I. ÉVFOLYAM 8. SZÁM 2006. JÚNIUS 1.
A MAGYARORSZÁGI MUNKÁSPÁRT 2006 IDÕSZAKI LAPJA
A BALOLDAL EGYSÉGÉÉRT Baloldali érzelmû szavazók, a szocializmus építése idején szocializálódott nyugdíjasok, a korábbi évtizedekben épült lakótelepek lakói, egykori tsz-tagok, haladó gondolkodású értelmiségiek, kritikusan gondolkodó fiatalok szavazataikkal hozzájárultak az MSZP választási gyõzelméhez és a Fidesz vereségéhez. Jelenleg a baloldal központi feladata, hogy baloldali politika megvalósítása érdekében gyakoroljon nyomást a megalakuló új kormányra. Erre leginkább egy egységesen fellépõ baloldal lenne képes. A baloldal azonban ma politikailag és ideológiailag erõsen megosztott. A magukat baloldalinak tartók soraiban találhatók szocialisták és kommunisták, reformerek és anarchisták, antikapitalisták és globalizáció-kritikusok, marxisták és nem marxisták, szindikalisták és zöldek, pártok aktivistái és pártonkívüliek. A baloldal egységéhez a különbözõ irányzatok versengésén, vitákon és párbeszéden keresztül vezet az út. A Magyarországi Munkáspárt 2006 marxista antikapitalista párt. Nyitottak vagyunk a vitákra és a párbeszédre. A baloldalon belüli vitákban nyíltan vállaljuk, képviseljük és védelmezzük marxista meggyõzõdésünket. A baloldal elõtt álló idõszerû feladatok megoldása érdekében
készek vagyunk az együttmûködésre minden baloldali irányzattal, szervezettel, csoporttal és személyiséggel. Tudatában vagyunk annak, hogy a baloldal egységéhez hosszú és fáradságos út vezet, ami a baloldali pártoktól rugalmas és türelmes politikai magatartást követel. Az elvtelenül opportunista megalkuvást és az “egymagunkban vagyunk erõsek” szektás elzárkózást egyaránt károsnak tartjuk. A Munkáspártban bekövetkezett szakadást nem mi idéztük elõ, hanem a Thürmer-féle pártvezetés elvtelen politikája és antidemokratikus vezetési módszere. A párt visszaesése, taglétszámának és szavazóinak rohamos csökkenése már korábban megkezdõdött. A pártvezetés elnyomott minden bírálatot, a vitatkozókat és bírálókat kizárással fenyegette, és megakadályozta a párt megújulását A Munkáspárt 2006 azért jött létre, mert csak így lehetett szakítani a Fidesszel cinkosan együttmûködõ hibás politikával, az “egymagunkban vagyunk erõsek” szektás szemlélettel. A szakadás okának megszûnésével, a hibás politika korrigálásával, a párton belüli demokrácia helyreállításával a Munkáspártban lehetségesnek és kívánatosnak tartjuk a kommunista mozgalom újraegyesítését. A magunk részérõl a kapcsolatteremtésre és a párbeszédre készen állunk.
Pártépítés és szervezettség A Munkáspárt 2006 megalakulása után az országgyûlési választáson akkor kellett elindulnunk, amikor a párt újjászervezése még nem fejezõdött be, az alapszervezetek nem mindenütt álltak fel és kezdtek mûködni, az alighogy megválasztott testületek munkája akadozott, az infrastruktúra, mûködésünk technikai feltételei hiányoztak. A választási kampány során munkánk nem volt eléggé szervezett. Választási munkánk fontos tanulsága, hogy a választás után gyorsított ütemben kell folytatnunk a párt építését, szervezetileg meg kell azt erõsíteni, szervezettebbé kell tenni
munkánkat. Ez ma a legfontosabb feladatunk, amitõl pártunk politikai megerõsödése és soron következõ politikai feladatainak megoldása is függ. A Központi Bizottság ezért legközelebbi ülésén külön napirendre tûzi és megvitatja a párt szervezeti helyzetét, pártépítési feladatait, s ezt javasolja minden pártszervezetnek. (Az elõterjesztés lapunk 7. oldalán olvasható.) Arra van szükség, hogy ott, ahol mûködõ alapszervezetek és irányító testületek vannak, helyzetüket konszolidáljuk, munkájukat fejlesszük és tökéletesítsük. Ahol ilyenek még nincsenek, új alapszervezeteket
A TARTALOMBÓL Baloldali fordulat Indiában Kommunista siker a helyi választásokon
2. oldal
Tovább! Folytatjuk a párt újjászervezését 3. oldal
Osztálypiramis A magyar társadalom osztálytársadalom
3. oldal
Úton a koalícióhoz Egyeztetõ tárgyalások
4. oldal
Vélemények a reformokról A közvélemény megoszlik
5. oldal
Sárga lap Viktornak 600 küldött nem vett részt a FIDESZ kongresszuson
6. oldal
Szervezeti helyzet Elõterjesztés a KB-ülésre
7. oldal
Megemlékezés Kádár Jánosról Vállaljuk politikai hitvallását
hozzunk létre, válasszuk meg a hiányzó irányító testületeket. Az élenjáró szervezetek tapasztalataikkal, konkrét segítséggel a lemaradókat segítsék felzárkózni. Rendezni kell a tagnyilvántartást és tagdíjfizetést. Új tagok felvételével növelni kell a párttagságban a fiatalok és az aktív dolgozók arányát. A párttagok szélesebb körét kell bevonni az aktív pártmunkába. Legyen mindenkinek konkrét pártmegbízatása és feladata. Fokozzuk jelenlétünket és munkánkat a civil szervezetekben, az önkormányzatokban, a szakszervezetekben. Az irányító testületek munkáját tegyük tervszerûbbé és szervezettebbé. Kezdeményezzünk konkrét politikai akciókat. Szervezzük
8. oldal
meg a TÁMPONT terjesztését. Fel kell készülnünk az õszi önkormányzati választásokra. Létre kell hozni a marxista képzés és önképzés rendszerét. Korszerû, dinamikusan fejlõdõ, nemzedékek együttmûködését megvalósító, szervezetten és céltudatosan dolgozó párt építése a célunk. Ennek alapjait akarjuk közösen megteremteni. Ehhez kérjük a párt tagjainak nagyobb aktivitását. Ehhez akarunk megnyerni minél több új párttagot, fiatalokat és aktív dolgozókat. Ehhez várjuk párton kívüli szimpatizánsainknak egyetértõ támogatását. Így lesz erõs és sikeres a párt. Döntõ jelentõségû, hogy az elkövetkezõ idõszakban gyorsítsuk fel a pártépítést, és erõsítsük pártunk szervezettségét.
2 TÁMPONT
I. ÉVFOLYAM 8. SZÁM 2006. JÚNIUS 1. VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK!
Baloldali fordulat az indiai helyi választásokon Nagy érdeklõdés kísértete a május 11-ére kiírt választásokat négy indiai államban (Assam, Kerala, Tamil Nadu és NyugatBengál), illetve egy kis szövetségi területen (Pondicherry). Az Economist cikke (május 13−19.) arról számol be, hogy a nagyon eltérõ helyi politikai mérkõzések egyértelmû gyõztesei a kommunista pártok lettek, amelyek ugyan nem tagjai a Kongresszus párt által vezetett koalíciónak, de kívülrõl biztosítják a parlamenti többséghez szükséges szavazatokat. Nyugat-Bengálban az Indiai Kommunista Párt (Marxisták) által vezetett Baloldali Front, amely 1977 óta vezeti ezt az államot, hetedszer tért vissza a hatalomba, az eddigieknél is nagyobb többséggel. Gyõzelmük Indiában, ahol hivatalban levõ kormányokat ritkán választanak újra, párját ritkítja. Úgy látszik, az Indiai Kommunista Pártnak (Marxisták) sikerült új szavazatokat szerezni a városi középosztályok körébõl. Kommunisták vezette koalíció
gyõzött a déli Kerala államban is. 1980 óta a hatalomban egymást váltotta a Baloldali Front és a Kongresszus-vezette Egységes Demokratikus Front. Elemzõk szerint a nyugat-bengáliai és keralai eredmények erõsíteni fogják Delhiben a Baloldal befolyását. A Baloldali Front már most leblokkolta a miniszterelnök, Manmohan Singh kormányának a további privatizációkat, a munkaügyi törvények lazítását, a kormány széleskörû támogatási költségvetésének megkurtítását. A jelentõs déli Tamil Nadu államban a Kongresszus partnere, a Dravida Munnetra Kazhagam által vezetett koalíció gyõzött a hivatalban levõ fõminiszter, Jayaram Jayalalitha (egy politikussá lett erõsen vitatott filmcsillag) vezette koalícióval szemben. A választásokon az egymással rivalizáló hatalmas összegû ígérgetésekkel, ingyen színes tv-készülékek. személyi komputerek, arany ékszerek ajándékozásával igyekeztek szavazatokat szerezni.
Nincs változás Cipruson A 9200 négyzetkilométer területû, kettéosztott szigetország görög részén, a Ciprusi Köztársaságban május 21-én parlamenti választásokat tartottak, amelyen a kormánypártok 38 helyet szereztek a jelenleg 56 tagú parlamentben. A török lakosság számára fenntartott 24 hely továbbra is betöltetlen maradt. A mintegy félmillió választópolgár 89 százaléka vett részt a szavazáson. A kormánykoalíció legnagyobb pártja a kommunista AKEL, ami a szavazatok 31,1 százalékával 18 mandátumhoz jutott. A Taszosz Papadopulosz miniszterelnök vezette, jobbközép irányzatú DIKO 11 parlamenti helyet kapott. Az ellenzék vezetõ ereje, a jobboldali DISY 18 mandátumot szerzett. A Kofi Annan ENSZ fõtitkár által kezdeményezett, az ország egyesítésére vonatkozó tervrõl 2004. áprilisában rendezett
népszavazás óta ez volt az elsõ politikai erõpróba. A referendumon a görög lakosság 76 százaléka elutasította az úgynevezett “Annan-tervet”. A parlamenti választás eredménye a Törökországgal “keményebb politikát” hirdetõ erõk, elsõsorban a DIKO megerõsödését mutatják. Az ország északi részén élõ, 200 000 fõs török lakosság pártjai viszont a mielõbbi csatlakozást szorgalmazzák. A török-ciprusiak közül már mintegy 40 000-en rendelkeznek az EU tagállamokba szabad bejutást jelentõ görögciprusi útlevéllel. Az ország nemzeti jövedelmének a többségét a mezõgazdaság, a halászat és az idegenforgalom biztosítja. A 2004-es EU csatlakozás elõtt az egy fõre esõ bruttó nemzeti össztermék 16 000 USD értékû volt, ami a múlt év végére 14 600 dollárra csökkent.
Chávez és Castro Ken Livingstone londoni fõpolgármester meghívására Hugo Chávez venezuelai elnök a brit fõvárosba látogatott. Szakszervezeti vezetõkkel és üzletemberekkel találkozott, számos interjút adott a sajtónak. Lelkes munkások, baloldaliak, haladó szervezetek és személyiségek üdvözölték bátor kiállását az Egyesült Államokkal szemben, azt a tényt, hogy hazája olaj-jövedelmébõl nagy összegeket fordít a nép életszínvonalának emelésére, oktatásra, egészségügyre. Az elnök három és fél órás beszédet tartott a Camden Centre zsúfolt gyûléstermében. “Rendeznünk kell a gondolatainkat egy jobb világról. Meg kell fertõznünk az embereket. Én szocialista vagyok, és meg akarom fertõzni önöket az eszméimmel.” Chávez sok személyes élményérõl számolt be közönsége elõtt. Beszélt fiatalságáról, hazája iszonyatos szegénységérõl. “"Volt egy barátom, Jorge. Gyakran labdáztunk. Aztán egy napon nem jött az iskolába. Azt mondták, anyja belehalt a szülésbe. Gyakran elõfordult nálunk ilyesmi, nem mindenki tudta megfizetni az orvost. Jorge apja nem élt, neki kellett gyerek létére munkába állni, hogy eltartsa a kistestvéreit.” “Én is átéltem a nyomor gyötrelmeit − folytatta. − Volt egy öcsém, Enso, gyönyörû gyerek. Mindig nevetett. Egyszer megbetegedett nem tudtunk hozzá orvost hívni, és meghalt. Egy zsákban temettük el. Egyike volt azoknak a gyerekeknek, akiket lenyelt a szegénység. Ilyen nyomorúságban éltünk, miközben sokan dúskáltak az olajból nyert gazdagságban.” Chávez elmondta: mint katonát, bevetették a maoista felkelõk ellen.
Csakhamar felismerte, hogy ugyanabból a társadalmi osztályból valók azok is, mint õ. Tanulmányozni kezdte a politikát. Így kezdõdött politikai pályafutása, melynek során − Condoleezza Rice-nak, az USA külügyminiszterének jellemzése szerint − “a régió legveszélyesebb emberévé vált”. *** Fidel Castro kubai elnök a tvben és a rádióban nyilvánosan cáfolta az amerikai Forbes üzleti magazinnak azt az állítását − amelyet a magyar sajtó is azonnal felkapott −, hogy több mint 900 millió dolláros magánvagyona van, és egyike a világ tíz leggazdagabb politikai vezetõjének. “Ezek nem ismernek minket − mondta. − Ezek csak politikusokkal és tolvajokkal szoktak tárgyalni, a forradalmárokat nem ismerik.” Castro felszólította Bush elnököt, a CIA-t, az USA 33 titkosszolgálatát és több ezernyi bankját, hogy bizonyítsák be a magánvagyonáról szóló hazugságokat. “Ha képesek rá, lemondok minden tisztségemrõl.” “A Pentagon a merényletek százait tervezte ellenem. Mihelyt bebizonyítják ezt a legújabb hazugságukat, nem lesz többé szükségük gyilkos összeesküvésekre.”
I. ÉVFOLYAM 8. SZÁM 2006. JÚNIUS 1.
Tovább, tovább! Az országgyûlési választások eredményét sokan és sokféleképpen értékelték. A konzervatív jobboldal vereségénél még örömtelibb hír, hogy a sokszínû baloldal képviselõi az ünneplés mellett a jövõvel is foglalkoznak. Véleményem szerint a baloldali erõk további sikerének záloga a baloldali útkeresés folytatása, a neoliberális politikával szembeni alternatívák megvalósítása. A neoliberális politikával bûnös frigyre lépõ szociáldemokrácia Európa több országában is válaszút elé került. Megpróbálhatja folytatni a megszorító intézkedésekre, a “versenyképesen” alacsonyan tartott bérekre, a közszolgáltatások finanszírozásának csökkentésére alapozott gazdaságpolitikát, és akkor a “balra záró” német szociáldemokraták sorsára jutva sorozatos vereség lesz az osztályrésze. A másik út a balra nyitott, a neoliberális politikával szembeforduló alternatíva, amely nem fél támogatni az Európai Alkotmánnyal szemben fellépõ népszavazási kezdeményezést és a pályakezdõ fiatalok jogait csorbító törvény ellen lázadókat. Az olasz baloldal választási sikere is erre az alternatívára épül, aminek nyilvánvaló bizonyítéka, hogy felvállalták a mindkét kommunista párttal való szövetséget. Az Európai Baloldali Párt vezetõjeként is ismert Bertinottit úgy választották meg az alsóház elnökének, hogy a jobboldaliaknak eszükbe sem jutott kivonulni az ülésrõl. A listás választásokat 64 ezer szavazattal megnyerõ MSZP sikerének egyik záloga az volt, hogy Magyarország jövõjét nem a megszorító politikában, a több biztosítós neoliberális egészségügyi modellben, hanem az EU-tól érkezõ több ezer milliárdos források okos felhasználásában, a fejlesztések tudatos tervezésében látta. Orbán Viktor múltbéli kommunista “papírszobrok” elleni, Don Quijotei harca csupán segített a baloldali szavazóknak megérteni a választások tétjét. Nem kívánom elvitatni a liberális érzelmû szavazók érde-
mét a jobboldal felett aratott gyõzelemben, csupán azt szeretném hangsúlyozni, hogy a liberális párt ma a jobboldal gyõzelmétõl félõ baloldali értelmiség szavazói nélkül mellékszereplõ lenne, miközben a balra szavazó munkások és alkalmazottak tömegeirõl érdemtelenül kevés szó esik. Pedig õk azok, akik nem tûrhetik az antikommunista és agresszív jobboldalt, akik szívesen veszik a baloldali együttmûködést. Ez az a bázis, amely már létével is cáfolja a radikális baloldal “felbomlásáról” szóló véleményeket, amely alapvetõ tartaléka a személyi kultuszt megtagadó, a demokratikus mûködésre alapozó, rendszerkritikus baloldalnak. Ezt támasztja alá több szakszervezet közös fellépése a neoliberális receptek, többek között az egykulcsos adórendszer ellen. Ezen a választáson az volt a tét, hogy az 1998−2002 közötti kormányzás éveire ráfejelve, “mulasztásaikat” bepótolva és magukat hosszú távra bebetonozva, visszajön-e Orbán és csapata a hatalomba. A radikális baloldal ezt mindenki másnál tisztábban látta, és mivel más erõ nem volt, amely e ma is létezõ veszélynek útját tudta volna állni, az MSZP mellett mozgósította erõit a Fidesz ellen. Pont annyit, amely biztosította az amúgy nem túl nagy többséget. A Fidesz persze megpróbálta a radikális baloldalt semlegesíteni. A jobboldal hatalomra jutásában érdekelt vállalkozók komoly összegekkel támogatták Thürmer Gyula politikáját, amely jóval a választások elõtt már azt célozta, hogy otthon marasztalja a baloldali szavazók egy részét a döntõ második fordulóban, és elhallgattassa a Fidesz demagógiáját leleplezõ kommunistákat. Ezen a választáson nem a radikális baloldal, hanem a Fidesszel összekacsintó politikus bukott meg. A baloldalnak több lábon kell állnia. A szocialista párttól balra álló szervezeteknek össze kell fogniuk, és olyan követeléseket kell megfogalmazniuk, amelyek baloldali nyomás alatt tartják a kormányt, és egyértel-
TÁMPONT 3 mûen megkülönböztetik õket a továbbra is ellenzékben maradó jobboldaltól. A Magyarországi Munkáspárt nem bomlott fel, hiszen éppen most kezdtük meg az újjászervezést. Van már több ezer párttagunk és rendszeresen megjelenõ újságunk. Egy kor-
szerû, fiatalodó, elveiben és tetteiben is baloldali, a kapitalizmust bíráló Munkáspárt a választási eredményeket mindig befolyásolni képes párt lehet, amely sokban hasonlíthat a mai nyugat-európai kommunista pártokra. Vajnai Attila
Négylépcsõs osztálypiramis A Társadalomkutatási Intézet Rt. (TÁRKI) legújabb jelentése a több mint egy évtizede folytatott háztartásvizsgálatok alapján a magyarországi osztálytársadalmat négylépcsõs piramisként ábrázolja. Ennek legalsó szintje az “alsó osztálynak” nevezett lépcsõ. A jelentõs összeállítói ide általában a szakképzetleneket és családtagjaikat sorolják, ide vehetõk a hajléktalanok és a munkaerõpiacról véglegesen kikerültek is. A felmérések szerint ez az “alsó osztály” tette ki 2005-ben a magyar társadalom 33 százalékát. Az egy fõre (“fogyasztási egységre”) jutó évi jövedelem ebben a csoportban átlagosan nettó 703 ezer forint. A piramis második foka a szolgáltató, illetve a termelõ szektor munkavállalóiból összetevõdõ “munkásosztály”. 41 százalékos számarányával jelenleg Magyarországon ez a legnépesebb osztály. Ezen belül a szolgáltató ágazatokba sorolt családokban átlagosan évi nettó 969 ezer forint jövedelem jut egy “fogyasztási egységre”. A termelõ ágazatokban foglalkoztatott kétkezi munkások esetében ez 867 ezer forint. A harmadik szintet a jelentés szerzõi által “középosztálynak” nevezett, a társadalom 23 százalékát képviselõ csoport jelenti. Ez a TÁRKI modelljében két nagyobb rétegbõl: a beosztott értelmiségbõl, illetve a kis- és középvállalkozókból áll. 2005-ben a beosztott értelmiségi családokban 1,362 millió, a kis- és középvállalkozóknál 1,299 millió forint nettó éves jövedelem jutott egy fõre. (A kilencvenes évek közepén még a vállalkozói réteg jövedelme volt magasabb. Az utóbbi évtizedben az úgynevezett “középosztályon” belüli jövedelemviszonyok a kiegyenlítõdés irányába mutatnak.) A hierarchia csúcsán a tõkésekbõl, menedzserekbõl álló, a népesség mintegy 3 százalékát kitevõ “felsõ osztály” helyezkedik el. Ebben a csoportban 2005-ben az éves jövedelem legalább nettó 8−10 millió forint volt. A társadalmi piramisnak ez a leírása, a TÁRKI által használt elnevezések és besorolások egyoldalúan a jövedelem nagyságát és a szakképzetséget helyezik elõtérbe, homályban hagyva az osztályviszonyokat, mint az osztályviszonyok meghatározó tényezõjét. A jövedelmek átlagolása sok tekintetben elfedi a valóságos szociális különbségeket. A felmérések eredményei azonban így is egyértelmûen bizonyítják, hogy a mai magyar társadalom osztálytársadalom. Cáfolják azt a hamis elméletet, hogy a munkásosztály eltûnik. A jelentés által felvázolt piramisban a munkásosztály a legnépesebb osztály, az “alsó osztálynak” a munkásosztályhoz sorolható rétegeit nem is számolva. Megdõlni látszik az az elmélet is, hogy a társadalom egységesen “középosztályosodik”, a társadalmi különbségek kiegyenlítõdnek. A jövedelemkülönbségek növekvõ tendenciáját mutatja a népesség legalacsonyabb, illetve legmagasabb tizede jövedelmének alakulása is. 1987-ben az alsó tized egy fõre jutó havi jövedelme 2357 ezer, a felsõ tized jövedelme 11014 ezer forint volt. 1956-ban 5707, illetve 42835 ezer forint. 2005-ben, az alsó tizedben 20803 ezer forint volt az átlagos havi jövedelem, míg a felsõ tizedben 158497 ezer.
4 TÁMPONT
I. ÉVFOLYAM 8. SZÁM 2006. JÚNIUS 1.
Úton a koalíció felé A választás után a köztársasági elnök Gyurcsány Ferencet kérte fel kormányalakításra. A kormányprogramról, a kormány szerkezetérõl és összetételérõl a koalíciós tárgyalások az MSZP és az SZDSZ között zárt ajtók mögött kezdõdtek el. Az MSZP május 20-án megtartott kongresszusa egyhangúlag felhatalmazást adott a szabad demokratákkal való koalíciós kormányzásra. Igent mondott a koalíciós kormányzásra az SZDSZ küldöttgyûlése is. Az MSZP kongresszuson felszólalt Gyurcsány Ferenc kijelölt miniszterelnök. “A koalícióstárgyalások programvitájának a végén elmondható: mindaz, ami a Magyar Szocialista Pártnak fontos, érvényesíthetõ a koalícióban, amire mindenképen szükség van. Az MSZP 190 mandátumot szerzett az Országgyûlésben, ahol 194 igen kell a döntéshez” − mondotta. A készülõ kormányprogramból azonban csak keveset árult el. Országreformot, államreformot és társadalmi kultúraváltást ígért bátor kormányzással. Az államreform az államszervezet és az igazgatás, valamint a közszolgáltatások reformjából áll. Alacsonyabb létszámmal mûködõ Országgyûlésre és önkormányzatokra van szükség, kisebb tiszteletdíjjal, szabályozott költségelszámolással, átlátható pártfinanszírozással. Mindenkinek részt kell vállalnia a modernizálásban és a pénzügyi “helyreállításban”, de a módosabbaknak inkább, a politikusok pedig elõször saját házuk táján igyekezzenek megtakarítani. Az életszínvonal a reformok hatására nem csökkenhet. A ciklus végéig felvázolt menetrend: 2006 a reform ideje, amikor nagy lépésre kerül sor. 2007-ben kiteljesednek a refor-
mok. 2008-ban már kevesebb változás történik. 2009-ben az emberek azt mondják, jó hogy ezeket a reformokat végrehajtottátok. A koalíciós tárgyalások során megállapodás született az új kormány szerkezetérõl. Az új kormányban a kancelláriával együtt tizenkét minisztérium lesz. A Belügyminisztérium a jövõben Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztériumként mûködik. A rendészeti funkciók az Igazságügyi Minisztériumhoz kerülnek. Az Informatikai és Hírközlési Minisztérium beolvad a Gazdasági és Közlekedési Minisztériumba. A Szociális és esélyegyenlõségi Minisztérium egyesül a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztériummal. Az Oktatási és a kulturális minisztériumokat összevonják. Továbbra is önálló minisztériumok maradnak: a Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium, az Egészségügyi Minisztérium, a Honvédelmi Minisztérium, a Pénzügyminisztérium, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium és a Külügymisztérium. A közigazgatási államtitkárok posuzja megszûnik. Bejelentették: három minisztérium vezetõjét az SZDSZ jelöli (gazdasági és közlekedési miniszter Kóka János, egészségügyi miniszter Molnár Lajos, környezetvédelmi miniszter Persányi Miklós). Hétvégén a két párt vezetõ testületei a koalíciós megállapodást és a kormányprogramot jóváhagyták. A legfrissebb hír: lapzártakor, e hét hétfõjén a két párt aláírta a koalíciós szerzõdést. A kormányprogramot és a kormányszerkezet átalakításával kapcsolatos törvénymódosításokat lapzárta után terjesztik az országgyûlés elé.
Konzultáció a nyugdíjrendszerrõl A kijelölt miniszterelnök a készülõ kormányprogram és reformcsomag nyugdíjakkal kapcsolatos elemeirõl tájékoztatta az Idõsügyi Tanácsot. Leszögezte: marad a 13. havi nyugdíj, lesz nyugdíjkorrekció, de nem lesz külön egészségügyi hozzájárulás. Csökkenteni tervezik a nyugdíjasoknak járó utazási kedvezmények korhatárát. 2006 õszétõl kezdõdik a rendszerreform elõkészítése. Még három évig maradna a 62 éves nyugdíjkorhatár, aztán viszont mind kijjebb tolódna az aktív korhatár. Kérte az Idõsügyi Tanácsot nevezzék meg szakértõiket, akik részt vesznek a döntés elõkészítésében. A Nyugdíjasok Országos Képviseletének elnöke, Mihalovits Ervin úgy fogalmazott: abban érdekeltek, hogy a meglévõ törvények ne változzanak, a felzárkóztatási program, a 13. havi nyugdíj megmarad-
jon. Hozzátette azonban, a reform két-három éven belül elkerülhetetlen lesz. Kidolgozásánál biztosan szó lesz arról, hogy a svájci indexálás [bérnövekedés + infláció alapján] helyett a nettó béreket követve emelkedjenek a nyugdíjak. A korhatáremelés több problémát vet fel: egyes munkakörökben a dolgozók szervezete elhasználódik, és a fiataloknak is kellene a munkahely. Augusztinovics Mária közgazdász szerint lassanként, hosszú távon kell javítani a nyugdíjrendszert, amelynek egyik − bár távolról sem a legfontosabb − eleme lehet, hogy tíz év alatt, fokozatosan három
Egyeztetés szakszervezetekkel és önkormányzatokkal A kijelölt miniszterelnök a munkavállalók képviselõivel, önkormányzati szövetségek vezetõivel egyeztetett a készülõ kormányprogramról. Gyurcsány Ferenc arról beszélt, hogy a kormányzati ciklus elsõ másfél évében tervezett intézkedések egyrészt a hosszú távú állam- és országreform céljait, másrészt a költségvetési feszültségek enyhítését, az egyensúly megteremtését szolgálják. Az átalakulások során különösen figyelnek a nyugdíjasokra, a kisgyermekeket nevelõ családokra, a fogyatékossággal élõkre és a munkanélküliekre. A szakszervezeti vezetõk elmondták: a készülõ kormányprogramról konkrét részleteket nem tudtak meg. Kérdéseikre válaszolva a leendõ miniszterelnök úgy reagált, hogy lesz önálló munkaügyi tárca, erõs vezetõvel, s a közeljövõben elkezdik a munka törvénykönyvének szigorítását azzal a céllal, hogy a munkavállalókat és érdekképviselõiket érõ törvénysértéseket visszaszorítsák. Az önkormányzati szövetségek vezetõivel folytatott megbeszélésen a kormányfõ tájékozódott, hogy az állami és megyei funkciók regionális szintre helyezésének milyen önkormányzati támogatottsága van. Megerõsítette: a kistérségek megerõsítését szeretnék elérni. Bejelentette: a következõ hetekben “hozzányúlnak” az önkormányzati képviselõk számához és szorgalmazzák tiszteletdíjuk csökkentését is. Információk szerint az elképzelésekkel az önkormányzati szövetségek képviselõi egyetértettek. évvel emelkedne a nyugdíjkorhatár. Akkor már egészségesebbek lesznek a felnõttek, és tovább élnek majd. A reform szó helyett − véli a szakember − jobb lenne arról beszélni, hogy szükség van a társadalombiztosítási nyugdíjrendszer megõrzésére, a XXI. századi követelményekhez történõ értelmes hozzáigazítással.
I. ÉVFOLYAM 8. SZÁM 2006. JÚNIUS 1.
TÁMPONT 5
Nyílt levél a gazdaság képviselõihez Önök, mint a magyar gazdaság képviselõi, a választás másnapján a Népszabadságban “Kiáltvány! Megállapodást a jövõnkért” címmel politikai hirdetést jelentettek meg. Noha nem vagyok tagja a felsõ tízezernek, én is egyetértek azzal, hogy jövõnk érdekében törekedjünk megállapodásra. Hiányolom azonban, hogy a “Kiáltvány” 4. pontjánál megálltak. Javaslom Önöknek, folytassák, fogalmazzák meg, pontokba szedve, mit vállalnak, és mit tesznek Önök a jövõnkért. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Javaslom kötelezzék magukat és a kamarák tagjait az alábbiakra: − a szakszervezetek az önök cégeinél mindenütt szabadon tevékenykedhetnek; a munkáltatók a munkavállalók részére biztosítják az EU-ban és köztársaságunkban érvényes törvényes jogokat, és aki ezeknek nem tesz eleget, a kamarákból kizárják; − minden tagjuktól, aki X fõnél több munkavállalóval rendelkezik, megkövetelik kollektív szerzõdés kötését; − fellépnek az erkölcstelen áremelésekkel szemben; például, ha a gáz ára köbméterenként 20 forinttal nõ, erre hivatkozva miért növekszik egy kiló kenyér ára tíz−húsz forinttal; noha ismereteim szerint egy köbméter gázzal minimum 1 mázsa kenyér, péksütemény stb. süthetõ. − lépjenek fel az olyan cégek ellen, amelyek tudatosan csõdbe viszik vállalkozásukat, lefölözve a pénzt, több kisvállalkozót tönkretesznek; úgy tudom, az építõipar körbetartozásának jelentõs hányada ilyen magatartásból adódik; e cégek vezetõi, tulajdonosai hogyan maradhatnak ka-
marai tagok? Más néven megalakított cégeik hogyan kerülhetnek be ismét a kamarába? − milyen lépéseket kívánnak tenni azok ellen, akik a 4. pontban Önök által is elmarasztalt “adót elkerülõk”? Bízom benne, hogy a kormányzat egyeztet Önökkel, a pártokkal illetve a civil szervezetekkel. Javaslom azonban, hogy a tárgyalásokra ne csak az igényeikkel menjenek, hanem a cél érdekében hozott belsõ intézkedéseiket is vigyék magukkal. Mit kívánnak Önök tenni a megoldásért? Nyilatkozzanak például arról, hogy személyi jövedelemadó vonatkozásában Önök korrekt megoldásnak tartják-e az évi 1−2 millió Ft-os és az évi 100−150 milliós jövedelem azonos százalékban történõ adóztatását, azaz egyetértenek-e az egykulcsos jövedelemadóval? (Gondolják végig, az eltérõ nagyságrendû jövedelemmel rendelkezõ állampolgárok közül melyik számoltathatja fel a gépkocsi, az üzleti vacsora, a külföldi kiutazás, ingatlanüzemeltetés stb. költségeit. ) Nem vagyok irigy ember, de szeretem az igazságot. Aki megállapodást javasol, azt is mondja meg, õ mivel járul hozzá a javasolt megállapodáshoz. Aki saját igényeit megfogalmazza, az mondja meg azt is, õ mit ad, õ mit nyújt. Jóakaratukat nem kétlem. Tevékenységükkel nyilván sok állampolgárt juttatnak munkához, biztosabb, kiszámítható jövõhöz. Kiáltványuk hitelesebb lett volna, ha azt is tartalmazta volna, Önök saját területükön mit kívánnak tenni a problémák megoldásáért. Budapest 2006. május Csizmazia Pál (Budapest)
Szakmunkás-minimálbér
Foglalkoztatási és jövedelmi adatok
Idén januártól vezették be a többelemû minimálbért. Az elsõ félévben azonban csak ajánlás volt a cégek számára, hogy a szakmunkás végzettséget ígénylõ munkakörökben legkevesebb havi bruttó 68 700 forintot fizessenek a dolgozóknak. Július elsejétõl kötelezõen ki kell fizetni a szakképzett dolgozóknak a legkisebb garantált szakmunkás bért. Az intézkedés több mint 380 ezer embert érint. A vasas ágazatban várhatóan nem lesz gond a a szakmunkás-minimálbér kifizetése. A vasas szakmákban az átlagfizetés eléri a havi bruttó 150 ezer forintot. Nehéz helyzetbe kerülhetnek viszont a könnyûipari és kereskedelmi cégek. A kereskedelemben foglalkoztatottak 41 százalékának, 143 ezer dolgozónak kellene jelentõsen megemelni a fizetését, s ez a kis forgalmú boltokban súlyos problémát okoz.
Az idei elsõ negyedévben a legalább ötfõs vállalkozásoknál és a költségvetési intézményeknél alkalmazásban állók száma átlagosan 2 millió 762 ezer volt, 0,4 százalékkal kevesebb, mint 2005 elsõ negyedévében. A versenyszférában a foglalkoztatottság stagnált, a költségvetésiben azonban 1,7 százalékkal csökkent az elõzõ év azonos idõszakához viszonyítva. Munkanélküliségi ráta 7,7 százalék. Az idei elsõ negyedévben a teljes munkaidõben foglalkoztatottak bruttó átlagkeresete 171 700, a nettó 112 500 forint volt, 7,3, illetve 8,3 százalékkal több, mint egy évvel korábban. A reálkereset − a fogyasztói-árindex 2,5 százalékos növekedése mellett − 5,7 százalékkal nõtt.
Egyensúlyteremtõ intézkedések A tervek szerint a költségvetési egyensúlyteremtõ intézkedések 50 százaléka a lakosságot, 30 százaléka az állami szférát, 20 százaléka pedig a gazdaságot érinti. A lakosságot közvetlenül érintõ tervezett intézkedések: 20-ról 24-re emelik a kötelezõ óraszámot, ami tízezer pedagógus elbocsátásának lehetõségét teremti meg. Az elbocsátásokról majd az önkormányzatok döntenek. A kormány ugyanakkor megkönnyíti az elbocsátások jogi feltételeit, s így várhatóan a köztisztviselõk száma is jelentõsen csökken. A lakosságot közvetlenül érintõ adónemek közül az eva és az ekho személyi része és az áfa 15 százalékról 20 százalékra ugrik. El akarják törölni az alanyi jogon járó gázár-kompenzációt. Helyette a jövõben rászorultság alapon járna “gáztámogatás”. Az erre a célra tartalékolt 30 milliárd forintból várhatóan egy millió háztartást tudnak segíteni. A gyógyszerkassza rendbe tételét azzal kívánják elõsegíteni, hogy növelik az orvosok érdekeltségét a takarékosságban, ugyanakkor jó néhány gyógyszer támogatását csökkentik. Csökkentik a lakásadó-kedvezményeket.
Mit vár a közvélemény? A Marketing Centrum közvéleménykutatást készített ezer fõ megkérdezésével a tervezett reformok társadalmi megítélésérõl. A megkérdezettek 54 százaléka szerint érdemes egyszerre több területen elindítani a reformokat, amelyek inkább apró, óvatos lépéseket jelentenek, mintsem átfogó modernizálást. 39 százalék úgy gondolja, egyszerre csak egy területet szabad megbolygatni. A megkérdezettek 45 százaléka hisz a jelentõs változtatásokban, és mindössze a tizedük véli úgy, hogy ezekbõl gyakorlatilag semmi sem lesz. Az emberek négytizede viszont óvatos: szerintük néhány reform megvalósul, de nem lesznek jelentõs változások. 47 százalék számára a reform inkább az állam modernizálását jelenti, míg 27 százalék számára megszorításokat. A közvélemény a tervezett reformok megítélésében tehát megoszlik. Kérdés, hogy az elkövetkezõ idõszak melyik várakozást (illetve félelmet) fogja igazolni. Egy azonban biztos: a reformok a kapitalista rendszert nem változtatják meg, legfeljebb mûködésén módosítanak.
6 TÁMPONT
I. ÉVFOLYAM 8. SZÁM 2006. JÚNIUS 1.
Orbán Viktor és a Mein Kampf
A sajtóban olvastuk
Akik magyarázzák a bizonyítványt (Kommentár nélkül)
Elek István, jobboldali közíró nyílt levele Orbán Viktorhoz: “Ha kíméletlenül hangzik is ez, megérdemeltétek a vereséget. … Kíméletlenül be van vésve a jobboldal leckekönyvébe az újabb elégtelen.” Orbán Viktor beszéde a Fidesz kongresszuson: “Minden idõk legsikeresebb kampányát tudhatja maga mögött a Fidesz, mert soha nem volt a polgári oldalnak akkora támogatottsága, mint az áprilisi választásokon.” Pokorni Zoltán alelnök a Fidesz kongresszuson: “Találhatnak ugyan külsõ okot a választási vereségre, hiszen tény, hogy a média nagyobb része nem a Fideszt segítette, illetve az MDF nem mindig úgy viselkedett, mint egy normális ország normális ellenzéki pártja, de ha a kalkulálható külsõ okokra hárítják csupán a vereség ódiumát, saját magukat csapják be.” A kongresszusra készített hivatalos Fidesz-kiadvány: “Az ellenfél részben elõre kalkulálható erõfölényén (pénz, média), illetve általunk nem befolyásolható sikeres stratégiai lépésein (miniszterelnök-csere, az MDF felépítése, az ország
érdekeit figyelmen kívül hagyó költségvetési politika) túlmenõen a Fidesz, illetve az általa vitt kampány hiányosságai és gyengéi is közrejátszottak az eredmény kialakulásában. A kampány végére idõzített pozitív imázskampány nem tudta elérni teljes célját. A média által hiszterizált közhangulatban már nem volt elég erõnk és idõnk kivédeni az utolsó napok különbözõ ürügyekkel (pl. Mikola István ellen) indított médiarohamait." Kövér László, a Fidesz választmány elnöke: “Üzeni: a polgári ellenzék köszöni, jól van, soha nem volt ilyen erõs, mint most.” *** Thürmer Gyula, az MKMP elnöke: “A Munkáspárt nem érte el célját, nem jutott be a parlamentbe. A listán 0,41 százalékot ért el, ami 21 955 szavazatot jelent… A tõkés pártok kihasználták a polgári demokratikus rendszer minden eszközét, és sikerrel manipulálták az embereket, ez nem függ a Munkáspárttól és nem is tudott ellene mit tenni.” “A média elhitette az emberekkel, hogy a két nagy (MSZP és Fidesz) között kell választa-
Sárga lap a vezérnek Orbán Viktor jó ideje a jobboldal, sõt a nemzet felkent vezéreként lép fel. A választási vereség alaposan megtépázta a vezér tekintélyét. Legközelebbi hívei és tanácsadói körében is akadnak, akik a jobboldal érdekében egyre inkább elkerülhetetlennek tartják távozását, de legalábbis háttérbe vonulását. Tölgyesi Péter kereken megírta: “az elnök távozása nélkül nincs kilátás fordulatra”. Márpedig többek szerint a Fideszben fordulatra van szükség. Vissza kell térni a gyökerekhez! Illés Zoltán többek között a helyi szervezetek önállóságának visszaállítását követelte, továbbá azt, hogy a tisztségviselõkre ne csak a pártelnökség tehessen javaslatot. Egyes bizalmas információk szerint a pártelnök is belátta: “a vezérszerepnek búcsút kell intenie”. De elképzelhetõ “vezérszerep” nélküli Orbán Viktor?
nia. A Fideszre pedig ráfogták, hogy populista.” “Az MSZP ellopta a színünket, a vöröset, a Fidesz pedig a programunkat. Az emberek éppen erre voltak vevõk. A vörös színt a szocialistáknak el is hitték. A Fidesznek azonban nem hitték el, hogy komolyan gondolja a baloldali követeléseket tartalmazó programot.” “Természetesen hibásak vagyunk mi is. A gyengeségeink korábban is megvoltak, de a nagyobb párt, a viszonylagosan jó eredmények elfedték azokat. Sokan vagyunk, de alig dolgozunk. … Inkább vitatkoztunk arról, hogy milyen rossz a Fidesz, milyen rossz a rendszerváltás, és nem törõdtünk a bennünket körülvevõ valósággal. Fegyelmezetlenné váltunk. Nem fizetjük a tagdíjat, és senki nem háborodik fel rajta. Nem fizetjük elõ a saját újságunkat, A Szabadságot, de elvárjuk, hogy pártvezetés kiadja a lapot. Nem megyünk el az április 4-ei rendezvényre, de számon kérjük, hogy a televízióban miért nem szerepelünk eleget. Az “eredmény” nem maradt el: nem tudtunk minden megyében listát állítani, s ez döntõ mértékben a mi bûnünk, a tagságunk bûne.”
Orbán Viktor, hogy a szelet kifogja a vitorlából, a választáson elszenvedett vereségért magára vállalt minden felelõsséget. “Egy szervezet erõállapotáért az elnök felel, ha úgy tetszik az edzõ.” Felajánlotta, az elnökséggel együtt, lemondását. Bejelentette, a kongresszuson bizalmi szavazást fog kérni. Kijelentette: “akkor tekinti legitimnek a párt vezetését, ha a küldöttek kétharmada megerõsíti õket tisztségükben”. Ebben a kritikai hangok erõsödése ellenére biztos lehetett. Ahogyan a kongresszus elõestéjén a Heti Válasz fogalmazott: “legfeljebb a távozásukat kívánók arányát tekinthetik sárga lapos figyelmeztetésnek”. Mi történt a kongresszuson? A beharangozott 1751 küldöttbõl mindössze 1114-en jelentek meg, közülük 1042-en vettek részt a szavazáson. Az 1023 érvényes voksból 896 támogatta az elnökséget, 127en voltak Orbánék ellen, 19 szavazat érvénytelen volt. Az összes kongresszusi
A jelenlévõk szerint az volt a Fidesz kongresszus mélypontja, amikor a kongresszus zárt ülésén Orbán Viktor az MSZP állítólagos gyûlöletkampánya kapcsán váratlanul közölte: “most idézek nektek a Mein Kampf-ból”. Ezek után a szocialistákra vonatkoztatva, felolvasta Adolf Hitler “gondolatait” arról, hogy “a gyûlölet a legalapvetõbb emberi érzés, a gyûlöletre kell alapozni a politikát, és a gyûlölettel kell megsemmisíteni az ellenséget”. Hozzátette: az MSZP politikája is erre alapul, így akarja megsemmisíteni a Fideszt. Párhuzamot vont a nemzeti szocializmus és az úgynevezett “nemzetközi szocializmus” között. Szerinte a nemzeti szocialisták faji alapon gyûlölnek, a nemzetközi szocializmus pedig osztályalapon gyûlöl. Annak a pártnak a vezére mondotta ezt, amelynek egész politikája a gyûlöletkeltésre, a kommunizmus és szocializmus gyûlöletére, idegengyûlöletre, a másság gyûlöletére épült, választási kampánya során az országot jókra és “gonoszakra” osztotta. Erre szokták mondani, bagoly mondja verébnek, hogy… Vagy még inkább: ki mint él, úgy ítél. Árulkodó a Mein Kampf-ból vett apokrif idézet.
küldött létszámához képest 51,2 százalék szavazott a “vezér” megerõsítésére, akit négy évvel korábban még ellenszavazat nélkül választottak meg. Ez bizony elmaradt a remélt kétharmados bizalmi indextõl. Orbán Viktor azonban maradt. Úgy tudni, a kongresszuson inkább a parlamenti frakció tagjai, illetve a párt önkormányzati tisztségviselõi képviseltették magukat. Õk jelentették ki felszólalásaikban: “Elnök úr, a nemzet ragaszkodik Önhöz”. A kritikusok pedig inkább hallgattak, mint például Illés Zoltán, akinek Orbán Viktor megüzente: felszólalásában hivatkozzon “súlyos lelki traumára”, s ezzel magyarázza a választás után tett kritikai megnyilatkozásait. A hiányzó több mint 600 küldött csalódott, ezért nem is vett részt a rendezvényen. A legkevesebb, amit elmondhatunk: a vezér sárga lapos figyelmeztetést kapott. Két sárga lap után pedig a piros következik.
I. ÉVFOLYAM 8. SZÁM 2006. JÚNIUS 1.
TÁMPONT 7
A párt szervezeti helyzete, pártépítési feladatok Elõterjesztés a Magyarországi Munkáspárt 2006 Központi Bizottsága 2006. június 3-i ülésére A 2005. november 19-i alakuló kongresszus óta a nehéz körülmények ellenére a párt szervezetileg erõsödött, létrejöttek az országos párt megteremtéséhez szükséges alapok. Bõvül az alapszervezetek és a tagság létszáma, kiépül az aktívahálózat, a megyei vezetések és a Központi Bizottság rendszeres irányító és szervezõ munkát folytat, havonta kétszer megjelenik a TÁMPONT, a párt idõszaki lapja. A szervezetek, a tagság gyarapodása azonban egyenlõtlenül oszlik meg az országban. Szervezeti állapotuk szerint a megyék három csoportba sorolhatók, és a budapesti helyzet is sajátos: 1. Hét megyében szilárd, összetartó, aktív megyei vezetés van. A három kezdeményezõ megyéhez − Baranya, Bács-Kiskun, Somogy − és a hozzájuk korán csatlakozott Jász-Nagykun-Szolnok és Heves megyéhez felzárkózik Szabolcs-Szatmár-Bereg és Nógrád megye. 2. Öt megyében növekszik az alapszervezetek száma és szervezõdik a megyei vezetés. Ide sorolhatók Békés, BorsodAbaúj-Zemplén, Csongrád, Hajdú és Tolna megye. 3. Hat megyében még csak kevés szervezetünk és tagunk van, kezdeti nehézségekkel kell megküzdeni, Zala megyében pedig szervezett formában még nem sikerült megvetni a lábunkat. Ezek olyan megyék, ahol a Munkáspárt már 2004 végére nagyon meggyengült, és szinte teljesen újra kell kezdeni a szervezetek létrehozását. Bíztató azonban, hogy ezekben a megyékben is jelentõs számú olvasója van a TÁMPONT-nak. 4. A budapesti szervezés késõbb és lassabban indult meg, mint a megyékben, de az utóbbi hetekben megnõtt az érdeklõdés pártunk iránt és alakulnak, erõsödnek a szervezetek. A budapesti vezetõ testület nehézsége, hogy egyszerre kell foglalkozni a kerületi és budapesti szervezéssel, és segíteni az országos szervezõmunkát. A gyengeségek okait kutatva mindenekelõtt meg kell említeni a Thürmer vezette párttól örökölt tényezõket, az elõdpárt rohamosan csökkenõ taglétszámát, a pártélet elsorvadását, az idõs, valamint az önálló politikai gondolkodástól elszokott tagok magas arányát. A pártoktatás és a rendszeres bel- és külpolitikai tájékoztatás teljes hiányában sokan nem értették meg, hogyan lehet és kell a megváltozott feltételek között marxista, kommunista politikát folytatni. Ezért nem igazodtak el a mozgalomban kiélezõdött vitákban és a kialakuló ellentétekben. Voltak, akik passzivitásba menekültek, mások Thürmer demagógiájának, mint a kommunista jelzõ állandó fi-
togtatásának megtévesztett áldozatai lettek. Az ebbõl származó nehézségek gátolták és részben még most is gátolják a magyarországi munkás- és kommunista mozgalom bomlási folyamatának megállítását és a megújulást. A gyengeségek magyarázhatók az olyan ismert körülményekkel, mint az új párt bejegyzésének elhúzódása, a javában folyó választási kampány, az írott és elektronikus sajtó hallgatása vagy félreinformálása, a helyiségek hiánya. A késõi kezdés mellett meglepetésként érte a pártot, bár erre gondolhattunk volna, a két nagy párt küzdelmének túlsúlya, a Fidesz törvénytelen módszerei és a Thürmer vezette pártnak nyújtott segítsége. A helyzetbõl fakadó nehézségeket azonban nem lehetett megtakarítani. Többször bírálnak bennünket az idõpont rossz megválasztásáért. Elõbb vagy késõbb kellett volna lépni, mondják. Az új párt vezetõi, munkatársai közül ki hosszabb, ki rövidebb ideje bírálta a pártvezetést hibás politikájáért és a párt szervezeti szabályzatát sértõ kirekesztõ, kizáró módszereiért. Miközben a párt folyamatosan gyengült, a bírálat a vezetésre hatástalan volt, a bírálókat azonban elhallgattatták és eltávolították. A súlyosbodó európai és hazai jobboldali veszély láttán nem lehetett tovább vállalni a közösséget a jobboldalt segítõ politikával. Megyei vezetõk és megyei bizottságok, KB tagok és a pártetikai bizottság elnökének és többségének fellépése nyomán dönteni kellett, és fel kellett vállalni az új útra térés nehézségeit. El kell ismernünk, hogy a feladatokhoz még nem nõttünk fel igazán. Az országgyûlési választási munkában tagjaink értették a szövetségesek keresésének szükségességét, és hogy a kialakult helyzetben hova kell állni. Kevés volt azonban az aktív, önálló munkát vállaló párttagunk, gyenge volt a párt kisugárzása még ott is, ahol szervezeteink jelen voltak. Néhány kimagasló egyéni teljesítmény mellett a többség nem vette kellõen ki a részét a munkából. Nem értettünk eléggé munkánk megszervezéséhez, az emberek megnyeréséhez. Szemben a korábban hangoztatottakkal − “egyedül vagyunk erõsek” − a párt csak akkor lesz erõs, ha széles támogatói réteg veszi körül, és létrejönnek a szakszervezetekkel és a baloldali civil szervezetekkel való kölcsönös segítségen alapuló tartós kapcsolatok. Az új helyzetben parancsolóvá vált a tudatos pártépítés, a pártnak középkorúakkal és fiatalokkal való bõvítése. Mindez gyökeres változást követel a pártéletben, az emberi kapcsolatokban és a munkamódszerekben.
A hosszú távra szóló építkezés mellett azonban ismét sürget az idõ. Rövidesen önkormányzati választások lesznek, amit elsõsorban mint lehetõséget kell felfognunk. Sok a feladat, a párt aktív tagjaira hatalmas teher nehezedik, de a választási munkában sok emberrel tudunk érintkezni, sokat tehetünk a párt megismertetésére, politikánk népszerûsítésére, barátaink és elvtársaink körének kiszélesítésére. Reméljük, hogy e munkában nagyobb sikereket fogunk tudni felmutatni. Nagy próbatétel elõtt állunk, de az új feladatoknak ismertebben, erõsebben, tapasztalatokban gazdagabban gyürkõzhetünk neki. A Magyarországi Munkáspárt 2006 Központi Bizottsága 2006 június 3-án ülést tart. Napirend: 1. Az országgyûlési választások tapasztalatai Elõadó: Wirth Ádám 2. Felkészülés az önkormányzati választásokra Elõadó: Vajnai Attila 3. A párt szervezeti helyzete és a pártépítés feladatai Elõadó: Morva Tamás
A nõtagozat hírei Május elsején a Munkáspárt 2006 − TÁMPONT sátorban és más rendezvényeken a márciusban megalakult nõtagozat gondoskodott büférõl. A párt adminisztratív mûködését a nõtagozat postai borítékokkal segítette. Gyermeknapra az egercsehi kisdiákok számára 10 000 forintos ajándékot küldtünk. Júliusban gyermektábort szervezünk a Bükk-hegységben. Várjuk más szervezetek hasonló kezdeményezéseit. A Munkáspárt 2006 budapesti szervezetének nõtagozata
TÁMPONT sátor május elsején a ligetben
8 TÁMPONT
I. ÉVFOLYAM 8. SZÁM 2006. JÚNIUS 1.
Megemlékezés Kádár Jánosról Kádár János születésének 94. évfordulója alkalmából a Munkáspárt 2006 küldöttsége a Kerepesi temetõ munkásmozgalmi sírkertjében megkoszorúzta Kádár János sírját. A sírnál Fratanolo János, a Munkáspárt 2006 elnöke emlékezett meg Kádár Jánosról.
Köszönöm, hogy elfogadták meghívásunkat, és eljöttek a mai megemlékezésünkre. Miért fontos számunkra, hogy megemlékezzünk Kádár Jánosról? Azért mert magunkénak érezzük Kádár János politikai hitvallását. Élete, munkássága egyszerûsége és nagyszerûsége követendõ példa kell, hogy legyen számunkra, valamennyiünk számára. “...Ha valaki emberi módon akar élni és boldogulni, akkor le kell mondania az önzésrõl, arról, hogy a világon senkivel és semmivel nem törõdve csak õ maga akarjon felkapaszkodni. Ez a felismerés segített, hogy meggyõzõdéses kommunista legyek” − fogal-
mazta meg politikai hitvallását Kádár János. Ez olyan üzenet, amely mindenkinek szól, a mai emberi viszonyok között is megszívlelendõ! Kádár János elvtárs a magyar újkori történelem legkiemelkedõbb személyisége. A Fiumében született, munkáscsaládból származó fiatalember hosszú utat tett meg, míg vezetõ politikussá, államférfivá, MSZMP fõtitkárrá vált. E megemlékezésre készülve sok írást, véleményt, életrajzi cikket, lapoztam át. Ezek többnyire tényszerûen ismertették Kádár János politikai pályafutásának állomásait, mikor, milyen beosztásban, milyen megbízatás-
sal dolgozott, milyen döntéseket hozott s ezeknek mik voltak a következményei. A tényszerû életrajz-ismertetés helyett én arról szeretnék beszélni, mit jelentett nekem, pécsi bányászcsaládban felnevelkedett fiatalembernek Kádár János. Milyen ember is volt Kádár János? Egyszerû, de nagyszerû. Nem rontotta meg õt a hatalom. Nem kívánt magának kiváltságokat, nem gyûjtött vagyont, nem törekedett népszerûségre, nem kívánt médiasztárrá válni. Õ “csak” tette a dolgát. Ennek ellenére Magyarországon Kádár Jánost mindenki ismerte. Noha nem volt látható mindennap a TV-ben, nem írtak róla mindennap az újságok. Mégis ismerték. Ismerték gesztusait, ismerték és sok esetben idézték mondatait. Otthon soha nem hallottam róla rosszat. Apám mindig a tisztelet hangján beszélt Kádár Jánosról, ahogy õ mondta, “Kádár apánkról”. Gyakran hallottam róla történeteket, mai szóval “sztorikat”, amelyek valószínûleg meg is történtek. Egyik ilyen történet, amely megmaradt bennem: Pécsett, õrzõi elõl elszökve, egyedül ment végig a Szabadság utcán, beszélgetve az õt üdvözlõ emberekkel, nem kis riadalmat okozva testõrei körében. Szinte látom magam elõtt, ahogy kuncog magában, megelégedetten konstatálja, “Na jól kibántam veletek!” Milyen államférfi volt Kádár János? A szocialista országok vezetõi is és a nyugati államok vezetõi, szinte mindenki egyaránt elismerték és elfogadták õt. Tárgyalóképes és kompromisszumképes volt, de soha nem kötött elvtelen kompromisszumokat. Minden döntésének az volt a fõ szempontja, hogy a magyar dolgozók, magyar munkások érdekei ne sérüljenek. Politikai vezetésével Magyarországon viszonylagos jólét jött létre. Nem kis iróniá-
val politikai ellenfeleink úgy fogalmaznak, hogy “mi voltunk a legvidámabb barakk” a szocialista táborban. Ez nem ment símán. Nem volt könnyû a reformokat keresztülvinni. A Varsói Szerzõdés és a KGST sok tekintetben behatárolták lehetõségeinket. Kádár János életútját, tevékenységét pártunk, a Magyarországi Munkáspárt 2006 elismeri és vállalja, megõrzi Kádár János emlékét. Kádár János politikai örökösének tartjuk magunkat, s erre büszkék vagyunk.
Tervezett változások Elkészültek a kétharmados támogatást igénylõ törvénytervezetek. Elfogadásuk esetén az önkormányzatokat érintõ tervezett változások: Õsztõl átlagosan 20−40 százalékkal csökkenne a képviselõk száma a megyei és fõvárosi önkormányzatokban. 2009-tõl a megyeiek helyett regionális önkormányzatok lesznek. A most õsszel megválasztandó képviselõk hat évre kapnának mandátumot. 2012-tõl visszaáll a négyéves ciklus.
Olvasóinkhoz A TÁMPONT társadalmi munkával készül és jelenik meg. Terjesztése is társadalmi úton történik. Nem áll mögötte pénzes kiadóvállalat. Nincs függetlenített szerkesztõsége. Kinyomtatása és postázása azonban pénzbe kerül. Egy példány elõállításának átlagos önköltsége 100 forint. Ezt olvasóink csekken vagy közvetlenül befizetett adományaiból tudjuk biztosítani. Bankszámlaszámunk: Budapest Bank, 10102440-54948200 -09000007 Olvassák, terjesszék, támogassák a TÁMPONT-ot!
TÁMPONT − A MAGYARORSZÁGI MUNKÁSPÁRT 2006 IDÕSZAKI LAPJA Felelõs kiadó: Fratanolo János, a Magyarországi Munkáspárt 2006 elnöke, 7629 Pécs, Gábor Áron u. 1. Bankszámlaszám: Budapest Bank, 10102440-54948200-09000007 Postacím:1439 Budapest, Pf. 710.
