A települések infrastrukturális ellátottsága, 2010

2011/75 Összeállította: Központi Statisztikai Hivatal www.ksh.hu V. évfolyam 75. szám

2011. november 14.

A települések infrastrukturális ellátottsága, 2010 A tartalomból

Energiaellátás 1

Összefoglaló

1

Energiaellátás

1

Villamosenergia-ellátás

2

Gázellátás

2

Távfűtés és melegvíz-ellátás

2

Települési vízgazdálkodás

2

A közműves ivóvízellátás jellemzői

3

Közüzemi szennyvízelvezetés

3

Szennyvíztisztítás

4

Hulladékelszállítás

5

Úthálózat

Villamosenergia-ellátás A közüzemű villamosenergia-hálózathoz az ország minden települése kapcsolódik. 2010-ben valamivel több mint 5 millió háztartási fogyasztó 11 034 millió kWh villamos energiát használt fel,a teljes fogyasztás 1/3-át. A fogyasztók száma 2000 óta 7,4%-kal nőtt, viszont 2007-től gyakorlatilag változatlan. Az elmúlt évtizedben az egy fogyasztóra jutó átlagos havi felhasználás 173 és 186 kWh között mozgott (2010-ben 181 kWh volt). 1. tábla A háztartási fogyasztók villamosenergia-felhasználásának főbb adatai Háztartási villamosenergia-felhasználás Év

Fogyasztók száma, ezer

Összefoglaló

A települési infrastruktúra, a szolgáltatások színvonala alapvetően meghatározza lakás- és életkörülményeinket. Jelen kiadvány a kommunális szolgáltatások közül az energiaellátási rendszer, az ivóvíz-szolgáltatás, a szennyvíz- és hulladékkezelés, valamint a közúthálózat sajátosságait, a települések és lakások ellátottságát mutatja be. A települések ellátottságát a vizsgált elemek kettőssége jellemzi. Míg a villamosenergia-, a vízhálózat és a hulladékgyűjtés hazánk minden településen megoldott, addig a közcsatorna-hálózat, a szennyvíztisztítás és a korszerű hulladékkezelés európai uniós szintű kialakítása még fejlesztéseket igényel. Szintén jó ütemben halad a gázcsőhálózat kiépítése, jelenleg a települések 92%-ában lehetőség van a szolgáltatás igénybevételére. Magyarország közúthálózata közel 200 ezer km, ennek 11%-a a települések közti összeköttetést biztosítja. Az évtizedes tendencia folytatásaként a lakások ellátottsága 2010-ben is tovább bővült. A közüzemi vízvezeték-hálózatba a lakások 95, míg a rendszeres hulladékgyűjtésbe több mint 92%-uk volt bevonva. A gázellátottság folyamatos bővülésével az ellátottsági arány a háztartások tekintetében jelenleg 90%. A szennyvízhálózathoz az összes háztartás közel háromnegyede kapcsolódott, valamivel több, mint az előző évben, így a közműolló – az ivóvízvezetékkel ellátott és a közcsatorna-hálózatra rákötött lakások arányának különbözete – a korábbi évekhez hasonlóan tavaly is tovább zárult. A távhőszolgáltatást igénybe vevők számának folyamatos, kis mértékű csökkenése 2010-ben megállt, jelenleg a lakások 15%-a részesül ilyen ellátásban. Az egy főre jutó villamosenergia- és gázfelhasználás az előző évihez hasonlóan 2%-kal mérséklődött. Éves szinten 5,1%-kal tovább csökkent a vízfelhasználás is. A fogyasztás visszaeséséhez a közüzemi díjak emelkedésén kívül a háztartásokban használt modern berendezések elterjedése és a természeti környezetünkkel kapcsolatos szemléletváltás is hozzájárult.

összesen, millió kWh

az összes felhasználáson belül, %

egy fogyasztóra, kWh/hó

2000

4 728

9 786

31,7

173,3

2001

4 583

10 129

32,0

175,9

2002

4 599

10 556

32,4

180,1

2003

4 604

10 922

32,8

185,4

2004

4 679

10 867

31,7

184,4

2005

4 921

10 918

32,6

184,9

2006

4 983

11 077

31,9

185,3

2007

5 027

10 945

31,0

182,2

2008

5 034

11 244

32,0

186,1

2009

5 082

11 285

33,9

185,9

2010

5 078

11 034

32,5

181,0

A háztartások fogyasztása területileg igen eltérő. Az egy fogyasztóra jutó havi felhasználás terén Pest megye (210,4 kWh) áll a megyei rangsor élén. Az országos átlagot jelentősen meghaladja még Győr-Moson-Sopron, Heves és a főváros fogyasztása. Átlagosnak tekinthető az Észak-Alföld, a Nyugat-Dunántúl és az Észak-Magyarország régiók háztartásainak villamosenergia-felhasználása. A mutató az egész Dunántúlon kisebb az átlagosnál, különösen Zala megyében, ahol az országos átlag 70%-át éri el. A háztartási fogyasztók száma az előző évihez képest több mint 3500-zal csökkent, leginkább Borsod-Abaúj-Zemplén, Szabolcs-Szatmár-Bereg, valamint Baranya megyékben. A legnagyobb növekedést Pest-megye könyvelheti el (közel 9000 új fogyasztóval).

2

Statisztikai tükör 2011/75

A települések infrastrukturális ellátottsága, 2010

Gázellátás A földgáz továbbra is meghatározó szerepet játszik a hazai energiaellátásban. 2000 óta 21%-kal nőtt a fogyasztók száma, a növekedés 93%-át a háztartási fogyasztószám emelkedése tette ki. 2010-ban hazánkban 2877 településen volt vezetékes földgázszolgáltatás, az ellátottság közel 92%-os. A fogyasztók száma 3601 ezer volt, és 9,6 milliárd m3 földgázt értékesítettek. Az éves eladás az elmúlt években jellemzően 9 milliárd m3 fölött alakult. 2010-ben 3,4 millió háztartás energiaszükségletét fedezték a gázszolgáltatók, ezzel csaknem elérték a 90%-os telítettséget. A magas ellátottság mellett még az adott évben is 63 ezer új háztartást kapcsoltak be az ellátásba. A vezetékesgáz-fogyasztás összesen több mint 10%-kal haladta meg az előző évi felhasználás mértékét, ezen belül a háztartások fogyasztása stagnált. Az egy háztartásra jutó gázfogyasztás a 2003-as 125,4 m3/hó csúcsfogyasztásról lassuló ütemben, minimális kilengéssel csökkent a 2010-es 90,3 m3/ hó értékre. A gázfelhasználás alakulásában minden valószínűség szerint a gázdíj folyamatos növekedése volt a legjelentősebb tényező A földgáz helyett a családi házakban – ahol a lehetőség adott erre – elsősorban fát és szenet tüzeltek el a földgáz mellett. A 3 millió 396 ezer háztartási fogyasztó több mint 85%-a fűtési célra is fogyasztott. Magyarországon az épületek fűtését – még abban az időszakban, amikor a földgáz ára töredéke volt a mainak – mintegy 2/3 arányban gázfűtéssel oldották meg. A téli gázfogyasztást mérséklő sikeres megoldás pl. a korszerű fűtéstechnikai rendszerek alkalmazása, az épületek hatásosabb, korszerűbb hőszigetelése. A még ellátatlan települések nagyobb arányban fordulnak elő a Dél-Dunántúl régió három megyéjében (Baranya, Somogy, Tolna) és Borsod-AbaújZemplén megyében. 2. tábla Vezetékesgáz-ellátás Az értékesített gáz mennyisége, millió m3 Év összesen

Gázfogyasztók száma, ezer

Egy háztartási Vezetékes fogyaszgázzal tóra jutó rendelkező havi telepüebből: átlagos ebből: lések háztartá- összesen háztartási gázfel- aránya, % soknak használás, m3/hó

2005-től 2009-ig mérsékelten csökkent, 2010-ben az előző évihez képest jelentős változás nem történt. A fűtési módot a távhő áfájának visszaesése is vonzóbbá tette, emellett a kapcsolt hő- és villamosenergia-termelés arányának bővülése miatt is javult a szolgáltatás gazdaságossága. A fővárosban és a megyeszékhelyeken (kivéve Békéscsaba és Zalaegerszeg) található a legtöbb bekötött lakás. A fővárosban 238 ezer lakásban van távfűtés (ez az országosan bekötött 648 ezer lakás 36%-a), Miskolcon 32 ezer, Pécsett és Debrecenben 31 ezer, Szegeden 27 ezer lakásban fűtenek ilyen módon. 70%-ot meghaladó a hálózatba bekötött lakások aránya Almásfüzitőn, Tiszaújvárosban és Tatabányán, míg Dunaújvárosban ez az érték közelít a 85%-hoz. A nagyvárosokon kívül – az ipartelepítési és az újvárosi mozgalom hatásaként – a szocializmus évei alatt jelentőssé vált ipari központokban (pl. Kazincbarcika, Ózd, Komló) szintén nagyszámú távfűtött lakás található. Emellett néhány községi jogállású településen is van ilyen szolgáltatás, jórészt szintén korábbi ipartelepítéshez, közeli ipari központok vagy hőerőmű jelenlétéhez köthetően (pl. Bokod, Pétfürdő). A távhőszolgáltatás további fejlődési irányát a lakásonkénti hőmennyiségmérés adhatja, amely révén megvalósulhat a fogyasztásarányos számlázás. A távhőszolgáltatásról szóló 2005. évi XVIII. törvény erre lehetőséget nyújt, egyelőre azonban még nem nagyon terjedt el ez a költségmegosztási mód.

Települési vízgazdálkodás A közműves ivóvízellátás jellemzői A települések vízellátásának célja a lakosság ivó- és háztartási vízigényének kielégítése, valamint a közületek, közintézmények és a kisebb ipari üzemek ivóvíz minőségű vízzel való ellátása. A vízellátás történhet magánkutakból, közkutakból, az üzemek vagy intézmények saját vízműveivel, és közüzemi vízvezetékkel. A vízellátás módozatai és a megoldás technikai kialakítása mindig aszerint alakult, hogy az ellátandó település nagyságrendje, lakosainak száma, szerkezeti elrendezése, társadalmi struktúrája és gazdasági berendezkedése milyen ellátási színvonalat igényelt. A fejlődés iránya a közösség egészét ellátó közműves vízművek építése. 2000-ben az ország településeinek 99,9%-a élvezhette a vezetékes ivóvízellátás előnyeit, a vízvezeték-hálózatba bekapcsolt lakások aránya 92,1% volt. Az ellátottság az ország településeit tekintve már 2007-ben elérte a 100%-ot. 2010-ben a vízvezeték-hálózatba bekapcsolt lakások aránya megközelítette a 95%-ot. A termelt és szolgáltatott vízmennyiség, ezen belül a háztartások részére szolgáltatott ivóvíz mennyisége a 2000–2010 közötti időszakot tekintve tovább csökkent, részben a rendkívül csapadékos 2010. év miatt. A termelt víz esetében ez több mint 17%-os visszaesést jelent.

2000

8 415

3 466

2 984

2 824

102,3

80,0

2001

9 213

3 782

3 068

2 899

108,7

84,1

2002

9 192

3 954

3 149

2 970

111,0

85,8

2003

10 227

4 571

3 223

3 037

125,4

88,6

2004

10 159

4 425

3 299

3 101

118,9

89,9

Millió m 3 800

2005

10 457

4 600

3 366

3 158

121,4

90,5

700

2006

10 015

4 413

3 429

3 215

114,4

90,5

600

2007

9 081

3 796

3 479

3 260

97,0

90,8

2008

9 118

3 794

3 513

3 292

96,0

91,1

2009

8 544

3 625

3 552

3 333

90,6

91,1

2010

9 580

3 626

3 601

3 396

90,3

91,2

1. ábra Közüzemi víztermelés és -szolgáltatás

500 400 300 200 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010

Távfűtés és melegvíz-ellátás Az ország 96 településen közel 648 ezer lakásban van távfűtés és 599 ezer lakásban melegvíz-szolgáltatás. A hálózatok zömét a korábbi évtizedekben alakították ki, az 1990-es évektől az építések során a családi igényeket jobban kiszolgáló egyedi lakásfűtés terjedt el. Az ellátott lakások száma

Termelt iv óv ízmenny iség Szolgáltatott iv óv ízmenny iség Háztartások részére szolgáltatott iv óv ízmenny iség

3



2000-ben a közegészségügyi szempontból veszélyeztetett települések kategóriájába 18 olyan helység tartozott, ahol közüzemi vízmű üzemelt. Ezeknek a településeknek a száma a következő kilenc évben 6 és 48 között ingadozott. Átmeneti ivóvíz-ellátási módok (tartálykocsis, csomagolt, palackozott, cserekannás vízellátás) alkalmazására 2010-ben 13 településen volt szükség.

ben kislélekszámú települései szennyvízelvezető-hálózattal teljesen ellátatlanok. Ezek a települések többnyire olyan területeken vannak, ahol nem megoldható a szennyvízelvezető közmű gazdaságos üzemeltetése, ezért itt a környezetvédelem, illetve a társadalmi jólét érdekében költség- és környezetkímélő, szakszerű egyedi szennyvízkezelő létesítmények alkalmazása kerülhet előtérbe. 2. ábra

3. tábla A nem megfelelő ivóvízzel ellátott települések száma és a kiszállított víz mennyisége A kiszállított ivóvíz mennyisége, m3

Év

Települések száma

2000

18

580

2001

13

1 187

2002

6

650

2003

30

2 200

2004

34

2 410

2005

48

1 737

2006

23

1 199

2007

6

410

2008

17

8 040

2009

28

3 447

2010

13

822

Az ivóvízvezeték-hálózat 2000–2010 között 3639 km-rel bővült, 2010-ben 65 924 km volt. A közműves ivóvízellátásba bekapcsolt lakások száma 2000 és 2010 között több mint 373 ezerrel nőtt. A bekapcsolt lakások országos aránya mintegy 95,0% volt 2010 végén. A vízellátás területi kiterjesztésével sokat javult Pest, Békés, Borsod-Abaúj-Zemplén, SzabolcsSzatmár-Bereg, Tolna megyék vízellátási helyzete, de kiemelkedően fejlődött Bács-Kiskun megye vízellátása is. A fentiekből megállapítható, hogy a közműves ivóvízellátás extenzív fejlesztési szakasza lezárult. A statisztikai adatokból azonban nem tűnik ki, hogy a meglévő vízműrendszerek minőségi szempontból milyen problémákat rejtenek (ivóvízminőség javítása, rekonstrukció, korszerű irányítástechnika alkalmazása stb.). Közüzemi szennyvízelvezetés A vízkészletek hosszú távú megőrzése szempontjából nagy fontosságú a csatornázás és a szennyvíztisztítás fejlesztése. A közműves szennyvízelvezetést tekintve 2010-ben még 1414 teljesen csatornázatlan helység található Magyarországon (ez az összes település mintegy 45%-a). A települések szennyvízelvezetése mint életminőségi mutató az országok fejlesztési struktúrájában környezetvédelmi, közegészségügyi, nemzeti és nemzetközi megítélés szempontjából meghatározó tényezővé vált. Míg Magyarország közműves ivóvízellátás tekintetében a nemzetközi összehasonlítást figyelembe véve jó mutatókkal rendelkezik, addig a szennyvízelvezetés területén az elmaradás továbbra is szembetűnő. Az ellátottsági szintekben jelentkező több mint 22,3 százalékpontos különbség, az ún. közműolló (a bekötött lakások arányát tekintve) ezt a tényt markánsan jelzi. A valamilyen mértékben szennyvízcsatornával ellátott települések száma a 2000. évi 854-ről 2010-re 1738-ra emelkedett. Az üzemelő közüzemi szennyvízelvezető rendszerrel nem rendelkező települések között 5 város volt: Tompa, Sándorfalva, Kadarkút, Nagybajom és Nagyecsed. A többi település lakosságának száma átlagosan az év közepén mintegy 817 fő, ezek között 1036 település lélekszáma 1000 főnél kisebb. A megyéket tekintve Baranya (231), Somogy (151), Borsod-Abaúj-Zemplén (128), Szabolcs-Szatmár-Bereg (117), Zala (115), és Vas (108) megyék zömé-

Közműolló, 2010

Közép-Magy arország Közép-Dunántúl Ny ugat-Dunántúl Dél-Dunántúl Észak-Magy arország Észak-Alföld Dél-Alföld 0

10

20 30

40 50 60

70 80

90 100 %

A közüzemi iv óv ízhálózatba bekötött lakások arány a, % A közüzemi szenny v ízgy űjtő-hálózathoz csatlakoztatott lakások arány a, %

A szennyvízelvezető hálózatba bekapcsolt lakások száma 2000–2010 között több mint 1 millió 75 ezerrel bővült; a 2000. évi 2 millió 79 ezerről (51%) 3 millió 154 ezerre (72,5%) nőtt, ezáltal csökkent a vízhálózatba bekötött lakások számához viszonyított nagymértékű lemaradás. A hazai szennyvízelvezető rendszerek műszaki megoldására a helyi, települési szintű kiépítés a jellemző. Gyakori továbbá a két vagy több település, vagy város és a környező települések együttes szennyvízelvezetése, illetve közös szennyvíztisztítása (kistérségi és szennyvíz-agglomerációs rendszerek) is. Regionális (nagytérségi) csatornarendszerek csak néhány térségben (főleg az üdülőkörzetekben) létesültek (Balaton, Velencei-tó, Dunakanyar). A közcsatornán levezetett szennyvizek, beleértve az intézményi, ipari, az egyesített szennyvízelvezető rendszereken elvezetett csapadékvíz mennyiséget és az egyéb szennyvízkibocsátásokból származó szennyvizeket is, együtt átlagosan 546 millió m3-t tettek ki 2000–2010-ben. Ez az érték az éves átlagos közüzemi vízművek által termelt ivóvízmennyiség (678 millió m3) több mint 80%-a. A közműves csatornázással rendelkező lakások számát, arányát tekintve a 2000-es állapothoz hasonlóan 2010 végén is átlag alatti arányban csatornázottak Bács-Kiskun, Békés, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Tolna megyék. A legrosszabb helyzetben továbbra is Bács-Kiskun megye van (47,6%). A legjobb helyzetben lévő fővárosban is csatornázatlanok még a peremkerületek egyes részei, több mint 30 ezer lakás (3,5%). Szennyvíztisztítás 2000–2010 között a közüzemi szennyvízelvezető rendszerek kiépítettsége továbbra sem volt összhangban a szennyvíztisztítók kapacitásával, ily módon egyes területeken a telepek alulterheltsége, máshol túlterhelése volt a jellemző. A szennyvíztisztító telepek hatékonysága a létesítmények műszaki állaga, az alkalmazott technológia, a kiépített teljesítmény, a hidraulikai és szennyezőanyag-terhelés, az üzemeltetés szakszerűsége stb. függvényében eltérő. A tisztított szennyvizek elég nagy hányada – 2000-ben 35 és 2009-ben több mint 24%-a – csak mechanikai kezelés után (olykor csupán egy átemelő-telepi rácson átvezetve) jutott a befogadóba. Az ilyen tisztítási fokozat nem felel meg a közegészségügyi és környezetvédelmi követelményeknek.

4



A biológiailag is kezelt szennyvizek aránya az összes tisztított települési szennyvízhez viszonyítva a 2000. évi 65%-ról 2010 végére 98%-ra nőtt, elsősorban a budapesti szennyvíztisztítási fejlesztéseknek köszönhetően, beleértve a tisztítótelepre közvetlenül szállított települési folyékony hulladék ártalmatlanítását is.

Hulladékelszállítás

Szervezett hulladékgyűjtésbe 2010-ben a lakások több mint 92%-a volt bevonva. Ez az arány 2009-et leszámítva, évről évre folyamatosan nőtt, a 2000-es 85,1%-ról 2010-re 92,4%-ra. 5. ábra

3. ábra

A rendszeres hulladékgyűjtésbe bevont lakások aránya

A közcsatornán elvezetett és a tisztított szennyvíz Millió m 3 600

Közép-Magy arország Észak-Magy arország

550

Ny ugat-Dunántúl

500

Dél-Dunántúl

450

Közép-Dunántúl

400

Észak-Alföld

350

Dél-Alföld

300 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 Összes elv ezetett szenny v íz

Összes tisztított szenny v íz

2010-ben teljesen tisztítatlanul, illetve bárminemű kezelés nélkül a közüzemi szennyvízvezetékeken összegyűjtött szennyvizek mintegy 0,8%-át vezették a befogadókba (4,4 millió m3). 2009-ben még mintegy 4,5%-át vezették kezelés nélkül így a befogadókba (24 millió m3). Ebből a legnagyobb tételt a fővárosi szennyvizek jelentették: 2009-ben közel 22,4 millió m3 került Budapestnél közvetlenül a Dunába. 2010-től elsősorban a budapesti szennyvíztisztítási fejlesztéseknek köszönhetően a tisztítótelepre vezetett és oda szállított, csak mechanikailag kezelt települési szennyvíz aránya 1,5%-ra esett vissza. 4. ábra Közüzemi szennyvíztisztítás 100% 90% 80% 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0% 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 III. tisztítási fokozattal is tisztított szenny v íz Biológiailag is tisztított szenny v íz Csak mechanikailag tisztított szenny v íz

Megállapítható, hogy a szennyvízelvezetés és -tisztítás terén a környezetvédelmileg kívánatos szintet (keletkezett szennyvizek legalább biológiai tisztítása) a közcsatornán elvezetett szennyvizek tekintetében sikerült elérni, de a bekötött lakások arányára vonatkozó közműolló (22,3 százalékpont) záródását még nem. A szennyvízelvezetés és -tisztítás területén elmaradó beruházások később esetleges újabb ivóvíz-ellátási és -tisztítási beruházásokat indukálhatnak a vízbázisok elszennyeződése miatt..

0

20

40 2001

60

80

100 %

2010

A hulladékgyűjtésbe bevont lakások arányának növekedése esetében a gazdaságilag kevésbé fejlett régiókban figyelhetünk meg jelentősebb növekedést 2001–2010 között: 2001-ben még jelentős lemaradásban voltak, azonban 2010-re felzárkóztak. A közszolgáltatás keretében elszállított települési szilárd hulladék mennyisége a 2000-es évek közepén csökkenésnek indult, azóta folyamatosan mérséklődik. A gyűjtés módja szerint nézve azt láthatjuk, hogy a szelektíven gyűjtött hulladék aránya 2006 óta nő, a 2006-os 5%-hoz képest 2008-ban már 7% volt. 2009-ben kisebb csökkenés történt, de ez inkább stagnálásnak, mintsem jelentős visszaesésnek tekinthető. 2010-ben a szelektíven gyűjtött hulladék aránya ismét nőtt (8%). Részletesebben nézve, a lakosság esetében nőtt a szelektíven gyűjtött hulladék mennyisége. Ez a növekedés hosszabb távúnak ígérkezik, hiszen a szelektív hulladékgyűjtés hulladékudvarok létesítésével, valamint hulladékgyűjtő szigetek telepítésével egyre több ember számára válik elérhetővé, illetve egyre több településen van lehetőség a szelektíven gyűjtött hulladék háztól történő elszállítására is. A közintézmények, gazdasági szervezetek körében 2007 óta csökken a szelektív hulladékgyűjtés aránya. A közszolgáltatás keretében elszállított települési szilárd hulladék közel háromnegyedét a lakosságtól gyűjtik be, ennek aránya folyamatosan nő. A legelterjedtebb, de egyben legkevésbé környezetbarát ártalmatlanítási mód, a lerakás aránya 2006 óta csökken, az energiahasznosítással történő égetésé nő: 2010-ben 11,1%-ra. Az újrafeldolgozással, komposztálással hasznosított hulladék aránya 2008-ig szintén bővült, 2009-ben azonban kismértékű mérséklődés figyelhető meg, ez összefügg a szelektíven gyűjtött hulladékok kisebb arányával. 2010-től azonban ez esetben is ismételt növekedés figyelhető meg. A települési szilárd hulladéklerakók száma a 2005-ös 340-hez képest 2008-ra 213-ra csökkent, 2009 júliusát követően pedig már csak 70 lerakó működött. A csökkenés a hulladéklerakásról szóló uniós irányelv következménye. Az irányelv követelményei alapján kidolgozott 20/2006. (IV. 5.) KvVM rendelet előírja, hogy a 2009. július 15-i határidőt követően csak olyan hulladéklerakók üzemelhetnek, amelyek teljes körűen kielégítik a jogszabályban rögzített feltételeket. 2010-ben a működő lerakók száma ismét nőtt, ennek oka az, hogy időközben megkezdte működését egy-két újonnan épített regionális hulladéklerakó.

5



4. tábla A közszolgáltatás keretében elszállított települési szilárd hulladék gyűjtése, keletkezése és kezelése (ezer tonna)

Megnevezés

2006

Közszolgáltatás keretében elszállított települési szilárd hulladék

4 500

2007

3 973

2008

2009

2010

3 826

3 582

3 412

Gyűjtés módja szerint Hagyományos módon gyűjtött

4 161

3 586

3 448

3 226

3 042

Szelektíven gyűjtött

220

264

267

246

274

Közterület-tisztítás hulladéka

118

123

111

110

97

Keletkezés szerint Lakosságtól

2 884

2 691

2 676

2 550

2 468

Egyéb szervektől

1 418

1 063

935

828

740

Kezelés módja szerint Újrafeldolgozással, komposztálással hasznosított

216

273

281

260

276

Energiahasznosítással történő égetés

371

372

396

388

378

3 862

3 317

3 142

2 932

2 754

Lerakással ártalmatlanított Egyéb módon kezelt

51

11

7

2

3

Budapesten rendszeresen vizsgálják a települési szilárd hulladék összetételét. Az 1990-es évek eleje óta a műanyag és a bomló szerves anyagok aránya jelentősen megváltozott. A települési szilárd hulladék összetételében a bomló szerves anyag (konyhai és kerti hulladék) aránya 1990 és 2010 között 32,3-ről 23,1 tömegszázalékra csökkent, de továbbra is meghatározó; a maximális értéket 2000-ben érte el, 40,7 tömegszázalékkal. Eközben a fogyasztási szokások változásának következtében a műanyag-hulladékok aránya közel ötszörösére emelkedett. Az utóbbi években az egyéb típusú hulladékok aránya nőtt meghatározóan. Az újrahasznosítható összetevők közül a papír és műanyag szelektív gyűjtését magas arányuk, a külön-külön mindössze 6–7 tömegszázalékos arányú üveg- és fémhulladékét pedig az így megmenthető jelentős érték teszi indokolttá. A települési folyékony hulladék keletkezése az infrastrukturálisan elmaradottabb régiókban nagyobb mértékű, mint a fejlettebb térségekben. A városi és a települési adatok között éles különbség figyelhető meg. 7. ábra Települési folyékony hulladék keletkezése

Ezer m 3 7000

6172

6000

5383 4972

5000

4640 4325

4000

6. ábra A települési szilárd hulladék anyagcsoportok szerinti összetétele Budapesten

3921

3700

2009

2010

3000 2000 1000

m/m % 100

0

80

2000

2005

2006

2007

2008

60 40

Úthálózat

20 0 1990 1995 2000 2005

2006 2007 2008 2009 2010

Műany ag Tex til Egy éb (üv eg, fém, egészségügy i és v eszély es) Papír Egy éb szerv etlen Bomló szerv esany ag Forrás: Fővárosi Közterület-fenntartó Zrt.

Magyarország közúthálózata állami tulajdonú országos közutakból és önkormányzati tulajdonú helyi közutakból áll. 2010-ben a beton- és földutak szinte kizárólagosan helyi önkormányzati tulajdonúak voltak, más burkolattípusok esetében az állam szerepe is jelentős. 2010-ben a helyi és országos közutak hossza együttesen – az előző évihez hasonlóan – közel 200 ezer km volt. A települések közötti forgalmat a majdnem 32 ezer kilométeres országos közúthálózat 23 ezer km-es külsőségi szakasza szolgálta. Az országos közutak hosszának 27%-a településeken halad keresztül, tehát a települések helyi forgalmának lebonyolításában is jelentős szerepet játszanak. Az országos közutakon 7324 híd, 1785 közúti-vasúti keresztezés, 8633 közúti csomópont és 4372 szintbeli gyalogosátjáró található. Az országos közutakból 8298 km főút, ebből 2258 km „E” jelzésű, vagyis az európai úthálózat része.

6



5. tábla A közúthálózat hossza jelleg szerint (km)

Megnevezés

2000

Autópálya

2005

2006

2007

2008

2009

2010

448

785

858

911

911

1 067

911

57

129

174

205

205

205

205

242

421

449

512

519

522

519

I. rendű főút

2 173

2 196

2 155

2 146

2 146

2 155

2 146

II. rendű főút

4 330

4 409

4 417

4 442

4 451

4 461

4 451

Egyéb közút

23 057

23 119

23 130

23 147

23 146

23 218

23 146

Országos közút összesen

30 307

31 058

31 183

31 363

31 378

31 628

31 378

Kiépített helyi közutak

40 892

42 635

42 911

43 290

43 898

44 734

43 898

Kiépítetlen helyi közutak

88 609

119 287

121 628

122 880

122 244

123 205

122 244

Helyi közutak összesen

129 501

161 922

164 539

166 170

166 142

167 939

166 142

56 708

50 829

52 053

51 200

50 368

50 220

50 368

1 282

1 565

1 637

1 780

1 954

2 058

1 954

Autóút Csomóponti ágak és gyorsforgalmi utak

pihenőútjaia)

Gyalogút Kerékpárút a) Egyéb csomóponti ágak, pihenőhelyek útjainak hosszával együtt. Forrás: Magyar Közút Kht.

A közúthálózat 2000-ről 2010 között közel 25%-kal nőtt, főként a gyorsforgalmi és helyi közúthálózat jelentős növekedése miatt. A helyi közúthálózat esetében azonban a kiépítetlen utak hosszának növekedése volt iga-

zán jelentős (39%), a kiépített helyi közutak hossza mindössze 9%-kal haladta meg a 2000. évi értéket. A kerékpárutak hossza ugyanezen időszak alatt 60%-kal nőtt, a gyalogutaké 11%-kal csökkent

További információk, adatok (linkek) Táblázatok Módszertan Elérhetõségek: [email protected] Telefon: (+36-1) 345-1210 Információszolgálat www.ksh.hu

© KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL, 2011 A kiadvány kialakítása egyedi, annak tördelési, grafikai, elrendezési és megjelenési megoldásai a KSH tulajdonát képezik. Ezek átvétele, alkalmazása esetén a KSH engedélyét kell kérni. Másodlagos publikálás csak a forrás megjelölésével történhet!

A települések infrastrukturális ellátottsága, 2010

Recommend Documents