NUMEROLÓGIA A numerológia vagy számmisztika egy olyan ezoterikus módszer elnevezése, amely a számoknak nem csupán mennyiségi, hanem minőségi értéket is tulajdonít. E szerint mindennek megvan a maga jelentése. A numerológiát egészen Püthagoraszig vezetik vissza, de az igazat megvallva senki sem ismeri a pontos eredetét. Számok alatt ne egyszerűen az egytől kilencig terjedő számokat és ezek kombinációját értsük. Itt sokkal bonyolultabb rendszerről van szó. Ugyanis a számok végeredményben mindenhol fellelhetők az életünkben és a világunkban. Gondolok itt a születési dátumunkra, a nevünkre, a bolygók mozgására, a matematikai műveletekre, az ásványok, a növények, az állatok és az ember arányaira, méreteire vagy épp az idő mérésére. A számmisztikusok szerint a számok önálló jelentéssel bírnak, segítségükkel megfejthetők a világ jelenségei. A numerológia képes összekötni az elméletet a gyakorlattal, hiszen eljárásai könnyedén visszaigazolhatóak bárki számára. Mindazonáltal, ha manapság megkérdeznénk egy matematikust arról, hogy mi a véleménye a numerológiáról, akkor minden bizonnyal a fejét ingatná hitetlenségében. A számmisztika és a matematika viszonya olyan, mint az asztrológia és az asztronómia kapcsolata. A tudományok képviselői nem akaróznak elismerni az elvontabb, emberibb és holisztikus vagy ezoterikus diszciplínákat. Szabad akarata van mindenkinek. A számmisztikával foglalkozók az egyes számokat égitestekhez társítják. Az egyik numerológiai felosztás a következő: 1 - Nap 2 - Hold 3 - Jupiter 4 - Föld 5 - Merkúr 6 - Vénusz 7 - Neptunusz 8 - Szaturnusz 9 - Mars Ebből a kategorizálásból kitűnik, hogy a számmisztika szoros összefüggést mutat az asztrológiával, tehát a csillagfejtéssel és a Tarot-val is, hogy a kabbaláról (zsidó misztika) ne is beszéljek. A számmisztikának sokféle válfaja létezik, mint azt nemsokára látni is fogjuk. Ilyen például a névnumerológia, mely a különböző betűkhöz egy-egy számot rendel hozzá. Az így született értéket értelmezi a numerológus. De egyebek mellett létezik sorsszám, amely a megvalósítandó céljainkat jelöli. Találkozunk napszámmal, amely a velünk született energiákról ad némi felvilágosítást. Tegyünk egy próbát! Alkalmazzuk a következő pofonegyszerű módszert: a születési dátumunkhoz, valamint a nevünk betűihez tartozó számértékeket adjuk össze mindaddig, amíg egyjegyű számot nem kapunk. (A 10-es, 11-es vagy 22-es kivételek, mert ezek mesterszámok. Jelentőségük különleges. Ezért ezeket a számjegyeket már nem szokás összeadni.) Életszám = a születésünk dátumából következő szám. Ez a karmánk. Szívszám = nevünk magánhangzóihoz tartozó számértékek összege. Ez mutatja meg a rejtett személyiségünket.
Személyiségszám vagy Kifejezésszám = a mássalhangzók összege, mely a külvilág által tapasztalt arcunkat (perszóna) mutatja meg. Sorsszám = teljes nevünk betűértékeinek összege. Ebből a sorsunkról tudhatunk meg többet. Abban az esetben, ha valakinek élete folyamán módosult a neve, akkor érdemes az új és a régi nevet is kiszámítani, mivel az egyes életszakaszokra vonatkozó információkat kaphatjuk meg általuk. A számok és a betűk megfeleltetése: A: 1 B:2 C:3 D:4 E:5 F:6 G:7 H:8 I:9 J:1 K:2 L:3 M:4 N:5 O:6 P:7 Q8 R:9 S:1 T:2 U:3 V:4 W:5 X:6 Y:7 Z:8 Például: Száraz György, 1978.04.30. Szívszáma: 1+1+6 = 8 Kifejezésszám/Személyiségszáma: 1+8+9+8+7+7+9+7+7=63, 6+3=9 Sorsszáma: 8+9=17, 1+7=8 Életszám: 1+9+7+8+0+4+3+0=32, 3+2=5
1 A tökéletes és isteni egység száma. Ez egy olyan állapot, amikor a semmiből teremtünk. Tehát a teremtő erőnek, a férfiasságnak, az erőnek, az egyediségnek, a győzelemnek, az akaratnak, a határozottságnak és a vezetésnek a száma. Asztrológiailag a Nap kapcsolódik hozzá. 2 Az egymást kiegészítő ellentéteknek a száma. A jin és jang, a fény és a sötétség, a pozitív és a negatív pólusok feszültsége, harca, egyszersmind kiegészítő mivolta rejlik benne. A kiegyensúlyozottság, a befogadás, a nőiesség, a lelki erő, a művészi hajlam, az intuíció és az érzékenység tartozik még hozzá. Asztrológiailag a Hold kapcsolódik hozzá. 3 A test, a lélek és a szellem tökéletes harmóniájának száma. A szerencsés élet, a kommunikáció, a kapcsolatteremtés, a bölcsesség, a változékonyság tartozik ide. Asztrológiailag a Jupiter kapcsolódik hozzá. 4 Az örök körforgás, a ciklikus megújulás és a végtelenség száma. Nyugodtság, kényelmesség, hűség, komolyság, pontosság, megbízhatóság, termékenység és a mély érzelmek tartoznak hozzá. Asztrológiailag a Föld kapcsolódik hozzá. 5 A szellemiség, az okosság és az örök körforgásból való kilépés jelképe. Jellemzője a logika, a gondolkodás, a kreativitás, a kockázatvállalás, a szenvedély, az anyagi sikerek, a fortélyosság. Asztrológiailag a Merkúr kapcsolódik hozzá. 6
A művészet, a szépség, a harmónia és a nemesség száma. A szeretet, az érzékenység, a béke, az érzelmek, a védelem, a kreativitás és a gyógyítás tartozik hozzá. Asztrológiailag a Vénusz kapcsolódik hozzá. 7 A misztika, a vonzerő, az utazás, a titokzatosság, az intuíciók, a telepátia, a célirányosság, a fantázia, a kiismerhetetlenség, a filozófia és az álomélet szorosan hozzátartozik a hetes számhoz. Asztrológiailag a Neptunusz kapcsolódik hozzá. 8 A karma, az idő és a beteljesülés száma. Komoly, szívós, megfontolt, zárkózott, rejtélyes, szellemileg és lelkileg erős, misztikus, precíz és a végtelen lehetőségek birtokosa. Asztrológiailag a Szaturnusz kapcsolódik hozzá. 9 Az önérvényesítés, az akarat, az energikusság, a nyughatatlanság, a harcosság, a kalandvágy, a céltudatosság, a tehetség, a misztika, a romantika, a magasabb rendű szellemiség jellemzi többek között. Asztrológiailag a Mars kapcsolódik hozzá. 10 Ez a világ mesterszáma, az univerzum végtelenségét és teljességét jelképezi. Ez a teremtés és a kisugárzás okán a Nap princípiumait hordozó szám, ezért asztrológiailag a Nap kapcsolódik hozzá. 11 Az egyik mesterszám. Ez igazi fizikai és lelki erőt jelenti. Egy erős személyiséget mutat, ami mindent el tud érni az életében, amit csak akar. Hibája lehet, hogy önzővé válik. Határozott, bátor és energikus jellem, aki szinte automatikusan kivívja környezete tiszteletét és csodálatát. Sokan szeretik, mert az érzelemit kifelé is megmutatja. Született vezető, akinek megvan a képessége, hogy példamutatással másokat is ösztönözzön. Száraz György Boldog napot!
SÁMÁNIZMUS Javaslom, folyjunk bele kissé a sámánizmus valláslélektanába! Vajon kinek van igaza? Annak, aki egy pszichológiai viselkedését tekintve felbillent, labilis érzelemvilágú, válságba jutott embert lát a sámánban, vagy a mágikus varázserőknek a különleges birtokosát, aki mind szentséges, mind társadalmi téren a legfontosabb vezetője egyes néptörzsek? A sámán meghatározása A néprajzkutatók és a kultúrantropológusok következetesen sámánnak neveznek minden olyan primitív társadalombéli embert, akik mágikus-vallásos erőkkel rendelkeznek. Innentől fogva egy fogalomzavar alakul ki, mert a sámán e szerint a felfogás szerint varázsló, boszorkány, gyógyító, jós és pap egy személyben. Hol itt az igazság? Nos, a sámánizmus eredetét tekintve egy szibériai és közép-ázsiai vallási jelenség. A samanizmus talán egyik leglényegesebb ismérve, hogy olyan vallásos jelenség, amely extázishoz juttatja a gyakorlóját.
A sámánizmus tehát egyfajta extázis-technika. Ez azt jelenti, hogy a sámán valamiféle mágiát űz, de ezt pontosítanunk kell mindenképpen, mert nem mindegy, hogy milyet és legfőképpen, hogy hogyan. A sámánizmus roppant sajátos valami, nem csak a tűz uralásáról, a mágikus repülésről vagy épp a gyógyításról szól. A sámán olyan módszerekhez nyúl, amely csak az övé. A sámán saját módszere alapján éli át az extázist, magyarul önmagát juttatja önkívületi állapotba, melynek során kilép a testéből a lelke és az Égbe vagy az Alvilágba utazik. Közkeletű tévedés, hogy a sámánt valamiféle szellemi megszállottként határozzák meg. De ez valójában egyáltalán nincs így. A sámán úgy áll kapcsolatban a halottakkal, úgy képes démonokkal és természeti szellemekkel kommunikálni, hogy nem válik az eszközükké. Nem azt állítom, hogy nincsenek kivételek, de eredetileg a sámán az extázis során nem adja fel a saját énjét. A sámán nem egyszerűen hisz a felsőbbrendű lényekben, hanem életének egy részét köztük tölti, ő szó szerint az isteni világokban tölti életidejének egy részét. Sámánná válni, azaz egyedivé válni Kétféleképen válhat valakiből sámán: örökletes úton (dinasztikusan), vagy kiválasztás, „hívás” útján. Az előbbit általában erősebbnek tartják, mint az utóbbit. Bármelyik utat járva váljék valakiből sámánjelölt, részesülnie kell a speciális oktatásban, mely szintén két összetevőre bomlik. A kiképzés egyik része extatikus természetű. Ide tartoznak a különféle transzállapotok és a médiumi álmok. A másik fele a tortának a hagyományos természetű oktatás, ami magában foglalja az alkalmazott sámántechnikákat, az adott klán mitológiájának és életfájának ismeretét, a szellemek neveinek és funkcióinak elsajátítását, a titkos nyelvezet megtanulását stb. Előbbit a szellemvilág egyes erre felhatalmazott lényei, utóbbit a vén sámánmesterek végzik. Ezt a felkészítést nyugodtan rokoníthatjuk a beavatásokkal, merthogy lényegében értéküket és végeredményüket tekintve oda vezetnek el. Hiba volna azonban hallucinációkkal és fantáziaszüleményekkel azonosítani az efféle extázis-technikákat, mivel itt nem beszélhetünk öntudatvesztésről vagy valamiféle aberrációról, még ha sok kívülálló kutató ezt óhajtja belemagyarázni a látottakba. Mindemellett az is megérdemel pár szót, hogy a sámán hogyan jut a képességeinek birtokába. Meglepő, de nem annyira a képesség kialakulása hangsúlyos, mert az többféleképpen is végbemehet: szellemi lények által, örökletes úton, kényszerű ráruházás útján vagy önkéntes önfejlesztés árán. Ettől azonban jóval fontosabb a beavatási technika és a mögöttes filozófia, azaz az elmélet (mögöttes ismeret). Sámánok kiválasztása A voguloknál például úgy tartják, hogy a sámánizmus örökletes, mi több, a női ágon is továbbadódhat. Onnan ismerik fel a jövő sámánját, hogy már serdülőkorától ideges, esetenként epilepsziás rohamok gyötrik. Miért? Mitől? Azért, mert rendszeresen találkozik az istenekkel. Ez alatt azt értjük, hogy szellemi lényekkel tartja a kapcsolatot hangok, fények és érzetek formájában. Ezen túlmenően az osztjákok arra esküsznek, hogy a sámánizmus örökletes tulajdonság, pontosabban égi adomány, ami a sámánnal együtt születik erre a világra. Az Irtisz vidékén és a vaszjuganok körében szintén született képességnek, illetve égi ajándéknak tartják a sámáni talentumot. Roppan elgondolkodtató Karjalainen megjegyzése, aki arra világít rá, hogy a sámánizmus csak látszatra örökletes tehetség. Jómagam azzal értek egyet, hogy az égi áldás vagy jóváhagyás elengedhetetlen a sámánná válásban. Ugyanakkor számít az a tényező is, hogy a sámán milyen lelket hordoz a szíve alatt. Ha ugyanis ő már korábbi életeiben volt sámán, akkor egészen más lehetőségeket kap a Sorstól, mint ha ebben
az életében, látszatra spontán válik az extázis-technikák mesterévé. Tulajdonképpen ez a helyzet a votjákoknál és a lappoknál is. A mandzsuknál két úton válhat valaki sámánná: a nemzetség sámánjaként vagy függetlenül a nemzetségtől. Ami az első esetet illeti, a samanisztikus képességek nagyapáról unokára szállnak. Ha nincs, aki örökölhetné a sámáni tehetséget, jobban mondva a „szellemeket”, akkor külső személyt választanak. A második esetben, a független sámánnál úgy áll a dolog, hogy ő a saját elhivatottságát követi. Az önjelölt sámán az életében jelentkező meglehetősen komoly válságok folyományaként aspirál a sámáni címre. Majd ha kiállta az egyáltalán nem könnyű próbatételeket, akkor ismerik csak el sámánnak. A burját-alaroknál a samanizmus mind atyai, mind anyai ágon öröklődhet, de az ösztönös elhívás sem ismeretlen fogalom arrafelé. Álmok és az ősök szellemeinek látogatásai előzik meg és készítik elő a sámánjelöltet hivatására. Ha nincs alkalmas jelölt, akkor a szellemek a gyermekek közül választanak, ami korántsem kellemes történet, ugyanis a gyermekeket álmukban „gyötrik”, már ami a kívülálló számára látszik és 13 éves korukban választják ki őket. A választást követően már nincs visszaút. A beavatás során az ősök szellemei a természetfeletti világok dolgaiba avatják be a tanoncokat, megmutatják nekik a különféle régiókat és egészen az Alvilágig vezetik őket. A tanulás elmaradhatatlan kelléke a felkészítésnek, illetve az extatikus élmények átélésének. A túlvilági kapcsolat ékes bizonyítéka, hogy önkívületi állapotban sámánhimnuszokat énekel a jelölt. Minden esetben a vén sámánok okítják az újoncokat. Vannak törzsek, ahol úgy válnak sámánná, hogy villám csap beléjük. Ez egyébiránt tökéletes jel arra, hogy az illetőt az égi hatalmak választották, s hogy a képességeit az ő jóvoltukból nyerik. A sámánok kiválasztását követően vannak tipikus tünetek vagy állapotok, amely nagyon jellemzőek rájuk: önkívületi állapot, álmodozóvá válás, a magán kedvelése, profetikus látomások, sokszor rohamok. A szellemi világokban ilyenkor az történik, hogy a sámánjelölt lelkét az ősök szellemei kiemelik a testéből és magukkal viszik. Ha fehér sámánt óhajtanak belőlük csinálni, akkor nyugat felé, ha fekete sámánt akarnak faragni belőle, akkor kelet felé viszik el. A növendék lelke meglátogatja az istenek palotáját és kitanulja az elődöktől a sámánmisztériumok minden titkát. Samanizmus és lelki betegségek Sokáig a szibériai samanizmus jelenségeit a sarkvidéki hisztériával magyarázták. Lényegében az elmebetegség tüneteit vélték felfedezni azokban a látomásos szindrómákban, önkívületi állapotokban és rohamokban, amelyeket a sámánok produkáltak. A sarkkörön lakók labilis idegrendszerét okolták a sámánizmus kialakulásáért. A dermesztő hideg, a fény-sötétség viszonyai, a vitaminhiány, az elhagyatottság és az egyedüllét eme elmélet hívei szerint komoly szerepet játszottak az elmebetegségként azonosított samanikus transzélményekben. Így sok kutató nem sok különbséget látott egy sámán és egy epilepsziás ember között. Mindössze az akaratlagosságot jelölték meg különbségként. Úgy tartják, hogy az arktikus vidéken a kozmikus hatás váltja ki a transzállapotokat, míg az ettől délebbre fekvő területeken ilyen hatás nem lévén narkotikumok segítségével érik el a kívánt eredményt. Ez utóbbi esetben a transzállapot sem olyan mély. Ha Óceániára pillantunk, Szumátrán és Indonéziában megfigyelhetjük, hogy a varázslói tisztséget rendszerint beteges, illetve neuraszténiás (kimerült, túlterhelt idegrendszerű) személyek töltik be. Sok helyen az epilepsziások kitűnő jövendőmondó hírében állnak. Chilében szintén beteges, ájulásra
hajlamos személyek válnak sámánná. Tűzföldön inkább csendes, befelé forduló, meditáló aszkétára emlékeztet a sámán. Ezek tükrében mindenképpen szükséges különbséget tennünk az elmebeteg és misztikus között. Első látszatra talán nem tűnik hasonlónak a kettő, de sokszor összetéveszthető, mivel az elmebeteg is misztikus élmények után sóvárog és ahhoz hasonló jelenéseket hallucinál. Az sem zárható ki teljességgel, hogy az elmebetegség hátterében szellemi megszállottság vagy legalábbis ráhatás áll, s ilyetén formán misztikus élményeket is átél az illető a sokféle kreált, zagyva víziója mellett. De pusztán a sarkköri klímát tenni felelőssé bizonyos valódi kataleptikus (mozdulatlan, merev) transszal végződő szertartásokért, nem kellően megalapozott vélemény. Tehát az igazságot máshol kell keresnünk. A beteg és a vallásos, az elmeháborodott (őrült) és a misztikus ember között kétségtelenül vannak hasonlóságok. A fő különbség például az, hogy a sámán olyan beteg lehetett egykoron, aki meggyógyította önmagát. A sámánnál a beavatások alatt igenis mutatkozhatnak idegrendszeri betegségek tünetei, amik azonban átmenetiek, a rituálék elmúltával csillapodnak és megszűnnek. A sámánellenes emberek nem értik, hogy a sámán a szellemek által gyógyul meg, akik onnantól segítik és védelmezik őt. A kiválasztás a szellemeken múlik és sokszor örökletes. Az eszkimó és az indonéz sámánok például rendszeresen epileptikus rohamokat produkálnak, de azokat uralják is, ellentétben a kiszolgáltatott beteg emberekkel. Sőt mi több, ezek a sámánok az „epileptoid transzukat” az akaratuk segedelmével képesek előidézni. Akik megvizsgálták az említett sámánok idegrendszerét, azt találták, hogy az átlagembertől is stabilabb és jobb állapotban lévő idegrendszerrel rendelkeznek, tehát nyoma sincs elmekórtani problémáknak, vagyis nem pszichopatológiás eset egyik sem. Szibériában és Észak-Ázsiában élő sámánok sem mutatják a mentális bomlottság tipikus jeleit. A szamojédoknál a sámán példának okáért kifejezetten értelmes személy. A kazak kirgizeknél a sámán a jövendőmondó, a pap, a gyógyító és a népi hagyományok őrzője és regőse. Cáfolhatatlan viszont, hogy a sámánok mindig kilógnak a sorból, eltérnek a nagyátlagtól és egyedülállóak a maguk nemében. Legyen látszatra vagy valóságosan beteg, fogyatékos, vagy épp túl intelligens és extravagáns, az teszi őt sámánná és az nem teszi őt pszichopatologikus esetté, hogy közvetlen kapcsolatot ápol a szent világokkal és hatékonyan tud bánni a szellemi lényekkel és a spirituális jelenségekkel. A sámánnak nem csupán a viselkedése, hanem sokszor a fizimiskája (külső megjelenése) is árulkodó. Testi hiba, idegrendszeri elváltozás vagy fogyatékosság, esetleg az ellenkezője, de mindenképpen valami szokatlan testi és mentális jelben is megmutatkozik, hogy a sámán az istenek választottja. Hogy ezt egyesek rendellenességnek tartják, az cseppet sem változtat a sámán tudásán és áldásos tevékenységén.
ŐSI RITUÁLÉK A jakutok beavatása A jakutoknál a sámánizmus nem örökletes adottság. Előfordul, hogy a sámán halála után a védőszelleme nem tűnik el, hanem a család egyik tagjában kívánja folytatni spirituális küldetését. Ilyenkor a kiválasztott személy látszatra őrjöngeni kezd, visszavonul az erdőbe, fakérgeket kezd el enni, tűzbe és vízbe ugrik, majd késekkel sebzi meg magát. Ekkor a hagyomány szerint a család egy vén sámánt keres fel, aki oktatásban részesíti a fiatalt. Megtanítja neki a szellemek különböző fajtáinak felismerését, elmagyarázza az ifjúnak,
hogyan kell megidézni őket és miként lehet uralni az erejüket. Ezzel kezdetét veszi a szertartássorozat. Ismét kiemelném, hogy a kutatók egy része démonikus megszállással, avagy ördögi befolyással magyarázza az általa megfigyelt jelenségeket, de én úgy vélem, létezik erre egyéb elfogadható magyarázat is. Figyeljük meg alaposan a tényeket! Miután a szellemek kiválasztották a sámánjelöltet, az öreg sámán egy dombra vagy egy sík területre vezeti őt. Az öreg sámán átnyújtja neki a sámánöltözékét, kezébe adja a sámándobot és a dobverőt. Ezután jobbjára kilenc ártatlan ifjút, baljára pedig kilenc ártatlan leányt állít. Ezután elismételteti növendékével a varázsformulákat. Fogadalmat, illetve esküt tesz a szellemvilágnak a sámáni küldetésére vonatkozóan. Ezt az aktust szokás keresztény körökben úgy értelmezni, hogy megtagadja Istent és az Ördögnek ajánlja fel az életét. Ezt követően a fősámán vagy ceremóniamester megmutatja az újoncnak a szellemi lények (démonok) lakhelyeit, azokat a betegségeket, amelyeket gyógyítani fog tudni, majd a jelölt leöli az állatáldozatot, melynek a vérével meglocsolja ruházatát, a húsát pedig a résztvevők fogyasztják el. A sámánmester egy hosszú extatikus utazásra invitálja jelöltjét. A vezető megmutatja tanítványának, hogy hol találja meg a betegségeket. Ezután egy házba vezeti őt, ahol feltárja előtte, miként lehet gyógyítani a különféle betegségeket. Minden egyes testrésznél a tanítvány szájába köp, amit annak le kell nyelnie, hogy megismerje „a Pokol csapásainak útját”. Végezetül a mester az égi világba vezeti tanítványát, ahol megkapja a végső felszentelését. Innentől fogva tökéletesen alkalmassá vált a sámánizmusra, vagyis elnyerte a beavatást és gyakorolhatja életre szóló hivatását. Szamojéd és osztják beavatások A növendéknek arccal nyugat felé kell fordulni, eközben a mester fohászkodik a szellemvilághoz, hogy segítsék a jelöltet és adjanak mellé szellemi segítőt. Majd himnuszt kezd énekelni a sámán, melyet a jelöltnek meg kell ismételni. Ezután megjelenik a Szellem, aki a legkülönfélébb próbatételeket tűzi ki az ifjú elé. Ilyen lehet például, hogy kéri tőle az asszonyát vagy éppen a javait, tulajdonképpen bármit, ami számára értékes. Ha a jelölt kiállja a próbákat, akkor valódi sámánná válik. A goldoknál teljesen nyilvános a beavatás. Együtt táncolnak és énekelnek. Itt meg van szabva, hogy minimum kilencen kell lenniük. Majd kilenc disznót áldoznak fel, amelyek vérét a sámánok megisszák. Ezután extázisba esnek és hosszú ideig samanizálnak. (Samanizálni annyit tesz, mint tudatosan előidézett transzban a magasabb rendű világokban utazni. Ez egyfajta misztikus testelhagyást követő utazás.) Így az ünnepi ceremónia több napig is eltart. Sámánszentelés a burjátoknál A jelölnek mindenekelőtt át kell esnie az önkívületi élményeken, ami alatt a szellemi világokból érkező inspirációk, álmok, víziók és társalgások értendők. Ha ez megvolt, akkor hosszú évekre magányba vonul. Itt öreg mesterek oktatják, de elsősorban a beavatója, akit „sámán-atyának” neveznek. Évek hosszú sora alatt kitanulja a szellemidézés fortélyait, segítségül hívja az isteneket, összességében mestersége minden csínját-bínját elsajátítja. A jelöltnek okvetlenül bizonyítania kell, hogy misztikus képességeinek tökéletes uralója és működtetője. Ha ez sikerül, akkor a szellemi vezetője felszenteli. De ez sem megy egyből. Először egy megtisztító szertartáson kell keresztül menni. Ezt 3-9 alkalommal megismétli. A sámán-atya és kilenc ifjú elindulnak, hogy három forrásból vizet hozzanak. Amikor odaérnek, italáldozatot mutatnak be a források szellemeinek. A visszaút során nyírfacsemetéket tépnek
ki a földből és hazaviszik azokat. Hazaérvén a vizet felforralják, majd vad kakukkfüvet, borókát és fenyőkérget tesznek bele. Ezután néhány bakkecske füléből származó szőrszálat is dobnak az üstbe, majd az állatot leölik és a véréből cseppentenek a lébe. Az állat húsát az asszonyok készítik el. A sámán-atya ezután jövendőt mond és szólítja a kiválasztott sámánőseit, akiknek áldozatot mutat be. Nyírfalomb seprűt márt a kondérba és megcsapkodja vele a jelölt hátát. Ezt a műveletet a „sámán fiai” is megismétlik. Eközben az atya különféle intelmekkel látja el a növendékét. Ebből ismerheti meg a jelölt a szabályokat. Majd fogadalmat tesz ezek betartására és elismétli az atya imáját. Ekkor újabb italáldozat következik, ezúttal az őrzőszellem részére. Így zárulnak le az előkészítő tisztító rituálék. A megtisztulás után következik az első felszentelési szertartás. Ehhez adományokat gyűjtenek a törzs tagjaitól, melyeket az atya fiai szednek össze. Az adományok többségükben szalagokból, zsebkendőkből, vagy pénzből állnak. Utóbbiból néhány kelléket vásárolnak a leendő sámán számára, mint például csengettyűt vagy fakupát. Ezután a jelölt a sámán-atyával és annak fiaival kilenc napig teán és főtt lisztpépen böjtöl. A beavatási rítus előestéjén kilenc nyírfát vág ki az atya a fiaival. Az erdő szellemeinek külön áldozatot mutatnak be. Az ünnep reggelén az egyik nyírfa gyökerét a jurta tűzhelyébe ássák, sudarát kivezetik a füstlyukon. Ez lesz a sámán ajtónállója vagy kapuőrző istene, mert ez nyitja meg számára az Ég kapuját. A fa onnantól örökre a jurtában marad. A többi nyírfát az avatási rituálé színhelyén állítják fel: Az első fa alá áldozatokat helyeznek és attól függően, hogy fekete vagy fehér sámán lesz az illető, vagy esetleg mindkettő, szalagokkal díszítik. A másodikra csengőt kötnek és egy feláldozott ló bőrét. A harmadikat stabilan rögzítik, mert a jelölnek erre kell majd felkapaszkodnia. A nyírfákat hármasával csoportosítják és fehér lószőr kötéllel egymáshoz erősítik, majd különféle szalagokkal látják el. A nyírfákra állati bőröket és áldozatokat függesztenek. A jurtában található főnyírfától egy kék és egy vörös szalag vezet a kinti fákhoz. Ez jelképezi a szivárványt, vagyis azt az utat, amelyen keresztül a sámán eléri a szellemek birodalmát. A résztvevők fehér ruhát öltenek és felszentelik a ceremóniához szükséges eszközöket. Italáldozatot mutatnak be és birkát áldoznak a lófejű sámánbot istenségeinek. A botot bekenik az áldozati állat vérével, amely ennek hatására megelevenedik, azaz valódi lóvá változik. Ezután áldozatokat mutatnak be bizonyos oltalmazó istenségeknek, helyi szellemeknek, védőszellemeknek, híres sámánok szellemeinek és kisebb istenségeknek. A sámán-atya imákat mormol, majd felmászik a jurtában található nyírfára, kibújik a füstlyukon és kiáltozva kéri az istenek segítségét. Ezután a sámán négy fia éneklés közepette egy nemezszőnyegen kiviszi a jelöltet a jurtából. Elől megy az atya-sámán, mögötte halad a jelölt és a kilenc fiú, majd a rokonság és a többiek. Egyszer csak megáll a menet az egyik nyírfánál. Ott helyben kecskebakot áldoznak és vérével bekenik a jelölt fejét, szemét és fülét. A kilenc fiú vizes seprűvel megverdesi a jelölt hátát és samanizálnak. Több állatot is feláldoznak, s mialatt a hús sül, végbemegy az égbeszállás rítusa. A fősámán felmászik a nyírfa tetejére, amelyet kilenc helyen bemetsz, majd ezután a fa tövében foglal helyet. (A kilenc bemetszés a kilenc eget jelképezi.) A jelölt a kilenc sámánnal felmászik a fára, s közben mindegyik extázisba esik. Időközben elkészülnek az ételek. Elsőként a tűzbe és a levegőbe dobnak étel ezzel áldozván az isteneknek. Megtörténik a lakoma. A sámán fiaival visszavonul és az állatok csontjait szalmába burkolva a nyírfákra akasztják. A hagyomány arra emlékszik, hogy régebben több beavatás is volt. Így egy második rituálét három évvel, és egy harmadik beavatást hat évvel az elsőt követően még elvégeztek a sámánon. Ugyanez a tradíció él a szibóknál (mandzsuk), az altaji tatároknál, de a jakutokra és a goldokra szintén jellemző.
Természetesen nem mehetünk el szó nélkül az ősi rituálék gazdag szimbólumvilágának érintőleges magyarázat mellett. A nyírfa a Világfát, vagyis a Világ Tengelyét jelképezi. Ahol a nyírfa áll, az bizonyos értelemben a Világ Közepe. Az égbeszállás azt jelenti, hogy Világfán felmászva eksztatikus utazást tesz a sámán a Világ Középpontjába. A kötelek és a szalagok a felemelkedés szimbólumai minden sámánbeavatásnál. A színek, a Szivárvány csíkjai az égi szférák jelölői. Az égi utazás, valamint a fa létraként történő megmászása és tetejéről való imádság Istenhez vagy a Nagy Sámánhoz, aki a sámánt orvosi képességekkel ruházza fel – ezek mind komoly rituális mozzanatok, amelyek nagyon sok samanisztikus törzsnél fellelhetők. Nincs ez másként Észak-Amerika rituáléinál sem. Itt is találkozunk a fa rituális megmászásának hagyományával. A pomóknál például a titkos társaságba való belépés szertartása négy napig tart. Karibi sámánok Az újonc beavatásához más eszközöket is alkalmaznak, mint amiket eddig láttunk. Errefelé csak az válhat igazi sámánná – pujaivá –, aki képes látni a szellemeket és közvetlen, tartós kapcsolatot tud velük kiépíteni. Ez egyfajta kommunikáció a szellemekkel és nem megszállottság. Maga a tanulóidő rendkívül szigorú feltételekhez kötötten zajlik. Csak ha már testileg és lelkileg egyaránt felkészült a jelölt, akkor kezdheti meg az extatikus utazását. Egyszerre hat jelölt kap beavatás, akik egy külön erre a célra épített pálmaleveles kunyhóban élnek. Kétkezű munkát végeznek és esténként szorgalmasan hallgatják mesterük iránymutatásait, majd várják a látomásaikat. Mindeközben elkészítik saját csengettyűiket és egy méteres varázsbotjukat. Naponta kapnak egy bizonyos fajta dohánylevet, amit el kell fogyasztaniuk és esténként kijelölt lányok dörzsölik be testüket egy vörös folyadékkal, hogy a szellemek előtt méltón mutatkozzanak. A beavatás 24 napon és 24 éjjelen keresztül tart. Három nappali és három éjszakai oktatást három nap pihenés követ. Tánc, ének, előadások váltják egymást az oktatás alatt. Kiemelt szerepet kap a „Keselyű-Nagyatya”, aki a sámánjelölt égbeszállását segíti elő. A táncok az oktatásban szereplő állatok mozgását mintázzák. Szinte a teljes beavatás alatt böjtölnek a tanítványok, ami a dohányzásból, a dohánylevél rágcsálásból és a dohánylé ivásából áll. Az időszak második felében megtanulják, hogyan kell denevérré és jaguárrá változni. Majd a vezető köteleket feszít ki, amelyen táncolniuk kell vagy csimpaszkodva lengni rajtuk. Ekkor élik át az első extatikus élményüket. Ezalatt találkoznak egy jóindulatú szellemmel, majd egy Vízszellemmel, aki bűbájosságra és varázsigékre tanítja meg az újoncot. A növendők vezetőjével együtt végül a túlparton köt ki és elérkeznek az Élet és Halál útkereszteződéséhez. Kísérő szelleme ekkor tárja fel előtte a lélek halál utáni életét. Végezetül a jelöltet egy intenzív fájdalom rántja vissza a földre. Ez egyébként mérges hangyák segítségével történik. A következő éjszaka folyamán a vezető egy deszkára ülteti a jelölteket, amely kötelekkel van a mennyezethez erősítve. Amikor a kötelek kitekerednek, a deszka hirtelen forogni kezd, egyre csak gyorsulva. Ekkor újabb eksztatikus élmények következnek. Az újonc éneklés közben belép az égi szférákba és látomásai támadnak. A legjobb karibi sámánok állítólag képesek voltak meglátni fizikai szemükkel a szellemeket és a halottakat. A karibi ősi rituálékhoz közel állnak a dél-amerikaiak. Lássunk néhány jellegzetes elemet: dohánymérgezés, rituális kunyhóba zárás, megerőltető fizikai próbák, szellemek láthatóvá tétele és oktatás a mester segítségével. Összegezve, elmondhatjuk, hogy a karibi sámánok ténylegesen minden elkövetnek, hogy extatikus állapotokat érjenek el.
Száraz György Boldog napot!
SÁMÁNDOB A sámán a dobja segítségével kerül önkívületi állapotba. Dobolás közben varázsszövegeket énekel. Érdekes, hogy a varázsige (galdr) germán neve a galan (énekelni) szóból ered, melyet elsősorban a madarak énekére alkalmaznak. Ebből nyer értelmet az is, hogy az állatok nyelve a sámán számára megtanulható. Jelen esetben az állatok nyelve a természet titkainak megismerésével egyenértékű, amelyet általában kígyó elfogyasztásával lehet megtanulni? Miért? Mert a kígyó varázserejű állat. A sámándobok jellegzetes motívuma a szivárvány, amelyet az Ég felé ívelő hídként ábrázolnak. A török nyelvben a szivárvány szó hidat is jelent. Franciául arc-en-ciel (íj vagy ív az égen), angolul rain-bow (esőív vagy esőíj). A jurák-szamojédok a sámándobot íjnak nevezik. Ennek magyarázata az, hogy a sámán a varázslat segítségével nyílvesszőként repül az ég felé. A törökök és az ujgurok a dobot égi hídnak hívják, amelyen keresztül a sámánok az égbe emelkednek. A dob lényegében egy hangszer és egy mágikus eszköz egyszerre. A zene, illetve a hang mágiája az, amely lehetővé teszi, hogy a sámán a legmagasabb égbe emelkedjen. Már ennyiből is látszik, hogy a sámánok rituáléiban a dob főszerepet játszik. Néhány főbb szempont: A sámánt a dob viszi a Világ Közepére. A sámán dob segítségével tud repülni. A sámán a dobjával hívja a szellemeket. A dob hangja segíti a sámánt az összpontosításban, a révülésben és a szellemekkel történő kapcsolatfelvételben. A sámánnak a Világ Ura ledobja a Világfa egyik ágát, amelyből aztán ő dobot készít magának. Így a felállás a következő: a sámán a fa tövében ül, elkészíti eszközét, amelynek segítségével a Világ Tengelyén képes felemelkedni. Ehelyütt a dob szinte létrává minősül át. A dob alapanyagát képező fát a természetfeletti világok lakói, a szellemek határozzák meg. Az osztják-szamojéd sámán például csukott szemmel megy be az erdőbe és találomra választja ki azt a fát, amelyből majd a dobját fogja később elkészíteni. Az altajiaknál maguk a szellemek mondják el pontosan, melyik erdő melyik fájából készüljön a dob. Van, ahol áldozatot kutatnak be a fának. A dobot bizonyos sámánok úgy „keltik életre”, hogy alkohollal locsolják meg. Más helyeken csak a villámsújtotta fából készítenek sámándobot. A felszentelt dob a beavatási rituáléját követően elmeséli, hogy az a fa, amelyből készült, hogyan nőtt fel, min ment keresztül egészen az dobbá válásáig. Ugyanez történik a dob bőrével is, de természetszerűleg a bőr az állat élettörténetét meséli el hűen. Végezetül megígéri, hogy hűségesen fogja szolgálni a sámánt. Az állat, amelyet a dob bőrének beavatása során mintegy újjáéleszt a sámán, az alteregója, vagyis a legerősebb segítő szelleme. Voltaképpen ez a szellem lesz, aki a sámánon keresztül megszólal. Összességében a dob teste és bőre egyaránt vallásos és mágikus eszköz, amely elősegíti a sámán égbeemelkedését, azaz extatikus utazását. A dob tojásdad formájú, bőre pedig rénszarvas-, jávorszarvas- vagy lóbőr. A szamojédoknál és az osztjákoknál nincs semmilyen ábra a dobon. Ellenben a tunguzoknál számos állat képe
díszíti a dobokat. Ezen felül antropomorf (emberszerű) figurák is feltűnnek a dobokon. A dob közepére nem kerül kép. A dob hátoldalán fából és vasból készült fogó van, melyet a sámán bal kézzel fog. Drótok és falemezek tartanak rengeteg csengettyűt, fémtárgyat és képmásokat. Ezeknek sajátos rituális szerepük van a sámán extatikus állapota során. A tatároknál és a lappoknál a bőr rajzai közül jellegzetes motívum a Nap, a Hold, a Világfa és a Szivárvány. A sámándob végül is elválasztja, egyszersmind összeköti az Alvilágot, a mi világunkat és az Égi világokat. Így válik a dob mikrokozmosszá annak mindhárom síkjával: Ég, Föld, Alvilág. Az önmagát megvalósított sámán képes eltörölni a határokat és összekötni a különféle szinteket. A dobok díszítése az utazás jelképrendszeréről szól. A dobolás az extázis előjátéka. Megidézi a szellemeket, bezárja őket a dobba – ezért nevezik a sámándobot a „sámán lovának”. A magyar sámán neve táltos, akinek villámsebes lova van (táltos ló). A tundra jurák sámánjai dobjukat íjnak vagy éneklő íjnak nevezik. Fontos megjegyezni, hogy egyes vallástörténészek a sámándobok legfőbb funkciójának a démonűzést tekintik, azonban ezzel nem mindenki ért egyet. Sokkal valószínűbb, hogy a hangmágia volt a legfontosabb szerepe a sámándobnak, nem pedig a gonosz szellemek távoltartása vagy elriasztása. A lapp sámánok dobjaikat jóslásra is használták. Máshol ezzel a funkcióval egyáltalán nem vagy csak részben találkozunk. A dob segítségével a sámán gyógyítani is képes, hiszen részben a szellemi segítőjének hívására, részben a gyógyító rezgések kibocsátására is használhatja eme mágikus eszközét. A dobolással sokszor együtt jár a tánc, amely úgy jön létre, hogy a sámán önkívületi állapotában – esetleg látomásai közben – megtapasztalja a szellemi valóságot és azt fordítja le a mozgás nyelvére. Több kutató megfigyelte a szembeszökő hasonlóságot a lappok és az amerikai, elsősorban az északkeltei törzsek között. Kimutatták, hogy egyértelmű hasonlóság van a lappok, az eszkimók és a keleti algonkinok piktográfiája (képírás) között. Ugyanez a rendkívüli hasonlóság figyelhető meg az említett népek sámánénekei között. S hogy a sor teljesebb legyen, Dél-Amerikával kapcsolatban is fellelhető ez a jelenség, nevezetesen a dobok hasonló szimbolikája. De találkozunk dobokkal Indiában is (a lámaista vallási zenékben), ahol szintén isteni eredetűnek tartják. A hagyomány arról számol be, hogy egy nága (kígyószellem) elmeséli Kaniska királynak, hogy mennyire hatékony a dob az esőrítusokban. Időjárás-befolyásolásra használt dobokat pedig minden kontinensen találunk a sámánok kezében, ezért szinte lehetetlen megállapítani, hogy hol terjedt el először a dobok használata, de talán nem is ez a fontos. Száraz György Boldog napot!
TAROT – BOTOK LAPJAI A Tarot lapjainak összefoglaló neve: Arkána. Ez az Arcanum (titok) többes száma. Ily módon a Tarot olyan titkok rejtjelezett és szimbólumokba kódolt üzenete, amely csak a beavatottak számára fedik fel mélységeiket és végső valóságukat. Alapvetően két csoportra szokás osztani a Tarot csomag lapjait: Kis Arkánumokra és Nagy Arkánumokra.
A Kis Arkánumokat négy osztályba sorolják, melyek egyenként 14 lapból állnak. A csoportok vagy kategóriák közös szimbólumot viselnek. Ekképpen Botok, Kelyhek, Kardok és Korongok. A Kis Arkánumok négy színét a négy elemhez rendelhetjük az alábbiak szerint: Botok = Tűz elem, Kardok = Levegő elem, Korongok = Föld elem, Kelyhek = Víz elem. Érdekes, hogy amennyiben járatosak vagyunk a számmisztikában (numerológia), akkor az elemek és a számok ismeretében máris rengeteg információt levezethetünk az egyes lapokból. Ezen túlmenően még azt érdemes megjegyeznünk, hogy a Kis Arkánumok 1-től 10-ig számozandók, a fennmaradó négy lap minden elem, illetve szín esetében az Udvari Kártyákból tevődik össze. Az Udvari Kártyák hagyományos jelölései: Király, Királynő, Lovag és Apród. Más felosztás szerint ugyanebben a sorrendben az elnevezések: Lovag, Királynő, Herceg és Hercegnő. Így alakul ki a színenkénti 14 Kis Arkánum, azaz 56 lap, melyhez a 22 Nagy Arkánum járul hozzá, így kapjuk meg a teljes Tarot csomag 78 lapját. A Botok 14 lapja a tűz elemet képviseli. A tűz elem különféle megnyilvánulási formái öltenek testet a Botok lapjaiban. Így a dinamizmus, a megtisztító erő, a lendületesség, a felszabadítás, az életöröm, a növekedés, a kezdeményezés, a szexuális nemző erő, az akaraterő, a kibontakozás, a vállalkozás, a bátorság, a teremtő erő, az optimizmus, a nyitottság, a bizakodás, a határozottság, a hódítás, a boldogság, a szenvedély és a spiritualitás mutatkozik meg a Botok lapjaiban. Botok Ásza – Ez a lap tartalmazza a Botok első tíz lapjának minden erejét. Botok Kettes – Uralkodás. Akaraterő, amely pusztítani és teremteni is képes. Botok Hármas – Erény. A bizakodás és a jó kilátások lapja. Botok Négyes – Lezárás. Az ellentétek kiegyenlítődnek és megszületik a megfelelő dinamika. Botok Ötös – Küzdelem. Ez a megmérettetése annak, ki hol tart. Botok Hatos – Győzelem. Optimalizálódás és stabilizálódás. Botok Hetes – Bátorság. A nehézségekkel való megbirkózás ereje. Botok Nyolcas – Gyorsaság. Okos gondolkodással megoldani valamit, illetve újítani. Botok Kilences – Erő. A tudatalattiból származó erő és a tudat összhangba kerül. Botok Tízes – Elnyomás. Gátlás alá, kényszerhelyzetbe kerülni és a feszültségek megjelenése. Botok Hercegnője – Lendületes, olykor-olykor túlzó lelkesedés. Spontaneitás. Botok Hercege – Erős ösztönösség, derűlátás és kezdeményezés. Botok Királynője – Önmegvalósítás és a szenvedélyek megszelídítése. Botok Lovagja – Öntudat, megismerés és megvilágosodás. Száraz György Boldog napot!
A TAROT ÉS A HOROSZKÓP A Tarot és az asztrológia között feszülő szálak és kapcsolódások rendkívül szorosak. 1927-ben adták ki Georges Muchery Tarot-csomagját, amelynek jellegzetessége, hogy mindössze 48 lapból állt és asztrológiai szimbólumok díszítették. Ezt 1982-ben a Du Chariot Kiadó újra megjelentette. Érdekessége ennek a Tarot-nak még az volt, hogy
tizenkét Nagy Arkánumot és csak harminchat Kis Arkánumot használt eltérően a 22 nagy és az 56 Kis Arkánummal dolgozó hagyományos Tarot-tól. Az első és minden bizonnyal legfontosabb összefüggés a Tarot és az asztrológia között az eredetük. Mindkettő mágikus, azon belül jósolás módszer őshazájának Egyiptomot tekinthetjük. Thot, a későbbi Hermész Triszmegisztosz volt mindkét művészet letéteményese az ókorban, vagy talán még korábban. Az alkímia, a mágia, az asztrológia mellett a Tarot is az egyiptomi papi bölcsesség titkos tanításai közé tartozik. A mai legelterjedtebb horoszkópkészítés tizenkét állatövi jeggyel dolgozik, amit gyűjtőnéven zodiákusnak nevez. A tizenkét jegy mellett tizenkét házat is megkülönböztet, amely egyenként több életterület megjelenítője a horoszkópban. Ezen kívül tíz égitestet használ, illetve vesz figyelembe a szűkebb környezetünkből: a Napot, a Holdat, a Merkúrt, a Vénuszt, a Marsot, a Jupitert, a Szaturnuszt, az Uránuszt, a Neptunuszt és a Plútót. Ha összevetjük a 12 állatövi jegyet a 10 előbbi égitesttel, akkor pontosan 22-öt kapunk. Ez pediglen a Tarot 22 Nagy Arkánumának a száma. A Kis Arkánumok (kis titkok) egy-egy életeseményre vonatkoznak. Ez olyan, mint amikor egy-egy bolygó átvonul egyes asztrológiai jegyen és valamilyen hatást fejt ki az életünkre. A Nagy Arkánumok az ember életének egyes főbb állomásait vagy szakaszait jelölik az asztrológiai vonatkozásokkal együtt. Ez utóbbi példáról lesz szó a következőkben. Tarot Nagy Arkánuma – Asztrológiai megfelelője 0 A Bolond – levegő elem, könnyedség, gondtalanság, ez a káosz és a megnyilvánulatlan mindenség és potencialitás. I A Mágus – Merkúr bolygó, a tudás, az intellektus, az okosság, az értelem, az ügyesség, a kezdeményezés, a rátermettség és a varázslatok támogatója. II A Főpapnő – Hold, amely a tudatalatti és az érzelemvilág folyamatait mutatja, az anya, a fantázia, az álmok, az intuíció jelölője és a spiritualitás támogatója. III A Császárnő – Vénusz bolygó, amely az érzékiséget, az élet élvezetét, a termékenységet, az odaadást, a nőiességet és részben az anyaságot mutatja. IV A Császár – Kos jegy és a Jupiter bolygó, amely az akaratot, az apaságot, a jó szerencsét, a rendszerűséget, a férfiasságot, az akadályok legyőzését, a vezetői státuszt jelöli. V A Főpap – Bika jegy tartozik hozzá, amely a stabilitást, az állandóságot, a tanulást, a tanítást, a bizalmat, a mélyebb hitet és a rejtett értelem keresését, a kitartást testesíti meg. VI A Szeretők – Ikrek jegy, amely a tudatos férfias és a tudatos nőies erők ellentéteit és azok felcserélődését, az összetartozó és az egymással nem összeillő dolgok felismerését mutatja. VII A Diadalszekér – Rák jegy, az önmagunk útján való járást, a céltudatosságot, az eltökéltséget, a lelki erőt, a beteljesülést és egy közös irányultságot jelöl. VIII Az Egyensúlyozás – Mérleg jegy, amely mutatja a kiegyensúlyozottságot, az igazságot, az objektivitást, a felelősséget, az önkritikát, a higgadtságot, a pólusok közötti harmóniát és a törvényt. IX A Remete – Szűz jegy, mely világossá teszi a küldetéstudatot, a koncentrációt, a pontosságot és az aprólékosságot. Az érlelődést és a komolyságot, az érettséget és a megvilágosodást jelképezi. X A Szerencse – Jupiter bolygó, mely a sorsfordító eseményeket, a szerencsét, az életfeladatot, a magasabb rendű igazságot és törvényt, az erkölcsiséget, a keletkezést és az elmúlást, a kreatív erőket, a teljességet és a növekedést szimbolizálja.
XI A Vágy – az Oroszlán jegynek felel meg a horoszkópban, amely a vitalitást, a bátorságot, a méltóságot, a megújhodást, a szenvedélyt, a vágyakat, a szexualitást és az életörömöt testesíti meg. XII Az Akasztott Ember – víz elem, esetenként az Uránusz bolygó. A spiritualitás, a remény, ugyanakkor a tehetetlenség, az áldozat szükségessége, a föld és az ég polaritása, az elkerülhetetlenség tartozik ide. Sok életválságot és kényszerpályát is megmutat. XIII A Halál – Skorpió jegy, amely a misztériumokkal és a nagy titkokkal áll szoros kapcsolatban. Az átalakulás erőmintái, halál és az újjászületés, a múlandóság és a feltámadás fogalmazódik meg ebben a jelképrendszerben. XIV A Művészet – Nyilas jeggyel áll kapcsolatban. Az alkímia, az ellentétek feloldása, a feszültségek megszűntetése, az egyensúly, a gyógyítás, a táplálás és az új keletkezésének az üzenetét hordozza. XV Az Ördög – Bak jegy és a Plútó kisbolygó tartozik hozzá. Ez saját árnyékunkról, a földi ösztöneinkről, az alvilágról, a hatalomvágyról, az tudattalanról, a tilalmakról és a harci kedvről szól. XVI A Torony – Mars bolygó, amely a pusztításról, a sorscsapásról, a rögeszmékről, a megkeményedésről, a radikalizmusról, a merevségről, a rombolásról és a korlátokról szól. De a megszabadulás és a kitörés is benne foglaltatik. XVII A Csillag – Vízöntő jegy, amely a felsőbb inspirációkat és vezetettséget, a megújulást, a spiritualitást, a tisztulást, a kozmikus törvényszerűségeket, a hitet és a látomásokat jelképezi. XVIII A Hold – Halak jegy. Kettősségek, félelmek és újjászületés, a küszöb étlépése, a feltámadás, a kreativitás, az álmok, a bizonytalanság és az aggódás, ami az újjászületéshez elengedhetetlen. XIX A Nap – Nap, amely az életöröm, a gondtalanság, a siker, az alkotókészség, a bőség, az élet élvezete, az önkibontakozás, az isteni tudat és a tökéletesség, a tudat és a tudattalan harmóniája együttesen. XX Az Eón – tűz elem és Neptunusz bolygó. Ez a megtisztulás és a feltámadás, az újrakezdés, a régi felbomlása, a szellemi fejlődés, a beavatottság és a lendület jelképe. XXI Az Univerzum – Szaturnusz bolygó, amely a beteljesülést, a karmát, a nyugalmat, a békét, az eredetet, a valóságot, az eggyé válást és az egészet jeleníti meg. Száraz György Boldog napot!
ZARÁNDOKUTAK Zarándoklat a Fekete Madonnához A częstochowai Fekete Madonna Európa egyik leghíresebb ikonja. Ez a kép Szűz Máriát ábrázolja. Az évek folyamán a lengyel függetlenség jelképévé vált. A legenda úgy szól, hogy Jézus egyik tanítványa, Szent Lukács festette a Mária-képet egy cédrustáblára. Ez a tabló a mítosz szerint a Szent Család lakhelyéről származott. Maga a kép meglehetősen kalandos sorsot tudhat magáénak: Jeruzsálemből, Bizáncba, majd onnan Belzen át Jansa Góra-ba (magyar jelentése: Fényes Hegy) került. Minő véletlen egybeesés, hogy 1382-ben vették birtokba Jansa Góra-t a magyar Pálosok! A Jansa Góra-i ikon arról vált híressé, hogy a belőle sugárzó erő csodákat tesz a zarándokokkal. 1655-ben Jansa Góra-t a svéd invázió ellen egy kis lengyel keresztény
csoportnak sikerült megvédenie az ellenséges protestánsokkal szemben. Ez volt a háború menetének fordulópontja. Az eseményt a Csodatévő Madonnának tulajdonították. Egy évvel később János Kázmér király felajánlotta Lengyelországot Máriának. Később megkoronázták a Fekete Madonna képet. A evangélista ikonja olyannyira felfokozta a lengyel emberek hitét és autonómia iránti igényüket, hogy azt veszélyesnek minősítette az orosz uralkodó is. Miklós cár kijelentette, hogy a Fekete Madonna a „legveszélyesebb lengyel forradalmár”. Ezután betiltotta a częstochowai zarándoklatokat. Maga a festmény egy 122,2 x 82,2 x 3,5 centiméteres fatáblán látható. Rajta a gyermek Jézust karján tartó Szűz Mária szerepel. Amikor megáll az ikon előtt a zarándok, Mária arca és szeme szinte a lelkébe lát. Mária köntösén a magyar uralkodóház liliomai tűnnek fel. Amikor 1994-ben a Pálos Rend hazatelepülésének 60. évfordulóját ünnepelte, a lengyelek a Częstochowai Fekete Madonna kegyképének másolatát a Gellért-hegyi Szent Gellért Sziklatemplomnak ajándékozták. A Fekete Madonna elnevezés még azonban magyarázatra szorul. Egyesek úgy vélik, hogy érdemes megkülönböztetni Fekete Madonnát és Fehér Madonnát. Utóbbi mindig Szűz Mária, aki kezében egy fehér gyermeket, Jézust tartja, aki a hagyomány szerint Názáretből származott. Ugyanakkor létezik a Fekete Madonna, aki az évezredek óta várva-várt zsidó messiás, Immanuel anyja. A Fekete Madonna képeken az édesanya mindig egy fekete gyermeket tart. Ezek után érdemes megjegyezni, hogy a magyarok Nagyboldogasszonya, akinek az ünnepe augusztus 15-ére esik, a Fekete Madonna, vagyis a Megváltó, ha úgy tetszik, a Messiás édesanyjának az ünnepe. A félreértések elkerülése végett, egy újabb adalék: a Fehér Madonna voltaképpen Jézus, míg a Fekete Madonna Krisztus édesanyja. Mindebből talán érthető, hogy miért tulajdonítanak a világ minden táján – így Lengyelországban is – a Fekete Madonna-ábrázolásoknak, képeknek és szobroknak olyan varázslatos erőket, amelyek miatt zarándokok milliói kelnek útra minden évben világszerte. A karnaki szkarabeusz titka Az egyiptomi Luxor városában található Karnak talán a világ legnagyobb kiterjedésű templomkomplexuma. Itt található egy híres kőből készült szkarabeusz, amely mágikus erővel rendelkezik. Lássuk, mi áll e rejtély hátterében! III. Amenhotep (i. e. 1392-1355) a XVIII. dinasztia egyik legkiemelkedőbb fáraója volt. Egyiptom neki köszönheti fennállásának egyik legragyogóbb időszakát. A béke, a jólét, a bőség és a kultúra jellemezte akkoriban a népet. A luxori és a karnaki templomok egy-egy része e dicső istenkirály kézjegyeit viseli magán. A nevéhez fűződő szobrok és épületek rengetegét aligha lehetne e helyen felsorolni. Tény, hogy a fáraót valóban testet öltött istenként tisztelték és erre a monumentális építmények csak ráerősítettek. III. Amenhotep volt a később nevet változtató, önmagát Ehnatonra keresztelő fáraó édesapja. A kincstár akkoriban tele volt, az ország hatalmas kiterjedést tudhatott magáénak. A külpolitikáját túlnyomórészt a diplomácia és nem a hadjáratok vezetése jellemezte. Jó kapcsolatokat ápoltak az asszírokkal, a mitanniakkal, a babiloniakkal és a hattikkal. A karnaki templomot is jócskán átalakította, illetve kibővítette III. Amenhotep: lebonttatta a negyedik pülónt (kapu, bejárat) a hozzá tartozó szentélyekkel egyetemben és felépítette a harmadik pülónt. Új bejárat és előudvar született, melyben két sorban oszlopok álltak papirusznövényt jelképező oszlopfőkkel. Majd építeni kezdték a tízedik pülónt. Ennek iránya
kissé eltér a hetedik és nyolcadik pülónéhoz képest. Ez Mut istennőnek, Ré feleségének kialakított szent kerület bejáratához vezetett. III. Amenhotep új templomot emeltetett Mut tiszteletére, s templomában állítólag 600 szobrot helyezett el Szahmet istennő, Ré leányának tiszteletére. Ezen kívül Karnakban Maat istennőnek, Ré másik leányának is építetett szentélyt. Az egész templomkomplexum a rend és a harmónia erőit sugározta magából. A szent tó mellett található egy hatalmas kőből faragott szkarabeusz. Aki elzarándokol Karnakba, biztosan felkeresi ezt a szent állatot, ugyanis érvényben van egy legenda, miszerint ha valaki hétszer körbesétálja a szkarabeuszt és minden egyes fordulatnál önmagában kíván valamit (minden körben ugyanazt), akkor a szkarabeuszból áradó teremtő erő támogatja, sőt olykor valóra váltja a kívánságát. Amit mindenképpen figyelembe kell azonban venni, az a forgás iránya, mert vannak napok, amikor az óramutató járásával azonos és vannak napok, amikor ellenkező irányban kell a köröket leróni. Ez tulajdonképpen a mágikus energiáknak a forgási irányából fakad. Ezt elsősorban az energiákra érzékenyebb személyek és az auralátók tudják pontosan meghatározni a helyszínen. Mivel naponta több ezren keresik fel a karnaki templomot a zarándokok és a kíváncsi turisták, ezért bőven van alkalmuk töltődni a szkarabeuszból áradó, ősi energiákból. A szkarabeusz az örökkévalóságnak és a felkelő napnak, az ember önmegvalósításának és a sors beteljesülésének szent jelképe Egyiptomban, úgyhogy nem árt a zarándokoknak minél többet magukba szívniuk eme energiákból. Száraz György Boldog napot!
A TALIZMÁNOK MÁGIKUS EREJE A talizmánok eredete A talizmán egy olyan tárgy, amelyhez szellemi erőt rendelnek hozzá, s ezáltal képes bizonyos típusú pozitív, illetve jótékony hatásokat vonzani. Ezt a talizmánoknál úgy érik el, hogy elvégzik az adott mágikus szertartást. Végeredményben minden erőátvitel a mágia tárgykörébe tartozik, minthogy a mágia az élet tudománya, az élő erő áramoltatása, irányítása és uralása valamilyen szinten. A talizmánokkal csaknem valamennyi ősi kultúra hagyományában találkozhatunk, így nem lehet pontosan lokalizálni, melyik civilizációtól vette át a többi. A talizmánokra mindig szükség volt, hiszen ki ne akart volna egészséget, gazdagságot, hatalmat, hosszú életet, esetenként tudást, erőt és megannyi támogató energiát kapni az „univerzumtól”. Az emberek igyekeztek felvértezni magukat a talizmánok erejével. Rögtön megértjük ennek az első hallásra talán babonaságnak tűnő mágikus szokásnak a jelentőségét, ha megkeressük a valódi jelentését az egyes nyelvekben. Lehet, hogy a török talis, talism, tilism, talismon szavakból ered, amely csodatévő képet jelent. Az emberek sokszor érzik magukat kiszolgáltatottaknak az égi erőkkel, a csillagokkal, az istenekkel vagy a sorssal szemben. A természetfeletti hatalmakkal szemben az ember porszemnek érzi magát, ha beteg, ha elveszíti a vagyonát, a szeretteit vagy csak magányosan él. Elképzelhető, hogy a talizmánok eredete távolabbra nyúlik vissza. Indiában élt és talán még él is az a szokás, hogy a vőlegény talit ajándékoz a menyasszonynak az esküvő napján. Ez egy amulettféle, s erre az aktusra nagy hangsúlyt helyeznek arrafelé.
Visszatérve a törökökre, az ilyen típusú megszentelt tárgyak készítésével foglalkozó papokat talizmánoknak nevezték, míg a káldeusok tsilmena-nak, a görögök telematának, a rómaiak amuletának hívták őket. Itt hadd tegyek egy pillanatnyi kitérőt az amulett és a talizmán közötti különbséget elmagyarázandó. A talizmánt azért készítik, hogy a jótékony, segítő hatásokat valaki bevonzza az életébe, ezzel szemben az amuletteket azért viselik, hogy elhárítsák a gonosz, káros és ártó hatásokat. Tehát két ellentétes hatásmechanizmusú, ámde céljaiban egymáshoz közelálló szent tárgyról van szó. Babonaság és valóság A talizmánoknak a középkorban is nagy volt a keletje. Szívpajzsocskának, óvó-védő karkötőknek, ajándékköveknek hívták őket. Sok talizmánon szerepelt felirat, illetve különféle véset. Ilyenkor karaktereknek nevezték őket. Ne feledjük, hogy a reneszánsz újjászületést jelent, s ez vonatkozik szinte minden antik tudományra, így a mágiára, az alkímiára, a numerológiára (számmisztikára), az asztrológiára és természetszerűleg a talizmánkészítésre is. „A babona árnyék, amit az ember belső valósága vet az életre.” Ezzel egyet is érthetünk. Ám az árnyék sokszor éppen a józan ész, az intellektualizálás és a „mindenre van kész válaszom” típusú spekulálgatás álcáját használja fel önmaga igazolására. Innen nézve minden babonaság, amire évezredeken át azt mondták, hogy a természetfeletti megnyilvánulása, vagy hit a felsőbb hatalmakban. Ezzel szemben az ezotéria azt állítja, hogy nincsen anyagi megnyilvánulás energetikai és szellemi előzmények nélkül. Nincs fű, fa, virág, kutya, macska, ember, felhő, még Föld sem önmagában önmagától. A primitív népek ezt ma is jól tudják és számon tartják, ezért sámánjaik éppen úgy, mint a kvantumfizikusaink, a láthatatlan világ titkait kutatják. Ki gondolatnak, a ki rezgésnek, ki hullámnak, ki fénynek, ki életenergiának, ki isteni ideának nevezi a dolgokat, de a lényeg: a használhatóságuk és az életünkre gyakorolt hatásuk, amely mit sem változott az évezredek alatt. Az egyiptomiak Ízisz és Ozirisz képét hordták magukon. Ismerték a 36 dekánnak (csillagbéli védőszellemeknek) is a szent szimbólumait és attribútumait (jelvényeit). Úgy készítették el istenszobraikat, hogy hajszálpontosan figyelembe vették, hogy az adott isteni erejű (nem Isten, csak teremtménye) lény mihez vonzódik leginkább. Tehát módfelett ügyeltek arra, hogy a talizmánt melyik napon készítsék el, hiszen a Napnak, a Holdnak és a többi planétának az erői döntően befolyásolták a talizmán erejét. Az is számított, hogy a hét melyik napján, sőt a nap melyik órájában végzik az egyes felszentelő rítusokat. A felhasználásra kerülő füstölőknek, ásványoknak, fémeknek és érceknek, bőröknek, csontoknak és egyéni kellékeknek is igazodniuk kellett a talizmán különleges és egyedi jellegéhez. Számított a talizmán színe, véset esetén a formája, valamint az elkészítésének módja. Nyilvánvaló módon egy keresztény világban felnövekvő ember szemében ezek babonaságnak számítanak egészen addig, amíg végig nem gondolja, hogy a keresztény ősatyák vajon honnan merítették a liturgia során alkalmazott koreográfiának, a tömjén használatának, vagy épp az ördögűzésnek, a víz általi megkeresztelésnek, az elsőáldozásnak, a bérmálásnak, a szent képek tiszteletének, az oltáriszentség állításának stb. rituáléit. Valójában ez is mágia. De valami csak akkor lesz valódi, tehát működő, élő és hatásos, ha az eredeti hagyományt követi és a megfelelő időben, helyen, körülmények között az arra alkalmas személy végzi el. Máskülönben az egész üres műveletsor lesz akárhányszor is végezzék el.
Márpedig a talizmánok esetében roppant fontos az erő. Az erők megkötése, a ráhatások gyakorlása mindig is mágiának számított függetlenül attól, hogy Indiában, Kínában, Káldeában, Dél-Amerikában, Angliában, Afrikában vagy Magyarországon végezték. Ősrégi talizmánpecsét Salamon pecsétje, amely két egymásba csúsztatott szabályos háromszögből áll. Az egyik csúcsa felfelé, a másik lefelé mutat. Ez szinte minden vallásban megtalálható. Nagyon hatásos talizmánokat készítettek a kígyó szimbólumaival. A kígyó a szentélyek és titkok őrzőjének, az örökkévalóság szimbólumának számított, amelynek ereje megóvta viselője egészségét és hosszú életet eredményezett. A saját farkába harapó kígyó a kezdet és a vég, a végtelen körforgás energiáit tartalmazta. Az ureusz-kígyó Egyiptomban az isteni hatalom, a bölcsesség és az erő talizmánja volt. A sírokban a bejáratnál találkozunk a kígyókkal, mint a túlvilág őrzőivel. Aszklépiosz botján két kígyó tekereg, ami a gyógyítás talizmánjává vált, miután felszentelték, hiszen a kígyó képes levedleni a bőrét és újjászületni, illetve megfiatalodni. A füles kereszt (Ankh) az élet jelképe volt, a belőle készült talizmán a gyulladásos betegségekre, a kígyómarásra és kiütések ellen volt hatásos. Keleten elefántcsontból, fémből és egyéb csontokból készült talizmánokkal találkozunk rajtuk ékírásos és asztrológiai feliratokkal. A lótuszvirág a keletkezés és az elmúlás ősi szimbóluma. Az „Om Mani Padme Hum” (Ó, te lótuszba foglalt ékesség) a buddhisták szent tetragrammonja. Az első ma ismeretes pecsétgyűrűt nem Salamon király hordta, hanem Babilonban találták és Irán legendás hírű királya, Dschemschid-é volt. Ő talizmánként viselte. Mohamednek is volt pecsétje három szóból álló felirattal: Mohamed Isten Küldötte. Gyakran vésték talizmánra a következő két sort: „Türelemmel éred el kívánságod, És tettel az acélt megpuhítod!” Léteznek különböző bolygópecsétek és talizmánok is. Ilyen a Nap-talizmán, amelynek ereje az emberek jólétének fenntartására és bajainak enyhítésére van a legnagyobb hatással. Indiában, Japánban és Kínában gyakoriak az olyan talizmánok, amelyek azoknak az istenségeknek az ábrázolásai, kiknek a segítségéért folyamodnak. Brahma, Visnu és Siva, valamint Buddha ábrázolása igen elterjedt. Kína legősibb talizmánjai: a Ho-tu talizmán és a Tho talizmán. Ezek a Yin (nőies) és a Yang (férfias) elvekre épülnek. A Ho-tu öt változó állapotnak a keletkezését mutatja, elsősorban házak védelméül szolgál. A Tho a hosszú élet talizmánja és véd az ördögi befolyásoktól. Ezt többnyire jáde kőbe vésték. Egyiptomban a szkarabeuszt ábrázoló talizmánok az életet, a beteljesülést és a feltámadást jelképezték. Külön kategóriának számítanak a talizmánok között a gnosztikus talizmánok. Főistenüket, Abraxas ábráját sok talizmanikus gemmán (drágakő) megtaláljuk. Kacsa feje van, férfi teste és kígyó lábai. A talizmánok mágikus ereje felhasználható napjainkban is. A megfelelő felszentelő rituálé után a talizmánt a viselőjére hangolja a készítője, pontosabban a felavatója. Ezek után elindul a jótékony, áldásos hatása, melyet viselője akár élete végég élvezhet. A talizmánokat általában elegendő egyszer beavatni, mert azok az energiák, melyeket a talizmánhoz rendeltek, rendszerint nem múlandóak, ezért aztán az idő előrehaladtával cseppet sem csökken a hatásuk.
Száraz György Boldog napot!
