról, hogy sokkal fiatalabb/idősebb gyermekek társaságát keresi, és/vagy destruktív kapcsolatokról tanárokkal és/vagy más felnőttekkel? Megjegyzések:


Igen

Nem


[33]

Igen

Nem

Poszttraumás stressz zavar Élt át a gyermek bármilyen jelentős fizikai, szexuális vagy érzelmi traumát? Megjegyzések:


Igen

Nem


Igen

Nem

Igen

Nem

Szorongásos zavarok Tudunk fóbiáról, pánikról, szeparációs és/vagy generalizált szorongásról? Megjegyzések:


Igen

Nem


Kényszeres zavar Tudunk kényszergondolatról, kényszercselekvésről vagy egyéb rituális vagy sztereotip viselkedésről? Megjegyzések:


Igen

Nem


[34]

Igen

Nem

Depresszió Tudunk rossz hangulatról, negatív gondolkodásról, alacsony önbizalomról, változó hangulatról és ingerlékenységről? Jegyezze fel, hogy előfordult-e valaha öngyilkossági gondolat vagy viselkedés. Megjegyzések:


Igen


Nem

Igen

Nem

Diszruptív hangulatszabályozási zavar Tudunk olyan mértékű ingerlékenységről és/vagy dühről, aminek intenzitása, gyakorisága és/vagy a kiváltó helyzettel való kapcsolata túlzott? Megjegyzések:


Igen

Nem


Igen

Nem

Szerrel kapcsolatos zavarok Tudjuk, hogy a gyermek valamilyen szert használ vagy visszaél vele, beleértve az alkoholt, cigarettát, felírt gyógyszert és/vagy illegális drogokat? Megjegyzések:


Igen

Nem


[35]

Igen

Nem

Egyéb egészségügyi probléma Van a gyermeknek bármilyen más diagnosztizált betegsége vagy feltételezett öröklött vagy szerzett egészségügyi problémája (pl. halláskárosodás, alvási apnoe, tápanyaghiány, elhízás, magzati alkohol szindróma, genetikai, metabolikus szindróma vagy endokrin betegség)? Megjegyzések:


Igen

Nem


Igen

Nem

Egyéb mentális zavar Van-e a gyermeknek egyéb mentális problémája (pl. evészavar, bipoláris zavar, pszichózis)? Megjegyzések:


Igen

Nem


[36]

Igen

Nem

DSM-5 értékelőlap Ahhoz, hogy az ADHD diagnózist felállítsuk a DSM-5 szerint, a vizsgált személynél hat vagy több tünetnek fenn kell állni a figyelemhiány és/vagy a hiperaktivitás/impulzivitás tünetei közül. Egyes tüneteknek különböző helyzetekben is meg kell jelenniük (pl. otthon és az iskolában) és folyamatos, jelentős negatív hatással kell lenniük a gyermek szociális és tanulmányi működésére az elmúlt hat hónapban. Az ADHD-t elsődleges diagnózisként kell tekinteni, és a tüneteknek 12 éves kor előtt kell jelentkezniük. Jelölje minden tünetnél a megfelelő négyzetbe, ha a tünet megjelent otthon és/vagy az iskolában.

Figyelemhiány tünetcsoport Kérdés

Hiperaktív/Impulzív tünetcsoport

Tünet jelen van otthon és/vagy az iskolában

Kérdés

1 2 3 4 5 6 7 8 9

10 11 12 13 14 15 16 17 18

Tünetek száma összesen:


Figyelemhiány tünetcsoport

Hiperaktív/Impulzív tünetcsoport

6 vagy több tünet jelen van otthon és/vagy az iskolában

Igen / Nem



Igen / Nem

Több mint egy helyzetben jelentkeznek a tünetek?

Igen

Nem

Jelentkeztek a tünetek 12 éves kor előtt?

Igen

Nem

Fennállnak a tünetek hat vagy több hónapja?

Igen

Nem

Okoznak a tünetek a gyermeknél funkciókárosodást és zavart a fejlődésében?

Igen

Nem

Jobban magyarázhatóak a tünetek másik zavarral?

Igen

Nem

DSM-5 diagnózis Túlnyomórészt figyelemhiányos megjelenési forma (314.00) A figyelemhiány kritérium teljesül, de a hiperaktivitás/impulzivitás nem. („Igen” választ csak a figyelemhiány tünetcsoport összegzésénél jelöltünk.)

Túlnyomórészt hiperatív/impulzív megjelenési forma (314.01) A hiperaktivitás/impulzivitás kritérium teljesül, de a figyelemhiány nem. („Igen” választ csak a hiperaktív/impulzív tünetcsoport összegzésénél jelöltünk.)

Kombinált megjelenési forma (314.01) Mind a figyelemhiányos, mind a hiperaktivitás/impulzivitás kritérium teljesül. („Igen” választ jelöltünk mind a figyelemhiány, mind a hiperaktív/impulzív tünetcsoport összegzésénél.) [37]

BNO-10 értékelőlap Ahhoz, hogy a Hiperkinetikus zavar diagnózist felállítsuk a BNO-10 szerint, a vizsgált személynél 6 vagy több figyelemhiányos tünetnek, és 3 vagy annál több hiperaktivitás tünetnek, és 1 vagy annál több impulzivitás tünetnek kell fennállnia. Az egyes tüneteknek különböző helyzetekben is meg kell jelenniük (pl. otthon és az iskolában) és folyamatos, jelentős negatív hatással kell lenniük a gyermek szociális és tanulmányi működésére az elmúlt hat hónapban. Az ADHD-t elsődleges diagnózisként kell tekinteni, és a tüneteknek 7 éves kor előtt kell jelentkezniük. Jelölje minden tünetnél a megfelelő négyzetbe, ha a tünet megjelent otthon és/vagy az iskolában. Hiperaktív

tünetcsoport Tünet jelen van otthon és/vagy az iskolában

Kérdés

Figyelemhiány tünetcsoport Kérdés

10 11


1

12 13 14

2 3


4

Hiperaktív tünetcsoport

5


6

Impulzív tünetcsoport

7 8 9

Kérdés


15

Figyelemhiány tünetcsoport

16


Igen / Nem

Igen / Nem


17 18 Tünetek száma összesen: Impulzív tünetcsoport 1 vagy több tünet jelen van otthon és/vagy az iskolában

Igen / Nem

Több mint egy helyzetben jelentkeznek a tünetek?

Igen

Nem

Jelentkeztek a tünetek 7 éves kor előtt?

Igen

Nem

Fennállnak a tünetek hat vagy több hónapja?

Igen

Nem

Okoznak a tünetek a gyermeknél funkciókárosodást és zavart a fejlődésében?

Igen

Nem

Jobban magyarázhatóak a tünetek másik zavarral?

Igen

Nem

BNO-10 diagnózis Hiperkinetikus zavar (F90.0) A figyelemhiány, a hiperaktivitás és az impulzivitás kritériuma is teljesül. („Igen” választ jelöltünk mindhárom tünetcsoport összegzésénél.) [38]

www.psychology-services.uk.com

ADHD Child Evaluation. ADHD diagnosztikai interjú gyermekeknek ACE. Magyar. Professzor Susan Young

Recommend Documents