Csite András – Horváth Gergely Krisztián – Kovács Ernő:
A
pannon
tigris
és
a
vállalkozók
A szerzők: Csite András tudományos munkatárs, MTA Politikai Tudományok Intézete, Budapest Horváth Gergely Krisztián Szociológia Ph.D. hallgató, ELTE, Budapest Kovács Ernő egyetemi adjunktus, Veszprémi Egyetem Pannon Mezőgazdasági Kar, Keszthely A tanulmány alapjául szolgáló kutatásokra 1998-ban és 1999-ben került sor a következő projektek keretében: „Local Initiatives for Sustainable Human Development” ILO-UNDP project R 280.12.425.001, HUN/99/001 Magyar Tudományos Akadémia Nemzeti Stratégiai Kutatások Programja OTKA F026363 sz. „A regionális és vidékfejlesztési rendszer rivális tudásai” c. kutatási projekt Bolyai János Kutatási Ösztöndíj
1. Bevezetés A Magyar Gallup Intézet 1998 nyarán készített felmérést 17 magyarországi városban. Azt kérdezték a polgároktól, hogy mennyire elégedettek azzal, amint a városban mennek a dolgok. A keszthelyi és hévízi polgárok merőben különböző választ adtak e kérdésre (1. táblázat). 1. táblázat Társadalmi elégedettségi jelzőszámok Mennyire elégedett azzal, ahol a városban mennek a dolgok? (Ötfokú skálára adott 4-es és 5-ös osztályzatok aránya) – zárójelben a 17 város rangsorában elfoglalt helyezés Mennyire elégedett a városi önkormányzat tevékenységével? (Ötfokú skálára adott 4-es és 5-ös osztályzatok aránya) – zárójelben a 17 város rangsorában elfoglalt helyezés Mennyire elégedett a város polgármesterének tevékenységével? (Ötfokú skálára adott 4-es és 5-ös osztályzatok aránya) – zárójelben a 17 város rangsorában elfoglalt helyezés Forrás: www.gallup.hu
Hévíz 73 (1) 76 (2) 83 (1)
Keszthely 20 (10) 18 (17) 28 (17)
Hévíz a három szempontból kettőben a 17 magyarországi város rangsorának élén végzett, míg Keszthely az utolsók között. Ez azért meglepő és egyben kérdések sorát felvető, mert a két város egy olyan kistérségben fekszik, ami a sikeres magyarországi átalakulás egyik példája, az itt élők átlagos jövedelmi és vagyoni szintje meghaladja a magyarországi átlagot. Hévízen elégedettek voltak 1998-ban a polgárok a városvezetéssel, Keszthelyen nem. Vajon mi az oka e jelentős különbségeknek? Van-e mindennek összefüggése azzal, hogy néhány keszthelyi vállalkozó 1998-ban – sikeresen – ringbe szállt a helyi hatalom megszerzéséért? És vajon miért lehet/lehetett fontos e vállalkozóknak az önkormányzat működésébe való beleszólás? E kérdések feltételét az is indokolja, hogy a helyi hatalomgyakorlók összetétele 1998-ban jelentősen megváltozott Keszthelyen. Az 1990-es, 1994-es és 1998-as országgyűlési és települési önkormányzati választási eredmények összevetése azt mutatja, hogy a térség és benne Keszthely választópolgárai körében az átlagnál nagyobb arányban fordulnak elő a szabadelvű pártokra (Fidesz, SZDSZ) szavazók, és az átlagnál alacsonyabb a konzervatív, nemzeti pártok szavazótábora. Az MSZP az országgyűlési választásokon az országos áltagnak megfelelően szerepelt mindhárom országgyűlési választáskor (2-3. táblázatok). A települési önkormányzati képviselőtestületi választások eredményei viszont jelentősen különböznek az országgyűlési eredményektől (4-6. táblázatok). A városban 1990ben és 1994-ben is az SZDSZ-Fidesz szövetség adta a polgármestert, s a két párt köré szerveződő koalíció mindkét ciklusban többségben volt a képviselőtestületben. 1998-ban a helyzet gyökeresen megváltozott: az SZDSZ lényegében eltűnt a keszthelyi politikai életből, a várost egy széles, a polgári pártok és a Keszthely Térségi Vállalkozói Klub együttműködése köré szerveződő koalíció irányítja (FideszMDF-KDNP-MKDSZ-Vállalkozók Pártja-Keszthely Térségi Vállalkozói KlubKeszthelyi Ipartestület-Keszthelyi Nagycsaládosok-FKGP). Az 1998-as politikai változásokat egy, a térség gazdaságában és társadalmában végbemenő változás megnyilvánulásainak tartjuk. Tanulmányunkban ezt a változást, annak végbemenetelét, hátterét és feltételeit tárgyaljuk. Arra a kérdésre keressük a választ, hogy a vállalkozói politikai áttörés miként és milyen más, helyi elitcsoportok rovására ment végbe.
Tanulmányunkban először bemutatjuk a térség gazdaságának kilencvenes évekbeli átalakulását, majd közelebbről is szemügyre vesszük az 1998-as parlamenti és önkormányzati választási kampány térségi eseményeit és azt, hogy a vállalkozás és a vállalkozó miként jelent meg a választások előtti politikai diskurzusban. Az ezt követő fejezetben azt vizsgáljuk, hogy az új keszthelyi városvezetés 1998 után miként politizált, s milyen új konfliktusok jelentkeztek a városban és a térségben. A dolgozat záró fejezetében amellett érvelünk, hogy a vállalkozói politikai előretörés az úgynevezett régi középosztályok, a tulajdonos kispolgárság érdekeit, világnézetét képviselő politikai szereplők főhatalomba kerülését jelenti, ami együtt járt az új középosztályok reprezentánsainak befolyásvesztésével.
2. Keszthely-Hévíz térségének gazdasága a kilencvenes években Keszthely, Hévíz és térségének 1990-es évekbeli gazdasági teljesítményét eltérőképpen ítélték meg a regionális kutatók. Horváth Gyula (1998) a Dél-Dunántúl – és benne a keszthelyi kistérség – gazdaságáról készítette elemzésében a régiót félperiférikusként jellemzi, melynek belső kohéziója gyenge, alacsony az innovációs kapacitás, az ország régiói közül a leggyengébb K+F kapacitásokkal rendelkezik, a termelő és üzleti szolgáltatások pedig elmaradottak. Horváth véleményétől eltérő következtetésre juthatunk Nemes-Nagy József (1996) valamint Beluszky Pál és Győri Róbert (1999) kutatásai alapján. Nemes-Nagy többszempontú faktorelemzéssel végzett vizsgálatának eredményeként azt kapta, hogy a piacgazdasági átmenet során a vidéki városok rangsorában Hévíz a 4., Keszthely pedig a 13. helyet foglalta el. Mindkét város leginkább a vállalkozói térben foglalt el kedvező pozíciót: Hévíz az első, Keszthely a kilencedik „helyet”. A Beluszky–Győri szerzőpáros is Nemes-Nagy megállapításaival konzisztens kutatási eredményeket tett közzé: többszempontú városelemzésük eredményeként egy öt-fokozatú városcsoportosítást állítottak össze, melyben Hévíz a dinamikusan fejlődő, növekvő városok, Keszthely pedig a mérsékelt dinamikájú városok közé nyert besorolást. Statisztikai adatok szerint a keszthelyi kistérség Zala megyén belüli és országos sajátosságai a következők (7. táblázat): • az országos átlagnál kisebb népsűrűség és magasabb halálozási ráta • a lakónépesség átlagosnál kisebb csökkenése • a fiatal (18-39 éves) népesség átlagosnál magasabb aránya • az ipari keresők átlagot messze alulmúló aránya (1990-ben) és a szolgáltatási szektorban dolgozók Budapestével egyező aránya • átlagnál alacsonyabb munkanélküliség, különösen a tartós munkanélküliek alacsony aránya • az átlagos személyi jövedelemadó-befizetés nemzeti átlagot alulmúló volta • a regisztrált vállalkozások nagy száma • az ipari kapacitások országos és megyei átlagot meghaladó leépülése az 1990-es években • a kereskedelmi üzletek és vendéglátóhelyek nagy száma • az 1000 lakosra jutó személygépkocsik átlagot meghaladó száma. Az adatok Nemes-Nagy és a Beluszky-Győri szerzőpáros véleményét támasztják alá, vagyis a térség viszonylag stabil népességgel, fejlett vállalkozói kultúrával és kiemelkedő turisztikai kapacitásokkal rendelkezik. A személygépkocsik egy főre jutó számából – mely a lakosság vagyoni helyzetének egyik legjobb mutatója – arra
következtethetünk, hogy a térségben többségben vannak azok, akik a magyar átlagnál jobb vagyoni körülmények között élnek. Ennek ellentmondani látszik ugyan az átlagot messze alulmúló személyi jövedelemadó és személyi jövedelemadó alapot képző jövedelem egy főre jutó nagysága, bár több minden utal arra, hogy az idegenforgalomban képződő jövedelmek egy része nem jelenik meg az adóbevallásokban. A térségbeli munkanélküliség alakulásának egyik sajátossága a magas szezonális ingadozás: április és október között 500-600 fővel visszaesik a munkanélküliek száma, majd a téli hónapokban újra felszökik (1. grafikon). A magas szezonális ingadozás a turizmusnak köszönhető: a nyári hónapokban a kereskedelmi egységekben, a vendéglátóhelyeken és a turisztikai látványosságokat kínáló vállalkozásokban a minimálbérre bejelentve alkalmaznak embereket (1999 nyarán az alkalmazottak körében 50-60000 forintos havi bér volt az átlagkereset), akik munkaviszonya novembertől megszűnik, s csak márciustól-áprilistól lépnek újra munkába. 1993 óta a munkanélküliségi trend csökkenő: 1999 nyarán volt olyan hét, amikor 1000 főnél is kevesebb volt a regisztrált munkanélküliek száma, így a térségi munkanélküliségi ráta 4 százalék alá esett. A gazdasági kamarák által 1999 áprilisáig regisztrált vállalkozások száma a következőképpen nézett ki (4. táblázat). 8. táblázat A kamaráknál regisztrált Keszthely és Hévíz környéki vállalkozások 1999 áprilisában Egyéni Keszthely és vonzáskörzete 1408 Hévíz és vonzáskörzete 322 Összesen 1730 A Zalai Kézműves Kamaránál regisztrált keszthelyi és környéki vállalkozások Mindösszesen Forrás: ZmKIK
1170 2900
Társas 1405 359 1764
Összesen 2813 681 3494
67 1831
1237 4731
A társas vállalkozások döntő része a kereskedelemben (522 vállalkozás, egyéb szolgáltatásokban (584 vállalkozás), valamint az idegenforgalomban (278 vállalkozás) tevékenykedik. Az idegenforgalom térségi fontosságát illusztrálja a vendéglátóhelyek és a kereskedelmi szálláshelyek száma is. 1997-ben Hévízen 124, Keszthelyen pedig 173 vendéglátóhely működött (közülük 63, ill. 67 étterem) (KSH Területi Statisztikai Évkönyv 1997: 388). Az 1997-es Zala megyei statisztikai évkönyv szerint a Balaton menti üdülőkörzetben 9035, a Balaton háttértelepülésein (köztük Hévízen) pedig 8815 kereskedelmi férőhely (szálloda, aparman, fizető vendéglátóhely) állt a vendégek rendelkezésére, ami a Zala megyei kapacitások közel 80 százalékát tette ki. 1997-ben a térségbe több mint 200.000 ezer regisztrált vendég érkezett, akik 1.200.000 vendégéjszakát töltöttek el. A külföldiek aránya a vendégek körében 60, a vendégéjszakák alapján pedig 80 százaléknyi (Zala megyei statisztikai évkönyv 1997: 260-261). A térség már 1980-ban is jelentős idegenforgalmi kapacitásokkal rendelkezett, ami 1990-re mind a szállodai szobák mind pedig az egyéb szálláshelyek tekintetében nőtt. A szállodai szobák számában igazi áttörés az 1990-95 közötti időszakban ment végbe: egyrészt új szállodák sora épült, másrészt pedig meglevő szakszervezeti és vállalati üdülőket privatizáltak és alakítottak át szállodává. A magánszálláshelyek száma is gyarapodott 1990-95 között, noha korántsem a szállodákéhoz hasonló nagyságrendben. 1995-96 a statisztikai adatok szerint a csúcspontot jelentette a
térség idegenforgalmában: ekkorra állt be a 80-85 ezres évi regisztrált vendéglétszám. A térség 1980-as évek közepe (a hévízi Hotel Aqua megnyitása, 1988) óta legnagyobb gazdasági egysége a Danubius szállodalánc. Ma mintegy 1000 főt foglalkoztatnak a keszthelyi és a hévízi önálló egységek, három négycsillagos szállodában, a hévízi Thermal Hotel Hévízben (1976-ban nyílt mely a mai Danubius lánc egyik legpatinásabb szállodája) és Thermal Hotel Aquában, valamint a keszthelyi Hotel Helinkonban (1971-ben nyílt, mint a HungarHotels lánc tagja, 1972ben került át az akkor létrehozott Danubius Hotels-hez). Emellett a szállodalánchoz tartozik még a Danubius Beta Hotels három térségi szállodája is. A Danubius térségi egységei közül a hévíziek – a gyógyturizmus iránt magas külföldi kereslet miatt – nem küzdenek gazdasági természetű gondokkal: a szobakihasználtság tartósan 80 százalék feletti, s ezzel a Danubius lánc és Magyarország legkeresettebb szállodái közé tartoznak. A keszthelyi Hotel Helikonban a vendégforgalom a nyári hónapokra összpontosul, az őszi és tavaszi időszakban komoly feladatot okoz a szobák feltöltése. A Danubius nem csupán méretei okán a térség legfontosabb gazdasági vállalkozása. A kilencvenes évek közepén magánosított cég (ma egy angol szakmai befektető tulajdonában van a lánc, amihez 1998 óta a volt HungarHotels szállodák is csatlakoztak) a térségi oktatási piacon is az egyik legjelentősebb szereplő, és adóbefizetései révén az önkormányzatok mozgásterét is nagyban meghatározza (pl. 1998-ban a hévízi költségvetésbe mintegy 120 millió forintot fizettek be idegenforgalmi adóként). A térségi szállodaiparban a Danubius mellett két nagyobb szereplőcsoportot tudunk elkülöníteni: a hajdani SZOT üdülőkből kialakított szállodákat és a kilencvenes években magyar és külföldi forrásokból újonnan építetteket. Az előbbiek közül kiemelkedik a hévízi Hotel Carbona, melynek legnagyobb tulajdonosai a bányászszakszervezet és a MOL, az utóbbiak közül pedig a szintén hévízi Rogner szálloda és a cserszegtomaji Club Dobogómajor. A Rogner osztrák, a Dobogómajor pedig egy keszthelyi és egy hévízi szakmai befektetőcsoport tulajdonában van. Keszthelyen és Hévízen a nagyobb kapacitású szállodák mellett számos kisebb szálloda, panzió, apartmanház is megtalálható Ezek többsége olyan helyi családi vállalkozásként működik, melynek már a kilencvenes évek előtt is volt előzménye. A hetvenes évektől kezdve ugyanis sokan foglalkoztak külföldi, elsősorban német és osztrák vendégek elszállásolásával. Az 1970/80-as években felhalmozott pénzügyi erőforrásokat a vállalkozói szabadság kilencvenes évek eleji növekedésével a szobakiadók egy része visszaforgatta: bővítette, átépítette házát, új emeletet húzott, majd később az ebből befolyó bevételekből telket vett és panziót épített. Az 1980-as években meginduló másik tőkefelhalmozási folyamat a kiskereskedelemben zajlott le. 1981 után sorra nyíltak meg Keszthelyen és Hévízen a „butikok”, ahol annak idején divatosnak számító ruhákat, márkás cipőket, stb. árusítottak. Az állami és szövetkezeti kereskedelem 1990-es évek eleji átalakulásával tovább nőttek a kis, tőkeerős és alacsony bérköltségekkel dolgozó kereskedők üzleti lehetőségei. A keszthelyi és hévízi városközpontban egész utcák profilja változott meg, s váltak korábbi lakóövezetből bevásárló övezetté. Új kereskedelmi övezetek jöttek létre a kilencvenes évek elejéig ellátási gondokkal küszködő falvakban is. A Gallup Intézet felmérési eredményei arról tanúskodnak, hogy a kiskereskedők – különösen az 1980-as években elindult kereskedők – mára a legismertebb és elismertebb helyi szereplőkké váltak (9. táblázat). 9. táblázat
„Ön szerint melyik a legsikeresebb, legjobban menő cég Keszthelyen?” (említések száma) Cég neve Említések száma és cégprofil Baló Kereskedőház 98 (háztartási elektronika kereskedelme – helyi családi vállalat) Csősz-Tóth Kft. 34 (lakberendezési kereskedés – helyi családi vállalat) Rózsahegyi család 24 (elektronikai kereskedés – helyi családi vállalkozás) Gyalog család 21 (lakberendezés, műszaki cikkek kereskedése – helyi családi vállalkozás) Horváth-ÉP 19 (közmű és útépítés – helyi családi vállalkozás) Steke Kft. 16 (szerelvény- és műszaki kereskedés – helyi családi vállalkozás) Ankerbrot 13 (osztrák tulajdonú pékség) Méry pékség 10 (pékség és élelmiszerbolt-lánc – helyi családi vállalkozás) Forrás: www.gallup.hu
Az élelmiszeriparban számos olyan kis- és közepes vállalkozás működik (pl. vágóhidak, sütödék), melyek nemcsak ipari üzemmel, de kereskedelmi egységekkel is rendelkeznek (pl. Szabadics-féle húsbolt-lánc, Méry pékség). E kereskedelmi és élelmiszeripari láncok a kilencvenes években jöttek létre. Közülük egy, az ANKERBROT kft. van külföldi tulajdonban, a többi helyi családi vállalkozásként indult. A térségi élelmiszeripar hagyományos szereplői (pl. a keszthelyi húsipar, mely a Pápai Húskombinát egysége volt, ma egy osztrák csoport tulajdona, avagy a keszthelyi tejipar) komoly átalakuláson mentek keresztül (munkaerő-leépítés, tulajdonosváltás, piacok megváltozása), ám talpon tudtak maradni. Nem úgy a térségi textil- és gépipar jelentős része, mint például a csődbement és felszámolt Univerzál Ruhaipari Szövetkezet, ill. a Bakony Művek keszthelyi gyára. Az ipari üzemek egy másik része azonban sikeresen alakult át. A BEFAG Rt. (fafeldolgozás) avagy a VEGS Szövetkezet (gépgyártás) sikeresen tudott nyugati piaci kapcsolatokat kialakítani, ill. a hazai multinacionális vállalatok beszállítójává válni. Az 1990-es népszámlálás alkalmával országos összehasonlításban is magas volt a szolgáltató szférában dolgozók aránya. Ennek csak egyik oka a kereskedelem és az idegenforgalom gazdasági szerepe, a másik ok a közszolgáltatásokban, az egészségügyben és az oktatásban munkát vállalók magas aránya. Keszthelyen térségi funkciókat ellátó általános kórház, Hévízen pedig Állami Gyógyfürdőkórház működik. Az állami finanszírozású egészségügyben dolgozók egy részének (fogászok, reumatológusok, masszőrök) kiépült – a külföldi turistákra építő – magánpraxisa van. A Hévízi Állami Gyógyfürdőkórház eddig két épületét alakította át külföldi, fizető betegek fogadására alkalmas gyógyító intézménnyé, a külföldiek gyógyulását a külföldi egészségbiztosító-pénztárak fizetik. A külföldi vendégekre épülő egészségügyhöz szorosan kötődik a kilencvenes években szintén felfutó „szépségipar” (fodrászatok, manikür-pedikür, szolárium, stb.). Az orvosok, mint a helyi értelmiség társadalmilag jól elkülönülő csoportja mellett a másik, számarányát tekintve jelentős értelmiségi csoport az általános, középiskolai valamint egyetemi tanároké, ill. a közművelődési intézményekben (pl. Kastélymúzeum, Goldmark Művelődési Ház, Majormúzeum, Balatoni Múzeum) dolgozó szakembereké. A kistérségben 30 nappali tagozatos oktatási intézmény működik (Bajna-Muszatics 1999), a középfokú intézmények tágabb regionális oktatási funkciókat is ellátnak (pl. a Vendéglátóipari Szakközépiskola Veszprém, Somogy, Zala és Vas megyékből is beiskoláz diákokat). A kilencvenes években mindegyik oktatási intézményben a piaci igényekhez alkalmazkodó képzési változtatásokat hajtottak végre. Ezek az elmozdulások is a turizmus-ipar felfutására utalnak. A helyi piacra szakembereket képző intézmények (elsősorban a szakközépiskolák és szakmunkásképzők) az idegenforgalomban, a kereskedelemben, az informatikában indítottak új képzéseket, ill. olyan új képzési
formákat alakítottak ki (pl. poszt-szekunder képzés), ami az érettségivel rendelkezők számára kínál továbbképzési lehetőséget. A turizmus-ipar felfutása a térségi ingatlanpiacot is átrendezte. Önkormányzati adatközlés szerint 1999 elején Hévízen az ingatlanok negyede, Keszthelyen pedig mintegy 150 ingatlan volt külföldi tulajdonosok kezén, akik elsősorban Németországból, Ausztriából és Svájcból érkeztek. A külföldiek ingatlanszerzésében 1996 törvényi fordulópont volt: ekkortól már nem csupán külföldi tulajdonban levő gazdasági társaságok, de külföldi magánszemélyek is jogosulttá váltak magyarországi ingatlanszerzésre. Az 1996 előtti külföldi ingatlanvásárlásból elsősorban az ingatlanpiacon is tevékenykedő ügyvédek jártak jól: a külföldi tulajdonú gazdasági társaság bejegyeztetése, működtetése, az ingatlanvásárlás stb. csak ügyvédi együttműködéssel volt lehetséges. 1996 után, a külföldiek előtt szabadabbá váló ingatlanvásárlás ingatlanközvetítő cégek sorát hívta életre. Becslések szerint mintegy 50 kisebb-nagyobb cég foglalkozik közvetítő tevékenységgel. A nagyobb hagyományokkal rendelkező, komoly ügyfélkörrel bíró cégek vezetői szerint sok a „kalandor” vállalkozás, sokan csak „nagyot akarnak kaszálni” a gyanútlan külföldiektől. A külföldi vásárlók megjelenése alaposan átrendezte a térségi ingatlanpiacot is. Az új lakások négyzetméterenkénti ára a budapestiével egyezik meg, az üres, építésre alkalmas telkeké – Hévízen elsősorban – pedig a budai hegyvidéki árakkal vetekszik. Különösen drágák a lakások és telkek Hévíz egészében, a Balaton-parti községekben, Keszthelyen pedig a zöldövezeti részekben (Zámor, Helikon Liget, Nyugat- és Észak-Keszthelyen). Keszthely lakosságszámának csökkenésében az is szerepet játszik, hogy ingatlanjaikat eladva sokan költöznek „ki” a környező falvakba, ill. ott építkeznek, mivel Keszthelyen az igényekhez képest kevés és drága az építési telek. A külföldiek a térségi falvakban is szívesen vásárolnak ingatlanokat, így Alsó- és Felsőpáhokon, Reziben, Zalaszántón. Elsősorban a szőlőhegyi pincék és a hagyományos parasztházak a kedveltek. A külföldiek ingatlanvásárlása, a turizmus-ipar átalakulása és felfutása, valamint a térségi gazdaság gyors növekedése építési boom-ot váltott ki. Hévízen a kilencvenes években szinte az összes belterületi üresen álló ingatlant beépítették, Gyenesdiás, Cserszegtomaj, Alsópáhok, Rezi, Várvölgy önkormányzata új utcákat nyitott az építtetők számára, és a belvárosi részeket minden településen a kiskereskedelmi és turisztikai igényekhez illeszkedve alakították át. Az építési boom az építőanyagkereskedelemre is kedvezően hatott, tüzép-telepek sora nyílt. Az építőipar gyors fejlődése mára felszámolta a hajdani „kalákázást”, a családi-baráti munkacserére épülő magánerős lakásépítést. A nagyszámú építőipari vállalkozás nem csupán a helyi munkapiacról rekrutálja alkalmazottait: több budapesti, alföldi cég is jelen van a piacon, s nem ritkán romániai valamint lengyel vendégmunkások dolgoznak az építkezéseken. Az építőipar felfutására a térségi önkormányzati megrendelések is kedvezően hatottak: a térség szinte minden településén felújították az önkormányzati ingatlanokat, van ahol új iskolát, tornatermet, művelődési házat stb. építettek. A települési önkormányzatok (társ-)finanszírozásában valósultak meg a nagyobb közműberuházások (víz-, szennyvíz-, gázvezeték, útépítés és telefonhálózat fejlesztés), melyek kivitelezésében számos helyi vállalkozás is részt vett. Közülük a Horváth-Ép (keszthelyi családi vállalkozás) emelkedik ki, mely mára a legnagyobb magyar tulajdonú közműépítő cégek egyikévé nőtte ki magát.
3. Két választás 1998-ban Keszthely és térségének gazdasági prosperitása különbözőképpen kapcsolódott össze az egyes települések politikai struktúráinak változásával. A falvak többségében nem történt változás a település élén: Sármelléken, Zalaszántón, Gyenesdiásban ma is az 1990-ben megválasztott polgármester áll a falu élén, a képviselőtestületekben is csak kisebb változások történtek. Reziben és Cserszegtomajon a polgármesternek azért kellett lemondania, mert korrupció-gyanús ügybe keveredtek. Alsópáhokon, Balatongyörökön és Hévízen 1994-ben volt mélyrehatóbb változás a helyi politika élén, e településeken az 1990-94 közötti polgármester konfliktusba került a helyi vállalkozókkal, szobakiadókkal, s 1994-ben olyan vezetőnek kellett átadnia helyét, akinek működésével e csoportok már elégedettek voltak és maradtak. Keszthely a térséget jellemző politikai stabilitásban instabil helyi kormányzattal rendelkezik: 1990-ben, 1994-ben és 1998-ban is változott a polgármester, a képviselőtestületben is jelentős cserék mentek végbe. A vezetőcserékben a politikai pártok népszerűségének változása is visszatükröződik, ám az instabilitás másik okaként – legalábbis az 1998-as változásokban – azt jelölhetjük meg, hogy 1996-tól a helyi társadalom egy csoportja, a nagyvállalkozókat tömörítő Vállalkozói Klub nyíltan és aktívan fellépett a városvezetés cseréje érdekében. A következőkben azt vizsgáljuk, hogy miként jelentek meg szervezetten a vállalkozók a keszthelyi politikai életben. Keszthelyen a 80-as évek fő politikai narratívája a „város visszaszerzéseként” fogalmazható meg: az élő, és a szocializmusban is búvópatakként jelen lévő polgári tradícióknak köszönhetően a város igyekezett elvett autonómiáját visszaszerezni. A nyolcvanas években a „rekonkviszta” során a városvezetésbe újra helybeliek kerültek, s 1985-ben az országgyűlési választásokon függetlenként induló Czoma László győzelme is részben ennek tudható be a „hivatalos”, Zalaegerszegről idehelyezett jelölttel szemben. A rendszerváltozás során, ami betetőzte a „rekonkviszta-küzdelmet”, vagyis a helybeliek győzelmét a megyeközpontból idehelyezett vezetők fölött, megszerveződött helyi pártcsoportok a keszthelyi értelmiség különböző frakcióit tömörítették. E frakciók egy része világnézeti alapon szerveződött (pl. a tősgyökeres katolikus családokból), mások szakmai, generációs avagy baráti-ismerősi kapcsolatok mentén. A nyolcvanas évek végén a helyi, klasszikus értelmiségi pályákról rekrutálódó politikai elit (tanárok, ügyvédek, orvosok, stb.) alig volt képes olyan új alternatívával előállni, amely új célokat, hosszú távú perspektívát nyújtott volna a keszthelyieknek a sikeres „rekonkvisztát” követően. A rendszerváltás utáni időszakban a potenciális lehetőségek ellenére gazdaságilag nehéz helyzetben lévő városvezetés mozgásterét a helyi politikai élet töredezettsége még inkább szűkítette. Az 1990 utáni első két ciklus városvezetésének megítélése közös a tekintetben, hogy az igényekhez képest egyik sem volt képes a helyben élők hosszú távú érdekeit a napi munka során megjeleníteni. A karakteres várospolitika hiánya miatt előállt „diszkurzív légüres tér” a vállalkozókat érintette legérzékenyebben, akik valamennyien — igaz, sok esetben áttételesen — az idegenforgalomból élnek. A turizmus az átlagosnál jobban ki van téve a piaci értékítéletnek, a szolgáltatások, a kulturális kínálat nem megfelelő színvonala és más konkurens helyszínek megerősödése azonnal negatív hatásként jelentkezik az érintett településen. Keszthely számos olyan adottsággal bír, melyeket az eddigi városvezetések kevéssé voltak képesek kihasználni, de melyek megfelelő kidolgozottság és megjelenítés
esetén egy új diszkurzív tér kialakításának képezik az alapját. Ilyen adottság a Balaton-part, a Festetics kastély, az iskolaváros-jelleg és a szomszédos Hévíz. A karakteres várospolitika hiánya miatt lépéskényszerbe került vállalkozók — akiket a városvezetés állandó hezitálása és döntésképtelensége már-már anyagilag is érzékenyen érintett — ezekre az adottságokra alapozva alkották meg a régióval kapcsolatos terveiket. Első diszkurzív innovációjuk a „Nyugat Balaton Régió” és a „Keszthely a Balaton fővárosa” fogalom-párokhoz köthető. Szervezetileg az érdekközösségben levő (közös fellépés és reprezentálás, sokszorosára növekedő lobbyképesség) lehetőségek kihasználására 1995-ben létrehozták a Vállalkozói Klubot, mely a térség általuk jelentősnek tartott vállalkozóinak lett gyülekezőhelye. A vállalkozók szervezett megjelenése a helyi politikában 1997/98-ra a helyi politikai élet mély átrendeződését eredményezte, melyet összefoglalóan a vállalkozók áttörésének nevezünk. Ennek egyik aspektusa a politikai diskurzus átalakulása, a másik pedig a helyi politikai szereplők körének megváltozása, új aktorok megjelenése, s ezzel együtt a szereplők közti relációk részbeni megváltozása. E folyamat kulcseseménye az 1997. szeptember 18-án tartott Fidesz-gyűlés volt, ahol a korábbi helyi Fidesz vezetést leváltották, és több mint húsz — elsősorban helyi vállalkozó — lépett be az alapszervezetbe. A rendezvényen Kövér László és Balsay István részvétele legitimálta az új helyi Fidesz vezetés törekvéseit; a helyi politikai élet más szereplői számára pedig nyilvánvalóvá vált, hogy a Vállalkozói Klub és a Fidesz-Magyar Polgári Párt között koalíció köttetett (ami 1997 nyarán korántsem volt oly egyértelmű, mivel a Vállalkozói Klub vezetése az MSZP felé is tett néhány tapogatózó lépést). A Fideszen belüli vállalkozói áttörés nem volt konfliktusmentes: a vállalkozói koalícióval szemben egy széles, a korábbi években nehezen elképzelhetőnek tűnő koalíció jött létre azok közt, akik pozícióját a vállalkozói előretörés megrengette, avagy megrengetéssel fenyegette, s azokat a Fideszhez kötődő helyi politikusokat tömörítette, akik helyi politikai pozícióját és karrierjét alapjaiban fenyegette a vállalkozók párton belüli előretörése. Az üzleti érdekeiket tekintve megosztott vállalkozókat a város általuk megalkotott érdekei hozták össze egy kívülről egységesnek tűnő csoporttá. „A vállalkozók rádöbbentek arra, hogy hogyan csinálhatok én akármit, ha nekem nincs meg mint egyéni vállalkozónak a kapcsolatrendszerem az önkormányzatokkal, ha nem lehetek részese ennek a fejlesztési folyamatnak, - úgy, hogy egy kicsit az alakítója is vagyok, akkor elvesztem.” Az e célból létrehozott Vállalkozói Klub megerősödése és legitimmé válása és az általuk kialakított új narratíva vonzóvá tette őket a városvezetéssel elégedetlenek körében is. „Az egyik legfontosabb feladatunk az, hogy mindenütt ott legyünk, ahol a gazdasággal foglalkoznak, ahol a gazdaságot érintő döntéseket meghozzák.” A Kereskedelmi Kamarában (elnöke a Vállalkozói Klub egyik vezetője, Laza Mihály), amit máshol legtöbbször a hatalom által létrehozott autoritásnak tekintenek, felismerték annak a jelentőségét, hogy „ha már törvény adta kötelesség a kamarában részt venni, (...) akkor mit jelent egy gazdasági önkormányzat egy térségben. (...) Ha egy-egy hivatalos szervezeten belül próbáljuk ezeket a célokat még pluszban támogatni, akkor egy kicsit nagyobb léptékkel tudunk előbbre haladni. Meg is tettünk ennek érdekében mindent, (...) mert a helyi kamarai elnökség egy az egyben a klub tagságából adódott ki.” A Kamara így vált a Vállalkozói Klubban tömörült vállalkozók érdekérvényesítésének és lobbizásának egyik legitim eszközévé. „(...) átstrukturáltuk a megyei vezetést, s őszintén megmondom, hogy jelenleg az országos vezetésben is egy kicsit próbálunk mozogni, ahogy ezt engedi az idő szava, hogy felérjen a csúcsra ez a rendszer.” Munkájuknak köszönhetően a térség vállalkozói ma már magukénak érzik a Kamarát.
A politikában a Vállalkozói Klub céljaival összhangban megkeresték a leggyengébb, de egyben legígéretesebb láncszemet, ami a 1997 őszén a Fidesz volt. „A vállalkozó, ha politizál, akkor mindig próbál egy kicsit arra húzni, amerre a pozitívumokat látja, tehát amiből profitálni tud, hogy keményen fogalmazzak.” „Ezek a személyek csapódtak folyamatosan a Fidesz mellé, mert megtalálták azt, ami nekik jó.” Az 1997 szeptemberében újjáalakult keszthelyi Fidesz elnöke a Kamarában és a Vállalkozói Klubban is tevékeny Hegedűs László lett. „A Fidesz elképzeléseibe illeszkedik bele a Klub oly módon, hogy a Fidesznek az irányvonalára tereljük rá a Klubnak az elképzeléseit. Ezt nem kell nekik (a nem Fidesz-szimpatizáns klubtagoknak beszúrás tőlünk) feltétlenül tudni, nincs ez kimondva, de maguk a lépések részünkről tudatosan, az ő részükről vagy tudatosan vagy tudattalanul, de úgy alakulnak, hogy az nekünk pozitív.” A Fidesz részéről tehát a Vállalkozói Klub egyfajta fedőszervként is funkcionál, de ez megfordítva is igaz: a párt kormányzati pozicíóján és a mostani önkormányzati választásokon bejutott vállalkozó-szimpatizáns Fidesz-frakción keresztül a vállalkozók befolyása a keszthelyi közéletre tovább erősödik, függetlenül hovatartozásuktól. A „vállalkozói triumvirátus” Laza Mihály és Hegedűs László mellett harmadik, egyben legjelentősebbnek tartott személyisége Horváth Tihamér, aki ugyan nyíltan nem vesz részt a küzdelmekben, de kiterjedt kapcsolatain és a város társadalma számára rokonszenves mecénási tevékenységén keresztül kulcsszereplő az új politikaikapcsolati tér kialakításában. „Nagyon szívesen vagyok egy jó hátvéd, mint egy rossz csatár.” A 28 fővel indult Fidesz-csoport kiszorította a megelőző időszak Fidesz-vezetőjét, Zsiga Zsoltot, majd intenzív kampányolással bejuttata Gyuga Pált a parlamentbe. Kitekintve az önkormányzati választások eredményeire, nyilvánvalóvá válik a vállalkozók által követett stratégia sikere. Igaz, az 1998. október 18-i helyhatósági választásokon egy szeptemberi, a polgármester-jelölt személyével kapcsolatos felsőbb Fidesz pártutasítás megosztó hatása miatt a Fidesz sikere nem lehetett olyan átütő, mint várható lett volna, de a vállalkozói koalíciónak így is biztos többsége van. Fidesz és pártkoalíciója kiegészülve a vállalkozók jelöltjeivel a 17 fős testületbe 9 személy juttatott be, a polgármestert a Fidesz vezette koalíció adja (a polgármester az MKDSZ-es Szabó Imre lett). Az ellenzéki MSZP 5 helyet szerzett (4 egyéni és 1 listás), a maradék 3 hely az FKGP és az Ipartestület (melynek elnöke és sikeresen szerepelt jelöltje szintén tagja a Vállalkozói Klubnak) jelöltje között oszlik meg. Az október 29-én megtartott képviselőtestületi alakuló ülésen Hegedűs Lászlót a város alpolgármesterévé választották. A megyei közgyűlésre adott szavazatok alapján a Vállalkozói Klubot a négyfős keszthelyi frakcióban kettő küldött képviseli (dr. Kovács István - a Vállalkozói Klub polgármesterjelöltje, Hegedűs László - Fidesz-Vállalkozói Klub, a másik két képviselőt a szocialisták adják Veér Miklós volt országgyűlési képviselő és Kenesei Zoltán alpolgármester személyében). A vállalkozói koalícióhoz kötődik még a térség két polgármestere (a hévízi és a gyenesdiási), akik sikereik miatt kerül a vállalkozók közelségébe. Mindkét település polgármestere felismerte a vállalkozók szerint, hogy a fejlődés érdekében nemcsak napi kapcsolatot kell kiépíteni a vállalkozókkal és a kamarákkal, hanem maguknak tevékenyen részt kell vállalniuk a vállalkozással járó tervezésből és kockázatvállalásból. „Ahol vállalkozó szellemű polgármester van, ott azért mennek jól a dolgok!”
4. Vállalkozók és vállalkozás a politikai diskurzusban
A kilencvenes évek második felében, s különösen az 1998-as választási kampány időszakában a helyi politikai viták legfőbb témájáivá a vállalkozók és a vállalkozás váltak. E viták során a megszólalók körvonalazták, hogy milyen társadalmi tulajdonságokat és cselekedeteket társítanak a vállalkozóknak, mi a vállalkozás jelentősége a térség életében, s mely szempontok alapján lehet különbséget tenni a jó, társadalmilag hasznos vállalkozás és a társadalmilag improduktív vállalkozás között. A helyi/térségi politikai diskurzusban elhangzott főbb érveket a politikai szereplőkkel készített interjúkból rekonstruáltuk. A vállalkozáshoz kötődő jelentéseket az interjúk alapján öt csoportba (a vállalkozó, a politika- az önkormányzat- a kapcsolatok- és a régiófejlesztés mint vállalkozás) gyűjtöttük. Az egyes tulajdonságokat és értékeléseket a szövegkörnyezetnek megfelelően pozitív és negatív alcsoportokra osztottuk. A pozitív és negatív vállalkozói tulajdonságokról és cselekedetekről folyó politikai vitáknak az a lényegük, hogy a politikai beszéd a „vállalkozás” fogalma köré szerveződik, a politikai szereplők ezt értelmezik és értékelik. Ebből fakadóan a diskurzusban a nem vállalkozóként definiált szereplőcsoportok helyét és mibenlétét is a vállalkozóhoz képest határozzák meg a vita résztvevői. 1. csoport: a vállalkozó Ebbe a csoportba került a legtöbb pozitív tulajdonság, szám szerint 108. A rendelkezésünkre álló nagyszámú értékelés alapján módunkban áll megalkotni a keszthelyi vállalkozó ideáltípusát, mely a valóságban e tiszta formában nem fordul elő, de vannak konkrét személyek, akiket a közvélemény már-már ilyen eszményi vállalkozóként ismer el. A jó vállalkozó tulajdonságai egyrészt az üzleti magatartáshoz köthetőek, másrészt a tágan értelmezett közéletiséghez. Tiszta, pozitív előéletű emberként részt vesz a kamara munkájában. Családi alapon szerveződő vállalkozása, mely nem vesz fel hitelt, hanem saját forrásra épít, nincs senkinek sem kiszolgáltatva. Gazdaságában individualista, erélyes fellépésű, de önuralmat és önkritikát tanúsít és igyekszik növelni a közjólétet. Mint a tettek embere komoly eredményeket tudhat maga mögött, amiben nagy segítséget jelent konszolidált és rendezett családi háttere. Sikerei hátterében a kétkezi munka tisztelete áll, eredményeiért keményen megizzadt, nem az állami vagyon privatizálása révén lett vállalkozó, nem közpénzeken lesz gazdag. Mivel működésében a tisztes haszon elve és a becsület megtartása vezérli, hosszú ciklusban gondolkodik, elemi igénye a közélet tisztasága, hogy a közügyek rendben legyenek. Szeretne mindent legálisan csinálni. Gazdaságát úgy építi, hogy az örökíthető legyen, ami csak úgy lehetséges, ha megvan a hite a mindennapi munkához, határozott és pozitív jövőképpel bír. Lokálpatrióta lévén érzelmileg kötődik lakhelyéhez, s a gazdasági sikereinek köszönhető tekintélye előnyeit önzetlenül visszakamatoztatja a város gazdaságába. Felelősnek érzi magát a városért, ezért harcol a multik ellen és a helybelit támogatja. Amellett, hogy együttműködik a várossal és gondoskodik az alkalmazottairól, plusz tenni akarás dolgozik benne: rendezvényeket patronál, támogatja a sportot és hazafias nevelést ad a fiataloknak. Együttgondolkodásra képes városformáló tényezőként segíti a civil szerveződéseket, de nem elsősorban a reklámlehetőség miatt, hanem mert szociális lelkületű és meglátja a társadalom fonákságait. Ad, hogy másnak is legyen. Társaival önálló, nagy lehetőségekkel bíró erőt képez, aki szeretne részt venni az önkormányzat munkájában. Politizálása természetes igény, hiszen joga és kötelessége megnéznie, hogy adóját milyen célokra használják fel. Noha a nyerő oldalon áll a politikában, önmegtartóztató, igazodik másokhoz. Személyi
kérdésekben konszenzusképes, de a nem tiszta szándékokkal érkező társait kiközösíti. Az egyik legjelentősebb helyi vállalkozó kapcsán, - aki tapasztalataink szerint a pozitív vállalkozó ideájaként áll a többiek előtt, s akire valamilyen formában majd minden megkérdezett hivatkozott - általában szintén ezek a tulajdonságok bukkantak fel, csak valamivel életszerűbben: Z „egy nagyon ügyes, tisztességesen gazdálkodó, sikeres vállalkozó”, aki „a város közéletében évek óta nagyon pozitív módon tevékenykedik”. „Nagyon megalapozott vállalkozása van, (...) ő az a fajta vállalkozó, akit én szívesen látnék egy gazdálkodó önkormányzat élén”. „Z az, akinek, ha most állítanának szobrot, akkor se lenne túlzás, ...ő egy olyan meghatározó egyéniség, aki személyes példamutatásával próbálja magával vinni ezeket az embereket”. Z „már egy jó értelemben vett polgárember,... aki a vagyonát gyarapítani akarja, de ugyanakkor tudja azt, hogy nem mindenki olyan sikeres, mint ő, ezért a vagyonának egy résztét vissza kell forgatnia a társadalomba”. A diszkurzív térben a pozitívan működő vállalkozótól élesen elkülönül a rossz vállalkozó. A róla alkotott kép nem ennyire színes (29 tulajdonság), de egyértelművé teszi, hogy hol húzódnak a törésvonalak közte és jó vállalkozó között. A rossz, negatívan működő vállalkozó mohó, személyes érdekét közérdekké alakítja és eközben elfelejti és kisajátítja a város érdekeit. Ennek köszönhetően gyors meggazdagodása mögött nem a tisztességes munka áll. Lételeme a káosz, szeret a zavarosban halászni. Mivel kapcsolatrendszere a régi garnitúrához köti és erős múlt rendszerbeli kapcsolatokkal rendelkezik, nem érdeke a viszonyok letisztulása. Ebből következik, hogy ez a típus leggyakrabban MSZP-SZDSZ irányultságú, vagy egyszerűen csak szocialista. Vak párthűsége alacsony erkölcsi fokkal párosul, itt gyökerezik a hatalom és az uralkodás iránti vágya. Nem közösségi ember, másokkal szemben túlzottan anyagias, viszont saját vállalkozása esetleges sikerei mögött a sok hitelt kell keresnünk. Gazdasági függősége és megfontolatlansága miatt nem képes egy hosszútávon is működőképes, komoly vállalkozást létrehozni. 2. csoport: a politikai élet és a pártok mint vállalkozás A vállalkozásközpontú diszkurzív térnek köszönhetően a politika is az innováció területévé vált. A jó politikus, a jó politika (28 tulajdonság) szétválasztása a rossztól (24 tulajdonság) sok esetben az előzőekhez hasonló fogalmakkal történik, viszont az egyes tulajdonságok jobban telítettek érzelmekkel, mint a semlegesebb és kevésbé szem előtt lévő vállalkozók esetében. A jó politikus alapvetően közéleti ember, aki komolyan veszi a polgárt és a város érdekét tartja a legfontosabbnak. Tehát (önkormányzati) képviselőként nem a hatalomért megy a politikába, hanem választói érdekeinek védelmében. Anyagi függetlensége miatt nem kompromittálható, stabil egzisztencia áll mögötte. Mindig nyilvánosan működik. Kitűnő taktikai érzékének és ambícióinak köszönhetően gyorsan felismeri a politikai széljárás változásait, ezért 1997 őszétől képes volt belülről és kívülről is támogatni a Fideszt mint a legkarakteresebb, antikommunista pártot. Széles kapcsolatrendszerrel rendelkezik, ezért a pártszervezéshez vállalkozói támogatást is igénybe tud venni. Múltjában nem találhatók fehér foltok, a Kádárkorszakban is szuverén egyéniségként működött, de még gimnazista évei alatt is lepattogott róla KISZ. Ha esetleg mégis pártag volt, apolitikusságával és passzivitásával gyengítette a rendszer hatalmát, aminek köszönhetően egy kevés része neki is volt a munkahelyi KISZ és pártalapszervezet felbomlásában és megszűnésében.
A politikai élet negatívumai közé tartozik, hogy ha valaki köpönyegforgató és oda áll, ahol hasznot remél. Az ilyen embert nem a közjó vezérli, hanem a gátlástalan hatalom- és gazdasági haszonszerzési vágy. Mivel nem eszmék vezérlik, hanem gazdasági érdekek, nem tisztességes, nem tud példát mutatni. Kapcsolatrendszere sok esetben a múlt rendszerhez köti, ezért kommunista módon, konspiratívan és titokban működik. Hatalomvágya akkora, hogy fideszesként most mindenütt az esélyes jelölteket támogatja, függetlenül azok múltjától. Amennyiben eddig nem köteleződött el véglegesen, jellemző, hogy most nyomulnak a Fidesz felé. A Fideszt ma már az MSZMP fiókák, egykori munkásőrök, ifjúgárdisták, párttitkárok gyerekei és a rendőrcsaládból származók uralják. Ha mint vállalkozó kapcsolódik be a politikába, akkor folyamatos szerepzavarral küzd. A politikában agresszív hangnemet üt meg, kommunistázik. Fideszesként gyors sikereket akar, anélkül, hogy politikája a nyilvánosság előtt előkészített lenne. Politikai teljesítménye mögött nem áll kemény és következetes munka. Mind a pozitívumoknál, mind a negatívumoknál erőteljesen kidomborodik az elmúlt 40 évhez való viszony, noha azt hihetnénk, hogy ennek mára már nincs túl nagy jelentősége. Tapasztalataink szerint ez a fajta narratíva önmagában valóban nem életképes, más negatívumokkal párosítva azonban alkalmas azok felnagyítására. Ha valaki pusztán kommunista, attól még lehet jó ember, de ha hataloméhes, erkölcstelen, haszonleső és még kommunista is, akkor ez ez alkalmas az adott személy teljes megbélyegzésére. A múlt rendszerrel való összekapcsolás pecsétként funkcionál: az önmagában esetleg összefüggéstelen negatívumokat szentesíti és felerősíti. A helyi politika másik fontos jellemzője, hogy a nagypolitika jobb-bal felosztásának vajmi kevés szerepe van a helyi társadalom mindennapjaiban. A nagypolitika szerkezete csak keretkijelölő szereppel bír. A helyi társadalom életében egy bizonyos pozíció felett mindenkinek igazodnia kell valamerre, színt kell vallania, de ebből csak a legritkább esetben következik, hogy a közélet egyes csoportjai közti ellentétek ideológiai okokra vezethetők vissza. Sokkal erősebb a konkrét ügyekkel kapcsolatos érdeksérelemek felosztó hatása, melyek egy-egy markáns egyéniség köré szervezik a helyi közéletben résztvevőket. A pártfelosztásra ez esetben csupán a felcimkézés hárul, ami legitim nevet ad a konfliktusban résztvevők hivatalos motivációinak megértéséhez. 3. csoport: az önkormányzat mint vállalkozás A vállalkozóknak talán e területen sikerült a legintenzívebben megjeleníteniük az új narratívát, amely végeredményben a diszkurzív tér teljes átalakulásához vezetett. „A város egy nagy vállalkozás” (31 pozitív és 27 negatív tulajdonság), ami azt jelenti, hogy az első pontban megjelenő vállalkozói erények megléte esetén egy stagnáló vagy hanyatló város is fejlődőképes. A képviselőtestületnek és a polgármesternek mindenekelőtt kockázatvállalónak és döntésképesnek kell lenni, a gyors és határozott döntések elengedhetetlenek a napi munka során. A képviselőtestület a profizmust tartja szem előtt, a pártok csak a háttérben vannak jelen. A viták során egymás meggyőzése a cél, a döntéseket csak ezután, 90-100%-os többséggel hozzák meg. A sikeresen működő város forrásteremtő és jövedelemtermelő, így az általa fenntartott intézények színvonalasan működhetnek. A helyi adottságoknak megfelelően olyan várospolitikát alakít ki, melyben az egyes részfeladatok megvalósítása szerves egésszé áll össze. Jól fizetett szakemberek segítségével segíti a turizmus fejlődését, menedzseli a várost. A Nyugat-Balaton Régió és a Keszthely a Balaton fővárosa jelszavak mentén cél- és feladatorientált munkát folytat,
a kongresszusturizmus megteremtésével pedig igyekszik a meglévő adottságokat az anyagilag legnyereségesebb formában kihasználni. A képviselőtestület eredményességét nagyban előmozdítja, hogy a helyi vállalkozók (meghívott) bizottsági tagként jelen vannak a munkában. A polgármester, aki agilis és jó kapcsolatteremtő képességgel rendelkezik, széleskörű gazdasági és államigazgatási ismeretei révén biztos kézzel irányítja a várost. Egy vállalkozni képtelen város ellenben nem bír városmarketinggal és hiányoznak a hosszútávú célok. A városvezetés csak a rövid távon pénzt hozó beruházásokat tartja fontosnak, ezért meggondolatlanul privatizál, feléli vagyonát.Kockázatvállalásképtelensége és döntésképtelensége miatt sorra elszalasztja a város számára kínálkozó lehetőségeket, kimarad a pályázatokból. A frakciókra szakadt képviselőtestület árulja szavazatait, tagjai korrupciógyanús ügyekbe keverednek. Az ezzel kapcsolatos találgatásokat a gyakori zárt ülések elrendelésével maga is fokozza. Sorozatosan törvénysértéseket követ el,- alapelve, a törvények arra valók, hogy azokat megszegjék. Kényes ügyek esetén döntéseit utólag nem vállalja fel. A polgármester mögött nem áll meggyőző többség, ami miatt az kénytelen eseti alkukat kötni, esetenként kisebbségben vezetni a várost.
4. csoport: a kapcsolatok mint vállalkozás Ebbe a kategóriába csak kisszámú tulajdonság került (3 pozitív és 2 negatív), ennek ellenére önálló csoportként kezeltük őket, mert a kapcsolati tőke megítélése az egyéb szimbólikus tőkejavakban szegény társadalmi környezetben különösen nagy jelentőséggel bír. A kapcsolatok jelentik a fejlődés alapját. Pozitív, ha kapcsolatait a vállalkozó vagy a helyi közélet bármely aktora képes kiépíteni a parlamentig, s így hatni a törvényhozás munkájára. Politikusként gazdasági kapcsolatok nélkül nem képes működni. Negatív következményekkel jár viszont, ha valaki gazdasági, társadalmi kapcsolódásait szűk körben oldja meg, mert így kevesek kiszolgáltatottjává válik. Amennyiben a kapcsolatok szerveződésének kizárólagos alapjává válik, ide tartozik a betyárbecsület is. 5. csoport: a város- és régiófejlesztés mint vállalkozás A vállalkozói övezetként is számontartott keszthelyi kisrégióban a vállalkozók által megalkotott új narratíva a régiófejlesztés egészére is kiterjedt. A regionális érdekek megtervezéséhez és megjelenítéséhez olyan erények társulnak, melyek áttételesen a sikeres vállalkozás működéséhez is elengedhetetlenek. A sikeres regionális együttműködés alapja az átgondolt és az érintettekkel egyeztetett térségfejlesztési koncepció. Az ottélőket a tervezéstől a megvalósulásig bevonják a térségfejlesztés rendszerébe. A megyei vezetés átlátja a regionális kezdeményezések jelentőségét, s támogatja azokat. A térségfejlesztés alapvetően a gazdasági fejlesztéshez kapcsolódik, de a régiótudat megteremtése során a közösségi érdekeket is ki kell építeni és meg kell jeleníteni. A fejlődő régió sikereit belülről alapozza meg: ragaszkodik tradícióihoz, féltékenyen őrzi polgári hagyományait. Ez abban is megnyilvánul, hogy az idegeneket nehezen fogadják be, a multikat pedig be sem engedik. Mindez azonban nem jelent bezárkózást, a térség mint régió továbbra is figyel Európára, hiszen értékeit el kell tudni adnia. Az eredménytelen térségfejlesztési próbálkozások hátterében az áll, hogy a területfejlesztési koncepciók csak ritkán építkeznek alulról. Perspektíva hiányában a régió központja (Keszthely) nem képes vezető szerepének megfelelni, a fejlődés érdekében nem szabadít fel külső és belső energiákat, s gyenge a regionális együttműködésben. A lehetőségek túlbecsülése szintén káros és visszaüt a régió fejlődésében.
5. Az 1998-ban felállt önkormányzat működésének tapasztalatai: gazdasági megszorítások és helyi konfliktusok
első
A vállalkozói narratívában a vállalkozók korábbinál fokozottabb politikai szerepvállalásának egyik indoka az volt, hogy a város ügyeinek nem vállalkozói jellegű korábbi menedzselése hozta Keszthelyt csődközeli helyzetbe. Így aztán korántsem véletlen, hogy az 1998-ban felállt új városvezetés korábbinál sokkal aktívabb működése lényegében a város gazdálkodásának szanálására irányult. Ebben az igyekezetben elsősorban azokkal a közintézményekkel került az új városvezetés konfliktusba, amelyek nem profitorientáltak, ahol a működést fedező forrásokat a városi költségvetés biztosítja (iskolák, kórház), és ahol a városban élő értelmiség többsége dolgozik.
Amikor annak okait vizsgáljuk, hogy miért került a város 1998 végére csőd közeli helyzetbe, akkor utalnunk kell arra, hogy a keszthelyi személyi jövedelemadó befizetések jóval az országos átlag alatt vannak. Vagyis a város korábbi időszakbeli rossz gazdálkodása csak egyik oka a csőd közeli helyzet létrejöttének, a másik ok az alacsony adóbevételek, és a központi állami támogatások részbeni elégtelensége. A környező települések egyike sem rendelkezik kistérségi funkciókat ellátó önkormányzati finanszírozású közintézménnyel, így forrásokat sem kell e célokra biztosítaniuk. A helyi adóbevételekből, az önkormányzati tulajdon működtetéséből és az önkormányzati ingatlanok értékesítéséből pedig a helyi közönség megelégedésére tudják működtetni intézményeiket és fejleszteni a települést. Keszthelyen viszont a helyi adóbevételek és a személyi jövedelemadó átengedett része már elégtelennek bizonyult a város intézményeinek finanszírozására: a helyi adók emelése és az adócsalók megbüntetése viszont épp azt a helyi társadalmi csoportot hozná hátrányosabb helyzetbe, amit a mostani városvezetés reprezentálni kíván, a vállalkozókat. Az új önkormányzat egyik első lépéseként önkormányzati biztost neveztek ki a csődhelyzetbe került kórház élére, majd peren kívüli megegyezéseket kötöttek a várost gazdasági ügyekben perlő befektetői csoportokkal. A volt honvédségi laktanyában hozzáfogtak egy agro-ipari park létesítéséhez és az 1986-ban bezárt színház rekonstrukciójáért is intenzív lobbizásba kezdtek Keszthelyen vendégül látván és támogatási ígéretet beszerezvén állami vezetők sorától. A város tulajdonában levő Balaton-parti területeket bérbe adták vállalkozóknak, a városi kezelésben levő középiskolák egy részét pedig megyei finanszírozásba adták át, vezetőcseréket hajtottak végre általános iskolák élén, megerősítették a helyi adóbeszedő csoportot, valamint pert indítottak a város finanszírozásában épülő városi könyvtár kivitelező cégével szemben szerződésszegés címén és kártérítést követelvén. Ezeknek a – gazdasági értelemben megszorító – intézkedéseknek a hatására sikerült csökkenteni ugyan a város költségvetési hiányát (ez 2000-ben várhatóan mintegy 200 millió forintnyi lesz), ám az új városvezetés számos új konfliktusba sodródott, így a Danubius Hotelssel, a Fő utcán ingatlant bérlő kereskedőkkel, a belvárosi szegényekkel, a Kastély, a kórház és az oktatási intézmények vezetésével. A Danubius jelenléte és turisztikai fejlesztési elképzelései Keszthelyen is a városvezetés és a cég konfliktusához vezettek. Az 1998-ban megválasztott új városvezetés az 1999-es nyári szezonra ugyanis bérbe adta vállalkozóknak a Balaton-parti városi strand mellett levő két területet, ahol éjszakába nyúló „Pepsi Beach” diszkó, táncos szórakozóhely működött. A Danubius vezetése és a környékben működő szobakiadók tiltakoztak a „késő éjszakába nyúló hangzavar” miatt, azzal érvelvén, hogy a „ricsaj” elriasztja a pihenésre vágyó, elsősorban idősebb vendégeket. A városvezetés azzal érvelt, hogy szüksége van a bevételre, és a hasonló jellegű szórakozóhelyek más Balaton-parti városokban is sikerrel működtek, odacsábítván a Keszthelyről annyira hiányzó fiatal turistákat. Egy másik térhasználati konfliktussorozat a keszthelyi belvároshoz kötődik. A Főutca és környezete Keszthely város életében idegenforgalmi, kereskedelmi és igazgatási funkciókat lát el. A város nevezetességeinek többsége itt található, és ide koncentrálódik a kiskereskedelem is. A Fő-utcát az 1980-as évek végén zárták le a közúti közlekedés elől, majd a kilencvenes években tovább bővítették a sétálóutcák számát, s a Fő-utcát 1993-ban díszburkolattal is ellátták. A Fő-utca és a környező bevásárló utcák kereskedői és az önkormányzat közötti kapcsolatot lényegében a kilencvenes évek egészében a feszültség jellemezte: az önkormányzati
kereskedelmileg is hasznosítható ingatlanok, boltok eladása és bérleti díja körül korrupciógyanús momentumokat véltek felfedezni a kereskedők, az önkormányzat pedig adóeltitkolással és jogtalan közterület-használattal vádolta a kereskedőket, illetve nem hosszabbította meg néhány kereskedő bérleti jogát. A belvárosi tér használatához kötődő konfliktusok másik eleme a belvárosban élő romák és az önkormányzat, valamint e kérdésben vele egyetértő kereskedők vitája. A Fő utcát és a Vásár teret összekötő, egyre inkább kereskedelmivé váló Szalasztó és Bem utcákban számos roma család él, akik jelenléte, térhasználata és lakóházuk állapota az önkormányzat és a kereskedők érvelésében a turizmust veszélyeztető tényként jelenik meg. A romák lakta házak egy része önkormányzati tulajdonban van, s az önkormányzat 1-1,5 millió forintnyi „megváltást” kínált fel a bérlőknek, a felszabaduló ingatlanokat pedig értékesíteni szeretnék. A keszthelyi belvárosi tér harmadik konfliktusa a „Kastély” és a „Város” konfliktusa. A kastélymúzeum igazgatója és a keszthelyi városvezetés nézeteltérései a belvárosi, kastélykörnyéki tér használatáról a kilencvenes évek egészén végigvonulnak. A kastélyvezetés törekvéseinek fontos eleme a kastélypark egységének helyreállítása. A hajdani hercegi park északi részén 1997-ig honvédségi laktanya működött, csak a kisebb déli területen állították helyre eredeti fényében a parkot. Az 1990-es évek második feléig a katonai szempontok erősebbnek bizonyultak a kastélypark helyreállításáénál. Az 1980-as évek végén ráadásul tovább romlott a kastélypark ökológiai helyzete: a park és a laktanya között utat vágtak, ahova a Fő-utca lezárását követően a Hévízre menő gépkocsiforgalmat átterelték. A laktanya felszámolását követően a kastélypark eredeti állapotának visszaállítása előtt újabb lehetőség kínálkozott. A kastélyvezetés szerint a parkot kettészelő utat meg kellene szüntetni, a park volt laktanyai részét pedig mielőbb helyreállítani. A városvezetés viszont agroipari parkot szeretne a laktanya üressé válása révén beépíthetővé vált területeken létrehozni. A kastélyvezetés ökológiai és turisztikai érveket sorakoztat fel saját álláspontja mellett, a városvezetés pedig új ipari kapacitások létesítésétől várná a munkapiaci problémák felszámolását. Keszthelyen az 1980-as évek vége óta jelen van egy több alkalommal és több kérdésben is felszínre került kérdés, a keszthelyi kórház bővítése és finanszírozása. A régi és elavult technikájú kórház felújítására, új épület építésére a város az 1980as évek végén ígéretet kapott a megyei egészségbiztosítási vezetéstől, de források hiányában az építés csak 1992-ben kezdődött el. A kórház pénzügyi nehézségei 1998-ban önkormányzati biztos kinevezését tették szükségessé, akinek feladata az eladósodott intézmény pénzügyi rendbetétele. A Keszthely város kezelésében levő közintézmények finanszírozása különösen a kilencvenes évek második felére vált szinte kezelhetetlen problémává. A központi büdzséből kapott források elégtelensége és a város saját forrásainak szűkössége nem csupán a kórház, de az oktatási intézmények finanszírozásának átgondolását is szükségessé tették. 1999-ben, az új városvezetés a még városi kezelésben levő középfokú oktatási intézmények, az egy, Vendéglátóipari Szakközépiskola kivételével, megyei kezelésbe adását határozta el.
6. Összefoglalás Keszthelyen és térségében 1990-et követően mélyreható gazdasági, társadalmi és politikai változások mentek végbe (1. ábra). Az átalakulás egyik sajátossága, hogy – részben térségen kívüli okokból (privatizáció, gazdasági válság) – a már korábban is
az országos átlagnál kisebb jelentőségű agrár- és ipari kapacitások jelentős része leépült. Mindez azonban nem okozott olyan mély térségi válságot, mint az ország más részein. Ez a turizmus-ipar már akkor is meglevő kapacitásainak, illetve az 1980-as évek elejétől meginduló kisvállalkozásoknak volt köszönhető, melyek elég erőforrást tudtak felhalmozni a rendszerváltoztatás előtti időszakban ahhoz, hogy 1990-et követően – a gazdasági szabadság kibővülésével – az átalakulás motorjaivá váljanak. A kilencvenes évek átalakulása, a turizmus-ipar bővülése átrendezte a térségi társadalmi csoportok gazdasági és befolyási helyzetét. A turizmusban érdekelt kisés középvállalkozók, valamint az itt foglalkoztatottak jövedelme és társadalmi befolyása nőtt, az értelmiségé (kivéve a jogászokat és némely orvost) pedig romlott. Mindez egy olyan társadalmi átalakulási folyamatot indukált, melyben a szociológiai szakirodalomban „új középosztályokként” aposztrofált szakértői-alkalmazotti társadalmi rétegek befolyása csökkent, míg a régi középosztályoké (az önálló kistulajdonos csoportoké) nőtt, számuk gyarapodott (Wright 1997, Bourdieu 1978, 1997). A tulajdonos vállalkozói csoportok politikai befolyásgyakorló csoporttá szerveződése két formában jelentkezett: (1) a helyi, települési szinten – elsősorban a szobakiadók és vendéglátók – az önkormányzatokkal szemben, azok piacokat átrendező intézkedései okán léptek fel, alakítottak szervezeteket és értek el sikereket (általában az önkormányzati vezetés, a polgármester cseréjét). (2) A térségben működő nagyvállalkozók (akik magyar összehasonlításban középvállalkozóknak tekinthetők 1-2 milliárdos éves forgalmú cégeikkel) a Vállalkozói Klubot megszervezve kezdtek el befolyásgyakorló csoportként működni. Tevékenységük 1998 előtt arra irányult, hogy a közvetítő szervezetek egy részében (Kamara, Kistérségi Társulás) pozíciókat szerezzenek, ill. együttműködést alakítsanak ki velük. Majd 1997-98 során a FideszMagyar Polgári Párt keszthelyi szervezetében végrehajtott vezető- és tagcseréket támogatták, ami eredményeként az 1998-as választásokon a Vállalkozói Klub által is támogatott politikai szervezetek képviselői kerültek a helyi és térségi hatalomba. A közvetítő szervezetek működésének befolyásolása maguknak e szervezeteknek sem okozott nehézségeket, hisz a térségi nagyvállalkozókkal való együttműködés révén társadalmi, gazdasági és térségi funkcióikat jobban be tudták tölteni. Keszthely város önkormányzata a környező településekkel szemben az egész időszakban forráshiánnyal küszködött. Ennek oka a városi kiadások legnagyobb részét kitevő, központilag alulfinanszírozott széles közintézmény-hálózata, a regionális funkciókat is betöltő iskolahálózata, közművelődési intézményei, a kórház, a mentőállomás, a tűzoltóság, rendőrség, stb. Okként kell azt is megemlítenünk, hogy a vagyonilag szépen gyarapodó keszthelyi kispolgárság a turizmus-iparból származó bevételek feltételezhetően a kötelezőnél kisebb részét fizette be adóként a város és az állam kasszájába, ezzel tudatosan-tudatlanul hozzájárult a társadalmi csoportok közti erőviszonyok megváltozásához. Mindebben kereshetjük okát annak is, hogy miért volt olyan alacsony szintű 1998 nyarán a Gallup felmérése szerint a keszthelyi önkormányzat működésével való elégedettség. A Vállalkozói Klubba tömörült nagyvállalkozók érzékelve az önkormányzat és az országgyűlési képviselő munkájával való társadalmi elégedetlenséget a város válságos helyzetét a „vállalkozói” kvalitásokat nélkülöző városvezetés hibáira vezették vissza. A vállalkozók nem kevesebbet hiányoltak az önkormányzati vezetők működésében, mint épp a jó és sikeres vállalkozót jellemző tulajdonságokat: a tettrekészséget, az elhivatottságot és a jó gazda gondosságát. Mindez annak is kifejeződése volt, hogy a város legnagyobb adófizetői serkenő polgári
önértelmezésük szerint az adók felhasználásába is bele kívántak szólni. A nagyvállalkozók és a mögéjük felsorakozó helyi csoportok politikai szerepvállalásában azok a kérdések is mozgatórugóként játszottak közre, hogy (1) mi lesz a város jelentős ingatlanvagyonával, ki és milyen gazdasági csoportok számára kedvezően fogja ezt működtetni, hogy (2) mely társadalmi csoportok kárára próbál kilábalni az önkormányzat a csőd közeli helyzetből (a helyi adókat növeli-e, avagy a közintézmények leépítésébe fog), hogy (3) ki kapja az önkormányzati megrendeléseket, mely befektetői csoportok kapnak működési engedélyt a térségben, s hogy (4) a megyei és országos fejlesztési alapoknál számíthatnak-e a helyi önkormányzati vezetés támogatására. A választások óta eltelt időszak eseményei arra utalnak, hogy az 1998-ban felállt helyi vezetés a térségi vállalkozók számára inkább kedvező politikai döntéseket hozott. A helyi politikai viták (pl. Gyuga képviselő működéséről) és politikai küzdelmek viszont azt is mutatják, hogy a vállalkozók körében is jelentős nézetkülönbségek vannak a tekintetben, hogy mi a helyes vállalkozói magatartás. Mindezek alapján azt mondhatjuk, hogy a vállalkozói érdekeket és eszméket képviselő csoportok bekerültek ugyan a helyi főhatalomba, ám eltérő természetű különbségek miatt (pl. személyközi konfliktusok, ideológiai vonzalmak, korábbi politikai elkötelezettség, stb.) a helyi vállalkozói közönség egységes politikai osztállyá válása nem ment végbe. 1998 óta a vállalkozói érdekek és eszmék hangsúlyosabban jelennek meg a térségi politikában, ám egyelőre bizonytalan, hogy a térség kis- és középes vállalkozásokra épülő, dinamikusan fejlődő gazdasága, a „karmait próbálgató” pannon tigris mit profitál ebből a „vállalkozói áttörésből.”
Felhasznált irodalom: Bajna Zs. – Muszatics L. (1999): A szakképzés helyzete és fejlesztésének lehetőségei Keszthely-Hévíz kistérségben. Keszthely (kézirat) Beluszky P. – Győri R. (1999): A magyarországi városhálózat és az EU-csatlakozás. In: Tér és Társadalom. Vol. 13 No. 1-2, pp. 1-30 Bourdieu, P. (1997): Gazdasági tőke, kulturális tőke, társadalmi tőke. In: Angelusz R. szerk.: A társadalmi rétegződés komponensei. Új Mandátum: Budapest, pp. 156-177 Bőhm A. – Gazsó F. – Stumpf I. – Szoboszlai Gy. eds (1998): Parlamenti választások 1998: Politikai szociológiai körkép. MTA PTI – Századvég: Budapest Bőhm A. — Szoboszlai Gy. eds. (1992): Önkormányzati választások 1990. Politikai Szociológiai Körkép. MTA PTI: Budapest Bőhm A. – Szoboszlai Gy. eds. (1994): Parlamenti választások 1994: Politikai szociológiai körkép. MTA PTI: Budapest Bőhm A. — Szoboszlai Gy. eds. (1996): Önkormányzati választások 1994. Politikai Szociológiai Körkép. MTA PTI: Budapest Csite A. – Horváth G. K. (1998): A gazdasági elit a helyi társadalomban. MTA Politikai Tudományok Intézete. Kézirat Horváth Gy. (1998): Európai regionális politika. Dialóg Campus: Budapest-Pécs Magyar Gallup Intézet (Hiba! A könyvjelző nem létezik.)
Nemes-Nagy J. (1996): Soprontól Nyíradonyig. In: Agg Z. szerk.: Átépítés. Veszprém: Comintatus, pp. 193-203 Országos Választási Hivatal (www.valasztas.hu) Szoboszlai
Gy.
eds.
(1990):
Parlamenti
választások,
1990:
Politikai
szociológiai
körkép.
MTA
Társadalomtudományi Intézet: Budapest Területi Statisztikai Évkönyv 1997 KSH: Budapest Wright, E. O. (1997 [1984]): Általános keretrendszer az osztálystruktúra elemzéséhez. In: Angelusz R. szerk.: A társadalmi rétegződés komponensei. Új Mandátum: Budapest, pp. 178-221, [A General Framework for the Analysis of Class Structure. In: The Debate on Classes, pp. 3-52] Zala megye statisztikai évkönyve 1997. KSH Zala Megyei Statisztikai Tájékoztató 1999/1. KSH
2. táblázat Országgyűlési választási eredmények (lista) 1990 1994 1998 Fidesz 8,98 9,52 37,65 FKGP 9,79 9,44 11,41 KDNP 8,98 7,02 1,52 MDF 18,30 13,51 2,37 MDNP 1,00 MIÉP 6,60 MSZP 10,59 32,11 26,19 SZDSZ 27,55 19,65 9,16 Vállalkozók Pártja 5,73 1,99 0,34 Forrás: Szoboszlai (1990: 527), Bőhm-Szoboszlai (1995: 899), Bőhm-Gazsó-Stumpf-Szoboszlai (1999: 670) 3. táblázat Országgyűlési választási eredmények (második forduló, egyéni jelöltek) 1990 1994 1998 Fidesz 59,79 MSZP 42,59 30,18 SZDSZ 22,45 10,03 Független 56,20 21,06 MDF 21,35 FKGP 36,36 Forrás: Szoboszlai (1990: 527), Bőhm-Szoboszlai (1995: 701), www.valasztas.hu/v98din1/ejk2003.htm 4. táblázat Települési önkormányzati választási eredmények (egyéni választási körzetek, mandátumot szerzett jelöltek száma) 1990 1994 1998 Független 5 SZDSZ-Fidesz-Társaskör 2 Fidesz-SZDSZ 1 FKGP-KDNP 1 KDNP 1 Fidesz-MDF-SZDSZ 6 MSZP 1 1 Zámor Térségéért 1 Egyesület Fidesz-FKGP-KDNP-MDF- 1 VSZ KDNP-FKGP-VP 1 Fidesz-MDF-KDNP2 MKDSZ-VP Keszthelyi Nagycsaládosok 1 – Keszthelyi Ipartestület Keszthely Térségi 2 Vállalkozói Klub FKGP 1 Forrás: Bőhm-Szoboszlai (1992: 547-548), Bőhm-Szoboszlai (1996: 815), www.valasztas.hu 5. táblázat Települési önkormányzati választási eredmények (kompenzációs listáról bejutott jelöltek száma) 1990 1994 1998 FKGP 1 KDNP 2 MDF 2 MSZP 1 6 4 SZDSZ 1 Fidesz-SZDSZ 4 -
Fidesz-MDF-KDNP4 MKDSZ-VP Keszthely Térségi 1 Vállalkozói Klub Forrás: Bőhm-Szoboszlai (1992: 547-548), Bőhm-Szoboszlai (1996: 815), www.valasztas.hu
6. táblázat Polgármester választási eredmények 1994 FKGP MSZP 29,06 Fidesz-MDF-SZDSZ 46,17 Fidesz-MDF-KDNP-MKDSZ- VP Keszthely Térségi Vállalkozói Klub KDNP-FKGP-VP-EKGP24,77 Zámor Térségéért Egyesület Független Forrás: Bőhm-Szoboszlai (1996: 815), www.valasztas.hu
1998 4,19 26,99 32,69 15,69 20,43
7. táblázat KSH területi statisztikai adatok a keszthelyi, zalaegerszegi kistérségről, Zala megyéről, Budapestről és az országról Keszthelyi Zala-egerszegi Zala Budapest Ország kistérség kistérség megye Lakónépesség Lakónépesség változása 1990 végéhez képest (%) Népsűrűség (fő/nkm) Élveszületés 1000 lakosra Halálozás 1000 lakosra Vándorlási különbözet 1000 lakosra A 18-39 éves népesség aránya a 18-59 évesből (%) A mezőgazdaság és az erdőgazdálkodás aktív keresői az összes aktív keresők %-ában 1990.I.1. Az ipar és az építőipar aktív keresői az összes aktív keresők %-ában 1990.I.1. A szolgáltatások aktív keresői az összes aktív keresők %-ában 1990.I.1. A munkanélküliek aránya 1997. XII. 20. A tartósan (180 napon túli) munkanélküliek aránya % (1995. XII. 20.) A tartósan (180 napon túli) munkanélküliek aránya % (1996. XII. 20.) A tartósan (180 napon túli) munkanélküliek aránya % (1997. XII. 20.) A személyi jövedelemadó alapot képező jövedelem egy állandó lakosra (Ft) Személyi Jövedelemadó egy állandó lakosra (Ft) Működő jogi személyiségű vállalkozás Működő jogi személyiség nélküli vállalkozás Ebből egyéni vállalkozás Regisztrált vállalkozások egy nkm-re Regisztrált vállalkozások 1000 lakosra Regisztrált vállalkozások az 1992. évi százalékában Mezőgazdasági egyéni gazdálkodó 1000 lakosra (1994) Az iparban alkalmazásban állók száma Az iparban alkalmazásban állók az 1992. évi százalékában Az iparban alkalmazásban állók 1000 lakosra 1990-ben Az iparban alkalmazásban állók 1000 lakosra 1997-ben Az iparban a tárgyi eszközök bruttó értéke egy lakosra (Ft) Kiskereskedelmi üzletek száma Ebből: élelmiszer ruházati iparcikk Kiskereskedelmi üzlet 1000 lakosra Vendéglátóhely Ebből: étterem Cukrászda és egyéb nyílt árusítású vendéglátóhely Kereskedelmi szálláshelyek - férőhely Kereskedelmi szálláshelyek - férőhely 1000 lakosra
46185 -1,0
105098 -2,1
297511 -2,5
-7,8
-2,1
92 8,9 14,3 -1,2 58,9
106 8,7 11,9 -2,1 54,0
79 8,8 14,0 -0,6 55,8
3544 8,0 14,6 -6,6 55,1
109 9,8 13,7 55,3
14,3
13,5
16,7
3,0
15,4
26,6
43,5
39,5
36,3
38,1
59,2
43,0
43,8
60,7
46,5
5,7 2,2
4,9 2,1
6,6 3,3
3,7 2,4
7,4 4,2
2,7
2,4
3,5
2,3
4,3
1,9
2,2
3,3
1,9
3,9
202.022
241.444
213.074
332.212
222.662
38.181
49.104
41.806
86.810
48.863
652 4.545
1.113 7.059
2.769 20.409
59.160 156.004
135.158 599.078
3.513 17 44 240,8
5.655 11 30 233,7
16.842 9 26 249,0
102.903 607 79 249,0
465.049 11 33 241,6
125
160
183
6
163
1.520 65,6
12.617 95,9
27.154 84,4
91.908 61,3
695.417 80,2
65
159
129
137
122
33
120
91
49
68
176.793
484.141
334.832
307.433
315.848
1.059 309 278 100 23 482 232 244
1.395 493 204 222 13 441 148 262
4.555 1.599 862 568 15 1.545 596 894
20.900 6.672 4.393 2.922 11 5.434 2.017 2.812
127.551 46.174 20.183 15.421 13 40.540 13.679 24.453
14.961 324
2.468 23
23.559 79
38.876 21
309.392 31
Kereskedelmi szálláshelyek vendégéjszaka 1000 lakosra Személygépkocsik 1000 lakosra Távbeszélő-fővonal 1000 lakosra
-
26.208
733
5.415
2.445
1.718
277 352
243 295
232 279
312 471
227 305
Forrás: Területi Statisztikai Évkönyv 1997
Elemzésünk során a következő forrásokra támaszkodtunk: • a Zalai Hírlapban 1990. I. 1. és 1999. VIII. 31. között megjelent a térség gazdaságával és politikai életével kapcsolatos cikkek • a Keszthely-Hévíz és vidéke c. térségi periodikában 1994 és 1999 között megjelent, a térség gazdaságával és politikai életével kapcsolatos cikkek • a keszthelyi Monitor c. kétheti lap cikkei • 1998-as interjúk a következő helyi politikusokkal: Dr. Czoma László, Hegedűs László, Hegedűs Mihály, Laza Mihály, Sáringer Gyula, Horváth Tihamér, Müller Róbert, Zemenkovics Ferenc, Kulcsár Péter, Szelestei Tamás, Zsiga Zsolt, Pál Ferenc, Kaszás Tamás, Szalóky Jenő, Vértes Árpád, Veér Miklós, Kovács István • 1999-es interjúk a következő szervezetek képviselőivel: Zala Megyei Kereskedelmi és Iparkamara Keszthelyi irodájának vezetője, Vállalkozásfejlesztési Alapítvány keszthelyi irodájának vezetője, Danubius Hotels Rt. hévízi egységének igazgatója, Keszthely-Hévíz Kistérségi Társulás irodájának vezetője, VSZK igazgatója, Megyei Munkaügyi Központ keszthelyi kirendeltségének vezetője, MSZOSZ Zala megyei képviselője, ingatlanközvetítő iroda tulajdonosa, Vajda és Bibó gimnáziumok igazgatói. Az adóköteles jövedelmet dominánsan az alkalmazásban állók keresetei határozzák meg, bár az 1990-es évtized végére érzékelhetően növekedtek a „vállalkozásból származó” bevallott jövedelmek. A kis- és közepes méretű vállalkozások gazdasági szerepének növekedése és a térségi munkapiac sajátosságai nem voltak hatás nélkül a szakszervezetekre sem. A munkavállalói érdekképviseleti szervezetek számára Keszthely és térsége „fehér foltnak” számít. Az MSZOSZ Zala megyei képviselete szerint mintegy 1500 szakszervezeti tag van a térségben, ami az aktív korú lakosság 5 százalékát teszi ki. A szakszervezetek befolyásának csökkenése a kilencvenes évek elejétől figyelhető meg, egyrészt a nagyobb üzemek megszűnése, ill. méretcsökkenése miatt, másrészt pedig politikai-világnézeti okokból. Ez utóbbiak jelentőségét jól mutatja, hogy az 1993-as nyugdíjbiztosítási és egészségbiztosítási választásokkor a keszthelyi térségben az MSZOSZ 40,98 ill. 35,79 százaléknyi szavazatot kapott, s ezzel az országban az egyik leggyengébb térségi eredményt érte el (e tekintetben Budapest II. és XII. kerülete áll a lista élén). A térség kisebb, városoktól távolabbi falvaiban a Keresztény Szociális Szakszervezetek Országos Szövetsége (KESZOSZ) ért el országos összehasonlításban is kiemelkedő eredményt, a városokban és a nagyobb községekben pedig a KESZOSZ mellett a Munkástanácsok és a Független Szakszervezetek Demokratikus Ligája (Tóth 1993). ”Szóval valamiféle vertikumra törekszik most már mindenki, tehát nem egy lábon igyekszik megállni. Ha a vendég megszállt a panziójában, akkor nemcsak reggeliztet, akkor ad már neki meleg étkezést, akkor szervez neki programot, legalábbis ajánl neki programot, mert ezen is szép pénz van. Akkor már valószínűleg egy autóbusza is van, vagy bérel egy autóbuszt, abba már kell idegenvezető. Szóval, valahogy így bővülnek ezek a dolgok.” (részlet a VSZK igazgatójával készült interjúból) „Mondjuk Keszthely és Cserszegtomaj között 50 százalékos különbség van. Vagy, Keszthelyen most eladtunk egy ezer négyzetméteres építési telket 5 millió forintért, ugyanez Cserszegen 2.5-3 millió forint. Ugyanez Hévízen 10 millió, vagy 10 millió fölött van.” (részlet egy ingatlanforgalmazó cég vezetőjével készült interjúból) A Keszthely Térségi Vállalkozói Klub első akciója 1995/96-ban több „Keszthely a Balaton fővárosa” tábla felállítása volt a 86. számú út mellett. Gyuga Pál képviselőjelöltté választása azon kompromisszumok egyike volt, amit a vállalkozói koalíciónak a többi helyi mérsékelt jobboldali politikai erővel meg kellett kötnie a polgári szövetség helyi létrehozatala érdekében. Gyuga nagyrészt ismeretlen volt a Vállalkozói Klub tagsága körében, s sokan voltak olyanok is, akik a jelölt korábbi vállalkozói működése alapján aggályosnak tartották kiválasztását. Jelölésében Sáringer Gyula akadémikusnak volt komoly szerepe, akinek Gyuga tanítványa volt, s aki koránál és tekintélyénél fogva a helyi polgári szövetség integrátora volt. A helyi Fidesz szervezet és Gyuga Pál között a konfliktusok mindennaposak voltak már az országgyűlési kampány időszakában is, majd később a keszthelyi önkormányzat és a város parlamenti képviselője között bírósági perre is sor került egy korábbi, Gyuga cége által végzett beruházás miatt. Gyugát a helyi Fidesz szervezet nem vette fel tagjai sorába, s végül a képviselőnek 2000 tavaszán egy az országos sajtóban is tárgyalt gazdasági konfliktus miatt távoznia kellett a Fidesz-frakcióból. Gyuga Pál 2000-ben Keszthelyről Budapestre költözött, s nem vesz érdemben részt a város és környékének politikai életében. A Vállalkozói Klub egy olyan személyt ajánlott polgármester-jelöltnek, aki 1990 előtt tagja volt a Munkásőrségnek. A FideszMPP országos központjának véleménye szerint az ilyen jellegű politikai múlt a párt számára nem volt vállalható. A helyi Fidesz szervezet elfogadta a központi javaslatot, a Vállalkozói Klub tagsága viszont ragaszkodott eredeti jelöltjéhez. A két fél végül nem tudott megegyezni egy közös listában és a közös jelöltek személyében, így a két szervezet külön indult az önkormányzati választásokon. A polgármester és a helyi Fidesz-elnök alpolgármester között számos politikai és gazdasági kérdésben komoly vita folyt. Egyes helyi vélemények szerint a város igazi polgármestere a Fideszes alpolgármester.
