A TARTALOMBÓL: Trianon liberális eltüntetése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2 Kínát felveti a pénz . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .5 Tisztelt Magyar Honfitárs!. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .6 Megvan az adófizetõk pénze?. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .9 Nincs elegendõ meggyõzõ érv a több-biztosítós modellre. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .13
Ön a Jó Ha Figyelünk külföldre is!!! címû alkalmi megjelenésû újság olvassa. A lap elektronikus formában ingyenesen letölthetõ, a www.johafigyelunk.hu weboldalról. Észrevételeiket, kritikáikat és véleményeiket is ide küldjék. Amennyiben a lap megnyeri tetszését, kérjük jó szívvel ajánlja azt másoknak is elolvasásra! Köszönjük, és jó szórakozást!
» TÓTH KÁROLY ANTAL A választásokra való elõkészület jegyében a Duna Televízió Közbeszéd címû, heti öt alkalommal jelentkezõ „aktuális háttérmûsora“ március 21-étõl kezdve lehetõvé tette, hogy a különbözõ pártok képviselõi néhány fontosabb kérdésrõl öt-öt percben kifejthessék a nézeteiket. Az elsõ napon a téma a nemzetpolitika volt. A Szabad Demokraták Szövetsége részérõl Eörsi Mátyás, a párt külpolitikai szakértõje volt jelen. A tõle elhangzottak alapján ismerkedjünk meg a nemzetpolitikára vonatkozó liberális nézetekkel. „Amikor nemzetpolitikáról beszélünk – kezdte Eörsi –, akkor tegyük fel a kérdést, hogy miért van erre egyáltalában szükség? És azt hiszem, hogy a nézõk velem együtt s (a mûsorvezetõhöz fordulva) önnel együtt mondják, hogy természetesen Trianon.“ E szerint hogyha Trianon nem lett volna, akkor a nemzetpolitika fogalma semmilyen idõszerûséggel nem bírna. Azok a nemzetek, amelyek a Trianon-szerû élményektõl mentesek, e megfogalmazás értelmében nem is kell ilyen kérdésekkel bíbelõdjenek. Mintha a mi kivételes helyzetünket az is bonyolítaná, hogy bennünket nem csak a trianoni diktátum, hanem, ebbõl következõen, a nemzetpolitikával való foglalkozás kényszere is sújt. „Trianon volt az – folytatta Eörsi –, ami hát egy nagyon nagy sorscsapás volt a magyarság számára. Miért? Mert egy mesterséges vonalat hozott létre, egy határt magyarok és magyarok között.” Ilyen egyszerû volt tehát. Nem országrészeket szakítottak el kényük-kedvük szerint az önrendelkezés elvének a sárba tiprásával; nem egy mûködõ nemzetgazdaságot tettek tönkre; nem földjeinket, altalajkincseinket, számos ipari létesítményünket rabolták el, olyan területekkel együtt, amelyeken több esetben kizárólag, vagy csaknem kizárólag magyar vagy más, az új birtokosoktól eltérõ etnikumú lakosság élt; nem kulturális kincseinkre tették rá a kezüket, és indítottak mindmáig tartó olyan erõszakos asszimilációs hadjáratot, amilyet a kisebbségeink soha nem ismertek a régi Magyarországon, hanem mindössze egy vonalat húztak, amely magyart a magyartól elválasztott. A külpolitikus a következõ mondatában így fejezte be Trianon témáját: „Nos az a kérdés, hogy mit kezdünk ezzel (sic!) a trianoni határokkal? Van olyan politika, amely szereti az erõszakos fellépést ezzel szemben, de a történelembõl megtanultuk, hogy az erõszakos fellépésnek a következménye még több veszteség és tengernyi fájdalom.“ Itt már a második világháborúhoz jutottunk, de a mûsorvezetõ, hogy aktuálpoliti2
Trianon madártávlatból kai mederbe terelje a szót, javasolta: „Beszéljünk az SZDSZ elképzeléseirõl.“ „Vannak – mondta tovább Eörsi –, akik egyoldalú lépésekben gondolják el, de hát mi azt tapasztaljuk – és hát ebbõl következik az SZDSZ politikája -, hogy egyoldalú fellépéseknek nincsen támogatója Európában, magunkra maradunk, és nem lehetünk sikeresek. Ezért mi úgy gondoljuk, hogy céljainknak meg kell tudnunk nyerni mindegyik érintett ország demokratikus többségének a támogatását, s hogy ha Trianonról beszélünk, akkor mi más lehetne a célkitûzés, mint a trianoni határoknak a megszüntetése. Most erre végre van egy reális lehetõség az Európai Unió kibõvítésével. Pontosan ez következik be: megszûnnek a trianoni határok. Nagylaknál vagy Parassapusztánál, Komáromnál, ahol korábban sorba kellett állni, hogy átmenjünk egy korábbi Magyarország területére, a jövõben nem lesz erre szükség, hiszen megszûnnek a határok, és a Kárpát-me-
dence ilyen módon az Európai Unión belül egyesül. Ebbõl következik, hogy a liberális politika legelsõ számú célkitûzése Európa, és ezen belül a Kárpát- medence békés, valóban újraegyesítése az Európai Unió keretein belül.“ Ez meglepõen egyszerû! Volt Trianon – nincs Trianon: megszûnt a határ! Minden magyar lelkének sebei begyógyulhatnak: akkor megy látogatóba a szomszédban élõ rokonaihoz, ismerõseihez vagy akár ismeretlen magyarokhoz, amikor csak akar. (No meg amikor ideje és pénze van hozzá.) Ennek megtörténtéhez meg kell nyerni a szomszédos országok „demokratikus többségét“, vagyis rá kell vennünk õket, hogy akarjanak belépni az Európai Unióba, mert ezzel segítenek nekünk megoldani a mi Trianon által okozott közlekedési problémánkat! A folytatásban azonban Eörsi szétrombolja (no, de csak egy kicsit) az eddig általa ébresztett illúzióinkat. A „demokratikus többség“ támogatása ugyanis nem merülhet ki az Unióba való készséges belépésükkel: „Na most ugye számos probléma merül fel addig is, hiszen vannak olyan országok, amelyek még nem tudnak csatlakozni az Európai Unióhoz, és hát lássuk tisztán, ha csatlakoznak is egyes országok, szomszédaink, azért ott még a kisebbségi politika még hát radikálisan nem fog megváltozni úgy, ahogy szeretnénk. Meggyõzõdésünk, hogy lehet eredményeket elérni, támogatjuk ottani kisebbségi szervezeteknek a legitim és reális törekvéseit, azonban ehhez meg kell nyernünk az ottani demokratikus többségnek a támogatását.“ Kiderül tehát, hogy az elcsatolt magyarok problémái számosabbak, nem csupán annyiból állnak, hogy nem tudnak-tudtak
jó ha figyelünk
külföldre is
átmenni kedvük szerint a határon. De talán úgy is felfoghatjuk – a szövegnek kétségtelenül van egy ilyen sugallata –, hogy ezek a problémák már nem is Trianonból származnak, hanem a szomszéd népek „kisebbségi politikájából“. Ezek szerint a nyitott határok ellenére azért a saját portáján mégis az illetõ ország legszámosabb etnikuma az úr. Az õ magatartásukat viszont meg tudjuk változtatni az illetõ nép „demokratikus többségének“ a segítségével. Emlékszem, Balogh Edgár is, kommunista optimizmustól vezérelve, mindig nagyon bízott „román barátainkban“ – talán egészen a haláláig. Most tovább bizakodhatunk román, szerb, szlovák, ukrán, horvát, szlovén, osztrák barátaink jóindulatában és belátásában. Azzal a különbséggel, hogy most nem kommunistákat aggatunk képzeletben a béke szivárványára, hanem liberálisokat. Így válik a liberális szó megváltásunk reménységének kulcsszavává. Lehet, hogy ez most egy kicsit túl borúlátóan hangzott. Hiszen Eörsi Mátyás a következõkben konkrét sikeres példákat hoz optimizmusunk felcsigázására: „Vannak erre nagyszerû példák. Romániában most például egy liberális és más koalíció van hatalmon. Kiváló a viszony. Amit korábbi kormányoknak soha nem sikerült elérnie, most jó ha figyelünk
külföldre is
sikerült megvalósítania; a magyarságnak egy régi követelése volt: egy fõkonzulátus Csíkszeredán. A jó kapcsolatoknak az eredménye, hogy ez meg tudott valósulni, és ezt szeretnénk folytatni a többi országgal is. Horvátországgal ragyogóan javulnak a kapcsolatok. Horvátország európai uniós tagsága kívánatos, de nem tudjuk még, mikor fog bekövetkezni. A jó kapcsolatokkal lehet eredményeket elérni ott is a magyarság számára. Tehát mindenképpen tárgyalni, tárgyalni, tárgyalni.“ Úgy látszik, az SZDSZ-nek a román kormánnyal való „kitûnõ viszonyát“ egy cseppet sem zavarja, hogy – a közismert európai példák ellenére – a román országatyák nemcsak székely területi, de magyar kulturális autonómiáról sem akarnak hallani; de az sem probléma, hogy már másfél évtizede vajúdik mind a magyar egyetem, mind pedig a magyar egyházi ingatlanok visszaadása. Ezeket Eörsi talán a saját fejébõl is szeretné kiverni; helyettük mint nagy vívmányt a fontos, de az elõbbiekhez viszonyítva mégiscsak másodlagos jelentõségû csíkszeredai konzulátus létrejöttét lobogtatja, mintha ez elfedtetné mindazt, ami az ott élõ magyarok hátrányára történik folyamatosan. Köztudott, hogy Ceausescu idejében az állam jelentõs anyagi támogatásban részesítette a Kárpátokon túlról Erdélybe települõ ro-
mánokat. Ma nem lehet tudni pontosan, hogy milyen csatornákon folydogál a pénz (meglehet, az ortodox egyház lett a közvetítõ), de tény: általában románok tudják ajánlani a legtöbbet az erdélyi ingatlanokért. Trianon idején az országrészek, települések etnikai összetételének megváltoztatását helytelennek nyilvánították. Ma viszont az Európai Unióban is mind nagyobb teret nyerõ globalizáció demográfiai felfogása szerint a világ lakosságának összekeveredése és a kultúrnemzeti közösségek szétolvasztása a világgazdaság urainak pozícióit erõsítõ fejlemény. Valószínûleg ezért nemigen mer szólalni senki az erdélyi magyar települések tervszerû elrománosítása ellen, melynek során az eredeti lakosság a helyi önkormányzatokban rendre kisebbségbe kerül, és nem képes többé ezen a szinten sem megvédelmezni az érdekeit. Eörsi hallgat errõl, de lehet, hogy õ egyet is ért ezzel a folyamattal. Úgy látszik a szomszédos országok „demokratikus többségével“ csak olyan témákban érdemes „tárgyalni, tárgyalni, tárgyalni“, amelyekben azért remélhetõ némi felmutatható siker. Közben Eörsi Mátyás úgy tesz, mintha nem tudná nagyon is jól, hogy a románok mindig csak akkor adtak meg bármit a magyaroknak, akkor engedtek csak jogos elvárásaiknak, ha valamely poli3
tikai okból kénytelenek voltak erre. Vagyis ez nem attól függött, hogy éppen milyen pártokból állt a bukaresti kormány. Különös, hogy az elõadó a románokon kívül csak a horvátokra tér ki, akiknek a kisebbségi politikája más országokéhoz képest sokkal kevésbé nyomasztó az ott élõ magyarok számára. Vajon miért nem a szlovákokat említette, ahol például egy olyan új közigazgatási reformot fogadtak el, amely a térkép átrajzolásával megszüntette a magyar többségû megyéket. Vagy talán azért hallgat errõl Eörsi, mert tudja: akkor Amerika diplomatái gyõzték meg a Magyar Koalíció Pártjának vezetõit, hogy ne lépjenek ki ezért a kormánykoalícióból, vagyis fogadják el az új helyzetet? Következésképp egy nagyhatalomnak a mi ügyeinkbe való, számukra káros beavatkozását az SZDSZ sze4
rint a magyar diplomácia is engedelmesen és némán kell tudomásul vegye? „Mert a konfliktusok lehet, hogy füstölnek, lehet, hogy nagyon látványosak, lehet érte (sic!) demonstrálni, de eredményre nem vezetnek. És azt tapasztaltuk, hogy a konfliktusokért nem a magyarországi magyarok fejét verik be, hanem sokkal inkább az ottaniakét, hogyha a konfliktus túl nagy. Tehát éppen ezért, ha visszagondolunk az elmúlt 15 évre, a legtöbb szomszédunkban egy nagyon komoly demokratikus fejlõdés következett be, és nekünk ezt kell megragadnunk. És ezekkel a jó kapcsolatokkal lehet lépésrõl lépésre eredményeket elérni, és úgy gondolom, ebben vannak sikereink, és nem kell feladni, hogy a jövõben is még küzdjünk ezekért.“ A fentiekbõl kitûnik, hogy Eörsi számára a leglényegesebb, a leginkább bõrünket-lel-
künket égetõ problémák kimondása, a határozott állásfoglalás már füstölgõ konfliktus, vagy legalábbis ahhoz vezet. Vajon a magyar diplomácia miért kellene mindig csak kegyet várjon leplezetlen ellenfeleitõl? Teljesen világos, hogy a fejek beverése az erdélyi és különösen délvidéki magyarverésekre utal. Vajon honnan származtak ezek a „konfliktusok“? Magyarországi politikusok, esetleg magánszemélyek „füstölgése“ provokálta ki? Vagy éppen maguk a kisebbségben élõ áldozatok, talán azzal, hogy léteznek, és ott élnek, ahol a helyüket mások szeretnék elfoglalni? Az ok véletlenül nem az esetenként állati kegyetlenséggel megnyilvánuló magyargyûlölet volt? Nem szégyenletes, hogy Eörsi Mátyás az SZDSZ nevében ezekért az embertelenségekért ártatlan magyarokra kívánja a felelõsséget hárítani? jó ha figyelünk
külföldre is
Kínának több mint másfél ezer milliárd dolláros devizakészlete van, áll a Fitch Ratings kedden Londonban közzétett elemzésében. A legnagyobb európai hitelminõsítõ szerint Kína tágabb értelemben vett külsõ készleteinek bruttó értéke 2006 végén elérte az 1550 milliárd dollárt, ami 342 milliárd dollárral több, mint egy évvel korábban. A Fitch a külsõ készletekbe beleszámítja a hivatalos devizatartalékot, a külföldön végrehajtott közvetlen befektetéseket, a külföldi bankokban lévõ betétállományt, a portfolió-befektetéseket és a nem rezidens befektetõknek nyújtott hiteleket. A bruttó devizakészlet-állomány törzsét az 1,07 milliárd dolláros hivatalos állami devizatartalék adja, ami a legnagyobb a világon. A Fitch elemzése szerint Kínában a devizakészletek zömét az állam ellenõrzi, ami javítja az ország nettó külsõ fizetési pozícióját, és jelentõsen alátámasztja a szuverén adóskockázati besorolást. A tavalyi év végén 350 milliárd dollár névértékû amerikai Talán azzal fejezném be, hogy látványos, nagy, füstölgõ politikát nem ígérhetek, de egy nagyon kemény munkát igen. Az a meggyõzõdésem, hogy Magyarország Magyarország határain belül is tehet a határon túli kisebbségekért, mégpedig akkor, hogyha a Magyarországon belüli kisebbségekkel való bánásmód a Magyar Köztársaság részérõl feljavul. Hogyha Magyarország jól bánik a saját kisebbségeivel, legyenek azok horvátok, románok, ruszénok (sic!) – de hadd ne fejezzem be a sort -, akkor úgy érzem, hogy Magyarországnak a morális igénye, hogy a szomszéd országban is jobban bánjanak az ottani magyarokkal, ennek az esélye meg fog nõni. Tehát úgy gondolom, hogy egy nagyon higgadt liberális politikával nem csak Magyarországon belül, hanem a határain túl is lehet elérni eredményeket, Íme egy politikus, aki az erkölcsöt összekavarja a politikai érdekekkel. Hogy egy állam hogyan viselkedik saját polgáraival, beleértve a kisebbségeket is, ez valóban nagymértékben erkölcsi kérdés is. De azt várni, hogy a mi erkölcsi „nagyságunk“ meghatja jó ha figyelünk
külföldre is
kincstárjegy volt kínai tulajdonban, és a hitelminõsítõ becslése szerint további 230 milliárd dollárra tehetõ a kínai kézen lévõ egyéb amerikai adósság. Az amerikai gazdaság kényes külsõ finanszírozási hátterére már más londoni elemzések is felhívták a figyelmet. A Fitch Ratings egy tavalyi londoni elõrejelzésében azt írta: az amerikai folyó fizetési hiány fedezéséhez naponta mintegy 2,5 milliárd dollár külföldi tõkebeáramlásra van szükség, ami az Egyesült Államok nélkül számolt globális GDP-érték 3 százaléka. MTI
majd irányunkban azokat, akiknek megfogalmazott nemzetpolitikai érdeke, hogy a magyar kisebbség minél hamarabb eltûnjön az országukból, az vagy olcsó fogás, vagy mérhetetlen politikusi ostobaság. „...és soha ne hagyjuk szem elõl a végsõ célt: Európa és ezen belül a Kárpát-medence békés újraegyesítését az Európai Unió keretein belül, s a trianoni határok, ígérem, meg fognak szûnni, gyerekeink már nem is fognak rá emlékezni.“ Ígéri, hogy meg fognak szûnni. Csak bízzatok bennünk, és szavazzatok ránk. Mi majd elmúlasztjuk Trianont. Ennek az átkozott szónak még a nyomait is kipusztítjuk. A gyermekeitek fejébõl is, csak bízzátok ránk a nevelésüket. Mikor a mûsorvezetõ a végén Ukrajnára és Szerbiára kérdezett rá, az SZDSZ külpolitikai szakértõje így fejezte be kiselõadását: „(...) Rettenetesen fontos, hogy mind a hat kormánnyal jó viszony legyen, és ezen a jó viszony keretein belül megint csak lépésrõl lépésre javítunk az ottani magyarok helyzetén. És ne adjuk föl. Legfõképpen Szerbia, de még Ukrajna vonatkozásában sem, hogy még a mi életünkön
belül õk is belépnek az Európai Unióba, és akkor ott is megszûnhetnek a határok.“ Itt visszatérnek az elmondottak alapgondolatai: a mindentõl független jó viszony, a határon túli magyarok helyzetének állandó és fokozatos javítása (feltehetõen egészen az elfogyásukig), valamint az Európai Unió, amelyen belül határok hiányában annyit szomszédolunk, amennyit akarunk. Az itt vázolt nemzetpolitikai koncepció furcsa módon csak a határon túli magyarokról szólt, mintha a Magyarországon élõk nemzeti mivoltához semmi köze nem lehetne. Mintha nekik – ha már Trianon õket ugye nem szakította el – immár nem is lenne szükségük nemzeti érdekvédelemre. Az elõadás – mint produkció – egy gyakorlott színésznek sem vált volna szégyenére. A töretlen optimizmust sugalló hang és az ezzel összhangban levõ tekintet és gesztusok célszerûen megformált érzelmi hátterét képezték a mondottaknak. Vajon miért akar Eörsi Mátyás a liberális SZDSZ nevében félrevezetni bennünket a leglényegesebb dolgainkra vonatkozó hamis állításaival? 5
Válszolja meg magában a következõ kérdéseket! » ÖSSZEÁLLÍTOTTA: BUDAHÁZY GYÖRGY SZAVAZOTT-E ÖN A RENDSZERVÁLTÁS ÓTA EGYSZER IS ARRA: 1. hogy a közszolgáltató vállalatok (víz, csatorna, villany, gáz, fûtés, távközlés, olaj) külföldi kézbe kerüljenek? 2. hogy az élelmiszeripar vagy a cementipar teljesen külföldi kézbe kerüljön? 3. hogy a magyar földet idegen állampolgárok is megvásárolhassák? 4. hogy a közértekben (melyek nagy része külföldi kereskedelmi vállalatok kezében van) kapható tejbõl ne lehessen aludttejet k észíteni, a kenyér egy nap alatt megszáradjon, a jóízû zöldségek és gyümölcsök helyett íztelenek legyenek, és a piacon ne lehessen házi csirkét venni? 5. hogy a közvagyon ilyen tömeges eladása (privatizálása) ellenére az államadósság nem hogy csökkenjen, de soha nem látott méreteket öltsön. 6. hogy a kivonuló orosz katonák helyére NATO-megszállók érkezzenek, a honvédséget elõbb szétzüllesszék, majd megszüntessék, a magyar katonákat, pedig idegen politikai érdekek mentén folyton külföldön vessék be? 7. hogy elárasszák Magyarországot az idegen bevándorlók (kínaiak, izraeliek, arabok, négerek stb.)? 8. hogy egyes kisebbségek folyamatos „pénzjutalmakban“ részesüljenek (zsidók állandó kárpótlása, cigányok állandó segélyezése), miközben a magyarok többsége jobbára csak tengõdik? 9. hogy töröljék el a halálbüntetést, hogy a bûnözõnek több joga legyen, mint a becsületes embernek, sõt mint a rendõrnek és a börtönben az adófizetõk pénzébõl jobban tartsák, mint ahogy kint él? 10. hogy a jogrend az ön számára teljesen átláthatatlan legyen, míg a kiskapuk sokasága révén az ország a lakás- és egyéb, ilyen- olyan maffiák paradicsomává válik. 11. hogy a bérek olyan alacsonyak, a munkát terhelõ adók és járulékok, pedig olyan magasak legyenek, hogy szinte lehetetlen legyen becsületesen megélni, de eközben egyesek százmilliárdokat tüntethessenek el büntetlenül? 12. hogy a korrupció jelen legyen mindenhol, az egyszerû köztisztviselõi szinttõl a minisztériumokig? 13. hogy a különbözõ devianciákat (homoszexualitás, leszbikusság, kábítószerezés) lépten-nyomon népszerûsítsék? 14. hogy az iskolákban az oktatás színvonala évrõl-évre gyengébb legyen, és a tanárok a diákoknak jóformán semmilyen erkölcsöt és értékrendet ne adhassanak át? Az úgynevezett „rendszerváltás“ óta a fent felsoroltak mindegyike vagy már megvalósult vagy megvalósulóban van. Ha ön úgy érzi, hogy ezekre nem szavazott, akkor kérjük, hogy folytassa az olvasást figyelmesen! ISMER-E ÖN, OLYAN MUNKAHELYET, 1. ahol az alkalmazottak maguk döntik el mennyi legyen a fizetésük és kényük-kedvük szerint emelgethetik azt? 6
2.
ahol az alkalmazottat a felvételétõl számított négy évig, akkor sem lehet kitenni, ha az általa elválalt munkát nem végzi el – ha igen abban sincs köszönet -, ha jelentõs anyagi károkat okoz a cégnek, vagy egyáltalán be sem jár dolgozni?
Egy ilyen munkahely van jelenleg, a politikusoké! Akiket semmilyen alkotmányos szabály nem akadályoz meg abban, hogy akár mekkora fizetéseket és egyéb juttatásokat „szavazzanak“ meg maguknak. És akiket a munkáltatóik, a szavazó polgárok (ön is), még akkor sem tudnak eltávolítani az állásukból, ha semmit nem csinálnak a fizetésük felvételén kívül. A rendszerváltás óta történteket így 15 év távlatából összegezve, függetlenül attól, hogy melyikünk mikor, melyik pártra szavazott abban többségében egyetérthetünk, hogy nem ilyen országot akartunk. E 15 év alatt – az itt tevékenykedõ politikusi garnitúrának köszönhetõen – Magyarország soha nem látott anyagi, szellemi, erkölcsi csõdbe jutott! Ebbõl az elképesztõ helyzetbõl már nem lehet a jelenlegi rendszer által nyújtott kereteken belül kikecmeregni. Minden olyan kísérlet, amely a jelenlegi politikai váltógazdaságon belül, pusztán egy másik párt vagy pártok hatalomra juttatásával, a „játékszabályok“ alapvetõ megváltoztatása nélkül képzeli el a megoldást, eleve kudarcra van ítélve! A JELEN MÉLYPONTRÓL KIVEZETÕ STRATÉGIÁNAK HÁROM PILLÉRRE KELL ÉPÜLNIE: 1 Magyarország teljes gazdasági, pénzügyi és politikai függetlenségének visszaszerzése, 2 a választási és képviseleti rendszer gyökeres átalakítása, 3
a magyar kulturális hagyományoknak, és saját történelmünkbõl merített politikai tapasztalatainknak követése, az idegenség állandó majmolása helyett.
Az elsõ lépésként újra kell szerveznünk magunkat legalulról kezdve. Félre kell tenni a „világnézeti, ideológiai“ szembenállásokat, melyek fõleg különbözõ pártokhoz való kötõdésben nyilvánulnak meg. Az összefogásnak mindig valamilyen területi vagy szakmai érdekképviselet mentén kell történnie. Pl. egy faluban el kell érni, hogy olyan önkormányzati irányítás jöjjön létre, amely teljesen független minden politikai párttól és csak a választóknak tartozik elszámolni, döntéseit kizárólag a helyi érdekek határozzák meg. Az „adott feladatra, a megfelelõ ember“ elvét kell követni az ilyen-olyan pártkatonák pozícióba helyezése helyett. Az önkormányzatokat fokozatosan megszálló területi szervezõdéseknek, a szakmai érdekképviseletekkel és a társadalom egyéb hasznos civil csoportosulásaival (mint pl.: környezetvédõk, vallási felekezetek, autóklub stb.) összefogva, össze kell roppantaniuk (akár a polgári engedetlenség eszközét is bevetve) a jelenlegi országirányitási rendszert. El kell érni egy alkotmányozó nemzetgyûlés összehívását. Ezen nemzetgyûlést az ország egy-egy területét képviselõ küldöttek, a szakmai, vallási, világnézeti (itt akár a pártok is helyet kaphatnak), etnikai és a társadalom egyéb számottevõ rétegzõdését megjelenítõ szervezeteknek a képviselõi kell, hogy alkossák. A nemzetgyûlésjó ha figyelünk
külföldre is
nek elõször ideiglenes kormányt kell állítania. Évszázados jogi szemlélet, hogy a törvénysértés jogot nem alapít. A II. világháború végi megszállással megszakadt történelmi magyar alkotmányos rend (Szent Korona Tan). Jogfolytonosságába a mai napig nem lett visszaállítva, ezért a nemzetgyûlésnek egyesével kell megvizsgálni minden törvényt és rendeletet, és érvénytelenítenie kell közülük minden következményükkel együtt azokat, melyek szemben állnak a történelmi magyar alkotmány szellemével vagy a nemzet érdekével. Ez után a történelmi alkotmányt kell helyreállítani és hatályba helyezni úgy, hogy az a nemzet mai életére és a jelen kor minden kihívására vonatkozóan irányadó, – üres frázisok hangoztatása helyett – konkrét, tömör és egyértelmû legyen. Fel kell függeszteni Magyarország EU- és NATO- tagságát, valamint az óriási közpénzeket felemésztõ adósságszolgálatot. Újra kell gondolni az ország politikai felépítését a választójogtól kezdve egész az országirányitás csúcsáig és az államformáig. A médiákon keresztül a nemzet elé kell tárni – közérthetõ módon – az ország valós állapotát, és alapos – minden álláspontot megjelenítõ – nyilvános viták lefolytatása után népszavazásokat kell kiírni több kérdésben (privatizáció, EU, NATO stb). Az ország tönkretételében „jeleskedõket“ – 1945-tõl napjainkig – szigorúan felelõsségre kell vonni! A fenti cél eléréséhez vezetõ úton le kell szednünk bizonyos jelszavakat a zászlóinkról! Nem csupán szólásszabadságért, emberi jogokért és hasonló, kiüresedett fogalmakért kell küzdenünk. A jelszavaknak ilyeneknek kell lennie, pl.: „A stratégiai ágazatok (energiaellátás, vízellátás, távközlés, egészségügy, posta stb.) kerüljenek vissza állami ill. önkormányzati tulajdonba.“, „A kötelezõ iskolai oktatás legyen hazafias, erkölcsre és fegyelemre nevelõ, és követelje meg szigorúan a gyerekektõl a tudás elsajátítását!“, „A magyar pénzkibocsátás és gazdasági irányítás ne legyen alárendelve nemzetközi szervezeteknek“, „A magyar vállalkozónak legyen adókedvezménye ne a külföldinek!“, „Jó minõségû magyar élelmiszereket a boltokba! Ennek érdekében támogassák a magyar vidéket!“, „Segélyek helyett munkát!“, „Idegenek ne kapjanak magyar állampolgárságot, az elmúlt 15 évben betódult idegeneket tegyék ki az országból!“, vagy az örökérvényû „A magyar katonákat ne vigyék külföldre, a külföldieket meg vigyék el tõlünk!“ stb. A mai technológiai színvonalon egy nemzetállamot 50 év alatt el lehet tüntetni a föld színérõl, ez már a mi életünkben bekövetkezhet. Ki kell hangsúlyozni, hogy évezredes alkotmányosságunk alapján jogunk volna akár fegyvert is fogni, annyira sérülnek túlélési esélyeink a jelenlegi rendszerben. Természetesen nem vérontásra kell törekednünk, de nagyon elszántnak kell lennünk, ha nemzetként akarunk fennmaradni a jövõben, és meg akarjuk valósítani az igazi rendszerváltást, nem pártoskodó jobb- vagy baloldalit, hanem egyszerûen csak magyart. Véget kell vetnünk a struccpolitizálásnak, nem bízhatjuk mindig másokra a saját dolgunkat. Minden tisztességes embernek rá kell szánnia magát a közügyekben való részvételre! Az ország minden településén, az ott élõk pontosan tudják, hogy mik az õket legközvetlenebbül érintõ problémák. Neki kell állni a legnagyobb elszántsággal és megalkuvás nélkül ezek felszámolásának, és meg fogjuk látni, hogy elõbb-utóbb mozgásba lendül az egész nemzet. NÉHÁNY FOGALOM ÚJ SZEMSZÖGBÕL NÉZVE A NEMZET: Egy nemzetnek hármas egységet kell képeznie. Területi, kulturális és genetikai közösséget. Az elsõ hiánya nélkül a második kettõ ki sem tud alakulni, hisz ahhoz pont az együttélés hosszú ideje szükséges. A „van-e igazi magyar?“ vitát azzal kell lezárnunk, hogy mi magyarok is elsõsorban a környezetünkben élõ népekkel keveredtünk, és senki nem állíthatja, hogy más nemzetekre ez nem igaz, vagy ránk jobban igaz. Mégis léteznek nemzetek! Ha nincs magyar, akkor más nemzet sincs! jó ha figyelünk
külföldre is
A KULTÚRA ÉS A CIVILIZÁCIÓ: A kultúra az adott nemzet évszázados, évezredes történelme során fölhalmozódott hagyományok, szokások összessége. A kultúra olyan, mint az élõ fa, gyökerei a mélybe nyúlnak, de ágai folyton nõnek újabb és újabb hajtások születnek. A kultúra is él, mindig fejlõdik, színesedik, de mindig saját gyökereibõl táplálkozik – mint a fa -, és új színfoltjai is mindig jellemzõek rá – ahogy a tölgyfa sem hoz egyszer csak dióhajtást. A civilizáció nem egyenlõ a kultúrával. A civilizációt az ember mûszaki alkotásaiból álló környezet határozza meg. A jelenben létezik. Félrevezetõ az a kifejezés, hogy „civilizációs fejlõdés“, hiszen miközben a mûszaki környezet egyre bonyolultabbá válik a természeti környezet egyre sivárabb lesz? Ez nem fejlõdés, ez csak változás. A SZABADSÁG: Az egyén szabadsága három síkon: a szellemi, a lelki és a fizikai szabadság síkján nyilvánul meg. Az ember szellemi szabadsága korlátlan, gondoljunk csak az álmok birodalmában megélt legelképesztõbb kalandokra. Érzelmi-lelki szabadságunk ennél sokkal korlátozottabb, sokszor a másik egyén érzelmi-lelki tevékenységébe vagy az erkölcsi szabályok által emelt falakba ütközik. De legkorlátoltabb fizikai szabadságunk. Behatárolja saját mozgási, haladási képességünktõl kezdve, a környezetünkben lévõ fizikai akadályokon át a pénzügyi viszonyainkon vagy az idõjáráson kívül még ezer más dolog. A liberalizmus (szabadelvûség) eszméjével átitatott médiapropaganda folyamatosan olyan tevékenységekre buzdít, melyek a társadalom hagyományos rendjének szétverését eredményezik. Pedig egy egészséges társadalomban az egyén érdeke nem érvényesülhet a tekintély, a hierarchia és a rend lerombolása árán, tehát semmiképpen nem elõzheti meg a közösség érdekét, hisz így az elveszíti önvédelmi képességét, ennek folyományaképpen szabadsága is elveszhet. A POLITIKAI PÁRTOK: Az idegen- vagy részérdekek szolgálatában állók, politikai közösségei. A politikai pártok nem tudnak azonosulni a nemzeti egység szellemiségével, mert jobb- vagy baloldali irányból csak ferde szemszögbõl alkotott, hamis képet lehet kapni. Mindannyian családban születünk. Mindannyian valamely településen lakunk. Mindannyiunknak van szakmája, végzettsége. Egyikünk sem születik azonban egy politikai pártba. Minden politikai párt egy mûlánc, egy lánc, amely arra lett kitalálva, hogy olyan különbözõ életvitelû és tevékenységi körû személyeket kössön össze, akiknek valójában semmi közük egymáshoz. Szembeállít lakóhelyi szomszédokat, munkatársakat, barátokat lényegében egy közösségben élõ személyeket. A TÖBBPÁRTI PARLAMENTÁRIS DEMOKRÁCIA: Egy olyan társadalmi, politikai berendezkedés, amely arra lett kitalálva, hogy eleve megossza a nemzetet és így kikapcsolja védekezõ képességét a külsõ, elsõsorban gazdasági, de késõbb akár katonai behatolások ellen. Az egymással civakodó pártérdekcsoportok harcából mindig a nevetõ harmadik, a nemzetek feletti nagytõke, a „globalizmus“ kerül ki gyõztesen. A négyévenkénti „pártválasztások“ következtében ciklikusan fel van forgatva a nemzet élete. A választási kampány során felizzított gyûlölködés ellehetetleníti a nemzeti egység gondolatát. Ez a rendszer nem más, mint szûk érdekcsoportok hatalmi harca a politikai váltógazdaság álarca mögé rejtve. A „GLOBALIZMUS“: A világ meghódításának és egy totális világdiktatúra, világállam (ennek egy lépcsõfoka az EU is) kiépítésének új módszere. A pénz és birtoklás mindenek feletti gátlástalan terjesztésével elpusztítja a meglévõ erkölcsi rendszereket. A sokszínûség állandó hangoztatása közben valójában egy egységes masszává kívánja gyúrni a különbözõ nemzeteket. Uniformizált fogyasztásra serkent. A média általi tömeges tudat-befolyásolás segítségével – észrevétlenül – a nemzet egyre na7
gyobb részét állítja szembe saját kultúrájával, saját fogyasztási szokásaival és mértékével. Megszûnik a nemzeti termelés, a fogyasztási szokásokat teljes mértékben a tõke érdekei határozzák meg. Megszûnik a történelem alakította harmónia mind a társadalmon belül, mind a társadalom és természeti környezete között. Az eredmény elõször a nemzetek összeomlása, majd az éktelen profithajhászás miatti ökológiai kizsákmányolás következtében a környezet összeomlása. AZ ÁLLAM: Az állam nem lehet a nemzet életének semleges szemlélõje – ahogy ezt a liberálisok szeretnék -, amely csak a legnagyobb felfordulás esetén avatkozik be, akkor is gépiesen cselekedve. Nem lehet rendõrállam sem, és nem lehet valamely szekta vagy gazdasági érdekcsoport kezén lévõ intézmény sem. Az államnak kiegyenlítõ, elosztó szerepe kell, hogy legyen. Minden egyes személy és társadalmi csoport részére neki kell elõírni a jogokat, kötelességeket és a nemzetért hozandó áldozatok mértékét. A nemzeti államnak ki kell állnia a családok védelméért, mert ezek a társadalom alapsejtjei, a területi önkormányzatiságért, mert ezek a közigazgatás alapsejtjei és a szakmai közösségekért, mert ezek a nemzeti termelés alapegységei. Mindenek elõtt támogatnia kell a nemzeti kultúrát, és mindent el kell követnie azért, hogy a felnövekvõ generációk ezt és a nemzet történelmének minden részletét megismerjék, magukévá tegyék, és büszkék legyenek nemzeti hovatartozásukra. Az állam (mint intézmény) irányítása soha nem kerülhet háttérben meghúzódó ismeretlen személyek kezébe! AJÁNLÁS A REND VISSZAÁLLÍTÁSÁRA: ÁLLAMSZERVEZÉS: Az államforma nem kell feltétlen köztársaság legyen, lehet királyság vagy akár fejedelemség is (Rákóczi Ferenc is fejedelem volt és az nem is volt olyan régen). De akármi is az államforma, az ország elsõ számú vezetõjét a nép válassza (az erre pályázó választhatóságának alapja a megmérettetés, mind szellemi, mind fizikai téren), tanácsadóit, minisztereit, stb. maga választja ki és felel a tevékenységükért. A választott vezetõk általában is, életükkel és vagyonukkal felelnek a tetteikért. Az ország irányítása nem pártok privilégiuma! Az országgyûlést az ország egy-egy területét képviselõ küldöttek, a szakmai vallási, világnézeti, etnikai és a társadalom egyéb számottevõ rétegzõdését megjelenítõ szervezetek delegáltjai alkotják. Erõs, jól szervezett helyi közigazgatások (önkormányzatok) mûködnek. Az országgyûlés területi küldöttjeit az adott terület településeinek vezetõi válasszák meg és küldik az országházba. Természetesen bármelyik országgyûlési képviselõ bármikor visszahívható és helyére új személyt állíthatnak a delegálók, mind a területi mind az egyéb küldöttek esetén. A közigazgatási szervek minden választható pozícióra pályázó jelöltnek egyforma esélyt biztosítanak programjának a választókkal való megismertetéséhez. A választók mindig csak személyekre szavazzanak, pártlisták nincsenek. A választójog iskolai végzettséghez kötött (legalább a mai szakmunkás iskolai végzettség). Továbbá létezik, mint ahogy alsó úgy felsõ választói korhatár is (70. életév). A szavazás nyílt, a szavazóköri adatok nyilvánosak és nem semmisítõdnek meg, tehát mindenki mindenkirõl megtudhatja, hogy volt e szavazni és mikor mire vagy kire szavazott. A jogszabályok egyértelmûek és betarthatóak, a hivatali ügyintézés gyors és következetes. OKTATÁS, NEVELÉS, KULTÚRA: Az oktatási rendszer alapvetõen követelménytámasztó, és erkölcsre, hazafiságra nevelõ. A nemzeti önazonosság tudat szempontjából fontos ismeretekre, mint pl. a Szentkorona-tan, a rovásírás vagy a magyar-avar-hun-szittya (szkíta) folytonosság elméletet, nagy hangsúlyt fektet. A magyar kultúrát és történelmet népszerûsítõ sorozatok, kis és nagy filmek sokasága készül, hangsúlyt fektetve az õskultú8
rára és a történelmünk azon eseményeire, amelyek büszkeségre adnak okot. ÁLLAMILAG BIZTOSÍTOTT SPORTOLÁSI LEHETÕSÉG VAN MINDENKI SZÁMÁRA. GAZDASÁG: A magyar pénzügyi irányítás és pénzkibocsátás nincs alárendelve semmilyen nemzetközi szervnek. A pénznek aranyfedezete van. A Találmányi Hivatalra az állam rendkívüli nagy figyelmet fordít. A nemzet számára haszonnal kecsegtetõ találmányok kibontakoztatását az állam támogatja. A stratégiai ágazatok (energiaellátás, vízellátás, távközlés, egészségügy, posta stb.), a természeti kincsek és erõforrások és azok kiaknázási joga (felszíni vizek, ásványvizek, ásványkincsek) állami ill. önkormányzati tulajdonban vannak. Minden hétköznapi szükségletet kielégítõ árucikkbõl van olcsó hazai változat, amit a legszegényebb családok is meg tudnak fizetni. A hazai vállalatok adózási feltételei kedvezõbbek, mint a külföldieké. Az állam az ipart a tartós és javítható termékek gyártására ösztönzi, a környezetszennyezõ és lomgyártásba torkolló „vegyél újat, fogyassz többet“ szemlélet helyett. A magyar földet csak magyar állampolgár birtokolhatja. Örökíteni vagy eladni csak magyar állampolgárnak lehet. Külföldiek csak bérelhetik. Az új rendet megelõzõen a külföldiek birtokába került területek bérletté alakulnak, a kifizetett vételárat pl. lelakhatják. A mezõgazdaság a családi gazdaságokra és azok szövetkezéseire alapozott környezetbarát gazdálkodást folytat, törekedve arra, hogy a helyi igényeket – amennyire lehet – helyi termelésbõl elégítse ki. Az állami hitelrendszer alapvetõen a kis és közepes vállalkozások tõkeszükségleteinek kielégítésére van kialakítva. Az állam a hitelt (vállalkozási hitelek esetén is) részben vagy egészben elengedi, ha a hitelt felvevõ család vagy családok meghatározott számú gyerek megszülését és felnevelését vállalják cserébe. CSALÁD ÉS TÁRSADALOMPOLITIKA: A valós társadalomkép meghatározása céljából 10 évente hiteles, mindenre kiterjedõ népszámlálás van. Az állam és az önkormányzatok mindenekelõtt támogatják az egészséges magyarok családalapítását (pl. adókedvezményekkel és lakáshoz juttatással). Cél a nemek természetes szerepben tartása. Mivel a tartós munkanélküliség mind szociálisan, mind morálisan a férfiakat õrli fel jobban, ezért az õ munkához juttatásuk az elsõdleges cél. A nõk számára választható a fõállású anyaság, mint foglalkozás. Az abortusz és a fogamzásgátlás csak a 24 évnél fiatalabb egyedülállók és a legalább három gyermekkel rendelkezõ párok számára engedélyezett. Az elöregedõ falvakban, fiatal párok földet kapnak az önkormányzati földalaptól, és bekapcsolódnak a mezõgazdasági termelésbe vagy kisipari, kiskereskedelmi esetleg szolgáltató tevékenységet végeznek. Cél a minél több élõ, jól szervezett kisközösség mûködése. Magyar állampolgárnak lenni kiváltság, ezért annak megszerzése szigorú feltételekhez kötött. Az idegeneknek elõzõekben (a 80-as évektõl kezdõdõen) adott állampolgárságok és tartózkodási engedélyek indokoltságát felülvizsgálják. TÁJÉKOZTATÁS: Mivel a média – mint az kiderült – hatalmi tényezõ, ezért közösségi ellenõrzés alá tartozik. Politikai mûsorok kizárólag egy, köztulajdonban mûködõ, közszolgálati csatornán lehetnek, ott viszont minden, az alkotmány szellemével szembe nem helyezkedõ nézet helyet kap (nem csak az éppen hatalmon lévõ pártoknak tetszõ, mint most). A kereskedelmi adók sugárzási díja úgy van megállapítva, hogy abból a közszolgálati adó fenntartható legyen, és a hazai vállalkozásoknak olcsó reklámlehetõséget tudjon biztosítani. Mûsorvezetõ, bemondó csak a magyar nyelvet szépen beszélõ lehet. Nyelvünk gazdagságának megõrzése végett a médiákban hallhatóak anyanyelvünk különbözõ tájszólásai is. jó ha figyelünk
külföldre is
HON ÉS RENDVÉDELEM: Kötelezõ sorkatonai szolgálat. 18 éves korban (még családalapítás elõtt) minden férfi számára fél év kemény kiképzés van hazafias szellemben, utána fél év közérdekû munka. Ütõképes hívatásos elit alakulatok vannak felállítva, az azonnali és speciális feladatok ellátására. A lezüllött rendõrség helyett új rendfenntartó erõ (pl. csendõrség) mûködik, melynek állományában csak válogatott személyek lehetnek. A régi rendõrség tisztességes, szakmailag alkalmas tagjait természetesen átveszik. Önkéntes alapon szervezett nemzetõrség van, a helyi közbiztonság javítására és a válsághelyzetek megoldásának segítésére. KÜLPOLITIKA: Legfõbb külpolitikai cél, a Szent Korona országának helyreállítása, Magyarország területi revíziója, a nemzet területi egyesítése. Ezért a magyar diplomácia a nemzetközi politikai szintéren egy közép-euró-
pai területi rendezést szorgalmaz, ennek keretében a cigányság számára önálló ország létrehozását támogatva (ez utóbbiért sok nemzet, mint pl. a csecsenek, a palesztinok, vagy a baszkok az életüket adják nap mint nap). A fent vázolt Magyarország kép koránt sem teljes, de mindenképp valami hasonlóra lenne szükségünk ahhoz, hogy hosszú távon fennmaradjunk, és emelkedõ nemzetté váljunk. Elsõsorban rajtunk, vagyis a magyarság akaratán múlik, hogy tudunk-e változtatni a sorsunkon. Nem kétséges, hogy ez a Magyar Újjáéledés csak egy fegyelmezett, mindenre elszánt, példamutató elitre építhetõ, amely kérlelhetetlenül felszámolja azt a csömört, ízléstelenséget és hazaárulást, amelyek annyira jellemzõek a mai magyar politikára. Higgyük el, hogy ez az elit itt él köztünk, lehet, hogy Ön is bele tartozik, csak még nem mer hinni benne.
Hogy hol a pénz? Hát itt! Közel 900 milliárd forint befektetés Indonéziában » NIBIRU HOL A PÉNZ? Még 2005-ben történt, hogy a tornyosuló államadósság és a közben elmaradó kifizetések kapcsán az ellenzék elõször tette föl a kérdést: hol a pénz? A Gyurcsány kormány azóta sem tud elszámolni nagyjából 900-1000 milliárd forinttal. Errõl számos elemzés is napvilágot látott már azóta, a legátfogóbbal talán a Heti Válasz hasábjain találkoztam. A hiányzó összeg a hetilap szerint pontosan 858 és 1063 milliárd közé esik. Azóta már túl vagyunk egy választáson, és egy megszorító csomag bejelentésén. A csomag költségvetésében pedig további 500 milliárd forint bukkan föl, melyrõl Veres János pénzügyminiszter egyszerûen nem hajlandó elárulni, hogy mire kívánják költeni. Ilyet csak nyílt diktatúrában enged meg magának egy politikus, de hát mi már csak egy ilyen országban élünk. Ha csak az alacsonyabb összeget vesszük, azaz 900 milliárd forinttal számolunk, és ehhez hozzáadjuk a Veres János által törvénybe ütközõen titkosan kezelt 500 milliárd közpénzt, akkor a két összeg együttesen 1400 milliárd forintot eredményez. Pontosan annyit, mint amennyi az ún. elsõ Gyurcsány-csomagtól remélt költségvetési bevétel. Azt nem tudom, hogy a Veres János által titkolt 500 milliárdnak mi lesz a sorsa, de jelentem alássan, a 900 milliárd forint megvan. Igaz, nem Magyarországon, hanem a világ egy távoli sarkában, Indonéziában. A közlemények szerint magyar befektetõk pénzérõl van szó, ám ha jobban megnézzük, az eset körülményei felettébb érdekesek. Az összeg nagysága, a körülötte folyó titkolózás, mellébeszélés, valamint önmagában az, hogy Indonéziáról van szó már gyanússá jó ha figyelünk
külföldre is
Zárszámadás. Ma ki lopott? Kóka Johnny kaszszát csinál. Ma vajon mennyit sikerült elsíbolni a köz pénzébõl? teszik az ügyet. Nagyon valószínû, hogy az adófizetõk pénzének elsikkasztása folyt és talán most is folyik. De lássuk mirõl is van szó: EGY CIKK A JAKARTA POST-BÓL Egy rendkívül érdekes múlt évi tudósításra akadt 2006 márciusában egy barátom Indonézia egyik legnagyobb napilapjában Jakarta Post-ban. Elküldte nekem azzal, hogy fordítsam le a tartalmát, de fogalma sem volt, hogy mibe nyúlt. A cikk arról számol be, hogy magyar befektetõk 2005 júliu-
sában 4 milliárd dollárt, azaz 2006 áprilisi árfolyamon számolva 880 milliárd forintot fektetnek be Dél-Szumátrában, és egy errõl szóló elõzetes megállapodást írtak alá az Indonéz kormánnyal. Az aláíráskor a magyar befektetõk képviselõin kívül jelen voltak még Gyurcsány Ferenc és Kóka János. Az igen gyér hazai sajtóközleményekbõl kiderül pár dolog. A magyarorszag.hu egy tudósításából pl. megtudhatjuk, hogy a magyar befektetõk szám szerint 18-an voltak, a Világgazdaságból pedig, hogy (a cikk megszületéséig) összesen hét megállapodást írtak alá indonéz partnereikkel. Még mielõtt bárki azt gondolná, hogy a “milliárd” szó elírás, közlöm, hogy minden forrás kivétel nélkül ugyanezt az összeget említi. Indonézia másik legnagyobb lapja a Kompas is 4 milliárdról ír bahasa (indonéz) nyelven. A Világgazdaság már említett írására egy olvasóm bukkant rá egyébként. Ebben Kóka János több száz millió dollárról beszél a befektetés kapcsán. A riporter azon felvetésére, hogy a Reuters, majd késõbb mások is 4 milliárd dollárról írnak, Kóka mindössze annyit mondott, hogy “ez igen optimista vélemény”. A cikk szerint “a félreértésre az adhat okot, hogy egy 4 milliárd dollárra tehetõ dél-szumátrai fejlesztési projekt egy részében vehetnek részt magyarok.” Egészen másra utal azonban DélSzumátra kormányzójának viselkedése. Miközben a Gyurcsánnyal való találkozásra kíséri az indonéz elnököt, Dél-Szumátra kormányzója, a következõképpen tájékoztatja a Jakarta Post munkatársát: “Ez a 4 milliárd dollár befektetés óriási áttörés a számunkra. Szokásos esetben a központi kormányzat dönt térségünk minden jelentõs gazdasági tevékenységét illetõen. Most azonban egyedül határozzuk meg a dolgokat.” 9
Ez korántsem egy “igen optimista vélemény”, hanem inkább a kormányzó felelõs nyilatkozata Indonézia vezetõ újságjának. Pontosan és félreérthetetlenül tudta, hogy mekkora összegrõl van szó, amikor megkérdezték, hogy miért vannak ott a magyarok. Ha csak párszáz millióról lett volna szó, mint ahogyan azt Kóka állította, azt nem valószínû, hogy a kormányzó “óriási áttörésnek” nevezte volna. A Jakarta Post cikke egyébként konkrétan is megemlíti, hogy a magyar befektetõk egy 20 milliárd tonna kapacitású új bányát nyitnak, amire egy 4000 MegaWattos széntüzelésû erõmûvet építenek a térségben, (ami nagyjából ötszöröse a Gyöngyösvisontán található Mátrai Erõmûnek) és kiépítik a hozzá tartozó vasútvonalakat is. Ez pedig nem egy párszáz millió dolláros project. Nem vagyok szakértõje a témának, de ez egy minimum 1 milliárd dolláros projekt. A fennmaradó 3 milliárd USD-rõl a cikkben nem tesznek említést, az összeg rendeltetése így homályban marad. Ezentúl a magyar miniszterelnök informatikai termékeket és szolgáltatásokat, valamint katonai felszerelést ajánlott fel az országnak. Ez utóbbira még visszatérek. OFFSHORE CÉG Az írásom egy levélben elterjedt alfa változatára az index.hu reagált egy rövid és tulajdonképpen befejezetlen cikkben, melyben az Index munkatársa megszólaltatta Ábrahám Gergelyt, a gazdasági minisztérium szóvivõjét. Ábrahám egy szóval sem tagadta a 4 milliárd dolláros magánjogi szerzõdés létrejöttét, sõt kifejtette, hogy a szerzõdés “egy magyar tulajdonú, de nem Magyarországon bejegyzett cég” kötötte az Indonéz állammal. “Magyarul” egy offshore cégrõl van szó. Ezt sehol egyetlen orgánum nem említi. Az Index cikke ráadásul megjegyzi, hogy egy “a levélben is említett” (ti: a jelen írás alfa változatában) cégrõl van szó. Ez azért érdekes, mert akkor ismét csak nem stimmel valami. Én ugyanis egyetlen céget említek meg (lásd késõbb) a Diagont. Ez azonban nem offshore cég, tehát vagy az Index munkatársa írt valamit félre, vagy Ábrahám Gergely nem tudott, vagy nem akart elmondani valamit. Ez annál is inkább valószínû, mert a bányászat, az erõmû- vagy vasútépítés nem is tartozik a Diagon profiljába. Ha mégis a Diagon lenne egyedül a beruházó, akkor meg mit keresett ott a többi “üzletember” (szám szerint 18-an) Indonéziában? S ha úgy van, ahogy az Index cikke említi, hogy a magyar államnak semmi köze a beruházáshoz, és nem is profitál belõle, akkor mi a fenét csinál ott a magyar kormányfõ a gazdasági miniszterrel karöltve? Talán megkérte õket egy üzletember, hogy “Ferkó gyertek már el, olyan jól fogtok mutatni a fogadáson”? Ferkóék meg elmennek állampénzen jól mutatni? 10
Megjegyzem, ha tényleg létezik a szóvivõ által említett állítólagos offshore cég, (amely nem lehet a Diagon) az is beleillik a képbe. Ilyen cégeket a rendszerváltás óta két okból volt szokás alapítani. A közteherviselés kikerülése végett, valamint ha valakik az állam pénzébõl akarják gyarapítani a magánvagyonukat. Lásd pl. a Britton szerepét a bankbotrányban. 4 MILLIÁRD USD – EGY ÖSSZEHASONLÍTÁS A honvedelem.hu – ról (pontosabban az Új Honvédségi Szemle c. lapból) megtudhatjuk, hogy a legtöbbet a magyarok a Kárpát-Balkán régióban fektettek be: “Ezek közül Horvátországba irányult a legnagyobb mennyiségben magyar tõke, közel 1 milliárd dollár értékben, amivel szomszédunkban a negyedik legnagyobb befektetõk vagyunk. A sort Szlovákia követi 785 millió dollárral, ami ott a hatodik helyre ???elég”, majd Macedóniában a Matáv 620 millió dolláros befektetésével az elsõ, Bulgáriában 466 millió dollárral kilencedik, végül Romániában 347 milliós beruházással tizenkettedik hazánk.” Amint az látszik, régiónkban az összes befektetés nem éri el a 4 milliárd dollárt. Kicsi az esélye, hogy valakiknek hirtelen több pénze legyen mint a magyar érdekszféra összes eddigi befektetése együttvéve, és mindannyian egyszerre tolongjanak azért, hogy pont Indonéziában fektethessenek be. Márpedig én hiszek az ottani sajtónak a 4 milliárdot illetõen. TITKOLÓZÁS Már önmagában az is feltûnõ, hogy a televíziós és rádiós hírekben egy szó sem hangzott el a kormány és az üzletemberek indonéziai útjáról. A hallgatás felettébb különös, hisz egy ekkora összegû tõkekihelyezés már nemzetközi viszonylatban is jelentõsnek számít. Tekintve, hogy az ehhez képest törpe összeggel támogatott vakcina ügyben szinte naponta tájékoztatgattak egy idõben, ha ez egy teljesen legális ügylet lett volna, folyton azt hallhattuk volna a médiából, hogy milyen ügyesek ezek a Gyurcsányék. Egy ekkora befektetéssel ráadásul bizonyítani lehetett volna még a 2006-os országgyûlési választások elõtt, hogy a pannon puma bizony tényleg ugrik, és a gazdaság dübörög! Ha a saját pénzüket fektették volna be, minden kétséget kizáróan telekürtölik vele az egész világot, ez pedig most elmaradt. Ezzel szemben esetünkben csak elhallgatással találkozunk, vagy sokkal kisebb számokkal. A magyarorszag.hu 2005. júli 27-i hírcsomagjában ezt olvashatjuk: “Kóka János értékelte a Vietnamban, Szingapúrban és Indonéziában tett magyar látogatás külgazdasági eredményeit. Elmondta, összességében 200 milliárd forint
értékû projektekrõl sikerült megállapodást kötni” Egy nappal tehát a Világgazdaság cikke után, melyben Kóka azt nyilatkozta, hogy többszáz millió dollár Indonéziában, a magyarorszag.hu-n már 200 milliárd forintról, azaz cirka 1 milliárd dollárról beszél a térségre vonatkozóan. Jó lenne tudni, hogy akkor most ki nem mond igazat: az indonéz kormánytisztviselõk, és az országuk két legnagyobb újságja, vagy Kóka János? Mert ugye nem mindegy, hogy összességében 200 milliárd Ft, vagy 880 milliárd Ft. csak Indonéziában. Nem mintha 200 milliárd a térségre olyan kevés lenne, de ha ebbõl Indonézia csak párszáz milliót kapott, mint ahogy Kóka nyilatkozta, biztosan nem lett csináltak volna akkora a felhajtást belõle. Indonéziában.
„A sikeres Magyarországért dolgozom” – adja hírül honlapján Kóka Johnny, az 1ügyû ígérgetõ Ezen kívül mindössze egyetlen helyen, az fn.hu-n tesznek említést az ügyrõl, ahol egy még kisebb összeg szerepel. Õk az Indonéz befektetésrõl számolnak be, számszerûen 77 milliárd forintról pontosabban 350 millió USD-rõl írnak. (4 milliárd USD helyett). A hivatalos számok tehát összesen 200 milliárd forint a térségben, melybõl 77 milliárd az Indonéz befektetés. A 4 milliárd USD-rõl egy szó sincs. Azt ugye nem akarják, hogy elhiggyük, hogy a bánya- és vasútépítést, nem beszélve az óriási erõmûrõl ebbõl akarják finanszírozni? Az fn.hu cikkében felmerül Diagon Kft. neve. A cég ügyvezetõje az a Kern József, aki Kollányi Gáborral együtt többségi tulajdonosai a Hospinvest Rt-nek, mely Körmenden és Kiskunhalason azokat a kórházakat mûködteti, melyeket közül a körmendit sikerült csak privatizálniuk maguknak. jó ha figyelünk
külföldre is
Ez utóbbit nem mellesleg a helyi Fideszes városvezetés segítségével. A kiskunhalasi kórház eladását végül 2001-ben Mikola István hiúsította meg. A vagy.hu-n találtam egy írást, melybõl kiderül, hogy “Kern remek kapcsolatokat ápol szocialista politikusokkal, legutóbb tagja volt annak az üzletemberekbõl álló csoportnak, amely Gyurcsány Ferenc miniszterelnököt kísérte el délkelet-ázsiai útjára.” A cikk írója többet errõl az útról nem tesz említést, ellenben ugyanott egy másik cikkbõl azért képet kaphatunk arról, hogy ki is ez a Kern József. A többi, eddig még ismeretlen “magyar befektetõ” is hasonlóan kormányközeli lehetett. Mellesleg a Diagon Kft. cégkivonatából is érdekes dolgokat lehet megtudni. A céget 1992-ben alapították 1 millió Ft tõkével, mely folyamatosan bõvül apró összegekkel. 2004-ben azonban a jegyzett tõke hirtelen 700 millióra ugrott, majd pont az indonéz ügylet idején 2005 augusztus 1-én növelték kereken 1 milliárd Ft-ra. Milyen érdekes nem? KRONOLÓGIA A dolog kicsit korábbra nyúlik vissza. 2005 január 3-án Gyurcsány Ferenc miniszterelnök felajánl 80 millió forintot a költségvetési tartalék keretbõl a katasztrófa sújtotta övezetben megvalósítandó humanitárius programokra. Két nappal késõbb – azaz január 5-én – újabb nagylelkû felajánlás történik a kormány részérõl, melynek összege 18 millió dollár, azaz 4 milliárd forint. Az összeget “segélyhitel” formájában teszik elérhetõvé a cunami sújtotta térség országai számára azzal a címkével, hogy azt kárelhárításra használhatják föl. Emlékezetes viszont, hogy szinte ezzel egyidõben az erdélyi árvízkárosultaknak egyetlen árva fillért sem adott a szocialista kormány. jó ha figyelünk
külföldre is
2005 július végén aztán körbejárják a térséget. Ismét beállítanak Indonéziába is, de immáron 4 milliárd dollár befektetés ígéretével és 25 millió dollár “soft loannal” (kedvezményes kölcsön), melyrõl az a hivatalos közlemény, hogy autópálya építésre adták az Indonéz államnak. Ez utóbbiról is az eredeti Jakarta Post cikk számol be egyébként. A 80 millió forint, majd a 18 millió dollár “segélyhitel” mögött én egyértelmû gazdasági számítást látok, fõleg annak fényében, hogy az erdélyiek nem kaptak egy centet sem. Az Index cikkírója szerint az indonéz kormány végül nem hívta le a neki felajánlott cunamis segélyhitel összegét. Mellesleg nem tudom ki hogy van vele, de ez a “segélyhitel” kifejezés már önmagában egy akkora ellentmondás, hogy a fal adja a másikat. A 25 millió USD (5.5 milliárd forint) célzott felhasználású hitel címkéje is erõsen csípõficamos. Nevetségesen kevés ugyanis ahhoz, hogy autópályát építsenek belõle. 3 km-nél hosszabbra ebbõl az összegbõl egészen egyszerûen nem futja! Hogy mi lehetett az összegek valódi rendeltetése? Egyszerû: ezzel alapozták meg az ottani befektetést, ahogy az iraki államadósság elengedésének is azt kellett volna biztosítania, hogy a “magyar befektetõk” majd részt vehessenek Irak újjáépítésben. Csak hogy az utóbbi nem jött be. A témát külön is boncolgatom. A fõ kérdés tehát, hogy honnan származott a befektetni kívánt 4 milliárd dollár. A BEFEKTETÉS CÉLORSZÁGA A napvilágot látott hírek a dolgot mindenhol befektetésként tálalják. Indonéziát ismerve ezt felettébb furcsállom. Ismeretes, hogy az országban fegyveres bandák garázdálkodnak és szeparatista mozgalmak robbantgatnak. 8 éve még mindennaposak vol-
tak a pogromok a Kínaiakkal szemben, az iszlámizmus pedig egyre nagyobb teret hódít arrafelé. Szumátra északi részét jelenleg is az iszlámisták uralják. A kép balra a saag.org-ról származik, és azt ábrázolja, amikor egy iszlámista robbantás után az Indonéz katonák a holttesteket keresik. Indonézia a környéken közismert agresszornak is számít, lásd pl. Kelet-Timor és Nyugat-Pápua esetét. Az ország saját, soha véget nem érõ polgárháborújában pedig csak az jelentett az embereknek egy lélegzetvételnyi békét, amikor a cunami után a felek tûzszünetet tartottak egy rövid idõre. Indonézia mind politikai, vallási, de közbiztonsági és katonapolitikai szempontból is zûrös és instabil helynek számít a világban. Azokról a cégekrõl, melyek egy ilyen országban kívánnak befektetni, joggal feltételezhetõ, hogy nem egészen legális gazdasági elképzeléseik vannak, vagy hogy a vezetõik félnótásak. Azt már csak mellékesen jegyzem meg, hogy a Jakarta Post ugyanazon tudósítása szerint Gyurcsány Ferenc ennek az országnak kínált föl katonai felszerelést! KÉRDÉSEK Elviekben, és papíron Indonéziában a magyar befektetõk pénze van, de inkább úgy néz ki, hogy Gyurcsányék strómanok segítségével megszabadították az államkasszát közel 900 milliárd forinttól. Ki lehet-e egyáltalán magyarázni a fentieket? Kétlem. Gyurcsányék soha nem fognak tudni számot adni arról, hogy ki és miért fektet be egy ekkora ilyen összeget egy totálisan zûrös országban, fõleg, amikor annak a pénznek itthon is ezerszer meg lenne a helye. És nem utolsó sorban ez az összeg azóta is hiányzik a költségvetésbõl. Amikor megkérdik tõlük, hogy hol a pénz, akkor vagy nem válaszolnak, vagy a legtöbb ami kitelik tõlük, az a cinikus hanta. Gondolok itt az olyan és hasonló válaszokra, amit Gyurcsány mondott Orbán Viktornak a pénzt keresõ kérdésére, miszerint “a pénz az autópályákban, a vidékfejlesztésben, az egészségügyben, a nyugdíjakban van...” Mindenki tudta, hogy hazudik. Õk is, mint ez 2006 szeptemberében kiderült. Állampénzek befektetési célzatú magánfelhasználására egyébként máskor is volt már példa. Emlékezzünk pl. az úgynevezett “bankbotrányra”, amikor az Állami Autópálya Kezelõ Rt.-bõl kiemelt 16 milliárd forintból akarták valakik (akik sosem lettek felelõsségre vonva, de még csak megnevezve sem) felvásárolni a Pannonplast részvényeit. A késõbbi vizsgálóbizottság által kiadott jelentéstervezet pontosan megmutatja, hogy milyen kifinomult módszerekkel dogoztak a szocialisták. Maga az erõmûvi projekt egyébként akár valós is lehet. A kérdések azonban következõk: 11
– Honnan származott a 4 milliárd dollár? – Mi lett a sorsa az erõmûvi projekt után fennmaradó legkevesebb 3 milliárd dollárnak? – Kik a tulajdonosai annak a bizonyos offshore cégnek? – Ha valóban csak 350 millió USD volt a befektetés, mint azt az fn.hu-n olvashattuk, akkor mirõl tudósítottak az indonéz újságok? – Hol a pénz tehát amirõl a Heti Válasz is írt? – Mi célt szolgál a titokban kezelt 500 milliárd forint? Amíg elfogadható magyarázatot és tételes kimutatást nem kapunk a fentiekrõl, addig gyanú alatt áll a szocialisták miniszterelnöke, Kóka János, és minden stróman, aki érintett az kérdésben. Vagy megvárjuk, míg ez is elévül, mint a Nomentana ügy? A fentiekbõl kiindulva érdemes még újragondolni azt is, hogy mi motiválta Gyurcsányékat 2006 május végén, hogy elengedjék Irak 38 milliárd forintnyi államadósságát, mikor már pontosan tudták, hogy milyen helyzetbe hozták az ország büdzséjét. Az említett összeg majdnem kiteszi Debrecen egész éves költségvetését. Vagy másképpen nézve, az egészségügybõl 2006-ban kivont pénzek egyik része az ún. teljesítménykorlátozás révén “kinyert” 30 milliárd forint, mely miatt komoly várólisták alakultak ki a kórházakban. Õk azonban, mint Krõzus, odaajándékozzák az adófizetõk pénzét engedik azt a 38 milliárdot a késõbbi magáncélú befektetési lehetõségek reményében. Bõvebben errõl a Hová gurul az állam pénze? c. cikkemben írtam. Kérdés továbbá, hogy hová lett továbbá a repülõtér elkótyavetyélésért kapott közel 500 milliárd forint 2005 decembere óta? Annyit tudunk, hogy nem az államadósság törlesztésére fordították. Csak nem az is valami “befektetésre” ment el? És mi volna ha Gyurcsány még pókerezni is szeretne? Írásom nyilvánosságra hozatalának idõpontja: 2006.08.26 Legutóbbi frissítés, javítás, kiegészítés :2007.01.25 v.1.20 Megjegyzések, javítások: Más pénzek is hiányoznak. Itt van például mindjárt az a két és fél milliárd márka, amit Kohl kancellár utalt át az 56-osok számára, és amit egyszerûen eltüntettek a szocik még Medgyessy idején. Érdekes projekt lenne egyszer tételesen összegyûjteni, hogy mennyi pénz hiányzik pontosan az államkasszából. Az ebben a cikkben olvasható információk 2006 tavaszán már megjárták a Fideszt, a Magyar Nemzetet, majd a választások után a HírTV-t is, s bár a dolog szerény véleményem szerint egyértelmû, mégsem kapott 12
nyilvánosságot. A média részérõl ez érthetõ, hiszen az oknyomozó újságírást a médiatörvény teljesen ellehetetlenítette, senki sem akart egy sajtópert megkockáztatni. A Fidesz prominensei részérõl azonban nem világos, hogy annak ellenére, hogy már a 2006-os országgyûlési választások elõtt el lett juttatva hozzájuk az anyag vázlata, miért nem kezdtek vele semmit sem. 2006 nyarán végül elértem, hogy egy Fideszes parlamenti képviselõ õsszel, amikor már mindenki jelen van és a média is figyel, interpellálni akart az ügyben, ami eddig nem történt meg mert a Gyurcsány és az MSZP hazugság ügye kapcsán kirobbant botrány minden hírt betakart az utóbbi idõben. A média és a politika tehát csak ennyire volt képes eddig. Az írást azért hoztam nyilvánosságra még augusztus végén, mert valamilyen áttételes módon az alapinformáció eljutott a Jobbik Magyarországért Mozgalom vezetõségéhez, akik 2006.08.24-én ki-
adtak egy közleményt a témában, s ha már így alakult nem tartottam értelmét a további várakozásnak. Legelsõ felindulásomban még korrupcióról (is) írtam. Konkrétan a cunamis pénzt és a “soft loan”-t kötöttem össze, és arra gyanakodtam, hogy a 4 milliárd dolláros befektetés igazából nem is létezett, azaz, csak egy mûbefektetést láttam benne, melynek egyedüli célja az állampénz elsikkasztása volt. Ezt a részt szinte azonnal átírtam, tekintve hogy ha így lett volna, azaz az indonéz kormány tisztviselõi aktívan vettek volna részt az ügyben, akkor ez az egész sosem került volna nyilvánosságra, mert az ottani újságok is csak “helyes összegekkel” hozták volna le a hírt, vagy sehogy sem. Az eredeti cikkben véletlenül 4 millió dollár szerepelt 4 milliárd forint helyett, és segélyként, nem pedig “segélyhitelként”. A segély összege mint kiderült csak 80 millió forint volt, a többi “segélyhitel”. jó ha figyelünk
külföldre is
(szerk: pedig már eldõlt – bevezetik) A több-biztosító hívei a piac “láthatatlan kezére” bíznák a szolgáltatások elosztását az egészségügyben is. Miért ne a piac szabályozna itt is a legjobban, mint a gazdasági élet egyéb területein? – kérdezik a több-biztosítós egészségügy hívei. És tényleg, miért is ne? Elõször is vegyük figyelembe, hogy az univerzális piaci szabályozás legitim volta már régóta nem elfogadott alaptétel a mainstream közgazdaságtan részérôl. A közgazdászok nagyobb része trivialitásként kezeli a piaci kudarcok elméletét, amely kimondja: bizonyos körülmények között a tiszta piaci szabályozás nagyobb veszteséget okoz, mint a részleges állami beavatkozás. Nota bene, elsõsorban éppen az egészségügyet szokták felhozni ezzel kapcsolatban. Ennek több oka is van, itt csak egyre utalok: az egészségügyben olyan jelentõs tudásbéli különbség áll fenn a fogyasztó és a szolgáltató között, oly nagy az “információs aszimmetria”, hogy a vevô jóval korlátozottabb mértékig képes racionális döntéseket hozni, amikor alternatív szolgáltatások között választ, mint a gazdasági élet más területein. Bár kétségtelen, hogy egy átlagfogyasztó az árat leszámítva kevés fogódzót talál egy 120 cm-es folyadékkristályos és egy plazmaképcsöves televízió közötti választás során, csakúgy, mint a mobilszolgáltatók csomagjainál.
A fogyasztó a pénzügyi szolgáltatások területén is nehézségekbe ütközik, pedig azok bonyolultsága gyerekjáték a különbözõ biztosítók által kínált szolgáltatási csomagok komplexitásához képest. Viszont a rossz döntés következményei sokkal komolyabbak lehetnek, mint egy TV vagy egy mobiltelefon csomag választásakor. A teljes hiteldíj mutató iránytûjének megjelenése jelentõs segítség volt a hitelezési piacon a fogyasztó számára, ennek analógiája azonban elképzelhetetlen a biztosítók által kínált csomagok esetében. Az egyéb minõségmutatók ugyan sokat segíthetnek, de ezekre a laikus közönség – legalábbis amerikai tapasztalatok alapján - nem igazán érzékeny. EURÓPA ÉS AMERIKA A legtöbb fejlett európai állam több-biztosítós modellt alkalmaz ugyan, ezek a modellek azonban távol állnak az Államreform Bizottság által propagált többbiztosítós modelltõl. Az „európai modell” – ha beszélhetünk egyáltalán ilyenrõl a változatos európai finanszírozási formák mellett – inkább az, hogy egyetlen nagy állami biztosító fedezi a biztosítottak alapellátását, míg a speciális ellátásokra és szolgáltatásokra – aki akar és tud – kiegészítõ biztosítást köthet. Ez a modell csupán a kiegészítõ biztosítók között teremt piaci versenyt. Az Államreform Bizottság által javasolt modell ezzel szemben az alap ellátási csomagot is felosztaná több biztosító között, ez pedig sok-
Megjegyzések az Index.hu-n 2006.09.12-én megjelent ellencikk kapcsán: Ha az Index cikkírója legalább Varga Istvánnak a Heti Válaszban megjelent mélyreható elemzését elolvasta volna, amit forrásként is belinkeltem még a cikkem elején, akkor 900-1000-es szám kapcsán nem beszélne mellé. Abból ugyanis látszik, hogy “900-1000"-es szám nem a 4 milliárd dollárból lett ”magyarítva". A Heti Válaszban megjelent elemzés szerint a kormány által el nem számolt összeg 858 és 1063 milliárd Ft között van. A szöveg különben tele van ködösítéssel és kinyilatkoztatásokkal. Semmi köze pl. az ügyhöz annak, hogy a 4 milliárd dollár hányad része a GDP-nek, vagy a költségvetésnek, és hogyan aránylik Gyurcsány vagyonához. A cikkíró ellenben a nagy kapkodásban elfelejti részletezni, hogy szerinte mibõl lettek az összegek “magyarítva”. Az Index az írásom egy alfa változatára reagált. Írója szándékával ellentétben nem csak hogy nem cáfolta az ezen az oldalon olvashatókat, de még plusz információkkal is szolgált, melyek melyeket utólag hozzáírtam a cikkhez. Miután ez megtörtént, a cáfolatra írt válaszomat 2006.09.30-án töröltem a webhelyemrõl, mert úgy gondoltam, hogy elveszi a figyelmet a lényegrõl. Az Index cikkében a gazdasági minisztérium szóvivõje kijavította a kölcsön összegét a Jakarta Postban megjelölt 25 millió dollárról 20 millióra. Én maradtam az eredeti összegnél. Volt egy súlyos hiba, és zavar az összegeket illetõen a cikkben a Titkolózások részben, amit csak 2006 nov. 29-én vettem észre. Érdekes, hogy ez addig senkinek sem szúrt szemet. Az eredeti Jakarta Post cikk másolata az Investment Indonesia Online-on: http://www.bkpm.go.id/bkpm/news.php?mode=baca&info_id=1440 (1)* Ez a cikk forrásként a Reuterst említi meg, de a Reutersnél hiába kerestem: http://www.xpatloop.com/news.php?id=6976 (2)* Indonézia Kuala Lumpuri (Malajzia) nagykövetségénél is olvashatunk róla: http://www.kbrikl.org.my/economy/news.html (3)* Az eredeti hír másolata más hírekkel egybegyûjtve: http://www.kjridubai.ae/berita%20juli.htm (4)* Az alábbi két helyrõl a híreket már törölték, csak a Google tárolt változatában érhetõek el. Mind a két hely a Dow Jones Newswires-t jelöli meg forrásként: A MorningStar azóta kitörölt híre. (5)* A NASDAQ azóta kitörölt híre. (6)* Az fn.hu-n nem stimmel az összeg, viszont felmerül az egyik cég neve, a Diagon Kft-jé, melynek nem csak a tevékenységi köre de a gazdagodása is úgymond érdekes. http://www.fn.hu/index.php?id=5&cid=103325 (7)* Egy szemfüles magyar bloggernek már akkor szemet szúrt a dolog, csak azt nem értem, hogy miért nem küldte el az infót valamelyik újságnak, vagy ellenzéki pártnak. Vagy õ is úgy járt, mint én? http://pocakos.blogspot.com/2005/07/ngy-millird-us-dollr.html (8)* A magyarorszag.hu hírcsomagjába rejtve Kóka 200 milliárdról nyilatkozik: http://www.magyarorszag.hu/hirek/gazdasag/szovivoi20050727.html (9)* A Világgazgaság cikke: http://vg.hu/index.php?apps=cikk&cikk=93818 (10)* jó ha figyelünk
külföldre is
13
kal inkább emlékeztet az USA biztosítási rendszerének egy részére (kivéve Medicare és Medicaid, azaz kivéve a fele), semmint az európai országokéra. Ez önmagában még nem lenne baj, csakhogy a gyógyítás fajlagos költségei éppen az USA-ban a legmagasabbak az egész világon, abban az országban tehát, amelynek az egészségügye leginkább piacosított. A csillagászati árakkal dolgozó amerikai egészségügy léte már önmagában is cáfolata annak a tételnek, hogy a több piac olcsóbb egészségügyet hoz létre. A SZÁMSZERÛSÍTETT CÉLOK HIÁNYA Ahhoz, hogy dönteni lehessen egy ilyen léptékû átalakításról, célszerû megnézni, mit várunk el eredményeképpen. Hatékonyságjavulást, természetesen, halljuk az Államreform Bizottságtól, ami olyan, mintha azt mondanák: boldogságot! Hatástanulmány nélkül belevágni a TBM-be ugrás a sötétbe, számszerûsített célok nélkül pedig lehetetlen értékelni a hatékonyságjavulást. Értelmes kérdések, illetve célkitûzések lehetnének például a következôk: – a biztosított egységnyi befizetése minõségi szempontból jobb ellátást eredményez-e, – hatásosabb lesz-e a terápia, gyorsabban gyógyul-e a beteg, tisztább lesz-e a WC? Vagy: adott mennyiségû befizetésbõl több beteg gyógyulhat; vagy: adott egységnyi befizetés magasabb életminõséget fog jelenteni, X évvel megnõ a várható átlagéletkor 2015-ig, a szívinfarktust követõ 30 napon belüli halálozási ráta x%-kal csökken 2010-ig etc. AZ ÉRVEK HIÁNYA: MITÕL LENNE HATÉKONYABB A RENDSZER? Ha meghatározzuk az elérendõ célokat, azt is meg kell nézni, hogyan valósulhatnak meg. Lesz-e több pénz a rendszerben? – A forrásteremtés oldaláról nem várhatunk lényeges változásokat, a biztosítottak, illetve a helyettük kéretlenül – bár törvényesen – osztogató APEH – OEPHH lényegében eddigi befizetéseiket irányíthatják majd át átláthatatlan kulcsokat alkalmazva a több biztosító felé. E tekintetben a fô kérdés, hogy a járulékbefizetésekbõl hiányzó mintegy ezer milliárdból mennyivel több folyna be. Ismerve az APEH eddigi tevékenységét, feltehetõleg semennyivel sem. Az pedig, hogy az orvos legyen az APEH rendõre, és ô csípje fülön a potyautasokat, nehezen képzelhetõ el, hiszen nem a hozzá forduló beteg nem fizetett, hanem annak munkáltatója, akivel szemben a munkavállaló gyenge helyzetben van. A kiegészítõ vagy extraszolgáltatásokért csak kevesen lesznek képesek jelentõs többlet-befizetéseket teljesíteni, ez legfeljebb évi 3-4%-os többletbevételt jelenthet majd a teljes biztosítási kasszának. Ha több pénz nem is lesz, esetleg olcsóbb lesz majd a TBM? Az adminisztratív költségek biztosan magasabbak lesznek a mostani 1,5%-nál, és valahol az amerikai szint környékén fognak megállapodni, ahol a mûködtetési költségek 15-25% körül vannak, ma az európai átlag 8-10%. Ez ugyan lehet kevesebb is, ha a felelõsségbiztosítások és az ezek által fedezendõ (de nem fedezett) kártérítési perek nem jutnak amerikai magasságokba. CSÖKKENNEK-E A GYÓGYÍTÁS KÖLTSÉGEI? Itt elsõsorban az ún. felesleges (orvosi szempontból indokolatlan) beavatkozások csökkentésével lehet megtakarításokat elérni. Az aktív fekvõbeteg-elszámolás teljesítményarányos finanszírozásának alkalmazása és az ellenõrzési rendszer fejlesztése azonban a jelenlegi modell mellett is alkalmas arra, hogy visszaszorítsa a felesleges ellátásokat. 14
Az új biztosítók pedig könnyen kísértésbe eshetnek majd, hogy olyan beavatkozásokat se engedélyezzenek, amelyek a jelenlegi orvosi gyakorlat mellett indokoltnak számítanak. A költségcsökkentés így nem a nagyobb hatékonyságból eredne, hanem a minõségrontásból. Éppen ez a megfontolás vezetett a Medgyessy-kormány által favorizált profitorientált betegirányítási modell elvetéséhez a 24. órában. MINÕSÉGI ÖSSZEHASONLÍTÁS A korábban említett információs aszimmetria miatt a beteg egyszerûen képtelen arra, hogy összevesse két gyógyítási protokoll minõségét, és még csekélyebb az esélye arra, hogy két egészségügyi biztosítási csomaggal tegye meg ugyanezt. Félô ezért, hogy a biztosítók majd az egyetlen olyan paraméter területén fognak versenyezni, amelyek a fogyasztó számára összevethetõk egymással. Ez pedig az ár. Hasonló jelenséget figyelhetünk meg a gépjármûvek kötelezõ felelõsségbiztosításánál is. A KARTELLEK LEHETÕSÉGE Végül, de nem utolsó sorban, itt van még az oligopólium veszélye. 5-6 szereplõ esetén könnyû megállapodást kötni a verseny kiküszöbölésére, ahogyan ez mostanában történt ugyancsak a gépjármûvek biztosítási piacán. A Gazdasági Versenyhivatal azért rótt ki példátlanul magas, összesen mintegy 6 és fél milliárd forintos bírságot a biztosítókra, mert azok megállapodtak egymással, hogy milyen árszabást érvényesítenek a javító szervizek felé a szerviz-óradíjak elfogadásánál. Ugyan mi gátolhatná meg az egészségbiztosítókat abban, hogy hasonló titkos megállapodásokat kössenek egymással a kórházakkal és a járóbetegellátókkal szemben alkalmazott díjszabásoknál? KÖVETKEZTETÉS A fentiek alapján kimondhatjuk, a több-biztosítós modell elõnyei nem bizonyítottak. A piaci kudarcok elmélete, a drága amerikai egészségügy és a cikkben felsorolt egyéb érvek arra figyelmeztetnek, hogy a reform kockázata nem áll arányban a várható nyereséggel. A mostani egybiztosítós modell még jelentõsen javítható, mégpedig elsõsorban a szektorsemleges finanszírozás megteremtésével. Amennyiben a magánkórházak is megkaphatnák ugyanazért a mûtétért ugyanazt a finanszírozást, kiderülhetne, hogy ténylegesen mekkora fizetõképes kereslet van az extra szolgáltatásokra. Másodsorban bele kell foglalni a finanszírozásba a fenntartás, a mûszerbeszerzés, és általában a beruházások költségeit, hogy a kórházak gazdálkodása végre áttekinthetõvé és számonkérhetõvé váljon. Harmadsorban gazdasági társaságokká kell alakítani a kórházakat, hogy minél kevésbé függjenek a pártpolitikától fertõzött tulajdonos önkormányzatok kénye-kedvétôl. Negyedszer: az egészségügyi intézményeknek finanszírozási szempontból kiszámítható környezetben kell mûködniük, az ad hoc módon bevezetett, felülrõl bebetonozott teljesítményarányos finanszírozás például a HBCS karikatúrája, nem pedig továbbfejlesztése. Ötödször: az OEP-et valóban át kellene szervezni ahhoz, hogy biztosító módjára tudjon fellépni, és mindent megtehessen azért, hogy a gyógyításra fordított közpénzek hatékonyan hasznosuljanak. Hatodszor, de nem utolsó sorban a lakosokat is tájékoztató minõségmutatókat kell alkalmazni a szolgáltatások valós értékének pontosabb megközelítése és közérthetôsége érdekében. Egy “nagy ötlet” helyett tehát 8-10 kisebb, következetesen kivitelezett cselekvési sor vagy program kellene az egészségügy továbbfejlesztéséhez. A piac önmagában véve sajnos nem old meg semmit, nem hozza el közénk az általános boldogságot és megelégedettséget. Így jobb híján ránk marad az, hogy tegyünk azért, hogy az egészségügy hatékonyabbá és igazságosabbá váljon! Fendler Judit – közgazdász (Forrás: IME)
jó ha figyelünk
külföldre is
LÉGY BÜSZKE MAGYAR! Tudjuk-e, hogy a 895-ös III. Honfoglalás idején, mintegy 500 000 magyar érkezik a Kárpát-medencébe, és ha összehasonlítjuk ezt a számot a mai népességi adatokkal (16 000 000), akkor láthatjuk, hogy mi 1100 év alatt a harmincszorosára növekedtünk a magyarságság lélekszámát illetõen? A mai Franciaország területén például a IX. században 7 000 000 ember élt és ma mindössze 58 000 000 embert lehet találni Frank honban. Ez alig 8,5 szeres növekedést jelent. Tudjuk-e, hogy a Honfoglalás idején Európában csak a görögöknek és a rómaiaknak volt írásbeliségük, és amikor mi megérkezünk a Kárpát-medence területére, már kiforrott, kész, mintegy 1700 éves írásbeliséget hoztunk magunkkal? Tudjuk-e, hogy az Ómagyar Mária-siralom szövegét mi még a mai napig értjük, hiszen szókincsét, mind a mai napig használjuk? Shakespeare drámáit, a mûvelt; angol már csak szótár segítségével képes elolvasni, mivel annyit változott nyelvük az elmúl 440 év során. A miénk, megtartotta nyelvtanát és szókincsét. Nem volt hajlandó belesimulni, beleolvadni a nagy nyelvi forgatagba! Tudjuk-e, hogy a Magyar Zenetudományi Intézet regisztrálta a 200 000-dik magyar népdalt, amelybõl 100 000 már megjelent nyomtatásban is. A 80 milliós Németországban összesen 6000 (!) népdalt tudtak összegyûjteni. Tudjuk-e, hogy a magyar mesevilág páratlan az egész világon? Európában nem ismerik a tündért, hetedhét országot, fanyüvõt, hétfejû sárkányt, még nyelvtani szinten sem. Nincs szavuk rá. Tudjuk-e, hogy Európa nem ismerte a magyarok bejövetele elõtt a hús megfõzésének módját? Nem ismerték a villát és a kanalat. Kézzel és késsel ették a sütött húst. Behoztuk a sajátos fûszerezési technikánkat, a darabolást, a fûszerekkel való összefõzést. Az édes, sós, savanyú, keserû ízek mellé mi hoztuk az erõs ízt ételeinkben. Tudjuk-e, hogy azért nem járnak tógában, ma Európában az emberek, mert mi behoztuk magunkkal a nadrágot, a zakót (kazak), a hosszú kabátot (kaftán). Amíg Európa saruba, csizmába, bocskorba járt addigmi behoztuk a háromnegyedes sarkos cipõt. Sõt még az also fehérnemû is általunk kerül a világnak erre a részére.Gondoljuk cask meg, ma Skóciában, ha valaki igazán korhûen akar a skót népviseletbe felöltözni, akkor nem vesz alsónadrágot a kockás szoknya alá. Tudjuk-e, hogy a Honfoglalás idején, mi csodálatos növény és állatvilággal rendelkeztünk, amit magunkkal hoztunk a belsõ-ázsiai térségbõl? Tudjuk-e, hogy az elmúlt idõszakban sikerült, a parlament által, hivatalosan is nemzeti kinccsé tenni õshonos állatfajaink nagy részét? A kilenc kutya fajtát, a három parlagi tyúk fajtát, a szilaj marhát, a három mangalica fajtát, a tincses kecskét, és a galambjainkat. Ez egyben azt is jelenti, hogy nem lehet õket keresztezni, az országból kivinni. Tehát meg kell tartani a tiszta vérvonalat. Aszürke marhát sajnos az osztrákok már levédték elõttünk. Tudjuk-e, hogy a hollandok 400 éve termesztik a tulipánt, mi 3000 éve? Mégis õket hívják a tulipán hazájának. Az egyetlen európai tulipán fajtának, a Tulipa Hungaricának géncentruma, a Kárpát-medencében van. Tudjuk-e, hogy a világ második alkotmánya a miénk? Az elsõ az izlandi 720-ból, a második pedig: Szent István király intelmei Imre herceghez. Tudjuk-e, hogy a reneszánszt, mint mûvészeti stílust Ausztria és Németország tõlünk vette át? Tudjuk-e, hogy az öntözéses gazdálkodást és a vetésforgót is mi honosítottuk meg a világnak ezen a részén? Mára már Európa elfelejtette ezt a tudást, és jórészt ennek köszönhetõ, hogy termõföldjeik tönkrementek, elhasználódtak. Ez az igazi indok arra, hogy miért is kellettünk az EU-ba! És akkor még egy szó sem esett a magyarok õsi hitérõl. Ezek persze csak kiragadott példák, a teljesség igénye nélkül. Talán nem hiába íródtak le. Jó lenne, ha legalább addig eljutnánk gondolatban, hogy magyarnak lenni nem szégyen! S akkor talán nem támolyognánk össze-vissza, abban a jogi, gazdasági és kulturális csapdában, amit nekünk állítottak Brüsszelben. S hogy nehogy azt higgyük, az író fantáziája, üldözési mániája mondatja velem ezeket a szavakat, álljon itt egy idézet bizonyságul: Napóleon megkérdezte Francois Talleyrand-t, hogy mit tegyen a magyarokkal. Talleyrand válasza: Felség! Régi szokásuk a magyaroknak, hogy felnéznek nagyjaikra, és büszkék a múltjukra. Vedd el e nép múltját, és azt teszel velük, amit akarsz! A monarchia idején megvalósították Talleyrand elméletét. És végül, tudjuk-e, hogy 1805-ben 6 ember mert beiratkozni a Pázmány Péter Tudományi Egyetemre, mert féltek, hogy az osztrákok megölik, kiirtják családjaikat? S nem sokkal késõbb, 43 év múlva, megremegett a Föld. Most kereken 200 évvel késõbb ugyanaz a helyzet. És 43 évvel késõbb vajon újra lesz-e földindulás? „Jó magyarnak lenni, igen nehéz, de nem lehetetlen!” (Széchenyi István) Küldd el minden Magyarnak e levelet, hátha még van remény újra Magyarnak lenni!
ÚJ SZABADEGYETEM 2006 EGYESÜLET Rektor: MELLÁR Tamás
Titkár: Szabó László
"Az igazság akkor is létezik, ha tagadják." (George Orwell)
„A MI ZSEBÜNKRE MEGY!” Elõadássorozat a magyar gazdaság állapotáról és lehetõségeirõl 1. elõadás 2007. március 30., péntek 18 óra: A szocialista örökség terhe. Adósságcsapda, eladósodottság Elõadó: DRÁBIK János 2. elõadás: Rendszerváltó gazdaságpolitikák. Sokkterápia vagy fokozatos áttérés? Elõadó: MATOLCSY György, volt gazdasági miniszter 3. elõadás: Versenyképesség, fejlettség. Helyünk a nemzetközi mezõnyben Elõadó: CSATH Magdolna, egyetemi tanár 4. elõadás: A külföldi tõke szerepe. Áldás vagy átok? Elõadó: BOGÁR László, egyetemi tanár 5. elõadás: A monetáris és fiskális politika lehetõségei. Segít-e a megszorítás? Elõadó: GAZDAG László, egyetemi docens 6. elõadás: A jövõ alternatívái. Mit szeretnének a vállalkozók? Elõadó: CSÉFALVAY Zoltán, egyetemi tanár 7. elõadás: Hová tartunk most? Az államháztartási reform értékelése Elõadó: SZAKOLCZAI György, egyetemi tanár
Ipoly
Salgótarján Balassagyarmat
Mosonmagyaróvár Danube Györ
Nyíregyháza Leninváros
Hajdúböszörmény
Budapest
Debrecen
Jászberény
Püspökladány
Erd
Pápa
Várpalota Ajka
Cegléd
Székesfehérvár
Veszprém
Zala
Balaton
Zalaegerszeg
Dunaújváros
Sió
Törökszentmiklós Szolnok Nagkörös Mezötúr
Kecskemét
za
Boglárlelle
Békéscsaba
Kiskunféylegháza
Szentes
Nagykanizsa
Szekszárd
Kaposvar
a av
Dr
Komló
Pécs
Kiskunhalas
Baja
za
Gyöngyös
Vác
Tatabánya
Rába
Szombathely
T is
Miskolc
Eger
Esztergom
Sopron
Köszeg
Az elõadások kezdete: 18 óra
?
Záhony
T is
Helyszín: Civil Közösségek Háza 7624 Pécs, Szent István tér 17. Tel.: (72) 215-543, 511-815
Sátoraljaújhely Kazincbarcika
Ózd
Szeged
Gyula Orosháza
Hódmezövásárhely Makó
Mátészalka
