A NYOMDAIPAR AZ 1880-IKI
ALSÓAUSZTRIAI IPARKIÁLLITÁSON IRTA
BENDTNER JÓZSEF NYOMDÁSZ Hivatalos jelentés az »Országos Magyar Iparegyesület«-hez. (Különlenyomat a „Magyar Ipar” 1881. évi 1., 2. és 8. számaiból.)
BUDAPEST Pesti könyvnyomda-részvény-társaság 1881
Tekintetes Országos Magyar Iparegyesület! Alulirott azon szerencsében részesülvén, hogy a fenttisztelt Egyesület által az alsó-ausztriai iparkiállitás tanulmányozására Bécsbe küldettem, bátorkodom az alábbiakban köteles jelentésemet ezennel tiszteletteljesen előterjeszteni. Bevezetésül szükségesnek tartottam a nyomdaipar jelen viszonyait röviden ismertetni, s csak azután tértem át a kiállitásnak szakmámba eső részére, ezek közül is csupán a kiválóbbakra terjeszkedvén ki. Nagyobb tért tartottam szükségesnek szentelni a Prasch-féle szedőgépnek, melynek kétségtelen jövője van, továbbá a nyomdász-tanonczok szakiskolájának, mely szakkörök és szaklapok osztatlan elismerésében részesül, és melynek létrehozatala hazánkban is égető szükséget képez. A szintén remekül képviselt kőnyomdászatra nem terjeszkedtem ki, nemcsak mivel mint könyvnyomdásznak szakmakörömön kivül esik, hanem mivel tudtommal a tek. orsz. m. Iparegyesület a grafikai művészetek ez ágára is külön tudósitót kegyeskedett kiküldeni. Midőn ezennel szerény munkálatomat a tek. Egyesület kegyes jóindulatu figyelmébe ajánlom, szives elnézésért esedezem annak hiányaiért és gyöngéiért.
A nyomdaipar jelen állása A nyomdászat azon iparágak közé tartozik, melyeknek az újabb idők találmányaiból legtöbb rész jutott. A gépészet vivmányai ez iparággal nagy mérvben érezteték áldásos hatásukat. A gőz- és légszesz ereje szolgálatába szegődött, s egyesült erővel nyujtanak segédkezet a tudományok, a művészetek gyors és hatalmas terjesztésében, a civilizáczió átalánositásában. A munka-eszközök, a gépek és szerszámok a tökély oly fokán állanak, hogy már alig merünk várni nagyobb tökéletesedést. A rotácziós-gépek 1–2 óra alatt képesek egy 20–30.000-ből álló hirlaptömeget összehajtogatva, postakészen kiteremteni; a horgedzészet, a fénynyomat képes a legművészibb rajznak minden legkisebb, legfinomabb vonását a leghivebben visszaadni s a nyomdai sajtó által millió példányokban sokszorositani. A szedőgépek is már külföldön sok helyen alkalmazva vannak, s jóllehet nem képesek még mai napság azon igényeknek megfelelni, melyeket egy gép iránt támasztani jogositva vagyunk, ámde a folyton előre törekvő emberi elme szakadatlanul működik e fontos gép tökéletesitésén s kisebb-nagyobb időközökben folyton újabb meg újabb kisérletek merülnek fel, melyek mindannyian egy-egy nehézség legyőzéséről s haladásról tanúskodnak. A sajtó termékei sem maradnak el a kor követelményeitől. A nyomtatványok kiállitásánál újabb időben a stilszerűség lép előtérbe, s ebben kiváltkép a mult századok rokkoko, barokk és renaissance irányai szolgálnak mintákul, a mi a működő nyomdásztól fejlettebb izlést és műérzéket tételez föl. A száz és százféle betűk változatos fajai, a naponként szaporodó különféle korbeli klasszikus díszitmények helyes és stilszerű alkalmazása gondolkozó és művelt szedőt igényelnek; a fametszetek, horgany-edzetek és egyéb utakon készült illusztrácziók helyes, plasztikai kidolgozása (műnyelven: „Zurichtung”), szinnyomatoknál a szinek helyes vegyitése és összhangzó alkalmazása értelmes, ügyes nyomót igényel. Mai napság a könyvek, és pedig nem csupán az úgynevezett díszmunkák, hanem a közönségesebb művek, sőt még a kisebb nyomtatványok, mint kereskedők és gyárosok árjegyzékei, körlevelei, ajánló és czimjegyei is, hogy úgy mondjam, művészi igényekkel lépnek fel, s a vállalkozónak roppant nagy és költséges anyagmennyiséggel, válogatott munkásszemélyzettel és értelmes munkavezetéssel kell birnia, hogy ez igényeknek megfelelni képes legyen, és a rohamosan előre haladó ipar újabb meg újabb vivmányaitól el ne maradjon. 2
Ámde mig egyrészt vannak nyomdászok, kik szakmájuk előhaladásáért lelkesülnek, kiknek minden törekvésük oda irányul, hogy kiváló műveket alkothassanak; másrészt vannak ismét olyan nyomdák is, ahol a minőség szóba se jő, ahol oly termékek kerülnek ki a sajtó alól, melyek szégyenére válnak nemcsak a nyomdaiparnak, hanem még azon fogyasztónak is, ki nem resteli az oly minden izlést nélkülöző, hibáktól hemzsegő nyomtatványokat használni, azokat nevével ellátni és saját aegise alatt a nagy közönség elé bocsátani. A sajtó eme kinövésének oka sok körülményben rejlik. Ott van mindenekelőtt a mértéktelen és esztelen verseny, melyet szakkörökben elég jellemzően piszokversenynek neveztek el. Itt már megszűnik a versenynek a nagy közönségre való jótékony hatása; ellenkezőleg, ép a nagy közönség első sorban vallja annak kárát. Mert az ily nyomdák elvállalják a munkát minden áron, minélfogva nem képesek szakavatott munkásokat tartani, s maguk a vállalkozók sem lévén szakemberek, szakszerű művezetésről meg éppen szó sem lehet. Igy különben is hiányos és primitív berendezésű üzletükből a legsilányabb sajtótermékek kerülnek ki, melyek a mellett, hogy rendeltetésüknek éppenséggel nem felelnek meg, a közizlést rontják s a nyomdaipar becsületét aláássák. A szélsőségek ilyetén találkozása a nyomdatermékek piaczán a fogyasztó közönség igényeire és izlésére is különböző hatással van. Az előre törekvő s a korral haladó nyomdáknak szintúgy megvan a maga közönsége, mint a selejtesen dolgozóknak. Az előbbi a szép, izléses, hibátlan kiállitást keresi, és szivesen hoz annak érdekében némi áldozatot; az utóbbi csak az olcsó után kap, nem törődve a helyesirást, nyelvet és szemet sértő botrányokkal. Ha itt ismétlem, hogy ez utóbbi kategóriába tartozó nyomdák legnagyobb része avatatlanok kezében van, kik a nyomdászat mesterségét sohasem tanulták, úgy az imént vázolt eredményt mindenki természetesnek fogja találni. És mi az oka az ilyen kontár nyomdászok elszaporodásának? Bátran ki merem mondani, hogy maguk a tanult és munkaképes nyomdászok előkelő közönyössége, mely a számos apró ellenséget fölszaporodni engedé; pedig tudjuk, hogy a jó üzletembernek a viszonyokkal mindenkor számolnia kell, s a legjelentéktelenebbnek látszó ellenséget sem szabad megvetnie. Állitásom igazolása végett legyen szabad egy kis visszapillantást vetnem azon időszakra, mely a máig kifejlett viszonyokat megelőzte. Mintegy évtizeddel ezelőtt került forgalomba az úgynevezett amerikai gyorssajtó, mely hivatva volt, a kisebb alakú, tehát főleg a kereskedelmi nyomtatványok előállitásában korszakot alkotó fordulatot előidézni, ép oly jelentékeny fordulatot, minőt annak idején a nagy gyorssajtók alkalmazása a kézi sajtókhoz viszonyitva előidézett. Az addig működésben volt gyorssajtók kezelése öt egyént igényelt: gépmestert, két kerékhajtót (vagy esetleg gőzerőt), egy berakó és egy kirakó leányt; az amerikai gyorssajtó ellátására pedig egy ember is elegendő, úgy hogy a kisebb alakú nyomtatványt ezen 25, sőt nagyobb példányszámnál egész 50 százalékkal olcsóbban lehet kiállitani, mint amazon. Mint minden újitásnál, évek hosszú sora mult el, mig a nyomdászok felismerték a veszedelmes versenytársat, mely ellenük az amerikai sajtókban azok mellőzése miatt keletkezett. Ha e hasznos kis gépek fontosságát annak idején felismerik és azokat nagy gyorssajtóik mellé nyomdáikba befogadják, papirkereskedők és szakmánktól távol álló egyéb spekulánsok soha sem birtak volna annyira elhatalmasodni, hogy a nyomdászat hitelének megrontása mellett a nyomdászoknak erős versenytársaivá növekedjenek. Ma, midőn már késő, belátják a nyomdatulajdonosok is, hogy a taposó-sajtók birtokosai oly tényezők, melyekkel számolni kell, azonban úgy látszik, hogy még most sem jöttek rá a nyitjára, mikép kell az avatatlanokat ártalmatlanokká tenni. Budapesten még eddig éppen semmi sem történt a baj orvoslására. A mi pedig a monarchia túlfelének fővárosában történt, 3
az eredményében egészen egyenlő a semmivel. Összegyültek tanácskozni a nyomdatulajdonosok, és azt határozták, hogy petitiót intéznek az illető minisztériumhoz az iránt, hogy nyomtatványok készitésétől tiltassanak el mindazok, a kik a nyomdászat alapos ismeretét kimutatni nem birják. Hogy az iparszabadság mai korszakában az ily kényszerrendszabály iránti kérelem nem teljesithető, előre látható volt. A minisztériumhoz beadott petitióra csakugyan tagadó válasz érkezett. Az én igénytelen nézetem szerint, a kérdésnek kényszerrendszabályokkal való megoldása a lehetetlenségek közé tartozik. Becsületes úton való kenyérkeresetétől senkit sem lehet eltiltani. Nyitva a pálya mindenkinek, a szabad verseny pedig a közjónak használ. Ne fitymálják a képzett nyomdászok a papirkereskedők és kis sajtók birtokosainak versenyét, hanem lépjenek velök sorompóba. A verseny csak az ő javokra dőlhet el. Szerezzenek ők is amerikai sajtókat, melyek avatott kezekben szebb és jobb munkát készitenek, mint az avatatlanokban. A nagy közönség akkor nem fog soká tétovázni az olcsó de jó, és a szintén olcsó de rosz munka választása közt. E rövid vázlatot szükségesnek tartottam a nyomdaipar jelen állásának megismertetése végett előre bocsátani; a következőkben igyekezni fogok, kötelességemhez képest, a kiállitáson tapasztaltakról lehető hű jelentést tenni.
A kiállítás grafikus osztálya A grafikai művészetek a kiállitás XI. csoportjában, a rokon műipari diszmunkákkal együtt voltak elhelyezve. Ez utóbbiakat, valamint a vésnöki és zománcz-munkákat, mint szakmánkhoz nem tartozókat, mellőzve, csupán a nyomdászat, betűöntés és rokonszakmák termékeire fogok szoritkozni. a) A betűöntők kiállitása A bécsi betüöntődék termékei részünkről már azért is nagyobb figyelmet érdemelnek, mivel hazai nyomdáinkat legnagyobb részben azok látják el a szükséges betüanyaggal. Hazánkban ez iparág még nagyon kis mérvben űzetik. Néhány nagyobb fővárosi nyomdánk bir ugyan saját betüöntődével, de ezek csakis saját nyomdai szükségletüket, s annak is csak legkisebb részét födözik; egyetlenegy betüöntőde van a fővárosban, mely megrendelésre dolgozik, és hazai nyomdáink ez egyet is nagyon gyéren veszik igénybe. Természetes, hogy ily körülmények közt e fontos iparág hazánkban meg nem szilárdulhat, s mindaddig, mig nyomdászaink azt itthon fel nem karolják, roppant összegek fognak évente ez úton is külföldre vándorolni. Mindaddig tehát, mig a viszonyok e tekintetben meg nem változnak, a bécsi betüöntők termékei a magyar nyomdászatra kiváló fontossággal birnak. Nézzük tehát sorba az e szakmában kiállitott tárgyakat. A betüöntők átalában az elkészités különféle stádiumaiban levő saját öntésű betüiket, lenyomtatott betümintákat, szedvényeket, eredeti aczélmintákat, rézvonalakat, szedő- és nyomóeszközöket állitottak ki, s el kell ismerni, hogy minőségre nézve a kiállitott tárgyak a magasabb igényeket is kielégithetik. Feltünt ezekben némely különlegesség, melyeket itt külön megemlitendőknek tartok. Brendler Károly (előbb Brendler és Harler) saját vésetű átalánosan ismert irott és egyéb betűit, diszitményeit, rézvonalgyárából pedig szépen dolgozott rézvonalait mutatta be, mely utóbbi tárgyból eddig csaknem az egész európai piaczot Berthold hirneves berlini czég látta el. 4
J. H. Rust & Co. Roppant tevékeny czég, mely fáradhatlan az újitások és új találmányok terjesztésében. Ez újitások czélszerüségére nézve természetesen csak a gyakorlat adhat megbizható itéletet. Ott láttuk a szaklapok által sokszor emlitett (de nálunk tudtommal még nem alkalmazott) öntöttvas állványokat a szedőszekrények számára, az eddig szokásos faállványok helyett. Én részemről a fa-állványokat előnyben részesiteném a vékonylábú, csekély szilárdságú öntöttvas állványok fölött. A mi a térmegtakaritást illeti, melyet használaton kivül helyezés esetén a vas-állványok összerakása által elérni lehet, nem hiszem, hogy ez felérne a faállványok szilárdságának előnyeivel. A szisztematikus vas hézagpótlók (eiserne Formatstege) szépen kidolgozvák, és tartósság dolgában kétségtelenül messze túlszárnyalják az általán használt ólom hézagpótlókat, de hogy emezek olcsóságával, tartósságuk arányában is, versenyezhetnek-e, ezt ismét csak a próba dönthetné el. E czég továbbá logotypeket is állitott ki, melyeknek czélja a szedés gyorsitása. A német nyelvben leggyakrabban előforduló szótagok és együtt használt betűk egy darabba öntetvén, a szedőnek 2–3 betű helyett egy darab után kell nyulnia, mi a szedést felette gyorsitaná. Ilyenek például ezek: be, ge, sch, ei, der, die, das, den stb. A magyar nyelvhez könnyű volna ilyen logotypeket combinálni, ha czélszerűségüket kétségen kivül meg lehetne állapitani; de éppen ez iránt még nagyon elágazók a vélemények, mivel a betűjelek szerfelett való megszaporitása és a szedőszekrény megnagyobbítása csakugyan nehézséget képez azok átalánositásában. Nem is új találmány ez, már húsz-húszonöt év előtt is felmerültek e logotypek, és használtattak is, de csakhamar ismét letüntek a napirendről. E czég sokoldalúságáról tanuskodnak még az általa kiállitott egyéb gépek és segédeszközök: amerikai gyorssajtó, lyukasztó-, papirvágó gép, tömképelő eszköz, simitó sajtó stb., mindannyi a nyomdászat napiszükségletét képező s olcsóságánál fogva széles körben elterjedt eszköz. Rudhard és Pollák. Szintén igen tevékeny czég, mely szerény kezdetből rövid pár év alatt annyira felküzdötte magát, hogy ma már méltán helyet foglalhat a legelőkelőbb betüöntődék sorában. Minket e czég még különösen annálfogva is érdekel, mert az egyik czégtárs magyar ember és volt nyomdász: Pollák József Temesvárról. Szorosan szakmájához tartozó tárgyain kivül még gyönyörű metszetű fabetűket és rézvonalakat is állitott ki, melyek szabatos voltuk által a szakkörök elismerését vivták ki. Poppelbaum és Bossow. Betűöntvények, aczélminták, mintalapok, typometrum, nyomdai szükségletek és eszközök váltakoznak egymással e czég gyüjteményében is. Érdekes és nyomdászokra nézve is ritka látványt képeztek a gyémántnagyságú vagyis jobban mondva kicsinységű betűk, melyek tűvékonyságuk miatt csak fél betűmagasságra vannak öntve. Felemlitendőnek tartom itt még a S. M. Blendkowski fabetűgyár és fametszési intézet czégét, mely csekély mennyiségű, de szabatosan faragott fabetűket és plakát-körzeteket állitott ki. b) A könyv-, kő- és réznyomdászok együttes kiállitása A nyomdaipar Bécsben átalán véve oly szinvonalon áll, hogy munkaképesség, díszes kiállitás, csin és izlés dolgában nem áll mögötte egyéb világvárosoknak. Erről a kiállitáson egybegyüjtött művek fényes tanuságot tettek. A bécsi finomabb sajtótermékek (műnyelven: accidencziák) bizonyos művészi jellemvonással birnak, s bár némelyek túlhajtottnak tartják diszitéseiket, mégis nem lehet tagadni, hogy azokon sajátszerű báj s nemes izlés ömlik el, mely úgyszólván külön iskolát teremtett, s az úgynevezett „bécsi izlés”, „bécsi modor”, külföldön is elismerésre és számos követőre talál.
5
A kiállitáshoz az apró nyomdák selejtes termékei nem bocsáttattak, s igy a szemlélő háboritlanul élvezheté a nyomdászat remekműveit. Mint irányadó, vezérszereppel biró nyomdák első helyen emlitendők: Cs. kir. államnyomda. Oly intézet, melynek nagyszerű és dúsgazdag berendezésével talán csak a párisi „imprimerie nationale” vetekedhetik. Van ott dús betűkészlet a világ minden élő és holt nyelvéből; a nyomdászat terén felmerült minden találmány, a gépműtan, művészet, természettudományok segélyével tett minden kisérlet ott alkalmaztatott és hasznosittatott; homorú nyomat vakok számára, Gabelsberger rendszere szerinti gyorsirászati typek, fénynyomat, réznyomat, természeti önnyomat (Naturselbstdruck), galvanoplasztika (még pedig vörös-, sárgarézzel, vassal befuttatott clichék), hyalografia (üveg-edzés), fényképelés fára; – a nyomdászat mindezen újabb és legújabb, többé-kevésbé ismeretlen vivmányait e nagyszerű intézet felöleli s a kiállitáson egybegyüjtve mutatja be a bámuló szemlélőnek. A nyomtatványok közt különös feltünést keltett egy díszkiadású nagy könyv („Die Votivkirche”), mely remek kiállitása, gyönyörű betűi, művészi fametszetei és kezdőbetűi s a lehető legtökéletesebb nyomása folytán méltó helyet foglalhat a világ legelső díszmunkái között. Holzhausen Adolf cs. kir. udvari és egyetemi nyomdász. Csupán és kizárólag nyomtatott könyveket állitott ki. E szerény czím alatt azonban senki sem gyanitaná azon roppant gazdagságot, mely e nyomtatott könyvekben rejlik, a mennyiben azokban az ó- és újabbkori nyelvek mindenike képviselve van. Szembeötlenek ott szerb-horvát, zend, arab, héber, ószlovén, chinai, japán, örmény, zoroaster, syriai, ékirásos, araminna typekkel szedett művek, úgy hogy e nyomda polyglott volta oly specialitást képez, melynek párját aligha lelhetjük fel a száraz földön. A könyvek kiállitása gondos, nyomása kifogástalan. Fromme Károly cs. kir. udvari könyvnyomda. Könyvek és műnyomtatványok. E nyomda egyik fő irányadója a „bécsi izlés”-nek. Összegyüjtött accidenczia-művei valódi kincses bányát képeznek a törekvő szedő és nyomó számára. Könyvei és egyéb nyomtatványai mintaszerűek és e téren első helyen állanak. Izlésteljesen kiállitott minden alakú és a nagy közönség minden rétegének szolgáló saját kiadású naptárai kiállitás dolgában szintén a tökély magas fokán állanak. L. C. Zamarski cs. kir. udvari könyv- és kőnyomdász. Nagy kiterjedésű, régi jóhirű intézet. Kiállitott könyv és kőnyomdai müveket, fénynyomatokat, könyv- és kőnyomdai fényképeket, mindannyi nagy művészettel és technikai tökéllyel készitve. Az általa kiadott „Neue Illustrirte Zeitung” czímű képes lap rég kivívta már közönségének és a szakkörök osztatlan elismerését, s kiállitás tekintetében e lapot bátran lehet a külföldi nagy képes lapokkal egy rangba helyezni. És igy végig tekintve a bécsi nagy czégeket, minők: R. v. Waldheim, Sieger Eduárd (ez utóbbinál péld. eddig el nem ért remekmunkák a szines kőnyomatú nagy plakátok, melyekhez hasonló tökélyű műveket az e téren ugyancsak sokat és remeket produkáló Páris sem képes felmutatni); továbbá Jasper Frigyes, Rollinger & Moessmer, Engel Emil M. stb.; – a kőnyomdák, ez iparágba vágó minden nyomtatványaival, remekmivű szinnyomatú képeivel, mint: G. Reiffenstein, Konrad Grefe, Haufler & Schmutterer, Hölzel Ede és ismét Sieger stb. – mind arra készteti a szemlélőt, hogy tisztelettel hajoljon meg a bécsi grafikai műipar előtt. Hasonló tökélyt mutat fel a fametszés művészete Bécsben. És ebben hatalmasan kimagasodik Knöfler Henrik szinnyomatú fametszvényeivel, melyekről bátran el lehet mondani, hogy e művészet mai álláspontján a tökély legmagasabb fokát érték el. A fametszés terén szintén remek műveket állitottak ki: M. Gerlach & Co., R. v. Waldheim, Paar Hermann stb. Ha Knöfler Henrik első helyen áll a fametszés terén, úgy Angerer & Göschl photochemigrafiai intézetét ugyane rang illeti meg a horgedzészetben. E nagyhirű intézet művei ismeretesek az egész kontinensen, és a külföld ép oly gyakran keresi föl megrendeléseivel, mint a belföld.
6
Egyátalában a bécsi kiállitás grafikai osztálya fényesen tanuskodik azon állitásom mellett, hogy a bécsi sokszorositó művészetek méltán helyet foglalhatnak a külföldéi mellett, s bennünk azon hő vágyat ébreszté, vajha mi is minden erőnkből oda törekednénk, hogy hazánkban a többi iparágak mellett, a sokszorositó ipar is minden osztályban versenyképessé válnék az osztrák iparral.
Nyomdai segédeszközök és gépek A segédeszközöket és némely apróbb gépeket, mint már fentebb kimutattam, részint a betüöntők is kiállitották; a gépcsarnokban tehát leginkább a nagyobb gépek voltak kiállitva. A nyomdászati gépek kiállitása távolról sem volt oly gazdag, mint a sajtótermékeké, a mi igen természetes, mivel az osztrák gépipar, különösen a nyomdai gépek tökélye még igen távol áll a német, angol és franczia gépipartól s az osztrák-magyar monarchia nyomdái nagyrészt külföldről fedezik ebbeli szükségleteiket. Mindamellett itt sem lehet megtagadni a bécsi gépgyáraktól az igyekezetet és előre törekvést. Képviselve voltak: Anger József, Hernals. Gépgyár és vasöntőde, mely csak újabb időben foglalkozik nyomdai gépek készitésével. Kiállitott kő- és könyvnyomdai gyorssajtókat, több amerikai tiegel-gyorssajtót, papirvágó- és lyukasztó-gépet. Működésben gyorssajtóit nem láthattam, szaklapok dicsérőleg emlitik. Bernhardt G. fia. Jeles amerikai tiegel-gyorssajtói hazánkban is ismeretesek. Kiállitott azonkivül egy papirvágó- és egy kisebb gőzgépet. Langen és Wolf, gázhajtó-gépek gyára. Kiállitott egy nyolcz lóerejű motort. E czég gyártmánya, mint motor, nem csupán nyomdai gépek számára van rendelve, és itt csak azért emlitem föl, mert nagyobb nyomdákban különösen alkalmas a gépek hajtására, a mennyiben könnyű elhelyezésük, teljesen biztos és veszélytelen voltuk, csöndes járásuk, a hatósági engedély és felügyelet szükségtelen volta, könnyű ápolásuk, hatalmas versenytársává tette a gőzgépeknek. A gyár egész 20 lóerőnyi terjedelemben késziti e gépeket. Fővárosunkban is már számos ily gép van nyomdákban és gyárakban működésben. Kaiser H. (hajdan Löser) gépgyára. Ezen az egész monarchiában ismert legrégibb gyorssajtógyár csak egyetlen gépet állitott ki, ismeretes és elismert régi rendszerével, csupán a festékelő készülékben különben igen kitünő javitással. Neuburger Károly, Hernals. E gépgyár egy kis cilinder-gyorssajtót állitott ki, mely a külföldön újabban fölmerült ilynemű gépekhez hasonlóan taposó-készülékkel van ellátva, azonban kézi- és motor-hajtásra is alkalmazható. Készitője ez okból „Concurrenciá”-nak nevezte el. A kiállitott gép nagysága 15/19–16/20”, s ára minden tartozékkal együtt 1100 frt; kézzel vagy motorral való hajtás mellett megfelelhet a czélnak, a lábbal való hajtás azonban egészen elvetendő, mert kegyetlen kizsákmányolását képezi az emberi erőnek, mivel a kézzellábbal való dolgozás túlságosan kimeriti azt, és a mellett az ily hajtás jelentékenyen lassitja a menetet, úgy hogy ez által nagyon kétségessé válik a gép jövedelmezősége is. Jeanrenaud & Co. (előbb Honke). Ismeretes gépgyár, mely leginkább czélszerű és jól dolgozott nyomdai és könyvkötői segédgépekkel foglalkozik. E gyártmányok az illető körökben eléggé ismeretesek, úgy hogy bátran szoritkozhatom egyszerüen megemlitésükre. Prasch Ignácz mérnök, Bécsben. Ezen kiállitó csak egyetlenegy gépet mutatott be, mely azonban a kiállitáson talán a legnagyobb érdeklődéssel találkozott. Reánk nyomdászokra nézve kétségtelenül ez volt a legérdekesebb kiállitási tárgy s a nyomdaiparra nézve mindenesetre nagyfontosságúnak mondható, miért is annak ismertetésére külön fejezetet szentelek. Ezen gép a
7
Betüszedő gép Már mintegy harmincz éve törekszik az emberi elme arra, mindeddig ugyan kevés sikerrel, hogy a betüszedés lassu és fárasztó munkáját géppel lehessen végezni. Tudvalevő dolog, hogy a legelső betüszedő gép feltalálója magyar ember, a pozsonyi Kliegl József volt. Sorsa hasonló volt a legtöbb lángelméjü feltaláló sorsához. A gép megvolt, de hiányzott az eszköz annak tökéletesitésére; az akkori 1848-ki magyar kormány ugyan segélyezte némileg a találmányt, de a segély elégtelennek bizonyult. Bekövetkeztek a szabadságharcz viharos napjai, melyek elvonták a közfigyelmet a szedőgéptől; a feltaláló meghalt, a gép a muzeumba került s mindkettőt a feledés fátyla boritotta be. Azóta külföldön újra meg újra fölmerült a szedőgép majd egyik majd másik országban, mindegyiknek Kliegl rendszere szolgált alapul: billentyűkkel birt, melyek megnyomatván, egy-egy betü kivált a tartályból s egy csatornán át rendeltetése helyére hullott. Azonban egyik sem felelt meg a hozzá kötött várakozásoknak. Mult évben ismét Magyarországon merült fel hire egy egészen új rendszerű szedőgépnek, mely állitólag légnyomattal működött volna. Feltalálója Kövesdy Dániel gépész. Balázs Sándor érdemes irónk hivta fel reá az „Egyetértés” czímű napilapban az illetékes körök figyelmét, s b. Kemény Gábor kereskedelmi miniszter, több mérnök, iró, képviselő és más tekintélyek meg is tekintették s dicsérőleg nyilatkoztak róla. Én akkor ugyancsak az „Egyetértés” útján bátorkodtam az ügy érdekében felhivást intézni a feltaláló urhoz az iránt, hogy találmányát necsak mérnökök és minisztereknek, hanem azoknak is bocsássa szemléletére, kiknek feladatuk lesz azt majdan használatba venni, ezek talán szintén hivatva volnának a gép czélszerüségéről véleményt mondani, és esetleg oly javitásokat ajánlani, melyekre a feltaláló, mint nem nyomdász, nem gondolhatott. Kövesdy ur válaszolva e felhivásra, megtagadta a gépnek szakkörökben való bemutatását, azt hozván fel indokul, hogy szakkörökben gépét csak működésében mutathatná be, most azonban nem rendelkezik a meginditásra szükséges villanyos hajtógéppel. Azóta mitsem hallottam többé ama mindenesetre érdekes találmányról. Az eddigelé aránylag legtökéletesebb szedőgép a berlini Kastenbeiné, mely már használatban is van Páris, London, Berlin némely nyomdájában. Szintén billentyűkkel, s ugyanannyi csatornával van ellátva, ahány betüjel a szedéshez szükségeltetik. A csatornák úgy vannak elhelyezve, hogy alul mind ugyanegy helyen futnak össze, a betük minden csatorna fölött hosszú tartályokba vannak fölszedve s a billentyű nyomására belehullván illető csatornáikba, saját súlyuk folytán a központba jutnak, a hol egymás mellé felsorolódnak. A Bécsben kiállitott Prasch-féle szedőgép szintén elfogadta a billentyű-rendszert, csakhogy eltért azon módozattól, hogy a betü saját súlya folytán hulljon a szedő-hajóba, mivel a betűk egyenlőtlen súlya e rendszer mellett gyakran megakasztja s megbizhatlanná teszi a gép működését. És e rendszer megváltoztatásán alapul Prasch gépének lényege. Azt hiszem, e gép megismertetésére nem találhatnék jobb módot, mint ha a feltaláló saját prospectusából kivonatilag közlöm azon részt, mely a gép szerkesztésére, működésére és az erre alapitott számitásokra vonatkozik. Leirván a hiányokat, melyekben az eddigi szedőgépek szenvednek, azon következtetésre jut, hogy a bajokat egy és ugyanazon elvi nehézség okozza, t. i. azon rendszer, mely szerint a betűk kiindulóhelyüktől a gyűlpontig jutnak. Ezen hiányokat, ugymond Prasch, esetleg palliativ eszközök, gondos készitésmód stb. által csökkenteni vagy részben paralyzálni talán lehet, de végkép és alaposan megszüntetni csakis a továbbitási mód megváltoztatásával lehetséges, miként az a mi gépünknek alapul szolgáló rendszernél történt, mely a fentebbi alaphibákat ép oly egyszerű, mint gyökeres módon végkép megszünteti.
8
Itt a betük futását egy végnélküli, széles, hengereken körülfutó posztó eszközli. A betük sorban vannak fölötte függélyes irányban elhelyezve s a betük összefutása a posztón szabadon fekvő sínek segélyével történik. A külső „vezetősínek” között rézsutos köz-sinek vannak alkalmazva, melyek minden egyes betűt egyenes futásától elvezetik s igy ugyanazon út megtételére kényszeritik, melyet többi társai futottak meg. Ezen egyszerű módon a rendszeres, egyenlő menet két fő feltétele éretik el: a betük mind egy és ugyanazon, alak-, nagyság-, súly-, és tisztaságtól független mozgási gyorsaságot – t. i. a posztó futási gyorsaságát – nyerik, és a megfutandó távolság mindannyinál egyenlő. Ennélfogva lehetetlen, hogy egyik vagy másik betű eltévedjen vagy elkéssék; a térbeli közök az egész mozgás alatt ugyanazok maradnak, minők a megbillentyűzésnél voltak, és a betük összetalálkozása csak két billentyűnek egyszerre való megnyomásánál vagy csak akkor lehetséges, ha futásukban külső behatás folytán háborittatnak. Mivel pedig mindkét eset nagyon könnyen elkerülhető, ennélfogva a gép megrekedése csaknem lehetetlen s valóban a legsebesebb működés mellett sem fordul elő soha, ha máskülönben minden rendben van. A futásnak ez a módszere azonkivül még két igen nagyrabecsülendő előnyt eredményez: a csaknem határtalan szedési gyorsaságot és a mellett a szedésnek meglepő hibátlanságát. A posztó ugyanis másodperczenkint csak 50–60 centiméternyi gyorsasággal fut, ez pedig még igen nyugodt menetet enged a betünek, a mellett mégis elegendő arra, hogy azoknak egymástól még a leggyorsabb billentyűzésnél is kellő hézagokat hagyjon. Mivel a hézagoknak 2–3 centiméternél többet nem kell kitenniök, sőt a betük egymást minden baj nélkül közvetlenül érinthetik is, tehát másodperczenkint 10–12 betüt lehet kilökni a nélkül hogy összetalálkozhatnának, a mi 36–40.000-nyi gyorsaságnak felelne meg óránként. Hogy ez nem lehet mérvadó a valódi munkaképességre nézve, önként értendő; csak azt akarjuk kimutatni, hogy a szedőnek oly korlátok vannak szabva, melyek távol esnek az emberi ügyesség határaitól. Az elérhető maximum megállapithatása czéljából történt számtalan kisérletek után, eddigelé az átlagos szedési gyorsaság, a kéziratolvasás követelte szünetek nélkül, óránként 12–15 ezerre rugott; idáig jutván eddigelé a szedő gyakorlottsága, a nélkül, hogy e gyorsaság a legkisebb befolyást gyakorolta volna a correct és hibátlan menetre; a mi a mellett bizonyit, hogy gépünk eddigelé ismeretlen szedési gyorsaságot enged és még magasabbat érhet el. A mi továbbitási rendszerünk által tehát el van érve: 1. a futás függetlensége a betük nagysága, súlya, alakja és tisztaságától (minél fogva a használt betü ép oly pontosan dolgozható fel, mint az új); 2. teljesen egyenlő futás, egyforma utak mellett oly gyorsasággal, mely sem a betük nyugodt haladását, sem a működés gyorsaságát nem akadályozza; ennélfogva 3. lehető legnagyobb fokú, csakis gyakorlattól függő és mégis correct munkaképesség, és 4. rendszeres, akadálytalan működés; szóval mindaz, a mi a szedőgép használhatóságának fő feltételét képezi. Ezután áttér a feltaláló a szerkezet aprólékosabb részleteinek leirására, melyeket fölöslegesnek tartok itt az átalános ismertetésben reprodukálni; csupán a főbbeket fogom azok közül kiemelni, melyeknek ismerete a gépnek bár fölületes mégitélhetésére szükséges. A gépen jelzőkészülék van alkalmazva, mely minden előforduló megakadást csengőkészülék által bejelent; nem mintha ily megakadástól gyakran tartani lehetne, hanem leginkább a szedő megnyugtatására és biztos működésének előmozditása végett. A szedő teljes és osztatlan 9
figyelmét a kéziratra fordithatja és nem kell egyébre ügyelnie, mint arra, hogy azt helyesen lebillentyűzze. Ha fölhangzik a csengőkészülék, rögtön megáll s az egész zavar 5–6 betűre terjedhet, mely pillanat alatt elháritható. Minden nagyobbmérvű megrekedés s ennélfogva minden jelentékenyebb késedelem ez által el van kerülve. Az eddigi szedőgépeknél a szedő és tördelő együttműködése elkerülhetetlen. A jelen gépnél szedő és tördelő egymástól egészen függetlenül dolgozhatnak, sőt egy és ugyanazon személy mindkét munkát végezheti, úgy hogy a gépet esetleg egy egyén is elláthatja. A szedés a tördelés előtt levonható és kijavitható, sőt bármily időre tördeletlenül félretehető. Szedőgépünk – úgymond Prasch – bátran állithatjuk, szerkezetében egyszerűbb és működésében könnyebben megérthető a millió példányokban elterjedt varrógépeknél, azért kezelését mindenki ép oly gyorsan, gyakorlott szedő azonban még gyorsabban megtanulhatja. A gép azon sajátsága, hogy a betűk szabadon futnak a posztón, nem pedig azok nagyságához mért csatornákban, lehetővé teszi, hogy azon különféle nagyságú betűt lehet szedni. Ritkitott szavakat ép oly könnyen és pontosan lehet szedni, mint ritkitatlanokat; a szövegben előforduló idegen betüket (kiemelésre) egyenkint egy külön kis tölcsérbe kell ejteni, a honnan a többi betü mellé felsorolódnak. A mi az osztást illeti, ez úgy mint eddig, a szedőgéphez is kézzel eszközlendő. Csupán az egyes betük felsorolására készitett Prasch ur egy igen ügyes és könnyen kezelhető kis gépet. Ez is a folytonfutó posztó rendszerére van alapitva és roppant sebesen dolgozik. A kezelése könnyű, előleges tanulmányt nem követel, egy kis ügyesség az ujjakban elég, hogy azzal egy leányka 8–9000 betüt sorolhasson fel óránként. Most érünk Prasch prospectusának legérdekesebb pontja: gépe előnyeinek számszerinti kimutatásához, időmegtakaritási és gazdasági tekintetben. Szószerint idézem. „Ha a gép munkálkodását a kézi szedéshez arányitva, alapul egy középszerű szedő munkaképességét szedés- és osztásban óránként 1000 betüvel állapitjuk meg, és evvel szembe állitjuk a gép legkisebb szedési képességét óránként 7000 betüvel, ez oly időviszonyt eredményez, mint 1 a 7-hez, azaz két szedő a gépnél átlag annyit fog szedni, mint 7 szedő kézzel. Jóllehet az utóbbiak közül sokan jóval többet végezhetnek, ez mégsem állhat fönn irányadóul, mert különben ezzel a gépnek sokkal nagyobb munkaképességét kellene szembeállitanunk, a mit itt csak azért nem teszünk, hogy megmutassuk, mily előnyös viszony mutatkozik már ez alantas számitásnál is. Ha egy középszerű szedő átlagos heti keresetét, 10 órai munkaidő mellett, 12 forintra tesszük, s a gépre nézve is hasonló dijakat állitunk fel, azt hisszük, nagyot nem hibázhattunk. A gépen való működés kevesebb erőfeszítést igényel, mint a szedőszekrény melletti; nem is igényelhet tehát magasabb fizetést, miként gyakran állittatik; ez nagyobb munkálat alkalmával alku útján önként kiderül. A puszta szedés, osztás nélkül, a jelen viszonyok mellett, 1000 betü nettó 18 krba kerül, ha a szintén megfizetendő hézagokat is mind számitásba tesszük. A gépen két munkás hetenkint 420.000 betüt szed és tördel, úgy hogy a fentebbi számitás alapján ezre 5,7 vagy kerekszámban 6 krba kerül. Az osztás mindkét munkálatnál egy és ugyanaz lévén, itt tekintetbe sem jő. A 6 krjával számitott szedési díjhoz hozzáteendő még a felsorolás költsége, hogy a kézi szedéssel az összehasonlitást megtenni lehessen.
10
Ha vesszük, hogy egy felsoroló leány hetenként 6 frttal díjaztatik és csak 7000-et sorol fel óránként – valósággal többet kellend felsorolnia vagy kevesebb fizetéssel beérnie – úgy 1000 betünek felsorolása 1,5 krba kerül. Szedés és felsorolás a gépen tehát összesen 7,5 krba kerül és a kézi szedéssel szemben minden ezernél 10,5 krnyi megtakaritást eredményez, vagyis az egész szedési költségnek közel felét. A gép tehát egy-egy munkanapon 7 frtot, 300 nap alatt pedig 2100 frtot takaritana meg munkadíjban, tehát majdnem annyit, mennyibe maga a gép kerül. Más szóval az első évben a gép csaknem végképen törleszti beszerzési költségeit, a következő években pedig eme költségek 85–90%-nyi járadékát hozza birtokosának. A gép fentartási költségeit nem hozzuk számitásba, mert azok nagyon csekélyek, és világitás és egyebekben való megtakaritás által nagyon is kiegyenlittetnek. Aránylag még kedvezőbbnek tűnik ki az eredmény a hirlapszedésnél, mivel ott az egységi árak a betük ezre után magasabbak. Itt azonban még egyéb fontos tényezők is tekintetbe veendők, melyek különös figyelemre méltók. Egy napjában kétszer megjelenő nagyobb ujság folyó szedése, mely legnagyobb részben éjjel állittatik elő, 4 szedőgépet igényelne, mely 28–30 szedő munkaképességének felelne meg, de csak 8 ember által munkáltatik. E szerint 20 éjjeli munkaerő takarittatik meg, és hasonló arányban szállitható le a tartalékszemélyzet is (?), a mennyiben kellő pillanatban a gép munkaképessége sokkal inkább fokozható, mint a kézi szedésnél. Ha például a szedőnek a gépnél nem kell a kéziratot magának olvasnia, hanem valaki felolvassa azt előtte, úgy kellő gyakorlat mellett képes hosszabb szövegeket egész 12–15.000 betüig szedni, azaz csaknem kétannyit, mint mennyit irva papirra lehet tenni. Utolsó pillanatban érkező hireket, táviratokat, sőt egész czikkeket nem kell előbb leírni és szétmetélve elosztani, hanem egyenesen a „billentyűk alá” lehet a szedőnek mondani. Gyorsiratú közleményeknél, melyek közvetlen a lap zárta előtt érkeznek, meg lehet az időrabló átirást takaritani, ha egyenesen az eredeti kéziratból olvassák fel a szedő előtt. Végre a vasárnapi munka néhány órára vagy pedig kevesebb emberre szoritható.” Eddig a feltaláló. – Számitásai és következtetései, bár a szakember előtt nem mindenben állják meg helyüket, de mindenesetre méltók a komoly megfontolásra. Én itt nem bocsátkozhatom a felhozott számadatok birálatába, mert ha imitt-amott elütő tételeket állitanék is fel, a gyakorlati eredmény egyben-másban könnyen megczáfolhatna. Azért helyes birálatot csakis gyakorlat után lehetne hozni. A bécsi cs. kir. államnyomda, mint Prasch ur nekem mondá, két ily gépet rendelt meg a delegáczió munkálatainak szedésére, e szerint azok most már működésben volnának. Valóban nagy érdekkel várhatja a nyomdászvilág e munka eredményét, mely gyakorlatilag fogja dokumentálni e fontos gép használhatóságát. A gép ára minden tartozékával együtt, és pedig: 1 készlet betütartó 3 tartalék-sorszekrény 1 felsoroló gép 1 tördelő-asztal 1 sor-csiptető
2500 frt
Csupán egy felsoroló gép (betüöntők számára) 250 frt.
11
A tanoncz-iskola A nyomdásztanonczok szakiskolája, mely 6 éve áll fönn s napról napra nagyobb hóditásokat tesz az érdekelt körökben, a maga nemében első, s sikereiért annál nagyobb elismerés illeti, mivel alakulásánál nem volt minta, mely után indulni lehetett volna, s mégis ma már egy megszilárdult mintaintézmény áll előttünk, melyet a külföld nagyobb nyomdászvárosai is ilyennek ismertek el, és annak mintájára egymásután alakitják a nyomdásztanonczok számára a szakiskolákat. Az ily iskolák felállitása a nyomdászatban nagy szükséget pótol. Maga e szakma nagyobb fokú műveltséget követel gyakorlóitól, mint bármely más iparág. A szedő a tudományok minden ágából szed műveket, nem lehet kivánni, hogy ő ennélfogva mindenhez értsen, minden tudományban jártas legyen, de némi általános műveltséggel kell hogy birjon, ha a „jó szedő” elnevezésre igényt tart. Sokan azt hiszik ugyan, hogy a kéziratban elő lévén irva minden betű, csakis gépszerű munka annak utánszedése; ezek csak kérdezzenek meg valamely irót, kinek munkái kinyomatása alkalmával már különféle szedőkkel volt dolga, ez ki fogja ábránditani tévedésökböl. E szerény jelentésem bevezetésében már volt szerencsém azon körülményre is rámutatni, hogy a nyomdászat mai állása mellett bizonyos műizlést és érzéket követelnek a szedőtől és nyomótól. Ez pedig ismét némi általános műveltséget és iskolai előtanulmányokat feltételez. Fájdalom, a tanonczok felfogadásánál csak nagy ritkán veszik ez előfeltételeket figyelembe, s e tekintetben – ki kell mondanom a kemény szót – általában a legnagyobb könnyelműség uralkodik. A legkezdetlegesebb iskolai ismereteket nélkülöző gyermekek felfogadtatnak, a betűk gépies egymás mellé sorolására jól-rosszul begyakoroltatnak, és ha kikötött tanulási éveiket befejezték, akkor mint kész szedők bocsáttatnak világgá. Ily körülmények között alapos a szakemberek félelme, hogy rövid időn oly proletariatus fog a nyomdászatban elszaporodni, mely végre is magát a nyomdaipart fogja veszélyeztetni. E baj orvoslása végett alakittatott Bécsben, s utána több nagy nyomdász-városban a nyomdásztanonczok szakiskolája. Itt a tanoncz az iskolai tanulmányok hiányait némi gond és szorgalom mellett kipótolhatja, szakmáját illetőleg pedig a nyomdában nyert gyakorlati tanulmányait az iskolában elméletivel egészitheti ki, ugy hogy alapos reménye lehet, mikép tanévei befejezte után képes lesz egykor méltó helyet foglalni Gutenberg utódai közt. A bécsi szakiskola programmjának, alapszabályainak, tantervének tanulmányozása, egy-egy tanórának mindhárom osztályban személyes megfigyelése után jó lélekismerettel mondhatom, hogy a kitűzött czél elérésére az a megfelelő eszköz. Az iskolai bizottság elnöke Gistel G. bécsi nyomdatulajdonos ur a legnagyobb készséggel adott helyet azon kérelmemnek, hogy az iskolában néhány tanórán jelen lehessek. Az új tanév ép az nap nyilt meg, midőn első izben látogattam meg az iskolát, és igy a voltaképeni tanitás még kezdetét sem vette volt; másnap azonban már rendszeresen folyt az oktatás, melyet feszült figyelemmel kisértem. Az első osztályban a kéziratok olvasásának oktatása folyt, gyakorlatilag és elméletileg; tanár: egy nyomdai javitnok. A másodikban a tanár (nyomdavezető) a nyomdai eszközök és árúk ismertetését, azok használati és bánásmódját adta elő, kiterjeszkedett a betűk, rézvonalak, záranyagok, festék, henger, mosólúg, faeszközök stb. ismertetésére. A harmadik osztályban egy polgári iskolai tanár a nyomdászat történetét igen népszerű és vonzó modorban adta elő. E tanintézet bővebb és általánosabb ismertetésére az iskolai bizottság által kiadott értesitések és évi jelentések után (melyeket ugyancsak Gistel ur, ama bizottság elnöke, a legnagyobb előzékenységgel bocsátott rendelkezésemre) közlöm a következőket: 12
A nyomdász-tanonczok szakiskolája arra van rendeltetve, hogy a bécsi könyvnyomdák tanonczait további kiképeztetésökben, különös tekintettel hivatásukra, elősegitse. Az oktatás ünnep- és vasárnapokon 9 órától 11-ig délelőtt, hétköznapokon (szombat kivételével) esti ½7-től ½9-ig történik. A nyomdatulajdonosok részvétele önkénytes. Az iskola 1874. évi november 1-én 85 tanulóval nyilt meg, két osztállyal; az első tanév végén 92 tanuló látogatta az iskolát, 12 nyomdából. A tanitók száma 8 volt, a bevétel 1763 frt 23 krra, a kiadás 1210 frt 84 krra rugott. 1875-ben 25 nyomdából 148 tanuló részesittetett az oktatásban, bevétel volt 1751 frt, kiadás 2227 frt 22 kr. 1876-ban 38 nyomdából 187 tanuló, bevétel 1869 frt 2 kr., kiadás 1872 frt 61 kr. 1877-ben 39 nyomdából 253 tanuló, bevétel 2738 frt 70 kr., kiadás 2488 frt 75 kr. 1878-ban 37 nyomdából 240 tanuló, bevétel 2838 frt 78 kr., kiadás 2919 frt 6 kr. 1879-ben 44 nyomdából 229 tanuló, bevétel 3096 frt 87 kr., kiadás 3294 frt 95 kr. A tanonczok szaporodtával a negyedik évtől kezdve minden évben párhuzamos osztályok állittattak fel, ugy hogy ma már mind a három osztálynak van egy-egy párhuzamos osztálya. Az oktatás a következő tantárgyakat öleli fel: a) német nyelvtan, helyesirás, fogalmazástan (mind a három osztályban); b) franczia nyelv (mind a három osztályban); c) szláv nyelvek (a III. osztályban); d) kéziratok és correcturák olvasása (mind a három osztályban); e) szedés és nyomás az elemi szabályoktól kezdve a legnehezebb munkák előállitásáig (mind a három osztályban); f) rajz (az I. oszt.); önkénytes tanfolyam mind a három osztály tanulói számára, vasárnap 11–12-ig; g) ipari számvetés (a II.) és könyvvezetés (a III. osztályban); h) anyagisme (a II. osztályban); i) a nyomdászat története (a III. osztályban). Az iskolát az állam főfelügyelete alatt egy bizottság vezeti, mely 6 év előtt annak felállitását keresztül vitte és még ma is ugyanazon 6 egyénből áll. Elősegitik e bizottságot föladatában az iskolafelügyelők, kik legnagyobb részt bécsi nyomdavezetők, minden oktatásnál jelen van egy felügyelő. A tanterv keresztül vitelére és a fegyelem föntartására egy iskolavezető van rendeltetve, kit az osztályfőnökök segitenek feladatában. Az iskola föntartatik első sorban azon nyomdatulajdonosok által, kik tanonczaiknak az iskola látogatását megengedik; minden tanoncz után havonként 1 frtot fizetnek. Azonkivül az iskolai pénztárba befolynak a bécsi nyomdatulajdonosok által fizetett ipariskolai illetékek, a bécsi könyv-, kő- és réznyomdai testület pedig évi illeték által gyámolitja a szakiskolát. Minden évben dijversenyszedések rendeztetnek, továbbá pályázatok mintamunkálatokra, és a tanonczok kiséretében kiváló intézetek látogattatnak meg; a tanulási kedv élesztésére és kitünő magaviselet, kiváló munkálatok jutalmazására a legjobb tanulókkal tanulmányi látogatások tétetnek a rokon szakmáju intézetekben (papirgyárak, betűöntödék, gépgyárakban stb.). Minden második hónapban az iskola-bizottság, a felügyelők és tanitók rendes értekezletet tartanak, hogy a fontosabb ügyekben együttesen határozhassanak. A szakiskola az 1878-iki párisi világtárlaton bronz-éremmel lett kitüntetve.
13
Tanterv. I. osztály. ½7-től ½8-ig: ½8-tól ½9-ig: Szerdán: ½7-től ½8-ig: ½8-tól ½9-ig: Pénteken: ½7-től ½8-ig: ½8-tól ½9-ig: II. osztály. Vasárnap: 9-től 10-ig: 10-től 11-ig: Kedden: ½7-től ½8-ig: ½8-tól ½9-ig: Csütörtökön: ½7-től ½8-ig: ½8-tól ½9-ig: III. a) osztály. Hétfőn: ½7-től ½8-ig: ½8-tól ½9-ig: Szerdán: ½7-től ½8-ig: ½8-tól ½9-ig: Pénteken: ½7-től ½8-ig: ½8-tól ½9-ig: III. b) osztály. Vasárnap: 9-től 10-ig: 10-től 11-ig: Kedden: ½7-től ½8-ig: Csütörtökön: ½7-től ½8-ig: ½8-tól ½9-ig: Hétfőn:
franczia nyelv. kéziratok és correcturák olvasása. a nyomás alapelvei. a szedés alapelvei. rajz. német nyelv. ipari számvetés. oktatás a szedésben. oktatás a nyomásban és anyagismében. franczia nyelv. német nyelv. kéziratok olvasása (latin, görög). ipari könyvvitel. franczia nyelv. német nyelv. idegen nyelvű kéziratok olvasása, felváltva a nyomás oktatásával. szláv nyelvek. a szedés oktatása, összekötve gyakorlati kisérletekkel. a szedés oktatása, összekötve gyakorlati kisérletekkel. ipari könyvvitel. idegen nyelvű kéziratok olvasása, felváltva a nyomás oktatásával. szláv nyelvek. német nyelv.
A tanintézet szabályzata. 1. §. A szakiskola czélja és feladata: könyvnyomdai tanonczokat további kiképeztetésökben, különös tekintettel hivatásukra, támogatni. 2. §. E czél elérése végett a tanonczok a következőképen nyernek oktatást: a) a német nyelvben, nyelvtanban, helyesirásban és fogalmazásban; b) idegen nyelvekben, főkép azok elemeiben; c) gyorsirászatban; d) kéziratok, correcturák olvasásában és az utóbbiak jeleiben; e) a szedés és a nyomás alapelemeiben a legjobb tankönyvek szerint, szakszerű feladatok és értekezések hozzájárulásával; f) a könyvnyomdászat anyagai és segédeszközeiről, kapcsolatban az előadottak gyakorlati alkalmazásával.
14
3. §. A szakiskolát az iskolai bizottság létesiti és tartja fenn. 4. §. A szakiskola költségeit fedezik: a) a könyvnyomdatulajdonosok járulékai, kik minden tanonczért, ki az oktatásban részesittetik, 1 frt 50 krt fizetnek; b) netáni ajándékok és hagyományok. 5. §. A szakiskola vezetését az iskolai bizottság teljesiti, mely köréből egy év tartamára elnököt, pénztárnokot és jegyzőt választ. 6. §. A bizottság a szakiskola feletti főfelügyeletet gyakorolja, kijelöli az iskolatanács jóváhagyásával a tanerőket és ezekkel egyetértve megállapitja a tantervet. Az oktatásra és ennek látogatására vendégekül a főnökök, ugy mint a segédek meghivatnak. 7. §. A tanonczoknak az iskolába való felvételéhez megkivántatik: a) a bevégzett 14-ik életév és az oktatáshoz szükséges előismeretek kimutatása; b) a tandíjnak egy negyedévre való előleges lefizetése; c) a főnök azon kijelentése, hogy a tanoncz egy egész iskolai éven át résztvehet az oktatásban. A fölvétel előtt az elöljárónak kézadással engedelmességre és szorgalomra tesz fogadást. A bejelentések elfogadása és a felvétel az elöljáró által történik. 8. §. Az oktatás legfölebb 50 tanulóból álló osztályokban tartatik, és a tanulók fölfogási képessége és előképzettsége szerint határoztatik meg. Az utóbbiak párhuzamos vagy fokozatos osztályokba oszthatók. Az oktatás szervezése külön tanterv szerint állapittatik meg és szabályoztatik. 9. §. Az oktatás ideje és annak beosztása. Az oktatás általában hétköznapokon esti 6–8 óráig, vasárnap és ünnepnapokon pedig délelőtt 9–11 óráig tartatik. A bővebb határozatokat az órarend foglalja magában. 10. §. Vizsga és bizonyitvány. Minden iskolai év végén az iskolai bizottság jelenlétében és a szaktársak, a főnökök ugy mint a segédek meghivatása mellett, vizsga tartatik, melyen a tanulók előhaladásuk, viseletük és iskolalátogatásuk felől bizonyitványt nyernek, melynek fokozata a tantestület által határoztatik meg. 11. §. Fegyelem. Minden tanitó tanitójával szemben kézadás által szigorú engedelmességre és tiszteletre köteleztetik. A tanulók a tanórákon pontosan megjelenni és az előadást figyelemmel kisérni tartoznak. A tanszoba tisztán tartandó. Az asztalok, székek, táblák, valamint az iskolában levő eszközök bárminemű megrongálása a kárttevő költségére állittatik helyre. 12. §. A szakiskola látogatása minden tanoncznak egy ellenőrzési könyvben lebélyegzés által bizonyittatik, melynek havonkinti láttamozása a főnök aláirása által történik. 13. §. Büntetések. A büntetések, melyekkel az engedetlenség, figyelmetlenség vagy makacsság fenyittetik, nemükre nézve a következők: 1. fokú büntetés: A tanitó megintése az ellenőrzési könyvben való előjegyzéssel vagy a nélkül. 2. fokú büntetés: A kihágásnak az elnök által való közlése a főnökkel. 3. fokú büntetés: Az elnök határozata folytán az iskolából ideiglenes vagy végképeni elbocsátás.
15
14. §. Iskolamulasztás és büntetésképeni elbocsátás. Csakis a főnök kivánságára és egyes esetekben, melyeknek azonban a tanmenetre zavarólag hatniok nem szabad, menthető fel a tanoncz az iskolalátogatás alól. Az erre vonatkozó jelentés idejekorán teendő az elnöknek, aki erről a tanitót értesiti. Oly tanulók, kik az iskolát ismételve igazolatlanul elmulasztották, valamint olyanok, a kik az előadás alatt makacsságot vagy rendzavaró magaviseletet tanusitanak, a bizottság határozata folytán az iskolalátogatásától eltiltathatnak. Az erre vonatkozó jelentés az illető főnökhöz intéztetik.
A szakiskola a kiállitáson A szakiskola kiállitása a következőket tartalmazta: 1. Egy csoportba rendezett gyüjteményt a III-ik osztály tanulóinak munkálataiból, melyeket azok minden idegen segély és tanácsadás nélkül készitettek; 2. azon irásbeli munkálatok gyüjteményét, melyeket minden osztály tanulói az oktatás minden tárgyából készitettek, osztályon és tárgyanként füzetekbe rendezve; 3. a szakiskolában alkalmazott összes tanszereket, melyek közt különös emlitést érdemelnek a photo-lithografiai kézirat-másolatok; 4. mindazon irományokat, segédeszközöket és mintákat, melyek az iskolában felügyeletre és kezelésre szolgálnak. A fentebbiek elég élénken szólnak a nyomdásztanonczok szakiskolájának hasznos és üdvös volta mellett és fölmentik tisztelettel alulirottat annak további bizonyitásától, mily égető szükséget képez a hasonló intézet létesitése hazánkban, nevezetesen fővárosunkban. A tek. Országos Magyar Iparegyesületet, melynek hazai iparunk máris oly sokat köszönhet, illeti meg a jog, hogy tan- és szakférfiakkal egyetemben ily intézet kezdeményezése által újabb levelet fűzzön eddigi hervadhatlan érdemeinek koszorújához. Szentül meg vagyok győződve, hogy az iparügyeket mindenkor nemes buzgalommal pártoló és előmozditó kormányunk, valamint a budapesti nyomdatulajdonos urak, a mily örömmel fogadják majd e kezdeményezést, ép oly buzgalommal és áldozatkészséggel fognak az intézet létesitéséhez hozzájárulni és azt elősegiteni. Végül megjegyzem, hogy a bécsi tanoncz-iskola bizottsága legnagyobb készséggel ajánlkozott, hasonló intézetnek nálunk való létesitése esetében minden fölvilágositás és tanács adására. Ezek után mély köszönetet mondva kiküldetésemért, ajánlom magamat a tek. Országos Magyar iparegyesület további kegyes jóindulatába, maradván BUDAPEST, 1880. nov. 17. örökké hálás tisztelője Bendtner József, nyomdavezető Légrády testvérek nyomdájában.
16