A SZÍV AZ ÖRÖK NŐI UGYANAZT A VILÁGOT, MÁS SZEMMEL A KLASSZIKUS NŐI MISZTIKA A NŐ KÜLÖNLEGES HATALMA. LELKISÉG ı KULTÚRA ı ÖNISMERET

A SZÍV

L E L K I S É G ı K U LT Ú R A ı Ö N I S M E R E T A L A P Í T VA : 1 9 1 5

2016. MÁJUS 680FT ELŐFIZETŐKNEK: 570FT

UGYANAZT A VILÁGOT, MÁS SZEMMEL A KLASSZIKUS NŐI MISZTIKA A NŐ KÜLÖNLEGES HATALMA

„AZ ÖRÖK NŐI”

sz

Szavadra, Uram, elhagytam. Elhagytam és százannyit kaptam, (nem lesz ez sok?) szívmeleget, jó szót, felkavarót, csak maradj a legvonzóbb hogy beléd vissza-visszahullva fájó szívvel gazdagon mondhassam bátran rendelkezz velem tetszésed szerint. Lukács János SJ

A SZÍV

Beköszöntő

NŐI SZEMMEL

h

„Hogy nem vettem ezt észre? Ott volt az orrom előtt, mégsem láttam!” – Gyakran halljuk így bosszankodni ismerőseinket, miután végre megkönnyebbülten megragadják szemüvegüket vagy más elveszített munkaeszközüket. Ritkább, de kiváltságosabb pillanatokban a tudományos kutatások terén is hasonló szavak kísérik egy-egy új eredmény megszületését. Személyes utunkon tett önismereti felismeréseink örömét is meg-megzavarja némi mérgelődés: miért tartott ilyen sokáig, míg erre rájöttem? A késlekedés oka sok esetben több mint meglepő: nem az volt a baj, hogy túl keveset tudtam, hanem inkább az, hogy túl sokat véltem tudni! „Itt biztos nincs”. „Ez lehetetlen”. Kultúránk egyik meghatározó jellemvonása a nők helyzetének jelentős változása. Látjuk-e, hogy mi történik? Halljuk-e azokat, akik erről beszélnek? Nem gondoljuk-e, hogy mindent tudunk már, és készek vagyunk-e új szempontok befogadására? Ha igen, mi lesz a korábbi szemléletmódunk értékeivel? Mi történik, amikor nők teszik fel maguknak a korábban elsősorban férfiaknak fenntartott kérdéseket? Hogyan vegyülnek női hangok a korábban férfiak számára fenntartott beszélgetésekbe? Lapszámunkban (három évvel ezelőtti) „férfi számunk” kiegészítéseként női hangoknak adunk teret. Témánk kétségkívül kiforratlan; nyugtalanítóan kemény viták között kalauzol. Ferenc pápa a tőle megszokott, néha már zavarba ejtő határozottsággal ítéli el a divatos nézeteket, amelyek a „nők emancipációját” okolják kortárs kultúránk egyes visszás jelenségeiért. A női test kereskedelmi felhasználását – amikor béranyát, reklámhordozót vagy szexuális tárgyat látnak benne – a férfi sovinizmus megnyilvánulásának tekinti. Azt írja, hogy a nők mozgalmaiban meg kell látnunk „a Lélek munkálkodását a nők méltóságának és jogainak világosabb felismerése érdekében” (Amoris Laetitia 54), mert segíthetnek „túljutni a diszkrimináció régi formáin”. Hallani sem akar ugyanakkor a férfi és a nő közötti különbségek elmosásáról. A pápa tehát ugyanúgy vív az eltúlzott férfiközpontú szemléletmód, mint a szemellenzős feminizmus ellen. Célja alapvető értékeket kiszűrni és elismerni egy könnyen zavarossá és ideologikussá váló gondolkodásmódban, méghozzá úgy, hogy az eredmény ne élettelen szürkeség legyen, hanem a különbség ragyogóvá váljon, férfi és nő pedig különbözőségük örök feszültségében váljon Isten szép és hiteles képmásává. Lukács János SJ

május A SZÍV

3

tartalom Beköszöntő Lukács J.:

3

VilágEgyház: Tőzsér E.: „Olykor túlságosan macsók vagyunk, és nem hagyunk teret a nőknek!”

5

Jánosi D.: Isten szövetségesei – interjú Habsburg Lotharingiai Christianával

9

Jánosi D.: A nő különleges hatalma – interjú Costanza Mirianóval

8

aLapgondolat J. Újváry Zs.: A nő a történelem során

Turai G.: A klasszikus női misztika Görföl T.: Viták a nők pappá szentelése körül Dyekiss V.: Asszonyi világ

22 26

Molnár-Bánffy K.: Senki nem mondta,hogy könnyű lesz

29

P. Szilczl D.: Különbség – elválaszt vagy összeköt?

32

Novák Zs.: Nők a seregben – interjú Siposné prof. dr. Kecskeméthy Klárával Szabó F.: „Az Örök Női”

14

18

Aczél P.: Bolondság?

36 39 43

SzentÍrás Nagypál Sz.: A nő és a férfi mint istenképmás: külön-külön és együtt

46

AnyaApaGyerekek Görföl-Tóth A.: Ember születik a világra – interjú Vincze Felíciával 49

SzépÍrás Kipke Á.: Ugyanazt a világot, más szemmel

53

SzínTér Deme B.: A kíváncsiság hajt – interjú Bényei Éva Bernadettel

58 Paksa B.: Fehér fény 60 Paksa B.: Önkiteljesítés felmosóval 61 Marton Á.: Torzó-öröklét 62

Viola B.: Üzenet az emberi létről – interjú Batta Eszterrel

63 Csanádi-Bognár Sz.: Erek kivarrva 66

A SZÍV Jezsuita lelkiségi, kulturális és önismereti folyóirat, megjelenik havonta. 102. évfolyam 5. szám Nytsz: B/EL /39/1990 ISSN 0866-1707. Alapította: Bíró Ferenc SJ 1915-ben. Laptulajdonos: Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya. Kiadja: Jezsuita Kiadó. A szerkesztőség címe: H–1085 Budapest, Horánszky u. 20. Telefon: 30-486-6531; 327-4052; Fax: 327-4056; e-mail cím: [email protected]; Honlap: www.asziv.hu. Igazgató: Tábori Kálmán. A szerkesztőbizottág elnöke: Lukács János SJ; Szerkesztőbizottság: Bartók Tibor SJ, Bárdosy Éva, Dyekiss Virág, Görföl Tibor, Hojdák Gergely, Horváth Árpád SJ, Kiss Roland, Lázár Kovács Ákos, Nemeshegyi Péter SJ, Patsch Ferenc SJ, Sajgó Szabolcs SJ, Szabó Ferenc SJ, Szilvay Gergely, Török Csaba; Felelős szerkesztő: Tar Éva; Grafikai tervezés: Fekete Mónika; Korrektor:  Steindl Nóra; Sajtókapcsolat, marketing: Dudás Tamás (tel.: 30-486-6531); Szerkesztőségi titkár: Marton Klára. Címlapkép, belső illusztrációk: Shutterstock. Nyomdai munkálatok: Generál Nyomda. Megrendelhető a szerkesztőség postai, ill. e-mail címén vagy telefonon. A nyomtatott változat előfizetése Magyarországon 1 évre 6280 HUF, félévre 3280 HUF. Támogatói előfizetés: 9990 HUF. A külföldi megrendelések időtartama minden esetben 1 év! Romániából 92 RON, Szerbiából 1920 DIN, egyéb európai országokból 46 EUR, Kanadából 81 CAD, minden egyéb országból pedig 78 USD. Előfizetőknek egy szám ára: 570 Ft. Bankszámlaszám: 10700024-68730776-51200002 A Szív digitális formában megvásárolható és előfizethető a http://www.dimag.hu/magazin/A_Sziv címen. A következő szám június 1-jén jelenik meg.

4

A SZÍV május

VilágEgyház Tőzsér Endre SP

„Olykor túlságosan macsók vagyunk, és nem hagyunk teret a nőknek!”

a

Ferenc pápának nincsenek kész receptjei, de vannak intuíciói. Bátran elindult a megújulás útján, és arra hív, hogy csatlakozzunk hozzá.

Amikor 2013. július 28-án első külföldi útjáról Rio de Janeiróból hazafelé tartott, Ferenc pápa különleges dologgal lepte meg a repülőn utazó újságírókat: sajtótájékoztatót tartott, még pontosabban: engedte, hogy szabadon, bármiről kérdezzék. Nemcsak a vele utazó újságírókat, de az egész világot meglepte ez a nyíltság, egyenesség és bátorság. A kúria reformjától kezdve sokféle téma előkerült, többek között a nők helye az egyházban.

AZ EGYHÁZ NŐK NÉLKÜL ELVESZTI TERMÉKENYSÉGÉT Jean-Marie Guénois, a La Croix újságírója felidézte a Szentatya előző napi beszédét, amelyet a brazil püspöki kar tagjaihoz intézett (2013. július 27-én). Azt hangsúlyozta, hogy az egyház missziója szempontjából az egész földrészen meg kell erősíteni a családot, különösen is a nők szerepét, akiknek „alapvető szerepe van a hit átadásában, és ők jelentik azt a mindennapi erőforrást a társadalomban, amely előreviszi és megújítja a hitet. Ne csökkentsük le a nők elkötelezett munkáját az egyházban, hanem mozdítsuk elő aktív szerepüket az egyházi közösségben. Ha az egyház elveszíti a nőket – a nőt teljes és igazi dimenziójában tekintve –, akkor annak a veszélynek teszi ki magát, hogy meddő lesz.” Az újságírót az érdekelte, mit jelent, hogy az egyház nők nélkül elveszti termékenységét? Milyen intézkedéseket készült hozni a pápa? Vissza akarja hozni a diakonisszákat, vagy a vatikáni hivatalok élére akar nőket állítani?

Válaszában Ferenc pápa nem tudta egészen pontosan megfogalmazni mire gondol: „Nők nélkül az egyház olyan lenne, mint az apostolok testülete Mária nélkül. A nő szerepe az egyházban nem csak az anyaság, nem csak a családanyaság, hanem annál erősebb. […] Gondolják csak el, hogy Mária fontosabb az apostoloknál! Fontosabb! Az egyház nőnemű: az egyház jegyes, az egyház anya. […] De a nő szerepe az egyházban nem redukálódhat arra, hogy ő pusztán anyuka, valamilyen konkrét munkát végző nő… Nem! Másról van itt szó! A pápák… VI. Pál szép dolgokat írt a nőkről, de azt hiszem, előrébb kell haladnunk a nő szerepének és karizmájának kifejtésében. Az egyházat nem lehet megérteni nők nélkül, az egyházban tevékeny nők nélkül, a maguk szerepkörével, amelyet betöltenek.” Egy történelmi példát említett. Az 1870-es háborúban Paraguaynak szinte a teljes lakossága meghalt. Összesen nyolc nő maradt életben, akik meghozták azt a nehéz döntést, hogy igenis gyermeket vállalnak, hogy megmentsék hazájukat, kultúrájukat, hitüket, nyelvüket. „Az egyházban ilyen szemszögből kell a nőre gondolni: merész döntéseket kell hozniuk, de mint nőknek. Ezt világosabban ki kellene fejteni. Azt hiszem, az egyházban még nem fogalmaztuk meg a nő k

május A SZÍV

5

VilágEgyház

igazi, mély teológiáját. Csak ezt teheti, csak azt teheti, most ministrálhat, aztán fel is olvashat a misén, aztán a Karitásznak is lehet az elnöke… De ennél sokkal többről van szó! Meg kell alkotni a nő mélyreható teológiáját.”

A NŐ FONTOSABB A PÜSPÖKÖKNÉL ÉS A PAPOKNÁL! A sajtótájékoztatón – később – Anna Ferreira, egy brazil újságírónő visszatért erre a témára. Nem hagyta nyugodni a nők egyházban való részvételének témája, és kérte Ferenc pápát, fejtse ki jobban, mit gondol. Esetleg a nők pappá szentelésére gondol? Ő elismételte, hogy a nő szerepe nem merülhet ki abban, hogy ezt vagy azt tesz, hogy például ministrál, hitoktat vagy a Karitászt vezeti. „Többnek kell lennie, mélységében többnek, misztikusan is többnek.” A nők pappá szentelésére nem gondol, mert arról az egyház nyilatkozott, Szent II. János Pál pápa véglegesen bezárta azt a kaput. Ferenc pápa itt ismételten visszatért a Mária-nő párhuzamhoz: „Mária fontosabb volt az apostoloknál, a püspököknél, a diakónusoknál s a papoknál. A nő az egyházban fontosabb a püspököknél és a papoknál! Hogyan? Épp ez az, amit világosabban, alaposabban ki kell fejtenünk, úgy vélem, hiányzik a teológiai kifejtése ennek.” Hasonló gondolatokat azonban már akkor megfogalmazott Ferenc pápa, amikor Buenos Aires érsekeként a tévében egy beszélgetős műsor keretében Abraham Skorka rabbival közösen beszéltek a nők szerepéről a keresztény-

6

A SZÍV május

ségben, illetve a zsidóságban. Akkor Jorge Bergoglio elmondta, hogy a katolicizmusban sok nő vezet igeliturgiát, de papi hivatást nem gyakorolhatnak. „A nőknek a keresztények közt más szerep jut, amely Mária alakjában tükröződik. Ő az, aki magához öleli a társadalmat, aki megtartja, ő a közösség anyja. A nőké az anyaság, a gyengédség adománya; ha mindezek a javak nem gazdagítanak egy vallási közösséget, akkor az nemcsak férfipártivá, hanem egy rideg, kemény és nem kellő módon megszentelt társasággá válik. Az, hogy a nők nem gyakorolhatják a papi hivatást, nem azt jelenti, hogy kevesebbet érnek, mint a férfiak. Sőt, a mi felfogásunk szerint Szűz Mária fölötte áll az apostoloknak. […] Az egyházban való női jelenlétről eddig nem sokat beszéltek, mert a férfiközpontúság kísértése nem hagyott teret arra, hogy láthatóvá tegyék, milyen hely illeti meg a nőket a közösségben.” (Bergoglio, Jorge – Skorka, Abraham: Az égről és a földről. Bp., 2014, Holnap Kiadó, 87–88. p.) A Szentatya gyakran megemlíti, hogy mind az egyházban, mind a társadalomban több teret kell adnunk a nőknek. Így például, amikor Fülöp-szigeteki útján Manilában fiatalokkal találkozott a Szent Tamás Egyetem sportközpontjában 2015. január 18-án, szóvá tette, hogy a nők milyen kevesen vannak ott jelen. „Túl kevés! A nőknek sok mondanivalójuk van számunkra a mai társadalomban. Olykor túlságosan macsók vagyunk, és nem hagyunk teret a nőknek. Pedig a nő más szemmel tudja nézni a dolgokat, mint a férfiak. A nők olyan kérdéseket tudnak feltenni, amelyeket mi, férfiak nem vagyunk képesek megérteni. Figyeljétek csak meg: ő [a kislány: Glyzelle] tette fel ma az egyetlen kérdést, amely nem kapott választ. Nem voltak rá szavai, ezért könnyekkel kellett kifejeznie. Ezért amikor a következő pápa jön Manilába, akkor legyenek többen a nők!” Ugyanezt a gondolatot megfogalmazta abban a híres katekézisében is, amelyet 2015. április 15-én tartott arról, hogy a férfit és a nőt együtt teremtette Isten a maga képmására, és amelyben világosan megfogalmazta, hogy a nemi különbségek eltörlése nem megoldás, hanem maga a probléma: „Jézusnak a nőkhöz való evangéliumi hozzáállása – a miénknél kedvezőtlenebb körülmények között, amikor a nő ténylegesen másodrendű volt – erős fénnyel világít meg egy olyan utat, amely messzire visz, és amelyen alig tettünk meg eddig pár lépést. Még nem értettük meg egész mélységében, milyen dolgokat adhat

nekünk és az egész társadalomnak a női géniusz: a nő más szemmel látja a dolgokat, és ez kiegészíti a férfiak gondolkodását. Ezen az úton pedig nagyobb kreativitással és merészséggel kell előrehaladnunk!” A nők sajátos hozzájárulását a társadalmi és az egyházi élethez már az Evangelii gaudium apostoli buzdítás is megfogalmazta: „Az egyház elismeri a nők nélkülözhetetlen szolgálatát a társadalomban a maguk érzékenységével, intuícióival és bizonyos különleges képességeivel, melyek általában inkább a nők, mint a férfiak jellemvonásai. Ilyen például a mások iránti sajátos női figyelem, mely különlegesen – még ha nem is kizárólagosan – az anyaságban mutatkozik meg. Örömmel látom, hogy számos nő osztozik a papokkal a lelkipásztori felelősségben, az emberek szolgálatában, családok vagy csoportok támogatásában, és új hozzájárulást nyújtanak a teológiai reflexióhoz.” (103. pont)

A NŐK ADJÁK ÁT NEKÜNK A HITET Meglepő lehet számunkra, amikor Ferenc pápa fölébe helyezi a nőket még a püspöknek és a papoknak is. Pedig ha jobban meggondoljuk, nagyon igaza van. Megválasztása után rögtön a második általános kihallgatása során alkalma volt beszélni a nőknek erről az elsődleges szerepéről. 2013. április 3-án Jézus feltámadásáról tartotta katekézisét. Hangsúlyozta, hogy a feltámadás eseményének az első tanúi a nők voltak: „A nőket a szeretet indítja, és hittel tudják fogadni ezt a hírt: hisznek és mindjárt tovább is adják, nem tartják meg magukban, hanem adják tovább. Nem tudják magukban tartani annak örömét, hogy Jézus él, a reményt, amely eltölti a szívüket. […] A feltámadás első tanúi nők. Szép dolog ez. És ez egy kicsit a nők küldetése: az édesanyáké, a nőké! Tanúságot tenni gyermekeiknek, unokáiknak arról, hogy Jézus él, Ő az élő, a feltámadott. Édesanyák és nők, végezzétek ezt a tanúságtételt!” Ha belegondolunk, még mielőtt az egyházban valaki papi szolgálatot vállalna, vagy püspöki szolgálatot bíznának rá, előtte ő egy világi hívő, egyszerű tagja az egyháznak, és sok esetben keresztény voltát annak köszönheti, hogy kisgyermekkorában édesanyja megtanította keresztet vetni, imádkozni, hívő módon szemlélni a világot, hívő módon gondolkodni és cselekedni. Erről Ferenc pápának nagyon konkrét, személyes tapasztalata is van, amelyről több alkalommal is mesélt már, így például 2013. május 18-án, pünkösd vigíliáján a Szent

Péter téren, amikor világi mozgalmakkal, közösségekkel, társulatokkal beszélgetett: „Megkaptam azt a kegyelmet, hogy olyan családban nőttem fel, amelyben a hitet egyszerűen és konkrét módon élték meg. De főleg a nagymamám, édesapám anyja volt az, aki rányomta bélyegét hívő fejlődésemre. Ő olyan asszony volt, aki elmagyarázta nekünk a dolgokat, beszélt nekünk Jézusról, tanította nekünk a katekizmust. Sosem felejtem el, hogy nagypénteken este elvitt minket a gyertyás körmenetre, és ennek a körmenetnek a végén elértünk a »fekvő Krisztushoz«, és akkor nagymama letérdeltetett minket, gyerekeket, és ezt mondta: »Nézzétek, [Jézus] halott, de holnap feltámad.« A keresztény örömhírt épp ettől az asszonytól, a nagymamámtól hallottam! Ugye milyen szép ez! Az örömhír első meghirdetése otthon, a családi körben történik! És most annak a sok anyukának és nagymamának a szeretetére gondolok, akik a hitet továbbadják. Ők azok, akik átadják a hitet. Ez történt az első időkben is, mert Szent Pál azt mondta Timóteusnak: »Emlékszem édesanyád és nagymamád hitére« (vö. 2Tim 1,5). Minden anyuka és minden nagymama, aki itt van, gondoljatok erre! Átadni a hitet! Mert Isten mellénk állít olyan embereket, akik segítik utunkat a hitben.” Ferenc pápa az- k

VilágEgyház

augusztusában készített vele a Szent Márta-házban. Ferenc pápa ismét hangsúlyozta, hogy ki kell tágítani a tereket az egyházban a hatékonyabb női jelenlét számára, óvott a „szoknyás macsóságtól”, figyelmeztetett a nők komoly kérdésfelvetéseire, egy a nőkre irányuló elmélyültebb teóta is gyakran utal Szent Pálnak erre a mondatára, amikor ológia kidolgozásának szükségességét is szorgalmazta. arra biztatja hallgatóságát, hogy becsüljék meg az anyákat Végül egy nagyon konkrét dolgot említett: „A női géniusz és nagymamákat, hiszen a hit átadásában nélkülözhetetlen szükséges mindazon helyen, ahol fontos döntéseket hoznak. szerepet játszanak. A kihívás ma éppen ez: átgondolni a nő sajátos helyét azokban a feladatkörökben, ahol az egyházban hatalomgyakorA NŐK NEM RABSZOLGAMUNKÁRA lás folyik.” (Horváth Árpád szerk.: Jó napot! Ferenc pápa vagyok. Budapest, 2013, Jézus Társasága Magyarországi VALÓK AZ EGYHÁZBAN Amikor 2013. október 12-én szimpóziumot tartottak a Rendtartománya, 34. p.) Később ezt az Evangelii gaudiVatikánban Szent II. János Pál pápa Mulieris dignitatem um is pontosan megfogalmazta: „az egyházban tovább kezdetű apostoli levelének huszonötödik évfordulója alkell szélesíteni a mozgásteret a határozottabb női jelenlét kalmából, Ferenc pápa két ellentétes veszélyre hívta fel a számára. Mert »a női géniuszra a társadalmi élet minden résztvevők figyelmét: nem szabad az anyaságot egy társakifejeződési formájában szükség van, ezért biztosítani kell dalmi szerepre redukálni, nem szabad pusztán feladatnak a nők jelenlétét a munka világában«, valamint egyéb helyetartani, amely, még ha nemes is, valójában félreállítja a ken, ahol jelentős döntések születnek mind az egyházban, nőt a benne rejlő képességekkel, nem becsüli meg teljesen mind a társadalmi struktúrákban.” (103. pont) „Nagy kia közösség építésében. A másik veszély az a hamis emanhívás ez a püspököknek és a teológusoknak, akik segíthetcipáció, melynek során a nő elveszíti igazi női jellegzenének jobban felismerni, hogy ez mit foglal magában a nők tességeit. Kiemeli, hogy „a nőnek különleges érzéke van lehetséges szerepe tekintetében ott, ahol jelentős döntéseket »Isten dolgai« iránt, mindenekelőtt segít felfognunk Isten hoznak az egyház különböző területein.” (104. pont) irgalmasságát, gyengédségét és szeretetét”. Azt is fájlalTudjuk, Ferenc pápa igyekszik mindenben élen járni, és ja, amikor azt látja, hogy a nőkkel szinte rabszolgaként amit az egyház más tagjaitól, az egyházi élet más szintjeibánnak a plébániákon vagy az egyházi szervezetekben. től kér, azt ő maga kezdi el. Folyik a római kúria reformja, Ugyanígy felhívja a figyelmet az Evangelii gaudiumban, amely azt is magában foglalja, hogy több vatikáni hivatalt hogy „a férfiaknak fenntartott papság […] különleges (dikasztériumot) összevonnak és újakat hoznak létre, így konfliktus okává válhat, ha a szentségi hatalmat túlsápéldául egy olyat, amely a világi hívőkért, a családért és gosan azonosítják az uralkodással. […] Az, hogy a pap az életvédelemért lesz felelős. Elképzelhető, hogy olyan Krisztushoz, a Főhöz […] hasotisztségekbe, feladatkörökbe, nul, nem foglal magában olyan melyeknek betöltéséhez nem Meglepő lehet számunkra, természetű felmagasztalást, szükséges a papi felszenteltség, amely a papot minden egyéb nők fognak kerülni. Ahogyan amikor Ferenc pápa fölébe csúcsára állítaná. Az egyházban például a Szentatya a kollegiahelyezi a nőket még a a funkciók »nem engednek teret litás nagyobb érvényesülése felé egyeseknek a többiek felett állátesz lépéseket az egyetemes egypüspöknek és a papoknak is. sához«.” (104. pont) ház vezetésében, és szorgalmazza, hogy az egyházi élet alacsoOTT IS TÖBB NŐ KELL AZ EGYHÁZBAN, nyabb szintjein is hasonlóan tegyenek, ugyanígy hasonló folyamatok indulhatnak el és kell elindulniuk annak érdeAHOL JELENTŐS DÖNTÉSEK SZÜLETNEK! Természetesen Antonio Spadaro jezsuita atya is feltette a kében is, hogy a nők nagyobb megbecsülésnek örvendnők egyházban betöltött szerepére vonatkozó kérdését a jenek, és nagyobb mértékben jelen legyenek a döntések Szentatyának abban a híres interjúban, amelyet még 2013 meghozatalakor és a szervezeti struktúrában. 8

A SZÍV május

Jánosi Dalma

ISTEN SZÖVETSÉGESEI A teremtés pillanatában Isten a nő kezébe helyezte az emberiség sorsát. Ő az egyetlen, aki az élet titkát magában hordja, és az egyetlen, aki megtaníthatja az emberiségnek az élet művészetét. Ha a nő elfeledi ezt a magasztos hivatást, vagy visszautasítja, akkor az emberiség haldoklásnak indul. HabsburgLotharingiai Christiana bajor főhercegnővel, a Laikusok Pápai Tanácsának tagjával beszélgettünk. A gyors változások és jelentős antropológiai átalakulások korát éljük, ahol elengedhetetlen szükség van a női identitás és a nő hivatásának megfogalmazására. Ön a Laikusok Pápai Tanácsának tagjaként hogyan járul hozzá, hogy a nők felfedezzék valódi szépségüket és hivatásukat, hogy jobban megérthessék önmagukat?

Immár több mint 20 éve vagyunk férjemmel együtt a Laikusok Pápai Tanácsának tagjai, amely egy rendkívül megtisztelő szolgálat számunkra. Sok éven keresztül komoly erőfeszítéssel és még nagyobb örömmel tevékenykedtem a testület tagjaként. A Laikusok Pápai Tanácsának nőkkel foglalkozó ága mint egy család szolgálja a Szentatyát, és gazdagítja az egyház tanítóhivatalát. A nőkkel foglalkozó testület alapítása

óta nemzetközi konferenciákat és szemináriumokat rendez. Ezeken a tudományos találkozókon elmélyítik azokat az irányelveket, amelyeket az egyház a nő méltóságáról és hivatásáról tanít. Szent II. János Pál pápa rendkívül gazdag és értékes kincset hagyott ránk, amelyben felfedezhetjük a nő teológiájának csodálatos méltóságát és mélységét. A Világiak Pápai Tanácsának kitartó munkája nélkül azt hiszem, hogy ez a csodálatos kincs nem terjedhetett volna ilyen hatékonyan. k

május A SZÍV

9

VilágEgyház

nő elfeledi ezt a magasztos hivatást, vagy visszautasítja, akkor az emberiség haldoklásnak indul. Ha a nőt meggyógyítjuk, akkor újjáéled a család, és virágzásnak indul a társadalom. Ön hogyan került kapcsolatba a Világiak Pápai Tanácsával?

1998-ban vettem részt az első nemzetközi konferencián, amelyet maga Szent II. János Pál szorgalmazott, és amely Egy új feminizmus az új évezredért címet viselte. Ez egy óriási felismerés volt számomra. Rádöbbentünk, hogy mi, európai nők szunnyadó álomba merültünk, miközben Európa a lassú pusztulás felé halad. Rögtön éreztem, hogy elérkezett az ébredés és a tettek ideje. Amint visszatértem Németországba, kis nemzetközi szemináriumokat szerveztem, ahová nem német felszólalókat hívtam meg, hiszen egyértelmű volt számomra, hogy a radikális feminizmus mérge itt kígyózik Németországban. Két évre rá, 2000-ben ért az a megtiszteltetés, hogy a Világiak Pápai Tanácsa tagjának választott. Mi pontosan a radikális feminizmus?

1968-ban a nyugat-európai országokat egy új ideológiával mérgezték. Kifinomult és okos taktikával felkínálták a nőknek azt a kísértést, hogy harcoljanak saját szabadságukért, nagyságukért, függetlenségükért. Ez azonban abba a végzetes csapdába sodorta őket, hogy kihasználás és élvezetek tárgyává váltak. Azt a hazugságot hitette el a nővel, hogy fáradhatatlanul harcolnia kell függetlenségéért, hogy egyre jobban hasonlíthasson a férfihez. A legtökéletesebb férfi legyen a munkában, az üzleti világban, mert különleges képességeinek köszönhetően túlszárnyalhatja a férfit. Ez a tökéletesség majd szabaddá teszi. Ez volt azonban a legnagyobb vereség, hiszen elveszítette azokat a kincseket, amelyeket a nő az emberiség megmentéséért kapott a Teremtőtől. Mit fedezett fel több éves tevékenysége alatt?

1988-ban Szent II. János Pál pápa csodálatos módon írja le a Mulieris Dignitatem kezdetű apostoli levelében, hogy „Isten különleges módon a nőre bízza a férfit és így az egész emberiséget”. A teremtés pillanatában Isten a nő kezébe helyezte az emberiség sorsát. Ő az egyetlen, aki az élet titkát magában hordja, és az egyetlen, aki megtaníthatja az emberiségnek az élet művészetét. Ha a 10

A SZÍV május

A Katolikus Egyház Katekizmusa leírja, hogy a teremtés nem kész, befejezett állapotban került ki a Teremtő kezéből, hanem folyamatban van (In statu viae) a végső beteljesedés felé. Ebben a folyamatban Isten igénybe veszi a teremtmények együttműködését a tökéletesség felé vezető úton, Isten végső tervének beteljesítésében. Az isteni terv megvalósításában különleges feladata van a nőnek?

Isten értünk teremtette a világot, de nem nélkülünk váltja meg azt. Ebben a nyitott állapotban szüksége van ránk, mert velünk együtt akarja beteljesíteni végső tervét. Ez a misztérium folytatódik az Eucharisztia szentségében is. Ezt a tervet a férfinak és a nőnek együtt, egymást kiegészítve kell megvalósítaniuk. Ahogyan az élet továbbadása is a tökéletes egységben valósul meg, úgy Isten végső terve is a kiegészítés útján valósul meg. A diktatúrák egyik fegyvere az volt, hogy a kiegészítést helyettesítette a szembehelyezkedéssel. Ez az ördög örök receptje: viszályt szítani a férfi és a nő között, szülő és gyermek, politikusok és nép között. Teremteni azonban csak közös erővel, csak egymást kiegészítve lehetséges. Azok a talentumok, amelyeket a nő Istentől kapott, csak a férfi talentumaival kiegészülve lesznek teremtő erejűek fizikailag és lelkileg is. Miért fontos a nő Isten terveiben?

Sokszor eszembe jut, hogy annak ellenére, hogy Éva csúnyán kibabrált az Úrral, az Úr azonban soha nem hagyta őt el, mindig bízott a nőben. A megváltás története telis-tele van nagy és erős asszonyokkal, egészen a Szűzanyáig, akiben tökéletessé válik a nő alakja. Csodálattal tölt el az a gondolat, hogy Isten soha nem hagyott fel azzal a tervével, hogy a nőt válassza szövetségesének. Mindig bízott benne. Még akkor is, ha időnként elrontja a terveit, ha időnként megcsalja Őt, de a szíve legmélyén mindig az a nő marad, akinek Isten teremtette. Pontosan ezért Isten mindig bizalommal kezdi újra, és szövetségben akar maradni az asszonnyal. Lenyűgöz, ahányszor csak eszembe jut, hogy milyen óriási hivatást bízott ránk az Úr, és milyen fontosak vagyunk számára. Különleges kapcsolat fűzi a nőt Istenhez. Isten bízik a

nőben, olyannyira, hogy a teljes szabadságot adta kezébe az élet misztériumának pillanatában is. Milyennek látja a magyar nőket?

Sok csodálatos nőt ismertem meg Magyarországon. A kelet-európai nő magabiztos, határozott, jól tudja, hogy hol a helye, és hagyja boldogulni társát. Örömmel látom azt, hogy Magyarországon a családok összetartanak, a gyerekek tisztelik szüleiket, a nagyszülőket gyengédség és figyelem övezi. A vasfüggöny talán egyetlen haszna, hogy megakadályozta a Nyugat-Európát fertőző ideológiai vírus áramlását. Ez az a méreg, amely lassú halálra ítélte és megbénította a nyugati nőket, akik a mai napig keresik önmagukat, identitásukat. A nyugati kultúrában nevetségessé válik egy nő, ha a második gyermekét várja, senki sem veszi már komolyan, és lassan megfosztják a társadalmi elismeréstől. A nyugat-európai politika a család lerombolását célozza, s ezáltal a nő méltóságát és vágyait tiporja. A nőket megzavarják, és hamis célok elérésébe hajszolják. Hogyan lehet megvédeni a nőket a hamis eszméktől?

A nőknek személyes kapcsolatra van szükségük. Bátorítani kell őket, hiszen minden nő lelke mélyén érzi azt, hogy mi az igazi hivatása és boldogsága. Még akkor is, ha gyakran szégyellik elmondani vágyaikat, mert félnek, hogy megvetik őket, hiszen szöges ellentétben áll a modern kultúrával. Ezért örök nyugtalanságban, önmagukkal meghasonulva élnek. Szívtépő szenvedés, amelyet sokszor el sem képzelünk. Németországban sok nő megtört szívvel vallotta be nekem, hogy a feminizmus felszabadító ideáljai soha nem tették boldoggá. Csupán a nagyanyáiktól örökölt boldogság receptjét tépték szét, és ezáltal elveszítették önmagukat, valódi hivatásukat. A nők azonban titkon vágyakoznak, hogy újra felfedezzék valódi szépségüket, fáradhatatlanul kutatják azt. Amikor a nő egyedülálló szépségéről beszélek nekik, szomjasan isszák szavaimat. Megfáradtak a szürke ambivalens ideológiáktól, nem akarnak többé zűrzavart, hanem az igazságot akarják. A mi feladatunk, hogy visszaadjuk a nők valódi identitását, hogy megtanítsuk nekik, hogy Isten szemeivel lássák önmagukat és hivatásukat.

Jánosi Dalma

A nő különleges hatalma

A nő feladata, hogy felébressze a szép és a jó iránti szomjat az emberek szívében, hogy elfogadja az új élet csodálatos ajándékát, és hogy az örök lét felé vezesse a rábízottakat. Különleges hatalma, hogy tükörként megmutassa azt a csodát, amely minden emberben el van rejtve, és amit egyedül nem fedezhet fel. Interjú Costanza Miriano írónővel, a Rai vatikáni stúdiójának újságírójával. Első könyvének címe Szent Pál szavait idézi: Menj feleségül és rendeld alá magad. Az alárendelés gondolata sokakban felháborodást kelt. Ön szerint hogyan tökéletesedhet ki egy önmagát alárendelő nő?

Először is előre kell bocsátanom, hogy nem az erőviszonyok és hatalmi harcok fitogtatásáról van szó. Nem az el- k május A SZÍV

11

VilágEgyház

Mi a nő hivatása Isten terveiben?

taposás és az elviselés harcáról. Az alárendeltség abban az értelemben gyümölcsöző, miszerint a nő alárendeli magát, hogy teret engedhessen a férfinak azért, hogy a férfi önmaga lehessen. A nő feladata, hogy megmutassa a férfinak azt az értéket és szépséget, amelyet egyedül nem fedezhetne fel önmagáról. A Szűzanya, aki a tökéletesség tükre, egy csodálatos példa lehet nekünk, nőknek. Ugyanúgy, ahogyan a Szűzanya visszatükrözi a bennünk teremtményekben lévő csodát, ugyanúgy nekünk nőknek is az a hivatásunk, hogy visszatükrözzük a férfinak mindazt a lehetőséget és értéket, amelyet magában hordoz. Ezáltal segíthetjük őt abban, hogy felismerje és kamatoztathassa igazi önmagát, azokat a lehetőségeket is, amelyeket nem ismer önmagáról, amelyeket időnként homály borít. Miért gondolja, hogy az alárendeltség állapota a legideálisabb a nő számára?

Szent Pál szavaiból merítettem, aki a keresztény házasság megélésére tanítja az első közösségeket. Azt hiszem, hogy Szent Pál is azért választhatta az alárendelés kifejezést, mert a nő a teremtés pillanatától kezdve magában hordozza az ellenőrzés, a manipuláció kísértését. Azt hiszem, hogy mi nők gyakran, időnként öntudatlanul is azon dolgozunk, hogy hogyan tudnánk befolyásolni, a hasznunkra fordítani a férfit, vagy kijavítani jellemét. Az alárendelés azonban egy másfaja szeretetdimenzióra nyitja meg a nő, illetve a házastársak szívét. Hogyan szeret az, aki alárendeli magát a másiknak?

Ez a fajta szeretetdimenzió pontosan azt a tökéletes szeretetet tükrözi, ahogyan maga az Atya szeret bennünket. Ő tiszteli szabadságunkat, olyan szeretettel szeret, amely a másikért, és nem önmagáért harcol, amely minden erejével azon munkálkodik, hogy a másik önmaga lehessen, vagy megtalálhassa a szívében elrejtett szépséget. Isten is azt szeretné, hogy mi is felfedezzük önmagunkban azt a csodát, amilyennek Ő előre elgondolt és megteremtett. Ő mindig abba az irányba vezet bennünket, hogy felfedezzük azt a szépséget, ahogyan Ő lát minket, hogy az Ő tervei szerint valósítsuk meg önmagunkat, válaszolva az Ő meghívására. 12

A SZÍV május

A nő kiemelt feladata, hogy együttműködjön Istennel a tervei megvalósításában. Szent II. János Pál ezt úgy fogalmazza meg, hogy Isten a nőre bízza a férfit, így az egész emberiséget. Aki alul van, az segíthet a másiknak, hogy kiteljesedhessen. Ez nem csupán a szeretet legmagasztosabb formája, hanem a nő önmegvalósításának csúcsa. XVI. Benedek pápa így fogalmazza meg a nő valódi hivatását: a nő ösztönösen is minden tehetségével segíti az életet, amikor az gyenge, kiszolgáltatott. Azt hiszem, hogy őszintén megvallhatjuk, hogy mi nők akkor érezzük igazán sikeresnek magunkat az önmegvalósítás csúcsán, amikor azt ves�szük észre, hogy a körülöttünk lévő és ránk bízott emberek boldogok, életük kiegyensúlyozott. Ez természetesen egy önmagunkon végzett hosszas munka eredménye, számos lemondással jár. Ehhez a nőnek szakítania kell a manipuláció kísértésével, a kizárólagos önmegvalósítás csábításával. A nő egyik legszebb tulajdonsága az a feltartóztathatatlan vágya, hogy gondoskodjon az életről. Azt hiszem, hogy ez a mi legnemesebb hivatásunk és legjellegzetesebb tulajdonságunk is. Ezt természetesen használhatjuk perverz módon manipulálva a körülöttünk lévőket a saját érdekeinkre. Sokszor zseniálisan jók vagyunk a manipulálás műfajában anélkül, hogy a férfi bármit is megsejtene. Abban az esetben azonban, amikor őszintén és nemes szívvel a társunk javára fordítjuk Istentől kapott tehetségeinket, akkor ezzel a másik kiteljesedik és épül, anélkül, hogy nekünk ebből hiányunk fakadna. Ez ugyanúgy érvényes a gyermekeinkkel való viszonyunkra is: úgy fogadjuk el őket amilyenek, és ne saját terveinket tegyük nehéz teherként a vállukra. Az elmúlt évszázadok során a nők szó szerint alá voltak rendelve férjüknek, társadalmi szerepük is jelentéktelen volt. Nem merülhet fel annak veszélye, hogy kihasználják, eltapossák az alárendelt nőket?

A sátán első ellensége a család, célja a kapcsolatok megrontása. A fatimai titokban a Szűzanya előre jelezte, hogy az ördög végső harca a család elpusztításáért lesz. Még akkor is, ha a nyugati világban nem, de sajnos a világ számos országában a férfiak kihasználják és eltapossák a nőket, megfosztva őket méltóságuktól. Azt hiszem, hogy ez a férfiak örök kísértése is, hogy irányítsák vagy kiszorítsák a nőket, míg a nők kísértése, hogy manipulálják a férfit. Azt hiszem, hogy Szent Pál az Efezusiakhoz írt levélben pontosan ennek a két kígyónak: a manipulálásnak és az uralkodásnak a mérgétől

óv meg, amikor azt írja: asszonyok, rendeljétek alá magatokat, illetve férfiak, szeressétek feleségeteket. Az engedelmesség szó bántó a mai ember fülének. Miért érdemes engedelmeskedni, mi rejlik az engedelmesség misztériumában?

Az emberben már a kezdetek óta jelen van az a kísértés, hogy meghaladja saját korlátait. A 20. század embere azonban az individualizmus labirintusában tévelyeg, önmagát vizsgálgatja, kizárólag önmagával van elfoglalva. A modern művészetek is az egyén lelkivilágát tükrözik, ahelyett, hogy a tökéletes szépséget, Istent ábrázolnák. A mai ember nehezen fogad el bármit, ami rajta kívül van. Nehezére esik kapcsolatba lépni a másikkal, egy olyan lénnyel, amely különböző. Pontosan ez az oka számos lelki vagy pszichológiai megbetegedésnek. Két gyógyulási lehetőség van: az egyik a pszichoanalízis, a másik pedig az elmélyült imádat, az intenzív lelki élet, amely megnyitja a kaput, hogy kapcsolatba lépjünk Istennel. Megismerni azt, aki halálosan szerelmes belénk az imádságon keresztül, azt hiszem a tökéletes gyógyulás egyetlen útja. Hiszen Ő nem csupán meggyógyít, hanem teljesen újjá teremt, és betekintést enged abba a titokba, hogy bár nem vagyunk tökéletesek, Ő  azonban gyarlóságainkkal együtt is szüntelenül vágyódik utánunk. Biztos vagyok abban, hogy a modern ember szívének nyugtalansága pontosan abból fakad, hogy elfeledte az engedelmesség dimenzióját. Rögtön valami irritáló jut eszébe róla, és azonnal elvetjük a gondolatot, miközben ez megváltásunk egyetlen módja. Az imádság pontosan azért nagyon fáradságos, mert engedelmesen és bizalommal lépünk kapcsolatba azzal, akiről azt mondták, hogy őrülten szeret, de mi nem tudjuk, hogy el merjük-e hinni. Ön azt írja, hogy a nőben testesül meg Isten terve. Hogyan képzelhetjük el ennek megvalósulását?

A Teremtés könyvében Isten legutolsó alkotása a nő. A káoszból elérkezik a tökéletes szépség megtestesüléséig. Mintha a férfi kiegészítése, kiteljesülése lenne. Azt hiszem, hogy Isten terve az emberiségről nem más, mint a harmonikus család megvalósulása. A nő és a férfi tökéletes összhangja, amely a szerelmi kapcsolat beteljesedésében valósul meg. Azok, akik a megszentelt életet választották, közvetlen módon lépnek kapcsolatba Istennel. A házasság-

ban Istent gyakran a férj vagy a feleség tekintetén keresztül fedezhetjük fel. Isten társas lénynek teremtett bennünket, éppen ezért elengedhetetlenül fontos, hogy személyes kötelék fűzzön a másikhoz, hiszen egyedül hiányosak, befejezetlenek maradunk. Ön gyakran beszél a női papság misztériumáról. Mire gondol pontosan?

A nő szíve telis-tele van elvárásokkal, figyelem és elismerés folytonos kutatásával, amelyet én gyakran egy feneketlen mélységhez hasonlítok. Ezt a mély szakadékot csak Isten töltheti be. Amikor a női papság misztériumáról elmélkedem, akkor arra gondolok, hogy a nőnek fel kell ajánlania szívét Krisztusnak, az imádságon vagy az Oltáriszentségen keresztül. Odahelyezni Krisztus elé állandóan sóvárgó lelkünk, a szenvedéseinket, a csalódásainkat. Felajánlhatjuk Neki a vágyaink által keletkezett űrt, amelyet csupán Ő tölthet be. A nő hétköznapi gyakorisággal ajánlja fel szívét az Úrnak, hogy beteljesületlen vágyai átalakuljanak bölcsességgé és olyan kincsekké, amelyből mások is meríthetnek. Így alakíthatja szívét egyre jobban Isten akaratához, és járhat az életszentség útján. Milyen rendkívüli hatalmat adott Isten a nő kezébe?

Ahhoz kaptunk különleges hatalmat, hogy segítsünk felfedezni a körülöttünk lévő embereknek mindazt a csodát, azt a misztériumot, amit Isten elrejtett bennük, és amit maguktól nem láthatnak meg. Ezt a hatalmat azonban vagy elfelejtettük, vagy a saját megvalósulásunkra fordítjuk. A nő képes teret engedni a körülötte lévő és rá bízott személyeknek. De ez éppúgy igaz belső felépítésére is, hiszen az anyaméh, amelyet szívünk alatt hordunk, meghatározza a nő elsődleges hivatását, az élet továbbadását. Azt hiszem, hogy óriási privilégium, hogy mi nők teljesen alárendelhetjük magunkat a megfogant születendő életnek. Lenyűgöző még a gondolata is. A nő feladata, hogy felébressze a szép és a jó iránti szomjat az emberek szívében, hogy elfogadja az új élet csodálatos ajándékát, és hogy az örök lét felé vezesse a rábízottakat.

május A SZÍV

13

aLapgondolat J. Újváry Zsuzsanna

A NŐ A TÖRTÉNELEM SORÁN A nők szerepe és helye a társadalomban az évszázadok során sokféle változáson ment keresztül. Sok időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a nők és a férfiak egyenlőként állhassanak egymás mellett.

A FÉRFI TULAJDONA? Az ősközösségi társadalomban, a gyűjtögető, vadászó, halászó életmódot folytató közösségek életében a férfiaknak és a nőknek a létfenntartásban szinte egyforma szerepük volt. Ez azonban nem jelentette azt, hogy a nőnek elsőbbségi joga lett volna.

személy. Fölötte gyám, általában az apja vagy annak férfirokona diszponált, élete fontos lépéseit helyette eldöntötte. Platón és Arisztotelész elmélkedése a nőkről az elkövetkező másfélezer évre megszabta az általános gondolkodásmódot; a nők kevésbé képesek a tanulásra, alacsonyabb a szellemi képességük, s csupán csalfa,

A patriarchális társadalomban óriási változások mentek végbe: kialakult a magántulajdon, a férfi birtokába jutottak a földek, az állatok, a munkaeszközök és a család a nővel együtt. A gyermekek az apa tulajdonát képezték, s mire a lánygyermek felnőtt, férje tulajdonává vált. A két nagy folyó (Tigris és Eufrátesz) menti kultúrákban a földművelés és az állattartás isteneiből a hatalom, az erő és a fegyverek istenei lettek. A női istenek pedig ezeknek lettek alávetve. Egyiptomban más volt a nő helyzete, mint a Közel-Keleten; gazdaságilag viszonylag független volt. Mivel a lányok és a fiúk egyformán örököltek, a nőknek is lehetett magántulajdonuk, felperesek és tanúk is lehettek a bíróságon. A krétai társadalmat Kr. e. 1500 évvel a királynő-papnő vezette, így itt meglehetősen békés, magas kultúrán alapuló nőuralom alakult ki. Ez azonban egy vulkáni kitörés következtében eltűnt, s helyét átvették a harcos akhájok. Főistenük, Zeusz hatalmas, dörgedelmes és nagytermészetű volt, ám felesége, Héra olyan, mint a patriarchális társadalom alávetett asszonya, vagy inkább olyan, mint amilyennek a férfiak látták feleségüket: fölöttébb féltékeny, bosszúálló, ostoba, gőgös és irigy. A görög nő része volt a családi gazdaságnak, az oikosznak, de nem örökölhetett földet, nem kereskedhetett, nem írhatott alá szerződést, nem volt önálló jogi 14

A SZÍV május

csábító ösztönlények. Platón szerint ha a méhük sokáig nem termékenyül meg, megbetegszenek, ezért gyakran teherbe kell őket ejteni. Arisztotelész szerint a szaporodásban a férfi szerepe a döntő, a nő csupán befogadja a magot. A nő a test, a férfi a lélek, tehát magasabb rendű. Egyébként is, a nő gyengébb, mint a férfi és állhatatlan. Ezt a „félresikerült férfi”-képet Aquinói Szent Tamás is átveszi majd. A Római Birodalomban bár a nők szabadabban élhettek, fölöttük is gyám diszponált. Ez is patriarchális tár-

sadalom volt, azonban az áldozatkész anyát és a hűséges, erényes feleséget megbecsülték. Az egyistenhívő zsidók meglehetősen zord körülmények között éltek, ezért törvényeik is azok lettek. Az Ótestamentum két teremtéstörténetet foglal magába; Mózes első könyvében Isten a saját képére teremtette a férfit és a nőt, tehát mindkettő egyenlő. Ez az első kép, ne felejtsük el! És mégsem ezt szokták idézni! A Genezis második részében Ádám az első, akihez az Úr csak később teremtett hozzá illő segítőtársat, méghozzá annak hajlékony oldalbordájából. Ennek, és a bűnbeesés történetének magyarázata és félremagyarázása szülte az évszázadokig uralkodó eszmét: a nő alacsonyabb rendű a férfinál. Persze ehhez a képhez nagyban hozzájárult az antikvitás nőgyűlölő elve is.

„TI MINDNYÁJAN EGYEK VAGYTOK”? Az újtestamentumbeli nők önálló, gondolkodó lények, s Jézus akként is bánt velük. Tanítványául fogadta Mária Magdolnát, előttük jelent meg először a feltámadás után; Mária Magdolna vitte meg a hírét az apostoloknak; a nők lettek a leghűségesebb hívei a megtértek között. Pálnak a Galatabeliekhez írt levele Jézus véleményét adja vissza: „Nincs zsidó, sem görög; nincs szolga, sem szabad; nincs férfi, sem nő; mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban.” A kegyelem és megváltás tekintetében tehát nő és férfi között nincs különbség.

Pál apostol nőképe azonban nem volt mentes a kor társadalmában uralkodó nézetektől, s a későbbi egyházatyák is az ő véleményét követték a nőkérdésben. Kr. u. 313-ban, amikor a keresztény vallás „religio licita”, majd különösen 380-tól, amikor a Római Birodalomban államvallás lett, a nők előtt bezárultak azok a kapuk, amik biztosíthatták volna jogaikat, egyenlőségüket a „Teremtés koronájával”. Mind a korai, mind a kései feudalizmusban a nők csak abban az esetben léphettek ki a „csábító, bűnös lény” bűvköréből, ha nőiségüket megtagadva Krisztus menyasszonyaként apácazárdában éltek; ott viszont egyesekből vezető is lehetett, sőt nagy egyháztanítókként egyenrangúvá váltak a férfitanítókkal, mint Nagy Szent Gertrúd, Szent (Bingeni) Hildegard, Avilai Szent Teréz és a többiek.

Ám mindezzel együtt is a kereszténység emberképe óriási öntudatot adott az európai keresztény embernek, aki nem rabszolga, nem beszélő szerszám. Az, hogy Jézus megváltotta az emberiséget az örök haláltól, s megadta a feltámadás reményét, visszavonhatatlanul Emberré tette az embert. k

május A SZÍV

15

aLapgondolat

KERESZTÉNY HÁZASSÁGBAN A középkorban a nőket megillető jogokat a családi állapot és a társadalmi helyzet alapján különböztették meg. Természetesen voltak állami és egyházi törvények által kirótt megszorítások. A világi jog a nők mérsékelt értelmi képességeire, alattomosságukra, könnyelműségükre, az egyházi törvény pedig a teremtésben való másodlagos szerepükre és az eredendő bűnre hivatkozva korlátozta jogaikat. Azonban a nemes nők a hűbérbirtokokat örökölhették, így a vele járó hivatalokat is elláthatták. A többi társadalmi rétegben lévő nőket a jogrendszer erősen megkülönböztette: egy nő nem jelenhetett meg más ember képviseletében, s két nő vallomása ért fel egy férfiéval. Ezzel szemben a Magyar Királyságban még a jobbágyasszonyok is eljárhattak saját ügyeikben a bíróság előtt, valamint egy nő vallomása ugyanannyit ért, mint egy férfié. Egyes külföldi utazók kissé csodálkozva jegyezték meg, hogy Magyarországon a nők és a férfiak egyenlők. S valóban, a Magyar Királyságban a nyugat-európaitól eltérő volt a jogrend.

Az 1215. évi IV. lateráni zsinat változtatta a házasságot visszavonhatatlanul kánonjogi intézménnyé s szentséggé. Ennek a legfontosabb vonásai: a monogámia, a felbonthatatlanság és a szentségi jelleg, a felek szabad beleegyezése, a vérfertőzés, azaz a rokonok közötti házasság tilalma. A házasságot a templomban kellett megkötni. A házasságon belüli viselkedést szabályozták, s mindazt, ami azon kívüli, tiltották; tilos lett az ágyasság, a többnejűség, a nőrablás, a feleség elbocsátása, a válás és a házasságon kívüli szexuális élet. A lovagok nem egykönnyen fogadták el, hogy többé nem bocsáthatják el kényük-kedvük szerint megunt feleségüket, és unokatestvérüket sem vehetik el. Az egyházi szigor ellenpontjaként a feudális társadalomban kibontakozott a lovagi szerelem kultusza. Mindazonáltal a keresztény házasság szabályai és szertartásai egyeduralkodóvá váltak.

A DOLGOZÓ NŐK

A 13. századig nem volt nagy különbség a nemes fiúk és a lányok oktatásában, de az egyetemek megalakulásával szétvált a két nem lehetősége; az intézményesített felsőfokú oktatás csak a fiúk számára nyílt meg. Így a tudományos címek is meg lettek tagadva a nőktől. Az egyetemek terjedésével pedig egyre nagyobb szakadék keletkezett a nők és a férfiak iskolázottsága között, és A 12. század elejétől a teológusok figyelme a Szent Szűza társadalomban a nők egyre jobban eltávolodtak a ture összpontosult; az 5. századi zsinatok során megalkotott dás és az aktív cselekvés lehetőségétől. Az alacsonyabb Szentanya fogalma ekkor kezdett elterjedni. Canterbury ismeretek megszerzése azonban széles körben elfogaSzent Anzelm a következőképpen fogalmazott: a kegyelem dott volt a nők között is: a virágzó feudalizmus idején Szűz Márián keresztül árad az emberiségre, ő tette jóvá Éva a városlakó polgárlányok már mesterséget is tanulhatbűnét, ő a kapocs Menny és Föld tak, s idegen mesternél vagy között. Ekkor lett a Miatyánk és apjuknál tanoncoskodtak, vagy A kereszténység emberképe a Hiszekegy mellett az Üdvözférjük műhelyében dolgoztak. óriási öntudatot adott az légy Mária az egyik legfontosabb A parasztlányok, cselédek, ima. Szűz Mária tisztelete nagyeurópai keresztény embernek, szolgák persze iskolázatlanok ban hozzájárult a nők megbecsüés tudatlanok voltak. A legelőlésének részleges újjáéledéséhez. aki nem rabszolga, nem beszélő kelőbb családok leánygyermekei továbbra sem nélkülözték a szerszám. Az európai középkori civilizáció magas szintű tudást és műveltegyik legjelentősebb vívmánya a séget; bőven akadtak közöttük házasság, ezen belül a szexuális élet keresztény modellköltők, írók, sőt a reneszánsz világában gazdag mecéjének kidolgozása volt. A 12. század végére a keresztény nási udvarokat, irodalmi szalonokat vezettek. A 17–18. házasság mint társadalmi, jogi és vallási intézmény elfoszázadi szalonok bizonyos mértékig emlékeztettek a kögadottá vált, s szabályait mind az egyház, mind a kereszzépkori lovagi udvarokhoz, ahol az úrnő állt a hódolat tény állam vezetője igyekezett betartatni alattvalóival. középpontjában. 16

A SZÍV május

A kapitalizálódó társadalomban a falvak lakói, elveszítMUNKAHELY VAGY OTTHON? vén földeiket, a városokba özönlöttek a jobb megélhetés A 19. században kezdődött a meleg polgári otthonnak reményében. A városi lakosság egyre növekedett, s egyre és a gyermekek nevelésének elismerése, miként a kistöbb nő kényszerült dolgozni az iparban és a harmadik, a gyermekekkel való elmélyültebb bánásmód is gyöszolgáltató szektorban. Ahogy nőtt a munkakényszer, úgy keret vert – ez a nő rangját is megemelte, noha a férfi nőtt a különbség a nők és a férfiak bére között. A dolgozó uralma elvitathatatlan maradt. Megszűnt az a szörnyű nők létszámának növekedésével Nyugat-Európa-szerte elterjedt szükségszerűen nőtt a képzetleAz európai középkori civilizáció szokás – Magyarországon nem nek száma, akik még kevesebb így volt –, hogy a csecsemőket egyik legjelentősebb vívmánya bérért dolgoztak. Nagyobb gyervidékre, dajkának kiadták, s az anya, még a városi kézművesek mekeiket magukkal vitték a műa házasság, ezen belül a is, 2-3 éves korukig nem is ishelyekbe, üzemekbe, akik szintén szexuális élet keresztény dolgoztak, a kicsikkel pedig senki merték a gyermeket, egyáltalán nem törődött; gyakran vidékre admodelljének kidolgozása volt. nem alakult ki kötődés anya és ták őket gondozásra, amelyet ingyermeke között. A viktoriánus kább gondozatlanságnak kellene kor szabad versenyes kapitalizneveznünk, vagy bódító főzetekkel nyugtatták őket, hogy musára és gyarmatosításra a vagyonosodó középosztály mellettük tudjanak dolgozni. A városi szolgálók, cselédek és mellett az egyre szélesebb körű iszonyatos szegénység, prostituáltak nyomorúságos viszonyai közismertek. gyermekmunka-kizsákmányolás, nagymértékű prostitúció (gyermekprostitúció is), pornográfia, magányos nők A falusi asszonyok sorsa évszázadokig alig változott; hatalmas tömege és az ipari forradalom nyomán kialakunemzedékről-nemzedékre, szüleik tudását megörökölló tömegcikk-termelés által gerjesztett munkaerő-igény ve, szűk életkereteik között, jobbára a faluban élték voltak a legfőbb jellemzők. Egyre több nő volt kénytele életüket. Férjhez adták őket, gyermekeket szültek a len hajnaltól napestig robotolni a gyárakban. A munkaszomszéd asszony vagy a bába segítségével. Ha túlélték hely és az otthon között kibékíthetetlen ellentét keletkea szüléseket és a gyakran durva bánásmódot, verést, élezett. A városi cselédség és falusi szolgák sorsa sem volt tük során több gyermeket, sőt férjet is eltemettek, mert jobb. És ezen a polgári, jótékonykodó nőegyletek sem az élet általában igen rövid és törékeny volt. Mindennatudtak alapvetően változtatni, csupán valamit enyhítetpi teendőjük a háztartás vezetése, az állatok, a kert és a tek a nyomoron. Ezzel egy időben, főleg polgári szinten, gyermekek gondozása volt. Ha a falusi nő kicsit többet megindult a nők iskolázási és politikai jogaiért való harc akart tenni, akkor a templomba, valamely imádságos is, amely a 20. századra teljesedett ki – legalábbis Európában. Az 1880-as években egyre több egyetem nyitotta társulatba járt. Ha a társainál jobban ismerte a gyógyító füvek, netán a „bűbájos italok” titkait, esetleg valami meg a kapuit, még ha igen szűkkeblűen is tette. különleges tulajdonsága volt, boszorkánysággal is megvádolták; ugyan férfiakat is perbe fogtak, de sokkal több Az első világháború kitörésével nemcsak a politikában, nőt ítéltek el boszorkányként. a világ hatalmi átrendeződésében, hanem a társadalmi fejlődésben is új korszak kezdődött; a háborúba induló Jean-Jacques Rousseau – miként a görögök – úgy vélte, férfiak helyét a gyárakban szinte teljes mértékben a nők hogy a nők nem képesek a kultúra felvirágoztatására, fétöltötték be. Nem véletlen, hogy egyes európai orszálénkek és passzívak, s valódi feladatuk csupán férjük szolgokban a nők vagy az első, vagy a második világháború k gálata. E diszkriminatív és kettős mércéjű eszmék ellen a női gondolkodók, akiket saját korukban inkább lázadóknak neveztek, felvették a harcot, de a 19. századig, a kiscsalád (magcsalád) és az individuum megjelenéséig a nőknek teljes mértékben alávetett szerepe megmaradt, sőt még azután is. május A SZÍV

17

aLapgondolat

Turai Gabriella

után kapták meg a politikai szavazati jogukat a háborús erőfeszítések elismeréseként. Ez ugyan nem változtatta meg alapvetően helyzetüket, de ezzel párhuzamosan átalakult az általános gondolkodásmód; belátták, hogy a nőnek is van saját élete, joga saját vagyonra, iskolázottságra, eltarthatta önmagát, beléphetett a közéletbe. A második világháború után a két világrendben, a kapitalizmusban és a szocializmusban másként alakult a nők helyzete; az előbbiben a dolgozó nők emancipációja kiteljesedett, s ezzel együtt a szexuális forradalom során megjelentek az extrém hajtások is, míg az utóbbiban – a nők egyenjogúsításának elve alapján, valójában kizsákmányolása során – szinte a teljes női társadalmat munkába kényszerítették. A munkába-járás kényszere miatt és azon elv alapján, hogy az állam neveli a jövő szocialista ifjait, a kicsiket már hajnalban bölcsődébe hurcolták, s a család csak este találkozott egymással. A hagyományos család szétesését azonban a szexuális forradalom és a liberalizmus nyomán fellépő szabadosság is siettette. Ma a globalizáció legfőbb, csalóka elve az egyén, az individuum szabadsága. Csakhogy az egyén a család és a közösség támogatása, megtartó ereje nélkül nem tud egyedül fennmaradni; főleg nem szabad, hiszen a legnagyobb mértékben manipulálható. A globalizált világnak nincs is szüksége gondolkodó, önálló és öntudatos lényekre, férfias férfiakra és nőies nőkre, akik legfőbb támasza a társadalom legalapvetőbb egysége, a család, és benne a gondosan nevelt gyermekek. A globalizációnak, a tőkének, a profitnak csupán egy a fontos: a fogyasztó alany. Ebben az új világban nincsenek férfiak és nők, csupán egyforma lények, akik – ha úgy tetszik, szembemenetelve a teremtéssel – akár nemet is változtatnak kedvük szerint, és a profitot növelve minél többet, minél gyorsabban fogyasztanak önmagukat is kiüresítvén és elfogyasztván. Hamis jelszavaik – „Valósítsd meg önmagadat!; Csak most, csak Te létezel, s nem kell senkire és semmire tekintettel lenned!” – lealacsonyítják, becsapják, elembertelenítik az Embert. (A

szerző háromgyermekes családanya, feleség és egyetemi oktató.)

18

A SZÍV május

A klasszikus női misztika

A női lélek egykor és ma Bingeni Szent Hildegárd, Árpád-házi Szent Erzsébet, Folignói Szent Angéla, Sziénai Szent Katalin, Svéd Szent Brigitta, Szent Johanna, Avilai Szent Teréz. Egytől egyig kanonizált középkori női szentek, akik életszentségük mellett egy dologban mindenképpen közösek voltak: a szeretet és a szolgálat misztikájában „megtapasztalták az Istent”.

a

Ahogyan Babits Mihály írta Az európai irodalom története című művében: „A vallást csupán a felvilágosodás késői kora emelte az ész hideg szférájába. A középkor Istene az egész embert kívánta, az egész lelket, legforróbb lángolásával, legintimebb álmaival együtt. Mennél mélyebb lett a lelki élet, mennél jobban hatott a kereszténység lelki és aszketikus elve a test vad ösztöneivel szemben: annál erősebb lett a vallás költészetének ez az erotikus íze, mert annál több léleknek összpontosult minden szerelmi lobogása a menny szerelmében.” Nagyon sok kutatót vonzott már a női misztika mibenlétének és létjogosultságának megértése és meghatározása. Egyáltalán nem vagyunk könnyű helyzetben, ha a rendkívül sokféle vallási élményt, jelen esetben női misztikus élményt, vizsgálható keretek közé akarjuk szorítani. Mint minden tapasztalatnak, úgy a misztikának is van célja, amely nem más, mint az Istennel való egyesülés (unio mystica), amely igen gyakori tapasztala-

női teológia nagy évszázadának. Mivel a női misztikus tapasztalatok gombamód szaporodtak a középkorban, ezért az egyház kénytelen volt ’megszelídíteni’ a lejegyzett tapasztalatokat, ha nem akarta minden női tagját eretneknek nyilvánítani. Nehezítette az elfogadtatásukat az a tény is, hogy saját koruk szent őrülteknek tekintette ezeket a nőket. Különösen a klérus számára volt ez ragyogó lehetőség, hogy a nőt, mint érzékeny és tudatlan lényt még inkább férfiúi elnyomás alá helyezze. Természetesen voltak olyan misztikus női alakok is, akik igen gazdag teológiai műveltséggel rendelkeztek és egyfajta racionalitás jelent meg látomásaikban és elragadtatásaikban, mint ahogyan azt Bingeni Szent Hildegárd és Svéd Szent Brigitta példája is mutatta. Folignói Szent Angéla mindenképpen egyedi eset, akiről XII. Pius pápa azt nyilatkozta, hogy a legnagyobb női ferences misztikus.

Sziénai Szent Katalin (Andrea Vanni freskója, 14. század)

ta volt a középkori nőknek. Ahogyan azt XVI. Benedek pápa „Svéd Szent Brigitta időszerűségéről” c. írásában is megállapította, a 20. század első feléig a középkori teológia tanulmányozása alapvetően a skolasztikára koncentrálódott – a különféle egyetemek teológiájára – amelyek alapvetően intellektuális természetük révén, lelkiségében szegényes képet tártak elénk. Az 1950-es évektől kezdve azonban Jean Leclerq felhívta a figyelmet arra a tényre, hogy a skolasztika teológiája mellett ott áll az a monasztikus teológia is, amelynek egy sajátos, ám önálló formáját képező ága a női teológia, fókuszában pedig a revelációk spirituális megértése áll.

Néhány angolszász történész azt vallja, hogy a misztikus tapasztalat egyfajta menekülési lehetőségként szolgált a középkori nők számára, akik a férfiak által uralta egyház peremére szorulva különleges tapasztalataik birtokában kívántak érvényt szerezni létezésüknek. Igen sok nemkeresztény és keresztény misztikus hagyományban a nők felülreprezentáltak és egyéb vallási megnyilvánulásokhoz képest a misztika fejlődéséhez egyedi módon járultak hozzá. A misztika, mivel túlhaladja az intézményesült egyház keretrendszereit, a nők számára ideális terepnek bizonyult a középkor folyamán személyes hitük elmélyítésében, és egyfajta új társadalmi státus elnyerésében. A nőknek ez az újszerű szerepe sok fontos kérdést vet fel. Azt mindenképpen látnunk kell, hogy a középkori női misztika újrafelfedezését részben a feltüzelt kortárs feminista teológiának köszönheti, ami előszeretettel fedezi fel a középkori női teológiában saját elődjét és társalkodónőjét. Természetesen ezzel a történelmi érdeklődéssel nincsen baj, ám veszélyeket rejthet, mivel minden történelmi rekonstrukció szelektív. k

Léteztek kiemelkedő személyiségű nők már a kora kereszténység óta is, ám az 1200-as évek tekinthetőek a május A SZÍV

19

aLapgondolat

Másfelől pedig, a középkori női misztikáról szerzett tudásunk sok esetben olyan férfiaktól származik, akik csodálattal tekintettek ezekre a szent nőkre. Ezek a források arról mesélnek nekünk, hogy mi az, amit a férfi akart gondolni a szent nőről. Alapvetően tiszta női hanggal a középkor során nehezen találkozhatunk, hiszen egyetlen női evangélium-értelmezés sem születhetett anélkül, hogy az ne élvezte volna egy férfi jóváhagyását. A kortárs feministák jó része terméketlennek tekinti azokat az értelmezéseket, amelyek nem vezetnek közelebb az ’igazi’, autentikus, női misztika azonosításához. Számosan vannak ugyanakkor olyanok is, akik úgy vélik, hogy a férfi és a nő közötti együttműködés mégiscsak fontos lépcsőként szolgált a nők számára az önvizsgálat, az önkifejezés és az önismeret tekintetében. Misztikatörténeti szempontból nézve pontosan ez a korábban soha nem látott férfi-női dialógus tekinthető a késő középkori misztikus irányzatok legjelentősebb vonásának.

férfi eltérő természetéről és a nemek között feszülő egyenlőtlen kapcsolatról. A klérus és a nép együttesen alkották meg a nemek közötti különbségtételt, és építették ki a nemeknek azt a hierarchiáját, amely az egyházközösség mindennapi életében szerepet játszott. Ezeknek a szövegeknek központjában az a következetes és látszólag megtámadhatatlan üzenet állt, hogy Isten igen különbözőnek teremtette a férfit a nőtől, így a férfi fölötte áll anyjának, nővérének, feleségének és lányainak, és ezt az alárendelt szerepet a nőnek Isten által elrendezettnek kellett tekintenie.

Még a női gondolkodók is elfogadták ezeket a nézeteket, úgy, ahogyan azt Bingeni Szent Hildegárd is tette. A nemek közötti egyenlőtlenségre – valamint a férfi hajlíthatatlan természetére – jó példa a középkorban kialakult templomi ültetési rend. Honorius Augustodunensis világtájakhoz kapcsolt értelmezése a modern olvasót mosolyra készteti. A déli égtájhoz a forróságot, ezáltal a kísértést társította, így a liturgia során a templom déli szárnyában a férfiaknak kellett helyet foglalni (lévén ők a természetnél fogva erősebb nem), míg a gyengébbik nem a templom északi oldalában, a kísértéstől tisztes távolságban ülhetett le. Később a nő maga válik a különbségtétel megtestesítőjévé. A középkori írásokban a nő folyamatosan úgy jelenik meg, mint NŐ ÉS FÉRFI a gyengeség, a tökéletlenség, az érzékiség, a testiség és az „Nincs többé zsidó vagy görög, rabszolga vagy szabad, emberiesség szimbóluma; míg a férfi jelképezi az erőt, töférfi vagy nő, mert mindannyian eggyé lettetek Krisztus kéletességet, racionalitást, lelkiséget és istenséget. Mindez Jézusban” (Gal 3,28). hozzájárult ahhoz, hogy a nőt olyan különleges csoportok A nemzetek, nemek és társadalmi osztályok közötti egyenjelképeként használják fel a középkori társadalomban, lőség ígéretét olvashatjuk ki ebamelyek az összes negatív ’női’ ből a kora keresztény keresztelési tulajdonságot magukba olvaszA középkori írásokban a nő formulából, amelyet Pál Galatották. Az egyik ilyen csoportot folyamatosan úgy jelenik teákhoz írt levele őrzött meg, az eretnekek alkották. Honorius s amely meglehetősen gyenge Énekek Éneke kommentárjában a meg, mint a gyengeség, a visszhangra lelt a késő középkor következő mondatot interpretálja tökéletlenség, az érzékiség, folyamán. Mivel a középkori biballegorikus értelemben: „Óh, te liatudósok alapvetően vitatták a nők között legszebb”, és arra az a testiség és az emberiesség teljes formula szövegét, így vajmi egyre hivatkozik, aki a legszebb szimbóluma. kevés figyelmet szenteltek a ’férfi ’a bűnös nők’ – azaz eretnekek vagy nő’ különbségtételnek, jólközött. Az eretnekség összekaplehet a nemek közötti különbségtétel és hierarchia áthatotta csolása a gyengédséggel, gyengeséggel és nőiességgel az élvonalbeli kereszténység 1100-tól 1500-ig tartó szaegészen ókeresztény alapokig nyúlik vissza. A 12. és a 13. kaszát. Bibliakommentárokban és pasztorális levelekben, században azonban teológusok és papok egyre nagyobb kánonjogban és skolasztikus summákban a késő középkori figyelmet szenteltek eretnek hiedelmeknek, és egyre több klérus patrisztikus és kora középkori képzetekkel élt nő és nőkre vonatkozó bibliai utalást értelmeztek úgy, amelyben 20 A SZÍV május

megcsillanhatott a nők feltételezett eretneksége. „Balgaság kérdés az olvasóban. Miért ők azok, akik a középkor soasszony, fecsegő, bolond és semmit nem tud” (Péld 9,13). rán jelentékeny mértékben voltak képesek gazdagítani A balga, fecsegő, bolond, gonosz asszony képe a középa keresztény spiritualitást? Nyilván erre a kérdésre igen kori értelmezések szerint összekapcsolható az eretneknehéz egzakt választ adni, egy lehetséges megoldással séggel. A  nő és az eretnekség összekapcsolásának csíráit azonban mégis élhetünk. A feltámadt Krisztus üzenetét itt találhatjuk. A nemekről szóló is nők viszik, ők érnek oda előközépkori keresztény tanítások ször a sírhoz. Máté és Lukács A női misztikusok ereje, máig megítélése mégis ambivalens. evangéliumában Mária Magtartó varázsuk, leginkább Jóllehet kevés védelmezője volt dolna és más asszonyok érkeza középkori Európában a nemek nek először a sírhoz, míg Márk lelkületük és misztikus közötti egyenlőségnek, jó néés János evangéliumában csak élményeik intenzitásában hány gondolkodó hangsúlyozta Mária Magdolna. Az örömhírt a nemek közötti kölcsönös ki– a halálon diadalt arató Kriszragadhatóak meg. egészítés tanát, szemben a nemek tus nők által hozott üzenetét közötti hierarchia erősítésével. az apostolok nem hiszik. AhoBingeni Szent Hildegárd szerint például a férfi és a nő egygyan az apostolok nem hiszik a nők által hozott üzenemást kölcsönösen egészíti ki, így a férfi nem lehet teljes tet Krisztus feltámadásáról, úgy nem hiszi a középkori a nő jelenléte nélkül, és a nő sem a férfi jelenléte nélkül. klérus a női misztikák üzeneteit – minden esetben alaA férfi számára a nő a Hildegárdi világképben mint szükpos teológiai vizsgálatnak vetik alá a szövegeket. A női ség jelenik meg, míg a nő számára a férfi a vigasztalás. misztikus hang illegitim, amíg egy teológiában járatos Csak együtt és csak közösen képesek beteljesíteni Isten férfi nem állítja róla, hogy legitim lehet. művét. A női misztikák azonban úgy látták, hogy a nőt és a férfit tekinthetjük két teljesen különálló, ám a teremtés MIT ÜZENTEK A MISZTIKÁK EGYKOR egyenlően fontos aspektusának, akik csak együtt képesek ÉS MA? beteljesíteni Isten tervét az emberiségért és a világért. EgyÜzenetük lényege minden esetben közös. Az egyéni felől a középkorban láthatjuk a női mivolt ábrázolását minéletszentség és példa útján mélyreható társadalmi refordennemű negatív és megvetendő képpel összekapcsolva, mok és változások érvényre juttatása, valamint a szegémásfelől pedig a nő felmagasztosulását is, a 12. században nyek, betegek és a kirekesztettek befogadása, ápolása és egyre növekvő – Szent Bernát által megalapozott – Mária gondozása. Bingeni Szent Hildegárd bencés apátnőként kultusznak köszönhetően. kora társadalmának politikai színtereiben aktívan részt vett, Sziénai Szent Katalin az avignoni fogság kérdését A női misztikusok speciális helyzetét mutatja, hogy oldotta meg, így a pápa ismét visszatérhetett Rómába. minden más nőhöz viszonyítva nagyobb tiszteletben és Svéd Szent Brigitta Rómától a Szentföldig utazva ostorozta a híveket, hogy térjenek meg és lépjenek a kriszelismerésben álltak a középkori keresztény társadalomban. Szentségük teljességgel független volt mindenféle tusi útra. Modern korunkban sem változik ez a markáns, hivatalos pozíciótól és egyházi rangtól. Elfogadásuk a mégis szeretettel teli női jelenlét. Ha nem is mindig sziBiblia kevés számú női prófétájához és a korábbi százagorú értelemben vett misztikaként jelenik meg, de megdok kanonizált női szentjeihez volt hasonlítható. Művemutatkozik Edith Steinben vagy Boldog Calcuttai Teréz ik azért maradtak fent, mert az őket segítő férfi szerzeanyában is. Útjuk mindenkor egy: Krisztus lankadatlan tesek lejegyezték életművüket, amely így szolgálhatott követése. forrásként az utókor gondolkodóinak. A női misztikusok ereje, máig tartó varázsuk, leginkább lelkületük és misztikus élményeik intenzitásában ragadhatóak meg. Miért a nők? – merülhet fel a jogos május A SZÍV

21

aLapgondolat

Görföl Tibor

VITÁK A NŐK PAPPÁ SZENTELÉSE KÖRÜL

A nők egyházi egyenjogúsága mellett szót emelők sokszor hangsúlyozzák, hogy a nők szerepének és jelentőségének kérdésében nem játszhat kitüntetett szerepet a papságban részesülők körének kiterjesztése. Ennek ellenére nem szűnnek azok a viták, amelyek azt próbálják tisztázni, hogy nők is lehetnének-e papok a katolikus egyházban. A KÖZPONTI KÉRDÉS ÉS A PEREMJELENSÉGEK Néhány évvel ezelőtt az állandó diakonátus kérdéseivel foglalkozó két teológus tanulmánykötetet szerkesztett, amelyben a diakónusok életformáját, szerepét, jelentőségét és hagyományait bemutató tanulmányokat kértek jó néhány szerzőtől. A kötet egyik érdekessége végül az lett, hogy egyetlen olyan elemzés sem szerepelt benne, amely azt a sokat vitatott és évek óta behatóan taglalt problémát vizsgálná, hogy nők is diakónussá szentelhetők lennének-e a katolikus egyházban (a női diakonátus vélt vagy valós történelmi hagyományait ugyanis sokan előszeretettel idézték fel az elmúlt évtizedekben). A kötet szerkesztői hosszasan ecsetelték, miért nem sikerült senkit megnyerniük egy efféle írás elkészítésére – pedig nem is a papság, hanem „csupán” a diakonátus körének megnyitásáról volt szó. Voltak olyan felkért teológusok, akik attól tartottak, hogy a tudományos karrierjüket sodorják veszélybe, ha hajlandóak ezzel a kérdéssel foglalkozni. Másoknak lényegében az egyházi feljebbvalójuk tiltotta meg, hogy írjanak a prob22 A SZÍV május

lémáról. És az is előfordult, hogy egyeseket már épp elég támadás ért a témában megjelentetett korábbi írásaik miatt, és nem volt kedvük ahhoz, hogy újabbaknak kitegyék magukat. Ebből is világosan látszik, hogy komoly indulatok és heves érzelmek kapcsolódnak a nők és az egyházi rend viszonyának kérdésköréhez, s már csak ezért sem könnyű józan összképet alkotni a hozzá kötődő jelenségekről. Mindenesetre annyi biztos, hogy jól elkülöníthető egymástól a központi probléma és a kapcsolódó peremjelenségek csoportja. Az utóbbiak a legkevésbé sem lényegtelenek, de mégiscsak viszonylag távolról érintkeznek azzal a dilemmával, amely egészen egyszerűen így hangzik: mivel támasztható alá a katolikus egyháznak az a hivatalos meggyőződése és konkrét gyakorlata, mely szerint kizárólag (megkeresztelt) férfiak részesülhetnek az egyházi rend szentségében, azaz lehetnek diakónusok, papok és püspökök? Magyarán arról van szó, hogy milyen érvekkel, és milyen logikával igazolható a meglévő helyzet? Mindaz, ami a nők egyházi helyzetével, a nők tapasztalatainak gyümölcsöztetésével, a nők egyenjogúsági kívánalmaival és a nők történelmi sorsával függ össze, ehhez képest (lényeges, de azért jól elkülöníthető) peremjelenségnek ítélhető. Ez pedig máris rávilágít arra, hogy a nők pappá szentelésének kérdése azt a problémát is felveti, miként lehet egyáltalán véleményt és ítéletet alkotni az egyház valóságának konkrét jelenségeiről. Mi kell ahhoz, hogy helyesnek vagy helytelennek ítéljünk bizonyos helyzeteket, véleményeket és cselekvésformákat? Milyen támpontjaink, mércéink és viszonyítási pontjaink vannak, s ezekre milyen mértékben tudunk támaszkodni? Milyen jelentőségük lehet a történelmi hagyományoknak, a hivatalos római nyilatkozatoknak, a teológusok nézeteinek és a katolikus hívők körében osztott vélekedéseknek? Mennyire lehet lecsupaszítani egyegy elvi kérdést a logikai magváig, zárójelbe téve mindent, ami az egyház életében és gondolkodásában mindeddig hozzákapcsolódott? Alig van olyan területe a teológiai gondolkodásnak, ahol ezek a problémák ne vetődnének fel napjainkban, de a nők pappá szentelésének kérdése különös erővel hozza mozgásba a kereső-kutató tájékozódásnak ezt az egész folyamatát.

mes becsületesen és félelem nélkül kimondani, hogy a legkülönbözőbb táborokhoz sorolható, és a legkülönbözőbb vérmérsékletű teológusok általános meggyőződése szerint nem létezik ilyen érv. A fennálló helyzet leggyakrabban elhangzó indoklása ugyanis úgy hangzik, hogy a történeti Jézus nem választott apostolai közé nőket, s ezért az apostoloktól eredő püspöki hivatal, és a püspöki hivatalban részesedő papság sem hozzáférhető nők számára. Ez a megfontolás látszólag kifogástalanul meggyőző, ám sok-sok teológus mutatta ki az elmúlt évtizedek folyamán, hogy teljes mértékben nem alapozható rá a meglévő gyakorlat. Ezek a teológusok nem felforgató szándékúak (mert a harcias hangvétel másoknál rendszerint leleplezi a pusztán lázadó indulatot), nem különvélemények bejelentésének öncélú szándéka mozgatja őket (mert amúgy az efféle feltűnősködés sem ritka a tudomány világában), nem is űznek sportot a hivatalos római álláspontok támadásából (mert egyesek mintha ezt választanák küzdőtérnek), hanem átgondolni próbálnak konkrét problémákat. Viszont ezzel együtt sem teljesen problémamentes az eljárásuk. Az említett fő indoklás ellen felhozott szempontok nagyjából a következők. Először is Jézus kétségbevonhatatlan negatív eljárásából (nőket nem tett apostollá) még nem feltétlenül derül ki a pozitív szándéka (valóban ki akarta-e zárni a nőket?). Másodsorban lehet, hogy Jézusnak ez a negatív eljárása nem kötelező érvényű, hanem csak a kor igényeihez és szokásaihoz alkalmazkodik (a korban a nők nem számítottak hiteles tanúnak, így a jézusi tanítást sem képviselhették volna nyilvánosan). Harmadsorban nem egyértelmű, hogy az Újszövetségben tükröződő jelenségek mennyiben határozzák meg kifejezetten és konkrétan az egyház életét (Jézus például tiltja az esküt, az egyház időnként viszont előírja; Jézus tiltja az atya megnevezés emberi használatát, az egyházban viszont elterjedt; Jézus nős embert választott az egyház fejének, a pápák egy idő óta azonban mégsem nős emberek). Ha tehát tisztán logikai eljárással közelítjük meg a kérdést, ugyanúgy nem juthatunk egyértelmű eredményre, mint akkor, ha merőben az Újszövetség alapján próbálnánk igazolni, hogy a rabszolgaság helytelen (sem Jézus, sem Pál nem tett erőfeszítése- k

A PROBLÉMA Az alapvető probléma tehát egyszerű: van-e olyan érv, amellyel megfellebbezhetetlenül alátámasztható, hogy csak férfiak (illetve nők nem) szentelhetők pappá? Érdemájus A SZÍV 23

aLapgondolat

ket a felszabadításuk érdekében, sőt az utóbbi el is ismerte a rabszolgaság intézményét), vagy nem csupán zsidó emberek szentelhetők pappá (Jézus csak zsidókat választott apostolnak). A fő érv említése mellett gyakran hivatkoznak az egyházi hagyományra, mely szerint kizárólag férfiak szentelhetők pappá. A hagyománynak az egyházi életben és a teológiai gondolkodásban egyaránt különleges súlya van, és ízléstelen, aki könnyed mozdulattal elhessegeti magától a hagyományra hivatkozók nézeteit. Ugyanakkor éppen a közelmúltban lehettünk tanúi annak, hogy a katolikus egyház élesen szembehelyezkedett a legmagasabb szinten (bár nem abszolút kötelező érvénnyel) előadott hagyományos tanaival, például elfogadja a vallásszabadságot, nem gondolja már, hogy az utódnemzés lenne a házasság elsődleges célja, és elismeri a banki kamatot. Vagy stílszerű példával élve: XIII. Leó pápa még azt tanította, hogy a nők jogi egyenlőtlensége levezethető a teremtés rendjéből, a II. vatikáni zsinat szerint ez a jogi státuskülönbség viszont ellentétes Isten tervével. A hagyomány tehát szintén nem a formális logika szabályai szerint érvényesül az egyházban, és a legtöbb teológus szemében úgy tűnik, hogy a nőknek az egyházi rendből való kizárása nem a hagyomány abszolút kötelező érvényű elemei közé tartozik, hanem ugyanúgy alá van vetve a történelmi változásoknak, mint oly sok minden egyéb. A harmadik jellegzetes eljárás, amellyel a papság egyházi szabályozását alátámasztani szokás, az úgynevezett szimbolista érvelés. Szent Pál teológiájára hivatkozva sokan emelik ki azt a tényt, hogy Jézus Krisztus úgy viszonyul az egyházhoz, amint a férj a feleségéhez, s ezért a Jézus Krisztust képviselő pap csak férfiként viszonyulhat megfelelően a női princípiumot megtestesítő egyházi közösséghez. Nem nehéz kitalálni, hogy a formális érvek szintjén ez a típusú gondolkodásmód is könnyen megtámadható. Például azzal, hogy az aktívnak tekintett férfiak és a passzív szerepbe kényszerített nők ókori helyzetét tükrözi, vagy éppen azzal, hogy a papok a katolikus felfogás szerint nem csupán „Krisztus személyében” (in persona Christi) cselekszenek liturgikus körülmények között, hanem a hagyo24 A SZÍV május

mány szerint éppúgy az egyházi közösség képviseletében is (in persona ecclesiae), s ezért a nemi identitás túlságos hangsúlyozása csak fölösleges bonyodalmakhoz vezetne. És amúgy is mi igazolja, hogy Krisztus személyének képviseletében meghatározó szerepe van a nemi identitásnak (miközben a zsidó identitásnak nincs)? Végül természetesen sokan hivatkoznak az egyházi tanítóhivatal idevágó megnyilatkozásaira. Azt követően ugyanis, hogy az angliai anglikán egyház engedélyezte a nők pappá szentelését, a Hittani Kongregáció kijelentette, hogy a katolikus egyház nem rendelkezik felhatalmazással a nők felszentelésére (Inter insigniores, 1976), majd közel húsz évvel később Szent II. János Pál pápa sokkal határozottabban és élesebben úgy nyilatkozott, hogy a vonatkozó viták végleges lezárásának érdekében mindenkinek el kell fogadnia a férfiak kizárólagosságát a papságban (Ordinatio sacerdotalis, 1994). Sőt, egy évvel később a Hittani Kongregáció úgy nyilatkozott (Responsum, 1995), hogy ez a tanítás tévedhetetlenül van előadva. A teológusoknak és az egyházjogászoknak persze több sem kellett, és azonnal kimutatták, hogy egy nem tévedésmentes nyilatkozat (a kongregáció dokumentuma) utólag nem nyilváníthat tévedésmentesnek egy önmagában véve nem tévedésmentes szöveget (a pápa apostoli levelét). Vagyis hiába illeti nagy tisztelet a tanítóhivatali megnyilatkozásokat, abszolút kötelező érvénnyel nem rendelkeznek – vagyis a tartalmuk nem mentes a változás lehetőségétől.

ÉRETT VISZONYULÁS? Az említett érvek, ellenérvek és gondolati csörték persze tanulmányok és könyvek áttekinthetetlen sokaságában egészen részletesen vannak kifejtve, és csak az járhat el tisztességesen, aki az ellentétes vélemények köré szerveződő egész érvelésmódot, sőt egész gondolkodásformát és szemléletmódot megérteni próbálja. Ehhez pedig elengedhetetlen azoknak a fentebb peremjelenségeknek nevezett tényezőknek a figyelembe vétele, amelyek könnyen lehet, hogy fontosabbak, mint önmagában véve az a lecsupaszított kérdés, hogy miért nem szentelnek pappá nőket a katolikus egyházban. Nem arról van szó, hogy a kérdés szabatos megválaszolása helyett nagyobb összefüggésekhez vagy más típusú felvetésekhez kellene menekülnünk, hanem arról, hogy a női papság kérdése szemmel láthatóan nem tisztázható a formális logika útján. Persze nem logikátlan, és nem a problémákat kenetteljesen elmosó szem-

léletmódot kellene találnunk, hanem olyan egyházi érettséget, amelynek révén ez az önmagában formálisan nem megválaszolható kérdés problémátlanul megoldást talál egy nagyobb egészben. Idős fejjel egy magyar teológus szerette mondogatni, hogy a szerzetesrendekben csak azok bírják ki elviselhetetlen magatartás és botrányok nélkül, akik teljesen naivak vagy teljesen érettek, azaz mindent megkérdőjelezés nélkül elfogadnak, vagy a kérdéseiket és akár megoldás nélküli problémáikat integrálni tudják egy átfogó látásmódba. Hasonló lenne elmondható a női papság kérdéséről. Csak akkor kezelhető megfelelően ez a probléma, ha egyrészt tényleges változások állnak be a nők egyházi helyzetében, másrészt átfogó és differenciált szemléletet sikerül kialakítani a nemek teológiájáról (és nem csupán pszichológiájáról vagy szociológiájáról). Ma még mindkettő várat magára. Noha igaza van (a nők pappá szentelését dogmatikai szempontból amúgy támogató) Karl Rahnernek abban, hogy csak akkor lesz béke és nyugalom e téren, ha a nők gyakorlati és intézményi síkon egyaránt megkapják azt, ami a jelentőségüknél fogva nekik jár. Azt pedig már a hozzá képest jóval visszafogottabb Louis Bouyer is kiemelte, hogy a férfiak és a nők merő egyházi egalitása lényegében férfiuralomba torkoll, és mindig fennáll a veszélye annak, hogy a formális egyenlőség csak a nőiség felszámolásával valósítható meg. Ugyanebben a szellemben kérdezi az egyházi jelenségekre oly érzékeny Karl Lehmann, hogy nem merő klerikalizmus-e, ha a nők úgy vélik, hogy kizárólag a papság révén tudnak hatást gyakorolni az egyházban. Még egyszer érdemes elmondani: nem a női papság kérdésének megválaszolása alól keres kibúvót, aki a nagyobb összefüggések fontosságára figyelmeztet, hanem csak azt állítja, hogy a női tapasztalat, a női nyelv és a női mentalitás még gyerekcipőben járó gyakorlati, intézményes és elvi egyházi érvényesítésének előmozdításában nem a papság a középponti elem. Vitákban nem érdemes semlegesnek maradni: én konkrétan úgy vélem, a legfontosabb feladatunk e téren az lenne, hogy az Újszövetségben szereplő személyeken keresztül feltárjuk a nemekhez fűződő jézusi viszony jellegzetességeit és azokat az egyházi struktúrákat, amelyek az Újszövetségben tükröződnek. Ennek alapján pedig számomra úgy tűnik, hogy Jézus valóban más szerepet szánt a nőknek, mint a számunkra ismert intézményesített papságot: részben mást, részben többet.

Jezsuita sziget hírdetés

A SZÍV

AJÁNDÉKOZZON MARADANDÓ ÉRTÉKET ISMERŐSEINEK! Előfizetésével egyben támogatja is azt a lelkiséget, küldetést, mely A Szívet jellemzi. SZÁMÍTUNK ÖNRE ÉS KÖSZÖNJÜK BIZALMÁT! Keressen minket telefonon: +36-1-327-4052

aLapgondolat

a

A kisbaba megszületésekor számos kultúrában szokásban volt, hogy a bölcsőre, felfüggesztett hintába vagy a fölé olyan tárgyak apró makettjét helyezték el, ami majd fontos lesz az illető gyermek életében, hogy már babaként folyamatosan lássa, szokja őket. A kislány szeme előtt így egész nap ott lehetett egy tű, főzőkanál, kisbaba vagy más ilyesmi. Ahogy növekedett a pici lány, lassan belenőtt a női munkákba, sokat játszott a korabeli (és társadalmi helyzetének is megfelelő) kislányokkal, akiknek a barátsága és támogatása egész életében elkísérte, az egyik legfontosabb kapcsolathálóvá vált. Sok idő volt a játékra, szárnypróbálgatásra, hiszen a gyermeki munka, mint pl. a libalegeltetés, viszonylag sok szabadon és szabadban töltött idővel járt.

Asszonyi világ A gyermek fogantatásának pillanatában eldől, hogy fiú- vagy leánygyermek születik-e a földre. A hagyományos társadalmakban a férfi és az asszonyi világ egymást jól kiegészítő két rendszer volt, sőt az egyik nélkül szinte életképtelen, működésképtelen a másik. A nők elsődleges, természet adta feladatának az anyaságot, a család összetartását tekintették.

26 A SZÍV május

A menstruáció ideje mindig kitüntetett fontosságú, gyakran teljes munkaszünettel, visszavonulással jár. Szibéria-szerte és az indiánoknál is azt találjuk, hogy külön sátrat állítanak az éppen menstruáló nőknek, akik oda elvonulva töltik ezt a néhány napot. Mivel gyakori, hogy egy közösségen belül az asszonyok ciklusa is összehangolódik, e Vörös Sátrakban igazán mély, asszonyi beszélgetések, női körök alakultak ki. E megtartó közösségek erőt adtak, utat mutattak, segítettek a nehézségekben, elakadásokban, a nevetés és sírdogálás, a teremtő csend kitüntetett alkalma voltak. (Természetesen nem csak a holdidő alatt fontos a női kör, aminek a hagyományban számos alkalma volt a közösségi

Fotó: IgorGolovniov / Shutterstock.com

Dyekiss Virág

A serdülőkorba lépve, a menstruáció megkezdődése után a leányka már férjhez mehetett. Az első vérzést sok helyen ünneppel kísérték, az egész közösségnek tudomására hozták, hogy eladósorba került a leány. Volt, ahol női körben ünnepeltek, az idősebb asszonyok elkísérték a leánykát, s miután bekenték agyaggal a testét, tengervízzel lemosták, s virágokkal feldíszítve vezették vissza a faluba. Az apacs indiánoknál az összes, abban az évben felserdült lány közös ünnepen vett részt, versenyek, tánc, örömünnep kísérte ezt a többnapos eseményt. Az apacsok szerint a világot teremtő ősanya istennő öregként távozott e világból, s egészen fiatal nőként tér majd vissza. Így ebben a néhány napban a frissen felnőtt lányok személyén keresztül a teremtés örök megújulását, az ősanyát is köszöntik és tisztelik. Mariföldön a frissen nagylánnyá érett lány egy hatalmas, földig érő, nyírfakéregből csavart kürtöt fújt meg a kapujukban, s ezzel adta hírül az egész falunak, hogy milyen nagy esemény történt náluk, s hogy várja a legényeket.

munkák, fonó, tollfosztó, stb. során.) A többi asszony külön nőkhöz kapcsolódik. Sok szokáshoz, tevékenységhez szűz edényekben készítette számukra az ételt, gyermekeiket, házlánykákra van szükség, mint például a cseberbenézéstartásukat ellátták: az a pár nap csak az övék volt. A Bibliáhez, amikor 7-9 kislány közösen figyel egy vödör vizet, s ban azt ajánlják, hogy az asszony ilyenkor csak egy helyben imádkozva kéri, hogy azon rajzolódjon ki a válasz a felüljön, majd egy alapos tisztító mosakodás után térjen vis�tett kérdésekre. Eközben egy idősebb asszony gyertyával sza mindennapi tevékenységeikerülgeti őket, s ő is imádkozik. hez. Dédmamámról, aki városi, Ha különleges képességű nőkről A nők szoros kapcsolatban polgári családból származott, azt beszélünk, talán mindenkinek vannak a természetfelettivel, hamar eszébe ötlik a boszorkánymesélték nekem, hogy a ciklusa első napjaiban fel sem kelt az hit, ami elsősorban a változókort a lelkek világával, ami ágyból. A sámánhitű népeknél álmár átélt nőket jelent, de fiatalok talánosan ismert az a tiltás, hogy titokzatos és varázslatos erőt is lehetnek boszorkányok. Sok pirosbetűs napjait töltő nő nem olyan szentasszony, látomást kölcsönöz nekik. vehet részt a szertartáson. E vért látó asszony van, aki hirtelen veszélyesnek tartották, különökapcsolatba kerül a szentekkel, sen a férfiak számára, ezért nagyon óvakodtak tőle, hogy Szűz Máriával. Élénk látomásokat, találkozásokat élnek át, kapcsolatba kerüljenek az ilyen állapotban lévő nővel. Az, s ezt a közösségnek is elmondják. Vannak, akik álomban, hogy a menstruáció tisztátalan, és egyben különleges állaakár több napig tartó révületben a mennyországban vagy pot, a magyar hagyományban is megtalálható: ha kisbabát más vidékeken járnak, s visszatérve elmesélik élményeimenstruáló nő látogat meg, a gyermek arcán kiütések leszket. A  halottlátók, akik híreket, üzeneteket közvetítenek nek. Ugyanakkor a mai asszonyokhoz képest régen sokkal evilág és túlvilág között, szintén túlnyomórészt idősebb kevesebbet menstruáltak a nők, hiszen a hosszú szoptatás asszonyok. Nem ritka, hogy a nők megérzik, ha valakit és a hamarost újbóli teherbe esés miatt nem túl sok alkalom veszély fenyeget, s imával, figyelmeztetéssel próbálják elmaradt két gyermek között. Manapság már talán eszünkhárítani azt. Hajdan a betegséget ártó lényként képzelték be sem jut, hogy ezek a tisztulós napok magunkhoz és el, s az anya erővel, lelki erejével verte vissza a gyermekét Istenhez is közelebb engedhetnek. Valószínű, hogy nincs fenyegető veszélyt. Ez a képzet a magyar hagyományban is lehetőségünk minden hónapban lelkigyakorlatra vonulni megtalálható: a gyermekágyas anya mellől gonosz lények e napokban, de akár néhány (piros) gyertya gyújtásával, próbálják elvinni a kisdedet, s az anya feladata, hogy ezt az kicsit csendesebb, befelé figyelőbb magatartással ünneppé ártó erőt elzavarja. Az ártó hiedelemlények jelentős része is tehetjük a magunk számára, hallgathatunk a meghívásra, nőnemű: tündér, boszorkány, szépasszony és más kevésbé hogy ne csak letudandó kellemetlenség legyen. ismert lények.

KAPCSOLATBAN A TERMÉSZETFELETTIVEL A nők elsődleges, természet adta feladatának az anyaságot, a család összetartását tekintették. Az életadás titokzatosságát nagyon sok kultúrában tabuk, hiedelmek veszik körül, mert érezhető, hogy itt nem csupán arról van szó, hogy egy test kibújik a testből, hanem egy új lélek érkezik meg a világra. A nők szoros kapcsolatban vannak a természetfelettivel, a lelkek világával, ami titokzatos és varázslatos erőt kölcsönöz nekik. Ez az erő a serdülőkor előtt, és a termékeny időt követően is jellemző a nőkre, sok olyan különleges szerepkör van a magyar faluban is, ami leggyakrabban

Az asszonyoknak ez a nagy érzékenysége a közösségnek és az asszony családjának egyaránt kincse lehet. Míg a serdülőkor előtt és a változókor után inkább a közösség hasznára fordul ez az erő, addig a termékeny korban a család felé fordul, s befelé áramlik. A termékeny korban lévő asszonyok mindig készen állnak arra, hogy lélek költözzön beléjük, életük várakozásban telik: vajon gyermeket várok-e, vagy nem. A legtöbb kultúrában a szeretkezést nem kapcsolják k

május A SZÍV 27

aLapgondolat

össze szorosan a gyermek megfoganásával (sőt, van, ahol kimondottan tagadják ezt a kapcsolatot, hiszen akkor hogy is lenne lehetséges, hogy a közösség legcsúnyább nője, akire a férfiak rá sem néznek, többgyerekes anya). Az ausztráliai abók úgy tartják, hogy az ősök lelkének egy része bizonyos természeti jelenségek közelében maradt, barlangokban, bozótokban, különleges fákban tanyázik, s arra vár, hogy egy rokonszenves asszony arra járjon, s a lélek belé költözhessen. A Trobriand-szigeteki bennszülöttek szerint a lélek az asszony fején keresztül jut el a méhbe, s lassan halad lefelé a véráram segítségével, ezért fáj az újdonsült anya feje a terhesség elején, ezért émelyeg. A vérzés elmaradását is a magzatlélek utazásával hozzák kapcsolatba.

ÉLETADÁS

babáért, s amikor a bábáért megy az apa, őket is értesíti. (Ez az imaháttér megint olyan szokás, amit érdemes lehet beemelni a mi szülési terveinkbe is.) Ideális esetben az anya a gyermekágy alatt, az első hetekben elfüggönyözött ágyban pihen, s a támogató közösség gondoskodik szükségleteiről és a családról. (Ez azonban igen ritkán tudott így megvalósulni, hiszen a földeken végzett munka nem várhatott. Több anya számol be arról, hogy aratás közben, a mezőn szült, majd kötényébe kötötte az újszülöttet és folytatta a munkát.) Talán minden kultúrában általánosan ismert, hogy a frissen szült anyát kímélik, magánidőt és teret biztosítanak a számára, de nem hagyják magányosan. Az északi Jeges-tengerbe nyúló Tajmir-félszigeten élő nganaszanok körében az a szokás, hogy külön sátrat állítanak a szülés idejére az anyának, s a frissen megszületett babát az anya rénszarvas bőrből készült bundája alá teszik, s ki sem veszik onnan három napig. Elképzelhetjük, hogy ez milyen finom, óvatos átmenetet jelent a kisbaba számára a méh melegéből az asszonyi, anyai test melegébe. Ugyanakkor a szülés korántsem volt veszélytelen: ötödik-hatodik szülésére készülve a magyar asszony kikészítette a halotti ruháját, hogy arra már ne legyen gondja az itt maradóknak, ha úgy alakulna az élet.

A várandósság idején számos tiltás, illetve különleges jog illeti meg az anyát. A munka alól nincs felmentés, de ha megkíván valamit, azt igyekeznek teljesíteni, mert úgy vélik, hogy nem is az anya, hanem a magzat kívánja azt az ételféleséget. A legújabb magzati kutatások azt mutatják, A nemzedékek gyorsabban váltották egymást, mint most. hogy a várandós anya lelki ingadozása jó hatással van a ba35 éves kor fölött már nem illett másban járnia az as�bára, a feszültség és a béke váltakozása ellenállóvá teszi a szonynak, mint feketében, esetleg barnában, s első unokája stresszel szemben a kicsit. Ugyanakkor a méhen belül átélt megszületése után öregasszonynak számított. Öregnek és anyai trauma olyan mintázatokat hoz létre az idegrendszerbölcsnek. Aki már átélte, hordozta, továbbadta az életet, és ben, ami káros. Ettől óvja meg lassan kifelé tart belőle. Fájdala minden kultúrában jelen lévő mas élmény volt, amikor a nagy A termékeny korban lévő hiedelem, hogy az anyának nem gonddal, szeretettel nevelgetett asszonyok mindig készen szabad felizgatnia magát, halott leányok kirepültek, férjhez menállatot, embert megbámulni, egy- állnak arra, hogy lélek költözzön tek, s egy másik családban kellett általán, óvakodni kell mindenféle megtalálniuk a helyüket. Az időbeléjük, életük várakozásban sebb asszonyok sokat segítettek a rácsudálkozástól, ijedségtől, mert az nyomot hagy a gyermeken, pl. telik: vajon gyermeket várok-e, gyermekek körül, amíg a fiatalabkülönleges formájú anyajegy forbak a mezőn voltak, ők vigyáztak vagy nem. májában. a kicsikre. Fontos feladatuk volt a háztartásvezetés, amíg bírták, A szülés során a legtöbb kultúrában a szülő anya mellett a kenyérsütés, az otthoni munka beosztása a fiatalabb memás nők vannak jelen. Bába, barátnők, támasztóasszonyok nyecskék között. Ezekben az években több idejük volt is(dúlák). Moldvai csángóknál írták le, hogy a fenti segítsémét, s ezt gyakran templomba járásra, imádságra, gyógyígeken kívül az anya előre megkér olyan asszonyokat, akik tásra szánták. Így válik teljessé a női élet: a kislány, a terotthonukban imádkoznak a vajúdóért és a születendő kismékeny anya és a bölcs asszony lépcsőfokokon keresztül. 28 A SZÍV május

Molnár-Bánffy Kata

SENKI NEM MONDTA, HOGY KÖNNYŰ LESZ

k

„Hogy anyaság és nőiség, emberség és szülőség elválasztható-e egymástól, erre mindannyian az életutunkkal válaszolunk.” Keresztény hitünk tanítása szerint az embert Isten teremtette. Mégpedig saját képmására, férfinak és nőnek teremtette. Mintha csak azt mondaná ezzel: Ti ketten kelletek, a férfi és a nő, együtt tudtok teremteni, szülővé válni. Az a gyermek egyszerre lesz a férfitól és a nőtől, egyszerre „születik” az anya és az apa, amikor megfogan az új élet. Amikor tehát olyan elméleti, provokatívnak szánt, vagy éppen nevelő hatásúnak gondolt, jó vagy rossz szándékú kérdéseket teszünk fel, hogy „elsődleges feladata-e egy keresztény nőnek, hogy anya legyen,”, vagy hogy „elválaszthatatlan-e az anyaság és a nőiség egymástól?” – valójában csalunk. Feltesszük a kérdést az istenképmás egyik felének, a másiknak meg nem. Valójában tisztességesebb dolog ezeket a kérdéseket nem a nő, hanem az ember szempontjából feltennünk és ugyanígy megválaszolnunk. Ember-e az ember, ha nem reprodukálja önmagát? Vagyis akkor már: mitől ember az ember? Azaz van-e értelme az életnek? Ha válaszadás címén belebonyolódunk a szavakba, félreértjük egymást, didaktikusakká és/vagy közhelyesekké válunk.

Hogy anyaság és nőiség, emberség és szülőség elválasztható-e egymástól, erre mindannyian az életutunkkal válaszolunk. Ki-ki a maga tartományában értelmezi, vagy értelmezni próbálja, hogy mi is az az anyaság, mi is az a nőiség, mi is az, hogy élet… Ezek a válaszok ezért nem összevethetőek, statisztikai alapon nem kiértékelhetőek. Viszont – nem mellesleg – érdekesek és tanulságosak. Az egyik nagymamám szülőföldjétől, Erdélytől elszakítva, vagyonától megfosztva, kitelepítve, kisemmizve, nagyon fiatalon hét gyerekkel özvegyen maradt. A hét gyerekből három emigrált, kettőt egy református szeretetotthon fogadott be. Őt magát és a legkisebb gyerekét – az édesapámat – rokonok vették magukhoz. Jócskán elmúlt kilencven, amikor meghalt. A hét gyerekétől 23 unokája született, és a dédunokák száma ma már meghaladja az ötvenet. Talán a hatvanat is. k

május A SZÍV 29

aLapgondolat

a kereszténységtől, az az, hogy a nehezet kell választani. Hogy ez a biztos kritériuma a jó döntésnek. A pszichológiában vannak dolgok, amiket a „nyitott rendszerekkel” magyaráznak, és én hajlamos vagyok erre a reprodukciós kérdésre is (szüljünk-e gyereket, hány gyereket szüljünk) ebben a gondolatkörben választ A másik nagymamám egészen kicsi gyerekként árván adni. Miszerint egyrészt igen, szüljünk – mert ettől válik maradt. A gyerekkorát különféle rokoni birtokokon tölnyitottá az emberiség, mint rendszer. A gyerekemnek tutötte, majd a háború őt is elszakította Erdélytől, ahol felnőtt, és ami közben Románia része lett. 18 évesen a dom továbbadni azt, amit a szüleimnek már nem tudok. háború közepén ment férjhez. A nagypapám több mint Másfelől, hogy egy nyitott rendszerben helye és értelme tíz évet ült börtönben politikai fogolyként, ezalatt a van minden szereplőnek, a nemtipikus viselkedésűnek nagymamám egy világvégi faluban, ahová az anyósát is. Egy nyitott rendszerben nem kell gyereket szülnöm, meg az apósát kitelepítették, akiket szintén ő gondozott, csak mert engem is megszültek – egy nyitott rendszerben négy gyereket nevelt. Az a bakonyi falu a mai napig szeszülethet az egyik családnak három gyereke, a másiknak retettel emlékszik rá, rájuk. Öt gyereke, húsz unokája és meg egy sem. És minthogy ez így is van, feltételezhetnegyvenkilenc dédunokája van – és még itt van köztünk. jük, hogy a Jóisten is ilyen nyitott rendszerként gondol Valamelyik nap hatkor indultam munkába, és a ködös, a világra. (De még milyen nyitottként! Gondoljunk csak téli szürkületben láttam őt a buszmegállóban állva, egy arra, hogy egyszülött fiát adta értünk, aki emberré lett, hétköznap reggel, ment a reggeli misére. majd halálával megváltotta a világot.) Az édesanyám hét gyereket szült. Az érettségi után nem Nemrég egy közösségi oldalon olvastam néhány sort tanulhatott tovább. Huszonöt év gyereknevelés után elegy anyukától, aki azon volt felháborodva, hogy kilenc végzett egy szociális gondozói tanfolyamot, és a faluhónapja zajlik a gyerekei óvodájának a felújítása és még ban, ahol élünk, nyugdíjas koráig ápolta az arra rászomindig nincsen készen. Körülbelül ezt írta: én kilenc hóruló idős embereket. Hét gyerekéből ötnek van családja, nap alatt két ivarsejtből egy háromkilós csecsemőt, új összesen 15 unokája van. életet hozok létre magamban, miért nem képesek ezek Mindezzel a hátam mögött mit kellene válaszolnom ennyi idő alatt az óvodát felújítani? Az, hogy az életet arra a kérdésre, hogy keresztény nőnek elsődleges felbennünk Isten teremti, és hogy ezért mi legfeljebb háadata-e, hogy anya legyen? A családban történő túlélés lásak lehetünk, merthogy aktívan hozzátenni nemigen programozva, kódolva van a génjeinkben. Minél inkább tudunk (legfeljebb elvenni belőle!), ez ennek a hozzásemmink nincs, annál inkább szükségünk van egymásszólásnak az olvasása közben vált bennem elméletből ra: szülőnek gyerekre, gyerekgyakorlattá. Mert nem azé, aki nek szülőre, testvérre, unokára, fut, és nem is azé, aki akarja. Ember-e az ember, ha nem dédunokára, házastársra, nagyA gyakorlatban? Az életem álreprodukálja önmagát? szülőre, sőt anyósra és apósra. landó küzdelem. Kiváló házasNem arról van szó, hogy családVagyis akkor már: mitől ember ságban élek, három gyereket neban élni jó, hanem arról, hogy velünk a férjemmel. Háztartást az ember? Azaz van-e értelme vezetek. Óriási, elvadult kertünk nincs semmi, csak az élet van, és az élet a családban kezdődik van, amivel nincs időm foglalaz életnek? és ott is fejeződik be. kozni. Velünk él a tolószékbe Feladatként magát az életet tukényszerült, segítségre szoruló dom értelmezni: az élet Istentől van. És az élet nehéz, apósom is, akivel ordibálni kell, mert süket. A nagyfiam a ahogy szülőnek lenni is nehéz. Családi szállóigénk kamaszkorát rögtön a legnehezebb ügyek egyikével kezdszerint: senki nem mondta, hogy könnyű lesz. De ami te, sokkos állapotba hozva ezzel a családját. A középső könnyű, az gyanús. Olykor elviselhetetlen is, tudjuk fiam ADHD-s, ennek ellensúlyozására versenysportoló, Kunderától. Ha valamit megtanultam a családjainktól és rengeteg logisztikai feladat elé állítva ezzel bennünket. 30 A SZÍV május

A kislányunk pedig ebben a kavalkádban a lehető leghaNagy divat mostanában arra biztatni másokat, hogy tározottabban kiköveteli magának, ami felfogása szerint merjenek nemet mondani, ne vállalják túl magukat. És ez bizonyára helyes is számos esetben. De mindazok, jár neki: időt, energiát, figyelmet. Nagy rokoni és baráti akikre igazi példaképként tudok tekinteni, a nagymakapcsolati hálót tartok életben magunk körül, mert leginkább ennek van köze ahhoz, amit az élet értelméről gonmáim, a mamám, egy-két kiemelkedő és fontos nő a badolunk (hiszen ahol ketten vagy rátaim és harcostársaim közül, hárman összegyűlnek a nevemvagy a védőszentem, Sziénai A családban történő túlélés ben…). Két céget vezetek: egy Szent Katalin, vagy Mária – programozva, kódolva van a fiatal, ám feltörekvő reklámügyhiszen mindig igent mondtak, nem a túlvállaláson aggódtak, nökséget, és egy 15 éves, most génjeinkben. Minél inkább hanem megpróbálták alázattal éppen gyorsan fejlődő lapkiadót. semmink nincs, annál inkább tűrni (olykor túlélni) a nekik Amikor a későbbi polgármesterendelt feladatokat. Áldozatot rünk a közösségért érzett feleszükségünk van egymásra. hoztak. (Ahogy minden szülő lősségvállalásra apellált, igent is áldozatot hoz, nincs anyaság mondtam neki a képviselőségre, és apaság szenvedés nélkül. És a szülés a legkevesebb, és egyszercsak kiderült, hogy ő egyúttal alpolgármesteraz elmúlik – az csak figyelmeztet előre, mint egyféle ségre is gondolt. Legalább három civil szervezetben sejelzőfény, hogy ez várható, ez lesz, ezzel jár, ha szülővé gítek aktívan, több másikban a háttérből. Amikor dolgoválsz.) zom, úgy érzem, elvettem a családomtól az időt. Amikor Amikor egy jezsuitának tudtam erről beszélni egyszer, otthon vagyok, aggódom, hogy ez nem megy-e a munerről a gondolatomról, hogy nem szabad elmenekülnünk ka rovására, ahol csaknem húsz család megélhetésének súlya nyomja a vállamat. Amikor ezeket a sorokat írom, a feladatok elől, mert ha mi elmenekülünk, akkor ki négynapos hétvége van éppen, és ahelyett, hogy felszavállalja el őket? Ha mi keresztények (keresztény nők!) badultan örülnék neki, azt várom, hogy már vége legyen, nem állunk bele, ki áll bele? – Szóval akkor, amikor ermert irtó sok tennivaló vár az irodában. 16 év házasság ről könnyek között meséltem neki, hogy ez mennyire után a férjemmel megfogalmaztuk, hogy kölcsönösen nehéz, mert akin van, arra még raknak, akkor kaptam akadályozzuk, de legalábbis nehezítjük egymás karrieregy bibliai igét tőle, ezt osztom most meg végezetül az jét, hogy tulajdonképpen illúzió, hogy egy családban két olvasóval. Egyszerűen csak arról szól, hogy hiszen kadolgozó szülő legyen. punk hozzá segítséget. Kapunk segítséget a gyerekneveléshez, a szülővé váláshoz, a mások terheinek hordozáÉs mégis. sához, ha tudunk kapaszkodni a szőlőtőbe: „Én vagyok Pontosan tudom, hogy nyugdíjasként azokat a perceket az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlősgazda. Azt a fogom sajnálni, amit nem a gyerekeimmel töltöttem. Sivár szőlővesszőt, amely nem terem gyümölcsöt énbennem, lenne az életem a gyerekeink nélkül. Még leírni is rosszul lemetszi; és amely gyümölcsöt terem, azt megtiszesik ezt a mondatot, fizikai fájdalmat okoz a gondolata títja, hogy még több gyümölcsöt teremjen. Ahogyan a is. A küzdelem egy része a gyerekek körül generálódik, szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, ha nem gondolom, elég, ha leírom a bűvszót, hogy kamaszkor – marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok énbende ha ugyanezt az életet szingliként vagy gyerektelenként nem. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbenvégezném, vajon mi lenne egyáltalán az értelme? – És nem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert akkor itt kell a lendületemet mesterségesen megtörnöm, nélkülem semmit sem tudtok cselekedni” (Jn 15,1–2). és megengednem mindazoknak, akik gyermek nélkül élnek (akár saját akaratukból, akár akaratuk ellenére), hogy értelmet találjanak a saját életükben, a nyitott rendszerre gondolva. Amelyben mindenkinek más a feladata, és amelyben, mert ilyen összetett és szép a Teremtés, értelmet találhat mindenki, így vagy úgy. május A SZÍV

31

aLapgondolat

P. Szilczl Dóra

KÜLÖNBSÉG – elválaszt vagy összeköt? Férfi vagy nő. A legalapvetőbb különbségek egyike. Minden kultúrában meglévő osztályozási rend, az értelemadás egy módja. Univerzálé. A megkerülhetetlen konstrukció, melynek biblikus alapjait vagy biológiai szükségszerűségét egyaránt hangsúlyozhatjuk. Hivatkozhatunk Isten akaratára vagy kromoszómaeloszlás véletlenszerűségére, fogantatásunkhoz kötve eldől, férfivá vagy nővé leszünk. Az a bizonyos Y-kromoszóma megléte vagy hiánya meghatározza életünk alakulását e téren.

g

Genetikai felépítésünkből fakad a két nem közti különbségek egy része. Eltérő viselkedést okoz például, hogy a két agyfélteke nem ugyanúgy működik a férfiaknál és a nőknél. De ettől még egyik sem jobb vagy rosszabb, egyik sem magasabb rendű a másiknál. Csak más. A különbözőség kihívást, örömöt, egymás kiegészítésének lehetőségét rejti, ami a két nem kapcsolatában folyamatosan egymást formáló, alakító erővé válik.

A BIOLÓGIAI NEM ÉS A TÁRSADALMI NEM Biológiai és fiziológiai különbségeink mellett beszélnünk kell a társadalmi különbségekről is, melyek szocializációnk következményei. A viselkedésben, adottságokban, képességekben meglévő különbségeknek az eltérő kultúrák más-más olvasatot adnak. Minden kultúra kijelöli a nő és a férfi szerepét egy társadalomban, felkínálva számukra a bejárható életútmintákat, életvezetési stratégiákat, elfogadott megnyilvánulási és kommunikációs formákat. A családi

32 A SZÍV május

környezet, a nevelés, a társadalmi helyzet megannyi formáló tényezőt jelent a kulturális meghatározottság kialakításában. Születésünktől kezdve a természeti és kulturális tényezők együttesen formálják énünk alakulását. Ez a problematika a társadalomtudományokban is jól kifejezésre kerül a biológiai nem és a társadalmi nem megfogalmazásakor. Simone de Beauvoir sokat idézett 1949-es mondása kiindulópontját képezi e fejtegetéseknek: „Senki nem születik nőnek, azzá lesz.” A nőt a társadalmi alakító erők teszik nővé. Ez egy szerep, amit a kultúránk felkínálta módozatokon belül magunk alakítunk. Minden kultúra előírja a szerep megvalósítójának a lehetséges alternatívák körét, s tiltás alá helyezi azokat a viselkedésmódokat, melyek nem elfogadottak, társadalmi szempontból elítéltek. Például marginalizálja vagy deviánsnak tartja a kulturális szabályok ellenében cselekvőket. Ha a személy e határokat átlépi, a társadalom részéről „hibaüzenetet” kap. Ezek a szerepmegvalósítások az elmúlt évszázadokban meglehetősen korlátozott, előírt keretek között történtek. Adva volt egy mainstream, kulturálisan elfogadott nőkép, ebben kellett minden nőnek elhelyeznie magát. Olyan tulajdonságok voltak ennek a középpontjában, mint a jámborság, a szerénység, az engedelmesség. A feminista kritika a múlt század elején ezzel a nőképpel ment szembe, hangsúlyozva, hogy annak létrejötte jellegzetesen férfiközpontú szemléletből történt, s a női szerep újfajta felfogása mellett

érvelt. Önismereti csoportokat hoztak létre, melyekben a nők immáron saját perspektívájukban, belülről tárták fel női mivoltukhoz kötődő tapasztalataikat. Virágzásnak indult a női intuitivitást, érzékenységet, kreativitást bemutató női szövegek termelése, amelyekben már helyet kaptak az addig elhallgattatott, szőnyeg alá sepert, elhanyagolt vagy marginalizált témák. Elkezdtek „nőnemben” gondolkodni a női realitásokról. Egyre nagyobb különbséget láttak a mainstream „patriarchális maszkulin ideológia” által kovácsolt nőábrázolások (sztereotípiák, kizárások) miatt feléjük irányuló elvárások és önmegvalósítási törekvéseik között. Ez az élesedő ellentét határozta meg a 20. század alapvető egyenlőségi mozgalmait. Bizalmatlanul fordultak a különbözőség minden megjelenítése felé, és kikezdték a társadalmi-kulturális dominációs mechanizmusokat. Így a feminista mozgalom célkitűzései között szerepelt az elnyomás, az egyenlőtlenség, a rájuk kényszerített marginalizált lét nők számára fenntartott kategóriáinak az eltörlése. Ennek következtében az elmúlt több mint száz évben ezeknek az életmintáknak, életstratégiáknak folyamatos oldódása, heterogenitása figyelhető meg. A „férfi kánon” felbomlása új helyzetet teremtett a nemi identitás megélhetőségében. Szociálisan és szexuálisan is egyre több lehetőség adódik, melyben a nők és férfiak elhelyezhetik magukat. Ma már maszkulinitásokról és femininitásokról beszélnek, ezzel fejezve ki, hogy nincs egységes férfi- vagy nőkép a társadalomban, hanem az sokféleképp megélhető. Ez a központi eleme a gender-szemléletnek, mely manapság viták kereszttüzébe került.

MI IS A GENDER-ELMÉLET ÉS MIÉRT VÁLT PROBLEMATIKUSSÁ? A gender nézőpont megjelenése Magyarországon a kilencvenes évek elejére tehető, számos tudomány: irodalomtudomány, szociológia, pszichológia, esztétika, pszichológia, filmelmélet integrálta ezt a sajátos megközelítésmódot, mára meghatározó részévé vált a tudományos diskurzusoknak. Maga az elmélet a biológiai nem (sex) és a társadalmi nem (gender) viszonyának értelmezését ígéri. Azt állítja, hogy mindkettőhöz kulturális jelentések tapadnak, nem beszélhetünk róluk kultúrától független módon. Feladatának tekinti e jelentéstulajdonítások vizsgálatát, a biológiai nemből levezetett társadalmi szerepvállalás magától értetődőségeinek megkérdőjelezését. A kortárs gender-elmélet egyik legmeghatározóbb képviselője Judith Butler így ír:

„A biológiai nem – mind az egy nemre, mind a két nemre épülő fölfogásában – szituációfüggő: csakis a társadalmi nem és a hatalom fölött folyó harc kontextusában értelmezhető.” Alapvetően kritikainak és emancipatorikus (felszabadító) célzatúnak tartják az elmélet képviselői magukat. Feladatuknak tekintik a megkövesedett normák bemutatását, s egyben lebontásukat hirdetik. Ez alapjaiban érinti azt a koncepciót, mely a férfi és a nő különbségén alapul. A nemi identitásra vonatkozó normák létrejöttét szorosan kötik a férfiközpontú társadalmi berendezkedéshez, állítva, hogy nem szabadna magától érthetőnek venni őket. Kulcsfogalmuk a nemiszerep-programozás, amivel arra utalnak, hogy születéstől kezdve a nőkre vagy a férfiakra vonatkozó normák szerint bánnak velünk, ezáltal mintegy „beprogramozódik” identitásunk. A gender-elmélet ez ellen lép fel, nem véletlen vált elsődleges tereppé számára az oktatásban való részvétel, hisz az iskolák a szemléletformálás elsődleges terepei. Az egyetemeken tanszékek alakultak, az általános iskolákban megkezdődik a gender-szemléletű felvilágosító oktatás. A korábban ideálisnak titulált és követendő nemi sztereotípiák alóli felszabadítást hirdető elméletet ma a nemiségről egyre inkább mint sajátos alakításról, performance-ról gondolkodik, már-már teljes szabadságot kínál fel az önkifejezésre, lassacskán teljesen elbontja a valamikori társadalmi-kulturális határokat. A nemi identitás megélésére Judith Butler a queer kifejezést vezeti be, mely az identitás destabilizálását, átmeneti, kontextusfüggő voltát jelenti. Maga a queer-elmélet az, ami a gender helyét átveszi, s ma a legtöbb vitát kiváltja. Ez a felfogás elveti, hogy létezne homogén nő vagy férfi, vagy meleg identitás, hisz e kategóriák alkalmazásával megerősítenénk csak a valamikori szembeállásokat: nő és férfi, hetero- vagy homoszexuális között, és ugyanúgy kizárólagosságokban gondolkodnánk. Ehelyett a női és férfi különbség dekonstrukcióját kínálja k

május A SZÍV 33

aLapgondolat

fel, a kontúrok elhalványítását férfi és nő között. Erre utal maga a ’queer’ kifejezés, amely gyanúsat, furcsát, normálistól eltérőt jelent. Ez a „felforgatás”, „destabilitás” a célja azoknak a performanszoknak, melyekben férfiak nőként jelennek meg, elmosva a nemek közti határokat. Ebbe a keretbe illeszkedik bele például a Gucci divatház 2016-os nyári kollekciója, melyben a férfiak szoknyát kapnak, virágos és csipkés ingekkel. De említhetjük akár a divatszakmán belül egyre népszerűbb androgün modelleket, akiknek eredeti nemi jegyei már felfedezhetetlenek. De beszélhetünk az orvosi lehetőségként adott nemcseréről, mely abszolút beleszólást jelent az isteni tervezettségbe. Morális szempontból számos kérdést vet fel mindez. Legelőször is azt, hogy meddig terjed az ember önrendelkezési joga? Hogyan értékelhető az a változás, amely lassan leszámol a biológiai nem fogalmával, s a nemi identitás szabad választását hirdeti? A test és szexualitásunk ilyetén felfogása hogyan egyeztethető össze keresztény világképünkkel? Amennyiben minden átjárhatóvá válik, ha folyamatosan a különbségek eltörlését hirdetjük, végezetül hová vezet mindez? A természetes különbségeket nem hagyhatjuk figyelmen kívül annak ellenére sem, hogy a férfiak és nők közti eltérések emlegetésével szembefordulunk az uralkodó kulturális divattal, sőt úgy tűnhet, mintha az egyenlőtlenség mellett foglalnánk állást. A gender-szemlélet a két nem közti különbség hangsúlyozásában az alávetett női sors megfellebbezhetetlen rögzítését látja, ugyanakkor hirdeti magáról, hogy nem kívánja eltörölni a genetikusan meglévő eltéréseket. Tévedés lenne azonban összekeverni a queer ideológiát azzal a ténnyel, hogy nemiségünknek társadalmi meghatározottsága van. Ez utóbbi esetben csak annyit mondanánk, hogy kultúraspecifikus módon a nőiesnek vagy férfiasnak tartott minták változnak, kötődésünk hozzájuk eltérő. Ma a queer-elmélet aktivitásaiban ennél többet akar állítani. Beleszólási jogot követel magának a nemi különbségekről szóló diskurzusba, radikálisan állítja a szexuális önfelismerés jogát, amelynek integrációját az iskolai oktatásban már meg is kezdte. Problémának látom, hogy a gender fogalma alá besűrűsödött a testről és testiségről 34 A SZÍV május

való gondolkodás mellé a szexualitás témaköre, melynek új módú tematizálását a keresztény értékrend talaján állva erősen vitathatjuk. Ez egészen más, mint a feminizmus, vagy a gender első korszakának felvetése, bár kétségtelen abból sarjad. Ezért is problematikus maga a vita. Hisz már köze sincs az egyenlőséghez, a szexuális orientáció szabadságához annak az egyre erőszakosabb terjesztésnek, amely mindinkább mediatizálva, mainstream, uralkodó nézőpontként igyekszik kezelni a testhez való jogot. A test, a szexualitás középpontba helyezése egyenes következménye lesz annak a kultúrának, mely Istenről megfeledkezve az ember fennhatóságát élteti, s a világi élvezeteket a szellemi kiteljesedés elé sorolja. Pedig emberi antropológiánk sajátossága a férfivá és nővé teremtetés. Ezt a másságot el kell fogadnunk, csakúgy, mint teremtett voltunkat. A nő igenis nőnek születik, a férfi férfinak, és ennek társadalmi és pszichológiai következményei vannak, nem véletlen, hogy ez az egyik legmarkánsabb különbség, ami a testünkön megmutatkozik a bőrszín mellett. A szabad akarat inkább abban nyilvánulhat meg, hogy kiteljesítjük, vagy elcsökevényesítjük-e a bennünk levő erőt. A kérdés ez: mit akarunk igazából: férfiakra hasonlítani, vagy jobban kifejezni és megélni nőiségünkből fakadó egyedi sajátosságainkat? Ha a különbségben nem az egyik nem felsőbbrendűségét látjuk, hanem antropológiai tervezettségünk csodálatos jelét, akkor a genetikai, fiziológiai, pszichológiai különbségek mind-mind lehetőséget jelentenek arra, hogy Isten tervébe beálljunk. Így el kell vetnünk azt az értékskálát, melyet a kulturális feltételezések zajában egyik nem irányában önkényesen erősebbnek látunk. A kérdés sokkal inkább az, hogy a férfi a maga férfiasságában, a nő a maga nőiességében hogyan járul hozzá, hogy rajta keresztül Isten akarata megmutatkozhasson e világban. A két nem így egyetlen érem két oldala, éppoly elválaszthatatlan egymástól. Ugyan mindegyik oldal mást ábrázol, de csak együtt értékesek. FELHASZNÁLT IRODALOM: • http://www.oakland.edu/upload/docs/ AIS/Issues in Interdisciplinary Studies/1996 Volume 14/04_Vol_14_ pp_59_86_An_Exploration_of_the_Interdisciplinary_Character_of_ Women’s_Studies_(Nancy_McCampbell_Grace).pdf

•

http://plato.

stanford.edu/entries/feminism-family/ • http://plato.stanford.edu/entries/ feminism-epistemology/ • http://www.theory.org.uk/ctr-butl.htm • http:// www.holmi.org/2006/09/a-nemiseg-performativitasa

aLapgondolat

Novák Zsüliet

Nők a seregben A katonai felsőoktatási intézménybe egyre több hölgy jelentkezik (csakúgy, mint általánosságban a magyar felsőoktatásba). A katonanők már szinte minden olyan területen bizonyítottak, ahol eddig csak a férfiak jeleskedtek. Magyarországon katona lehet bárki, aki elmúlt 18, de még nem töltötte be a 47. életévét, valamint képes helytállni az átlagosnál jóval magasabb fizikai és pszichés követelményeknek. Siposné prof. dr. Kecskeméthy Klára ezredest a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tanárát kérdeztük tapasztalatairól.

A hivatásos és a szerződéses katonák esetében is átlagon felüli fizikai és pszichikai állóképességre van szükség, ennek meglétét pedig minden évben fizikai állapotfelmérésen kell bizonyítaniuk. A női katonák aránya hozzávetőlegesen 20%, hazánkban körülbelül 3500 nő szolgál a Magyar Honvédségnél. A katonanők részt vesznek a háttérintézménybeli feladatok ellátásától az igazgatáson keresztül a külföldi missziókig, a harcoló alakulatok szakaszparancsnokságáig minden területen. A katonai felsőoktatásban először az akkor még önálló Bolyai János Katonai Műszaki Főiskola nyitotta meg kapuit a lányok előtt, majd 1997-től szinte minden szakra jelentkezhettek nők a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemre, a katonai vezetői szak pedig 2000-től vált nyitottá mindkét nem számára. Még mindig vannak ellenzői a koedukált katonaságnak, pedig a bevonult hölgyek bizonyítottan jobb egészségügyi állapotban vannak mind mentálisan, mind fizikálisan kortársaiknál. 36 A SZÍV május

Ön történelem–földrajz szakos tanárként végzett a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen. Mi vezérelte a katonai pályára?

1979-ben Sumenben voltam egy egyetemi delegáció tagjaként. Amikor megérkeztünk a városba, a kísérőnk megkínált minket török kávéval, ezután a kávézaccból jósolt nekünk. Én abszolút két lábbal állok a földön, nem hiszek a jóslatokban, de a szavai nagyon mély nyomot hagytak bennem. Azt mondta, hogy bent fogok maradni az egyetemen. Én akkor harmadéves voltam, ez még szóba sem került, de aztán valóban így történt. A második mondata az volt, hogy katona vagy rendőr lesz a férjem, amire én úgy reagáltam, hogy az teljesen kizárt, hiszen nekem még az ismeretségi körömben sincs ilyen ember. De természetesen a harmadik megállapítása volt a legmegdöbbentőbb, miszerint én magam is katona leszek. Amiről meg voltam győződve, hogy az én romantikus lelkületemmel ez teljesen kizárt. De az élet úgy hozta, hogy 1990. február 1-jétől valóban hivatásos tiszt lettem. Mi vezetett odáig, hogy valóban fölesküdött?

Miután ledoktoráltam, az akkori tanszékvezetőm szólt, hogy kiírtak egy külföldi ösztöndíjas gyakornoki pályázatot. Így kerültem a ma már nem létező Csehszlovákiába. 1984-től 1988-ig a Szlovák Tudományos Akadémia Földrajzi Intézetében töltöttem 4 évet, kint is védtem meg a kandidátusi disszertációmat. Amikor 1988. május 1-jén hazajöttem, úgy gondoltam, hogy itt vagyok, a földrajztudomány kandidátusa, a kutatóintézetek és egyetemek tárt karokkal fognak várni. Hát nem így történt. Viszont a Magyar Néphadsereg Tóth Ágoston Térképészeti Intézetébe kerestek egy olyan kutatót, aki beszéli a szlovák nyelvet, és földrajz szakos végzettséggel rendelkezik. Így akkor polgári alkalmazottként kezdtem el dolgozni a Térképészeti Intézetben, majd

1990-ben már a Magyar Honvédség hivatásos tisztje lettem. Három út áll a nők előtt: jelentkezhetnek tisztképzésre/altisztképzésre, vagy bemehetnek bármely toborzóirodába és szerződéses katonának jelentkezhetnek. A harmadik út az, ha valaki közalkalmazottként már a Magyar Honvédségnél dolgozik, és az állományilletékes parancsnok útján kezdeményezi a szerződéses állományba vételét. Különbözött a polgári alkalmazottként végzett munkája attól, amit tisztként kellett végeznie?

Én katonaföldrajzzal foglalkoztam a Térképészeti Intézetben, és voltak olyan anyagok, amelyekhez nehezebben férhettem hozzá. De egyszerűbbnek tűnt a benti viszonyokat is kezelni. Hivatásos tisztként magasabb lett a fizetésem, a karrierem is sokkal kiszámíthatóbb és biztosabb lett. A szüleim persze megijedtek, amikor ezt a döntést meghoztam, de sosem bántam meg.

szakasza, amikor 2003 és 2006 között Rómában dolgoztam a NATO Védelmi Akadémián mint nemzeti rangidős tiszt és fakultás tanácsadó. Ott nagyon sokan megállítottak a városban és kérdezgettek, hogy ki vagyok, honnan jöttem, mi a rendfokozatom. Volt egy eset, amikor bementem egy helyi üzletbe mobiltelefont venni. Egy idős úr szolgált ki, aki szintén feltette ezeket a kérdéseket, de egyszerűen nem hitte el a válaszaimat. Akkor elővettem a NATO belépőkártyámat és megmutattam. Mire ő is belenyúlt a zsebébe és elővette a sajátját. Mint kiderült, ő nyugállományú vezérőrnagy volt, aki a fia boltjában segített ki. Tisztelet övezi mindenütt a világon az egyenruhát. A katonaság mennyit változtatott Önön?

Sok régi ismerősöm nem gondolta volna, hogy abból a régi, romantikus lelkületű lányból, aki voltam, katona válik. Határozott és céltudatos lettem, aki tudja az értékeit, a helyét, a feladatát és a kötelességét.

Mitől féltették?

A hadsereg mindig egyfajta rejtély. Valamiféle misztikum övezi. Nem nagyon ismerik. Az egyenruha uniformizál, nehezebben különböztetik meg az egyéneket. Ez elsőre ijesztő egy lány szüleinek.

Meglepődve olvastam, hogy a NATO-ban a katonanők aránya hozzávetőlegesen 10%, míg a magyar hadseregben 20%. Ön minek a számlájára írja, hogy a hölgyek körében ennyire népszerű ma Magyarországon a hadsereg?

Mit érez, amikor egyenruhát hord?

Van egy mondás. Ha valami szokatlan, az nem biztos, hogy lehetetlen. Biztos karrierlehetőséget és előmenetelt képes nyújtani a hadsereg, biztos pályát jelent hosszú évtizedekre az, ha valaki a Magyar Honvédség hivatásos állományú vagy szerződéses tisztje lesz, ez pedig sokak számára vonzó.

Amikor a Zrínyi Miklós Katonai Akadémiára kerültem 1993-ban, a Hadászati Tanszéken kezdtem el dolgozni. Akkor a kollégáktól nagyon sok mindent tanultam. Hogy mit jelent hivatásos tisztnek lenni, hogy milyen fontos az, hogy az embernek tartása legyen. Amikor hibázok, azt be tudjam ismerni. Mindig azt mondták, arra kell törekednie az embernek, hogy még a cselekedetei előtt minden lehetőséget megfontoljon, átgondoljon, hogy ne is kerülhessen olyan helyzetbe, hogy elnézést kelljen kérnie valamiért. Minderre figyelmeztet engem az egyenruha. Ezeket egy katonának mindig szem előtt kell tartania.

Vannak még a Magyar Honvédségnél olyan beosztások, amelyek nem elérhetőek a nők számára?

Szerintem nincsenek. A statisztikai adatok szerint már nincsenek olyan alakulatok, ahol ne lennének katonanők, 5 évvel ezelőtt még volt. Az arány természetesen válto- k

Hogyan viszonyulnak Önhöz az emberek, amikor egyenruhában van?

A városban nem igazán járok egyenruhában. Ha igen, akkor kocsival közlekedem. Bár volt az életemnek olyan május A SZÍV

37

aLapgondolat

zik, mert a szárazföldnél a nők aránya 18%, a légierőnél 22%, de például az Egészségügyi Központban kiemelkedő a nők aránya. Mi az, ami a női nem erőssége lehet a Magyar Honvédségnél? Mi az, amiben a hölgyeknek jobbak a képességeik, és miben nem tudnak úgy teljesíteni, ahogyan az urak?

Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen tanul nemzetközi tanulmányok szakon, az emberi jogi szakirányt választotta. Amikor még 6 éves volt és látta a csillogó egyenruháimat, attól teljesen el volt kápráztatva és természetesen ő is ilyet akart. Aztán idővel már azt is látta, hogy a katonaélet bizony sok lemondással, feladattal, felelősséggel jár.

Abszolút egyenlő az elbírálás férfiak és nők között?

Nálunk 1994-ben indult el az első csapat, ’98-ban 29-en végeztek, augusztus 20-án avatták őket tisztté. Az derült ki, hogy a lányok itt is jótékony hatással voltak a fiúkra. A fiúk jobban vigyáztak arra, hogyan beszélnek egymás között, kicsit visszavettek a férfias hangnemből. Kiderült, hogy a nők rendkívül kitartóak, szorgalmasak és jól tanulnak, elszántak, minden fizikai adottságukhoz mért feladatot tisztességesen elvégeznek. A menetgyakorlatokon a férfiak is jobban teljesítettek, mert nem mertek lemaradni, szégyellték volna, ha egy nő megelőzi őket. Igenis pozitív hatással volt a sereg életére a nők megjelenése.

A fiatal lányokat mi vonzza a pályára?

Az első motivációs tényezőként a családi hátteret említem. A katonacsaládok köréből gyakran jönnek lányok is a pályára. A hivatást viszi tovább egy gyerek a családban, ahogyan más szakmáknál is gyakran előfordul. A másik, hogy valóban jobbak a lehetőségek. Ha megvan valakinek a szakmai végzettsége és a tapasztalata, akkor betöltheti ugyanazt a beosztást, mint a férfiak. Tényleg nagyon széles a lehetőségek tárháza. A harmadik dolog persze a bizonyos vagányság. Nem arról van szó, hogy itt mindenki G. I. Jane akarna lenni, de bizony van olyan, aki vonzódik a fegyverekhez, a fizikai aktivitáshoz, az életmódhoz. A negyedik érv a karrierépítés. Persze itt is dönteni kell a család és a karrier között, vagy megpróA SZÍV május

Megkérdezhetem, milyen pályát választott?

A nők nagy előnye a precizitás, a pontosságra törekvés, a problémamegoldó képesség, az empátiakészség. Ezek mind olyan értékek, amelyek a társadalomban is, és bármilyen munkahelyen és a seregben is értékek. De ha egy 50 kilós akkumulátort kell felemelni, akkor nyilván előnyben van egy férfi. De én azt gondolom, hogy ez nem is baj. A nemek közti egyenlőségnek nem itt kell megmutatkoznia. Meg kell találni azokat a speciális szegmenseket, ahol a nők foglalkoztatása hozadékot jelent mind a civil társadalom, mind a hadsereg számára.

Azonos állásokat tölthetnek be azonos végzettséggel, azonosak a kötelmek és a javadalmazások is. Persze beosztás és rendfokozati különbségek vannak, de mindenkinek megadatik a lehetőség. Ha egy nő külszolgálatba vagy misszióba szeretne menni, megvan rá a lehetősége.

38

bálni összeegyeztetni ezeket. A legtöbben ezt a harmadik utat próbálják megvalósítani, ami hasonló gondokat vet fel, mint bármely karrier esetében. A harmadik út során az ember megpróbálja összeegyeztetni a családot és a hivatást, ami nem egyszerű. Amikor rektorhelyettes voltam, akkor én is szinte csak hazalátogattam időnként, mert rengeteg elfoglaltságom volt hétvégenként is, most azért már egy kicsit más. Hétköznap 4-kor befejeződik a munkaidőm, péntekenként fél 2-kor. Több időt tudok a családommal tölteni. Egy felnőtt lányom van, most végez az egyetemen.

A világ számos pontján még mindig nem nyitott a hadsereg a nők számára. Nálunk sem volt ez mindig így. Van a koedukált seregnek előnye? Mi a tapasztalat?

Siposné prof. dr. Kecskeméthy Klára a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Karán egyetemi oktató. A katonaföldrajz, a biztonságföldrajz, a katasztrófaföldrajz, a NATO területen kívüli műveletek katonaföldrajzi- és biztonságföldrajzi támogatása, a Szövetség partnerségi kapcsolatai, biztonság- és védelemföldrajzi alapjai, elvi és gyakorlati kérdéseinek kutatása, vizsgálata és oktatása tartozik a jelenlegi tevékenységi területei közé.

Szabó Ferenc SJ

„AZ ÖRÖK NŐI” Pierre Teilhard de Chardin jezsuita tudós (1881–1955) Krisztus-központú világszemlélete az első világháború alatt bontakozott ki.1 A világmindenség kozmikus fejlődésében alapvető szerepet tulajdonított a szexualitásnak/szerelemnek. k

május A SZÍV 39

aLapgondolat

a

Az 1931-es A Föld szelleme című esszéjében ezt írta: „A szerelem (amour) a legegyetemesebb, legfélelmetesebb, legtitokzatosabb kozmikus energia. Sok évszázados tapogatódzás során külsőleg gátak közé fogták, és mederbe szorították a társadalmi intézmények. Felhasználva ezt a helyzetet, a moralisták igyekeztek megszabályozni. […] A szerelem óriási, mindenütt jelen van és sosem törte meg semmi. Úgy látszik, hogy az emberek fölhagytak azzal az igyekezetükkel, hogy megértsék, és a kezükbe vegyék ennek a vad erőnek irányítását. […] A lelki Evolúció szempontjából, amelyet vezérlő elvként fogadtunk el, talán megnevezhetjük a Szerelem ilyen különös energiáját, s meg is határozhatjuk értékét. Hátha a Szerelem-energia igazában egészen egyszerűen az a vonzás, amelyet a Világegyetem alakuló Központja gyakorol minden egyes tudatos elemre? Annak a nagy Egységnek hívó szava ez, amelynek megvalósulása az egyetlen most folyó feladat a Természetben?”(260. p.)2

A TISZTASÁG FEJLŐDÉSE Pár évvel később, 1934-ben Pekingben, A Tisztaság fejlődése című hosszú esszéjében (559–571. p.) kifejti a korábbi pesszimista (janzenista) keresztény erkölcsi nézetet a szexualitásról: az anyag helytelen felfogásából következett ez a szemlélet: „ami szexuális, az bűnös”. Valójában az igazi kereszténység sohasem ítélte el az Anyagot. Teilhard megvilágítja az „Anyag lelki hatalmát”, és ennek távlatában értelmezi a tisztaságot, amely „a szív kérdése”. „Az Anyag lelki hatalmának csúcspontján felragyogott a testnek és a nőinek lelki hatalma.” (560–564. p.) Ezután a Megtestesülés és az Eucharisztia misztériumáról elmélkedve kijelenti: e hitünkkel tökéletes összhangban van „a túlszárnyalással megvalósuló elszakadás”. Teilhard, bár tudatában van a szerelmi szenvedély romboló erejének – a nő tárggyá fokozásának, vagy ellenkezőleg, bálványozásának (566. p.) –, miután kifejtette a szerelem perszonalista szemléletét, leszögezi: „Amikor egy férfi a szívét egy nőre központosítja, akkor ez a tény még nem szükségképpen jelenti azt, hogy érzelmileg ’semlegessé’ válik Isten iránt. A női csillagon át az isteni Nap (éppen, mert mélységesebb) még látható, ragyoghat, sőt még élénkebb fénnyel, ugyanazon a síkon és ezen a síkon 40 A SZÍV május

túl is.” (567. p.) Ezután a szüzesség értékéről, a szublimáláshoz szükséges önmegtagadásról, illetve a káros elfojtásról, a házasságban a gyermeknemzés és a „spirituális szerelem” viszonyáról eszmélődik, kifejtve a veszélyeket, morális ellenvetéseket. (568–569. p.) Az egyetemes összpontosuló fejlődésbe ágyazott új hipotézisét így fogalmazza meg: „Azon a ponton, ahová jelenlegi Világunkban elérkezett az Élet, az emberi monádok lelkivé alakító egységesítését két, ugyanegy természetű, de különböző értékekkel rendelkező vonzás uralja: a Férfi és a Nő kölcsönös szerelme és az Isten-szeretet. Mindkét elemet egyszerre, egymással társulva serkentik a szenvedélyes erők és a misztikus erők, hogy mindegyik elemi szeretet az egységben érje el teljességét. A férfinak egyszerre kell elérnie emberi egységét a Nőiben, és kozmikus egységét az Isteniben. Mindez lényegében ugyanaz az összpontosító energia, ugyanaz a szerelem. De a két erő azonnal mégsem esik egybe (mégsem működik összhangban). Hogyan kell őket kombinálnunk, hogy olyan eredőt kapjunk, amely a maximális fokra emeli a spirituális ‘teljesítményt’? – Igazában ez a Tisztaság által felvetett kérdés.” (569. p.) Teilhard így gondolja el a Tisztaság evolúcióját: „Elvileg lehetséges a szerelemnek ilyen átalakítása. Megvalósításához az szükséges, hogy a személyes isteni Központ hívását elég erősen megérezzük, hogy uralkodni tudjunk a felett a természetes vonzás felett, amely azt akarná, hogy idő előtt egymásra boruljanak az emberi monádokból átalakuló párok. Nem is rejtem el, hogy gyakorlati téren oly nagynak mutatkozik az ilyen próbálkozás veszélye, hogy tíz ember közül kilenc naivságnak vagy őrültségnek tartja. Mert hát az egyetemes és döntő tapasztalat nemde azt mondja, hogy mindig sárban végződnek a lelki szerelmek. Az Ember arra van teremtve, hogy a földön járjon. Ugyan ki gondolt volna arra is, hogy repülni fog…!” (570–571. p.)

A NŐI ESZMÉNY A jezsuita tudós, Teilhard tehát evolucionista világképébe, a „teremtő egyesülés” víziójába illeszti a testi szerelem „kozmikus energiáját”, és innen kiindulva magyarázza a férfi és a nő „spirituális” szerelmét, illetve a papi/szerzetesi életre hivatottak esetében e szerelem szublimálását. Ő maga megtapasztalta a szerelmet: „Egy tiszta hang hatolt át a csenden; áttetsző szín ragyogott a kristályban; ragyogás szállt felém

annak szeméből, akit szeretek… Három kicsi és rövid dolog: egy ének, egy sugár, egy tekintet. Azt hittem először, hogy ezeket megtarthatom magamban, hogy ott maradnak. De e helyett ezek magukkal ragadtak és elvittek engem…” H. de Lubac – más szerzőkre hivatkozva – megjegyzi rendtársáról és barátjáról, hogy itt konkrét személyekre történik utalás.3 1918 tavaszán írta meg a fiatal jezsuita „Az Örök Női”4 című költeményét, mintegy összefoglalva és kiegészítve korábbi eszmélődéseit. Beatrixnek=Beatricének (az „Örök női” szimbólumának) és a Szűz-Anyának, az öröktől fogva elrendelt (Péld 8,22) Istenanyának, a termékeny szüzesség Eszményének ajánlja esszéjét. Az „Örök női” első személyben szól: „…A valódi termékenység a Szellem születésére társít létezőket. Hogy Nő maradjak abban az új szférában, amelybe a Teremtés emelt, új formákat kellett öltenem, de itt sem változott meg természetem. Mert amíg csalóka arcom most is az Anyag felé kábít kéjenceket, Valódi Lényem égig emelve vonz: a Keresztény és az Isten között lebeg. Most is csábítok – de a fény felé. Vonzok mindig, de már a szabadságba. Én ezentúl a Szüzesség vagyok. A Szűz még asszony és anya is: íme, az új idők jele. A pogányok az Akropoliszon ezt kiáltják az Evangéliumra: torzzá tetted a világot! – és siratják a Szépség halálát. – Ez Istengyalázás. Mert Krisztus szava nem szakításra és elválásra hív: mintha Isten választottjai sutba dobhatnák a Test törvényét és összetörhetnék a kötelékeket, melyek fajuk sorsához kötik őket, s kiszöknének a kozmikus árból, amelybe születtek. Aki jól érti Jézus hívó szavát, annak nem kell kidobnia szívéből a szerelmet. Sőt – éppen ellenkezőleg – teljes emberré kell lennie.” „Jövendő korok hervadhatatlan Szépsége vagyok én – a Női eszmény. S így minél inkább Nő leszek, annál anyagtalanabb és égibb lesz az arcom. A Lélek bennem akarja szublimálni Testét – a lelket meg a Kegyelem igyekszik isteníteni. […] Végül pedig bennem történt meg a találkozás, amelyben Krisztus születése és teljessége érik hosszú századok során. Én vagyok az Egyház, Jézus Arája. Szűz Mária vagyok én, minden embernek Anyja.” (113kk.)

Teilhard szerint a szerelem fejlődése addig tart, ameddig a Világ; ez az evolúció főleg keresztény hatásra valósul meg, amely még nem hozta meg gyümölcsét. Az eszmei célpont: a szerelem teljes lelkivé alakulása, s tárgyának teljes egységesítése. Az eszményi szerelem a Szűzé, s az Egyházé is, amelynek Szűz Mária a mintaképe a keresztény hagyományban: ilyen szerelem hozta Istent erre a Földre; a Mária Fiatja a Megtestesüléskor.5 Itt tehát a Tisztaság fejlődéséről, illetve a testi szerelemről és annak spirituálissá (lelkivé) szublimálásáról van szó. Teilhard eszmélődése során eljut az Örök Nőihez (ennek Dante Beatricéje a szimbóluma; de hivatkozik Goethének az „Örök Női”-ről vallott nézetére is („Az örök Női magasba emel bennünket”). Végül a keresztény hitben a legfőbb eszményt, a Szűz-Anyát magasztalja. E költeményt, a szerelem szublimálására vonatkozó meglátásait egyesek túl konkrétnak, többen pedig túlságosan idealizálónak tarthatják, főleg ami a jövendő korok látomását illeti. H. de Lubac megjegyzi: az esszé mariológiája nem kötelező a hívőnek, de nincs ellentétben a teológiával.6

„NŐI SZEMEK SUGÁRZATÁBAN” Teilhard de Chardin élete vége felé, 1950-ben írt, lelki fejlődését összefoglaló esszéje (Az Anyag Szíve) Záradékában ezt a kijelentést tette: „…Amikor elhagytam a régi családi és vallási formulákat, és kezdtem megtalálni s kialakítani magamat, minden csak női szemek sugárzatában és befolyására bontakozott ki bennem. Persze, ne várjanak itt tőlem mást, mint csak a férfi általános vallomását: lelkem mélyéről majdnem imádandó érzelem száll azok felé a nők felé, akiknek meleg szíve és bája cseppenként ivódott legkedvesebb gondolataim velejébe. […] A tényekkel érintkezve fokozatosan született meg bennem két meggyőződés. Róluk szeretnék tanúskodni, koromhoz illő józan nyugalommal és elfogulatlanul. Először is jómagam vitathatatlanul hiszem azt (elvileg és gyakorlatilag is), hogy a férfi – még ha igen-igen átadja is magát egy eszme vagy az Isten szolgálatának – csak akkor k

május A SZÍV

41

aLapgondolat

juthat lelki érettségre és teljességre, ha valami ’szentimentális’ hatás éri. Ez a ’szentimentális’ hatás szenzibilizálja (érzékennyé teszi), érzelmileg járja át értelmét és legalább kezdetben felszítja szerető-képessége erőit. Mint ahogy lehetetlen élni fény, oxigén vagy vitamin nélkül, ugyanúgy a férfi, egyetlen férfi sem mellőzheti a Nőit. Ez napról napra nyilvánvalóbb tény. (Kiemelés tőlem – Sz. F.) A második meggyőződésem pedig ez: bár a nemek beteljesítő találkozása az emberi pszichében alapvetően fontos és szervező erejű, jelenleg mégsem bizonyítja semmi (sőt éppen ellenkezőleg!), hogy világos képünk volna arról, miként működik ez a mindent megalapozó kiegészülés, és melyek legfőbb formái. – A szociális szempontból állandóan a gyermeknemzésre szánt házasság és a teológiailag elszakadásként felfogott vallási tökéletesség között még hiányzik számunkra egy harmadik út. Nem azt mondom, hogy ez a harmadik megoldás a kettő között középső (közbeeső), hanem felsőbbrendű. (Kiemelés tőlem – Sz. F.)7 Ez hiányzik nekünk: ezt követeli az a forradalmi változás, amelyet legutóbb robbantott ki gondolkodásunkban éppen a ’szellem’ fogalmának átalakulása. A ’Szellem’ nem ’anyagtalanságot’, anyagtól elszakítottságot jelent, hanem szintézist. Materia matrix: az anyag a szellem anyaméhe. A nemek kölcsönös vonzódásában még alva rejlő és kifürkészhetetlen erőktől nem durva szakítással kell elfutnunk, hanem magasabb fokra emelve (szublimálva) kell őket meghódítanunk. Egyre határozottabban meg vagyok győződve, hogy itt rejlik a Tisztaság titkos lényege és a jövőben rá váró nagyszerű szerepe…” (647–648. p.)

zességi fogadalommal elkötelezett) személyekre gondol. A felsőfokú eszményt megcélzóknak az önerőből lehetetlen feladatot jelöli meg: a repülést, hogy a Központ (a feltámadt Krisztus) vonzása (kegyelme) segítségével szárnyaljanak a végső cél felé. A fiatal Teilhard-nak súlyos lelki küzdelemben sikerült helyesen szublimálnia a kozmikus energiát, a szerelmi szenvedélyt. Később az Úrnak megköszönte, hogy az önző és valójában szétválasztó egyesülés helyett a másoknak megnyíló szeretethez jutott el. Mert az anyag, a kizárólag testi (szexuális) kapcsolat igazában nem egyesít, a gyönyör rabja csak birtokolja a másikat; az igazi egyesülést csupán a spirituális szerelem/szeretet valósítja meg, amely úgy egyesít, hogy differenciálja a személyeket. De – hangsúlyozza Teilhard – ez sohasem szakad el az anyagtól, a testi kontaktustól. Itt óvatosságra van szükség, és ez csak úgy hatékony, ha az érzékiségnél erősebb tűz éget. – „Nem elfojtani, szítani kell a szerelmet!” JEGYZETEK: • 1 Teilhard de Chardinről lásd SZABÓ FERENC SJ: Keresztény gondolkodók a XX. században. Szeged–Budapest, 2004, Agapé, 495–521. p.; SZABÓ FERENC SJ: „Krisztus fénye”. Bevezetés Henri de Lubac SJ életművébe. Budapest, 2014, JTMR, 5. fejezet; LUBAC, HENRI DE: L’Éternel Féminin. Paris, 1968, Aubier; TEILHARD DE CHARDIN, PIERRE: Genèse d’une pensé. Paris, 1961, Grasset. (1914–1919 közötti levelek unokanővéréhez, Marguerite-hez); uő: Écrits du temps de la guerre (1916–1919 közötti esszék) Paris, 1965, Grasset; A kozmikus élet. 1916; A misztikus miliő. 1917; A teremtő egyesülés. 1917; A pap. 1918. • 2 A következőkben Teilhard szövegeit Rezek Román fordításában idézem, s a Golen Károly által szerkesztett Út az Ómega felé című kiadvány oldalszámait adom meg a szövegben (Budapest, 1980, Szent István Társulat). Megtartom Teilhard szokását: a magyar helyesírástól eltérően bizonyos kulcsfogalmakat nagy kezdőbetűvel ír. • 3 Vö. BOUDIGNON, PATRICE: Pierre Teilhard de Chardin. Paris, 2008, Cerf, 71–75. p. • 4 L’Éternel fémininin, Œuvres, XII. • 5 Máriának és az egyháznak ezt a misztikus kapcsolatát többször megénekelte Paul Claudel,

Teilhard itt a házassági szerelem korabeli felfogására utal: az ágostoni felfogást rögzítő katolikus tanításra, amely szerint a házassági szerződés elsődleges célja a gyermeknemzés, másodlagos a szerelem (lásd XI. Pius Casti connubii kezdetű körlevelét). Azóta az új perszonalista morálteológia és a zsinati tanítás (Gaudium et spes, 48–50) újraértékelte a házassági szerelmet, amelynek természetes gyümölcse a gyermekáldás.8 De Teilhard túlhalad ezen az első fokon, amikor magára és más, hasonlóan a szerzetesi életre (szü42 A SZÍV május

akinek meglátását Lubac párhuzamba állítja Teilhard-éval. • 6 H. de Lubac „Az örök Női” genezisét és jelentését elemezve (L’Éternel Féminin, 57–60. p.) megmutatja, hogy bizonyos kapcsolat van Teilhard és Szolovjov eszmevilága között. Szolovjov (miként Florenszkij és Bulgakov) kozmikus Sophia-tanával emlékeztet Teilhard-ra. • 7 Fontos ez a megkülönböztetés, mert a hatvanas évek vége felé, az ún. szexuális forradalom idején, még fiatal nyugat-európai papok és szerzetesek is félremagyarázták a „harmadik utat”. • 8 Vö. SZABÓ FERENC SJ: Házasság és család Krisztus fényében. Budapest, 2015, Jezsuita Kiadó, 1. rész.

Aczél Petra

BOLONDSÁG?

p

„Bolondságnak gondolom, hogy mindenki 200 évig akarjon élni, és közben mindvégig 18 évesnek látszani!” – nyilatkozott 50 éves születésnapja kapcsán a neves színésznő egy női magazinnak. Nehezen tudnánk ellentmondani neki, és talán nem is ez a cél. Éppen ellenkezőleg. De ne szaladjunk még ennyire előre.

Pár esztendővel ezelőtt egy fiatal egyetemistákból, lányokból álló kis csoport elhatározta, hogy előadást fog tartani az évfolyam előtt egy kevéssé feltárt témában. Arról, hogy a női kamaszkor valóságos ábrázolása hiányzik a médiából, vagyis az ifjúsági filmek kamasz lányszereplői sminkelt, frizírozott fiatal nők, és nem pubertáskorú lánykák. A hallgatóság számára meglepő volt, ahogy áttekintették a legnagyobb nézettségű ifjúsági sorozatokat és játékfilmeket, és kimutatták: a fiúkat idétlen, pattanásos, sok lehetőséget ígérő srácokként,

míg a lányokat makulátlan, kész nőként jelenítették meg a történetek – azonos korúként bemutatva őket. Egy amerikai kutatás pedig arra világított rá, hogy a legnevesebb divatmagazinok, a csillogó lapokra nyomtatott ’glossy’-k nem ábrázolnak 40 évesnél idő- k

május A SZÍV 43

aLapgondolat

sebb nőket, miközben az olvasótáboruk nagy része már javában betöltötte ezt az életkort. A helyzet tehát bonyolultabb, mint elsőre gondolnánk. Nemcsak arról van szó, hogy hosszan éltetjük az ifjúság kultuszát, hanem arról, is, hogy a nőknek ebben is sajátos a helyzetük: se fiatalként, se öregként nem látják magukat viszont a kor elvárásait (is) megjelenítő nyilvános kommunikációban. Miért?

felnőtt-, öreg- vagy aggkor egyikével sem. Nem sajátja semmilyen csoportnak vagy generációnak. Mégis, ha látjuk, felismerjük, hiszen illata, fénye van, mint a derűnek, a mosolynak, a szép jövőnek. Az ifjúság kultusza rossz esetben az idő csapdába ejtésének gazdaságilag nagyon is megtérülő gyakorlata. Jó esetben az emlékezésre való képesség ajándéka: az életre való visszagondolás történetformáló ereje. A tökéletesség elmúlt lehetősége, valamennyiünk életében.

A TÖKÉLETES TEST

Mintha a korunkat az előbbi jellemezné. Kutatók arra találnak bizonyítékot, hogy a legfejlettebb társadalmak technológiái, legyenek ezek médiában vagy orvoslásban érvényesülők, erősítik az infantilizmust, a regAZ IFJÚSÁG ressziót, és eladják az ifjúságot. De nem a sajátunkat, „Kérdezz könnyebbet” – nevetett rám egyik szociolóaz egyedit. Hanem az általánosítottat. A divatszépet. gus kollégám, amikor arról faggattam, hogy határozná A regisztereit elvesztő nyelvhasználat, a kislányossámeg az ifjúságot. – „Az ifjúság? Bolondság” – viccelte got diktáló női divat, a szőrtelen testek kívánalma, az el végül a választ. élethosszig tartó tanulás (és játékprogramok), a mellek Az ifjúság mozgó fogalom, nem fejezhető ki csupán után a genitáliákra is összpontosító szilikon-sebészeti életkori határok számszerűségével, biológiai-egésztrendek egyfajta közös ifjúság ajándékát ígérik: a hiségügyi faktorokkal, az egyén társas viselkedésének bátlan, romlatlan testét. Ez az ifjúság nem őszt ígérő mutatóival, jogi-gazdasági körülményeivel. tavasz, nem vadság, kócos haj, meggondolatlanság Minden kultúrának, kornak, minden embernek, minden vagy forradalmiság. Ez a tökéletes test ideálja. felfogásnak: műnek, törvénynek, gyakorlatnak megvan Azé, amely nyilvánvalóan nem létezik. És amelyről a maga ifjúság értelmezése. Emlékszem, amikor drámindenki tudja, hogy lehetetlen. Márpedig a tökéga, hetvenen felül járó nagymamám fiúnak nevezte 50 letes test nem eszmény vagy álom, hanem mérnöki év körüli szomszédját, és vénasszonynak 80 éves volt építmény. Olyan kreáció, amely előírja a kalóriákat, kolléganőjét. Ezt a nyelvi forma is jól fejezi ki; a -ság, az izommozgás-számot, az alkattól és génektől füg-ség az egyik legszaporább, leggyakoribb főnévképgetlen testtömeg-indexet, amely lediktálja, mennyit zőnk, amely elvont fogalmat kell aludni, szerelmeskedni, vagy gyűjtőnevet formál. lépni, stresszelni. Ennek a A nőket az ifjúság testi Az ifjúság: tavasz. „Itt hágy szabályrendszernek alapelve kultusza a nemlétezőhöz köti. a változatlanul megőrzendő, szép tavaszom”, írja Berzsenyi, és értjük mit mond. Az ifjúság haláltalan test. Amelyben ha Ahhoz, amiről beláttuk, hogy vulkán, áradó forróság, illúzió észreveszik egy betegség hajlehetetlen. és ideál, szív és szerelem vagy lamosító génjét, haladéktalaéppen az Üllői úti fák, ahogy nul elejét lehet venni a bajnak. Áprily, Nemes-Nagy vagy Kosztolányi megverseli. Az Amelynek maga az élet a formalinnal teletöltött tartósító edénye. ifjúság szép, üde, kívánatos, forradalmi és vad. Maga a szabadság, a kötetlenség. A készülődő élet: nyers ígéret a változásra. A NEMLÉTEZŐ Az ifjúság tehát az, ami voltaképpen nincs. Sohasem a A nőket az ifjúság testi kultusza a nemlétezőhöz köti. miénk. Nem azonos a gyerek-, pubertás- vagy a fiatal-, Ahhoz, amiről beláttuk, hogy lehetetlen. Egy olyan 44 A SZÍV május

anyákra vagy a változó korú nőkre, az elvárás marad. képhez, elváráshoz és tudáshoz, amely mindig valaki Mintha az ellenérvek éltetnék. másé, a reklámozóé, a szépészeti sebészé, a fitneszedzőé. Amely kívül van. A nők ma nem lányok és nem anyák. Az ifjúság mint a töA női időskor, a kardigános, kényelmi cipős időszak a kéletes test illúziója a nőiség nagy változásfolyamatait nem versenyképtelenség és védtelenség kora. A tökéletestudja értelmezni. Az anyaság egyre kitolódik, így egyre inséggel szemben elszenvedett, büntetendő kudarc. A női kább a láthatatlan női időszakhoz kötődik. Ahogy a kamaszkamaszkor pedig értelmezhekorral járó ártatlanság és romlotttetlen és bizonytalan periódus, ság, az első szerelmek izgalma is. A nők ma nem lányok és a bőrhibák, az izzadás, a sűrű Ma a nő kész szex-szimbólumnem anyák. Az ifjúság mint a szemöldök később vállalhatatként lép színre, és nemigen enlan, sminkért kiáltó szakasza. gedheti meg magának, hogy vatökéletes test illúziója Az első 16 és az utolsó, mondlaki a kulisszák mögé nézzen. Ez a nőiség nagy juk 25, vagyis összesen több a nő önmagáért szexis (és sexus), mint egy nemzedéknyi év látváltozásfolyamatait nem tudja nem elsősorban a hódításért. Ezt hatatlan és tagadnivaló. a megküzdött, megvásárolt, megértelmezni. Az ageizmus, az öregkor iránti operált eszményt már nem adja negatív elfogultság és ellenszívesen, senkinek. szenv a mai idők jellegzetes vonása. Miközben 15 éven belül várhatóan a világnak a könnyebben élő felében ’FENNTARTHATÓ FEJLŐDÉS’ megduplázódik a 65 éven felüliek száma, egyre neheA test örök tavasza a lélek ’fenntartható fejlődésének’ zebben viseljük a múló idő jegyeit és embereit. legnagyobb ellensége. Már nemcsak az élővilágunkAmikor mindennél jobban szeretett és tisztelt, ragyoból irtjuk ki az állat- és növényfajok sokaságát és így a különbözőséget, hanem a női-emberi életből is, a gó édesanyámmal ülök a kávézóban, a pincér előbb fenntarthatatlan egyformaság lázában égve. Pontosabhozzám fordul, hogy felvegye a rendelést, hiszen én ban nem égve, mert az árt a bőrnek. Nőként nem belátszom fizetőképes nagykorúnak. A kórházba kerülő, 50 év körüli rokont „néninek” hívják a nővérek. szélünk eleget a gyerekek felnevelése után megtalált Egyébként egy vállalatot vezet. Az időskor maga gyászívósságról és tettvágyról, az életközépen felszabadumoltalanság, a gyógyszer-reklámokba töltött derékfáló erőről, a testi változásokkal járó találékonyságról és jás. A kamaszkor pedig értetlenség. A mai média alig humorérzékről, az elfogadásban megtalált szeretetről. mutat elénk valódi kamaszokat: a hírekben csak 6 száVagy ha beszélünk is, gyakran mentegetőzünk. zalékban kerülnek elő, akkor is bűnesetek vagy beBolondság, hogy 200 évig akarunk élni és közben 18 évestegségek kapcsán. A gyerekkort a közbeszéd idillinek nek akarunk látszani? Nem bolondság – boldogtalanság. beszéli el, a húszas éveket pazarnak, „amelyet visszaBolondság, hogy az ifjúság kultusza eltemeti a női élet sírunk majd”. Pedig ezek a korszakok azok, amelyek elejét és végét, a velejét? Nem bolondság – pazarlás. traumákkal, fájó és nevelő felfedezésekkel, életünket Bolondság, ha azt hisszük, nem tehetünk semmit? hosszú távon meghatározó minták megszerzésével telNem bolondság – megbocsáthatatlan. nek. Nehezebbek, mint a később munkával eltöltött, és Ott ülnek a mai lányok a családi asztalnál, az iskolaezért észrevétlenül múló, az elejét és végét leszámítva padban, ott dolgoznak a szomszédos irodában, együtt megmaradó kb. 30 év. várunk a rendelőben. Még nem késő. Az ifjúság kultuszában a nőnek nincs kora, csak testi Ez a mi időnk. paraméterei, ruhaméretei, haj- és szempillahossza. És fényezése, mint a legmodernebb autóknak. Miközben mindenki arról beszél, hogy mindez káros hatással van a magukat csontsoványságba éheztető kamaszlányokra, a gyerekeket nevelő, testüket újra és újra kihordó május A SZÍV 45

SzentÍrás Nag ypál Szabolcs

A nő és a férfi mint istenképmás:

KÜLÖN-KÜLÖN ÉS EGYÜTT

a

A világirodalomnak az egyik legtöbbet elemzett és legsűrűbben értelmezett szövegében, Mózes első könyvének a legelső három fejezetében egymásba öltve két teremtéstörténetről is olvashatunk, amelyeket többé-kevésbé zökkenőmentesen illesztett egymás mellé a szent műnek a sugalmazott szerkesztője. E szöveg kulcsfontosságú annak megértésében, hogy az elmúlt évezredekben e sorok olvasói hogyan kísérelték meg értelmezni az embernek az általános tapasztalata szerint is fönnálló kétsarkú nemi szerkezetét.

A NŐ ÉS A FÉRFI EGYSZERRE MEGTEREMTVE Az egyik teremtéstörténet szerint a hatodik napon, a hosszú teremtésfolyamatnak az utolsó mozzanataként, egyszerre lett megteremtve a nő és a férfi, akik Isten akaratának megfelelően ketten együtt alkotják magát az embert (Ter 1,27). Ők ketten együttesen Istennek a képmásai, az ikonjai, akikre egyedül 46 A SZÍV május

mondja Isten a teremtés nyolc műve közül, hogy mindez nagyon jó – míg a többi hét (szintén jónak minősített) mű pontosan az embernek az életterét és a táplálékát jelenti. A két nemben megjelenő embernek az istenképmásisága jelentheti a lelkiismeretét és a szabad akaratát, ugyanakkor eredetileg még inkább a közösségi életre megnyíló képességét a személyességében és a társadalmiságában. A két nemnek a teljes egyenjogúsága pedig végső értelemben mindkettőnek a személyes istenkapcsolatában bontakozik ki és valósul meg igazán. Nyilvánvaló, hogy Istennek Magának nincsen neme, Ő a két nemnek a megkülönböztetését megelőzi, meghaladja, és annak fölötte áll; vagy ha tetszik, mindkét nemet átöleli, és mindkettőben Magára ismer. Különösen a bölcsességi irodalom a Szentíráson belül, valamint a teológiai szentlélektannak a meglátásai Istennek nemcsak az inkább férfiakhoz köthető, hanem az inkább nőkhöz köthető jellemzőit is fölmutatják és kidomborítják.

Fotó: jorisvo / Shutterstock.com

Míg maga a teremtményi létezés istenközpontú, addig az egész megteremtett világ emberközpontú a zsidó–keresztény világképben, noha az ember a természeti környezethez mindvégig nagyon szorosan odarendelt is. Maga az ember pedig kétosztatú és kétnemű: egyrészt nő, másrészt pedig férfi. A női és a férfilélekkel, valamint a különböző nemi szerepekkel és az eltérő kihívásokkal foglalkozva egykoron és manapság nem kerülhetjük meg a Szentírásnak a tanúságtételét.

Az olyan boldog nyelvekben, mint például a magyar is, ahol a névszóknak (különösen a főneveknek) nincsen nemük, az „Isten” szó esetleges nemi megkülönböztetése szerencsére nem okoz zavart. Noha Istenről méltó és jogos, sőt elengedhetetlen mint személyről beszélni, a Rá vonatkozó nemileg megjellegzett állítások ingoványosnak bizonyulnak. Mindezen nyelvi kísérletek az Istennel kapcsolatos emberléptékű megszólalásnak, és az emberszerű beszédnek a határaira világítanak rá a Teremtőnek az életteljességéhez képest. Az ember ugyan istenalakú és istenképmás, Isten azonban már korántsem tekinthető emberképmásnak.

A NŐ MEGALKOTÁSA A FÉRFIBÓL

véletlen tehát a férfinak az ujjongása a következő versben, amely alaphozzáállást és hálát minden egyes férfinak érdemes ma is a szívében hordania. A mindenkori szövegértelmezőnek a szándékától, valamint a tényleges vagy csak elképzelt érdekeitől függően e második teremtéstörténetet lehetett akképpen is olvasni és alkalmazni, mintha valamilyen mértékben alá-fölérendeltségi viszony lenne a nő és a férfi között; részben a megteremtésnek a sorrendisége, részben pedig a szövegben lefektetett létrehozói indok és a kivilágló szándék miatt. A szövegben említett „segítségnyújtás” azonban egyáltalán nem valamiféle egyoldalú szolgálatot jelent, hanem elsősorban is kiutat az elesettségnek és a magánynak a szorításából; egyszersmind az emberi közösség, az elképzelhető legszorosabb testi és lelki, vagyis személyes és személyközi kapcsolat létrejöttének a kézzelfogható reményét is. A két fél ettől fogva egymásnak a segítőtársa lehet abban, hogy mindketten szeretettől mélyen átitatott, és éppen ezért emberhez valóban méltó életet éljenek: a testi fönnmaradásában, valamint a lelki és a közösségi kibontakozásában az egyén ugyanis a másik nemű embertársra utalt. A sokszor és leginkább „oldalborda” szóval fordított megalkotási alapanyag is esetleg ráerősíthetett az egyenlőtlen értelmezésre. Ezzel szemben azonban itt sokkal inkább arról van szó, hogy ugyanazon húsból és csontból van mindkét nem (egy fából vannak faragva, egy húron pendülnek, és egy srófra jár az agyuk); ráadásul a nő a férfinak a szíve közepe, és a világban-létének mintegy a tartógerendája. A Szentírásnak az újkori, női szempontú újraolvasásaikor találkozhatunk még olyasféle, meglehetősen szellemes kortárs értelmezésekkel is, amelyek egyenesen megfordítják az aláfölérendeltséget. Eszerint az ásványoknak, a növényeknek, az állatoknak, majd a férfinak a törzsfejlődési ívét végezetül a nő koronázza meg, akit nem is a földnek a porából teremt meg Isten, hanem egy annál nemesebb anyagból, a férfinak a testéből. A keleti népeknek a teremtéstörténetei számos ponton mutatnak hasonlóságot a Szentíráséval; a nő megteremtésének mint egyfajta sajátos isteni teremtő tettnek viszont nincsen semmiféle párhuzama sehol, és ez még inkább a nőnek a k

A másik teremtéstörténet szerint először csak a férfi lett megteremtve (Ter 2,7), majd pedig az ő egyedüllétének és a magányának az egyetlen lehetséges föloldására egy hozzá illő és méltó segítőtárssal ajándékozta meg őt az Úr (Ter 2,22). Nem május A SZÍV 47

SzentÍrás

kiemelt és az egészen sajátos tiszteletére és a megbecsültségére utal a szentírási hagyományban.

A NŐ ÉS A FÉRFI SZEREPE A BŰNBEESÉSKOR A bűnbeesésnek az elbeszélése is (Ter 3,1–24), az előbbiekhez hasonlóképpen, legalább három irányban olvasható: egyrészt, láthatjuk benne a férfinak a húzódozását a bűntől, amelybe végezetül az asszony viszi őt. Másodszor, az elbeszélést érthetjük akképpen is, hogy a nagy és meghatározó életdöntéseket mindig a nő hozza meg az életben és a párkapcsolatban, a férfi pedig alapjában véve és többé-kevésbé néki kiszolgáltatott. De érthetjük a bűnbeesésnek a mondanivalóját éppen úgy is, hogy ők ketten közösségként buknak el, és például társtettesként ráerősítenek egymásnak a bűnére. A bűnbeesés utáni állapotoknak a leírását olvashatjuk akképpen, hogy a férfinak az uralma az asszony fölött, a nőnek a vajúdási és a szülési fájdalmai, valamint a férfi munkálkodásának a fáradalmai elsősorban a jelen állapotoknak a megváltoztathatatlan szerkezeteit és a viszonyait közlik, visszavetítve azokat a múltba. Ugyanakkor akképpen is fölfoghatjuk őket, hogy mindez egy büntetés, vagyis az eredeti isteni tervvel ellentétes dolog, és mindennek nem föltétlenül kéne (sőt: minden bizonnyal nem is volna szabad) ekképpen lennie. És mindazért, hogy jelenleg úgymond a ’B-tervet’ nyögjük közösen itt a Földön, nem elsősorban Isten, és mégcsak nem is a jónak és a rossznak az örök küzdelme a felelős, hanem egyesegyedül a szabad akarattal fölruházott, és azt történetesen és éppenséggel az engedetlenségre használó ember.

„Nincs többé […] férfi vagy nő, mert mindannyian eggyé lettetek Jézus Krisztusban” (Gal 3,28). Hasonlóképpen, a két nemnek a körkörös összefonódottságát érzékelteti rendkívül kifejezően egy másik jelentős páli igehely is: „[…] az Úrban sem férfi nincsen asszony nélkül, sem asszony nincsen férfi nélkül; mert bár az as�szony a férfiból lett, a férfit az asszony szüli; így végül is minden Istentől van” (1Kor 11,11–12). A nő és a férfi közösen vehet csak részt az emberi élet továbbvitelére vonatkozó társteremtői világszolgálatban és istentiszteletben: és miközben szeretetben átölelik egymást, megnyílik az emberi közösség gyarapodásának és elmélyülésének a lehetősége. Jézus Krisztus és az Egyház viszonyának az értelmezésében találkozunk mindannak a képével, hogy az Egyház Jézus Krisztusnak a teste; mind pedig avval, hogy az Egyház Jézus Krisztusnak a jegyese. Noha első ránézésre talán csábítónak tűnhetik, hogy e kifejezéseket vonatkozásba hozzuk a nőnek és a férfinak a teremtéssel adott viszonyával; második ránézésre azonban nyilvánvalóvá válik, hogy e törekvés többszintű képzavarokhoz vezethetne, így e területeket érdemes egymástól élesen elválasztva tartanunk. Isten országában mindenesetre majd egészen más megvilágításba kerül az ember női és férfi megjellegzettsége: ha a nemek közötti fölosztás esetleg fönn is marad, mindennek már korántsem lesz akkora jelentősége, mint itt, a Földön. Jézus Krisztus maga azt hangsúlyozza ezen istenközeli állapotról, hogy az emberek „amikor föltámadnak, nem nősülnek és férjhez sem mennek, hanem úgy élnek, mint az angyalok az égben” (Mk 12,25). IRODALOM: • LANGEMEYER, BERNHARD GEORG: Teológiai antropológia. Ford. Puskás Attila. In Beinert, Wolfgang: A katolikus dogmatika lexikona. Budapest, 2004, Vigilia Kiadó. • SATTLER, DOROTHEA – SCHNEIDER, THEO-

A NŐ ÉS A FÉRFI KÖLCSÖNÖS EGYMÁSRA UTALTSÁGA A PÁLI LEVELEKBEN A páli levelek néhány mondata inkább a korban általános aláfölérendeltségi viszonyt veszi alapnak a nő és a férfi viszonyával kapcsolatban. Más meglátásaik azonban a Jézus Krisztus szellemiségének sokkalta jobban megfelelő módon a két nem régi-új, mindenesetre az egyenlőségen és a kölcsönös egymásra utaltságon alapuló szemléletére mutatnak. A nőnek és a férfinak az alapvető egyenlőségét az Újszövetségnek az egyik fontos páli mondata teszi egyértelművé: 48 A SZÍV május

DOR: Teremtéstan. Ford. Lukács László. In SCHNEIDER, THEODOR szerk.: A dogmatika kézikönyve. Budapest, 1996, Vigilia Kiadó. 1. kötet. 129–246. p. • NAGYPÁL SZABOLCS: Humanity, Solidarity, Morality and Partnership. Gender Issues in the Concentric Tradition of the Ecumenical Movement. Student World (SW): Ecumenical Review of WSCF, 2005/1., 108–115. p. In http://www.koed. hu/sw249/szabi.pdf. • NAGYPÁL SZABOLCS: Partnership of Women and Men in the Ecumenical Movement. Mozaik: Ecumenical Journal of WSCF Europe, 2005/1., 8–10. p. In http://www.koed.hu/mozaik15/szabi.pdf. • WESLEY, ARIARAJAH S., Did I Betray the Gospel? The Letters of Paul and the Place of Women. Genève, 1996, WCC Publications.

AnyaApaGyerekek

„…már nem emlékszik gyötrelmeire, mert örül, hogy ember született a világra.”

Görföl-Tóth Anna

EMBER SZÜLETIK A VILÁGRA A szülés szó hallatán egy nő sem tud közömbös maradni, van, akinek élete legszebb, van, akinek pedig legszörnyűbb percei jutnak eszébe; van, akin elhatalmasodik a félelem, más pedig könnyekig meghatódik. Így vagy úgy, de életünk egyedülálló eseménye a szülés, amelyről Vincze Felícia szülésznővel és dúlával beszélgettünk, aki Magyarországon először kapott engedélyt intézeten kívüli szülészeti tevékenység gyakorlására. Jelenleg Hódmezővásárhelyen él férjével és hét gyermekével, a Te Szülésed elnevezésű praxisa sokak számára jól ismert.

k május A SZÍV 49

A szülés tapasztalata, eseménye milyen változásokat hozhat egy nő életében? Miben más szerinted egy nő, aki már szült ahhoz képest, aki még nem?

Nagyon egyéni, hogy milyen változást hoz, illetve, hogy hoz-e egyáltalán. Az a tapasztalatom, hogy egy gyermek érkezése egy családba, egy párkapcsolatba sokszor nehézséget okoz, stresszt hoz, áldozatokat kíván. Tehát téves az a hozzáállás, hogy egy rosszul működő párkapcsolatot majd egy gyerek érkezése megold. Csak egy eredendően stabil kapcsolatba hoz ez a nagy változás boldogságot. Hogy magukban a nőkben milyen változásokat eredményez egy gyermek érkezése? Van, akinek csak egy újabb feladat, teher. Ha viszont valaki igazán akarja, várja, szeretné a gyermekét, akkor ettől igazán felnőtté, nővé, felelős személlyé válhat. Semmiképp nem általánosítanék, hangsúlyozom, hogy ez nagyon egyéni. És maga a szülés hoz-e változást? A fájdalom, a szenvedés, az, hogy egyszer csak láthatóvá, hallhatóvá válik egy síró ember?

Azok, akik nagyon várják a gyermeket, nagyon szeretnék, azok elfogadják a szüléssel járó fájdalmat, és igazi eufóriát tapasztalnak. Nemcsak az anya, hanem a jelenlévő apa is. Előfordul azonban, hogy egy pár a gyermeket nem igazán szeretné, csak úgy tekintik mint egy női kötelességet. Ebben az esetben a szülést borzalomként élik meg, és sok év múltán is így emlékeznek rá vissza. Egy nő, még akkor is, ha szellemileg már nem olyan friss, arra mindig emlékszik, hogy a szülése milyen volt: szép, felejthetetlen, csodás élmény vagy borzalom. Vannak nők, akik még nem szültek és azért félnek tőle, vannak, akik már szültek és azért félnek. Mit lehet kezdeni a szülés előtti félelmekkel, hogy a kilenc hónap ne végig rettegéssel teljen?

Ideális esetben a szülésre a terhesség kezdetétől kell, lehet készülni, de teljesen felkészült senki sem lehet, képtelenség kiszámítani az eseményeket. Minden nő szülése más, és minden nő minden szülése is más. Más 50 A SZÍV május

az időpont, másként zajlik a folyamat, más a vége, más lesz a család egészének az összetétele. Ezért nem lehet teljesen felkészültnek lenni. Minden szülés jár egy érzéssel, fájdalommal, ezt nem lehet elkerülni, de fontos tudatosítani, hogy ez nem abnormális dolog, nem betegség, amitől félni kellene, hanem természetes folyamat, amit meg lehet ismerni. Olyan környezetet kell teremteni a szülő nőknek, hogy biztonságban érezzék magukat, olyan személyekkel kell körülvenni őket, akikben teljesen megbíznak. A kiszolgáltatottságot el kell kerülni és folyamatosan tájékoztatni kell őket, hogy mi történik, és miért történik az. Olyannak kell lennie a szülésnek, hogy szép élmény legyen, ne úgy emlékezzenek vissza a nők, hogy borzalom volt. A korábbi generációk hogyan oldották ezt meg?

Az intézményesítés előtt nők voltak jelen a szülésnél, olyanok, akikben az anya megbízott. Utána jöttek azok az idők, amikor az apa a kórházkapuig vihette a feleségét, őt várta egy számára akár ismeretlen ügyeletes orvos és szülésznő, és nem volt semmi beleszólása a vele történtekbe. A 21. század elejétől kezdve jött egy olyan mértékű információáramlás, például az internet segítségével, amely révén felmerülhetnek egyáltalán olyan kérdések, hogy mi szükséges, mi felesleges a szüléssel kapcsolatban, hogyan és hol lehet szülni? Mi a véleményed arról, hogy a császármetszések aránya egyre nő? Mivel magyarázható ez?

A császármetszések aránya már majdnem ötven százalék. Ennek több oka van. Egyrészt az ellátó orvosnak ez lényegesen kiszámíthatóbb. Hogy pontosan miként folyik le egy műtét, az kiszámítható, egy természetes, hüvelyi szülés folyamata viszont egészen a végéig kiszámíthatatlan marad. A másik ok az indított orvosi perekben keresendő. A perek nagy részénél az a vád, hogy műtétre lett volna szükség, vagy ha volt, akkor hamarabb kellett volna. Ezért kialakul az a tendencia, hogy a szülészek inkább a műtét mellett döntenek, azaz biztosra mennek. Milyen hátrányai vannak az indokolatlanul elvégzett császármetszésnek?

A császármetszés egy nagy hasi műtét, annak összes veszélyével. Nemcsak a nőnek, hanem a babának is.

lógiai szempontból? Számít-e, hogy életük első nagy feladataként végigélik a megszületésüket?

Fontos, hogy az anyával együtt küzdenek, de inkább azt szeretem hangsúlyozni, hogy sok tényező dönti el, hogy egy kisgyerekből milyen nagygyerek lesz. Az viszont már meggyőződésem és saját tapasztalatom, hogy ha nincsen elválasztva a gyerek az anyától – ami intézeten kívüli szülésnél adott, intézeten belül pedig általában nem –, akkor a kötődés kialakulása, a kismamából anyává történő átmenet könnyebb. Két utolsó gyermekemnél tapasztaltam, akik a többiekkel ellentétben nem voltak tőlem elválasztva, hogy könnyebben, lazábban zajlott a velük való kapcsolat kialakítása. Nem misztifikálnám túl azt a kérdést sem, hogy milyen különbség lehet az intézeten kívül, illetve az intézetben született gyerekek között, soha nem mondanám és nem is szabad mondani, hogy az egyik okosabb, talpraesettebb, kiegyensúlyozottabb lenne a másiknál, még ha vannak is ilyen hangok. Azt befolyásolhatja a szülés ilyen vagy olyan módja, hogy a szülő hogyan viszonyul a babához, hogy mennyire lesz stresszes az anya. Te hogyan kerültél kapcsolatba az otthonszülés gyakorlatával, illetve pontosabban az intézeten kívüli szülés lehetőségével?

Nem véletlen, hogy egy hüvelyi szülésnél nincs jelen gyerekorvos, a műtőasztalnál viszont jelen kell lenni egy neonatológusnak, ez nem a természetes módja a gyermek világra jöttének. Hogy csak egyetlen példát említsek a hátrányára: a baba tüdeje magzati állapotban vízzel van tele, amelynek kétharmada a szülőcsatornán történő áthaladás közben kipréselődik onnan. Császármetszés esetén ez nem történik meg, így a baba szervezetének kell az ott lévő folyadékkal megbirkóznia, sokkal nehezebbé válik az adaptálódási folyamat. És ez csak egyetlen tényező. A császármetszésnek természetesen a női szervezetet nézve is következményei vannak, összenövések alakulhatnak ki, a következő terhesség, szülés komplikáltabb lehet, sokszor a következő szülésnél is kizárttá válik a természetes folyamat lehetősége, korlátozottá válik a vállalható gyerekek száma (Magyarországon ez jelenleg három).

Amikor a hatodik babát vártuk, akkor Kanadában éltünk, és az itthon megszokott módon kezdtem szülésznőgyógyászt keresni. Egy ismerősöm viszont olyan meggyőzően mesélt arról, hogy milyen volt szülésznőkkel szülni, hogy végül én is egy ilyen praxist választottam. Már a várandósgondozásban tapasztalt hihetetlen nagy különbség is nagyon pozitív volt. Magyarországon egy vizit általában egy méhszájvizsgálatból áll, ma még egy UH-vizsgálat is társul ehhez, ezzel ellentétben ott egy gondozás egy órás volt, közben a beszélgetések alkalmával megismertek minket, és úgy beépültek ezek a szülésznők az életünkbe, hogy gyakorlatilag együtt vártuk azt a babát. Nem kellett attól tartanom, hogy a szülés utolsó percére bejön valaki álmos szemmel, ha bejön egyáltalán. k

Van-e különbség a császármetszéssel világra jött, és a természetes úton született gyermekek között pszichomájus A SZÍV

51

AnyaApaGyerekek

Vallási meggyőződés szerepet játszhat-e a nők döntésében?

Azt gondolom, hogy nem.

Már a várandósság alatt elkezdtem azzal foglalkozni, hogy hogyan lehetne ezt itthon gyakorlattá tenni. A Magyarországi Bábaszövetség azt ajánlotta, hogy még Kanadában tanuljak ilyen irányban, mert itthon egyáltalán nem lenne ilyen lehetőségem. Támogatásukról biztosítottak. Végül Amerikában találtam olyan szülésznő képesítést adó felsőoktatási formát, amelynek az elméleti képzése az itthon megszokottal ellentétben online volt, a gyakorlatokat pedig mindenkinek maga kellett megszerveznie és olyan szülésznőket keresnie, akiktől mindent el tudott tanulni a kesztyűhúzástól a gátvarrásig. Amit az intézeten kívüli szülés tud nyújtani, azt nyújthatná a kórház is, vagy a kórházi struktúra eleve alkalmatlan erre?

Nyújthatná, ez csak személyzetfüggő. De ez a hiányosság nemcsak Magyarországon figyelhető meg, kanadai, amerikai tapasztalataim sem jobbak. Egy személyes kapcsolaton múlna az egész, aminek persze feltétele, hogy ne legyenek nagy számok. Nekem átlagosan havonta hat szülésem van, egy kórházban pedig nem ritka, hogy egyszerre folyik négy szülés, két szülésznővel. Körülbelül két éve viszont már létezik ún. szülésznői várandósgondozás is, és jó esetben a szülésnél is jelen lehet ugyanaz a szülésznő. Ez már előrelépés lenne a személyes kapcsolat kialakítása felé, de valódi támogató tábora nincs, a szülésznők a felelősségtől, az orvosok a presztízsvesztéstől félnek. Meg lehet határozni, hogy a nők mely csoportja érdeklődik jobban az intézeten kívüli szülés iránt, milyen „típusú” nőkkel vagy leginkább kapcsolatban?

Vannak extrém módon alternatív anyukák, akik az élet más területein is az alternatív megoldásokat részesítik előnyben. Sokan vannak olyanok, akiknek az egészségügyi intézetben negatív szülésélményük volt, és inkább valami mást szeretnének, így jutnak el hozzám. És van egy olyan csoport, akiket mindig csodálattal nézek, azok a tájékozott, intelligens, először szülő nők, akik pontosan tudják, hogy mit szeretnének. 52 A SZÍV május

Az intézeten kívüli szülést mint lehetőséget sokan támadják. Kik azok, akik leginkább elutasítják?

Leggyakrabban maga a szakma támadja, a szülész-nőgyógyász orvosok, a gyerekorvosok, a védőnők, leginkább azért, mert hiányosak az ismereteik a szülésnek, születésnek erről a módjáról. Nem ismerik a felszereltségünket, irányelveinket. Kanadában a szülésznők vezethetnek szülést otthon, de kórházban is, ebben az esetben az intézmény gyakorlatilag csak a helyszínt biztosítja. Amikor felajánlották nekem, hogy otthon szüljek, először én is inkább a kórházat választottam, mert azelőtt soha nem láttam mást. De amikor elkezdtem a főiskolán tanulni, és részt vettem néhány otthonszülésen, akkor már fel sem merült bennem, hogy a kórházat válasszam. A gyors információáramlás miatt viszont a támadások ellenére jelenleg nő az intézeten kívüli szülések aránya. Fontos ennek a szájról szájra való terjedése, mondhatnám, hogy valójában ez a legjobb, leghatásosabb reklám nekünk. Kinek kell jelen lenni egy intézeten kívüli szülésnél?

Két szülésznőnek, vagy egy szülésznőnek egy szülész-nőgyógyász orvossal. Jelenleg Magyarországon nincs olyan szülész-nőgyógyász szakorvos, aki intézeten kívüli szülés levezetését vállalná, de az a reményem, hogy lesz! Huszonnégy órán belül az újszülöttet gyerekorvosnak is meg kell vizsgálnia. A szülés után a családot három napig naponta látogatjuk, utána van egy két- és egy hathetes vizit. Ez egyfajta levezetése a kapcsolatunknak, és hozzátartozik ahhoz, hogy kinek milyen emléke marad a szülésélményről. Vannak-e olyan formák, testtartások, amelyeket előnyben részesítenek a nők otthonszülés közben?

Igen, az intézeten belüli szüléssel ellentétben például szinte soha nem szülnek fekve, hanem inkább állva, támaszkodva, szülőszéken vagy négykézláb, még vízben is. Ha hagyjuk a nőket, akkor megtalálják a nekik éppen legmegfelelőbb formát. Az apa jelenléte miért fontos? Kinek fontosabb: magának az apának, vagy inkább az anyának?

Csak akkor jó, ha magának az apának fontos. Intézeten kívüli szülésnél is előfordul, hogy az apa kívül marad, de azért ez ritkaságnak számít.

SzépÍrás Kipke Ágnes

UGYANAZT A VILÁGOT, MÁS SZEMMEL BÁMÉSZKODÁS AZ IRODALMI FEMINIZMUSOK KÖZT

Szüfrazsettek, üvegplafon, abortuszpropaganda. Emancipáció, homoszexualitás, uniformizálás. Politikus, radikális – és felette gyanús. Élőben és interneten ezek tűnnek a keresztény közgondolkodás első reakcióinak a feminizmus hívószavára. Pedig korántsem csupán erről van szó. A női egyenjogúságért indított küzdelem valamikor a hatvanas években, épp a jóléti társadalmakban aratott sikerei s mégis megőrzött frusztrációi láttán, egyszer csak reflektálni kezd önmagára; s a filozófiával, a szociológiával, a pszichológiával, a történettudománnyal, az irodalom-, nyelv- és kultúratudománnyal különös házasságokra lépve ezernyi változata virágzik ki. Magának a szónak sincs egységes definíciója – s ez talán híven jelzi is: bár a feminizmus valóban kritikával tekint a hagyományos női szerepek reflektálatlan megélésére, ez azonban nem jelenti, hogy új uniformisba akarná csomagolni a nőket, a férfiakat – vagy akár önmagát. Annál nehezebb beszélni róla: személyes szempontú tárlatvezetés következik. És ne tessék megijedni, ha a kiállított néha ránk kacsint. k

SzépÍrás

ELVESZÍTENI AZ EVIDENCIÁKAT Ha komolyan vesszük a posztmodern belátást, mely szerint a szöveg (jelentése) nem valamiféle esszenciális, tőlünk független létező, hanem az olvasás folyamatában születő, szeszélyesen személyes valami, hamar elveszíthetjük Kant szépségmeghatározásának egyetemességét. Hiszen „szép az, ami érdek nélkül tetszik” – mégis, kinek? Mi, olvasók (és mi, szerzők) különbségeinkben millió meghatározottság foglyai vagyunk. Van többek közt kulturális hovatartozásunk, biológiai nemünk, vannak ehhez kapcsolódóan öröklött vagy tanult magatartásformáink is (ez utóbbit jelöli az angol a „társadalmi nem” jelentésű gender szóval) – különféle csoportok tagjaként veszünk részt az olvasásban is. Méghozzá nem is csak az irodaloméban – hiszen a történelem is válogatott, szerkesztett, elbeszélői nézőponttól áthatott elbeszélése bizonyos eseményeknek, akárcsak egy regény; a kultúra is felfogható értelmezésünkre váró, értelmezésünk által születő jelek szövegeként. Az egykori gyarmati rendszerek résztvevőinek kulturális meghatározottságát vizsgáló posztkolonializmus vagy a (társadalmi) nemünk befolyásolta világlátásunkat firtató feminizmus (szerencsésebb angol nevén: gender studies) talán ezért tűnhet olyan irritálónak például az irodalomtudomány egyes képviselői számára – mert rámutat gondolkodásunk és eszményeink beágyazottságára: esetlegességére is. A „posztkulturális kritika” néven is emlegetett irányzatok valódi radikalizmusa abban áll, ahogy a civilizáció „örök”, „egyetemes” alapfogalmaiban felfedezik, leleplezik a tág értelemben vett politikumot: érdekeinket. Hiszen szóhoz jutni hatalmi kérdés… S kultúránk alapvetően a (középosztálybeli) fehér férfiak „beszéde”; zömében alighanem ma is. Talán nincs is nő, akinek valamilyen általános érvényűnek szánt észrevételére, tapasztalati megfigyelésére még sose legyintettek volna rá: „na jó, de te nő vagy”. Hogy általában milyen utazni, állást keresni vagy a rendőrrel bajlódni, arról mintha csak férfi tudna nyilatkozni. A férfi-élmény a jelöletlen, az univerzális, „az” emberi – e gesztus révén a valós emberi élményeknek pontosan a felét kitevő női tapasztalat egy kisebbség egzotikus, de egé54 A SZÍV május

szében aligha releváns világképeként rekesztődik ki. Ezt a – mindennapjaink felszínét talán alig is zavaró – aszimmetriát hordozzák azonban a kultúra elemei konkrét szövegektől a nyelven át a társadalmi intézményekig. Ez tükröződik abban, ahogy az angol mankind elnevezéssel illette az emberiséget; a magyar feleség szó azt sugallja, mintha a házaspárnak csupán egyik tagja szorulna rá töredékességében a másik kiegészítésére. Gondolkodásunk alapkategóriái sokszor szintén olyan ellentétpárok, amelyek nemcsak a férfi/női szembeállítás mentén rendezhetőek viszonylag egyértelműen (fej/szív, szellem/anyag, objektivitás/szubjektivitás, transzcendencia/immanencia, aktivitás/passzivitás, intellektus/testiség stb.), de egyfajta evidens hierarchia is ott kísért bennük. Egy ötödikes kislány számára valószínűleg nem kecsegtet túl nagy sikerrel, mikor iskolai olvasmányélményei nyomán csak Tutajossal vagy Bokával próbálkozhat azonosulni. A hasonló jelenségek észrevehetetlen evidenciaként építik be a kultúrába a férfi-szempont elsődlegességét. Pedig a férfiak számára is gyümölcsözőbb, ha sikerül önmagukra nem az ember alapkategóriájaként tekinteniük; ha identitásuk mélyebb megélését, megértését keresve sajátosként, a férfi-lét szituációjába ágyazottként ismerhetik fel tapasztalataikat – „nem a részlegességért magáért, hanem azokért a kapcsolatokért és váratlan megnyílásokért, amelyeket a szituációba ágyazott tudás tesz lehetővé” (Haraway). A nyolcvanas évek vége óta létezik bizony férfikutatás is; napjainkban mintha épp a férfiidentitás(ok) feminizmus megindította problematizálódásának, s így reflektáltabbá, árnyaltabbá válásának volnánk szemtanúi.

A MÁSIK SZEM(E) „Habár ugyanazt a világot látjuk, más szemmel tekintünk rá” – írja az egyik irodalmi „ősanya”, Virginia Woolf. Ideális esetben a feminizmus nem eltörölni, hanem elsősorban reflektáltatni igyekszik a különbségeket – amelyek jelentős részét nem biológiai meghatározottságúnak, eleve elrendeltnek tekinti. „A test sem magától értetődő, önazonos és természetes egység, hanem kulturálisan »megírt« entitás” (Haraway), amelyhez viszonyulunk s amelyen keresztül a világhoz és önmagunkhoz való viszonyunkat megéljük, értelmezzük. A gondolattal, hogy nemiségünk koronként változó társadalmi konstrukció (is) volna, természetesen lehet vitatkozni – például a bibliai teremtéstörténet „szűzi”, tiszta természetességében is létező férfi/női kettősségre

hivatkozva. De aligha kerülhetünk annyira kívül önmagunkon, hogy személyiségvonásaink eredete felől ilyen mítoszi-naiv egyértelműséggel ítélhessünk. „Természetes” és „társadalmi” szembeállítása maga is olyan hierarchikus ellentétpár, amely, meglehet, lényegi vonatkozások elfedésére is kiválóan alkalmas. „Az önazonos, hibriditástól és összetettségtől – és ebből következően ellentmondásoktól és hasadásoktól – mentes identitás képzete visszavezethető a felvilágosult, liberális humanizmus emberfelfogására, amely azonban maga is társadalmi konstrukció” (Séllei). S amely, tanítja a feminista elmélet(ek némelyike), éppen azáltal születik, hogy a rendszeren belül, mégis annak számkivetettjeként létezik az a „Másik”, akihez képest „Egyik” meghatározhatja önmagát. A nyelv ezúttal inkább segítségünkre siet: a gondosan megválasztott kifejezés világossá teszi, hogy az egyik/másik ellentétpár két tagja, minden látszólagos vagy vágyott sorrendiség ellenére, csakis egymáshoz képest értelmezhető, közös kiszolgáltatottságban. Európa és a meghódított kontinensek viszonyában mindez könnyedén megérthető: a gyarmatosítók, például hogy ne kerüljenek önellentmondásba (kultúr)keresztény humanizmusuk és gyarmati gyakorlatuk ütközése miatt, mind komoly apparátust mozgósítva bizonygatták felsőbbrendűségüket. S épp ennek megőrzése érdekében gondosan igyekeztek ügyelni arra is, hogy vérük ne keveredhessen a meghódítottakéval: az európai ember fensőbbségtudatának kialakulásában kulcsfontosságú volt a „primitívekkel” való éles szembeállítás. E minősítések ellen pedig tiltakozni sem lehetett: a civilizáció áldásait osztogatva a hódítók olyan nyelvet adtak a „vademberek” szájába, amely a fehérek kifejezéseire redukálva elnémította őket. Aki „titokzatos” (vagy épp „emberevő”), mint az állatkertben mutogatott pigmeus, azt senki sem szólítja meg, az a beszédnek nem lehet önálló alanya, csakis ember-vonásaitól megfosztott tárgya. A mérték, amely alapján a „Másik” primitívnek, taszítónak vagy fenyegetőnek találtatik, teljességgel vak az ő kultúrájának, identitásának abszolút másmilyenségére. Hogy mindez problémamentesen állítható-e párhuzamba férfi és nő évezredes kapcsolatával, az persze jogosan fölvethető kérdés. A „titokzatos nő” Freud által mintegy tudományosan legitimált mítosza; a nők nyilvánvaló alulreprezentáltsága a nyilvánosság fórumain; a férfiénál sokkal inkább tárgyiasított, az aktív férfitekintetnek kiszolgáltatott

női test azonban olyan kapcsolódási lehetőségek, amelyek (a pszichoanalízis számos felismerésével megerősítve) illusztrálni tudják a két jelenség hasonlóságait. A posztmodern szkepszis ugyanakkor nemcsak a koherens önazonosság vagy az esszenciális nőiség mítoszát kezdi ki hamarosan; megkérdőjelezi az egységesen, egyértelműen elnyomó patriarchátus legendáját, a gender mint átfogó analitikus eszköz érvényességét is. Ha a női test – a másféleképp megélt vágy, szexualitás vagy a gyermekszülés révén – eltérő tapasztalatokkal szolgálhat is, nem szül automatikusan másféle nyelvet. S mert beleszocializálódtunk, mert megelőzött minket a „készen kapott” kultúra és nyelv, nem tudunk már mindenestül kívül helyezkedni mindezen: „A kívülállás posztulátum, nem hely” – figyelmeztet maga Woolf már a kezdetek kezdetén..

NŐKÉRDÉS(ESSÉG) Létezik-e hát lényegi különbség nő és férfi közt, akár eredendő természetükből, akár társadalmi helyzetükből, tapasztalataikból adódóan? Voltak-e női „beszélők”, szerzők, akik ezekről a sajátos és néma élményekről számot adtak – még ha a hivatalos (férfi)kánon nem vette is őket tudomásul? Létezik-e külön „kategória” az írónőknek? (Vagy „nőíróknak”?) Mást várunk-e (és mást kapunk-e) ugyanattól a szövegtől, ha fölötte női/férfinév áll – cáfolván a posztmodern elméletek elképzeléseit a művei értelmezését semmiben sem befolyásoló „halott” szerző alakjáról? Hogyan ábrázolják a nőket a férfiírók, s irodalmi megjelenítésük mennyiben erősíti meg a fennálló sztereotípiákat, viselkedésmódokat, visszahatva a valóságra? Lehet-e s kell-e az irodalmat társadalmi-politikai „programok” eszközévé változtatni? S ha hovatartozásaink, vágyaink, hatalmi érdekeink ott kísértenek minden író-olvasó gesztusunkban (is), lehetséges-e, hogy ne váljék azzá? Hogyan nyer formát a „belülről” bemutatott női élményvilág, szexuális, szociális, egzisztenciális vonatkozásaival egyetemben? Lehet-e a kiszolgáltatottság, kirekesztettség specifikusan női tapasztalatát minden hasonlóképp hallgatag, elhallgattatott kisebbség csöndjének metaforájaként működtetni? Létezik-e – akár a szerző nemétől függetle- k

május A SZÍV 55

SzépÍrás

nül – olyan alternatív (női) nyelvhasználat, amely képes a nyelvbe épített világképet kijátszva, ahelyett alternatívát kínálva eddig elmondatlan, meglehet: elmondhatatlan tapasztalatokat közvetíteni? Nem csak kulturális sztereotípiákat ismételgetünk-e, mikor azt állítjuk, hogy a női írást (például) a hiány, a mellérendelés vagy a szabad asszociáció, az önismétlés vagy a túlzás szervezi; hogy a női szövegben a személyiség ellentmondásosabb, személyközibb, feloldódásra hajlamosabb felfogása érvényesül? Nem igaz-e ez általánosságban is a posztmodern szövegre? …S válaszok híján csak a szövegeink maradnak megint.

ELVESZETT NYELV, BESZÉLJ BELŐLEM Polcz Alaine Fodrozódik az élet és a tenger című elbeszélésében a nudista strandon heverésző nők női szempontú leírása naturalista részletességében messze meghaladja a megszokott „férfiast”. A nézőpont aktív kisajátítása lehet egyfajta „szabadulás” a férfitekintet által szexuális tárgyként vizsgált és minősített testiség szűkösségéből; ugyanakkor épp „a túlhangsúlyozás retorikája teremt olyan szöveghelyzetet, amelyben a női jelleg […] meg tud szólalni. [Ez] jelenthet túllépést kultúránk bevett nyelvi fordulatain és értékein, de jelentheti annak meghaladhatatlanságával, a nyelvi megelőzöttség női helyzetével való szembenézést is” (Zsadányi). „Mint egy levél be nem váltott ígéret / földje forgó szavak között az elveszett / a hányódó soha partot nem érő véget / nem érő út kering futó fonál veled // vagy veled már soha be nem váltott ígéret / milyen is lesz mikor nem is tudom milyen / volt-e egyáltalán fonalam meddig érhet / és ha el is fogyott maradt idő – igen” – Tóth Krisztina Pénelopéja olyan fonálból dolgozik, amely nem vezet ki minket „a nyelv labirintusából” (Csehy). A szöveg tagolatlansága és Pénelopé művégi (vajon mire mondott?) „igen”-je a gyakran feminista írónak titulált James Joyce labirintusszerű Ulysseséből is felidézheti a zárlatot, Molly álomba hulló, mindent befogadó motyogását: „…és igen mondtam igen én fogok Igen”. Tóth Krisztinánál az asszony hol mintha megszólalója, hol inkább megszólítottja volna a szövegnek, élmény-fonalai összegubancolódnak a hazavárt férfi útjaival. A hiányos mondatok lezáratlansága, határtalansága elbizonytalanítja az 56 A SZÍV május

állításokat, és egymásba oldja az identitásokat; „veled // vagy veled már soha” éppúgy lehet ez, mint két külön megszólított (két tolakodó kérő? vagy a másik és önmaga(d), a férfi és a nő?) közti választás „veled // vagy veled”-je, amelyet aztán rögtön a cáfolat követ, a „már soha be nem váltott ígéret”. Az olvasott szöveg és a benne szereplő szövet, a Láertésznek szőtt halotti lepel mintha egyként tétovázna, elkészüljön-e. A mű véglegesülése, az alkotás lezárása a mítoszban Pénelopé számára eddigi életének végét jelentené: feleségül kéne mennie erőszakos kérői valamelyikéhez. Ő azonban ellen-Párka is ebben a rövid versben, aki a fonál fogyta ellenére időt ad a „véget nem érő” várakozásnak, s a megszövés-felbontás játékában épp az önellentmondás révén tarthatja fenn önazonosságát. „Levágott hajam, nőj ki újra. […] // Levágott nyelv, oldd meg szavam” – a Ráolvasó című Tóth Krisztina-vers egy másik mitológiai hősnő alakját, a megerőszakolt Philomélát idézi, akit nyelve kivágásával el is némítottak, ő azonban lepedőbe szőtt üzenettel mégis hírt adott sorsáról nővérének. A történet váratlan zárlata arról tudósít, hogy az istenek végül madárrá változtatták őket: Proknét fülemülévé és Philomélát fecskévé; etimológiai várakozásaink ellenében kimozdítva, felcserélve, átváltoztatva nevükkel együtt egész valójukat is. Az oldd meg kifejezésben szereplő megoldás egyfelől megfejtésre, másfelől azonban a szövés-kötés-rögzítés ellentétére is szólít. Talán arra figyelmeztet, hogy a kiszolgáltatottak legigazibb nyelve nem elsősorban a – politikai lévén kicsit mindig túl egyértelmű – jogvédő propaganda. A kiszolgáltatottaké az a mindörökké mozgásban (tehát életben) tartott, folyton elmozduló beszéd, amely a hatalom rejtett vagy nyílt biztosításának igyekezete ellenében minket is megtarthat a reflektált kérdezés állapotában. Pardon: újra és újra és újra beléhelyezhet, igen. IRODALOM: • BÓKAY ANTAL et al. szerk.: A posztmodern irodalomtudomány kialakulása c. szöveggyűjtemény szövegei. Bp., 2002, Osiris. • BÓKAY ANTAL: Bevezetés az irodalomtudományba. Bp., 2006, Osiris. • CSEHY ZOLTÁN: Antikvitás mint intertextus a kortárs költészetben. http:// epa.oszk.hu/00000/00016/00102/050222.htm, 2016. március 23. • SÉLLEI NÓRA: Mért félünk a farkastól. Feminista irodalomszemlélet itt és most. Debrecen, 2007, Kossuth Egyetemi K. • ZSADÁNYI EDIT: Az önértelmezés alakzatai kortárs írónők műveiben. In Szegedy-Maszák Mihály – Veres András szerk.: A magyar irodalom történetei. 3. köt. 1920-tól napjainkig. Bp., 2007, Gondolat, 874–887. p.

A LÁTHATATLANSÁG GYŰRŰJE

a

„A világháló olyan erdő, amely fenyegetéseket és veszélyeket rejthet, melyek nem kevésbé veszedelmesek, mint a valós életben tapasztalhatók.” – írja Giovanni Cucci SJ legújabb könyvében, amely a napokban jelent meg magyar nyelven a Jezsuita Kiadó gondozásában. Az alábbiakban a Virtuális paradicsom vagy pokol.com? című könyvből közlünk részleteket. Az, hogy könnyű fellépni a világhálóra, illetve a névtelenség azt is eredményezi, hogy kioldódnak a tilalmak fékjei, amelyek rendesen megfigyelhetők a valós emberi kapcsolatokban, amikor szemtől szemben állunk egymással, és feltárulnak a másik érzelmei. Ez a hiányzó kapcsolati szint elvezethet az agresszivitáshoz és erőszakhoz köthető magatartásformák számának növekedéséhez, újra elénk állítva Platón ősi dilemmáját. Az athéni filozófus Az állam című művében beszámol Gügész mitikus gyűrűjéről, amely láthatatlanná teszi viselőjét, s az ily módon sérthetetlenné válik cselekedetei közben. Ez a gondolat jól ismert, és többször előfordul az irodalomban, például Shakespeare-nél vagy Tolkien A Gyűrűk Ura című híres regényében is. (…) A virtuális világ megengedi a felhasználónak (ahogy a gyűrű is Frodónak A Gyűrűk Urában), hogy láthatatlanná váljon. Ugyanakkor az illető nem veszi észre, hogy e hatalom megváltoztatja, méghozzá rossz irányba. Az ember fő jellemzője a láthatóság, testi mivoltának lényegi eleme, mely lehetővé teszi számára, hogy kapcsolatba lépjen önmagával, a többi emberrel és környezetével. Nem véletlen, hogy e jellemzők hajlamosak eltűnni a webes viszonyok közt, s valószínűleg ez a leginkább aggasztó szempont: a felhasználó fokozatos elembertelenedése, saját emberi mivoltával való kapcsolatának elvesztése, amely mivoltot a határ, az érintés, szagok és zamatok jellemeznek. Ha az önkifejezés és a viszonyban állás egyetlen módjává a virtualitás válik, eljutunk a testiség tendenciózus kiiktatásához. (…) A láthatatlanság magával hozza a mindenhatóság érzetének növekedését, s a weben mondott és posztolt dolgok tudatosságának csökkenését. (…) A virtualitás dimenziója – ha a valós élet alternatívájaként éljük meg – azzal fenyeget, hogy a magány és a szenvedés új formáit eredményezi, melyek száma sajnos aggasztóan növekszik. (… ) Ezért nagyon is sür-

gető, hogy előnyben részesítsük a valós kapcsolatokat a virtuálisakkal szemben. GIOVANNI CUCI SJ: Virtuális paradicsom vagy pokol.com? A digitális forradalom veszélyei és esélyei. Bp., 2016, Jezsuita Kiadó.

május A SZÍV

57

SzínTér Deme Barnabás

A kíváncsiság HAJT Bényei Éva Bernadett jelenleg a Semmelweis Egye-

tem Általános Orvostudományi Karán végzi tanulmányait. Valamennyi természettudomány érdekli, több tudományos projekten is dolgozik, célja, hogy egyszer kutatóorvos lehessen. Folyamatosan indul magyar és nemzetközi versenyeken, ahol kiváló eredményeket ér el. Az egyéni célok és sikerek mellett azonban fontos számára a közösség is, hiszen, mint mondja: „az egyedül elért sikerekkel az ember sokszor egyedül marad, de ha osztozhat rajta mással is, rögtön megváltozik a helyzet”. Ki vagy Te?

Egy másodéves orvostanhallgató, aki nem szeret unatkozni és mindent megtesz azért, hogy ne is kelljen. Szinte minden érdekel! Nagyon élvezem a csapatmunkát, az ötleteléseket és azt, amikor egy projekt megvalósításáért dolgozom egy izgalmas társaság tagjaként. A tudomány világa fiatalon megragadott, és azóta is nagyon élvezem az összes lehetőségét. Volt alkalmam részt venni több hazai és nemzetközi diákkonferencián, ahol elismerések sokaságát kaptam és megerősítést abban, hogy érdemes ezzel a területtel foglalkoznom. Mitől érzed magadat fiatalnak? Egyszerűen csak az életkorodból kifolyólag, vagy van emögött valami mélyebb, messzebbre mutató?

Természetesen a koromból kifolyólag is, azonban talán fontosabb, hogy még mindig ott van bennem az a kíváncsi kisgyermek, aki mindent tudni szeretne a világról. Nem titkon remélem, hogy ez sokáig így is marad. Szerintem a belső érdeklődés elengedhetetlen ahhoz, hogy az ember kitartóan keresse a válaszokat a kérdéseire vagy egyáltalán ahhoz, hogy kérdezzen. Ráadásul a gondolkodás fiatalon tartja az elmét, amit a történelem legismertebb tudósai is bizonyítanak! 58

A SZÍV május

Mi mindennel foglalkozol még a tanulás mellett?

Főállásban orvostanhallgató vagyok, azonban emellett tudománnyal is foglalkozom TDK-sként. Illetve több civilszervezet aktív tagjaként igyekszem kivenni a részem a társadalmi felelősségvállalásból. Ezek közül az egyik a Kutató Diákok Országos Szövetsége (KutDiák), aminek a célja, hogy összefogja azokat a középiskolásokat és elsőéves egyetemistákat, akik valamilyen tudományos munkával foglalkoznak. Számomra is ez a diákszervezet adta azt a motiváló közösséget, akik mindig támogattak, támogatnak. Ők azok, akikhez tudom, hogy mind szakmai, mind egyéb kérdésekkel bármikor fordulhatok. Így már harmadik éve mint a diákelnökség tagja, igyekszek visszaadni mindabból, amit én is kaptam. Emellett a Nők a Tudományban Egyesület (NaTE) diáknagyköveti hálózatának is tagja vagyok. Ez a szervezet évente megrendezi a Lányok Napját, aminek célja, hogy a gyengébbik nem fiatal képviselői jobban megismerjék a matematika, informatika, fizika és műszaki tudományok részleteit. Sőt, ha egy-egy ilyen alkalom hatására többen is rájönnek, hogy őket ez érdekli igazán, akkor az fantasztikus. Valamint elkezdtem aktívan tevékenykedni a Budapesti Orvostanhallgatók Egyesületében (BOE) is, ahol a cél, hogy az egészséges életmód elemeit a lehető legszélesebb körrel megismertessük. Mesélj a sikerről! Számodra mi az út, és mi a cél?

Sok minden lehet siker, ráadásul ez a fogalom senkinek sem pont ugyanazt jelenti. Természetesen siker, ha az ember megnyer egy versenyt vagy teljesít egy kihívást, de számomra az is épp olyan fontos eredmény, ha tudok valakit motiválni, vagy ha segíthetek abban, hogy valami iránt elkezdjen érdeklődni. Egyszer, amikor kísérletezős délutánt tartottunk néhány KutDiák-os barátommal általános iskolások számára, a lehető legszínesebb és legszagosabb kísérleteket igyekeztünk bemutatni az érdeklődőknek. Miután végeztünk, az egyik diák pont mellettem telefonált és a következőt mondta: „Anyu, ez nagyon büdös, de imádom!” Azt hiszem, ezekért a pillanatokért éppúgy érdemes dolgozni, mint egy díjért vagy elismerésért, sőt! Hogy mi az út és mi a cél, megint más minden ember számára. Számomra például az egyik cél, hogy élmé-

nyekkel teli úton érjem el a céljaimat. Elvégre, ha valami egyszerű vagy minden pillanatban úgy alakul, ahogy számítjuk, akkor hamar unalmassá is válhat. A kihívások és alkalomadtán a nehézségek viszont arra sarkallnak minket, hogy jobban átgondoljuk a dolgokat és még jobbak legyünk. Ez persze nehéz, és sokszor a pillanatnyi kilátások között a hátunk közepére sem kívánjuk az ilyen helyzeteket (ezzel én is szoktam így lenni), de utólag átgondolva más színezetet kaphat egy-egy bonyodalom. Nálam ez például abban is szerepet játszott, hogy beleszerettem a tudományba. Amikor először akartam genetikával foglalkozni, még csak kilencedikes voltam. Tehát háttértudásom a témában igazából nem létezett. Viszont lenyűgöztek az előadások, amiket hallottam iskolatársaimtól erről a területről. Megkerestem egy professzorasszonyt, hogy legyen a mentorom, de ő a nagyon fiatal koromra és az ismeretek hiányára hivatkozva elutasított. Természetesen jogos volt részéről, azonban emlékszem, hogy amennyire motiváltan mentem a találkozóra, annyira szomorúan jöttem ki. Azonban, amikor kifele menet a lift előtt álltam, valaki megkopogtatta a vállam. Az említett professzorasszony egyik PhD hallgatója volt és azt mondta, hogyha tényleg érdekel a dolog, akkor van egy egyetemistákból álló csapat, akikhez csatlakozhatok, hogy megismerjem milyen is az élet egy laborban. Én majd’ kiugrottan a bőrömből, annyira megörültem, és egyből igent is mondtam. A  nyár folyamán körülbelül egy hónapot dolgoztam velük, ami alatt rengeteg mindent megtanultam. A mai napig hálás vagyok az egész csapatnak, mert minden egyes alkalommal az alapoknál kezdték a dolgok ismertetését, hogy én is megértsem. Sőt, a későbbiekben a csapat témavezetője lett a mentorom, akitől rengeteget tanultam, és aki segített egy saját projekt kivitelezésében is. Így végül mégis happy end lett a történet vége, elvégre okkal történik minden. Visszakanyarodva az eredeti kérdésekhez: én úgy vélem, hogy nagyon fontosak az egyéni célok és az egyéni sikerek, de a közösségi is! Elvégre az egyedül elért sikerekkel az ember sokszor egyedül marad, de ha osztozhat rajta mással is, rögtön megváltozik a helyzet.

Mesélj a támogató háttérről! Szabad egyáltalán a háttér szót használni, vagy helyénvalóbb volna inkább az előtér kifejezés? Kinek vagy Te a háttere?

A támogatás, akár háttérnek, akár előtérnek nevezzük, mindenképpen rendkívül fontos! Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy számos embertől kaptam meg ezt. Az első és legfontosabb a családom, akik mindig segítenek. Ők azok, akik gyakran emlékeztetnek arra is, hogy néha pihenni sem árt. Emellett fantasztikus barátokat és kiváló mentorokat tudhatok magam mellett, akik szintén nélkülözhetetlen szerepet töltöttek be abban, hogy itt tartok. Mi a legmélyebb vágyad?

Erre nehéz válaszolni, hiszen bizonyos időközönként azért alakul és változik is valamennyire. Mindenesetre nagy vágyam, hogy valami olyat alkossak vagy fedezzek fel, ami segíthet az embereken. Azt hiszem, részben ezzel is függ össze, hogy az orvosi hivatást választottam! Mi a te üzeneted, mi az, amit szerinted még senki nem hangsúlyozott eléggé korábban? Mi az, aminek Te vagy a szócsöve?

Engem megfertőzött a tudomány, persze csak a kifejezés jó értelmében. A kíváncsiság hajt, mert érdekel, hogyan is működik a világ körülöttünk. Az egyik célom, hogy minél több mindent megismerhessek. Ugyanakkor azt is nagyon lényegesnek tartom, hogy meg tudjam mutatni az embereknek, miért gondolom fantasztikusnak mindazt, ami engem elvarázsolt. Mindemellett pedig fontosnak tartom felhívni a figyelmet arra, hogy a világ változik, és ma már semmi nem a kortól függ. Ha valaki igazán akar valamit, akkor nem lehet „túl fiatal” vagy „túl idős” hozzá. Épp úgy, ahogy a nemünk sem kellene, hogy kizáró ok legyen.

május A SZÍV 59

Paksa Balázs

FEHÉR FÉNY

A The Corrs együttes kétségtelenül érzi a kerek évfordulókat: pályakezdésük után húsz, önként vállalt pihenésük után pedig tíz évvel új albummal és turnéval jelentkeznek. A zenekar legújabb, White Light című lemeze újból igazolja, lehet még intelligens popzenét írni és példamutató karriert építeni.

r

Rocktörténeti jelentőséggel bírt, amikor a kilencvenes évek közepén egy addig ismeretlen ír csapat dalait kezdték el játszani a rádiók. A folk világzenévé való kommercializálása még épp folyik, az ír zenei őrület majd csak néhány év múlva hág tetőfokára, a Dublin-közeli Dundalk-ból származó négy testvér azonban olyan jó érzékkel keverte a kortárs pop-rockot saját népzenei anyanyelvével, hogy a siker garantáltnak tűnt. A zenészcsaládban felnőtt Andrea, Caroline, Sharon és Jim Corr figyelemreméltó visszafogottsággal kezelte a hirtelen rájuk szakadt ismertséget, s az 1995-ös debütáló album után két évvel, nehéz körülmények között megszületett Talk On Corners tovább emelte, az ezredfordulón kiadott, slágeresebb irányba forduló In Blue pedig szinte vakítóvá fényesítette a zenekar csillagát. A 2004-es Borrowed Heaven, illetve időközben elhunyt édesanyjuk hátrahagyott énekeskönyve alapján elkészített Home az együttes népzenei gyökereihez való visszatérésének tanúja, majd a tagok teljes egyetértésben úgy döntöttek, családalapításaik miatt határozatlan időre szüneteltetik a csapat működését. A legnagyobb csendben megkezdett stúdiófelvételek után, tavaly karácsonyra megjelent White Light szűk ötven percnyi dalgyűjteményét hallgatva első benyomásunk, hogy a zenekar ugyanott folytatta a muzsikálást, ahol egy évtizede abbahagyta. Ez örömteli, hiszen a Corrs jól bevált stílusjegyei az újonnan szerzett dalokban is ott fénylenek. A múltidézés a nyitó I Do What I Like vagy az Unconditional szám-

60 A SZÍV május

ban már-már árulkodó: mindkét dal fordulatai egyértelműen visszautalnak a kilencvenes évek divatos elektropopjára. Az együttes ezen túl kevéssé kísérletezik az elektronikával, többségében élő, lélegző, letisztult hangszerelésű szerzeményeket hallunk, gondosan szétválasztva a rádióbarát megközelítést és a népzenei ihletést. Zenei szintézis tehát nem születik, újdonságot inkább a White Light szövegvilága ígér: a minden eddiginél érettebb sorok a zenekar fölött eltelt évekhez illően immár csalódásokról, illúzióvesztésekről is mesélnek, nem feledve a remény, a kitartás és a hit fontosságának hangsúlyozását sem. Utóbbiaknak tragikus hátteret ad, hogy a felvételek közben a Corr család elvesztette édesapját. Az ő emlékére szól a dacos vidámságú, szilaj Gerry’s Reel, s a méltóságteljes Bring On The Night, a lírai szépségű Kiss Of Life, valamint az album címadó dalává emelt White Light szintén felidézi a szeretett édesapa alakját. A korong legfelemelőbb pillanatai azonban az együttes ír zenei kötődéseihez kapcsolódnak: az Ellis Island megrendítő ballada az Amerikába kivándorolt írek szomorú sorsáról, a Harmony pedig egyetemessé tágított, katartikus békekívánás a máig fellángoló ír-angol konfliktus erőszakhulláma láttán. Ha újabb rocktörténelmet nem is ír, a Corrs együttes legújabb albuma méltó a zenekar pályafutásának eddigi teljesítményéhez, s bebizonyítja, van még létjogosultsága a népi dallamokkal fűszerezett, közérthető, mégis lélek-teli zenének. THE CORRS: White Light. East West Records, 48 perc, 2015.

SzínTér

Paksa Balázs

Önkiteljesítés felmosóval

j

David O. Russell legújabb filmje egyszerre több is, kevesebb is egy szokványos karriertörténetnél. A címszereplője után Joynak keresztelt alkotás humoros-lendületes óda egy talpraesett háziasszonyhoz, aki tehetségével és kitartásával éri el, hogy egyáltalán életpályát választhasson magának. Joy Mangano (Jennifer Lawrence) kétgyermekes, elvált fiatalasszony, akire mázsás súlyként nehezedik családja összes terhe: nem elég, hogy műszakos munkája mellett apja cégének könyvelőjeként dolgozik, neki kell ellátnia gyermek módjára viselkedő rokonait is. Depressziós édesanyja (Virginia Madsen) képtelen kiszabadulni a szappanoperák fogságából, apja (Robert De Niro) épp most szakított legújabb barátnőjével, s visszakéredzkedne a közös fedél alá, férje (Edgar Ramirez) pedig, akivel válása óta nagyobb barátságban van, mint valaha, az alagsorban próbál énekesi karriert építeni. Egy lejárt szavatosságú köptető aztán mindent megváltoztat: Joy különös álmot lát, melynek hatására elhatározza, kitör az örökös háziasszony-szerepből. Feltalál egy praktikus, könnyen kezelhető felmosót, amit azonban le is kell gyártani és el is kell adni. Buktatók ide, nehézségek oda, Joy intelligenciája és állhatatossága révén beletanul mindkettőbe, s végül sikeres üzletasszonnyá válik. Lehetne mindez feminista tanmese vagy akár újabb lábjegyzet az amerikai álomhoz, Russell azonban fontos pontokon árnyalja a valós karakteren alapuló film cselekményét. Elsőként az amerikai popkultúrában szinte kizárólag ideálisnak ábrázolt családképpel számol le: Joy famíliája nagy temperamentummal élő, ám felelős döntéseket alig hozó felnőttek közössége, ahol a kisgyerekek érettebbnek tűnnek a szülőknél. Amikor a főhős először papírra veti ötletét, kislányát hívja segítségül a rajzolásban, ezután apja új barátnőjének (Isabella Rossellini) vagyonát használja vállalkozása beindításához. A szemfüles családtagok nagy lehetőséget látnak az üzletben, arra legalábbis mindenképp, hogy ők is jól megszedjék magukat. Árulkodó, hogy föl sem merül bennük: Joynak más életcéljai is lehetnek, mint az ő pátyolgatásuk. Főszereplőnk eltökéltsége szükséges ahhoz, hogy belássák tévedésüket.

magát az ember. A termék vevőkhöz való eljuttatása azonban már egészen más dolog: Joy találmánya a többszörös extraprofitra berendezkedett kapitalista gazdaságban senkinek sem kell, hiszen túl jó: elég egyszer megvenni, és több mindenre is használható. A tömegtermelés logikája is felülírni látszik az egyéni kezdeményezőkészséget: a teleshopos marketing-guru (Bradley Cooper) először saját, bevált módszereivel próbál nyereséget csiholni a csodafelmosóból, majd az első kudarc után rögtön eldobná a terméket. Joy elszántsága győzi meg arról, hogy érdemes újabb próbát tennie. Nem kétséges, a rendező ezekben a jelenetekben hangsúlyos kapitalizmus-kritikát gyakorol, s egyúttal saját művészi útjáról is mesél: arról, hogyan lett függetlenfilmes rendezőből a hollywoodi stúdiórendszer kitaszítottja, majd forrón ünnepelt, díj-várományos sztárja. Bár műfaji egzaltáltsága néhol túlzásokba esik, a Joy az önkiteljesítő élethivatás örömét hirdeti szívmelengető tónusban. RUSSELL, DAVID O.: Joy. Amerikai életrajzi film, 105 perc, 2015.

Másodikként pedig itt van ez a csupán első pillantásra konvencionális karriertörténet. Russell már azzal is komoly tettet hajt végre, hogy az aktív férfihősök tengerében női karaktert tesz meg hősének, mi több, nem köt hozzá történelemformáló, nagy tetteket. Elég egy egyszerű, okosan kitalált háztartási eszköz, hogy kiteljesíthesse önmájus A SZÍV

61

SzínTér

Marton Árpád

Torzó-öröklét Alma H. Bond Camille Claudel – Szerelmem, Rodin című könyvében fiktív naplóként tárja elénk a pá-

e

ratlan szobrász, Rodin múzsájának sorsát, „egy asszonyét, aki sikerekkel és dicsőséggel kikövezett életutat érdemelt volna…” Egy asszonyt öregkori álma visszaröpíti régi szerelmese karjába. A tovaillant ölelésből elmegyógyintézeti priccsén riad föl. Ám hogy az álom mégsem volt merő kényszerképzet, arra a világ egyik legismertebb szobra a bizonyság: szobrász és modell karjai örökre összeölelkeznek Rodin A csókjában. Ars longa, vita brevis…(„A művészet örök, az élet rövid.”)

Írói képzelet aligha találhatna ki dermesztőbb képet a múlandóság, az öregedés, veszteségeink, sebezhetőségünk, a sors tragikumának érzékeltetésére. Csakhogy a képlet az élet alkotása, és épp ideje volna, hogy egy vérbeli író fölfedezze magának. A jelenet kulcsmotívuma lehetne egy nagy női sorsregénynek. Épp így az a lap, amelyen a tébolydába száműzött öregedő asszony, halálhírét véve, végre közel kerül szeretetében sebzett, távolságtartó anyjához. Alma H. Bond ellenben nem vérbeli író, hanem zsurnalisztavénával megáldott amerikai pszichológus, aki fiktív naplóként tárja elénk Camille Claudel kivételes életútját. A modern francia szobrászat tragikus nőzsenijének hányattatásait, akit lobogó szenvedélye 62 A SZÍV május

tragikus szeretővé tett, elementáris művészösztöne az úttörők különállására kényszerített. Nővolta pedig különccé rendelt. Elevenen elégő áldozattá, mint annyi más művészt, csak éppen a körülmények kissé túlontúl éles chiaroscurójába állítottan: odaadása Rodin egoizmusában itatódott fel, szobrászi zsenijére nemkülönben a géniusz árnyéka borult évtizedekre, áldozati státuszát pedig igazságtalan mérlegre helyezte ama tény, hogy a katolikus megújulás nagy költőjének, Paul Claudelnek nővére volt. A fivér beilleszkedő, sikeres, konfliktuskerülő. Diplomata. A nővér szabadgondolkodó, öntörvényű és sebzett. Alighanem ő a nagyobb művész kettejük közül. Elvettetésében kivált. Alakjára Bruno Nuytten Isabelle Adjani és Gérard Dépardieu játszotta, érzékenyen fényképezett, megrendítő filmdrámája irányította rá első ízben a szélesebb figyelmet. Kár, hogy nem Truffaut rendezte, mint a kísértetiesen hasonló tematikában, azonos főszereplővel 13 évvel korábban forgatott Adéle H. történetét: megszállottságig fajuló, tragikus szerelem itt is, ott is. És noha a film nincs híjával a melodramatikus kliséknek, történetvezetése meglehetősen lineáris, és nemigen enged a film műfajszerű feszültségteremtő csábításainak, mégis felejthetetlen képeket égetett a néző tudatába ihletről, a teremtés olthatatlan szenvedélyéről és a szerelem pusztító erejéről. Az agyaggal eksztatikus tusában vívóeggyéváló szobrásznő képe éppúgy fölülmúlhatatlan, mint a záró képsor a tébolyda felé imbolygó batárral, amelyből megtört, világát vesztett tekintet réved a kamerába – és az előtte álló harminc esztendőbe. Előbb a film, aztán a könyv – de mindenekelőtt és mindezek fölött egy életút tragédiája. Amely porrá zúzza, cserepekre töri ihlet szülte remekműveit. A magányosság segélykiáltása. A megváltatlanságé. Ballada a művész kiszolgáltatottságáról. BOND, ALMA H.: Camille Claudel. Szerelmem, Rodin. Egy szobrásznő emlékiratai. Budapest, 2009, Retro Media Kiadó.

Viola Beáta

ÜZENET AZ EMBERI LÉTRŐL Batta Eszter grafikusművész még harmincéves sincs, mégis számtalan hazai és külföldi díj és kiállítás szegélyezi az útját, amit idáig megtett. A helyiségbe lépve ugyanazt a szelíd erőt sugározza maga körül, akárcsak a nagy loboncú, légies-finom nőalakok a grafikáin. Szükség is van erre az erőre. Hiszen amint az a beszélgetésből kiderül, még akkor sem könnyű a művészpálya kezdete, ha tehetség és támogatás kísérte is gyermekkorában. k május A SZÍV 63

SzínTér

A családjában más is foglalkozik művészettel?

Nem, én vagyok az első. Anyukám figyelt fel rá, amikor négyévesen elkezdtem rajzolni, hogy talán többet rajzolok az átlagosnál. Elrakta a rajzaimat albumokba, még most is visszakereshető, összegezhető, hogy honnan indultam, és hova jutottam. Már egészen fiatalon sorozatosan nyerte a díjakat itthon és külföldön is. Ezek megerősítést jelentettek, vagy inkább hátráltatták?

Hatéves koromban rajztagozatos iskolába kerültem, ahol komolyabban kezdtem a grafikával foglalkozni. Különböző – főleg nemzetközi – rajzpályázatokra elküldtük a rajzaimat. Elkezdtek gyűlni az arany- és ezüstérmek például Japánból, ahol háromszázezer rajz közül lett az enyém díjazott. Amikor megérkezett egy-egy oklevél, díj, örültünk a családdal, de ezek mentek a fiókba. Sosem voltam dicsekvő ember, de az iskolában nyilván tudtak erről a tanárok és a diákok is. Sajnos inkább negatív visszajelzéseket kaptam a sikereimre, irigykedő bejegyzéseket a weboldalamra az osztálytársaktól, a tanároktól pedig olyan megjegyzéseket, hogy „inkább matekból csipkedd magad!” Finnországtól Kínáig, Franciaországtól Bulgáriáig sok országba eljutott díjai, kiállításai révén. Melyik út volt a legemlékezetesebb?

2008-ban és 2010-ben eljuthattam Jaltára egy nemzetközi fesztiválra. Marokkótól elkezdve Ukrajnán, Németországon át sok országból érkezett művésszel alkothattam és állíthattam ki a tengerparton. Nagyon inspiráló környezet volt. Szabadúszó grafikus. Hogy fér meg az alkotás és a kenyérkereset?

2013-ban diplomáztam tervezőgrafikusként egy francia művészeti főiskola magyar társintézményében. Tervezek plakátokat, webes elemeket, logót, kiadványt, szóróanyagot. Sajnos nehezen jön megbízás, az is leginkább ismeretség révén. Hiába jelentkezem grafikusi állásokra, gyakorlatilag még csak vissza sem jeleznek. 64 A SZÍV május

Emellett próbálom folytatni az alkotást. Mostanában festek is. Túllépek a grafikán, színesebben, nagyobb méretekben dolgozom. A grafika annyira részletgazdag, aprólékos, időt igénylő munka, 20-30 óra, mire elkészül egy. Az emberek pedig elsiklanak a részletek fölött. A festmények jobban vonzzák a tekintetet. Jó lenne e téren idősebb művészektől tanulni. De hiába ismerek sok művészt, senki sem ajánlotta fel, hogy megtanítja az alapokat. Fizetős, 10-15 fős tanfolyamokon pedig nem lehet fejlődni. Másik kedves technikám viszont a fotó alapra dolgozott kézi rajz, vázlatkönyvi rajzaimból, amit számítógéppel „megmixelek”. Mindegyik képéhez egyformán kötődik?

Nem tudnék kiemelni képet vagy technikát, mindegyik a szívemhez nőtt, megválni se szeretnék tőlük. Esetleg használati- és ajándéktárgyakon sokszorosítanám őket. Egy művésznek menedzselnie is kell tudni magát, különben elvész. Otthon alkot?

Igen. Jó lenne egy saját műterem, ahol senki és semmi nem zavarna az alkotásban. Egy nagy szekrényben áll vagy száz bekeretezett, kiállításra kész képem. Egy műteremben ki tudnám állítani a munkáim nagy részét, és be tudnám mutatni az érdeklődőknek. Meg lehet vásárolni a grafikáit?

Egyelőre nem adom el a képeimet. Mindegyik grafikámmal próbálok egyedi világot létrehozni, mindegyik egyszeri, mindegyik készítése során más és más gondolatok foglalkoztattak. Egészen más, mint egy portré, tájkép vagy csendélet, ami „újraalkotható”. Grafikából nehéz lenne újra ugyanolyat alkotni. Ha öt-tíz grafikát kiemelnénk az eddigi alkotásokból, megbomlana az egység. Kik hatottak a művészetére?

A 17. kerületben nőttem föl. Ott nagyon sok művész él a szobrásztól a festőn át a grafikusig. Közülük leginkább Mecseki Hargita szobrászművésznő inspiráló számomra. Művészetét a lírai emberábrázolás és a hit köré csoportosuló kérdések foglalkoztatják. Alkotásai elgondolkodtatóak és nagyon szépek. Nagyon nagy hatással volt még rám az ukrán grafikusművész, Nikolaj Kocsubej úrnak, a Kijevi Festőművészeti és Építészeti Nemzeti Akadémia docensének a munkássága. Egy nemzetközi fesztiválon ismertem meg itt Budapesten,

később még háromszor találkoztunk Kijevben. Amikor ott voltam, elmehettem a műhelyébe is, ahol a rézkarctechnika rejtelmeibe is beavatott. Nikolaj Kocsubejt nevezném mesteremnek, ha Magyarországon élne, mert csodálatos grafikai képi világa van és az emberi nagysága példaértékű. Mit tanácsolna a fiatal pályakezdő művészeknek?

Rendkívül nagy kitartásuk és szorgalmuk legyen folyamatosan, és persze mellé szükségeltetik a tehetségük is. A szembejövő akadályokat pedig le kell küzdeni. Azt tapasztalom, hogy az idősebb művészekben manapság nincs meg a segítő szándék, mert mindenki a saját maga boldogulásával van elfoglalva. Meg kell találni a mestert, a mecénást, de ilyet Magyarországon nagyítóval kell keresni. Számomra nagy segítséget jelentett a szülői háttér, emellett azonban a MOL Segíthetek? Tehetségtámogató Programja nyolc éven át segítette a művészi kibontakozásomat. Eszköztámogatástól kezdve a külföldi kiállítások anyagi támogatásáig rengeteg mindenben kaptam tőlük segítséget.

Egy Marylin Monroe-ról szóló képe már-már társadalomkritikaként hat.

Amikor ez a grafikám készült, akkor olvastam Marylin Monroe életéről. A kép üzenetében próbáltam megfogalmazni, hogy az ő életét hogyan szőtte át, és hogyan határozta meg a politikai kapcsolata. A társadalomkritikáról szólva pedig az elmúlt években egy-egy külföldi esemény hatására is készültek képeim, mint például a beszláni tragédia, a 2001-es terrortámadás vagy a 2013-as ukrajnai események. Nehezebb manapság nőnek lenni, mint más korokban?

Elég nehéz még ma is nőként megmutatkozni, érvényesülni a hétköznapokban. Nehéz megtalálni a kitörési pontokat. Tapasztalatból is mondom. Magyarországon kialakult egy nagyon zárt művészi közeg. Csaknem képtelenség közéjük kerülni. Pl. jelentkeztem az évek során tagfelvételi kérelemmel bizonyos szervezetekhez, de nem nyertem felvételt, pedig gyerekkorom óta folyamatosan alkotok. A művészeknek is jobban össze kellene fogniuk, nem csak kritizálni a másikat, hanem elismerni, pozitív visszajelzést adni egymásnak. Akár együtt alkotni, összejárni.

Mekkorák egy külföldi kiállítás költségei?

Amikor 2008-ban Párizsban volt egy kiállításom, egy nagy szállítócég 25 kép szállítását félmillió forintért vállalta volna oda-vissza. Helyette úgy oldottuk meg, hogy a bátyám és a barátnője jöttek velem, és bőröndökben vittük a keretezett, üvegezett képeket. Ilyenkor a repülőjegyek, a szállás, az étkezés, az utazás költségeit is magunknak kell megoldani. Mindent a művész áll. A kiállítások anyagi terheibe egy idő után bele lehet fáradni. A nagy anyagi ráfordítás mellett persze sok energiát is követel. Három ember együttes munkával 6-8 óra alatt rak fel egy kiállításnyi képet. Eddig 65 kiállításom volt itthon és külföldön.

Ott a nyoma a képein a mese- és mondavilágnak is.

A rajzaiban gyakori motívum a nő.

Szépség, szeretet, szerelem, érzékenység, természetesség, tisztesség.

Nem tudom megfogalmazni, hogy miért van ez, talán azért, mert a nő misztériuma tartja fenn a világot. Ha leülök az asztalhoz és elindul a toll vagy a ceruza a kezemben, nem is mindig tudom, hogy mit szeretnék rajzolni, csak valamilyen késztetést érzek. S aztán megszületik egy rajz, amelyből felsejlik az üzenetem az emberi létről.

Igen, az olvasmányok, a művészettörténet, amit tanultam, illetve ahogy élem a hétköznapjaimat, és ahogy látom a világot: ezek keverednek össze, ezeket a benyomásokat, inspirációkat jelenítem meg az alkotásaimban. Vannak kedvenc nőalakjai?

Nincsenek. Arra törekszem, hogy a női alakjaimban fellelhető szimbólumvilágból kiolvasható legyen a rejtett üzenetem. Mik a jellegzetes női tulajdonságok, amik egy nőt nővé tesznek?

május A SZÍV 65

SzínTér

Csanádi-Bognár Szilvia

EREK KIVARRVA A kortárs művészet sokszor zavarba ejtően egyszerű és közérthető nyelven beszél. Közel jön hozzánk, mert az elemek, amelyeket alkalmaz, az életünk részét képezik, mégis, amint megpillantjuk, tudjuk, hogy a végtelenségig szimbólumokkal terhes. Ezért talán erőt kell venni magunkon, hogy nekifussunk a jelentések felfejtésének, mert ha valóban művészetként fogadjuk el, a magunk életét is alkotásként kell látnunk, ami értelmezésre vár.

a

Az otthoni ruhajavítás épp így az életünk része, de legalább az emléke az, amikor édesanyánk vagy nagyanyánk felvarrt egy leszakadt gombot, összeöltötte a kilyukadt zoknit. Amikor az öltögetés technikája mint tradicionális női munka, művészetként jelenik meg, valami, aminek a jelentősége alig észrevehető, középpontba kerül. Imre Mariann művein a varrás, a cérna és a fonal jelentésrétegei kibomlanak és tovább szövődnek, nem csak az eszközök, hanem maga a tevékenység is meditáció tárgyává válik. 53 darabból álló installációján a szívek összeérnek és hálózatot alkotnak, mind ugyanazzal az eljárással készültek, mégis mindegyik egy kicsit más. A hagyományos hímzéshez képest, amelyikben az öltések egy egésszé állnak ös�sze, képeket alkotnak, és éppen ezért magukban aligha értékeljük őket, itt a szívek egyediségét az eltérő hímzett vonalstruktúra adja. Szinte követeli, hogy közel lépjünk, és részletesen vizsgáljuk a rájuk hímzett erek vonalhálóját. Minden egyes öltés felértékelődik előttünk. A szürke szívek finom vörös hálózata nem díszítés többé, hanem szerkezeti elem, akárcsak a feslést egyben tartó cérna. Az erőt képviseli, amelyik nem engedi, hogy valami használhatatlanná, feleslegessé, eldobhatóvá váljon. A betonhímzés technikája már a nevével is erre utal: véghez vinni a lehetetlent, élővé tenni az élettelent, hússzívvé változtatni a kőszívet, áramoltatni minden körülmények között az életet.

66 A SZÍV május

A 20. század bizonyítani igyekezett, hogy a hagyományosan nőies vagy férfias feladatként számon tartott tevékenységek jó része kulturálisan kódolt. Ugyanakkor a tradicionális felosztás, amikor a szimbólumok szintjén nyitjuk meg, hordoz egyfajta bölcsességet a karakterek jelentőségével kapcsolatban. A nőies lényege nem abban merül ki, hogy pamutfonállal hímez, hanem a hímzés tevékenysége magában hordja a dolgok összeillesztésének és egyben tartásának képességét. A  férfias lényege nem a betonozásban merül ki, hanem a betonozás tevékenysége magában hordja az alap készítésének a képességét. E kettő nem zárja ki egymást, hanem inkább az egyik hangsúlyát megtalálva integrálja a másikat, ahogyan a két, olyan végtelenül különböző anyagi minőség, a beton és a fonál reflektál a másik adottságaira és ki is egészítik egymást. Mindkettő arra hivatott, hogy sérthetetlenné tegyen, vagy a sérthetetlenség látszatát biztosítsa, mégis, amint az öntött betonforma a fonal révén az életre emlékeztet, világossá válik, hogy mind a szilárd alap, mind a pulzáló elevenség magában rejti a törés és a szakadás kockázatát.

IMRE MARIANN, Szív, 2000, pamutfonál, beton, Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum

MÁJUS

1. V

HÚSVÉT 6. VASÁRNAPJA



Szent József, a munkás, Fülöp, Jakab

2. H Atanáz, Zsigmond 3. K Fülöp és Jakab apostolok,

Tímea, Viola

4. Sz Flórián, Mónika, Szilvánusz 5. Cs Gyöngyi, Gotthárd, Júlia, Györgyi 6. P

Ivett, Frida, Zsóka

7. Szo B. Gizella, Bendegúz, Gusztáv 8. V

URUNK MENNYBEMENETELE



Győző, Mihály

9. H

Gergely, Édua

10. K

Ármin, Jób, Pálma

11. Sz B. Salkaházi Sára, Ferenc,

Fábiusz, Mirandola

12. Cs Néreusz, Achilleusz, Pongrác, Gemma 13. P A fatimai Szűz Mária

Szervác, Imelda, Imola

14. Szo Bonifác, Gyöngyi, Gyöngyvirág 15. V

PÜNKÖSDVASÁRNAP



Zsófia, Szonja, Médea

16. H Pünkösdhétfő

Nepomuki János, Botond, Mózes

17. K

Paszkál, Ditár, Szalók, Dobát

18. Sz I. János pápa, Erika, Alexandra 19. Cs Ivó, Milán, Celesztina 20. P Sienai Bernardin, Bernát, Felícia 21. Szo Konstantin, Szilárd, Tibád 22. V

SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE



Rita, Júlia, Emil

23. H

B. Apor Vilmos, Dezső, Dézi, Mikes

24. K

Mária, keresztények segítsége, Eszter

25. Sz Tiszteletreméltó Béda,

VII. Gergely pápa,



Pazzi Mária Magdolna, Orbán

26. Cs Néri Fülöp, Evelin 27. P

Canterburyi Ágoston, Hella, Pelbárt

28. Szo Emil, Bod, Csanád 29. V

ÚRNAPJA



Magdolna, Teodózia

30. H

Szent Jobb, Janka, Nándor, Zsanett

31. K

Angéla, Petronella

w w w . a s z i v . h u HU ISSN 0866-1707

9 770866 170001

111663000000551