A Miskolci Egyetem Közleménye A sorozat, Bányászat, 62. kötet, (2002) p. 3-8
KÖSZÖNTÉS Dr.h.c. mult. Dr. habil., Dr. Kapolyi László az MTA rendes tagja c. egyetemi tanár
70. születésnapja alkalmából
Kapolyi László 1932. június 7-én született Újpesten, édesapja akkor a város főszámvevőjeként dolgozott. Középiskolai tanulmányait az újpesti Könyves Kálmán Gimnáziumban végezte, 1950-ben kitüntetéssel érettségizett. Felsőfokú tanulmányai sorában elsőként a Budapesti Műszaki Egyetem Építőmérnöki Karán 1955-ben híd- és szerkezetépítő mérnöki oklevelet szerzett. Már egyetemi évei alatt munkát vállalt a MÉLYÉPTERV-nél, mint tervező (1951), majd a Földalatti Vasútépítő Vállalatnál dolgozott (1952). A második világháborút követően a legfőbb energiahordozó a szén volt. A nagyra törő iparfejlesztés a hazai széntermelés erőteljes növelését követelte meg. Az ezt szolgáló intézkedések egyikeként a részben Sopronban, részben Miskolcon működő Nehézipari Műszaki Egyetem általános mérnökök és erdőmérnökök részére posztgraduális képzés formájában másoddiplomaként bányamérnöki oklevél megszerzésére nyújtott lehetőséget. A több mint két és fél évszázados Alma Materünk akkor így igazodott a kor oktatási igényeihez. Kapolyi László is a szénbányászat szolgálatát választotta hivatásul. 1953-ban a Tatabányai Szénbányászati Tröszt V/A aknáján kezdte bányászati szakmai munkáját. Ebben az üzemben folytatta Kóta József bányamérnök a millszekundumos robbantásra irányuló kutatásait. Kapolyi László e munka során nemcsak a széntermelés napi feladataival, hanem a bányászati tudományt szolgáló munkával is megismerkedett. Ezzel párhuzamosan folytatta felsőfokú tanulmányait és 1957-ben a Nehézipari Műszaki Egyetemen bányamérnöki oklevelet szerzett. Ennek birtokában mint a XI/A. akna felelős műszaki vezetője dolgozott üzemvezető főmérnökként. Az igen feszített termelési követelmények teljesítésével párhuzamosan a kőzetmechanika terén tudományos kutatásokat folytatott és a „Földalatti térségek feszültségeloszlása" című disszertációjával 1961-ben „Summa cum laude" minősítéssel műszaki doktori címet (Dr. tech.) szerzett a Nehézipari Műszaki Egyetem Bányamérnöki Karán.
Kovács Ferenc
Üzemi gyakorlata birtokában működését 1963-tól a Tatabányai Szénbányák vállalati központjában folytatta, előbb a MEO, majd a Fejlesztési Főosztály vezetőjeként. A szénbányászatban is egyre növekvő súlyú gazdasági feladatoktól indíttatva a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen 1961-ben ipari közgazdász oklevelet szerzett és ugyanitt 1962-ben az „Energetikai rendszerprogramozás" című disszertációjával „Summa cum laude" minősítéssel közgazdasági doktori címet (Dr. oec.) szerzett. Vállalati főosztályvezetőként is folytatta kőzetmechanikai kutatásait, 1967-ben „Bányabiztosító szerkezetek optikai feszültségvizsgálata" című disszertációja alapján a Tudományos Minősítő Bizottság a műszaki tudományok kandidátusává nyilvánította. A hatvanas évek közepétől az akkor olcsón importálható szénhidrogének, akkori kifejezéssel a „nemes" energiahordozók a szenet kezdték kiszorítani vezető pozíciójából. A szénbányászatban megkezdett „negatív racionalizálás" a Tatabányai Szénbányákat stabil minőségi, és energetikai szénfogyasztói révén lényegében nem érintette. A medence termelése folyamatosan évi 3,3 millió tonnát tett ki, miközben az országos mélyművelési termelés az 1964-es 29 millió tonnáról 1970-re 24,5 millió tonnára csökkent. Kapolyi Lászlóra, mint a Fejlesztési Főosztály vezetőjére hárult a nagy múltú szénmedence működésének többirányú korszerűsítése. Ebből kiemelhető: A minőség-ellenőrzés programozása, hogy az üzemek széntelepeinek eltérő minősége ellenére a központi osztályozó a fogyasztói igényeknek megfelelő szemnagyságú és fűtőértékű terméket bocsásson ki. A külüzemek szakemberei foglalkoztatására a „diverzifikáció"-nak nevezett szénen kívüli tevékenység keretében bevezették a víztisztítás és az ülepítés technikájának profilját. A kutatás-kitermelés-feldolgozás egységes rendszermodelljének és részrendszer-modelljeinek kidolgozásán alapult a „Komárom megyei iparmű tervezet" koncepciója, amely a szén komplex hasznosítására, a másodlagos nyersanyagforrások, ipari hulladékok, pernyék hasznosítására, alumíniumszilikátok feldolgozására irányult. Az utóbbi tudományterület kutatása alapozta meg az „Ásványvagyon komplex hasznosításának bányagazdasági vizsgálata a rendszerelmélet módszereivel" című disszertációját, amely alapján 1975-ben Moszkvában elnyerte a műszaki tudományok doktora fokozatot, amit a Tudományos Minősítő Bizottság itthon honosított. 4
Köszöntés
Idevágó tudományos eredményeit ismerte el a Krakkói BányászatiKohászati Akadémia, ahol 1976-ban a „Dikalcium-ortoszilikátok polimorfizmusa" című értekezésével habilitált. 1976 áprilisában az akkori Nehézipari Minisztériumba rendelték a bányászat irányításáért felelős miniszterhelyettesi beosztásba, amelyet 1980 végéig, az ipari tárcák összevonásáig töltött be. Erre a négy és féléves működésére esett az a kényszerűség, hogy az évi 18 millió tonna körüli mélyművelési széntermelést időnként csak a bányászok szabadnapi munkájával lehetett biztosítani. Ugyanerre az időre estek a mecseki uránérc-bányászat termékeivel kapcsolatosan az egyetlen fogyasztóval, az akkori szovjet partnerrel folytatott, a magyar érdekeket képviselő ártárgyalások. A közszolgálati években is folytatta tudományos kutató munkáját a rendszerelmélet bányászati érvényesítése területén. A természeti erőforrások kutatását, kitermelését és feldolgozását, kiindulva a végtelen féltér fizikai jellemzőiből, egységes rendszermodellel írta le. E kutatások célja, illetőleg eredménye, hogy a bányászat fő elemi veszélyei elleni védekezést a természeti folyamatok tudatos szabályozásával irányítsuk. A Magyar Tudományos Akadémia 1979-ben levelező tagjává választotta. Az „Ásványi nyersanyagok hasznosítási folyamatai rendszerés függvényszemléletben" című székfoglalójában összefoglalta a megelőző években született kutatási eredményeit. A nyersanyagok megszerzésének szigorodó feltételeire figyelemmel vizsgálta a népgazdaság egyes szektorainak fejlesztési lehetőségét és az úgynevezett inverz ráfordításokkal történő összehasonlítással szelektálta az ásvány vagy ont és alternatívákat határozott meg a számításba jöhető feldolgozó vertikumukra, ezeknek egyes fázis-hatékonyságát külön is vizsgálva. 1981. január 1-től a három ipari tárca (nehézipari-, kohó és gépipari-, könnyűipari) összevonásával megalakult az Ipari Minisztérium. Ebben Kapolyi László energetikai államtitkárként volt felelős a bányászat és az energiaipar irányításáért, majd 1983 decemberében ipari miniszterré nevezték ki. Tárcairányító tevékenysége fő feladatának tekintette az ipari szerkezet átalakítását, korszerűsítését. Ennek megalapozására részletes programtanulmány sorozatot dolgozott ki, amely a struktúraváltás folyamatában a magyar iparban a nemzetgazdaság rendszerkapcsolatainak optimalizálását tűzte ki célul, a modellezés eljárásainak felhasználásával. Ipari miniszteri működése során a korszak követelményeinek megfelelően növelte - akkori szakkifejezés szerint - a „nem rubel" export-teljesítést az ország fizetési mérleg egyensúlyának érdekében. Intézkedéseket tett a folyékony szénhidrogének kiváltására a tüzelésben, olajkazánok átalakításával a kommunális és az erőművi szektorban. 5
Kovács Ferenc
A Magyar Tudományos Akadémia 1985-ben rendes tagjává választotta. Székfoglalójának címe is jelzi tudományos munkássága horizontjának bővítését: „A gazdaság, az ipar fejlődésének mozgástere rendszer- és függvényszemléletben". A bányászat, a közgazdaságtan, a rendszerelmélet tudományterületén végzett kutatásai eredményeit számos könyv, szakcikk, előadás fórumán publikálta. Emeljük ki a több mint 10 kötet sorából az 1981-ben az Akadémiai Kiadónál megjelent ,Ásványi eredetű természeti erőforrások rendszer- és függvény szemléletben" című 770 oldalas alapművet, amelynek angol és orosz nyelvű változatát is publikálta. Az ebben megalapozott módszer irányt mutat ahhoz, hogy a gazdaság a termelési szerkezet korszerűsítésénél a lehetséges változatok közül fejlesztési stratégiájának megfelelően vegye igénybe az ásványvagyont. Ugyancsak átfogó, iparpolitikai szemléletű műve az 1984-ben megjelent „Nyersanyag-és energiagazdálkodásunk" c. 340 oldalas kötet, amelyben a kitermelő és a feldolgozó ágazatok közötti arány meghatározásához a modellezés eszközeit veszi igénybe. 1987 végén a Minisztertanács energiapolitikai kormánybiztosává nevezték ki, egyben a Minisztertanács Tanácsadó Testületének társelnöki tisztét is betöltötte. Másféléves kormánybiztosi működése során - az ipari tárcával pozitív együttműködésben - folytatta az energiaszerkezet korszerűsítési programjának megvalósítását, eközben olyan operatív feladatot is meg kell oldania, mint a mecseki szénbányászok munkabeszüntetési akciójának szociális szemléletű rendezése. 1989 júliusában felmentették kormánybiztosi működéséből és ezzel 22 éves bányavállalati és 14 éves közhivatali működés után a vállalkozói szférában kezdett dolgozni. Megalapította a System Consulting Kft-t, mint ennek ügyvezető igazgatója. 1997. szeptember 1-től mindmáig a System Consulting Rt. igazgatótanácsának elnöke. A befektetési tanácsadó vállalkozás tevékenysége kiterjed az ukrajnai villamosenergia hálózat korszerűsítésére, ukrán szénmosó művek modernizálására, az informatika fejlesztésére, egy ottani kombinált ciklusú erőmű tervezésére, a felső Tisza vízgyűjtő területe árvízvédelmi, energetikai lehetőségei elemzésére. Életpályája során készséggel vállalkozott oktatói munkára is. Több éven át előadásokat tartott a Közgazdaságtudományi Egyetem Ipargazdasági Tanszékén. Az Eötvös Lóránd Tudományegyetem professzorává (címzetes egyetemi tanár) választotta 1980-ban. Jelenleg az Amerikai Egyesült Államok-beli Fletcher School of Law and Diplomacy- Boston vendég professzora. Itt tartott 1999. szeptember 30-án előadást „Energy and Environmental Policy in the New Millennium" címmel. Nemzetközi konferenciákon tartott energiapolitikai, iparpolitikai és biopolitikai előadásai közül említsük meg a World Mining Congress 1994-es szófiai ülésén majd 1995-ben Athénban, 1997-ben Vancouverben elhangzott előadásait. Az MTA Miskolci Akadémia Bizottság adott otthont 1999 végén 6
Köszöntés
megtartott „A Magyar Bányászat és Kohászat XX. századi értékei" c. konferenciának, amelyen elhangzott „A montanisztika a tudományban és a nemzetgazdaságban a századfordulón" című előadása. A katedrákon végzett oktató tevékenysége mellett a korszerű felsőfokú képzést egyetemi szakon szolgálja, alapító tagja: A Budapesti Műszaki Egyetem nukleáris mérnök-fizikus szaknak és ugyanott az Energetikai Tagozatnak. A System International Foundation, a Kelemen Gyula és a Vitális Istán alapítvány létrehozásával több mint száz ösztöndíjast támogat. Kapolyi szakmai, vezetői munkáját számos magas ipari- és állami kitüntetéssel ismerték el. Ezek felsorolásától eltekintve most csak szakmai tudományos testületi tisztségeit említjük: az Acta Geodaetica Geophysyca et Montanistica szerkesztő bizottság tagja a Bányászati Világkongresszusok Szervező Bizottság tagja a Római Club tagja A biopolitikai nemzetközi szervezet tagja Az olaszországi Aspen intézet tagja A madridi Instituto de Empresa tudományos tanácsának tagja A Craus Montana Forum tagja A State of the World Forum tagja Az ICSOBA tudományos tanácsának tagja Tudományos teljesítményét és a nemzetközi tudományos életben való szereplését elismerve 1988-ban a Moszvai Állami Bányászati Egyetem tiszteletbeli doktorrá (Dr. honoris causa) avatta 1988-ban a Szovjetunió Tudományos Akadémiája (SzuTA) (Energetikai Osztály) külső tagjává választotta 1995-ben a Nemzetközi Társadalom- és Természettudományi Akadémia (Moszkva) tagjává választotta 2000-ben a Janus Pannonius Tudományegyetem tiszteletbeli doktorrá (Dr.h.c.) avatta 2002-ben a Moszkvai Energetikai Intézet (Műszaki Egyetem) tiszteletbeli doktorrá (Dr.h.c.) avatta 2002-ben a madridi Empresa Intézet (Egyetem) tiszteletbeli doktorrá (Dr.h.c.) fogadta. Kapolyi László szakmai munkásságát, tudományos teljesítményeit, az üzemi-vállalati-iparági vezetői eredményeit részletesen, teljességében bemutatni e köszöntő keretében aligha lehet. Fentiek után ezért külön szólni kell az Alma Materhez, a Nehézipari Műszaki Egyetemhez, a mai Miskolci Egyetemhez fűződő kapcsolatairól. 7
Kovács Ferenc
A Miskolci Egyetem, a Bányamérnöki Kar, mai nevén Műszaki Földtudományi Kar vezetői és a Közleményeknek a 70. születésnapjára kiadott kötet szerzői - köztük ipari vezetők is - köszöntik Őt. Köszöntjük tisztelettel, barátsággal és őszinte nagyrabecsüléssel. Köszöntjük az ősi selmeci alapítású Alma Mater volt diákjaként, a kutató és oktató munkában személyesen közreműködő partnerként, a hallgatók-oktatók-kutatók támogatójaként, az oktatás és kutatás mecénásaként, nemzetközi kapcsolataink kezdeményezőjeként és ápolójaként. Kapolyi László személyes közreműködőként, szellemi és anyagi támogatóként már az 1960-as évek elején hozzájárult az elméleti, laboratóriumi és üzemi kőzetmechanikai kutatások sikeréhez (Richter Richárd professzorral együttműködve). Később a bányászati tervezés, a természeti veszélyek elleni védekezés, az energetikai rendszerek telepítése - gazdasági elemzése, a számítógépes tervezés hazai bevezetése, a rendszerelmélet földtudományi-bányászati alkalmazása területén (Zambó János professzorral és a Bányaműveléstani Tanszék más munkatársaival való együttműködés során) dolgozott. Kapolyi László üzemi-vállalati vezetőként, miniszterként, kormánybiztosként a személyes kutatási együttműködés, műszer- és laborfejlesztés biztosításán túlmenően a „kis" dolgokra is figyelt. Hallgatói gyakorlatokhoz kedvező feltételeket - miniszteri utasítással - biztosított, alapítvány létrehozásával támogatta hallgatóinkat, oktatóinkat. A kutatói utánpótlás nevelés, a tudományos minősítések során személyes részvételével, a Magyar Tudományos Akadémia Föld (-és Bányászati) Tudományok Osztályán a könyv- és folyóíratkiadás, a külföldi utazások támogatásával szolgálja a szakmát, a tudományt. Munkáját, tudományos eredményeit az Alma Mater támogatását „elismerni" az intézmény csak a maga sajátos lehetőségeivel tudta: 1985-ben Pro Universitate kitüntetésben részesült, 1994-ben a Miskolci Egyetem tiszteletbeli doktorrá (Dr. honoris causa) avatta. A mai napon, 70. születésnapján az Alma Mater a Műszaki Földtudományi Kar Pro Facultate Rerum Metallicarum emlékérmével köszönti. E jeles napon kívánunk még hosszú időn át eredményes alkotó munkát, hozzá erőt, egészséget, tisztelettel, barátsággal és szeretettel. Jó szerencsét ! Miskolc-Budapest, 2002. június 7. Dr.h.emuit. Dr. Kovács Ferenc az MTA rendes tagja tanszékvezető egyetemi tanár főszerkesztő 8
