A mókus (Sciurus vulgáris) erdőgazdasági jelentősege. A 1 t u m után k ö z l i : V a i t z i k
A
mókus (Sciurus
vulgáris),
közé tartozik, oly sokféleképen
Emil.
mely a
rágcsáló
ártalmas, hogy az
állatok
erdeinkben
honos emlős állatok közt e tekintetben első h e l y e n áll. féle
károsításait a következőkben
Külön
soroljuk elő.
Első helyen említendő az a pusztítása, a mit az fák
magvaiban
erdei
tesz.
Miután az erdei fák m a g v a i s főleg a kemény héjuak képezik
majdnem
fordul
elő, ott
kizárólagos
.a
mókus
is
táplálékát, hiányzik,
ahol
magvak nagyobb mennyiségben találhatók, szép
számban
szokott
lenni.
ilyen
a hol pedig ott
a
nem a
fa-
mókus
A termés egy részét
már
is a
teljes érés előtt leszedi és elfogyasztja, vagy télire elhordja, legyen
bár
az
lomb-
legyen keserű avagy A
magvakat
vele
a
fa
vagy
édes
izü,
kocsányostól koronájában
tülevelü-fának az
előtte
a
magva,
közömbös
leharapva
fogai
közé
telepedik
le;
hátsó
dolog. fogja
s
lábaira
ül, bozontos hosszú farkát hátra hajlítva támaszul használja; aztán a magot melső lábai majd burkát éles, metsző kieszi s a burkot a földre
közé
ragadva
fogaival
folyton
kétfelé
rágja,
forgatja, tartalmát
dobja. — I g y táplálkozik napról
napra, a m i g csak a magkészlet tart. A
fenyőtobozok p i k k e l y e i t a m a g kiszedése alkalmával
teljesen szétrágja, m i n e k
következtében
a
földet
hulladékai
a tobozorsók
a
teljesen
tobozpikkelyek
és
fenyők
alatt
a
néha
elfedik.
A j ó zárlat, ugy látszik, csak még j o b b a n elősegíti mókus által okozott
károsításokat,
mert
nagyobb
elszaporodása esetén egész állabok megtermését
a
mértékű
képes
tel-
j e s e n elpusztítani. A szabadon levő vén fák tobozait teljesen csupaszra
rágja,
a
fiatalabb fák tobozait
k o n k i k e z d i s lefelé egy alig kifejlődött harapja
le,
éretlen
vagy
a
b i z o n y o s részig
toboznak közepén
gyakran
rágja
ellenben csúcsu lerágja. csak
ki s
A
a
aztán
még
csúcsát a
földre
dobja. A z 1. ábra egy o l y a n lucz fenyő tobozt tüntet elő, mely nek egyik oldalát a mókus már félig lerágta; a 2. ábra pedig egy teljesen lerágott toboz orsóját A
3. ábra az
erdei
lerágott tobozorsóját,
éretlen
tobozának
fenyőnek
három
többé-kevésbé
a 4 . ábra a h a v a s i fenyő
tobozát, az 5. ábra p e d i g csúcsáig lekoppasztott
mutatja.
a
vörös
fenyőnek
megrongált majdnem
a
tobozorsójáit mutatja. A j e g e n y e fenyő
alakját, melyről a p i k k e l y e k e t csak félig-
m e d d i g s z o k t a a mókus leharapdálni, a 6. ábra tünteti elő; a 7. ábrában o l y a n lefosztott s i m a fenyő tobozorsót láthatni, m e l y n e k csúcsán még csüng néhány p i k k e l y . A 8.
ábra
t e n g e r i fenyőnek
egy-egy
tobozát
felében
és csúcsáig
leharapdált
a
mutatja.
A s i m a fenyő ( P i n u s strobus, W e y m o u t h s - K i e f e r ) tobo zait felette
k e d v e l i , ugy hogy a csoportban álló s i m a
fenyő
kön sokszor egyetlen egy toboz sem m a r a d épségben, ezeket még
éretlen
állapotban sem kíméli m e g ( 7 . ábra).
A j e g e n y e fenyőn ( A b i e s pectinata, T a n n e ) már találni mókus által tisztára m i g az e r d e i fenyő ( P i n u s nagy károkat A
lefejtett
tobozorsókat
silvestris, gemeine
ritkán
(6.
ábra),
Kiefer)
ismét
s z e n v e d tőle (3. ábra).
h a v a s i fenyő ( P i n u s
Cembra,
Zirbelkiefer)
magját
szintén k e d v e l i (4. ábra) s a h o l az a fenyő lucz fenyővel ele gyesen fordul elő, ott a mókus az utóbb emiitettnek tobozait nem
bántja.
H a v a s i fenyő állabban e g y e t l e n egy toboz sem meg, h a e g y s z e r a mókus
marad
rákapott.
N e m kiméli m e g a vörös fenyő tobozait sem (5. ábra), de még a t e n g e r i fenyőét ( P i n u s M a r i t i m a , S e e - K i e f e r ) sem, mely nek
pedig
nagyon
szilárd
alkotású,
kemény
tobozai
vannak. A
t e n g e r i fenyőn található lefejtett
tobozorsók nagyon
rostosán v a n n a k szétrágva, m i n t h o g y a p i k k e l y e k erősen oda v a n n a k nőve az orsóhoz. (8. ábra). Ámbár
a
rovarok
és
a
madarak
olyanok, m e l y e k tűlevelű állabjainknak rongálják, s belőlük a
magot
És kat. I g y
a tűlevelűeken például
Liriodendron
a
kivül
a
tulipiferának
a
nem
egészen
tönkre
a mókus
termését
mert
rágja le, v a g y dobálja
mégis
is
okoz
káro
lombfának,
nagy
a
mohósággal 4—5-öt
is
elfogyaszt. nemcsak
a
sokszor fán
szintén
levő m a k k o t
a földre, h a n e m m é g a földrehullott
csiraképes m a k k o t is össze-vissza den makkból,
tobozait
okozni szokott.
takarékosan.
és bükkállabok termését teszi,
vannak
károk
lombfákon
bánik
földre dobál a d d i g , m i g egyet Tölgyállabok
ezen
tűlevelűekhez közel álló
szedi le s vele épen
is
termésrejtő
kieszik,
messze e l m a r a d n a k azoktól, melyet
között
rágcsálja.
a m e l y a földön hever,
Majdnem
egy-egy
min
darabot
le-
hasit éles metsző f o g a i v a l s azután ott hagyja, s i g y a ter mészetes uton felújítandó
állabokban a
vetővágás
alkalma
zása által elért szép és bőséges magtermést is részben vagy egészben
meghiusitja.
A l i g , h o g y félig megérett a bükk magja, a mókus
és egész télen át
pusztítja
a
makkot,
a
mig
bánik a tölgy termésével is, szereti.
ott
lakik
csak ámbár
a
benne
fa
máris rákap
koronájában, tart.
s
Hasonlóan
a bükkmakkot jobban
N e m c s a k a fákon, de a bükk- és tölgymakkvetésekben is érzékeny károkat
okoz
azzal,
hogy
földből is k i k a p a r j a és elfogyasztja. g y a k o r i b b a k , m i v e l a csírázásnak
a
makkot
még
a
I l y e n károsításai annál
indult m a k k
i g e n kedves
eledelét képezi sőt, midőn már az a föld fölé emelte csirá ját és szikleveleit, a mókus ezeket is s o r r a lerágja. A tavaszi vetésekben, m a k k után k u t a t v a , még tét is k i k a p a r j a
a
földből
a zsenge tölgycseme
s h a m a k k o t n e m talál,
hiányában a csemeték gyökerét
A h e g y i j u h a r n a k s a komlós veniczfának sokszor szintén jelentékeny felett k e d v e n c z eledele avellana) termése,
ennek
rágja le és eszi meg. termésében
pusztítást visz v é g b e . M i n d e n e k
a z o n b a n a honi
mogyoró ( C o r y l l u s
de amellett nem v e t i
m e g a közönséges
diót sem (Juglans regia). A z erdőből a közeli gyümölcsösökbe is bevetődik, s az ott talált gyümölcsben nagy károkat okoz. Nemcsak
gyümölcsöt s a gombát,
hasonló terményeket gubacsot
is összerágcsálja.
leszaggatja
s
ketté
rágja
éles
valószínűleg azon hitben, hogy magot dása után természetesen
de
a gyümölcshöz
I g y például a tölgymetsző
talál
fogaival,
benne.
Csaló
m i n d a földre dobálja, a m i n t
ezt
a tölgyállabokban g y a k r a n láthatni. Hasonlóan szétrágcsálja duzzadmányokat,
a nyárfák
levélnyelén képződő
m i k e t a P e n y c h i s b u r s a r i u s ne-vü
gubacs-
légy okoz. E g y nyárfás erdőben lőtt mókus gyomrának b o n czolásánál c s a k u g y a n bebizonyult, h o g y a nevezett állat a nyár levélnyelén előforduló gubacsszerü a l e g y e k k e l együtt Az
dudorodások belső részeit
megeszi.
erdőgazdára
nézve i g e n n a g y jelentőségű
a kár i s , a m i t a mókus
a
bimbó
és levélrügy
még az lerágásá
val okoz. I l y módon fákat rongálja.
kiválóan
vagy
Télen, h a
már
talán
kizárólag
kifogyott
az
ősz
a
tűlevelű folyamán
gyűjtött mi
a
makkal, mókusnak
valamely
más
mogyoróval, dióval éléskamráját
állat
szokta
kirabolta,
készletét felhalmozta, a k k o r s különös előszeretettel
stb.
képezni,
vagy
a
fák
a
fát
rügyet
faodu,
vagy
azt
ledöntik,
hol
kezdi
pusztítani
viseltetvén a fiatal lucz fenyő rügyei
iránt, ezeket nemcsak a csúcshajtásról, oldalágak hegyéről is
telirakott
lemetszi éles
de
a koronát
fogaival.
lerágásával
legérzékenyebb kárt okoz a fában,
magassági
növekedését
teljesen
A
csúcsrügy mert annak
meghiusítja,
m e l y oldalág át n e m v e s z i a csúcshajtás
alkotó
hacsak
vala
szerepét.
Összefüggő lúcz fenyő állabokban i l y módon néha ren geteg kárt okoz. Csekélyebb mértékben fenyő rügyet, épen ugy az színűleg
a
rügy
nagy
fenyőét
gyantatartalma
Nördlinger mégis sokat rügylerágás
erdei
bántja
ír
azon
a
jegenye
is, melyet való
miatt
károkról,
nem
miket
szeret.
a
mókus
által e fanemen okozott. E n n e k magyarázata az lehet, hogy otr nagy
fölterületen
csak e r d e i fenyő állabok
voltak. D e n e m kíméli hajtását
a
mókus
még
a
fa
sem, melyet azonban nem azért
^ rág l e . hogy megegye, h a n e m , hogy magá v a l vivén, vele v a l a h o l letelepedjék s kényel mes ülőhelyén rágicskálja le a fiatal zsenge
hajtás
rügyeit.
Ezen
ezélból kiválóan
a lúcz fenyőt
látogatja m e g s e n n e k legfiatalabb hajtásait (9. rejtő ü. ábra.
ábrái
s
rügyek
főleg,
melyeken
himvirágot
v a n n a k , leharapván,
veszi s v a l a m e l y vastagabb ágra
szájába ülve éles
fogával a rügy belsejét, tehát a rügyet alkotó zsenge levélkéket k i s z e d i s aztán a lekopasztott ágat a földre dobja s ismét ujat
harap
le.
Tartós telek alkalmával egész lúcz
megnyomorít,
melyekben
halomszámra
találni
hanem
a
csak
kirágás után
a
rügyet
rügyeitől fák
megfosztott
alatt.
csipi
le
rajta
éles
apró
ágat
nem
az
ágat,
igy
csak
annak
és
hullanak
hogy a
le a rügyeket, közelebbről vizsgálva szemmel f e l i s m e r h e t n i
állabot
Néha
visszamaradó p i k k e l y e i
I l y e n k o r az ember azt hinné,
fenyő
le
a
rohamos
azonban
a
mókus
földre.
szél
a
a
verte
hulladékot,
fogainak
nyo
mait. M e g e s i k néha, h o g y v a l a m e l y fán majdnem v a l a m e n n y i toboz épségben
marad,
mig a
sem látni. U g y látszik, hogy
hajtásokon
ilyen
gazdálkodott. E r d e i fenyő állabok keresi fel, a hajtásokat
vagy
fán
csak
fa k é r g é n e k
fiatal
közül inkább a
egészen
lerágja,
hónaljban megtöri és azután bántatlanul ott A
egyetlen rügyet mókus fiatalokat vagy
csak
hagyja.
helyenkénti lehántásával, v a g y lerá
gásával a mókus a fanemeket
válogatás nélkül megkárositja.
A vörös fenyőt ( 1 0 . és 1 1 . ábra) azonban kiváló előszeretettel szokta kisebb-nagyobb mértékben és
p e d i g majd h e l y e n k i n t
csavarosán, majd lépcsősen vagy foltokban megrágni. A 1 5 — 2 0 éves vörös fenyőt legjobban k e d v e l i , m i g a 10 éves korút már kevésbé bántja. E l e i n t e azt hitték,
hogy a rágás
az
erdei
egértől ered, de tüzetesebb vizsgálatok s megfigyelések m e g döntötték ezen hiedelmet, kiderülvén, hogy donképeni szerzője
a mókus.
A
rágásból
ezen kár
tulaj-
keletkezett
héj
sebek d u r v a külsejűek, n e m n a g y o n mélyek, de elég széle sek. A szijácsot u g y a n n e m támadja m e g , nézve elég baj
de az
a fa továbbnövekedése
A
fára
az i s , h a a c a m b i u m átrágása következtében lehetetlenné vált. Különösen
tehát m e g n e m cserepesedéit kérget k e d v e l i s azt 5 magasságban
élő
a sima, 1 0 méter
szokta megrágni, annál a l a c s o n y a b b a n ritkán.
hántást a csúcshajtás alatt
ságban k e z d i m e g s folytatja
lefelé
m i n t e g y méternyi távol a
törzsön.
Az
ilyen
lehántott fa azután csak sinlődik, majd a gombák különféle n e m e i is megtelepednek rajta, melyek spórái a nyilt bekbe
könnyen
behatolnak
s
mivel
a nedvkeringés
12. ábra.
héjse sem
1 1 . ábra.
történik z a v a r t a l a n u l , a fa végre egészen elhal, kiszárad. K o r o sabb vörös fenyőn is
gyakran
lerágja
a
sima
kérget
a
csúcstól k e z d v e a d d i g , h o l már cserepes a héj, ezen is majd
csavarosán, majd foltokban, a mint ez a 10.
és 1 1 .
ábrán
látható. Nördlinger 3—5
cm
földre
szerint
hosszú,
dobja,
de
a
vörös fenyő
keskeny
a mit
mindaddig
nagy seb k e l e t k e z i k . Azután
héját
szalagokban folytat,
a
mókus
hántja
mignem
rákapaszkodva
a
le
s
a
tenyérnyi
fa törzsére,
a lehántott helyet nyalogatja, a cambiumot rágcsálgatja s a kéregből
visszamaradt
fenyők közelében
nedvdús
szálakat
megeszi.
Vörös
lőtt mókus gyomrában c s a k u g y a n találtak
i l y e n kéregrost maradványt. A kéregnek a mókustól származó megsértése leginkább tavaszszal
május
és
június
hóban,
tehát
a
nedvkeringés
kezdetekor szokott történni. Az
erdészek
eleinte
azon
nézetben
voltak,
hogy
a
mókus i l y e n kárt csak a nagyon k i c s i n y és elegyetlen vörös fenyő állabokban tesz,
később
azonban
tapasztalták,
bükkel, e r d e i - és lúcz fenyővel elegyített vörös fenyő ban is
tisztán csak a vörös fenyő
hogy
állabok
csúcsát hántotta le, m i g
a többi fanem sértetlen m a r a d . A
vörös íenyőn kívül az e r d e i fenyő szenved
tőle. A z erdei fenyő héját szintén felülről, szokta
foltonként,
gyűrűkben
vagy
legtöbbet
a csúcstól lefelé
keskeny
szalagokban
lerágni. (12. és 13. ábra). A sebek táján a fa korhadásnak i n d u l s vagy eltorzul v a g y
egészen
kiszárad.
A
kár
holdakra
megy. A műfa k i h o z a t a l százaléka i l y e n állabokban n a g y o n leszáll. A megrongált e r d e i fenyőt
az áterdőlés
alkalmával
k i k e l l szedni, mert az i l y e n fa a seb táján a hó vagy szél által úgyis elébb-utóbb állabban, m e l y b e n fenyőt támad
letöretik. O l y a n vegyes
vörös fenyő
nincs, a
mókus
e r d e i fenyő csak
erdei
m e g és p e d i g a vágható komákat és a k a r -
vastagságuakat egyaránt.
S o k a n a fa kérgének
megrágásával
mókust gyanúsítják s e feltevést
inkább
a
nőstény
tényleg megerősíti a tapasz
talat i s , különösen azon körülmény, hogy a mókusfészek melyet a nőstény messze e l h a g y n i
nem
körül,
szokott, megrágat-
l a n fát alig találni. Lucz
fenyőn
ritkábbak
mókus-rágások.
a
Sehwamvald
vidékén azonban A l t u m szerint a lucz
fenyőt is megtámadta,
hasonlóan,
a
mint
a
másféle
fenyőn tenni s z o k t a s
szintén
tavaszszal, a nedvkeringés m e g indulásakor, tében
minek
azután
következ
sok lúcz fenyő
csúcsvészbe esett. Többet
árt
már
a jegenye
fenyőnek, m e l y n e k héját némely fa csúcsa felé g y a k r a n teljesen lekoppasztja.
m
Általában
véve
ugy a fiatal, m i n t az idős fákat
I
csak
a csúcs felé rágja m e g ,
h o l a kéreg még zsenge és a c a m b i u m sok nedvet tartalmaz. A
lombfák
közül
főképen
a tölgyet bántja, m e l y n e k szin tén a csúcsáról hántja le kérgét, mint az a 13. ábra.
14. ábra.
k e r e s i . A megtámadott
1 4 . ábrán látható.
E z e n is inkább a sima
kérget
tölgyfák némelyike, n a g y o b b vissza-
szerző képességénél fogva küzd u g y a n a sebekkel, de előbbutóbb
ez
is csucsvószbe esik.
De
nemcsak
a tölgynek
héját
hántja le, h a n e m az elegyes
állabokat
alkotó
a
bükk,
füz.
nyár és kőris héját i s . A füz- és rezgő nyárfát
30—50
cw-nyi széles s z a l a g o k b a n fosztja m e g héjától, mely szalagok g y a k r a n függve m a r a d n a k a A
fán.
lombfákon található rágás i g e n hasonlít ahhoz, melyet
a fenyőkön láthatunk. V o l t a k sokan, a k i k megfigyelték mókust, m i k o r Ilyenkor
az
erősen
előbb k e r e s z t b e n azután
épen
hozzáfogott
belekapaszkodik harap
szalagonkint
a
néhányat
felhasogatja
a
lekérgezéséhez.
kéregbe,
s s
fa
a
éles
fogával
felszakított
vagy
hányja, v a g y csüngve hagyja a seb fölött
a
letépi
kérget
és
földre
M e r t n e m a héj
kell a mókusnak, hanem a lédús c a m b i u m , melyet a m a n n a k eltávolítása után élvezettel
nyalogat s rágicsál s le
is
rág
egészen a szijácsig. G y a k r a n megesik, hogy két-három helyen is felharapja a héjat a nélkül, hogy tovább hasogatná. I l y e n k o r nűleg n e m talált kedvére
való
valószí
c a m b i u m r a s máshol tesz uj
és uj próbát, mígnem j ó helyre a k a d . A mókus fogainak alkotása o l y a n , hogy a zsákmányul ejtett á l l a t o k húsát is képes velük megrágni, s c s a k u g y a n tapaszta latok
után
állithatni,
hogy
a
mókus,
az
kodó éneklő m a d a r a k k i s fiókáit g y a k r a n nálunk
nem
különösen
egyszer
kapták
a még fészekben
mert ez a
madár
erdeink
erdőben
tartóz
elrabolja, a
rajta. Igen nagy
kárt
min okoz
ülő k i s harkályok pusztításával, leghasznosabb
szárnyasai
közé
tartozik. Tudvalevőleg a harkály faoduba r a k j a fészkét s az o d u nyilasa rendesen rajta.
Ezen
kisebb,
körülmény
hogysem
a
a z o n b a n nem
mókus
mert h a m a r o s a n lerágja az odu szélét, azután jajveszékelő A
s védtelen
is átbújhatna
sok gondot ad n e k i , a
fészekben
madárfiakat e l r a b o l j a .
v a d g a l a m b n a k és a k i s e b b éneklő m a d a r a k n a k fész
két is g y a k r a n kifosztogatja. ERDÉSZETI L A P O K .
41
Már
inkább
a
vadászokat
érdekli
az
a kár,
mit a
mókus a szarvasok elvetett agancsainak össze-vissza rágicskálásával okoz. E l e i n t e p e d i g n e m a mókust, hanem a többi más rágcsálót vették gyanúba, mióla azonban
itt is, ott is
rajta kapták, s e m m i kétség sincsen az iránt, hogy a tettes nek
egyedül őt k e l l t a r t a n u n k . A z e d d i g e l m o n d o t t a k b a n csak azon sokféle kárról volt
szó,
mit
a
mókus
müvei, a m i v e l
az
évről-évre
s
az
erdőgazdának
év
sok
minden
szakában
kellemetlenséget
és
bajt okoz ; az igazság érdekében tehát most már arról kellene megemlékezni, a m i mentségére szolgálhatna ezen szép k i s állat nak, melyet igazán szinte sajnál az ember lelőni, h a m e g r i a d v a ijedt
makogással Haszna
ugyan,
ugrál előtte ágról-ágra a fa koronájában.
azonban
hogy
a
mókusnak s e m m i
tavaszszal
a
cserebogarat
káros rovart is fogdos, de u g y látszik tosság
kedvéért
s
nem
olyan
sincs.
Mondják
megeszi
csak
mértékben,
n a g y hasznot szerezne v e l e . Általában véve
s
némi
más
változa
hogy v a l a m i kimondhatjuk
felőle, hogy erdőgazdasági szempontból feltétlenül káros és kimélet nélkül üldözendő állat. Ügyes mászó n y e s t e n kivül rá Egyedül
az
és
ugró
nézve
erdei
képességénél
egyetlen
nyest
éri
egy
utói
fogva
az
erdei
állat sem veszélyes.
gyors menekülésében s
öli m e g n y a k s z i r t e n h a r a p v a . A nyesten kivül néha a vércse, kánya is elfogja. M i n t h o g y tehát a természet arról, hogy érdekeink megvédessenek,
mi
a
mókus
n e m gondoskodott eléggé garázdálkodásai
m a g u n k n a k kell
ellenében
figyelnünk, hogy
ez a
kártékony állat n a g y o n el ne szaporodjék. E tekintetben pedig csak egyetlen mód áll rendelkezésre, az t. i . , hogy lődözzük vagy lődöztessük le őket, m i g számuk a n n y i r a megfogyatkozik, hogy az
általuk okozott kár csak
jelentéktelen
mérveket
ölthet.
